s Q t r W k VIII. évfolyam 9. szám
KÜRTÖS Közéleti havilap
2 0 1 0 . szeptember
MEGHÍVÓ
AZ ISKOLA Így, csupa nagybetûvel írva kell megtisztelnünk azt az intézményt, melynek tudásunkat, ismereteinket köszönhetjük. Egy állam keretein belül - mai világunkat tekintve - a legfontosabb intézmény, tudásunk forrása, belõle fakad minden további lehetõség egy nemzet fiai számára. Az élet mégis mostohán bánik vele, csupa kisbetûvel illeti, és ott szorongatja meg, ahol lehet. Túl sokáig tart már vidékünkön ez a visszás folyamat a jövõ károsodása nélkül. Minden államalakulat vagy kormány igyekezett megreformálni az iskolarendszert, de reformjaik sorra elakadtak pénzügyi lehetõségeik, illetve túlzott vagy helytelen politikai erõszakoltságuk miatt. Az idén is kaptak iskoláink egy tucat információt és elképzelést az iskola menetével, oktatási rendszerével, gazdasági és ügyvitelével kapcsolatban. Pénzt kevesebbet, mert a községek kasszájába befolyó összegek is megrövidültek. Kaptak nyelvtörvényt és hazafiassági törvényt, esetleg valamilyen várható büntetést vagy szankciót a politikailag hozott törvények betû szerinti nem betartása miatt. De könyveket, amelyekbõl taníthatnának, azokat nem. Erre az i betûre teszi fel a pontot az a megszorító intézkedés, amely az alkalmazotti jogviszonyban lévõ nyugdíjas pedagógusokra is vonatkozik. Közben
MIKSZÁTH-ÉV
1847 - 1910
Ára 0,40 EUR 150,- Ft
az iskolák (fõleg magyar iskolák) funkcionális gondjai (elsõsorban az épületek állagára gondolok) megoldására nincs pénz. Szerencsére a nemzet napszámosai, a tanítók, végzik a maguk dolgát, szerényen, minimális elismerés, megbecsülés és fizetség mellett. Valamikor a falusi ember, ha elment egy kereszt mellett, vagy találkozott falubelijével, megemelte a kalapját, úgy köszönt. Ezentúl mi is, ha elmegyünk egy iskola mellett, vagy találkozunk egy pedagógussal, mi is emeljük meg kalapunkat. Legalább ennyit tegyünk meg, ha másra nem telik, vagy nem vagyunk képesek. Böjte Csaba tanévkezdésre írt gondolataiból idézve: „Szeretettel bátorítalak, ne féljetek a holnaptól, az új tanévtõl, ne hagyjátok, hogy a mindent beszennyezni akaró gonosz a Teremtõ legszebb ajándékát, a holnapba vetett hitünket elorozza tõlünk. Mindennapi munkánkban ne csupán az évezredek mozgásának fáradt inerciája vigyen elõre. Higgyünk a holnapban, higgyünk abban, hogy a mi generációnk megnyeri a „meccset“. A magunk kis lépésével elõbbre vihetjük társadalmunkat, és egy tisztább, nyugodtabb, verejtékes munkánk által is szépülõ világot hagyhatunk a gyermekeinkre.“ Balogh Gábor
A CSEMADOK Nagykürtösi Területi Választmánya tisztelettel meghív minden érdeklődőt az
O´´ S Z I R Ó Z S A magyarnóta énekesek országos versenyére, mely
2010. október 3-án, vasárnap 14.00 órakor kezdődik az ipolynyéki kultúrházban .
„A gyerekek ostobák, csak a csecsemõk okosak. A csecsemõk igazi zsenik. Nem ösmertem még tíz éven aluli gyereket, aki ne lett volna lángész. Az emberi lény tízesztendõs korában kezd szamár lenni, és némelyik nagyon sokáig folytatja.“
Közélet
2 Kürtös
Ficói örökség Csak a legritkább esetben fordult elõ a világtörténelem során, hogy a funusz után, a megboldogult hagyatékának számbavételekor lelkes örömben tört ki az az örökségre éhes rokonság, melyre az elhunyt méregdrága ékszerek, zsíros földek és kacsalábon forgó paloták helyett adósságot és hitelezõi hadat hagyott. Szlovákia azonban nem normális ország, így itt a legritkább esetek száma is jóval nagyobb az átlagosnál. Azt még ugyanis Ugandában, de legalább is Albániában is elismerik, hogy ami mindenkinek rossz, az senkinek sem jó. Azt ugyanis, amit a ficói örökség leltárba vételkor a magunkénak tudhatunk, kevesebb a döglött ló értékénél is. Mégis Szlovákia az az ország Európában, ahol még egy ilyen típusú hagyatéki eljárás is népszerûség-növekedést jelent a politikailag ideiglenesen „eltávozott“ irányában. Hogy ennek egyenes arányban az az oka, hogy a jelenleg regnáló, nem mellékesen politikai borotvaélen táncoló kormánynak halvány dunsztja sincs arról, hogyan tegye ezt a nagy rakás örökséget rövid távon legalább annyira rendbe, hogy ne húzzon mindnyájunkat a gödör feneke felé, azt ma már mindenki láthatja. Nem mellékesen közrejátszik ebben az a tény is, hogy egynémely párt választási ígéretei olyannyira messze kerültek a valóságtól, mind a már eladott holdbéli telkek beépítése közkedvelt kisbolygónk árnyékos oldalán. Mert azt ma már mindenki látja, hogy nemhogy autópálya nem lesz Dél-Szlovákián keresztül, de gyalogútfejlesztés sem, és valamikor 2014 körül ülhetnek le legkorábban beszélni arról, hogy az elkövetkezõ 10 évben elindítanak-e egy ilyen projektet. A tisztességes nyugdíjakat hirdetõk is nagyon megijedtek, amikor kiderült, hogy még a következõ hónapokban sorrakerülõ gáz-, villany-, és ÁFA-emelések negatív hatásait sem tudják tisztességesen korrigálni, nemhogy nyugdíjat emelni. Ami a kormányba és a politikába is frissen bekerülõ liberális értelmiségrõl is hamar kiderült, õk is pont olyan nemzetiek, mint Slota, Fico és a bandája, csak õk nyakkendõt sem hordanak, s mára a kulisszák mögött már arról próbálják meggyõzni kollégáikat, hogy a nyelvtörvény és a hazafisági törvény úgy jó, ahogy van, és hát a nemzeti érdek mindenek fölött. Arról már ne is beszéljünk, hogy a munkanélküliség az elmúlt négy évben 8 százalékról 15-re kúszott, s aki teheti, már hosszú távon is inkább Nyugat-Európában keres biztos megélhetést. Ha ehhez hozzávesszük azt a politikailag erõsen alulkultivált réteget, akik úgy csapódtak a mostani kormányzó elithez, mint meszetlen malter a falhoz, akkor némi jóindulattal nem nehéz megjósolni, nehéz idõszak elé nézünk. Ez persze sem elégtételt, sem örömet nem jelent senki számára, viszont talán éppen elég józanságra ad okot ahhoz, hogy a közeledõ helyhatósági választások elõtt rendezni lehessen a sorainkat, és úgy tekintsünk a jövõbe, hogy a saját sorsunkat leginkább saját magunk tehetjük jobbá, úgy, hogy a valóság talaján állva, olyan önkormányzatokat, közösségi embereket és polgármestereket küldünk községeink élére, akik az elmúlt évek alatt már letettek valamit az asztalra politikai széljárásoktól függetlenül. A peremvidéken, a határ menti régiókban, az itt élõ magyarok és szlovákok számára egyaránt fontos a saját településeik fejlõdése, munkahelyek teremtése, a térségben mûködõ magánvállalkozások lehetõségeinek bõvítése, hiszen ezek tartják majd meg a közösségeket. A józan paraszti ész pedig azt diktálja, hogy ne csak nézzünk és halljunk, hanem lássunk is, mert a világtörténelem során valóban csak nagy ritkán fordult elõ, hogy az utcai csövesek bunkó modora az emberré válás folyamatában, öltönybe bújás után a virágkötõ lányok bûbájává változott volna. Persze a mesében minden megtörténhet, a kérdés csupán az, hogy álomvilágban, vagy alkotni, teremteni képes közösségben akarunk-e élni az elkövetkezõ években is. Hrubík Béla
2010. szeptember
Felsõnyék adott otthont a Nyékek találkozójának
Harmadízben került sor a Tolna megyei Felsõnyéken a Nyék Falvak Szövetségének találkozójára, melyet nyolc Kárpát-medencei település - Alsónyék, Felsõnyék, Kisnyék, Nyékládháza, Feketenyék, Nyékvárkony és Kápolnásnyék - alapított Ipolynyék község kezdeményezésére 2005-ben. Az idei találkozó is gazdag programot kínált a résztvevõk számára, hiszen a tavalyi nagysikerû ipolynyéki találkozó után ebben az évben is megrendezték a települések iskoláinak vetélkedõjét, melyen háromtagú csapatok mérték össze tudásukat. A vetélkedõ témája ebben az esztendõben Szent István és kora volt. Az öt résztvevõ közül idén az ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola diákjai bizonyultak a legjobbnak a Halkó Emõke, Belá Ramóna és Böjtös Viktória összetételû csa-
pattal. A második helyen a nyékládházi, a harmadik helyen pedig az alsónyéki csapat végzett. A diákok a verseny után balatoni jutalomkiránduláson vettek részt. A Szövetség találkozójára (a Felvidékrõl Ipolynyék és Feketenyék vett részt) idén hat község részvételével került sor, akik nemcsak kitûnõ kultúrmûsorokban, közös kopjafaavatásban, remek vendéglátásban és augusztus 20. alkalmából tûzijátékban részesültek, de a találkozó végeztével, hasonlóan, mint tavaly Ipolynyéken, Szakács Gábor rovásíró szakértõ jelenlétében felavatták Felsõnyék község rovásírásos üdvözlõ tábláját, melyet egy környékbeli fafaragó, Szabó Róbert készített. A 2011-es találkozó megrendezését Kápolnásnyék önkormányzata vállalta fel, tehát jövõre a Velencei-tó szépséges környezetében adhatnak egymásnak kezet ismét a települések képviselõi. A rendezvényre az brüsszeli székhelyû Oktatási, Kulturális és Audiovizuális Végreható Ügynökség támogatásával került sor. Palócz
Közélet
2010. szeptember
Kürtös 3
„SZÖVŐGYÁR“ BÁTORFALUBAN Napjainkban talán sokan gondolják úgy, akik szeretnének vállalkozni valamivel vagy valamiben, hogy már „elkelt“ minden jó vállalkozási lehetõség. Mivel tájainkon az emberek nagy része általában csak kereskedelmi, vendéglátó-ipari, mezõgazdasági vagy építõipari vállalkozásban gondolkodik, eszükbe sem jut, hogy más területen is lehetõség van vállalkozásba fogni.
játján igen, akkor a másén miért ne változtatna? Mivel nagyon szívünkön viseljük a hagyományok õrzését, úgy láttuk jónak, hogy elképzeléseink megvalósításához a legegyszerûbb választás a polgári társulás létrehozása volt. Elsõ lépésként a csökkent munkaképességûek foglalkoztatására szolgáló védett mûhelyt hoztuk létre, ahol jelenleg tíz embernek tudunk munkát biztosítani Garajová Rozália mûhelyvezetõ irányítása mellett. A mûhely kialakításához és a rokkantnyugdíjasok alkalmazásához a járási munkaügyi hivataltól kaptunk támogatást. - Honnan ered a polgári társulás neve? - Falunkról az elsõ írásos feljegyzés 1478-ból származik és Bathor néven említi a települést. Szívünk vágya, hogy ezt az idõszakot minél hitelesebben viszszaidézzük, és tervezett rendezvényeinkkel az emberekkel megismertessük, mert a polgári társulásunk fõ célja a hagyományok megõrzése.
Kukuèka Mária Bátorfaluban a Kukuèka család gondolt egy merészet, és egykoron a falusi embereknek hasznos elfoglaltságot adó házi munka, mint például a szövés, felelevenítésében látott fantáziát. Hiszen még a múlt század elsõ felének végén is, bár már egyre ritkábban, a hosszú téli estéken az asszonyok szõttek, fontak otthon. Kukuèkáék emeletes családi házuk földszintjét rendezték be szövõmûhelynek. Az elõkészületekrõl, az indulásról beszélgettünk a cég fiatal, agilis ügyvezetõ igazgatójával, Kukuèka Máriával. - Kinek az ötlete volt a BATHOR 1478 nevet viselõ polgári társulás megalakítása, merthogy ennek keretében mûködik a védett szövõmûhely? - Anyukám régi álma vált ezzel valóra. Sajnos már nagyon régóta rokkantnyugdíjas, és így nagyon jól tudja, milyen érzés csökkent munkaképességgel élni. Eldöntötte, hogy siránkozás és önsajnálat helyett változtat életmódján. És ha a sa-
Munka a szövõgépen - Mikor kezdõdött el a munka a szövõmûhelyben? - Hivatalosan 2010. február 1-jén indult be a mûhely. Mivel a környezetünkben senkit sem találtunk, aki megtanított volna bennünket a szövés mesterségére, így aztán hetente egy-két alka-
lommal Nagykürtösre jártunk, ahol a szabadidõközpontban Štefánia Selská vezetése alatt sajátítottuk el a szövés csínját-bínját. Jelenleg három szövõszékünk van, az egyiket Rózsahegyrõl, a másikat Vácról hoztuk, egyet pedig a nagykürtösi Mûvelõdési Akadémiától kaptunk kölcsön. - Milyen az érdeklõdés termékeik iránt? - Elmondhatom, hogy a mûhelyünkben készülõ különbözõ mintázatú és méretû szebbnél szebb szõnyegeink egyedi darabok. Termékeinkkel Hrussón az idei Honti Parádén mutatkoztunk be elsõ alkalommal, és túlzás nélkül állíthatom, nagy érdeklõdés nyilvánult meg a házi szövésû szõnyegeink iránt, kaptunk megrendeléseket is, ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy közvetlen környezetünkben is érdeklõdnek az emberek termékeink iránt, ami örömmel és bizakodással tölt el bennünket. Termékeinket a jövõben hagyományõrzõ rendezvényeken szerte az országban szeretnénk bemutatni, és természetesen külföldön is. - Mit tudhatnánk meg jövõbeni terveikrõl? - Egyelõre nem szívesen beszélnék ezekrõl, de annyit azért elárulhatok, hogy minél szélesebb körben szeretnénk kihasználni a falusi turizmusban rejlõ lehetõségeket, ezen belül is bemutatni a régi paraszti élet szokásait, ételeit és munkálatait. Most azonban az a fontos, hogy örömünket leljük abban, hogy sikerült munkahelyet kialakítanunk, amit az alkalmazottak nap mint nap nagy igyekezetükkel és lelkes munkájukkal viszonoznak, és ezt ezúton is köszönjük nekik. Külön köszönet jár Jámbor Lászlónak, aki valóban nagyon sokat tett értünk, ugyanúgy könyvelõnõnknek, Simonová Ruženkának, továbbá a munkaügyi hivatal dolgozóinak és mindenkinek, aki hozzásegített bennünket az eddigi sikereinkhez. - További sikereket kívánva köszönöm a beszélgetést. Bodzsár Gyula /A szerzõ felvételei/
Közélet
4 Kürtös
2010. szeptember
C s a l á d t a l á l k o z ó I p o l y b a l o g o n Az idén augusztusban harmadik alkalommal találkoztak Ipolybalogon a HEGEDÛS család tagjai, mely találkozót ötévenként szervezik meg a család leszármazottai, ill. a leszármazottak hozzátartozóinak részére. A találkozók megszervezésének legfontosabb mozzanatait a Pásztor testvérek, Gyula és Béla intézik, de a maga módján az egész rokonság együtt mozdul velük
meghívást kaptak egy kis ünnepségre. Nagyon nagy örömmel fogadták el valamennyien, és összejöttünk. Száznyolcvanvalahányan voltunk, közös fényképet készítettünk. Délelõtt szentmise volt az élõkért és a holtakért. Azt követõen a temetõbe mentünk át, ahol virágot helyeztünk el a család itt eltemetett halottai sírjára, mindenekelõtt a dédnagyapánkén, aki, mint mondottam, 1850-ben
Hegedûs úr köszöntése erre, a mindannyiuk számára oly fontos találkozóra. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy minden alkalommal sokan jönnek össze, és a családok bemutatkozása közben egy kisebbfajta kultúrmûsor is összeáll. Mivel az egyik fõszervezõ, Gyula ez alkalommal nem tudott jelen lenni, a másik testvért, Bélát, kértük meg egy kis családbemutatóra. Pásztor Béla Ipolybalogon született, a falu díszpolgára, Veresegyház polgármestere, számos kitüntetés és cím tulajdonosa, az egész Kárpát-medencében ismert személyiség, a békés egymás mellett élés elkötelezett híve, a segíteni tudás mestergyakornoka. Végtelenül szerény ember, a fentiekért biztosan megrovásban részesülök, de az õt nem ismerõk részére csak be kell mutatnom. - Az a gondolat, hogy a családot a Hegedûs-ágon összehozzuk, az öcsémtõl származik, Pásztor Gyulától, aki hosszú ideig dédelgette ezt az álmot. Még 2000re, a dédnagyapánk születésnapjának 150. évfordulójára összehozta a társaságot, feltérképeztük, hogy a család Hegedûs-ági emberei hol vannak, és
találkozni. Meggondolandó esetleg 3 évenként tartani. Nagyon nagy örömünkre szolgál, nemcsak az enyémre, hanem talán mindenkiére, hogy e meghívóra nagyon szívesen eljönnek a családok, hiszen ma is közel 180 ember volt itt meghívott, azokból 1-2 elmaradt - természetesen közbejön valami, de egy nagyon kedves összejövetel ez mindannyiunk számára, és szeretnénk fenntartani, ameddig mi tudjuk ezt csinálni. De már új fiatalok is jelentkeztek, a szervezésben õk is részt vettek. És köszönöm a falu vezetésének, az iskola igazgatójának, a konyha dolgozóinak és mindenkinek, aki ezt a gondolatot támogatta, és a megrendezéshez biztosították a feltételeket. A konyha fõzött, zenét meg mindig a környékrõl biztosítunk. Most éppen nem a környékrõl, hanem Párkányból hívtuk, mert a környékbeli zenészekrõl nemcsak a hír, de a tõlük jött válasz is azt mutatta, hogy nem érnek rá. Mindig jó itt összejönni, és hiszem, hogy a fiatal gyerekeknek maradandó élményt ad, és felnõttként is vágynak majd egy ilyen találkozóra. A mostani világ nem nagyon ad alkalmat arra, hogy összejöjjön egy ilyen nagycsalád, lakodalmak is ritkábban vannak - fõként nagy lakodalmak, amilyenek valamikor voltak. Ezt pótolják ezek a családi összejövetelek, hogy a találkozók kapcsán a család
született, Dejtárról származott, ide jött võül, Petrovics Ágnes volt az elsõ felesége, tõle született Hegedûs Vilmos, a mi nagyapánk és Hegedûs Károly, de Károly meghalt. És meghalt Petrovics Ágnes is. A dédn a g y a p á n k feleségül vette ezt követõen Márton Franciskát, akitõl egy fia született, Hegedûs Gábor. A két férfiú, Hegedûs Gábor és Hegedûs Vilmos gyerekei, azoknak a gyerePásztor Béla és dédunokája kei, sõt még a harmadik generáció is ezeken a találkozókon apraja-nagyja összejöjjön. rendszeresen részt vesz. Mint mondot- Köszönöm a beszélgetést, és kívántam, 2000-ben volt az elsõ, 2005-ben volt juk a Hegedûs család minden tagjának, a második, és 2010-ben, most a har- hogy a jövõben is tartsák meg ezen összemadik. A gyerekek felvetették, hogy nem jöveteleiket, számban gyarapodjanak, kellene 5 évet várni, mert az alatt egy 15 hitben, egészségben és gyökereikben erõéves gyerekbõl egy 20 éves felnõtt lesz, södjenek. hanem gyakrabban, 2-3 évenként kellene Balogh Gábor
2010. szeptember
Közélet
Kürtös 5
Magyar őstörténeti válogatás „Mi magyarul vagyunk keresztények“ Szent István királyunk megkoronázását követõen (Kr. u. 1000) hozzálátott a kereszténység elterjesztéséhez a magyar nép körében. De vajon a magyarság vándorlása során nem találkozhatott Jézus követõivel? Nem sajátíthatta el a keresztény vallás egyes elemeit? A régészeti és egyéb kutatások számos ponton megcáfolják, hogy a magyarság valóban pogány nép lett volna a kereszténység elterjedése elõtt. (Pogányság: szûkebb értelemben a nem keresztényeket értik alatta, tágabb értelemben pedig a politeistákat - sokistenhívõket.) Több helyen is bizonyítást nyert a magyarság egyistenhívõ volta. Ahogy azt Anonymus is megjegyzi, a magyarok a „Mindenek urát“ tisztelték, imádták, hozzá imádkoztak a gyõztes csatákért, áldozataikat is csak neki mutattak be. De elhangzik ez Theophylaktosznál is: „A turkok (magyarok) csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette“, és Ibn Fadlannál is, aki szerint „a magyarok az égben lakozó Istent mindeneknél feljebbvalónak tartják.“ A Lehel-mondában pedig a következõkre lelhetünk rá: „Mi a magyar Isten bosszúja vagyunk.“ De a Képes Krónika, a Budai Krónika, és Thuróczy János Krónikája is úgy kezdi a magyarok honfoglalását, hogy „Árpád a mindenható Isten kegyelmét kérte.“ A krónikák írásain, a mondákon túl egyéb bizonyíték is van nem csupán a magyarság monoteista, azaz egyistenhívõ voltára, hanem arra is, hogy már ekkor kapcsolatban álltak a kereszténységgel. Régészeti kutatásaink szerint egy honfoglalás kori övcsaton, tarsolyokon, nõi nyakláncokon is megjelenik a bizánci kereszt jele. A magyarok Közép-Ázsiában, de a Kaukázusban is találkozhattak a kereszténységgel, hiszen kaukázusi szomszédaink, az örmények, maguk is keresztények voltak. Egyes történeti források szerint Bulcsú és Tormás 945946 táján felvette a kereszténységet, majd 953-ban Gyula törzsfõ is, akiket követett Ajtony, Géza és István királyunk is. Vagyis, ahogy azt láthatjuk, a magyar nép István király elõtt is egyistenhívõ volt, de természetesen másként volt vallásos, mint a késõbbi keresztény magyarság. A kapcsolatot az ég és föld között a korai magyaroknál nem a papok ápolták, a közvetítõk szerepét a táltosok töltötték be, akik mellett megjelennek a vadászmadarak, mint az egyetlen Isten hírnökei. A madarak kiemelése a többi állat közül összefüggésben állhat azzal, hogy rejtelmeik nem ismertek a magyar nép számára, szemben a megszelídített állatokéval. Egyes hiedelmek szerint a táltosok mellett sámánok is megjelentek, de már bizonyított, hogy õseink nem kerültek kapcsolatba sámánokkal, még vándorlásaik során sem, akármennyire is igyekezett a marxista õstörténet ezen téves tanokat elterjeszteni. A vallásosság és a sámánizmus között több eltérõség is fellelhetõ, többek között az, hogy míg a sámánizmusban nem jelenik meg a vallási tudat, a mitológia, az istenhit, addig a vallások kulcselemei ezen tényezõk. A sámánizmusnak, szemben a vallással, nincsen dogmatikája vagy teológiája, ehelyett a szertartásokra, a kultuszokra épül. A sámán képes extázist elõidézni, mely során az ember tudatállapotában változás következik be. Ezzel szemben a táltos nem rendelkezik az említett tulajdonságokkal, õ a természettudományokban való jártassága folytán sokkal inkább a gyógyító pap szerepét tölti be. Tehát, amint azt láthatjuk, a sámán és a táltos közötti különbséget a varázslás alkalmazása, valamint a tudomány ismerete és mûvelése alapján is meghúzhatjuk. A magyarság természetesen tisztelte a természeti erõket, de Isten sokkal nagyobb szerepet játszott életükben. Az egek Ura, a teremtõ Isten állt a társadalmi hierarchiájuk legtetején, aki
megbízta a fõfejedelmet a nép tényleges vezetésével. Így az evilágban a nép élén a fõfejedelem állt, míg a túlvilágon a Mindenek Ura. Hitük szerint a földi élet után a halállal megkezdõdött a földi élet folytatása. Az Isten az égben lakozik, és onnan szemléli a földi események sorát. A török, a belsõ-ázsiai jövevényszavainkat vizsgálva kitûnik, hogy a Biblia fõ mondandóját, a Biblia kulcsszavait (úgymint az Isten, lélek, böjt, vétek, bûn, bocsánat, hit…) gyakorlatilag mind le lehet fordítani az õsmagyarság nyelvére, vagyis nyelvünkben már akkor megvoltak a magyar megfelelõi. Ami hiányosság fellelhetõ, hogy a Fiúisten kifejezés nem található meg közöttük. Ezen túl a természeti népek mûveltségében a kereszténység egyéb elemei is fellelhetõk. A sumer Innin nem más, mint Krisztus elõképe, Enkinek ember gyúrása a világ teremtését idézi fel bennünk, illetve õsi jelképeink közé tartozik a húsvéti piros tojás, a locsolkodás, de a körmenet is. De vizsgálhatjuk az Isten szavunkat is, mely ótörök eredetig vezethetõ vissza: Õsük Istene = Es Ten (osten - bizonyos török népeknél). Az, hogy István király Magyarországot Máriának ajánlotta fel, és a népe ezt oly könnyen elfogadta, arra vezethetõ vissza, hogy a magyarság körében sokkal korábbi idõkben is megjelenik a Boldogasszony, az Istenanya. Ezzel az alakkal mutat hasonlóságot Emese is, akirõl tudjuk, mekkora tiszteletnek örvendett, milyen szerepet töltött be a magyarság történetében. Az Istenanya volt az áldott állapotban lévõ nõk, az anyák jelképe. Már ekkor tiszteletben tartották a sokgyermekes családanyákat, ezért is volt oly kitüntetett szerepe a Boldogasszonynak. Ez az eredet szolgál magyarázatul arra, hogy mi Szûz Máriának nevezzük Máriát, szemben az európai keresztényekkel, akik Szent Máriaként tisztelik. Gellért püspök térítései során ismerkedhetett meg ezzel a kultusszal, egy jóságos asszony személyével, akit könnyen Szûz Mária elõképeként állíthatott fel. A magyar nép által vallott Õsnyilatkozat megelõzi mind az Újszövetséget, mind az Ószövetséget. Tulajdonképpen Jézus tanításában is fellelhetõk ezek a tanok. Így jelenik meg a magyar õsvallásban: „A szeretet csodákra képes, mert mennyei eredetû. Amikor szeretetet gyakorolunk, akkor elindul egy hatalmas erõ, amely gyógyít, éltet, épít és megtéve útját elõbbutóbb visszatér elindítójához...“ Valószínûleg több mindenki számára ismerõsen csengenek ezek a szavak, hiszen maga Jézus is ezt tanította számunkra. Errõl az Õs-szövetségrõl több református és katolikus pap is pozitívan vélekedik. Kecskeméthy László református lelkész ekképp ír róla: „...aki belép az õsmagyar vallás és... hagyományok templomába, az legyen elkészülve arra, hogy szembe találja magát a fenségessel, a hatalmassal és az örökké tartó értékekkel! A fenséges: az Egy Élõ Igaz Isten..., akinek nevével fogad, áld és elbocsát magyar testvéred. Isten hozott, fogadj Isten, Isten áldjon meg, Isten hozzád, Isten veled az igaz magyar köszöntés és õszinte jókívánság...“ Természetesen mindezen adatok nem kérdõjelezik meg Szent István királyunk szerepét a kereszténység elterjesztésében, ugyanis az õ tetteinek köszönhetõen szilárdult meg, és vált a magyar nép vallásává. Csupán nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy népünk korábban sem volt politeista, barbár nép. Megvolt a hite, mely az Egy és Igaz Isten tiszteletén alapult, továbbá a szeretet és a család köré szervezõdött. A világháló alapján összeállította: Csáki Edina
6 Kürtös
Közélet
Dacsókeszi Településünk elsõ írásos említésének 875. évfordulója alkalmából 2 napos ünnepségre került sor Dacsókeszin, amely kulturális és szórakoztató programokkal szolgált a község lakói számára. 2010. szeptember 4-én Peter Stašák és vendégei szórakoztatták a közönséget, azután pedig Petrík Géza és Balga László /a SUGÁR együttes alapítói/ a KAMARÁTI zenekarral adták elõ mûsorukat. Az idõjárás nagyon kedvezõtlen volt, de a közönség annál lelkesebb. Kitartottak a „végsõkig“. Az esti koncertek után a táncmulatság következett, ahol a talpalávalót az ORION együttes szolgáltatta. A falu lakosai hajnalig ropták a táncot. Vasárnap reggel még idõ sem volt arra, hogy a szervezõk kipihenjék fáradalmaikat, máris készülõdni kellett a gulyásfõzéshez. Délben már háromféle gulyás gõzölgött a katlanokban /vad, bárány és sertés/. Közben az árusok is felállították sátraikat és a gyerekeknek az ugrálóvárat. Az idõ is megjavult. A vasárnapi mûsort már napsütésben élvezhette a közönség. A nap ünnepi szentmisével kezdõdött. Következett a szabadtéri színpad felszentelése és átadása. Utána a polgármester asszony köszöntötte az egybegyûlteket, és egymás után kerültek sorra a jobbnál jobb mûsorok. A helyi gyermekcsoportok moderntáncai és énekei, a HONT néptánccsoport Ipolynyékrõl, akiknek igen nagy sikerük volt. Ezen kívül felléptek még a magasmajtényi heligonkások, Fónod Rita és Nóra népdalokat énekelt, Novák László és Bernadett gitáron és fuvolán játszott, az AGAÈINKA folklórcsoport Bátorfaluból szintén népdalokat adott elõ. Sztárvendégek voltak ZSUZSI és ORSI. Utána került sor a tombola sorsolására. A mûsort a helyi FOREST zenekar zárta, és aki mindezt konferálta, Gyurász Lajos, aki a község számára már ismert konferanszié, hiszen legyen az anyák napja vagy gyermeknap, minden alkalommal õ vezeti a mûsorokat. Gyurász Éva
2010. szeptember
Divadlo bez groša A garas nélküli színház A nagykürtösi „Divadlo bez groša“ Polgári Társulás, mely fõként amatõr színjátszókból áll, augusztus 14-én nagy sikerrel mutatta be a kékkõi vár bástyáin „A bûvõs kútnál“ címû háromrészes színdarabot, melyben Mikszáth Kálmán hõseit ismerhetjük fel a következõ elbeszélésekbõl: A gózoni Szûz Mária, Szûcs Pali szerencséje és Timár Zsófi özvegysége. Ezzel a mûvel tisztelettel megemlékeztek Mikszáth Kálmánról, aki a csendes Szklabonya szalmafödeles házikójából elindult a nehéz úton, amely a világhírnévhez vezette. Száz évvel a halála után is szívesen lapozunk könyveiben. -EŠA társulat vezetõjének címe: OZ Divadlo bez groša, Ul. ¼.Štúra 834/11, 990 01Ve¾ký Krtíš, telefonszám: 0944 114 699
Inám újabb jeles szülötte Akik huzamosabb ideig éltek az elõzõ rendszerben, tudják, hogy a helytörténeti kutatás jobbára csak azoknak a jeles embereknek bemutatását szorgalmazta, akiknek tevékenysége vagy munkássága valamilyen módon összeegyeztethetõ volt az akkori hivatalos ideológiával. Az attól eltérõ alkotók vagy azok mûvei nemigen kaptak nyilvánosságot. Ahogy ismert helytörténészünk, Csáky Károly írja az Emlékei a múltnak c. könyvének bevezetõjében: „Hosszú idõn át tájainkon sem örültek az emlékezésnek. Sok helyen így szinte semmit sem tudtak a település kiváló elõdeirõl, jeles fiairól. Ezért nem állítottak emléktáblákat, és nem vették körül kegyelettel a már meglévõket sem. Az 1989-es bársonyos forradalom után örvendetes módon e téren is történt elõrelépés a Felvidéken. Számos helyen készült emléktábla, s rendeztek emléknapot.“ Az írás további részében a szerzõ a teljesség igénye nélkül felsorolja, már ami a járásunkat illeti, hogy van emléktáblája Szeder Fábiánnak Csábon, Pajor Istvánnak Ipolynyéken és a méhész Sõtér Kálmánnak Inámban. Apropó, Inám. Bár a híres méhész és méhészeti szakíró nem a falu szülötte, de mint azt már többször is leírtuk lapunk hasábjain, hogy az itt alapított méhese az egykori Hont megye legnagyobb méhese lett, és a méhekkel kapcsolatos megfigyeléseit is itt vetette papírra. Van azonban a községnek híres szülötte Nagy Gyula ismert vadászíró és a Mátra Múzeum megalapítója személyében, akirõl mûködési helyén, Gyöngyössolymoson iskolát neveztek el. Róla régebben közöltünk ismertetést havilapunkban. Idõközben újabb jeles szülöttel gazdagodott a település. Nagy Józef polgármester járt utána annak, hogy 180 éve, 1830-ban Inámban született Auguszt Elek, az Auguszt cukrászda alapítója. A rendelkezésünkre álló forrásokból
tudjuk, hogy „Auguszt Elek a Felvidéken született, Inámban egy kántortanító hetedik fiaként. Ebben az idõben az iparossegédeknek vándorútra kellett kelni, hogy a szakmájukat minél jobban kitanulják, és világot lássanak. Elõször Balassagyarmaton tanult egy Menzel nevû cukrásznál, itt kapta meg a mesterlevelét is. Majd késõbb az 1860-as években került Auguszt Elek Budára. A Fõ utcában a Friedl cukrászdában dolgozott, s itt ismerte meg leendõ feleségét, Strebek Erzsébetet, aki a tulajdonos sógornõje volt.“ Egyébként Auguszt Elek 1870ben egy pici tabáni, földszintes házban indította cukrászatát. Korai halála után özvegye, Strebek Erzsébet vezette az üzletet. Fiuk, Auguszt E. József Párizsban és Londonban szerezte meg a szakmai gyakorlatot, a kor szokásának megfelelõen. Mikor visszatért Budára, átvette édesanyjától az üzlet vezetését. Megnõsült, s a fiatalok 1916-ban a Krisztinaváros szívében új üzletet nyitottak. Nem célunk az Auguszt cukrászda fejlõdésének aprólékos ismertetése, de annyit azért szükséges még megemlíteni, hogy az ötödik generáció Auguszt Olga lányainak személyében szintén bekapcsolódik a családi vállalkozásba. Végezetül térjünk vissza az alapítóhoz, akinek szabaduló /tanuló/ levelében ez olvasható: „Én John Menczel Balassagyarmati CUKRÁSZMESTER polgár igazolom, hogy AUGUSZT ELEK HONT MEGYEI INÁMI SZÜLETÉSÛ 17 éves katolikus vallású 1847. október 14-én hozám szegõdõtt 5 évre inasnak. Mivel tanulóidejében dolgosnak és iparkodónak bizonyult, bátorkodom ebben a szabaduló levélben elmondanom és leírnom, hogy a szakma minden területén, a finom hozzállása legjobb és legeredményesebb volt részérõl. BALASSAGYARMAT, 1852. október 14.“ Feldolgozta: -bégyé-
2010. szeptember
Közélet
Falunap a barátság jegyében Idén a hetedik falunapi ünnepség valóban a barátság jegyében zajlott Kóváron, hiszen a magyarországi Becske testvértelepüléssel közösen sikeresen szerepeltek az Európa a polgárokért - Együtt Európában EU-s projekttel. És tulajdonképpen ennek keretében került sor a hagyományosan a Szent István-napi templombúcsú alkalmából tartandó rendezvényre, amely minden eddiginél gazdagabb, színesebb programmal és minden eddiginél nagyobb érdeklõdés mellett zajlott. Délelõtt Hutár Márk plébános és Buday Károly esperesplébános celebrálta az ünnepi szentmisét, amelyen részt vett a testvértelepülés küldöttsége Szalatnyainé Zsigmond Éva polgármester asszonnyal az élen, és a meghívott vendégek között volt Csáky Pál, az MKP volt elnöke, Kóvár díszpolgára, továbbá Jámbor László MKP-s megyei képviselõ, valamint a környezõ települések polgármesterei is. Az istentisztelet után a templomhoz közeli szabadidõparkot Buday esperes úr szentelte fel a vendégek és az érdeklõdõk jelenlétében.
Az elmúlt hetekben nemcsak szabadidõpark létesült a településen, hanem új szabadtéri színpad is, amely Gresina Erzsébet polgármester asszony ünnepi megnyitója után helyet adott a délutáni szórakoztató mûsornak, de ezt megelõzõen és az ünnephez illõen Csicsó Gyöngyi tolmácsolta nagy átéléssel Reviczky Gyula Szent-István napján c. költeményét. Bodzsár Gyula mûsorvezetõ elsõként a bátorfalui Agaèinka folklórcsoport fellépését konferálta fel, majd következett a Becskei Hagyományõrzõ Csoport szereplése. Nagy sikert aratott a kóvári Fehér Rózsa nõi énekkar örökzöld melódiákból összeállított mûsora, akárcsak az ismert magyarországi táncdalénekes, Poór Péter produkciója Zsuzsival és Orsival. Érdeklõdéssel figyelte és tapssal jutalmazta a közönség a Nadírah orientális tánc és csillagainak elõadását is. A hangulatot és a nézõszámot csak fokozta a Fekete szemek színpadra lépése Bódi Guszival. Utána a Kredenc zenei együttes mûsora következett, és a rendezvény szórakoztató mûsorát a két tehetséges fiatal énekes, Dorisz és Merci zárta a szabadtéri színpadon. Az Orion zenekar közremûködésével a kultúrház elõtti téren zajlott a hajnalig tartó utcabál. -bégyé-
Kürtös 7
SZENT ISTVÁN ÜNNEPE BUSSÁN Mégis vannak Bussán is fiatalok, akik tudják, mit jelent és milyen nagy ünnep augusztus 20. Én nagyon megörültem, amikor egy pár fiatal megszólított, hogy szeretnének megemlékezni errõl az ünneprõl. Eredetileg a Csemadok tagjaival terveztük, hogy egy nagyobb összejövetelt rendezünk, de az éneklõcsoportunk Magyarországon volt vendégszerepelni. Ezt a megtisztelõ meghívást pedig nem lett volna illõ visszautasítani. Végül is ezek a fiatalok is Csemadok-tagok, hát miért ne ünnepelnének õk is? Mondhatom, méltóképpen helytálltak. A délutáni órákban a múzeumkertben gyûltek össze, voltak ott kicsik, nagyok, és a tábortûz mellett, piknikezés közben emlékeztek meg Szent István államalapítónkról. Estefelé, már igen sötétedett, amikor hazaérkeztünk a maconkai fellépésrõl. Ennek ellenére azért elmentünk mi is a fiatalok közé, és közösen énekeltük el a magyar himnuszt. Örültem,
és úgy gondoltam, milyen jó is lenne, ha ezek a fiatalok továbbra is aktívan bekapcsolódnának a kulturális életbe. Dehát mindig van egy DE. Iskola, munkahely, utazás stb. Azért az idén sikerült a bussai fiataloknak is összejönni ezen az ünnepnapon, és ez jelent valamit, sõt sokat! Akiben egy kis magyar vér folyik, tudja, mit jelent nekünk ez az ünnep. Bombor Ivett, Bussa
Gulyásfõzõ verseny Szelényben Augusztus utolsó szombatján harmadszor került sor a község vezetésének szervezésében gulyásfõzõ versenyre. Nyolc csapat látott fõzéshez, és bizony nem volt könnyû dolga a héttagú zsûrinek, amikor hozzálátott az elkészült ételek kóstolásához. Legtöbb pontot kapott a Gemer József - Lõrinc Sándor - Bartos János - Lackovsky László összetételû leszenyei csapat által fõzött klasszikus gulyás, második helyen végeztek a mexikói gulyással a hazaiak Celengová Danica vezetésével és babgulyásával, harmadik helyre szorult a tavalyi gyõztes, a Leszenyei Községi Hivatal csapata. Különdíjat kapott a kõkeszi Borbás László specialitása, a körömpörkölt. /P/
8 Kürtös
Közélet
2010. szeptember
EURÓPAI CSILLAGOK IPOLYNYÉK EGÉN Bár a magyar nyelvterületen és az újabban csatlakozó tagállamok lakosságának körében is az elmúlt években lényegesen nem csökkent az euroszkeptikusok száma, mégis úgy tûnik, a sok kétség mellett a tagállamok, köztük Magyarország és Szlovákia civil szervezetei és önkormányzatai kezdik megtalálni azokat az utakat, melyek ezen az áldatlan állapoton némileg javíthatnak. Ipolynyék önkormányzata, s ezen belül a községben lévõ civil szervezetek, élükön a nagy múltú Csemadokkal, bizonyosan ebbe a csoportba tartoznak, hiszen két egymást követõ évben, tavaly és idén is, sikeres pályázatokkal bizonyították, csak az egyéni elkötelezettségen, tudáson és elhatározáson múlik, mennyire vagyunk képesek kihasználni az egységesülõ Európa általt kínált lehetõségeket. Az csak hab a tortán, hogy ezen nyertes pályázatok, melyeknek összege megközelíti a 200 000 eurót (6 millió korona), éppen abba a szektorba, a kultúrába lettek beruházva, mellyel az elmúlt két évtizedben igen mostohán bánt gyakorlatilag az ország mindegyik kormánya jobbszéltõl a balszélig. A beruházott összeg nemcsak a maga fizikai valóságában jelent meg szobrokban (Szent István, Szüllõ Géza, Esterházy János), a kultúrház felújításában, a vállalkozóink támogatásában,
a helyi kultúrcsoportok tevékenységének látványos fejlõdésében, de olyan méretû Kárpát-medencei emberi, szakmai, turisztikai és kulturális kapcsolatokat teremtett a helyi kultúrában tevékenykedõk számára, melyen keresztül Ipolynyék község, az itteni varázslatos palóc kultúra ismertté vált a Muravidéktõl Csíkszeredáig, Beregszásztól a sármelléki Alsónyékig. Ezeknek a kapcsolatoknak nemcsak rövid, de hosszútávon is óriási jelentõségük van, hiszen erõsítik Ipolynyék regionális jelentõségét, társadalmi befolyását a térségben, mely
gazdasági területen is megmutatkozik elõbb-utóbb. Szent Mihály lova még nem rúgta be szeptember kapuját, amikor augusztus utolsó hétvégéjén az Európa a polgá-
rokért program keretén belül került sor Ipolynyéken arra a nemzetközi konferenciára, mely négy európai tagállam: Románia, Magyarország, Szlovénia és Szlovákia kilenc településének civil szervezeit ültette le egy asztal mellé, hogy kezdetét vegye egy kétéves együttmûködés, együtt gondolkodás. Lendva, Csíkszereda, Szováta, Alsónyék, Kápolnásnyék, Rimóc, Várhosszúrét, Kalonda és Ipolynyék kulturális szakemberei, szervezeti vezetõi, mûvészei és fafaragói, néprajzosai és tanárai, nemcsak egy-egy települést, de más-más tájegységet is képviseltek, mely minden bizonnyal színesíteni, gazdagítani fogja a mintegy tizenkét találkozót felölelõ jövõbeni tevékenységet. A rendezvényt a falu polgármestere, Tóth István nyitotta meg, aki a helyi önkormányzat nevében köszöntötte a közel hatvan fõnyi hazai és külföldi vendéget. Õt követõen Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke, a projekt megálmodója és kivitelezõje vázolta a jelenlévõknek, mit jelent ez a találkozó, milyen értékeket és ismereteket hordoz magában, és mit vár el azoktól, akik ebben részt vesznek. A köszöntõk és az ismertetés után Mészáros Alajos, az MKP
európai parlamenti képviselõje - aki egyben a rendezvény fõvédnöke is volt - tartott részletes és átfogó elõadást az EUban rejlõ lehetõségekrõl, az Európai Bizottság és Parlament terveirõl és munkájáról, és reményét fejezte ki, hogy az ipolynyéki példa egyre több embert gyõz meg arról, fontos az európai együttmûködés, gazdasági és szellemi felemelkedést hoz azok számára, akik élnek a programok által nyújtott potenciállal. A nyitó konferencián minden jelenlévõ partner bemutatta szülõföldjét, szervezetét, munkásságát, melybõl világossá vált mindenki számára, melyek lesznek azok a szakterületek, melyek erõteljesen fognak megjelenni a program egész futamideje alatt. A különbözõ témák számbavétele után közel tíz különbözõ szakmai bizottság - kulturális, turisztikai, civil szervezeti, kisebbségvédelmi, ifjúsági, önkormányzati, helytörténeti stb. - alakult, melyek vezetõi konrét feladatokat, útmutatást kaptak a tevékenységüket illetõleg. A konferencia után a helyiek és a vendégek koszorút helyeztek el a község I. és II. világháborús emlékmûveinél, majd közösen ismerkedtek a falu nevezetességeivel, szobraival, történelmével. A délutáni közös program a helyi borospincéknél, a 2004-ben felavatott Szent Orbán-szobor tövében folytatódott szabadtéri szentmisével, melyet a
Lakatos Róbert által vezetett komáromi RÉV zenekar és Korpás Éva népzenei koncertje követett. A kissé borúsra fordult idõ sem szegte kedvét az esti programokon résztvevõknek, hiszen számos dûlõben, a Zsobrákon, a Vágányban, az Õrhegyen és a Pacsoban is zenés mûsorok, helyi ételkülönlegességek és természetesen jobbnál jobb borok várták az érdeklõdõket. (Folytatás a 9. oldalon)
(Folytatás az 1. oldalról)
2010. szeptember
Közélet
Kürtös 9
EURÓPAI CSILLAGOK IPOLYNYÉK EGÉN
A nemzetközi konferencia kísérõrendezvénye a másnap, immár 14. alkalommal megrendezésre kerülõ szüreti ünnepség volt, mely egész napos, gazdag kulturális, szórakoztató programot kínált minden korosztály számára. Az idõjárás is pártfogásába vette a rendezõket, hiszen kívánni sem lehetett volna szebbet ezen a késõnyári dátumon. A hagyományos szüreti felvonulás, mely a falu központjából indult és a helyi szabadtéri színpad világot jelentõ deszkáin ért véget, még soha ilyen színpompás nem volt, és ebben nagy érdeme volt a mûsorválasztásnak is. A felvonuló hagyományõrzõ tánccsoportok a Sárközbõl, Barsból, Palócföldrõl és Mátyusföldrõl hozták magukkal a szebbnél szebb népviseletüket, és a felvonulást követõ mûsorblokkban is méltán vívták ki a hálás közönség elismerését. A szabadtéri mûsort a falu polgármestere, Tóth István nyitotta meg, majd ünnepi köszöntõjében Hrubík Béla a Csemadok országos elnöke hangsúlyozta az nemzeti összetartozás fontosságát, a „minden magyar felelõs minden magyarért“ elvet. Az ünnepi köszöntõt követõen a falu polgármestere az elmúlt nyolc esztendõben a kultúrában és az önkormányzatban végzett kiemelkedõ munkájáért Hrubík Bélát Polgármesteri Díjban részesítette. Ezt követõen egy-egy tánc között a helyi Karnevál énekesei és a nemeskosúti vegyes kar incselkedõs bordalai tették változatossá a programot. A mûsor tetõfokán a zselízi Kincsõ aztán megtáncoltatta az egész közönséget, és így mindenki, aki mozogni tudott, részese lehetett ennek csodának, ami itt történt meg a szemünk elõtt. S miközben a háttérben közel ezer porció finom gulyás várta az ideérkezõket, a jó hangulatról a színes kirakodóvásár, a vásári körhinta, ugrálóvár és a szemfüles gazdák által már idõben forrásnak indított hazai „murci“ gondoskodott. A simogató napsütésben mindenki érezte, jó itt magyarnak lenni, itthon, Ipolynyéken, ahol a Nyék törzs egykori tagjai is úgy gondolták úgy ezer évvel ezelõtt, ez a táj lesz a legmegfelelõbb szülõföldnek, otthonnak. De ugyanezt mondták és érezték a Kárpát-medence minden irányából idesereglett vendégek, akik új barátokra, ismerõsökre, testvérekre leltek az itt élõkben ez alatt a három nap alatt. A közel háromórás esti koncertet, melyen két hazai zenekar - a Golddies és História -, valamint a Bikini együttes szórakoztatta nemcsak a fiatalokat, több mint ezren élvezhették, s aki
még erre is rá akart fejelni, az hajnalig táncolhatott a helyi Orion együttes nosztalgiadallamaira. Ipolynyék történelmet írt, melyet valaki megálmodott, valakik gondos munkává kovácsolták, egy közösség magvalósította, és mindnyájan, akik ott voltak, élvezhették gyümölcseit. Magyarok - székelyek, palócok, sárköziek, gömöriek -, akiket a történelem szele szétfújt a szélrózsa minden irányában. És ez még akkor is így van, ha Szlovákia regnáló külügyminisztere az anyaországunk átal felkínált kettõs állampolgárság kapcsán azt találta mondani, hogy a szlovákiai magyarok és Magyarország között már semmilyen lényegi kapcsolat nincs. A kérdés mostantól csupán az, mi lesz, ha ez a politikus ebbõl a „tudásából“ még felejteni is fog? Szerencsére mi, akik megéljük nap mint nap a nemzethez való tartozás megannyi csodáját, ezt másképpen látjuk. A nemzetnek ugyanis nincs fizikai határa, s a hozzá tartozókat legfõképpen nem légvárakra épített autópályák, erõltetett politikai nyilatkozatok, hanem a szellem és a lélek, a nyelv, a kultúra tiszta érzése köti össze a történelem elszenvedett hétköznapjaival, gyõzelmeivel és vereségeivel. A történet itt talán véget is érhetne, mint egy „love story“, s a
fõhõsök békében hátradõlhetnének a fotelben. De ennél sokkal több történt. A történet ugyanis nem ért véget. Most kezdõdik. Palócz
10 Kürtös
Oktatás
2010. szeptember
TA N É V K E Z D É S A J Á R Á S M A G YA R T A N Í T Á S I N Y E LV Û A L A P I S K O L Á I B A N 2010. szeptember 2-án újra megnyíltak a szlovákiai iskolák kapui. Kezdetét vette egy újabb tanév, mind a szlovák, mind a magyar tannyelvû iskolákban. Sajnos az utóbbi években tapasztalható tendencia idén is megfigyelhetõ, amennyiben egyre csökken az iskoláinkba beíratott gyermekek száma. Nem is olyan sok évvel ezelõtt a környék magyar iskolái még bõvelkedtek a diákokban, még sokkal intenzívebb, hangosabb volt a gyermekkacaj. Ez sajnos idén - hasonlóan az elmúlt évekhez - már nem mondható el. Hogy pontos képet tudjuk felállítani az idei évek mutatóiról, megkerestük járásunk magyar tanítási nyelvû általános iskoláinak igazgatóit, tanítóit (Ipolynyék, Ipolybalog, Lukanénye, Csáb, Óvár, Inám, Ipolyvarbó és Ipolyhidvég), akiknek köszönhetõen a következõ adatok birtokába jutottunk: Az ipolynyéki Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskolában idén 138 diák kezdte meg, illetve folytatta tanulmányait, melybõl az elsõsök száma idén mindössze a 9-et érte el. Az ipolynyéki iskolából 2 éve ballagott el az utolsó párhuzamos osztály. A diákok csökkenõ száma nem okozott különösebb problémát a tantestület alakulásában, minden tárgyat megfelelõen képesített tanár oktathat. Az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskolában a diákok összlétszáma valamivel meghaladja az Ipolynyéken tanulók számát. Itt 18 elsõs kezdte meg az idei tanévet, és velük együtt 167 lett a diákok száma. Ipolynyékhez hasonlóan itt is az a helyzet áll fenn, hogy évek óta nem tudtak párhuzamos osztályt indítani. Az iskola vezetésében és a tanári karban is változások történtek, hisz az iskola élére Ing. Molnár Barnabás került, valamint új történelem-szlovák és angol szakos tanár került a kollektívába, illetve a volt igazgatónõ már óraadó tanárként sem tevékenykedik a továbbiakban. A lukanényei alapiskolában az 52 magyar diákból csupán 4 az elsõs kisdiák. A tanári karról elmondható, hogy fõként szakképzett tanáraik vannak, illetve olyan egyetemi hallgatók, akik már a mesterképzésben folytatják tanulmányaikat. Elsõsorban a nevelési tantárgyak esetében áll fenn, hogy esetenként rákényszerülnek nem szakképzett oktatót alkalmazni. A csábi alapiskola magyar tagozatán idén mindössze 25 lett a diákok száma, amelybõl az elsõ évfolyamosok száma mindössze kettõ. Az alacsony létszámnak köszönhetõen 3 összevont osztály mûködik: 1-4., 5-7. és 8-9. Az óvári iskolában még ennél is kevesebb a diák. Három elsõs, egy másodikos, illetve három harmadikos tanuló látogatja, akik tanulmányaikat a 4. évfolyamtól elsõsorban Ipolyvarbón folytatják. A diákok számára tekintettel egy tanár és egy kihelyezett igazgató tevékenykedik itt. Az inámi alapiskolában összesen 6 diák van - ebbõl két elsõs. A kis létszám is jelzi, hogy az iskola egy tanítónõt tud alkalmazni, illetve az idegen nyelv (angol) oktatásához Ipolynyékrõl ingázik a tanítónõ. Az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskola és Óvoda 3 elsõs diákkal gyarapodott, így az iskolások száma 52 lett. A tanári karban nem következett be változás, mindössze a hittant tanítja ezentúl egy új atya, hiszen a régi
atyát elhelyezték. Esetükben is elmondható, hogy a szakképesítés hiánya inkább csak az egyes nevelési tantárgyak vonatkozásában figyelhetõ meg. Az ipolyhidvégi egyházi kisiskolában az idei tanévben az 1-3. évfolyamot összesen tíz kisdiák látogatja, akik közül öten elsõsök. Az igazgatótanítónõ tavaly óta Bojtos Magdolna, az angol nyelvet pedig egy ipolysági pedagógus oktatja. Az iskolakezdéssel véget ért a szünidõ, a túratáska helyett újra elõkerült az iskolatáska. A gyermekek visszatértek a tantermekbe, hogy találkozhassanak régi padtársaikkal, barátaikkal, illetve újakat ismerjenek meg. A barátságok szövögetése mellett pedig egy újabb tanév elébe néznek, ahol tanáraik közremûködésével még több ismeretet sajátíthatnak el. Csáki Edina
Médiaismereti tábor Gútán 2010. augusztus 23-a és 26-a között a gútai szakközépiskola médiaismereti tábort szervezett a média, de fõként az újságírás iránt érdeklõdõ fiatalok számára. A tábor vezetõi és szervezõi célul tûzték ki, hogy felvilágosítsák a táborlakókat a kommunikáció, valamint az újságírás alapjairól. Ezen célból különbözõ érdekfeszítõ elõadásokat biztosítottak a szá-
mukra, megismerkedhettek a filmkészítés rejtelmeivel, meghívott elõadókkal folytatott kerekasztal-beszélgetések színesítették a programot - Kovács Magda, a szlovákiai magyar meseirodalom jeles képviselõje számolt be életpályájáról, valamint az írás rejtelmeirõl, Cúth Csaba az elektronikus és a nyomtatott médiumok szóhasználatáról világosította fel a fiatalokat, a harmadik napon pedig Cs. Liszka Györgyi, a Vasárnap fõszerkesztõnõje volt a tábor vendége. A különféle elõadások és beszélgetések között különféle írást fejlesztõ kreatív feladatok, táborújság szerkesztése töltötte ki napjaikat. A tábor záróeseménye egy szerkesztõségi látogatás volt, amikor a táborozókat körbevezették az Új Szó és a Vasárnap szerkesztõségében bepillantást nyerhettek a kuliszszák mögé. Az események ezen a ponton nem érnek véget. Szeptemberrel kezdetét vette a jelentkezés a következõ Médiasztár vetélkedõre, ahová a fiatalok ismételten beküldhetik írásaikat, illetve a szervezõ, Cseri Ilona reményei szerint a következõ évben is sor kerül majd egy, az ideihez hasonló táborra. CsE
2010. szeptember
Kultúra
Kürtös 11
Olvasáskultúra
Szent Erzsébet−szobor
a határon túli magyarság körében
készült Szalkára
A magyarországi szociológusok az elcsatolt területek lakossága körében több éven keresztül folytatott kutatásaik során vizsgálták a nemzeti identitástudatot. Ennek során elsõsorban a következõ változókat elemezték: a kulturális identitást, mely elsõsorban az olvasáskultúrában fejezõdik ki és a nemzeti azonosságtudat kérdéskörét. Az 1998-2000-es években végzett kutatások vizsgálata kiterjedt a sajtó- és könyvolvasásra egyaránt. A nyomtatott sajtó olvasáskultúrájának fõ jellemzõje, hogy a magyarság fõként az anyanyelvi lapokat olvassa, kivételt képez a szlovákiai magyarság, ahol a szlovák nyelvû lapokat (is) olvasók tábora eléri, havilapok esetében meghaladja a magyar lapolvasók számát. A könyvolvasás terén a következõ kép rajzolódik ki: a határon túli magyarság körében a szlovákiai magyarok olvasnak leginkább nem magyar nyelvû könyveket. Hozzávetõlegesen 66,6%-ra tehetõ azon könyvolvasók száma, akik olvasmányaik legalább 91%-át a magyar nyelvû könyvek teszik ki. Akik olvasásélményeiket 51-90%-ban merítik magyar nyelvû könyvekbõl, azok aránya 17,1%-ra tehetõ. A felvidéki lakosság 7,4%-ának már csak 26-60%-át teszi ki a magyar nyelvû könyvek olvasása, illetve a felmérés szerint az itteni magyarság 6%-a maximálisan 25%-ban olvas anyanyelvén megírt könyveket. Az olvasmányok megválasztását illetõen a legfeltûnõbb eltérés érdekes mód nem az egyes elcsatolt országrészek között húzható meg, hanem sokkal élesebb a különbség Magyarország és az elcsatolt részek egésze között. A határon túli magyarság elsõsorban az elgondolkodásra ösztönzõ, elmélyültebb, elemzõ jellegû mûveket preferálják, míg a Magyarországon élõk sokkal inkább racionálisabb, pragmatikusabb olvasási kultúrával rendelkeznek. Magyarországon 1964-tõl 1985-ig Jókai Mór vezette a legnépszerûbb szerzõk listáját, 1985ben Szilvási Lajos átvette a helyét, visszaszorítva Jókait a 2. helyre, 2000-ben már egy külföldi szerzõ került a listák élére: Danielle Steel, akit Robin Cook követetett, és csak utánuk jelent meg magyar író, Lõrincz L. László és Jókai Mór. Ezzel szemben a határon túli magyarság körében még 1998-2000 körül is egységesen Jókai állt az elsõ helyen, akit túlnyomóan további magyar szerzõk követtek, úgymint Rejtõ Jenõ, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán. Az elcsatolt részeken leginkább a szlovákiai magyarság körében tettek szert népszerûségre a külföldi írók: D. Steel, R. Cook, M. Mitchell, A. Christie. A legnépszerûbb olvasmányok körét az 1998-2000 közötti idõintervallumban a Biblia vezette, Magyarországon és határon túl is. Kivételt képezett Szerbia, ahol a Biblia Jókai két legismertebb mûve: Az arany ember és A kõszívû ember fiai után következett csak. A felvidéki olvasók körében a legközkedveltebb irodalmi alkotások sora a következõ módon folytatódik: Dallos Sándor: A nap szerelmese, Aranyecset, Mitchell: Elfújta a szél, Jókai: Az arany ember, Saint-Exupéry: A kis herceg. Megfigyelhetõ azon tendencia, mely szerint a régebben írott mûvek visszaszorulnak, vagyis átadják helyüket az újabb kiadványoknak. A határon túli olvasáskultúra vizsgálatának szerepe elsõsorban abban fogalmazódik meg, hogy esetünkben az olvasáskultúra jelentõs részét teszi ki az identifikációnak, a nemzeti hovatartozásérzésünk alakulásának. Olvasásélményeink folytonos modernizálása mellett fontos, hogy hagyományainkról sem feledkezzünk meg. Az aktuális bestsellerek ne szorítsák ki kedvenceink körébõl Jókai, Mikszáth, Petõfi vagy akár Gárdonyi nevét. Tudjuk, milyen fontos szerepe volt identitástudatunk megõrzésében Wass Albertnek, Márai Sándornak és a többi elcsatolt országrészek íróinak, költõinek. Csáki Edina
Pintér Miroslav mûvész úr, a szobor készítõje nyilatkozott lapunknak arról, hogyan jutott el pályafutásában a vallási témájú alkotások létrehozásáig. Megtudtuk, hogy a vallási téma elõtérbe kerülése egy spanyolországi várfal megmászásához kapcsolódott, amikor egy 10 méteres várfalon mászott fel, biztosítás nélkül, és a 8. méternél elfogytak a fogások, nem tudott továbbhaladni, de a lefelé vezetõ út sem volt járható. Nem telt bele sok idõ, már alig bírta tartani magát, reszketett kezelába, úgy érezte, már csak másodpercei vannak, és elhagyja az ereje. Volt ideje tudatosítani, hogy mit hagyna maga után. Ekkor szinte öntudatlanul hagyta el a száját: „Jézusom, segíts!“ És ebben a pillanatban megszûnt a reszketés, megtalálva a fogást sikeresen felmászott a fal tetejére. Ez volt az elsõ, késõbbi életét is meghatározó alkalom, amikor találkozhatott szentjeinkkel, és egyben az a pillanat, amikor eldöntötte, életét Jézus dicsõítésére fogja felajánlani. Elhatározta, hogy nem a megalázott, a keresztre feszített Krisztust fogja megjeleníteni, hiszen õ él, és élõként szeret minket. Amikor hazatért Spanyolországból, keresni kezdte azt a helyet, ahol aszerint tud majd cselekedni, amit Jézus meghagyott. Az ehhez szükséges tudást a Táltos Iskolában találta meg Kovács Magyar András vezetése alatt. Itt nagyon sok dologra kapott választ, illetve lehetõséget, hogy további csodákat is átélhessen, valamint itt kezdõdött meg a mûvészi pályafutása is, mivel szent helyek felújításával foglalkoztak. Itt jutott el hozzá, mintegy sugallatként, hogy ezekre a szent helyekre faragott padokat kell építenie, ahol az embereknek lehetõségük adódik megpihenni, lelkileg is ráhangolódniuk a hely szellemiségére. Magyarországon már több ismertebb szentélyen is megtalálhatók mûvei. Spanyolországban Montserratban, Franciaországban 3 pad Rennes le Sateuban, egy faragott Szûz Mária-szobor Szurdokpüspökiben... Ezeket nevezhetjük meg a legnagyobb büszkeségeinek. Az égiek elválaszthatatlan részei lettek a mûvész életének, így külön öröm volt számára, hogy Szalka községben most tovább dicsõíthetjük a magyar szenteket, akik egyben a világ szentje is voltak. A Szent Erzsébet-szobor kapcsán elmondta, hogy amit a legfontosabbnak tartott bemutatni, az Szent Erzsébet alázatossága. Mindez tükrözõdik a testtartásban, ezt jeleníti meg a személyében. Kutak Adrienn mûvésznõ segítségével, és a magyarországi Szigeti Márton szaktanácsadásával, az égiek segítségével sikerült a szobrot a kívánt anyagba kiönteni. Akit érdekel a Szent Erzsébet-szobor, akik templomokban, parkokban szeretnének elhelyezni, kapcsolatfelvétel céljából forduljanak Kutak Adrienn mûvésznõhöz a 0903/711795-ös telefonszámon. szerk.
12 Kürtös
Hitélet
2010. szeptember
„Pap vagy te mindörökké ...“ BALGA ZOLTÁNT 2010. augusztus 21-én az ipolysági Nagyboldogasszony plébániatemplomban Mons. Rudolf Baláž besztercebányai megyéspüspök áldozópappá szentelte. Másnap, augusztus 22-én szülõfalujában, Csábon mutatta be elsõ szentmiséjét. Ebbõl az alkalomból kértük meg az újmisést, hogy nyilatkozzon lapunk olvasóinak. - Miért a papi hivatást választotta? - Elsõsorban szeretném kiemelni hivatásom ajándék jellegét. Amint boldog emlékû II. János Pál pápa fogalmazott pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából, minden hivatás „ajándék és titok“. Úgy érzem, hivatásomat már kisfiúként megkaptam, mint meg nem érdemelt ajándékot, amelyet mindeddig törékeny cserépedényként óvtam és védtem. Meggyõzõdésem, hogy a ministráns szolgálat és az oltár körüli ténykedés nagyban hozzájárult a papi szolgálat iránti vágyakozásom kialakulásában. Már kisgyermekként is mindig nagy csodálattal néztem fel a szentmisét bemutató papra, szívem mélyén azzal a vággyal, hogy egyszer én is ott szeretnék majd a helyében állni. - A családja vagy környezete befolyásolták-e döntésében? - Családomat nem érte váratlanul a bejelentés, szüleim valahol szívük mélyén biztosak voltak abban, hogy a papi pályára készülök. Azonban én ezt sosem kürtöltettem magam elõtt. Barátaim, ismerõseim is nagy megértéssel fogadták elhatározásomat, és sokak biztosítottak támogatásukról. - Miért választotta a budapesti Központi Papnevelõ Intézetetet tanulmányai színhelyéül. - A Központi Szemináriumba való belépésemet igen hosszú folyamat elõzte meg, és számos „véletlennek“ köszönhetem, hogy a jó Isten Budapestre vezérelt. 2008. február 14-én módosították a szlovákiai egyházmegyék területi elosztását, és így a csábi plébánia a Pozsony-Nagyszombati Fõegyházmegyébõl a Besztercebányai Egyházmegyébe került. Ez azt eredményezte, hogy a környék kispapjainak, beleértve magamat is, szeptembertõl az erdõbádonyi (Badín) szemináriumban kellett folytatni tanulmányaikat. Mindannyian fájó szívvel búcsúztunk a megszokott pozsonyi környezettõl. A Pázmány Péter Alapítvány ösztöndíjat hirdetett budapesti tanulmányok folytatására, amelyet megpályáztam, és Isten kegyelmébõl el is nyertem, és megyésfõpásztorom, Mons. Rudolf Baláž engedélyével szeptembertõl a Központi Szeminárium növendékpapja és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának hallgatója lettem. - Hogyan tekint vissza teológiai tanulmányaira? - A pozsonyi Komenský Egyetem Hittudományi Karán kezdtem meg teológiai tanulmányaimat. Kellemes három évet
tölthettem Pozsonyban, mely évek során sokat gazdagodtam. Õszintén megvallom, nem kis félelem volt bennem a kezdéssel kapcsolatban. Kételyeim voltak a beilleszkedéssel, az új környezettel és a nyelvi akadályok leküzdésével kapcsolatban. Azonban azt kell hogy mondjam, kellemesen csalódtam, hiszen a kezdés könnyebb volt, mint ahogy gondoltam, sõt a folytatás több teherrel járt, mint maga a kezdés. Hála a jó Istennek nagyszerû szobatársaim voltak, akikkel mindig mindent meg lehetett beszélni. A szemináriumi elöljárók és az egyetem professzorai egyaránt elõzékenyek voltak, és nagyban hozzájárultak a beilleszkedés megkönnyítéséhez. A budapesti szeminárium egy sokkal családiasabb légkört biztosított, melynek köszönhetõen gyorsan sikerült beilleszkednem. A fakultás nyújtotta képzés sokat követelt a hallgatóktól - a könyvek fölött átvirrasztott éjszakák még sokáig elevenek lesznek emlékeimben. - Mit választott újmisés jelmondatul és miért? - Nem volt sok idõm, hogy sokat gondolkodjam újmisés jelmondatom megválasztásán, hiszen gyorsan jött a hír, hogy szentelni fognak. Nagy meglepetés volt, hiszen még csak pár hete voltam diakónus. Azonban igent mondtam a püspök atya szándékára, mert felismertem, hogy valóban szükség van szolgálatomra a pasztorációban, ami a legnagyobb törvényt, vagyis a lelkek üdvösségét szolgálja. Biztos voltam benne, hogy ez az elõre hozott idõpont a Gondviselés ajándéka számomra, ezért is lett újmisés jelmondatom: „Az Istent szeretõknek minden javukra válik“ (Róm 8,28). - Kit tekint példaképének, van-e „kedvenc“ szentje? - Az igazat megvallva, nem volt papi példakép elõttem, akire felnézhettem volna, és akinek köszönhetõen hivatásom kialakult volna. Igazából hivatásom kibontakozása egy lassú fejlõdési folyamatnak köszönhetõ. Sokat merítettem a szentek kincsestárából, hiszen Õk azok, akik életpéldájukkal tanítanak, bátorítanak minket. Különösen közel áll hozzám szent Josemaria Escriva áldozópap személye, aki kitartó és pedáns munkájával az újkori egyházban tudott hatékony pasztorációs tevékenységet kifejteni olyannyira, hogy maradandót tudott alkotni a 20. század viharos évtizedeiben is. - Mit tart fõ céljának a papi szolgálata során? - Égetõ probléma a mai egyházban a közömbösség. Ez talán a haszonorientált gondolkodásmód gyümölcse, mely teljesen kiölte az emberbõl a valós értékek iránti szomjat. Ezen kellene változtatni, megmutatni az embereknek a valós értékeket, és megértetni velük, hogy a földi élet csupán egy állomáshely nekünk nem ide kell berendezkednünk… - Egy papnak egyre inkább missziós szerepet is kell betöltenie. Nem fél ettõl a kihívástól? - Tudatában vagyok, hogy nagyon nehéz út áll elõttem, melyhez a kedves olvasók imáit is kérem, ugyanis a pasztoráció mellett Budapesten fogok folytatni egyházjogi tanulmányokat, amely sok idõmet és energiámat veszi majd igénybe. Bízom a Gondviselésben, hogy az elõttem álló feladatokat Krisztus katonájához méltóan fogom tudni teljesíteni. Célom, hogy papként, bárhová is sodor az Élet, helyt tudjak állni, és híveimnek mindig és mindenben rendelkezésükre tudjak állni. - Olvasóink nevében is kérjük Önre és papi hivatására a Szentlélek kegyelmét. Kliment Éva
2010. szeptember * 440 éve 1570. október 4-én született Pázmány Péter, a magyarországi katolikus egyház újjáalapítója, a nagyszombati tudományegyetem megalapítója, a magyar katolikus hitvitázás legkiválóbb mûvelõje (†1637). * 75 éve 1935. október 6-án született Tõzsér Árpád Kossuth-díjas költõ, esszéíró, kritikus, mûfordító. * 15 éve 1995. október 6-án hunyt el Mándy Iván író (*1918). * 20 éve 1990. október 9-én hunyt el Ottlik Géza író, mûfordító, a magyar intellektuális próza kiváló alkotója (*1912). * 75 éve 1935. október 11-én született Ferdinandy György író, költõ. * 5 éve 2005. október 13-án hunyt el Eörsi István író, költõ, mûfordító, dramaturg (*1931). * 285 éve 1725. október 16-án született Gvadányi József, gróf generális, író (†1801). * 270 éve 1740. október 18-án született Dugonics András, író, matematikus. * 65 éve, 1945. október 24-én kezdte meg mûködését az ENSZ. * 220 éve, 1790. október 24-én született Teleki József gróf, Erdély fõkormányzója, nyelvész, történész, a Magyar Tudományos Akadémia társalapítója és elsõ elnöke (†1855). * 185 éve 1825. október 25-én született ifjabb Johann Strauss osztrák zeneszerzõ a „valcerkirály“ (†1899). * 150 éve 1860. október 25-én született Borovszky Samu helytörténész, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja († 1912). * 155 éve 1855. október 27-én született Ivan Vlagyimirovics Micsurin orosz biológus, növénynemesítõ (†1935). * 55 éve, 1955. október 28-án született Bill Gates, a Microsoft alapítója. * 80 éve 1930. október 28-án született Dobos László Kossuth-díjas író. * 80 éve 1930. október 29-én született Fónod Zoltán irodalomtörténész. * 100 éve 1910. október 30-án hunyt el Jean-Henri Dunant, a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítója (*1828). * 85 éve 1925. október 30-án született Bábi Tibor költõ (†1978). * 80 éve 1930. 10. 31-én halt meg Szabolcska Mihály költõ, akadémikus (*1861).
Évfordulónaptár
Kürtös 13
Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezetõ alakja, író, 1570. október 4-én született Nagyváradon. Apja Pázmány Miklós bihari alispán és anyja Massai Margit, mindketten hitvalló protestánsok. Margit asszony halála után apja rövidesen újranõsült. Új felesége Toldy Borbála ismertette meg a kamaszodó Péterrel a katolikus tanokat. 1580-ban még Váradon tanult, majd a jezsuiták által létrehozott kolozsvári gimnázium diákja lett. Miután a fejedelem kiutasította a jezsuitákat Erdélybõl, 1588-ban a krakkói jezsuita kollégium novíciusa lett, a bölcseletet Bécsben tanulta, a teológiát pedig Rómában. 1598-tól a grazi egyetemen bölcseletet tanított. 1601-ben prédikátorként Kassán és Nyitra vármegyében mûködött nagy sikerrel. Szónoklatai és vitatkozásai hatására Forgách Miklós és Zsigmond grófok, Thurzó Kristóf és Esterházy Miklós (jobbágyaikkal együtt) rekatolizáltak. 1603-tól a grazi egyetemen teológiát tanított. 1608-ban országos figyelmet vont magára, ugyanis a pozsonyi országgyûlésen, mint rendjének képviselõje, ennek érdekében hatalmas beszédben szólalt fel a bécsi béke 8. pontja ellen, amely a jezsuitáktól megtagadja az országban a birtokszerzési jogot; majd arra bírta az érseket, hogy Nagyszombatban 1611-ben a papság erkölcsi és szellemi újjáteremtése céljából tartományi zsinatot tartson. Forgách érsek kezdeményezésére és II. Mátyás kérelmére V. Pál pápa felmentette Pázmány Pétert szerzetesi fogadalmai alól. 1616. szeptember 28-án az idõközben elhunyt Forgách helyébe esztergomi érsekké nevezték ki. 1629-ben VIII. Orbán pápa bíborossá nevezte ki. 1635-ben Nagyszombaton egyetemet alapított teológiai és bölcsészeti karral. 1636-ban az erdélyi fejedelmi trónért folyó küzdelemben sikeresen közvetített I. Rákóczi György és Bethlen István között. A Habsburgoktól független, önálló erõs Erdély szükségességét már korábban hangoztatta. 1637. március 19-én hunyt el Pozsonyban. Végakarata szerint ebben a városban, a Szent Márton székesegyház kriptájába temették el. 2010. január 25-én a Szlovák Püspökkari Konferencia bejelentette, hogy megtalálták Pázmány sírját a pozsonyi Szent Márton-dóm szentélye alatt. Dugonics András - piarista szerzetes, író, egyetemi tanár 1740-ben született Szegeden, dalmát kereskedõ-iparos családból, õ maga azonban már nagy öntudattal vallotta magát magyarnak. Szegeden kezdte meg iskolai tanulmányait, itt lépett be a piarista rendbe 1756-ban. Próbaéveit Nyitrán, Nagykárolyban, Szegeden töltötte. Felszentelése után elõször a váci piarista gimnáziumba került tanárnak; tanított Erdélyben, majd késõbb Nyitrán. 1774-ben pályázat útján elnyerte a nagyszombati egyetemen a matematikai tanszéket. 1777-ben, az egyetem Budára költözésekor õ is a fõvárosba költözött. 1788-ban megjelent Etelka (Etelka, egy igen ritka magyar kisasszony) címû regénye híressé tette nevét; büszkén vallja, hogy eredeti alkotás. Túl szövevényes és mégis igen primitív történet, de: az elsõ magyar valódi regény! És olyan kulcsregény volt, hogy minden olvasó megértette a Bécs elleni célzásokat, a rokonszenves és az ellenszenves alakok élõ mintáit. És aki mégsem értette volna, annak a késõbbi kiadásokban jegyzetben megmagyarázta. Mert, ami példátlan volt addig irodalmi életünkben, az elsõ kiadás ezer példánya oly hamar elfogyott, hogy rövidesen második, majd harmadik kiadásra is sor került. És ettõl kezdve lett divatos név nálunk az Etelka, amelyet õ talált ki, mint az õsi hun Etele név nõi változatát, és ettõl kezdve kereszteltek nálunk olyan krónikáinkból felújított nevekre, mint Árpád és Zoltán. Darabjait sikerrel játszotta az elsõ magyar színtársulat. Megismerkedett Kazinczyval és Csokonaival, aki verssel köszöntötte a nagy tiszteletben álló szerzõt. 1801-ben Révaival együtt pályázott az egyetem magyar tanszékére, de sikertelenül. 1808-ban vonult nyugalomba, és Szegeden élt 1818-ban bekövetkezett haláláig. Szerk.
Közélet
14 Kürtös
Településlexikon A fenti címmel indított sorozatunk anyagtorlódás miatt, sajnos néhány hónapra „kényszerpihenõre“ szorult. Mint már induláskor jeleztük, a Magyarok nyomában címet viselõ településlexikon annak idején a HÉTben jelent meg, Csáky Károly jeles helytörténészünk tollából. Az idõközben idõszerûségüket vesztett adatokat, neveket elhagytuk, illetve újakkal bõvítettük. IPOLYKESZI /Kosihy nad Ip¾om/ - Nevével elõször IV. Béla egyik 1248-ban kelt oklevelében találkozhatunk. A falu földesurai voltak a Bory, Berzsenyi, Stummer, Tersztyánszky és a Zichy családok. Az utóbbiak a XVIII. században klasszicista stílusú kúriát építettek Keszin. A község neoklasszicista temploma 1899-ben épült egy régebbi helyén. Oldalfalában helyezték el Ipolyi Arnold tudós püspök, mûvészettörténész és mitológiakutató emléktábláját. Ipolyi ebben a faluban nevelkedett. Gyõrffy István 1910-ben, híres Hont megyei gyûjtõútja során ebben a faluban vásárolta meg a tülköskanász öltözetét és hangszereit a Néprajzi Múzeum számára. A községben mûködik az MKP és a Csemadok-szervezet. Az 1978-ban megszûnt magyar iskola utolsó tanítója Dénes Sándor volt. A község jelenlegi polgármestere Kosík Szilvia. Népszámlálási adatok: 1980: 551 lakos, ebbõl magyar 492 /89,3 %/ 1991: 526 lakos, ebbõl magyar 486 /92,4 %/ 2001: 495 lakos, ebbõl magyar 422 /85,3 %/ IPOLYVARBÓ /Vrbovka/ - Nógrádi kisközség az Ipoly menti katlan keleti részében, közvetlen az Ipoly partján, a magyarországi Õrhalom szomszédságában. Elsõ írásos emléke 1327-bõl való. A község birtokosai az évszázadok során váltották egymást a Varbóyak után Szécsényi Tamás vajda, a Kakas család, majd az óbudai Kalmár Péter a helység ura. Ezt követõen a Lossonczyak és a Forgáchok bírták a falut. A XVIII. század végén Szentiványi Ferenc egykori országbíró és királyi ítélõmester telepedett le Varbón. 1789-ben õ építtette a falu barokk templomát. A községben mûködik az MKP és a Csemadok-szervezet. Teljesen szervezett magyar iskolájában sajnos igen alacsony a diákok száma, ezért a tanítás összevont osztályokban folyik. A község jelenlegi polgármestere Zólyomi Károly. Varbónak 1823-ban 720 lakosa volt, közel százhatvannal több, mint 1980-ban. Népszámlálási adatok: 1980: 559 lakosból 509 magyar /91,1 %/ 1991: 468 lakosból 433 magyar /92,52 %/ 2001: 439 lakosból 366 magyar /83,4 %/ TERBEGEC /Trebušovce/ - Nevét 1260-ban említik elõször, amikor IV. Béla kétekényi földet adományozott Vaczik fiainak. A pápai tizedszedõk 1332-37. évi jegyzékében Trebelecz alakban fordul elõ a neve. Legrégibb földesurai a Terbegeczi család tagjai voltak. A XVII. században Pongrácz László a falu ura, majd a Lónyaiaak, a Gyürkyek és az Okolicsányiak következnek a sorban. A község Szent László temploma 1791-ben épült. 1976-ban megszûnt magyar kisiskolájának Cseri József volt az utolsó tanítója. A község jelenlegi polgármestere Baki Attila. Népszámlálási adatok: 1980: 317 lakosból 188 magyar /59,3 %/ 1991: 245 lakosból 211 magyar /86,12 %/ 2001: 198 lakosból 160 magyar /80,8 %/ /Folytatjuk/
2010. szeptember
Lapszélen OKTÓBER 1. Zenei világnap Idõsek világbnapja 4. Állatok világnapja 15. A fehér bot napja 16. Élelmezési világnap 17. A szegénység elleni küzdelem világnapja 30. Takarékossági világnap A hónap idõjárása Havi középhõmérséklet:10,9 Celsius-fok Átlagos csapadékmennyiség: 47 mm Napsütéses órák száma: 142 OCTO /nyolcadik/ szóból ered a hónap neve, mivel a romulusi év nyolcadik hónapja volt. A betakarítási munkák végeztével a régi rómaiak a hónap derekán fegyverszemlét tartottak a szent pajzsok körülhordozásával, majd 25-én búcsút mondtak a harci életnek az Equus October ünnep mágikus szertartásaival. MINDENSZENTEK HAVÁBAN a látványosan rövidülõ nappalok után esténként már elkel a kályha melege, fõként a hónap második felében, amikor jöhetnek -5 fokos fagyok, hózáporok riogathatnak bennünket a korán érkezõ téllel. Volt rá példa 1947-ben is, amikor október elsõ napjaiban 0 fok alatt kellett keresni a hõmérõ higanyszálát. Szerencsés esetben a hónap végén sem kell fûteni. Különösen akkor, ha langyos idõvel köszönt be a vénaszszonyok nyara - a kellemesen meleg idõszakban 20 fok is lehet napközben. Az indián nyár meg is izzaszthat, mint például 1932-ben, amikor szokatlan forróságot hozott. NÉPHIT: Ha október fagyos, szeles, január nagyon enyhe lesz. A hónap melege csikorgó februárt hoz. ++ János /23./ ha borús, a termény lesz igen dús. ++ Dömötör /26./ táncra perdíti a lenge öltözetû /vékony ruhát viselõ, fázó/ juhászt. ++ Megérkezett Simon-Júdás /28./, jaj neked, te pörgegatyás! ++ Sokat kell várni a télre, ha a nyulak nyári ruhájukat nem teszik szekrénybe. HOROSZKÓP - Október 23-ig a Nap a Mérleg jegyében jár. E jegy szimbolizálja az emberek közötti kapcsolatokat, ezért a Mérleg jegyûek számára nyilvánvaló, hogy akkor értékes az élet, ha megoszthatja valakivel. Ezért is van az, hogy a leginkább kompromisszumokra törekvõ jegy, ha nem vigyáz, akár önmaga feladásáig is vezethet. Mindig törekszik arra, hogy környezete tökéletes harmóniában éljen, ezért akaratlanul is képes az õt körülvevõ emberek között békét teremteni. A zodiákus jegyek között szemben álló Kossal ellentétben, aki csupán az önérvényesítésre tör, a Mérleg jegye arra tanít, hogy az életet másokkal együtt kell megélnünk. Ezért leginkább az emberi kapcsolatokban teljesedik ki, munkáját is, szórakozását is szívesen osztja meg másokkal. Ha az egyensúlyteremtést túlzásba viszi, akkor idõvel képtelen lehet a döntéshozatalra, avagy rákényszerül, hogy folytonosan rózsaszínre fessen korántsem fényes tényeket, csak hogy a konfliktushelyzetet kerülje. Októberben kitartásunkkal sokat javíthatunk helyzetünkön. Érdemes alaposan felmérni a tél beállta elõtt, miben is szorulunk megerõsítésre, javításra, tartalékokra. /Szabad Föld Kalendárium 2010 nyomán/ BGy
Szabadidõ
2010. szeptember
Kertészet szeptemberben Távolítsuk el az évelõ növények ágyásából az elvirított egynyári virágokat. Végezzük el az évelõ növények tõosztását, s a szétosztott növényeket ültessük el. Az ültetõgödör mélysége akkor jó, ha a gyökerek függõlegesen elférnek benne. Az ültetési távolság összefügg a növények méretével, általában tehát az 50 cm-nél alacsonyabbak 20, az 50 és 100 cm közöttiek 30-40, a méteresnél magasabbak pedig 50 cm-re kerüljenek egymástól. Ültessük el a hagymás és gumós dísznövényeket és virágokat. A leggyakoribbak ezek közül a tulipán, a liliom, a nárcisz, a jácint s a nõszirom. Az ültetésnél tervezzük meg a leendõ látványt - a virágok lehetnek csoportban, sorban, különféle szín- és formakombinációban. Csak egészséges hagymákat ültessünk, vigyázzunk rá, hogy a gyökérkoronák ne sérüljenek. Ezeknél a növényeknél az ültetési mélység általában 10 és 15 cm között optimális, a sor- és tõtávolság a tervezett látvány függvénye. A bevetett talajt, ágyást ajánlatos falevelekkel, szalmával betakarni. Ültessük ki a hidegtûrõ kétnyári növényeket és a szegfûk meggyökeresedett dugványait. Gondoskodjunk róla, hogy a még virágzó növények - dáliák, krizantémok - talaja elég nedves legyen. Öntözéskor a leveleket lehetõleg ne érje víz, a dáliákat kéthetente tápozzuk. Szedjük ki a korán virágzó kardvirágok hagymáit, és szellõs, száraz helyen szárítsuk ki õket. Gondoljunk a korai fagyokra, s hogy elkerüljük a meglepetést, elõre gondoskodjunk a takaróanyagokról. A gyepápolásra is fordítsunk gondot. Az elhalt felületeken hasogassuk fel a talajt, ha szükséges gyeptéglákkal, vetéssel pótoljuk a füvet. A talaj vízáteresztõ képességét is javíthatjuk, ha vasvillával végigszurkáljuk. Az esõs szeptemberi napok már alkalmasak az örökzöldek telepítésére. A fák és bokrok alját terítsük be mulcsréteggel. Próbálkozzunk meg a madársaláta termesztésével, mert ez nagyon egyszerû kultúrájú, de igen hasznos növény, amelynek ropogós, kellemes zamatú leveleibõl a háziasszonyok remek salátát tudnak készíteni. Kártevõk és betegségek nem gyötrik, permetezni nem kell, a termõhelyre igénytelen, és tenyészideje mindössze hat hét! A talajban nem válogat, gyengébb földben is jól fejlõdik, ha a magját ezekben a hetekben egy-két cm mélyen vetik el. Mindössze tíztizenöt cm magasra nõ, és fejet nem fejleszt, csupán húsos leveleket. A kikelt állományt a korai fagyok ellen lombbal, lekaszált fûvel takarva, akár télen is szedhetjük a C-, és Bvitaminokban gazdag leveleket. A gyümölcsöskertben most ismét a metszõollóé a fõ szerep. Kevesen tudják, hogy a meggyfákat rendszeresen metszeni kell, pedig e nélkül felkopaszodnak, ostorokat fejlesztenek, amelyeknek a végén csak néhány levél és egy-két szem gyümölcs terem. A nagyon felmagasodott cseresznyefák
vezérágát is ilyenkor a legidõszerûbb viszszavágni a kívánt magasságra. Ügyelni kell azonban arra, hogy az ág végén lévõ sebhelyet nagyon alaposan védjük meg a beszivárgó nedvesség ellen. Most lehet a diófákról lefûrészelni vagy ollóval levágni a száraz, illetve fölösleges ágakat. Ha erre szükség van, ne mulaszd el a kínálkozó alkalmat! Más idõpontban nem szabad a diófához ollóval, illetve fûrésszel még közeledni sem, mert olyan erõs a gyökérnyomása, hogy a seben keresztül literszám veszti el a nedvét. Most lehet a legsikeresebben szaporítani az évelõ növényeket. Ezeknek a többsége terjedõ tövû, néhány év alatt terjedelmes bokrot képez. Most emeljük ki a földbõl a tövet és szedjük szét úgy, hogy minden résznek elegendõ gyökere legyen és ezeket ültessük el gondosan felásott, elmunkált talajú területre. Amíg meggyökeresednek, többször is meg kell õket öntözni.
Holdnaptár szeptember 1
P
2
Sz
3
V
4
H
5
K
6
Sz
7
Cs
8
P
9
Sz
10 V 11 H 12
K
13
Sz
14
Cs
15
P
16
Sz
17
V
18
H
19
K
20
Sz
21 Cs 22
P
23
Sz
24
V
25
H
26
K
27
Sz
28
Cs
29
P
30
Sz
31
V
Hogyan olvassunk a holdnaptárban? Fogyó hold - az energia a növények gyökereibe húzódik. Ez kiváló alkalom az ültetésre, átültetésre, a fiatal növények gondozására, ugyanúgy a gyökérzöldségek betakarítására, komposztálásra. Növekvõ hold - a növényi nedvek ismét a növények felsõ részeibe áramlanak, ezért ez a legjobb idõszak gyümölcsbetakarításra és nemesítésre. Ebben az idõszakban kell elvégezni a fák metszését is. Virágok napja: Ültetés, gondoskodás a virágzó növényekrõl. Ide tartoznak a virágok, gyógynövények, brokkoli, bimbós kel. Levelek napja: Leveles növények vetése, ültetése. Ide tartoznak a saláta, rebarbara, spenót, kel, leveles növények, pl. a petrezselyem. Termések napja: Olyan növények vetése, ültetése, amelynek terménye van, pl. gyümölcsök, hüvelyesek, paradicsom, paprika, uborka, karalábé. Gyökerek napja: Gyökérzöldségek ültetése, vetése, pl. sárgarépa, krumpli, retek, hagyma, fokhagyma. -be-
Kürtös 15
Számítógép a mindennapokban Az elõzõ cikkben az idõjárás elõrejelzéseinek lehetõségeit vettük szemügyre a számítógép és az internet segítségével. Szerencsére a földrengés-elõrejelzések iránt kevesebben érdeklõdnek, ennek ellenére (hisz a kisebbségeknek is vannak jogaik) körültekintünk ebben a témában is a számítógép és internet adta lehetõségek segítségével. Fõleg az olyan országokban, ahol gyakoriak a földrengések, jelentõs kutatások folynak annak érdekében, hogy minél pontosabb elõrejelzésekkel szolgálhassanak. A földrengések elõrejelzése még az idõjárás- elõrejelzéseknél is pontatlanabb. Az elõrejelzések pontosságának az érdekében különbözõ mutatókat mérnek, mint a rengéshullámok sebessége, a kutak vízszintje, talajvizek összetétele, figyelik a földfelszín emelkedését, süllyedését, dõlését, a mikrorengések gyakoriságának hirtelen változását. Egyes országokban – fõleg Japánban és Kínában – vizsgálják egyes állatfajok rendellenes viselkedését is. Míg a magyarországi weboldalak között könnyedén rátalálunk a www.foldrenges.hu, w w w. g e o r i s k . h u oldalakra, a szlovákiai oldalak közül a www.seismology.sk oldalt a keresõben csak közvetve, a Szlovák Tudományos Akadémiát keresve találjuk meg. A magyarországi oldalakon fõleg a w w w. f o l d r e n g e s . h u oldalon nagyon sok érdekes információhoz juthatunk a földrengésekrõl, és akár valós idõben szeizmogramokat is figyelhetünk az egyes földrengésmérõ állomásokon. A szlovákiai és mag y a r o r s z á g i o l d a l a k ( www. georisk.hu, www.seismology.sk, www.foldrenges.hu ) is kérik kérdõív kitöltését azok részérõl, akik földrengést éreztek, hogy segítsék a kutatók munkáját. További érdekes rengésmentés böngészést! RNDr. Balázs Péter
Programajánló - Köszöntõ
16 Kürtös
2010. szeptember 26-án immár 8. alkalommal kerül megrendezésre K Õ K E S Z Iben a
HEGYALJAI
2010. szeptember
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
ŐSZNYITÓ
c. regionális szüreti ünnepély. A 14.30 órakor kezdõdõ kultúrmûsorban helyi és vendégfellépõk szerepelnek. Mindenkit szeretettel vár a rendezõség!
Bencze János 90 éves!
Nedela Mária
Ipolybalogon. 2010. szeptember 26−án ünnepli 53. születésnapját. Ez alkalomból, erőt, egészséget, nagyon sok boldogságot kívánnak: édesanyja, férje, Imre, fiai, Raji és Arnold, menyei és unokái, Liuska, Williamke, Arnika és Ronika
Nedela William 2010. szeptember 19−én ünnepli 3. szülinapját,
Nedela Liána 2010. szeptember 26−án ünnepli névnapját, ez alkalomból kívánnak erőt, egészséget és sok boldogságot nekik: anyuka és apuka, a nagyszülők, a keresztszülők, Félixke és a rokonok....
Hírmondónak nevezi önmagát. Hírmondó is nekünk, bussaiaknak, az utókornak és mindenkinek, aki becsüli a múltat. P é l d a k é p ! Élete sosem volt egyszerû, mindig bonyolította a történelem. Mikrotörténelem az Õ élete. Egyike a sok tízezer egyszerû embernek, akit nem kérdeztek akkoriban akar-e katona lenni, akar-e háborút? Nem akart, de mégis 7 évig volt távol családjától. Nagyon sokat szenvedett mint katona és mint hadifogoly. 50 év után vetette papírra szenvedéseit a „Tûzfüggöny és jégvagon“ címû könyvben. Ez a könyv 15 éve jelent meg. Nagyszerû könyv! Most újra ír, vagyis már megírta újabb könyvét. Csak kiadóra vár. Jani bácsi aktív Csemadok-tagunk, remek ember, becsületes, szorgalmas. Köszöntöttük Õt, szívélyes és kedves volt, mint mindig. Az a hatalmas optimizmus, ami áradt belõle, az leírhatatlan! A memóriáját mi is megirigyelhettük. Drága Jani Bácsika! Kivánunk Magának ezúton is sok-sok erõt és egészséget, a jó Istenke éltesse még nagyon sokáig! Molnár Katalin, Bombor Ivett és minden bussai lakos
Szeptember 21−én ünnepli 14. születésnapját
Lenický Erik
Ipolybalogon. E szép ünnep alkalmából jó egészséget, sok szeren− csét, boldogságot és főleg kiváló tanulmányi ered− ményeket kívánnak: szülei, öccse, Krisztián, balogi és nényei nagyszülei, valamint keresztszülei.
A zsélyi VICTORIA Kultúregyesület megemlékezõ ünnepséget rendez
Zsélyi Nagy Lajos születésének 75. és halálának 5. évfordulója alkalmából Zsélyben 2010.
szeptember 26-án 10.00 órai kezdettel. Az ünnepély programja: 10.00 - Megemlékezés és koszorúzás a helyi temetõben 11.00 - Ünnepi szentmise Zsélyi Nagy Lajos lelki üdvéért a községháza elõtt 12.15 - Az emléktábla leleplezése - Kultúrmûsor 13.00 - A „Zsé - falunk írója és költõje“ kiállítás megtekintése a Zichy-kastélyban, beszélgetés a múltról és jövõrõl A rendezõség szeretettel vár mindenkit Zsélybe, hogy közösen megemlékezzünk Zs. Nagy Lajos író és költõ életérõl és munkásságáról, növeljük ismertségét, és terjesszük a magyar kultúrát honfitársaink körében.
havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk. A lap a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával készül. Realizované s finanènou podporou Ministerstva Kultúry SR - podprogram Kultúra národnostných menšín.
