Kórokozók elleni adaptiv mechanizmusok 2016. 10. 05.
Az immunválasz kialakulása és lezajlása patogén hatására.
Különbözó patogének eltérő utakon jutnak a szervezetbe Nyálkahártyán keresztül A bejutás módja
Patogén
Betegség
Cseppfertőzéssel
Influenzavírus
Influenza
Spórák belégzésével
Neisseria meningitidis
Agyhártyagyulladás
•
Bacillus anthracis
Inhalációs anthrax
•
Aspergilus fumigatis
Allergiás aszpergilózis
Salmonella typhi
Hastífusz
Rotavírus
Hasmenés
Treponema pallidum HIV
Szifilisz AIDS
Bacillus anthracis Clostridium tetani Francisella tularensis
Bőranthrax Tetanuszos merevgörcs Tularemia
Borellia burgdorferi Flavivírus
Lyme-kór Sárgaláz
Plasmodium spp.
Malária
•
• • •
Légutakon
Emésztőrendszeren Fertőzött étellel vagy itallal Reproduktív traktuson Fizikai kontaktussal
•
Külső hámon keresztül
•
Sérüléssel, horzsolással Bőrhorzsolással Szúrt seben Fertőzött állat útján
•
Rovarcsípéssel Kullancs-csípéssel Szúnyogcsípéssel (Aedes aegypti) Szúnyogcsípéssel (Anopheles)
A sejtközötti térben és a sejten belül élő és szaporodó kórokozók ellen kialakuló védekezési mechanizmusok eltérőek: SEJTES MECHANIZMUSOK HUMORÁLIS ELEMEK Mikroba patogenitása attól függ, mennyire áll ellen az IR működésének, vagy hogyan tudja elekrülni azt Betegséget a kórokozók termékei (toxinok) okozzák Túlzott válasz túlézékenység
A kórokozó tulajdonságai meghatározzák az antigén-prezentáció módját és az adaptív immunválasz fő mechanizmusait.
Az immunválasz jellegét a T sejtek polarizációja szabja meg
T-limfociták „polarizációja”. A kórokozók ellen kialakuló immunválasz jellegét a T-sejtek polarizációja döntően befolyásolja
Citokinek részvétele a nehézlánc izotípusváltásának létrejöttében
Az ellenanyagok által közvetített effektor funkciók Mikróbák és toxinok neutralizációja
Mikróbák opszonizációja és fagocitózisa
Ellenanyagközvetített sejtes citotoxicitás Mikróbák oldása (lízise)
Komplement aktiválás
A komplement hasítási termékeivel opszonizált mikróbák fagocitózisa (pl. C3b) Gyulladás
Mikróbák és toxinok neutralizálása Az ellenanyag gátolja a mikróba kötődését és a sejt megfertőződését
Az ellenanyag gátolja a szomszédos sejtek megfertőződését
Az ellenanyag gátolja a toxin kötődését a sejt receptorához
Ellenanyag- közvetített opszonizáció és fagocitózis
Mikróbák opszonizációja IgG-vel
Opszonizált mikróbák kötődése a fagociták Fc receptoraihoz (FcRI)
Az FcR közvetített jelek aktiválják a makrofágot
A mikróbák fagocitózisa
A bekebelezett mikróba elpusztítása
Ellenanyag közvetített citotoxicitás (ADCC)
Sejtfelszíni antigén
Ellenanyaggal fedett sejt
Kis affinitású
Az ellenanyaggal fedett sejt elpusztítása
FcR által közvetített effektorfunkciók Sejt ölő (killing) funkció
Vírusok célsejtekhez való kötődésében szerepet játszó molekulák
Vírus
Receptor/Molekula
Célsejtek
EBV
CD21 (CR2)
B-limfocita
HIV
CD4, kemokinreceptorok
Th-sejt, monocita
Influenzavírus
sziálsav
Számos sejt
Kanyaróvírus
CD46 (MCP)
Számos sejt
Rhinovírus
ICAM 1
Számos sejt
Poliovírus
Poiliovírus receptor (Ig-szuperfamília)
Neuron
Veszettségvírus Acetilkolin receptor
Idegsejt
HSV1
Idegszövet, fibroblaszt
Fibroblaszt növekedési hormon receptor
Virusfertőzés gátlása és a fertőzött sejtek eliminálása a veleszületett és
az adaptív immunrendszer által Az adaptív immunválasz a kórokozó teljes vagy részleges eliminációját, szaporodásának gátlását és immunológiai memória kialakulását eredményezi. Ha az immunrendszer nem képes a vírus teljes és megfelelő eltávolítására, perzisztáló vírusfertőzés jön létre.
A vírusfertőzés alatt lezajló veleszületett és adaptív immunreakciók időkinetikája.
Az extracelluláris baktériumok ellen kialakuló adaptív immunválasz.
Pneumococcus ellen kialakuló fajlagos immunválasz.
poliszacharid-kapszulát a B sejtek felismerik T-sejt independens válasz
•adhéziót fokozó fehérje termelése (Bordatella pertussis) •fagocitózist gátló poliszaharidok (Streptooccus pyogenes) •komplement rendszer gátlása
A Listeria monocytogenes ellen kialakuló immunválasz Intracelluláris baktérium – fagoszómában szaporodik elérhetetlen az immunrendszer számára
A polarizált T-sejtek által termelt citokinek szerepe a Mycobacterium leprae- vel való fertőzés hatására kialakuló kórképekben. A CD4+ T-sejtek bizonyos körülmények között Th1sejtekké differenciálódnak, amelyek aktiválják a makrofágokat, melyek elpusztítják a bekebelezett mikrobát. Más hatásokra Th2sejtekké alakulnak, amelyek a makrofág aktivációját gátló citokineket termelnek. A két T-sejt-alpopuláció között kialakuló egyensúly befolyásolja a Mycobacterium leprae által okozott fertőzés kimenetelét.
A Leishmania egysejtű parazita által okozott fertőzés ellen kialakuló adaptív immunválasz.
Makrofágok lizoszómáiban szaporodik Kórokozó menekülése: •Kicsi antigenitás •Elzárt helyen (malária, toxoplazma) •Maszkírozás •Felszíni struktúrák változása (trypanosomák) •Komplement rendszer gátlása
Többsejtű paraziták (pl. Schistosoma) ellen kialakuló immunreakciók.
