Bevezetés Jelen anyag a BIOTOWNS projekt keretében a biodiverzitásra vonatkozó tanulmányok megvalósítására kötött szerződés része, a projekt kedvezményezettje Temesvár Polgármesteri Hivatala, partnerségben a magyarországi Szeged Város Polgármesteri Hivatalával. A projekt célkitűzése a biodiverzitás, és főként, az őshonos fajták beazonosítása és leltárba vétele, Temesvár Megyei Jogú Város biodiverzitása megőrzését és védelmét célzó Stratégiai Terv kidolgozása céljából. A BIOTOWNS projekt határon átnyúló jellegű, a két partner város, Temesvár és Szeged biodiverzitása megőrzésének problémakörét azonosítja és vizsgálja, továbbá olyan hasonló intézkedések fejlesztését és alkalmazását, melyek a helyi állat és növényvilág legreprezentatívabb vagy ritka fajtáinak megőrzését szolgálják. A biodiverzitás felmérésére vonatkozó szerződésben a Temesvár Municípium területén létező összes gerinces, gerinctelen és növény csoportra kitérünk, részletesen csak a jelen tanulmányban azonosított legérdekesebb fajtákat mutatjuk be. Ami a tanulmány növénytani részét illeti, a fő célkitűzés a cormophyta növény fajták azonosítása volt, melyek a Polypodiophyta, Pinophyta és Magnoliophyta ágakba tartoznak, a 15 Temesvár Municípium felületén e célra kiválasztott övezetben, ezek leírása, valamint egy értékelésük az őket veszélyeztető valós vagy lehetséges fenyegetések, a természetvédelmi státuszuk és a specifikus növényi biodiverzitás jelenlegi szintjének megőrzését szolgáló menedzsment intézkedések vonatkozásában. A Románia állatvilágára vonatkozó kutatásoknak régi hagyománya van, egy tartalmas és változatos információcsomagot gyűjtve össze, de mindmáig a biodiverzitáshoz kapcsolódó tematikus megközelítés csak elszórtan történt. A vízi gerinctelenek egyrészt azért fontosak, mert számos halfajta táplálék alapját képezik, másrészt az általuk népesített ökorendszerek, tavak, patakok, folyók, csatornák minőségi mutatóiként elemezhetőek. A vízi gerinctelenek nagyon magas diverzitással rendelkeznek, ennek nyomán a jelen tanulmányban a fajta szintjéig csak a jelentőség szempontjából legreprezentatívabbakat azonosítottuk be, a többi egyedet felsőbb taxon (nem, család, rend, stb.) szinten osztályoztuk. Románia édesvízi halvilága jelenleg 103 fajtát számlál, ezekből: - 29,13% országos szintű védett státusszal rendelkezik; - 33,98% szerepel a Berni Egyezmény Mellékleteiben (1993 március 11.-i 13. sz Törvény); - 29,13% szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv Mellékleteiben (92/43/EEC); - 21,36% szerepel a Natura 2000 -ben; - 38,83 % szerepel a Románia Gerinceseinek Vörös Könyvében. BOTNARIUC és Victoria TATOLE (2005) szerint, a védett fajták aránya a következő: 3,33% kihalt; 33,33% súlyosan veszélyeztetett fajták; 36,67% veszélyeztetett fajták; 60% sebezhető fajták. Nagyon fontos megemlíteni a tényt, hogy az európai országok többségében a veszélyeztetett fajtákra vonatkozó jogszabályokat szigorúan alkalmazzák. Jelen projekt egy, országos/közösségi érdekeltségű, a Bega Csatorna fajtái és ezek élőhelyeire vonatkozó menedzsmentkeret meghatározásának alapját fogja képezni, mindegyik fajta és élőhely megőrzési státuszának felmérésével. Ugyanakkor, jelen projekt egy első lépés szeretne lenni az érintett tényezők tudatosításában a létező fajtákkal, a megőrzési helyzet felmérő módszereivel kapcsolatban, valamint a leltárba vett fajták jelenlegi természetvédelmi állapotával kapcsolatban. Romániában a természetvédelmi státusz felmérése egy viszonylag új tevékenység, mely Románia Európai Unióhoz való csatlakozása nyomán jelent meg, a Natura 2000 Ökológiai Hálózat hazánkba való bevezetését követően. Miután csatlakozott az Európai Unióhoz, Románia köteles volt gyakorlatba ültetni az Élőhelyevédelmi Irányelv összes előírását. Az Élőhelyvédelmi Irányelv 2. Cikkelye értelmében,
1
kötelező a II, IV és V Melléklet fajtái populációit egy kedvező természetvédelmi helyzetben fenntartani vagy helyreállítani. A herpetofauna, főleg a kétéltűek, a környezeti tényezők hatásaihoz való alkalmazkodásuk és árnyalt válaszuknak köszönhetően, az élőhelyek minőségének mutatói lehetnek. Ilyen értelemben ezen csoportok tanulmányozása nem csak egyes biológiai sokféleség mutatók azonosítása szempontjából üdvös, hanem ezeknek élőhelyei természetvédelmi helyzete megállapítására is. A tanulmány minden kétéltű és hüllő fajta beazonosítását tűzi ki, a kedvezményezett által meghatározott tanulmányozandó övezetekben. A begyűjtött információk a városi biodiverzitás, illetve a Temesvár Municípium területén élő fajták és élőhelyeik megőrzését szolgáló tervek és intézkedések kidolgozását fogják szolgálni. “A levegőt átszelő madarat nézvén, feltesszük magunknak a kérdést: ez micsoda? Honnan jön és merre tart? Hol fészkel, és miként neveli fiókáit? Őshonos ez a madár vagy egy idényvendég? Mi tehetek én, mint ember, azért, hogy ez a madár zavartalanul élhessen, hogy nyugalomban fészkeljen, hogy ne hunyjon ki a nemzetsége?” (Ciochia, 1984). Természetes kérdések ezek, melyeket akármelyikünk feltesz magának. Legtöbbször olyankor, amikor egy parki padon pihenünk. Egyébként azt hiszem, ezért vezette be az ember a városokba, az általa teremtett ökorendszerbe ezeket a növényoázisokat. Habár a park nagymértékben emberi kéz eredménye, ennek akaratán kívül ehhez az élőhelyhez csatlakoznak a város körül, de nem csak ott élő lények. Ezek közé soroljuk az edafikus mikroszkopikus állatvilágtól a szárazföldi makroszkopikus állatvilágig, mely a madarakat is magába foglalja, melyek életet hoznak ide, élénk mozdulataikkal és főként trilláikkal, mivel a város parkjai valóságos menedékhelyek számos madárfajta számára: cinegék, tengelicék, csuszkák, erdei pintyek, vörösbegyek, zöldikék, csicsörkék, nyaktekercsek, fakopáncsok, fülemülék. A madaraknak a park- és erdőnövényzet egészségmegőrzésében is szerepük van. Egyes, nagyrészt rovarevő madarak jelenléte az ökoszisztémában milliónyi kártevő rovar, de még egyes vetéseket károsító rágcsálók elpusztítását is eredményezi. Cătuneanu (1952) szerint, egy cinege fióka (Parus sp.) naponta 50 hernyót fogyaszt el, havonta pedig 1 500 hernyót. Természetesen, ezek felnőtt rovarokat is fogyasztanak és azt is tudnunk kell, hogy egy fészekalja 12 -14 egyedből áll, és ez a fajta évente kétszer költ. Ugyancsak Cătuneanu (1952) állítja, hogy a kuvikon (Athene noctua) végzett gyomorvizsgálatok által bebizonyosodott, hogy ez havonta 300 egeret fogyaszt el, ehhez egyéb fajták is felsorakoznak, mint a réti fülesbagoly (Asio flammeus) vagy az egerészölyv (Buteo buteo). Tevékenységük télen kezdődik, amikor a rovarok lárvái vagy tojásai menedékre lelnek a fák kérge alatt, vagy a kéregrepedésekben, ezeket olyan madarak, mint a csuszkák (Sitta europaea), a fakúszok (Certhia sp.) vagy a fakopáncsok (Dendrocopos sp) ügyesen kiszedik a búvóhelyeikből és bekebelezik őket. Az embernek ismernie kell e madarak biológiáját, és tennie kell, hogy az ökológiai rendszerben megmaradjanak, mert egy gazdaságos és egészséges kártevőírtó módszert nyújtanak. Emiatt, nagyon sok fajtát véd a törvény: kék vércse (Falco vespertinus), kabasólyom (Falco subbuteo), vörös vércse (Falco tinnunculus), fenyőrigó (Turdus pilaris), hamvas küllő (Picus canus), zöld küllő (Picus viridis), vörösbegy (Erithacus rubecula), tengelice (Carduelis carduelis), zöldike (Carduelis chloris), csíz (Carduelis spinus), északi őszapó (Aegithalos caudatus), tüzesfejű királyka (Regulus sp), balkáni fakopáncs (Dendrocopos syryacus), csuszka (Sitta europaea), kuvik (Athene noctua), meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes), fehér gólya (Ciconia ciconia), vörös kánya (Milvus milvus), jégmadár (Aceldo atthis), fekete harkály (Dryocopus martius), erdei pacsirta (Lulula arborea), tövisszúró gébics (Lanius corullio), uhu (Bubo bubo), nyaktekercs (Jynx torquilla), kígyászölyv (Circaetus gallicus), fekete gólya (Ciconia nigra), kis légykapó (Ficedula parva), hegyi billegető (Motacilla cinerea), barázdabillegető (Motacilla alba), vízirigó (Cinglus cinglus), erdei szürkebegy (Prunella modularis), csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collibita), sisegő füzike (Phylloscopus sibilastrix), kerti rozsdafarkú (Pheonicurus pheonicurus), sárgarigó (Oriolus oriolus),sordély (Miliaria calandra). 2
A gyümölcsevő madarak egyes növényfajták, még a fás növények terjedésében is szerepet játszanak. Például a vetési varjak (Corvus frugilegus), melyek különböző halmoznak készleteket, diókat rejtve levelek közé, ugyanígy járnak el a mogyoróval a szajkók (Galurrus glandarius). De a tél folyamán nem fogyasztják el mindet, és azon a helyen lehet, hogy előbújik egy csemete. A varjak átmeneti dögevés által elfogyasztják a kisemlős tetemeket, hozzájárulva a parkok higiéniájához. E fajták fontossága abból is ered, hogy a gerinces fajták összességének három negyedét teszik ki, az összes világrészen el vannak terjedve, nagy alkalmazkodási képességgel, valamint a leghatékonyabb, igen nagy távolságokat lefedő mobilitási eszközzel rendelkeznek. Tulajdonképpen az egyedüli gerincesek, melyek ily nagy távolságokon tudnak közlekedni. Alkalmazkodási képességüket bizonyítja az is, hogy egyesek fajták egy év folyamán két különálló régióban élnek, földgömb különböző részein, egymástól több ezer km távolságra. Az erdei ökorendszerben a madaraknak körülbelül ugyanaz a szerepük, az itteni biocönózis szerves részei, valamint az ökoszisztéma biodiverzitásának és stabilitásának mutatói.
37, 30%
Előforduló madarak Védett madarak 86, 70%
1 . ábra – A védett madarak arányának ábrázolása az ország nyugati erdőiben (Stănescu után feldolgozva, 2006). Ezen tanulmány célja a kisemlős fajták azonosítása is (Insectivora és Rodentia), a gerinctelenek közül pedig az araneae fajták (pókok) azonosítása Temesvár Municípium 15 övezetében. A kisemlősök esetében, a biodiverzitás kutatásán kívül értékelésre került a municípium különböző helyein kirakott etetők hatékonysága is, melyek célja az emberi településekhez gyakorta társuló rágcsáló fajták ellenőrzés alatt tartása (Mus musculus – háziegér és Rattus norvegicus – vándorpatkány). A gerinctelen fajták esetében úgyszintén a világszinten legnagyobb ragadozó csoport helyi biodiverzitását követtük figyelemmel: a pókok – Araneae, több, mint 42.000 fajtával, az utolsó idevágó statisztikáknak megfelelően (Platnick I. N. World Spider Catalog version 12.0 2011 november 3. –án leolvasva). E munka célja továbbá a chiropterák (denevérek) és a gerinctelenek közül a szárazföldi rovarok leltározása és monitoringja. Denevérek esetében azonosítani fogjuk azokat a tereket, ahol ezek a csendes vadászok táplálkoznak és aktívak. Azonosításra kerülnek a röppályáik, vadászterületeik és vándorlási útvonalaik, és nem utolsó sorban, menedzsment intézkedéseket fogalmazunk meg a Biodiverzitás Megőrzés és Köztudatosítás Temesvár Municípiumban témakörben. Nem ismertek jelentések és kiadványok a Temesvár municípium denevérvilágáról, ami nem jelenti, hogy ezek a vadászok nincsenek jelen. A rovaroknál egy országos és közösségi érdekeltségű fajtákra vonatkozó megőrzési stratégiát fogalmazunk meg, a terepen szerzett eredmények alapján. 3
1. Alkalmazott munkamódszer 1.1.A tanulmányt kidolgozó csapat bemutatása
Ioan BĂNĂŢEAN – DUNEA Ichtiofauna szakértő Tanulmányok: - Posztdoktori tanulmányok: Ihtiológia/Vízi ökológia; Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem – Temesvár, - Mesteri fokozat: Akvakultúrák termelésének menedzsmentje; Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár, Doktorátus: Állattenyésztés/Etológia; Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem Temesvár, - Posztgraduális tanulmányok: Molekuláris Biológia; Bánatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem – Temesvár, Egyetemi oklevél: Biológia – Agrártudományok; Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem – Temesvár, Agronómia Fakultás Szakmai tapasztalat: 2005 – jelen: Egyetemi Tanársegéd; Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem – Temesvár, 2006 – jelen: Alelnök – Biodiverzitás és Természeti Források Megőrzéséért Szövetség, 2007 – jelen: Tudományod referens Aquaculture, Aquarium, Conservation & Legislation – International Journal of the Bioflux Society (BDI indexes publikáció http://www.bioflux.com.ro/aacl/ 2010 – jelen: Tudományos igazgató, Temes Lankája ROSCI0109 természetvédelmi övezet Érdeklődési területek: Ichtiológia, Hidrobiológia, Etológia, Gerincesek állattana, Vízi ökológia Kapcsolat:
[email protected]
Gabriel-Gicu ARSENE Növényvilág és vegetáció szakértő Tanulmányok: - Doktorátus: Agronómia, Agrárökológia, Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem – Temesvár, 1998 - Mesteri fokozat: École Supérieure Agronomique de Rennes (France), 1996; - Egyetemi oklevél: Bánatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem – Temesvár, Agronómia Fakultás - Agronómia, 1991 Tanfolyamok és szakképzések: - Molekuláris Biológia, École Supérieure Agronomique de Rennes (France), 2000; - Pollutions d’origine agricole, Modules d’enseignement francophon, Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem – Temesvár, 1993-1996 Szakmai tapasztalat: - 2008 – jelen: Egyetemi tanár, (USAMVBT), Agronómia Fakultás, IV. Főosztály, Biológianövényvédelem; - 2005 – jelen: a Krassó Szurdok, NéraBeusnica Szurdok nemzeti parkok tudományos tanácsának tagja - 2003 - 2008: Egyetemi docens, USAMVBT, Agronómia Fakultás, Növénytan és Általános Ökológia szak; - 1997 – 2003, Egyetemi gyakorlatvezető, USAMVBT, idem; - 1994 – 1997, Egyetemi Tanársegéd, idem; - 1991 – 1994, Egyetemi Gyakornok, idem. Érdeklődési területek: - növénytan, fitocönologia, növényi ökológia; - természetvédelem; - ökológiai etika. Kapcsolat:
[email protected]
4
Ioan DUMA Emlősök és gerinctelenek szakértő
Cornelia GRECU (VĂDUVA) Avifauna - madárvilág szakértő
Jelenleg adjunktus a Temesvári Nyugati Egyetem Kémia – Biológia - Földrajz Fakultásának Biológia – Kémia szakán. Az állattan terén tevékenykedik, nagy odaadással foglalkozik a pókok és a kisemlősök (Rodentia és Insectivora) tanulmányozásával. Számottevően járul a pillanatnyilag elérhető romániai pókok világáról szóló ismereteink kiterjesztéséhez, a már ismert jegyzéket nem kevesebb, mint 24 fajtával egészítette ki, ezekből egyik új a tudomány számára. A kisemlősök terén kutatásai az ország délnyugati fajtáinak ökológiájára vonatkoznak, főleg a Gliridae (pelék) fajtákra. Jelen projektben különösen a kisemlősök (Rodentia és Insectivora) és a csáprágos ízeltlábú gerinctelenek (Araneae) gyűjtésében, leltárba vételében, valamint e állatcsoportok fotóinak elkészítésében vett részt.
Tanulmányok: Egyetemi oklevél: Biológia – Agrártudományok, Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem – Temesvár Szakmai tapasztalat: - 2008 október – jelen: Kutatói tevékenység a Természetvédelem szakon, Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem – Temesvár - 1996 – 2004: higiénia asszisztens, Mehedinti Közegészségügyi Igazgatóság Érdeklődési területek: - természetvédelmi övezetek biodiverzitása menedzsmentjének tanulmányozása; részvétel a helyi és regionális környezetvédelmi politikák kidolgozásában; Kapcsolat:
[email protected]
Kapcsolat:
[email protected]
5
Paul HAC Növényvilág és vegetáció szakértő
Ciprian-Dinu HERBEI Szerződés menedzser Növényvilág és vegetáció szakértő
Tanulmányok: - Doktorátus: 2010-2013; Biodiverzitás megőrzése; Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem – Temesvár Egyetemi oklevél: 1995-2000; Környezetvédelmi Fakultás, Nagyvárad; Erdészet szak Tanfolyamok és szakképzések: - 2006 szeptember – 2006 november: Ökoturizmus menedzsmentje a Védett Természeti Övezetekben. Japán kormány támogatásával. Kushiro International Wetland Centre, Japán; - 2006 november – 2007 augusztus, 6 darab 47 napos képzés (és egy 7 napos tapasztalatcsere Franciaországban) a Natura Hálózathoz kapcsolodó Acquis Communitaire Romániába való bevezetéséért. Szakmai tapasztalat: 2010 október - jelen Parkigazgató Maros Lankája Nemzeti Park Igazgatása 2005-2010 Erdészmérnök. Öko-nevelés és öko-turizmus felelős R.N.P. Romsilva Erdőgazdálkodási Vállalat Kht. – Maros Lankája Nemzeti Park Igazgatása 2003 – 2004 Erdészmérnök S.C. Capital Enterprise K.f.t.., Arad
Tanulmányok: - Egyetemi oklevél: Erdészet – erdőművelés, 2002; Stefan cel Mare Egyetem Suceava, Erdészeti Fakultás. Szakmai tapasztalat: - 2008 március- jelen: Elnök, Around Life Szövetség (Borossebes, Arad megye) - 2010 augusztus – jelen: Erdészeti Alap felelős, Honctő Erdészkerület (Arad Megyei Erdészeti Igazgatóság); - 2008 július – 2010 augusztus: Erdőművelési felelős, Honctő Erdészkörzet (Arad Megyei Erdészeti Igazgatóság); - 2005 március – 2008 július: Erdészeti Alap felelős, Lungu-Bălănescu Erdészkörzet; - 2004 augusztus – 2005 március: Erdészeti Alap felelős, Honctő Erdészkörzet (Arad Megyei Erdészeti Igazgatóság); - 2003 január – 2004 augusztus: Turizmus fejlesztő Felelős, Maros Lankája Nemzeti Park; - 2008 augusztus – 2003 január: Körzet Felelős, Lippafüred Erdészkörzet (Arad Megyei Erdészeti Igazgatóság). Érdeklődési területek: - természetvédelmi övezetek biodiverzitása menedzsmentjének tanulmányozása; részvétel a helyi és regionális környezetvédelmi politikák kidolgozásában;
Érdeklődési területek: - védett övezetek menedzsmentje; - biodiverzitás megőrzése; - erdészet; - erdei ökoszisztéma. Kapcsolat:
[email protected]
Kapcsolat:
[email protected]
6
Mihai PASCU Herpetológia szakértő Tanulmányok: - Mesteri: Környezetgazdálkodás és természeti források gazdálkodása, 2002, Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem – Temesvár, Mezőgazdasági Fakultás; -Egyetemi oklevél: Biológia,1998; Temesvári Nyugati Egyetem, Kémia – Biológia – Földrajz Fakultás. Tanfolyamok és szakképzések: - Ökológiai – gazdasági modellezések a biodiverzitás megőrzéséért, 09.2008; nyári doktori képzés, Helmholtz Centre for Environmental Research, Németország; - A folyóbeli ökoszisztémák egyes inváziós fajtái populációinak fejlődésében bekövetkező körülmények meghatározása, mesteri felkészítő gyakorlat 04.2002-09.2002; Szabadegyetem, Brüsszel, Belgium. Szakmai tapasztalat: - 2008 március – jelen: Adjunktus, ”Vasile Goldiş” Nyugati Egyetem, Arad; - 2006 február – jelen: Elnök, ”Excelsior” Bánság és Körösvidék Természeti és Kulturális Értékeit Támogató Szövetség; - 2003 február–2006 március: Biológus, Maros Lankája Nemzeti Park Igazgatása; - 1999 szeptember –2001 augusztus: Biológia Tanár, Erdészeti Iskolacsoport, Temesvár; Érdeklődési területek: - természetvédelmi övezetek és a biodiverzitás menedzsmentjének tanulmányozása; - természeti források fenntartható használatára és a vidéki közösségek fenntartható fejlődésére vonatkozó tanulmányok; részvétel a helyi és regionális környezetvédelmi politikák kidolgozásában;
Richard HOFFMANN Emlősök és gerinctelenek szakértő Tanulmányok: 01.10.2005-14.02.2008 Emelt szintű Mesteri Tanulmányok: Természetvédelem és Tájrendezés Tervezés, Hochschule Anhalt (FH)/Németország 01.10.2001-14.07.2005 – Felsőoktatás: Okleveles Mérnök Természetvédelem és Tájrendezés Tervezés, Hochschule Anhalt (FH)/Németország Szakmai tapasztalat: 01.06.-30.09.2008 Wildlife Management Consulting KFT., Vajdahunyad, biológus 03.12.2008 – jelen: Hoffmann Richard engedéllyel rendelkező egyéni vállalkozó (természetvédelem és tájrendezés tervezés) Környezetvédelmi tanácsadás, Hatás tanulmányok (pl. Szélturbina parkok), Menedzsment Tervek Érdeklődési területek: Denevérek és az Élőhelyeik védelme, ahol jelen vannak (a városokat is beleértve) Egyenesszárnyúak, de más közösségi vagy országos fontosságú rovarok leltárba vétele és monitoringja is. Megjelent cikkek vagy munkák: Denevérek: Nachweise der Nymphenfledermaus (Myotis alcathoe) in Rumänien Egyenesszárnyúak: Zur Orthopterenfauna (Blattaria, Dermaptera, Mantodea, Ensifera, Caelifera) des westlichen Zarandgebirges (Rumänien) Kapcsolat: E-Mail:
[email protected], Tel.: 0357437794, mobil: 0721814699
Kapcsolat:
[email protected]
7
Daniel SIMON Informatika – G.I.S. szakértő Tanulmányok: - Mesteri: Oktatási menedzsment 2005; Vasile Goldiş Nyugati Egyetem Arad; - Egyetemi oklevél: Számítástechnika 1995; Műszaki Egyetem Temesvár, számítástechnika és Automatizálás Fakultás, Számítástechnika Kar. Tanfolyamok és szakképzések: Introduction to ArcGis Desktop I & II Geodatabase design concepts Editing tehniques and Analysis using ArcGis Bevezetés a GPS technológiába ArcPad-dal, GPSCorrect, ProXH, ProXT és Recon kiterjesztés és mérések feldolgozása és beillesztése GIS alkalmazásokba Szakmai tapasztalat: - 2004 – jelen: informatikus R.N.P. Romsilva Erdőgazdálkodási Vállalat Kht. – Maros Lankája Nemzeti Park Igazgatása; - 2001 - 2004: informatikus R.N.P. Romsilva, Edészeti Igazgatóság Arad; - 1998 – 2001 Tanár, “Spiru Haret” Iskolacsoport Arad; Érdeklődési területek: - természetvédelmi övezetek és a biodiverzitás menedzsmentje és tanulmányozása; - GIS rendszer alkalmazhatósága a biodiverzitás és a környezet tanulmányozásában;
Adrian SINITEAN Szerződés tudományos vezetője Flora és vegetáció szakértő Tanulmányok: - Doktorátus: Biológia, 2011, „Babeş-Bolyai” Egyetem, Kolozsvár, Biológia- Földrajz Fakultás; Mesteri fokozat: Biocönológia, 1997; „BabeşBolyai” Egyetem, Kolozsvár, BiológiaFöldrajz Fakultás; - Egyetemi Oklevél: Biológia, 1996; Nyugati Egyetem Temesvár, Kémia-Biológia-Földrajz Fakultás; Szakmai tapasztalat: - 1997 február – jelen: Egyetemi oktató Nyugati Egyetem Temesvár, Kémia-BiológiaFöldrajz Fakultás; Oktatói tevékenység a növénytan, fitoszociológia, biogeográfia, szakmai gyakorlat; - 2006 február – jelen: Alapító tag ”Excelsior” Bánság és Körösvidék Természeti és Kulturális Értékeit Támogató Szövetség; Érdeklődési területek: - bentonikus algák tanulmányozása és a vízi környezet minőségének meghatározása; - víztestek megfelelő menedzsmentje; - természetvédelmi övezetek és a növényi biodiverzitás menedzsmentje és tanulmányozása;
Kapcsolat:
[email protected]
Kapcsolat:
[email protected]
8
A tanulmány idején tevékenykedő szaktanácsadók Temesvári Nyugati Egyetem: conf. dr. Aurel Faur, lect. dr. Nicoleta Ianovici – Növénytan; conf. dr. Dan Stănescu – Állattan; lect. dr. Milca Petrovici – Ökológia. Temesvári Banatul Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem: Prof.dr.ing.biol. Adrian Grozea, Ichtiológia és Akvakultura tanszékvezető; Prof.dr.ing. Marian Bura, Speciális Akvakultura tanszékvezető; drd. Ing. Petru Istvan Szilagyi, doctorandus az Akvakultura és Intenzív Akvakultúrák tanszéken; Prof. dr. ing. Gheorghe Florian Borlea. Aradi ”Vasile Goldiş” Nyugati Egyetem: conf. univ. dr. Violetta Turcuș , Természettudományok, Mérnök és Informatika Fakultás prodékánja; lect. univ. drd. Iulian Stana, Természettudományok, Mérnök és Informatika Fakultás Biológia – Ökológia – Földrajz Szakának igazgatója; asist. univ. drd. Mirela Ardelean, Természettudományok, Mérnök és Infromatika Fakultás; asist. univ. drd. Marian Petrescu, Természettudományok, Mérnök és Informatika Fakultás; drd. Iulia Dărăban, kutató asszisztens, Élet Tudományok Intézete. ICAS Temesvár: Ing. Ioan Adam, igazgató; Ing. Merce Oliver – kutató. Temesvár Erdészeti Kerület: Ing. Traian Lombrea - kerületvezető Banat Vízügyi Igazgatóság: Irén Berei, Nagyváradi Egyetem masterandusa
1.1.1. A megvizsgált élőlénycsoportok tanulmányozási módszere 1.1.2. A növények tanulmányozási módszere A jelen szerződés célkitűzéseinek megvalósításáért a következő munkamódszert alkalmazták: a tanulmányozott övezetek spontán biodiverzitását alkotó növények tanulmányozása céljából terepkiszállásokat végeztek, egy megfelelő gyakorisággal, hogy lefedje az egész területet, amire jelen tanulmány vonatkozik. A kiszállásokat a szerződésekben előírt időszakokban ejtették meg, a tereptanulmánynak szánt időintervallumban, és tekintetbe vették, mint a cönózis környezet leírásait, melyben vegetálnak az érintett fajták, mint az ezekre vonatkozó minőségi és mennyiségi adatok gyűjtését, mint a földrajzi koordináták rögzítését, mely egyes növényfajták kartografizálásához szükséges. A részleges eredmények fokozatosan kerültek bemutatásra, előrehaladási jelentések által. A terepkiszállások keretében közvetlen megfigyelések történtek a kutatás tárgyát képező övezetek által prezentált növényvilággal kapcsolatban. A terepen fajták beazonosítására került sor, és azon példányok esetében, melyeket nem lehetett azonnal azonosítani, fényképek készültek, és növényi részek mintavétele (levelek vagy termések) készült, a későbbi azonosítás érdekében. Továbbá, mindegyik tanulmányozott övezetben nyomon követték a fajták társulási módját, a példányok alkalmazkodását az adott körülményekhez, az azonosított általános problémákat. Így például, olyan száraz fa példányokat azonosítottak be, melyek jelenléte veszélyt képvisel a járókelők számára. Mivel a tanulmányozási időszak (aug-okt) elégtelen volt minden, egy év folyamán jelenlevő fajta azonosítására egy tanulmányi kerületben, a közelmúltban kiadott munkákat is beazonosítottunk, és így kiegészítettük a tanulmányozott övezet adatbázisát. Ami a védő erdőfüggönyt illeti, első lépésben a terepkiszállás történt meg, mely keretében a függönyt jelenleg alkotó fajtákat azonosítottuk, és az ültetvény menedzsment problémáit térképeztük fel (elszáradt példányok, megrongált kerítés, stb.). Ezt követően a következő szakasz a dokumentálásból és a terepen begyűjtött adatok elemzéséből állt, a megrendelőnek megfogalmazandó ajánlások kidolgozásának érdekében. A Vadászerdőre vonatkozóan, a védőfüggönynél leírtak mellett, a hatályban levő erdészeti rendezéseket is elemeztük. Úgy a terep szakasz idején, mint később, a rendelkezésre álló eszköztárat használtuk fel (cormofita növényhatározó, GPS a földrajzi és terepmagassági koordináták meghatározására, gépkocsi, terep munkalapok, mérőszalag, mérőkeret, növénygyűjtemény, trinokuláris
9
sztereomikroszkopikus nagyítólencse fényképezőgéppel, terepfényképezőgép, térképek, könyvészet). Jelen tevékenységben résztvevő munkacsoport a következő szakemberekből állt: GicuGabriel Arsene, Adrian Sinitean, Paul Hac, Ciprian Herbei. A következő adatok kerültek rögzítésre: a tanulmány tárgyát képező övezeteken levő növényfajták elhelyezkedése és korológiája (GPS koordináták), a tanulmány tárgyát képező övezetek használati módja, az antropikus hatás foka, stb. Felismerték és értékelték azokat a tényezőket, melyeknek negatív irányú befolyásuk van a tanulmány tárgyát képező növények megőrzési státuszára. Növénymintákat csak akkor gyűjtöttek, ha szükséges volt, a taxonómiai meghatározás érdekében. A tereptevékenységek keretében minőségi és mennyiségi adatokat rögzítettek tanulmány tárgyát képező növények populációival kapcsolatban, és megállapították ezek elterjedését a tanulmány tárgyát képező övezetben. Az adatokat laboratóriumban dolgozták fel, továbbá taxonómiai meghatározásokra, valamint előrehaladási jelentések és zárójelentés kidolgozására került sor. Később, a már begyűjtött és feldolgozott adatok alapján, kidolgozták „a biodiverzitás védelmét és megőrzését szolgáló stratégiai tervet”.
1.1.3. A vízi gerinctelenek tanulmányozási módszere Terepen a következő tevékenységek zajlottak: a. A szignifikáns gyűjtőpontok kiválasztása. Végigjártuk a vízmedreket és tavakat a tanulmányozásra javasolt övezetekben, és szem előtt tartva a fajták számára optimális élőhely felületét, a jelenlevő és lehetséges fenyegetéseket, kiválasztottuk a mintavételi állomásokat / pontokat. b. A helyszínre vonatkozó adatok gyűjtése. Feljegyeztük az elhelyezést a tanulmányozott vízfolyás vagy tó keretében, illetve bejelöltük a GPS koordinátákat, valamint leírtuk a mintavételi helyszíneket. c. A mintavételi pontok élőhelyi jellemzőire vonatkozóadatok gyűjtése. A mintavételi pontoknál a víz átlag-, minimum- és maximum mélységére, a meder átlag-, minimum és maximum szélességére, a sásszerű növényzettel való elfedés mértékére, a sásszerű növényzet fajtáira, az alapréteg összetételére vonatkozó adatokat rögzítettük. d. A létező és lehetséges fenyegetések felmérése a vízi ökoszisztémák minőségével és a makrozoobentos fajtáival kapcsolatban, úgy a mintavételi pontoknál, mint a vízi ökorendszer teljes felületén, a tanulmányozott övezetben. e. Minőségi és mennyiségi biológiai mintavétel történt. A mintavételre kiválasztott helyszín mindegyikén makrozoobentos minőségi mintákat vettünk, egy bentonikus háló segítségével, melynek szitaszem mérete 350 µm volt. Az így begyűjtött mintákat már a terepen kiválasztottuk, a rovar lárvákat és egyéb bentikus gerincteleneket elosztottuk, preleváltuk és 70% etilalkoholba konzerváltuk. A mintákat a laboratóriumba szállítottuk, megfigyelés céljából és a legjelentősebb gerinctelen csoportok és fajták meghatározása érdekében. f. A laboratóriumban minőégi és mennyiségi feldolgozásra került az összes begyűjtött gerinctelen csoport. g. Az így kapott adatokat statisztikailag elemeztük és dolgoztuk fel, annak érdekébe, hogy az elemzett csoportok és fajták megőrzési állapotára vonatkozó következtetéseket fogalmazhassunk meg és összeállíthassuk a fajták elosztási.
1.2.3. Az ichtiofauna (halvilág) tanulmányozási módszere Felhasznált eszköztár
A kitűzött cél megvalósítása érdekében a következő eszközöket használtuk fel: elektromos horgászgép, hop, szák, merítőháló, mérőszalag, elektronikus mérleg, GPS, fényképezőgép, ichtiométer, mikroszkóp lemezek a pikkelyek rögzítésére, a kormeghatározás végett, hordozható nagyító, binokuláris lupé, tolómérce, határozókulcs, hidrobion, érzéstelenítőszer, neoprén mellények, stb.
Munkamódszer 10
Vizsgálati időszak: 26.08.2011 – 28.09.2011. Kitermelés szám/horgászállomás: 1. A biológiai anyag kitermelési felülete/horgászállomás 100 m2 volt. A halvilág jelenlegi státuszának (készlet és biomassza; halközösségek szerkezete; halpopulációk biodiverzitása; biológiai integritás) meghatározására a halpopulációkat a területi egységhez (horgászállomás) viszonyítottuk, éspedig példányszám/100 m2 és g/100 m2. A biológiai anyag kitermelését a horgászállomásokról egy Tyo FEG 3000 elektromos horgászgép segítségével végeztük el, mely hitelesített és az érvényben levő európai rendelkezéseknek megfelel. Az elektronarkózis előnye, hogy nem pusztítja el a halakat és a begyűjtés teljes méretű a gyűjtőpontokon. Az elektromos horgászat széleskörű alkalmazása a XX. Század második felében kezdett elterjedni. Azóta a felhasználási területe kiterjedt, nem csak magában a villamos áramé, hanem hálókkal, vagy egyéb horgászeszközökkel társítva. A villamos egyenáram impulzusainak hatására nagyon nehéz a halak elpusztításához jutni, ezek magukhoz térnek még 10 -20 percnyi áramhatás után is, ezt a tény a hal testének alacsony szintű áramfeltöltésének tudható be, ily módon nem jelenhet meg a szövetek elektrokémiai károsodása. A kitermelt biológiai anyagon elvégzett vizsgálatok a következőek voltak: - fajta azonosítása/meghatározása; - kor meghatározása a pikkelyek alapján; - szomatikus mérések. A kor meghatározása a pikkelyek alapján. A pikkelyek megvizsgálása a legkézenfekvőbb és legsűrűbben alkalmazott módszer, melyet a halak karbantartási állapotának jellemzésére is használnak. A test általános részei, ahonnan a pikkelyek begyűjthetők a kor meghatározására, fajtánként váltakoznak, de általában a pikkelyeket a test legfejlettebb részeiről preleválják (az oldalvonal fölül és alól). Miután meghatároztuk a preleváció felületét, ezt megtisztítottuk a nyálkától és a szennyezésektől. A prelevált pikkelyszám/egyén 5-10 pikkely volt; a pikkelyek begyűjtését egy csipesz segítségével végeztük el. A következő szakaszban, a pikkelyeket zsírtalanítottuk és két üveglemez közé rögzítettük, hogy megvizsgálhassuk az évi növekedési rétegek meghatározása érdekében. Az alkalmazott módszernek bizonyos hátrányai is vannak, mivel egyes halfajták nem rendelkeznek pikkelyekkel (a harcsa).
A test általános pikkely prelevációs pontjai [BĂNĂŢEAN, 2006] A legfontosabb elvégzett szomatikus mérések a következőek voltak: - A teljes testhossz (L): az orr hegyétől a farokuszony legtávolabbi pontjáig mért távolság; - A testsúly (g): egy elektronikus mérleg segítségével állapítjuk meg. A kivizsgáló manőverei által okozott stressz csökkentésére MS – 222 érzéstelenítést alkalmaztunk, ez az érzéstelenítő 10 percre felfüggeszti a reflexeket. 11
A kivizsgálás céljából kitermelt biológiai anyagot a vizsgálati fázisok elvégzése után visszaengedtük.
1.2.4. Herpetofauna (hüllő és kétéltű világ) tanulmányozási módszere A herpetofauna (kétéltű és hüllő) fajták azonosítására és felmérésére vizuális megfigyelést alkalmaztak (Crump and Scott, 1994). A kétéltűek részére auditív, hangmegfigyeléseket is végeztünk, főleg a diszkrétebb és éjszaka tevékeny fajták esetében. Annak érdekében, hogy a herpetofauna fajtáknak esetlegesen otthont adó különféle élőhelyeket azonosítsuk, előbb a tanulmányozott övezetekre vonatkozó helyrajzi térképeket és légi felvételeket vizsgáltunk meg. Mindegyik tanulmányozott övezet esetében keresztmetszeteket határoztunk meg, oly módon, hogy mindegyik esetében a releváns felületeket érintsen. A megfigyeléseket nagyobbrészt reggel végeztük el és délután este felé, amikor a hepetofauna fajták aktívabbak. Az éjszakai fajtákat a nap kései óráiban észleltük, amikor ezek tevékenyek voltak. Az általános élőhely körülményeket a 15 tanulmányozott övezet mindenikének vonatkozásában leírtuk. Mindegyik tanulmányozott övezet esetében rögzítettük a megfigyelt fajtákat és a megőrzési státuszt mindegyik fajta esetében. A terepmegfigyelések befejezése után, a fajták elterjedésére és megőrzési állapotukra vonatkozó információkat a jelen anyagban elemeztük és dolgoztuk fel, a továbbiakban a Temesvár Municípium biodiverzitásának megőrzését és védelmét célzó Stratégiai Terv kidolgozásában fogjuk felhasználni. Felhasznált anyagok: térképek, fajtameghatározók, GPS, fényképezőgép.
1.2.5. Az avifauna (madárvilág) tanulmányozási módszere Az alkalmazott módszer alapját a nyomvonalak módszere képezi (Ferry şi Forchot, 1958), melyet továbbfejlesztett Conf. dr. biol. Dan STĂNESCU, a Temesvári Nyugati Egyetem oktatója. A dominancia fokozatokat a Braun-Blanche módszer szerint becsüljük fel, amit a fitocönológiából vettünk át, de a részvétel felbecsülése százalékban történik. Ezek szerint, a következőképpen értékeljük: - eudominánsok, azok a fajták, melyeknek részvétele 36-100% az egészből; - dominánsok, azok a fajták, melyeknek részvétele 16-35,9% között van; - szubdominánsok azok, melyeknek részvétele 4-15,9%; - recedensek azok, melyeknek részvétele 1-3,9%; - szubrecedensek azok, melyeknek részvétele 1% alatt van. Ehhez a felbecsüléshez egy másik tényezőt is hozzáadtunk, a kilométer sűrűség (abundencia) indexet. Egy másik szeparációs tényező, mely ezekhez kapcsolódik az anyagcsere index, melyet konsumpciónak nevezett Korody (1958), de Stănescu et al. (1998) újrafogalmazta, metabolikus indexként, ami tulajdonképpen a madár testfelülete vagy az energiavesztési felület, melyet Turcek a nevét viselő táblázatokba számított ki. Ennek megfelelően, Stănescu et al. (1998) a fajta ökorendszerbeli érintettségéről beszél, felhasználóként vagy fogyasztóként. A mindegyik fajta esetében az értékek összegének logaritmusából (IKA,I%,BIO,I.MET) számítják ki ezeket az értékeket, a számeredmény lesz a kiindulópont az öt lépcső megítélésének, ami a fajta élőhelyen belüli reprezentáltságát illeti Ilyenképp: - az abszolút dominancia küszöbét az összes értékátlag fölötti érték plusz a standard eltérés adják, - a dominancia küszöbét az összes értékátlag fölötti érték, - a szubdominancia küszöbét az összes értékátlag fölötti érték mínusz a standard eltérés, - az auxiliaritás küszöbét az összes értékátlag alatti érték mínusz a standard eltérés, és - a véletlenszerű (esetleges) minősítést, minden olyan érték, amely az auxiliaritás legnagyobb értékének a 20% -a alatt helyezkedik el. (Stănescu és mtsai. 1998) egy 0,05 % hibaszázalékkal. 12
- A grafikai ábrázolás a normogrammok elvét követheti, ahol a logaritmus skálán az abszcissza és az ordináta viszonyítása a következő: Az ordináta →I n -nel felel meg a fajta egyedek átlag számának + I n a fajta biomasszának (a) melyet a dominancia számításból nyertünk; Az abszcissza → I n -nel az IKA és a frekvencia (%) + a fajtára jellemző energiavesztés felülete összege (b). A dominancia mezők elhatárolását ezek origo pontjától indulva határozhatjuk meg, melyet úgy kapunk meg, hogy az ordinátára az átlag érték és a standard eltérés összegét jegyezzük be, melyből az a kombináció születik, az abszcisszára pedig ugyanazt az összeget jegyezzük be a b kombinációra. A következő lépésben az ordinátára írjuk az a átlag eltérés+standard eltérés összegét, az origohely függőlegesére pedig az a-ból nyert átlagértéket. A pontokat összekötve egy egyenest kapunk, melyre egy második merőleges egyenest húzunk, ami tartalmazza az origo pontot. A négy elhatárolt mező a dominanciák limitálási felületeit jelképezi. Úgy ki lehet deríteni minden fajta esetében az általa elfoglalt pozíciót a tanulmányozott avicönózisban. A grafikonon való elhelyezkedés egyrészt az egyed szám és biomassza közti specifikus viszony kifejezése, másrészt a fajta frekvencia és az abundencia kilométermutatója közti viszony kifejezése. A két határoló tengely síkbeli elhelyezkedését befolyásolja az madárpopulációk egyenértéki foka, a tanulmányozott időszakban (Stugren, 1974, by Stănescu, 2003) (3. ábra). A tengely mobilitásának oka az átlag eltérés és a standard átlag eltérés fluktuációja. Annak ellenére, hogy az átlagot túllépi a két eltérés, az adatok feldolgozása nem fölösleges, hiszen e módszerben az átlag érték körüli ellenőrizetlen szórás az ornitocönózis magas entrópiáját igazolja, egy fordított helyzet alacsony entrópiát mutat, a megfelelően Thienemann – féle biocönotikus alapelveknek, (Stugren, 1982, by Stănescu 2003) melyek szerint: 1. minél változatosabbak egy fajta létkörülményei, annál magasabb a fajták száma az adott biocönózisban; 2. mennyivel eltérnek a biotóp létkörülményei a normálistól, és több szervezet számára az optimálishoz képest, annál kevésbé változatossá válik a biocönózis, és gazdagabbá egy egyedülálló fajta egyéneiben. A számított fél korrigálásait ott ejtjük meg, ahol az értékek két prelevancia közti határon vannak. Az összeállított listából hiányozhat egy véletlenül megjelent, vagy egy ritkasághoz tartozó elem, de amely lényegtelen a rajban társult madarak szempontjából, vagy e társulás tagjai által mutatott viselkedés szempontjából; a módszer szerzője megjegyzi, hogy egy zoocönózist nem a véletlen jellemzi. A számítógépes konvertálást a Nyugati Egyetem Biológia Tanszékén végeztük, mely nyomán a BIRD soft jött létre. A madarak megfigyelése távcsővel történik (8x50) és azonnal rögzítésre kerül a fajta és az egyedek száma, melyek adott pillanatban észrevehetők. A jegyzést a terepnaplóban ejtik meg, a klímaparaméterekkel (hőmérséklet, szélirány, szélsebesség, általános időjárási helyzet, csapadékok) és a megtett táv hosszával egyetemben, majd megfigyelő lapokat hoznak létre mindegyik ökoszisztéma részére. Továbbá digitális kamerákat is használtak, FINEPIX A900, 9.0 megapixel, optikai zoom 4x és NIKON D 80 Nikon objektívvel.
1.2.6. Az emlősök és gerinctelenek (araneeák) tanulmányozási módszere Eszközök A terepkiszállások, a különböző tanulmányozott övezetek között gépkocsival vagy kerékpárral történtek. Az érintett övezeteken gyalogosan közlekedtünk. Az emlősök tanulmányozására 30 Sherman típusú csapdát és 40 műanyagból készített Zimmerman hengert használtunk, melyeket később 40 cm-re ástunk el a földbe. Továbbá egy speciális agglutináló anyagot is használtunk a rágcsálók elfogására. 13
A gerinctelenek (araneeák) esetében egy STIHL 56 BG szívógépet használtunk és egy 0,1 mm-s szemű szűrőhálót. Így a legapróbb gerinctelen fajtákat is be lehetett gyűjteni. A terepbeli adat gyűjtőpontok GPS koordinátáit Garmin GPSmap 60CSx készülékkel határoztuk meg, ±15m pontossággal.
Módszer Első lépésként külön minden helyszínen keresztmetszeteket jártunk le, hogy megfigyeljük az övezet struktúráját, a lefedés fokát és a növényzet típusát, a kisemlős vagy gerinctelenek befogására szánt csapdák lehetséges telepítő pontjait. Mindegyik felületet egyszer vizsgáltuk meg a gerinctelenek vagy az emlősök tekintetében. Mindegyik tanulmányozott övezetben a Sherman csapdák vagy a Zimmerman hengerek egy 2-4 napos időszakra voltak kihelyezve, a rendelkezésre álló idő és a terepen észlelt nehézségek függvényében (egyes Sherman vagy a Zimmerman csapdák eltűnése). Ezek ellenőrzése a kihelyezés után 12 óránként történt. Az élve befogott emlősöket a fajta beazonosítása után szabadon engedtük. Egyes városi övezetben agglutináns anyagos csapdákat is használtunk (Rodentfix ragasztó), vagy az övezet lakosait kérdeztük ki (interjú). Továbbá a fent említett övezetek mindegyikében keresztmetszeteket jártunk le, amikor a kis emlősök jelenlétének közvetett bizonyítékait figyeltük meg: földalatti járatokat, hangyabolyokat, fészkeket, túrásokat, az éjszakai ragadozó madarak felöklendezéseit vagy különféle kisemlősök által hagyott nyomokat (megrágott gabonaszemeket, ürüléket, szőrszálakat).
2.ábra - Microtus arvalis nőstény egy Sherman – féle csapdában. A rágcsáló etetők hatékonysága tanulmányozásának érdekében, feljegyeztük ezek elhelyezkedését a lehetséges menedékhelyekhez képest (cserjék, falak, épületek), melyeket sűrűn használnak a rágcsálók, ugyanakkor, a jelenlétük nyomait kerestük a szóban forgó etetőknél (ürüléket), valamint az élelem jelenlétét vagy hiányát.
14
Továbbá, a rágcsáló irtó cégek által a városban kiosztott csapdák felhasználási fokát is vizsgáltuk, ezek hatékonyságának monitoringja érdekében. Ily módon, 50 ilyen csapdába 5-5 gramm búzaszemet tettünk, és 24-48 órás időintervallum után ellenőriztük, ha ezek el lettek fogyasztva. A D-vac készülékkel begyűjtött gerincteleneket, melyeket az aspektusuk után nem tudtunk a helyszínen azonosítani, 70% etilalkoholban tároltuk, az utólagos azonosításig. Mindegyik helyszínen több egymást követő gyűjtést végeztünk, mindegyik 30 másodperces szívást jelentett, az avarból, füves vagy cserjés növényzetből, az élőhely szerkezet függvényében. A gerinctelenek minél több mikrohabitátból való gyűjtésével tulajdonképpen egy minél teljesebb képet próbáltunk alkotni Temesvár aranea világáról. A szívógépes gyűjtés mellett a szelektív, kézi gyűjtéseket is alkalmaztunk. Ezek későbbi azonosítását a laboratóriumban végeztük el, a binokuláris nagyító segítségével, a nemi jelleg szerkezete alapján (pedipalpus a hímeknél és epigina a nőstényeknél). A fiatal egyedeket nem azonosítottuk, mivel nem rendelkeztek fejlett ivarstruktúrákkal.
Meghatározás Az emlős fajták meghatározására a Romániai fauna köteteit vettük igénybe (Murariu 2000, Popescu & Murariu 2001), valamint a Nagy Britanniai és Európai emlősök képes határozóját (McDonald D & Barrett P 1999). Az aranea fajták azonosítása tekintetében, elsősorban a araneae.unibe.ch weblapon található képes határozót használtuk, mely egy kielégítő meghatározói kulcsot szolgáltat az európai araneák esetében (Nentwig et. al 2011). Továbbá Románia faunája specifikus határozóit használtuk (Fuhn 1971), valamint számos szakcikket konzultáltunk (Weiss & Petrisor 1999, Duma 2007, Uruci & Duma 2007). Az araneák esetében a fajták többségét az ivarszervek alapján azonosítottuk (palpus a hímeknél és epigina a nöstényeknél), és csak keveset a test aspektusa és színe alapján.
3.ábra - Pardosa alacris palpus (jobbra) és Pirata hygroplilus fajta epigina (balra). A fényképeket sztereomikrószkopon készítettük. A testalak és szí alapján felismerhető fajokat a helyszínen azonosítottuk, majd szabadon engedtük. Egyesek esetében fényképeket is készítettünk. Az emlősök rendszertani neve a Fauna Europaea-t (Wieslaw 2011. Fauna Europaea vers. 2.4) követi, míg az araneak esetében ezek az utolsó World Spider Catalog-gal vannak összhangban (Platnick 2011 vers. 12.0).
1.2.7.
Chiroptera emlősök és szárazföldi gerinctelenek tanulmányozási
módszere Eszközök 15
Adatrögzítések 2011.08.26/27.-én, 2011.09.02/03.-án, 2011.09.16/17.-én és 2011.09.30/10.01.-én történtek. (Lásd 3. Fejezet és I. melléklet). A hangok rögzítésére használtak: egy detektor (Tranquility Transect), egy discman (SONY MD Walkman MZ-NH 600), egy hőmérő (Atech), egy GPS/PDA (ASUS A636) (lásd 4. Ábra) és egy Batcorder 2 (lásd 5. Ábra). A fajták beazonosítására egy heterodin típusú detektort is használtunk (Pettersson D 240X és Edirol). A gerinctelenek (rovarok) befogása egy rovarfogó hálóval (átmérő 30 cm) és kézzel történt (lásd 8. Ábra).
4.ábra – A denevérek leltározásához 5.ábra - Batcorder 2 (Hoffmann, használt készülékek. 2011).
Módszer A rögzítésekhez a tanulmányozott helyszíneknek lehetőség szerint egész felületét lejártuk. A keresztmetszetek számára kijelölt nyomvonalakat részben gépkocsival tettük meg és gyalog (lásd 6. Ábra). Minden keresztmetszetet legalább kétszer jártunk végig. Először azért, hogy megtekintsük a vadászatra használt élőhelyeket, valamint az egyedek pihenőszállásait, másodszor naplemente után, amikor a denevérfajták azonosítása és a röp- és vadászpályáik felvázolása volt a cél. Mindegyik kutatási területen minimum egy keresztmetszetet alakítottunk és egy változó számú fix pontot, melyeket GPS készülék segítségével határoztunk meg, a tanulmányozott felületek méretének függvényében. A fent említett fix pontok mindegyikében később, az éjszaka folyamán 5 perces felvételek készültek. Az adatrögzítéseket a naplemente után kb. 25 perccel végeztük, jó/száraz időben. Egyéni, denevérhálós befogást nem végeztünk. A gerinctelen (rovar) egyedek leltárbevétele a következő módon történt: kézi és rovarfogó hálós befogás szelektív kaszálásokkal (lásd 7. Ábra), a stridulációk hallgatásának a módszerével (hímek), egyedszámlálással (látottak), heterodin típusú detektoros ultrahangfelvétellel, a lombkorona megrázása módszerével, valamint a kövek és a növénymaradékok megemelésének módszerével. Mindezen módszereket vegyesen alkalmaztuk.
16
6. Ábra – A szerző adatrögzítés 7. Ábra - A szerző rovarfogó háló közben (Hoffmann, 2011). használata közben (Berei, 2011). 2011.08. 26 – án a fix pontok 5 percre a Botanikus Parkban voltak felállítva (3 ponton) (lásd az 1. Ábra és a II Melléklet helyszínen), valamint a Belvárosi Parkban (3 ponton), Lacului Tónál (1 ponton), Dâmbovita sgt., Transilvania u., Crizantemelor u. és Vasile Lupu u. közötti lakóövezetben (2 ponton), Csillagvizsgálónál (1 ponton) és Lídia Parkban (1 ponton). A Traian hídtól a Joe-ig levő keresztmetszet ellenőrzése (a Municípium széle) a Bega Csatorna partjain haladó gépkocsival történt, 21 perc 21 mp időn keresztül (lásd II Melléklet, piros vonal) (a rögzítéseket speciális tartólábra erősített Tranquility Transect detektorral végeztük). A Batcorder 2 detektort minden fix ponton 5-5 percet üzemeltettük (2011.08.26.), a Zoo Parkban pedig (2011.08.26 – 27.) egész éjszaka folyamán (PI). 2011.09.02.-án a fix pontokat 5-5 percre a Népparkban (2 ponton) (lásd az 1. Ábra és a II Melléklet helyszínen), Bega Parton (10 ponton), Behela Csatornán (2 ponton), Vadászerdő Törzsben (8 ponton) állítottuk fel. A Municípium szélétől (Plopi negyeden kívül) a Rózsaparkig levő keresztmetszet ellenőrzése a Bega Csatorna partjain haladó gépkocsival történt, 33 perc 22 mp időn keresztül (lásd II Melléklet, zöld vonal), továbbá a Valisoara utca és a Zoo Park levő keresztmetszet ellenőrzése 42 perc 18 mp időn keresztül (lásd II Melléklet, sárga vonal) (a rögzítéseket speciális tartólábra erősített Tranquility Transect detektorral végeztük). A Batcorder 2 detektort minden fix ponton 5-5 percet üzemeltettük (2011.09.02.), a Zoo Parkban pedig (2011.09.02 – 03.) egész éjszaka folyamán (PI). 2011.09.16.-án a fix pontokat 5-5 percre a Katedrális Parkban (3 ponton) (lásd az 1. Ábra és a II Melléklet helyszínen), CFR Vasútvonalon, a Circumvalatiunii és Enric Baader utcák között (2 ponton), Zsidó Temető – Szegények Temetőjében (3 ponton), Gheorghe Lazar utcai tömbháznegyedben (2 ponton), a Védő erdőfüggönyben (3 ponton) állítottuk fel. A Municípium szélén levő védőerdő függöny hosszán fekvő keresztmetszet ellenőrzése 22 perc 44 mp időn keresztül tartott (lásd II Melléklet, rózsaszín vonal a bal sarokban vonal) (a rögzítéseket speciális tartólábra erősített Tranquility Transect detektorral végeztük). A Batcorder 2 detektort minden fix ponton 5-5 percet üzemeltettük (2011.09.16 - 17.). A Batcorder 2 detektort a Csillagvizsgálónál (2011.09.30 – 2011.10.01.) egész éjszaka folyamán üzemeltettük.
Meghatározás A SonicStage 4.3 program segítségével az adatokat a discmanról PC-re (personal computer) ültettük át, és wav formátumba konvertáltuk. A tanulmányozott övezetekben az adatrögzítés idején tartózkodó fajták meghatározásához BatSound 4.3.1 és Bat Species Identification Key (europekey) programot használtunk, a Batcorder 32 detektorral rögzített fajták meghatározásához egy MacBook ra ültettük át, utána bcAdmin és batIdent, valamint bcAnalyse programokat alkalmaztuk. Az egyenesszárnyúak meghatározásához használt határozók a következőek: KIS (1976) és HARZ (1969) az Ensiferák esetében és Caelifere KIS (1978a), HARZ (1975), IORGU & IORGU (2008) és KOCÁREK et al. (2005) a Cealiferák esetében. A Lepidopterák azonosításához a 17
COZARI, (2008), határozót, az Odonatekhoz KUHN Hurka (2005) határozóit használtuk.
ET
BURBACH (1998) és a Coleopterákhoz
2. A felmért övezetek leírása A feladatfüzetnek megfelelően, a növények tanulmányozása 15 helyszínen történt, ebből 10 a megrendelő kérése volt, ötöt pedig a tanulmányt végző csapat javasolt (a szolgáltató csapat). Ezek az övezetek: - Botanikus Park, kb. 8,4ha, - Katedrális Parkja, kb. 4,9ha, - Lídia Park, - Bevárosi (Civic) Park, kb.10,2ha, - Néppark, kb. 4,1ha, - Vadászerdő Törzs, kb. T62ha, - Temesvár Municípium Védőerdő Függönye, - Bega Csatorna Partjai, - Lacului Tó, kb. 0,5ha, - Cometei utca –Behela Csatorna, - Zsidó Temető – Szegények Temetője, kb. 9,15ha, - Gheorghe Lazăr utcai tömbháznegyed, kb. 5,4ha, - CFR Vasútvonal, a Circumvalatiunii sgt. és az Enric Baader u. közt, kb. 10ha, - Lakóövezet Dâmbovita sgt,, Transilvania u., Crizantemelor u. és Vasile Lupu u. között, kb. 17,7ha, - Csillagvizsgáló, kb. 1,5ha. Amint látható (8. Ábra), az övezetek változatosak, úgy a szerepük, mint a Temesvár városhoz viszonyított elhelyezkedés tekintetében. Egyesek parkok, a városi ökoszisztémán belül lényeges és sokrétű szereppel bíró városi övezetek. Temesvárott az első olyan park, ami a módos lakosság sétáló és kikapcsolódási helye volt, úgy tűnik, 1850-ben nyílt meg. Temesvár urbanisztikai fejlődésével egyidőben a kertészeti tevékenység is terjeszkedik, főként a XIX. század derekán, amikoris a város térképén megjelennek: a Coronini Cromberg Park (1850), vagyis a mai Néppark, a Scudier Park (1870), valamint a Központi (Central) Park, az Erzsébet Park (1898). A Bega csatorna partjain, a Gyárváros és Józsefváros városnegyedek között, sorakoznak a parkok, melyeket mi a következő név alatt ismerünk: Ilsa Park, „Ion Creangă” Gyermek Park, Rózspark, Igazságügy (Justitiei) Park, Katedrális Parkja, Alpinet Park. A Kertészeti hivatal létrehozása 1902–ben egy rendszeres és szakmai tájépítészet kibontakozásának indulópontja (Ciupa et all., 2010).
18
8. Ábra – Tanulmányozott övezetek térképe A jelen tanulmány keretében kiválasztott övezetek közül felsoroljuk azokat, melyek parkként működnek:
2.1. Botanikus Park Az övezet, ahol ma fekszik a Botanikus Park, a Vár falai közvetlen szomszédságában és az újonnan épített vasútig nyúlik, a múltban fás növényzettel fedett telekként jelent meg. Létezett egy épület is, a mostani Új Klinikák „Clinicile Noi” helyén, melyet katonai iskolaként említenek. A város 1936-os térképén már létező parkként szerepel, egy sor kialakított sétánnyal, a maihoz hasonló rajzolattal. E park legrégibb bejegyzése úgy tűnik, a Kertészeti vállalat igazgatójának, C. Chiochin – nak tulajdonítható: “A Botanikus Park a Kertészeti Hivatal kezelésébe kerül 1959 –ben”, a szovjet katonai alakulatok eltávozását követően; területe 97 895 nm volt, és ugyanabban az évben 13 000 nm virágágyást hoztak létre, egy “Cana indica” gyűjteménnyel gazdagodott és nagyon ritka növényeket ültettek: Cercis siliquastrum, Magnolia stelata és Magnolia kobus. A Botanikus Park történetének legalaposabb bemutatását a néhai prof. univ. Ioan Costenak köszönhetjük: “1963-1972 között a városfejlesztés és a városkertészet hivatalai részéről kialakult egy elképzelés egy botanikus kert elhelyezésével kapcsolatban, melyet végül a Városi Kórház (Új Klinikák) közvetlen közelében levő park felületére javasoltak megvalósításra. Említést kap a tény, hogy 1936 – 1944 között léteztek próbálkozások egy botanikus kert létrehozására a mai Rózsaparkban, a Kolozsvárról idemenekült prof. Alexadru Borza és Botanikus Intézet irányítása alatt. A központi elhelyezkedés, a terepdomborulatok léte, melyek lehetővé teszik a növényzet változatos kiállítását és a szabad angol stílusban ültetetett fás övezetek váltakozását nyílt övezetekkel voltak azok az érvek, melyek miatt erre a helyszínre esett a választás. Az elhelyezési javaslatot 1972. Január 29.-én a Néptanács jóváhagyja, egy olyan ülésen, ahol szakértő meghívottként jelen voltak a bukaresti, kolozsvári és krajovai botanikus kertek igazgatói. A tervezést Silvia Grumeza műépítész asszonyra bízták, aki, miután a Bukarestben működő Botanikus Kertben dokumentálódott, kidolgozott egy alaptervet. A Botanikus Kert rendezésének részletezésével egy időben a Rózsapark rehabilitációjára is egy hasonló tervet dolgoztak ki, a két létesítmény a későbbiekben összekapcsolva működött volna. A rendezési részletek engedélyezése után már nem követték a tervezés szokásos menetét, a kivitelezést kiegészítő tervrajzok alapján kezdték el. A kertet több funkció ellátására képzelték el:
19
tudományos, oktatási, nevelési és rekreációs. A szektorok elrendezése és kiterjedése az oktatási és a tudományos szerep túlsúlyát sugallja”. Egy sor végeláthatatlan terv halasztás és átértékelés következik, az utolsó Botanikus Kert (ahogyan a parkot el kellet volna nevezni) koncepció megközelítése 1968 március 5.-én történt, melyet követően gyors ütemben elvégezték a szükséges rendezéseket, és a Kertet megnyitották a látogató közönség előtt (1986 június 29). Sajnos 1989 után a frissen alakult botanikus kert újra egy leszálló vonalba kerül, ebben a helyzetben prof. univ. I. Coste kezdeményezésére a Temesvári Agrártudományi Egyetem Botanika tanszékének kezelésébe kerül, egészen 1992-ig, amikor a város új igazgatása egyoldalúan és magyarázat nélkül felmondta az együttműködést, ebtől a pillanattól a kert alkalmazottai szétszéledtek, a nemzetközi kapcsolatokat felfüggesztették, annak ellenére, hogy hosszú ideig a világ botanikus kertjei úgy hitték, Temesváron is létezik egy, folyamatosan küldték a cserekatalógusokat. A füves fajták gyűjteménye gyakorlatilag elpusztult, a fás fajták egyedei eltűntek (Botanikus Park, Zöld Kataszter). A Botanikus Park Temesvár szívében helyezkedik el, a felülete kb. 8,1 ha. Elsődlegesen oktatási és üdülési funkciója van, a nagyszámú egzotikus növényfajtának köszönhetően, melyet itt tenyésztenek, de nevelő és szórakozási funkciót is tulajdonítanak neki. A parkban arborétum alakú berendezett terek találhatóak, kis számú cserje fajtával, valamint pázsitok és virágágyások. A füvesített területek, a pázsitok egész évben gondozás alatt állnak, a növényzetet sűrűn kaszálják. Csak a cserjések közvetlen közelében nem nyírják a növényzetet ugyanolyan intenzitással, emiatt magasabb gyomos területek alakulnak ki. A füves területek vízellátását a csapadékok biztosítják, melyeket kiszámíthatatlanul és jelentőségtelenül egészít ki a parkgazdálkodás, öntözéssel. Az öntözött területek főleg a virágágyások szomszédságában helyezkednek el. A pázsit nedvesebb jellegű az öntözőrendszerek és a városi vízhálózat közötti csatlakozási pontok környékén, ezeken a pontokon átmenetileg kis pocsolyák is létrejönnek, melyet részlegesen vagy teljesen elfed a növényzet. A Botanikus Park pázsitjait viszonylag ritkán közelítik meg a látogatók, elsődlegesen a pihenést és kikapcsolódást szolgáló padok hiánya miatt, és mert teljesen napsütöttek. Továbbá, a lakosság körében még nem terjedt el az a szokás, hogy közvetlenül a zöld övezetre ülnek a meleg nyári délutánokon, munkából kijövet, egy rövid sziesztára hazamenetel előtt, úgy ahogy ez Európa más részein történik. A virágágyások folyamatosan a kertész gondozók beavatkozásának tárgyai, hogy az optimális körülményeket biztosítsák az itt művelt virágfajták számára. A talajt folyamatosan kapálják és gyomlálják, nagyon gondozott a kinézete, a gyomnövények megjelenése korlátozott. Ezeket a területeket szintén gyakran öntözik, hogy a díszfajoknak kedvező vízellátást biztosítsák. A botanikus parkban kevesebb cserjés van, úgy egzotikus, vagy díszfajtákból, mint az őshonos fajták, melyeket főképp a szubarborétum őrzött meg. Ezek a bozótok mégis kedvező mikrohabitátot biztosítanak úgy a gyomnövények vagy egyéb natív növényfajták betelepedésére, mint madárfajok, hüllők és rovarok oltalmazására. Az arborétum jól megjelenített a Botanikus Parkban, a felületének több mint felét tömör, összefüggő, sőt, zárt koronájú fák foglalják el. A jellemző fa fajták palettája igen gazdag, de ez a tény kevésbé releváns a kétéltűek és hüllők világának szempontjából. A szubarborétum hozzávetőlegesen gyengén reprezentált. Azok a terek, ahol a fák lombkoronája gazdag és majdnem 100 % - os takarást biztosít, árnyékosak, és a füves növényzet gyengén fejlett, így a gondozási igényei is korlátoltak. A vízellátást általában a csapadékok biztosítják. Körülbelül a Botanikus Park közepén egy kis sziklás teret hoztak létre, melyet majdnem teljesen beárnyékol a fás növényzet. Ez a tér kedvező lehetett volna számos hüllőfaj számára, azonban nagyon gyakran frekventálják a látogatók, mivel számtalan ösvény szeli át. Ezek mellett a természetesebb jellegű terek mellett itt egy sor betonozott medence is található, am ezek szárazok, víztelenek. Jelen pillanatban ezek a medencék antropizált közegeket képviselnek, melyek csökkentik a növény- és állatfajok által elfoglalható területet. Át lehetne 20
őket alakítani kedvező élőhelyekké, sajátságos intézkedésekkel, az általunk ide szánt fajták ökológiai igényeinek függvényében. A Botanikus Parkot célzó legfontosabb fenyegetést a beruházók nyomása képviseli, akik nagyszabású ingatlanfejlesztéseket kívánnak Temesvár központjában megvalósítani (lásd a 700as Piac, a Ghe. Lazăr utca vagy a Circumvalaţiunii Sgt. környéki nagy befektetéseket). Habár ez a fenyegetés jelenleg nem érvényesül a fajták életében, a helyi közigazgatás meghátrálása ezen nyomások elől egy kulturális, nem csak természeti örökség értékvesztéshez vezethet, mert a Botanikus Parknak gazdag múltja és sokrétű szerepe van Temesvár közösségi életében. A kétéltű fajták életének feltétele a víz jelenléte. Ha nem foganatosítanak a vízellátás javítását célzó intézkedéseket a Botanikus Parkban található élőhelyek számára, fennáll annak veszélye, hogy a kétéltűek populációja még továbbra is csökkenni fog, a szárazság miatt. A Botanikus Park nem rendelkezik víztárolókkal, tavacskákkal, és a szomszédságában sem léteznek ilyen víztárolók. Ebből kifolyólag itt csak a vízhiány szempontjából legnagyobb tűrőképességű fajtákat azonosítottuk be, éspedig Hyla arborea – zöld leveli béka, Bufo bufo – barna varangy és Bufo viridis – zöld varangy. Egy másik fenyegetés, ami a kétéltű fajtákat érinti a rovarirtó, rágcsálóirtó, patkányirtó, stb. szerek használata. A kétéltűek nedves bőrfelületű állatok (a bőr biztosítja ezek légzését), ennek következtében nagyon érzékenyek akármilyen vegyi szerrel való érintkezésre. A hüllővilág hasonlóképpen gyengén reprezentált, a Lacerta agilis – fürge gyík, homoki gyík fajta által. E fajta számára a fő fenyegetést az élőhelye, pontosabban a füves területek és a bozótosok megrongálása jelenti. Az ismételt kaszálások egy, a fajta életének nem megfelelő élőhely megteremtéséhez vezet. Ugyanakkor, az ismételt kaszálások csökkentik az övezetben élő rovarok számát is, ezáltal csökkenti a táplálék alapot az őket ragadozó fajták számára. A rovar populációt erőteljesen befolyásolják a polgármesteri hivatal által alkalmazott szúnyog elleni szórások is, valamint egyéb rovarirtó szerek, rágcsálóirtó/patkányirtó szerek kihelyezése is. A bozótosok azok a terek, melyek jelenleg ebben az övezetben a legjobb körülményeket nyújtják a fajta számára. A jelen levő kétéltű és hüllőfajták megőrzési állapota javításának érdekében, valamint egyéb herpetofauna fajták betelepedésének és fejlődésének lehetővé tételéért, egy sor menedzsment intézkedés alkalmazása szükséges, éspedig: - Az életnek kedvező élőhelyek biztosítása a következők által: a kaszálás szabályozása minden parkfelületen, amit a polgármesteri hivatal kezel, de főleg a füves és a bokros területeken, vagy legalább bizonyos felületeken; nedvesség fölösleggel ellátott terek biztosítása, mi több, vízmedencék vagy tavacskák létrehozása, melyeket benépesítenek a hüllő és kétéltű fajták; a rovarirtók, rágcsálóirtók használatának szabályozása vagy betiltása a park felületén, meggátolandó a hüllő és kétéltű fajták mérgezését. - Táplálék biztosítása: a kaszálás szabályozása legalább bizonyos parkfelületeken, hogy lehetséges legyen a rovarok populációinak fejlődése; a rovarirtók, rágcsálóirtók/patkányirtók használatának szabályozása vagy betiltása a park felületén. - A szaporodás biztosítása: kvázi természetes jellegű tócsák létrehozása, melyekben a kétéltű fajták szaporodhatnak. Ilyen tavacskák létrehozásának előnye lehet, hogy lehetőséget nyújtanának olyan fajták betelepedésére is, melyek jelenleg hiányoznak – Rana ridibunda, Rana esculenta, Emys orbicularis, Natrix natrix, stb. Továbbá, a tócsák jelenléte kedvezően befolyásolná a rovar populációk fejlődését is, ami a kétéltű és hüllő fajták táplálékának az alapja. A Botanikus Parkban az előbbiekben megvalósításra javasolt menedzsment intézkedéseket tovább lehetne terjeszteni a szomszédos lakóövezetekre is, melyek gazdagok zöld övezetekben. A kétéltű és hüllőfajták ökológiai körülményeinek a javítása a Botanikus Park területén kedvezően befolyásolhatná a város tágabb övezeteinek biodiverzitás állapotát, mivel az övezetet átszeli a vasútvonal (amely a Botanikus Park egyik oldalát szegélyezi), ami a város központján áthaladó zöld folyosóként viselkedik.
21
9. ábra - Botanikus Park (sárga), a CFR vasútvonal mentén helyezkedik (zöld). A park közelében, tőle keletre, egy lakóövezet látható, gazdag és tágas zöldövezetekkel (kék). Összegzésként elmondhatjuk, hogy jelenleg a Botanikus Park egy kevésbé kedvező tér a herpetofauna számára. Mégis, a jelentős mérete és a megfelelő intézkedések alkalmazása elősegíthetnék a herpetofauna egyedszámának növekedését, de még a fajtaszám gazdagítását is.
10. ábra - Képek a Botanikus Parkból: pázsit és virágágyások, tömör arborétum, cserjések gyomokkal
2.2. Katedrális Parkja A Katedrális Parkja felülete kb. 3,7 ha, a Bega partján fekszik, Temesvár Municípium központjában. A Park körülöleli az ortodox érseki székesegyházat, legnagyobb része a székesegyház és a Bega partja között terül el. Hozzávetőlegesen egy háromszög alakja van, egyik sarkában a székesegyház helyezkedik el, másik két sarka pedig a Mária Híddal, valamint a Mihai Viteazul (Püspök) Híddal folytatódik. A park oldalai közül kettőt fontos sugárutak szegélyeznek, ezek a vezetik a forgalmat a városközpont irányába, a harmadik oldalt pedig a Bega Csatorna partja határolja be. A parkot majdnem teljes összességében viszonylag tömör lombkoronájú fák foglalják el. Lenyűgöző platánfa – Platanus acerifolia, fekete jegenyefa – Populus nigra példányok jelenlétét észlelhetjük, valamint egyes tiszafenyő – Taxus baccata és közönséges vörösfenyő – Larix decidua egyedeket. A cserjések viszonylag gyengén reprezentáltak. A füves növényzet viszonylag szegényes, köszönhetően egyrészt a gazdag lombkoronáknak, másrést a túl nagy mennyiségű madárürüléknek, ami az igen nagyszámú vetési varjú – Corvus frugilegus populációtól származik, amely állandóan e park koronáját használja. A füves növényzetet gyep formájában tartják karban. A kedvezőtlen elhelyezésnek köszönhetően, ahol fontos fizikai akadályok gátolják meg a kétéltűek és a hüllők közlekedését, ami egy kevéssé nagylelkű élőhellyel társul, a kétéltű és hüllővilág gyengén reprezentált. Az egyetlen kedvező tényező a Bega Csatorna szomszédsága, tulajdonképpen ez magyarázza meg a Rana ridibunda (Pelophylax ridibundus), nagy tavibéka 22
jelenlétét ebben az övezetben. Mégis, a megfigyelt populáció mérete kis méretű. A vízellátást a csapadékok biztosítják, öntözéseket csak szórványosan végeznek. Ebben az övezetben ezen kívül csak a Bufo bufo, Bufo viridis és Hyla arborea fajtákat figyelték meg. A hüllők és kétéltűek világát érintő fenyegetéseket ebben az övezetben elsődlegesen a kedvező élőhelyek hiánya, a táplálék fedezet hiánya, a növényvédőszerek használata és a talajnak a varjú és galambürüléknek köszönhető savasodása képezik.
11. ábra - Katedrális Parkja (sárga), szegélyezik a sugárutak és a Bega Csatorna (zöld, amely folyosóként működik a kétéltűek számára és egy menedék élőhelyet nyújt nekik). A Központi (Central) Park és az Igazságügyi (Justiţiei) Park (kékkel), olyan övezetek a Katedrális Parkjának szomszédságában, melyek biztosíthatnák a kétéltű, mi több, a hüllő populációk közötti átjárhatóságot és kapcsolatot. Egy kedvező tényező a kétéltűek populációja számára a Bega Csatorna szomszédsága, mely menedék élőhelyet nyújt ezeknek. A parkok szomszédsága, a Központi Park és az Igazságügyi (Justitiei) Park, úgyszintén hozzá kellene járuljon az övezet biodiverzitásának megőrzéséhez, de a kétéltű és hüllő fajták nagyon nehezen közelíthetik meg a Katedrális Parkját a két parkból, köszönhetően a parkot szegélyező két sugárút erős forgalmának, ez főként a nappal aktív fajtákra érvényes.
12. ábra - Képek a Katedrális Parkjából: platánfák, fekete jegenye, madártetemekkel és ürülékkel borított avarréteg
23
A kétéltű fajták populációinak megőrzését szolgáló menedzsment intézkedésekként a következőeket javasoljuk: - Kedvező élőhelyek biztosítása: a rovarirtók, rágcsálóirtók, stb. használatának szabályozása vagy kizárása a park területén, a kétéltű és hüllő fajták mérgezésének meggátolásáért; a fák koronáját benépesítő varjú és galambkolóniák eltávolítása. - Táplálék biztosítása: a rovarirtók, rágcsálóirtók/patkányirtók használatának szabályozása vagy betiltása a park felületén, hogy a kétéltűek táplálékának alapját képező rovarpopulációk fejlődhessenek. - Ezeken az intézkedéseken kívül még figyelembe lehet venni Temesvár központi parkjai és a város egyéb részei közti kapcsolódást biztosító intézkedéseket. Így azokon a felületeken, ahol már nem találhatóak bizonyos kétéltű vagy hüllő fajták, megtörténhet az visszatelepedés. Továbbá, a betelepedés és a kitelepedés fontos ökológiai folyamatok, melyek a népességi egyensúlyok megőrzéséhez vezetnek, intra és interspecifikusan. Ugyancsak kapcsolódást biztosító intézkedés lehetne egyes földalatti járatok létrehozása (csövek vagy ráccsal fedett sáncok), melyeken a kis állatok közlekedni tudnak. A Katedrális Parkját egy herpetofauna fajtákban szegény övezetnek tekinthetjük, de elég magas populáció gyarapodási potenciálja van, amennyiben biztosítják az egyéb zöldövezetekhez való kapcsolódást.
2.3. Belvárosi (Civic) Park A Belvárosi (Civic) Park Temesvár legközpontibb parkja, a temesvári Vár része. Kb. 7,4 ha a felülete, amit a közutak 3 területre osztanak. E park története nagyon rövid. A park majdnem egész felülete Európa egyik legnagyobb katonai laktanyájának a belső udvara volt, Temesvár várának szomszédságában. Ez a második világháború utánig ebben a formában maradt fenn. 1971 után, az övezetre vonatkozó városfejlesztési bizonytalanságok elrejtése végett eldöntötték a kizöldítését. Nagyszabású ültetések voltak, minden faiskolai anyagból, elsősorban fákat, körvonalazott elgondolás nélkül, az akkori tűzoltás módszerének divatja szerint. Egy ideiglenes megoldást állítottak fel, a szebb napok eljövetelének reményében. Az ideiglenesség állandósult, a növényzet felnyúlt és egy új szerepet vezetett be erőteljesen e terület számára éspedig a kikapcsolódást. Ez a zöld oázis a város szívében, a belváros minerális kőrengetegének közvetlen szomszédságában meghatározza ma a város urbanisztikai személyiségét, beépülve a lakosok városképi tudatalattijába. Ez a rendelkezésre álló növényi háttér a városfejlesztési szerkezetnek egy nagy erőssége lehet. Valóságos “környezeti és városfejlesztési gyilkosság” lenne lemondani erről a körülmények folytán nyert javadalomról, és egy ásványi világgal helyettesíteni, még ha csak elszigetelt tárgyakként is. Ennek a parknak két funkcióját lehet azonosítani: fő funkció a tranzit és a mellék funkció, a kikapcsolódás. A második funkció, melynek dominánsnak kellene lennie, gyengén reprezentált, ennek magyarázata egy megfelelő elgondolás hiánya a park létrehozásában (Belvárosi Park, Zöld Kataszter). A Belvárosi Parkot a régi városközponthoz tartozó épületek veszik körül az északi és a nyugati részén, valamint egy közigazgatási terekkel ötvözött lakóövezet, keleten és délen. Egyetlen közvetlen, helyi kapcsolódása sincs egy víztárolóhoz vagy tóhoz, emiatt a jelenlevő élőhelyek jellege sivárabb, szárazabb és nem biztosítják a kétéltűek létének kedvező körülményeket. Továbbá a park kapcsolódása egyéb zöldövezetekhez szegényesebb, megakadályozva a bevándorlási folyamatot. A parkot legnagyobb részében fák borítják, gyengén reprezentált cserjések, bozótok, valamint gyepként, jól karban tartott füves növényzet. A pázsitok, amik gyepformájúak, foglalják el a fák között szabadon megőrzött területeket. Egy pár részén, főleg a park két kisebb parcellájában, a fák árnyékos, tömör lombkoronákat hoznak létre. Létezik néhány csekély kiterjedésű cserjés is, melyek alatt egy valamennyire gazdagabb és magasabb aljnövényzet marad meg, néhány gyomnövényfajta jelenlétével.
24
A füves felületet állandón gondozzák, ismételt kaszálásokkal. A felületek időszakonkénti öntözése is biztosított. Kevés virágágyás létezik, de ezeket állandó kapálással és gyomlálással tartják karban, ily módon ezeken a felületeken a gyomnövény fajták fejlődése meg van akadályozva. A virágágyásokat sűrűbben öntözik, mint a gyepet, vízellátásuk így kedvezőbb a szárazföldi kétéltűek számára. A park felületen számos rágcsálóknak kihelyezett mérgezett csalétkes csapdát találtunk, melyek a környékükön elvonuló kétéltűek mérgezését eredményezhetik, főleg a nedves időszakokban. A park területén semmilyen hüllő fajta nem található, a legerőteljesebb negatív hatású tényezőt a park egyéb zöldövezetektől való elszigetelése képezi. Egy nehézkés átjárás, kapcsolódás tapasztalható még a park három parcellája között is, főként napközben, amikor a gépkocsi forgalom igen erőteljes. Továbbá a táplálék bázis hiánya, ami a rovar – és egyéb gerinctelen populáció csökkenésének az eredménye, köszönhetően a füves növényzet rendszeres kaszálásának, egy igen erős korlátozó tényező.
13. ábra - Belvárosi (Civic) Park (sárga) és környéke. A zöldövezetek (kék) nem a közvetlen szomszédságában vannak, ezért szükséges az úttest alatti közlekedő csatornák bevezetése (zöld nyilak). A park három parcellája közt is úttest alatti közlekedő csatornák hozhatóak létre, a kapcsolódás végett (kék nyilak). A Bega Csatorna (zöld) egész nyomvonalán biztosítja a kapcsolódást.
14. ábra - Képek a Belvárosi Parkból: tömör lombkoronájú liget és bozótok, virágkompozíciók és gyep 25
A kétéltűek számára, egy víztárolóhoz való hozzáférés hiánya eredményezi az alacsony egyed- és fajta számot. Csak 3 kétéltű fajtát azonosítottunk be: Hyla arborea, Bufo bufo és Bufo viridis. A táplálék fedezet biztosítása fontos problémát jelent a csoport egyedeinek is. A kétéltű fajták populációinak megőrzését és az övezet új kétéltű és hüllő fajtákkal való újranépesítését szolgáló, nagyon fontos és szükséges menedzsment intézkedésekként a következőeket javasoljuk: - Az életnek kedvező élőhelyek biztosítása a következők által: a kaszálás szabályozása minden parkfelületen, amit a polgármesteri hivatal kezel, de főleg a füves és a bokros területeken, vagy legalább bizonyos felületeken; nedvesség fölösleggel ellátott terek biztosítása, mi több, vízmedencék vagy tavacskák létrehozása, melyeket benépesítenek a hüllő és kétéltű fajták; a rovarirtók, rágcsálóirtók használatának szabályozása vagy betiltása a park felületén, meggátolandó a hüllő és kétéltű fajták mérgezését; kapcsolódás biztosítása egyéb zöldövezetekhez, bizonyos, e célra kiválasztott utcákon környezetbarát utcai zöldövezet gondozó módszerek alkalmazásának bátorítása. Továbbá, annak érdekébe, hogy biztosítsák a fő parcella kapcsolódását a két mellékparcellához, és gyakorlatilag az elsőnek kapcsolódását más zöldövezetekhez is, lehetséges a földalatti járatok létrehozása (csövek vagy ráccsal fedett sáncok), melyeken a kis állatok közlekedni tudnak vagy menedéket találnak. - Táplálék biztosítása: kaszálás szabályozása legalább bizonyos parkfelületeken, hogy lehetséges legyen a rovarok populációinak fejlődése; rovarirtók, rágcsálóirtók/patkányirtók használatának szabályozása vagy betiltása a park felületén; kisebb méretű magasabb kvázi természetes növényzetű felületek megőrzése, melyet esetleg csak a téli időszak elején kaszálnak le. - Szaporodás biztosítása: kvázi természetes jellegű tócsák létrehozása, melyekben a kétéltű fajták szaporodhatnak. Ilyen tavacskák létrehozásának előnye lehet, hogy lehetőséget nyújtanának olyan fajták betelepedésére is, melyek bizonyos övezetekből jelenleg hiányoznak. Továbbá, a tócsák jelenléte kedvezően befolyásolná a rovar populációk fejlődését is, ami a kétéltű és hüllő fajták táplálékának az alapja. A Belvárosi Park Temesvár „legsivárabb” parkja, jelenleg kevés forrást kínál a herpetofauna populációknak. Megfelelő intézkedések bevezetésével a kétéltű fajták státusza javítható lenne, de újabb fajták ide való betelepítése a továbbiakban is bizonytalan marad.
2.4. Lídia Park Felülete kb. 7,95 ha, és Temesvár Municípium déli részén fekszik, a Nap Negyedben (Zona Soarelui). Temesvár 1900 – as térképén a jelenlegi Lídia Park (Kiserdő) jóval a városon kívül volt. A későbbiekben, 1929-1973 között itt működött a város faiskolája. A Gyiroki úti tömbházak felépítése, egy részük éppen a volt faiskola területén. majd a Nap negyed tömbházai létrejötte után – melyek a volt faiskola határáig terjednek – ezt az övezetet kikapcsolódási menedékhelynek használták, mint egy zöld oázist a tömbháznegyedek között. Az övezet sűrűsége és vad jellege viszont erősen csökkenti a kikapcsolódás hatékonyságát. Félénk rendezésekkel 1990 után próbálkoznak, amikorra már a fás növényzet jól megmagasodott. A rendezése, jelenlegi szerkezetében, véglegesen csak 1999 – ben történik meg, amikor körvonalazódnak a sétányok, egy részük még a régi faiskola bekötő útjai voltak, nagy mértékben kiirtják a bokros növényzetet, planírozzák és gyepesítik az egész területet, padokat helyeznek el és tobozos csokrokat vezetnek be. Ily módon a Lídia Park (Kiserdő) jelenleg Temesvár legfiatalabb parkja, és egyidejűleg, leglátogatottabb parkjainak egyike, két nagy tömbház övezet közötti elhelyezésének köszönhetően. Fő funkciói a következők: rekreációs funkció; tranzit funkció; gyerekek játszótere funkció mivel a parkon belül van egy mini foci pálya, melyet egy erdős tömb vesz körül (Lídia Park – Zöld Kataszter). A Lídia Park kevésbé jól karban tartott, mint az előbbiekben bemutatott parkok, és ebben a parkban fás növényzettel, cserjésekkel és pázsitokkal fedett területeket figyelhetünk meg. A fák
26
lombkoronája hozzávetőleg a felét foglalja el a park felületének, a többi területet füves növényzet fedi. Habár a park környékén nincs más zöldövezet, a közvetlen szomszédságban található lakóházak kertjeinek jelenléte kapcsolódást biztosít az extra urbánus területhez. Evvel együtt, nem azonosítható sok kétéltű és hüllő fajta, mert nincsenek víztárolók, vagy tavak, melyek biztosítanák a jelenlétükhöz szükséges ökológiai tényezők minimumát. A füves növényzet gondozott, de nem annyira gyakran, és nem is öntözik, a vízellátást csak a csapadékok biztosítják. A kétéltű fajták megőrzését érintő fenyegetést éppen egy víztároló, egy vízforrás, egy tavacska hiánya testesíti meg, amely biztosítaná a szükséges és megfelelő nedvesség-tényező létezését. A hüllők számára a fenyegetéseket a táplálék csökkenése és a fajtának szükséges élőhelyi körülmények, kvázi- természetes füves növényzet és bozótok csökkenése képezik. Ugyanakkor, egy lehetséges fenyegetést jelenthet éppen a Polgármesteri Hivatalnak a park felújítását célzó kezdeményezése. Ha nem tartják szem előtt az egyes biodiverzitás megőrzését célzó intézkedések életbe ültetését is, a park józan meggondolás nélküli, vagy csak esztétikai és rekreációs szempontokat követő átrendezése a hüllők és kétéltűek világának és általában a biodiverzítás csökkenéséhez vezet. A Lídia Park területén a Lacerta agilis, Lacerta viridis – zöld gyík, Bufo bufo, Bufo viridis, Pelobates fuscus – barna ásóbéka, Hyla arborea fajták voltak megfigyelhetők.
15. ábra - Lídia Park A fajták megőrzését szolgáló menedzsment intézkedésekként a következőket javasoljuk: - Az életnek kedvező élőhelyek biztosítása a következők által: a kaszálás szabályozása minden parkfelületen, amit a polgármesteri hivatal kezel, de főleg a füves és a bokros területeken, vagy legalább bizonyos felületeken; nedvesség fölösleggel ellátott terek biztosítása, mi több, vízmedencék vagy tavacskák létrehozása, melyeket benépesítenek a hüllő és kétéltű fajták; a rovarirtók, rágcsálóirtók használatának szabályozása vagy betiltása a park felületén, meggátolandó a hüllő és kétéltű fajták mérgezését; - Táplálék biztosítása: kaszálás szabályozása legalább bizonyos parkfelületeken, hogy lehetséges legyen a rovarok populációinak fejlődése; rovarirtók, rágcsálóirtók/patkányirtók használatának szabályozása vagy betiltása a park felületén; kisebb méretű magasabb kvázi természetes növényzetű felületek megőrzése, melyet esetleg csak a téli időszak elején kaszálnak. - Szaporodás biztosítása: kvázi természetes jellegű tócsák létrehozása, melyekben a kétéltű fajták szaporodhatnak. . E tócsák jelenléte kedvezően befolyásolná a rovar populációk fejlődését is, ami a kétéltű és hüllő fajták táplálékának az alapja. Ilyen tavacskák létrehozásának 27
előnye lehet, hogy lehetőséget nyújtanának olyan fajták betelepedésére is, melyek bizonyos övezetekből jelenleg hiányoznak, mint a Natrix natrix, Emys orbicularis és Rana ridibunda. A Lídia Park egy nagylelkűbb park az élőhelyek és az egyéb fontos környező élőhelyekhez való kapcsolódás szempontjából. Megfelelő intézkedések foganatosításával javítani lehet a jelen levő fajták státuszán, és be is lehetne telepíteni új fajtákat, hogy átalakuljon igazi bio-parkká.
16. ábra - Képek a Lídia Parkból: liget, cserjés gyomos aljnövényzettel
2.5.
Néppark
A Néppark Temesvár központjának közelében fekszik, a Bega Csatorna partján. Kb. 3,85 ha területet foglal el. Ez a park 1852 táján született, amikor Temesvár kormányzója, Coronini Cromberg elrendelte a fák ültetését és a Gyárvárossal összekötő park első formájának a kialakítását. Elnevezése változott az idők folyamán: Coronin Park, Stadt Park, Regina Maria Park, Néppark. A parkrendezés előtt, ezen a területen katonai erődítések voltak. A telket megvásárolta Temesvár Városháza és minden árkot feltöltöttek, parkot alakítva. A múltban a park elhelyezése megegyezett a maival, de kelet felé sokkal nagyobb volt, a Millenniumi katolikus templomig, ahol a Coronini tér volt. Akkoriban a Malom árok szelte át, a Bega egyik ága, mely nagyjából a mai Pestalozzi sgt. nyomvonalán folyt. Észak felé a parkot a jelenlegi Április 12. sgt. szegélyez, mely a nyugati szegélyen enyhén dél felé fordult. A park keretében a következő funkciókat lehet azonosítani: a tranzit funkció, melyet a Pestalozzi Utcán elhelyezkedő három nagy intézménynek köszönhető, ezektől a parkot átszelve lehet a tömegközlekedést megközelíteni; a rekreációs funkció, mely egy egész negyed igényét elégíti ki, ez pedig a Kossuth (Traian) tér környéke; sport funkció, amit a déli szélén lehet gyakorolni, ahol egy mini foci pályát és asztalitenisz asztalokat hoztak létre (Néppark – Zöld Kataszter). A park felületén őshonos fafajták találhatók, néhány évszázados réti tölgy, ciprusfa, kőrisfa példánnyal, és egyéb őshonos és egzotikus fajtával. A cserjés szintje gyengén reprezentált. A fák lombkoronája a park kb. 60%-át fedi, a többi rész gyep alakú pázsit. A füves növényréteg még a fák lombkoronája alatt is jól összeállt, de gyep formájában tartják karban, gyakori kaszálásokkal. A park egész felületét bőségesen öntözik, automata rendszerekkel, egy megfelelő vízellátás biztosítva. Itt kis felületű ágyások is találhatóak, virágfajtákkal. A park közepén egy vizes medence található, melyben egy szökőkút is működik. Sajnos, a medence szerkezete nem teszi lehetővé egyes állatok, mint a kétéltűek és hüllők hozzáférését. A park keleti szélének irányában egy művízesés rendszer épült. Ide eljuthatnak a parkban élő kétéltűek és hüllők. Annak ellenére, hogy a víztényező ebben a parkban jobb minőségű, kevés fajtát azonosítottak be a területén: Rana ridibunda, Bufo bufo, Bufo viridis és Hyla arborea. Ez a helyzet legvalószínűbben másik két fontos ökológiai tényező hiánya által létrejött korlátozásoknak tudható be, ezek a rendelkezésre álló szállás és táplálék. A gyep állandó gondozása lényeges csökkenést vált ki mindkét említett tényezőben. A rovarok nem tudnak fejlődni a folyamatosan gondozott gyepben, ennek következtében a kétéltűek és a hüllők nem 28
tudnak megfelelő táplálékot találni. Továbbá, a gyep gondozása kiváltja a szállásra, menedékre, étkezésre, stb. használt felületek csökkenését. Az élőhelyi körülmények javítását és a fajták megőrzését szolgáló menedzsment intézkedésekként a következőket javasoljuk: - Az életnek kedvező élőhelyek biztosítása a következők által: a kaszálás szabályozása minden parkfelületen, amit a polgármesteri hivatal kezel, de főleg a füves és a bokros területeken, vagy legalább bizonyos felületeken; nedvesség fölösleggel ellátott terek biztosítása, mi több, vízmedencék vagy tavacskák létrehozása, melyeket benépesítenek a hüllő és kétéltű fajták; a rovarirtók, rágcsálóirtók használatának szabályozása vagy betiltása a park felületén, meggátolandó a hüllő és kétéltű fajták mérgezését;
17 ábra: Néppark (sárga), közvetlenül a Bega Csatorna mellett (zöld), mely még most is az ökológiai folyosó funkciót tölti be. - Táplálék biztosítása: kaszálás szabályozása legalább bizonyos parkfelületeken, hogy lehetséges legyen a rovarok populációinak fejlődése; rovarirtók, rágcsálóirtók/patkányirtók használatának szabályozása vagy betiltása a park felületén; kisebb méretű magasabb kvázi természetes növényzetű felületek megőrzése, melyet esetleg csak a téli időszak elején kaszálnak le. - Szaporodás biztosítása: kvázi természetes jellegű tócsák létrehozása, melyekben a kétéltű fajták szaporodhatnak. . E tócsák jelenléte kedvezően befolyásolná a rovar populációk fejlődését is, ami a kétéltű és hüllő fajták táplálékának az alapja. Ilyen tavacskák létrehozásának előnye lehet, hogy lehetőséget nyújtanának olyan fajták betelepedésére is, melyek bizonyos övezetekből jelenleg hiányoznak, mint a Natrix natrix, Emys orbicularis és Rana ridibunda. Jelenleg a Néppark a herpetofauna fajtái számára kedvezőtlen körülményeket biztosít, ám eléggé egyszerű intézkedések szűk körű alkalmazása a korlátozó öko-tényezők szignifikáns változását eredményezheti, ezek fejlődése érdekében.
29
18. ábra: Képek a Népparkból: Tájkép szökőkúttal, Ciprusfa, Sziklakert kis vízesésekkel
A kiválasztott övezetek közül a többi városi vagy városkörüli helyszín, mely magasabb vagy alacsonyabb rusztikus jelleggel és értelemszerűen, antrópikus befolyásokkal rendelkezik, ezek a befolyások úgy tűnik, meghatározó tényezők a biodiverzitás érvényesülésének és megőrzésének a városi és városkörüli övezetekben.
2.6. Bega Csatorna partjai, beleértve a Bega Csatornát A Bega Csatorna Temesvár egyik legfontosabb jelképe, ugyanakkor egy olyan tájjellegzetesség, mely nagymértékben befolyásolta a város történelmi fejlődését. Egyszersmind a város ökológiai gerince, mert a nyomvonalán vannak felsorakozva zöldövezetei legnagyobb része. A tipikus vízi élőhely és vízi élővilág mellett, a Bega a közvetlen közelségében levő övezetek élőhely körülményeit is befolyásolja, főleg a levegő és talaj nedvesség tényező tekintetében. A városon belül a Bega Csatorna becsült felülete kb. 84,66 ha, ami kb. 12,76 km hosszan terül el. A becsült felület a szegélyező töltések között fekszik, a töltések gerincének magasságáig, a vízfolyás egyik és másik oldalán egyaránt. Noha egy természetes vízfolyás, amint a nevéből is kiderül, ma a Temesvár városi területén a vízfolyásnak csatorna jellege van, a víz hozamát egy gáttal szabályozzák, a töltéseket cementlapokkal stabilizálták, a meder alját pedig nagyrészt kövekkel. A tényezők, melyek befolyásolják a Bega csatorna ökológiai státuszát a következőek: - A partok erőteljes stabilizálása cementlap borítással: ezek nem engedik meg a sásszerű növényzet betelepedését, vagy csak kisméretű felületeken teszi ezt lehetővé, így csökkentve a tápanyag alapot a növényevő vagy detritivor vízi fajták számára. Továbbá, megsemmisíti azon szárazföldi vagy kétéltű fajták jellemző élőhelyét, melyek a sásos övezetet használják jellemzően élő- , menedék - vagy szaporodó környezetként. - A vízfolyás szűk töltések közé szorítása: csökkenti az elárasztható területet, legtöbbször nullára, így drasztikusan változnak az élőhely körülmények és kirekesztődnek ennek jellegzetes fajtái. - A vízhozam szabályozását és ellenőrzését szolgáló gát létrehozása. A gát felépítésének két fő következménye van: a fajták populációjának szétválasztása a gát fölötti és alatti vízfolyás szegmensek között, különösen az anadrom fajok esetében, valamint a hordalékok mennyiségének csökkenése és a vízhozam szezonális ingadozásainak a kizárása, aminknek kihatásai vannak a fajták populációinak összetételére és szerkezetére, elsődlegesen azoknál, melyek a gát alatt találhatóak. - A vízmeder stabilizálására használt kövek meggátolják a vízi növényzet megtelepedését. Továbbá, a hordalék és egyéb vízbeli hulladékok eltávolítását célzó kotrás károsítja a vízi szervezetek életét, úgy a közvetlen, fizikális cselekvés által, ami az élőlények sérülését vagy pusztulását válthatja ki, mint az életükhöz szükséges források csökkentése által. - Az illegális vagy véletlen vízszennyezések, vagy éppenséggel a csapadék, mely a Begába ömlik, miután szennyezett felületeket mos le. Ezek a jelenségek kevésbé erőteljesek az utóbbi években, talán a városi levegőben kialakult szmogból eredő szemcsék bemosásának, esetleg az 30
úttestekre kifolyt, a csapadék által bemosott szénhidrogén-származékoknak köszönhető szennyezés kivételével. Az ökológiai jellemzői és a kétéltűek és hüllők világának való megfelelés szempontjából a Bega csatorna Temesvár Municípium városi körzetébe tartozó szakasza 3 szelvénybe osztható, éspedig: - Temesvár Municípiumba való belépéstől a Vízművek gátjáig (Uzinei és Rozelor utcák kereszteződése) – a keleti szelvény: ezen a szelvényen a csatornát a töltések tágabbra hagyják, a partok stabilizálása kevésbé evidens. A magasabb vízszintnek és a hordalék leülepedésének köszönhetően, a sásos övezet és még a vízmedret is gazdag vízi növényzet foglalja el, melyet főleg a nád és a gyékény ural. Ennek a szelvénynek az ökológia státusa kétségtelenül jobb, mint a következő két szelvényé. Ez a tény egy sor, a város szélén létező halásztavacska szomszédságának, valamint az itt létező pázsitoknak, legelőknek is köszönhető. Ez a szelvény gazdagabb kétéltűek, hüllők és vízi gerinctelen fajtákban, mint a csatorna alsóbb szegmensei. - A Vízművektől a Iuliu Maniu Sgt. – ig – középső szelvény: a töltés összeszorítja a medret, sok helyen a sásos növényzet kvázi nem létezik, a közvetlenül csatornapartra emelt építményeknek köszönhetően. Figyelemre méltó számú híd ível át a csatornán. A partok cement lapokkal vannak megerősítve, és a sásos növényzet ugyanúgy elhanyagolható. Helyenként a vízmederben megjelennek vízi növények, és a megerősített partok repedéseiben vagy a lapok között vízi növényzet jelenik meg, jellegzetes fajtákkal. Helyenként még úszó növényfajták is megjelennek, mint az úszómoha. A víz szintje általában alacsony, 1 m alatti, és csak kevés vízi gerinctelen és kétéltű fajta figyelhető meg. A hüllők majdnem teljesen hiányoznak ebben a szelvényben. A központi szelvény van kitéve leginkább az emberi tevékenység hatásának, egyértelműen negatív irányban (az említett tényezőkön kívül felsorolhatjuk még: a pecázást, a levegő szennyezést, a gyalogos és gépkocsi forgalmat, stb.). - A Iuliu Maniu Sgt.- tól a városból való kimenetelig: a töltés ugyanúgy leszűkíti, ellenben a sásos növényzet gazdagabb, köszönhetően a part gyengébb megerősítésének. Ebben az övezetben még kisebb bozótos felületek is láthatóak, ami olyan fajták létezését engedik meg, amik más szegmensben nincsenek (nyakörvös gyíkfélék, verébalakúak). A szelvény ökológiai minősége a városszéli pázsitoknak, legelőknek is köszönhető. Jelenlevő élőhely (habitat) típusok A Bega csatorna a következő élőhelyeknek ad otthont: R2202 Dunai közösségek, a következőkkel Lemna minor, L. trisulca, Spirodela polyrhiza, Wolffia arrhiza. R2203 Dunai közösségek, a következőkkel Salvinia natans, Marsilea qadrifolia, Azolla caroliniana és A. filiculoides R2205 Dunai közösségek, a következőkkel Hydrocharis morsus-ranae, Stratiotes aloides és Utricularia vulgaris. R2208 Dunai közösségek, a következőkkel Ranunculus aqatilis és Hottonia palustris. R2213 Dunai közösségek, a következőkkel Eleocharis acicularis és Littorella uniflora. R2302 Ponto-pannon közösségek, a következőkkel Zannichellia palustris ésZepedicellata. R5301 Mocsári közösségek, a következőkkel Glyceria fluitans, Catabrosa aquatica şi Leersia oryzoides. R5303 Dunai közösségek, a következőkkel Oenanthe aquatica şi Rorippa amphibia. R5304 Dunai közösségek, a következőkkel Sparganium erectum, Berula erecta şi Sium latifolium A Bega csatorna jelenlegi ökológiai státuszát, és értelemszerűen a hüllő és kétéltű, valamint vízi gerinctelen fajtákat érő potenciális fenyegetések közül említhetjük: a csatorna kotrását, az idült vagy heveny (véletlen) vízszennyezés, a sásszerű növényzet eltávolítása, a táplálkozási hálózatok felborítása egyes halfajták túlzott kifogásával, stb. A Bega Csatornán 5 horgászállomást határoztunk meg: I Horgászállomás: 45O45′06,71″N 31
21O17′31,49″E II Horgászállomás: 45O45′22,62″N 21O14′27,73″E III Horgászállomás: 45O45′01,10″N 21O13′05,39″E IV Horgászállomás: 45O44′29,61″N 21O11′33,54″E V Horgászállomás: 45O43′20,31″N 21O08′11,98″E A horgászállomások egy hozzávetőlegesen 14.241,49 nm felületet fedtek le és reprezentatívaknak számítanak az azonosított élőhelyek vagy biomok tekintetében. A talált herpetofauna fajták a következőek: - Keleti szelvény: Rana ridibunda (Pelophylax ridibundus), Rana esculenta (Pelophylax esculentus) – kis tavi béka, kecskebéka, Rana dalmatina – erdei béka, Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla arborea, Lacerta agilis, Lacerta viridis – zöld gyík, Natrix natrix – házi sikló, Natrix natrix – vízi sikló, Emys orbicularis – mocsári teknős. - Központi szelvény: Rana ridibunda, Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla arborea. - Nyugati szelvény: Rana ridibunda, Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla arborea, Lacerta agilis, Lacerta viridis, Natrix natrix. A megfigyelt vízi gerinctelen fajták és felsőbb taxonok a következőek: - A víz tükrén olyan fajtákat azonosítottak, mint a Gerris lacustris, Hydrometra stagnorum, vagy Ephydra hians lárvái. - A víztömegben olyan fajták aktívak, mint a felemás lábú Gammarus pulex rák, ami a bentonikus rétegben is jelen van, de főleg bogárféle rovarok fajtái Dytiscus marginalis, Gyrinus natator, Hydrous piceus. - A kétszárnyúak sorából az Athericidae, Ceratopogonidae, Chironomidae, Culicidae, Empididae, Simuliida családok képviselőit azonosítottuk be. A macrozoo bentonikus rétegben a lenti taxonómiai csoportok lárvái figyelhetőek meg: - Odonata – Calopterygidae, Coenagrionidae, Aeshnidae, Gomphidae, Libellulidae - Trichoptera: Hydropsychidae, Rhyacophilidae. - Ephemeroptera: Baetidae – Baetis niger, Caenidae, Ephemeridae – Ephemera danica, Heptageniidae, Ephemerellidae – Seratella ignita, Leptophlebiidae, Potamanthidae. Az kevéssertéjűek közül a Naididae család Tubificinae alcsalád képviselője, pontosabban a csővájóféreg Tubifex tubifex, mely a keleti szelvényben van jelen. Egy figyelemreméltó jelenlét a lemezkopoltyús fajtáké, mint az Unio pictorum – festőkagyló és az Anodonta cygnea – tavi kagyló.
32
19 ábra: Bega Csatorna Partja (sárga). Kékkel jelezzük a felületeket, ahol potenciálisan javítható a kétéltű és hüllő fajták státusza
20. ábra: Képek a Bega Csatorna Partjairól: Híd a Begán a keleti szelvényben, Vízművek, Bega Csatorna központi szelvénye (látható a partok erős stabilizálása), Bega Csatorna nyugati szelvénye (látható a viszonylag gazdag sásos növényzet) Menedzsment intézkedésekként a következőket javasoljuk:
33
- Keleti szelvény: a sásos növényzet megőrzése, a horgászat szabályozása, a szennyezett vizek és egyéb szennyezések beömlésének ellenőrzése, a mederkotrás megtiltása, vagy nagyobb (legalább 10 éves) időszakonként való elvégzése. - Központi szelvény: a partstabilizáló lapok legalább bizonyos részeken rácsozott elemekkel való helyettesítése, melyek lehetővé teszik a sásos növényzet fejlődését, a horgászat szabályozása, a szennyezett vizek és egyéb szennyezések beömlésének ellenőrzése, a víz lefolyásának megakadályozása a vízmeder szomszédságában levő közutakról, a mederkotrás megtiltása, vagy nagyobb (legalább 5 éves) időszakonként való elvégzése. - Nyugati szelvény: a sásos növényzet megőrzése és partstabilizáló lapok legalább bizonyos részeken rácsozott elemekkel való helyettesítése, melyek lehetővé teszik a sásos növényzet fejlődését, a horgászat szabályozása, a szennyezett vizek és egyéb szennyezések beömlésének ellenőrzése, a víz lefolyásának megakadályozása a vízmeder szomszédságában levő közutakról, a mederkotrás megtiltása, vagy nagyobb (legalább 5 éves) időszakonként való elvégzése. A Bega Csatorna a kétéltű fajták egy fontos diszperziós eszköze, ugyanakkor, egy jelentős élőhely, jellegzetes biodiverzitással. Habár ökológiai státusza szegényes, a számtalan vízügyi rendezés és a mai emberi tevékenységek hatásának köszönhetően, a fent említett intézkedések életbe ültetésével az élőhely minősége javítható és a jelen levő fajták populációi egy növekedő trendet nyerhetnek.
2.7. Lacului Tó A Lacului Tó a legkisebb területű, BIOTOWNS – Temesvár projektben tanulmányozott övezet, felülete alig 0,45 ha. A város dél-keleti részén fekszik, egy lakónegyed közepén. A tó közepén egy félsziget van, amelyre egy bár épült, terasszal. A tó vízfelületének kb. kétharmadát nád és egyéb vízi növények fedik. A tó partján, körülbelül terület felén fák találhatók, fűzfák, akácfák, lepényfák. A víztömeget víz alatti növényfajok foglalják el, Ceratophyllum sp.
21 ábra: Lacului Tó (sárga) Jelenlevő élőhely (habitat) típusok A Lacului tó a következő élőhelyeknek ad otthont: R5301 Mocsári közösségek, a következőkkel Glyceria fluitans, Catabrosa aquatica és Leersia oryzoides. 34
R5302 Dunai mezo-higrofil közösségek, a következőkkel Eleocharis palustris. R5303 Dunai közösségek a következőkkel Oenanthe aquatica és Rorippa amphibia. R5304 Dunai közösségek a következőkkel Sparganium erectum, Berula erecta és Sium latifolium R5310 Dáko-Dunai közösségek a következőkkel Carex elata, C. rostrata, C. riparia és C. acutiformis. A Lacului Tó két akut problémával küzd, éspedig a vízszint drámai csökkenésével, összehangolva a vízfelület elfoglalásával a vízi növények által, valamint a hihetetlen mennyiségű különféle hulladék és szemét jelenléte a partokon és a víztömegben. A Lacului Tóra két horgászállomást jelöltünk meg Az itt megfigyelt kétéltű és hüllőfajták a következőek: Rana ridibunda, Rana esculenta, Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla arborea, Lacerta agilis, natrix natrix és Emys orbicularis. A gerinctelenek közül a következőek voltak itt megfigyelhetőek: Hydrometra stagnorum, Dytiscus marginalis, Gyrinus natator, Chironomidae, Culicidae, Simuliidae, Calopterygidae, Coenagrionidae, Libellulida, Baetidae, Ephemeridae, Oligochaeta, Anodonta cygnea. Biodiverzitás menedzsment intézkedésekként a következőket javasoljuk: a tó szanálása, a vízszint csökkenés problémájának megoldása, a víztükör vízi növényektől való letakarítása, a horgászat szabályozása. A Lacului Tó kis felületű, és jelen pillanatban a státusza bizonytalan, elsősorban a víz mélységének csökkenése miatt és a víz tükrének vízi növényzettel való ellepése miatt. Még ha kis jelentőségűnek is tűnik, mégis itt egy érdekes jellegzetes diverzitást lehetett megfigyelni, ily módon, az ökológia leáldozását meggátoló intézkedések foganatosítása gazdag jutalmat eredményezhet. Abban az esetben, ha a víztükröt ellepő vízi növények problémája megoldódik, ha növekszik a víz szintje és szanálják a tavat, itt nagyobb számú fajta lelne menedéket.
22. ábra: Képek a Lacului Tó övezetéből- szemét és növényzet a parton, víztükör, a félsziget és vízi növények a víztükrön
2.8. Vadászerdő – Zoo Park törzs Ez az övezet nagyságrendben a második a BIOTOWNS – Temesvár projekt keretében tanulmányozott terület, felülete kb. 64,55 ha. Legnagyobb részében olyan területekből áll, melyek a Vadászerdő három parcellájához tartoznak, melyeket az erdészeti rendnek megfelelően kezelnek. A felület visszamaradó részét a Temesvári Állatkert foglalja el, amely bekerítésekből áll, bozótos ligetekből, sétányokból, vizes medencékből. A területeket legnagyobb részükben az alföldi régióra, különösen a berkekre jellemző vegyes liget fedi. Bizonyos fajták jelenlétét az a tény is befolyásolja, hogy az övezetet átszeli a Behela Csatorna, ily módon a vízellátással szemben nagyobb igényű fajtákkal is találkozhatunk. A Vadászerdő Temesvár város nyugati – észak-nyugati részén fekszik és annak ellenére, hogy egy szabadidő eltöltését szolgáló erdőnek tartják, erdészeti üzemeltetés alá esik. Számos ösvény van jelen és az egész övezetet nagyszámú helybéli látogatja. A Behela Csatornának egy állandó vízfolyása van, még ha változó is a vízhozama, így az egész hosszán, túlnyomó részében egy jellemzően vízi növényzet telepedett meg. A Vadászerdő Várostulajdonba eső körzetét a Temesvári Erdészeti Kerület igazgatja, technikai kifejezéssel meghatározva “Vadászerdő Törzs”, fitoklimatikai szempontból Erdős 35
sztyepp. Az erdő Temesvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának tulajdona és az említett erdészeti kerület kezeli, egy adminisztrációs szerződés alapján. Talajtani szempontból a tanulmányozott övezet lősz, homokos és márgás agyagrétegekből áll. Ezeken az alaprétegeken alakultak ki a tipikus barna lápi agyagos talajok. A talajok mélyek, gazdagok ásványi tápanyagokban, csontváznélküliek, néha nagy tömörséggel, ami a Quercus rend fajtáin elterjedését eredményezi, mivel tudott dolog hogy a cser és a magyar tölgy a legjobban alkalmazkodott fajták ilyen talajkörülményekhez. Vízrajzi szempontból a Vadászerdőt a Behela Patak szeli át, majd a Bega Csatornába ömlik. Az évi csapadékok átlagmennyisége a tanulmányozott övezetben 770 mm. Az uralkodó szelek iránya dél-nyugati, déli és dél-keleti. Nyáron gyakoriak a gyenge és közepes szelek és a fuvallatok, de télen hideg és erős szelek fújnak.
23. ábra: Képek a Vadászerdő – Állatkert Törzs övezetből: ösvény a Vadászerdőben, Behela Csatorna a Vadászerdőben
24. ábra: Vadászerdő – Zoo Park (sárga). Kékkel jeleztük a kétéltű- és hüllővilág populációnak kedvező környéket. Zölddel a Behela Csatorna nyomvonalát jeleztük, mely ökológiai csatornaként viselkedik a nedvesség tényezővel szemben magas igényű kétéltű fajták számára, de egyéb fajták számára is.
36
A Vadászerdő állomástípusa 8430 – Berkes erdős sztyepp Bs nagy vörös barna edafikus rétegen, erdő típusa 622.1 – Normális berkes réti tölgyes. A Vadászerdő funkcionális szempontból az 1.4 a – Erdőparkok és egyéb, nagyon magas funkcionális intenzitású üdülő parkok kategóriába kapott besorolást. A jelenlevő élőhelyek típusának szempontjából, a Vadászerdő kivételével (mely az erdő kategóriába tartozik), egyaránt tapasztalható a túlnyomóan erdős részek jelenléte, a túlnyomóan füves növényzetű részek jelenléte (pázsitos berkek), valamint a vizes övezetek és az ember által művelt övezetek jelenléte is. Összegezve, elmondhatjuk, hogy a kiválasztott övezetek lefedik az olyan alföldi területen fellelhető élőhelyeket, milyenen Temesvár városa fekszik. A Pădurii sétány és a Gheorghe Adam utca közt fekvő parcellán egy nagyon nagy vetési varjú Corvus frugilegus kolónia telepedett meg, az egyedek száma több tízezerre tehető. Ily módon az élőhely jellemzőit erőteljesen befolyásolja az általuk termelt ürülék. A Vadászerdőre leselkedő legfontosabb fenyegetések a nem megfelelő erdészeti eljárások alkalmazása – például a tarolt vágások, a terület fejlesztése, egyes ipari parkok vagy lakónegyedek létrehozásának értelmében, a Behela Csatorna vízmennyiségének elvesztése, aminek közvetlen hatása van a magas vízigényű vízi és szárazföldi növény- és állatvilágra. Ebben az övezetben figyeltük meg a legnagyobb számú kétéltű és hüllő fajtát: Rana ridibunda, Rana esculenta, Rana dalmatina, Rana temporaria –gyepi béka, Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla arborea, Pelobates fuscus, Triturus cristatus, Lacerta agilis, Lacert viridis, Anguis fragilis, Coronella austriaca, Natrix natrix, Natrix tessellata, Emys orbicularis. Szükséges menedzsment intézkedések az erdészeti gyakorlatok szigorú ellenőrzése és a Behela Csatorna vízfolyás hozamának megtartása, mely jelentősen befolyásolja a környezetében levő növény és állatvilágot, biztosítván számos, vízfölösleggel rendelkező övezetekben élő fajta populációi számára a kedvező nedvességet. A Vadászerdő az egész város biodiverzitásának a számára egy tartályt jelképez. Ezt a tényt bizonyítja az is, hogy az összes tanulmányozott övezet közül itt van jelen a legnagyobb számú fajta. Ahhoz, hogy megőrizzük a város biodiverzitását, fontos a Vadászerdő értékes élőhelyeinek megőrzése, hogy lehetővé tegyük olyan állatpopulációk fejlődését, melyek utólag betelepedhetnek a város belsejében levő területekre.
2.9. Cometei utca – Behela Csatorna Ez a tanulmányi övezet a Vadászerdő – Zoo Park övezet folytatásában helyezkedik el, a felülete kb. 2,7 ha. Tulajdonképpen, a Behela Csatorna köti össze a Vadászerdőt a Bega Csatornával, és fordítva, így biztosítva a kapcsolódást egy sor fajta számára ezen az egész területen. Az övezet felületét maga a Behela Csatorna foglalja el, melyet tömören fák és cserjések szegélyeznek, amik majdnem teljesen beárnyékolják, valamint a helyi Cometei utcai lakosok kertjeinek egy része is. Ezt az övezetet érintő fenyegetések a következőek lehetnek – a kertek trágyázása vagy növényvédőszerezése a helybéli lakosok által, aminek különösen a kétéltűekre van hatása, a csatornát szegélyező fák és cserjék kivágása, a vízmennyiség elvesztése, illetve a csatorna kiszáradása. Az ebben a területben megfigyelt fajták a következőek: Rana ridibunda, Rana dalmatina, Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla arborea, Pelobates fuscus, Triturus cristatus, Lacerta agilis, Lacert viridis, Anguis fragilis, Natrix natrix, Natrix tessellata, Emys orbicularis. A gerinctelen fajták közül a következőeket említjük meg: Hydrometra stagnorum, Dytiscus marginalis, Gyrinus natator, Hydrous piceus, Chironomidae, Culicidae, Simuliidae, Calopterygidae, Ephemeridae, Gomphidae, Baetidae, Caenidae, Naididae, Anodonta cygnea, Unio pictorum. Ebben az övezetben javasolt intézkedések: a vízhozam biztosítása a csatornában, a sásos növényzet megtartása, a trágyázás és e növényvédőszerek alkalmazásának megtiltása a kertekben. A Behela Csatorna hosszán létrejött élőhelyek a Vadászerdői élőhelyek meghosszabbítását képezik. Ez a tény magyarázza ezen övezet magas változatosságát, a 37
Vadászerdőével megegyezőt. Annak érdekébe, hogy biztosítsa a kapcsolódást a Vadászerdő és a Bega Csatorna között, az ilyen állapotban megőrzött biodiverzitás biztosításáért, fontos, hogy ez az övezet legalább a jelenlegi státuszát megtartsa. Ezen felül, az élőhelyet meg kell őrizni a Cometei utca meghosszabbításában levő felületeken is, a Bega Csatorna torkolatáig.
25. ábra: Cometei utca – Behela Csatorna (sárga). Kékkel jeleztük a kétéltű- és hüllővilág populációnak kedvező felületeket.
26. ábra: Képek Cometei utca – Behela Csatorna övezetből.
2.10. Védőerdő függöny Temesvár Municípium északi részén helyezkedik el, és kb. 19,75 ha a területe. Egy maximum kb. 80 m széles és legkevesebb kb. 20 m széles sávként jelenik meg. Az erdőfüggöny szélessége nyugatról kelet felé csökken. A vasúti vonalaktól, Rónác Elosztó (Ronat Triaj) övezettől az Aradi Útig terjed, átszelvén a Torontáli Utat, vagyis a Nagyszentmiklós felé vezető utat is. A védő erdőfüggöny, úgy, ahogy az jelen pillanatban látható, egy különféle fafajták és cserjefajták ültetvénye, nagyobb részük egzotikus. A Torontáli Út és Rónác Elosztó által határolt parcellát egy bőséges és viszonylag magas füves vegetáció takarja. Az Aradi Út és Torontáli Út által határolt parcellát egy kevésbé dús és alacsonyabb füves növényzet borítja, ennek magassága a Torontáli Út irányában csökken. Helyenként, olyan növényfajták jelennek meg, amik a szikes talajokra jellemzőek (Limonium gmelinii, Hordeum maritimum, stb.).
38
Fontossággal bír egy csatorna (gyűjtő, elvezető?) jelenléte, mely ideiglenesen szállít vizet, egy szelvényén az év hosszabb időszakában is megőrzi a vizet (az Aradi Út felé). A víz jelenléte lehetővé teszi egyes, a víztényezővel szemben magasabb igényű fajták jelenlétét. A lehetséges fenyegetéseket a védőerdő tekintetében a cserjések összefüggésének hiánya és annak lehetősége, hogy idővel eltűnnek, ha nem biztosítanak optimális vagy legalább megfelelő körülményeket az ültetett fák fejlődéséhez, a túlzott állatlegeltetés az erdőfüggöny környékén, a fák kiszakítása a hajléktalanok által, akik az erdő területén rakták össze menedékhelyeiket, a csatorna vizének teljes eltűnése, ami a higrofil fajták eltűnését eredményezné. Az ebben a területben megfigyelt fajták a következőek: Rana ridibunda, Rana dalmatina, Bufo bufo, Hyla arborea, Lacerta agilis, Lacerta viridis, Natrix natrix. A védő erdőfüggöny esetében a következő menerdszment intézkedéseket javasoljuk: a szegélyező csatorna vízhozamának a biztosítása, az ültetett fák fejlődésének biztosítása és új , őshonos fa egyedek ültetése, a nem őshonos fajták helyettesítésére, annak érdekében, hogy mihamarabb létrejöjjön a tömb állapot (a lombkorona összefüggése), a felüllegeltetés megakadályozása, az ültetett fák lakosság általi kitörésének megakadályozása. Következtetésként elmondhatjuk, hogy jelenleg a Védő erdőfüggöny nem egy kedvező fejlődési közeg a herpetofauna populációi számára. A kétéltűek által leginkább látogatott részek a vizes csatorna közelségében levők. A herpetofauna élőhelyei minőségi javítása érdekében egy sor intézkedést kell alkalmazni (amiket fent javasoltunk).
27. ábra: Képek a Védő Erdőfüggöny övezetből, Az erdőfüggöny a Torontáli Út közelében, csatorna a függöny szomszédságában, az erdőfüggöny az Aradi Út övezetében
39
28. ábra: Védő Erdőfüggöny (sárga). Kékkel (gyűjtőcsatorna, pázsitok, legelők) azokat az övezeteket jelöltük, melyek kedvezőek a kétéltű és hüllő populáció fejlődésének, és általában, a biodiverzítás státusza javításának.
2.11. Zsidó Temető – Szegények temetője A Zsidó Temető – Szegények Temetője övezet valahogyan formabontó a többi tanulmányozott övezet összességében, mivel a biodiverzítás vonatkozásában úgy előnyös, mint hátrányos jellegzetességeket mutat. Felülete kb. 9,15 ha és a város északi részén helyezkedik el. A biodiverzitás tekintetében hátrányos jellegzetességek egyikét a folyamatos, fallal való bekerítés, négy oldalából háromnak a hosszán. Előnyként említhető a helybéli lakosság korlátozott hozzáférése, ami az élőlények nyugalmát biztosítja. Továbbá, a tény, hogy a növényzetet az övezet nagy részén nem gondozzák számos fajta számára kedvező körülményeket biztosít. Annak ellenére, hogy egy antropizált élőhely, számos épített felülettel (cementből és kőből épített sírok), egy füves növényzet és bozótok által borított sziklás élőhellyel társítható. Néhány fa is jelen van. A temető használaton kívüli részében egy sűrű cserjés növényzet található. A temető egyik fala mellett nagyon nagy mennyiségű szemét található, melyet a helybéliek hordtak ide, valószínű, hogy hajléktalanok számára is menedéket nyújt. Az itt megfigyelt fajták: Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla arborea, Lacerta agilis. A fajtákat erőteljesen korlátozza egy vízforrás hiánya. Ezen kívül, a temető fallal való bekerítése korlátozza a bevándorlást és elvándorlást az övezetből
29. ábra: A Zsidó Temető – Szegények Temetője (sárga). Kékkel azokat az övezeteket jelöltük, melyek a forrásokat biztosítanak a temető övezetében élő fajták populációi számára is. .
40
30. ábra: Képek a Zsidó Temető – Szegények Temetője övezetből: Bozótok és fás növényzet, növényzet által benőtt sír, Lacerta agilis – fürge gyík Az élőhely körülményeinek javítására javasolt intézkedések a következőek: az övezet megközelítésének biztosítása, egy vízforrás biztosítása, az övezet szanálása. A temető egy olyan tér, mely nagy potenciállal rendelkezik a biodiverzitás megőrzésében. A létkörülmények biztosítása a vízhez való hozzáférés biztosításával és a környező övezetekhez való kapcsolódás biztosítása az itt levő fajták gazdagítását eredményezné
2.12.
Csillagvizsgáló
Ezt egy olyan terület, melyet egy lakóövezet ölel körül, Temesvár város közép – déli részén, a felülete kb. 1,5 ha. A területet egy kerítés szegélyezi és kívülről a helybéli lakosság ritkán jár be. A felület nagyobb részét fás liget foglalja el, mely változatos fajtákból áll, koruk eléggé előrehaladott. Csak egy igen kis felületet foglal el egy pázsit. A fák lombkoronája majdnem 100 %/ -os arányban fedi a zöldövezet felületét, kivételt képez a pázsit és egy kisméretű tisztás. Az élőhely státusz meghatározásának legfontosabb tényezője az a tény, hogy az itteni növényzetet már nagyon hosszú idő óta nem gondozták, majdnem teljesen elvadult. Csak egy igen kis részét kezdték el kitakarítani, ahol akác sarjadék helyezkedett el.
31. ábra: Képek a Csillagvizsgáló övezetből: Buja, dús növényzet
32. ábra - Csillagvizsgáló (sárga). Kékkel azokat az övezeteket jelöltük, melyek magas képességgel rendelkeznek a biodiverzítás megőrzése tekintetében. 41
Annak ellenére, hogy az élőhely kedvező a fajták számára, két tényező korlátozza a fajták számát és a létrejött populációk méretét, éspedig: a vízhez való hozzáférés hiánya, valamint az elszigetelés, melyet az utak által jelképezett sorompók hoznak létre. Az ebben a területben megfigyelt fajták a következőek: Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla arborea és Lacerta agilis. Az életkörülmények javítására javasolt intézkedések a következőek: egy vízforrás biztosítása, kapcsolódás biztosítása a környező fajták populációival. A Csillagvizsgáló olyan tér, mely nagy potenciállal rendelkezik a biodiverzitás megőrzésében, mert biztosítja a helybéliek korlátozott bejárását, anélkül, hogy ez költségeket jelentene. A fajták fejlődését elősegítendő szükség van egy vizes medencéhez való hozzáférést biztosítani, valamint a kapcsolódást a szomszédos övezetek populációi felé.
2.13. CFR Vasútvonal 2.14. A CFR Vasútvonal, a Circumvalatiunii Út és az Enric Baader utca között, a felülete kb. 10 ha. A régi városközpontot határolja északon, ahogyan délen a Bega Csatorna határolja. A felületet számos fontos utca és sugárút szeli át, mint például a Bogdanestilor út, a Gh. Lazar utca, az Aradi Út, a Popa Sapca utca. A szóban forgó felületet a vasútvonal töltése foglalja el és ennek rézsűi. A töltés gerincét ennek az évnek a folyamán újították fel, minek a következtében itt nem található növényzet. Kivétel ez alól, a megfigyelések időpontjáig legalábbis, az Északi pályaudvar felőli szelvény, ahol füves növényzet takarja, pázsit formában. A töltések rézsűit legnagyobb részükben dús, buja növényzet takarja, mely fákból, cserjékből, bozótosokból és futó növényekből áll. A füves réteg gyengén reprezentált. Az övezet érdekes lehetne a biodiverzitás megőrzésének szempontjából, amennyiben megfelelne három követelménynek: a hajléktalanok eltávolítása, ezek az egész övezetet ellepték és menedékhelyeket rendeztek be maguknak, nagyon sok szemetet odahordva és egy sűrű ösvényhálózatot teremtve; egyéb olyan régiókhoz való kapcsolódás biztosítása, ahol hüllő és kétéltű populációk vannak jelen; a vízellátás biztosítása.
42
33. ábra: A CFR Vasútvonal (sárga). Kékkel azokat a területeket jelöltük, melyek képességgel rendelkeznek a biodiverzítás megőrzése tekintetében
34. ábra: Képek CFR Vasútvonal övezetből: Botanikus Park szelvény, növényzet és szemét, füves növényzet a töltésen Az itt megfigyelt fajták: Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla arborea és Lacerta agilis. Az övezet menedzsmentjét szolgáló intézkedések a hajléktalanok eltávolítása és visszatérésük meggátolása, valamint vizes tartályok létrehozása. A CFR Vasútvonal, a Bega Csatornához hasonlóan egy zöld gerince lehetne a városnak, biztosítva a város tágabb tereiben élő populációk kapcsolódását. Ezen óhaj megvalósítása érdekében szükség van a javasolt intézkedések foganatosítására.
2.15. Gheorghe Lazăr utcai Tömbháznegyed A Ghe. Lazar utcához tartozó tömbháznegyed egy különleges terület, igen gazdag ligetes növényzettel, amely majdnem összefüggő lombkorona tömböt hoz létre az egész területen. Az 5,4 ha felületet fák borítják, cserjékkel, bozótokkal és alacsony füves növényzettel, mely helyenként gyengén reprezentált. Ebben az övezetben a legjelentősebb korlátozó tényezőt a vízellátás hiánya képezi. Továbbá, gyenge a kapcsolódás egyéb régiókhoz, ahol jelen vannak kétéltű és hüllő fajták. Egy érdekes tényezőt képvisel a macskák nagy számának jelenléte, mely minimum a hüllők populációját befolyásolhatná, mert vadászhatnak ezekre.
35. ábra: Ghe. Lazăr utcai Tömbháznegyed (sárga). Az ebben a területben megfigyelt fajták: Bufo bufo, Bufo viridis és Hyla arborea. 43
Az élőhely körülményeinek javítására javasolt intézkedések a következőek: vízforrások biztosítása, egy növényzetes tartály létrehozásával; kapcsolódás biztosítása az egyéb területekkel, ahol különböző fajták vannak jelen, az övezetben élő kutyák és macskák számának csökkentése, a gyomirtó szerek és a trágyázás alkalmazásának szabályozása. Megjegyzendő, hogy az övezet eléggé szegény herpetofauna fajtákban, annak ellenére, hogy tágas zöldövezetekkel rendelkezik. Ez a helyzet korlátozó tényezőknek tudható be, melyeket ki kell küszöbölnünk, hogy a fajták megőrzését vagy akár szaporodását biztosíthassuk.
36. ábra: Képek a Ghe. Lazăr utcai Tömbháznegyedből.
2.16. Dâmboviţa Lakónegyed A Dambovita Sugárút környékén kiválasztott lakónegyed különbözik a Ghe. Lazar utcaitól, ugyanis általában lakóház övezeteket fed, alacsonyabb számú tömbházzal. A felülete kb. 17,7 ha, és a város dél-nyugati részén fekszik. A meghatározott övezetet egy sor tágas és forgalmas sugárút övezi, ami nagymértékben korlátozza a fajták hozzáférését ehhez a területhez. A lakóházas övezet építészete hagyományos, utcai fronton helyezkedő házakkal és falak elkerítve. Hasonlóképpen, a házak többségéhez telek felületek is tartoznak, amelyeket vagy kikapcsolódásra, vagy kertészkedésre rendeztek be. A tömbházas tereket általában viszonylag tágas zöldövezetek vesznek körbe. Az élőhelyek minőségét érintő fő fenyegetések a következőek: a kapcsolódás hiánya, elégtelen mennyiségű vízforrások, a telkek kikapcsolódásra való felhasználása (gyep telepítése az övezet lakóinak udvarába), a kertek trágyázása és növényvédőszerezése Az ebben a területben megfigyelt fajták a következőek: Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla arborea és Lacerta agilis. Az élőhely körülményeinek javítására javasolt intézkedések a következőek: vízforrások biztosítása, növényzetes tartályok létrehozásával; a gyomirtó, a rágcsálóirtó szerek és a trágyázás alkalmazásának szabályozása, speciális közlekedők létrehozása a széles és forgalmas utcák alatt, a telkek kertészkedésre való felhasználásának a bátorítása. A lakóövezetek nagy előnye a telkek kertészkedésre való felhasználása, ez támogatja a fajták megőrzését. A fajták megőrzési állapotát javítandó szükséges egy sor intézkedés alkalmazása, főként a telekfelhasználás vonatkozásában, de az egyéb herepetofauna fajtáknak otthont adó területekhez való kapcsolódás biztosítására is.
37. ábra – Képek a Dâmboviţa Lakónegyed övezetből: zöldövezet a házak és a tömbházak között Kert a Dâmboviţa negyedben, utcai zöldövezetek
44
38. ábra: Dâmboviţa Lakónegyed (sárga). Kékkel azokat az övezeteket jelöltük, melyek magas képességgel rendelkeznek a biodiverzítás megőrzése tekintetében.
45