KÖNYVISMERTETÉS. Bittner S. »Decapoden des pannonischen Tertiárs« közleményének ismertetése.
czímű
Ezen ezím alatt a bécsi tud. akadémia Sitzungsbericht-jei (Math. naturw. Classe, Abth. 1.) f. évi GII. kötetének 10—-28 lapjain, két rajz tábla melléklettel, Dr. B i t t n e r Sándor bécsi palaeontológ tollából megjelent egy közlemény, mely hazánk és különösen az erdélyi részek eddigelé alig méltatott, harmadkori kövűlt tengeri rákjaival foglalkozik. A Buda vidéki és általában a túldunai harmadkori rétegekből már rég óta ismeretesek ugyan különböző fajú ilyen rákmaradványok s azokból már elég gazdag anyag található Budapest palaeontológiai gyűjtemé nyeiben ; de ezen anyagnak beható tanulmányon alapuló egybefoglaló ismertetése még mindig késik. Az erdélyi medencze harmadkori kép ződményeinek helyszíni tanulmányozása közben, általában gyéren, egyes rétegekben azonban tömegesebben is, már régen akadtam dekapod tengeri rákoknak maradványaira és azokból lassanként egy kis gyűj teményt szereztem össze. Mivel azonban ezeknek meghatározására specialista palaeontológunk nem akadt, hasznosnak láttam három év előtt anyagomat a fennevezett bécsi palaeontológnak beküldeni, mint a ki ezen állatrend kövületeinek tanulmányozásában elismert specialista és anyagomnak meghatározására szívesen ajánlkozott volt. Dr. Bittner S. úr e munkával most elkészült s teljes anyagomat pontosan megha tározva, leírva és ábrázolva nem rég kaptam vissza. Indíttatva érzem magamat most e szívességért hálás köszönetemet azzal is leróni, hogy becses közleményét bő kivonatban megismertessem az erdélyi MúzeumEgylet tagjaival. A beküldött rákkövületek mind a C r u s t a c e a osztályának D e c a p o d a rendjéhez tartoznak s ennek mind a két alrendje, a M ac r o u r a és a B r a c h y u r a (hosszú- és rövid farkúak) több igen
160
DR. KOCH ANTAL
érdekes, nagyrészt újnak bizonyodott faj és egy új nem által van képviselve. E rákmaradványok az erdélyi Tertiaernek majd mindegyik tengeri rétegéből valók, ..a mi az ismertetés rendjén ki is lesz tüntetve. Valami kiváló szerepet a faunák többi állatalakjai mellett ritkán ját szanak ugyan, de azért az összfauna jellemzése szempontjából minden esetre nekik is kijut a maguk része. Lássuk ezután zoológiai rendben a leírt alakoknak jegyzékét és geológiai szerepét. Ordo: Pecapoda. I. Subordo : Macroiira. Fam. T h a l a s s i n i d a e Milne Edw. I. Genus : C a l i a n a s s a Leach. Testük az ollók kivételével lágy; ez a magyarázata annak, hogy kövúTve csupán az ollók találhatók rétegeinkben. Ezen genus legjobban van képviselve Erdély tertiaer réte geiben. Bittner következő új fajait mutatta k i : 1. C. f e r o x Bittner. Ollós végtagjai és ezek részei igen sűrűn és messze elterjedve fordulnak elő az ú. n. Mérai rétegekben (közép Oligocaen), különösen ennek agyagos márgás homokköveiben, a melye ket ezért régebben rákhomokkőnek is neveztem volt. L e l ő h e l y e i : Kolozsvár (Hója és Törökvágás), Papfalvi völgy torkolatai Bács (Szőlőhegy alsó lejtői), Méra (Ördögorrárka és Szőlőfőhegy), Magyar-Sárd (Őrhegy déli és Akasztelare hegy kel. lejtője), Bánffy-Hunyad (az úton M.-Bikal felé), Farnas (útszéli korcsma), Far kasmező Szilágymegyében stb. 2. C. r a p a x Bittner, Ritkábban fordul elő ugyanazon rétegek ben, mint az előbbi. L e l ő h e l y : Kolozsvár (Törökvágás). 3. C. v e 1 o x Bittner. Egyetlen ollóúj nyomán. A két előbbi faj közt álló alak, azokkal együtt fordul elő. L e l ő h e l y : Méra (Ördögorr-árka). 4. C. v o r a x Bittner. Az előbbivel gyakran előforduló alak. L e l ő h e l y : Méra (Ördögorr-árka és Szőlőfó'hegy). 5. C. si m p 1 e x Bittner. Az előbbiek társaságában a ritkább alakok közé tartozik. L e l ő h e l y : Méra Ördögorr-árka. 6. C a l i a n a s s a sp. ind. Rosszul megtartott ollótöredékek az intermediamárgából.
KÖNYVISMERTETÉS
161
L e l ő h e l y : Szucsági völgy torkolata, a Kiiszögő h. lejtője. 7. C a l i a n a s s a a t r o x Bittner. Az ifjabb rétegekben előfor duló vorax-hoz közel álló alak, mely a köz. eocan perforata rétegekben meglehetősen el van terjedve. L e l ő h e l y : Hesdát, Szent-László (Mélyvölgy és Nagyerdó'hegy lejtője), Kis-Fenes, Dongó, Gyerő-Monostor (Áradó patak). II. Subordo: Brachyura. Fam. Dromiacea de Haan. II. Gen. D r o m i a Fabr. Cephalothoraxa tojásdad vagy kerek, erősen boltozott, pontozott és bibircsós. Az első lábpár igen erőteljes ollókkal ellátva. Előfordul élő állapotban a niai tengerekben és kövűlve le az eocaenig. Erdélyi tertiaer rétegeinkből következő fajai kerültek ki : 1. Dr. C l a u d i o p o l i t a n a Bittner, egy kis péld. az intermediamárgából. L e l ő h e l y : Kereszt az út mellett Kardosfalva és Bács között. 2. Dr. C o r v i n i Bittner. Egy még apróbb példány a felső durvamészbó'l. L e l ő h e l y : Szacság (Sebestyén-féle kőbánya). Fam. O x y s t o m a t a Milne Edio. III. Gen. C a l a p p i l i a A. Milne Eclw. Ezen nemnek fajai a Középtengerben, Keletindia körül és az Antillákon élnek. Kövűlve F. Olaszország és hazánk eocaen rétegeiben találtattak. C. d a c i c a Bittner. 3 péld. cephalothoraxa és egynek nagy ollója a bryozoatályagból került ki. L e l ő h e l y : Kolosmonostor (Pappataka). Fam. O x y r r h y n e h a. IV. P h r y n ol am b r u s nov. gen. Bittner. Nagyon különös alak ez a bryozoatályagból kikerült 3 példány. Mind a három erősen nyo mott, mért azokból kissé idealizálva készült a rajz. A kopoltyútájak 2 hatalmas, de kurta, hátrafelé irányúit oldalszarvvá kinyújtvák. A legkülönösebb bennök a felületi díszítés. Ez kizárólag kb. 2 mm. át mérőjű, szabálytalan hatszögű táblácskákból áll, melyeknek szegélyeiből befelé is szabálytalan gyűrődések nyúlnak még. A kopatlan felület képe olyan, mintha bryozóák telepeivel lenne bevonva. Pi,endszertani szem pontból ez az új genus a Parthenope gen. mellé jöhet. Egyedüli faj a P h r . c o r a l l i n u s Bittn. melynek lelőhelye: Kolosmonostor (Pappataka). Fam. Cyclometopa.
162
DR. KOOH ANTAL
V. N e p t u n u s de Haan, emend. A. Milne tidw. Fajai a Közép tengerben, Csendes óceánban és az Antillákon élnek; kövűlve F. Olasz ország- Egyptom, J£eletindia eocaen rétegeiben, Montpellier, . Radoboj (Horvátország) miocén rétegeiben találtattak. Erdélyből kikerült fajai: 1. N. cfr. g r a n u l a t u s A. Milne Edw. több példányának kó'bele kikerült a felsó'-orbói (Alsó-Fehérm.) homokos márgás lajtamész ből. Herepey K. nagy-enyedi coll. tanár ajándékozta azokat muzeu munknak. 2. N e p t u n u s sp. ind. ollótöredékei a mérai rétegekből. Lelőh. : Farnas (B.-Hunyadtól délre) és Méra (Ördögorr-árka.) 3. N. K o c h i i Bittn. Jól megtartott cephalothoraxa a felső durvamészbó'l került ki. A szerző engemet tisztelt meg ezen új fajjal, elnevezvén azt nevemről. Leló'h.: Szucsági völgy torkolata, Sebestyén féle kőbánya. 4. N e p t u n u s sp. ind. ollótöredékek a perforatarétegekbó'l. L e l ő h e l y : Bedecs (Gyalu Dombi malomkőbányái.) VI. gen. P a l a e o c a r p i l i u s A. Milne Edw. Ezen kihalt nem nek képviselői F. Olaszország, délnyugoti Francziaország, Felső-Bajor ország, Egyptom és Keletindia eocaen rétegeiből voltak ismeretesek. Most hozzájő : 1. P. m a c r o c h e i l u s Desm. sp. a felső-eocaen intermedia réte gekből, melyben $ és ,P egész példányok gyérebben, végtagízületek és ollódarabok gyakrabban találhatók. L e l ő h e l y : Kolosmonostori erdő (Gálcsere) kopár kőhányásos oldala; Kolosmonostori Szamosgát, Kó'rösfő (Riszeghegy teteje). 2.-P a l a e o c a r p i l i u s sp. (an m a c r o c h e i l u s Desm?) Egy rosszul megtartott nőstény példány, mely' az előbbi fajhoz hasonlít, de biztosan nem volt meghatározható; közép eocaenkori alsó durvamészből. L e l ő h e l y : Kalota-Szent-Király (Bogdánhegy töve, a Csató-major közelében). Fam. Catometopa. VII. Gen. G o n i o c y p o d a H. Woodw. Négyszögletű cephalo thoraxa majdnem 1/3-dkl szélesebb, mint hosszú. Anglia eocaenjéből volt ismeretes. G. t r a n s i l v a n i c a
Bittner
egy példánya a felső
durvamész
bó'l került ki. L e l ő h e l y : Szucsági völgy torkolata, Sebestyén-féle kőbánya.
163
KÖNYVISMERTETÉS
Ezeken kivül a mérai rétegekből, Méra (Ördögorr-árka) lelőhely ről, még egy kicsiny alak feküdt Bittner S. előtt, a melyről leírásában nem emlékezik meg ; de a melyhez etiquettet mellékelt T r a p e z i a sp. ? ? névvel. Megtartása igen gyarló.
Az eddigiekből kitűnik tehát, hogy mostanig Erdély tertiaer réte geiből a decapod-rákok rendjének 6 családja, 8 neme (köztük egy új) és 19 faja (köztük 11 új) ismeretes már. Ezen alakoknak geológiai szereplése, t. i. függőleges elosztásuk tertiaer tengeri rétegeinkben, a következő :
I. Miocaen fajok (lajtamész.) Neptunus
cfr.
g r a n u l a t u s A.
Edw.
.
.
. e. gy.
II. Közép-oligocaen fajok (Mérai rétegek). N e p t u n u s sp. ind Calianasaferox n. sp „ rapax n. sp „ v e1 ox n. sp. . „ vorax n. sp „ s i m p l e x n. sp T r a p e z i a s p . ??
,
.
.
r. gy. gy. r. gy. r. r.
II. Felső eocaen fajok. a) A Calappilia
bryozoatályágból:
d a c i c a n. sp.
Phrynolambrus b) Az
. e. gy.
n. gen. c o r a l l i n u s n. sp. . e. gy. Intermediarétegekböl:
P a l a e o c a r p i l i u s m a c r o c h e i l u s Desm. sp. D r o m i a C l a u d i o p o l i t a n a n . sp Calianassasp
.
gy. r. r.
.
.
. ..
.
r. r. r.
III. Közép eocaen fajok. a) A felső
durvamészből:
N e p t u n u s K o c h i i n. sp D r o m i a C o r v i n i n . sp. G o n i o c y p o d a t r a n s s i l v a n i c a n. sp. ,
.
164
DR. KOCH ANTAL
b) Az alsó
duroamészböl:
P a l a e o c a r p i l i u s sp. (an m a c r o c h e il u s Dísm ?) c) Á perforata
r.
rétegekből :
C a l i a n a s s a a t r o x nov. sp. . . . . . . . . gy. N e p t u n u s sp r. Befejezésül Bittner S. következőképen elmélkedik a most meg ismert erdélyi tertiaer rákok felett. „Ha Erdély eddigelé megismert tertiaer Decapod-rákjainak össze ségére még egy tekintetet vetünk, mindenekelőtt a Calianassa nemnek gyakori képviseltetése tűnik fel, melynek maradványai — úgy látszik — minden színtájban előfordulnak. Ezen alakoknak geológiai elter jedésénél fogva, melyek tudvalevőleg már a mesozói üledékekben igen gyakoriak és a jelenkorig felnyúlnak, nem is meglepő ez a körülmény. A kolozsvári Calianassá-k legfeltűnőbb alakjai (C. f e r o x és r a p a x) nyilván ugyanabba a csoportba tartoznak, mely a párisi Eocaenben is több fajjal (C. p r i s c a , H é b e r t i ) van képviselve. Az erdélyi alakok geologilag ifjabbak, mint a francziaországiak, A Calianassakhoz általános „elterjedés tekintetében csalakoznak a Neptunok. Igen jellemző ollóik csaknem minden rétegekben találhatók; azonban csak két leírásra alkalmas cephalothorax került ki eddigelé. Az idősebbik faj új, az ifjabb Déleurópa miocén üledékeiben nagyon el van terjedve. Egy második már ismeretes Brachyura-alakot a P a l a e o c a r p i l i u s m a c r o c h e i l o s Desm. sp. képvisel, mely Erdélyben is, mi ként Felső-Olaszországban, a bartoni emeletben fordul elő. Egy fajilag meg nem határozható P a 1 a e c a r p i l i u s különben az alsó durva mészből is kikerült. A D r o m i a két faja új és egyéb területeknek eddigelé ismeretes ó-tertiaer Dromiáiaval kevés összehasonlító szempontot t ü n t e t fel. Dr. C l a u d i o p o l i t a n a idősebb typust képvisel, mig Dr. C o r v i n i szo rosabban a recens formákhoz csatlakozik. A C a l a p p i l i a dacica legközelebb áll a veronai C. i n c i s a - h o z , de geologilag ifjabb. Ez a Brachyura-nemzedékek egyik legelterjedtebb alakjainak egyike, mivel most már déli Francziaországból,, F.Jtaliából, Esz.-Németországból és Erdélyből ismeretes.
KÖNYVISMERTETÉS
165
Érdekes továbbá a G o n i o c y p o d a nemnek a föllépése is, mely először a Londonanyag feküjében, Hampschire-nél ki lett mutatva és most felső durvameszünkben oly képviselőt talál, mely az először leírt alakhoz nagyon közel áll. Legnevezetesebb az erdélyi fossil rákok nak P h r y n o l a m b r u s c o r . a l l i n u s néven leírt alakja. A nagyobb Brachyura-törzsekből eddigelé csak a K a n i n i d ő k hiányzanak, a mi valószínűleg csak véletlenség, mivel azok tudvalevő leg minden európai ó-tertiaer rétegből ismeretesek s Buda vidékén is közönségesek. Egy második nagyon elterjedt eocán ráknak, a H a r p a c t o c a r c i n u s q u a d r i 1 o b a t u s Desin. sp. föllelésére, az erdélyi eocaen üledékekbon, is el lehetünk készülve, mivel példányai a Bakonyból kikerültek már. Már ebből is leszármaztathatom föltevésemet, hogy az erdélyi Tertiaerben még sok érdekes Decapod-ráknak fölfedezése várható." Kolozsvár, 1893. jun. 3-án. Dr. Koch A.
