Fóris Ágota (szerk.)
M agyar-olasz műszaki-tudományos szótár (Budapest-Pécs: Dialóg Campus Kiadó, 2002. XXIV+459 pp.) J ó z sa J u d it
A D ialóg C am pus K iad ó gondozásában 2 0 0 2 -b en m egjelent a régóta várt m agyar-olasz és olasz-m agyar m űszaki-tudom ányos szótár első része, a m agyar-olasz kötet. A m ű létrehozásáról 1995-ben született kétoldalú m eg állapodás, m egvalósításában a Pécsi T udom ányegyetem és a Bolognai Alm a M a te r S tu d io ru m m ű k ö d ö tt közre, elkészítését tö b b rangos intézm ény és alapítvány tám ogatta. A szótárt Fóris Ágota szerkesztette, akinek tu d o m á nyos m unkája is ehhez a területhez kapcsolódik. O lasz szótárt szerkeszteni M agyarországon n e m m in d en kockázat nél küli vállalkozás. Elég, ha arra a - nem esnek cseppet sem nevezhető - hagyo m ányra gondolunk, m ely szerint olasz szótárainkat egy-egy olasz anyanyelvű, vagy O laszországban huzam osabb időt eltöltő m agyar anyanyelvű italianista ren d re igen kom oly elm arasztalásban részesítette (vö. Tagliavini, Pálinkás, K orach, G heno recenziói). így nem csoda, ha egyesek úgy gondolják - C so ko n ait parafrazálva - hogy „az is bolond, aki olasz szó tárt szerkeszt M a gyarországon” . N em kevés bátorság kell ahhoz, hogy valaki ilyen m unkába fogjon: teh á t a szerkesztő m ár pusztán em iatt is m in d en elism erést m eg érdem el. Az új szótár a m agyar-olasz lexikográfia tö rté n e té b e n m in d en k ép p en ú t tö rő vállalkozás, mivel a két nyelv viszonylatában ilyen lélegzetű szakszótár m ég soha nem készült. K isebb vállalkozásokra azért találunk p éldát, ilyen volt péld áu l a P auleting által szerkesztett M agyar-olasz jogi műszótár, amely 1912-ben F ium ében jelent m eg A szaknyelvek szóanyaga eddig korlátozott m érték b e n a nagyszótárok b an k a p o tt helyet. A m u n k atársak névsorát tanulm ányozva láthatjuk, hogy a szerkesztők m indig igyekeztek olyan m u n katársakat alkalm azni, akik a kér déses területnek jó ism erői voltak (m int Szőkefalvi-N agy Béla akadém ikus, aki a m atem atikai szókincset gondozta), m ás esetben azonban bölcsészek vállalták egy-egy terü lete n a szakszókincs összegyűjtését, akiknek m á r jóval nehezebb dolguk volt. D e ha feltételezzük is, hogy sikerült hibátlan m unkát végezniük, ezeknek a szótároknak a szakszókincse részben elavult m ár, vagy legalábbis alapos frissítésre szorul. N em beszélve azokról a tudom ányokról és tudom ányágakról, m elyek az elm últ évtizedekben születtek meg. A két ország közötti kapcsolatok jellege is változik, és ez a szótárírásban is m egjelenik. A szótár m indig többféle p u b lik u m o t céloz m eg, de a p rio ri tások változhatnak. A szakszókincsen keresztül is követhetők a változások. ^ X IX . században F iu m e M agyarországhoz való tarto zása in d íto tta el a
Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 1. szám
117
hazai italianisztika fejlődését. A város státusza az állam igazgatás, a jog, az adm inisztráció nyelvét tette fontossá, fekvése a tengerhez, a hajózáshoz kapcsolódó szakszókincset, így nem m eglepő, hogy az első m agyar—olasz szótár sok ilyen szócikket tartalm az. Az első m agyar-olasz szó táru n k első sorban azért született, hogy „a fium eieknek lehetővé és könnyűvé tétessék a magyar nyelv tan ítá sa ” . A későbbi szótáraknak szintén m egvolt a m aga spe ciális célcsoportja, a K őrösi-féle szakszótár a régi irodalom fordítói szám ára készült. A szocializm us idején napvilágot lá to tt szótáraink pedig term észet szerűen go n d o t fo rd íto tta k többek között a „szocialista állam berendezke dés” m űszavaira. A m ost m egjelent m űszaki-tudom ányos szótár m ár a rendszerváltozás utáni évek term éke. Előzőleg egy ilyen szótár elkészítésére n e m lettek volna m eg sem a feltételek, és - jelentős kétoldalú gazdasági kapcsolatok híján talán igény sem m u ta tk o z o tt volna iránta. Az oktatásban m indenesetre az elsők között m erült fel, hogy szükség lenne egy term észettu d o m án y i szakszótárra. A m ikor 1987-ben az ország b an újraindultak a két tanítási nyelvű tagozatok, kom oly p ro b lém át okozott az olaszul tan íta n d ó tantárgyak tankönyveinek olaszra fordítása. M ivel nem állt m ég rendelkezésre szakszótár, az általános szótár alapján n e m szakem berek által készített fordítások igen sok kívánnivalót hagytak m ag u k u tá n , s ez is közrejátszott a b b a n , hogy a bizonyára nagy m unkával és költséggel elő állított könyvek a gyakorlatban haszn álh atatlan n ak bizonyultak. A szótár elkészítésének okairól, a szótár-m űfaj fejlődéséről, a szakszókincs jellegzetességeiről, a szó tár besorolásáról, elkészítésének m ódjáról, m éreté ről, szerkezetéről, a m intaválasztásról, a m u n k atársak kiválasztásának elvei ről stb. a kötet elején található bevezető tan u lm án y ad részletes felvilágo sítást. A szótárt szerkesztője a középszótár-kategóriába sorolja, hiszen n e m ölel heti fel a teljes lexikát. A válogatás alapja - igen helyesen - az volt, hogy azo kat a területeket részesítsék előnyben, ahol a legnagyobb szükség van rá, ahol a legtöbb élő m unkakapcsolat folyik. A válogatás azo n b an a gyakorlatban bizonyára nem volt ennyire egysze rű, hiszen egy sor m egszorítást kellett következetesen alkalmazni: m ár azt sem könnyű eld ö n ten i, hogy m i m in ő sü l szakszónak. A szaknyelvek külön böző szintjei és m űfajai szinonim ákat is létrehoztak. Ezek m indegyike szak szó-e vagy csak a „tu d o m án y o sab b ” változat tekinthető an n ak stb. N em leh etett egyszerű arról sem d ö n ten i, hogy m i tarto zik a tu d o m án y körébe. A bevezetésből kiderül, hogy a term észettudom ány, de n é h a m ég a tudom ányok besorolása is függ a különböző kultúráktól. E rre jó példa a föld rajz, amely a m agyar felfogásban inkább term észettu d o m án y (a tan áro k at a T T K -n képzik), O laszországban p ed ig inkább h u m án tárgynak tekintik, s a bölcsészképzés részét képezi. Bizonyára m indenkinek volt legalább egy olyan m atem atikatanára, aki állította, hogy a m atem atika nem term észettudomány. A besorolás az egyes korokban is különböző lehet, m indnyájan m eg tanultuk, hogy a X IX . században a nyelvtudom ányt term észettudom ánynak
118
Józsa Judit
tekintették. A tudom ányok és az egyes szakterületek között is vannak h a tá r esetek: az építészetnek nincs helye egy m űszaki-tudom ányos szótárban, de az építőiparnak m ár igen, és ezen területek szókincse részben közös. Ezenkívül nem leh etett könnyű a leggyakoribb szócikkek kiválasztása sem , általában a szótárkritika egyik szem pontja ép p en az, hogy m i m iért nincs benne a szótárban. E zt a szótárt az a d o tt szakterületen tevékenykedő tolm ácsok, fordítók, tan áro k bevonásával hozták létre, ők a kom petensek an n ak eldöntésében, hogy szakterületükön m elyek a legszükségesebb szavak és kifejezések. M ivel egy ilyen „kis” nyelvből ritkán jelentethető m eg szótár, arra is ügyelni kellett, hogy a szókészlet ne csak m o d ern , de időtálló is legyen, s lehetőleg a m inim um ra csökkentsék a rövid életű neologizm usok szám át. (Az időről időre m egjelenő új szavak jegyzékének nagy része ilyennek bizo nyul, de hogy melyek, az csak utólag derül ki). B ár m inden időben akadnak olyan em berek, akik szabad idejükben szí vesen olvasgatnak szótárokat, egy szótár érték ét az adja, hogy használói m egtalálják-e benne a szám ukra szükséges inform ációt. így ők, a fordítók, tolm ácsok, tanulók az igazán kom petensek a m u n k a értékelésben is, és a szerkesztő szám ára az ő észrevételeik lesznek igazán értékesek. Az általam elvégzett „szúrópróba” (két rövid, pár bekezdést tartalm azó m űszaki jellegű szöveg lefordítása m indenesetre pozitív eredm ényt h o z o tt). Egy ilyen lélegzetű m u nkába (a szótár 40000 szócikket tartalm az) m in dig becsúszhatnak hibák, nem gondolom , hogy - am ennyiben ezek szám a egy elfogadható h ib ah atáro n belül van, m in t a jelen esetben is - a recenzens feladata az lenne, hogy ezeket a szerkesztő fejére olvassa. Term észetes, hogy ilyenekből itt is akad: vö. a bíró címszó olasz m egfelelője téves. A szótárfelhasználó szem szögéből nézve két m egjegyzést kell tenni, am e lyek term észetesen sem m it sem vonnak le a k itűnő m u n k a értékéből. N e m m indig tű n ik világosnak a szakszó és a közszó elkülönítése. A szó tár bőven tartalm az olyan szavakat is, am elyek az alapszókincshez tartoznak. A szerkesztő előszavában azt írja, hogy a kézikönyv azok szám ára készült, akik m egfelelő szintű nyelvtudással rendelkeznek, és a szerkesztési elvek is erre utaln ak (pl. a szótár nem adja m eg az igék vonzatát, ezeket tu d o ttn ak veszi). H a ez így van, akkor talán felesleges volt olyan szavak m egadása, m int fehér-bianco, fizet-pagare, ezer-mille, gazdag-ricco, folyó-fiume, lakás-appartamento, m acska-gatto, újság-giornale, dolgozik-lavorare stb. Az ilyen és hasonló
szavak helyett bővíteni leh etett volna a valódi szakszókincshez tartozó szó cikkek szám át. N agy értéke a szótárnak, hogy ahol lehet, jelzi, hogy ugyanannak a m a gyar szónak más és m ás szó felel m eg az egyes szaknyelvekben: csatorna, csomag, fok, érlelés, fakalapács, festék, tábla, m ag, nyelv, jelző, kocsi, villa, stb
esetében. A szinonim ák között viszont gyakran b u k k a n u n k a szokásos problém ára, ti. hogy nem tudjuk m eg, hogy van-e valam i különbség az olyan szavak kö zött, m in t, colomba, colombo, piccione, a fizetés m ik o r salario, pago, stipendio, a tér szót milyen környezetben kell a spazio, m ikor a campo szóval fordítani,
Modern Filológiai Közlemények 2004. VI. évfolyam, 1. szám
119
s hogy a zokni szám os variánsa között van-e valam ilyen különbség. M ivel a teljes szinonim a ritk án fordul elő, ezért gyanítható, hogy sok esetben létezik különbség. A dinnye két megfelelője közül a popone regionális kifejezés. Az elsődleges, gyakorlati felhasználáson túl a szótár igazi kincsesbánya a nyelvészet különböző területeivel foglalkozók szám ára is. A két, bizonyos szem pontból ellentétes jellegű szaknyelv, a tudom ányos és a m űszaki, ere detük és tö rté n etü k szem pontjából is igen érdekes. A tudom ányos szókincs egyetemes jellegű, latin -g ö rö g -an g o l-alap ú , ez alkotja a közös európai szó kincs jelentős részét. Ez nem csak a közös szókincsre vonatkozik, am ely ki ejtésben és írásban m inim ális eltérést m u ta t, h a n e m a sok tü k ö rfordításban, amely a közép-európai nyelvi térségben különösen jellem ző szóalkotási m ód volt, de az olasz lexikában is jelentős. M in d e rre bőséges példaanyagot nyújt a szótár. A tu d o m ányokon belül olyan terü letek is vannak, m in t a kör nyezethez tarto zó flóra és fauna term inológiája, ahol h árm as elnevezést találunk: a latint, a köznyelvit és a dialektálist, ez u tó b b it tö b b változatban, így élnek egymás m ellett egy lom bard dialek tu sb an az asparago, asparagus officinalis, spares, sparago, az olmo campestre: ulmus campestris, ulem de sesa, ulma, uram,cabrosun, ormadel, a Pioppo gatterino-populus canescens, alberela. Quercia fatnia, quercus robur, ruer, ruver, rover, loer elnevezések. A hagyom ányos kism esterségek lexikájára az a jellem ző, hogy a helyi nyelveken született m eg. B ár a X IX . században a szaknyelveket is egysége sítették (toszkanizálták), ezen a terü leten a regionális jelleg m áig erős. Egy, az elm últ években m egjelent élelm iszeripari kiadvány (A tavola con le carni bovine. I tagli e le ricette di Franco Faccincani-Giorgio Gioco, Edizioni Edicoop) számos ilyen p é ld á t tartalm az. Am i a köznyelvben lombata (vesepecsenye), annak a következő regionális variánsait sorolja fel: lombo (Bari, B ologna, A quila, Perugia, P otenza, R om a, Rovigo), rost beef: (Treviso, M ilano, M an tova, Belluno), trinca (M essina, Palermo, Reggio Calabria), sottofiletto (Trento, T orino), lai sottile (Venezia), biffo (N apoli). É s ugyanígy a tö b b i rész ese tében. A m odern foglalkozások nyelve egységes, köztu d o tt hogy a szaknyelvek m ilyen fontos szerepet játszottak a X X . századi nyelvi egységesülés folyam a tában. Egyes szakm ák esetében itt is erősödő angol hatással kell szám olni (ruházat, lapkiadás). Szaknyelveink term inológiájának kontrasztív elem zése is igen tanulságos (megjegyzendő azo n b an , hogy m indkét szóban forgó nyelvi változatnál M a gyarországon a n é m e t nyelv szerepe is óriási v o lt). A szótár segítségével tanulm ányozhatók olyan jelenségek, m in t az egyes szaknyelvek szóképzési jellegzetességei, a jelentés szám os kérdése, a poliszém ia, a m etaforikus jelentés kialakulása, köznyelv és szaknyelv kétirányú kap csolata, az egyes szaknyelvek közti viszony, a ham is barátok kérdése, vagy a nyelvi relativizm us problém ája. Ö sszehasonlító szem pontból figyelm et érde m el az a jelenség, hogy kulturális okok m ia tt az egyes szaknyelvek a két nyelvben igen különböző m ennyiségű és összetételű szókészlettel ren d e l keznek. (G ondoljunk a tésztafélék rengeteg variációjára az olasz nyelvben, vagy azon építészeti kifejezésekre, m elyeket csak körülírással lehet kifejezni.)
120
Józsa Judit
A szó tár nagy segítséget nyújt abban, hogy m indezekre a jelenségekre b ő séges példaanyagot találjunk. Az egyetemi ok tatásb an sem csupán az elm életi tárgyak oktatásához ki tű n ő segédeszköz ez a szótár, hasonlóképpen jó szolgálatot tesz az egyre fontosabbá váló szaknyelvoktatásban és fordító- és tolm ácsképzésben. A szó tá r jó kiindulási alap, hogy a szaknyelvi ku tatáso k m ás szinteken is (szöveg tan , szintaktika, pragm atika) beinduljanak. E z a m ű akkor lesz teljes, ha a m ásik rész is m egjelenik, rem élhetőleg n e m kell sokat v árni rá. A m unka azonban m ég n e m ér véget. A szerkesztő nyilván m eg tudja m o n d an i, m ilyen területekkel kellene tovább bővíteni a m űszaki-tudom ányos szótárt. Talán n em az elfogultság m ondatja velem, hogy hasonló vállalkozásokra, ha szerényebb m ére tb e n és fo rm á tu m b an is, de a h u m án terü leten is szükség lenne, hiszen a két ország közötti közrem ű ködés nem csak ipari-gazdasági területeken folyik. A m agyar-olasz m űszaki szótár az u tó b b i évek m agyar italianisztikájának kiem elkedő alkotása. L étrehozásához a szerkesztőnek igen sok nehézséggel kellett m egküzdenie. N em csak az anyagi nehézségekre gondolunk, hanem azokra a problém ákra, m elyeket az előszóban em lít: a m űhelyek elaprózott sága, hogy nem tu d ju k , ki mivel foglalkozik, az a tény, amely m indig felm e rül, ahányszor m agyar-olasz közös m egm ozdulásról lenne szó, hogy a két félnek nem egyenlő m érték b en érdeke a kapcsolatok fejlesztése. Az előszó ezekről is szól. Az elkészült m unka pedig kicsit arról is, hogy m indez le győzhető.
