Török László (1941) az MTA Régészeti Intézetének kutatóprofesszora, az MTA levelezõ tagja, a Norvég Tudományos Akadémia külföldi tagja. Kutatási területe az ókori Középsõ Nílus-völgy (Napata-Meroé királyság) története és régészete, valamint Egyiptom késõantik mûvészete. Nemrégiben megjelent kötete: Transfigurations of Hellenism. Aspects of Late Antique Art in Egypt AD 250–700, Brill, Leiden–Boston, 2005. Legutóbbi írása az Ókorban: Augustus Alsó-Núbiában (2007/3).
Az alsó-núbiai C-Csoport díszített kerámiája: nõi háziipar vagy elit reprezentáció? Török László
K
r. e. 28001 táján Egyiptom elfoglalta Alsó-Núbiát. Az alsó-núbiai bennszülött lakosság (az ún. A-Csoport) nagy része kimenekült a Kelet-Szahara állattartásra alkalmas vidékeire, ahol õsei már a 4. évezred közepétõl fogva az évnek azt a felét töltötték, amikor a Nílus évi áradása által elöntött völgyben a legeltetés lehetetlen volt.2 Bár a Kelet-Szahara éghajlata a 4. évezred folyamán mind szárazabbá vált, a magas talajvízszintnek köszönhetõen a 3. évezred elsõ felében még mindig elegendõ legelõ és vízvételi hely volt található a Lakíja régióban és a szomszédos Szelima hátságon.3 A folyóvölgybõl kiköltözött alsó-núbiaiak 2400-2300 tájáig éltek a Kelet-Szaharában, amikor a romló éghajlati viszonyok visszakényszerítették õket az alsó-núbiai Nílus-völgybe. Ekkorra onnan az Óbirodalom végére meggyengült megszálló visszavonult Egyiptomba.4 Az A-Csoport leszármazottai – akiket visszatelepülésük idejétõl a kutatás C-Csoport néven tart számon5 – jelentõs állatvagyonnal és megfelelõ törzsi szervezettségben tértek vissza: csak így magyarázható az a látványos politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlõdés, amely a következõ két évszázadban Alsó-Núbiában lezajlott. Nem sokkal a visszatelepedés után három fejedelemséget találunk Alsó-Núbia termékeny régióiban, melyeknek letelepült lakossága földmûveléssel és állattartással foglalkozik. Az egyiptomi forrásokban Wawat, Irtjet és Szatju néven említett fejedelemségek megerõsödéséhez jelentõsen hozzájárult az Egyiptom, Punt és Afrika belseje közötti kereskedelemben vitt közvetítõi szerepük. Az egyiptomi 6. dinasztia utolsóelõtti uralkodója, II. Pepi korára (2278–2184) a három fejedelemség egyesülésébõl Alsó-Núbia egészére kiterjedõ komplex törzsi „állam” jött létre, mely a Második Átmeneti Korig, 1600 tájáig sikeresen megõrizte függetlenségét Egyiptomtól. Jelen tanulmányban a C-Csoport kultúrájának egy olyan részletével foglalkozom, amely nem igényli, hogy további általánosságokat is leírjak történetérõl. Az alábbiakban a C-Csoport finomkerámiájáról lesz szó, mellyel kapcsolatban olyan kérdéseket teszünk fel, amelyek nemcsak a nubiológust foglalkoztatják, hanem az õskori kerámiakészítés bármely más régiójával foglalkozó régészt is. De elõször röviden a következõkben használt terminológiáról. A C-Csoport kultúrája Alsó-Núbia kb. 2400-2300 és 1600 közötti történetét fogja át. Régészeti emlékanyaga öt idõrendi periódusra oszlik. Ezeket jobban elhelyezhetjük a történeti idõben, ha párhuzamba állítjuk az egyiptomi, illetve a felsõ-núbiai (Kerma) történet idõrendjével. Az Ia periódus és az Ib periódus elsõ fele alkotja a Korai C-Csoportot, amely egyidejû a Korai Kerma-kor (Kerma Ancien, kb. 2500–2050) egy részével, illetve az óbirodalmi 6., 7. és 8. dinasztiával (2345–2160) és az Elsõ Átmeneti Korral (2160–2055). A Középsõ C-Csoportot az Ib periódus második fele és a IIa periódus alkotja, s egyidejû Középsõ Kerma-korral (Kerma Moyen, kb. 2050–1750), ill. a középbirodalmi 11., 12. dinasztiával és a 13. dinasztia elsõ felével (2055–1750). Végül a Kései C-Csoportot a IIb és a III periódus alkotja, s egyidejû a Klasszikus Kerma-kor (Kerma Classique, 1750–1500) elsõ felével (kb. 1550-ig), illetve a 13. dinasztia késõbbi felével (1650-ig) és a Második Átmeneti Korral (1650–1550). 6 Alsó-Núbia újabb egyiptomi megszállása (kb. 1550-1525 között) után, bár a bennszülött lakosság
71
Tanulmányok
tipológiája és kronológiája rendelkezésünkre áll. Mellõzve a házikerámiát és a díszítetlen finomkerámiát, figyelmünket a következõkben a fényezett fekete vagy vörös bevonatú bekarcolt díszû árukra11 összpontosítjuk, mivel – Bietak véleményét maradéktalanul osztva – valóban ezekben láthatjuk a C-Csoport anyagi kultúrájának legkiválóbb teljesítményét. A következõk szempontjából fontos elõrebocsátani, hogy a fényezett fekete vagy vörös bevonatú bekarcolt díszû áruk gazdag, vagy viszonylag gazdag temetkezések áldozati mellékleteiként kerültek elõ.12 A jelentõsebb települések kerámiája ezeknek az áruknak csak gyenge minõségû, igénytelen változatait tartalmazza.13 A fényezett fekete vagy vörös bevonatú bekarcolt díszû áruk feltûnõen kevés formai változatot mutatnak: a tipokronológiai sor a korai lapos csészéktõl a félgömb alakú csészéken át a kései talpas kelyhekig tart. Az edénykülsõ fényezett bevonatába bekarcolt, mésszel vagy fehér festékkel kitöltött díszítést az irodalom kosárfonás-minták utánzatának tartja.14 Egyes rácsminták valóban hasonlítanak kosárfonás-mintákra, a ke1. kép. Díszítéstípusok. Nordström 1989, 16. kép után rámiák teljes motívumkészlete azonban semmiképpen sem vezethetõ le a kosárhelyén maradt, nem beszélhetünk C-Csoport kultúráról, legfel- fonás utánzásának szándékából. A díszítéstípusok15 (1. kép) jebb annak az újbirodalmi Núbia kultúrájában továbbélõ ele- idõrendje16 is egy ennél spekulatívabb díszítõgyakorlatra utal: meirõl. A fenti idõrend egyik megalkotója, Manfred Bietak így méldíszítéstípus tatja a C-Csoport fazekasainak hagyatékát: „A C-Csoport kulA B C D E F G H I K túra keramikai eredményei igen vonzó képet mutatnak… s mûC-Csoport periódus vészeti tekintetben fölülmúlják az egykorú egyiptomi civilizáIa • + ció keramikai termését. Paleo-lélektani szempontból ez annyit Ib • + + + jelent, hogy a fazekasság a C-Csoport számára a maga korláIIa + + • • • tozott anyagi kultúrájában több jelentéssel bírt, mint az egyiptomi Nílus-völgy egykorú lakossága számára.”7 IIb • • Azonban nehéz, sõt talán jószerivel megoldhatatlan feladat III nincsen fényezett bevonatú bekarcolt díszítésû áru annak megértése, hogy közelebbrõl mit is jelenthetett a kerámia minõsége és díszítése a C-Csoport számára. Amirõl beszélni Jelmagyarázat + = hasonlít kosárfonás-mintákra szoktunk ilyen esetben, az általában a mai régész gondolkodá- • = nem hasonlít kosárfonás-mintákra 8 sában létrejövõ jelentés. A = aszimmetrikus minta, nincsen direkt összefüggésben az edény alakjával (pl. Ami az egyiptomi fazekassággal való összevetést illeti: kígyók vagy félholdak vonalkázott háttér elõtt); Egyiptomban az Óbirodalom korára megszakadt a predinaszti- B = bilaterális: a díszítés két azonos szimmetrikus félbõl áll; C = trilaterális: három egyenlõ részre osztott edényfelület, mindháromban kus és korai dinasztikus díszített kerámia hagyománya. A ko- ugyanaz a minta; rongolt finomkerámia formailag és díszítésében a fémbõl és kõ- D = kvadrilaterális: négy egyenlõ részre osztott edényfelület, mindegyikben bõl készült luxus-edényekhez igazodott. Magas technikai minõ- ugyanaz a minta; sége, elegáns formavilága és dekorációja egyaránt a korabeli E = kis derékszögû elemekbõl álló rácsminta; F = sugaras elrendezésû minta; udvari kultúra befolyására és specializálódott mûhelyek tevé- G = koncentrikusan elrendezett elemekbõl álló, paneleket vagy szalagokat alkokenységére vall. Az egyiptomi finomkerámia változásai mintegy tó minta; tükrét nyújtják a Korai Dinasztikus kor és az Óbirodalom társa- H = rácsminta: a sugaras és koncentrikus szerkezet olyan egyesítése, melyben dalmában és kultúrájában zajló folyamatoknak. Vajon lehet-e vízszintes paneleket függõleges szalagok vagy vonalak választanak el egymástól; I = gyémántminta: átlósan elrendezett négyszögletes motívumok, melyeket szahasonló tükörként használnunk a C-Csoport díszített kerámiáját? lagok választanak el egymástól; 9 10 Manfred Bietak és Hans-Åke Nordström munkájának kö- K = gyémántminta: szabadon „lebegõ” négyszögletes motívumok elválasztó szönhetõen a Korai, Középsõ és Kései C-Csoport kerámiájának szalagok nélkül
72
Az alsó-núbiai C-Csoport díszített kerámiája
Fésû alakú pecsétlõvel (rocker-stamp) elõállított vagy bekarcolt mértani jellegû, kosárfonásra emlékeztetõ minták (többnyire halszálkaminták) Felsõ-Núbiában már a kései 5. évezredben megjelentek fényezett bevonatú, virágkehely alakú, széles szájú finomedényeken,17 és az ilyen módon elõállított mértani rács- és gyémántminták megmaradtak a núbiai õskori fazekasság idõtlen díszítõminta-készletének. Hasonlóan a virágkehely alakú széles szájú neolitikus finomedények készítõihez, a C-Csoport fazekasai is szinte kivétel nélkül olyan mesteri ügyességgel terítették be az edény felületét a bekarcolt díszítéssel, hogy a komplikált minták egyetlen eleme sem maradt ki, 2. kép. Aníba, N temetõ, N 478. számú sír, tál. torzult vagy csonkult. Teljesen valószínûtlen, hogy a különféle Steindorff 1935, 33/7. tábla után díszítéstípusokat azért fejlesztették volna ki, hogy egy másik médiumban érvényesülõ technikai ügyességgel versenyezzenek: a kerámiadíszítés önálló hagyományához tartoztak és saját készítés mellett, a széles földrajzi elterjedés (Aníba Debeirától jelentéssel bírtak – még ha nem is tudjuk pontosan megnevezni, mintegy 100 km távolságra van) ezt nem támasztja alá. De számos további példa is idézhetõ korai – az Ia és Ib periódusban mi volt az. Az imént idézett munkájában Bietak így folytatja az készült – azonos, vagy közel azonos díszítésû edények hasonlóegyiptomi és a C-Csoport kerámia összehasonlítását: „A an széles földrajzi elterjedésére.26 Az Ia periódus átfogja Wawat, Irtjet és Szatju kialakulását és gazdaság szemszögébõl nézve, a fáraókori egyiptomi kerámiakészítés ipari tömegtermelés volt névtelen fogyasztók egyesülésük korát, azaz a 2400-2300 és a II. Pepi uralkodása számára, míg az alsó-núbiai õskori társadalmakban õsi ha- (2278–2184) közötti idõket. Ha az imént említett aníbai tálat és gyományt követve maguk a fogyasztók állították elõ kerá- az analóg, csak cserepeibõl ismert aníbai, faraszi és debeirai miaedényeiket. Modern núbiai és szudáni analógiák arra edényeket egy Korai C-Csoport fejedelmi központban mûködõ utalnak, hogy a kerámiakészítés a családon belül a nõk fel- fazekasmester vagy mûhely termékének tekintjük, két lehetséadata volt, vagy fejlettebb közösségekben falusi fazekasoké, ges következtetés is adódik: ezek az edények vagy fejedelmek akik egy általuk személyesen ismert szûk kör számára dolgoztak. A családokba vagy klánokba szervezõdött félnomád C-Csoport esetében biztosra vehetjük, hogy a kerámiakészítés a családon belül maradt. Ahogyan az alsó-núbiai táj adottságai a közösségek elkülönülésének kedveztek, úgy az is valószínû, hogy a (kerámia)termelés nem változott a C-Csoport teljes letelepedése után sem.”18 Kétségtelenül számos néprajzi párhuzam hozható a nõk19 és a gyermekek20 kerámiakészítõ és díszítõ tevékenységére, s az ilyen háziipar idõnként valóban figyelemreméltó minõségére. A kivitel kiválósága vagy hagyományos díszítõminták ötletes használata önmagában még nem zárja ki egy fazekastermék házi készítését. Ennek azonban a C-Csoport díszített kerámiája esetében egyaránt ellentmond a leletkorpusz hatalmas mérete, az azonosan magas színvonalú edények nagy száma, az analóg edények széles földrajzi elterjedése és a minták kronológiája. De a háziipari eredetnek ellentmond az azonos, vagy közeli rokon díszítésû edények elterjedése egyazon temetõn belül is: az anibai N temetõben feltárt szériák például aligha tekinthetõk egy-egy asszony házi termékeinek, melyeket szétosztott rokonai sírjai között.21 Az azonos díszítõminták vagy a valószínûen azonos mûhelyben készült edények földrajzi elterjedésének teljességre törekvõ áttekintése szétfeszítené a jelen tanulmány kereteit. Itt be kell érnünk néhány jellemzõ példával. Egy az aníbai N temetõbõl származó, Ia periódusban készült, különösen finom edény22 egyéni rácsmintája (2. kép) Aníbában,23 Faraszban24 és Debei3. kép. Aníba, N temetõ, edények az N 874a. (felül), N 874. (középen), rában25 feltárt cserepekrõl ismert csak. Míg ebben az N 623. (alul) számú sírokból. Steindorff 1935, 33/1, 2, 3. tábla után esetben az emlékek kis száma valóban szólhatna a házi
73
Tanulmányok
ábrázoló körbefutó frízekkel díszített edényeken az edényfal és az edényfenék külön kezelése a IIa periódus stílusát mutatja, az állatalakok azonban az A-Csoport és a Korai C-Csoport kultuszhelyeinek szarvasmarha-ábrázolásait ismétlik.30 Míg – eltekintve az adindani tálaktól – a fényezett vörös vagy fekete bevonatú bekarcolt díszû árukról minden figurális és jelképszerû motívum eltûnik, elterjed egy igénytelen minõségû, kisméretû (10-30 cm magas) vizeskorsó(?)-típus, melyet bekarcolt bika- és tehénfigurák (a tehenek sokszor borjaikkal), madarak (gyakran struccfigurák), gazellák, krokodilok és emberalakok díszítenek. Míg a korsók figurái gyengébb minõségûek, mint az egykorú sziklarajzok hasonló alakjai, a korsókon összetett, jelenetszerû ábrázolásokat is találunk, mint például egy aníbai edény mezei jelenete két tehénnel, egy borjúval és egy pásztorral.31 Egy a toskai 209. számú temetõbõl származó korsót32 több, két vagy három ülõ nõi alakból álló csoport díszíti. Az alakok – melye4. kép. Aníba, N temetõ, edények az N 782. számú sírból (felül) ket különbözõ mintájú szoknyáik különböztetnek meg és szórványból (alul). Steindorff 1935, 34/2, 3. tábla után egymástól – egymás felé fordulnak és megérintik egymás fejét vagy vállát. A jelenetek kultikus jellegére látközötti presztízs-csere tárgyai voltak az egyesülés elõtt, vagy az szanak utalni a közöttük bekarcolt különféle jelek, melyek köeliten belüli cseréé a három fejedelemség egyesülése után. zül a pálmaág a késõbbi korok núbiai ikonográfiájában a halotti Ha az Ia és Ib periódusok díszítõmintáit összességükben kultusszal kapcsolódik össze. Aligha felesleges itt megjegyezösszehasonlítjuk a IIa periódusban megjelenõ mintákkal, jelen- nünk, hogy ezek az összetettebb, jelenetszerû figurális ábrázotõs stíluskülönbségeket tapasztalunk. Az Ia és Ib periódus min- lások mintegy egy évezreddel késõbb keletkeztek, mint az táinak alkotói az edény külsõ falát egységes egésznek tekintet- egyiptomi Nagada II kor díszített kerámiájának festett jelenetei. ték és egyetlen összetett motívummal töltötték ki (amelyet vo- Az sem érdektelen, hogy akkor jelentek meg gyenge minõségû, nalkázott mezõkkel kombináltak vagy rovátkolt mértani nem az elit számára készült edényeken, amikor a finomkerámimintázat hátterére helyeztek): így ornamenssé stilizált kígyófi- ákon a figurális és szimbolikus ábrázolásokat geometrikus gurákkal, szalagfonattal, szimmetrikus ráccsal, koncentrikusan minták váltották fel. elrendezett félholdsorokkal (3. kép), kiterülõ geometrikus szõAz E, F, illetve G és H betûvel jelölt díszítéstípusok közötti nyegmintával, vagy kosárfonásra emlékeztetõ bilaterális, trila- különbségek nem különösebben jelentõsek, és ez igaz az egyes terális és kvadrilaterális struktúrákkal (4. kép). A IIa fázis díszí- típusokon belüli variánsokra is. Jellegzetesebb különbségek tõstruktúrái más elvet követtek. Az Ia-Ib periódusokhoz képest mutatkoznak a IIa periódus edényeinek fenekén feltûnõ, körbe a szerkezeti változás akkor válik nyilvánvaírt motívumok között. A Nordström által lóvá, ha az edény oldalnézetét összehasonösszegyûjtött motívumok33 (7. kép) egyike lítjuk alulnézetével. A IIa edények falát küsem kapcsolható össze szabályszerûen valönféle elemek – rovátkolt mezõk, bekarlamely edényfal-motívummal vagy lelõcolt vonalak vagy szalagok – által hellyel. A Farasz és Gemai közötti különös elválasztott keskenyebb-szélesebb vízszinalapossággal feltárt régió kisebb temetõites szalagok, cikk-cakk frízek vagy háromben egy vagy két különbözõ fenék-motíszögek díszítik. Ha ugyanezeket az edényevum tûnt fel, a nagyobb 97. számú temetõket alulról nézzük, úgy találjuk, hogy faluben (Askeit) négy, az ugyancsak nagyobb kat sugarasan és/vagy koncentrikusan sírszámú 179. számú temetõben (Farasz és elrendezett motívumok borítják,27 ám az Szerra között) hat. A 2. számú motívum isedényfaltól markánsan elválik az edényfemert a 47. számú temetõbõl (Szerra és Denék, melyet körbe írt mértani vagy rozetbeira között) és az Abka melletti 262. és ta-motívumok díszítenek28 (5. kép). 270. számú temetõkbõl. Valószínû tehát, A IIa periódus edényeinek mintakészlete hogy a fenék-motívumok olyan (szimboliteljesen geometrikus jellegû. E tekintetben kus, vallási) jelentéssel bírtak, amely alkalfigyelemreméltóan kivételesnek, az Ia-Ib mazásukat nem a készítõ/használó szármaperiódusok szimbolikus jellegû díszítési zása (törzs, klán, falu), társadalmi helyzete, hagyománya elszigetelt folytatójának tûnik lakóhelye vagy a fazekasmûhely azonosítákét, valószínûleg azonos kéz által díszített, sa összefüggésében határozta meg. Tetszés egy IIa periódus-kontextusban lelt tál az adszerinti kombinációjuk valamennyi egyko5. kép. Ib periódus edény. indani T temetõbõl (6. kép).29 A legkisebb Säve-Söderbergh (szerk.) 1989, rú edényfal-motívummal és széles földrajzi 4. tábla után részletekig azonos, szarvasmarha-alakokat elterjedésük további érvet szolgáltat az
74
Az alsó-núbiai C-Csoport díszített kerámiája
6. kép. Adindan, T temetõ, tál a 223. számú sírból. Wenig 1978, Cat. 32 után
iménti feltevéshez, mely szerint a C-Csoport finom díszített kerámiáját nem háztartásokban, hanem nagyobb központi fazekasmûhelyekben készítették. A IIa periódus új díszítõstílusa az után keletkezett, hogy a 12. dinasztia elsõ uralkodója, I. Amenemhat (1985–1956) uralkodásának vége felé Egyiptom megszállta Alsó-Núbiát, és alávetette a C-Csoport fejedelemséget. Az E, F, G és H betûkkel jelölt díszítéstípusok a korai 12. és a korai 13. dinasztia közötti mintegy másfél évszázadban voltak divatban. A fényezett fekete vagy vörös bevonatú bekarcolt díszû finomkerámia készítésének folyamatossága az egyiptomi uralom alatt abból következik, hogy a C-Csoport elitjét a hódító nem semmisítette meg, hanem – gyakorlati megfontolásokból – szerepet biztosított számára a meghódított terület helyi szintû kormányzásában. A hódítás után az Ia és Ib periódus díszítéstípusai egy kivétellel (E típus, kis derékszögû elemekbõl álló rácsminta) eltûnnek, s amint láttuk, új díszítési elv s új motívumok érvényesülnek. A technológia kontinuitásának kombinációja új díszítési elvvel s új motívumokkal azért magyarázható nehezen, mert nem ismerjük sem a stílusváltás elõtti, sem a stílusváltás utáni díszítéstípusok és motívumok vallási és/vagy társadalmi konnotációit. Annyi mindenesetre valószínû, hogy az Ia és Ib típusok azért tûntek el, mert jelentésük szorosan összefüggött azzal, ami az egyiptomi hódítással megszûnt, s ez a független bennszülött politikai struktúra s különösen az elit struktúrája volt. Másrészrõl az edényfal díszítésének új elvében ugyanúgy, mint a cikk-cakk frízek és rovátkolással kitöltött háromszögek eluralkodásában a 12. dinasztia kori, bekarcolt hullámvonalakkal, sraffozott háromszögekkel vagy festett szalagfrízekkel díszített egyiptomi kerámia hatása ismerhetõ fel.34 A Középsõ C-Csoport-kor, vagyis a 12. dinasztiával egykorú IIa periódus fényezett fekete vagy vörös bevonatú bekarcolt díszû finomkerámia-produkciója egészében egységesebb, inkább sorozatgyártás-szerû képet mutat, mint a Korai C-Csoport (Ia–Ib periódu-
sok) produkciója a maga változatos díszítéstípus és motívumállományával. Úgy tûnik, hogy a valamiféle szimbolikus jelentéssel bíró motívumok felváltása virtuozitásuk okán értékelt mértani díszítéssel három tényezõ egybeesésével magyarázható. Ezek: az egyiptomi megszállással az elit struktúrájában és ideológiájában bekövetkezõ változás (ennek kifejtésével, már amennyire az egyáltalában lehetséges lenne, itt adós maradok); „iparibb” jellegû kerámiakészítés bevezetése; a megszállt Alsó-Núbiába érkezõ jó minõségû egyiptomi kerámia hatása. A Kései C-Csoport valamennyi fényezett fekete vagy vörös bevonatú bekarcolt díszû finomkerámiája az I és K díszítéstípusokat mutatja fel. Az elõbbi típusban vízszintesen elnyújtott rombuszok lebegnek az edény falán, az utóbbiban különféle rombuszháló-minták borítják a teljes edényfalat (8. kép). A lebegõ rombuszok belsejét rovátkolt minták töltik ki és az edény peremén és/vagy a fal alsó részén megjelenhetnek rovátkolt szalagok vagy cikk-cakk frízek is. Mindkét típus a IIa periódus rácsmintáira (E és H típusok) megy vissza.35 A IIa periódus
7. kép. Edényfenék-motívumok. Nordström 1989, 18. kép után
8. kép. Aníba, N temetõ, edények az N 402. (felül) és N 274. számú (alul) sírokból. Steindorff 1935, 46/5, 6. tábla után
75
Tanulmányok
9. kép. Kostamna, 87. számú temetõ, talpas edény. Wenig 1978, Cat. 37 után
rácsmintáiban azonban a rombuszok beleilleszkedtek a teljes edényfelületet borító rács-hálóba, míg a IIb periódus I díszítéstípusánál lazán úsznak a perem és az edényfenék közötti felületen (9. kép). Bár a IIa és IIb periódusok díszítéstípusai közötti stílusváltás kevésbé radikális, mint a IIa periódus elején fellépõ stílusváltás volt, történeti-társadalmi kontextusa eléggé egyértelmû. Az I és K típusok a 13. dinasztia idejében (1773 – kb. 1650), még az egyiptomi megszálló kivonulása és Alsó-Núbia Kerma általi megszállása (kb. 1650) elõtt alakultak ki. A felsõ-núbiai Kerma királyság mintegy egy évszázados alsó-núbiai uralma alatt a fé-
nyezett bevonatú, I és K típusú bekarcolt mintákkal díszített finomkerámiák készítése folytatódott. Az ipar folyamatosságát a C-Csoport elit fennmaradása és a helyi szintû kormányzatban a kermai hódító alatt is továbbvitt szerepe magyarázza. Az ebben az idõszakban megjelenõ, általában I típusú díszítésû36 talpas tálak (9. kép) azt mutatják, hogy a kermai uralom alatt a Kései C-Csoport elit nemcsak az egyiptomi uralom idején vitt szerepét õrizte meg, hanem továbbra is hozzájutott egyiptomi importkerámiához, és fogékony maradt egyiptomi befolyások iránt. A talpas tál nemcsak egy egyiptomi edénytípus utánzata, hanem az étkezési szokások s egyáltalában az életmód egyiptizálódását is jelzi. A Kései C-Csoport halotti vallását, temetkezési szokásait és anyagi kultúráját a C-Csoport megkülönböztetõ kulturális hagyományainak fokozatos elhalványulása jellemzi. A fenti vázlatos áttekintést egy közhelyben foglalhatjuk össze, amely azonban, mivel kevésbé demonstrálható, kevésbé is elcsépelt õskori, mint késõbbi kerámiák esetében: nevezetesen, a C-Csoport kerámiadíszítésének stílusváltozásai szorosan, noha nyilván nem mindig egyenesen és kizárólagosan összefüggenek a C-Csoport politikai/társadalmi struktúrájának alakulásával. A technikailag és esztétikailag legmagasabb színvonalú díszítések a független C-Csoport fejedelemség(ek) központjaiban az elit (többféle értelemben is vett) reprezentációja számára készültek, s (ettõl nem függetlenül) az alkalmazott motívumok valószínûleg jelentéshordozók voltak. A középbirodalmi egyiptomi megszállás a bennszülött elitet nem semmisítette meg, de visszaszorította a helyi kormányzás alacsonyabb szintjeire. Az elit reprezentációjának lényegi változását jelzi az elõzõ korszak motívumainak felcserélése mértani mintákra. Az új mértani mintakincs ugyanúgy, mint az edénydíszítés új struktúrája az egyiptomi importkerámia hatását mutatja. Az edénydíszítésben érvényesülõ, még mindig virtuóznak nevezhetõ mértani rend teljesen eltûnik a kermai megszállás után, hogy átadja a helyét az edényfalon úszkáló rombuszokból álló, nemhogy virtuozitást, de különösebb ügyességet sem igénylõ felületdíszítésnek vagy egyszerû rombuszhálóknak. Nehéz megállni, hogy ezekben a díszítésekben ne a C-Csoport elit állapotának tükrét lássuk a kermai megszállás idején.
Rövidítések Bietak 1966: Bietak, M., Ausgrabungen in Sayala-Nubien 1961-1965. Denkmäler der C-Gruppe und der Pan-Gräber-Kultur, Wien. Bietak 1968: Bietak, M., Studien zur Chronologie der Nubischen C-Gruppe. Ein Beitrag zur Frühgeschichte Unternubiens zwischen 2200 und 1550 v. Chr., Graz–Wien–Köln. Bietak 1979: Bietak, M., „Ceramics of the C-Group Culture”: Meroitica 5, 107–127. Conkey–Hastorf (szerk.) 1990: Conkey, M. – Hastorf, C. (szerk.), The Uses of Style in Archaeology, Cambridge. Emery–Kirwan 1935: Emery, W. B. – Kirwan, L. P., The Excavations and Survey between Wadi es-Sebua and Adindan 1929-1931, Cairo. Firth 1915: Firth, C. M., The Archaeological Survey of Nubia: Report for 1909-1910, Cairo. Firth 1927: Firth, C. M., The Archaeological Survey of Nubia. Report for 1910-1911, Cairo. Lange 2006: Lange, M., „The Archaeology of the Laqiya Region (NW-Sudan): Ceramics, Chronology and Cultures”: Caneva, I. –
76
Roccati, A. (szerk.), Acta Nubica. Proceedings of the X International Conference of Nubian Studies Rome 9-14 September 2002, Roma, é. n. [2006], 107–115. Nordström 1989: Nordström, H.-Å., „The Middle Nubian Pottery. Analysis and Classification”: Säve-Söderbergh (szerk.) 1989, 25–52. Reisner 1910: Reisner, G. A., The Archaeological Survey of Nubia. Report for 1907-1908 I. Archaeological Report, Cairo. Säve-Söderbergh (szerk.) 1989: Säve-Söderbergh, T. (szerk.), Middle Nubian Sites (The Scandinavian Joint Expedition to Sudanese Nubia Publications 4), Uddevalla. Shaw (szerk.) 2000: Shaw, I. (szerk.), The Oxford History of Ancient Egypt, Oxford. Steindorff 1935: Steindorff, G., Aniba I, Glückstadt–Hamburg. Wenig 1978: Wenig, S., Africa in Antiquity. The Arts of Ancient Nubia and the Sudan II. The Catalogue, Brooklyn.
Az alsó-núbiai C-Csoport díszített kerámiája
Jegyzetek 1 A következõkben minden dátum Kr. e. értendõ. 2 Lange 2006, 109 skk. 3 M. Lange, „A-Group Settlement Sites from the Laqiya Region (Eastern Sahara, Northwest Sudan)”: L. Krzyzaniak – K. Kroeper – M. Kobusiewicz (szerk.), Cultural Markers in the Later Prehistory of Northeastern Africa and Recent Research, Poznan, 2003, 105–127, 121 skk.; Lange 2006, 110 sk. 4 Vö. N. Kanawati, The Egyptian Administration in the Old Kingdom: Evidence on its Economic Decline, Warminster, 1977; J. Malek, „The Old Kingdom (c. 2686-2160 BC)”: Shaw (szerk.) 2000, 89–117, 113 skk. 5 Elõször: Reisner 1910. 6 Az idõrendre lásd Bietak 1968; B. Gratien, Les cultures Kerma. Essai de classification, Lille, 1978; K. Zibelius-Chen, Die ägyptische Expansion nach Nubien. Eine Darlegung der Grundfaktoren, Wiesbaden, 1988, 55 sk. A IIb és III fázisok nagyrészt egyidejûek voltak, vö. D. N. Edwards, The Nubian Past. An Archaeology of the Sudan, London – New York, 2004, 97. 7 Bietak 1979, 108 (kiemelés Bietaktól). 8 A lehetséges nézetekre lásd Conkey–Hastorf (szerk.) 1990. 9 Bietak 1966; Bietak 1979. 10 H.-Å. Nordström, Neolithic and A-Group Sites (The Scandinavian Joint Expedition to Sudanese Nubia Publications 3), Stockholm, 1972; Nordström 1989. 11 A tipológiára lásd Nordström 1989, 25 skk. 12 Vö. Nordström 1989, 8 sk. 13 Aníbára lásd Steindorff 1935, 91–93. tábla. 14 Összefoglalóan lásd Bietak 1968; Bietak 1979, 121. 15 Nordström 1989, 16. kép. 16 Bietak 1966; Nordström 1989, 34 skk. 17 A típusra lásd D. A. Welsby – J. R. Anderson, Sudan Ancient Treasures. An Exhibition of Recent Discoveries from the Sudan National Museum, London, 2004, Cat. 240, 271; F. Jesse, „Un nouvel aspect du Néolithique au Wadi Howar (Nord du Soudan) - des vases caliciformes”: B. Gratien (szerk.), Mélanges offerts à Francis Geus (CRIPEL 26 [2006–2007]), Lille, 2007, 187–196. 18 Bietak 1979, 108–111. 19 A C-Csoport kerámia összefüggésében: W. Y. Adams, Nubia Corridor to Africa, London, 1977, 151 sk. 20 Felnõtt fazekasok megtanítják mintáikat gyermekeknek a modern sipibo-konibonál Peruban: W. R. DeBoer, „Interaction, Imitation
and Communication as Expressed in Style: the Ucayali Experience”: Conkey–Hastorf (szerk.) 1990, 82–104. 21 Lásd például Steindorff 1935, 35/2 (N 575. sz. sír), 3. (N 811), 5. (N 498), 6. (N 950), 7. (N 733), 8. (N 804) táblák. 22 N 478 sz. sír, Steindorff 1935, 67, 156 (R. Heidenreich), 33/7. tábla; Wenig 1978, Cat. 28; Bietak 1979, 3/2. kép. 23 Steindorff 1935, 64/32. tábla. 24 F. Ll. Griffith, „Oxford Excavations in Nubia I-II. The Earliest Periods at Faras. III-VII. Nubia from the Old to the New Kingdom”: Liverpool Annals of Archaeology and Anthropology 8 (1921) 1–18, 65–104, XII/17. tábla. 25 Säve-Söderbergh (szerk.) 1989, 2 tábla, 65/0:18a sz. lelet. 26 Analógiák Aníbából (Steindorff 1935) és Alsó-Núbia északi részérõl (Reisner 1910 és Firth 1927): Steindorff 193, 35/1. tábla = Firth 1927, 24/a1, b3. tábla; Steindorff 1935, 36/5. tábla = Firth 1927, 24/a3, b1. tábla; Steindorff 1935, 35/5. tábla = Reisner 1910, 61/b5. tábla; Steindorff 1935, 39/8. tábla = Firth 1927, 24/b6. tábla. 27 Bietak 1979, 4/7, 8, 5/1–5. kép; Säve-Söderbergh (szerk.) 1989, 5–12. tábla. 28 Emery–Kirwan 1935, 25/a, b, e, f, i. tábla; Säve-Söderbergh (szerk.) 1989, 40, 5–8. tábla. A legkorábbi fenékdíszek egyike uo. 4. tábla, a 262. sz. temetõ 53. sz. sírjából, ahonnan számos szokatlan formájú és díszítésû edény került elõ, lásd Säve-Söderbergh (szerk.) 1989, 234. 29 230. sz. sír, Wenig 1978, Cat. 31; 223. sz. sír, uo. Cat. 32. 30 Vö. M. Bietak – R. Engelmayer, Eine frühdynastische Abri-Siedlung mit Felsbildern aus Sayala-Nubien, Wien, 1963; D. N. Edwards, „Drawings on Rocks, the Most Enduring Monuments of Middle Nubia”: Sudan & Nubia 10 (2006) 55–63, 56 skk. 31 Steindorff 1935, 57/1. tábla; Bietak 1979, 10–12. kép. Lásd még Emery–Kirwan 1935, 24/xxi. tábla. 32 Emery–Kirwan 1935, 24/xxiii. tábla. 33 Säve-Söderbergh (szerk.) 1989, 18. kép. 34 Vö. Dorothea Arnold, Techniques and Traditions of Manufacture in the Pottery of Ancient Egypt (An Introduction to Ancient Egyptian Pottery I). With Contributions by P. Nicholson, C. Hope, P. Rose, Mainz, 1993, 89 skk. 35 Bietak 1979, 4/9. kép; Nordström 1989, 36. 36 Aníba: Steindorff 1935, 47/7. tábla; Kostamna, 87. sz. temetõ: Firth 1915, 39/2. tábla; Wenig 1978 Cat. 37, és vö. Bietak 1968, 111.
77
