Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 235-243. p.
Tér és Társadalom 8. 1994E1-2: 235 —243
KÖNYVJELZ Ő A FINN NEMZETI VIDÉKPOLITIKA AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ KIHÍVÁSA ELŐTT P. Malinen— H. Jussila— M. Hakkild (1993) Finland's National Rural Policy facing the Challenge of European Integration University of Oulu Research Institute of Northern Finland Research Reports 114. Oulu
Ez a könyv egyike azoknak a kiadványoknak, amelyeket a finnek angol nyelven jelentettek meg abból a célból, hogy az Európai Unió minél jobban megismerje és méltányolja a finn mez őgazdaság és vidék sajátos problémáit. A könyv számtalan más, napjainkban megjelen ő angol nyelvű kiadvánnyal együtt egyfajta lobbizás a finn mezőgazdaság féltett jöv őjéért. A finnek az Európai Unióhoz való csatlakozásuk (amely fel ől a többségnek nem voltak kétségei) kapcsán tele voltak aggályokkal. Különösen vonatkozott ez a mezőgazdaságból él őkre. Pár hónappal az integrációról szóló népszavazás el őtt a farmerek 70%-a ellenezte és csak 30%-a értett egyet a csatlakozással. A mez őgazdasággal és a vidékpolitikával foglalkozó kutatók — a maguk intellektuális eszközeivel — mindent megtesznek annak érdekében, hogy a farmerek a lehet ő legkisebb megrázkódtatások árán éljék át a szükséges változást és az új alkalmazkodási kényszert.
A szerzők a könyvben a finn vidék és a vidékpolitika történelmi és regionális sajá-
tosságai bemutatásával foglalkoznak. Finnország múltjában és jelenében az egész gazdaság szempontjából meghatározó az erdő , a fafeldolgozás. Ma az ország 85%-át erd ő borítja. Ezt, továbbá az éghajlati viszonyokat figyelembe véve, kiváló teljesítménynek mondható, hogy a finn mezőgazdaság már az 1950-es években elérte a lakosság élelmiszerszükségletének kielégítését. Az 1960-as évek közepéig a farmok száma és a falusi lakosság folyamatosan nőtt. A regionális politika fő célja az elegend ő élelmiszer biztosítása volt. Amikor ezt a célt a finn parasztok „túlteljesítették", akkor sok minden megváltozott a társadalomban, így például csökkentek a támogatások — amelyek elsősorban a szarvasmarha-tenyésztést és tejtermelést segítették —, továbbá az erdei munkákat, főleg a fakitermelést gépesítették, amiáltal a falvakban munkaer őfelesleg keletkezett. A lakosság egyre jobban fel-
KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 235-243. p.
236
Könyvjelz ő
hagyott a mez őgazdasági termeléssel és az ipari városok agglomerációs övezeteiben telepedett le. Ez volt a „nagy migráció", amely Észak- és Kelet-Finnországból Délnyugat-Finnországba vezetett, és amely az egyébként is gyéren lakott ország további területeinek elnéptelenedését eredményezte. Úgy t űnt, hogy a társadalomban a vidéki térségek problémái háttérbe szorultak, de hogy ez mégse következzen be, megszületett a vidékpolitika, amely a vidéki foglalkoztatásban a diverzifikációt jelölte meg célként és rendkívül nagy hangsúlyt fektetett a szociálpolitikára. Az iskolák, az egészségügy, a helyi tervezés és irányítás, az önkormányzati tevékenységek fejlesztése mind-mind a mező gazdaságból felszabaduló munkaerő lekötését szolgálta. Ezzel megakadályozták Finnország egyes térségei teljes elnéptelenedését, s őt az 1980-as években az urbanizációval ellentétes folyamat indult meg. N őni kezdtek azok a vidéki települések, amelyek fontos információs központként működtek, és állandóan lassították azt a folyamatot, amelyet faluról a városba költözésnek nevezünk. Ma a Finnországra jellemz ő magas (18%-os) munkanélküliség szintén egy enyhe falura való visszaköltözést eredményezett. Minden tudatos politika és tervezés ellenére azonban a f ő vándorlási mozgás Finnországban is, mint mindenütt a világon, faluról a városba irányul. Az új kihívás, az Európai Unióhoz való csatlakozás felgyorsíthatja a falvak elhagyását. Ennek elkerülése érdekében a szerz ők új regionális stratégiai gondolkodás kidolgozásáról elmélkednek. Alapvet ő kiindulási pontjuk, hogy az Európai Unió országai nem rurális térségek, és ezért az Európai
TÉT 1994.1-2 Uniónak nincs megfelel ő vidékpolitikája. Itt kell kiemelni, hogy a szerz ők célja e könyv megírásával éppen az volt, hogy az Európai Uniót arra bírják rá, hogy dolgozzanak ki egy közös vidékpolitikát, és abban a finn érdekeket a legmesszebbmenökig vegyék figyelembe. A könyv szerzői, akárcsak a finn kutatók többsége, azt a stratégiát követik, hogy Finnországot nem egyedül, hanem a másik két északi országgal, Norvégiával és Svédországgal együtt taglalják. A Skandináv országok két nagy régióra oszthatók: az északira és a délire. Az 1 km 2-re eső lakosok száma Észak-Skandináviában 4,2, Dél-Skandináviában 27,6, a 12 EUországban pedig 144,3 fő . A szerzők a népsűrűségen kívül még ÉszakSkandinávia egyéb sajátosságait is kiemelik. Az adatokból egyértelm űen látszik, hogy a nemzeti határokon belül Észak-Skandinávia agrártérségnek számít. A jóléti társadalmaknak köszönhet ően, az 1970-es évekt ől kezdődően azonban az említett országokban olyan regionális politikát tudtak folytatni, amely e térségek felzárkóztatásához vezetett. Tehát a Skandináv országokban a fejlettség szempontjából nincsenek nagy regionális különbségek, az agrártérségek nem elmaradott területek, ezért ők a meglévő EU támogatási rendszerben nem sok jóban reménykedhetnek. Szeretnék a finnek „elhitetni" az Európai Unióval, hogy a gyéren lakott térségek számára is ki kellene találni valamilyen támogatási rendszert. Azzal érvelnek, hogy nekik ezek a vidékek épp olyan problémákat jelenthetnek, mint az elmaradott térségek a meglév ő EU-tagországok számára. Az Észak-Skandináv térséget a
KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 235-243. p.
TÉT 1994 ■ 1— 2
szerzők perifériának nevezik, ahol országaik a múltban olyan regionális politikát folytattak, hogy az oktatás, a kommunikáció és szállítás modernizálása terén nagy befektetéseket igényelt, amit a jöv őben is folytatniuk kell, ha nem akarnak a fejl ődésben lemaradni. Tehát Észak-Skandinávia periféria, de nem elmaradott — vallják a szerz ők —, és ebben különbözik e térség Európa más perifériáitól, amelyekre az jellemző , hogy elmaradottak. A szerzők hangsúlyozzák, hogy ÉszakSkandinávia több kihívással fog találkozni az EU-hoz való csatlakozás folytán, mint a közép-európai régiók. Közép-európai régió alatt ők nem térségünket, hanem az EU gazdaságilag fejlett országait értik. Ezekben az országokban piacorientált mezőgazdaság van, amelyekkel a finn és a norvég periférián él ő farmgazdaságok képtelenek lesznek versenyezni. Finnország függetlenségének megszerzése után a mezőgazdaságból és az erd őgazdaságból a lakosság több mint kétharmada, a második világháború után meg több mint 50%-a élt. Mára ez az arány 9%-ra csökkent (ami még mindig duplája az EU országokénak), de Finnország keleti és északi részén a mez őgazdaságból élők aránya ennél jóval magasabb. Ráadásul az ország keleti és északi részén a farmerek jövedelmének jelent ős hányada az erdőgazdálkodásból származik, ahol még alacsonyabb a jövedelem, mint a mez őgazdaságban. Egyébként ma 200 000 olyan finn farmert tartanak nyilván, akiknek egy hektárnál nagyobb m űvelhető földterülete van, de ezek közül csak 120 000 számít aktív farmernek. Aktív farmernek az számít, aki maga műveli a földet. Főleg északon és keleten sok az inaktív farmer. Az
Könyvjelz ő
237
átlag finn farm 13 hektár m űvelhető földdel és 35 hektár erdővel rendelkezik. A könyvből kiderül, hogy a második világháború utáni finn mezőgazdaság a fejlődését elsősorban a hazai termékek támogatottságának köszönheti. (Európában a támogatottság szempontjából a finn mezőgazdaság a harmadik helyen van.) A következő aggály, amit a szerz ők felvetnek, az a vámtarifára vonatkozik. A Ennek a külföldi mezőgazdasági áruk vámolásánál mennyiségi korlátot alkalmaznak, az EU-ban pedig nincs mennyiségi korlát, hanem minden egyes Közösségen kívüli országból behozott agrártermékre vámot vetnek ki. A Ennek, ha automatikusan átvennék az EK vámszabályait, akkor a mostanihoz képest kedvez őtlenebb helyzetbe kerülnének. Az előnyökről szólva azzal számolnak, hogy a tejtermékek és a borjúhús terén versenyképesek lesznek, ezért az ilyen áruféleségek termelésére átálló farmerek támogatását ajánlják, mégpedig a gabonatermel ő — tegyük hozzá — délnyugati térségekben él ő farmerek számára. Azok számára, akik 20-30 évvel ezel őtt éppen ezzel az ágazattal hagytak fel, és akik most nem a leggyérebben lakott térségekben élnek. A másik ágazat, amelynek felfuttatását a kutatók nagy el őszeretettel ajánlják, az a biotermelés. Ugyanakkor felteszik a kérdést, hogy vajon hány farmer lesz képes a „visszalépésre", azaz a biotermeléssel való foglalkozásra, amely több munkát igényel, és vajon milyen ára lesz a biotermékeknek? Az egyik fő problémát abban jelölik meg, hogy Finnország északi és keleti részén, továbbá egész Észak-Skandináviában
KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 235-243. p.
238
Könyvjelz ő
az emberek gondolkodása és erkölcsi normái főleg városiasak. A városiak hatékonysági normái pedig arra irányulnak, hogy minél jobban kiaknázzák a természeti és a helyi erőforrásokat. E szemlélet megváltoztatását a szocializáció révén kívánják elérni. A szerzők is tudják, hogy tisztán a biotermelésb ől nem lehet megélni. A biotermelést a problémák megoldásának egyik útjaként csak olyan értelemben tartják lehetségesnek, ha azt nem gazdasági oldalról nézik, hanem az önbizalom és a valamiféle finn „magad uram, ha nincs szolgád" szellemiség megjelenéseként fogják fel. A szerzők a könyv jelentős részét a finn vidékpolitika körvonalazásának szentelik. Ambiciózus célkitűzéseket fogalmaznak meg, mint például azt, hogy 2010-ben ugyanannyian kell, hogy éljenek a rurális térségekben, mint 1990-ben. Ez a finnek egynegyedét jelenti. Rurális térség alatt ők a ritkán lakott térségeket értik, amelyek olyan falvakból állnak, ahol a lakosság 500 fő alatt van. A finn vidékpolitika fő célja a rurális térségek újjáélesztése azáltal, hogy javítják az életfeltételeket, a szolgáltatásokat és vonzóvá teszik a vidéket mind a lakhatás, mind a vállal-
TÉT 1994.1-2 kozás, mind pedig a szabadid ő eltöltése szempontjából. A finn nemzeti vidékpolitika a vidéket három kategóriába sorolja: a városkörnyéki, az agrár- és az elszigetelt vidékek. A fejl ődés szempontjából a városkörnyéki falvak vannak a legjobb helyzetben, mert lakóik munkát találhatnak a városban és agrártermékeiknek jó piaca van a közelben. Ezek és a jó közlekedési útvonalak mentén lév ő falvak fejlődéséhez nem fér kétség. Az agrárvidékeknél a további diverzifikáció lehet őségét kínálják a kutatók. A legnagyobb problémát az elszigetelt vidékek jelentik. Eddig is ezek élvezték a legjelent ősebb támogatást, nyilvánvaló, ezután is ezek fogják a legtöbb központi és regionális támogatást megszerezni, és még ennek ellenére is el őfordulhat, hogy Finnországban az EU-hoz való csatlakozás után az ilyen térségek teljesen elnéptelenednek. A szerz ők nem írják le, de tudott tény, a finnek attól tartanak, hogy az esetleg elnéptelened ő területekre idegenek települnek be. Ennek még a gondolata is — érzelmi szempontból — katasztrófaként jelenik meg el őttük.
Kovács Teréz
KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 235-243. p.
TÉT 1994 ■ 1— 2
Könyvjelz ő
239
MAGYARORSZÁG: TÁRSADALOM, ÁLLAM, GAZDASÁG ÉS REGIONÁLIS ÁTALAKULÁS Hajdú Z. (1993) Hungary: Society, State, Economy and Regional Structure in Transition Centre for Regional Studies, Pécs, 294 o. A változások korát éljük. A néhány éve, évtizede még elképzelhetetlennek t űnő átalakulások ma egymást követik a világban. Hosszasan lehetne sorolni a példákat a Szovjetunió felbomlásától a szocializmus összeomlásán keresztül új államok kialakulásáig. Nem csekély mértékben érezzük a változásokat Magyarországon is. Az élet, a gazdaság minden területét áthatják, kit kedvezően, kit kedvezőtlenül érintve. A gazdaságban a tervutasításos rendszert felváltja a piac által befolyásolt irányítás, a demokrácia intézményei teret nyernek hazánkban. Mint minden változásnak, ennek is vannak nyertesei és vesztesei. Komoly gondokat, válsághelyzeteket teremt az átalakulás és ugyanakkor el őnyösen is hat az ország gazdasági, társadalmi és politikai életére. Mindezen változásokat elemzi a Hajdú Zoltán szerkesztésében, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja gondozásában a közelmúltban megjelent, Hungary: Society, State,
Economy and Regional Structure in Transition (Magyarország: társadalom, állam, gazdaság és regionális átalakulása) című kötet. A kötetben megjelent tanulmányok, mint azt a cím is jelzi, mindenkor a változásokra fektetik a hangsúlyt. Visszatekin-
tenek a történelmi háttérre, majd a jelenlegi helyzet elemzésével folyamatukban mutatják be a változásokat. Szinte minden esetben részletesen elemzik az elmúlt néhány évtized történéseit és hatásukat a mai állapotokra. Négy évtized örökségén néhány év vagy még rövidebb idő alatt kellett, vagy kellene változtatni. Nyilvánvaló, hogy ez az „erőltetett menet" fájdalmas áldozatokkal jár. Találóan hasonlítja Illés Iván írásában
(The Main Features and Problems of Political-Economic Transition in Hungary; A politikai-társadalmi változások főbb jellemvonásai és problémái Magyarországon) a magyar gazdaságot olyan öttusa versenyz őjéhez, ahol l őni, vívni, lovagolni, úszni és futni egyszerre kell. A könyv részletesen foglalkozik a mai magyar gazdaságot, társadalmat sújtó legégetőbb problémákkal, az el őnytelen gazdasági szerkezettel, az ipari termelés stagnálásával, illetve visszaesésével, a mezőgazdaság gondjaival, a munkanélküliséggel, az infrastruktúra, a közlekedés, hírközlés hiányosságaival, a társadalom polarizálódásával, a környezet min őségének romlásával, hogy csak néhányat említsünk a számos gond közül. Évekkel ezel őtt felismert és sajnos teljes egészében máig nem megoldott szükségszerűség hazánk iparszerkezetének megújí-
KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 235-243. p.
240
Könyvjelz ő
tása, az adottságoknak jobban megfelel ő struktúra kialakítása. Bartke István írása
TÉT 1994 • 1 —2
Antal írása (The Hungarian Society at the Start of Its Transformation Into a Market (Restructuring of Hungarian Industry and Society; A magyar társadalom a piaci tárIts Regional Effects; A magyar ipar szer- sadalommá való átalakulás küszöbén) azt a kezetváltása és ennek regionális hatásai) folyamatot vizsgálja, hogy miként hat a ezzel a témakörrel foglalkozik. Részletes rendszerváltás hazánk társadalmára, területi és iparágak szerinti bontásban hogyan bomlik fel a korábbi „homogén" kíséri figyelemmel a magyar ipar fejl ődé- társadalom, s milyen változásokon megy sét és elemzi a mai problémák okait, az keresztül Magyarország társadalmi strukelőnytelen iparszerkezet negatív hatásait túrája. Vizsgálja az írás a magyar társadaés annak területi vonatkozásait, a dep- lom általános jellemzőit, mint a népességressziós térségek kialakulásának okait. szám alakulását, annak korcsoportok szeAz összes, hazánkat jelenleg sújtó gond rinti megoszlását, iskolázottsági adatokat közül talán a munkanélküliség az, amely stb., csakúgy, mint a polgári társadalom legérzékenyebben érinti a társadalmat. kialakulását gátló tényez őket és azok hatáUnemployment as a New Phenomenon of sait. Szintén kutatja a cikk a középosztály the Transition (A munkanélküliség mint a tulajdonképpeni hiányának okait és követváltozás új jelensége) címmel találjuk a kezményeit. kötetben Dövényi Zoltán tanulmányát. A középszint hiányával a kötet több taAzt, hogy e téma megkülönböztetett nulmánya foglalkozik. (A probléma akfigyelmet érdemel, mi sem bizonyítja job- tuális jellegét jól mutatja az ez év március ban, mint hogy a cikk tanúsága szerint a 4-5-én Székesfehérvárott megrendezett, mai magyar társadalom komolyabb prob- A középszint ű közigazgatás reformja lémának tartja a munkanélküliséget, mint Magyarországon című konferencia.) akár a megélhetési gondokat, a szegénysé- Pálné Kovács Ilona írásában (The Current get vagy a lakáshelyzetet. A cikk a Problems of Local/Regional Government magyar munkanélküliség történetét elemzi in Hungary; A helyi/regionális önkora szocializmusban deklarált „teljes foglal- mányzat jelenlegi problémái Magyarorszákoztatottságtól" egészen a mai — finoman gon) a rendszerváltás következményeir ől, fogalmazva — nem egészen teljes foglal- a korábbi centralizált modell megsz űnésékoztatottságig. A rejtett és el nem ismert ről, a regionális kormányzat szerkezetér ől, munkanélküliségb ől a nyílt és vállalt az önkormányzatok és a decentralizált munkanélküliségbe való átmenet folya- szervek közti kapcsolatról, a kormányzati matát tárja elénk, el őrevetítve a jöv ő középszintről, a kis- és mezotérségek felfolyamatait, történéseit is. bomlásáról, az önkormányzatok és a helyi A munkanélküliség terjedése felszínre társadalom viszonyáról szól. hozza mindazokat a feszültségeket, ameA magyar gazdaság fellendülésének lyek az elszegényed ő és a feltörekv ő réte- egyik közismert korlátja az infrastruktúra gek között fennállnak, fokozottan hozzájá- alacsony fejlettségi színvonala. Erdősi rul a társadalom polarizálódásához. Bőlim Ferenc írása (Formation of the Regional
KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 235-243. p.
TÉT 1994 le 1— 2
Structure of Traffic and Communications; A közlekedés és a távközlés regionális szerkezetének alakulása) kitér a nemzetközi szállítási kapcsolatok megváltozására és annak következményeire (némi történeti háttérrel illusztrálva a folyamatot), egyes fontos közlekedéspolitikai eseményekre (Duna — Majna — Rajna-csatorna megnyitása és lehetséges hatása, a Duna szerepének felértékel ődése), illetve problémákra (déli autópálya), a közlekedési infrastruktúra fejlődésére és közlekedéspolitikánk jellemzőire. Említést tesz az írás a magyar közlekedéspolitika el őtt álló feladatokról, a tömegközlekedés nehézségeir ől is csakúgy, mint a távközlési rendszer fejl ődéséről, ezáltal a regionális különbségek kisebbedéséröl. A regionális megközelítés egyébként, mint a kötet nem egy tanulmányát, ezt az írást is végigkíséri. Végezetül a következ ő évtizedek távközlésének lehetséges regionális hatásait taglalja a tanulmány. Említettük már, hogy minden változás, minden átalakulás gy őzteseket és veszteseket eredményez. Sajnos igen sok esetben a természet, a környezet is a vesztesek közé tartozik. Míg a fejlett gazdaságú és magas életszínvonalú országok megengedhetik maguknak, hogy beruházási, ipartelepítési döntéseiket egyre inkább a környezetvédelem igényei szerint alakítsák, a szegényebb, adóssággal küszködő országok számára gyakran nem mutatkozik más lehet őség, mint a termelés és ezzel a valutabevételek minden eszközzel történ ő növelése. A költségeket pedig igen komoly mértékben csökkenteni lehet, mint ahogy azt a magyar gyakorlat számtalan esetben bebizonyította, a környezetvédelmi beru-
Könyvjelz ő
241
házasok elmulasztása révén. A könyvben két tanulmány foglalkozik közvetlenül a környezeti problémákkal. Enyedi György írásában (Sustainable Regional Development in Hungary; Fenntartható regionális fejl ődés Magyarországon) a környezet állapotának fokozatos romlásáról, annak okairól szól, valamint a fenntart-ható fejl ődés koncepciójának alkalmazhatóságáról és arról, hogy az egyes kormányzati elemek tevékenységét hogyan lehet összehangolni a fenntartható fejlődéssel. Említést tesz az írás a piaci szabályo-zás el őnyeiről az adminisztratív szabályo-zás ellenében, és kiemeli a magyar-országi politikai változások kedvező hatásait a fenntartható fejl ődés szempontjából. A cikk a fenntartható regionális fejlődés jellemzőivel, feltételrendszerének megfogalmazásával zárul. Fodor István tanulmányában (The Eco-
nomic Dilemmas of Ecological CrisisManagement; Az ökológiai válságkezelés gazdasági dilemmái) a Kelet-Európát sújtó ökológiai válság kezelésének szükségességéről olvashatunk. Az írás az OTKA és PHARE által támogatott kutatási projekt ismertetése, amely azt vizsgálta, mennyiben felelnek meg a magyar vállalatok a PHARE követelményeinek. A tanulmány részletesen leírja az alanyok kiválasztásának és az értékelésnek a szempontjait, amiáltal akár útmutatóul is szolgálhat későbbi hasonló tanulmányok számára. Pusztán a régi lebontásával nem teremtjük meg a lehetőségét az új kialakulásának. Nyilvánvaló, hogy az átalakulásnak magával kell vonnia a megfelel ő intézményrendszerek át-, vagy egyáltalán kialakulását. A könyv néhány tanulmánya a
KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 235-243. p.
242
Könyvjelz ő
változások intézményi hátterét tanulmányozza. Ádám Antal írása, amely a Transformation of the Constitutional Model (Az alkotmányos modell átalakulása) címet viseli, részletesen tárgyalja az átalakulás jellemző vonásait évtizedekre visszanyúló történelmi hátteret adva, s őt helyenként évszázadokkal ezel őtti politikai eseményekkel támasztva alá mondanivalóját. Elemzi a központi kormányzati szervek rendszerét, külön tárgyalva a köztársasági elnök és a parlament, valamint a köztársasági elnök és a kormány kapcsolatát, rámutat a jelenlegi ellentmondásokra és problémákra. Az Alkotmánybíróság tevékenysége néhány csomópontjának megvilágításával fejeződik be az írás. A gazdaság megújulásának egyik alapvető feltétele a megfelel ő pénzügyi és hitelrendszer kialakulása. Az egyszint ű bankrendszer kétszint űvé tételével, a régi bankrendszer elemeivel és funkcióikkal, az egyszintű bankrendszer felbomlásának előzményeivel, az új rendszer szerepl őivel és feladataival foglalkozik Lengyel Imre
The Hungarian Banking System in Transition (A magyar bankrendszer átalakulása) címet visel ő tanulmánya. A változások a társadalom jöv ője szempontjából talán legfontosabb szférát, az oktatást sem hagyták érintetlenül. A korábbi uniformizált iskolarendszer néhány kísérleti iskolával, sokkal sokrétűbb, sokkal nagyobb választást biztosító szisztémának adja át a helyét. Az oktatásügy változását kíséri figyelemmel Forray R. Katalin Systemic Change in Educational Policy (Rendszerváltás az oktatáspolitikában) című írása. Az iskoláztatás általános
TÉT 1994E1-2 kérdéseivel foglalkozik a tanulmány, valamint a múlt és a ma iskolarendszerével, majd a régi, hagyományosnak tekintett iskolai formák újraéledésével. A regionális problémák sem kerülték el a szerz ő figyelmét, s olvashatunk az iskoláztatás és a demográfiai kérdések kapcsolatáról is. A változások fő trendjeinek vizsgálatával, valamint a problémák és a kilátások felvázolásával zárul a tanulmány. A könyv címében is szerepel a regionális szerkezet változása. Szinte az összes írás valamilyen formában érinti a regionalizmust, néhány pedig kimondottan ezek tanulmányozásának jegyében íródott. Ilyen tanulmány Nemes Nagy Józsefé is, a
Regional Dimensions of the Hungarian Economic Transformation (A magyar gazdasági átalakulás regionális dimenziói). Figyelemmel kíséri az írás a gazdaság átalakulásának folyamatát, az elmúlt évek gazdasági változásainak pozitív és negatív tendenciáit. Vizsgálja a cégek alapításának regionális megoszlását, miszerint regionális különbségeket találunk a cégvezetés hatékonyságában is. Az írás külön fejezete foglalkozik ezzel a mutatóval. A cikk a regionális különbségek növekedésének bemutatásával zárul. A településrendszer is magán viseli a változás jegyeit. Tóth József (Transformation Tendencies of the Hungarian System of Settlements; A magyar településrendszer átalakulási tendenciái) a második világháború utáni időszaktól követi nyomon a településrendszer változását évtizedenkénti bontásban. Az id őbeni elemzést követően a magyar településhálózat második világháború utáni fejl ődésének regionális sajátosságait tárja fel. Mint a kötet számos
KÖNYVJELZŐ Tér és Társadalom 8. évf. 1994/1-2. 235-243. p.
TÉT 1994 III 1— 2 írása, Tóth Józsefé is a jövő lehetséges fejlődési trendjeinek felvázolásával zárul, vizsgálva az egész rendszert befolyásoló változásokat, a rendszer elemeit, valamint a településszerkezeten belüli kölcsönös függőségeket. Számtalanszor hangoztatott tény, hogy a gazdasági válságból a vállalkozások élénkülésével, az innovációk folyamatos és nagymérvű terjedésével találhatjuk meg a kiutat. Horváth Gyula és Rechnitzer János tanulmányai (Entrepreneurship and Regional Policy in Hungary; Vállalkozás és a regionális politika Magyarországon, illetve Innovations and Regional Policy; Innovációk és regionális politika) e kérdéseknek a regionális politikával való összefüggését vizsgálják. Rechnitzer János cikke az innovációk és a térszerkezet elemzésével, a térségeknek az innovációra való reagálásával, arra való fogékonyságukkal, az innovációk által létrejött térszerkezettel (innovációs, illetve potenciális innovációs zónák, perifériák és depressziós körzetek kialakulásával) foglalkozik. Említést tesz a centrumok és perifériák átalakulásáról csakúgy, mint az innováció-orientált regionális politikával szemben támasztott elvárásokról és az általa alkalmazható eszközökr ől, intézményekről is. Horváth Gyula a válság regionális dimenzióival indít, néhány válságtényez ő
Könyvjelz ő
243
vizsgálatával foglalkozik (mint például a munkanélküliség). A gazdasági szervezetrendszer fejl ődésével folytatja a cikket, majd rátér a vállalkozásokra, külön fejezetben foglalkozik a politikai rendszerváltást megel őzőekkel, ezt követ ően az új vállalkozások területi elhelyezkedésével. A kötet utolsó tanulmányának írója,
Laczkó László (New Possibilities and the Constraints of Regional Science; A regionális tudomány új lehetőségei és korlátai). Az írás a regionális tudomány tartalmát, gyökereit és kezdeteit tárgyalja. Ezt követően a regionális tudomány jelenlegi helyzetét elemzi Magyarországon. Említést tesz a közeljöv ő kilátásairól is, s végezetül „néhány jó tanáccsal" lát el bennünket a regionális tudomány megújítása és megerősítése érdekében. E tanulmány adja a kötet zárszavát, talán nem véletlenül. Összességében a könyv tartalmas, sokrétű és mindenképpen széles érdekl ődésre tarthat számot. Igen szemléletesen mutatja be az ország egyes régiói közti különbségeket, a Magyarországon belüli nyugat — kelet, észak—dél és részben az északnyugat —délkelet dichotómiát. A cikkek többsége jól használható térképeket, illetve táblázatokat tartalmaz, amelyek a nem szakemberek számára is könnyen befogadhatók, hasznos információk hordozói. Raffay Zoltán
