Pro Publico Bono Online Támop Speciál 2012 TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
KUCZI TIBOR – TÓTH LILLA A PIAC SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZETE - A KAPCSOLATOK DINAMIKÁJA1
A TÁMOP támogatásával kutatást folytattunk építőipari vállalkozók körében egy közép-magyarországi településen. 2011 nyarán és őszén interjúkat készítettünk különböző építőipari szakmákat képviselő cégek vezetőivel, illetve egyéni vállalkozóival2. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a gazdaság szereplői között milyen kooperációs módok alakultak ki, illetve hogyan voltak képesek kapcsolatrendszerük, bizalmi viszonyaik segítségével az építőiparban tapasztalható gazdasági visszaesés hatásait kivédeni-tompítani. Kutatásunkban azt tapasztaltuk, hogy a válság a vállalkozók korábban kialakult kapcsolatrendszerét alaposan átformálta; egyfelől a zsugorodó kereslet hatására többen csak úgy tudtak megrendeléshez jutni, ha az ügyleteik biztonságát garantáló kapcsolathálójukon kívül is bonyolítottak tranzakciókat, másfelől a rokoni, szorosabb baráti, ismerősi körön belül is „repedések” keletkeztek, főként a fizetési kötelezettségek nem teljesítéséből adódóan, harmadrészt pedig többen feladták vállalkozásukat s például külföldön vállaltak munkát, azaz kiléptek a network-ből. 1
Ez a tanulmány a Budapesti Corvinus Egyetem 4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005. számú TÁMOP program [Társadalmi Megújulás Operatív Program] Hatékony állam, szakértő közigazgatás, regionális fejlesztések a versenyképes társadalomért alprojektjében, a „Társadalmi és kulturális erőforrások, fejlesztéspolitikák, helyi fejlődés” kutatóműhely „Kisvállalkozások és helyi gazdaságfejlesztés” prioritás mentén szervezett kutatás keretén belül készült. A műhely (kutatócsoport) vezetője: Dr. Szántó Zoltán egyetemi tanár (BCE). A tanulmány szakmai lektora: Dr. Czakó Ágnes egyetemi docens (BCE). A szerzők: Kuczi Tibor egyetemi tanár, (elérhetősége:
[email protected] ) és Tóth Lilla tudományos főmunkatárs (elérhetősége:
[email protected]) a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karán a Szociológia és Társadalompolitika Intézet munkatársai. 2 Az említett településen TÓTH Lilla az 1990-es évek eleje óta több hullámban is végzett kutatásokat, eredményeiről különböző folyóiratokban számolt be : - (1999): Vállalkozói kapcsolatok egy községben, vállalkozók képe a helyi közvéleményben. In Lengyel, György (szerk.): Kisvállalkozások megszűnése, bővülése és kapcsolatrendszere. Műhelytanulmányok. Budapest: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék, pp 135 -173 - (2004): A bizalom szerepe a helyi gazdasági kapcsolatokban. Szociológiai Szemle 4., pp 95-129 - (2005): The Role of Trust in Local Economic Relations. Review of Sociology 1., pp 47-79. - (2006): A siker szociális reprezentációi vidéki vállalkozók körében. Társadalomkutatás 1., pp 121-150
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
2
A válság hatására tehát a vállalkozók hálózatai jelentősen átalakultak. Az itt tapasztalt turbulens változások arra késztetnek bennünket, hogy ne maguknak a kapcsolatoknak a válság hatását tompító hatását elemezzük, hanem a hálózatok formálódásának logikáját kíséreljük meg föltárni. Mivel ez utóbbi kérdéskörnek nincsenek kimondottan építőipari specifikumai, a problémákat általánosabb szinten fogalmazzuk meg, ám fejtegetéseink megvilágításához igyekszünk a példaanyagot az interjúkból meríteni. A piacok szociológiája Fligstein és Dauter (2007)3 a piacok szociológiájával kapcsolatos szakirodalom áttekintése kapcsán megállapítják, hogy bár többféle, egymással is polemizáló megközelítések léteznek, ám ezekben van egy közös pont: a neoklasszikus közgazdaságtannal szemben határozzák meg magukat. A neoklasszikus közgazdaságtan alulszocializáltnak (Granovetter 2006)4, azaz atomizált, kizárólag a saját hasznuk maximalizálására törekvőknek tételezi a gazdaság szereplőit, a piacok szociológiája képviselői viszont egyetértenek abban, hogy az egyének viselkedését normák, szabályok, azaz valamilyen intézményes környezet alakítja. A szerzők a piacot szociális térként értelmezik, amelyben a tranzakciókat formális és informális szabályok határozzák meg. A formális szabályok részint a jogszabályokat, részint pedig a különböző szakmai szervezetek, kamarák magatartási előírásait, a minőségre, képzettségre vonatkozó ajánlásait jelentik. Az informális szabályokat viszont a gazdaság szereplői (megrendelők, alvállalkozók, fogyasztók) alkotják meg és tartják fönn. A formális szabályok egy adott ország piacát fedik le, illetve az egyes részpiacokra vonatkoznak, azaz makro jellegűek. A szereplők közötti hallgatólagos megállapodások viszont egy-egy helyi közösség, illetve egymással kapcsolatban állók tranzakcióinak – szerződésben nem rögzített – magatartását regulálja. A piacot szabályozó környezet segítségével az eladók és vevők rendre képesek megoldani a tranzakciók során felmerülő problémáikat, többek között a minőséggel, határidővel, fizetéssel stb. kapcsolatos gondjaikat. Például interjúalanyaink a kintlévőségeik behajtásával kapcsolatos teendőiket hallgatólagos megállapodások alapján határozták meg, pontosan tudták, hogy a bajba került, pillanatnyilag fizetni nem tudó ismerősi körükbe tartozó partnereikkel szemben mennyire legyenek elnézőek, türelmesek. Nem a formális jog előírásaiból következő szabályokat követték, hanem valamiféle – az adott kapcsolatrendszerben érvényes – szokásjogot.
FLIGSTEIN, Neil and DAUTER, Luke (2007): The Sociology of Markets. The Annual Review of Sociology. 33:105-128. 3
GRANOVETTER, Mark (2006): A gazdasági intézmények társadalmi megformálása: a beágyazottság problémája. In Lengyel György – Szántó Zoltán (szerk.): Gazdaságszociológia. Budapest, Aula, pp 3246. 4
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
3
Fligstein és Dauter föntebb hivatkozott tanulmányukban (2007) rámutatnak a piac stabilitásával kapcsolatos problémákra. Bármely tetszőleges időszakot tekintve ki-és belépések sokasága zajlik egy adott piacon; vállalkozásokat alapítanak, illetve zárnak be, azaz folyamatosan változnak a szereplők, s így a hallgatólagos megállapodások is módosulnak. A szerzők szerint nem könnyű meghatározni, melyik az a pont, amelytől kezdve egy adott piac már stabilnak tekinthető, azaz viszonylagosan állandónak mondható a szabályozási környezet. A meghatározás nehézségei ellenére nem nehéz különbséget tenni a tranzakciók rendezett és rendezetlen halmaza között. Dolgozatunkban a piacok szociológiája föntebb említett sajátosságai közül két elemet használunk föl és gondolunk tovább: az informális szabályozással, illetve a piacok stabilitásával kapcsolatos megfontolásokat. Azt igyekszünk bemutatni, hogy a tranzakciókat reguláló struktúrák nem egy előzetesen már létező kapcsolathálóban formálódnak ki, hanem a network maga is az ügyletek sorozatában megalkotott szabályok kölcsönös elfogadtatása során épül fel. Eladók és vevők (termelők és fogyasztók, fő- és alvállalkozók, egymással kooperáló vállalkozók stb.) a tranzakciók során különböző tapasztalatokat gyűjtenek egymásról a minőség, szakmai felkészültség, újítási hajlandóság, a határidő betartása, fizetési készség, üzleti morál tekintetében, amelynek alapján az ismétlődő ügyletekben kiválogatódik a hasonló üzleti elveket, szakmai értékeket, társadalmi normákat valló szereplők köre. Röviden: a kapcsolatok éppúgy kiinduló feltételei a hallgatólagos szabályok megalkotásának, mint eredményei. Ily módon a piac szabályozó környezete megértésének elengedhetetlen feltétele, hogy feltárjuk a gazdasági szereplők kapcsolatrendszerének változásait, dinamikájának logikáját. Elemzéseinkben mindvégig azt a kutatási tapasztalatunkat tartjuk szem előtt, hogy az egymással ügyleteteket bonyolító egyének nem csupán a rövid vagy akár hosszú távú gazdasági előnyökre tekintettel formálják kapcsolataikat, hanem a szimpátia, a könnyű szót értés, azaz a szociális igényeik szerint is. Nem elegendő, ha az üzleti partnerek a tranzakciók során egymással korrektek, megbízhatók, az adott ügyletben nem kizárólag saját hasznuk maximalizálására törekednek, mivel egyéb tekintetben is el kell fogadniuk a másikat. Ha például az egyik fél bőbeszédűnek, önhittnek tartja a másikat, aki viszont magának valónak, a problémák nyílt kibeszélését kerülőnek gondolja őt, akkor kicsi a valószínűsége, hogy kooperálni fognak egymással. Ez még akkor sem következik be, ha alkalmanként bonyolítanak egymással ügyleteket, amelyből a gazdasági, szakmai vonatkozások tekintetében pozitív tapasztalatot szereztek. Interjúalanyaink említettek olyan vállalkozó ismerőseiket, akiket szakmai, üzleti tisztesség tekintetében elfogadhatónak tartottak, de kerülték velük a szorosabb együttműködést; például nem vállaltak velük közösen megrendelések teljesítését, de még csak nem is ajánlották egymást vevőiknek.
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
4
Laki Mihály (2011)5 a magyarországi piacok fejlődését vizsgálva megállapította, hogy stabil piacok, azaz a tranzakciók rendezetlen halmazának rendezetté válása az 1990-es évek végére következett be. Esettanulmányok segítségével illusztrálta, hogy a nyelviskolák, nyomdaipar, ásványvízpiac stb. résztvevői és az állam a kilencvenes évek végére olyan szabályokat alkottak, amelyek biztosítani voltak képesek, hogy a szereplők bizonyos szakmai minimumot betartsanak, például termékeik vagy szolgáltatásaik megfeleljenek a szabványoknak. Mi, Laki Mihályhoz hasonlóan ugyancsak a részpiacok egyikét; az építőipari vállalkozásokat vizsgáltuk, ugyanakkor vele szemben nem a jog, illetve a kamarák, szakmai szervezetek által kialakított szabályozási környezet és a tranzakciók rendezetté válásának összefüggéseinek föltárására törekedtünk, hanem a vállalkozások mikro-szabályozását, a hallgatólagos megállapodások létrejöttének és a helyi kapcsolatrendszer alakulásának párhuzamos történéseire voltunk kíváncsiak. Mivel az elemzésben a tágabb kontextustól sem lehet eltekinteni, az alábbiakban röviden áttekintjük a hazai építőipar statisztikai adatokban kifejezhető helyzetét. Az építőipar válsága Az építőipari és rokonszakmákban tevékenykedő kis és középvállalkozások az iparág sajátosságai miatt már a 2008-as hitelválságot megelőzően is sokféle kockázattal jellemezhető piacon tevékenykedtek. A fejlődő építőipari technológiák és eljárások ellenére az építőipari szakmák nagy részét a kontinentális éghajlati viszonyok között még mindig erős szezonalitás jellemzi, a piac szereplőinek kalkulálniuk kell a kieső időszakokkal. Az időjárásnak való kitettség mellett további kockázatot jelent az, hogy döntően tranzakcióspecifikus beruházások jellemzik az építőipari tevékenységet. A szolgáltatók az elvégzett munkát, a munka eredményét nem tudják másnak eladni, annak ellenértékét csakis a megrendelőtől remélhetik. A tranzakció-specifikusság többnyire korlátozza a megrendelőt is, hiszen egy bizonyos idő után ő sem tudja más forrásból biztosítani a számára szükséges szolgáltatást. Az építőiparban a végtermék előállítása egy sajátos üzemben, a helyszínen történik, többnyire gazdaságilag önálló vállalkozások részvételével, akiknek munkáját nagyon erős interdependencia jellemzi és ahol a leggyengébben teljesítő elem leronthatja a minőséget, bármennyire magas színvonalon teljesítene is a többi szereplő. Ezen a piacon viszonylag nagy a lakossági megrendelők aránya, ez a feketemunka fokozott jelenlétét valószínűsíti és ezzel a szabályozási normák informalitását, a szereplők közötti hallgatólagos megegyezésen alapuló formáját erősíti. Mindezek mellett a körbetartozás – az alvállalkozók ki nem fizetésének több évtizedes gyakorlata és a korrupció tovább nehezítik a tájékozódást ebben a piaci szegmensben és ezek miatt is fokozott az igény a szereplők szelekciójára, kontrolljára. 5 LAKI, Mihály (2011): A termék- és szolgáltatáspiacok átalakulása. http://econ.core.hu/file/download/ktik15/KTIK15_tanulmany.pdf letöltve: 2012, március 5.
5
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
A magyarországi építőipar piacának alakulását is kétféle piaci válság, piaci turbulencia jellemezte; a bővülő piacon új szereplők jelentek meg, ők a korábbi szabályokhoz nem mindig alkalmazkodtak, azokat átértelmezték, átformálták ezzel növelve a bizonytalanságot és a kockázatokat. A jelenlegi piaci turbulencia a szűkülő piacokon az irreális árversenyben (közbeszerzési pályázatokon irracionálisan alacsony árat jelölnek meg), a minőség rontásában, a körbetartozás fokozódásban nyilvánul meg, ezek a jelenségek a hallgatólagos szabályozás megbomlására, diszfunkciójára utalnak. A következő táblázat mutatja az építőipari piacon a kereslet változását, amely a magyarországi piacfejlődés meghatározó ösztönzője volt. 1. táblázat – A kiadott új építési engedélyek száma (darab)
30000 25000 20000 15000
Kiadott új építési engedélyek lakóépületek
10000 5000 0 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
Forrás: KSH Ezen a szűkülő piacon a vállalkozások száma alig csökkent, a meglévő vállalkozások pedig méretüket tekintve nagyon kicsik és tőkeszegények. 2. táblázat – Az építőipari vállalkozások számának alakulása
80000 70000 60000 50000
Működő vállalkozások
40000
Új vállalkozások
30000
Megszűnt
20000 10000 0 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
Forrás:KSH
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
6
Társadalmi tőke – kapcsolatformálás A gazdaságszociológiában Coleman (2006)6 és Bourdieu (2006)7 figyelt fel elsőként az egyének egymás közötti viszonyaiban rejlő erőforrásokra, amelyek profitit hozó vagyon fontos elemének számítanak, megérik a gondoskodó figyelmet. Mindkét szerző hangsúlyozza, hogy a rokoni, baráti stb. kapcsolatokat karban kell tartani, különben meggyengülnek, és lecsökken a bennük megtestesülő tőke mennyisége. Sőt, mindkét szerző – eltérő megfogalmazásban ugyan – azt is fölveti, hogy a társadalmi tőke, hasonlóan az anyagi tőkéhez: nem szubsztantív természetű, mintegy természettől való, hanem az ember aktív közreműködésével jön létre. Érdekes módon egyik szerző sem viszi végig a föntebb vázolt gondolatmenetét, talán nem szívesen vonták le a belőlük adódó radikális következtetéseket. Ha az ember ugyanis azért formálja át kapcsolatait, illetőleg fektet beléjük munkát, hogy tőkévé alakítsa, akkor el kell ismerni: rokonaihoz, barátaihoz, a vele egy klubba járókhoz fűződő viszonyainak alakításában éppúgy jelen van az önző, haszonmaximalizáló viselkedés, mint a gazdasági tranzakciókban. Nehéz elfogadni egy olyan emberképet, amely az egyénekről azt feltételezi, hogy kapcsolataikat kizárólag a várható haszon szerint kezelik, csak azokba fektetnek be, amelyektől nyereséget remélnek a jövőben. A gazdasági gyakorlattól ugyanakkor nem idegen a tudatos kapcsolatépítés, sőt egyes cégeknél nem várnak ezzel a szerencsére, az épp adódó alkalmakra, hanem fizetett professzionális alkalmazottakra bízzák. Az üzleti célú kapcsolatépítés irodalmának legidőállóbb darabja8 már több mint hetvenéves, de számtalan nyelven újabb és újabb kiadásokat ér meg. Népszerűségét az sem csökkentette, hogy meglehetősen manipulatív módon alkalmazza a szociálpszichológiai alapigazságokat. Tartalmában nem tér el a „kapcsolatmarketingnek” nevezett üzleti technikától, amelynek lényege a már meglévő ügyfelek megőrzése, ti. az a tapasztalat, hogy őket könnyebb további vásárlásra ösztönözni, mint újabb vevőket megnyerni. A régi vásárlók elégedettségének növelése révén csökkennek a marketingköltségeket, mivel ők ingyen reklámot is jelentenek a cég számára. A korszerű kapcsolatmarketingre épülő internetes stratégia középpontjában a vásárló és annak (ezen eszköz segítségével viszonylag egyszerűen feltárható) teljes kapcsolatrendszere, környezete - barátok, családtagok, ismerősök- áll. A multi-levelmarketing (MLM) szervezetek a siker előfeltételének egyértelműen a hatékony kapcsolatépítést jelölik meg. Kiválasztási és képzési rendszerük központjában éppen ez áll.
COLEMAN, James S. (2006): A társadalmi tőke az emberi tőke termelésében. In Lengyel György – Szántó Zoltán (szerk.): Gazdaságszociológia. Aula Kiadó, Bp., 107-131. 6
BOURDIEU, Pierre (2006): Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In Lengyel György – Szántó Zoltán (szerk.): Gazdaságszociológia. Aula Kiadó, Bp., 132-146. 7
CARNEGIE, Dale (1982, első kiadás:1937): How to Win Friends & Influence People. Pocket Books. New York.
8
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
7
A professzionális kapcsolatépítés esetében tehát aggály nélkül elfogadják azt az alapelvet, hogy a hálózatokat kizárólag üzleti célból hozzák létre és működtetik. Ugyanakkor az egyének személyközi viszonyai esetében nem ilyen problémátlan a helyzet, különösen, ha rokoni, baráti viszonyokról van szó. Kérdés, hogyan gondolkodnak maguk a gazdaság szereplői a kapcsolathálójukról: üzleti hasznot hozó eszköznek tekintik csupán vagy pedig fontosnak tartják a bennük rejlő emberi mozzanatokat is? Morál és gazdaság Ismeretes, hogy Becker (1981)9 még a családot is egyfajta gazdasági vállalkozás modellje szerint képzeli el, amelyben a magatartás alapvetően a közös jólét maximalizálására irányul; a házasságkötés, gyermekvállalás (e két legszorosabb emberi kapcsolat) melletti vagy elleni döntést az előnyök és hátrányok gondos mérlegelése előzi meg. Zelizer (2011)10 a közgazdasági imperializmusnak e felfogását a nothing, but economy kifejezéssel jelöli. Eszerint minden kapcsolat alapjában véve gazdasági, illetve e logika szerint szerveződik, nincs olyan viselkedés, amelyet végső soron ne lehetne kalkulatív, hozamnövelő magatartásként értelmezni. Zelizer szerint e nézet ellenpárja a hostile worlds, e kifejezéssel főként a teológiára, filozófiára, szociológiára, antropológiára, de a hétköznapi életre is jellemző világképet jelzi, miszerint a gazdaság és az emberi kapcsolatok, különösen az intim viszonyok összeegyeztethetetlenek; két élesen szembeálló szférát testesítenek meg, az egyik szent, a másik pedig nyersen hasonelvű. A szereteten, megértésen, szolidaritáson alapuló viszonyok és a haszonmaximalizálás elvét követő gazdasági viselkedés kölcsönösen kizárják egymást. Zelizer szerint mindkét felfogás egyoldalú, túlzó, mivel nem számol a valóságban zajló viselkedés jellegzetességeivel. Érvelése szerint még a legintimebb kapcsolatokban; a családban, a szeretők vagy a közeli barátok között is egyszerre vannak jelen a szeretetre, gyengédségre és a gazdasági magatartásra jellemző elemek. Az intimitás és az ökonómia világa nem ellenséges, egymással szemben álló területek, hanem valahogy keverednek egymással, ti. a való életben még az egymáshoz közelállóknak is számtalan gazdasági problémával kell megküzdeni. Persze e két világ összeegyeztetetése nem könnyű feladat, az embereknek újra és újra meg kell találni az optimális megoldást a hibrid: egyszerre gazdasági és társadalmi természetű helyzetekben. Még a vállalkozók is egy sor olyan ügyekbe bonyolódnak az üzleti életben, amelyekben a szimpátián, egymás kölcsönös elfogadásán nyugvó kapcsolatokat és a gazdasági racionalitást valahogyan egymáshoz kell illeszteni. Elfogadva Zelizer érvelését a kapcsolatokat társadalmi tőkének tekintjük, ám egy olyan különös jószágnak, amelynek gyarapítása nem tudatos, előrelátó 7 BECKER, Gary (1981): A Treatise ont he Family. Cambridge, Harvard University Press. ZELIZER, Viviana M. (2011): Economic Lives. How culture shapes the economy. Princeton, Oxford, Princeton University Press. 10
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
8
hozamnövelő magatartás eredménye, mint mondjuk a pénz részvényekbe fektetése, vagy tanulás révén az emberi tőke növelése. Viszonyaink alakításának az a sajátossága, hogy egyszerre vagyunk tekintettel gazdasági és társadalmi, pszichológiai hozamokra. Ha a vállalkozók összejárnak, vagy rendszeresen találkoznak, mondjuk egy edzőteremben, nem vitatható el, ebben szerepet játszik a kölcsönös elfogadottság, az egymás iránti szimpátia, miközben nem tekintik mellékesnek, hogy üzleti szempontból sem haszontalan az együttlét. Egymáshoz való viszonyuk nem tekinthető tehát tisztán érték és érzelmi alapúnak, de az sem mondható, hogy instrumentális lenne, ez utóbbi estben ugyanis ésszerűbb lenne, ha formalizálnák a rendszeres összejárást, azaz valamilyen szervezetté alakulnának. A kisvállalkozók körében folytatott kutatásaink során gyakran találkoztunk a gazdasági és társadalmi összeillesztésének nehézségeivel. A leggyakrabban a családtagok, rokonok alkalmazása okoz jelentős ambivalenciát. Sokszor nem könnyű egyszerre megfelelni a közösségi szolidaritási szempontoknak és a gazdasági racionalitásnak. Többnyire nemcsak a kapcsolatok, hanem az elvek is mikroszelekción esnek át, igazodva a mindenkori gyakorlathoz. A munkaadói munkavállalói szerep más logikát követ, mint például a testvér szerepek és sok aprómunkát igényel ezek összesimítása. Az alábbiakban a kapcsolatháló időbeli változásainak jellegzetességeit vesszük szemügyre. Leginkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy az egyén viszonyainak alakulása társadalmi tőkéjének növekedését eredményezheti, bár, mint látni fogjuk, ez nem törvényszerű. Azt a mechanizmust, amely a személyközi viszonyok átalakítása révén az erőforrások lassú, észrevétlen fölhalmozását eredményezi, mikroszelekciónak nevezzük. Fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy a kapcsolatháló „fejlesztése” a benne rejlő erőforrások fölhalmozásával járhat, de ez nem tudatos, számító, a várható gazdasági hasznot szem előtt tartó döntések eredménye. Persze akadnak olyan emberek, akik tudatosan, lépésről-lépésre, a várható nyereségre tekintettel építik föl kapcsolatrendszerüket, csak azokkal barátkoznak, akikről úgy gondolják, hasznosak lesznek számukra. A kapcsolatok durván gazdasági hasznosságra szűkítésével az egyén megspórolja ugyan a társadalmi és ökonómia szféra egymáshoz illesztésének komoly munkáját, de ez a stratégia hosszabb távon nem sikeres, inkább a társadalmi tőke apadását, mintsem gyarapodását eredményezi. Mikroszelekció11 Nevezzük mikroszelekciónak az egyén rokonaihoz, barátaihoz, ismerőseihez, üzleti partnereihez fűződő viszonyaiban bekövetkezett olyan kis léptékű változásokat, amelyek lényegében változatlanul hagyják az adott kapcsolatrendszer egészét. A gazdasági életben az egyének a tranzakciók során különböző
A kifejezést a technikatörténészektől kölcsönöztük, l. például MOKYR, Joel (2004): A gazdaság gépezete. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. . 11
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
9
tapasztalatokat szereznek partnereikről, realizálják, hogy egyesek bár korrekt módon betartják a megállapodásokat, de nem viszonozzák a gesztusaikat, barátságtalanabbak, szőrszál hasogatóak stb. A gazdaság szereplői a tranzakciók során szerzett tapasztalatok alapján folyamatosan módosítják, javítgatják kapcsolataikat. Egy építőipari anyagokkal kereskedő interjúalanyunk elmesélte, hogy az egyik falubelije, egyébként jelentő vállalkozás vezetője, vasanyagot rendelt nála. Maga a tranzakció abban a tekintetben rendben lebonyolódott, hogy a vevő időben elszállította a vasat a telephelyről, azonnal fizetett. Ugyanakkor utólag megjegyzéseket tett arra, hogy nem kapta meg hiánytalanul a vásárolt anyagot, sőt kurtán-furcsán viselkedett vele egy lagzin, ahol összefutottak. Interjúalanyunk tanult az esetből: bár továbbra is üzleti kapcsolatban maradtak a példában említett partnerével, mivel tisztán gazdasági értelemben megbízhatónak tartotta, de nem szándékozik vele hosszabb távú, kölcsönös elköteleződést igénylő ügyletekbe belevágni, sőt még a személyes találkozást is kerüli a tranzakcióik során; egyik beosztottját kéri meg az adás-vétel lebonyolítására. Fönnmaradt tehát az üzleti viszony, de az interjúalanyunk módosította a szóban forgó partnerének a kapcsolatrendszerében addig elfoglalt pozícióját. A mikroszelekció emlékeztet Olson (2006)12 potyautas elméletére, bár jelentős a különbség. Olson szerint a közösség a potyautasokat (például akik nem korrektek a szívességi cserekapcsolatokban) vagy figyelmezteti-megrója vagy pedig kizárja. A mikroszelekció esetében viszont a kapcsolatok apró, alig észrevehető módosítása történik, mint ahogy ezt az iménti példánkban is érzékeltetni próbáltuk. Itt azon van a hangsúly, hogy az éppen most folyó interakció kimenetele hatással van a gazdasági szereplők közötti viszonyokra, vagy megerősíti vagy meggyengíti azokat. Fontos megjegyezni, hogy ennek hatása önmagában elenyésző, észrevehetetlen, ugyanakkor az egymást követő interakciók hatása összegződik és a kapcsolatok átalakulásához vezet. Emellett van még egy fontos különbség. Nem csupán a potyautasokkal szemben módosulnak a viszonyok, hanem azokkal szemben is, akik, mint a fönti példában láttuk, akik nem jól egyeztetik az ökonómiai és „emberi” magatartást; számunka túl kicsinyesek vagy túlzottan rámenősek. Az emberek tehát ügyről-ügyre apró szelekciós változtatásokat hajtanak végre a kapcsolataikban, szüntelenül csiszolják személyközi viszonyaikat. A mikroszelekció nem csak a gyenge, hanem az erős kötésekre is érvényes, ily módon még a közeli rokonságot is érinti. A használhatóságukat, terhelhetőségüket, azaz a bennük lévő erőforrásokat tekintve nincsenek esszenciális kapcsolatok, így a viszonyaikat szüntelenül formálni kell, ami alól a rokonsági viszonyok sem jelentenek kivételt. Mint föntebb említettük, az egyes, önmagukban jelentéktelen szelekciós lépések hosszabb távon kumulálódnak, így az egyén kapcsolatrendszerének számottevő átalakulásával járnak. Kérdés, van-e iránya a
OLSON, Mancur (2006): A kollektív cselekvés logikája. In Lengyel György – Szántó Zoltán (szerk.): Gazdaságszociológia. Aula Kiadó, Bp.,100-105.
12
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
10
változásoknak, vagy csak a véletlen szeszélye szerint formálódik hol erre, hol arra. A válaszunk erre: egyértelmű igen. A kapcsolatrendszer homogenizálódása A változások a hálózat homogenizálódása irányába mutatnak. Keefer és Knack (2008)13 a bizalom és a társadalmi tőke összefüggéseit vizsgálva fogalmazza meg, hogy minél több szempontból különböznek az egyének, azaz minél nagyobb közöttük a társadalmi-kulturális távolság, annál kevésbé lépnek egymással interakcióba. A különbségek lehetnek etnikaiak, jövedelmiek, státuszból fakadók. A homogenitással együtt nő a bizalom szintje, amely empirikus vizsgálatok eredményeivel is alátámasztható. Nincs okunk vitatni ezt az állítást, illetve az idevágó kutatások eredményeit, viszont érdemes egy lépéssel tovább menni. A szerzők által említett homogenitás társadalmilag készen kapott, mondhatni makroszintű adottság. Az egyének például beleszületnek etnikai közösségükbe, amelynek tagjaival szívesebben lépnek interakcióba, mint másokkal, sőt bizonyos kultúrákban még a jogilag rosszul szabályozott környezetben is lehetséges gazdasági tranzakciókat bonyolítani (Landa 1994)14. Ugyancsak tény, hogy szívesebben bonyolódnak olyanokkal ügyletekbe, akiknek hasonló a társadalmi státusa. Ugyanakkor az emberek nem csupán kiaknázzák ezt a készen kapott helyzetet, hanem mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy a maguk szűkebb környezetében megőrizzék, illetve növeljék a homogenitást. A megőrzésre Bourdieu (2006)15 kapcsán föntebb már utaltunk: szabályokkal, világossá tett értékrend alapján megszűrik a klubba, klánba stb. bekerülni szándékozókat. S ami szempontunkból még lényegesebb: az egyének nem csupán a homogenitás megőrzésére törekednek, hanem növelni is igyekeznek mikrokörnyezetük egyneműségét, olyan kapcsolathálót formálva, amelyben hasonló értékrendű, elkötelezettségű, velük korrekt szívességi cserekapcsolatokat fenntartó emberek maradnak bent. Ennek a hálózatnak az egyneművé formálása a mikroszelekciós lépések sorozatán keresztül valósul meg. A homogenitás tendenciáját erősíti az a szociálpszichológiai tény, hogy az emberek vonakodnak olyan segítséget kérni, amit nem tudnak viszonozni. Ebben az esetben nem csupán a viszonzásra vonatkozó társadalmi szabályok megsértésének lehetőség szerinti elkerüléséről van szó, hanem arról is, hogy akik nem képesek visszaadni a kapott segítséget, az önbecsülésükből is veszítenek (O’Connell, 1984)16. KEEFER, Philip –KNACK, Stephen (2008): Social Capital, Social Norms and the New Institutional Economiocs. In Calude Ménard – Mery m. Shirley (eds.): Handbook of New Institutional Economiocs. Berlin-Heidelberg, Springer-Verlag. 701-726.
13
14
LANDA, Janet (1994): Trust, Ethnicity, and Identity. An Arbor, The University of Michigan Press.
BOURDIEU, Pierre (2006): Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In Lengyel György – Szántó Zoltán (szerk.): Gazdaságszociológia. Aula Kiadó, Bp., 132-146. 15
O’CONNEL, L. (1984): An exploration of exchange in three social relationships: kinship, friendship and the market place. Journal of Personal and Social Relationships, 1,333-345. 16
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
11
A szociálpszichológiában a társas kapcsolatok ökonómia modellje feltételezi az egyének haszonmaximalizáló magatartását (Thibaut és Kelley, 1959)17 ezek szerint az emberek csak addig maradnak benne egy kapcsolatban, amíg ez kifizetődőbb, mint egy korábbi vagy a rendelkezésre álló alternatív lehetőségek. Ugyanakkor a méltányosság szerepének vizsgálata a társas cserékben meglepő eredményre vezetett, mivel bizonyos mértékig ellentmond a haszonmaximalizálási elvnek, viszont egybevág a föntebb vázolt homogenizációs elképzelésekkel. A társas kapcsolatokban az emberek ugyanis olyan jutalmakat szeretnének kapni, amelyek arányban állnak a befektetéseikkel. Ha egyenlőtlenség áll fenn, akkor elégedetlenek lesznek, és nagyobb valószínűséggel szakítják meg a kapcsolatot. Például házaspárok elégedettségét vizsgálták annak függvényében, hogy befektetéseikhez képest a kapott jutalmakat kevésnek, arányosnak vagy túlságosan soknak érezték. Az találták, hogy az arányos jutalomban részesülők elégedettebbek, mint a túljutalmazottak, és azok a legcsalódottabbak, akik méltánytalanul kevésnek érzik a kapott jutalmat (Hatfield, Utne és Traupmann, 1979)18. Az attitűdök hasonlósága és a vonzalom összefüggései mikroszinten szintén a homogenizációt elősegítő szociálpszichológiai mechanizmusnak tűnnek. Azokhoz az emberekhez vonzódunk, akiknek a miénkhez hasonló attitűdjei vannak, és akiket szeretünk, azokról feltételezzük, hogy attitűdjeik a miénkhez hasonlatosak (Granberg és King, 1980)19. Továbbá az a várakozásunk, hogy azok az emberek, akik hasonlítanak ránk, kedvelni fognak minket (Condon és Crano, 1988)20. A hasonlóság, a vonzalom és az interakció egymást erősítő tényezők a kapcsolatokban. A kapcsolatok homogenizálódása – a piac szabályozó környezete A kapcsolatok homogenizálódása a bizalmi szint emelkedését eredményezi, ám ez nem jár okvetlenül a hálózatban rejlő erőforrások gyarapodásával. Fleck Gábor és Virág Tünde (1999)21 egy olyan cigányközösségről számolt be, amelyben erős etnikai és jövedelem homogenitás volt a jellemző, ami annak eredményeképpen
THIBAUT, J.W. and KELLEY, H.H. (1959): The Social Psychology of Groups. New York. Wiley. In Burgess, R.L. and Huston, T.L. (eds): Exchange Theory in Developing Relationships. New York: Academic Press.
17
HATFIELD, E., UTNE, M. K. and TRAUPMANN, J. (1979): Equity theory and intimate relationships. In Burgess, R. and Huston, T. L. (eds): Social Exchange in Developing Relationships. Academic Press: New York 18
GRANBERG, Donald - KING, Michael (1980): Cross-lagged Panel Analisys of the Relation between Attratcion and Perceived Similarity. Journal of Experimental Social Psychology, 16, 573-581. 19
CONDON, J.W. and CRANO, W.D. (1988): Inferred evaluation and the realtion between attitude similarity and interpersonal attraction. Journal of Personality and Social Psychology, 54, 789-797.
20
FLECK, Gábor – VIRÁG, Tünde (1999): Egy beás közösség múltja és jelene. Budapest, MTA, PTI, Etnoregionális Kutatóközpont, munkafüzetek. 21
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
12
alakult ki, hogy nagyon erős volt a szolidaritás normája. Aki bajba jutott, például kifutott a pénzből, nem maradt támasz nélkül, valakitől mindig kapott segítséget, ha mást nem, egy tál ételt. Egymás kölcsönös, önzetlen kisegítése erős, magas bizalmi szintű közösséget feltételez, ugyanakkor elzárja a kiemelkedés útját, hiszen, ha valakinek másoknál több pénze, tágasabb háza stb. van, erre bármikor igényt tarthatnak, akik éppen bajba jutottak. Ebben az esetben nem a belépőket szűrik, hogy megakadályozzák az egyöntetűség megbomlását, hanem a kilépést gátolják azáltal, hogy a szolidaritás lehetetlenné teszi az anyagi kiemelkedést. Így megmarad a státus és a jövedelem szempontjából a közösség homogenitása, ami kedvezően hat a magas bizalmi szint fönnmaradására, másrészről viszont kizárja a kapcsolathálóban rejlő erőforrások gyarapodását. Sullivan szerint a fekete fiatalok körében kicsi az elhelyezkedési esély, mivel a környezetekben élő felnőttek között kevés a befolyásos pozíciókban lévő idősebbek száma (Portes 2010:37)22, azaz a kapcsolatok biztonságot nyújtanak az egyének számára, baj esetén van kihez fordulni, ám egyben be is zárják őket a hálózatba. Fernández-Kelly még tovább megy a következtetésekben, kimutatva, hogy bizonyos fekete csoportoknál a kapcsolatháló nem csupán elzárja tagjait a külvilágból származó álláshoz segítő információktól, hanem egy alternatív kultúra kialakulásához is vezethet, amely tovább rontja az álláshoz jutás esélyét (Portes 2010:38). Könnyű belátni, hogy ebben az esetben a társadalmi tőke a visszájára fordul: az alternatív kultúra kialakulása ugyan tovább növeli a csoport homogenitását, ezáltal nő a bizalom szintje, ugyanakkor csökken a kapcsolatokban rejlő erőforrások mennyisége. (Portes könyvében [2010]23 külön fejezetet szentel a társadalmi tőke sötét oldalának [downside] elemzésére.) A gazdasági szereplők kapcsolatainak mikroszelekciója, s ily módon a homogenizáció eredményeképpen ugyancsak kialakul egy „alternatív kultúra”; a szakmai tisztességre, üzletvitelre, az általuk nyújtott szolgáltatások minőségére, de a fogyasztásra, családi életre, közéleti szerepvállalásra vonatkozó közösen osztott értékrend. Ez az alternatív kultúra magában foglalja az egymást kölcsönösen elfogadók közötti hallgatólagos megállapodásokat is, azokat az informális szabályokat, amelyek regulálják a hálózat tagjai közötti tranzakciókat. Azt mondhatjuk tehát, hogy a piacot szabályozó környezet a mikroszelekció során formálódik ki, a hasonló üzleti morállal rendelkezők, illetve egymást más tekintetben is elfogadni képes gazdasági szereplők kiválogatódásával. Másfelől viszont az „alternatív kultúra” segíti a gazdasági szereplőket abban, hogy tudatosítsák azokat az elveket, amelyeket nem tudatosan követtek az egyszeri, az adott pillanatban egyedinek tűnő mikroszelekciós lépések alkalmával.
PORTES, Alejandro (2010): Economic Sociology. A systematic inquiry. Princeton University Press. Princeton and Oxford. 22
PORTES, Alejandro (2010): Economic Sociology. A systematic inquiry. Princeton University Press. Princeton and Oxford, p 38 23
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
13
A mikroszelekció során minden lépésnél össze kell egyeztetni a gazdasági és a szociális, érzelmi szempontokat, amelynek eredményeként nem azok maradnak együtt hosszabb távon, akik a leghasznosabbak egymás számára, hanem akiket érzelmek (barátságok, szimpátia stb.) is összekötnek, akik tehát az üzleti életben megbízhatók, s emellett önzetlen, gazdasági hasznot nem hozó gesztusokra is képesek. Transzferábilis bizalom A mikroszelekciós lépések eredményeképpen kialakuló és megerősödő bizalom nem csak azokban az ügyletekben használható fel, amely mentén a kapcsolatrendszer megszerveződött, hanem átvihető más területekre is. Egy Galga mentén végzett vizsgálat (Kuczi 2000)24 egyik fő tanulsága az volt, hogy az eredetileg kaláka típusú együttműködés során a mikroszelekció olyan hálózatot eredményezett, amely a vállalkozásba kezdők számára is hasznos erőforrásokkal szolgált. Aki önállósodott, egy, már előzetesen szelektált kapcsolathálóra támaszkodhatott az információk, munkasegítség, alkatrészek megszerzésében, megrendelők egymáshoz küldésében. Tehát az eredetileg kölcsönös szívességnyújtásra (leginkább munkacserére) szerveződött kaláka hálózatban kialakult „alternatív kultúra” alkalmas a piaci tranzakciók regulálására is. Az építőipari vállalkozók körében végzett vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy ha nem alakul ki mikroszelekció révén a vállalkozók egymással kooperáló köre még az önállósodás előtt, akkor meglehetősen nagy a költsége a korrekciónak, hiszen a megbízhatatlanul teljesítő partnerek kiszűrése értelemszerűen olcsóbb a kaláka típusi együttműködésben, mint az egymással üzleti kapcsolatban lévők között. Interjúalanyaink több milliós veszteségről számoltak be, amelyeket olyan ismerősökkel (például velük egy településen élőkkel) bonyolított tranzakciók során szenvedtek el, akikkel korábban még nem kooperáltak, azaz nem volt alkalmuk kiismerni őket. Különösen igaz ez az összefüggés a recesszió időszakában. Az építőiparban a válság hatására jelentősen megnőtt a kockázat, amit jellemzően a nem- vagy késedelmes fizetés, a hanyag, határidőre nem teljesített munkák okoznak. Úgy tapasztaltuk, hogy aki a mikroszelekció révén előzetesen megmunkált kapcsolathálóval rendelkezik, mérsékelni képes a kockázatokat, ezek az emberek már korábban megfizették a megbízhatatlanok kiszűrésével járó költségeket, és ügyleteiket (legalábbis egy részüket) biztonságot adó piaci szabályozási környezetben bonyolíthatják. Összefoglalva az eddigieket: a mikroszelekciós lépések pontszerűek, látszólag nem függnek össze, mivel nem tudatos, hozamnövelő hálózatépítési szándék áll mögöttük. Mégis az egyes választások feltételezhetik egymást, így kirajzolódik valamilyen irányuk. Az egyén életformája, értékrendje, személyes szimpátiája, ambíciói, megoldandó feladatai hatnak a mikroszelekcióra (már csak azért is, mert rá vagy
24
KUCZI, Tibor (2000): Kisvállalkozás és társadalmi környezet. Budapest, Replika Kör.
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
14
társadalmi csoportjára jellemző tipikus, ismétlődő társas élethelyzetei, ügyei, megoldandó problémái vannak), amely hosszútávon a kapcsolatrendszer alapos átrendeződéséhez vezet. Az átrendeződés növeli a hálózat homogenitását, így a bizalom szintjét, és szerencsés esetekben a bennük testet öltött társadalmi tőke értékét is. Ez a társadalmi tőke még inkább felértékelődik, ha megemelkedik az adott részpiacra jellemző kockázat szokásos szintje, azaz válság idején.
