Arnóczy Lajos Échirolles-ban, Franciaországban, 1930. február 26-án született. Kisiparos családból származik. Szülei a francia tulajdonú sárvári textilgyárban dolgoznak, és így kerülnek Franciaországba, ahol 1936-ig élnek. Iskolai végzettsége öt elemi, egy polgári osztály, villanyszerelő, híradótechnikusi tiszti iskola. 1948-tól önként szolgál a honvédségnél, 1950-ben alhadnagy, 1951-ben hadnagy, 1954-ben főhadnagy, 1953-tól a váci híradóezrednél (Pf. 9002) műhelyparancsnok. 1948-tól MKP-, majd MDP-tag, párttitkár, majd pártonkívüli. 1956. október 26-tól Környei Imre parancsa alapján – a 40 fős „vegyes” összetételű – a régi rendőrség tagjaiból és civilekből álló – nemzetőrség, november 3-tól a nemzetőrség (polgárőrség) karhatalmi (rendfenntartó) egységének parancsnoka. 1956. október 27én részt vesz a váci fegyházban kibontakozott tűzharcban. 1956. november 3-án a váci rendőrségről a budapesti Gyűjtőfogházba szállítja a fegyház őrizetbe vett államvédelmis őrségének tagjait. Dr. Kristóf Béla felszólítására – megakadályozandó, hogy a szovjet csapatok egyetemistákat vigyenek ki a Szovjetunióba – november 5-én társaival felrobbantja a vasúti síneket a vác-alsóvárosi vasúti híd közelében, és az arra haladó szovjet gépkocsira társaival együtt tüzet nyit. 1956. november 11-én éjszaka letartóztatják a szovjetek, Budapestre viszik és átadják a magyar hatóságoknak, majd öt nap múlva hazaengedik. 1957 áprilisában leszerelik és ideiglenesen tartalékos állományba helyezik. Elektroműszerészként munkába áll a Fővárosi Villamosvasútnál. Előzetes letartóztatásban van 1957. augusztus 1-jétől. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 17 évi börtönbüntetésre ítéli III. rendű vádlottként a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés és az erre irányuló szövetkezés és társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy felrobbantásának bűntette miatt. 1963. március 26-án közkegyelemmel szabadul.
Gyombolai Márton Budapesten 1935. február 5-én született, 2015-ben Vácott hunyt el. Köztisztviselői-értelmiségi családból származik. A váci Piarista Gimnázium tanulója volt, annak államosítása után a szülei származása miatt nem vették fel. 1953-ban a Közgazdasági Technikumban érettségizett. 1956. június 7. és 1957. január 15. között a járási kultúrház ismeretterjesztő előadója, majd április 15-ig munkanélküli, ezt követően a Forte-gyárban laboráns. 1956. október 29-én részt vesz az Új Váci Napló megalapításában, annak felelős szerkesztője. Végh Ferenc vallomása szerint – az Új Váci Naplóban közzétett – Nem ezt akartuk c. verset nem ő, hanem Végh Ferenc írta. 1956. november 4-én Cs. Tóth Lászlóval és Csernovics Józseffel együtt megy híreket beolvasni a Csokonai rádióban, és ugyanekkor a rádión keresztül segítséget kér az ENSZ-től. 1957. január 31. és február 5. között őrizetben, majd 1957. július 24-től előzetes letartóztatásban van. A Pest Megyei Bíróság a népi demokratikus államrend ellen irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel miatt ítéli el ötévi börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra, valamint jogainak gyakorlásától három évre eltiltja. A Legfelsőbb Bíróság egyévi börtönbüntetésre, a vagyonelkobzás mellőzésére ítéli és egy évre eltiltja jogainak gyakorlásától. Szabadulása után öt éven át fizikai munkás, majd 1989-ig falun tanít. Középiskolás kora óta írt verseket. 1950-től tagja, majd vezetője a váci írói körnek, a Petőfi kör tagja volt. A versei a forradalom után nyomtatásban nem jelenhettek meg. Az állambiztonsági szervek folyamatosan megfigyelték és lehallgatták. A rendszerváltás után részt vett a Karolina Katolikus Iskola újjászervezésében igazgató-helyettesként. 1993-ban megkapta a „Hazáért és Szabadságért” emlékérmet. 2005-ben elsőként neki ítélték oda a „Kovács Ottó emlékérmet”. 2007-től Vác város Díszpolgára.
Kovács Ottó Budapesten, 1934. február 28-án született; Tamásiban, 1956. november 4-én hunyt el. 1940-től lakott Vácott. A négy elemi osztályt Isten Megváltó Leányai iskolájában végezte el, a középiskolai tanulmányait Kegyes Tanítórendi, illetve a Váci Állami Gimnáziumban. Középiskolai tanulmányai alatt az OTSB-nél tevékenykedett. Bánhidi Lászlóval együtt fedezte fel a Naszály hegyen a Sírkő barlangot. Bevonulásáig a Váci Vörös Lobogó Természetjáró Szakosztály vezetője volt. 1954-ben vonult be katonának. Tamási községben, őrszolgálatban volt, amikor 3 óra 30 perckor megjelent egy szovjet tank. A tetejéről egy szovjet katona egy tár golyót lőtt bele az őrségben levő katonába. Majd a tank ágyújával is belőttek a szolgálati helyre. Kovács Ottó telitalálatot kapott, a felső teste teljesen megsemmisült. A vele szolgáló másik bajtársa is meghalt. 1957-ben szülei hazahozták, és az alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. 1991. október 23-án posztumusz őrnaggyá léptették elő, valamint megkapta a Hazáért és Szabadságért érdemérmet. Vácott két emléktábla őrzi a nevét: az egyik a Szent Miklós téren, a másik pedig a Sírkő barlangban.
Környei (Kalina) Imre Békéscsabán született 1914. május 17-én; Budapesten hunyt el 1970. október 31-én. Kisiparos családból származik. Iskolai végzettsége kereskedelmi érettségi (1932), öt hónapos tiszti tanfolyam. Az érettségit követően jegyzőgyakornok Nagybányhegyesen. 1937től sorkatona, 1941-től hivatásos katona, hadnagy, határőrtiszt, 1943-tól főhadnagy. 1944-ben szovjet fogságba kerül, ahonnan 1947 júliusában szabadul. Ezután a néphadsereg tisztje. 1955-1956. november 22. között őrnagy, 1955. november l-jétől törzsfőnök a váci híradóezrednél (Pf. 9447.). Ezt követően letartóztatásáig az ezred parancsnoka. Az 1956. október 26-án megválasztott Vác Városi és Járási Munkás- és Katonatanács tagja. A híradóezred 1956. október 30-án alakult Forradalmi Katonai Tanácsának elnöke, a Váci Forradalmi Nemzeti Bizottság és az 1956. november 14-én véglegesen megválasztott Vác Városi Forradalmi Nemzeti Bizottság tagja. 1956. november 2-án tárgyalást folytat a kiegészítő parancsnokságon a munkászászlóalj megalakítása ügyében. Ugyanaznap a szovjet csapatok elleni harchoz, nemzetőr zászlóalj részére 100 darab karabélyt és egy láda kézigránátot adat ki. 1956. november 4én 200 liter benzint ad ki a forradalmároknak a szovjetek elleni harchoz, Molotov-koktélok készítéséhez. A katonai bíróság szerint „bűnei” közé tartozott, hogy „a forradalmi bizottság tagjaival baráti kapcsolatba került, így például dr. Kristóf Béla, Vác volt polgármesterével [...] tegező viszonyban volt”. 1957. február 12-től előzetes letartóztatásban van. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa II. rendű vádlottként a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés és az erre irányuló szövetkezés jogcímén ítéli el öt év börtönbüntetésre, lefokozásra, egyes jogainak gyakorlásától öt évre szóló eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra.
Dr. Kristóf Béla A Küküllő megyei Medgyesen született Erdélyben, 1908. november 20-án. Öt éves korában költöztek szülei Angyalföldre. Elemi és középiskolai tanulmányait is itt végezte el. Jogi doktorátust szerzett. 1937-ben vármegyei díjnok, majd tanácsnok Vác Város Polgármesteri Hivatalában. 1945-től 1949. április 28-ig Vác város polgármestere. 1948-ig a Szociáldemokrata Párt, utána rövid ideig, kizárásáig a Magyar Dolgozók Pártjának a tagja. 1956-ban az újjászerveződő SZDP tagja lett. 1956. október 26tól a nép által lett a város polgármestere. Nyolcezer fős tömeg várta a főtéren ezen a napon. 1956. november 14-én a munkástanácsok küldöttei által véglegesen választott Váci Forradalmi Nemzeti Tanács elnöke, a város polgármestere. Az 1956. október 26-án megválasztott Vác Városi és Járási Munkás- és Katonatanács elnöke. Polgármesteri tevékenységének köszönhető, hogy a városban nem volt vérfürdő a forradalom és szabadságharc idején. Megakadályozta, hogy meglincselje a tömeg Gerencsér őrnagyot, aki a városi helyőrség parancsnoka volt, és a tömeg felé lőtt a rendőrség előtt október 25-én. Megszervezte dr. Pétery József püspök hazahozatalát Hejcéről. Vincze Ferenc értékelése szerint „Ellenforradalom ideje alatt városi viszonylatban globális!” A kommunista vezetés visszatérésekor, 1956. november 14-én a tanácselnök felkérte, hogy legyen a Végrehajtó Bizottság tisztviselője, de ezt a felkérést visszautasította. Másnap tömegek demonstráltak mellette, hogy ő maradjon a város vezetője. A szovjet csapatok bevonulásakor őt is le akarták tartóztatni, ám idejében elhagyta a lakását, így nem tudták elfogni. Feleségével és fiával együtt december 22-én hagyta el az országot. Ausztráliában, Melbourne-ben telepedett le. 1990-ben Vác város díszpolgára lett. 1995. július 17-én találta meg holttestét a lakása előtt barátja, Győri György. Bírósági eljárás soha nem folyt ellene.
Vácy Károly Budapesten született 1906. október 28-án; és Vácott hunyt el 1973. október 19-én. Iskolai végzettsége gimnáziumi érettségi (Vác, 1924), kereskedelmi szakvizsga (1926), jogi egyetemen abszolutórium. 1926-tól magánkereskedő. 1941 decemberétől sorkatonaként mint m. kir. (karpaszományos) tizedes, őrmester, majd zászlós két éven át részt vesz a második világháborúban. 1944 januárjában, a doni csatában szerzett sebesülése miatt leszerelik, megkapja a vitézi cimet és a II. osztályú német vaskeresztet. Ezt követően a Váci Mészhomok és Téglagyár tisztviselője, helyettes vezetője. 1956-ban részt vesz a nemzetőrség megalakításában. 1956. október 31-én átveszi László őrnagytól - dr. Baranyai Lőrinccel együtt a nemzetőrség vezetését. Intézi a nemzetőrség polgári tagjainak felvételét, szervezi a fiatalok harci felkészítését. 1957 februárjában katonák tartóztatják le és tartják fogva három napig a városháza pincéjében. 1957. március 18. (ifj. Vácy Károly közlése szerint március 14.) és szeptember 20. között közbiztonsági őrizetben van. 1957. március 20-án munkahelyéről elbocsátják. 1957. október 2. és 1958. április 1. között a Pest Megyei Zöldség és Értékesítő Szövetkezet éjjeliőre, 1960. június 18-ig a Mészhomok Téglagyárak művezetője, 1961. augusztus 31-ig a Pest Megyei Sütőipari Vállalat térmestere, 1967. február 28-ig, nyugdíjazásáig, a Pálma Gumigyár váci részlegének főraktárosa. 1958-ban lefokozzák.
Dr. Vajta Gábor Vácott, 1927. május 23-án született; és Vácon is hunyt el 1998. október 18-án. Köztisztviselő családból származik, édesapja Vác Város Polgármesteri Hivatalának iktatója. 1945-ben érettségizik a Kegyes Tanítórend Váci (piarista) Gimnáziumában. 1951-ben végez a budapesti orvosegyetem orvosi fakultásán. 1951 szeptemberétől gyakornok Esztergomban, 1951 november l-jétől a Vác Városi Kórházban. Ugyanitt 1954-től segédorvos, 1955-től sebész szakorvos. Egyetemi évei alatt DISZ-tag, pártonkívüli. Az 1956. november 14-én véglegesen megválasztott Vác Városi Forradalmi Nemzeti Bizottság póttagja, a Vác Városi Kórház Forradalmi Tanácsának elnöke. Az 1956. december 26-án újjáalakult Váci Reménység Egyesület orvosa. „Főbűne", hogy állandó kapcsolatot tartott fenn a helyi és a fővárosi munkástanácsokkal még akkor is, amikor már volt „felelős" (azaz Kádár-)kormány. 1956. november 14. után Betyár Lászlóval és Czollner Lászlóval együtt Budapestre megy segítséget kérni a Nagy-Budapesti Központi Munkástanácshoz, az újpesti szovjet katonai parancsnoksághoz és Dögei Imre földművelésügyi miniszterhez a letartóztatott váci vezetők érdekében. Adománygyűjtő akciókat szervez a kórház részére, s ehhez – a menetlevelek kiállításához – a kórház pecsétjét használja. 1957-ben az egészségügyi dolgozók ellenforradalom alatti cselekményeit vizsgáló bizottság fegyelmi eljárás után írásbeli megrovásban részesíti. 1957. augusztus 19-én a rendőrség keresi, de nem találja otthon. Ezt követően a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajószentpéterre kerül bányaüzemi körzeti orvosnak, három év múlva az edelényi rendelőintézetbe sebésznek. 1965-ben tér vissza Vácra, ahol köztiszteletben álló körzeti orvos lesz.
Végh Ferenc Budapesten, 1929. február 9-én született; 2006. augusztus 11-én hunyt el. Tisztviselő családból származik. A család 1939-ben költözködik Nógrádverőcéről Vácra. A váci piarista gimnáziumban érettségizik (1947), 1952-ben végez az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar-történelem szakán. 1952 augusztusától Vácott gyakorló tanár a Közgazdasági Technikumban, majd ugyanitt igazgatóhelyettes 1955. február 1-jéig. 1955. február l-jétől a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjának, 1956. január l-jétől az MTA Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa. A helyi írókör tagja. Az Új Váci Napló szerkesztőbizottságának tagja. 1956. október 30-án a Vác Városi Nemzeti Forradalmi Tanácsba megválasztott pedagógus küldött, a Váci Nemzeti Forradalmi Bizottság és az 1956. november 14-én véglegesen megválasztott Vác Városi Forradalmi Nemzeti Bizottság tagja. Előzetes letartóztatásban van 1957. május 24-től (más adat szerint 1957. július 27-től). A Pest Megyei Bíróság a népi demokratikus államrend ellen irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel miatt nyolcévi börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítéli, jogainak gyakorlásától nyolc évre eltiltja. A Legfelsőbb Bíróság a büntetést háromévi börtönre, 1000 forint vagyonelkobzásra mérsékli, és öt évre eltiltja jogainak gyakorlásától. A Fővárosi Bíróság közkegyelem alapján – miután egy év 10 hónap és huszonnyolc napot kitöltött – egy év hat hónapra csökkenti börtönbüntetését. 1959. április 24-én szabadul ki. Ezt követően a Chinoin-gyárban, majd az 1960-as évek elejétől 1989-es nyugdíjazásáig a Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtárában, mint tudományos főmunkatárs dolgozik.
Vincze Ferenc Újpesten született 1923. március 9-én.Tisztviselő családból származik. Iskolai végzettsége gimnáziumi érettségi (1942), M. Kir. Repülő Akadémia (Kassa, 1944), József Nádor Műszaki Egyetem Gépész Kar (abszolutórium, 1949). 1942. október 5. és 1943. március 1. között teljesít tényleges katonai szolgálatot. 1945. február 4-én Vácra érkezik és Vácon jelentkezik a kiegészítő parancsnokságon. 1945 márciusában hadnaggyá nevezik ki, leteszi az új honvédesküt, és részt vesz a németek elleni harcokban. Ezt követően hivatásos katona. 1950. december 16-án nyugállományba helyezik. Ezután gépkocsivezető a Betonútépítő Vállalatnál, majd a MÁVAUT-nál. A MÁVAUT váci főnöksége munkástanácsának 1956. november 19-én megválasztott elnöke. 1956. október 28-án előadja tervét egy munkászászlóalj szervezéséről. Kristóf Béla megbízásából 1956. október 31-én elvállalja, hogy szervez egy különleges nemzetőrzászlóaljat, melynek kidolgozza szervezési szabályzatát is. 1956. november 3-án küldöttség tagjaként felkeresi Maléter Pált a Kilián laktanyában, illetve Kána Lőrinc vezérőrnagyot a nemzetőr zászlóalj megalakítása ügyében. 1956. november 4-én az általa vezetett értekezlet napirendi pontja Vác szovjet csapatokkal szembeni védelme. Ezen a napon a rendőrségen beszédet mond az összegyűlt nemzetőröknek, és lebeszéli őket a fegyveres ellenállásról. November 5-én a Duna másik partján levő lövegek behozatalára tesz intézkedéseket. 1957. január 28-tól előzetes letartóztatásban van. A Budapesti Katonai Bíróság 1958. február 11-én halálra, majd a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának külön tanácsa VI. rendű vádlottként a népi demokratikus államrend megdöntésére való szervezkedés jogcímén 15 év életfogytiglani börtönbüntetésre, 10 évre egyes állampolgári jogok gyakorlásától való eltiltásra, lefokozásra és teljes vagyonelkobzásra ítéli. 1963. március 27-én közkegyelem alapján szabadul. 1963. április 5. és október 2. között rendőri felügyelet alatt áll. A Budapesti Katonai Bíróság a KNT. III. 190/1990. sz. határozatával megsemmisíti az 1958-ban hozott ítéletet.
