Ökoszisztéma szolgáltatások a Homokhátságon
SZIE KTI
Ökoszisztéma szolgáltatások és fenntartható tájhasználat Beszámoló a közösségi fórumról Kutatási jelentés Készítette: Kelemen Eszter 2008. augusztus
1. A közösségi fórum célja, megtervezése A közösségi fórumra a terepkutatás zárásaként került sor 2008. június 27-én Kecskeméten, a Kiskunsági Nemzeti Park Természet Házában. A fórum célja kettős volt: egyrészt szerettünk volna a fórum során visszajelzést kapni az érintettektől, hogy a kutatás addigi megállapításait (az ökoszisztéma szolgáltatás leltárt és a legfontosabbnak kiválasztott ökoszisztéma szolgáltatások rangsorát, valamint ezen szolgáltatások értékkomponenseit) helytállónak tartják-e, másrészt szerettük volna az értékelési folyamatot az alkalmazás irányába továbbvinni, s egy közös fenntartható tájhasználati jövőkép végiggondolásával együttműködést, párbeszédet kezdeményezni a helyi érintettek és a szakértők között. E két praktikus cél mellett további célkitűzésként fogalmazódott meg az, hogy közös tanulási folyamatot indítsunk el a résztvevők között azáltal, hogy kiscsoportos munkák és plenáris előadások során mindenkinek lehetőséget biztosítunk a hozzászóláshoz, a különböző tapasztalatok és vélemények megosztásához. A fórum menetét ennek megfelelően úgy terveztük meg, hogy lehetőséget adjon a szakértői és a helyi, tradicionális tudás keveredésére, a legkülönbözőbb térségi érintettek egyenlő, uralommentes kommunikációjára építve. A közösségi fórumot a fókuszcsoportok részletes elemzésére, módszertani tapasztalataira építve terveztük meg, felhasználva a nemzetközi szakirodalom ajánlásait, valamint kutatócsoportunk korábbi tapasztalatait a részvételi módszerekkel. A tervezési folyamat során gyakran konzultáltunk a konzorcium vezetőivel és más (pl. vízügyi) szakértőkkel, továbbá sor került néhány újabb interjú készítésére is, elsősorban a Nemzeti Park dolgozói körében. A tervezési folyamat eredményeképpen egy fél napos rendezvényt terveztünk és szerveztünk meg. A programterv szerint a rendezvény hivatalos megnyitását követően a kutatás eredményeinek rövid ismertetése következett plenáris előadás formájában, amit vita követett. A plenáris vita lezárásaként játékos szavazást terveztünk, amelynek segítségével a legfontosabbnak tartott ökoszisztéma szolgáltatásokat rangsorolták a résztvevők. A szavazást követő szünet után három szakértőt kértünk fel egy-egy gondolatébresztő előadás megtartására olyan globális vagy regionális szinten zajló folyamatokról, amelyek a helyi szinten történő változások külső mozgatórugóinak tekinthetők (ökológiai driver: szárazodás, társadalmi driver: tanyasi népesség átrendeződése, gazdasági driver: a klímaváltozás okozta alkalmazkodási kényszer a globális piacgazdaságban). Az előadásokat követően kisebb csoportokra bontva terveztük folytatni a munkát egy-egy driver hatásainak részletes kimunkálása céljából, majd a csoportmunka eredményeit rövid plenáris ülésen megvitatni a csoportok között. Az ezt követő szünet után újra csoportokban terveztük folytatni a munkát, amelynek során a külső mozgatórugók által generált helyi változási folyamatokra adható jövőbeli válaszokat, stratégiákat terveztük kidolgozni. A második csoportmunka is plenáris üléssel zárult, a fórumot pedig ebéd zárta le. A közösségi fórum részletes felépítését az 1. számú függelékben közöljük.
1
Ökoszisztéma szolgáltatások a Homokhátságon
SZIE KTI
2. A közösségi fórum erőforrásigénye A közösségi fórumot teljes mértékben a SZIE KTI kutatói szervezték meg és bonyolították le, külső segítséget csak az étkezés lebonyolításában vettünk igénybe. A fórum meglehetősen nagy emberi erőforrás igénnyel bírt: moderátorként vett részt a kutatás vezetője, Pataki György, a kiscsoportok moderátoraként volt jelen Bodorkós Barbara, Bela Györgyi és Kelemen Eszter, a rögzítésért (technikai eszközökkel és jegyzetek által) pedig a SZIE két graduális hallgatója felelt. A fórum lebonyolítására a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága jóvoltából Kecskeméten, a Természet Házában került sor. A termet, a konyhai infrastruktúrát és a technikai eszközöket térítésmentesen vehettük igénybe. A fórumot lezáró ebéd – amelynek funkciója a jelenlévő érintettek közötti kapcsolat elmélyítése, informális beszélgetések lehetőségének kialakítása volt – egy helyi vállalkozó bevonásával, szerződéses megbízás keretében zajlott. A fórum szüneteiben felszolgált frissítőket magunk szereztük be. A fórum gördülékeny lebonyolítása érdekében az alábbi technikai eszközökre volt szükségünk: notebook-ra, projektorra, flip chart és post-it papírokra, valamint színes tollakra az előadások és a csoportmunkák lebonyolításáház; továbbá fényképezőgépre, videokamerára, diktafonra a rögzítéshez. A játékos szavazáshoz szükségünk volt továbbá az öt legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatást illusztráló színes plakátokra, amit a SZIE graduális hallgatóinak bevonásával előzetesen készítettünk el. 3. A résztvevők köre A közösségi fórumra közel hatvan meghívót küldtünk ki. A meghívottak között szerepelt minden helyi lakos, gazdálkodó, erdőtulajdonos, akivel korábban interjúztunk, vagy a fókuszcsoportos beszélgetések során találkoztunk. Meghívtuk továbbá az érintett polgármestereket, falugazdászokat, hegybírót, az Agrárkamara képviselőjét, a HVI iroda vezetőjét, mint fontos helyi szintű döntéshozókat. A szakértők részéről a meghívottak között szerepeltek a VITUKI Kht. kutatói, akik a térség vízháztartásának változásaival, vízrendezésével foglalkoznak, továbbá az MTA ÖBKI és a SZIE KTI kutatói, akik az ökológiai, illetve a gazdasági változásokat vizsgálták a térségben. Meghívtuk továbbá Csatári Bálintot az MTA RKK ATI-ból, aki társadalomtudományos kutatásokat végzett elsősorban a tanyai életforma és népesség átalakulásához kapcsolódóan. Végezetül meghívtuk a Kiskunsági Nemzeti Park igazgató asszonyát, továbbá összes érintett munkatársát (természetvédelmi őröket, a természetmegőrzési, a vagyongazdálkodási és a környezeti nevelési osztály vezetőit). A meghívókat személyesen vagy postán juttattuk el az érintettekhez a kutatás korábbi eredményeit összefoglaló rövid írásos dokumentumokkal együtt. Elsősorban azokat a meghívottakat kerestük fel személyesen, akikkel korábban személyes kapcsolatban még nem álltunk. Akiket a kutatás előző szakaszaiban ismertünk meg, telefonon kerestük meg, és postán küldtük el részükre a meghívót. Ennek a technikának a következménye, hogy a szakértőket sokkal intenzívebben kerestük a meghívási fázisban, mint a helyi lakosokat, gazdálkodókat, erdőtulajdonosokat stb., ami részben indokolhatja, hogy a szakértők jóval nagyobb létszámban voltak jelen, mint a helyiek. További jellegzetessége a meghívásnak, hogy a KNPI prominens személyiségeinek, illetve a szakértőknek az időbeosztásához próbáltuk igazítani a fórum időpontját, mivel úgy véltük, a meghívottak körében sokkal kisebb részt képviselnek ők, s csupán néhányuk távolmaradásával már jelentősen felborulna a fórum tervezett menete, míg a településeken élők részéről viszonylag nagyobb lemorzsolódással számolva is több résztvevőre számítottunk a nagyobb kiinduló sokaságból kiindulva.
2
Ökoszisztéma szolgáltatások a Homokhátságon
SZIE KTI
Az alapos felkészülés ellenére meglepően kevés résztvevő jelent meg a fórumon: a szervezőket leszámítva mindösszesen 15 érintett volt jelen (a jelenléti ív a 2. számú függelékben olvasható). Mivel a résztvevők száma kevesebb mint fele volt az általunk tervezettnek, a fórum menetét a körülményekhez kellet igazítani, s a kidolgozott útmutatótól eltérve nem osztottuk kiscsoportokra az összegyűlteket, hanem mindvégig a csoport egészében folyt a munka. A következőkben röviden összefoglaljuk a fórum során elhangzottakat. 4. A közösségi fórum jegyzőkönyve A fórum kevés csúszással, pár perccel 9 óra előtt kezdődött. A terepkutatást vezető kutató, Kelemen Eszter köszöntötte a résztvevőket, bemutatta a fórum moderátorát, Pataki Györgyöt. A moderátor ismertette a fórum menetrendjét, s megkérte a terepkutatást vezető kutatót a kutatás eredményeinek rövid ismertetésére. A körülbelül húsz perces előadást kérdések, vita követte, amelynek fókuszában a víz eltűnése, illetve a gazdálkodási lehetőségek megváltozása állt. Az előadást követően néhány hozzászólás az ökoszisztéma szolgáltatások jelentését, mibenlétét próbálta tisztázni, s felmerült néhány alternatív elnevezés gondolata is. A többség számára ugyanis erőltetett szolgáltatásnak nevezni olyan javakat, amelyek a piacon gyakran nem jelennek meg, s nem lehet kizárni a szolgáltatás hasznainak élvezetéből senkit. Egy korábbi magyar tudományos írásban természeti adományként jelent meg a fogalom, a résztvevők azonban ezt is elvetették, mivel az adomány legtöbbjük számára valamilyen könyörületes cselekedettel, jótékonykodással függ össze, amit az emberek (és így vélhetően a természet sem) nap mint nap tesz, hanem csak kiváltságos helyzetekben. Holott az ökoszisztéma szolgáltatások a rendszer természetes működéséből következnek, s nem ritka kiváltságnak számítanak. Többen is egyetértettek abban, hogy a haszonvételi lehetőség, vagy a társadalmi haszon forrása elnevezésekkel lehet talán a fogalom jelentését a legérthetőbben visszaadni. A fogalmi tisztázás után felmerült, hogy vajon maga a lista, amit az interjúk és a fókuszcsoportos beszélgetések alapján összeállítottunk, mennyire állja meg a helyét. Volt, aki szerint a lista múltbeli szolgáltatásokat tükröz, amelyek fenntartása már nem lehetséges és nem is kívánatos, a kutatás csak nosztalgiára épül. Többen azonban egyetértettek a lista tartalmával. Különösen nagy szerephez jutott a víz és az állattartás a vita folytatásában. Ágasegyházi gazdálkodó: - A víz hiánya a Fülöpháza, Ágasegyháza, Orgovány vonalon a leglátványosabb. Ahol víz van, ott „ott szebb, látványosabb a mindennapoknak az élete.” A víz eltűnésével többen a gazdálkodást is feladták – ő személy szerint egy olyan területen gazdálkodik, ahol korábban húsz gazda élt meg, most azonban már csak ő és a NPI használja a területet. - A terület természetvédelmi szempontból is megfelelő kezelése újabb problémákat vet fel, mivel a korábban legelőként használt területeket kaszálónak minősítve nem lehet már legeltetésre használni. A kaszálási, legeltetési határidők is indokolatlannak bizonyulnak időnként, gyakran a határidőt betartva elesnek a teljes takarmánytól, mivel kiég a legelő. - Hosszan beszélt arról, hogy ő és gazdatársai nem a természetvédelem ellenségei: „A birka hátán az élősködőket evő madarakról beszéljek, vagy a nagy viharban beszaladó kis beszaladó kis őzikéről, amit vihar után kiengedünk vissza az anyjához. Ilyen és hasonló dolgok vannak, amivel találkozunk. Vagy a fűkaszával negyed órát állok, hogy a fácán arrébb menjen a kicsinyeivel.” - Visszautalt az Ágasegyházán tartott fókuszcsoportos beszélgetésre, ahol a NPI-gal való együttműködés volt az egyik fő téma, s felmerült, hogy a gazdák szeretnének a nemzeti parkkal közösen beszélni a jövőről, az együttműködés lehetőségeiről. Ennek
3
Ökoszisztéma szolgáltatások a Homokhátságon
SZIE KTI
különös aktualitását adja, hogy félnek a gazdák, hogy elveszítik a bérelt földeket, ha a NPI saját vagyonkezelésébe szeretné vonni a tulajdonában lévő földeket. Így beszélt erről a gazdálkodó: „Ha nincsen jövőképünk ővelük (a NPI), vagy ővelük szemben, akkor valószínűleg be kell fejeznünk. És akkor nem lesznek gazdálkodó tanyák. Ugyanis legfőképpen függünk állami részről is, hogy hogy lesz a gazda megtűrve ezen a vidéken.” E hozzászólást követően a moderátor megkísérelte vízhiányra visszaterelni a szót. A következő felszólalás a VITUKI egyik kutatója részéréről hangzott el: - A víz az 1970-es években kezdett eltűnni. Akkor a csatornák létesítése iránt nagy társadalmi igény volt, így lecsapolták a területeket. Súlyosbította a helyzetet, hogy ugyanakkor nagy kiterjedésű nyárfaerdőket telepítettek, amelynek a vízigénye a gyepnél, de még az intenzív szőlőkultúránál is magasabb volt. A mai technikai beavatkozások, a csatornák kotrása is tovább súlyosbítja a helyzetet (pl. Balástya mellett a vízelvezető árok kotrása egy nyár alatt 2-2,5 méterrel csökkentette a talajvízszintet). - Ugyanakkor természetes okai is vannak a szárazodásnak, különösen is a téli csapadék tendenciózus csökkenése. - Felmerült a kérdés, hogy megkérdeztük-e a kutatásban résztvevőktől, hogy akinek vizesebb réti területen van földje, alkalmazza (alkalmazta) –e a régi fokgazdálkodást, ti. hogy a kora tavasszal lezárja a fokot (illetve az azt ma helyettesítő csatornát), s csak április végén, május elején engedi le a vizet. Ez a módszer ugyanis egyénileg is alkalmazható lenne, s ha nem is minden évben volna rá szükség, bizonyos időközönként lehetne területi vízvisszatartást alkalmazni. Megfogalmazódott ugyanakkor az is, hogy a vízvisszatartásban vannak ellenérdekeltek is, akik évszázadokra visszamenően vízállásos területeken szántókat vettek, vagy alakítottak ki, s most a víz visszatérésével a termésük kerül veszélybe. Talán mindenki számára megoldás lehet, ha mélyebben gyökerező növényeket, vagy szárazságtűrő fajokat ültetnek. E hozzászólásra gazdálkodói oldalról kaptunk reakciót: - A lucerna gyökere ugyan mélyre megy, de az első két évben könnyen odaveszik, amíg nem erősödik meg. Ezen kívül csak egy lehetőség van, a rozs, az most is hozza formáját, míg a többi feladja. De a gabonák közül az hoz a legkevesebbet, abból kigazdálkodni az állatok abrakmennyiségét nagyon nehéz. - A természeti környezet változásaira adott gazdasági-társadalmi reakció, majd az ezáltal generált újabb ökológiai változás közötti kölcsönhatások felismerése is megjelenik a felszólalásban: „Mert ismerek olyan gazdát, aki ötszáz hektáron gazdálkodik, és csak azt figyeli, hogy mi éri meg. Egyik évben felszámolja a mangalica tenyészetét, másik évben mást állít be. Ez én szerintem nem hosszú távú dolog. Valami hosszú távúra gondolunk mi, szeretnénk ott maradni és csinálni. Mert dolgoztam én is cégben, én kertész-növényvédő technikus vagyok, ez a dolog, amit a nagyszüleimtől örököltem, ez a tanya, amin gazdálkodok, ez egy ősi birtok volt. Én is kiskoromban láttam, hogy mik voltak az adottságok, az én szememben csak a talajvíz csökkenésből adódóan vannak olyan problémák, hogy egyszerűen lehetetlenedik el a hely, ahol meg akarunk maradni. Parlagosodnak el a területek, és szó szerint birkalegelővé válnak a termőterületek. És akkor rájönnek a gazdák, hogy nem lehet termelni, és mit csinálnak, megint egy mélyen gyökerező kultúra következik, az erdő.” - Viszonylag borús jövőbeli képet fest a hozzászóló mindezek után: lesznek ugyan természetes vagy természetközeli élőhelyek (rétek, erdők, természetvédelmi területek), ami vadállatoknak ad búvóhelyet, de a háziállatok el fognak tűnni a területről, amit szintén a biodiverzitás – az agro-biodiverzitás – csökkenéseként értelmezhetünk.
4
Ökoszisztéma szolgáltatások a Homokhátságon
SZIE KTI
Az egyik ökológus szakértő a magasabb döntéshozatali szintek felelősségét veti fel a vízhiány megoldásának késlekedésében: - Az eddig elhangzottakból úgy tűnik, a víz hiánya mindenkinek egyformán probléma, mégsincs politikai szándék a megoldásra. Ki lehetne mutatni, hogy az aszálykárok, erdőtüzek stb. révén milliárdokban mekkora kárt okozott a vízhiány, és nincs próbálkozás arra, hogy az ország erre megoldást keressen. - A másik tanulság az eddig elhangzottakból az, hogy ugyan a terület 20-40%-át elfoglalja az erdő, mégsincs bent a köztudatban, az értékrendben. Ez azt jelezheti, hogy olyanok telepítenek erdőt, akik nem idevalósiak, s nem figyelnek az erdőtelepítések okozta hosszú távú változásokra. Idegen test az itt élőknek az erdő, és valószínűleg a telepítések folyamatos növekedését pénzügyi ösztönzők eredményezik. A KvVM képviselője reagál a döntéshozókat megszólító korábbi felvetésre: - Egyetértünk abban, hogy nincs összefogás, és hogy kellene egy stratégia, ami összefogja a különböző döntéshozatali területeket. Viszont az uniós források az ilyen komplex, integrált stratégiákat nem támogatják, mivel a strukturális alapokból folyósított forrásokat csak meghatározott (és lehatárolt) témára lehet fordítani, és nem lehet egy komplex programot finanszírozni belőlük, miközben az egyes tárcáknál lévő pénzek már le vannak kötve. - Ellenben vannak olyan cselekvési lehetőségek, amelyek nem igényelnek pluszforrást. Ilyen az egymással szembe menő szabályozások megszűntetése (pl. erdőtelepítés támogatása a Homokhátságon, a vízállásos területek esetében a földalapú támogatás megvonása stb.). - Ugyanakkor megfogalmazza azt is, hogy a lakosságnak is van lehetősége és felelőssége a döntések meghozatalában, vagy legalábbis befolyásolásában. Például a helyi vidékfejlesztési tervek megalkotásával a helyi közösségek saját maguk határozhatják meg a fejlesztési irányokat, ami azért is fontos, mert a minisztériumok sem tudják maguktól, hogy mi lenne a legjobb fejlesztési irány egy-egy speciális terület számára. A helyi stratégia képes lenne egy irányba terelni a dolgokat. A KNPI egyik munkatársa a szabályozás néhány további ellentmondására hívja fel a figyelmet: - Ha valakinek a szántóján víz áll, nem kap támogatást – holott pont a vízállásos területek megtartását kellene ösztönözni (azért kapjon pénzt a gazda, mert áll rajta a víz). Az erdőtörvény is változott, ha valaki erdő művelési ágból akar kivonni területet, több százezret kell fizetni ezért, és nincs differenciálás, hogy a Kiskunságban vagy a Homokhátságban nem így van. A moderátor ezek után visszaterelte a beszélgetést az ökoszisztéma szolgáltatásokra, s megkérte a hallgatóságot, hogy véleményezzék az előadásban elhangzott öt legfőbb szolgáltatást s a nekik tulajdonított értéket. - Az egyik ökológus szakértő szerint, bár az erdő valóban nem jelenik meg a helyi diskurzusban jelentős szolgáltatásként, mégis egyre növekvő arányban jelenik meg a tájban, s lassan teljesen átalakítja a táj karakterét. Ezért megjelölhetnénk a legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatások között. Hasonlóan vélekedik a szántóföldi növénytermesztésről. Felvetette azt a gondolatot is, hogy az ökoszisztéma szolgáltatás megfelelő kifejezés-e, vagy talán jobban illik a helyi kontextusba, ha haszonvételi lehetőségként, társadalmi hasznok forrásaként értelmezzük az ökoszisztéma szolgáltatásokat. - Egy másik ökológus szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy bár elhangzott korábban, hogy az interjúkból és a fókuszcsoportos beszélgetésekből összeállított lista a múltba réved, valójában olyan ökoszisztéma szolgáltatások szerepelnek rajta, amelyek az élet
5
Ökoszisztéma szolgáltatások a Homokhátságon
SZIE KTI
alapvető feltételeit jelentik. Röviden arra is kitért, hogy a biodiverzitás miért jelentős az ökológiai rendszerek működése szempontjából. - Egy további kiegészítésként jelent meg a fény, mint ökoszisztéma szolgáltatás. E blokkban az utolsó hozzászóló a KNPI egyik munkatársa volt, aki az ökoszisztéma szolgáltatások rangsorát az egyszerű helyi gazdálkodó szemével próbálta értelmezni. - Az érzelmi kötődés, az esztétikai érték kevésbé lényeges szempontok, a megélhetés ennél sokkal fontosabb. Szerinte éppen ezért az embereket nem érdekli a természeti környezet szépsége, diverzitása (pl. alig van, aki kivinné az unokáját a buckába, megmutatni neki). - A víz szintén ellentmondásos szolgáltatás: most mindenki azt mondja, hogy szükség lenne a víz megtartására, de ha cselekvésre van szükség, akkor mindenki el szeretné kerülni, hogy vízállásos legyen a területe. Talán akkor lehetne ezen a helyzeten javítani, ha járna támogatás vagy kompenzáció ilyen esetekre, ebben az esetben is kérdés azonban, hogy ki fizeti meg ezt a „szolgáltatást”. - Városias gondolkodású, városközpontú az egész társadalom (ők tudják a természeti környezet esztétikai értékeit élvezni), a városiaknak azonban fogalmuk sincs, hogy mennyit küszködnek a helyi emberek a táj fenntartásáért és saját fennmaradásukért. A gazdának fel sem tűnik, hogy szép a környezet, mert annyit dolgozik, hogy nincs ideje nézelődni, pihenni. - Tanyák átalakulása sajnos valóságos folyamat, alig van már tanyasi gazdálkodó, a fiatalok elmennek, s vagy szegények, vagy külföldiek jönnek helyükbe. A turizmus sem működik fenntartható módon. - Az, hogy egyes szolgáltatásokat azért is értékelnek az emberek, mert a kézi munka becsülete kapcsolódik hozzájuk, szerinte már nem jelent semmit, hiszen mit ér, hogy megbecsülik a kétkezi munkát, ha nem lehet megélni belőle? - Végezetül maga is kijelenti, hogy a kép, amit fest, túlzottan pesszimista: „Ez teljesen pesszimista, amit most én mondok, de ez van bennem 25 éve.” E hozzászólást követően a moderátor lezárta a vitát, s megkérte a résztvevőket, hogy szavazzanak a posztereken vizualizált ökoszisztéma szolgáltatásokra. A szavazást szünet követte. A szünet után három rövid előadás hangzott el, amelyekhez kérdések kapcsolódtak. Az első előadást ökológus szakértő tartotta a szárazodás folyamatáról és hatásairól. - Az előadáshoz az egyik vízügyi szakember azt fűzte hozzá, hogy a párolgás megváltozása és az illegális vízkivétel is nagymértékben hozzájárul a szárazodáshoz. - Egy fülöpházi gazdálkodó a témától kissé eltérő hozzászólásban az özönnövényekre és a leromló buszvárókra hívta fel a figyelmet, a KNPI részéről elhangzott, hogy mindent megtesznek e problémák kiküszöbölésére. - A szárazodásra visszatérve a KNPI vízügyi munkatársa felvetette, hogy a folyamszabályozások vajon mennyire képesek áttételesen hatni a csapadékmennyiség csökkenésére az albedó megváltoztatása révén (kevesebb felhő képződik). Ő úgy véli, nem volt társadalmi akarat a csatornázására, nem volt átütő igény ilyen mértékű csatornázásra. Felvetette azt is, hogy miként lehet megoldást találni erre a helyzetre: egy lehetséges mód, ha a Duna-menti főcsatornát egy 17km-es csővezetékkel meghosszabbítják, majd észak és dél felé leágazásokat készítenek, s onnét a gravitációt követve jutna el Ágasegyháza-Orgovány és Fülöpháza felé a víz. Így nem csak a természetvédelmi területekre lehet a vizet visszajuttatni, de mezőgazdasági célú öntözésre is lehetőség nyílna. Az első ilyen jellegű tervet 1991-ben Phare pályázatból a bajai vízügyesekkel és egy holland céggel együtt készítette a KNPI. - A VITUKI munkatársa ezt követően hosszú, tudományos jellegű fejtegetésbe kezdett arról, hogy milyen kutatási tapasztalataik voltak a területen. Egyik érdekes
6
Ökoszisztéma szolgáltatások a Homokhátságon
SZIE KTI
megállapítása az volt, hogy a hátságot határoló folyókból a tektonikai vonalak mentén is kap utánpótlást a térség (pl. a Kelemen-szék). - Ehhez az előadáshoz az utolsó hozzászólás arra vonatkozott, hogy a helyi emberekkel való jó együttműködésre is akad példa. Például az 1999-2000-es csapadékos években, bár voltak a falun belül konfliktusok, a fülöpháziakkal meg tudott egyezni a KNPI, hogy nem vezetik le a vizet. Ágasegyháza és Orgovány esetében nem ez történt. A második előadás a tanyai lakosság kicserélődéséhez, a tanyák elhagyásához kapcsolódott, s viszonylag csekély számú hozzászólást generált. Az egyik helyi gazdálkodó megerősítette, hogy a tanyák elhagyása valóságos folyamat, pedig a táj az emberrel együtt lenne szép. Az egyik szakértő a tanyák elhagyásának gazdasági-társadalmi kényszerítő erőire kérdezett rá. A harmadik előadás a gazdasági mozgatórugókról, a versenyképesség újraértelmezéséről szólt, s érdekes vitát indított el. - A KvVM képviselője szerint a stratégia hiánya úgy a felsőbb döntéshozásban, mint helyi szinten, problémát okoz. Egy közeli alföldi város példáját hozta fel erre, ahol a vágóhidat olasz befektető működteti, a Lengyelországból importált élőállatot pedig román vendégmunkások vágják le. Ez jól mutatja azt is, hogy hiába van célkitűzés vagy konkrét terv régiós vagy országos szinteken, ha a helyiek mást szeretnének. Ez a tanyavilág újjáélesztése szempontjából is tanulságos: ha az emberek nem akarnak tanyán élni és gazdálkodni, akkor ez csak a tanyavilág fejlesztése egy vízió, amit nem szabad kergetni, hanem új utakat kell keresni, amire társadalmi igény is van. - A VITUKI egyik szakembere ehhez hozzáfűzi, hogy a tanyák eltűnése azért nagyon sok szempontból kifejezetten káros. Például eltűnik az a tradicionális tudás, ami a tájhoz illeszkedő gazdálkodás alapja. - A KNPI egyik munkatársa a gazdák közötti összefogás kapcsán megemlíti, hogy a nagyobbak között van együttműködés, ők segítik egymást. A problémát inkább abban látja, hogy egyre több külföldi jön, akik nem csak ideköltöznek, de földet szeretnének venni és bérelni. Aggódik, hogy mi lesz a földmoratórium feloldása után. Szerinte emiatt a KNPI jelenléte kifejezetten pozitív a helyi gazdálkodóknak, mivel azokat nem lehet eladni a külföldieknek, viszont a helyiek bérbe vehetik, tudnak rajta gazdálkodni, lovas vagy más szelíd turizmust indítani, s megmarad az életterük. - Az egyik helyi gazdálkodó, mint az utolsó hozzászóló, a helyiek gazdálkodáshoz és természetvédelemhez fűződő attitűdjéről beszélt: „Itt a mezőgazgaságban a NP területén nem lehet meggazdagodni, meg nem is szabad meggazdagodni szerintem, csak élni, és jól élni benne. És amit már mondtam, hogy ezt kellene támogatni, hogy élhessenek az emberek benne, akik szeretik ezt a tájat. Itten ezek a nagy vállalkozók az ellenségei a tájnak, a NP-nak is.” A moderátor ezek után az utolsó témára terelte a beszélgetést: a változási folyamatokhoz való alkalmazkodás lehetőségeire, a helyi emberek előtt álló utakra. - Az első hozzászóló az egyik szakértő volt, aki egy logikailag ezt megelőző kérdést tartott volna relevánsabbnak: hogyan lehet ezeket a problémákat, az ezek kapcsán kialakuló közös álláspontokat eljuttatni a döntéshozókhoz? - A KNPI munkatársa azt tartaná fontosnak, hogy ne alkalmazkodásról beszéljünk, hanem aktív cselekvésről. „Mivel mind az ökológiai potenciálnak, mind a termelési potenciálnak alapvető eleme a víz, a végkimenete ennek a következtetésnek, hogy ha megoldani nem is tudjuk, a vízháztartási problémákat legalább mérsékeljük. Ennek az egyik azonnal megoldható és talán nem is sok pénzbe kerülő vetülete lenne, hogy a negyven-ötven évvel ezelőtti állapotokra született, és ma is aszerint működő vízkormányzást, a vízjogi üzemeltetési engedélyeket megváltoztassuk. Mert ez semmiféle pénzbe nem kerülne, és kormányrendeletek, határozatok ezt mind elő is írják, csak valamilyen oknál fogva ezt nem hajtják végre. Ezeket az érdekeket össze
7
Ökoszisztéma szolgáltatások a Homokhátságon
SZIE KTI
kellene hangolni és együtt előterjeszteni, mert a Pénzügyminisztérium az ehhez hasonló terveket mindig azzal tudta elutasítani, hogy nincs mögötte az egyetértés, vagy hogy a mezőgazdasági tárca nem tudja megjelölni, hogy hol milyen mennyiségű és időelosztású vízre volna szükség. (…) Valahogy, amikor ez olyan szintre kerül, hogy mögéje kellene tenni finanszírozási forrásokat, akkor mindig félresiklik, és ráadásul nem is túl jószándékú okból, mert a költségkihatásait messze túlbecsülik, és azt mondják, hogy ez így lehetetlen. (…) Tehát én mindenféleképpen a végkicsengését a produktív irányba, nem a belenyugvásba, hanem az aktív önmagunkon segíteni akarás irányába próbálnám vinni, és hangsúlyozni azt, hogy összefogás kell a vidékfejlesztők, tervezők, kistérségiek, mezőgazdasággal foglalkozók, érdekvédelmi szervezetek, kormányzati szervezetek között. Én azt hiszem, hogy mindenkinek van felelőssége, aki ezen a területen működik, dolgozik, gondolkodik, vagy a jövőjét tervezi. - A KvVM képviselője a konszenzuson alapuló területi agrárstratégia kialakítását szorgalmazná. Úgy véli, olcsóbb támogatással fenntartani a jelenleg veszteségesnek tűnő, elaprózott gazdaságokat, mint a mezőgazdaságból kiszoruló embereket segélyekkel támogatni. A földmoratóriumot is rendezni kell. A moderátor megpróbálta a figyelmet arra irányítani, hogy mit tehetnek az itt élők maguk, milyen kezdeményezésekre volna szükség. - A KNPI a vízügyi rendezéssel kapcsolatban kezdeményező szerepet vállalt eddig is, s ezután is fog. - A támogatási rendszer átalakítására volna szükség: a támogatási rendszerrel ne büntessük, ha megjelenik a víz ősi vízjárta területeken. Inkább ösztönözzük a víz megtartását. - A SZIE KTI kutatója felvetette, hogy a helyi kezdeményezések általában gyengék Mo-n, ezért kormányzati kezdeményezés kell. Időt kell rá hagyni, türelem kell ahhoz, hogy a helyi emberek rájöjjenek, hogy mit akarnak valójában, hogy saját maguk döntsenek a sorsukról. Nem szabad azt mondani, hogy itt úgy sincs kezdeményezőkészség, úgyhogy felsőbb szinteken döntünk a helyiek helyett. - A TÉSZ-ek támogatására is szükség van. Ne zárják be a vidéki iskolákat. - Az oktatás szerepe is nagy lehet a jövőben. Ezt követően a fórum zárására, és közös ebédre került sor. 5. A résztvevők által megfogalmazott főbb üzenetek ⇒ Az ökoszisztéma szolgáltatások koncepcióját leginkább a haszonvételi lehetőség, vagy a társadalmi haszon forrása kifejezések tudják jól leírni, s nem a természeti adományok vagy az ökoszisztéma szolgáltatások elnevezések. ⇒ A víz és a biodiverzitás a két legkritikusabb (és éppen ezért legértékesebb) ökoszisztéma szolgáltatás, amelyek meglététől a helyi közösség léte múlik. A mezőgazdasági tevékenység és arra épülve a megélhetés, ugyanúgy mint a természetvédelem, elképzelhetetlen víz nélkül. ⇒ A szárazodás ellensúlyozására vízvisszatartást ösztönző támogatási rendszerre és technikai megoldásokra (akár a tradicionális fokgazdálkodás hagyományaira alapozva) volna szükség. Ugyanakkor a magasabb térszíneken a talajvízszint biztosítása elképzelhetetlen vízutánpótlás nélkül, amire több terv is készült már, kormányzati akarat viszont nem született a megvalósításra. ⇒ A tanyai életforma megváltozása és marginalizálódása negatív folyamat többek között a tradicionális tudás eltűnése miatt, ugyanakkor megállítása és/vagy visszafordítása illúzió, amibe nem érdemes pénzt ölni, ha nincs mögötte társadalmi igény. ⇒ Egyetértés van az érintettek között abban, hogy a térség fenntartható jövője érdekében szükség van vízutánpótlásra és visszatartásra, kisparaszti gazdálkodásra (főleg
8
Ökoszisztéma szolgáltatások a Homokhátságon
SZIE KTI
állattartásra), az erdősítés visszafogására, valamint az (ésszerű) természetvédelmi szabályok betartására. ⇒ Mindehhez azonban megfelelő támogatási rendszerre van szükség, az egymásnak ellentmondó intézkedések és támogatások kiszűrésére, valamint további külső forrásokra. (Elemzői megállapítás: ez felveti annak kérdését, hogy milyen ökoszisztéma szolgáltatások nyújtana ez a fenntartható módon kezelt terület az ország, vagy Európa társadalmának, amiért az állami vagy EU-s újraelosztásból pluszforrásra volna jogosult.) 6. Módszertani tanulságok A közösségi fórum összességében jó hangulatú rendezvény volt, a fórum végén kiosztott rövid értékelő kérdőívre is zömmel pozitív visszajelzések érkeztek. A résztvevők pozitívan értékelték a meghívottak sokféleségét, a nyílt eszmecsere lehetőségét, a kialakult diskurzust. A legtöbb résztvevő számára új helyzetet teremtettünk azzal, hogy heterogén csoportban kellett véleményt nyilvánítaniuk. A gazdálkodók és a szakértők számára egyformán kihívás volt, hogy minden érintett felé egyértelmű és érthető kommunikációt fogalmazzanak meg. A hanganyagot visszahallgatva is jól nyomon követhető, ahogyan a résztvevők keresgélik a megfelelő kifejezéseket, a közös értelmezési pontokat, az egyszerű fogalmazást (pl.: „A kutatásban megkérdezettek részére feltevődött-e az a kérdés, hogy… Bocsánat, hogy ilyen körülményesen fogalmazok. Szóval megkérdezték-e tőlük, hogy…). A fórum abból a szempontból is sikeresnek tekinthető, hogy a résztvevők között több kritikus ponton is egyetértés született, a beszélgetések során kapcsolódtak egymás gondolataihoz függetlenül a képzettségi és a foglalkozási háttértől. Jól jelzi ezt az alább kiragadott idézet is, ami az egyik idős helyi gazdálkodótól hangzott el, aki a KvVM képviselőjének hozzászólásához kívánt kapcsolódni: „Én még a fiatalúrnak a gondolatát szeretném kiegészíteni. Tetszett, amit ő mondott…” A fórum során igyekeztünk rugalmasan reagálni a hallgatóság igényeire, a sajátos helyzetre, amit a résztvevők alacsony száma eredményezett. Ez többé-kevésbé sikerült: a moderálás sajnos kevésbé volt céltudatos a folyamatos alkalmazkodás miatt, mintha követhettük volna az eredeti menetrendet, ezért a fórum – a résztvevők számára is – kevés praktikus eredménnyel, megegyezéssel zárult. Ez volt a résztvevők részéről megfogalmazott legfőbb kritika is. Szintén nehézséget okozott, hogy a terem is lényegesen nagyobb létszámhoz lett kialakítva. Így a résztvevők viszonylag távol ültek egymástól, ráadásul sorokban (így nem látott mindenki mindenkit), ami az interakcióra hatott károsan – időnként szabad diskurzus helyett egy tanácsülésre emlékeztetett a fórum, ahol a moderátortól kérnek szót a felszólalók, s neki címezik a mondandójukat, ahelyett, hogy egymásra reagálnának. Mindezek ellenére a moderálás megfelelő volt, mindenki egyenlő mértékben szót kapott, s sikerült a fókuszt is megtartani. A kezdeti célkitűzések közül sajnos nem sikerült elérni a fórum során a közös fenntartható tájhasználatra irányuló jövőkép felvázolását, s nem sikerült közösségi tanulási folyamatot sem elindítani. Ennek a hiányosságnak az oka, hogy a tervezetthez képest nagyon kevesen jöttek el, s az eredetileg eltervezett forgatókönyvet nem tudtuk alkalmazni. Természetesen felmerül a kérdés, hogy kik és miért nem jöttek el a fórumra, hogy hol rontottuk el a szervezést. Könnyű megállapítani, hogy a szakértők és a KNPI alkalmazottak körében a részvételi arány csaknem 100%-os volt. Ezzel szemben a helyi döntéshozók egyáltalán nem képviseltették magukat (egyetlen polgármester sem volt jelen, pedig előtte többször egyeztettünk telefonon, hogy megfelelő legyen számukra az időpont), s minimális volt a részvétel a kistérség többi fontos hivatali személye, illetve a helyi gazdálkodók, lakosok tekintetében is. A helyiek elmaradásának több lehetséges oka van:
9
Ökoszisztéma szolgáltatások a Homokhátságon
SZIE KTI
-
Rossz volt az időpont (aratás, peronoszpóra veszély a szőlőkben): ez a legvalószínűbb ok a gazdálkodók távolmaradására, hiszen az egyik jelenlévő gazda maga is megemlítette ezt. „Több gazdálkodó társam nincs itt, ugyanis mindenkinek dolga van. Az én feleségem most szül, a szülészeten van, majd oda szaladok vissza, a többiek éppen takarmány-betakarítással foglalkoznak, vagy a szőlőben vannak, vagy a bálákat hordják be. Tehát ez az időpont sem volt igazán alkalmas arra, hogy a gazdálkodói részről valakik is megjelenjenek. A hivatalos részről, látom, van nagyobb érdeklődés, látom képviseltették magukat több helyről is, ennek örülök.” Ugyanakkor ez nem lehet megfelelő indok a döntéshozók részére, különösen, hogy előtte egyeztettünk telefonon az időpont ügyében. - Nem tudtunk elég erős helyi kapcsolatokat kialakítani: kevéssé valószínű, hogy emiatt maradtak volna el a helyi résztvevők, mivel a fókuszcsoportokon kifejezetten magas volt a részvételi arány, és aktívak voltak a résztvevők (leszámítva Orgoványt, ahol egyáltalán nem sikerült a fókuszcsoportot megtartani). - A fókuszcsoportokon elkedvetlenítettük őket: ez szintén kevéssé valószínű ok, mivel a fókuszcsoportok során többen megjegyezték, hogy ilyen beszélgetésekre volna szükség a Nemzeti Park munkatársaival is, s hogy szeretnének részt venni később is a folyamatban. Ráadásul a meghívottak jelentős részével telefonon is beszéltünk a fórum előtt, s többségük ígérte, hogy eljön, mert érdeklődik. - Nem volt jó a helyszínválasztás: jelentős visszatartó erő lehetett, hogy a városba, ráadásul a Nemzeti Park Igazgatóságához kellett a fórumra eljönni – egy olyan környezetbe, ahol a gazdálkodók valószínűleg idegenül érzik magukat, s ahol a gazdák vs. nemzeti park konfliktus szereplői közül a nagyobb hatalommal rendelkező fél érezheti otthon magát. A leküzdendő fizikai távolság így kiegészült egy hatalmi egyensúlytalansággal, ami elképzelhető, hogy negatívan befolyásolta a részvételi kedvet. - Rosszul megválasztott tudatos meghívási stratégia: amint azt a résztvevők bemutatásánál is jeleztem, a meghívás során sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a szakértők meggyőzésére, mint a helyiekre, aminek az volt az oka, hogy sokkal több gazdát ismertünk, mint szakértőt és nemzeti parkos kollégát, ezért még nagy lemorzsolódással számolva is feltételeztük, hogy elegen lesznek. Tanulság, hogy nem szabad a korábbi kapcsolatokban bízva elhanyagolni egy érintett csoportot sem a meghívás során. - Nem volt eléggé vonzó, kurrens a téma: ez szintén egy lehetséges magyarázat a helyi döntéshozók és lakosok távolmaradására. A fórum ugyanis egyértelműen egy alapkutatáshoz (egy módszertan fejlesztéséhez) kapcsolódott, s hiába volt a téma számukra ismerős, sőt, sok szempontból központi, a fórumon születő közös álláspontokra semmilyen jövőbeli döntéshozatali folyamat nem épült, s még csak szándékot sem láttunk a döntéshozatali folyamatokban szereplő érintettektől arra, hogy a fórum eredményeit felhasználják a jövőben. A fórum legitimitása ezáltal megkérdőjeleződött a helyiek szemében. Hasonló fórumok szervezésekor a jövőben megfontolandó tapasztalataink, javaslataink: - A közösségi fórum kapcsolódjon valamilyen helyi ügyhöz, döntéshez, ami megteremti a közös véleménycsere és tanulási folyamat legitimációs alapját! - Készítsük fel a résztvevőket előre, milyen hallgatóságra, milyen nyelvezetre számítsanak! Fordítsunk egyformán nagy figyelmet minden érintett-csoportra! - Válasszuk meg nagyon körültekintően a helyszínt és az időpontot – ne csak a praktikus szempontokat vegyük figyelembe, de a meglévő (és ellensúlyozandó) hatalmi viszonyokat is! - Legyen alternatív forgatókönyvünk a túlságosan kicsi és túl nagy részvételi arányra!
10
Ökoszisztéma szolgáltatások a Homokhátságon
SZIE KTI
1. Függelék: A közösségi fórum módszertani felépítése Közösségi fórum tervezet 2008. június 9. -
-
-
-
-
-
-
Bemutatkozás, játékszabályok, a fórum menetének ismertetése (10 p) Előadás a fókuszok eredményéről (20 p): o az öt legfőbb szolgáltatás o értékelésük a helyi jóllét alapján o értékelésük tágabb kontextusban Facilitált beszélgetés, vita (50 p): o Valóban ezek a legfőbb szolgáltatások? Van valami, ami kimaradt? o Vannak olyan csoportok, akik számára mások a fontos szolgáltatások? Miért? o A kiválasztott szolgáltatások másként is hozzájárulhatnak a jólléthez, mint a bemutatott módokon? Zárásként a szolgáltatások pontozása: mindenki kap 3 kis színes ragasztócsíkot, amit a falra kitett szolgáltatásokat ábrázoló plakátokra kell ragasztani aszerint, hogy ki melyiket tartja a legfontosabbnak (10 perc): SZÜNET (15 perc) A korábbi szakértői egyeztetések alapján kiválasztott három legfontosabb driver bemutatása rövid szakértői előadásokkal. (20 perc) Kiscsoportos feladat, a driverek kulcsfontosságú ökoszisztéma szolgáltatásokra gyakorolt hatásának végiggondolása (30 perc): o Csoportbeosztás: önkéntes. o A csoportban facilitátor segítségével kell végiggondolni, hogy az adott driver az öt fő ökoszisztéma szolgáltatásra miként hat. Praktikus driverről-driverre haladva, ceteris paribus végiggondolni a hatásokat. o A driver hatását flip-chart papírra vázlatosan fel kell írni. A jegyzetelőt maguk közül kell, hogy kiválasszák a csoporttagok. A kiscsoportos feladat eredményeinek ismertetése a plénum előtt, moderált vita – a hatásokat más csoportba tartozók kiegészíthetik. (csoportonként 10 perc, összesen 30 perc). SZÜNET (15 perc): Kiscsoportos feladat (30 perc): o A három driver befolyásolásának, vagy a hozzájuk való alkalmazkodásnak a helyi szintű lehetőségeit vitatjuk meg. Tetszés szerint választhat magának csoportot (drivert) mindenki. o Egy-egy csoport egy-egy driveren dolgozik. Amit meg kell beszélni: - MIT? Akciók, amivel befolyásolni tudják a drivert. - KIK? Aktív szereplők, akiknek az akciókban részt kell venni. - MIBŐL? Lehetséges források az akció finanszírozására. - KIKET? Kiket érintenek még az akciók. o Táblázatos formában, flipchart papíron jegyzet készül erről. Az eredmények bemutatása, megvitatása a plénum előtt (3x10=30 perc). A workshop zárása, a részvétel megköszönése, visszajelzés kérése, invitálás az ebédre. (10 perc) EBÉD (30-60 perc). Távozás előtt egy rövid értékelő kérdőív kitöltetése mindenkivel (ajtónállók feladata).
11
Ökoszisztéma szolgáltatások a Homokhátságon
SZIE KTI
2. Függelék: Jelenléti ív Természeti értékek és jövőbeli kihívások a Homokhátságon Közösségi fórum Kecskemét, KNP Természet Háza 2008. június 27.
1. Cseh György 2. Kákonyi Árpád 3. Kröel-Dulay György 4. Menyhei József 5. Molnár Imre 6. Pál Szabó Ferenc 7. Podmaniczky László 8. Rédei Tamás 9. Szabó Rebeka 10. Szórád Lajos 11. Tóth Péter 12. Vajda Zoltán 13. Varga György 14. Szabó Tibor 15. Tóth Endre
gazdálkodó, Ágasegyháza KNPI igazgató helyettes, Kecskemét MTA ÖBKI, Vácrátót falugazdász, Kerekegyháza méhész, Fülöpháza KNPI természetvédelmi őr, Kerekegyháza SZIE KTI, Gödöllő MTA ÖBKI, Vácrátót MTA ÖBKI, Vácrátót gazdálkodó, nyugdíjas, Fülöpháza KvVM, Budapest KNPI természetmegőrzési osztály, Kecskemét VITUKI, Budapest HVI vezető, Kecskemét KNPI, Kecskemét
Szervezők: Bodorkós Barbara Bela Györgyi Kelemen Eszter Pataki György
SZIE KTI SZIE KTI SZIE KTI SZIE KTI
Diák résztvevők: Székely Miklós Kalóczkay Ágnes
SZIE SZIE
12
