KÜRTÖS. A nemzeti összetartozás napja

s Q t r W k X. évfolyam 6. szám

KÜRTÖS Közéleti havilap

2 0 1 2 . június

Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft

A nemzeti összetartozás napja „Volt egyszer egy ország, ahol élt a magyar, A Kárpátok védték, ha jött a zivatar. Az idõk folyamán ráéheztek mások, Széjjeldarabolták Nagy-Magyarországot. Ki akarta? Ma élõk, tehetünk mi róla? Felelõs mindezért a vén Európa! Széttépték országunk és sok millió szívet, Kisebbség nemzetünk öt országban így lett. Ki kérdez meg minket, jó nektek így élni? Kinek van jogában szíveinket tépni? Trianont sínyli hat ország magyarja, Köztük sem sok akad, aki így akarja.“ Szentmihályi Szabó Péter Adósunk Európa címû mûvének soraival köszöntötte Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere az emlékezõ gyülekezetet a trianoni megemlékezés alkalmával a Palóc ligeti országzászló elõtt. Az alábbiakban emlékbeszédének folytatását adjuk közre. „Száraz Miklós György írja: „Mostanság divattá lett kinyilatkoztatni az alábbiakat: Nekünk már közömbös, minket már hidegen hagy. Hiszen ez a régmúlt, ez már történelem. Igaz, Trianon valóban történelem, még ha szomorú is. Csakhogy a történelmünk is mi vagyunk. És ostoba az, aki nem tanul a történelembõl, aki nem tanul legalább a saját kárán. Aki a 'piacon' a mindig saját hasznukra tévedõ, nagyhangú, arcátlan 'kofák' közt szemérmesen hallgat, aki nem alkuszik a végsõkig. Mert Trianon valóban történelem, de amíg a határokon túl összegyûlik csak tíz magyar gyermek egy óvodában, tíz férfi a kocsmában vagy a faluházban, tíz hívõ lélek a templomban, addig élõ valóság is“. Trianon, kedves emlékezõ barátaim, valóban történelem. De nem csak történelem. A történelem ugyanis nem múlik el. Megpróbálhatjuk megkerülni, megpróbálhatjuk elfelejteni, de mindig visszaköszön a jelenünkben. Sokat beszélhetnénk errõl a napról, ennek a napnak a történelmérõl. Felidézhetnénk percrõl percre a számunkra legmegrázóbb emlékeket idézõ, sorstragédiánk szimbólumává vált francia kastélyban, a trianoni palotában történt eseményeket. Sokat beszélhetnénk arról, hogy hogyan jutottunk idáig. Arról, hogy az I. világháború borzasztó áldozatai után mint került az ország sorsa egy fantaszta kisebbség kezébe, amely földi paradicsomot ígért, de csak anarchiát és véres diktatúrát hozott. Olyan korszak volt ez, amelynek a végén elvesztette hazánk

területének kétharmadát és a magyar lakosság egyharmadát. Mégis azt mondom, a mai napon amellett, hogy felidézzük e tragikus napokat, ne merüljünk el a szomorúság, a negatív életfelfogás, a sorstalanság érzésében, ne oldódjunk fel a vesztes nemzetek önsajnálatának depressziós hangulatában. A mai nap ugyanis a nemzeti összetartozás napja. Azokra kell emlékeznünk, akik megõrizték az azóta eltelt 92 esztendõben ezt az összetartozást. Megõrizték anyanyelvünket, megõrizték történelmünket, megõrizték dalainkat és a történelemben oly sokszor darabokra törött közös életünk megannyi darabját. Megõrizték a kegyetlen és véres 20. század gerincroppantó és szálfadöntõ viharaiban, rémisztõ zsarnokságaiban, reménytelen mentális küzdelmeiben. A rendõrségi zaklatások, a padláslesöprések, az idegen elnyomás idején és a börtönökben, karrierjük és érvényesülésük árán, sokszor a szegénység tudatos vállalásával. Õk Trianon igazi hõsei. Egyszerû parasztemberek és tanítók, papok és kántorok, mûvészek és újságírók, néprajzkutatók és hátizsákos turisták a magyar társadalom minden rétegébõl. Õk mentették át a magyar életet: továbbadták mindazt, amit örökségbe kaptunk, és hozzátették a magukét. A maguk mindennapi küzdelmét, a megaláztatásokban erõt nyerõ tiszta életet, a nélkülözéssel egyet jelentõ családok vállalását. Dokumentálták a falurombolásokat, mentették szellemi és anyagi javainkat. Mindig azt, amit lehetett, és mindig úgy, ahogy lehetett. Az övék a mai ünnep. Nekik köszönhetjük, hogy azt a csapást, amit Trianonban szenvedtünk el, s amelyet sokan halálosnak gondoltak, felfogták és kivédték. Nekik köszönhetjük, hogy túléltük, meghaladjuk, és lassan-lassan legyõzzük Trianont. És köszönhetjük azoknak, akiket egyszerre átlépett az ország határa, és önakaratuk nélkül rekedtek kint, a határokon túl. Õk azok, akik most, a 2010-ben meghozott nemzetegyesítõ törvény lehetõségével élve, saját és családtagjaik erejében bízva személyesen is részeseivé válnak a nemzet újraegyesítésének. Ezen a napon is szerte az országban, sok-sok helyen tesznek esküt mindazok a magyarok, akik élnek a kettõs állampolgárság lehetõségével, akik vállalják velünk a sorsközösséget, akiket mi évtizedek kitaszítottsága után könnyeinkkel küszködve újra örömmel és szeretettel ölelünk keblünkre. Nagyjából kettõszázötvenezren vannak azok, akik eddig kérelmezték a magyar állampolgárságot az elszakított területekrõl, s közülük lassan másfélszázezren már birtokolják a magyar igazolványt. (Folytatás a 2. oldalon)

„Óh, jő−e kor, mely e rideg közönyt / Leolvasztandja, s mely új tetterővel / Szemébe néz az elavult lomoknak, / Biróúl lép fel, büntet és emel, / Nem ret− ten vissza a nagy eszközöktől, / Nem fél a rejtett szót kimondani, / Mely majd hatalmas görgeteg gyanánt / Haladni fog a végzetes uton, / S lezúzza tán azt is, ki őt kimondta.“ Madách Imre: Az ember tragédiája Nyolcadik szín − Prágában

2 Kürtös

Közélet

A nemzeti összetartozás napja Folytatás az elsõ oldalról

Kedves Barátaim! Legyõzzük, legyõzhetjük Trianont, ha hisszük, hogy összetartozunk. Ha hisszük, és ha ez a közös hit képes a közös jó érdekében megmozdítani bennünket. Ne feledjük, a történelemnek nincs vége. Nincs vége a magyar nemzet történelmének, s így összetartozásunk történetének sem. Ezekben a nehéz idõkben most rajtunk a sor - ezt a fejezetet nekünk kell megírni. A hazát történelmünk során önmagában a magyar állam nem menthette meg: csak a nemzet. Csak a nemzet menthette meg, amikor a magyar államot idegen hadak porba sújtották. Megmenthette és mindig meg tudta menteni, mert mindig voltak, akik hajlandók voltak érte harcolni és dolgozni, élni és meghalni. A hazát soha sem tudta felépíteni az állam: csak a nemzet. A nemzet, amelynek minden tagja összeadta a maga erejét a család, a falu vagy a város és a nemzet közösségében. Ezért tudták újrakezdeni minden idõben. Újrakezdeni a tatárjárás, az oszmán hódítás, levert szabadságharcok és két világháború pusztítása, két istentelen diktatúra tombolása után. Ha össze akarunk tartozni egymással, meg kell találnunk az egymáshoz vezetõ utakat. Magyarországot egyetlen kormány sem tudja egyedül megújítani. A kormányok az államot újíthatják meg, szervezhetik újjá. Magyarország megújításához azonban az egész nemzetre szükség van. Mindannyiunkra. Mindannyiunkra a magunk helyén. Meg kell találnunk a helyünket e hazában. Sok mindennek meg kell változnia ehhez. Bennünk is, a környezetünkben is. Segítsük megszületni a változást. De mi is lenne ez a változás? Egy évvel ezelõtt adta közre Böjte Csaba testvér írását a Szent István tervrõl. Ennek lényege nagyon egyszerûen és tömören megfogalmazva, hogy a család, a falu vagy a város és a nemzet ügye, amelyben élünk, a mi ügyünk. Csaba testvér arra hív minket, hogy keressük meg az egymáshoz vezetõ utakat, és tegyünk jót. Engedjék meg, hogy felidézzek egy részletet ebbõl az írásból: „Tudatosítanunk kell magunkban a bukott ateizmus csõdjét. Ha csak az anyagi világban hiszünk, és ha csak abban keressük a boldogulásunkat, akkor tudnunk kell, hogy folyamatos konfrontációk lesznek ezen a Földön. Természetes, hogy a kereskedõk, az üzletemberek reklámjaikkal a megfogható, anyagi dolgok iránti vágyat fokozzák a szívünkben. A tudatos népnevelés olyan örömök felé kell hogy a figyelmünket irányítsa, amibõl rengeteg van, és amibõl mindenkinek bõségesen jut, aki igényli. Olyan boldogságforrásokat kellene a figyelmünkbe ajánljon ez a testület, mint a szeretet, a jócselekedet lelket felemelõ, tiszta öröme vagy a szépség, a mûvészi alkotás semmihez sem fogható belsõ ragyogása, a családi élet, a gyermekvállalás új horizontja. Igen, a teremtett világban való gyönyörködés, annak a szépségének megmutatása, megértetése szintén boldoggá tud tenni, akárcsak a közösen szervezett, elõadott színdarabok, mûvészi vagy tudományos alkotások. Egy közösség által létrehozott park, kirándulóhely szintén eltölthet belsõ békével, örömmel. Maga a csendes közösségi játék, egy tábortûz körüli meghitt beszélgetés, önmagunk gondolatokban való megmutatása, és a másik szép lelkének megismerése szintén olyan örömöket tud felkínálni nekünk, melyhez nem fogható sem a birtoklás kéje, sem a hatalom mámora.“ Ha Európa újabb, immár nem fegyverrel és erõfitogtató békeszerzõdésekkel ránk-ránk törõ hadmûveleteit ki akarjuk védeni, ha nem akarunk a fejlett országok legújabb gyarmata lenni, olyan gazdasági, mentális zsákmány, amely nem önmaga hozza meg a döntéseket saját sorsa, saját boldogulása fölött, akkor újjá kell építeni közösségeinket, újjá kell építeni nemzetünket! Dolgozzunk együtt Magyarország és a magyar nemzet megújulásáért - mindannyian a magunk helyén. Magyarország egész történelme alatt észak és dél, kelet és nyugat háborúskodó és földjére éhes népeinek útjában állott. Ez a nemzet, mely oly gazdag szentek, társadalom- és természettudósok, feltalálók, sportolók, mûvészek és zenészek terén, kegyelettel emlékezik dicsõséges múltjára a tragédiákkal együtt, és sok reménnyel és hittel tekint a következõ ezer év elébe. A jövõbe tekintésrõl, a magyarság reményérõl Babits Mihály az alábbiakat vetette papírra: „Erõs igazsággal az erõszak ellen: így élj, s nem kell félned, veled már az Isten. Kelnek a zsarnokok, tûnnek a zsarnokok. Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod. Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg, és jön az igazság, közelebb, közelebb...“ Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere

2012. június

Ta l á l k o z z u n k a Világfaluban! Budapesten és hat másik helységben (Balatonlelle, Fonyód, Szeged, Máriapócs, Nyírbátor, Örkény) kerül megrendezésre július 1-je és 8-a között a Magyar Világtalálkozó rendezvénysorozata, amelyre eddig 42 ország képviseletében jelezték részvételüket honfitársaink. A közvetlen határon túli s európai országokon kívül, a többi között Ausztráliából, az USA tíz államából, Brazíliából, Argentínából, Peruból, Indiából, Mauritániából, Nigériából, Indonéziából is érkeznek vendégek merthogy magyarok mindenütt vannak. A tavaly már sikerrel bemutatkozott rendezvény rendkívüli lehetõséget nyújt a világ minden részén élõ magyarok közötti kapcsolatok kialakítására, az együttmûködésre. A nyolc nap tizenkét helyszínének mintegy száz programjából minden korosztály kedvére válogathat. A rendezvények zöme Budapest belvárosában zajlik: az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a SYMA Rendezvényközpont csarnokaiban, a Kálvin téri templomban, az Óbudai Egyetemen és a Stefánia Palotában. Az Uránia Filmszínházban lesz a Külhoni Magyar Filmszemle, a Nemzetközi Kulturális Gálaest és a megnyitó ünnepség, amelyet közéleti konferencia követ. Július 4-e az 56-os szabadságharc emléknapja; ez alkalomból ifjúsági harci játékokat rendeznek a Corvin köz környékén. Kialakítják a Budapest forradalmi emlékhelyeit összekötõ zarándokutat, és megtartják az 56-osok találkozóját. Országjáró kirándulások keretében Magyarország több vidékére, városába is ellátogathatnak a résztvevõk. Július 7-8án a Syma Rendezvénycsarnokban az érdeklõdõk megismerkedhetnek a világ különféle pontjaira szakadt magyarok életével. Ezt a programot kulturális, gasztronómiai és családi rendezvények egészítik ki. Bõvebb információ: www.vilagtalakozo.hu

„Erdélyország az én hazám“ 2012. június 30 és július 1. között kerül megrendezésre az „Erdélyország az én hazám“ c. világtalálkozó. Helyszín:a Verõce melletti Lósi völgy, a megejtõen szép Kárpát-Haza Templom lábánál. Részletes információ: Illyés Emese, Pásztortûz Egyesület vagy a www.erdelyhon.hu honlapon.

Közélet

2012. június

Kürtös 3

A Jószomszédság és Megértés díj szlovákiai díjazottja az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás

Magyar-szlovák külügyi csúcs Martonyi János magyar külügyminiszter meghívására június 1-jén Budapestre utazott Miroslav Lajèák szlovák külügyminiszter. A külügyminiszterek az aktuális nemzetközi kérdések mellett a határon túli magyarokról is tárgyaltak. A tárgyalás után a két külügyminiszter közös sajtótájékoztatót tartott. Martonyi János külügyminiszter sokkal jobbnak nevezte a magyarszlovák kapcsolatokat, mint ahogyan a külvilág gyakran feltételezi, a két ország közös érdekei sokkal erõsebbek, jelentõsebbek, mint a köztük felmerülõ, fennálló viták. A külügyminiszter közölte, hogy az állampolgársági törvénnyel kapcsolatban nyilvánvalóan véleményeltérés van Magyarország és Szlovákia között. Szerinte ennek lényege, hogy másként értelmezik a kapcsolatot állam és állampolgár között. Véleménye szerint ebben az ügyben „az egyéni sérelmek elkerülését a jelenlegi szlovák elképzelések nem oldanák meg“. A vitás kérdések megoldásáért folyamatos párbeszédre van szükség a két kormány között. Miroslav Lajèák, szlovák külügyminiszter közlése szerint Pozsony eltökélt abban, hogy a nemzeti kisebbségek jogait a jelenlegi szinten megõrzi, ahol lehet, továbbfejleszti, és eltökélt abban is, hogy ahol a magyar lakosság lélekszáma a legutóbbi népszámlálás alapján csökkent, ott is megmaradjanak az érintettek kisebbségi joga. Miroslav Lajèák is hangoztatta, hogy a két ország viszonyában vannak vitás kérdések, de ezeket „egyenesen, õszintén, nyíltan és közvetlenül“ beszélik meg a diplomáciai egyeztetéseken. Az állampolgársági törvényrõl azt mondta, hogy a szlovák kormány tervezi a jogszabály módosítását a szlovák alkotmánybíróság majdani véleményének és az európai sztenderdeknek a figyelembevételével, de ebben az ügyben egyelõre nincs konkrét döntés. A sajtótájékoztató után a két politikus a Külügyminisztériumban rendezett ünnepségen átadta a 2008-ban alapított Jószomszédság és Megértés díjat. Az elismerést azok a magánszemélyek vagy szervezetek kaphatják meg, akik hozzájárultak a magyar-szlovák kapcsolatok fejlesztéséhez és erõsítéséhez. Martonyi János adta át a díjat a magyarországi Terra Recognita Alapítvány elnökének, Zahorán Csabának. A 2005ben alakult civil külpolitikai kezdeményezés tagjai elsõsorban történész-, közgazdász-, politológusdiplomával rendelkezõ fiatal kutatók, PhD-hallgatók. Az egyesület célja a közép-európai országok együttmûködési készségének fejlesztése,

a magyar társadalom Közép-Európával kapcsolatos ismereteinek bõvítése. Az idei szlovákiai díjazott az Ipolyhidak Újjáépítéséért Polgári Társulás. A szervezet képviseletében Lõrincz Mária Miroslav Lajèáktól, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettesétõl, külügyminisztertõl vette át a kétezer euró összeggel járó díjat. A szlovákiai civil egyesület 2004-es alakulása óta dolgozik a szlovák-magyar kapcsolatok fejlesztésén, fõ célja a határ menti térségek közlekedési kapcsolatainak javítása.

Az ünnepségen a következõ laudáció hangzott el: „A Szlovák Köztársaság és Magyarország külügyminisztereinek a Jószomszédság és Megértés díját az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás nyerte el. Ez a civil egyesület már csaknem 8 éve fejleszti a szlovák-magyar kapcsolatokat a Középsõ-Ipoly mentén: a regionális fejlesztés, a határon átívelõ együttmûködés, az idegenforgalom, a civil kapcsolatok, az emberek közötti kapcsolatok terén. Az egyesület fõ célja - kezdettõl fogva és ma is - az országaink határmenti térségei közlekedési összekapcsolásának tökéletesítése, hangsúlyt helyezve a II. világháború alatt megsemmisített Ipoly-hidak felújítására. A civil egyesület törekvésének köszönhetõen is, a szlovákiai és magyarországi kormányzati és önkormányzati szervekkel együttmûködve, az Európai Unió jelentõs támogatásával a Rárós - Ráróspuszta és a Petõháza -

Szécsény között épült hidakat sikerült múlt év végén és ez év elején befejezni és átadni. Két további Ipoly-híd megvalósításának elõkészületei folynak Helemba - Ipolydamásd és Ipolypásztó - Vámosmikola között. Az új hidak, nemcsak a gazdasági és a határon átívelõ együttmûködés, az idegenforgalom, hanem a határmenti térségek szociális és gazdasági fejlõdésének kedvezõbb feltételeit teremtik meg. Egyúttal a kölcsönösségünk szimbólumai, és annak bizonyítékai, hogy egyre több az, ami összeköt, mint az, ami elválaszt. A szlovákok és magyarok közel állnak egymáshoz, és az Ipoly-hidak még közelebb hoznak minket egymáshoz. A díj odaítélésével fejet hajtunk a polgári társulás alapítója, az értékes és tettre kész személyiség, Molnár Katalin aszszony elõtt is, aki, sajnos, nem élhette meg ezt az ünnepélyes alkalmat. Az õ nevét viseli a Petõháza és Szécsény között februárban átadott híd is. Molnár Katalin asszony hagyatéka mindannyiunkat kötelez, akik szívünkön viseljük a szlovák-magyar jó szomszédságot és megértést.“ A díjak átvétele után mindkét díjazottnak lehetõsége volt rövid felszólalásra, melyben Lõrincz Mária többek között azt mondta: „Hiszem, hogy közös erõvel még sok mindent sikerül majd megvalósítani, és hogyha olykor majd nem fogjuk tudni, hogyan tovább, hol és kinél keressünk segítséget, akkor lehet, hogy ennek a napnak az emléke ad majd erõt, a kitüntetés emléke, amelyet polgári társulásunk részére nagy hálával vettem át. Mindig emlékezni fogunk arra, hogy a jó szomszédság és a megértés olyan jó gondolatok születésénél keletkezhet, melyek embereket kapcsolnak össze. A hidak országaink összetartozását jelképezik, és mi örülünk, hogy a mi polgári társulásunk is kiveszi a részét abból a megismerésbõl és a mindkét nemzet közötti megértésbõl. Hiszem, hogy hídjaink szilárdak és erõsek lesznek, és soha nem kerülnek olyan sorsra, mint az elõdeik, merthogy könnyû rombolni, de sokkal nehezebb és sokkal nagyobb erõfeszítést igényel erõs és szilárd építmények megépítése, nemcsak a hídszerkezeteké, hanem a szomszédi kapcsolatoké is.“ Szerkesztõségünk is gratulál a magas elismeréshez, és kívánjuk, hogy a „Jószomszédság és Megértés“ ne „csak“ díj legyen, de legyen jelen a mindennapi életünkben is. Kép és szöveg: KÉ

4 Kürtös

Közélet

2012. június

Pillanatképek Járásunk településeit járva örömmel láttuk, tapasztaltuk, hogy az elmúlt idõszakban számos helyen folytak vagy folynak továbbra is kisebb-nagyobb beruházások, környezetszépítési munkálatok. Nemrégiben Leader program keretében készült el Ipolykeszin a temetõ ravatalozójának rekonstrukciója.

Ipolynagyfalun társadalmi munkában végzik a templom elõtti kerítés felújítását.

Kép és szöveg: -bégyé-

Ipolynyéken gõzerõvel építkeznek Impozáns kilátás nyílik a tájra Szlovákgyarmaton a falu feletti dombon épült szociális lakások ablakaiból. A korábbi halottasház alapjain épült fel, és bõvült ki a mutatós új ravatalozó Leszenyén.

A tavalyi kiváló borokat értékelték Ipolynyéken, most már hagyományosan, május utolsó hétvégéjén tartják a Vinfest országos borverseny kiértékelését, melyre nemcsak az ipolynyéki, de Szlovákia szinte minden egyes meghatározó borvidékérõl neveznek be különféle borokkal. A szakmai zsûri, mely közel negyven tagból áll, egy egész napon keresztül a borverseny kiértékelése elõtt kb. egy hónappal alapos szakszerûséggel kóstolgatja és osztályozza a jobbnál jobb borokat, majd az összesített, átlagpontszám alapján határozza meg az egyes borok minõségét, illetve helyezését. A vörös, fehér, illetve a rosé borok versenyében ebben az évben Ing. Vrsek Ján, Vinosady nevû településén mûködõ VINKOR cége végzett az elsõ helyen Pálava fajtájú borával. A helyi, ipolynyéki borászok közül a Zsigmond Pincészet két aranyéremmel is büszkélkedhetett chardonnay és Zenit fajtájú borával, de Zolczer Ferenc Sauvignon Blanc, illetve Lukács László chardonnay fajtájú bora is aranyéremmel dicsekedhet, ami a tavalyi termést illeti. A közel háromszáz minta a hagyományos borverseny kiértékelésekor - természetesen megkóstolható a nyilvánosság számára is a borverseny nyilvános kiértékelésén. A verseny egyébként része a Szlovákiában már évek óta zajló országos szintû versenyeknek, és a legjobb borok megmérettetésre kerülnek más nemzetközi versenyeken is. A verseny szakmai védnöke Celleng András mérnök, borász, a nagykürtösi MOVINO a.s. igazgatója, aki maga is országosan elismert borszakértõ és degusztátor. Reméljük, az ipolynyéki borverseny évrõl évre több borásznak ad lehetõséget arra, hogy kipróbálja magát ebben a szakmában, és jó alkalmat ad arra is, hogy munkájáról, vagyis annak végeredményérõl, a borról valós képet kaphasson. Hrubík Béla

Aki mostanság Ipolynyéken jár, a k a r v a akaratlanul is észreveheti, hogy épülszépül a falu. A Szent István tér körüli parkok és utcák, járdák új burkolatot kapnak a Regionális Operációs Program - ROP keretén belül, és felújításra kerül a közvilágítás, valamint hamarosan átadásra kerül a szintén európai programból felújított modern, minden igényt kielégítõ tûzoltószertár is. Javában folynak a tereprendezések az építkezések körül, hogy a határidõket tartani tudják a kivitelezõk. Vannak persze kevésbé látványos, de annál hasznosabb felújítások is, hiszen nemrégen készült el a helyi egészségügyi központban a szociális helyiségek felújítása is, mely most már az európai normák szerint kerekes székes betegek számára is elérhetõ lesz. A helyi Balassi Bálint Alapiskola nyílászáróit is kicserélték modern, hõszigetelt ablakokra, ugyanúgy mint a helyi kultúrház nagytermének ablakait, valamint a konyha felújítása is megtörtént. Folyik a kultúrház melletti parkoló rendezése, valamint hamarosan elkezdõdik a helyi utcák aszfaltszõnyeggel való burkolása. A beruházások értéke csak ebben az évben eléri a 850 000 eurót, amibõl a község önrésze közel 150 000 eurót tesz ki. A jelenlegi gazdasági válság idején meg kell becsülni minden beruházást, ami munkahelyeket teremt, s ami bizonyítja, hogy a válságból való kiút az, ha a dolgok irányítását nem a véletlenre, de leginkább önmagunkra bízzuk. Al

Közélet

2012. június

Kürtös 5

Kis csillagok Nagycsalomja szabadtéri színpadán 150 éves lenne Fayl Frigyes zenepedagógus, zeneszerzõ, Nagycsalomja szülötte, akinek a tiszteletére immár hetedszer került sor egy ünnepi koncert megrendezésére május 20-án. Az ünnepség az emléktábla leleplezésével és megkoszorúzásával kezdõdött, mely a szabadtéri színpad mellett kapott helyet. Ezt követõen a délután a nagycsalomjai „Csillag születik“-kel folytatódott. Hisz így is

ELBESZÉLÉS

nevezhetnénk a kékkõi, nagykürtösi, balassagyarmati, ipolysági, ipolybalogi és salgótarjáni mûvészeti alapiskolák tanulóinak fellépését. Csupa tehetséges diák tündökölt, csillogott a színpadon, akik zenéjükkel, énekükkel, táncukkal elvarázsolták a közönséget. (Meg kell jegyeznem, hogy ez a rendezvény sajnos nem kapja meg még ma sem a megérdemelt érdeklõdést.) A mûvészeti iskolák rajz szakosai az idén is megmutathatták alkotásaikat, és a délután folyamán az érdeklõdõk megvásárolhatták a Fayl Frigyes dalaiból, szerzeményeibõl összeállított CD-t. Remélem, hogy jövõre nyolcadszor is találkozunk, ha a diákokkal személyesen nem is, hiszen azok évrõl évre cserélõdnek, de tehetséges utódaikkal és tanáraikkal igen. V.Zs.

MÁJUS ELSEJEI FESZTIVÁLRÓL

Az Apátújfalusi Csemadok helyi szervezete karöltve a község „Sokol“ sportszervezetével azt találták ki, hogy megszervezik Apátújfaluban az „elsõ“ május elsejei „fesztivált“ a község sporttelepén. A gondolatot tett követte. Reggel korán már gyülekeztek a szervezõk, és mindannyian dolgoztak mint a méhecskék, mert tudták, hogy amit tesznekvesznek, azt Apátújfaluért és nem utolsó sorban a Csemadokért teszik. Ennek tudatában vidáman hajtottunk, hogy amit ígértünk, el is végezzük. Józsa volt a fõszakács, neki szája be nem állt: „Keverd azt a varecát, nem hogy leégeted a katlan falát!“ „Keverem én, keverem, hogy a lábam szára is már ég“ mondta Péter Józsi, a fõkeverõ. Másodkeverõ, aki Rimóczi Sándor volt „Vedd át a keverést, és nézd meg, hogy a demizsonban van e még?“ Mondta Józsa, a fõszakács „szíves örömest“, mondom én a fõkeverõ. Ahogy én, mint fõkeverõ a bort kóstolgatom, már meszirõl meglátom az elnök asszonyt, aki nem más, mint az újonnan megválasztott Csemadok-elnök, Tóth Teréz. Amilyen gyorsan én csak tudtam, a demizsont én el is dugtam. No, mi a helyzet, szakácsok? Mikor ehetnek a fesztiválosok? Nemsokára oszthassuk, és fél háromra kiadhassuk. Ez a beszéd legények, fejezte be az elnök asszony a beszédet. Közben a nép gyülekezett, a jelenlét meg növekedett. Jöttek-mentek az emberek, még a menekülttáborból is ott voltak a gyerekek. Volt is ricsaj és kacagás, mert nem értették egymás szavát. De késõb jött a nyársalás, kolbászsütés, miegymás, és így lett csendes a fesztivál. Mert tele hassal jólakottan ott pihentek õk magukban. A nyársalástól egy kicsit odébb munkálkodott három személy, Terka, Marika meg Aranka volt, aki a gulyást kiadta. Jó is lehetett a gulás nagyon, mert még másnap is dicsérték nagyon. Miután mindenki evett, a Kutya banda Balassagyarmatról meg is érkezett Szabó Endre vezetésével. Fogadtuk mi õket szívbõl, szeretettel, közben Péter Jóska a nótát elkezdte. „Ma van május elseje, / ének szól és dal köszöntse, / zeng és dalol az ének, / ébreszd fel a Csemadokot, Teri, kérlek.“

A P Á T Ú J FA L U B A N 2012

Hát, úgy gondoljuk, hogy fel is ébresztette, mert a polgármester, Jámbor László is a májusi fesztivál résztvevõit megható szavakkal szépen üdvözölte. „Nagy taps“. Ezután jött a tábortüzek lángja, Jámbor László és Kövezsdi Gábor, tûzoltóparancsnok alágyújtásával. Ropogott a száraz gally, világított lángja, ki tudja elól-e majd hajnal hasadtára. Közben a Kutya banda játszott kutyául, hogy még a falu végén is hallgatták csudául. Nótáztak az emberek meg a legények, Alaksa János meg Básti János, voltak a legények. Majd Básty József, a „varburg“ egy nótát kért a kutya Május 12-én anyák napja bandától. „Mi legyen az a nóta tiszteletére a Csemadok Jóska? Hát a kutya nóta“- mondApátújfalui Alapszerveta Básti Jóska, a „varburg“. És zete nagyszabású „Batyumár pergett is a nóta: „Kis kutya, bált“ rendezett a helyi nagy kutya, nem kutya hiába, / kultúrházban. Díszvendég van nekem szeretõm Eger volt Magyarországról Mavárosában, / Eger híres város, gyar Rózsa, aki fergeteges Kassával határos, / Ott lakik a hangulatot és nagyon szép babám, kivel leszek páros.“ anyák napi bált biztosított Básti Jóska, õ a varburg, tánnemcsak az édesanyákcolt is õ, mint a Hamburg. Minnak, akik ott voltak - és denki csak csodálta, hogy a lába hogy voltak az biztos hogy járta. De közben, az idõ hanem a gyerekeknek, haladt, a tábortûz kihalt, hát fiataloknak, öregeknek. A összenéztek az emberek, majd zenét mindenki nagy örökihörpntik boraikat, véget vetmére az ELITTE DUÓ nek a zenének, és hazamennek szegények. Végezetül még csak biztosította. annyit, hogy megéltem a hatvanPéter József négy évet, de ilyen szép Csemadok-fesztiválon még részt nem vettem. Köszönöm mindezt a Csemadok nevében. Péter József, Apátújfalu volt Csemadok elnöke

6 Kürtös

Közélet

2012. június

Emlékezés Kubányi Lajosra halálának 100. évfordulója alkalmából Nem mindennapi élményemet szeretném Önökkel megosztani azzal kapcsolatban, hogy Magyarországról ellátogatva mi szépet és maradandót láttam a közelmúltban. Jelen nemzedékünk által nem eléggé ismert festõmûvész, Kubányi Lajos, aki 1855. május 5-én született Alsóesztergályon egy evangélikus lelkész fiaként. Meghalt ugyanitt az 57. születésnapján. Már gyermekkorában telerajzolta állatokkal a környezetében található falakat. Legjobban a lovakat szerette, és csodálatosan tudta azokat megörökíteni is. Apja papnak szánta, õ gyógyszerésznek tanult, de végül mégis a festészet lett a hivatása. Életképein, melyeken a népi, illetve a dzsentri élet epizódjait ábrázolja, mindig jelen vannak a lovak. Szinte megelevenedik a múlt ezeken a friss, mozgalmas képeken. De festett sok arcképet és oltárképet is különbözõ megrendelésekre. Népszerû festõ volt, szinte minden képét el tudta adni. Volt olyan kiállítása, melynek elbontásakor már minden kép gazdára talált. Ismert képeinek száma megközelíti a nyolcszázat. Amikor irodalmi kiadványokból megismertem magán és festõi életútját, egyre jobban felkeltette - mint szakmabelinek az érdeklõdésem. Ráadásul az isteni gondviselés úgy segített, hogy helytörténész kollégám, barátom - Farkas Sándor segítségével - a mûvész halálának éppen századik évfordulója alkalmából sírjánál néhány virágszállal leróhattuk tiszteletünket. Közben szinte meglepetéssel hatott ránk, hogy egy kedves helybeli hölgy is megjelent hasonló szándékkal az evangélikus egyház részérõl. Szívet melengetõen hatott, hogy barátunk tolmácsolásának segítségével megismerhettük méltató szavait, amit ez alkalomra írt, és amit a település lakóival megismertetett. Ezzel õrizve egy évszázad után is egy nagyszerû ember és mûvész emlékét. Egymás nyelvét sajnos nem beszéljük, de a kölcsönös szeretet az emlékezés kapcsán is sugárzott a szívünkbõl, a tekintetünkbõl. Újdonsült ismerõsünk segítségével megtekinthettük az evangélikus templomokat Alsó- és Felsõesztergályban, és a mûvész által festett oltárképeket, valamint a parókia épületét és melléképületeit, melyek még eredeti formájukban állnak. Közben teljesen lenyûgözött, hogy mindkét településen szinte érintetlenül, eredeti szépségében, lakottan állnak a 20. századi palóc népi építészet „gyöngyszemei“. Õrizni kell eredeti szépségében ezt e hagyatékot. Lehet, hogy elfogult a véleményem: a látvány vetekszik a „világörökség“ között található tárgyi emlékekkel (pl. Hollókõ, Szentendrei Falumúzeum). Tisztelettel ajánlom szíves figyelmükbe, hogy erre járva szánjanak Önök is idõt ezekre az élményekre! Várszegi István, Rétság, Magyarország Egy-két mondattal kiegészíteném Várszegi István barátom és felesége beszámolóját. A leírt eseményeket megelõzõen megálltunk Alsósztregován a Madách-kastélynál. Visszafelé

jövet megálltunk a helyi vendéglõ elõtt. Láttam ott egy pár tinédzsert „nagyon jó kedvük volt“. Meg akartam tudakolni, hogy melyik a legrövidebb út Alsóesztergályra. A fiatalok, látván a személygépkocsi jelzését, „lelkes gyúnyolódásba“ mentek át. Gondolván hogy én is „idegen“ turista vagyok, kigúnyolták engem is, és én egy pillanatra belementem a játékba. De amikor megmondtam róluk szlovákul a saját véleményemet, nagyon meglepõdtek, és bocsánatot kértek, sõt még pálinkával is kínáltak. Ebben a kellemetlen szóváltásban csak annak örültem, hogy a vendégeim nem jöttek velem (õk a gépkocsiban maradtak), és így õk ettõl megkímélték magukat. A fiataloknak megpróbáltam megmagyarázni, hogy ha a jövõben is így fogjuk fogadni a régióink és falvaink után õszintén érdeklõdõket, akkor ezzel nagy kárt fogunk okozni hazánk idegenforgalmi fellendítésének. A másik kellemetlen meglepetést részemrõl a síremlék keresése és elhagyatottsága okozta. Lélekben reméltük, lesz az emlékmûnél koszorúzás, megemlékezés valamilyen formában, de csalódtunk. Az obeliszket nagy nehezen felismertük a magunkkal hozott ismertetõ fényképek alapján, de az oszlopról a márványtábla hiányzott a mûvész nevével és az évszámmal. Csak a felesége nevét és adatait tudtuk azonosítani, így következtettünk a helyszínre. Szomorúan és tanácstalanul néztünk egymásra. Rövid kiegészítésem végén szeretném megköszönni Draková Vierkának és lányának (akiket barátom, Várszegi István is említett) a készségét és vendégszeretetét, amelyben részesítettek minket! Farkas Sándor, Csalár Kubányi Lajos életének eseményei 1818 - megszületik édesapja, Kubányi Lajos, a késõbbi felsõesztergályi evangélikus lelkész / 1850 - feleségül veszi Plachy Emíliát / 1851 - megszületik elsõ gyermekük, Emília 1855. május 5-én megszületik Lajos fiuk 1865 körül Selmecbányán tanul / 1870 körül Pozsonyban tanul 1875-1880 körül a pesti egyetemen tanul gyógyszerészetet 1880 - híradás elsõ festményérõl a megyei lapban 1881 - beiratkozott a Müncheni Akadémiára 1882 - elsõ ízben szerepel a Képzõmûvészeti Társulat Õszi Tárlatán / 1884 - szerepel a Téli Tárlaton, Budapesten 1885 - hazatér Felsõesztergályra 1885 - a Menyasszony altatása címû képe 800 forintért kelt el 1886 - megfesti Hallali címû, sokak szerint legjobb képét 1888 - feleségül veszi Brillmayer Annát (felesége ekkor 22 éves) / 1888 - megfesti elsõ oltárkepét a vilkei templomban 1889 - január 15-én megszületik Emília gyermekük 1889 - megfesti Madách Imre egész alakos portréját 1891 - megszületik Anna gyermekük 1892 - távolsági lovaglás Korponára 1894 - megbízást kap a megyétõl tíz nógrádi vonatkozású kép festésére / 1899 - Hont megye megvásárolja Kubányi Lajos Adj isten, jó munkát címû képet 1900 körül megfesti az Önarckép feleséggel címû képét 1901 - Kubányi egyetlen politikai szereplése: megyebizottsági taggá választották 1901 - utolsó alkalommal állít ki a Mûcsarnokban 1901 - meghal felesége 1902 - hét történeti tárgyú festményt készít Hont megye megrendelésére 1902 - a Honti Múzeum képes katalógusában 17 képét sorolják fel / 1911 - utoljára állít ki a Nemzeti Szalonban 1912 - utolsó datált képe: Utazás 1912. május 5-én hal meg Alsóesztergályon

2012. június

Kultúra - Oktatás

Ünnepelt a Victoria Május 19-én Zsélyben, a Zichy-kastély udvarában tartotta ünnepi megemlékezését a Victoria Kultúregyesület megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. Elõször Bõhm András, az egyesület elnöke üdvözölte a tagságot és a meghívott vendégeket, majd Mako Gyula polgármester köszöntötte az egybegyûlteket, és mutatta be a Victoria Kultúregyesületet. Ezután Galcsík Anita, a polgári társulás mozgatórugója, vagy amint Bõhm András mondta: „a nyak, ami mozgatja a fejet“ számolt be arról, mi mindent értek el az elmúlt 10 év alatt. A mûsor Kovács Mária, a legidõsebb tag felköszöntésével folytatódott a 80. születésnapja alkalmából. Mielõtt a rövid kultúrmûsor elkezdõdött, Bõhm András kezdeményezett beszélgetést a közös emlékek és élmények felelevenítésével, valamint kért ötleteket a jövõbeli mûködéshez. Ezt ízletes vacsora követte népzenével fûszerezve. Az est meglepetése egy 10 kilós, a Zichy-kastélyt megformázó finom torta volt. A PT mottójának is mondhatjuk a meghívón is szereplõ idézetet: „A kultúrát mi együtt, mindnyájan mûveljük, tanuljunk meg örömet lelni benne. Fejlesszük a kultúránkat, és õrizzük meg hagyományainkat közösen, továbbra is ....“ A Victoria Kultúregyesület rövid története: A mai egyesület hat év munkát tud maga után, de a gyökerei a régebbi idõbe nyúlnak vissza. Victoria Sportklub néven már 1926-ban egy sikeres futballcsapat mûködött a faluban, amelyiket 1932-tõl a Victoria Sport- és Kultúregyesület néven hivatalosan be is jegyeztek. A kultúrtevékenység spontán módon fejlõdött ki. A bálokat, kabaréesteket a tagok elõbb pénzszerzési céllal rendezték, hogy a sporttevékenység költségeit fedezni tudják, de az elsõ sikerek után nem sokat váratott magára a sikeres mûkedvelõ színjátszó csoport. Ez a csoport 1949 után a Csemadok-szervezet keretén belül mûködött egészen a múlt század végéig. A régi Victoria egyesület alapokmányában lefektetett elvek alig térnek el azoktól a céloktól, amelyeket mi tûztünk ki 2002-ben. Így aztán annak ellenére, hogy az egyesületet az új körülmények között, a mai Szlovákiában újra bejegyezték, joggal hirdetjük, hogy a „Kultúrny spolok Victoria Kultúregyesület“ Zsélyben 1932-tõl létezik, és ez az elsõ, saját alapszabállyal rendelkezõ bejegyzett polgári társulás az akkori Kékkõi járásban. ,,A 10 év alatt sokszor hallottuk a kételkedõk kérdéseit, hogy miért csináljuk ezt, mire jó ez, megéri-e nekünk. Talán úgy van ez, mint a mesében. Bizonyos értékeket, mint a jóságot, szeretetet, boldogságot vagy tudást, nem lehet kilóra mérni, és nem pénzzel értékelik. Ha valakinek van belõle, oszthatja másnak, és sosem fogy el. Mi is próbáltunk terjeszteni valamit, amit arra érdemesnek tartunk. Jó, hogy az egyesületben olyan emberek találkoztak, akiknek nem mindegy, hogy mi lesz itt Zsélyben, ha már mi nem leszünk, mert zsélyiek, és szeretik a falujukat. S hogy mit fogunk csinálni tovább? Egyszerû: folytatni fogjuk. Rengeteg munka van még ezen a téren, s ha valakinek volna kedve velünk együttmûködni, annak õszintén örülni fogunk“ - mondta Bõhm András. Szerk.

Kürtös 7

Ismét dalolt a „Palócföldi csalogány“

Május 24-én az ipolynyéki alapiskolában 4. alkalommal került megrendezésre a fenti népdalverseny. A szervezõk célja, hogy közelebb hozza, megismertesse és megszerettesse a gyerekekkel a népdalokat, népi énekeket. Köztudott, hogy a mai kor gyermeke nem igazán érzi szívéhez közel állónak ezt a mûfajt. S ez valamilyen módon a jelentkezésekbõl is visszatükrözõdött az idei versenyen. Csak 4 alapiskola tanúsított érdeklõdést a verseny iránt: az ipolybalogi, óvári, magyarnándori (Magyarország) és az ipolynyéki alapiskola népdalokat szeretõ és éneklõ ifjúsága. A verseny két kategóriában indult: a szólisták kategóriájában az énekesek daloltak szebbnél szebb népdalokat, míg hangszeres kategóriában hangszertudásukat villantották meg a tanulók. Míg a zsûri értékelt, a helyi alapiskola Gyermeklánc színjátszó csoportja a Dolgozz macska címû mesefeldolgozással szórakoztatta a közönséget. A zsûri hozzáértõ tagjai (Vajda Margaréta, Zatyko Veronika és Csáky Antal) a következõképpen értékelte a versenyzõket: szólisták kategóriában bronzsávos minõsítést ért el: 1. kategória: Vizi Bence (Óvár), Molnár Roland (Magyarnándor), 2. kategória: Hrubik Jázmin és Jánoska Beatrix (Ipolynyék), ezüstsávosak: 1. kategória: Gömöry Rozina (Ipolynyék) 2. kategória: Hero Mónika (Ipolybalog), Fábián Afrodité (Magyarnándor) 3. katagória: Sebian Alexandra és Zolcer Gábor (Ipolybalog) Gömöry Eszter (Ipolynyék). Aranysávos minõsítést kapott: 1 kategóriában: Hlavács Réka, Böjtös Natália (Ipolybalog), Mics Lili (Ipolynyék). 2 kategóriában: Csáky Máté (Ipolybalog) 3. kategóriában: Rados Tamás (Ipolynyék). A hangszeres versenyzõk: 1. kategóriában ezüstsávosak Böjtös Réka, Greòo Linda, Odzgan Markus (Ipolynyék) 2. kategóriában: Ivanics Nikolett (Ipolybalog), 3. kategóriában: Novák Bernadett és Szabó Laura (Ipolynyék). Aranysávot érdemelt a zsûri szerint: 2. kategóriában Csáky Máté Ipolybalogról és Korcsog Dénes Ipolynyékrõl. Gratulálunk!!! -nt-

8 Kürtös

2012. június

Kultúra

A Balassa nemzetség a 13−19. században A fenti címmel rendezett háromnapos nemzetközi szakmai konferenciát a Szlovák Nemzeti Múzeum Kékkõi Báb- és Játékmúzeuma együttmûködve a Pozsonyi Magyar Intézettel, a Pozsonyi Lengyel Intézettel, az Olajág Keresztény Mûvészeti Társasággal, a Balassi Intézettel és a Petõfi Irodalmi Múzeummal 2012. június 6-8. között a kékkõi várban. bányavárosok kapitánya és viszonya a városi polgárokhoz és a földesurakhoz; Várkastélyok Balassi korában; Balassi Bálint mint török elleni harcos; A Balassa család kékkõi kriptájának csontmaradványai; Balassi Bálint szerelmi lírája; Balassi Bálint lengyel portréja; stb. Az elõadásokat múzeumlátogatás és egyéb kulturális kísérõrendezvények színesítették. Így az elsõ napon egy kiállítás megnyitójára került sor a vár Szent AnnaA tudományos tanácskozáson szlovákiai, magyarországi, csehországi és lengyelországi kutatók, történészek, muzeológusok, szakértõk vettek részt, akik több témakörben járták körül a Balassa család történetét mintegy hét évszázad vonatkozásában. A konferenciát Rastislav Púdelka a Szlovák Nemzeti Múzeum fõigazgatója nyitotta meg, majd Helena Ferencová a kékkõi múzeum igazgatónõje üdvözölte a vendégeket.

A konferencia ugyan az elsõ volt a maga nemében, ám az igazgatónõ szavai szerint a jövõben is szeretnének hasonló jellegû tanácskozásokat tartani - amelyek

kápolnájában, melynek címe „Párbeszéd“, s egyik rendezõje Oláh Szilveszter, aki egyben megnyitotta a tárlatot. A következõ napon pedig a várromon kialakított szabadtéri színpadon adott koncertet a Misztrál zenei együttes, amely ismert magyarországi és külföldi költõk verseit zenésíti meg sajátos és egyéni hangon, természetesen BalassiEzután a rendezvény rendhagyó módon egy frissen megjelent könyv bemutatójával folytatódott. A kékkõi múzeum fiatal muzeológusa, Jaroslav Hanko kitartó munkájának eredménye a Gyarmati és kékkõi Balassák c. kiadvány, amely tulajdonképpen a Balassa család genealógiáját mutatja be az egyes családtagokról fellelhetõ történelmi források alapján. A családfán kívül a nemzetség címerének eredete, a család Szlovákiában található várainak vizsgálata, valamint más Balassa nemzetségekbõl származó híres személyiségek is helyet kapnak a könyvben. A tanácskozás érdemi részében 22 tudományos elõadás hangzott el a legkülönfélébb témakörökben, hogy csak néhány igazán érdekeset említsünk: Segítség vagy veszély - Balassa János, a

kriptáját, amelyet tavaly tettek rendbe, s szenteltek fel újra. Ezt követte a Balassiak nyomában elnevezésû tanulmányi kirándulás, amelynek során a Balassi család várai, birtokai közül látogattak meg az érdeklõdõk néhányat, megnézték a divényi vár romjait, koszorút helyeztek el a zólyomi várfalon található Balassi-emléktáblánál, megtekintették a selmecbányai Leányvárat, és megszemlélték a bozóki várat, amelynek falán található a legõsibb Balassi címer.

verseket is. A hangulatot csak fokozta a gyönyörû kilátás: az egyik oldalon a vár fölötti hegyen található kálvária, a másikon pedig Kékkõ városa, ill. Nagykürtös és Balassagyarmat irányába nyíló végtelen panoráma. A konferencia harmadik napján a résztvevõk megkoszorúzták a kékkõi várban található Balassi-emléktáblát, majd meglátogatták a Balassi család kékkõi

során a legújabb tudományos eredményekrõl, felfedezésekrõl szerezhetnének tudomást a szakemberek, ill. az érdeklõdõ közönség - leginkább régiónk történelmére és híres személyiségeire összpontosítva. Az esemény jó példája volt annak, hogy a visegrádi négyek együttmûködése tudományos és kulturális téren és akár ilyen kis régióban is megvalósulhat, és követendõ példaként szolgálhat a más téren történõ együttmûködés elõtt is. -ná-

2012. június

Kultúra

Kürtös 9

MIKSZÁTH-NAPOK Fontos rendezvényeink egyike a nagy íróról, régiónk szülöttjérõl való megemlékezés, kultuszának ápolása. Május végén leróttuk a hagyományos köröket, így koszorúztunk Szklabonyán az emlékháznál, rövid múzeumséta után megálltunk Nagykürtösön az evangélikus templomnál, ahol Bodzsár Gyula emlékezett az íróról sok tõle való idézettel tûzdelve. Az emléktábla megkoszorúzása után a résztvevõk elvonultak a városi könyvtár-

ba, ahol az irodalmi kávéház kellemes hangulata közepette O. Szabó István költõt hallgatták meg, aki a „Költõ vagyok mit érdekelne engem a költészet maga“ címmel tartott elõadást. A Jászai Maridíjas színmûvész, aki színházi és filmszerepekben szerepelt, költõ, ma már azonban inkább csak a költészetnek, a költészet népszerûsítésének és a versek rendhagyó értelmezésének szenteli idejét. Meghívásunkra két legnagyobb magyar tanítási nyelvû iskolánkon, Ipolynyéken és Ipolybalogon adott elõ a diákoknak,

elõadását egy kis humorral megtöltve. Néha-néha magasabb röptû gondolatokkal fûszerezte mondanivalóját, amelyet a gyerekek nem mindig tudtak követni, talán a felnõttek sem, de az arcokon látszódott az erõs koncentrálás, igyekezet a megértésre. A két elõadás, úgy érezzük, találkozott a tanulók érdeklõdésével. A kávéházi be-szélgetésen egy kis vita is kialakult a vélemények ütköztetésével egyes rálátások kapcsán, ami a hallgatóság érdeklõdõ odafigyelését és jártasságukat is bizonyította bizonyos témákban és felvetésekben. Hajdanán a Mikszáth-napok kísérõ rendezvénye volt a Mikszáth-kerékpártúra, amely az közlekedési törvények megváltoztatása után elmaradt. A gyalogtúrázás azonban továbbra is népszerûségnek örvend, így mi is beiktattunk a programba egy Mikszáth-emléktúrát.

„Z A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya és a zsélyi Victoria Kultúregyesület közösen, az idén elõször rendezett Zsélyi Nagy Lajos-emléknapot június 15-én. A szervezõk úgy látták, hogy az irodalmi körökben is nagyra becsült írót, költõt (iskolai tananyag is) szülõfalujában és a régióban nem övezi olyan tisztelet és megbecsülés, amilyen méltán megilletné. Ez talán a róla való hiányos ismereteinkbõl is adódik. Ezért elhatároztuk, hogy ezentúl évente emléknapot rendezünk „Zsé“nek, ahogyan egyszerûen hívták barátai, tisztelõi, közeli ismerõsei. Maga ez a megszólítás arról tanúskodik, hogy a költõ méltán volt népszerû, mert ez a becenév a jó emberi kapcsolatok révén ragadt rá. Kultuszának építését a Victoria KE már elõbb elkezdte, hiszen a helytörténeti múzeumban emlékére egy állandó kiállítást rendeztek be a költõ személyes használati tárgyaiból, kiadott mûveibõl, fényképekbõl és egyéb ismereti anyagokból. A költõrõl való megemlékezés és életpályájának jobb megismerése céljából hívtuk meg Lacza Tihamér irodalomkritikust, publicistát, rádió- és lapszerkesztõt, valamint Görföl Jenõt, a Csemadok országos titkárát, akik munkatársai is voltak a költõnek, jól ismerték életkörülményeit és életvitelét. Az emlékesten számunkra ismeretlen történeteken át közelebb került maga az ember, részben megismerhettük szokásait, megnyilvánulásait, cselekedeteinek mozgató rugóit. Egy ilyen beszélgetés keretén belül pontosan nem lehet teljesen feltárni élete mozzanatait, de reméljük, hogy a rendszeres emléknapok alkalmával egyre több ismeretanyagot sikerül összegyûjteni

Ipolynyéken az idén adták át az újonnan kiépített tanösvényt, amelyet elsõ szervezett, felnõtt, 11 tagú csoportként mi „szenteltünk“ fel. A tanösvény, amely még tökéletesítésre szorul, megfelel egy szép napot eltölteni vágyó embernek. Az erdõben való séta, az Õrhegyrõl való kilátás és a nyéki pincék sora a körülöttük lévõ gondozott szõlõkkel szép élményt nyújt annak is, aki már ismerõs ezeken a tájakon. Egy-egy pihenõnél Mikszáthidézet is elhangzott, és a zsíros kenyér hagymával sem maradt szégyenben. Még az utunk kezdetén frissítettünk Garai László gazda pincéjénél, és megígértük, hogy jövõre is meglátogatjuk. Túránk végeztével - amely jó ötórás volt - a kultúrházban landoltunk, ahol a VinFest 2012 borkiállítás és a borok értékelése után, aki akart, az a borkóstolás igényes szerepkörében is részt vehetett. Mivel Budapestre, Mikszáth Kálmán sírjának megkoszorúzására nem volt jelentkezõ, így ez csoportosan nem valósult meg. Azért koszorúnkat mégiscsak elhelyeztük a síron, vasárnap helyett szerdán. Reméljük, jövõre többen kedvet kapnak a rendezvényen való részvételre. Balogh Gábor

S É“ róla, fõleg a még élõ kortársaitól, hogy jobban megismerhessük nemcsak mint költõt, hanem mint embert is. A program keretén beül a költõ sírjánál elhangzott egy szavalat, egy ének, végül elhelyeztük a síron virágainkat. Utána megtekintettük a helytörténeti múzeumban a költõrõl kiállított anyagot, majd az emléktáblája elõtt újból elhangzott egy szavalat és ének. A koszorúk elhelyezése és tisztelgõ fõhajtásaink után került sor az említett, költõrõl való beszélgetésre. Az emlékest színesebbé és gazdagabbá tételét a Csemadok Lukanényei Alapszervezete segítette. Tagjai, Török Máté aranysávos szavaló és Fekete Viktória, aki énekel, táncol, színdarabot játszik és aki nem utolsó sorban az inámi Mézfesztiválon megválasztott mézkirálynõ címet is viseli. Szerepvállalásukat köszönjük. Az emlékest egyben legyen felhívás mindenki felé, aki bármilyen szellemi ismeretanyaggal rendelkezik, vagy tárgyi emléket birtokol a költõrõl, ossza meg ezeket a szervezõkkel, ajándékozza oda, hogy hagyatékát egyre bõvíthessük, és a nagyközönség számára is ismertté tehessük. BG

10 Kürtös

Kultúra

2012. június

JUNIÁLIS 2012

Menyhárt Éva, Õrhalom

Nagycsalomjai ovisok

Böjtös Natália, Ipolykeszi

Lenicky Erik, Ipolybalog

Rózsaszirom - ipolyszécsénykei éneklõcsoport

Az utóbbi évektõl eltérõen gyönyörû idõben került sor az idei Juniális ünnepségekre június 3-án Nagycsalomján. Már megszoktuk, hogy a szeszélyes idõjárás szoros kísérõje, résztvevõje rendezvényünknek. Ezelõtt szinte biztos volt az esõ ezen a napon. Az idén rendhagyóan „cserben“ hagyott minket, no meg a gazdákat, akik tréfásan meg is jegyezték, hogy már a Csemadokban sem lehet megbízni. Az esõ úgy kellett volna, mint egy falat kenyér, enélkül a kenyér is lehet, hogy csak egy falat lesz. A rendezvény másik kísérõ jelensége az idõpont, egy nappal a nagy „T“ elõtt, de más években is e dátum környékén. Manapság ezt a napot a nemzeti összetartozás napjának nevezik, amely arra akar rávilágítani, hogy a nemzeti gyász mellett úgy tekintsünk erre a napra, mely azt a tényt akarja bennünk erõsíteni, hogy ö s s z e t a rt o z u n k. Hiába választottak el bennünket erõszakosan az anyaországtól, amíg él bennünk az összetartozás érzése, addig mi is megmaradunk magyarnak ezen a vidéken. Akik viszont ezt az érzést veszni hagyják magukból, úgy azok sorait bõvítik, akik a népszámlálási ív kitöltésénél énüket és eleiket megtagadva önként kiváltak közülünk. Nem vállalják fel a nehezebb sorsot, gyengének bizonyultak, feladták. Legyen ez az idei és az elkövetkezõ juniálisok a régióban élõ magyarság olyan összejövetele, ahol örülhetünk egymásnak, találkozhatunk egymással minél többen, így erõsítve az összetartozás érzését, jelenlétünkkel is biztatva egymást kultúránk, iskoláink, anyanyelvünk, magyar mivoltunk megtartására. Csak így lehet még jövõnk ebben a szórványban. Máskülönben megszûnik kultúránk, megszûnnek iskoláink, anyanyelvünket is szégyelljük használni már, így fogunk elfogyni mi is. Köszönjük mindazoknak, akik az idén is eljöttek közénk, erõt adva a szervezõknek, a szereplõknek és minden kétkedõnek, hogy folytassuk. Amíg el nem fogyunk!? Az idei rendezvény szereplõit, akik fellépésükkel gazdagították rendezvényünket, tekintsék meg újra képeinken. A rendezvényt a Csemadok országos elnöke Hrubík Béla és Balogh Gábor járási elnök nyitották meg. Köszönünk minden segítséget. BG

Hrubík Béla és Balogh Gábor

Rimóci Gábor és Vanda Szabolcs, nagycsalomjai citerások

Bussai nõi énekkar

Bolerac Poljak Ljubka, Nagycsalomja

A hangosítók

Kultúra

2012. június

Kürtös 11

Bussai Kis Palócok

Szivárvány - óvári folklórcsoport

Apátújfalusi éneklõcsoport

Aranyesõ - ipolykeszi folklórcsoport

Lukanényei éneklõcsoport

Bukréta - ipolybalogi folklórcsoport

Bažalièka - folklórcsoport Plachtince - Príbelce

Szõttes Kamara Néptáncegyüttes

A közönség

Lukanényei citerások

Oktatás

12 Kürtös

2012. június

Is ko lá n k ró l , a B a l a s s i B álint M TN YA I- r ól pár m ondat ban „S e sok próbára mégis azt hiszed, Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan? S célt érsz? Valóban e megtörhetetlen Gyermekkedély csak emberé lehet.“ Madách Imre : Az ember tragédiája Az emberek nagy része a kalendáriumi év végén, mi, pedagógusok az iskolai év végén vetünk számadást az elmúlt tanévrõl. A 2011/2012-es tanév sok versenyben, programban bõvelkedett. Én csak néhányat emelnék ki közülük. Mielõtt azonban erre rátérnénk, szeretnék köszönetet mondani a szülõknek, az önkormányzatnak és minden szervezetnek, akik segítik a munkánkat, és részt vesznek a gyerekek nevelésében és lehetõségeik szélesítésében. Egész tantestületünk büszke diákjaink tanulmányi eredményeire, melyek nemcsak a bizonyítványban nyilvánulnak meg, hanem a versenyeken való részvételükben és elért eredményeikben is. Anyanyelvi versenyeinkkel kezdem, hisz nyelvünk ápolása nélkül megmaradásunk is lehetetlen. Részt vettünk a Sajó Sándor-szavalóversenyen, az Anyanyelvünk összeköt vers- és prózamondó versenyen, a NyelvÉsz nemzetközi versenyen, a magyarnándori általános iskola (testvériskolánk) által szervezett „A költészet napja“ szavalóversenyen. A legnagyobb sikereket azonban a Szlovák Oktatási Minisztérium által szervezett „Szép magyar beszéd“ elnevezésû versenyen és a Csemadok által szervezett Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen érte el Oroszlány Enikõ (9. osztályos tanuló), aki részt vett mindkét verseny országos döntõjében. A matematikában is sok diákunk jeleskedik, és sok megmérettetésen vettek részt: Pitagoriász, Matematikai Olimpiász és a Katedra újság által szervezett matematikai versenyen. A Katedra verseny országos döntõjében Nagy Richárd és Szilvási Bianka a középmezõnyben végeztek. Akinek más természettudományban van tehetsége, az megmutathatta tudományát a fizikai és geográfiai olimpiászon. A földrajzon tanulóink, Nagy Richárd és Kelemen Attila a járási forduló 1. helyérõl jutottak el a kerületi döntõbe. A szlovák nyelv terén sem kell szégyenkeznünk. A „Poznaj slovenskú reè“ kerületi fordulóján vett részt Ku ka Laura és Bendík István. Akinek nehezebben megy a tanulás, annak esélye van a sport terén. Lövészkörünk csak 2 éve mûködik, de lányaink Szabó Laura és Belá Ramóna nagyon jól helyt álltak a „Poznávacia sú až pre talentovanú mládež“ négy fordulóján. Testvériskolánk röplabda- és kosárlabdatornáján is részt veszünk minden évben. A fiúk jeleskedhettek az asztaliteniszben és a fociban. Síelni is megtanulhattak az arra vágyók, hiszen idén is megszerveztük a sítúrát a felsõ tagozatos gyerekeknek. A tanulóinknak és az érdeklõdõknek már rendelkezésére áll az új teniszpálya és a füves pálya. S ha ez még nem elég: 3 éve mûködik a makettezõ kör, melyen a gyerekek kézügyességüket és technikai ismereteiket fejlesztik. Azóta minden évben részt vesznek Nyitrán a szlovákiai bajnokságon, és nagyon jó eredményekkel jönnek haza. Idén Balla Patrik hozott haza 3. helyezést. Az újságírói körön igyekszünk színvonalas és érdekes újságot kiadni. Az informatikai körön a tanulók fejlesztik számítástechnikai tudásukat, a színjátszók

pedig élvezettel mutatják be mûvészi tudásukat. Diákjaink a falu kulturális életébõl is nagymértékben kiveszik részüket. A NÚCEM által szervezett Tesztelés 9-en (a 9-esek tesztelése szlovák nyelvbõl, magyar nyelvbõl és matematikából) az idei végzõsök különösen jól megállták a helyüket. A besztercebányai kerület magyar tanítási nyelvû iskolái között magyar nyelvbõl és irodalomból az elõkelõ elsõ helyen, matematikából pedig a második helyen végeztek, és minden tantárgyból a szlovákiai átlag felett teljesítettek. Egész tanári karunk büszke rájuk. Az iskola élete azonban nem csak tanulásból és versenyekbõl áll. Sok rendezvényt szervezünk a gyerekek számára. Negyedik éve kerül megrendezésre az általunk indított „Palócföldi csalogány“ népdalverseny, melyet az idén kibõvítettünk a hangszeres szólista kategóriával. Minden környékbeli magyar tanítási iskolát és a testvériskolánkat is meghívjuk. Tanulóink legkedveltebb napja a Diáknap. Minden évben november 17-e környékén a 9. osztály diákjai átveszik az iskola irányítását. Bevezetõ, szórakoztató programjukban próbára teszik tanítóikat minden diáktársuk legnagyobb örömére. Ezután játszanak, kézmûveskednek, vetélkednek, érdekes elõadásokat hallgatnak, és jókat esznek a 8. osztály által létrehozott büfében. Erre az eseményre mindig ellátogatnak hozzánk testvériskolánk tanulói, az inámi alapiskola tanulói és nem utolsó sorban a helyi óvodások. A másik nagy „kedvenc“ a jelmezbál, melyet mindig megnéznek a szülõk, nagyszülõk és rokonok is. De a családok számára mégis talán a karácsonyi mûsorunk a legkedvesebb, amelyen minden gyerek „átváltozik“ a karácsonyi szeretet üzenetét hozó angyallá. A tanév során több koncertet, szórakoztató mûsort is megnézhetnek tanulóink. Az idei év különlegessége a solymászbemutató volt, valamint a budapesti Polaris csillagvizsgálóba tett tanulmányi kirándulás. Természetesen gyermeknapot és osztálykirándulásokat is szervezünk, melyeken megismerhetik Szlovákia és Magyarország legszebb vidékeit. Mondandóm végén megköszönöm pedagógusainknak és diákjainknak egész évi munkájukat, és nagyon kellemes, élményekben gazdag szünidõt kívánok mindnyájuknak! Gyurász Szilvia

Gyermeknap Az ipolynyéki alapiskola gyermeknapi rendezvényére május 31-én, csütörtökön került sor. Különbözõ programok vártak az alsó tagozatosokra, és mást terveztek a felsõsök. A kicsik fõ attrakciója a maratoni szavalóverseny volt, majd ügyességi játékok és sportversenyek és végül aszfaltrajzverseny következett. A felsõ tagozatosak az ipolynyéki tanösvény erdei virágait és állatait szemlélték, majd egy kis tisztáson szalonnasütéssel zárták a napot. Meglepetésrõl az iskola szülõi szövetsége gondoskodott. Kellemes idõben szép napot töltöttek a gyerekek. -nt-

Oktatás

2012. június

Kürtös 13

A lukanényei iskola életéből

t Évnyitó 2011-2012 Sajnos megint elkezdõdött

A Lukanényei Alapiskola épülete Miénk a legszebb suli

Búcsúzik a négy kilencedikes lány Közös ima az osztályfõnökkel

Csíksomlyói búcsú 2012 - Köszönet a polgármester úrnak ezért az útért

A karácsonyt is megünnepeltük

Színházat játszottunk Oroszlány Enikõ Táncoscsizma Török Máté fõszereplésével Idõsek ünnepe Mûsorral köszöntöttük nyugdíjasainkat A gyermeknap „nagy gyõztese“ Povalaè Dávid

Március 15. Nem feledkezünk meg hõseinkrõl, tiszteljük emléküket

Itt van az utánpótlás is Színházi - Babka Patrícia és elõadáson Káplán Veronika vettünk részt Bohémélet - A darab a vége felé még tetszett is Sítúra, Látky - Mindannyian megtanultunk síelni, még a tanító néni is

A focit is nagyon szeretjük Mikulás-est A polgármester úr megint elküldte hozzánk a Mikulást

Turisztikai szakkörön - Meghaladta az erõnket

Török Máté Szavalóverse nyek abszolút gyõztese

Gyermeknap Komolyan vettük a versenyzést

Hitélet

14 Kürtös

2012. június

Csíksomlyói pünkösdi zarándokút… Csíksomlyó a katolikus székelység õsi szent helye. A csíksomlyói Mária-kegyhely azon a földön áll, amelyet úgy ismernek mint a „Szûzanya virágoskertjét“. Zarándokcsoportok jönnek ide többször egy évben Erdély minden részérõl, és elmondhatjuk, hogy magyarok is járnak ide az egész világ sarkából. Óriási vonzóereje van ennek a búcsújárásnak, mert több ezer ember együtt imádkozik, együtt énekel és elmélkedik. A búcsújárás titka és célja az igazságos, szívbõl jövõ imádkozás, amely vallásunknak köszönhetõen megerõsíti az együvé tartozás érzését. Ebben az évben május 22-én fogadhattuk nagy szeretettel Bussán immár ötödik alkalommal a Feltámadási jelvényt. Több mint 100 fõs zarándoksereg kíséretében hozták gyalogosan Balassagyarmatról a jelvényt. A jó Isten kegyelmébõl a csoport zöme diák és sok fiatal volt, és reméljük, hogy ezek az események õket is megérintik annyira, hogy az utánunk jövõ nemzedéket se kelljen félteni. Elsõként Ipolyvarbóra tértek be a zarándokok, ahol a falu vezetõsége és katolikus közössége fogadta õket szeretettel és vendéglátással. Majd Pöstyénpusztánál, átjövet a Katalin hídon a szécsényiek is fogadták a jelvényt, és õk is egy emlékszalaggal ékesítették. Végül Bussára is megérkezett a csoport, és velük együtt mentünk a templomba, ahol szentmise keretében szentelte meg a pap a keresztet. Itt volt lehetõségük emlékszalagot kötni a Feltámadási jelvényre azon falvak polgármestereinek is, amelyeket a jelvény útvonala nem érintett. Mégpedig a következõk: Inám, Ipolynyék, Apátújfalu és Bátorfalu. A szentmise végén a magyar, a székely és a pápai himnuszok után mi, a bussaiak láttunk vendégül mindenkit, aki elkísérte a jelvényt. Úgy érezzük, hogy a feltámadási menet évrõl évre szorosabban összeköt minket a Balassagyarmat - Ipolyvarbó Szécsény - Bussa útvonalon élõ magyar testvéreinkkel. Ez az erõs érzés vezeti utunkat a csíksomlyói Szûz Máriához. Ebben az évben nekünk adatott az a megtiszteltetés, hogy mi, a felvidéki magyarok, avagy a jó palócok, de fõleg jó katolikusok büszkén vihessük el a jelvényt a csíksomlyói Szûzanya oltárához. Nem lehet, és szívem nem engedi, hogy ne említsem meg annak a nagyszerû embernek nevét, aki ezt az álmot megálmodta, de sajnos most már égi édesanyánk társaságában álmodja ezt az álmot tovább... Fáradság nélkül, de mégis velünk... Õ volt Molnár Katalin, aki

álmát befejezetlenül hagyta, de hála istennek vannak emberek, akik ezt az álmot ÉBREN tovább viszik. Kati férje, Molnár István vezetésével vittük 2012. május 24-én az ékes feltámadási jelvénynek középsõ szárnyát Csíksomlyóra. Ötnapos zarándokutunkat színesebbé tettük, és több szép emlék- avagy történelmi helyet látogattunk meg. Többek között: Nagyváradon a Szent Péter templomot, Kolozsvárott a Szent Mihály templomot, Mátyás király szobrát és emléktábláját, továbbá a házsongárdi temetõben is jártunk, majd Segesváron és Petõfi Sándor mellszobránál, az Orbán Balázsemlékmûnél és Székelyudvarhelyen a királyok és fejedelmek emlékparkjában. Ezeken a szép helyeken Vízi Mária kísérte a csoportot, és kulturális élményekben gazdag beszámolókat biztosított.

Csíksomlyó felé az úton sok-sok gyalogos zarándokló csoport ment díszruhában, vitték a lobogókat és a magyar zászlókat, már messzirõl lehetett õket látni. Szombaton a mi, 51 személyes csoportunk is útra kelt, hogy a feltámadási jelvényt átadhassuk, és a másik két szárnyával egyesülhessen. Nem volt könnyû kigyalogolni a hegyre, de hála istennek az idõ kegyes volt hozzánk, és nem esett az esõ. Megható pillanatokat éltünk át mindannyian, ebben biztos vagyok. Látván, ahogy gyülekeznek az emberek, kicsik, idõsek, ahogyan jönnek a hegynek minden oldaláról csoportostól, sokan, nagyon sokan! És én úgy éreztem, hogy egy nagy család gyûlt össze, és én tagja vagyok e családnak, ahol teljes a béke és a szeretet. Csodálatos és felejthetetlen érzés volt ez

számomra. Nem éreztem fáradságot, csak valahol a szívem mélyén leírhatatlan megnyugvást. Megérinthettem a csíksomlyói Szûzanya kegyszobrát, és feltöltõdtem valamivel, amit szóval nem lehet kifejezni. Ezt érezni és látni kell!!! Amikor ezernyi magyar ember imádkozik, és énekli a himnuszokat, hát mit is mondhatnék, csak zengett az egész Hargita, és egy szem sem maradt szárazon. Könnyeinkkel megöntöztük a Székelyföldet mi is, felvidéki magyarok. Különös benyomást hagyott bennem a kegytemplomban tartott szentmise és a prédikáció. Felemelõ tiszteletbeli érzés volt hozzáérni a segítõ Szûz Mária kegyszobrához. Megható volt a csángó szentmise is, ahol felejthetetlen szavak hangzottak el a prédikációban és gyönyörû csángó énekek. Többek között az atya azt is hangoztatta, hogyha az ember álmodik, az csak egy álom, de ha sok ember álmodik egy helyen, az már valóságnak számít. És ezért kell nekünk, magyaroknak összefogni, hogy álmainkat egykor valóságban láthassuk. Ehhez imádkozunk, és kérjük Baba Mária segítségét, hogy elkerüljön a balsors, hisz szenvedtünk és bûnhõdtünk eleget a múltban, legyen hát jobb és szebb jövõje a magyar népnek. Gál Péter úr, aki fõszervezõje az egész csíksomlyói búcsúnak, végül megkért, hogy adjuk át ünnepélyesen Szûz Mária szobránál a Feltámadási jelvényt a karefalvai híveknek. A szomszéd település cserkészei vették át tõlünk a jelvényt, akik tovább vitték Gyimesbükkre, a kápolnába, majd onnan Gyímesközéplokra, ahol még volt szerencsénk látni az általunk hozott Feltámadási jelvényt. Továbbá tudomásunkra adta Gál úr, hogy szeptember 29-én ismét Bussára érkezik a jelvény, és mi szívesen fogadjuk és továbbítjuk. Végül mindenféle felekezeti szûkkeblûségen túl, ma is az igaz hit tiszta forrásából merített mindenki, aki pünkösd szombatján vagy az év bármely napján elzarándokolt Csíksomlyóra. Itt az ember lelke megpihen a természet ölén, és visszavágyik arra a szép helyre, mely a Hargitának csodaszép különlegessége. Higgyék el, megéri! Végül, de nem utolsó sorban ezúton is köszönetet mondok a két autóbuszsofõrnek, akik vigyáztak, hogy szerencsésen hazaérkezzünk, és köszönet mindenkinek, aki zarándoklatunkat bármilyen formában segítette, támogatta és szervezte. Bombor Ivett

Hitélet

2012. június

Kürtös 15

Újmisés atya Csábon Június a papszentelések idõszaka. Az Úr által meghívott fiúk „repteret“, „lelki leszállópályát“ építenek, hogy a Szentlélek szálljon le rájuk, és kezdje meg mûködését. Ugyanakkor a már „fronton küzdõ“ jubiláns papjaink is hálát adnak a hivatás ajándékáért. A pap nem különb a hívõnél, a papság nem érdem, nem kitüntetés, nem elismerés, hanem szolgálat. Isten szent népének a szolgálata. Az aratás Ura - folytonos kérésünknek, imáinknak eleget téve újabb szolgálattevõkkel ajándékozta meg nyáját. A Besztercebányai Egyházmegye hét újmisés pappal gazdagodott, akik eddig az erdõbádonyi (Badín) papi szeminárium növendékei voltak.

Külön öröm számunkra, hogy ezen újonnan felszentelt papok közé tartozik a csábi születésû Pintér Miroslav is, aki a papság ajándékát megköszönve 2012. június 10-én mutatta be elsõ szentmiséjét szülõfalujában. Pappá szentelése tanúságtétel mindannyiunk számára, hogy a mai világban is - amikor igazán szükség van papi hivatásokra - érdemes a jó Isten szolgálatába állni. Az alábbiakban Pintér Miroslav újmisés atyát kérdeztem:

- „Kövess engem!“ - ily módon hívta Jézus magához a vámnál ülõ Mátét. A maga esetében hogyan tapasztalta, hogy az Úr emberhalásszá szeretné tenni? - A papi hivatás ajándék, amit nem lehet kiérdemelni. A Jézus „kövess engem“ megszólítását lényegében egy belsõ vágyként éltem meg és élem meg a mai napig a papi hivatás iránt. Ez a vágy különféle események és személyek által erõsödött bennem, akik hozzásegítettek papi hivatásom kikristályozódásához. - Milyen út vezette a papság szentségének felvételéhez? Érdemes volt végigjárni? - Bármilyen hivatásról is legyen szó, annak kibontakozása nem csak fényes, de kevésbé kellemes pillanatokkal is kell hogy együtt járjon. Ezek a nehézségek szükségesek ahhoz, hogy az ember lélekben növekedjen és erõsödjön. Ez az én esetemben is így volt. Ezért hálás vagyok mindenért, amivel eddigi életem során meg kellett küzdenem. - Ha most ismét érezné Krisztus hívó szavát, ismételten igent mondana?

- Krisztus számunkra mindig csak a legjobbat akarja. Az út, amelyre hívja az embert (nem szükséges, hogy a papi hivatás útja legyen), egyben a boldogság útja is. És ki ne akarna boldog lenni?! Ezért soha sem bántam meg, hogy elindultam ezen az úton. - Hogyan emlékezik vissza a szemináriumban töltött évekre? - A szemináriumi évek életem egyik legszebb évei közé tartoznak, melyek nagymértékben hozzásegítettek hivatásom felismeréséhez és saját magam jobb megismeréséhez. - Mit gondol, milyen tulajdonságokkal kell bírnia a mai kor papjának, hogy sikeres legyen a pasztorációban? - A pasztoráció sikere a Krisztussal való szeretetkapcsolat elmélyítésében rejlik. Ennek feltétele az emberiesség, mely nélkül nem beszélhetünk jó papról sem. Köszönöm a beszélgetést! Balga Zoltán

A ra ny m i s e é s d i a k ó n u s s z e n t e l é s Lukanényén mûködik. Az aranymisés lelkiatyát az egyházközség nevében Negyela Antal templomatya, a községi hivatal részérõl a falu polgármestere, Cseri Lajos köszöntötte. A kápolna elõtti szabadtéri szentmisén közremûködött a Szent Korona Kórus Molnár Ottó vezetésével. Aranymisés lelkiatyánk egész papi mûködése a Rozsnyói Egyházmegyében volt, a nógrádi és a gömöri tájak peremén. Aranymisés mottójául a következõ szentírási részt választotta: „Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erõt adott nekem, megbízhatónak tartott, és meghívott a szolgálatára.“ /1Tim 1,12/

2012. június 3-án, Szentháromság vasárnapján került sor az ipolybalogi Kápolna-búcsúra, ami egyben aranymise is volt. A szentmise fõcelebránsa Mics Imre lelkiatya volt, akit 1962. július 1-jén szenteltek pappá a pozsonyi Szent Márton székesegyházban. Homíliát mondott Zolcer György, Ipolyvarbó plébánosa, aki egyben falunk szülötte. Koncelebrált György Ferenc ipolybalogi plébános és Dobos Péter atya, aki jelenleg

2012. június 8-án diakónusszentelés volt a besztercebányai Nagyboldogasszony plébániatemplomban. A szentelendõ 5 diakónus között jelen volt falunk szülötte, Gyurász Pál is. A szentelést Tomko József bíboros úr végezte, mivel a besztercebányai megyéspüspöki szék még betöltetlen Balázs Rudolf püspökatya halála óta. Ipolybalog hívõ népe imáiban és a helyszínen is végigkísérte a szentelés nagy eseményét. Negyela Antal templomatya

16 Kürtös * 45 éve, 1967. június 2-án halt meg Ferenczy Béni Kossuth-díjas magyar szobrász, éremmûvész, grafikus. (*1890) * 110 éve, 1902. június 4-én született Illés Endre magyar elbeszélõ, drámaíró, könyvkiadó igazgató, mûfordító, mûkritikus. (†1986) * 100 éve, 1912. június 5-én született Szabó Zoltán Baumgarten-díjas író, falukutató, publicista, lap- és könyvszerkesztõ, szociográfiai irodalmunk egyik nagyhatású klasszikusa. († 1984) * 100 éve, 1912. június 5-én hunyt el Cholnoky Viktor magyar író, újságíró, mûfordító. (*1868) * 85 éve, 1927. június 17-án született Sütõ András Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író, drámaíró. († 2006) * 125 éve, 1887. június 25-én született Karinthy Frigyes magyar író, költõ, mûfordító. (†1938) * 5 éve, 1997. június 27-én halt meg Fodor András Kossuth-díjas magyar költõ, esszéíró. (*1929)

A csábi diáklányok focisikere

A 2011/2012-es tanévben egy ütõképes focicsapat állt össze a Csábi Alapiskola diáklányaiból. Õk heten sikeresen felvették a versenyt a városi csapatokkal az iskolák közötti focibajnokságban, melynek meg is lett az eredménye. A regionális bajnokságban minden csapatot maguk mögé utasítottak. Losonc focistáit 2:0-ra, Rimaszombatét 3:0-ra és Kálnó (Kalinovo) lányait 4:1-re verték. Így jutottak be a kerületi döntõbe, ahol már a legjobbak találkoztak. Mgr. Sranèík János tanár úr vezetésével itt a harmadik helyen végeztek úgy, hogy csak Garamszentkereszt (Žiar nad Hronom) csapata tudta õket legyõzni 2:5-re. Besztercebánya és Breznóbánya (Brezno) csapataival 4:4-es döntetlent értek el, Herencsvölgy (Hriòová) csapatát pedig 5:2-re múlták felül. Gratulálunk a lányoknak, és kívánjuk, hogy további sikereket érjenek el ebben az elsõsorban férfias sportban! Kép és szöveg: Za ko Ervin Képen a lányok balról jobbra: Miskei Mónika, Lásló Kinga, Homolya Heni, Lásló Mónika, Balga Viki, Pixiades Frederika, Borbas Edi

Évfordulónaptár

2012. június

K a r i n t h y F r i g y e s (teljes nevén: Karinthy Frigyes Ernõ, Budapest, 1887. június 25. - Siófok, 1938. augusztus 29.) Édesapja Karinthi József mûvelt tisztviselõ, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. Családneve eredetileg Kohn volt, amit 1874ben magyarosított Karinthira. 1886. január 3án evangélikus hitre tért át feleségével és négy leánygyermekével, fiúgyermekeik, Frigyes és József már kereszténynek születtek. Édesanyja, Engel Karolina halála után Karinthi József egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket. Karinthy Frigyes 1898 és 1900 között kezdett írni: színmûveket, kalandos történeteket, verses meséket írt; emellett naplót vezetett. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül címû regényét.Érettségi után matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi elõadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklõdéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé. 1906-ban Az Újság munkatársa lett. Ebbõl az idõbõl ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsõvel. A következõ években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különbözõ budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti címû paródiakötete hozza meg számára 1912-ben.1914-ben vette feleségül Judik Etel színésznõt, aki 1918-ban spanyolnáthában meghalt. Gyermekük Karinthy Gábor költõ. 1920-ban házasodott össze Böhm Arankával. Gyermekük Karinthy Ferenc (Cini) író. Sok ismert mû magyar fordítása kötõdik a nevéhez (elsõsorban a Micimackóé), de valószínûleg a fordítások egy részét Mici nõvére (Karinthy Emília) készítette, vagy legalábbis õ készítette elõ az író számára a nyersfordítást.1935-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták. 1936-ban agydaganattal mûtötte meg Stockholmban Herbert Olivecrona; errõl írta Utazás a koponyám körül címû regényét. 1938-ban agyvérzésben meghalt. Néhány ismert mûve: Így írtok ti, Tanár úr, kérem, Utazás Faremidóba, Nem mondhatom el senkinek, Utazás a koponyám körül Illés Endre (Csütörtökhely, 1902. június 4. - Budapest, 1986. július 25.) gimnáziumi tanulmányait Lõcsén végezte. Érettségi után Budapesten orvostanhallgató, elsõ mestere Korányi Sándor volt. Írói tehetségére Mikes Lajos figyelt fel. A Pesti Naplóban és Az Estben jelentek meg elsõ elbeszélései. Elsõ novelláskötetében az érett elbeszélõ biztonságával elemezte az emberi érzéseket. Ekkor már a Nyugat megbecsült kritikusai és esszéírói közé tartozott. 1938-tól a Révai Könyvkiadó irodalmi vezetõje volt. A II. világháború alatt több olyan külföldi író sorozatban való kiadását kezdeményezte, akiknek megjelentetése antifasiszta megnyilvánulás volt (Dosztojevszkij, Thomas Mann, Anatole France, Oscar Wilde). 1950-ben, a Révai Könyvkiadó államosítása után eltávolították a szerkesztõségbõl, évekig a könyvkiadó mûszaki osztályán dolgozott, s e méltatlan, hallgatásban eltöltött esztendõk során olyan gazdag könyvkiadói tapasztalatokra tett szert, hogy 1957-tõl igényes és hozzáértõ igazgatója lehetett a Szépirodalmi Könyvkiadónak. Kifejezésmódjára hatott Stendhal és Maupassant, akiknek nem egy mûvét az õ pontos, magas színvonalú fordításában ismerhette meg a közönség. 1965-ben kidolgozta a Magyar Remekírók kiadási tervét. A magyar irodalom klasszikusainak kiadása, amely az 1973-as Könyvhéten indult, a magyar könyvkiadás történetének egyik legnagyobb vállalkozása volt. Halála után a Szépirodalmi Könyvkiadó Illés Endre-díjat alapított. Díjai: Kossuth-díj, Baumgarten-díj, József Attila-díj. Néhány mûve: Spanyol Izabella - dráma, Igézet - esszék, novellák, úti jegyzetek, Száz történet - kisregények, Szigorlat - elbeszélések. Szerk.

2012. június

Hont-Nógrád-Gömör Kupa íjászverseny A zsélyi Victoria Íjászklub június 2-án rendezte meg a Hont-Nógrád-Gömör Kupa idei elsõ versenyét. Kellemes környezet és a zsélyi borospincék hangulata fogadta a versenyzõket, akik az ország majdnem minden területérõl jöttek és szép számmal Magyarországról is. Az idén a részvételi rekord is megdõlt, hiszen 105 versenyzõ nevezett

be a versenybe. Igaz, voltak kategóriák, hogy csak egy-egy versenyzõ indult, de a szervezõk mindenkinek lehetõséget adtak. A verseny elõtti bemelegítéshez finom zsíros kenyérrel és hagymával kedveskedtek a szakácsnõk, majd tíz órakor a rendezõk megnyitották a versenyt. Ismertették a szabályokat, és ágyúlövéssel elkezdõdött a megmérettetés, mely 19+1 távoli 3D-s célból volt összeállítva, és amelyre két vesszõvel lehetett lõni. A pálya kicsit nehéznek bizonyult, de a versenyzõk igyekeztek ezt leküzdeni, miközben egy-egy mellélövés is besikeredett egyeseknek. A versenyeredmények leadása után finom gulyás várta a versenyzõket, majd délután 17 órakor elkezdõdött az eredményhirdetés. Ez magában is sokáig tartott, hiszen 28 kategóriában kellett a versenyzõket értékelni, de mindenki türelmesen kivárta a maga sorát. A házigazdákat dicséret illeti, mert magas

színvonalon és minden igényt kielégítve bonyolították le a kupa elsõ versenysorozatát. Nemkülönben a versenyzõket és kíséretüket, hogy fáradságot, anyagiakat nem kímélve türelmesen végigszemlélték ezt a majdnem egész nap tartó nemes küzdelmet. Aki még ilyen versenyen nem volt, ajánljuk, hogy egyszer vegyen részt rajta, igen jól fog szórakozni. A szervezõk

Sport

Kürtös 17

Lovasnapok Szécsénykovácsiban Június 9-én és 10-én már 25. alkalommal rendeztek díjugrató lovasversenyt az Ipoly Kupáért Szécsénykovácsiban. A helyi lovasegylet és a község önkormányzata jól felkészült a jubileumi sporteseményre, és a kétnapos verseny ismét nagyszerû szórakozást nyújtott az idelátogató versenyzõknek és nézõknek. Szombaton a kezdõ lovasok és az elsõ évben versenyzõ lovak vetélkedése a szép, napos idõnek is köszönhetõen már jelentõs számú nézõt csalogatott a kitûnõen elõkészített, a községi hivatal parkjában felépített díjugrató lovaspályára, akiket e napon 117 ló-lovas páros szórakoztatott négy versenyszámban. Vasárnap ismét négy verseny várt a lovasokra, ám a magasabb és szélesebb akadályok ezen a napon már a tapasztaltabb versenyzõpárosokat is igencsak próbára tették, így a nézõk színvonalas, sokszor bravúros tudást mutató, de néha hibákat és bukásokat sem nélkülözõ produkciókat láthattak. A rendezõk a kétnapos rendezvény alatt megéhezõ és megszomjazó látogatókról sem feledkeztek meg, és a helyi specialitásokat árusító konyhák és a vendéglõk körül is nagy volt a nyüzsgés. Az Ipoly Kupa az idén a losonci Lucia Kosková és FIGARO nevû lovának a tulajdonába került, akik végig nagyon színvonalas versenyzéssel szerepeltek, és csak hajszállal elõzték meg a szintén losonci Radoslava Ivanovát és DORADO nevû lovát. A nap végén, a versenyek végeztével a rendezõk kisorsolták a tombolát is, amelynek a fõdíja egy beltéri kandalló volt. Szécsénykovácsiban, járásunk egyetlen állandó díjugrató lovaspályáján, ismét sikerült egy színvonalas, kiváló hangulatú díjugrató versenyt rendezni, amelyen jól érezhette magát lovas, nézõ, vendég és rendezõ is, hiszen részese lehetett egy kitûnõ hangulatú sporteseménynek, és jól is szórakozhatott. Reméljük, egy év múlva ismét találkozhatunk majd a 26. Szécsénykovácsi Lovasnapokon. Filip József

18 Kürtös

Út a tudatos gyógyulás felé A betegség mélyebb jelentése Az élet csodálatos hírnöke, vagyis a test. A betegség mélyebb jelentése abban áll, hogy végre ráébredjünk, mire akarja ráirányítani figyelmünket. Egész lényünket felszólítja, hogy kövessük a józan ész szavát, változtassunk jelen létünkön, amíg nem késõ. Igazi gyógyulást tehát nem a tünetek megszüntetése hozhat, hanem a belsõ harmónia zavarának felismerése és megszüntetése. Ebben persze mit sem segítenek a tabletták vagy injekciók, s vajmi keveset a természetgyógyászat eszközei. Ellenkezõleg: arról van szó, hogy megértsük, amit a testünk mondani akar, s persze kövessük tanácsait. Amennyiben gondolkodásunkat, érzelemvilágunkat, beszédünket és cselekedeteinket sikerül harmonikusan rendezetté tenni, a testi kiegyensúlyozottság és az egészség is visszatér. Meglehet, mindez sok kellemetlenséggel jár, de egyedül ez az út vezet valódi gyógyuláshoz, mely egyaránt magában foglalja a testet, a lelket és a szellemet. A betegség jó barát és segítõtárs Betegségünkben tehát nem csupán ellenséget kell látnunk, sokkal inkább jó barátot, segítõtársat. Az emberi szervezet ugyanis a betegség révén nemcsak azt jelzi, hogy helytelen irányba tértünk, életellenesen cselekszünk, következésképp változtatnunk kell életmódunkon. A tünetek segítségével meg is mutatja, hol a hiba, s mit kell tennünk, hogy belsõleg is újra egészségesek legyünk. Csupán meg kell tanulnunk a nyelvét, hogy megérthessük. A „tünetek nyelve“ egyszerû és következetesen visszatérõ törvényszerûség. Ha képesek vagyunk megérteni üzenetét, már csak rajtunk áll, hogy megtegyük a szükséges lépéseket a valódi gyógyulás felé; különben a sors keserû leckében részesít bennünket. Ám, ha készek vagyunk tanulni a felismerésbõl, nem szükséges okvetlenül megbetegednünk ahhoz, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Be kell végre látnunk, hogy „egy embert meggyógyítani“ nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elõ a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlõ út megválasztása révén érhetõ el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van betegségre. Ki vagyok én valójában? Függetlenül attól, hogy egy betegség milyen stádiumban van, a háttérben mindig valamilyen megoldatlan probléma húzódik, egy „életfeladat“, továbbá egyfajta képtelenség vagy vonakodás, hogy az élet bizonyos kihívásaira megfelelõen reagáljunk. De hogyan is lennék képes meglelni a helyes választ, ha még azt sem tudom, ki vagyok valójában? Megkérdezte-e már valaha õszintén magától, kicsoda voltaképpen? Ha tükörbe néz, kijelentheti: „Ez az én testem“. De ki mondja ezt?

Egészség - Közélet A test végül is nem tartozhat önmagához. Benne valaki, aki gondolkodik és kijelenti: „Ez az én testem“. A test anyagból áll. Az anyag nem tud gondolkodni, érezni, emlékezni vagy dönteni, erre egyedül az öntudat képes. Ön viszont gondolkodik és érez, képes emlékezni és dönteni, öntudattal bír, amivel a test nem, mivel az csupán öntudatának fizikai kifejezõdése s egyben tükörképe. Látható módon mutatja, hogyan érez és gondolkodik Ön, egyszóval azt, kicsoda. Szögezzük le, hogy „valódi énünk“ eredendõen egészséges, hiszen a tudat nem öregszik meg, és nem is lesz beteg. A pszichoszomatikus megbetegedések 1918-ban egy német orvos, Heinroth annak a nézetnek adott hangot, miszerint a test megbetegedései voltaképpen pszichikai okokra vezethetõk vissza. A látszat mögötti valóság felismerésének problémája korántsem új keletû. Mintegy 2400 évvel ezelõtt már Szókratész kijelentette, hogy „nem létezik a lélektõl független, pusztán testi betegség“, majd Platón, a méltán híres tanítvány keserûen állapította meg: „A betegségek kezelésében a legnagyobb tévedés, hogy külön orvosok foglalkoznak a test, valamint a lélek bajaival, holott e kettõ nem választható el egymástól.“ Mind a mai napig egymástól elszakítva vizsgáljuk õket, hiszen nincsenek már orvos-papok, akik egykor a teljes embert tartották szem elõtt, s hol van már a jó öreg háziorvos, aki betegeinek minden gondját-baját ismerte. Ehelyett egy-egy szakterületet ismerõ specialisták léteznek - s persze részeredmények. Ha feltételezzük, hogy egyáltalán létezhet pszichoszomatika, tudományos bizonyítékokat kell keresnünk rá. Vajon nem elég bizonyíték-e hogy zavarunkban elvörösödünk, vagy sírva fakadunk, ha szomorúság ér? Örömünkben ujjongunk, s félelmünkben elsápadunk? Máskor inunkba száll a bátorságunk, s égnek áll a hajunk. Amit lélekben átélünk, a test külsõ jelekben jeleníti meg. Ami a lelket foglalkoztatja, éppúgy foglalkoztatja a testet is, s hatása egyaránt lehet negatív vagy pozitív, okozhat betegséget és szenvedést, vagy egészségessé és boldoggá tehet. Részletesebben kifejtette a pszichológus kolléganõ a múlt számban. Az életerõ gátlásának a következményei Vizsgáljunk meg közelebbrõl egy cselekvési folyamatot, s rögtön kiderül: minden cselekvés egy gondolattal és elképzeléssel kezdõdik. A gondolat és elképzelés hatására kerül sor másodikként a test vegetatív jellegû felkészülésére, mely például a vérnyomás emelkedésében, a vérkeringés felgyorsulásában vagy a pulzus szaporaságában nyilvánul meg. Harmadik lépésben a test fokozott idegtevékenységgel reagál. Mindez végül az érintett izmok aktivizálódásához vezet, melyek a tervbe vett cselekvést végrehajtják Az energia mindhárom szinten gátolódhat, ezért éli át mindenki másképp a betegségét. (Errõl bõvebben a következõ számban) Kollárné, Dr. Czibulya Klára Ildikó, begyógyász-hematológus, szakképzett homeopata

2012. június

Apák napja A apák napja egy világi ünnepnap, Magyarországon június harmadik vasárnapján ünneplik. /Vannak, akik - viccesen - május 19-ét, Ivó napját tartják apák napjának./ A 20. század elején kezdték el megtartani az anyák napja párjaként. Az apaságot és a szülõi szerepet ünneplik ilyenkor. Ilyenkor emlékeznek az apákra, nagyapákra és a többi férfi elõdre. Az apák napját világszerte számos különbözõ idõpontban ünneplik. Ezen a napon általában ajándékot adnak az apáknak, és ilyenkor a család általában együtt van. Az ünnep történetérõl tudni kell, hogy Amerikában a Crestonban Washingtonban született Sonora Smart Dodd volt az ünnep megalapításának legnagyobb kezdeményezõje. Apja, a háborús veterán William Jackson Smart egyedül nevelte fel hat gyermekét. A hölgynek az adta meg a kellõ önbizalmat, mikor Anna Jarvis megalapította az anyák napját. Az apák napjának eredeti tervezett dátuma június 5., édesapja halálának évfordulója lett volna, de nem volt elég idõ megbeszélni a részleteket a szervezõkkel, így június harmadik vasárnapján tartották, és tartják ma is. Az elsõ apák napja 1910. június 19-én volt Spokaneben. A William Jennings Bryanhez hasonló személyek segítségével lett szélesebb körben ismert ez az ünnep. Az apák napját 1916-ban az akkori amerikai elnök, Woodrow Wilson is megtartotta családjával, majd Calvin Coolidge 1924ben javaslatot tett, hogy nyilvánítsák nemzeti szabadnappá. Az ünnepet hivatalosan 1972-ben Richard Nixon ismerte el. Egyébként a katolikus egyház az apák napját hagyományosan március 19-én, Szent József napján tartja. A legtöbb országban világi ünnepként tartják számon. Érdekességként említjük, hogy az Egyesült Királyságban az apák napja kilenc hónappal megelõzi az anyák napját. Csak mellesleg, tréfásan a fizetésnapot is szokás több országban „apák napja“-ként emlegetni. Hazai tájainkon, szemben az anyák napjával, nemigen tartanak apák napi ünnepséget. Pedig sok apára ráférne egy ilyen ünnep, hogy legalább azt a napot nem a búfelejtõben, hanem a családjával töltené. /A világháló nyomán: -bégyé-/

2012. június

Szabadidõ

Kürtös 19

J ÚNIUS A KERTEKBEN

Gyászreakció

A naptárban is hivatalosan elkezdõdött a nyár, ilyenkor növényeink intenzív növekedésnek indulnak, ezért az elkövetkezõ idõszakban is akad tennivalónk bõven. A gyepet most a csapadékmennyiségtõl függõen hetente nyírjuk, és megfelelõen öntözzük. Ha rendszeresen nyírjuk a füvet, akkor erõsebbek és egészségesebbek lesznek a fûszálak, amelyek azután a gyomnövényeket is elnyomják. A fûnyesedék mulcsozáshoz is felhasználható. Az egynyári virágok sok vizet és trágyázást igényelnek, fõként a virágládákban. Az elnyílt virágokat távolítsuk el, így a növénynek több ereje marad a további virágzáshoz. Az egynyári virágokat egész nyáron ültethetjük - sõt, elõnyös, ha fokozatosan ültetünk, mert õsszel tovább lesz virágszõnyegünk. Az összes szobanövényt és edényes növényt legkésõbb most vigyük a szabadba. A dinnye, a tök és az uborka virágait most kell kézzel beporozni - a méhek valószínûleg segítenek a beporzásban, de azért ne hagyatkozzunk csak rájuk. A talajt gereblyézzük, majd mulcsozzuk, folyamatosan lazítsuk, a gyomnövényeket irtsuk. Ez a hónap a paradicsom, a karfiol, a karalábé, a brokkoli stb. ültetésének az ideje. Ebben a hónapban még vethetõ a bokorbab, zöldborsó, édeskömény, hónapos retek, retek, cékla, uborka, karalábé, fejes saláta, sütõtök, mángold, karós bab. Még fûszernövények is vethetõk: kapor a kovászos uborkához, zsázsa, petrezselyem. A paradicsom oldalhajtásait rendszeresen csipkedjük ki, és az alsó leveleket távolítsuk el. Rendszeresen öntözzük a zöldbabot, hónapos retket, sárgarépát és salátát. A szamócát vágjuk vissza a betakarítás után. A málna a virágzása vége táján második trágyázást igényel. A lehullott gyümölcsöt azonnal távolítsuk el, hogy megelõzzük a gombabetegségeket. A gyümölcsfák vízhajtásait távolítsuk el. A fák tányérját levágott fûvel mulcsozzuk, a talaj ezáltal jobban tárolja a nedvességet. Júniustól kezdi az almamoly petéi lerakását. Ha feromoncsapdát helyezünk el az almafák egyikén, ezzel jelentõsen csökkenthetjük a peterakást. Az elbújt lárvákat ilyenkor elcsíphetjük. Közvetlenül a talaj felett erõsítsünk hullámpapír gyûrût a fa törzsére (a hullámpapírt 20 cm magasságban hajtsuk ketté középen, fektessünk a hajlatba zsineget, és azzal kötözzük a fatörzshöz). A lárvák a hullámpapír csövecskéit jó búvóhelynek találják a bábozódáshoz. Augusztus végén az eljárást ismételjük meg. Készítsünk csalánlevet növényeinkre! Rendkívül ajánlott trágyázási mód ez a kertészkedésben kevésbé járatos kiskerttulajdonosok számára. Ha a csalánlevet például a paradicsom tövére öntjük, napról napra megfigyelhetjük, hogyan is hat ez a tápoldat a növényre. Használhatjuk magában vagy más növényi oldattal keverve is 1:1 arányban. Elõállításuk rendkívül egyszerû: elõször is válasszunk egy fadézsát, vagy használjunk kõbõl, cserépbõl vagy mûanyagból készült edényt. A csalánlevet ne készítsük fémedényben, mivel az oldat erjedésekor olyan vegyületek keletkeznek, amelyek oldhatják a fémedény falát. A csalánt évente kétszer vagy háromszor is vághatjuk, kaszálását mindig a virágzás elõtti idõszakra idõzítve. Körülbelül 1 kg növényre lesz szükségünk, ami egy jó nagy maréknyi csalánnak felel meg. Ez a csalánmennyiség elegendõ 10 l állott vízhez, lehetõleg esõvízhez. Egyszerûbben betarthatjuk az arányokat, ha az edényt megtöltjük csalánnal, jól megnyomkodjuk, és annyi vizet öntünk rá, hogy a zöld részeket ellepje az esõvíz. Ha a csalánt összeaprítjuk, gyorsabban erjed majd az oldat. Az oldatot naponta legalább egyszer keverjük meg erõteljesen, méghozzá oly módon, hogy lehetõleg sok oxigén jusson a zavaros lébe. Kb. 24 órával az oldat összeállítása után adjunk 10 l léhez egy marék kõzetlisztet. Ez segít majd az oldat erõteljes szagát tompítani. Az edényt tegyük napra, hogy az erjedés gyorsabban végbemenjen. Az oldat akkor erjedt ki teljesen, ha színe megsötétedett, már nem habzik, és szaga is tompulni kezd. Az ilyen állapotú csalánlé hosszú ideig eltartható, és bármikor felhasználható. Mielõtt azonban a növényekre öntenénk, hígítsuk tízszeres mennyiségû vízzel. Amennyiben az oldatot a levelekre fogjuk permetezni, át is kell szûrnünk finom lyukú szûrõn, nehogy eldugítsa a permetezõt. Ha a levet a zöldségek tövéhez öntjük, erre nincs szükség. Zöldségeskertünk legtöbb növénye meghálálja majd a gyorsan ható és olcsó tápoldattal, a csalánlével való beöntözést. Csupán a borsó, a bab, a fokhagyma és a vöröshagyma nem kedveli a nitrogénben gazdag oldattal való kezelést.

Szerettünk elvesztése miatt érzett fájdalom az ember természetes reakciója, amit nem szabad betegségként kezelni. Körülbelül fél-egy évig normális a fájdalom, ami az elsõ hónapokban erõteljesebb, majd egyre tompulóbb. Ha ez elhúzódik egy éven túlra, és depresszióba fordul át, akkor viszont szükség van szakember segítségére, zömében tabletta helyett többet ér az odafigyelés és az együttérzés. A gyász és a depresszió között az a különbség, hogy a gyászban a világ üres számunkra, depresszióban pedig az énünk üres. A feldolgozatlan gyászt krónikus gyásznak is nevezzük. Ebben az esetben a gyászoló éveken keresztül szorong, gyakran elsírja magát, ha az elvesztett személy szóba kerül. Amikor a gyászoló megpróbálja az elhunyt hozzátartozóját életben tartani, ezt mumifikációnak nevezzük. Ilyenkor az elhunytnak megterít, megágyaz és párbeszédet folytat vele. Nem akar tudomást venni az elköltözésérõl. Ezt több évig is képes csinálni. Ez elfojtott gyász, ami a késõbbiekben sok lelki és testi problémát okoz. Az öngyilkos és a meggyilkolt hozzátartozóinak is sok esetben elhúzódik a gyász. Az öngyilkos hozzátartozói gyakran bûntudatot éreznek a történtek miatt, és magukat okolják, a meggyilkolt hozzátartozói pedig erõs dühöt, amit a gyilkos büntetése picit enyhíthet. Ha kisgyermek veszíti el szülejét, gyakori a regresszió (abba a korába menekül, ahol jól érezte magát, boldog volt), ezért gyakran bepisil, szorong, szomorú, teljesítményei romlanak. A serdülõk gyakran csavarognak, bûnözni kezdenek. Talán a legkegyetlenebb halál a gyermekhalál, ami szülõ, fõleg az anya számára szinte feldolgozhatatlan, hatalmas sokk. Amely anya úgy dönt, újabb gyereket vállal, nem szabad elhamarkodottan dönteni, mert egyik gyerek nem pótolja a másikat. Legjobb, ha idõt ad magának és gyászának, bár egy anya gyakran egy életen át gyászolja gyermekét. Aki házastársát veszíti el, az özvegy, aki szülõjét, az árva, ám aki gyermekét, arra nincs szó. Idõt kell adni a gyásznak, mert különben nem lesz idõ a gyógyulásra. Gyakran kell az elhunytról és a vele eltöltött közös idõrõl beszélgetni, közös fényképeket nézegetni, kimenni a temetõbe. Ez alatt az idõ alatt normális és szükséges is a sírás, elérzékenyülés, ezáltal fog majd egy idõ után enyhülni a fájdalom. Folyt. köv. Molnár Judit

ber

Programajánló - Felhívás

20 Kürtös

MEGEMLÉKEZÉS Már több mint fél éve annak, hogy örökre itt hagyta családját

Kováčová Júlia (Bussa), de hiánya még most is érzõdik. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy pillanatot! A gyászoló család Ipolynyék Község Önkormányzata, Csemadok alapszervezete és a VIA NOVA ifjúsági csoport helyi szervezete elsõ alkalommal hirdeti meg a Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt. támogatása mellett Magyar hangja - tehetséggondozó ifjúsági táborát Helyszín: Ipolynyék / Vinica Idõpont: 2012. július 16-20. Táborvezetõk: Bálint Kata, Cseri Icu, Laboda Róbert A tábor ára: bejáróknak - 30 euró/fõ bentlakóknak- 55 euró/fõ Információ és jelentkezés: [email protected] email címen vagy a 0908 826 379 - es telefonszámon. A jelentkezés határideje: 2012. június 26-ig. Itt kell lenned, ha: * érdekel a színjátszás * csalogat az újságírás * aktív pihenésre vágysz * még nem ismered az Ipoly mentét * szeretnéd megmutatni tehetséged * ismerkedni szeretnél A tábor záróakkordja: * improvizációs esten mutatják be a hét munkájának eredményét a drámapedagógiai szakaszból * a médiaismeretesek elkészítik és bemutatják a sajtóanyagokon kívül saját mappájukat az 5 nap termésébõl- irományaiból Vágyódik a tengerhez? Még nem döntötte el nyaralásának úti célját? Akciós utak Görögországba (Asprovalta). 7, 10, 14 napos turnusokban. Indulás Ipolyságról (Šahy) autóbusszal. Nyárkezdõ akció: 6 napos út 99€/fõ Szívesen állok rendelkezésükre a : 0915 259 248 telefonszámon http://alexandrakis.webnode.sk/

2012. június

FELHÍVÁS Mézkirálynõ kerestetik, méz- és mézessütemény-verseny Inám /Dolinka, Nagykürtösi járás/ Község Önkormányzata 2012. július 7-én, szombaton a társszervezõkkel együtt megrendezi a XIII. MÉZFESZTIVÁLT . A rendezvény fénypontjának számító mézkirálynõ-választás versenyébe 17 - 25 év közötti hölgyek jelentkezését várja. A rendezvény keretében megvalósul a LEGJOBB AKÁCMÉZ 2012 mézverseny. Benevezés a helyszínen. Idén sem marad el a Mézessütemény-verseny, amelyre egy tálca süteménnyel lehet benevezni a helyszínen. Bõvebb tájékoztatás a www.dolinka.org , 0905398500 , 047/4889121 elérhetõségeken.

2012. június 24. - Rómeó és Júlia - budapesti Operettszínház. A színházlátogatásról bõvebb tájékoztatás a 0915-952389-es telefonszámon 2012. július 7. - Ipolyhídvég, Falunap, sztárvendégek: 19.30: Aradszky László, 21.00: Kairó együttes 2012. július 7. - Ipolykér, Falunap, sztárvendég: Kredences Laci betyár 2012. július 7. - Inám, Mézfesztivál, sztárvendégek: 18.00: Gubík Magdi nótaénekes, 20.00: KOR-ZÁR együttes, 22.30: Kairó együttes 2012. július 14. - Gyürki, Falunap Az Önkéntes Tûzoltók Szervezetének Nagykürtösi Járási Bizottsága Haraszti községgel és a Nagykürtösi Tûzoltótestülettel közösen 2012. június 30-án megrendezi az önkéntes tûzoltók járási versenyét Harasztiban. Program: 12.00 - Érkezés 13.00 - Csapatversenyek /férfiak, nõk, fiatalok/ 16.30 - Egyéni versenyek 18.00 - A tûzoltóverseny és a rajzverseny értékelése Frissítõkrõl gondoskodva! Mindenkit szeretettel várnak a rendezõk.

E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. Közéleti havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: [email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.

KÜRTÖS