Czifrik Lilla (8.a): Hópehelytánc

A Farkasréti Általános Iskola diáklapja

2012. november-december

Czifrik Lilla (8.a): Hópehelytánc Megszülettem, hideg volt, mégis éppen kellemes, szállingózva hulltam alá, ég fölöttem felleges.

Egy tér fölött repülünk, lent vásári forgatag, kürtős kalács illata száll, mik melegséget ontanak.

Milliónyi társammal kergetőzve szálltunk, szélörvénybe keveredve páran szét is málltunk.

Erdő felett visz az utunk, havas rét mellett, földre, ágra telepedve páran megpihennek.

Keringőző hópihék megpihenünk itt-ott, macskaköves utcácskán ott jön egy nő, kipp-kopp.

Szánkózás a domboldalon, lent hóember-építés, ádáz hógömb-csata dúl, s ez kicsit sem szépítés.

Hóna alatt nagy csomag, fény vetül arcára, páran kalapjára szállnak, melegség dacára.

Elfáradtam most már én is, leszállnék már szívesen, lovas szán jön alattam, kifaragva díszesen.

Nemezen szétolvadnak, tovább folynak cseppként, mások utca kövére ülnek fehér lepelként.

Ló orrára ülök rá, kilátás onnan jó, nem megyek már sehová, csak fut, szalad velem a ló.

Kismarton Zsuzsanna rajza

2

●

téli köszöntő

Iskolaújság

Kedves Olvasó! Mire ezt a lapot kezedbe veszed, még néhány nap, és vége a tanításnak, kitör a téli szünet, eljön karácsony ünnepe. "Az ünnep azé, aki várja" – hallottam minap. Mennyire igaz ez a gondolat. Várni gyerekként, gondtalanul, hiszen kapjuk a csodákat, a varázslatot. Várni felnőttként, bölcsebben, a varázslópálcát kézben tartva, némi gonddal küszködve. De bármilyen minőségben is éljük meg ezeket az ünnepi pillanatokat, azt kívánom, hogy legyünk képesek kizárni a zajt, a rohanást, az idegeskedést, a kapkodást, és nyugalom, békesség, egymásra figyelés, csend vegyen körül bennünket. Békés, áldott szép karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Végre elkészült! Ha mostantól bárki emberfia a Tömös utca felé téved - jöhet keletről vagy nyugatról, de akár kis országunk határain túlról is -, rögtön tudni fogja, mi is az a nagy, fehér épület a sarkon sok-sok ablakszemével. December elsejétől ugyanis színes, girbegurba felirat hirdeti: ez itt kérem a Farkasréti Általános Iskola! A vidám betűknek kalandos története van. Már két évvel ezelőtt elhatároztuk Endrédi Noémi keramikussal - akinek egyébként mindkét gyermeke a mi iskolánkba jár -, hogy a kopár bejáratot mindenképpen feldíszítjük. Hátha így a kevésbé lelkes diákok is kicsit nagyobb örömmel, szívükben több vidámsággal lépik majd át reggelente az iskola kapuját. Noémi meg is tervezte a betűket - nem kis feladat kiszámolni, hogy a megadott helyre pontosan illeszkedjen minden egyes rész. Aztán a betűk színének kiválasztása következett. Kis túlzással egy egész napot töltöttünk azzal, hogy a megfelelő színű mázakat kiválasszuk egy óriási üzletben, valahol Budapest határában. Én csak arra emlékszem, hogy nagyon sokat kellett autózunk és nagyon nehezen ment a választás. Az első betűsorozat már tavaly elkészült, de kiderült, hogy a feltétele nem is olyan egyszerű. Különleges biztonsági szabályoknak kell ugyanis megfelelni ahhoz, hogy még véletlenül se pottyanhasson se egy „á”, se egy „f” valaki fejére. A fő-fő szakemberek ki is derítették, hogy ez így nem fog menni. A felirat biztonsággal nem helyezhető fel, punktum… Hiába egyeztetett Noémi a szakemberekkel, kérdezte meg Györgyi néni a „hozzáértőket” még a tervezés fázisában – nem sikerült megfelelő megoldást találni. Így hát a betűk téli álmukat aludták hosszú-hosszú hónapokon keresztül. A szülők a tavalyi adventi vásáron csempejegyet vettek, így is támogatva azt, hogy az iskola neve végre méltó helyére kerülhessen. De minden hiába volt. Szeptemberben azonban újra nekifutottunk a dolognak. A Farkasrét a gyermekekért Alapítvány elnöke, Györgyi néni, Noémi és én is úgy döntöttünk, mégiscsak lesz felirat a bejáratnál! Noémi éjt nappallá téve nekilátott, új betűket készített. Györgyi néni megtalálta a megfelelő kivitelezőket - akik nemcsak hozzáértők, hanem végtelenül kedvesek és lelkesek is voltak! Az eredmény pedig magáért beszél! A régi betűkről sem feledkeztünk meg: hamarosan velük is találkozhattok majd - talán az iskola épületén belül. Minden diáknak, szülőnek és pedagógusnak kívánjuk, hogy vegyen egy pillantást a színes feliratra reggelente - és legyen vidám, szép a napja! Várnai Zsuzsa


szárnypróbálgatás

●

3

Magyar irodalom órán Gazdag Erzsi Mesebolt Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt. Fiókjában törpék ültek, vízilányok hegedültek. Öreganyók szőttek-fontak, apró manók táncba fogtak, kaszáspók varrt az ablakban, lidérc ugrált az udvarban. A lámpában ecet égett, az egylábú kettőt lépett. Cégére egy tündér volt, …Ilyen volt a mesebolt.

Az ötödik osztályosok meseújságot szerkesztettek, ezekből idézünk fel néhány vidám pillanatot. Bizonyára mindenki ismeri a gyerekmondókákat:Boci, boci, tarka vagy Cirmos cica, haj… Nos, ezeket olvashatod a következő sorokban, csak egy kicsit másképpen. Közérdekű felhívások Csigabiga, gyere ki! Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el az annak külső felszínén keletkezett tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és szilárd tejipari termékekkel kártalanítjuk, melynek mennyisége két napra elegendő. Katalinka, szállj el! Utasítunk minden fiatal korú Katalin nevű személyt, hogy sürgősen kezdjen légi úton való menekülésbe, mivel tudomásunkra jutott, hogy hazánkba betört oszmán-török csapatok célpontjuknak tekinthetik őket. Áldozataikat először nátrium-kloridos kútba merítik meg, majd pedig kerékabroncsok tesztelésére használják fel. Amennyiben ennek nem tesznek eleget, a nagy sebességgel közeledő török csapatok puskával kivégzik őket. Cirmos cica, haj! Minden olyan macskaféle, amelynek szürke alapon csíkos a fejszőrzete, kéretik a köpült tejtermék pontos helyének meghatározására. Együttműködésük már csak azért is rendkívül kívánatos volna, mivel arcszőrzetükön tisztán kivehető a bűnjel, melynek alapján kemény büntetésekre számíthatnak. Boci, boci, tarka! Biológiai kutatócsoportunk foltos, ámde farokkal és hallószervvel nem rendelkező fiatal szarvasmarhára lett figyelmes. Ezt a tényt figyelembe véve lakásvásárlásunkat olyan helyszínen tervezzük, amelynek közelében lehetőség van a tej jó áron való vásárlására. Gécsek Fanni 5.b

Ki ne ismerné a róka és a holló történetét, és a rímhányó Romhányi átköltéseit? Most egy újabb változat született: A róka és a holló Róka koma unalmában, erdőn sétált magányában. Meglátta künt a határon, holló komát egy faágon. Csőrében kerek sárga, sajt lesz az, a vak is látja. Róka koma nagyon örül, hamarjában odapördül. Dicséri a hiú hollót, mond neki sok szépet és jót. Holló csőrét nagyra tátja, Bókoló rókát biztatja. Repül a sajt, róka látja, nagyot ugrik, száját tátja. De csalódik a mohó róka, Pálpusztai, nem trappista. Berghammer Anna 5.b Peres ügyek Kuka beperelte Hófehérkét, mondván, hogy "szemét" módon bánik vele. Kuka szerint állandóan kezet kell mosnia, valahányszor kiviszi a szemetet. Kártérítést követel Hófehérkétől. Iskolai hírek Hosszú-hosszú éveken keresztül, szorgosan járt iskolába Süsü, a sárkány. Miután minden szabadidejét tanulással töltötte, és egyszer sem hiányzott az iskolából, ma sikeres vizsgát tett a jogi egyetemen. S mai naptól a Dr. Süsü nevet viselő bábfigura azon gondolkozik, hogy a helyzetnek megfelelően megváltoztatja a nevét. Gratulálunk, Dr. Süsü! Némó néma? A kis bohóchal addig mondta a vicceket, míg berekedt és elment a hangja. Most apja, Pizsi vette át a viccmondást, és próbálja az óceán lakóit szórakoztatni, ami nem igazán sikerül neki. Mindenki várja vissza Némó hangját. Szenilla is nagyon várja, hogy Némó visszanyerje hangját, mert nem emlékszik az utolsó viccre, és szeretné, ha Némó ismét elmondaná neki. Wöller Bence 5.b

4

●

közeleg a karácsony

Iskolaújság

Éjszaka az iskolában Milyen az iskolába aludni? Fantasztikusan, fenomenálisan, nagyon-nagyon jó. De kezdjünk inkább mindent az elejéről! 2012. november 30-a, péntek. Másnap, december 1-jén volt iskolánkban az adventi készülődés, és nekünk, a 8. b osztálynak kellett előkészíteni a termeket a másnapi munkálkodásra. Este 7 órára kellett az iskolába érkezni. A biológia teremben gyülekeztünk, és szépen lassan (pár kivétellel) mindenki ideért, legyőzve az estére már bezárt ajtók viszontagságait. A teremben letettük táskáinkat, eltoltuk a padokat, lecihöltük a kis- és nagyteremből a kék szőnyegeket. Ezután megcsináltuk az osztály koszorúját, és hoszszas viták után kiválasztottunk egy filmet, amelyet az osztály egyik fele a projektoron nézett, a másik csapat meg fölvonult a háztartástan terembe vacsorát készíteni. Sütöttük-főztünk jó hangulatban, viccelődve, zenét hallgatva. Az eredményt sem lehetett szidni, mert a melegszendvicsek nagyon finomak lettek. És persze a vacsora hívó illatára mindenki megérkezett. Az ennivaló majszolása közben Betti és Orsi tejfölcsatát vívtak, amelyből Orsolya került ki vesztesen és persze elég tejfölösen. A károsult természetesen bosszúra szomjazott, de az összecsapásba immáron Márti is bekapcsolódott, viszont ennek a csetepaténak a vesztese Bernadett nadrágja és a padló lett. Az étkezés után mindenki lement a terembe, és végeláthatatlan veszekedések után nekiláttunk a második filmnek is, amelynek a címe Pofa be!. Az idő múlásával nyíltak a chipsek, az üdítők és megannyi rágcsálható eledel, persze ne feledkezzünk meg az éjjel-nappal működő automatáról sem . Éjszaka a folyosókon lézengve a sötéten kívül feltűnt más is: milyen nagy a csend, normális helyzetben egymást túlkiabálva sem halljuk a másikat, és egy nyugodt helyet találni lehetetlenség, de itt minden csendes, túlontúl csendes volt, és ez eléggé nagyszerűen esett (!!!). Szépen lassan (sajnos) telt-múlt az idő, a filmnek is vége lett, így mindenki átöltözött pizsamába, és Imola néni csendre intett minket, de ezt nem mindenki tartotta be. A második rászólás 1 órakor érkezett, és ekkor mindenki végleg bebújt hálózsákjába és csendben (na jó, annyira mégsem, de már halkabban) folytatta a mondanivalóját, kivételek persze mindig vannak. Az eredmény az lett, hogy Imola néni a szertárból - (ahol eddig aludt) - beállt a szertár és a terem közé, és csak állt és állt, nem tudom, meddig (az órát nem láttuk a sötétben, a telefonunk meg a csomagjainkban voltak), de valóban csendesebbek lettünk, és Imola néni sem állhatott ott örökké, ezért egy vagy fél óra múlva ő is visszafeküdt. Erre szépen lassan elszabadult a pokol, és Imola néni már megelégelte a hangzavart, és befeküdt két gyerek közé. Persze mindenki nagy örömére így halkabbak lettünk, és már csak csendesen susogtunk, szépen lassan mindenki bealudt, többek közt én is, így a 4 és 5 közötti időszakról nem tudok nyilatkozni, de az ébredésről igen, az borzasztó volt. A sok kis álmos buksi dühösen bújt ki a hálózsákjából a hangzavarra és a lámpafényre. Ezután átöltöztünk, fogat mostunk és nagyon vissza szerettünk volna aludni, de az idő sürgetett, fél 6-kor keltünk, 9-re ki kellett alakítani a tornatermeket és meg is kellett reggelizni. Eltakarítottuk az este romjait, megettük a lekváros kenyereket, és mire berendeztük a termeket, elérkezett a kilenc óra. Innentől már ti is tudjátok. Remélem, jól le tudtam festeni az ott alvás hangulatát és a reggelről pedig annyit, hogy valamit valamiért. Ilyen volt bent aludni az iskolában. Müller Tündér 8.b

Adventi készülődés Dióhéj gyertya, avagy az alapanyag beszerzésének útja Minden évben eljön a december, ezt bölcsen tudjuk. Én is gondoltam erre, már szeptember elején, nagy megelégedéssel nézegettem a diófán érlelődő, kövér diókat. Szóban forgó fa a szomszédban áll, de két hatalmas ága jótékonyan átnyúlik a mi kertünkbe, pontosan úgy, mint ahogy azt Arany János megénekelte A fülemile című művében. Különleges fa ez: soha sehol nem láttam még akkora diókat, mint amilyenek ezen a fán teremnek. Dédelgettem a gondolatot: ha eljön az ideje, szedek néhányat, óvatosan ügyeskedem szét őket, hogy egyben maradjon a két dióhéj, viaszt öntünk bele, kanócot nyomunk a közepébe, és máris készen van a különleges mécses. Milyen csodálatos lesz ezzel foglalatoskodni az adventi készülődésen! Teltek-múltak a napok, a hetek, a diók gömbölyödtek, híztak, öröm volt nézni őket. Szeptember vége lehetett, az egyik éjjel hatalmas viharra ébredtem. Mennydörgés, villámlás, zuhogó eső, tomboló szél… és még valami érdekes hang: kopp-kopp… Beletelt egy rövid időbe, amíg kótyagos agyam beazonosította a hang forrását. Ez a ritmusos kopogás nem lehet más, mint az én dióim landolása a földön. Folyamatosan érvényesült a gravitáció törvénye, és ez nyugtalansággal töltött el. Ennek fele sem tréfa. Mi lesz, ha eltörnek, átáznak, eltűnnek reggelre? Na nem, hajnali négy óra, zuhog az eső, nem létezik, hogy… igen ám, de veszélyben az adventi ügyeskedés alapanyaga. Nem volt könnyű döntés: a meleg, szélmentes, száraz ágy valósága állt szemben a kinti világ zord és viharos lehetőségével. Némi vívódás után döntött a mindent a dióhéj gyertyáért elszántság. Kikászálódtam az ágyból, és kis idő múlva pizsomában, zseblámpával, gumicsizmában és egy zacsival a kezemben indultam az expedícióra. Zavartalanul dolgoztam, kisimult lélekkel, ugyan már, ki is láthatna meg ebben az ítéletidőben, hajnali négykor, lenge öltözetemben; de fognak örülni a gyerekek, csuda helyes ki gyertyákat fogunk mi varázsolni… És ekkor megpillantottam. Először csak egy felvillanó fényt. Ez a fény azonban egyre közeledett… egy röpke pillanat múlva ott álltunk egymással szemben, Gábor szomszéd, pizsomában, zseblámpával, zacsival a kezében. Rövid üdvözlés és mindent tudó mosoly után együtt szedegettük tovább a sűrűn kopogó kincseket. Lehet, hogy másnap az iskolában a diáksereg egy kissé kialvatlan tanerővel töltötte az órát, de az ő szíve örült, hiszen a diók már száraz biztonságban várták, hogy eljöjjön az adventi készülődés ideje, az együtt munkálkodás örömteli pillanata.

Gabi néni


adventi készülődés

●

5

KOSÁRFONÁS Egy iskolai továbbképzés keretében nyílt lehetőségem megismerkedni a népi kismesterségekkel. Az egy év alatt nemezből, gyékényből, bőrből, fűzvesszőből készítettünk különféle termékeket kellő elméleti oktatás után. A tanfolyam vizsgával és egy felejthetetlen szigligeti alkotótáborral ért véget. Ezt követően érkezett a hír, hogy újabb kétéves tanfolyam elvégzése után bizonyítványt lehet szerezni valamelyik, általunk választott szakmából. Ekkor esett a választásom a Pali bácsi és Éva néni által tartott kosárfonó képzésre. Kettejük magával ragadó személyisége is befolyásolta választásomat. Végre olyan tevékenységgel is tudtam foglalkozni, mely bár ugyan sok vesződséggel is járt néha, mégis kikapcsolt a mindennapok megszokott menetéből. A dolgos hétköznapi foglalkozásokat követően intenzív nyári táborokban tökéletesítettük a tanév során megszerzett ismereteinket. Mivel a fűzvesszők többségét megfőzik és lehántolják, használat előtt mindig be kell áztatni, és menet közben is gondoskodni kell a kiszáradásuk megakadályozásáról. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, hamar szembesülni fog vele, hogy a kiszáradt vessző törik, ami sok bosszúságot tud okozni. Idén harmadik éve tartok foglalkozást iskolánk diákjainak is. Örülök, hogy közülük van olyan, aki folyamatosan eljár a hetente megtartott szakkörre. Ő Magyar Szabolcs, a 8. a osztályból, aki az idei adventi készülődésben is segítségemre volt. Ezúton is köszönet érte. Pintér István

Karácsonyi érdekességek A karácsony elengedhetetlen velejárója a karácsonyfa és adventi koszorú. De miért éppen a fenyőfa az, amelyik különleges szerepet kap karácsony idején? Bálint Sándor mondájában így ír erről: Amikor Krisztus Urunk a földön járt, bujdosnia kellett a gonosz emberek elől. Egy alkalommal az ellenségei már a nyomában jártak, amikor egy fenyőhöz ért. A fa ágai elrejtették a menekülőt, aki így megmenekült. Az Úr megáldotta a fenyőt:"Soha ne hullasd el a leveleidet! Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát." Az első karácsonyfáról a világon a 15. században emlékeznek meg, Magyarországon először valószínűleg Brunszvik Teréz állított karácsonyfát Aszódon a 19. században. Az első adventi koszorút egy hamburgi lelkész készítette 1860-ban. Egy óriási fenyőkoszorút függesztett a plafonra és 24 gyertyát tett rá. A szokás egyre nagyobb körben elterjedt, némi változtatással. Ma már négy gyertya kerül a koszorúra, az adventi vasárnapok számára utalva. A hagyomány szerint a koszorún három lila és egy rózsaszín gyertya áll. A lila szín a fegyelmet, a bűnbánatot és az összeszedettséget jelképezi , míg a rózsaszín az öröm színe. A rózsaszínű gyertyát a harmadik héten kell meggyújtani. Az adventi koszorú gyertyái az év leghosszabb, legsötétebb napjaiban ragyogják be életünket. Mire mind a négy gyertyaláng fellobban, a valóságban is növekedni kezd a fény, hiszen túlléptünk a napfordulón, és hosszabbodni kezdenek a nappalok. Várakozás Jézus születésére, gyertyagyújtás, elcsendesülés, figyelés önmagunkra és másokra, imák, karácsonyi üdvözletek, éjféli misék meghitt, különös hangulata, ünnepvárás és ünnepköszöntés… Bizony, változnak az idők, bár régi hagyományokat – kántálás, betlehemezés – vélhetünk felfedezni néhány modern szokásunkban, például egy sms-üdvözlésben: Távolság már nincsen, új idők járnak//Huncut kis angyalkák sms-ben szállnak.//Szeretetet visznek, sok szép üzenetet,// Boldog karácsonyt így kívánok néktek.

6

●

bütykölés

Iskolaújság

Látogatás a Petőfi Irodalmi Múzeumba December 3-án, egy hideg, szeles napon az 5. b osztály (egy töri és egy nyelvtan óra után) sorakozni kezdett, hogy elinduljon a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A portán találkoztunk a kísérőnkkel, Várnai Zsuzsa nénivel. Egy kicsit meglepődtünk, amikor a hűvös szél hirtelen átalakult pengeélessé. Összehúztunk magunkon a kabátot, és mentünk a buszmegálló felé. Pechünkre a busz pont az orrunk előtt ment el, ezért egy megállót lesétáltunk. A megállóban várakozva a lányok egy része csak úgy szórakozásból integetett az elhaladó kocsiknak. én a tanárokkal (Gabi néni és Zsuzsa néni) és Zsankával beszélgettem, igazából mindenről. Volt szó kedvenc könyvről, arról, hogy hányadik busz jön a túloldalról, hogy mindjárt megfagyunk meg ilyenek. Amikor megérkezett a nyolcas, hatalmas tömeg volt. Gyorsan felszálltunk, és leültünk vagy megkapaszkodtunk. Sztoriztunk a hétvégéről, a fiúk "filmjéről", meg mindenféle vicces dolgokról. Az Erzsébet híd után két megállóval leszálltunk, és gyors léptekkel elértünk a múzeumhoz. A tanárok bejelentkeztek, mi meg körülnéztünk a hátsó udvarban. Felfedeztünk egy Petőfi-szobrot és mellette készült egy csomó osztálykép. Utána megérkezett a néni, aki a foglalkozást tartotta. Felvezetett minket abba a helyiségbe, ahol dolgozni kezdtünk. Elmagyarázta, hogy igazából egy ilyen saját készítésű nyomdát kell csinálnunk, ami egy ránk jellemző dolgot ábrázol. Először egy papírra kitaláltuk, hogy milyet szeretnénk, aztán azt átmásoltuk egy speciális gumira, majd abból kivágtuk. Ezt a kivágott formát ráragasztottuk egy fadarabra, amit előtte lecsiszoltunk. Ezután már csak belenyomtuk a tintapárnákba és kész is volt. Mindenki körbement és megnézte, kié milyen. Indulás előtt még egy papírra nyomtunk párat és aláírtuk. Felvettük a kabátot, és már indultunk is vissza. Zsebünkben a nyomdánkkal. Hazafele már zenét hallgattunk, mindenesetre nyugodtabbak voltunk. Miután leszálltunk a buszról, megmutattuk a termünket Zsuzsa néninek, majd elkezdtünk szállingózni kifele. Én a Tömös utcán lefelé találtam ki ezt a szöveget. Igazán tetszett foglalkozás! Fischer Johanna 5.b


olimpia

●

7

Emlékezve az olimpiára Előző számunkban olvashattátok, amikor Juhász Gyuri bácsi mesélt arról a megtiszteltetésről, hogy meghívták őt Londonba, hogy vízilabda-mérkőzéseken vállaljon a bíráskodást. Talán emlékeztek, hogy idén nyáron rendezték meg a XXX. nyári olimpiai játékokat Londonban, így ez a város az első, amely háromszor is rendezhetett újkori nyári olimpiát, mivel korábban 1908-ban és 1948-ban is e sportrendezvény házigazdája volt. Idén Londonban Magyarországot 157 sportoló képviselte ezen a nemes versengésen. A rendezvények egy hónapon keresztül tartottak, lázban tartva az egész világot, milliókat ültetve a képernyők elé. Gyuri bácsi abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a helyszínen kísérhette figyelemmel az eseményeket, elsősorban a vízilabdás eseményeket, hiszen feladatköre mindennapos elfoglaltsággal, teendőkkel zsúfolt napokkal járt. 28 bíró tevékenykedett a vízilabda mérkőzéseken, átlagosan 2-3 alkalommal vezetett egy bíró meccset. Minden negyedik nap értekezletet tartottak, ahol megbeszélték a tapasztalatokat, az elkövetett hibákért felelősségre vonták az elkövető bírákat. Két bíró nagy hibát követett el egy-egy meccsen, ez számukra végzetesnek bizonyult, mert megkapták a repülőjegyüket, mehettek haza. Nem lehetett hibázni. Az olimpiát megelőzően Gyuri bácsi komolyan készült a nagy eseményre, fizikailag és szellemileg is edzette magát: kiadós futások és felkészülési meccsek vezetése hetente több alkalommal, mindez hozzásegítette, hogy tökéletesen felkészülve érkezzen Londonba. Az olimpián nyolc meccset vezetett, ebből öt meccset a horvát csapatnak. A döntő előtti napon szünnapot tartottak, ekkor döntötték el, hogy ki vezeti majd a végső csatát. Erre az eseményre négy bírót kellett kijelölni. Komoly felelősség ez, hogy az olimpiai döntőre a legeslegjobb bírót találják meg. Ehhez összeül a 10-12 legtekintélyesebb vízilabdás szakember, és szavazással jelölik ki azt az embert, akit a legalkalmasabbnak tartanak erre a felelősségteljes feladatra. Utólag kiderült, hogy Gyuri bácsit egyhangúlag választották ki. Csodálatos megtiszteltetés ez, ráadásul ő az első magyar bíró, aki olimpiai férfi döntőt vezetett. A döntőn telt ház volt, 7000 ember töltötte be a lelátókat, köztük sok magyar szurkoló is. Szokás szerint négy zászlót húznak fel a végső megmérettetésen, a két mérkőző csapatét és a két bíróét. Jó érzés volt látni a magyar bíró tiszteletére felvont magyar lobogót. Minden meccsen két ellenőr kíséri figyelemmel a bírói tevékenységet, aztán kiértékelik a munkáját. Gyuri bácsi ítéleteiben semmi hibát nem találtak. Mint tudjátok, a horvát válogatott nyerte az olimpia férfi vízilabda tornáját: a magyarokat a negyeddöntőben búcsúztató, világbajnok olasz csapatot győzték le 8-6-ra. A horvátok történetük első olimpiai bajnoki címét nyerték Londonban, vízilabdában. A döntő utáni nap a horvát szövetség megköszönte Gyuri bácsinak a magas szintű játékvezetést. Az olimpia óta rengeteg felkérést kapott Juhász Gyuri bácsi, a legkeresettebb bíró lett, nemzetközi szintű mérkőzések sokaságát vezényli. A világ minden tájára eljut: Dubai, Szerbia, Athén, Tokió, Peking és még sorolhatnánk a helyszíneket. Nemcsak meccseket vezet, hanem a bírói továbbképzésekben is részt vállal, szakértelmével, tapasztalatával segít tökéletesíteni mások tudását is. Azon a kérdésen, hogy elvállalná-e a Játékvezetői Bizottság elnökségét, még gondolkozik. Gyuri bácsi a világ minden részéről kapott elismerő szavakat, gratulációt, a játékosok részéről nagyobb a tisztelet, jobban elfogadják az ítéleteit. Nagy szomorúsága, hogy a magyar vízilabda-szövetség egy szóval, egy sms-sel sem méltatta munkáját. Tudjuk, hogy ezt nem pótolhatjuk, de mindanynyiunk nevében szeretnénk gratulálni Gyuri bácsinak, és biztosítani őt arról, milyen büszkék vagyunk rá. És hogy mit üzen a fiataloknak? Azt, hogy kitartással, szorgalommal, hittel, töretlen munkával bármit el tudunk érni, amit megálmodunk. Köszönjük a beszélgetést.

8

●

olvasókuckó

Iskolaújság

Fekete István: Karácsony éjjel A konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót, s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán, és amint a láng megbillent, mintha valaki sóhajtott volna. Az ablakok arcán csendesen szivárgott a cseppé hűlt pára, az ajtókilincs ferdén állt, mintha valaki be akarna jönni, s a székek úgy álltak az asztalok mellett, mintha fáradt karjukkal szívesen az asztalra könyököltek volna. Ekkor megpendült egy húr a kemence mellett. Az öreg Tallér rátette kezét a cimbalomra, mert véletlenül ütötte meg a húrt, de a lágy zendülés már szétszállt a szobában, megsimogatta a falakat, lengett a levegőben, aztán visszahullt a cimbalomra, mint fészekre a madár. Zimányi felemelte fejét. A homályban nem látta az öreg cigányt, de érezte, hogy nézi. Töltött magának. - Van poharad, Tallér? Hát akkor tartsd ide. Ittak. A lámpa hunyorgott, s a cigány visszaült a sötétbe. - Hajajaj! - Mért sóhajtozol, Tallér? - Csak úgy sóhajtozok. Minek örüljek? Elmúlik minden. - Elmúlik, Tallér. De ezt úgyis tudjuk. Muzsikálj! - Ma? - Ma. Csak úgy magunknak. A kocsmáros benézett az ajtón, megtöltötte az üveget, aztán kiment. A cimbalom halkan beszélgetni kezdett. Akadozva, mintha emlékeiben keresgetne. Néha felkiáltott, néha megjajdult, aztán csak dúdolgatott, mint a pusztán kaszáló szél. Zimányi elnézett valahová, fehér haja puhán simult halántékához, és arra gondolt, mi lesz, ha egyszer elhallgat a cimbalom, elalszik a lámpa és elalszik minden... Úgy érezte, jó lesz. Megbékélve bólintott. Hát alszunk, no. Az öreg cigány aszott, fekete kezét a cimbalomra tette, s az ajtóra nézett. - Jár kint valaki? A kilincs bólintott, az ajtó óvatosan kinyílt. Egy ember jött be, aztán egy asszony. Vállukon hó. - Jó estét! - Jó estét! - bólintott Zimányi-, esik? - Esik. - Hová? - Palánkra. Oda várnak bennünket, karácsonyra. Persze, karácsony van. Régi karácsonyok villantak fel Zimányi emlékei között, de aztán hamar elhamvadtak, elfáradtak... A kocsmáros odaállt a vándorok elé. - Mi kellene? - Csak pihennénk, ha szabad. Az asszony fáradtan felnézett. - Kenyeret kérnénk. Pénzért. Zimányi megfogta a kocsmáros kabátját. - Adjon szalonnát is... karácsony van. Gondolkodó csend lett. A vándorok előtt egy kis vörös mókus ült az asztalon és a kenyérhéjat eszegette. Okos, fekete szemével körülnézett. - Szelíd? - Mint a gyerek. Csak megszorítani nem szabad, mert akkor harap. Zimányi felkelt, nehézkesen odament az asztalhoz, és megsimogatta a mókust. A kis állat megszagolta


olvasókuckó

●

9

Zimányi kezét, aztán végigfutott a karján és bekukkantott a zsebébe. - Az én zsebemet ki szokta forgatni - mondta a vándor -, múltkor megrágta a pipámat, azt nem szeretem... meg hát üres is... - Nem adja el? - El nem adom, csak úgy odaadom. Jobb dolga lesz... Zimányi pénzt tett az asztalra. - Egyedül vagyok... eljátszogatok vele... ez lesz az én karácsonyom... Diót hozatott a kocsmárossal, s a mókus észre sem vette, amikor gazdái elköszöntek. Zimányi kucsmáját a mókus mellé tette, hátha elálmosodik. - Hozass még egy üveggel, Tallér, diót is. A mókus megszagolta a bort, s a diót a kucsmába hordta. A cimbalom halkan zengett. Künn hullott a hó, nyári kórószálak álltak az utak mellett, valahol messze csengett egy szánkó, varjak aludtak a jegenyéken, a hidak alatt susogott a víz, mintha mesét mondana az öreg hídlábnak. Zimányi hazaindult. Zsebre rakta a diót és a mókust is. -Ehetsz útközben is, ha akarsz. Lassan lépegetett hazafelé. Az út, mint a bársony. Botja nem koppant, arcára hópehely esett. A falu végén kis erdő s az erdőn túl Zimányi háza. Jó lenne, ha várakozó lámpás intene belőle, de nincs már senkije. Nem nagy a hó, mégis nehéz a járás, az erdő fái között álmos köd ül. Megállt, botjával a hóra ütött. - Milyen puha, akár a párna. Hideg sincs. Azzal leültek az árok mellett. Megcsörrentek a diók, a mókus kiugrott a zsebből, és felszaladt az öregember vállára. - Ne csiklandozz, te, csak egy kicsit pihenek. A mókus leugrott a földre. A hónak szabadság szaga volt. Az erdei csend susogni kezdett, s az ágak ugrásra ingerelték. Az árokparton bodzafa állt és ijedten ébredt fel, amikor a mókus végigszaladt rajta. - Mit akarsz? - Szállást keresek. Az ember elaludt, és én elszöktem... nem tudod, hol találnék szállást? - Eredj a Bükkhöz! A mókus átlendült az öreg bükk alsó ágára. - Azt mondta a Bodza, hogy te adsz nekem szállást. - Nem adok. Nincs, de ha lenne, se adnék. - Majd ad más. De nem adott a Kőris se, a Cser se. A Vadcseresznye csak a fejét ingatta, a Nyír pedig még fiatal vesszőit is megsuhogtatta. Csak az öreg Tölgy mondta meg kereken. - Nem szabad! Ne kérdezd, miért, nem szabad. Különben magam sem tudom miért, menj, ahonnan jöttél. Zimányi ekkor már mélyen aludt az árokparton. Azt álmodta, hogy egy hideg kéz nyúl a kabátja alá, de nem a pénztárcáját, a szívét keresi. Arca sárga lett, feje előrebukott a kínban, hogy megmozduljon, de nem tudott. A kis mókus ekkor ért oda. Felugrott az öregember vállára ,és lerázta magáról a havat, az öreg nyakába. Erre már felébredt Zimányi. Mélyet lélegzett, aztán tántorogva felállt. De mi ez a hideg a nyakánál? Odanyúlt és eszébe jutott a mókus. - Hát te ébresztettél fel, te? Bizony jó, hogy felébresztettél... Megkereste botját és lassan lépegetve elindult hazafelé. Zsebében megzörrentek a diók, s amikor otthon meggyújtotta a lámpát, körülvették a régi bútorok. A mókus az ágy karfájára ugrott, leült elgondolkodva, mert ő sem tudta, hogy miért nem kapott szállást a fáktól. Nem tudta, hogy Zimányinak szíve és zsebe mindig nyitva volt szegénynek, vándornak, mindenkinek, s az ilyen embernek nem lehet elhagyatottan, árokparton meghalni. Nézte egymást ember és mókus. A kályhában halkan dúdolt a szél, a felhőket elkergette, aztán nagy csend és nagy békesség lett kint és bent. Aludt az öregember, és aludt a kis mókus karácsony éjszakáján.

10

●

ki mit tud

Iskolaújság

A szaloncukorról A szaloncukor hagyományos magyar termék, különféle ízesítésű cukor csokoládébevonattal. A szaloncukor ősét a franciák a 14. században kezdték készíteni, tőlük német közvetítéssel jött be és vált népszerűvé Magyarországon. Jókai Mór szalonczukkedlinek nevezte ezt a finom csemegét. Kezdetben kézzel készítették ezeket az édességeket, aztán a 19. század végén megjelentek az első szaloncukrot gyártó gépek. Legtovább a szélső papír rojtozását csinálták kézzel, majd ezt a műveletet is gépiesítették. Manapság gyakorlatilag csak Magyarországon aggatnak szaloncukrot a karácsonyfára, így ez a termék hungarikumnak tekinthető.

MŰVELTSÉGI VETÉLKEDŐ Mikor tanítani kezdtem iskolánkban, akkori igazgatónk, Stumpf Péter igazgató úr kért fel arra, hogy december 6-án, egyfajta Mikulás-napi ajándékként szervezzek vetélkedőt a felsős diákoknak különböző műveltségi területekből összeállított kérdésekből. Itt tehát a tanítás során megszerzett ismereteken kívül szükség van egyfajta általános műveltségre. Ezek között vannak mókásabb feladatok, de akadnak gondolkodtató, nem éppen egyszerűek is. Egy a lényeg, hogy másként, mint egy tanítási órán, de itt is hasznos ismeretekkel gyarapodjatok. Így – bizonyos értelemben – nemcsak az első helyezettek nyernek, hanem mindenki. Mivel idén csak az 5. és 6. évfolyamnak rendeztük meg a versenyt, jöjjön néhány feladat azoknak, akik most nem vehettek rajta részt. A 7. és 8. évfolyamos tanulóktól – némi jutalom ellenében – várom a helyes megfejtéseket az iskolaújság szerkesztőségében. 1) Az idei nyári olimpián fényes magyar sportsikerek születtek Londonban. A dobogós helyezettek között azonban csak egyikük Miklós keresztnevű. Ki ő? Melyik sportágban indult? Milyen érmet szerzett? 2) A decemberi időszak kedvelt szobanövénye a Mikulás-virág. De tudjuk-e, hogy honnan származik? Melyik válasz a helyes? A) Szent Miklós Myra városának püspöke volt, de emellett növénynemesítéssel is foglalkozott. Leghíresebb növényén piros fedőlevelek figyelhetők meg, így az iránta való tiszteletből róla nevezték el. B) A növény Mexikóból származik. Európába csak a XX. század húszas éveiben jutott el. Virágképződése a karácsony előtti időre esik, ekkor növeszti piros vagy más színű fedőleveleit. S mivel ez idő tájt van Szent Miklós ünnepe, s az ő ruhájának is piros a színe, ezért kapta az ő nevét. C) Hazája a mai Szlovákia területén lévő Liptószentmiklós. Itt, a Magas-Tátra előterében fedezte fel a növényt Ján Holub szlovák botanikus, s a város névadójáról Mikulás-virágnak nevezte el, mivel a Mikulás a Miklós szlovák megfelelője. 3) Oka kell, hogy legyen annak, miért december 6-án van Szent Mikós püspök ünnepnapja. Életének milyen esemény fűződhet ehhez a naphoz? A) ezen a napon született B) ezen a napon halt meg C) ezen a napon avatták szentté Jó munkát kíván: Pintér István bácsi


feleltetés

●

11

Gyarmati Károly, Karesz bácsi Kedvenc: étel: ha sós, akkor fasírt, ha édes, akkor mákos tészta ital: Olympos sárgarépa-narancs szín: hangulatfüggő állat: kutya évszak: nyár könyv: Galaxis útikalauz stopposoknak film: New kids turbo, Torrente,  Meséljen gyerekkoráról! Hol nőtt fel? Idézzen fel egy-egy jó, illetve rossz élményt! Meséljen a családjáról is! A gyermekkorom nagy részét Cegléden töltöttem, ide jártam általános iskolába és a középiskola első két osztályát is ott végeztem. 1999 végén költöztem Kecskemétre, itt érettségiztem, majd a főiskola miatt Szegeden laktam egy jó ideig. Ugyan az már nem annyira gyermekkornak tekinthető, de azt tartom életem legszebb időszakának. Gyönyörű a város, kiváló az egyetemi élet és a csoporttársak is nagyon jók voltak. Végül a munka miatt visszakerültem Kecskemétre, ahol egészen idén szeptemberig dolgoztam, jelenleg Pesten lakom. A családom nem túl nagy egyelőre. Van egy párom, akivel már nagyon régóta együtt vagyunk, és remélhetőleg hamarosan költözünk mindketten Pestre.  Mi az, amit egyáltalán nem szeret? Az adminisztrációt, az elpazarolt időt és a haszontalan, feleslegesen elvégzett munkát, az értetlenkedést.  Ha egy lakatlan szigeten kellene eltöltenie egy évet, miket vinne magával feltétlenül? Milyen érzésekkel indulna útnak? Némi olvasnivalót, egy bicskát és egy törölközőt.  Honnan vetette ide hozzánk a sors Karesz bácsit? Hogy érzi magát nálunk? Volt-e már valamilyen emlékezetes élménye itt nálunk? Kecskemétről jöttem, mielőtt ide kerültem, ott tanítottam már 4 éve egy általános iskolában informatikát és 2 éve rajzot, illetve egy gimiben voltam óraadó egy évig. Köszönöm, jól vagyok, csak sajnos nem sok mindenkit ismerek még, és mivel nehezen is tanulok új neveket arcokkal párosítani, így néha vannak vicces helyzetek… Például, mikor valaki teljesen más névkártyát használ, mint a neve, vagy egyáltalán nem használ. Emiatt van már Barbi nevű fiú diákom, Betti, aki Niki vagy fordítva és még sorolhatnám a Zsoltikat. :)  Ha egy jótündér teljesítené három kívánságát, mik lennének azok? 1, Megfordítanám a tanítási idő nyári szünet arányt. 2, Hozzárakatnék még egy nullát a fizetésem végéhez. 3, Utolsó kívánságként megkérném, hogy innentől minden kívánságom teljesüljön. :)  Szabadidejében mit csinál legszívesebben? Van-e valamilyen hobbija? Nem nagyon van szabadidőm, a tanítás mellett van egy vállalkozásom, amely végül is tekinthető a hobbimnak is, grafikai munkákat csinálok és matricákat, pólókat, dekorációs elemeket tervezek és gyártok. Ha mégis van egy kis szabadidőm nyáron, akkor koncertekre, fesztiválokra járok, utazgatok.  Miért éppen az informatikát választotta? Ha nem tanár lenne, milyen foglalkozást űzne a legszívesebben? Igazából a rajztanári szak volt becélozva, amikor a továbbtanulás kezdett foglalkoztatni, mellé kerestem valamit, és mivel akkoriban már kezdett érdekelni az informatika, gondoltam, jó választás lesz. Egyébként gyerekkoromban sosem akartam tanár lenni, de aztán megtetszett, hogy viszonylag sok a szabadidő és idővel pedig megszerettem a tanítást is, bár senkinek nem tanácsolnám, hogy tanár legyen. :) Nem tudom, mit csinálnék, de ha nem tanítanék, akkor valószínű minden időmet a vállalkozásomnak szentelném.  A karácsonyt hogyan ünnepli Karesz bácsi? Van-e valamilyen különleges hagyomány, szokás a családban? Idézzen fel egy felejthetetlen karácsonyi pillanatot az életéből! Általában a barátnőmmel kettesben, illetve természetesen a szülők látogatása sem maradhat ki. Egyébként nem vagyok egy nagy ünneplős típus.  Karesz bácsi szerint milyen lesz egy iskola, a tanítás ötven év múlva? Furcsa, az biztos...  Mit üzen a felnövekvő gyerekeknek tanulásról, értékrendről, az élet nagy kérdéseiről? A tanulásról: Tanuljatok! :) Az értékrendről: Család, haza, munka, nem tudom:D Az élet nagy kérdéseire a válasz: 42 Köszönjük a beszélgetést.

12

●

alsósok oldala

Advent az iskolában Az adventi készülődést minden évben megtartjuk. Mint mindig, most is a kis tornateremben volt a büfé, a nagy tornateremben a foglalkozások többsége, a tükrös teremben pedig azok, amelyek már a nagy teremben nem fértek el. Bábjáték előadás is volt az adventi hétvégén. Edit néni és még három diák a Kiskarácsony, nagykarácsony című bábjátékot adta elő. Könyvkiárusításnak is jutott hely, mindenféle krimit is lehetett kapni. Mikor vége lett a programnak, mindenki boldogan ment haza, mert megéri minden évben egyszer így készülni a karácsonyra. Mayer Ádám 4.b

Karácsony Ó, de szép a karácsony milyen régóta várom! Csoki, cukor, mézeskalács, de gyönyörű lett a lakás! Ahogy az ablakon kinézek, ezüst hópelyhek énekelnek. Csillog-villog a havas táj, szánkó és hóember vár. Örök hála mindenkinek, felnőtteknek, gyerekeknek! Ilyen szép ünnepet nem találtam sohasem. A család nagyon boldog, én az ajándékot osztom. Az angyalka táncol a fán, milyen szép látvány! Anya a vacsorát főzi, mondtam is neki:fincsi! Vígan mosolyog a kályha, lobban a szeretet lángja. A legszebb család az enyém, apa, anya, tesóim és én. Karácsony este meleg a ház, ilyenkor szép nagyon a világ! Túri Csenge 4. a Karácsony Szép ünnep a karácsony, boldog az egész családom, ezért én nagyon szeretem, szeretetet adok, ha tehetem. Szép, díszes a karácsonyfa, ott a sok ajándék alatta. Csúcsán csillag ragyog, az egész család boldog. Angyal-Tóth Ábel 4. a

Iskolaújság Karácsony Itt van végre a karácsony, szép piros már a kalácsom. Sokan díszítjük már a fát, csodáljuk a ragyogását. Az egész család bemegy a szobába, mint valami díszes palotába. azért jó a karácsony, mert boldog az egész családom. Csikai Csaba 4. a

Fuldokló katicabogár Szép dolog az állatok szeretete, még szebb a védelmük. A mi iskolánk mint tudjátok - öko iskola, ami azt jelenti, hogy vállaltuk a természet, az élővilág védelmét minden lakójával együtt. Így egy kicsit mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy élhető, egészséges maradjon a Föld nevű bolygó. Nem érzem, hogy ebben az iskolában minden gyerek hozzájárulna mindehhez a magatartásával.. Sokan, - ha a tanító néni éppen nem veszi észre - jó nagy darabokat, gyakran egész ágakat törnek le az iskolaudvar bizony már nem fiatal örökzöld növényeiről. Ezek az ágak sajnos nem nőnek ki újra, és az iskolának is egyre kevesebb pénze van növényeket vásárolni. Egy napfényes októberi délutánon még ennél is szomorúbb élményben volt részem. Tanítványaimmal leültünk egy padra, hogy alaposabban áttanulmányozzunk egy remek könyvet. Csakhogy hamar rosszul kezdtem érezni magam, mert a pad előtti „butagyerekek-alkotta” tócsában” (szájukkal hozták létre!) egy katicabogár fuldoklott. Még meg tudtuk menteni az életét, boldogan mászott fel a létrául támasztott ágra….

Lefejezett mikulások December 6-án, e jeles napon az iskolai ebédhez egy kis mikulás figurát is a tálcára tehettek tanulóink. Jártamban-keltemben egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a tálcákat leszedő Marcsi néni egy nagy tálba gyűjti a megrágott és félredobott mikulásokat. A legtöbbnek éppen csak a feje hiányzott. Ott szomorkodtak-mérgelődtek, mert ugyebár olyan nagy szeretettel érkeztek, és mégis eldobják őket. Sajnos láttam kukába dobott figurát is…Eszembe jutott, hogy mostanában azt hallottam - olvastam, hogy „körülbelül tizenötezer gyerek a szó szoros értelmében nem jut elegendő mennyiségű táplálékhoz Magyarországon, vagyis éhezik”. Ők bizonyára megennék ezt a csokoládét, még ha kakaós tejmasszából készült is. Jó alaposan áttanulmányoztam a címkéjét, semmi ehetetlent nem találtam az összetevők között, még adalékanyagot sem nagyon. Egészen egyszerűen ez egy olcsó Mikulás. Más az íze, mint a Milka vagy hasonlókészítményeknek. Mégse kerüljön kidobásra, ha ilyen édességet kaptok, adjátok oda anyunak, a konyhában remekül felhasználható. Pl. forró csokiba, csokiöntetbe, muffinba, illetve bármilyen csokis süteménybe jó, melyhez olvasztott csoki kell. sm.

alsósok oldala


Karácsonykor a legerősebb a szeretet a családban. (Vilmos 4.c) 4.c osztályos gyerekek gondolatai „Megtelnek a házak szeretettel, és minden ember szemében csillog az a bizonyos fény, amit nem lehet sem elmondani, sem leírni. A saját kezűleg készített ajándéknak örülök a legjobban, mert akkor tudom, hogy szeretnek.” (Encsi) „Számomra a karácsony egy nagy boldogság!”(Roli) „Nyugalom van és csend és fenyőillat.” (Lili) „Szeretem megajándékozni azokat az embereket, akiket szeretek.”(Kori) „Nagyon szép a karácsonyfa, sok jó műsor van a tv-ben.” (Marci) „Szeretek saját kezűleg ajándékot készíteni .”(Petra) „Nagyon szeretem annak a napnak az ünnepét, amikor a kis Jézus megszületett, szép karácsonyi dalokat énekelünk.” (Peti) „Az emberek megajándékozzák egymást, és lehet hógolyózni, szánkózni, síelni.” (Gergő) „Karácsonykor megbocsátunk annak, aki megbántott vagy megsértett bennünket. A távol lakó családtag is eljön ilyenkor ünnepelni.” (Julcsi) „Együtt van az egész család. De természetesen az egész ünnepben azt szeretem a legjobban, mint az összes többi gyerek, az ajándékozást…Meg aztán azokat a mennyei vacsorákat, amiket a két drága nagymamám készít!!” (Sára) „A család együtt van, közösen énekelünk és imádkozunk. Égnek a gyertyák és nézzük a Betlehemet, olykor olyan, mint ha élnének benne a figurák… Karácsonykor egyben a szeretet és a békesség.” „Sok ajándékot kapok, néha még éjfélig is játszhatok velük Szép fehér a hótól minden. (Marci)” „Azért szeretem a karácsonyt, mert mindig átjönnek a nagymamáim és velük ünnepelünk.” (Gyuri) „Szeretem a karácsonyt, mert sokat pihenhetek, és nincsen iskola. Az a legjobb, hogy szeretjük egymást.” (Márk)

●

13

Karácsony E szép ünnepi napon a beigli az asztalon. A szeretet varázsa a szívünket átjárja. Halkan hull a hó, ezüstösen csillog a tó. A zöld fenyőfa alatt rengeteg ajándék akadt. A sütemény tálalva, finom fahéjjal kínálva. A koszorún ég a gyertya, szép fényes a lángja. Az angyal fentről néz ránk, a kis Jézuska rátalált. Mosolyog rá kedvesen, míg ő alszik édesen. Illatozik a mézeskalács, vár ránk az öreg Mikulás. A család végre együtt lehet, a szobában velünk a szeretet. Ivits Petra 4. a

„Ha valaki szeret valakit az kedves, hosszútűrő, kegyes és mindent megbocsátó. Számomra ilyen szép a szeretet.”(Lilla)

Karácsony Hó esik már, hópihe száll. a család szánkózik, senki sem unatkozik. Hideg a tél, de a karácsonyfa szép. Kedves tárgyak díszítik, angyalok figyelik. Gyerekek szeretik a szülőket, a szülők a gyerekeket. Együtt vannak, nevetnek, a szívek összeérnek. Szívek dobbannak, lángok lobbannak. Szépen ég a gyertya, tündököl a karácsonyfa. Hullócsillag száll, az emberek imádkoznak már. Száll a magasban csak száll, kit mindenki nagyon várt. Boros Eszter 4. a

Boró osztálytársai ezt gondolják a szeretetről: „A szeretet számomra olyan kincs, amit semmivel sem lehet pótolni. A barátaimnál, családtagjaimnál semmi nem jelent többet.” (Boró 4.c) „ A szeretet ünnepén együtt a sok szív és a nevetés. Boldogság, öröm, együttlét.” (Csenge) „A szeretet sok mindennel kifejezhető. Például sohasem felejtjük el a szerettünk születés- és névnapját. Én az anyukámnak és az apukámnak egy szoros öleléssel fejezem ki…Szeretet nélkül a szívben csak kitöltetlen űr maradna. Melegséggel és boldogsággal tölt el.”(Emese) „ A szeretet számomra kedvességet, jóságot, egymással való hosszú türelmet, békességet jelent. Ha nem lenne szeretet, egyszerűen csak mogorva emberek lennénk, akiket csak a saját magánügyei érdekelnének.” (Boldi) „A szeretet számomra azt jelenti, hogy együtt a család, és kapok ölelést vagy puszit, számomra ez megnyugtató, felvidító. Szerintem nincs élet szeretet nélkül.”(Anna) „A szeretet egy ajándék, amit különböző emberektől kapunk. Az ajándékozást is jelenti.”(Petya) „Együtt van a család, a barátok. Társasozunk, nevetünk, nem bántjuk meg egymást.”(Noémi) „Ha egy családban nem lenne szeretet, akkor nem tudnának együtt élni. A szeretet egy nagyon fontos erő, ami még a gonoszban is ott van valahol. A barátság, a család és az élet összetartója.”(Timi) „Eljön a karácsony és mindenki együtt van. Megajándékozzuk egymást, és jó látni az arcokon az örömöt, amikor bontjuk a csomagokat.” (Réka) „A szeretet számomra annyit jelent, hogy együtt van a család.”(Tami) „A szeretet ünnepén áthívjuk a nagymamát és nagypapát, hogy együtt megemlékezzünk Jézus Krisztus születéséről.”(Kamilla) „A szeretet egy jó érzés, és szerintem kell is. Az együttérzést és a boldogságot is jelenti. A család ilyenkor összeölelkezik, és örülünk, hogy élünk. Szeretjük egymást.”(Amanda)

14

●

alsósok oldala

Karácsony Elkészült a jó meleg kalács, együtt várjuk a Mikulást. Lapátoljuk a hófehér havat, mindenki nagyon jól halad. A fát feldíszítjük, az ajándékokat elkészítjük. Rajzolunk csodaszépet, karácsonyi ékességet. Együtt ünnepel a család, szívünkbe költözik a boldogság. A karácsonyfa mellettünk ragyog, a sok-sok dísz ránk mosolyog. Vidra Bíborka4. a

Iskolaújság November 25-én vasárnap a MU Színház volt a helyszíne a Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata által meghirdetett 12. Vers- és Prózamondó Versenynek, ahol a kerületben élő vagy tanuló általános- és középiskolás korosztály mérhette össze tudását. Vers kategóriában közel 60 alsó tagozatos kisdiáknak köszönhetően a színházteremben kisütött a nap a ködös, szürke novemberi napon. A négytagú zsűriben színművészek, előadóművészek döntöttek a végső sorrendről. Az értékelés során elhangzott, hogy az érzelmi nevelés fontos pillére a művészet. A verset mondó gyerekek megtanulnak kapcsolatot teremteni, hangosan, tisztán beszélni. Fontos, hogy a versmondó kisgyerek megtalálja azt a verset, melynek mondanivalója őt érdekli, és ezért fontosnak tartja, hogy másoknak is megmutassa, elmondja. Nagy büszkeség, hogy iskolánk két tanulója, Pataky Zita (2.c) és Hőnich Manuéla (4.a) harmadik helyezést ért el. sm.

Karácsony Ó, de szép a karácsony milyen régóta várom! Csoki, cukor, mézeskalács, de gyönyörű lett a lakás!

Varázslat,- azaz : Magic Kupa November végén egy vasárnapi napon elmentünk a Budaörsi Sportcsarnokba rocky versenyre. Felvettük a csilli-villi szép ruhánkat és izgatottan szaladtunk gyakorolni. A társaink már vártak minket a tanárral együtt. Bemelegítettünk a vállkörzéstől a spárgáig, majd jött a bemelegítés pattogós része, és szinte egy perc sem telt el, máris kint voltunk a csoporttal a színpadon. A kedvenc zenénk volt, amire jól lehetett táncolni. Szerintem szuper jól táncoltunk, aztán kiszaladtunk. Vártunk, vártunk, majd eljött az eredményhirdetés ideje. Az volt a szabály, hogy akinek mondták a nevét, az előre lép a sorból. Egyszerre akkora sikításba kezdtünk, hogy megfájdult a közönség feje, mivel minket mondtak utoljára, és ez azt jelentette, hogy elsők lettünk. Egy fotót kaptunk a Mikulással, egy érmet, meg egy oklevelet, és ez még nem minden: a kezünkbe nyomtak még egy Don Pepe utalványt is. Mindez megismétlődött még egyszer, mert a barátnőmmel duóztunk is. Ez azt jelenti, hogy két aranyéremmel mentünk haza. Túri Csenge– Lovas Boglárka 4.a Karácsony Égnek a gyertyák, sülnek a kacsák. Tarkák a fenyők, pirosak az égők. Szívből szeretjük a karácsonyt, finomak a mézes kalácsok. Hófátyol borítja az egész világot, megjönnek a három királyok.

Hóembert készítek, és hógolyót is repítek. Itt van már a karácsony, látszik már fenn az égbolton. Jézuska bekopog, arcunk felragyog. Kiabálja egy kisgyerek: gyere, gyere, szeretlek!! Szendrei Szonja 4. a

Ahogy az ablakon kinézek, ezüst hópelyhek énekelnek. Csillog-villog a havas táj, szánkó és hóember vár. Örök hála mindenkinek, felnőtteknek, gyerekeknek! Ilyen szép ünnepet nem találtam sohasem. A család nagyon boldog, én az ajándékot osztom. Az angyalka táncol a fán, milyen szép látvány! Anya a vacsorát főzi, mondtam is neki:fincsi! Vígan mosolyog a kályha, lobban a szeretet lángja. A legszebb család az enyém, apa, anya, tesóim és én. Karácsony este meleg a ház, ilyenkor szép nagyon a világ! Túri Csenge 4. a


Szépíró verseny Tavaly és az idén is volt kerületi szépíró verseny. Az elmúlt évben körülbelül háromszázan versenyeztünk, most már ötszázan. Alig fértünk el a teremben. A nevezési lapra nem írták rá, hogy rajzolni is lehet a kiválasztott vers mellé, mégis azok lettek helyezettek, akik szép karácsonyi illusztrációt is készítettek a szépírásuk mellé. Pedig ez egy SZÉPÍRÓ verseny. Ezért nem lettünk helyezettek. Persze azért a győzelem attól is függött, hogy milyen szép a kiválasztott vers. A helyezettek nagyon – nagyon szerencsések voltak, mert mindenféle értékes utalványokat kaptak. Volt a csomagokban pizza- könyv - és játék utalvány is. azért szerencsére kaptunk oklevelet meg Túró Rudit, és ez a lényeg. Pataky Csenge 4.a

alsósok oldala

●

15

Karácsony Ó, de szép az ünnepünk, finom mézeskalácsot sütünk. No és a fenyőfa, amit hozott apa, az az igazi csoda! A nagy család összegyűlt, és együtt énekelünk. Én kérdem: mi ez mit érzek? Válaszol a mama: a szeretet. Hull a hó és nagy a hideg, de a szívünk sosem rideg. Hogy miért? Mert a szív ha lángra lobban, nem melegít nála semmi jobban! Szórja fényét a csillagszóró, a karácsonyfán szikrázó. Csillognak a szép díszek, a gyertyák fényesek. Talán fehér karácsonyunk lesz, anya főztjétől a hasunk tele lesz. Ajándékot adunk egymásnak és sok-sok jó barátnak. Hőnich Manuéla 4. a

Karácsony Karácsony este boldog a család, nagyon finom a mézes kalács. Szép a fa, tele van dísszel, fénnyel, a család körbeveszi szertettel. Nagyon várom a vacsorát, remélem finomságok várnak rám. Az este varázslatos, az egész lakás illatos. Együtt van a család most már, boldogságban az egész ház! Eljött az ajándékozás ideje, ettől aztán dobog mindenki szíve. A nagyszüleim hazamennek, otthon lepihennek. A karácsonyfa is mosolyog, ezen a napon ő is boldog. Sándor Zoltán 4. a

Karácsony Szépek az égen a csillagok, karácsonyfát hoznak az angyalok. a karácsony nagyon szép ünnep, mert van benne jókedv és szeretet. A karácsonyfa fénylik már, mézeskalácsot is sütünk ám! Már meggyújtottuk a négy gyertyát, a kandallóban ég a láng. Mindjárt jön a meglepetés, ajándék és minden más még. A szívünk már nagyon dobog, és az egész család boldog. Izsák Botond 4. a

16

●

észcsavargatók, elmepörgetők

Alsós oldalakat szerkeszti: Sáringer Márta Tördelőszerkesztő: Rozmán Sándor Főszerkesztő: Schődl Gabriella Iskolánk honlapja:

www.farkasret-isi.hu

Iskolaújság

Czifrik Lilla (8.a): Hópehelytánc

Recommend Documents