ÖKO-VÁROS, A FENNTARTHATÓ VÁROSFEJLESZTÉS ÉPÍTÉSZETI ASPEKTUSAI NOVÁK ÁGNES BUDAPEST, KÉSZÜLT A MAGYAR URBANISZTIKAI TÁRSASÁG MEGBÍZÁSÁBÓL

ÖKO-VÁROS,

A FENNTARTHATÓ VÁROSFEJLESZTÉS ÉPÍTÉSZETI ASPEKTUSAI

NOVÁK ÁGNES

BUDAPEST, 2004.

KÉSZÜLT A MAGYAR URBANISZTIKAI TÁRSASÁG KÖRNYEZETTUDATOS A

MEGBÍZÁSÁBÓL

VÁROSREHABILITÁCIÓ

FENNTARTHATÓ VÁROSFEJLÔDÉS SZEMPONTJAINAK ÉRVÉNYESÍTÉSE A SPECIÁLIS REHABILITÁCIÓS SZABÁLYOZÁST IGÉNYLÓ FÔVÁROSI TERÜLETEKEN KUTATÁSI PROJEKT KERETÉBEN

ÖKO-VÁROS


Tartalomjegyzék 1. Az európai nagyvárosok jellemzô problémái, illetve ezek építészeti vetületei. 2. A fenntartható város felé Budapest jellemzô problémái a fenntarthatóság szempontjából A megoldások elvi és gyakorlati lehetôségei

3. Az EU 10 pontos ajánlása - és azok transzponálása Budapest esetére 4. esettanulmányok 4.1. Újpalota - mint fenntartható lakótelep 4.2. Fenntartható belváros 4.3. Berkeley - USA példa 4.4. Ökológiai mérôpálca - Ausztrál módszer 4.5. Berlin szegmensek - európai példa tradicionális városszerkezetben 4.6. Malmö BO01 - európai példa barnamezôs beruházás helyén Függelék: Környezeti illeszkedés vizsgálati módszer Ûrlapok (3 oldal)

2

1. Az európai nagyvárosok jellemzô problémái, és ezek építészeti vetületei. A XX. század elôtt kialakult nagyvárosokkal kapcsolatban elsôsorban a motorizáció és a tömegesedés (zsúfoltság) által kialakult problémákat tekinti mindenki meghatározónak, és ez alapjában véve igaz is. Nehezen vitatkozhatunk ezzel, tekintetbe véve azt, hogy a történelmi városok a szerkezete a motorizáció elôtt alakult ki, többnyire valamely helyi sajátossághoz igazodva. Például Debrecenben a tölcséresen szélesedô Piac utca keresztmetszete a csorda vonulásának megfelelôen ala kult, Hajdúböszörményben a jellegzetes hadas település a gazdálkodáshoz és a családszerkezethez igazodva, Budapest mint a Duna bal és jobb partján kialakult települések összenôtt halmaza, vagy Miskolc mint a gyárváros és a kereskedôváros összenövésébôl kialakult iparváros stb.

Az európai városok szerkezete általában folyamatosan és fokozatosan alakult (nôtt) az évszázadok során (mégha háborúk vagy természeti csapások gyors változásokat is hozhattak), de nem történtek rövid idô alatt mindent átfordító változások egészen a II. világháborúig. Hiszen mai szemmel visszatekintve, már az ipari forradalom által létrehozott felgyorsult folyamatok sem tûnnek olyan hirtelennek és radikálisnak, mint amivel most kell szembe néznünk. A gyorsuló népességnövekedést a településszerkezet néhány évtizedig tudta követni, azonban éppen a II. világháború utáni radikális lakosszám növekedés, (amelyek a népességvándorlás miatt jöttek létre) és az ehhez kapcsolódó közlekedési módok generálták a legnagyobb problémákat. Az ellentmondásokat tovább fokozta, hogy egyrészt fontos a településen belül a különbözô tevékenységek összefonódása, vagyis hogy a városlakók élete, munkája és szórakozása, valamint az ehhez kapcsolódó egyéb tevékenységek ne egymástól nagyon távoli elkülönült

3

ÖKO-VÁROS


helyszíneken kapjon helyet, hanem egy szövetté szervezôdve jöjjön létre (Lásd: Krier és az epertorta), másrészt ezen tevékenységek egy része egymást zavarja is. Ezért a jelenlegi városi szövet finom vagy erôteljes átszövése is új kihívás a várostervezôk és fejlsztôk számára. Ugyanakkor különösen fontos lenne, ha ez az újraszövés oly módon alakulhatna ki, hogy azzal a város ökológiai lábnyoma a lehetô legkisebb legyen, egyben a városlakók és használók számára egészséges (a szó testi és szellemi értelmében egyaránt) környezetet is jelentsen. Ha létrejöhetne ez a városi szövet, akkor talán eljuthatnánk a “lakható városhoz”.

A fotón látható utca Stuttgart városában található. A csökkentett forgalmú útfelület mentén zöldfelület és vízfelület is található. Ez a megoldás hatékonyan csökkenti a por és zajszennyezést, közben természetes módon hûti a környezetet is.

A környezetemben végzett gyors közvéleménykutatás alapján a várossal (ebben az esetben Budapesttel) kapcsolatban az egyik legnagyobb probléma a szinte brutális közlekedés, vagyis az, hogy a szükséges utazási idô hosszú, az utazás minôsége pedig hónapról-hónapra ijesztôen romlik, ideértve a dzsungelharcra emlékeztetô tömegközlekedést és a személygépkocsi közlekedést is. A késôbbiekben láthatjuk hogy ez a közlekedési rendszer milyen mértékben rontja az életminôséget és az épületállomány használhatóságát is egyéb hatásai miatt. Továbbá le kell szögezni azt is, hogy a gyalogos és kerékpáros közlekedés mára szinte életveszélyessé és lehetetlenné vált, részben az elôzôek hatására. Az aktív (munkába vagy iskolába, fôiskolára, egyetemre járó) városlakók napi 1,5 - 2,5 órát töltenek el, méltatlan körülmények között, egészségüket és pszichés komfortjukat egyránt jelentôsen rontva. A nem aktív népesség (kisgyermekesek, nyugdíjasok, idôszakosan vagy folyamatosan munkaképtelenek) ennél valószínûleg kevesebb idôt tölt naponta közlekedéssel, de számukra az utazás minôsége még rosszabb (elég ha a babakocsis vagy karonülô gyermekkel utazóra gondolunk, vagy a korlátozott mozgás vagy látásképességûre). Egy 2000-ben végzett statisztikai összehasonlítás szerint a munkába és iskolába történô utazás idôtartama Magyarországon a leghosszabbak közé tartozik az európai országok között, nálunk több idôt csak a norvégok és angolok töltenek utazással. Ez a rendkívül problémás közlekedési helyzet, mely Budapestet különösen jellemzi további problémákat is generálj, amely kihat az egészségre és az épített környezetre: - a városban mozgó gépkocsik, kamionok, villamosok és buszok porterhelése egészségkárosító hatású és rombolja az épületállományt is - a gépkocsik, buszok és villamosok zajterhelése egészségkárosító, a rezgések okozta terhelés károsítja az épületszerkezeteket, - a levegôszennyezettség veszélyezteti az egészséget, a csapadékkal lecsapódó savasesô károsítja az épületszerkezeteket - a romló gyalogos és kerékpáros közlekedési lehetôség komfortérzet csökkentô és egészségkárosító hatású, gyorsítja a motorizációt miközben kiürülnek a városi utcák - a közlekedési felületek és egyéb építmények növekedése miatt csökken a zöldfelületek, ami egészségkárosító hatású, rontja a pszichés komfortot és növeli az épületek porterhelését - a kialakult városi hôsziget okozta klimatikus problémák egészségkárosító hatásúak, egyben a nyári túl-

ÖKO-VÁROS


zott felmelegedés káros hatással van az épületek szerkezeteire, a hatások csökkentésére alkalmazott klímaberendezések pedig gyorsítják a káros folyamatokat. mindezek hatására: - romlik a városi életminôség, növekszik az igény az elköltözésre, a tehetôsebbek elhagyják a várost, - egyre romlik az épületek minôsége, a rendszeres felújítás elmaradásával az épületek állagmegóvása egyre költségesebbé válik, és sajnos nincs kialakult gyakorlata a nagyobb léptékû épületrehabilitációnak sem a historikus negyedekben, sem a világháború utáni épületek esetében, - a történelmi városnegyedek már minden építészeti tartalékukat felélték, az értékesebb épületeket “kimazsolázták” azok a befektetôk, akik számára a városi lakosság csak hátráltató tényezôt jelent, a megmaradó épületállomány sorsa egyre kétségesebb, kivételt talán csak néhány zárvány jelent (a Várnegyed exponált épületei, vagy a Wekerle-telep) - a két világháború közötti lakóépületállomány még rendelkezik tartalékokkal, és sem az erkölcsi sem a fizikai avulás még nem érte el azt a fokot, ami visszafordíthatatlannak tûnne (pl. Újlipótváros), de sajnos más egységesen létrehozott épületegyüttese már szinte romokban hever, a kiváló adottságok ellenére a rossz városvezetés és lakáspolitika miatt (pl. a rákospalotai volt MÁV tisztviselô telep, amelynek egy része az M3 kivezetô nyomvonala miatt tûnt el, más része mostanában porlik szét) - a II. világháború utáni épületállomány közül talán kissé ellentmondásosan a korai szocreál lakóépületek és egységesen beépített tömbök jelentik a nagyobb értéket, annak ellenére, hogy az itt létrehozott lakások alapterülete kicsi, de a beépítés módja, a szépen beállt kapcsolódó zöldterületek és az épületszerkezetekben rejlô tartalékok ez az épületállományt alkalmassá teszik a fejlesztésre - minden bizonnyal a legnagyobb problémát a blokkos és a paneles épületek jelentik, mindkét esetben az épületszerkezetek olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek nem felelnek meg az egészséges lakás kritériumának, és ezen csak részlegesen lehet javítani, másrészt az épületek alaprajzai és egyéb méretei olyan mértékben alulméretezettek, hogy a belsô komfort és lakásszínvonal javítása, vagy az épületekben egyéb funkció kialakítása szinte lehetetlen, mindeközben a fenntartási kölségek rendkívül magasak, (a rendszerváltás utáni kormányok egyik legnagyobb tévedése volt, hogy ezt a lakásállományt úgy privatizálta, hogy a lakóknak fogalma sem lehetett arról,

4

hogy ezt mit fog jelenteni számukra, másrészt semmilyen víziót nem mutatott számukra, a rendelkezésre álló esetleges külsô forrásokat - pl. német panelsegély - a magyar önrész híján nem lehetett igénybe venni, - elmaradtak az értéknövelô és energiamegtakarító felújítások, ezek hiánya az üzemeltetési költségek nagymértékû emelkedését jelenti, a lakóknak nem is marad tôkéjük a felújítások önrészének biztosítására, - a növekvô helyigény (nagyobb lakásterület, kisebb családok) és elvándorlás miatt újabb és újabb területek beépítése látszik szükségesnek egyrészt a városon belüli még szabad területeken (zöldterületeken is), másrészt a város környéki településekben, - a fokozott közmûigény (víz, szennyvíz, elektromos hálózatok, informatikai hálózatok, stb.) egyre növeli a környezet terhelését, amelyek között új terhelésként jelenik meg pl. az elektroszmog, - az energiafelhasználás növekedése stratégiai jelentôségû kérdéseket is felvet, a nagy rendszerek sérülékenysége nem felel meg a biztonsági igényeknek, több kisebb, de kooperáló rendszer biztonságosabban lenne mûködtethetô, - növekszik a zsúfoltság (nem csupán az emberek hanem a gépkocsik által is), a csökkenô lakosszámra növekvô lakásterület jut, - egyes számítások szerint kb. 20 év múlva az egy fôre jutó lakásterület elérheti a 60 m2-t és az egy fôre jutó használt építményterület a 120 m 2-t, mindez részben annak köszönhetôen is, hogy a családok lélekszáma egyre kisebb lesz, demográfusok szerint mintegy 20 éven belül elôállhat az az állapot, hogy a háztartások átlagos létszáma alig haladja meg a 2 fôt, és az összes háztartás mintegy 60-65 %-a ilyen 2 fôs családokból fog állni, - a természetes zöld és vízfelületek eltûnése megállíthatatlannak tûnik, egyre nagyobb a nyomás a még meglevô zöldfelületek hasznosítására, amit a mai befektetôi logika egyértelmûen a beépítésben lát, holott a zöldfelületek növelése és minôségének fejlesztése az egyik legfontosabb eszköz az életminôség javításához, - a megmaradó zöldterületek értéke azonban megnô, és ez azt is jelenti, hogy az ezekhez kapcsolódó lakóterületek értéke jelentôsen emelkedik A fenti tényezôk hatására, és a jövôrôl alkotott vízió hiányára kialakuló pszichés terhelés a városból, mint közösségi térbôl való elmeneküléshez vezet. A menekülés módja pedig újabb problémahalmazt hoz

5

ÖKO-VÁROS


létre. A távozó városlakók otthonuknak keresnek más helyszínt, a legtöbb esetben azonban nem válnak egy új közösség részévé, és munkahelyük továbbra is a városhoz köti ôket. Ezzel egy magasabb lakáskomfort szinten, de újratermelôdik a lakótelep-jelenség. Visszatetekintve arra, hogy már a korábbi lakótelepek is rombolták a tájat (amennyiben zöldmezôs beruházásként épültek: pl. Káposztásmegyer) vagy a közösséget, és épített környezetet, (amennyiben pl. régebbi családi házas területeket szanáltak le érdekükben, pl: Újpalota, Újpest) láthatjuk, hogy az új lakóparkok is hasonló hatással lehetnek: vagy értékes városkörnyéki zöldterületeket építenek be (és a lakóparkban létrehozott gyepes-tujás kert nem pótolja még a kivágott rendezetlen akácost sem), vagy egy-egy falu mellé telepednek, de a közösségnek hátat fordítva. Ekkor fordul elô az a helyzet, hogy a lakóparkban találhatunk akár minden második udvarban úszómedencét, míg a faluban nincs egy tanuszoda sem, amit közösségi használatban lenne. Vagyis a városkörnyéki lakóparkok nem jelentenek megoldást, hanem egy ideig elkendôzik a problémát, azonban néhány éven belül az új generált problémák is megjelennek, és visszahatnak a városra, páldául éppen a közlekedési káosz és környezetterhelés növekedésével. A város fenntartható mûködtetése immár nemcsak a városlakók érdeke, hanem a vidéké is. A város ökológiai lábnyoma eddig is rendkívüli mértékben túlnôtt határain, így ezt a folyamatot azonban nemhogy meg kell állítani, hanem meg kell fordítani. Ahhoz hogy erre felkészüljünk át kell tekinteni minden területen a problémákat részletesen, és arra megoldást kell javasolni.

A fenntartható város és az Ökováros koncepció építészeti aspektusai, A nagyvárosok, és különösen Budapest jellemzô problémái, ezek építészeti vetületei A korábbi önálló városokból és nagyközségnyi településekbôl kialakult Budapest mára szinte semmilyen szempontból nem felel meg az elvárható követelményeknek. A város mára nehezen élhetôvé és nehezen mûködtethetôvé vált. Az ide vezetô folyamatok és tényezôk felismerése segíthet a megújuláshoz vezetô megfelelô módszerek megtalálásában is.

A fô problémák (melyek a késôbbiekben részletesen is kifejtésre kerülnek): 1. A források és természeti adottságok nem megfelelô használata, a meglevô természeti és társadalmi értékek devalválása, az épített környezet értékeinek hanyatlása, az új értékek és víziók hiánya. 2. Nem nyújt egészséges lakókörnyezetet, a munka és tanulási környezet sem felel meg a komfortigénynek. 3. Nagy közlekedési távolságok alakultak ki, a közösségi közlekedés egyre nehezedik, az utazás színvonala és biztonsága nem emelkedik. 4. A városi utcákról elfogynak a gyalogosok, romlik a szolgáltatások igénybevétele. 5. A városból eltûntek a kerékpárosok, sem az utcák sem a járdák nem alkalmasak a biztonságos és kényelmes, vagyis akadálymentes közlekedésre. 6. A jelenlegi közlekedési helyzet nem felel meg az egyéni gépkocsiközlekedés szempontjából sem. 7. Az infrastrukturális hálózatok elavultsága, az új igények megjelenésének ellentmondásai. 1. Elfecsérelte, eltüntette vagy nem megfelelôen használja természeti és társadalmi adottságait - a folyó (amely a várost létrehozta és szolgálta) szinte csak mint látképi elem jelenik meg, holott a közlekedésbe és a sporttevékenységekbe is jobban be lehetne vonni, a vízfelület a város környezô területei számára klimatikusan kiegyenlítô hatású, nyáron hût a párolgás és víztömeg, ôsszel és tavasszal temperál, a folyó felett kialakuló szélcsatorna a városi szennyezett levegô elhordásában segít, tisztítja azt, - a patakmedrek szabályozása és lebetonozása következtében, valamint a burkolt felületek növekedése miatt az esôvíz mint idôszakos szennyvízkezelési probléma jelenik meg a városban, holott a patakmedrek újjáélesztése több száz méteres környezetben jelentene javulást a mikroklímában is, az esôvíz értékként való kezelése

ÖKO-VÁROS


szintén a patakok újjáélesztését segítenék elô, és növelné a fenntartható zöldfelületet, ami tovább javítaná a közvetlen környezet mikroklímáját, a patakmedrek és vízfelületek ökológiai folyosóként való újraélesztése pedig a tágabb környezet számára elônyt jelenthetne, - a hegyek és a domboldalak gátlástalan beépítése még a budai oldalon is csökkenti a zöld ékek városklíma javító hatását, mára a budai hegyvidék is kerítésekkel szabdalt területté vált, a növényállomány rohamos fogyásával együtt, a kirándulásra, sportolásra alkalmas területek megközelítése romlik, (ezeken a területeken legalább az északi és ahhoz közel esô tájolású lejtôk beépítését kellene megakadályozni annak érdekében, hogy a zöldterület megmaradjon, és ne épüljön be energetikailag kedvezôtlen adottságú terület), - a jó termôtalajt városban ritkán tekintik adottságnak, holott a szükséges növényzet szempontjából nagy értéket képvisel és nehezen pótolható természeti forrás, - a meglevô növény és állatvilág változatosságának növelése, egyes városi területeken az élelmiszer vagy dísznövény célú agrártevékenység is klímajavító funkcióval bír, amellett segít megôrizni a biológiai sokféleséget, és ha nem is ökológiai folyosót, de ökológiai "lépôköveket" jelenthetnek a várostestben megjelenô víz és zöldfelületek a város határai felé, - az egészséges talajszerkezet épületbiológiai szempontból is kedvezô, (Budapesten csak kis területen található radonveszély) vagy veszélyes talajvizek, a homokos és kavicsos talajszerkezet kimondottan kedvezô az építés és a növénytermesztés szempontjából is, egyes esetekben a talaj adottságai további elônyöket jelenthetnek A Wekerle-telep építése során a téglát az építési területen kitermelt homokból a helyben kialakított téglagyárban készítették, és a homokos talaj elônyeit a továbbiakban a helyi kertészet mûködtetésére is használták, innen kerültek ki a telep dísznövényei és gyümölcsfái, ma egy Újpalota méretû lakótelepen - mely szintén jó termôterületen jött létre - semmilyen talajhasználat nincs. - az egészséges klíma, a levegô áramlás, a várost átszellôztetô légcsatornák, közöttük a Duna feletti hûsítô áramlat szintén veszélyben van egyrészt a növekvô építési tevékenység, másrészt a közlekedési terhelés miatt

6

- a változatos növényzetû parkok és fasorok területének és lombsûrûségének rohamos csökkenése nem csupán az egészséges mikroklímát veszélyezteti, hanem évtizedekre fosztja meg a lakókat a pszichés komfort lehetôségétôl is, és ez a folyamat sem látszik megállni (csupán a XV. kerületben 4 sportpálya helyén létesült benzinkút, a benzinkút helyén pedig soha nem lesz sportpálya) - a gyógyvizek használata veszélybe került már eddig is, a csupán turisztikai jellegû fejlesztés a városlakók szempontjából nem optimális megoldás - az épített környezet értékeinek hanyatlása a világháborúk utáni rövid fellendülési idôszakok kivételével folyamatosnak tekinthetô egy-egy üdítô kivételtôl eltekintve, a megmaradt épületállomány romlása elérte a kritikus szintet, - az ideológiákkal terhes korokban a városrombolás hol szisztematikusan folyt, hol csak a hanyagság tette meg romboló hatását, ma pedig a tôkeideológia szabja meg a városfejlesztést, a tárgyi környezet romlása és satnyulása szellemileg is visszaveti várost, értékei kevésbé vonzóak, - nem gondolhatjuk, hogy a városnak a legjobb gazdája a tôke, mert soha nem is volt az, az erôs gazdaság akkor segítette a várost funkciójában, ha koncepciózus városvezetés is jelen volt a fejlesztéseknél, - a városnak jelenleg is új vízióra van szüksége, a tárgyi környezet romlását a pozitív jövôkép mentén összpontosított társadalmi és anyagi összefogás állíthatja meg, vagy fordíthatja vissza, 2. Nem tud egészséges lakókörnyezetet nyújtani a városlakók zöme számára, amely megmutatkozik az alábbi jelenségekben és folyamatokban - a nyári túlmelegedés, a városi hôsziget jelensége egészségkárosító, melyet gyorsuló mértékben növel a gépkocsihasználat, a növekvô számban használt légkondicionálók, a burkolt felületek növekedése, a zöldterületek és zöldfelületek eltûnése, a vízfelületek hiánya, és mára a "városi hôkanyon" címet is elérte, - súlyos porterhelés (ez is növekszik a gépkocsi közlekedés növelésével és a fogyó lombfelülettel), a por önmagában is egészségre veszélyes, azonban a porszemeken megülô allergének tovább fokozzák az egészségkárosító hatást, a porterhelés csökkenthetô a növényzet lombfelületének növelésével, fasorokkal, zöldesített homlokzatokkal, zöldtetôvel és vízfelületekkel,

7

ÖKO-VÁROS


- fokozódó zajterhelés (ez is növekszik a gépkocsi közlekedés növekedésével és a fogyó lombfelülettel) a zajterhelés elleni védekezés komplex tervezési stratégiát kíván, így sokat lehet tenni megfelelô épületszerkezetettekel a belsô terek zajterhelésének csökkentésére, a külsô terekben azonban sokkal nehezebb, és lassabban alakítható ki (a füvesített villamos sínpályák, fasorok, zöldhomlokzatok létesítése idôigényes folyamat) - romló légszennyezettségi mutatók (ez is növekszik a gépkocsi közlekedés növelésével és a fogyó lombfelülettel, a széntüzelés kiváltása gázfûtésre ideiglenesen csökkentette a a porterhelést, azonban az egyéb kémiai szennyezô anyagok a vegyi és közlekedési terhelés miatt fokozottan kerültek be a levegôbe) - kevés a rekreációs és pihenési terület, amelyek tovább csökkennek (távol állunk attól az ideálisnak tekinthetô helyzettôl, hogy a lakóterülethez 10-15 perces gyalogútra pihenésére alkalmas zöldfelület legyen) - a zöldövezetnek tekintett családi házas területeken egyre jobban eluralkodik a környezet degradálását jelentô kertépítési divat: eltûnik a cserje és lombos fa növényállomány, mert a rosszul értelmezett kertkultúra a simára gyalult gyepet jelenti tujákkal övezve, ezek a kertek sem pedig a díszkert, sem a pihenôkert funkciónak nem felelnek meg, és igen kevés élôlény számára kínálnak fészkelô helyet, - ugyanezeken a területeken a gépkocsik parkolókkal való ellátása (részben helyesen) térszín alatti parkolókkal történik, melyekre zöldtetôt terveznek, a zöldtetô alkalmazása nagyon fontos építészeti eszköz, de nem helyettesíti a zöldfelületet, mivel lombtermelô képessége alacsony, így ezeken a tetôkön szintén csak gyep található, vagyis a teljes mértékben aláépített telkeknek nem marad valódi zöldfelületük, ez egy rossz szabályozás eredménye, és hatása máris észlelhetô a telekspekuláció világában, a zöldtetôket helyesen nem a kertek helyett, hanem az esetleg valóban szükséges lapostetôk ökológiai felületeként használhatjuk a városokban, - eltûntek a sportcélú zöldfelületek és vízfelületek, és nem teljesül az a kívánatos elv, hogy a lakóhelytôl 10-15 perces kerékpárútra sportolásra alkalmas pályák, kerékpárutak, sífutópályák, vizes sportra alkalmas területek legyenek, vagyis a skandináv "zöld ékek" elvének megvalósításától messze vagyunk

- a romló minôségû épületállomány nem felel meg az egészséges és korszerû lakás követelményeinek, és nem tudja ellensúlyozni a romló külsô körülményeket, - nem alakulnak ki a belvárosi tömbbelsôkben azok a mini-kertek és parkok, amelyek ellensúlyoznák a tömbön kívüli környezeti romlást, és kiegészítô funkciókat jelenthetnének a városi lakások problémáinak ellensúlyozására, - nem alakult még át a lakásállomány sem annak érdekében, hogy tágasabb és komfortosabb, ezáltal pszichésen is kedvezôbb körülményeket nyújtsanak A lakásállományban kétféle idôzített bomba is ketyeg: a. Az I. világháború elôtti épületállomány kevésbé értékes és kevésbé mívesen megépített épületei az elmaradt felújítások miatt teljes, a szerkezetet is érintô rekonstrukciót igényelnek. A teljes rekonstrukció során mód van az új ökológiai elvek alkalmazására is. A környezetkímélô, energiahatékony és egészséges épületet eredményezô megoldások számára ideális terep lehet egy hagyományos alápincézett, téglaszerkezetû, magastetôs épület, a belsô udvarok pedig további mikroklíma javító elemeknek adhatnak helyet (víz, növényzet). A felújítás eredményeképpen létrejövô épület üzemeltetési költségei is jelentékenyen csökkenthetôek lennének. Azonban a gyors tôkemegtérülés nyomására és az idônként felbukkanó támogatási pénzek igénybevétele érdekében döntéshozók és beruházók számára a bontás tûnik egyszerûbbnek és költséghatékonyabbnak. Ebben az esetben azonban a szanálás és új épületekkel való átépülés csak a szûkebb és távolabbi városi környezet további terhelésével oldható meg, vagyis az építési idôszakban a környezô területeken növekszik a por és zajterhelés, illetve a kikerülô bontási-építési anyagok felhasználása nem megoldott A fizikai romlás minden esetben együtt jár a társadalmi presztízs elvesztésével, vagyis a tehetôsebb rétegek elmenekülésével. Ha ezzel a problémával még további 10-15 évig nem törôdünk, akkor a Glasgow Gorbals negyede sorsára juthat fél Pest, ott ugyanis a rossz hírû negyed esetében olyan társadalmi presztizsvesztés alakult ki, hogy az áttervezés során még az utcahálózatot is át kellett szervezni és más névvel kellett ellátni, (talán csak sóval nem hintették be)

ÖKO-VÁROS


annak érdekében, hogy az ott épülô új szociális bérlakásokat egyáltalán hajlandóak legyenek elfogadni a családok. b. A panel bomba, amely nem csupán a külsô kerületek, hanem a belsô városrész problémaköréhez is tartozik. A társadalmi probléma még nem olyan jelentôs mint. pl. Nagy-Britannia egyes ipari városaiban, ahol a bontás jelentette az egyetlen lehetséges megoldást a bûnözés melegágyaként számontartott lakótelepek és toronyházak esetében. A német városokban megindult bontási folyamat szintén más háttérrel rendelkezik. Ott az egyesítés után magas mûszaki szinten felújított paneles lakóházakat kellett nagy számban lebontani, mert olyannyira tapadt rá egy kor szelleme, hogy még "az egyet fizet kettôt kap" kedvezménnyel sem tudták a lakásokat értékesíteni vagy bérbe adni. Igy tömegesen fordult elô, hogy a felújított paneles lakóházakat 10 éven belül lebontották, és helyükre új alacsonyabb beépítésû lakónegyedek vagy közparkok kerültek Budapesten a lakótelepek elsô lakói általában magasan iskolázott, de alacsony jövedelmû rétegek voltak, az elvándorlás nem volt nagy arányú, azonban az elsô beköltözôk gyermekei ha anyagi helyzetük megengedte a kertvárosokba költöztek. Így létrejött az a helyzet, hogy a lakótelepi lakásokat kisebb és idôsebb családok lakják, amellett, hogy a nagyon alacsony jövedelmû nagycsaládosok is itt rekedtek, holott számukra általában nincs is megfelelô lakástípus. Mivel azonban az épületek üzemeltetési költségei igen magasak lettek a stagnáló jövedelmek mellett, és mert a lakók anyagilag az alsó középosztályhoz tartoznak, ez azt jelenti az itt lakó családok számára, hogy megtakarítási-beruházási esélyeik nagyon lecsökkentek. Egyben megindult a középréteg elmenekülése, vagyis az elszegényedési folyamat felgyorsult. Ez azt is jelenti, hogy azok az üres lakások, melyek most iroda, szolárium stb céljára használatosak lassan kikopnak, és ide kerülnek a teljesen elszegényedett családok és családtöredékek, akik számára a fenntartási költségek olyan irreálisak lesznek, hogy nem is lesz lehetôségük annak kifizetésére. Ebbôl következôen a lakóteleppel rendelkezô önkormányzatok is elszegényednek, hiszen a költségeket nekik kell segélyek formájában kifizetni. Ezért a lakótelepek nem csak költségcsökkentô, hanem értéknövelô rehabilitációjára szükség lesz, a

8

népességmegtartó képesség növelése érdekében. A lakótelepeken a lakásfunkció mellé vissza kell kerülni a munkahelyeknek, és a nagy lakótelepen belüli gyalogos és kerékpárosközlekedés lehetôségét is meg kell teremteni. A zöldfelületek és a köztes terek minôségi felújítása szinte éppoly fontos, mint a lakások felújítása. 3. A kialakult nagy közlekedési távolságok nehezen tehetôk meg a közösségi közelekedés egyre romló viszonyai között - A tömegközlekedés minôségének és hatékonyságának növelése kiemelt fontosságú. Félrevezetônek tûnik az az összehasonlító adat, hogy a városi tömegközlekedés aránya az utazásban összehasonlítva más európai nagyvárosokkal Budapesten még magas. Nálunk ugyanis hiányzik a nem motorizált egyéni közlekedés. - A közösségi közlekedés esetében a kötöttpályás jármûhálózatot kell újra fejleszteni. Milyen kár volt a 67-es villamos útvonalának megkurtítása majd a teljes lehetetlenné tétele. Most nem kellene a 4-es metrótól várni azt, aminek korábban kiválóan megfelelt a teljes pályahosszon Rákospalotától a Dunán át a Budai oldalig közlekedô villamos, - Az elôvárosi vasúthálózat egységes rendszerbe szövése, és összekötése a villamoshálózattal (mondjuk füvesített sínpályákon) a mai logisztikai és irányítási technikai lehetôségek mellett hihetetlen mértékben csökkentené az utazásra szánt idôt, és javítná a körülményeket. (Jómagam a váci vasútvonal egyik pesti megállójától 6-8 perc sétaútra lakom. Ha csak tehetem, a vasúti menetrendhez igazodva intézem programjaimat, ugyanis még a jelenlegi kissé balkáni vasúti körülmények mellett is érdemesebb a 10 perces vonatutat választanom, mintsem a buszos-átszállásos, sokszor több mint egy órás városi közlekedést. Az én esetemben a sétaút családi házas részen halad, és annak ellenére, hogy a járdák nagyon rossz állapotban vannak, érdemesebb ezt az útvonalat választani, mintsem a közelben lévô buszmegállóban várakozni, majd a fôváros egyik rémálmának tekinthetô 7-es buszon beszerezni egy gerincbántalmat.) - A közösségi közlekedés környezetkímélô módón való megoldása egyik másik munkarészben is szerepel. Építészeti szempontból az egyik legfontosabb cél az ezzel járó por és zajterhelés csökkentése növényzettel és építészeti eszközökkel. - A másik építészeti cél, a kiszolgáló létesítmények

ÖKO-VÁROS

9


(járdaszigetek, peronok, elôtetôk, padok, szemetesládák, hirdetési felületek, stb) biztonságos és esztétikus kialakítása. 4. A városi utcákról elfogynak a gyalogosok - Az úgynevezett sétáóutcák általában nem töltik be azt a szerepet, hogy a városlakók számára valódi célpontokká váljanak. Az idegenforgalom szempontjai azonban általában jól érvényesülnek. - A városi gyalogos felületek devalválódnak, parkoló gépkocsik foglalják el a gyalogos felületek nagy részét. - A gyalogosok hiánya miatt a vandalizálódás és biztonságérzet hiánya fokozódik, ezzel beindul egy olyan folyamat, ami az utcák teljes elnéptelenedéséhez vezet. - Ha nincsenek gyalogosok, akkor megszûnnek a trafikok, presszók, lángososok, újságos pavilonok, cipôjavítók és kulcsmásolók (és még rengeteg dolog ezeken kívül is). - Ha megszûnnek a közeli célpontok, akkor igazolódik a járdán parkolás, és a jelenlegi helyzet megkövesedik, alkalmazkodva a gépkocsiparkolás mindható és mindenekfeletti igényéhez. - A gyalogosan kényelmesen használható felületekhez tartozik a megfelelô megvilágítás, pihenôhely padokkal, valamint olyan terek, zöldterületek, téröblök, ahol lehet pihenni vagy beszélgetni, ezekhez ivókút vagy szemétkosár, facsoport és cserjeszintû növényzet is tartozik. Általában azt kell figyelembe venni, hogy a nem a sétûló utca, hanem a gyalogosan is járható város a megfelelô cél. 5. A városból eltûntek a kerékpárosok - A fôvárost alkotó korábbi önálló városok viszonylag egységes településszerkezetükkel és belsô arányokkal kiegyenesúlyozott lakó-munkahely viszonyaikkal, megfelelô úthálózattal nagy kerékpárosmúltra tekintenek vissza. - Ezeken a településeken a belsô közlekedés leginkább gyalogos vagy kerékpáros volt, és a fôvároshoz csatlakoztak a kötöttpályás tömegközlekedéssel. (Csepel, Újpest, Rákospalota stb.) - A gyalogos és kerékpáros közlekedés együttes kezelése a városi szövet újraélesztésének elengedhetetlen és nagyszerû eszköze. - Ez az újjáélesztés két szintû lehet: az egyes, még ma is egységesnek tekinthetô városrészeken belüli, a helyi központ funkcióhoz kötôdô úthálózattal, másrészt az egyes városrészek között, illetve a

centrum felé kerékpáros high-way-ek létrehozásával Budapest pesti, nagy kiterjedésû területei ideálisak lennének a kerékpáros közlekedésre. - A kerékpáros és gyalogos közlekedés arányának növelése kiemelkedô jelentôségû az utcák és terek visszahódítása szempontjából. (Gyakran hallott összehasonlító adat, hogy a Budapesten a tömegközlekedést igénybe vevôk aránya eléri a 60 %-ot, és a gépkocsi aránya a 40-et, míg pl. Amszterdamban a tömegközlekedést csupán 40 % használja. Azonban ott a kerékpárosok aránya hasonlóan Stockholmhoz - eléri a 20-25 %-ot. Budapesten %-ban nem kimutatható a kerékpáros közlekedés.) - A megépült kerékpárosutak jelenleg is csak szinte kiránduló célpontokat kötnek össze, vagyis nem a közlekedés mindennapi rutinját segítik. Ritkán kell az embernek a Margit-szigetrôl Gödöllôre kijutnia, sokkal gyakrabban fordulhatna elô, hogy mondjuk Kispesten vagy Zuglóban lennének mindennapi célpontjai. - Az újragondolt kerékpárúthálózat infrastruktúráját, nem csupán az útfelület jelenti, hanem az indulás és érkezés minôsége ebben az esetben is olyan fontos, mint a gépkocsik esetében. Vagyis szükségesek a fedett kerékpáros parkolók, és megôrzôk, a javítás és bérlés lehetôsége, illetve a fô csomópontoknál még toalett vagy zuhanyozási lehetôség is. (Hasonlóan a gépkocsikat kiszolgáló benzinkutakhoz.) - Ezek az újragondolt kerékpárosfelületek alkalmasak a babakocsisok, kerekesszékesek, elektromos mopedesek, a gördeszkával, rollerrel vagy görkorcsolyával közlekedôk (de nem a sportolók!) számára is, ami újabb lehetôség a közlekedésbôl eddig szinte kirekesztettek számára, - A kerékpárút hálózat létrehozása nem jelenti minden esetben új burkolt felület építését, hanem a meglevô felületek átpozicionálását, így beruházási költséget jóformán csak a biztonságos keresztezôdések létrehozása jelent, 6. Az egyre növekvô szilárd burkolatú úthálózat sem képes megfelelni az egyéni gépkocsiközlekedés igényeinek - Nincs megfelelô számú parkoló, legalábbis akik parkolni szeretnének, mind erre panaszkodnak. - Az utak bôvítése és felújítása során az utazási sebesség megtartása és növelése a legfontosabb cél, az indulás és érkezés minôségére már nem ügyelnek.

ÖKO-VÁROS


10

- A gépkocsihasználat jelenleg egyre tovább növekszik, a kiköltözéssel pedig sokszorozódik.

zavarja a mobiltelefonomat, akkor mindkettô hatással lehet az agymûködésemre is.

- Nô az utazási hossz: átlagosan 5 km-rôl 25-50-re.

A városi környezetben a berendezések sûrûek, és sokfélék, így hatásuk egyenlôre nem felmért.

- Nô az egy családra - illetve lakásra - jutó gépkocsik száma. (Itt csak röviden tértem ki kérdésre, aközlekedéssel foglalkozó tanulmány errôl részletesen szól majd.) 7. Az egyéb infrastrukturális hálózatok elavultsága, az új igények megjelenése fokozott terhet ró az önkormányzatokra, és növeli a havária-helyezetek létrejöttének valószínûségét - A nem megfelelô vízgazdálkodás egyik súlyos kérdése a szennyvízkezelés hiányos volta. A nagyváros eddig a Dunát használta szennycsatornának, ami nem tartható. A szennyvízcsatorna vezeték hiányos és elavult, a nagy szennyvíztisztító telepek méltán váltanak ki ellenérzéseket a lakosság körébôl. A környezetet kevésbé terhelô, kevésbé koncentrált szennyvíztisztítás alapkérdése a város közüzemi fejlesztésének. - Az esôvíz kezelés és gazdálkodás összefüggésben van a szennyvíz problémájával, és ezt csak úgy lehet orvosolni, hogy a fejlesztések és felújítások során az esôvízgyûjtést és felhasználást új alapokra kell helyezni. Az esôvíz érték, a zöldfelületek fenntartásának eszköze és a városi klimatikus viszonyok javítását segíti természetes módon. - Az energiatermelés és felhasználás egymáshoz közel esô pontokon lenne az ideális. Városi környezetben a napenergia termelést lehet a fogyasztási helyhez legközelebb vinni. Vagyis a passzív szolár elveken nyugvó épületfelújítás és városfejlesztés, a lecsökkentett energiaigény és az energia helyi termelése adna ideális összhangot. Ebben az esetben létrejöhet az az ideális állapot, hogy egy erôsen lecsökkentett energiaigényt kell csak kielégíteni. Ezt még akkor is el lehet érni, ha az egyes kényelmi berendezések miatt egyre több áramfogyasztást indukáló eszközt használunk. Ezek közül a nagyokat (pl. klímaberendezések) építészeti eszközökkel kell kiköszöbölni, a kicsiket (mondjuk morzsaporszívó vagy elektromos körömlakkszárító) bízzunk a józan észre. - Az elektroszmog jelensége ismert, de egészségkárosító hatásáról nincsenek átfogó tudományos kutatási eredmények. A mikrohullámú berendezések által keltett egészségkárosodások egy része kiküszöbölhetô technikai fejlesztéssel, azonban mégis gondolkodjunk el azon, ha a számítógépem vagy a villamos

A legfontosabb a megfelelô óvatosság, és a lakóterületeken az elektroszmog csökkentése. - A városi fényterhelés lassan már nem csak a csillagászokat zavarja, hanem a madarakat is. Európa nagy kiterjedésû erôsen megvilágított városi zónái rontják a költözô madarak tájékozódási képességét. A városban szükség van a megfelelô megvilágításra a biztonság érdekében, de az irányított fények és a napenergiát használó kisfeszültséggel mûködô berendezések nem csak a város üzemeltetését segítik, hanem a fényterhelést is csökkentik. - A hulladék mennyiségének csökkentése, és a lehetséges maximális újrahasznosítás megoldása olyan kérdés, aminek megoldása csökkenti város gyarmatosító környezetszennyezését. Budapestnek nem lenne szabad a szemetét a városhatáron kívülre vinni, vagy ha igen, akkor is csak feldolgozás céljából, és vissza is kellene a városba vinni pl. energia, újrapapír hôszigetelés, kertészeti komposzt stb. formájában. Ehhez arra is szükség lenne, hogy a fôváros körüli települések megfelelô érdekérvényesítô képességgel rendelkezzenek, és meghozhassák a szükséges törvényi szabályozókat is.

ÖKO-VÁROS

11


2. A nagyvárosok és Budapest mint lakható, fenntartható város, a megoldások elvi és gyakorlati lehetôségei Az Ökováros építészeti megfogalmazása Az Ökováros elv nem tér el az Ökologikus építészet elveitôl: a meglevô, tradícionális városi struktúrába ágyazva, az értékek megôrzésével (társadalmi, szerkezeti, természeti,) és a források körültekintô felhasználásával fejleszti és alakítja át a városi szerkezetet. A város legyen egészséges lakó- és munkahely, amely a környezettel harmóniában tud fennmaradni és fejlôdni. A legfontosabb alapelvek: - társadalmi beágyazottság: a város mint szociális struktúra megôrzése, gazdálkodás a meglevô forrásokkal, a város biztosítson egészséges lakó és munkakörnyezetet, - szerkezeti beágyazottság: a város ne használja le külsô környezetét, azzal kooperáljon, amellett, hogy lehetôleg autonóm módon is tudjon mûködni (az autonómia elve növeli az egyenrangú kooperáció lehetôségét), belsô környezetét pedig védje és fejlessze - természeti beágyazottság: a város a meglevô természeti értékeit óvja és fejlessze, a hiányokat pótolja Az életminôséget befolyásoló tényezôk az épített környezetben (itt kevésbé koncentrálva a társadalmi mozgásokra) - a légszennyezettség csökkentése, a levegô minôségének javítása, - a zajterhelés csökkentése a külsô terekben és az épületekben egyaránt - a közlekedési terhelés csökkentése a lakók egészségének és az épületek szerkezeteinek védelmében - a közlekedési idôráfordítás csökkentése, a közelekedés minôségének növelése - a közösségi közlekedés és kiegészítô szolgáltatásainak minôsége (átszállás, peronok, várakozási idô, a várakozás körülményei stb.), - a gyalogos és kerékpáros közlekedés biztonsága - megfizethetô lakások, a lakás vásárlásának és építésének költségei a családok jövedelmét kevésbé terhelje meg, ne jelentsen olyan mértékû eladósodást, ami az életvitelt megnehezíti, - alacsony üzemeltetési és fenntartási költségek, melyek a családok jövedelméhez igazodnak, - az energiafelhasználás beruházások

csökkentését

célzó

- alacsony költségû alternatív energia használata csökkentett energiaigény kielégítésére (nap és egyéb megújuló források használata az épületek üzemeltetése során), - a hulladékok csökkentése és az újrafelhasználás támogatása, fejlesztése, ideértve a szennyvizeket és a kommunális hulladékokat is - az esôvízzel való gazdálkodás - az egészséges lakás követelményének teljesülése, olyan épületek létrehozása, melyek hosszú ideig fennállnak, és esetleges bontás után az épület elemei újrafelhasználhatóak lesznek, - az egészséges iskola követelményének teljesülése

és

munkahely

- megfizethetô és fenntartható közösségi épületek, amelyek az üzemeltetô önkormányzatok számára jelentenek forrásmegtakarítást, csökkentik az eladósodást, növeli a szolgáltatás minôségét az üzemeltetési költségek csökkentése lehetôvé teszi az élômunkaerô magasabb színvonalú alkalmazását, növeli a munkahelyek számát, térben jobb eloszlást jelent a munkahelyek szempontjából, ezzel áttételesen csökken a közlekedési igény is - a városi munkahelyek megôrzése, és térbeli szórása, ideértve az egészségügyi munkahelyeket és a felsôoktatási intézményeket is A fenti célok és követelmények egy része átfogó várospolitikai döntés kíván, más részük a helyi beavatkozással is elérhetô. Fontos lenne az alapok lefektetése után olyan programokat elindítani, ahol ez az átfogó gondolkodás megmutatható. Ekkor az egyes elemek megvalósulhatnak, és maguk után húznák a többi megvalósítását is.

ÖKO-VÁROS


A fenti célok elérésére rendelkezésre álló eszközök: A légszennyezettség csökkentésére alkalmas eszközök: Az energiafelhasználás csökkentése: - Az épületek energiahatékony felújítása utólagos hôszigeteléssel, melynek során törekedni kell a külsô oldali hôszigetelésre, a környezetre és egészségre nem káros anyagok használatára. A lakóépületeknél kívánatos energiafelhasználás a jelenlegi 180-330 kWh/m2/év felhasználás helyett törekedni kell az 50-80 kWh/m2/év értékre. - Új épületek esetében törekedni kell az alacsony energiaigényû épületek építésére (fokozottan hôszigetelt szerkezetek alkalmazásával), a nyári energiafelhasználás kerülésére a megfelelô árnyékolás és hôtároló tömeg beépítésével. Törekedni kell az 50-80 kWh/m2/év energiafelhasználásra.

12

Szennyezést megkötô zöldfelületek megôrzése és növelése - Fasorok megtartása és új fasorok telepítése az utcákon és a parkolóknál. - Zöldesített homlokzatok tervezése a déli homlokzaton lombhullató, az északi homlokzaton örökzöld növény telepítésével. - Zöldtetôk alkalmazása minden olyan felületen ahol lapostetô vagy alacsony hajlásszögû magastetô készül. - A városi parkok fejlesztése, többszintû növényzettel, fasorokkal, facsoportokkal és részben nyílt vízfelületekkel, részben vizes élôhelyekkel. - Zöldesített közlekedési felületek alkalmazása (pl. füvesített villamos sínpályák a városban) erôteljesen csökkentve a por és zajterhelést. - A vízzáró burkolt felületek csökkentése, a burkolt

ÖKO-VÁROS

13


felületekrôl az esôvíz gyûjtése és hasznosítása a zöldfelületek érdekében. Vízfelületek megôrzése és növelése - A városban még meglevô patakok vízhozamának növelése és esôvíz betáplálása a meglevô patakokba. - A parkokban alkalmazott nagyobb természetközeli vízfelületek kialakítása. Egyes esetekben a már szabályozott medrek visszaállítása a természetközeli állapothoz és nagyobb felületû vizes élôhellyel való kibôvítése jelentôs változást hozhat a mikroklímában és a szennyezéscsökkentésben.

- További csobogók és nyitott vízfelületek a város közlekedési és kiemelt találkozási pontjainál is. A zajterhelés csökkentése - Meglevô épületek esetében fokozott hanggátlású szerkezetek beépítése a felújítások során (pl. fokozott hangszigetelésû ablakok, hangelnyelô külsô burkolatok). - Új épületek esetében a külsô határoló szerkezetek fokozott hanggátlású kialakítása (pl. réteges falak, fokozott hangszigetelésû ablakok) szükséges. - A közlekedésbôl adódó zajterhelés forgalomtechnikai szervezéssel, sebességkorlátozással, a kötöttpályás szerkezetek esetében hanglágy szerkezetekkel csökkenthetô. - Az épületek környezetében található minden zöldfelület csökkenti a zajterhelést, a fasorok lombkoronája, a zöldhomlokzatok növényfelülete, és a zöldtetôk növényzete egyaránt. A közlekedési terhelés csökkentése - A városon belüli közlekedésre igénybe vett utak felületének csökkentése, alternatív vagy kombinált rendszerek kialakítása, a lehetséges helyeken vegyes forgalmú utak kiépítése.

Aarhus (Dánia) egy betemetett és 4 sávos útként használt folyómeder újra élettel telt meg az Aarhus-Ecocity projekt keretében. Dublinban a Liffey folyó felett közös gyalogos és kerékpáros utat alakítottak ki.

- A városon átmenô forgalom radikális csökkentése (pl. az átmenô forgalom egy részének föld alá terelésével, elkerülô úthálózat kiépítésével). - Az átmenô teherforgalom a városból teljes egészében kiiktatandó, amíg nem készülnek el az elkerülô utak a teherforgalmat vasútra kell áthelyezni. - Az egyéni gépkocsihasználat számának és úthosszának csökkentése. Egyes városi területeken (pl. a Belváros vagy a városrészi központok) a gépkocsibehajtás tiltása, nagyobb felület a gyalogosok számára, megfelelô kiegészítô infrastruktúrával, megvilágítással, pihenôhelyekkel. - Az egyéni gépkocsiközlekedés kombinálása a kerékpáros közelekedéssel, fôleg a pesti oldalon,

Baloldali kép: Füvesített villamossín Stuttgartban a por és zajterhelés csökkentésére. Jobboldali kép: kerékpáros és gyalogos közelekedés számára megoldott útkeresztezôdés Malmöben.

ÖKO-VÁROS


megfelelô kiegészítô infrastruktúrával. A kerékpáros és gyalogosforgalom védelme és kiemelt támogatása. A közlekedési idôráfordítás csökkentése - A személygépkocsit használók számára gyors és biztonságos elkerülô utak építése. - A városon belüli közlekedés racionalizálása, forgalomtechnikai javítások. A közösségi közlekedés minôségének javítása - A közösségi (tömeg) közelekedés járatsûrûségének növelése, kisebb forgalmú járatoknál kisebb befogadóképességû eszközökkel de megfelelô járatsûrûséggel. - A használó számára a menetrend szerint közlekedô járatok esetében sem felel meg a 15 percnél ritkább járatsûrûség. - A kötöttpályás rendszerek fejlesztése, alacsony padlós berendezésekkel, kényelmes és akadálymentes felszállási lehetôséggel. - Az átszállási helyek kialakítása közös járdaszigetrôl vagy szakaszról, az átszállás közvetlen kialakítása, busz és villamos közös peronos kialakítása, villamos és HÉV közös peronokkal való kialakítása, a light-rail városi használatának fejlesztése. - A várakozási és átszállási helyeken megfelelô információs rendszer kialakítása, a járatok érkezési idejét jelzô táblákkal, telefonfülke, óra, pad, szél és esôvédô építmény elhelyezése megfelelô világítással és biztonságos kialakítással. - Több járat és hosszabb várakozási idô esetén helyi sugárzó fûtés biztosítása a téli idôszakban. - Több járat átszállását biztosító járdaszakasznál Kerékpártároló egy kisvárosi vasútállomás elôtt. A képen csak a nem ôrzött kerékpárok láthatóak, az állomás mellett 3 szintes fedett ôrzô-javító-kölcsonzô is van. Nyitvatartási ideje: 5.00 -23.30

14

kiegészítô szolgáltatás biztosítása (menetjegy, ital és kávé automata, újságos, dohányzásra kijelölt hely, nyilvános illemhely, térképek) oly módon, hogy jól belátható legyen, kényelmes használatot biztosítva. A gyalogos és kerékpáros közlekedés biztonsága - A gyalogosok biztonságát szolgálja a sima és akadálymentes járdafelület, a keresztezôdésekben rámpás kialakítással, a bottal közlekedôk számára felületi érdesség biztosításával. - A lámpás keresztezôdésekben az átkelési idô kényelmes meghatározása, amely alkalmas idôsek, kerekesszékesek, kisgyermekesek számára is. - Az átkelést segítô nyomógombos lámpák elhelyezése. - Jelentôsebb forgalmú városi utak mentén elválasztó zöldsáv és korlát biztosítása. - Megfelelô információ a keresztezôdésekben, kiemeltnek tekinthetô helyeken részletes térkép a területrôl és közintézményekrôl, valamint áttekintô térkép az egész városról, valamint a közösségi közlekedés elérhetôségérôl és az átszállási helyekrôl. - A hosszú utcákon pihenôpad, szemetes és dohányzó hely kialakítása, árnyékoló növényzettel, zöldterülettel kiemelve, ivókúttal is ellátva. - A gyalogos útfelületek megvilágítása feleljen meg a biztonsági követelményeknek. Elônyös a napcellás lámpák alkalmazása, amely nem igényel vezetékezést. - A járdákról a tartóoszlopok eltüntetése (a vezetékek és kábelek föld alá helyezésével). - A kerékpárosok számára kijelölt és a gépkocsi közlekedéstôl elválasztott megfelelôen méretezett és világított kerékpárút. - A keresztezôdésekben külön lámpa a kerékpárosok átkeléséhez. - Kerékpáros pihenôhely kijelölése lehetôleg a gyalogos pihenôkkel együtt. - Megfelelô információs rendszer, a kerékpárút számának, a távolságoknak és az átlagos elérhetôségi idôknek a feltüntetésével. - Optimális a zöldsávokkal és elválasztott gyalogos, kerékpáros és gépkocsi felület kijelölése. - Kisforgalmú utak esetében megoldható a vegyes használat, de ebben az esetben sebességkorlátozást kell kijelölni az adott szakaszra a kerékpárosok számára, ha gyalogosokkal használnak közös felületet, és a gépkocsik számára, ha a kerékpárosokkal használnak közös felületet. - Nagyforgalmú helyeken megfelelôen ôrzött és

ÖKO-VÁROS

15


megvilágított, lehetôleg fedett kerékpárparkolók építése, a kiegészítô szolgáltatásokkal (javítás, bérlés, alkatrész vásárlási lehetôség). Megfizethetô lakások - Minden esetben az egyik legfontosabb kritérium, hogy a meglevô épületállományt értékén kezeljük. Az omladozó vakolat mögött értékes tömör tégla falak vannak, melyek a nyári idôszakban csökkentik a túlmelegedést, és a felújítás során jól hôszigetelhetôek kívülrôl. A pince és a magastetô rossz állapota nem indok a bontásra, a mai építési technológiákkal mindkettô értékes térré alakítható át. Az utcák és terek meglevô struktúrája is érték, azok fejlesztése, humanizálása a lakások értékét is növelik. Sokszor hangoztatott ellenérv, hogy ugyanannyiba kerül Napterekkel bôvített szociális bérlakások paneles lakóépület felújítása után. Az épület környezetét rendezték, a területet áttört kerítéssel határolták el.

lebontani és újat építeni, mint a meglevôt teljesen felújítani. Ez financiálisan lehet igaz (bár a bontott építôanyag elhelyezése az új törvényi szabályozás miatt egyre költségesebb lesz). Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy az értéknövelô felújítással egy jobban mûködô, a múlttal kapcsolatot tartó a városhoz illeszkedô épületet és lakásokat nyerünk. Már az sem állja meg a helyét, hogy a régi lakásalaprajzok nem korszerûek. Figyeljünk fel arra, hogy a hall köré szervezett jól méretezett szobák, a magas ablakok és a nagyobb belmagasság, az utcára és az udvar felé is homlokzattal rendelkezô lakások jól használhatóak a mai igények mellett is. (Talán nem kellett volna szétdarabolni ôket társbérletekké annak idején.) Az udvari gangos épületszárnyakban található kislakásokra is lehet kereslet, ha a lakás belsô átalakítása, vagy több lakásból szervezett új alaprajz jól átgondolt. - Az új épületek építése során költséghatékony megoldások alkalmazása, oly módon, hogy az épület az egészséges lakás kritériumának is megfeleljen. - Olyan hitelkonstrukció létrehozása, amely nem terheli meg a családokat, és nem jelent egész életre szóló eladósodást. Ennek a hitelkonstrukciónak támogatni kell a meglevô épületek, lakások magas szintû felújítását. Ha lefogadjuk azt az elterjedt vélekedést, hogy költségben azonos a régiépület teljes felújítása az új létesítséével, akkor a bankok és az államilag támogatott lakáskölcsönök miért nem tükrözik ezt a nézetet? A teljes és értéknövelô felújításhoz is szükséges a támogatott kölcsön, sôt, mivel ez a tevékenység a környezetet jobban védi (minden új építés erôsen terhel) még kamattámogatást is kaphatna ez a tevékenység. - Új épületek esetében a lakások bôvíthetôségének és ütemezett építésének lehetôségét kell megteremteni. Ezzel kisebb lesz a felveendô hitel és törlesztés összege - Meglévô épületek esetében lakások összevonásával nagyobb alapterületû és komfortfokozatú lakások kialakítása. - Meglevô épületek esetében a homlokzaton túlnyúló alaprajzi bôvítés (terasz, zárterkély, naptér, étkezô stb céljára) költséghatékony megoldás, mert olyan kiegészítô funkciókat nyújt, ami emeli a színvonalat. - A meglevô üres padlásterek beépítése csak különleges esetekben indokolt. A lakásszám növelése nem indokolt. A padlástér valamilyen fokú hasznosítása azonban segítheti a lakáshasználatot (mosókonyha mosó és szárítógépekkel, tárolás, közösen használt tér kialakítása). - Emeletráépítés, tetôtérbeépítés abban az esetben javasolható, ha a laksûrûség ezzel nem növekedik.

ÖKO-VÁROS


Alacsony üzemeltetési fenntartási költségek - Meglevô épület esetében az üzemeltetési és fenntartási költségek általában csökkenthetôk a meglevô adottságok jobb kihasználásával, az épület egyes tartaléktereinek (pince, mosókonyha, egyéb nem használt terek) új funkcióval való ellátásával. - A korábbi tüzelôtárolókban és pincékben kialakítható parkolók, nem zavaró tevékenységek bérleti díjából az üzemeltetés támogatható. Meglevô épületek esetében a régi szenes és fáspincék felújítása, és használatba vonása. Kiváló helyzetben és állapotban levô pincék esetében a szolgáltatásra való hasznosítás, ha a megközelítés megoldott, vagy gépkocstárolásra, egyéb tárolásra alkalmas terek visszakapcsolása az épület használatához, csökkentheti a lakások fenntartási költségeit. - A korábbi mosókonyhák új érmés vagy kártyás mosó és szárítógépekkel való ellátása közösségi használatot tesz lehetôvé, a lakásokból kikerül a mosás-szárítás funkciója, csökken a lakáson belüli penészképzôdés veszélye, a korszerû energia és víztakarékos (esetleg napkollektoros melegvíztermeléssel is segített) korszerû mosógépek közös beruházásként szerezhetôek be, a kártyás vagy érmés használat pedig a használat arányos költségviselést tesz lehetôvé, ugyanakkor a gépek gyorsabban cserélhetôek a korszerûbb és takarékosabb típusokra. - További közös használatú terek alakíthatók ki pl. szauna, barkácsmûhely, tele-szoba stb. funkcióval, amit a Dublin Temple Bar negyedében energiatudatos felújításokat terveztek, és az új épületek is csak energiatudatos módonlétesíthetôk. Alakmazott eszközök: naptér, napkollektor, napcella, szélmotor. A rosszhírû negyedet a 80-as évek elején teljesen le akarták rombolni. A társadalmi szervezetek úgy döntöttek, hogy bár az épületek nagyon rossz állapotban vannak, de a negyed szerkezete értéket jelent, ezért társadalmi összefogás indult a megmentéséért. Mára az ír építészek egyik büszkeségévé vált a projekt.

16

lakók közösen használhatnak, ezáltal felesleges az egyéni beszerzés. - Az üzemeltetési és fenntartási költségek alakulása szempontjából az épületrôl fenntartási és felújítási ütemterv készítése, a lakók számára is hasznos információkkal. A lakások mûszaki paramétereit tartalmazó leírás segíti a karbanartási munkák ütemezését (ezzel csökkenthetôk a felújítási költségek) és a rendszeres karbantartás révén elkerülhetô a havária helyzetek jó része. Az energiafelhasználás csökkentése - A beépített energiatartalom az épület mûködése során 6-10 %-ot jelent. Ennek csökkentése indokolt, tekintetbe véve, hogy a mûködtetési energiaszint valószínûleg jelentôsen csökken. A beépített energiatartalmat legjobban úgy lehet csökkenteni, hogy a lehetôségekhez képest maximálisan kihasználjuk a meglevô épületet vagy épületszerkezeteket. Ezzel csökkentjük az új építôanyag iránti igényt, a bontási hulladék szállítási távolságát és az építôanyag szállítási szegmenseibôl adódó környzetei terhelést. Mindezzel energiát is megtakarítunk. Amennyiben bontási anyagok kerülnek ki a szerkezetbôl, akkor azok újrafelhasználásáról gondoskodni kell, lehetôleg azonos funkcióban. A darálógépek csak a betonszerkezetek esetében elfogadhatóak, minden más esetben az elemeket lehetôség szerint eredeti szerkezeti formájukban kell újrahasznosítani.

17

ÖKO-VÁROS


Ennél tovább menve, a felújításoknál nagy számban kell használnunk bontott építôanyagokat is. (Sajnos a jelenlegi törvényi szabályozás ennek ellentmond.)

elégíthetô ki. Ezért tehát az új építésû épületeknél erre kell ösztönözni az építtetôket, akár a helyi szabályozás ilyen értelmû kibôvítésével is.

A meglevô épületek és szerkezetek felhasználása során az élômunkaerôigény nô, ami jó hatással van a helyi munakerô alkalmazásának lehetôségére. A XXI. század új paradigmájának sokan ugyanis azt tekintik, hogy egyre kevesebb új anyag felhasználásával és egyre több magas szintû élômunka hozzáadásával kell a gazdasági tevékenységet folytatni a környezet védelme érdekében. Az építôipari munka magas szintû végzése képzett munkaerôt kíván, ami jó hatással van a munkanélküliség csökkentésére is.

- A nyílászárók felújítása vagy cseréje során jó hôszigetelési értékû nyílászárók beépítése szükséges.

- A fûtési energiafelhasználás csökkentése utólagos hôszigeteléssel külsô falak, pince és padlásfödémek esetében. Az utólagos hôszigetelést a szerkezetek külsô oldali felületén kell elhelyezni. Ökölszabályként mondhatjuk, hogy a régi, tradicionális építésû tömör tégla épületek esetében elfogadható a táblás mûanyaghab hôszigetelô anyagok használata, míg az üreges téglák esetében a szálas hôszigetelô anyagokat kell alkalmazni, és minden esetben kerülni kell a mûanyag külsô és belsô vakolatot és festést a felületkezeléseknél. A következô ökölszabály, hogy a hôszigetelést az eddig megszokottnál nagyobb vastagságban (16 - 20 cm) gazdaságos elkészíteni, tekintettel arra, hogy a költségeknek csak kis része az anyagköltség, nagyobb része a munkadíj és a kiegészítô szerkezetek ára, amelyek szinte függetlenek a hôszigetelés vastagságától. Elôtérbe kerülhet a transzparens hôszigetelések beépítése a déli nagy tömegû falfelületek elé, ezzel nem csupán a hôszigetelés javul, hanem a napsütéses idôszakban a hôszigetelés mögötti falfelület hômérséklete is nô a napenergia passzív hasznosításával. Ez a szerkezet még költséges, de a várható fejlesztések (és a növekvô energiaárak) eredményeképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni a rendelkezésre álló eszközök számbavételénél. Különösen ott elônyös az alkalmazása, ahol nincs lehetôség a déli homlokzaton utólagos napterek létesítésére, vagy az épület homlokzata a városkép védelme miatt nem változtatható meg. További eszköz lehet a Trombe-falak alkalmazása, a tervezés és kivitelezés speciális megoldásai meglevô épületek esetében azonban nehezen megoldhatóak, így csak új épületek esetében érdemes megfontolásra. Új épületek esetében kiemelt figyelmet kell fordítani a magas szintû hôszigetelésre, a déli homlokzatok napvédelmére, és a megfelelô hôtároló tömeg beépítésére. E hármas követelmény ma már szinte csak a réteges szellôztetett falszerkezetek alkalmazásával

A fokozottan hô- és hangszigetelô nyílászárók általában légzáróak is, ennek megfelelôen a belsô terek frisslevegô utánpótlása, vagyis az egészséges belsô légállapothoz szükséges légcsere csak segédszerkezetekkel jön létre. A nyílászáró szellôzôréssel vagy szellôzô ablakkal való ellátása olyan megoldás, ami az aktív gépi szellôztetést elkerülhetôvé teszi. Amennyiben teljes felújításra van lehetôség, és az épület homlokzata is megváltoztatható, legtöbb esetben a nyílászárók geometriáját is érdemes átalakítani. Itt arra kell törekedni, hogy az északi és ahhoz közel álló homlokzati felületen csak a megvilágításhoz szükséges felületû ablakok legyenek, melyek lehetôleg 3-as üvegezésû, fokozott hôszigetelésûek legyenek. A déli és ahhoz közel esô homlokfelületeken pedig elegendô a 2-ôs hôszigetelô üvegezés, azonban a külsô oldali árnyékolás elengedhetetlen a nyári túlmelegedés elkerülésére. A belsô alaprajzi elrendezés tegye lehetôvé, hogy az egyes lakásoknak legyen több homlokzatra nézô ablaka, az átszellôztetés megkönnyítésére, és ezek között legyenek olyanok, amelyek nyári idôszakban éjszaka is nyitva tarthatóak az éjszakai természetes hûtés biztosítására. A nyári napvédelmet segíti a nagyobb belmagasság, az összenyitható terek és az éjszakára nyitva hagyható homlokzati felületek. - Egyéb passzív szolár építészeti eszközök a fedett-nyitott terek (kapualj, átjáró, függôfolyosó) beüvegezése, pufferzónák kiakítása, amelyek tovább csökkentik a fûtési hôigényt. A lépcsôházak és folyosók szakaszolása fûtési idôszakban a kürtôhatás csökkentése miatt csökkenti az energiaigényt, ugyanezen szakaszok nyári idôben összenyitandók a szellôzés elôsegítésére és a szerkezetek nyári természetes hûtésének elôsegítésére. Napterek, zárterkélyek kialakítása a déli homlokzati szakaszokon segíti a napenergia passzív befogadását, a napsütés nélküli idôszakban pedig puffer-zónaként mûködnek. A ferde üvegezett felületek nyári mozgatható árnyékolása és a nyitható üvegfelületek segítik a túlmelegedés elkerülését. Egyes esetekben üveggel fedett belsô udvarok átriumok kialakítása is célszerû, amennyiben a szellôzés megoldható. Az átriumok esetében jól érvényesül az az elôny,

ÖKO-VÁROS


18

hogy általában a 2-3 szintes napterek energetikailag hatékonyabban mûködnek, mint az egyszintesek. A nagy felületû ferde síkok fényáteresztô felületei esetében jól használhatók a transzparens hôszigetelések is.

A megvilágítás szempontjából nem jelent minôségi növekedést a parapet felület üvegezése, vagyis a francia erkélyek nem annyira a megvilágítást, mint a szellôztetést segítik.

- Az épületet energetikailag zónák szerint érdemes tervezni, az északi homlokzat mögé esô zónát ha lakófunkció van mögötte fokozottan kell hôszigetelni, azonban amennyiben lehetséges érdemes ezt a zónát alacsonyabb fûtési igényû területek számára fenntartani, melyek jól hasznosítják a mögöttük levô épületrész hulladékhôjét, pl. lépcsôház, kamrák, tárolók, konyhák, stb. Nagyobb léptékû épület esetében általában nehéz ennyi mellékteret kitölteni.

Belsô terek esetében a természetes megvilágítást nehezebb biztosítani, ezt különleges esetekben a felülvilágítók, vagy a megfelelô arányú fénykémények, fényterelô párkányok és egyéb passzív szolár eszközök segíthetik.

- A világítási és általában belsô berendezések áramfel használásának csökkentése kiemelt jelentôségû. A helyiségek természetes megvilágításának minôsége fontos komforttényezô. Általában a szobák egyenletes és káprázásmentes megvilágítása elérhetô természetes fénnyel. A megvilágítás minôségét emeli ha az ablakok inkább keskeny-magas arányúak, ellentéteben alacsonyszéles arányú szalagablakokkal. Amennyiben a lakóhelyiségek különbözô homlokfalon helyezkednek el, a jó megvilágítást segíti a több homlokzatra elhelyezett ablak. Tömbrehabilitáció során funkcióváltás. Az Ír Filmintézet és ahozzá tartozó találkozóhely Dublinban a Temple Bar projekt részeként jött létre. A belsô terek megvilágítását segíti az átrium üveges fedése. A fedés más részeken a szórt világítás érdekében transzparens hôszigeteléssel történt.

A természetes megvilágítás jobb felhasználása a közösségi terekben, nagy terekben, belsô udvarokban nagy üvegfelületekkel (melyeket megfelelô hôszigetelô üveggel vagy transzaparens hôszigeteléssel látunk el) növelhetô. Az idôkapcsolós lépcsôházi világítás kiépítése, alacsony energiafogyasztású világítótestekkel, ahol lehetséges kisfeszültségû hálózattal, napcellás áramtermelésû rásegítéssel csökkenthetik a nappali idôszakban is mûködtetett berendezések energiafelhasználást. Az éjszakai idôszakban irányjelzô és vészjelzô alkalmazása is csökkentheti az áramfogyasztást. Minden új eszköz beszerzésénél törekedni kell az alacsony fogyasztású berendezés beszerzésére a háztartásokban is. A lakások egyes területei legyenek áramtalaníthatóak a bejárat melleti fôkapcsolóval. ezzel lérhetjük azt, hogy a berendezési tárgyak (szórakoztató elektronikai illetve informatikai) készenléti energiafelhasználása csökkenjen. Energetikai felújítás esetén helyi központi fûtés, nagyobb épületegyüttes esetén kombinált áram és hôtermelô berendezés üzemeltetése központi melegvízszolgáltatással takarékosan és hatékonyan üzemeltethetô. - Az energiatakarékos megoldások segítése érdekében el kell készíteni az épület, és az egyes lakások energiafelhasználást ismertetô leírást, és hasznos javaslatokat lehet adni a lakóknak vagy vásárlóknak a megtakarítások eléréséhez. Az egész épület energetikai mûködése pedig idôrôl idôre átgondolásra javasolt, és a rendelkezésre álló energiatakarékos vagy alternatív energiát felhasználó megoldások átvétele minden felújításnál indokolt. A takarékos megoldások egyéb lehetôségei: - A víz takarékos felhasználása víztakarékos csaptelepek és berendezési tárgyak (mosógép, mosogatógép) üzemeltetésével már kisebb felújítások esetén is elérhetô. A toalettek víztakarékos öblítése, a zuhanyrózsák porlasztó feje szintén csökkenti a vízfogyasztást. Ezek használata esetén azonban figyelembe kell venni az egészségvédelmi szempontokat is, mert pl. a túlságosan

19

ÖKO-VÁROS


finom szemcsék porlasztása során ha a csaptelepben pangó víz maradt baktériumok is kerülhetnek a légutakba. Új berendezési tárgy felszerelése elôtt érdemes megismerni annak mûködését is. Vagyis elôfordulhat, hogy mégsem a csaptelep cseréje jelenti a jó megoldást, hanem a rövidebb zuhanyozási idô elônyösebb mint a túlságosan apró részecskéket nagy sebességgel porlasztó zuhanyfej. Kádfürdô esetén a jobb felület-térfogat arányú viszonylag rövid, de mély merülésû kád (ilyenek voltak a hagyományos öntöttvas kádak is, nem véletlenül) alkalmasabb, mint a hosszú de sekély merülésû kádak, melyekben a víz hamar kihûl, és szinte folyamatos melegvízutánpótlás szükséges a fürdés idôtartama alatt. Gépészeti felújítás esetén a szürkeszennyvíz vezeték (mosdók, fürdôkádak, zuhanyozók, egyes esetekben megegyezés szerint mosógépek használt vizéhez) és a feketeszennyvíz vezeték szétválasztása csökkenti a szennyvízterhelést és a szennyvízdíjat. A szürkeszennyvíz helyi mechanikai és biológiai tisztításával és újra felhasználásával locsolásra és WC öblítésre, gépkocsi mosásra alkalmas vizet lehet elôállítani. Amennyiben például a WC öblítéshez szükséges vizet a helyben “termelt” és tisztított víz szolgáltatja, az ivóvíz felhasználás akár 40 %-al is csökkenhet, ugyanennyivel csökkentve a csatornahálózat terhelését is. - Az esôvíz gyûjtése és felhasználása mosásra locsolásra, gépkocsi mosásra, tüzivízként vagy WC öblítésre tovább csökkenti a vezetékes ivóvíz felhasználás mennyiségét. Ha az esôvíz mecahnikai tisztítására lehetôség van, akkor az a mosógépekhez is felhasználható. Ebben az esetben a vízvezetékhálózatot a felújítás során ennek megfelelôen kell kialakítani, és érdemes a szintenkénti vagy lépcsôházankénti mosókonyhát kialakítani a megfelelô mosó és szárítógépekkel. Egyes országokban a telkek beépített és szilárd burkolattal ellátott felületei után is kell csatornadíjat fizetni, mivel az esôvíz elvezetése a burkolt felületekrôl a település költségvetését és a környezetet is terheli. Ezekben az országokban a zöldtetôk elterjedését segítette, hogy a zöldtetôvel borított felületek esetében ez a díj 50 %-ra mérséklôdik. Budapesten a szennyvízcsatornával együtt kezelt esôvízhálózat egyébként is sok gondot vet fel. Egyrészt amennyiben idôben megfelelôen oszlik el az esôvíz segíti a hálózat tisztítását, mivel a múlt században kiépített rendszereknél ez tervezési szempont is volt, fôleg azért, mert a vízöblítéses WC-khez még nem volt megfelelô vízfogyasztás a kevés számú fürdôszoba és más tisztálkodási szokások miatt. Késôbb a vízfogyasztás és ezzel a fekália nélküli szennyvízterhelés több-

szörösére nôtt, ezért az esôvíz tisztító funkciójára már nincs szükség. Ma már az a megfelelô és jó kialakítás a városi burkolt felületek tervezése során, ha az esôvizet nem a közcsatorna rendszerbe táplálják, hanem területi egységenként tárolják, esetleg tisztítják és felhasználják. Mindenképpen indokolt lenne az esôvízzel való gondosabb és takarékosabb bánásmód. Az egyes lakótömbök felújítása során a területen gyûjthetô esôvíz fontos tervezési szempont, és a továbbiakban egyrészt megtakarítási lehetôség, másrészt a zöldfelületek karbantartásában segítség. Amennyiben nagyobb terület kerül rehabilitációra az esôvízzel táplált vizes elôhely a városban is kialakítható, javítja a mikroklímát és táplálja az ökológiai lépôköveket. Különös volt hallani a nyári kánikula idején, hogy az utcák frissítô és portalanító locsolásához (amely a magas pollenszennyezettség ellen is védene) ivóvizet használtak fel. Holott rendelkezésre állt a Duna vize is, és az esôvíz tárolása megoldható lenne.

- A klímaberendezések nyári használatának elkerülésére az épület közvetlen környezetében párologtató zöldfelület (lombos fa, zöldhomlokzat, zöldtetô) vagy vízfelület alkalmazása. A nyári hôterhelés és túlmelegedés elkerülésére, egyben a gépi hûtés iránti igény csökkentésére a déli nyílászáróknál mozgatható árnyékoló szerkezet elhelyezése javasolt. Ma már akár azt is kijelenthetjük, hogy az olyan lakóépület amelyet klímával kell ellátni rossz tervezést mutat, illetve az épület környezetének nem megfelelô kialakítására utal. A klímagépekkel hûtött belsô terek egyben a külsô terek fûtését is jelenti, sok és drága energia felhasználásával, nem átgondolt a városképi megjelenés sem, a klmíberendezések minden szempontból környezetromboló hatásúak. Ez nem jelenti azt, hogy pl. egy kórházban nincs szükség klímára, azonban a lakó és irodaépületek esetében a klíma használata akár értékcsökkentônek is tekinthetô. A klímaberendezések használa jó tervezéssel, megfelelô hôtároló szerkezetekkel, árnyékolással, növényzettel, vízfelülettel és az éjszakai természetes hûtéssel kiküszöbölhetô, és a klímaberendezések által okozott esetleges egészségkárosodás sem lép fel. Mivel erre van megfelelô példa még Athénban is, nincs okunk azt feltételezni, hogy Budapesten ez ne lehetne megoldható. Athénban Alexander Thombasis építész saját irodaházának tervezése során a fenti “passzív szolár hûtés” elven nyugvó eszközöket alkalmazva elkerülte a környezetromboló és egészségkárosító klímaberendezések használatát. Az éjszakai órákban a nehéz szerkezetekbôl épült épületben olyan légcserét hoznak

ÖKO-VÁROS


létre, amely megfelelô módon kihûti a szerkezeteket, a nappali idôszakban pedig az épület elôtt található vízfelelület segíti a párologtatásos hûtést.

Ma sajnos valóban oda jutottunk, hogy fôleg az idôskorú népesség és a kisgyermekek számára a városi nyár komoly rizikófaktor. Ennek orvoslása azonban továbbra sem lehet a klímaberendezések használata, hanem építészeti és életmódbeli megoldásokat kell találni. A hulladék és szemét mennyiségének csökkentése is fontos feladat a városi környezetben. A szelektív hulladékgyûjtés bevezetése során a komposztálható háztartási és kerti hulladék szervezett elhelyezése segíti az épület körüli zöldfelület gondozását, és a tavaszi idôszakban a virágládákba is megfelelô friss földet szolgáltat. A nem komposztálható, de éghetô hulladék esetében megoldható a fûtési célú tüzelés, ha az épületben van biztonságosan mûködô kémény és tüzelôberendezés. Ez alkalmazható nagyobb zöldfelülettel rendelkezô közintézmények esetében, vagy kisebb társasházaknál. Amennyiben a nem komposztálható kerti hulladék tüzelési célú elégetésére nincs lehetôség, annak aprítékként való feldolgozása szintén a zöldfelületek gondozásában segíthet, a mulcsozásos takarás ugyanis csökkenti a gyomosodást, és ezzel az allergiaveszélyt. Nagyobb tömegû hulladék általában a kéretlenül is bedobott szines reklámanyagokból keletkezik. Ennek megszüntetése fontos és sürgôs feladat lenne. Amíg ez nem érhetô el, a gyûjtés, és újrapapírként való hasznosítás fontos, ennek megfelelô helyet és szállítási lehetôséget kell biztosítani. Egy 2001-es statisztikai adat szerint az egy fôre jutó reklámköltség Magyarországon magasabb volt, mint az egészségügyi ellátásra jutó költség! Láttam olyan társasházi bejáratot is, ahol külön bedobónyílás volt a reklámanyagok számára, ami alatt belül egy kuka volt, és ha megtelt, csak kitolták az utcára. Ugyanakkor a házban lakók egy részének anyagi okok miatt nem volt újságelôfizetése. A színes szóróanyagok között nehéz eligazodni, hogy mi az ami valóban információt nyújt, vagyis fogyasztóbarát, és mi az ami agresszíven elfoglalja és szennyezi vizuálisan is környezetünket.

Az üveg, mûanyag és fémhulladék gyûjtés hulladékudvarokon keresztüli megoldása ideiglenesnek tekinthetô. Egyrészt a szelektív gyûjtôk sokszor olyan helyre kerülnek, ahol csak nehezen közelíthetôek meg, feltételezik a gépkocsival való szállítást, másrészt vizuálisan környezetszennyezôk, és az utcaképben nehezen fogadhatóak el. A szelektív gyüjtôszigeteket minden esetben a környezettel együtt kell megtervezni, napvédelemmel, növényzettel és információval kell ellátni, hogy kultúrájában illeszkedjen az épített környezethez.

20

A háztartásokban keletkezett további hulladék nagy része ma már informatikai hulladék, aminek megfelelô kezelése különösen fontos lenne. Az évente tartott lomtalanítás helyett elônyösebb lenne egyes épületeknél a “lépcsôházi börze” után a szervezett, vagyis megrendelhetô, alacsony költségû lomtalanítás. Ilyen lépcsôházi vásár tartható lenne akár minden negyedévben, a felesleg egy része talán már lépcsôházon belül gazdára találna, és csak a maradék újrahasznosításáról kellene gondoskodni. Ez hasonlítana a brit “car-boot sale”-re, vagyis amikor kijelölt helyen és megszokott idôközönként a kocsik csomagtartójából csereberélnek fillérekért még a jól szituált polgárok is. Vagy tekinthetjük a jótékonysági boltokat is, ahová a megunt ruhák és dísztárgyak leadhatóak, a bolt bevétele perdig különbözô alapítványokat támogat.

A hulladékkal kapcsolatban tehát a helyigényt kell kielégíteni és olyan környezetet kerll tervezni, ahol a szelektív gyüjtés könnyen megoldható a lakásokon belül is (napi szelektálás) és az épületen belül is heti szelektálás, valamint a területen is, fôleg a komposztálásra vonatkoztatva. Alternatív, megújuló forrásból származó energia használata az épületekben Meglevô épületek esetében a napanergia használatának lehetôségei megegyeznek az új épületekkel, ezért az eszközöket és a lehetôségeket együtt lehet tárgyalni. A passzív szolár építészeti eszközök: Napterek (lehetôleg többszintes) a déli homlokzaton, hôszigetelô üvegezéssel, megfelelô hôtároló szerkezetekhez kapcsolódva, nyári árnyékolási lehetôséggel. További elv a napterek esetében, hogy csak idôszakos használatra tervezzük, vagyis fûtéssel ne lássuk el. A déli homlokzatra tervezett nagy üvegfelület, mely mögött megfelelô hôtároló tömeg is található az egyik legegyszerûbb passzív szolár eszköz. Ebben az esetben a külsô oldali, állítható és mozgatható árnyékoló még a nyári idôszakban is hatásos napvédelmet nyújthat, a mozgatható zsaluzatú táblák mögött a nappali megvilágítás megfelelô, és kialakulhat mögötte a hûtô légáramlat is. A déli napenergiahasznosításra tervezett ablakokat kettôs üvegezésû, bevonat nélküli hôszigetelô üveggel kell tervezni, a téli hôveszteséget pedig a fûtési idôszakban alkalmazott nehéz, hôszigetelô függönnyel lehet csökkenteni. Épületfelújítás esetén, amennyiben lehetôség van rá a hagyományos pallótokos vagy kapcsolt gerébtokos ablakok külsô szárnyát a felújítás során kell hôszigetelô öveggel ellátni. Ekkor 3 üvegréteg alakul ki, amelyek

ÖKO-VÁROS

21


közül a belsô táblákat a tavasztól-ôszig tartó idôszakban akár le is vehetjük. Transzparens hôszigetelés a déli homlokzaton ahol a naptér kialakítására nincs mód. Az aktív napenergiahasznosítás lehetôségei: - A déli tetôsíkokra helyezett napkollektor a megfelelô méretû tároló tartállyal egy városi épület esetében is biztosíthatja a használati melegvízigény 70 %-át. Vákumcsöves kollektorok esetében akár a függôleges felület is alkalmas lehet a kollektorok számára, ha egyéb árnyékoló hatással nem kell számolni.

víztömeget (pl. medencét) is felmelegíthetünk, vagy a nyári idôszakban a kollektorok melegvizet szolgáltathatnak valamely szomszédos épület számára is. Elképzelhetô az évszakos tároló kialakítása, általában hôtároló kôzettel, amit vagy a hôszigetelt pincében helyezünk el, vagy megfelelô talajviszonyok esetében a talaj tömegét használhatjuk a hôtárolásra.Ebben az esetben a kollektormezô nyári mûködése során ebbe a hôtárolóba termeli be a meleget és a fûtési idôszakot ezzel a hôtömeggel jelentôsen le lehet rövidíteni.

Malmö felhagyott dokkjában 2000-ben adtak át olyan épületeket, amelyeknél kiemelten fontos szempont volt a napenergia használata. Itt a nagyob léptékû lakóépleteknél a vákumcsöves kollektorokat függôleges skíban helyezték el.

- A közös terek megvilágítására, vagy a természetes fény nélküli helyiségek megvilágítására áramtermelô napcellák elhelyzése biztosíthatja a szükséges alacsony feszültségû áramot.

Más épületek esetében a ferde tetô nagy felületén alakítottak ki kollektormezôket a melegvízigény termelésére.

Egyéb energiatermelési lehetôségek:

Lapostetôs épület esetében a zöldtetôvé és tetôterasszá alakított tetôn helyezhetôek el a napkollektorok saját állványzaton, megfelelô dôlésszögben. A téli fûtési hôigény napkollektorokkal való kielégítése csak szuperhôszigetelt épület esetében lehetséges és gazdaságos, mert nagyméretû tárolót igényel. Azonban ha a fûtésre is tervezzük a kollektormezôt, akkor a nyári idôszakban keletkezett többlet meleggel nagy Glasgowban a képeken látható ökologikus elvek szerint épített társasház esetében a következô eszközöket használták: többszintes naptér a déli homlokzaton, újrahasznosított építôanyagok, akadálymentes lakás a földszinten, többgenerációs lakás a csatlakozó épületszárnyban, geotermikus energia az épület alatt található felhagyott bányakútból, amelybe a napkollektorok a nyári idôszakban visszatermelik a meleget.

- A kombinált hô és áramtermelés biztonságos használatot ad, a téli idôszakban pedig a keletkezett felesleges áram a hálózatba visszatáplálható. A koher berendezés mûködhet gázzal, biogázzal, gázolajjal, növényi olajjal. Az ilyen berendezés akkor alkalmazható gazdaságosan, ha sikerült mind a hô mind az áramfelhasználást takarékos módszerekkel jelentôsen lecsökkenteni. A geotermikus energia és hôszivattyú megoldások is

ÖKO-VÁROS


alkalmazhatók nagyobb épületek esetében, ehhez azonban szükséges a megfelelô külsô körülmény (geotermikus hôenergia, megfelelô talajszerkezet és terület). Itt is az a szabály, hogy elôbb az energiaigényt kell lecsökkenteni, majd ezt a csökentett energiaigényt lehet a hôszivattyús megoldással kielégíteni. - A biomassza felhasználása is lehetséges központi automatizált kazán alkalmazásával, így felhasználható a faelgázosító kazán, a pelletkazán, a biogázzal mûködô kazán stb. Egységes gépészeti felújítás esetében a helyi központi fûtés energetikailag elônyösebb és biztonságosabb, mint a lakásonkénti fûtés és melegvízellátás. Amennyiben az épület megfelelôen jól hôszigetelt, és megoldható a fogyasztás lakásonkénti mérése kis vezetékhossz esetén ez a fûtési mód a leggazdaságosabb. Svédországban például még a családi házas területek esetében is gyakran használják a távfûtést a fenti feltételek mellett (30 cm cellulóz falszigetelés, 40-60 cm padlásszigetelés). Sok esetben a távfûtést a szemét feldolgozása során nyert biomasszával vagy biogázzal mûködtetik, ami a mûködést még olcsóbbá teszi. Más helyen (pl. Uppsala) a szemétbôl termelt biogázzal a városi tömegközlekedésben használt buszokat mûködtetik, ezáltal csökkentve a környezet terhelését.

22

- A természetes megvilágítás jobb kihasználása csökkenti a világítási energiaigényt. Ebben az esetben a belsô helyiségek természetes fénnyel való ellátása fénykémény, fénykürtô vagy fénypárkány segítségével történhet, akár a jelenlegi világítóudvarok felújításával is. Amennyiben a világítóudvarokban reflektív fehér festés készül, az ide nézô helyiségek derítô fénnyel való ellátása javul. - A nyári passzív hûtést a nehéz szerkezetekkel rendelkezô városi épületek esetében az éjszakai erôsebb keresztszellôztetés segítheti. Ebben az esetben a passzív hûtés hatására a lépcsôházon át hûthetô le az éjszakai hûvösebb órák alatt az épület. A magastetô alatti felsô szint klímája is jelentôsen javítható, ha az üres padlástér megfelelôen intenzíven szellôztethetô az éjszakai órákban, akár gépi rásegítéssel is. - Ugyancsak passzív hûtést jelent a homloksík elôtti vízfelület vagy erôteljes levélfelületû zöldhomlokzat. Ezeket természetes légkondicionálóknak tekintjük. A zöldhomlokzat és zöldtetô a párologtatással hôt von el, a zöldhomlokzat mögött kialakulhat egy hûtô légáramlat, és a levélzet mögötti falfelület hômérséklete jóval alacsonyabb marad, mint a nem árnyékolt falaké. A zöldfelületek tehát közvetlenül és közvetve is hûtô hatással vannak a környezetre. A por és zajszûrô képesség már korábban is említésre került. - Általában elmondhatjuk, hogy akár új épületrôl, akár meglevô épület felújításáról van szó, a városban különösen fontos a nyári éjszakai hûtés lehetôségének biztosítása. Ez részben biztonsági kérdést is felvet (hogy egyáltalán lehessen ablakot nyitva hagyni), részben pedig a zajterhelést csökkentését igényli, hogy a hûtés miatt az éjszakai pihenés minôsége ne romoljon. Az egészséges lakás követelményei - A megfelelô belsô légállapot akkor jön létre, ha a lakás helyiségeiben a felületek és a levegô hômérséklete között nincs nagy különbség, a testfelületet nem éri sugárzó hideg és kellemetlen huzathatás sem alakul ki. Fontos továbbá, hogy ne alakuljanak ki páralecsapódásra alkalmas felületek, mert az a penészképzôdésnek lehet az oka, a penészgombák pedig az épületkáron túlmenôen egészségkárosító is. A belsô térben a túlságosan magas relatív páratartalom éppúgy káros lehet, mint a száraz levegô. További lényeges szempont a megfelelô légcsere, vagyis a tevékenységhez is igazodó frisslevegô utánpótlás. Ennek biztosítása a szuperhôszigetelt és légtömör ablakok esetében gépészeti megoldásokat igényel. - Az épület szerkezeteiben kerülni kell az egészségre káros anyagokat (beton, cement, mûanyag habok, mûgyanta kötôanyagok), illetve azokat csak olyan

23

ÖKO-VÁROS


szerkezetben szabad használni, amelyeket a belsô tértôl el tudunk zárni.

eszközöket és gépeket is alkalmaznak amire itt most nincs mód kitérni.

A belsô térben alkalmazott anyagok, festések és bútorok ne bocsássanak ki allergéneket, és égés esetén ne keletkezzenek mérgezô gázok, vagyis kerülni kell a mûanyag padlószônyeget, mûanyag habokat és mûanyag alapú festést a belsô térben, különösen ott, ahol kisgyermek vagy idôs személy lakik.

Az iskolában és az irodákban használt nagyszámú elektromos berendezés jelenthet további veszélyforrást, továbbá a belsô tér balesetmentes kialakítása különösen fontos ott, ahol nagy létszámú csoportok tartózkodnak, mert a személyek számának növekedésével csökken a koncentráló képesség és nô a balesetveszély.

- Radonveszélyes területen (Budapesten például a Gellérthegy környékén) az épületet egészében úgy kell tervezni, hogy a radon az épületben ne dúsulhasson fel.

A balesetmentes és kényelmes környezet tervezése további elônyökkel jár, mert a megfelelô információs rendszerrel (audio-vizuális) kiegészített jó környezet már az akadálymentes tervezés elterjedését is segíti.

Általában a belsô mikroklímát javítja a jól szellôztethetô pince és padlás, a több homlokzatra nézô lakás, és a hôhídmentes jól szigetelt homlokzat. - A balesetveszély elkerülése a háztartásokban alkalmazott nagyszámú, egyre nagyobb teljesítményû és bonyolultabb háztartási gépek miatt különösen fontos. A hagyományos égési sérüléseknél veszélyesebb a frittôzök okozta sérülés, a nagyteljesítményû barkácsgépek pedig sokszor okoznak maradandó károsodást. Fontos a padlóburkolatok csúszásmentes kialakítása, és a lakóhelyiségekben a rugalmas szerkezetû fapadló, melynek hagyományos kialakítása a párnafás szerkezet. Nem javasolt sem akusztikai sem egészségvédelmi szempontok miatt az aljzatbetonra ragasztott parkettaburkolat - Az akadálymentes tervezési elv szintén a balesetek számának csökkentését segíti a lakáson belül is. A lakóépületekben pedig a közösségi helyiségek akadálymentes tervezése és a földszinti vagy alsó szinti lakások akadálymentes kialakítása csökkenti a szegregációt. - Az elektromoszmog is megjelent a lakásokban a monitorok, képernyôk és lézeres mûködésû szórakoztató elektronikai termékekkel, a mikrohullámú berendezések pedig nem megfelelô karbantartás estén okozhatnak károsodást. - A zajterhelés lakáson belüli csökkentése elôtérbe került a könnyûszerkezetek térhódításával, és az egyre több zajkeltô háttérrádiózásként vagy háttértévézésként mûködtetett berendezések miatt. Szinte nincs olyan otthon, ahol ne lenne egy-két TV, két-három CD lejátszó, néhány mobiltelefon és egyéb zajkeltô berendezés. A lakáson belül a csendes zónák kialakítása is építészeti tervezési kérdés. Az egészséges iskola és munkahely követelményei - Az egészséges iskola és munkahely követelményének teljesülése nagy mértékben azonos az egészséges lakás követelményeivel. Általában azért bonyolultabb a közintézmények tervezése és mûködtetése, mert több a mûködtetett berendezés is, a munkahelyek pedig általában speciális

A haváriahelyzetben való mentés megtervezése korunk egyik súlyos problémájára is rávilágít: a biztonságos iskolaépület tervezése az USA-ban a fegyveres támadás elleni védelmet jelenti, vagyis nagy és rendkívüli módon védett iskolákat terveznek. Ma már szinte általánossá vált a biztonsági kapuk alkalmazása a közintézményeknél is. Görögországban a földrengésbiztos iskolákat tervezését tekintik a fô problémának. A görög tapasztalat szerint (és ez Európa más országaira is igaz) biztonsági szempontból elônyösebb a kissé drágábban mûködtethetô, földszintes, nem nagy létszámú iskola ahol a személyes ismeretség is sokat számít. Elônyös továbbá ha az iskoFalun (Svédország) egyik egyetemi épülete. A tervezés során nagy gondot fordítottak a természetes megvilágításra. Az épület energetikailag igen kedvezô. Az alkalmazott megoldásoknak köszönhetôen a téli idôszakban a fûtést csak akkor kell elindítani, ha a külsô hômérséklet a -5, -7C0 alá süllyed.

ÖKO-VÁROS


la bejárata és udvara olyan helyen van, ahol a közösség vagy a szomszédok is jól láthatják, ellentétben a nagybefogadóképességû, ezért kevésbé személyes és nehezebben vagy csak gépészeti eszközökkel kontrollálható iskolaépülettel.

Megfizethetô és fenntartható közösségi épületek - A megfizethetô és fenntartható közösségi épületek, amelyek az üzemeltetô önkormányzatok számára jelentenek forrásmegtakarítást, csökkentik az eladósodást, növelik a szolgáltatás minôségét (az üzemeltetési költségek csökkentése lehetôvé teszi az élômunkaerô magasabb színvonalú alkalmazását, növelhetô a munkahelyek száma, térben jobb eloszlást jelent a munkahelyek szempontjából, ezzel áttételesen csökken a közlekedési igény is). A közintézmények esetében az energiatakarékos megoldások rövid idô alatt megtérülnek. Egy nappal használt iskolaépület esetében a passzív napenergiahasznosítás és a természetes fény megfelelô befogadása különösen hasznos lehet, hiszen az éjszakai órákban csak temperálásra és biztonsági világításra van szükség. Vagyis egy nagyon jól hôszigetelt és megfelelô hôtároló kapacitással rendelkezô iskolaépület esetében a fûtési hôigény

24

rendkívüli módon lecsökkenthetô, és ezt a csökkent hôigényt már érdemes pl. napenergiával vagy biomasszával kielégíteni. Ugyanígy a használati melegvízre is kiválóan alkalmazható a napkollektor, mivel a melegvízfogyasztás szinte egybeesik a nappali órákkal. Más példa a kórházak és egészségügyi intézetek: egy jól tervezett kórházi épületnél a kombinált áram és hôtermelô rendszer, vagy a lapostetôn elhelyezett kollektormezô hosszú távra gazdaságos mûködtetést biztosít. A városi munkahelyek megôrzése - A városi munkahelyek megôrzése, és térbeli egyenletes eloszlása, szórása (ideértve az egészségügyi munkahelyeket és a felsôoktatási intézményeket is) különösen fontos a fenntarthatóság érdekében. Az utazási idô csökkentése és a munkahelyek választékának bôvülése javítja az életminôséget, és csökkenti a környezeti terhelést, ami szintén elônyös a városlakók szempontjából. Amennyiben a városban megfelelô eloszlásban találhatunk munkahelyeket, az a szolgálatások hozzáférhetôségét is javítja. Barcelona városának tervezésekor Serda a kijelölt tömbök földszintjén és a tömbbelsô udvaraiban mûhelyeket, varrodákat, javító üzemeket stb. tervezett. A több mint 100 éves döntés ma is elônyösen hat: a katalán gazdaság termelésének 80 %-át a kisvállalkozások adják, amelyek nagy számban dolgoznak városi környezetben. A katalán fôváros utcái élnek és a város körül nem alakult ki a bevásárlóközpontok silány fémdoboz gyûrûje sem.

25

ÖKO-VÁROS


3. Az EU 10 pontos ajánlása és azok transzponálása Budapest esetére Az Európai Únió tudományos mûhelyeiben több csoport is foglalkozik a fenntartható település, fenntartható város kérdéseivel. Az egyes munkacsoportoki tíz pontban foglalták össze a sarkalatos kérdéseket, amelyeket minden esetben a helyi sajátosságokhoz igazítva javasolnak továbbfejleszteni. 1. A források feltárása, megfelelô gazdálkodás (Resource budgeting) 2. Energiamegtakarítás, energiahatékonyság (Energy conservation and efficiency) 3. Megújuló energia felhasználása (Renewable energy technology) 4. Hosszú élettartamú épített szerkezetek (Long-lasting built structures) 5. Otthon és munkahely közelítése (Proximity between home and work) 6. Hatékony közösségi közlekedési rendszer (Efficient public transport systems) 7. Hulladékok csökkentése és másodlagos felhasználás növelése (Waste reduction and recycling) 8. Szerves anyagok komposztálása (Organic waste composting) 9. A város anyagcseréjének körforgása (Circular city metabolism) 10. A legfontosabb élelmiszerek helyi forrásokból (Supply of taple foods from local sources) Rajtunk áll, hogy a fent megfogalmazott általános szempontokat milyen tartalommal töltjük ki. A 10 pont bizonyára segít abban, hogy a legkisebb településttôl a nagyvárosig jó stratégiát alakíthassunk ki. Mindenesetre javasolható lenne a fenti szempontsor szerinti településfejlesztési elgondolások, rövid és hosszú távú stratégiák kialakítása a helyi szabályozási tervek készítése és elfogadása elôtt. Amennyiben a települések vagy településrészek a fenti szempontok szerint kialkítanak egy jövôképet, a beruházások és a magánépítések is segíthetik a települési környezet megfelelô irányú változásait.

4. Esettanulmányok és gondolatkísérletek 4.1. Újpalota mint fenntartható lakótelep? Tekintsük át, hogy a bemutatott elvek szerint milyen döntések lehetségesek. Az egyik esetben vizsgálatunk tárgya egy a hetvenes években épült lakótelep, a másik példa egy historikus városnegyed. A lakótelepek esetében az egyik legfontosabb kérdés, hogy egyáltalán értéknek tekintjük-e a meglevô épületállományt és településszerkezetet, vagy sem, vagyis példánkban megmaradónak ítéljük-e Újpalotát mint lakótelepet? Ha igen, a következô feladatokat kell megoldani: - Külsô közlekedési kapcsolatok javítása (gyors, sûrû, kötöttpályás közlekedés fejlesztése, jellemzôen néhány pontra koncentrálva). Ez a fejlesztés fôvárosi szintû döntést kíván, és jelentôs forrás bevonásával jár. A lakótelepnek az építés és tervezés idején “megígérték” a metrót, ugyanúgy ahogy a Káposztásmegyeri lakótelepnek is. Ennek megfelelôen a felszíni tömegközlekedési fejlesztések 20-30 éve elmaradtak, és az itt élôk számára a gépkocsihasználat szinte kikerülhetetlenné vált. A gépkocsik számának nagymértékû növekedése viszont a belsô közlekedést és parkolást tette lehetetlenné. A metró helyett megfelelne a kényelmes és sûrû villamosjárat is, ha a városközponthoz beljebb kerülne a végállomás. Újpalota esetében a Thököly úton a Baross térig vezetô villamos (pl. a volt 44-es villamos pályájának visszaállítása és meghosszabbítása) is jó megoldást jelentene. - A belsô közlekedés fejlesztése szintén elmaradt. A lakótelepet jelenleg átszelô nagyforgalmú út terhelése a Pólus Center és az Ázsia-Center átadásával tovább nôtt, az éjszakai árufeltöltésbôl adódó forgalom jelentôsen növeli a zajterhelést. A bevásárlóközpontok feltöltéséhez és a megközelítéshez szükség lenne másik útvonal kijelölésére, és a lakótelepen az átmenô teherforgalom tiltására. A forgalomcsillapítással felszabaduló forgalmi sávok helyén fasorral kialakított parkolók létrehozása segítheti a belsô közlekedés helyzetét. A gyalogos és gépkocsi forgalom elválasztása, illetve egyes területeken éppen a közös útfelületen való megoldása fôvárosi szintû döntést és források bevonását is igényli - A parkolási gondok csökkentése parkolóház vagy térszín alatti parkolók építésével, egyes helyeken "gépkocsimentes" zónák létrehozása (vagyis az ideköltözôk

ÖKO-VÁROS


vállalják, hogy nem vesznek gépkocsit, ezért kedvezményesen vehetnek bérletet, vagy kaphatnak kerékpárparkoló helyet) helyi önkormányzati és lakóközösségi szintû döntést igényel, a privát szféra bevonásával lehet forrásokhoz jutni. A garázsok és térszín alatti parkolók tôkeigényes beruházások, míg a felszíni parkolás zöldfelülettel vegyes megoldása, fasorok és elválasztó cserjesorok telepítése növeli a zöldtömeget és csökkenti a gépkocsik káros hatását. Egyes sávokban a zöldfelülettel boríttott dombgarázsok építése csökkentheti a zajterhelést és változatosabb utcaképet is jelent. - A belsô közlekedés minôségének és biztonságának javítása egyben a gyalogos és kerékpáros közlekedés biztosítását, kerékpárôrzôk, javítók és kölcsönzôk telepítését, gyalogos terek, pihenôhelyek kialakítását is igényli. A lakótelepen belüli közlekedés motorizáltságának csökkentése, a gyalogos és kerékpárosközlekedés támogatása jelentôs lépés lenne, és minden bizonnyal jelentôsen javítaná az életkörülményeket. A lakótelep kiterjedése, méretei olyanok, hogy egyes célpontjai között a távolságok már túlmennek a kényelmes sétaút hosszán, így jelenleg sokan már a lakótelepen belüli közlekedésre is gépkocsit használnak, sokszor teljesen értelmetlenül kocsival mennek napi élelmiszerért is a szupermarketbe. Bizosak lehetünk abban, hogy a megfelelôen biztonságos kerékpárutak és kerékpárparkolók jelentôsen csökkentenék a helyi gépkocsihasználatot. Természetesen az otthonok környékén is meg kell oldani a kerékpártárolást védett és biz-

26

tonságos módon. A kerékpárút biztonságos felületet jelent a kerekesszékesek számára is. - A zöldterületek fejlesztése szükséges lépés. Fontos, hogy a növényállomány sokféle legyen, és kialakításánál fogva alkalmas legyen arra, hogy a madaraknak fészelô hely biztosítására, illetve további állatok számára nyújtson életteret. A növényállomány kiválasztása során az egyik legfontosabb szempont a honos növények alkalmazása, amelyek közül is a várostûrô fajokat kell elônyben részesíteni. További lényeges választási szempont a látványon túlmenôen a lombtömeg, amely a zaj és porszûrést segíti. A ligetes kialakítás és a fasorok szabályos rendjének váltakozása a változatos növényállomány segítségével jelentôsen javíthatja a környéken élôk életkörülményeit. Ez helyi és önkormányzati szintû döntést igényel, kevésbé forrásigényes, de jelentôsen javítja az életkörülményeket. - A lakótelepen belüli díszkertek létrehozása, amelyek rendelkeznek saját szaporító - nevelô résszel, üvegházzal, gondozó - fenntartó személyzettel változatosabbá teszi a környék képét és munkahelyet teremt. A dísznövény kertészetet lakótelep lakosai közül kialakuló öntevékeny csoport is fenntarthatja, innen ellátható a többi parkrész, illetve részben a virágkereskedések, miközben felhasználják a szelektív hulladékgyûjtés során keletkezett komposztot is. Ehhez a helybiztosítás helyi önkormányzati szintû döntés és helyi forrást igényel, privát szféra bevonásával,

Fotók: Német és brit példák az értéknövelô felújításra Alkalmazott fejlesztések: külsô hôszigetelés, a bejáratok hangsúlyozása, napterek, hagyományos bay-window-k, egyes esetekben magastetô, és a homlokzatok és külsô megjelenés közelítése a tradicionális épületekhez.

27

ÖKO-VÁROS


- Haszonkertek kialakítását is célul lehet kitûzni, általában iskolai és óvodai-nevelési tevékenységhez kötve, ahol a gyermekek részt vehetnek a gondozásban és feldolgozásban is. A haszonkertek helyének kiejlölésekor ügyelni kell arra, hogy ne forgalmas út mellett legyen, és a szerszámos épületek valamint az esôvízgyûjtô berendezések a környezethez alkalmazkodjanak. Különleges lehetôséget is biztosíthatnak ezek a kiskertek például valamely fogyatékos csoportok számára speciális kialakítással: vakok és látássérültek számára tapinthatószagolható-ízlelhetô gyógynövénykert, vagy speciális emelt ágyásokkal kerekesszékesek számára is hozzáférhetô veteményes. Mivel ezekben a haszonkertekben a vegyszeres növényvédelem nem is lehetséges, a biokertészet egy új irányzata alakulhat ki, amely növeli a biológiai sokféleséget, és akár az ökológiai folyosók vagy lépôkövek részei is lehetnek. Ez helyi önkormányzati szintû döntést és forrást igényel, privát szféra bevonásával.

- Sport, játék és pihenôfelületek fejlesztése, a szokásos játszótereken kívül más tevékenységekre alkalmas parkok kialakítása, esetenként helyet adva a zajosabb (gördeszka, mountan-bike stb.) tevékenységeknek is fontos. Ez a terület is helyi önkormányzati szintû döntést és forrást igényel, privát szféra bevonásával, - A zöldterületek és vizes élôhelyek tervezése és kialakítása során kiemelt jelentôségû szempont az ökológiai folyosó, vagy az ökológiai lépôkövek szerinti mintázat létrehozása. Újpalota esetében ez az elv a zuglói zöldterületek összekötését jelentheti a palotai Kiserdôvel Pestújhelyen át. Másrészt a családi házas rákospalotai területek is összekötehetôek az újpesti jelenlegi és jövôbeni zöldterületekkel, egészen a Dunáig. A mintázatnak fontos eleme a Rákos-patak és Szilaspatak rehabilitálandó környezete. Mindkét patak esetében fontos a patak meder természetes állapothoz való visszarendezése (visszavadítása) és a vízhozam növelése többnyire az esôvíz felhasználásával. Egyes területeken a patak öböllel bôvülhet, további vizes

Fotók: Elôkerttel és kerítéssel kialakított felújított panelházak Glasgowban. Fejlesztések: külsô hôszigetelés, a bejárat hangsúlyozása, napterek, hagyományos bay-window-k, magastetô, a homlokzatok és külsô megjelenés közelítése a tradicionális épületekhez.

ÖKO-VÁROS


28

élôhelyet létrehozva.

és porfogó is lehet. Közvetetten a lakások értéke is nô.

Az ilyen szintû tájrehabilitációnak is tekinthetô fejlesztés a lakók életkörülményeit rendkívüli módon javítja, egyben a fôváros számára is kedvezô helyzetet hozhat létre. Ez a projekt fôvárosi és helyi önkormányzati döntés során jöhet létre, minisztériumi és EU-s projekt támogatásokkal

Az épületen belül saját területek megfelelô és jobb kihasználása is lehetséges, bár a lakások jelenleg alulméretezettek, fôleg a kiszolgáló helyiségek. A kis belmagasság pedig a nyári idôszakban elônytelen, mert az épület kevésbé átszellôztethetô.

- Az épületek építészeti színvonalának emelése során a homlokzati felújítás, a földszinti és a közösségi terek újrafogalmazása....ide kell a kerékpártároló Bizonyos esetekben mód nyílhat a szintszám csökkentésére is, amely fôleg a 11 szintes épületeknél lehet fontos. A földszinti területek bôvítése is sok lehetôséget jelenthet. Leginkább a lépcsôházi bejáratok környékét kell fejleszteni, mert ezek siralmas állapotot mutatnak, és semmiféle közösségi tevékenységnek, találkozási pontnak nem felelnek meg. Ezeknél a pontoknál különösen fontos lenne az átmeneti terek létrehozása, vagyis a lakás és a külsô tér közötti zóna fejlesztése. Amennyiben az úszótelkes telekkialakítás átformálható lenne, az épületek között utcák és elôkertek alakulhatnak ki, ezzel a lakások és a külsô tér közötti átmeneti zóna értéke nô, a növénnyel telepített elôkert zajszûrô

Sokszor felmerül a lapostetôk magastetôvel való helyettesítése. A lapostetô felújítása során a magasfokú hôszigetelés mellett a használati mód bôvítése is lehetséges. A tetôterasz vagy zöldtetô speciális igényeket is kielégíthetne, tetôkerti használatot biztosíthatna, mindamellett, hogy az esetek nagy részében amúgy is tûz esetére a menekülést biztosítani kell a tetôre. Amennyiben alacsonyabb a szintszám a magastetô létesítése támogatható. (10 szintes épületek esetében a magastetôhôz fûzôdô építészeti-esztétikai elvárások nem teljesülhetnek.) A magastetô amennyiben nem kerül beépítésre, vagyis üres padlásként létesül jótékony hatással van az alatta levô épület hôterhelésének csökkentésére, és a belsô mikroklíma alakulására. A karbantartás, javítás azonban itt sem kerülhetô el, a lapostetônek nem a beázás miatt jelent konkurrenciát a magastetô. A tetôtérbeépítés azonban magastetô esetében sem

Panelházak felújítás közben és után Glasgow egyik lakótelepén. Alkalmazott eszközök: Humanizált környezet, külsô oldali utólagos hôszigetelés, hôszigetelô ablakok, mozgalmas homlokzatok, magastetô. A többszintes épületeken napterek is létesültek.

29

ÖKO-VÁROS


javasolt, illetve alacsonyabb szintszám esetén az emeletráépítés sem. Ha a korábbi lapostetô helyett magastetô létesül, akkor annak beépítése csak különleges esetekben indokolt. Legjobban akkor valósítható meg, ha az alatta található utolsó használati szinttel összekötve kétszintes lakások jönnek létre. Más esetekben közösségi funkció, üvegház, napenergiahasznosító berendezés vagy szerkezet számára kell a magastetô alatt létrejött tereket hasznosítani. A felsorolt fejlesztések lakóközösségi döntést, és önkormányzati támogatást és engedélyezést is igényelnek. - Az épületek energia költségeinek csökkentésével a felhasznált energia az egytizedére is csökkenthetô. A hôszigetelôképesség növelése külsô oldali utólagos legalább 15 cm vastag hôszigeteléssel kell hogy történjen. A hôszigetelés azon túlmenôen, hogy csökkenti az energiafelhasználást a szerkezet védelmét is növeli. A külsô hôszigetelés anyaga (a tûzvédelem kérdései miatt) lehetôleg kôzetgyapot vagy üveggyapot legyen. A hôszigetelésre ezután vakolat vagy szerelt burkolat kerül. Németországban a felújítások során fôleg szerelt burkolatokat készítettek, mert ennek esztétikai szintjét és tartósságát tartották indokoltnak. Ezzel ugyanis a homlokzat tartóssága igazodik az épület szerkezeteihez. A vakolt külsô felület sérülékenyebbek, ezért az alsôbb szinteken, vagy az erkélyek környékén a kemény burkolat minden esetben indokolt. A külsô falakon túlmenôen a fûtetlen pincék felett a

Energiatudatos panelházfelújítás Svédországban, Borlange városában. Alkalmazott eszközök: Külsô oldali 25 cm vastag utólagos hôszigetelés, faburkolattal. Fokozottan hôszigetelô ablakok, utólagosan épített napterekkel. Az építés közben a lakásokat lakták, a megoldások mindenki számára kedvezô eredményt hoztak.

födémek hôszigetelésére legalább 10-16 cm vastag kôzetgyapot hôszigetelés javasolt. A tetôkön lapostetôk esetében a tetôfelújítás minden esetben tartalmazza a jelentôs vastagságú hôszigetés beépítését is. A lapostetôk és párkányok hôszigetelésére 20 cm vastagságú hôszigetelés indokolt. (Svédországban a lapostetôkre 40-60 cm vastag hôszigetelô réteget építenek be.) Magyaroroszágon nem szokás az enyhe hajlású hidegtetô létesítése, pedig ennek nagy jelentôsége lenne a nyári hôvédelemben. Ott ahol a lapostetôn zöldtetô például statikai okok miatt nem létesíthetô, az enyhe hajlású kéthéjú hidegtetô jól hôszigetelhetô a téli hôvédelem szempontjából, és jól szellôztethetô a nyári hôvédelem érdekében (a magastetô energetikailag ha nem beépített hasonlóan viselkedik). Az utóbbi években elôtérbe került az ablakok cseréje, mint jó eszköz az energiafogyasztás csökkentésére. Ez részben igaz is, másrészt szellôzési kérdéseket vet fel. Nem szokás az ablakok méretét változtatni, holott éppen ezeknél a paneles épületeknél a típustervek miatt a nyílászárók égtájankénti tervezése nem történt meg. A felújítás során azonban ezt feltétlenül figyelembe kell venni. Szinte minden épületben az ablakos konyhákon az ablak mérete megegyezik a nappali szoba ablak méretével. Ez természetesen nem indokolt. Amennyiben külsô homlokzati felújításra kerül sor indokolt az északi, vagy ahhoz közeli tájolású homlokzatokon a nylíások méretét érdemes csökkenteni a megvilágításhoz elegendô szintre, és ezt a csökkentett

ÖKO-VÁROS


nyílásméretet 3 rtg-û hôszigetelô üvegezésû nyílászáróval beépíteni. A déli és ahhoz közeli tájolású homlokzati felületeken a szoláris nyereségek optimalizálása érdekében 2 rétegû hôszigetelô üvegezésû nyílászáró szükséges, itt azonban a nyári hôvédelem miatt kiemelten fontos a külsô oldali állítható árnyékoló szerkezet. Sok esetben a meglevô loggiák erkélyek naptérré alakítása is segíti az energiahasznosítást, ezen felül pedig az épület külsô képét javítja és a lakások használati értékét növeli. Több esetben sík homlokzat elé is létrehozható az üvegház vagy naptér, ez fôleg az alacsonyabb szintszám esetén jelent jó lehetôséget és építészeti értéknövelést. (A fotón látható épület Svédországban mutat egy ilyen utólagos üvegezett erkély létesítését, és az épület utólagos külsô oldali hôszigetelését.) További lehetôség az energiafogyasztás csökkentésére a használati melegvízkészítéshez használatos napkollektor beépítése. Síkkollektor esetében a ferde síkú elhelyezés a nyári-téli hazsnálati igény szerint alakítható, vákumcsöves kollektorok esetében elképzelhetô a függôleges síkú, homlokzati elhelyezés is. Amennyiben szuperhôszigetelt épületet hozunk létre, egyes esetekben érdemes a kollektormezôt a fûtési idôszakra is méretezni. Ekkor a nyáron termelt nagy mennyiségû felesleges hôt a szomszédos épületek számára lehet továbbadni megfelelô térítés ellenében. Ez rövid idô alatt megtérülô beruházássá teszi a napkollektorok telepítését. A szolár eszközök beépítését támogatni kellene önkor mányzati szinten és állami szinten is, vagy ezen beren dezések árának ÁFA tartalmának csökkentésével, eset leg eltörlésével segíteni elterjedésüket. - Általában nem tekintik hôtechnikai eszköznek a növényzetet, pedig számítások nélkül is érzékelhetô, hogy a zöld homlokzat a déli homlokfelület elôtt napvédelmet is biztosít, örökzöld telepítésével az északi homlokzaton a téli szelek hûtô hatását csökkenti. Az épületet körbevevô magas fák szélvédelme és árnyékoló hatása 3-4 emeletig érvényesül, így az alacsonyabb szintszámú épületek esetében szintén érzékelhetô energetikai elônyöket jelentenek. Közvetetten is érvényesül az energiamegtakarítás a növényzet jótékony hatása, mert elkerülhetô a légkondicionálók használata. - Az elektromos áram felhasználásának csökkentése a lakásokon belül a családok feladata, az energiatakarékos izzók és háztartási eszközök választása egyéni döntés. Támogatni is lehetne a lakókat ebben, mert az elektromos hálózat a tervezésekor még nem számoltak azzal, hogy nagy teljesítményû elektromos eszközök, illetve

30

szinte folyamatos üzemelésû berendezések kerülnek be a lakásokba, és sok esetben már a vezetékrendszer az épületekben határra terhelt. Mindenkinek érdeke tehát a takarékos áramfelhasználás. A közösségi terek áramfelhasználása csökkenthetô idôkapcsolós vagy érzékelôvel ellátott világítással, sok esetben pedig, ahol nappal is szükség van a belsô terek megvilágítására érdemes az áramtermelô napcellákat alkalmazni a nappali világítási szükséglet fedezésére. A lapostetôn vagy a homlokzaton elhelyezett napcellák által termelt világítási energia a lépcsôházak és alagsori helyiségek, valamint a belsô terû fürdôszobák, WC-k és közlekedôk megvilágítására szolgálhat, és lakóközösségi, társasházi szintû döntés és beruházás, mely állami és önkormányzati támogatást is igényel. - Az épületek vízfelhasználásának csökkentése víztakarékos csaptelepek használatával a lakásokon belül és a fogyasztott vízmennyiség mérésével elérhetô. A víztakarékos berendezések általában 20-25 % megtakarítást jelentenek, és a fürdôszobák zuhanyozóval való felszerelése is segít a fogyasztás csökkentésében. A lapostetôn (és ahol magastetô van ott a magastetôrôl is) összegyûjtött esôvíz jelenleg az épületek belsejében futnak le, és a csatornába kötöttek. Az esôvíz gyûjtése és felhasználása még a lakózelepek esetében is lehetséges, és érdemes. Az összegyûjtött esôvizet ebben az esetben az épületek körüli parkok locsolására lehet hazsnálni. Nem tûnik egyenlôre életszerûnek nálunk a szétválasztott szennyvízhálózat kiépítése a lakótelepek esetében. Ugyanakkor megfontolásra ad okot az, hogy Berlinben már 1985-ben volt olyan 7 szintes épületekbôl álló lakótömb, ahol az elválasztott szürkeszennyvíz tisztítása a városi tömbön belül történt nádgyökérzónás víztisztítóval. A nádasokban pihenôhelyet alakítottak ki, stégek vezetnek rajta keresztül, és még egy vizes játszóteret is kialakítottak. A tisztított vizet a WC-k öblítésére újrahasznosították, illetve tüzivízként is számbavették. Amikor feleslegük volt a tiszított szürkeszennyvízbôl a szomszédos tömbök számára szolgáltattak belôle vizet locsolásra és gépkocsimosásra. A fenti példa azt mutatja, hogy városi környezetben is elképzelhetô ez a technika. Ennek kiépítését akkor lehet megofntolni, amikor teljes gépészeti felújítást végeznek az épületen. Általában a függôleges csôrendszer teljes cseréje 35-40 évente szükséges, és ezt az igényt fokozhatja az is, hogy a jelenlegi vezetékrendszer zajos és zavarja a lakók nyugalmát. A csôcsere és hangszigetelés elvégzése során alkalom adódik a szétválasztott szennyvízrendszer létrehozására, tulajdonképpen még egyszerûbb módon, mint akár a csalá-

31

ÖKO-VÁROS


di házaknál. Amennyiben a környezet tervezése során az élôvizefelületet is biztosító, a zöldterületet jól hasznosító nádas területnek biztosítunk helyet, akkor távlatilag nem gátoljuk meg ennek a technikának az alkalmazását sem. A helyi szürke szennyvíz tisztításának több elônye va. Egyrészt az újrahasznosítással az ivóvízfogyasztás mintegy 40 %-al csökken, másrészt a nádassal új, kedvezô hatású elem jelenik meg a környezetben. A csökkentett mennyiségû fekete szennyvíz mérésével és a fogyasztás szerinti költségviseléssel az elválasztott szennyvíz tisztítási díja jelentôsen csökkenthetô. Magyarországon jelenleg mûködô nádgyökérzónás tisztítók üzemeltetési költsége 2-8 Ft/m 3, míg a fôvárosban a csatornadíj jelenleg több mint 160 Ft/m3.. A számok összevetésébôl, és az átlagos fogyasztást tekintve jelentôs megtakarítások érhetôek el. Ahhoz, hogy egy ilyen elôremutató megoldás létrejöhessen a lakóközösségeknek jelentôs támogatást kellene kapni az önkormányzatoktól. - A hulladéktermelés csökkentése, a szelektív gyûjtés és újrahasznosítás részben a lakótelepen belül történhet. Ehhez szükség van arra is, hogy a lakásokban is legyen erre mód. A komposztálható hulladékok kezelése, a keletkezett komposzt helyi kertészeti felhasználásával tovább ösztönözhetô. A komposzt helyi felhasználása a kertészetek számára is elônyös. fontos lenne, hogy a lakótelepi intézményekben ez megvalósuljon, vagyis létrejöjjenek azok a minta-központok, ahol a lakók megtekinthetik a komposztálás elônyeit és technikáját. Az egyéb hulladékok további helyi hasznosítása, a textilfélék helyi feldolgozása, illetve a papírhulladék szervezett gyûjtése helyigényes, és közösségi tevékenység. - A lakásminôség javítása a felújítások során egészséges anyagok használatával, kis lakások összenyitásával, tágasabb belsô terek létrehozásával, akusztikai javítással, nyári természetes hûtés megoldásával történhet. Ezek egy része belsô felújítás során egyedileg is létrejöhet, más esetekben az épület egészét kell hogy érintse a felújítás. A további értéknövelô felújítások lehetnek a teraszok, zöldtetôk, üvegezett napterek és közösségi terek létrehozása, a lakás és a külsô tér közötti átmeneti közösségi használatú terek kialakítása. Ezek során kiemelten fontos a minta-projektek bemutatása, és átalakítási tervek és javaslatok készítése annak érdekében, hogy segítsék a lakókat. - A szükséges szolgáltatások elérhetôségének és jobb szétszórásának biztosítása, a lakások egyéb célú hasznosításának valamilyen fokú szervezett segítése lehetôleg olyan módon történjen, hogy a nem lakás célú

funkciók a földszintre kerüljenek, akadálymentes külsô vagy belsô megközelítéssel, nagyobb helyigény esetén a földszinten lehetôséget adva a horizontális bôvítésre. - A lakótelepen az új munkahelyek létrehozása, és olyan munkahelyek telepítése, ami a helyi fogyasztást szolgálja ki, és helyi munkaerôt is alkalmaz (pl. pékség, kertészet, kifôzde, varroda, kisgépjavítások, kölcsönzés, kárpitos, ügyvitel, kommunikáció, stb.) olyan életminôség javító lehet, ami komoly eredményt jelenthet a népességmegtartásban. Egyes esetekben olyan új funkció beemelése is elônyös, amely más minôséget hoz a lakótelepre: középiskola, felsôfokú oktatás, egészségügy: a változatos munkahely lehetôséget ad a helyi lakosok foglalkoztatására is. A felsôfokú oktatásban résztvevô hallgatók új társadalmi réteget hoznak a lakótelepre, a szállás, (diákotthonok, albérlôk háza stb.) és szórakozási lehetôségek (kávézók, könyvtár, mozi stb.) biztosítása színesíti a lakótelepi életet, egyben munkahelyet is teremt a lakóhely közelében. Lakótelepeink mérete amúgy is eléri a közepes méretû városokét, ahol szerencsére általában vannak kórházak, fôiskolák, könyvtárak, bíróságok, uszodák, sportlétesít-

ÖKO-VÁROS


mények. Miért éppen a fôvárosi lakótelepi lakosoknak kell méltatlan közlekedési körülmények között igénybe venni a fenti lehetôségeket? A munkahelyek teremtése a lakótelepen is fontos, nem gondolhatjuk, hogy egy kisebb üvegházas kertészet, egy csemeteiskola, egy csomagoló kisüzem vagy varroda károsabb lenne a környezetre mint a bevásárló központ. A közösségi funkciók bôvítése, a lakótelep mint közösség megfogalmazása, és fejlesztése, papír és elektronikus információk átadása, a közösség fejlesztése NGO-k bevonásával - segítheti a fenti folyamatok ösztönzését. Minden esetben általában több szinten van mód a pozitív változást jelentô folyamatok beindítására, egyre azonban elôzetesen szükség van a társadalmi egyeztetéssel létrejött, jól megfogalmazott közakaratra, mely fejlesztési tervekben testesülhet meg. A fenti fejlesztések egy része kis költségigényû, és fôleg koordinálást és kooperálást igényel, más részük nagy költséggel jár, és a településszerkezetre is hatása lehet. A fenti optimista forgatókönyv szerinti fejlesztések eredménye egy olyan településrész, amely a környezetével összhangban fejlôdik, és a lakók használók számára méltó körülményeket biztosít elfogadható költségek mellett. Ha nem törôdünk a lakóteleppel, vagy éppen csak tûzoltásszerûen, elôremutató elveket és közakaratot nélkülözô ad-hoc fejlesztések jönnek létre, akkor a következô helyzet alakulhat ki: - Ha nem csinálunk semmit, akkor ezzel a fizikai és erkölcsi avulás egyszerre éri el az egész lakótelepet, a Német példa laképületek felújítására. A felsô szintek visszabontásával változatos épületmagasság, egyes esetekben több épület egybeszövésével új térstruktúra alakult ki. A felújítások természetesen energeihatékony szemlélet szerint történtek.

32

problémahalmazt továbbgörgetjük, az emberek méltatlan körülmények között élnek, kilátás nélkül maradnak. Budapest minden lakótelepe szinte egyszerre avul el. Ez egy távolabbi idôpontban óriási terhet jelent, hiszen a lakótelepek bontása, az ebbôl származó törmelék beláthatatlan költségekkel járnak majd. Nem látszik ehhez semmilyen forrás vagy megtakarítás. A lakótelepi társasházak jelenlegi közös költsége nem jelent fedezetet az értéknövelô felújításokra, de még a mûködési költségeket csökkentô energiamegtakarító beruházásokra sem. - Ha a fokozatos bontás elindul, a kiemelkedôen leromlott állapotú, vagy szociálisan már fenntarthatatlanná és hátrányossá vált épületek kijelölésével és bontásával a terület értékesítésével vagy átminôsítésével kis részletekben történhet változás. Erre volt példa Edinburghban, ahol a kirívóan degradált épületeket lebontották, helyükre más funkciójú épületeket emeltek. - Az épületek szintszámának csökkentésével (többnyire a 11 szintes épületnél, akár változó mértékû csökkentéssel is) kényelmesebb és kevésbé zsúfolt lakókörnyezet létrehozása is jó megoldás lehet addíg, amíg ki nem alakul a végleges településszerkezet. A csökkentett szintszám és a teljes felújítás humanizálja az épületet, a környezet rendezésével az épület külsô megformálásában is közelíthet a hagyományosan kedvelt társasházakhoz. A lakótelep egészében azonban nem lesz vonzóbb, a középréteg elvándorlása nem lesz megállítható, végsô sörön a lakótelepek szociális gettóvá csökevényesednek. Mindegyik esetben a romlás gyorsan vagy lassabban, de bekövetkezik, (ld. Glasgow) az infrastruktúra elavul, az épületek mint bontási hulladékok óriási problémát jelent majd mintegy 20-25 év múlva.

33

ÖKO-VÁROS


4.2. Fenntartható belváros? (Szinte bármelyik V-Vi-VII-VIII. kerületi területre igaz) Kisléptékû tömbrehabilitáció elôkészítése során figyelembe veendô megoldások:

A személygépkocsi parkolók közelségét csak a mozgáskorlátozottak számára kellene biztosítani. Egyébként a lakók számára a parkoló 5-10 perc sétaútra is kialakítható lenne.

Amennyiben a döntés a városszerkezete megôrzése és fejlesztése mellett szól, az alábbi szempontokat kell végiggondolni:

- Kívánatosa lenne több "gépkocsi-mentes" tömb létrehozása, az ideköltözôk ingyenes kerékpártárolót kaphatnak, ha vállalják, hogy nem vesznek gépkocsit. Erre már van mûködô példa más országban.

- Megfelelô járatsûrûségû és kényelmi szintû tömegközlekedési kapcsolat kijelölése és fejlesztése az elsô feladat. Amennyiben több járat csatlakozik, akkor közös peronon kell az átszállást biztosítani. A várakozó helyek biztonságos és akadálymentes kialakítása fontos eleme a közösségi közlekedés használatának.

- A belvárosi tömbök között, és az egyes célpontokhoz (iskola, posta, önkormányzat, üzletek) kerékpáros megközelítési felületek biztosítása szükséges. A célpontoknál megfelelô színvonalú biztonságos, fedett, zárható kerékpártárolók létesítése indokolt. A belvárosi tömbök közötti utcák hierarchiájába be kell illeszteni a kerékpárosközelekedés igényét.

- A mindenki által alacsony színvonalúnak tartott gép kocsi parkolás megoldása a lakók szempontjából kényelmi szolgáltatás. Ezt térszín alatti parkolókkal, a kiürült szenespincék felhasználásával az udvarok alatti szint használatával lehet megoldani. A térszín alatti parkolók utólagos kialakítása költséges, és megfontolandó, hogy támogatásra érdemes-e. Le kellene számolni azzal az elgondolással, hogy minden lakáshoz biztosítani kell a parkolót. (Ha valami állampolgári jog, akkor a lakhatásnak kellene annak lenni, nem a parkolásnak.) Jobb oldali kép: Tömbbelsô átépülése szolgáltatások és közösségi funkciók számára. A fedett átrium növeli a használhatóságot, és jól kapcsolja össze a különbözô épületelemeket. Alsó kép: kicsit kopott ugyan de az információk pontosak, a több járat csatlakozási pontjánál elhelyezett felületen.

- A gyalogos közlekedés biztonságának javítása, gyalogosok számára megvilágított, biztonságos pihenôhely kialakítása fontos lépés a városi utcák visszahódítása során. A gyalogosok megjelenése az utcákon visszahozza a szolgáltatásokat, ezzel hosszabb távon csökkenti a jármûközelekedési igényt. - Az egyes tömbbelsôkön belül a belsôudvarok funkcionális feljesztése pihenô, rekreációs vagy zöld és vízfelületek kialakításával már a lakások szempontjából is értéknövelô tényezô, mert jótékony hatással van az életminôségre.

ÖKO-VÁROS


Több épületet, belsôudvart vagy tömböt átfogó fejlesztés esetén ezek a tömbbelsôk funkcióban kiegészíthetik egymást. - Egymás melletti udvarok összekötésével a földszinten és az udvarok közötti munkamegosztással létrejöhet pihenôkert idôseknek, ezek kialakítása során az akadálymentes felület létrehozása mellett a vizuális tájékoztatás is fontos, továbá kényelmi berendezések elhelyezése az idôsek szempontjait figyelembe véve, padok, szemetes elhelyezése, dohányzó rész, esetleg házi-kedvenc sarok. Itt nem kutyafuttóról van szó. hiszen az idôsek általában nem mozgásigényes állatokat tartanak, vagyis a kedvencek számára is pihenôhely és tisztántartható “illemhely” létesítendô. További fontos szempont a zöldfelület olyan kialakítása, ahol léterhozhatók olyan területek, amelyet alakók intenzíven használnak (akár zöldségágyás is elképzelhetô amennyiben megfelelô mennyiségû komposzt gyûjtésével a termôföld rendelkezésre áll). Más területen az intenzív illatoskert és díszkert, illetve az árnyékoló-zajszûrô fák telepítése indokolt. A játékudvar a kisgyermekeseknek nem a hagyományos játszótér mini változatát jelenti, sokkal inkább egy családi ház játszóudvarához kell hogy hasonlítson. A játszótérre szükség lesz a játszóudvarok mellett is, mert másfajta aktivitásokat és kihívásokat jelent. A játszóudvar mintegy fele legyen itt is többszintû zöldfelület, fôleg a por és zaj megkötése miatt. A játszóudvaron jó ha van kis esôbeálló babaház, homokozó, vizes felület, ivókút, babakocsival könnyen megközelíthetô, és van egy kis domborzati játéka, hogy az ugróiskolán kívül lehessen a klasszikus bújócskát is játszani. A sportudvar is létrehozható a nagyobbak számára, ennek azonban speciális feltételei vannak, így csak akkor javasolható, ha a tömbben lakók ezzel egyetértenek, vagy ha nincs lakófunkció a sportudvarra nézô homlokfelületeken. Még ebben az esetben sem javasolható a zajos gördeszka vagy BMX sportolásra alkalmas terület kialakítása, ezeket könnyen megközelíthetô, de eldugott helyeken kell kiépíteni. A városi sportudvar inkább asztalitenisz, kosárlabda, röplabda pályákat jelentsen, esetleg ellenôrzött helyen mászófal a szükséges biztonsági felszerelésekkel. A vizes udvar a természetkedvelôknek akkor alkalmazható, ha a környezetében létrejött az esôvízgyûjtés, vagy a szelektív szennyvízgyûjtés során kialakítható a szürke szennyvíz külön kezelése, és helyi biológiai élôvizes tiszítása. Az a helyi “tisztítómû” jelentheti a vizes élôhelyet, megfelelô kialakítással pedig a tisztított víz további felhasználása is megoldható, pl. WC-k öblítésére, vagy a csatlakozó udvarokban a zöldfelületek locsolására, szivárogtató öntözésére. Amennyiben a vizes udvar

34

ajátszóudvarhoz kapcsolódik, itt is kialakítható egy vizes játszótér, a bújócska felülethez kapcsolva. A zöldudvar a kertmániásoknak tartalmazhatja a tömbök komposztáló berendezéseit ezzel is segítve a többi tömb zöldfelületeinek megújulását. Ide kell elhelyezni a fás részek aprítását végzô darálót, és létesíthetô üvegház is, amelyben elônevelhetôek a szükséges dísz vagy haszonnövények. A zöldudvar lehet tematikus is (gyümölcsöskert, zöldségeskert, parasztporta, arborétum stb.) speciális és jellemzô növényekkel. A zöldudvarra különösen igaz az akadálymentes kialakítás, mert a mozgás vagy más érzékszervi károsodottak számára olyan aktivitást biztosíthat, amihez különben ritkán jutnak. Az így kialakuló udvarsor egyenrangúan használható a társasházi közösségek számára. Azonban ne tervezzünk a lakótömbbe kutyafuttatót vagy zajos sporttevékenységet. - Az egyes épületek értékfelmérése, a lakások minôsé gi fejlesztése során feltárandó az eredeti lakásstruktúra. Az utcai lakások értékének helyreállítása az utcai fasorok vagy a homlokzatzöldesítés zajcsillapításával is kezdôdhet. Megfelelô hangszigetelésû ablakokkal kiegészítve, az udvari lakások esetében a zavaró betekintés csökkentésével a benapozás növelésével, a lépcsôházak és liftek értéknövelô felújításával az épületek és a lakások értéke növelhetô. A meglevô szerkezeteket védeni kell, mert ezek az épületek szerkezeteikben óriási tartalékokkal rendelkeznek, ami még sokáig értéket jelent. - Az udvari szárnyak esetében a kedvezôtlen tájolású épületrészek lebontása vagy szintszámának csökkentése, illetve a kedvezôtlen tájolású épületrészekben különleges funkciók létrehozása lehet megfelelô megoldás a felújítások során. - A mikroklíma javítása a közvetlen környezetben történhet a zöldfelületek és lombfelületek növelésével, homlokzatzöldesítéssel. Új fasorok telepítése, a szilárd burkolat csökkentése, a szabad vízfelületek növelése a belsô udvarokban és az utcán egyaránt segíti az értékmegôrzést. A zöldtetô alkalmazása a lehetôségek szerint északi magastetôkön is megoldhatól, és ökológiai elônyt jelent. A zöldtetô megvalsítandó minden lapostetôs épületrészen, illetve fedett udvarok nem üvegezett felületein is a nyári túlmelegedés elkerülésére, a belsô mikroklíma javítására. A zöldhomlokzat alkalmazása minden olyan homlokzaton javasolt, ahol a homlokzat díszítése nem jelent építészeti értéket, de különösen az utcai forgalmi zajoknak kitett felületeken és a déli homlokzatokon, ahol

35

ÖKO-VÁROS


nincs naptér vagy más szolár eszköz. Másrészt minden északi falfelületen örökzölddel való homlokzatzöldesítés javasolt a megfelelôen alkalmazott külsô oldali hôszigetelés elkészítése után. - Az energetikai koncepció kidolgozása során két fô irányban kell a megfelelô megoldásokat keresni. Egyrészt az energiafogyasztás csökkentése kiemelt cél a tradicionális épületeknél. Ezt el lehet érni passzív eszközökkel: a külsô falak utólagos hôszigetelésével (az átlagos tömör tégla falaknál is javasolt a minimum 16 cm szálas hôszigetelô anyag), a padlásfödém utólagos hôszigetelésével (itt minimum 20 cm terhelhetô hôszigetelés javasolható) és a fûtetlen terekkel érintkezô falak és födémek hôszigetelésével. Az északi és ahhoz közel álló tájolású nyílászárók 3 rtggû hôszigetelésû üvegezéssel készüljenek akár felújítás, akár új szerkezet beépítésérôl van szó. A déli oldalon napenergiabefogadó és hasznosító szerkezetek kialakítását (naptér, üvegház) érdemes megfontolni. Egyes esetekben a transzparens hôszigetelés is jó megoldás lehet. - A csökkentett energiaigény kielégítésére meg kell oldani a napkollektorok alkalmazását a déli és ahhoz

közeli tetôszakaszokon a megfelelô magastetôkön. A napkollektorokhoz tartozó tartályok a padlástérben is elhelyezhetôek, más esetben a pincében. Mindenesetre ezek az épületek több tartalékkal rendelkeznek mint a hetvenes években épültek. A kollektorok a melegvízigény akár 70 %-át is boztosíthatják. Amennyiben mód van jelentôs felületû kollektormezô kialakítására, akkor a termelt hôvel egy jól szigetelt épület esetében a lecsökkentett fûtési hôigény nagy része is reálisan biztosítható. A nyári idôszakban termelt felesleges hô a szomszédos tömbök felé értékesíthetô. - Lehetôség van a közösségi kombinált energia és hôtermelés üzemeltetési lehetôségének kialakítására is. Ez a rendszer akkor máködik hatékonyan, ha a termelt felesleget értékesíteni is tudják. - Az ivóvíz felhasználásának csökkentése víztakarékos csaptelepek és zuhanyfejek használatával lakásonként is létrehozható, a felújítások során ösztönözni kell ezek alkalmazását. Az esôvíz gyûjtése és felhasználása tömbön belül locsolásra használható, amivel tovább csökkenthetô az ivóvízigény. A gyûjtött esôvíz szabad vízfelületként és növénnyel telepített vízfelületként is hasznosítható, ami látványos és mikroklíma javító hatású is lehet. A szennyvízkezelési koncepció kialakítása vízgépészeti felújítás esetén szétválasztott szürke és feketeszennyvíz rendszerrel szintén javasolható, részben helyi biológiai tisztítással (berlini példa) és a tisztított szürkeszennyvíz felhasználásával tömbön belül. A helyben megtisztított szürkeszennyvíz felhasználható a tömbön belül WC öblítésre és locsolásra. Amennyiben túltermelés lenne a tisztított szürke szennyvízbôl, azt más épületek felé is szolgáltathatják. A víz és szennyvízdíj jelentôs megtakarítása mellett a környezet terhelése is csökken. - Egyes helyszíneken megoldható a tömbön belüli talajvíz vagy kút használata locsolásra, vagy akár WC öblítésre is. - Jelentôs értéknövelést jelenthet a földszinten közösségi funkciók kialakítása az utca felé. Az itt létrejövô kis üzletek és szolgáltatások visszacsalogatják a gyalogoskat az utcára, helyi munkahelyet jelentenek, és növelik a közösségben az összetartó erôt. Sokszor javasolható akadálymentes, vagy speciális kialakítású lakások létesítése az udvar felé, vagy más esetekben a földszinti udvari lakások részben átépülhetnek a szükséges szolgáltatás vagy kiszolgáló funkciók számára. Ezek a funkcióbôvülések növelik az épületek értékét is. - Az építészeti eszközök közül a tetôterek beépítése csak különleges esetekben javasolható, és különleges funklciókra. A tetôtérben lehetôleg nagyteres funkció

ÖKO-VÁROS


létrehozása szükséges a tetôtérbeépítés nyári problémáinak gépészet nélküli kezelésével. - Az épületekrôl és a tömbökrôl átfogó információkat kell adni a lakóknak. Az információk segíthetnek a felújítások tervezésében és ütemezésében, amellett be kell mutatni idôrôl idôre azokat a fejlesztési lehetôségeket és újdonságokat, amelyek máshol beváltak. Ennek eszköze lehet a helyi rádió, TV, internethasználattal saját weblap, esetleg helyi lap. Ezek az eszközök erôsítik a közösségi összetartást is. Ha nincs jelentôs koncepcionális tervezés, hanem a jelenlegi gondolat és jövôkép nélküli fejlesztés megy tovább, akkor az alábbi kedvezôtlen folyamatokra számíthatunk: - Spontán szanálás és új építés, mely során a tömbök elôbb elszlömösödnek és társadalmilag is kiürülnek, a hátrányos helyzetû rétegek beáramlása erôsödik és gyorsítja az eróziót. (Ez a jelenség már elindult, a belvárosi lakásárak szinte csökkennek.) Az új építésû épletek esetében ne legyen illózióink, ha nincs speciális helyi szabályozás a gyorsépítés tömegtechnikája és teljesen fals lakásstruktúrája fog megvalósulni egy-két évig csillogó épületekkel, melyeket 10-15 év múlva már szívesen bontanánk is. - Ha nincs lehetôség az átfogó fejlesztésre, akkor is zükség lenne legalább a lakók védelmében néhány szempontot a készülô szabályozásokba befoglalni az alábbiak szerint: A bontott építési anyagok helybeni felhasználása csökkenti a szûkebb és tágabb környezet terhelését, és szemléletformáló hatású is. A szállítási terhelés csökkentése, a bontott anyagok helyi felhasználásával fokozható, mindazonáltal elô kellen írni az építôk számára, hogy az építôanyagokat maximum m ilyen távolságból szerezhetik be, de legalábbis az országhatáron belülrôl kellene az alkalmazott elemeket. (Magyar építôanyag gyártásról már csak töredékében beszélhetünk, de ennyit még érdemes lenne megtenni az ország és a környezet érdekében.) Az építési során a környezeti károk csökkentése (por és zajmentes építési folyamat) elôírása a kivitelzôk számára, fokozott mérésekkel, és építési tilalommal bizonyos napszakokban. A környezetbarát elveknek megfelelô új építés támogatása annyiban lehetôség az önkormányzatok és engedélyezô hatóságok kezében, hogy legalább pro forma felhívja a figyelmet az egészséges környezet értékeire. A hatóságnak van mérlegelési jogköre, amely

36

szerint elôírhat akár speciális megoldásokat is, illetve pl. növényzethez, zöldtetôhöz, fasorhoz stb. kötheti az engedélyek kiadását. A közlekedés fejlesztése és humanizálása (gyalogos, kerékpár felületek stb.) egyébként is kimelet feladat, azt akkor sem lehet elhagyni, ha a tömbök egységes értéknövelô kezelése nem történik meg. A tartós épületek létrejötte érdekében anyaghasználat megkötésében is van némi lehetôség, ideértve fôleg a nyári hôvédelem és a falazat összefüggéseit. A megújuló energiahasználat elôírása a központi támogatások teljes kiürülése miatt nem életszerû, de arra van mód, hogy elôírják például azt, hogy minden épület esetében szükséges az olyan tetôfelület, ahol a lakásonkénti min. 3-4 m2 kollektorfelület megfelelô tájolással elhelyezhetô. (Erre a szabályozásra van példa Ausztriában.) Elôírható a helyi szabályozásban a passzív szolár eszközök használata (a különbségtétel az északi és déli tájolású nyílászárók között). További elôírás lehet a szennyezô anyag kibocsájtás minimalizálása (ideértve a szennyvizeket is) és a takarékos megoldások megkövetelése. A növényzet és vízfelület növelése érdekében is lehet a szabályozásban élni, akár a skót példát követve: minden beépített négyzetméter után ugyanannyi területet kell a közvetlen környezetben fásítani, és még egyszer annyit egy arra kiejlölt területen.

ÖKO-VÁROS

37


4.3. Berkeley: Városközpont (The Heart of the City)

A project célterületei:

(www.ecocitybuilders.org)

Gépkocsi függôség oldása és közlekedési alternatívák bemutatása.

Ökologikus tervezési megközelítést alkalmaztak Berkeley Városközpont Project javaslatában, annak bemutatására hogy gyakorlati, fenntartható megoldásokat javasoljanak a komoly környezeti és ehhez kapcsolódó társadalmi változásokra, mellyel Berkeley városa és általában a városi közösségek szembesülnek a fejlett országokban. Szerkezetileg a Városközpont Project Berkeley belvárosában felölelni az ökologikus irányultságú megközelítést, és eredményeképpen a gépkocsiorinetált városból az ökologikus gyalogosváros lett.

Gyalogos utcák, közterek és utcák tervezése. A város és a régió lakóhely-munkahely kiegyensúlyozatlanságának feloldása. A hatékony "zöld tervezés", anyagok és módszerek bemutatása megépült példákon keresztül. A közösség oktatása és érdeklôdésének felkeltése. A városi zöldfelületek és vízfolyások megôrzése. A helyi biodiverzitás elôsegítése. Energiamegtakarítás. Co2 csökkentés, és a kapcsolódó klimatikus változások csökkentése. Kapcsolatok a környezetvédelem és fenntartható fejlôdés között.

A programban a következô elveket fogalmazták meg, és alkalmazták 1. Egybefüggô, egységes gyalogos zóna és utca létrehozása a Center Street és Oxford Street között a Shattuck Avenue-n (a város két jelentôs utcáját összekötô fôutca). 2. Létrehoznak egy kis közösségi épületet (helyi központot) 3. Befoglalják a természetes napsütötte Strawberry Creek-et városrészt a várostervezésbe. 4. Létrehoznak olyan épületeket, amelyek fenntartható tervezési elven alapulnak, ideértve a napenergia hasznosítást, ezzel példát is adnak a további építésekhez

ÖKO-VÁROS


4.4 Városökológiai ellenôrzô lista

3. Föld (talaj)

Urban Ecology Checklist: The 'Frog-stick' (An Ecological Measuring Stick) Az Ausztráliában kidolgozott módszer segíti az átfogó elemzést, és támpontot ad a városökológia szempontjait figyelembe vevô fejlsztésekhez. A lista felsorolja a vizsgálható elemeket, és egy “béka-pálcának” nevezett elvi eszközzel jelöli ki a kedvezôtlen és kedvezô folyamatokat. Igy a városökológiai ellenôrzô lista arra használható, hogy megnevezze a hagyományos épített környezet hatásait, amelyek elválasztják azt a természeti környezettôl, vagy a természetes állapottól. Ezzel a "mérôpálcával" elkezdhetjük az urbanizáció ökológiai hatását elemezni. A béka-pálca összeméri a városi települések mûködését az ökológiai rendszerek javítása és fenntartása érdekében, a természetes ökoszisztémák mûködésével. A pálca két vége tehát a fenntarthatóság két végponját jelöli ki.

távol a fenntarthatóságtól

fenntarthatóság felé 1. Levegô:

szennyez

tisztít

A városi levegô különbözô lehet a nagy mennyiségû szilárd, folyékony és gáz szennyezôanyagtartalom miatt.

rombol

A növényzet extenzív használata mint összefüggô városi felület megszûri a szennyezéseket. A város nem lesz hôsziget, és hatása a klímára a továbbiakban nem lesz romboló. A napenergia fokozott használata szinte megszünteti a levegôszennyezést. 2. Víz: tisztít, újrafelhasznál

A városok központi irányítású és kezelésû vízhálózatrendszertôl függenek, amelyek sérülékenyek a rombolás és szennyezés tekintetében. A földön mintegy 2 milliárd ember iszik és fürdik halálos parazitákat és kórokozókat tartalmazó vízben. Az ökováros nem szennyezi és nem pazarolja vizét, hanem tisztítja és újrahasznosítja a lehetséges módokon. Napelemes ózon víztisztító és napenergiás lágyítók vesznek részt a tisztításban és újrafelhasználásban, és az esô vizet minden tiszta felületrôl begyûjtik. A keletkezett szennyvíz nagy részének biológiai tisztítása nádgyökérzónás víztisztítással városban is lehetséges.

megújít

A városoknak szükségük van a mezôgazdaságra, ami az eredeti növényzetet kiirtja és rombolja az ökoszisztéma stabilitását. Az öntözéses földmûvelés a várostörténet kezdetétôl elszikesedést és talareróziót okoz, a vegyszeres mûvelés kimeríti a talajt és annak szervesanyag tartalmát. A talaj megújítása hosszú idôskálán következik be. Az ökováros esetében szükséges a fenntartható földmûvelés a tervezés és a mûködtetés során. Az ökováros környezetében ezért a biogazdálkodás és fenntartható mûvelést támogatja, és teréletén belül is törekszik erre. 4. Tûz (energia) nem megújuló

megújuló

A városok energia igényesek. jelenleg szinte minden energia nem megújuló forrásból kerül felhasználásra. Az ökováros még mindíg sok energiát használ, mint minden élô szervezet, de nem pazarolja azt (az egy fôre jutó energiafogyasztás sokkal kevesebb, mint a jelenlegi városokban) és az energiát megújuló forrásokból meríti. Biomassza ültetvények, szél és napenergia, fotoelektromos és nap-hidrogén.

A szennyezéstartalmat csökkenteni kell, a zéróhoz kell közelíteni amennyire csak lehetséges.

szennyez, hulladék

38

5. Biomassza: csökken

növekedik, stabilizálódik

Történelmileg, az elô anyag tömege erôteljesen lecsökken, ahol városközpont jön létre. Az ökováros megfordíthaja ezt a folyamatot, növelve a hatékony biomassza tömeget (és csökkentve a CO2 emissziót), és mint egy ökoszisztéma-rehabilitációs program elérhet egy kiegyensúlyozott dinamikát, ahol a biomassza -ömeg eléri a maximumpontját. A biomassza CO2 elnyelést jelent és energiaforrást, a fotoszintézis miatt. A városi zöldfelületek biomassza termelô képességének növelése (cserje és faállomány növelése, egyéb biomassza termelés) a gyepfelületek csökkentésével, és a többszintû növényzet kialakításával fontos eleme ennek a folyamatnak. 6. Élelmiszer: fogyaszt

termel

A városlakók általában mindíg olyan élelmiszert fogyasz-

ÖKO-VÁROS

39


tanak, amelyeket leginkább a városhátorokon kívülrôl szállítanak. Az ökováros messzemenôkig felhasználja a város területén termelhetô élelmiszereket. Ennek érdekében az utcákat minimális szilárd felülettel kell ellátni. Az utcai fasorok és növények kiválasztása termelési szempontnak megfelelôen és esztétikai szempontok figyelembe vételével kell történjen. Az utcákat gyümölcsfák is szegélyezhetik. Az épületekhez tartozzon növényház, vagy naptér és növényház. Lehetséges az olyan városkoncepció, ahol a város élelmiszer exportôr lesz.

magvak áramlanak, és csökkenti a mûködô ökokapcsolatokat. Az ökovárost az egész régióval (és annak határain túl is) egységben kell tervezni, az öko-folyosók hálózatában. Ilyen folyosókat kell újra kialakítani a meglevô városokhoz. Elértük azt az állapotot, hogy a városi területeket vissza kell fejleszteni és újraéleszteni az ökológiai folyosókat. 10. Hulladék termel

7. Biológiai sokféleség növekszik

csökken

Történelmileg a biológiai sokféleség erôteljesen csökkent amint a városközpontok létrejöttek. Az ökováros megfordíthatja ezt a folyamatot, növelve a biodiverzitást az ökoszisztéma helyreállításával, ami egy önszábályozó dinamikus egyensúlyt elérhet. Fontos emlékezni arra, hogy az élelmiszer-lánc egy szolármotor. 8. Élôhely rombol

létesít

Ez szorosan kapcsolódik a 7. ponthoz. A hagyományos városok emberek, patkányok és csótányok számára hoz létre elônyös környezetet, életteret. Ez a mesterséges életforma többnyire olyan kiterjedt létformákon alapul, amelyek manapság elérik azt a pontot, ahol a romboló események általánosan jönnek létre. Az Amazonas egyes fajtáinak eltûnését közvetlenül a fél földgolyó városai számára végzett erdôírtásoknak köszönhetünk. Az élôlények sokféle értékkel rendelkeznek, pl. a nedves élôhelyek megszûrik a szennyezést. Az ökovárost úgy kell tervezni, hogy hozzon létre és növelje és élôhelyek területét, amelyek mûködése összefügg a globális ökoszisztémával. 9. Ökokapcsolatok: csökkenti

növeli

Ez a pont szorosan illeszkedik az elôzôekhez. Az Ökoháló (vagy öko-kapcsolat rendszer) azt írja le, ahogyan az egyik ökorégió kapcsolódik egy másikhoz. A hagyományos városfejlesztés elvágja ezeket a kapcsolatokat, amelyeken a madarak, méhek, állatok, termések,

újrafelhasznál

A természetben nincs szemét. Nem kell hogy szemét legyen az élet emberi formájában sem, és közös fészkünket tisztán kell tartani, azzal, hogy újrahasznosítunk minden anyagot és értékes forrást. A napenergia közvetlen használata lehetôvé teszi a szeméttermelés elkerülését, és létrejöhet az újrahasznosítás. Az újrahasznosítás során minden valamely folyamatban keletkezett hulladék (melynek mennyiségét ezzel párhuzamosan azonban radikálisan csökkenteni is kell) valamely más folyamat nyersanyagává válhat. Ezzel a teljes körforgás elérése a cél.

ÖKO-VÁROS


4.5 Berlini példa Berlin több negyedében is az 1985-ös építészeti világkiállításra építettek és terveztek olyan új épületegyütteseket, amelyek sok ökológiai elemet mutattak be. Az egyik ilyen építési terület a 4-7 szintes lakóépületekkel körbevett passzív-szolár elveket alkalmazó bérlakásokat tartalmazó lakótömb volt. A tömb épületeinek tervezése során naptereket, és napkollektorokat alkalmaztak, az eltávozó szennyvíz hôjét pedig hôcserélôvel vonják ki és elômelegítik vele a használati melegvizet. A külön érdekessége a tervezésnek, hogy a szennyvíz elvezetéshez elválasztott rendszert alkalmaztak. A kádak, zuhanyozók, mosdók és mosószerek vizét külön vezetékrendszerben vezetik el, és a tömbbelsôben többfajta növényzettel beültetett nádgyökérzónás víztisztítóban kezelik. A nádas-zsombékos terület bejárható maradt a fából készült járdák, stégek és pihenôfelületek alkalmazása miatt. A zsombékosban vadkacsák fészkeltek, és a betelepített békák és halak szinesítik a lakókörnyezet élôvilágát. Ebben az esetben a belvárosi udvar egy ökológiai lépôkôvé vált. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a mosáshoz speciális mosószereket alkalmazzanak minden háztartásban, és a tisztálkodáshoz is környezetbarát szereket használnak. A tisztítás után a tömbben keletkezetett víz visszavezetésre kerül a vízöblítéses WC-k vezetékébe, illetve a tetôkön található tüzivíztartályokba. A fentiek szerint tehát az épületben kettôs vízvezetékrendszer (vezetékes ivóvíz a városi hálózatból és helyben tisztított szürkevíz vezeték) és kettôs szennyvízrendszer (egy a szürke és egy a feketeszennyvíz részére) épült ki. Az épületegyüttesben mérték az energiafelhasználást és a vízfelhasználást is, ehhez összehasonlító adatokat szereztek be más tömbökrôl. Az összevetésekbôl az derült ki, hogy a passzív szolár elvek alaján épület, és aktív elemekkel is kiegészített épület energiafogyasztása mintegy harmada, vízfogyasztása pedig mintegy fele volt a hasonló épületekének. A tömb egy nagy lépést tett az autonómia irányába. A politikai háttér természetesen nem elhanyagolható a példában, a fallal elzárt város számára létfontosságú volt a takarékos forráshasználat és a nagyon alacsony szennyezéskibocsájtás.

40

4.6 Svéd példa: Malmö Bo01 2001, nemzetközi építészeti kiállítás, melynek mottója: A Holnap Városa (City of Tomorrow) A 2001-ben megnyitott kiállítást Malmö egyik új városnegyedében hozátk létre. A városközponthoz közel esô felhagyott kikötôi dokk területén jött létre a lakónegyed, amely a legtöbb ökológiai elvet és megoldást felvonultatta. A negyedben 500 lakást építettek fel, amelyek vegyültek kereskedelmi, oktatási és szociális kiszolgáló funkciókkal. A tervezés és építés során a legfejlettebb információs technológiától a nádgyökérzónás víztisztisztítóig az alkalmazható technikák bemutatásra kerültek. A program fô elemei: A helyszín kiválasztása során olyan területet választottak, amely egyenlô távolságra (inkább közelségre) található a tengerparti sétánytól és a városközponttól. A meglevô korábbi ipari dokk épületeibôl néhányat megtartottak, és vagy eredeti funkciójában vagy más funkcióval ellátva tovább is mûködik. A korábbi hatalmas hajóépítô csarnok jelenleg az Ipari vásárnak ad helyet, és ide került néhány egyetemi épület is. A városkép jelentôs eleme a tágas horizont, az óceán és a naplemente. Figyelme kellett venni a szélnek való erôs kitettséget, ennek megfelelôen az új településszegmens szerkezete egy szélborzolta halászhálóhoz hasonlítható. A szerkezet egyaránt merít a középkor és az északi építészet hagyományaiból, ugyanakkor erôsen hangsúlyozza a természet jelenlétét. Az energiahasználatra jellemzô, hogy negyed 100 %osan önellátó, helyi megújuló energiát használ. A felhasznált energia nagyrészét az óceán és a talajvizek energiájából nyerik hôszivattyúval, és napkollektoros rásegítést alkalmaznak. Az elektromos energia nagy részét szélmotorkból és fotoelektromos napcellákból nyerik. A helyi hulladékból biogázt állítanak elô, amit fûtésre és gépkocsik hajtóanyagaként is felhasználnak.

41

ÖKO-VÁROS


Afenti eredményhez szükség volt arrra, hogy az épületek alacsonyenergiafelhasználásúak legyenek, és az alkalmazott elektromos árammal mûködô berendezések kiemelten takarékosak legyenek. - A körforgás megjelenik a szennyvízkezelésben is. A területrôl gyûjtött szennyvíz feldolgozása során a keletkezett szerves anyagot visszaforgatják a kertészetbe, a keletkezett nehézfémeket pedig kinyerik, és újrafelhasználják. A szelektált háztartási hulladék komposztálható részébôl biogázt nyernek, a szeleketálás után megmaradó hulladék a helyi égetôbe kerül, ahonnan a nyert hô visszatáplálása az épületekben hasznosul. - A közlekedés fô szempontja a gépkocsi-független életmód támogatása volt. ennek megfelelôen a helyi közelekedés a kerékpárosközlekedése alapul. A teljes területen elsôbbséget élveznek a kerékpárok. A városi közösségi közlekedés fejlesztésével a terület könnyen megközelíthetôvé vált. A területen található gépkocsik nagy része biogáz vagy alkoholüzemû, a fenntartáshoz szükséges gépkocsipark elektromos meghajtású. - Az ökolgikus épületek építése fontos cél volt. Ennek megfelelôen csak olyan építôanyagok használata volt megengedett, amelyet a svéd építôipari kémikusok is elfogadtak. Minden épület esetében fontos szempont

volt, hogy a lakók részesei lehessenek a környezetbarát mûködtetésnek. Kiemelt szempont volt, hogy amennyiben az épületek bontásra kerülnek az anyagok újrafelhasználhatóak legyenek. - A biodersitás létrehozása és megôrzése fontos eleme lett a programnak. A tetôk nagy része zöldtetôként készült, a tengeri és édesvízi élôhelyek és a kapcsolódó zöldterületek nagy számú élôlénynek biztosítanak helyet. A kerület egy kerületi ökológust is alkalmaz az eredmények fejlesztésére.

ÖKO-VÁROS


42

Függelék:

o területhasználat

Környezeti illeszkedés vizsgálati módszer

o települési környezet o a tervezési folyamat

Az alábbiakbban megkísérlem összefoglalóan bemutatni azt, hogy az építés hatását a környezetre hogyan lehet értékelni, és egyes adatok tekintetében számszerûsíteni is. A bemutatott értékelési módszer szubjektív elemeket is tartalmaz, de reményeim szerint segédinformációként mindenképpen a helyes iránybe tereli tevékenységünket. Elsôként a külsô környezetet kell elemeznünk.

A környezeti összhang vizsgálatának lehetôségei A környezeti összhang elemeinek vizsgálata során bizonyos, hogy másképpen kell értékelni egyes megoldásokat a különbözô beépítési és használati jellemzôkkel rendelkezô "övezetek" esetén, vagyis más problémakör számít kiemelten fontosnak a "sûrû városi", és a "külterületi" vagy "tanya jellegû" beépítés esetén. Ebbôl a szempontból - Magyarországon - négy fô kategóriát lehet alkotni o sûrû városi o átlagos városi o kistelepülési, és o külterületi vagy zöldmezôs új építési területek Ezt ki kell egészíteni a o fizikai vagy kulturális értelemben különösen érzékeny jellemzôjû területekkel, ami jelenthet történelmi, és/vagy építészettörténeti jelentôségû területet, vagy különösen érzékeny táji területeket. Az utóbbi esetben azonban egészen bizonyos, hogy minden építés - a fenntartáson kívül - "szennyezéssel" jár, vagyis teljesen egyedi és nagyon szenzibilis megoldásokat kell kialakítani a területen dolgozó összes szakember bevonásával. Erre a kategórára a késôbbiekben lesznek utalások, de lényegében ezzel nem foglalkozom tovább. A további elemzések megkezdése elôtt tehát elôször az építési környezet fenti szempontok szerinti meghatározása a feladat. Ezek után az elemeket kell vizsgálni, és a vizsgálati eredményeket kell elemezni. A környezeti összhang (vagyis a környezeti illeszkedés) vizsgálatának elemei A következôkben az egyes felsorolása után részletesen is kitérek a negatív szélsôértéktôl a pozitív szélsôértékig terjedô elemzésre. A vizsgált öszetevôk:

o használat, üzemeltetés kérdése o a beépített anyagok kérdései o az energiafelhasználás o a vízfelhasználás o a hulladékkezelés kérdései A felsorolt összetevôk egyes elemeit a következôekben részletesen is bemutatom. Az értékelô skála kidolgozása összetett feladat, melyet egyes esetekben lehet számokkal és elôjelekkel kifejezni, ami az összehasonlítást segíti, míg más esetekben "csupán" szubjektív megítélésre van mód, ami azonban igenis lehet iránymutató az esetek többségében.

A területhasználat jellemzôi A területhasználat elemzése az egyik leginkább övezetérzékeny kategória, ami nyilvánvalóvá válik, amint egyes elemeit megvizsgáljuk. A továbbiakban a baloldalra kerülnek a negatívként értékelt folyamatok, míg a jobboldalra a pozitívnak tartott jellemzôk. A két érték közötti skála az esetek nagy részében jellemezhetô a 5......+5 skálán, ahol a 0 jelenti a nem értékelhetô vagy nem jellemzô hatást. Sajnos sok esetben az osztályzás nem ennyire egyszerû. Van amikor bizonyos adatok segítenek a számszerûsítésben (lásd késôbb), azonban sok esetben a skálán való elhelyezés szubjektív elemeket is tartalmaz. Azonban kellô odafigyeléssel és önértékeléssel néhány elemzés elkészülte után már nem sokat tévedünk. tönkreteszi a termôtalajt

megvédi/létrehoz termôtalajt

jó termôterületet épít be

rossz termôterületet épít be

az élelmiszer termelést kizárjasaját

használatra élelmiszert termel

Az elsô kategóriát nyilván nem kell részletesen elemezni, azonban világos, hogy erre különösen a kistelepülési illetve külterületi övezetek esetében kell odafigyelni. Egészen bizonyos, hogy azokon a területeken ahol az élelmiszertermelés fontos, vagy a termôtalaj minôsége megôrzendô ezt értékként kell kezelni. A jó termôképességô terület idôlegesen talán nem tûnik különösebben nagy értéknek, de akár az élelmiszertermelés, akár az erdôtelepítés akár az energetikai célú termelés a késôbbiekben kiemelten fontos lehet. Ennek megfelelôen helyesebb a már leromlott termôképességû területek építési célú felhasználása,

43

ÖKO-VÁROS


mintsem új területek bevonása az építésbe. Ebbôl a szempontból pozitívan értékelendô pl. a fôvárosra kialakított barna mezôs beruházások koncepciója, illetve az elhagyott ipari területek revitalizálása. Az új építés esetleg - amennyiben nincs veszélyes hulladék a terepen, illetve a talaj nem szennyezett - lakásépítés is lehet, amint arra már vannak jó példák. Így épül be lassan a Budapesti Porcelángyár (amire ma már csak a szaniter mintabolt emlékeztet) volt területe Zuglóban, ahol sorra társasházak foglalják el a volt gyárterületet. A gyár mûködése már nem volt elfogadható a kiemeltnek számító értékes övezetben, mint ahogyan a környezetében található, leromlott állagú soklakásos földszintes, közös udvarra nézô szoba-konyhás, komfort nélküli lakások sem. Más kérdés azonban, hogy a helyükre épített épületek milyen építészeti színvonalat képviselnek, és hogy a telkek 100%-os beépítése - a fûtetôs garázsokat is beszámítva - túlment az ésszerûség határán. Ezeknek a társasházaknak a kertjeiben nem lesznek gesztenyefák és platánok, helyettük tujákat és díszkertet telepítenek, melyeknek zaj- és porszûrô képessége jóval kisebb a dúslombú, terebélyes fáknál. Vagyis ebben az esetben rossz termôterületet építettek be (ami pozitívan értékelendô), azonban nem védték meg, és nem hoztak létre termôtalajt, ami megoldható lett volna, ha kisebb a beépítési százalék. Tovább vizsgálva példánkat: ezen a területen már a magas légszenyezettség miatt is kevés lehetôség van élelmiszer-termelésére, a legjobb esetben is néhány gyümölcsfa telepítését lehetne megoldani (dió, körte, stb.) de semmi esetre sem javasolt a zöldségfélék termesztése. Kisebb település esetén, ahol a levegô és talaj szennyezettsége feltehetôleg alacsonyabb, midenképpen javasolt a gyümölcs-zöldség-virágtermesztés biztosítása saját célra. Ez nem csupán azt segíti elô, hogy táplálkozásunk egészségesebb legyen (módunk van idény jellegû táp-lálékok fogyasztására, vagyis kevesebb tartósítószert veszünk magunkhoz tartósított élelmiszerekkel), hanem lehetôvé teszi, hogy ellenôrzött forrást használjunk, kevesebb legyen a szállítási igény és a közlekedési terhelés is. A decentralizált és hobbi-szintû termelés megôrzi a fajták változatosságát, csökkenti a nagyüzemi termelési körülmények között általános fertôzések lehetôségét, és kevesebb vegyszeres védekezést kíván meg. Kultúrateremtô értéke is van, hiszen a kézzel végzett munka értéke és öröme újra fontos és átélhetô élmény lesz azok számára is, akik munkájuknál fogva ettôl távol kerültek. Természetesen ez soha nem kényszer az ott lakóra nézve, de a mintakövetésre, a tradíciók és kultúrák megmaradására lehetôséget ad. Középületek esetében arra kell kiemelt gondot fordítani,

hogy az épület környezete a pszicho-szociális komfort javítására, és a kedvezôbb mikroklíma biztosítására gazdag növényállománnyal, és megfelelô zöldterülettel rendelkezzen. Amennyiben a zöldfelület aránya csak korlátozott, kiemelten fontos a másodlagos zöldfelületek biztosítása (zöldtetô, zöldhomlokzat, többszintû növényzet), illetve a többszintá lombos vegyes növényzet telepítése. Az épület környezetében legyen füves terület, cserjékkel és fás területekkel, és a tervezett lombhullató és örökzöld növényzet ne legyen tájidegen.

A települési környezet jellemzôi Az építés helyszínéül szolgáló település jellemzôinek elemzése szintén övezet-érzékeny kategória. A vizsgált tényezôk nem minden helyszínen azonos jelentôségûek, de alapjukban azt megmutatják, hogy melyik irányba helyes haladni. Az egyes elemek magyarázata az alábbiakban következik. növeli a közlekedési terhelést

csökkenti a közlekedési terhelést

kizárja a mezôgazdasági tevékenységet egynemû épülettípusok

változatos épülettípusok

korlátozza a nap, szél energiát a helyi munkaerôt kizárja nem akadálymentes

megengedi azt

befogadja a nap, szél energiát helyi munkaerôt foglalkoztat

akadálymentes környezetet eredményez

A közlekedési terhelés csökkentése alapvetô feladat lenne nem csupán a szûkebb környezet számára, hanem az egész földi légkör állapotára nézve. Ezen a globális elônyön kívül természetesen a lokális elônyök rövid idôn belül érzékelhetôk a lakókörnyezet közelében a por és zajterhelés csökkentésével. Nem egyszerû elvárni a közlekedés iránti igény csökkentését akkor, amikor a gépkocsiközlekedés egyre terjed, és sajnos a tömegközlekedés aránya és színvonala csökken. Mindemellet a kerékpáros vagy gyalogos közlekedés pedig teljesen háttérbe szorul, holott az ország területének nagyobbik fele kényelmesen alkalmas kerékpározásra, és a városokban is lehetne gyalogosan közelekedni, ha megfelelô járdák és motiváló környezet lenne. Ez utóbbi közlekedési fajáték nem kívánnak energiaimportot, és egészségmegtartó hatása is lenne. (Érdemes példának tekinteni a svéd közlekedésszervezést több szempontból is. Egyik érdekessége a kerékpárosutak használata, információs ellátottsága és szervezettsége, holott az idôjárás jóval kedvezôtlenebb, mint nálunk. A kerékpárutakat télen futósível is lehet használni, így mindennapos látvány a síléccel érkezô iro-

ÖKO-VÁROS


dai dolgozó a nagyobb városokban is. Mindamellett, hogy egészséges és nem szennyezô ez a tevékenység, erôsíti a szociális kapcsolatokat is, ellentétben az autópályák merev hierarchiába rendezô aggressziójával.) A fentiek miatt is fontos, hogy az új építéssel ne indukáljuk a közlekedés növekedését. Sajnos a nagy bevásárlóközpontok ennek éppen az ellenkezô hatását keltik, nagy tömegeket vonzanak, és a bevásárlások nagy része így már nem is oldható meg autó nélkül. Azt is észre kell venni, hogy így a vásárlás szinte egész napos idôtöltéssé-szórakozássá válik, más elfoglaltságokat kiszorítva a családok életébôl. (Visszatérve a svéd modellre: szombaton délután kettôkor bezárnak az üzletek, így a hétvége a szabadidôs tevékenységeké és nem a bevásárlásé, holott Svédországban magasabb a foglalkoztatottság, mint nálunk.) A korábbiakban már volt szó a mezôgazdasági tevékenységek jelentôségérôl, és a nagyvárosokat kivéve ez a települési környezet alakításakor is fontos. Nem véletlen, hogy Budapest egyes - tradicionálisan mezôgazdasággal is foglalkozó - kerületei is újra hangsúlyozzák ennek fontosságát. Példa erre a XV. kerület Rákospalota városrésze, ahol a kertváros egyes területein jelentôs zöldség és gyümölcstermelés van, bár sajnos a megszûnt szövetkezet földjeinek egyre nagyobb részén raktárak, nagyáruházak és - jellegzetesen városszéli - bevásárló parkok létesülnek, visszaszorítva a helyi, még megtalálható kis piacokra való termelés lehetôségeit. Igazán elgondolkodtató, hogy a hipermarketben kínai vagy dán csirkét és tojást kell(?) vásárolnunk, és még a környezô falukból is odamennek, mert már falun nincsen tojás. A változatosság az épülettípusok esetében azt jelenti, hogy többféle - egymással kiegyeztethetô - funkció elônyös a település szempontjából. Így nagyobb lehetôség van a sokszínû használatra, a hosszabb üzemeltetésre, az átalakíthatóságra, és végsô soron ez a változatosság szintén a közlekedési terhek csökkentését jelenti. Amennyiben lehetôség van nem szennyezô ipar, szolgáltatás, oktatás és kereskedelem vegyes telepítésére a lakókörnyezetben, az minden bizonnyal csökkenti a gépkocsiközlekedés iránti igényt. Ezzel együtt a biztonságos gyalogos és kerékpárközlekedés lehetôségét biztosítva a változatos kialakítás hosszabb távon is lakhatóvá teszi a települést. A változatosság ebben az esetben nem formai tobzódást jelent, mert egy bármilyen formagazdagon tervezett lakótelep - mai nevén lakópark - magán fogja viselni annak minden hátrányos jegyét (elkülönülés, elzárkózás, társadalmi rétegzôdés stb.). A köézpületek esetében különösen fontos, hogy gyalogos távolságon belül elérhetôek legyenek az alapfokú

44

ellátás egységei, ideértve az óvodát és általános iskolát, de a boltot, piacot és postát is. Ezek szintén növelik a települések és településrészek megtartó erejét, és csökkentik a közlekedési terhelést. A lakókörnyezetébôl kiszakított kisikolás nehezebben talál barátokat, a közeli bolt pedig lehet, hogy nem rendelkezik a hipermarket választékával, de legalább nem kell a parkolóban bozótharcot vívni… A nap és szélenergia használatának lehetôsége ma még nem jogi kategória, de a fosszilis tüzelôanyagok erôteljes használata után belátható idôn belül ezek használata is elôtérbe kerül, ami a légkör általános állapotára jótékony hatással lesz. Ki kell emelni azt a nehezen számszerûsíthetô elônyt is, hogy a nagy szolgáltatóktól való függés csökkenését is jelenti az alternatív energiaforrások használata. A megújuló, és ezen belül a nap- és szélenergia használata egyébként is csökkenti a környezet terhelését, mert a vezetékek és szállítóközegek építése is csökken. Egy dologra azért figyelmmel kell lenni: a nagyméretû szélkerekek egyenlôre erôs zajterheléssel is járnak, így ezt a lakásoktól távolabb kell elhelyezni. Az ajánlott távolság típusonként változó 8-50-300 m. (Legújabb kutatások az óriás szélkerekek élôvilágra gyakorolt hatását is vizsgálják. Az eddig rendelkezésre álló adatok alapján a madarak vonulásában okozhatnak zavart, a csillogó-surrogó lapátok.) Ez nem jelenti azt, hogy le kell modanunk róla, sokkal inkább arra kell hogy ösztönözzön, hogy decentralizáltam, kisebb erômûveket telepítsenek, egyenletes eloszlásban a felhasználáshoz közel. A napenergiahasznosító berendezések közül igen kedvezô a megtérülési ideje a használati melegvizet termelô kollektoroknak. Ez általában 8-15 év, vagyis ennyi idô után a berendezés már "ingyen" dolgozik. A településtervezés során biztosíthatjuk a napenergia vagy szélenergia jobb kihasználását is, aminek az elônyével a lakók-építtetôk késôbb élhetnek. Ez olyan többletértéket adhat az egyes lakóterületeknek, ami a kilátáshoz vagy a különleges táji értékhez hasonlítható. Épületbiológiai elônyt jelent a kisfeszültségû áramot termelô kollektorok alkalmazása, mert a világításon kívül más célra is használható 24 V-os hálózat, és a hozzá tartozó tároló nem jelent többletterhelést a belsô terek elektromágneses terében, vagyis csökken az emberi szervezet környezet általi terhelése. Ez is arra figyelmeztet, hogy már a települési környezet alakítása során gondosan ügyeljünk az alternatív energiaforrások jövôbeni hasznosítására is. A helyi munkaerô foglalkoztatásának sok elônye van, ami közül az egyik legkézenfekvôbb a közlekedési terhelés csökkentése. Ezen túlmenô elônyök is láthatók: ha

ÖKO-VÁROS

45


helyi anyagokat és építési technikákat ismerô munkaerôt alkalmazunk, annak az építés szempontjából van elônye, míg a társadalom és a szûkebb környezet számára is fontos a helyi munkaerô foglalkoztatása és képzése. További elôny, hogy az így létrehozott településrészlet, vagy épület az embereken keresztül is szervesül a helyi közösségbe, kisebb lesz a vandalizmus veszélye is. Az akadálymentes környezet biztosítása már mindenki számára jog, míg az építtetôk és üzemeltetôk számára kötelezettség is. Nem kell hosszasan magyarázni, hogy az akadálymentes környezet mindenki számára kényelmet és biztonságot eredményez. Nem kell mozgássérültnek lenni, hogy szívesen használjuk a rámpát vagy liftet, hogy értékelni tudjuk azt, hogy a környzetrôl megfelelô információval rendelkezünk, és hogy a mellékhelyiséget kényelmesen használhassuk. Errôl sokat tudnának beszélni a kisgyermekesek, az alacsonyak, a "túl soványak" a "túl kövérek", vagyis mindenki, aki éppen nem "átlagos".

A tervezési folyamat jellemzôi A tervezési folyamat elemzése talán nem tûnik olyan fontosnak a környezet szempontjából, mint az elôbb említett hangsúlyos tényezôk. Ha részletesebben vizsgáljuk a kérdést, megtaláljuk azokat az összefüggéseket, amelyek miatt jelentôsnek találjuk ezt a tényezôt is a környzethez való alkalmazkodás szempontjai között. a tervezés elkülönül a használótó

a tervezés összehangolt

elfordul a természeti környezettôl

figyelembe veszi a természetet

nem alkalmazkodik a helyi kultúrához a helyi kultúrához alkalmazkodó elfeledi a helyi építési hagyományokat tradíciókat

figyelembe veszi az építési

A használótól való elkülönülés kérdése azt tükrözi, hogy a tervezô milyen kapcsolatban van a megvalósuló épületeket használó helyi társadalommal, ez kölcsönös kapcsolat-e, van-e mód arra, hogy a társadalom nehezen számokba önthetô igényeit figyelembe vegye. A kulturális, vallási, etnikai és szociális helyzetet mennyire ismerte meg a tervezési folyamat kapcsán. Ha ez szoros kapcsolatot, és mély ismeretet jelent, bizonyosak lehetünk abban, hogy a megvalósított terv sokáig a használók megelégedésére fog szolgálni. (A Skót Lakásszövetkezet – Scottish Homes - megbízásából a lakásszövetkezeti ügyintézôk kutatásokat végeztek annak érdekében, hogy megállapítsák, valamely etnikai csoportnak eltérô lakáshasználata van-e, illetve, hogy a középületek vonatkozásában lehet-e valami szignifikáns jelenséget felfedezni. A vizsgálatokat egy-egy

füzetben foglalták össze: Housing for Ethnic Minorities, Housing for Elderly, Housing for Disbaled stb. Lényeges különbségeket találtak pl. a családok nagyságában és össztételében. Ezek a különségek elôre is sejthetôk voltak, de a kutatással való alátámasztás segített a lakásnormák lefektetésében is. A skót családok létszáma kisebb, és több közöttük az egyszülôs, míg az ír családok jellemzôen kétszülôsek és többgyermekesek voltak. A pakisztáni családok között több volt az oldalági együttélô, a legtöbb családnál ugyanis a szülôpár mellett megtalálható volt egy nagynéni vagy unokatestvér is. Ennek megfelelôen lehetett kialakítani a lakások összetételét és a lakástámogatási rendszert is. Nem tudom, hogy nálunk milyen családstatisztikai adatok vannak, és egyáltalán nem ismertek számszerûen az etnikai különbségek.) Élesen ellentmond ennek a paneles lakótelepek keletkezése, és ma már látjuk a csúfos bukást is. Németország és Skócia nagyvárosaiban már sorra lebontják a 25-35 éves paneles lakóépületeket. Nem kis mértékben annak köszönhetô a teljes elfordulás ezektôl az épületektôl, hogy hûen tükrözik még most is azt az építészeti filozófiát, ami annak a kornak a jellemzôje volt, de nem vette figyeleme a használók érdekeit. Megpróbálták az épületeket magasabb esztétikai és komfortszintre emelni, lakásokat nyitottak össze, de mindez nem segített: az épületekben egyre több lett az üres lakás, ami végül is a bontást eredményezte. Így elôfordult nagy számban az is, hogy a német újraegyesítés után magas színvonalon felújított lakóépületeket az elmúlt években lebontották. A bontás és megsemmisítés költsége ezekben az esetekben pedig szinte eléri az új lakás létesítésének költségét! (Berlinben 300.000 paneles lakás áll üresen, mert a lebontásuk is igen költséges, Glasgow lakossága pedig 1.200.000-ról 600.000re csökkent az elvándorlás miatt. Felmerül tehát az a kérdés is, hogy a magyarországi nagyvárosok lakosságszáma hogyan alakul a közeli-távoli jövôben. Az elvándorlás már megkezdôdött, de még nem tudjuk,kiürültek-e lakótelepeink, hiszen a megüresdô lakásokban sorra nyílnak szoláriumok és irodák.) Volt néhány kedvezô példa is paneles lakóépületek felújítására. Ezekben az esetekben fontos volt a laksûrûség csökkentése szintszámcsökkentéssel, vagy részbeni funkcióváltással. A változtatásokat a lakókkal közösen alakították ki, megjelölve azokat a legfontosabb pontokat, amelyek mindenki számára elfogadhatóak. Így általában nagy hangsúlyt fektettek a fenntartási költségeket csökkentô beruházásokra, illetve a lakásokat a külsô terekkel összekötô területek, és az épületet övezô közös területek minôségének növelésére. (A paneles lakótelepek és a velük együtt létesített közintézmények jövôje kérdéses. Megfelelô-e a vasbetonvázas bölc-

ÖKO-VÁROS


sôdébôl kialakított idôsek napközi otthona? Mi a jövôje a mûvelôdési házaknak, sorolhatnánk tovább a kérdéseket.) A természeti környezethez való viszony a tervezés fázisában is lényeges kérdés. Természetes, hogy az építészeti filozófia is tükrözi ezt a viszonyt. Szinte akármelyik építészeti irányzatot tekintjük, egyik sem mondta ki, határozottan, hogy Le a természettel!, mégis sokszor azt látjuk, hogy a természet elemei csupán mint díszítôelemek épülnek be a tervbe. Természetesen létezik olyan építészeti elgondolás is, amelynek megvalósítása során még a nagyon is ipari mûnek tekinthetô szemétégetô kialakítása során is figyelembe veszik a természeti környzetet. (Ld. 60. oldal Borlänge-Energie épülete és megvalósítása.) Ma már nagyobb építési tevékenység esetén Környezeti Hatástanulmánytés vizsgálatot kell készíteni, aminek egyik eleme - sok egyéb mellett - a növény és állatvilágra gyakorolt hatás leírása. Ilyen módon tehát a táji, természeti környezet figyelembevétele csak elônyös lehet. Ha nem tervezünk tájidegen kertet és zöldfelületeket, ha ismerjük a helyi állatvilágot, és biztosítjuk élôhelyét, a jövô számára is megôrizzük azokat. Egy-egy alapkô letételékor elhelyezett irat bizonyára fontos információkat tartalmaz, de furcsálnánk, ha bele kellene foglalnunk azt is: itt egy békás élôhelyet szüntettünk meg, vagy minden sündisznócsaládnak el kellett költözni nagyratörô parkosítási terveink miatt. Célunk a helyi állat és növényvilág megôrzése, és esetleg gazdagítása legyen, elhelyezhetünk egy-egy ritka növényt, de semmiképpen ne akarjunk a honos fajoktól megszabadulni. A fentiekben leírtak szinte teljesen megismételhetôk a helyi kulturális értékekkel kapcsolatban. A kultúra részének tekintett sokféle elem nem csökevényesedhet el. A kulturális sokszínûség sorvasztása, és az óriásplakát által sugalmazott "kultúra" terjesztése a szellemi környezetszennyezés* kézzelfogható példája. A svéd tájat nem szennyezik óriásplakátok, pedig ott is van ipar, van áru és kereskedelem. Furcsa, hogy ebben a jóléti országban nem kelt közfelháborodást, ha az üzletek szombaton délben bezárnak, mert az emberek a hétvégét nem a bevásárlóközpontokban, hanem a természetben és családjukkal töltik. Saját kultúrájuk, vallásuk, tradícióik szerint töltik el a hétvégét. A kulturális értékek és tradíciók többet jelentenek, mint szórakozási formát, ebben testesül meg az oktatás, a mûvelôdés, a családok együttélése is, a közösségek és szomszédsági közösségek léte. Ez ugyanolyan védendô érték, mint a természeti értékek.

A használat, fenntartás jellemzôi

46

A használat és fenntartás kérdése különösen jelentôs ma, amikor a technikai lehetôségek talán túlságosan is csábítanak a "korszerû" eszközök alkalmazására. Mindenképpen fontos, hogy a fenntartás, mûködtetés átlátható legyen, és különösen lakás esetében csak ott legyen automatizált, ahol annak igaz értelme van. Különleges esetekben azonban valóban érdemes a legkorszerûbb automatikát alkalmazni ha az nélkülözhetetlen (irodaházak fûtését, világítását automatizáló rendszerek, sérült emberek környezetében, stb.). a javítás nehézkes

lehetôvé teszi az öntevékenységet

nem változtatható elemek, funkciók

változtatható elemek és funkciók

a használók kizártak a mûködtetésbôl mûködtetésben

a használók részesek a

az épület nem adaptálható

az épület adaptálható

nincs lehetôség karbantartásra

teret biztosít a karbantartáshoz

A javítási, karbantartási munkák sokszor terhesnek tûnnek a lakók számára, azonban ha ez megoldható, vagyis van mód az eszközök tárolására és megfelelô ismertetés is rendelkezésre áll az épületrôl és annak szerkezeteirôl, akkor sok esetben elônyös, ha ezt a lakók is végezhetik. Amennyiben az általunk tervezett anyagok és szerkezeti megoldások nem akadályozzák az öntevékeny mûködtetést, biztosak lehetünk abban, hogy az épület élettartama növekszik és minôsége sokáig magasabb marad, mintha erre nem fordítunk gondot. Ebbôl a szempontból a legfontosabb az olyan anyagok használata, amelyek szépen öregszenek. Ilyen például a fa, a természetes kô, és a tégla. A gépészeti eszközök tekintetében sajnos nem ilyen egyszerû a helyzet. A fûtésszabályozás esetében nagyon fontos a megfelelô automatika, mert ezzel jelentôs károsanyagkibocsájtás elôzhetô meg. A nyílászáró és a biztonsági rendszerek automatizálása is elôtérbe került. A biztonsági rendszerek esetében ez érthetô, de az árnyékolók és nyílászárók esetében általában elônyösebb a kézi szabályozás. Kivétel ez alól az akadálymentesített lakások esete, ahol viszont nagyon fontos az önálló életet élô személy számára, hogy esetleg távirányítással, gépi eszközökkel mûködtesse az ablakokat és ajtókat. A változtathatóság teljesen normális követelmény egy lakás esetében is. A családok életkora, szerkezet, tevékenysége és térigénye néhány éven belül jelentôsen változhat. Ezéret különösen fontos, hogy a lakások és épületek valamennyire rugalmasan tudják ezt is követni.

47

ÖKO-VÁROS


Ehhez arra van szükség, hogy az épület és a benne levô helyiségek különbözô módon legyenek bútorozhatók, és a fixnek számító vizes kiszolgáló helyiségek mérete elég tágas legyen ahhoz, hogy a változó igényt kielégíthesse. Ezen túlmenôen lehetôleg legyen mód a válaszfalak áthelyezésére is, a homlokzati rend felborítása nélkül. Biztosan jól használható az a lakás, ahol meg lehet oldani a család életciklusának megfelelô funkcionális átrendezéseket. Az alaprajzok tervezése során ez azt jelenti, hogy nem szabad a minimális értékekre tervezni a helyiségeket, hanem azoknak bizonyos tartalékkal kell rendelkezniük. Családi ház esetében esetleg a kiegészítô terek különbözô használata is biztosítja ezt a funkcionális változtathatóságot. (Van amikor szükség van arra, hogy a szintben elhelyezett gépkocsitároló ideiglenesen - ámde jónéhány évig - a kamaszfiú birodalma legyen, majd újra tárolóként használják, vagy lehetôség van a tetôtérben egy dolgozó kialakítására, ami késôbb esetleg csak tárolóként fog szolgálni.) Az épületet használók attitüdje nagyon lényeges elem. A használók nagy többsége szereti tudni, hogy mi történik a lakásában, hogy valamely tevékenységének mi a hatása. Mit jelent, ha árnyékolás helyett klímát kell használnia, ha a téli idôszakban takarékosan akarja üzemeltetni az épületét, vagy a zajterhelés ellen szeretne védekezni. A legtöbb lakó számára az épület mûködésének ismerete szórakoztató tevékenység, és mivel az élet egyéb területén rengeteg technikai eszközzel van körülvéve (lassan-lassan egy mobiltelefon mûködtetésének bonyolultsága is megközelíti egy számítógépét) ezek nagy része nem is lesz számára idegen. Ez nem jelenti azt hogy az emberek a házuk rabjává válnak, de nagyon fontos hogy egyes tevékenységük következményeit is megismerhessék. Természetesen ehhez arra is szükség van, hogy az építési kultúra megközelítse a többi technikai eszköz ismeretét. A mobiltelefonhoz jár egy 40 oldalas füzetke, de a többtízmilliós lakásban nem ismerjük a vezetékek helyét sem. Ez nyilvánvalóan nem helyes. Az elôzôekkel nincs ellentmondásban az, hogy az épületek mindegyikének adaptálhatónak kell lenni a fogyatékos személyek számára. Egyelôre még csak kis számban épülnek olyan lakások, amelyek akadálymentesnek tekinthetôk. A legtöbb fejlett országban már az is törvényben elôírt, hogy az épületnek átalakítással ha olyan helyzet adódik - alkalmasnak kell lennie a fogyatékos ember számára is. Szerencsére azonban ez sokkal inkább szellemi befektetés kérdése, és kevésbé a pénzé. A legtöbb tervezési elv az akadálymentes környezet biztosításában olyan környezetet eredményez, ami minden használó

számára elônyös. A tágasabb mellékhelyiségek kényelmesebbek az idôsek vagy a kisgyereket mosdatók számára is. Az alacsonyabban elhelyezett kapcsolók mindenki számára kényelmesek, és a megfelelô szélességû ajtók más szempontból is elônyösebbek. Meg kell ismernünk ezt a tervezési elvet és általánosan is alkalmazni kell. Nem véletlen, hogy az ilyen tervezés mára az Universal Design - Általános Tervezés nevet viseli. A karbantartás kérdése nagyban hasonlít a javítás kérdésére. Egyszerû terek és rendszerek, jól karbantartható anyagok, felületek és burkolatok alapvetôek ebbôl a szempontból. A laminált padlószerkezetek például elônyösnek tûnnek, de mivel felújításra, karbantartásra csökkent lehetôség van, ezért elônyösebb a parketta burkolat. Másrészt a ragasztott csempe burkolatok sem alkalmasak a karbantartásra, mivel egy-egy elem cseréje szinte kivitelezhetetlen. Ebbôl a szempontból is elônyösek a hagyományos megoldások és az egyszerû gépészeti szerelvényezések.

A beépített anyagok jellemzôi Az értékelés viszonylag egyszerûnek tûnik a beépített anyagok vizsgálata során. Mint minden esetben, itt is nagyon fontos, hogy a már meglevô értékek - jelen esetben épületek, épületrészek, szerkezeti elemek és anyagok - újrahasznosuljanak. Az építôanyagok beépített energiatartalmának számszerûsítésre is mód van. nem hasznosít bontási anyagot

bontási anyagot hasznosít

messzirôl szállít anyagot

helyi anyagokat használ

magas gyártási energiájú anyagok alacsony gyártási energiájú anyagok nem újrafelhasználható anyagok

újrafelhasználható anyagok

nem megújuló forrásokat használ

megújuló forrásokat használ

mérgezô/szennyezô anyagot használ nem mérgezô/szennyezô anyagok beépített energiatartalom: több mint 2.000 kWh/m2

kevesebb mint 500 kWh/m2

A bontásból származó anyagok újrahasznosítását elsôdlegesen az építési helyszínen kell megvalósítani, kivéve ha az erôteljes környezetszennyezéssel jár, vagy egyéb technikai okok miatt különleges bánásmódot kell alkal-maznunk. Ez utóbbi esetben természetesen a bontott anyagokat el kell szállítani, és arra alkalmas feltételek között kell az újrahasznosításra alkalmassá tenni. (Jelenleg gondot okoz az, hogy a bontott anyagok minôsítése nem megoldott, illetve igen költséges és csak

ÖKO-VÁROS


nagy mennyiség esetében lehet gazdaságos. Persze kérdés, hogy ha egy kisméretû tömör tégla 100 évig állta a sarat, akkor miért nem fogadjuk el ezt a tényt biztosítékként?) Az építôanyagok szállítása - a nagy súlyok miatt - sok környezetterhelést okoz. Sajnos legtöbb esetben a gyártók és kereskedôk a közúti szállítást részesítik elônyben, ami a környezetterhelést csak fokozza. További érv a kamionos szállítás ellen, hogy az útrongálás a tengelyterhelés ötödik hatványával arányos, ami azt jelenti, hogy egy kamion több kárt tesz az utakban, mint százezer személygépkocsi. Ráadásul a hazai gazdaság szállításigényessége háromszor akkora mint az EU átlaga, mert rengeteg a fölösleges, össze-vissza szállítgatás. Ugyancsak ide tartozik, hogy hazai mérések alapján a dízeljármûvek 40%-a túllépte a még elfogadható füstkibocsátási értéket, sôt ezen belül az ilyen esetek felében a határérték kétszeres-háromszoros túllépését is mérték. A városi levegôszennyezés mértékét súlyosan befolyásolja a szállítási szenyezés. Hasonlóan megdöbbentô adatokat találunk, ha a zajterhelést vizsgáljuk. Mindenképpen törekedni kell a szállítás csökkentésére és a vasúti szállítás igénybevételére. (Az alföldi nádat ugyan helyben válogatják, de onnan Ausztriába szállítják, ahonnan újra visszakerül pl. a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévô épületekre. No comment.) További kellemetlenségeket is okozhat a messzirôl való szállítás. Átlagos esetben nincs szükség ara, hogy tengerentúlról vásároljunk garázskaput, vagy több ezer kilométer távolságból tetôfedô anyagot. A hazai gyártás és munkaerô elônyben kell részesüljön annak érdekében is hogy ne legyünk kiszolgáltatva egy-egy multinacionális cégnek. Egyéb elônye is van a helyi anyagok beépítésének: az anyagok gyártása és beépítése szakértelmet kíván, aminek a helyi anyagok esetén tradíciója van, így valószínûleg kevesebb lesz az építési hiba is, illetve a helyi tudás és a mikroklíma ismerete megvédhet attól, hogy az amúgy esetleg igen kiváló anyagot rosszul alkalmazzuk. Továbbmenve az anyagválasztással kapcsolatban elônyben kell részesíteni azokat, melyeknek kicsi a gyártási energiatartalma, (gyártás, beépítés, fenntartás, bontás ciklusra vetítve). Az általunk alkalmazott anyagok esetében arra is figyelemmel lehetünk, hogy magasabb energiatartalmú anyagok beépítése esetén azok tartósan legyenek a használatban illetve az újrahasznosításuk megoldható legyen. Elemzések szerint például sok esetben a hagyományos kisméretû tömör tégla - melynek gyártási és építési energiaigénye kétségtelenül magasabb mint a korszerû, hôszigetelô elemeknek - alkalmazása mégis elônyös, ha

48

azt is figyelembe vesszük, hogy ez elôzôek bontás után újra felhasználhatóak, míg utóbbiakból bontás után csupán nagy halom törmelék marad. Néhány évtized múlva valószínûleg mód lesz a törmelék valamilyen felhasználására de sohasem úgy, mint az a tömör téglák esetében könnyedén megtehetô. Ugyanígy rengeteg nehézséget okoz a sokszor feleslegesen beépített beton és vasbeton az épületek szerkezeteinél. Az épületbiológiai hátrányokon túlmenôen elképzelni is nehéz, hogy mit kezdünk majd a nagypaneles épületekbôl kikerülô rengeteg vasalt beton falelemmel, vagy az éppen mostanában beépítésre kerülô betonfödémekkel, ha ezek az épületek is bontásra éretté válnak. A megújuló források használata sokszor akadályba ütközik az építés során. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a legújabb kutatások és fejlesztések éppen ezen a területen várhatók. Ki gondolt volna régebben, az olajbôség korában arra, hogy kenderbôl készült hôszigeteléssel rukkoljon elô? Korábban úgy gondoltuk, hogy a természetes anyagok romlandók és sérülékenyek. Ma már tudjuk hogy a legnagyobb technikai felszereltséggel elôállított "korszerû" hôszigetelô anyaggal is lehet rossz belsô állapotot létrehozni, és végsô soron a szerkezet is károsodhat. (llyen esettel találkozhatunk pl.ha a korszerû soküreges falazóelemet kívülrôl ragasztott hôszigetelô habbal látjuk el. Ha erre ráadásul egy vékony mûanyag vakolat kerül, garantálhatjuk a belsô oldali penészkárt és egészségtelen belsô klímát. Átértékeltük tehát, hogy mi a korszerû, és az egészség érdekében elônybe kerültek a természetes anyagok. Az esetek legnagyobb részében ez azzal az elônnyel is járhat, hogy a helyi anyagok nagyobb arányban kerülhetnek beépítésre. Így például a mûanyag-hab hôszigetelések helyett egyes vidékeken a fagyapot a jó helyettesítô anyag, míg más helyeken a kender vagy újrapapír hôszigetelés. Ilyen párhuzam található a belsô burkolatok vagy tetôfedô anyagok esetében is. Kézenfekvônek tûnik teljesíteni azt az igényt, hogy ne építsünk be mérgezô és szennyezô anyagokat. Ehhez azonban rendelkezni kellene megfelelô információval. Sajnos a gyártók nagy része ezt nem tekinti nyilvánosságra valónak. A különbözô minôsítések legtöbbször erre nem térnek ki. Általában elmondható, hogy egyelôre "gyanúsnak" lehet tekinteni a petrolkémiai ipar termékeit és azokat a termékeket, amelyek formaldehidet tartalmaznak (építôlemezek, szálas hôszigetelô anyagok stb.) az olyan jól ismert veszélyes anyagokról nem is beszélve mint az azbeszt. A beépített energiatartalom sok mindentôl függ, de nagyon jól mutatja, hogy a bevitt energia mennyisége arányban áll a környezetszennyezéssel (legalábbis a

ÖKO-VÁROS

49


CO2 és SO2 vonatkozásában). Így a szélsôértékként bemutatott értékek már megkönnyítik az osztályozást. Az alábbiakban bemutatott épületre végeztünk számítást, többféle szerkezetet figyelembe véve. A táblázatok azt mutatják, hogy sok lehetôségünk van a választásra, ha ezt a szempontot is figyelembe vesszük. (Még tovább menve, az is megállapítható, hogy a kevesebb energiabeépítést jelentô anyagok - a természetes anyagok - jobb és egészségesebb környezetet is eredményeznek.) A továbbiakban egy konkrét "átlagos" épület elemzése látható, melybôl megállapítható, hogy a "legkorszerûbb" és a leghagyományosabb építésmód között az építésienergiabevitel különbsége majdnem hatszoros lehet! A változat: Beton sávalapok, Porotherm felmenô falak, polisztirolhab külsô hôszigeteléssel és Dryvit rendszer vakolattal, tetôtérben üveggyapot hôszigetelés, monolit vasbeton födém, cserépfedés, mûanyag nyílászárók. Beépített energiatartalom: 1 m2 alapterületre vetítve: 2.367 kWh/m2 B változat: Úsztatott beton sávalap (30 % helyi kô felhasználásával), kisméretû tégla felmenô fal, üveggyapot külsô hôszigeteléssel és Dryvit vakolattal, tetôtérben üveggyapot hôszigetelés, vázkerámia födém felbetonnal, cserépfedés, fa nyílászárók Beépített energiatartalom: 1 m2 alapterületre vetítve: 1.567 kWh/m2 C változat: Bontott tégla sávalap, vályogtégla felmenô falak, nádpalló külsô hôszigeteléssel és vakolattal, tetôtérben cellulóz hôszigeteléseel, borított gerendás fafödém, nádfedés, fa nyílászárók. Beépített energiatartalom: 1 m2 alapterületre vetítve: 400 kWh/m2

Az energiafelhasználás jellemzôi Az elôzô szempontok szinte mindegyikében felmerült az energiahasználat kérdése. A mi éghajlati viszonyaink között igen nagy jelentôsége van ennek a kérdésnek. Szerencsére már sokan gondot fordítanak a téli hôveszteségek csökkentésére, ugyanakkor kevésbé ügyelnek arra, hogy a nyári idôszakban az esetleges túlzott felmelegedést passzív eszközökkel csökkentsék. Sajnos sok esetben túlságosan is kézenfekvô a pazarló, és sok esetben az egészségre is káros légkondicionáló berendezések használata. Így érdemes megvizsgálni ezt a kérdést is alaposan. Bármilyen furcsa, az új hôszigetelési szabványok lassan terjednek el, és nincs

mód a szabvány karbantartására sem, pedig ez azt is jelentené, hogy a jelenlegi értékek tovább szigorodnának. nem használ napenergiát nem veszi figyelembe a hôtárolást

napenergiahasznosító számol a hôtároló kapacitással

elvesztegeti a hulledégenergiát

hulladékenergiát hasznosít

nem használ szél- és bioenergiát

használ szél- és bioenergiát

mellôzi a természetes szellôzést több mint 300 kWh/m2/év

számol a természetes szellôzéssel kevesebb mint 80 kWh/m2/év

Minden esetben arra kell törekedni, hogy az épület szerkezetei nagyon jó hôszigeteléssel készüljenek. Érdemes megjegyeznünk, hogy a hozzánk hasonló klíma adottságú osztrák és német területeken általában a következô hôszigetelési jellemzôkkel rendelkezô szerkezeteket használnak: talajon fekvô padló: 0,25 W/m2K, pincefödém: 0,35 W/m2K, külsô fal: 0,25 W/m2K, lapostetô: 0,20 W/m2K, beépített magastetô: 0,15 W/m2K, ablakok: 1,20 W/m2K A nagyon jól hôszigetelt épület mellett arra is tekintettel kell lenni, hogy a napenergia hasznosítása lehetséges legyen. Ennek vannak passzív és aktív eszközei. Sokan gondolják, hogy a passzív napenergia hasznosítás "csupán" jó tervezést kíván. A jellemzôen déli irányba tájolt nagy üvegfelületekkel befogott napenergia tárolása, és az éjszakai hôveszteségek csökkentése, illetve a túlzott nyári felmelegedés elleni védelem valóban megoldható olyan hagyományos eszközökkel, mint a nehéz padlószerkezet, a külsô oldali, hôszigetelt árnyékoló, sokszor azonban ennél is többet tehetünk. Az alternatív napenergiahasznosító berendezések (napterek, tömegfalak, kollektorok) egyelôre még drágák, alkalmazásuk esetében viszonylag magas a megtérülési idô. Várható azonban, hogy ebben az irányban is nagy technikai áttörés lesz. Az esetleges állami támogatás komoly elôrelépést jelenthetne az építésben. Az alternatív energiaforrások közül a napenergia hasznosítása nálunk is jól megoldható. A folyadékos kollektorok, vagy éppen az elektromos áramot termelô napcellák már sze-rencsére kereskedelmi forgalomban kaphatók. Itt egyelôre a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy a nyert energia hogyan és mennyi idôre tárolható be. Éppen ezért a hôtárolás kérdése igen fontos. Amennyiben az általunk létrehozott épületben nincsenek erre alkalmas szerkezetek (nagy tömegû falak, födémek, kavicságy stb.), akkor még hôtárolásra alkalmas víztömeget is el kell helyeznünk valahová. Családi

ÖKO-VÁROS


házak esetében ez nem jelent problémát, csupán költséget, de többlakásos vagy középület esetében ez már nagyobb akadályba ütközhet, és jelentôsen növelheti a költségeket. A hulladékenergia hasznosítás is általában a jó tervezés függvénye. Ehhez azt kell megoldanunk, hogy az épületünk szélnek és kedvezôtlen tájolásnak kitett területeit fûtetlen mellékterekkel védjük, amelyek így csökkentik a hôveszteségeket, de még az eltávozott hô is hasznosul ezen terek temperálásával. Erre jellemzôen alkalmas a gépkocsitároló, a kamra és a hobbiszoba, valamint az egyéb tárolók. A szél és bioenergia felhasználása általában olyan körülmények között alkalmazható gazdaságosan, ahol nagy területtel rendelkezik az épület, vagy egyéb gazdasági tevékenység is jellemzô. Más esetekben település szintû összefogásra is szükség van ahhoz, hogy ezeket az alternatív és megújuló forrásokat használhassuk. Valószínûleg egy jó ideig ez még nem válik a lakások energiaforrásává, bár éppen a bioenergia, illetve a szemétlerakók energiájának gazdaságos hasznosítása már a városi mértéket kívánja meg. Ha a település lakosságának száma meghaladja a 40 000 fôt, ez a megoldás járható a földgáz használat helyett. A természetes szellôzés és megvilágítás kérdése azóta lett különösen fontos, amióta egyrészt az energia megtakarítások érdekében a nyílászáró szerkezetek fejlesztése a filtrációs veszteségek csökkentésének irányába indult meg. Ezzel elérték azt a furcsa helyzetet, hogy már olyan mértékben lecsökkent a filtráció - és ezzel a filtrációs hôveszteség - hogy az ablakokba szellôzôket kell beépíteni, ami bizonyos páratartalom elérése esetén önmûködôen szellôzteti a mögöttes tereket, így kerülve el a penészesedést. A jó belsô légállapot nemcsak azt jelenti, hogy a belsô tér páratartalma nem okoz penészkárt, de az is fontos, hogy a levegô belsô minôsége megfelelô legyen, és minél kisebb legyen a szagszennyezés is. Erôsen szennyezett területen a szellôzôvel és filterrel felszerelt ablakok fontosak lehetnek, míg a nem szennyezett területen a nagyon jó légzáró ablak esetleg éppen az épületben felgyülemlett festék, ragasztó stb adalék anyagok kijutását akadályozza meg. Semmiképpen se alkalmazzunk tehát túl sok fix üvegezésû nyílászárót, és kerüljük el a teljesen légzáró, szellôzô nélküli ablakok beépítését, különösen akkor, ha az épületben sok nem természetes anyagot (festéket, burkolatot, nyílászárót, hôszigetelést stb.) használunk. A természetes megvilágítás kérdése hasonló a szellôzéshez. Ha a hôveszteségek csökkentése a cél csupán, elôfordulhat hogy nem megfelelô megvilágítás lesz az eredmény. Ezt el kell kerülni. Általában azt az elvet

50

kövessük, hogy a jó égtáj felé (DK, D, DNY) kétrétegû, hôszigetelô üveggel ellátott, magas ablakot helyezünk el, míg a rossz égtájak felé (NY-tól K-ig) háromrétegû üvegezéssel ellátott, de csak a szellôzés és megvilágítás szempontjából feltétlenül szükséges méretû ablakot építsük be. Nagyobb terek esetében a felsô megvilágítás, illetve az irányított megvilágítást leetôvé tévô fénykémény tervezése is indokolt lehet. Ma már vannak olyan számítógépes segédeszközök, amellyel a megfelelô megvilágítás modellezhetô, és így a világítási energia értékét is számolni lehet. A természetes megvilágítás figyelembe vétele nem csupán csökkenti az energia felhasználást, hanem kedvezô fényviszonyokat is teremt, ami a lelki egészségre nagy hatással van. Az elôzôekben bemutatott épület éves energia igénye a különbözô megoldások esetében a következôk szerint alakult: A változat: Beton sávalapok, Porotherm felmenô falak, polisztirolhab külsô hôszigeteléssel és Dryvit rendszerû vakolattal, tetôtérben üveggyapot hôszigetelés, monolit vasbeton födém, cserépfedés, mûanyag nyílászárók. Fûtési energiafogyasztás: 1 m2 alapterületre vetítve: 145 kWh/m2/év B változat: Úsztatott beton sávalap (30 % helyi kô felhasználásával), kisméretû tégla felmenô fal, üveggyapot külsô hôszigeteléssel és Dryvit vakolattal, tetôtérben üveggyapot hôszigetelés, vázkerámia födém felbetonnal, cserépfedés, fa nyílászárók Fûtési energiafogyasztás: 1 m2 alapterületre vetítve: 160 kWh/m2/év C változat: Bontott tégla sávalap, vályogtégla felmenô falak, nádpalló külsô hôszigeteléssel és vakolattal, tetôtérben cellulóz hôszigeteléseel, borított gerendás fafödém, nádfedés, fa nyílászárók, Fûtési energiafogyasztás: 1 m2 alapterületre vetítve: 118 kWh/m2/év

Az vízfelhasználás jellemzôi Az építészek nagy része hajlamos arra, hogy ezt a területet ne is vegye figyelembe, hiszen ez a gépészek feladatának része. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy a gondosan megválasztott gépészeti szerelvényeken túlmenôen a megfelelô építészeti tervezés is igen sokat tehet a felesleges vízfogyasztás csökkentésére. Egyes területeket nem lehet csupán a gépésztervezôre hagyni, hiszen a konkrét kialakítások tervezéséhez építészeti

51

ÖKO-VÁROS


megoldások szükségesek. rombolja a természetes forrásokat nem hasznosítja az esôvizet nem hasznosítja a szürke szennyvizet nem víztakarékos ivóvízfelhasználás ≥ 150 l/fô/nap ivóvízfelhasználás ≥ 54 m3/fô

óvja a természetes forrásokat hasznosítja az esôvizet hasznosítja a szürke szennyvizet víztakarékos megoldásokat használ ivóvízfelhasználás ≤ 25 l/fô/nap ivóvízfelhasználás ≤ 9 m3/fô

Városi környezetben hajlamosak vagyunk arra, hogy ne ügyeljünk a talajfelszín alatti vizekre. Sajnos az esetek nagy többségében ennek az a racionális háttere, hogy a nagyvárosok alatti vízkészletek teljesen elszennyezôdtek akár az ipari tevékenység, akár a kommunális szennyvizek nem megfelelô kezelése miatt. A vízkészletek szennyezôdésén kívül a felszín alatti mûtárgyak is megbontják a talajvíz természetes viselkedését. Ismeretes a talajvíz feltorlódásának jelensége, amikor a felszín alatti lassan mozgó víz útját egy mûtárggyal (pl. mélygarázs vagy alagút) elzárják, és néhány év vagy évtized alatt a víz feltorlódik és a környezô épületek addig nem károsodott pincéi elvizesednek. Ezen túl a feltorlódott víz azt is jelenti, hogy a természetes tisztulási folyamat és a vízpótlás megszûnik. Sajnos ez a rombolás igaz lehet az értékes források esetében is, a bányamûvelés, a nagy felszín alatti munkák már eddig is sok esetben okoztak rövid idô alatt nagy károkat. Az ilyen jellegû problémák - mivel sokszor csak évek múltán jelentkezik a káros hatás - sokszor elkendôzhetôk mind az összefüggések a károkozás és az adott tevékenység között, mind a kár gazdasági jelentôsége. A meglevô források védelme alapvetô fontosságú, hiszen az ivóvíz stratégiai kérdéssé válik, egyes országokban már azzá is vált. Európa sem lesz mentes a vízszennyezés káros hatásaitól. Az olyan tervezés, ami a káros hatásokat növeli, és rombolja a természetes forrásokat, kerülendô. A rendelkezésre álló esôvíz hasznosítása egészen a burkolt utak nagymértékû megjelenéséig, elterjedéséig természetes volt. A hajdani lakó és ipari épületek esetében nyilvánvaló volt az esôvíz felhasználás jelentôsége, mivel az kiválóan alkalmas locsolásra, mosásra (lágyítást nem igényel, legfeljebb mechanikai szûrést), tûzivíznek, egyes esetekben ipari folyamatokban is. A vezetékes víz a városi környezetben már elszennyezett talajvizek miatt közegészségügyi szempontból is kiemelkedô fontosságúvá vált. Az állandó vízminôség, szennyezésmentesség könnyen és ellenôrzötten biz-

tosítható. A teljesen centralizált, túlzottan nagy hálózatok esetében azonban ez hátrányos is lehet: bármilyen probléma óriási tömegû embert érint és hatalmas vezetékrendszert és vízmennyiséget kell kiváltani. A felhasznált vezetékes víz mennyiségének csökkentése alapvetô érdeke lenne mindenkinek. Ennek elsô lépése, hogy a szennyvízvezeték és a csapadékvíz rendszer külön mûködjék. A különválasztásnak egyéb elônyei is vannak: az esetleges túlterhelés idôszakában - nagy záporok idején - elkerülhetô a szenyvíz visszatorlódása és a fertôzések, ugyanakkor csökkenti a szenyvíztisztító telepek költséges mûködését is. Egy-egy épület tervezése esetén is figyelhetünk erre. Különleges példa erre a német nagyvárosokra érvényes elôírás. Ott ugyanis az az elv, hogy a szilárd burkolatokról lefolyó csapadékvíz a hálózatot terheli, így fizetni kell az elvezetett vízért. A díjat azonban lehet csökkenteni: a telkeken kisebb arányban készítenek szilárd burkolatot, vagyis csak ott ahol az valóban szükséges (ami az altalaj esetében jó hatású és a növényzet is változatosabban tervezhetô). A másik csökkentô tényezô hogy zöldtetôk alkalmazása esetén (mivel a földnek és növényzetnek vízmegtartó szerepe van) ezt a díjat csökkentik és csak 50%-ot kell fizetni. Abban az esetben, ha bemutatják, hogy a csapadékvizet egyéb módon is hasznosítják, teljes díjcsökkentést lehet elérni. (Ugyancsak Berlinben épült meg az a mintegy 300 lakást tartalmazó lakótömb, ahol nagy súlyt fektettek az alternatív megoldásokra. Ennél az épületegyütesnél a gyûjtött csapadékvizet használják a tûzivíz tárolóban, illetve a vízöblítéses WC-ben is. Amikor feleslegük van, eladják a szomszédos lakótömbök lakóinak kocsimosásra és locsolásra.) A szürke szennyvíz hasznosítása Magyarországon szinte ismeretlen. Szürke szennyvíznek azt a felhasznált vizet nevezzük, ahol a hálózatból nyert víz a felhasználás során csak kevéssé piszkolódik. Fürdés, mosdás, zuhanyozás során - különösen ha környezetbarát tisztálkodószereket használunk (ez is ismeretlen Magyarországon) a lefolyó víz hôje és maga a víz is újrafelhasználható lehet. (A már említett berlini lakótömb esetében megoldották, hogy az elfolyó szürke szennyvizek egy hôcserélôn haladjanak keresztül, így annak hôenergiája hasznosul illetve a lakótömb belsejében kialakított nádgyökérzónás vízfelület a szürke szennyvizet természetes, biológiai úton tisztítja meg. Az így megtisztult víz bekerülhet abba a rendszerbe ami a csapadékvizeket is kezeli, vagyis alkal-mas lesz vízöblítéses WC-hez, illetve tûzivízként tárolják, vagy a felesleget szintén eladják.) Ezzel a rendszerrel elérhetô, hogy a drága ivóvíz felhasználása radikálisan csökkenjen (mint tudjuk, egy átlagos lakás esetében a felhasznált ivóvíz 40%-a a

ÖKO-VÁROS


vízöblítéses WC-ben köt ki), és a fekete szennyvíz által okozott környezeti terhelés is kevesebb lesz. További elônyként jelentkezett a bemutatott esetben az is hogy a tömbbelsôben kialakított vizes élôhely a dús növényzettel a forró nyári napokon kellemes mikroklímát is biztosít, valamint az udvarokon kialakított játszótér egyes elemei kötôdnek a vízhez, és változatos pihenô-helyként hasznosítható. (Azt már szinte nem is kell külön említeni, hogy ennél az épületegyüttesnél nagy gondot fordítottak az energetikai tervezésre is, és a napenergiát passzív eszközökkel - kollektorokkal és napterekkel - jó hatásfokkal hasznosítják.) Az épületek energia és vízfelhasználása nyomon követhetô épületenként és együttesen is, a tömb lakóit a felhasználásról táblázatokon és információs táblákon is értesítik. A különösen kedvezô eredményeket szembesítik az átlagossal, így az itt lakók büszkék lehetnek környezetbarát viselkedésükre is. Vagyis az elért eredményeket tudatosítják és példaként állítják mások elé is. Az így kialakított rendszer ugyanolyan életminôséget és komfortot jelent, mint a megszokott városi komfort, az egyetlen megkötés, hogy csak az elôírt környezetbarát mosó és tisztítószereket használhatják. A rendelkezésre álló esôvíz mennyiségére jellemzô, hogy egy átlagos lakás esetében 160 m2 esôvíz gyûjtô felülettel számolva (épület tetôfelülete plusz a szükséges szilárd burkolat mennyisége) 700 mm/év Magyarországon átlagosnak tekinthetô csapadékvíz mennyiség esetén cserépfedésû tetôrôl és beton burkolatról gyûjtve 84 m3/év . Egy négy fôs család átlagos vízigénye 150 l/fô/nap értéket figyelembe véve 219 m3/év. (Ebbôl a vízöblítéses WC-hez szükséges vízmennyiség 87 m3.) Megjegyzendô, hogy a 150 liter érték magasnak tekinthetô. Korszerû víztakarékos berendezések, mosó és mosogatógépek valamint csaptelepek alkalmazásával ez akár felére is csökkenthetô! Ebben az esetben a vízszükséglet mintegy 110 m3/év-re csökken! A víztakarékos berendezések középületek esetében is kiemelten fontos eszközök a vízfelhasználás csökkentésére. A fentiekbôl is látható, hogy az esôvíz mennyisége nem elhanyagolható a háztartások vízfelhasználásához mérten. Nálunk különösen kedvezô helyzetet eredményez, hogy a csapadékeloszlás idôben viszonylag egyenletes. Így a víztároló méretét az éves csapadékvízmennyiség 5-8%-ában érdemes meghatározni. (vagyis 22-30 napos tárolóként.) Példákban ez mintegy 5 m3es tárolót jelent. A fentiekbôl következik, hogy az esôvíz célszerû felhasználásával a vezetékes víz iránti igény látványosan csökkenthetô. Az esôvíz gyûjtéshez nem kell különleges szerkezet, hiszen az elfolyást mindenkép-

52

pen meg kell oldani, többletköltséget egyedül a tároló megépítése és a víz visszaforgatásához szükséges berendezés jelent. A másik oldalról megtakarításként jelentkezik a csökkent víz- és szennyvízdíj. Egyes számítások alapján a szükséges beruházás 5-7 év alatt térül meg. Ezután a berendezés már ingyen dolgozik nekünk. Azt is meg kell említeni, hogy ezzel csökkentettük a kommunális szennyvíz mennyiségét, hiszen a mai településeken a csapadékvizet is szennyvízként kell kezelni. A szennyvízmennyiség csökkentése lehetôvé teszi hogy ne kelljen új berendezéseket építeni, és a meglévôk hatékonyabban mûködjenek, a környezetet kevésbé terhelve. A fentiekben már utaltam arra hogy a víztakarékos megoldások és berendezések alkalmazása milyen nagy arányban csökkentheti a vezetékes víz iránti igényt. A háztartásieszköz gyártók nagy hangsúlyt fektetnek erre is, az energia felhasználás csökkentésével együtt. Összehasonlítva a tíz-tizenöt évvel ezelôtti adatokat a maiakkal, azt látjuk, hogy a mosó és mosogatógépgyártók - igaz borsos áron - de forgalmaznak olyan termékeket, amellyel a vízigény valóban felére csökkenthetô. Vannak olyan mosogatógépek, amelyek érzékelôvel mérik a víz szennyezettségét, és csak annyi vizet adagolnak, amennyi a tisztításhoz valóban szükséges. A felhasznált vizet több karon, erôs sugárban nyomják az edényre, így azok tisztasága a mechanikus hatás miatt, kevesebb víz és energia felhasználásával is biztosított. Márkanevek említése nélkül: egy tíz évvel ezelôtti mosogatógép típus átlagosan 26 liter vizet használt fel (és melegített fel a megfelelô hôfokra elektromos árammal) egy mosogatáshoz, míg egy ilyen különlegesen kialakított gép ugyanazt a minôséget 9-16 liter vízzel biztosítja az edény szennyezettségétôl függôen. Az átlagos víz és áramfelhasználás így felére csökkent. Más példát is lehet mondani a mosógépek területérôl: a 70-es években a mûszálak elôtérbe kerülése, és azok mechanikus sérülés, nyúlás elleni védelme tette szükségessé a forgódobos, nagy víztöltésû mosógépek elterjedését. Mivel a ruházatban megint a nagyobb mechanikai tûrôképességû természetes textíliák terjedtek el, újra elôkerültek a korszerûsített, forgótárcsás mosógépek, amelyek kevesebb vegyszerrel, inkább a mechanikai tisztítást elôtérbe helyezve tisztítják a ruhákat. Ebben az esetben is a vízfelhasználás - és melegítéshez szükséges energia - mintegy a felére csökkent. A naponta többször használt eszközök (csaptelepek, WC-öblítô szelepek stb) cseréjekor vagy beépítésekor is különös figyelmet fordítsunk ezek megválasztására. Mûködési elvük az, hogy a vízsugarat jobban porlasztják, vagyis a permetezés mechanikailag erôsebb lesz. Nem lehet azonban olyan finom permetet létrehozni, mely a

ÖKO-VÁROS

53


levegôbe olyan apró vízcseppeket porlaszt, ami a tüdôbe belélegezve - a keverôcsaptelepben és melegvizes tartályokban felszaporodásra hajlamos és a vízcseppekkel hordozott baktériumokkal - súlyos tüdôgyulladást vagy légúti fertôzést okozhat. Kedvezôtlen az a kialakítás, ahol a napi ivóvíz felhasználás magasabb mint 150 liter/fô, vagyis 54 m3/fô évente, és nagyon kedvezô az a helyzet, amikor a napi ivóvíz felhasználást 25 liter/fôre, vagyis évente 9 m3/fôre lehet csökkenteni.

A hulladékkezelés jellemzôi A hulladék kérdését az építészek - a vízfelhasználás problémaköréhez hasonlóan - szintén nem szokták átgondolni, inkább használati vagy gépészeti kérdésnek te-kintik. A hulladékkezelés pedig - enyhe túlzással - a tervezôasztalon kezdôdik. Az épület tervezése, építése, üzemeltetése és bontása során egyaránt van lehetôségünk a hulladékmennyiség csökkentésére. pazarolja az építési/bontási hulladékot pazarolja a szilárd hulladékot

bontási hulladékot hasznosít

lehetôvé teszi a hulladék hasznosítását

nem szelektál

szelektál és újrafelhasznál

szennyvízzel terhel

komposzttoalettet használ

az éves szilárd, nem szelektált és nem újrafelhasznált hulladéktermelés: nagyobb mint 3,6 m3/év/fô

kevesebb mint 0,5 m3/év/fô

Az elsô kérdés, hogy a helyszínen esetlegesen megtalálható építôanyagok illetve hulladékok mennyirte felhasználhatók. Ha úgy találjuk, hogy azok nem mérgezôek vagy károsak egyéb módon az egészségre, mindenképpen akkor járunk el helyesen, ha azokat hasznosítjuk és nem törmeléklerakóban helyezzük el. A felhasználásnak a legtöbb esetben nem lehet akadálya az hogy az adott anyag vagy szerkezet bontásból származik. Ha semmiképpen sem tudjuk felhasználni, akkor meg kell keresni az egyéb hasznosítás lehetôségét, vagy el kell adni. Magyarországon sajnos még nincs kialakult rendszere a bontott anyag felhasználását segítô eladói hálózatnak, de bárki lehetne kezdeményezô, bizonyára sokan megkeresnék. Az építkezéssel kapcsolatban keletkezô hulladék mennyisége az építés idôtartama alatt is jelentôs. Az egyes szerkezetek megvalósítása esetén - hanyag tervezés, nem odafigyelô kivitelezés esetén - a keletkezett hulladék mennyisége elérheti az összépítési volumen 10 %-át is. Ez nagyon magas érték, ami azon túl hogy feleslegesen növeli a költségeket, a környezetet is jelentôs mértékben terheli. Sok olyan hulladék is van, ami nem újrafelhasználható (levágott tetôfedô elemek, összetört béléstestek vagy hôszigetelô anyagok,

megkötött beton vagy habarcs). Sok esetben ezek elszállítása az építés helyszínérôl újabb költség növelô tényezô. Természetesen ez is olyan terület, ahol a jó tervezés és a gondos kivitelezés sokat tehet a veszteségek elkerülésére. Minden esetben figyelembe kell venni az alkalmazott anyagokat és szerkezeteket, és annak megfelelôen kell kialakítani a részleteket. Ha úgy látjuk, hogy az egyes szerkezeti megoldások sok hulladékot eredményeznek - például tördelt tetôidom - el kell gondolkodni azon, hogy: megfelelô anyagot választottunk-e (példánkban nagyelemes tetôcserép helyett szabdalt tetôidom esetében, bitumenes zsindely) az esetlegesen keletkezett hulladék felhasználható-e más célra (például ha a hôszigetelô anyagok gyártási mérete és az eltérô tervezés miatt leesô hôszigetelô anyag felhasználható-e más szerkezetek vagy vezetékek, - fûtéscsövek stb. - hôszigetelésére.) Megfelelô tervezéssel és kivitelezéssel a hulladék mennyisége 2-4 %-ra csökkenthetô. Az így keletkezett hulladék esetleges felhasználását is érdemes azonban végiggondolni. Egy átlagos családi ház bekerülését 20.000.000 forintnak véve, a hulladék mértéke még így is elérheti a 400.000 Ft-ot. (Rossz tervezéssel, kivitelezéssel ez lehet 1.000.000 Ft is!) Természetesen a már korábban bemutatott építési módok közül vannak olyanok, ahol ez a szerkezetbôl és a felhasznált anyagokból következôen nagyon ala-csony hulladéktermelést okoznak (vályogfalak, kisméretû tömör tégla stb.) illetve vannak olyanok, amelyeknél nagyon nehezen kerülhetô el a felhasználhatatlan hulladékok termelése (nagy elemeket használó betoncserép, nagy méretû hôszigetelô falazóelemek stb.) Ezeket már korábban bemutattuk. A hulladékkezelés és elônyös esetben újrahasznosítás település szintû megoldására Magyarországon még alig van jó példa. Egyes háztartások esetében azonban (fôleg a gazdasági kényszer, és a paraszti háztartás modellek ebbôl a szempontból szerencsés fennmaradása) példamutatóan alakult a háztartás hulladékkezelése. Saját példámon: Városi lakásunkban is igyekszünk szelektív hulladékkezelést megvalósítani, de ennek komoly akadályai vannak. Gyûjtjük az újságpapírt, papírt, csomagokba kötözve sem lehet azonban tárolni mert nincsen elegendô hely. A papírgyûjtést évente néhány alkalommal szervezi meg az iskola, oda busszal-kerékpárral visszük a felgyûlt 2040 kg újságköteget. (Meglehetôsen kényelmetlen megoldás, sokszor szívesen elbliccelném.) Gyûjtjük a konyhai hulladékot és a kertben komposztáljuk. Ez családi ház esetében csak elszánás

ÖKO-VÁROS


kérdése, de társasházaknál már nehezebb a kerthasználat ilyen jellegû megosztása, lakótelep léptékben pedig egyáltalán nem láttam ilyet. Gyûjtjük az üveget (mert annak legnagyobb részét nem váltják vissza) de olyan nehézkes az elszállítása a kerületi hulladékudvarba hogy a pincénkben már több négyzetmétert foglalnak el a felhalmozódott üvegek. Ilyen módon is a kukánk hetente teljesen megtelik. Vidéki házunkban is sok idôt töltünk. Ott azonban más a lakáshasználat és a fogyasztás jellege. Természetesen a szelektálást ott is elvégezzük, de szerencsére sokkal kevesebb a rögtön, olvasatlanul összekötözött színes reklámkiadvány, vagyis jóval kevesebb a papírhulladék. A papír egy részét felhasználjuk a lakáson belüli tüzeléshez (sparhelt, cserépkályha) ahol a kerti hulladék egy részét szintén eltüzeljük, (lekvárfôzés, ôszi fûtési idôszak a gázfûtés bekapcsolása elôtt). Egészen érdekes módon más a konyhatechnológia is abban a környezetben. Kevesebb elôrecsomagolt, fagyasztott árut használunk, így érzékelhetôen csökken a hulladék mennyisége is. (Egyébként évek óta a pincét használjuk nyáron élelmiszer tárolásra, és meglepô módon nincs szükség hûtôszekrényre sem.) Vagyis a kissé más életmód és az alternatív felhasználás lehetôsége megkönnyíti a szelektív hulladékkezelést. Ilyen módon az ottani kukánk csak egyharmad részéig telik meg hetente. (Ill.: egy hónap alatt telik meg egy nagyméretû szemeteszsák, amit a szomszéd család kukájában helyezünk el.) Természetesen nehezen megoldható, hogy egy belvárosi lakáshasználó hasonló módon járjon el, így a sûrûbben beépített területeken meg kell szervezni a szelektív hulladékgyûjtést, és segíteni kell az ottlakókat abban, hogy ennek elônyeit is élvezhessék. Jelenleg a fôváros szemete válogatatlanul kerül a szemétégetôbe, vagy a szemétlerakóba. Mindkét megoldás szennyezi a környezetet (a válogatatlan háztartási szemét mintegy 5%-a veszéklyes hulladék: elemek, festékmaradványok, flakonok, mûanyagok stb) és roppant gazdaságtalan is. Ha csupán a szállítási költségeket nézzük, bizonyos hogy a válogatatlan szemét töblet költséget eredményez: azon túl hogy nem érvényesül az újrafeldolgozásból származó lehetséges elôny sem. Bizonyára a városi lakosok nagy része is hajlandó lenne a szelektív gyûjtésre, ha ez azzal járna, hogy kevesebbet kellene fizetnie a szemétszállításért, vagy más haszna származna belôle. Jelenleg a szemét-kérdésben érdekeltek egymásra mutogatnak: az emberek nem szelektálnak mert nehézkesnek és gazdaságtalannak tartják a szelektált hulladéktól való megszabadulást

54

(gépkocsival kell elvinni a kijelölt hulladékudvarokba: és amelyik családnak nincs autója?). A "szemetesek" pedig a "termelési mennyiségben" érdekeltek. Ha szelektálunk, kevesebb lesz a szemét, kisebb lesz a termelési érték és a haszon is. Persze nyilvánvaló, hogy mindannyian rosszul járunk így. A környezet további terhelése már nehezen megoldható, tehát rövid idôn belül szerencsére itt is változásra számíthatunk. (Az EU-tól való elmaradásunk a környezetvédelemben az egyik legjelentôsebb...) A tervezô a lakókörnyezet tervezése során azt teheti, hogy a szelektálásnak helyet biztosít és lehetôvé teszi a területen a komposztálást is. Az újrafelhasználás megszervezése az ipar és a "település-gazdák" feladata, mi azt tehetjük , hogy ahol lehet, elôtérbe helyezzük az újra felhasznált és/vagy újrafelhasználható anyagok beépítését (ld. korábbiakban). A komposzt-WC vagy bio-toalett (ami jelentôs mértékben csökkenti a fekete-szennyvíz képzôdését) gyors elterjedése nem várható. A kerti WC-nek van hagyománya falusi környezetben, és bizonyára ezek esztétikusabb, higiénikusabb és szagmentesebb kialakítása is elképzelhetô. Biztos, hogy a tavasztól ôszig terjedô (amúgy is kerti munkákkal zajló) idôszakban használatuk elônyösebb, mint a lakáson belüli vízöblítéses WC-k használata, fôleg a csak telkenkénti emésztôkkel ellátott területeken. Van már kezdeményezés abban az irányban is, hogy a komposztWC lakáson belüli elhelyezésével a téli idôszakban is használhassuk ezt a környezetbarát megoldást. Ennek a lényege a megfelelô szellôztetés. A legtöbb megoldásnál az ülôke fedelének felnyitásakor bekapcsol az a szellôztetô ventillátor, ami az ülôke alatti térbôl a külsô tér felé húzza a levegôt a szellôzôkürtôben, így biztosítva, hogy a lakás belsô terei felé ne legyen visszaáramlás. Az ülôke alatti teret legyek ellen is védeni kell. Elképzelhetô és megoldható komposzt-toalett (vagy száraz WC) használata kétszintes épület esetében is. Ebben az esetben az egymás fölötti szinteken alaprajzilag megfelelô eltolásban kell a helyiségeket kialakítani úgy, hogy minden WC-hez külön csô tartozzon, és a lakószintek alatt helyezkedik el a szagmentesen lezárt, közös, rozsdamentes acélból készült tartály, aminek tartalmát évente ürítik ki. Magasabb szintszám esetén hogy elkerüljük a felesleges zajokat - már a közbensô szinten is tartályt kellene kialakítani, aminek az ürítése nehézkesebb. Az bizonyos, hogy a komposzt-toalett a kis lakóépületek és nyaralók esetében kedvezôen megvalósítható, és ott nem okoz jelentôs költségtöbbletet sem. Egyes területeken azonban ahol van csatornázás, a helyi sza-

55

ÖKO-VÁROS


bályozás nem engedi meg a kerti WC-t, vagy a benti száraz WC-t (különösen azért, mert ezek egyenlôre nem ellenôrzött, és magas minôségi termékek, hanem házilagos építmények, vagyis a kivitelezés minôségének ellenôrizhetôsége nehezebben megoldható). A fentiekben bemutatott értékelés szerint nagyon elônyösnek tartjuk, ha az éves szeméttermelés a lakókörnyezetben nem haladja meg az 500 liter/év/fô értéket, és nagyon környezetszennyezônek tartjuk, ha meghaladja a 3 600 liter/év/fô értéket.

PROJEKT

MEGNEVEZÉSE: A területhasználat jellemzôi - 5 és +5 pont között értékelve

tönkreteszi a termôtalajt

megvédi/létrehoz termôtalajt

jó termôterületet épít be

rossz termôterületet épít be

az élelmiszer termelést kizárja

saját használatra élelmiszert termel legjobb esetben +15 pont

legrosszabb esetben -15 pont

A települési környezet jellemzôi - 5 és +5 pont között értékelve

növeli a közlekedési terhelést

csökkenti a közlekedési terhelést

kizárja a mezôgazdasági tevékenységet

megengedi a mezôgazdasági tevékenységet

egynemû épülettípusokat alkalmaz

változatos épülettípusokat alkalmaz

korlátozza a nap és szél energiát

befogadja a nap, szél energiát

a helyi munkaerôt kizárja

helyi munkaerôt foglalkoztat

nem akadálymentes

akadálymentes környezetet eredményez legjobb esetben +30 pont


A tervezési folyamat jellemzôi - 5 és +5 pont között értékelve

a tervezés elkülönül a használótó

a tervezés összehangolt a felhasználóval

elfordul a természeti környezettôl

figyelembe veszi a természeti környezetet

nem alkalmazkodik a helyi kultúrához

a helyi kultúrához alkalmazkodó

elfeledi a helyi építési hagyományokat

figyelembe veszi az építési tradíciókat legjobb esetben +20 pont


A használat, fenntartás jellemzôi - 5 és +5 pont között értékelve.

a javítás nehézkes

lehetôvé teszi az öntevékenységet

nem változtatható elemek, funkciók

változtatható elemek és funkciók

a használók kizártak a mûködtetésbôl az épület nem adaptálható nincs lehetôség karbantartásra legrosszabb esetben -25 pont

a használók részesek a mûködtetésben az épület adaptálható teret biztosít a karbantartáshoz legjobb esetben +25 pont

PROJEKT

MEGNEVEZÉSE:

A beépített anyagok jellemzôi - 5 és +5 pont között értékelve.

nem hasznosít bontási anyagot

bontási anyagot hasznosít

messzirôl szállít anyagot

helyi anyagokat használ

magas gyártási energiájú anyagokat használ

alacsony gyártási energiájú anyagokat használ

nem újrafelhasználható anyagokat használ

újrafelhasználható anyagokat használ

nem megújuló forrásokat használ

megújuló forrásokat használ

mérgezô/szennyezô anyagot használ

nem mérgezô/szennyezô anyagokat használ

beépített energiatartalom: több mint 2.000 kWh/m2

kevesebb mint 500 kWh/m2


legjobb esetben +35 pont

Az energiafelhasználás jellemzôi - 5 és +5 pont között értékelve

nem használ napenergiát

napenergiahasznosító

nem veszi figyelembe a hôtárolást

számol a hôtároló kapacitással

elvesztegeti a hulledégenergiát

hulladékenergiát hasznosít

nem használ szél- és bioenergiát

használ szél- és bioenergiát

mellôzi a természetes szellôzést

számol a természetes szellôzéssel

az éves energiafelhasználás: több mint 300 kWh/m2/év

kevesebb mint 80 kWh/m2/év



Az vízfelhasználás jellemzôi - 5 és +5 pont között értékelve

rombolja a természetes forrásokat nem hasznosítja az esôvizet nem hasznosítja a szürke szennyvizet nem víztakarékos ivóvízfelhasználás ≥ 150 l/fô/nap

óvja a természetes forrásokat hasznosítja az esôvizet hasznosítja a szürke szennyvizet víztakarékos megoldásokat használ ivóvízfelhasználás ≤ 25 l/fô/nap

éves ivóvízfelhasználás: ivóvízfelhasználás ≥ 54 m3/fô legrosszabb esetben -30 pont

ivóvízfelhasználás ≤ 9 m3/fô legjobb esetben +30 pont

PROJEKT

MEGNEVEZÉSE: A hulladékkezelés jellemzôi - 5 és +5 pont között értékelve

pazarolja az építési/bontási hulladékot

építési/bontási hulladékot hasznosít

pazarolja a szilárd hulladékot

lehetôvé teszi a hulladék hasznosítását

nem szelektál

szelektál és újrafelhasznál

szennyvízzel terhel

komposzttoalettet használ

az éves szilárd, nem szelektált és nem újrafelhasznált hulladéktermelés: nagyobb mint 3,6 m3/év/fô

kevesebb mint 0,5 m3/év/fô



Összefoglaló értékelés: 1. Területhasználat 2. Települési környezet 3. A tervezési folyamat jellemzôi 4. A használat és fenntartás jellemzôi 5. A beépített anyagok jellemzôi 6. Az energiafelhasználás jellemzôi 7. A vízfelhasználás jellemzôi 8. A hulladékkezelés jellemzôi Kiegészítô megjegyzések, a projekt speciális eredményei:

59

Irodalomjegyzék:

ÖKO-VÁROS


ÖKO-VÁROS


60

ÖKO-VÁROS, A FENNTARTHATÓ VÁROSFEJLESZTÉS ÉPÍTÉSZETI ASPEKTUSAI NOVÁK ÁGNES BUDAPEST, KÉSZÜLT A MAGYAR URBANISZTIKAI TÁRSASÁG MEGBÍZÁSÁBÓL

Recommend Documents