Kockázatok és hibák a konstrukcióban

Dr. Lukács Marianna, 2008. február 7.

I. Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényben meghatározott konstrukció strukturális hibái, vállalati kockázatai, valamint várható negatív hatásai Kockázatok és hibák a konstrukcióban 1. A magyar uniqum EBP-modell – az ár kizárásával – lehetetlenné teszi az állampolgárok érdekében megvalósuló versenyt, amit az a közgazdasági tény is igazol, hogy a kötelező egészségügyi szolgáltatások piacára a korlátozott kínálat (hiánygazdaság) a jellemző. a) Ár nélkül az egészségügyben (sincs) verseny. A koalíciós pártok leszögezték és a törvénytervezetben is az szerepel, hogy az egészségbiztosító pénztárak járulékban nem versenyeznek egymással. A pénztártag után járó fejkvóta kor és nem szerint differenciálásra kerülhet, de az bárki számára belátható, hogy az egészségügyi állapotból eredő kockázatokat ezzel lényegileg nem lehet csökkenteni. A szolgáltatók közötti árversenyről sem beszélhetünk, hiszen a törvényben meghatározott szolgáltatási díjaktól való +/- 10%-os maximális eltérés nem tekinthető lényegi elemnek. Ez azt jelenti, hogy a kereslet/kínálat közötti legfontosabb kiegyenlítő eszközt a szereplők érdemben nem alkalmazhatják. b) Az egészségügyi szolgáltatások piacán minden esetben érvényesül a „kínálat húzta kereslet”. Ez azt jelenti, hogy formailag hiába a beteg a szolgáltatás vásárlója, az orvos dönti el az igénybe veendő szolgáltatást, majd azt nyújtja is a betegnek, vagyis ő egy személyben a szolgáltatás nyújtója és a vásárlója is (egyben a kereslet és a kínálat). Ez az állapot rugalmatlanná teszi kínálatot és gyakorlatilag lehetetlenné teszi az árversenyt. Ebben a helyzetben megfigyelhetőek a hiánygazdaságra jellemző tünetek: az eladó uralkodó pozíciója, a vevő folyamatos kiszolgáltatottsága, a termékért való sorban állás, a korrupció megjelenése, vagy a termék árának növekedése (lsd. Kornai: A hiány). c) Az egészségügy abban is különleges ágazat, hogy a hiánygazdaságra jellemző helyettesítő termék / szolgáltatás megvásárlására gyakorlatilag nem kerülhet sor - szívműtét helyett nem lehet lábat gipszelni). Ezért atipikusnak tekinthető a kereslet/kínálat egyensúlya – a legvalószínűbb a kielégítetlen kereslet, ami az átlagosnál erőteljesebben generál várólistákat és kenőpénzt. d) Külön magyar törvényalkotói hiba, egyben jelentős versenykorlátozó tényező az egy pénzügyi évben való egyszeri váltás lehetősége azzal a korlátozással, hogy egy az adott kezelésre vonatkozó várólista nem ruházható át a befogadó EBP-ra.

1


2. Közgazdaságilag, logikailag és a nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve is hibás az a következtetés, hogy a versengő egészségbiztosító pénztárak az ügyfelek számára jobb színvonalú szolgáltatást nyújtanak, mint a mindenki számára kötelező egybiztosítós modell. a) Az egészségbiztosító pénztár modelljében az iparági értékláncot az alábbi szereplők az alábbi kapcsolódási pontokkal építik fel: állampolgár  egészségbiztosító pénztár  szolgáltató állampolgár Látható, hogy az állampolgár az általa választott egészségbiztosítási pénztárba befizeti a járulékot. A pénztár a pénztártag nevében eljárva az ő javára a szolgáltatóval szerződést köt, ahol a pénztártag szükség esetén igénybe veheti a szolgáltatásokat. Ez a kapcsolati lánc azt jelenti, hogy az értéklánc végén szereplő állampolgárnak semmilyen ráhatása nincs a szolgáltatóra, hiszen abban a hiánygazdasággal jellemezhető szituációban ő kiszolgáltatott vevő az uralkodó pozícióban levő eladóval szemben. Ha pedig valaki arra gondol, hogy az állampolgár a vele szerződésben álló egészségbiztosítási pénztáron keresztül érvényesíteni tudja az akaratát, az nagyot téved. Amennyiben a tag a pénztár által nyújtott szolgáltatásokkal nincs megelégedve, esélye sincs egy olyan tulajdonossal szemben, akinek az a célja, hogy minél kevesebb kiadást teljesítsen (egy főre jutó konstans bevétellel számolva így tud profitot elérni). A szolgáltatást igénybe venni kívánó pénztártag azzal fejezheti ki nemtetszését, hogy másik pénztárba lép át, ami nyilvánvalóan célja is lehet a mindenkori egészségpénztárának, hiszen ezáltal megmenekül egy biztos kártól, ami biztosan több, mint a pénztártag után kapott fejkvóta. b) A természetbeni szolgáltatás elve nem véletlenül a közellátást nyújtó, nonprofit intézményekben működik, a magánintézmények mindig a költségtérítés elvén szolgáltatnak. Ennek megfelelően hibás az elképzelés, hogy profitorientált egészségbiztosító zökkenőmentesen –a pénztártag a kezeléshez való előzetes pénzügyi hozzájárulása nélkül – fogja finanszírozni a szolgáltatásokat.1 c) Végül, de nem utolsó sorban utalhatunk itt a mindenki által ismert nemzetközi példákra, amelyek alapján Magyarországon is valószínűsíthető lesz a verseny profitorientáltsága miatti

1

A természetbeni szolgáltatás elve az egészségpénztárak esetében úgy érvényesül, hogy a pénztártag az egészségbiztosítási kártya alapján jogosult a pénztári szolgáltatásra. A szolgáltatás során felmerült költségeket az egészségpénztár a biztosított a szolgáltatóval kötött szerződés, a pénztártag kártyája és saját nyilvántartása alapján közvetlenül a szolgáltató számára fizeti ki. Az eljárás lényege, hogy a biztosítottnak nem kell a szolgáltatások költségeit kétszeresen megelőlegeznie (először az egészségpénztári számla feltöltésekor, másodszor a szolgáltatás igénybe vételekor), ami az esetek többségében nem is lenne elvárható a pénztártag anyagi helyzetére való tekintettel. A szolgáltatás kiegyenlítése során pénzmozgás egyetlen esetben történik; az egészségpénztár és a szolgáltatást nyújtó között. A költségtérítés elve azt jelenti, hogy a biztosított az egészségügyi szolgáltatások költségeit közvetlenül az igénybevételt követően a szolgáltató egészségügyi intézménynek kiegyenlíti. Ezt követően a biztosító a szerződésben foglaltak szerint - mérlegelve a körülményeket, az esetleges kizárási okokat, és a biztosítási feltételek - a kezelés meghatározott költségeit a biztosított ügyfél számára megtéríti. A biztosítót nem terheli a kezelés teljes költségei átvállalásának kötelezettsége.

2


várólistákban megnyilvánuló kockázatszelekció, amit az állampolgárok a jelenleginél alacsonyabb színvonalú szolgáltatásként fognak érzékelni. 3. Az egészségbiztosító pénztárakról szóló törvény számos érdemi kérdését más jogszabály hatáskörébe utalják, így a rendszer már megalakulásakor instabil, hiányoznak a törvényi és intézményi garanciák. A törvénytervezetben száznál több érdemi kérdést más törvényben fognak szabályozni. Ez a mostani nyilvánvaló kapkodásnak az egész konstrukció hosszú távú stabilitását kérdőjelezi meg. Gondolhatunk arra, hogy a törvényben később felfedezendő hibákat korrigálják, de a törvény előkészítéséből kimaradt köztisztviselői kar is számos ötlettel állhat elő a konstrukció javítása céljából, de akár a következő parlamenti ciklusban visszavonásra is kerülhet a teljes törvény, mint ahogy a magánnyugdíjpénztári törvény is mutatott visszarendeződést. 4. Az EBP-kben a kisebbségi tulajdonszerzés értéktől független licit jellege minden piaci logikával ellentétes. Az ügylet a rendszerváltás mára már meghaladott, jelen esetben pedig hamis privatizációs filozófiáját másolja, mely szerint nem a rendszerbe kerülő tőke a fontos, hanem a szaktudás. Minősíthetetlen, az állami érdekkel ellentétes és az üzleti életben felettébb szokatlan az EBPben szerezhető tulajdon-szerzés módja. Minden piaci logikával ellentétes, hogy egy vállalatot ne a piaci árán értékesítsenek. Az üzleti életben is alkalmaznak licitet, de egy mindenkit érintő társadalombiztosítási rendszer esetében ez a módszer nagyvonalúnak minősíthető. Nyilvánvalóan nem lenne egyszerű a mostani OEP értékének a meghatározása, de független tanácsadó nélkül a XXI. században különösen gondolatlan eladni bármilyen állami vagyontárgyat. A helyzet értelemszerűen felveti a korrupció gyanúját, még akkor is, ha a licit minden a legtisztességesebb szándék, feltételek és ár mellett zajlik majd. 5. Tekintettel arra, hogy kisebbségi tulajdonosként bárki, akinek van pénze, részt vehet a rendszerben, hibás az a feltételezés, hogy a magántőke bevonása a rendszer hatékonyságát eredményezi. Amennyiben pedig a törvényalkotó banki / biztosítói csoportok szerepvállalására számít, ők nem rendelkeznek az EBP szakszerű működéséhez szükséges szolgáltatásszervezői tudással. A nagyrészt magyar menedzsment által vezetett külföldi tulajdonban álló pénzügyi csoportok az egészségbiztosítási reformban való esetleges szerepvállalása nem jelentené azt, hogy a külföldi tulajdonos tudásából azonnal profitálna Magyarország, mert a feladat végrehajtását a magyar menedzsmentre bíznák, akiknek ezen a területen nincs tapasztalatuk. Itt érdemes arra a mellékszálra is utalnunk, hogy ugyan a magyar menedzsment a helyi kérdések végrehajtásában nagy önállóságot kap, de a stratégiai döntések meghozatala az anyavállalatra tartozik. Legalább fél évre van szükség, hogy az anyavállalat döntsön az esetleges piacra lépésről, de azt sem teszik szívesen a pénzügyi év közepén. A külföldi tulajdonos nyilvánvalóan azonnal átlátja azt, amit a politikusok nehezen vagy nem értenek meg: a biztosítók a világon sehol nem végeznek egészségügyi szolgáltatatás-

3


szervezést, így Magyarországon sincs ebben tapasztalatuk. A biztosítók számára a költségtérítés elve alapján végzett kárrendezés a legkényelmesebb – nyilvánvalóan az általuk működtetett egészségpénztárak ezért nem alkalmazzák a pénztártagok számára kényelmes kártyás elszámolást. 6. A beteg a világon mindenhol kiszolgáltatott, a magyar beteg ezen felül gyenge pénzügyi kultúrával és a hiánygazdaságban szocializált vásárlói attitűddel rendelkezik. Az egészségbiztosítási pénztárak versenyét megálmodók bizonyára figyelmen kívül hagyták a magyar lakosság alacsony pénzügyi kultúráját (lsd. bankválasztás, hitelfelvétel, biztosítotti kitettség, magánnyugdíjpénztárak közötti átlépés). Arra biztosan nem gondolhattak, hogy az átlag magyar jobban tud majd egészségbiztosító pénztárat választani, mint orvost vagy patikust, mert akkor nem szolgáltatók közötti a pénztárak segítségével majdan megvalósuló minél hatékonyabb versenyt tűzték volna ki célul. A gyenge pénzügyi kultúra (mérlegelni és a legjobb megoldást kiválasztani) akkor is erőteljesen hátráltató tényező, ha a törvényalkotó az egészségpénztárak közötti versenyt a szolgáltatások szervezésében képzeli el – az egészségbiztosító pénztár az emberek szemében mindig is pénzügyi intézmény lesz. 7. Nem tisztázott az EBP adókörnyezete, de jelentős veszély az is, hogy a gazdasági társasági formában működő EBP esetleges hiányát az állam nem pótolhatja, mert az ellentétes az Európai Unió törvényeivel. Olyan jelentős kérdések várnak tisztázásra, hogy az EBP-nek fizetni kell-e helyi iparűzési adót vagy akár társasági adót – mindkettő esetében, tekintettel arra, hogy gazdasági társaságokra kivétel nélkül vonatkozik ezeknek az adóknak a fizetési kötelezettsége. Az esetleges adómentesség ellentétes lenne az EU joganyagával, arról nem is beszélve, hogy az EBP konstrukció esetleges kudarca (folyamatos deficit) esetén az EBP hiányzó pénzeszközeinek pótlását nem lehetne állami forrásból fedezni annak ellenére, hogy abban az állam 51%-kal tulajdonos. Ez ügyben érdemes Hollandia példáját közelebbről megnézni. A jelenleg is fennálló problémák mellett külön nehézséget fog okozni, ha a biztosítási tevékenység az Európai Unión belül ÁFA-köteles lesz, ami azonnal 10-20%-kal (attól függ, hova sorolja Magyarország) megnöveli a kötelező egészségbiztosítás költségeit. 8. Azzal, hogy a fejkvóta 3,5%-ban, az osztalékként kivehető nyereség pedig a fejkvóta 2%-ban került maximalizálásra, az EBP nem érdekelt a szolgáltatások minél hatékonyabb megszervezésében, holott eredetileg ez volt a törvényalkotók egyik legfontosabb szándéka. Ezen felül a képződött profit ennél magasabb is lehet, ha az EBP egyéb forrásokkal is gazdálkodik, ami a rendszer átláthatóságát nagyban megnehezíti. a) A meghirdetett egészségügyi reform egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a rendelkezésre álló források az állampolgárok érdekében minél hatékonyabban hasznosuljanak.

4


Az a tény, hogy mind a működési költség, mind az osztalék formájában kivehető nyereség korlátozott, az egészségbiztosító pénztárnak nem lesz érdeke a rendelkezésére álló erőforrások a jelenleginél hatékonyabb allokálása, a jelenleginél jobb beteg-utak megszervezése, de a szolgáltatókkal szembeni árcsökkentés sem. Ez azt jelenti, hogy semmilyen távon nincs esélye az esetleges járulék-csökkentésnek, hosszútávon pedig elveszik annak az esélye, hogy az esetlegesen keletkezett megtakarításokat újabb alkalmazásokra vagy egészségmegőrzésre lehessen fordítani. b) Tekintettel arra, hogy a működési költség és az osztalék formájában kivehető profit a fejkvóta arányában került meghatározásra, életszerű lesz az ettől az arányoktól való eltérés, amennyiben az EBP egyéb forrásokból is gazdálkodik. Valós veszély, hogy a tulajdonosok az EBP-t egy olyan alapnak tekintik, amely alkalmas pályázati források, de akár háttéralkuk során megszerzett források profittá történő alakítására. A jelenlegi törvénytervezet nem biztosítja az EBP gazdálkodásának teljes átláthatóságát, tekintettel arra, hogy a gazdálkodás szabályozása szorosan a fejkvótával való gazdálkodáshoz kötődik. 9. Az elképzelések szerint erős verseny valósul meg a többségi állami tulajdonban álló pénztárak között, vagyis az állam az állammal versenyzik. Az egészségbiztosítási reform legfontosabb céljaként meghirdetett kasszák közötti, a pénztártagok érdekében, az elérhető egészségügyi szolgáltatások minőségi javulásáért teremtett verseny nehezen elképzelhető az állami többségi tulajdonnal rendelkező pénztárak között. Ez még inkább érvényes lesz arra az esetre, amennyiben az EBP-k működési területe korlátozott lesz. Kockázatok az egészségpénztár vállalati működésében 1. Azzal, hogy az EBP teljes pénzmozgását az OKA felügyeli, beleértve a szolgáltatókkal való elszámolást is, súlyosan korlátozza az EBP gazdálkodási szabadságát. Az elképzelések szerint az OKA az OEP utódszervezete, mely egy országos adatközpontként mindenről rendelkezik információval. A magánnyugdíjpénztári rendszerben sem ismeretlen a pénztárak adatszolgáltatására épülő központi nyilvántartás, azonban az egészségbiztosító pénztárak esetében más a helyzet. Az OKA azon túl, hogy nyilvántartja, ki melyik pénztárban tag, a pénztár pénzügyei felett is rendelkezik. Többek között a fejkvótát fizikailag nem utalja ki a pénztáraknak, hanem hónap végén meghatározza a fejkvóta és a pénztári kiadások egyenlegét: ha többlet keletkezett, a pénztár rendelkezésére bocsátja, ha pedig hiány, felszólítja a pénztárt pótlásra. Ezen felül különösen aggályos, hogy a szolgáltatók közvetlenül az OKA-hoz, nem pedig az egészségpénztárakhoz nyújtják be a szolgáltatások elszámolására vonatkozó bizonylatokat, vagyis a jogosultság ellenőrzése is a központi hivatalnál van. Éppen ezért a pénztáraknak arra sem lesz módjuk, hogy az időlegesen fel nem használt fejkvótát a tagok érdekében befektessék. A leírtaknak megfelelően súlyosan sérül az EBP-k gazdálkodási szabadsága.

5


2. A kisebbségi tulajdonostól tudástőkét várnak, ugyanakkor az EBP működésében érdemi beleszólással sem a közgyűlés (49%), sem az Igazgatóság (hat tag, a vezetőt a többségi tulajdonos adja) tekintetében nem rendelkezik. 3. Nemcsak az köz-, és magánvagyon ilyen módon való együttműködésére nem ismertek nemzetközi példák, de az EBP mint gazdasági társaság számos ponton máshogyan működik majd, mint a társasági törvény alapján működő társaság. A köz és magán együttműködésére a gazdasági élet jelenleg egyetlen működő konstrukciót ismer, az a PPP. Azon túl, hogy az EBP működési elveiben ennek csíráit sem találjuk, maga az egészségbiztosító pénztár szervezete is számos magyar unikumot tudhat magáénak. Ilyen a hattagú igazgatóság, a kisebbségi tulajdonos fogalma (a GT a kisebbségi jogok védelmét ismeri), az alapító okirat egyszerű szótöbbséggel való megváltoztathatósága vagy az egyesülés és állomány-átruházás elnagyolt szabályozása. Ne feledjük, egy mindenkit érintő, eredetileg állami feladatról beszélünk. 4. A rendszerbe belépő befektetők – felmérve azt, hogy a rendszert a jelenlegi ellenzék esetleges hatalomra jutása esetén biztosan megszünteti – azzal az erkölcsi dilemmával szembesülnek, hogy a rendszer felszámolásával egyidejűleg számukra esetlegesen kifizetendő kártérítés egy olyan üzleti haszon, amely társadalmi hasznot nem hozott, de adóforintokba került. 5. A fejkvóta számításában szereplő szubjektív tényezők (pl. a pénztártagok szükségleteihez igazodó számítás) teret ad a háttéralkuknak, ami rontja a verseny tisztaságát. Ezt erősíti az a tény, hogy nem kerültek meghatározásra az OKA-ban keletkező esetleges szufficit (a fejkvóta az előző év adataira alapulva kerül meghatározásra) felhasználására vonatkozó szabályok. Azon kívül, hogy a konstrukció teljesen kiiktatta az ár piacszabályozó szerepét, nem rögzítette egyértelműen az EBP legfontosabb bevételére, a fejkvótára vonatkozó szabályokat. Ebben a kérdésben a legkisebb bizonytalansági vagy félreérthető tényezőnek nincsen helye. Ellenkező esetben megindulhat az EBP-k és az állam közötti háttéralku a fejkvóta minél magasabb megszerzéséért. A törvényben ezen felül nyitott az a kérdés is, hogyan kerül felhasználásra az OKA az adóévben keletkezett esetleges szufficitje, ami szintén a háttéralkuk megjelenésének esélyét növeli. 6. Nem átgondolt, hogyan lehetne alkalmas az EBP konstrukciója az Európai Uniós pénzek minél hatékonyabb befogadására. Ebben a pontban nem kerül minősítésre, mire lesz elég az országosan 6-8 egészségpénztárrá váló OEP 3,5%-os működési költséghányada, de a megsokszorozódó feladatok mellett biztosan nehezen lehet majd kigazdálkodni az Európai Unió fejlesztési forrásainak eléréséhez 6


szükséges önrészt. Ésszerű lett volna, ha a pénztári működés osztalékként nem kifizethető nyereségét EU-s pályázatok önrészeként is fel lehetett volna használni. 7. Nem fedi a valóságot az „egy biztosító több pénztár” elnevezés, tekintettel arra, hogy a pénztári konstrukció a világon mindenhol mást takar, mint ahogyan működni fog az EBP. Bizonyára tisztulni fognak a törvényben és a kormányzati kommunikációban használt fogalmak. A pénztári konstrukciót több ország jogrendje is ismeri (USA, Anglia: Mutual Fund, Franciaország: Mutalité, Németország: Krankenkasse), de Magyarországon is működnek önkéntes és magánpénztárak is. A konstrukciók közös jellemzője, hogy a pénztár a tagok tulajdonában áll. A pénztártag a befizetéssel meghatározott pénztárak esetében a pénztárban összegyűjtött vagyona, a szolgáltatással meghatározott pénztárak esetében pedig a tagság alapján gyakorolja tulajdonjogait. Könnyen belátható, hogy az EBP-re ez nem jellemző, így szükséges lesz a precíz fogalom használata. Jó kiindulópont lehet, hogy az EBP-k valójában nyereséget realizáló részvénytársaságok. 8. Nem elegendő rendelkezésre 10-11 hónap egy egészségbiztosító pénztár teljes körű talpra állításához Az elképzelések szerint az EBP-k megalakulására idén tavasszal kerül sor. Tagtoborzásra őszig lesz lehetőség, az informatikai rendszer és a szolgáltatói hálózat felállítását pedig a 2009. január 1-én történő éles indulásáig meg kell oldani. Aki már végzett ilyen jellegű feladatot, az tudja, hogy ezt lehetetlen hibátlanul megoldani. Ez a szűkös 10-11 hónap alatt pénztáranként fel kell keresni és be kell léptetni legalább 500 ezer embert, be kell szervezni a lakóhelyükhöz tartozó szolgáltatókat, ki kell építeni az OKA-val, az APEH-hel és a szolgáltatókkal naponta hibátlanul kommunikáló rendszert és fel kell építeni az ügyfélszolgálatot is. A Patikapénztár példájánál maradva: annak ellenére, hogy jelenleg százezer ügyfelet 4 ezer helyen szolgálunk ki, próbaüzemmel együtt egy évet vett igénybe a rendszer felállítása. A mostani helyzet annyiban bonyolultabb és van szükség több időre, hogy amíg a Patikapénztár kiegészítő, addig az EBP-k állami egészségügyi feladatokat látnak el. Várható negatív hatások 1. A szolidaritás helyett a piaci mechanizmusok uralják Magyarország kötelező egészségbiztosítási rendszerét. A közös értékek és alapelvek az Európai Unió egészségügyi rendszereiben (2006/C 146/01) a mindenkire kiterjedő társadalmi védelem, a jó minőségű szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az esélyegyenlőség és szolidaritás. A piaci mechanizmusok, a verseny nem tartoznak a közös működési alapelvek közé.

2. 7


A szolgáltatók között feltételezett verseny nem a leggyengébb teljesítményű gyógyító személyzet pályaelhagyását okozza, ellenkezőleg: a közszolgáltatók közül legjobbak keresik majd máshol boldogulásukat, vagyis csökkeni fog az kötelező biztosítás keretében nyújtott egészségügyi szolgáltatások színvonala. A kisebbik kormányzó párt retorikájában nagy szerepet kapott a versenytől várt minőségjavulás. Tekintettel arra, hogy a beteg nem rendelkezik közvetlen ráhatással a szolgáltatók közötti választásra, valamint arra, hogy az egészségbiztosító pénztár az egészségügyi intézménnyel, nem pedig közvetlenül a gyógyító személyzettel áll szerződésben, a szolgáltatók közötti minőségi szelekció nagyon nehézkes. Ez még önmagában nem okozná a pályaelhagyást, azonban Magyarországnak számolnia kell azzal a külső körülménnyel, hogy az Európai Unió szabad munkaerő-áramlása lehetővé teszi, hogy a magyar gyógyító személyzet a számára legoptimálisabb munkafeltételek mellett vállaljon állást, nem feltétlenül Magyarországon. A mostani reformtól függetlenül tanúi lehetünk annak, hogy a következő években a legjobb orvosok hagyják el a kötelező rendszert, ezzel jelentősen romolhat a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető szolgáltatások színvonala. 3. A kisebbségi tulajdonosnak a rendszerből kinyert költség jelenti az igazi hasznot, mely a többi üzletág költségviselő helye lesz. Az EBP-k várhatón azonnal a maximális működési költséggel indulnak (4%), jelentősen megnövelve ezzel a jelenleg 2%-os költséggel működő kötelező egészségbiztosítás költségeit. Az esetleges költségnövekedés nem jár automatikusan hatékonyság-növekedéssel, azonban csökkenti a gyógyításra fordítható forintokat. a) Ismert tény, hogy a biztosító társaságok gyakorlatában nem teljesen érvényesül a megfelelő költséghelyre való könyvelés, annak ellenére, hogy ezt a két ágazatnál (élet-, nemélet ágazatok) törvény írja elő. Nincsenek arra vonatkozó hiteles adatok, milyen mértékű az ágazatok közötti a költségeket érintő keresztfinanszírozás, mindazonáltal erősen valószínűsíthető, hogy nem valósul meg maradéktalanul a valósághű költségkönyvelés. b) A költséghelyre könyvelés az ügyfél szempontjából azért döntő fontosságú, mert kizárólag ezzel biztosítható, hogy az ügyfél csak a saját javára megkötött biztosítás költségeit viselje. A kompozit társaságok esetében a kötelező gépjármű felelősség-biztosítás az, amely számos más ágazat költségét viseli. Ez azért kényelmes a biztosító társaságok számára, mert a kötelező biztosítás piaca jól kiszámítható, a biztosítás megkötésére vonatkozó kötelezvényt, így a díjakat törvény írja elő. A fentiek ismeretében feltételezhető, hogy a kötelező egészségbiztosítás lenne - a kötelező gépjármű biztosítás mellett – a másik nagy, törvényileg garantált bevételt realizáló, költségelnyelő ágazat. 4. A kínálatkorlátos egészségügyben (hiánygazdaság) működő profitorientált EPB törvényszerűen okozza a várólisták megnövekedését, ezzel párhuzamosan a paraszolvencia (korrupció) további erősödését.

8


Törvényszerű lesz a mostani várólisták növekedése, tekintettel arra, hogy az EBP az esetleges profitot legegyszerűbben a kiadások visszafogásán keresztül tudja megvalósítani. Ez megvalósítható lesz a szolgáltatói követelések egyre nagyobb időtartamra való kitolásában, azonban szinte bizonyos, hogy a kiadások lefaragásának legegyszerűbb módja a várólisták alkalmazása lesz. Ez vonatkozhat szolgáltatások (pl. műtétek) és termékek (pl. gyógyszer, gyógyászati segédeszközök) nem finanszírozására is. 5. Jó eséllyel szűkülhet a törvény által garantált szolgáltatások köre. Amennyiben az EBP-k rövidtávú deficites gazdálkodás mutatnak fel – tudjuk, az állami konszolidáció lehetősége kizárt – egyedüli megoldásként a kötelező egészségbiztosítás keretében finanszírozható szolgáltatások körének szűkítése kínálkozik. Megjegyzem, erre akkor is kor kerülhet, ha az EBP-k erős lobbi-erővel rendelkeznek, és a profit realizálása érdekében rá tudják venni a törvényalkotókat a szolgáltatási kör szűkítésére. Ne feledjük, erős lobbi-ereje lesz ennek a szektornak: jelenleg a GDP 6,9%-a felett rendelkezik (Magyarország 2006. évi GDP-je: 23 562 milliárd HUF; forrás: www.ksh.hu, az Egészségbiztosítási Alap bevétele 2006-ban1 637 milliárd; forrás: www.oep.hu). 6. Fennáll az EBP konstrukció visszarendeződési veszélye, ami a következő 4-6 évre elveszi a mozgásteret a valódi, szükséges reformok elől. Azon túl, hogy a sietve, társadalmi vita és szakmai konszenzus nélkül hozott törvény példátlan egy demokratikus állam történetében, a végrehajtása is erősen kétséges megfelelő bázis nélkül. A konstrukció nyilvánvaló hibáit (egy ilyen reformot nem lehet két hónap alatt minden részletében átgondolni) folyamatos javítani fogják, ami a rendszer szereplőitől állandó alkalmazkodást kíván, és szinte biztos az állampolgári bizalomvesztés. A legnagyobb veszély azonban mégis az, hogy a törvény esetleges kudarca Magyarországon középtávon elveszi az igazi változtatások lehetőségét, jelentősen rontva egyúttal az ország az Európai Unión belüli hitelét és versenyképességét.

9


II. Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényben meghatározott szervezet működésképtelenségére vonatkozó kockázatok (alapítás, a folyamatos működőképesség, részvényesi jogok gyakorlása és a vállalat napi működése) Alapítás 1. Nevetséges a megyei egészségbiztosító pénztárak 20 (100) millió forintos alapítása. Érdemesebb lenne az állami részt apportként (nem pénzbeni hozzájárulás) belevinni a vállalatba, majd átváltoztatható és jegyzési jogot biztosító kötvényeket kibocsátani, amit megvásárolhatnak a befektetők - ezzel a módszerrel nem a nevetségesnek tűnő 20 millió forinttal indulna a rendszer, hanem már lennének benne eszközök. 2. Aggályos, hogy a befektetők soha és semmikor nem működtek kisebbségi tulajdonosként - nincs illúzióm, hogy ezt a szerepet nem fogják jól tűrni és nem is úgy fognak viselkedni - ezért veszély az Igazgatóság vezetése - miért nem a cégvezetőket adják? 3. A biztosítóknak nincs meg az a szakmai tapasztalata (dinamizmus, biztosítói szakértelem), amit az állam elvár tőlük - az EBP-k tevékenysége szolgáltatásszervezés, nem biztosítás; egyébként ez a típusú privatizáció a rendszerváltás utáni 80as években lezajlott privatizációk hangulatát idézi - nem kell pénz, csak szakértelem egyértelmű lesz néhány ember személyes érdekeltsége, ami az egész reform jó szándékát megkérdőjelezheti. 4. Az üzleti életben teljesen szokatlan egy adásvételi tranzakciónál az ár figyelmen kívül hagyása (Horn 2007. novemberében azt nyilatkozta, hogy pénztáranként biztosan több mint 5 milliárd, de a konkrét árra vonatkozó kérdést háromszor kikerülte). Ez komolytalan a reformtörvény elfogadása előtt 2 héttel. Nyilvánvalóan nem egyszerű és olcsó az utódszervezetek árának meghatározása, de ez elengedhetetlen a később az államot érő lopás vád kivédése miatt. 5. A törvényben gyengén kifejtettek az alapelvek. Az első benyújtott törvénytervezetből hiányzott a szolidaritás alapelve is, ami nyilvánvalóvá teszi az egészségbiztosító pénztárak megszerzésének és jövőbeni működésének szándékát. 6. Nem életszerű az a szabályozás, hogy az EBP akkor kezdheti meg működését, ha a működési engedély kiadását megelőző 30 napban a hozzá bejelentkezett és rendelt biztosítottak száma eléri az 500 ezer főt és nem haladja meg a 2 millió főt. Tekintettel arra, hogy az EBP nem működhet előtársaságként, nem végezhet semmilyen tevékenységet, így a tagok gyűjtését sem, vagyis nem értelmezhető, hogy a tevékenységi engedély kiadását megelőző időpontban rendelkezzen tagsággal. Megoldás lehet, hogy a működési engedély beadásának időpontjától végezhessen az EBP tagszervezési tevékenységet, vagy a létszám elérését a működési engedély beadásának kiadását követő x időtartamot kell megadni.

10


A vállalati működés 1. Ki kell mondani, hogy az állami rész nem átruházható, vagyis itt kell meghatározni, hogy GT 123. paragrafust milyen eltérésekkel kell alkalmazni. 2. Összeférhetetlenséget kellene megállapítani a különböző EBP-k esetlegesen azonos tulajdonosi csoporthoz tartozó kisebbségi tulajdonosai ügyében, vagyis arra az esetre felkészülni, amikor a befektető több EBP-t ural: egyik helyen a bank, a másikban a biztosító, a harmadikban az egészségpénztár és így tovább tulajdonos. Kiindulópont lehet a GT 64. §-a GT 64. § (1) Uralmi szerződés és elismert vállalatcsoportként való bejegyzés hiányában is alkalmazhatóak a 60. §-ban foglaltak, ha az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság (társaságok) közötti tartós, már legalább három éven keresztül, megszakítás nélkül fennálló együttműködés során a vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági társaságok egységes üzleti koncepció alapján folytatják tevékenységüket, és tényleges magatartásuk biztosítja a vállalatcsoportként való működésből származó előnyök és hátrányok kiszámítható és kiegyenlített megosztását. 3. Fontos lenne a tv-ben megjeleníteni, hogy az EBP a várólisták minimalizálására törekszik: ha az EBP nem alkalmazhat kockázat-szelekciót, a szolgáltatásokat nem fogja teljesíteni, ezzel fogja csökkenteni a kiadásait, ezért lenne ezt fontos az alapelveknél kikötni. 4. A javaslat szerint az egészségbiztosítási pénztárak nyújthatnak a 2003. évi LX. Törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről alapján egészségbiztosítást (betegségbiztosítás). Szerintem ez jó gondolat azzal, hogy ez váltsa fel az ügynöki tevékenységet. A koalíciós szerződés egészségre vonatkozó részének 8. pontja azt mondja ki, hogy az EBP-k szabályozott keretek kö7zött kiegészítő biztosítást is kínálhatnak és nem azt, hogy ügynökként szolgáltatásokat értékesítsenek. Azt javaslom, hogy az EBP-k önmaguk is nyújthassanak a biztosítási tv. hatálya alá egészségbiztosítást (betegségbiztosítást), vagy tagságuk számára vásárolhassanak azt (ez ezért lenne a pénztártagság számára előnyösebb az egyéni szerződéseknél, mert csoportos betegségbiztosítás esetén a) nincs kockázatelbírálás b) olcsóbb a díj). Amennyiben az EBP-k ügynökként tevékenykednek, az EBP "kockázat nélkül" csökkentheti az alapcsomagot, hiszen ami kiesik, azt el tudja adni kiegészítőként, azon felül, hogy külön nyereségként tudják majd elkönyvelni az eladandó biztosítás után járó jutalékot is. Összefoglalóan az EBP a) nyújthasson ilyet, ha megfelel a biztosítási tv-ben meghatározott feltételeknek b) tagsága számára vásárolhasson ilyet. 5. A tervezet szerint az alapszabály egyéb rendelkezései egyszerű szótöbbséggel állapíthatóak meg, illetve módosíthatók. Ez ellentétes akármilyen szervezet vagy társaság működési elveivel, egyébként pedig kockázatossá, kiszámíthatatlanná teheti a vállalat működését- a vállalat életét eldöntő kérdésekben kell a 75% (pl. megszűnés elhatározása, tőkeemelés) - még abban az esetben is, ha az állam ezzel úgy érzi, hogy hátrányos helyzetbe szorul, de egyetlen befektető sem fog jelentkezni, ha a közgyűlésen az állami tulajdonos megteheti azt, hogy feloszlatja az EBP-t. 6. Az EBP részvényei és a részvényesi jogok gyakorlása tekintetében sokkal átláthatóbb lenne az EBP működése - hozzáteszem stabilabb is - ha az EBP alapítása során a GTben meghatározott részvényfajtákhoz lennének kötve a különböző jogok és a kapcsolódó jogokat a törvény határozná meg, nem pedig az alapszabály összefüggésben azzal, hogy az erre vonatkozó módosítást 75%-hoz kellene kötni.

11


Tájékoztatásul: GT 183. § (1) Részvényfajták: 183. § (1) Részvényfajták: a) a törzsrészvény b) az elsőbbségi részvény  osztalékelsőbbséget  a részvénytársaság jogutód nélkül történő megszűnése esetén a felosztásra kerülő vagyonból történő részesedés elsőbbségét (likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbség)  a szavazati joggal összefüggő elsőbbséget (az egy részvényhez kapcsolódó szavazati jog azonban nem haladhatja meg a részvény névértékéhez igazodó szavazati jog tízszeresét)  vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbséget, valamint (pl. ezzel a részvénnyel lehetne megoldani az Igazgatóság és az EB kijelölését, ami a jelenlegi elképzelés szerint - közgyűlésnek el kell fogadni, jogellenes és járhatatlan)  elővásárlási jogot c) a dolgozói részvény, d) a kamatozó részvény: az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően az alaptőke tíz százalékát meg nem haladó mértékben előre meghatározott mértékű kamatra jogosító részvény is forgalomba hozható (kamatozó részvény) e) a visszaváltható részvény.  a kibocsátandó részvényre a részvénytársaságot vételi jog  a részvényest eladási jog

7. A tervezet rendelkezése szerint az EBP átváltoztatható és jegyzési jogot biztosító kötvényt nem bocsáthat ki. Javaslom, hogy legyen jegyzési jogot biztosító kötvény, mert amennyiben sürgősen tőkére van szüksége a társaságnak, ez egy jó megoldás lehet, egyébként pedig a közgyűlés összehívása mellett alaptőkét kellene emelni, vagy hitelt kellene felvenni. 8. A tervezet szerint a Magyar Állam nevében a részvényesi jogokat a vagyonkezelő személyesen vagy meghatalmazott útján gyakorolja. Ugyanazon személy meghatalmazottként egyidejűleg csak egy EBP-ben járhat el. Éppen a támadási felület miatt nem lenne szabad engedni a meghatalmazott státuszt - gyakorolja csak az állam a saját jogait, ne adja ki azt esetlegesen a kisebbségi tulajdonoshoz közel álló ügyvédi irodának. Jogi kérdések 1. Társasági joghoz értőnek kellene megnézni, hogy ezek a zrt-k nem lesznek-e a 49% eladásával automatikusan nyrt-k - szerintem igen. Fából vaskarika, hogy a tranzakciót követően újra vissza tudnak zrt-vé alakulni; ennek kapcsán nem lenne az tisztább, ha nyrt. formában működne az egész? Az állam úgyse adja el a sajátját - neki mindegy, viszont transzparens lenne az egész működés, és nem merülhetne fel az a vád, hogy az eddig nyilvánosan működő OEP zártkörű ügyeskedéssé válik, hogy ne lássa senki a profitot. Lsd 172. § (1) Nyilvánosan működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei az értékpapírokra vonatkozó külön törvényben meghatározott feltételek szerint részben vagy egészben nyilvánosan kerülnek forgalomba hozatalra. Nyilvánosan működik az a részvénytársaság is, amelynek részvényeit a nem nyilvános forgalomba hozatalt követően nyilvános értékesítésre ajánlották fel, illetve a szabályozott piacra bevezették. 2. A kisebbségi tulajdonos fogalmát nem ismeri a GT, csak a részvényekhez fűződő kisebbségi jogot, így az egészségbiztosítói pénztári törvény ezen rendelkezései nincsenek összhangban a részvénytársaság működési szabályaival és éppen ezért számos pontos hiányosak, zavarosak.

12


Vállalatvezetés és működőképesség 1. A tv. szerint a kisebbségi tulajdonossal működő EBP-ben hattagú igazgatóság létrehozása kötelező. Az ezzel kapcsolatos működésképtelenséget okozó problémák: a) nem működnek soha páros tagú vezető testületek; látszólagos az egyenlőség 3-3 fő esetén - a gazdasági életben működésképtelenek a konszenzusra alapított vállalatok ez a fele-fele arány pontosan ezt követi le b). egyébként pedig, ha úgyis az elnök szavazata dönt, amit a többségi tulajdonos delegál, az egész formális. 2. Kérdés, a többségi vagy a kisebbségi tulajdonos adja a cégvezetőt. Abból kiindulva, hogy a cégvezető felett a munkáltatói jogokat az Igazgatóság gyakorolja, az következik, hogy a többségi tulajdonos adja a cégvezetőt, vagyis a kisebbségi tulajdonostól várt esetleges hatékonyságot itt sem kereshetjük. Amennyiben pedig a kisebbségi tulajdonos adja a cégvezetőt, az általa hozott döntések szöges ellentétben lesznek a többségi tulajdonos (állam) akaratával, aki uralja a közgyűlést és az Igazgatóságot is. 3. A törvény nem tér ki arra az esetre, ha az EBP nem működik kisebbségi tulajdonossal, vagyis minden az állam tulajdonában marad. Ott is kell a hattagú Igazgatóság? 4. Mit ért jelen törvény a kisebbségi tulajdonos alatt, mert a GT csak a kisebbségi jogok védelmét ismeri. Vagyis ha egy EBP-ben valaki 1%-ot szerez, akkor már ő adja az Igazgatóság felét és az Igazgatóság vezetőjét? 5. Törvény eltérő rendelkezése hiányában a belső tag munkaviszonyának megszűnésével egyidejűleg az igazgatósági tagság is megszűnik. Ez azt jelenti, hogy a belső tagot az Igazgatóság bármikor fel tudja menteni, így azonnal egy fővel kevesebb lesz az Igazgatóság létszáma, ami az EBP biztonságos működését azonnal megkérdőjelezi. A régi változatban a belső tag a cégvezető volt, de a végleges változatban csak annyit tudunk róla, hogy az Igazgatóságban tag és munkaviszonya van. Ez megint a gazdasági társaságoktól idegen helyzetet teremt. 6. A közgyűlés a (3) bekezdés szerint jelölt tagokat köteles megválasztani, kivéve, ha törvényi kizáró ok áll fenn velük szemben. a közgyűlést nem lehet formailag sem ilyen döntésre kötelezni - megoldás az elsőbbségi részvény. 7. Meghökkentő módon a törvény elfeledkezett az aktuárius alkalmazásáról. Annak ellenére, hogy az EBP nem alkalmazhat kockázatszelekciót, még van a tagoknak kockázata. 8. A vállalat esetleges működésképtelensége (a kisebbségi tulajdonos által adott cégvezető érdekei szöges ellentétben vannak a többségi tulajdonos állam akaratával) sebezhetővé teszi az egész konstrukciót. Ezen felül amennyiben a kisebbségi tulajdonos nem hozza a hozzá fűzött reményeket (a szakmai tudása mégsem eredményez a jelenleginél hatékonyabb egészségügyi ellátást), az állami többségi tulajdonos nem vallhatja be a széles nyilvánosság előtt, hogy hibázott, mert az azt jelentené, hogy az emberek ellátása nincs biztonságban. A Patikapénztárnál a saját bőrömön tanultam meg, mennyi kárt okozhat egy hozzá nem értő tulajdonos/munkatárs és ez utólag mennyire kiszolgáltatottá teheti a mindenkori cégvezetést.

13


Alapítás, egyesülés 1. Nincs a törvényben végiggondolva, hogy mi lesz azzal az EBP-vel, amit senki nem vesz meg és körülötte csak kisebbségi tulajdonossal működő EBP van: be kell egy szomszédosba olvadnia, hiszen a tv. ezt írja elő. Ez alapján a befektetők számára általános iskolás logikai feladat, melyiket kell előre megállapodva megvenniük, a többi úgyis hozzájuk kerül. 2. Át kell gondolni, hogy ha 100% állami egyesül a vegyessel a) mi lesz a tulajdonrészekkel: az EBP-k ugyanannyit érnek, vagy esetleg a biztosítotti létszám határozza meg - mögöttes probléma: nyilván az értéke alapján kellene, de ahhoz meg gyenge a melléklet b) mi lesz a tv. által kisebbségnek hívott tulajdonos szavazati jogával - továbbra is ő irányít és az Igazgatóság fele az övé, ha 49% alá csökken a tulajdonrésze? 3. Ennek kapcsán (is) fontos lenne a vállalat-értékelés előírása mind az indulásnál, mint pedig az ilyen jellegű tranzakcióknál

14

Kockázatok és hibák a konstrukcióban

Recommend Documents