KÓS KÁROLY NYOMÁBAN. Beszámoló a Határtalanul! osztálykirándulásról

RMG-OBG 2014

KÓS KÁROLY NYOMÁBAN Beszámoló a Határtalanul! osztálykirándulásról Osztályfőnökünk egy éve mesélt nekünk először arról, hogy nemcsak itthon van lehetőség osztálykirándulást szervezni, hanem külföldre is, és ehhez még támogatást is kaphatnánk. Nagyon megörültünk, és rögtön elindult az ötletelés, hova is mehetnénk: Olaszország, Görögország, Svájc... Gyorsan elmagyarázta, hogy nem ilyesmiről van szó, hanem olyan helyre mennénk, ahol magyarok élnek nagy számban, és meg is ismerkedhetnénk velünk egykorú diákokkal. Elmondta, hogy például Erdélyben, Székelykeresztúron testvériskolánk is van, amiről eddig csak a néptáncfesztiválok kapcsán hallottunk eddig. Úgy hívják, hogy Orbán Balázs Gimnázium, és csupa magyar gyerek jár oda. Gondoltuk, majd meglátjuk, mi lesz ebből! Hamarosan rendkívüli szülői értekezlet volt, ahova mi tanulók is jöhettünk. Arról volt szó, hogy mi lenne a programja egy 5 napos erdélyi kirándulásnak, amiért gyakorlatilag nem kéne fizetni, csak vendégül kellene látnunk egy-egy erdélyi diákot, amikor ők jönnek hozzánk (merthogy ez egy oda-vissza kirándulás!). A pályázatot a tanárok írják meg. Tulajdonképpen mindenkinek tetszett az ötlet, mert nagyon szép helyeket mutattak a diavetítésen, és nagyon érdekes programokat ígértek, de azért még sok minden nem volt teljesen világos. Június végén kiderült, hogy nyertünk a pályázattal, és Kinga néni megígérte, hogy szeptemberben mindent megtudunk. Így is történt, már az évnyitó napján, amikor a tanév programjait összeírtuk, pontosítottuk a kirándulás fordulóinak időpontját. Megtudtuk, hogy az erdélyiek jönnek hozzánk először, méghozzá május elején, amikor az írásbeli érettségik vannak, és mi május végén - június elején utazunk. Az is érdekes, hogy minden erdélyi diák egy-egy családnál fog lakni nálunk, így jobban megismerjük őket. Az osztályfőnök beszélt egy „hasznos termékről” is, amit itt Dunakeszin, meg Székelykeresztúron meg kell csinálnunk, de ezt akkor még senki nem tudta elképzelni...

 Három előkészítő foglalkozás és egy fakultatív előkészítő tevékenység előzte meg a tényleges kirándulást. Az első előkészítő órán párokban kaptunk egy kvíz-feladatsort, különböző kérdésekkel. Bármit lehetett használni (a legtöbben a telefonjukat használták, vagy a pár BGA-13-HA-03 Együttműködés gimnáziumok között A Bethlen Gábor Alap támogatásával

RMG-OBG 2014

egyik tagja az iskolai könyvtárba ment a számítógéphez). Az volt a cél, hogy minél pontosabb válaszokat adjunk a kérdésekre a programmal és a pályázattal kapcsolatban. Volt egy mondat székely rovásírással, is ami annyit jelentett, hogy minden résztvevő két tárgyból kap ötöst. Ennek nagyon örültünk. Sőt, Kinga néni pontversenyt is hirdetett, amibe minden előkészítő tevékenység eredménye beleszámít, meg minden pluszmunka, amit valaki elvállal a kirándulással kapcsolatban. A jutalom egy különdíj, amit a győztes pár jövőre kap meg...! Második alkalommal a kirándulás kulturális elemeiből kezdtünk el felkészülni. Minden pár húzott egy feladatot (személyt, helyszínt, stb.), amiről adatokat kellett gyűjteni. Utána egy építész tartott előadást Kós Károlyról, majd etikai kódexet állítottunk össze a határon túli kirándulás szabályairól. Még azon a héten fakultatív előkészítő tevékenységen vettünk részt a Révész István Helytörténeti Gyűjteményben.

2014. május 3-6.: A székelykeresztúri csoport látogatása

Ma, szombaton délután 35 diák és 4 tanár érkezett hozzánk az Orbán Balázs Gimnáziumból, Székelykeresztúrról. Kisebb fogadóbizottság ment a busszal érkező csoport elé a Városligetbe (2 tanár és 3 lány meg 2 fiú az osztályból.) Úgy volt, hogy fél négykor lesznek a Hősök terén, de késtek, így már nagyon izgatottak voltunk, mire ideértek. Ahogy kiszálltak a buszból, üdvözöltük egymást, de az igazi ismerkedésre még várni kellett, míg mindannyian együtt voltunk a gimnáziumban.

BGA-13-HA-03 Együttműködés gimnáziumok között A Bethlen Gábor Alap támogatásával

RMG-OBG 2014

Először sétáltunk egyet a Városligetben, megálltunk az Állatkertnél, és meghallgattunk egy rövid kiselőadást Kós Károlyról és az általa tervezett épületekről. Utána végre elindultunk Dunakeszire, ahol a többiek a szülők segítségével előkészítették a fogadási ünnepséget a gimnázium aulájában. Igazán ünnepélyes volt a hangulat, mert terített asztalok, dunakeszi emléktárgyak (falinaptár, térkép) és a városi TV várták a vendégeket, az osztály tagjain kívül. Bereczné Csillag Mária tanárnő üdvözlő szavai után Balogh Regina énekelt néhány népdalt, majd osztályfőnökünk felolvasta a vendégek és a fogadó családok nevét, így végre személyesen is összeismerkedhettünk azzal a székelyföldi diákkal, akit 4 napra vendégül látunk. Ezután mindenki hazament. A Telekeszi TV riportere még aznap este interjút készített Kinga nénivel a Határtalanul! együttműködésről, és az erdélyiek fogadásáról készített tudósítást pár nappal később le is adták a TV-ben. A második nap úticélja Zebegény volt. Reggeli után a vasútállomáson volt a gyülekező, a legtöbben biciklivel jöttek, volt, aki kettőt is hozott. Néhány kerékpár felfért az erdélyiek autóbuszára, a többit vonattal szállítottuk. 10 órára értünk Zebegénybe, ahol a Kós Károly által tervezett templomot néztük meg, amelyről rajzokat is készítettünk, és egy szép gyűjteményt állítottunk össze az alkotásokból. A templom dokumentációját is sikerült elkészítenünk. A templomban egy helybeli hölgy sokat mesélt a településről, magáról a templomról, Kós Károlyról, sőt a többi helyi látnivalóról, érdekességről is. Ezután egy kilátóba mentünk fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Dunakanyarra. A kicsit borongós idő ellenére nagyon sok erdélyi és radnótis diák választotta a buszozás helyett a biciklitúrát, ami nem volt rövid, mert egészen Dunakesziig kerekeztünk vissza.


RMG-OBG 2014

Akinek nem jutott bicikli, azok először felkeresték a zebegényi helyszíneket, majd busszal indultak Nagymarosra, s tovább Vácra. Vácon „randizott” az egész társaság (biciklisek és gyalogosok) és egy kis fagyizós pihenőt tartottunk, a nap végén pedig egy közös vacsorázás keretében a József Attila Művelődési Ház udvarán palócleves és kenyérlángos várta a csapatot. A vacsora nagyon jó hangulatban telt, mert bár eléggé elfáradtunk, a kellemes környezet és a finom vacsora hamar feledtette a fáradtságot. Volt idő beszélgetni és játszani is az erdélyi gyerekekkel. Utána szabadprogram keretében még elvihettük a vendéget moziba, Budapestre. Reggel a gimnáziumnál gyülekeztünk, onnan mentünk át a közeli Alagra. A vasútállomás utcájában áll a trianoni békeszerződés igazságtalanságát hirdető emlékmű, melyet a székelykeresztúri Demeter István készített 2005 júniusában. Körbeálltuk a hármashalmot jelképező sziklákat és a rajtuk nyugvó Szent Koronát, és ketten közülünk ismertették az emlékmű történetét, jelképeit. Osztályfőnökünk megkérte a keresztúri csoport tanárát, Demeter Leventét, hogy meséljen arról, milyen ma a határon túl magyarnak lenni, mit jelent Trianon a mindennapokban. Rövid beszéde után koszorút tettünk az emlékmű lábához, és elénekeltük a Székely himnuszt. Mi kaptunk hozzá szöveget, hogy az erdélyiekkel együtt énekelhessük. Továbbmentünk a Gyártelepi tisztviselőtelepre, ami egy kis „dunakeszi Wekerletelep”. Elsétáltunk a Köröndre, ahol Katával ismertettük a városrész történetét, építészeti stílusát. Bár nem Kós Károly tervezte, a házak, épületek, az egész telep hangulata arra a korra, stílusra emlékeztet. Ezután lesétáltunk a Duna-partra, és csodálkozva néztük, a vendégeknek mekkora élményt jelent, hogy hajókat, tutajokat, csónakokat láthatnak a Dunán úszni.


RMG-OBG 2014

Elég hamar rájöttünk, hogy sok erdélyi gyerek életében most lát ilyet először, s a számunkra megszokott látvány nekik ritkaság. Ezután visszatérünk a gimnáziumba. Megebédeltünk a menzán a vendégekkel, utána körbejártuk az épületet, megmutattuk a termeket, a sportcsarnokot, beszéltünk iskolánk névadójának, Radnóti Miklósnak az életéről és a gimnázium történetéről. Ez nem volt olyan nehéz, hiszen az idén ünnepeltük iskolánk fennállásának 50 éves évfordulóját, így elég sokat tudtunk mesélni a megalapításáról, a fontosabb eseményekről, a híres volt diákokról. Aztán leültünk a klubba, és hozzáláttunk a zebegényi templom ismertető szövegének összeállításához. A szempontokat az osztályfőnökünk adta: legyen benne szó Kós Károlyról, a népi építészeti gyökerekről és a szecesszióról, a település kialakulásáról, a templom névadójáról (Havas Boldogasszony). Párokban, kisebb csoportokban írtuk le az ezekkel kapcsolatos dolgokat. Amit a tanáraink elfogadtak, azt utána le is kellett fordítani. Az angolosok angolra, a németesek németre, az erdélyiekkel közösen. (Ehhez azért kellett tanári segítség.) Volt, amit több csoport is fordított, és jókat nevettünk, mennyire eltérő megoldások születtek. Szerencsére Áron vállalkozott rá, hogy összeszedi és begépeli az egész szöveget, a magyart, angolt és németet, és Kinga néni persze ellenőrzi az egészet. Este az aulában gyűltünk össze, ahol az igazgató úr és a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium igazgatóhelyettese mondott beszédet, majd Laci bácsi levetítette a program során készült fotókat és videókat, ami nagy derültséget okozott. A vendégek közül mindenki írt valamit az emlékkönyvünkbe, aztán hazamentünk. Másnap reggel a gimnázium hátsó bejáratánál volt a találkozó, mert az érettségi miatt nem lehetett bemenni az épületbe. Innen átmentünk a közeli Révész István Helytörténeti Gyűjteménybe, amit mi magunk mutattunk be a vendégeknek. Utána a keresztúri diákok kérdéseket kaptak a múzeummal kapcsolatban, hogy lássuk, mennyire figyeltek. Elég sok kérdésre tudtak helyesen válaszolni, ezért megdicsértük őket. :) Ahogy be lehetett menni a gimnáziumba, megebédeltek, és elérkezett a búcsúzás. Furcsa érzés volt, mert tudtuk, hogy hamarosan ismét találkozunk, mégis hiányozni fognak, mert egész jól összebarátkoztunk ez alatt a pár nap alatt. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, és izgatottan várjuk a viszontlátogatás napjait, ahol újra találkozhatunk az erdélyi diákokkal.

 BGA-13-HA-03 Együttműködés gimnáziumok között A Bethlen Gábor Alap támogatásával

RMG-OBG 2014

A székelykeresztúri utazás előkészítése Ahogy a vendégek hazamentek, szinte másról sem beszéltünk, mint a keresztúriak látogatásáról. Eszter legépelte az Emlékkönyv bejegyzéseit, amit a vendégek a búcsúesten írtak, és osztályfőnöki órán felolvastuk. Ilyenek voltak közte: 

Szerettem itt lenni. Remélem, Ti is szerettek majd nálunk lenni. Kicsit rövidnek érzem az időt, amit itt töltöttünk, de az idő mindig mindenre túl rövid. Igazán jó volt. Köszönöm: Kakucsi Zsuzsanna



Nagyon köszönjük a kedvességet és szeretetet, amit adtatok nekünk. Remélem, hogy ekkora szeretettel jösztök majd ti is hozzánk és majd ti is jól érzitek magatokat. Puszik, Kinde Timi



Nagyszerű társaság, kiváló hangulat, sok szép, tartalmas kirándulás: így jellemezném ezt a pár együtt töltött napot. Nagyon köszönjük Nektek!  S. A.

Nagyon örültünk, hogy ilyen jókat írtak, mert az érkezésük előtt őszintén szólva kicsit izgultunk, hogy milyenek lesznek, meg hogy is lesz ez az egész, hiszen nálunk még senki nem szervezett ilyen cserelátogatást. Miután megismerhettük őket, már tudtuk, hogy kár volt izgulni, mert nagyon kedvesek, barátságosak (ugyanolyanok, mint mi: ugyanazokat a filmeket, zenéket szeretik, ugyanúgy érdekli őket a divat, meg minden, ami új, de azért nincsenek elszállva maguktól, és nagyon hálásak, hogy meghívtuk őket). Kicsit másképp beszélnek magyarul, mint mi, de ez inkább érdekes, mint furcsa. Ezzel egy időben kezdhettük a saját utazásunk előkészületeit. Nagyon kíváncsiak voltunk, hol fogunk lakni, mit fogunk enni, hova kirándulunk, milyen közös programok lesznek. Osztályfőnökünk újabb szülői értekezletet hívott össze (diákok is jöhettek), amin megbeszéltük a részleteket, és a várható plusz költségeket is. Megtudtuk, hogy Keresztúron a plébánia vendégházán lesz a szállás, és kaptunk szobabeosztást, ami nagyon fontos, mert szerettük volna mi magunk kiválasztani, ki kivel alszik egy szobában! Valaki megkérdezte, hogy mit viszünk ajándékba. Abban állapodtunk meg, hogy minden erdélyi diák és tanár kap egy évkönyvet és egy I LIKE RADNÓTI feliratú ceruzát, ami a gimnázium 50. évfordulójára készült. Ezen kívül mindenki vihet ajándékba a családnak, amit gondol.


RMG-OBG 2014

2014. május 31.: Az indulás napja Olyan korán indultunk, hogy inkább éjszaka volt, mint hajnal. A határig még sokan beszélgettek, de utána elaludtunk. Sajnos ahogy megvirradt, látszott, hogy borult és esős az idő, fúj a szél. Ezért a körösfői megállót elhalasztottuk a visszaútra, hátha akkor jobb idő lesz. Az első, program szerinti megállónk így Kolozsváron a Házsongárdi temetőnél volt. Hosszan bolyongtunk a temetőben, míg megtaláltuk Kós Károly sírját, de végül csak odaértünk, és letettük a síremlékhez a magunkkal hozott koszorút. Utána a városközpont felé vettük utunkat. Először a Szent Mihály templomot néztük meg, majd Mátyás király szülőházát, a város legrégebbi emeletes házát. Itt Timiék készültek kiselőadással a ház történetéről és a felújítását irányító Kós Károly munkásságáról. Továbbutaztunk úticélunk felé, de mivel délelőtt Körösfő kimaradt a programból, úgy döntöttünk, hogy a visszaútra tervezett Torockót látogatjuk meg, mielőtt Székelykeresztúrra érünk. Torockón a Néprajzi Múzeumba be is mentünk, végignéztük a kiállított bútorokat, eszközöket, viseleteket. (A múzeum vezetője be is mutatta őket.) Nagyon szépek voltak a falu házai, nem véletlenül a világörökség részei. A múzeum mögött magasodik a Székelykő (erre szívesen fölszaladtunk volna, ha lett volna időnk!). Estére értünk az Orbán Balázs Gimnáziumhoz (háromszor mentünk körbe a városon, mire a sofőrök odataláltak!:)). Szerencsére az erdélyi diákok és tanáraik vártak minket, s mivel már ismertük egymást, mindenkinek volt kivel beszélgetni. Üdvözlés után a szállásra mentünk, elfoglaltuk a szobákat, kipakoltunk, és már mehettünk is vacsorázni. Hullafáradtak voltunk az egész napos utazás után, de szerencsére másnap nem kellett túl korán kelni. Másnap 10-re kellett a Molnár István Tájmúzeumhoz mennünk. Vasárnap lévén az erdélyiek is jöttek, így együtt vettünk részt a tárlatvezetésen, amit a múzeum vezetője tartott nekünk. Közben egyszer csak fúvószenekart hallottunk kint az utcán játszani, s kiderült, hogy épp abban az időben tartották Keresztúron a néptánctalálkozót, amin a mi gimnáziumunk csoportja is részt vesz minden évben. Persze hogy végignéztük a felvonulást, üdvözöltük a társainkat, mielőtt munkához láttunk volna a múzeumban. Osztályfőnökünk ismertette a feladatot, amit 4 csoportban kellett megoldanunk. Az első csoportnak az volt a feladata, hogy mérjék le a területet, ahol a tájházak vannak, és készítsenek méretarányos térképet. Ezt szerencsére Áronéknak kellett megcsinálni, kaptak mérőszaBGA-13-HA-03 Együttműködés gimnáziumok között A Bethlen Gábor Alap támogatásával

RMG-OBG 2014

lagot, és egész jó térképet rajzoltak. A többi 3 csoport egy-egy tájház anyagát dolgozta fel. Az egyik a kecseti, a másik a tarcsafalvi lakóházat, a harmadik a rugonfalvi kovácsműhelyt kapta. Le kellett őket fotózni, rajzolni, minél több adatot gyűjteni róluk a múzeumvezetőtől, sőt a berendezési tárgyakat külön-külön is lerajzoltuk. Mindez azért kell, mert ha jó feladatlapot akarunk készíteni, akkor nekünk kell a legjobban tudni a válaszokat. Ebéd után benéztünk a néptáncfesztiválra, amit az esős, hideg idő miatt a gimnázium sportcsarnokában tartottak, utána összeültünk egy teremben, hogy közösen kidolgozzuk a tájmúzeum térképes felfedezőtúrájának feladatlapját és a hozzá tartozó megoldókulcsot. Tulajdonképpen könnyebb volt, mint a zebegényi ismertető összeállítása, egyrészt azért, mert nem ez az első ilyen feladatunk, másrészt mert ez a feladatlap rövidebb, harmadrészt többen is voltunk a feladathoz. A kérdéseket lefordítottuk angol és német nyelvre is. Este a szálláson a barátaink saját táncházat szerveztek nekünk. Az egyik diák apukája tánctanár, és még zenekart is hozott magával, így olyan szerencsénk volt, hogy profi tanárral, élő zenére táncolhattunk. Eleinte sokat bénáztunk, persze volt, akinek könnyebben ment, volt akinek nehezebben, de a végére már mindenki nagyon élvezte. Nem is hittük volna, hogy ilyen jól fogjuk érezni magunkat! Ezen a napon mindenkit meghívtak az erdélyi családok vacsorára, sőt volt, akit haza se akartak engedni, így náluk is aludt. Hétfőn a változatosság kedvéért esett az eső. Korán indultunk, az erdélyi csoport saját busszal jött. Az első program a közeli Székelyudvarhelyen az Emlékezés parkjában volt. A 2004-ben felavatott szoborparkban megemlékeztünk a közelgő Nemzeti összetartozás napjáról, Kós Károly szobránál virágot helyeztünk el. Székelyudvarhelyről továbbutaztunk a Szent Anna-tóhoz. Útközben Rita néni félig tréfásan figyelmeztetett minket a „medve-veszélyre”, amit egészen addig nem vettünk komolyan, amíg ki nem szálltunk a buszból, s az előttünk haladó erdélyiek el nem mesélték, hogy az ő buszuk előtt valóban átment egy medve az úton...


RMG-OBG 2014

Lesétáltunk a tóhoz, ahol először ebédszünetet tartottunk, majd felmentünk a kápolna elé. Itt a keresztúri diákok ismertették a tó földrajzi tulajdonságait, kialakulását, utána a két osztályból öt tanuló elmondta a Szent Anna-tó balladáját, ahogyan Laci bácsi azt versbe szedte. Ezen a napon, talán a kedvünkért, pár másodpercre még a nap is kegyeskedett kisütni, így tudtunk néhány jó fotót is készíteni. A társaság ezután elindult, hogy megkerülje a tavat. Mindenhonnan nagyon szép kilátás nyílt a tájra, sokszor megálltunk. Egyszercsak nagy reccsenést hallottunk az erdőből, úgyhogy onnantól kezdve már nem álltunk meg a buszig... Estére értünk vissza a szállásra, ahol megvacsoráztunk, aztán közösen megnéztük az elkészült képeket, meg „erdélyi” barkochbát játszottunk: az eddig látott helyekkel, személyekkel kapcsolatos dolgokat kellett kitalálni. Kedden már szép volt az idő, de az előző napokban esett sok eső miatt nem tudtunk mindenhova elmenni, ahova terveztük. Néhány erdélyi diák kíséretében először ellátogattunk a Székelykeresztúrhoz tartozó Fiatfalva kastélyába, mely a XVI. századtól kő udvarházként és gazdasági központként működött. Itt a kísérőink jóvoltából megismertük a környék népi kultúráját, építkezési technikáját is a középkorig visszanyúlóan. Jegyzeteket, fotókat készítettünk, ezután a város központjában lévő Gyárfás-kúriához mentünk, ahol Petőfi utolsó éjszakáját töltötte. Itt a Molnár István Múzeumban megismert Ibolya néni mesélt az épületről és a Petőfihez kapcsolódó legendákról. Megnéztük a körtefát is, ami alatt utolsó versét írta. A hely egyébként másról is nevezetes: a kúria előtt áll rajztanárunknak, Lengyel Istvánnak „Petőfi és Bem” című szobra, amelynek a történetét Laci bácsi mesélte el.


RMG-OBG 2014

Úgy volt, hogy ez után közös sétát teszünk a Jézuskiáltó nevezetű kilátó-dombra, ahonnan az egész környékre csodálatos kilátás nyílik. Azonban vendéglátóink lebeszéltek erről a tervünkről, a nagy sárra való tekintettel. Ehelyett a rugonfalvi tóhoz kalauzoltak minket, ami a környék kedvelt kirándulóhelye. Bár a kilátóhoz nem jutottunk fel, magát a dombot jól láthattuk a tópartról. Azt is megtudtuk, miért hívják Jézus-kiáltónak: amikor a környék lakói bajban voltak, felmentek a dombra, és együtt kiáltva kérték Jézus segítségét. Ebéd után a gimnáziumban csoportokat alakítottunk, és a feladatlapot véglegesítettük. Be kellett szkennelni a rajzokat, és kialakítani a kiadvány végleges változatát. Szerencsére hamar végeztünk, így be tudtunk iktatni egy búcsúkirándulást a barátainkkal Segesvárra, ahol az egyik erdélyi fiú édesapja idegenvezetőként dolgozik, és minket külön végigkalauzolt a város nevezetességein. Székelykeresztúrra visszaérve egyenesen a gimnáziumhoz mentünk. Sajnos a fent említett okok miatt (méteres sár) a szülők nem tudtak bográcsban főtt pityókatokánnyal megvendégelni minket a Sóskúti strandon. De a gimnáziumban nagyon kedves búcsúztatást rendeztek nekünk, ahol mi is átadhattuk ajándékainkat. Miután este bepakoltunk, és nagyjából kitakarítottuk a szobákat, reggel hamar elkészültünk, és mire a keresztúri diákok fél nyolckor megérkeztek a plébániához, már készen voltunk. Sajnos elérkezett a búcsúzás ideje, pedig sokan legszívesebben még maradtunk volna pár napot! De muszáj volt elindulni, mivel holnap nekünk is iskola lesz. Amilyen pocsék volt az idő idefelé jövet, most olyan gyönyörű napsütésben utazhattunk hazafelé. Így sikerült az öt nappal ezelőtt kihagyott megállót, Körösfő református templomának meglátogatását bepótolni. BGA-13-HA-03 Együttműködés gimnáziumok között A Bethlen Gábor Alap támogatásával

RMG-OBG 2014

Tényleg kár lett volna, mert gyönyörű a templom, kívülről-belülről. Érthető, hogyan tudott Kós Károly olyan épületeket tervezni, mint amilyeneket megismertünk tőle. Ketten az osztályból elmondták a műemlék történetét, a többiek fotókat készítettek róla. Ezután már csak a határon kellett megállnunk, és este 7-re fáradtan, de tele élményekkel haza is értünk.

Nagyon jól éreztük magunkat, és biztos visszajövünk még!

Jún. 5-6.: Értékelés, feldolgozás Hihetetlen, de ennyi előkészület és szervezés után már túl vagyunk a kiránduláson, és az értékelésnél tartunk. Természetesen mi is írtunk az Emlékkönyvbe, felidéztük az élményeket. Megbeszéltük, kinek mi volt a legemlékezetesebb élménye, mi tetszett a legjobban. A második alkalommal a Témanap megszervezése volt a feladat. Erre volt már egy kész Pedagógiai program, de az az utazás előtt majdnem egy évvel készült, és most úgy éreztük, még jobb programot tudnánk csinálni. Sok ötletünk támadt az utolsó tanítási napon tartandó témanaphoz, természetesen a legtöbb korábbi elemét megtartjuk, de ki is szeretnénk bővíteni. A cél az, hogy az egész iskolának bemutassuk az utazásunk eseményeit, és megismertessük velük is, amit mi átéltünk.


RMG-OBG 2014

Mivel már nagyon rövid az időnk a tanév végéig, a legsürgősebb feladat a fotóvetítés és videófelvételek vágása, összeállítása. Erre rögtön volt két vállalkozó, de tanári segítség is lesz hozzá (Laci bácsi). Orsiék elkezdtek zenéket összegyűjteni a videóhoz. Ezen kívül fényképeket kellett válogatni a kiállításhoz. Az osztályokban tartandó kvízhez kérdésekre volt szükség, és hogy a fődíjat valaki a végén megkaphassa, az osztályok legjobbjait külön is meg kell majd versenyeztetni. Ehhez pedig további feladatok kellettek. Arra gondoltunk, a legjobb az lesz, ha Igaz-Hamis mondatokat kapnak, és villámgyorsan kell válaszolniuk. Ehhez is elkezdtünk ötleteket gyűjteni. Ahhoz, hogy az utolsó tanítási nap ne csak tanulságos, hanem élvezetes is legyen az egész iskola számára, szerettünk volna valami igazi erdélyi humort is belecsempészni a programba. Valakinek eszébe jutott a stand-up comedy-ből ismert Szomszédnéni produkciós iroda. Domi rákeresett, és talált egy egész filmet, amit persze meg kell vágni, de szupernek tűnik.

Jún. 13.: A témanap Az utolsó tanítási napot általában nagyon szoktuk várni, de most inkább izgultunk, hiszen egész nap szerepeltünk az iskola előtt, sőt nekünk kellett az osztályokat foglalkoztatni. Nyolcra mentünk, az első órában eligazítás volt, megkaptuk a véglegesített feladatlapokat, megoldókulcsokat és a szükséges eszközöket. Mindannyian kaptunk Határtalanulos kitűzőt, hogy lássák, mi vagyunk a témanap felelősei. Kilenckor ünnepélyes megnyitóra került sor az aulában. Osztályfőnökünk köszöntötte az iskola közösségét, elmondta, milyen alkalomból gyűltünk össze, és ismertette a nap programját. Ezután minden osztály elvonult a kijelölt terembe, mi pedig (osztályonként kettenhárman) feladatokat adtunk nekik, amit pármunkában kellett megoldaniuk. Utána meséltünk a kirándulásról, élményeinkről. A következő órában az aulában foglalt helyet mindenki, és az igazgató úr bevezetője után levetítettük a videónkat, ami a kirándulásról készült. Így egyben még mi se láttuk, és igazán nagy élmény volt közösen, az iskolában megnézni. A végén kitört a taps...! Jók voltak a humoros összeállítások is, de a legnagyobb siker és egyben a nap fénypontja az volt, amikor Kinga néni kiszólította az osztályok legjobb versenyzőit. Ki kellett állniuk a színpadra, kaptak egy-egy IGAZ-HAMIS táblát, és Hudra tanárnő állításokat olvasott BGA-13-HA-03 Együttműködés gimnáziumok között A Bethlen Gábor Alap támogatásával

RMG-OBG 2014

fel, nekik pedig azonnal választaniuk kellett: igaz vagy hamis. Persze holtverseny alakult ki két tizenkettedikes osztály között, de a legutolsó kérdés eldöntötte: a fődíj (eredeti farkaslaki szalmakalap és korondi bögre) a 12.b kiváló tanulóié, Galambos Adrienné és Mundi Gyurié lett. Gratulálunk! Mostmár elmondhatjuk, hogy nemcsak szép emlékekkel, hanem valódi sikerélménnyel telve kezdhetjük meg a nyári vakációt!

☼ A 11.c osztály 


KÓS KÁROLY NYOMÁBAN. Beszámoló a Határtalanul! osztálykirándulásról

Recommend Documents