KÕLAP SÖTÉTSÉGBÕL FÉNYBE ADATOK 2004 JANUÁR 1 ÉS NOVEMBER 15 KÖZÖTT

KÕLAP

ADATOK 2004 JANUÁR 1 ÉS NOVEMBER 15 KÖZÖTT

A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, VI. évf. 1. sz., 2004 december

MEGKERESZTELTÜK Török József, Kocsis András, Sütõ Tamás-Gyula, Szász Anita, Szász Norbert, Makfalvi LászlóLehel, Boros Patricia, Takács Henrietta, Kiss Botond, Hompot Ábel, Simon Edmond-Balázs, Szép Melánia, Kövesdi Mátyás, Russu Norbert, Pap Norbert-Botond, Gyárfás Tamás, Sebesi Kállay Dávid, Simon Annamária, Dégi Nándor, Kapás Norbert-Levente, Kelp Richárd, Nagy Andrea, Nagy Brigitta, Toásó Beatrix-Barbara, Porkoláb Xénia, Bakó Alpár, Szép MihályZsolt, Mátyás Robert-Tamás, Lõrincz Norbert, Matei Henrietta, Szántó Sándor Norbert, Pócsai Eszter, Barabás Hanga-Abigél, Fazakas Noémi, Ajtai-Böjte Márk, Veress Csenge Zsuzsánna, Györki Cristian

KONFIRMÁLTAK Barabás Csaba, Bot István, Cseh Lóránd, Cseh Szabolcs, Csibi Árpád-Attila, Csibi Lóránd, Gábor Zoltán Szilárd, Gyéresi Siklódi Apor Levente, Hãrãstãsan Cristian György, Hegyi István-Róbert, Kovács Csaba-Levente, Lukács Géza-Attila, Makfalvi László, Magos Tibor, Nagy Zoltán, Nyíri András, Papp Attila-Sándor, Székely Alfréd, Tóth István Attila, Török Csaba, Varga Hunor Dénes, Varga István, Vizi Levente Ajtai Ildikó, Balázs Szidónia, Barabás Orsolya-Enikõ, Barbura Kaszandra-Aliz, Benedekfi Orsolya, Gyéresi Andrea, Horváth Zsuzsanna, Jakab Noémi, Jordache Timea, Kelemen Hajnal, Kodó Beáta Brigitta, László Emese Monika, Luca Orsolya Beáta, Nagy Beáta, Simó Kinga, Spãtar Éva, Szabó Beáta, Szabó Csilla, Szigeti Kinga, Szilágyi Kinga-Beáta, Szõcs Kati, Takács Kinga, Varga Tímea Izabella

FELNÕTT

KONFIRMALÓK:

Cseh Csaba, Kocsis András, Kõvári Bence Tamás, Magyari Zoltán, Májai Baltazár, Csehné Nagy Gizella, Nagyné Verestói Réka

HÁZASSÁGOT

KÖTÖTTEK

1. Sütõ Gyula és Tarca Monica 2. Balogh Gyõzõ és Demeter Ilona 3. Nagy Zoltán és Siklódi Enikõ 4. Biblia Attila és Asztalos Annamária 5. Micheu Sorin és Jankovits Kinga 6. Fogarasi Ferencz és Virág Kinga 7. György Alpár és Kerekes Gyöngyvér 8. Ludusan Marius és Ruja Erika 9. Ambrus Péter Béla és Zajzon Tünde 10. Nyisztor Crinu Petrisor és Luca Olivia 11. Gyárfás Bernárd és Prodan Mária 12

12. Manfred Krischner és Kállay Izabella 13. Grosz Vilmos Mátyás és Réti Kinga 14. Borbély József Attila és Gabor Mihaela 15. Magyari Csaba és Adorjáni Rita 16. Józsa Tibor és Nagy Kamilla Edina 17. Péter Csaba és Kiss Mária Gabriella 18. Német Barna és Csiki Emese 19. Maican Ovidiu Petru és Magos Monika 20. Csata Barna és Felvinczi Erika 21. István Róbert és Szabó Gizella 22. Balázs János Szabolcs és Pop Annamária 23. Nagy László és Rácz Katalin Kõlap - 2004 december

SÖTÉTSÉGBÕL FÉNYBE Az advent évente ismétlõdõ várakozási idõ. Várjuk Jézus megérkezését. De mi jellemzi a mi adventünket? Még több futás, még nagyobb stressz, mint az év többi napján, hogy minden meglegyen. Sajnos sokszor tapasztalom, hogy annyira kifárasztjuk magunkat az adventi idõben, hogy amikor ünnepelni kellene, már nincs, aki ünnepeljen, nincsen, aki szép szót mondjon a másiknak, nincsen, aki szeressen. Az adventben nem feltöltõdünk, hanem lemerülünk, nem tudunk szeretetet, reménységet, figyelmességet sugározni magunk körül. Igazi adventje csak annak lesz, akihez ebben az esztendõben is Jézus megérkezik. Jézus a csendet szereti! Tetszik nekem az a kezdeményezés, amelyet gyülekezetünkben a fiataloknál és a fiatal házasoknál tapasztaltam. A négy adventi vasárnap délutánjain, estéin felkerekednek, és kisebb nagyobb csoportokban összegyûlnek, valamelyikük otthonában, meggyújtják az adventi koszorún a gyertyákat, együtt énekelnek, imádkoznak. Az adventi koszorút (amely most már a református gyülekezetekben is kezd elterjedni) az 18oo évek elején, Johann Heinrich Wichern német testvérünk „találta” fel. Õ árva gyerekeknek próbált otthont teremteni, akiket az éhenhalás fenyegetett. Az akkor 25 éves Wichern, az imaterem plafonjára rögzített egy fakoszorút, amibe 23 gyertyát helyezett el: négy vastag fehér gyertyát a vasárnapokra és a hétköznapokra vékony piros gyertyákat. Adventet ünnepelt a gyerekekkel úgy, hogy minden nap eggyel több gyertya égett. A világosság egyre nõtt, a koszorú ragyogott és a gyerekek szívében ez a fény visszatükrözõdött. Így készültek a gyerekek, az angyal karácsonyi üzenetének meghallására: „hirdetek nektek nagy örömet”. (Luk. 2,1o) Öröm, igazi öröm! Nincs semmi, amire inkább szükségünk lenne ma, mint örömre. A mai kort a félelem jellemzi. Alig van nap, amikor a Tv, a rádió, az újság ne hozna hírt valami katasztrófáról, terrortámadásról, gyermekek elrablásáról, új gyógyíthatatlan betegségrõl, szegénységrõl. A félelem ismerõs személyes életünkben is! A félelmet jól szemlélteti az éjszaka, a sötétség. Isten a teremtés kezdetén véget vetett a sötétségnek, a káosznak. A sötétség a halált, a gonoszt, a kárhozatot jelenti. A Fény az élet, az üdvösség, a boldogság jelképe. Ha elindulunk Krisztus felé, akkor kijövünk a sötétségbõl az Isten világosságába. Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert eljött ebbe a világba. Fogadjuk be a szívünkbe, a családunkba Jézus Krisztust, és engedjük, hogy Ö adjon nekünk igazi Adventet és Karácsonyt! LÕRINCZ JÁNOS lelkipásztor

Csanádi Imre: KIKELETI KÁNTA Kõlap

VI. évfolyam 1. szám 2004 december

A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja

Kiadja: A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet

A szerkesztõség címe: Târgu Mures, str. Suceava nr. 41 Tel.: 0265-251848 e-mail: [email protected] A szerkesztõség: Lõrincz János [email protected] Grosz Imola [email protected]

Fújj, fújj, jó szél, Zöldíts hegyeket, Utakat fehéríts, Teleszórd a levegõt Csicsergõ csengõkkel, Hozsannázó harangokkal, Hadd örüljön hát Urunk, Jézus –

Világosság, Atyáddal egy, - Te fénynek fénye, napvilág: Az éjt megtöri énekünk: -Jelenj meg köztünk, sürgetünk. Lélekrõl ûzd el a ködöt, -Fussanak mind az ördögök. Az álmosságot verjed el, -Meg ne üljön a lomhaság. Így irgalmazz Krisztus nekünk, -Hisz mindnyájan benned hiszünk, Hogy üdvösségünkké legyen, -Mit zeng hajnali énekünk.

Mi Urunk Jézus Megindul vala felénk, Se nem bottal, Se nem batyuval, Egy szál arany sugárral. Nem finom farizeusokhoz, Inkább békétlen bélpoklosokhoz, Nem papi fejedelmek palotájába, Nyit inkább nyájõrzõk nyüves aklába. Mink is azért magunkat megalázzuk, Vállunkról mind e világ hívságát lemálházzuk, Hogy az Örök Dicsõséget meglássuk.

G YÜLEKEZETI ALKALMAK Csütörtök 17 óra - Bibliaóra Szombat 18 óra - Istentisztelet Vasárnap 1/ 2 10 és 11 óra valamint 18 óra Istentisztelet I FJÚSÁGI ALKALMAK Szombat 16 óra - Kisifi Szombat 19 óra - Középifi Vasárnap 19 óra - Nagyifi

ELTEMETTÜK 2004 Január 1 és November 15 között

Czirjék Márton 67 éves, Zimányi Péterné szül. Tõkés Gabriella 93 éves, Gorbai Nagy Jánosné szül. Géczi Rozália 50 éves Mélázs Györgyné szül. Krecsák Magda 85 éves Buja Péterné szül. Kiss Ibolya 45 éves László Árpád 78 éves Dobos Ferencz 58 éves Tollas Károly 83 éves Kiss Erzsébet 86 éves Péter Árpád 35 éves Aszalós Zoltán 61 éves Fodor Sándorné szül. Orbán Katalin 83 éves

Tördelés: Kövesdi Attila [email protected]

2

Szt. Ambrus: CONSORS PATERNI LUMINIS

Kõlap - 2004 december

Kõlap - 2004 december

I RODAI SZOLGÁLAT Hétfõ - szombat 8,30-13 és 17-19 óra között

Vitus Márton 79 éves Fülöp Lajos 74 éves Kovács Viktor 65 éves Nehéz Jánosné szül. Jánosi Regina 85 éves Özv. Már Mihályné szül Demian Vilma 79 éves Bartha János 56 éves Ambrus Dénes 56 éves Nagy József 64 éves Ferenczi József 74 éves Maksai Józsefné szül. Berekméri Ilona 86 éves Csiszér Béla 70 éves Szántó Jolán 57 éves Szász Albertné szül Szász Rozália 70 éves Sásvári Viktor 58 éves 11

& 5.Imádsággal. Igeolvasásunkat kísérje imádság. Imádkozzunk az Ige által felvetett kérdésekért, gondolatokért, vagy az Ige biztatásával, intésével mindazért, amit Isten szívünkre (netalán imalistánkra) helyez. 6. A megosztás készségével. Isten szavát elsõsorban magunknak olvassuk: ne értsük rögtön más helyzetére, ne hallgassuk a más fülével. Legyünk viszont készek arra, hogy amit az igébõl kaptunk, megosszuk másokkal is, tudva, hogy „aki mást felüdít, maga is üdül.” ADORJÁN KÁLMÁN REF. LP. BONUS PASTOR MUNKATÁRS A következõt meséli RAPPARDNÉ GOBAT DÓRA, 8 gyerek édesanyja, aki a múlt század második felében élt és szolgált, a St. Chrischonában (Svájc) levõ missziós központban.

Karácsonyra négy jácint gyökeret kaptam üvegpoharakba állítva és örvendve kísértem figyelemmel, mint fejlõdnek. Azt mondták nekem, hogy ha az idõ nem túlságosan hideg, az ablak közt lehet azokat tartani és én aszerint cselekedtem. Egy nagyon hideg éjszaka jött s utána még egy. Elfelejtkeztem a növényekrõl s egy reggel észrevettem, hogy a víz a poharakban kemény jéggé fagyott s mindenki azt mondta, hogy a növények elpusztultak. Ó, mennyire fájt ez nekem! Nem csak a szép csírázó növényeket sajnáltam, melyek úgy meredtek rám, mintha gyilkosuk volnék. Nem, ezer más gondolat is hullámzott lelkemben. Nem rosszakaratból, hanem hanyagságból és gondatlanságból, talán jó és Istennek tetszõ munkák összetorlódása közben is, amelyeket azonban nem tudtam a megfelelõ idõben elintézni, hányszor hanyagoltam és mulasztottam el sokkal nemesebb növények ápolását, amelyeket rám bízott! A tíz drága gyermek közül, amelyeket adott, kettõt ugyan nagyon korán átültetett a mennyei kertbe, de nyolcat az én gondjaimra bízott. A világnak és bûnnek mennyi jeges levegõjét tarthattam volna távol a szívüktõl, ha híven õrködtem volna! Isten kegyelmébõl mennyi gyomot kiirthattam volna idejekorán, mennyi jót ültethettem és gondozhattam volna. Akkor nem tudtam ezt, de a megdermedt jácintok úgy néztek rám, mint a bûnben megdermedt, a bûn által elpusztított lelkek. A jácintokkal is azt tettem, amit tehetek és szabad tennem mindennel, ami nyom és gyötör. Elmondtam kegyelemben gazdag Uramnak, mennyire fáj nekem, hogy gondatlanságból veszni hagytam ezeket a teremtményeit s ezzel a növények kedves ajándékozójának is csalódást okoztam. Kértem az Urat, aki már oly sokszor helyrehozta hibáimat, hogy most is legyen kegyelmes s mentse meg megfagyott növényeimet a pusztulástól. Néhány nap múlt el s nem csekély örömömre észrevettem, hogy a növények nem haltak meg, éledni kezdtek, majd felnõttek, bimbókat hajtottak, és tökéletesen kifejlõdtek. S ma, amikor a szobámba léptem, íme a virágok kinyíltak s a reggeli napfényben teljes pompájukban ragyogtak, piros, fehér és kék színekben. Szemem megtelt könnyel s az egyetlen, ami virágaimból felém ragyogott, Királyomnak kegyelme volt. S a jácintok újra édes gyermekarcokká váltak szemeim elõtt s úgy tetszett, mintha Megváltóm így szólna hozzám: „Lásd így fognak majd még kifejlõdni gyermekeid is, a te örömödre, de az én dicsõségemre. Nem a te gondoskodásod, nem a te bölcsességed, nem a te nevelésed érdemelnek dicséretet, hiszen tudod, hogy mennyit mulasztottál és csináltál rosszul. De az én kegyelmem nagy fölötted és ez a kegyelem uralkodik gyermekeid fölött is, hogy legyenek õk is az én túláradó kegyelmemnek tanúbizonyságaivá!” 10

Kõlap - 2004 december

KÉT ÉVNEK INDULT EL - EGY LETT BELÕLE

Most, hogy megkértek e cikk megírására, újra felmerült bennem a sokak által feltett kérdés: miért alakult így? Ma sem tudom a választ! Azt azonban igen, hogy semmi sincs Isten tudtán kívül. Nem volt ez az egy év sem, amirõl azért nehéz írnom, mert annyira tartalmas volt, hogy kitesz kettõt is egy másik, gyülekezetben. Az elsõ és máig maradandó élményem, hogy hazaérkeztem. Ahogy ezt valaki meg is fogalmazta az istentisztelet utáni kézfogás alkalmával. Otthonommá lett ez a gyülekezet, elsõsorban azért, mert testvérek közé érkeztem. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy szeretettel fogadtak a munkatársak, a gyülekezet tagjai, hanem ez a szeretet megmaradt, növekedett a hónapok során, és ezt nem rejtették el az emberek. Ez nagy dolog, mert manapság eléggé korlátozzuk vagy teljesen visszafogjuk érzéseinket, mert a hétköznapok rohanásában nem jut arra idõnk, hogy kifejezzük pozitív érzéseinket. Áldott legyen Isten, hogy szerettek és a mai napig szeretnek a kövesdombi gyülekezetben. Nem csak azért, mert ez számomra sokat jelentett és jelent, hanem mert így Isten szerinti. Ugyanis a Róma 13: 8-ban ezt olvashatjuk: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.” Az is nagyszerû élmény volt a gyülekezetben, hogy sok az imádkozó ember benne. Olyanok is vannak, akikrõl mi, lelkipásztorok, nem tudunk. Imádságuk névtelenül bár, de kihat szolgálatunkra, a gyülekezet életére. Ha áldott volt az én kövesdombi szolgálatom, akkor ez az imádkozó embereknek is köszönhetõ. Ezért most is bátorítanám a gyülekezet tagjait, hogy hordozzák imádságban a gyülekezetet meg az elöljárókat! Ha pedig valaki eddig nem tartotta fontosnak ezt a fajta háttérimádságot, akkor kérem, gondolja át újra hozzáállását, és így munkálkodjon Isten országának terjedésén. Még sok szép dolgot tudnék írni, de úgy hiteles a kép, ha pár sorban megemlítem, hogy volt néha feszültség is köztünk, munkatársak között, mert leterhelt a sok munka. Néha éreztem, hogy nem látom tisztán a helyem, feladatom a gyülekezetben és meglehet ez vezetett ahhoz, hogy nem tettem, amit kellett volna vagy fordítva. De mindezek ellenére hálás vagyok Istennek ezért az egy évért! Ami a jövõt illeti, biztat az, amit Pál apostol ír a Róma 8: 38 – 39-ben: „Meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendõk, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” FEKETE MÁRTON, VOLT SEGÉDLELKÉSZ Kõlap - 2004 december

3

HA AZ ÚR NEM ÉPÍTI … Bizonyára mindenkinek feltûnt, hogy a templomudvaron új épülettel bõvül gyülekezetünk élettere. Darabont Lázár Zoltánt, a gyülekezet fõgondnokát kérdeztük az építkezés felõl.

Miért kezdett újra építkezésbe a gyülekezet? Megüresedett körülbelül egy éve az a második telek, ami az egyházközséghez tartozik, és így elkezdõdhetett a rajta álló épület átépítése. A gyülekezet ugyanis szûkösen létezik a jelenlegi épületben, mert van ugyan egy gyülekezeti termünk, de az valójában a templom része. Így párhuzamos tevékenységeket egyáltalán nem lehet tartani az istentiszteletekkel egyidõben, másrészt sok istentiszteleten kívüli alkalom van, amiknek egy kisebb terem elegendõ. Az építkezés fõ célja az, hogy legyen egy nagyobb terem, ahol ifjúsági órákat lehetne tartani, de minden egyéb tevékenységeket is: vallásórákat kisiskolásoknak meg óvodásoknak, káté órákat, háromféle korosztálynak szóló ifit, gyülekezeti bibliaórákat, kismamakört. Az épületnek egy másik célja, hogy az emeleten 2-3 vendégszoba legyen, mert ez nem fért be a parókia építésébe annakidején. Hála Istennek vendégeink is vannak, hiszen kapcsolatot tartunk a testvérgyülekezetekkel, valamint evangelizációs heteket szervezünk külföldi, vagy más helységekbõl való elõadókkal is, akiket illik kellõ módon elszállásolni. Mostanig a tiszteletes úr dolgozószobájában szállásoltuk el a vendégeket, de ez csak kényszermegoldás. Ki a tervezõje illetve a kivitelezõje az új épületnek? A tervezõje Koszta Árpád építész, aki a templomunkat és a parókiát is megtervezte. A kivitelezõ pedig az ARAMIS nevû cég, akinek tulajdonosa Molnár Antal. Benne egy olyan lelkületû embert ismertünk meg, aki nem csak a profit reményében vállal fel egy építkezést, hanem azért, hogy így keresztyén és humanitárius célokat is támogasson. Ezúton is köszönjük az õ hozzájárulását új épületünkhöz! Voltak már közmunkák, amin a gyülekezeti tagok is résztvettek? Igen, például a régi épület lebontásakor, vagy építkezési anyagok beszerzésekor, tégla meg faanyag lerakásakor. A templomépítés során is tapasztaltuk, hogy jobban megy a munka, ha sok pár kéz segít, de egyúttal nagyon össze is szoktak az együttmunkálkodók. Van tehát egy közösségépítõ ereje is ezeknek a munkáknak. & 4

Kõlap - 2004 december

Mint minden évben, az idén is kapható a lelkészhivatalban Bibliaolvasó kalauz, melynek segítségével az év minden napján kezünkbe vehetjük Isten igéjét, hogy az táplálja és vezesse lelkünket. De hogyan lehet egyéni csendességet tartani? Mit fontos szem elõtt tartani? Ezekre a kérdésekre válaszol a következõ cikk:

EGYÉNI CSENDESSÉGÜNK

Istennek a Szentírásban nekünk adott beszéde az az eszköz, amellyel magához vezet, majd táplál is bennünket. Közismert a lelki élet jelenségeit ábrázoló, a fizikai életbõl vett analógia: az újjászületett embernek táplálkoznia kell, éppúgy, mint a csecsemõnek, hogy növekedhessen. Péter apostol tejnek nevezi Isten beszédét, de gyakorta találkozunk olyan bibliai helyekkel, amelyekben az Ige táplálékként van említve. Bízvást mondhatjuk, hogy aki egyszer Krisztust megismerve új életet kezdett, az már nem csupán érdekességként veszi kezébe a Bibliát, hanem mint szívét-lelkét tápláló eledelt, útmutatást, eligazítást adó szót. Hogyan olvassuk Isten Igéjét, hogyan szakítsunk magunknak idõt az elcsendesedésre? 1. Éhezõ lélekkel. Az éhség természetes és egészséges jelenség. Jézus maga mondja: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.” (Mt5,6) Lelki értelemben is jó, ha nem kényszeredetten, hanem bensõ vágyakozással vesszük kezünkbe az Igét. Ám megtörténik, hogy olykor valami elrontja „étvágyunkat”. Olyankor várjunk, amíg megjön, félretéve addig Isten Igéjét? Hiszem, hogy az Igében benne vagy az effajta állapot gyógyszere is, ezért ne engedjünk könnyen a lelki étvágytalanságnak. Ugyanakkor jó megvizsgálnunk magunkat, hogy mi van ennek gyökerénél. 2. Szabad szívvel. Az igeolvasásunk ne legyen se törvényeskedõ kötelességteljesítés, se pótcselekvés. Tartsuk Istentõl kapott lehetõségnek a Vele való találkozásra, feltöltekezésre. 3. Rendszeresen. Ajánlatos, hogy a nap bizonyos szakában szakítsunk magunknak idõt az Ige olvasására, imádkozásra. Legjobb, ha reggel, mielõtt „beszívna” a sok tennivaló, Isten üzenetével kezdjük a napot. A nap folyamán jól fog, ha eszünkbe jut az Ige, eligazít, figyelmeztet, vagy indít valamire. Ha valamikor késõbb tudunk több idõt szakítani az Ige olvasására, az is jó: nem törvény a reggeli igeolvasás. A tegnapi Ige ma is érvényes, és a ma esti holnapra is jó. Ez viszont ne tegye esetlegessé, rendszertelenné igeolvasásunkat. 4. Folyamatosan. Jó, ha egy bibliai könyvet folyamatosan olvasunk, nem csupán szemelvényeket. Így jobban megértjük az olvasott bibliai szöveg összefüggéseit, és ha bizonyos helyekkel nehézségeink is vannak, a szövegösszefüggés segítségünkre van. Ne olvassuk az Igét találomra felütve a Bibliát, mert az üzenetet nem a „csodálatos módon” éppen szemünk elé ötlõ mondat hordozza, még ha néha úgy is tûnik. Isten szólhat így is hozzánk, gyengeségünkhöz alkalmazkodva, de ezt nem tehetjük gyakorlattá. A folyamatosságba segítenek különféle bibliaolvasó vezérfonalak (Losungen, magyar fordításban: Útmutató, Református bibliaolvasó kalauz, Éves beosztású kalauz, stb., különféle áhítatos könyvek). Az ezek némelyikében megadott bibliai verset jó összefüggéseiben elolvasni. & Kõlap - 2004 december

9

" testestõl, mind lelkestõl a Szabadítóé vagyok. Az advent Isten szabadításában való örvendezést is jelent. És az örömhír továbbadását, mert a Szabadító szól így: „mondjátok a remegõ szívûeknek: legyetek erõsek, ne féljetek, maga Isten jön!” Fiában, Jézus Krisztusban, aki szolgai formát vett fel érettünk és megváltatásunkért vérével fizetett! Emberi részrõl az advent várakozást jelent. Várjuk Õt, akirõl az van megírva, hogy úgy jön el újra, ahogy látták a tanítványok felmenni az égbe. Kinek szól az adventi üzenet? A Szentírás szerint a gyengéknek, a félelmes szívûeknek, a raboknak. Neked és nekem az advent híradás. Tele van a szívünk Jézus Krisztusra való várakozással? CSORVÁSI JENÕ, PRESBITER

Milyen jó lenne, ha te magad ezen a karácsonyon megajándékoznád Jézust a megnyitott szíveddel! Hívd be örök lakónak az életedbe! Õ kész a szent jászlat szívedbe helyezni, és akkor karácsonyi fénnyel tudsz világítani családod körében, munkahelyeden, ismerõsök és ismeretlenek között. Akkor tudsz szeretetet ajándékozni embertársaidnak. Csupán annyit mondj ki imában: Itt van szívem, töltsd meg Uram azt krisztusi szeretettel! TERKA NÉNI, HÁZI BIBLIAÓRA VEZETÕ

IV Végül elértünk advent negyedik vasárnapjához (december 19), immár mind a négy gyertyát meggyújtjuk az adventi koszorún, és még mindig nem késõ feltenni a kérdést: Mit ajándékozzunk ? A naptárak decembert írnak. Közeledik a gyermekek és felnõttek által igen várt ünnep: Karácsony. Már gondolkozunk, hogy mivel is ajándékozzuk meg hozzátartozóinkat? Közben készülõdünk, takarítunk, sütünk-fõzünk? De hányan gondolunk arra, hogy mivel ajándékozzuk meg Jézus Krisztust, a Megváltót?

Feketics Sándor: FOHÁSZ Két kezem imára kulcsolom, Szívemet Istennek ajánlom. Fohászom halkan suttogom, Angyalok énekét dúdolom.

8

Karácsony estéjén pedig zsoltáréneklés után, elolvasva Lukács evangéliumának második részét, imádkozhatunk egyik atyánkfia versbe szedett szavaival a következõképpen:

& Mikor kezdõdött a tulajdonképpeni építkezés? Az építkezés csak a tavasz folyamán kezdõdött, mert nem találtunk idõben kivitelezõt, és pénz sem volt az építkezésre. Ez nem azt jelenti, hogy most van pénz, de kis összegek gyûltek apránként, és ezeket használva haladhattunk. Így az idén felhúztuk a falakat és tetõ alá került az új épület. Most már esedékes lenne a külsõ nyílászárók betétele. Talán ez még a közeljövõben megtörténik, erre még van pénzügyi fedezet, de a továbbiakat nem tudjuk. Ez az épület a gyülekezet adományaiból vagy a testvérgyülekezetek segítségével épült? Netán egyházi segítség is érkezett? Meghirdettük az adakozást, gyûlt a gyülekezet részérõl is, de ez az összeg távolról sem elég arra, hogy látványosan tudjunk építkezni. Ezért fontos ismertetni részletesen ezt a munkát, hogy tudjanak róla azok a gyülekezeti tagok is, akik ritkábban járnak templomba, mert továbbra is szívesen várjuk a gyülekezet adományait. Ha történetesen olyan gyülekezeti tag van, aki építkezésben dolgozik és esetleg munkával vagy megfelelõ anyagokkal tud segíteni, azt is szívesen vennénk! Az adományok nagy része a külföldi testvérgyülekezetektõl gyûltek be, de vannak kisebb külföldi egyéni adományok is. Az egyházi vezetéshez nem fordultunk kéréssel, mert ismervén az egyházmegye vagy egyházkerület anyagi helyzetét elég nehéz lett volna adományt kapni. Mikorra készül el teljesen az új épület? Konkrét anyagi ígéreteink nincsenek, hogy azt mondhassuk: egy éven belül befejezzük. De tudom, hogy amikor nekifogtunk a templomépítésnek, úgy gondoltuk 5-6-8 év kell hozzá, azonban Isten megsegített és befejeztük 3 év alatt. Az egyetlen reményünk ez a precedens, amit egyszer már átélhettünk! Lejegyezte: GROSZ IMOLA

Kérem az én drága Istenemet, Hallgassa meg könyörgésemet. Imádkozom drága szüleimért, Testvéreimért és népemért. Adjon szeretetet a családnak, Békességet az egész világnak. Legyen béke, szeretet a földön Amit Jézus nekünk megjövendölt. Kõlap - 2004 december

Kõlap - 2004 december

5

GYÚLJON GYERTYA MINDEN HÁZBAN!

Kedves Olvasók! Szeretnénk, ha az idén közösen készülõdnénk a karácsonyra úgy, hogy minden advent vasárnapon délután otthon is megcsendesednénk imádkozni, zsoltárt énekelni és elmélkedni Istenünk végtelen szeretetén. Ezért megkértünk négy szolgáló gyülekezeti tagunkat, hogy írjanak pár elmélkedésre buzdító sort az adventi vasárnapokra.

I Fonjunk adventi koszorút hát az elsõ vasárnapon (november 28), gyújtsunk meg egy gyer tyát és gondolkozzunk el a következõkön: „Várom az Urat, várja lelkem az Urat és bízom ígéretében” Zsolt. 130:5 Különbözõ helyzetekben, másmás idõben, egyedi módon várunk eseményekre, emberekre vagy különbnél különb dolgokra. „Már alig várom a szülinapom és a finom tortát meg az ajándékokat…már csak négyet kell aludni!” - újságolja izgatottan az óvodás. „Jöjjön már az a vakáció, mert elegem volt a suliból és a sok háziból!” - tör ki a „szabadulni” vágyó kamasz. „Mikor lesz már nekem is barátnõm?” - kérdi a tizenéves srác. „Szeretném megismerni már a jövendõbeli férjem, ideje lenne nekem is élni már az életem!” sóhajt fel a hajadon lány. „Lássam már felnõve és elrendezõdve a gyerekeimet, hogy békésen éljem a hátralevõ éveimet!” - aggódik a szülõ. „Megváltás lenne már számomra a halál, hisz ez már nem élet!” - nyögi keservesen az ágyhoz kötött beteg. Ilyen és ehhez hasonló dolgokra való várakozással van tele életünk. Kérdés, hogy hol marad a mennyei kincsek után való vágyakozás, az örökkévalóságra való készülõdés. A 6

megváltás, amelyet Jézusban hirdetünk, az nem a halál, hanem maga az Élet. Mindaz, aki megragadta az Életet, az már csak a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét várja és közben éli az életet az Õ szerelmének szorításában. PORA ZOLTÁN, GYEREKMUNKÁS II Advent második vasárnapján (december 5) két gyertyát gyújtunk, vegyük elõ a Bibliát és olvassuk el Zakariás történetét a Lukács evangéliuma elsõ részébõl. Majd felolvashatjuk az alábbi gondolatokat is: Isten ígérete, az ember reakciója “És feloldódék Zakariás szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.” Lukács 1:64 Zakariásnak fiú ígértetik. Az ígéretre hitetlenség a válasz. Amikor Isten valami nagyot ígér, nehezen tudjuk befogadni. Meghaladja elképzeléseinket, gondolatainkat, emberi erõnket. Jó az, ha Istent hívjuk segítségül elképzeléseink, munkánk megvalósításában. De mit szólunk, ha Isten többet akar adni? Ha olyan ígéretet ad, ami felülmúlja elképzeléseinket, sõt, kimozdít a megszokott gondolkodásmódunkból, szépen tervezett életvitelünkbõl? Ez már kényelmetlen! Meggondolkoztat! És megtorpanunk, mint Zakariás. Mi történik Zakariással? Megnémul. Hitetlenségének

Kõlap - 2004 december

következménye van tehát. Az én hitetlenségemnek is következményei vannak: engedetlenség, némaság, pusztaság. Nem szól az ige, nem tudok imádkozni, üres vagyok, céltévesztett. Maradtak az elképzeléseim, a fixa ideáim. Mi hasznuk? További némaság, pusztaság. Hogyan tovább? Mit kezdek ezzel a némasággal? Felvállalom? Meghazudtolom? Zakariás kilenc hónapig volt néma. És szemtanúja volt az ígéret valóra válásának. Igen, Isten munkálkodik akkor is, ha én engedetlen vagyok. Ilyenkor pirul az arcom. Ilyenkor nehezedik rám még jobban az engedetlenségem, bánt a bûnöm. Hogyan oldódik fel Zakariás nyelve? Elfogadja az ígéretet, és az Isten által rendelt nevet adja a fiának: János azaz kegyelmes, Krisztusról hirdeti az örömüzenetet. Zakariás Krisztust fogadja be, hiszen ha nem hinne benne, hogyan adná fiának ezt a nevet. És ezzel feladja a megszokott gondolkodásmódját, az elképzeléseit. Krisztus befogadása feloldja a nyelvet. Véget ér a némaság. Zakariás a fia neve által hirdeti népének a Messiás érkezését. A Messiáshoz vezetõ út a hitetlenség, az engedetlenség, a Kõlap - 2004 december

némaság, a pusztaság keserves útja. Vállalom ezt az utat? “Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön”.(Róm 11:32) Csak az érkezik meg a Messiáshoz, aki ismeri és felvállalja engedetlenségét, némaságát, bûneinek nyomasztó súlyát. Aki megjárta a mélységeket, az tudja értékelni a magasságot. A némaságból megszabadult Zakariás áldja az Istent. Az igazi szabadulás hálát fakaszt a szívekben. Halleluja! Áldd az Urat! BODÓ TÓTH ENIKÕ, A KISMAMAKÖR VEZETÕJE

III Láthattuk, hogy Zakariás magát meg nem szabadíthatta, ahogy mi sem magunkat, de kereshetjük advent harmadik vasárnapján (december 12) Istenünk ígéretét az Ézsaiás könyve 35 részének 4. versében három gyertya fényénél: „Maga Isten jõn el, hogy szabadulást hozzon…” Az advent elsõsorban szabadítást jelent, fizikai és lelki értelemben. Isten megszabadítja népét a bûn rabságából és üdvösségre vezeti. A nép pedig testében és lelkében érzi Isten szabadításának örömét. Ezért mondja a hitvallásunk is: mind " 7