Cs. Jónás E rzsébet
Kontrasztív szövegszemantikai vizsgálatok Csehov-drámák m agyar fordításai (N y íre g y h á z a , B esse n y ei G y ö rg y K ö n y v k ia d ó , 2 0 0 1 . 3 0 6 p p .) S im ign é F en yő S a ro lta
Cs. Jónás E rzsébet a Nyíregyházi Főiskola O rosz Nyelv és Iro d alo m T an székének vezetője, egyetem i tanár, a m agyarországi russzisztika kiem elkedő képviselője. M agas szintű irodalm i, általános és alkalm azott nyelvészeti tevékenységét eddig m egjelent könyvei, tanulm ányai, nem zetközi és hazai konferenciákon elh angzott előadásai fém jelzik (17 könyv, 220 tan u lm án y és 150 előadás). A K ontrasztív szövegszemantikai vizsgálatok cím ű könyv n e m csak azért szám ít m érföldkőnek a szerző tudom ányos életében, m e rt ebben egy több évtizedes és többdim enziós C sehov-kutatás szintézisét valósítja m eg és nyújtja á t az olvasónak, hanem azért is, m e rt 2003 nyarán a M agyar T udom ányos A kadém ia D oktori T anácsa ezen m ű alapján ítélte oda Cs. Jó nás E rzsébetnek az akadém iai doktori fokozatot. A könyv, am ely az 1995ben m egjelent A magyar Csehov cím ű k ö tet folytatása és an n ak elm élyített változata, a N yíregyházi Bessenyei G yörgy K önyvkiadó gondozásában je lent m eg 2001-ben, 306 oldal terjedelem ben. Cs. Jónás E rzsébet érdeklődését m á r egyetem i tanulm ányai során fel keltette a századforduló egyik legism ertebb orosz próza- és drám aírójának, A nton Pavlovics C sehovnak a m unkássága. E rrő l tan ú sk o d o tt T D K dolgo zatának és diplom am unkájának tém aválasztása is. 1973-ban szerzett m a gyar-orosz szakos tan á ri diplom át a D eb recen i, akkor m ég K o ssu th Lajos T udom ányegyetem en. N em csak nyelvész, h a n e m irodalm ár is, ennek követ kezménye, hogy az irodalom iránti szeretet, a C sehow al párh u zam o san tevékenykedő m agyar írók és költők m unkásságának elem zése, C se h o w a l való összevetése az egész könyvet áthatja. A szerző kontrasztív alapon vizs gálja a színm űvek szem antikai tartalm á t, és ehhez a fordítástudom ány, a szövegtan, a szem antika, a pragm atika és a stilisztika eszközeit veszi igénybe, m iközben az elem zést kontrasztív kulturológiai háttérbe helyezi. A könyvet a fordítástudom ány, ezen belül is a m űfordításelem zés szem pontjából értékeljük, kiem elve azokat a szem pontokat, am elyek a fordítói szem léletet form álják, illetve a fordítói m ag a tartást m eghatározzák és a b e fogadói m ag atartást elem zik. Ki kell em eln ü n k azt a m egállapítást, am ely szerint a m űfordítás az interkulturális kom m unikáció egyik íro tt szövegfor m ája, „am ely k o ro n k én t új m eg új ta rta lm a t a d a klasszikus m űveknek, s a határokat lebontva kölcsönösen gazdagítja a kultúrákat, a befogadót pedig a m ásság értékére vezeti rá ” (Cs. Jónás 2001: 9). A szerző felhívja a figyelm et arra is, hogy napjainkra a befogadói m ag atartás m egváltozott, és en n ek kö vetkeztében a fordításelm élet célkitűzéseit is m eg kell változtatni, hiszen új kérésekre kell választ ad n i, amelyek a következők: H ogyan teljesíti a szöveg
104
Simigné Fenyő Sarolta
pragm atikai feladatát a m ultim ediális inform áció felgyorsulása korában? H ogyan lép párbeszédre a szöveg a befogadó olvasóval? N orm atív szem p o n tb ó l pedig a következő kérdéseket teszi fel: H ogyan teljesítse a fordítás a saját pragm atikai feladatát, kiszolgálva a különböző aktuális befogadói igé nyeket, s hogyan őrizze m eg a fordító az eredeti és a célnyelvi szöveg között az ekvivalencia szintjeit a n n a k érdekében, hogy adekvát fordítás jöjjön létre? A könyv h áro m nagy fejezetre tagolódik. Az első fejezet az elméleti kere te t szolgáltatja, amely a szövegközpontú nyelvvizsgálatokkal, a fordítás fo lyam atával, az ekvivalencia értelm ezésével, a kontrasztív szem antika és for dításstilisztika kérdéseivel foglalkozik. Kiem eli, hogy a fordítói döntésekben m indig rendkívül foltos szerepe van a kom plex kulturológiai háttérnek, am ely „közös előism eretként” jelenik m eg, és a szövegépítési stratégiákat d ö n tő e n irányítja. K ö zism ert tény, hogy a fo rd ítástu d o m án y történetében voltak olyan korszakok, a m ik o r a ku tató k az eredeti szöveg írója és a fordító közötti viszonyt vizsgálták, és a jó fordítás kritérium ának az eredet szöveghez és az ered eti szerzőhöz való h ű sé g et tarto tták . N ap jain k b an ez a szem lélet is m egváltozott, s m int ahogy azt Cs. Jónás E rzsébet is hangsúlyozza, a fordí tási folyam atnak három résztvevője van, a szerző, a fordító és az olvasó, és en n ek következm énye, hogy a fo rdítónak a célnyelvi olvasó norm arendsze rét is figyelem be kell vennie. A fordító az olvasóról alk o to tt befogadói kép alapján, a közlés és a hatás céljának m egfelelően rendezi a nyelvi készletet, a szöveg és a m o n d at szintjét, a stilisztikai elem eket. Akik n e m foglalkoznak az orosz kultúrával, feltételezhetően ebben a könyvben találkoznak először egy új fogalom m al, am elyet az orosz kulturá lis szem antika képviselői logoepisztémának neveznek. A logoepisztém a nem m ás, m in t „a nyelvi fo rm á t ö ltö tt kulturális em lékezet”, am elyet a beszélők tu d atu k b a beépítenek és kreatívan használnak. A Csehov-színm űvek magyar fordításaiba a következő m ó d o n épülnek be az orosz és a m agyar nyelvű k u ltú rára vonatkozó jelentéselem ek: „A fordító és az olvasó a befogadás so rán az orosz és a m agyar n e m z e ti k ultúra hagyatékából m agába szívja m ind azt, am i a kollektív em lékezetből egym ásra rétegződően beépült tanulm á nyai, olvasm ányai, szellem i élm ényei alapján a saját ism ereteibe Csehovról és a ko r m agyar képviselőiről, v alam in t az ad o tt tém áról, korról, élethelyzet ről, s ezek m en té n hoz létre és értelm ez m inden újabb szövegvariációt” (Cs. Jónás 2001: 2 5 -2 6 9 ). A lo g o episztém ák m egsokszorozzák a szövegben rejlő jelentéseket. U gyanez a fejezet szól m ég a C sehov-drám ák m agyar fordításaiban fel lelhető kulturális és szem antikai m ezőkről, a n y itott m ű n ek nevezett irodal mi alkotásokról, C sehovnak az orosz és a m agyar k u ltú rá b an betöltött sze repéről és a m agyarországi C sehov-fordítókról. M eg tu d ja az olvasó, hogy az első jelentős ford ító n em zed ék h ez a 20-as és a 30-as évek kiem elkedő, a N yugat tá b o rá t képviselő p ró za író i és költői, K osztolányi és T ó th Á rpád tartoztak. K osztolányi is, T ó th Á rp á d is egyéni állásp o n to t képviselt a m ű fordítás jellegét és k rité riu m a it illetően. Kosztolányi m ár középiskolásként kifejtette egyik m agyar d o lg ozatában, hogy „sem a szó szerinti, sem a lényeg ben azonos fordítás nem fo g ad h a tó el. M ind a bensőt, m in d a külsőt vissza
Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 1. szám
105
kell adni. T ökéletes m ű fo rd ítás n e m lehetséges, az engedm ény kikerülhetet len, de törekedni kell a ’vers lelkének’ tolm ácsolására. A rra, hogy a fordítás eredetinek tessék. N e m a ford ító ra vagyunk kíváncsiak. T ú l a hitelességen azt is elvárja, hogy a m űfordítás a nem zetiségek közötti válaszfalak leb o n tá sát is segítse” (i.m. 46). T ó th Á rp ád azt hangsúlyozta, hogy a fordítások n e m örök életűek, a nagy alkotásokat m in d en nem zedéknek újra kell fordítani, „a fordításnak olyannak kell lennie, m in th a eredetileg is m agyar e m b e r magyar nyelven írta vo ln a” (i.m . 64). K osztolányi és T ó th Á rp ád m űveit a Nyugat szépség kultuszának megfelelő díszítő m otívum ok jellem ezték, am elyek Csehov d rá m áinak m agyar fordításában is m egjelentek. E zek a fo rd ító k saját világértel m ezésüket fedezték fel C sehov színm űveiben, ezért a csehovi elem eket aka ratlan u l is m agyar h á tté rb e helyezték. K osztolányira például, aki 1922-ben n é m e t közvetítő nyelv alapján fo rd íto tta le a H árom nővért, rendkívül nagy h a tá st gyakorolt egy-egy csehovi szereplő jellem e, valam int a szláv nyelv különleges m elódiája. E z é rt egyáltalán nem véletlen, hogy Csehov hatása később K osztolányi nagy regényeiben is tette n érhető. A C sehov-fordítók következő nem zedéke az 50-es években jelenik m eg, am ikor az íróktól a tárgyilagosságot és a közérthetőséget várták el. A közé rthetőség kritérium a pedig a nyelvi sztenderd leegyszerűsített változata volt. Ezzel m agyarázható, hogy az 50-es években készült H áy és M akai féle C sehov fordítások nem a szerzői szándék kifejezését, h a n e m inkább a kor n o rm á in ak való m egfelelést tű zték ki célul. A 70-es években újabb C sehovfordítások láttak napvilágot, am elyek közül E lb ert János és Spiró György stílusa érdem el figyelmet. Spiró, aki a fordításelm élet és a színpad törvényei nek is kiváló ism erője, arra tö rek ed ett, hogy a fordítás az eredetivel azonos h atást váltson ki a m agyar közönség körében. F ordításában a mai m agyar társalgási nyelv stílusjegyei jelennek meg. Ez a stílus m in d a magyar, m in d az orosz irodalom ban jelenleg is elfogadott. B ár a könyv m ásodik, A Csehov-dramaturgia a fordítói gondolkodás tükrében cím ű fejezetében dom inál az em pirikus jelleg, hiszen itt találkozunk az ere deti és a különböző m agyar fordítások szem antikai, pragm atikai és stilisztikai elem zésével, ez a fejezet is fordításelm életi k eretb en jelenik meg. A fo rd í tásra vonatkozóan azt em eli ki, am i az általános elm életből a művészi szö vegek, azokon belül is a C sehov-színm űvek fordítására vonatkozik. A fejezet a m űvészi szöveg és a fordítás viszonyának bem utatásával kezdődik. A szerző azt hangsúlyozza, hogy a m űvészi strukturáltságnak köszönhetően az ilyen szöveg m indig inform ációtöbbletet tartalm az, és a fo rdítónak ezt a tö b b letet is újra kell terem tenie a fordítás során, hiszen h a ezt elm ulasztja, az infor m áció tö b b let elvész. E z é rt nem elegendő, h a a m űvészi szöveget csupán a nyelvi jelek szintjén vizsgáljuk, de ha mégis ezt tesszük, akkor figyelmen kívül hagyjuk azokat a m élyebb jelentéseket, am elyek a művészi stru k tú ra ta rta lm á t adják. „Ez a m űvészi szövegre jellem ző többletinform áció az oka, hogy a m ásodlagos jelrendszer d e n o tá tu m a n e m m indig azonos az elsődle ges ren d szer denotátum ával. Ezekkel a szem antikai problém ákkal találja szem ben m agát a fordító is, am ikor egy a d o tt nyelven m egírt alkotást egy
106
Simigné Fenyő Sarolta
m ásik élő nyelven akar tolm ácsolni. A fordítás folyam ata ... többszörös át kódolás eredm énye, ahol azonban a nyelvi jel tartalm a n e m önm agában, hanem rendszerhez tartozásában fejthető m eg ” (i.m . 84). A m űvészi szöveg te h á t m indig tö b b értelm ezési lehetőséget kínál. A for dítás kezdeti fázisában a fordító az olvasó szerepét tölti be, s m in t a m ű első olvasója, először azt kell, hogy m egfejtse, m ilyen kódot használt az író. Az író és az olvasó használhatja ugyanazt a közös jelrendszert, de az is előfor dulhat, hogy m ás kód ren d szert használnak. Ilyenkor az olvasó/fordító saját művészi nyelvén tolm ácsolja az eredetit. D e az is lehetséges, hogy új kódot kell alkotnia. M ivel a fordítási eltérések n e m lexikai vagy szintaktikai p rob lém ákból, h a n e m eltérő értelm ezésekből a d ó d n ak , ezek a lehetőségek rend kívül fontos szerepet játszanak a fordítói döntésekben. A szerző a csehovi drám akom pozíció elem einek felsorakoztatása után arra is felhívja a figyelm et, hogy m indazoknak, akik C sehov-m űvek fordítá sára vállalkoznak, az általános fordítói ism ereteken kívül k im o n d o tta n Csehovra vonatkozó ism eretekkel is rendelkezniük kell. Ism ern iü k kell többek között az ábrázolt valóság m egváltoztathatatlanságán alapuló csehovi modellálási elvet, tu d n iu k kell kiválasztani a sajátosan csehovi jelentéseket, és m eg kell találniuk ezek célnyelvi m egfelelőit. F el kell fedezniük továbbá a művészi szöveg egyedi jegyeit. M indezekhez K om isszarovnak a fordítás fo lyam atára és az ekvivalencia szintjeire vonatkozó elm életét hívja segítségül. K om isszarov az egyik nyelvből a m ásikba való átlépésnek ö t szintjét külön bözteti m eg: a közlem ény céljának, a szituáció leírásának, a közlési m ódnak, a nyelvi m egform álásnak és a nyelvi jeleknek a szintjét. C s. Jónás E rzsébet kiemeli, hogy a fordítás helyessége az első k ét szint ekvivalenciájától függ. U gyanakkor hangsúlyozza, hogy elem zéséhez K om isszarov rendszere csak sém át szolgáltat, am elytől a csehovi szöveg öntörvényei következtében eltér. „A szituáció szintje funkcióját tekintve m ó d o su l a drám ák során, nyelvi je lentősége, m ely a szereplők viszonyát ... tü k rö z n é , eltörpül, s felváltja helyét fontossági so rre n d b e n az egyéni m egform álás, s a nyelvi jelek konnotatív jelentésének széles skálája” (i.m. 90). E z é rt e b b e n a fejezetben a színm űvek fordításának elem zésekor a szerző csak az Iva n o v b á n járja végig a K om iszszarov-féle szinteket. Az ezt követő darab o k , a Sirály, a V ánya bácsi, a H á rom nővér és a Cseresznyéskert elem zésekor csak a m űfo rd ító i m agatartás m egítélése szem p o n tjáb ó l releváns szintekre koncentrál. A könyv h a rm a d ik nagy szerkezeti egysége a C sehov-drám ák nyelvi m egform áltságát m u ta tja be. Az Ivan ov cím ű színm űtől, a valóságos drám ai dialógustól elindulva vezeti végig az olvasót a dialógus fejlődésének külön böző, C sehov világára jellemző fázisain. M íg az Ivan ov bá n a dialógusok a szereplők valóságos kapcsolatait tükrözték, a későbbi színm űvekben a dialóg us szinte elvész, mivel azok szereplői egyre kevésbé képesek kapcsolatterem tésre, ennek következtében dialógus létreh o zására is. E z é rt az Ivan ov o t kö vető C sehov-drám ákban a szereplők d ialó g u sait fokozatosan felváltják az író gondolatait kifejező, gyakran szállóigévé v ált dialógusok, az egymással ellentétes stílusú szövegrészeket összekötő, a belső beszélgetést tartalm azó
Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 1. szám
107
semleges tém ájú, az elő tö rtén etet m esélő, illetve a „víz alatti áram lást” ki váltó dialógusok. A fordító m indig befogadó olvasóként viselkedik, az ered etit m int annak egyik lehetséges olvasatát értelm ezi, és ezen olvasat és viszonyítás alapján hozza létre a célnyelvi változatot. A szerző kiemeli, hogy a Három nővér Kosztolányi-féle fordítását például a z ért érezzük hitelesnek, m e rt ő m eg találta azokat a m egfelelő, a C sehov-hősökre is jellem ző nyelvi kifejező esz közöket, am elyek a szereplők é rté k re n d jét tükrözik. Ez az érté k re n d terem ti meg a d rám ák szövegében a szubjektív m odalitást, am elynek a következő fajtái m u ta th a tó k ki: a G rice által m egfogalm azott társalgási m axim ák érvé nyesülése, az indirekt beszédaktusok dom inanciája, a m egszólítások fam iliá ris jellege, az akaratnyilvánítás hiánya, az ellipszis pszicholingvisztikai szere pe és a m etanyelvi eszközök. E lb e rt János viszont nem az eredeti m ű társal gási stílusának színtelenségét ad ta vissza fordításában, h a n e m kom édiázó harsánysággal szándékozott a darabnak népszerűséget szerezni. Ezzel viszont Csehov stílusát h am isította m eg. P ro b lém a ad ó d o tt a nyelvi egyénítésből is. A fordítók ugyanis hajlam osak arra, hogy egy-egy h ő st vagy csak jónak, vagy csak rossznak ítéljenek m eg, és szókincsüket is ennek m egfelelően alakítják. Ennek ellenére Cs. Jónás E rzsébet célja n em az volt, hogy m egm ondja, h o gyan kellett volna fordítani. Elemzése nem a preszkriptív, hanem a deszkriptív fordításelm élet tárgykörébe tartozik, éppen ezért az elem zésekkel és egybe vetésekkel m indössze azt kívánta kiem elni, hogy a különböző m egközelíté sek m iként gazdagították C sehovról és koráról alk o to tt nézeteinket. Aki elolvassa a könyvet, szám os ism erettel lesz gazdagabb: egyrészt alaposan m egismeri m ag át az írót, m ásrészt az irodalom tudom ány, a fordítástudo mány, a nyelvészet és a kulturológia tárgykörébe tarto zó , interdiszciplináris ism ereteket szerez. M iu tán a könyvet elolvastuk, azt gondolnánk, hogy ez a rendkívül sok féle kutatási terü lete t feldolgozó m ű a h árom évtizedes főiskolai oktatói munka és az azt m egelőző egyetem i tanulm ányokat is m ag áb an foglaló sike res életpálya összegzése, de m égsem . M ire ez a recenzió m egjelenik, az ol vasó m á r kezébe vehet egy újabb kö tetet, am elyet Cs. Jónás E rzsébet kom munikáció szakos hallgatók szám ára írt Ismerkedjünk a szemiotikával! címmel. Ezért állításunkat úgy kellene m ó d o sítan i, hogy a K ontrasztív szövegszeman tikai vizsgálatok cím ű m ű, am elyet a szerző az irodalm ár érzékenységével és a nyelvész pontosságával állított össze, C seh o w al kapcsolatos m unkásságá nak m éltó kiteljesedése.
