Kócsagtoll suliújság A Tiszakécskei Református Kollégium diákújságja – 2015 januárja – 2. iskolaévfolyam, 5-6. szám
Mit hozhat 2015? „A gyarapodás és a bölcsesség éve lesz a 2015-ös“ – hallottuk az egyik ismerõstõl. Más azt mondja, „a siker éve következik“. Bizony, mindkettõ jó lenne mindenkinek! De ugyan ki az, aki igazán megmondja a „valót“, belelát a jövõbe? Halandó ember aligha... Egy biztos: valami véget ért, valami új kezdõdött január elsején, ami tisztább, jobb, rendezettebb életre ad lehetõséget. Minden új esztendõ elején – titokban vagy hangosan – megtervezünk valamilyen célt, felállítunk egy saját mércét magunknak, próbáljuk valamilyen gondolatok mentén elrendezni a terveinket, mi is lenne a legjobb, hogyan kellene könnyebbé, boldogabbá lennünk, és gazdagabbá tenni az életünket. Lelki gazdagságunkat miként lehetne fejleszteni, tökéletesíteni. „A jó pap is holtig tanul“ – tartja a mondás! Igen, mindenki folytonosan, folyamatosan, nap mint nap tanul! Még a felnõttek is, hát még mi, diákok! A napi feladatunk a tanulás, s a nevelés felénk irányuló hatásainak a befogadása. Soha ne feledjük nyitva hagyni a lelkünk ajtaját, és beengedni a felénk áradó SZERETETET. Mert általa szeretnek engem, s szerethetek én is, te is, õ is. Mindnyájan! Otthon, az iskolában, a barátok között, s a tágabb környezetünben is. Emberbaráti szeretettel. Ez azért fontos, hogy el tudjuk fogadni olyannak a másikat, amilyennek megteremtette a Jóisten. Amilyenné alakult... Minden év egy újabb lehetõség az újrakezdésre. Egy új remény! Csak legyen elég kitartásunk, erõs hitünk! „Jöjj, teremtõ Lélek,látogasd meg emberi gondolatainkat, töltsd meg erõvel és áldással a szíveket, melyeket te magad teremtettél,... Jöjj, teremtõ Lélek, hétszeres ajándéka az Atyának, gyújts világosságot szemeinkben és adj szánkba tüzes nyelveket az egyenes beszédre.“ Békességet, jókedvet és egészséget, reményt tápláló erõt kívánunk minden Kócsag-olvasónknak! Kócsag
Kócsagfarsang! Meghívó! Február 13-án, pénteken tartjuk az iskolai farsangi felvonulást! Szeretnénk, ha minél többen részt vennének az iskolánk tanulói közül – elsõsöktõl a 12. olytályosokon át, a tanáraink is!
Gyülekezõ 15 óra elõtt az iskolaudvaron. Az ALAKOS felvonulásunk innen indul 15 órakor – a Vörösmarty utcán át a Kossuth utcába torkollva, s onnan visszajövünk a Kossuth utcán az iskolaudvarra. A magunkkal vitt, többször elnáspágolt TÉLBANYÁT, a „kisze-babát“ – minden rosszal együtt – elégetjük a lenti udvaron – egy kisebb máglyán! Ezt a népi hagyományt szeretnénk felidézni és megélni, ahogyan látható más hagyományõrzõ településeken is. Muzsikaszóval, énekekkel vonulunk, rigmusokat mondunk; síppaldobbal és mindenféle zörgõ-börgõ dologgal igyekszünk zajt kelteni, hogy minél ijesztõbbek legyünk! Kérünk minden diákot, hogy vegyen magára ijesztõ maskarát! Zavarjuk el ezt a saras, nedves, olykor faggyal dermesztõ, de igazi havat nem adó, undok telet! :) Ezután nem széledünk még szét! A kisebb osztályok közül többen is szerveznek osztálybulikat. A nagyok átvonulnak a Rendezvényházba, ahol 5 órakor jelmezverseny lesz, majd táncmulatság kezdõdik, s tart fél 9-ig. Tombolahúzás is lesz, farsangi édességként csöröge... Az éhezõknek is, s a szomjazóknak is lesz lehetõsége, hogy vegyenek szendvicset,
üdítõt... (100 forint belépõdíjat szedünk; a tombola is 100 forint lesz!)
Mindenkit szeretettel hívunk és várunk! A már hetek óta szervezkedõ: Kócsagtoll és Diákönkormányzat csapata
„Nem az a fontos, hogy tudd, hogy mit tegyél, hanem, hogy tedd, amit tudsz!“
Kócsagtoll – 2015 januárja – 2. iskolaévfolyam, 5-6. szám – Év eleji fohász: Mennyei Atyánk, mindenható Istenünk, színed elé járulunk, Benned bízva és Hozzád könyörögve – kicsiny nemzetünkért. Már nem szabadságharcot folytatunk, élet-halál küzdelem a tét – Dávid és Góliát. Dávid szembe mert szállni Góliáttal és gyõzött, mert Te, Urunk, vele voltál. Mi is ezzel a hittel álltunk és állunk a harcban, hisszük, hogy számíthatunk a Te segítségedre. Imádkozunk vezetõinkért is, hogy Istenhez hûen vezessék országunkat, nemzetünket... Segítsd õket, segíts minket Szent Lelked erejével, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsõség, mindörökké. Ámen. Bízzunk Mindszenty József bíboros kijelentésében: „Ha lesz egy millió imádkozó magyar, nem féltem ezt a nemzetet!“
Ókeresztyén áldás Az ÚR LEGYEN ELÕTTED, hogy az igaz útra vezessen téged! Az ÚR LEGYEN MELLETTED, hogy karjaiba zárjon, és oltalmazzon téged! Az ÚR LEGYEN MÖGÖTTED, hogy megõrizzen téged a gonosz álnokságaitól! Az ÚR TARTSON TÉGED, hogy felfogja kezed, elesésedet, és kihúzzon téged minden kelepcébõl! Az ÚR LEGYEN BENNED, hogy megvígasztaljon téged, ha szomorúság nehezedik szívedre! Az ÚR LEGYEN KÖRÜLÖTTED, hogy megvédjen téged, ha ellenség rontana rád! Az ÚR LEGYEN FÖLÖTTED, és békessége szálljon rád! Így áldjon meg jártodban keltedben a MINDENHATÓ KEGYELMES ISTEN! Ámen „Az igazak kõbe vésik nevüket, az istentelenek homokba írják emlékezetüket. Az igazak az örökkévalóság mezején szántanak barázdát, és olyan magot vetnek, amelynek gyümölcse mindörökre megmarad. Az istentelenek a vízen vonnak barázdát, és jóllehet, azon fényes csíkot hagynak maguk után, a hullámok ezt megint hamar elsimítják úgy, hogy még nyomuk sem marad. Csak az tart örökké, ami az örökkévalóságból származik.“ C. H. Spurgeon
2
„Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én elsõ mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson elõször eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhitat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz...“ – olvashatjuk Erkel visszaemlékezésében, aki Kölcsey nemzeti imáját, a Himnuszt megzenésítette. Mi, január 22-én a vers keletkezésének „ünnepnapjára“ emlékezünk.
JANUÁR 22-E,
A MAGYAR KULTÚRA NAPJA Hazánkban 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én a magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza. A mûvet 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban, hivatalos állami ünnepségen. 1848. augusztus 20-án csendült fel elõször a ma már jól ismert dallam. A 191 éves Himnuszt a közmegegyezés tette nemzeti imádságunkká.
„A kultúra, minden , ami emberi…“ Alig kezdõdik az újesztendõ, folytatódik az ünnepek sora. 16 esztendeje már, hogy megünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Ezt ma még nem piros betûvel látjuk a naptárban, mégis egyre nagyobb szerepet tölt be szerte az országban. Sok-sok kiállítás, rendezvény és verseny kerül ezen a napon megrendezésre. Vannak mozik, amelyek ingyen vetítésekkel, múzeumok meghosszabbított nyitva tartással, iskolák non-stop énekléssel, vagy versmondással tisztelegnek a napnak. Az átlagosnál több hangverseny, táncbemutatóra kerül sor ezen a napon. A könyvtárak olvasó-esteket, a mûvelõdési házak, teleházak, háló-partikat szerveznek. Nálunk a magyarórákon és rajzórákon foglalkozunk ezzel az ünneppel, de szeretnénk, ha bekapcsolódna iskolánk is az Együtt Szaval a Nemzet „mozgalomba“. Idén a világ minden táján több százezren, több mint 500 magyar nyelvû iskolában mondták egyszerre a Himnusz elsõ versszakát és a Szózatot a magyar kultúra napján. Mindenütt – a mi idõszámításunk szerint – délelõtt 10 órakor kezdték el a verseket „imádkozni“. Szeretnénk, hogy jövõre, A magyar kultúra napján csatlakozzunk mi is az egész világot behálózó kezdeményezéshez, szavaljunk egyszerre minél több magyar testvérrel. „Magyarságunkat az anyatejjel szívjuk magunkba!“, az almamater nagyszerû hely ehhez a kezdeményezéshez. Szeretnénk érezni, hogy egyszerre dobban a szív számos magyar diákéval, tanáréval! A KÓCSAG nevében, Zámbori Leila
Kócsagtoll – 2015 januárja – 2. iskolaévfolyam, 5-6. szám –
g Kócs a
zat ány rm
Diákönko
Kikiáltó
Kócsag DÖK
ké
rm
á
za
o Ref
c sk
e
Az elsõ, decemberi ülésünkön hivatalosan is megalakult a Kócsag Diákönkomrányzat (DÖK), melynek célja, hogy minket, diákokat képviseltessük az iskola életében úgy, ahogyan s tu s Isko l a -Ti a jogaink engedik. (Majnem minden felsõs osztályból megválasztották már a küldötteket, akik tartják a kapcsolatot az osztályok és a DÖK között. Ezek a tanulók lehetõleg jó tanulók legyenek, s tudjanak jól kommunikálni az osztályuk és a DÖK között, oda-vissza.) Az elsõ üléseket már megtartottuk, és javaslatainkat hamarosan el fogjuk juttatni a tanári karnak. Olyan témákban gyûjtöttük össze a küldött diákok véleményét, javaslatát, mely elõbbre viszi az iskolai élet mindennapjait, ill. a tanulásban is segítséget jelenthetnek. A tanárokkal és a diákokkal Czinege Edit tanárnõ a kapcsolattartó. A DÖK érdekképviseleti szervnek az elnöke Dombi Bendegúz; jegyzõnk, Ponta Eszter, és a titkár, Kass Levente. Üléseinket havonta egy alkalommal tartjuk, az elsõ kedd délutánján. Kérjük azokat az osztályokat, ahonnan nem jöttek még el a küldöttek, hogy a következõ ülésükre, amit március 3-án tartunk, jöjjenek a képviselõik. S ha már lehetséges, hozzanak megbeszélendõ témákat, ötleteket, javaslatokat! A célunk az, hogy minél jobb legyen refis diáknak lenni! Dombi Bendegúz GYÖKÖSSI ENDRE:
Boldogmondások margójára
(Máté 5:1-12)
wBoldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük. wBoldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. wBoldogok, akik összangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz. wBoldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közönbösek, mert örömös lesz az életük. wBoldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. wBoldogok, akik megtudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. wBoldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsõt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nem csak néznek, hanem látnak is. wBoldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak.
Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák, Járják a bolondját: Dínomdánom vigalom,Nincs a táncra tilalom! Maskarások, bolondok Rázzátok a kolompot! Takarodjon el a tél, Örvendezzen aki él!
Tavaszköszöntõ Februárban, farsang felé elkergetjük a telet, bár szép volt a nagykarácsony, fáztunk éppen eleget, kérünk egy kis meleget! Jelmezt öltünk, síppal-dobbal lármázunk egy keveset, hogy a hosszú, szürke álom érjen véget, ha lehet, s ne hozzon több hideget. Így várjuk a langyos tavaszt számláljuk a perceket, reggel-este, napról-napra, a kedvünk is kedvesebb, ha az égbolt derûsebb. Farsang napja eljött már, kezdõdik a jelmezbál, zeneszóra vígan lép, ring a tarka báli nép. Nagy mulatság van itt ma, ezerféle maskara perdül-fordul, integet, búcsúztatja a telet.
Adjon Isten minden jót Adjon Isten minden jót Adjon Isten minden jót Ez új esztendõben: Jobb idõt, mint tavaly volt, Ez új esztendõben; Jó tavaszt, õszt, telet, nyárt, Jó termést és jó vásárt Ez új esztendõben; Adjon Isten minden jót Ez új esztendõben: Zsíros esõt, kövér hót, Ez új esztendõben;
Bõ aratást, szüretet, Egészséget, jó kedvet Ez új esztendõben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendõben: Drága jó bort, olcsó sót Ez új esztendõben; Jó kenyeret, szalonnát Tizenkét hónapon át Ez új esztendõben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendõben: Vegye el mind a nem jót, Ez új esztendõben; Mitõl félünk, mentsen meg, Amit várunk, legyen meg, Ez új esztendõben! 3
Kócsagtoll – 2015 januárja – 2. iskolaévfolyam, 5-6. szám –
Ez+AZ=
Nemzeti Színházban megélt „kalandok“
Történések az iskolában Hátunk mögött a szalagavató... Szeptember elején még mindenkinek a nyáron jártak a gondolatai, hogy milyen jó volt, milyen kár, hogy vége lett, és milyen szomorú, hogy újra vissza kell térni a szürke hétköznapokba, a tanulás kemény világába! Kivéve a végzõsöket! Ez az idõszak minden évben a tizenkettedikesekrõl szól! Szalagavató, ballagás, érettségi... Nem oly rég kezdték el a próbákat az életük egyik legnagyobb eseményére: a szalagavatóra. Izzasztó próbák, koránkelések, tanórák elkérése – nekik semmi sem okozott problémát. „Emlékezetes diákjai maradunk az iskolának!“ – hangoztatták. Hát, igen, mindannyian azok vagyunk, s voltunk egykor... Az egész „ceremónia“ megható volt, a versek, az énekek, az igazgató úr beszéde, a tanárok emlékezései, s a szalagtûzés maga! Nagyon emberi, hogy a fõigazgató minden diáknak mond egy-egy személyes mondatot! Megérte: gyönyörû volt minden! Az avató, a tánc, a bál... Most jönnek a felelõsebb hétköznapok, amikor az érettségire való készülés kapja a fõszerepet mindannyiuk életében! Felálltak az elsõ lépcsõfokra, innan már csak felfele lehet lépkedni, hogy eljussanak a megmérettetést követõen az ÉLET birodalmába, ahol magasabb szinten tanulnak majd, vagy épp a munkahelyen kell megállniuk a helyüket! Hajrá!
Tanulás, tanulás és tanulás... Minden diáknak elsõ és legfontosabb feladata! Emellett mindenki nagy örömmel, izgalommal készült igen sok diákversenyre, különféle pályázatokra, iskolai rendezvényekre. Az az igazság, hogy sokan várjuk a „bulis“ hétvégéket, amikor egy kicsit elengedhetjük magunkat, amikor kötetlenül lehetünk együtt osztálytársainkkal, iskolatársainkkal. Legközelebb a pénteki farsangot! Kócsagosok
4
Február 27-én az iskolánk kis követsége a Nemzeti Színházban járt, ahol Petõfinek a híres elbeszélõ költeményébõl készült színdarabot, a János vitézt nézhettük meg – Vidnyászky Attila rendezésében. A társulat tagjai között az ismert színészeken túl a kaposvári Színház és Filmmûvészeti Egyetem diákjai is szerepeltek. Látványos jelmezben, s játékkal tárták elénk Kukorica Jancsi és Iluska történetét. A fantasztikus rendezésû darabban a színház minden adottságát kihasználta a rendezõ, hiszen volt, mikor a több méteres színpad „lepadlózott“ elõttünk, vagy éppen bicajos paripás huszárok mentek Franciaországot megvédeni... Modern feldolgozással visszamentünk a régi idõbe... Ámulattal és mosolyogva néztük. Köszönjük a lehetõséget az igazgatóságnak, Gergely Beáta és Csitári Éva tanárnõnek! Dombi B.
Mozgó római katolikus ünnepek Húshagyókedd Hamvazószerda Nagyböjt 1. vasárnapja Virágvasárnap Nagycsütörtök Nagypéntek Nagyszombat Húsvétvasárnap Húsvéthétfõ
2015-02-17 2015-02-18 2015-02-22 2015-03-29 2015-04-02 2015-04-03 2015-04-04 2015-04-05 2015-04-06
Kalkuttai Teréz Anya mondásai: „Legyetek Isten gyöngédségének élõ tanúi! Mindenki láthassa a gyöngédséget: arcotokon, szemetekben, mosolyotokban, hangotok melegségében.” „Uram, ha éhezem, adj nekem valakit, akinek egy darab kenyér kell; ha szomjazom, adj valakit, akinek egy pohár vízre van szüksége, ha fázom, küldj valakit, hogy felmelegítsem.“
Szomorú, de ilyen is van... Február elsõ péntekén ügyeletes voltam a lenti udvaron, s látom, szép lassan, szinte botorkálva jön a kerítés mellett az idõs szomszéd néni; sír. A kezében hozott egy követ, és egy vastagabb lécdarabot, s mondta, hogy naponta kell azzal szembesülnie, hogyha kint van a kertjében, a gyerekek megdobálják, és folyamatosan átkiabálnak neki csúnya szavakat... Ma ezekkel dobálták meg õt! (S átadta a bûnjeleket.) A gyerekek azonnal körbevettek bennünket, s meg is nevezték, ki volt a dobáló, a kiabáló, hiszen naponta hallják! A tettes azonban már addigra menekülõre fogta, eltûnt az iskolában... De keresésre elõkerült. Megismerte a két tárgyat, bár elõször hõbörgött, de elismerte vétkét, majd kérésre bocsánatot kért a nénitõl... Megtudtam, hogy sajnos többen is benne vannak ebben a csúfolódós, dobálózós „játékban“, egymást heccelve, a nénin röhögve gondolják magukat menõnek! (Illetve nem is tudom, milyen lelkületûnek...!) Pedig minõsíthetetlen bárkivel szemben, de egy idõs embert, akár bácsit, akár nénit – kiváltképp beteget – lelketlenség gúnyolni, megdobálni, zaklatni, trágár megjegyzésekkel sértegetni! Ez minden határon túl tesz; tûrhetetlen! Szavakat nem talál rá az ember... Most igazgatóit kapott az alig több, mint tíz éves diák. Remélem, egy életre tanul belõle, mert ha nem, belegondolni is borzongató, hogy hova is juthat majd... Czinege Edit
Kócsagtoll – 2015 januárja – 2. iskolaévfolyam, 5-6. szám –
MENZA
DIÁKKONYHA – Farsangi szalagos fánk A farsang egyik jellegzetes édessége a szalagos fánk. Könnyû, és semmihez sem hasonlítható finomság. Nem hiába, hogy farsangtól függetlenül, sokan egész évben szívesen készítik és fogyasztják. Te készítettél már szalagos fánkot? Ha nem, segítünk! Hozzávalók: 500 g búzaliszt (BL55), 200 ml 2,8%-os tej, 40 g élesztõ (friss), 50 g porcukor, 60 g vaj (olvasztott), 5 db tojássárgája. A sütéshez étolaj. A tejben és cukorban felfuttatjuk az élesztõt, majd összedolgozzuk a hozzávalókat. Addig dagasztjuk, míg elválik a tészta a táltól! Ezután eltesszük meleg helyre, hogy megkeljen a tészta. Elegendõ idõ után óvatosan kinyújtjuk a megkelt tésztát, majd kiszaggatjuk. Ha igazán szép, szalagos fánkot szeretnénk, szaggatottan is hagyjuk állni egy fél órányit. Takarjuk le. Majd óvatosan tesszük a forró olajba, egybenként, hogy ne érjenek össze! Pirosra sütjük mindkét oldalát. Papírtörlõt teszünk a tányérba, melyre kitesszük, hogy a felesleges olajat felszívja. Porcukorrak hintjük, lekvárral tálaljuk.
Kijevi jércemell Hozzávalók: jércemell reszelt sajt vaj/margarin õrölt szerecsendió fûszersó A „bundázáshoz“: liszt, tojás, zsemlemorzsa.Olaj a sütéshez Elkészítés: A jércemell-filét fûszersóval megszórjuk. Keverõtálban a vajat habosra keverjük. Hozzáadjuk a reszelt sajtot. Ízesítjük sóval, fûszerezzük reszelt szerecsendióval. Amíg a húst elõkészítjük, hûtõben tároljuk. A tölteléket habzsák segítségével a jércemellfilékbe töltjük. Rövid idõre hûtõbe rakjuk. Panírozzuk, aztán bõ, forró olaj-ban pirosra, ropogósra sütjük. Köretként burgonyapürét tálalunk. -biBe
Megszívlelendõ: Egy hét 7 napból áll. A „majd“ nincs köztük. Jusson ez eszedbe, amikor a halogató éned felülkerekedni látszik! Ne hagyd, hogy a kényelem, a lustaság gyõzzön! Ne „holnap“, ne „majd“, ne „legközelebb“, ne a „jövõ héttõl“ váltsd valóra a terved, az álmod, mert ez így SOHA, SOHA, SOHA nem mûködik. Csak MOST van. Csak MA. Ha van dolog, amit elronthatsz, az az, ha csak álmodozol a sikerrõl. Álmodozni jó érzés, és kutatások bizonyítják, hogy az agy számára nincs jelentõs különbség aközött, hogy valóban elérted a célodat vagy csak képzelõdsz róla. És ez a dolog csapdája, ugyanis akik álmodoznak arról, hogy már elérték a céljaikat, pszichológiai kutatások szerint jóval kevésbé sikeresek a célmegvalósításban. Ne tartozz tehát azok közé, akik csak fantáziálgatnak a céljaikról. Légy az, aki most és azonnal megdolgozik a céljaiért és a sikereiért. Minden nap, amikor dolgozol a célodért, ügyesebb és sikeresebb vagy, mint az emberek 93%-a!
Bizonyára nem csak én mondom azt, hogy a református iskola menzája nagyon finom, mert házias ízzel fõzik a mindennapi ebédet a több száz diáknak, és a tanárnak. Volt alkalmam már igen sokféle közétkeztetésben részt venni, de eddig ez a legjobban hasonlító Édesanyám fõztjéhez... Válogatni persze itt is lehet! De még mennyire! Megdöbbentõ számomra, hogy hány diák nem eszi meg a a húst, a fõzelékfélét, de vannak olyanok is, akik az uzsonna magvas kiflijét viszik vissza anélkül, hogy beleharaptak volna, vagy a túrót, tejberizst... sorolhatnám. Tessék mondani, hol vannak az ÉHEZÕ GYERMEKEK? SZERENCSÉRE A KÖRNYEZETEMBEN NINCS!
DE VÁLOGATÓ ANNÁL TÖBB!
A Gallup közvélemény-kutató intézet szerint „éhezik a magyar gyerekek fele“! Nem vonom kétségbe, hogy sajnos tényleg vannak olyan családok, ahol nem tudnak napi háromszori étkezést biztosítani a családban, de azok a diákok, akik hozzánk járnak iskolába, biztosan nem tartoznak az éhezõk közé! Ez rendkívül örvendetes! Csodás dolog! Hogy van éhes gyerek? Azt elhiszem! Mert olyan mérhetetlen módon válogat némelyike, hogy képes egy falat lenyelése nélkül távozni az ebédlõbõl! Nem azért, mert nem jut, vagy nem finom! Ó, dehogy! Hanem azt mondja, „nem szeretem!“, „fúj, ezt biztosan nem eszem meg!“ Szeretném, ha látnák a szülõk, milyen pocsékolást végeznek a gyermekeik az ebédek során! Látnák, hogy mennyit esznek meg a tányérba tett ételbõl, vagy azt, hogy milyen mennyiséget visznek érintetlenül vissza! Hiába próbálom jómagam is szigorúbban beléjük diktálni az étket, hiszen ebédeltetem a harmadikosokat! Nem számít a jó szó, a kérés, a szigorúbb hang; mégis otthagyja... Az csak „tanári duma“, hogy mennyire örülnének ennek a sok visszavitt, kimaradt, lefitymált ebédnek azok a gyerekek, akiknek tényleg nem jut... Nem rendíti meg õket! Mert szerencsére õk valóban nem tudják, mit jelent éhezni, nélkülözni! Nem kívánom senkinek sem, hogy átélje az igazi nélkülözést, ez természetes! De azt már minden nagyobb diák felfoghatná, mert hall róla épp eleget, milyen is az igazi, sanyargató mélyszegénység! Amikor nem jut egy falat kenyér sem vacsorára, aztán reggelire sem... Amikor csak akkor ehet egy diáktárs, amikor az iskolai menzán megkapja a meleg ételt!... No, ezek a gyerekek nem is válogatnak, mert õk megeszik az utolsó cseppig, elfogyasztják az utolsó morzsáig az eléjük tett étket! Nincs válogatás, nincs „nem szeretem“! A mi gyerekeink pedig csak válogatnak, nem esznek „nemszeretembõl“, s teljes lelki nyugalommal mondogatják nap mint nap: „én csak a krumplit kérem“, „én csak a húst“, „én meg nem akarom megenni a paradicsomot, inkább nem is eszem“! S közben az igazán éhezõ gyermek péntek estétõl már arról álmodozik, „milyen jó lenne most enni egy kis paradicsomos húsgombócot..., istenem, milyen sokára lesz még hétfõ...“ A gyermekéhezés elviselhetetlen fogalom. S ami mögötte van, az rendkívül fájdalmas! Dühös tehetetlenséget érzek! Az igazságtalanságtól forr a vérem: a kiszolgáktatott, gyámoltalan gyermekeknek miért kell így élniük? A válogatás miatt szintén dühös vagyok és tehetetlen. Csak teljesen más érzéssel tombol a vér az ereimben. Miért??????? ... tudom, tudjuk......de elfogadható válasz nem jön sehonnan sem... Czinege Edit 5
Kócsagtoll – 2015 januárja – 2. iskolaévfolyam, 5-6. szám – „Nagy adomány a humor, mely mindent megment. Mihelyt megjelenik, ingerültségünk és sértõdésünk elillan, és helyükre derûs szellem lép.“ Mark Twain
Napi fejtörõk 1. Oroszlánok a szigeten Egy szigeten 10 matematikus oroszlán él. A gondozójuk reggel bedob egy szelet húst a szigetre. – Ha egy oroszlán megeszi a húst, akkor maga is húsdarabbá változik napnyugtáig, így a többiek megehetik. – Ha egy oroszlán nem eszik húst egy nap, akkor másnapra elpusztul. – Egy oroszlán inkább éhenpusztul, minthogy megegyék. Másnap reggel mit tapasztal a gondozó a szigeten?
2. Melyik ajtót válasszam? Rabságban senyvedünk a szultán udvarában. A következõ ajánlatot teszi a szultán: választanunk kell két ajtó közül. Az egyik mögött a szabadság, a másik mögött két éhes oroszlán vár. Egyet kérdezhetünk az õröktõl az ajtókkal kapcsolatban és utána döntenünk kell. Egy bökkenõ azért van. Az egyik õr mindig hazudik, a másik mindig igazat mond, de nem tudjuk, melyik melyik. Mit kérdezzünk az egyik õrtõl, hogy lehetõleg ép bõrrel megússzuk? 3. Égõ kanócok Adott két kanóc, mindegyikük 1 órán át ég. Van két gyufánk. Hogyan tudunk a két kanóccal és a két gyufával pontosan 45 percnyi idõt kimérni? 4. Négyszögletû kastély Egy négyzet alakú szigeten egy négyzet alakú kastély áll. A kastély körül egy négyzetes várárok fut, amely 10 méter széles. A várat ellenséges csapatok támadják, akik egy véletlen számolási hiba miatt csak 9 és fél méter hosszú létrákat hoztak magukkal. Ha nem szeretnének a portyáról üres kézzel visszatérni, mit tegyenek?
A nevetés gyógyír!
– Maga ezután már sem nem pipázhat, sem nem ihat – mondja szigorúan az orvos. – Ezt ne is mondja nekem doktor úr, mert én a pipámtól semmiért el nem válok! – No, nem bánom, egy keveset szívhat, de csak hosszú szárú pipából, mert így a méreg nem oly veszedelmes. Csodatévõ próféta érkezik egy faluba. Rögtön – Aztán nem lehetne-e inni egy kicsit, hosszú nagy tömeg veszi körül. A próféta el is kezdi nyakú üvegbõl, szalmaszállal?... osztani az áldást. Meglát a tömegben egy – Mért jön maga bíróságra ilyen nagy fütyköspöszét meg egy sántát, így szól: – Sánta, dobd el a mankód, és járj! Pösze, sel? – Azt mondta a múltkor a bíró úr, hogy gondosmondj valamit! kodjak megfelelõ védelemrõl... Mire a pösze:
Este a család nézi a meccset, de közben a férj kimegy a WC-re. 2 perc múlva visszajön és kérdi a feleségét: – Na, mirõl maradtam le? – 3 gólt lõttek! – Hát azt meg hogyan? – 1-et valami Gerrard, 2-õt meg valami Replay.
– A szánta eleszett...
– Na, vetkõzzék le ! „Ha a nõk depressziósak, esznek vagy elmen- – De fõorvos úr, kérem... – Mondtam, hogy vetkõzzék le! nek vásárolni. Ha a férfiak depressziósak, megtámadnak egy – Instállom, én... – Siessen, vetkõzzék gyorsan! másik országot.“ (ElaineBoosler ) A székely végül levetkõzik, az orvos megvizsA falusi doktor találkozik az utcán az egyik gálja. Ránéz: betegével: – Magának semmi baja nincs! – János bátyám, mit visz az üvegben? – Az nincs! De hoztam egy szekér fát! – Hát, az igazat megvallva doktor úr kérem, egy – Édesanyám, mit rakjak a tésztára? csepp papramorgót... – Nem abban egyeztünk meg, hogy többet nem – A fedõt fiam, hogy az apádnak is maradjon. iszik? – Mi a legfájdalmasabb dolog a mate– Többet nem, de gondoltam: ennyit lehet. matikában? – Ennyit? Hát ez rengeteg! – ??? – Nem mind az enyém, a fele a komámé. – A szemben lévõ szög... – Akkor most gyorsan öntse ki a maga részét! A túlvilágon találkozik Hannibál, Szulejmán és – Nem lehet doktor úr, mert a komámé van felül! Napóleon. A góbé csúnyán elveri a feleségét, mire az ass- – Ha nekem egyetlen orosz T 34-es tankom lett zony feljelenti. volna, nem álltam volna meg Róma kapui elõtt! – – Hogy merte megütni a feleségét? – förmedt rá kezdi Hannibál. a csendõrtiszt. – Hát nem tudja, hogy csak a – Az semmi! – mondja Szulejmán. – Ha nekem a hatóságnak van joga büntetni? nándorfehérvári csata idején egyetlen orosz – Hát nem bánom! – feleli némi tétovázás után a helikopterem lett volna, most nem harangoznának góbé. – Itt a botom, üsse maga! délben. – Hát igen! – folytatja Napóleon – Ha nekem olyan A páncélos lovag bõszen közelít a sárkány bar- újságom lett volna, mint a Pravda, máig sem langja felé. Az kinéz a barlangból, észre-veszi a tudná senki, hogy elvesztettem a waterlooi közeledõ lovagot, és ezt dünnyögi maga elé: csatát... – Már megint konzerv... A diáktáborban két gyerek beszélget: A suttyó legényke szántott az apjával. Az apa – Képzeld, az én falumban egy ember 1800-ban fogta az ekét, a fiú meg a lovat vezette. Az eke ki- született – mondja az egyik. kiugrott a kemény földbõl. Bosszús volt a székely, – Még ilyet! Hiszen akkor éppen 200 éves! – szidta a fiát, hogy õ rontja el a szántást. csodálkozik a másik fiú. – Nem én rontom el, hanem az édesapám! – Dehogy! Már régen meghalt... – Hogy beszélsz te az apáddal? Annak idején én nem mertem volna visszafeleselni az apám- Tizenkét kötetes enciklopédia jutányos áron eladó. Alig használt. Jelige: „Az asszony minnak! dent jobban tud.“ Sipka Gergõ
Impresszum: Kócsagtoll – A tiszakécskei Református Kollégium ingyenes diáklapja. Megjelenik 100 példányban, havonta, iskolai sokszorosításban. Új néven újra indítva: 2013 októberében, az iskola szerkesztõsége gondozásában. A kiadásért felelõs az iskola igazgatósága. Cím: Tiszakécskei Református Iskola, Tiszakécske, Templom tér 3. E-mail:
[email protected]. Felelõs szerkesztõ: Czinege Edit. Az újság szerkesztõségének tagjai: Dombi Bendegúz, Sipka Gergõ, Vincze Kata, Zámbori Leila. Szervezés: Kass Levente és Bársony Dávid. 6
– Vót is magának apja? – Vót bizony, különb mint neked!...
Aranyköpések – tanároktól... – Kismacska osztva kismacska egyenlõ kismacska. Érted, hogy nem érted? – Mi történt a képrombolás korában? Megfogták a képeket, azt' behányták a tûzre... – Azt hiszitek, én vagyok Hamupipõke és a hét törpe egyben? Tanárnõ, az nem ugyanaz a mese! – Ám-de-bár-noha-persze ezt nektek felesleges mondani!
Az elõzõ szám Agytornájának a megfejtése: 30-at fizettek, abból 3-at visszakaptak, 2-t lenyúlt a londíner. Tehát 25 (a szoba) + 3 (amit visszakaptak) + 2 (a londínernél) = 30
Sipka
