Szabó Lénárd
Új feltárások a Harcsaszájú-barlangban Kutatási jelentés a Duna-Ipoly Nemzeti Park számára. 2008. október
Jelentés a Harcsaszájú-barlangban végzett kutatómunka eredményeiről Előzmények A Pál-völgyi-kőfejtő északnyugati sarkában nyíló Bagyura-Harcsaszáj-Kis-Hideglyuk-barlangrendszer akkor még különálló tagjaiba közel 100 éve hatolt be először kutató. A három különálló üreg összekötésével a rendszer összhosszúsága a legutóbbi felmérés szerint (KOVÁCS-NYERGES 2006.) 660 méteresre növekedett, legnagyobb mélysége -42 méter. A Harcsaszájú-barlang és az azzal nyilvánvaló genetikai és morfológiai rokonságban álló Pál-völgyi-barlang térképét tanulmányozva kiderül, hogy a régi Harcsát mindenestül kijelölő kelet-dél-kelet – nyugat-észak-nyugati a fő hasadékirány a térségben a Pál-völgyi-barlang fogadóépületének vonalától nyugatra általánosan meghatározó irány. Szembe tűnik továbbá az is, hogy a Harcsa régi, és a Pál két keleti végpontja egy vonalba esik. Ez a két egyszerű, térképről leolvasható megfigyelés, valamint a Bekey Csoport rendkívül eredményes munkája motiválta, hogy folytassuk a bontómunkát a Harcsaszájú-barlang régi végén, a rendkívül agyagos, úgynevezett Disznófürdető 1984-ben felhagyott kutatási pontján. A Harcsaszájú-barlang új részei Másfél év alatt, összesen 24, délutáni program keretében zajló bontóműszak 2008. júliusára hozta meg a várt eredményt, bejutottunk a Harcsa addig ismeretlen részeibe. Az új részek fő csapásirányai a Pál és a Harcsa hasadékirányaival egyezőek, a főirányok 120-300°, a keresztirányok 30-210° körüliek. Az első szakasz négy párhuzamos főhasadék és az azokra merőleges kereszthasadékok rendszere, melynek becsült összhossza 400 méter. A csatolt térképvázlat, melynek alapja 163 méternyi poligonvonal, az első szakasz egy részletét ábrázolja. A négy főhasadék délről északra a Hullámvasút-, a Tej-, a Bejárati- és a Gádoros-hasadékok, illetve az ötödik tagot csupán egy terem, a Vatikáni múzeum-terme képviseli. A Harcsa új részének második szakaszát nem a párhuzamos főhasadékok rendszere jellemzi, hanem egy fő hasadék (a fenti négy közül a legdélebbi), mely kimutat nyugat-észak-nyugati irányban, a Szépvölgyi úttal párhuzamosan. A folyosók itt már jelentős métereket öltenek, nem ritkák a 3-4 méter széles, 5-6 méter magas szakaszok sem, és a Lottó ötös-terem mintegy 10 méter átmérőjű és ugyanolyan magas, és egy 25-30 méter magas hasadék-kürtő rendszer emelkedik ki belőle. Az új részek becsült összhosszúsága 1000 méter. A járatrendszer hossza tehát már most biztosan 1,5 kilométer fölött van. A régi rész végpontja a bejárattól mintegy 110 méteres légvonalbeli távolságban van, az új részek legnagyobb kiterjedése kelet-dél-keleti - nyugat-észak-nyugati irányban körülbelül két-háromszorosa ennek. A jelenlegi legtávolabbi pont egy három párhuzamos hasadék alkotta hasadékrendszer, melyben egy kovásodott kitöltés alatt lehetne tovább bontani. Az új részek formakincse a Pál-völgyi-barlangéhoz hasonló. A tektonikusa preformált folyosók oldott falúak. Gyakoriak a többszörösen összetett gömbüstös oldási formák. Egy érdekes és több helyen megfigyelhető, a meredeken lejtő, majdnem függőleges falakat 2-3 méteres szélességben és több méteres magasságban borító oldási forma a lejtőkarra hasonlít: 5-10 cm széles és ugyanolyan mély, lefelé futó völgyecskéket
2
ugyanakkora, szintén lefelé futó, lekerekített gerincecskék választanak el egymástól. A forma pontosabb tanulmányozására még nem volt időnk. Az új részekre a képződmények kevésbé jellemzőek. A cseppkőképződés a középső szakaszban fordul elő, sehol sem túlzottan előrehaladott állapotban, és mindenütt aktív vízcsepegéshez kapcsolódva. A vízcsepeges időnként ezeken a helyeken rendkívül erős, de nem követi a felszíni időjárás alakulását, ezért feltehetően a csepegés csőtörésből származik, és a cseppkövek, bevonatok a 20. század képződményei. A kiválások közül a teléreket alkotó kalcit és a barit az uralkodó, és gipsz is előfordul. Megfigyelhetők az egymásra települt, különböző habitusú kalcitkristályok, melyek a különböző elöntési és kiválási szakaszok eredményeként jöttek létre. A kitöltésekre az agyaglejtők- és dombok, valamint az omladékok jellemzőek. Ahol a vízcsepegés a nagy mennyiségben jelenlévő agyagot eláztatta, ott a közlekedés nehézkessé és kellemetlenné válik. Az agyaghegyek alól kilátszó, eltemetett járatok körvonalai további izgalmas kutatási pontoknak ígérkeznek. Az omladékok nem ritkán balesetveszélyesen ingatagok és a folyosók végét több helyen behullott kőtömbök zárják el. Kutatási terv Az új részek feltárása, dokumentációja, tudományos feldolgozása még messze nem befejezett. A folyamatban lévő, illetve tervezett kutatási feladatok a következők: 1. Feltáró kutatás. A járatrendszer teljes bejárása még nem történt meg. Az összes járat, végpont és zug átvizsgálása még sok-sok méter további új barlangrész megismerését teszi lehetővé, valamint a jelenleg ismert új szakasz bővelkedik a könnyen, néhány perces, órás, napos munkával átbontható kutatási pontokban. A plafonban nyíló ablakok a kürtőmászás technikai eszköztárának bevetésével vizsgálhatók át biztonságosan. A bejáró, illetve némi bontómunkával járó feltárásokat folyamatosan végezzük. 2. Barlangvédelem. A barlangot elsősorban magunktól kell megvédenünk, hiszen más nem jár oda. A járóösvényeket a Pálban ismert módon karók és madzag segítségével jelöljük ki, a közlekedés során nem kikerülhető, szép képződményeket nejlonnal letakarjuk. A közlekedőösvények kitűzése közel párhuzamosan halad a feltárással. 3. Kiépítés. Az új részeket rendkívül megerőltető mászások tarkítják, melyek kiépítését baleset-megelőzési és hatékonyság-növelési szempontok indokolják. A kiépítést kapaszkodó-kötelek és lépőcsavarok elhelyezésével oldjuk meg. A lépőcsavaros megoldást a több okból is célszerűbbnek tartjuk, mint a létrás kiépítést. A lépőcsavar amellett, hogy olcsóbb, kisebb munkabefektetést igényel, gyorsabban beépíthető. Kisebb mesterséges beavatkozással jár, és könnyebben eltávolítható, tehát környezetkímélőbb megoldás a létránál. Esztétikailag is jobban megőrzi a barlang eredeti látványát, és a lépőcsavarokkal kiépített mászási nehézségeken való közlekedés is sokkal jobban hasonlít az eredeti barlangi mozgásra. Mindezen előnyei mellett a Harcsa terepviszonyai mellett a lépőcsavarok gyakran hatékonyabb segítséget nyújtanak a haladásban a létráknál. A kiépítés még nem érte el a kívánt mértéket, de igyekszünk a térképezés előtt járni ezzel a munkával.
3
4. Térképezés. A feltárással párhuzamosan megkezdtük a térképezési munkákat. Eddig két műszakban, a hivatalosan elfogadott módszer szerint, fokívvel és függőkompasszal dolgozva elindultunk a poligonnal a legtávolabbi végpont felé. Tervezett ütemezésünk szerint a poligonhálózat fölvételezése a Szakmai Napokra előrehalad annyira, hogy az új részek kiterjedése és nagyobb összefüggései bemutathatók legyenek. A rajzolást egyelőre nem erőltetjük, mert a poligonvonal és a terepi ismeretek a további kutatásokhoz elegendő információt szolgáltatnak. Itt jegyzem meg, hogy a mellékelt térkép, már ami a rajzot illeti, inkább illusztráció, mint dokumentáció. 5. Dokumentáció. A még viszonylag érintetlen járatok színvonalas fotódokumentációja még nem kezdődött el. Néhány pillanatkép készült ugyan, de a barlang igényes bemutatására alkalmas anyag még nem áll rendelkezésre. Csapatunk célkitűzése ezen a területen is ugyanaz, mint a térképezés esetében: a Szakmai Napokra elkészülni egy megfelelő anyaggal. Barlangvédelem a továbbiakban A Harcsaszájú-barlang annak ellenére, hogy még nincs belekötve, a Pál-völgyibarlanggal minden bizonnyal egy rendszert képez, formakincse hasonló, és immár méterei is jelentősen növekedtek, valamint az új részek teljességgel érintetlenek, a Harcsaszájú-barlang kiemelt védelmét rendkívül indokoltnak látjuk. A védelem első lépéseit a kutatás során megtesszük, de az érintetlenség megőrzésének alapfeltétele a megfelelő lezárás. A bejáraton az idők során három ajtó is összegyűlt. Ideiglenes megoldásként a középső ajtón elhelyeztünk egy kis lakatot, melyet már másnap (!) feltörve találtunk. A jelenlegi ajtók mindegyike közel használhatatlan, a közlekedést rendkívüli módon nehezíti, illetve a nincs denevér-kirepülő nyílás. (Amolyan sufnitunning megoldásként egy követ szoktunk elhelyezni a vasajtó alá, hogy ne csukódjon rendesen, és az így keletkezett kis résen kiférjenek a denevérek.) További veszélyforrás a bejárati teremben összegyűlő törmelék folyamatos suvadása, mely a jelenlegi lezárásokat eltemetéssel fenyegeti, illetve a bejárati szűkületen át közlekedők nyakába pereg. A lezárással kapcsolatosan tehát a következő lépéseket látjuk indokoltnak: 1. A régi ajtók, keretek eltávolítása 2. A törmeléklejtő alsó harmadának elbontása 3. A törmeléklejtő megmaradó részeinek megerősítése beton támfallal, illetve néhány lépcsőfok kialakítása 4. A beton támfal burkolása tájba illő módon, terméskővel 5. Megfelelő méretű ajtókeret és ajtó fölszerelése, mely a denevérek számára is biztosítja az átjárhatóságot. Szabó Lénárd Budapest, 2008-10-01
4
Mellékletek 1. A térképvázlaton a Harcsaszájú-barlang új részei
5
Fotómelléklet
Az új rész bejárata (jobbra fent), a Malacfürdető fölötti átbontott agyagos lyuk. A híg, ragacsos agyagban, helyenként a beszűkülő falak tágítása mellett mintegy 4-5 métert kellett előre haladnunk. Az Ufficzi képtár (fent jobbra és lent) az új rész bejárata első látványos, cseppkőlefolyással díszített kereszthasadéka. Zokniban, tiszta overallban derítettük fel (jobbra fent), de szerencsére nem folytatódik.
6
A 15 méteres szintkülönbségű, tágas, omladékpárkányokkal tagolt Gádoros-hasadék középső (balra) és alsó (jobbra) része. A 3-4 méteres tereplépcsőkön kapaszkodókötelek és lépőcsavarok segítik a mászást. A Tó a Gádoroshasadékban (jobbra) az első bejárások alkalmával egy mély tócsa volt, mely az azt tápláló erős, valószínűleg csőtörésből származó vízcsepegés megszűntével kiapadt. Balra: Dóm a Gádoroshasadék végén.
7
A Gádoros-hasadékból elágazó Vatikáni múzeum folyosója.
Részletek a látványosan oldott Gerinc-folyosóból. A Gerinc-folyosó egy kereszthasadék, mely a főirányú (kelet-dél-kelet – nyugat-észak-nyugati csapású) Gádoros-hasadék és a vele párhuzamos Bejárati-hasadék alsó részeit köti össze.
8
Átoldott gömbüstök alkotta Koponya a Gerinc-folyosó végén.
Kalcitkristályok a Koponyánál. Az egymásra épült, különböző kristályméretű kalcittelérek az egymás után zajlóelöntési, kiválási és visszaoldási fázisok bizonyítékai. Az új részekben a kalcit mellett barit és gipsz fordul elő.
9
Fent: a Kriminálmúzeum cseppkövei. Középen: a Tej-hasadék névadó képződménye Lent: Csodavár a Hullámvasút-hasadékban. A szép, fehér cseppkőlefolyás sajnos pont a közlekedőút közepén van, megóvását még nem oldottuk meg.
10
Cseppkőlefolyás és egy tócsa a Felbújóteremben.
A Köcsögdudás-folyosó a Lottó ötös-termen túl. Az új részek itt érik el legnagyobb kiterjedésüket, a hasadék 10-15 méter magas és helyenként 5 méter széles. A folyosó a nevét a magasból lehulló és leérkezve szétfröccsenő vízcseppek vájta agyagkelyhek után kapta, melyben a vízcsepegés a köcsögduda hangjára emlékeztet.
Balra: klasszikus technikával a pál-völgyi régió feltáró kutatásának doayenje: Kiss Attila a Sárcsimbókos-ereszkedésben. A mintegy 10 méter szintkülönbségű „akna” egy függőleges zóna része, mely a Köcsögdudás-folyosót és az alatta húzódó Cserkész-folyosót köti össze. A két párhuzamos, egymás alatt húzódó folyosó a Lottó ötös teremből indul nyugatias irányba. Jobbra: Ufó-terem a Cserkész-ágban.
Lejtőkarrok a Gádoros-hasadékban és a Kavics-járatban.
12
13
14
15
16
17
18
19
