KRITIKUS HELYZETBEN A KÁRPÁT-MEDENCE KÖRNYEZETI BIZTONSÁGA! KRITIKUS HELYZETBEN A KÁRPÁT-MEDENCE KÖRNYEZETI BIZTONSÁGA!

KRITIKUS HELYZETBEN A KÁRPÁT-MEDENCE KÖRNYEZETI BIZTONSÁGA!

KRITIKUS HELYZETBEN A

KÁRPÁT-MEDENCE KÖRNYEZETI BIZTONSÁGA! 78

TRIANONI SZEMLE


Gondolatok a XX. századi békediktátumok Kárpát-medence környezeti biztonságát veszélyeztető hatásairól és a szétrombolt természeti, földrajzi egység helyreállításáról

KELEMEN JÓZSEF

A Kárpát-medence mint természeti és földrajzi egység Európa egyedülálló régiója, nagy „életgyűjtője”, az itt élő népek és nemzetek közös otthona. A neves földrajztudós, Reclus Elisée (1830-1905) szavait idézve: „Oly tökéletes földrajzi egység, amely Európában egyedül áll. A folyók és völgyek rendszere, amelyek a Kárpátok vízválasztóján haladó határokról kiindulva a középpont felé törekszenek, oly egységet alkotnak, amely csak egységes hatalom által kormányozható. Részeinek gazdasági függése szintén a legteljesebb, miután a közép hatalmas gazdasági üzemet alkot, a szélek pedig tartalmazzák mindazt az anyagot, amire a gazdasági fejlődés szempontjából

2009. OKTÓBER

szükség van.” (Nouvelle Geographie Universelle. III.) Centrális helyzete a szó legföldrajzibb értelmében teszi Közép-Európává, Európa közepévé a Kárpát-medencét. A Kárpát-medence a természeti tényezők és az emberi tevékenység által létrehozott sajátos és megismételhetetlen földrajzi egység. A Kárpát-medence természeti egysége az itt élő népek változatos természetkezelési kultúrái, természetes környezetvédelmi szokásrendjei, felelősséggel szerzett tapasztalatai és szakismeretei következményeként maradt meg 1920-ig, legalább harminc nemzedék élete munkájának eredményeként, kölcsönösen hatva egymásra úgy, hogy a ter-

mészet alakította az embert, és az ember formálta a természetet – az egyetemes folyamatok együtteseként, a természettel való együttélésük évszázados tapasztalataival. Ma már tudjuk, hogy a XX. század mely történései és folyamatai vezettek a Kárpát-medence mai társadalmi, gazdasági és ökológiai problémáihoz. A Kárpát-medence természetes egységét, az itt élő népek összetartozását, ezer esztendő nemzedékeinek munkáját rombolta szét az I. világháború s az azt „lezáró”, a Versailles melletti Nagy Trianon palotában 1920. június 4-én aláírt békediktátum, amely Trianoni Szerződés néven vonult be a történelembe.

79


1920 óta nincs gazdája, pontosabban sok „gazdája” van a Kárpát-medencének. A trianoni békediktátum következményeként szerves környezeti kapcsolatai szétestek: természeti és földrajzi egysége megbomlott. A század végére végsőkig kihasznált és az ökológiai hanyatlás állapotába került Európának e páratlan régiója. A katasztrofális azonban az, hogy a természeti és földrajzi egység szétdarabolásával együtt az emberi felelősség is szétdarabolódott, mert 1920-ban az addig egységesen igazgatott mező- és erdőgazdálkodást, folyamszabályozást és általában az egész vízgazdálkodást, az energiaés ipari termelést, a kereskedelmet és szállítást a békediktátummal megszüntették. Történt ez azután, hogy a magyar békedelegáció több esetben felhívta a Legfőbb Tanács figyelmét a természeti és földrajzi egység szétdarabolásának beláthatatlan következményeire. Gróf Apponyi Albert, a magyar békedelegáció elnöke Magyarország új határairól szóló, 1920. február 12-én kelt jegyzékének mellékletében foglalja össze az ország földrajzi egységére vonatkozó megállapításait. „Vízrajzi szempontból a követelt határ a legügyetlenebb módon vágja el a Tisza mellékvölgyeit és mellékfolyóit. A Tisza nagyszerű szabályozásának minden eredménye veszélybe kerülne, ha e vidék erdőségeinek kezelése nem oly ésszerű módon és olyan tervszerűen történne a jövőben, mint a magyar uralom alatt. Bizonyos, hogy a cseh-szlovák állam nem lesz nagyon bőkezű ezzel a területtel szemben, mert hiszen annak birtokát soha sem fogja biztonságban érezni, és bizonyos, hogy kímélet nélkül fogja erdőit irtani. Ez az eljárás nemcsak a

80

csehekkel egyáltalában nem rokon s a tótsággal nem nagyon barátságos rutén népet fogja tönkretenni, de a Tiszának az erdőirtás következtében folyton növekvő áradásai állandóan veszélyeztetni fogják a Nagy-Alföldet is. Ami magát a Tisza vidékét illeti, a helyzet olyan komplikált lesz, hogy annak minden következményét nem is vagyunk képesek ma átlátni.” (Ádám Magdolna és Cholnoky Győző szerk.: TRIANON – A magyar békeküldöttség tevékenysége 1920ban. Lucidus Kiadó, Bp.,, 2000. 425. o.) A magyar békedelegáció előrelátó diagnózisa megalapozott volt, mert a trianoni békediktátum következményeként 1920 óta húsz pusztító árvizet éltek meg Kárpátalján. 1998-ban a Felső-Tisza vízgyűjtő területén az esőzések az évszázad legnagyobb áradását okozták. Prof. Dr. Fodor István (1907-2000), a nemzetközi hírű, nagy tekintélyű kárpátaljai magyar botanikus tudós – aki hat évtizeden át küzdött és dolgozott az Északkeleti-Kárpátok növényvilágának megmentéséért és az erdőállomány felsőhatárának emeléséért – véleménye szerint a Kárpátalján történt gyakori árvizek nem természeti csapás következményei. Fő okuk az 1920 óta folyó rablógazdálkodásos fakitermelés. Az ember beavatkozott a természet ősi rendjébe, és tudatlanságában, kapzsiságában megbontotta a kialakult egyensúlyt. „Valaha hegyeinket hatalmas, összefüggő, szinte átjárhatatlan erdőségek borították… A vaskorszaki viharok pusztítása semmi ahhoz képest, amit az ún. sztahanovista fakitermelők itt végeztek. Hamarosan lecsupaszították a Kárpátok gerincét, s megszüntet-

ték az addig szivacsként működő növénytakaró víztároló képességét. Így az eső akadálytalanul folyt a patakokba, ezek földuzzasztva rohantak a folyókba, elöntve az árterületeket, s itt óriási károkat okozva. Reméltem, hogy a szovjet birodalom bukásával együtt ennek vége szakad, de sajnos keservesen csalódtam. Az ukrán erdőgazdasági minisztérium még nagyobb pusztítást irányzott elő a Kárpátok erdeiben: még a vízvédelmet és a városok levegőjének frissítését szolgáló erdőtelepítések vágását is elrendelte. A jövőben még nagyobb árvizekre számíthatunk, és nemcsak abban az esetben, ha az erdőkben a rablógazdálkodás nem marad abba. A mai állapot fennmaradása is évről évre fokozottabb árvízveszélyt jelent. Az idei áradás például kevesebb vizet hordozott a tavalyinál, mégis sokkalta rombolóbb hatású volt, mert egyre gyorsul a hegyek lepusztulásának a folyamata, az erdőtlen lejtőkről az esőzések mind több talajt hordanak le és sodornak el, a víz egyre fékeveszettebben jut az Alföldre, és kisebb mennyisége is mind nagyobb területeket önt el és nagyobb erővel. A jövőben ez veszélyes lehet Magyarországra nézve is, mert a mind romlóbban és mind kiterjedtebben alázúduló víz egyre messzebbre jut déli irányba. Egyébként ez is a Trianonban kreált közép-európai megoldás – hogy enyhe szót használjak – tökéletlen voltára utal. A Kárpát-medence szétszabdalása, természeti erői egységes kezelésének megszűnése a megmaradt Magyarország számára ilyen jellegű veszélyeket is teremt.” – nyilatkozta Balla Lászlónak a Magyarok Világlapjában 1994 márciusában Fodor István.

TRIANONI SZEMLE


XX. századi békediktátumokkal szétszakított Kárpát-medence vízrajza

Forrás: Kelemen József

Az elmúlt évek szomorú tapasztalatai is igazolják az aggodalom jogosságát – mint például a tiszai árvizek, a 2000 januárjában történt tiszai cianid szennyezés, a Rosia Montana Gold Corporation nevű kanadai-román vegyes vállalat Verespatakra (a Maros vízgyűjtő területére!) tervezett külszíni aranybányászati beruházása vagy a Gyulafehérvártól északnyugatra, Csertés község határában a

2009. OKTÓBER

Deva Gold SA vegyes vállalat által tervezett ciánlúgos technológiájú arany-, ill. ezüstbányászati beruházás. Naponta érkeznek aggasztó hírek a Kárpátok erdeinek tarvágásairól, és szomorú hír Romániából, miszerint 2008. július 28án Borsabányán a nagy esőzések következtében ismét átszakadt a zagytározó gátja, s nehézfémeket tartalmazó zagy került a Csiszla patakba, amelynek vize a Visó fo-

lyón keresztül a Tiszába ömlött. Sajnos azonban nemcsak a Tisza vízgyűjtőjében terveznek ciánlúgos technológiájú aranybányákat nyitni, hanem a Duna vízgyűjtőjében is, mégpedig Szlovákiában, Körmöcbányán. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a Tisza vízgyűjtő román területén a fent említett veszélyforrások mellett számos más ipari szennyező objektum található. Ezek közül is

81


fontos felhívni a figyelmet az Erdély kellős közepén, a (Középső)Maros, a Nagy-Küküllő és a KisKüküllő folyók partvonala mentén épült ipari üzemekre. A földgázés kőolaj-lelőhelyek s feldolgozó üzemek, festék-, lakk- és más vegyianyag-gyártó üzemek, fémfeldolgozó és gépgyártó üzemek, hőerőművek, cement- és panelgyártó üzemek, színesfém (ólom, cink) feldolgozó kohászati üzemek környezetszennyező hatásai és következményei ma már világszerte ismertek. Különösen a NagyKüküllő mellett épült városnak, Kiskapusnak (Kopsa Micán), a „korom városának” van nagy híre a világban (Al Gore, az USA volt alelnöke is ír róla a „Mérlegen a Föld” című könyvében). Itt működik Európa utolsó – petróleumszármazék elégetésére alapozott –, a gumigyártáshoz szükséges koromgyártó üzeme. Megdöbbentő adatok jellemzik a városnak és környezetének szen�nyezettségét. Az itt lakók átlagos életkora 9 évvel marad alatta az ország más területén élőkének. Az 1 négyzetméterre havonta lehulló korom mennyisége 3-szorosa a megengedhetőnek. A város színesfémkohászati üzeméből szakadatlanul ömlik a kéndioxid, ólomoxid és az ólompor. A lakosság körében évente 400 ólommérgezéses megbetegedés fordul elő. Az ólom és a kadmium koncentrációja eléri a megengedett érték 10szeresét. A környéken begyűjtött zöldségek nehézfémtartalma 36szorosa a megengedett értéknek. A Nagy-Küküllő folyó itteni szakasza 50 km hosszan koromfeketére

színezett. A magas légáramlatok a szennyező anyagokat keletre a Hargitáig, nyugatra pedig az Erdélyi-érchegységig is elszállítják. A fekete fátyolfelhőből fekete koromeső hullik, amely feketére festi az erdők s mezők növényzetét, az épületeket, az állatok szőrét, a juhok gyapjúját, a madarak tollát, az emberek bőrét és ruháját. Al

folyóit. Környezetbiztonsági szempontból fontos lenne feltárni Románia egész területén a mintegy 130 urántartalmú meddőhányó, az 5,5 millió köbméter sugárzó anyag, az 55 millió tonna mérgező hulladék, a 900 ezer hektár vegyileg szennyezett bányameddő és a 200 ezer tonna ipari hulladék tárolási helyeit is, hogy nemzetközi összefogással megelőzhessék az országhatárokat nem ismerő környezeti katasztrófákat. Nem akarom a jelenlegi helyzetet dramatizálni. Azonban azon információk szerint, amelyeket a Közép-Európa Klub főtitkáraként kapok, úgy becsülöm, hogy a Kárpát-medence népeinek, nemzeteinek már kevés idő áll rendelkezésükre ahhoz, hogy elfelejtsék régi vitáikat, és hozzálássanak az egész szubrégióra kiterjedő együttműködéshez, hogy megjavítsák az emberi életteret, hogy visszaállítsák a Kárpátmedence megbomlott ökológiai egységét. Ha egy ilyen, az egész Kárpát-medencét átfogó partneri viszony néhány éven belül nem jön létre, attól tartok, leküzdésük később már meghaladja az emberi képességeket. Különösen most kell komolyan venni ezt a figyelmeztetést, mert ma már ismert, hogy a légkör globális felmelegedése a klímarendszer szerkezetét lokális, regionális és globális szinten egyaránt átalakítja (pl. a klímaövek elcsúsznak), aminek következtében itt, a Kárpát-medencében is megváltoznak az éghajlati feltételek. A globális éghajlatváltozás felülírja a trianoni békediktátumot is.

Ha a Kárpát-medencét átfogó partneri viszony néhány éven belül nem jön létre, a nehézségek leküzdése később meghaladja az emberi képességeket

82

Gore említett könyvében ezt írja: „A fákat és a füvet annyira belepte a korom, mintha tintába lennének mártva. A helyi orvos arról számolt be, hogy még a lovak is csak két óráig maradhatnak a városban, azután el kell őket vinni, különben elpusztulnak.” Nemzetközi szakértői csoportok is minősítették a Tisza mellékfolyóinak román vízgyűjtő területeiről hazánkba érkező cianid és nehézfém szennyezését, s egybehangzóan megállapították (köztük az EU által kiadott Baia Mare Task Force 2000. decemberi brüs�szeli jelentés), hogy az Erdélyben található potenciális szennyező objektumok, elsősorban a bányászati meddőhányók és technológiai zagytározók, a gyógyszer- és vegyi üzemek, színesfém-feldolgozó kohászati üzemek ökológiai katasztrófával fenyegetik a Tiszát és annak román területen eredő és Magyarországra érkező mellék-

TRIANONI SZEMLE


A halmozódó bizonyítékok ellenére a „nem cselekvés” választása tulajdonképpen az a választás lenne, amellyel engednénk folytatni a rövidtávú haszon megszerzéséért folyó természet-kizsákmányolást, és ezzel felgyorsítanánk azt a környezetpusztítást, amely visszavonhatatlanul közel hozná a katasztrófát. Meg kell előzni a katasztrófát, amelynek első, konkrét példája lehet a tervezett verespataki és csertési aranybányaprogram megakadályozása, a bányanyitási előkészületek azonnali beszüntetése és az eredeti állapotok visszaállítása. A Kárpát-medence válaszút előtt áll! 89 évvel a trianoni békediktátum aláírása után ma már mindenki számára világos, hogy a Kárpát-medence természeti, földrajzi és kulturális széttagoltsága veszélyezteti a jelen és a jövő nemzedékek jogosan elvárt életminőségét és biztonságát. Ezért a Kárpát-medencében élő népek, nemzetek közös történelmi gyökereire, a természettel való együttélésük évszázados tapasztalataira épülő szolidaritására és összefogására, a tudományágak együttműködésére, a civil társadalom, a tudományos, politikai és kulturális élet, a történelmi egyházak képviselőinek az eddiginél hatékonyabb közös tevékenységére, valamint a térség természeti és földrajzi viszonyainak alapos ismeretére támaszkodó összehangolt, sürgős cselekvésre van szükség ahhoz, hogy közösen megteremtsük és megőrizzük a Kárpát-medence környezeti biztonságát. A Kárpátok erdeinek és élővilágának pusztítása, az ipari szennye-

zések következményei, valamint a légkör egyértelmű felmelegedése miatt bekövetkező éghajlatváltozás és annak hatásai drámaian arra figyelmeztetik az itt élők sorsáért felelős vezető politikusokat és a jövő nemzedékekért felelős népek felnőtt társadalmát, hogy felejtsék el régi vitáikat, és közösen, haladéktalanul cselekedjenek! Lássanak

nyeinek szigorú betartását jelenti. Az összehangolt és ellenőrizhető környezet- és természetvédelmet jelenti a bányászat, az ipar, a kereskedelem, az energiatermelés, a közlekedés, a mezőgazdaság, a vízés erdőgazdálkodás területén egyaránt. Mindezt egy átfogó, a jövő kihívásaira választ adó, a Johannesburgi Nyilatkozatban (2002) is megfogalmazott ökológiailag fenntartható fejlődés céljait és követelményeit megvalósító „Kárpát-medencei feladatok a XXI. századra” elnevezésű programban kell(ene) összefoglalni, amelynek egyik legfontosabb fejezete valószínűleg a Kárpátmedence klímavédelme lesz. Ennek kidolgozása nem késlekedhet! A Kárpát-medence népei és nemzetei tehát válaszút előtt állnak. Vajon, képesek leszünk-e arra, hogy – felismervén egymásrautaltságunkat és együvé tartozásunkat – most először igazán egymásra találjunk? Vagy Európának ez az egyedülálló régiója ismét hataloméhes vérebek marakodásának a színhelyévé és profitra éhes társaságok szabad prédájává válik, ahol népeket semmisítenek meg vagy üldöznek el lakhelyükről, és ahol nem jöhet létre a természeti erők egységes kezelése, ahol nem valósulhat meg az ökológiailag fenntartható fejlődés ENSZ-programja, és ahol nem érvényesülhet a népek önrendelkezési joga sem – különös tekintettel az élethez való jogra? („Az élethez való jog az a jog, amelyből az összes többi jog ered. E jog garantálása a világ országaiért felelős személyiségek legfőbb kötelessége.” – Hágai Nyilatkozat. 1989. március 11.)

Meg kell előzni a katasztrófát, amelynek első, konkrét példája lehet a tervezett verespataki és csertési aranybányaprogram megakadályozása

2009. OKTÓBER

hozzá az egész Kárpát-medencére kiterjedő sokoldalú együttműködéshez, hogy megjavítsák az emberi életteret, és megadják a szükséges támogatást a fenntartható fejlődéshez – a megmaradásunk érdekében! A kis hatékonyságú államközi megállapodások mellett/ helyett elkerülhetetlen egy átfogó, a Kárpát-medence mint egységes ökológiai rendszer egészét érintő, a nagyhatalmak és az ENSZ által támogatott, az EU-csatlakozás támasztotta követelményrendszerhez illeszkedő nemzetközi egyezmény elfogadása. Ehhez azonban egységes szemléletre és összehangolt, sürgős, közös cselekvésre van szükség itt, a Kárpát-medencében is. A megoldás (tehát) csak a Kárpát-medence természeti erőinek egységes kezelése lehet, ami az egységes víz- és erdőgazdálkodást, erdőtelepítést, az ökológiailag fenntartható fejlődés követelmé-

83


A kérdésekre válaszolva: Új, regionális megállapodás lehet csak a nagyhatalmak negatív befolyásától mentes Kárpát-medence jövője – mert a megmaradásunk és jólétünk kulcsa a közös veszély felismerésében és a közös cselekvésben rejlik. Egy olyan Kárpát-medencéé, amely nem a háború, hanem a béke forrása, nyitott a nemzetek közötti párbeszédre és a szolidáris együttműködésre. Kész részt vállalni olyan együttműködési módok keresésében és megvalósításában, amely képes a történelemhez, a kultúrákhoz és az emberek eltérő érdekeihez alkalmazkodni és az itt élő népeknek közös otthont adni, ahol együtt keressük a közös válaszokat a jövő kihívásaira. Az Európai Unió keleti és déli bővítése felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha az integráció a Kárpát-medence jelenlegi, a békediktátumok okozta sajátos helyzetének pontos és alapos ismeretén, a valóság tudományos feltárásán, a tapasztalatok átfogó, mélyreható elemzésén alapul, s ennek nyomán a lehetőségek és feladatok felismerésére épülő politikai döntések születnek. A XX. századi tudománytalan és megalapozatlan – az ökológiai, földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági és politikai ismereteket nélkülöző – hamis és igazságtalan, csak a győztes hatalmak közvetlen érdekeit kielégítő békediktátumainak ez a tanulsága és üzenete a XXI. század számára. Az I. világháború utáni békeszerződések és határváltozások kidolgozásában oroszlánrészt játszó, de a közép-európai viszonyokat nem ismerő Franciaország korábbi államfője, Francois Mitterand egy 1992. február 29-én a párizsi Chaillot-palotában tartott „Les

tribus ou l’Europe” c. nemzetközi konferencián mondott záróbeszédében önkritikusan beismerte, hogy „e század összes békeszerződése és különösen az 1914-1918as háborút követő békeszerződés, kezdve a versailles-i szerződéssel, s ideértve az 1945-ös szerződést, s mindazokat, amelyek ezeket követték, mind igazságtalan szerződések voltak. Amelyek, hogy kielégítsék a győztes dicsőségvágyát, hatalmi ösztöneit vagy közvetlen érdekeit, minden alkalommal figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. A jövendő háború drámája mindig az előző békerendezés keretei között íródott.” Lloyd George, angol miniszterelnök, a trianoni békediktátum egyik aláírója pedig már 1928-ban önkritikát gyakorolt, amikor kijelentette: „Mindazok az okmányok, amelyeket a béketárgyalások alatt szövetségeseink elénk terjesztettek, hazugok és megtévesztők voltak. Mi hamisítványok alapján határoztunk!” Közel kilenc évtizeddel a trianoni békediktátum aláírása után már nem elég csak önkritikusan beismerni azt, hogy a XX. század összes békeszerződése igazságtalan volt és a Kárpát-medencét mint természeti és földrajzi egységet hamis dokumentumok alapján – a győztes szövetségesek dicsőség- és nyereségvágyát, hatalmi ösztöneit kielégítve szétrombolták. Mivel Európa békéje és biztonsága Közép-Európa békéjétől és biztonságától függ, itt az ideje az önkritikus beismerések után az igazságtalanság lehetséges helyrehozatalának. Ezért a francia köztársasági elnöknek kezdeményeznie kell(ene) a Kárpát-medence népei és nemzetei ellen elkövetett igazságtalanságok-

nak az enyhítését, és megteremtenie legalább annak feltételeit, hogy helyreálljon a Kárpát-medence 1920-ban szétdarabolt természeti, földrajzi egysége, valamint a teljes ökológiai rendszerében megbomlott egyensúlya. Mivel a globális éghajlatváltozás következtében megváltoznak az éghajlati feltételek a Kárpát-medencében is, a várható hatások elleni védelem (klímavédelem) csak a szubrégió egészére kiterjedően képzelhető el. Csak ez garantálja a környezeti biztonságot, ami a jelen és jövő nemzedékek jogosan elvárt életminőségének és biztonságának feltétele. Ma már egyre többen ismerik fel, hogy Európa újjászületését és tartós békéjét a Kárpát-medence felemelkedése fogja jelenteni. Ennek feltétele egy konszolidált Közép-Európa, a kitörés pedig egy megújult kultúrájú Közép-Európa lehet. Ezért az itt élő népek értelmiségi legjobbjainak kell összeülniük és megállapodásra jutniuk egymással egy közös közép-európai kultúra és a határok nélküli Egyesült Kárpát-medence megteremtése dolgában. Ha ezt sokan akarjuk, és egymással együttműködve végezzük ezt a munkát, akkor megszüntethetők a XX. századi békediktátumok a környezeti biztonságot veszélyeztető forrásai, így a szétrombolt természeti, földrajzi egység helyreállhat majd, ami Európa és a világ békéjének biztosítéka lesz. A feladat azonban olyan horderejű – különösen most, amikor a globális éghajlatváltozás várható hatásai elleni védelemre kell felkészülnie a világnak –, hogy a politikusok csak a tudományos kutatások eredményeire és a civil társadalommal való sokoldalú együttmű-

TRIANONI SZEMLE


ködésekre alapozottan hozhatnak helyes döntéseket. Ezért az itt élő népek értelmiségi legjobbjainak kell megállapodásra jutniuk egymással egy közös Kárpát-medencei kultúra megteremtése, megőrzése dolgában. Ha ez sikerül(ne), akkor a Kárpát-medence népei ellen elkövetett igazságtalanságok helyrehozatalát és az 1920-ban szétdarabolt természeti, földrajzi egység teljes ökológiai rendszerében megbomlott egyensúly helyreállítását kezdeményező politikusokkal együttműködve megmenthető a jövő. Én mint a Közép-Európa Klub kiemelten közhasznú civil szervezet főtitkára és a szervezet többi vezetője, valamint tagsága 1996 óta azért dolgozunk kitartóan, hogy megállapodásra jussunk egymással, és a széles körű együttműkö-

dés legyen az alapja a fent ismertetett célok megvalósításának. Ezért megalapítottuk a Kárpát-medencei Munkaközösséget és annak felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és magyarországi munkacsoportjait, hogy a feladatokat összehangoljuk s az együttműködésünk eredményes legyen. A munkaközösség keresi a kapcsolatot mindazokkal a kormányzati és nem kormányzati nemzeti és nemzetközi szervezetekkel, akik csatlakoznak hozzánk. Terveink között szerepel a Kárpát-medence Környezetbiztonsági Kutató- és Fejlesztő Intézet elnevezésű alkotó szellemi „műhely” létesítése Kiskunfélegyházán, ahol Közép-Európa tudósai, szakemberei együtt dolgozhatnak a közös célok megvalósításáért. Azonban dolgozhatnak itt kutatók Európá-

LENGYELORSZÁG CSEHORSZÁG Brehov

Körmöcbánya

ból és a világ más kontinenseiről is. Különösen érdekes lehet azok számára (nekünk pedig hasznos!), akik azokból az országokból érkeznek majd, amelyek részt vettek a békediktátumok előkészítésében és aláírásában. Az intézet lehetőséget akar biztosítani oktatási célú feladatok ellátására is a felsőoktatási intézmények hallgatói számára is. Ebben az intézetben tervezzük kidolgozni a Kárpát-medence Klímavédelmi Programját. Mivel ez a program alapja lesz a Kárpátmedence népegészségügyi, környezet- és természetvédelmi, erdő-, mező- és vízgazdálkodási, árvízvédelmi, terület- és vidékfejlesztési, energetikai, ipari, kereskedelmi és közlekedési (al)programok elkészítésének, ezért az intézet létesítése nem késlekedhet!

A XX. századi békediktátumokkal szétszakított Kárpát-medence domborzata és vizei, valamint a cianidos technológiájú aranybányák Beregszász

SZLOVÁKIA AUSZTRIA

UKRAJNA

Nagybánya MAGYARORSZÁG

ROMÁNIA Verespatak

SZLOVÉNIA

Csertés SZERBIA HORVÁTORSZÁG Működő aranybányák

Forrás: Kelemen József

2009. OKTÓBER

Tervezett aranybányák

KRITIKUS HELYZETBEN A KÁRPÁT-MEDENCE KÖRNYEZETI BIZTONSÁGA! KRITIKUS HELYZETBEN A KÁRPÁT-MEDENCE KÖRNYEZETI BIZTONSÁGA!

Recommend Documents