s Q t r W k X. évfolyam 3. szám
KÜRTÖS Közéleti havilap
2 0 1 2 . március
Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft
Engedjétek égni a szabadság lángját Kossuth Lajos, a magyar haza, a 1848-49-es szabadságharc atyja, amikor emigrációba indult, és végleg elhagyta szeretett hazája földjét, a határ átlépése elõtt leborult az anyaföldre, és utoljára még egyszer megcsókolta azt, hogy még sokáig érezze szájában annak ízét, mert tudta, soha többé élõ mivoltában már nem teszi lábát arra. A kiegyezés után hívták haza. Maga a császár üzente, megkaphatja birtokai egy részét, csak hûségesküt kell tennie a birodalomra. Kossuth válasza erre az volt: Nem voltam, nem vagyok és soha nem is leszek Ferenc József alattvalója. Megtörök, de meg nem hajlok. Ha számot adunk önmagunkban a hazának való szolgálatunkról, ki-ki kérdezze meg önmagától, vajon mi maradt meg bennünk a kossuthi örökségbõl. Egyik írásában így ír: „Nemzetem nem halhat meg a szenvedések alatt, melyek reá mérettek. A magyar kérdésnek történelmi alapja is van, jogi alapja is van, földleirati, népességi, politikai, számtani alapja is van; s e kérdés Európa szabadságának, Európa hatalmi sulyegyenének érdekeivel kapcsolatos. Ily kérdések belekiáltanak a világtörténelem logikájába. E kiáltást ideig-óráig az erõszak elfojthatja, de a kérdést ki nem törülheti az események számlakönyvébõl, hová azt a történelem beirta. - E kérdés helyet fog magának követelni Európa függõ kérdései közt mindaddig, mig vagy jog és igazság szerint meg nem oldatik, vagy a nemzet róla maga le nem mond.“ A tavasz elsõ lehelete már megérintette, s az áldott napsütés megsimogatta itt a Palócföld dimbes-dombos lankái mélyen az anyaföldbe kapaszkodó fákat. A természet jelezte, valami változni fog, itt az idõ, hogy a tél fagyos szorítása engedjen. Valahogy így érezhettek a márciusi ifjak is 1848 tavaszán, amikor Petõfi Nemzeti dalának felejthetetlen sorait morzsolva a foguk között esküdtek, hogy „itt az idõ, most vagy soha.“ Mennyiszer morzsoltuk mi is azóta e varázsszavakat, mennyiszer éreztük, hogy az idõ múlásának végtelenjében talán most van itt a mi idõnk is, amikor cselekedni, tenni kell, mielõtt végleg összeroppant a tétlenség, a közömbösség hidege. Mi is egyre többet és egyre többen mondtuk, hogy itt az idõ, de a szavak az
elszakított országrészekben másképpen terjednek, másképpen hozza-viszi õket a kósza szél. Sokan úgy értelmezték az idõ szavát, hogy ideje van az önfeladásnak és a meghasonulásnak. De belsõ vívódásaink és megosztottságunk közepette úgy érezzük, hogy a nagy európai eszmékbe vetett bizalom is megfogyatkozik. Az oly sokszor Európáért hatalmas áldozatot hozó magyar nemzetet mintha cserben hagyná Európa, s mint a felbolydult méhkas veti ki magából a dolgozni, teremteni akarókat, mintha szándékosan a pusztulásra kárhoztatnák, a pusztulásba döntenék a tevékeny, tisztességes magyar embert. Mi történik itt? Miért nem kiáltunk mindnyájan, emeljük fel hangunkat, fejünket, egyenesedünk ki és kérjük számon Európán? Pedig volna miért felegyenesednünk, hiszen a kis magyar nép Európában megint kezd önmagára találni, és végre mi is érezhetjük úgy, hogy nem az események formálnak minket, hanem mi formáljuk a történelmet. Mert itt az idõ kimondani, nem lehet kettõs mércét alkalmazni Európán belül egyetlen ország egyetlen kisebbségével szemben sem. Ami jár a dél-tiroli sógornak, a flamand polgárnak, a finnországi svédnek vagy a harcias katalánnak, az jár a szlovákiai és az erdélyi magyarnak, mint ahogyan a magyarországi szlováknak is. Itt az idõ nem meghátrálni, nem megalkudni, meg meghajolni, nem engedni, nem félni és nem önfeladni. Nemcsak Petõfi miatt, nemcsak a sok kiontott vér miatt, nemcsak az árván maradt feleségek és gyermekek miatt, nemcsak az elrabolt és méltánytalanul magára hagyott és kifosztott szülõföld miatt, nemcsak az õsök emléke miatt, nemcsak az idegen földben nyugvó apák porladó csontja miatt, nemcsak a nemzeti büszkeség miatt, hanem végre egyszer önmagunk, a jövõnk vagy éppen a jövõtlenségünk miatt. Mindenre, amit teszünk vagy nem teszünk, vagy éppen tehetnénk, itt az idõ. Hogy végre esküdjünk, hogy rabok tovább ne legyünk. Végérvényesen itt az idõ! Itt az ideje meggyújtani a kis õrtüzeket a nagy magyar éjszakában! Engedjétek égni a szabadság lángját! (Folytatás a 4. oldalon)
„E gyáva népet meg nem átkozom, / Az nem hibás, annak természete, Hogy a nyomor szolgává bélyegezze, / S a szolgaság, vérengző eszközévé Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek. / Csak egyedűl én voltam a bolond, Hivén, hogy illyen népnek kell szabadság.“ Madách Imre: Az ember tragédiája Ötödik szín − Athénben
Közélet
2 Kürtös
2012. március
Választási eredmények Nagykürtösi járás: 1. SMER, 2. MKP, 3. MOST-HÍD Március 10-én a Nagykürtösi járás 85 szavazókörében a választásra jogosultak száma 36 209 volt. Ebbõl 19 077 választópolgár élt szavazati jogával, az érvényes szavazatok száma viszont csak 18 805 volt. Az egyes politikai pártokra, politikai mozgalmakra vagy koalícióra leadott szavazatok száma az alábbiak szerint alakult: 1. SMER-SD 2. MKP 3. MOST-HÍD 4. SNS 5. OBYÈAJNÍ ¼UDIA 6. SDKÚ 7. KDH 8. SaS 9. 99 % - obèiansky hlas 10. HZDS 11. Naše Slovensko
7 368 3 200 2 685 857 846 813 680 472 371 238 210
A több politikai párt szavazatai 7 és 127 között mozogtak.
Választási legek A Nagykürtösi járásban a választási részvétel 52,69 százalék volt. Az egyes települések közül Ipolybalog dicsekedhet a legmagasabb - 71,09 % -os részvételi aránnyal, a legalacsonyabb - 36,01 % viszont Dacsókesziben volt. Ami pedig az MKP-ra leadott voksok számát illeti, legtöbben Szécsénkén szavaztak a pártra, mégpedig a választók 77,83 százaléka. A 2010-es parlamenti választásokhoz viszonyítva az MKP szavazatai több mint a négyszeresére /7-rõl 29-re/ emelkedtek Galábocson, míg Felsõzellõben közel a
duplájára /8-ról 15-re/. Leginkább csökkentek Ipolybalogon /447-rõl 342-re/ és Inámban /219-rõl 129-re/ A Most-Híd majdnem a duplájára /63-ról 122-re/ növelte szavazóinak számát Inámban, leginkább csökkent voksainak száma Lukanényén /247-rõl 163-ra/, Csábon /179-rõl 134-re/, Bussán /199-rõl 151-re/ és Felsõzellõben /25-rõl 14-re/. Legstabilabban alakult a szavazatok száma Ipolynagyfalun, ahol mind 2010-ben, mind 2012-ben az MKP egyformán 92-92, míg a Most-Híd 52-52 voksot kapott, és Szécsénykovácsiban is mindkét választás során 40-40 volt az MKP szavazóinak száma. /Lásd a Parlamenti választások 2012 táblázatot/
Helységneveinkrõl December folyamán hagyta jóvá a szlovák kormány a kisebbségi helységneveket tartalmazó, valamint a kétnyelvû ügymenetet szabályozni hivatott kormányrendeleteket. A hatályos törvény szerint a kisebbségi megnevezéseket azokon a településeken lehet majd használni hivatalosan is, ahol a nemzeti kisebbségi lakosság aránya eléri az összlakosság 20 százalékát. A korábbi, 1994-ben összeállított kisebbségi helységnévlista 2011. július elsején, a módosított hivatalos kisebbségi nyelvhasználati törvény életbe lépése következtében érvényét vesztette, ezért jogi vákuum keletkezett. A kisebbségi helységnévlistát történészekbõl, nyelvészekbõl és a kisebbségek képviselõibõl álló szakértõi csoport - B. Kovács István, Orosz Örs, Öllös László, Simon Attila, Szabómihály Gizella és Végh László; a testület vezetõje Bukovszky László történész, a kisebbségek jogállását felügyelõ kormányhivatali osztály igazgatója - dolgozta ki az 1991-es népszámlálás adatai alapján. A kisebbségi nyelven való megnevezéseket a megszólított községek véleménye, valamint a korábbi településjegyzékek, történelmi elnevezések alapján módosították. A lista alapján a Nagykürtösi járásban a következõ településeken és az alábbi formában lehet használni hivatalosan is a kétnyelvû megnevezést: 1. Balog nad Ip¾om Ipolybalog 2. Bátorová Bátorfalu 3. Bušince Bussa 4. Èebovce Csáb 5. Èeláre Csalár 6. Dolinka Inám 7. Ïurkovce Gyürki 8. Glabušovce Galábocs
9. Chrastince Haraszti 10. Ipe¾ské Predmostie Ipolyhídvég 11. Kamenné Kosihy Kõkeszi 12. Kiarov Ipolykér 13. Kleòany Kelenye 14. Koláre Kóvár 15. Kosihovce Dacsókeszi 16. Kosihy nad Ip¾om Ipolykeszi
17. Kováèovce Szécsénykovácsi 18. Mu¾a Rárósmúlyad 19. Nenince Lukanénye 20. Olováry Óvár 21. Opatovská Nová Ves Apátújfalu 22. Seèianky Ipolyszécsényke 23. Se¾any Szelény 24. Širákov Sirak
25. Trebušovce Terbegec 26. Ve¾ká Èalomija Nagycsalomja 27. Ve¾ká Ves nad Ip¾om Ipolynagyfalu 28. Ve¾ké Zlievce Felsõzellõ 29. Vinica Ipolynyék 30. Vrbovka Ipolyvarbó 31. Želovce Zsély
A mostani szójegyzék - összevetve a 191/1994 sz. ún. táblatörvény mellékletével - ugyanazt a 31 településnevet tartalmazza járásunkban, viszont az elnevezések közül néhány esetben változott a magyar megfelelõ, így pl. Ipolyhídvég (eddig: Ipolyhidvég), ill. Ipolyszécsényke (ezelõtt: Szécsénke) esetében. Hogy ez a lista milyen hosszú életû lesz, egyelõre bizonytalan, hisz a Smer már jelezte, hogy a választások után felülvizsgálják az új kisebbségi helynévlistát tartalmazó kormányrendeletet, mivel sem az államnyelvtörvény 2011-tõl hatályos módosításával, sem a tavaly nyáron elfogadott kisebbségi nyelvtörvénnyel nem értenek egyet. -ná-
Közélet
2012. március
Kürtös 3
PA R L A M E N T I V Á L A S Z T Á S O K - 2 0 1 2 Település
Ipolybalog Bátorfalu Bussa Csáb Csalár Inám Gyürki Galábocs Haraszti Ipolyhídvég Kõkeszi Ipolykér Ipolykeszi Kelenye Kóvár Szécsénykovácsi Dacsókeszi Leszenye Kiscsalomja Rárósmúlyad Lukanénye Óvár
Vál. jog. száma 2010
Vál. jog. száma 2012
683 289 1125 837 304 394 109 97 190 515 287 265 409 252 231 317 473 455 181 222 1127 261
685 292 1134 860 216 402 103 97 195 512 288 258 405 240 228 311 474 437 191 219 1130 426
Apátújfalu 545 Szécsénke 330 Szlovákgyarmat 425 Sirák 197 Terbegec 161 Nagycsalomja 511 Ipolynagyfalu 324 Ipolynyék 1601 Felsõzellõ 371 Ipolyvarbó 330 Zsély 1096 Szelény 179 Nagykürtös 10 290
535 319 438 185 162 517 323 1593 379 316 1087 183 10 103
Érv. szav. száma 2010
Érv. szav. száma 2012
MKP- Hídszav. szav.
MKP- Hídszav. szav.
2010
2010
2012 2012
552 152 567 473 189 298 71 65 95 327 205 169 261 155 164 214 215 268 128 93 778 189
483 117 499 440 173 265 61 68 65 281 188 158 200 114 139 185 166 264 111 112 706 172
447 39 47 159 19 219 7 7 15 163 52 47 169 103 115 40 35 22 5 26 287 65
63 37 199 179 74 63 27 27 25 91 87 54 46 37 10 78 70 83 10 23 247 84
342 14 33 176 17 129 9 29 9 154 48 23 124 66 79 40 30 23 0 34 357 49
91 21 151 134 69 122 20 18 20 83 73 71 36 38 36 84 52 58 11 16 163 86
237 185 181 86 99 304 181 1067 177 194 455 85 4 688
82 148 13 19 20 183 92 645 8 128 34 13 95
112 22 50 57 93 85 50 293 25 67 114 49 351
66 144 17 25 30 160 92 581 15 129 38 15 83
81 19 34 27 45 67 50 315 14 35 81 26 278
293 199 198 112 127 350 191 1060 211 232 510 117 4 889
A fenti táblázatban összahasonlításként ismertetjük, hogy a járás vegyeslakta településein miként alakult a választásra jogosultak és az érvényes szavazatok száma 2010-ben és 2012-ben, illeve hányan voksoltak az MKPra és a Hídra.
Köszönik a bizalmat A Nagykürtösi járás MKP-s parlamenti képviselõjelöltjei ezúton is tisztelettel köszönik mindazoknak a bizalmát, akik szavazataikkal támogatták a 2012. évi parlamenti választásokon a Magyar Koalíció Pártját. Balík László, Gömöry Lóránt, Régi Anna, Tóth Henrik, Török Teréz
Közélet
4 Kürtös
Engedjétek égni a szabadság lángját Befejezés az elsõ oldalról
Sokan vagyunk magyarok, akik úgy érezzük, hogy eljött az ideje, hogy a magunk kezébe vegyük a sorsunk irányítását. Hogy mi magunk találjunk megoldást közös gondjainkra. Hogy ne várjunk tovább az ország kapzsi és saját politikai játékaikkal foglalkozó vezetõire. Tenni kell, és nem kétségbe esni. Cselekedni kell, és nem azt várni, hogy a hatalom birtokosai, akik addig is tehetetlenek voltak, most végre jóra fordítják az emberek sorsát. Mert az emberhez méltó életet, barátaim, nem a hatalom embereitõl kapjuk. Azért nekünk magunknak kell megküzdenünk. A mi elhatározásunkon múlik. A mi erõnk ad erõt a valóra váltásához. Bennünk a megoldás, és általunk születik a jövõ. A hatalom mindig a maga sáncait védi. A hatalom mindig a maga igazát bizonygatja. A hatalom számára a jól fésült, okos beszéd a jó beszéd. De nekünk nem az a dolgunk, hogy a helyeset mondjuk. Hogy helyesen beszéljünk. A mi feladatunk az, hogy szót értsünk egymással. És éppen ez történt meg 1848. március 15-én. Aki ott volt, értette, miért fontos a Nemzeti dal. Aki ott volt, értette, hogy miért épp azt a 12 pontot tartalmazzák a követelések. Aki ott volt, együtt volt ott a többiekkel. Egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal. Együtt voltunk ott 1848. március 15-én mi, magyarok és nem magyarok, együtt voltunk ott mindannyian. És egyszerre mozdultunk. És 164 év múltával mi most is, ma is itt állunk együtt. Az õ példájuk legyen elõttünk példa. Legyenek õk gyermekeink és unokáink példaképei. Szeretetük és hûségük a nemzethez pedig íródjék a magyar nemzet történetébe aranybetûkkel, mert számunkra õk maguk ma a haza, a nemzet, a tisztesség és a szabadság. Legyen nekik könnyû a föld és fényes a mennyország. Dicsõség az elesett hõsöknek. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Hrubík Béla
Petőfi Sándor:
Kemény szél fúj...
Kemény szél fúj, lángra kap a szikra, Vigyázzatok a házaitokra, Hátha mire a nap lehanyatlik, Tûzben állunk már tetõtül-talpig.
A világot védtük hajdanában A tatár és a török világban; Vajon most, ha eljön a nagy munka, Meg bírjuk-e védni mi magunkat?
Édes hazám, régi magyar nemzet, Alszik-e csak a vitézség benned, Vagy apáink halálával elhalt? Illik-e még oldaladra a kard?
Oh magyarok istene, add jelit, Ha a kenyértörés elközelit, Hogy az égben uralkodol még te A magad s néped dicsõségére!
Magyar nemzet, ha rád kerül a sor, Léssz-e megint, ami voltál egykor? Oly hatalmas harcos, ki szemével Jobban ölt, mint más a fegyverével!
/Pest, 1848. február/
2012. március
Besavanyított gyõzelem?!.... avagy ki lett az igazi gyõztes? Március 11. Reggel hat óra és én zokogok - úgy, mint egy kisgyerek. Milyen is volt? Fájdalmas. Saját magamnak is elviselhetetlen fullasztó zokogás, ami dühös, de végül lelket tisztító, erõt adó sírással végzõdött. Nem szégyellem. Jól esett. Ebben a sírásban sok minden benne volt: a nagyszüleim élete; várunk leégése; magyarságunk szétzúzása; a felvidékért tenni akarók munkája; az emberek önfeláldozó munkája, akár családjaik rovására; a fáradhatatlan küzdés és remény. Reméltünk és elbuktunk! - ezt éreztem; majd jött a mérhetetlen düh, és azt követte egyfajta fásultság. Kértem az Istent, csak most ne hagyjon el, könyörögtem, segítsen, tegyen csodát! S lám, csodát tett! Mikor már századszor mondtam el ugyanazt az imát, éreztem, ahogy a százezer tisztalelkû felvidéki magyar hite, ereje belém száll, éreztem, hogy ma már mindent elviselek - és nevettem. Nevettem, mert tudtam, van még kiért küzdeni, venni a bátorságot, hogy kiálljak az igazamért. Nevettem akkor is, mikor a nap folyamán többször is azt hallottam, hogy B. B. hogyan járatja le népem és anyaországom. Sõt kacagtam, mikor azt mondta, hogy a Magyar Koalíció elvett tõle 110 ezer szavazatot. Kissé olybá hatott, mintha savanyú lenne néki a gyõzelem, valami enyhe kis csalódottságot véltem felfedezni. Ezennel üzenem, hogy az én szavazatom, és bátran kijelentem, hogy a többi 109 482 szavazatot akkor sem kapná meg, ha nem létezne az MK. Az ég a földdel eggyé válhat, mi akkor sem alkuszunk meg. Tudja, mi nem embereket követünk, hanem eszméket, és különben sem szeretjük az illemet nem ismerõ, grimaszkodó alakokat. Másrészrõl viszont még akár gratulálhatunk is! Ugyanis még egy mondat megütötte a fülemet. Mégpedig mikor azt mondta: „... a mi célunk az volt, hogy bekerüljünk a parlamentbe...“ - hát ez sikerült. Ezzel - ezek szerint - pártja elérte célját, a munkának vége, élvezhetik e siker gyümölcsét „négy“ évig. Amíg maguk besavanyítva, elspájzolva mosolyognak a polcon, mi majd töretlenül dolgozunk tovább! Kérdezhetné: „preèo?“, mi pedig felehetnénk „LEBO!“ de a viccet félre téve, minket más hajt, nem ugyanazt képviseljük. Mi tiszteljük múltunk, éljük jelenünk, és látjuk a jövõt 110 ezer tisztalelkû felvidéki magyar szemében és lelkében! Erdõhegyi Gábor
2012. március
Közélet
Hídavatás
Február 24-én adták át a második újjáépített Ipoly-hidat, amely összeköti Magyarországot és Szlovákiát Petõ és Pösténypuszta között. A híd a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztõ Zrt. és a Besztercebányai Önkormányzati Kerület együttmûködésében épült meg. A kivitelezési munkákat a PM Konzorcium végezte. A beruházás az Új Széchenyi Terv részeként a Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttmûködési Program 2007-2013 keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg. Ünnepi beszédet Vladimír Maòka Besztercebánya megye elnöke és Dr. Völner Pál Magyarország Nemzeti Fejlesztési Minisztériumának államtitkára mondott, akik átvágták a szalagot is. Ez a híd sokkal több mint szakmai létesítmény, és mint az itt élõk igényeinek kielégítése, ez a híd a két ország és a két nép kapcsolatát is kifejezi. A két ország kapcsolatai legalább olyan jók legyenek „legalább annyira tudjunk békében élni akár országainkon belül egymással“, amilyen kiválóak a közlekedési kapcsolataink, mondta többek között Völner Pál. Az alábbiakban közöljük Lõrincz Mária, az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnökének Molnár Katalinra emlékezõ szavait: „Hidat verj, ne éket! - még ma is a fülünkbe csengenek Molnár Katalin szavai, amint Anton Straka, az egykori csehszlovák diplomata gondolatait idézi a híd alapkövének letételekor. Azóta soksok víz lefolyt az Ipolyon, több év telt el kitartó és küzdelmes munkával mostanáig, míg megépült a híd. Ma már biztosan tudjuk, hogy hidak nemcsak vasbetonból és acélszerkezetbõl épülnek, hanem hitbõl, összefogásból és kitartásból is. Ennek a hitnek volt legfõbb mozgatóereje Molnár Katalin, akinek elhivatottsága, nyitottsága, kapcsolatteremtõ, népeket, nemzeteket, eltérõ politikai nézeteket is összefogó képessége és meggyõzõ ereje vitte elõre a hídépítés ügyét egészen múlt év márciusáig, amikor örökre búcsút vettünk tõle. „HA VALAKI NEM HISZ A JÓBAN, KEZDJE EL CSINÁLNI, ÉS MEGLÁTJA, MENNYI EMBER ÁLL MÖGÉJE!“ - mondta a mi Katink élete utolsó napján, az általa szervezett jótékonysági bálon. Szavai nemcsak üres szavak voltak, õ valóban tette a jót, és bizony nagyon sok követõre talált nemcsak a polgári társulás tagjai, hanem a mindennapi emberek között is. Elérte, hogy az Ipoly-hidak megépítése két szomszédos állam közös ügyévé váljon. Ha most Katalin itt állhatna közöttünk, bizonyára köszönetet mondana mindazoknak, akik felkarolták, támogatták, elõsegítették és felvállalták azt a munkát, aminek eredményeképpen ma a híd átadásra került. Engedjék meg, hogy ezt most én tegyem meg helyette mindnyájunk nevében is. Köszönet! Amikor biztossá vált a szomorú hír, hogy Katink jóságos szíve már többé nem dobog, szinte mindenki egyetértett abban, hogy a Petõ és Pösténypuszta közötti hidat róla nevezzék el. Azért fogtak össze sokan - a lakosság, a civil társadalom, a szakmai szervezetek és nem utolsó sorban a politikai élet szereplõi a határ mindkét oldalán - hogy ez a híd, amely összeköt, és nem elválaszt, a Katalin nevet viselje. Aki ezután majd átmegy a hídon, eszébe jut majd, hogy valahol az Ipoly mentén élt az a Molnár Katalin, a mi Katink, aki hitt a jóban, és eszerint is élt és cselekedett mindig! A sors úgy rendelte, hogy mára már örök emlék lettél. Csak gondolatainkkal tudunk elérni hozzád - az emlékeinkkel, amelyek ugyanúgy hullámzanak az Ipoly vizén, ahogy az élet hullámai sodornak minket. Ez a híd immár mindörökre megõrzi, hogy éltél, másokért éltél. Ég áldjon Kati!“
Kürtös 5 2012. február 27-én az SZK Közlekedési, Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztériumában további Ipolyhidak építését szabályozó, Szlovákia és Magyarország kormányai közti egyezmény aláírására került sor. Erre a jeles eseményre a KözépsõIpoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség és az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás is meghívást kapott, ahol Lõrincz Mária és Nagy József vettek részt. A megkötött keretegyezmény a teljes szlovák-magyar határszakaszon több mint 90 határmetszési ponton gyorsítja fel a határon átnyúló utak, hidak, kerékpárutak megépítését, viszont a 30 m-nél nagyobb fesztávolságú hidak, illetve ennél hosszabb utak esetében továbbra is szükséges konkrét kétoldalú megegyezés. Kérésünkre Érsek Árpád államtitkár úr tájékoztatott, hogy jelentõs elõrelépés történt a szlovák-magyar határon átnyúló vasúti fejlesztések és a vasúti teherforgalmi együttmûködések terén is, ami komoly eséllyel kecsegtet az Ipolyság-Drégelypalánk között hiányzó vasúti szakasz kiépítésére. Nagy örömünkre szolgál, hogy az utóbbi egymásfél évben óriási elõrelépésnek vagyunk tanúi. Mindazon javaslataink, amelyeket a térség elérhetõségének és közlekedési infrastruktúrájának javítása érdekében kidolgoztunk és eljuttattunk az államtitkár úrhoz, komoly tárgyalások tárgyává lettek, és folyamatosan jönnek ezek pozitív hírei. A már megépült és megépítendõ Ipoly-hidak hatékony kihasználásával és az Ipoly-völgyi vasút újraindításával a térség esélyt kap kilépni az elmaradott, magas munkanélküliséggel küzdõ régió hátrányos helyzetébõl, hogy az Ipoly mentén élõ szorgalmas, ügyes és törekvõ emberek ne kényszerüljenek más vidékeken keresni az érvényesülés útját. Lõrincz Mária, Középsõ-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség Ipoly-hidak Újjáépítéséért PT
6 Kürtös
2012. március
Kultúra
AZ IPOLYNYÉKI CSEMADOK SIKERES ÉVET ZÁRT Február utolsó vasárnapján tartotta évzáró taggyûlését a régió legnagyobb és legaktívabb Csemadok alapszervezete, az ipolynyéki. A közel másfélszáz Csemadok-tag, a szélsõséges idõ ellenére, megtöltötte a helyi kultúrház nagytermét.
A rövid kultúrmûsor után, melyet Nagy Viktória, Gömöry Mária és vendégszereplõként a komáromi Ölveczki András énekes szolgáltatott, Pobori Sándor megnyitotta az ülést, és köszöntötte a megjelent vendégeket, Balogh Gábort, a nagykürtösi, és Petheõ Attilát a komáromi TV elnökét. Az ülésen jelen volt Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke, Ipolynyék község polgármestere is. Pobori Sándor beszámolójában kitért a tavalyi év eseményeire, és a számos helyi és regionális rendezvény mellett érthetõen a legnagyobb eseményként a helyi Csemadoktájház megnyitását emelte ki. Közel fél év alatt a romos épületbõl csodát varázsoltak a helyiek, melyet azóta nemcsak hogy berendeztek, de különbözõ rendezvényekkel életre is keltettek, hiszen néptánccsoportok bemutatói mellett tavaly a karácsonyi vásárt is itt tartották már a helyiek. Az elnök megköszönte mindenkinek, aki munkájával, tudásával, vagy egy-egy régi tárggyal hozzájárult a tájház megnyitásához, de kiemelte a helyi önkormányzat segítségét, mely nélkül ez nem valósulhatott volna meg. A beszámoló után a pénzügyi helyzetét és a jövõ évi terveit ismertették a szervezetnek, majd hatodik alkalommal került sor az
Ipolynyéki Magyar Kultúra Díjának átadására, melyet ebben az évben Cseri László, nyugalmazott pedagógus
vehetett át. Cseri László évtizedeken át aktívan részt vállalt a Csemadok csoportjaiban szereplõként és rendezõként is, és idõt és fáradtságot nem kímélve áldozott nagyon sokat a szövetség helyi sikereinek érdekében. A díjátadás után a vendégek felszólalása következett. Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke beszámolt a szövetség mûködésérõl, annak nehézségeirõl és sikereirõl egyaránt. Kiemelte, hogy a tavalyi évben a Csemadok Bethlen Gábor-díjat kapott, és ellátogatott a szövetség székházába Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke is. Megköszönte az MKP felsõ vezetésének, Berényi Józsefnek és Bárdos Gyulának a segítségét, akik Magyarországon kiálltak a Csemadok kiemelt anyagi támogatása mellett, mely nélkül valószínûleg igen nehéz helyzetben lett volna a szövetség. Sajnos a szlovákiai támogatási rendszer
hátrányos helyzetbe hozta a szövetséget, hiszen számos országos rendezvényt egyetlen fillérrel sem támogatott, annak ellenére, hogy a hivatal munkatársai és a pénzosztó bizottság is a Most-Híd vegyespárt tagjai vagy szimpatizánsai közül került ki. A Csemadok ilyen kevés támogatást még a Fico-kormány idején sem könyvelhetett el, ami nagyon elgondolkodtató, különösen annak fényében, hogy a támogatási rendszerben sokkal több pénz volt, mint az elõzõ években. Végezetül sok sikert kívánt a közelgõ választások alkalmával a Magyar Koalíció Pártja helyi és országos jelöltjeinek, és arra biztatta az embereket, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a választásokon. Õt követõen Petheõ Attila, a komáromi TV elnöke köszöntötte a jelenlévõket. Petheõ Attila egyébként az MKP választási listáján az elõkelõ 16. helyen található. A köszöntõk sorát Balogh Gábor, a CSNTV elnöke zárta, aki megköszönte az ipolynyékieknek a kiemelkedõ és példamutató munkát, amivel elöl járnak a régió alapszervezeteinek sorában. Az évzáró jó hangulatban, beszélgetéssel és borozgatással ért véget. NT
Ve n d é g s é g b e h a z a Komárom nincs messze Ipolynyéktõl, mégis távol van. Az ember viszont Csemadok-tagként, nem vendégként, hanem haza érkezik a helyi alapszervezet ülésére. A verset elõadó tanító néninek és a díjat átvevõ tanárnak hálásak lehetünk mindannyian, hogy jelenlétükkel, alázatukkal irányt és példát mutatnak nekünk. Akkor, amikor azon gondolkodunk, hogy munkát szerezzünk és biztonságot teremtsünk a családunknak. Mikor a legnagyobb gondunk, hogy összetartsuk a sajátjainkat, mert csak úgy maradhatunk erõsek, ha a nagyszülõ látja nyugalomban felnõni az unokáját. A felvidéki magyarság egy nagy család, legyünk bár Ipolynyéken vagy Komáromban. Bennünket a simogató anyai kéz, a Csemadok és a biztonságot adó atyai kéz, az egyetlen magyar érdekeket képviselõ párt tart össze, és védi érdekeinket. Ipolynyék nincs távol Komáromtól, hiszen ugyanaz az örömünk, és ugyanazok a szavak bizsergetik meg a szívünket, ha a nyugdíjas tanárok szólnak. Megköszönve a meghívást, Petheõ Attila, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke
Csemadok-évzárók Mint minden évben, az idén is március végéig kell összehívni a Csemadok alapszervezeteinek évzáró közgyûléseit. Lapzártáig Ipolynyék, Ipolybalog, Csalár, Nagycsalomja, Ipolyvarbó, Szécsénke, Apátújfalu és Inám alapszervezeteiben hívták össze a tagságot. A többi alapszervezetnek még van két hete az évzárók megtartására, kérjük betartani az idõpontokat. Az idén a legtöbb alapszervezetnél új tisztségviselõket is választanak, pontosítják a tagság névsorát, és rendezik a tagsági illetékeket. Az évzáró közgyûléseken a TV elnöksége tagjai is részt vettek. BG
Közélet
2012. március
Kürtös 7
Emléktábla−avató
Németország 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot, majd szeptember 17-én a szovjet csapatok is bevonultak a lengyel területekre. A harapófogóba került lengyel csapatok a körülzárás elkerülése érdekében a közös lengyel-magyar határon át vonultak viszsza Magyarországra a polgári lakossággal együtt. Az elõrenyomuló szovjet csapatok térhódítása 1939. szeptember 29. után megszüntette a szabad átjutás lehetõségét. Közel 120 ezer katona és polgári személy lett elhelyezve menekülttáborokba. Egy ilyen lengyel tiszti tábor mûködött Ipolyhídvégen 1939-1944 között a cseh határõrség volt kaszárnyájában, 104 férõhellyel.
A táborban történt dolgokról és a táborban lakó lengyel katonákról, polgári személyekrõl vidékünkön jóformán semmi írásos anyag nem volt eddig ismert. Ezért volt szenzációt keltõ annak a naplónak az elõkerülése, amely az ipolyhídvégi katonai tábor belsõ életérõl szólt, és amelyet könyv formájában tavaly októberben mutattak be. Errõl lapunkban novemberben részletesen beszámoltunk. A bemutató kapcsán lett elhatározva, hogy a táborlakók és a sok lengyel hazafi sorsáról a községben más formában is meg lesz emlékezve. Így került sor idén február 25-én emléktábla-avatóra, melynek fõ szervezõi és állítói Ipolyhídvég Önkormányzata, a Kultsár István Társadalomtudományi és Kiadói Alapítvány, valamint a Szent György Lovagrend (Visegrád) voltak. Az emléktáblát Burík László ipolysági sírköves készítette. Az avatási ünnepségen sok neves vendég és szervezet részt vett, így Dr. Hegedûs András, az Esztergomi Prímási Levéltár
igazgatója, Csombor Erzsébet, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára igazgatója, Dr. Bárdos István, a Kultsár István Alapítvány kuratóriumi titkára, Bayer Viktor mûfordító, lovag Cseke László, a Szent György Lovagrend megbízott kancellárja és lovagtársai, lovag Dr. Csámpai Ottó Felvidéki Nagyprior, a Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat és a Magyar-Lengyel Baráti Társaság nevében Kassai Zenóna és Hetényi Bálintné, valamint Molnár László, a Human International Polgári Társulás elnöke. Az avató programja szentmisével kezdõdött, amelyet György Ferenc és Gyönyör László plébánosok celebráltak. A szentmise után az ünneplõk átvonultak a volt kaszárnya (egykori tábori) épületéhez az emléktábla felavatására. A lengyel, magyar és szlovák himnusz elhangzása után Trevalecz László magyarul és Bayer Viktor lengyelül szavalták el Erdélyi József „Jescse Polszka“ címû versét, majd az ipolyhídvégi, népviseletbe öltözött menyecskék katonanóták eléneklése után elmondtak egy naplórészletet szintén magyarul és lengyelül. Az egybegyûlteket Hocsák Marian polgármester köszöntötte. Üdvözlõ beszédében elmondta: „Köszönöm, hogy megtiszteltek jelenlétükkel, hogy közösen emlékezhessünk és állítsunk emléket azon lengyel hazafiaknak, akiket a sors szeszélye a második világháború kitörése után ide sodort hozzánk Ipolyhídvégre. Ezek a katonák, tisztek, a háborús idõszakban is viszonylag biztonságban élhettek táborhelyükön, szoros kapcsolatot tarthattak fel környezetükkel, a civil lakossággal, a mezõgazdasági munkák idején segítettek az itteni embereknek és természetesen megszervezhették saját belsõ életvitelüket. Mindezek kiderültek és igazolást nyertek annak a naplónak a napvilágra kerülése folytán, amelyet aztán a Kultsár István Alapítvány, a Prímási Levéltár és a KomáromEsztergom Megyei Önkormányzat Levéltára jóvoltából könyv alakban kinyomtattak, és melynek bemutatója múlt év októberében volt nálunk. Még egyszer ezúton is köszönetet mondok nékik a könyv megjelentetéséért, hiszen a történelem, falunk történelmének is eddig ismeretlen szeletét tárták fel elõttünk. Úgy gondoltuk, hogy ne csak az olvasni szeretõk tudjanak emlékezni a keserves sorsot megélt embertársainkról, barátainkról, hanem azok is emlékezhessenek rájuk és tiszteleghessenek elõttük, akik átutazóként, turistaként vagy vendégként látogatnak el falunkba. Ezért emeljük ezt az emléktáblát a volt tábori épület falán, örök emlékezetre, igaz barátságunk és
tiszteletünk jeléül.“ Az emléktábla leleplezése elõtt beszédet mondott a pozsonyi lengyel nagykövetség katonai attaséja Krisztof Jonica ezredes, aki méltatta azt a segítséget, amit az akkori Magyarország nyújtott a sok lengyel menekültnek, tovább erõsítve a magyar-lengyel barátságot. Csombor Erzsébet beszédében az események történelmi hátterével, a napló dokumentumértékû bemutatásával, részleteivel emlékeztetett a mai nap eseményeire. Lovag Cseke László ünnepi megemlékezésében kiemelte a lengyelmagyar testvéri barátsági szeretetet,
a keresztény értékek tiszteletét mindkét nép esetében, valamint a lengyel és magyar történelem kapcsolódási pontjait: Szent László királyunktól kezdõdõen, Károly Róberten, Nagy Lajoson, Báthory Istvánon és II. Rákóczi Ferencen át egészen a 48-as hõsig, Bem tábornokig. S ezt a sort lehetne folytatni a 2. világháború alatt Ipolyhídvégen befogadott lengyel katonákkal. Az emléktáblát Hocsák Marian polgármester és Dr. Hegedûs András leplezték volna le, de az erõs szél ezt már
elõbb megtette helyettük. Az emléktábla megszentelése után az emlékezés virágait a fentebb bemutatott vendégek, ill. képviselõik helyezték el a hazaiakkal egyetemben, ezzel az ünnepség avatási része befejezõdött. A vendégek átvonultak a mûvelõdési házba, ahol szíves vendéglátás közepette folytatták múltidézõ kötetlen beszélgetésüket. Balogh Gábor
Március 15
8 Kürtös
2012. március
Kistérségi nemzeti ünnep Ipolyvarbón Verõfényes tavaszi napra ébredtünk 2012. március 15-én Ipolyvarbón. Kistérségi nemzeti ünnepségünk napját az égiek ily módon áldhatták meg, hisz a jó idõ kitartott egész nap, könynyebbé téve az ünnepre való ráhangolódást. A 15.30-kor kezdõdõ szentmise, melyet Zolcer Görgy helyi plébános celebrált, alkalmat adott az elmélyülésre, a történelmi események feletti elgondolkodásra, valamint a jóistennel való kapcsolatunk felülvizsgálatára. Az eseményekre való ráhangolódás érdekében a kultúrmûsort megelõzõen a hangosbemondón keresztül indulók és katonadalok szóltak, ennek kíséretében gyülekezhetett a népes közönség a helyi mûvelõdési ház nagytermében. Az ünnepi megemlékezést „Jutalma lesz majd a jövõ“ címmel Ipolyvarbó polgármestere, Zólyomi Károly nyitotta meg, majd a jelenlevõ meghívott vendégek k ö z ü l Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere beszédében méltatta a határon túliak kitartását, akik a mai napig minden nehézség ellenére is felvállalják magyarságukat. A kultúrmûsorban, melyet Chudý Erzsébet pedagógus vezetett, hallhattuk László Péter magyarországi költõ szavalatát, az óvári Szivárvány nõi énekkart, az õrhalmi Gyöngyös
Bokréta Hagyományõrzõ Kör utánpótláscsoportját, a kis óvodásokat és az ipolybalogi Bukréta Hagyományõrzõ Asszonycsoportot. Összeállításukban többek között elhangzott Lõrincz Sarolta Aranka saját verse „Márciusi magyar sirató“ címmel. Az ünnepi mûsor további szereplõi voltak még az Ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskola diákjai és a romhányi Dalárda. Az 184849-es szabads á g h a r c egyes mozzanatainak felelevenítése után az ünn e p s é g résztvevõi égõ fáklyák kíséretében vonultak a hangulatos est homályában a helyi temetõbe, hogy leróják tiszteletüket nemes Erdélyi János honvéd sírjánál, amely szimbolizálja egyben a szabadságharc hõseinek emlékét is. A Kossuth-nóta közös eléneklését követõen vers és énekek hangzottak el, majd a pozsonyi Magyar Nagykövetség nevében Berta Gábor nagykövetségi titkár fejtette ki ünnepi gondolatait, és olvasta fel Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének levelét. A kegyelet koszorúinak elhelyezését követõen a meghívott vendégek és a szereplõk fogadáson vehettek részt a helyi kultúrházban, ahol kisebb baráti körök alakultak ki, és kötetlen eszmecserék folytak múltunkról, jelenünkrõl és jövõnkrõl. K Sz
M A G YA R K Á LV Á R I A Az alábbi, Báthory László pécsi plébános által összeállított keresztutat a március 15-i megemlékezés elõtt tartották a szécsénkei templomban. Urunk, Jézus Krisztus! Amint ma egybeesik keresztútjárásunk nemzeti ünnepünkkel, úgy járta és járja a magyar nép keresztútját ezeréves múltunkban és jelenünkben. De Te, Uram, velünk voltál, és velünk vagy küzdelmeinkben, szenvedéseinkben, eleséseinkben. Töviskoronás, szenvedõ arcodból sugárzik a „lélek készsége“, mely erõt és bátorítást adott és ad nemzetünk keresztútjárásában. Ezt az erõt kérjük szegény, sokat szenvedett és ma is a kibontakozásért vajúdó hazánknak és szomorú szívû magyarjaidnak. Szeretnénk magasba emelni áldott keresztedet és koronás nemzeti zászlónkat, és így könyörögni a szenvedésekben kiérdemelt diadalért. Hazánk feltámadásáért. Fogadd el ezt a keresztutat engesztelésül magyar hazánkért és magyar népünkért. Amen. I. PILÁTUS ÍTÉLETE Ott állsz, Urunk, gyáva bírád elõtt… körülötted ellenségeid, a felbõszített és félrevezetett nép és a lefizetett hamis tanúk… De Te nem védekezel, hanem némán vállalod sorsodat: a szenvedést. Felettünk is
hányszor ítélkeztek igazságtalanul! Hányszor taposott rajtunk keresztül Nyugat és Kelet, hányszor lett földönfutóvá a magyar, hogy „nem lelé honját a hazában“ és a világban. Hányszor hullottak el „legjobbjaink a hosszú harc alatt“, hányszor kezdtünk új hazát építeni… De ahogy Te, Uram, vállaltad sorsod, mi is vállaljuk magyar sorsunkat… vállaljuk múltunkat, vállaljuk és építjük jövõnket. Mert tudjuk, hogy nem hangzatos szólamokat, nagy szavakat vársz tõlünk, hanem ennél nehezebbet, a csendes, igazi hûséget Hozzád és a hazához! II. VÁLLADON és vállunkon a KERESZT Megkezdted, Uram, keresztutadat és behintetted azt szent véreddel… Vércseppjeidbõl nekünk is jutott… Krisztus-vér a magyar ugaron… Ha szenvedtünk, Te is velünk szenvedtél, ha sírtunk, Te is velünk sírtál, bár alig volt néhány „víg esztendõnk“, Te is velünk vigadtál. Te átölelted kereszted, és amikor nekünk is keresztet ácsoltak, minket is magadhoz öleltél, mert minden igazságért és hazáért szenvedõt Te így szerettél. Mi nem akarunk, Uram, Neked keresztet ácsolni! Senkinek nem akarunk keresztet ácsolni! Csak arra kérünk, ha újra és újra felmered a szenvedés keresztje, tarts meg minket ölelõ karjaid-
ban, és „hullajtsd velünk síró könnyedet“, és hullajtsd értünk megváltó vércseppjeidet. III. AZ ELSÕ ELESÉS Uram, elsõ elesésednél a magunk elestére, a magunk bûneire gondolunk. Hányszor éreztük át balsorsunkban a Himnusz igazát: „Hajh, de bûneink miatt gyúlt harag kebledben / S elsújtád villámidat dörgõ fellegekben…“ Egyik nagy nemzeti bûnünkért, a káromkodásokért és trágár beszédekért akarunk most engesztelni, Urunk! Éppen ezen a helyen, ahol az elmúlt évtizedekben durva ajkak és romboló kezek szentségtelenítették meg nevedet és Neked szentelt Kálváriádat. Engesztelünk a tengernyi káromkodásért az utcán, autóbuszon, iskolában, sajtóban, tévében, rádióban és a családban, ahol a gyerekek a szüleiktõl tanulják a káromkodást és az istentelen, durva beszédet. - Vagy gondolunk az összetört útszéli keresztekre, befirkált templomfalakra, robbantásos merényletekre, meggyalázott síremlékekre… Uram, kegyelmeddel, erõddel emelj föl ebbõl a bûnbõl! Szép magyar nyelvünket ne a Te gyalázásodra vagy ártatlan lelkek megfertõzésére használjuk, hanem bocsánatkérésre és a Te dicsõítésedre. (Folytatás a 9. oldalon)
2012. március
Március 15
IV. TALÁLKOZÁS AZ ÉDESANYÁVAL Micsoda fájdalmas találkozás! Csak az anyai szív érezheti át így gyermeke sorsát, mint a Szûzanya. Hazánkban is mennyi öszszeszoruló anyai szív, mennyi anyai könny! A tékozló fiúkat és tékozló lányokat hiába hazaváró édesanyák könnye, a frontról haza nem térõ férjekért és gyermekekért ontott könnyek, a gyermeküket fiatalon eltemetõ édesanyák könnye, a lélekben meghalt csak testben élõ gyermekekért hullatott könynyek…! És az anya után hiába kiáltó gyermekek könnye, a megszületni nem engedett, anyaméhben megölt gyermekek néma sikolya! Tengernyi könny! Anyáké és anyátlan gyermekeké. A síró anyáknak és anyátlanoknak kérjük: Mutasd meg, hogy Anya vagy! Most segíts meg, Mária!
tuk meg a leckét: egységben az erõ! Sokak összefogása hányszor tett csodát! Most is ez a csoda segíthet rajtunk. Második esésednél arra kérünk, hogy a széthúzás nemzetgyengítõ, súlyos esésébõl emelj fel minket!
V. CIRENEI SIMON SEGÍTÉSE Végre találunk valakit a keresztúton, aki segít Jézusnak. - Hazánk történelmi keresztútján is akadtak szép számmal, akiknek nem volt „drágább gyöngy élete, mint a haza becsülete“. Akadtak királyok, hõsök, szentek, írók, költõk, tanárok, hõs papok, orvosok és tudósok, mind-mind a magyar haza Cirenei Simonjai. És névtelen hõsök milliói, kik a hazáért harcoltak-haltak, mert „szolgaföldben nem nyughattak“. Éppen ezért múltunkra alapozzuk a jövõbe vetett reményünket, és a Szózattal imádkozzuk: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért. / S keservben annyi hû kebel szakadt meg a honért. / Az nem lehet, hogy ész, erõ és oly szent akarat / Hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt. / Még jõni kell és jõni fog egy jobb kor, mely után / Buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“
IX. A HARMADIK ESÉS Harmadik esésednél harmadik nagy bûnünkre gondolunk, a nemzetgyilkosságra. Évek óta közepes városnyi magyarral fogy az ország. Statisztikák döbbenetes számai mutatják, hogy évrõl évre hány magyart visz el az alkohol és a kábítószer, az igen magas öngyilkosság és fõleg a „törvényes“ vagy titokban végzett abortuszok igen magas száma. Mert tatár, török után, a két világháború után hamar újraéledt a nemzet és állt a Szózat szava: „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán!“ De „fogyva“ is és „törve“ is…!? Add, ó Uram, hogy ebbõl az elesettségbõl is felkeljen a magyar! Segíts Urunk, hogy lélekszámban, de minõségben is, talpra álljon a haza! Mert „áldjon vagy verjen sors keze“, itt élned, élned, élned kell!!!
VI. VERONIKA KENDÕJE És végre akadt valaki, aki könnyeket töröl, véres verítéket itat kendõjével, könynyítve a szenvedést! Hazánkban is millió a könnyes szem, és néha patakokban folyt a vér… Mert egy Veronika nem gyõzi! És mindig akadtak Veronikák: Árpád-házi Szent Erzsébettõl, Szent Margittól, Kanizsai Dorottyán át a névtelen apácák ezrei, akik árvaházakban, kórházakban hõsi szeretettel töröltek könnyeket, verítéket a magyar arcokról. Vagy hõs anyáink, akik - míg apáink a hazáért harcoltak - vetettek, arattak a család mindennapi kenyeréért. - Magyar édesanyák! Neveljetek a hazának lányaitokból új Veronikákat! Mert szükség volt eddig is, most is és ezután is - még inkább! - leleményes szeretetükre, könnyeket elállító mosolyukra, a bûn vérzivataraiban óvó enyhelyükre! Jutalmuk az, ami Veronikáé volt. Õ a kendõjébe, a mai Veronikák szívükbe rajzolt Krisztus-arc ajándékát kapják és adják tovább az új magyar szívekbe. VII. A MÁSODIK ESÉS A második esésednél, Urunk, második nemzeti bûnünkre - talán a legnagyobbra gondolunk: ez a széthúzás, egymás nem értése, a viszály, a pártoskodás. Ez, mint nemzeti átok, végigkísérte történelmünket Szent Istvántól napjainkig. Hányszor nem tanul-
VIII. SÍRÓ ASSZONYOK „Ne rajtam sírjatok, hanem magatokon és gyermekeiteken“ - mondtad a síró asszonyoknak. Egy nemzetnek mindene, a jövõje az ifjúsága. „Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? / Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?“-kérdezi a költõ. Mi mégis hisszük, hogy eljön az idõ, amikor nem kell az anyáknak gyermekeiken sírni. Hisszük, hogy a jövendõnk feslõ bimbói már itt állnak köztünk! Keresõ fiataljaink rátalálnak az igazság útjára, Reád, Urunk, ha még a keresztúton is.
X. KIFOSZTOTTAN A 21. zsoltárt idézhetjük itt, Urunk: „Szétosztották egymás között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.“ - Hányszor tépték le becsületét szegény hazánknak is, hányszor osztoztak ezen a magyar földön, „melyen annyiszor apáink vére folyt, ez, amelyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt.“ - Trianon! Egyharmadára csökkent területünk és népünk! És a kivándorlások, szökések, menekülések, mikor a magyar „szertenézett s nem lelé honját e hazában.“ És a határainkon kívül élõ magyarok sanyarú és kemény mai sorsa? Ez az igazi Kálváriája most a magyaroknak! Kifosztottan, megalázva, meggyalázva állunk a világban. Köszönjük, Urunk, hogy elviselted ezeket a kínokat, hogy ebben a nagy fájdalmunkban is érezzük: Te itt is velünk vagy, velünk szenvedsz, velünk sírsz. XI. RÁSZEGEZVE Borzalmas kínokat szenvedtél ekkor, Urunk! Mindig jót tevõ karjaidat, örömhír útján járó lábaidat a keresztre szegezik. Már csak felállítani kell, és elkészült az ember mûve Neked… Történelmünk borzalmaira gondolunk itt. Dózsa tüzes trónja, szegények kínzója, szabadság tapodója, Arad 13 bitófája, Kufstein, Auschwitz, Dachau lágerei, Fõ utca, Hortobágy, Recsk, 56 mártírjai, a terror megszámlálhatatlan áldozata mind
Kürtös 9 átélték a borzalmak óráit, az ártatlanul biztos halálba menés kétségbeejtõ éjszakáit. A nap is elsötétedett a Kálvárián, hogy ne lássa a borzalmakat, és a sötétség azóta is a világra borul, hogy „napvilágra ne kerüljenek a sötétség cselekedetei.“ De Te, Uram, hagytad, hogy odaszögezzék kezeid, hogy kitárt karoddal az egész világot magadhoz öleld, szívedhez legközelebb azokat, akik a kínok kínjait veled és érted szenvedték. XII. JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN Ég és föld között függ a Megfeszített! Karját ölelésre tárja. Ajkát a megbocsátás szavaira nyitja: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.“ Lándzsával átdöfött szívét menedékül adja, hogy bajainkban, szenvedéseinkben mindig oda siessünk. Magyar népünk ezért állított utak mentén, falvakban és városokban, mezõkön és erdõkön kereszteket, mert saját szenvedését látja Krisztus keresztjében, mert hiszi és vallja: „És ki segít már, ha Õ sem segít?“ XIII. A FÁJDALMAS ANYA ÖLÉBEN Öledbõl indult el élete, és öledbe tér meg holtában Krisztusod. Öröm és fájdalom az édesanya sorsa, öröm és fájdalom a nemzet sorsa. Könnyed, mely „úgy siratja szent Fiát“, megszentel minden könnyet, melyet egy évezred alatt sírtak el hazánk szomorú sorsa felett. És ezek a könnyek nemcsak „árvák könnyei“ voltak, nemcsak gyermekeiért síró anyai könnyek, de nehéz, férfiszemekbõl is kicsorduló könnyek. És voltak néha az öröm könnyei is, a remény sóhajai is, a feltámadásban bízó fátyolos könnyek is. Fájdalmas Anyánk, a Te karjaidból indult el Jézusunk a sír sötétjébe, de három nap múlva a Feltámadás dicsõségébe is. Fogadd öledbe, öleld karjaidba szegény, szenvedõ magyar népedet is, hogy reménye legyen a boldog újjászületésre is. XIV. A SÍRBAN Minden sír olyan, mint egy hatalmas torok: elnyel és elemészt. - Uram, Te azért jöttél, hogy ne a sír legyen a végállomás. Halottainknak mi is drága síremlékeket állítunk, de ráírjuk: „Csak a teste“. És feltámadást várunk. Mert nagyböjtjeinkre, nagypéntekjeinkre mindig feltámadást várunk. Minden névtelen sírdomb vagy tömegsír mellett is feltámadást várunk! Mohács emlékhely, Don-kanyari névtelen tömegsírok, a 301-es parcella mellett állva is ezt kiáltjuk: feltámadást várunk! Minden reménytelenségben, sötét éjszakában is ezt kiáltom: hiszek a feltámadásban, és hiszek magyar hazám feltámadásában is! BEFEJEZÉS „Rendhagyó“ keresztutunknak a végére értünk. Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének tükrében magyar hazánk kálváriáját végigjártuk. A Te sorsod a mi sorsunk is, Urunk! De hisszük, hogy nemcsak a szenvedésben, de a feltámadásban is! Ezért imádságként szálljon feléd nemzeti imádságunk: a Himnusz.
Oktatás
10 Kürtös
2012. március
Beiratkozási körkép Ipolynyék
Ipolybalog
A helyi alapiskolában február 2-án, csütörtök délután tartották a leendõ elsõsök ünnepélyes beíratását. Rövid kultúrmûsorral az iskola elsõ osztályosai kedveskedtek, majd Jusztin Imre igazgató üdvözölte a megjelenteket. Pár mondatban bemutatta az iskola életét, ecsetelte diákjainak sikereit, aztán rövid ismerkedés következett az iskolával és annak szaktantermeivel. Apró meglepetéssel a szülõi szövetség kedveskedett a leendõ elsõsöknek. A következõ tanévet az ipolynyéki alapiskola elsõ osztályában 10 tanuló kezdi meg. 5 tanuló Ipolynyékrõl és 5 tanuló lesz a környezõ falvakból (Kelenye, Inám, Terbegec, Kõkeszi, Gyürki) -ntAz iskola neve
Az Ipolyi Arnold Alapiskolában 2012. február 8-án került sor az elsõsök ünnepélyes beiratkozására. Elõször az iskola igazgatója, Molnár Barnabás köszöntötte a gyerekeket, majd a hagyományokhoz híven a negyedik osztályosok kultúrmûsorral és kis ajándékokkal várták õket. Ezután a jövendõ kis diákok az iskola gyógypedagógusával egy rövid iskolaérettségi tesztelésen vettek részt, utána pedig leendõ tanító nénijükkel végigjárták az iskola termeit. A következõ tanévre 14 gyermeket írattak be szüleik a helyi alapiskolába, ami az elõzõ évhez viszonyítva enyhe növekedést mutat.
Helységnév
-ná2009/10
2010/11 2011/12
2012/13
Alapiskola és Óvoda - Základná škola a MŠ Lukanénye - Nenince 6 Alapiskola és Óvoda - Základná škola a MŠ Csáb - Èebovce 2 Ipolyi Arnold Alapiskola Ipolybalog - Balog nad Ip¾om 11 Balassi Bálint MTNY Alapiskola Ipolynyék - Vinica 7 Mikszáth Kálmán MTNY Alapiskola és Óvoda Ipolyvarbó - Vrbovka 1 MTNY Alapiskola 1.-4. évf. Inám - Dolinka 5 Sz. Rita MTNY Egyházi Alapiskola 1.-4. évf. Ipolyhídvég-Ipe¾ské Predmostie 2 MTNY Alapiskola 1.-4. évf. - megszûnt Kelenye - Kleòany 2 Szt. Erzsébet MTNY Egyházi AI 1.-4. évf. Óvár - Olováry 2
5 2 19 9 2 2
3 1 13 11 0 4
4 1 14 10 0 0
5 0 3
2 0 1
1 0 0
Nagykürtösi járás összesen
47
38
35 30 Forrás: www.szmpsz.sk
A rendszeres munka meghozta eredményét
Az ipolybalogi alapiskolában eddig is voltak hagyományai az asztalitenisznek. Szakköri foglalkozás keretében, ill. az iskola folyosóján felállított pingpongasztalokon kicsik és nagyok próbálgatják a sportágat. S vannak olyan elszánt diákok is, akik a helyi pingpongcsapat edzéseit is látogatják, sõt ketten közülük tagjai a település második csapatának, akikkel bajnokságban is szerepelnek. A szakkörösök legjobbjai közül került ki az a négytagú csapat, amely az alapiskolák
járási bajnokságában vett részt február 14-én Nagykürtösön. S itt a résztvevõ nyolc csapat közül az elsõ helyen végeztek. Ezáltal õk képviselhették a Nagykürtösi járást a kerületi fordulóban, amelynek 2012. március 1-jén Kalinovo település adott otthont. A 12 résztvevõ közül az ipolybalogi csapat egészen a döntõig eljutott, ám ott Korpona csapata bizonyult jobbnak, így az ipolybalogiak a 2. helyezést szerezték meg a színvonalas versenyen. A legjobb négy közé jutott csapatok - Ipolybalog kivételével - mind városi iskolákból jöttek (Losonc, Zólyom, Korpona), s köztük volt a tavaly országos bajnokságot nyert csapat is.
Éppen õket, a losonciakat verték meg az ipolybalogiak az elõdöntõben. S végezetül álljon itt a csapattagok neve, akik nagy odaadással, lelkesedéssel, kitartással és akarattal érték el e szép sikert: Németh Márton, Súth Ákos, Tóth Benjámin és Rusòák Gergely. Elismerés illeti õket, valamint edzõjüket,
Németh Zoltánt is, aki hétrõl hétre foglalkozik a pingpongozni szeretõ diákokkal. -ná-
Kultúra
2012. március
Kürtös 11
Járási szavalóverseny A Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny járási fordulóját március 13-án a csábi alapiskolában rendezte meg a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A versenyt megtisztelte jelenlétével Mgr. Mária Sranèíková, az iskola igazgató asszonya és Martin László polgármester úr is. A megnyitót ünnepélyessé tette a helyi SZEVÁM együttes, akik az alkalomhoz illõen megzenésített verseket adtak elõ. A versenybe öt alapiskola (Csáb, Ipolybalog, Ipolynyék, Ipolyvarbó, Lukanénye) nevezett be 34 versenyzõvel. A zsûrit az elõzõ évekhez hasonlóan most is a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár biztosította, melyet ezúton is köszönünk. Tagjai: vers - Balláné Simon Mária, Csábi István, Horváth Anita; próza - Bacsó Józsefné, Hoffman Erzsébet, Dr. Balázs Jánosné.
A díjazott versenyzõk: Vers:
Próza:
I. kategória: 1. Hlavács Réka 2. Káplán Veronika 3. Kalcso Konrád
Ipolybalog Lukanénye Ipolynyék
1. Rusòák Sára 2. Zolcer Viktória 3. Böjtös Réka
Ipolybalog Ipolybalog Ipolynyék
Ipolybalog Ipolybalog Ipolybalog
1. Oroszlány Natália Ipolybalog 2. Pásztor Angelika Réka Ipolybalog 3. Szilvási Bianka Ipolynyék
Ipolynyék Ipolynyék Csáb
1. Tóth Benjámin 2. Nagy Richárd 3. György Szilvia
II. kategória: 1. Hero Monika 2. Csáky Máté 3. Ivanics Nikolett III. kategória: 1. Oroszlány Enikõ 2. Belá Ramóna 3. Híves Boglárka
Ipolybalog Ipolynyék Csáb
A versenykiírás alapján kategóriánként az elsõ helyezettek jutottak tovább az országos elõdöntõbe, melyet a losonci B. S. Timrava Színházban rendeznek meg 2012. március 27-én. Török Máté, a lukanényei alapiskola tanulója az elõdöntõben kapcsolódik be a versenybe, mivel tavaly az országos döntõ 2. helyezettje volt. A házigazdáknak, a versenyzõknek és felkészítõ pedagógusoknak köszönjük a munkát, amit ebbe a versenybe fektettek, és gratulálunk a továbbjutóknak. szerk.
Hitélet
12 Kürtös
S Z E N T J Ó Z S E F, AZ IGAZ EMBER
Rocco Buttiglione olasz miniszter az egyik római fórumon kifejezte gondolatát, miszerint a jövõben, Európában olyan emberekre van szükség, akiknek erõs a hitük, és családközpontúság az elvük. Ez a megnyilvánulása sorsdöntõvé vált számára: nem választották meg az európai bizottságba. Egy olyan világban élünk, amelyben az emberek rossz szemmel nézik azt, akinek nagy a hite, aki vallásos. De ma is vannak hitvallóink, akik nemcsak szóval, hanem tettekkel, magatartással, embertársaikhoz való viszonyukkal vallják meg hitüket. Egy ilyen nagy hitvalló Szent József, akit azért választott ki Isten, hogy Szûz Mária jegyese, a Szent Család õrzõje legyen. József azt a családiasságot, tiszteletet és õszinte megbecsülést, amelyet földi életében családjának nyújtott a mennyben beteljesítette és tökéletesítette. Földi életünkben bizonyos törvényeket tartunk be. A törvény az egész társadalmat alakítja. Mózes által Istentõl isteni törvényeket is kaptunk. Ha eszerint élünk, életünk védelemmel lesz átövezve. Ne legyünk képmutatók, legyen távol tõlünk minden rossz szokás. Szent József már a földön is szentül élt, igaz ember volt, elõttünk járt. Szentsége és igaz volta a törvény iránti tiszteletében és családja iránti hûségében állt. Példája világít az emberek elõtt, jótettei Isten iránti bizalmát bizonyítják. Természetfeletti igazságokra oktat bennünket. Csak öntudatos hitre van szükségünk, amellyel megismerhetjük az Isten szeretetébõl fakadó parancsokat. Ezeknek a törvényeknek és parancsoknak az egyház a letéteményese. Minden kereszténynek hálával és tisztelettel kell adóznia az egyháznak, mert ha azt kritizáljuk, magunkról beszélünk. Nem rendíthet meg bennünket a más eszme, nézet, vélemény. Nekünk bátran kell hirdetnünk az emberi személy méltóságát és szabadságát, minden ember élethez való jogát, a családot és annak egységét és szilárdságát, a gyermekek vállalását és felnevelését, mely az élet kultúráját építjük. Szent József, az igaz férfi bölcsen alakította életét, és nem hanyagolta el a legszükségesebbet. Rajtunk múlik, vállaljuk-e ünnepelt szentünk példájának követését. Parák József
2012. március
A keresztútjárás A nagyböjti idõszak egyik legkiemelkedõbb népi ájtatossága a keresztútjárás. A keresztút eredetileg az a kb. fél kilométeres útszakasz Jeruzsálemben, amelyet Jézus végigjárt a kereszttel a Golgotáig. Azokból a körmenetekbõl származik, amelyek során a XIV. századtól kezdve a ferencesek vezetésével Jeruzsálemben a szent helyeket meglátogatták. Mivel sokan nem juthattak el Jeruzsálembe, az ottani keresztútra emlékezve sokfelé keresztutakat építettek (Kálvária „hegyek“ jöttek létre), s a nép itt járta végig a 14 stációt Jézus szenvedésére emlékezve. Nyugaton a megfelelõ helyeken - legtöbbször a dombos vidékeken - másolatokat készítettek. Elõször csak a kiindulópont és a végpont (pl. Kálvária hegy) volt megjelölve. Nem sokkal késõbb imaállomásokat, ún. stációkat tettek a szakaszokra - sok esetben kihangsúlyozva Krisztus eleséseit. Európában elsõként a mai Olaszország területén imádkozták a stációkat. Szabadtéren pedig a németek állítottak fel elõször keresztutat a XV. században - hét állomással.
A mai 14 stáció 1600 körül szilárdult meg, és ez visszahatott a jeruzsálemi gyakorlatra is. Az állomások számát, a keresztút felállításának helyét, körülményeit és az ájtatosság módját XII. Kelemen pápa szabályozta és egyesítette 1731-ben kiadott rendeletében. 1700 körül kezdtek templombelsõkben is keresztutakat felállítani: a falakon 14 stációt jelöltek meg (ma szokássá válik, hogy egy 15. stációt is hozzátesznek, a feltámadásét) - az elõírás szerint fakereszt, alatta a stáció tartalma legtöbbször képi vagy plasztikus módon ábrázolva. Lényegében innen, ebbõl a korból származik a közös keresztútjárás ájtatossága, amelyen csak az elõimádkozó pap megy végig, mialatt a résztvevõk saját helyükön az egyes stációk felé fordulnak, vagy legalább az új stációknál felállnak és letérdelnek. A keresztúti ájtatosság egy elmélkedõ imádság, amelyben a hívõk - egyedül vagy közösségben - fölidézik Jézus keresztútjának történéseit. Imádkozható kötött szöveggel, de saját szavakkal is. Sajátos napja a péntek, különösen nagyböjtben, de más napokon is végezhetõ. Ajánlott lelkiismeretvizsgálattal és bûnbánattal felkészülni rá - írja Papp Tamás Keresztutak c. gyûjteményében. Ma minden katolikus templomban van keresztút, a keresztények képtõl képhez haladva lélekben a jeruzsálemi keresztutat járják végig. Elcsendesednek, életükre tekintenek, és együtt éreznek a szenvedõ Jézussal, valamint mindazokkal, akik Vele együtt szenvednek - így merítenek erõt keresztjeik hordozásához. Balga Zoltán, ipolysági káplán
2012. március * 115 éve, 1897. március 23-án született Hamvas Béla, magyar író, filozófus és könyvtáros, Hamvas József evangélikus lelkész, tanár és író fia. (†1968) * 30 éve, 1982. március 20-án halt meg Jékely Zoltán író, költõ, mûfordító. 2000-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta. (*1913) * 125 éve, 1887. március 21-én született Kassák Lajos író, költõ, mûfordító, képzõmûvész. (†1967) * 540 éve, 1472. március 27-én halt meg Janus Pannonius (Csezmiczei János) pécsi püspök, az elsõ név szerint ismert magyar költõ és humanista, aki Mátyás király korában élt, latin nyelven írt. (*1434) * 375 éve, 1637. március 19-én halt meg Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezetõ alakja, író. (*1570) * 120 éve, 1892. március 29-én született Mindszenty József, eredeti nevén Pehm József, Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímása, bíboros. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek utóda. (†1975) * 195 éve, 1817. március 2-án született Arany János író, költõ, mûfordító, a Toldi szerzõje. (†1882) * 45 éve, 1967. március 6-án halt meg Kodály Zoltán zeneszerzõ, zenetudós, népzenekutató, zenepedagógus. (*1882) * 35 éve, 1977. március 23-án halt meg Szalatnai Rezsõ szlovákiai magyar tanár, kritikus, irodalomtörténész. 1938 után lapszerkesztõkét és publicistaként a szlovák államban élõ magyarság egyik szellemi vezére volt. (*1904) * 55 éve, halt meg gróf E s t e r h á z y János, Csehszlovákia legjelentõsebb magyar mártír politikusa, aki 1942-ben nem szavazta meg a szlovákiai zsidók deportálásáról szóló törvényt. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben halt meg. (*1901) * 180 éve, 1832. március 19-én született Vámbéry Ármin (eredeti neve: Wamberger Hermann) orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. (†1913) * 180 éve, 1832. március 22-én született Szarvas Gábor nyelvész, a magyar nyelvmûvelés megteremtõje. (†1895) * 245 éve, 1767. március 15 született és 170 éve ugyanezen a napon halt meg Kassai József nyelvész, szótáríró, római katolikus pap, a magyar nyelv etimológiai kutatásának úttörõ alakja, a Magyar Tudós Társaság levelezõ tagja. (†1842)
Évfordulónaptár
Kürtös 13
Janus Pannonius (Csezmiczei János) 1434. augusztus 29-én született, valószínûleg a Dráva menti Csezmice községben. A Janus Pannonius a kor szokásának megfelelõen felvett antikizáló humanista név. Atyját korán elvesztette, tizenhárom éves koráig özvegy édesanyja, Borbála nevelte és taníttatta, akinek négy gyermeke volt. Így boldogan bízta a korán tehetségesnek bizonyuló János költséges külföldi taníttatását nagybátyjára, Vitéz Jánosra. 1447-ben Ferrarába került, ahol megmutatkozott költõi tehetsége. 1454-ben Padovában jogi tanulmányokba kezdett. A kánonjogot négy év alatt, meglepõ gyorsasággal végezte el. Tanulmányai befejeztével itáliai útra indult. Amikor Hunyadi Mátyás a magyar trónra került, Janust hazahívták rokonai, egyenesen az udvarba; a királyné kancellárja, majd királyi kancellár - azaz az udvari hivatalok vezetõje lett; rokona, Vitéz János bíboros, prímás esztergomi érsek pedig nemcsak az egyház hazai vezetõjévé, hanem a király legfõbb tanácsosává - Mátyás után az ország második emberévé és a politika jelentõs irányítójává vált. Vitéz kinevezése után Janus Pannonius pécsi püspök lett. Élete nagy részét betöltötte a politika, de nem hagyta abba költõi munkásságát sem. Leginkább az epigramma és az elégia mûfajában alkotott. Kétségeit, bánatait - így az édesanyja elvesztése miatti gyászt, vágyódását a napfényes Itáliába meghitt hangú költeményekben fejezte ki. Közben százszámra írt csipkelõdõ epigrammákat is. 1466-ban súlyos betegség, tüdõbaj támadta meg. Az 1467. évi Mátyás-ellenes összeesküvéstõl mind Vitéz János, mind õ távol tartották magukat, mikor azonban Mátyás a fõnemességet megadóztatta, Janus többedmagával a király ellen fordult: az 1471-es nagy fõúri zendülésnek Vitéz Jánossal együtt õ volt a szervezõje, ezt azonban a király ügyesen leverte. Janus ekkor Pécsre húzódott, majd Velence felé vette útját. Beteg teste azonban nem bírta, s 1472. március 27-én Medveváron elhunyt. Janus Pannonius, humanista kortársaihoz hasonlóan, latin nyelven írt. Ránk maradt költészete teljes egészében latin nyelvû. Ám a régi magyar irodalom jeles alakjává teszi õt, hogy vele jelent meg a magyarországi kultúrában az öntudatos, mûvelt, eredeti költõegyéniség típusa. Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán. Apja kevés földdel és kis házzal bíró földmûves volt. A család tíz gyereke közül csupán kettõ maradt életben (János és Sára). Érzékeny, félénk, visszahúzódó gyermek volt. Iskoláit Nagyszalontán, majd Debrecenben végezte. Ezután Kisújszálláson egy évig segédtanító volt. Tanulmányait 1835 tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett, viszont rengeteget olvasott. 1836 februárjában színésznek állt. Ezalatt anyja meghalt, apja pedig megvakult. Ezek hatására a bûntudattól vezérelve felhagyott a színészettel. 1840 tavaszán másodjegyzõ lett. Ez biztosította a családalapítás lehetõségét, 1840-ben feleségül vette Ercsey Juliannát. Két gyermekük született: Juliska és László. 1845-ben hozzáfogott Az elveszett alkotmány címû vígeposz megírásához. Ezzel megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját. Igazi sikert, elismerést és Petõfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Ebben az idõben sok epikus mûvet írt: Rózsa és Ibolya, Murány ostroma, valamint ekkor írta a Toldi estéje nagy részét is. Az 1848-as forradalom idején rövid ideig nemzetõr volt, majd belügyminisztériumi fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. A szabadságharc bukása után bujdosnia kellett. Elveszítette állását, Világos pedig még az anyagi összeomlást is jelentette. Fél évig a Tisza családnál nevelõsködött. 1851 õszén tanár lett a nagykõrösi fõgimnáziumban. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe (Csaba-trilógia elsõ része: Buda halála). Az MTA titkára, majd fõtitkára lesz. 1863-ban meghalt Juliska, emiatt sokáig nem írt. 1876-ban lemondott a fõtitkárságról, az 1877-es nyarat a Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta a Gyulai Páltól kapott ún. „kapcsos könyvbe“ az Õszikék verseit. 1879-ben befejezte a Toldi szerelmét. 1882. október 22-én halt meg. Szerk.
14 Kürtös
CSÓKOS HUSZÁROK „Gyöngy élet a huszár élet, csupa öröm, csupa fény, a huszár a lányok álma, táncos, csókos, víg legény, a korzón minden szem rája néz, az ajka oly édes, mint a méz, ölelni, csókolni sohasem rest, ha lányt lát, dalolni kezd.“ Mint már oly sok éve, ebben a farsangban sem hagyta a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezetének Mics Károly színjátszó csoportja színi elõadás nélkül a hûséges nagyérdemût. Számunkra ez már presztízs kérdése milyen új darabot tanulunk, mivel tudjuk szórakoztatni a közönséget. Már november végén összeült csapatunk, s a szereposztás után megkaptuk a szövegkönyvet, megkezdõdtek a próbák. Ezzel párhuzamosan Zsigmond Albert a zenei alapokkal foglalkozott - ugyanis szöveg volt, de se kotta, se felvétel, amibõl ki lehetett volna indulni - tehát zeneszerzõ nélkül moccanni sem lehetett volna. Már a mûfaj /zenés vígjáték/ és a cím is Csókos huszárok - sejtette, hogy igencsak jó szórakozást nyújt majd az elõadás. Alföldi Géza, a vígjáték írója ezzel a szerzeménnyel vált országos hírûvé 1933-ban. A cselekmény a trianoni békekötés után játszódik egy hadgyakorlat alkalmával. A falu bírájának házában, ill. kertjében folynak az események, no meg persze a nem kevés bor melletti mulatozás is. Lévén szó vígjátékról /majdnem operettrõl/ még a hadgyakorlatot sem kell olyannyira komolyan venni. Természetesen a szerelmi szálak és a szelíd humor is hozzájárul a közönség szórakoztatásához. A 2012. február 18-19-én bemutatott elõadást Balik Judit rendezte, a díszlet Zsigmond Gábornak köszönhetõ, súgónk Balik Margit volt. Az 500 nézõ vastapsa bizonyította mindkét nap, hogy érdemes volt készülni, izgulni, szórakoztatni. Az újságolvasók számára pedig betûk helyett beszéljenek a képek, amelyek megtekinthetõk a: www.facebook.com/ipolynyek oldalon -pp-
Kultúra - Sport
2012. március
Még farsangkor történt A farsang a fasching bajor - osztrák szóból származik, ami eredetileg csak a böjt elõtti napokat jelölte. Magyar elnevezésként a 15. században tûnt fel. A farsangi napok nemcsak az evés-ivásról, mulatozásról szóltak, egyben gonoszûzõ, termésvarázsló, idõjósló és bizonyos munkákat tiltó napok is voltak. Így, télutón tehát még a szórakozás minden fajtája engedélyezett volt, ami az embereket összehozta. Ilyen nemes szórakozásként tartjuk nyilván a sakk- és kártyajátékot is. Ennek is hódoltak farsang idején Ipolybalogon, két hagyományos torna megrendezésével. A Máriás kártyaverseny hazai bajnokságába hol kevesebb, hol több kártyát szeretõ ember nevez be. Az idén csak kilencen szánták rá magukat a mintegy hat órán át tartó, nyolc fordulóból álló versenyre, ahol minden játékos egyszer találkozott mindenkivel, tehát a kialakult sorrend igazságosnak is mondható. Természetesen itt is sokat számít a szerencsés lapjárás, meg a kockázat vállalása kinekkinek szája íze szerint. A verseny végén a tárgyi jutalmakat, az okleveleket, az arany-, ezüst- és bronzérméket hárman vehették át. Az elsõ helyezett a tavaly is dobogón végzett Racskó Gyula lett 34 ponttal, második ifj.Valent Gábor 27 ponttal, harmadik Gyurász Péter (1959) szintén 27 ponttal. A gyõztes átvehette az elsõ alkalommal adományozott és kiírt polgármesteri vándorserleget, amelyet maga a polgármester, Cseri Lajos adott át. Minden helyezett tárgyi jutalmat, oklevelet, arany-, ezüst- és bronzérmet kapott. Reméljük jövõre a nézõk közül is majd többen kedvet kapnak a versenyben való részvételre. A sakkjáték az õsi szórakozások közé tartozik. Van, aki ezt a játékot mûvészetnek, van, aki sportnak tartja, mások csak szórakozásnak. Szerintem mind a három jellemzés találó rá. Talán annyit hozzátennék, hogy mivel elsajátítása és sikeres gyakorlása idõigényes, ezért ezt a fajta „szórakozást“ kevesebben ûzik, vagy szánják rá magukat komolyabb megmérettetésre. Így volt ez most is. A tornára, úgy mint tavaly, tíz versenyzõ nevezett be, és küzdött kilenc fordulón át a polgármester vándorserlegéért. Erre a vándorserlegre elsõ ízben kerül fel a gyõztes neve, mert a régi vándorserleg már tavaly „elkelt“. Végül a tavalyi tornagyõztes, az elõzõ vándorserleg boldog tulajdonosa lett a torna idei gyõztese. Gyurász Péter (1987) veretlenül, 9 pontot szerezve vehette át a polgármestertõl a vándorserleget. A második helyen Zolnay Gábor végzett 6 ponttal, harmadik helyen, megismételve tavalyi helyezését, Gyurász Péter (1959) végzett. A helyezettek tárgyi jutalmakat és arany-, ezüst-, bronzérmeket vehettek át. Mindkét verseny fõ szervezõje és résztvevõje Skerlec József volt, a bírói teendõket Balogh Gábor látta el. Mindkét verseny nagyon sportszerû szellemben zajlott le. BG
2012. március
Szabadidõ
K ERTÉSZETI TEENDÕK MÁRCIUSBAN A márciusi szeszélyes idõjárás az a hónap, amikor a növények levelet bontanak, a tavaszi évelõk virágozni kezdenek. A hideg tél után itt az ideje komolyabb munkálatokat végezni a kertben!
Cserjék és fák - A hónap közepéig ajánlott a gyümölcsfáknak megadni az elsõ permetezést, amikor a nappali hõmérséklet már 4 C fok fölött van. - Március vége és április eleje jó idõ átültetni a bokrokat és fákat, amint éjszaka már nincsenek fagyok, de mielõtt az ágak bimbózni kezdenének. - A fákat és bokrokat érdemes ilyenkor mûtrágyázni. Az örökzöldeknek, fenyõknek, tûlevelûeknek, rododendronoknak, azáleáknak alkalmazzunk savas típusú mûtrágyát. A lombhullató fáknál és cserjéknél alkalmazzunk egy általános kerti mûtrágyát. - Március végén a rügyek megjelenése elõtt metsszük meg a gyümölcsfák ágait.
Évelõk, egynyáriak és hagymás növények - Távolítsuk el az összes elhalt virágot és növényt a talajból. Lazítsuk fel a virágágyásokat, hogy könnyebb legyen az ültetés, de vigyázzunk, ne sértsük meg a növekedésnek induló növényeket. - Takarítsuk el a talajtakarót a virágágyásokról, hogy az új növények növekedni tudjanak. A talajtakaró célja az volt, hogy megvédje a növényeket a hidegtõl, ez azonban a mínuszok elmúltával, tavasszal megszûnik. - A márciusi hónap ideális rózsák és egyéb bokrok metszésére. A bokrokat mûtrágyázzuk kerti általános mûtrágyával. - A lakásban elültetett cserepes növényeket a fagyok megszûnte után át lehet ültetni. - Ha van üvegházad, itt az ideje a „kitelelt“ évelõket kiültetni, ilyen például a krizantém, muskátli, csalánfélék és egyéb évelõk. - A hagymás, gumós növényeket ilyenkor érdemes elültetni (liliomok, nárciszok, tulipánok, dáliák, kardvirágok). Ezeket a virágokat egészen június közepéig lehet újra és újra ültetni, biztosítva a folyamatos virágzást. - Ültesd el a kankalinokat és árvácskákat
Gyümölcsök és zöldségek - Készítsük elõ a talajt az ágyásokban. Lazítsuk fel a talajt és trágyázzuk. A komposzt vagy tõzeg moha jó adalékanyag a talajnak. - A borsót már márciusban ültetni lehet, valamint egyes évelõ zöldségeket, mint a torma, articsóka, spárga és rebarbara. - A hónap közepétõl, amikor melegebb az idõ, el lehet ültetni az összes többi zöldséget is: padlizsán, karfiol, zeller, póréhagyma, hagyma, burgonya, retek. - A hónap vége felé ajánlott elültetni a spenótot, mángoldot és káposztát. - Március az ideális hónap a szõlõ, szamóca, áfonya, ribizli, málna ültetéséhez. - Ideje elszórni a paradicsom, saláta és egyéb zöldségek magvait, hogy idejük legyen palántákká fejlõdni.
Kürtös 15
A színek gyógyító hatása testre és lélekre A színeknek gyógyító hatásuk is van a lélekre, ezt színterápiának nevezzük, aminek sokféle módja ismeretes, polarizált fény segítségével történik. A legegyszerûbb színterápiás módszer, ha öltözékünk, tárgyaink kiválasztásakor figyelünk belsõ hangunkra, mely súg, hogy milyen színre vágyunk. Aki elõszeretettel visel fehér ruhát, annak fontos a tisztaság, ápoltság, sok idõt szán magára, és ezt másoktól is elvárja. Ez a szín nemcsak tiszta, hanem tisztító hatású is, ezért allergiás idõszakban részesítjük elõnybe. A fekete divatos szín manapság, de üzenete is van számunkra, pl.: ha egy kamasz állandóan csak fekete ruhában jár ez a másképp gondolás, útkeresés, lázadás üzenete lehet, de azt is jelentheti, hogy a kamaszt túl sok inger éri, és pihenésre, nyugalomra vágyik. Az idõs embereknek, akiknek öltözéke már csak a fekete, gyászt, élettõl való búcsúzást jelent. Ha gyomorproblémáink vannak, vagy depressziósak vagyunk, jót tesz a sárga szín, nyíltságot, optimizmust, reménységet jelent, segít a negatív gondolatainkat kiküszöbölni. A narancssárga megszünteti a fáradságérzést, emeli az energiaszintet, és növeli az étvágyat. A zöld után ezt a színt használjuk leggyakrabban a lakberendezésben. Benne van a lemenõ nap felemelõ ragyogása, az õszi levelek zizegése, a pasztell barackszín változatában pedig a tavasz ébredése. A rózsaszín még az izmokat is ellazítja, elvonási tünetekben szenvedõknél jól alkalmazható. A piros szín emeli a vérnyomást, erõtlenség, depresszió, fáradtság ellen jó. Ez az élni vágyás színe. Viselõje szeretné, ha észrevennék õt, bár nem igazán biztos magában. Az idegrendszert nyugtató és harmonizáló szín a lila. Segít a mindennapi gondjainkat picit feledtetni. A kék oldja félelmeinket, békét, nyugalmat teremt. Gyulladásos betegségekre jó hatással van a zöld színünk, ami egyben erõsíti az idegeket, és relaxációs hatása van. Itt a várva várt tavasz, egy-egy színes ruhadarab csodákra képes, vagy akár lakásunkban egy-egy színesre festett fal eltünteti a téli depressziónkat! Folyt.köv.
A világháló nyomán
Molnár Judit
Köszöntõ - Felhívás
16 Kürtös
BOLDOG
!!! VERSENY !!!
SZÜLETÉSNAPOT!
A Kürtösi Ipolymenti Partnerség legszebb fényképfelvétele
Nem az a fontos, hogy meddig élünk, Hogy meddig lobog vérünk, Hogy csókot meddig kérünk és adunk, Hanem az, hogy volt egy napunk, Amiért érdemes volt élni.
Küldje el fényképfelvételét a kategóriába való besorolással és leírással JPG formátumban és legalább 1,5 MB méretben.
Szívbõl köszöntik
Súth Ákost aki március 27-én ünnepli 40. születésnapját lpolybaIogon. Szeretõ édesanyja, testvére és családja. 40 év csak harmadannyi, mint ahányat élni kell, Rád vár még sok szép élmény, amit neked látnod kell.
H I R D E T É S
2012. március
Úgy érzi, elveszik a munkában? Mi segítünk, hogy otthona, lakása, udvara tisztább és rendezett legyen. Szolgáltatásaink: - ablakmosás - kárpittisztítás - szõnyegtisztítás - porszívózás - felmosás - mosás - vasalás - bevásárlás - fûnyírás - sövényvágás - rendezvények elõtti és utáni takarítás - lépcsõházak takarítása - irodák, üzlethelyiségek takarítása
Kategóriák: 1. A természet körülöttünk 2. Az emberek nálunk, 3. Hagyományaink 4. Jövõnk 5. „Leg“-jeink A fényképfelvételek beküldési határideje: 2012. március 31. Kiértékelése: 2012. május. A legszebb fényképfelvételek továbbjutnak az összszlovákiai versenyre. Közelebbi tájékoztatások a www.maspkp.sk honlapon és a Facebookon találnak. Tel: 047/38 10 440, email:
[email protected]
Köszönet Az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak az eddigi Ipoly-hidak megépüléséhez. Hálásak vagyunk nemcsak a politikai élet, az önkormányzatok és a hivatalok képviselõinek, a szakembereknek, a társadalmi szervezeteknek, hanem azoknak a mindennapi embereknek is, akik hittek abban, hogy elszántsággal, összefogással, kitartással és nem utolsó sorban sok-sok szorgalmas munkával megvalósulhat egy sokéves álom. Köszönjük mindazoknak, akik részt vettek a Katalin híd átadási ünnepségén! Köszönet azoknak is, akik gyertyával, virággal vagy egy imával emlékeztek meg a híd névadójáról, Molnár Katalinról, de ugyanúgy hálásak vagyunk azoknak is, akik csak lélekben lehettek velünk!
Érdeklődni lehet a: 0907 66 80 28-as telefonszámon!
Lõrincz Mária Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás
PÁLYÁZAT Felhívjuk a Csemadok alapszervezeteinek figyelmét, hogy megjelent a Bethlen Gábor Alap és a Csemadok 2012. évi oktatási és közmûvelõdési pályázata. A szlovákiai magyarság szülõföldjén való boldogulásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének elõmozdítása, magyar nemzeti azonosságtudatának megerõsítése az oktatás és a kultúra támogatása jegyében. Beadási határidõ: 2012. április 10.!!! A pályázati adatlap, a költségterv és a szakmai projektterv a www.csemadok.sk honlapról tölthetõ le.
E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 12.- korona, 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
