ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉS A GYAKORLATBAN

ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉS A GYAKORLATBAN

Készült az „ISTERVIN - Természetvédelem a Duna menti területeken ökológiai szőlőművelési technológia bevezetésével” projekt keretében

NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM MEZŐGAZDASÁG- ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KAR SZAKTANÁCSADÓ ÉS TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET

ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉS A GYAKORLATBAN

Kiadja: Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Szaktanácsadó és Továbbképző Intézet

ISBN 978-963-359-024-9 Szerkesztette: Dr. Vér András Takács Krisztina Szerzők: Dr. Benedek Pál Kovács Attiláné László Gyula Dr. Mikulás József Dr. Németh Krisztina Dr. Szőke Lajos Dr. Varga Jenő Kiadványszerkesztés, borítóterv: Takács Krisztina

Felelős kiadó: Prof. Dr. Schmidt Rezső, dékán

Mosonmagyaróvár 2013

Készült az „ISTERVIN  Természetvédelem a Duna menti területeken ökológiai szőlőművelési technológia bevezetésével” (HUSK/1101/2.2.1/0294) projekt keretében. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

AZ ISTERVIN PROGRAM – Dr. Szőke Lajos

AZ ISTERVIN PROGRAM

„Természetvédelem a Duna menti területeken ökológiai szőlőtermesztési technológia bevezetésével”

A HU-SK határon átnyúló együttműködési pályázat keretében a 2012-2014 évekre közös kutatás-fejlesztési pályázatot nyert el a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar (HUSK/1101/2.2.1/0294 sz. projekt). Vezető partner az IPROVIN Slovakia (SK) szőlész-borász egyesület, hazai partner a Nyugat Magyarországi Egyetem Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar, Szaktanácsadó és Továbbképző Intézet, Mosonmagyaróvár. A programban külső szakértők is részt vesznek. A Duna mentén Szlovákiában és Magyarországon is több borvidék található, ahol a szőlőültetvények természetvédelmi területen, vagy azok közelében találhatók. A projekt célja, hogy a természetvédelmi elveknek megfelelően alakítsuk át a szőlőtermesztési technológiát, ezzel biztosítva a biodiverzitás megőrzését, illetve helyreállítását. Az új technológia elemeként új eljárásokat vezetünk be: helyi meteorológiai mérés automata műszerekkel, növényvédelmi előrejelző program használata, új biológiai növényvédő szerek alkalmazása, talaj és levélvizsgálatok alapján új trágyázási technológia bevezetése, fajgazdag takarónövény állomány létrehozása vetéssel, biológiai védekezési módszer a kártevők ellen, stb. Monitoring vizsgálatokat végzünk a kedvező folyamatok regisztrálása érdekében: atka vizsgálatok, sorközi növény-vegetáció felvételezése, edafon vizsgálatok, amerikai bivalykabóca monitoring, nappali lepkefajok vizsgálata, madártani megfigyelések, stb. Az új – ökológiai – technológia ökonómiai kérdéseinek vizsgálatát is tervezzük. A hazai partnerek 3 borvidéken (Pannonhalmi, Ászár-Neszmélyi, Budai) találhatók, 8 gazdaságban folynak a vizsgálatok. 7


Hasonló programot valósítottunk meg egy osztrák-magyar pályázat keretében 2010-2013-ban a Pannonhalmi, Soproni és Zalai borvidéken, 6 gazdaságban (ECOWIN), melynek tapasztalatait is beépítettük ebbe a munkába.

AZ ISTERVIN PROGRAM CÉLJA Kémiai (gyom-, rovarirtó és gombaölő) szerek alternatív biológiai módszerekkel történő kiváltására kidolgozott eljárások tesztelése és az ehhez kapcsolódó kutatások 6 kísérleti területen. A program megvalósítása során figyelembe vesszük a Duna menti területek környezeti adottságait és a korábban végzett, hasonló célú kutatás-fejlesztési programjaink tapasztalatait (pl. ECOWIN program). A cél megvalósítása érdekében végzendő tevékenységek:  

 



A biodiverzitás helyreállítása és fenntartása termőhely-specifikus sorköz és soralj takarónövény rendszerrel. A sok fűfajból álló magkeverékek kipróbálása, összehasonlítása a szőlőterületek talaj, domborzati és éghajlati különbségének figyelembe vételével, az eltérések meghatározása. Szegélyek és sorközök kezelésére kidolgozott természetvédelmi előírásoknak megfelelő koncepciók kipróbálása. Felmérjük az ültetvényekben a flóra összetételét, az ültetvényeket szegélyező területek fajgazdagságát, az ott előforduló fa fajok szerepét a hasznos élő szervezetek (pl. ragadozó atkák) alternatív táplálkozási és élettere szempontjából. Természet és környezetvédelmi gyakorlati képzés kidolgozása és tesztelése a szőlőtermesztésben.

A program keretében összeállítunk egy kiadványt (jelen kiadvány), amely tartalmazza mindazokat a technológiai elemeket, melyek a természet és környezetvédelem szempontjából fontosak. A téli időszakban képzéseket szervezünk, melyek segítségével széles körben meg tudjuk ismertetni az új technológiát. 8


TEVÉKENYSÉGEK 







Monitoring vizsgálatok pl. ragadozó atka vizsgálatok, sorközi növényborítottság és fajösszetétel meghatározása, nappali lepke fajok megjelenésének elemzése, madártani és edaphon vizsgálatok. Az ECOWIN programban szerzett tapasztalataink segítik a jobb felvételezés, feldolgozás és értelmezés lehetőségét. Új módszereket alkalmazunk (helyi meteorológiai mérésekre alapozott növényvédelmi előrejelzés, EUF talajvizsgálat stb.) melyek segítik a célok megvalósítását és az eredmények értékelését. A meteorológiai műszerek telepítésével lehetővé tesszük az ültetvényben mért időjárási körülmények megismerését, azok felhasználását az előrejelző program működésében. A GALATI VITIS számítógépes szőlő növényvédelmi előrejelző program telepítésével a partner gazdaságok szakemberei maguk végezhetik az előrejelzést, de a párhuzamos futtatással megoldható a szakmai konzultáció is a szakértővel. Új, biológiai termesztésben (ökológiai gazdálkodásban) is engedélyezett, természetes anyagokat tartalmazó készítmények használata a növényvédelemben. Az elmúlt évek tapasztalata alapján tovább tudjuk pontosítani az alkalmazás technológiát, illetve a partner gazdaságokban eddig nem használt készítményeket alkalmazunk.

CÉLCSOPORT     

A projektben érintett régió lakossága Természetvédelmi szervezetek és önkormányzati természetvédelmi referensek Hegyközségek, szőlészek, szőlész-borász képző és kutató intézmények, valamint tanácsadók Diákok, tanárok, népfőiskolák Idegenforgalmi egyesületek (öko-, falusi turizmus), fogyasztók, és további érdekeltek

9


A program időtartama alatt rendszeresen tartunk szakmai előadásokat, bemutatókat, melyre a célcsoport tagjait meghívjuk. Szaklapokban, más szakmai rendezvényeken ismertetjük a programot és annak eredményeit.

PROJEKTPARTNEREK   

IPROVIN Slovakia – szőlész-borász egyesület, Szlovákia Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Szaktanácsadó és Továbbképző Intézet, Mosonmagyaróvár Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola Szőlőtermesztési Tanszék, Szlovákia

SZAKÉRTŐK       

Prof. Dr. Benedek Pál - kabócamonitoring, edafon vizsgálat Kovács Attiláné - ornitológiai megfigyelések László Gyula - nappali lepke monitoring, biológiai növényvédelem Dr. Mikulás József - talajtakarás, gyomszabályozás Dr. Németh Krisztina - atkamonitoring, lisztharmat ökológiai vizsgálat Dr. Szőke Lajos - talajvizsgálat, patogén gombák elleni védekezés, növényvédelmi előrejelzés Dr. Varga Jenő - magasabb rendű növények monitoringja, gyomszabályozás

Kísérleti partnerek:         10

Pécsinger János, Ménfőcsanak Babarczi Pincészet, Győrújbarát Mikóczi István, Tata Szőllősi Pincészet, Tata Horváth Mihály, Tata Emmer Szabolcs, Neszmély Hill Top Neszmély, Kesztölci kerület Nyakas Pincészet, Budajenői szőlő

Pannonhalmi borvidék Pannonhalmi borvidék Tata-Neszmélyi borvidék Tata-Neszmélyi borvidék Tata-Neszmélyi borvidék Tata-Neszmélyi borvidék Tata-Neszmélyi borvidék Etyek-Budai borvidék


A SZŐLŐTERMESZTÉS ÖKOLOGIZÁLÁSÁNAK ALAPVETŐ CÉLJAI Természetvédelmi célok   

A biodiverzitás növelése a szőlőültetvényben Az ültetvény ökoszisztémájának stabilizálása A környezet vegyszerterhelésének megszüntetése – csökkentése

Termelési célok 



 

Maximális (vegyszeressel egyenértékű) termésbiztonság, elsősorban a növényvédelem hatékonyságának biztosítása a növényvédelmi előrejelző program és a helyi meteorológiai mérések segítségével Optimális (környezeti adottságoknak megfelelő) hozam, az okszerű – talaj és levélvizsgálatokra alapozott – tápanyag-gazdálkodás segítségével a tájjelleg, tájkarakter megőrzése a különleges minőség megőrzése érdekében. A tápanyag-harmónia helyreállítása nagy jelentőségű ennek érdekében Maximális minőség, kiegyenlített hozam és minőség biztosítása, a környezeti hatások szélsőségeinek kivédése, tompítása Marketing előny a biológiai védekezés miatt szermaradvány-mentes, szőlő és bor kínálata a piacon

Társadalmi célok   

Egészséges, biztonságos ültetvény környezet Az értékes, természetes ökoszisztémák védelme Szermaradék-mentes szőlő és bor

11

AZ ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉS ALAPELVEI – László Gyula

AZ ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉS ALAPELVEI

Az utóbbi években látványos növekedésnek indult hazánkban is az ökológiai szőlőtermesztés. Ennek egyik oka, hogy egyre többször kapnak nyilvánosságot a vegyszeres gazdálkodáshoz köthető környezeti és humán egészségügyi problémák, mint például a permetszer elsodródás, vagy a vegyszermaradékok nemkívánatos jelenléte a borban. Ezen problémák és a vegyszermentes borok iránti növekvő fogyasztói igény hatására egyre több szőlőtermesztő dönt az ökológiai gazdálkodás mellett. Az ökológia szőlőtermesztés technológiai lépései, az elvégzendő munkafolyamatok nem sokban különböznek a hagyományos gazdálkodásétól, hiszen a telepítést, metszést, a zöldmunkákat, a permetezéseket, a termésválogatást, a szüretet stb. hasonlóan végezzük mindkét termesztési módban. Az ökológiai szőlőtermesztés szemléletében és alapelveiben azonban teljesen eltér a konvencionálistól. A legfontosabb különbség a vegyszeres és az ökológiai szőlőtermesztés között a biogazdálkodásra jellemező holisztikus szemléletben nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy az ökológiai gazdálkodásban a szőlőültetvényre, mint egy szövevényesen felépülő élő rendszerre tekintünk és annak valamennyi elemét úgy alakítjuk ki és úgy kezeljük, hogy az mind a szőlő optimális fejlődését és egészségi állapotát szolgálja. Ezért az ökológiai szőlőtermesztésben fokozott hangsúlyt kell fektetni az élő, optimális szerkezetű és vízgazdálkodású talaj kialakítására, a megfelelően kialakított fajgazdag sorköztakaró növényzetre, az ültetvényszerkezet kialakítására és elhelyezkedésére, a megfelelően elvégzett zöldmunkákra és a hibátlanul kivitelezett permetezésekre.

AZ ÉLŐ TALAJ JELENTŐSÉGE A talaj nem csupán ásványi anyagokból áll, hanem óriási mennyiségű élőlényt tartalmazó élő rendszer. A talajban megtalálható gazdag élővilág nagy részét baktériumok, algák és mikroszkópikus gombák teszik ki, de nagy számban élnek 12


benne ízeltlábúak és férgek (pl. földigiliszták) is. Nehéz elképzelni, de igaz, hogy egy maréknyi jó minőségű élő talajban átlagosan 3 milliárd élőlény található! Ez az óriási mennyiségű élőlény nem csak véletlenül van a talajban, mindnek megvan a maga szerepe: tevékenységük eredményeként válik a talaj alkalmassá a növényi élet számára. Ez a nagy mennyiségű élőlény ugyanis életfolyamatai során a talajban található szerves anyagokat lebontja és a növény gyökerei számára felvehetővé teszi azokat. Jelenlétük a talajban meghatározza annak termékenységét. Ezen felül fontos szerepet töltenek be a talaj szerkezetének kialakításában és stabilizálásában, a vízháztartás optimalizálásában. Ez a sok milliárd élőlény a szőlőtermesztő legfontosabb munkatársa, hiszen ingyen dolgoznak neki a nap 24 órájában, az év 365 napján! Egy dolgot azonban ők sem nélkülözhetnek: a táplálékot. Ezért a talajt folyamatosan szerves anyaggal kell ellátni nemcsak a szőlő, hanem a velünk együtt dolgozó talajélővilág érdekében.

1. ábra. Az élő talaj összetétele (Dr. Uwe Hofmann nyomán)

13


TÁPANYAGOK A TALAJBAN A hagyományos vegyszeres növénytermesztés a növény tápanyagigényét „egyszerű” módon elégíti ki: műtrágyázással. E módszerrel a növény számára (többnyire) közvetlenül felvehető kémiai vegyületek jutnak a talajba. Ez a talaj élővilágát elpusztítja, a talajszerkezetet tönkreteszi, miközben a növényt infúziószerűen táplálja. Ez az ökológiai gazdálkodásban megengedhetetlen, hiszen hosszú távon fenntarthatatlan! Az ökológiai gazdálkodásban a talaj tápanyagellátása szerves anyagok segítségével történik. Ez többnyire szerves trágyázást, vagy 2. ábra. Gyökerekkel gazdagon átszőtt, kiváló komposzt kijuttatást jelent. minőségű élő talaj ásópróbás képe Létezik azonban egy további (fotó: Dr Uwe Hofmann) módja is a talaj szervesanyag tartalmának folyamatos biztosítására: ez a megfelelően kialakított, pillangósokat is tartalmazó sorköztakaró növényzet alkalmazása.

A TALAJ VÉDELME ÉS A BIODIVERZITÁS NÖVELÉ SE SORKÖZTAKARÓ NÖVÉNYZETTEL Ha van egy élő, optimális szerkezetű talajunk, akkor azt fontos hosszú távon megőrizni. Erre a legalkalmasabb a sorközök takarása megfelelően összeválogatott növényzettel. Fontos, hogy a sorköztakarás ne csak az erózió elleni védelemre koncentráljon, hanem feleljen meg további feladatoknak is mint: 

14

a talajt különböző mélységekben átszövő gyökérzet (szerves anyagot biztosít a talajélővilágnak, stabilizálja a talajszerkezetet)


 



a levegő nitrogénjét kösse meg (pillangós fajok alkalmasak erre a gyökereiken élő Rhizobium baktériumok segítségével) fajgazdagságával növelje a biodiverzitást (a biológiai sokféleség mindig stabilabb élő rendszert eredményez, amely ellenállóbb a stresszhatásokra) tartalmazzon virágzó növényeket is (a virágpor és a nektár rengeteg hasznos élő szervezetet vonz és segíti fennmaradását az ültetvényben, elősegítve a károsítók elleni védelmet)

Ezen elvárásoknak a „füvesítés” nem felel meg, viszont komoly vízkonkurenciát okoz a szőlőnek. A megfelelő sorköztakarás csak tudatosan összeválogatott növényfajok vetésével alakítható ki, a természetes gyomfajok meghagyása a sorközben általában nem éri el a kellő talajjavító hatást és komoly víz- és tápanyag konkurenciát okoz a szőlőnek. Jóllehet a természetes gyomvegetáció alkalmazása a talaj védelmére még mindig egy fokkal jobb megoldás, mint a 3. ábra. Fajgazdag sorköztakaró növényzet talaj folyamatos mechanikai (Ecowin keverék) 2. évi képe művelése (feketén tartása). (fotó: László Gyula)

A GYOMOK VISSZASZORÍTÁSA MECHANIKAI MÓDSZEREKKEL VAGY TALAJTAKARÁSSAL A megfelelően összeállított és kialakított sorköznövényzetnek jelentős gyomelnyomó hatása van, tehát a sorközökben gyorsan megszűnik a gyomprobléma. A soralj azonban egy nehezebb kérdés. Itt leggyakrabban mechanikai módszerekkel (kapálás, soraljművelő gépek alkalmazása) történik a 15


gyommentesítés. Van egy további lehetőség is a soralj gyommentesen tartására, mégpedig olyan növények célzottan a soraljra vetésével, amelyek nem gyökereznek mélyen és nem nőnek magasra. Ilyen növények lehetnek a soralj keverékben pl. a komlós lucerna, vagy a fehér here, de egyéb alkalmas növények is szóba jöhetnek. További jó megoldást jelent a soralj takarása szalmával.

NÖVÉNYVÉDELEM Az ökológiai szőlőtermesztésben is kiemelkedő szerep jut a növényvédelemnek. Azonban itt mindenképpen a prevencióra kell alapozni a védelmet, sőt, még fontosabb a szőlő ellenálló képességének fokozása, a védekező (immun) rendszerének aktiválása. Az ökológiai szőlőtermesztés növényvédelmében igen korlátozott számú növényvédő szer használható, tulajdonképpen két fő hatóanyag jöhet szóba: a réz és a kén. E természetes hatóanyagokat a szőlőtermesztők régóta alkalmazzák, ellenük rezisztencia a kórokozókban még nem jelentkezett (ellentétben a legtöbb kémiai gombaölő szerrel). Ugyanakkor túlzott alkalmazásuk nem kívánatos környezeti hatást okoz, a réz pl. felhalmozódik a talajban, a kén pedig sok hasznos élő szervezetre (pl. ragadozó 4. ábra. Soraljművelő gép (fotó: Dr Uwe Hofmann) atkák) káros. Ezért a korszerű ökológiai szőlőtermesztésben a réz és a kén túlzott alkalmazásának elkerülésére egyre inkább az ellenálló képesség fokozó növénykondicionálók felé mozdul el a növényvédelem. Az erre alkalmas készítményekkel a következő fejezetben foglalkozunk. 16


A TERMELŐ KOORDINÁLÓ FUNKCIÓJA A természetes ökoszisztémák folyamatos változásban, átalakulásban vannak, közép-európai viszonyok között a zárótársulás a lombhullató erdő, mely felé minden ökoszisztéma halad. Az agrár-ökoszisztéma szerepe az árutermelés és a profitábilis működés. Ezért az agrár-ökoszisztéma – így a szőlőültetvény – a termelő folyamatos irányítását igényli. A fent vázolt alapelveket betartva a szőlész feladata a folyamatok irányítása, koordinálása. Ez a gyakorlatban a szükséges termesztéstechnológiai beavatkozások megfelelő időben és megfelelő minőségben történő elvégzését jelenti, ami különösen fontos az ökológiai termesztés viszonyai között.

17

MIÉRT ÉRDEMES ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉSRE VÁLTANI – László Gyula

MIÉRT ÉRDEMES ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉSRE VÁLTANI?

Az ökológiai szőlőtermesztés napjainkban már egy világszerte elfogadott termesztéstechnológiai módszer. Szemléletéből és előírásaiból adódóan minimalizálja a környezet vegyszerterhelését, garantálja a termés vegyszermentességét, nagyobb munkaerő igényével a vidéki munkahelymegőrzést is szolgálja. Az ökológiai szőlőtermesztés nem kizsákmányolja a természetet, hanem hosszútávon fenntartható módon együtt működik azzal. Teszi mindezt szigorúan ellenőrzött körülmények között, vállalva azt is, hogy sajnos időnként csalókat kell kizárni a rendszerből, mely mindig médianyilvánosságot kap. Az ökológiai gazdálkodás az egyetlen olyan termesztési rendszer, ahol az előírások betartását valóban szigorúan ellenőrzik. Az ökológiai szőlőtermesztés módszerei ma már olyan fejlettek, hogy alkalmazásuk biztosítja a vegyszeres gazdálkodással megegyező termésbiztonságot és a magas minőséget. A korai „bio úttörők” kezdeti problémái és az ebből adódó időnként vitatható minőség már a múlté: egy bioszőlő termesztő ma már minőségben ugyanazt képes produkálni, mint konvencionális társa, csak éppen vegyszermentesen, ami egyre inkább a prémium minőség alapja. A csúcsborászatok közül egyre többen jönnek rá erre és váltanak ökológiai gazdálkodásra. A következőkben felsorolunk néhány, véleményünk szerint meggyőző érvet, hogy miért érdemes az ökológiai szőlőtermesztésre átállni.

1. PIACI MEGFONTOLÁSOK Ma már egyértelmű elvárás az igényes piacokon a mezőgazdasági termékek vegyszermaradék mentessége. Különösen így van ez a borok esetében. A megállapított megengedett szermaradék értékek betartása alapvető elvárás minden mezőgazdasági termék értékesítésekor. De mi van akkor, ha egy termékben ötféle szermaradék van, igaz megengedett mennyiségben. Az így 18


kialakuló ún. koktélhatásról semmit sem tudunk, az ez irányú kutatások csak mostanában kezdődtek el és lehet, hogy komoly veszélyforrást fognak találni a „vegyszer koktélokban” amelyek a fogyasztók asztalára kerülő élelmiszerekben találhatók. A minőségi bor egy prémium élelmiszer, ami nem tartalmazhat ilyen rejtett veszélyforrást. Ezért a minőségi borok piacán alakult ki az elsők között az igény a szermaradék mentességre, amit legegyszerűbben és garantált módon az ökológiai gazdálkodással lehet biztosítani. Ennek köszönhetően az igényes külföldi piacokon mára a borok eladhatóságát a magas minőségen kívül azok vegyszermentessége is nagyban befolyásolja. Lefordítva: a bioborok sokkal keresettebbek és egyszerűbben értékesíthetők, mint a konvencionálisak. Természetesen csak akkor, ha minőségben kifogástalanok. Ezért aki ma magyar termelőként egy igényes külpiacon akar megjelenni minőségi borával, a legegyszerűbben bio minősítésű borral tud sikereket elérni. Az ökológiai gazdálkodás során számos olyan tapasztalatot is szerezhet a termelő, ami a 1. ábra. Ritka csücskös boglárkalepke bioszőlő bormarketingben is kihasználható: sorközében (fotó: László Gyula) pl. miért ne lehetne azzal segíteni a bor értékesítését, hogy elmondjuk milyen sokféle lepke vagy madár él abban a szőlőben, ahol ez a bor termett. Vagy informáljuk a vevőt arról, hogy milyen, a környezetet nem károsító módszerekkel állították elő az adott bort. Ezek a háttér-információk megjelenhetnek akár a címkén, akár reklámanyagokban, biztos hogy a vásárlókat pozitívan befolyásolják a vásárlási döntésükben.

19


2. MINŐSÉGI MEGFONTOLÁSOK A vegyszerekre alapozott szőlőtermesztésben alkalmazott technológiák többnyire „egyenborokat” eredményeznek. A vegyszeres gyomirtás negatívan hat a szőlő kondíciójára, sok később jelentkező betegséget generál. Sok növényvédő szer befolyásolja a szőlő természetes érését és a fermentációt, a felszívódó szerek időnként kikóstolhatók a borból. Mindezek minőségi problémákat okoznak a borkészítés folyamán és a kész borban is. A természetes módszerekkel kezelt szőlő ellenállóbb, több immunanyagot tartalmaz, és a termőhelyi adottságokat jobban tudja érvényesíteni a borban. A terroár jellegek a biogazdálkodás során sokkal hangsúlyozottabban tudnak megjelenni a borban mint vegyszeres gazdálkodásban. A biogazdálkodással egyedi, szerethető borokat lehet készíteni.

3. KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS MUNKAEGÉSZSÉGÜGYI MEGFONTOLÁSOK Az iparszerű, környezetpusztító mezőgazdaság évtizedei után minden józan és felelős gondolkodású ember rájött arra, hogy az az út nem járható tovább. A környezet vegyszerekkel történő szennyezése hamar visszaüt, pl. a talaj terméketlenné válik, a rétegvizek elszennyeződnek, az emberek kénytelenek palackozott, vagy zacskós vizet inni, mert a csapból ihatatlan vegyszeroldat folyik. Szerencsére egyre több gazdálkodó ismeri fel azt, hogy – még ha közvetlen haszna nem is származik belőle – abba kell hagyni a környezet egyoldalú kizsákmányolását, szennyezését. Fontos az is, hogy az ültetvényben dolgozók se folyamatos vegyszerterhelés alatt tegyék dolgukat, hanem egy egészséges, vegyszermentes munkakörnyezetben. A permetezést végző munkatársakat érő kockázat az ismeretlen kémiai anyagok kijuttatása során óriási, az anyagok hatása alattomos, és persze bizonyíthatatlan, hogy a szegény traktoros, vagy növényvédős kolléga miért halt meg rákban! Az ökológiai gazdálkodás során alkalmazott anyagok ilyen fajta kockázatokat nem hordoznak, a biogazdálkodás egy egészségesebb mezőgazdasági munkahelyet biztosít.

20


4. ÉRZELMI MEGFONTOLÁSOK A szőlőtermesztésben – szintén az iparszerű gazdálkodáshoz köthetően – sokáig uralkodott az a szemlélet, hogy az ültetvényben katonás rendnek és halálos csendnek kell lennie! A steril, halott, sivatag-szerű ültetvény lehet, hogy mutatja a szőlész rendmániáját, de sajnos ez tökéletes tévút: a természetben nincs semmi elvágólag. Aki kipróbálja az ökológiai szőlőtermesztést és betelepíti a sorköztakaró növényzetet, az hamar rájön arra, hogy az élő, picit természetközelibb (nem a gyomos, elhanyagolt szőlőről beszélünk, az más, az valóban nem kívánatos) szőlő sokkal szebb és kellemesebb, mint egy növénysor az élettelen sivatagban. A bioszőlőbe bármikor be lehet menni, egy kicsit a természet részeként tekinthetünk rá, nézhetjük benne a szép lepkéket, hallgathatjuk a rovarok zsongását a virágzó sorközökben, megcsodálhatjuk a benne röpködő szép madarakat. A gyerekekkel is könnyebb megszerettetni az élő szőlőültetvény szépségeit. Ha a szőlészetet vendéglátással is összekapcsoljuk, vendégeinket is el tudjuk bűvölni az élő és mégis csodálatos borokat termő szőlővel. Tulajdonképpen a biodiverzitás helyreállítása a szőlőben élhetőbb környezetet teremt nem csak a szőlész számára, hanem mindazok számára is akik ilyen szőlők környezetében élnek.

5. TÁMOGATÁS A biogazda felvállal egy szigorú feltételrendszert a környezet védelme és az egészséges élelmiszer előállítás érdekében, ami magasabb költséget, több kézimunkaerő igényt és sok esetben alacsonyabb termést (ez a szőlészetre nem áll, hiszen úgyis

2. ábra. Élettel teli bioszőlő ültetvény (fotó: László Gyula)

21


terméskorlátozás van) eredményez. Ezt az áldozatos munkát a társadalom kompenzálja azzal, hogy az adófizetők pénzéből külön támogatásban részesíti az ökológiai gazdálkodást. Ez a támogatás a jövőben is bizonyosan fennmarad és a legnagyobb mértékű agrártámogatást jelenti. Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy csak a támogatásért senki ne kezdjen meggyőződés és elkötelezettség nélküli biogazdálkodásba!

22

AZ ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉS NÖVÉNYVÉDELMI MÓDSZEREI – László Gyula

AZ ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉS NÖVÉNYVÉDELMI MÓDSZEREI

A szőlő ökológiai gazdálkodásnak megfelelő növényvédelme alapjaiban különbözik a konvencionális szőlőtermesztés növényvédelmétől. Az ökológiai gazdálkodásban nem használhatók a szintetikus növényvédő szerek, gyomirtók és műtrágyák, ezek alkalmazása az ökológiai gazdálkodásból történő kizárást és a támogatás visszafizetését vonja maga után. Fontos azonban eloszlatni azt az általános tévhitet, hogy az ökológiai szőlőtermesztésben nem végeznek növényvédelmet. Sőt! Az ökológiai módszerrel termesztett, betegségekre érzékeny fajták pontosan időzített és jól elvégzett növényvédelmet igényelnek, amely sokszor a konvencionális szőlőhöz képest akár több permetezést is jelent egy szezonra vonatkoztatva. A vegyszeres szőlőtermesztésben az egyes károsítók ellen a rendelkezésre álló kémiai permetszereket vetik be a termelők, melyeket a konkrét probléma megoldására fejlesztettek ki. Az ökológiai szőlőtermesztésben a sikeres növényvédelem szempontjából óriási jelentősége van az élő, optimális szerkezetű és vízgazdálkodású talajnak, a megfelelően kialakított fajgazdag sorköztakaró növényzetnek, az ültetvény kialakításának és elhelyezkedésének, a megfelelően elvégzett zöldmunkáknak és a hibátlanul elvégzett permetezéseknek. Utóbbi két követelmény teljesülése alapvető a növényvédelmi problémák sikeres orvoslása szempontjából, az előbbi feltételek pedig a megelőzés, az ültetvény kondíciója és ellenálló képessége szempontjából alapvető fontosságúak. Nem érdemes tehát kiemelni egy-két feltételt és azokat teljesíteni, mert így a sikerélmény nagy valószínűséggel el fog maradni! A holisztikus szemléletnek a bioszőlő növényvédelmében is érvényesülni kell. Szerencsére az utóbbi években számos olyan permetszert engedélyeztek, melyekkel lehetővé vált a biztonságos ökológiai szőlőtermesztés és a minőség, valamint megfelelő mennyiség is olyan szinten biztosítható, mint a hagyományos vegyszeres gazdálkodás során. Összefoglalva e rövid bevezetőt, az ökológiai szőlőtermesztés elindításakor 23


tisztában kell lennünk azzal, hogy a bioszőlő növényvédelme nem csupán a kémiai peszticidek biológiaira történő cserélését jelenti. A következőkben áttekintjük azokat a növényvédelmi eljárásokat, melyek a szőlő kártevői és betegségei ellen vethetők be ökológiai gazdálkodásban.

A SZŐLŐ KÁRTEVŐK ELLENI BIOLÓGIAI VÉDELME Kártevő atkák elleni módszerek Az atkák elleni fenntartható, stabil védelmi rendszer alapja a Typhlodromus pyri ragadozó atka, mely a kártevő levélatkák és takácsatkák legfontosabb természetes ellensége. Ez a ragadozó atka általában jól felszaporodik azokban az ültetvényekben, ahol évek óta integrált-, vagy ökológiai gazdálkodást folytatnak. Mesterséges betelepítésére olyan ültetvényekben lehet szükség, ahol évek óta sikertelenül küzdenek a fitofág atkákkal, vagy új szőlőtelepítésekben, ahol így gyorsan kialakítható az erős Typhlodromus pyri populáció. A betelepítés indokolt lehet olyan ültetvényekben is, ahol a ragadozó atkákat a korábbi drasztikus növényvédelem kiirtotta. Magyarországon Typhlodromus pyri ragadozó atka telepítéssel a Biocont Kft. foglalkozik, mégpedig nem laborban szaporított, hanem szőlőültetvényből speciális módszerrel begyűjtött áttelelő, megtermékenyített nőstény ragadozó atkák filccsíkokban történő téli telepítésével. A Typhlodromus pyri ragadozó atka egyszeri betelepítésével az ültetvény teljes élettartamára 1. ábra. Typhlodromus pyri ragadozó atka megoldható az atkák elleni elektronmikroszkópos képe védelem. A Typhlodromus (fotó: Biocont Laboratory) felszaporodása a kártevő atkák fogyasztása során az ökológiai egyensúly eléréséig folyamatos, azt követően a 24


populáció gyarapodása megáll. Alternatív táplálkozásra áttérve, gombamicéliumokon, illetve pollenen képes fennmaradni. Több hónapos éhezés sem jelent problémát a számára. A káros atkák ismételt felszaporodása esetén, a ragadozó atka követi azokat, két hét alatt megduplázva egyedszámát. A kártevő atkákat a Typhlodromus pyri így képes folyamatosan kártételi küszöbszint alatt tartani. A Typhlodromus pyri a téli időszakban telepíthető. Erre a posztócsíkokba „csapdázott” telelőre vonuló megtermékenyített nőstény ragadozó atkák nyújtanak lehetőséget. Egy ilyen posztócsíkban 20-50 nyugvó állapotú Typhlodromus nőstény található. E posztócsíkokat kell a téli időszakban a szőlőtőkére vagy karra rögzíteni iratkapcsoló, vagy spárga segítségével. Elegendő minden harmadik tőkére egy posztócsíkot kihelyezni, mivel a vegetáció során összeérő hajtásokon a ragadozó atkák át fognak menni a szomszédos tőkékre is. A nyugvó ragadozó atkák tavasszal, a hőmérséklet emelkedésével, kb. 10°C felett aktiválódnak, kimásznak a posztócsíkból és szétterjednek a szőlőtőkén. Amíg nem alakul ki a kártevő atkákat kártételi szint alatt tartani képes ragadozó atka populáció, 2. ábra. Typhlodromus pyri ragadozó atka addig kiegészítő permetezésekkel kihelyezése posztócsíkban lehet a kártételt mérsékelni. Erre (fotó: László Gyula) ökológiai szőlőtermesztésben a kén és a K-vízüveg rügyfakadáskori kipermetezése alkalmas. Ökológiai szőlőtermesztésben engedélyezett permetszerek a fitofág atkák ellen A szőlő kártevő atkái közül a szőlő levélatka (Calepitrimerus vitis) a legveszélyesebb. Korai károsítása akkor jelentkezik, ha sok van belőle az 25


ültetvényben és a hideg tavaszi időjárás miatt lassú a szőlő fejlődése. Ekkor a levélatkák a fiatal hajtásokat súlyosan károsítják, amely komoly mennyiségi és minőségi termésveszteséget okozhat. Ennek kivédésére a bioszőlő termesztésben a tél végi, rügyfakadáskor elvégzett kezelésnek nagy jelentősége van. Az egyik lehetőség olajos-kénes készítménnyel lemosás szerűen kezelni, egy másik hatékony módszer a kén és K-vízüveg kombinációja, szintén rügyfakadáskor kijuttatva. Ez esetben 4-5 kg kén és 4-5 l K-vízüveg juttatandó ki hektáronként 200-300 liter/ha vízzel. Hatékony a szőlő levélatkák ellen a nagy dózisú kén is (1015 kg/ha) ez azonban már komolyan pusztítja a ragadozó atkákat is, így e módszer az ökológiai gazdálkodásban kerülendő. A szőlőmolyok elleni védekezés lehetőségei ökológiai szőlőtermesztésben Biológiai védekezés feromon légtértelítéssel Rendkívül hatékony, vegyszermentes és teljesen szelektív védelmet nyújt a tarka és a nyerges szőlőmoly ellen a feromon-légtértelítés, más néven konfúziós technika. A módszer a szőlőmolyok szexferomonjának nagy mennyiségű mesterséges kibocsátásán alapszik. A technológia alkalmazása során a szőlőültetvényben egyenletes elosztásban feromon párologtató eszközöket, úgynevezett diszpenzereket helyeznek ki a molykártevők rajzását megelőzően. Hektáronként 500 diszpenzer a javasolt dózis. A diszpenzereket a tarka és nyerges szőlőmoly szexferomonjával töltik fel. A jelenleg gyártott feromon légtértelítési termékek között a japán Shin-Etsu cég gyártja a legmegbízhatóbb és legjobb hatékonyságú eszközöket. Az Isonet L plus névre hallgató termék a teljes vegetációs időszakban (160-180 napon át) egyenletesen magas feromon koncentrációt biztosít az ültetvény légterében, így teljes szezonon keresztül működik. A légtértelített ültetvényben rajzó hím szőlőmolyok minden irányból óriási töménységben érzik a saját fajukhoz tartozó nőstény illatát és nem képesek a valódi nőstényre rátalálni. A csápjukon található feromon-érzékelő receptorok (sensillák), a megszokottnál több tízezerszeres mennyiségben kapják az információt, amit nem tudnak feldolgozni és ez egyfajta idegi gátláshoz vezet, ami abnormális, bénult viselkedésben nyilvánul meg. Ilyen körülmények között a 26


párosodás többnyire elmarad, vagy jelentősen késik, ami a nőstények megtermékenyülésének elmaradását idézi elő. Tehát nincs termékenyülés, nincs peterakás és nincs lárvakártétel. A technológia szinte bármilyen ültetvényben sikerrel alkalmazható, az egyetlen alapfeltétel, aminek teljesülni kell, az a megfelelő területméret: a feromon légtértelítés ugyanis csak nagy (minimum 2-3 ha méretű), összefüggő ültetvényekben alkalmazható megbízható eredménnyel. Az ültetvény nagyságával arányosan növekszik a technológia hatékonysága. Erősen molyfertőzött ültetvényekben előfordulhat, hogy a légtértelítés rovarölő szeres kiegészítésre szorul. Erre akkor van szükség, ha az első molynemzedék kártétele a virágzatban meghaladja az 5 %-ot. Ekkor a gyakorlatban a második molynemzedék ellen egy Bacillus thuringiensis kurstaki hatóanyagú permetezést végeznek (Dipel). Nagy lejtésű ültetvényekben a diszpenzereket a lejtésviszonyokat figyelembe véve kell kihelyezni. Ez azt jelent, hogy a lejtős terület tetején meg kell növelni a diszpenzerek számát, míg a terület alsó részén ugyanannyival kevesebb diszpenzer elegendő. Erre azért van szükség, mert a szexferomon nehezebb a levegőnél, ezért lefelé áramlik, ezért a magasabban fekvő ültetvényrészben a magasabb dózissal kell kompenzálni a folyamatos leáramlást. A szél is befolyásolja a feromonfelhő stabilitását. Minél nagyobb a légtértelített terület, annál kisebb a szél zavaró hatása. A probléma legtöbbször csak látszólagos: a nappali erős szél a legtöbbször estére, a szőlőmoly rajzásának idejére elül, ha pedig este is erős marad, akkor a szőlőmoly sem 3. ábra. Isonet L plus feromon rajzik aktívan. Ha a szőlőültetvény egy párologtató diszpenzer rendszeresen szeles szélcsatornában van, akkor a (fotó: Kőrös Tamás) szél zavaró hatásának kivédésére az uralkodó szél felőli oldalon meg kell növelni a diszpenzerek számát, a széliránnyal ellentétes 27


oldalon pedig ugyanannyival lecsökkenthető a kihelyezett párologtatók száma. A diszpenzerek egyenletes és megfelelő kihelyezése is szükséges a hatékony működéshez. A diszpenzerek szétosztását a sor és tőtáv határozza meg, a pontos kiosztás a forgalmazónál elérhető számítógépes program segítségével gyorsan kiszámolható. A drót (spagetti) alakú diszpenzereket a tőketörzsre vagy karra egyszeri, laza csavarással kell felrögzíteni, a túlzott rátekerés megsérti a diszpenzer párologtató felületét és felgyorsíthatja a feromon kipárolgását, rövidítve ezzel a diszpenzer működési élettartamát. A légtértelítés úgy működik tökéletes hatékonysággal, ha már az első nemzedék ellen alkalmazásra kerül, hiszen a kiinduló nemzedék szaporodásának gátlásával a további nemzedékek egyedszámát is le tudjuk redukálni. Ezért a diszpenzerek kihelyezése a rajzáskezdet előtt esedékes általában április első hetében. A feromon légtértelítésnek – a molyok elleni kiemelkedő hatékonyságán túl – van néhány más, a vegyszerfelhasználást csökkentő közvetett előnye. Megkönnyíti például a gombaölő szerek kijuttatásának precíz időzítését, mivel szükségtelen a molyok elleni rovarölő szer-gombaölő szer kombinációkon gondolkodni: teljes figyelem fordítható a betegségek elleni optimális időzítésre. A molykártevők elleni eredményes védekezéssel szinte 100%-ban biztosítható a károsítás-mentesség, ami a botritisz megtelepedésének esélyeit is jelentősen lecsökkenti. A feromon légtértelítéses védelemnek a nagy hatékonyságon és a növényvédelem megkönnyítésén túl nagy természetvédelmi jelentősége is van. A technológiában alkalmazott feromonok ugyanis kizárólag a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) és a nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) szaporodását gátolják, más lepkefajokra semmilyen hatással nincsenek. Így a nem cél szervezetek nem károsodnak és lehetőség nyílik a szőlőültetvényben arra, hogy közömbös, vagy akár védett lepke (és más rovar) fajok megtelepedjenek, növelve az ültetvény biodiverzitását és stabilitását. E közömbös rovarok kárt nem okoznak, viszont gazdaszervezetei a hasznos parazita és predátor szervezeteknek, melyek a kártevők elleni védekezést is segítik. Az ültetvényben röpködő sok gyönyörű lepke dísze az ültetvénynek, melyet a szőlész komoly vonzerőként mutathat be látogatóinak.

28


A szőlőmolyok elleni mikrobiológiai növényvédelem A Bacillus thuringiensis kurstaki (BTK) egy olyan baktériumtörzs, amely lepkelárvákra toxikus anyagot termel. E toxinok kristály formában keletkeznek a baktériumban és stabil, hosszan eltartható rovarölő szer készítésére adnak lehetőséget. A BTK hatóanyagú készítmény (Dipel, Dipel ES, Dipel DF) kijuttatása után e toxinkristályok egyenletesen szétterülnek a leveleken és bogyókon. Ezek elfogyasztása után a lepkehernyók előbelének lúgos kémhatása következtében a toxinkristályok aktiválódnak és beépülnek a bélfal sejtjeibe. Az így károsodott bélfal sejtek elpusztulnak, aminek következtében a lepkehernyó bélfala perforálódik. E lyukakon át a bélcsatorna baktériumai szabadon átjutnak a hernyó testüregébe és mivel a rovaroknak nincs immunrendszerük, idővel bakteriális fertőzésben elpusztulnak. A BTK toxinjai csak lepkehernyók bélsejtjeihez tudnak kapcsolódni, tehát igen szelektívek, bár a lepkék lárváit általában pusztítják. A szőlőmolyok igen érzékenyek a BT toxinokra, így alacsony dózis mellett is hatékonyan alkalmazhatók ezek a mikrobiológiai rovarölő szerek. Hatásmechanizmusuk következtében csak a lepkekártevő L1-L2 fiatal lárvái ellen igazán hatékonyak, viszont a hasznos élő szervezetekre, méhekre és a felhasználóra veszélytelenek. Alkalmazásuk mellett nincs szermaradvány, és az élelmezés4. ábra. A Bacillus thuringiensis kurstaki egészségügyi várakozási idejük is nagyon spórái és toxinjai elektronmikroszkópos rövid. Kényes pontjuk a kezelés ideje, annak felvételen (fotó: Valent Biosciences) megállapítása rajzásfigyelő feromoncsapdával történik. A BTK szerek tehát szelektívek a legtöbb rovarcsoportra, de a lepkehernyók között nem válogatnak. Ezért a szőlőültetvényen belül a lepkék fajgazdagságára 29


negatívan hatnak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a BTK hatóanyag perzisztenciája jóval rövidebb (hatástartam 6-7 nap), mint pl. a környezetkímélőnek kikiáltott kitinszintézis-gátlóké (hatástartam 10-14 nap, de akár 60 napig is toxikus lehet az érzékeny fajokra), így a BTK hatása a nem célszervezetekre jóval kisebb, mint bármelyik kémiai rovarölő szeré. Mindazonáltal alkalmazása inkább kisméretű ültetvényekben, illetve, ha szükséges a feromon légtértelítés kiegészítésére javasolt.

A FŐBB GOMBABETEGSÉGEK ELLENI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEI ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉSBEN A szőlőtermesztés legnehezebb feladata a főbb gombabetegségek, a peronoszpóra (Plasmopara viticola), lisztharmat (Erysiphe necator) és szürkerothadás (Botrytis cinerea) elleni védekezés. Mivel az ökológiai gazdálkodásban a szintetikus gombaölő szerek felhasználása tiltott, ezért nagyon szűk a felhasználható gombaölő szerek köre. Az ökológiai szőlőtermesztésben gyakorlatilag a régóta bevált, évszázados módszer az elemi kén és a különböző rézvegyületek alkalmazása jöhet szóba. Erős fertőzési nyomás esetén e készítmények nem minden esetben elegendőek. A nyári nagy melegekben a kipermetezett kén gyorsan (2-3 nap alatt) elillan és a növény hamar védtelen lesz a lisztharmat fertőzésével szemben. Továbbá a túl gyakori réz használat is környezetszennyezést okoz, hiszen a réz mérgező anyag! Ezért a bio szőlőtermesztésben jelentős korlátozás alá esik a réz mennyisége. Jelenleg hazánkban évente maximum 6 kg tiszta réz juttatható ki hektáronként, de egyes Ny-Európai országokban (pl. Németország) csupán 3 kg és ez a szabályozás előbb utóbb hazánkban is érvényes lesz. Egyes években a csak rézre alapozott növényvédelem – a megengedett rézterhelés betartása mellett – nem lehet elég hatékony a peronoszpóra ellen. Ezért az ökológiai szőlőtermesztésben egy másik irányból kell megközelíteni a növényvédelmet, mégpedig a növény természetes védekezési mechanizmusait beindító, vagy a növény ellenálló képességét fokozó növénykondicionálók alkalmazásával. A növények a kórokozók támadására – hasonlóan az állatokhoz – válaszreakciókkal reagálnak, rezisztenciát alakítanak ki, melyet indukált 30


rezisztenciának nevezünk. A peronoszpóra és a lisztharmat fertőzésekor is beindul a szőlőben a védekezési mechanizmus, de a kórokozók felszaporodása gyorsabb a szőlő válaszreakcióinál és ezért kialakul a fertőzés. Azonban, ha sikerül a növényben indukált rezisztenciát még a kórokozók támadása előtt kialakítani, akkor a szőlő már egy immunizált állapotban találkozik a betegséggel, aminek következtében az nem tud elhatalmasodni rajta. Az indukált rezisztenciát sok különféle párhuzamos biokémiai folyamat alakítja ki. A kórokozó támadását a növényi sejtek észlelik és azonnal jelző anyagokat kezdenek termelni. Ezek a jelzőanyagok informálják a sejtet, hogy be kell indítania a védekezési mechanizmust. A védekezési reakció következő lépése különféle enzimek termelődésének beindulása. Ezek az enzimek [pl. PR (patogénhez kötött) fehérjék] többek között kitinbontást, vagy hidrogén-peroxid termelést indukálnak, mely folyamatok a gombakórokozók pusztulását eredményezik. Szintén nagyon fontos növényi immunanyagok a fitoalexinek (pl. resveratrol). A fitoalexinek képződését serkentő anyagokkal a növény szintén ellenállóvá tehető a kórokozókkal szemben. A peronoszpóra elleni ökológiai módszerek A peronoszpóra elleni növényvédelem az ökológiai szőlőtermesztésben a különböző réztartalmú készítményeken alapszik. Ezek lehetnek rézszulfát, rézoxiklorid, rézoxid, vagy rézhidroxid. Mivel e készítmények alkalmazását és technológiába illesztését minden gyakorló szőlész ismeri, részletezésükre most nem térünk ki. Tudni kell ugyanakkor, hogy a legkisebb rézterhelés mellett a leghatékonyabbak és keverhetőség, valamint fitotoxicitás szempontjából is a legkedvezőbbek rézhidroxidok. Peronoszpóra megelőzés növénykondicionáló készítményekkel A szőlő bio-permetezési programjában alkalmazott növénykondicionáló szerek – ellentétben a növényvédő szerekkel – nem a kórokozó közvetlen elpusztítására szolgálnak, hanem a kezelt növényben alakítanak ki indukált rezisztenciát, melynek segítségével a növény maga akadályozza meg a fertőzés kialakulását. 31


Nyugat-Európában az 1989 óta kifejlesztett készítmények közül a Mycosin-Vin volt az első ilyen indukált rezisztenciát kialakító természetes növénykondicionáló. A készítmény alapja a timföld, melynek szabad Al ionjai nagymértékben felelősek a növény rezisztenciájának kialakításáért, mindezt fokozandó, a termék különféle növényekből (pl. csalán, zsurló) készült kivonatot is tartalmaz. A Mycosin-Vin egy tipikus növénykondicionáló anyag, ami azt jelenti, hogy a betegségre semmilyen kuratív, növényvédelmi hatással nem rendelkezik. 5. ábra. Súlyos, virágzás alatti peronoszpóra Átütő fejlesztést jelentett a fertőzés (fotó: László Gyula) peronoszpóra elleni védelemben egy új generációs növénykondicionáló szer megjelenése az ökológiai szőlőtermesztésben: az Alginure. E készítmény egy egyedülálló kombináció, mely tengeri barnaalgák (Ascophyllum nodosum, Laminaria fajok) kivonatát, különféle növényi aminosavakat, szaharidokat, káliumot és foszforvegyületeket tartalmaz. A készítmény összetevőit úgy válogatták össze, hogy az általános kondicionáló és termésnövelő hatáson felül indukált rezisztencia kiváltásával tegye ellenállóvá a növényt a különböző betegségekkel szemben. A gyakorlati alkalmazás bebizonyította, hogy az Alginure megfelelő használatával még erős peronoszpóra fertőzési nyomás esetén is a növény meg tudja akadályozni a fertőzés kialakulását. Mivel a készítmény egyik hatásmechanizmusa a növényi sejtek hidrogén-peroxid (H2O2) képzésének indukálása, ezért az Alginure nagyobb dózisban még a korai stádiumú, de már kialakult peronoszpóra fertőzést is jelentősen tudta mérsékelni mind virágzatban, mind levélen. Egyszerű hasonlattal az Alginure kezelés következtében a betegségre érzékeny szőlőfajták időlegesen rezisztenssé válnak a peronoszpórával szemben. 32


Az Alginure-t a gyakorlatban a legérzékenyebb fenológiai stádiumban, a virágzás idején alkalmazzák. A technológia gyenge-közepes peronoszpóra veszély esetén 2 kezelést javasol a virágzást közvetlenül megelőzően és a virágzás közepén-végén. Erős peronoszpóra nyomás esetén 3-4 kezelés szükséges: az első a virágzást megelőzően, majd a továbbiakat 7-10 naponta ismételve. Zöldborsó stádium után már nem érdemes az Alginure-t használni, mivel ekkor már az idősebb levelekben nem tud olyan biokémiai változásokat indukálni mint az intenzív fejlődés idején. Erős peronoszpóra nyomás esetén célszerű az Alginure mellett kis dózisú rézhidroxidot (pl. 300-500 g/ha termék) tankkeverékben kijuttatni. A szükséges dózis 3-5 l/ha Alginure, a korábbi fenológiai stádiumokban a kisebb, a későbbiekben a nagyobb dózis alkalmazandó. Lisztharmat elleni lehetőségek az ökológiai szőlőtermesztésben A lisztharmat elleni növényvédelem alapja az ökológiai szőlőtermesztésben az elemi kén. E régóta használt készítmény alkalmazása a gyakorló szőlőtermesztők számára jól ismert. Az alkalmazandó termék kiválasztásánál fontos szempont a készítmény szemcsemérete: a durva szemcséjű kén ugyanis nem kellő hatékonyságú, a túl apró szemcseméret (poros kén) pedig könnyen perzselést okozhat. Ezért ne az alacsony ár legyen a fő szempont a kén kiválasztásakor! Míg a peronoszpóra – lévén belső élősködő – ellen a növénykondicionálás kizárólag az indukált rezisztencia kialakításával történik, addig a lisztharmat fertőzés megelőzésére és leküzdésére több lehetőség is kínálkozik. 6. ábra. Súlyos lisztharmat fertőzés Egyik lehetőség olyan növényi (fotó: László Gyula) kivonatok alkalmazása, melyek a 33


növény ellenálló képességét fokozzák és a levél- , valamint bogyófelszín körülményeit úgy változtatják meg, hogy a lisztharmat ne tudjon megkapaszkodni és kifejlődni. Az egyik első ilyen ökológiai készítmény az Oikomb volt, mely egy kétkomponensű növénykondicionáló. A készítmény B komponense az édeskömény-magolaj, de szójalecitint, zsírsavésztert és káliszappant is tartalmaz. Ezen anyagok kombinációja hatékony lisztharmat prevenciót tesz lehetővé, mivel a lecitinnel kevert növényi extraktumok a növényben a kórokozóval szemben rezisztenciát indukálnak, az édeskömény olaj pedig erős micélium kiszárító hatással rendelkezik. Az Oikomb másik komponense a K-vízüveg (kálium-szilikát). A szilícium-dioxid tartalmú anyag a levelek, bogyók epidermiszét megerősíti, mechanikai védelmet nyújtva ezzel a lisztharmat támadása ellen. További lehetőséget jelent jégverés utáni alkalmazása, amikor is a nyílt sebeket gyorsan bezárja, megakadályozva ezzel a kórokozók bejutását a növény szöveteibe. A Kvízüveg meghosszabbítja (2-3 nappal) a kén hatástartamát is meleg nyári időben, mivel lassítja annak szublimációját. Emellett kálium tartalmát a növény a levélen át tudja hasznosítani, ami szintén az ellenálló képességet és a stressztűrést fokozza. Az Oikomb alkalmazása elsősorban a virágzás utáni időszakban kerül előtérbe, amikor az erősödő lisztharmatnyomást a kén önmagában már egyre kisebb hatékonysággal tudja visszaszorítani. Ekkor az Oikomb-bal kiegészített csökkentett dózisú kénes kezelések biztosítják a lisztharmat fertőzés megelőzését. Az utóbbi évek új fejlesztéseinek eredménye egy új, kiemelkedően hatékony eszköz az ökológiai szőlővédelemben: a hidegen préselt narancsolaj. A narancsolaj az édeskömény-olajhoz hasonlóan, de annál erősebben képes a lisztharmat micéliumok kiszárítására. Emellett a levélfelület gyors felszáradását is elősegíti, rövidebb időt hagyva a kórokozók támadására. Jelenleg még növényvédő szerként nem elérhető a narancsolaj, mivel a hosszadalmas EU engedélyezési eljárások még nem zárultak le. Jól használható viszont az ökológiai permetezési programokban a Prev-B2 nevű bór lombtrágya, melynek vivőanyaga 4,2% narancsolaj. Alkalmazása általában 0,1-0,4% koncentrációban történik. Erős lisztharmat veszély esetén a nagyobb dózis javasolt, az alacsony koncentrációval inkább a termék felületi feszültséget csökkentő hatása hasznosítható. Keverhető K-vízüveggel és kis dózisú kénnel is, de meleg nyári időben a dózisokat és a 34


permetezés idejét (este) úgy kell megválasztani, hogy a perzselésveszély minimális legyen. Fontos tudni a narancsolajról, hogy teljesen másként viselkedik mint a könnyű nyári paraffinolaj, vagy más növényi olajok: míg azok zárt olajfilmet okoznak a kezelt növényeken, mely miatt a gázcsere nyílások bezáródnak, addig a narancsolaj illóolajként működik, hatása rövid, de erős, a gázcsere nyílásokat nem zárja be. Ezzel nem gátolja a fotoszintézist és kisebb stresszt okoz a növénynek, mint a hagyományos olajok. További lehetőség a bikarbonátok alkalmazása, elsősorban a kálium7. ábra. Botritisz fertőzés Chardonnay fajtában hidrogén-karbonát (KHCO3 – (fotó: László Gyula) Vitisan). A lúgos kémhatású készítmény a levélés bogyófelszínen a kórokozók megtelepedésére alkalmatlan körülményeket teremt, emellett káliumot is szolgáltat a növénynek. A Vitisan alkalmazása elsősorban a zsendülés időszakában kerül előtérbe, fürtzáródás előtt. E megoldással is a kén felhasználást lehet csökkenteni. A Vitisan dózisa 8-15 kg/ha, fertőzési nyomástól illetve K ellátottságtól függően. A botritisz megelőzése ökológiai szőlőtermesztésben A botritisz fertőzést közvetetten csökkenti a szőlőmolyok ellen alkalmazott feromon légtértelítés. E módszernek köszönhetően a szőlőmolyok rágása nyomán kialakuló botritisz fertőzés megelőzhető. Azonban a botritisz fertőzés más mechanikai sérülések nyomán vagy a tömött fürtű fajtákban az érés során összefeszülő bogyók megrepedésekor is kialakul. Ennek megelőzésére a legalkalmasabb módszer az Oikomb A (K-vízüveg) alkalmazása a fürtzónában (2,535


3 l/ha dózisban, 300 l vízzel). A botritisz megelőzésére már a fürtzáródás előtt gondolni kell: az ekkor alkalmazott Oikomb bejut a bogyók kocsányaihoz és a vízüveg bevonat nem engedi a botritiszt behatolni. Az Oikomb kezelések ismétlésével a botritisz prevenció megvalósítható. A kálium-hidrogén karbonát (Vitisan) is alkalmas a botritisz fertőzés kialakulásának megelőzésére is, közvetlenül fürtzáródás előtti, majd utáni alkalmazásával. Ezért is kap szerepet a Vitisan az érés előtti kezelésekben.

36

NÖVÉNYVÉDELMI ELŐREJELZÉS – Dr. Szőke Lajos

NÖVÉNYVÉDELMI ELŐREJELZÉS

AGROMETEOROLÓGIAI MÉRÉSEK MÓDSZERTANA ÉS FELHASZNÁLHATÓSÁGA A NÖVÉNYVÉDELEMBEN A mezőgazdasági termelés egyik döntő tényezője az időjárás, amely a termelési folyamatokat alapvetően befolyásolja. Az Agrár-környezetvédelmi programok esetén a rendelet kötelezően előírja a helyi meteorológiai mérésekre alapozott növényvédelmi előrejelző programok használatát. Magyarországon – elsősorban a szőlőterületeken – az utóbbi 15-20 évben több mint 350 db automata meteorológiai állomást telepítettünk, különböző pályázati támogatással. Ezek eredményeit már sokan igénybe veszik, de a szolgáltatás bővíthető. A mezőgazdasági termelés eredményét – több más tényező mellett – a gazdálkodási év időjárási körülményei határozzák meg. Az időjárási tényezők hatásának összességét „évjárat hatásnak” nevezzük Az időjárás alapvetően meghatározza a termesztéstechnológiai folyamatok kezdetét, az elvégzendő munkák időpontját. Így pl. a különböző hőigényű növények vetési időpontja függ a talaj hőmérsékletétől, az adott évben jellemző hőösszegtől. Az egyes munkafolyamatok elvégezhetősége is függ az időjárási jellemzőktől. A permetezés erős szél esetén nem végezhető, az elsodródás környezeti veszélyt is jelent. A szálas takarmányok betakarítása (kaszálás) akkor végezhető, ha pár napig nem várható eső, mert a levágott széna, ha megázik, értékét elveszíti. A talajmunkák jó minőségű elvégzése csak kedvező talajnedvesség viszonyok között lehetséges. Az agrometeorológiai előrejelzés a napi munkaszervezésben ad hasznos információkat, de segíti a gazdát a növényvédelemben szükséges védekezések meghatározásában is.

37


Az időjárási tényezők közül a mezőgazdasági gyakorlatban szükséges információk: a hőmérsékleti értékek közül a napi minimum, maximum és középhőmérséklet, a radiációs minimum értéke, a csapadék mennyisége és eloszlása, a csapadék intenzitása, a napsütéses órák száma, a levegő páratartalma, a szél iránya és erőssége, a talaj hőmérséklete, a levélnedvesség értéke. Ezeket a jellemző értékeket ma már automata meteorológiai műszerekkel mérik, melyeket az adott növénykultúra közelében helyeznek el. Vannak olyan időjárási elemek – pl. a csapadék a nyári időszakban – amelyek értéke kis távolságon belül is jelentős eltérést mutathat, ezért indokolt a méréseket a növényállomány közelében végezni. Az automata meteorológiai műszerek több típusa ismert, ezek közül Magyarországon a LUFT-D, AGROEXPERT-A, METOS-A, BOREAS-H, terjedt el, melyek érzékelői közel azonos jellemzőkkel rendelkeznek. Az eltérés közöttük az adatgyűjtés és továbbítás, az értékelés, valamint a szervizszolgáltatás tekintetében jelentkezik. A program partnereinél a LUFFT és BOREAS típusú készülékek működnek és igénybe vehető METOS típusú készülékek adata is. Boreas mérőállomások (1. ábra):

Milli-Met készülék Boreas Kft. (H)

38

Pico-Met készülék Boreas Kft. (H)


Metos és Lufft készülékek (2. ábra)

Metos termékcsalád (Standard, Compact)

Lufft HP-100, Opus típusok

Az elmúlt évek pályázati lehetőségei alapján a szőlőültetvények környezetében mintegy 350 db automata meteorológiai állomás működik. A meteorológiai információk felhasználásával növénykultúránként külön-külön speciális növényvédelmi előrejelző programok működtethetők, melyek a kártevők és kórokozók elleni hatékony, de környezetkímélő és költségtakarékos védekezést teszik lehetővé. Ennek az az alapja, hogy minden kártevő és kórokozó megjelenésének és a fertőzés erősségének időjárási feltételei vannak. Ha ismerjük az adott károsító szervezet biológiai sajátosságait, érzékenységét az időjárás egyes elemeivel kapcsolatban, akkor a helyben mért időjárási jellemzők alapján előre lehet jelezni, hogy az adott károsító megjelenik-e, ha igen mikor és milyen erős fertőzés várható. Az előrejelző programok egy része konkrét tanácsot is ad a védekezésre és a javasolt növényvédő szert (hatóanyagot) illetően. Ilyen előrejelző program pl. a GALATI-VITIS , amely a szőlő peronoszpóra, lisztharmat és Botrytis elleni védelmet szolgálja. Az EU csatlakozás után átalakuló agrártámogatási rendszer kiemelt jelentőségű eleme az Agrár Környezetvédelmi Programok megvalósítása. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programon belül önálló támogatási forma az AKP (Agrár 39


Környezetvédelmi Program) pályázati lehetősége. A környezetvédelmi programok mindegyikében szerepel, mint alap követelmény a helyi meteorológiai mérésekre és megfigyelésekre alapozott „integrált növényvédelem” megvalósítása. A GALATI VITIS program nemzetközi kutatócsoport együttműködésével 1986 óta működik Magyarországon is. A kezdetektől partnerként dolgozó Soltvadkerti Szakszövetkezet és Hegyközség tapasztalatait mutatjuk be a következőkben. A Soltvadkerten működő előrejelző program eredményei a peronoszpóra és a lisztharmat fertőzés erősségére az évjáratok szerint:

16 17 18 18 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35

Forrás: Szőke, 2006. (3. ábra)

40

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

Hetek s.sz.

1992

Peronoszpóra fertőzés jellemzői - Soltvadkert 1992-2005


2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

Hetek s.sz.

1992

Lisztharmat fertőzés jellemzői – Soltvadkert 1992-2005.

16 17 18 18 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35

Forrás: Szőke 2006. (4. ábra)

Színjelzés: nincs fertőzés veszély gyenge fertőzés veszély erős fertőzés veszély Ebben a kutatási programban minden partnergazdaságban egységes növényvédelmi előrejelző programot hozunk létre, alkalmazzuk az eddigi ismereteinket, tapasztalatainkat.

41

A FENNTARTÓ MŰTRÁGYÁZÁS IRÁNYELVEI – Dr. Szőke Lajos

A FENNTARTÓ MŰTRÁGYÁZÁS IRÁNYELVEI

A fenntartó trágyázással kell biztosítani a termő szőlőültetvényekben a minőségi termelést, pótolni az ültetvényeken az egy év alatt megtermelt termés és a hozzá tartozó zöldtömeg, illetve vesszőtermés által felhasznált tápanyagok mennyiségét és a termésbiztonságot folyamatosan megteremtő kedvező növénytápláltságot. Az okszerű tápanyag-gazdálkodás, a szőlő fenntartó trágyázása   

a jó minőségben, megfelelő dózisokkal történő telepítés előtti alaptrágyázásra épülő, a termelési célkitűzés (minőség-mennyiség), az ültetvény alapvető jellemzői (életkor, alany-fajta, beállottság, kondíció, termőhely, ökológiai adottságai)

ismereteire épülő, az alkalmazott agro- és fitotechnikai műveletekkel összhangban álló tervszerű tevékenység kell legyen, kielégítve a talaj- és környezetvédelmi, gazdasági követelményeket is. A szőlő igényének megfelelő trágyaszükségletet meghatározza:    

a reális termés és hozzá tartozó vegetatív tömeg tápanyag-szükséglete a talajlaboratóriumi vizsgálatok adatai a rendszeres növénytápláltsági (levél tápelem-tartalom) jellemzők és az ültetvény ismeretét feltételező helyi tapasztalat a trágyázási terv ki kell terjedjen a makro- és mikroelemekre, a talaj tápanyag-szolgáltatását javító agrotechnikai beavatkozásokra.

Az 5 évenkénti talajvizsgálati eredmények alapján kontrollálhatjuk az ültetvények talajainak ellátottságát, a növényvizsgálati eredmények pedig azt tükrözik, hogy a talajban lévő tápelemeket a növények hogyan tudják – sokféle pozitív és negatív irányú befolyásoló tényező mellett – hasznosítani. A levélvizsgálati eredmények 42


mellett/helyett a tőkekondíció (lemetszett vesszőtömeg) is jó jellemző érték lehet. Az ültetvények tápanyag-ellátottságáról a talaj- és levélvizsgálatok együttesen adnak megfelelő képet. A talajvizsgálatok az ültetvények talajának adott tápanyagtartalmáról adnak tájékoztatást, míg a növényvizsgálatok az ültetvények által a talajból ténylegesen felvett tápelemek mennyiségét mutatják, jelzik a hiányokat és az esetleges túltápláltságot is.

A LABORATÓRIUMI EREDMÉNYEK FELHASZNÁLÁSA 1. A talajvizsgálati eredmények felhasználása A talajvizsgálatok közül hazánkban jelenleg is általánosan alkalmazott módszer az úgynevezett 14 paraméteres (kémiai oldószerekkel történő kivonást alkalmazó) tápanyag-tartalom meghatározás. Hazánkban is alkalmazásra került a korszerűbb EUF-talajvizsgálati módszer, ami a talaj tápanyag-szolgáltatására, -dinamikájára és tápanyag-szolgáltatás intenzitására, a tápanyag-deszorpció és -fixálás mértékére ad választ. A szőlőre is kidolgozott EUF talajvizsgálat eredményei a növénytápláltsági jellemzőivel szoros összefüggést mutatnak. A fenntartó műtrágya adagok számításánál általában az utolsó talajvizsgálati eredményeket kell figyelembe venni. Ha már több évi laboratóriumi adat áll rendelkezésre, azok változásának tendenciáját is érdemes tekintetbe venni. Mindhárom makroelem, valamint a kalcium és a magnézium szükséglet megállapításánál is a talajok tápelem-tartalmát, pH-ját, kötöttségét, humusz- és mésztartalmát kell figyelembe venni. A szőlőültetvények talajainak kálium és foszfor ellátottsága megítéléséhez határérték-táblázatokat közölnek a talajtani szakkönyvek. 2. A növényvizsgálati eredmények felhasználása A hosszú életű monokultúrában termesztett fás szárú növényeknél az évente végzett levélanalízis vizsgálatokkal lehet leginkább nyomon követni a tápanyagellátás és a tápanyag-egyensúly helyzetét és annak változásait. A növényvizsgálatok adnak tájékoztatást arról, hogy adott talajviszonyok mellett a növények mennyi tápanyagot tudnak hasznosítani. A növényvizsgálati adatok 43


alapján  mind a nemzetközi, mind a hazai kutatások eredményei szerint  a tápláltsági állapot a növényekben mért tápanyag-tartalommal jól jellemezhető. Amennyiben az alábbiakban közölt táblázat határértékei alapján az ültetvények levelében mért tápanyagok mennyisége eléri az optimális tápanyagtartalmat, (és/vagy a tőkekondíció értéke jó), a fenntartó műtrágyázás során elviekben a tervezett termés által elvitt tápanyagok mennyiségét kell pótolni. Az alábbi táblázat kiindulási alapul szolgál a fenntartó műtrágya adagok számításához. 1. táblázat Növényanalitikai határértékek a szőlő tápanyag-ellátottságának megítéléséhez Elem

Mintavétel

Alacsony

Optimális

Magas

Nagyon magas

V

<2,48

2,48-2,98

2,98-4,00

4,00<

Sz

<1,58

1,58-1,93

1,94-2,60

2,60<

V

<0,21

0,22-0,28

0,29-0,35

0,35<

Sz

<0,13

0,14-0,20

0,21-0,30

0,30<

V

0,85-1,02

1,03-1,40

1,41-1,60

1,60<

Sz

0,60-0,75

0,76-1,20

1,21-1,40

1,40<

V

<0,20

0,25-0,30

0,30-0,50

Sz

<0,25

0,30-0,40

0,40-0,60

V

<2,0

2,50-3,20

>2,50

Sz

<3,0

2,0-2,50

>3,20

K/Mg ppm/sz.a.

03. febr.

07. ápr.

12. okt.

12<

N/K ppm/sz.a.

>1,90

1,90-2,40

>2,40-2,70

>2,70

Zn ppm/sz.a.

15-25

25-40

40-60

60<

B ppm/sz.a.

20.okt

20-40

40-100

100/toxik

N%/sz.a.

P%/sz.a.

K%/sz.a.

Mg%/sz.a.

Ca%/sz.a.

Fe ppm/sz.a. Mn ppm/sz.a. Cu ppm/sz.a.

80-120 30

80-120 210-25

*Jelmagyarázat: V= virágzás; Sz= szüret előtt; %/sza. = szárazanyag Forrás: Szőke, 1996.

44

300/ depresszió


A hatásértékek tájékoztató jellegűek. A szőlőfajták tápelem-felvételi tulajdonságai szerint az „optimum” szint fajtánként eltérő. Erre vonatkozó irodalmi hivatkozás egyenlőre kevés, de sok kutatási anyag feldolgozásával a fajtára (fajtacsoportra) adaptált határértékek kidolgozhatóak. Néhány szakkönyvben már találunk adatokat a szőlőfajta tápelem-felvételi tulajdonságaira is. [pl. Szőke (szerk.): Szőlőfajták – A szőlő környezetbarát termesztése. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1996].

SZŐLŐÜLTETVÉNYEK FENNTARTÓ MŰTRÁGYÁZÁSI IRÁNYELVEI 1. Bevezetés A fenntartó trágya mennyiségének kiszámításakor az 1 tonna szőlő és a hozzátartozó vessző és zöldtömeg kineveléséhez szükséges tápanyagok mennyiségéből indulunk ki, mely Gärtel adatai alapján a következő: N 8-15 kg/t P 7-10 kg/t K 13-25 kg/t Ezeket az értékeket a visszajuttatásnál a talaj tulajdonságai (pH, kötöttség, mésztartalom) módosítják. A levélvizsgálati eredmények tükrözik azt, hogy az adott talajban lévő tápanyagok hogyan érvényesülnek a növényben, a tápanyagok felvétele hogyan realizálódott. Amennyiben a levélben mért tápelemek mennyisége az 1. sz. táblázat alapján az optimumot mutatja, úgy a megtermelt terméssel kivont tápanyag mennyiségeket Gärtel adataihoz képest csak a talajtulajdonságok befolyásolják. 2. táblázat Elem N%/sz.a. P%/sz.a. K%/sz.a.

Mintavétel V Sz V Sz V Sz

Alacsony <2,48 <1,58 <0,21 <0,13 0,85-1,02 0,60-0,75

Optimális 2,48-2,98 1,58-1,93 0,22-0,28 0,14-0,20 1,03-1,40 0,76-1,20

Magas 2,98-4,00 1,94-2,60 0,29-0,35 0,21-0,30 1,41-1,60 1,21-1,40

Nagyon magas 4,00< 2,60< 0,35< 0,30< 1,60< 1,40<

45


A táblázatban megadott növényvizsgálati adatok a virágzáskor és szüretkor szedett levélmintákban mért tápanyagtartalom átlagai. Az adatok értelmezésénél figyelembe kell venni a két mintavételi érték közötti különbséget (melyet a szaktanácsadó helyi tapasztalata alapján vehet figyelembe). A mintavétel módszerét az "Állókultúrák és szántóföldi növények mintavételi módszere" című MÉM NAK kiadvány alapján állítottuk össze, mely a mellékletben megtalálható. Ha nincs levélvizsgálati eredmény, a tőkekondíció értékeiből következtethetünk a tápanyag-ellátottság szintjére. A talajvizsgálati adatok közül homoktalajokon a 0-30 és 30-60 cm-es réteg átlagos tápanyagtartalmát, egyéb talajokon a 30-60 cm-es réteg tápanyagtartalmát vesszük figyelembe a fenntartó műtrágya adagok megállapításánál, mivel a gyökerek fő felszívó öve itt helyezkedik el. A tervezett termésszint meghatározásához figyelembe kell venni az előző öt év termésátlagait. Reálisan tervezhető olyan termésszint elérése, amelyet az elmúlt öt évben már produkált az ültetvény. Helyismeret alapján  pl. fiatal, perspektivikus ültetvénynél  a szaktanácsadó az ültetvény jó ismeretére alapozottan a már elért legmagasabb termésátlagnál 10-20%-kal többet is tervezhet. 2. Nitrogén műtrágyázás: Általános hazai tapasztalat az, hogy egy jó kondíciójú, jó termőerőben lévő ültetvény nitrogén műtrágya igénye 10 t/ha termés esetén 100-150 kg/ha hatóanyag. Fontos szempont a nitrogén adagok megállapításánál a szaktanácsadó helyismerete, a kondíció helyes megítélése, a terület ismerete. A nitrogén műtrágya adagok megállapítása a legvitatottabb kérdés ma is a szőlőtermesztők között. Nitrogén műtrágya adagot módosító tényezők: Ha a levél N-ellátottsága magas, az N-adagot felére csökkentsük; ha nagyon magas, akkor N-műtrágyát ne használjunk. Ha az ültetvény kondíciója erős, vegetatív túlsúlyban van, a nitrogén adagot a felére csökkentjük. (y:n ≥3:1). 46


Ha az ültetvény kondíciója gyenge, a levelek kicsik, a vesszők vékonyak, a műtrágya adagot a táblázatban közölt értéknél 50 %-kal megemeljük. (y:n≤5-6). Ha az ültetvényben zöldtrágyázás, fűtakarás van, a zöldtrágya növény N műtrágya igényét külön ki kell elégíteni. Átlagban: 70 kg N ha.a./ha – ha minden sor füves, 35 kg N ha.a./ha – ha minden második sor füves A tápanyagmérleg számításánál a vesszőtömeg tápanyag-szolgáltatását a talaj tápanyagkínálatban figyelembe kell venni. Nitrátérzékeny területen az évente kijuttatott N-hatóanyag mennyisége: max. 170 kg/ha/év lehet kedvezőtlen adottságú területen max. 220 kg/ha/év lehet nem kedvezőtlen adottságú területen 3. Foszfor műtrágyázás Magas termések esetén is gyakran tapasztalható, hogy a levelekben mért foszfor tartalom optimális, vagy túlzott, mérsékelt foszfor műtrágyázás ellenére is. Ilyen esetekben a foszfor műtrágyázás 2-3 évig szüneteltethető, illetve indokolt a műtrágya 2-3 évenként egyszer történő kijuttatása. Ezt az a tény is indokolja, hogy a 30-50 kg/ha-os adagok egyenletesen nem vagy nehezen juttathatók ki. Jó növény foszforellátottság esetén (0,24-0,26% P levél tartalom esetén) a foszfor műtrágyázás szükségtelen, illetve több évig szüneteltethető. A foszfor műtrágya adagok számítása: 1. A talajvizsgálati eredmények alapján megállapítjuk a talaj ellátottságának mértékét (igen gyenge, gyenge, közepes, jó). 2. A növényvizsgálati adatok alapján a levélben mért P % sz.a. (sz.a.= szárazanyagtartalomra vonatkoztatott P tartalom) érték alapján, a talaj ellátottság mértékének megfelelően a tervezett termés mennyiségéhez kijuttatandó műtrágya mennyisége kg/ha hatóanyagban adható meg.

47


4. Kálium műtrágyázás A káliumellátottság mértéke a legfontosabb a szőlő termése és termesztése szempontjából egyaránt. A jó kálium ellátottság biztosítja a zavartalan szénhidrát anyagcserét, ennek kapcsán a vesszők beérését, fokozza a fagytűrő képességet és növeli a bogyók cukortartalmát. A kálium nemcsak önmagában, hanem más makro-, ill. mezoelemekhez viszonyított arányában is meghatározó. A kálium:magnézium aránya harmonikus tápelem-ellátottság szempontjából lényeges tényező: növényekben az emelkedő káliumszint vonzataként  elégtelen talaj magnézium tartalom mellett  sokszor fellép a magnézium hiány. Fajtától függően a jó kálium:magnézium arány 4-7 között van. A nitrogén:kálium arány is a tápelem egyensúly jellemzője. Hazai üzemi és kísérleti adatok szerint ez az arány optimális akkor ha 1,9-2,4 értéket mutat. A kívánt arány elérése érdekében a kálium, ill. nitrogén műtrágya adagokat csökkentjük vagy növeljük. (Lásd "Nitrogén műtrágya adagokat módosító tényezőknél”). A szőlőfajták K-felvételi tulajdonságai nagyon eltérőek, ezt is figyelembe kell venni. A kálium műtrágya adagok számítása: 1. 2.

3.

48

A talajvizsgálati eredmények alapján határozzuk meg az ellátottság mértékét (igen gyenge, gyenge, közepes, jó). A növényvizsgálati adatok alapján a levélben mért K % sz.a. érték alapján, a talajellátottság mértékének megfelelően a tervezett termés mennyiségéhez kijuttatandó műtrágya mennyisége kg/ha hatóanyagban adandó meg. Ha nem rendelkezünk levélvizsgálati adatokkal, a lemetszett vesszőtömeg alapján becsülhetjük meg a szükséges tápelem mennyiségét.


5. Mezo- és mikroelemtrágyázás 5.1. Kalcium Magyarország szőlőtalajai a Ca ellátottság szempontjából nagyon változatosak. Vannak nagyon magas Ca tartalmú talajok (Balaton-felvidék), és vannak Ca-ban szegény, savanyú talajok (Északi hegyvidék szőlőtalajai). A hazai tapasztalatok szerint a levelek Ca tartalma tavasszal 2,5%, ősszel 3,5-3,8% körüli, ezt optimálisnak tekinthetjük a növényi ellátottság szempontjából. Ott ahol a levelek Ca tartalma ettől alacsonyabb, különösen ősszel 3,0% alatti értékeket mutat, ott rendszeres Ca-utánpótlásról kell gondoskodni. A talajok pH-ja, yl értéke, valamint Ca-tartalma között szoros összefüggés van. Ha a talaj pH (KCl) értéke 6,0 alatti, melioratív meszezést kell végezni. Ilyenkor az yl érték általában 8,0 fölötti. Ha a pH (KCl) 6,5 körüli, rendszeres mésztrágyázást kell végezni. Ez egyrészt elősegíti az egyéb műtrágyák jobb érvényesülését, másrészt a talaj elsavanyodásának mértékét csökkenti. Mésztrágyázást 2-3 évenként végzünk 2-3 t/ha őrölt mészkőpor (vagy egyéb meszezőanyag) talajba juttatásával kb. 20 cm-s rétegbe. Mésztrágyázás esetén a talaj savanyú hatásából adódó alumínium és mangán túlzott felvétele is csökkenthető. Melioratív meszezéssel a nehézfémek túlzott felvétele teljesen megszüntethető. Mészigény meghatározása: A kalciumszükséglet meghatározásakor a növények kalcium igényét vettük figyelembe a szénsavas meszet nem, vagy csekély mértékben tartalmazó talajoknál. A mésztrágyázás nem azonos a melioratív szintű meszezéssel, mely jóval magasabb mennyiségű kalcium kijuttatását jelenti. A mészmennyiség meghatározásánál  az egyes növények speciális igényének figyelmen kívül hagyásával  a talaj KCl-os pH-ját vehetjük közelítő számítási alapul. Az erősen mészigényes alacsony kémhatású területeken engedélyköteles talajjavítás szükséges. Az egyes talajféleségeknél jelölteknél nagyobb talajsavanyúság esetén már nem fenntartó meszezésre, hanem hidrolitos aciditás és Arany-féle kötöttségi szám 49


alapján számított talajjavító meliorációs meszezésre van szükség, mely talajtani szakvélemény alapján hatósági engedélyköteles Megjegyezzük, amennyiben az előző szempontok szerint meszezés nem történik, úgy a savanyú kémhatású műtrágyák neutralizálása CaC03-al a következők szerint oldható meg savanyú talajokon: Mésztrágyázásra alkalmas anyagok:    

pétimész (84% CaC03) cukorgyári mésziszap (38-50% CaCo3) lápi meszek (legalább 45% CaC03) lágymészkő őrleménye (90-95% CaC03) hatékonyságuk az őrlés finomságának függvénye.

5.2. Magnézium A szőlőlevélben ugrásszerűen megemelkedő kálium tartalom rendszerint a magnéziumhiány megjelenésével jár együtt. Ha virágzáskor a levélmintákban mért magnéziumtartalom kötött talajokon nem éri el a 0,22%-t, homoktalajokon pedig a 0,28%-t, akkor magnéziumtrágyázást kell folytatni. Magnéziumhiány következtében felléphet a "kocsánybénulás" mely súlyos terméskiesést okoz! A magnéziumtrágyázás a hiány mértékétől függően 200-450 kg/ha MgS04 (keserűsó) adagokkal történik. A magnéziumhiány tüneti megjelenésekor a pillanatnyi gyógyításra magnézium tartalmú lombtrágyázás folytatható. Magnéziumszükséglet meghatározása: Ha a levélvizsgálatok gyenge magnézium ellátottságot jeleznek, akkor magnéziumtrágyázást kell végezni. A magnézium mennyiség igénye a kötöttséggel együtt nő. Kötöttség KA 30 alatt 31-42 43 felett 50

Magnézium kg/ha 30 40 60


Magnézium-trágyázásra alkalmas anyagok: Magnéziumszulfát Magnézium klorid

MgSO4 × 7 H2O MgCl2 × 6 H2O

100 kg = 10 kg elemi Mg 84 kg = 10 kg elemi Mg

5.3. Cink Magyarországon szőlőültetvényekben leggyakrabban a Balaton-felvidéken találkozunk cinkhiánnyal. Anyatelepeink nagy része is cinkhiányos, cinkhiány tapasztalható olyan ültetvényekben is, ahol nem használnak cinktartalmú növényvédő szereket. Az új – rezisztens – szőlőfajták (pl. Zala gyöngye) érzékenyek a cink hiányára. Levélanalitikai értékek alapján cinkhiányosnak tekintjük azokat az ültetvényeket, ahol a levelek cink tartalma nem éri el a 25-30 ppm-t. Cinkhiány gyógyítására a kereskedelemben kapható Zn-tartalmú lombtrágyákat a használati utasításban előírtak szerint alkalmazunk. 5.4. Bór Hazánk szőlőültetvényeiben gyakran tapasztalunk bórhiányt. Bórhiányosnak tekintünk egy szőlőültetvényt akkor, ha a levelek bórtartalma átlagosan nem éri el a 24 ppm-t. Bórhiány esetében súlyos kötődési problémák jelentkeznek (a pollen fertilitása romlik), és a szénhidrátok anyagcseréjében is problémák jelentkezhetnek, mely a minőség romlását okozza. A bórhiány leküzdésére hazai kísérletek alapján legmegfelelőbb a talajon keresztüli bórax adagolás, a hiány mértékétől függően 70-140 kg/ha mennyiségben. 20-24 ppm esetén 70 kg/ha, ha a következő évben a levelek bórtartalma nem éri el a bórtrágyázás hatására a 30 ppm-t, még 70 kg/ha bórax adagolható. 20 ppm mennyiség alatt 140 kg/ha bórax trágyázást javasolunk. Jó hatású a lombtrágyázás, különböző B-tartalmú lombtrágyák jól alkalmazhatók a használati utasítás szerinti felhasználással. 5.5. Vas A vashiány megállapítása levélanalitikai adatok alapján meglehetősen nehéz. Mint a külföldi és hazai irodalmi adatok alapján tudott vashiány (klorózis) esetén a levelek vastartalma magasabb az optimálisnál, valószínűleg az inaktív formában felhalmozódó vas miatt. Optimálisnak tekintjük a vas-ellátottságot, ha a levelek 51


vastartalma 100 ppm körüli, és a vas:mangán arány 2:1. Az abszolút tartalmon kívül ez az arány, illetve arányban bekövetkező eltolódás jelezheti a klorózis veszélyt. Tüneti felismerése a sárgulásról meglehetősen egyszerű. Elsősorban lombkezelés ajánlható. 6. A műtrágyák kijuttatásának időpontja: A fenntartó kálium és foszfor műtrágyákat késő ősztől egész télen át kijuttathatjuk. Kötött talajú ültetvényekben a foszfor és kálium műtrágyák teljes mennyiségét juttatjuk ki ebben az időpontban. A nitrogén műtrágya 50%-át kora tavasszal, a másik felét pedig „zöldborsó” állapotban kell kijuttatni, majd sekélyen dolgozzuk be a talajba. Kötött talajú ültetvényekben a foszfor és a káli műtrágyát a gyökérzóna mélységébe szükséges juttatni. Homoktalajú területeken nemcsak a nitrogén, hanem a kálium műtrágya adagok megosztása is fontos az egyenletes tápanyagellátás érdekében. A késő őszi műtrágyázást a foszfor műtrágya teljes mennyiségével, a kálium műtrágya 50%-kal kell elvégezni. A kálium műtrágya megmaradt 50%-át május végén június elején, míg a nitrogén műtrágya 50%-át kora tavasszal, a további 50%-ot pedig „zöldborsó” állapotban kell kijuttatni az ültetvényekbe. Ha a termés várható mennyisége elmarad a tervezett termés mennyiségétől (pl. elemi kár, rossz fakadás, fagy), vagy az állomány túl buja növekedésű, a második nitrogén műtrágyázást hagyjuk el. A szervestrágyázást a szőlőültetvényekben mindig ősszel kell végrehajtani. A szervestrágya mennyisége csökkenti a kiadandó műtrágya mennyiségét. A mezoés mikroelem-trágyákat ősszel kell a talajba bedolgozni! A mésztrágyát sekélyen munkáljuk a talajba, a foszforműtrágyától elkülönítetten. Szervestrágyázás módosító hatása Kg/t-ban (közepes minőségű almostrágya) 1 év 2 év

N 1,5 1,0

P 1,5 1,0

K 4,0 2,0

Nitrát-érzékeny területen maximálisan 170 kg/ha/év N-hatóanyagnak megfelelő szervestrágya-mennyiség juttatható be. Nem nitrát érzékeny területen 220 kg/ha.a./ha/év. 52

A FÖLDIGILISZTÁK SZEREPE AZ OPTIMÁLIS TALAJÉLET KIALAKÍTÁSÁBAN – Dr. Benedek Pál

A FÖLDIGILISZTÁK SZEREPE AZ OPTIMÁLIS TALAJÉLET KIALAKÍTÁSÁBAN

A talajban élő, mikroorganizmusok és makroszkópikus (de kisméretű) gerinctelenek közösségét „edafon” néven tarja számon a talajbiológia tudománya. Az 1. kép vázlatosan bemutatja az edafon (azaz a talajélet, a talaj élővilág) tényezőit. A képen láthatjuk, hogy az edafon milyen sokféle élőlénycsoportból tevődik össze, és ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy valamennyit igen sok faj képviseli a talajban. Az edafonnak igen nagy a szerepe a termőtalaj kialakulásában, mert a talajban élő szervezetek idézik elé a korhadás és rothadás folyamatát. E bomlás során a talajban lévő elpusztult szervezetekből olyan anyagok keletkeznek, melyek alkalmasak növényi és bizonyos állati szervezetek táplálására. Az edafon hatására keletkezik a televénytalaj (humusz) sokféle változata. 1. kép. Az edafon élőlényei: 1. Sugárgombák, 2. Kékmoszatok, 3. Baktériumok, 4-8. Gombák, 910. Egysejtűek, 11. Földigiliszták, 12. Medveállatkák, 13. Hengeresférgek, 14. Kerekesférgek, 15. Százlábúak, 16-17. Ikerszelvényesek, 18. Lábaspotrohúak, 19. Páncélos atkák, 20-21. Rovarlárvák, 22. Ugróvillások

Az edafonnak tehát a szőlőültetvények életében is meghatározó jelentősége van. Az edafon vizsgálata azonban a nagyon sokféle élőlénycsoport és a sok faj jelenléte miatt rendkívül bonyolult, ezért a kutatók olyan módszert kerestek, ami egyszerűbb módon teszi 53


lehetővé a talajélet, pontosabban a talajélet intenzitásának jellemzését. Kiderült, hogy a földigiliszták (Annelida: Lumbricidae) nagyon jó jelzői, vagyis indikátorai a talajéletnek, ahol változatos és nagy egyedszámú földigiliszta népesség van jelen, ott nagyon intenzív és fajgazdag a talajélet, viszont ahol kevés a giliszta, ott szegényes az edafon. Ezt a felismerést figyelembe véve, a földigiliszták tanulmányozásával a szőlőültetvényekben is megítélhetjük a különböző eljárások, pl. a sorközi „zöldítés”, a talajtakarás, kíméletes talajművelés hatását az edafon működésére. Maguk a földigiliszták egyébként is kiemelt szerepet töltenek be a talajképződésben, ugyanis szaprofágok, vagyis korhadó szervesanyag maradványokkal táplálkoznak, és tevékenységükkel hozzájárulnak a talaj termőképességének javításához. Tevékenységükkel nem csak a humuszképződésben van döntő szerepük, hanem járataikkal fellazítják, átszellőztetik a talajt, a víz és a növényi gyökerek számára átjárhatóvá teszik, sőt életfeltételeket teremtenek az edafon más tényezőinek megtelepedésére, elszaporodására. 2 Ahol nagyon gazdag az elhalt növényi szervesanyag, ott 1 m területen akár 100 földigiliszta is élhet, a komposzt telepeken pedig még ennél sokkal több is 2 előfordulhat. Mezőgazdasági területeken általában 5-20 földigiliszta él 1 m területen, mert itt évente jóval kevesebb elhalt szervesanyag kerül a talajba, mint pl. a lombhullató erdőkben. Az egyedszám mellett a talajélet nézőpontjából az is fontos, hogy hány földigiliszta faj fordul elő a területen.

A SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN ELŐFORDULÓ FÖLDIGILISZTA FAJOK JELLEMZÉSE Hazai szőlő ültetvényekben hét földigiliszta fajt mutattunk ki (Lumbricus terrestis, Lumbricus rubellus, Aporrectodea caliginosa , Aporrectodea rosea, Aporrectodea chlorotica, Aporrectodea longa, Octolasion lacteum), ezek közül négy faj általában mindenütt előfordul, tehát a szőlőültetvények állandó lakójának, a szőlő ökoszisztéma állandó elemének tekinthető (Lumbricus terrestis, Lumbricus rubellus, Aporrectodea caliginosa , Aporrectodea rosea). A fennmaradó három faj (Aporrectodea chlorotica, Aporrectodea longa, Octolasion lacteum) viszont csak 54


egyes helyeken mutatható ki, vagyis nem tekinthetők a szőlő ökoszisztémák állandó elemének. A Lumbricus terrestris közönséges földigiliszta fajként ismeretes. Kozmopolita faj, elsősorban szántóföldi körülmények között fordul elő, valamint réteken és lombhullató erdőkben, azonban számos más területen is előfordul, úgy, mint ásványi anyagokban gazdag talajok. 2. kép. Lumbricus terrestris A Lumbricus rubellus szintén kozmopolita faj. Minden típusú ökoszisztémában előfordul, leggyakrabban savanyú talajokban. A talaj felső rétegében, szerves anyagban gazdag területeket szeret. 3. kép. Lumbricis rubellus

Az Aporrectodea caliginosa kozmopolita faj, minden ökoszisztémában megtalálható. Legfőképpen nedves, agyagos talajban, legelőkön, vizes élőhelyek közelében, lombhullató erdőkben, gyakran szántóföldi talajban fordul elő. Elsősorban a semleges 4. kép. Aporrectodea caliginosa talajt kedveli, de tolerálja az enyhén savas talajt is.

5. kép. Aporrectodea rosea

Az Aporrectodea rosea is kozmopolita faj, különösen széles körben elterjedt, kedveli a lombhullató és vegyes erdőket, réteket. Gyakori a 55


szántóföldi ökoszisztémákban is. Neutrofil, a savas környezetet tolerálja. Az Aporrectodea longa szintén kozmopolita, gyakori giliszta, ami főként alkalikus talajok lakója. Nyílt, fátlan vagy legfeljebb ligetes faállományú biotópokban jellemző, vagyis kertekben, füves területeken, legelőkön, folyó menti füves 6. kép. Aporrectodea longa területeken és mezőgazdasági művelés alatt álló területeken. A talaj iránti széles tűrőképességére jellemző, hogy 4,5 és 8 pH közötti kémhatású talajokon mindenütt előfordulhat. Éjszaka feljön a talajfelszínre és ott lehullott leveleket fogyaszt, amelyeket aztán behúz a járataiba. A mély járatókat készítő fajok közé tartozik. Az Allolobophora chlorotica világszerte elterjedt, kozmopolita faj. Nagyon sokféle biotópban előfordul, az erdei élőhelyektől, a szántóföldekig mindenütt megél. A földigiliszták endogeikus csoportjába tartozik, amelyek függőleges járatokat 7. kép. Allolobophora chlorotica készítenek. Talajevő és nagyon ritkán jön fel a talajfelszínre. Kétféle színezetű formája ismeretes, a zöldes árnyalatú forma csak kifejezetten nedves környezetben telepszik meg, míg a rózsaszínes árnyalatú forma szárazabb biotópokban is megél.

56


8. kép. Octolasion lacteum

Az Octolasion lacteum ugyanúgy kozmopolita faj, mint előzőek. Endogeikus, leginkább a semleges talajokat kedveli. Agyagban, agyagos homokban, ritkábban sziklás talajokban található. Minden ökoszisztémában megtalálható, beleértve a ruderális területeket.

A FÖLDIGILISZTÁK MENNYISÉGE SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN A földigiliszták átlagos egyedsűrűsége szőlőültetvényekben végzett vizsgálataink 2 szerint általában 10-20 db/m , ami azt jelenti, hogy egy hektár területen 100.000200.000 földigiliszta van. Ez igen tekintélyes szám, mert a földigiliszták által bélcsatornájukon át megdolgozott talaj mennyisége saját testtömegüket harmincszorosan meghaladja. 2 Ha egy m területen csak 10 földigiliszta van, az ott kb. 2 g élőtömeget jelent, ami 1 ha területre átszámítva 1,8 t biomassza! Ennyi földigiliszta évente 55 t talajt dolgoz fel és mintegy 5,5 t/ha gilisztahumuszt termel, ami semmivel nem pótolható, nagyon értékes táplálékforrás a szőlőültetvény számára. A szőlőültetvényekben végzett vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy az ültetvények egyedi adottságai nagy befolyással vannak a földigiliszták egyedszámára. Erősen kötött talajokon kevesebb, középkötött talajokon több a giliszta. Ahol gyér a sorközi növényzet, vagy egyáltalán nincs, ott kevés gilisztát találni, míg ahol a sorközökben növényborítás van, több a földigiliszták száma. A sorközi növényzet jelenléte tehát a giliszták élénkebb működése révén is elősegíti a pezsgő talajélet kialakulását, ami nagyon hasznos a szőlő számára a tápanyag feltáródásban és a talajnedvesség megőrzésében is. Fontos tudni, hogy a földigiliszták számára hátrányos a nehéz gépek alkalmazása, mert ezek tömörítik a talajt.

57

ÚJ SZŐLŐKÁROSÍTÓK MEGJELENÉSÉNEK VESZÉLYE MAGYARORSZÁGON – Dr. Benedek Pál

ÚJ SZŐLŐKÁROSÍTÓK MEGJELENÉSÉNEK VESZÉLYE MAGYARORSZÁGON

A szőlőnek hazánkban számos károsítója van, de legújabban egy új betegséget terjeszteni képes vektor-kabóca és az általa terjesztett kórokozó is megjelent. A vektor és a kórokozó együttes megjelenése igen nagy veszélyt jelent a hazai szőlőtermesztésre! Az új kórokozó a szőlő sárgaságát okozó tényezők közé tartozik. A szőlő sárgaságát többféle ok előidézheti. Ismertek mikroelem hiányra visszavezethető tünetek, amelyek viszonylag könnyen orvosolhatók megfelelő mikroelem trágyázással (többnyire lombtrágyázással). A „sárgulás” azonban gyakran kórokozók („fitoplazmák”) támadásának következménye. A szőlő sárgulását okozó fitoplazmák rovarokkal terjedő kórokozók, ezért terjedésük az átvivő rovar (vektor) elterjedésétől függ. Nagyon fontos azonban az is, hogy szaporítóanyagok szállításával, terjesztésével, fertőzött szaporítóanyagok elszaporításával, maga az ember is hozzájárulhat és hozzá is járul a kórokozó fitoplazmák terjesztéséhez! Európában jelenleg két sárguláshoz vezető mikoplazmás szőlőbetegséget ismerünk, az egyik a szőlő fekete vesszőjűség ("Bois noir", rövidítve BN), ami hazákban már régóta jelen van, a másik a szőlő aranyszínű sárgasága ("Flavescence dorée", rövidítve FD), amit 2013-ban Magyarország délnyugati részén (Lenti határában) is kimutattak. A szőlő fekete vesszőjűség: "Bois noir" (BN) kórozója a sztolbur fitoplazma. Magyarországon ezt a betegséget 11 megyében azonosították. Fontos tulajdonsága, hogy terjedése igen lassú. A betegség vektora (a Hyalesthes obsoletus kabócafaj) ugyanis a szőlőültetvényeinkben sohasem fordul elő jelentős egyedszámban, mert polifág (több tápnövényű) rovar, és így nem ragaszkodik a szőlőhöz, sőt számos más növény sokkal kedveltebb tápnövénye, úgyszólván csak véletlenül, alkalomszerűen szívogat a szőlőn. A fertőzött tőkék ezért mindig elszórtan, csak egyesével fordulnak elő az ültetvényben, és a betegség nem képes járványszerű terjedésre. A fertőzött töveken maga a betegség is csak fokozatos, 58


lassú hanyatlást okoz. Gazdasági jelentőségét tekintve a sztolbur fitoplazma ("Bois noir") eltörpül a "Flavescence dorée" fitoplazma mellett. A szőlő aranyszínű sárgasága: "Flavescence dorée" (FD) kórokozója a Grapevine flavescence dorée fitoplazma, amit ma a szőlő egyik legveszélyesebb kórokozójának tarthatunk. A fertőzött szőlőültetvényekben terjedése gyors, ezért járványos megbetegedésnek számít. A beteg szőlőtőkék terméshozama 20-50 százalékkal csökkenhet. A fertőzött állomány kiterjedése évente megtízszereződhet, ha vektor kabóca ellen nem folytatnak megfelelő védekezést, egy adott tábla néhány év elteltével 100%-os fertőzést mutathat, és fogékony fajták növényei néhány év alatt kipusztulhatnak (1. kép). Ez a kórokozó az Európai Unió karantén 1. kép. A szőlő aranyszínű sárgasága: károsítói között szerepel, észlelésekor a "Flavescence dorée" miatt pusztuló hazai törvény szerint is (7/2001 (I. 17.) ültetvény FVM rendelet) kötelező bejelenteni a növényegészségügyi hatóságnál. A fertőzés folyamata azzal indul, hogy a kórokozó a rovar táplálkozásakor a szőlő nedveivel együtt a kabóca emésztőcsatornájába kerül. Az enzimek bontó hatásának képes ellenállni, felszívódik a rovar hemolimfájába, eljut a kabóca nyálmirigyeibe, ott megtelepszik és elszaporodik. A táplálkozás után a kabóca eleinte nem fertőz, a kórokozó 2. kép. A "Flavescence dorée" elszaporodásához ugyanis 38-42 nap jellegzetes levéltünetei, fertőzött szükséges, ezt lappangási időnek nevezzük. szőlőültetvényben Ennek elmúltával azonban a rovar élete

59


végéig terjeszteni fogja a kórokozót. A kórokozót már a lárvák képesek felvenni, így a legtöbb egyed már az imágóvá vedlés után fertőzőképes. A betegség tünetei legkorábban a fertőzést követő évben jelennek meg. A beteg szőlőtőke már tavasztól visszamarad a fejlődésben, néha hajtások sem képződnek. A fertőzést követően a nyár közepén a hajtásokon enyhe sodródást mutató levelek jelennek meg. A tünetek fokozatosan erősödnek, és kialakul a betegségre jellemző, háromszög alakú levélsodródás (2. kép). A napnak kitett levélrészeken a fehér bogyójú fajtáknál a levéllemez részleges vagy teljes sárgulása, kék bogyójú fajtáknál vörösödése figyelhető meg, és a levélfelület mindkét szőlőtípusnál fémes színezetet kaphat. A fogékony fajtáknál elmarad a vesszők fásodása, a vesszők elvékonyodnak és gumiszerűvé válnak. Ha a tőke a tenyészidőszak során később fertőződik, megszakad az elfásodás. Augusztusban és szeptemberben a rendellenes elfásodás következtében szomorúfűz jellegű növények figyelhetők meg. A fertőzött szőlőtőkék mindig gócszerűen, csoportosan találhatók, innen terjed tovább a megbetegedés. A „Flavescence dorée” fellépését a világon először Délnyugat-Franciaországban találták meg, 1949-ben. Első járványszerű fellépését az 1960-as években DélFranciaországban, valamint Korzikán észlelték, azóta Franciaország egész területén elterjedt. Olaszországban először 1964-ben figyelték meg, és a 90-es évekre aggasztó mértékűvé vált a megbetegedés. A betegséget később Spanyolországban (1996), Szerbiában (2002), Svájcban (2004), Szlovéniában (2005), Portugáliában (2007), Ausztriában (2009) és Horvátországban (2009) is kimutatták. 2013-ban sajnos Magyarországon is megjelent, a növényegészségügyi hatóság laboratóriumában Lenti határából származó mintákban mutatták ki. A kórokozó ellen jelenleg nincs megfelelő növényvédő szeres eljárás. Kizárólag a terjesztéséért felelős vektor rovar gyérítésére van lehetőség. A védekezés szempontjából különös fontosságú a vektorok jelenlétének időbeli felismerése. A közvetett védekezés hatásos módszere ugyanis a vektor kabóca (Scaphoideus titanus) egyedszámának korlátozása, rovarölő szeres kezelésekkel, valamint valamennyi fertőzött, termesztett, elvadult és vadon termő szőlő eltávolítása, kiirtása.

60


A szőlő aranyszínű sárgaság rovar vektora az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus), egy Észak-Amerikából Európába behurcolt, gyorsan mozgó kabócafaj, ami kifejezetten ragaszkodik a szőlőhöz, más növényeken gyakorlatilag nem táplálkozik, a szőlő fajokon monofág (Vitis vinifera, Vitis silvestris, amerikai Vitis fajok és alanyfajták). Ez a rovar a valódi kabócák rendjébe tartozik (Insecta: Auchenorrhyncha), és a mezei kabócák családjának tagja (Cidadellidae). Az imágó (3. kép.) karcsú testű, alapszíne mogyoróbarna, mérete 4,8-5,2 mm (hím) vagy 5, 5-6,0 mm (nőstény). A fej határozottan háromszögű, hasonlóan széles, mint a tor, valamivel hosszabb a szélességénél. Az összetett szemek között a homlokon sötétbarna harántsávok vannak, és egy széles, vörösbarna folt a fejtetőn. A toron két vörösbarna harántsáv van. Az elülső (felső) szárny mogyoróbarna, csúcsa fekete, a coriumon és a clavuson fehér folt van. A lárvák (nimfák) karcsú testűek, 3 lárvastádiumon át fejlődik imágóvá. A kabócának évente egy nemzedéke fejlődik. Tojásait a szőlő másodéves részének 3. kép. Amerikai szőlőkabóca kéregrepedéseiben helyezi el. A lárvák májusban (Scaphoideus titanus), a "Flavescence dorée" fitoplazma kelnek, május közepétől július közepéig vektora találhatók a szőlő ültetvényekben. A fejlett lárvák július végétől kezdve vedlenek imágóvá. A kifejlett kabócák hazánkban júliustól szeptemberig rajzanak, amelynek csúcs időszaka augusztusra esik. Hazai megtelepedése, előfordulása és terjedése: az amerikai szőlőkabócát Magyarország területén elsőként a 2006. esztendőben találták meg, a DélDunántúlon, Csurgó mellett (Somogy megye). Még ugyanabban az évben megtalálták Bács-Kiskun és Zala megye déli részén is. Legnagyobb számban a Szerbiával határos déli területen észlelték. Mai tudásunk szerint ez a kabóca már 61


kilenc megyében előfordul. Eddig ismert előfordulási helyei: Baranya megye (Nagytótfalu), Tolna megye (Kisvejke, Mórágy), Somogy megye (Csurgó, Barcs), Zala megye (Csörnyeföld, Nagyrada), Vas megye (Kőszeg), Bács-Kiskun megye (Akasztó, Jánoshalma), Csongrád megye (Ásotthalom, Pusztamérges), Szolnok megye (Tiszakürt), Szabolcs-Szatmár megye (Barabás). A vektor kabóca további hazai terjedésének felderítése és a kórokozó, a "Flavescence dorée" fitoplazma behurcolásának megakadályozása, minden szőlőtermesztésben érdekelt szakember rendkívül fontos feladata és alapvető érdeke. A kabócát Csalomon típusú sárga, valamint Csalomon típusú sárgászöld, ragacsos csapdákkal lehet kimutatni, amit a szőlőültetvényben, szemmagasságban helyezünk ki, a szőlő támrendszerére. Hazai vizsgálatok szerint a sárga, ragacsos csapdákban az első imágók július elején jelennek meg, az utolsók pedig szeptemberben mutatkoznak. A csapdákat két hetenként cserélni kell. Júliusban és augusztusban hímek és nőstények egyaránt gyakoriak, szeptemberben viszont nőstények vannak nagyobb létszámban, ilyenkor rakják le tojásaikat.

62

A RAGADOZÓ ATKÁK SZEREPE A SZŐLŐ VÉDELMÉBEN – Dr. Németh Krisztina

A RAGADOZÓ ATKÁK SZEREPE A SZŐLŐ VÉDELMÉBEN

Napjainkban egyre nagyobb kihívást jelent igazodni azon környezeti hatások változásaihoz, melyek a mezőgazdasági termelést befolyásolják. A klímaváltozás, a klímaszélsőségek által kiváltott, újabb a növényeket támadó kórokozók és kártevők a termesztéstechnológia újragondolására késztetik a szakembereket, a termelőket. Ehhez hozzájárul a különböző ember által okozott környezeti károsítások mérséklésére, a peszticid terhelés csökkentésére irányuló törekvés is. Az egészséges, vegyszerektől mentes, biztonságos élelmiszerek előállítása ma már alapvető követelmény. A szőlőtermesztés a nagyüzemi korszaktól kezdődően az igen intenzíven művelt, erős vegyszerezést igénylő, talajt erodáló, környezetet szennyező termesztési módok közé tartozott. Erre magyarázatot adott a kórokozók (peronoszpóra, lisztharmat és szürkerothadás) és a kártevők (szőlőmolyok, atkák) elleni folyamatos védekezés. Arra azonban nem fordítottak elég figyelmet, hogy pontosan azokkal a modern kemikáliákkal, melyeket a fejlődés nagy vívmányának tekintettek, idézték elő a szőlőnövény betegségekkel és kártevőkkel szembeni nagyobb fogékonyságát. A peronoszpóra ellen használt ditiokarbamátok a növényi sejtek megnyúlását idézték elő, mellyel utat nyitottak a kártevők számára. Az inszekticidek közül a szerves foszforsav-észterek idegmérgek, melyek az élőlényekre válogatás nélkül károsak, a soknemzedékes kártevők egy vegetáción belül rezisztenssé válhattak a növényvédő szerek hatóanyagaival szemben, újabb és újabb szereket kellett alkalmazni a hatékonyság megtartása végett. Ma már tudjuk, hogy a rovarölő szerek a hasznos rovarok számát jelentősen gyérítették, s emiatt több kártevő ellen kellett védekezni, mint azelőtt. A vegyszeres védekezés uralkodóvá vált, az egyéb (agrotechnikai, fizikai és biológiai) védekezési eljárások háttérbe szorultak. A túlzott műtrágyázás nem csak a talajállapotát rombolta, hanem az élővizekbe lemosódva eutrofizációt okozott, azonkívül a haszonnövény sejtjeiben is jelentős változásokat eredményezett, mely a fogékonyságot szintén növelte. Mindeközben a hasznos élő szervezeteket figyelmen kívül hagyták, 63


pontosabban nem ismerték őket és a tudomány sem fordított elég figyelmet a kutatásukra. A környezeti káros hatások csökkentésére irányuló törekvések ma már teljesen elfogadottak nemcsak a tudományok, tudósok, hanem a fogyasztók és a termelők körében is. Hazánkban az 1980-as években kezdődtek el azok a kutatások, melyek már a hasznos élős szervezetekre, a természetben előforduló kölcsönhatásokra hívták fel a termelők és a szakemberek figyelmét a szőlőtermesztésben. A szőlőültetvényekben történő növényvédelmi kezelések fő gerincét a gombabetegségeken (peronoszpóra, lisztharmat, szürkerothadás) kívül a kártevők közül a szőlőmolyok és a fitofág atkák elleni védekezés alkotta. Előrejelzés hiányában csak a növényvédő szerek várakozási idejét tekintették mérvadónak és nem a valós fertőzési veszélyt. A környezet peszticid terhelése jelentős volt, melynek következménye az lett, hogy az ültetvények ökológiai sivataggá váltak. Hazánkban, az elmúlt két évtizedben a kertészeti növényeket károsító fitofág atkák elleni védelem kutatásán belül előtérbe került a biológiai védekezés lehetőségének vizsgálata. A szőlőtermesztésben a környezetkímélő technológiák bevezetése egyben a széles hatásspektrumú, szerves foszforsav-észterek, karbamát hatóanyagú növényvédő szerek használatának korlátozását is jelenti. A növényvédő szeres kezelések időzítése előrejelző készülékek, szex-feromon csapdák kiterjedt használatával történik. Az ökológiai termesztésben a zoofág állatfajok korlátozó szerepe felértékelődik, és olykor betelepítésükre is sor kerülhet. A predátor-fajok betelepítése költséges eljárás és sikeressége nagyban függ a betelepített faj alkalmazkodóképességétől, ezért sokszor célravezetőbbnek tűnik a meglévő helyi hasznos fauna kímélése. Szelektív növényvédő szerek használatával, jól időzített, de kevesebb számú növényvédelmi kezeléssel elejét vehetjük a károsító szervezetek okozta kártétel kialakulásának, ugyanakkor elősegíthetjük a hasznos szervezetek fennmaradását és kártevő populációt szabályozó szerepük érvényesülését. Ezzel elkerülhetjük a gazdasági kár kialakulását, egyúttal az ültetvény peszticid terhelése is mérséklődik. Magyarországon a szőlőt károsító atkák közül elsősorban a szőlő-levélatka (Caleptrimerus vitis), szőlő-gubacsatka (Eriophyes vitis), piros gyümölcsfatakácsatka (Panonychus ulmi), és a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) 64


jelenlétével kell számolni. Különböző ültetvényekben a növényvédelmi technológiától és az állományklímától függően a fajok előfordulási aránya változó lehet. A szőlőültetvényekben kialakult ismétlődő atkakártétel következtében az érdeklődés középpontjába kerültek a fitofág fajok tevékenységét korlátozó ragadozó atkák.

SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN LEGGYAKRABBAN ELŐFORDULÓ RAGADOZÓ ATKAFAJOK A legjelentősebb ragadozó atkacsalád a Phytoseiidae. A Phytoseiidae családba a világon több mint 1600 faj tartozik, ez az egyik legalaposabban vizsgált atkacsoport. Zsákmányállataik közé Tetranychidae, Eriophydae, Tydeidae, Tarsonemidae, és a Tenuipalpidae fajai tartoznak, de megtámadják a Homoptera és a Tysanoptera rendekhez tartozó fajok tojásait és fiatal lárváit is. Átmenetileg virágporon, gombán, a szőlő gyöngyszőrein is megélnek. Nem nagyon vándorolnak, azonban gyorsan terjednek, mert a növénysorokat és a támrendszert követik. Nagyobb távolságra a szél, más állatok, lehullott levelek útján jutnak. A Phytoseiidae család fajai érzékenyek a csapadékos időjárásra. Szőlőültetvényekben leggyakoribb fajai a Typhlodromus pyri (1. ábra) és az Amblyseius (Euseius) finlandicus (2. ábra). A fajok jelentős egyedszámban a kémiai növényvédelemben nem rendszeresen részesített területeken fordulnak elő. A Typhlodromus pyri a szőlőben károsító összes fitofág atkafajt fogyasztja. Egy ideig táplálék nélkül is képesek élni, vagy egy másik táplálékforrásra áttérni. Alternatív, vagy kiegészítő tápláléknak a pollen, a szőlő gyöngyszőrei jöhetnek számításba. A Typhlodomus pyri a többi Phytoseiidae fajjal együtt méretéből adódóan nem férhet be a rügypikkelyek alá, ezért telelőhelye főleg a gyapotos kéreg alatti rész lehet. A Phytoseiidae család táplálék felvételét illetően igaz, hogy egyes fajok monovagy oligofágok (pl. Phytoseiulus persimilis), de nagy többségük polifág (sok tápnövényű). Szaporodásra és túlélésre sok faj csupán növényi tápanyagokkal táplálkozva is képes. Ismeretes, hogy a Phytoseiidae családba tartozó fajok legfontosabb alternatív táplálékforrása préda hiányában a virágpor, ezért az 65


ültetvényekben a virágzó gyeptakaró biztosítása segíti fennmaradásukat. Kora tavasszal a fitofág atkafajok egyedsűrűsége alacsony, így a pollen, mint alternatív táplálékforrás jelenléte kedvezően hat a ragadozó atkafajok elszaporodására. A ragadozó atkák a fitofág atkákhoz képest előbb hagyják el telelőhelyüket, így ebben az időszakban különösen fontos a pollen, mint alternatív táplálék elérhetősége.

A TERMÉSZETES SZABÁLYOZÁS LEHETŐSÉGEI A szőlő fitofág atkái elleni védekezés ragadozó atkák betelepítésével A fitofág atkapopulációk ragadozó atkákkal történő szabályozásának előnyei:   

csökken az akaricides kezelések száma, kártevő specifikus, nem alakul ki a fitofág populációkban rezisztencia az ellenük alkalmazott peszticiddel szemben, a környezet peszticid terhelése jelentősen csökkenthető.

HOY (1982) szerint egy természetes ellenség hatékony működésének az alábbi feltételei vannak:     

a ragadozó fajnak meg kell telepednie az adott ültetvényben röviddel betelepítése után, tolerálnia kell a különböző növényvédő szereket, a megcélzott kártevő populációdinamikáját hatékonyan kell szabályoznia, szét kell terjednie a kártevő által fertőzött területen és adott esetben a fitofág atkák populációit meghaladóan kell szaporodnia, sikeresen át kell telelnie, hogy a következő évben ismét vissza tudja szorítani a kártevőt.

A fenti feltételeknek a Typhlodromus pyri teljesen megfelel, mert a Phytoseiidae fajok fontos jellemzői a gyors fejlődés, a jó túlélőképesség és szaporodás alacsony préda egyedszám mellett is, valamint az, hogy szétterjedésük az ültetvényen belül 66


követi a kártevő atkák vándorlását. A Typhlodromus pyri a legalkalmasabb faj az áttelepítés szempontjából. Nem érzékeny a környezeti feltételekkel szemben (páratartalom, hőmérséklet), a nagyobb fagyokat jól bírja. Ökológiai rugalmasságának tulajdonítható, hogy széles körben elterjedt nemcsak a mérsékelt, hanem a szubtrópusi övezetekben is. Legalább 1-3 év kell ahhoz a betelepítés után, hogy a T. pyri elszaporodjon és korlátozni tudja a takácsatkák számát és ezáltal kártételét. Az újonnan betelepített szőlőben 2-3 évig nem ajánlatos akaricideket használni, hogy a ragadozó faj elszaporodhasson. A ragadozó atkák betelepítésének lehetőségei: 

 

Zöld hajtással: ragadozó atkával jól ellátott ültetvényekből zöld hajtásokat (júniustól augusztusig) lehet szedni és a fogadó szőlőültetvény minden 5. tőkéjére ráhelyezni (negatívuma, hogy a levelekkel együtt bevihetők a nemkívánatos kártevők is) Idősebb tőkerésszel: az idősebb tőkerészekkel a téli metszés alkalmával is át lehet vinni a ragadozó atkákat Filcövvel: a filccsíkot augusztus végén, szeptember elején, azaz még az atkák telelőre vonulása előtt a donorültetvény tőketörzseire tesszük rá, télen leszedjük és a fogadótőkékre telepítjük át. A ragadozó atkákat március közepéig át kell telepíteni az új ültetvénybe (3. ábra)

A természetes körülmények között élő egyedek betelepítése olcsóbb a környező erdőkből, de ezek nagyon érzékenyek a peszticidekre. A betelepedés mértéke jelentősen attól függ, hogy a környező természetes vegetációban mekkora az atkasűrűség és befolyásolja a szél is. Az ültetvényeket körülvevő erdősávokban a ragadozó atkáknak lehetőségük van az elszaporodásra, hatásuk azonban csak kis távolságra terjed ki. Ezen kívül összefüggés van a felhasznált hatóanyag és a ragadozó atkák megtelepedése között. Egyes hatóanyagoknak nincs negatív hatása, míg mások kifejezetten csökkentik a ragadozók számát.

67


A biológiai védekezés legnagyobb problémája azon kritikus küszöbök meghatározása, amelyek a ragadozó/zsákmány arányt jellemzik. Ez az arány jelentősen változik a vegetáció ideje alatt a klíma és a termesztési feltételek függvényében (fajta, vegyszeres kezelések, trágyázás). A rendszer akkor működik optimálisan, ha elegendő a ragadozó atkák népessége, ami kettő ragadozó atkát jelent levelenként. Ha levelenként átlagosan 1-3 ragadozó egyed található, elhagyható az atkák elleni védekezés és ezáltal a biológiai védekezés kerülhet előtérbe a hasznos egyedek táplálkozása következtében. A ragadozó atkák jelenlétére alapozott biológiai növényvédelem lényege nem a kártevő teljes kiirtásában, hanem az okozott kár veszélyességi küszöbérték alatt tartásában nyilvánul meg. Ez esetben beáll a ragadozó-zsákmány közti egyensúly és a káros fajok tömeges elszaporodása meghiúsul. Az ökológiai kiegyenlítő sáv szerepe Ezek a területek olyan cserjecsoportok, árkok, patakpartok, kőfalak, amelyek semmilyen vegyszeres kezelésben nem részesülhetnek és leégetésük is tilos. A fajok diverzitásának is nagy jelentősége van az agrobiotópokban, mivel azok a biológiai rendszerek állandóbbak, melyek sok fajból állnak. A szőlősorok között lehetőség szerint fajokban gazdag takarónövényt kell kialakítani, s törekedni kell arra, hogy a szőlőültetvény közelében esetlegesen előforduló rézsűket, árkokat különböző fák – mint ökológiai kiegyenlítő felület – borítsák. A szőlőtábla közelébe telepített növények szintén lehetőséget adnak a ragadozó atkák pollennel történő ellátására, fitofág atkák hiányában. A környező erdős területeken a Phytoseiidae atkák gazdagsága három tényezőtől függ: növényösszetételtől, a környezet szerkezetétől és a szőlőültetvényekben használt növényvédő szerektől. A növényösszetétel és a gazdanövények dominanciája és sűrűsége a ragadozó atkák számára különösen fontos. Az ökológiai tényezők hatása a fitofág és zoofág atkák elterjedésére Az egyes klimatikus tényezők jelentősége termőhelyenként eltérő, ám többékevésbé folyamatosan hatnak az atkák népességére. Szerepük az utóbbi időkben 68


egyre nagyobb hangsúlyt kapott a szélsőséges időjárási viszonyok gyakori jelenségének köszönhetően. Az atkák fejlődése jelentős mértékben függ az éghajlati hatásoktól, úgymint a hőmérséklettől, és a relatív páratartalomtól. Szélsőséges hőmérsékleti értékek a populáció egy részének mortalitását okozhatják. A magas hőmérséklet és az alacsony relatív páratartalom kedvez a takácsatkák elszaporodásának. Mivel a takácsatkák szárazságkedvelők, hazánk klímájának változásával, tartós száraz, meleg időjárás esetén számítani lehet az elszaporodásukra. A levegő relatív nedvességtartalma nyilvánvalóan pozitívan befolyásolja a ragadozó- és takácsatkák aktivitását. A ragadozó atkafajok teljes hiánya tapasztalható viszont azokon a területeken, ahol a csapadékmennyisége igen nagy, de a Panonychus ulmi és a Tetranychus urticae elterjedésüket tekintve alig mutatnak érzékenységet a csapadékmennyiségre. A fentiekből következik, hogy megfelelő odafigyeléssel, szakmai hozzáértéssel az ültetvényekben kialakíthatóak azok a körülmények, melyek a számunkra hasznos élő szervezetek felszaporodását elősegítik. Ehhez a ragadozó atkafajok olyan biológiai alapot jelentenek a szőlőtermesztők számára, mely lehetővé teszi a szőlőben használatos növényvédő szerek helyes megválasztása esetén a kártevő atkák elleni, biológiai növényvédelem kialakítását. 1. táblázat A Typphlodromus pyri átlagos tojásrakása különböző táplálékforrások esetén Táplálék

Tojás/nap

gyöngyszőr

0,36

fák pollenje

0,34-1,31

fűfélék pollenje

0,47-0,97

szőlővirág pollenje

0,10-0,40

szőlő gubacsatka

1,45

szőlőlevélatka

1,28

tripsz

0,57

piros gyümölcstakácsatka

0,31

kétfoltos takácsatka

1

69


1. ábra. Typhlodromus pyri

2. ábra Amblyseius (Euseius) finlandicus

A szőlőültetvényekben leggyakoribb ragadozó atkafajok

3. ábra. Ragadozó atka betelepítés posztócsíkkal

70

A SZŐLŐKÁROSÍTÓK TERMÉSZETES ELLENSÉGEI – Dr. Mikulás József

A SZŐLŐKÁROSÍTÓK TERMÉSZETES ELLENSÉGEI

Linné (1756) szerint „Minden rovarnak megvan a maga oroszlánja, amely üldözi és irtja. A növények megtisztítása céljából ezeket a ragadozó rovarokat kellene megszelídíteni és óvni”. Véleményünk szerint ez a megállapítás a kórokozókra és a gyomnövényekre is érvényes. Anyagunkat ennek szellemében állítottuk össze. Most nagyrészt a gyomnövények (mivel a gyomnövények is szőlőkárosítók) természetes ellenségeit, a rovar- és gombaellenségek egy részét ismertetjük. Az eredményes szőlőtermesztés megvalósításakor több szőlőkárosítóval kell a termesztőnek megküzdeni. A szőlőtermesztésnél azonban nemcsak károsítókkal, hanem gyakran ezek természetes ellenségeivel is találkozhatunk. A természetes ellenségeknek sokszor nemcsak elméleti, hanem gyakorlati jelentősége is van. Munkánkban elsősorban azokkal foglalkozunk, amelyeknek jelenleg gyakorlati jelentősége van, vagy lehet. Ezeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze (1. sz. táblázat). A táblázatból látható, hogy a parlagfűnek több károsítója van, ezekből most csak ötöt mutatunk be (1-5. ábra). Az Ambrosia artemisiifolia nemcsak a szőlőnek okoz kárt, hanem köztudomású, hogy humán-toxikológiai gondot is okoz. Elterjedésének egyik oka az, hogy allelopátiája van, olyan anyagot bocsát ki (szeszkviterén-lakton), mellyel a többi gyomnövény csirázását, illetve növekedését gátolja. Az elmondottak miatt ezzel a gyomnövénnyel többet foglalkoztunk, hogy hozzájáruljunk az eredményes védekezéshez. Munkánkban röviden írunk a szőlőkártevők természetes rovarkárosítókról is, mert összefüggésben vannak a szőlő gyomflórájával. Ezzel rá szeretnénk irányítani a figyelmet a szőlőben lévő életközösség összefüggéseire.

71


1. táblázat. A szőlőkárosítók természetes ellenségei Sorszám Gyomnövények

72

Károsítók

Tudományos név

Magyar név

1

Ambrosia artemisiifolia

Parlagfű

Albugo tragopogonis

2


Parlagfű

Oecanthus pellucens

3


Parlagfű

Ascotis selenaria

4


Parlagfű

Stictocephala bisonia

5


Parlagfű

Helicoverpa armigera

6

Artemisia absinthium

Fehér üröm

Oecanthus pellucens

7

Artemisia vulgaris

Fekete üröm

Oecanthus pellucens

8

Capsella bursa-pastoris

Pásztortáska

Albugo candida

9

Cirsium arvense

Mezei acat

Puccinia suaveolens

10

Cirsium arvense

Mezei acat

Aphidinae

11

Cirsium arvense

Mezei acat

Cassida rubiginosa

12

Convolvulus arvensis

Aprószulák

Erysiphe polygoni

13

Equisetum arvense

Zsurló

Dolerus sp.

14

Falcaira vulgaris

Sarlófű

Puccinia siifalcariae

15

Falcaria vulgaris

Sarlófű

Eriopeltis lichtensteini

16

Malva neglecta

Papsajt mályva

Puccinia malvacearum

17

Portulaca oleracea

Kövérporcsin

Albugo portulacae

18

Rumex acetosella

Juhsóska

Protemphytus tener

19

Setaria viridis

Zöldmuhar

Sporisorium neglectum

20

Setaria verticillata

Ragadós muhar

Sclerospora graminicola

21

Stellaria media

Tyúkhúr

Peronospora media

22

Urtica dioica

Nagy csalán

Inachis io


1. ábra. Albugo tragopogonis (fehér rozsda) parlagfüvön

A parlagfüvet nemcsak kórokozó, hanem állatok is károsítják az 1. táblázatban írtak szerint.

2. ábra. Pirregő tücsök parlagfüvön (Ambrosia artemisiifolia) és a tojásrakás helyei

3. ábra. Ascotis selenaria lárva parlagfüvön és a kinevelt lepke

73


A fekete- és fehér ürmöt a 4. ábra tanúsága szerint a pirregő tücsök tojásrakásával károsítja. A bal oldali képeken a tojásrakás helyei, jobb oldalon a lárva az üröm szárában látható.

4. ábra. Oecanthus pellucens kártétel fekete és fehér ürmön

Az acatot a levéltetveken kívül a rozsda mindkét alakja tudja oly mértékben károsítani, hogy nem jelent nagy konkurenciát a szőlőben (5. ábra). Ezen kívül károsítja még a Cassida rubiginosa és a Chromatomyia horticola (aknázólégy), valamint az árvácska gyöngyházlepke (Boloria euphrosyne) lárvája.

5. ábra.

74

Puccinia suaveolens károsítása mezei acaton


Egészséges Falcaria vulgaris

Falcaria vulgarison rozsda károsítás

Falcaria vulgaris rozsda

Lisztharmatos Falcaria vulgaris növények

6. ábra. Sarlófű (Falcaria vulgaris) és károsítói

A sarlófüvet a rozsda (Puccinia siifalcariae) és a lisztharmat (Eriopeltis lichtensteini) gomba oly mértékben károsítja, hogy alig lehet ráismerni, és ivaros úton nem tud szaporodni a beteg növény.

Protemphytus tener lárva kártétele Rumex acetosellán

Protemphytus tener lárva

7. ábra. Feketelábú sóska-levéldarázs (Protemphytus tener) kártétel és lárvája

A réti lóromot (Rumex obtusifolius) a lisztharmaton kívül a 22 pettyes katicabogár (Thea vigintiduopunctata) fogyasztja, de gyakran károsítják a levéltetvek (Aphidinae) is. Legnagyobb ellensége a feketelábú sóska-levéldarázs (Protemphytus tener) (7. ábra), mely lárvája teljesen elpusztítja a növény földfölötti részét. Megfigyelésünk szerint egy-egy levélen 8-10 lárva sem ritka.

75


8. ábra. Nagy csalánon (Urtica dioica) Inachis io (Nappali pávaszem) lárváinak kártétele és az imágó

A nappali pávaszem kártétele tulajdonképpen egyben hasznos is. Ugyanis a szőlő egyik kártevőjének az ékköves araszoló (Boarmia gemmaria) természetes ellenségének a nappali pávaszem lárva a köztesgazdája. Amennyiben a szőlő ültetvényben vagy környékén nincs Urtica dioica (nagycsalán) vagy komló (Humulus lupulus) abban az esetben az ékköves araszoló természetes ellensége, a (Diolcogaster alvearia) fürkészdarázs nem tud fennmaradni, mert az ékköves araszolónak csak egy nemzedéke van, ezért a fürkészdarazsak táplálékhiány miatt elpusztulnának. Meg kell említeni még, mint hasonló rügykárosítót, a kormos pillét (Theresimima ampelophaga) és parazitáját, a Trichomalopsis sp. fürkészdarazsat is. A kormos pille második nemzedéke is hasznos lehet, mert a nemezes szőlőatka (Eriophyes vitis) nemezét a szőlőlevél fonákján kirágja, így lehetőséget biztosít a szemmel nem rendelkező ragadozóatkáknak, (pl. Tydeidae, Phytoseiidae, Stigmaeidae családban tartozóknak), hogy a nemezes gubacsatkákhoz hozzáférjenek, és elpusztítsák azokat.

76

A SZŐLŐÜLTETVÉNYEK JELLEMZŐ GYOMNÖVÉNYEI – Dr. Varga Jenő

A SZŐLŐÜLTETVÉNYEK JELLEMZŐ GYOMNÖVÉNYEI

Szőlőültetvényeinkben előforduló gyomnövények listáját jelentősen befolyásolja a sorközben és a soraljban alkalmazott művelés. Magyarországon az éghajlati adottságok miatt csak minden második sorban alkalmaznak talajtakarást, a kimaradt sorokat feketén tartják, kapálják, vagy fogasolják, a soraljban pedig gyakran alkalmaznak gyomirtó szeres kezelést. Mindezen tényezők ismeretében az ültetvények gyomnövényei területenként változhatnak, többnyire azonban, vannak olyanok is, amelyek minden területen előfordulnak. A leggyakoribb gyomnövényünk a tarackbúza (Agropyron repens), ami egyben talán a legkárosabb is a területen. Gyakran találkozhatunk fehér herével (Trifolium repens), közönséges 1. ábra. Allelopátiát mutató tarackbúza cickafarkkal (Achillea millefolium), (Agropyron repens) kanadai betyárkóróval (Conyza canadensis), kakaslábfűvel (Echinochloa crus galli), esetleg szőrös disznóparéjjal (Amaranthus retroflexus).

77


Ha életforma szerint csoportosítjuk a gyomnövényeket, akkor több fontos csoport különböztethető meg, amelyből most csak kettőt említenék: elsőnek az évelőket, másodikként pedig a magról kelő gyomnövényeket. Számunkra az ültetvényben az évelő gyomnövények (tarackbúza) okozzák a nagyobb problémát, míg a magról kelő egyedek könnyen kezelhetők a területen. Évelő gyomnövényeink esetén nagy probléma az általuk okozott vízkonkurencia a szőlővel szemben, valamint az allelopátia más növényekkel szemben (1. ábra). Első esetben arról van szó, hogy a területen található gyomnövény jelentősen csökkenti a talaj víztartalmát, ezáltal a szőlő számára szükséges vízmennyiséget, második esetben pedig arról, hogy bizonyos növények a bennük lévő allelokemikáliák miatt meggátolják a környezetükben esetlegesen előforduló „kedvezőbb gyomnövények” felszaporodását. Magról kelő gyomnövényekkel ott találkozhatunk, ahol a talajfelszínről valami oknál fogva eltűnik a növénytakaró, ebben az esetben ugyanis lehetőség nyílik a gyommagvak kicsírázására. Az életforma mellett fontos megemlíteni gyomnövényeink vegetáció, aszpektus szerinti elterjedését, mely alapján megkülönböztethetünk tavaszi, nyári, vagy őszi időszakra jellemző gyomnövényeket. Tavasszal találkozhatunk tyúkhúrral (Stellaria media), nyáron szőrös disznóparéjjal (Amaranthus retroflexus), nyár végén, ősszel pedig, keszegsalátával (Lactuca serriola). Ha a területen növényvédő szeres (gyomirtás) kezelést alkalmazunk, akkor előfordulhat a talaj elsavanyodása, mely során bizonyos növények, mint például a mezei zsurló (Equisetum arvense) megjelenésére kell számítani. Ebben az esetben a növény jelzi a terület talajában bekövetkezett változást, jelen esetben pH (kémhatás) változást, és a talaj típusát. Ebből adódik, hogy területenként eltérő gyomnövényekkel találkozhatunk, amelyek tehát a területre jellemző talajhoz kötődnek, tehát más-más tájegységeken terjednek el. Ezen tények ismeretében szőlőültetvényeink gyomnövényei a következők lehetnek (1. táblázat).

78


1. táblázat. Szőlőültetvények leggyakoribb gyomnövényei életforma szerint Magyar név Tudományos név Életforma Előfordulás Apró szulák

Convolvulus arvensis

G3

évelő

Bársonyos árvacsalán

Lamium amplexicaule

T1

tavaszi

Ebszékfű

Matricaria inodora

T4

nyári

Fehér libatop

Chenopodium album

T4

nyári

Gyermekláncfű

Taraxacum officinale

H3

évelő

Kakaslábfű

Echinochloa crus galli

T4

nyári

Kanadai betyárkóró

Conyza canadensis

T4

nyári

Közönséges aggófű

Senecio vulgaris

T1

tavaszi

Mezei aszat

Cirsium arvense

G3

évelő

Mezei árvácska

Viola arvensis

T1

tavaszi

Pásztortáska

Capsella bursa-pastoris

T1

tavaszi

Pirók ujjasmuhar

Digitaria sanguinalis

T4

nyári

Ragadós galaj

Galium aparine

T2

nyári

Szőrös disznóparéj

Amaranthus retroflexus

T4

nyári

Tarackbúza

Agropyron repens

G1

évelő

Tyúkhúr

Stellaria media

T1

tavaszi

Jelmagyarázat: G-H (évelő); T (magról kelő) gyomnövény

A táblázatban felsorolt gyomnövények nem tartalmazzák a teljes listát, jelen esetben csak a fontosabb egyedek kerültek feltüntetésre.

79

SORKÖZÖK TALAJTAKARÁSA – Dr. Varga Jenő

SORKÖZÖK TALAJTAKARÁSA

A kedvező talajállapot elérésére, az élőlények fajgazdagságának bővítésére a sorközben és a soraljban is célszerű egy, a talajtípusnak megfelelő magkeverékkel elvetni a területet. A sorközben általában pillangósnövények használata a leggyakoribb, esetleg egy támasztónövénnyel párosítva. Ilyen lehet például a rozsosbükköny. Ezen felül gyakran alkalmaznak a keverékekben olyan növényeket, melyek jó méhlegelők, például a mézontófű (Phacelia tanacetifolia), vagy esetleg kiváló élőhelyet biztosítanak bizonyos hasznos élő szervezeteknek. A talajtakarás egyik talán legfontosabb lépése a növény számára megfelelő magágy elkészítése, a vetés szempontjából optimális talajállapot létrehozása. Ezt követően aprómag-vetőgéppel történik a sorközi vetés, mely első lépéseként leforgatási próbával 1. ábra. Vetés kell ellenőrizni a gép megfelelő beállítását. A vetést megfelelő tömörítés kell kövesse, hogy a mag tökéletesen érintkezhessen a talajszemcsékkel, így biztosítva a megfelelő csírázási feltételeket (1-2. ábra). A felhasználható növények nagyon sokrétűek. Pillangósok közül többször előfordulhat a fehér here (Trifolium repens), a bíborhere (Trifolium incarnatum), a komlós lucerna (Medicago lupulina), vagy a pannon bükköny (Vicia pannonica). Ezen felül kerülhet a keverékbe lándzsás útifű (Plantago lanceolata), pohánka (Fagopyrum esculentum), vagy akár mustár (Sinapis alba) is.

80


Milyen célból alkalmazzuk a technológiát?  véd az erózió (talajlemosódás) és a defláció (szélelhordás) ellen  könnyebben elvégezhető a kézi és gépi munka a területen  a talajszerkezet és annak porozitása az intenzív gépesítés ellenére is megmarad, javul  megakadályozza a talaj tömörödését, ennek következtében jobb a szőlő gyökérzetének eloszlása a talajban  ritkábban kell mechanikailag művelni a területet, így minimális a tőkék és a gyökerek károsodása, csökken a tápanyag-lemosódás  téli takarás esetén nincs vízelfolyás, a csapadék jobban beszivárog a talajba, csökken a talaj víztartalmának ingadozása  a hőszabályzó hatás miatt a kemény telek kevésbé károsítják a gyökereket. A szabályozott összetételű (például vetett) növényzet távol tarthatja a flóra nemkívánatos elemeit (a gyomokat). Az összeállított keverék igény szerint változtatható, minden talajtípusnál és környezeti tényezőnél más és más. Ehhez nyújtanak segítséget a vetőmagos cégek, mint például a Lajtamag Kft. Az 1. táblázatban egy általuk összeállított keveréket mutatok be.

2. ábra. Sorközi takarónövény

81


1. táblázat Istervin vetőmagkeverék Sorszám 1

Tudományos név Onobrychis viciifolia

Magyar név Baltacim

Dózis 35%

2

Trifolium repens

Fehér here

7,5%

3

Medicago lupulina

Komlós lucerna

15%

4

Trifolium incarnatum

Bíborhere

7,5%

5

Lotus corniculatus

Szarvaskerep

2,5%

6

Vicia pannonica

Pannonbükköny

15%

7

Phacelia tanacetifolia

Mézontófű

2,5%

8

Sinapis alba

Fehér mustár

5%

9

Plantago lanceolata

Lándzsás útifű

1%

10

Daucus carota

Sárgarépa

1,5%

11

Fagopyrum esculentum

Pohánka

7,5%

Vetőmagszükséglet (20kg/zsák/ha)

A sorköz mellett a soralj takarására is kell valami megoldást keresni. Eddigi tapasztalatok alapján erre a célra kiválóan megfelel a gumós perje (Poa bulbosa) mely egy hagymás növény, kiváló megújuló képességgel. A legkedvezőbb tulajdonsága, hogy télen zöld, májusban elszárad, majd a vegetáció hátralévő részén, mint szalmamulcs jelentkezik a sorok alatt, és újra csak ősszel zöldül ki.

82

A KÖRNYEZET OPTIMALIZÁLÁSA – Dr. Varga Jenő

A KÖRNYEZET OPTIMALIZÁLÁSA

A témához kapcsolódóan kiemelkedő jelentősége van az egyes ragadozó atka fajoknak, melyek életmódjukkal a szőlő biológiai védekezésében kulcsfontosságú szerepet töltenek be. A kiemelkedően magas növényvédő szer felhasználás nagymértékben megtizedelte a szőlőültetvényekben található hasznos élő szervezetek, ragadozóatkák, katicabogarak, pókszabásúak létszámát. Mindezek után törekedni kell a ragadozóatkák felszaporodásához szükséges feltételek biztosítására, a jelenleg megtalálható fajok: Amblyseius finlandicus, Amblyseius aberrans, Typhlodromus pyri és Zetzellia mali fenntartására. Ahhoz, hogy a területen ezeket a fent említett fajokat fenn tudjuk tartani, figyelmünket a szőlőültetvények környezetében található donorültetvény felé kell fordítani. A terület bejárása után könnyen feltérképezhető a szóba jöhető fajok előfordulása, esetleg hiánya. Ha a környező facsoportokban nem találunk donorfának alkalmas egyedeket, akkor gondoskodni kell azok betelepítéséről. Azt, hogy melyik fa felel meg a ragadozó atkák számára, két tulajdonság határozza meg: az egyik a virágpor a másik pedig a levéllemez fonákja, és annak alakulása. Feljegyzések szerint kifejezetten kedvező hatással van a ragadozóatkák felszaporodására a Pinus silvestris (erdei 1. ábra. Erdősáv az ültetvény fenyő), a Fagus silvatica (bükk), a Betula sp. mellett (nyírek), a Juglans regia (közönséges dió) virágpora, így ezek betelepítése pozitív eredményt hozhat (1. ábra).

83


Szintén nagyon fontos a levél alakulása, mely szempont szerint az alábbi fajokkal bővíthető a lista: Cornus sanguinea (veresgyűrű som), Coryllus avellana (közönséges mogyoró), Crataegus monogyna (egybibés galagonya), Fraxinus excelsior (magas kőris), Quercus pubescens (molyhos tölgy), Prunus avium (vadcseresznye), Robinia pseudoacacia (fehér akác), Acer sp. (juharok), Sambucus nigra (fekete bodza), Carpinus betulus (gyertyán), Rubus sp. (szeder), Ulmus sp. (szilek), Clematis vitalba (erdei iszalag), Eonymus europaeus (csíkos kecskerágó). A fák és cserjék kiválasztásánál figyelemmel kell lenni a fafajok termőhelyi igényére, egészségi állapotára, kondíciójára, továbbá fontos, hogy a szőlőkárosítóknak ne legyenek köztesgazdái, valamint külön növényvédelmet se igényeljenek. Mindent összevetve a javasolt fajok listája a következő (2-3. ábra):      

Celtis occidentalis (nyugati ostorfa) Fraxinus ornus (virágos kőris) Sophora japonica (japán akác) Corylus colurna (török mogyoró) Evodia hupehensis (kínai mézesfa) Aesculus pavia (vörös vadgesztenye)

2. ábra. Aesculus pavia (Vörös vadgesztenye)

84

Természetesen nem csak a ragadozó atkákról kell beszélni, hanem esetleg más olyan hasznos élő szervezetről (zöldfátyolkák, katicabogarak, poloskák, madarak) amelyek szintén nagyon fontosak a biológiai védekezés során. Így említést kell tenni a fás szárú növényeken, cserjéken túl a lágyszárú kultúrákról is, hiszen


nem kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a sorközök takarónövényzetének sem. Ezek a gyomtársulások, vagy esetenként vetett kultúrák lehetőséget biztosítanak néhány hasznos élőlény: ragadozó poloskák, pókszabásúak, fátyolka lárvák, katicabogarak és fürkészdarazsak felszaporodására, és emellett alternatív táplálékforrást is jelentenek pollentermelésük által. Kedvező növényként említhető meg a Vicia faba (lóbab), a Secale cereale (rozs), a Chenopodium sp. (libatopfélék), a Solidago sp. (aranyvessző fajok), és az Euphorbia characias (sűrűlevelű kutyatej).

3. ábra. Evodia hupehensis (Kínai mézesfa)

85

GYAKORLATI MADÁRVÉDELEM AZ ÖKOLÓGIAI NÖVÉNYVÉDELEMBEN – Kovács Attiláné

GYAKORLATI MADÁRVÉDELEM AZ ÖKOLÓGIAI NÖVÉNYVÉDELEMBEN

A modern szőlőtermesztési rendszerek térhódításával a szőlőültetvények egyre kevésbé nyújtanak optimális élőhelyet a madaraknak. Ezek a területek korábban optimális búvó- és fészkelőhelyek voltak a madarak számára, és jóval nagyobb faj- és egyedszámban voltak jelen. A 90-es években már elkezdődött a legújabb kutatási eredményekre alapozott természetközeli szőlőtermesztés Európában. Napjainkban már léteznek olyan megoldások, melyek segítségével egy jó erőben lévő, „élő”, ugyanakkor megfelelő gazdasági hasznot hozó ökológiai ültetvényt lehet létrehozni. Szerencsére az Európai Unióban is felismerték, hogy a természetes élőhelyek beszűkülésével egyre nagyobb hangsúlyt kell fordítani a madarak meg, illetve visszatelepítésére a különböző növénykultúrákban. Ehhez kapcsolódóan több rendelet is született és vannak olyan támogatástípusok, ahol a kedvezményezettek akkor kapják meg a támogatást, ha különböző természetvédelmi előírásoknak felelnek meg. Az ISTERVIN projektben együttműködő szőlőtermesztők vizsgálati területei is sok esetben részesülnek ilyen támogatásban. 1. ábra. Tövisszúró gébics a szőlőben Az odúk általában két támogatástípushoz (a 61/2009. és 33/2008. rendeletek szabályozzák az odúkihelyezés mikéntjét) kapcsolódóan kerültek kihelyezésre. A 61/2009. számú rendelet szerint a különböző ültetvényekben, hektáronként 3-6, legalább két méretben készült madárodút kell kihelyezni. A 33/2008. rendelet pedig a madárvédelmi berendezések műszaki paramétereivel foglalkozik. 86


A szőlőültetvényben létesített odútelep hatékony módja lehet a madarak visszatelepítésének, ugyanakkor ez önmagában még nem elegendő. Az ISTERVIN projekt azért nagyon innovatív és előremutató, mert egy kimunkált koncepció mentén kívánja visszaállítani a megfelelő biodiverzitást a legtöbb esetben fajszegény, szinte „sterilnek” mondható szőlőültetvényekben. A vizsgálati területeken sorköztakaró gyepkombinációk alkalmazásával, számos rovar (madarak számára táplálékforrás) megjelenésére számítottunk. Ez nagyban segítette a különböző madárfajok állandó jelenlétét, adott esetben azok visszatelepedését a mintaterületeken. Megfigyeléseim szerint sok helyen kihelyezésre kerültek az odúk, de azok minősége már nem megfelelő a madarak fészkelésére. Több helyen tapasztaltam, hogy az odú oldala leszakadt, vagy a teljes odú leesett a tartóoszlopról (2. ábra). A természetközeli gondolkodáshoz hozzá tartozik az is hogy a madarak számára megfelelő fészkelőhelyet biztosítsunk. Az odúlakó madarak (cinegék, légykapók, verebek, stb.) számára odúk kihelyezésével tudjuk a fészkelőhelyet biztosítani. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A tipikus, kerek röpnyílású, harkály vájta madárodúk mesterséges változatait a berepülőnyílás és az alapterület nagysága alapján „AB” és „D” típusba soroljuk. A „C” 2. ábra. Gyenge minőségű, használhatatlan odú odúk partfalak és sziklák hasadékaiban, üregeiben költő kistestű énekesmadár fajok megtelepítését szolgálják. Ezek a madarak hagyományos értelemben nem tekinthetők odúköltőknek, esetükben a megfelelő költőhely legfontosabb kritériuma a fedettség, a vízszintes alap és a fészek legalább egyik oldalának támasztottsága. Ezért ezek az odúk nem szűk, kerek 87


röpnyílásúak, hanem megközelítően félig nyitott előoldalúak. Az „A” típusú odúba csak a kisebb cinegék (kék cinege, barát cinege) „férnek bele”, míg a B típus már több madárfajnak jelenthet otthont (széncinege, nyaktekercs, házi veréb, mezei veréb, csuszka). A „C” típusú odúkat (szögletes röpnyílású, felső harmadában nyitott) is érdemes a szőlőültetvényekben alkalmaznunk, ebbe az odútípusba az alábbi fajok fészkelnek előszeretettel: ökörszem, házi rozsdafarkú, vörösbegy, kerti rozsdafarkú, barázdabillegető, hantmadár, stb. 3. ábra. "A" típusú odú a szőlőültetvényben Az ilyen és ehhez hasonló módszerek alkalmazásával egy természetközeli és hosszútávon fenntartható szőlőtermesztés valósulhat meg, mely figyelembe veszi a természetvédelmi célokat is a gazdasági célok mellett. Azáltal hogy a sorközökben sorköztakaró növényeket alkalmazunk, egészen más szintekre emelkedik a különböző madárfajok jelenléte a szőlőültetvényben. Gyakran találkozhatunk zsákmányt (rovarok) kereső tövisszúró gébiccsel, cigánycsukkal, a sorok között sétálva a „lábunk elől kel” a citromsármány és a mezei pacsirta. Az oszlopokra elhelyezett odúkban mezei verebek fészkelnek, melyek különösen a költési időszakban nagyon sok rovart zsákmányolnak. A szőlőültetvény felett sokszor találkozhatunk „köröző” egerészölyvvel, vagy „szitáló” vörös vércsével. Ezek a megfigyelések teszik a biogazdálkodó számára örömtelivé és élményszerűvé a szőlőtermesztést. Kívánatos volna, hogy a most felnövő nemzedék már csak ezt lássa, „ebbe nőjön bele”. Ha ez sikerül, akkor nem volt hiábavaló a fáradozásunk!

88

TARTALOMJEGYZÉK

Az ISTERVIN program ........................................................................................... 7 Az ISTERVIN program célja ............................................................................... 8 Tevékenységek ................................................................................................. 9 Célcsoport ........................................................................................................ 9 Projektpartnerek ............................................................................................ 10 Szakértők ........................................................................................................ 10 A szőlőtermesztés ökologizálásának alapvető céljai ...................................... 11 Az ökológiai szőlőtermesztés alapelvei .............................................................. 12 Az élő talaj jelentősége .................................................................................. 12 Tápanyagok a talajban.................................................................................... 14 A talaj védelme és a biodiverzitás növelése sorköztakaró növényzettel ....... 14 A gyomok visszaszorítása mechanikai módszerekkel vagy talajtakarással .... 15 Növényvédelem ............................................................................................. 16 A termelő koordináló funkciója ...................................................................... 17 Miért érdemes ökológiai szőlőtermesztésre váltani? ........................................ 18 1. Piaci megfontolások ................................................................................... 18 2. Minőségi megfontolások ............................................................................ 20 3. Környezetvédelmi és munkaegészségügyi megfontolások ........................ 20 4. Érzelmi megfontolások ............................................................................... 21 5. Támogatás .................................................................................................. 21 Az ökológiai szőlőtermesztés növényvédelmi módszerei .................................. 23 A szőlő kártevők elleni biológiai védelme ...................................................... 24 A főbb gombabetegségek elleni védekezés lehetőségei ökológiai szőlőtermesztésben ....................................................................................... 30 Növényvédelmi előrejelzés ................................................................................ 37 A fenntartó műtrágyázás irányelvei ................................................................... 42

A laboratóriumi eredmények felhasználása ................................................... 43 Szőlőültetvények fenntartó műtrágyázási irányelvei ..................................... 45 A földigiliszták szerepe az optimális talajélet kialakításában ............................. 53 A szőlőültetvényekben előforduló földigiliszta fajok jellemzése.................... 54 A földigiliszták mennyisége szőlőültetvényekben .......................................... 57 Új szőlőkárosítók megjelenésének veszélye Magyarországon ........................... 58 A ragadozó atkák szerepe a szőlő védelmében .................................................. 63 Szőlőültetvényekben leggyakrabban előforduló ragadozó atkafajok ............ 65 A természetes szabályozás lehetőségei ......................................................... 66 A szőlőkárosítók természetes ellenségei ............................................................ 71 A Szőlőültetvények jellemző gyomnövényei ...................................................... 77 Sorközök talajtakarása ....................................................................................... 80 A Környezet optimalizálása ................................................................................ 83 Gyakorlati madárvédelem az ökológiai növényvédelemben ............................. 86

www.husk-cbc.eu

Jelen kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.

90

ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉS A GYAKORLATBAN

Recommend Documents