Kommunikáció Szemethy László PhD
A kommunikáció az állat olyan viselkedési aktusa, ami megváltoztatja egy másik állat magatartásának valószínűségi mintázatát olyan módon, hogy az a kommunikáló állat számára, nagyobb számú eset átlagában, adaptív értékű. (P.J. Slater 1978)
állatok azon viselkedési vagy morfológiai tulajdonságai amelyek megváltoztatják a fogadó egyedek viselkedését
• adó – jelet adja • vevő – jelet fogja
pozitúrák magatartási mintázatok
hangok
speciális vegyületek
A kommunikáció során a leadó a saját agyi modelljét működteti és a kommunikáció biológiai funkciója az, hogy a vevő agyi modelljében valamilyen ránézve vagy mindkettőjükre nézve adaptív változást idézzen elő - a jel a leadó agyi modelljének komponense Kérdés: mi történik ezzel a jellel, amikor a vevő észleli? Ha ugyanolyan funkciójú komponensként viselkedik a vevő agyában, akkor teljes az átfedés (korrespondencia)
Ha az átfedés nem teljes… II. típusú kommunikáció
I. típusú kommunikáció
fajtársak
„ülj” vezényszó
- állatvilágban gyakoribb az I. típus, amely öröklött modellkomponensek felhasználásán alapszik, DE! tanulással változhat • nemcsak az egyedek felismerését tanulják meg, hanem minősítik viselkedésüket is • „személynevek” használata
Tanulás is képes egy öröklött reakció lefolyását jelentősen befolyásolni
Sirály
Zebra
Hattyú Vörösbegy
Mexikói kardfarkú hal
Üzenet: az a funkció, amit az adott kommunikációs jel az adó agyi modelljében betölt többféle funkciót betölthet, kontextusfüggő!
Jelek két nagy csoportra oszthatók: T.A. Sebeok (1962)
Digitális jelek • „mindent vagy semmit” • jel jelentésének-intenzitásának nincs semmiféle kapcsolata • madarak vészjelző kiáltása, szentjános bogarak hímjeinek felvillanása
Analóg jelek • jelek intenzitása maga is információt hordoz • agressziót kifejező pozitúrák
Zöld gém
Fizikai jel lehet: • egyszerű: csupán egyetlen üzenet (vészkiáltás) • összetett: jel is több részből áll, esetleg több testrész, üzenet is lehet összetett
Antitézis-elv (Darwin 1872): ha az állat szándéka vagy belső állapota ellenkezőjére fordul, akkor megfordulnak a szándékot vagy belső állapotot kifejező jelek is
Jelek specificitása széles határok között változik: Nagyobb specificitás
Nincs nagyfokú specificitás
Selyemlepke • szexferomon • szexuális izoláció miatt fontos
• veszélyt jelző feromonok • nem versengenek egymással, de sok közös ellenség Kis konc.: aktív keresés Magasabb konc.: agresszió Még magasabb konc.: menekülés
Az állati kommunikációs rendszerek zártak, míg az emberi nyelv nyílt (egy jel több üzenet továbbítására is felhasználható → oroszlánordítás, méhkirálynő feromonja)
1. 2. 3. 4.
Oroszláncsapat összehívása Kötődés megerősítése Idegen falkák közötti távolság Fajtársak közötti agresszió
1. Vadászatra hívás 2. Falka összetartás 3. Territórium védelmezése
A lehetséges üzenetek számát növeli a metakommunikáció, ami összetett jelzésrendszer és a játékra hívásnál figyelhető meg sok állatfajnál Csak az alsó fogsor látszik!
A kommunikáció funkciója A kommunikációs aktusok általában belső állapotot, szándékot vagy valamilyen külső tényezőről szóló információt fejeznek ki
A leggyakoribb funkciók: • egyed-és csoportfelismerés • rokonfelismerés • rangsorban elfoglalt hely jelzése → a domináns •farkas magabiztos testtartása, járása, bármelyik egyedet megközelíti nyíltan • agresszió során fenyegetés, szubmisszió • játékra hívás • szexuális állapot jelzése • csoportösszehívás → oroszlánok ordítása • szinkronizáció → kanári éneke a nőstény peteérését serkenti • territóriumjelzés → borzok kakigödrei, madárének • veszélyjelzés → sirályok vészkiáltása, csúfolódó viselkedés (kormos légykapó, feketerigó → kulturális tanulás) • vészjelzés (fehérbarkójú cerkóf) • kontaktustartás → csibe és a tyúk közötti hangjelzések • információ az erőforrásokról → méhtánc (Karl von Frisch)
Kerektánc:
• kis távolságra lévő táplálékhelyet jelez • felderítők mindig hoznak mintát • kirepülő dolgozók szag alapján keresnek
Rezgőtánc:
• információ a táplálékforrás távolságáról és irányáról • nem távolságmeghatározás, hanem E-ráfordítás
Ritualizáció A kommunikációs jelek gyakran más célú viselkedésformákból fejlődtek ki fokozatos genetikai változások révén, ezt az evolúciós folyamatot nevezzük ritualizációnak A folyamat során valamilyen mozdulat, pozitúra jellé alakul oly módon, hogy a viselkedés a jel funkcióra alkalmassá váljon, azaz egyértelmű, feltűnő és pontos legyen
1. a funkció megváltozása 2. a motiváció megváltozása → majmoknál a békítés egyik gesztusa a felkínálkozá 3. a mozdulatok gyakran felnagyítódnak, továbbá leegyszerűsödnek 4. kiváltóingerek küszöbértéke lecsökken 5. a mozdulatok gyakran pozitúrákba fagynak → fenyegető pozitúrák a menekülés és a támadás mozdulataiból 6. a mozdulatok orientációja is megváltozik 7. sokszor morfológiai változások is bekövetkeznek (színes tollak, foltok)
• kaparja a földet • fejét lehajtva hívóhangot hallat • csipkedi a talajt • tyúkok hívó hangra jönnek, miközben táplálkoznak, a kakas párosodik velük
• hasonlóan viselkedik, de ha a nőstény megjelenik, fejét magasra emeli és a nőstény irányában bólogat (táplálékkínálás)
• farktollait kissé szétnyitja • csipkedi a talajt a nősténye előtt • nőstény odaszalad, kaparja a földet, miközben a hím még inkább széttárja farktollait
• kakas teljesen szétterjeszti szárnyait, farktollait; vonzó mintákkal tarkítottak • rázza tollait, néhány lépést hátrál • csőre talaj felé mutat • soha nem kínál táplálékot
Kommunikáció szagok útján!
Miért fontosak a szagok? Vadgazdálkodás szempontjából: • vadászat • „behívás”
Egyéb területek… • nyomolvasás, üldözés
• csapdázás • manipuláció??
