KÜLÖNSZÁM BUDAPEST GYŐR MISKOLC. Losy Imre. A magyar jogtörténet-tanítás kezdetei

2005 KÜLÖNSZÁM

BUDAPEST • GYŐR • MISKOLC A TARTALOMBÓL

A magyar jogtörténet-tanítás kezdetei A középkori egyetemek létrejöttének és az egyetemi oktatás megszületésének sajátosságai A jogtörténeti tárgyak jelenlegi oktatása Magyarországon és annak jövőbeni alternatívái Haditanács Győr után, Waterloo előtt A jogtudományi képzés átalakítása a Bologna-modell szerint Grazban

Losy Imre

TARTALOM Mezey Barna: Ajogászképzés változásai.........................................................................................................................................1 JOGI OKTATÁS A M Ú L T B A N ......................................................................................................................................................... 3 Szuromi Szabolcs: A középkori egyetemek létrejöttének és az egyetemi oktatás megszületésének sajátosságai .........3 Vigh Annamária: A kánonjog oktatása a budapesti egyetemen a XIX. század végétől a XX. század közepéig ............ 8 Hamza Gábor: Vécsey Tamás és a jogi szemináriumok ......................................................................................................... 12 Horváth Pál: Tudós elmék és eredmények a hazai modern jogi tudományosság kifejlődésében ..................................... 21 A jánló.......................................................................................................................................................................................................26 JOGI OKTATÁS AZ 1990-ES ÉVEK MAGYARORSZÁGÁN ÉS ÁLLÁSFOGLALÁSOK A BOLOGNAI EGYEZM ÉNYRŐL................................................................................................................................................. 27 Szabó Miklós: A jogászképzés társadalmi funkciójáról - húsz év múlva.............................................................................. 27 Szabó István: A jogtörténeti tárgyak jelenlegi oktatása Magyarországon és annak jövőbeni alternatívái ................... 33 Barna Attila: Haditanács Győr után, Waterloo előtt................................................................................................................... 36 III. Hazai Jogtörténész Találkozó - Győr - N yilatkozat........................................................................................................... 39 Mezey Barna: Gondolatok a magyar jogtörténet-tanítás kialakulásáról..................................................................................... 40 A szegedi Dékáni Kollégium Jogtörténeti szekciójának állásfoglalása...................................................................................41 h í r e k " .............................. .....................................................................................................................................................................41 A BOLOGNA MODELL ÉS A KÜLFÖLDI EGYETEMEK TAPASZTALATAI ................................................................42 Willibald Posch: A jogtudományok jövője az egyetemeken .................................................................................................. 42 Szabó Béla: A német jogtörténet oktatás és kutatás................................................................................................................... 45 Márkus Steppan: A jogtudományi képzés átalakítása a Bologna-model! szerint Grazban - pro és kontra, valamint az átalakítás lehetséges útja ..........................................................................................................................................50 Takács Tibor: Jogtörténeti tantárgyak szerepe az európai felsőoktatási térség követelményei szerint megreformált francia jogász-képzésben.............................................................................................53 John Bell: A jogászképzés és Bologna brit nézőpontból........................................................................................................... 61 Waltraute Stege: Az Európai Ügyvédek Egyesületének állásfoglalása a Bolognai Egyezmény alapján előirányzott oktatási reformhoz ............................................................................................67 Felhívás.....................................................................................................................................................................................................41 E számunk szerzői..................................................................................................................................................................................68

Magyar Tudományos Akadémia Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtörténeti Kutatócsoport Címlapkép:

Lósy Imre 1637 - 1642, Esztergomi Érsek, a Jogi Kar alapítója

Jog

történeti szemle v

J

Szerkesztő bizottság: Dr. M áthé G ábor, Dr. M ezey Barna Dr. Izsák Lajos. Dr. Révész T. M ihály, Dr. Stipta István Szerkesztő: Dr. Tóth Béla Szerkesztőség cím e: 1053 Budapest, Egyetem tér 1-3. II. em . 2 1 1. Tel./Fax: 411-6518 ISSN 0237-7284 Kiadja az Eötvös Loránd T udom ányegyetem M agyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéke, a Széchenyi István Egyetem Jogtörténeti Tanszéke és a M iskolci Egyetem Jogtörténeti Tanszéke Felelős kiadó: Dr. M ezey Barna N yom da: GB Kft. 2000 Szentendre, Pátriárka u. 7.

Magyar Akkreditációs Bizottság 2003. évi adati M e z e / Barna: szerint ez évben Magyarország kilenc jogi karán 14 651 joghallgató tanult. A jogászképzés mel­ lett, és elhelyezkedési szempontból a végzett jogászo­ kat bizonyos szempontból érintő egyéb szakokon (poli­ tológia, igazságügyi ügyintéző, munkaügyi és társada­ lombiztosítási szakemberek) ugyanezen fakultásokon képzést igazoló okirat, amely nem csupán a hagyomá­ illetve a B K A E Államigazgatási főiskolai karán továb­ nyos igazságszolgáltatási és közigazgatási szakma pozí­ bi 6 452 hallgatót képeznek. cióinak elnyerésére jogosít, hanem számtalan egyéb Budapesten 2003-ban bírói fogalmazói helyet nem gazdasági, kulturális és politikai terrénumában ad lehe­ hirdettek. Az ügyészség által közzétett pályázati felhí­ tőséget érvényesülésre, nem is beszélve a nemzetközi vások szerinti helyek száma harminc alatt maradt. A bu­ dapesti ügyvédi kamara túlképzésről szólt. Az adatok szervezetekben, az euro-adminisztrációban elérhető le­ nyilvánvalóan bizonyítják, hetőségekről. A szakmai jajhogy megszűnt az a kedvező kiáltások döntően az igazság­ ügyi terület és a joghallga­ állapot, amikor önmagában é «/CTi C k ^ y i f m t a . • r t a t n ' - ’n * ^ a képzésbe történő bejutás tók/végzett jogászok számá­ U a v r r á j r r f w . ^ biztos elhelyezkedést, kiszá­ nak összevetéséből operál­ ttám»* m OÁ&é frt* ¿ÁJiíJmil »»>** nak, melyek értelemszerűen mítható jövőt ígért. Dacára a /» e /J S ra r ¿»V» m tm r/u»U yum mellőzik a fentebbi lehetősé­ politikai rendszerváltást kö­ 7 tsfi m t p m n j M M , " vető jelentős tekintélynöve­ gek figyelembevételét. Abban „§ínrtmm Q Sxi » » « ¿ A » » * . kedésnek, az 'eurojog’ meg­ azonban nincsen vita, hogy honosítását kísérő további nagyszámú jogászt képeznek n r v r m «rrm p t O a U m * Magyarországon, és hogy ez a igényeknek, megszűnt a „jo­ <jrerr*t*. .«*»••W w » {••• gászéhség ”, megszűnt a ga­ korábbiakhoz képest jelentő­ W j n — .irM 4.rantált elhelyezkedés lehető­ sen megnöveli a pályakezdők a r * .ípp*<■» fMrnp» sége. nehézségeit, csökkenti az el­ n) n rrim m C tlrín e* Az elmúlt években gyö­ múlt évtizedekben amúgy ki­ yrr •ira t * to ¿ tú c T i./ ¿M m keresen megváltozott a fel­ váló elhelyezkedési esélyeket. <^rrr»*u fűm * Sfti' J a tto n A M rrtM L e v tn , i/ t S t jm sőoktatás filozófiája is. Az Nem véletlen, hogy egyre Jt oktatási tárca kormánytól több felől halljuk a szabályo­ függetlenül m indvégig és zás követelését. A szabályo­ határozottan az egyetemre zásra a képzés három pontján felvehetők szúrnának radiká­ van lehetőség: a képzés elején . * ' lis növelése mellett állt ki, (a bekerülésnél) menet köz­ aminek következtében ma ben, a képzés során, és utólag, lényegében minden második az elhelyezkedésnél. « Í& C ; érettségiző felső fokon foly­ A bekerülésnél a legjelleg­ tathatja tanulmányait. (A zetesebb eszköz a numerus " É k clausus alkalmazása, melyet hallgatók száma 1990-hez képest 2004-re 102.387-ről Magyarországon évtizedeken /tjogi kor alapítólevele 409.572-re nőtt) A z élet­ át alkalmaztak. Ez a megol­ dás azon alapszik, hogy a majdani munkaerő-szükség­ hossziglani tanulás koncepciója - bár az első alapdiplo­ ma számára kitüntetett helyet biztosít a képzésben, - át­ letet előzetesen meghatározzák, és ennek megfelelően értékelte az egyetem helyét a képzés szerkezetében. A alakítják ki a felvételi keretszámokat, melyet azután a nagy jelentőségre jutó felvételi vizsga során elvégzett mai egyetem a korábbi elitképzés helyett tömegképzést folytat. A tömegképzés pedig indokot szolgáltat a tradi­ szelekcióra alapozva töltenek fel. Ez a rendszer, (mely cionális európai egyetemi modell átértékeléséhez. kedvelt megoldása volt a szocialista tervgazdálkodás­ nak), elveszítette létalapját, hiszen nem állnak rendelke­ A tények aligha vitathatóan igazolják, a folyamatok zésre olyan információk, melyek alapján a gazdaság fel­ hosszabb távon garantálják, hogy a jogászképzésben a korábbi helyzettel szemben bizonyos értelemben túlkép­ vevőképessége megbecsülhető (a már említett, szűk igazságszolgáltatási és közigazgatási szférán túl). A zés folyik. (A hallgatólétszám növelése mellett voksoló oktatási kormányzatnak kézenfekvő volt az egyik legol­ kormányzat is hátrál kifelé ebből a kényszerpozícióból, és az államilag finanszírozott képzés kereteinek megha­ csóbb, ugyanakkor nagy társadalmi reputációval rendel­ tározásával leginkább a megrendelő szerepébe kíván kező, tehát keresett jogászképzés felduzzasztása, me­ lyekhez számos kart alapított az elmúlt években). A túl­ visszahúzódni. (Lemondva előzetes szabályozó szerep­ köréről.) képzés mértékéről nincsenek pontos adataink, hiszen a jogász diploma köztudottan a legjobban konvertálható A képzés során elvégzett szelekció az egyetemre há­ rulna. Ezzel azonban évszázados tradíciók ellenkeznek. diplomák egyike. Olyan általános társadalomtudományi

A

A jogászképzés változásai*

A ,

1

Korábban - az egyetem nem szelektáló, hanem képző feladatokat vállalt, nem szorult munkaerőpiaci felméré­ sek elemzésére. 1920 előtt az egyetem nem korlátozta a felvehető hallgatókat számszerűleg, és egyetlen szem­ pontja a megfelelő szigorlati ellenőrzés volt. A szovjet típusú szocializmus időszakában a tervgazdálkodás ele­ ve lehetetlenné tette a keretszámhoz képest a „szórást” . A rendszerváltást követő évek normatív finanszírozása arra szoktatta rá az egyetemeket, hogy minél több hall­ gatót tartsanak benn a karokon. A kreditrendszer hallga­ tóbarát szabályozása jelentősen megnehezíti az esetle­ ges szelektálást, számtalan biztosítékot építve be a gyengébben tanuló hallgatók számára is a tanulmányok elnyújtására. Ez a szabályozó tehát legfeljebb kisegítő eszközként működhet. A képzést követő szabályozás a munkaerőpiacé. Ahol egyfelől a piac kereslete-kínálata határozza majd meg. mekkora a jogász-szükséglet, és a telített piac visszajel­ zései befolyásolják majd a szakma társadalmi tekinté­ lyét, s egyben a képzés iránti igényt. Ez a megoldás per­ sze az egyén számára megrázó lehet (de az élethosszig­ lani tanulás, a pályakorrekciós lehetőségek némi orvos­ lást nyújthatnak a fájdalomra). A munkaerőpiaci értéke­ lés az egyetem számára sem feltétlenül kedvező, hiszen a praxis határozott követeléseinek kell eleget tennie, fel kell adnia a képzésben képviselt universitas-jellegéből és igazodnia kell az igazságügyi szakma sokszor techni­ kai jellegű elvárásaihoz. (Holott a magyar jogász diplo­ ma magas színvonalát éppen az elméleti alapozású, in­ novatív szellemiségű univerzális tudásmennyiség adta meg eddig). De hát ebben a rendszerben a hallgatót, a ki­ bocsátó alma matert egyaránt a diplomák minősége, a tudás konkrét használhatósága oldaláról értékelik. Ahol a munkaadók tapasztalataik alapján rangsorolják az egyetemeket, a diplomákat és ennek megfelelően nő vagy csökken a kereslet egy-egy diploma iránt. A jövőben tehát a képzés előterében az a kérdés áll: mennyiben tudnak a karok eleget tenni a jogász szakma elvárásainak, mennyiben tudja a gyakorlati képzéshez úgy közelíteni a képzést, hogy ugyanakkor a tradicioná­ lis egyetemi minőséget is biztosítani tudja. Kettős mi­ nőségről van tehát szó: egy külső megfelelés minőségét és egy belső hagyományos minőség egyeztetését kell elvégezni. Ebben a helyzetben, a jogászképzés vonatkozásában meglehetős nehézségeket okozna az európai oktatási miniszterek döntése, mely 2006-ban jelölte meg a (bo­ lognainak mondott) 3 - 2 évfolyam os (Bachelor +Masters) képzés bevezetésének határidejét. Az EK-ról szóló szerződés egyértelműen rögzíti: az európai uniónak az oktatás (s ezen belül a felsőoktatás) tartalmával, szervezeti felépítésével kapcsolatos kérdé­ sek vonatkozásában nincsen hatásköre, az a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, ennélfogva Magyarországot e vonatkozásban nem köztelezi semmi gyöke­ res átváltoztatásra vagy módosításra. A változtatások lényegében nem az uniós csatlakozáshoz, hanem a ma­

gyar oktatási miniszter által is aláírt Bolognai Nyilatko­ zathoz kötődnek, amely az európai oktatási térségben a munkaerőpiacra felkészítő felsőoktatási rendszerek kompatibilitását és egymással való összehasonlíthatósá­ gát alapozza meg. A kompatibilitást tehát és nem a tar­ talmat. Az összehasonlítható végzettségek rendszerét, a kétszintű alapképzést, az egységes kreditrendszert, a hallgatói és oktatói mobilitást, a minőségbiztosítási rendszerek közelítését. A veszély abba van, hogy a for­

mák erőltetése a tartalom pusztulásához vezet. Tartalmilag ugyanis ez a szisztéma a magyar jogászképzés teljes (és céltalannak látszó) fel forgatásával jár­ na együtt. A jelenlegi egységes ötéves jogász alapkép­ zés olyan háromszáz éves tradicionális szerkezetben fo­ lyik, mely az általános társadalomtudományi (filozófiai-közgazdaságtani-szociológiai) alapokra építkező, jogtörténeti és jogbölcseleti ismeretekkel kiegészített, mély elméleti jogtudást és praktikus jogi ismereteket egyaránt biztosít. A politika számára persze semmi sem lehetetlen: igazgatási döntéssel ebből is lehet az angol­ szász szerkezetre emlékeztető, a praxis igényeit szem előtt tartó jogtechnikusok kiképzésére alkalmas struktú­ rát faragni: az azonban egyenlő lenne képzési hagyomá­ nyaink teljes félre tételével, értékeink leminősítésével. de legalább is a jogi oktatás legalább nyolc-tíz évig el­ húzódó fel forgatásával. S nem csak a képzés maga, ha­ nem a piac. a szakmai igényeket megfogalmazó fogadó fél sem nyilatkozott még. A szakmai szervezeteket, a munkaadókat senki sem kérdezte meg arról, milyen fo­ gadókészség lenne egy alacsonyan képzett ..három­ éves" jogi tanulmányokat végzett „szakember" iránt. A program hazai pártolói hatástanulmányok nélkül téte­ leznek egy. a felsőoktatást részben elvégzett, társada­ lomba tóduló tömeges munkaerő iránt igényt. Mindezt akkor, amikor a jogászképzés feloszthatósá­ gáról szerte Európában még mindig nagy viták zajlanak (a lengyeleknél, norvégoknál megfeneklett a kísérlet, a németek elnapolták a kérdést, az osztrákok vonakod­ nak, az igazságügyi miniszterek egyelőre tiltakoznak számos országban.). Amikor a magyar jogászképzést éppen átállítja a politika a tömegképzésre, amikor a kor­ mány bejelentése szerint a felsőoktatás finanszírozási rendszerének teljes átalakítására készül, és - ettől füg­ getlenül, aktuálpolitikai és gazdasági okokból - egy erőteljes költségvetési megszorító program realizálását kezdte meg a tárca. Nem várnak könnyű évek a jogi fel­ sőoktatásra. A magyar jogi karok és a jogász szakma soha nem lá­ tott egységben állt ki az egységes jogászképzés fenntar­ tása mellett. Megpróbálták megértetni a kormányzattal, hogy egy ilyen elhamarkodott döntés rendkívül negatív következményekkel járna a jogászképzésre nézve. En­ nek következtében egyelőre lekerült napirendről a jo ­ gászképzés kettészakítása. * E lhangzott a S zegedi T ársad alo m tu d o m án y i K ollégium sz e rv e z é ­ sében ren d ezeti ..A felsőoktatás je le n e és jö v ő je " cím ű k o n fe re n ­ cián 2 004. m árciu s 23-án.

z utóbbi évtizedek történelmi kutatásai egyre inkább rávilágítanak arra, hogy mennyire öszszetett folyamat eredménye mindaz, amelyet a középkori egyetemi oktatás megindulásaként szokás említeni. A kéziratos források tanulmányozása egyér­ telműen mutatja az egyes oktatók szem élyes szerepé­ nek fontosságát, amint az oktatás folyam án, lépésrőllépésre bővülő anyaggal és hangsúlyokkal töreksze­ nek az előadott diszciplína plasztikus, és a gyakorlat­ ban is hasznosítható kifejtésére. Ez az oktatói tevé­ kenység képezi azt a folytonos belső tartalmat, amelynek külső kerete és jogi meghatározottsága az universitaszok (egyetemek) m egalapításával a XII. századra átalakul.

A

A Z „U N IV E R S IT A S "

Az egyetemek latin neve universitas. Ez a szó a latin „universor” -ból származik, amely egy középpont körül forgó valóságot jelöl (unus - versor). A szó eredetére különböző magyarázatok születtek, amelyek közül a legközkedveltebb értelmezés az universitaszt úgy tekin­ ti, mint az egész világról (amelynek latin elnevezése imiversum: rendezett, egy központ körül keringő világ­ mindenség) ismerete­ ket átadó intézményt. Azonban ez a ma­ gyarázat valójában utólagos értelmezése a már létező universitas elnevezésnek. Az ala­ pot a római jogban kell keresnünk. Itt a sze­ mélyegyesületek egyik fajtáját nevezték „universitas” -nak, mint egy adott célra szövetke­ zett, belső szabályok­ kal rendelkező testüle­ tet. A személyegyesü­ leteknek más elneve­ zései voltak: a corpus, és a collegium, de ezek az uni­ versitas általános jelentéstartományához képest speciá­ lisabb egyesületeket jelöltek.1 Ezt a jogi formát a középkorban sajátos módon a cé­ hek szervezeti működésére alkalmazták. Ennek tükré­ ben tudjuk definiálni az egyetem (universitas) tényleges középkori jelentését. Az universitas tehát egy olyan céh (szakmai testület), amely két fő csoportot foglal magá­ ba: a céh teljes jogú tagjait, azaz a tanári testületet (uni­ versitas magistrorum) és a még nem teljes jogú tagokat, azaz a tanulók közösségét (universitas scholarium). K Á PTA LA N I ISK O L Á K ÉS „S T U D IU M G E N E R A L É K "

Az egyetemek alapítási dátumának pontos meghatá­ rozása nehézségekbe ütközik, és az egyes kutatók más-

JOGI OKTATÁS A MÚLTBAN Szuromi Szabolcs:

A középkori egyetemek létrejöttének és az egyetemi oktatás megszületésének sajátosságai* más időpont mellett törnek lándzsát.2 Ennek oka, hogy nem lehet kellő egzaktsággal meghúzni a határvonalat, hogy meddig tekinthető egy intézmény székesegyházi iskolának vagy studium generalének, és mettől nevez­ hetjük már egyetemnek. A kutatás számára biztos tám­ pontokat csak a pápai vagy császári alapítólevelek, illet­ ve elismerő bullák je ­ lentenek, amelyekből azonban nem sok áll rendelkezésünkre, csak későbbi másolatuk, vagy újabb oklevéllel történő megerősítésük. Az egyetemek kialaku­ lásának lényegében ket­ tős gyökerét fedezhet­ jük fel. Mindkettő egy­ házi oktatási intézmény: a káptalani iskola és a

studium generale. A káptalani iskolák kialakulása visszanyú­ lik a V III-IX . század fordulójára, Nagy Ká­ roly uralkodására (768-814). Már korábban is a templo­ mok képezték a kulturális központokat, ahol a papok kezdettől fogva végeztek oktató-tanító munkát, különö­ sen igaz ez a székesegyházakra. Nagy Károly érdeme, hogy 789-ben kiadott admonitio generálisává! kötelező­ vé tette a papságra készülők oktatását a székesegyházak­ ban, amely részét képezte az utókor által „karoling rene­ szánszként” aposztrofált kulturális megújulásnak. Ennek anyagi következményeit a püspökre terhelte rá. A 813-as Mainzi Zsinat rendelkezése szerint (c. 10) ezeket az isko­ lákat a plébániák mellett is fel kellett állítani, hogy ott megfelelő szinten tudjanak gondoskodni a papi utánpót­ lás neveléséről.3 Jóval később, az 1179-es III. Lateráni Zsinat intézkedik majd arról, hogy a székesegyházaknál „tisztességes javadalmat” kell biztosítani megfelelő szá­ mú magiszter számára, az oktatás biztosítása végett.4 —

Ez különösen a jogtudományok terén jelentkezett, hi­ szen ilyen végzettségű szakemberekre a királyi vagy Honoriusz pápa ( 1 2 16 - 1 2 2 7 ) is megerősített. A rend sa­ császári kancelláriában és a jogszolgáltatásban nagy játosságai közé tartozott az igehirdetés céljából elfoga­ szükség volt. Ehhez kapcsolhatjuk még a városiasodás hatását, amely szintén erőteljes lökést adott az egyete­ dott szegénység, illetve a magasszintű teológiai ismere­ mek fejlődéséhez, elég ha csak azokra a hallgatókra tek elsajátítása, amely a rend eredeti térítő tevékenysé­ gét szolgálta. Ennek az oktatására hozták létre erősen gondolunk, akik a különböző városi funkciók elnyeré­ sének a reményében döntöttek az egyetemi tanulmá­ központosított főiskoláikat a Studium generalékat. A domonkos rend szabályzata a korábbi rendi szabályza­ nyok vállalása mellett. A tanítás több lépcsőben történt. Egyetemi képzésre tokkal szemben, nem intézkedett a fizikai munkával csak az jelentkezhetett, aki már befejezte a hét szabad kapcsolatban, a tanulmányok végzését azonban aprólé­ művészet tanulását (septem artes liberales), amely a kö­ kosan szabályozta. Ezek az intézmények párhuzamosan fejlődtek az universitaszokkal, de szervezetük jóval szi­ vetkező stúdiumokat foglalta magában: nyelvtan, szó­ noklattan, dialektika; számtan, zene, csillagászat és lárdabb és szigorúbb felépítésű volt, ami együtt járt a mértan. A hét tárgy két fő csoportra oszlott, az első hár­ rendi keretekkel. Ebből az is következett, hogy a studi­ mat közösen triviumnak nevezték és oktatásuk általában um generalék magas oktatási színvonallal rendelkeztek, a plébániai iskolákban folyt; míg a többi négyet közö­ hiszen a rend nagyobb tudású, általában legalább ma­ sen (/uadriviumnak hívták, amelyek már a magasabb giszteri fokozattal rendelkező tagjai több intézményben szintű tanulmányokra készítették fel a diákokat. Ezek­ is oktatói szerepet töltöttek be. Jól példázza a dominiká­ nek a tárgyaknak az okítása külön karon történt (facul­ nusok egyetemi aktivitását, hogy 1234-re a párizsi tas artium). amelyekből fejlődtek ki később a „böl­ egyetem 1 5 hittudományi doktora közül már 9 a domi­ csész" karok. Az alapképzés végét a borostyánkoszorú nikánus rendhez tartozott.'' elnyerése jelentette, amiről a végzettet baccalaureus­ nak nevezték. Ezután következett a céhek szakvizsgájá­ A Z E G Y ETEM I O K T A T Á S nak megfelelő tanítási engedély - licentia - meg­ szerzése. amely az archidiakónus előtt egy tézis m egvi­ R E N D S Z E R É N E K K IA L A K U LÁ SA tatásával végződött. Ez már magiszteri fokozatnak szá­ 1. A XII. század második felében, illetve a XIII. szá­ mított, azaz a sikeresen befejezett vizsga után a jelölt már tagja lehetett a tanári testületnek. A licenciátust le­ zad elején tanúi lehetünk egy átalakulási folyamatnak/’ tett hallgatók többsége ezzel a fokozattal befejezte A székesegyházi iskolában tevékenykedő mesterek és egyetemi tanulmányait, hiszen a doktorátus megszerzé­ diákok érdekeik védelmére céhekbe tömörültek, ame­ se további külföldi tartózkodást, azaz még több költsé­ lyet mint azt már előzőleg láttuk, római jogi kategóriá­ val „universitas"-ni\k neveztek el. Erre példa az get jelentett volna, nem is beszélve magának a doktorá­ tusnak az eléggé magas áráról, amelynek megfizetése Universitas Magistrorum et Scholariinn Parisinensis. A egy magát végletekig tartozásokba vert egyetemi diák legelterjedtebb vélemények szerint a legelső három számára már általában végképp lehetetlennek bizo­ egyetem sorrendben a következő. A bolognai.1 amely nyult. A tanulmányok betetőzése a doktori fokozat el­ 1050 körül jött létre és jogi oktatásáról híres. A máso­ nyerése volt. A szó maga képzőt, tanítót jelent, arra dik a párizsi, körülbelül 1 170-ben alakult,8 itt a filozó­ utalva, hogy a fokozat birtokosa a saját szakterületén fiai és teológiai stúdiumok számítanak kiemelkedőnek, „doctus"’, azaz képzett, tanult. A doktori védés nyilvá­ de a kánonjog oktatása is magas színvonalon állt.9 V é­ nos, a többi diák jelenlétében lezajlott disputatát foglalt gül a harmadik a salernoi 1 173-ban jött létre, ahol az magában. A tézis felvetése szintén az egyetem vezető­ orvostudományokat művelték.10 sége előtt folyt, azonban itt már a diáktársaknak is lehe­ Az egyetemek elismertségéhez kezdetben pápai bulla tősége nyílt a tézissel kapcsolatban kérdéseket megfo­ volt szükséges, de csakhamar a német-római császár is galmazni, amelyre a jelöltnek szintén reflektálni kel­ magának vindikálta az egyetemalapítási jogot (vö. lett.1 1 Barbarossa Frigyes 1 115 5 - 119 0 ] ) , ami jelzi, hogy a vilá­ A tanárok (magiszterek) és diákok közös testületet gi hatalom is korán felismerte az egyetemi képzés jelen­ alkottak, amelyben kölcsönösen kiegészítették egy­ tőségét. Ezek az alapító levelek a felsorolt egyetemeknél mást. Szervezetük szempontjából az egyetemeket két is későbbről, a XIII. századból származnak. Több fajta fő csoportba szokás sorolni. A z első az úgynevezett olyan okiratot tartunk számon, amely egy adott egyetem alulról építkező, vagy demokratikus egyetem-típus, elismertségét meghatározta. Ezek közül a legjelentőseb­ amelynek legjellemzőbb megnyilvánulása a bolognai bek a pápai megerősítő oklevelek, ilyennel egy egyetem egyetem. Itt a hallgatók maguk választották a tanárokat kapcsán is többször találkozunk. Továbbá ismerünk és az egyetem vezetőségét - ez két rektort foglalt ma­ uralkodói megerősítéseket, és nem utolsó sorban találko­ gában - és az egyetem szabályzatát is közösen állítot­ zunk különféle kiváltságlevelekkel, amelyek szintén az ták össze, ezért Universitas Scliolariumnak is egyetemek könnyebb működését hivatottak elősegíteni. nevezték.12 A karok élén a decanus (doyen) állt, az A létrejött egyetemek már nemcsak a klérus képzését egyetem legfőbb vezetője pedig az arcliidiakonusi látták el, mint azt a székesegyházi iskolák eredeténél rangban lévő nagykancellár volt. A másik típus némiláttuk, hanem már világiak képzésével is foglalkoztak. Szent Domonkos 1216-ban életre hívta a Dominiká­ nus Rendel, amelyet III. Ince pápa ( 1 1 9 8 - 1 2 1 6 ) és III.

lég ellentétes az elsővel, azaz központosítottabb szer­ vezettel rendelkezett, és a hallgatóknak jóval kevesebb befolyásuk volt az egyetem működésére, szervezetére. Erre példa a párizsi modell. A már mesteri (magistratus-licentia) fokozatot el­ nyert hallgatók részt vettek az egyetemi oktatásban. A hallgatók kollégiumokat alkottak általában nemzetisé­ gük szerint, de a doktorok külön kollégiumba tömörül­ tek. A kollégiumokat, attól függően, hogy milyen nyelvterületen helyez­ kedett el az egyetem, különféle ne­ vekkel illették: náció, bursa, coll­ ege, Bolognában angol archidiaconus vezetésével főleg német terü­ letről jött hallgatók tanultak, míg Párizsban főleg svéd, magyar, an­ gol, német és itáliai hallgatók sajátí­ tották el a középkori tudomá­ nyokat.13 Megélhetésük kezdetben elég sok problémát vetett fel. Kor­ társ feljegyzések szerint a párizsi egyetem környékén az előadások után tömegesen koldultak az egye­ temisták. A hallgatók barátaik kölcsöneiből vagy, ha tehetősebb volt, a család támogatásából tartották fenn magukat, esetleg pártfogókat keres­ tek, akik hajlandók voltak a tanítási költséget átvállalni. De a tanárok helyzete sem volt kedvezőbb, ők a diákjaikból éltek meg, már ha meg­ éltek. Megélhetési lehetőségnek számított az egyetemhez kapcsoló­ dó könyvmásolás. Ez egy sajátos másolási formát alakí­ tott ki. a pecia-t, ami annyit jelentett, hogy a kódexet ív­ füzetekre bontva adták ki másolásra, amelyeknek a színvonalát hivatalnokok ellenőrizték (stationariusok).14 Ilyen peciajeles kódexről először Bolognából és Párizsból tudunk a XIII. század közepéről.15 Az újabb egyetemeknél, illetve a német területen nem alkalmaz­ ták ezt a módszert. 2. Az oktatás úgy zajlott, hogy az előadó prelegálta (előolvasta) a kijelölt anyagot, majd ahhoz kommentá­ rokat fűzött. Ezt az egyetemisták lejegyezték és hozzá­ kapcsolták a kommentárt, vagy magába a szövegbe (glossa interlinearis) vagy a leírt szöveg margójára (glossa marginális). Ezek a diákok által lejegyzetelt ira­ tok, alkották később a diák hazatérése után. az adott or­ szágban a tudományágban nélkülözhetetlen szakirodalom jelentős részét, elég ha csak a Szent Gellért legen­ dájában leírtakra gondolunk: (...) a szükséges költségek­

kel ellátva Bolognába küldték őket, s itt a nyelvtan, a bölcsészet, a zene és az egyházi jogszabályok tudomá­ nyában és minden szabad tudomány ágazataiban kivá­ ló és jeles oktatást nyertek. A végén az ötödik évben tu­ dományos könyveiket is magukkal hozva visszatértek.16 Ahhoz, hogy valaki a három nagy tudományterület bármelyikével foglalkozhasson túl kellett jutnia a filo­ zófiai stúdiumokon, ami ekkor elsődlegesen az arisz-

toteleszi filozófiát jelentette skolasztikus feldolgozás­ ban.17 A skolasztika, amely a XIII. században meghó­ dította a teljes tudományos életet, Arisztotelesz műve­ inek újra felfedezésén alapult. A Boethius által feldol­ gozott arisztoteleszi logika ugyan már korábban is is­ mert volt, azonban csak a XII. századra tehetjük az Analytica, a Topica illetve a Sophistica könyvének új­ bóli felfedezését. A z arab filozófia megismerésének hatására (A vicenna, A verroes, Avencebron, Moses Maimonides) belefoghattak nemcsak az arab fi­ lozófusok fordításába, hanem Arisztotelesz írásainak görögből történő lefordításába is. Toledó, Oxford és Szicília szigete járt az élen Arisztotelesz műveinek latin nyelvre történő átültetésében. Az egyetemek tevékenységének kö­ szönhetően, amelyek sorozatosan áthágták a pápai tilalmakat, sike­ rült Arisztotelesz tanait megfelelő­ en ötvözni az Egyház teológiai né­ zeteivel. A jogi fakultások a római jog Jusztiniánusz féle foglalatát ele­ mezték, kommentálták (Corpus iuris civilis).18 A Digesta magyará­ zatának megindulását a kutatás Irnerius (Yrnerius; Guarnerius; Warner; vagy Werner) [ t i 12 1] ne­ véhez köti, aki 1080 körül kezdte meg a Digesta szövegének interpre­ tálását a bolognai egyetemen.19 A római jog tanulmányozása csakhamar elnyerte a császá­ ri támogatást, köszönhetően annak, hogy Barbarossa Frigyes következetesen alkalmazta a „Quod principi piacúit, legis habét vigorem" elvet. Ettől fogva a csá­ szár minden támogatást megadott a római jo g művelé­ sét vállaló egyetemek számára. Természetesen a Cor­ pus iuris civilis ismertetése sem állhatott meg önmagá­ ban. így a jusztiniánuszi jog köré is kiépült a kommen­ tárok rendszere a glosszátorok iskolájával: Bulgarus ( t i 167), Martinus (t| 166), lacobus ( t i 178) és Hugo ( t i 168). A korábbi glosszákat foglalta össze Accursius ( 1 1 8 3 7 -12 6 3 ), akinek műve glossza ordinaria-ként ter­ jedt el. A glosszátoroktól elkülönült a kommentátor is­ kola, amelynek alapítója Cinus (12 7 0 - 13 3 6 ) és követői, többek között Bartolus ( t i 357) és Baldus ( t i 400) erő­ sen támadták a glosszális magyarázatokat és következ­ tetéseket. A kánonjogi oktatás keretében a hallgatók a Gratianus nevéhez fűződő Decretum Gratiani szövegét sajátították el20 a hozzákapcsolódó állandósult magya­ rázatokkal (glossa ordinaria), amelyek a Concordia dis­ cordantium canonum keletkezése után ( 1 140) száz év­ vel már megszilárdultak, köszönhetően loannes Teutonicus-nuk,21 Laurentius Hispanus-nak22 és Bartliolomaeus Brixiensis-nek.23 A kánonjogi oktatás bo­ lognai megindulásától kezdve a kimagasló bolognai taná­

rok készítették el summáikat a Decretum Gratiani-hoz, közülük a legjelentősebbek Paucapalea,24 Rolandus,25 Stephanus Tornacensis,-b loannes Faventinus27 és

Huguccio.26 Az orvosi oktatás kezdetben elsősorban elméleti volt, a gyakorlatot állatokon végezték (elsősorban ser­ téseken). Téves azonban az a közmeggyőződés, hogy a reneszánsz idejéig az egyetemeken nem végeztek boncolást embereken. Már a XIII. században szigorú feltételek mellett lehetővé vált egy-egy halott boncolá­ sa is. Az az állítás sem állja meg a helyét, hogy egyhá­ zi tilalom volt érvényben a halott boncolásokra vonat­ kozólag. Ennek kapcsán V III. Bonifác pápára (12 9 4 -13 0 3 ) szokás hivatkozni, aki állítólag 1300-ban megtiltotta a halottak boncolását. Valójában teljesen másról van szó. A pápai tilalom nem a holttestek bon­ colására, hanem a kifőzésére vonatkozott, éspedig tel­ jesen racionális ok miatt. A keresztes hadjáratok során életüket vesztett főrangúak földi maradványait, általá­ ban hazaszállították a Szentföldről, amely azonban túl hosszú hajó utat jelentett. A probléma áthidalására a holttestek kifőzését alkalmazták. így a hazatérő hajók­ nak csak az elhunyt csontjait kellett elszállítania. A fo ­ lyamat azonban annyira nehézkes és hosszadalmas volt. hogy akadályozta az újabb csapatok behajózását. Ennek volt köszönhető a pápai intézkedés.29 A teológiai képzés az eddigieknél jóval összetet­ tebbnek nevezhető. A hallgatóknak először a filozófiai stúdiumokon kellett túljutniuk, amely természetesen a skolasztikától kezdve alapvetően arisztotelészi filozófi­ át jelentett. A szó szoros értelemben vett teológiai ta­ nulmányok ezután kezdődtek. Ez a szentírástudomány és Petrus Lombardus''{) szentenciáinak tanulmányozásá­ ból tevődött össze, amely két-két évet jelentett. A tanul­ mányok elsajátításának ellenőrzése kötelező disputákon történt, melyeken konkrétan meghatározott tételeket vi­ tattak meg (questiones disputatae). illetve azokra a kér-

désekre keresték a választ, amelyek a vita során merül­ tek fel (questiones quodlibetales).31 Amennyiben a reformáció fellépése ( 1 5 1 7 ) előtti Eu­ rópa térképén végig tekintünk kb. nyolcvan egyetemet számolhatunk össze.32 Természetesen ez a szám kissé csalóka, hiszen ezen egyetemek jelentős hányada szűnt meg még a középkorban, illetve az újkorban. De több olyan egyetemről is beszélhetünk, és sajnos ezek közé tartoznak a magyarországi egyetemalapítási próbálkozá­ sok is, amelyek csak nagyon rövid ideig, néhány évtize­ dig álltak fenn, hogy azután végképp elenyésszenek.33

Ö SSZEG ZÉS

A z oktatás külső kereteinek átalakulása és az egye­ temi intézményi szisztéma megszilárdulása nyomán észrevehető változás következett be az oktatás belső sajátosságaiban is. Az egyetemek kialakulásának kez­ detén az egyes nagy tudású tanárok alakítottak ki ma­ guk körül tanuló csoportokat, azzal, hogy hozzáérté­ sükkel vonzották a tanulni vágyó ifjúságot. A már mű­ ködő és elismert egyetemi intézmények mindegyike sajátos szemléletet, „iskolát” teremtett diákjai és taná­ rai körében, amely alapján különbséget lehetett tenni az egyes egyetemek fakultásai között. Ez a különbség nemcsak az elsajátított írástípusokban jelentkezett (vö. littera bononiensis, littera oxoniensis, littera parisiensis),34 hanem tartalmilag és a forrásszövegek értelme­ zésében is megmutatkozott. Ennek köszönhető, hogy a X III. századtól már inkább a tanár követte az iskolát, azokat a tradicionális oktatási módszereket, szerzőket és magyarázatokat, amelyek jellemzői voltak az egyes egyetemeknek és karoknak. A XIII. századra letisztá­ zódott a különböző tudományágak érv- és eszközrend­ szere.'5 amely lehetővé tette Európa egységes skolasz­ tikus kulturális alapjának tartós megteremtését.

J egy zetek ---------------------------------------------------------------8 A tanulm ány az O T K A tám ogatásával «A középkori kánonjogi gyűjtemények és az európai iiis commune» cím ű (T 048584/2004) kutatási program keretében készült. 1 B rósz R .-P ó lay E.: Római jog. (B p. 1976. 173-174. pp. : V acan t. A .-M an g en o t. E .-A m a n n . E. (éd .): Dictionnaire de Théologie Catholique. (P aris 1 903-1950. 6. 2 2 4 3 -2 2 4 7 . pp.): G au d cm et. J.: Église et cité. Histoire du droit canonique , (Paris 1994. 5 3 4 -5 3 9 . pp.): R aslidall. H.: The Universities o f Europe in tlie Middle Ages. 1—III. (O x fo rd 1936); G uenée. S.: Bibliographie

de l'H istoire des universités françaises des origines à la Révolution. I—III. (P aris 1978): V ergé. J. (éd.): Histoire des uni­ versités en France. (T oulouse 1986): F crruolo. S.: The Origins o f the University. The Scliools o f Paris and llieir Critics. 1100-1215, (S ta n fo rd 1985); C o b b a n . A .B .: The medieval English Universities: Oxford and Cambridge, B erkeley C A . 1988); De R id d er-S y m o cns, H.: Universities in the Middle Ages (A H istory o f the U niv ersity in E urope I), (C am b rid g e 1992): Doctores y escolares (Il C o n g re s o In te rn a c io n a l d e H isto ria de las U n iv ersid ad es H ispánicas), I—II. (V alen cia 1998): B rizzi, G. P .-V c rg c r, J. (éd .). Le université minori in Europa (secoli XV-XIX). C o n v e g n o Internazionale di S tudi. A lghero. 30 oltob r c - 2 n o v e m b re 1996 (U n iv c rs ità d eg li S tu d i di S assari. D ip artim en to di S toria, C en tro Interdisciplinare per la S toria d e irU n iv e rs itù di S assari - C o m m issio n Internationale pour

l'H is to ire d es U niversités). (R u b b ettin o -S o v cria M annelli 1998). ! Sacrorum concilio ruin nova el amplissima collectio. ed. I.D. M A N S I. I-X X X I. ( F lo re n tin ae -V en c tiis 1 7 57-1798 . új k iadása folytatással: L. P etit-J. M . M artin: l-L X . (P a ris -L e ip z ig -A rn h e im 189 9 -1 9 2 7 . X IV . coll. 6 7 -6 8 . pp.) 4 C o n c iliu m L ateranense III ( 1 179) c. 18: Q uoniam ecclesia D ei. et in iis q ae spectant ad subsidium corporis, et in iis q u ae ad p ro fectum v en iu n t anim arum , indigentibus sicut p ia m ater p ro v id ere ten etu r ne pauperibus. qui p arcn tu m opibus iuvari non p o ssu n t, legendi. et proficiendi o p p u rtu n itas subtrahatur, per u n am q u am q u e ecclcsi.im cath ed ralcm m agistro. qui clcrico s eiusdem ccclesiac. et sch o larcs pau p cres gratis d o ceat. com petens aliquod b en eficiu m assig n etu r. q u o d ocentis nécessitas sublevetur. et d iscen tib u s via pateat ad doctrinam . In aliis qu o q u e restituatur ecclesiis sive m o n asteriis, si retroactis tem poribus aliquid in eis ad hoc fucrit d ep u tatu m . Pro licentia v c ro d o c c n d i nullus pretium ex ig at, vcl sub o b ten tu alicuius co nsuetudinis, ab iis qui docent, aliquid q u aerat nec do cere q u em p iam . petita liccntia, qui sit idoneu s, interdicat. Q ui vero co n tra hoc venire p raesum pserit. a ben eficio ecclesiastic o fiat alienus. D ignum q u id em esse videtur, ut in ecclesia D ei fructum laboris sui non h abeat, qui cupiditate anim i v en d it licen tiam d occndi ecclcsiarum profectum nititur im pedire. M ansi X X I. co ll. 2 2 7 -2 2 8 . pp. 5 Vô. R ash d all. H., Universities. III. 95. 3 2 8 -3 3 3 . pp.

történetiszemle

6 B ellom o. M .: ..II M ed io evo e l'o rig in e d e ll’u n iv ersità" in B ellom o, M .. Medioevo edito e inédito I. Scliolae. Universitäten. Studio (I Libri di E rice 20/1 ). (R om a 1997. 15-30. pp. 7 B audillart. A. el al. (ed.): Dictionnaire d'histoire et de géographie ecclésiastiques. (P aris I 9 l2 s s . (D H G E ) 9. coll. 6 4 5 -6 6 0 . pp.): New Catholîc Encidopedy, (N ew Y ork 1967. 2. 6 5 0 - 6 5 1 . pp.); Lexikon des Mittelalters. (S tu ttg art-W eim ar 1999. 2. 3 8 1 -3 8 7 ); D e R id d er-S y m o e n s. H.: ..La place de l'U niversilé d e B ologne d an s la m obilité d es étu d ian ts eu ro p éen s” in 'Universitäten' e Universita (Atti del C o nvegno B ologna 16-21 nov em b re 1987], (B o lo g n a 1995. 8 3 -9 2 . pp.) s Lexikon des Mittelalters. 6. 1720-1721. G abriel. A.: ..L es origines d e la l'acuité d e D écret de l'a n c ie n n e un iv ersité de P aris" (in L'Année canonique 17 (1973) 5 0 7 -5 3 1 . pp.) 9 B ru n d a g c . J.A .: ..F rom C la s sro o m to C o u rtro o m . P arisian C an o n ists and their C a reers" (in ZRC Kan. Abt. 83 (1997) 3 4 2 -3 6 1 . pp.) 10 Lexikon des Mittelalters. 7. 1 2 97-1298. De Ren/.i: Storia docu­ méntala délia Scuola medica di Salerno. N aples 1857. P achard, F. R.: Scltool ofSalermim. (L ondon 1922.): V itolo. G .. ..D alle scoule salernitane di m ed icin a alla S co u la m edica salernitana" in Studi di storia méridionale in memoriam di P. Laveglia. (S alerno 1994. 13-30. pp.) 11 Vô. Montanos Ferrín. E.: .JLas ..Questiones D isputatae" en los estatu­ tos universitarios m edievales” in Bellom o. M . (ed.). Die Kunst der

Disputation. Probleme der Rechtsauslegung mul Rechtsanwendung im 13. und 14. Jahrhundert [Schrillen des Historischen Kollegs. Kolloquien 38], (M ünchen 1997. 157-204. pp.) R ossi. G . : .. „U n iv ersitas sc h o lariu m " e C o m u n e” (sec. X II—X IV ) in Rossi. G .: Studi e lesti di storia giuridica tnedievale [S em inario G iu rid ic o d e ll'U n iv ersität di B o lo g n a 175], (M ila n o 1997. 142-264. pp.). I? Vö. Bellomo. M. ..Studenti e ..populus" nellc cittä universitarie italiane dal socolo XII al X IV " in Bellom o. M.. Medioevo. 3 3 -4 9 . pp. 14 F inck-H errera. G.: ..U ne institution du m onde m edieval la p e d a " in Revue Philosophique de Ltntvain 60 ( 1962) 184-243. pp. 15 S chooner. H.: ..La prod uction du livre per la p e d a " in B ataillon. L. J.-G u y o t. B. G .-R o u s e . R. H. (ed.): La production du livre universitaire an moyen age. Exemplar et pe d a (A cte d u sym posium tenu au C ollegio San B on av cn tu ra de G ro ttaferrata en mai 1983. (Paris 1988. 1 7 -3 7 . pp.) vö. K örm endy K.. ..A 14-15. századi bolognai eg y etem k o n y vkultúrájának egy m agyar v onatkozású kódexe" in Magyarkönyvszemle 11 0 (1 9 9 4 ) 1-15. különösen: 2 -4 . 1,1 Érszegi G. (ed.): Arpcid-kori legendák és intelmek. (B p. 1983. 7 5 -7 6 . pp.) 17 V ö. Bianchi. L.: II vescovo e i JilosoJi. La condanna parigina del 1277 e l'evoluzione dcU'aristotelismo scolaslico (Q uodlibet 6). (B crgam c 1990). ,!t Vö. pl. C ondorclli. O .: „G iuristi vescovi n e ll'lta lia del T recento. Le ..quaestiones d isp u tatae " di B onaccorso d a F irenze e G iov anni A cciaiu o li" in Rivista internazionale di diritto comune 9 (1998) 197-261. pp. 19 Vö. B ellom o. M.. Società e istituzioni dal medioevo agli inizi dell'etc't moderna (I libri di E rice 2). (R om a 1994. 3 2 9 -3 4 7 . pp.). 20 D H G E 21. coll. 1 2 3 5 -1239. E rdö. P.: Storia della scienza del diritto canonici. Una introduzione, (R om a 1999. 37—40. pp.) A D ecretum G ratiani szô vegénck kialakulásárói vö. L arrainzar. C.: „L a in v estig ació n actual sobre el D ecreto de G ra c ia n o " in

Zeitschrift der Savigny-Sliftung fü r Rechtsgeschichte, ¡(monistische Abteilung 90 (2004) 2 7 -5 9 . pp. 21 L andau. P.: J o h a n n e s T eutonicus und Jo hannes Z em ckc. Z u den Q u ellen ü ber d as Leben d es B ologneser K anonisten und des H alberstädter D o m p ro p stes" in Halberstadt. Studien zu Dom und

Liebfrauenkirche. Königtum und Kirche als Kulturträger im östlichen Harzvorland-Halbertstadt [Sym posium d es L eipziger L ehrstuhls für K unstg eschichte. H albertstadt 7. bis 10. O k to b er 1991.], (B erlin 1997. 1 9-29. pp.) 22 V ö. G arcia y G arcia. A.: Laurentius Hispamts. Datos biográficos

y estudio critico de sus obras. (R o m a-M ad rid 1956.): E rdő. P.: Storia della scienza. 4 8. p. D H G E 6. coll. 9 8 4 -9 8 5 . N A Z . R. (ed.). Dictionnaire de droit canonique. (P aris 1924-1965. 2. coll. 2 1 6 -2 1 7 . pp.). F ransen. G.: „ T rib u n a u x e c c lé s ia s tiq u e s et la n g u e v u lg a ire d 'a p rè s les 'Q u e s tio n e s ' d e s c a n o n is te s " in Ephemerides Tlieologiae Lovaniensis 4 0 (1964) 4 0 9 —112. pp. 24 E rdő. P.: Storia della scienza. 4 2. p. 25 Vö. W eig an d . R.: „M ag ister R olandus und P apst A lex an d er III" in Archiv fü r katholisches Kirchenrecht 149 (1980) 3—44. pp. 26 Vö. W eigand. R.: „S tudien zum kanonistischen W erk S tephan u s von T o u rn a i" in Zeitschrift der Savigny-Stiftung fü r Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 7 2 (1 9 8 6 ) 3 4 9 -3 6 1 . pp. 27 H öhl. N „ „W er w ar Jo hannes F av en tin u s? N eue E rk en n tn isse zu L eb en W e rk e in e s d e r b e d e u te n d s te n D e k re tiste n d e s 12. Ja h rh u n d erts" in Proceedings o f the Eighth International Congress o f Medieval Canon Law. San Diego 1988 [M on u m en ta luris C anonici C /9 ). (C itlà del V aticano 1992. 1 8 9-203. pp.) 2S C rem asco li, G .. „U g u ccio n e da P isa: saggio bib lio g rafico " in Aevum 42 (1 9 6 8 ) 123-168. pp.: E rdő. P.: Storia delta scienza. 5 1 -5 6 . pp. 29 Vö. P otthast. A . (ed.), Regesta Pontißcum Romanorum hule ab a. post Christum natum MCXCVIII ad a. MCCCIV. I—II. (B erlin 1875. Irepr. G raz 1957], 24975.) N ielsen. L. O .: Theology and Philosophy in the Twelfth Century. S L eidcn 1982. 2 4 3 3 6 1 . pp.) Jl Vö. B azan. B. C .-W ip p e l. J. P .-F ra n s e n . G .-Ja c q u a rt, D.: Les

question disputées et les questions quodlibetiques dans les facultés de tlieologie. de droit et de medicine (T y p o lo g ie des sources du M o y e n A g es o c c id e n ta l 4 4 - 4 5 ) . (T tirn h o u t-B re p o ls 1985). M o n tan o s F errín. E.: „L as ..Q uestiones D isp u tatae" 157-204. pp. Albion: O x fo rd (X II. sz. közepe). C a m b rid g e (1209). St. A ndrew s (1 4 1 2 ). G lasg o w (1451). A berdeen (1495): Hispánia: P alencia (1 2 0 8 ). S alam an ca (1243). S ev illa (1254). L isszabon (1290). L érida ( 13 00). C o im b ra ( 1308). V alladolid ( 1346). H uesca ( 1354). B arcelo n a (1 4 5 0 ). Z aragoza (1 4 7 5 ). S ig u en za (1 4 8 9 ). P alm a ( 1489). A lcala ( 1490). V alencia ( 15(H)): Francia Királyság : P árizs (1 1 7 0 ). T o u lo u se (1229). M ontpellier (1 2 8 9 ). A vignon (130 3 ). O rlean s ( 1305). C a h o rs ( 13 3 1). A ngers ( 1337). G ren o b le ( 1339). P erpignan (1349). O ran g e (1 3 6 5 ), A ix (1409). B esancon (1422). D ole (1 4 2 2 ). P oitiers (1431). C aen (1432). B ordeux (144 2 ). V alence (1 4 5 9 ). N antes (1461). B ourges (1464): Itália-. B ologna (X I. sz. vége). S alern o (1173). R eggio (1188). V icenza (1204). A rezzo ( 1215). P adova (1220). N ápoly (1224). V ercelli (1228-b an alapult Studium generale-ként. szab ad ság jo g ait teljesen 1243-ra nyerte el). P iacen za ( 1248). R óm a ( 1303). P erugia (1 3 0 8 ). T rev iso ( 1318). Pisa (1 3 4 3 ). F irenze (1 3 4 9 ). Siena (1357). P avia (1361). F errara (1 3 9 1 ). T o rin o (1405); C a ta n ia (1444): Német és észtiki területek : H eidelberg (1386). K öln (1388). E rfurt (1 3 9 2 ). L ipcse (1 4 0 9 ), R o sto c k (1 4 1 9 ), L ö v cn (1 4 2 5 ), G re ifsw a ld (1 4 5 6 ). F reiburg (1 4 5 7 ), Basel (1459). Ingolstadt (1459). T rie r (147 3 ). M ainz (1 4 7 6 ), T ü bingen (1476), U ppsala (1477). K oppenhág a (1478), W itten b erg (1502); F rankfurt O d. (1506). Közép-Európa: P rága (1 3 4 8 ). K rakkó (1364), B ées (1365), P écs (1 3 6 7 ). Ó bu d a (1389). P ozsony (1465). B uda (1 4 8 0 körül). -^ B e llo m o , M .: Saggio suU'Università, (R o m a 1996.); D e R idderS y m o en s, H.: „B ibliographie de l'histoire des U niversités aux P ays-B as et en B elgique 1 9 9 6 -1 9 9 7 et ad d itio n s" in Nieuwsbrief

Universiteitsgeschiedenis-Lettre d ’information sur THistoire des Universités 3.2 (19 9 7 ) 4 9 -5 8 . pp.: Jedin, H. (ed.), The Medieval and Reformation Church (A n A brid g em en t o f H istory o f T he C h u rch , v olum es 4 to 6), (transi. H olland, J.) (N ew Y ork 1993. 2 4 - 2 8 ., 5 1 - 5 4 . p p .; K ib re, J.; The Nations in Medieval Universities. (C am bridge 1950). 54 B IS C H O F F . B., Latin paleography. 27-136. 35 V ö. V auchez, A. (ed.): A pogée de la paputé et expansion de la Chrétienté (1054-1274) [H istoire du C h ristian ism e 5], (P aris 1993. 4 3 5 -4 3 9 . pp.).

7

Vigh A nnam ária:

A kánonjog oktatása a budapesti egyetemen a XIX. század végétől a XX. század közepéig

Ferenc, a későbbi egyházjogász professzor szorgalmaz­ ta még a katolikus egyetem ügyét. A z 19 10-es évek elejére a magyar katolikus egyház véglegesen elvetette az önálló katolikus egyetem alapí­ tásának gondolatát. A magyar egyházi vezetők jobbnak látták a már meglévő egyetemeken erősíteni a katolikus szellemiséget6. A képzés idejéről már a kiegyezés előtt is vita folyt, és bár Mária Terézia a hittudományok elsa­ játításához öt évet írt elő, ez a tanulmányi rend csak 1913-ban valósult meg7.

K Á N O N JO G O K TA TÁ SA A JO G I K A R O N A PROBLÉM A

Jelen munkánkban a XIX. század végétől a XX. század közepéig tartó időszakot kívánjuk megvizsgálni. Vizsgá­ lódásunk tárgya a budapesti egyetemen folyó kánonjo­ gi oktatás. Munkánk során - számolva a korábbi jelen­ tős publikációkkal1-c é l unk az volt, hogy pontosabb ké­ pet kapjunk a fent említett időszak kánonjogász egyéni­ ségeiről és munkájukról. Témánk megközelítéséhez el­ sősorban a budapesti egyetem hittudományi és jogi ka­ rának évkönyveit és levéltári anyagait használtuk fel. T Ö R T É N E L M I H Á T T ÉR

/l XIX. sz. második felében a számottevő gazdasági és társadalmi változásokkal egyidejűleg Európa termé­ szetes közege is megváltozott. /A katolikus egyház és in­ tézményei ezekben az időkben egyesek szemében egy le­ tűnt kor alappillérét jelentették. A kultúrharc zászlajára tűzte az állam és az egyház teljes elválasztását. Ennek következtében a polgári államokban megfigyelhető volt. hogy az értelmiség - noha nem teljes egészében, de - el­ fordult a keresztény életeszménytől. /\ z egyház a bajok orvoslására, Európa-szerte a katolikus egyetemek pozí­ ciójának megerősítésével válaszolt.2 katolikus egyete­ mek garanciát jelentettek az értelmiség újbóli megnye­ réséhezA kor hódító eszméi közül a liberalizmus volt az, amely a felsőoktatásban is éreztette negatív hatását. A tanszabadság eszméje miatt az állam és az egyház is egyetértet abban, hogy önálló katolikus egyetemet kell létrehozni, véleménykülönbség csak a miértek tekinte­ tében volt. Magyarországon a dualizmus idején, szorosan katoli­ kusnak nevezhető felsőfokú oktatás a szemináriumok­ ban, a budapesti egyetemen,3 valamint az egyes joglíce­ umokban folyt. Európa más országaihoz hasonlóan M a­ gyarországon is szükségessé vált egy katolikus tanár­ képző létrehozása. Simor János érsek ugyan belátta, hogy az országnak szüksége van katolikus felsőoktatás­ ra, azonban meggyőződése volt, hogy a budapesti Tu­ dományegyetemen a katolikus szellemiség megerősíté­ se hasznosabb lenne. A katolikus tanárképzésre a szer­ zetesrendek érzékenyebben reagáltak.4 A katolikus egyetem létrehozásának szószólója M ihályfi Ákos5 .cisztercita szerzetes volt. Az országban Pécsett Hanuy

A jogi karon az 1907-ben elhunyt Antal Gyula8 egy­ házjogi professzor helyét, kiírt pályázat alapján Notter Antal'* vette át, aki a nagyváradi jogakadémia nyilvános rendkívüli tanára volt. A budapesti egyetemen 1909-től rendkívüli, majd 19 12 . aug. 9-től rendes tanár10. A jogi kar tanszékein belül - általánosságban megállapítható két tanár dolgozott, sőt az 1 848 óta működő magántaná­ ri intézményből11 következően az egyházjogi tanszéken gyakran három tanár is megtalálható volt. így volt ez 1885-tól is. amikor is Antal Gyula volt a főelőadója az egyházjog tárgynak, és munkatársa volt keveházi Kováts Gyula. Antal halála után Kováts adta elő a tár­ gyat főkurzusként, és munkájában Notter Antal volt se­ gítségére. Kováts idejében szinte minden évben voltak meghívott magántanárai a tanszéknek, akik habilitációs eljárás keretében próba kurzusokat tartottak a főelőadá­ sok mellett.12 Keveházi Kováts Gyuláról, az egyházjog professzo­ ráról Szladits azt mondja: „elsőrangú csillag tündökölt a kar csillagképén."13 Kováts tehetségének már huszon­ két éves korában tanújelét adta. Ekkor jelent meg első tanulmánya birtokelméletek1'1 címmel. Ebben a rómaiés kánonjog szempontjai szerint vizsgálja a birtokvéde­ lem fejlődését. A korai munkáiban megmutatkozó jogtörténeti szemléletmód egész munkásságát áthatja, és egyszersmind meghatározza tudományos egyéniségét. Az egyetem elvégzése után, ügyvédi és bírói gyakorlati évei alatt még inkább kifejleszti polémikus, kritikai ter­ mészetét. Ez a fejlődés pontosan nyomon követhető a fennálló kormány házassági reformjavaslataira válasz­ ként írt fő művében, amely A házasságkötés Magyaror­

szágon egyházi és polgári jog szerint, különös tekintet­ tel törvényhozásunk feladataira15 címet viseli. Szladits Károly 1944-ben úgy emlékezik vissza erre a munkára, mint „egy hihetetlenül gazdag történeti anyagával a ha­ zai házassági jognak ma is, hatvan évvel megjelenése után, nélkülözhetetlen forrásművé” -re.16 Valójában ez a munka eredményezte, hogy meghívták a budapesti ma­ gyar királyi tudományegyetemre az egyházjog magán­ tanárának. így kezdődött egyetemi oktatópályája. 1884ben 35 évesen már levelező tagja a M agyar Tudomá­ nyos Akadémiának, ahol székfoglaló beszédét Szilágyi (Sylvanus) Márton tanítása az eljegyzésről17 címmel tartja meg. A székfoglaló beszédben határozottan kije­ lenti, hogy „M agyarország az európai jogtudomány ver­

senyébe különösen a kánonjog terén juttathat sokat a magáéból, amelynek magyar fejleményei a külföldet is közelről érdekelhetik. A kánoni jognak nálunk is meg­ van a külön története.” 18 Tervei megvalósításához a Tu­ dományos Akadémiától várt segítséget, de a magyar kánonjog-tudomány története megírásához az első világ­ háború következ­ tében beállt zava* ros politikai vi4 szonyok nem biz- ' tosítottak kellő f i jáp , kö rü lm é n y ek et. Polémikus termé­ szete megnyilvá­ nulásának tudhat­ juk be báró Roszner Ervinnel foly­ tatott vitáját.19 melynek témája az eljegyzés jogintézménye volt. és Timon Ákossal a párbér jogi ter­ mészetéről szóló irodalmi disputá­ ját is. Kováts Gyulát 1886-ban az egyházi jog nyilvános rendes tanárává nevezték ki. A tanszékvezetéssel együtt járó feladatok egyike a hasz­ nálandó tankönyv megírása volt. Ennek Kováts eleget is tett, azonban ez a majd ötszáz oldal terjedelmű jegyze­ te hivatalos nyomtatott formában soha nem látott napvilágot.-" Kováts tanításának utolsó éveiben csak ki­ sebb jelentőségű műveket publikált.-1 amelyek témája sokkal inkább társadalmi jellegű, mint egyházjogi. A jogi karon Kováts munkáját Reiner János veszi át, aki Alma Materének lesz egyházjogi professzora. Pub­ likált írásait tekintve elődjének méltó utóda.-2 Reiner 1935-ig az egyházjog nyilvános rendes tanára. A tan­ széki munkán három professzor osztozik: az idős keve­ házi Kováts. Notter és Reiner. Notter 1941-ben búcsú­ zik a katedrától, így egy éven át betöltetlen az egyház­ jogi tanszék. 1942-től Baranyay Jusztin cisztercita szer­ zetes veszi át a tanszékvezetést a jogi karon is. Önálló tankönyvet kőnyomatos formában bocsátott a hallgatói rendelkezésére. Viszonylag kevés számú publikált írása volt,23 mivel sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a jogi szeminárium tehetséges hallgatói műveinek megjelen­ tetésére.2'4 A tehetséges hallgatók munkáinak megjelen­ tetését a jogi kar keretén belül több tanszék is feladatá­ nak tekintette. Baranyay Jusztin legtehetségesebb tanít­ ványának Móra Mihályt tartotta.25 Baranyay 1942-től a jogi karon adja elő a kánonjogot, ahová a hittudományi kar papnövendékei is átjárnak. Egyházjogot a hét min­ den napján egy órában, délelőtt ad elő Baranyay Jusz­ tin, és délután szemináriumi foglalkozást tart. Áz egy­ házjogot egy éven át hallgatják az egyetem polgárai. Félévente kollokvium formájában kell beszámolniuk az előadáson hallottakról. 1948. november 22-én26 fizetés

nélküli tanársegédi állásba nevezik ki az egyházjogi tanszék munkatársának dr. Csupor Lajost. Még ugyan­ ez év december 14-én a Pázmány Péter Tudományegye­ tem Jo g és Közgazdaságtudományi Karának Tanácsa ülést tart. Az ülés témája ..a népi demokráciával szem­ behelyezkedő politikai ellenállás leghatározottabb fel­ szám olása."27 Az ülésen Baranyay Jusztin a követ­ kező nyilatkoza­ tot teszi: „Mélyen tisztelt Kartársa­ im a tanúi annak, hogy én meggyő­ ződésem ellen nem szoktam cse­ lekedni: tudom, hogy Önök most is elvárják tőlem, hogy önmagam­ hoz hű legyek. Az előterjesztett indítvány elfoga­ dása az egyházi rendhez való tarto z a n d ó sá g o m alapján számom­ ra az egyházi jog értelmében incompatibilitást jelent. Több évtizedes egyetemi professzorságom ideje alatt ez az első eset. hogy a kar politikai kérdésben állást akar foglalni. Mivel ez a tudomány és az egyetemről vallott elveimmel ellentétben áll. a magam részéről az indít­ ványt nem fogadhatom e l."28. „Dr. Baranyay Jusztin a kari ülésről eltávozik."29 Rá következő évben, január 19-én30 Baranyai Jusztint ny. r. tanári állásából felfüg­ gesztik. hűtlenség gyanúja miatt.31 Börtönbüntetésre ítélik a Mindszenty per32 kapcsán. Az egyházjogi tan­ széken az 1948—4-9-es tanév hátralévő részérében az előadások megtartását, saját kérésre dr. Heller Erik ny. r. tanár veszi át.33 1950. március 22-én a jogi kar kari határozatának kivonata szerint az egyházjogot törölni kell a jog- és államtudományi doktorátus tárgyai közül. Szigorlati tárgyként is csak a kánonjogi szigorlatban szerepelhet.34 Darvas Jó zsef vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1413/65/14/1950. VI. l.-i rendeletével az „egyházjogot törli a szigorlati tárgyak közül, így lehet­ séges az egyházjog szigorlat letétele nélkül a megfelelő diploma kiállítása. Az a jogszigorló, aki az egyházjog­ ból sikertelenül kísérelte meg a szigorlatát, s e tárgyból pótvizsgára utasították, úgy tekinthető, mintha az egy­ házjogból már nem is jelentkezett volna szigorlatra... Ezúton értesítem a Kart arról, hogy az egyházjogi tárgy­ körről készített dolgozatokat doktori disszertációként elfogadni nem tartom indokoltnak, minthogy nem ad megfelelő képet a jelölt tájékozottságáról a jog- és államtudományokban.” 35 A jogi karon 1950-ig kánon­ jogból doktori fokozatot lehetett szerezni36. Ez a hittu­ dományi karon tanuló papok számára viszonylag könynyen elérhető volt, mert nem kívánta meg a jogi kar tel­

jes programjának elvégzését. Az utolsó kánonjogi dok­ tor Halmai Gyula Semjén37 volt 1950-ben. Az E L T E le­ véltári feljegyzés szerint a doktorátushoz két szigorlatot kellett letenni. Az első szigorlat anyagát a római jog ké­ pezte, a második szigorlatét az egyházjog. Az 1948-49-es tanév volt az utolsó, amikor a jogi ka­ ron egyházjogot lehetet hallgatni.

A K Á N O N JO G OKTATÁ SA A H IT T U D O M Á N Y I K A R O N

A hittudományi karon az ötéves tantervnek a gyakor­ latba való átültetéséhez szükség volt a prímás38 felhívá­ sára, néhány változtatásra. Ezek egyike szerint az isko­ laügyek elvi részének előadását az egyházjog tárgykö­ rébe utalták,39, amit 1908 márciusától 1923 szeptembe­ réig Hanuy Ferenc40 adott elő. Meg kell jegyeznünk, hogy a budapesti egyetem hittudományi karán, mindig volt tanszéke a kánonjognak. Az első világháborút kö­ vető években kizárólag papíron módosult a magyar ka­ tolikus felsőoktatás helyzete. A Tanácsköztársaság ide­ jén a Közoktatásügyi Népbiztosság a budapesti Hittu­ dományi Kart az 19 19 . június 17-i rendeletével megszűntette.41 Lukács György népbiztos és Lukcsics József prodékán közti levelezésből kiderül, hogy az ál­ lam a hittudományi kart, már csak hittudományi kutatóintézetként tartotta számon. Ennek ellenére a soron kö­ vetkező tanévben a „kutatóintézet" zavartalanul folytat­ hatta munkáját. 1923. augusztus 15-én Hanuyt pécsi ka­ nonokká nevezik ki. A kar az egyházjogi tanszékre meghívással szeretet volna tanárt hívni, de az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter: Klebelsberg Kunó42 pályázatot írt ki a tanszék betöltésére.43 A tan-

széket végül Baranyay Jusztinnak44 ítélték oda 1924. június 30-án. Baranyay az 1943-as tanévben meghívást kap a jogi kartól az egyházjogi tanszék vezetésére, erről fentebb részletesen szóltunk. M ivel hosszú távon tarthatatlannak tűnt, hogy Baranyay tanszékváltása után a papnövendékek a jogi kar keretén beliil hallgassák az egyházjogot, a hittudo­ mányi karon lévő tanszék ismét önálló vezetőt kapott Bánk József45 személyében. így a kánonjog egyetemi szintű oktatása a továbbiakban Magyarországon egye­ dül a budapesti hittudományi kar (később: Hittudomá­ nyi Akadémia) keretében maradt fenn, amely annak egyedüli ilyen rangú műhelye volt egészen az 1990-es évekig.

Ö SSZEFO GLALÁ S

Vizsgálódásunkat itt lezárjuk, mert a X X . század má­ sodik felének kánonjogi oktatásával egy későbbi mun­ kánkban kívánunk foglalkozni. A vizsgált időszak, a kánonjog szempontjából, a ma­ gyar történelemben az egyik legtermékenyebb és leg­ változatosabb időszak volt. Néhol aránytalanul na­ gyobb gondossággal foglalkoztunk egyes szerzőkkel, aminek az oka szellemi kiválóságuk kidomborítása volt. Mindaz, amit a X X . sz. első felében magyar nyelven publikáltak a kánonjogi szerzők, kincsestárát jelentik a magyar kánonjogi irodalomnak. A tárgyalt kor szerzői­ nek publikációi közül egyesek még az 1 9 1 7-es Kódexet is megelőzik, de többségükben az akkor hatályos, és új­ donságnak számító Kódexet magyarázzák. Ezeknek a professzoroknak a munkássága példaértékűvé vált a X X . sz. második felében.

je g y ze tek _________________________________________ 1 Vö. Erdő Péter. ,.l)cr Stand dér kanonistisclien Foesclíung in Ungam". in Zeitschrift dér Savigny-Stifuuigfiir Rechlsgeschiclile. Kanonisiische Abteilung 8 0 ( 1 9 9 4 )4 5 1 —463. pp.: E rdő Péter, „Hu­

szadik századi magyar egyházjogászok az európai kölcsönhatások összefüggésében" in B eke M a m i- B á rd o s István (szerk.). M agya­ rok kelet és nyugat m etszésvonalán. A n em zetközi történész kon­ ferencia előadásai. E sztergom . 1994 április 13-15. [Esztergom 1995], 3 6 5 -3 7 8 . pp.: S zab ó P é te r-S z o k ira János. Papp György ká­ nonja gi munkássága in Atlianasiana 9 (1999) 8 1 -8 7 . pp. Franciaországban 1875-ben a francia korm ány engedélyt adott kato­ likus egyetem ek alapítására. 1880-ban az állam vizsgáztatás jogát m egvonták a katolikus egyetem ektől, ezért a francia felsőoktatásban a jelen tő ség ü k igen csekély m aradt. Freiburgban 1889-ben alapítot­ tak (közpénzből) nem zetközi katolikus egyetem et. ' A Pázm ány P éter állal alapított egyetem je lle g e tisztázatlannak m i­ nősült a d u alizm u s idején. E z abban m utatkozott m eg. hogy az eg y etem i alap eg y része katolikus egyházi vagyon volt. viszont az egyelem tén y leg esen állam i intézm énynek m inősült (v.ö. Királyi M agyar T u d o m án yegyetem ). 4 A ciszterck Z ircen m egalapították a B crnardinum ot. 1889-ben B u­ dap estre kö ltö ztek és a képezést ott folytatták. A prem ontreiek 1902-ben in d ították m eg a N orbertinum ban az oktatást. 5 1906-ban katedrái kap a hittudom ányi karon. 1916/17-es tanévben az eg y etem rek to ra volt. 191 l-ben Várady Lipót Árpád győri püspök így ír az önálló katolikus egyetem ü g y érő l:..... a bizottság gondoskodjék arról is. hogy a katoli­ kus érdekek az egyetemeken kellőképen megóvassanak." Mihályfi Ákos. A katolikus egyetem kérdései hazainkban. Bp. 1912. 306. p. 10

7 H crm ann E g y e d -A rtn e r E dgár. /I hittudományi kar története 1635-1935. Bp.. 1938. 443. p. s (P écs. 1842. m árcius 2 3 ,-B u d a p e st. 1907. novem b er 15.) A ntal k i­ lépett a bencésektől és jo g o t tanult. A pécsi jo g líceu m tan ára lett. 1869-ben a budapesti egyetem m agántanára, ahol o sztrák és p o lg á­ ri jo g o t tanít. 1885-től kezd eg y h ázjo g o t tanítani. N agy érd em e, hogy elő d jén ek K őnek S án d o rn ak egyházjogi k ézik ö n y v éi sajtó a lá ren d ezte és újból kiadta. 9 (Tem esvár. 1871. február 5. - Dunaharaszti. 1948. m árcius 7.) Notter újságíró volt mielőtt a jogi pályára lépett. 1912-től 1941-ig nyilvános rendes tanár, egyházjogot, római jogot és jogtörténetet tanít. 111E ckhart F erenc. A jog- és államtudományi kar története. Bp. 1936. 11 B író Ju d it. Magántanárok a / testi tudományegyetemen 1848- 1952. Bp. 1990. I : A m agántanári cím k ifejezés p o ro sz eredetű. A k ieg y ezés után lán g ra k apnak azok a követelések, hogy a ném et m intát alap u l v é­ ve v áltoztassák a m agántanári cím et d o censire. A h ab ilitáció m eg ­ szerzésénél fontos szem pont, hogy hány év ig d o lgozott az illető egy eg y etem en m agántanári pozícióban. 11 S zlad its K ároly, keveházi Kováts Gyula r. tag emlékezete. M ag y ar T u d o m á n y o s A kadém ia. E m lékbeszédck. Bp. 1944. 14 K ováts G y u la. A birtokelméletek (K ln y .) Jo g tu d o m án y i K özlöny 1871. 15 K ováts G y u la. A házasságkötés Magyarországon egyházi és pol­

gári jo g szerint, különös tekintettel törvényhozásunk feladataira. Bp. 1883. 16 L ásd 13. je g y z e t. 17 K ováts G y u la. Szilágyi (Sylvanus) Márton tanítása az eljegyzésről

történetiszemle

1690-ben (A k ad ém iai sz ékfoglaló értekezés). A kadém iai é rte sítő a társad alo m -tu d o m án y o k köréből VII. 10. 18 S zék fo g laló beszéd. 19 K ováts G y u la. Felelet báró Rosz/ier Ervin ..Régi magyar házassá­ gi jo g " tinin munkájára. Bp. 1887. :" A M O SZ K k atalógusa szerint egy kőnyotnatos példánnyal az O S Z K rendelkezik. M ivel a katalógus nem tartalm az nyom tatott fo rm áb an kiadott péld ányi, h elyénvalónak látszik azt a kö v etk ezte­ tést levonnunk, hogy ilyen nem is létezett. (O S Z K katalógus: 6 3 3 .9 2 8 ). - 1 K ováts G y u la, Jelentés az egyetem 1913/14. évéről (1 9 1 3 ).: ua.. Hajnik Imre rendes tag emlékezete in Akadémiai emlékbeszédek X V II. 8. ~ V ö. M agyar Életrajzi Lexikon. II. 4. kiad.. Bp. 1967. 4 9 7 -4 9 8 . pp. P ublikált írásai közül a jelen tő seb b ek : B aranyai Jusztin. A kánoni jog szerepe. Bp. 1941. B aranyai Jusztin. A törvényelemzés alap­ problémái a C.J.C.-ben. Bp. 1941. •4 V ö. E rdő Péter. ..Dér Stand dér kanonistisclien Foescliung in Ungarn ", in Zeitschrifl dér Savigny-Stiftung fiir Reclilsgeschiclile. Kanonistische Abteilung 80 (1994) 455. p. ~ B aranyay Jusztin. Előszó in Móra Mihály. Házassági kereseti jog

a kőteléki perben az egyházjog szerint. Jogtörténeti é s jogdogma­ tikai adalék a CIC 1971. kánonjához (É rtek ezések a budapesti kir. irt. P ázm ány Péter T u d o m án y eg y etem egyházi jo g i sz em in áriu m á­ ból 2). Bp. 1941. Dr. M óra M ihály ny. r. tanár védő sem m isségi p a n a sz á n a k in d o k lásá b an a k ö v e tk e z ő k e t o lv a s h a tju k : „D r. B aranyay Jusztin azzal a rendszerrel szem ben, m ellyel élesen szem b en állott, nem titokban suttogva állott ellen, nem rejtette vé­ ka alá m eggyőződését ...m in t a z kitűnik a S zálasira teen d ő eskii m eg tagadásának, a m egtagadás írásbeli m eg indoklásának. a nyug­ d íjazás iránti k érvényének, a nem zsidó szárm azás igazolását kérő okm án y o k m egtag ad ásának lén y éb ő l." Vö. M Mindszent -per. G er­ gely Je n ő -Izsá k L ajos (szerk.). Bp. 1989. 3 0 1 -3 0 2 . pp. E L T E L evéltár 7 0 4 /4 8 -4 9 . c 27 E L T E L evéltár 8 8 1 /1 9 4 8 -4 9 . d. sz. -s ELT E L evéltár 8 8 1 /1 9 4 8 -4 9 . d. •>/.. 29 E L T E L evéltár 8 8 1 /1 9 4 8 -4 9 . d. sz. '" A kari ülés jeg y ző k ö n y v e szerint B aranyay 1949. ja n u á r 19-én a kari ülésen nincs jelen . , | „Jegyzőkönyv a Pázm ány P éter T udom ányegyetem J o g 'é s K öz­ g azdaságtudom ányi K arának 1949. évi ja n u á r 19-én tartott V. ren­ d es ü léséről. ELT E L ev éltár I. Felsőbb hatóságoktól érkezeit ü g y ­ iratok 2.986/1948-49 d.f. A vallás- é s közoktatásügyi m in iszter úr 211.639/1948. sz. alatt a következő szövegű leiratot intézte: ..Az állam rendőrség állal h ű tlenség g yanúja m iatt őrizetbe vett B ara­ nyai Jusztin dr. eg y etem i ny. r. tanárt állásából azonnali hatállyal felfüggesztem . K érem a T an ácso t, hogy a nevezett ellen folyó vizsgálat, illetve a b ü n tető eljárás befejeztével, ellene halad ék tala­ nul fegyelm i eljárást lefolytatni, és annak ered m én y ét v ele soron kívül közölni szív esk edjék. B aranyai Jusztin dr. ny. r. egyetem i ta­ n ár illetm ényeinek folyósítását további intézkedésig eg y id ejű leg letiltom . T udom ásul szolgál azzal, hogy a kar kínos m eg lep etésé­ nek és m ély m eg d ö b b enésének ad kifejezést afelett, hogy a kar egy tag ja o ly súlyos b ű n cselekm ény gyanújába keveredett, hogy az á l­ lam védelm i h atóságoknak intézkedéseit tette indokolttá. E g y id e jű ­ leg a kar egyházjogi tan szék én ek helyettesítésével a z 1948/49-es tanév hátralévő részére dr. H eller Erik ny. r. tanárt bízza m eg és ez irányú határozatát a vallás- é s közoktatásügyi m in iszter úrhoz j ó ­ v áh ag y ás céljából felterjeszti." , : „ ...h a M arion d ékán ú r m ég azt is tudta volna, am it ak k o r term é­ szetesen nem tud h ato tt, hogy alig tíz nap m úlva a szentestén eg y ­ házjo g ász kartársát érdi házában az Á V H azért fogja letartóztatni, ho g y a m ost éppen m eg bélyegzett M indszenty prím ás perében m á­ so d ren d ű vád lo ttk én t első fo k o n 15. m ásodfokon 12 év feg y h áz­ bü n tetésre ítéljék eg y k oncepciós perben a köztársaság m eg d ö n té­ sére irányuló szerv ezk edés v ezetésének b ű n te tté é rt...” V ö. S zé­ kely L ., ..Mielőtt a kakas szól..." in M ádl F erenc em lékkönyv, B p., 2 002. B aranyay 1956. február 25-én kegyelem m el szabadul a

('egyházból, sú ly o s betegen. N éhány héltel később P annonhalm án m eghal. 1990-ben rehabilitálták. ** E L T E L ev éltár 5 7 /1 3 2 4 /1 9 4 8 -4 9 . d. sz. 54 E L T E L ev éltár 2 12 3 /19 4 9 -5 0 . J5 E L T E L e v éltár 2 2 3 7 /1 9 4 9 -5 0 . T .O . sz.: az egyetem en ezen a sz á ­ m on lelt h ird etm én y k én t közzé téve. •,AV ö. B ánk Jó zsef. K ánoni jo g I. B p.. 1960. 88. p. •,7 E L T E L evéltár. F eljegyzés (a szám a ism eretlen): „T öbb k án o n jo ­ gi d o k to rrá av atás külön intézkedés nélkül nem lehetséges, m iután az egyházi jo g elő ad ása 1950. évi áp rilis hó 20-án m e g s z ű n te id e n . A m ennyiben a do k to ri o klevél k isz o lg á ltatá sán ak b árm in ő ak a d á ­ lya lenne, n ev eze tt részére tanúsítvány v olna k iállíth ató , hogy d o k ­ torrá av attato tt. B udapest. 1950. sz ep tem b er 8." •, 8 C sem o ch János (1 8 5 2 -1 9 2 7 ). Vö. S zinnyei Jó z sef, M ag y ar írók élete és m unkái II. B p.. 1893. col. 3 2 4 -3 2 5 .: L ásd: E rd ő Péter. Csemocli János szerepe az 1917-es kodifikációban in B eke M argit (szerk.) S zen tjein k é s nagyjaink E urópa k eresztén y ség éért. A v ati­ káni kiállítást elő k észítő bizottság, az E sztergom -budapesti F őeg y ­ házm egye E gyháztörténeti B izottsága és a P ázm ány P éter K ato li­ kus E gyetem által rendezett tö rtén ész k o n feren cia elő ad ásai. B uda­ pest 2000. m ájus 4 - 5 . Bp. 2001. •’9 H erm áim E g y e d -A rtn e r E dgár. A hittudományi.... 515. p. 411A P P K E -H T K E gyházjogi T an szék é n ek tulajdonát képezi a néhai pro fesszo r kézzel írott kb. 70 o ld alas m unkaterve, m ely előadásanyagot az 1916/17-es tanévben adóit elő. H anuy m unkája kezd e­ tén általán o s célt fogalm az m eg a sz em in áriu m résztv ev ő i felé: „a

tudományos kutatás, anyaggyűjtés és irodalom feldolgozás megta­ nulása. " 41 L adányi A ndor. /I magyarországi felsőoktatás a dualizmus kora második felében. B p.. 1969. 285. p. 4-(szü l.: M agyarpécska. 1875.: m egh.: B udapesi 1932.) K lcbclsbcrg nem csak, m int vallás- é s közoktatásügyi m iniszter ( 1 9 2 2 -1 9 3 1) re­ leváns szám unkra, hanem , m int keveházi K ováts G yula m ostohalá­ nyának férje, és a nagy jo g ász professzornak a tanítványa. A P P K E -H T K K ánonjogi T a n sz é k é n e k tu lajd o n át k ép ezi egy 1896/97-es kézírásos 15x20x3 cm -es fekete szö v etb o n tású eg y h áz­ jogi órajegyzel. m elyet keveházi K ováts G yula előadásai alapján ké­ szített K lebelsberg Kunó. Ö zv. K lcbclsbcrgné B otka S arolta 1949ben anyagi nehézségek m iatt férje rendkívül értékes könyvtárát elad ­ ni kényszerült. A leltár alapján, ami a M T A K K ézirattár M s 5461/88 sz. alatt a T udom ányos A kadém ia K ézirattárában kutatható, pontos kepei kapunk K lebelsberg kánonjogi m űveltségéről. A leltár szerint K lebelsberg 20 d b kánonjogi szakkönyvvel rendelkezett (a leltár a könyveket A B C sorrendben közli az „O " betűig), m elyek az. abban a korban kapható legjobb és legfrissebb szakirodalom nak m inősül­ lek. K lebersbergné B otka S arolta. Életutunk. Budapesi (1991) cím ű könyvéből tudunk arról, hogy a későbbiekben K lebelsberg és B aranyay közölt szoros barátság alakult ki. B aranyay Jusztin a C isz­ terci D iákszövetség 1932. évi közgyűlésén beszédében ezeket m ondta: „A köztudaiban a fórum K lebelsbergje él. de én m egism er­ tem a m ásik, az ism eretlen K lebelsberget otthonában, m elyet egész iljan alapozol! m eg. s m elyei ifjúi szépségében hordozott lelkében egy em beréleten keresztül. Ez. a példaadó bensőséges családi élet volt kiegyensúlyozott egyéniségének egyik legerősebb pillére, o pti­ m ista világnézetének egyik legbiztosabb hordozója, hihetetlen telje­ sítőképességének legm élyebb fundam entum a, zavartalan m unkakedvének ki nem apadó forrása." 4:
n

H am za G á b o r

Vécsey Tamás és a jogi szemináriumok

I

A múlt században • az európai egye­ temek jogi fakultá­ sainak struktúrájába beépülő szem inári­ umok több irányú vál­ tozás következményei és eredményei. A X IX . század első évti­ zedeiben ölt formát először a berlini egye­ temen a Wilhelm von Humboldt által meg­ fogalmazott „kutatás és oktatás” ( Forsch­ Vécsey Tamás ung und Leltre) szer­ ves egységének, egym ással való összefonódásának tana.1 Korábban, lényegében a X V III. és a X IX . század fordulójáig az egyetemek - és ez érvényes valamennyi karra, - a tudomány által történő személyiségformálás eszközei. Az ipari forradalom korában azonban aminek az egyetemi oktatási szisztémát is érintő követ­ kezményeit jól látja például Hegel - , az egyetemi kép­ zés igen sokat veszít személyiségformáló jellegéből. A szakmai képzés egyre nagyobb súlyt kap a különben időtartamát tekintve jelentősen megrövidülő egyetemi oktatásban. A társadalomnak, pontosabban az állam­ nak. elsősorban olyan szakemberekre van szüksége, akik engedelmes „csavarjaivá" válnak az állami- és a jogi mechanizmusnak.2 Ennek a követelménynek felel meg - hangsúlyozzuk, kizárólag ennek a követel­ ménynek! - a német nyelvterületen oly hamar bevett fogalommá vált Ausbildungsuniversität. Az ún. ipari társadalmak korát megelőző periódusban uralkodó, a humanisztikus képzési elvekre építő Bildungsuniversitcit-tl felváltja a kizárólag a szakirányú képzésre figyelmet fordító új típusú, a klasszikus stúdium generale-veI diametriális ellentétben álló egyetemi képzési rendszer. A jogászképzés területén lényegében a X IX . század derekáig van még lehetőség arra. hogy a jogtudománynyai, a klasszikus értelemben felfogott jurisprudentiával összeegyeztethető legyen a képzési szisztéma. Friedrich Carl von Savigny (17 7 9 —1861 )3 például még különösebb nehézségek nélkül be tudja illeszteni „jog­ tudományát” kora jogászképzési rendszerébe. A berlini egyetem jogi kara ugyanis még az ő idejében valóban, a szó legnemesebb értelmében vett képzést nyújt, és nem pedig egy „mesterségbe” való begyakorlás lehetőségét biztosítja, miképpen erre a jogtudós maga is utal az ún. pragmatikus irányzat képviselőivel folytatott vitájában. Abban, hogy a jogászképzés egyre nagyobb mérték­

ben vesz új irányt a kérdéses időszakban, komoly szerepet játszik természetesen az egyetemen oktatott tárgyak körének jelentős mértékű bővülése. Csak je l­ zésszerűen szeretnénk ebben a vonatkozásban arra utalni, hogy már néhány évtizeddel Grotius „ De iure belli ac pacis” (1625)-ának megjelenését követően először Heidelbergben, igaz a filozófiai fakultáson sor kerül a természetjog és a nemzetközi jo g katedrái­ nak felállítására. Egyre nagyobb szerepet kap a jo ­ gászképzésben a hazai jo g (ius patrium), vagy más­ képpen a nemzeti jo g oktatása is, bár ebben a vonatko­ zásban igen jelentős időbeli eltérés van az egyes euró­ pai államok között. Az élen a franciaországi egyete­ mek állnak, amelyeken a Napkirály 1679-ből szárma­ zó rendelete kötelezővé teszi a francia magánjog okta­ tását. Németországban először Halléban lesz kötelező a „ deutsches Privát recht" oktatása (Christian Thomasius [ 16 5 5 - 17 2 8 ] e tárgy első előadója), A n gli­ ában viszont csak a X V III. század második felében (Oxfordban 1760-ban, Cambridge-ben 1780-ban) jö n ­ nek létre katedrák az angol jo g oktatására. Hazánk hosszú ideig egyetlen jogi fakultása - s ezt nem kis büszkeséggel mondhatjuk - messze megelőzi európai társait, mivel nálunk már a Kar 1667-ben tör­ tént alapításával kezdődően önálló tárgyként oktatott diszciplína a hazai jog, a ius patrium.4 Nem szabad to­ vábbá arról sem megfeledkeznünk, hogy az oktatást szükségképpen befolyásolja a jogtudomány művelésé­ ben bekövetkező szemléletbeli változás is. amelynek gyökerei a X V I. századra nyúlnak vissza. A mos gallicus, az elsősorban az új bourges-i jogi fakultás profeszszorai által képviselt iskola humanisztikus irányultságú, elsősorban a szövegkritikára épülő jogtudományi irány­ zat. Különösen a magánjog oktatásának területén szembetűnőek ezek a szemléletbeli, és nem csupán a stílus­ ban mutatkozó változások. A filológia és a történelem „behatolása” a jogtudományba igen jelentős hatással van az oktatásra.-1 Az inkább csak vázlatosan jelzett változások, hatások eredője azonban nem nélkülözi a negatívumot sem. Az oktatás bizonyos értelemben extenzívvé válása - ami a diszciplínák számának növekedéséből és a nemzeti jog oktatási struktúrába történő beépüléséből adódik szükségképpen maga után vonja az oktatás intenzivitásának csökkenését. Emellett a gazdasági fejlődés által feltételezett társadalmi, pontosabban állami igények kedvezőtlen változása is hátrányosan befolyásolja az évszázadokon át egyfajta stabilitással rendelkező oktatási szisztémát. Ezeket a negatívumokat egyedül, önmagában véve nem képes ellensúlyozni a mos italicus-1 felváltó, a humanisztikus tradíciókra építő új jogtudományi irányzat, a mos gallicus, melynek az oktatás­ sal való összefüggése egyébként is fölöttébb laza, vagy pontosabban erősen áttételes. További problémát jelent a korábban, legalábbis az európai kontinensen általában azonos sémákat követő jogászképzés egységének felbomlása. Jelentős különb­ ségek mutatkoznak az egyes országokban aszerint, hogy mi is tekinthető a reprezentatív jogásztípusnak.

Hadd utaljunk ebben a vonatkozásban csupán jelzéssz­ erűen arra, hogy míg például Franciaországban ezt a típust a perbeszédek tartásában jeleskedő ügyvéd tölti be, addig Németországban ezt a pozíciót a tudós jogászdoktor testesíti meg.6 Ennek az eltérésnek az alapja döntően az egyetemi képzési rendszer különbségében keresendő. A jogot Franciaországban ugyanis nem utolsósorban a descartes-i hagyomá­ nyokat követve Savatier-t idézve valójában a néhány princípiumra épülő geometria egy fajtá­ jának {„ima sorté

de géometríe construite c'i partir de quelqiies principes") tekintik. A jo gászkép zésb en , de a joggyakorlat­ ban is bizonyos mértékű formaliz­ mushoz vezet Des­ cartes geometrikus szellemének követése. Németországban viszont sok vonatkozásban kritikusabb a joggyakorlat irányában a jogi felsőoktatás.

»

Ennek a rövid és szükségképpen erősen vázlatos . nemzetközi kitekintésnek a jogászképzés fejlődésére, történetileg kialakult típusaira, a célja annak érzékeltetése, hogy a szemináriumi rendszer bevezetését a budapesti tudományegyetem jogi karán nem volna helyes a nemzetközi összefüggésekből kiszakítani, vagy legalábbis azoktól függetlenül vizs­ gálni. A szemináriumok létrehozása Karunkon komoly oktatás- és tudománypolitikai döntések eredménye. Vécsey Tamás római jogi szemináriumának for­ málisan 1887-ben történő megalapítását egy évtizeden át tartó kísérlet előzte meg.7 A nemzetközileg is jól ismert római jogász professzor már az 18 75-76 . évi tanév első felében meghirdet szemináriumi jellegű foglalkozást „Jogesetek a pandekták szerint” címmel, amelyet az 1883-84. évi tanév második szemeszterében a „pandekta-praktikum” vált fel. Az 1884-85. évi tanév második félévében hirdeti meg az „Exegezis” -t. A római jogi szeminárium, formális létrejöttét követően az első félévben a lényegében a mos gallicus módszerét követő szövegelemzést, ún. exegetikumot, a második szemeszterben pedig a sok tekintetben a mos italicus hagyományait követő praktikumot hirdeti meg. A jogi karon, a kari tanácsban előadóként ő indokolja meg a szemináriumi foglalkozás didaktikai fontosságát. „Amire a jogi oktatásnak legnagyobb szüksége van” című, a Jogtudományi Közlönyben (1884. 19. évf. 20. sz. május 16.) közzétett tanulmányában megállapítja.

hogy a jogi oktatás színvonalát a leghatékonyabban a szemináriumok tartásával lehet emelni. Vécsey Tamás előadói véleménye az alapja a kar szakvéleményének, amelyet, az egyetemi tanács már 1886. nyarán (1886. június 16-án) felterjeszt Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterhez (száma: 1028). A Vécsey professzor kezdeményezte római jogi szeminárium létrejöttét nem sokkal később több más szeminárium megalapítása is követi.8 A V écsey-féle kezdem ényezés jelentőségét még jobban tudjuk ér­ tékelni, ha tekin­ tetbe vesszük, hogy a Karon több éven át nem csekély ellenállásba ütkö­ zik a szem inári­ umok létrehozása. Trefort még 1873ban felhívja a jogi kart, hogy jelöljön ki két professzort a bécsi egyetemen működő jogi kari szeminárium megtekintésére.9 Hoffmann és Schnierer professzorok azonban Becsből visszatérve jelentésükben még nem tartják időszerűnek a pesti karon a szeminárium létre­ hozását. Utalnak arra is, hogy a bécsi egyetemen, végső soron a kar ellenkezése ellenére került sor az államtu­ dományi és a jogtudományi szemináriumok alapítására. Problémát jelent az is, hogy nincsenek meg a szemi­ náriumok alapításához elengedhetetlenül szükséges feltételek. így például a megfelelő könyvanyag. A Kar a jelentés alapján elzárkózik a szemináriumok létesítésétől és továbbra is a főkollégiumok megfelelő szintű megtartásában látja „a siker leghathatósabb tényezőjét” . Más kérdés az. hogy ígéretet tesz arra, miszerint a Karon a jövőben, nagyobb számban fognak tartani különleges előadásokat és külön kollégiumokat. A szemináriumi oktatás intézményes formájának létre­ jötte még jó tíz évet várat magára, mint Eckhart Ferenc írja „a jogtudomány nem csekély kárára".10 Az 1880-as évek elején merül fel ismét a szeminári­ umok alapításának gondolata. Ezúttal Szász Károly tanulmányozza Bécsben Trefort megbízása alapján az egyetemi szemináriumi rendszert.11 A Kar által ki­ küldött bizottság véleménye azonban ezúttal is negatív a szemináriumok meghonosítását illetően. A bizottság feleslegesnek tartja - és ebben a véleményben a döntő motívum nyilvánvalóan a Kar igen nagy hallgatói lét­ száma - a tudományos igényű képzés műhelyéül szol­ gáló szemináriumokat. A bizottság állásfoglalása szerint elegendő a speciálkollégiumok rendszerének fejlesztése, amelyek a praktikumok feladatát töltenék be. A negatív tartalmú vélemény befolyásolja a minisz-

tért abban, hogy nyilatkozatot kérjen a Kar professzo­ raitól arra nézve, hogy ki hajlandó szemináriumot tar­ tani. Ezzel egyidejűleg ígéretet tesz közös szemináriu­ mi alap könyvtár és külön szemináriumi könyvtár létre­ hozására. Trefoit számára azonban - és ezt hangsúlyoz­ nunk kell - nagy súllyal latba eső körülmény ennek az elhatározásának valóra váltásához az, hogy a karon már több mint egy évtizede kibontakoznak - éppen Vécsey Tamás munkája eredményeként - a szemináriumi oktatás és kutatás körvonalai. Vécsey Tamást a szeminárium alapítására tanítási módszere ösztönzi, amelyről egyik hátrahagyott írásában így számol be:12 „Hogy a gyakorlat legyen tudományosabb és a tudomány legyen gyakorlatiasabb: Savignynek ezt az óhajtását és Iheringnek ezt meg­ valósító példáját tartva szem előtt: már mint eperjesi jogtanár római jogi előadásaimat jogesetek bemutatásá­ val és tárgyalásával egészítettem ki, mely alkalommal az érdeklődő hálás tanítvány megfigyeli a jogesetek tár­ gyalási módját, részt vesz az eset feletti eszmecserében, a jogeset elemzésében, meghatározásában, a döntő szabály keresésében és megtalálásában és a jogi véle­ mény alkotásában. Ily órákon az érdeklődők nem me­ rőben hallgatók, hanem tevékeny résztvevő közre­ működők a jogászi vizsgálódás, okoskodás, követ­ keztetés szellemi munkájában, a jogalkalmazás mű­ vészetében.” Másutt így ír tárgyának oktatásáról:13 „A római jogot már Eperjesen is, úgy, mint aztán az Egyetemen kiváló­ an propaedeutikai jelentőségében méltányoltam. Tudo­ mányosan képzett jogászokra van szükség, és így az ok­ tatásnál alapvető gyanánt nálunk se nélkülözhető a ró­ mai jog. A műszavak, kifejezések, fogalom meghatáro­ zások, a jogászi gondolkodás és okoskodás, az elvi fej­ tegetések. következtetések, a szövegmagyarázás, kiegé­ szítés: mindezek csak ott találhatók, ahol gondozzák a civilisztikus tanokat. W erbőczy. Kelem en. Frank, Wenczel, Zlinszky s a többi híres magyar jogtudós a ró­ mai jog ismerete következtében váltak képessé arra, hogy szórványos jogtételeinkből elvonás útján fogalmat alkossanak, berendező osztályozásokat tehessenek, s a joganyagot egységes átnézetes rendszerbe foglalva tár­ gyalhassák s ezzel hazai jogunk körvonalait határozott­ sággal megállapítsák."14 Ahhoz azonban, hogy ez a ta­ nítási módszer, amely a tudományos igényű oktatás kö­ vetelményét fogalmazza meg, eredményes lehessen, nem elegendő a főkollégium, hanem amellett szeminá­ riumra is szükség van. Vécsey Tamás természetesen tudatában van annak, hogy a szemináriumnak nem lehet kizárólag célja - s különösen nem a jogi karon - a tudós képzés. Az 1872ben a szemináriumi rendszert az osztrák egyetemeken meghonosító vallás- és közoktatásügyi miniszteri ren­ delet valójában ezt a szűkebb értelemben vett szeminá­ riumot vezette be.15 Ez lényegében megfelel a bölcsé­ szeti kar igényeinek, ahol például Sickel híres bécsi történészprofesszor „ Institut fü r österreichische Geschichtsforschung"-jába minden évben maximáli­ san tíz hallgatót vesznek fe l.16 A szemináriumnak ki­

14

zárólagosan ez a formája nem jelent azonban megol­ dást a jogi karon. A jogász képzésben a tágabb érte­ lemben vett szeminárium a repetitóriumot és a prakti­ kumot is magában foglalja, mivel a képzés nemcsak el­ méleti jellegű. A szemináriumi rendszer létrehozása nem sérti a tanszabadság elvét. M ás kérdés az, hogy a tanszabadság ( Lehrfreiheit) elvileg nem feltételezi a szemináriumokat, pontosabban közömbös azok irányá­ ban. A legjobb példa erre az 1870-80-as évek Német­ országának jogászképzési rendszere, amelyre a rendkí­ vüli változatosság jellem ző. Ez a sokrétűség már a ter­ minológiában is megnyilvánul: a szeminárium kifeje­ zés mellett lehet találkozni a praktikum,17 az exegezis, a jogi gyakorlat (juristische Übung) a konservatorium, a jo g i (ezen belül romanista, civilista) társaság stb. el­ nevezéssel, melynek célja, oktatási programja az elne­ vezésbeli különbség ellenére nem egyszer ugyanaz. Vannak olyan egyetemek is ebben a periódusban, ame­ lyeken a professzorok nem tartanak tudományos igé­ nyű szemináriumot, hanem m egelégszenek prak­ tikum okkal.18 Vécsey Tamás szemináriumi koncepciójában a sze­ minárium fogalma a tudományos igényű intenzív fog­ lalkozást és a joggyakorlatba bevezető, arra előkészítő praktikumot egyaránt, tartalmazza. Erről tanúskodik az, hogy a római jogi szemináriumi füzetek körében tudo­ mányos igényű munkák, dolgozatok és hallgatói segéd­ eszközök kiadására egyaránt sor kerül.19 Itt utalunk ar­ ra. hogy Vécsey már korábban is publikál olyan tan­ könyvet. amelynek függelékeként helyezkedik el a ta­ nulás megkönnyítését szolgáló jogesetgyűjtemény.20 Ugyancsak ide tartozik az, hogy Vécsey Tamást a római jo g oktatásának problémaköre történeti és aktuális vetületben egyaránt foglalkoztatja.21 S hogy mennyire szívügyének tekinti a szemináriu­ mot, azt bizonyítja az is, hogy annak kedvéért egy idő­ ben még a pandekták előadásáról is lemond romanista kollégái. Hoffmann Pál22 és Szászy-Schwarz Gusztáv javára.23 Teszi, pedig ezt annak ellenére, hogy Szászy-Schwarz Gusztávot idézve - „A katedrán ülő ta­ nár úgy viszonylik a szemináriumban ülőhöz, mint a bé­ keállományban levő katonatiszt a háborúban levőhöz. Ha mindennap háború volna, nem tolakodnának a kato­ nasághoz azok, akik a tiszti karrierben csak a kardboj­ tot, meg a kaszinót látják. így az egyetemen is a nehe­ zebb feladat az avatatlanokat távol fogja tartani. És így a szeminárium nemcsak kellő tanulókat fog nevelni, de kellő tanárokat is.” 24 A római jogi szeminárium alapításának centenári• urna alkalmával nem csupán a kegyelet diktálja az alapító Vécsey Tamás életpályája és nemzetközileg is kiemelkedő tudományos munkássága vázlatos áttekin­ tését. Nem véletlen ugyanis az, hogy éppen egy haladó politikai gondolkodású és igen széles látókörű kitűnő tudós az, aki oly állhatatosan szorgalmazza a szemi­ náriumok létrehozását. Mindenképpen csonka volna visszatekintésünk, ha nem idéznénk fel legalább főbb vonásaiban V écsey Tamás életútjának jelentősebb

állomásait és ma is kiemelkedő értékű tudományos oeuvre-je leglényegesebb elemeit. Vécsey Tamás 1839-ben született Szikszón.25 A hala­ dó nemzeti hagyom ányokat gondosan ápoló, sőt azokhoz a neoabszolutizmus éveiben is nyíltan ragasz­ kodó családban felnövő Vécsey Tamás iskolai tanul­ mányait szülőfalujában kezdi meg és egészen - az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az ezt követő önkényuralom miatt két éven át tartó szünet kivételével - 1852-ig itt is folytatja. Az ebben az évben Szikszót csaknem teljesen megszüntető tűzvésznek a gimnázium épülete is áldozatául esett. Gimnáziumi tanulmányait ezért a diák Vécsey előbb Miskolcon, majd Eperjesen folytatja. A „Tarca parti Athén-ben” , a nagyhírű eperjesi középiskolában töltött tanulóévek során formálódik szemlélete és ezek voltak azok az esz­ tendők, amelyek későbbi tudományos irányú fejlő­ déséhez támaszt, ösztönzést adtak, és egyúttal irányt szabtak. 1856 őszén kezdi meg egyetemi tanulmányait a pesti egyetem jogi karán, amelynek jeles professzorai, első­ sorban Pauler Tivadar és Wenzel Gusztáv, hamar felfi­ gyelnek rá, és ott további tudományos búvárkodásra ösztönzik. Egyetemi tanulmányai elvégzését (1860ban) közvetlenül követően Vécsey Tamás tanárai kitün­ tető ajánlása eredményeként az Eötvös családhoz kerül nevelőnek. Feladata az. hogy a nagyhírű író. tudós és államférfi, a Kiegyezés után kultuszminiszter Eötvös Jó zsef fiát. Eötvös Lorándot nevelje. Az Eötvös házban töltött nevelői évek Vécsey számára kiváltképpen tudományos fejlődése és előmenetele vonatkozásában gyümölcsözőek. Eötvös Jó zsef ösztönzésére kezdett el behatóbban a római joggal foglalkozni, mely a további­ akban egész tudományos pályáját döntően befolyásol­ ja .26 Doktori címet 1862-ben szerez és ugyanebben az évben teszi le az ügyvédi vizsgát is. 1863-ban teszi le az egyetem jogi karán a magántanári kollokviumot. Magántanári habilitációjának tárgya „a római polgári perrendtartás és az actio" című témakör. Próbaelőadást a Utis contestatióról tart. Előadásait az 1863-64. évi tanév második szemeszterében kezdi meg, melyek a hallgatóság körében páratlan népszerűségnek örven­ denek. Kancelláriai kinevezés alapján tagja lesz a jogtörténeti „állam i vizsgáló” bizottságnak is. Tudományos hírnévre szert téve 1864-ben egykori középiskolájának székvárosa, Eperjes főiskolájára hívják meg ünnepélyes módon az elméleti tárgyak és a római jog előadására, az ezek számára újonnan felállí­ tott tanszék keretében. A z egykori diák már mint pro­ fesszor tér vissza a korában jó hírnévnek örvendő „magyar Heidelbergbe” . A számos tárgy (római jog, statisztika, közgazdaságtan, politika) oktatására való alapos és rendszeres felkészülés mellett jutott ideje a sokrétű tudományos kutatásra is. Igaz, hogy néhány évvel később, mivel a főiskola növelte a tanszékek számát, Vécsey már „csak” a római jogot és a közgaz­ daságtant adja elő főtantárgyakként. Emellett az ifjúsággal való foglalkozásra is tudott időt szakítani. Ezt bizonyítja az általa alapított, a neoabszolutizmus

éveiben igen haladó, hazafias nevelési célokat, felada­ tokat szolgáló „K ölcsey Kör” aktív működése. Az országos politika iránt megmutatkozó érdeklődése párosul az égető társadalmi problémák megoldását célzó haladó tartalmú publicisztikai tevékenységgel. A Kiegyezést követően Szepes vármegye késmárki kerülete 1870 nyarán a kormánypárti jelölt ellenében országgyűlési képviselőnek választotta. A parlament­ ben nem a Deák-párthoz, hanem a kiváltképpen Ghyczy Kálmán és Tisza Kálmán által reprezentált balközéphez kapcsolódik. Ez a politikai állásfoglalása annál is inkább figyelemreméltó, mert ilyen módon - legalábbis formálisan - politikai ellenfele lesz Eötvös Józsefnek. Ez a körülmény azonban semmit sem változtatott az Eötvös családdal való korábbi, több mint egy évtizedes bensőséges kapcsolaton. Vécsey Tamás országgyűlési képviselőként közeli kapcsolatban áll a nemzetiségi kérdésben korát messze meghaladó nézeteket valló M ocsáry Lajossal. Mint a balközéphez tartozó képviselő olyan jelentős személyeknek volt hasonló politikai felfogást valló képviselőtársa, mint Jókai Mór, Tóth Kálmán, Degré Alajos, Podmaniczky Frigyes, Alm ássy Pál, Csernátony Lajos, Vukovich Sebő, Nyáry Pál, Orbán Balázs, hogy csak néhány nevet említsünk. A balközép értekezletein egy időben Majthényi Dezsővel együtt tölti be a jegyzői tisztet. Ennek révén lehetősége van arra, hogy igen közelről szemlélje, kísérje figyelem m el pártja tevékenységét. Vécseyt korábbi kerületében 1872-ben az 18 7 2 -7 5 . évi ciklusra újra megválasztják képviselőnek. Említést érdemlő körülmény, hogy Vécsey az 1872es választások alkalmával felajánlja biztosnak tűnő ellenzéki kerületét Jókainak illetőleg Csernátonynak. mivel az ellenzék - tegyük hozzá, hogy talán nem véletlenül az ultra modum alkalmazott obstrukció miatt, mely az 1872-es választójogi törvénnyel kapcsolatban jelentkezik - a fővárosban elveszti valamennyi kerületét. Ezt az ajánlatát azonban nem fogadják el. Még ugyanebben a ciklusban Vécseyt mégegyszer immáron harmadszor - is m egválasztja késmárki kerülete képviselőnek. Ennek oka az, hogy 1874 februárjában kinevezést nyer a budapesti egyetem római jogi tanszékére, amely formálisan inkompatibilis pártja elveivel. Az 1873 márciusa óta Tisza Kálmán irányította pártban - Ghyczy Kálmán visszalépését követően - Vécsey Tamás igen komoly szerepet tölt be. Igen aktív tagja a bányatörvény javaslat (az 1875. évi X X V II. törvénycikk a bánya-adóról) szövegét megfo­ galm azó bizottságnak. T agja emellett több más képviselőházi bizottságnak (így az országos alapokat vizsgáló bizottságnak 18 7 5 -ig , majd a két párt egyesülését követően az igazságügyi, a kérvényi, a mentelmi és a könyvtári bizottságnak) is. Előadója az igazságügyi bizottságban a zsidók és a keresztények közötti házasságról szóló törvényjavaslatnak. Igaz, hogy ez a javaslat csak a következő ciklusban működő bizottság elaborátumaként került napirendre, melynek alapjául azonban tartalmilag a Vécsey-féle koncepció szolgált. Számos konkrét természetű ügyet is referál

Vécsey. így - többek között - az orthodox és neológ zsidóügyet, amely igen szoros kapcsolatban áll a Haynau által kivetett sarc további sorsával és a boszni­ ai occupatio gravamenjeit. 1875-ben nem a késmárki kerületben lépett fel, hanem Tisza Kálmán intenciójá­ nak megfelelően Nyíregyházán. Ezúttal kisebbségben marad: két szavazat hiányzik a mandátum elnyeréséhez. Nem sokkal ezt az eseményt követően a torontál várme­ gyei nagyszentmiklósi kerületben lép fel, ahol nagy többséggel meg is választják. Egyúttal ebben a ciklus­ ban - 18 7 8 -18 8 1 - vállal utoljára mandátumot. A liberális felfogású Vécsey Tamás 1881 után már nem vesz részt többet a politikai életben. Ebben az elhatározásában nyilván az játszik döntő szerepet, hogy nem kíván részt vállalni azokban a főleg a fúziót követően mind általánosabbá váló politikai intrikákban, amelyek elveivel oly szöges ellentétben állottak. Eperjesi tanszékéről tízesztendős, sikerekben és szép eredményekben gazdag tanári működése után, 1874-ben távozik, mivel elfogadja a budapesti egyetem római jogi katedrájára való m eghívást, illetve a kinevezést. Egyetemi professzori működését ebben az esztendőben mint nyilvános rendkívüli tanár kezdte meg, de már a következő év elején nyilvános rendes tanárrá nevezik ki. 36 éven át tartó professzori tevékenysége során tevékeny részt vállal az egyetem közéletében is. Két ízben a jo g- és államtudományi kar dékánja (az 1881/82. évi és az 1902/03. évi tanévben) és az 1901/02. évi tanévben pedig az egyetem rektorává választják. Emellett - 1881-ig - mint a képviselőház tag­ ja továbbra is aktív szerepet vállal az országos közélet­ ben. Szinte rendkívülinek számító egyetemi és képviselői elfoglaltsága mellett arra is tud időt szakí­ tani. hogy részt vállaljon a M agyar Jogászegylet megalapításában, amelynek a továbbiakban - 1878-at követően - többször is választott alelnöke. Bár nem lehet feladatunk Vécsey Tamás számos más, szintén jelentős közéleti és tudományos tiszt­ ségének felsorolása, mégis ki kell emelnünk a. Történelmi Társulatban betöltött igazgató választmányi tagságát. Ez a megtisztelő megbízás a történész Vécseynek szól, aki hosszas kutató munka ered­ ményeként megállapítja, hogy a latin nyelvű feliratos emlékek (Corpus Inscriptionum Latinamul) tekintélyes hányada, szám szerint több, mint négy és félezer feli­ ratos forrás, Magyarország területéről származik. Az egyes kiváló római jogtudósokról írt, igen átfogó kutatásokon alapuló élet- és pályarajzokban kimutatja azok hazánk földjével való kapcsolatát. Megállapította például, hogy a neves római jogtudós, Marcellus a Kr. u. II. század derekán Antoninus Pius császár helytartó­ jaként éveken át kormányozta Alsó-Pannóniát. Pár évvel professzori kinevezését követően, 18 8 1ben a Tudományos Akadémia levelező tagjául választ­ ja. Székfoglaló értekezését a következő évben az Árpád-kori jo gi oktatásról tartja. A z Akadémia tudományos életében való igen aktív tudományos közreműködése eredményeként 1889-ben rendes tag­ i n a k választják. Értekezése ezúttal a Kr. u. II. század 16

ugyancsak neves jogtudósának. Sextus Caecilius Africanus életével foglalkozik. Kivételes, igen csekély számú tudósnak kijáró megtiszteltetésben van része V écsey Tam ásnak 19 11-b e n , am ikor a M agyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjául választja nemzetközileg is figyelem re méltatott életművének elismeréséül. M ár néhány évvel korábban, 1906-ban az egyik híres olaszországi egyetem, a cataniai Alma Mater - római jogi intézete, mely az Accademia Gioenia delle Scienze-vel szoros kapcsolatban áll, tiszteletbeli tagja lesz - és ezzel Vécsey tudományos pályája formálisan is komoly nemzetközi elismerést kap. Vécsey Tamás félévszázadon át - 19 11- ig - vesz részt a jogász hallgatóság oktatásában, nevelésében, arculatának formálásában. Kitűnik színvonalas előadá­ saival és a fiatalság nevelése iránt érzett kötelesség­ tudásával. 1912-ben bekövetkező halálával az egyetem nagyhírű professzorát, a hazai és a nemzetközi tudósvilág kiváló tudósát, a hazai közélet, pedig fárad­ hatatlan harcosát veszti el. V écsey Tam ás tudományos tevékenysége elválaszthatatlanul fonódik egybe magas színtű oktató­ munkájával. Első nagyobb terjedelmű, először 1867ben publikált, tankönyvként is használt „Római jogtan" c. munkájában-7 a római jo g kiemelkedő jelentőségére mutat rá az európai és a hazai jogi gondolkodás fejlődésében. Vécsey hangsúlyozza továbbá ebben a művében a római jognak az egész európai művelődés alakulásában betöltött kimagasló szerepét is.2s A szerző már ebben a munkájában felismeri azt, hogy a római jog ..szellemét" „történelmi fejlődésének ismerete nélkül" megismerni nem lehet.29 Következésképpen a római jog tárgyalásánál nemcsak a rendszerességre kell törekedni, hanem lehetőség szerint a történetiség szempontjára is figyelem m el kell lenni. Ebből azonban még nem következik az, hogy az Institutio-tanfolyamot külön kellene választani a Pandekta-tanfolyamtól, amire kiváltképpen a német egyetemek tanrendje a példa. A „Római jogtan" megírásánál Vécsey a szekunderiro­ dalom igen széles skálájára van figyelem m el. A történetírók közül merít Gibbon és Niebuhr munkáiból, és tekintettel van Theodor Mommsen műveire is. Forrás számára Savigny (” Geschichte (les Römischen Reclits im Mittelaiter” , ,JDas Reclit (les Besitzes" és a „ System des lieutigen Römischen Rechts" című munkák. Ugyancsak figyelem m el van Jhering „ Geist (les

Römischen Rechts auf den verschiedenen Stufen seiner Entwicklung"-'}ám. Az öröklési jogi részben a kimon­ dottan Hegel követőjének számító műve („ Erbrecht in weltgeschichtlicher Entwicklung") a primer forrás. Az Institutio- és Pandekta-tankönyvek közül Puchta, Marezoll, Scheurl, Walter, Vangerow, Brinz és Arndts munkáit használja fel. Hivatkozik - a felhasznált for­ rásmunkák tekintetében R udorff „ Römische Rechtsgescliiclite,’-)ére is. A monográfiák közül expressis verbis is utal Unterholzner, Hedemann, Franké, Keller és Bethmann-Hollweg munkáira. A római jog magyarországi hatását elemezve rámutat arra, hogy

ebben a tekintetében „nem annyira a corpus juris civilis részletei érdemelnek főfigyelmet, hanem inkább az egész római törvényhozás szelleme és hatása, melyet az emberiség történelmére gyakorolt” .30 Vécsey tehát a római jog egyfajta „ius universum" jellegét hangsúlyoz­ za. A római jog elterjedésének okai közt szerepel az is, hogy kiválóan alkalmas a „továbbfejlesztésre” , amenynyiben szellemi bázisul szolgál a jogfejlődésnek. Ez a „szellemi örökség” az oka annak, hogy mint nem hatá­ lyos jog is kötelező egyetemi diszciplína. Nem volna szabad természetesen azokról a politikai természetű motívumokról sem megfeledkezni, amelyek a római jogot ius commune omnium gentiuni-má tették. Össze­ gezve megállapítható, hogy a „ Római jogtan ” Vécsey első átfogó műve,31 - európai mércével mérve is - a kor tudományos színvonalán álló munka, amelyben a szer­ ző önálló véleményalkotási képességről nem egyszer bizonyságot ad. 1886-ban jelenik meg első kiadásban .y\ római jog külső története és institutioi" című munkája. Ez a tankönyv és kézikönyv funkcióját egyaránt betöltő mű úttörő jelentőségű a hazai római jogi irodalomban. Megítélésűnk szerint ez az első modern római jogi tankönyv hazánkban. A modern jelző ebben az esetben arra utal, hogy európai mércével mérve is feltétlenül korszerű munkáról van szó. A korszerűséget jelenti egyrészt a szekunderirodalom szerves módon történő felhasználása, másrészt a szemléletmód. ./\ római jog tárgyalásának módszere” című al fejezetben a szerző rámutat az ún. systematicus vagy másképpen dog­ matikus és az ún. történelmi módszer alkalmazásának szükségességére.32 A két módszer esetében a szinkretiz­ mus szükségszerű követelmény. A történelmi módszer különösen nagy szerephez jut az institutiókban. Ezen a területen ugyanis egyenesen hiba volna a dogmatikus irány követése. Némiképpen más a helyzet a pandekták tárgyalásánál. Vécsey a római jog „külső története" ter­ minus technicus kapcsán utal arra, hogy a „jo g ­ történelem” Gottfried Wilhelm Leibniz (164 6—17 16 ) óta tesz különbséget a „külső” és a „belső” történet között.33 A szerző a „külső” történet ismertetése körében jelentősen szélesíti azoknak a munkáknak a körét, amelyekre még a „ Római jogtan ” írása során volt figyelemmel. így „A római jog külső története és institutiói" c. munka írása során Vécsey már tekintettel van Schw egler „ Römisclie Geschichte"-]évt, Cornewall Lewis munkájára (Inquiry intő tlie Credibility o f the Early Roman History), Thierry igen jelentős művére

(Tableau de I’empire romain depuis la fondation de Rome jusqu’à la fin du gouvernement impérial en occi­ dent) és Büdinger „ Untersuchungen zűr Römischen Kaisergeschichte"-jére. A „történelmi” módszer alkal­ mazásának kétségtelen manifesztálódása az, hogy a szerző számot ad a latin és görög nyelvészet, a pale­ ográfia, az epigráfia és az éremtan legújabb ered­ ményeiről is. A római jogi tankönyvirodalom tekin­ tetében már nem csupán a német romanisztika alkotá­ saira van figyelemmel, hanem felhívja a figyelmet az olasz, angol és francia irodalomra is. A munka már

csupán ezért is alkalmas arra, hogy ne csupán a tankönyv, hanem egyúttal a kézikönyv szerepét is betöltse. A szerző tekintettel van az irodalmi forrásokra is, ami ugyancsak a korszerűség jele. A tankönyvnek talán a legértékesebb része a jusztiniánuszi kodifikáció ismertetése és értékelése. Vécsey rámutat - korát megelőzve - az interpolációkritika fontosságára. A kompiláció pozitív és negatív oldalait egyaránt áttekinti. Ugyancsak szemléletesek a jogi oktatással foglalkozó fejtegetések. Igen részletesen elemzi a szerző a római jo g továbbélésének bonyolult kérdéskörét. Nézete szerint a kontinuitás érvényesül, amit főképpen - legalábbis Franciaországot illetően az orléansi főiskola (stúdium generale) dokumentál, ahol a jusztiniánuszi kodifikációt, pontosabban annak egyes részeit oktatják.34 A ravennai jogi főiskola tekin­ tetében is a kontinuitást vallja Vécsey. Igen jó össze­ foglalást ad a szerző a Történeti Jogi Iskoláról, egyúttal értékelve is ezt az irányzatot. Savignyt egyenesen a jo g ­ tudomány „regenerátorának” nevezi.3’’ Forrásértékű a munkának az a része, amelyben Vécsey a római jog magyarországi sorsával foglalkozik. Utal arra, hogy igen fontos volna a római jog hazai sorsa kutatása művelődéstörténeti - kultúrtörténeti szempontból is. A magyarországi reneszánsz általános igényű kutatása körébe is jól beilleszthető ez az elemzés. A római jog hazai továbbélése vonatkozásában igen értékesek és máig is aktuálisak az 1367-ben alapított pécsi egyetem­ mel kapcsolatos megállapításai. Joggal utal arra, hogy milyen komoly szerepe van a római jognak - ami az adott esetben a ius civile-1 jelenti - nem csupán a jogászképzésben, hanem általában a kor civ iliz á­ ciójában.36 Didaktikai-pedagógiai vonatkozásban azon­ ban - állapítja meg Vécsey - a római jo g csak a X IX . század második felében „gyakorolja... a tanítómester szerepét” , amennyiben „eszköze az európai jogélet magaslatához való emelkedésnek” .37 A könyv második részét az Institutiók alkotják, me­ lyeknek Vécsey megfogalmazása szerint az a feladata, hogy a római jogot a Kr. u. VI. században nyert formá­ jában mutassa be. Az Institutiók bevezető részében a szerző átfogó képet rajzol a cupida légiim iuventus szá­ mára nem csupán a római jogról, hanem általában a jo g ­ ról. Természetesen igen erős formában érződik a szerző hegeliánus szemlélete munkájának ezekben a fejezetei­ ben. A ius scriptum és a ius non scriptum disztinkciója körében a hellén jogfelfogás elemzése is szerephez jut, ami további értéke a könyvnek. A szokásjoggal (ius consuetudinarium) kapcsolatos megállapításai ugyan­ csak - mai mércével mérve is - helytállóak. Az interpo­ láció-kritika kérdésében lényegében Savignynek a „Sy.ítem” -jében koncipiált nézetét fogadja el. Módszer­ tani szempontból ma is irányadó az, hogy az interpolá­ ciók kérdésében a leglényegesebb a történelmi fejlődés figyelembevétele. Nem lehet ezúttal feladatunk a könyv részletekbe menő elemzése, összegezve azonban meg­ állapítható, hogy a könyv úttörő jelentőségű a hazai ró­ mai jogi irodalomban mind tárgyszerűsége, mind pedig metódusa szempontjából.

Jog “T

KÜIÖNSZÁM

lört«»#«enle

Ez ad magyarázatot arra, hogy miért válhatott annyi­ ra népszerűvé a munka. Vécsey azonban - és ebben Marton Gézához hasonlóan jár el - állandóan csiszolja, finomítja könyvének megállapításait. Már a második, 1888-as kiadásban is megfigyelhetők azok az átfogal­ mazások, amelyek révén a könyv értéke még tovább növekszik. A harmadik, 1893-as kiadásban Vécsey a „külső történetben” elsősorban szerkezeti vonatkozás­ ban módosít a korábbi változatokhoz képest. Beépíti azonban saját kutatómunkájának eredményeit, ami első­ sorban a jogtudósokkal foglalkozó részeket érinti. A könyvért Vécseyt a Magyar Tudományos Akadémia 1892-ben Marczibányi-díjjal tünteti ki. A további kiadá­ sok címe - anélkül, hogy ezzel különösebb tartalmi módosulás járna együtt - megváltozik, amennyiben ,A

római jog institutiói jogtörténeti bevezetéssel a forrá­ sokban" címre módosul.38 Ennek magyarázata az. hogy időközben - egyébként alig több, mint tíz esztendős pe­ riódusról van szó - a „külső történet” Leibnizre vissza­ nyúló terminus technicusa „avittá” válik. Vécsey Tamás számára nyilvánvaló az, hogy a római jog értéke független a recepciótól. Erre tekintettel hangsúlyozza az Institutiók oktatásának oly nagy jelen ­ tőségét. A római jog tehát ún. tanjog számára, és nem pedig hatályos joggal kevert, elegyített joganyag. Ez a szemlélete tükröződik azokban a munkáiban is, ame­ lyek a tárgy tanulását hivatottak megkönnyíteni a joghallgatók számára. Vécsey Tamás tudományos oeuvre-jén belül - mint erre már tankönyveinek értékelése kapcsán fentebb utaltunk - igen komoly szerepet tölt be a római jog ha­ zai továbbélése igen komplex kérdéskörének vizsgála­ ta.39 V écsey a római jo g m agyarországi hatása analízisénél döntő elemnek a recepcióelmaradásának tényét tekinti. Ebből következik az, hogy a római jog a latin nyelv, irodalom és általában véve kultúra módjára - törvényhozói aktus és bírói praxis nélkül - hat hazánkban. Ebben igen komoly szerepet játszik az egy­ ház. Vécsey utal arra, hogy az „aki Pliniust, Gelliust, Cicerót tanítja, az római jogot is tanít, mert minden classzikus tartalmaz jogi adatokat.” 40 Vécsey abból indul ki, hogy a ius Romanum Ma­ gyarországon már jóval a pécsi egyetem alapítása előtt kiemelkedő szerepet tölt be a jogéletben. Békefi Rémig nézetéhez csatlakozik abban a kérdésben, hogy egye­ temnek tekinthető-e a veszprémi főiskola. Vécsey sze­ rint sincs szó Veszprém esetében egyetemről, ami azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy már a XIII. században ne lett volna hazánkban sok olyan jurista, ki a római jogban is magas színtű tájékozottság­ gal rendelkezik. Már ebben a periódusban a római jog felhasználásával készülnek a formulárék, melyek kö­ zül kiemelkedik a pozsonyi káptalan könyvtárában ta­ lálható, 1253-ból származó „Summa notariorum magistri Rolandini”. Ugyancsak nagy jelentőséget tulajdo­ nít V écsey az 1 3 4 0 - 1348-as években keletkezett „Sum m a legum civilium Raymundi doctoris"-nak, amelynek szerzője nagy valószínűséggel felhasználja Rolandinus munkáját. A valószínűleg W iener

Neustadtban készült „Sum m a legum civilium Raymundi doctoris" magyarországi hatását tükrözi az, hogy fellelhető a bártfai, az eperjesi és a pozsonyi vá­ rosi levéltárban. A római jogi stúdiumok fellendülését eredményezi a pécsi egyetem alapítása. Igaz, állapítja meg Vécsey, a gyakorlatban alkalmazható élő jog megalkotása az elsődleges cél a római jo g tanulmányo­ zása révén. Következésképpen nem a klasszikus római jogi források tanulmányozása a feladat. További római jogi hatásról tanúskodnak az egyes városi jogkönyvek (így az eperjesi, kassai, bártfai, kisszebeni, lőcsei, nagyszombati, pozsonyi városi jogkönyvek).41 Nem egy német ajkú városban a római jo g szubszidiáriusan nyer alkalmazást. V écsey mind a mai napig nem pub­ likált munkájában II. Ulászló koráig kíséri figyelem ­ mel a hazai római jogi hatások kérdését. A Tripartitum római jogi elemeinek feltérképezése zárja a továbbélés elemzését. Vécsey nagy érdeme ezen a kutatási terüle­ ten az, hogy ráirányítja a figyelmet a hazai jogban mu­ tatkozó római jo g elemek vizsgálatának feltétlen szük­ ségességére. Emellett - anélkül, hogy valam iféle, in­ kább az ideák világába tartozó „kontinuitás” gondolat megfogalmazója lenne - arra is rámutat, hogy mennyi­ re szükséges volna a pannóniai és dáciai42 jogélet rész­ letekbe menő feltárása, pontos feltérképezése. Nem utolsósorban ennek a kívánalomnak a m egvalósításá­ val kapcsolatos az egyes római jogtudósok, iurisconsultusok életének főbb állomásait és életműve jelentő­ ségét feltáró kutatási területe. Vécsey Tamás három klasszikus kori jogtudóssal, Marcellusszal, Papinianusszal, és Africanusszal foglal­ kozik értekezéseiben.43 A sorban az első a Marcellusról szóló igen tartalmas, alapos forráskutatásra épülő érte­ kezés. Vécsey igen körültekintően jár el abban a vitatott kérdésben, hogy Marcellus korábban töltött-e be consuli tisztséget. Arra a következtetésre jut. hogy Marcellus működik consulként is, bár azt is hangsú­ lyozza, hogy erre nézve konkrét adatok nincsenek. Jo g­ gal feltételezhető, hogy a jogtudós Alsó-Pannónia propraetori tisztségét már mint consulviselt „politikus” töl­ ti be. Vécsey egyértelműen pozitívnek értékeli Marcellus alsó-pannóniai működését. A munka máso­ dik részében Vécsey Marcellus jogirodahni tevékenysé­ gét elemzi. Elfogadja azt a Kuntze-féle nézetet, mely szerint Marcellus a Hadrianus és Alexander Severus uralkodása határolta periódusban a „hét első nagyság” (Cervidius Scaevola, Marcianus, Papinianus, Ulpianus, Paulus, Modestinus és Marcellus) között helyezkedik el. További értéke az értekezésnek az, hogy Vécsey kü­ lön alfejezetben foglalkozik Marcellus „bölcsészeié­ vel” , hangsúlyozva, hogy a jogtudós a sztoikus irányzat követője. Szerkezetileg hasonló a Papinianusról szóló értekezés a Marcellus-tanulmányhoz. Vécsey először átfogó képet fest arról a korszakról, amelyhez Papinianus politikusi és jogtudósi pályája kapcsolódik. Külön értéke az értekezésnek a reszpondeáló jogtu­ domány jellemzőinek áttekintése. Ugyancsak figyelem ­ reméltóak azok a fejtegetések, amelyek Papinianus

politikusi működésével kapcsolatosak. Összefoglalóan Vécsey megállapítja, hogy Papinianus nem elégszik meg mások munkája kommentálásával. Papinianus jogtudósi oeuvre-jének újszerű elemeit a „ Questionum-, Responsorum- és Deftnilionum libri" jelentik. Az Africanusról szóló értekezés szintén a kor poli­ tikai klímájának megrajzolásával kezdődik. A jogtudós középkori „utóéletét” vizsgálva Vécsey utal arra, hogy a glosszátorok számára az Africanus-fragmentumok a Jeges damnatae, crtices iuris consultorum” fogalmával egyenlők. A Humanista Irányzat képviselői számára (elsősorban Cujas [CuiaciusD is igen problematikusak az Africanus szövegek. „Lex damnata"-nak minősül a peculiumma1 foglalkozó Africanus-töredék (D .I2 . 6.38.), amelyet Vécsey alapos elemzésnek vet alá, mi­ vel jól példázza szerzője szemléletmódját. Vécsey más források elemzése révén is magyarázatot ad arra, hogy miért nem helytálló a communis opiniomk számító „lex Africani est, ergo difficilis" tétele. Vécsey római jogtudósokkal foglalkozó tanulmányai ma is értékesek a bennük megfogalmazott következ­ tetések és az elemzés módszere alapján egyaránt. Önálló monográfiában dolgozza fel Vécsey a római családi jogot.44 Ebben a munkájában Vécsey európai színvonalon tárgyalja átfogó módon ezt a korántsem könnyű témakört. A könyv bevezető részében áttekinti azokat a társadalmi (elsősorban morális) viszonyokat, amelyek a családi élet hátterét képezik. A „házassági jo g” c. részben Vécsey először a személyi elemeket vizsgálja, majd ezt követően tér át a vagyonjog elemzé­ sére. Igen értékes az eljegyzéssel foglalkozó rész. Vécsey elsősorban a források alapos analizálása ered­ ményeként fogalmazza meg következtetéseit. A sze­ kunderirodalmat ebben a munkájában - eltérően más, fentebb már elemzett műveitől - viszonylag csekély mértékben veszi figyelembe. Csak esetenként hivatko­ zik a szekunderirodalomra. Vécsey nem egy esetben az összehasonlító módszert is felhasználja ebben a munká­ ban. így például a maruis ismertetése során utal a német nyelvben ismert Munt-ra ( mundium), feltárva a paralel vonásokat. Gyakran felhívja a figyelmet a középkori magyar joggal való párhuzamokra is. A inaruts és a matrimonium irodalomban mind a mai napig sokat vitatott kapcsolatát tekintve Vécsey azon az állásponton van, miszerint azok eredetileg elválaszthatatlanul egymás­ hoz kapcsolódnak. A házassági vagyonjog elemzése körében Vécsey

már nagyobb mértékben veszi figyelembe a szekun­ derirodalmat. Különösen Rossbach „Untersuchungen iiber die römische Éhe" című könyvének megállapítá­ saira van figyelemmel. Azonban nem egyszer kritikával is illet bizonyos feltételezéseket. így például nem ért egyet Windscheiddal, aki szerint a donatio propter nuptias a keleti népektől származik. A gyám ság és gond­ nokság intézményének vizsgálatánál befejeződő munka a hazai római jogi irodalom egyetlen olyan terméke, amely a római családi jo g igen komplex kérdéseit átfogó módon áttekinti. Vécsey Tamás a fentebb említett témákon felül még számos más római jogi problémával is foglalkozik. A teljesség igénye nélkül utalunk arra, hogy elemzi a Digesta és a Codex Justinianus „de edeatoribus” titu­ lusát, áttekinti a pompeji leletek jelentőségét a római jo g szempontjából és foglalkozik a vadászat kérdésével a római jo g szerint. Emellett - ismét csak egy-egy munkát kiragadva - tanulmányt ír a fogyasztási egyletekről, a gyülekezési szabadságról a modern alkot­ mányokban, a megbízás nélküli ügyvitelről, az Actio Paulina-ról a magyar csődtörvényben, Széchenyi jelen­ tőségéről a magyar magánjog szempontjából45 és Tacitusról. Ez az igen széleskörű tudományos oeuvre számunka V écsey Tamást enciklopédikus műveltségű jo g ­ tudósként jeleníti meg. A pedagógiai pályafutása által is motivált enciklopédikus műveltség európai színvonalat jelent az ő esetében. A hazai tudományos élet vonatkozásában V écsey Tam ás munkássága min­ denképpen úttörő jelentőségű. V écsey Tam ás, a nemzetközi hírű tudós, • pedagógus és politikus szemináriumi elgondo­ lásában figyelemmel van a jogászképzés területén a tudomány fejlődése által motivált változásokra, a nemzetközi és a hazai tudományos élet igényeire. Ezeket tekintetbe véve hirdeti meg római jogi (pandektajogi) praktikumát már budapesti professzorrá történő kinevezésének első évében, és indítja meg a tudo­ mányos igényű jogászképzés egyik feltételét jelentő exegézisét már az 1880-as évek első felében. Ezeknek az új oktatási formáknak a meghonosításával teremti meg a kettős igényt, követelményt kielégítő jogi szem i­ nárium előképeit, döntő szerepet vállalva abban, hogy az első szemináriumok között jöhessen létre a bu­ dapesti tudományegyetemen a római jogi szeminárium.

J egy zetek__________________________________________ 1 Ld. erre v o n atk o zó an : Th. V iehw eg: Zűr geplanten Reform des Rechlsstudiums in Deutsclilond. In: F e stg a b e E. V o eg elin . M ünchen 1962. 5 58 skk. pp. 2 Ld. F .W ie a c k e r Dér Beruf des Júristen in unserer Zeit. In: G ed en k sch rifl G sch n itzer, A alcn , 1969. 468. p. ' S avigny je le n tő sé g é re nézve az európai jo g tu d o m á n y b a n az újabb irodalo m b ó l ld. H am za G .: A ; európai magánjog fejlődése. A

modern magánjogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyo­ mányok alapján. B p „ 2002. 100 skk. pp. 4 Ld.: az ú jab b iro d alo m b ó l: H am za G .: A hazai jogászképzés történetéhez. M ag y ar Jo g 1986. 21 skk. pp.

5 L d.: Fr. C . von S avigny: Geschichte des Römischen Rechts im Mittelaller. H eidelberg. 1815. l . k . V II—V III. pp. Itt em lítjü k m eg, hogy e m ű 2. k iadása 1834-1851 k özött je le n t m eg. 6 Ld. K. Z w eig ert: Der Jurist in Frankreich und Deutschland. In: F estsch rift E. F icker, F ra n k fu rt-B e rlin , 1967. 4 9 8 skk. pp. 7 Ld. V écsey T .: Jogesetek. E lőszó. B p., 1901. 2 sk. pp. s íg y so r kerül p éldául F öldes B éla k ezd em én y e zése alap ján a n em zetg azd a ság i és statisztikai sz em in áriu m alap ítására is. Ld. E ck h art F.: A Jog- és Allamtudománvi Kar története 1667— 1935. B p.. 1936. 561. p. 9 L d. E ckhart: id.m ű 5 0 5 -5 0 8 . pp. .....

19

10 L d. E ckhart: id.m ű 508. p. 11 L d. E ckhart: id.m ű 55 9 sk. pp. és M ann M .: TreJ'ortÁgoston élele és működése. B p., 1982. 84. p. 13 L d. N agy F.: Vécsey Tamás i.tag emlékezete. B p.. 1922. 9. p. I? L d. N agy: id.m ű 10. p. 14 W erbőczy István politikai pályafutására és jogászi m unkásságára nézve az újabb irodalom ból ld. Tanulmányok Werbőczy Istvánirál-Studien iiber István Werbőczy (Szerk. H am za G .) Bp.. 2001. 15 A z 1872-ben életre h ívott sz em in áriu m i ren d sze r az osztrák eg y etem ek en nem érinti az erő sen k o n zerv atív je lle g ű 1855-ös ta n u lm á n y i re n d sz e rt ( Studienordnung). L d. H . B a lti: Zur Situation der Rechtswissenschaft und der Juristenausbildung. In: R e fo rm e n d e s R e c h ts. F e sts c h rift z u r 2 0 0 - J a h r -F e ie r d e r R e ch tsw issen sch aftlich en F akultät d e r U niversität G raz. G raz. 1979. 10. p. ''’ T h eo d o r S ickel (1 8 2 6 -1 9 0 8 ) a bécsi eg y etem en 1867-ben nyer n y ilvános ren d es egyetem i tanári kinevezést, é s ú g y an ek k o r veszi át az Institut für ö ste rreich isch e G esch ich tsfo rsch u n g irányítását is. 17 Jó áttek in tést ad a p rak tik u m o k jelen tő sé g érő l Jh erin g . Ld. R. Jh erin g : C iv ilrech tsfalle o h n e E ntsch eid u n g en . Je n a, 1870. III skk. pp. Itt u talu n k arra, hogy Jh erin g n ek ez a m u n k ája ném ileg átd o lg o zo tt fo rm ában, hazánkban m agyarul két kiad ásb an is m eg ­ je le n t. I!< A leg tö b b p rak tik u m ún. p an d ek ta-p rak tik u m . Ld. például: E. P ag en stech er: Pandekten-Praktikum. H eid elb erg . 1860. 19 A szem in áriu m i k iad v án y o k sorában je le n n e k m eg p éldául ..A H árm ask ö n y v h ö z , m ajd a M agyar T örvénytárhoz, csato lv a volt régi jo g sz a b á ly o k D ig .5 0 .17. .D e diversis regulis juris antiqui" (1 9 0 3 ) és az ..Exegeticum". V álogatott helyek a D igestákból m ag y arázato k k al" (1 9 0 5 ) cím ű m unkák. L d.: V écsey T .: Jogesetek a digestákból. Exegeticum és praktikum a joghallgatók számára. Függelék a Római Jog Inslitutioilioz. Itt u talu n k arra. hogy első so rb an d id ak tik ai funkciót h iv ato tt sz o l­ gálni a ..XII táblás törvény töredékei" (B p.. 1900) cím ű m unkája is. :i L d.: V écsey T .: A jo g i szakoktatás reformjáról. M a g y ar Jo g á szeg y leti É rtek ezé sek V .k. 5.f. Bp., IS89. é s uő.: Jusliniamis

„Omnem reipublicae" kezdetű reiulelete a jogi oktatás tár­ gyában. A d alék u l a jo g i o k ta tá s tö rté n etéh ez. M ag y ar T ud. A k ad ém ia. B p.. 1890. : : H o ffm an n Pál tu d o m án y o s m u n k ásság ára nézv e az ú jab b iro­ d alo m b ó l ld. H am za G .: Hoffmann Pál (1X30-1907). In: M agyar Jo g tu d ó so k I. k. Bp., 1999. 5 1 -6 0 . pp. 15 Sz.ászy-S chw arz G u sztáv tu d o m án y o s m u n k ásság ára nézve az iro d a lo m b ó l ld. H am za G .: Szászy-Scliwarz Gusztáv( 1858-1920). In: M a g y a r Jo g tu d ó so k II. k. B p., 2001.

ú ja b b

7 1 -8 2 . pp. - 4 Ld. S zászy -S cln v arz G .: Gyakorlati jogtanítás. Parerga. In: V eg y es jo g i d o lg o zato k . B p.. 1912. 313. p. E z a tan u lm án y a első k iad ásb an ..A jo g i szem in áriu m o k kérd éséh ez" cím m el 1884-ben je le n ik m eg. :5 V écsey T am ás életp ály ája főbb szakaszainak áttek in tésé t adják N agy F eren c ( Vécsey Tamás t. tag emlékezete. In: A M agyar Tudom ányos A k a d é m ia e lh u n y t ta g ja i fö lö tt ta rto tt em lék b eszéd ek . X IX . k. 4.sz. B p., 1922.) A n o n y m u s (ism eretlen szerző ) (V écsey Tamás élete és kora. C c lld ö m ö lk . 1926. és S zteh ló Z o ltán (Dr. Vécsey Tamás (1839-1939). In: A T iszai Ag. H itv . E v. E g y h á z k e rü le t M isk o lci Jo g a k a d é m iá já n a k . A rck ép csarn o k a. I. k. 7. sz.). 26 E ö tv ö s J ó z se f m aga is a pesti eg y etem en végzi jo g i stúdium ait. Ld.: N izsalo v szk y E.: Eötvös József és a „jövő zenéje". In: Á b rán d és v aló ság. T an u lm á n y o k E ötvös Jó z sefrő l. B p.. 1973. 183. p. N izsalo v szk y ebben a tanulm ányában utal arra , hogy E ö tv ö s Jó z se f „éppen a jo g (ti. a feudális, a róm ai jo g o t nem re c ip iá ló jo g H. G .) fe n n á lló re n d jé v e l nem le h e te tt m eg elég ed v e." (L d.: N izsalovszky: id.m ü 185. p.) N ézetünk szerin t ép p en az a kö rü lm én y képezi d öntő m ódon a z alapját an n ak , h o g y E ö tv ö s J ó z se f V écseyt a róm ai jo g i stú d iu m o k foly­ tatására ö sz tö n ö zze. A róm ai jo g ugyanis - m int e g y fa jta jo g i 20

„ id e á ltíp u s” - kétség telen ü l alk a lm a s arra, hogy a h atály o s jo g re n d sz e r átfo rm álása so rán a m érce szerepét betöltse. 27 A z első kiadást m á r 1868-ban - m eg jelen ése helye m indk ét ese t­ ben P est - követi a m áso d ik , am i a sik er k étség telen je le . :s V écsey így ír a róm ai jo g je le n tő sé g é rő l m unkája előszav áb an tag lalv a: „A róm ai jo g a cap ito liu m b ó l k ilép v e eg ész v ilág részü n ­ ket m eg h ó d ítá s m ég so k áig m ellő zh etetlen tan tárg y m arad , nem c sak azért, m ert Justin ián tó l m ajd n em nap jain k ig oly forrás volt, m elyből a tö rv én y h o zó k m eríte tte k , hanem főleg azért, m ert E u ró p a — v alam ennyi (kiem . H. G .) n em z e té n e k jo g fe jlő d é sé re id o m itó lag h ato tt, a jo g i m ív elő d ésn e k g o n d o lat éb resz tő s elm e é le sítő eszk ö zét és az ö sz v es jo g á s z sá g kö zö s kincsét k ép ezi."

(Római jogtan. E lőszó I. p.) L d.: V écsey: Római jogtan 4 sk. pp. 50 L d.: V écsey: Római jogtan. E lő szó I. p. •, | V écsey első. róm ai jo g i m unkája, m ely n ek tárg y a a róm ai perjo g . 1867-ben je le n ik m eg Tanulmányok a római jog körébőr c ím ­ m el. (M ag y ar A kadém iai é rte sítő 1867. évi V. kötet 3. füzet) Ld.: V écsey: A római jo g kiilső története és instutioi. (B p.. 1886 [I. kiad.) 5. sk. pp.) ” Ld.: V écsey: A római jog kiilső története és institutioi. ( I . kiad.) 7. p. L eibniz és a róm ai jo g k ap c so la tá ra nézve ld. Földi A .-H a m z a G .: A római jog története és institúciói. B p.. 2004. 9. átd o lg . é s bőv. kiadás 7. p. 54 Ilyen értelem b en V écsey is híve a F itting nevéhez k ap cso ló d ó ún. k o n tin u itás-elm életn ek . B ár nem szabad sz em elő l tév eszten i azt. hogy V écsey nagy je le n tő sé g e t tu lajdonit a b o lognai eg y etem a lap ításán ak , eltérő en például - a hazai irodalm at tek in tetb e véve - B aloghtól. Ld.: B alogh. J.: „Ratio" és „mos", /t római jog megújulásának nyomai a szentistváni Intelmekben. E g y etem es P hilológiai K özlöny klny. B p.. 1944. A z irodalom ban az utóbbi é v tized ek b en is v annak követői a „somnia Fittingiuna"-n ak. így például C a la sso . Ld.: C a la sso . Fr.: Medioevo (lel diritto I. Lefonti. M ilano. 1954. 26 4 skk. pp. F ittin g k ü lö n b en , aki két m un k ájáb an (Juristische Schriften des früheren Mittelullers. H alle. 1876. és Die Anfänge der Rechtsschule zu Bologna. B e rlin -L e ip z ig . 1888.) fo g a lm a z z a m e g a m a g a s sz ín v o n a lú jo g ta n ítá s fo ly to n o s sá g á ró l s z ó ló te ó riá já t, nem e g y v o n a tk o z á s b a n S av ig n y rc tám aszk o d ik , aki szintén feltételezi a ravenn ai és a róm ai Studium g en eralc-k fo ly am ato s m ű k ö d ését. (Geschichte tler Römischen Rechts im Mittelalter. 2. kiad. I— V III. k. B erlin. 1834. 1850). !í Igen szem léletesen fog alm az V écsey. am ik o r így ír a T ö rtén eti Jo g i Iskoláról: „A b ö lcsészetet és a történelm et ignoráló nyers p rak ticism u s és a tö rtén elm i alap o k at n élk ü lö ző szem lélő d és (speculatio) ellen éb en alak u lt a történeti isk o la". Ld.: V écsey : A római jog külső története és institutioi. (I.kiad.) 140. p. v> Ld.: V écsey: A római jog kiilső története és institutiói. ( I . kiad.) I42.sk. p. -,7 Ld.: V écsey: A római jog kiilső története és institutiói. (1. kiad.) 144. p. •5S A m últ sz ázad uto lsó év eib en p u b lik ált kiad áso k b an je le n tk e z ik e lő sz ö r ez a változás. A tan k ö n y v h eted ik é s eg y b en uto lsó k iad ása 1907-ben je le n ik m eg. 19 V écsey sajnos nem d o lg o z z a fel m o n o g rafik u s form ában ezt a pro b lém ak ö rt. R e n d elk ezésü n k re áll viszont sz tcn o g rafált fo r­ m ában az 1 8 77-78. évi tan év b en tartott k u rzu sán a k anyaga, m elyet két hallg ató ja je g y z e tt le. Ld.: S zalay L .-O rs ó M .: A római

jo g története hazánkban és befolyása a magyar jogra. Dr. Vécsey Tamás egyetemi tanár előadásai után lejegyezve. 40 Ld.: V écsey T.: Hoffmann Pál r. tag emlékezete (1830-1907). In.: A M ag y ar T u d o m á n y o s A k ad ém ia elh u n y t tagjai fölött tartott e m lék b eszéd ek . X lII.k. B p.. 1908. I. p. 41 Itt utalu n k arra. hogy V écsey nem em líti a m últ század b an P o zsonyban felfed ezett B udai Jo g k ö n y v e t. A budai Jo g k ö n y v róm ai jo g to v áb b élése v o n atk o zásáb an b etö ltö tt sú ly á ra nézv e Id.: K á lla y I.: Über die Möglichkeiten des Erforscliens der

Fortbestehung, mit besonderer Rücksicht a u f das Ofner Rechtsbuch. In: E inzelne P ro b le m e der R ech tsg esch ich te u nd des röm ischen R echts, S zeg ed , 1970. 5 9 -6 5 . pp.

42 A d áciai jo g i em lék ek át fogó feld o lg o zása P ólay E le m é r érdem e. Ld.: Pólay E .:/ \ dáciai viaszostáblák szerződései. (B p ., 1972.) 43 V écsey T .: Lucius Ulpiits Marcellus. A M ag y ar T u d o m á n y o s A k ad ém ia II. O sztály án ak külön k iad v án y a. B p.. 1881.. uő.: Aemilius Papinianus pályája i!s művei. A M T A . II. O sztály án ak külön k iad v án y a. Bp.. 1884. és uo.: Sextus CaecUitts Africaiuts jogtudós. S z é k fo g la ló é rte k e z é s . A M a g y a r T u d o m á n y o s

A k ad ém ia k iad v án y a. (B p .. 1889.) 44 V écsey T.: Római családi jog. (B p .. 1875.) 4:> S zéchenyi eszm éin ek je le n tő sé g é rő l a jo g tekintetében ö ss z e ­ foglalóan így ír: „É rzi te rem tő tetterő d n ek m ű k ö d ését a jo g is. m elynek sp h a ráját a z ú j-k o r g azd aság i, forgalm i s hu m an itariu s tanai sz ám ára T e nyitád m eg e lő s z ö r." Ld. V écsey T .: Széchenyi és a magyar magánjog. (B p .. 1895. 52. p.)

A

Horváth Pál:

z utóbbi negyedszázad folyam án két nagy történelmi évforduló hívta fel magára a jogi tudományok művelőinek figyelmét. Ilyenként tartjuk számon a nagyszombati alapítású M agyar Universitas Jog- és Államtudományi Faculásának a három és negyedszázados évfordulóját, ¡11. az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem fennállásának a 350 éves jubileumát. A hazai kultúrhistóriánk eme kiemelkedő jelzőkövei - miként ismeretes - gyakran szólásra bírták a jogtudományok képviselőit, a jogi historizmus fejlődéstörténetének a módszeres áttekintését pedig kifejezetten ösztönözték. A z idevágó kutatások nagy gyakorisággal támaszkodnak az Eckhart-életmű számos alkotóelemére, Eckhart Ferenc 1936-os kartörténeti szintézisét1 pedig nem egyszerűen kézikönyvként idézik. Még a kapcsolódó művelődéstörténeti vizs­ gálódások is2 ilyenként idézik fel az időközben megritkult kultúr-históriai értékeink utókorra való átmentését, miután ez az alkotás számos vonatkozásban olyan történelmi kútfőkre támaszkodott, amelyek az időközben lezajlott viharos átalakulások martalékaivá lettek. Nem véletlen tehát, hogy a hazai állam- és jo g ­ tudományok újkori és legújabbkori történelmét vizsgáló kutatásaink’ legfrissebb eredményei is közvetlenül tapadnak Eckhart Ferencnek az egyetem fennállása 300 éves évfordulója (1936 ) alkalmával megjelent, ma már valóban fonásértékű munkájához. Két jelentős felism erés ösztönözte és egyben gazdagította ezt a törekvést, miután a megalapozatlan (tudománytalan) előítéletek feloldására, ¡11. a magyar jogi gondolkodás haladó hagyományainak a feltárására való törekvés egyaránt a témakör sokoldalú vizsgálatát igényelte. Egyik oldalról nyilvánvalóvá vált, hogy a jogi tudományosság hazánkban immár több évszázadra visszavezethetően szerves alkotóeleme a közgondolko­ dásnak, és ilyen értelemben a módszeres jogtörténetírás kezdeteit is nyomon követhetjük a 17. század utolsó harmadába visszanyúlva. Másrészről elvitathatatlanul indokoltnak tűnt, hogy a letűnt különféle eszmeáramla­ tok hatásának útvesztőit a maga valóságában fel kell tárni ahhoz, hogy a mindenkor közgondolkodást for­ máló magyar jogi tudományosság időtálló eredményei szervesen integrálhatók legyenek a modern jogtörténet­ tudomány világképébe. Innen van az, hogy vizsgálódá­ saink messze az újkor századaiba visszanyúlnak anélkül, hogy egyfajta egyedülvaló, netán idealizálható képet akarnánk festeni a magyar jogi kultúra tör­ ténetéről. A magyar jogi historizmus fejlődését vizsgálva meg­ alapozottnak tűnik tehát az a törekvés is, amikor a hazai

Tudós elmék és eredmények a hazai modern jogi tudományosság kifejlődésében jogtörténetírás aktív képviselői egyre gyakrabban vál­ lalják a különös m unkaigényességgel járó tudo­ mánytörténeti vizsgálódásokat.4 Nem egy ezek sorából a szorosabb értelemben vett tudománytörténeti össze­ függések jelenkoráig vezeti el a figyelm et.5 A felidézettek alapján mondhatjuk viszont, hogy a magyar jogi tudományosság előrehaladásának valóban az újkor századaiba visszanyúló előzményei vannak,6 érthető tehát, hogy a modern jogtudomány növekvő érdek­ lődést tanúsít egészében a magyar jogi historizmus újkori történelme iránt.7 így van az. hogy a magyar jogi historizmus fejlődését koncentráltan kifejező jogtör­ ténettudományról lassan átfogó tudomány-történeti képet tudunk alkotni.8 Ilyen értelemben a modern jo g ­ tudományok kifejlődését megelőző tudományos irányzatok /és iskolák legmarkánsabb tipusjegyeit is módszeresen láttatni tudjuk. Mindezek alapján mond­ juk, hogy hazánkban a polgári jellegű jogi tudo­ mányosság egész történelmi korszakát kíséri egy szaka­ datlanul változó, a különböző irányzataiban gyakran egymást is keresztező, historikus jogtudomány, amely­ nek legmarkánsabb összetevői esetenként a politikai kameralizmushoz, a felvilágosodás eszméihez, a ma­ gyar reformkor nemesi, ¡11. polgári liberális gondol­ kodásához, az ébredő /jobbára romantikus/ nacionalista, ¡11. az ún. történeti jogi szemlélethez tapadnak. A kifej­ lett módszeres katedra-jogtudományt azonban már a történeti-jogi iskola másod- és harmadvirágzása, a pozi­ tivizmus, az ún. retrospektiv modernizálás,9 ül. a szellemtörténet tanai orientálták. Közismert, hogy a polgári szabadság fejlődésének a reneszánszkori Olaszországban, majd a felvilágosodás korabeli Franciaországban jelentkező kezdeti formáival szinte egy időben jelentkeztek a történetírás tudo­ mányosságának az első csírái.10 A középkori egye­ temalapítások töredékes kútfői azonban megbízható

támpontokat sem adnak arra, hogy hazánk az egyetemi­ jogi művelődés alkalmas intézményeivel rendelkezett volna a reneszánsz, ¡11. a humanizmus korszakában. A „fény” századában viszont már a magyar jogi historiz­ must megalapozó törekvések jelentkeztek pl. a politikai kameralizmus, az udvari közjogtörténetírás, ill. a külön­ böző leíró államstatisztikai tanítások11 formájában. Valójában a jogi fakultással kiegészült M agyar Egyetem első saeculuma pl. ab ovo szorosan összefonó­ dott a magyar jogi tudományosság fejlődésével. Nem lehet megfeledkezni ugyanis arról, hogy a hazai protes­ táns szellemi központok (Gyulafehérvár, Sárospatak. Debrecen, Pápa, stb.) által élesztett történetkritika ösz­ tökélte az ellenreformáció megalapozóit a nagyszomba­ ti egyetem mielőbbi kiépítésére. így az 1635-ben alapí­ tott nagyszombati főiskola csak egy emberöltőn át ma­ radt csonka. A protestáns iskoláztatás visszaszorítása és méginkább a kálvinista prédikátorok által kifejlesztett államelméleti-jogi tudományosság jelenléte sürgette ugyanis a jezsuita egyetem jogi fakultással történő ki­ egészítését. A kettős (164 2, 1665) alapítvány végrehaj­ tói tehát az alapító oklevél keltezésével (1667. január 2.) szinte egyidejűleg (1667. január 16.) a prelegálások megkezdésére kötelezték a kart. Már Pauler felfigyelt arra, hogy ez a lépés nem kevesebbet követelt meg az Egyetem Jogi Fakultásától, mint amit a protestáns államelméleti-jogi tudományos­ ság is nyújtott a hazai humanista szellemi hagyatékok­ ból kiindulva. Baranyai Decsi (Csimor) János 1593ban Kolozsvárott megjelent Syntagma institutionum juris imperialis ac Hungáriái című műve pl. a magyar /nemesi/ magánjognak (és perjognak) az institutiók rendszerében való feldolgozását, ill. a hézagoknak a „római jog szabályaival történő kitöltését" képviselte.12 Kitonicli János munkássága a 17. században, ill. a sokat hányattatott és végül a katolikus hitre visszatért Otrokocsi Ferenc életműve13 hasonlóan a magyar jo g (a jus patrium) római és kánonjogi megalapozottságát akarta elérni és ez a nemes törekvés a hazai protestáns államelméleti-jogi tudományosságot valóban össze­ kapcsolta a humanisták törekvéseivel. Zsámboky pl. Baranyai Decsi Jánossal közel egyidejűleg csatolta a Tripartitum bécsi kiadásához (15 8 1) a Digesta egyes fejezeteit „Regulae iuris antiqui” cím m el,14 hogy a jus patrium hézagait kitöltse. A magyar jogi gondolkodás tehát az újkorba átlépve a társadalmi haladás mellett állt, amikor a jus patriumnak a császári /római/joggal, ill. a kánonjoggal történő összevetése és kiegészítése által a kontinentális jogokhoz történő felzárkózást hir­ detett. Ez hatott a jezsuita egyetem jogi fakultásának megalapítóira is, így a Nagyszombati Egyetem Jogi Karának alapító levele a hazai jognak a császári (római) joggal és kánonjoggal (cum iure caesareo et canonico) való összevetését egyenesen előírta a Fakultás tanárainak.15 Ezt fejezi ki Vécsey Tamás, amidőn a Nagyszombati Egyetem Jogi Fakultásának hivatására visszautalva a hazai jog korszerű szintre emelését kon­ statálja.16 A hazai jog tanítása (tehát) élenjárt a korabeli

Európában, vagy legalábbis egy korszerű szint elérésére való törekvésben fogant a magyar jo g tudománnyá válása. Tény, hogy a Jogi Fakultással kiegészült (1667) M agyar Egyetem a 17. század utolsó harmadától szinte folyamatosan gondoskodott már a jus patrium oktatá­ sáról. A mostoha történelmi körülmények között ter­ mészetesen a magyar jo g katedrájára ki nevezettek17 gyakorta megelégedni kényszerültek a magyar (nemesi) szokásjog (a Tripartitum) puszta prelegálásával, ill. kommentálásával, egyesekről pedig kifejezetten az az ítélet maradt ránk, hogy a Hármaskönyv szövegét recitálták csupán. A z elsők között ismert Koller Ferenc, a neves tudós hírében álló Bencsik Mihály és a már felemlített Otrokocsi Ferenc működéséhez viszont már a 17. század végén igen figyelemreméltó eredmények tapadtak. A Nagyszombati Egyetem első évszázadáról csak töredékes ismeretekkel, ill. azokkal a korai egyetemtörténeti vizsgálódásokkal (Csery József, Fejér György, Pauler Tivadar, Eckhart Ferenc) rendelkezünk, amelyek még eredeti forrásokon nyugszanak. Ma már viszont ezek a történelmi kútfők is csak hézagosan rekonstruál­ hatók. Annyi mégis megnyugtatóan mondható,ls hogy a jus patrium felidézett főbb képviselői tették először vonzóvá a magyar egyetemet a 17 - 18 . század for­ dulóján. Jó példa erre már Koller is, aki a magyar neme­ si jog ismeretanyagát (Introductio in ius consuetudinarium) perjogi anyaggal (Methodus processualis) egészítette ki. hogy nagyszámú hallgatóságát a patvarián (ügyvédségben) szerzett tapasztalatokkal is fel­ vértezze.19 A kortárs Bencsik Miliályró\ pedig jól tud­ juk. hogy nem csak a hazai (anyagi- és eljárási) jog tudományos rendszerezőjekén.20 hanem a rendek szol­ gálatában fogant közjogi természetű ismeretek lerögzítésén túl, a magyar büntetőjogi kodifikációs törekvések egyik legkorábbi képviselőjeként is meg­ bízható ismeretekre tettünk szert.21 A magyar (nemesi) jog (a Decretum Generale) puszta prelegálásától messze előbbre juthatott tehát a tudomány az Egyetem falai között és ezt a Karon csak egészen rövid ideig tanító Otrokocsi Ferenc is bizonyíthatja, aki az alapítólevél szellemének megfelelően, a jus patrium rendszerbe foglalt ismeretanyagát valóban összehasonlította22 a császári (római) jog, ill. a kánonjog szabályaival, ezál­ tal akarva bizonyítani23 a jus patrium római és kánonjo­ gi megalapozottságát. Van tehát némi támpontunk arra, hogy az alapítók nemes elhatározása nyomán az 1672-től közel egy évszázadon át szinte folyamatosan prelegált jus patrium anyagában a hazai (történelmi) jog módszeres vizs­ gálatának egyik életképes előképét vélelmezzük. Szó sincs természetesen arról, hogy a történelmi jog mód­ szeres vizsgálatában már a modern jogtörténet­ tudomány eredőit lehetne feltételezni.24 A jus patrium képviselőinek sajátos szerepét jelzi továbbá az, hogy a M agyar Universitas első saeculuma szélesebb értelemben is kapcsolatba került ezzel a jogi tudományossággal. A Jogi Karon működő kanonisták

pl. közel azonos módon kapcsolatba kerültek a történeti tikus célokat szolgáló államtudományok, ill. az m .poli(nemesi) jogból fakadó historizmussal, sőt. egynémetikai-kamerális tudományok (pl. a történeti földrajz, az lyikük igen jelentős szolgálatot is tett a jus patrium államstatisztika, stb.)31 is, miután már a Planum juridialapvető forrásainak az összegyűjtésében, ill. az így cae facultatis (17 7 5 ) c. szabályzatba belefoglalt „euró­ feltárt ismeretanyag rendszerezésében. Az Egyetemi pai államtan” ( História status publici Európáé) kereti Nyomda élén álló Szent¡ványi Márton pl. már a között a Joseph Sonnenfels bizalmát élvező 17. század végén bekapcsolódott a régi magyar Barits Béla kezéből került ki az az összehason­ jogemlékek közreadásába, sőt. ő volt az, aki lító államstatisztika, amely a felvilágosodás elsőként nevezte az általa ismét teljesnek hitt eszméin nevelkedett, európai jogi tudomá­ gyűjteményt Corpus Juris /Hungarici/ sen nyosságot hirdetett. clecretum generctle-nak.-5 Az egyházjog A középkori eredetű szövegelemző történetét alapozó Markovics Mátyás és a (exegetikus9 kutatás ebben a korszak­ „m agyar jog művelésében rést törőleg” fel­ ban vesztette el hitelét hazánkban és lépő Szegedy János kánonjogi professzor helyét a kutató elemző forráskutatás, a munkásságában26 pedig a korabeli ma­ ténykutató (numerikus) történeti gyar jog megismerésének a kútfőit kell statisztika és az összehasonlítás,32 ill. látnunk. a születő történeti segédtudományok Különösen Szegedy János élet­ (diplomatika, genealógia, kronológia, műve mutatott fel a kor színvonalát stb.) foglalták el. Mindezek hatása alatt a meghaladó történeti-jogi ismereteket, hazai jog tudományos előképeinek egész aki a magyar jogi gondolkodás szem­ sora figyelhető meg már a 1 8. század utol­ betűnő hiányosságait kívánta pótolni.27 só harmadában. Ezek a törekvések pedig Egy sajátos ötvözetű rendi (nemesi) gyakran a felvilágosodással, ill. a felviláNiczky Kristóf közgondolkodás jogi historizmusának, tíz egyetemi reformterv kidolgozója _gosodás jogi historizmusának a sajátos az alapozása során pedig Szegedy már (módszertani) alapállásával kerültek kap­ eljutott a hazai (werbőcziánus) jo g korszerűtlenségének csolatba, nem hagyva maguk után még jogtanító a felismeréséhez is,28 a magyar jog hiányosságainak kézikönyveket, de a haladás tudatosításával és a jo gfej­ esetenként a római jog tételeivel történő kiegészítése lődés egyetemes összefüggéseinek a keresésével a mo­ pedig egyenesen a katedra hivatásából származott. dernjogi gondolkodás historizmusának a kibontakozását Mindez Szegedy János reputációját oly mértékben szolgálták. Való igaz tehát, hogy a magyar jogi gondol­ emelte, hogy tanításaira a megkésett polgári átalakulás kodás újkorát is a felvilágosodás nyitotta meg,33 koráig rendszeresen hivatkoztak. Az új eszmeáramlat a modern polgári társadalom kialakulásának az előtörténetével összefüggésben nyert létjogosultságot, a benne rejlő lehetőségek azonban hazánk szellemi életében csak töredékesen bon­ A K U T A T Ó -E L E M Z Ő /M Ó D S Z E R E S / takozhattak ki. miután a polgári átalakulás társadalmi V IZ S G Á L Ó D Á S O K KEZDETEI feltételei még váratta magukra. így nálunk - a polgári elem hiányában - a haladás-eszme hordozója lehetett a A z alapítók nemes célkitűzése tehát még a társadalmi helyzetében lehanyatló köznemesség és még Nagyszombati Egyetem első saeculumának a lezárulta inkább a „gyúlékony eszmékkel” ismerkedő nemzeti előtt meghozta gyümölcsét nemcsak a jus patrim, értelmiség is. íme innen fakadt tehát a historikus hanem a kánonjog szférájában is, alapokat teremtve a érvekkel alátámasztott szerződéses (közjogi) gondolat, történelmi (feudális) jo g tudományos elemzésére. Azt a amely a birtokos elem tudatában persze jobbára csak a lehetőséget azonban, amit ezek a törekvések magukban nemzeti függetlenséget garantáló új szerződés szük­ rejtettek, valójában csak a 19. század első felében önál­ ségességére korlátozódott. 34 Ennél számottevőbb lósuló anyagi- és eljárásjogi ágazatokban dolgozók lehetőségek kibontakozásának vagyunk tanúi azonban, (Vuchetich Mátyás, Frank Ignácz és mások) érlelhették amidőn a Habsburg abszolutizmus uralkodói (Mária tudományos értékűvé. Időközben viszont a módszeres Terézia, ill. II. József9 maguk tettek lépéseket a magyar kutató-elemző jogtörténeti vizsgálódások kezdetei is jogi közgondolkodás korszerűsítése érdekében. így kibontakoztak a 18. század második felében.29 jelent meg a korabeli magyar Egyetemen is az abszolu­ A természetjogi érvekkel alapozó szerződéses közjo­ tizmus államelméleti tudományosságát reprezentáló gi felfogás és a magyar rendi kiváltságok ellen fellépő „jus publikum universale” mellett az európai államok udvari közjog-történetírás szembenállásából fakadtak statisztikája, a konkrét állami érdekekhez tapadó pl. az első maradandó eredmények. így az udvar szol­ lépések (reformok) pedig objektíve elősegítették a jogi gálatában alkotó Kollár Ádám, a kútfők módszeres vizs­ gondolkodás felszabadítását az egyház gyámkodása gálatát alapozó Kovachich Márton György, ill. a alól. így van az, hogy bár a magyar rendi reakció, ill. az jakobinus Hajnóczy József kezében érett először udvarnak a francia forradalomtól történt megrettenése tudománnyá ez az ismeretanyag, amit most már a ma­ útját állta egy kiteljesedő tudományos előrehaladásnak, gyar közjogtörténet kezdeteiként is felfoghattunk.30 jogi gondolkodásunk historizmusában mégis kitöröl­ Alapozó munkálatokat hagytak maguk után a prak­

hetetlen nyomokat hagyott az új eszmeáramlat. A jakobinus örökség kapcsán nemcsak Hajnóczy Jó zsef módszeres közjogtörténeti kutatásaira, ill. Barits Béla és a leíró történeti államstatisztika számos képvise­ lőjének az erőfeszítéseire hivatkozhatunk, hanem a születő új tudományosság egészének tudatformáló szerepére. A z Egyetem falain belül ezt jelzik a felélénkült diákmozgalmak (diáktársaságok) az 1780-as évektől.35 így a jogi gondolkodás egyszeriben felfedez­ te a históriát tudományos értelemben és szinte a Volta­ ire által kimunkált történetfilozófiával vetette rá magát azoknak a tudományos igazságoknak a keresésére, ame­ lyek a történelemből nyilvánvalóan adódtak. A francia­ olasz felvilágosodás nagyjai tették tudatossá pl., hogy ezek a történelmi tapasztalatokon nyugvó igazságok a népek szokásainak és törvényeinek a feltárásán keresz­ tül érhetők el.36 Még a születő állami nevelési politika is ösztönösen vonzódott a jogfejlődés tudományos alapjainak a megte­ remtéséhez, amidőn pl. Mária Terézia az addig túnyomóan rendi-nemesi érdekeket kifejező, jus patrium se­ gédtudományaként a joghistória tanítását kezde­ ményezte (1769). Bécsben valójában már 1753-tól kí­ sérletek történtek a természetjog és a jogtörténet taní­ tására,37 az 1777. évi Ratio Educationis pedig a hazai jog (a jus patrium) segédtudományaként akarta meghonosí­ tani nálunk a magyar jo g módszeres vizsgálatát.

Ennek ellenére hazánkban és az örökös tartományok egyetemein még több mint egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a művelődésügyi kormányzat a nemzeti jogtörténet önállóságát elismerje. Látni kell azonban, hogy a felvilágosodás eszmeáramlatával érint­ kező jogi historizmus maga is egy szélesebb általános jogtörténeti világkép kialakítása irányában hatott, miután ez a historizmus a világtörténelemben kimu­ tatható hasznos igazságokra apellált.38 Nem véletlen tehát, hogy az ébredő módszeres jogi historizmus e kor­ ban nálunk is a leíró (európai) államstatisztika, az

általános alkotmánytörténelem, vagy éppen az angolmagyar analógia keresés tapasztalataira hivatkozva tette érdekelté gondolkodóinkat (Lakics György, Barits Béla) a jogfejlődés módszeres megközelítésében. A felvilágosodás jogi historizmusa tehát nálunk is hidat képezett a módszeres jogi kutatómunka kezdetei, ill. a liberális jogi tudományosság között. A z M T A Egyetemtörténeti (Nemzeti) Bizottság győri kihelyezett ülésének adózva39 ezt a képalkotást törekedtem a maga teljességében felidézni. Időben a napjainkig terjedő két teljes évszázad idevágó relevan­ ciáinak a rekapitulálásával azonban nem terhelném a figyelmet, miután azok a módszeres tudománytörténeti vizsgálódásaink tárgyaivá lettek, illetve a mi anyain­ tézményünktől megörökölt kézikönyveink nyomán is követhetők.

Jegyzetek__________________________________________ 1 L d. A Jo g - c s Á lla m tu d o m á n y i K a r tö rté n e te 1 6 6 7 -1 9 3 5 . A k irály i m a g y a r P á z m á n y P é te r T u d o m á n y e g y e te m tö rté n e te . II. k ö t. B p . 1936. 2 L d. S in k o v ic s Istv á n : A z é rse k i e g y e te m 1 6 3 5 -1 7 6 9 . in: A z E ö tv ö s L ó rá n d T u d o m á n y e g y e te m tö r té n e te 1 6 3 5 - 1 9 8 5 . S z e rk . S in k o v ic s I. A / a la p ítá s 3 5 0 . é v fo rd u ló já ra k ia d ja az E g y e te m T a n á c s a . B p. 1985. 2 7 - 5 8 . p p .. V ő . L a d á n y i A n d o r: A fe ls ő o k ta tá s -tö rté n e ti k u ta tá s o k , in: M a g y a r T u d o m á n y 1976. é v f. 4 . sz. 2 4 5 - 2 6 0 . pp. a la p já n . •' L d. A z Á lla m - é s Jo g tu d o m á n y i K ar sz e re p e a m a g y a r jo g tu ­ d o m á n y fe jlő d é sé b e n . A z E ö tv ö s L ó rá n d T u d o m á n y e g y e te m 3 5 0 é v e s é v fo rd u ló já ra . S z e rk . H o rv á th P ál. B p. 1986. 4 2 8 . p.. ill. A z E ö tv ö s L ó rá n d T u d o m á n y e g y e te m tö r té n e te 1 9 4 5 -1 9 7 0 . S z e rk . S in k o v ic s I. B p. é n . 7 6 0 . p. 4 B ó n is G y ö rg y . D e g ré A la jo s . C s iz m a d ia A n d o r. K o v á c s K á l­ m á n . P ó lay E le m é r. R é v é sz T . M ih á ly . S tip ta Istv á n . B o th Ö d ö n . N a g y n é S z e g v á ri K atalin é s m á s o k id e v á g ó ré s z le tk u ta tásai k é p e z ik e z t a té m á n k h o z k a p c s o ló d ó h is to rio g rá fia i fond o t. V ö . C s iz m a d ia A n d o r: A m a g y a r á lla m - é s jo g tö rté n e t- tu d o m á n y . C s iz m a d ia -K o v á c s -A s z ta lo s : M a g y a r Á lla m - é s J o g ­ tö rté n e t. S z e rk . C s iz m a d ia A . B p. 1972. 2 8 - 5 1 . pp. 5 L d. pl. K o v á c s K á lm á n : A m a g y a r jo g tö rté n e ti k u ta tá s o k ú tja é s je le n le g i fe la d a ta i. In: G a z d a s á g é s Jo g tu d o m á n y III. (1 9 6 9 .) 5 5 - 7 6 . p p .. G y ö rg y . B ó n is: F ü n fu n d z w a n z ig Ja h re u n g a risc h e R e c h ts g e s c h ic h ts s c h re ib u n g ( 1 9 4 5 -1 9 6 9 .) E r s te r T e il: D ie Z e ­ it b is 1526. In: Z e its c h rift d é r S a v ig n y -S tiftu n g fü r R e ch tsg e s c h ic h te G e rm a n is c h e A b te ilu n g L X X V II. (1 9 7 0 ) 5 5 9 - 5 7 0 . p p . Z w e ite rT e il: D ie Z e it n a c h 1526 b is 1918., ld. uo. L X X V III (1 9 7 1 .). 4 7 5 —485. p p .. H a so n ló a n N a g y n é S z e g v á ri K atalin : A jo g tö rté n e ttu d o m á y k u tatási e re d m é n y e i é s p e rsp e k tív á i a fe lsz a b a d u h ls u tá n (h e ly z e te le m z é s ). In: Jo g tö rté n e ti é r te k e z é ­ se k 7. sz. S z e rk . K o v á c s K. B p. 1975. I2 7 .p . stb. 6 M ik é n t ta lá ló a n m o n d ja F ö ld c si T a m á s , ld.: A m e g is m e r h e tő ­ sé g m o d e rn p ro b lé m á i B p. 1971. 2 6 3 . p. 7 „ A lig tá m a d fel u g y a n is a z e m b e rb e n a z é rd e k lő d é s a tá r s a d a l­ m i fe jlő d é s lé n y e in e k a ta n u lm á n y o z á s a irá n t, a m ik o ris (s z in -

te e z z e l e g y id ő b e n ) e g y m á s ik é r d e k lő d é s is h a ta lm á b a k e ríti, m e g k ísé rli fe ltá rn i a z o k a t a k ö r ü lm é n y e k e t, a m e ly e k k ö z ö tt a tö rté n e lm i m e g is m e ré s le h e ts é g e s " , ld. K u lc s á r K álm án : T ö r ­ té n e lm i s z e m lé le t a X X . s z á z a d jo g tu d o m á n y á b a n . In: Á lla m é s J o g tu d o m á n y II. 1962. 3. sz. 3 5 0 - 3 5 1 . pp. s L d. A fe lid é z e tt k é z ik ö n y v (M a g y a r á lla m - é s jo g tö rté n e t. 1972.) tu d o m á n y tö rté n e ti p ro ló g u s a , ill. az ú ja b b M a g y a r j o g ­ tö rté n e t ta n k ö n y v S z e rk . M e z e y B a rn a B p. 1997. O S IR IS a d a ­ tai a la p já n . l) V a g y is a s z á z a d f o rd u ló é v e ib e n ú jjá é le d ő „ n e m z e tie s irá n y " , ld. alá b b . 10 A ta lá ló m e g á lla p ítá s t ld. L e d e re r E m m a : A m a g y a r p o lg ári tö r té n e tír á s rö v id tö rté n e te B p. 1969. 6. p. 11 L d. e so ro k író já tó l A p o litik a i-k a m e r á lis tu d o m á n y o k k o ra és a s z ü le tő jo g tö rté n e tír á s . In: Jo g tu d o m á n y i K ö z lö n y X X X III. é v f. (1 9 7 8 .) 5. sz . 2 6 5 - 2 6 6 pp. 12 L d . K u lc s á r P éter: B e v e z e tő . B a ra n y a i D ecsi J á n o s m a g y a r h is tó riá ja ( 1 5 9 2 -1 5 9 8 ) . B p. 1982. 2 0. p. V ö . Z lin s z k y J á n o s ­ n ak a m a g y a r J o g á s z S z ö v e ts é g J o g tö rté n e ti S z a k o s z tá ly á b a n e lh a n g z o tt D ecsi J á n o s m u n k á s s á g a e. e lő a d á s a (1 9 7 1 . II. 8.) nyom án. 13 A B r e v e s p e c im e n in tr o d u c tio n is in iu r is p r u d e n tia e m e th o d ic a m . U n a c u m a n n e x a s u is lo c is s u c c in c ta iu ris c a n o nici c o lla tio n e c u m iu re c iv ili ( N a g y s z o m b a t. 1699), ill. a z e n ­ n e k f ü g g e lé k e k é n t is m e rt E x p e rim e n tu m re d u e tio n is iu ris H u n g a ric i a d s u o s fo n tc s in a liq u o t e x e m p lis . L d. E c k h a rt F e ­ ren c: Jo g - é s Á lla m tu d o m á m á n y i K ar tö rté n e te (1 9 3 6 ) 25. p. V ö . P a u le r T iv a d a r: A b u d a p e s ti M . K ir. T u d o m á n y e g y e te m tö rté n e te B p . 1880. 4 2 . p. 14 A m i k é s ő b b a C o r p u s Iu ris H u n g a ric i 1682. é v i k ia d á s á b a is b e k e rü lt. 15 L d . F e jé r G y ö rg y : H is tó r ia A c a d e m ia e S c ie n tia r u m P a z m a n ia c a rc h ie p is c o p a lis . B u d a c . 1 835. 2 5. p. V ö . P a u le r T iv a d a r im . / 1 8 8 0 / 2 3 - 2 4 . pp. 16 V é c s e y T a m á s : A jo g - é s Á lla m tu d o m á n y i K ar. V is s z a p illa n ­ tá s a z 1867 e lő tti k é t é v s z á z a d ra . In: F e ls ő o k ta tá s ü g y M a-

U UD

g y a ro rs /.á g o n . A V K M m e g b íz á s á b ó l írtá k B rc z n a y B. ctc. (B p . 1 8 9 6 .9 7 . p.) 17 Pl. 1 6 7 2 -tő l D o rn ik o v ic s M ih á ly g y ő ri k a n o n o k . 1 679-től Ja n k o v ic s Ig n á c é s fő k é n t a k ö v e tk e z ő sz á z a d b a n m ű k ö d ő M a tle k o v ie s Ig n á c /1 7 2 9 - tő l/. K ló sz P ál /1 7 3 4 - tő l/. ¡11. a/. 1 7 3 5 -tő l k in e v e z é s t n y e rt K re g á r Istv á n L á s z ló , stb . Is É s a z E g y e te m i K ö n y v tá r k é z ir a ttá rá n a k a tö r e d é k e s a n y a g a a la p já n is n y o m o n k ö v e th e tő . 19 L d. az E g y etem i K ö n y v tá r k é z ira ttá ra . M a n u s c rip tu m (M s ) . 9 3 ., 2 6 9 . p. ala p já n L d . A z e ls ő k é n t a lk a lm a z o tt n y ilv á n o s v ita tk o z á s o k (C o n c lu s io n e s) a la p já n E c k h a rt F e re n c : im . (1 9 3 6 ) 1 1 -1 5 . pp. :l L d . u o . (1 9 3 6 ). 14. p. V ö . B ó n is G y ö rg y : A m a g y a r b ü n te tő tö rv é n y k ö n y v e ls ő ja v a s la ta 1 7 1 2 -b e n . A n g y a l S z e m in á riu m k ia d v á n y a i 2 6 . sz. B p. 1934. U ő .: B e n c sik M ih á ly é s a z e ls ő m a g y a r b ü n te tő ja v a s la t /1 6 7 0 —1728/. In: Jo g i p ro fe s s z o ro k e m lé k e z e te (B p . 1935. 3 1 - 3 6 . p p .) -- K o m p a rá lta . E z é rt is m o n d ju k ú ja b b a n , h o g y a z ö s s z e h a s o n lí­ tó jo g i h isto riz m u s g y ö k e re i n á lu n k a fe lid é z e tt tö rté n e lm i k ö ­ rü lm é n y e k h e z v e z e tn e k v is s z a , ld. a sz e rz ő tő l: T u d o m á n y tö r ­ tén eti é s m ó d sz e rta n i k é rd é s e k (1 9 7 4 ). 3 5 8 . p. - 3 V ag y ta lá n é p p e n a n n a k sz ü k s é g e s s é g e irán t a f ig y e lm e t fel­ k elten i. :J L d. a sz e rz ő tő l: T u d o m á n y tö r té n e ti é s m ó d sz e rta n i k é rd é se k (1 9 7 4 ) 2 6 - 2 7 . pp. A k a r a la p ító le v e lé b ő l fe lid é z e tt „ a rs c o m b in a to r ia " (az össze­ hasonlítás) s z e re p é t p e d ig a C u r io s io r a e t s e le c tio ra v a ria ru tn s c ie n tia riu m m is c e lla n e a " c . 1 6 8 9 -1 7 0 2 ) é rte k e z é s é b e n fe jte t­ te ki. íg y a T r ip a r titu m Ju ris H u n g a ric i T y ro c in iu m (1 7 3 4 ). a R u b ric a e siv e s y n o p s e s tilu lo ru m 8 1 7 3 4 9 . W e rb ő c z iu s illu stra tu s. siv e d e c re tu m T rip a r titu m (1 7 4 0 ). D e c re ta e t v ita e p rim o ru m H u n g á riá é R e g u m (1 7 4 4 ). stb . ld. H o rv á th P ál: T u d o m á n y tö r ­ té n e ti é s m ó d sz e rta n i k é rd é se k (1 9 7 4 ) 2 8 - 2 9 . p p. V ö. P a u le r T iv a d a r: A d a lé k o k a hazai jo g tu d o m á n y tö rté n e té h e z (1 8 7 8 ) 5 9 - 7 2 é s 7 5 . p p .. D e g ré A la jo s: S z e g e d y J á n o s , a z E g y e te m e ls ő jo g tö rté n é s z e /1 6 9 9 - 1 7 6 0 ./. In: Jo g i p ro fe s s z o ro k E m lé ­ k e z e te . (B p . 1935. 2 0 - 2 1 . p p .). K o sá ry D o m o k o s: M ű v e lő d é s a XVI11. s z á z a d i M a g y a ro rsz á g o n . (B p .. 1980. 158. p.) S ő t. S z e g e d y Já n o s m u n k á s s á g a k a p c s o ló d o tt a régi m a g y a r jo g i e m lé k e k ö s s z e g y ű jté s é h e z is. v a g y is az 1548. X X I. te. a la p já n sz ü le tő Q u a d rip a rtitu m -m a l k ie g é s z íte tt 1 7 4 0 -e s é s az 1751 -cs n a g y s z o m b a ti C o r p u s J u r is k ia d á s á h o z , b á r ő m a g á t

e z e n m u n k á la to k so rá n s o h a m e g n em n e v e z te . V ö . D e g ré A la jo s . S z e g e d y J á n o s . ih. (1 9 3 5 ) 1 2 -2 0 . p p .. E c k h a rt F e re n c : M a g y a r a l k o t m á n y - é s jo g tö rté n e t. (B p . 1946. 3 2 1 . p.) - s L d . P a u le r T iv a d a r: A d a lé k o k a h a z a i jo g tu d o m á n y tö r té n e té ­ h e z (1 8 7 8 ). 6 7 - 6 8 . pp. L d . C s iz m a d ia A n d o r: A m a g y a r á lla m - é s jo g t ö r t é n e t ­ tu d o m á n y . ih. (1 9 7 2 ) 2 8 -3 9 . p p. V ö . a sz e rz ő tő l: A m a g y a r j o ­ gi h is to r iz m u s fe jlő d é s é n e k p ro b lé m á i a z ú ja b b tu d o m á n y tö r ­ té n e ti k u ta tá s o k fé n y é n é l. In: J o g tö rté n e ti T a n u lm á n y o k IV. S z e rk . C s iz m a d ia A n d o r. (B p . 1980. 1 2 8 -1 2 9 . p p .) 30 L d . H a jn ik Im re : A m a g y a r a lk o tm á n y é s a j o g Á rp á d o k alatt. (P e s t. 1872. 3 7. p .). W c n c z c l G u s z tá v : A z ö s s z e h a s o n lító j o g ­ tu d o m á n y é s a m a g y a r m a g á n jo g . (B p . 1876. 16. p .). P a u le r T iv a d a r: A b u d a p e s ti m a g y a r kir. T u d o m á n y e g y e te m (1 8 8 0 ). 107. p .. E c k h a rt F e re n c , im . (1 9 3 6 ) 1 4 6 -1 4 8 . pp. L d. K o v a c s ic s J ó z se f: A s ta tis z tik a i fe ls ő o k ta tá s 2 0 0 é v e . In: A m a g y a r s ta tis z tik a i f e ls ő o k ta tá s k é ts z á z é v e (B p . 1 9 7 9 . 1 0 8 -1 0 9 . p p .). H o rv á th P ál: A tö rté n e ti s ta tis z tik a sz e re p e a h a ­ zai jo g i h is to riz m u s tu d o m á n y o s a la p ja in a k m e g v e té s é b e n , ld. u o. /1 9 7 9 /. 1 0 8 -1 1 7 . pp. V ö. L e n tz e . H.: U n iv e rsita ts re fo rm G r á f L e ó T h u n - H o h e n s te in . (G ra z -W ie n . 1962. 5 4 - 5 5 . pp.) 3- A z e lő b b ie k b e n is m e g is m e rt ars combinatoria. 33 M ik é n t e r re m á r E c k h a rt S á n d o r a la p v e tő k u ta tá s a i is fe lh ív ­ tá k a fig y e lm e t. L d. A fra n c ia foiTadalom e s z m é i M a g y a ro r ­ s z á g o n . (B p . 1924. 8 - 9 . p p .) 34 L d . S z a b ó Im re: A b u rz s o á á lla m - é s jo g b ö lc s e le t M a g y a ro r­ s z á g o n . (B p . 1955. 6 8 - 7 2 . p p .) 3:> L d. B o d o la y G é z a : Iro d a lm i d iá k tá r s a s á g o k 1 7 8 5 -1 8 4 8 . (B p . 1963. 1 1 9 - 1 2 0 . 126. stb . p p .) 3h A z ő s f o r rá s o k r a v is s z a u ta lv a ld. a sz e rz ő tő l T u d o m á n y tö r té n e ­ ti é s m ó d s z e rta n i k é rd é s e k (1 9 7 4 ). 6 6 - 6 7 . p p. V ö. D c rz sa v in . K .N .:V o lta ire . (M o s z k v a . 1946. 2 3 7 - 2 7 4 . pp .) 57 A m it k ö v e te lt a z 1 7 6 9 -es k irá ly i le ira t, a m e ly n e k n y o m á n az o s z trá k ö r ö k ö s ta r to m á n y o k e g y e te m e in is k ib o n ta k o z h a to tt v o ln a a jo g tö rté n e ttu d o m á n y . L d. E c k h a rt F e re n c : im . (1 9 3 6 ). 1 12. V ö . L e n tz e . H .. U n iv e rs ita ts re fo rm (1 9 6 2 ) 5 7 - 5 8 . pp. -'s M ik é n t M e in e c k e . F r. m o n d ja ta lá ló a n , ld. D ie E n ts te h u n g d e s H is to ris m u s . H c ra u sg . u. e in g e le ite t v. C a rl H im ic h ts . M ü n ­ c h e n . 1959. In: M e in e c k e VVerke B á n d . III. ( M ü n c h e n . 1959. 8 2 - 8 3 . p p .) 39 E h e ly ü tt k ell k ö s z ö n e té t m o n d a n o m R é v é s z T . M ih á ly k o llé ­ g á m n a k . a g y ő ri jo g á s z k é p z é s g u b e r n á to rá n a k a s z ív e s é s n a g y v o n a lú v e n d é g lá tá s á é rt.

FO RD ULA T A V IL Á G B A N ÉS M A G Y A R O R S Z Á G O N 1 9 4 7 - 1 9 4 9

Szerk. Feitl István, Izsák Lajos és Székely Gábor

1945 utáni történelmünk egyik legizgalmasabb és legvitatottabb időszaka az, amelyet többnyire a fordulat éveiként emlegetünk. Er­ ről szólnak kötetünk tanulmányai. A szerzők neves történészek, kül­ politikai elemzők, hadtörténészek, szociológusok, akik legfrissebb kutatási eredmények alapján fogalmazták meg gondolataikat. Mind­ ebből sokszínű, változatos kép bontakozik ki; nem minden részletre kiterjedő krónika, hanem izgalmas, gondolatébresztő olvasmány. A kötet első része az 1945 utáni nemzetközi helyzet alakulásával, a ki­ bontakozó hidegháború okaival és neuralgikus pontjaival foglalko­ zik, mintegy megrajzolva a magyarországi fejlemények hátterét. Ez­ után tizenkét írás a hazai belpolitikai események fodulatait elemzi a legkülönbözőbb szférákban: a katonapolitikától a pártok tevékeny­ ségéig, az egyházak sorsától az emberek mindennapi életéig. N apvilág Kiadó, Bp., 2003. IS B N 963 90 8 253 8

25

A já n l ó T

ö r v é n y a l k o t á s

a z

E

r d é l y i

T

F

e j e d e l e m s é g b e n

ró csányi

Z

so lt k ö n y v e

A G o n d o la t kia d ó 2 0 0 5 -b e n , az ELTE Á lla m - és Jo g tu d o m á n yi K arán a k M a g y a r Á lla m - és Jo gtörténeti Tanszéke, v a la m in t a M a g y a r O rszá g o s Levéltár g o n d o z á sá b a n jelentette m eg ezt a csaknem 2 5 éve kia d á s t v á ró jelentős m u n ká t.

„A M agyor Királyság keleti felét képező Erdély m ár a honfoglalástól bizonyos különállást mutatott az anyaországtól. Fekvése, jellegzetes természeti adottságai, kiváltságolt népei, spe­ ciális védelmi feladatai kezdettől fogva indokolták önálló közigazgatási egységgé szervezé­ sét a m agyar állam on belül. Az erdélyi közigazgatós és törvénykezés feje évszázadokon át az erdélyi vajda volt, akinek fennhatósága hosszú ideg nem terjedt ki a szász és székely p ri­ vilegizált vidékekre, csupán a m agyarok lakta vármegyék fölött gyakorolt directiót. Ebben a funkciójában viszont a király teljhatalm ú helyettesét (a m agyar méltóságlajstrom harm adik zászlósurát) tisztelték benne. A királlyá választott Szapolyai János halála után különféle poli­ tikai akciók és próbálkozások eredményeképpen a török porta jóváhagyásával és Bécs hall­ gatólagos tudomásulvételével állandósult egy sajátos állam alakulat, az Erdélyi Fejedelemség. Sajátos volt ez az állam , mert egyfelől szinte mindvégig tisztázatlan volt viszonya a másik m agyar állam hoz, a M agyar Királyság Habsburg jogar alatt m aradt részéhez, más­ felől azonban fejedelmei számos kérdésben teljesen szuverén m ódon jártak el, inkább különállásukat, mintsem együvé tartozásukat hangsúlyozva. Az erdélyi állom első fejedelmei Transsylvaniát még következetesen a m agyar királyság részének tekintették, uralm i ideológiájukat a Szent Korona-tanhoz kapcsolták, tartósítva ezzel azt az ellentmondást, amely a Szent Koronát birtokló m agyar uralkodók elismeré­ se és saját Bécs- (és Habsburg-) ellenes politikájuk között feszült. János Zsigmond az 1570-es speyeri egyezményben elismerte I. M ik­ sát Magyarország törvényes urának, és lem ondott a királyi cim használatáról. Báthory Zsigmond hosszabb ideig csak az erdélyi vaj­ da címet viselte, s miként az erdélyi diéta aktái bizonyítják, csupán 1593-tól a princeps megnevezést. A fejedelm i ideológia mégsem ismerte el a Habsburgokat Erdély hűbérurainak, az országot o középkori m agyar állam örökösének és letéteményesének tekintette. Bethlen G ábor megválasztásával hangsúlyeltolódások következtek be a gyulafehérvári kormányzat m agyarpolitikójában, felerősödött a függetlenség, a transsylvanizmus gondolata. Az Erdélyi Fejedelemség vitathatatlanul m agyar állam volt alkotmányos értelemben, mint a m agyar Szent Korona közjogi hatósá­ gát elismerő alakulat, és az volt a gyakorlatban is, amely kifejeződött a M agyar Királysággal kapcsolatos, a m agyar rendeket védel­ mező erdélyi politikában: a m agyar reneszánsz királyi udvar Erdélybe menekítésében és a vajdai államgépezettel történő egybeolva­ dásában, a m agyar államnyelvben, az ősi m agyar családokból választott fejedelmekben, a m agyar politikai és tudományos irodalom és szaknyelv kifejlesztésében. Ezt a szerepet nem korlátozta érdemben a török jelenléte sem. Az erdélyi állam alapjait a három „natio, a szász, a székely és a m agyar nemzet privilegiális különállása alkotta. A székely és szósz székek, valam int a m agyar vármegyék követei képezték az erdélyi országgyűlés elemeit. A három nemzet országgyűlésével egyetlen fejedelemnek sem sikerült elismertetnie az utódállítás jogát, sem pedig valam iféle örökösödési rendet. A diéta keményen ragaszko­ dott a fejedelemválasztáshoz, a választási feltételek meghatározásához, a fejedelmi eskühöz. A rendek politikai fegyvere tehát létezett, és ennek segítségével körbe is bástyázta jogait, a fejedelem mozgásterét. A választó monarchia modellje jó pozíciókat biztosított a ren­ deknek az ellenőrzés fenntartására. Csupán néhány igen tehetséges fejedelemnek, m int például Bethlen G ábornak sikerült m ajorizálnia a gyűlést, többséget szereznie a szavazásnál, így a diéta ellenkezését kikapcsolnia. Erdély sajátos függetlensége érdekes befolyással volt a jogalkotásra is. A keleti m agyar állam ban sajátos jogrendszer érlelődött; mely kétségtelenül beépítette a m agyar tradicionális jog, a szokásjog és a korai törvényhozás fenntartott szabályait saját szerkezeté­ be, de amelyet egy új szellemű, erősen Habsburg-ellenes (így a H absburg-diéták törvényalkotását is kevéssé akceptáló) norm aalko­ tás jellemzett. Az erdélyi rendi gyűlés megerősödése kedvezett a saját transsyilvan jogalkotásnak, a politikai függetlenedés a saját a ka ­ ratképzés izmosodásának. Nem véletlenül volt Trócsányi Zsoltnak, az Erdélyi Fejedelemség avatott kutatójának dédelgetett álm a az életművét beteljesítő nagy mű: m iután számtalan m onográfiában aprólékosan feldolgozta az erdélyi országgyűlések, a fejedelmi hatalom , a központi és helyi kormányzat históriáját, történeti és állam tudom ányi tanulságait, a joghistória terrénuma felé fordult. Ahogyan az erdélyi diéták tár­ gyolásairól szóló kötetének törvényalkotásra vonatkozó részében fogalm azott: „...nem követhetjük azt a módszert, am it másutt a lka l­ maztunk: a kb. 5000 törvény elemzésének részletes bemutatását. Ettől egyébként is mentesít bennünket az, hogy a 16-17. századi erdélyi állam isággal foglalkozó egy másik munkánkban (»A fejedelm i Erdély országos jogának kialakulása«) teljes részletességgel m u­ tatjuk m ajd be ezt a tárgyilag rendszerezett törvényanyagot. Trócsányi megkezdte az ígért kutatóm unkát, de a sors közbeszólt: befe­ jezni, lezárni a kutatást sajnos m ár nem tudta. M unkája szerves folytatása az Erdélyi Fejedelemség korának országgyűléseiről írott m o­ nográfiájának, az ígért erdélyi országos jogról szóló munka önálló egysége. Elvégezte a rendezést: az országgyűlési törvényekés végzemények tematikus csoportosítását és értékelését. Eredményei közlésre köteleznek bennünket. Még akkor is, ha tudjuk: a mű tor­ zó m oradt, hiszen a kézirat utolsó sorai, de az előre szerkesztett tartalom jegyzék is arról tanúskodik: a szerző a m unka második ré­ szében a nagy erdélyi kompilációs törvényalkotási termékeket, a Bethlen Gábor-féle perrendtartást, az Approbátákat és a Com pilátákat vette volna sorra, de az idő közbeszólt. A kézirat szövegét a lehető legnagyobb hűséggel igyekeztünk visszaadni. A nyelvi és stiláris változtatásokat csak a legnagyobb szük­ ség esetén választottuk megoldásként. Aki kezébe veszi és elolvassa Trócsányi könyvét, ham ar rádöbben, hogy olyan m unkát tart a kezében, amelynek Magyarországon nincs párja. Kitűnően hasznosítható a tudományos m unkában, nagy segítség Erdély jogtörténe­ tének o k ta tá s á b a n ."

Tf

(Részlet a könyv bevezető tanulmányából)

26

E

sorok szerzője húsz évvel ezelőtt tett közzé egy - ta­ lán szociológiainak is tekinthető - elemzést a jogászképzés társadalmi funkcióiról: mi módon és mi cél­ ból képezik (képezzük) a jogászokat a társadalom számá­ ra.1 Az alapgondolat akkor az volt, hogy a jogászképzés ahhoz az elváráshoz igazodik, amit az általában vett társa­ dalom, szűkebben pedig annak gazdasági-politikai rend­ szere a joggal mint társadalmi intézményrendszerrel szemben támaszt. Amilyen a társadalom, olyan a joga, és amilyen a jog. olyan a jogászképzés. E megfelelés expo­ nálására összehasonlító eljárással éltem, és az akkori hely­ zetet az 50 évvel az előtti állapotokkal vetettem egybe. Módszertanilag egyszerű a feladat: a '30-as és '80-as évek elejének adatsorai mellé oda kell illeszteni a 2000es évek elejének megfelelő adatait, és ezek egybeveté­ sével megállapítani, hogy valamiféle „eredeti állapot” helyreállásának vagyunk-e tanúi (megengedve persze azt a csöppet sem kis különbséget, amely az 1930-as és a 200()-es évek Magyarországa között mutatkozik). Ezen a ponton érheti a kutatót az első meglepetés, és a fájdalmas tapasztalatnak e helyen is hangot kívánok adni. Nem sikerült ugyanis egy mozdulattal kiemelni a mai megfelelő adatokat, pedig semmilyen különleges forrásra nem támaszkodtam (nem is támaszkodhattam) annak idején: népszámlálási adatokra, statisztikai év­ könyvekre és egy szakmaspecifikus elemzésre.2 A 2001-es népszámlálás azonban a lakosság szakképzett­ ség, s kellően árnyalt foglalkozás szerinti összetételére kérdést sem tett fel, tehát adatot sem kínál.3 Nem lehet megállapítani, hogy hány jogvégzett él. és hány jogász, milyen foglalkozásokban dolgozik Magyarországon, mert ezek beolvadnak más, átfogóbb kategóriákba. Az 1930-as évek idézett évkönyvei még teljes foglalkozta­ tási, igazságszolgáltatási, oktatási stb. statisztikákat kí­ náltak. el egészen pl. a hallgatók szemeszterenkénti vizsgáiig, családi hátteréig, vallásáig - ma. ha szeren­ csénk van. szakstatisztikákban kell ugyanezeket meg­ keresni, és további szerencsével megtalálni. De még ilyenekben is előfordul, hogy alapvető adatok hiányoz-

JOGI OKTATÁS AZ 1990-ES ÉVEK MAGYARORSZÁGÁN ÉS ÁLLÁSFOGLALÁSOK A BOLOGNAI EGYEZMÉNYRŐL Szabó Miklós:

A jogászképzés társadalmi funkciójáról - húsz év múlva* nak.4 Nehéz elképzelni, miként lesz lehetséges megbíz­ ható képet alkotni viszonyainkról és megalapozott ter­ vet formálni cselekvéseink számára - úgy tűnik, hogy a statisztika maga egyre kevésbé teljesíti társadalmi funk­ cióját. A jelen írásra nézve mindennek az a sajnálatos következménye, hogy több esetben becsült vagy hozzá­ vetőleges adatokra kénytelen támaszkodni, és emiatt a nyerseség állapotában maradt. Remélem, hogy később elvégezhető lesz a kívánatos pontosítás, és az írás egy kiérleltebb változatának közzététele.

JO G Á S ZS Á G Érdemes képet alkotni az iskolázottság általános tár­ sadalmi szerepéről, majd a jogászképzés azon belül el­ foglalt helyéről:

Felsőfokú végzettséggel rendelkezők szenna 1930

1960

1980

1990

Felsőfokú végz.

86.885

167.400

484.846

667.050

943.036

Ebből nő

8.434

39.200

19 3.8 13

30 1.55 0

470.384

Nem meglepő, hogy a felsőfokú végzettségűek folya­ matosan egyre nagyobb arányt tesznek ki, ma már a la­ kosság közel 10%-át. A növekedés egyenletes üteméből következtethetően nem aktuálpolitikai akarat, de még csak nem is a rendszerváltás áll a háttérben, hanem egy erőteljes modernizációs folyamat. Ugyanerre utal az is, hogy a felsőfokú végzettségűeken belül a nők lassan el­ érik demográfiai arányukat (a hallgatók belső megosz­ lásából, ahol hosszú ideje kb. 60%-ot tesznek ki, az lát­ szik, hogy azt meg is fogják haladni). Ez az emancipá­ ció előrehaladottságát bizonyítja, még ha a végzettsé­ gen belüli finomabb elemzés módosíthatná is a képet. Más dinamikát mutat a jogvégzettek számának ala­

2001

kulása. Mintha ezt a dinamikát jobban (és a politikával való szerves kapcsolata miatt érthetőbben) befolyásol­ nák a rendszerváltozások. Azzal együtt, hogy a jogvég­ zetteknek a felsőfokú végzettségűeken belüli aránya fo­ lyamatosan csökken, a csökkenés dinamikája a rend­ szerváltások alkalmával megtörik. Az első szakasz a há­ ború előtti időszak, amit a jogvégzettek 1930. évi 3 1,2% -o s részesedése jellem ez; ez az az időszak, ami­ kor Magyarország „a jogászok országa” volt. A máso­ dik szakasz a háború utáni, „két rendszerváltás közti” időszak, amit a jogászat hanyatlása jellemzett. Végül a harmadik szakaszt az 1989/90-es rendszerváltás nyitot­ ta meg:

történetiszemle

Jogtudományi és igazgatási felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma Jogvégzett Ebből nő

1960 26.555 960

1930 27.068 79

A háború előtt két okból volt magas a jogvégzettek száma: az egyik az az előírás, amely a közigazgatás ér­ demi ügyintézői (ún. fogalmazói) szakán megkívánta a jogvégzettséget, s ez nagy szakembertömeget vett fel;5 a másik a jogászképzés „általános humán értelmiségképző” funkciója volt. A második szakasz a képzés tö­ megében enyhe, egyenletes növekedést mutat (eltekint­ ve az 1941 és 1959 közötti időszaktól, amely a legmé­ lyebb pontján mintegy 5.000 fős csökkenést hozott), azonban gyökeresen megváltozott kontextusban. Viha­ ros gyorsasággal fejlődött ugyanis a felsőfokú végzett­ ségűek össztömege, amelyen belül ugyanaz a volumen már csak 5-6% -os részesedést biztosított a jogászok­ nak. Végül a harmadik szakasz a rendszerváltás után mutatja a változás és változatlanság újabb dialektikáját. Ebben változatlan marad a jogvégzettek részesedése (2001-ben 5,2% ), azonban egy drámaian (mintegy 37,5% -kal) megnőtt volumen révén - egy ugyanígy felduzzadt felsőfokú végzettségű népesség kontextusá­ ban. Az aktív jogvégzettek foglalkozási ágak szerinti megoszlása is beszédes:

A jog végzettek közül az igazságszolgáltatási pályán dolgozók Bíró Közjegyző Ügyész Ügyvéd ÖSSZESEN

1930 1.511 191 183 6.208 8.093

1980 1.522 158 1.(XX) 1.714 4.544

2001 2.512 313 1.226 7.438 11.489

A klasszikus igazságszolgáltatás szerkezete és aránya mélyen gyökerezik abban a lassan változó jogi kultúrá­ ban. amely a jogcsaládok formálódását is alakítja. A jo ­ gászi hivatások a kontinentális Európában megszokott belső eloszlását mutatják a számsorok, a történelem raj­ tuk hagyott lenyomatával. A kép azóta módosult. A bí­ rák száma - visszazárkózva ahhoz a trendhez, amely a társadalmi reprodukciót egyre bonyolultabbá teszi megugrott, hogy e komplexitás kezelésének jogi eszkö­ zeit működtetni tudja. A közjegyzők - mint alapvetően lakossági szolgáltatók - viszonylag konstans jogi szol­ gáltatást kínálnak konstans lélekszámnak; nem meglepő, hogy számuk rendszer-függetlenül hasonló nagyság­ rendben marad. Az ügyészség nem hullott vissza a tiszta vádhatósági funkcióba, és az ahhoz szükséges létszám­ ra. Úgy tűnik, az új állam - amely immár nem ideológi­ ai-politikai okokból, hanem a jóléti állam intézményrendszerét működtetendő nem kevésbé, bár máshogy be­ avatkozó állam - a szocializmushoz hasonló volumen­ ben tart igényt erre a központból közvetlenül vezérelhe­ tő, kezes, fegyelmezett kis eszközre. Az ügyvédek szá­

28

1980 31.463 6.444

1990 35.700 11.600

2001 49.050 19.610

mának mozgása mutatja a legnagyobb kilengést,6 mint­ egy a jogászi szakma „pufferét" képezve. E legkevésbé szervezeti keretek között működő, legszabadabban úszó szakma tud - és kénytelen - legközvetlenebbül alkal­ mazkodni a társadalmi körülmények változásához. Ter­ mészetes, hogy visszaállt a háború előtti szintre (sőt, ki­ csivel a fölé), és készen áll, hogy akár a foglalkoztatási, akár a túlképzési problémák előidézte feszültségeket ke­ zelje népes jogászcsapatok bújtatása révén.7 Nehezen kontrollálható kör, melynek szélei összeérnek a szürke és fekete gazdasággal is.

Az irányítás és igazgatás területén dolgozó jogászok száma Igazgatás összesen

1930 4.000

1980 3.707

2001 4.500

Ha az ügyvédséget a szakma pufferjének neveztük, a gazdaság a jogászok számára már idegen terep, ahol te­ vékenységük elsődlegesen nem jogi jellegű. Akár szemé­ lyes motívumoktól, akár külső kényszertől hajtva lehet ezt a pályát választani; de fordított is lehet az út: a gazda­ ság szereplője is juthat arra a gondolatra, hogy a jogi ta­ nulmányok alkalmas felkészülést jelentenek. Nagy tö­ megben azonban már pályaelhagyásra vagy a pályáról ki­ szorulásra, azaz kényszervállalkozásra kell gyanakod­ nunk. Napjainkban ez utóbbi lehet a helyzet, mégpedig két okból sodródhat valaki a gazdaság pályájára. Az egyik a tényleges pénzkereset kényszere a jogi jellegű munka kilátástalansága okán: a másik pedig olyan sza­ badúszó életmód, aminek keretét egy gazdasági társasági forma adja, tartalmaként azonban a jogi szaktudás értéke­ sítése szolgál (pl. szakértőként, szaktanácsadóként).

A gazdaság szférájában nem jogi munkakörben dolgozó jogászok száma Gazdaságban műk.

1930 3.000

1980 4.269

2001 12.000

Hasonló jellege folytán ide sorolhatók a „társadalomtudomány, oktatás, kutatás, kultúra, sajtó, egyházak stb. területén dolgozó jogászok” is. Számuk 1980-ban 2.248 volt,8 1930-ból és jelenleg nincsenek adataink. Az itt je ­ lölt „humán” felvevő szféra korlátossága folytán nem alkalmas arra, hogy tömegesen „menekülési útvonal­ ként” szolgáljon, bár a szféra keretei mára kitágultak. A z oktatás, sajtó, kultúra, egyházak tevékenysége és szervezete a rendszerváltás után a korábbinál kiterjed­ tebb, ezért nyilván több jogásznak is helyet ad. Talán nem tévedünk nagyot, ha megkétszerezve az 1980-ast, 5.000 főre becsüljük a számukat. A fenti, esetenként durva megközelítés után a foglalkoztatási változásokat a következőként foglalhatjuk össze:

Az aktív, jogtudományi vagy igazgatási felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkozás szerinti megoszlása kerekítve 1930 8.000 4.000 2.000 3.000 2.000 19.000

Igazságszolgáltatás Igazgatás-irányítás Jogtanácsos Gazdaságban nem jogász Humán szféra Összesen

1980 5.000 3.700 4.200 4.300 2.200 19.400

Az elmúlt 20 év jelentős átrendeződéseket hozott. Először is az ügyvédség szerepköre nem korlátozódik immár arra, hogy az igazságszolgáltatás egyik szereplő­ jeként elősegítse a jogalkalmazás állami funkciójának teljesítését. Ha tevékenységének középpontjában válto­ zatlanul ez is áll, e tevékenység nagy részét az igazság­ szolgáltatáson kívüli működés köti le: a súlypont átke­ rült a magánszféra, illetve a gazdaság területére. M á­ sodszor pedig becslésünk szerint négyszeresére nőtt meg a gazdaság szférájában nem jogászként megélhe­ tést keresők száma. E két tétel - azzal együtt, hogy az alapvetően a lakosság számához igazodó igazságszol­ gáltatás volumene nem nőtt ilyen jelentősen - összessé­ gében azt eredményezte, hogy a piachoz képest a hiva­ tal visszaszorult a jogász karrier-lehetőségek horizont­

2001 11.489 4.500 2.300 12.000 5.000 35.289

ján. A következő kérdésünk az, hogy a jogászképzés miként igazodik a jogászság társadalmi helyzetének változásához.

JOGÁSZKÉPZÉS Sokan (köztük kormányzati szereplők is) „a jogászok országáról” beszélnek megint - a bán az értelemben, hogy jogász túlképzés van. A jogászképzés változásaiban ugyanazokat a szaka­ szokat és folyamatokat láthatjuk, mint amit a jogvégzet­ tek arányának alakulása kapcsán érzékeltünk. Ebben persze nincs semmi csoda: a jogvégzettek a jogászkép­ zésből lesznek, és ha nő a számuk, nőnie kellett a kép­ zésnek is:

Egyetemi és főiskolai hallgatók száma Összesen Joghallgató Arány ( c/c)

1930/31 16.932 4.487 26.5

1960/61 40.230 3.724 9.3

1980/81 101.166 4.629 4.6

A joghallgatók háború előtti dominanciáját a szoci­ alista rendszerváltás megtörte, hogy az 1980-as évek­ re érje el ismét a háború előtti volumenét, illetve a má­ ig is jellem ző (5-6 % körüli) részesedését a felsőokta­ táson belül. Ha igaz is, hogy ezóta - a máig tartó sza­ kaszban - a volumen gyökeresen megváltozott (a négyszeresére nőtt), pontosan ugyanilyen mértékben nőtt meg a felsőoktatás egészének volumene. Nem dolgunk, hogy más képzési területek beiskolázási szá­ mának indokoltságáról vélem ényt nyilvánítsunk, azonban a számok tükrében azt határozottan le kell szögeznünk: jogász túlképzésről nincs értelme beszél­ ni, hanem csak túlképzésről általában. A számok ala­ kulása sokkal konzekvensebb annál, mint hogy divat­ hullámokra, népszerűsítő vagy (ma inkább) „népszerűtlenítő” kampányokra volna visszavezethető. A gaz­ dasági világválság, a világháború és az ’ 50-es évek okozta hullámvölgy után az ’ 50-es évek végétől kez­

1990/91 102.387 4.738 4,6

2000/01 298.504 17.457 5.8

2003/04 401.189 18.372 4.6

dett ismét felfelé kúszni a pálya és a szak „tetszésindexe", hogy a '70-es évekre beálljon a tartós háromszo­ ros-ötszörös túljelentkezési szintre (amely mérőszám a jelenlegi elvileg korlátlan jelentkezési lehetőség mellett elvesztette reális jelző funkcióját - bár ugyan­ ezen sávon belül maradt).9 Kézenfekvő a második (rendszerváltás utáni) szakasz értelmezése: a tőkés piacgazdaságra és a parlamentáris demokráciára való vissza/áttérés nominálisan is na­ gyobb számban igényli a jogászokat - számuk növeke­ dése tehát önmagában, a felsőoktatás össztömegének növekedése nélkül is indokolt (ha valami megkérdője­ lezhető tehát, az éppen nem a jogászképzés felfutása). A mennyiségi növekedést most is kíséri társadalmi-gazdasági (vissza)változás: a társadalmi tulajdonon alapuló tervezett gazdaság helyét ismét a magántulajdonon ala­ puló piacgazdaság vette át. Helyezzük el a jogászképzést az oktatás egészében:

Összes tanuló/hallgató száma10 Általános iskola Középiskola Felsooktatás Jogászképzés

1930/31 1.121.428 107.745 16.932 4.487

1960/61 1.495.203 241.036 40.230 3.724

1980/81 1.213.404 333.570 101.166 4.629

1990/91 1.177.612 360.034 102.387 4.738

2000/01 960.790 509.500 298.504 17.457

2003/04 912.959 531.391 401.189 18.372

29

A táblázatból két folyamat rajzolódik ki világosan és következetesen. Az egyik az, hogy az alsóbb iskolások­ nak egyre nagyobb hányada kerül beiskolázásra maga­ sabb szintű iskolába; a másik pedig az, hogy - a gene­ rációk előrehaladásának megfelelő időbeni eltolódással, amit tovább nyújt a beiskolázási arány növekedése és a generációk létszámának csökkenése - az általános isko­ lai beiskolázás elér egy csúcspontot, ameddig folyama-

Kezdő évfolyamos Általános iskola Gimn. + Szakköz. Felsőoktatás

1960/61 235.382 89.441 8.927

tosan nő, onnan pedig folyamatosan csökken; a maga­ sabb szintű képzések azonban ezt a csúcspontot még nem érték e l.11 A növekedés azonban nem tartható tovább: várako­ zásunk szerint lassan megindul a beiskolázás csökkené­ se. E folyamat elkerülhetetlensége azonnal nyilvánvaló, ha az adott évben beiskolázott első évfolyamosok szá­ mát vetjük egybe:

itlók/hallgatók száma

A számok nem egyszerűen az adott évi generációból beiskolázottak körét mutatják - s különösen nem a felsőoktatás körében: nem is végeznek annyian a középisko­ lában, ahányat (4 év múlva) felvesznek. A magyarázat a levelező oktatásban rejlik, amely több generációból me-

2003/04 108.469 107.949 144.998

2000/01 122.580 100.868 101.417

1990/91 130.026 95.888 32.067

1980/81 177.397 83.115 29.324

rít. egy-két évtized múlva a jelenlegi felsőoktatási volu­ men mintegy felével-harmadával lehet csak számolni.12 A tanulók/hallgatók számának alakulásával érdekes egybevetni a tanári/oktatói létszám alakulását, megvizs­ gálva, hogy mennyire mozognak együtt:

Oktatók száma13 Általános iskola Gimn. + Szakk. Felsőoktatás Jogászképzés

1930/31 19.299 7.440 1.058 82

1960/61 58.672 8.778 5.017 202

1980/81 80.701 15.460 13.890 232

Az adatsorok azt mutatják, hogy a tanári/oktatói lét­ szám egyféle változást nem nagyon ismer: a csökke­ nést. Az általános iskolások összes létszáma és az újon­ nan beiskolázottak létszáma is 1960/61-ben volt a leg­ magasabb - azóta folyamatosan csökken. A tanári kar ezzel szemben 1990/9 l-ig folyamatosan nőtt, és akkor is inkább csak megtorpant, mint hogy igazi csökkenést

1990/91 96.791 22.902 17.302 395

2000/01 89.750 34.500 22.873 779

2003/04 89.784 38.479 23.288 563

mutatna. A középiskolák esetében - mint jeleztük - a tanulót létszámban még nem állt be csökkenés, azonban a növekedés üteme 1980/81 óta folyamatosan csökken. A felsőoktatásban hasonló, csak késleltetett és kisebb arányú növekedési ütem csökkenés figyelhető meg. E két (oktatói és tanulói/hallgatói) változások eredője a következő képet mutatja:

Egy oktatóra jutó tanulók/hallgatók arányának alakulása Általános iskola Gimn. + Szakk. Felsooktatás Jogászképzés

1930/31 58 14.5 16 54.7

1960/61 25.5 27.5 8.0 18,4

1980/81 15 21.6 7,3 20.0

Eszerint a felsőoktatásban a kép a háború előtti arányhoz jutott vissza, csak éppen ellenkező irányú ki­ térő után: a felsőszintű elitképzés lehetőségeit biztosító arányok gyors felszámolásával a rendszerváltás után. Ezt a folyamatot élik meg úgy a felsőoktatás oktatói, mint eltömegesedést és az azzal járó színvonalcsökke­ nést; és ennek orvoslására vagy legalábbis kezelésére ajánlják a bolognai folyamatot. Mondhatjuk persze, hogy az alsóbb képzési szintekkel szemben a felsőokta­ tás hallgatóinak jelentős része (2003-ban 44%-a) leve­ lező tagozatra jár, ami jóval kisebb terhet ró az oktatók­ ra, és ez a háború előtti állapotoktól is megkülönbözte­ ti a mai helyzetet. Ez a teher azonban korántsem jelen-

1990/91 12.2 15.7 6.3 12,0

2000/01 10.7 14.8 13.0 22,4

2003/04 10.2 13.8 17,2 32.6

téktelen; a vizsgateher pedig a teljes hallgatói számhoz igazodik. Csak nappali tagozatosokkal számolva min­ denesetre az egy oktatóra jutó hallgatók száma 2003ban 8,8 - ami pedig alig kedvezőbb az általános iskolá­ kénál. Az oktatási helyzetképet a végső kimenet: az okleve­ let szerzettek száma teszi teljessé. Minél kisebb a sze­ lekció, annál nagyobb számban kerülnek a felsőoktatás falain belülre olyanok, akiknek a képességei nem teszik lehetővé az oklevél megszerzését, azaz annál nagyobb lesz a lemorzsolódás. Ezt a hallgatói létszámnál kisebb mértékben növekedő oklevelek száma jelzi. Nézzük először az oklevelek abszolút számát:

Oklevelet szerzettek száma Felsooktatás Jogászképzés

30

1960 5.628 603

1980 26.863 899

1990 24.103 1.157

2000 46.978 2.594

2001 47.536 3.309

2002 50.505 3.549

2003 52.812 3.839

Vessük ezt egybe az adott év összes hallgatójának

százalékában kifejezett oklevelekkel:

Oklevelet szerzettek aránya az összes hallgatóhoz képest (%) 1960/61 12.6 15.8

Felsooktatás Jogászképzés

1980/81 26.6 19.3

1990/91 22.2 19.5

Az 1960-ban kiadott oklevelek alacsony számában és arányában nyilvánvalóan 1956 következményét diag­ nosztizálhatjuk.14 Ennek elükével a felsőoktatás egészé­ ben két szakasz különül el: az 1980-at követő két évtized (nem megtörve a rendszerváltás által) és a 2000 utáni időszak. A jogi-igazgatásban az oklevelek száma a rend­ szerváltással ugrott meg (1990-ről 2000-re 124.2%-kal), egyébként tartósan egyenletes növekedést mutat; más­ részt a hallgatók számához képest a kiadott oklevelek aránya még ennél is kiegyenlítettebb: a hallgatók l/5-ét

2000/01 15.9 11,8

2001/02 15.2 18.8

2002/03 13.7 19.8

2003/04 12.9 20.9

teszi ki. Minthogy a hallgatók száma 5 évfolyamot fog át, ez azt jelenti, hogy az egyes évfolyamok jelentős végle­ ges lemorzsolódás nélkül jutnak el a végzésig; ez a hely­ zet várhatóan a (most a harmadik évfolyamnál járó) kredit-rendszerrel fog megváltozni, amennyiben attól a kép­ zési idő megnövekedése és a képzésben részt vevő hall­ gatók számának feltorlódása várható. A jogi-igazgatási oklevelek összes számának alaku­ lása az egyes képzőhelyeken kibocsátott oklevelek öszszegeként áll elő:

Oklevelet szerzettek száma jogi-igazgatási képzési helyenkénth 1960 Áll.ig. DE ELTE ME PTE SZTE KGE PPKE ÖSSZESEN

1980

-

-

-

-

326

474

629 373 244 305

2001 745 94 565 386 527 594

-

.

.

330 2.594

398 3.309

560 3.549

.

-

1990 416

91 76

170 255

251 172 142 176

-

-

-

-

-

-

-

493

899

-

1.157

A növekedés egyik kiváltója a képzési helyek számá­ nak növekedése, ami nyilvánvalóan az egyes városok (régiók) és egyházak érdekérvényesítési képességének függvénye - nem sok köze van a társadalom által tá­ masztott képzési igényekhez. Ennyi képzési hely ekko­ ra országban nyilvánvalóan szükségtelenül sok. A má­ sik növekedési tényező a hallgatói (oklevelet szerző)

2000 713

2002 773 173 756 403 476 408

2003 649 236 819 338 570 653 105 469 3.839

létszám növekedése - bár ennek csak egy része jelent jogi diplomát; a másik (kisebb, de egyre növekvő) része igazgatási (főiskolai/bachelor) oklevelet jelent. Végül az elért és gyakran még tovább növelni kívánt hallgatói létszám képzésének személyi infrastrukturális feltételei állapotáról tájékoztat a hallgatók és oktatók arányszáma:

Jogi-igazgatási képzőhelyek: hallgatók és oktatók száma és aránya 20021 BKE Áll.¡2. DE ELTE ME PTE SZTE KGE PPKE ÖSSZESEN

Napp. 757 761 2.545 906 1.313 1.410 690 1.594 9.976

Esti 616 0 409 0 0 0 0 396 1.421

Lev. 1.669 627 2.344 1.592 2.518 2.420 0 1.318 12.488

Posztgr. 417 50 1.491 378 783 159 0 489 3.767

E számok azt mutatják, hogy a jogászképzés a kép­ zéssel szembeni társadalmi igényeken kívüli, attól ide­ gen hatások alatt is formálódik. E hatások végső forrása a kormányzati politika, amely egyrészt parkolópályát keres egyébként munkanélküli fiatalok tömegeinek; amely úgy gondolja az Európához és a világhoz való fel­ zárkózást biztosítani vagy legalábbis igazolni, hogy rep­ rodukál egyes mutatókat, így a beiskolázási arányt is; amely nem biztosít erőforrást a megnövekedett létszám

2 halig. 3.459 1.438 6.789 2.876 4.614 3.989 690 3.797 27.652

2 okt. 63 42 140 63 76 63 37 81 565

1 hallg./oktató Napp.hallg./okt. 54.9 34.2 48.5 45.6 60.7 63,3 18.6 46.9 48,9

12.0 18.1 18.2 14.4 17.3 22.4 18,7 19.7 17,7

képzéséhez (személyi és tárgyi infrastruktúrájához), és az intézményeket arra biztatja, készteti, hogy saját bevé­ telből egészítsék azt ki; és amely partikuláris érdekeknek és lobbizásnak engedve pillanatnyi megfontolásokból utat enged indokolatlan növekedési vagy szaporodási tö­ rekvéseknek is. Mi ennek a következménye a jogászképzés társadalmi funkciójára? Attól nyilvánvalóan külső, idegen funkciót teljesít, azonban nem marad hatás nélkül az eredeti fűnk- — 31

ció mikénti teljesítésére. Ez a hatás azonban negatív: a hallgatói létszám viharosan gyors felduzzadása felkészü­ letlenül érte a jogászképzést is. Egyrészt nem tudott újfaj­ ta viszonyt kialakítani az egyre nagyobb számban megje­ lenő, hagyományos standardokhoz képest kétes alkalmasságú hallgatókhoz. A bolognai modellben rejlő azon lehetőséget elvetette, hogy a „mcister" szintre koncent­ rálja eddigi követelményeit, és a „bachelor” szinten ke­ zelje a felhígult hallgatóságot. így viszont maradt a régi reflex: a szelektálás - azonban az erre a sorsra ítélt hall­ gatók a kredit-rendszer kínálta lehetőségekkel élve éve­ kig elnyújthatják kihullásuk folyamatát, és eközben arra is nő az esélyük, hogy mégiscsak sikerüljön begyűjteni az előírt vizsgákat. Amit már a jogászképzés radikális át­ alakítása nélkül is meg lehetne tenni, az a felzárkóztatás feladatának az oktatási program részévé tétele volna. Másrészt alkalmatlan volt és az is maradt az infrast­ ruktúra (személyi és tárgyi értelemben egyaránt) az így megnőtt hallgatói létszám befogadására. A kredit-rend­ szer éppen erre jött létre a II. világháború utáni Egyesült Államokban: gyorsan felvenni a visszatért katonákat és

a hirtelen beáramló nőket úgy, hogy a kötött pálya he­ lyett hagyjuk szétterülni őket több évfolyamon. A jo ­ gászképzés azonban erre - az ismeretek feszes egymás­ ra épülése, egymásra következése folytán - nem alkal­ mas (az Egyesült Államokban sem). A következmény a képzési struktúra szétzilálódása, az infrastruktúra alkal­ matlanná és a képzés kontrollálatlanná válása. Kétséges, hogy racionális volna-e a szinte magától adódó követe­ lés: fejlesszék fel úgy az infrastruktúrát (oktatói létszá­ mot, tantermeket stb.), hogy be tudja fogadni a felduz­ zadt hallgatóságot - kétséges, hiszen láthattuk, hogy nem is olyan sokára e létszám visszahúzódására számít­ hatunk, amit - ezt is láthattuk, - az infrastruktúra nem szívesen követ. Az együttes következmény a kibocsátott végzősök egy részére mindenképpen kiterjedő színvo­ nalesés. Egyre kevésbé képes a felsőoktatás arra, amit modern viszonyok között elvárnak tőle: hogy képes le­ gyen garantálni szabványosított, csereszabatos ismere­ tek és készségek meglétét kibocsátott hallgatóiban. És akkor az ismeretek és készségek mibenlétéről még nem is beszéltünk.

Jegyzetek __________________________________________ * Részlet az Amalissimus - A iegszeretetreméltóbbak egyike. Láss Sándor emlékkönyv (Szerk. Szabadfalvi Józset), Debre­ cen. DE ÁJK, 2005 c. könyvben megjelent értekezésből. 1 Szabó Miklós: A jogászképzés társadalmi funkcióiról. (Bor­ sodi Szemle. 1985/2, 38^18. pp.) 2 A jogtudományi végzettségűek demográfiai és foglalkozási jellemzői. (Bp.. KSH. 198?.) ’ A most használatos besorolási kategória a ..foglalkozási fő­ csoport” : törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, gazdasági vezetők: felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozásúak: egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozásúak; irodai, ügyviteli (ügy­ félforgalmi) jellegű foglalkozásúak; szolgáltatási jellegű fog­ lalkozásúak: mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozá­ súak: ipari és építőipari foglalkozásúak: gépkezelők, össze­ szerelők. járművezetők; szakképzettséget nem igénylő (egy­ szerű) foglalkozásúak; fegyveres szervek foglalkozásaiban dolgozók. A mi céljainkhoz ezek nemigen vezetnek el; de a „nemzetgazdasági ágak” sem, mint pl. a ..közszolgálati jelle­ gű ágak": közigazgatás, védelem, kötelező társadalombizto­ sítás; oktatás; egészségügyi, szociális ellátás. 4 Pl. az alább idézett Munkaügyi adattár nem tud „értékelhe­ tő’’ adatot az ügyvédek vagy közjegyzők számáról. 5 Lásd ehhez: Világhy Miklós: A jogászi hivatás problémája, (Valóság, 1978/2) 6 Megjegyzendő, hogy már a XVIII. század végén legalább 6.000-et tett ki az ügyvédi címet viselők száma. Ez azonban felölelte az igazságszolgáltatásban és a központi igazgatás­ ban dolgozó jogászokat is, hiszen az ügyvédi oklevél ekkor a szaktudás általánosabb érvényű igazolására szolgált. Kife­ jezetten ügyvédként kb. 600-an dolgoztak; de az 1840-es évekre ez a szám is már 4.000 fölé emelkedett. V. ö.: Vörös Károly: A modern értelmiség kezdetei Magyarországon, (Valóság,, 1975/10). 7 Az ügyvédek száma 1990-ben is még 2.247 fővel fordult; 1980-at 100%-nak véve a növekedés 2001-re 434%. Csupán az érdekesség miatt érdemes összehasonlítani ezt a számot néhány más foglalkozás létszámának alakulásával ugyan­ ezen időszakaszban: informatikai foglalkozású 206,3%; bol­ ti eladó 197.7%; kozmetikus 176,4%; mérnök 142,7%; fel-

szolgáló 142.2%; kőm űves 47,2% : növényterm esztő 19.7%; gyors- és gépíró 7,7% ; vájár és segédvájár 7.3%. 8 Az 1980. évi népszám lálás adatai. 34. köt. 2.23. tábla. 5 4 2 -5 4 5 . pp. K özülük 1.014 a kérdéses jelentésű ..jogász" m unkakört tölt be. de akad néhány ..egészségügyi” (24) és „term észettudom ányi” (5) foglalkozású is. A m élypont 1952/53 volt 1.699 joghallgatóval és 134 diplo­ mával. A statisztikai évkönyvek tanúsága szerint a jogi ka­ rokra felvettek aránya 1970-ben 18.7%: 1980-ban 23.3% : 1990-ben 27.8% volt. A '9 0 -es évektől a jelentkezők 30% körüli része nyer felvételt: ha pedig az első helyes jelen tk e­ zéseket tekintjük, ez a rész 40% körül szór. M ás kérdés, hogy e (látszólag) változatlan arány jó v al nagyobb (jelentke­ zett és felvett) hallgatói szám ra vetítve értendő, ami sokkal kisebb m értékű szelekciót és sokkal tágabbra nyitott kapukat jelent. U gyanez az arány a felsőoktatás egészében jóval na­ gyobb: az 1990-es 36% 2000-ben 56% -ra nőtt. és azóta 6 0% -nál tart. (S tatisztik ai tájék o ztató . F elsőoktatás. 2003/2004. 6. p.) 10 O ktatási M inisztérium statisztikai tájékoztató - O ktatási év­ könyv. 2003/04. (Bp.. 2004. 16. p.) 11 A táblázat nem azt mutatja, hogy egy generációból hány % lép a m agasabb és m agasabb iskolába, hanem hogy egy ki­ választott évben hogyan oszlott meg a tanulók/hallgatók szám a az egyes szintek között! 12 Ha az adott generációból m a jellem ző 40% körüli beiskolá­ zással szám olunk, akkor ez kb. 43.000-es felvételi szám ot a mai 1/3-át - jelenti, ami persze növelhető a beiratkozási form ák és arányok bővítésével, de nem drám ai mértékben. 13 O ktatási M inisztérium statisztikai tájékoztató - O ktatási év­ könyv. 2003/04. (Bp., 2004. 20. p.) 14 A z 1961/62-es tanévben a jo g i karokon pl. összesen 6 (!) nappalis diplom át adtak ki: az ELTE-n 208 esti, és a három jo g i karon összesen 2 7 1 levelező tagozatos (akkori elneve­ zéssel: „funkcionárius”) oklevél született. 15 A statisztikai évkönyvek adatai. A győri SZIE az E LT E szá­ mai között szerepel. 16 O ktatási M inisztérium statisztikai tájékoztató - Felsőokta­ tás. 2002/03. (Bp., 2003.) A győri Széchenyi István E gye­ tem még felfutó képzés; itt nem jelenik meg.

A TÖRTÉNETI TÁRGYAK JELENLEGI OKTATÁSA A JO G Á S Z EGYETEMI ALAPKÉPZÉSBEN A történeti tárgyak oktatása kapcsán az első lé­ nyeges kérdés, hogy a hazai jo g i karok tanrendjében milyen súllyal szerepelnek, ezek között nagyjából azonosság van-e, vagy szám ottevő különbség fedez­ hető-e fel. U gyanígy össze kell hasonlítanunk a szá­ monkérés módját, valam int a tárgyak teljesítésével szerezhető kredit pontok számát. A z oktatás jelen le­ gi helyzetének vizsgálata kapcsán nem mellőzhető még az egyes karokon használt tananyagok áttekin­ tése sem. A három történeti tárgy (Egyetem es állam - és jogtörténet; M ag yar alkotm án y2- és jogtörténet; Római jo g) a hazai jo g á sz szakok tanrendjében azo­ nos súllyal szerepel. Oktatási idejük minden karon két félév, az elméleti órák szám a heti kettő és négy óra között váltakozik,3 am elyekhez a kari sajátossá­ gok alapján általában gyakorlati foglakozások4 is kapcsolódnak. A főkollégium okhoz tartozó gyakor­ lati órák száma karonként egy és kettő között vál­ takozik. s a történeti tárgyakhoz is e sajátosságok alapján kapcsolódnak. A számonkérések módja szintén jelentős hasonlósá­ got mutat: az első félév kollokviumm al, a második pedig alapvizsgával zárul. A szerezhető kredit pontok különbözőek, de ezt ismét a kari sajátosságok határoz­ zák meg. A kreditek tárgyak közötti szétosztása ugya­ nis karonként eltérő elvek szerint történt, de a történeti tárgyak mindenhol megkapják azt a kredit értéket, amelyeket más alapvizsga tárgyak. É n e garanciát jelentenek a képesítési követelmények is. hiszen a jogtudományi alapozó ismeretekre adandó kredit érté­ keket külön meghatározza.3 amelyeken belül csak a jogbölcseleti tárgyakkal kell osztozni. A z alapozó tár­ gyakra a jogszabály által meghatározott 60-90 kredit pontos keret azt jelenti, hogy a történeti tárgyakra kb. 40 kredit jut, vagyis a három történeti főtárgy minde­ gyikére 1 0 - 1 5 kredit. Ez megfelelő hátteret nyújt a két féléves oktatáshoz és a gyakorlatok elhelyezéséhez. Ez azért is fontos, mert a klasszikus jogászképzésénél az egy éves történeti-elméleti alapozás nélkülözhetet­ len. A kétciklusú képzés bevezetése éppen ezt tömé meg, hiszen a jelenlegi öt éves képzés változatlan tan­ rendben történő megosztása a tételes jogi tárgyakat két részre szakítaná. A z egy éves alapozás csak az öt éves, egy ciklusú képzésben képzelhető el. Ha ezek a tár­ gyak tényleg alapozó jellegűek, mint ahogy azt nem csak mi jogtörténészek, hanem a tételes jogot oktató kollégák jó része is tartja, nem kerülhetnek fel a második ciklusra, a képzés végére. E z az elv persze nem vonatkozik a jogi-igazgatási szakcsoporthoz tar­ tozó szakok minden részére. A z igazgatási szakok jól működtethetőek kétciklusú rendszerben is, hiszen az onnan kibocsátott hallgatókat is eltérő feladatokra képezik.

Szabó István:

A jogtörténeti tárgyak jelenlegi oktatása Magyarországon és annak jövőbeni alternatívái A jogtörténet oktatásában pezsgő életet mutat a tananyagok folyam atos m egújulása is. A tételes jogot oktató tárgyaknál a folyam atos jogszabályi változá­ sok állandó kényszerítő erőt jelentenek a tananyag m egújítására. Sok esetben el is maradnak a jo g válto­ zásának tempójától, és folyam atos kiegészítésekre szorulnak az írott tananyagok. A történeti tárgyaknál ez a kényszerű nyom ás nincs meg, mégis folyam ato­ san m egújuló tananyagokkal találkozunk. A használt tankönyvek (jegyzetek) tárgyanként eltérő képet mutatnak. A z Egyetem es állam - és jogtörténet körében karonként változatos a fe l­ használt írott tananyag. Egyszerzős munkák és al­ kotó közösségek által készített tankönyvek egyaránt használatosak. A z első körbe tartozik a szegedi karon használt. R uszoly Jó z se fi által írt. valamint a pécsi karon használatos, K ajtár István7 által készített mun­ ka. A m ásodik csoportba tartozók közül a R ácz Lajo s x és a Horváth Pál9 által szerkesztett tankönyvek em lítésre méltóak. A M agyar alkotmány- és jogtörténet körében a hosszú időn keresztül országosan használt. C sizm adia Andor által szerkesztett, és a 90-es évek közepén Horváth Pál és Stipta István által átdolgo­ zott m unkát10 mára szinte teljes egészében felváltot­ ta a M ezey Barna által szerkesztett két kötetes tankönyv.11 E z az új munka struktúrájában is m egre­ formálta a M agyar alkotm ány- és jogtörténet okta­ tását, hiszen az alkotmánytörténetet és a jogtörténetet két külön kötetben foglalta össze. A korábbi gyakor­ lat szerint az első félévben az alkotmány és jogtör­ ténetet párhuzamosan oktattuk a rendi kor végéig, majd a m ásodik félévben ugyan ilyen párhuzamban a polgári kort. A z új tankönyv egyik célja azonban az volt. hogy ezt a szerkezetet megbontsa, és tem atika­ ilag elkülönülve egy félév alkotmánytörténet és egy félév jogtörténet szerepeljen az oktatásban. B á r m eg­ látásom szerint az állam - és jogtörténet párhuzamos oktatásának vannak előnyei, az új tankönyv átvé­ telével célszerű az általa követett struktúrát is átemelni az oktatási rendbe, am elyet a karok nagy része már m eg is tett. A M ezey-féle tankönyv mellett a jogtörténeti anyagot lefedő önálló munkát Béli G áb o r k ész ített12 P écsen , illetőleg Szegeden a H om oki-N agy M ária13, M iskolcon és Debrecenben pedig a Stipta István14 által írt kiegészítő tananyagot oktatják m ég. «.

történetiszemleV

—J

Róm ai jogból a legtöbb karon a Földi-H am za szer­ zőpáros által készített tankönyvet h a sz n á ljá k .15 Kivétel Szeged, ahol M olnár Imre és Jakab É v a ,16 illetőleg Pécs, ahol Benedek Feren c,17 valamint Bessenyő A ndrás18 révén önálló tananyagok haszná­ latosak.

A T Ö R T É N E T I T Á R G Y A K HELYE A Z IG A Z G A T Á S I B S c K É P Z É S B E N

A történeti tárgyaknak a B Sc-szakok tantárgyi struktúrájában történő elhelyezésekor, a jo gász szak­ kal összehasonlítva, két alap vető eltérést kell figyelem be venni. A z első, hogy a képzés időtartama lényegesen rövidebb, tíz helyett csak hat félév. B ár a jogász képzés tíz félévéből az utolsóban új tárgyakat már nem oktatnak, az általában a záróvizsgára történő felkészítést szolgálja. A tényleges oktatási idő azonban így is kilenc félév. Ennek arányában a történeti tárgyaknak is csökkenniük kell. További probléma azonban, hogy a rövidebb időtartamú képzésben az alapozó tárgyakra arányaiban sem lehet annyi időt fordítani, mint az öt éves képzésben. A tételes jo gi tárgyak aránya itt általában nagyobb. Éppen a jo g á s z képzés kétciklu sú vá tételének akadályainál említettem, hogy a három éves képzés­ ben nem lehet olyan kiterjedt alapozás, hiszen a törzsanyaghoz tartozó tárgyak oktatását így a három éven belül nem tudják befejezni. Javít azonban a helyzeten az, hogy az igazgatási BSc-képzéseknek a tárgystruktúrája is más, mint a jogász alapképzésé, nincsenek benne négy-öt féléves tárgyak. A klasszikus jogászképzés nagy tantárgyi blokkjai (Büntetőjog, Polgári jo g ) nem szakíthatóak szét. Nem lehetséges az, hogy a büntető anyagi jo g a B S c, az eljárásjog viszont az M Sc-képzés része, vagy Polgári jogon belül mondjuk az öröklési jo g és a tulajdon jo g a B S c , a kötelmi jo g viszont az M Sc része lesz. A z igazgatási képzések viszont kisebb tantárgyi egységekből állnak, így nem kizárt, hogy két féléves alapozó tárgyakat iktassunk be a B Scképzésbe. Ezek száma természetesen kisebb lesz, mint a jo gász alapképzésben, hiszen a törzsanyag oktatását már az első évben meg kell kezdeni. Tekintsük akkor át, hogy ezen elv ek szerint milyen konkrét tárgyak építhetők be az egyes igaz­ gatási BSc-szakokba. A z elmúlt években már a régi (a rendszerváltás előtt alapított) jo g i karok minde­ gyike indított főiskolai szintű igazgatási szakokat. M ivel a jogi-igazgatási szakcsoportban 2006-tól az összes igazgatási szak kétciklusú lesz, valószínű, hogy m indegyik kar fog az első ciklust jelentő B S cképzést indítani. Ezekben, mint említettem jól elhe­ lyezhetők a történeti tárgyak, természetes azonban, hogy a szakok jellegéből eredően elsősorban az alkotmány- és közigazgatástörténetre kell koncent­ rálni. A Róm ai jo g - tekintettel arra, hogy a jo g á sz __ alapképzésben oktatott része nagyrészt m agánjog - a 34

hagyom ányos formában nehezen illeszthető be a közjogias igazgatási képzésbe. A jo g i terminológiák és alapvető jo g e lvek oktatásával azonban ők is helyt kaphatnak a BSc-képzésben. A z O ktatási M inisztérium által jóváh agyott képesítési követelm ényekben a történeti tárgyak a szakm ai törzsanyag körében szerepelnek, mint szak­ igazgatástörténet. A z alapozó tárgyak közé is be lehet azonban építeni egy félévnyi alkotmánytör­ ténetet. Ez azt jelenti, hogy az első évben szerepelhet egy két féléves tárgy, ami részben alkotmánytör­ ténet, részben pedig szakigazgatástörténet. Ennek pontos bontása nem kardinális probléma. Szerepel­ het mindkét félévben egységes név alatt alkotmányés közigazagtástörténetként, am ely elsősorban ma­ gyar alkotm ány- és közigazgatsátörténetet foglal magában. Lehet egy félév tiszta alkotmánytörténet, amit egy félév szakigazgatástörténet követ. A z egyes intézmények által benyújtott szakindítási kérelmek történeti tárgyakat eltérő arányban tartal­ maznak, ami persze függ a szakjellegétől is. A z igaz­ gatásszervező B Sc-szak például két féléves m agyar alkotmány- és közigazgatástörténet kötelező tárgyat tartalmaz, ami mellett még kötelezően választható tárgyként szerepel, mint két féléves proszeminárium, valamint ezeken túl egy féléves politikatörténeti tárgy is be van iktatva. A nemzetközi igazgatási szak keretében a m agyar és az egyetem es jogtörténet eg ya­ ránt helyet kapott. A szakigazgatástörténeti modul itt is szerepel a szakmai törzsanyag körében, am ely lehetővé teszi egy félév alkotmánytörténet, illetőleg egy félév közigazgatástörténet beiktatását. Ezen túl azonban az európa jo g i modulban is van történeti rész. aminek kapcsán nem mellőzhető az európai alkotmány, illetőleg integrációtörténet oktatása. így ezen a szakon két történeti tárgy is beilleszthető a tan­ rendbe. A z igazságügyi szervező szakon - a szakmai törzsanyag körében - a m agyar igazságszolgáltatás története értelemszerűen oktatandó tárgy, ami elé egy félévnyi alkotmánytörténeti oktatás kapcsolható.

A T Ö R T É N E T I T Á R G Y A K HELYE A Z IG A Z G A T Á S I M S c K É P Z É S B E N

A BSc-képzésben láthattuk, hogy a történeti tár­ gyak súlya nem érte el azt az arányt, mint a jogász alapképzésben. E z viszont jelenti azt is, hogy az M Scképzésben jelentősebb mennyiségű történeti tárgy kerülhet beiktatásra. Ennek funkciója azonban más lesz, mint az igazgatási BSc-szakok, illetőleg a jogász szak első évében oktatott tárgyaknak. Elsősorban nem az alapfogalm akra kell a hangsúlyt fektetni, hanem a törzsanyag által nyújtott ismeretek birtokában lévő hallgatóknak a jo g i kultúrát megalapozó és továbbfej­ lesztő szerepkörrel kell azokat oktatni. A z európai alkotmánytörténet a nemzetközi igaz­ gatás körében a BSc-képzésben is helyet érdemel, az M Sc keretében azonban a többi szaknál is indokolt az

oktatása. Ezzel összefüggésben jelentős súllyal kel­ lene szerepelnie az összehasonlító jo g oktatásának, am elynek körében az összehasonlító alkotm ánytörténet, illetőleg az összehasonlító közigazgatástörténet kaphat helyet. Ezek tényleges óraszámát és számonkérési formáit minden szakon a belső sajá­ tosságok alapján kell meghatározni. M ivel a M Scszakok szakalapítási kérelmei még csak előkészületi szakaszban vannak, az egyes tantervekről nem lehet olyan részletesen beszámolni, mint a BSc-szakoknál. Ö sszegzésként megállapítható, hogy a történeti tárgyak a jogászképzésben a funkciójuknak szánt alapozásához m egfelelő súllyal szerepelnek, amelyet az óraszámuk, az általuk m egszerezhető kreditek szám a és a számonkérési módjuk is tükröz. A képe-

sítési követelm ények reform jánál arra kell töreked­ nünk, hogy ezt a struktúrát az új követelm ényrend­ szerbe is átépítsük. A z igazgatási BSc-képzésnél tudomásul kell venni, hogy a történeti tárgyak súlya - a jo gász alapképzés­ hez viszonyítva - némileg csökken. Szerepük azon­ ban így sem válik másodlagossá, szakonként legalább egy, de egyes esetekben két történeti tárgy is beépít­ hető a képzésbe, és a jo g i terminológiák oktatásával a római jogászok is helyet kaphatnak abban. A z igazgatási M Sc-képzésben a történeti tárgyak súlya ismét jelentőssé válhat. Funkciójuk azonban m egváltozik, az alapozás helyett a jo g i kultúrát m eg­ alapozó és továbbfejlesztő szerepkörrel kell azokat oktatni.

Jegyzetek __________________________________________ 1 A S z é c h e n y i I s tv á n E g y e te m J o g - é s Á lla m tu d o m á n y i In té z e té b e n 2 0 0 4 . n o v e m b e r 4 -é n e lh a n g z o tt e lő a d á s a n y a g a - A ta n tá rg y e ln e v e z é s e a jo g á s z s z a k k é p e s íté si k ö v e te lm é n y e ­ it m e g h a tá ro z ó 5 4 /2 0 0 0 (IV . 13.) K o rm . re n d e le t s z e rin t M a ­ g y a r álla m - é s jo g tö rté n e t. A jo g tö rté n é s z s z a k m a a z o n b a n , a m e lly e l m a g am is e g y e té rte k , h e ly e s e b b n e k ta rtja a M a g y a r a lk o tm á n y - é s jo g tö rté n e t e ln e v e z é st. A z e g y e s k a ro k m in tata n te rv é b e n az e ln e v e z é s e k e z é rt e lté rő e k . A M isk o lci E g y e te ­ m en é s a P á z m á n y P é te r K a to lik u s E g y e te m e n a j o g s z a b á ly ­ b an m e g h a tá ro z o tt e ln e v e z é s t h a s z n á ljá k . S z e g e d i é s a z E ö t­ v ö s L ó rá n d T u d o m á n y e g y e te m e n e lle n b e n a z a lk o tm á n y tö rté ­ n e te t. P écsi T u d o m á n y e g y e te m e n é s a D e b re c e n i E g y e te m e n p e d ig c s a k M a g y a r jo g tö rté n e t az e ln e v e z é s. J e le n m u n k á b a n a z á lta la m h e ly e s e b b n e k ta rto tt a lk o tm á n y tö rté n e t e ln e v e z é s t fo g o m h a sz n á ln i. ' A z elm é le ti ó rá k s z á m a a z e g y e s k a ro k o n - a k é t félév b en e g y s é g e se n - a z a lá b b ia k s z e rin t ala k u l. Debreceni Egyelem: a M a g y a r a lk o tm á n y - é s jo g tö rté n e t, v a la m in t a z E g y e te m e s álla m - é s jo g tö rté n e t heti h á r o m -h á r o m , a R ó m ai jo g heti négy óra. Eötvös Lóránt1 Tudományegyetem: a M a g y a r a lk o tm á n y é s jo g tö rté n e t h eti k e ttő , a z E g y e te m e s álla m - é s jo g tö rté n e t h eti h á ro m , a R ó m a i j o g h eti n é g y ó ra . Károli Gáspár Református Egyetem: a M a g y a r a lk o tm á n y - é s jo g tö rté n e t, v a la m in t a z E g y e te m e s á lla m - é s jo g tö rté n e t heti k é t- k é t ó ra. a R ó m ai jo g r ó l n e m sik e rü lt a d a to t sz ere zn i. Miskolci Egyetem: a M a g y a r a lk o tm á n y - é s jo g tö rté n e t, v a la m in t a z E g y e te m e s álla m - é s jo g tö rté n e t heti h á r o m -h á r o m , a R ó m ai jo g heti n ég y ó ra. Pázmány Péter Katolikus Egyetem: a M a g y a r a lk o lm á n y és jo g tö rté n e t, v a la m in t a z E g y e te m e s álla m - é s jo g tö rté n e t heti h á ro m -h á ro m , a R ó m ai jo g h e ti n é g y ó ra . Pécsi Tudom ányegyetem : a M a g y a r a lk o tm á n y - é s jo g tö r té n e t, v a la m in t az E g y e te m e s á lla m és jo g tö rté n e t h e ti h á r o m -h á r o m , a R ó m a i j o g heti n é g y ó ra. Széchenyi István Egyetem (Győr): a M a g y a r a lk o tm á n y - é s jo g tö rté n e t, v a la m in t az E g y e te m e s álla m - é s jo g tö rté n e t h eti k é t- k é t. a R ó m ai jo g heti h áro m ó ra. Szegedi Tudományegyetem: a M a g y a r a lk o t­ m án y - é s jo g tö rté n e t, a z E g y e te m e s álla m - é s jo g tö rté n e t, v a la m in t a R ó m a i j o g e g y a rá n t heti h á r o m -h á r o m ó ra. 4 A g y a k o rla ti f o g la k o z á s o k a z e g y e s k a ro k o n - a k é t félé v b e n e g y s é g e s e n - a z a lá b b ia k sz e rin t a la k u ln a k . Debreceni Egye­ tem: J o g tö rté n e t g y a k o r la t (a m a g y a r é s e g y e te m e s jo g tö rté n e t ö ss z e v o n v a ) h eti e g y ó ra . R ó m a i jo g g y a k o rla t h eti eg y ó ra. Eötvös Lóránd Tudományegyetem: M a g y a r a lk o tm á n y - é s j o g ­ tö rté n e t h eti k é t ó r a g y a k o rla t. E g y e te m e s á lla m - é s j o g tö r té ­ n e t h eti k é t ó ra a lte rn a tív tá rg y . R ó m ai jo g b ó l n in c s s z e m in á ­ riu m i fo g la k o z á s. Károli Gáspár Református Egyetem: M a ­ g y a r a lk o tm á n y - é s jo g tö rté n e tb ő l, v a la m in t E g y e te m e s álla m é s jo g tö rté n e tb ő l e g y a rá n t heti k é t - k é t ó ra k ü lö n á lló g y a k o r­ lat v a n , a R ó m a i jo g r ó l n em s ik e rü lt a d a to t sz e re z n i. Miskolci Egyetem: J o g tö rté n e t g y a k o rla t (a m a g y a r é s e g y e te m e s jo g -

tö r té n e t ö s s z e v o n v a ) h eti k é t ó ra . R ó m ai jo g g y a k o rla t heti két ó ra. Pázmány Péter Katolikus Egyetem: J o g tö r té n e t g y a k o rla t (a m a g y a r é s e g y e te m e s jo g tö r té n e t ö s s z e v o n v a ) h eti k é t ó ra . R ó m a i jo g g y a k o r la t h eti e g y ó ra. Pécsi Tudományegyetem: a ta n re n d k e v e s e b b g y a k o rla ti ó rá t ta rta lm a z , s a jo g tö rté n e th e z é s a ró m ai jo g h o z se m k a p c s o ló d ik n e v e s íte tt s z e m in á riu m i fo g la k o z á s . A v á la s z th a tó tá rg y a k n a g y o b b sz á m á v a l a z o n b a n p ó to ljá k e z t. a m e ly a jo g tö rté n e t k ö ré b e n is le h e tő v é te s z i a m e g f e le lő s z e m in á riu m i fo g la k o z á s o k a t. Széchenyi István Egyetem (Győr): M a g y a r a lk o tm á n y - é s jo g tö rté n e tb ő l, v a la ­ m in t E g y e te m e s á lla m - é s jo g tö rté n e tb ő l heti e g y - c g y ó ra g y a ­ k o rla t. R ó m ai jo g b ó l n in c s s z e m in á riu m i fo g la k o z á s. Szegedi Tudományegyetem: M a g y a r a lk o tm á n y - é s jo g tö rté n e tb ő l, v a ­ la m in t E g y e te m e s á lla m - é s jo g tö rté n e tb ő l a z e ls ő fé lé v b e n h e ­ ti e g y ó ra ö s s z e v o n t g y a k o r la t, a m á s o d ik fé lé v b e n m in d k é t tá r g y h o z h eti e g y - e g y ó ra g y a k o rla t v a n re n d e lv e . R ó m ai j o g ­ b ó l m in d k é t fé lé v b e n h eti e g y - e g y ó ra g y a k o r la t van. 5 7 7 /2 0 0 2 . (IV . 13.) K o rm . r e n d e le t 5. m e llé k le t 6 R u s z o ly Jó z se f: E u ró p a jo g tö rté n e te (P iisk i K ia d ó 1997.); R u s z o ly J ó z s e f: E u ró p a a lk o tm á n y tö rté n e te (P iisk i K iad ó 2 0 0 5 .) K a jtá r Istv á n : E g y e te m e s á lla m - é s jo g tö rté n e t I—II. (D ia ló g C a m p u s K ia d ó 1999.) s E g y e te m e s álla m - é s jo g tö rté n e t Ó k o r-F e u d á lis k o r (szerk : R ác/. L ajo s) (H V G -O ra c B p. 1998.); E g y e te m e s á lla m - é s jo g tö rté n e t P o lg ári k o r (szerk : R á c z L ajo s) (H V G -O ra c B p. 2 0 0 2 .) 9 E g y e te m e s á lla m - é s jo g tö rté n e t I-II. (sz e rk : H o rv á th P ál) (N e m z e ti T a n k ö n y v k ia d ó B p . 1999.) 1(1 M a g y a r á lla m - é s jo g tö r té n e t (s z e rk : C s iz m a d ia A n d o r) (N e m z e ti T a n k ö n y v k ia d ó B p. 1995.) 11 M a g y a r a lk o tm á n y tö rté n e t [5. á td . ja v . k ia d (sz e rk : M e zey B a rn a )] O s iris K ia d ó B p . 2 0 0 3 .; M a g y a r jo g tö rté n e t [3. ja v . k ia d (sz e rk : M e z e y B a rn a )] (O s iris K ia d ó B p . 2 0 0 3 .) 12 B é li G á b o r: M a g y a r jo g tö r té n e t (A tra d ic io n á lis jo g ) (D ia ló g C a m p u s K ia d ó 1999.) 13 H o m o k i-N a g y M á ria: A m a g y a r m a g á n jo g tö rté n e té n e k v á z la ­ ta 1 8 4 8 -ig . ( S z e g e d 2 0 0 1 .) 14 S tip ta Istv án : A m a g y a r b író sá g i r e n d s z e r tö rté n e te (2. á td o l­ g o z o tt k ia d á s ) (U n iv e rs ity P re ss. D e b re c e n 2 0 0 0 .) 15 F ö ld iA n d rá s - H a m z a G á b o r: A ró m ai j o g tö rté n e te é s in s titú ­ c ió i (9. b ő v íte tt é s á td o lg o z o tt k ia d á s ) (N e m z e ti T a n k ö n y v k ia d ó B p. 2 0 0 4 .) 16 M o ln á r I m r e - J a k a b É v a: R ó m a i J o g (3. á td o lg o z o tt k ia d á s) ( L e g e s K ia d ó S z e g e d 2 0 0 4 .); M o ln á r Im re: A ró m ai m a g á n jo g (S z e g e d 1994.) 17 B e n e d e k F e re n c : R ó m a i m a g á n jo g . D o lo g i é s k ö te lm i jo g (P é c s 199 5 .) Ii! B e s s e n y ő A n d rá s: R ó m ai m a g á n jo g . A R ó m ai m a g á n jo g az e u ró p a i jo g i g o n d o lk o d á s tö rté n e té b e n . (3. ja v . b ő v íte tt k ia d á s) ( D ia ló g C a m p u s K ia d ó 2 0 0 3 .)

Barna Attila:

Haditanács Győr után, Waterloo előtt III. H AZAI JOGTÖRTÉNÉSZ TALÁLKO ZÓ A JOGTÖRTÉNET ÉS A JOGÁSZKÉPZÉS JÖVŐJÉRŐL K onferencia a M a g y a r Tudom ányos A ka d é m ia Jogtörténeti A lb izo ttsá g a és a Széchenyi István Egyetem Á lla m - és Jogtudom ányi Intézete szervezésében G y ő r 2 0 0 4 . novem ber 4 -5 . iben áll a magyar alkotmány és jogtörténet tu­ domány föladata? - kérdezte 1877-ben az egye­ temi tananyag nemhivatalos jegyzetének, a Jogi ismétlőkönyvek ötödik kötetének - Anonymus írói ál­ név mögé rejtőző, feltehetőleg jurátus - összeállítója. „Ki kell fejtenie azon elemeket, melyekből a magyar ál­ lami és társadalmi élet megalakult, az alapokat melye­ ken ez nyugszik; fel kell derítenie, hogy mikép keletke­ zett egy sajátlagos magyar állami és társadalmi rend, miféle szellem lelkesítette ezt, és mikép változott az koronkint, mignem a jelen eredményre vezetett; s mind­ ezt európai álláspontról tekintve.” Több mint száz év elteltével ugyanezeket a kérdése­ ket feszegették a 111. Hazai Jogtörténész találkozó részt­ vevői, a M agyar Tudományos Akadémia Jogtörténeti Albizottsága és a Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Intézete szervezésében 2004. november 4-én és 5-én megtartott tanácskozáson. A rendezvény első napján Révész T. Mihály az ÁlIám- és Jogtudományi Intézet igazgatója, a házigazda jogán köszöntötte a megjelenteket Magyarország leg­ szebb városában. Kifejezte abbéli reményét, hogy a megbeszélés megerősíti a közös hitet a jogtörténet okta­ tásának felette hasznos voltában, és ismertette a találko­ zó programját. Első megszólalóként Szabó Béla a Debreceni E gye­ tem Állam- és Jogtudományi Kar dékánja, Jogtörténeti tanszékének vezetője fejtette ki gondolatait a német jogtörténeti kutatással és oktatással kapcsolatos tapasz­ talatairól. Miként látták önmagukat a német jogtörténé­ szek a 90’ -es évek elején, hogyan vitatkoztak egym ás­ sal és hogyan szalasztották el a vonatot, ami elindult mellettük. Határozottan kiemelte, a Németországban történtekkel azért kell idejében szembesülnünk, mert mi még csak várunk erre a vonatra és remélhetőleg, tanul­ va a rossz példából mi nem maradunk le róla. A német professzorok a 90’ -es évek elejétől kezdtek

M

el aggódni azon tendencia miatt, amit a jogi oktatás fő­ iskolákra áttelepítése jelentett, és ami az oktatás alapja­ iban történő változásának gondolatával, valamint az egyetemi karok egzisztenciális fenyegetettségével járt együtt. A gyorsabb és rövidebb idejű képzési forma megjelenésével együtt jelentkezett az Európai unió nagy tömegű joganyagának megjelenése az oktatásban, ezek együttes hatásaként pedig a tananyag csökkentésé­ nek óhaja, vagyis a „történelmi maszlag” elhagyásának igénye. Újra kellett, vagy kellett volna gondolni, hogy mit is ért a német egyetemi szféra jogászi műveltség alatt, milyen kulturális hagyományok ismeretét tartja el­ engedhetetlennek. Az elkerülhetetlennek látszó válto­ zás további jeleként, megjelent a német egyetemeken az európai jogtörténet tárgy, a hagyományos jogtörténeti szaktárgyak (német jogtörténet, német magánjog, egy­ házjog, római jog) mellett, sőt helyett. Ä német jogtörténészek azonban nem tudtak a saját árnyékukból kilépni, időt rabló elméleti viták és a be­ zárkózó tudományos iskolák mutatták az egységes fel­ lépés hiányát. Szabó professzor kitért a múlt század má­ sodik felének apológiai kísérleteire, így a két fő irány­ zat, a Franz Wieacker és követői nevéhez köthető „kon­ templativ” és a Helmut Coing-féle „applikatív” - va­ gyis a jogtörténetet az európai jogteremtő, hatályos jogi fejlődésbe bevonni kívánó - iskola fontosabb gondola­ tainak ismertetésére. A jogtörténeti felfogások és isko­ lák küzdelmét azonban, a kilencvenes évek átalakulása és a jogi oktatás reformja felülírta. A jogtörténeti tan­ székek átfunkcionálásának folyamata tovább folyt, amit a Bologna-folyamat keretében 2002-ben elfogadott jo g ­ oktatási reformtörvény tetőzött be. A németországi tapasztalatokból kiindulva. Szabó Béla általános tapasztalatok levonására kiválóan alkal­ mas szempontrendszenel is megismertette hallgatósá­ gát. A z oktatásban kialakult kihívások mellett, újabb megoldandó kérdéskörként jelentkezik, hogy miként helyezzük el a jogtörténetet és annak kutatását az össz­ európai közös jogalkotási folyamatokban, mi lehet a szerepe (az elszigetelődéssel fenyegetett) a nemzeti jo g ­ történeteknek a közös gyökerek, kiindulópontok meg­ határozásában. A professzor következtetésében odáig jutott, hogy a közös európai alapoknak és a jog külön­ böző nemzeti formáinak keresése során a jogtörténet (a jogösszehasonlítással együtt) megkísérelheti, hogy az európai jogászoknak olyan elméleti-dogmatikai fegy­ vertárat és fogalomkészletet adjon, amely az eltérő nemzeti jogok és kodifikációk ellenére egymás megér­ tését lehetővé tennék, és a jogászi tevékenységet rész­ ben egységesítenék. Részletesen ismertette azon - a né­ met vitákban elhangzott és a szemben állók között köz­ vetítők által hangsúlyozott - érvek sorát, amelyek a jo g ­ történetnek az oktatásban elfoglalt szerepét kívánták erősíteni, megőrizni, és amelyek a magyarországi viták­ ban is jó érvanyaggal szolgálhatnak. Ezek alapján a jo g ­ történet egy olyan jogi oktatás alapozó tárgya kell le­ gyen, amely nem enged a szerzett ismeretek közvetlen alkalmazhatósága szirén-énekének, nem állítható bizo­ nyos gazdasági és politikai érdekek szolgálatába. Nem

eshet azonban az időtlen dogmatikai megoldások legiti­ málásának hibájába, ezért jelentős mértékben támasz­ kodnia kell a társadalomtudományok által kínált mód­ szerekre, továbbá szüksége van arra, hogy feladatát idő­ ről időre újra gondolja és meghatározza. Feladata nem az uralkodó jogi tanok és megoldások legitimálása, ha­ nem azok alkotó kritikával való szemlélése. Segíthet, hogy a nemzetállami jogrendszerekben és jogi kultúrák­ ban szerzett közvetlen tapasztalatok túlsúlya a perspek­ tívákat ne szűkítse be, valamint hozzájárulhat a jo gá­ szok történeti-reflexív öntudatának növeléséhez. A tanszékvezető előadását, a több mint negyven né­ met jogi kari honlap áttanulmányozásából szerzett tan­ széki, tanrendi információk bemutatásával, a jogtörté­ neti tárgyak oktatásban elfoglalt helyéről ismertetett példák sokaságával zárta. A délután következő előadójaként Béli Gábor a Pé­ csi Tudományegyetem Jogtörténeti tanszékének ad­ junktusa emelkedett szólásra, aki a Kajtár István tan­ székvezető által összeállított anyag alapján fejtette ki véleményét, a Bologna-folyamat osztrák jogászképzés­ re gyakorolt hatásairól. Elmondta, hogy Ausztriában is törvényi erőre emelkedett az a szándék, amely a jogászképzésben előírja az ún. Bologna-modellre való átállást 2010-ig, tehát a 3+2-es képzési struktúra bevezetését. Az osztrák kollégákkal folytatott konzultáció alapján Béli arra a következtetésre jutott, hogy érzékelhető az osztrák jogtörténész szakma szkepszise a reformtörek­ vésekkel szemben, ugyanakkor a többség az egységes fellépés helyett a kivárásra játszik. Béli érzékeltette, hogy a lerövidített (hasznosságát és felhasználhatóságát tekintve megkérdőjelezhető) jogi stúdiumot az osztrák kollégák az alapozó tárgyak szempontjából veszélyesnek tartják, amely meggyökeresedése esetére ezen tárgyak elsorvadásához, a mas­ ter és a doktori képzési szintre való visszaszorulásá­ hoz vezethet. Tervek születtek arra is (pl. a Grazi Egyetemen), hogy létesüljön két szemeszterből álló bevezető tanulmányi szakasz, amelyet minden hallga­ tónak fel kellene vennie, és ahol az európai alkot­ mánytörténet égiszén belül helyet kapna az osztrák jogtörténet is, azonban ezek pontosabb kidolgozása még várat magára. Révész levezető elnök jelezte, hogy mintegy másfél éve folyik a küzdelem, a jogi kari dékánok által szerve­ zett - a ..rendi ellenállás” fórumaként működő - dékáni kollégium üléseinek keretében, amely határozott formá­ ban és eredményesen foglalt állást az egyszintű jogászképzés mellett. Feltette a kérdést, vajon nem a németor­ szági, illetve osztrák átalakulás kezdetén áll-e a hazai jogászképzés? Reményeink szerint - a konferencia zá­ rásaként - egységesen kialakított, jól képviselhető véle­ ményekkel felvértezve állunk majd a csaták elé. A csa­ ta előtt szemre kell vételezni a csapatokat, erre kiváló­ an alkalmas volt Szabó István tanszékvezető előadása, amelyre Takács Tibor a Miskolci Egyetem Állam - és Jogtudományi Kar Jogtörténeti tanszékének tanársegé­ de által elemzett francia példák áttekintését követően került sor.

Takács Tibor előadásában részletesen szólt a francia jogászképzés három szintjéről, amelyről elmondta, a Bologna-modell gyakorlatban is működő mintáját lát­ hatjuk. Az érettségire épülő és 6 szemeszterből álló L i­ cence, szemeszterenként összesen 30 kreditértékű és kb. 250 órányi előadást magába foglaló tárgyakból áll. Ezek a tárgyak lehetnek kötelezően választandó alap­ kurzusok (Cours fondamentaux), melyek háromórás, írásbeli vizsgával zárulnak, továbbá választható kiegé­ szítő kurzusok, (a felkínált tantárgyakból legalább 2 -5 ilyen választható, közepes kreditértékűek, írásbeli vizs­ gákkal), és végül alternatív kurzusok. Számunkra természetesen legfontosabb azt megmu­ tatni, hogy a Cours fondamentaux között milyen arányt képviselnek a jogtörténeti és a jogtörténeti jellegű ala­ pozó tárgyak. Á z előadó - 22 egyetemi képzés összeve­ tő vizsgálata nyomán - kifejtette, hogy általában a jogtörténeti tárgyak a Licence első két szemeszterében minden karon jelen vannak, persze eltérő elnevezés alatt, de közel hasonló tartalommal, általában 2 - 5 kre­ ditértékű tárgyként, 26 -36 óra előadási terjedelemmel, így „Történeti bevezetés a jogba” , „Jogtörténet” , „Tör­ téneti bevezetés a jo g forrásaiba és a jogintézmények­ be” , „Összehasonlító jogtörténet” , „Jogtörténeti és módszertan-történet” , „Általános jogtörténet” , „K özjo­ gi intézmények történeti fejlődése” című tárgyak for­ májában. E tárgyak általában mindkét félévre kiterjed­ nek. és másik két (általában pozitív jogi) tantárgy mel­ lett tehát a kötelezően választandó, alapozó jellegű kur­ zusként vonulnak végig az első két szemeszterben, va­ gyis a legfontosabb tantárgyak között találhatóak. A Li­ cence első két félévében a kiegészítő kurzusok és az al­ ternatív tárgyak között számos jogtörténeti vonatkozású tárgy szerepel, általában 3 kredit értékben (ez összevet­ hető az egy adott félév 30 kreditjével) és 30 -3 6 órányi előadás formájában. A Licence 3 -6 szemesztere folyamán jogtörténeti jellegű tantárgyakat a Cours fondamentaux között már csak elvétve találunk, viszont ezzel párhuzamosan szá­ mos jogtörténeti jellegű tárgy választható kiegészítő kurzusként és alternatív tárgyként. A képzés második szintje a négy szemeszterből álló Maîtrise-képzés, ami valójában megfelel a hazai jogászképzés negyedik és ötödik évének (az előbbi, és ez a képzés önálló diplomának felel meg). E képzés során a tárgyakat szintén az előbbi három felosztásban rögzítet­ ték, tehát alapozó, kötelezően választandó tárgyak, ki­ egészítő kurzusok és végül alternatív kurzusok. A jogtörténeti jellegű tárgyak e képzésben általában csak az első két félévben találhatóak meg. Valójában míg a Licence egyfajta általános jogi ala­ pozó diploma és ennek nyomán általános jellegű, átfo­ gó tudást kíván adni, addig a Maîtrise már specializált diploma, vagyis egy adott szakirányt választ a hallgató, így a specializáció miatt a tantervek is különböznek, de mindegyik tantervben van a kötelezően választandó, alapozó tárgyak között a Maîtrise első két félévében legalább egy (általában kettő) jogtörténeti jellegű alapo­ zó tárgy.

Az oktatás harmadik szintjét a doktori képzés jelenti, amelyek keretében találunk jogtörténeti jellegűeket (pl. Párizsban és Montpeilierben). Szabó István a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Jogtörténeti tanszékének vezetője a jogtörténet jelenlegi, hazai oktatásának és an­ nak jövőbeni alternatíváival foglalkozott. Összegyűjtöt­ te, hogy a nyolc jogi karon a jogtörténeti tárgyakat mi­ lyen óraszámban oktatják, számba vette azokat az ada­ tokat, amelyek alapján összehasonlíthatóak az egyes ka­ rok jellemzői. Az alapképzésben az elméleti órák száma 2 vagy 3, ebben a karok nagyjából egységesek, ahol kevesebb ott ezt ellensúlyozzák a gyakorlatok. A számonkérés mód­ ja mindenhol azonos, ez a képesítési követelményekből is adódik, a kredit értékeket azonban már a helyi sajá­ tosságok határozzák meg. Érdekes probléma a gyakor­ latok megosztása: van, ahol a gyakorlati órák egysége­ sek, van ahol különválva kezelik azokat az egyetemes­ és magyar jogtörténet megoszlásban. Megállapítható, hogy a jogtörténet vonatkozásában az elméleti és a gya­ korlati órák száma is eléri azt a szintet, mint ami a más alapvizsgatárgyaknál, vagy záróvizsgatárgyaknál álta­ lában a tanrendben szerepel. Szabó István hangsúlyoz­ ta, hogy az egységes jogászképzés fennmaradása ese­ tén, nem lehet más a cél, mint ennek a struktúrának a fenntartása: tehát kettő, illetve a római joggal együtt fennmaradjon a három történeti tárgy, alapvizsgatár­ gyakként és a kellő óraszámok is maradjanak meg. Ezen törekvés folyamatos és egységes hangsúlyozása ellenére sem szabad azonban elfeledkezni, az aktuális reformtörekvésekhez igazodó elméleti álláspontok ide­ jekorán történő megfontolásáról sem. Előadása zárásaként az igazgatási képzésben rejlő lehetőségek számbavételéről és a jogtörténészi törek­ vések meghatározásáról szólt. Fontos, hogy a jogtörté­ neti tárgyak kerüljenek be az alapozó tárgyak közé ma­ gyar alkotmány- és közigazgatástörténet, valamint a szakmai törzsanyagba is szakigazgatástörténet formá­ jában. Ezt egyenlőre a képesítési követelmény terveze­ tekben nem sikerült elérni, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az elkészülő és kari tanácsok által jóváha­ gyandó tervezetekbe ne kerülhetnének bele. Az induló B S c képzéseket áttekintve, arra a következtetésre ju ­ tott, hogy a készülő vitatantervek közül legjobb a hely­ zet az igazgatásszervező képzésnél, a nemzetközi igaz­ gatás és az igazságügyi szervező szakoknál a történeti tárgyak képviselete már csekélyebb súlyú. Jelezte, az igazgatási M Sc képzésben leginkább az európai jogtör­ ténet és az összehasonlító alkotmánytörténet tárgyakat látná elhelyezhetőnek. Mezey Barna az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar dékánja, a M agyar Államés Jogtörténeti tanszékének vezetője, a program máso­ dik részének levezető elnöke, az előadások lezárultát követően megnyitotta a hozzászólások sorát. Kifejtette, számtalanszor tapasztalta már, hogy hiányzik a kulturá­ lis háttér a hallgatók gondolkodásából, a tételes jogá. szoknál pedig a történeti szemléletmód, ami helytelen

eredményekre, végkövetkeztetésekre vezet. A jogtörté­ net nemcsak kulturális jelenségként tartozik a jogászi szakmához, mégis okunk lehet félni, mert évekkel ez­ előtt már láthattunk olyan tervezeteket, amelyek a jogtörténeti tananyag oktatását a tételes joggal foglalkozó tanszékekhez sorolták volna. Példásnak ítélte azt az összetartást, amely a jogi kari dékánok és a kormányza­ ti támogatók között megszilárdult, és amellyel meg le­ hetett akadályozni a Bologna-modell bevezetését a jo ­ gászképzésben. Számos nemzetközi példát sorolt fel. ahol már megbukott az újonnan bevezetett modell. A nemzeti értékek és identitás védelme érdekében ragasz­ kodnunk kell a hazai jogtörténetek helyének megőrzé­ séhez, ezt az európai jogi terjeszkedéssel szembemenő tendenciát láthatjuk ma az egész kontinensen. A speci­ ális szakirányok bevezetése, kialakítása ne jelentse an­ nak kimondását, hogy a jogtörténeti tárgyak csak meg­ határozott hallgatói csoportok számára legyenek elérhe­ tőek. sőt kötelezők. Folyamatosan és állandóan figyelni kell a képesítési követelmények meghatározására, vala­ mint a tananyag mennyiségére, ezért adhat ez a tanács­ kozás muníciót a jövőre nézve, a különböző fórumok­ hoz, vitákhoz. Máithé Gábor a Károli Gáspár Református Egyetem Állam - és Jogtudom ányi Karának dékánja, a Jogtörténeti-Jogelméleti intézetének vezetője jelezte, kompromisszumok megkötésére van szükség. Egész Eu­ rópában látható, hogy 2010-ig átmeneti képlékeny álla­ pot várható a nemzeti oktatási rendszerekben, amelyben az intézmények a saját szerepüket, helyüket kívánják majd megtalálni. A tömegképzés keretszámai Magyarországon várhatóan nem változnak, ez a létszám pedig nem lesz kezelhető azokkal a finom technikákkal, ame­ lyekről az előadók szóltak (kötelező tárgyak, kiegészítő tárgyak, minőségi képzés, nagy kínálat). A szakmának és a kormányzati tényezőknek meg kell találniuk azokat a kompromisszumos prioritásokat, amelyek enyhíthetik a finanszírozási, irányítási elképzelésekben mutatkozó nézeteltéréseket. Meg kell vizsgálni, hogy mi az a köte­ lező ismeretanyag, ami a jogászképzés egységessége szempontjából meg kell maradjon. Máthé leszögezte, a nemzeti jogtörténetek helyét meg kell tartani - ezen nem lehet vita, - 2 0 10-ig a nemzeti jogtörténeteknek megha­ tározó a szerepük az oktatásban. Kérdés, hogy mi legyen az egyetemes jogtörténettel, maradjon így vagy alakul­ jon át, a tartalom másságának kibővítésével, illetve euró­ paivá átgondolásával. Nem szabad hagyni, hogy a szak­ mai egységet megbontsák az egyes intézmények különkülön részérdekei, ezért kell most sokszínű alkukat köt­ ni, és nem szabad az intellektuális vitákban elmerülni. Következő hozzászólóként Szalay Gyula docens, a Széchenyi Egyetem Jog- és Gazdaságtudományi Kar rektorhelyettese kért szót. Véleménye szerint a Bolog­ na-modell bevezetése rövid távon nyugvóponton van a jogászképzés szempontjából, azonban azzal számolni kell, hogy annak hatásai, gondolati elemei hosszabb tá­ von megjelenhetnek az oktatási rendszerben. Át kell gondolni, hogy a sémára miként fűzzük fel az egyes tár­ gyakat, mi lesz a szakirányok szerepe, illetve az egyre

gyengébb felkészültségű hallgatóknak mekkora részét engedjük tovább az egyetemi képzésbe. A történeti tár­ gyaknak minden modellben megvan a helyük, a választ­ ható tárgyak tekintetében pedig még hangsúlyosabban kell őket szerepeltetni. R á d Lajos az E LT E Á JK Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszékének vezetője jelezte, ne feledkezzünk meg arról, hogy nincs még eldöntve, hogy az európai jog- és államfejlődés milyen irányba fog elmenni és az egységes modelleket mennyire lehet ráerőltetni az egyes tagállamokra. Minden jogtörténeti ágra szükség van, de lát lehetőséget a szakosodásra is, és a szerepkör ilyen irányú esetleges módosítására. A találkozó második napja az előző nap megkezdett vita folytatásával, az ennek fontosabb elemeit összefog­ laló zárónyilatkozat kidolgozásával és elfogadásával folytatódott. A nyolc pontba szedett állásfoglalásban a

jelen lévők hitet tettek a jogtörténeti tárgyak alapkép­ zésben játszott szerepének erősítése és kulturális miszsziója mellett. Hangsúlyozták a nemzeti jogtörténet fon­ tosságát és szerepét, az egyetemes jogtörténet tárgy új hangsúlyai meghatározásának jelentőségét, és az egysé­ ges jogászképzés fenntartását. Felkérték a kari tisztség­ viselőket, hogy tegyenek erőfeszítéseket a fentiekben meghatározottak teljesüléséért. Zárszó és külön értékelés helyett, hadd támaszkodjon e sorok írója újra csak az Ismétlőkönyv egyik, a rendez­ vény hangvételéhez illeszkedő kérdés-feleletére: „Miben áll tehát e tudomány haszna? Sem a jogász, sem a publicista azt nem nélkülözheti, mert alapintézményeink múltjának ismerete nélkül a je ­ len eredményeit föl sem foghatjuk, életrevalóságukról helyes ítéletet nem hozhatunk, nemzeti fejlődésünket koczkára tesszük.”

III. HAZAI JOGTORTENESZ TALALKOZO 2 0 0 4 . NOVEMBER 4-5. - GYŐR

NYILATKOZAT A hazai jogtörténészek III. O rszágos Találkozójának résztvevői 2 0 0 4 . novem ber 4-én és 5-én. m egvitatva a történeti stúdiumok jogászképzésben betöltött helyét és funkcióit, az alábbi állásfoglalást alakították ki: 1 . / Tekintettel a középfokú oktatás szakadéknyi hiányosságaira, erősíteni kell a jogtörténeti tárgyak alap­ képzésben játszott szerepét. 2 . / A joghistóriai stúdiumok propedeutikus jellegű küldetését a jövőben is indokolt hangsúlyozni. Ebből következően e tárgyak kötelező főkollégium ainak helye csak a mintatantervek első két szemeszterében lehet. 3./ A jogi oktatásban a színvonalas szakértelm iség-képző tevékenység m egvalósítása során továbbra sem nélkülözhető a jogtörténet kulturális m issziója. Ezért - gazdagítva a történeti tárgyak kínálatát - , vala­ mennyi szemeszterben fakultatív előadásokat ajánlatos szervezni. 4./ A nemzeti jogtörténet oktatása az európai integráció korszakában különös jelentőséggel bír. 5./ A z Egyetem es Állam - és Jogtörténet új hangsúlyait az európai közös jo g i tradíciók feltárásában és láttatásában indokolt nyomatékosítani, és e változást kívánatos e stúdiumok új m egnevezésével is kifejez­ ni (Összehasonlító-, vagy Európai Alkotm ány- és Jogtörténet). Elengedhetetlen egyúttal az európai öszszehasonlító jogtörténeti stúdium és a római jo g oktatásának összehangolása. 6./ A fenti célok az egységes jogászképzés keretében valósíthatók meg maradéktalanul. 7./ A jogtörténészek tanácskozása egyetértett abban, hogy a kétciklusú igazgatási képzés során is nélkülöz­ hetetlen a történeti alapozó ismeretek oktatása. 8./ A találkozó résztvevői felkérik és felhatalmazzák a jelen lévő kari tisztségviselőket, hogy a tantervi re­ formok során tegyenek erőfeszítéseket a fenti zárónyilatkozat tartalmának m egvalósítása érdekében. G yőr, 2 0 0 4 . novem ber 5. a Jogtörténészek H l. H azai Találkozójának résztvevői

39

tám asztásának m egfogalm azása. Ahogyan a királyi abszolutizm us saját jogain ak igazolására kívánta használni a jogtörténetírást, u gyan így fordította szembe vele a rendi előjogok és a m agyar alkotmá­ nyos értékek védelm ében a liberális ellenzék. Nem csoda, ha a polgári átalakulást megelőzően tudomá­ nyos jogtörténet nem keletkezhetett. A z egyetem en Frank Ignác, a m agánjog profeszszora járult hozzá a jogtörténet fejlesztéséhez, aki a m agánjogot és perjogot taglalva, ezek minden egyes intézményét történeti fejlődésükben ábrázolja, s bár ai napig viták tárgya, hogy vajon m ikor is „m unkájából a jo g fejlődésének menetét nem lehet kezdődött a jogtörténet oktatása a m agyar ugyan kiolvasni, de az egyes intézményének fejlődé­ egyetem eken? A polgári átalakulásig önálló se akutatásánál munkája mellőzhetetlen” (Csizm adia stúdiumként nincs jelen az egyetem i képzésben; Andor). Frank Ignác volt az első, ki a jogtörténet fo ­ consuetudinal is alapú hazai jo g részeként azonban a galm át a források felsoro­ tananyagban fellelhető lásszerű közlése mellett a Szent István törvényeitől a jogintézm ények történeté­ Habsburg pátensjogig, az re is kiterjesztette. Beírtál országos és helyi szokás­ Antal már a külhoni szakjo gtó l a törvén ykezési irodalmat is használta, de a tradíciókig a teljes jogtör­ fejlődési modellek egyb e­ ténet. A hazai jo g neves, vetésére még nem került tankönyveket is közzétevő sor. tanárai (így Kelemen Imre, Fontos állom ása volt a Vuchetich Mátyás, Szleképzésnek az 18 5 5 . évi menics Pál) erősen tá­ tanügyi reform , m elynek maszkodnak a tradicioná­ keretében a jogtörténet lis jo g ra . A m agánjog önállóan oktatott stúdium­ egyenesen történeti tárgy má válhatott. Igaz, nem a (Csizm adia Andor), míg a m agyar joghistória oktatá­ büntetőjog éppen a kodisa került tanrendbe. A né­ fikációs mozgalmakra te­ met birodalom jogtörténet­ kintettel igyekszik kibonta­ ének oktatásával Wenczel kozni a rendi történetiség Gusztáv egyetem i tanárt kötelékeiből. H elyesebb, bízták meg. Wenczel tár­ ha úgy fogalm azu nk: a gyát a hatvanas és hetve­ kezdeteket ott keressük, nes évek fordulóján euró­ ahol jogtörténeti m egkö­ pai jogtörténetté fejlesztet­ zelítésben, kifejezett törté­ te. s annak tankönyvét is neti szem pontokat érv é­ megírta. nyesítve, kritikai m egkö­ <4; Óbudai Egyelem címere A nagy változást a ki­ zelítésben, a jogfejlődésre egyezés érlelte meg. C sak a dualista konstrukció ki­ koncentráló históriai elem zéssel (és oktatással) van munkálását követően vált lehetővé újra a teljes körű dolgunk. m agyar nyelvű képzés, és ekkor szerezhette vissza Ahogyan azt Csizm adia Andor kiváló áttekintése teljes autonómiáját az egyetem . is m egfogalm azta, a jogtörténet tudományos m űvelé­ M íg korábban a jogtörténeti munkálkodás a hatá­ se nem az egyetem en kezdődött, hanem az ún. udva­ lyos jo g felkutatását jelentette, most m á ra rendi kor­ ri jogtörténetírás környékén, m elynek célja az volt, szak jogintézm ényeinek jó részét direkt módon hatá­ hogy közjogi viták esetére a kormányzat rendelkezé­ lyon kívül helyezték. A jogtörténet politikai szerepe sére álljanak m egfelelő minőségű, a tradicionális véget ért, s visszahúzódott a katedrákra. Ekkor lett a jogra hivatkozó és idéző érvek a rendi argumentáció jogtörténet is valóban önálló tudomány. ellenében (K ollár Ádám). A joghistória egyben hatályos jo g is volt, művelői egyben politikai elképzelések igazolói is. A jogtörté­ * R é sz le te k A jo g á s z k é p z é s m ú ltja , je le n e é s jö v ő je c. ta n u l­ net legfontosabb feladata a politikai érvelés jo g i alá­ m á n y k ö te tb ő l (É L T E Á lla m - é s J o g tu d o m á n y i K ar, B p. 2 0 0 3 ).

M ezey Barna:

A magyar jogtörténet-tanítás kezdetei*

M

A SZEGEDI DÉKÁNI KOLLÉGIUM JOGTÖRTÉNETI SZEKCIÓJÁNAK ÁLLÁSFOGLALÁSA DÉKÁNI KOLLÉGIUM, SZEGED, 2005. JANUÁR 27-28. J O G T Ö R T É N E T I S Z E K C IÓ A jogtörténeti stúdiumok jogászképzésben betöltött helyét és funkcióit tekintve a szekció az alábbi álláspon­ tot alakította ki: 1. A M agyar alkotmány- és jogtörténet diszciplína szerepe kettős: - az általános jo g i kultúra és műveltség megalapozója - a tételes tárgyak propedeutikája. A tárgy törzsanyaga valamennyi jogi fakultáson közös tantárgyi programon alapul. 2. Az Egyetem es állam- és jogtörténet feladata az európai alkotmány- és jogfejlődés bemutatása (előzmé­ nyek, kihatások), figyelem m el az európai integráció intézmény- és eszmetörténetére. A z oktatási célkitű­ zés realizálásában - a kreditbeszámítás előírásait szem előtt tartva - a tantárgyi programok variabilitása megengedett. 3. A felsőbb évfolyam okon a jelenkori alkotm ány- és jogtörténet (X X . század) bemutatására gazdagabb fa­ kultatív tantárgyi kínálatot kell biztosítani. 4. A nemzeti jogtörténet oktatása az európai integráció korszakában különös jelentőséggel bír. 5. A z egyetem es intézménytörténet hangsúlyait az európai közös jogi tradíciók feltárásában és láttatásában indokolt nyomatékosítani. 6. A római jo g szerepe továbbra is az. hogy tematikája a civilisztika propedeutikus megalapozását biztosítja. 7. A jogtörténeti tárgyak főkollégium ainak helye továbbra is a mintatantervek első két szemeszterében lehet. Vizsgaform ája pedig - a hatályos kormányrendelet szerint —a második félév végén alapvizsga. Szeged. 2005. január 28.

• Hamza Gábor tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE Ró­ mai Jogi Tanszék), az MTA levelező tagja, a Shanghaiban 2005. április 2-3. között szervezett „Nemzetközi Szimpóziuma polgári jog kodifikációjáról és dekodifikációjáról” c. rendezvényen „A polgári jog kodifikálásának történeti tapasztalatai és legújabb fejleményei Magyaror­ szágon” címmel tartott angol nyelven előadást. Április 4 és 8. között a polgári jogi kodifikáció és az összehasonlí­ tó jog témakörben tartott több pekingi egyetemen előadá­ sokat. Előadást tartott továbbá a China Academy of Social Sciences Jogi Intézetében is. • 2005. május 9-én „Jogi kultúra, processzusok, rituálék és szimbólumok" címmel tudományos konferenciát ren­ dezett az ELTE Állam és Jogtudományi Kar Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéke az OTKA T 043731 sz. kutatás keretében. A konferenciát Takács Péter egy. do­ cens, dékánhelyettes nyitotta meg. A Jogi kultúra - Jogi tradíciók témakörben Kajtár István egy. tanár Jogi Kul­ túra, jogi szimbolika; Karácsony András egy. tanár Jogi hagyomány - jogi kultúra: két eltérő elemzési perspektí­ va?; Képes György egy. tanársegéd Az amerikai alkot­ mányos gondolkodás hatása a polgárosodó magyar jogi kultúrára címmel tartottak előadást. Az államhatalom szimbolikája témakörben Mátlié Gábor egy. docens A Szent Korona tan a 19. és 20. sz. alkotmánytörténetében; Szenté Zoltán tud. főmunkatárs Parlamenti processusok

Dékáni Kollégium Jogtörténeti Szekció

____________

HÍREK

a 19. sz. magyar országgyűléseiben: Horváth Attila egy. docens Az államhatalmi szimbólumok változása az 1945 utáni Magyarországon; Föglein Gizella egy. docens: A köztársasági kitüntetések üzenete; Völgyesi Levente egy. tanársegéd A városi tisztségviselők megválasztásának processzusa és rituáléja az újkorban címen tartottak elő­ adást. Az igazságszolgáltatás jelképei témakörben Kele­ men Miklós Császárkoronázás a Bizánci Birodalomban; Bódiné Beliznai Kinga egy. adjunktus Szimbólumok és rituálék a középkori igazságszolgáltatásban: Kabódi Csaba a büntetés szimbolikája; Mezey Barna egy. tanár A tömlöc szimbóluma a reformkori politikai mozgal­ makban: Barna Attila tud. segédmunkatárs A politikai bűncselekmények szankcionálásának szimbolikája, Davidovics Krisztina Ph.D-hallgató A halálbüntetés végrehajtásának liturgikus elemei; Pandula Attila egy. adjunktus Adatok a hóhérpallos történetéhez Magyaror­ szágon címmel tartottak előadást. Zárszót Kajtár István egy. tanár mondott. A konferencia anyagát a szervezők megjelentetik. • Megjelent Antal Tamás: Bírósági szervezeti és eljárásjogi reformok Magyarországon ( 1890-1900) című doktori ér­ tekezése. (Szeged, 2005) _

A BOLOGNA MODELL ÉS A KÜLFÖLDI EGYETEMEK TAPASZTALATAI W illibald Posch:

A jogtudományok jövője az egyetemeken A B O LO G N A I EGYEZMÉNNYEL KAPCSOLATOS TAPASZTALATOK ÉS A G G Á LY O K

A

grazi konferencia szervezőjeként elkerülhetet­ len szám om ra a feladat, hogy rövid, bevezető áttekintést adjak az európai egyetem ek jo g i karain végbem enő oktatási reform alakulásáról, utalva elsősorban a közép- és délkelet-európai tér­ ségben zajló kezdem ényezésekre, am ennyiben a ki­ jelö lt időkeretek ezt lehetővé teszik szám om ra. B ologna - e szó hallatán az európai kontinens jo ­ gászai előtt nemrég csupán eg y jo g i iskola jelent meg. am ely a l l . sz. vége felé újra életre keltette a népvándorlás és a középkor sötét évszázadai alatt le­ rombolt római jogkultúrát - miután újra felfedezték a digestákat. és lehetővé vált a Corpus Jurisban öszszegyűjtött jo g i anyagok szisztem atikus feldolgozá­ sa. A glosszátorok munkásságán keresztül m egin­ dult a fejlődés, am ely a római jogo t alapul véve el­ vezetett az európai ius commune kialakuláshoz, és ami egyben bázisul szolgált az európai kontinentális polgári jo g kodifikálásához a Code civil-tői a német polgári törvénykönyvig (B G B ) valam int az olasz C odice civile-ig , és am ely egészen a közelm últig el­ engedhetetlen feltételnek tekintette az olasz nyelv ismeretét a jo g i tanulmányok folytatásához. M íg m ostanáig Bologna nevéhez a római jo g újjá­ éledése kapcsolódott, ma jó okunk van arra, hogy az észak-olaszországi város nevét e fogalom várhatóan bekövetkező végével társítsuk a jogtanulm ányok, és ezzel a jo g i szakm ai előképzés folyam án, hiszen úgy tűnik, hogy az egyetem i képzés ún. bolognai mo­ delljének egyik hatása a jogtudom ányokra abban nyilvánul meg, hogy a római jo g oktatása még in­ kább visszaszorul az egyetem eken. Ú gy tűnik, mint­ ha a Bolognai N yilatkozat által propagált európai képzésben, am ely kétfázisú modellként egy bache__ lor- valam int egy m aster-fokozat m egszerzését teszi

lehetővé, a római jo gn ak m ellékszakként szinte sem m i, vagy csak m arginális jelen tőség jut a polgá­ ri jo g tanulm ányozása folyam án. Ezzel összefügg, hogy a B o lo gn ai E g y ezm én y m egvalósításának eg yik következm énye, hogy a képzés egyre gyakorlatorientáltabbá válik, és az egyetem i jogászképzés keretein belül egyre inkább háttérbe szorul a tudo­ m ányos szem lélet. A z eg yik központi kérdés, am ely már öt éve alapvetően m eghatározza a jo gi tanulmá­ nyok reform ja körül zajló vitát, érinti a római jogot, a jogtörténetet, az összehasonlító jogtudom ányokat, a jo g filo zó fiá t és jogszociológ iát m egillető státuszt is, am elyek alapozó tantárgynak számítanak a bachelor képzés folyam án. A z A /C workshop ezt a problémát is körüljárja, csak ú gy, mint a bolognai nyilatkozat által nyitva ha­ gyott kérdést, am ely a bachelor- és a m aster-fokozat m egszerzésének m indenkori időtartamára vonatko­ zik. B ologn a eg y n égyéves bachelor és eg y eg yéves master képzés kom binációjának lehetőségét nyújtja, hasonlóan ahhoz a nemzetközi viszonylatban g y ak ­ rabban választott kom binációhoz, am ely egy három éves bachelor és egy kétéves master képzésből áll. A „ 3 plusz 2 ” koncepció már csak abból a szem pont­ ból is előnyösnek tűnik, mert a diplom a elism erésé­ re vonatkozó 89/48/EW G irányelv, am ely legalább 3 éves oktatási időtartamot m agába foglaló főiskolai diplom ákra vonatkozik, ennek felel meg. A „4 plusz I” felosztású alternatív lehetőség egy nemzeti jogi szabályozás következtében - mint pl. Ausztriában is - időközben megszűnt. Bár, amint azt egy neves holland egyetem jogtanára nemrég elmondta, elkép­ zelhető lenne a „ 3 plusz I” felosztás is. am ely Hol­ landiában mára már m egvalósult. A ..3 plusz 2 ” , vagy pontosabban szólva a „ 1 8 0 plusz 12 0 kredit pontos m odell” ellenzői felvetik a kérdést, hogy 3 év alatt m ilyen tudás adható át egy „bachelor o f low ” hallgatónak, am ely lehetővé ten­ né szám ára a szakm ai érvényesülést. V ajon nem volna rákényszerülve arra, hogy jo g i tanulmányai folyam án csupán az alaptantárgyakra koncentrál­ jo n ? V ajon el lehetne-e sajátítani a három éves kép­ zés alatt m egfelelő szinten az alaptantárgyakat? N em volna-e helyes továbbra is megmaradni a négy­ éves képzésnél, am ely az európai kontinens szám os országában a hagyom ányosan előírt normál tanul­ mányi időnek felel meg, am elyet természetesen a hallgatóknak csupán csekély hányada képes abszol­ válni - a többségnek ennél lényegesen több időre van szüksége - az ötödik év pedig eg y ún. kiegészí­ tő év lenne, am ely során elsősorban a ,jo g i tanulmá­ nyok európaizálódásának” következm ényeit kellene a hallgatóknak m egtapasztalniuk? E z is egy jelentős kérdés, am ely a jogtudom ányo­ kat oktató professzorok szemében továbbra is az eu­ rópai oktatáspolitikusok kiugró hibájaként tűnteti fel azt a tényt, hogy a jogtudom ányok, nem úgy, mint az orvostudom ány, kikerültek a rendes kétszintű egyetem i képzés m odelljéből. Hiszen a jo g i karok,

eltérően a bölcsészettudom ányi és természettudo­ mányi karoktól jelentős mértékben tám aszkodnak az olyan szakm ai szervezetekkel történő együttm űkö­ désre, mint ügyvédi és jegyző i kam arák valam int bí­ róságok, am elyek szám os országban biztosítják a végzős hallgatók részére a végső, teljes körű képesí­ tést a hivatás gyakorlásához. A z egyes országok jo g i karainak kitartó ellenállá­ sa ellenére, - am ely különösen Ném etországban je l ­ lem ző, - úgy tűnik, a kocka el van vetve. M ára szin­ te biztos, hogy a jövőben a jogászoknál is lesz bach­ elor- és m aszter-fokozat, csupán az bizonytalan, hogy vajon milyen szakm ai perspektívával rendel­ keznek majd az ezzel rendelkező végzős hallgatók. A z egyes elnevezések is különbözőek: az olasz Felsőoktatási és Kutatási M iniszter 2004 október 22-én kiadott dekrétuma. - am ely m ódosítja az egyetem ek oktatási autonóm iájáról szóló 1999 évi rendeletet, és am ely nyilván való célja egyfajta rend­ szer bevezetése a Bolognai Egyezm ény egyébként nagyon eltérő módokon történő m egvalósításának folyam atába az olaszországi egyetem ek karain, - 3. cikkelyében kim ondja, hogy az olaszországi egyete­ mek a Latiéra (L), Latiéra magistrale (L .M .). vala­ mint szakdiplom a (diplom a di specializzazione) (D S) és a kutató doktori (dottorato di ricerca) cím e­ ket kölcsönözhetik. Franciaországban a már megszerzett Licentiat és M aitrisse diplom ához bevezették a ..M astére” címet, és a legtöbb kar újabban azt az oktatási programot részesíti előnyben, am ely biztosítja a lehetőségét, hogy a tanulmányokat három év után a Licentiat, négy év után a M aitrisse és öt év után a „M astére” fokozattal lehessen befejezni. Néhány kar azonban megőrzi m agának a jo go t, hogy a „M astére” fokozat m egszerzésére benyújtott kérvényt adott esetben e l­ utasítsa. Ausztriában a 2002. évi egyetem ekről szóló tör­ vény (U G ), am ely széles körű autonómiát biztosít az egyetem eknek, és az egyetem i professzorokat már nem az állami alkalm azott státuszba sorolja be. 54. § I . bek. Z 6 előirányozza a bachelor-fokozatot 1 80 kredit ponttal ¡11. egy három éves szakot és egy ah­ hoz kapcsolódó (új) m aszter-fokozatot 12 0 kredit pontos kerettel, ¡11. kétéves időtartamot a jo g i tanul­ mányok esetén is. A z elsősorban a jo g i tanulm ányo­ kat mélyrehatóan érintő reform m egvalósítására a Bolognai Egyezm énnyel összhangban kitűzött bi­ zonytalan idő-limit a 2 0 10 . esztendőt célozza meg. M ostanáig azonban nem sok minden történt, sőt a jo g i karokon oktató professzorok nagy része téves­ nek tartja azt az elkép zelést, hogy a jö v ő b en bakkalaureae és bakkalaurei iuris végzettségű hall­ gatókat kell az egyetem eknek képezniük, akik szak­ mai kilátásait egyelőre homály fedi. Nem veszik fi­ gyelem be a törvényt, és nyilvánvalóan abban re­ m énykednek, hogy a 2006-os választásokat m eg­ nyerő új kormány a jövőben befagyasztja az értel­ metlen intézkedéseket.

M ire lesz jó egy bachelor fokozatú diplom a - ér­ velnek a jogtudom ányokat oktató professzorok j e ­ lentősebb hangadói, - ha tulajdonosainak nem lesz­ nek reális kilátásai arra, hogy az egyetem i évek alatt m egszerzett szakm ai tudásukat hasznosítsák, és a hallgatók nagy része továbbra is a m aszter-fokozat m egszerzésére törekszik majd. am elyhez a jövőben még a legszorgalm asabb hallgatóknak is egy évvel hosszabb időre lesz szüksége. E z az elképzelés aligha veszi figyelem be, hogy a jövőb en lesznek olyan végzős egyetem i hallgatók a jo g i pályán, akik a jogtudom ányok területén csak részképzésben részesülnek ¡11. sp eciális ism eretek­ kel rendelkeznek eg y bizonyos részterületen, akik­ nek azonban képesnek kellene lenniük az ipar és a kereskedelem területén működő vállalatoknál, bizto­ sítóknál, betegbiztosítóknál és egyéb hivatalos in­ tézm ényeknél jo g i rutintevékenységek ellátására, m éghozzá mindent összevetve sokkal kevesebb ja ­ vadalm azásért, mint azt egy „teljes körűen” képzett jo g á sz ma elvárhatná, és mindezt a korábbi munká­ ba lépés révén sokkal hosszabb időn keresztül. Ezt a szempontot nem volna szabad elhanyagolni, tekin­ tettel a mindenhol egyre inkább előtérbe kerülő nyugdíjazási problém ákra. A kétlépcsős normál curriculum m egkülönbözte­ téseket nélkülöző, form ális elutasítása azonban ki­ zárja azt az európai perspektívát, am ely a bolognai nyilatkozat alapjául szolgáló kezdem ényezés hátte­ rében áll. Hiszen az eredeti cél, am elyet a négy nagy E U -tagország - N ém etország, Franciaország, N agyBritannia és O laszország oktatási minisztere - szem előtt tartott, am ikor 1998 őszén a párizsi Sorbonon megrendezett találkozójuk alkalm ával m egegyeztek abban, hogy átfogóan minden egyetem i szak szám á­ ra ja v a s o ljá k a b achelor-m aszter-bölcsészettudom ányok doktora oktatási modellt, am ely alap ve­ tően ¡11. elsősorban 3 + 2 + 3 éves időtartamhoz kap­ csolódna, az lett volna, hogy növeljék az európai egyetem ek versenyképességét az U S A egyetem i kí­ nálatával szemben. A z a tény, hogy ehhez a kezde­ m ényezéshez a közösségi jo g nem biztosítja a m eg­ felelő törvényi jogosultságokat, nem nagyon zavarta a többi, sokkal nagyobb számban m egjelenő európai állam oktatási miniszterét, am ikor a rákövetkező év tavaszán B o lo gn a történelmi falai között m egegyez­ tek abban, hogy a BA -M A -Ph d-m odell alapul szol­ gál majd mindennemű egyetem i képzéshez. A Bologn ai Egyezm ény m egvalósításának fo lya­ mata időközben a Salam ancán és Berlinben m egren­ dezett találkozók keretén belül tovább folytatódott. A z a tény, hogy a német nyelvterületen működő egyetem ek különösen nagy érdeklődéssel vettek részt a találkozókon, sem m iképpen nem tulajdonít­ ható az általános tudom ányegyetem eknek és főleg nem az ott működő jo g i karoknak. Jellem ző, hogy a svájci fakultások ebben a tekintetben különösen elől járn ak, m íg a német fakultások továbbra is erőteljes oppozícióban vannak. Legutóbb M ünchenben, a né­

metországi jo g i karok szám ára m egrendezett 84. szakm ai napokon vált n yilván valóvá - ahol egy na­ gyon m agas színvonalon folytatott szakm ai vita al­ kalm ával a bolognai modell csaknem egyértelm ű és m asszív elutasításba torkollott hogy éppen a né­ m etjogászokn ak. akik az egyetem i képzésben gene­ rációk óta a törvényileg előírt, bírói pálya felé törté­ nő orientálódással és az állam vizsga-rendszerrel é l­ nek együtt, m eggyűlt a bajuk a bolognai m odellel. Sőt a ném etországi jogászképzésre vonatkozó nemrég kiegészített törvény is ignorálja a bolognai modellt. Utalunk arra, hogy Prof. Huber , a német jo ­ gásznapok elnöke, egy évvel ezelőtt Strasbourgban bemutatta a német jo g i karok helyzetét, és előadását publikálta a Julián Lonbay által kiadott European Journal o f L eg al Education nemrég m egjelent 2. számában. Utalunk valam int arra is, hogy Briigmann úr, a német ügyvédegyesület tagja a B/D w orkshop alkalm ával be fo gja mutatni a szakm ai egyesület vé­ leményét a Bolognai m odellre vonatkozóan, aho­ gyan egy néhány héttel ezelőtti állásfoglalásában vélem ényem szerint nagyon realisztikusan m egfo­ galm azva - utalt is rá, miszerint jo g i tanulmányok folytatása m anapság nem csekély idő-ráfordítást és alapkutatások elvégzését igényli, ezért ezeknek a követelm ényeknek, am elyek elengedhetetlenek az ügyvédi és bírói hivatás szem pontjából, csak a m aszter-fokozat m egszerzése felelne meg. A zzal a m eg állap ítással, m iszerint ..egy kutatásorientált bachelor-fokozat valam int az arra épülő maszterfokozat alkalm asint jobban m egvalósítaná azt. amit az egyesület a posztgraduális ügyvédképzés bázisá­ nak tekint, mint ahogy a jelen legi állam vizsga-rend­ szer ezt lehetővé teszi.” a D A V (Ném et Ü gyvédek Egyesülete) egyértelm űen továbbm egy a Bolognai Egyezm ény pozitív aspektusainak elfogadásában, mint az ország jo g i karain oktató tanárok többsége, akik érthető módón a törvényhozó m értékletességé­ ben és tartózkodó hozzáállásában bíznak. Ausztriában a parlament bár csekély többséggel, de m egfogalm azta a Bologna irányába mutató fe l­ adatokat. Viszont am eddig a tízszer nagyobb N é­ metország egyetem ein semmi sem történik, addig nálunk sem várhatóak jelentősebb aktivitások. M indenestre az osztrák oktatási minisztérium, és nemrég az egyetem ek vezetése (mint pl. B écs és G raz), egyre inkább követelik a bolognai modell be­ vezetését a jelen leg i öt általános tudom ányegyete­ men végezhető valam ennyi szakon Bécsben, G raz­ ban, Innsbruckban, Linzben és Salzburgban. (A z or­ vosképzés a 2002. évi egyetem i törvény /UG/ ha­ tályba lépése óta elkülönült a hagyom ányos egyete­ mektől és saját egyetem et hoztak létre szám ára.) Mindeközben az említett öt egyetem között ko­ ránt sincs összhang arra vonatkozóan, hogyan is kel­ lene m egvalósítani a bolognai m odellt a jogászkép ­ zésben. M ivel a tanárok többsége szkeptikus és e l­ utasító, sőt kifejezetten ellenséges hozzáállást tanú­ sít, eddig még egyetlen fakultás sem igyekezett -

akárcsak vázlatosan is - m egfogalm azni olyan ta­ nulmányi tervet, am ely a bolognai m odellnek m eg­ felelne. L egjobb esetben is csak annyit mondhatunk, hogy a tanárok és a hallgatók között épphogy m eg­ kezdődött a téma m egvitatása. íg y tapasztalatokról nem lehet beszám olni, inkább csak azokról a nehéz­ ségekről, am elyekkel meg kell majd birkózni ahhoz, hogy a Bolognai E gyezm én y értelmében újjá lehes­ sen szervezni a jogászképzést. Ausztriában szám ol­ ni kell még bizonyos fokig az egyetem i tanárok ki­ tartó szándékával is - am i a jo gászo k esetén talán hangsúlyozottabb, mint más tudom ányok kép viselő­ inek körében hogy szükségesnek tartják újra d efi­ niálni a képzés teljes folyam atát, a kezdetektől eg é­ szen a szakm a elsajátításáig, csakúgy a szakm ai szö­ vetségek és bíróságok szerepét a posztgraduális szakm ai felkészítés folyam atában, és természetesen az eltérő szem léletek integrálását az újonnan beve­ zetendő tanulm ányok, különösen a bachelor-fokozat tartalmát és „tudom ányosságát" illetően. Egészen bizonyos, hogy ott is akadtak leküzdendő nehézségek, ahol a bolognai modellt már bevezették, pl. Svájcban, ami még ott sem történt meg minden karon, ahogy Zürichben sem. Viszont B asel esetében ettől az évtől kezdődően ez elmondható, és valam ivel korábban már Luzernben és Fribourgban is elkezdő­ dött a m egvalósítás. Nem titok, hogy az egyetem ek által elrendelt Bolognai Egyezm énynek m egfelelő oktatási program ellen nem kevés professzor tiltako­ zott kitartóan az ottani egyetem eken is. ahogy azt Pascal Pichonnaz az A/C workshop keretein belül talán közelebbről is m egvilágítja majd. A jo g i tanul­ m ányok szabályozása a fribourgi egyetem en, m iu­ tán már csak a jo g i diplom a (D iplom des Licentiat). v a g y is az „E u róp ai jogtud om án yok m aster-fokozata” cím elnyerésére van lehetőség, am ely 180 + 94 kredit pont m egszerzését jelenti, valam int 18 0 kredit pont megszerzését követően az ..Európai jogtudo­ m ányok baccalaureusa” (E uropáischer Bachelor) cím adom ányozására, „m egválogatott” tudom ányos­ ság benyomását kelti, ahol a kötelező tantárgyak súlypontja a m agánjog, a közjog és a büntetőjog alaptantárgyaira helyeződik. U gyanez vonatkozik a baseli egyetem jo g i kara szám ára 2004. június 8-án meghozott rendelkezésre a bachelor-fokozattal kapcsolatban. Itt a jövőb en is különbséget tesznek egy eg yé ve s (ill. 60 kredit pon­ tos) „alapszintű oktatás” és egy kétéves, ill. 12 0 kredit pontos „posztgraduális oktatás” között. A z el­ ső esetén az alkotm ányjogra, a kötelm i jo g ra és a büntetőjogra szem eszterenként kilenc-kilenc kredit pont m egszerzésével különös hangsúlyt fektetnek, és így kevés kapacitás marad az alaptantárgyak ta­ nulm ányozására. Három év után a „B ach elo r o f L a w ” cím et adom ányozzák a végzős hallgatóknak. A „Com m on L a w ” országaiban működő jo g i ka­ roktól eltekintve, ahol a tanulm ányi tervek más tra­ díciókon alapulnak, elsősorban a dél-európai álla­ mok jo g i karai, mint Span yolország és O laszország

valósították meg a bolognai modellt. Term észetesen meglehetősen eltérő módokon, ami a kredit pontos rendszer bevezetése ellenére nem valószínű, hogy elősegíti a hallgatók mobilitását. Nem m eglepő, hogy O laszországban m áshova helyeződnek a tartal­ mi hangsúlyok, mint Svájcban, és azon sem lehet csodálkozni, hogy a történelmi alapokból kiindulva a három éves jogászképzés első évében nagyobb je ­ lentőség jut a római jo g tanulm ányozásának. T o váb ­ bá az is természetesnek tűnik, hogy a jo gi alap-szak­ mák gyakorlására - bíró, ügyvéd, je g y z ő - feljo g o ­ sító képesítés m egszerzéséhez az ötéves masterfokozat m egszerzésére van szükség. Ú gy tűnik közös vonás az olaszországi egyetem ek tanulmányi rendjében, hogy sokan - mint a haladó szellem űnek tekintett udinei egyetem jo g i kara is nem tulajdonítanak nagy jelentőséget annak a gon­ dolatnak, hogy a bachelor fokozat m egszerzése min­ den jo g ilag képzett szem ély szám ára eg ységes bázist kell jelentsen, hanem m á ra második vagy harmadik évtől kezdődően biztosítják a választás lehetőségét a „Curriculum Forense,” - am ely a bírósági és a közigazgatási gyakorlatra készít fel a „Curriculum Internazionale e com unitario” és a „Curriculum Econom ico e deU’ im presa’ között, utóbbi a gazdasá­ gi és vállalati jogászképzést célozza meg. Továbbra is kérdés marad azonban, hogy vajon helyes elgon­ dolás-e a tananyag tartalmi differenciálását és specializálását már ebben a korai szakaszban elkezdeni, és nem volna-e helyesebb a főleg Ném etországban továbbra is nagyra tartott „eg ység es jogászképzés” koncepcióját legalább a bachelor-fokozat stádiumá­ ig megtartani? A fentiekben vázolt fejlődés néhány közép- és délkelet-európai ország szám ára jelentős nehézsé­ geket okoz. A m agyarországi karok egyhangúlag elutasították a bolognai modellen alapuló kettős ta­ golású egyetem i képzés koncepcióját, m íg a horvát­ országi jogtudom ányi karok heves vitába kevered­ tek saját nemzeti egyetem i igazgatási rendszerük­ kel, m ivel az a bachelor-m aster-m odell m egvalósí­ tását nagyon rövid határidőn belül, szinte rákény­ szerítve az egyetem ekre követeli meg, ¡11. követelte meg. Hevesen vitatott kérdés ebben a térségben, am ely az új tagországokat. M agyarországot és S z lo ­ véniát, valam int tagjelölt és harmadik állam okat

foglal m agába, hogy vajon a 4 + 1, vagy a 3 + 2 m o­ dellt részesítsék-e előn yb en ? F igyelem re méltó, hogy eg y olyan állam egyetem e, am ely eg y lehetsé­ ges jö vő b eli E U -tagságtól jó lleh et távolabbra esik, mint H orvátország, a szerbia-m ontenegrói Ú jvidék (N övi Sad), m odellértékű oktatási programot fe j­ lesztett ki, am ely igazodik a bolognai irán yelvek­ hez. Janez Kranjc, aki m unkacsoportot hozott létre e földrajzi térség 15 egyetem i karának kép viselői­ ből, az általa tartott w orkshop keretein belül való ­ színűleg jó v a l többet fog elm ondani a „Lju bjan ai kezdem ényezés” cím m el m egrendezett eddigi talál­ kozók eredm ényeiről, am elyek során a jövőb en i, bolognai elképzelésnek m egfelelő jo g i tanulmá­ nyok tartalmi kérdéseinek és időbeli felosztásának központi szerep jutott. Lassan előadásom végéhez érek, am ellyel igye­ keztem áttekintést nyújtani a jelen leg i helyzetről, és am ely remélem hasznos vitákhoz vezet majd. A jogi karok úgy tűnik, mára fordulóponthoz érkeztek egész Európában. Sok minden m ozgásba lendült, és a közép-kelet európai országokban is, - am elyek ke­ vésbé tudnak lépést tartani a nyugat-európai fejlő­ déssel megerősödött az a szem lélet, hogy a jo g i fakultások nem térhetnek ki a Bologn ai E gyezm én y­ nyel való konfrontáció elől. M ég a jogászképzés nemzeti sajátságainak és status quo-jának őrzőbás­ tyáját jelentő N ém etország esetén is m egfigyelhető a lassan kialakuló szem léletváltás. A z új Curriculum ra vonatkozó tapasztalatokról az előadásom ban szereplő föld rajzi térség, esetleg O laszország és S vájc fakultásainak képviselői is be­ számolhatnak. Jóm agam csak a Bolognai E gyez­ mény előkészítésével kapcsolatos tapasztalatokról számolhattam be. A z inform ációcsere mindenestre jelen pillanatban fontosabbnak tűnik, mint valaha. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy m eghallgas­ suk John Bell beszám olóját, am ely bizonyára konk­ rét tényeket is tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan fejlődött és fejlődik a jo g i tanulm ányok oktatása az Egyesült K irályságban, ahol a három éves képzés feltételei történetileg sokkal inkább m eghatározot­ tak.

német professzorok elsősorban az 1990-es évek első felétől kezdtek aggódni a tendencia miatt, am it a jo g i oktatás fő isk o lák ra (Fachhochschulen) áttelepítése jelentett, és am i az­ zal fenyegeti az egyetem i karokat, hogy jobb eset­ ben az alapkutatás színterei maradhatnak, rosszabb esetben pedig hallgató híján felszám olásra kerül­ nek. 1994-ben a Fachhochschule Nordostnieclersachsen (Lüneburgban) eg y új lehetőséget kínált az ún.

Szabó Béla:

A

(A z E L F A 2 0 0 5 . fe b ru á r 1 7 -1 8-án. a g ra z i e g y e te m e n ta rto tt, a B o lo g n a i fo ly a m a tró l sz ó ló k o n fe re n c iá já n e lh a n g z o tt e lő a d á s s z e rk e s z te tt v á lto z a ta .)

A német jogtörténet kutatás és oktatás* Diplom-Wirtscahftsjurist (FH ) diplom a m egszerzé­ sére. Azóta ez még inkább elharapózott és ma már tulajdonképpen két fajta jogvégzettet különböztet­

nek m eg N ém etországban (gen eralizálva): Dip-

lomjurist (FH) és Diplomjurist (Uni). A korszellem egyébként is az egyetem i tanulm á­ nyaik gyors (lehetőleg 8 szem eszter alatti) b efejezé­ sét várja el a következő jogásznem zedékektől, és em ellé eg y év ügyvédi gyakorlatot várna el egy le­ hetőleg am erikai ügyvédi irodában - és ezzel aztán kész is. Igaz, hogy a jo g i tanulm ányok Ném etországban tradicionálisan túlságosan is hosszúra nyúltak, a ki­ lencvenes évek elején 11 szem eszter volt az átlag az első állam vizsgáig. Sokak vélem énye az, hogy azért, hogy a jo gászo k a jelen kor követelm ényeinek, azaz a mai gazdasági és adójog, a környezetvédelm i és szociális jo g , az Európai Unió jogán ak, és a nemzetközi m agánjog kihívásainak jobban m egfelelhessenek, a jo g i okta­ tásból el kellene hagyni a „történelm i m aszlagot.” A jogászkép zés a m esszem enőkig telített a hatá­ ly o s jo g ra vonatkozó ism eretekkel, bár tudjuk, hogy e rakom ány gyorsan rom ló. A hatályos jo g állandó­ an változik, és a bírói gyakorlat naponta új döntése­ ket szül. A jo gászkép zés hajszoltan lohol ezen v á l­ tozások után; tankönyvek és szám ítógépes inform á­ cióforrások segítségével, valam int jelentős didakti­ kai ráfordítással próbálják az új anyagot a hallgatók fejébe belepréselni. A z oktatás középpontjában ne­ héz jogesetek m egoldása áll. a felkészülés nagy ré­ szét az egyetem en belüli vagy azon kívüli repetitóriumok látogatása teszi ki. ahol egészen brutá­ lisan vizsgaközp on tú felk észítés fo lyik . K iv á ló vizsgákat lehet letenni anélkül, hogy valaki Savigny vagy Jhering nevét egyáltalán valaha is hallotta volna. A német professzoroknak rá kellett jönniük tehát, hogy a „k ész” jo gászo k rendszerint elrém isztőén ke­ veset tudnak a sok vesződséggel elsajátított jo g ­ anyag kulturális hátteréről, összefüggés nélküli dog­ matikai form ákat használnak, valamintrómai jo g i ki­ fejezéseket idéznek úgy, hogy azok értelmét szinte nem is ism erik. El kellett gondolkodniuk, hogy mit is kell jogászi m űveltség alatt érteni, és hogy is állnak a jo gá szk é p ­ zéssel? M ár a nyolcvanas évek végén elég volt egy rövid pillantás a jo g i karok tantervére, a tanszék-fel iratok­ ra, hogy m eggyőződhessenek a hatályos pozitív jo g i tárgyak határozott előretöréséről. Nem annyira a klasszikus m űveltség alapjainak hiányán kellett elgondolkodniuk - a modern v ilá g ­ ban való eligazodást más képességek is lehetővé te­ szik, ezekkel pedig éppen a klasszikusan képzettek nem rendelkeznek. Sokkal inkább elgondolkodtató­ nak látták azt a tényt, hogy a jogh allgatók a jo g i kor­ hoz kötöttséget, érdekek és ideológiák által való m eghatározottságot nem veszik figyelem be, és hogy az adott esetben éppen az irányadó jo gan yag szorgos alkalm azásával eltűnik a jogászi gondolkodásból a jo g relativitása és történelm ileg átmeneti jelleg e.

Persze önkritikusan m egállapították azt is, hogy egyre ritkábbak az olyan professzorok, akik hallga­ tóikkal jogtörténeti vagy jo g filo zó fia i vonatkozású szövegeket olvastatnak, sőt mi több, eziránt lelkesí­ teni is tudnak. A folyóiratokban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a vélem ény, hogy az az oktatási koncepció, am ely a jo g a n y a g teljes, lehetőség sze­ rint hézagm entes közvetítését célozza meg, és mód­ szertani alapjait a pedagogizálás és iskolás m ódsze­ rek alkalm azása adja, nem helyes. Újra és újra elő­ térbe helyezték a kérdést: nem lenne-e helyesebb az am úgy is rövidülő képzési időt „m aradandó” tudás­ anyag közvetítésére fordítani? M indez az európai jogrendszerek keletkezésének és működésének az ismertetését, a főbb jo g á g a k „alapjain ak” alapos is­ meretét, valam int a gyakorlatban az új jogterülete­ ken való gyors eligazodást elősegítő m ódszer elsajá­ títását jelentheti. A z igényes jogászképzéshez szorosan hozzátarto­ zik a történelmi ismeretek közvetítése. A ddig, am íg a képzés tudom ányos jelleg ét hangsúlyozzuk, és a gyakorlati életbe nem gépeket, hanem szellem ileg független és a múlttal is tisztában lévő szakem bere­ ket akarunk kibocsátani, addig ezen a képzési mo­ dellen nem is szabad változtatni - volt a konszenzus összefoglalása. De a konszenzus csak látszólagos volt. H ogy valam inek történnie kell a jogtörténeti okta­ tásban és (ezzel nem teljesen szoros, de ontológiai összefüggésben) a kutatásban is, már a hatvanas évek végétől nyilván való volt. De a német jogtörté­ nészek nem tudtak saját árnyékukból kilépni. A z egyre nyilvánvalóbbá váló vészhelyzet ellenére időt rabló (izgalm as és az irodalmi vitát és sokszor nem éppen irodalmi nyelven folytatott szócsatákat nyo­ mon követőnek néha élvezetes) elm életi vitákkal őrölték fel saját erejüket évtizedes, sőt évszázados frontvonalak mögé elsán colva magukat. De még mielőtt erre rátérnénk - fiatalabb kollégá­ ink kedvéért - nézzük előbb a múlt század második felének apológiai kísérleteit: A z ötvenes évektől kezdve a német és m ás euró­ pai jogtörténészek Patti Koscahcker „Eu róp a und das röm ische Recht,” de m ég inkább Franz Wieacker 1952-ben megjelent „Privatrechtsgeschichte dér N euzeit” cím ű műve alapján előkészítettnek érezték a talajt a nemzeti jogtörténet európai jogtörténetté történő átalakulásához. A jogtörténetben az átalaku­ lás tehát a Szén- és A cél K özösség korára, az Európa-jog „kezdeteire” esik. E z még azelőtt történt, mi­ előtt az Európai K özösség jo gát a német egyetem ek tanrendjébe felvették volna. Új jogtörténeti munkaterület alakult ki: az európai jo g - és alkotmánytörténet. Ebből a szempontból nézve a közös európai jo g megléte éppen úgy nem jelent újat, mint a jo g továbbfejlődése olyan jo g á ­ szok által, akiknek a nemzeti jo g o k különbözősége mellett is közös iskolázottságuk van, és akik Euró­ pában elvileg mindenütt m egállják a helyüket.

A látszólag önálló „D eutsche Rechtsgeschichte” és a „D eutsches Privatrecht” mellett m egjelent az „európai jogtudom ány” és az „európai jo g i kultúra,” mint a jogtörténeti kutatás új m egism erési tárgya és vezérfogalm a. A kilencvenes évek elejétől előtérbe került a né­ met egyetem eken az európai jogtörténet m egjelölés, a hagyom ányos jogtörténeti szaktárgyak, mint a né­ met jogtörténet (és német m agánjog), a római jo g (és római jogtörténet), továbbá az egyházjogtörténet mellett-helyett. A tanítás során továbbra is a hagyo­ m ányos előadások, mint a „német jogtörténet” és a „róm ai jo g ” , valamint mindenekelőtt „az újkori m a­ gánjogtörténet” álltak előtérben. A m agánjog története mellett (és részben ezzel összefüggésben), az alkotm ányjog közös hagyom á­ nyai (különösen az alapjogok fejlődése), valamint a közigazgatás és a közigazgatási jo g története is elő­ térbe került, és a közösség által biztosított szociális gondoskodásról és az egyén szociális felelősségér­ zetéről vallott közös nézetek és az ezzel kapcsolatos nemzetközi viták mind-mind hozzájárultak az euró­ pai dem okrácia, a jogállam és a jóléti állam közös elveinek kialakulásához. A z európai jogtörténet szám ára az a kutatási irányzat vált jelentőssé, melyet a német jogászok „alkotm ánytörténet” (V erfassungsgeschichte) néven a közjogból és a jogtörténetből hoztak létre. Német­ országban az alkotmánytörténet kutatási fogalom ­ ként a 19. század óta ismert. A ma uralkodó felfo g á­ sok túlnyomórészt Otto Brunner tanítása és az álta­ la kiváltott viták nyomán alakultak ki. A közelmúltban Dietm ar W illoweit, hogy a ha­ gyom ányos német alkotmánytörténeti felfogás az összehasonlító európai alkotmánytörténet számára ezért nem nyújt m egfelelő bázist. E g y olyan európai alkotm ánytörténet tervét állította ezzel szem be, amelyben a történelmi összehasonlítás a mai Európa jogi-politikai rendszerező feladatainak definiálására irányul. Ez a m egközelítés terelte a figyelm et a közigazga­ tás történetére és a közigazgatási jo gra is. Ezáltal kezdett éppen az utóbbi években ellensúlyt teremte­ ni a Verfassungsgeschichte az eddig uralkodó ma­ gánjog-történeti kutatásokkal szemben. A közigazgatás története iránt mutatott érdeklő­ dés, eltérő okokra visszavezethetően, kiterjedt az európai összefüggések vizsgálatára is. A kutatás és oktatás fenti megújítási törekvéseit ha nem is teljes, hisz ez német professzorokról lévén szó, - egyre inkább m eggyőződésem : nem is lehet szó - egyetértés fogadta. A háborút a kilencvenes években Reinhard Zim­ merman D él-A frikából való visszatérése és (akár jó , akár rossz értelemben) korszakalkotónak tekinthető művének, a „L aw O bligations” -nak m egjelenése váltotta ki. A vita megértéshez annyit kell előre bocsájtanunk, hogy a jogtörténeti kutatások és vizsgálódá­

sok alapfunkciójával kapcsolatban sosem volt e g y ­ ség a különböző iskolák között: A z eg yik oldalon Franz W ieacker áll „kontem plativ” felfogásával. M ár W ieacker szétválasztotta a „kontem plativ” jo g ­ történetet az „ap p lik atív” jogtudom ánytól. Szerinte korábban (a 19. században) a „történelm i jo g isk o la ” a jogtudom ány feladatainak a kialakításába nagy mértékben bevonta a jogtörténetet is, hogy saját ko­ ra szám ára a történelmi források alapján eg y m agán­ jogo t alkosson. Ezzel szemben Ném etországban az elm últ száz é v során - különösen a Polgári T örvén ykönyv hatályba lépése óta - a jogtörténeti kutatás és a hatályban lévő jo g dogm atikája egym ástól egyre jobban eltávolodnak. A tanszékeken ugyan még rendszeresen összekapcsolva tanítják a jogtörténetet és a polgári jogo t, mint tantárgyat, de a jogtörténeti cikkek már nem játszanak döntő szerepet a dogm a­ tikai jogtudom ányban és a jo ggyakorlat alátám asz­ tásában, és ez nem is biztos, hogy rosszul van így. E z persze nem akadályozta meg W ieackert, hogy mind róm ai jo gá szk é n t, mind jogtörtén észként, mind a m agánjog kiem elkedő dogm atikusaként na­ gyot alkosson. Vele szemben Helmut Coing állt. aki azon fáradozott, hogy az európai jogtörténetet bevonja a jogtudom ány „ap p likatív” - mondjuk így: jogterem tő - tevékeny­ ségébe. M unkásságához kapcsolódva tehát felmerült a kérdés, hogy nem kellene-e éppen európai mérték­ ben a jogtörténetet a hatályos jo g fejlesztésébe ismét erősebben bevonni, mint ahogy ez a századunkban nemzeti szinten szokás volt. Ennek a problémának az átgondolása a német hagyom ányokban azért fontos, mivel a mostani európai magánjogtörténeti fejlődés egyes körülményei és viszonyai sokban emlékeztet­ nek a 19. századi Németország helyzetére, am ikor is a „történelmi jo gisk o la” virágkorát élte. M a Európában növekszik az igény a jogh arm on i­ záció és jo geg y ség esítés iránt (mint N ém etország­ ban 1 8 15 és 1 870 között). Szem ben a német helyzet­ tel ma nem csak a m egfelelő kodifikációk hiányoz­ nak. hanem eg y eg ységes törvényalkotáshoz szüksé­ ges politikai lehetőségek és jo g i hatáskörök is. De amit a törvényalkotás nem tudott elérni a jo g e g y sé ­ gesítés és a jo g m odernizációja terén, azt a jogtud o­ mány Ném etországban m egvalósította, és ez kö ve­ tendő példa lehet ma is. A kérdés - mindannyian tudjuk - nem akadém i­ kus. N éhány évtizede az Európai K özösség keretein belül megindult egy bizonyos jo gegységesítési fo ­ lyam at, am ely a m agánjog területén egyrészt eg y bi­ zonyos új, az összeurópai piac gazdasági igényeinek m egfelelő sajátos, de eg ységes jo g a n ya g robbanásszerű kialakulásához vezetett, másrészt azonban már a m agánjog klasszikus, központi intézm ényeit is kezdi elérni. Vannak ugyanis olyan jogterületek és jo g i problém ák, am elyek csak az utóbbi időben ke­ letkeztek és léptek fel, vagy am elyek csak az utóbbi időben tudatosultak m egoldandó problém aként.

U gyanakkor azonban például az adásvétel, mint jo gintézmény kapcsán az utóbbi évtizedben több E K irányelv született (pl. a term ékfelelősséggel, a vétel­ től való elállás jo g á v a l, a fogyasztási hitellel kapcso­ latban), melyeket a tagországok fokról-fokra beépí­ tettek és beépítenek nemzeti jogu kba. E gyelő re ter­ mészetesen m eglehetősen rendezetlen, ötletszerűnek is nevezhető ez az új szabályozás, am ely eléggé spo­ radikusan, m ozaikszerűen épül be az eg yes nemzeti jogokba, és am ely sokszor inkább fokozza a jo g sz a ­ bályok áttekinthetetlenségét. A m agánjog ezen szét­ aprózódásának hatására egyes tudósok egyenesen az adott nemzeti m agánjogok szétesésétől óvnak. A z Európa Parlament ezt m egakadályozandó m egfogal­ mazta azt a kívánságot, am ely szerint egységesíteni kell a teljes m agánjogot összeurópai szinten, mond­ ju k egy code civil Eurpéen form ájában. Term észete­ sen ehhez még nem értek meg az összes előfeltéte­ lek. De a kilencvenes évek óta egyre intenzívebbek lettek a munkálatok, am elyek egy közös európai ma­ gánjog alapjainak megteremtésén széles m agánjogi területek lefedésével dolgoznak. M a tizenegy ilyen aktívan dolgozó csoportosulást tarthatunk nyilván: - Com m ission on European Contract L aw . - European Group on Tort Law , - Restatenient o f European Insurance Contract Law . - Comm on Core-projekt. - Study Group on a European C ivil Code. - A z európai m agán jogtud ósok akad ém iája (Páv ia-csoport), - Com m ission on European Fam ily Law . - Acquis-Gruppe, - Ius Com m une C asebooks, - Common Principles o f European Priváté Law hálózat. - Uniform Term inology fór European Priváté L aw - hálózat. Ehhez intenzív tudom ányos előm unkálatok szük­ ségeltetnek. m elyeknek előfeltétele a múlt század óta uralkodó „jo g i nacionalizm us” leküzdése a jo g ­ oktatás és a kutatás terén. E z nem jelentene mást, mint egy európai (m agán)jogtudom ány megteremté­ sét, tulajdonképpen azonban a jogtudom ány átfogó „reeuropaizálását,” újra európaivá tételét. A z európai jo ge gy ségesü lé si folyam at nem lehet pusztán a m indenkor fellépő aktuális igényekre tör­ ténő aktuális válaszok m egtalálásának a sorozata. A jogtudom ánynak elé kell mennie a m egoldandó fe l­ adatoknak és a modern európai jogrendszerek közös gyökereitől kiindulva, a m agánjogból, mint közép­ pontból kell m egkísérelnie az új ius commune Europaeum alapjainak lerakását, előkészítve ezzel a talajt a jogalkotó szervek tevékenységének, pl. egy majdani Európai m agánjogi T ö rvén ykön yv megte­ remtésének. Ebben a tevékenységben is ki kell fe je ­ ződnie annak, hogy a jo g több mint részletes szabá. lyok összessége. A z összeurópai jo g i közösség köz­

pontjában a jogró l és az igazságosságról felhalm o­ zott évszázados tapasztalatok állnak. Ezt jó l tükrözi például az emberi jogokat is m egfogalm azó R óm ai­ szerződés. A jöven d ő európai közös jo g többet j e ­ lent, mint a különböző jogterületek szabályainak egyre inkább m egvalósuló összhangját. Zimmermann felkarolta és sok esetben az extremitásig továbbgondolta ezt a lehetőséget, és ezért irányzatát neopandektizmusnak kezdték csúfolni. Zim m erm ann az európai integrációs folyam at nyomán az európai jogászképzés kulturális alapjai­ nak m egteremtése vagy a dogm atikai m egoldások­ ban felhalm ozódott kincsek kiaknázása érdekében elsősorban az európai római jo g i tradíciók feleleve­ nítését sürgeti, és sok követőre talált, m ég A n gliá­ ban is (Schulze, Laig. Stein, Kötz, - persze vannak árnyalatok, önprofilírozó törekvések ezen az irány­ zaton belül is.) Ezek közül a legperspektivikusabbnak is tekinthe­ tő Hein Kötz jogösszehasonlító koncepciója, am ely­ nek tézisei szerint hosszú távra kirajzolódik a jo g ­ történet és a jogösszehasonlítás együttm űködésének a perspektívája, am ely hozzájárulhat egy közös eu­ rópai m agánjogi fejlődéshez. A z összehasonlító és a történeti m unkával fel kell dolgozni a m agánjog fon­ tosabb területein a közös tudom ányos elveket az eu­ rópai m agánjog oktatása során, persze a nemzeti kü­ lönbségek figyelem bevételével. A közös európai kiindulási pontok hangsúlyozása és egyid ejű leg a különböző nemzeti jo g o k egym ásra vonatkoztatása mind történelm ileg közelítendők m eg. és ez talán segíthet a jelennek a mindenkori nemzeti jo g o k m egjelenési form ái mögött a közös elveket, vagy legalább a közös történelmi vonatko­ zási pontokat megtalálni. Ez az értelm ezési alap kivezethet a hatályos nemzeti jo g g a l foglalkozó jogtudom án y e lsz ig e ­ teltségéből. Ha tovább gondolkozunk ezen a hely­ zeten, arra juthatunk, hogy a közös európai alap ok­ nak és a jo g különböző nemzeti form áin ak a kere­ sése során a jogtörténet a jo gö sszeh aso n lítással együtt m egkísérelheti, hogy az európai jo g á sz o k ­ nak olyan elm életi-dogm atikai fegyvertárat és fo­ galom készletet adjon, am elyek az eltérő nemzeti jo g o k és ko difik ációk ellenére eg ym ás m egértését lehetővé tennék, és a jo g á sz i tevéken ységet rész­ ben egységesíten ék. A z e g ye s országokban ugyan különböző polgári törvén ykön yvek vannak hatály­ ban, a jo g á sz i praxis Európában m égis közös tudo­ m ányos irányt nyerne. Hihetetlenül heves támadások érték a „neopandektistákat.” A legkülönbözőbb érvek hangzottak el: - Ellenérvként merült fel, hogy az európai jogh ar­ m onizáció gyakorló jogászai a római jo g ism ere­ te nélkül is megértik egym ást, és semmiképpen sem várnak majd addig, am íg a harmonizációs munkának m egfelelő form ulákat a jogtörténet kidolgozza.

- Ezen kívül a jogtudom ány történeti-jogi iskolá­ jának a történelem és az „akkor hatályos” jo g szintézisének megteremtésére irányuló 19. szá­ zadi kísérlete történetileg megism ételhetetlen és nem is igen kívánatos az ipari társadalm ak tör­ vényhozó állam ának viszonyai között. - A parlamentáris törvényhozás alapgondolatával ez a koncepció mindenesetre összeegyeztethe­ tetlen. - A történelemből nem vonhatók le közvetlen normatív felism erések, - a jogtörténetnek csak segédtudom ányi szerepe lehet annyiban, hogy a modern jogtudom ány m egoldásait kritizálja vagy apologetikus érve­ ket vonultat fel. A kritikusok (neohistorikusok) szerint - a részle­ tekbe most nem mehetünk bele - végeredm ényben a jogtörténet az történeti tárgy, am elynek tulajdonkép­ pen a bölcsészkaron volna a helye. Term észetesen nem maradtak el a közvetítési kí­ sérletek sem. m elyek szerint - a jogtörténetnek meg kell maradnia a jo g i curriculum okban alapozó tárgyként; - e g y olyan jo g i oktatás alapozó tárgya kell le­ gyen, am ely nem enged a szerzett ismeretek közvetlen alkalm azhatósága szirén-énekének, nem állítható bizonyos gazdasági és politikai ér­ dekek szolgálatába; - nem eshet az időtlen dogm atikai m egoldások le­ gitim álásának hibájába sem . ezért jelentős mér­ tékben tám aszkodnia kell a társadalomtudo­ mányok által kínált m ódszerekre: - feladata nem az uralkodó jo g i tanok és m egol­ dások legitim álása, hanem azok alkotó kritiká­ val való szem lélése. A jogtörténet a kritika és a reflexiók fórum a kell hogy legyen, állandóan alkalm azva a jogösszehasonlító módszert; - a jogtörténet segíthet, hogy a m egszilárdult nemzetállami jogrendszerekben és jo g i kultú­ rákban szerzett közvetlen tapasztalatok túlsúlya a perspektívákat ne szűkítse be, - je le n t ő s mértékben hozzájárulhat a jogászok történeti-reflexív öntudatának a növeléséhez; - ugyanakkor állandóan szüksége van arra, hogy feladatát időről-időre újragondolja és meghatá­ rozza. M indezek alapján az a vélem ényünk, hogy a jo g ­ történet nem írhat elő megoldást arra, hogy hogyan alakuljon a jövőben a jogászképzés és a hivatás g y a ­ korlása, vagy hogy milyen legyen a jövőben a nem­ zeti és az európai jo g között a viszony. A munkamódszerek növekvő eltérésének ellené­ re, a különböző modern nemzeti jogokban változa­ tos módon mutatkozik meg a továbbható közös jo g i hagyom ány gondolkodásm ódja, fogalm i és dogm a­ tikai alakzatai, valam int az irodalmi stílus és a jo ­ gászképzés. A történetileg rokon és továbbra is

kom patibilis fogalm ak és elvek említett öröksége mellett a jo g i m ódszerek és érvelési technikák közös vonásait kell hangsúlyoznunk, m elyek révén két e l­ térő ország jo gá szai a nemzeti jo gu k különbözősége ellenére a problém ák m egközelítésének módjáról még ma is gyakran könnyebben meg tudnak eg yez­ ni, mint például egy jo g á sz és eg y szociológus ugyanazon jogrendszeren belül. A modern európai jogtudom ány megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges annak a tudatnak az ápolása, hogy m indm áig hatóan, látensen létezik egy közös európai jo g i kultúra. Ebben rendkívül fontos szerepe van a jogoktatás európaibbá tételének, és abban a jogtörténet, a jogösszehason lítás és a jo g e l­ mélet pozíciói erősítésének. Fontos azon közös rendszertani, fogalm i, dogm atikai és eszmetörténeti alapok kidolgozása, am elyeket a kétszáz év óta tar­ tó „jo gi nacionalizm us” m aga alá temetett. Ebben az összefüggésben a jogtörténetnek, a jogösszehason ­ lításnak szerepet kell kapnia a hatályos jo g tovább­ fejlesztésében is. A ma tevékenykedő jo gászo k nagy részének tuda­ tában az európai jogintézm ények és az európai jo g jelenkori m egoldásai nem kötődnek ezen jo g létre­ jöttéből és fejlődéséből levonható következtetések­ hez. A jelen legi jogh allgatók szem szögéből tekintve ugyanis ez a fejlődési folyam at születésük előtt ment végbe. A jogtörténészeknek ezért különösen előtérbe kell állítaniuk az európai közös jo g létrejöttének és fejlő ­ désének - mint az európai jogtörténet gazdag hagyo­ m ányokkal rendelkező területének - a jelenkor euró­ pai jo g á ra gyakorolt hatását. De térjünk vissza N ém etországhoz, a mához! A béke a jogtörténészek között nem köttetett meg. Senki sem győzött, de a háborút m égis elvesztették. Nem egym ás ellen, hanem a jogoktatás reform erei­ vel szem ben. Átléptek rajtuk. A kilencvenes évek - újraegyesülés utáni - ten­ denciái tovább erősödtek, a jogtörténeti tanszékek átfunkcionálásának folyam ata tovább folyt. A folyam atot a 2002-ben elfogadott jogoktatási reform törvény tetőzte be, am ely természetesen a Bologn a-folyam at elvárásait is applikálta a német jogászképzés rendszerébe. A reform azonban - nem em lítve a tartományi divergencia-lehetőségeket - nem hozott (amennyire én áttekinthettem a helyzetet) eg ységes képet. S z e ­ rencsére, bár az általános következtetéseket megne­ hezítve. N egyvenöt ném etországi jo g i kar honlapját átte­ kintve, 38-nál tudtam többé-kevésbé értékelhető adatokat szerezni a tanszéki struktúráról (a jogtörté­ neti tárgyak tekintetében), illetve a tan- és vizsga­ rendekről (a történeti tárgyaknak az oktatásban e l­ foglalt helye m eghatározása érdekében). * Elhangzott Győrben 2004. február 4-cn.

49

Márkus Steppan:

A jogtudományi képzés átalakítása a Bologna-modell szerint Grazban - pro és kontra, valamint az átalakítás lehetséges útja jogtudományi képzés átalakításáról1 folytatott vita a Grazban, a Kari Franzens Egyetemen a végére ért. A támogatók és a szkeptikusok is megpróbálják elképzelésüket a másik fél nézeteihez közelíteni. Mindkét oldalon sok olyan nyomós érv ta­ lálható, amelyek beható vizsgálatot igényelnek. A Cur­ riculum Bizottság- elnökeként mindez nem jelentett könnyű időszakot a számomra. A Jogtudományi Kar Curriculum Bizottsága az egyetemi Szenátus által lét­ rehozott három egyenjogú félből álló döntéshozó szerv, melynek határozatait a Szenátus hagyja jóvá. A Bizottságot mindenkor a professzorok-professzornők. az egyéb oktatók-oktatónők és a hallgatók három-három képviselője alkotja. Ülésein rendszeresen részt vesz a tanulmányi ügyekért felelős dékán. A Bizottság hatáskörébe tartozik többek között a hatályos tantervek kiigazítása és a későbbiek kialakítása. A 2002. évi egyetemi törvény bevezetésével egyidőben az ugyan­ csak hármas felépítésű Kari Kollégium feloszlott. En­ nek helyét az eddigiekhez igazodva a szintén hármas paritású Kari Testület foglalta el. de ez tanulmányi ügyekben semmiféle hatásköri jogosítvánnyal nem ren­ delkezik. Bár a Curriculum Bizottság a törvény szerint az egyetlen döntési jogosultsággal rendelkező szerv ab­ ban a tekintetben, hogy egy új tanterv hogyan és mi­ lyen formában kerüljön megalkotásra, ettől függetlenül azonban - véleményem szerint - egy ilyen döntés nem lehet és ne is legyen „egyéni teljesítmény” . Jóllehet a Curriculum Bizottság hármas paritású, mégis egy aránylag kicsi testületről van szó, azaz sok olyan intéz­ mény nem képviseltetheti magát benne, melyeket pe­ dig a tanulmányi reform közvetlenül érint. Ezért a fair eljárás és a megfelelő kommunikáció parancsának te­ kintem, hogy a kar többi részét is bevonjuk ebbe a vi­ tafolyamatba. A Kari Testület legutóbbi ülésén, 2005. március 17-én ismertettem először egy vitaanyagot a jelenlegi képzés Bologna-modellnek megfelelő átalakí­ tására vonatkozóan. A reakciók a heves elutasításoktól, a támogatókon keresztül, a határozatlan szkeptikusokig terjedtek. Az ülés végére meggyőződtem arról, hogy a többség, hallgatása ellenére a jelenlegi tanrendünk Bologna-modellhez való hozzáigazítása mellett áll. Pár

A

nappal később azonban a helyzet megfordult, mert ka­ runk néhány oktatója a modell bevezetését hevesen el­ lenezve bejelentette, hogy „ellenjavaslatot” terjeszt elő. A z ellenjavaslat tartalmát illetően a baccalaureátus képzés be nem vezetésének okairól lett volna szó, és bár minden kari érintettnek meg akarták azt küldeni, de ennek az írásnak az elkészítéséig - tudomásom szerint - még nem készült el. A következőkben tehát mind az egyetem vezetése által támasztott kívánalmakat és a törvényi alapokat, mind a karunk által felvetett kritikai észrevételeket elemzem

JOGSZABÁLYI ELŐÍRÁSOK Az 1999. évi Bolognai Deklaráció és az azt követő 20 0 1. évi Helsinki és Prágai Deklarációk, valamint a 2003. évi Berlini Deklaráció nemzetközi szinten érvé­ nyesülő előírások. Ezek célja lényegét tekintve az eu­ rópai felsőoktatás harmonizálása. Az átalakítás - a B o ­ lognai Deklaráció értelmében azért kívánatos, hogy a képzések kompatibilitása és a hallgatóknak az Európai Unión belüli mobilitása megvalósuljon. Ámbár, ha a Bolognai Deklarációt és az azt követő Deklarációkat fi­ gyelmesen tanulmányozzuk, észrevehető, hogy a jelen­ legi tanterv megváltoztatása nem feltétlenül szükséges. A Bolognai Deklaráció egy olyan rendszer bevezetését tervezi, „am ely lényegében két fő ciklusra oszlik. Az első ciklusnak minimum 3 évig kell tartania, majd a fa­ kultatív második ciklus mester fokozattal vagy promotióval fejeződik be." Ebből a szempontból a mi je ­ lenlegi modellünk a nyolc szemeszteres, oklevéllel zá­ ruló képzési rendszerével és végül a négy szemeszter­ nyi doktorképzéssel, teljes egészében rendszerkonform. A Deklaráció azonban egy további követelmény­ nyel is foglalkozik: azzal, hogy a „European Credit Transfer System " is bevezetésre kerüljön, hogy ezáltal a hallgatók munkabefektetése, valamint az egyetemen eltöltött idő más országok képzésével összehasonlítha­ tó legyen. A kölcsönös kompatibilitás okán túl gyakran megemlítik a szövetségi kormánynak azt a célkitűzését is, hogy Ausztria határain belül a diplomások száma emelkedjen és az előírt tanulmányi idő csökkenjen. Hogy a diplomások száma a bakkalaureátus formájá­ ban megvalósuló „rövidképzés” által emelkedhet, az elképzelhető, az azonban, hogy a képzés ideje az új bakkalaureátus képzés következtében lerövidül, az igencsak kérdéses. Ezt a végzettséget ugyanis Ausztri­ ában jelenleg még több területen (ügyvédek, bírók, közjegyzők) nem ismerik el. Ez azt jelenti, hogy aki ügyvéd, közjegyző vagy bíró akar lenni, kénytelen az előzőre épülő master képzést is elvégezni. Ennek ered­ ménye pedig ténylegesen a képzési idő meghosszabbo­ dása a jelenlegi modell szerint két szemeszternyi idő­ vel, legalábbis „a klasszikus jogászi hivatások” eseté­ ben. Ez a fő ellenérve azoknak, akik a jogi fakultánsokon a bakkalaureátus képzés bevezetésével szemben foglalnak állást. Egy másik érv, amit az új modell tá­ mogatói vonultatnak fel, a szövetségi kormány által biztosított fejkvóta. Azt híresztelik pl., hogy a minisz­

történetiszemle V .

térium a bakkalaureátus képzésre való átállás esetén magasabb financiális ellátást biztosít. A z oktatási mi­ nisztérium konkrét állásfoglalása azonban erről mind­ máig nem ismert. Ezt az érvet egyébként több szkepti­ kus „megelőlegezett bizalomnak” minősíti, hiszen a jogtudományi képzés legutóbbi átalakításakor (kurzus­ rendszer) kilátásba helyeztek bizonyos kiegészítő for­ rásokat, amelyek sosem kerültek kifizetésre. A nemzetközi előírásokon túl a reform ausztriai törvé­ nyi alapját a 2002. évi egyetemi törvény képezi. A fenti törvény 54. § 2. bekezdése megköveteli, hogy az új kép­ zési rendszert bakkalaureátus és magiszter képzés for­ májában szervezzék meg. Kivételt az a képzés jelenthet, amelyet az egyetemi képzési törvény I. számú mellékle­ te megnevez, ezeket az eddigieknek megfelelő képzési formában (Diplomstudien) kell újjászervezni. Ebben a felsorolásban a 6. 8. pont alatt megtalálható a jogtudo­ mányi képzés is. Ez tehát azt jelenti, hogy kifejezett tör­ vényi kötelezettség nem áll fenn a jogtudományi képzés bakkalaureátus képzés formájában történő újjászervezé­ sére. A fenti törvény 54. § 1. bekezdése meghatározza azt a címet, amelyet a bakkalaureátus képzést elvégzők („a jogtudományok bakkalaureája ¡11. bakkalaureusa” ) és az ahhoz fakultatív jelleggel kapcsolódó magiszter képzést elvégzők („a jogtudományok magisztrája ¡11. magisztere” ) kapnak. A tanulmányi időt az 54. § 3. be­ kezdése 6 szemeszterben, illetve 4 szemeszterben álla­ pítja meg, ami 180 E C TS számítási pontnak felel meg a bakkalaureátus képzés, és 120 ECTS számítási pontnak a magiszter képzés esetében. Ezt kiegészítve az 5 1. § 2. bekezdése rendelkezik afelől, hogy minden újonnan be­ vezetésre kerülő képzési formának tartalmaznia kell egy bevezető fázist, amelynek főként információs és orien­ tálódást elősegítő oktatást kell nyújtania.

A következő normaszint, amely hatást gyakorolhat az új képzési rendszer bevezetésére, az egyetem szer­ vezeti és működési szabályzata. A szabályzat 7.§ 3. be­ kezdése előírja, hogy a képzésnek két vagy három sza­ kaszra kell tagolódnia. A z első szakasz a képzésbe va­ ló bevezetés, tehát alapozás, amely minimum 60 E C TS számítási pontot jelent. A következő szakaszok elmé­ lyítésre és speciális képzésre szolgálnak. Végezetül az egyetem fejlesztési tervét is hangsú­ lyoznunk kell, amelyet az Egyetemi Tanács még nem hagyott ugyan jóvá, vagyis még nem hatályos. A fej­ lesztési terv előírja, hogy az egytemen minden felsőfo­ kú képzésének tartalmaznia kell egy 18 E C T S számí­ tási pontot kitevő alapmodult. Ebben az alapmodulban olyan általános ismereteket kell oktatni, amelyek Grazban minden más felsőfokú képzésben beszámít­ hatók. A z egyetemi vezetésnek a célja az, hogy az a hallgató, aki az első szemeszterben úgy ítéli meg, hogy az általa választott képzés nem felel meg az elvá­ rásának, nagyobb időveszteség nélkül átléphessen egy másik képzési irányba. Ezt a 18 E C T S számítási pon­ tot kitevő alapmodult feltétlenül figyelem be kell ven­ ni az új bakkalaureátus képzés kialakításakor. A tervek szerint az alapmodulba mindenképp bekerül egy ide­ gen nyelv, mint például az angol jogi szaknyelv, vala­ mint - hogy a rendelkezésre álló órák száma ne csök­ kenjen le méginkább - a jelenlegi ún. alapozó tárgya­ kat (jogtörténet, római jo g . jogelm élet), jogi informa­ tikát és jogi alaptant is ekkor lehet felvenni a tanulmá­ nyok közé.

AZ ÚJ CURRICULUM LÉTREHOZÁSÁNAK FOLYAMATA

Jogász bakkalaureátus Az új curriculum létrehozásának terve Kari ülés

Curriculabizottság tevékenységének kezdete

Tanácskozás, döntéshozatal és a határozat megszövegezése

Állásfoglalások

Az állásfoglalások megvitatása

Javaslat a Hatályba lépés Szenátushoz/ Szenátusi határozat

"TKÜIÖNSZÁM

• Az új tanterv létrehozására javaslatot tehetnek a Cur­ riculum Bizottság tagjai, vagy egy harmadik sze­ mély, mint például a Rektorátus tagjai vagy a kar ok­ tatói. • A Curriculum Bizottság munkáját támogatja a kép­ zés tagolódása vonatkozásában az Oktatási és Tanul­ mányi Szolgálat (Lehr- und Studienservice), a E C T S vonatkozásában a Nemzetközi Kapcsolatok Hivatala (Büro für Internationale Beziehungen), a finanziális kérdések kapcsán az Ellenőrzési és Költségvetési Szakosztály (Abteilung für Controlling und Budgetierung), az ISIS-tantervvel kapcsolatos kérdé­ sekben a Központi Információs Szolgálat (Zentrale Informatikdienst), valamint az egyetem jogi ügyosz­ tálya. A Bizottság tanácskozásaira további szem élye­ ket is meghívhat. A Rektorátust és a tanulmányi dé­ kánt 111. dékánasszonyt kérésükre meg kell hallgatni, valamint javasolt a dékánnal ¡11. dékánasszonnyal va­ ló kapcsolattartás is. A z „egyetem i” személyek és szervek mellett minimum egy, az egyetemen kívül tevékenykedő és az adott tudományági képzés vonat­ kozásában releváns szakmai tapasztalattal rendelke­ ző személyt is be kell vonni a tanácskozásokba. • Miután a Curriculum Bizottság tanácskozásai során eredményre jutott, az új tantervről szóló javaslatot alá kell vetni egy állásfoglalási eljárásnak. Ezért a ja ­ vaslatot meg kell küldeni a Szenátusnak, az Egyete­ mi Tanácsnak, az „Egyenlő Elbánás” Munkakörnek, az Egyetemi valamint az Osztrák Szövetségi Hallga­ tói Érdekképviseletnek, a tanügyi igazgatónak/igaz­ gatónőnek. a Kari Testületnek és a Rektorátusnak, amely a jogi feltételek meglétét és a pénzügyi fede­ zetet vizsgálja. A z állásfoglalás megtételére maxi­ mum 4 hetet kell biztosítani. Az intézmények eseté­ ben állásfoglalási kötelezettség nem áll fenn. Összes­ ségében az állásfoglalási eljárást a a Szenátus határo­ zatáig minimum 3 hónapra lehet becsülni. • Az új tantervre vonatkozó állásfoglalásokat a Bizott­ ság tüzetesen m egvizsgálja és részletes jegyzőköny­ vet készít arról, hogy a javaslatok mennyiben dol­ gozhatók bele a tervezetbe, illetve mennyiben nem lehet azokat figyelem be venni. Az eredeti javaslaton végrehajtott változtatásokat pontosan meg kell jelö l­ ni. • A Curriculum Bizottság határozatát végezetül jó v á ­ hagyásra felterjeszti a Szenátushoz. A jóváhagyási kérelemhez mellékelni kell magát az elfogadott curriculumot, az azidő szerint még érvényes curriculumot, az ülések jegyzőkönyvét, és az egyes állásfog­ lalásokat, mindenek előtt a Rektorátus igazolását a jogi feltételek meglétéről és a pénzügyi fedezetről. A Rektorátus nyilatkozatát a Szenátusi Hivatal szerzi be. • A Szenátus a Curriculum Bizottság határozatát jó v á ­ hagyja vagy elutasítja, változtatásokat azonban nem hajthat végre rajta. Ha a Curriculum Bizottság hatá­ rozata nem nyer jóváhagyást, a Szenátus csak új el­ járásra illetve új határozathozatalra utasíthatja a B i­ zottságot.

A CURRICULUM BIZOTTSÁG EDDIGI KONKRÉT TERVEI ÉS LÉPÉSEI A Curriculum Bizottság 2005 év április 27-i ülésén kezdte meg munkáját a bizottsági elnök által kidolgo­ zott és a Kari Testület legutóbbi ülésén előterjesztett, a bakkalaureátus képzésre való átállásról szóló vita­ anyag alapján. A vitaanyag tartalma a következőkben foglalható össze: A jelenlegi jogászképzés 8 szemeszteres, ami 240 E C T S számítási pontnak felel meg. A képzés három lépcsős, amiből az első szakasz 5 1 , a második 1 16 és a harmadik 60 E C T S számítási pontot jelent, (a 240 E C T S számítási pont tartalmaz 25-öt a diplomamun­ káért, 5-öt ennek szóbeli megvédéséért), és mindehhez járul még 13 E C T S számítási pont a szabadon válasz­ tott tárgyakért. Ha az első képzési szakaszt a bakkalau­ reátus képzésbe változtatások nélkül átemelnénk, ab­ ból a következő számítási modell adódna. A jelenlegi képzés első és a második szakasza 167 E C T S számítá­ si pontnak felel meg. így egy írásbeli bakkalaureátusdolgozatra 13 E C T S számítási pont áll rendelkezésre, hiszen a bakkalaureátus képzésnek a törvényi előírá­ sok szerint összesen 180 E C T S számítási pontot kell kitennie. A bakkalaureátus képzést 6 szemeszter és 180 E C T S számítási pont szerinti formában megint csak két szakaszra kell tagolni, amiből az első szakasz min­ denképp 60. a második szakasz pedig 120 E C T S szá­ mítási pontnak felel meg. így tehát csak jelentéktelen eltolások és kiegészítések lennének szükségesek ah­ hoz, hogy a bakkalaureátus képzésre vonatkozó előírá­ soknak megfeleljünk. A bakkalaureátus képzéshez csatlakozna egy mester illetve magiszter képzés 4 szemeszterrel illetve 120 E C T S számítási ponttal. A magiszter képzés a jelenle­ gi képzés harmadik szakaszának adaptált és módosí­ tott tananyagából állhatna össze, amely 60 E C T S szá­ mítási pontot tenne ki. A Bizottság több elképzelést is megvitatott arról, hogy az új magiszter képzés hiány­ zó 60 E C T S számítási pontját illetve a 2 szemesztert mivel „töltsük ki” . Felvetődött, hogy a magiszter kép­ zést több szakirányra, mint például igazságszolgáltatá­ si, közigazgatási, nemzetközi jogi stb. bontsuk. Ebben a körben helyet kaphatnának a külföldi tartózkodások (Szókratész Program, partneregyetemek látogatása stb.) valamint a bírósági, közigazgatási és gazdasági jogi gyakorlat is, ami a hallgatók spezializációját és ezzel együtt az elhelyezkedési esélyeit növelné. A ma­ giszter képzéshez tartozna egy diplomamunka is, ami­ re speciális órák készítenék fel a hallgatókat.

VÉGSŐ KÖVETKEZTETÉSEK Nem merném megmondani, hogy a Jogtudományi Karon a jelenlegi tanterv átalakítása a bakkalaureátus képzésre, illetve az azt kiegészítő magiszter képzésre

belátható időn beliil m egvalósul-e? A szakminisztéri­ um (Wissenschaftsministerium) és az egyetemi veze­ tés előírásai ebbe az irányba mutatnak ugyan, de törvé­ nyi kötelezettségünk nincs. Pontosan ebből adódóan úgy gondolom, hogy a hatályos tanterv finom, kím éle­ tes átállítása a bakkalaureátus képzésre, - ha egyálta­ lán gondolunk erre, - a legjobb megoldás. A vélem é­ nyemet talán az is megerősíti, hogy jogtörténész va­ gyok. Jobbnak tartom a jelenlegi tanterv „evolúciós” továbbfejlesztését, mint egy későbbi „revolúciós” át­ alakítást. A z evolúciós megközelítés szerintem több előnnyel jár. Először is nincs szükség arra, hogy az 1988-ben bevezetett, azóta folyamatosan javított és a konkrét körülményekhez hozzáigazított tantervet sut­ ba dobjuk. Eltekintve némely apróságtól, ez a képzési rendszer megtartható. Másodsorban pénzügyi és sze­ mélyi szempontból is megvalósíthatatlan lenne az,

hogy a jelenlegi képzéssel egyidőben, párhuzamosan kerüljön sor a bakkalaureátus képzés bevezetésére. Nem utolsó sorban a képzési rendszer finom átalakítá­ sa a jogbiztonság kérdését is érinti. A hallgatók bíz­ hassanak abban, hogy megkezdett tanulmányaikat vál­ tozatlan feltételek mellett fejezhetik be. Egyébként a legutóbbi képzési reform mind az oktatók, mind a hall­ gatók körében tetemes nemtetszést váltott ki. Ezek a megfontolások határozzák meg a Curriculum Bizott­ ság jelenlegi munkáját, ami - eltekintve az eltérő kari véleményektől arra vonatkozóan, hogy az átalakítás szükséges-e és ésszerű-e - a továbbiakban is a bakkalaureátus és a m agiszter képzés tantervének ki­ dolgozásával fog foglalkozni. (F o rd íto tta: D r. H erg er C s a b á n é P T E A JK Jo g tö rté n e ti T an sz é k )

Hivatkozott források_________________________ B u n d esg esetz ü b er d ie O rg an isatio n d e r U niversitäten und ihre S tudien (2 0 0 2 . év i eg y etem i törvény. UG 2002). B G B l. I Nr.

120/2002: A n la g e I z u m B u n d e s g e s e tz ü b e r d ie S tu d ie n an d e n U n i­ v e r s itä te n ( e g y e te m i k é p z é s i tö r v é n y - U n iS tG ) . B G B l. I 4 8 /1 9 9 7 S atzu n g d e r Karl F ran zen s U niversität G raz (eg y etem i szervezeti és m űködési sz ab ály zat), kihirdetve: M itteilu n g sb latt vom I. 4.

2 004, I2 .c S tück. 17. S o n d ern u m m e r: h ely reig azítv a: M itteilu n g s­ blatt vom 7 .4. 2004. 13. S tück). A S zen átu s 2004. m árcius 31-én az eg y etem i tö rv én y I9.§ 2. b ek ezd é s 2. és 4. so ra alapján hozta m eg h atáro zatát. E n tw ic k lu n g sp lan d e r Karl F ra n zen s U niversität G raz (fejlesztési terv), je le n le g v élem ényezési fázisban van. A Kari T estü let 2005. m árciu s 17-i ü lésén ek je g y z ő k ö n y v e A C urriculum B izottság 2005. április 27-i ülésének jegyzőköny v e

Jegyzetek___________________________________ I A z au sztriai jo g ász k é p z é s történetével k ap cso lato san lásd: Genioi Kodier: A lte und n eu e Z iele d er Ju riste n au sb ild u n g in Ö sterreich. In: Jo g h istó ria a 21. század elején . ..Jog és jo g á s z o k a 21. század k ü sz ö b én ” n em zetk ö zi k o n fere n cia (P é cs. 2 0 0 3 . o k tó b er 16.) Jo g ­ történeti S zek ció ján ak elő ad ásaib ó l. S zek eres R óbert (szerk.). (P écs. 2 004. 2 3 -2 9 . p). Márkus Stc/ipan: Die G ra z e r Ju riste n a u s­ b ildung im W andel d e r Z eit - vom 2. W eltk rieg bis ins 21. Jah rh u n d ert. In: Jo g h istó ria a 21. század elején . ..Jog és jo g ászo k a 21. század k ü sz ö b én “ nem zetközi k o n feren cia (P é cs. 2003. ok-

tó b er 16.) Jo g tö rtén eti S zek ció ján ak elő ad ásaib ó l. S zek eres R ó ­ bert (szerk .). (P écs. 2 004. 6 7 - 8 5 . p). Kltuis Elmer: R evolution an d é r R ech tsfak u ltat. In: Z u sam m en arb eit d e r G ra z e r und dér P écser R ech tsh isto rik er. A P écsi T u d o m á n y eg y etem Jogtörténeti T a n ­ sz ék én ek k iad v án y ai 5. sz ám . Új so ro zat 2. szám . S zekeres R óbert (szerk .). (P é cs. 20(X). 2 9 - 3 5 . p) 2 T an terv i B izottság. B ár a ..C u rricu lu m B izo ttság " m egjelölés id e­ g en a m ag y a r n yelvtől, a p o n to s értelm ezés kedvéért m ég is ra ­ g aszk o d tam ho zzá. (A fo rd ító m eg jeg y zése.)

izsgálódásunk elsődleges tárgya annak feltárá­ sa. hogy az átalakult francia felsőoktatási rendszer keretében helyet kapó jogász-képzésben milyen szerephez jutnak a jogtörténeti tárgyú, a további tanulmányok szempontjából alapozó je lle g ű ­ nek tekintendő tárgyak. Ezt m egelőzően azonban szükségesnek látom röviden megmutatni azt a folya­ matot. mely az európai felsőoktatási térség követel­ ményei szerint átalakult francia felsőoktatási rend­ szer alapjainak lerakásához vezetett.

Takács Tibor:

V

A FRANCIA FELSŐOKTATÁSI RENDSZER REFORMJA 1998. május 25-én a Sorbonne Egyetemen összeült francia, német, olasz és brit oktatási miniszterek által kiadott közös nyilatkozat hitet tett a felsőoktatási eu­ rópai rendszer szerkezetének harm ónizálására. E nyilatkozat rögzítette, hogy a felsőoktatási képzés-

Jogtörténeti tantárgyak szerepe az európai felsőoktatási térség követelményei szerint megreformált francia jogász-képzésben nek három pilléren - egyrészt a hallgatók számára több területet átfogó tanulmányokat egyesítő Licence-képzésen, ezt követően egy rövidebb képzést adó M aster-képzésen, végül a kutatáson és az egyéni

történetiszemle

munkán alapuló doktorképzésen - kell nyugodnia. A Bolognában 1999. június 19-én 29 európai ország oktatási minisztere által tett nyilatkozat biztosította az előbbi nyilatkozatban foglalt célkitűzések m egva­ lósítását. A z európai oktatási m iniszterek a 2 0 0 1. május 19-ei Prágai nyilatkozatban a bolognai fo lya­ mat továbbvitelét egyrészt az egyetem i diplom ák el­ ismerését könnyebbé tevő rendszer elfogadásával, másrészt az európai kredit-rendszer bevezetésével, harmadrészt az egyetem i tanulmányokat egy három­ éves elsődleges időszakra alapozó rendszer létesíté­ sével. negyedrészt a diákok, a tudom ányos kutatók és az adm inisztrációs szem élyzet m obilitásának elő ­ segítésével, ötödrészt az oktatás színvonalának em e­ lésére hivatott közös eszközök fejlesztésével, és vé­ gül az egyetem i kurzusok tartalmának - európai di­ menzióban való - szélesítésével erősítették meg. A felsőoktatási rendszer európai harmonizációja az oktatási kínálat rendszerének újraszervezését - az alábbi három tekintetben - követelte meg. Egyrészt a tanulmányok felépítése a Licence. a M aster és a dok­ torátus fokán alapszik, am elyek m indegyike egy adott szak tekintetében önálló diplomát takar, és a szükséges tudás m egszerzéséért m egkövetelt tantár­ gyi struktúra teljesítésén nyugszik. Másrészt az önál­ ló és mozgatható egységekből álló európai kredit­ rendszer bevezetése átláthatóvá és hordozhatóvá tet­ te a megszerzett tudást; e rendszerben egy adott ta­ nulmányi félév 30 kreditet képez. így a Licence tel­ jesítéséhez hat szem eszter alatt 180. míg a M aster teljesítéséhez négy szem eszter alatt 1 20 kredit m eg­ szerzését kell a hallgatónak igazolnia. Végül e reform a képzést szemesztereken és tanulmányi egységeken alapulva szervezte m eg; ez utóbbiak alapozó jelleg ű , minden hallgató által kötelezően felveendő tantár­ gyakból (Cours fondanientaux) álló egységeket, to­ vábbá a hallgató által választható, a kötelező tárgya­ kat kiegészítő tantárgyakból álló egységeket, és vé­ gül az egyetem által kínált alternatív tárgyakat m eg­ testesítő egységeket foglalnak magukban. A francia felsőoktatás aktuális rendszeréről az eu­ rópai felsőoktatási térség oktatási szerkezetére való áttérés jo g i kereteit a 2002. április 8-i m iniszterelnö­ ki rendelet teremtette meg. E rendelet rögzítette, hogy az európai felsőoktatási térség követelm ényei szerint átalakult francia felsőoktatási rendszer - így a jogász-kép zés is - alapvetően az alábbi négy kritériumon nyugszik: egyrészt a L icen ce, M aster és Doctorat fokozatain alapuló tanulm ányok rendszere, másrészt e képzési szervezetnek szem eszterekre és tanulmányi egységekre való tagolása, harmadrészt a tanulm ányoknak az európai kredit-rendszeren ala­ puló m egszervezése, végül azon diplom a-m ellékletek, m elyek a diákok nemzetközi m obilitásának ke­ retében a megszerzett tudás és ism eretek átlátható­ ságát biztosítják. E rendelet kétéves átmeneti idő­ szakot biztosított a francia felsőoktatási intézmé­ nyek szám ára ezen új felsőoktatási rendszer beveze­ tésére.

LMD-KÉPZÉS RENDSZERE A z európai felsőoktatási térség létesítése kereté­ ben az egyes francia egyetem ek - a rendelet időbeli keretei között - m eghatározzák a Licence-M asterDoctorat alapon nyugvó képzésre történő áttérésük szabályait. A z európai diplom ák e harm onizációja az egyes képzéseket alkotó tantárgyi egységek közötti összahasonlítást és azok egybevetését, a hallgatók nemzeti és nemzetközi mobilitását, a diplom áknak a munkaerőpiacon való jobb m egism erhetőségét és át­ láthatóságát teszi lehetővé, továbbá biztosítja, hogy minden egyetem i hallgató - a képzés rendszerén be­ lül. és egyben a lehető legnagyobb szabadsággal é l­ ve - tanulmányainak előmenetelét saját m aga alakít­ hassa ki. A tanulmányok e rendszere három fokú: egyrészt az érettségi bizonyítvánnyal megkezdhető, hat sze­ meszter terjedelmű, összességében 180 - vag yis ta­ nulmányi félévenként 3 0 -e u ró p a i kreditet magában foglaló Licence; másrészt ezen diplom a birtokában megkezdhető. 4 szem eszter terjedelmű, összességé­ ben 12 0 - vag yis tanulmányi félévenként szintén 30 - európai kreditet magában foglaló Master. végül ez utóbbi diplom ára épülő. 6 szem eszter terjedelmű, összességében 180 európai kreditet magában foglaló doktor-képzés. E rend a szükséges ismeretek m eg­ szerzése érdekében megszerkesztett és ezáltal m eg­ követelt logikai- és fejlődési ütem szerint szervezett, egym ást követő és egym ásra épülő tanulmányi egy­ ségeken nyugszik. Ezen egységek - szemeszterenkénti lebontásban több tantantárgyat is magában fog­ lalva - biztosítják a hallgató szakmai fejlődését, és egyben az európai kredit-rendszer bevezetésének alapjául szolgálnak, mely lehetővé teszi a Franciaor­ szágban vagy külföldön folytatott tanulmányok eg y ­ mással történő összehasonlítását és átszámítását. A z egyetem ek többsége már kialakította az euró­ pai felsőoktatási térség új követelm énye szerinti bel­ ső szabályzatát. így például a Lilié 2 Egyetem tanul­ mányi- és vizsgaszabályzatának I. cikke kimondja, hogy az egyetem az előzőekben nevezett jo gsz ab á ly ­ oknak m egfelelően alakította át a jogász-képzés rendszerét, míg 12 . cikke a kötelezően választandó-, a kiegészítő- és az alternatív tanulmányi egységek lé­ tesítését írja elő.

JOGTÖRTÉNETI TANTÁRGYAK SZEREPE A LICENCE-KÉPZÉS RENDSZERÉBEN E kérdést eg y adott jo g i kar tekintetében szemésztekre és azokon belül az egyes tanulmányi egységekre bontva látom érdemesnek vizsgálni an­ nak érdekében, hogy valós képet kaphassunk a jo g ­ történeti jellegű , alapozó tantárgyak szerepéről. Ú gy vélem , hogy e vizsgálat során arra kell összpontosí­ tani, hogy az egyes jogtörténeti tárgyak közül me­ lyek találhatók a kötelezően választandó, a kiegészí­

történetiszemle

tő- és az alternatív tárgyak között, továbbá a sze­ meszterenként megszerzendő 30 európai kredit te­ kintetében egy adott tárgy kreditértéke miként ala­ kul, továbbá kiem elkedő fontosságúnak tartom a tan­ tárgyak mögötti tematika feltárását. Álláspontom szerint e rendszerű - elismerem, hogy szükségszerű­ en inform ációkkal telezsúfolt - feltárás adja meg számunkra annak lehetőségét, hogy a francia jogászképzés rendszerében a jogtörténeti tárgyak valódi sú­ lyáról képet kaphassunk. Általánosságban megállapítható, hogy jogtörténeti tárgyak a Licence-képzés első két szemesztere során a kötelezően választandó, a kiegészítő- és az alterna­ tív tárgyak között is - a francia jo g i karok döntő többségének tantárgyi tematikájában - m egtalálha­ tók. E kijelentés pontosítása és a részletek feltárása érdekében az egyes jo gi karok szerint tagolva lás­ sunk néhány példát. A R e im s -i E g y e t e m jo g i karán kötelezően választandó tárgyak között az első sze­ meszterben a szem élyi- és kollektív szabadságjogok rendszerét és annak történetét tárgyaló, 39 óra elő­ adást magában foglaló. írásbeli vizsgával záruló Droit des libertés fondamentales című tárgy, majd a második szemeszterben az ókortól a 18. századig ter­ jedően a legfőbb politikai rendszereket és elm élete­ ket vizsgáló, írásbeli vizsgával záruló Histoire des idées poütic/ties cím ű tárgy szerepel. A szabadon vá­ lasztandó. kiegészítő jellegű tárgyak között az első szemeszterben szerepel a szintén 39 óra előadás ter­ jedelm ű Histoire des obligations című tárgy, mely a római jogi eredetektől a 1 7 - 1 8 . századi nagy rend­ szerező elképzeléseken és az 1 804. évi francia ma­ gánjogi kódexen át a szerződési jo g hatályos rend­ szeréig terjedően - fejlődési és összehasonlító je lle g ­ gel - tárgyalja a szerződések jogát: továbbá az ókor­ tól a 19. század elején kiadott francia kereskedelmi kódexig a legfőbb kereskedelm i jogi intézményeket, azok gazdasági, társadalmi és politikai összefüggésé­ ben tárgyaló, 39 óra előadás terjedelmű Histoire da commerce cím ű kurzus. A második szemeszterben e kategórában az alábbi tantárgyak szerepelnek: eg y­ részt a római jo g i alapoktól induló, az egyházjogi szabályokon és az Ancien Régim e családjogán át a polgári házassági jogot megteremtő forradalmi tör­ vények vizsgálatával és a napóleoni kodifikációval záruló, 36 óra előadás terjedelmű Histoire du droit privé de la famille cím ű tárgy; másrészt a közigazga­ tás, a politikai hatalom, az állam i szervek és a helyi szervek közötti viszonynak az Ancien Régim e buká­ sától a 20. század elejéig terjedő fejlődését bemutató, 36 óra előadást magában foglaló Histoire des institu­ tions című tárgy. A P a r i s - A s s a s E g y e t e m jo g i karán a kötelezően választandó tantárgyak között a Licence-képzés első két szemeszterében három jogtörténeti tárgy is talál­ ható: egyrészt a dologi- és szem élyi jo gi alapfogal­ makat tárgyaló Introduction a I 'étude du droit et du droit civil, másrészt a jogi tanulmányok egészének bevezetőjeként szolgáló, a római jo g i alapoktól nap­

jain k törvénykönyvéig terjedően, összehasonlító je l­ legű tanulmányokat magában foglaló Introduction historique au droit, végül a francia bírósági rendszer történetét nemzetközi- és európai dimenzióban is tár­ gyaló, továbbá az állam központi- és helyi szervei­ nek fejlődését ismertető Institutions judiciaires et sources du droit, institutions administratives című tárgyak. A további szem eszterek során azonban már csak kizárólag pozitív jo g i tárgyak kapnak helyet a képzési tematika e részében, így e kar a szabadon vá­ lasztható tárgyak körében kínálja hallgatói szám ára a jogtörténeti tágyakat. A z első szemeszterben Fran­ ciaország politika- és társadalom történetét az 1789. évi forradalom tól a III. Köztársaság kezdetéig, majd ennek következm ényeként a második szemeszterben a M ásodik C sászárság bukásától az V . Köztársaság kezdetéig terjedő időszakban tárgyaló Histoire contemporaine politique et sociale, továbbá a politikaiés közigazgatási szerkezet történetének fejlődési sza­ kaszait a Róm ai Birodalom bukásától az Ancien R é­ gim e időszakán át a forradalom kirobbanásáig terje­ dően tárgyaló, a közjogi intézmények, a francia al­ kotm ányjog alapjait feltárni szándékozó, az államot annak történeti dim enziójában megmutatni kívánó Histoire du droit et des institutions, végül a család­ nak a francia szem élyi- és dologi jogban játszott sze­ repét tárgyaló Histoire du droit des personnes et des biens cím ű tárgyak. A harmadik és negyedik sze­ meszter során már csupán az előző két félévben nem szerepelt tantárgyak kapnak helyet: így az i. e. 5. szá­ zadi athéni dem okrácia, az i. e. 4 - 1 . század közötti római oligarchikus köztársaság és az i. sz. 1- 4 . szá­ zad közötti Római Birodalom történetét tárgyaló Histoire des institutions et sociales de l ’Antiquité. to­ vábbá a római szerződési jogot, és e joganyagnak a francia magánjogban való továbbélését tárgyaló His­ toire du droit des obligations, valamint a közigazga­ tási jo g forrásait és annak a francia állam iság kiala­ kulásától a 20. századig terjedő fejlődését bemutató Histoire du droit administrcitif végül az atyai hata­ lom, a leszárm azás, a gyerm ekek jogállása, a házas­ ság, az ajándékozás, a vagyonátszállás kérdéseit a ró­ mai jo g i eredettől a m agánjogi kódex hatályba lépé­ séig tárgyaló Histoire du droit de la famille című kurzusok. Szintén fontos szerephez jutnak a jogtörténeti je l­ legű tárgyak a L i l l e 2 E g y e t e m Licence-képzésének első két szemeszterében, hiszen a kötelezően válasz­ tandó tárgyak között az alábbiakat találjuk. A francia közjogi berendezkedés 5 - 1 8 . század közötti fejlődé­ sét alkotm ányjogi oldalról vizsgáló, egy szemeszter terjedelmű, írásbeli vizsgával záruló, 36 óra előadást magában foglaló, 2 kredit értékű Histoire des institu­ tions ju sq u ’en 1789 című tárgy, m elynek folytatását a m ásodik szemeszterben már a szabadon választha­ tó, az 178 9. évi forradalom kezdetétől, az új közjogi berendezkedés keresésének korszakán ( 1 7 8 9 - 1 8 1 4 ) át a politikai és társadalmi egyensúlyt kereső Fran­ ciaország ( 1 8 1 4 - 1 9 1 4 ) közjogi történetét tárgyaló,

36 órát magában foglaló. 2 kredit értékű Histoire cles institutions depuis 1789 cím ű tárgy testesíti meg. A politikai pártok és a politikai érdekcsoportok szere­ pével. a választójogi kritériumok változásával, a vá­ lasztói magatartás alakulásával, a politikai kommu­ nikáció jelentőségével foglalkozó, kifejezetten a ké­ sőbbi alkotmány- és közigazgatási jo g i tárgyak szá­ mára alapozó, szintén egy szem eszter terjedelmű Introduction c) la science politique , továbbá a késő ókortól a napóleoni kodifikációig terjedő időszakot átfogóan az egyes jogforrásokat tárgyaló. 18 óra elő­ adást magában foglaló. 3 kredit értékű Introduction historic/lie au droit. végül a m agánjog forrásainak (törvény, joggyakorlat, szokásjog, európai jo g i forrá­ sok), alapfogalm ainak és a bizonyítási eljárás törté­ netét felölelő, szintén 18 óra előadást magában fog­ laló, 3 kredit értékű Principes fondamentaux du droit civil cím ű tárgyak szintén kötelező jelleg gel kerültek a tanrendbe. A szabadon választható tárgyak között az első két szemeszterben az európai egység koncep­ cióját az ókori görög elképzelésektől a keresztény felfogásokon át a 20. századi elm életekig tárgyaló Histoire de l'idée européenne, továbbá a második v i­ lágháborút követő francia belpolitikai válságok poli­ tikai- és alkotm ányjogi vonatkozásait, az V. Köztár­ saság megszületéséhez vezető politikai fellépéseket tárgyaló Vie politique francai se depuis ¡945 cím ű kurzusok találhatók. A második és harmadik tanév során e tantárgyi kategóriában szám os tárgy szere­ pel: egyrészt a gazdasági felfogások változásával, az egyes elm életek közötti ellentmondások feltárásával foglalkozó Histoire de /'analyse éconoinique című tárgy: másrészt a római szerződések elm életi alapja­ ival. majd azoknak a francia m agánjog fejlődésére gyakorolt hatásával foglalkozó. 36 óra előadást ma­ gában foglaló, 2.5 kredit értékű Histoire des institu­ tions privées de l ’Antiquité cím ű kurzus: harmad­ részt a görög dem okrácia közjogi berendezkedésé­ nek vizsgálatára, Spárta és Athén politikai rendszeré­ nek összevetésére, valamint a Róm ai K öztársaság és C sászárság közjogi fejlődésének bemutatására törek­ vő. szintén 36 óra előadást magában foglaló, 2,5 kredit értékű Histoire des institutions publiques de l'Antiquité cím ű tárgy; negyedrészt egyes római jo g i eredetű m agánjogi intézményeknek - különösen a tulajdonjognak, a birtoklásnak, a használatnak és a szolgalm aknak - a francia magánjogban való to­ vábbélésével foglalkozó, 36 óra előadást magában foglaló, 3,5 kredit értékű Histoire des institutions privées című kurzus; ötödrészt a belga és a francia jogrend közötti különbségeket - a jogforrási rend­ szer, a magánjog és az eljárásjog egyes kérdéseit tárgyaló Initiation au droit belge cím ű tantárgy; vé­ gül az 1789. évi forradalomtól az 19 14 . évig terjedő időszak vonatkozásában a közjogi berendezkedés fejlő d ését tárgyaló Histoire des institutions publiques (1789-1914) című tárgy. E három részletes példát követően az alábbiakban foglalható össze a jogtörténeti tárgyak szerepe a jo g i

irányultságú francia Licence-képzésben. A m egvizs­ gált 19 jo g i kar tantárgyi tematikája alapján a kötele­ zően választandó, alapozó jelleg ű tárgyak között jo g történeti vonatkozású tárgyak általában csak a L icen ­ ce-képzés első két szemeszterében találhatók. S zá­ mos kar (A ix-M arseille. Angers. Artois. A vignon. C lerm on t-Ferran d, L im o g es, Lyon , O rléans. Poitiers) képzési rendszerében helyet kap az Intro­ duction historique au droit elnevezésű - általában egy szem eszter terjedelmű, kartól függően 3 - 5 kred­ it értékű és 2 4 -3 6 óra előadást magában foglaló, írás­ beli vizsgával záruló, szám unka az Egyetem es jo g ­ történet cím ű tárgyhoz közelállónak tekinthető - kur­ zus. m elynek tantárgyi tem atikája az alábbi kérdések vizsgálatát érinti: egyrészt az ókori keleti állam ok (Egyiptom , M ezopotám ia, ókori hellén világ) jo g fo r­ rási rendszere egyes elem einek vizsgálata: másrészt a római jo g forrásai, különös tekintettel a X II. Táblás törvényekre és a jusztiniánuszi kodifikáció eredmé­ nyeire; harmadrészt a középkori francia szokásjogi széttagoltság körülm ényei, különös tekintettel a szo­ kásjogi gyűjtem ények kiadására; negyedrészt az írott francia jo g kialakulásának körülm ényei, különösen a királyi jogalkotás és a 1 6 - 1 7 . századi m agánjogi egységesítés törekvései; végül az 1789. évi forrada­ lom által a jogban bekövetkezett változások. E tár­ gyat az első félévben kötelezővé tevő jo g i karok ál­ talában a második szem eszter folyam án Histoire du droit elnevezés alatt. 2 6 - 3 2 óra előadást magában foglaló. 3 - 5 kredit értékű, számunkra a klasszikus, nemzeti alkotmány- és jogtörténeti tárgynak minősü­ lő kurzust sorolnak a Cours fondamentaux közé. E tárgy tem atikája általában egyrészt a frank időszak közjogi berendezkedésének, másrészt a francia mo­ narchia alapítás-kori politikai berendezkedésének (a királyi hatalom jogo sítván yai, a hűbériség jellegzete­ sen francia form ájának kialakulása, a királyság sze­ repe a középkori európai állam ok sorában, városiaso­ dás), harmadrészt a 1 3 - 1 6 . századi királyi hatalom és állam berendezkedés jellegzetességeinek (a monar­ chia újjáéledése, a királyság kormányzata és közigazgatása). negyedrészt a 1 6 - 1 8 . századi francia ab­ szolút m onarchia időszakának, végül a monarchia széthullásához vezető körülm ények és az 1789. évi forradalom előzm ényeinek kérdéseit vizsgálja.

M Á S JOGTÖRTÉNETI TANTÁRGYAK SZEREPE A LICENCE-KÉPZÉS RENDSZERÉBEN A KÖTELEZŐEN VÁ LAS ZTAN D Ó TÁRGYAK K Ö Z Ö n A nemzeti- és egyetem es alkotmány, illetve jo g ­ történet alapjait lerakó ezen előbbi két tárgynak a L i­ cence-képzés első két szemeszterében a kötelezően választandó tárgyak közötti általános jelenléte mel­ lett egyes karok - hasonló elnevezés és tartalom alatt - egyéb tantárgyakat is a Cours fondamentaux közé

sorolnak, m elyek vizsgálata korántsem lehet kim erí­ tő. így e tekintetben csupán néhány példa álljon itt. A z A r to is - i jo g i k a r o n az első szemeszterben ok­ tatott 26 óra előadás terjedelmű. 2 kredit értékű, öszszehasonlító jogtörténettel foglalkozó Histoire con­ temporaine, továbbá a második szemeszterben a mo­ dern p olitikai gondolkodás fejlő d ését bemutató Introduction à la science politique cím ű tárgyak kö­ telezően választandó kurzusok körébe sorolandók. A Le M a n s-i jo g i k a r o n az első szemeszterben okta­ tott. 24 óra előadást magában foglaló, 7 kredit érté­ kű. a modem Franciaország politikai- és közjogi in­ tézményeinek fejlődését tárgyaló Histoire des insti­ tutions politiques de la France contemporaine, vala­ mint a második szemeszterben oktatott, 20 óra elő­ adást magában foglaló, 2 kredit értékű, a modern francia politikai gondolkodás történetét bemutató Histoire de la pensée politique contemporaine című tárgyak szintén a kötelező tárgyak köré sorolandók. A P a ris -V a l. d e M a r n e E g y e te m jo g i k a r á n az e l­ ső félévben oktatott, 5 0 óra előadás terjedelmű. 7 kredit értékű, az utóbbi két évszázad európai magán­ jo g i fejlődésének tendenciával foglalkozó Histoire du droit privé en Europe au 19('"u' et 20i'""' cím ű kur­ zus is e körbe tartozik. A T o u lo u s e - i jo g i k a r o n a második szemeszterben kötelezően választandó. 4 kredit értékű, a francia m agánjog fejlődését a római jo g i alapoktól a napóleoni kodifikáció sikeréig tár­ g y aló Histoire du droit privé, az E v r y - V a l d ' E s s o n n e E g y e t e m jo g i k a r á n a második sze­ meszterben oktatott, 36 óra előadás terjedelmű, 7 kredit értékű, az alapvető emberi szabadságjogok fej­ lődésével foglalkozó Libertés publiques et droits fondamentaux, továbbá a P a r i s - 13 EGYETEM JOGI KA­ RÁN az első szemeszterben oktatott. 33 óra előadást magában foglaló. 4 kredit értékű, egyes gazdaság- és társadalom történeti kérdésekkel foglalkozó Histoire économique et sociale cím ű kurzus szintén a kötele­ ző tárgyak körébe sorolandók. A P a r is - 5 e g y e te m jo g i k a r á n az első két szemeszterben - egym ásra épülő - Cours fondamentaux-ként van jelen a francia közjog történetének szentelt, egyenként 3 kredit érté­ kű Histoire des institutions 1-2. cím ű tárgy. A P a r is 8 EGYETEM j o g i k a r á n a 300 hallgatót szám láló első szemeszterben oktatott öt - egyenként két különálló tantárgyat magában foglaló - tanulmányi egység kö­ zül egy egység esik vizsgálódásunk tárgykörébe, ne­ vezetesen az egyenként 37 óra előadás terjedelmű, 2 kredit értékű jo g - és közjog történetet tárgyaló His­ toire du droit et des institutions, és a francia magán­ jo g történetével foglalkozó Droit judiciaire privé c í­ mű kurzusok. Érdekes lehet m egjegyeznünk, hogy e két tárgyat felölelő tanulmányi egység melletti to­ vábbi egységek a közösségi- és nemzetközi jo gi tár­ gyakat, m agánjogi tárgyakat és gazdasági jo g i (mun­ kajog, pénzügyi jo g , kereskedelmi jo g ) tárgyakat foglalnak magukban. A jogtörténeti tárgyak tehát po­ zitív jo g i tárgyakkal párhuzamosan és nem azokat m egelőzően szerepelnek a tanrendben. A z európai

felső oktatási térség kö vetelm én yeire csak a 2 0 0 5 /2 0 0 6 . tanévtől áttérő G renoble- i jogi kar az első szem eszterben az 1 789. évi forradalomat követő közjogi berendezkedés történetét vizsgáló, 36 órában oktatott, írásbeli vizsgával záruló Histoire clés insti­ tutions après 1789 cím ű tárgyat illesztett a kötelező­ en felveendő tanulmányi egységek közé, majd az al­ kotmánytörténetet alapvetően időrendi rendben vizs­ gálók szám ára kissé furcsa módon a második sze­ meszter követelm ényei közé az 1789. évi forradal­ mat m egelőző közjogi berendezkedés történetét vizs­ gáló, szintén 36 órában oktatott Histoire des institu­ tions avant 1789 című tárgyat iktatott. E kar a továb­ bi szem eszterekben is sorolt jogtörténeti tárgyakat a kötelező kurzusok közé: a harmadik szemeszterben a 36 órában oktatott, a szerződési jogo t a római jo g i alapoktól a napóleoni kodifikációig terjedően tárgya­ ló Histoire du droit des obligations, a negyedik sze­ meszterben a jogrendszerek alapjait szintén 36 órá­ ban vizsg áló Introduction aux grands systèmes juridiques, míg az ötödik szemeszterben a politikai gondolkodás fejlődését az 1789. évi forradalmat kö­ vetően tárgyaló ugyancsak 36 órában oktatott His­ toire des idées politiques de 1789 ci nos jours című tárgyakat. A N antes- i jogi kar az első szem eszter­ ben kötelező tárgyként határozza meg a 6 kredit érté­ kű, írásbeli vizsgával záruló, a szem élyi- és dologi jo g francia szabályainak fejlődését tárgyaló Intro­ duction au droit des personnes et des biens cím ű kur­ zust. majd a m ásodik szemeszterben a szintén 6 kred­ it értékű, írásbeli vizsgával záruló, az Ancien R égi­ me közjogi berendezkedésének történetét tárgyaló Histoire des institutions (Ancien Régime) cím ű tár­ gyat.

M Á S JOGTÖRTÉNETI TANTÁRGYAK SZEREPE A LICENCE-KÉPZÉS RENDSZERÉBEN A S Z A B A D O N VÁ LAS ZTAN D Ó TÁRGYAK K Ö Z Ö n A Cours fondamentaux mellett minden jo gi kar a Licence-képzés során - különösen a harmadiktól a hatodik szem eszterig terjedő időszakban - rengeteg szabadon választható tárgyat hirdet meg; e tárgyakra vonatkozó előadási óraszám , kredit-érték és vizsga­ kötelezettség természetesen karonként eltérő. Tekintve, hogy az első két szemeszterben a karok többsége kötelezően felveendő, jogtörténeti tárgyú kurzusokat hirdet, az ebben az időszakban szabadon választható tárgyak köre viszonylag szűk. Egyrészt a D ijon- i jogi kar illesztett a képzési tematikájába a m agánjog fejlődését tárgyaló Introduction au droit privé, és a közjogi berendezkedés alapjait vizsgáló Introduction au droit public című tárgyakat. M ás­ részt a Perpignan- i jogi kar a római és frank kor in­ tézménytörténetét tárgyaló, 36 óra előadás terjedel­

mű, 3 kredit értékű Histoire des institutions (Rome, époque franque), majd e kurzus második féléves folytatásaként m egjelenő, a középkori európai közjo­ gi berendezkedés fejlődési tendenciáit és intézmé­ nyeit tárgyaló, szintén 36 óra előadás terjedelmű, 3 kredit értékű Histoire des institutions (Moyen Age) című tárgyat rögzítette a képzési tematikájában. V é ­ gül a R O U E N -I j o g i k a r a második szemeszterben hir­ deti - e körben - meg az 18 7 0 - 19 4 5 közötti francia közjogi berendezkedésre vonatkozó 36 óra előadás terjedelmű, 3 kredit értékű Histoire des institutions publiques de 1870 ci 1945 cím ű tárgyat. A z előző bekezdésben tett rövid kitérő után rögzít­ hetjük, hogy a jogtörténeti tárgyak a szabadon vá­ lasztható és alternatív tárgyak között a Licence-képzés második és harmadik évében jutnak kiem elkedő szerephez. A z egyes jo g i karok általában egy sze­ meszter terjedelmű, a nemzeti- és egyetem es jo g - és alkotmánytörténet egy korszakára vonatkozó, 18 - 3 6 óra előadás terjedelmű, 2 - 4 kredit értékű kurzusokat hirdetnek meg. Általánosan jellem ző, hogy a római eredettől az Ancien Régim e jo g i széttagoltáságán át a napóleoni kodifikációig a m agánjog egységesítésé­ vel foglalkozó Histoire du droit privé cím ű tárgyat szám os jo g i kar (Artois, Perpignan, Roeun) illesztet­ te tantárgyi tematikájába. Hasonló m egállapítás tehe­ tő az Ancien Régim e közjogi történetével, valamint a központi és a helyi közigazgatás fejlődésével fo glal­ kozó tárgyak tekintetében: így egyes jo g i karok (A rto is, C lerm ont-Ferrand, N antes, Perpignan. Poitiers) Histoire du droit public vagy Histoire des institutions (Ancien Régime) címmel hirdetnek meg kurzust. E viszonylagos nagyobb időszakot átfogó tárgyak mellett a specializáció irányába mutató kurzusok is kiem elkedő szerephez jutnak az egyes tematikákban, így például a L e M a n s-i jo g i k a r o n 20 óra előadás terjedelemben, az európai egységkoncepciókat átfo­ gó, 2 kredit értékű Intégration européenne, továbbá a szerződési jo g különös része tekintetében a római jo g i szabályoknak az Ancien Régim e időszakában való továbbélését tárgyaló Histoire des obligations, az ókori állam ok jogfejlődésének szentelt Droit de l'Antiquité, és a hatodik szemeszterben meghirdetett, vállalkozás-történettel foglalkozó Histoire de l ’ent­ reprise et de la gestion cím ű kurzusok, valam int a P a r is - 9 e g y e te m jo g i k a r á n a Code civil kiadása évszázadának m agánjogi fejlődését tárgyaló Histoire du droit privé depuis le 19* siècle, a negyedik sze­ meszterben meghirdetett, az ókori közjog-történettel foglakozó Histoire du droit public: les institutions de l'Antiquité cím ű tárgyak sorolhatók e körbe. A P o itie r s - i jo g i k a r o n a római jo g institúcióinak szentelt Histoire du droit romain, az Ancien Régim e dologi jo g i fejlődésével foglalkozó Histoire du droit des biens, majd az ötödik szemeszterben erre épülő, szintén e korszak szerződési jogának vizsgálatával foglakozó Histoire des obligations cím ű tárgy követ. A D ijo n -i jo g i k a r o n 3 7 órában oktatott. 4 kredit ér­

58

tékű, a n ap ó leo n i korszak végétől az első v ilág h á b o ­ rúig te rje d ő időszak fran cia a lk o tm á n y - é s jo g tö rté ­ neti fejlő d é sév e l fo g lalk o zó Histoire du droit et des institutions ( 1814-1914), a fran cia bírósági szerv ezet fejlő d ését tárg y aló , ötödik szem eszterb en választh a­ tó Histoire des institutions judiciaires, v alam int eg y es do lo g i jo g i intézm én y ek fejlő d ését b em u tató , a h a to d ik sz e m e sz te rb e n m e g h ird e te tt Histoire du droit privé: des biens cím ű k u rzu so k tartoznak e kör­ be. A z A v ig n o n -i jo g i k a r o n a m o d em kor k ö zig az­ g a tás-tö rtén e tév el fo g lalk o zó 30 óra elő ad á st m ag á­ ban fo g laló , 3 kredit érték ű Histoire de l ’administra­ tion depuis la fin du 18e siècle, a fran cia bírósági sze rv e zet fejlő d ését tárg y aló , a n eg y ed ik sz em eszte r­ ben v á lasz th ató Histoire de la justice, a L icen ce-k ép zés két uto lsó sze m esz teréb en m egh ird etett, az ala p ­ vető em beri szabadságjogok fejlődését tárgyaló Liber­ tés et droit fondamentaux 1-2, valam in t a politikai g o n d o lk o d á s v álto zását bem u tató Histoire de la pen­ sée politique 1-2 cím ű tan tárg y ak so ro lh a tó k vizsg á­ ló dásunk e tárg y áh o z . A z A ix - M a r s e ille - i jo g i k a ­ r o n a z ö tö d ik sz em eszterb en 3 1 ó ra elő ad ás terjed el­ m ű, 3 kredit érté k ű , a politikai g o n d o lk o d ás tö rté n e­ tével fo g la lk o zó Histoire de la pensée politique avant 1789. és enn ek fo ly am ányaként a k ö v etk ező sze m e sz te r tem atik ájáb an m eg jelen ő Histoire de la pensée politique après 1789 cím ű k u rzu so k , to vábbá szintén az uto lsó szem esz terb en választh ató , az e u ró ­ pai e g y sé g k o n c e p c ió k at tárgyaló. 33 óra e lő ad á s te r­ je d e lm ű , 3 k re d it é rté k ű Histoire générale de l ’Europe moderne et contemporaine cím ű kurzusok m u tatn ak a sp e cia liz áció irányába. A P a r is - 8 e g y e ­ t e m jo g i k a r á n a francia b ü n tető jo g tö rténetével fo g lalk o zó Histoire du droit pénal et des sciences criminelles, a szo ciális jo g fejlődését tárg y aló His­ toire du droit de la santé cím ű k u rzu so k , m íg a T o u l o u s e - i jo g i k a r o n a negyedik sz em eszte rb en v álaszth ató , az ókori állam ok közjogi b ere n d e z k ed é ­ sének fejlő d ésév e l fo g lalk o zó , 24 óra elő ad ás te rje ­ delem b e n o k tato tt, 2 kredit érték ű Histoire des idées politiques et des institutions de /'Antiquité . m ajd a hatodik sze m esz terb en a 16 óra elő ad ást m agában foglaló, 3 kredit érték ű , az A ncien R égim e politikai g o n d o lk o d á sáv a l fo g lalk o zó Histoire des idées poli­ tiques du Moyen-Age au 18e' siècle, valam int az e u ró ­ pai in te g rác ió tö rtén eté n e k szen telt Histoire cles idées européenne cím ű tan tárg y ak so ro lh ató k e k ö r­ be. A Licence-képzés utolsó négy szemeszterét a jo g ­ történet irányába nyitó O r l é a n s - i j o g i k a r o n ezen oktatási időszakban kiemelkedően sok szabadon vá­ lasztható, jogtörténeti - 3 kredit értékű - kurzust ta­ lálunk: így például a harmadik szemeszterben vá­ lasztható, a középkori közjog fejlődését tárgyaló Idées et institutions politiques du Moyen-Age, a ne­ gyedik szemeszterben választható, kifejezetten val­ lástörténettel foglalkozó Histoire des religions, a 20. század francia alkotm ányjog történetét feldolgozó La France au XX* siècle, az ötödik szemeszterben vá­

történetiszemle

lasztható, a Róm ai Császárság közjogi berendezke­ dését tárgyaló L'Empire romáin, továbbá az európai kontinens kulturális- és társadalom-történetével fo g­ lalkozó Histoire sociale et culturelle ele l'Europe, a hatodik szemeszterben az Ancien Régim e közjogiés politikai berendezkedésében meghatározó szere­ pet játszott francia nemesi családok történetével fog­ lalkozó Histoire des familles politiques, a francia he­ lyi szervek rendszerének történetét tárgyaló Histoire de l'administration locale, a Mediterráneum ókori állam ai közjogi berendezkedésének szentelt Histoire du monde méditerranéen ci l'époque romaine, vala­ mint az Európán kívüli állam ok alkotm ányfejlődésé­ vel foglalkozó Histoire des mondes extra-européens című kurzusok.

JOGTÖRTÉNETI TANTÁRGYAK SZEREPE A NEM JOGTÖRTÉNETI TÁRGYÚ MESTER-KÉPZÉSEK RENDSZERÉBEN A jo g - és államtudomány irányába mutató általá­ nos, alapozó jellegű, hat szemeszter időtartamú. 180 európai kredit m egszerzését feltételező Licence-képzést követő 4 szem eszter terjedelmű, összességében 120 európai kredit m egszerzésére irányuló mesterképzés már kifejezetten a specializáció irányába mu­ tat: az egyes karok általában egy adott pozitív jogi tárgy (büntetőjog és krim inológia, m agánjog, alkot­ m ányjog. európai jo g . nemzetközi jo g , regionális közigazgatási jo g ) köré építették fel - az európai fel­ sőoktatási térség m egalapítása nyomán átalakult - e képzési rendszerüket. így tehát feladatunk nem lehet más. mint annak megmutatása, hogy a specializáció e rendszerében milyen feltételekkel jutnak szerephez jogtörténeti tantárgyak, valamint annak felkutatása, hogy mely jo g i karok indítanak jogtörténeti tárgy­ körben mester-képzést. Általánosságban megállapítható, hogy csupán a mester-képzés első két félévében jutnak szerephez jogtörténeti jellegű tárgyak, m elyek kimerítő felsoro­ lására szintén nem vállalkozhatunk. A P a r i s - A s s a s EG Y ETEM JOGI KARÁN a közjogi-, európai jo gi- és nemzetközi jogi mester-képzésben kötelező jelleggel került a tanrendbe az emberi jo go k 20. századi euró­ pai fejlődését tárgyaló Aspects européens des droits fondamentaux, a világ nagyjogrendszereinek (konti­ nentális, angolszász, kínai, japán, indiai, muzulmán) összehasonlítására törekvő, kétféléves Grands sys­ tèmes de droit contemporains 1-2, az egyes európai országok politikai rendszerének fejlődését tárgyaló

Histoire comparée des institutions des pays de l'Europe című kurzusok. Szintén a Cours fondamen­ taux között került rögzítésre a közjogi mester-képzés tematikájában az ókortól a 18. századig meghatározó politikai gondolkodók felfogását ismertető Histoire des idées politiques jusqu 'à la fin du XVIIIe siècle, és ennek folytatásaként megjelenő Histoire des idées

politiques depuis le XVIIIe siècle, majd az Ancien R égim e bukásától a központi- és a helyi francia közigazgatási rendszer fejlődését bemutató Histoire de l'administration, továbbá a m agánjogi mester-képzés keretében az atyai hatalom, a leszárm azás, a gyerm ekek jo gállása és az ajándékozás kérdésének római jo g eredetektől kezdődően a napóleoni kodifikációig terjedő vizsgálatával foglalkozó Histoire du patrimonial ele lei famille cím ű kurzusok. A P a r is 1 P a n th é o n - S o r b o n n e jo g i k a r á n a k e l­ já rá sjo g i m e ster-k ép zése e lső sz em e szte réb en vá­ laszth ató tárg y k é n t szerepel az eljá rá sjo g elm életével fo g la lk o zó Théorie et pratique du procès, az ö ssz e­ h aso n lító m e ste r-k ép zés keretéb en szintén v álaszth a­ tó tárg y k én t szerepel az eu ró p ai politikai g o n d o lk o ­ d á s tö rté n e té t tá rg y a ló Histoire de la pensée juridique européenne cím ű tan tárg y . A P a r is I R e n é D e s c a r t e s jo g i k a r a kö zjo g i m ester-k ép zés m ásodik sze m eszteréb e n k ö telező en v álasztan d ó . 8 kredit é rték ű tárg y k én t sz erep e ln ek a politikai g o n ­ d o lk o d ás tö rtén etév el fo g lalk o zó Histoire de la pen­ sée politique, és az erre é p ü lő Histoire politique con­ temporaine, az eu ró p ai jo g i k u ltú ra m ester-k ép zés h arm ad ik szem e szteréb en , a fran cia jo g re n d sz e r for­ rásainak fejlő d ését tárg y aló Formation historique et sources du système juridique français cím ű k u rzu ­ sok. A P a r is 8 jo g i k a r 300 hallg ató t fo gadni képes m agánjogi m ester-k ép zéséb en v á lasz th ató tárgyként sz erep e ln ek a fra n c ia m agánjog fejlő d ésév e l fo g lal­ kozó. 4 kredit érték ű Histoire du droit des affaires , és a politikai g o n d o lk o d á s tö rtén etén ek sze n telt His­ toire de la pensée politique, a 100 h allgatót fogadni képes közjogi m ester-k ép zéséb en a fran cia k ö z ig az­ g atás fejlő d ését ö ssze h aso n lító m ódon tárg y aló His­

toire contemporaine de l'administration française, végül a 125 hallgatót fogadni képes bü n tető jo g i m es­ ter-k ép zésb en a fran cia b ü n te tő jo g és k rim in o ló g ia fejlő d ését b em u tató Histoire du droit pénal et sci­ ences criminelles cím ű kurzusok. A Reim s-i jo g i k a r o n a közjogi m ester-k ép z és m áso d ik sz e m e sz te réb e n a v á la sz th a tó tá rg y a k k ö ­ zött szerep el a p o litik ai g o n d o lk o d á s tö rtén e tév e l fo g lalk o z ó Histoire clés idées politiques, a k ö z ig a z ­ gatási m este r-k é p z és m ásodik sze m sz e te réb e n a k ö ­ telező en v álasztan d ó tárg y ak k ö zö tt szerep el a fran ­ cia p o litik ai-, g a z d a sá g i- és társad alm i fe lfo g á so k tárg y alá sáv al fo g la lk o z ó Histoire des idées poli­ tiques, économiques et sociales, v ala m in t az ö ssz e ­ h aso n lító p o litik ai g o n d o lk o d á s tö rté n e té t b e m u ta tó Histoire politique contemporaine, a reg io n á lis közig azg atási m este r-k é p z és e lső sz e m e sz te réb e n a h e­ lyi szin tű fran c ia k ö z ig a z g a tá s tö rtén eti e lő z m é n y eit tá rg y aló Histoire de l'administration locale, m íg a m ag án jo g i m e ste r-k ép zés k ereté b en a sze rz ő d é sta n elm é leti a la p v e té sé n ek tek in th e tő Théorie des obli­ gations, végül a b ü tn e tő jo g i- és k rim in o ló g iai m es­ ter-k ép z ésb en a fra n c ia b ü n te tő jo g eg y e s k é rd é se i­ nek tö rté n eté v el fo g la lk o z ó Culture générale cím ű ku rzu so k .

A L i l l e 2 E g y e te m jo g i k a r a mester-képzésének első két szemesztere - az előbbiekben tárgyaltaktól eltérően - az általános tanok felé fordul, és csupán az utolsó tanév irányul a specializáció felé. A z első tan­ évben számos jogtörténeti tárgy szerepel a tematiká­ ban a választható tárgyak között: a büntető-politika és a büntetési rendszerek fejlődését tárgyaló Histoire de la sécuríté pttblique et eles politiques pénales, a politikai gondolkodás fejlődésével foglalkozó His­ toire cles iclées politiques, a frank időszaktól napjain­ kig terjedő bírósági rendszer történetének, és az egyes bírói szervek hatásköre pontos m eghatározásá­ nak szentelt Histoire des institutions judiciaires, a m unkavállalás szabadsága kérdését az Ancien R ég i­ me bukásától a 19. század végéig tárgyaló Histoire dti droit elit travail cím ű kurzusok. A jogtörténeti tár­ gyak az első két szemeszterben való e széleskörű je ­ lenlétének azonban szükségszerű következm énye, hogy a valódi specializációt jelentő utolsó tanévben már egyáltalán nem jutnak szerephez a tanrendben. A szigorúan kötött tem atik áv al re n d elk ező Lim og e s -i jo g i k a r bü n tető jo g i m e ster-k ép zése 24 ó ra ter­ je d e lm ű . 3,5 k redit érté k ű , szó b eli v izsgával záru ló k ö telező tárgyként h atáro zza m eg az e lső sz em esz­ terben a francia b ü n te tő jo g fe jlő d é sé t tá rg y aló His­ toire elit droit pénal, m ajd a m áso d ik szem eszterb en a politikai g o n d o lk o d á s fejlő d é sé v e l fo g lalk o zó His­ toire des iclées politiques cím ű k u rzu so k at. A kö zjo ­ gi m ester-k ép zés e z utóbbi tárg y at az első két félév­ ben szintén k ö telező en v ála sz ta n d ó tá rg y k én t h atá­ rozza m eg, valam in t e körb e so ro lja az e lső sz em e sz ­ ter folyam án az állam i sz e re p v á llalá s tö rténetével fo g lalk o zó Histoire eles ntissions de 1'Eleit cím ű kur­ zust. A M o n t p e l l i e r I E g y e te m jo g i k a r a eg y es m e ste r-k é p z ése in e k te m a tik á já b a n az e lő b b ie k b e n m eg ism ert sú lly al v eszn ek részt a jo g tö rté n e ti tá r­ g y ak . így az em b e ri jo g o k eu ró p a i fe jlő d ésén ek sz e n te lt m e ste r-k é p z é s e lső s z e m e sz te ré b e n az e u ­ rópai jo g fe jlő d é s é t tá rg y a ló , 33 ó ra e lő a d á s te rje ­ d e lm ű . 4 k red it é rté k ű Histoire elit droit européert, m ajd a m áso d ik sz e m e sz te rb e n a b író sá g i re n d sze r fe jlő d é sé t tá rg y a ló Histoire de la justice c ím ű k u r­ zu so k k e rü lte k a te m a tik á b a ; e k é p z é s h a rm a d ik és n e g y ed ik s z e m e sz te ré b e n a z o n b a n m á r nem ta lá ­ lunk jo g tö rté n e ti v o n a tk o z á sú ta n tá rg y a k a t. A m a­ g án jo g i m e ste r-k é p z é s e lső sz e m e sz te ré b e n - a sp e ­ c ia liz á c ió felé m u tató , k ö te le z ő tá rg y a k m e llett v á la sz th a tó k u rz u sk é n t sz e re p e l a c sa lá d i jo g tö rté ­ netét tá rg y a ló Histoire du droit de la famille, m ajd a m áso d ik sz e m e sz te rb e n a b író ság i re n d sz e r tö rté ­ n etét tá rg y a ló Histoire ele la justice, a h a rm a d ik s z e m e s z te rb e n a 2 0 ó ra e lő a d á s te rjd e le n iű , 3 k r e ­ d it é rté k ű , a szellem i a lk o tá so k jo g á n a k ala p jaiv a l fo g la lk o z ó Aspects fondamentaux du droit de la propriété intellectuelle c ím ű tá rg y a k . É rd e k e s lát­ nu n k , h o g y az u to lsó sz e m e sz te rb e n 12 ó ra te rje d e l­ m ű, 3 k red it é rté k ű v á la sz th a tó k u ta tó s z e m in á riu m ­ k én t sz e re p e l a s z e rz ő d é se k jo g a ró m ai jo g i a la p ja ­

ival fo glalko zó Fondements romano-historiques du contrat cím ű tárgy. A közigazgatási jo g i mesterképzés m ásodik szem eszterében a két kötelezően választandó tárgy között szerepel a 33 óra előadás terjedelm ű. 6 kredit értékű. írásbeli vizsgával záru­ ló. a dél-európai országok politikai berendezkedé­ sének fejlődését tárgyaló Histoire des régimes poli­ tiques méditerranéens cím ű kurzus. A regionális közigazgatási m ester-képzés első szem eszterében választható tárgyként szerepel a 33 előadás terjedel­ mű. 6 kredit értékű. írásbeli vizsg ával záruló, ö ssze­ hasonlító alkotm ányjogot tárgyaló Histoire consti­ tutionnel comparé cím ű kurzus. A z A v ig n o n i-i jo g i k a r szerződ ési jo g i m esterk ép zés e lső szem eszteréb en k ieg észítő , de k ö telező ­ en választan d ó tárgykén t szerepel a szerődési jo g o t annak róm ai eredetétől a napóleoni k o d ifik á ció ig v iz s g á ló Histoire cles obligations, m ajd a harm adik szem eszterben 10 óra terjedelm ű. 3 kredit értékű, szintén k ö telező kutató szem inárium ként je le n ik m eg az előbbi tárgyk ö rb e illeszk ed ő Histoire elit droit des obligations cím ű kurzusok. A z A ix M a r s e i l l e III e g y e te m jo g i k a r á n a k

közjogi m ester-képzése első két szem eszterében a választható tárgyak között szám os - 4 8 óra előadást m agában foglaló - jogtörténeti vonatkozású kurzus szerepel, m elyek m indegyike a harmadik és negye­ dik szem eszterben kötelezően választandó tárgyak előtanulm ányi feltételeként szerepel: így a francia közigazgatási jo g fejlődését tárgyaló Histoire du droit administratif, a politikai gondolkodás fejlő d é­ sét tárgyaló Histoire des idées politiques, a nemzet­ közi jo g i kapcsolatok történetével foglalkozó His­ toire des relations internationales című kurzusok. A z összehasonlító jo g i és jogelm életi m ester-kép­ zés első két szem eszterében ugyan szabadon vá­ lasztandó tárgyként kerültek m eghatározásra a tan­ rendben az alábbi tárgyak, de teljesítésük az utolsó két szem eszterbe való továbblépéshez szükséges: így a bírósági rendszer történetével foglalkozó His­ toire de la justice. és az összehasonlító jo g i gondol­ kodás történetét tárgyaló Histoire cle la pensée juridique contemporaine cím ű kurzusok. A z orvosi jo g i m ester-képzés első szem eszterében egyedüli kötelezően választandó tárgyként szerepel az eg ész­ ségügyre vonatkozó jo g i szabályozás történetével foglalkozó Histoire du droit sanitaire et social cí­ mű tárgy. A m agánjogi m ester-képzés első sze­ m eszterében szintén egyedüli előtanulm ányi tárgy­ ként van jelen a tanrendben a szerződési jo go t a ró­ mai eredetektől a francia m agánjogi kódex kiadásá­ ig vizsgáló Histoire des obligations cím ű tárgy. A nem zetközi- és európai jo g i m ester-képzés első sze­ meszterében kötelezően választandó tárgy a francia politikai gondolkodás történetével foglalkozó His­ toire des idées politiques, majd a m ásodik szem esz­ terben a nem zetközi kapcsolatok történetét tárgyaló Histoire des relations internationales cím ű kurzu­ sok.

JOGTÖRTÉNETI TANTÁRGYAK A JOGTÖRTÉNETI MESTER-KÉPZÉSEKBEN Álljon két példa itt a jogtörténeti tárgyú mesterképzések tantárgyi szerkezetére. A M o n t p e l l ie r I E g y e te m jo g i k a r a jogtörténeti mester-képzésének első szemeszterében kötelező tárgyként a családi jo g történetét tárgyaló Histoire (lu droit de la famille, vá­ lasztható tárgyként az európai jo g történetét tárgyaló Histoire du droit européen, és a munkajog alapjaival foglalkozó Histoire des relations du travail, majd a második szemeszterben a francia bírósági rendszer fejlődésével foglalkozó Histoire de la justice című kurzusok kerültek a tanrendbe. A mester-képzés utol­ só éve valós specializációt hoz e területen: a harma­ dik szemeszterben kötelezően választandó tárgy a francia jogforrási rendszert tárgyaló, 20 óra előadást magában foglaló. 5 kredit értékű Les sources du droit, a jo g i doktrína történeti fejlődését tárgyaló Histoire de la doctrine juridique, és az európai közjogi beren­ dezkedést összehasonlító módon tárgyaló Histoire comparative des institutions en Europe, továbbá vá­ lasztható tárgy az egyes európai országok büntetőjogi fejlődésével foglalkozó, 25 óra előadás terjedelmű. 6 kredit értékű Histoire du droit pénal des pays europeéns cím ű kurzusok, melyekhez az alábbi há­ rom. egyenként 12 óra terjedelmű és 3 kredit értékű kötelezően választandó kutató szeminárium kapcso­ lódik: a jo g i széttagoltságot mutató középkori francia m onarchia jo g g yak o rlatával foglalkozó Pratique juridique sous l'ancien régime, az eljárási jo g fejlődé­ sét tárgyaló Histoire du procès, valamint a gazdaságiés társadalmi változásokkal foglalkozó Historgraphie des faits économiques et sociaux című szemináriu­ mok. A leginkább a szakdolgozat (Mémoire) megírá­ sának szentelt utolsó szemeszter folyam án további két, jogtörténeti tárgyú, egyenként 12 óra terjedelmű.

A

Bolognai Folyamathoz kétféleképpen lehet v i­ szonyulni: felfogható úgy is, mint lehetőség az országok felsőoktatási rendszerei közötti átjár­ hatóság rugalmasságának növelésére, és úgy is, - talán még inkább! - mint alkalom annak átgondolására, hogy abból, amit általában teszünk, mi az, ami való­ ban szükségszerű, és mi az, ami puszta tradíció? A jo ­ gi karokra jelentkezők számának rohamos növekedése új koncepció kialakítását tette szükségessé a brit felsőoktatásban: míg 1992-ben évente 4000 hallgató vég­ zett, 2004-re ez a szám csaknem elérte a 14.000-et. Ez a folyamat számos tanulsággal járt, amelyeket előadá­ som során ismertetni fogok. El kellett gondolkodnunk azon, hogy hogyan oktathatnánk sokkal több hallgatót anélkül, hogy arányosan növelnénk az oktatók létszá­ mát. Ezzel egy időben ugyancsak felmerült annak az igénye, hogy az ügyvédi kamarába való bejutáshoz vagy az ügyészi hivatáshoz szükséges kurzusok alkal-

3 kredit értékű kutató szeminárium szerepel: egyrészt a szerződési jo g római jogi eredetét kutató Fondements romano-canonique du contrat, és az európai büntetőjogi doktrína történetével foglalkozó Histoire cle la doctrine pénale européenne cím ű kurzusok. A Licence-diplom ával rendelkező, és e képzés ke­ retében bizonyos jogtörténeti tárgyakból vizsgázott hallgatók szám ára nyitotta meg jogtörténeti mesterképzését a A ix M a r s e i l l e III e g y e te m jo g i k a r a . A z első évre beiratkozott hallgatóknak 12 tárgyat kell választaniuk a felajánlott 24 - többségében jo gtörténeti - kurzusból: így a francia közigazgatási jo g történetét tárgyaló Histoire du clroit administratif, a második világháborút követő francia alkotm ányos fejlődést bemutató Histoire cle la France depuis 1945, a francia bírósági rendszer történetével fogla­ kozó Histoire de la justice, az ókori állam ok közjogi berendezkedését tárgyaló Histoire des institutions de l ’Antiquité, a francia jo g i gondolkodás fejlődését tár­ gyaló Histoire des idées politiques című kurzusok­ ból, továbbá egyes magánjogi jogterületek (dologi-, szem élyi-, kötelm i-, öröklési-, házassági vagyonjog) fejlődésének szentelt tantárgyakból.

KÖVETKEZTETÉSEK HELYETT Nem vállalkozhattam annak nyílt m egítélésére, hogy a jogtörténeti tárgyak milyen súlyt képviselnek az európai felsőoktatási térség követelm ényei szerint átalakult francia jogász-kép zés egyes fokain. Csupán az egyes karok tantárgyi tematikájában fellelt jogtör­ téneti tárgyak viszonylagos részletességgel történő ismertetését tűztem célul, mely lehetővé teszi az ol­ vasó szám ára, hogy a képzés egy adott fokán szerep­ lő egyéb - elsősorban pozitív jo g i - tárgyak viszony­ latában a jogtörténeti tárgyak szerepét és súlyát saját m aga m egítélhesse.

John Bell:

A jogászképzés és Bologna brit nézőpontból* masak legyenek gyakorlati ismeretek elsajátítására is, és ne csak az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején bevezetett reformok elméleti ismertetését tartal­ mazzák. Mindezek kapcsán át kellett tekintenünk a jo ­ gi képzés egészének jelenlegi helyzetét. Véleményem szerint indokolt lenne, hogy azok a kérdések, am e­ lyekkel ezzel kapcsolatban azóta is foglalkozunk, ré­ szét képezzék egy átfogóbb, európai szintű párbeszéd­ nek, amelynek célja az európai jogi képzés 2 1 . száza­ di jellegének kialakítása.

BRIT SAJÁTOSSÁGOK A brit oktatási rendszernek számos egyéni sajátossá­ ga van, de a koncepcióváltás ennek ellenére tanulságok­ kal szolgálhat egész Európa jogi képzésének átalakítá­ sában. Először is kezdjük talán azzal, hogy Angliában négy

különböző oktatási rendszer és három különböző jog­ rendszer működik, utóbbiak mind külön bíróságokkal és saját képesítésekkel rendelkeznek. Egy Skóciában vég­ zett jogásznak ugyanúgy különbözeti vizsgát kell ten­ nie. mint egy Franciaországban végzettnek, ha Angliá­ ban akar prakszist folytatni. Skóciában a fiatalok 17 éves koruktól négyéves képzésben vesznek részt, míg Angliában. Walesben és Észak-Írországban a képzés hároméves, és 18 éves korban kezdődik. Éppen ezért esetünkben az eltérő képzési háttér kezelése 400 éve a kultúra része. A politikai egység nem feltétlenül jelenti tehát az oktatás vagy a jogrendszer egységességét. Eu­ rópa is ezzel a problémával fog szembesülni. Másodszor, egy jogász nem egyszerűen jogi szak­ ember. A gyakorló ügyvéd gyakran egyúttal szociális munkás, üzleti tanácsadó, a család támasza, vagy álta­ lános problémamegoldó. Ezek a képességek és ismere­ tek nem tartoznak szorosan az ügyvédi szakmához. Az ügyvéd ismerheti ugyan a jogszabályokat, de ezen felül egy sereg egyéb ismeretre is szüksége van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Angliában és Walesben a jogászokat (egyes jogi cégeknél akár a dolgozók felét) nem csak a jogi diplomával rendelke­ zők közül toborozzák, hanem azok közül is, akik mindössze egy egyéves posztgraduális jogi képzésben vettek részt. A jogi szakmában nem mindenkinek van jogi végzettsége - éppúgy, ahogy Franciaországban a Conseil d ’ Etat bírái közül soknak szintén nem jogi végzettsége van. Harmadszor, ami talán kevésbé jellem ző, mint más európai országokban: a jogot végzettek közül sokan nem lesznek ügyészek vagy az ügyvédi kamara tagjai, vagyis nem a jogi szakma fő vonulatában helyezkednek el. Az egyetemi évek alatt a legtöbb hallgató úgy gon­ dolja, hogy a fő szakmákban fog elhelyezkedni (egyes egyetemeken a végzősök akár 90%-a is még ezen a vé­ leményen van), de a szakosodást követően a tényleges arány 40% körülire csökken. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy nincs szükségszerű kapcsolat a jogi egyetemi diploma és a jogi szak­ mákra való felkészülés között. Ennek egyenes követ­ kezménye, hogy a szakmai testületek maguk határozzák meg a jogi szakma gyakorlásához megkövetelt felkészí­ tő kurzusokat. Ez a tevékenység közvetlenül egyik mi­ nisztérium hatáskörébe sem tartozik, bár a szakmai elő­ írásokat végső soron Angliában a főkancellár, máshol pedig az ugyanilyen hatáskörrel rendelkező hatóság fel­ ügyeli. A jogi diploma megszerzése során tehát egyaránt szükség van a jogtudományra mint társadalmi gyakor­ latra összpontosító általános képzésre, és egy olyan tí^2 Pusú felkészítésre, amely szabad utat ad a szakosodás­

nak számos különböző jogi szakma irányába. Az ellen­ tét feloldhatatlan e két igény között, és ez elkerülhetet­ lenül feszültségekhez vezet. A szakmai testületek a szakmai képzéshez való hozzáférés feletti ellenőrzésü­ ket használják fel arra, hogy befolyásolják az egyetemi jogi diploma tartalmát. Az egyetemeknek nem ezt a célt kell szolgálniuk, még akkor sem, ha ezzel nemet mon­ danak a költségek externalizálására. A negyedik témakör a joghallgatók kiválasztása. Bár nagyon jól fejlett felsőoktatási rendszerrel rendelke­ zünk, még mindig van válogatás a jelentkezők közül, és ezért a lemorzsolódás alacsony. Mivel a hallgatók je l­ lemzően alkalmasak és motiváltak, a jogi képzésben az oktatók nagyobb mértékű haladást tudnak elérni, mint más tantárgyak esetében.

MIT JELENT A JOG FOGALMA? A Bolognai Folyamat és a vele kapcsolatosan elké­ szítendő hároméves előtanulmány minket is rákényszerít, hogy megvizsgáljuk, mi számít fontosnak? Vegyük tehát sorra, milyen alapvető elemekből áll össze a jog fogalma!

A FELSZÍN: SZABÁLYOK ÉS NORMÁK Ha egy törvénykönyvet veszünk kézbe, vagy egy „Rauchen Verboten” felirattal találkozunk, szabályok­ kal szembesülünk. A szabályok mondják meg, mit kell tennünk ahhoz, hogy törvényesen cselekedjünk, vagy hogy egy adott cél érdekében hogyan kell eljárnunk, például hogyan készíthetünk végrendeletet. Ebből le­ vonhatnánk azt a következtetést, hogy az ember akkor jó ügyvéd, ha minél több szabályt ismer, és egyből tud­ ja a választ minden jogi kérdésre. Ez a tudás azonban rövid életű: csak addig tart. amíg Bécsben vagy Brüszszelben meg nem változtatják a szabályokat. A z igazi ügyvéd érti a jogrendszert, képes pontosan felismerni a jogi kérdéseket, majd megkeresni a rájuk vonatkozó szabályokat.

ELSŐ RÉTEG: FOGALMI RENDSZER Egy rendszer megértéséhez elengedhetetlenül szük­ séges a részegységeknek és azok viszonyának, továbbá a következményeknek az ismerete. Ezt a jelenséget Wittgenstein úgy írta le, mint amikor a beszélő azt mondja „és így tovább,” ami azt jelenti: tudom, hogyan kell folytatni ezt a sort. Ez a „bennfentesség” valójában a gondolkodás rendszerének mélyebb rétege, a jogban ugyanúgy, mint bármi másban. A jog szempontjából azt jelenti, hogy a kérdéses személy megértette a jogrend­ szer fogalmi struktúráját. A néhai Peter Birks kiemelte a jo g rendszertanának fontosságát, vagyis annak szük­ ségességét, hogy az ember azonosítani tudja a jogrend­ szer egyes elemeit és azok egymáshoz fűződő viszo­ nyát. Geoffrey Samuels szerint ez a jogi gondolkodás alapja. Miközben a törvényeket tanulmányozzuk egy

adott jogrendszerben, azt is megtanuljuk, hogyan kap­ csolódnak egymáshoz az egyes elképzelések, és hogyan lehet őket alkalmazni a valóságra. Az összehasonlító jogtudomány művelőjeként térképet kell rajzolnom a fejemben minden egyes jogrendszerről. Fel kell ismer­ nem, hogy a közigazgatás felelősségi körére Franciaor­ szágban különleges szabályok, Olaszországban pedig az általános polgárjogi elgondolások vonatkoznak. Ah­ hoz, hogy megtaláljam egy adott nemzeti jogrendszer­ ben a megfelelő szabályokat, előbb el kell tudnom he­ lyezni az ügyet a rendszer fogalmi térképén. A jogrend­ szert csak úgy ismerhetem ki, ha már van elképzelésem azokról a kategóriákról vagy elgondolásokról, amelyek­ kel összefüggésben az a társadalmi problémákat kezeli. Ha a hallgató nem is ismeri az élet összes területére vo­ natkozó összes szabályt, tudnia kell, hol helyezze el a felmerülő kérdést, amelyet meg kell vizsgálnia. Vagyis szükség van a rendszer egyfajta átfogó ismeretére, ame­ lyet azonban olyan módon kell megszereznie, hogy az a megértést segítse elő, ne csak felszínes bevezetést adjon minden egyes témakörbe.

MÁSODIK RÉTEG: ÉRTÉKREND A rendszer második rétege az értékrend. A törvények az emberi cselekvésekhez egyfajta értékrendet rendel­ nek hozzá. Ezek az értékek egyszerre valós és ügyrendi értékek. Ügyrendi szempontból a jogi megközelítés ré­ szét képezi mindkét fél meghallgatása, a meggyőző bi­ zonyítékok figyelembe vétele, az ítélet előtti pártatlan­ ság. illetve az ésszerű érveléssel felépített magyarázat. Ez komoly, gondolkodást igénylő feladat, ahol nem le­ het megérzésekre és benyomásokra hagyatkozni. A va­ lós értékeket a törvények, alkotmányos és emberi jogok közvetítik. Ezek az értékek húzódnak meg a szabályok mögött, és ezeket használjuk a szabályok alkalmazási körének értelmezéséhez. A jo g megértéséhez elenged­ hetetlen ennek a mögöttes értékrendnek a megértése.

befolyása alkotják. Fontos, hogy a joghallgató értel­ mezni tudja a legfelsőbb bíróság határozatait, és meg tudja állapítani, azok milyen hatáskörrel bírnak. Tudnia kell, melyik hatóság az erősebb a rendszerben, és mely forrásokat lehet hivatalosnak tekinteni. A jogi intézményeken túlmenően a hallgatónak tisz­ tában kell lennie azzal az átfogóbb kontextussal is, amelyben a jogrendszer működik. Ebbe egyértelműen beletartoznak az alkotmányos keretek, de a kereskedel­ mi és közigazgatási rendszer is. Lényegét tekintve a hallgatónak értenie kell, hogy hol a jog helye és mi a je ­ lentősége a társadalomban, amelyben él.

SZÉLES KÖRBEN ALKALMAZHATÓ TUDÁS M ivel a jogi képzés az általános képzés része, hang­ súlyt kell fektetni különböző készségek fejlesztésére is. A jogásznak jó elemzőnek kell lennie: tudja elemezni és értelmezni a szövegeket, képes legyen nagy mennyisé­ gű adat rendszerezésére és a fontos és szükséges infor­ mációik) elkülönítésére. Fontos a jó szóbeli és írásbeli kifejezőkészség. Képesnek kell lenniük egy érvelés mindkét oldalának áttekintésére, és bármilyen megol­ dás bizonyítékokkal való alátámasztására. A jogtudo­ mány főleg az érvelés és a retorikai képesség fejleszté­ sére koncentrál.

MILYEN HATÁSSAL VAN MINDEZ A TANANYAG MEGHATÁROZÁSÁRA? CÉLKITŰZÉSEK A JOGI KÉPZÉSBEN A tananyag kialakításánál gondoskodni kell arról, hogy a hallgatók a tantárgy valamennyi alapvető elemét elsajátítsák. Ezek a következők:

Fogalmi térkép MÓDSZEREK A jog nagy része nem más, mint módszerek halmaza. Léteznek elfogadott törvényértelmezési módok, ame­ lyek eltérnek az irodalmi vagy vallásos szövegek értel­ mezésétől. Ezt minden joghallgatónak meg kell tanul­ nia. Ez a képzés olyan területe, ahol szükség van kiscso­ portos gyakorlatokra és értékelésre. A jogi kutatómunkának is saját módszerei vannak: meg kell tanulni, hogy milyen prioritás adható bizonyos joganyagoknak vagy hivatalos forrásoknak. Ezért fon­ tos, hogy lehetőséget adjunk a hallgatóknak az ilyen módszerek felügyelet mellett történő alkalmazására.

KONTEXTUS: INTÉZMÉNYEK A hallgatónak tisztelnie kell a kontextust, amelyben a jogrendszer működik. Ezt egyfelől a bíróságok és jo ­ gi szakmák, valamint ezek jogalkalmazásra gyakorolt

A jogi tananyag funkcionálisan a tartalmi tudás elsa­ játítását tartalmazza, miközben igyekszik elősegíti a progresszív megértést. A cél azonban nem az átfogó tudás, hanem a jo g struktúrájá­ nak megértése. A konkrét tartalom ismerete múlandó, mivel a törvények változnak, az alapvető elgondolások azonban csak ritkán módosulnak. Például az, hogy egy ember szempontjából mi számít bűnténynek, gyakran változik. De egy bűntett értelmi és fizikai vonatkozá­ sai, a vétőképesség és a védekezés általános alapjai, például az önvédelem, megmaradnak. Úgy is fogal­ mazhatunk, hogy a hangsúly a jogrendszer főbb szabá­ lyain van, nem pedig a konkrét részletek sokaságán. Az elgondolás alapja, hogy a hallgatónak meg kell tanul­ nia elhelyezni az adott problémát a jogrendszer kon­ cepcionális térképén, és a főbb szabályok alapján fel kell tudnia tenni azokat a lényeges kérdéseket, amelyek segítségével az adott konkrét részterület átlátható. Eh­ hez többféle ismeret kombinációjára van szükség. Elő-

szőr is eleget kell tanulnia egy sor különböző témáról ahhoz, hogy megfelelő szinten megérthessük a jo g ­ rendszert. A multimap.com weboldal ezt nagyszerűen példázza. A teljesen általános kérdéstől indulhatunk: elég azt tudni, hogy egy város az ország délkeleti vagy északnyugati részén található, majd tovább szűkíthet­ jük a keresést. A hallgatónak meg keli tanulnia, hogyan lehet a lehető leggyorsabban leszűkíteni a keresést egy adott városra, majd addig kutatni, amíg meg nem talál­ juk a jo g megfelelő utcáját. Tudni kell, melyik téma­ körhöz nyúljunk a polcon, és hogy azon belül milyen fejezetcímet keressünk, de azt már nem feltétlenül, hogy ebben a fejezetben milyen alcímek találhatóak. A tudásszint-meghatározás (benchmark statement) ezért néhány fő tantárgy legfontosabb alapelveire összponto­ sít, amelyek az angol jo g alapelgondolásait képviselik. Mindezt egy történet is jó l példázza, amely velem esett meg. Miután végeztem Cambridge-ben, egy összeha­ sonlító jogtudománnyal foglalkozó francia jogászhoz, René Rodiére-hez kerültem, aki ezen kívül a tengeri hajózás jogának szakértője is volt. Foglalkoztam eg y ­ felől a saját témakörömmel, a szerződéses egyetértés megbomlásához vezető tényezőkkel, másfelől pedig egy olyan területtel, amelyet korábban soha nem tanul­ mányoztam. A szerződésekre és ügynökségi viszo­ nyokra vonatkozó előírások és a teherrakományokra vonatkozó szabályok együttes ismerete hozzásegített a saját megállapításaim kialakításához. Ugyanezt fogja tapasztalni a jövőben bármelyik gyakorló vagy kutató jogász is.

Tudni kell, hogy hogyan találjuk meg a szabályokat? Melyek a megfelelő források, és hogyan kell őket értelmezni? A jogi tanulmányok második része annak a képes­ ségnek az elsajátítása, hogy olyan területeken is megta­ láljuk a megfelelő törvényt, amelyeken az ismereteink nem elég mélyek vagy naprakészek. Erre valók a külön­ böző források. Bizonyos értelemben ez azt jelenti, hogy fizikai formában megjelenő forrásokat kell használni, például enciklopédiákat, törvénykönyveket és jogi je ­ lentéseket. Másfelől azt is jelenti, hogy a hallgatónak meg kell tanulnia helyesen felhasználni és előadni olyan érveléseket, amelyek tükrözik az eltérő hivatalos jogi forrásokat és azok hatáskörét. A jogi kutatómunka ilyen különböző fajtáinak gyakorlása általában számos módszer alkalmazására is lehetőséget ad. Miközben a hallgató azt gyakorolja, hogyan közelítsen meg egy jo ­ gi problémát, egyben a jog módszereivel is megismer­ kedik. Ezek a módszerek a jogi szövegek értelmezése, alkalmazásuk tényleges helyzetekre (általában képze­ letbeli helyzetekre), és a különböző jogi források együt­ tes felhasználása (alapító okiratok, esetek, elvek és be­ vett tételek). Olyan gyakorlatokra is szükség van, ahol a jogállást nem az érintettek, hanem a külső szemlélő szemszögéből (gazdasági, politikai vagy társadalmi _ _ szempontból) értékelik, érveléssel alátámasztva. 64

Értékrend A jogi tanulmányok részét képezi a jogiságnak és a jogászoktól elvárható viselkedésnek, mint értékeknek az elsajátítása. A jogiság fogalma azt jelenti, hogy a dolgokat szabályok irányítják, amelyeket pontosan al­ kalmazni kell. Azt a hitet jelenti, hogy ha a társadalom szabályok alapján működik, jobb életfeltételeket bizto­ sít. Ennek az elgondolásnak a részét képezi a jogállam i­ ság, vagyis az elfogadott törvények pontos alkalmazása, tágabb értelemben azonban része az emberi jogok tisz­ telete, az egyének egyenlősége, az emberi méltóság tisztelete, és az egyén értékeinek elfogadása is. A jogá­ szoktól elvárható viselkedésbe beletartozik a pártatlan­ ság, az érvelés mindkét oldalának meghallgatása, a dön­ tések bizonyítékokra való alapozása, és a döntések logi­ kus indoklása, vagyis mindaz, ami a jogi megközelítés­ nek is részét képezi. A jogi képzés szellemiségét ezek az értékek határoz­ zák meg. Ezeket az értékeket jogi problémák megoldá­ sával, pro bono jogi tanácsadással foglalkozó előadá­ sokkal és viták gyakorlásával lehet hangsúlyozni, mert ezekben az esetekben a hallgatóknak a gyakorlatban kell alkalmazniuk az elméleti tudást.

Alapvető készségek: jogi és általános Egy jogásznak munkája során számos készséget kell alkalmaznia. Ebben az esetben a legfontosabb teen­ dőnk fontossági sorrendet felállítani a készségek kö­ zött. A tananyagnak alkalmasnak kell lennie rá. hogy megfelelően bemutassa a tantárgyakhoz kapcsolódó legfontosabb készségeket, úgymint a kritikai gondol­ kodás, logikus érvelés, és források felhasználása. Kis csoportok esetében ez egyszerűen megoldható: felada­ tot adunk, és a végén értékeljük. Nagyobb csoportok esetében, mint például Leedsben. ahol én dolgoztam (20 fő) olyan rendszert kell kialakítani, amely támogat­ ja a hallgatót az önálló készségfejlesztésben. Az első évben a jogi készségfejlesztés kurzuson egy esettanul­ mányt vizsgálunk (gyakorló ügyvédek által felépített képzeletbeli eset), amely védői gyakorlatot foglal ma­ gában: dokumentumokat kell áttanulmányozni, bizo­ nyos kérdéseknek utána kell nézni, végül egy jogász vagy bíró előtt el kell mondani az érvelést. Ezzel rákényszerítjük a hallgatót, hogy egy konkrét üggyel kapcsolatban kutatómunkát végezzen, és annak ered­ ményét egy valós helyzetre alkalmazza. Ebben az eset­ ben az elméleti ismereteket, a kutatással kapcsolatosan elsajátított módszereket és az olyan általános készsége­ ket, mint az érvelés vagy írásos fogalmazás egyaránt használni kell.

TUDÁSMENNYISÉG A készségek és átfogó ismeretek elsajátításának szükségessége azt is maga után vonja, hogy a képzés végén kevesebb lesz az a megkövetelt tudásmennyiség, amelyről számot lehet adni. A tudásszint-meghatározás

(benchmark statement) ezért a legfontosabb területekre érvényes alapelvek ismeretére összpontosít. Nincs or­ szágos szinten előírt tanterv; minden intézmény maga dönti el, milyen módon valósítja meg ezt a célt. A benchmark számos készséget említ. Elképzelésünk sze­ rint a jogi tananyag meghatározásánál először is fel kell ismerni, hogy a hallgatók készségei már a képzés elején is igen fejlettek lehetnek. Erre jó példa az informatikai készségek szintje: a legtöbb fiatal már ennek a készség­ nek a birtokában érkezik az egyetemre. A képzés során elvégzendő feladatok célja ezeknek a készségeknek a kiteljesítése, illetve annak biztosítása, hogy a szükséges készségek legalább alapszinten meglegyenek. Az infor­ matika területén például a feladat azon kevesek felzár­ kóztatása, akik amúgy feltehetőleg érett személyiséggel rendelkeznek. A tartalom nagyon fontos. Miért kell a diákoknak is­ merniük a részleteket? A gyakorló vagy kutató szak­ ember sem ismeri az összes törvényt. De tudja, hol néz­ zen utána, és tudja, hogy egy enciklopédia vagy tárgy­ mutató segítségével hol találhatja meg a megoldást. Egy ilyen tapasztalt ember intelligens módszerekkel keres. Az én szememben ugyanez a hallgatókra is érvé­ nyes: a képzés végére az illető eljut arra a szintre, hogy megbízható és pontos jogi kutatómunkát végezzen. Eh­ hez szüksége van a jogrendszer fogalmi térképének és a kutatáshoz szükséges módszerek alkalmazásának az ismeretére. A brit jogi egyetemeken a képzést a kész­ ség- és kutatásmódszertan-fejlesztés jellem zi - számí­ tógépekkel. hozzáféréssel a Westlaw-hoz és más forrá­ sokhoz. A szakma és a jogi egyetemek vélem énye erősen különbözik a tekintetben, hogy mi várható el egy jogi képzésben részt vett hallgatótól. A szakma azt várja el. hogy azonnal és pontosan idézzék a jogi alapokat, különösen kereskedelmi területen. A jo gi egyetemek azt várják el. hogy tudjanak a joggal kapcsolatban ku­ tatni és gondolkodni, de ne csak úgy, mint jogász, ha­ nem úgy is, mint állampolgár. A diplomát adó képzés idejébe bele kell férnie mindannak, ami ésszerű és szükséges. Ha nagyon sok részterületet mutatunk be, egyikben sincs idő elm élyülni. A kérdés csak az. hogy a sok terület felszínes bemutatása hozzásegíti-e a hall­ gatókat a jogrendszer alapvető struktúrájának a meg­ ismeréséhez. Ha ez megtörtént, a kutatásra szolgáló félévekben tovább haladhatnak. Ebben a m egközelí­ tésben annak az alapján, hogy a különböző tantár­ gyakról hány órában van a képzés során szó, nem le­ het minősíteni a képzés egészét. A hangsúly azon van, hogy a képzés végére mit teljesít vagy sajátít el a hall­ gató. Végül a brit jogi egyetemek azt a megközelítést fo­ gadták el, amely a tanulási folyamat végeredményére összpontosít. Mit kell tehát elérniük a hallgatóknak a képzés végére? A végeredményre összpontosító meg­ közelítés a tartalmi szempontokra kevesebb hangsúlyt fektet. Ebben lényegesen eltér az Európa más részein hagyományos képzéstől. Az igazságosság kedvéért azt is ki kell azonban emelni, hogy a kontinensen működő

kollégák is válogatnak a képzés részét képező területek között. A teljes tananyagot nem minden esetben veszik sorra. A jogi diplom a m egszerzéséhez az alábbi területek m indegyikén jó teljesítm ényt kell nyújtani, és bizonyí­ tani kell a szükséges képességek illetve hozzáértés m eglétét valam ennyi területen.

SZAKTÁRGYI KÉPESSÉGEK Tudásanyag A hallgatónak bizonyítania kell, hogy rendelkezik alapvető tudással és átfogó elképzeléssel a m egism ert jogrendszer(ek) legfontosabb jellem zőiről, azaz: - bizonyítania kell, hogy az adott jogrendszerre je l­ lem ző legfőbb alapvető elgondolásokat, értékeket, alap­ elveket és szabályokat jelentős m értékben ismeri; - képesnek kell lennie rá, hogy ism ertesse a rendszer legfontosabb jogi intézm ényeit és eljárásait; - bizonyítania kell, hogy képes a jogrendszer néhány jelentős területének m élyreható, átfogó tanulm ányozá­ sára.

Alkalmazás és problémamegoldás A hallgatónak bizonyítania kell, hogy tudását alapve­ tő szinten alkalmazni tudja egy nem túl összetett helyzet­ ben. és ezáltal konkrét problém ákra védhető megoldást tud találni (akár valós, akár képzeletbeli helyzetekben)

Források és kutatómunka A hallgatónak bizonyítania kell az alábbi alapvető képességek meglétét: - a kutatást igénylő kérdés pontos azonosítása: - naprakész jogi inform áció azonosítása és m egszer­ zése. papíralapú és elektronikus forrásokból; - a tanulm ányozott kérdésre vonatkozó elsődleges és m ásodlagos jogi források felhasználása.

ÁLTALÁNOSAN ALKALMAZHATÓ SZELLEMI KÉSZSÉGEK Analízis, szintézis, kritikai ítélőképesség, értékelés A hallgatónak bizonyítania kell az alábbi alapvető képességek meglétét: - adatok és problém ák felism erése, és egym áshoz vi­ szonyított fontosságuk illetve relevanciájuk alapján sorrend felállítása; - több különböző forrásból szárm azó inform ációk és ism eretek kom binálása; - a tém akörhöz tartozó m egfelelő doktrínák és politi­ kai kérdések összegzése; - konkrét okfejtések előnyös tulajdonságainak kriti­ kus m egítélése; - többféle lehetséges m egoldás ism ertetése, és a m egfelelő ésszerűen m egindokolt kiválasztása

történeti szemle

Önállóság és tanulási képesség A hallgatónak bizonyítania kell az alábbi feladatok jelentős irányítás nélküli végrehajtásának képességét: - független tervező és feladatm egoldó tevékenység a jo g azon területein, am elyeket korábban tanulm á­ nyozott; - önálló kutatóm unka elvégzése olyan jogi területe­ ken, am elyeket korábban nem tanulm ányozott, a szokványos jogi inform ációs forrásoktól kiindulva; - saját tanulási folyam atának értékelése, visszajelzé­ sek kérése és hasznosítása.

LEGFONTOSABB KÉSZSÉGEK Kommunikációs és íráskészség A hallgatónak bizonyítania kell az alábbi alapvető képességek m eglétét, írásban és szóban egyaránt: - az angol (vagy megfelelő esetben walesi) nyelv is­ m erete és helyes használata jo g i kérdések kapcsán;

- tudás átadása vagy érvelés m ások által érthető és szám ukra releváns form ában; - összetett, szakm ai nyelven írott jogi dokum entu­ mok értelm ezése és m egvitatása.

Egyéb fontos készségek: számolás, számítástechnika és csapatmunka A hallgatónak bizonyítania kell az alábbi alapvető képességek m eglétét, am elyeket m egfelelő esetben szá­ mok vagy statisztikák form ájában m egjelenő inform á­ ció felhasználására, ism ertetésére vagy értékelésére használ fel: - e s s z é vagy más szöveg elkészítése és m egfelelő m egjelenítése szövegszerkesztő segítségével; - a világháló és e-m ail használata; - elektronikus adatlekérdező rendszerek használata; - hatékony részvétel egy csapat m unkájában. (A z E L F A 2 0 0 5 . f e b ru á r 1 7 -1 8 -á n . a g ra z i e g y e te m e n ta rto tt, a B o lo g n a i fo ly a m a iró l sz ó ló k o n fe re n c iá já n e lh a n g z o tt e lő a d á s s z e rk e s z te tt v á lto z a ta .)

Függelék --------------------------------------------------herencia szempontjából, valamint más. külön ta­ nulmányozott politikai nézőpontokkal összefüg­ gésben. Új. kreatív megoldások létrehozása más megközelítés vagy források eltérő használata se­ gítségével.

A TU D Á S ɧ K É SZ SÉ G E K M E G JE L E N É S E N E K JE L L E M Z Ő F O R M A I Terület Tárgyi tudás

Jog (egyszakos)

a) A hallgatónak ismernie kell a tanulmányozott jogrendszer alapvető jellemzőit, beleértve az in­ tézményrendszert és eljárásokat; b) elvek és értékek ismerete számos, a törzsisme­ reteken túlmutató témakörben; c) néhány speciális terület mélyebb ismerete d) a jogrendszer összetételének és működésének bennfentes ismerete

Önállóság___________________________________________ Önálló tervező és feladatmegoldó tevékenység korlátozott felügyelet mellett a jog azon területe­ in. amelyeket korábban tanulmányozott; saját for­ rások azonosítása. A saját tanulási folyamat értékelése; visszajelzé­ sek kérése és hasznosítása.

A szaktárgy alkalmazása/problémamegoldás______________

Kommunikációs és íráskészség_________________________

A tudás alkalmazása olyan helyzetekben, ahol különböző doktrínák ütköznek; a problémákat lehetőségnek tekintve a különböző doktrínákkal és koncepciókkal kapcsolatos nehézségek ismer­ tetésére; saját megoldások ismertetése megoldat­ lan vitás kérdésekben. Ennek a készségnek az al­ kalmazása a jogi számos különböző területén. A tárgyhoz tartozó források és kutatómunka A ta­ nulmányozott témakörhöz tartozó elsődleges jo ­ gi források és folyóiratok azonosítása és haszná­ lata; folyamatban lévő viták felismerése és a bennük való részvétel; az egy adott területre vo­ natkozó törvények pontos ismertetése.

- Szakszerű részvétel tudományos vitákban; többféle, elsősorban írott formátum gyakorlott alkalmazása konkrét dokumentumok készítése­ kor. - Komplex prózai szöveg gördülékeny megfo­ galmazása. a jogi terminológia helyes használa­ ta, komplex jogi tanulmányok értelmezése és a bennük felsorolt érvek pontos összefoglalása. Egyéb fontos készségek_______________________________

Elemzés, értékelés, kritikai ítélőképesség és szintézis Kérdések besorolása politikai és doktrinális je­ lentőség szempontjából; egyértelmű doktrinális következtetések megfogalmazása, politikai kér­ dések összegzése. A törvények értékelése önállóan, doktrinális kovÖ> ,G/.___ ;

- A szövegszerkesztés, szabványos könyvtári és információs lekérdező rendszerek és internetes források készségszintű használata. A munkája támogatásához szükséges technológiai feltételek meghatározásának képessége. - Megfelelő statisztikai adatok vagy számszerű információk azonosítása és összeállítása jelenté­ sekben történő felhasználásra. - Hatékony részvétel egy csapat munkájában (alacsony prioritású terület).

lörléneli szemle V _

A

z európai miniszterek 1999. évi Bolognai N y i­ latkozata, amennyire ez Ausztria szem pontjá­ ból megítélhető, kevéssé érintette az Európai Ü gyvédek Egyesületét. A z európai ü gyvéd i kam arák kép viselete, a C C B E . csak 2002-től kezdődően kezdett óvatos lépé­ seket tenni, és vélem ényét hallatni az E L F A -n belül. Különösen szerencsés az az egybeesés, hogy Juliim Lonbay 20 02 óta a C C B E Oktatási Bizottságának elnöki tisztét tölti be, és lehetősége van az újra átdol­ gozott tervekkel kapcsolatos fejlem én yeket, az E L F A szándékai szerint, a munkacsoportok munká­ jáb a integrálni. A z új oktatási rendszer jelen tősége vitathatatlan az ügyvédi szakm ára nézve, éppen ezért részünkről is ajánlott minél előbb bekapcsolódni az oktatási reform ról fo lyó szakm ai vitákba. A C C B E már ko ­ rábban is igyekezett megtudni a tagországok v é le ­ m ényét a képzés helyzetéről, és nem m eglepő, hogy ezen e téren nagy különbségek tapasztalha­ tók. A z egyes tagországok oktatási tervei a jelenleginél eltérőbbek szinte már nem is lehetnének. Ennek elle­ nére megállapítható, hogy minden tagország e g y ­ azon célt tart szem előtt: a legm agasabb szinten kép­ zett jogászok kibocsátását az egyetem ekről a szakm a területére. Közös vonás a legtöbb oktatási tervet illetően, hogy a gyakorlati képzés. - ha lehet erről egyáltalán szó. - nagyon csekély részét képezi az oktatási ter­ veknek. Felvetődik a kérdés, hogy milyen mértékben kell szerepelniük a gyakorlatra vonatkozó ismeretek-

Walfraute Steger:

A z Európai Ügyvédek Egyesületének állásfoglalása a Bolognai Egyezmény alapján előirányzott oktatási reformhoz nek az oktatási tervekben, és a hallgatót mennyire akadályozza ez szakmai pályafutásának m egtervezé­ sében? A gyakorlati oldal részéről is m eggondolan­ dó. vajon hajlandó-e a képzés bizonyos elemeit kiad­ ni a keze közül. A jo g i pályán gyakorló jogászoknak azonban tu­ domásul kell venniük, hogy az alapszakm ák munka­ köreinek betöltéséhez, - mint bíró. je g y z ő és ügyvéd. - legalább a m aszter-fokozat elérése a feltétel. M agá­ tól értetődő az egyetem i képzés és a gyakorlati oldal közötti együttműködés, legyen az ügyvédi kamara, jegyző i kamara vagy akár bíróság, és az ebből adódó esély eleve adott. (A z E L F A 2 0 0 5 . fe b ru á r 17 - 18-ai. a g ra z i k o n fe re n c iá já n W . S. a z E g y e sü le t á llá s fo g la lá s á t is m e rte tte .)

FELHÍVÁS! Tisztelt Olvasóink! A Jogtörténeti Szem le 2005. évi különszáma a jögtörténetoktatás múltját, jelenét és jövőjét tárja az ér­ deklődők elé. több oldalról is m egvilágítva ezt a kérdést. A jogtörténetoktatás jövőjét felvető kérdések napjainkban fokozottabban vannak napirenden. M ég folynak a viták a Bolognai M odell bevezetéséről. A z itt megjelent tanulm ányokból, cikkekből, előadásokból kiolvasható: az egyik alapvető kérdés, hogy a jö ­ vő jogásza számára sziikséges-e a jogtörténet ismerete, vagy e nélkül is elláthatja hétköznapi feladatait? M ásik, ehhez hasonlóan alapvető kérdés: gyakorlatiasabbá kell-e tennünk - és ezáltal a jövőben praktiku­ sabban használhatóvá - az oktatást, vagy maradjon a jövőben is túlsúlyban a történeti áttekintés? Ú gy gondoljuk, hogy ezekről a kérdésekről T. O lvasóinknak, a jogásztárasadalom minden egyes tagjá­ nak, a legkülönbözőbb munkaterületeken dolgozó kollegáinknak, oktató-társainknak is van vélem énye. Szeretnénk kérni és biztatni mindenkit, hogy 3 - 4 oldalon mondja el a fenti kérdésekről vélem ényét, segít­ ve és alátám asztva ezzel is a döntéshozók munkáját. A Jogtörténeti Szem le az érdekes, m inőségileg is m egfelelő írásoknak szeretne rendszeresen helyt adni, mások számára is közkinccsé téve azokat. Tény, hogy „túlterm elés” van az egyetem eken a jogászokból, de az is igaz, hogy az Európai K özösség tagjaként eddig nem, vagy kevésbé ismert területeken is el kell látniuk a jo g i tennivalókat. A képzésben tehát össze kell hangolnunk a m eglévő, és a jövőben várható feladatokat. Ezért is kérjük T. Olvasóinkat: ne sajnálják az időt, vessék papírra gondolataikat és küldjék el írásaikat szerkesztőségünkbe! (Kérjük, hogy a Tisztelt Szerzőinkhez szóló, és az írások formai m egjelenésével kapcsolatos sorokat is olvassák el!) írásaikat köszönettel fogadja a:

Szerkesztő 67

E SZÁMUNK SZERZŐI: Barna Attila, tudományos segédmunkatárs, M agyar Tudom ányos Akadém ia-Eötvös Loránd Tudom ányegye­ tem Jogtörténeti Kutatócsoport; Hamza Gábor, akadém ikus, tanszékvezető egyetem i tanár; Eötvös Loránd Tudom ányegyetem Á llam - és Jogtudom ányi Kar, Róm ai Jo g i Tanszék; Herger Csabáné, egyetem i adjunk­ tus, Pécsi Tudom ányegyetem Állam - és Jogtudom ányi Kar. Jogtörténeti Tanszék; Horváth Pál. D Sc. profeszszor emeritus, Eötvös Loránd Tudom ányegyetem Á llam - és Jogtudom ányi Kar, Egyetem es Á llam - és Jo gtö r­ téneti Tanszék; John Bell, U niversity o f Cam bridge; Márkus Steppan. Karl-Franzens-Universitiit G raz Rechtswissenschaftliche Fakultat; Mezey Barna, C S c , tanszékvezető egyetem i tanár Eötvös Loránd Tudo­ m ányegyetem Állam - és Jogtudom ányi Kar, M agyar Á llam - és Jogtörténeti Tanszék; Szabó Béla, C S c, tan­ székvezető egyetem i tanár. Debreceni Tudom ányegyetem Á llam - és Jogtudom ányi Kar, Jogtörténeti Tanszék;

Szabó István, PhD. tanszékvezető egyetem i docens. Pázm ány Péter Katolikus Egyetem Jo g - és Állam tudo­ mányi Kar, Jogtörténeti Tanszék; Szabó Miklós, C S c. tanszékvezető egyetem i tanár M iskolci Egyetem Á l­ lam* és Jogtudom ányi Kar. Jogelm életi és Jo gszo cioló giai Tanszék; Szuromi Szabolcs, C S c . egyetem i tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jo g - és Állam tudom ányi Kar, Kánonjogi Intézet: Takács Tibor, egyete­ mi tanársegéd. M iskolci Egyetem Állam - és Jogtudom ányi Kar, Jogtörténeti és Jogelm életi Intézet; Vígh An­

namária, egyetem i tanársegéd, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jo g- és Állam tudom ányi Kar, Kánonjogi Intézet: VVillibald Posch. Karl-Franzens-Universitiit G raz Rechtswissenschaftliche Fakultat; Waltraute

Steger. ügyvéd, Linz

Tisztelt Szerzőink! A Jogtörténeti Szem le Szerkesztőbizottsága a szoros szerkesztési határidőre tekintettel kéri, hogy a szerkesztés

és

a

nyom dai

elő állítás

m egkön n yítése

érdekében

írásaikat

e-m ailen

két

cím re

(katat@ axelero.hu: agihorvath@ ajk.elte.hu) küldjék meg W O RD 6 formában. Kérjük, hogy a szerzők nevük feltüntetése mellett közöljék beosztásuk és munkahelyük pontos és teljes megnevezését is!

A szerkesztőség legfeljebb 1 íves (40 000 n) tanulmányokat fogad el! Kérjük szíveskedjenek a következő jegyzetelési előírásokat figyelem be venni: Nem végjegyzetet, hanem lábjegyzetet kér a Szerkesztőség. A z irodalomban közölt szerző(k) teljes nevét kérjük feltüntetni, ugyanez vonatkozik az idézett mű cím ére is. A m egjelenés helyét (rövidítés nélkül), évét, oldalszám át, kiadóját, ha folyóirat, annak címét, évfolyam át, számát, m egjelenési évét zárójelben kell megadni. A z oldalszámot a m agyaros „o ” helyett ,.p” (pagina) jelzéssel kérjük ellátni. A rövid kötőjel (-) helyett hosszú kötőjelet (-) használjanak az oldalszám ok közötti m egjelölésre. A már említett művek jelzése: vezetéknév + im. + oldalszám Kérjük, hogy hosszú kötőjelet (-) használjanak a születési, halálozási évszám ok között is! A z illusztrációkat digitális (min. 300 pixel/inch, 300 dpi ) formában e-mailen a fent megadott cím ekre két példányban vagy fénykép (nem fénym ásolat) form ájában postán kérjük megküldeni! Köszönettel a Szerkesztőbizottság

68

M A G Y A R

MAGYAR MINISZTERELNÖKÖK 1848-2002

MINISZTERELNÖKÖK Az Izsák Lajos, Pölöskei Ferenc, Romsics Ignác és Urbán A ladár írásaival gaz­ dagon illusztrált könyv arra törekszik, hogy a magyar miniszterelnököket és mun­ kásságukat sokrétűen tárja az olvasók elé. Elsősorban népszerű és olvasmányos formában dolgozza fel a legújabb tudományos kutatások eredményeit. A magas közjogi méltóságokat tehetségük, felkészültségük, szorgalmuk, vezetői képessé­ geik számbavételével, tetteik mérlegének megvonásával állítja elénk, életútjukat, tevékenységüket, benne a magyar kormányban, a képviselőházban, a jogalkotás­ ban, a kül- és belpolitikában betöltött szerepüket veszi szemügyre, úgy hogy fi­ gyelembe veszi a miniszterelnökök és a pártok viszonyát, a politikai taktikázást vagy éppen ennek hiányát is. A reprezentatív kiadvány átfogó képet ad a magyar miniszterelnökökről. Kossuth Kiadó, Bp., 2002. ISBN 963 09 4366 2

SZÜRKE EMINENCIÁSOK A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN Szerk.: Szentpéteri József, Képszerkesztő: Demeter Zsuzsanna Színészek és rendezők: szereplők az európai história pannon színpadáról. Ember­ öltők sorsfonnáló alakjai: velük és általuk történtek a legfontosabb események az utókor ítélőmesterei mégsem róluk nevezték el azt a korszakot, amelyben éltek. Szemmel láthatólag mindig az első sorban tevékenykedtek, csak - tudatosan vagy kényszer szülte okok miatt - kissé háttérbe húzódva. Igazi háttéremberek. Látszó­ lag szürke eminenciások, valójában színes egyéniségek, akiknek tetteiben testet öl­ tött a mindenkori hatalom egymást feltételező és ellentételező törekvéseinek sora a politika, a gazdaság és a hitélet színterein. A kötet több korosztályt és különféle szemléletet képviselő mintegy félszáz történész munkatársa hetvenöt személyt vá­ lasztott ki. hogy a korabeli társadalmi áramlatok mozgatórugóit saját és hősük sze­ mélyiségén keresztül bemutassa a múltunk iránt érdeklődő nagyközönségnek. A kötet szerzői közül csak néhány név: Csapó Csaba, Csukovits Enikő, Gergely Je­

S Z Ü R K E EMINENCIÁSOK a magyar történelemben

nő, Izsák Lajos, Katus László, Kttbinyi András, Sipos Péter, Soós István, Szabados György, Szakály Sándor és mások kitűnő összefoglalói fémjelzik a kötet értékeit. Olvashatunk - csak az ismertebbek közül néhányat felsorolva - Nekcsei Demeter­ ről, Ozorai Pipóról, Bakócz Tamásról, Fráter Györgyről, gr. Grassalkovich Antal, Trefort Ágoston, gr. Apponyi Albert, Pfeiffer Zoltán - életéről és kiemelkedő szerepvállalásukról egy adott korban. Kossuth Kiadó, Bp., 2003. ISBN 963 09 4499 5

MAGYAR TÖRTÉNETI DOKUMENTUMOK 1944-2000 Szerk. Izsák Lajos és Nagy József

Az összeállítás történelmünk utolsó, a második világháború végétől napjainkig terjedő időszakának, döntően politikai, diplomáciai forrásait gyűjtötte össze, kro­ nológiai felosztásban. Minden egyes korszak előtt a legfontosabb eseményeket összefoglaló bevezető írás tájékoztatja az olvasót. A források között találunk az egyes korszak politikai berendezkedése szempontjából meghatározó törvényeket, pártprogramokat, politikai beszédeket és egyéb dokumentumokat. A kötet forrá­ sai érdekes olvasmányt kínálnak mindazok számára, akik átélték az elmúlt 60 év történelmét, és minden bizonnyal izgalmas információkkal szolgálnak azok szá­ mára, akik csak részben voltak tanúi a II. világháború utáni időszaknak. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2004. ISBN 963 19 4587 I

A nagyszombati egyetem