A
B E N K Ő S Á M U E L (1 7 4 3 — 1 824) MAGYAR ORVOSI TOPOGRÁFIA KEZDETEI GYÁRFÁS
ÁGNES
T7Ígyázó szemét Párizsra" fordította, európai szinten gondolkozott és művelte " hivatását, de a hazájának élt. A felvilágosodás korában kialakuló magyar értelmiségi réteg egyik kiváló tagja, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Martinovics Ignác kortársa, és származása alapján is hozzájuk kapcsolódik : polgárosuló kisnemesi sarj. Kisbaconban született, Németországban és Hollandiában tanult, majd orvos doktori oklevelet szerzett Leidenben. A francia felvilágosodás eszméivel felfegy verkezve és jól megalapozott szakmai tudással tért haza, hogy az akkor még Bu dán működő bölcsészkaron tovább tanuljon, és a filozófiai tudományok doktora címet is elnyerje. Kiváló szellemi képességei és ismereteinek gazdag tárháza már fiatalon jogosulttá tették volna az egyetemi tanári állásra. A budai egyetemen azonban a monarchia felvilágosult abszolutista uralkodóínak szellemében ma gyar ember nem kaphatott katedrát. Ennek „köszönhetjük", hogy Miskolcra ke rült megyei főorvosnak, és képességeit a város és a megye egészségügyi kultúrá jának fejlesztésére áldozhatta. Szellemi arculatára a sokoldalúság jellemző. A francia orvosok tevékenységére hivatkozik, amikor főorvosi munkájának alapmotívumait indokolja. Vagyis nem lehet eredményesen gyógyítani, és főleg a korában dúló sokféle járványos beteg ség ellen küzdeni, csak abban az esetben, ha az orvos már fölmérte és megismerte társadalmi és geográfiai értelemben egyaránt azt a környezetet, amelyben m ű ködik. Nem várta, hogy helyette más végezze el ezt a feladatot. Miskolcra érke zése után rendszeres megfigyeléseket végzett, és 1782-ben már ki is adta a T o pographia oppidi Miskoltz historico-medica c. művét, amely a város orvosi helyrajza, és az első ilyen m ű , amely az osztrák birodalomban megjelent. 1
2
1
Benkő S á m u e l életére, munkásságára és értékelésére vonatkozólag 1.: Gortvay György: Benkő Sámuel, az első magyar klinikai kórboncnok. Orv. H e t i l . 19-58. 50. 1750—1753.; — : T u d o m á n y m ű v e l ő magyar megyei orvosok a X I X . sz. elején. Népegészségügy, 1953. 3. 115—118.; Concha Győző: A kilencvenes évek reform eszméi és előzményeik. Bp. 1885.; Csillag István: 140 éve halt meg Benkő S á m u e l . Orv. H e t i l . 1965. 22. 1044—1045.: Frisnyák Sándor : Borsodi földrajzírók a X V I — X I X . században. Borsodi Földrajzi Évkv. I I . 1959. 44—45. Megjelent Kassán (Cassovia). 2
Miskolc ekkoriban a leggazdagabb magyar városok egyike volt. Búzáját a Tudományos Gyűjtemény szakírói a bánáti búza mellett emlegetik. Az Avason és a környező dombokon termő bor felvette a versenyt a hegyaljaival. Kézműve sei, elsősorban a csizmadiák országos hírűek. Kedvező fekvése miatt itt bonyoló dik le nemcsak az Alföld és hegyvidék, de a környező országok közötti kereske delem jelentős része is. Nem véletlen tehát, hogy a megye tekintetes rendjei meg engedhették maguknak azt a „luxust", hogy a nagyhírű Benkő Sámuelt hívják meg a tiszteletreméltó és jó megélhetést biztosító állásra. Benkő idézett művében meg is említi, hogy a francia orvosok ilyen irányú tudományos tevékenységükből gazdagon megélnek, és a város polgárainak ajánlott előszavában maga is kifejti ilyen irányú reményeit. Nem csalódott. 80 oldalas művét a vándor könyvárusok és a piaci ponyvakereskedelem útján hamar szétkapkodták, úgyhogy 1818-ban utóda és helyettese, Szatmári József másodszor is kiadta. Ebből a kiadásból mű nem maradt fenn, csupán a Tudományos Gyűjteményre hivatkozhatom, amely a mű megfelelő tudományos méltatása után megjegyzi, hogy az ilyen jellegű könyvekre felettébb nagy szükség lenne azért is, hogy ezek alapján „meg lehessen a mai Tudományunkban járatlanabb, de személlyes részrehajlást kerülni akaró közönségnek az orvosokat egymás felett különböztetni". Az előszót követően a mű 30 fejezetre oszlik. Ezekben Benkő meghatározza a város földrajzi fekvését, a hosszúsági és szélességi fokokat. A környező községek: Bábolna, Besenyő, Felső-Zsoltza, Szirma, Hejö, Csaba és melegvíz-forrással Tapolczenses. Anonymus Gestájára hivatkozva ismerteti a város nevének eredetét, amely a Miskoultz nemzetségből való Simont (János fiát) mint nagynevű hőst említi, és a család lakóhelyéül már a korábbi évszázadra vonatkozóan is a város jelenlegi területét jelöli meg ( I — I I — I I I . fejezet). A negyedik fejezetben felso rolja a város nevezetesebb családjait, többek között a Szathmári, Szepesi, Mocsári nevű nemeseket, és megindokolja Borsod és Gömör megyék együttes emlegeté sét. Az 1780-as évben a lakosok vallási megoszlása (V. fejezet): katolikus: 3 980 fő, protestáns: 8 433 fő, görögkeleti 508 fő, szakadár: 157 fő, zsidó: 70 fő. A képből kitűnik, hogy a nagyrészt protestáns vallású, magyar nyelvű polgár város fogadta Benkő Sámuelt orvosává. Katonaság ( V I . fejezet) abban az időben Szentpéteren, Szendrőben, Ónodon és Aszalón táborozott. A táborok tisztán tartását közegészségügyi szempontból nagyon fontosnak tartja, de leírásukkal részletesebben nem foglalkozik. Annál jobban érdekli a város lakosainak erkölcse ( V I I . fejezet). Az erkölcs fogalmát széles skálán, modernül értelmezi, és tulajdonképpen a lakosok tisztességes egymás mellett élését érti rajta. A kétkezi munkából (kéz művesség, földművelés, szőlőtermesztés) és a kereskedelemből élő emberek meg becsülik a pénzt, de nemcsak a munka, hanem a pénzszerzés ténye is örömet okoz nekik. Mindebből természetesen adódik számos peres ügyük. Benkő ennek kap csán emeli k i a város ügyvédeinek példás magatartását. „Es az egymás iránt táp láló barátsággal a népnek jó példát mutatnak arra, hogy a veszekedéseket, alattomos ságokat kerülje, s ha bár újabb időkben számok emelkedett (30 fő, szerző megj.) a rajok nézve az ügyek szaporodása hasznosnak mutatkoznék is : mind azáltal, mint az ügyek első bírái sok ügyet kiegyenlítenek. Legtöbb ügyet még csírájában el-
Gyárfás Ágnes : Benkő Sámuel ( 1743 — 1824) .
167
altatván, a különben éveken át tartó fáradságot, gyűlölséget alapjában megsemmi sítik." Ahogy az ügyvédeknél észreveszi a csírájában elfojtott perpatvar társa dalmi hasznosságát, úgy tűnik ki tisztán és szépen orvosi szemléletének alaptétele is: megelőzni, de lehetőleg csírájában elfojtani a betegségeket. Sok betegség eredete a piszokban található, melynek egyik fő fészke a piac ( V I I I . fejezet). Méltatja ugyan az árubőséget, de hiányolja a tisztaságot. Ismerteti a város és kör nyéke közigazgatását és annak vezetőit (IX. fejezet), középületeit és a magánhá zak építészeti stílusát (X. fejezet). Értékes társadalomtörténeti adatokat szolgál tat azáltal, hogy a házak lakóinak nevét is leírja, vagy pl. a plébániák papjait is név szerint említi. Figyelme mindenre kiterjed. Megfigyelései nemcsak szinte néprajzi értelemben vett alaposságát, hanem művészi érzékét is dicsérik. így pl. összeírja a házak oromfalainak feliratait. Ezek közül egyet kicsit szabad fordítás ban közlök: „Nem a szeretet, de nem is a könyörgés, a gyűlölet, nem az adományok, vagy a rettegés, nem a hajbókolások mozgatják a világot : visszakapjuk a sorstól, amit másoknak adunk. ' 1 3
A házak leírásánál még az építési anyagokra is kitér. A néprajzi és várostörté neti szempontból rendkívül értékes fejezet eddig még kimaradt napjaink város történetet kutató munkáiból. Rövid fejezetben (XI.) ismerteti a református és katolikus gimnáziumot és a színvonalas alapfokú iskolákat. Különösebb lelkesedés nélkül veszi tudomásul, hogy a város folyóvízben sze gény, A Szinva és Pece gyér vizű patakok, de rendezetlen medrük miatt gyakran kiöntenek ( X I I . fejezet). A X I I I . fejezetet a város terményeinek ismertetésére szenteli, egyben leírja a feldolgozási módokat is. Innen ismerhetjük meg az országosan jó hírű miskolci cipó készítési módját és összetételét. Ebben a fejezetben eredeti kutatásaira (collegium arigo) támaszkodik. Leírja, milyen házi szerekkel gyógyítanak a házi asszonyok, és hogy melyek a természeti viszonyokból adódó leggyakrabban elő forduló megbetegedések. Ilyen esetben mindig hivatkozik kora tudományos pub likációira, pl. a bőrbajok esetében Wichmannus Beitrag zur Geschichte der Kriebelkrankheit c. munkájára. I t t foglalkozik a tapolcai víz és a bükki klíma gyógyító hatásával. Ez a fejezet magában is bizonyítja széles látókörét és azt, hogy a tudományt összehasonlító módon művelte. Miskolcot fekvése, klímája és lakóinak egészségi állapota alapján az európai városok egyikeként fogja fel, össze vetve ezeket a kritériumokat más tudósok máshol végzett hasonló jellegű megfi gyeléseivel . A X I — X I X . fejezetben a miskolci borokról ír. Szakértők számára föltétlenül külön csemege a tanulmány. Éles szeme mindent felfedez. Nemcsak a jó borokat 4
:i
T u d o m á n y o s Gyűjtemény, 1819. 1. Abhandlungen einer Privat-Gesellschaft in B ö h m e n zur Aufnahme der Mathe matik und Natur-Geschichte. Praga, 1775. 4
méltatja, de minden elfogultság nélkül leírja a borok hamisításának akkori mód szereit is. Latin megfelelő helyett a magyar eredeti szót helyettesíti be a megértés céljából: „lingua Hungarica Máslás titulo venit" . A termesztési hely alapján első- és másodosztályú borokat választ el egymástól. A feldolgozás módját a champagne-i technikával hasonlítja össze. I t t francia szerzőkre hivatkozik. Miután a város képét, társadalmát, életmódját ismertette, áttér a légköri v i szonyokkal kapcsolatos megfigyelései leírására. A hőmérséklet mérését naponta csak egy ízben végezte, reggel 7 órakor. A kortárs Hell már naponta háromszor mért, tehát sokkal pontosabban obszervált. A légsúlymérő adatait is egyszer regisztrálta napjában. A széljárás alakulását és a szelek páratartalmát a latin szó kincs gazdagságával pontosan és jól jellemzi. A szél sebességének mindössze v i haros vagy csendes változatát különbözteti meg. A csapadék megfigyelésénél a minőségi szempontokat helyezte előtérbe — eső, hó, dér —, mert úgy látta, hogy orvosi vonatkozásban ezek a lényegesebbek. Benkő ebben a munkájában egy év időjárását közli. Egy másik, nagyobb, ötkötetes munkájában, az Ephemerides meteorologici-medicae . . . (1802) című ben 15 éves megfigyeléseit publikálja. Ilyen irányú érdeklődése célját ő maga röviden így foglalja össze: „Ha ez a három dolog : levegő, életmód és az élelem kü lönböző a vidékek, városok, tájak különbözősége szerint, akkor másként formálódik a lakosok vérmérsékleti típusa, tehát más kell hogy legyen a gyógyítás módszere . . . egyébként a gyógyítás gyakorlata számtalan hibát eredményez." A X X V I . fejezet közbevetett. Ismerteti, kik adtak Miskolcnak privilégiumokat 1411—1005 között. A X X V I I . és X X I X . fejezet páratlan érdekességű anyag. Az elsőben 1500-— 1781-ig bezáróan sorolja fel a Miskolcon és a megyében nem természetes halállal elhunytak eseteit. E történetek érdekesség dolgában felveszik a versenyt RáthVégh Fekete Krónikájával. Leírja a természeti katasztrófákat (árvizek stb.), és megemlékezik a híresebb emberek természetes úton való haláláról is. Pl. Didacus Kelemen teológiai magister és számtalan rangos titulus tulajdonosa 1744-ben isten kegyelméből hunyt el, nem úgy, mint Asztalos Péter, akit 1685-ben Laka tos János küldött egy késszúrás segítségével a másvilágra, kétszáz forinton való civakodásuk miatt. A X X X . fejezet az 1780—81-es évek kórboncnoki leírásait és az érdekesebb orvosi eseteket tartalmazza. A X X V I I I . fejezet szerkesztési vagy sajtóhiba folytán nincs a könyvben. A X X I X . fejezetben az 1781. év betegségeit osztályozza, különös tekintettel a járványokra. Innen tudjuk, hogy Benkő ismeretterjesztő könyvet is írt a variolá5
6
7
8
9
10
5 6
Benkő i . m. 5. L'art d'améliorer et conserver les vins . . . Red. Lamy. Paris, 1781.; Benkő i . m.
37. 7
M. Kiss Júlia: Miskolc időjárása 1781-ben. Borsodi Földrajzi Évkv. V. 1964. 90—95.; Szabó Gyula : Borsod-Abaúj-Zemplén megye éghajlatkutatásának története. Borsodi Földrajzi Évkv. I I I — I V . 1962. 114—123. Benkő i . m. 4041. ( X I X . fejezet.) 8
9 J 0
I . m. 64—65. I . m. 55—56.
Gyárfás Ágnes: Benkő Sámuel ( 1743— 1824) . ról. (. . . ubi in libello meo, cui titulus : Hójagos himlőről való tanáts-adás . . J U Saját megfigyeléseit Wilhelm Grant londoni orvos francia nyelvű munkájával hasonlítja össze, mely a láz természetéről szól. M i n d ez a műve, mind a későbben írt természettudományos feldolgozású or vosi naplója (Ephemerides . . . és Nova Ephemerides), továbbá klinikai és kór boncolási témájú tudományos munkássága bizonyítják, hogy kora tudományát nemcsak színvonalasan művelte, de előre is vitte. Országos vonatkozásban pedig mint klinikai kórboncnok és orvosmeteorológus úttörő jelenség. 12
13
Résumé S á m u e l Benkő (1743—1824) étant m é d e c i n chef du Comitat de Borsod i l est aussi le premier écrivain topographique hongrois du point de vue médicale. I l appartient aussi aux intellectuels nobiliaires hongrois formés à l'époque des lumières, comme un des plus excellents. I l faisait ses études en Allemagne et aux Pays-Bas en y les terminant au grade du doctorat de médecine. À l'Université de Buda i l fût aussi promu docteur en philosophie. Puis i l s'est rendu comme m é d e c i n en chef à Miskolc, capitale d u comitat de Borsod. Benkő se réclame mainte fois de l'exemple des m é d e c i n s français dont l'étendue d'esprit i l s'efforçait à suivre. Son principe fondamental fût qu'on ne peut guérir avec succès et lutter contre les épidémies multiples de l'âge qu'après avoir mesuré le milieu social et géographique. Après avoir faites des observations systématiques i l publia en 1782 son oeuvre sous le t i t r e : »Topographia oppidii Miskoltz historico-medica« une topographie médicale de la ville et la p r e m i è r e de ce genre dans tout l'empire. Dans ce livre i l décrit l'image, la société, la m a n i è r e de vivre et les facteurs météorologiques de Miskolc, une des villes les plus riches en Hongrie à la fin du 18* siècle. En c o m m e n ç a n t par le chapitre X X V I F i l nous fait connaître une matière d'intérêt singulier: une collection de tous les cas d'une mort anormale au territoire du Comitat, des dates concernantes tous les catastrophes naturelles, enfin celles des circonstances de la mort des personnages plus illustres du comitat depuis 1500. Les autres chapitres contiennent u n aperçu pathologique des cas intéressants de la praxe médicale de l'auteur j u s q u ' à la conscription de son livre et encore une classification des maladies et des épidémies. S á m u e l Benkő tenait aux années suivantes un journal médical très intéressant et plusieures de ses oeuvres scinetifiques sur t h è m e s cliniques et anatomopathologiques ont été parues. En celles-ci i l avançait la science de son é p o q u e dans une telle mesure qu'il doive être considéré au plan national comme pionnier de l'anatomie pathologique et de la météorologie médicale.
] 1
I . m. 67. 1 . m. 68. Benkő Sámuel munkái: A hójagos himlőről való tanácsadás. Kassa, 1781.; Topographia oppidi Miskolcz historico-medica. Cassoviae, 1782,; Probléma chirurgicum . . . Posonii et Cassoviae, 1782.; Novum febris scarlatinae genus. Pest, 1784.; Tentamen philopatriae. Vindabonae, 1787.; Ephemerides meteorologico-medicae annorum 1780—1793. Vindabonae, 1794. Novae Ephemerides astronomico-medicae annorum 1794—1801. Vindabonae, 1802.; Bölcs Salamon élete és tanácsadásai és cselekedetei. Miskolc (?) 1819. 1 2 13
