KARDOS TIBOR. a magyar. színjáték kezdetei

K A R D O S TIBOR

a magyar színjáték kezdetei

SZÍNHÁZI

TANULMÁNYOK

KARDOS TIBOR

A MAGYAR SZÍNJÁTÉK KEZDETEI

SZU HÁZ- 1 tudományi INI :«.LT könyvtárai

SZÍNHÁZTUDOMÁNYI

1960

INTÉZET

Hlmtu4««n*nyt ,f>j

A szerkesztésért és a kiadásért felelős: Hont Ferenc, a Színháztudományi Intését igazgatója Megrendelve: 1 9 6 9 . I L I I . Példányszám: 5 0 0 Készült Rotaprint eljárással az MSZ 5601-54 Á és MSZ 5602-55 Á szabványok szerint 9 (ÁJ5) ív terjedelemben ábrával F E L S Ő O K T A T Á S I J E G Y Z E T E L L Á T Ó VÁLLALAT Felelős: Heitter Imre 60-511

1. KÖZÉPKORI DRÁMÁNK KEZDETEI /KB. 1001- KB. 1300-16/

A/ Középkori ezini életünk előfeltételei

A középkori

magyar színjátszás előfeltételeit kutat-

va, társadalmunk akkori

egészét, szervezetét, intézményeit

kell szemügyre vennünk, hiszen a drámai süktől fogva talán

műfajok keletkezé-

még inkább közösségre számitó kollektiv

irodalmi megnyilvánulások, mint az epika* Az

ősi szinszerü

szokások szereplői teljességgel azonosak a jelenlévő közönséggel, mert vagy egymásután belépnek a mimézist gyakoroló, illetve a drámai táncot előadó

körbe, vagy éneklő, tapsoló

kórusként részesei a cselekménynek« A

teljes közösség vesz

részt az ünnepek örömteli játékaiban, s az egész kis társadalom van érdekelve a mágikus célzatú színházban. Ismeretes, hogy jelentékeny

előkészületek után a XI.

században következett be a magyar társadalom döntő változása,midőn az igen magas lélekszámú magyar törzsszövetség magasabb termelési

módot fogadott el, a

ennek megfelelő uj magasabb társadalmi a számára

földművelést, és az

világnézetet, a kereszténységet, mert s forma nélkül elpusztult

rendelkezésre

álló

szűk területen

volna. Hiszen nomadizálva

megélni nem tudott, tovább vándorlásra pedig lehetősége nem volt. Az

egyeduralom megalapítása tehát történeti szükség-

szerűségként jelentkezett, kísért. Miközben

embernek egymormán joga badok

melyet hatalmas ideológiai harc

a kereszténység azt hirdette, hogy minden

egyre inkább

van az üdvözülésre, a szegény sza-

szolgasorba süllyedtek,

-

3 -

a nemzetségek

befolyásos tagjai egyre jobban uraikká emelkedtek, a rabszolgaság intézménye nemhogy eltűnt volna, de erősödött, a tértvesztő nemzetségfők újból és újból megpróbáltak fellázadni a történelem vas kényszere ellen, s bár lázadosásaikhoz az elszegényedő szabadok ezrei csatlakoztak, tartós eredményt elérni nem tudtak. A magyar nép létét és fejlődését biztositó uj feudális intézmények gyökeret vertek és fejlődésnek indultak. \z uj egyház tanításának népszerűsítésére Magyarországon is bevezette azokat a drámai jellegű előadásokat,melyek tanitását népszerűsítették, viszont a pogány felkelések és makacs ellenállás központjaiban olyan hagyományok éltek,melyek között szinszerűeket is felismerhetünk. A nemzetségfői központokban,a földmivelő, de igen nagy mértékben mozgékony falvakban még sokáig éltek a pogány hagyományok szinszerü formái is, a bőség-mágia, az avatási és temetési szertartások szinszerü ritusai. Ezek azonban nem csupán az ellentmondás megnyilvánulásainak foghatók fel, van olyan egyszerű, öntudatlan funkciójuk, mely párhuzamos a kereszténység hasonló jellegű benedikcióihoz, sőt egybe is olvadnak velük. Viszont határozottan ellenzéki, sőt maradi szerepe volt azoknak a pogány mondáknak, amelyek a nemzetségi, törzsi dicsőség példáit egykori pogány ritusokhoz, vallási emlékekhez kapcsolták. Mindenesetre a keresztény egyház igyekezett az elhalványuló pogány mondákat átszínezni, a pogány ritusok emlékeit keresztény rítusokkal összeolvasztani, hogy az uj ideológiát népszerűsíthesse. Az árpádkori színjátszás

közönsége és lehetséges központja

Színjátszásunk szempontjából egyik legfontosabb közösség az árpádkori falu, melyre lényegében a lassan kibontakozó feudális társadalom épül. A koraközépkori magyar falu a szó legszorosabb értelmében közösségben ált. Vem csupán a földet osztották ki egymás között, de a munkát is ka4

lákában végezték: erdőirtáet, földmivelést, házépítést, gabonaőrléet, fonást. Ezek a falvak állandó közösségek lévén, a rítusok

és szlnszerü szokások

szempontjából Is egységes

közönséget alkottak. Sokrétű telépülés-forma az

Árpádkor kezdetétől fogva

a mezőváros, melyből ekkor még lényegében csak néhány volt, mint pl. a két állami központ, Esztergom, az ország fővárosa és egyszersmind érseki székhely, a királykoronázó

másik

főváros,Pejérvár,olyan régi egyházi középpontok, mint Pécs, Győr, vásárhelyek, mint reskedelmi

Kalocsa, Várad, Gyulafehérvár, ke-

gócpontok, mint

Ezekben a nagyobb

Pest, Zágráb, Pozsony, Sopron.

falvakban már

jelentékeny szerepet ját-

szanak az iparosok,a hazai és a külföldi kereskedők, a várnép, a papok, szerzetesek, s

ha királyi székhely a mezővá-

ros, akkor az uralkodó és kísérete. E

mezővárosokban a szini

rény, szinszeríi

élet eltérő

a falvak sze-

szokásaitól és hagyományaitól. A mezőváros

kolostorai, székesegyháza dráma középpontjai. A színjátszás képviselői

az uj

keresztény színjátszás és

piactérre eljutnak

a világi jellegű

is, a klilföldi mulattatók, a várnép

között a hősi epika emlékei élnek. De kétségtelen, hogy ezekben a alább is

mezővárosokban - leg-

közülük egyik - másikban - tartózkodik

udvar, mint a legmagasabb

rendű

szini

a királyi

közösség. Az udvar

tagjai elmennek a székesegyházba, hogy végignézzék azokat a szlnszerü rítusokat és liturgikus drámákat,melyek az uj királyi hatalom ideológiájának olyannyira rály és udvarának

tagjai a

megfelelnek. A ki-

palotában, a

hallgatják azokat a hősénekeket, melyek

lakomákon végigaz uralkodó család

mesés eredetét,küzdelmeit ós hivatását örökítik meg. Ugyanitt jelennek meg a magyar és idegen mulattatók.A magyar bohócok, szláv igricek, francia

tombások,

bizánci mimoszok,

német spilmanok, kóbor deákok, a goliardok, a világ tájáról való jokulátorok.

- 5 -

almdaa

Színi alkalmak, alkalmi és hivatásos színészek A szini élet különös alkalmai a családi élet döntő eseményeihez a természet nagy, gazdasági jellegű változásaihoz, az egyházi év ünnepségeihez kapcsolódnak, vagy nagy országos eseményekhez, s ezek között az uralkodócsalád életének eseményeihez csatlakoznak,A viszonylag legnagyobb tömeg a vasárnap engedélyezett templom előtti vásárokon gyűlt össze a falvakban, valamint a templom védszentjelnek vásárral ér mulatsággal egybekötött ünnepein, a búcsúkon. De hasonló módon szini előadások számára hagyományos alkalmak voltak az uralkodó diadalmas bevonulása a fővárosba, a király-temetések és - koronázások,a királyi menyegzők. Ilyenkor nemcsak a székváros hivatali elöljárói gyűltek egybe,de a nép is messze földről,hogy látványos fonnák között vegyer részt a közös ünnepben vagy gyászban. Meg kell említenünk, hogy a természeti év ősi változásai az egyházi és ünnepeivel összefonódtak, és igy bizonyos súlypontok alakultak ki. Ezek a súlypontok a magyarországi kereszténység megalapításától kezdve az alábbiakban jelölhetők meg: 1. Jézus illetve a "Fény" születésének ünnepei, vagyis a téli napforduló ünnepe, karácsonytól vízkeresztig. 2. A farsang ünnepi periódusa, vízkereszttől hamvazó szerdáig,s különösen farsang vasárnapja, utolsó hétfője, és húshagyó kedd,mint bőségszerző, farsangtemető és evvel kapcsolatos vidám szini szokások központja. 3.Tavasz és termésünnepek, húsvéttól szent Iván napjáig,melyekbe beletartoznak a húsvét, a május elseje, pünkösd, űrnapja, a szentiváni napéjegyenlőség! ünnep. Ezek, mint emiitettük, a tél elmultával újjáéledő természet, a megváltó Krisztus halála és feltámadása diadala, a tavaszöröm, a beérő termés, és bizonyos tisztító, termékenységvarázsló ünnepek alkalmai voltak, gazdag, szinszerü szokásokkal. E szokások egynémely ike, különösen a húsvéti és az urnapi egyházi szini szokások világosan a színháztörténet körébe esnek, mások, mint a május elsejeiek, pünkösdlek, szent ivánnapiak, a szini szo- 6 -

kások történetébe illeszkednek, de nem egyezer elérik a valóságos dráma határát. Mármost kik voltak a színészek,akik a különféle színházi közösségekben a fentebb nagyjából vázolt alkalmakkor a színi cselekményeket eljátszották? Ezek a színészek részben alkalmiak, illetve

olyan emberek,

akik nem hivatásszerűen

végezik feladatukat, részben azonban hivatásos színészek. A faluközösség szini

szokásainak megvalósításában a közösség

tagjai szerepelnek: a meg-megujuló

változatlan szerepet, a

felavatandó legény, a menyasszony, a vőlegény szerepét mindig az játssza, aki a közösség

életében az adott pillanat-

ban e szerep főhőse lett. A gyász-szertartás alkalmával eljátszott szerepeket faluban a siratást

a

legközelebbi

hivatásszerűen

hozzátartozók, vagy a végző

asszonyok vagy a

halott emlékét fenntartó "torlók" adják. A hivatásos színészekhez mintegy

átmenetet alkotnak a falu

varázslói, öreg

emberek és öreg asszonyok, akik a pogány hagyományokat mint családi örökséget őrzik, vagy különös alkalmasságuk folytán válnak - akár a nótafák - hagyományőrzőkké és előadókká. A jelenleg tárgyalásunk 1111. század

körébe eső periódus végén: a

vége felé már szemmellátható az

válása a mulattatók, főként

énekesek el-

színészek rendjétől. Ami a hi-

vatásos mulattatókat illeti, az

elkülönülés csak igen las-

san következett be azon oknál fogva, hogy az az énekes, aki akrobatikus mutatványokat tudott végezni, és nagyobb színészi készségekkel rendelkezett,nagyobb lehetőségek ura volt, s ezáltal vált ki a tttbbi énekes közül. Azonban hoeszu kes, aki egymagában

ideig mind a "regösnek" nevezett énevagy egy társa kíséretében,

hangvál-

tással vagy valóságos párbeszédben látta el a színész funkcióit,mind pedig az akrobata zsonglőr, aki nem csupán nyaktörő mutatványokat tudott bemutatni,de miaikus gesztusokkal embertípusokat is utánzott és mulattatott, egyformán teljesítettek színészi hivatást. Az énekes és a színész ugy

mulattató

jelentek meg a társadalomban,

együttvéve azonban

mint egy

meNghatározott

1

csoport. Ahogy egyes jobbágytelepüléseken belül kialakult a csoporx-ipar, ugyanugy alakult ki a mulattatók zárt települése egy-egy nemzetség szálláshelye körül, tehát a kezdődő feudalizmussal való függés viszonyában. így a fejedelmi törzs, az Árpádok szálláshelye, majd királyi székhelye körül, a Vérbulcsu törzs szálláshelyén, stb. A "Szent Lázár szegényeinek" a XIV. század derekáról való, de alkalmasint már ekkor is régi hagyománya arra mutat, hogy kórházak, templomok mellett letelepítve talán már az országalapitó Istv' király ideje óta éltek egyes jokulátor-csoportok, és ezek a csoportok gyakran nevezetben vagy a felügyelet tekintetében változtak, de nem lényegükben,mint éppen az esztergomi ispotályos lovagok kórháza mellett letelepített jokulátorok, a "Szent Lázár szegényei". Történeti szükségszerűség volt az,hogy az egyház már a kereszténység felvételének idején vagy nem sokkal utóbb megkísérelje a pogány regösöket ellenőrzés alá vonni, hiszen azoknak ielentékeny része egykor pogány pap volt és varázsló. A bucaui-regösének irodalmi sajátságaiból arra kell következtetni, hogy olyan jokulátorok hozták létre, akik valamelyik, a nyugati, illetve délnyugati határőrvidéken elhelyezett na&y téritő templom mellett voltak letelepítve, és énekeikben a magyar pogány hagyományokat az ott élő töredék népek pogány-keresztény hagyományait korszerű módon a korabeli egyházi énekköltés szabályai szerint foglalták énekbe. A püspüki fennhatóság alatt élő "torlók" intézménye is arra vall,hogy az egyes templomok mellett jokulátor-csoportokat telepitettek le. A "torlók" felszabadított rabszolgák voltak, akiket átadtak az egyháznak és akiknek feladata uruk emlékezetének fenntartása volt, feladatkörükbe beleértve az irodalmi formájú énekelt, illetve drámai emlékezést is. E szokás annyira elterjedt, a templomoknak adományozott torlók száma ugy megnőtt, hogy most tárgyalt időszakaszunk végén, pl. a pécsi püspök birtokain külön szervezetbe tömöritették őket. Ami a középkori mulattatók és a velük összefüggő énekesek elnevezését illeti, említettük, hogy az erre lefog-

S-

lalt legrégibb magyar kifejezés a "regös" volt, melyhez később az "énekes", a "hegedős" stb. járult. Azonban már igen korán megjelent a szláv eredetű "igric" mulattató jokulátor

egyik

tipusáé.

nevezet is, mint a

Ezeknek

nyelve szláv

volt,és ezért - különösen eleinte - akrobatikára, pantomimra, és zeneszerszámaikra

lehettek utalva. Idővel azonban a

hazai szlávság beolvadása

után a XII.

századtól kezdve o-

lyan énekeseknek kell őket tekinteni,akik mar magyarul énekeltek, és akik sok, a hazai

szláv őslakosság

körében élő

vagy lengyel,illetve ukrán földről behozott Kárpátalján élő mondával gyarapították

a jokulátorok

műsorát.

Az Árpádok

orosz, lengyel, valamint esek kapcsolatai s e szláv nyelvek meglehetős ismerete révén

a magyar udvarban lehetővé vált,

hogy eredeti nyelvükön is bemutathatták műsorukat. Ugyanigy jelennek meg nyugati jokulátor-csoportok is, akik hasonlóképpen elmagyarosódnak, mint "tombésok", a német eredetű

a francia eredetű

"spilman"-ok, s valamennyi kö-

zött a legfontosabbak, a "goliardok". Az egyházi rendnek is folyamatosan alakult ki a maga mulattató intézménye, illetve az a csoport, amely

jokulátornak csapott fel. Ezek sze-

gény vándorló diákok voltak, szökött szerzetesek, javadalom nélküli papok, akik énekeltek, muzsikáltak, orvosoltak, varázsoltak, irnokoskodtak, szűkség esetén kocsmáról kocamára produkálták, amit tudtak. Mivel az a közönség, amellyel ütjük ban találkoztak,nem mindig tudott latinul, szerzeményeiket gyakran

lefordították népi

nyelvre. Magyarországon, a

XIII. században mér számos bizonyiték van jelenlétükről, alkalmasint már korábban első

s

európai virágzásunk idején,a

XII. században eljutottak hozzánk. Az

egyes mulattató szi-

nésztipusok szakosodása már korán meg

kellett, hogy indul-

jon. A XIII. 8Z. derekáról

már kétségtelen

jelei maradtak

fenn ennek az elkülönülésnek. Egy 1253.-1 oklevelünk néhány jokulátor színészünk nevét tartotta fenn, melyről a nyelvészeti kutatás bebizonyította, hogy művészi karaktert fejeznek ki. /Pais Dezső/. Ebből

joggal következik szakosodásul« - 9 -

is, sőt hogy ez a szakosodás hosszú fejlődés eredménye kellett, hogy legyen. Az ilyen nevek, mint Fintur, Fényes, Tuka, Méza, Csiper, akik egy településről valók s akik ilyen megosztottan, ennyi variációban adják a mulattatás módszerbeli változatait, aligha lehetnek az elsők. Hogy legyen kövér bohóc, a Tuka, legyen jóságosan derűs, zsirtól és jóllakottságtól ragyogó Fényes, csurgatott mézszelidségü Méza, grimaszokat vágó Fintur és gúnyosan csipkelődő Csiper, ahhoz hosszú fejlődésre volt szükség. Szinháztér, szinpad és kellékek, előadásmód Hol zajlott le a szini előadás a középkor első századaiban? A szinháztér a faluban szükségképpen egy kis tisztás, tér volt, ha az idő megfelelt. Ha nem, akkor egy tágasabb ház, esetleg a fonóház, nagyobb pajta, családi szini szokások esetében akármelyik ház.Dramatikus jelenetek, táncok, eljátszására különösen alkalmas volt a közösségben a templom előtti vásártér, a nagyobb falvakban és különösképen a mezővárosokban a taberna, azaz kocsma. A mezőváros általában már jelentékenyebb szinházhelyiséget tud nyújtani.A tabernát már emiitettük, amely különösen este és rossz időben gyűjtötte össze a komédiásokat, és közönségüket. A tabernának müfajfejlesztő szerepe van, hiszen első sorban a vidám jelenetek, a nem éppen jámbor mimus és az akrobatika otthona volt. Nagyjából ugyanez áll a mezővárosok vásárterére, de mivel ez rendszerint a templom előtt helyezkedett el, az itt játszott darabok köre már nemcsak szűken véve világias természetű volt. A mezőváros legfontosabb és tipikus szinháztere a templom. Liturgikus színjátékaink rendezői utasításaiból világosan kibontakozik,hogy a fő- és mellékoltárok által körül határolt tér szolgált színpadul, melyben igy természetszerűleg belenyúlt a nézőtér. Ez pedig azonos volt a templom hajójávai,ahol a közönség elhelyezkedett. De részt vett a színjátékban a magasan fekvő kórus, a

- lo -

kiemelkedő ambó, esetleg az altemplom lejárata is. Ilyen formán - szükség esetén - a keresztény hitvilág hármas tagozódását, az alvilági, földi és mennyei jeleneteket is érzékeltetni tudták. Végül olyan mezővárosokban,melyek királyi székhelyenként szerepeltek, szini cselekmények szinhelye lehetett még a királyi palota udvara, egyéb mezővárosokban a főúri várudvar, illetve lakótorony. Rossz idő esetén, vagy a lakoma, illetve a vendéglátás természetéből kifolyólag szinháztérré vélt bármelyik lakóterem, főleg az ebédlő terem, ahol a királyi együttivóknak a Mcombibatores regales"-nek, vagyis a regösöknek is megvolt a maguk asztala. Ami a szinpadot illeti,nincsenek bizonyítékaink ebből az időből és magyar földről, a szinpad szerkezetét illetően amelyen játszottak. Ez szükségképpen emelvény volt vagy egy domb-szerű tér, nyilttéri színjátszás esetén, hogy a távolabb lévők is láthassák. A középkorban ilyenként szoltált a komédiás utazószekere, alkalmilag összerótt deszkaemelvény, hordó teteje, stb. Ilyen emelvényt össze lehetett róni asztalokból, padokból, ami különösen a tabernát és zárt színházteret illeti. A templomban a felmagasított oltár-előtér, a sokszor középen lévő,magasabban fekvő kórus természetszerűleg felemelt szinpadtérként hat. Ismeretes, hogy a középkorban három oldalán sátorlappal fedett,egyszerű alkotmány, a tabernákulum szolgált a hivatásos szinészek számára színpadként. Ez a tabernákulum-szinpad nyilván nálunk is megjelent. Azonban legkorábbi művészi ábrázolása a jelen pillanatban meglévő emlékanyagban a XIV. század közepéről való, ahol Kálti Márk Képes Krónikájának nem egy minlaturája által ábrázolt jelenet ilyen tabemákulumban játszódik le,pl. a különösképpen szini természetű, drámai jellegű Korona és Kard jelenet András király és Béla herceg között. Valószínűnek tartható,hogy most tárgyalt időperiódusunk vége felé, a III. ez. második felétől mér a tabernákulum-szinpad megjelenik és általánossá válik Magyarországon. - 11 -

Felvetődik az a kérdés, voltak-e a magyar színjátszóknak korszakunk kezdetén álarcaik, szerepüknek megfelelő jelmezeik? Nos, a latin és népi nyelvű liturgikus játékok, a népies regös-játék, a táncjátékok ismerik a szimbolikus vagy akár valóságos ruha-jelmezt, a mimikus álarcot, de a valóságos álarcot is. Ezek jó része európai,egyházi vagy népi forrásokból való átvételek. De hozhattak a magyarok magukkal "alak^-okat, /ami a régi magyar nyelven nemcsak bábut, de a szinészi álarcot és feltehetőleg a teljes jelmezt is jelentette/, és hozhattak a Pontus mellől vagy még korábbi szállás-helyekrol faragott és festett "képekM-et is, és ezeknek jelképes, szini alkalmazása nem valószinütien. Korszakunkban mindenesetre használtak faragott vagy kiformált madarakat és egyéb kellékeket, mint pl. bethlehemi csillag, stb. Ami a koraközépkori szinésztipusok előadásmódját illeti, az túlnyomórészt az éneklés fogalma alá fogható. Nyilván volt az éneklésnek egy olyan átmeneti formája is, mely már a recitálás felé közeledett,különösen tréfás jeleneteknél szatirikus mimizálás kiséretében képzelhető el ez az előadásmód. Emellett azonban elő kellett fordulnia az egyszerű beszédnek, a prózai recitálásnak is. Mivel a szinpad sokszor nyilt volt, az előadás a szabad téren játszódott le, a színész taglejtéseinek nagy távolságra kellett ellátszaniok. Nagyobb szinészi műveltséget, ami a mozgást, gesztikulációt, és arckifejezést szabályozná, kifinomitaná, csak egyes esetekben tételezhetünk fel. A középkor szinésze erőteljes, hagyományosan elfogadott grimaszt és taglejtést alkalmaz a lelki mozzanatok kifejezésére:hangosan nevet, görcsösen sir, az arca haragra torzul, karjait szétveti, kezét összecsapja, fenyegetődzik, védőn maga elé emeli kezét, térdreborul, felpattan, verekedik. Persze primitiv törekvés ez a reális ábrázolásra, de a renaissancenak jellemen alapuló, magasrendű, müveit szinházától még távolesik. Bár a kettő között vannak átmenetek. Ilyen átmenet a goliardok, deákszinjátszók által terjesztett rövid élmény-szinjátékok, megjátszott novellák,

- 12 -

a "farsa" egy meghatározott tipusa, a "trufa". De ez már időperiodusunk végén, a IIII.században jelenik meg. Ezekután lássuk

drámai miifajainkat és azok

emlékeit színjátszásunk

ezen első periódusában.

B/ A középkor első felének szini műfajai

liturgikus dráma latin és népi nyelven Az országalapitó István király korában a keresztény székesegyházakban énekelt uj drámai szövegek, az un. liturgikus drámák főként két hatalmas ünnepkörre összpontosulnak, a karácsonyra és a húsvétra. A karácsonyi ünnepkörből kiemelkedik a karácsony-éjszakai Officium Pastorum /"Pásztor - szertartás" vagy "Pásztor - játék"/ és a vizkereszti Tractus Stellae /"Csillag-ének" vagy "Vizkereszti játék a Csillagról"/. Mivel az előbbiről csupán közvetett nyomok, magyar nyelvű emlékeink vannak, az utóbbiról viszont egykorú szöveg maradt fenn, a Tractus Stellae-t tárgyaljuk először.A Csillag-ének Hartwick-Arduin győri püspök II. századvégi szertartáskönyvében, Agendá.lában maradt reánk dallamostól. A szerkönyvet valószínűleg Pannonhalmán készítették és igy a benne olvasható drámai szöveg nem csupán Győrre jellemző, de a pannonhalmi bencések szokás-gyakorlatára és mindazon templomokra, melyek Pannonhalma hatása alatt állottak, E szöveget folyamatosan játszották, erre vallanak hozzáirt, évtizedekkel későbbi toldalékok, szövegbővitések. A győri Csillag-ének szövege a fennmaradt európai darabok közül a II. századi - ugyancsak bencés eredetű - lambachi és malmédyii szöveghez áll legközelebb. Azonban dallamai a neumák Írásának jegyeiből következtetve német nyelvterületre utalnak. A dallam maga igen régi, a roueninál is ősibb, A győri Csillag-ének mintegy nyolc-tiz jelenetből áll aszerint,hogy milyen apró részekre bontjuk a nagyjából ösa-

- 13 -

•zefüggő rövid cselekményt. Még sok van benne a primitiv •itoszok nagy, közvetlen erejéből, s a magyar változat, éppen a Heródes-jelenet szokatlan erős hangsúlyozásával, még drámaibb is sok más szövegnél. A színjáték szereplői a Mágusok /Gáspár, Menyhért, és Boldizsár/, Heródes és az Írástudók, Mária és a gyermek Jézus, a Bábák, és egy hirvivő Angyal. Lehetséges, hogy ezenfelül József, a Pásztorok, állatfigurák is szerepeltek élőképszerűen, és természetszerűleg mindenekfölött a Csillag, mely a mágusok fölött függött és alkalmas gépezet által mozgott. Valószínűleg nálunk is menetszerüen játszódott le a cselekmény. A menet élén a szertartás-vezető pap haladt, aki az énekkart és a szerepeket betanitotta, és az egész szertartást irányította: kezében ezüstbot és a rendezői példány. Utána a mágusok, akiket lépésben követett a kórus, valamennyien klerikusok, azaz papdeákok, akiknek minden mozdulata, taglejtése, énekhangja és arckifejezése hagyományszerűen, pontosan meg volt határozva.A győri székesegyház felmagasitott szentélyének közepén állott a főoltár, szembenézve a néppel. Emellett az oltár mellett állott az első Mágus, a háromhajós székesegyház jobboldali hajója végén lévő oltárnál állott a második Mágus, a baloldali mellékhajó apszisában lévő oltárnál a harmadik. A reánkmaradt szöveg szerint a színjáték avval kezdődött, hogy a főoltár előtt álló Mágvs elkezdte énekelni a "Csodálatos fényben égő csillag" kezdetű éneket. A két másik Mágus pedig a maga helyén állva megismételte az ének első sorát. A három mágus tehát egymástól távoleső "hazájában" meglátta a Csillagot: valószínű, hogy kinyújtott királyi jogarukkal rámutattak a kivilágított Csillagra, melyet ekkor a templom tetőszerkezetéről kötélen eresztettek é főoltár elé, A három Mágus ekkor énekelve összetalálkozik a főoltárnál. A következő jelenetben segédkező papdeákok átadják nekik az ajándékot, melyet a Kisdednek felajánlnak: Gáspárnak aranyat, Menyhértnek tömjént, Boldizsárnak mirrhát. A Mágusok most menetet formálnak, s lelépve a főoltár

- 14

-

lépcsőjén,megindulnak a székesegyház kórusának alacsonyabb, de még igy is felmagasított teréhez,illetve a kórus elején, de még mindig azon belül elhelyezett Heródes-trónhoz. A következő jelenet párbeszéd a trónján ülő, koronás zsarnok a háromkirályok között. Ez a jelenet maga is három részre bomlik,mert Heródes, miután a Mágusokat kérdezte utjuk célja felől, a körülötte elhelyezkedő írástudóktól tudakozódik izgalommal a Gyermek felől. Az Írnokok ugyan válaszolnak,da az igazi feleletet a kórus mondja: " Betlehem, nem vegy a legkisebb Juda fejedelmei között n , stb..... Ezután Heródes ismét a Mágusokhoz fordul és elbocsájtja őket.A mágusok ekkor lelépdelnek a kórus lépcsőjéről is,ahol középen a Szent íereszt oltára állott. Valószínűleg itt volt az a Szűz Mária kép és a jászol, mely a közönség számára a leginkább láthatóan a központi jelenetet ábrázolta. A mágusok a Csillagra tekintenek és mutogatnak, mímelik, mintha a Csillag vezetné őket a jászolhoz. Ekkor következett be a legnépszerűbb jelenetsor, a Bábák és Mágusok párbeszéde. A Bábákat két klerikus képviseli, akik megszólítják a mágusokat, éa azok válasza után rámutatnak a Mária-képre, mondván: "íme, a Gyermek, akit kerestek!" stb. A három napkeleti bölcs ekkor üdvözli a gyermeket és átnyújtja az ajándékokat. Ezután egy "angyali gyermek dalmatikába öltözve magasabbról állva mondja: Beteljesült minden, amit a próféták megmondottak, menjetek haza más uton!"A jászol-jelenet kétségkívül a legkedvesebb, emberi mozzanatokban a leggazdagabb, méltó párja a pásztorok imádásának. A Csillag-ének avval fejeződik be, hogy a Mágusok felemelkednek, elbúcsúznak a Gyermektői,majd énekelve egyik mellékhajón át menetben távoznak ugy, hogj Heródes háta mögött térnek vissza a szentélybe és onnan ft sekrestyébe. Tégül a papság, a kórus és a gyülekezet együtt rákezd a kereszténység híres győzelmi blsaauszára,a T e D e u m ra, melyben feloldódik a dráma. Ez a színjáték, a gyakori pantoolaikus mozdulatok, a félreérthetetlen szini kellékek révén, a mitoszi tárgy is- 15

-

merete folytán és a vizkereszti prédikáció segítségével annak ellenére» hogy latinul hangzott el, közérthető volt, és igen hamar népszerűvé vált a hivők előtt.Evvel magyarázhatjuk, hogy a vizkereszti játék karácsonyi megfelelője, az fifficium Pastorum / "Pásztor-.szertartásn, illetve "Pásztorjáték"/» melyről egykorú latin leírásunk nem maradt fenn, igen gyorsan magyar, azaz népi nyelvű változatokat teremtett. Éhnek a liturgikus játéknak hires példája a roueni székesegyház Processio ad Praesepej-je /azaz Jászol menete/, mely mint nevéből is kitűnik, drámai menetként került előadásra. Itt is, akárcsak a magyar Csillag-ének-ben, a kórus előtt magasan elhelyezkedve, alkalmasint az ambón állva egy Angyal, vagyis angyal-ruhába öltözött kórus-deák jelentette be Jézus születését. Mire a kórus ajtaján beléptek a Pásztorok, s a hires bibliai éneket: "Pax in terris"-t énekelve haladtak az oltár felé. Közben odaértek a jászolhoz,mely az oltár mögött volt elhelyezve, is amelyet akárcsak Győrött, a Kisdedet tartó Mária képe jelzett. Az éneklő Pásztorok odaérve imádni kezdték a kisdedet. Közben folyt a mise, be is fejeződött s ekkor a pap mintegy lezárva a drámát 8 egyszersmind részt is véve benne, a húsvéti misztériumhoz hasonlóan föltette a kérdést: "Kit láttatok, Pásztorok?" /Quem vidistis, pastores?/ Azok pedig ráfelelték:"Az újszülöttet láttukl" /Natum vidimus/. Valópzinü, hogy ezt a jelenetet is a Te De um fe.iezte be. Mármost a roueni játékhoz hasonló magyar nyelvű pásztorjátékot őrzött meg a magyar népi hagyomány. A nyárádmenti falvakban, -kedélyben, különösen Remetén mise közben váltogató énekkel fehérruhás kislányok adták elő a betlehemi történetet.A Dunántulon teljesen analóg példákra bukkanunk. Baranyában Püspökszenterzsébeten az éjféli mise kezdetekor a kóruson hat fiu áll fel, akik a Pásztorokat személyesitik meg. Két leány Angyal képében letérdel fehér ruhában az oltár előtt. A fehér ruhás Angyalok és.« kóruson lévő Pászto-

- 16 -

rok felváltva éneklik a Pásztordalt: "Szaporán keljetek fel, bujtárokl" Ugyancsak Baranyában, Bakócán

az

éjféli

mise

szertartásai alatt a hirhozó s a játékot elkezdő Angyal szerepében egy magányos énekes énekli a "Glóriát".

A

többit

pedig a Pásztorok szerepében az egész közönség. E ma

is élő

hagyományokon

Pásztorszertartás liturgikus lyek, ahol e szokások

világosan felismerhető a

játékának emléke.

Azok a he-

élnek, mind valami nagy vallási köz-

pont hatósugarába esnek, Erdély esetében

a kolozsvári, il-

letve a gyulafehérvári székesegyház jöhet számitásba, a két baranyai község esetében minden vitán felül a pécsi székesegyház. Mindez pedig nem valami késői barokk kori, vagy éppen késő középkori átvétel, hanem

korábbi, éppen most tár-

gyalt drámatörténeti periódusunkból

való. Erre vall a XIV.

sz.első évtizedeiben feljegyzett,de régebbi eredetű Königsberg i Töredék drámai szövegrésze, a Gyermek imádásáról szóló szekvencia, nem különben a Bucsui regös-misztérium

böl-

csőjelenete. Ez utóbbi jelenet

egy tölgyfa alatt ábrázolja

a gyermekét

Máriát. Eredetét

bölcsőben ringató

tekintve,

nem későbbi a XII.századnál és olyan régi ismérveit tartalmazza a Ludus

incunabilis

példa nincs. Egyébként koknak, illetve

Christi-nek, amelyre

máshonnan

teljesen érthető a liturgikus játé-

e meghatározott csoportjuknak Gépies átvé-

tele, egyrészt, mert megragadóan ábrázolták

a Gyermek szü-

letését, másrészt a székesegyház-környéki vidéki templomokban, ahol

a hivek egyáltalában

nem tudtak

latinul, sőt a

pap is alig,a népi nyelvre való átváltás segitett a keresztény hit megszilárdításában, mintegy életre keltette a szegények bibliáját. Még a karácsonyi ciklusnál is hiresebbek és ismertebbek a húsvéti feltámadási liturgikus színjátékok. Amikor az Officium Sepulchri-nak /Szentsir-szertartás-nak/ rövid, néhány szavas antifonája felhangzik, az egész tett emberi kollektivum nagy drámai erejű

létében

érin-

szin játéka ját-

szódik le, melynek hátterében a természet téli tetszhalála,

- 17

-

s a tavasa nagyerejü ébredése áll, és minden népek tavaszkezdő ritusai. A jelenet mintegy sirató hangulattal indul, az Angyalok szerepét játszó két klerikus kérdésével: "Kit kerestek a sirban,keresztények?" Mire a menet, melynek élén a pap áll, s melyben ott van a három Mária,egy kórusban válaszol: "A Názáreti Jézust!" Ekkor felelnek az angyalok: "Nincs itt,feltámadott! Jöjjetek és lássátok a helyet". Erre befejezőül felzendül a gyülekezet ajkán a Te Deum:"Téged, Ister dicsérünk!" A sirató jelenet diadalmi kórusban oldódik fel. Nem először játszódott ez le, hogy az életet, a termékenységet, az emberipég üdvét képviselő hős látszólag meghal, átmegy a sötétség birodalmán, majd feltámad. Ilyen misztérium játszódott le Babylonban, ahol Bél-Márduk volt a hőse. Egyiptomban, ahol Osiris történetét játszották, görög földön Démétér - Koré, Dionysos és Orpheus járta igy meg a halál sötétjét, mielőtt feltámadott volna. A húsvéti Szentslr-szertartása hazánkban a II.sz. végétől kezdve több feljegyzésben is fennmaradt.A nyugateurópai, közelebbről északfrancia, nyusati frank szokásoknak megfelelő két változatot, a győri szertartáskönyv Szentsirszertartása. melyről emiitettük, hogy pannonhalmi bencés eredetű, valamint a III - IUI.század fordulóján irt Praykódex nyújtja, mely a borsodi Boldva bencésmonostorának készült. A kettő között eltérés nincs, mindössze talán az, hogy a győri változat dramaturgiai utasításai gazdagok. Érdekesebb ezeknél egy erőteljesen biblikus jellegű Szentslrszertartás. amely a kalocsai egyházmegyéből származik, Dél^magyarországról, s amelynek feljegyzett másolata a gráci Antiphonariumban olvasható /1190 előttről/. Egyes kutatók feltevése szerint azonban valószínű, hogy még a győri szertartáskönyv elkészülte előtt keletkezett. Jellemző, hogy nem függvénye a liturgikus cselekménynek, hanem szinte fölébe kerekedik a liturgiának, Biblikus élményeket jelenit meg, a két bevezető antiphona Márk evangéliumából, a befejező Máté evangéliumából való. Északolasz liturgikus játé- 18

-

kokkal függ össze. terjedtek

A húsvéti feltámadási

lehettek Magyarországon. Erre

játékok igen eljellemző, hogy az

1515-ös Esztergomi Breviáriumban is fellelhető. A keresztény

középkor e liturgikus játékainak ma már

nem tulajdonítunk olyan nagy

jelentőséget az európai dráma

keletkezésének szempontjáből»mint egykor tették. Az európaj dráma mélyebben gyökerezik,

egyrészt a földmivelő nép ősi,

drámai hagyományaiban,másrészt a polgárság szellemének megfelelő uj vallásos drámai formákban,a moralitásokban, misztériumokban,

humanisztikus szellemű

passiókban, vagyis

a

devociókban. Mégis a liturgikus szinjáték a pogánykor szini szokásaival szemben teljesen uj szempontokat érvényesített. A mitoszi tárgy teljesen irodalmivá lett, a elhárító szándékok

teljesen háttérbe

mint emberi történet jelenik meg. e történeteket belülről

varázsló

vagy

szorultak, az uj tan

Ez nem azt jelenti, hogy

ne táplálná mélyenfekvő hagyomány.

Mária a magyar néphitben, ugy látszik, Boldogasszony helyébe lépett. Az indogermán népek közhiedelme nyomán a kis Jézus nálunk is a Pénythozó. A feltámadási misztérium húsvéti jelenetében viszont lehetetlen nem érezni a tavasz "sirokat felpattantó erejét". Mégis ebben a világban a mágia háttérbe szorult /legalább tett

is hivatalos

tanitás emberformáju és

formában/. A megjeleni-

magasabbrendü, mint a pogány

szini szertartások világa. Vallásos drámai énekek népi nyelven A nép

nagy tömegei nem egykönnyen

mondtak le pogány

hagyományaikról, s mélyen élt bennük a drámai megjelenítésnek a varázslással összefüggő formája is.Ezért még a XI.sz. folyamán is összekeveredtek a keresztény vallás egyes ünnepi alkalmai

ősi pogány

szini alkalmakkal

és képzetekkel,

melyekben nem csupán a drámai tartalom keveredik, de a forma is a réginek és az újnak az ötvözete*

- 19 -

A legjobb példa erre a Bucsui regös-misztérium, melyet karáosony és újév közötti estéken, a regölés hagyományos napjain énekeltek házasuló legények, utoljára vagy kilencven évvel ezelőtt. Ez a regösének hét részből áll, és végig dramatikus jellegű. Azonban ez a rövid, énekelt dráma maga is két rétegből áll,volt egy korábbi, II. századi rész ez maga a regölö-ének, ennek a sokat vitatott eredetű, hagyományos bőségvarázsló szokásnak a maradványa. A hét rész közű."1 z első és második,valamint a hatodik és hetedik tartozik ehhez az ősi énekhez. Ezek között is a hatodik, a Csodafiuszarvas éneke a legjelentőségteljesebb.A regösénekbe beleékelődött egy pár évtizeddel fiatalabb réteg a III. században, melyben Jézus születésnapját ünneplik igen ősi formák között /ÍII.IV. és V.szakasz./ Vegyük elő mindenekelőtt a beékelt részt, mert benne liturgikus játékaink népi visszhangját találjuk meg, illetve azt,hogy a keresztény templomok mellett letelepített pogány hagyománykincset őrző regösök miként fogták fel és örökitették meg az uj kultura és uj vallás drámai játékait. Az énekesek mint karácsonyi örömmondók jelennek meg, mint a karácsonyi Angyal népi megformálói és kórusban éneklik: "Mongyunk uj örömöt!" Vetekedve jelennek meg az olasz, a német és a magyar asszony ablakában. Rövid epikus részek,az olasz és német asszony gyermeküket költögető szavai, majd a kórus refrénje teszik színessé e strófákat.A magyar asszony azonban nem költöget, nem beszél, de a "kisded gyermek áldomására" nagy lakomát csap. A következő, negyedik szakaszban a három mágus történetének ujraképzése áll előttünk, de teljesen megváltozva. Mintha "három szép madár" menne a kis Jézushoz. A madarak nincsenek megnevezve, csak hogy az, egyiküknek "feje aranyos", a másik tolla "tollbársoa", a harmadiknak "farka főrendea". A keleti, szakrális, tiltŐ, meg nem nevezés módján bemutatott madaraknak - melyekre a kórus rámutat, tehát nyilván kellékekkel meg la valtak jelenítve - a Hold mutat-

ja meg az utat, a Hold, melyet az ének refrénje Jeruzsálembe küld. Nem kevésbé érdekes, hogy a három titokzatos madarat égi alakokkal

azonosítja az ének. Az "aranyosfejü" ma-

darat Szent Péter apostollal, a

"tollbársosat" az Úristen-

nel, a "főrendes farkut" Szent Mihály arkangyallal, A három titokzatos

madár a sas, a bagoly és a

páva, melyek minde-

gyike keleten és a magyarok között is tisztelt volt: a sasfélék több neme szent totemállat vagy éppen istenség, a bagoly a sámánok szent

madara, a sötétség

istenétói való, a

páva pedig a nap szimbóluma. Tehát az ősök, a sötétség és a fény szimbólumai pótolják a három Mágust. Tulaj donképen ősi pogány istenségek hódolnak meg az uj gyermek-isten előtt.D^ a regösök nem merték titkolt nevü madaraik nevében ünnepelni Jézus születését, és ezért az ének keletkezési

Őrségben, Vas-megyében as

helyén nagyon is jól

ismert védőszentek-

kel, Szent Péterrel, az ég őrével, Szent hadak vezérével,

s magával

Mihállyal, az égi

az Úristennel

azonosították a

rész Betlehembe

vezet, de nem a

három szent lényt. A következő, ötödik betlehemi jászolhoz, nem mély erdőbe, ahol

is valami

sziklabarlangba, hanem

hatalmas tölgyfa alatt "apró szép pázsi-

ton", széken üldögél "asszonyunk,

Mária", s előtte bölcső-

ben ring a Gyermek. Az Anya csitítgatja a fénythozót: "Tuj, fiam, én fiam, fényes Jézus!" Ez a megindító rész és az idézett verssor Jézus születésének egy olyan ősi változatát tárja elénk, amely párhuzamosan mezopotámiai és iráni hagyományokkal s az indogermán mitológiában élt. Az ó-görög hagyományban a "bölcsőben fekvő" /Liknites/ Dionysos volt a fénynek újból és újból megszülető istene. A német drámatörténet kutatói rámutattak, hogy a bölcsőben sjró kisded Jézus alakja és Máriának mint nyugtató anyának bemutatása ősi népi motivum német földön, melyről már a XII. században hirt adnak. A magyar szövegben ugyanaz a képlet fordul elő, de olyan kísérőké-

21

pekkel,amelyek még a XII. századi feljegyzést is megelőzik, mint pl, hogy a bölcső a termékenységet adó, Zeuszra emlékeztető tölgyfa alatt ring, s hogy Jézus, mint Dionysos-i és keleti fényisten szerepel benne. A befejező varázsló formulát prózában mondják, de az ezt megelőző hatodik szakasz a legjellemzőbb, mert a Csodafiuszarvas-éneké-t tartalmazza. A benne lejátszódó cselekmény az országalapitó király, István találkozása a csodaszarvassal.A király mint vadász ráfogja nyilát a szarvasra, A kórus ezért könyörögve kéri, ne bántsa a vadat. Hiszen a kórus tudja róla, hogy isteni követ. Azonban rendkívül jellemző, hogy a kórus azonnal beleszól és inti a királyt»mihelyt az ének megszólal: "Amott vagyon egy tó-állás," -"Hadd legedégellen, hadd legedégellen!" A helyzetleírás minden sorát megszakitja az izgatott, könyörgő,

figyelmeztető

kórus:

" Hadd

legeljen a csoda-

szarvas ! "Közben a szarvas megszólal emberi hangon s a kórus továbbra is figyelmeztet: "He siess, ne siess, urunk, szent István király!" -"Hadd legedégellen, hadd legedégellen!" "Hanem vagyok Csodafiuszarvas," -"Hadd legedégellen, hadd legedégellen!" Végül is a Csodafiuszarvas kimondja "Hanem vagyok IJr Isten követe!" -"Kadd legedégellen, hadd legedégellen". A drámai jelenet csonka, és egyéb regösénekekből kiegészíthető: a Csodafiuszarvas további szózatában nyilván áldását igéri, és a jelek szerint arra utal, hogy a megtört kenyér és bor képében táplálja majd újonnan megtért nemzet-

22

-

ségét. Az a bizánci Eustachius-legenda, amelyre végső fokon énekünk

visszamegy, olyan szarvas - szózatot tartalmazott,

mely a római

mártírnak és hősnek

súlyos harcokat, szenve-

dést, halált és fensőbb értelemben vett diadalmat jósolt. A Caodafiuszarvas-éneké-nek dunai-bolgár román kolinda-szövegben is a

hirdeti. A bucsui ének olyan XI. alakult

válgozatában, s egy

szarvas mindenütt a megtérést

újra és újra, amely

századi alapszöveg nyomán

még a pogányság

és az uj ke-

reszténység élet-halál küzdelmének idején keletkezett, amikor a küzdelem még nem dőlt el. A kórus, melyben a közösség szólal meg, tudja, hogy

nemcsak István király, de az egész

nép megmaradása és üdve függ attól, hogy a csodás totem-állat meg ne haljon, illetve uj

formában táplálja

ének a legnagyobb mértékben drámai mind dig szerkezetét tekintve. A szerző, mint

a görög

irók. A gyakori - itt

refrént pontosan

ugy kezeli a

drámában a kórus énekét soronként

népét. At

eszméjét, mind pea tragédia-

megismétlődő - refrént

a

szerző az európai litánia-formától kölcsönözte. A refrénnek ilyen értelmű kórus - szerű szerepe megtalálható a korabeli egyházi énekiskolák latin

nyelvű, de világi jellegű drámai

szerzeményeiben. így pl. a római énekiskola X. századi drámai énekében, A Hektor és Andromache-ben.a későbbi eredetű, északitáliai vágáns-énekben,a Die,tu Adam, primus homo-ban. Azonban a magyar

regös nem tudott lemondani

hagyományról! mind végig az egész Bucsui

az ősi magyar

regös-misztérium-

ban, itt is előbb következik az epikus leírás, csak aztán a refrén. Ugyanis az énekiskolák ad procedendum"-tipusu

drámai énekeiben, a "versus

énekekben a

sorként, s az tér vissza a

szakasz

ban bőségvarázsló, párosító szertartások szövegkezelését

ráolvasást

követték mint uralkodó hagyo-

Irámai mondóka«

I

első

végén. Regöseink azon-

leírás áll elől és csak u-

a sokszorosan elismételt

-

éneklik

énekükben a magyar

mányt. Ezekben mindig az epikus tána következik

refrént

23 -

varázsige, itt a

Kétségtelen, hogy a Bucsui-regös-misztérium Csodafiuszarvas-éneke a pogány és keresztény elemek megkapó ötvöződését mutatja a drámai műfajban és a népi teremtőerő nem jelentéktelen emléke. A pogány és keresztény elemek ötvöződése nem korlátozódott a szigorúan vett vallásos szférára, illetve a Jézus születése körüli ünnepekre. Jó példa erre az a foklorisztikus drámai szövegünk, amely Lengyel László-játék néven nevezet* 3. Ez az egy és egynegyed század óta isméért dramatikus játék az un."hidas-játékok" nemzetközi csoportjába tartozik. E játék széleskörű vizsgálatából azt a következtetést vonta le a kutatás /W.Mannhardt/, hogy a játék a lélek üdvösségéért folyik: a holtak seregének át kell mennie a hidon, de mivel le van törve, saját magának kell megjavítania és vámot is kell fizetnie. Egy időben a Lengyel László-játékot I. Ulászló királyunk alakjához próbálták rögziteni,ma inkább az a nézet uralkodik, hogy Lengyel László néven Árpádházi I. László királyt, a lengyel Rikheza fiát kell értenünk. A hidas játék átvétele erre az időszakra tehető, amikor a környező szláv népek mondai elemei és a hazai szlávság szinte egy időben ér el a magyar köztudatba, illetve etnikumba. A legrégibbnek tartható szövegváltozatok tükrözik, hogy a játék befogadásakor még hatalmasan élt a magyar nép tudatában Boldogasszony, az ősi istennő képe. A magyarokat az énekben az idegenek még minduntalan "pogányok"-nak nevezik. Amidőn Lengyel László népe kéri a révészeket, hogy vigyék át a Dunán a sereget,igy csattan fel az idegenek hangja: "Ti pogányok vattok, A minap is itt jártatok, Hidunk lábát eltörtétek, Meg se csináltátok!" A "násznép" és a "révészlegény" között meginduló vita kis Lajos sopronmegyei szövegében igy hangzik:

-

24 -

Násznép:

"Ácsok vagyunk, ácsorogjunk? Fenyőfából, zöld bocfából Kiácsoljuk, ingyen aranyozzuk."

Legény:

"A zöld bocfa elrohandó."

Násznép:

"Megcsináljuk rézólomból."

Legény:

"A rézólom elolvadó."

Násznép:

"Megcsináljuk sáraranyból."

Legény:

"Hun vennétek sáraranyat?

Násznép:

"Fel-felmentünk Boldogasszony kiskertjébe Kérvén kértük, adván adta, Kisteknővel mérték, Rúddal taszigálták."

Legény:

"Hazudtok, mert loptátok!"

Násznép:

"Egy Istenünk, egy a lelkünk, Se nem loptuk, se nem csaltuk, Isten adománya."

Legény:

"Az aranynak vamja vagyon, Vámot veszünk rajta."

Násznép:

"Akár vesztek, akár nem,

-

"

Által megyünk rajta!" E feszült drámai vita költői sajátságai, előrelökődő gondolatritmusa a magyar népdalra, szójátékai egyrészt az ugor népek epikájára, másrészt legrégibb epikus nyomaink sajátságaira emlékeztetnek. Anonymusnál, majd Csáti Demeter Éneké-ben Pannónia megvételéről találunk ilyen epikai sajátságokat. Érződik ról" van szó, mimikus alak,

ezen a heves dialóguson, hogy halotti"nászhogy a "révész", a hid őrzője az a szörnyű aki a görög nép mondáiban ma is él: Charon.

-

25 -

A vitézül holtak seregeinek utolsó harca ez az üdvözöltek országába jutásért.Szövege megragadó drámai szöveg, melyben "Boldogasszony kis kertje^, "aranya", s a "Jordán vize" békésen megférnek egymás mellett. Az ősi szövegben a lélek megmaradásáért folyik vita, később uj mozzanatok vegyülnek bele, és az eredetileg mágikus-vallásos játék profánra hangolódik: az idegenek tartotta hidon minden ellenkezést legyőzve a magyar sereg vonul át. A drámai vita feszültsége nem enyhül, a tét nagysága nem változik, de tárgya leköltözik a földre. Világi drámai jelenetek népi nyelven, drámai balladák, szatirikus játékok Középkori színjátszásunk előzményei között emiitettük és tárgyaljuk a Léi-mondát.mely egy szélesebb epikumból kiemelkedő epizód,önálló drámai szerkezettel. A fejlődés csiráját mutatja ez a monda megjelölve a drámai fejlődés bizonyos lehetőségeit,vagyis amikor egy epizód önállósuld Emellett fel kell tételeznünk a ballada - szerű rövid epikumok létrejöttét, melyeknek eredetileg is dramatikus volt a jellege. A Csodafiuszarvas éneke péld. határozottan az önálló drámai rövid-epikumok csoportjába tartozik. A Csodafiuszarvas éneké-hez hasonló rövid epikumok azok az énekek is, melyeket balladáknak nevezünk, s amelyek nem egyszer drámai jellegűek. Éppen a Csodafiuszarvas éneké-h4z hasonló megoldású ballada a Julia szép leány éneke, amelyben a napot, holdat, csillagokat hordó égi bárány látomása és a mennyei lakomára való meghivás- rendkivül közeláll a csodaszarvasmondához. Éppen ezért elfogadhatatlan az a magyarázat, mely a váradi kapitány leányának középkor-végi történetéből igyekszik levezetni e legendás történetet. Hogy a pogány, alkalmasint nagyon is komor ritust tükröző mondát később kereszténnyé tették, az istennek felajánlott apácák felavatására vonatkoztatták, hihető. De e költemény régies epiká-

- 26 -

ja évszázadokkal korábbi jeleket mutat,és a legkorábbi drámai jellegű epikumaink közé tartozik. Ezek a témák a változó szöveg törvényszerűsége szerint ujabb és ujabb formációkat vettek fel, és főként a pogány mitológiából átváltottak a keresztény mitológiába. Teljesen epikumok

világi jellegű, drámai módon előadott rövid

feltételei is

kaszban. Azok a

kialakultak ebben az

első idősza-

közösségek, melyek kedveztek

"A parasztok

hamis meséinek" /ex falsis fabulis rusticorum - mint Anonymus mondja/, epikumok

éneklésének,

akkor is

megvoltak. A

faluközösség társas munkáira gondolunk. E társas munkák közül egyről határozottan tudjuk, hogy meghatározott nóta-tipusokat alakított ki és követelt meg, s ez a hogy szinte hagyomány volt

fonó. Tudjuk,

bennük a szerelmi tárgyú balla-

da, s az olyan un. verekedő-balladák, mint a Stiriában. Af1k faluban mi történt? Tulajdonképpen ez az eseményes balladatipus a közösség, a falu, a megrendítő eseményeit, ségeit, regényes

mezőváros, az

ország életének

szerelmi tragédiáit, szerencsétlen-

krónikáját

módon. Másrészről viszont

dolgozta fel,

sokszor drámai

a főnő a felnőtt

ifjúság talál-

kozó helye, a most tárgyalt időszakasz végén, de nyilvánvalóan korábban

is fennállott már. A "fonó" szó

már a XIII.

század óta megjelenik okleveleinkben, és nyilvánvalóan erre az időre is áll az, amiről a XVI. sz. derekán Heltai Gáspár panaszkodik, hogy az ifjak a fonóházakban

éjfélig is "tom-

bolnak" a leányokkal: vagyis táncolnak, játszanak, nek. Nem is kellett

énekel-

hozzá külön helyiség, magánházaknál is

összegyűlhettek, melyek

ekkor színháztérré váltak a világi

tárgyú drámai dalok számára. Ma már nehéz meghatározni, hogy a népköltészetünk ál* tal reánk hagyományozott századokra. Hiszen

anyagból

mi esik

ezekre a korai

balladaszerü rövid epikánk mesés rétege

- mely éppen a legkorábbi - vagy

nélkülözi a történeti je-

gyeket /bár éppen ez a jellemző/, vagy csupán az állapitható meg, hogy a benne

elmondott mese-motivum ókori vagy kö-

27 -

zépkori eredetű: igy pl. a Kis Júliában. mely Héró és Leander történetét közvetiti, a Szilágyi és Ha.1mási balladája esetében, mely a Waltharius manu fortis-t képzi ujra._Talán már erre az időre nyúlik vissza a középkori Kékszakáll-mondát tükröző Molnár Anna is. Olyan drámai epikumra ia van valószinü példánk, mely egy tágabb lélegzetű mondából emelkedik ki olyan ponton, amikor a cselekmény drámai módon sűrűsödik össze. Ez pedig a Kálti Márk Képes Króttlká-.ja által fenntartott király-mondákban a Korona és kard története.Ismeretes, hogy a királymondákat a Képes Krónika szerzője a XI.-III. századi ősi Gesta egy példányából interpolálta, illesztette bele szövegébe, tehát amennyiben drámai jellege van, mem a Képes Krónika korára, a XIV. századra, hanem az ősi Gesta időszakára jellemző. A Korona és kard története három gyorsan egymásután következő jelenetből áll. E három részes kis mondát a tágabb mondasorhoz egy rövid lélektani magyarázó periodua köti hozzá, mind a elején, mind pedig a végén. Bevezetőm a monda hangsúlyozza, hogy András és Béla között nézeteltérés keletkezett: a gonosz tanácsadók arra biztatták Andráa királyt, hogy ölesse meg Béla vezért, mert különben kisfia, Salamon királyfi nem fog uralkodni,ugyanakkor pedig azt tanácsolták Bélának, hogy most ragadja magához a királyi hatalmat, amikor Salamon még gyermek s a^pja, András, öreg és beteg.Ekkor következik a három jelenet Várkonyban. A király előbb tanácskozik két hü emberével, hogy Béla herceget választás elé kell állítani, és amennyiben király akarna lenni, meg kell ölni. Ezt a naiv legenda-képződés törvényei szerint ugy fogalmazta meg a nép, illetve énekesei, hogy a kard és korona között való választást fizikailag képzelte el:egy szőnyegre lehelyezik a koronát és a kardot, hogy Béla herceg válasszon közülük. A mondai elbeszélés szerint a sátorhoz érkező Béla herceget a királyi hirdetők ispánja figyelmezteti,hogy mi vár reá, ha a koronát találja választani. Ezután a herceg belép és a kardot választja, mire a

-

28 -

beteg király a krónika szövege szerint zokogni kezd és Béla lábához borul. A befejező glossza, mely az események további sorába illeszti a jeleneteket, igy szól: "Ugyanis azt hitte, hogy ugyanolyan egyszerűséggel adta azt a koronát az ő fiának,mint egykor Levente néki adta volt. De a vezér félelemből tette ezt.Végül a gonosz emberek sugallatára a király és a vezér mégis összekülönböztek.n Mármost rendkivül érdekes, hogy a XIV. század második felének elején működő miniátor hogyan illusztrálta a hármas jelenetet.Mindenekelőtt egy tabernákulum-szinpadot rajzolt, amelynek az olvasó felé eső része nyitott volt, tetején pedig világosan láthatók az összerovó gerendák, az ágyon fekvő király mögött és baloldalán, ahol tanácsadói állnak, és a kis,hercegi koronát viselő Salamon helyezkedik el, ugyancsak ivszerü ablakok, illetve bejáratok nyilnak. A tabernákulum azonban kissé ferdén van az olvasó felé helyezve,olymódon, hogy jobboldali bejárata kívülről látható legyen:itt ábrázolja ugyanis a második jelenetet, vagyis, amikor a királyi hirdetők ispánja figyelmezteti Béla herceget. Ugyanezen a miniaturán a harmadik jelenet is ábrázolva van: Béla herceg már belépett a tabernákulumba s a választás pillanatában vagyunk. A tanácsosok készenlétben állnak, mindenki feszülten figyel. A miniátor tehát a két utolsó jelenetet süritette bele képébe, és a tanácsadók jelenlétével tulajdonképpen az első jelenetet is jelezte. Ha a monda szövegét figyelmesen olvassuk /bár a párbeszédeket a szerző nem reprodukálja, mely az eredetiben meg kellett, hogy legyen/, nemcsak a jelenetezés válik világossá, hanem a jelenetek gesztusokban gazdag mozgalmassága is. A népies szinpadnak olyan tulajdonságait tartalmazza ez a monda, amely a középkori nyílttéri színpadra emlékeztet, a gonosz tanácsosok rossz arckifejezéssel a királyhoz hajlanak, súgnak - búgnak, tüntetően felvesznek egy -koronát és egy kardot, lehelyezik a szőnyegre, hírnököt fogadnak és küldenek a herceghez, majd feszülten várnak.Nem kevésbé há-

29

lás a második szin: az ajtónálló a vezér fülébe sug, a herceg erre a meglepetés gesztusait mutatja, pl. szivéhez kap, kezébe temeti arcát, stb., aztán elszánt arcot ölt* és belép a sátorba. Végül a kis dráma tetőfokán a harmadik jelenet: a drámai döntés jelenete,moly drámai következményekkel fog járni. Mindenki feszülten figyel a herceg mozdulataira. Ekkor az lehajol, választ, felemeli a kardot, mire a beteg király látványosan zokogni kezd, majd nem kevésbé látványosan kikel ágyából és Béla herceg lábaihoz borul. Még csak azt kell megjegyeznünk,hogy a miniátor a tabernákulum-szinpadot nem először alkalmazza. Többször reprodukálja ugyanazt a szint, amikor zárthelyi cselekményt kell illusztrálnia, pl. István király születését, a mi jelenetünket, vagy Zách Felicián merényletét: ezek mind a közönség felé nyitott,igen egyszerű tabernákulumok. Az utóbbi két esetben a tetőgerendák láthatók is, az előbbi és az utóbbi esetben egy acélrudra függesztett, elhúzható függöny perzsaszőnyegre emlékeztető diszitéssel, mely a hátsó falat alkotja. Az első és a második szóbanforgó miniaturán az alacsonyan fekvő ágyról ugyanaz a csikós boritó lepel hajlik le a tabernákulum földjére.A miniátor a zárt helység elképzelésében kora egyszerű szini megjelenítéseit reprodukálta. Tárgyalt időszakunk utolsó évszázadában, a XIII. században terjedt el Magyarországon a dqákénekeseknek, a goliardoknak műsora. Ebből a korból valók bizonyos szatirikus játékok és műfajok első nyomai. Az 1279-i budai zsinat aggódva inti a papokat, hogy "mimusokat, színészeket, jokulátorokat ne hallgassanak és teljességgel kerüljék el a tabernákat..." A goliardok műsora olyan szatirikus jelenetekből állott elsősorban, melyek az egyházi méltóságokat és szertartásokat tették guny tárgyává, de természetesen nem kímélték a világi hatalmasokat sem. Ezek a nagyrészt drámai módon felépített, mimikusan megjátszott szatírák első sorban azokban a tabernákban hangzottak el, melyektől az esztergomi zsinat annyira óvta a klerikusokat. A leghíresebb -

30 -

dzertartás-paródiák,az Ivók miséje /Missa potatorum/,*Játékoaok miséje /Missa lusorum/ szinte hoz köti a játékot. De

helyileg is a taberná-

idekapcsolódik a Szent Ezüst Márkák

szerint való Evangélium/Evangélium secundum Marcas Argenti/ is. Meg kell emlitenünk, hogy a jelek szerint Budán- és Gyulafej érvárott, de nyilván más deák-központokban M

nepelték az u.n. "bolondos-ünnepek -et,

is, megün-

a goliardok

hires

s«abados napjait, amikor hagyományosan műsoron volt az egyházi és világi

hierarchia kigunyolása, csúfolódás

a szer-

tartások felett és hasonló költői tevékenység. A deákok énekesei, a

goliard-mulattatók

nyilván már

ekkor magukkal hozták azokat a gunyos-vidám jeleneteket,élmény-novellákat, melyeknek középpontjában maga az első személyü szerző-előadó állott. egyik tipusa volt

Ez

tulajdonképen

a farsá-nak

és Magyarországon trufa néven a XV.-XVI.

században virágzott fel. Azt mondhatjuk, hogy a most tárgyalt periódus, és különösen annak utolsó évszázada,a XIII. évszázad, döntő volt mind a magyar

középkori színjátszás kezdetei, mint további

fejlődése, a vallásos szinjátszás átalakulása, gazdagodása, elvilágiasodása,

és a

világi

szinjátszás első

inditékai

rzempontjából.

Bibliográfia A/ Középkori sziniéletünk előfeltételei Színseerü szokások és a színjátszás előzményei. Különösen a köv. müvek ajánlhatók: J. Gregor: Weltgeschichte d. Theaters. Phaidon-Verl. /Zürich.1933/; Carl Niessen: Handbuch der Theaterwissenschaft, Emsdetten, 1949. I.; Oscar Eberle: Cenarola. Leben, Glaube, Tanz und Theater der Urvölker, Ölten und Freiburg in Breisgau, Otto Walter-Verl,

-

31 -

1954; Továbbá: P. Nilssen: Griechische Feste von religiöser Bedeutung.Leipzig, 1906.; W.Ridgeway: The Dramas and Dramatic Dances of non European Races in special reference to the origin of Greek Tragedy. Canbridge, 1915.; J.G.Frazerj^ The Golden Bough. London, 1923-27. I-VI. J. Huizinga: Homo ludens, Amsterdam, 1931.; R. Stumpf1; Kultspiele d.Germanen als Ursprung des mittelalterlichen Dramas. Berlin, 1936.; Waldemar Liungman: Traditionswanderungen Euphrat-Rhein.Studien zur Geschichte der Volksbräuche, Teil I-II. Helsinki, 1938. FF. Communications. Továbbá: Leo Frobenius: Kulturgeschichte Afrikas, Zürich, 1933. 167-187.: Kerényi Károly: Vom Wesen des Festes, Paideuma, Mitteilungen zur Kulturkunde, 1938.59-74. A magyar szinjátszás előzményeihez: Hont Ferenc: Az eltűnt magyar szinjáték nyomában, Budapest 1940.: Isztorija zapadno-jevropeiszkovo tyeatra,Tom. I.Moszkva 1956. szerk. Sz .Sz-.Mokulszkij; Molnár Erik: A magyar társadalom története az őskortól az Árpádokig, Budapest, 1949* II. kiad.; Kodály Zoltán: Néprajz és zenetörténet /A zene mindenkié c. kötetben. Budapest, 1954./. Kardos Tibor: Adatok és szempontok a magyar dráma kezdeteihez. Filológiai Közlöny. 1957. 227, 210-32.; Dömötör Tekla: Állatalakoskodások a magyar népszokásokban. Ethnographia. 1940. 242-260.- További részletes bibliográfia a sajtó alatt lévő Régi Magyar Drámai Emlékek c. műben. -Marót Károly: Ritus és ünnep, Ethnographia, 1940. 143-87.; De^h Linda:A magyar népi szinjáték kutatása, Budapest 1947.- A magyar társadalom döntő változásáról, a faluközösség életéről, a mezővárosok helyzetéről Id. Molnár Erik: i.m. 114-116; Szentmiklóssy La.ios: Az árpádkori társadalom. A gazdasági alap. Budapest, 1943. 49-56, 5666.-A Regösök csoportos letelepítéséről ld Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái, Budapest, 1904. I. 161 -6«>, 165-172.- Szent Lázár szegényeire ld. Kardos Tibor: Deákm'jveltség és magyar renaissance,II.Századok, 1940. 466, 481.: U.a. Adatok és szempontok a magyar dráma kezdeteihez. Filo-

32 -

lógiai Közlöny,1957, 334-37.- A bucsul regösének Szerzőihez uo.219-221, 229-232.- A torlók csoportos letelepülésére ld. Szentmiklóssy Lajos: i.m. 74.; Szerepükre Hont Ferenct i.m. 105-106.- A különféle mulattató és szinész csoportokról ld. Moór Elemér: Die deutsche Spielleute in Ungarn.Ungarische Jahrbücher, 1920-21. Szabolcsi Bence: A középkori magyar énekmondók kérdéséhez, Irodalomtörténet, 1928, 219-236. ; Solymosey Sándor: Hegedőseink jelentősége a középkorban, Ethnographie, 1940. 15 - 26. Kardos Tibor: Deákmüveltség és magyar renaissance, I - II. Századok, 1939. 295-338, 1940. 449-491; U.a. Középkori kultura, 78 - 91. 120-142, 2?3-74. 276-77. Pais Dezső: Reg. A régi magyarság szellemi életénei kérdésköréből. Magyar Századok, 1948. 5-23. U.a. Árpád- és Anjou-kori mulattatóink, Kodály-Emlékkönyv, Budapest, 1953. 95-110; Kardos Tibor: A magyar vígjáték kezdetei, i.h. 131; U.a.i A trufa. Egy régi magyar irodalmi műfaj jellege és európai Összefüggései,Filológiai Közlöny, 1955. 130-134, és passim:Balázs János:A goliárdság emlékei a magyar szókincsben, u.o. 97-109; U.a. Kába beszéd, tréfa szó. Ujabb adalékok mulattatóink történetéhez, i.h. 1956. 267-274. A középkori színpadról, előadásmódról, a színháztérről stb. ld. Heinz Kindermann idézett müvét passim,továbbá Joseph Gregor nagy gyűjteményét» Denkmäler des Theaters. Inscenierung. Dekoration. Kostüm des Theaters und der grossen Peste aller Zelten, Herausgegeben von Joseph Gregor Wien, é.n. I-II;tulajdonképen a renaissance látványosságairól és soenografiájáról szól,de részletesén kitér a késő-középkorra és a kettő közötti átmenetre egy m o d e m francia tanulmány-kötet.t Lea fetes de la Renaissanoe, Paris, 1954. Különösen a következő tanulmányok: Jean Jaoquot: Joyeuse et triomphante entrée, 11-12. Agne Bei.1ev: Visions célestes et infernale« dans le Théatre du Moyen Age, 410-13; André Chastel: Le lieu de la fete, 419 - 423. R. lernodles Déroulement de lá procession dans les temps ou espace théatral dans les fetes de la Renaissance, 443-449, nem kevésbé érdekes az előadás nyomán támadt vita, 449-463.- Az "alak" szó értelmére és -

33 -

timológiájára ld.Gombocz Zoltán és Melich János Magyar etymológlal szótár, Budapest, 1914-1930. I. 59-60. Szarvas Gábor-Simon.vi József: Magyar

nyelvtörténeti szótár, I. Buda-

pest, 1890. 53-54.- A "kép" szó

etimológiájára és magyará-

zatára ld. Bárczy Géza: Magyar szófejtó

szótár,

Budapest,

1941. 159. Szarvas-Simonyl:i.m.II. Budapest, 1891. 202-203. B/ A középkor

első felének szini műfajai. Liturgikus dráma

latin és népi nyelven A Tractus Stellaere ld. Kniewald Károly: A magyarországi liturgia legrégibb emléke... Pannonhalmi Szemle,1938. 36-54; Kardos Tibor: Középkori kultura, 37-40; A kérdés monografikus feldolgozása Karsai Géza; Középkori, vizkereszti játékok. A győri "Tractus Stellae" és rokonai. A pannonhalmi Főapátság Szent Gellért Főiskola Évkönyve, Pannonhalma, 1943« 7 - 314.- Az Officium Pastorum roueni leírását ld. Ej Martene: Tractatus de antiquae ecclesiae disciplina, Lugduni, 1706. 87.: Magyar folklorisztikus megfelelőire ld. Kardos Tibor: Adatok és szempontok, i.h. 322-323. 1.- A Königsberg! Töredék szóbanforgó szövegét ld. B.Lőrinczy Éva: A "Königsberg! Töredék szóbanforgó szövegét ld. B. Lőrinczy Éva:A "Königsberg! Töredék" és szalagjai mint nyelvi emlék. Bp. 1953. Nyelvészeti Tanulmányok, III. 10-11; a bölcső-jelenet a bucsui regös-misztériumban ld. Kardos Tibor: Adatok és szempontok, i.h. 213-214, 229, 231-32.- A húsvéti ünnepkör és a tavasz, ld. U.a. Középkori kultura, 40-41.- Az Officium Sepulchrihoz. ld. Mezey László: Adalékok a középkori dráma történetéhez. Két liturgikus ludus. Filológiai Közlöny, 1958. 103-106; Zalán Menyhért: A "Pray-kódex" feltámadási szertartásai és misztérium drámája, Pannonhalmi Szealew 1927. 97-104; Mezey László: Egy ismeretlen középkori drámai emlékünk és európai rokonai, Filológiai Közlöny, 1955. 59-63. Vallásos drámai emlékek népi nyelven. A bucsui regös8ÍS*térium szövegét ld. Sebestvén Gvula: Regösénekek, Buda-

34 -

pest, 1902. 26 - 31J bevezető és magyarázat u.o. 25, 31-41. /Magyar Népköltési Gyüjtemény,Uj Folyam, IV. köt./j a misztérium elemzését ld.Kardos Tibor; Adatok és szempontok,210. 232.- A Lengyel László-.láték szövegét ld.Kiss La.1ost A Lengyel László-játék, Kodály Zoltán-Emlékkönyv, 376-77; drámai jellegéről ld. Hont Ferenc: i.m. 137. Méltatását ld. Kardos Tibor: Adatok és szempontok, i.h. 317-19. Világi drámai jelenetek népi nyelven,drámai balladák, szatirikus .-játékok. A Julia szép leány szövegét ld. Kriza János: Vadrózsák, II.kiad. Budapest, 1911.175. /Magyar Népköltési Gyűjtemény, Uj Folyam, XI./ Jelentékeny változaté Domokos Péter Pál: A moldvai magyarság, III. bőv. kiadás, Kolozsvár, 1941. 158-59; a kérdésről ld. Kardos Tibor: Adatok és szempontok,i.h. 307-08.- A fonóházak szakosodásáról, ld. Szendrey Zsigmond: Magyar népszokások a fonóban, i.h. 162.1. Kardos Tibor: Adatok és szempontok, i.h. 315-317.- A Kis Julia szövegét és kommentárját ld. Székely népballadák, bevezette, összeválogatta és magyarázta Ortutgy Gyula. Budapest, 1936. No. 35. 199-200, 298-99; Szilágyi és Hajmási. u.o. No. 266-67, 281-282, Molnár Anna u.o. No. 25. 153-158. 293-295. A legrégibb rétegbe tartozó balladák sorát még bővíteni lehet, valószinüleg idetartozik a Párjavesztett gerlice /No. 12/ és a Virágok vetélkedése /No 14./ Eckhardt Sándor: mindkettőnek igen korai forrásait mutatta ki. Ld. Eckhardt Sándor: Középkori természetszemlélet a magyar költészetben, Budapest, 1930. Miherva-Könyvtár, 27.- A korona és kard jelenetét ld.Chronicl Hungarlci Compositio sec.XIV. i.h. 353-55; mint jokulátor-jelenetet tárgyalják és elemzik Hont Ferenc: i.h. 131. Kardos Tibor: Adatok és szempontok, i.h. 306-07.- Az 1279. budai zsinat döntése: "Clerici...mimis, histrionibus et joculatoribus non Intendant et tabernas prorsus evitent!" Ld. Cmrolus Péterffy: Saora concilia... Hungáriáé,Viennae Austriae, 1742. Pars I. 108.- A goliárdok paródiáira és bolondos ünnepére ld. Kardos Tibor: Adatok éa szempontok, i.h. 322-334, valamint RIíDE I. Bevezető és bibliográfia-

>5 -

2, KÖZÉPKORI DRÁMÁNK KIBONTAKOZÁSA /kb. 1300 - kb. 1530./ A Kö? 'nkorvégi szini élet társadalmi feltételei és központjai. A kultura, az irodalom, s benne a dráma a XIII. -XIV« századok során erőteljes változásokon megy át európaszerte és Magyarországon. A pénzgazdálkodás rohamos fejlődése, a kizsákmányolás növekedése,a feudális rendben élő néptömegek ellenállásának heves fokozódása, a feudális rendnek ellenük folytatott küzdelme, sőt a feudális osztályok egymás közötti meghasonlása jellemző e két évszázadra külföldön és nálunk egyaránt.A XIII. század óriási arányú népmozgalmak kora. Ezek közül alapvető a parasztság u.n. "vándormozgalma". A paraszti szolgáltatások európaszerte növekedtek,de ugyanakkor olyan nagy volt a gazdaságon kivüli erőszak, a feudális urak fegyveres ereje, hogy a nép megszökött munkahelyéről, uj gazdát igyekezett keresni, s Így könnyíteni a maga helyeztén. Hem lehet elválasztani e vándormozgalomtól azokat a hatalmas tömegmegmozdulásokat, amelyek igyekeznek felbontani minden társadalmi kapcsolatot,mint pl. a bűnbánó és flagelláns-mozgalmak. A közeli végitélet és egy megujult világ képzetei tömegeket mozdítanak meg, elhagyják a földeket és a műhelyeket, megszakítanak minden kapcsolatot a korabeli társadalommal, nincs előttük ország- vagy nyelvhatár, uj és hatalmas gondolatuk a szenvedésben való megtisztulás,a bűnbánatban való újjászületés. Magyarországon éppúgy megjelennek «int Csehországban vagy Németországban, a nyugatról jö-

-

36

vő hullámok összecsapnak

a délről érkezőkkel, a tiltakozas

uj formái uj Ízlést, uj

irodalmi és drámai formákat hoznak

létre. A különféle eretnekek tömegmozgalmai /katharok, azaz páterének,valdensek, spirituálisok, flagellánsok/ létrehozi ta vallásos költészetben óriási érzelmi feszültség, roppant erő jutott kifejezésre, nem egyszer a nép szigorú Ítélete a hatalmasokról. így jöttek létre a drámai laudák és a vallásos színjáték uj, emberies ága, mely a passiót az Anya és a Piu drámájában oldják

fel. Persze a hivatalos egyház is 1-

gyekezett ezt felhasználni,s e mozgalmakat leszerelni éppen külsőségeinek átvételével. A népi mozgalmak ereje éppen ezért folyamatosan átterelődött a közvetlen harcra, a vándormozgalom és a vallásos tömegmozgalmak elszánt és öntudatosuló plebejus népéből sokan zsoldos fegyveresnek állnak,s a zsellérek számának szaporodása egyre növeli

e fegyveresek számát. Ez a körülmény

teszi lehetővé a XIV. század óriási erejű parasztfelkeléseit, mint

a francia "jacquerie",

plebejus nép hatalmas Olaszországban ban sorozatosan

melyeket

a

városokban a

felkelései kisérnek Németalföldön és

egyaránt, hogy azután a XV. és XVI. századkövetkezzenek be ujabb és emlékezetes népi

felkelések, mint a magyarországi és a németországiak. Nem lehet városi és falusi

elmulasztani annak

Langsulyozását, hogy a

nép növekvő elkeseredésével és ellenállá-

sával egyidejűleg a középkorvégi értelmiség is rohamos fejlődésen megy keresztül. A pénzgazdálkodás, mely

az egyházi

és világi feudálisokat a kizsákmányolás fokozására késztette, az Írásbeliség szerepét is

növelte: számadással, köny-

veléssel, okiratok feljegyzésével, levelezéssel, jogi ügyek intézésével foglalkozó

Írástudó réteg

jelenik meg európa-

szerte, számban gyorsan növekedve. A polgári comunék járnak e fejlődés élén, és a számukra olyannyira megfelelő egyetemek, melyek a laikus

gondolat érvényesülésének központjai.

A nagy francia és olasz egyetemeken mint Páris,Montpellier, Bologna, Padova, diadalmaskodik az averroizmus, Aristotele» -

J

37 -

racionalista, arab eredetű értelmezése. Az egyetemeken kiformálódik a goliárdok, vágánsok népes nemzetsége, mely a feudális társadalmon belül az eleddig legműveltebb,s legöntudatosabb ellenzék. A goliárdok szembenállnak a műveletlen világiakkal, de saját egyházi rendjük felsőbb hatalmaival is. Életeszményük nem túlvilágra tekintő és nem aszketikus. Európaszerte óriási hatást gyakorolnak az irodalom fejlődésére és ezen belül a színház életére. A német spilmanok, a magyar regösök és hegedősök költészetét felemelik. Megjelenésük döntő a drámának nemcsak vallásos műfajai szempontjából, de világi ágazatainak fejlődése érdekében is. Képzett rendezők, szinészek és jelentékeny szerzők kerülnek ki soraikból. Mindennek az európai fejlődésnek szinte egyidejű magyar visszhangját látjuk: a faluközösség bomlását és lazulását, a földesúri terhektől menekülő parasztok mozgalmát éppenugy, mint a vallásos népi tömeg-mozgalmakat. A délvidéken a XIII.sz. elejétől kezdve rohamosan fokozódik a patarén eretnekség, sőt a század vége felé és a következő évszázadban nem csupán a valdens tiltakozásnak és misztikus tanok megjelenésének vagyunk tanúi az ország nyugati és központi városaiban, de ami ennél is jelentékenyebb, a flagelláns mozgalom két hullámának is. Az első hullám 1263-ban érte el Magyarországot, 1349-ben pedig ujabb flagelláns menet özönlötte el az országot. Mindkettő nyilván költészetét is hozta magával. Karácsonyi énekeink egy csoportja, néhány gyermekj át ékünk, erdélyi népdalok például régi olasz laudadallamok emlékét idézik,és Trithemius apát, a Magyarországról érkező flagelláns-menetről fel is jegyezte, hogy "megbotránkoztató és gyanús dalokat" énekeltek,sőt tudjuk, hogy német flagellánsok énekei Jézus passiójáról is szóltak« Ugyanekkor a városi fejlődés és az értelmiség uj tipusainak megjelenése ie feltűnő jelekben mutatkozik meg. A XIII. század utolsó három évtizedében a királyi székhelynek otthont adó városok és általában a kereskedelmi emporiumok

fejlődése jogi vitákban,összecsapásokban, királyi engedélyoklevelekben világosan tükröződik. A fiatal magyar társadalom a tatárjárás szörnyű pusztításait bámulatosan rövid idő alatt kiheveri,a nép most már felismeri a városfalak védelmének jelentőségét, sokan

áramlanak

biztonságban érzik magukat. A XIII.

a

városok

felé,ahol

század második felének

dokumentumai Esztergom, Buda, Nagyvárad, Fejérvár stb. polgárainak ébredező öntudatáról és erejéről követte

végig a XIV. századon

a magyar

tanúskodnak. Ezt Anjouk nagyarányú

városfejlesztő politikája, a bányaügy fellendítése, az ércpénzverés szabályozása, az városoknak.

árumegállító jog megadása egyes

Zsigmond király

városfejlesztő

intézkedései,

ediktumai a XV.század elején /1405/ pedig már a városoknak, mint jelentékeny társadalmi és gazdasági tényezőknek az elismerésén alapulnak. Evvel teljességgel párhuzamosan haladt az Írástudó

értelmiségi

derekáról való

réteg

megjelenése. A XIV. század

Ars notarialis e deákok, nótáriusok iskolai

tankönyvéül szolgált s világosan mutatja a szükséglet növekedését. A külföldi egyetemek látogatása már a XIII. század hatvanas éveiben sürü

jelenséggé válik, csak a bolognai e-

gyetemről péld. 1265-68. és 1269-ből

33 magyar tanuló neve

kerül elő, ami a kor viszonyaihoz képest igen magas szám. A fellendülő

városok uj drámai műfajok, a nagyarányú

misztériumok, a lauda-tipusu devociós játékok, a drámai vetélkedések és moralitások melegágyaivá, előmozdítóivá lesznek, az uj

értelmiségi rétegből kerülnek

ki a rendezők, a

fordítók, s nem utolsó sorban a színészek. Az Árpádok korának primitiv mezővárosai

közül jónéhány európai értelemben

vett várossá válik. Ami

pedig az udvart illeti, fényes

budai, visegrádi

palotákban európai igényű szórakozások számára támad közönség és igény, hely és alkalom. Ha a magyar lovagkirályok életében a lovagregényekkel

egyidőben a XII. század második

felében és a XIII. század első évtizedeiben megjelent a lovagi torna és a látványosságok többféle neme, közöttük min-

39 -

denekelőtt a cselekményes, társas táncok, és drámainak nevezhető társas játékok, az Anjoukkal is ujabb műfajok vezetődtek be. A nápolyi-délfrancia eredetű uralkodó-családnak, az Anjouknak magyarországi trónfoglaláaával egy ujabb fejlettségi fok bontakozik ki, amit péld.Nápolyban olyan szerző megjelenése fejez ki gyakorlatilag és jelképesen egyaránt,mint Adam de Halle, a hires Robin et Marion szerzője. Az Anjouknak kétségtelenül részük van a nagy lovagi tornák, táncjátékok, allegorikus és szerelmi tárgyú színjátékok bemutatása mellett az olasz és különösképpen nápolyi eredetű szinésztipusok átplántálásában is: ezek csúfok, akik az udvari bolond intézményének képviselői és akik az olasz népi farsa meghonosításában is nagy szerepet játszhattak. A középkor végére és a renaissance kezdeteire esik a Hunyadiak udvari életének kibontakozása,mely igen nagy mértékben használt fel egy középkorvégi, gyakran drámai módon előadott műfajt irodalmi jellegű propagandájában, a "trufát". A tudatos közvélemény-formálás eme eszközei pontosan beleillenek Hunyadi Mátyás egyéb törekvései közá, melyek során az imént feltalált sajtót, de az irodalmat 16 igen széleskörűen igénybevette. Igyekezett népszerűsíteni a jokulátorok prózai elbeszélései, mimikus és drámai jelenetei segítségével a saját személyét, és a központosító királyság intézményét. Igy lett a "trufa" középkori élmény-novellából átmeneti, sőt renaissance jellegű humoros-szatirikus műfajjá. Amig tehát ebben a korszakban az udvarra a moralizáló és profán játékok meghatározott tipusai váltak jellemzővé, a városokra a misztérium- és passió-játszás, a vetélkedések és moralitások.A kisebb mezővárosokban és falvakban viszont bőven kielégítették a hivők szini igényeit, legalább is a vallásos dráma viszonylataiban, a magyarrá vált egyszerű liturgikus játékok vagy devóciós jelenetek. Természetesen a világi szinjátszás bizonyos formái itt is fennállottak, a vásárok és bucsuk megtartották jellegüket, sőt elevenebbek - 40 -

voltak, mint

valaha, a farsang is farsang maradt, és az i-

gény a szini vidámságra nem csökkent, de növekedett. Szini alkalmak és szinész-tipusok A középkor

utolsó századaiban„a hagyggiányos vallásos

és népi szini alkalmak továbbra is megmaradtak.A keresztény vallás alapvető iinnepei körül csoportosultak most is a vallásos dráma jelentékeny ágai:tehát most is a karácsonyi-ujér ünnepkör,a tavaszi húsvéti ünnepek, vagyis Krisztus születésének, halálának

és feltámadásénak ünnepei, valamint a

vele egy ciklust alkotó pünkösd és űrnapja.Ismételten hangsúlyozni

kell, hogy

a karácsony és a

szokásaiban változatlanul fény

újjászületésének

vizkereszt, az újév

megőrződött a téli napforduló, a

pogány ünnepe, hogy a

farsang és a

böjt fordulópontjának szini szokásai továbbra is megnyilvánulási formái küzdelmének.

maradtak a tél és a tavasz, a

tél és a nyár

A szenvedés és a megujulás húsvéti ünnepsora,

a pünkösdi ünnepi játékok és az űrnapja gazdag szini szokásai a szent Iván-nap ünnepe dus szimbolikával, vidámabb tavaszi és koranyári körben ugyan,de az évszak-drámához csatlakozott, a tél és a tavasz küzdelméhez, a nyár beköszöntéséhez, a nyári napfordulóhoz. Ezek az

alapvető alkalmak azért is dör.tő fontosságú-

ak, mert az uralkodótól a legszegényebb dési körükbe

jobbágyig érdeklő-

vonják a teljes társadalmat,természetesen kü-

lönféle szini

szokásokkal reagálnak reájuk. Ugyanazt a ka-

rácsonyt, amelyet a falvakban a népi

nyelvű liturgikus já-

tékkal, regöléssel ünnepeltek, a városokban magasrendüen művészi betlehemes játékkal, bábtáncoltatással /mely idővel a falvakba is kikerült/, misztérium-játszással

tették látvá-

nyossá. A sirbatétel és a feltámadás egyszerű liturgiáját a nagy kereskedő

városok mulatságos jelenetekkel közbeszőtt,

nagy színjátékokkal

helyettesitik. Azok

a gazdag farsangi

játékok,amelyek körül adatokat tudunk felmutatni, s amelyek - 41 -

több változatban is szinreviszik Karnevál herceg és a Böjt összecsapását, úgyszólván mind mezővárosi emlékek, illetve kimutathatóan azok. A középkori színjátszás egyéni, illetve kollektiv alkalmai, mint a védőszent napja alkalmával tartott templomi bucsu, az országos vásárok, a fonóházak szórakozásai, a lakodalmak, a keresztelő és a tor ünnepségei behálózzák az egész országot, de a közös mozzanatok mellett itt is jelentékeny társadalmi különbségek vetődnek felszínre. Egy királyi lakodalom, fejedelmi gyásztor is más jellegű szini szórakozásokat igér, mint a fonó estéli szórakozásai,a parasztlakodalom vagy a vidéki bucsu. Jellemző eset pl., hogy amikor Mátyás Király lakodalmát ülte Beatrixszel és a király kopját tört a palota udvarán, olyan sisakban, amely vitorlás gályát ábrázolt, Buda utcáin suhancok parodizálták az ürak lovagjátékait, kitömött ruhában, lándzsa helyett fadoronggal hadakozva, ugy látszik bizonyos tréfás, népi játékokból kölcsönözve ruhát, eszközöket, s bátorságot is. Másrészről azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a középkor utolsó századainak szini alkalmaiban a társadalmi különbségek nem mindig befolyásolják alapvetően az ilyenkor előadott szini játék műfaját, illetve színvonalát. A medvetáncoltatás nemcsak a vásárokon és a búcsúkon kedves, de a királyi udvarban is. A renaissance első évtizedei, Zsigmond királytól kezdve lesz az az időszak, amidőn a királyi udvar szórakozásai külföldi példára, s a humanista műveltség hatására erősen gazdagodnak és színvonalban is élesen elválnak a városi és vidéki szini szórakozásoktól. Mármost melyek voltak a színésztipusok, kik voltak a rendezők ebben az időszakban?Mindenekelőtt azt kell vizsgálni, milyen névvel illették a színészek és mulattatók egyes tipusait, ezek hogyan viszonylottak a korábbi típusokhoz, s hogy milyen változáson mentek keresztül az idők folyamán. Vizsgálandó, hogy a magános jokulátor előadta, váltogató hangon bemutatott monodráma helyébe mennyiben léptek két-há-

- 42 -

rom főnyi csoportok által tékok,

előadott, több személyes színjá-

mennyiben alakultak ki

valóságos szinész-csoportok

és társulatok. A mulattatók és a szinészek régi elnevezései nagyrészt továbbéltek, de ujak is befogadást nyertek.

Ami-

dőn a XIV. század közepén emlités történt a "regösöknek nevezett királyi együttivó

cselédek" egykori telepéről /Reg-

telök/, akkor valamikori tulajdonosai már rég kihaltak, s a lakók sorsát illetőleg

sem tudunk semmi bizonyosat. Az "é-

nekes"- nevezet a XIII. század

utolsó negyedében még hasz-

nálatos, és ugy látszik, később

is. A Borsod-megye-i 1280-

ban Igrici-nek nevezett jokulátor-telepet, ma olyan helynevek örökitik meg, mint "Énekes-ér", "Énekes-rét",

"Dallos-

ér", annak nyilvánvaló jeléül, hogy az "énekes" nevezet továbbra is

fennállott. És valóban a XVI.

ismerik a "lantos-deák" kifejezés

században még jól

mellett az "énekes-deák"

nevet is. Az "igricek" és a "tombások" neve a XIV. zadban még előfordul.

Azonban

előtérbe

és XV. szá-

nyomul egy-két uj

nevezet is. Az igricet,mint mulattatót felváltja a "sipos", mely egyaránt

jelenti a zenekészség

táncoló vagy éppen triót.

A

kezelőjét és a zenére

a zene által bevezetett

szinészt, his-

sipos nevezettel teljesen párhuzamos, csaknem egy-

értelmű a "tubás csúf", vagyis a már emiitett olasz eredetű szinész mulattató elnevezése, aki a trombita-muzsikát használja fel.Az igricek azonosítása a síposokkal már az Anjoukorban megtörtént. A Pozsony - megyei Igrickarcsát 1447-ben már Siposkarcsának nevezik, de egy Anjou-kori, 1358-i oklevél már a Sipos kifejezésnek megfelelő "fietulatoribus" latin szót használja, sőt a színészekkel, a histriókkal /fistulatoribus,seu instrionibus/ azonosítja őket. Énekeseknek, színészeknek a kisérő zeneszerszámról való elnevezése a jelek szerint jegyzés a

tehát ujabb fejlemény. Egy XV. századvégi felkirályi birtokon

letelepített cigány-mulattató-

kat, "kobzos cigányoknak" nevezi, s a példákat juk a "hegedősök", a "lantos deákok" - 43 -

szaporíthat-

nevével. Az előadó és

énekes-művészek ilyen elnevezése európai szokás átvételére utal. A hagyományos hazai csoportok a nyugati hegedűsökkel, trombitásokkal való versenyben és az ő példájukra nevezik magukat el a sip vagy a hegedű,a koboz vagy a lant nevéről. A

s,enesz er számra való utalás ugyanakkor csoport fejlődésre is mutat. A magányos jokulátor sipjával vagy trombitájával magához csalogatta a közönséget és aztán kezdte előadását. Ha azonban műsorába táncot, zenével kisért éneket akart illeszteni, rá volt utalva, hogy - lehetőség szerint - zenész kisérje. Ez persze nem jelenti azt, hogy csoportos vándorszinész ée akrobata-truppok már korábban is ne lettek volna ismertek. A "tombás" nevezet fennmaradt a XV. században is, sőt egy közelmúltban lejegyzett csángó betlehemes játékban is a "dombérozás" ugyanolyan értelemben fordul elő, mint a XV. század első negyedéből való Schläfiliszójegyzékben, az akrobatikus táncos és énekes-mimus szerepében. Nehéz elhinni, hogy a "tombás" legalább ne kettesben járta volna az országutakat. Sőt, Igrickarcsa, illetve Siposkarcsa jokulátor nevei, melyekről szóltunk, nemcsak a szakosodást bizonyitják,hanem e szakosodott mulattatók csoportos összetartozását is. Ugyanis a csipkelődő, támadó és szatirikus Csiper szerepének nem sok értelme van az édesbeszédű Méza nélkül, a savanyu Fintornak a derűsen együgyű és optimista Fényes nélkül, s a kövér bohóc, Tuka kitűnően illeszkedik bele a társaságba. Meg kell emliteni, hogy a nyugati népi mulattatók kettes-hármas csoportosulása mellett ugyanott magasabbrendü farceot előadni csupán öt - hattagú társaságnak volt lehetősége. Emiitettük, hogy az Anjou-korra lehet lokalizálni egy olasz eredetű mulattató-szinész csoport megjelenését,melyet a XV. században "tubás-csuf"-nak mond a század közepén egy forrásunk /Sermones Dominicales/. A XVI. század első éveiben keletkezett magyar kódexek, amikor szinjátszó "csúfokról Írnak, többször hangsulyozzákr hogy világi mulattatókról profán tárgyat előadó szinészekről van szó. /Virgi-

- 44 -

nia kódex: "Ez velági chufok", chwuff jateekus"/. Máskor

Érdy-kódex: "egy ez wylaghy

ugyanezen

források

színész - típus jelzőiül azt emiitik,

e bohóckodó

hogy az udvarban él.

Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a "csúf" világi szinészrend volt, akár bohóc szórakoztatta

mint udvari szinész, illetve

urát, akár mint vándorszínész egyedül,

esetleg kisebb társulattal.Mindenesetre a magyar szóhasználatban bolondot, bohócot, tréfacsinálót, szinészt jelent. Az eredeti

egyetlen adat,

mely eddig bizonyos

fényt vet az

mulattató tipusra és az olasz kifejezés szűkebb e-

redetére, Nápolyból került elő későbbi időpontból, a XVIII. század derekáról.

Egy nápolyi népi

szinész Niccolo Cioffo

neve ez, aki egyetlen tipusnak,szinrehozásával jeleskedett, a commedia dell'arte

régi alakjának, Tartaglianak megjele-

nítésével. Ez a figura a hires olasz népi színjátékban idősebb ember,biró, jegyző vagy gyógyszerész; eredetét tekintve nápolyi és lényegét illetően inkább bohóc, buffone, semmint jellem, külsejét

tekintve rövidlátó és dadogó. Figye-

lemre méltó, hogy a magyar szóhasználatban a "csúf" kuruzsló orvost is jelent. A XVII. század derekán Comenius Januajában az orvos éppen hogy ugy fordul elő, mint akit a csúfok tréfájukban pellengérre állitanak: "Az orvosokra tréfás tsuf beszéd az,hogy csak ő nekik szabad büntetlen megölni." Az elmondottakat ugyancsak nápolyi adattal lehet támogatni, a XV. század

végének hires nápolyi farsa-irója, Pietro An-

tonio Caracciolo

hét fennmaradt népi

tározottan orvos-komédia. A "csúf" szó század legelején

farsájából három haegyébként már a XV.

mint személynév jelenik

meg és egészen a

XVII. század derekáig használják. A SchláKli-szó.1eK.yzék latin megfelelőjét a "fula" szóban

találja, ami bolondot je-

lent /angol: fool, olasz: folle, francia: fou/. Péter, a hires

Bornemisza

reformátor pedig Trágár Balázsról, a "csuf-

eág-szerzőről, mint trufa-szerzőről és előadóról beszél. Uralkodó szinésztipus a csúfok mellett a goliárd, magyar néven "gálád", vagyis a vágáns-deákok. Evvel -

45

az énék-

szerző és előadó tipussal, a "gyiákokkal" már a Pozsonyikrónika a XIV. század közepén összefüggésbe hozza az istentelen trufákat, a pogány szellemű élményszindarabokat, illetve novellákat. A Mátyás-anekdoták, trufák fenntartóiként itt is, ott is deákok, deákos műveltségű énekmondók, krónika-szerzők bukkannak fel.Ha a csúfokat ugy fogjuk fel, mint vilugi mulattatókat, akiknek műsorán ott volt a farce minden neme, akkor a diákok esetében ezt még jobban ki kell terjeszteni. A deákok mint a róluk fennmaradt európai irodalmi emlékek és magyar folklorisztikus bizonyítékok tanúsítják, különösképen művelték a vallásos paródiát,a szerelmi dialógusokat, a pásztor-idilleket. De igen korán teremtettek karácsonyi játékot és passiót is, ami annál érthetőbb, mert hiszen a goliárd, mint eredetileg egyházi iskolák neveltje, első virágzása idején első sorban a klerikus és papi irányitás alatt lévő iskolában szerzett kalsszikuß műveltséget hasznosította. Később azután a városi jellegű világi iskolás és az elvilágiasodott egyetemek természetszerűleg teljesen profánná tették gondolkodásukat, de igy is birtokában lévén a latin nyelvnek, szükségképen a legműveltebb szerzők, forditók és szinészek közülük kerültek ki. Ck lettek a misztériumok, s a devociós játékok legfőbb rendezőivé és előadóivá. A Bártfai Szinlapon is vezető szerepe van a deáktanitónak, a baccalaureusnak. Éppen magasabb műveltségük és széles skálájuk tette őket képessé,hogy mindenüvé behatoljanak. Zsigmond király udvari mulattatója, udvari bolondja, Porro, pl. egy spanyol klerikus, állítólag kánonjogász volt. II. Ulászló udvari bolondja, Apollinus, kancelláriai tisztviselő.

- 46

-

Színpad, kellékek, előadásmód A színpad a jelek szerint továbbra is a rendkívül egyszerű tabernákulumból állott, melyet szlikség esetén négy felállított rud, tetejükre fektetett három keresztrud, és a három oldalról lecsüngő sátor-ponyva határolt, s többnyire csak a közönség felé volt nyitott.Természetesen a falat alkotó ponyva lehetett kárpit, perzsa-szőnyeg, s elképzelhető az is, hogy a szinpad - különösen udvari környezetben - fából ácsolt, deszkából készült alkotmány volt.Mátyás korának történeti forrásai legalább is erre engednek következtetni. A tabernákulum az európai színjátszásban kiemelkedő emelvényként is szerepelt, ahonnan az "égi küldött" beszélt. És valóban,egy Budán 1501-ben eljátszott allegorikus élőképet, melynek során a török császár ée basái megsemmisültek az égő mecsetben, az zárta le, hogy egy tabernákulum tetején Sibyllának öltözött deák jelent meg és mondott jósigéket. Általában a misztériumok és a vallásos színjátszás színhelye, "theatrum"-a ebben az időszakban a templom előtti tér, Lippától Pozsonyig, Kassától Budáig. De ugyanígy színhelye az iskolai terem,a palota-udvar, a lovagló-terem, a jól kiképzett kert, egy szóval bármely architektonikusan körülhatárolt, nagyobb közönség befogadására alkalmas tér vagy helyiség. Az épületek iveit,fülkéit, íépcsőzetét, ahol lehetséges, belefoglalják a játékba, illetve a szinszerü cselekményt lehetőleg odahelyezik. Ami a szini élet eszközeit, diszleteit illeti, nagyrészt analógiákra vagyunk utalva, bár akad jónéhány adat, tudunk a goliárdok, illetve galádok tarka ruháiról, a csúfok ruháját diszitő "csúf" szalagokról. Szkhárosi Horváth András a XVI. század derekán a katolikus szertartások eszközeit színészi kellékeknek tartja és "apró csúfság" szóval illeti. Ugyanő a barátköntöst "csuff" ruhának, a következő században pedig Pázmány Péter a tövissel megkoronázott, Krisztusra gúnyból adott királyi biborpalástot, mint szin-

- 47 -

házi ruhát "tsufos" ruhának nevezi. A budai vár XV. századi freskóin az udvari táncot kisérő bohóc épp ugy viseli csörgős, füles sapkáját és ruháját, mint külföldi társai. Nyilvánvaló,hogy nem hiányozhatott csúfjaink, "alakosaink" kelléktárából a korom mint festék és természetesen a piros festék, a leghasználatosabb ördög- és egyéb álarcok, a doktori talár és papi köntös, katonaruha, asszonyruha, kalpagok, a verekedéshez szükséges bot, a hencegéshez elengedhetetlen kard.Asztalt, széket, világitó eszközöket bárhol lehetett szerezni, ha a szinész nem szekéren vitte magával, mint nélkülözhetetlen használati tárgyat. A középkor utolsó századainak darabjait nagyrészt a hagyományos módokon adták elő a nyilt szinpadon, és az egyszerűbb közönség igényeinek megfelelő stilizált illusztráló, túlzó taglejtésekkel. De a zárthelyi kisebb körben tartott előadások, müveitek előtt való szereplés, a mulattató tipusok olyan szakosodása, mint amelyre példát mondtunk, mind előmozdították a stilus fokozott fihomodását, egy-egy állandó jellem részletes kidolgozását. Különben ez felel meg a népi,illetve népies színház folyamatosai kialakuló követelményeinek világszerte, és következésképpen a még differenciálatlan szinházénak is. Bizonyos jellemek, mint állandó tipusok megrögződnek, jellemvonásaik szilárd örökséggé válnak és igy szinrevitelük is előbb-utóbb minden apró részletében kidolgozottá alakult. Evvel kapcsolatosan érdemes felsorolni az egyes sziniágazatok magyar szakkifejezéseit is a megjelölt időszakban. A ludi scenici és comedia, s az ezektől el nem választható gúnyos, élmény-szinjáték magyar megfelelője ebben az időben "szép játék", "trufa", "csúfság", "tréfás játék". A misztériumoknak és velük rokon devociós játékoknak szerzőit középkorvégi latin szövegeink "devoti"-nak mondják, a szini megjelenitést latinul "modus historicus"-nak. Ez utóbbinak nyomait ma is megtaláljuk,de az egykorú külföldön is ugyanígy nevezték. A józseffalvi betlehemes társulat vezetője

- 48 -

agy nemrég

feljegyzett népi szövegben a

komoly drámai mű-

fajt "istóriázás"-nak nevezi, de élesen elkülöníti a vallásos drámától, mely nála "példa" néven szerepel. Ez az elkülönülés későbbi és hazai fejlődés eredménye,mert a XV. században Itáliában a vallásos ria"-nak nevezték, persze

drámát is "lstoria"-nak, "stoszinonimaként használva a "sacra

rappresentazione"-hez és a "devozione"-hez. V

isszatérve a szorosan vett előadásmódra, hangsúlyoz-

nunk kell, hogy mindaddig, amig a

drámát mint váltogató é-

neket adták elő, nem pedig prózát, szükségképpen lassú volt a fejlődés a realisztikus előadásmód felé. Erősen stilizált és pillanatokig, percekig rögzíthető mimikus taglejtésekkel lehetett kisérni, mintegy

illusztrálni az énekest. Azonban

ez az előadásmód a cselekményt széthúzta, helyzetekbe merevítette. Azok a magyar devociós játékok viszont,amelyek latin prédikációé gyűjteményekben maradtak fenn, vagy kódexeinkben, egyes

közbeékelt énekektől

eltekintve

prózaiak, s

mint ilyenek gyorsabban pergő és valószerű előadásuk leheteégesebb.

Bár igen

sokszor ugy adták elő

ezeket a drámai

Jelenetekkel összeszövött beszédeket, hogy a szónak a jokulátorok egyszemélyes got és szerepet,

drámai előadásmódján váltogatott han-

vagy csupán adott

pontokon képet mutoga-

tott. Előfordult az is, hogy egy jokuxátor, rendszerint latin

műveltségű deák mimikával

külföldön arra le van

kisérte a szónók előadását

példa, hogy

az adott pillanatban az

egyházi szónók átadta szerepét két színésznek. Mindenesetre a fennmaradt latin

és magyar nyelvű dramatikus beszédeket,

mint devociós jelenetek,

illetve

játékok

forgató könyvét

kell tekintenünk, melyet a körülményekhez,helyhez alkalmazva jelenítettek dolgozásai

meg. A drámai passiós beszédek magyar fel-

a Winkler,- Nádor,- Veszprémi,- Érsekujvári-kó-

dexekben oly kevés prédikációé elemet tartalmaznak a drámaival

szemben, hogy ezek

szánva, de

nemhogy elmélkedésre lettek volna

sokkal alkalmasabbak voltak előadásra, mint Te-

mesvári Pelbárt vagy Laskai Oevát

- 49

-

latinnyelvű

prédikációé

gyűjteményei. Különben a középkori drámák szövegkönyvei az esetek nagy részében nincsenek rendezői utasitásokkal ellátva, mert egyformán szánták a kéziratokat olvasásra és előadásra. A középkorban - és ezt hangsúlyozni kell - sok mindent előadtak, amit ma már nem tartanánk szinrevihetőnek. így pl. olyan hosszadalmas, allegorikus vitákat, moralitásokat, melyek messzeesnek a dráma modern fogalmától. Fokozottan áll ez azokra a certamenekre, versengésekre, vetélkedésekre, melyek valóban drámai küzdelem képét nyújtják, mint a test és lélek, élet és halál vitái, a kárhozott lélekért folyó harc vagy a haláltánc.A népies farsangi vetélkedések és viadalok szini megjelenítése pedig nemcsupán kézenfekvő, de adataink is vannak rá. Egyetlen meglévő sziniapunkhoz, a Bártfai-szinlap-hoz nem tartozik szöveg.Ilyenszerü dokumentumokra persze a jelzett időszakban ritkán számithatunk. De közvetett bizonyítékokkal csaknem minden esetben igazolható, hogy az adott drámai szöveg célja szinrevitel-e vagy nem. Az 1501-i Sibylla- játék, a török császár hatalmának pusztulásáról szóló élőkép természetesen éppen előadása alapján vehető számba. Az ének Vízkeresztre cimü bábtáncoltató ének lényegéhez tartozik az előadás, stb. Különösen a humanista jellegű irott szövegekben látjuk majd a szini utalások világos nyomait. A középkori vallásos színjáték uj műfajai Magyaror az ágon Drámai lauda és szekvencia. A régi liturgikus színjáték a későközépkor századaiban is megmaradt,azonban a XIII. század vége felé és a XIV. század folyamán egy uj vallásos drámai forma jelenik meg, a Lauda. Ennek magyar emléke egy "Planetusn, vagyis "Mária-siralom", melyet irodalmunk Ó-mapyar-Mária-siralom néven ismer. Az az uj műfaj, szemben a liturgikus színjátékokkal, bár ugyanugy szegény cselekményben mint amaz, roppant emberi és érzelmi gazdagságot hoz.Ez - 50 -

különíti el a misztériumtól is, mely látványos jelenetekben gazdag, közbeszőtt vidám és

frivol mozzanatokkal igyekszik

emberközelbe hozni a vallésos történést. A devociós játékok és megelőzői, a drámai laudák viszont a Piu drámájában

a passiót az Anya és

oldják fel. Érzelmes, szenvedélyes, lelki

valóságra törő, emberies

dráma keletkezik igy. Az Ó-magyar

Mária-siralom első,hitelesen és egykoruan lejegyzett magyar nyelvű drámai szövegünk a XIII. vonaláról

való

s

vagy környékén,

illetve XIV. század határ-

abban az időben

keletkezett Bolognában

egy magyar papdeák müveként, amikor Észak-

itáliában javában dalok, közöttük

virágzottak a drámai megszámlálhatatlanuk

szöveg nem egyéb, mint

laudák és helyzetsok Mária-siralom. A

Geoffroy de Breteuil

Planctus-ának

szabad magyar forditása. A szöveget tartalmazó kódex, s maga a magyar

nyelvű lauda - tipusu szöveg, mely

az egyházi

szekvencia - formában van irva, egy begina-társulat céljait szolgálta, és

nagycsütörtökön adták

elő énekelve, áhitat-

keltés eszközeként. A kutatás kimutatta, hogy a szekvenciát magyarra forditó

költő a latin szövegtől ugy tért el, hogy

az ének alkalmazkodjék a színjátékszerű előadáshoz. Ez e drámai elbeszéléssel

monológ igen gazdag fordulatokban. Liral

kezdődik, mintegy expozícióként /i-II.str./

Majd Piához, a Megváltóhoz

fordul Mária /III-VI.str./. Ez-

után liral panaszra fakad s közben a Halálhoz könyörög/VIIés IX. str., VIII. str./ Aztán

ismét szenvedő

Gyermekéhez

fordul /X. str./, végül a Zsidókhoz könyörög /XI.XII.str./. Hont Ferenc megállapítja, hogy minden játék szakasz változtatással

a dallamot

jelenvaló Halálhoz

is

változtatja, kivéve, amidőn a nem

könyörög. /VIII.str./.

Perenc a játék-szakaszokhoz a

Ugyancsak

Hont

középkori képzőművészeti al-

kotásokban ábrázolt mozgás-alakzatok alapján az alábbi színészi helyzeteket, illetve taglejtést str. Mária

balkezét könyökben

tételezi fel: I.-II.

fölemeli, jobb kezét leejti

kifordított tenyérrel: III - IV. str.

két kezét

imádságra

kulcsolja, majd lassan szétbontja az elképzelt vagy valójá-

- 51 -

ban létező keresztfa felé. VI. strófánál keze lehanyatlik és ugyanekkor dallam-változás következik be, tekintetét az égre emeli. Hont Ferenc szerint itt a dallamváltozás nem a játékirány megváltozását jelzi,hanem a hirtelen mozgásváltozást kiséri. A IX. éti a helyét tévesztett VII. strófa éneklésekor Mária lehajtja fejét kissé ferdén, s kezét mellén keresztbe helyezi. A X. strófában ugy fordul Fiához, hogy mindkét karját feléje forditja. A Zsidókhoz szóló könyörgést a XI.XII. versszakban ugy kiséri gesztussal, hogy térdre esik vagy széttárja karját,végül teljesen földreroskad. A dallam- és játékiránynak a drámai gesztusokkal egybehangolt folyamata, az izgatott monológ drámai feszültsége és költői szépsége kerek, művészi egységgé teszi ezt a drámai laudát. Mindaz,amit elmondottunk a devociós játékoktól, itt kifejezésre jut. Expoziciója lélektani jellegű, a dráma kifejtése az Anya és a Fiu kölcsönkapcsolatán épül fel, nem hiányzik e rövid szövegből a bánat és a csüggedés,s a szélsőséges drámai kitörések váltakozása, a flagellánsok fájdalom-keresése, s a szenvedésben való gyönyörködés esztetikai képei. A szerző mintegy párhuzamosan, váltakozva ábrázol: a heves fájdalom, nagy kontrasztokat adó első jelenete után, elégikus, tűnődő második jelenet következik, melynek során újból végighalad a történteken, végül pedig ujabb kitöréssel zárul az ének: az Anya együtt akar meghalni Fiával. Ami az előadást illeti, az többféleképpen történhetett: történhetett ugy, hogy az énekes játszotta meg a drámát, de olyképpen is, hogy a kórus, az ájtatosságon résztvevők éneklése mellett valaki pantomimikusan mutatta be az Anya drámáját, vagy pedig ezt pótlandó mindössze egy kép alatt énekelték el, mely kép a keresztfa alatt álló Máriát ábrázolta. Az újfajta drámai költészethez kapcsolódik a Königsberg! Töredék két részlete is,melyeknek szöveglejegyzése a XIV. század közepén történt, de szövegük régebbi. Az első - 52 -

részlet egy kórusban elmondott drámai szöveg, a középkori drámai szövegeknél szokásos "dixit"dixerunt" bevezetéssel: "ügy szólának: Világnak kezdetűitül fogva rajtonk ez nem löt vala, hogy szliz leány fiat szülhessen,szüzeségnek tükere tisztán maradhasson, es nekönk hirönk benne lejessen. Tuggyuk, láttyúk őt szűz lánynak, ki ölében tart csodáltos fiat, fürisztje, mosja, eteti, imleti ugy hogy anya szilöttét. De ki legyen neki attya, azot nem tudhattyuk,ez az isten, mint őt esmerjük, kit szeplő nem illethet, mert ha isten ő nöm volna, benne binöt lelhetnejnk, ámen!" A szövegben rejlő teológiai kérdés arra mutat, hogy inkább a napkeleti bölcsek, a három királyok mondták, kórusban, mind a pásztorok.Bár szereprészük első mondata egy középkori pásztorkóruseal, a IX-XI. század között keletkezett Ordo Raohelis szövegével vág egybe: Ki hallott ehez hasonlót, s öröktől fogva csodálatos dolgot?csodás gyermekszületés ez,melyben oly na y rejtelem lakozik!" A Kőnigsbergi Töredék szalagjainak előlapján is megszólítások maradványai tűnnek előnkbe, végül pedig az un. "Angyali üdvözlet" egy drámai jelenete ugy, amint az a középkori misztériumokban és devociós játékokban mindenütt előfordul: ezúttal az Ur szólítja meg Gábriel arkangyalt és megbízza, hajtsa végre küldetését, s régül mintegy szájába adja az üdvözlés szavait is. A kéreszténység egyik alap-imájának története játszódik le szini jelenet formájában, az Ur monológként kezdi beszédét /Ur Isten ugy szóla.../, majd Gábrielhez fordul, megjelöli feladatát és előre elmondja előtte az ujabb jelenet dialógusának kezdetét. Egyébként a Königsberg! Töredék hátlapjának szövege ugyancsak dialogizált történet, a hires "Ara Coeli - legenda" egyik részlete, melynek szereplői Sibylla és részben Octavianus Augustus. Octavianus megkérdi a jósnőt, hogy lesz-e a földön nála méltóbb lény arra, hogy istenként imádják. Mária megje® lenik látomás formájában Sibyllának, Octavianus erre elmegy Betlehembe, megtalálja Máriát a Gyermekkel és elismeri a esodát. - 53 -

Az újfajta népies vallásos dráma első nyomai közül való a XIV. század utolsó negyedéből Sopronból ssármazó Húsvéti Szekvencia is, melynek szövege szintén korábbi. Szerkezetileg hasonlít az antifona-jellegü költészetre, midőn a kórus megszólít egy bibliai személyt, de sokkal mélyebb Jacopone da Todi hires laudájának, a Donna del Paradiso-nak hatása, mely nagyjából a Hírnök és Mária között megy végbe, s ahol a Hírnök Mária kérdéseitől, panaszától megszakitva mondja el részletekben a passió történetét.A mi húsvéti szekvenciánkban a Kórus szólítja fel Mária Magdolnát, s az mondja el a passió eseményeit. Magát a drámai párbeszédet a szenvedés költészete járja át, mint általában a laudákat. Drámai beszéd, devóciós színjáték. A drámai laudákból sarjadt ki a devóciós színjáték Itáliában és a XIV.-XV.században fejlődött ki. Magyarországra is eljutott, még hozzá ugy szólván egyidőben. Már a flagelláns-mozgalomban,de legalább is a letelepített flagelláns társulatoknál összefonódott megrendülést célzó szónoklat az énekelt és eltáncolt, eljátszott drámai szövegekkel és magával az önostorozással, mint bűnbánati cselekménnyel. Mi sem természetesebb, mint hogy a Ferenc-rend, mely különöskrp azzal volt megbízva, hogy az "eretnek" tömegek lelki gondozását végezze Umbriában és a közeli Abrazzók. hozzáférhetetlen hegyi tájain földmivesek és pásztorok és természetesen polgárok között, nagy mértékben használta fel a prédikációval együttjáró megjelenítést s Így kifejlesztette a "fél - drámai beszéd" /predicazione semidrammatica/ műfaját.Ez azután egyre inkább a dráma irányéban fejlődött, és firenzei területen, ahol a legnagyobb arányú vallásos drámák keletkeztek, a prédikáció már csak csökevényes formájában maradt meg: nagyrészt a prologusban és epilógusban. Azonban a fejlődésnek ez a vonala szinte általános, a "féldrámai beszéd" átalakul "devóciós játék"-ká,melyben az ereie^ileg csak illusztráló jelenetek összefüggő egészbe álla-

54 -

nak s a tanitó-jellegü beszéd másodranguvá válik: a prédikátor magyarázatai és intelmei mint prológus,mint a jelenetek közti szünetet kitöltő rövid oktatások és mind epilógus hangzottak el.Magyarországon is ezen irányban haladt a fejlődés és az itt található szövegek leginkább a "drámai beszéd" kifejezésével illethetők, néha pedig - különösen magyar nyelvű szövegekben - elérik a "devóciós játékot" is. A "fél-drámai beszéd","devóciós játék" és rokon-müfaju darabok szerzői forrásként a biblia hivatalos szövegén kivül a költői hangú apokrif - evangéliumokat és különféle misztikus elmélkedéseket használják fel. E forrásokat gyakorta szószerint, máskor kivonatolva, ismét máskor bővitve változtatva dolgozzák fel, sokszor nem is közvetlenül, hanem közkézen forgó gyűjtemények alapján. Azonban azáltal, hogy a misztériumoktól eltérőleg a devóciós játékban központi helyet foglal el Mária és Jézus emberi kapcsolata s az Anya tragédiája, a Fiu kinszevedéséhez csatlakozva "Mária compassiója", lényegében Mária-passiót is adnak és ez a források használatát is eltereli az Anya irányába. A Piu tragédiáját az Anya szemszögéből tárják fel.Mária mint Anya cselekszik végig: Piát tartóztatja, érvel önfeláldozása ellen, felajánlja saját életét,végigkíséri szenvedése színhelyeit, résztvesz mártiriumának minden fokozatában. A "drámai beszéd" nem csak azáltal drámai, hogy szini jelenetek vannak beleszőve az érvelésbe és a nagyhéti bibliai szöveg epikájábe*_hanem a szónok egész magatartása révén. A prédikátor ugyanis ugy jelenik meg, mint aki hallgatóival együtt .leien van a dráma időpontjában a dráma színhelyén. Evvel a szinszerüség bizonyos külső eszközeit pótolja. Felidézi a színhelyet, a szereplőket, leirja gesztusaikat, melyeket dialogusok szakítanak meg, drámai felkiáltásokat hallat, megszólítja hallgatóit, imával fordul a kereszthez, Máriához, Jézushoz, megszólítja a szereplőket, mint például Júdást. Ezután egy-egy jelenet értelmét felfedi, magyarázza. Ide tartozik az is, amikor minta-prédikáci- 55 -

i

óban a szerző utasításokat ad a többi szónoknak, hogy mely pillanatokban alkalmazzanak illusztráló,vagyis bemutató képeket, illetve pantomimikus ábrázolást. Egyszóval a prédikátor egy személyben szerző,rendező, rezonőr, színészj célja a lehető legnagyobb fokú ráhatás a közönségre. A "drámai beszédek"és a "devociós játékok" szövegét a középkori misztika végső fejleményének tarthatjuk emberies magatartása, érzelmessége és a benne megnyilatkozó drámai szenvedély miatt. "" éppen ezek a tulajdonságok hozzák bizonyos értelemben a renaissance szinjáték közelébe és teszik átmeneti műfajjá. A magyarországi "drámai beszédek"áttekintése igen érdekes eredményekkel jár mind a műfaj átvételének időpontjára, mind elterjedettségét, mind pedig hatását nézve. A fentebb meghatározott sajátságokat feltüntető húsvéti prédikációk közül az első, mely magyar földön jelenleg rendelkezésünkre áll, a IV. század közepe tájáról való Sermones Dominlcales-ben olvasható. Ez a beszédgyüjtemény délvidéki eredetű, bizonyos jelekből kikövetkeztetve Mohácshoz kapcsolódik és egyes szálak Pécsre vezetnek. E kódex egyik húsvéti prédikációja a legbővebb és leggazdagabb mindazon "drámaibeszédek" között, melyek Magyarországon egyáltalán fennmaradtak. Ez arra enged következtetni, hogy az első átvétel sokkal korábbi, még visszanyúlik a XIV. századba. Mindenképpen azonban a XV. század harmincas éveitől kezdve olyan társadalmi küzdelmek zajlottak le éppen a délvidéken, melyek a megjelenítést, mint a meggyőzés eszközét felhasználták. A huszita prédikátorok tanitásaik illusztrálására nagyon is használták a gúnydalt,szatirikus jeleneteket és fő* ként képeket. A délvidéki és erdélyi husziták ellen fellépő két ferences barát: Giacomo delle Marche és Giovanni da Capestrano nemcsak hogy mindketten az Abruzzok vidékéről valók, ennek a drámai műfajnak hazájából, de tudjuk, hogy maguk is szereztek ilyen "drámai-beszédeket". Jogos a feltevés, hogy az általuk müveit műfajt az adott helyzetben a

-

56 -

felkelt huszita nép és vezetői érvelésével ée megjelenitő eszközeivel szemben igyekeztek igénybe venni. Mivel ezek a prédikátorok nem tudtak magyarul, éppen a mt-gjelenités képekkel, pantomimikusan és népi-nyelvü "magyarázattal" tudta áthidalni a legfőbb nehézséget, mely a népre való hatás útjában állott. Ami e szini műfaj tárgykörét illeti, már a Sermones Dominicales nagypénteki prédikációjából is kitűnik, hogy legfőbb témája a passió, de természetesen az ehhez kapcsolódó előzmények is, tehát a megváltás szorosan vett története. A műfaj eredetét tekintve is ez volt történetileg az első,amennyiben az un. Próféta-játék még bizánci, kelet-római eredetű.Ilyen Próféta-.látékot egyformán találunk Temesvári Pelbárt Stellárium-ában és Laskai Osvátnál. Természetese"' mindketten irtak "drámai - beszédet "a passióról is. Laskai annyiban közeledik a kor látványos nagy ciklikus misztérium-drámáihoz, hogy nála szerepel a feltámadás, sőt, az Utolsó ítélet. Ugyanő egy egyszerű karácsonyi beszédében megjeleníti Jézus születését is. A Sermones-Dominicales passiója viszonylag sok jelenetből áll, legalább 17 jelenetet lehet feltüntetni rajta. Tudnivaló, hogy a "féldrámai - beszédek" általában véve nem világosan megszerkezstettek, a passitó nem bontják felvonásokra, noha kétségtelen, hogy bizonyos súlypontok fellelhetők bennük.Nagyobb egységek az előkészítő jelenetek Jézus és Mária búcsújáig, az elfogatástól a Golgotáig tartó jelenetek s végül a megfeszítés története. Ezen belül azonban apró pillanatképekből áll össze a cselekmény folyamata, melyekben a prédikátor bizonyos pontokon imákat,elmélkedéseket, teológiai kérdéseket sző bele. A Sermones Dominicales passiója atekintetben is jellemző a műfajra, hogy a nép érzelmeire olyannyira hatásos bucsuvételt öt jelenetben is ábrázolja. Egy másik érdekes vonás Júdás alakjának éles exponálása. Kétségtelen azonban, hogy a történeti elbeszélés és a nyomasztó teológizálás, magyarázgatás, idézgetés nagyon -

57 -

is ellensúlyozza a passió-szöveg natait. A Sermones

egységét és költői mozza-

Domlnicales szövege még inkább fél-drá-

mai, semmint drámai. E tipus egyik csoportja Temesvári Pelbárt Próféta-Játéka és Passiója.A próféta-játék Írásakor Temesvári Pelbárt a budai ferencrendi ilyen

kolostor iskolájában

hivatásból töltötte

baccalaureus Bártfán,

be ugyanazt

vagyis

tanitott, s mint a szerepet, mint a

vallásos játékok szerzését,

rendezését,betanítását.A Mária-tiszteletére irt Stellariumban olvasható a igen szabályos

mii, és

a

szerkezetet

igen erőteljesek, mert

Sermones

Dominicaleshez képest

mutat fel,

hiszen a

dialógusai

pedig

próféták, s az ószövetség

legköltőibb könyveinek idézeteiből vannak összeszerkesztve. A

játék három

részből, ma

melyek közül az rom jelenetet

ugy mondanánk: felvonásból áll

első és a második rész egyenként három-hátartalmaz, a harmadik

szor hármat, vagyis

gyan engesztelik ki az ősatyák és hogyan birják

felvonás pedig három-

kilencet. Az első rész arról szól, hopróféták Istent, illetve

rá az emberiség megváltásának elrendelésére.

Sorra vállalkoznak, hogy követségbe mennek Istenhez, minekutána Ádám csúfos

kudarccal tért meg. Azonban Ézsaiás, Je-

remiás, Jób egymásután elutasító választ kapnak. Csak Dávid király

ér el

Az ezután

eredményt: Isten beleegyezett a megváltásba.

következő vita, az Égi Per tulajdonképpen feles-

leges is lenne. Ez teszi ki a másik r'észt, és három jelenetében a középkori Proces kel bizonyítja

/drámai

perek/ mintájára érvek-

a megváltás szükségességét. Előbb az Irgal-

masság fejti ki felfogását, vele száll szembe az Igazság és a Bizonyosság. Az

utolsó jelenetben Isten és Jézus is meg-

szólalnak. Az Isteni Szeretet hirdeti ki a Piu készségét és az Atya ítéletét. A harmadik rész mint emiitettük,akár közvetlenül is sorra kerülhetne az első felvonás után.Az utolsó, vagyis

harmadik részben ugyanis ismét a pokol tornácá-

ban vagyunk,ahol az atyák most már árról tartanak tanácsot, hogy ki

legyen a megváltó

anyja. Ismét Dávid királyt kül-

- 60 -

dik köretként, aki felmegy a mennyekbe, ahol az Isteni Bölcsesség megtanítja, mely tulajdonságokkal kell rendelkeznie Jézus anyjának. Az égi szereplő ezt tizenkét pontban és oly hosszadalmasan fejti ki, hogy maga Pelbárt e "forgatókönyv'1 szerzője jegyzi meg: "... hogy azonban a sok hosszú beszéd unakodást ne támasszon, röviden elhagyom ezeket. Lássunk a dolog rendjéhez e részben ismét históriás módon, mint kezdetben. Ha tetszik, megtarthatod a históriás előadást, va1 mennyi csillag magyarázásában: mintha Isten Bölcsessége tanítaná Dávidot a mondott jeles vélekedésekkel és okokkal amannak kérdéseire. "Ezt a hosszadalmas elmélkedést persze ki is lehetett hagyni és csak a vezérszavakra korlátozni. A harmadik jelenetben Dávid visszatér a limbusba, s beszámol küldőinek. Ezután a cselekmény gyorsan pereg. A negyedik jelenetben Dávid király már Máriával beszélget. Az ötödikben Dávid jelenti az Urnák, hogy megtalálta a kiválasztottat, mire Isten angyalokat küld Názáretbe. A hatodik jelenetben bekövetkezik az angyali üdvözlet. A hetedikben az angyalok visszatérnek az égbe és dicsőitik a leendő Anyát. A drámai beszéd most már igen apró jelenetekre bomlik: a nyolcadik jelenetben például az Atya, Flu és a Szentlélek lenéznek az égből és Máriát szemlélik.A kilencedikben Dávid visszatér a limbusba és a szentatyák énekével zárul a játék. Temesvári Pelbárt játékának színrevitele annyival könnyebb volt, hogy a szerző ahol osak lehetséges, bibliai szövegeket, zsoltárokat, himnuszokat dolgozott bele müvébe, amelyek az ő idejében úgyszólván egytől egyig le voltai fordítva magyarra. Es a latin vezérkönyv könnyű magyar előadását biztosította. Amellett a Stellárinmnak olyan a szerkezete, hogy a terjengős tanitórészeket a cselekmény kára nélkül ki lehetett hagyni. Láttuk ezt az un. 12 csillag vagyis Mária tulajdonságainak fejtegetésénél, sőt egyáltalában az egész ^gi Pert ki lehetett hagyni és csupán a Próféta-játékot adni elő.

- 59 -

A darab szorosan kapcsolódik a középkori misztériumszinpad technikai felépítéséhez. Három emelet áll előttünk: a legfelsőben a Szentháromság trónol, a megszemélyesített isteni tulajdonságok és az angyalok. A középső a föld, ahol egy kis Názáretet jelképező faházikóban, mint a misztériumokban szokott lenni, ül Mária, végül a legalsó rész a pokol tornácát jelzi, ahol az ördögök kinozzák az atyákat. A három birodalom között a követeknek közlekedésül létra szolgál. A szentháromság felülről könnyen letekinthetett a középső színpadra,ahol a Máriának öltöztetett ifjú deák üldögélt. Meg kell azonban jegyeznünk, ho^y ugyanez elképzelhető egymás melletti tagolású hármas színpaddal még egyszerűbben. Ilyenkor a színpad egyik oldalán van a menyország, a másikon a pokol és középütt a földi világ. Temesvári Pelbrát tudatosan műfajilag is meghatározna játékát, s annak előadásmódját "ájtatos históriás mód"nak nevezi /per modum devote historice icontemplationis, per modum historie, pro continuations historie precedentis/. A "históriás mód" a kórabeli színházi terminológiában a drámai formában lejátszódó cselekményt jelölte, kezdve Pathelin mester históriájától, az olasz "reppresentazione sacra" elnevezéséig, melyről már szóltunk. Temesvári Pelbárt tudatosságát még jobban kiemeli, hogy a tollából fennmaradt passióhoz adott bevezető színi utasításában beszédének képszerű illusztrálását "áhítatos előadás"-nak, "devota representatio"-nak nevezi, mikor igy ir: "A nagypéntek napján való prédikáció rendjéről és módjáról vedd eszedbe a következőket! Ha Krisztus Urunk passióját áhitatos szinrevitel ceremóniájával akarod előadni /cum cerimoniis devote representationis passionis Christi/, mindenekelőtt megmutathatod a kereszt fáját, mintha véres volna és ilyen fohászt mondhatsz hozzá: "Üdvözlégy kereszt fája, egyetlen reménységünk! Hadd induljanak meg »«ivükben a kereszt felmutatására. Először haladj ama áhítatra inditó - 60 -

matériáig, Krisztus elválásáig és dicsőséges Anyjától való bucsuzásig. Ott azután mutassad ezeknek képes ábrázolását, /Ibi ostende imagines hee representantes..•./ Másodszor a históriát folytassad az evangélium szerint.Ismét töredelemre indíthatod a népet, ha Kirsztus Urunk ostoroztatását alkalmas képekben mutatod nekik.Harmadszor az "íme,az ember!" és "íme, a ti királytok!" - résznél mutasd meg annak rendje :s módja szerint a megkötözött Krisztus képét. Végtére negyedszer ugy folytasd, hogy mutasd meg kivezettetését és felfeszittetését és más utána következő dolgokat..." Igen figyelemre méltó, hogy Temesvári Pelbárt a minimális ábrázoló előadásmódot jelöli igy meg, s nem egyszeregyszer illusztrál, hanem minden erre alkalmast lehetséges mozzanatot: legyen az pusztán cselekményes,vagy cselekményes és egy8zersmint párbeszédes. Mindezek sokszorosan rendelkezésre állottak képek és szobrok formájában, és mellettük a prédikátor mint monodramatikus előadó, recitálhatta a szöveget. Ez az előadásmód, melyet Temesvári Pelbárt oly tudatosan itt megjelölt, hasonló volt ahhoz a középkori illusztratív előadásmódhoz, mely Terentiust is ugy képzelte el, s általában a drámai szövegek szerzőit, hogy a kis tabernákulumot jelzó házikóban egy pulpitusról adta elő versét s közben alakosok pantomimikusan ábrázolták, kisérték előadását. Ez esetben a megosztás olyanformában történik, hogy a prédikátor pulpitusán, mint színpadon mondja a szöveget és a felmutatott képpel illusztrál.Ez nem jelenti azt, hogy a prédikátor maga nem dolgozza ki szerepét a mimézis törvényeinek megfelelően. Temesvári Pelbárt passiójáról egyebekben azt mondhatjuk, hogy nem csupán egyszerű ós erőteljes, de viszonylag rövid is. Ember-jellemzése a bibliát követi,mégis a passióban mélyebbre hat. Ez talán nem is személyes érdeme: Mária áldozatossága, az uj népies látásmód sajátja, az újfajta drámáé. Hogy ez mennyire igy van, az Temesvári Pelbárt tanítványánál, Laskai Osvátnál nyilvánul meg, aki Mária alak- 61 -

ját még gyöngédebben, még közvetlenebbül állítja elénk,mert érzékenyebb a drámai megoldások iránt. Laskai Osvát drámai jelenetei már egyáltalában nem prédikációé féldrámák, de "drámai beszédek", sőt "devóciós játékok"; végtelenül egyszerűek, közvetlenek, előadásukat skolasztikus elem alig zavarja. Hellyel-közzel a liraiság azonban erősebb a drámai mozzanatnál /Megszületés/. A lirai és drámai elemek egyformán érvényesülnek Égi per-ében és Passió.1á-ban. Égi pere tulajdonképpen a getsemánei jelenetet dolgozza fel. Jézus a hires kertben gyötrődik és szenved, s e pillanatokban gyűlik egybe az égi tanács, hogy végül is eldöntse, hátráljanak-e meg a Piu szenvedése előtt, vagy kötelezzék őt a döntő pillanatban a halálra? Laskai Osvát a megváltás megvitatását a döntő drámai pillanatba helyezi, evvel érzékelteti emberi módon a tragédia s az'áldozat nagyságát. Nincsenek itt hosszú fejtegetések, a bírósági tárgyalás rövid, megokolásokkal jut el a gyors döntésig, melyben megszemélyesített isteni tulajdonságok, angyalok, az ősatyák, a próféták, s maga Jézus szólal meg. Az égi jelenetet ekkor váltja fel a földi ismét: Jézus döntött, odalép az alvó tanítványokhoz, hogy felébressze őket, de ezután mégis hagyja őket aludni. Ebben a meglepően koncentrált hármas jelenetben az fog meg bennünket, hogy a terjengősségnek még árnyékát sem látjuk, s, a szerzőnek különleges érzéke van a valóban drámai mozzanatok megragadására.Jelenetei szinhelyét bevezetőjében ő maga "theatrum"-nak nevezi /in hoc theatrum egredientes/. A fentebb elmondottak állnak passiójára is. Sem a Sermones Dominicales. sem Temesvári Pelbárt passiós beszéde nem érzékelteti ilyen lirai forrósággal Mária fájdalmát, panaszait, sehol nem találunk annyira megragadó érzelem - kitöréseket, mint itt, A késő gótikus szobrászat és festészet végleges megnyilvánulásai, gyötrődő alakjai jutnak eszünkbe. Az ő anyája érti meg-a legtöbbet a flu elhivatottságából: "Látom, hogy hatalmas müvet alkotsz." Laskai - 62 -

passiójára jellemző,hogy "játék-néző helyein" /Theatrumain/ a jelenetek minden hasonlóval szemben a legrövidebb szövegeket tartalmazzák. Gyorsan váltakoznak a lirai kitörések, a szembenálló szenvedélyek érzékelését adják, bennük indulatok csapnak össze, egyszóval drámaiak. Laskai Osvát passiója a legszebb, melyet latin szövegekben ez idő szerint Magyarországon ismerünk. Egy másik beszédében a próféták kiszabadítását, vagyis Krisztus Pokolraszállás-át mutatja be két jelenetben. A nagy városi passiók ihlették Utolsó Itélet-ét is, mely egyetlen hatalmas jelenetből áll, és benne az Anya és egy Angyal s természetesen Jézus kivételével csupán kórus-csoportok szerepelnek. A jelenet ott emelkedik tetőpontra, amidőn a Hamisak és Jézus végső párbeszéde jeleníti meg a végitélet szörnyűségét. Laskai Osvát igazi drámai szerző. Beszédei nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a vallásos dráma a magyar középkor végén még egyszer erőrekapott. Azonban kódexeink magyar nyelvű passiós szövegei arra mutatnak, hogy már az emiitett két prédikátor maga is egy erőteljes irodalmi műfaj sodrában szerkesztette "drámai beszédeit". A kódex-szövegek úgyszólván teljesen leszűkültek a párbeszédekre és a bibliai história elmondására és ez alkalmassá teszi e prédikációkat nem csupán elmélkedő olvasásra, hanem ennél sokkal Inkább előadásra. Nem kevésbé tanulságos, hogy a Tihanyi- és a Horváth-kódex kivételével, melyek Temesvári Pelbárt Próféta-játékát fordítják és variálják, a többi csupán közös szöveg-családra vall, de önálló változat. Az Érsekújvári- és a Weszprémi-kódex közös. XV. századi forrása például bizonyos rokonságot tart a Sermones Dominicales-ével azonban a Weszpréml-kódex szövegének szerkesztője egy másik forrást is felhasznál, mely a XV. század vége felé keletkezett és erős rokonságban áll Temesvári Pelbárt passiójával, de néni azonos vele,hanem csak egykorú. A Winkler-kódex gyönyörű Passiója és Mária-siralma /1506/ is csupán másolat és Toldy Ferenc szerint XV. század első

- 63 -

feléből való szövegekre mennek vissza, E XV. századi szövegek viszont függetlenek eddig ismert latin szövegeinktől. Van olyan devociós passió-elmélkedésünk, amely maga is XV. századi másolat, ilyen Szent Anzelm dialógusának feldolgozása, az Apor - kódex végén. Ez maga nem is devociós játék, hanem azoknak egyik forrása. Az alapvető forrásmunka minden jel szerint már a XV. század második felében készen állt magyarul. A magyarnyelvű "drámai-beszédek", "devociós passiók" legalább négy szövegcsoportra mutatnak, s ezeknek magyar forditásai már a XV. század második felére, főleg utolsó évtizedeire tehetők. Ezek a szövegek lényegükben a latin "fél-drámai beszédeket" variálják. A többlet, mint már emiitettük, a drámaiság nagyobb fokában, és a könnyebb előadhat óságban nyilvánul meg,eáenkivül pedig abban, hogy Krisztus és Anyja teljesen emberivé tett drámája még érzékletesebb és szivrehatóbban friss, konkrét, súlyos magyar nyelven, mint latinul. Nagy lirai telítettség, feszültség van bennük, mely magyarul a misztika árnyalt, finom, s ugyanakkor forró, érzékletes és érzéki nyelvén szólal meg. E misztikus nyelvben a legnagyobb hatású a fény,a ezinek, a szépség felfedezése, valamint a lelki folyamatok éles, pontos rögzitése. A test-lélek változásainak plasztikus kifejezéseit adják ugy, hogy e passiók a XVI. századi magyar költői nyelv, különösképpen a lirai nyelv kohójának számítanak. Maguk is vesznek a magyar népköltészetből, de adnak is hozzá nagy lirai kifejezés-többletet. Itt kell megemliteni, hogy az Érsekujvári-kódex passióját Sövényházi Márta tollrajzokkal kisérte és ezekben az illusztrációkban olyan jelenetek is szerepelnek, amelyek vagy egyáltalában elő sem fordulnak a szövegben /pl. Krisztus bevonulása Jeruzsálembe, Krisztus kiűzi az árusokat á templomból/, vagy pedig puszta historikusaok minden párbeszéd nélkül, mint Krisztus végvacsoi^ja, imádkozik az Olajfák hegyén, Krisztus Pilátus előtt, Heródes előtt, Krisztust

- 64 -

ostorozzák, Ecce homo, Krisztus közül a legkevesebb az beszédekre

feltámadása. Illusztrációi

olyan kép, amely sajátosan a drámai

jellemző, mint

Krisztus nagycsütörtöki búcsúja

anyjától, Krisztus viszi a keresztet,Krisztus a keresztfán, Krisztust koporsóba fektetik. Ezek közül is az anyjától való bucsu

az, ami

különösképen a

Mindez azért érdekes,

mert arra

misztérium-dráma passióját igen

drámai beszédek sajátja. mutat, hogy a ciklus nagy élénken emlékezetében tar-

totta a devociót leiró és rajzokkal ábrázoló szerzőnő. Vagyis Nagyszombaton

és ezt megelőzően

nyos, nagy passiókat

Budán látott ilyen látvá-

akár a kolostor, akár

más közösségek

rendezésében. Ezt bizonyítják maguk

az illusztrációk is, melyeknek

alakjai ekkor is az olvasó mint néző felé fordulnak, amikor ezt még a szer

korabeli képzőművészet sem tenné. Jézus nem egy-

teljesen szembenáll, amikor oldalt kellene fordulnia,

pl. hogy Anyját felemelje, Mária sem Jézus felé fordul, hanem mintegy a nézők felé. A háttér alakjai is létezésük értelmét abban látják, hogy

a közönséggel szemben

szereplő személyek, melyeknek

állnak. A

száma elég mérsékelt /lehet,

hogy az illusztráció okán/ egytől egyik élemedett, néha kövérkés apácák, papok, szerzetesek, s ez azt a feltevést veti elénk, hogy

kolostori szini

előadásokat rögzitett meg.

Az illusztrációk szinházi jellege szempontjából döntő a tabernákulum színpadi

kiasinyitett

másainak

megjelenése. A

középkori misztérium-szinpad egy-egy helyiséget,szobát,vagy éppen

várost fejezett

Sátorszerű,

vagy

ki ilyen

egyszerű tabernákulummal.

pedig épületszerü

fülkék ezek, melyek -

mint emiitettük - egyik oldalukról nyitottak, de néha hároa oldal is nyitett. Jézus bevonulása Jeruzsálembe például ugy történik, hogy egy ilyen sátor-tabernákulumból hajlik ki az as alak, aki

Jézus elé köpenyét teriti.A megostorozott Jé-

zus guny-imádása is ugy történik, hogy Jézus egy tabernákuluaban áll,

mely négy

oszlopból

és egy tetőből van szer-

kesztve. Maga a tabemákulum két lépcBŐnyire van felemelve, s földszint fölé. - 65

-

Kisztériua - .játékok, biblikus passiók. Már az Érsekújvárikódex-devociós játékának illusztrációi és Laskai Osvát drámai beszédeinek széles témaköre is elárulja, hogy ä nagy tömegeket mozgató,városias és ugyanakkor népies misztériumjáték aligha volt előjoga németajkú városainknak. A városok jelentékeny része magyar jellegű volt már, mint Esztergom, Fejérvár, Nagyvárad, ahol francia, vallon, lombard-olasz eredetü latin polgárság is élt, s közvetiteni tudta a vallásos misztérium latin változatait. Németlakta városaink igen öntuaatos,erőtelj es magyar lakosságot is magukénak mondhattak, mint pl. Buda és Kolozsvár. A biblikus passió legnatározottabb emléke a XV.-XVI. századból a Bártfai Szinlap,amely a mü előadásáról is konkrét bizonyítékokat szolgáltat. A darabot a század közepe táján vitték szinre, valamikor 1439 és 1481 között. A szereposztó lap valójában latin nyelven van irva, de a darabot valószínűleg német nyelven adták elő. A szereplő személyekből ki lehet következtetni, hogy avval a misztérium-résszel állunk szemben, melyet Pokolraszállásnak /descensus/ neveztek. A bártfai játék határozottan derült, sőt vidám jellegű volt, nem is nagypénteki, hanem na^yszombatesti vagy husvétvasárnapi játéknak,illetve játékrésznek látszik. Már első jeleneteiben is érzékelhető derűs iránya. Kajafás, a főpap és házanépe izgatottan rohannak Pilátushoz, akadályozza meg, hogy Jézus testét a tanitványok elvlhessék. Ezután a közkedvelt orvos - figura és ugyancsak népszerű szolgája, Rubin következik soron. A kuruzslónak és inasának vidám bolondozása még élénkül azáltal, hogy felvonul a kuruzsló egész családja, felesége, lánya. A két Mária hiába vásárol kenőcsöt a kuruzslótól, mert közben Krisztus feltámad. Maga a feltámadás is örömujjongással hangos jelenet: Jézus leszáll a pokolra, ahol a pátriárkák, Ádám és Éva, s a prófé-3 ták örömujjongással fogadják. Még ennél is vidámabb és szatírája által hatásosabb jelenet,amikor az ördögök a kiürült

- 66 -

poklot a különféle foglalkozási ágak arra érdemes tagjaival népesítik be. A játék hatalmas záróénekkel fejeződik be, Krisztus üresen maradt sirja mellett. Jogos az a felfogás, hogy a szatirikus elemek érdekes módon előtérbe tolultak, ugyanis a pckolba hurcolt gonosz ember-tipusok száma szokatlanul nagy: "van közöttük molnár, szabó, varga, kereskedő, fürdőmester, paraszt, stb. Jaj annak, aki lisztet hamisitott, posztót lopott, csalt, felverte az árakat,vagy nem hitelezett a deákoknak!"/Hont Ferenc/ A bártfai Pokolraszállás és Feltámadás egy nagy passió örömteli, vidám utolsó felvonása, melyet nagypéntekenként meg kellett előznie az elfogatástól a kereeztrefeszitésig és sirbahelyezésig történj passiónak. A bártfai húsvéti szinjátékot mintegy kiegésziti a kassai dómnak a IV. század első felében készült domborműve, mely a nagy, ciklikus misztérium utolsó jelenetét rögziti,az Utolsó ítéletet. Az égben az Atya trónol, a földön pedig egyik oldalon ördögök hurcolják magukkal láncon a kárhozottakat, másik oldalon angyal kiséri a mennyben az üdvözülteket. Hazai német városainkból számos adatunk van a XIV. század első felétől kezdve a XVI. század derekáig misztériumok előadására és különösképpen a passió előadására. Sopron, Pozsony, Bártfa, Késmárk, Brassó szerepelnek e városok között, de nyilván a többiekre is áll. Feltehető a kérdés, mint már e rész elején is feltettük, volt-e magyar nyelvű misztérium és passió, ami egyes városaink struktúrájából és már szóvátett közvetett jelekből is kikövetkeztethető. As alábbiakban néhány tényt, adatot sorakoztatunk fel, melyek kétségtelenné teszik a magyar nyelvű passió létezését. Az olyan pantomim, mind a Budán feljegyzett 1501-i urnapi Sibylla-játék, még nem is döntő, mert jellegénél fogva egyaránt szól magyarnak és németnek, közembereknek és udvariaknak. Ellenben Gyöngyösi Gergely, hires pálos rendtörténetében /Vitae fratrum Paulinorum/ arról emlékezik meg, hogy Csanádi Albert, pálos költő megirta "az Ur szenvedésének - 67

-

tejes rendjét ritmikus stílusban, vulgáris nyelven". A Gyöngyösi Gergely idézte levelet Csanádi Albert 1515 május 18-án irta, tehát ekkor már magyar versekben irt biblikus passió állott készen,ami egyáltalában nem annak a jele,hogy ez volt az első. A szöveg éppen azt hangsúlyozza, hogy e passió "teljes" volt, /"teljes rendjét", "totam seriem"/. Nyilván voltak csonkább passiók, rövidebb szerkezetű játékok. A passiókkal rokon színjáték szövege is fennmaradt: Hrotswita Dulcitiusának magyar fordítása:A három körösztény leány. A XVI. század első két évtizedéből való fordítás,illetve másolat, ha nem is Jézus passiója, de három ó-keresztény mártiré, s még hozzá a török háborúk korába áthelyezve. Hogy egy ilyen legendái eredetű passió, amely ugyanakkor természetesen hit-vetélkedés is, forditást érjen meg, s a jelek szerint előadást, ahhoz szUkséges, hogy a passióműfaj maga népszerű legyén. A XVIII. századi csiksomlyói nagypénteki passiók, /ferences barátok művei/ arra mutatnak, hogy a műfaj igen népszerű volt és hogy mind biblikus és látványos, mind pedig devociós formája élő hagyományként jutott az utódokra. A csiksomlyói színdarabok leírói, illetve kutatói joggal állapították meg, hogy középkori misztériumok fennmaradásával állunk szemben és a 48 darab közül 37 passió. Bár azóta a szinház Magyarországon is nagy előrehaladást tett, a moralitás, az opera, a történeti színjáték megjelentek, mégis ezeknek hatása ellenére a csiksomlyói nagypénteki színdarabok igen figyelemreméltóak. Mindenekelőtt igen gyakori bennük a drámai beszédek öröksége, a predikáció-szerü elem. A darabok legnagyobb részében van ilyen. A csiksomlyón talált 37 passió közül a daraboknak több mint egyharmadában kezdettől fogva megtalálható a devociós színjátékra olyannyira jellemző . "Mária és Jézus búcsúja", valamint a "Mária-Siralom", a "Planctue" jelenetei. Kezdve az 1721.-évben keletkezett és reánk elsőnek maradt passióval, még hét da68 -

rabban előzi meg teológiai vita a passiót,ugy amint azt Temesvári Pelbárt Próféta-játékában, illetve Égi-Perében láttuk. Ugyanakkor a passióknak mintegy háromnegyed részében azok a látványos Jelenetek uralkodnak, melyek a ciklikus misztérium-dráma nagy passiójára emlékeztetnek, de amelyek a drámai prédikációkban,a devóciós játékokban is erős hangsúlyt nyertek, mint pl. a főpapok tanácsa, Júdás története, Jézus elfogatása,vallatása, Pilátus előtt való megjelenése megostoroztatása,stb. A csiksomlyói passiók egyidőben a devóciós játékok és a látványos passió örökösei. Ueg kell még emliteni, hogy Szeged - Alsóvárosban és Tápén ma is énekelnek passiókat, részben a Kálvárián, részben a templomban nagypéntek délutánján.Bár a keresztút stációinak felállítása és ünneplése maga késői eredetű, azonban az itt énekelt darabok szemmelláthatóan a drámai beszédekből keletkeztek, sőt azoknak olasz válfajára emlékeztetnek, még régebbi időkre visszamenve, a laudákra. A szóbanforgó szegedi passió-részek ugyanis verses planetusok:Mária siralom, Judás-siralom, Ádám, Jézus és Hária beszélgetése a Koponyák hegyén. Vetélkedés, haláltánc, bábtáncoltató ének, Mártir-passió Már a XII. századtól kezdve kezdték nyugaton megjeleníteni előbb szövegekben, majd színpadra is vinni azokat a drámai vetélkedéseket, melyek a lélek jó és rossz erői közötti küzdelmet fejezték ki. Ez a műfaj természetszerűleg drámai jellegű volt, és tekintve a tét nagyságát, hiszen a vita a hivők hite szerint a lélek sorsát döntötte el, ez a küzdelem sorsdöntőnek látszott, méltónak arra, hogy szinrevigyék. A vetélkedés két irányban fejlődött, egyrészt mint sorsdöntő küzdelem a jó és a rossz hatalmai között a lélekért, másrészt mint valami "égi pör", mintegy előre bocsájtott "Utolsó ítélet", melyben a legfőbb biró mond Ítéletet, Az ilyenszerü vetélkedések nem érték be két-három szereplővel,hanem a résztvevő drámai alakok száma elérte a nyoloat- 69-

tizet is. A vetélkedésekkel rokonságban állottak a haláltáncok és az a nagy jelentőségű műfaj, mely a renaissance drámához az átmenetet alkotta, a moralitást. A vetélkedések igen gyakran erős társadalmi feszültségről tanúskodtak, ami még fokozódik a haláltáncok és a moralitások esetében.A haláltánc tudatosan vonultatja fel a társadalom egyes osztályait, sőt egyes rétegeit is, hogy a halál Ítélete alá vesse. Mármost melyek a vetélkedés magyar emlékei, esetleg előadatásuk bizonyítékai? Időrendben a legrégibb, nem is drámai szöveg, hanem egy templomi falfestmény, mely Becsei György megitéltetésé-t ábrázolja. A falfestményen ábrázolt jelenetek, melyek a XIV. század utolsó évtizedeinek gondolkodásmódját tükrözik, amennyiben a freskó a Bars-megye-i Zseliz temploma számára készült 1388 után, nyolc szereplőt tüntetnek fel. Középponti alakja mindenekelőtt a Lélek,akiért a viaskodás folyik, az Ördög és az Őrangyal, akik harcolnak érte, Szűz Mária és Krisztus, akik könyörögnek az Atyaistennek, végül pedig egy nőalak, akiben valószínűleg a freskó megbízóját kell látni. A beszédszalagok összeállításából rövid, pergő drámai szöveg kerekedik ki, amely arról tanúskodik, hogy az effajta vetélkedéseknek népszerűeknek kellettek lenni, hazánkban, hogyha egy főúr vidéki temettetési helyére is elkerülhettek. A további emlékek már nem latin, hanem magyar nyelvűek ós egy jó évszázaddal későbbi kódexekben találhatók fel. A Nádor-kódexben olvasható a Test és Lélek Vetélkedése /1508/, a Példák-Könyvében az Élet és Halál Vetélkedése és egy Haláltánc, helyesebben Vadomori költemény /1510 utánról/, és végül a Bod-kódexben három drámai vetélkedés lelhető: Vetélkedés a Lélekért /1520/. Ezekben a szövegekben mind a két tipus feltalálható, a jó és a rossz közötti agonisztikus küzdelem és a pöir, a proces is. Érdekes e vetélkedések társadalmi helyzetképe, mely világosan tükrözi a középkori világnézet bomlását. Amig Becsei György megltél- 70 -

tetésA-ben egy feu dália

ur ér6eltéb«c m« gm ózdul az egész égi

gépezet, az összes többi darabokban egy esetet kivéve a hatalmas uraknak nem sikerül kikerülni a pokol hálójából.Ezek a vetélkedések éppen társadalmi célzatosságuk miatt sem lehettek csupán papi olvasmányok a klerikusok szegényebb felének megnyugtatására, de szélesebb, városi közönség számára készültek. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kivül e szövegek olvastán, hogy bennünk összecsap az egyre erősödő életszeretet, a vágy a pompára, az élet örömeire,a középkor félelmeivel. Nem kevésbé jellemző, hogy ez a harc nem csupán ugy folyt,hogy az emberek egyik része foglalt állást az uj mellett, egy másik része pedig a középkori szemlélet mellett /persze ez is erőteljes tényező/. A hatalmas és pompás élet valóságát vallják a nemesurak és gazdagodó polgárok, de a szegény emberek is ugy látják, hogy kijárna nekik az élet szépségeinek élvezete. Velük

szemben már akár igazán, akár

hamisan, az egyházi rend az aszketikus biró. Azonban ezen túlmenően a mult ós a jövő többé vagy kevésbé valamennyiükben összecsapott. Hiszen a túlvilág borzalmaival nem csupán a népet tartották vissza, de maguk a papok és feudálisok is elfogadták ezt a /számukra kétségtelenül kedvezőbb/ képzetvilágot .Tehát e vetélkedések drámai erejét egész sor összetévő fokozza fel: a kockán forgó tét nagysága, a társadalmi összeütközés, az élet-szeretet uj eszményének és a középkori gondolkodásnak csatája. Előadhatóságukat fokozza egyetemes érvényük,hogy a bennük kifejezett alakok minden országban jól ismert típusok és jellemek. Azonban előadatásukra vannak elszórt bizonyítékaink is. És pedig az Élet és Halál vetélkedése cimü nagyerejü darab előadatására, mely a Példák: Könyvében található. Mindenekelőtt fel kell hivni a figyelmet arra, hogy a józseffalvi gyermek-szintársulat az előadott színdarabok egy tipusát, nyilván a vetélkedést, illetve moralitást "példá"nak nevezi, amire már utaltunk. Konkréten is bizonyítani tudjuk azonban, hogy az Élet és Halál vetélkedését tényleg - 71

-

előadták. Egyik változata ma is él Sopron-megyében, Eertőszentmiklóson. A Halál és a Lélek /vagyis az Élet' szerepét éneklik,azónban dallamaik eltérnek: az egyik egész dallamot énekel, a másik felet. Helyesen állapítja meg feljegyzője, hogy az eredetileg két dallamot jelentett, ezért különül el ma is a dallam személyek szerint. Ez viszont minden kétségen felül azt bizonyltja, hogy az ősi formát drámai módon, szinszerüen adták elő.A Bod-kódex közölte vetélkedések anynyir' nélkülözik az elmélkedő és szónoki elemeket, hogy ez a körülmény maga is előadatásuk mellett szól.Különösen e kódex második és harmadik darabjára áll ez. Ugyanez érvényes a Példák Könyvének haláltáncára, illetve vadomori-szövegére. Aki ismeri Holbein Haláltánc-illusztráclóit, tudja, hogy a társadalmi tipusok megjelenítésének mennyire szilárd, állandó ismérvei voltak a középkorban, és viszonylag milyen egyszerű volt produkálni e megrenditő és nagyszerű látványosságot.Előadatására a legalkalmasabb időpont a böjti ünnepek voltak,a farsang és a nagyböjt határvonala és az űrnapja, az előbbi mint az általános megrendülés, a hiúságokról való lemondás korszaka, az utóbbi mint a nagy szini látványosságok gyüjtő-alkalma. Van egy derűs tipusu vetélkedésünk is, az Apostolok yetélkedése. amely a Könyvecse a Szent Apostolok méltóságából cimü nagyjelentőségű kódexünkben található. A beékelt vetélkedésben Krisztus tanitványai azon vitatkoznak, hogy melyikük a nagyobb, de a pört nem tudják eldönteni. Jézus megkérdezi őket a vita tárgyáról, majd odahiv egy kisgyermeket és a biblia hires szavaival oldódik fel a vita, mely a világ hatalmasságainak rendreutasitását példázza: "Bizon toondom tünéktek, hogy ha meg nem fordolondotok, és olyanok Sem lesztek, mint ez küs gyermecskék, be nem mentek menyeknek országába../ Tudjuk, hogy Franciaországban az Apostolok vetélkedése - tipus egyike volt a legtöbbet előadott színi játékoknak. Dél-Franciaországban még a XVIII. században is taeg tudták örökíteni XV. századi feljegyzések alapján az - 72 -

uraapi Apostolok menetét, mely ugyancsak vetélkedés volt, helyesebben agón, amennyiben végül is közös erővel elpáholták az áruló Júdást. A IV. század második feléből való, és tévesen Janus Pannoniusnak is tulajdonították az Ének Vízkeresztre /In Epiphaniam/ irt időmértékes, szaffikus strófában költött éneket, mely a teljes karácsonyi ciklust adja elő apró jelenetekre bontva. Ez a dal nem egyéb, mint a Megszületés /Nativitas/ versbe foglalása, illusztrációs célzattal. Vagyis ezúttal nem a kép illusztrálja a szöveget, hanem az élőképet magyarázzák énekkel, azaz szövegünk nem egyéb, mint bábtáncoltató ének.A középkor második felében elszaporodnak a betlehemek a templomokban és a bábtáncoltatás olyannyira, hogy a IIII. században a bábtáncoltatást és a hangos beözédet pápai tiltással zárják ki az egyházakból. Ilyen kisérő ének azonban, mely a vizkereszti zsolozsmának pontosan megfelelt, később is nyilván elhangozhatott az egyes jelenetek vagy az egymás mellett filmszerűen, de szimultán ábrázolt élőkép magyarázataként. Az ének Vizkeresztre szövege bizonyos szini gépezetre enged következtetni:a betlehemi csillag reszkettetésére, mozgatására. Ugyanis azt olvassuk az elején, hogy a csillagok diadalmi örömükben "resultant" "ugrándoznak", amit könnyű volt elérni, akár fonálról függesztették, akár rúdon vitték. Valószinü, hogy a betlehemet az énekesfiuk, akiknek tisztük volt a templomban a vizkereszti himhusz éneklése, magukkal vitték magánházakba és rekordáltak vele.Az a rendkivül nagyszámú rekordáló ének, amelyről egykori történeti okmányok tanúskodnak, többek között ilyen szini ének volt. S ilyenszerü lehetett az a Csillag-ének is, melyről Hédervári Lőrinc a XVI. század első felében levélben ir testvérének. Egyébként a mi bábtáncoltató énekünk motivumai olasz tipusuak,de felsőmagyarországi oltárokon is megjelennek képeken és faragványokon egyformán, mint hogy a három mágus lehelyezi süvegét és a Gyermek talpacskáit csókolgatja. Ami

- 73 -

az élőképet illeti, lehetséges, hogy az énekben kifejtett néhány jelenet háttérszerüen volt kiképezve, akárcsak korabeli képeken. Az előtérben szalmán hever a Kisded, az egyik oldalon a háttérből sietnek elő a Pásztorok, távolabb látható elhagyott nyájuk, a másik oldalon a három mágus tűnik elő. Középkori ciklikus festmények viszont egyáltalán nem riadtak vissza attól sem, hogy külön keretezett, kis pillanatképekben mutassák, amint sietnek a Mágusok, aztán egy másik képen, amint Heródessel találkoznak, ismét egy másikon, amint átadják ajándékaikat és imádják a Kisdedet, majd az Angyal inti őket, hogy más uton távozzanak, ismét uj képen a gyermekgyilkosságot látjuk, az utolsón pedig a szent család menekülését Egyiptomba. Érdemes megjegyezni, hogy a középkorban a szaffikus strófákat hangsúlyosan skandálták és középkori melódiákra énekelték, ami együttjár a verslábak elbarbárosodásával. A renaissance idején igyekeztek visszaállítani az időmérték klasszikus tisztaságát, de az csak lassan ment. Pedig rájöttek, hogy a sapphicum a legalkalmasabb forma az énekelt lirai helyeztdal számára, ezért van az, hogy péld. Celtis Konrád énekelt mitologikus színjátékai /péld. a Ludus Dianáé/ telve vannak ilyen klasszicizáló szaffikus énekekkel.A mi énekünk átmeneti formát nyújt, szerzője humanista törekvéseket árul el, de még nem képes megfeledkezni középkori emlékeiről. Már az Ének Vízkeresztre is bizonyos tekintetben átmeneti műfaj benyomását kelti és jellemző reá az életöröm. Ha nem is vidám, de emelkedetten derűs az a mártir-passió, melyet 1518-ban másolt Ráskai Lea a margitszigeti apácáknak, vagyis Hrotswitha Dulcitius-ának forditása, a Három Körösztyén Leány. Tudjuk, hogy a Hrotswitha-drámát Celtis Konrád 1494-ben fedezte fel és 1501-ben már ki is nyomatta. A drámai szöveg, összevetve a kiadással és Celtis első kézirat! másolataival, ugy látszik, még a nyomtatott kiadás előtt került át Magyarországra. Ráskai Lea 1518-1 másolata - 74 -

már a margitszigeti apácák közönsége számára készült,olvasmánynak éppúgy

mint szövegkönyvnek. Azonban a bevezető di-

daszkáliák csipős sokkal inkább

megjegyzései

városi, népies

aligha

apácáknak szóltak,

közönségnek. Valószinü, hogy

az udvari eredetű forditás szélesebb körbe került, valamely nagy ünnepen diákok játszói adták számú vallásos lyásolták

vagy az iparos vallásos társulat szín-

elő. A Jagello-korban meglévő céhek és nagytársulatok, konfraternitások komolyan befo-

szini

életünket, márcsak azért is, mert hitbuz-

galmi célokból igyekeztek megjeleníteni vallásos tárgyakat. E mü előadhatóságát, sőt a szinrevitel tudatos célját szolgálta az átdolgozás iránya.A fordító ugyanis török környezetbe

helyezte

a darabot. Diocletianus,

római császár

helyett török császárt mond, s a cselekmény nem abból indul ki,hogy a három szűznek a pogány istenek szobrai előtt kell hitvallást tennie, de egy török őket. Az

betörés során

rabolják el

elébük tárt követelést sem az antik istenek elfo-

gatása, hanem,hogy a török törvényt fogadják el és ez esetben a török csász r jegyesei lesznek. Az átdolgozó a magyar helyzet

ismeretében adhatta

az aktuális szint a fordítás-

nak, s valami összefüggésben kellett lennie e megoldásnak a mü nürnbergi szárt török

latin kiadásával

is, ahol

Diocletianus csá-

szultánnak ábrázolták fején turbánnal. A darab

humoros-gunyos részeivel

is befolyásolhatta

mint amikor pl. Pabius, a

római főember a

kormos fazekakat ölelget. A

a

közönséget

leányok helyett

sokat szenvedett nép, mely ép-

penugy tapasztalta urainak durvaságát, mint a darabban megirt török ragadozást, bizonyos elégtételt erezhetett e mártir-passió láttán, amikor is hol nevetséges, hol hősi jelenetek során a durvaság

és az erőszak megszégyenül, a három

keresztény leányról a magaláztatás ten fájdalom

és kinzás lepereg s Is-

nélkül ragadja őket magához a mennybe. Amikor

a forditó a vetélkedést

magyarra átültette, az eredeti kü-

lönös latin neveit is egyszerüsitette a római történelemből •Vsmert és tárgyuknál

fogva beszédesebb nevekkel: Dulcitius

- 75

-

helyett Fabiust mond, Sisinnius helyett Variust. Ezt a másoló tetejében még Varjus-nak is irja népetimológiai Írással, hiszen hóhérról van szó. A Három Körösztyén Leány a XVI.századeleji Magyarország egyik legjellemzőbb színdarabja.

Bibliográfia A középkorvégi szini élet társadalmi feltételei é3 központja A népi ellenállás világi fegyveres és ideológiai formáinak történetéhez ld. Engels Frigyes: A német parasztháború, Budapest, 1949. 25-31 és általában: Z.A.Kozminszki.1S.D.Szkazkin:Isztori.te ,szrednyjh vekov I. Moszkva,1938. 38. fej.; M.M.Szmirin: Münzer Tamás népi reformációja,Budapest, 1954. 80-23^.; Gioacchino Volpe: Movimenti religiosi e sette eritacali nella societa medievale italiana. Col lana Storica, Firenze. 1926.- Molnár Erik: A magyar társadalom története az Árpád-kortól Mohácsig, Budapest, 1949. általában; Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. Századok, 1950. 126-29, 139-145.; Székely György: A jobbágyköltözés mint a paraszti harcok egyik jellemző' formája / Tanulmányok a parasztság történetéhez, Magyarországon a XIV. században. Budapest. 1953./ 192-213; U.a. Az egyházi nagybirtok újjászervezése. Harc a kizsákmányolás ellen - eretnek mozgalmak, u.o. 334-77.- Kardos Tibor: A Huszita Biblia keletkezése, Budapest, 1953» A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 82. sz. U.a. Középkori kultura, középkori költészet, 142-144.- A középkorvégi értelmiség kialakulása, vágánsok,goliardok és magyarországi szerepük.t Holm Süsanilch: Die lateinische Vagenten-poesie des XII. und XIII. Jahrhunderts als Kulturerscheinung, Beiträge zur Kulturgeschichte des Mittelalters und der Renaissance, Leipzig,. - Berlin, - 76 -

1918.; H. '.Veddel: The

wandering scholars, London, 1938 . 8,

edition; 0, Doblache - Rojdestvensky: Les poesies des goliard8, Paris, 1931.;

Kardos Tibor;

Deákmüveltség és magyar

renaissance, Századok, 1939. 295-338, 449-491.; N. A.Szidoroya: A

korai

városi kultura

története Franciaországban,

Moszkva, 1953. 414-430. Szini alkalmak és szinésztipusok.Parodisztikus bajvívás a városban Beatrix menyegzőjekor. Ld.Berzeviczy Albert: Beatrix királyné, Budapest, 1908. 186-187.

A regösökre ld.

a megelőző fejezet bibliográfiáját.- A mulattatók névcseréjéhez ld. Szabolcsi

Bence, i.m. 219-236.-

változatra ld. Moór

Elemér: i.m. 382-85.; Pais Dezső: i.m.

109.- Igric

Az igric-énekes

- Karcsa átváltozása Sipos-Karcsára, ld.

i.m. 102-103.- A "dombérozás"-ról

ld.

gyar vígjáték kezdetei, Budapest,

1953.

lékkönyv, 130-131. és a vonatkozó

bibliográfia

u.a.

Kardos Tibor: A maKodály Zoltán Emugyanott.-

A jokulátor-szakosodáera alapvetően Pais Dezső vizsgálatai, Id. Pais Dezső; i.m. 99-101.-A "tubás c s u f - r a ld. Sermones Dominieales, II. 538. további bibliográfiát ld. Régi Magyar Drámai Emlékek. Bevezetés. Színpad, kellékek, előadásmód. érvényes

A kor scenográfiájára

mindaz a bibliográfia, melyet a megelőző fejezet-

ben adtunk /Heinz

Kindermann. Josef

Afvae Bejjev. André Chastel.

Gregor, Jean Jacquot.

R. Kernodle/. A csúfok

kellé-

keire nézve ld. Régi Magyar Drámai Emlékek»Bevezetése /Drámai szövegeink

története a

középkorban és renaissanceban/

bibliográfiája. A Józseffalvi színtársulat terminus technikusaira ld. Kardos Tibor: A trufa. Egy régi magyar irodalmi műfaj jellege és európai összefüggései, Filológiai Közlöny, 1955. 130-131.

- 77

-

A középkori vallásos színjáték uj műfajai Magyarországon Drámai lauda és sequentia, Az Ó-magyar Mária-Siralomra és műfajára ld. Gragger Róbert: C-magyar Mária-Siralom Budapest,1923. A Magyar Nyelvtudományi Társulat Kiadványai, 19.» Horváth János: A középkori magyar vers ritmusa, Budapest, 1928. 131-139. U.a. A magyar irodalmi műveltség kezdetei, 89-93«; Szabolcsi Bence: Az ó-magyar Mária-Siralom dallama. Argonauták 1937. 46-61.; Hont Ferenc; i.m.133- 37. Kardos Tj-pors Középkori Kultur a. 14 2-144; Mezey László: Irodalmi anyanyelvüségünk kezdetei az Árpádkor végén, Budapest, 1955» 18-33.- A Gyermek imádásáról szóló részek, valamint a trbbi dramatikusnak tartható töredékek szövege mintaszerűen kiadva ld. B.Lőrinczy Éva: A kőnigsbergi töredék és szalagjai mint nyelvi emlék. Budapest, 1953. Nyelvészeti tanulmányok, III. 10-19.; összevetése az Ordo Rachelis pásztorénekével ld. Kardos Tibor: Adatok és szempontok a magyar dráma kezdeteihez. II. Filológiai Közlöny, 1957. 323«; A Kőnigsbergi Töredék kérdéséhez, környeéetrajzához, karácsonyi ének mivoltához ld. Koltay Kastner Jenő: A kőnigsbergi Töredék kérdéséhez, Irodalomtörténeti Közlemények. 1956. 130137.- A Húsvéti Sequentiára és társaira ld. Mezey Lsszló: Adalékok a középkori dráma történetéhez. Két liturgikus ludus, Filológiai Közlöny, 103-106. * Drámai beszéd, devóciós színjáték. A fél - drámai beszédre és devóciós játékokra Id. V. Creizenach: Geschichte des neueren Dramas, I. Bd. Halle, 1893. 312-318.; Vincenzp De BartholomaeiB: Le origini della poesia drammatica italaana, 206-396., különösen 325 - 335; Kardos Tibor; A magyar vigjáték kezdetei, i.h. 151-153.; U.a. A régi magyar színjátszás néhány kérdéséhez, Budapest, 1953. A magyar Tud, Akadémia I. Osztályának Közleményei, 18-20, 59, 63.,-ASermones Dominicales húsvéti drámai beszédét Id. II. 82-152. Temesvári Pelbárt Próféta-játékára ld. a következőket. Szövegét közöltetSzilády Áron; Temesvári Pelbárt élete és munkái,Bp,1880. 93-132., Magáról a játékról hogy ugy hat ránk, - 78 -

"mint valami drámai költemény" ld. Horváth Cyrill: Temesvári Pelbárt és beszédei, Budapest, 1889. 37-38. - Temesvári Pelbárt "Passióját" ld. Régi Magyar Drámai Emlékek, szöveggyűjteményében, I. Sajtó alatt.A reávonatkozó bibliográfiát u.o.- Laskai Osváth "Égi Per"-ét és "Passióját" ld Oswaldus de Lasko:Sermones de Sanctis,... Biga Salutis, Hagenau, 14 97, II VII. beszéd.- Játék a "Megszületéséről u.o. XI. beszéd.- A Krisztus pokolraszállását, valamint az Utolsó Iboletet ld. U.a. Quadragesimale. Gemma fidei, Hagenau,1507. cap. XIV. és cap. XVII. Magyar nyelvű passiós szövegeink olvashatók:"Tihanyikódex, Nyelvemléktár, VI. 86-124.; Horváth-kódex, u.o. 257295;"Érsekujvári-kódex"passióját /Sövényházi Márta 12 tollrajzával együtt/ ld. Nyelvemléktár, IX. 67-86.; "V.'eszprémikódex", u.o.II.1-37.; "Winkler-kódex" passióját ld. Nyelvemléktár, II. 132 - 162: Mária siralmát, u.o. 114 - 123. Az "Apor-kódex" dialógusát ld. Nyelvemi éktár, VIII. 245-251.A szóbanforgó szövegekről mint Mária-siralmakról ld. Vargha Dámján alapos tanulmányát, aki természetesen nem tud e szövegek drámatörténeti .1 elentős égéről.Vargha Damján:Kódexeink Mária-siralmai, Budapest, 1893. Misztérium-játékok, biblikus passiók. A Bártfai Szinlapról ld. Ábel Jenő: Szinügy Bártfán a XV. és XVI. században, Századok, 1884. 22 - 31.; Hont Ferenc * 148-152.Misztérium-játékok a magyarországi német városokban Dömötör Tekla: A pas9iójáték, Budapest, 1936. Ernyey József-Karsai Géza: Deutsche Volksschauspiele aus den oberungarischen Bergstatten, II. Budapest, 1937.- Csanádi Albertről ld. Kardos Tibor:Középkori kultura, 206-10. U.a. A magyarországi humanizmus kora, Bp. 1955. 350-51. A csiksomlyói passiók tematikáját ld. Fülöp Árpád: Csiksomlyói nagypénteki misztériumok, Bp. 1897. Bevezetés, 1-48.; Régi Magyar Könyvtár, 3. Dömötör Tekla: i.m. 38. A szeged-alsóvárosi,valamint tápéi dramatikus énekelt passiókról ld. Bálint Sándor: Népünk ünnepei, Budapest, 1938. 202-203.-

- 79 -

vexelkedés,

haláltánc,

passió. Becsei György

bábtáncoltató

megitéltetéséről ld.

ének, mártirLeopold Antal:

Becsei György megitéltetése, Szépművészet, 1941. II. 64.- A Test és Lélek Vetélkedése

a "Nádcr-kódex"-ben ld. Nyelvem-

léktár, XV. 224-229.- Az Élet

és Halál vetélkedése a "Pél-

dák Könyvé"-ben, Nyelvemiéktár, VIII. 110-12.; illetve "Vadomori-költemény"

u.o. 113-115.-

"Haláltánc" A "Bod-kódex"

drámai vetélkedései. Nyelvemléktár. II. 384 - 86, 391-401.Az "Apostolok Vetélkedését" ld. "Könyvecse az Szent Apostoloknak méltóságáról", Nyelvemiéktár, a tipusról Id.

Grace

Frank:

VIII. 142-44; magáról

The mediaeval French

Drama,

Oxford, 1954. 192.- 273. a provencei apostol-játékokról ld. Explication des Cérémonies de la féte-Dieu d'Aix-en-Proven ce. AiXj, 1777. 98-100.- Az "Ének Vízkeresztre" szöveget ld Jani Pannonil Poemata, Pars, I.

Trajecti

ad Rhenum, 1784»

Epigrammatum liber

658-660;

a bábtáncoltatás

történetére ld.

II. No. 24.

a Magyarság

Néprajza, III. Viski

Drámai hagyományok, 303-04. További

Károly:

bibliográfiát ld. Régi

Magyar Drámai Emlékek Bevezetésében. Hrotswitha Dulcitiusára és annak magyar fordítására ld. Katona Lajos: Hrotswitha Dulcitiusának régi magyar fordítása. Irodalomtörténeti Közlemények, 1900. 385-402.; elemzését ld. A magyarországi humanizmus kora, 363-369. A Három körösztyén

Leány

ld. a Sándor-kódexben, Nyelvemléktár, II. 227-232.

- 80 -

szövegét

3. A RENAISSANCE-KORI SZÍNJÁTÉK /KB. A XV. SZÁZAD HÚSZAS ÉVEITŐL 1£00-IG./ Szini élet és feltételeinek változása Mivel korszakunk részben egybeesik a középkori dráma kibontakozásának utolsó kétharmadával, mindaz áll általában reá vonatkozólag is, amit korábban a társadalmi feltételekről, a központokról, a szini alkalmakról és szinész-tipusokról, a szinpadról és előadásmódról mondottunk. Mégis néhány mozzanatot kell hangsúlyoznunk, amelyek közelebbről világítják meg a népi és népies szinjátszás műfajainak kibontakozását, s az uj humanista és renaissance szinjáték keletkezését, nemkülönben a kettő között azoknak az átmeneti műfajoknak a megjelenését, mint pl.a moralitás és a trufa, mely utóbbinak igen erősen népies változatai vannak. At egyik tényező, amely a renaissance szini életét mintegy előkészítette és lehetővé tette, az árutermelés és pénzgazdálkodás növekedése révén következett be, hogy ti. a parasztság egy része megindult a mezővárosi fejlődés utján, s feltűntek első önállé iparosai. A XV. században Mátyás uralkodápának már első évtizedétől kezdve a magyar mezővárosok j obbmódu fiai látogatni kezdik a környező országok egyetemeit,Bécset és Krakkót. A hazai német városok lakossága persze ezt már korábban megtette és a legjelentékenyebb magyar városok fiai is /Buda, Esztergom, Pécs/, már a XIV. század utolsó évtizedétől kezdve feltűnnek a prágai egyetem matrikulálban. Ez azért is fontos,mert azok a fiatal tanitók, akik a különféle városok iskoláiban, a káptalanok-

81

ban, az oktatást végezték,közeli kapcsolatba jutottak a modern egyetemi szokásokkal, tehát a középkorvégi színjátszás szokásait személyes tapasztalatból ismerték meg. A Bártfai Szinlap misztérium-játékának mozgatója is az iskolamester, a baccalaureus. Sok helyen ugyanezt a szerepet tölti be az olvasó kanonok, az éneklő kanonok, a plébános. Bár még mindig vannak vágáns-deákok, galádok,s egyéb deákféle mulattatók, akik vándorolnak,többé-kevésbé szilárdan megtelepedett deákr"veltségü egyének veszik kezükbe az iskolai színjátszást, ami a szini szokások megszilárdulására, s az iskolának mint szinjátszó helynek,szervezetnek, középpontnak több évszázados nemzeti szerepére vezetett. A vándorló szinészek truppjai, akár mint deákok, akár mint csúfok vagy hasonló nevezetű mulattatók a színház rövidebb, önállóbb műfajait képviselték egyedül vagy csoportosan. Életelemük a vásár és a taberna soha nem virágzott ugy,mint a XV. és XVI. században, amikor az országos és hetivásárok egyre nyertek jelentőségben és a városok nőttek. Kétségtelen, hogy a színház elvilágiasodása és renaissance-kori fejlődése nem szakitható el a városiasság és a polgárság fejlődésétől. Kétségtelen az is, hogy a falu-közösség tovább bomlott, leszűkült erdő és legelőközösségre. Mindazonáltal sok hagyomány érvényben maradt,mint a kollektiv védelem a természet erőivel szemben, az erdőirtás, a házépítés, a betakarítás egyes fontos mozzanatai továbbra is együttes munka folyamányaként mentek végbe. A fonás anynyira élő hagyomány volt, hogy virágzásukról ekkor szólalnak meg az Írásbeli források. A hagyományos szini alkalmak közül - mint látni fogjuk - a farsang egyre gazdagodott szinszerü szokásokban, szini jelenetekben. Ugyanakkor a nép a nyilt fegyveres felkelésekben felhasználta a gúnyt, a paródiát és olyan jeleneteket, illetve képeket, amelyek ezt a hallgatók, nézők szeme elé állították. Sőt a királyi hatalom is felismerte Hunyadi Mátyás idején az effajta epikuaok, szini jelenetek nagy propagativ erejét. Lássuk tehát - 82

-

egyenként az uj korszakot bevezető és alátámasztó népi, illetve népies szinjátszás egyes műfajait. Népi és népies

szini műfajok /farsangi játékok, moralitás,

paródia ballada, farsa és trufa/ A legtöbb történeti adat népi szini szokásokra a farsangból van, melyet Szkhárosi Horvát András "Csúf innep"nek nevez. Ugyancsak ő ad hirt bizonyos Cibere bán és Konc vajda közötti viaskodásról: "Ütközet nagy lesz mindenkor az farsangban, Mikor Cibere bán beszáll az bánságban. Konc vajda haragszik, dul-ful haragjában Mert nincs tisztessége az negyvenhat napban." E mulatságos hagyomány valószínűleg az Anjou - korból származik, ugyanis eltérő hagyomány

a Böjt és

Farsang megjelenitésében két

ismerhető fel a latin népek nyelvi saját-

ságai szerint: egy francia és egy olasz-spanyol. A franciában a Böjt, le Careme himnemü és ezért olyan hagyomány alakult ki, melyben két "báró" áll egymással szemben mint bajvivó. Mivel pedig az első ilyen francia szöveg a XIII. század végéről maradt reánk,bizonyos Nagy Böjt báróról és Farsang úrról, aki főúr volt Lajos király udvarában, a mi szokásunk elterjedését

is legkorábban az Anjou-korszakra kell

tenni. Az olasz-spanyol hagyományban viszont a böjt /quaresima/, nőnemű, itt csak

Karnevál herceg, illetve lovag le-

het férfi /principe Carnevale, Don nálunk a budai deák-játék, melyet már a moralitás

formáját

öltötte

Carnal/. Ilyen megoldás farsangra Írtak és amely az

Éberség és Tunyaság

párbeszéde,ahol is az Éberség, aki Quaresima-nak felel meg, nőnemű és a Carnevale-nak megfelelő Tunyaság /Torpor/, himnemü. Alkalmasint Beatrix olasz - spanyol udvarának is volt némi szerepe az Ilyenfajta megoldásokban.

- 83 -

Mindenesetre a farsangi megjelenitett viadalok általánosan ismertek a magyar nép körében.Nem csupán azért gondolunk erre, mert Cibere bán és Konc vajda magyar méltóságneve helyi meggyökerezésre mutat, hanem mert többféle adatunk van gúnyos,szatirikus farsangi viadalokra. Emlitettük, hogy Mátyás és Beatrix mennyegzőjekor Buda utcáin parodisztikus lovagi tornákat játszott a nép, jól kitömött városi legények rudakkal utánozták a lovagi tornát az utca népének harsány derültségére. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy cibere bán és Konc vajda főúri nevéhez hasonló neveket viseltek. Azt is tudjuk, hogy Filipecz János váradi püspök rendezte e látványos-gunyos tornát. 1518-ból Ludovico Bagno irja Egerről Itáliába, hogy mulatságos párviadalnak volt tanuja, melyet ott karnevál napján vivtak a legények. A hasukra nagy vánkost kötöttek, fejükre gyapjusapkát húztak, homlokuktól kezdve egészen a derekukig egymáshoz füzcitt hordó-abroncsokból való páncél fedte őket, amelynek részei azonban oly lazán illeszkedtek, hogy a két lovag jól láthatta egymást. Az abroncs - vértet a fejük tetején a sapka felett koszoruformában fogták össze. A lándzsájukra egy konyhakést illesztettek. Ludovico Bagno meglepetve tapasztalta, hogy senki nem törte nyakát, sőt épen hazatértek anélkül, hogy egy karcolást ejtettek volna egymáson. Persze a kellékek nincsenek éppen jelentés nélkül.A boroshordó abroncsai, a disznóölő-kés, a vánkos mind utalás Farsang harci szerszámaira, az ivásra, evésre és alvásra és szimbolikájával méltón párosul a jó, húsos falatról elnevezett Konc vajdához és a sovány böjti levesről elnevezett Cibere bánhoz . Zsigmond lengyel herceg budai számadáskönyvei a XVI. század fordulójáról nem egyszer utalnak arra, hogy farsang napján szinjátszó deákok jelennek meg, akik landsknecht módra csatáznak. Ugy látszik tehát, hogy a ielzett időszakaszban a tréfás,esetleg parodisztikus párviadal közismert népies mulatság volt.Az 1532-ben a budai várban előadott Gritti-.láték. mely egy nagy farsangi mulatozás befe- 84

-

jezése volt, szabadosan gúnyos Jellegű paródiának tekinthető: vagyis a Farsang atmoszférájához a gúnyos - vidám játék tartozott hozzá. Emi itettük, hogy farsangi alkalomra Íródott Az Éberség és Tunyaság vitája /Inter Vigilantiam et Torporem dialógus/. Bartholomeus Pannonus, budai iskolamester szerkesztette latinul, s mivel a szerző humanista volt, az általa irt rövid kis jelenet már nemcsak népi farsangi szokásokat, de Plautust is tükrözi. Világosan bizonyítható, hogy szerzője ismerte a humanista vígjátékok korabeli szövegeit. Az eszem - iszom Tunyaságot mély bódulatából ébresztgeti az Éberség, és megígérteti vele, hogy azontúl többé nem lesz álomszuszék, korhely, hanem maga lesz az éberség. A Tunyaság nem minden irónia nélkül a játék szinhelyére kakasviadal céljából már behozott kakasokra és tüstént kezdődő kakasviadalra esküszik: Megígéred, hogy

Erény:

ezentúl

nem leszel álom-

szuszék és tunya? Erény:

Tunyaság:

Megigérem. Megigéred-e,hogy Éberség lesz ezután a ne-

Tunyaság:

ved? Megigérem.

Erény:

A

Tunyaság:

hagyod? Korhelykedést

korhelykedést

Az Erényt és

Erény:

és

részegeskedést

el-

és részegeskedést elhagyom. Éberséget minden erődből kö-

veted? Tunyaság:

Az Erényt, Éberséget

mindem erőmmel köve-

tem, esküszöm ezeknek a kakasoknak óóriási sszöööömyü,

véééres

és véérengző kakasi

küzdelmére. Amikor a rendezés az

Éberség és

a

Tunyaság vitáját

egy kakasviadallal állította párhuzamba, megadta nemcsak darab vidám, farsangi hogy előadás

a

jellegét, de kétségtelenné is tette,

céljára Írták a - 85

szöveget. Persze a Mohács e-

lÄtti évtized kétségbeesett hangulatában, amikor az Éberség a Tunyaságot "a halál versenytársáénak nevezi és oly kétségbeesetten rázza, ébreszti, veri fel, mint ahogyan a szövegben olvassuk, a derűs játékba nem kevés üröm vegyül. A darab egyébként korántsem egyszerű moralizáló farsangi játék. A dialógus alaphelyzetét a szerző Pier Paolo Vergerlónak, a Magyarországra szakadt hires olasz humanistának bolognai deák-szinjátékából, a Paulusból meritette. A bolognai ? ^k, Paulus is a Tunyaság mintaképe volt, mignem a szent elhatározásra jut, hogy ezentúl éberen fog virrasztani és a dicsőségre törekszik, amin ravasz szolgája csak nevet. Ez a vigjáték ugy kezdődik, hogy a szolga evéshez térit, majd Paulust ébresztgeti álmából. Paulus evésre ébred, a Tunyaság is enni és inni kér. Mindketten álmot láttak: a bolognai deák eredményesen doktorált, jó feleséget talált s már-már ünnepelt polgár lett, amikor felébresztették, a Tunyaság álmában pompás lakomához fogott volna, de az ő álmában is asszony jelent meg, aki tüstént nekilátott eldöngetni őt. így ment át az álom az ébrenlétbe. Amig azonban Vergerio müvének stilusát inkább a csiszolt, müveit Terentius modorában tartotta, a budai iskolamester a Tunyaság rajzában a római vigjáték erőteljes plebejus alkotójára,Plautusra támaszkodik. A darab humanista vonásait nem csupán a klasszicizáló kifejezések teremtik meg, hanem magának a moralitásnak végső célkitűzése is humanista, és iskolához illő: az állattá süllyedt emberrel szemben a szellem virrasztását hirdeti. A Tunyaság alakja, ahogy a budai szindarabiró létrehozza, szoros rokonságot tart Erasmus két hamis istenével, az Ivással /Komos/ és az Alvással /Hypnos/, akik a Balgaság instennőjét kisérik. Már az eddigiekből is kitűnt, hogy a népies színjátszás, sőt a humanlsmustól megérintett moralitás milyen krl tikai elemeket mutat fel, mennyire bátran csúfolódik. Pedig ez messze távoláll a paródiának azon fokától, mely a nép nagyarányú fegyveres felkeléseiben, vagy pedig a deákszin- 86-

játszók egyes tipikus darabjaiban nyilván felfedezhetők. Éles társadalomkritikát fejez ki a farsa ugy, ahogy későbbi közjátékaink tükrözik és ugy is, ahogy a trufa fennmaradt szövegei igazolják. A középkorvégi feudálizmus egyre jobban szoritó béklyói ellen a nép két Ízben is fegyveres ellenállásban tört ki, a huszita felkelésekben és az 1514-i Dózsaháboruban. A nép k zdelme eszközeként ekkor feltűnik a guny szini eszköze, a paródia. A magyar husziták inquizitora Márkái Jakab /a drámai beszédeknél már idézett Giacomo déllé Marche/ pontos feljegyzéseket hagyott hátra atekintetben, hogy a huszita forradalom gúnyos kantilénáit nálunk is énekelték, sőt,hogy nálunk is használták a kép-propagandát, amelyet Drezdai Péter és Miklós terjesztett el prágai iskolájában, a huszita forradalom kitörésének idején. Márkái Jakab két ilyen képről emlékezik meg. Az egyiken a magyar husziták lerajzolták a pápát, amint pompával, lován bevonul. A kép másik felén pedig Jézust szegénye^, szamárháton. Ismét egy másik képen a pápa éppen misét mond és az ördögök ministrálnak neki. Mind a két kép a cseh husziták fegyvertárából való, az elsőnek mintáját éppen Drezdai Péter szerkesztette meg Prágában, de megtalálható a huszita propaganda képelemeit összegyűjtő Jénai-kódexben is. Ez utóbbiban látható a pápa, amint aí ördög karmaival végződő lábbal ül a trónon. A Jénai-kódex-ben a képet dialógus kiséri: az egyes alakok fejéhez, lábához, kezéhez s végül szájához feliratokat helyeznek el, melyek vagy magyarázatot adnak, vagy pedig első személyü mondanivalók. Nyilván igy volt ez a magyar képeken is. Az inquizitor által emiitett kantilénákat is mimikus jelenetekkel kisérték. Az egyik ilyen kantiléna, melynek tárgyát,sőt szövegét meg lehet határozni, két zsoltár-rész, mely az egyház bálványimádésát tárgyalja. A Huazita Bibliában az Apor-kó
-

"Pogányoknak képek arany és ezüst, Emberi kezeknek müveikedeti, Szájok vagyon^ és nem szólnak, Szemek vagyon és nem látnak, Fülök vagyon és nem halinak, stb." A két fordítás olyan harci ének szövegét adja,melyeknek minden egyes sora az illusztráció céljául gúnyosan felhasznált szoborra, illetve bálványra valc rámutatással kisérh ,hogy a szája néma, hogy vak, hogy nem érez illatot, hogy kezét és lábát nem tudja mozgatni. Lényegében azonos szini jelenettel állunk szemben,mint a drámai beszédek kritikus pontjain. Hogy mennyire szinszerü volt ez a propaganda, azt egy másik, de evvel az énekkel a legszorosabban összefüggő dokumentum igazolja. Márkái Jakab, inquizitor már emmlitett pontjai között szerepel a következő:"Nem kell szobrokat imádnunk, ördög van bennük az emberek kigunyolására. Miért is ha szamarat kergetünk a tűzbe, megszökik, de a fafeszület megég." A gunycs játék drámai akcióban nyilvánul meg előttünk: a tábortűzbe belekergetik a szamarat, de az átugorja, viszont a feszület, melyet rádobnak a tűzre, ottég. Ez az agitációs tárgy a szobor-bálvány, a feszület, olyan élő volt, hogy még Szkhárosi Horvát András is a reformáció Idején, több mint száz évvel a huszita felkelés után, szuette, rossz "tőkének" nevezi a feszületet, illetve Krisztus szobrát a "depositio crucis" szini szokásának leírásában és mint láttuk, gúnyos verseinek tárgya. Nem kétséges, hogy a fentemiitett képeket esetenkint éppúgy "előadták", mint ahogy a tárgyalt forradalmi kantilénát mutogatással kisérték. Az a kép például, melyen a pápának az ördögök ministráltak, szinte kínálja a megoldást, hogy végül is a mise végeztével az ördögök vigyék el. A Jénai-kódex egyik képén a pénzváltók asztalát Jézus felforgatja, őket pedig korbáccsal kergeti. Kitűnő alkalom ez a megjelenítésre. És valóban a magyar folklorban egész sereg

- 88 -

olyan parodieztikus jelenet maradt fenn,amely e gunyoe szini játék kkal benső rokonságot tart»ugyanazon népi szellemből táplálkozik és szerzői-előadói szemmelláthatóan a goliardok utódai, a deákok. Ismeretes, hogy a hamis gyónás a középkorvégi népi színjátszásban mint a szatira egyik legáltalánosabb eszköze európaszerte el volt terjedve Franciaországtól Magyarországig. A Comoedia Balassi Menyhárt áruitatásáról kiemelkedő jelenete éppen az elvetemült főhős gyónása a nem sokkal jámborabb érsek előtt. Fonóházi szokásaink között is nemrég még szerepelt a hamis gyónás. Természetes, hogy ezt használta a népi felkelés is. Fonóházi hagyományainkban az u.n. "papvezetés" mozzanatai között a hamis gyónáson kivül ott van a bolondos ál-prédikáció, pa rodisztikus "megszentelések",fura Miatyánkok és Ave Mariak, valamint gúnyos testamentumok, mely utóbbi három a lakodalmas vidám szokások közé is átjutott. Világos, hogy mindez rendelkezésünkre állott a népi megmozdulások deák-szinjátszói műsora számára is. Jellemző például, hogy a bolondos ünnep - e tipikus deákmulatság - középkori leírásai közül a padovai Ordinärium. tehát egy hivatásos szertartáskönyv arról emlékezik meg, hogy a bolond ünnepen a valódi püspök palotájában fogadta a gyermek-püspököt, aki számonkérte tőle az egyházi javak kezelését és "egyéb" kérdéseket is feltett neki. Majd bort hozattak és ittak. Ugy gondoljuk, nem hivatalos formában e motívumok alaposan kivirágoztak. Gondoljuk csak meg, hogy az erdélyi parasztháborút, a huszita felkelések legkomolyabb mozzanatát 1436-ban éppen az robbantotta ki,hogy Lépee György erdélyi püspök több évi szolgáltatást követelt be egyszerre a parasztokon, még hozzá jó pénzben. S éppen az ő székhelyéről, Gyulafehérvárról van adatunk bolondoe ünnepre a XVI. század második évtizedéből. Az elmondottak alapján alig hihető, hogy a nép mulattatói megfeledkeztek róla. A végsőkig kiélezett osztályharc tehát átjárta az elnyomott és fegyverre kelt nép szini jeleneteit akár velük

- 89

-

együttérző deákok, mimusok, csúfok keltették életre, akár saját maga a nép. Ez a feszültség járja át a népi vagy népies előadók rövid epikumait is, sokszor a balladákat. Azok a rövid, epiko-dramatikus emlékek, melyek a XVI-XVII. századból maradtak fenn, nem egyszer a tragédiának tiszta formáját mutatták, még hozzá a tragédia alapjául a társadalmi ellentét szolgál. Ilyen ballada a Kádár Kata, melyet bizonyára mimikusan adtak elő, ha nincs is rá bizonyitékünk, hogy ugy váltogató énekként szólaltatták volna meg, mint az élet és a halál párbeszédét. Ez a ballada a tragikus összeütközésnek annyira mintaszerű ábrázolása, melyhez fogható kevés akad irodalmunkban. A katasztrófát előidéző ellentét megszemélyesítői a kegyetlen feudális urnő, Gyulainé és a szegény jobbágyleány, Kádár Kata. A szerelmes fiatal Gyulai Márton inkább a szegény jobbágyleányhoz, szereiméhes csatlakozik és odadobja életét. A ballada roppant feszültségével, gyors sodrával, beszédben és tettekben élesen és röviden kifejezett jellemeivel, teljességével, kerek drámai egészet alkot. Olyan epikum ez, melyből úgyszólván teljesen hiányzik az epikus elem. Az egyedüli epikus rész e drámai balladában annak leírása, hogyan halt meg a szerelmes ifjú, hogyan temették el a fiatalokat, emit nem is lehetett másként elmondani.Természetesen ez maga is feloldódott gesztusokban, mimikában. A drámát Gyulai Márton átka fejezi be, ismét dialogikus formában, s e fiúi átokkal mintegy tetőpontra emeli a tragédiát; "Átkozott légy, átkozott légy, édesanyám, Gyulainé, Éltömben rossz voltál, Most is meggyilkoltál. Amikor a Kádár Kata a feudális kor osztályküzdelmeit a maga embertelen radságában egy nagy emberi élet-mozzanatban, a szerelemben tükrözi, evvel igazi tragikus alapeszmét tud adni. Nyilván több ilyen dal, dramatikus ének élt ee

időben a nép ajkán, aokt más romantikus szerelmi történettel és vidámabb megjeleníthető táncdallal együtt. Ezek közül egyik,a Rossz feleség előadásmódja megtartotta a dallam váltást és evvel a drámai előadás hagyományos jellegét. Váltogató, dramatikus táncdal ebből az időszakból, mely a népi ladodalmak, mulatságok és a fonó műsorára jellemző, a Lányom, lányop. édes lányom, az Egyszer egy királyfi. Amint láttuk, az epiko-dramatikus énekek, táncballadák változatos tárgyunk s nem egyedül az osztályharc közvetlen kifejezői. Ennél valamivel szűkebb a tárgyköre azoknak a népies szini jeleneteknek, melyek a farsa európai műfajának felelnek meg, s amelyeket nálunk csúfságnak, csúf Játéknak, trufának neveztek. Ezek a trufák részben nyíltan politikai szatírát tartalmaznak, részben egyes társadalmi csoportokat, foglalkozási ágakat, emberi hibákat vesznek célba. A mulattatóink által terjesztett farsak, csúfságok közül hitelesen nem maradt meg semmi, azonban a trufának nevezett élménynovella és szini jelenetekből, de a XVIIXVIII. század iskolai és egyéb színjátékainak úgynevezett közjátékaibői, intermezzoiból nem nehéz helyreállítani a csúfok ilyenszerü műsorát. Mindenekelőtt már a középkor örökségeként is egész sor nem éppen finom asszonycsufolót adtak elő, mint a Florentina cimü vigjáték Elektra-panasza, ami semmi más, mint vénlány-panasz /Gosztonyl-kódex, XVII.sz. második fele/. Egy a török-magyar küzdelemről szóló iskoladráma /XVII. sz. végén' negyedik közjátéka Csorba Bödörné és C B ibere Filepné, két megözvegyült asszonyság vigasz talódásának története, akiknek egy sebesült hadfi, bizonyos Miles Vulneratus házasságot Ígért. A Flprentina első közjátékában a szemrevaló majorosnénak gáláns kalandja adatik elő egy betyárral. Az előbb emiitett iskoladráma a két özvegyasszony mellett egy ifiember vén feleségéről is közjátékot tartalmaz, akit átadnak a molnárnak, hogy őrölje íjjá a malom garatján. A XVII. század elejéről való feren-

91 -

ces színjáték.A tékozló flu a közjátékokban egy sereg deákkalandot ábrázol elmegy

és egy kocsma-jelenetet

mesterlegénynek, s a mesterrel

mutat be. A deák

közös egyetértésben

eldöngetnek egy téritő papot, a deák utóbb kalmárnak áll,de katonák kifosztják, mint szakállt-növesztő sarlatán jelenik meg,

s ebben a minőségében

gyógyszerész,

orvos

végül is

figurája

elverik. A sarlatán,

a nápolyi

népies

farsaban

uralkodó alak, s mint emiitettük a "csúf" nevezettel is bizonyos

összefüggésben

van. Van

peszer olyan közjáték is,

melyben nem a deák huzza a rövidebbet a katonákkal szemben, hanem megforditva. Tény

az, hogy a népi élet alakjai a ka-

tona, iskolamester, kalmár, sarlatán, deák,életvidám asszonyok a vásár és a tabema alakjai elevenednek meg ezekben a "csúfság"-okban. Már némileg eltérő és tartalmilag éles csúfságok, illetve trufák is

maradtak fenn, nagyrészt a XVI. századból.

Ezek a mesének, csúfságnak, trufának nevezett szini jelenetek igen erőteljes politikai mondanivalóval bírnak. Egy kivételével valamennyiben szó

van az udvarról,iilletve az u-

ralkodóról, akár élesen van meghatározva, mint a Mátyás király és a lovát áruló szegény Benczédi Székely István egy M

magyar királyi

emberről c. trufában, melyet

őrzött

meg

számunkra, akár pedig

párról van szó,

mint Bornemisza Péter

Csufság"-ában, melyet Trágár Balázsról mond el vagy Veres-

marti Mihály, illetve Pázmány Péter "csalóka"

történetében

a kópé udvari festőről. Mindez arra mutat, hogy a csúfok és a deákok trufái, élmény-novellái valóban a királyi udvarból indultak ki és csak idő

folyamán egyesültek a népi adomák-

kal, parabolákkal, mesékkel, de megtartották végig hajlamukat a politikai A legkeményebb Gáspár

kifigurázásra, ur és egyházellenes élüket. talán

története Egy

fabula arról

valamennyi

szól, hogy a

felfogadja ispánnak

között

nemes emberről

harácsoló és

az ördögöt,

- 92 -

egy mese. Heltai

és az ördögről. Ez a kegyetlen nemesur

hogy jobban gyötörhesse a

parasztokat. Jutalmul azt Ígéri neki,amit a parasztok ajánlanak majd fel. A parasztok pedig azt kívánják, hogy az ördög vigye el a nemesurat, ami meg is történik. A mese erőteljes, csipős párbeszédei mellett a didaszkaliák egészen eltörpülnek,s a kereken megszerkesztett történet jellegzetesen monodramatikus téma. Pap - és egyházellenes Trágár Balázs csúfsága.:"...ki az barátochoz ment király parancsolattyával, hogy segitcsék meg. Mert ezért kell hazudni az királ előtt. És azt feleltéc, fiam, mi nem tudunc hazudni. Monda az: bár a legyen egyic. És azután az apátzác között némává tötte magát és meghasaeitotta őket, és királyné asszony előtt azból szerzett csúfságot. Azon képen a kicet irnac némely csúfokról, kic ugyan mesterségvei tanullyác a csélcsapást".Bornemissza Péter kivonatából könnyűszerrel helyreállítható a trufa menete. Trágár Balázs egy meg nem nevezett magyar király parancsával elment a kolduló barátokhoz,hogy segítsék őt meg: hogy majd hazudik érte cserébe, a királynál, mint ahogy a barátok is alamizsnát gyűjtenek és cserében lóváteszik a világot. A barátok tiltakoznak ellene: Ők nem hazudnak. De Trágár Balázs nem nyugszik bele a válaszba: Bár a legyen egyik! - mondja, vagyis hogy ez az állitás maga is egyike a barátok számtalan hazugságának.Trágár Balázs ekkor módszert változtat. Hiába mondott igazat, nem ért vele célt. Fogja magát tehát és elmegy az apácákhoz, ha eddig beszélt, most néma lesz. Ha eddig igazat mondott, most némán is hazudni fog. És lám, ugyancsak jó dolga lett. Éppen ezért nem is a királyhoz tért vissza, hanem a királynéhoz, és mint a többi csúfok, vagyis mulattatók, friss élményeiből előtte "szerzett csúfságot". Ez a kitűnő csúfság második részében nem egyéb, mint Boccaccio egyik hires novellájának feldolgozása, Masetto da Lamporecchio kalandjáé /Dekameron, III. 1./. Az egész azonban igen magasrendüen megkonstruált, logikus szerkezetű kettős jelenet, mely Bornemisza előadása szerint ugy került -

93-

előadásra, mint a hires olasz buffonek, vagyis mulattatók, Dolcibene és a két Gonella élmény-szindarabjai.Efcek mindenféle furfangos kalandokba bocsájtkoztak, élményeiket novella formájában megszerkesztették és műsorra tűzték. így járt el a magyar Trágár Balázs is, aki élményeiből "csufság"-ot szerzett. Nevéből ugyan egy német eredetű mulattató típusra lehet következtetni, de ezek ekkor már elmagyarosodtak, legfeljebb műsoruk vaskosságára lehet gondolni. Szövege sem úgynevezett udvari szöveg, hanem királyokról szóló népies szöveg. A "csúfság" és "trufa" azerzőinek udvari eredete csak távoli emlék már. Ugyanennyire kevéssé udvari jellegű az a trufa, amely Veresmarty Mihálynál, illetve Pázmány Péternél szerepel. Itt egy "truffátor"-ról, "Chalóká"-ról van szó, aki láthatatlan festményt kész it, és bolonddá tartja az udvart.A hires mese az európai köztudatban Eulenspiegelhez kapcsolódik. A nyelvezet és a humor vaskossága vallja, hogy népies eredetű az a trufa is,melyet Benczédi Székely István őrzött meg: Mátyás király és a lovát áruló szegény ember. A népi humor európaszerte ismert azon jellemvonása érvényesül benne, hogy a furfangos egyszerű ember túljár az urak eszén, megszégyeniti a hatalmasokat. A trufa dialógusai arra épülnek fel, hogy a király ál-öltözetben van, helyesebben eltitkolja fejedelmi mivoltát, és a szegény ember nem ismeri fel. így hát nyugodtan lehet visszaadni a kölcsönt, amit kapott. A történetben a parasztember fölényét enyhíti, hogy a király ért a szóból, emberséges ember, s nemhogy tiosszut állna az öreg paraszton, amiért jó válasszal lefőzte,de örök szabadságot ad neki és megajándékozza. Ebben a trufában már azoknak az élesen politikai tartalmú élmény-novelláknak, szini jeleneteknek, vagyis trufáknak visszhangjával állunk szemben, melyeknek terjesztését Mátyás király oly szivesen vette jokulátoraitól, politikája, a központosító hatalom érdekében. Benczédi Székely István trufája a XVI. század közepén már szinte népi hősnek mutatja be: a "jó ki-

- 94 -

rály"-t, kinek alakja a legenda-fejlődés népi

hőssé emelkedett. A trufa

törvényei szerint

műfaja mindenképen átvezet

bennünket a renaissance udvari szini kultúrájához, ahhoz rendkivül sokrétű

a

világhoz, mely a magyar szinház kialaku-

lását oly döntően befolyásolta. Udvari látványosságok és szinjáték a renaissance idején A középkor vége a képletes ábrázolások, a szimbolumok és allegóriák világa, melyben a feudális társadalmat képviselő uralkodó maga is a hatalom szimbóluma, aki szerepet játszik, szinészileg megrendezett szertartások középpontjában áll,s léte - azt lehet mondani - szinpadi lét. Életéhez mindennaposán hozzátartoznak a nagyszerű bevonulások, fényes körmenetek, gyűlések, lovagi tornák, táncjátékok, az udvari bolond mulattatásai és a legszorosabb értelemben vett színjátszás, vagyis szini intermezzo, legyen az aktuális politikai esemény megjelenítése vagy elvontan allegorikus, a látványos vallásos drámák, eklogák, mitologikus és novellisztikus szerelmi színmüvek, antik vigjátékok. £ hatalmas, sokszerü életstílus, bármily sokfelé ágazó, egyetlen egységet alkot, és benne egyaránt érvényesül az a törekvés, hogy a középkor Intézményeinek hanyatló tekintélyét pompázatos életstílussal, stilizálással, szinszerü ünnepélyekkel pótolják, és más részről az életnek az a forró, feltörő szeretete, amely már az újkorra jellemző. A középkorvégi, renaissance eleji uralkodó szinszerü életének döntő mozzanata a király diadalmi bevonulása. Ez tulajdonképpen a középkori körmenetek egyik fajtája és utóda, amikor is az útvonal mentén szimbolikus képeket helyeztek el és egyes stációkon előadásokat szerveztek és adtak elő. /íme, a drámai beszédek legegyszerűbb előadásmódjával és a fegyverre kelt nép szinszerü agitációjával teljesen párhueamos eljárás!/ A diadalmi bevonulás tehát a szimbolikus képek előtt tartott előadásokkal nem egyéb,mint mozgó szin,

- 95 -

mely kétoldali drámai effektusra nyújtott nagyarányú

ben az egész állam-hatalom

követte őt zenészekkel kisérve,

főurak, főpapok, katonák, ség maga az uralkodó regi ő város nyújt

tanácsurak. S

ugyanakkor közön-

is, aki számára az utak mentén felse-

ünnepi látványosságot. A m o d e m színház-

történetnek ezek és az is, hogy

számit. Egyrészt a király

látványosságot alattvalóinak, amennyi-

a megállapításai e kölcsönös

feltétlenül helytállóak

közösségi

kapcsolat csupán az

előadások révén változott meg. Természetesen

a

"bevonulás"

alaptípus éa máskor csak

maga

mindössze

egyik

alkotóeleme az ünnepségeknek, me-

lyeknek középpontjában lovagi

torna, gyűlés, menyegző, la-

koma, gyász tor áll. Minden további nélkül tudunk ilyen példákat, még hozzá egykorú hiteles forrásokból. Károly Róbertet, első Anjou

királyunkat például több szerepében temet-

ték: amíg a fehérvári szerepet, a trónoló előtt három

lovag

Szent István - bazilikában a legfőbb királyt gyászolták, a

ült a király

torna-öltözetében, a másik dik harci vértjében. Az

három

templom

kapuja

paripáján:az egyik

lándzsavető .ruhájában, a harma-

Anjou-korban virágzott fel az úgy-

nevezett címer-költészet is. Anjou királyaink szép, figurális címereket adtak uj nemeseiknek, s amikor a párviadalok, gerelytörés alkalmával egy - egy vitéz a porondra lépett, a címer-költő /Suchenwivt Péter/ versedben

ünnepelte a címer

tárgyát. Ez az irodalmi műfaj az un. embléma-költészet őse, szorosan beletartozik

a kép-megjelenités fentebb sokszoro-

san emiitett típusába.Ugyanaz a Zsigmond király és császár, akit fényes hadainak

élén Nikápolynál megvernek a törökök,

Domazslicénél megfutamítanak a urai egyszerűen

s akiket rablóknak tos gyűlések

husziták, akit tulajdon fő-

börtönbe zárnak, akinek lovagjain nevetnek neveznek, pompás körmenetek és pompáza-

hőse. S ez

ünnepségeken fél-Európa lovagsága

jelenik meg káprázatos, művészileg megtervezett ruhákban. Mindezek az udvari telemben

színi látványosságok bizonyos ér-

nem hogy csökkentek volna

- 96 -

első igazi renaissance

uralkodónk, Hnnyadi Mátyás idejében, de fokozódtak. Mátyás király diadalmi bevonulásai híresek voltak és a római diadalmenet ihlette rendezésüket, a király annyira szerette az úgynevezett "triumphust", hogy egyszer szeliditett szarvassal húzatta kocsiját. Nyári palotájának bejáratát diadalkapu formájára képeztette ki, diadalmi emlékérmet veretett. Kódexeiben /pl. az eredetileg Vitéz János birtokába tartozott Livlus-kódex címlapján/ géniuszok lovagolnak oroszlánon és szarvason. A Corvina Philostratus-kódexe a bécsi diadalmi bevonulást örökíti meg. A királynak a törökön aratott győzelmeit ünneplő bevonulások az elemek ismeretében helyreállithatók. Elől vitték a lófarkas zászlókat, zsákmányolt harci dobokat, török szablyákat, hadi szereket, pompás ruhákat, süvegeket. A zsákmány után haladtak a szégyenkező török foglyok, azután következett a király, katonái élén, minden bizonnyal koszoruzottan. A város kapujában a hatóságok tisztelegtek és csatlakoztak a menethez. Egyenesen felvonultak Boldogasszony templomába, a papság Te D e umot zengett, s végül trombita-harsogás közepette a templom falára akasztották a zászlókat.Mátyás király emellett rendkívüli mértékben kedvelte a küzdelem, a személyes párharc, a lovagjáték minden formáját. Ugyanő, aki törvénykönyvében megtiltotta az istenitéletszerű párbajokat, a legnagyobb mértékben pártolta, mint a küzdelem,a verseny, az izgalmas, férfias játék korszerű követelményét. A történeti források bőven beszámolnak arról, hogy mennyire szerette a pompát és a pompa kifejtésére való alkalmakat: az ünnepélyes találkozókat, lakomákat, mily fényesen rendezte meg mennyegzőjét,stb. Az 1479-i olmützi királytalálkozó alkalmával szabad téren ideiglenes színházi emelvényt ácsoltak a lakomázó asztalok mellett, mig az asztalok túlsó oldalán kopjatörés, gerelyhajítás és egyéb lovagi szórakozások képviselték a másik fajta színházat. Ez egyik oldalon - Bonfini kifejezésével élve - "mimusok és lantosok mutatták be művészetüket, a másik oldalon pedig

- 97

-

lovas küzdelemben csaptak össze ellenséges kopjákkal". A szinpadon táncokat is adtak elő. E táncok esetében cselekményes táncokra kell gondolnunk, esetleg allegórikus táncjelenetekre, melyekhez fogható a burgundi, francia és európai udvarokban már jóidéje szokásban volt.A szini jelenetek Mátyást illető jóslatok, a kibékülést példázó allegórikus játékok, az egyetértés és béke előnyeit hirdető előadások kellettek hogy legyenek. Heltai Gáspár Bonfini forditásában a XV' század második felében Mátyás időleges szinpadának fordításakor a szinház első autentikus megközelítő magyar nyelvű kifejezéseit alkalmazza: "Csináltatott vala drága kölcéggel allasokat, melyeken meg játszác szép iátékokat. És azzokon iárác meg az szép tánczokat." A "Theatrum"-nak Heltai szövegében "állás" felel meg /Commenius Janua-ja csaknem egy évszázaddal később játék néző helynek mondja/. Heltai az udvarban eljátszott "ludi scaenici"-t, illetve "spectacula"-t "szép játékok" névvel illeti. Ugyanakkor nála a "mimi, histriones, citharoedi" szavaknak magyar megfelelői "hegedésec, lantosoc és egyéb vigaság tövéc".Tehát a korabeli, XV. századi szójegyzékeihkhez hasonlóan /ott a "siposok"/nevezi a "histriones"-t "hegedés"-nek. A "mimus"ra lehet viszont vonatkoztatni a "vigság tevő" kifejezést. Az udvari műfajok között a legjellemzőbb a renaissance korszakra az alkalmi,politikai intermezzo, az élőkép. Hogy ilyen élőképeket nálunk is játszottak, arra 1501-ből van példánk, a már emiitett Sibylla-játék. 1501. űrnapján a körmenet alkalmával szabadtéri előadást tartottak egy bábukkal formált élőkép segítségével. A Mátyás - templommal szemben, tehát a magyar kereszténység főtemploma, a koronázó templom előtt fölépítettek kicsinyben egy török mecsetet. A mecsetben Mohamed lebegő koporsója volt látható: vagyis több oldalról nyíltnak kellett lennie. Ami azt jelenti, hogy egy középkori tabernákulum színpadot építettek fel diszletszerüen. Mohamed koporsója előtt a szultánt ós basáit formázó bábuk térdeltek. Bekor villámszerű tüzesóva - 98 -

hullott a mecsetre, mely istenitéletként felgyújtotta a török templomot. Mindent elhamvasztott a tüz, s lezuhant Mohamed lebegő koporsója is. Már pedig régi próféciák szerint éppen ez a jele a török birodalom közelgő összeomlásának. S hogy mindenki átlássa a jelenet fontosságát, e pusztulás után a templom bejárata fölött elhelyezett tabernákulumon megjelent egy deák, Sibyllának öltözve és bizonyos latin jósigéket mondott, Ulászló királyra fordítva a végzetes jel által megjósolt örvendetes változást. Ez az élőkép egy alkalmi politikai játék volt, ugyanis Velence, VI. Sándor pápa ekkor kötött törökellenes ligát Magyarországgal, /1501. máj. 12./ és mindenki várakozással volt teli. A játék tanácsadója s talán kigondolója is alkalmasint Raguzai Félix, a budai könyvmásolók feje lehetett, aki éppen akkor tért vissza keletről, ahol a rhodosi lovagrenddel tárgyalt. Fennmaradt müveiből meg lehet állapitáni, hogy ő volt az udvar török szakértője, a török birodalom szokások, öltözetek, hagyományok legjobb ismerője. Sőt a játék a nápolyi udvar hasonló, nagy allegórikus játékának mintájára készült, a Granada megvétele /La presa di Granada, 1494/ c. intermezzóéra, melynek előadása ugy történt, hogy a színháztér közepén felállított templomból kétségbeesve jött ki nagy zajjal az arab szultán,de mind hasztalan, a Hit kiűzte őt, majd távozott. A templomot elvitték és az Öröm nemtője lépett elő hangos énekben dicsőítve a boldog pillanatot három muzsikáló társnőjével egyetemben. E szini eseményről Beatrix, az özvegy királyné nyilván pontos híreket kapott, hiszen érdeklődése a tánc és a szini élet iránt megmaradt özvegysége idején is. Ugyanakkor tudnunk kell,hogy Raguzai Félix a király halála után a királyné kíséretéhez csatlakozott és körülbelül egy évtizedig maradt közvetlen szolgálatában,éppen a szóbanforgó időpontig. A nápolyi udvarban a fejedelmet diceőitő, politikai jellegű színház már korábban is virágzott. Beatrix édesatyjának udvaránál 1482 karneválja alkalmával adtak elő egy politikai

- 99 -

játékot, az Otrantói játékot /Le rappresentationi de Otranto/. Itt Otranto felszabadításának történetét jelenítették meg. Tudva, hogy Otranto visszavivása a töröktől nem következhetett volna be Mátyás király segítsége nélkül, aki Magyar Balázst jelentékeny segédcsapat élén odaküldötte, hihető,hogy az Otrantói-játék átkerült Budára is, de legalább is tudtak róla. A Sibylla - játék mindenesetre arra mutat, hogy a műfajt átvették és művelték. Vannak azonban erre egyéb %izonyitékaink is az alkalmi szinjátékra és pedig adatok, valamint szövegek. Janus Pannonius már a XV. század derekán megverselt egy ilyen alkalmi jelenetet. Ugyanis III. Frigyes császár kíséretében 1452.-ben Ferrarában járt V. László, a magyar gyermekkirály. Janus Pannonius ekkor Guarino da Verona iskolájának növendéke volt s a kis király születésnapján olasz módra előadták a hónapok versenyét. Az olasz népi szinszerü szokások egyik legelterjedettebb formája, hogy lóhátra ültetve ellovagolnak, illetve szekéren vagy gyalog elvonulnak a hónapoknak öltözött, s a hónapok jelképeit magukon viselő alakok. A játék rendezője ezt a szini szokást használta fel. Janus Pannonius szövegében a 12 hónap vetekedik egymásután előállva, melyikük ér többet s végül a Február győz. Nem is csoda, akkor született László király' Allegorikus politikai játék, illetve alkalmi szini jelenet Mátyás korából is maradt. A Budán tartózkodó firenzei származású lengyel kancellár és humanista, Callimachus Experiens két szövegéről van szó, az egyik előadott és recitált hexameteres vers, Beatrix királyné nevében, a másik pedig egy élőképet illusztráló, szaffikus és egyéb formákéban irt, énekelt versciklus. Az előbbinek főszerepleje, Beatrix királyné, aki idézőjeles első személyben férjéhez intéz panasszal-elegy buzditást, s mint forrón szerető hitves, s anyaságra óhajtozó asszony, békére buzdítja férjét) ne támadja a császárt, a tervezett törökellenes hadjáratot vigye véghez gyorsan és térjen haza« Beatrix Mátyáshoz in- 100 -

tézett mon lógját megszakítja Danubius folyamisten,aki megígéri a maga pártfogását és megjósolja a király közeli győzelmét, majd

ismét átadja a szót Beatrixnak. Az ilyen jós-

latok, mint a

Duna folyamistené, szinte állandóak az olasz

udvari színjátszásban. Igy

jósol minden jót Alfonso D'Este

hercegnek nem kisebb személy, mint Mercurius isten, igy dicsőitették a Múzsák minden jót igérve

hol Anjou Renét, hol

Aragoniai Alfonsot. Sőt az olmützi emiitett királytalálkozó alkalmával egy tyás által

ném t spilman ilyen

vezetendő

győzelmes

jóslatot mondott a Má-

kereszteshéboru dolgában«

Mint láttuk, a Sibyllának öltözött deák hasonló kedvező latinnyelvü jóslatban részeltette II. Ulászlót. Még

jellemzőbb,

volt Mátyás

hogy

a

Duna folyamisten ábrázolva

palotáján és máig is megvan az a vörös márvány

dombormű, amelyen

egy ifjú

támaszkodva, egyik

hever a

folyamágyon könyökére

kezében bőségszaru gymölcsökkel, másik

kezében sás és vizi virágok. Mögötte

hal úszik, előtte si-

sak, kard, pajzs, bárd, győzelmi jelvények. Már akár e dombormű alatt

olvasta fel vagy recitálta el monológját a ki-

rályné /illetve

az őt

közben a folyamisten személyben mondott

megszemélyesítő dombormüvére,

jóslatot

mindenképen egyszerű

összetett hatású

szini jelenet jött

hetne adni, hégy részből tárgya a **unyadiak ménysége, és mivelhogy a

beékelt, első

eszközökkel, ügyes, létre. A másik szöveg

és a császári

álló dramatikus

lajdonképpen egy vetélkedést

a

a dombormű felől rejtett hang

szólaltatta meg,

melynek Mátyás király hollója

alak/, és mutatott

akár

sas elmet le-

ciklus, mely tu-

szólaltat meg.

A költeményed

hollójának csőrében tartott gyémánt ke-

a kiöregedett osászári sas közötti sas erőtlen

csőrével

ellentét,

ütni merészeli a kemény

gyémántot.Viszont ugyanezek a versek ma már homályos,de akkor az udvarban közérthető csillagászati utalások

segítsé-

gével óvják Mátyás király hollóját,ne fogjon kétes 'kimenetelű hadivállalatokba,várja meg,mig a császári korona, mint valami érett füge a lábához hull s ne indítson háborút ^se»

- 101 -

herceg, a török trónkövetelő segítségével a szultán ellen sem, mert az kétes kimenetelű. Igen jellemző, hogy amint a Beatrix királyné nevében irt monológ a királyi palota Danubius-dombormüvéhez kapcsolódott, ugy illeszkedik ez a költemény-ciklus színháztérként Mátyás csillagvizsgálójához és könyvtártermeihez. A versben utalások vannak a könyvtárterem Pythia-székeire, azaz háromlábú székeire, az égi csillagképekre, melyek a könyvtár mennyezetére voltak festve. Ugyar kkor a vetélkedés két főhőse közül az egyik,a gyémántos gyürüt tartó holló lehetett faragvány, s ellenfele egy szeliditett, idomitott, de elaggott vadászsas, melyhez hasonló a királyi madárházban akárhány akadhatott. Ez utóbbi szini jelenet a politikai, alkalmi játéknak vetélkedéssel egybekapcsolt rejtvényszerú formája. Az "enigma" a szóbeli vagy megjelenitett rejtvény különben szélesen el volt terjedve, mint udvari szórakozás. Lodovico il Moro milánói udvara számára nem kisebb ember irt és rajzolt enigmákat,vagy rendezte meg szinszerüen és technikailag, mint Leonardo da Vinci. Az enigma szorosan csatlakozik az allegorikus élőképhez, illetve játékhoz. A budai udvarban divó politikai alkalmi tárgyú jelenetek azt a népies műfajt, mely ekkor felvirágzott, a trufát,támogatták létükkel. Amig a politikai természetű udvari szini jelenetek latin nyelvűek voltak vagy pantomimikusak, a Mátyás király politikáját dicsőitő trufák magyar nyelvűek monodrámának, esetleg párosan vagy több jokulátor által előadott jeleneteknek tekinthetők. Mátyás király tudatosan fakasztotta latin nyelven a dicsőitő költészetnek és prózának áradatát. De nemcsak a szomszéd országokban és Itáliában, valamint a különféle uralkodóházak előtt igyekezett jó szinben feltűnni, s politikájának helyeslését kivívni, de saját népe előtt talán még sokkal inkább. Egész sor olyan trufa maradt fenn Mátyás Királyról, amelyekről világosan bebizonyítható, hogy a király politikájának, sőt egyes intézkedéseinek támogatására szolgált. Többszörösen

- 102 -

feldolgozott téma a trufákban Mátyás királynak az a politikai eljárása, hogy az ország érdekében megadóztatta a világi és egyházi urakat, egy másik csoport tárgya, hogy a király személyesen ellenőrzi és megbünteti hűtlen tisztviselőit. Az urak és papok megadóztatásáról részben Szerémi György és Görcsöni Ambrus, részben Bornemisza Péter tartott fenn egy-egy trufát. Szerémi György 1545 táján irt feljegyzéseiben próza formájában, majd csaknem egy emberöltővel később Görcsöni Ambrus deák, 1577-ben Mátyás királyról szóló históriás énekében örökiti meg a történetet. Görcsöni feldolgozása részletes, s a kezdő helyzetképet és a szini változásokat jelölő didaszkália kivételével epikus rész jóformán nincs benne. Az egész trufa dialógusokból és monológokból, kórusszerü részekből van megszerkesztve. Előadása monodramatikusan, de több személyü játékként is történhetett. A rendkívül pontos helyzetrajz és apró adatok arra mutatnak, hogy egy olyan alaluló szöveggel állunk szemben, melynek első megfogalmazására még Hunyadi Mátyás életében került sor, nem sokkal az előadott esemény után. Valószínűleg a XV.század hatvanas éveiben vagy 1471 táján keletkezett, amikor az urak és egyháznagyok megsarcolása sarkalatos kérdéssé vált és uri zendülések főokává lett. A trufa tárgya a következő: Mátyás király még alig foglalta el a trónját, álkor mindenünnen ellenség tör az országra ő pedig pénz nélkül áll, mert üres a pénztár. A fiatal király ezen annyira busul, hogy elsirja magát. Országh Mihály meglátja a búslakodó királyt, s azt a tanácsot adja, hivja az ország főurait lakomára, majd állassa el a vár bejáratát. Poharazás közben ajánltasson pénzt fel az urakkal s legelőször Országh Mihályra, ő rá magára köszöntse a poharat. Kérjen tőle 40.000 forintot, rendezzen heves jelenetet s végül egyezzenek ki a felében. A fiatal király megfogadja a tanácsot s a trufa második jelenete arról szól, hogy országgyűlést hiv egybe a király, ahol beszédet mond s az urak mint-

- 103 -

egy kórusban válaszolnak. Rövid epikus-szatirikus rész szakitja meg a szini jeleneteket, mely a lakoma előkészületeiről és körülményeiről számol be. Ezután következik harmadik jelenetként Mátyás király és Országh Mihály kitervelt párbeszéde, mely valóban a remélt eredménnyel jár. Végül az előadás negyedik jelenete monológgal, Mátyás deklarációjával fejeződik be, hogy a pénzt nem vesztegeti kártyára, hanem az ország oltalmára és isten áldásával elbocsájtja őket. Ugyanezt a tárgyat örökiti meg Bornemisza Péter trufája, mely sajnos csak egyetlen mondatnyi kivonatban maradt fenn: "De megfenyített volt Mathiás király egy efféle papurat egy hétig való éheztetéssel egy boltba rekesztvén, ki doktorokhoz készült volna. De ő megvette árát doktorságának." A müveit királyi jokulátor Boccaccio egyik novelláját alkalmazza itt Mátyás Királyra: a Gino del Taccoról szóló történetet /Decamerone X. 2./. Azonban Boccaccionál a rablólovag végül is, miután maga kúrálta ki a gyógyfürdőre tartó cluny-i apátot, visszaadatja kincseit, s a pápának szóló békülékeny izenettel bocsájtja el. A magyar átdolgozott szövegben a mese lényegesen átalakul. A papurat nem valamiféle rablólovag kúrálja, hanem Mátyás király, aki nem engedi el az apátot fizetetlen, s mint Bornemisza mondja: "megvette árát doktorságénak". Amig az eredeti novella kiengesztelődő jellegű, itt szelleme gyökeresen megváltozik, a király politikájának szolgálatában igen éles és tanulságos trufává alakul. Ez esetben azonban nem ismerjük a megjelenítés fokát és a trufa dialogizáltságát sem. A másik trufa-tipus leghíresebb példája A kolozsvári biró története. A király meghallotta, hogy a kolozsvári biró visszaélve a király által adott hatalommal, s a királyi szándékkal ellentétben a városhoz tartozó jobbágy - falvak lakóival, zselléreivel, bérmunkásaival nem épületeket emeltetett, bástyákat javíttatott, hanem a maga hasznára dolgoztatta őket robotban. A király tehát beállt munkáért ő-

- 104 -

gyelegni, kitapasztalta az igazságot s utána felfedve kilétét, sommás Ítéletet hozott.Egy másik anekdota, Az offenbányai kamarás példája az állami bürokrácia világéba vezet. Ismeretes, hogy Mátyás király igen energikus intézkedésekkel áJMtotta meg a magyar bányászat hanyatlását. Az offenbányai kamarás tehát érzékeny ponton vált hűtlenné.A király ez esetben olyan hűtlen hivatalnokot leckéztetett meg, aki a bányászokat nyomorította, mint ahogy Kolozsvárott a jobbágyokat és városi plebejusokat elnyomó patrícius birót büntette meg. A trufa szövegét fenntartó közeg mindkét esetben a szegény nép volt. E z a két trufa - különösen A kolozsvári biró - nem nélkülözi a dialógust a mozgalmas cselekményt, de korántsincs ugy kidolgozva, mint Görcsön! Ambrus trufája, vagy a korábban tárgyalt Mátyás király és a lovát áruló szegény ember. A kolozsvári biró azonban világosan alkalmas monodramatikus előadásra. Itt kell megemlíteni, hogy a Mátyás párti jokulátorok trufái tovább sarjadtak a nép között, s a legenda-képződés során sok oiyan történet keletkezett, mint amely a lovát áruló szegény emberről szólt. Határozottan ur és feudális ellenes és azt lehet mondani, hogy A kolozsvári biró tipusába tartozik a Gömöri szőllőkapálás és Veres Márta réve. Amikor a király igénybe vette a trufa segítségét, akkor olyasvalamit használt fel, aminek Magyarországon már hagyománya volt, de főleg a csúfondáros udvari bolondok révén. Az a roppant gazdag anyag, mely az olasz udvarok színész mulattatóiról rendelkezésünkre állt, nem enged kétséget affelől, hogy az udvari bolond sokféle mulattatásának központi magva a különféle társadalmi osztályok, foglalkozások, népek és dialektusok utánzása és kicsúfolása volt, valamint a trufa még pedig első sorban az egyház ellenes trufa. Ezek az udvari bolondok mindenféle nagyképű és mulatságos bolond-levéllel, hamis lovaggá avatással, nevettető testamentumokkal szórakoztattak. Ennél is fontosabb volt azonban a papok különféle nemeinek farsa-szerü kicsúfolása. - 105

-

A mantovai herceg nagyeszű udvari bolondja, Meliolo különféle boccaccioi ötleteinek felhasználásával csodás "gyógyításokat" eszközöl, neki is megjelenik "Gábriel arkangyal", akárcsak Lizettának. Egy bizonyos Pietro Cattaneoval, miután előbb mindenkit beavatott a trufába,elhitette, hogy urbinoi püspökké nevezték ki és még hamisitott pápai brevet is csatolt a trufához.Mátyás királynak hires udvari bolondjai voltak. Trilibi, Beckó és fennmaradtak olyan trufák róluk, amelyek az olasz udvarok hasonló alakjainak hasonló tevékenységével teljesen egybehangoltak. Mátyás odáig ment, hogy a cseh háború alkalmával Podjebráddal egyetértésben udvari bolondját engedte össze amaz éval, hogy ők döntsék el istenitéletszerüen párviadallal a háború sorsát, ami nem csekély mértékben bőszitette fel a jelenlévő pápai legátust. A jelek szerint a magyar nyelvű és politikai tárgyú farsa, a trufa megelőzte a latin nyelvű alkalmi játékok kialakulását, mely elsősorban a Beatrix királyné érkezése utáni időre jellemző. A királyné a virágzó nápolyi szini életnek számok vonását plántálta át. Azok a szini játékok, melyeket Mátyással való házasságkötése alkalmával mintegy bucsuztatóul Nápolyban adtak elő, maguk is a föntebb tárgyalt szini jelenetek csoportjába tartoztak. Ilyen volt pl. Petrarca ^rionfi-jának megjelenítésé, egy allegórikus játék, melynek során a Szépség, a Tisztesség és Apolló hódolnak a leendő magyar királynénak. Az egykorú és a modern források teljesen egyetértenek abban, hogy Beatrix királyné Magyarországra is átültette azokat a szini látványosságokat, amelyek a nápolyi királyi várban, Castelnuovoban vagy a trónörökös palotájában, a c astell Capuano-ban napirenden voltak. Láttuk is Callimachus Expreiens szövegein, hogy itt is bevezették a szavalatokat, párbeszédekét, jeleneteket. Azokban Beatrix maga mint szereplő személy tünt fel, és e játékok politikai célja Beatrix történetileg is valóságos törekvéseinek feleltek meg. Bár derűsebb, liraibb jelene- 106 -

teknek, baletteknek, mitológiai és szerelmi tárgyú jeleneteknek nem maradt szövegszerint nyoma a magyar udvarból ezek több jelből következtetve napirenden lehettek. Már Mátyás király halála után egy névtelen szerző, bizonyos Udis dühös támadást indit a királyné szini vonzalmai ellen. De nemcsak ő, ^onfini is eléggé konkrét megnevezésekkel jelzi hogy milyen színészeket telepitett Beatrix Magyarországra, íindkét latin forrás kiemeli a színészeket és mimusokat /Histriones, mimos/. Mármost Heltai, akinek Bonfini magyaritása szempontunkból olyannyira érdekes, mert megfelelő magyar terminológiát próbál alkalmazni,a "histriones et mimi" kifejezésnek ezúttal ezt a parafrázisát adjas " Hozata ki stufokat, tántzolókat". Tehát a csúfokat színészeknek tartja és velük rokonitja a mimusoknak megfelelő táncolókat. Ha a királyné Magyarországra jövet előbb a pápai Romában majd nővérének, Eleonórának íerrarájában a káprázatos szini ünnepségekre összegyülekezett szinészek közül néhányat gazdag fizetség fejében el is hozott magával,művészeinek nagy résfcét Nápolyban kellett kiválogatnia. Udis külön kiemeli a lant- és ének-müvészeket 'cytharedos et cantores/, akik kórus vagy zenekar nélklí* is tudtak előadni lirai helyzetdalokat. Mind ő, mind pedig Bonfini emlegetik a lantosokat és siposokat, azon hangszer-fajták kezelőit, amelyekkel a korabeli intermezzok többszólamú énekeit kisérték. Ugyanezen forrásokból is balett elemei is kivehetők. Udisnál szerepel a choraulas fonascos iker-kifejezés, mely elnevezések a tánckar és zenekar vezetőit jelenti és összekapcsolásuk éppen a tánckar és zenekar összehangolását fejezi ki. ^zekre a többszólamú, hangszerrel kisért énekekre, valamint a lantkisérettel előadott monológikus vagy dialogikus szerelmi helyzetdalokra illik a kor prédikátorának, Laskai Osvátnak kitétel*, aki az un. "cantus theatrales" ellen rohant ki. A század végéről származó kitételében arról van szó, hogy ahol egykor a kolostorokban zsolozsmák, imák hangzottak el és ostorozták magukat, most,

- 107

-

miután a világiak erőhatalommal elvették a szent épületeket, "sarkantyu-pengés, gyalázatos szini énekek recsegnek, bohócok szavai hangzanak és egyéb hihetetlen dolgok történnek." /... cantus theatrales perstrepunt vituperia, scurrilia verba et alia inaudita perpetrantur/. Alkalmasint vadászkastélyokká alakitották az erdő-rengetegekben épült monostorokat, s odavittek magukkal lantost, énekest, énekesnőt, táncosokat, akik lakomáikon intermezzokat adtak elő. Kiváló egyéni lantművészekről és énekesekről sok adatunk van Beatrix és Mátyás idejéből is kitűnő kórusok létezéséről is. Hogy azonban milyen mitológiai és egyéb tárgyú baletteket adtak elő, arra vonatkozóan a már emiitett szakkifejezéseken tul, melyek jelenlétüket igazolják, csak analógiára vagyunk utalva. Egy-két példát mindenesetre érdemes felhozni. Sok változatban megszerkesztették például a szerelmi rabságot. Egy muzsikus vezérletével pl. megjelentek a nimfák, majd panaszos ifjak a nimfák láncán és elkeseregték énekben szomorú sorsukat. Az is előfordult, hogy a kegyetlen nimfákat a helyszinén Ámor nyila érte, mire ők váltak az ifjak rabjaivá. Bizonyos, hogy az effajta játékok olyannyira elterjedtek Középeurópában is, hogy a XVI. század derekán tul egy - két évtizeddel kedvelt főúri és fejedelmi szórakozás volt Ámornak vagy éppen istenasszonynak öltözni, mind Nádasdy ^erenc egy Bécsből 1568-ban irott leveléből tudjuk. Ugyanakkor Erdélyben a fejedelmi udvar, János Zsigmond és a Báthoryak olasz énekesei, táncosai, muzsikusai ugyanezt a szini kulturát képviselték. Oly^n balettekről is van tudomásunk Beatrix idejében Perrarából, melynek tárgya a földmivelő paraszti munka. E balettek nagyrészt klasszikus vigjátékok szüneteiben kerültek előadásra és sokkal kedveltebbek voltak a hosszadalmasan lefordított klasszikus verses daraboknál. Nyilván a magyar udvarban is népszerűek voltak az un. cselekményes, figurális táncok, amelyek nagyrészt párositó táncok. Jellegükhöz tartozik, hogy nagy csoport férfi és nő

- 108 -

járja, és az a tárgyuk, hogy a női szereplők egymásután saját alakjukban vagy mint csalogány,rabmadár megszöknek kedvesük mellől. A búslakodó legény utánuk megy, eseng, majd ismét fölleli párját. A szerelmesek elválása és találkozása ennek a társas tánctipusnak a főtémája, melyben a kör- és szólótánc variálódnak. Rendkívül érdekes, hogy a középkorból fennmaradt hires olasz táncjátékok /L'acqua corra alla borrana..., Por della bella gaiba.../ etekintetben teljesen párhuzamosak a IV. század végéről fennmaradt un. Soproni - Irágének töredék alaphelyzetével /"irág, tudjad, tőled el kell mennem És teéretted kell gyászba öltözném/. Az ugyancsak középkori eredetű virágok vetélkedése ugyanazt a két motívumot tükrözi, mint az olasz táncjátékok, a szereplők elválását,majd összetalálkozásukat. Ez a strofikusan szabályozott, ősrégi táncdal abból áll, hogy háromféle virág vitatkozik, melyik a jelesebb. Miután egy virág elmondta jeles tulajdonait / más változatokban pedig minden verssor után/ azonos refrént találunk: "Virágom, véled elmegyek, Virágom, tőled el sem maradok." ügy adhatták elő, hogy az elbeszélő részeket az előénekes vagy az egész kórus mondhatta. Ezután az egyes virágokat jelképező leányok a megfelelő virággal koszorúzva vagy a virágot kezükben tartva elénekelték a maguk mondókáját. Ennek végeztével mindegyikükhöz odalépett legénye, s, ekkor énekelhették előbb párosan, majd kórusban a refrént, mely a szeretők találkozását ünnepelte. Minden valószínűség szerint a kor leghíresebb cselekményes táncjátéka, a moreszka, szélesen dívott a magyar udvarban, hiszen a IV. századból Nürnbergből, a századfordulóról Rómából, vannak adataink magyar moreszka, azaz maruska-táncosok nagy sikeréről. Az itáliai két tipusát ismerjük: az egyikben két sor harcost jelenítettek meg, kik egymással szemben lobogó fáklyákkal vagy kardokkal akroba- 109 -

tikus mutatványokat végezve táncolták a fehérek és mórok karát. A másik tipusu moreszkában a kör közepén egy nő állott, akiért vagy az általa átnyújtott szimbolikus aranyalmáért férfiak táncoltak egy akrobatikus, roppant heves táncot. A moreszka egykor hires ál-öltözetes figurái közül a nőnek öltözött férfi, s a feketére kormozott szerecsen ma is ismeretes a magyar folklorisztikus hagyományból a kunszentmiklósi un. "törökös táncban'1. És még sok egyéb adatunk is mar?.dt róla. H

karnevál a budai udvarban rendkivül kedvezett az álarcos felvonulásoknak, táncoknak, baletteknek, a moreszkának és a vigjátékok előadásának, Beatrix Ferrarából mindenféle maszkokat hozatott, álarcos, karneváli tánchoz. Védence és unokaöccse, Hippolitó d'Este mellől soha nem maradhattak el énekesei, zenészei, szinészei Magyarországon sem. A maskarás táncjátékoknak, a karneváli táncnak többrendbeli jele maradt a Jagelló-udvarból is. Dubravius: Cseh történeté-ben megjegyzi az ifjú II. Lajosról, hogy "a ezinházi előadások és a kopjatörő porond, a játékok és a táncok kedvesebbek voltak előtte, mint a komoly tanulmányok......" Szerémi György pontosan utal á király farsangi álöltözetére: "Ráadásul, engem,a királyt, bolonddá tettetek, minden évben húshagyókor a Luciferi fejre ökörszarvat tettetek, ökörlábat adtatok és gólyaorral kigyófarkat " Szerémi egy másik helyén ugyanerről azt mondja, hogy a királyt gyermekkorától fogva "minden évben farsangutóján,húshagyókor a rossz szellemek fejedelmévé tették". A farsangi álarcos, jelmezes szini felvonulás élén persze a király haladt. így vált a i rossz szellemek fejedelmévé. De meg a jelek szerint jelmeze is alkalmas lehetett arra. A királyi számadáskönyvek megerősítik e híradásokat, még a legnehezebb években is tellett elefántjelmezre és más effélére. Az olasz udvarokban farsangkor gazdag szini program alakult ki, melynek középpontjában klasszikus vígjátékok forditásai s az intermezzok állottak. Egyébként a gúnyos,

- 110

-

szabados farsangi játék hagyománya Középeurópában is élt, itt a német farsangi játék példájára akarunk csak utalni. Nem volt ez másként Magyarországon sem,a budai várban 1532ben Gritti Lajos kormányzó távollétében a vár tisztviselő deákjai: Athinai Deák Simon, Nádasdy Tamás, Pozaka Pál és Deák Simon jegyzője,László "nagy játék"-ot adtak elő, melyben a kormányzó "olasz modorát" csúfolták ki. Ez a GrittiJáték olyan szabados és sértő kellett, hogy legyen, hogy a Hazatérő kormányzó Pozaka Pált felakasztatta, Deák Simont pedig kiutasította a városból. Kérdés, hogy vajon a budai udvarban farsang idején mutattak-e be antik vígjátékokat. Eddig arra közvetlen bizonyítékunk nem került elő. Azonban már Vitéz János Plautus buzgó olvasója volt. Mátyás halála után pedig Bartholomeus Pannonus farsangi moralitásán lehetett megállapítani részben Plautus, részben Pier Paolo Vergerio Paulus c. diákkomédiájának hatását. Mármost ierentius nagy tisztelője, Vergerio évtizedekig élt Magyarországon, itt halt meg és Vitéz János jó barátja volt. Feltétlezhető,hogy ezek a körülmények a szini hagyomány kialakulása szempontjából nem egészen közömbösek. Ezenfelül Beatrix királyné Nápolyból jött, ahol például vízkereszt mindig fényes szini előadásokra való alkalom volt. Ml több, 1487.-ben Magyarországra került Estei Hippolit kíséretében s több hónapig nálunk is tartózkodott Pandolfo Collenuccio, aki mint színházi rendező, Plautus-forditó és színdarab szerző ismeretes az olasz irodalom és a renaissance történetében. C maga is irt Lukianos modorában eleven dialógusokat, s egy nagy Józsefmisztériumot. Azonban nem valami ájtatos játékot nyújt, hanem a maga erejéből érvényesülő ember és a jó uralkodás dicséretét zengi benne: tehát a biblia is laikus emberi történetté válik humanista tollán. Magyarországon azonban nem is volt szükség rá, hogy a latin vígjátékokat magyarra fordítsák, legalább is abban a körben, amelyről szó van. A magyar feudális állam csúcsán elhelyezkedő udvar, tagjai

- 111

-

Eeatrix királynét is beleértve, képesek voltak eredetiben élvezni ^erentiust és Plautuut. A konkrét előadásokról adataink nincsenek, de tudjuk, hogy a király ismerte ^erentiust,egy alkalommal idézte az Androsi lány egy hires helyét, s éles korholó Ítéletet mondott az antik vígjáték alakjainak jelleméről,különösképen a parazita alakjáról,bár ugyanakkor elismeri e szerzők jellemalkotásának kiválóságát. /Minden alak szavait s tettét jól tudja megadni./ Pandolfo Collenuccio még további két alkalommal is megfordult Magyarországon. 1490.-ben, majd pedig 1492.-ben, s mindvégig Beatrix királyné környezetében merült fel, h

lső adatunk Plautus - előadásra városi környezetből való, Eperjesről 1518.-ból. Azonban ez aligha az első alkalom, és még kevésbé jellemző a magyarországi Plautus-kultuszra. Hiszen II. Ulászló idején egyre-másra panaszkodnak szigorú szemtanuk, hogy a magyar főpapok buzgóbban forgatják Plautust és Vergiliust mint az evangéliumokat. Humanista iskola színjáték a renalesanceban Plautus kultuszával függ össze az első humanista vígjáték, mely Mohács előtt keletkezett Magyarországon, s ez Bartholomeus Pannonusnak, a már emiitett moralitás szerzőjének Gryllus cimü latin nyelvű vígjátéka. Ha az Éberség és Tunyaság vitájá-t Plautus és Vergerio szellemében irta, még inkább áll ez Gryllusára. Bár a komédia csattanója, hogy végül Gryllust, a tányérnyalót alaposan eldöngeti Haliactes, a ravasz rabszolga, Vergerio többször emiitett komédiájának, a Paulus-nak befejezésével azonos, ahol az elvetemült és cinikus Herotes eldöngeti a jószándéku Stichust, mégis a darab a maga egészében közvetlenül Plautusra megy vissza. Különösen a Foglyok /Captivi/ szerelem nélküli leleménye bátorította a budai iskolamestert, hogy diákoknak irt darabjában két atyát vigyen sjzinre, akik fiaikat elvesztik, majd hosszú idő elteltével visszanyerik. A darab

- 112 -

leleménye Plautus több komédiájában úgyszólván minden elemében adva van, mégis a kis színdarab szelleme és célzásai még ma is hatnak az olvasóra. A szerző nyíltan elitéli a szolgaságot, darabjában az üldözött rabszolga /habár korabeli felfogás szerint bűnösnek láttatja,/ túljár üldözőinek eszén. Sőt szabad embernek adja ki magát és felháborodottan ütni-verni kezdi üldözőjét, Gryllust,mint aki őt megsértette "szabad nemesi" mivoltában. A Gryllust kisérő fegyveres szolgák beszélő neve:Csuszómászó /Serpus/ és Nyaló /Lingo/, a nemesurakhoz csatlakozó, korabeli mindenre elszánt zsoldostestőrök típusát elevenítik meg. Bartholomeus Pannonus, a szerző polgári módon gondolkozott, s mint az uj polgárság haladó részének képviselője, bizonyos értelemben a nép mellett állott. Kifogásolja az uszorát, az ország hanyatlását, a szörnyű közállapotokat, darabjában a maga Athénjét, hazáját félti: ó jaj, athéni polgárok, hiteteket és becsületeteket idézem, sokáig tartották fenn az államot,vagyis saját magatokat, ne lábbal tapodjátok hát, de bölcs tanáccsal védjétek1 Ó, ifjak, hazánk díszei,hol van a ti jeles virtustok, melyet a jó erkölcsök jó tettekre irányitanak? Minden megrendült és felborult." Bartholomeus Pannonus az első magyar vigjátékszerző, akinek ezidőszerlnt a nevét is tudjuk, darabját deákok számára irta, deákok ünnepén adatta elő, az iskolatársaknak, szülőknek és rokonoknak. A közönség tehát deákokból, budai patríciusokból, papokból és nemesurakból állott. Magát a munkát a trónörökös nevelőj ének,Brandenburgi György őrgrófnak ajánlotta. A darab utalásaiból kiderül, hogy az állóhely közönségére is számitottak, vagyis előadásra szánták. A darabnak 1516-18 között kellett készülnie, sőt szinre is kerülnie.- Bér a színdarab legtöbb alakja Plautus-i formáláau, Haliaktesben és a gyáva testőrökben vannak egyéni vonások. Bartholomeus Pannonus kis komédiája a magyar szinifejlődésben sarkpontot jelent. A klasszikus vígjáték /6m részben a humanista vígjáték/ tapasztalatait levonja, élő

- 113 -

társadalmi tipusokra vonatkoztatja,s a maga módján elindítja azokat a tipikus ábrázolásokat, melyek majd a Balassi Menyhárt árultatásáról szóló komédiában és az iskola-drámák közjátékaiban jelennek meg. Ez érthető is, mert hiszen & budai iskolamester az életre figyelt fel, melyben a középkorvégi társadalmi ellentétek megjelentek, majd tovább éleződtek. Bartholomeus Pannonust a Plautus nyomán induló humanista és egyszersmind az iskolai dráma magyarországi elindítójának kell tekinteni. A hitvitázó és szatirikus renaissance vigjáték Eddig is láttuk, hogy a szinjáték magyar földön soha nem vonatkozott el a mindennapi élet problémáitól, s ahogy haladtunk előre időben, a feudális társadalom belső harcainak fokozódó kiéleződésével párhuzamosan a színjátszás társadalmi és politikai funkciója egyre élesebbé vált. A XVI. században, s különösképpen a hitvitázó és szatirikus jellegű renaissance vigjátékban ez a célra irányítottság az eddigieknél világosabban mutatkozik.A hitvitázó vigjáték megalapítója, Sztárai Mihály, szerzetes volt, mielőtt a reformáció pártjára állott volna. Ferences ruhát hordott valamikor a sárospataki kolostorban és színdarabjaiban felismerhető a drámai beszédek,devociós szinjátékok hatása. Töredékes első színdarabjában /A papok házasságáról/ a zárszavakat egy "Gyermek" nevü szereplő mondja. Ez a körülmény nemcsak azt bizonyítja, hogy ezt a darabját is előadták, de mintáinak forrásvidékét is. Amig a német misztériumok és passiók előhangjait és zárszavait "kikiáltó", vagy "tanulságlevonó" mondta el, addig az olasz ferences eredetű devociós játékok és a velük rokon toszkán "rappresentazione sacra"-k prológusait Is zárszavait "angyalnak öltözött gyermek" /Un fanciullo vestito da angelo/ mondotta el. A drámai beszédektől örökölte ez a toszkán vallásos szinjáték-forma azt a sajátságot, hogy előadói sokszor deákok, nem egyszer gyermekek voltak. - 114

-

A ferences szinjátszás nyomai még világosabban felismerszenel. Sztáray Mihály másik .teljes szövegében fennmaradt vígjátékában,

Az igaz

papság tiköré-ben. Ugyanolyan mlifaj

ez, mint Temesvári Pelbárt vagy Laskai Osvát perei, procesei. De a per nem az égben játszódik le, hanem a földön, nem a megváltás érdekében indul, de

az uj vallás hivei emelnek

vádat a hamis papok ellen.A katolikus vikárius régi jó szokás szerint börtönbe zárná őket kihallgatás nélkül, fellebbeznek a pápához,

az meg máglyára küldené őket, a vád kép-

viselőit. Végül is beleegyezik, hogy érveiket adják elő, és a pörből vita lesz.

A ferences devociós játékok megváltási

pőréből a reformátorok dított pert formálnak.

a megváltás meghamisítása ellen inA

régi

egyház hivei ezt minduntalan

inquiziciÓ8 perré szeretnék visszafordítani annak eszközeivel. De

hiányzik az

erő hozzá és

nevetségbe fulladnak. A

próféták panasza helyett a megszorult Lukács fráter, Böröck pap,a Pispek, a Vikárius és a Pápa siránkoznak. Ami azelőtt drámai volt és megrázó, az most hatalmasan komikus. Ugyanekkor a két egységet

színdarab problémái tekintetében is

alkot: a reformáció

két fontos

gondját jeleniti

meg. Az első kérdés a papi házasságé,amely a reformált egyházak lelkészeinek megkülönböztető jele. A másik a papszentelés, az

ordináció kérdése, s ezzel összefüggően az igazi

papi jelleg. Már a

reformáció előtti vallásos mozgalmakkal

szemben is az volt

az egyház haragjának egyik fő oka, hogy

az eretnekek mozgalmuk papjait is szentelték, azaz ordinálták. Színdarabunk

szerzője

még tovább megy, világosan ki-

mondja, hogy a népnek joga van, hogy maga válassza meg lelkészeit. Sztáray ily módon és emberséges pap

megteremti a népért élő, müveit

uj eszményét. Kétségtelen,

színdarabjai, különösen az

hogy Sztáray

utóbbi, élénken emlékeztetnek a

német reformáció rokonjellegű farsangi játékaira.Különöskép pen a XVI.

század III. évtizedének német szövegei mutatnak

az 1550 és 1559 között

irt magyar darabokhoz hasonló prob-

lémákat, mint a hamis egyház,a méltatlan papság kipellengérezéeét. - 115

-

Azonban sokkal erőteljesebb mozzanatok füzlk Sztáray Mihályt a magyar népi és népies színjátszáshoz és a klaszszikus színjátszás plebejus Írójához, Plautushoz. A pápa, a barátok, a plébános, vikárius színrevitele nem uj dolog,ahol ezeket az alakokat szinrevitték a bolondos ünnepen és a trufában, gyűlölettel utánozták a felkelt huszita nép tábortüzei mellett és gyűlésein, a Dózsa-háboru idején és nem utolsó sorban a királyi udvarban. Sztáray Mihály a műveletlen és dolgozni nem szerető pápásokat szakadatlanul mesterembe. ,knek küldi, s a pápát is a forró kapanyélre utasítja. Ne felejtsük el azt a Mátyás-anekdotát, mely több változatban ma is él az országban, miszerint a király megkapáltatta volna a főurakat Gömörben.S a Tékozló ?iu első közjátékában is a tanulni nem akaró deák előbb mesterlegénynek áll. A parazita osztályok elleni népi támadás és guny egyik főtémájáról van tehát szó. Azonban Sztáray Mihály, az egykori padovai tanuló, majd pedig iskolavezető, Sárospatakon, Laskón és Tolnán, jól ismerte a klasszikus komédiát, Terentiust és Plautust, padovai egyetemi emlékei pedig Ruzzantét hozták eszébe, aki népi alakokat emelt fel és népi dialektust használt.Sztáray szindarabjai a plautusi vigjáték ötfelvonásos beosztását követik, habár vannak felvonások, melyek egyetlen jelenetet vagy éppenséggel csupán néhány sort tesznek ki. Mindenütt uj felvonást alkalmazott, ahol a dráma kibontakozása szempontjából bizonyos határvonalat lehetett húzni. Az olyan plebejus szónoklat, mint Antal Biró papcsufolója, Plautus pleonazmusait ülteti át magyar népi nyelvre, helyezi bele a magyar népi képzelet - világba: "Antal: Azért jöttünk, hogy nyakanyirott papokat, heréletlen kappanokat, fapapokat,vázpapokat, csuf-papokat, bolond papokat, tudatlan papokat ezután nem akarunk tartani." Sztáray Mihály hitvitázó komédiái a lutheri reformáció jegyében készültek, az öntudatos szabad parasztok, a polgárosodó tőssérek érdekében, szemben a katolikus feudá-

- 116 -

Isi egyházzal és földesúri hatalommal. Felhasználta a ferences vallásos színjáték és a reformációe vigjáték, az antik komédia és a népi színjátszás tapasztalatait. A reformátorok uj népies vallási követeléseinek s a nép érdekének adott kifejezést darabjaiban bátran, nyíltan és művészien. Mintegy másfél évtizeddel Sztáray darabjai után újfajta hitvitázó komédia szerzői léptek porondra. Ez az uj komédia antitrinitárius jellegű volt és ^délyben keletkezett, a reformáció legújabb népies ágának érdekében. Közben ugyanis a reformáció világában nagy változás történt:a földesurak először a lutheri reformációhoz csatlakoztak, hogy esetleges forradalmi törekvések ellen védekezzenek, és pártulfogták az uj egyházat.Majd igen hevesen és gyorsan csatlakoztak a kálvini reformációhoz, mert annak dogmatikus keménységében a földesúri érdekeket jobban biztosítva látták. A kálvinista egyháznak nem presbiteriánus,hanem főurak pártolta formája valójában készséges eszköznek bizonyult. Ennek tulajdonitható, hogy 1562-ben a debreceni zsinat eltiltotta a komédiák előadását mint erkölcs ellenes és tiszteletlen műfajt. A népi érdekeket és pedig a városi polgárságét, de részben a parasztokét is a Szentháromságtagadó uj irányzat: az antitrinitárius mozgalom fogta pártul. A dogmákból igyekeztek kiiktatni minden csodaszerű elemet, a hittételeket közérthetővé tenni, a biblia magyarázatában a józan polgári értelmet keresték. Általában eszközük a józan érvelés volt. Éppen ezért hitvitára törekedtek, mert ez volt az az eszköz, amellyel igazságukat ünnepélyes körülmények között az előkelők és a nép egyforma részvételével nagyszámú ember jelenlétében érvényre tudták juttatni. Az ilyen hitvita már a középkorban is valódi látványosság volt, ez a szerepe most sem csökkent, szinszerüségéhez nem hiányzott a drámai elem sem, hiszen az akkori felfogás szerint alapvető kérdésekről tárgyaltak. Fokozottan állott ez fenn abban az esetben, hiszen az antitrinitáriusok Jézust embernek hirdették, és ez az eddigiekhez képest döntő moz-

- 117

J

-

zanat volt. Az antitrinitáriusok szinte szakadatlan hitvitában éltek: 1561.-ben kezdte Arany Tamás e hitviták sorát Debrecenben. Néhány évi szünet után Egri Lukács 1566-ban a Gönczi Zsinaton vitázik. A disputa a Tordai Zsinaton folytatódik, majd a Gyulafehérvári Dispután és Marosvásárhelyt még mindig ugyanezen évben. Ekkor a másik fél, a reformátusok, szervezkedni kezdenek és nem csupán a zsinat, de az erőszak eszközéhez is nyúlnak. Méliusz Juhász Péter 1567-ben létr ózza a Debreceni Zsinatot. 1568. január 20-án Dávid Ferenc hivja össze Tordára a lelkészeket, stb. 1570. tavaszán Dávid Ferenc tanitványai, barátai, közvetlen hivei valóságos téritő körútra indulnak, mindenütt hitvitákat rendeznek, s ha győznek, papot is rendelnek az uj egyháznak. Hem állnak meg Erdély határain, de a török megszállta magyarországi és dunántuli területeket is fölkeresik. A téritőcsoport vezetője Basilius István,kolozsvári lelkész volt, a Nagyváradi Komédia szerzője, veletartott Karádi Pál, a Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról c. mü kiadója, valamint Óvári Benedek, Tordai Máté, Alvinczy György, Jászberényi György és más "erdélyi ifjak". Pontosan ugyanezen időre, 1565 - 71-ig tartó időszakaszra esik az antitrinitárius irányú hitvitázó komédiák megírása és nyilvános előadásuk. E nagyerejü, szenvedélyes szövegek előadása alig kétséges. Az alapjukul szolgáló rögtönzött viták sem papiron, hanem élő módon vitatkozva, élesen összecsapva játszódtak le. E rögtönzött vitákból az előadó szerzők irodalmi szöveget készitettek, melyek az eredeti hitvitáknál egyszerűbbek, az anyagot összpontositják, 8 igénybeveszik nyilván ebben is a valóságot követve a karikatúra, a paródia, a szatíra eszközeit. E szövegeket ugyanugy kell tekintenünk, mint a Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát mintakönyveiben olvasható drámai beszédeket: alapszövegeknek az elkövetkezendő viták vázául. Csak ez magyarázza meg például, az u.n. Válaszút! Komédia /másként

- 118

-

Debreceni Disputa/ két olyannyira eltérő változatát,amelyek közül az egyik eltérésének jellege sohasem az alapgondolatot érinti. Persze az antitrinitáriusok szabad mozgását az tette lehetővé, hogy János Zsigmond,a fejedelem pártjukra állott. Azonban János Zsigmond maga gyenge uralkodó volt és szövetségesei, a kolozsvári polgárság és egyes falusi elemek még gyengébbek. A kompromisszum a vagyonos polgárok és a szegények között maga sem volt szilárd, igy hát az antitrinitáriusoknak volt félni valójuk Méliusz Juhász Pétertől és a főuraktól, a Habsburg uralkodóktól és katolikus nagyhatalmú hiveiktől. Hangjuk ésszerű, világos, emberséges. Ellenfeleiké durva, gőgös és merev. És ezek a körülmények, melyek létrehozták az antitrinitárius hitvitázó drámát, egyszersmind meghatározták azt az alapvető stilus-ellentétet, amely e vigjáték-csoportra annyira jellemző. A renaissance-kori magyar nyelvű komédia e csoportjába jelenlegi ismereteink szerint három szindarab tartozik: az 1569-ben készült Nagyváradi Komédia, mely lényegében egyetlen jelenetből áll: a Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról. melynek szövege 1569-ben jelent meg, de amelynek keletkezését az irodalomtörténet három-négy évvel korábbra teszi, s végül a Debreceni Disputa, másként Válaszuti Komédia. mely valószinüleg, 1570-71 táján Íródott. E komédiák legelsejét a Nagyváradi Komédiát a kézirat megjelölése szerint aa_antitrinitárius körút vezetője, Bazillus István szerkesztette össze /Stephanus Basilii concinavit/. A szerző igazi szini ötlettel nem magát a vitatkozást tárja elénk, hanem a rövid befejező jelenetet, amikor Csapó Jakab /kitalált név/ durván kikergeti és veréssel fenyegeti vendégét. A népies színjátékok szoktak verekedéssel befejeződni, s a népies farsáknak ezt az eszközét használja a kolozsvári lelkész, de nem a gonoszabb huzza a rövidebbet, hanem a jobb. A komédia-szerző éppúgy mint a Balassi Menyhértről szóló szatirikus játék irója vagy a Vé119

laszuti-komédia szerzője a hatalmat és a jómódot erőszakkal kapcsolja össze és a durvaság jellemvonásaival. Már itt ugy vannak beállítva az antitrinitáriusok ellenfelei, mint akik számára a vallás nem egyéb, mint a jólét, az anyagi javak és a politikai hatalom forrása. Emellett, mint helyesen kiemelték, megvan az az érdeme, hogy msgánkörnyezetbe helyezte a Disputát,bár egy lelkész lakása végeredményben nem sokat különbözik egy főúr otthonától vagy akár "Péter pápa" otthonától. Megjelenés szempontjából második darabja e csoportnak a Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról.amely az antitrinitárius szinj átékok amaz alapgondolatát, hogy rajtuk kivül mindenki kereskedik a hittel,választja főtémájául és a végletekig fejleszti. Egyetlen esemény tükrében ad körképet a szerző nem csupán Balassi Menyhértről és családjáról, de szinte az egész korabeli feudális Magyarországról. A színdarabban arról van szó, hogy Balassi Menyhért annyi árulás után egy ujabbra készül, szeretné otthagyni János Zsigmondot. Balassi a hit dolgát szabályos tőzsérkedésnek fogja fel: "Mert nagy, jó és hasznos kereskedésnek esmertem az hittel való kereskedést mindenkor, kihez az több kereskedések mind semminek tetszenek. Kit én meg is próbáltam: mert én tolvajlottam is, loptam is, bort is áruitattam, szilvát, dinnyét, ugorkát és egyebeket sokat. Posztót, gyolcsot, és egyéb kalmár árut is bottal tartottam. Bőrgyüjtő is, timár is voltam, az arany cémentet is megizelitettem vala, in summa mind semmi az többi az egy hittel való kereskedéshez képest, mert csak ezzel találtam mindenemet, Szakmárt, Bányát, Detreküt." A kereskedés hamarosan átcsap árulásba, mert hiszen rendszeresen lopja a végvárak pénzét és a haza elárulásával is szerez aranyat. Az elembertelenedés tetőpontja, hogy kész lenne családját is áruba bocsájtani,Azon tűnődik magában, hátha elnyerhetné a török császár és vezérek kegyét, ha fiát, lányát, feleségét küldené a török portára: "Török aranyom még kevés vagyon, mindent kellene mivelnem, hogy gyűjthetnék benne," - 120 -

A készülő uj árulás körüli eseményeket, tágabb értelemben véve az egyetlen alaphelyzetet öt részre, vagyis ötfelvonásra bontja a szerző, amely részek ugyanugy egyenlőtlenek az akció megkívánta egységek szerint, mint Sztáray Mihálynál. A Comoedia első részében Szénási tájékoztatja urát a bécsi udvar hangulatáról. A másodikban Balassi Menyhárt tanácsot kér léhűtő deákjaitól. A harmadik rész arról szól,hogy Balassi hozzálát terve végrehajtásához és az esztergomi érsekhez küldi Józsa deákot. Az érsekkel az áttérés ügyében tárgyalnak,mivelhogy az országárulás "és vallásáruláe szorosan összefüggenek. A negyedik részben a jeles főurat már Oláh Miklós esztergomi érsek pozsonyi kertjében látjuk, amint térdenállva gyón neki, s a színdarab tetőpontját alkotó " gyónás " jelenetben példátlan önarcképet fest magáról. Az ötödik részben Balassy Menyhárt már át is állt a német királyhoz, s Boldizsár nevű fiát küldené kezesül. Balassi Boldizsár azonban még atyjánál is különb zsivány: megszegi a még végre sem hajtott egyességet, s nem e német királyhoz, hanem Detrekőbe indul. Balassi Menyhárt annyira hozzászokott a bűnhöz, hogy mint a gazság szakembere beszél. A szerző még fokozni is tudja a hatást, azáltal, hogy az érsek nevében inti Balassi Menyhértet, hogy ne szépitse gaztetteit: "Érsek: Csoda ember vagy, niha dolgodnak, niha bujdosásodnak mondod, maga mind áruitatások. Bár ne szépítsd dolgodat, de gyónjál jó módon. Balassi Menyhárt: Beszédem járása az énnékem..." Talán a legszörnyübbek ezek a szépítések, amikor a szerző Balassi árulásait és rablásait a veritékező, nehéz sorsú jobbágyparaszt és a dolgos kisember életéből vett kifejezésekkel illeti. Elárult valakit, s ime, igy fejezi kii "Gyorsan megfordítám az kaszát, elárulám társaimat, ugyan éjjel házokra menék és levágatám ükét." Egy alkalommal neat meri Erdélybe tenni a lábát ujabb árulásai miatt: "Nem merék mennem, hanem balra hagyám Bicskét, és a szekercét is - 121 -

megforditám, gyorsan a malomba állék." Ez azt jelenti,hogy nem Erdélybe ment rabolni, de másfelé. Mindjárt utána következik a beszámoló, melyből megtudjuk, hogy mit is jelent a "szekerce megfordítása" és a "malomba állás": "Háromszáz hordót is verettem vala Halmiba; Zay társam vala, hogy az Meggyes alját beszürjük", A szüret kifejezése természetesen rabló-3züretet jelent. Olyan karrikatura ez, melynek határait csak a szerző gyűlölete szabja meg, s a szenvedély szinte óriásivá nagyit ja Balassi Menyhárt elvetemült figuráját. A Balassi Boldizsárról rajzolt kiegészitő portré mindenben méltó az atya képéhez. Apjánál is elvetemültebb, vagyona van, féktelen és tudatlan. A jámborságot, tudományt megveti: minden vágya az arany-szerzés. Amiként Tamás deák mondja: "Nem jó disznónak a gyömbér, makk neme. Ugyanis nem ilyeténeknek való a tudomány, ki nagy drága dolog." ,J-'amás deák konklúziója az, hogy az effajta barbárokon nem fog a jószó, megérettek a pusztulásra: "Mind barbarus, mind scythiai vagy, Isten elveszessen ugyan ebben, ha erre születtél,élj ebben, halj meg is benne, mind apástul, mind anyástul. Csak jámbornak való volt az szóval való tanitás és intés, az latron semmi nem fog, mint rajtad is, mert im, szép szóval sem tanólsz, nevetségre veszed, ördög megkeményítette szivedet." Ez a komédia a régi magyar dráma történetének egyik legsikerültebb, de mindenesetre legeredetibb emléke. Dávid Ferenc és Heltai Gáspár kolozsvári antitrinitárius köréhez vezet bennünket. A szittya barbár embertelenség hangoztatása, a műveletlenség és erkölcsi formálatlanság, a pártoskodás, zűrzavar országos katasztrófájának hangsúlyozása ebben a körben vált fontossá, 1565 óta különösen, amikor az általános helyzetnek pontos megfogalmazását a Heltai Gáspár kiadta Bonfini történeti szövegében látták meg. Mátyás korának történetét és a Jagelló-évtizedek süllyedésének rajzát Heltai egy olyan mottóval vezette be, mely azonos a Comoedia fentebb tárgyalt gondolataival. A Bonfini szöveg - 122 -

előtt való bevezetés pedig, melyet Szikszai Kovács Balázs irt, sok helyütt szinte szórói-szóra azonos Karádi Pál bevezetésével, melyet a Comoediához irt. A Comoedia szerzője, amikor pellengérre állitotta a világi feudalizmust, a Balassiakat, a körülöttük rajzó, mindenre elszánt, léhűtő deákokat, Oláh Miklós érsek személyében az egyházat, mint világi hatalmat, az antitrinitári18 hitvitázó drámát teljesen világi jellegű drámává alakitotta. A népi, " vádoló nevetés " erejét sehol nem érezzük annyira a régi magyar irodalomban, mint a Comoedia olvasása közben. Hát meg amikor előadták, hiszen nem akad egyetlen holt betű e komédiában, minden szava élettől duzzad,eleven, kegyetlen, mozgalmas, rövid és gyorsan iramló. Szinre is lehetett vinni a lehetc legkevesebb diszlettel, illetve helyváltoztatással. Csak két szinhely fordul benne elő: a Balassiak egyik szobája vagy pitvara és az érsek kertje. Antitrinitárius iskoladráma volt ez, humanista és feudális ellenes, a legjava annak, amit a régi magyar irodalom e téren fel tud mutatni. Elő lehetett adni a fejedelem előtt, zsinati gyülekezet előtt, sőt uton is bárhol. Sorrendben és keletkezés szempontjából is a legkésőbbi a kolozsvári kör komédiái között Válaszuti György színjátéka, a Debreceni Disputa vagy másként Válaszuti-komédia. Ez a szinjáték is egyetlen alapvető helyzet körül csoportositja jellemzéseit, igaz, hogy ez a helyzet ezúttal is drámailag döntő pillanatban alakul ki: a nagy disputa a körül forog, kié legyen Debrecen városa? Helyesebben: hogy Mélius Juhász Péter és környezete megmaradhasson tisztségében, mint ő maga, azaz "Péter Pápa" mondja "minden marhánkai". A jómód megtartása a főcél. Mert különben "el esik a gazda asszony fejéről a gyöngyös fedél." Ők is adják-veszik a vallást, valamivel szerényebben, mint a Balassiak, de csak azt teszik ők is. Gőgjük és féktelenségük szinte azonos. Amint Balassi Menyhárt "alföldi királynak"cimzi magát, ugy mondja magáról Péter pápa egyebek között, hogy ő

- 123

-

meg: " Felföldi és alföldi papoknak kegyelmes ura és püspöke". Válaszuti György kegyetlen haraggal ábrázolja ezt az uri idillt:"Szóllok, beszélek valamit a vak parasztságnak, s hetedszaka, osztán csak nyugszom. Feleségem szép gyenge vagyon, gyermekeim is szépek vágynák, élek mint az ur. De majd kimégyek a kertbe, onnét osztán a halastóhoz ballagok, mig az ebédet készitti a szakács." Nem másként él György Cárdinál is: szép kocsija van, csak ugy porzik az ut, amerre lovai elvágtatnak. Mindezek a kálvinista "pápák" "kardinálisok", "vikáriusok" ugy viselkednek a komédiában, mint katolikus ellenfeleik. Mivel érvekkel nem bírnak, minden szavuk fenyegetés, átok, minden tettük erőszak. Aki nem tetszik, azt "megfogatják", s ha nincs több érvük ellene, "megégetik". A válaszuti - komédiában feltámadnak Sztáray Mihály egyházi hatalmasai és pápája, akik ugyanigy inkvizícióval fenyegetőznek. S lényegében a Válaszuti komédia kifejlete is azonos Sztáray Mihály darabjával: aki elveszti a disputát, szedheti a sátorfáját, mert a gyülekezet kiadja az útját. Ez persze a gyakorlatban is igy történt és amellett irodalmi emlék Sztáraytól, hogy Válaszutinál is megígérik a régi papnak, hogy disputa végeztével "csépre-kapára" hajtják. Ebben az antitrinitárius komédiában is láthatjuk a népies szini. hagyományok felhasználását, az eddigi motívumokon kivül is. A Balassi - komédia után is tud találni a szerző uj lehetőséget a népies paródiára. Természetesen kínálkozott ebből a célból a Debreceni Zsinat, összehívó levele /Litterae convocatoriae/, melyet Méliusz Juhász Péter küldött szét. A Balassi Menyhárt a gyónás révén nyújtott magáról önarcképet, itt az összehívó levél pöffeszkedő gőgje árulkodik ugyanilyen közvetlenséggel: "Én, ki vagyok Péter Pápa, a római Damaskus papnak főrabja, Oremus barátnak társa, az Szentháromságnak alázatos szolgája, felföldi és alföldi papoknak kegyelmes ura és püspöke, itt Debrecenben a Római széknek helytartója". E hamie fenségből azután ha- 124

I

-

marosan átcsap a szöveg az alantasba, állatvilágból vett hasonlatai révén. Méliuszék nem is szólítják másként az antitrinitáriusokat, mint Erdélyi Eretnek Bestiáknak. Ugyanakkor önmagukat is mint ebet, ludat, disznót és lovat szemléltetik erőteljes népies hasonlatok révén. "Elég csontot hoznak azok, csak győzzük rágni", "félek, hogy ezúttal megesik a lud a jégen", "Félek rajta, hogy még ma a subafa alá ne vonjon és püspök urunknak a sertésfonalat az orrába ne vonja," " nem az eben áll a kövér ló halála." Ezzel szembe Dávidék hangja egészen nus. Dávid Ferencnek Ítélete az effajta beszédről igen keménys "... az egész Anya Szentegyház emberihez és Fejedelméhez efféle éktelen beszédek nem illenek.... szeretettel szolyunk egymásnak, he haraggal, hogy a mint Szent Pál Apostol mongya, mindenek épülhessenek beszédünkből. "Sztáray Mihálynál még általános volt az az erőteljes, sokszor durva beszédmód, amely Válaszuti György komédiájában már csak a kálvinista félre korlátozódik. S z táray a plebejus humort érvényesítette benne, szereplő személyekre való tekintet nélkül. A eformátorok és pápások egyazon nyelvet használtak. Válaszuti György stilus-jellemet alkot pontosabban felekezet-stílusokat mutat be, bár a két vezető alak nyelve és egyénisége elég élesen kiugrik a szürkébb, de még mindig jellemző háttérből. Méliusz magatartása és bestiális beszéde szemben Dávid emberies magatartásával és beszédével,szemmelláthatólag az antihumanizmus és humanizmus kérdése, ahogyan más árnyalatokkal, de ugyanilyen értelemben a Comoediában láttuk. Megállapítható, hogy a kolozsvári antitrinitárius szerző komédiairása a renaissance kori magyar vigjáték külön fejezete és tetőpontja,mely népi hangvétel ével,ugyanakkor humanista szellemével és műveltségével, avval a bátorságával, hogy a vallásos jelleget is fel meri oldani, azükeégesetén, egyetemes és nem szektás gondolkodásával egyedül áll a régi magyar dráma történetében.

- 125

-

Az iskoladráma kezdetei Ari antitrinitárius színjátékokkal szemben a reformáció régebbi felekezetei részéről csak egyetlen darabot lehet állítani, a Szegedi Lőrinc magyarította 1575-ben Debrecenben megjelent Theophaniát. A szabadszellemü és nagyerejü disputációkhoz és jellemrajzokhoz képest e darabban az iskolai és erkölcsjavitó célzat olyan mértékű, mely a darabot mai Ízléssel alig teszi elviselhetővé. Amig az antitrinitárius színdarabokon ma is szórakozik az olvasó, a Theophania olvastakor csak akkor lélegezhetik fel egy kissé, amikor Kain szóláshoz kezd, mert Ádámnak és Évának, Ábelnek és Szethnek a jámborsága már szinte elviselhetetlen.Ez a színdarab élénken bizonyítja, hogy az 1562-1 debreceni tilalom óta a kálvinista egyházon belül a színjátszásban többé sok életerő nem maradt. Szegedi Lőrinc a darabot a wittembergi egyetemi hallgatóskodása során ismerte meg. Eredeti szerzője, Selnecker Miklós, még 1552-ben irta latin versekben hosszú énekelhető ódákkal gazdagitva. Selnecker a szász választófejedelem udvari papja volt Drezdában. A választófejedelem fiának ajánlotta a darabot és bevezetésében mintegy fejedelmi tükröt ad,az abszolút hatalom és a centralizált állam követeléseit hangoztatja, darabjában is az engedelmes Ábel mintegy példát mutat az alattvalói engedelmességre, a mennyei király és szülei iránt, Káin viszont az engedetlen, akiben az udvari szerző nem csupán kalandort vagy zsoldost, de egészben véve engedetlen nagyúri sarjadékokat lát. Amikor az Úristen megjelenik az első emberpár hajlékában és hittanból vizsgáztatja Éva gyermekeit, ez olyan értelemmel is bir, hogy Isten legalizálja azt a rendet, melyről a szerző a bevezetésben oly ékesszólóan példálózott. Szegedi Lőrinc, mint szatmári iskolavezető intézte a magyar fordítás ajánlását Báthory Miklóshoz és Losonczy J'rusinához, akiktől várta, hogy a helybeli lelkészséghez - 126

-

hozzásegítik. A magyar szöveg bevezetője sokkal komorabb, mint a német eredetié, ugy látszik a forditás vigasztalásul készült, bár nincs pontosabban meghatározva, milyen természetű megpróbáltatások érték a Báthory-családot. A bevezetés egy-egy éles kitétele az idegen uralom ellen, /amikorpedig Báthory Miklós Szatmár és Szabolcs főispánja volt és Miksa császár tanácsosa/, az ország részekre szakadásának felemlegetése, a békétlenség felrovása, a szerző aggodalma örök hatalom terjeszkedése miatt mind igen érdekessé tetőik ezt az irást. Ugyanakkor a szöveg megrövidítése, az a körülmény, hogy az énekelt részeket a szerző egyszerűsítette, a humanista vonatkozásokat elhagyta s biblikus utalásokat iktatott bele, arra mutat, hogy a darabot valóban elő is adták. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy a darabba csupán Káin alakja vitt valamelyes életet. Kain alakját az teszi vonzóvá, hogy a színdarab még nem az elvetemült gyilkost mutatja be, hanem egy mihaszna, tudatlan úrfit, akinek életnézeteiben egyszersmind a renaissance-kor életvágya jut kifejezésre. Káin, ugy ahogy Szegedi Lőrinc fordításában előttünk áll, egy XYI. századi aranyifjú: "No, ambar dörögiön Adam biro, de ez az en regulám, hogy nagy duskat inni es frissen tantzolni akaroc, iszom, lakom, es palljazoc. Haja leányoc, most vagyon az arany üdő, eszem, iszom,mig iffiu vagyok, pokolt az wtan könyü meg talalnom. Ä ly mig elhetz,hamar el mulic ez kedues iffiúság aggsagra, horutasra fordul minden előtted, minem iob iambor volt apam is mi nálunknál, miért most illyen nagy szent, io, io, io el megyec nagy örömmel, hogy az anyam visza ne hiyon." Szegedi Lőrinc különben kurtitani szokott Selnecker szövegén, ehelyütt nyilván élettapasztalatai vonzák a bővítésre. Természetesen van a munktban szándéktalan komikum is, mikor az Úristen seját személyében megjelenik Ádám és Éva házában, mintegy uralkodó kedvelt főúri hívénél, és katekizálni kezdi a gyerekeket. Ez a színdarab nagy messzeeég-

- 127

-

ben van az antitrinitáriua szinjáték drámai erejétől, szatírájától áradó humorától. Csak Kain alakjára esett némi fény belőle és az izes magyar nyelv közös bennük. A

humanista tragédia

Az antitrinitáriua színdarabokról szólva többször utaltunk rá, hogy a hatalom és vagyon birtokosai a szerzőkkel szembenálló felekezetek hivei nagy jómódban élnek, s bennük az életörömnek felfokozott formái: a jó és szép élet dölyfös emlegetése jut szóhoz.Etekintetben valamennyi komédiának előttejár Bornemisza Péter ElektrájaT A hatalomtól mámoros Aegistus és méltó társa, a férjgyilkos Clyaemnestra már a tragédia elején az öröm határtalan kifejezéseivel jelenetkezik. Meggyilkolták Agamemnont s mindketten jelzik, miért volt érdemes elkövetni e gaztettet: Aegistus szavaiban a hatalom vonásai uralkodnak, hogy befolyása van hatalmas királyok előtt, kincses városai, pompás vadászó helyei, kincsei, de ugyanakkor az evvel járó életipröm is megjelenik nála: a mulattatók egész hada követi, amikor egyegy udvart" hirdet meg,amelyek között ott vannak a színészek is. "Ezentúl wi vduart tetetek Mindeneket be hirdettetek, első gondom az is hogi lantos, hegedűs, Sipos, dobos, trombitás, zamtalan legien, mindenek vigagianak,ifiak ömengienek, vgi szép szemeliek elötem tanczolianak." Clytaemnestra viszont a féktelen asszony szavait hallatja, akit egykori férjé megregulázott, kiforgatott természetéből : "Egi pohár bort keduemre meg nem ihatam, hire neküel czak ki sem lephettem hazamból,maga engem az en aniam giermeksegen tul fogua nagi keduemre tartot o penig mind termezetemboel mind erköczömből teljesegél ky akar vala venni.." Clytaemnestra elvetemült és mindenre elszánt asszony, büszkén hangoztatja, nem fél már senkitől, s azt tanáosolja - 128

-

asszonytársainak is, amit maga tett: "... czak ez oruosaga az gonos ferjeknek, emeld megi, foicz meg, vesesdel, mingiart meg menek tuele..." A királyné e szavai, ha borzalmat keltettek is, de meglepetést nem. A kor krónikái és történetírása telve volt hasonló szörnytettekkel és többé-kevésbé hasonló asszonyalakokkal is, ekkor élt Stuart Mária és Erzsébet angol királynő, nemrégiben halt meg Magyar Benigna, Kinizsi Pál özvegye, aki nem riadt vissza orgyiloktól sem, ha a kellemetlenné vált férj elpusztításáról volt szó. Porgách Ferenc történetíró ilyennek láttatja Bona Sforzát,Izabella királyné anyját, s azt irja róla, hogy mikor Itáliába hazatért Lengyelországból, az olasz szinház nagy központjában, Padovában egy színdarabot mutattak be,melyet oly nagy művészettel irtak, hegy az ő egész életétől csak éppen a főszereplő személyében különbözött. Nem szabad elfeledni, hogy a padovai szini központban, a padovai egyetem környezetében, a deákok előtt újították fel Sophokles Oedípusát. Amikor Bornemisza Péter a bécsi egyetem tanárának, Tanner Györgynek buzdítására, mint jó tanítvány lefordította az Elektrát, Forgách Ferenc,a történetíró még Bécsben élt. Forgách éppen ugy a padovai egyetem tanitványa volt, mint Tanner György és maga Bornemisza Péter. Még abban is közös a gondolkodásuk, hogy a féktelen életű királyi családok magánbűneikért, a közösség ellen elkövetett gaztetteikért tragikus büntetésként végpusztulásra vannak Ítélve. Bornemisza Pétert pontosan ennek a kérdésnek a gyakorlati következménye érdekli: mit kell tenni. Az "Utószó ban irja: " A kérdés ez: vajon erőszakosan kell-e szembeszállni a tirannussal, ha az a hazát durva szolgaságba tartja, vagy a szerencsétlenség azon orvosságát és ehyhU* lését kell kivárni, melyet az idő hoz". Sophokles darabja már eleve megadja a feleletet: Cselekedni kell, ezért hősei a színdarabnak Elektra és Orestes, nem pedig a szelíd Chrysothemis. Bornemisza Péter is ^lektra mellé áll,ezt sugall- 129

-

ja az az alak, melyet fordításában, illetve magyar átdolgozásába beleszőtt: a Mester,Orestes nevelője. Bornemisza Péter Orestes kardjával s a Mester tanácsaival adja meg a választ a kérdésre. Fokozta az Elektra hatását,de művészi értékét is Bornemisza Péter

súlyos, példátlanul szenvedélyes nyelve, me-

lyet a darab alap-problémájának sze Sophokles szövege

adta

meg a lehetőséget,

alak •"•an a tragédiában, annyi magyar

mély átérzése fűtött. Perhogy ahány

éles jellem bontakozzék ki a

szövegben is. De már

Bornemisza érdeme, hogy a be-

széd-jellem kifejezés módjait oly kiválóan alkalmazta. Szövegében másként jut érvényre Aegistus hatalommámora és másként Clytaemnestra féktelensége.

Más

Crysothemis

szelid

bölcsessége és más Elektra szavakban élő tettereje és átkozódó szenvedélye,

s megint

csak más

Orestes hideg és el-

szánt energiája. Az viszont ellenkezik a tragédia szellemével, hogy

ő is, korának fia lévén, túlzottan sokat morali-

zál. Szerencsére főként az elő- és utószóban, de jut a forditás szövegébe is. Azonban

Bornemisza, aki haláláig vias-

kodott az önmagában rejlő ördöggel, önmagát hazudtolta volna meg, ha másként fogta volna fel a tragédia tisztitó erejét, katharzisát. Igy vel a XVI. századi

is darabjában az Elektra átültetésé-

magyar dráma legnagyobb alkotását hozta

létre, igazi humanista alkotást, az emberség érdekében való történeti drámát. Irodalmi tragédia, mely

emlékeink mai

ismeretében ez a

már 1558-ban megjelent, a legkorábbi magyar

nyelvű, irodalmi

szinten megalkotott mü,

éppen a drámai műfajban komédiát fordítottak

és ez az alkotás

jött létre. Tehát nem egy plautusi

le, hanem a magyar

társadalom akkori

követelményének megfelelően egy olyan nagy tragédiát, melyben kötelesség és életvágy, hősiesség és bün ütköznek össze nagy erővel. Az uj polgárság a renaissanoe-ba az ösztönök szeretetét, a

törvényének

felfedezését, az

féktelen életörömöt,

dolgokba belehatoló

magával hozta

élet határtalan

de ugyanakkor

hozta a

élesen boncoló értelmet, pely társada- 130

-

lom rombolónak Ítélte a felszabadított ösztönök uralmát.Nem méltatlan dolog, hogy Bornemisza Péter fordításában ehhez a témához nyúlt hozzá és pedig egy olyan változatához, mely össze volt kötve - legalább is a kor szemében, - a zsarnokság és a szabadság nagy kérdésével. Bornemisza Péter darabJát alkalmasint nemcsak egyszer adták elő. Hatása mély kellett, hogy legyen, ha még a kor komédiáiban is újból és újból feldereng visszfénye. A Magyar Elektrához foghatót a magyar tragédia-irás nagyon sokáig nem hozott létre. A pásztorjáték Az utolsó drámai szöveg, mely a XVI. század terméséből fenhmaradt, és egy egész műfaj létezésére enged következtetni, Balassi Bálint fordítása,a Credulus és Julia, melyet Cristoforo Castelletti Amarilli c. pásztorjátéka alapján készített. Bár nemrég szerencsés kutatás révén előkerült az első fogalmazvány teljes szövege,a végleges kinyomtatott szöveg, mely az eredetitől számos fordulatban, kifejezésben eltér, máig is csak töredékben van meg. A bártfai nyomtatvány, amelynek teljes példánya lappang, Így szól: Thirslsnek Angellcaval. Sylvanusnak Galatheával való sze relme kerül szóló szép magyar comoedia. Bártfa, 1589. Mindenesetre a munka Castelletti müvének 1587-ben, Velencében közreadott harmadik változata alapján készült. Története igen egyszerű. Tirsi álnevén Creduló tiz éve bolyong már abban a hiszemben, hogy kedvesét, Licorit, vagyis Júliát egy gonosz pásztor, Montano megmérgezte. A halott kedves vonásait kereste másokban,s végül is egy Amarilli nevű nimfában megtalálta. Itt azonban vetélytársra akadt,Selvaggio, azaz Sylvanus, aki ugyancsak szerelmes Amarillibe. Végtére kiderül, hogy Amarilli nem más, mint az elveszett kedves mert Montano csak álomitalt adott neki. Selvaggio egy másik nimfának Tirreniának szerelmével, /Balassinál Galateával/ vigasztalódik meg és a pásztorjáték teljes boldogságban ér végett. - 131

-

A színdarab műfaja több mint egy évszázada ismert volt Itáliában, európai divatát a XV.század végén Nápolyban versben és prózáJacopo Sannazzaro inditotta el Árkádia ban irt regényével. A néptől elszigetelődő olasz és európai fejedelmi udvarok kedvenc világa lett a pásztorvilág, és csakhamar szini feldolgozása is müfaj-jellegüvé vált. Pásztorjeleneteket már a középkor és a renaissance-kori udvarok is ismertek, most azután Giambattista Guarini terjesztette el a 4 isztorjátékok szini divatát. Balassi nem ilyen nagy példára megy vissza, hanem olyan müvet dolgoz át, amely vagy Bécsben vagy Erdélyben került a kezébe. Ez utóbbi helyen olasz szövegekkel énekelve, melodramatikus formában a magyar renaissance udvar örökségeként valószínűleg már korábban is élt. Hiszen az erdélyi fejedelmi udvarban az olasz muszikusok, táncosok, szinészek már a Zápolyák és Izabella királyné idejében, de még inkább a Báthoryak korában folyamatosan felléptek, s képviselték az általuk megszokott műfajokat. Még jellemzőbb, hogy az eredeti fogalmazvány nemrég előkerült bevezetője Erdély asszonyaihoz szól, vagyis az erdélyi fejedelmi udvarhoz, a Báthoryak olaszos udvarához. Balassi a szerelmi-világi tárgy szabadságharcát vivta lírájában is, és azt tette ebben a pásztorjátékban is. Nagy irodalmi tett volt valóban, ami az érzelmek szabadságának hirdetését illeti,de persze a pásztorjáték hamis álomvilág, menekülés a valóságtól. Ezért a pásztorjátékok raffinált melankóliája, lirai áradása el-elfojtja vagy teljesen háttérbe szorítja a drámaiságot.A beszéd dialógusokban folyik, mégis csupa lirai monológ. Balassi fordításénak, szabad átdolgozásának az ad drámai súlyt,ami éppen lirai hajtóereje, hogy családjából kitaszitva, hatalmasoktól üldözve fog ebbe a megjelenitett, hatalmas, esdeklő panaszba, mely mintegy végső remény a reménytelenségben Balassi legszemélyesebb ügyét tette közüggyé azáltal, hogy fordítását ki is adta, boldogtalanságát tette köztudomásúvá,személyes drámáját ál- 132

-

talánossá. Tisztán szerelmi tárgyú mü Magyarországon Balassi e müvével látott sajtót első Ízben, s joggal állapította meg kutatója,hogy"a dráma kiadása nagyon merész tett volt." Ugyanakkor a mü nagyfokú nyelvi realizmuson épül fel, a lélektani rajzok hűsége és hajlékony követése éppenolyan elismerésre méltó, mint hogy izes magyar mondásokkal gazdagítja az olasz szöveg kevésbé poétikus vary éppenséggel prózai kifejezéseit. Balassi pásztorjátéka egy már ismert m'ifaj terén nagyobb arányú műfaji kezdeményezés volt, de irodalmi tette a magyar dráma fejlődésének és a magyar színjátszásnak sokat Ígérő szakaszában már a megtorpanás idejére esik. Az éles, világos ellentétek, melyek Sztáray Mihály hitvitázó komédiáit, az antitrinitárius komédiát, Bornemisza tragédiáját, táplálták, létrehozták, összezavarodtak. Az erővonalak összekuszálódtak, a hatalom és a vallás frontjain olyan ellentmondókká váltak, hogy az értelem nem talált belőlük kiutat. A magyar király, kinek feladata volt az ország védelme, idegen és egyre jobban kitetszik, hogy nem is törődik vele. A nemzetiség szerint is magyar uralkodók, Erdély fejedelmei, a törökökkel kellett, hogy egyezkedjenek, ha meg akarták óvni területeiket a dulástól. A királypárti főuraknak is félniök kellett szabad vallásgyakorlatuk miatt, ha protestánsok voltak és az erdélyi katolikus főurak sem érezték magukat mindig jól. Ezek a feudális hatalmasságok a vallással kereskedtek, megbízhatatlanok voltak, egyformán züllöttek és kegyetlenek, s mégis ők tartották fenn a nyomdákat és az iskolákat. A nagybirtok újjászervezése magával hozta a földesúri elnyomás uj fokát, a szabadabb vallási és világnézeti gondolkodás elfojtását.Aki jobb országot akart, az önmagának vagy vitézeinek, mint Balassi Bálint, meg istennek panaszolhatta el reménytelenségét, s nem maradt más választása, mint a hősi halál. E sok csomót feloldani csak a kitörő érzelmek lirája tudta, s mesés meg romantikus történetek voltak képesek enyhíteni. Ez a korszak már a lira, - 133 -

I

s a széphistóriák kora. A dráma, mint műfaj, persze többé nem halt meg.A XVI.század kezdeményezései folytatóra találták, megszilárdult az iskola - dráma, megtörténtek az elsé komoly kísérletek színtársulat alakitására. A XVII. század mitológiai 3zinmüvei, szerelmi játékai, vígjátékai és közjátékai, moralitásai, szatirái mind azt hirdetik, hogy a színjátszás élt, a dráma fejlődött.

Bibliográfia \

Szini élet és feltételeinek változása. A faluközösség bomlására, kézműves réteg fejlődésére,, mezővárosi fejlődésre ld. Molnár Erik: i.m. továbbá Székely György: A földközösség szerepe az osztályharcban. Tanulmányok a parasztság történetéhez a XVI. században, 84-104, valamint Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés, u.o. 128-192.- Magyar tanulók a prágai egyetemen, bécsin és krakkóin, ld. Bronislav Varsík: Slovaci na prazskej universite de konca stredoveku, Bratislavei, 1926. Sbornik Filosofickei Fakulty IV. 45.539547.J Kardos Tibor: A Huszita Biblia keletkezése, 28; U.a. A magyarországi humanizmus kora. 160-161, ugyanott bővebb bibliográfia található. Népi és népies szini műfajok /farsangi játékok, moralitás. paródia, ballada, farsa és trufa./. A "csúf innep"-e ld. Szkhárosi Horváth András kétféle hitről.... XVI. század költők müvei. I. Szerk. Szilády Áron. Budapest. 1880. Régi Magyar Költők Tára II. 201-204.- Cibere bán és Konc vajda, u.o. valamint 183 - 204; a farsangi küzdelmekről Id. Binder Jenő: Csokonai Dorottyá-jának tárgya, Egyetemes Philológiai Közlöny, Bp. 1925. 18-31.; "Turóczi-Trostler József: Cibere bán és Konc vajda. A Magyar Tud. Akadémia Osztályközleményei XIII. köt. 1958. 171 - 183.- Ludovico Bagno hiradását ld. Óváry Lipót: A modenai és mantovai levéltári kutatásokról. Századok,1889. 401.- Deákok csatázása landsknecht mód-

- 134

-

ra, ld. Dlvéky Adorján: Zsigmond,lengyel herceg budai számadásai, Bp. 1914. Magyar Történelmi Tár,OTT. 22.- A Gritti játék-ra ld. Kardos Tibor: A magyar vigjáték kezdetei, i.h. 140.- Az Éberség és Tunyaság vitája ld. Eartholomeus Pannopus : Inter Vigilantiam et Torporem dialógus... Opera quae supersunt, ed. Anna Vargha. Bibliotheca Scriptorum Meddi Recentisque Aevorum, Bp. 1945. 12-14. elemzését és további bibliográfiát reávonatkozóan ld. Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora, 269-83.- A husziták kép-propagandája és megjelenítéseit ld. Kardos Tibor: A laikus mozgalom magyar bibliája, Bp. 1931. IV. Függelék. II.& . 1 2 . 3 1 - 3 2 &: U.a. Huszita tipusu kantilénáink. Irodalomtörténeti Közlemények, 1953. 81-95: A " Jénai-kódex 11 emiitett képét ld. reprodukálva A magyarországi humanizmus kora, 96-97.- A fonóházi parodisztikus szokásokról ld. Kardos Tibor: Adatok ás szempontok, II. i.h. 325-328. Ugyanott bővebb bibliográfia.- A Kádár Kata szövegét ld.Ortutay Gyulai i.m. No 33/a, 187-191, 297-98. A darab forrásaira, összefüggéseire ld . Kardos Tibor: i.m. 308.- A " rossz feleség " szövegét ld. Ortutay Gyula: i.m. No 28, 168-171, 295; mint szini jelenet ld. Hont Ferenc: i.m. 144 - 146.- A "Lányom, lényom^-re ld. Kardos Tibor: Deákmüveltség és magyar renaissance, i.h.47273; Hont *erenc: i.m. 142-144; Kardos Tibor:Adatok és szempontok, II. 315 - 16. Ugyanott további bibliográfia.- XVII. századi vígjátékaink népies anyagáról ld. Dömötör Tekla: Népies színjátszó hagye»ányaink és az iskoladráma, Bp.1953. Az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Évkönyve az 1952 - 53. évre, 194-218; U.a. Régi magyar vígjátékok, Magyar Klasszikusok, Budapest 1954. 37-38. Kardos Tibor: A régi magyar színjátszás néhány kérdéséhez, 2426, 44-53.- A trufára vonatkozólag ld. részletesen u.a. A trufa, egy régi magyar műfaj jellege és európai összefüggései, Filológiai Közlöny 111-138.- Továbbá Régi Magyar Drámai Emlékek, I. Bevezetés.

- 135

-

Udvari látványosságok és azinjáték a renaissance ide.1 én. A lovagság szinpompás rendezvényeiről minden nosztalgiája ellenére a legjobb J. Huizinga: Herbst des Mittelalters, München, 1924.35^70. 342-437, és elszórtan.- Zsigmond király és udvarának pompájára ld. Horváth Henrik: Zsigmond király és kora. Budapest, 1937. 29-68.- Az uralkodó bevonulása mint szinjáték ld. "Lea Petes de la Renaissance" idézett tanulmányai, különösen Jean Jacquot; Joyeuse et triompir te entrée, 11-12.; R.Kernodle: ^eroulement de la procession dans les temps ou espace théatrale dans les fétes de la renaissance, 443-449.;- Mátyás király diadalmeneteiről Kardos Tibor: Mátyás király és a humanizmus, Mátyás királyEmlékkönyv, Bp. 1940. II. 36-41. Ugyanott bibliográfia és források, 95-96.- Az olmüci ünnepségekről és az ilyenszerüjelenetekről ugyanitt Heltai szövegei is idézve: Haraszti Emil:Zene és ünnep Mátyás és Beatrix idejében i.h. II. 336. 291-412; lardos Tibor: A magyar vígjáték kezdetei* i.h.150.A 3ibylla-játék-ra vonatkozóan ld. Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten, Budapest, 1891. 497-498.- A nápolyi udvar politikai alkalmi jeleneteire ld. BeneqLettq Croce: I teatri di Napoli, Bari, 1926. 1-15.- Janus Pannonius elégiáját a Hónapok vetélkedéséről ld. Ábel Jenő: Adalékok a humanizmus törtébetéhez Magyarorországon, Budapest, 1880. Elegeia Z XIV. 13o-131í keletkezéséről ld. Huszti József:Janu8 Pannonius. Pécs. 1931. 67-68: az olasz népszokásról Id. Paolo Toschi: Le rappresentazioni dei mesi, Le origin! del teatro ital iano,/Einaudi/, 1955. 612-638.- A Beatrix királyné nevében irt monológ és szini énekek szövegeit ld. Huszti József: Callimachus Experiens költeményei Mátyás királyhoz, Budapest, 1927. Magyar Tud. Akadémia, Értekezések a Nyelv és Széptudományok köréből XXIV. 10. sz. 19-24.- Elemzésük ld. Kardos Tibor: Callimachus, Tanulmány Mátyás király államrezonjáról, Budapest, 1931.14-22.- A trufára az emiitett tanulmányon kivül az U.a. A régi magyar szinjátszás néhány kérdéséhez, 37-43.- Az - 136 -

lasz udvari bolondok trufáinak legrészletesebb leirása, különösképen pedig Meliolo tevékenysége ld. Alessandro LuzioK odolfo Renler:Buffonit nani e schiavi dei Gonzaga ai tempi d'Isabella D'Este. Nuova Antologia, s erie III. vol. 34-35« '1891/, és különösképen vol. 35. 113-114.- Petrarca "Trionfi"-jának előadása és által áben szini élet Beatrix leánykorában, Vlnzenzo De Bertholomaeis:Origini della poesia drammatica italiana, II. ed. Torino /1952/, 450; Berzeviczy Albert : i.m. 9 4 — 95» 141; Francesco Torracat- Studi di storia letteraria napoletana, Livorno, 1884. 292~98.- Beatrix királyné szinész - pártolásáról Magyarországon Bonfini, K erum Ungaricarum Decades /ed. I. Fogel - B. I-Qftnyi- L. Juhász/ Lipsiae, 1936./BGT/ Dec. IV. lib. 7. vol. VI^t35iUdis röpiratát ld. Ábel Jenő: Analecta Nova, Budapestini, 1903.45758. a szini ünnepségekről ld. Berzeviczy Albert: i.m. 156 161.- Laskai Osvát emlegette "cantus theatrales" értelmezését ld. Kardos Tibor: A magyar vigjáték kezdetei, 150.- Az olasz szerelmi és mitológiai balettekről A.Lucio- R.Renieri Comedie classiche in Ferrara nell 1499. Giornale Storico della Letteratura Italiana. Xl. 182-183, 186-188, U.a. Niccola da Correggio: u.o. 1893. 263-64.- Nádasdy F erenc levelét ld. Nádasdy Tamás nádor családi levelezése, Budapest, 1882.-Az olasz figurális táncokról ld.Vincenzo De ^artholomaels: i.m. 58-62; A magyar megfelelőiről, a Soproni Virágénekről ld. Házi Jenő: A Soproni Virágének, Magyar Nyelv 1929. 88-91. a Virágok Vetélkedéséről ld. Eckhardt Sándor: Az utolsó virágének, Budapest, 1930.- Az olasz moreszkáról ld. A. Lucio - R. Renler utóbb idézett tanulmányait, továbbá Domokos Péter Pál: A moreszka Európában és a magyar nép hagyományaiban, I-II. Filológiai Közlöny, 1958. 27-45, 19f223.- Beatrix ferrarai álarcokat rendel, ld. Magyar Diplomáciai fellékek Mátyás király korából, Budapest, 1873. IV.8. II. Lajes szimházkedvelése ld. J. Dubraviua: História Bohemica Ffranefurti 1687. Lib. XXXIII. 837. Szerémi kitételei Szeré«?. Gvttrgyt A mohácsi vész kora, ford. Erdélyi Lász^jS.

- 137

-

Szeged, 1941. 78. 102; a Gritti-játékra ld.u.o, 229. Kardos Tibor; A magyar vigjáték kezdetei, 140.- Pandolfo Collenucciora ld. Giulio Bertoni:La biblloteca Eetense e la coltura ferrarese ai tempi del duca Ercole I. Torino, 1903. 12-13, 153; A.Lucio- R. Henier: Commedie claasiche in Perrara, i.h. 178-181; Kardoa Tjbor: Néhány adalék a magyarországi humanizmus történetéhez, Pécs, 1933. 10-12.; U.a. A magyar vígjáték kezdetei, i.h. 148.- Mátyás Terentius alakjairól ld. U.a. i.im. 147-148.- Plautus magyarországi kultuszáról U.a. A magyarországi humanizmus kora, 210. az eperjesi Plautuselőadásra ld. ^rnyei-Karsai: i.m. 120. Humanista iskolai szin.játék a renaissanceban. Bartholomeus Francfordinus Pannonus Gryllus-ának elemzését ld. Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora 269-283. A

hitvitázó és szatirikus renaissance vígjáték. Sztárai Mihályról, ld. Horváth János:A reformáció jegyében, Budapest, 1953. 61-64, 69-78; színdarabjainak forrásairól és, elemzését ld. Kardos Tibor: A magyar vigjáték kezdetei,153156; U.a: A régi magyar színjátszás néhány kérdéséhez. 3637.- Az antitrinitárius mozgalomra ld. Horváth János, i.m. 346-418. az antitrinitárius drámákról bővebben, bibliográfiával Régi Magyar Drámai Emlékek I. kötet. Bevezetését és az egyes darabok jegyzeteit.- A "Nagyváradi Komédia" szövegét ld. Borbély István: Adalék XIV. századi drámairodalmunk történetéhez, Keresztény Magvető, 1909. 97-99.- A "Comoedia Balassi Menyhárt áruitatásáról" szövegét sokszor kiadták,uj kiadás Régi Magyar Drámai Emlékek I. Köt., elemzését ld. Kardos Tibor: A magyar vigjáték kezdetei, 158-168. U.a. A régi magyar színjátszás néhány kérdéséhez, 24-34.- A "Debreceni Disputa" szövegét ld. Alszeghy Zsolt: Magyar Drámai Emlékek a középkortól Bessenyeiig. Budapest. 1914. A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára IX. Kötet. 99-129.; uj kiadása variánsaival együtt Régi Magyar Drámai Emlékek I. Kötet.; méltatását ld. Kardos Tibor: A magyar vigjáték kezdetei 156-158.; U.a. Régi Magyar Drámai Emlékek I. Kötet Bevezetés.- 138 -

Az iskoladráma kezdetei. Szegedi Lőrincről és a Theophaniá-ról ld.

Horváth J inos. i.m. 311-315j Dömötör Tekla:

Régi Magyar Vígjátékok Bevezetés,19-20.; Régi Magyar Drámai Emlékek I. Kötet. Bevezetés.

A humanista tragédia. Az "Electra" szövegét Ferenczi -Dltán fedezte fel és adta ki facsimilés kiadásban "Tragoeia magiar nelvenn, az Sophocles Electraiabol"; ujabb jó .üdása: Szöveggyűjtemény a Régi Magyar Irodalomból I. Rész Budapest. 1951./ Szerk. Bartha János és Klaniczay Tibor /332-361.; a politikai kérdés fontosságára ld.Kardos Tibor: Magyar Reneszánsz írók, /Magyar Irodalmi Ritkaságok XXIX/. Budapest, 1934. 150-160: U.a. Adatok a magyar irodalmi barokk keletkezéséhez. Magyarságtudomány. 1942. 82-SO; Klaniczai Tibor: A régi magyar irodalom I. Budapest, 1952. 2?7287. /A Bölcsészettudományi Kar Jegyzetei/. A pásztorjáték. A " Credulus és Julia " szövegét ld. Erdélyi Pál, Magyar Könyvszemle. 1900. 1-16. T ovábbá Régi M.D. Emlékek I. Kötetében.: forrásaira alapvető Waldapfel József: Balassi ^redulus és az olasz irodalom, Budapest, 1938. /Irodalomtörténeti Füzetek 61. sz./; Eckhardt Sándor, Balassi Bálint /Budapest, 1941/ 168-170.; ugyanő Jan Misianikkal és Klaniczay Tiborral együtt kéeziti elő az újonnan felfedezett első fogalmazvány teljes szövegének kiadását.

- 139

-

C BO ÄR A 1. riEPBHE POCTKK CPESHEBEKOBOft BEHFEPCKOft JPAMH /Ok. 1001- ok. 1300 rr./ A. npejjnocüSKK cpejineBekoboí? TeaTpajtbHoft kmshm ü y Ö J i H K a k B o a i i o j t H H e Össh cueHH*iecKOfl ^eiiTejibHOCTK bo BpeueHa ApnaAOB CixeKKMecKKe ueponpHHTWH, cJiyvia&Hue » np0eccH0HaiibHHe aKTephi CueHHtiecKaH njioma^Ka, cqeHa w 6yTa$opsifi, cnocoÖH np e act aBJi e hm a B. CqeHMiecKMe xaHpu nepBofi dojiobkhu cpejUHeBeKOBbit JlHTyprnqecKaH jpavta Ha jibthhckom k hspoähom nsuKax PejiwrHOBHaa apaMaTHqecKaa necHb Ha Hapo^HOU asuKe 2. PA3BEPTRBAHKE CPEflHEBEKOBOfl BEHrEPCKOft ÜPAMH /Ok. 1300 - 1530 rr./ OöiqecTBeHHue ycjOBMH h Sasn TearpaxbHoft xhshm b kohq6 CpeXH«B«KOBbfl CiieHKiecKHe MeponpHHTHH h aKTepcKite thiih CqeHa, ŐyTa$opnst, cnocoÖH npeflCTaBJi6Hhh Hobub xaHpN cpej^HeBeKO bo it pejwrHOSHOft spann b BeHrpxir ÄpaiiaTHtiecKafl "jay^a" H "ceKBeHUHH" ílpauaTMMecKafl pe<Jb, aeBOuaoHHoe spejnrme MHCTepKH, 6*6jieöcKne "cTpacrw" Taxőa, luscxa cmbpth, necHH npn syKOjbHux npe^craBJi®H*ax^ "cTpacr*" MyqeHHKOB

- 140 -

3. JPAMA B03P0KJEHHH /Ok. 20-e rr 15. b. - ok. 1600 r./ TeaTpa^bHsn xnBHb h it3M6H6HMH ee ycaoBHÍ* HapoflHtie cueHWMecKíre xaHpti /uacjseHM^Hue »rpti, nopajiitTe, rrapoAHH, Öajiaiaaa, $apc íi Tpy$a/ IlpH^BOpHue 8peJiirma *r cneKTamiw BoapoxaeHna ryiiaHFicTjmecKJie ojkojibHbie cneKTaKJiH BoapoxaemiH PeJSHTBo3HO—ÄUcnyTHafl w caTKpHvecKaH KOMeAnw BoapoxjieHWH nepBUe pOCTKM UIKOJlbHO Vl ffpaiáü TyMaHHCTK^ecKaH TparejtfíH ByKOJntvecKaa nbeca

- 141 -

1. LES DÉBUTS DE NOTRE DRAKE MÓDIÉVAL /DE 1001 - ä 1300/ A s Les Le

conditions de public

notre vie

théátrale au moyen äge

du théátre medieval et see centres possibles

Occasions scéniques,

acteurs de circonstance et de pro-

fession Espace théátral, scene, accessoires, interprétation B. Genres scéniques ä la premiére moitié du moyen áge Le drame liturgique

en langue latiné et en langue popu-

laire Chants religieux dramatiques en langue populaire Scénes la'iques en langue populaire, tiriques

ballades,

jeux sa-

Reliques du théátre religieux en langue populaire 2. DÉVELOPPEMEKT DE NOTRE DRAME MEDIEVAL /DE 1300 - a 1530/ Conditions

sociales

et centres de la

vie théátrale au

moyen äge Occasions scéniques et types d'acteur Scéne, accessoires, interprétation Les nouveaux genres littéraires du théátre religieux en Hongrie au moyen äge "Lauda" et "Sequentia" Discours dramatique, théátre de dévotion Mystéres et passions Jeu de rivalité, danse macabre, passion de martyres

- 142 -

chant de marionnettes,

3. THEATRE DE LA RENAISSANCE / ENV.LES 20-ee ANNÉES DU XV~ e SIÉCLE - a 1600/

Le vie de théátre et le changement de aes conditions Genrea populaires, jeux carnavalesques, moralités, paro dies, ballades, farces, des "trufa" Spectacles de cour et théátre au temps de la Renaisaance Comédie polémique et comédie aatirique de la Renaiaaance Lea débuta du drame acolaire La tragédie humaniste La pastorale

SZÍNHÁZ- í

TUDOMÁNYI \ INTÉZET I KÖNYVTÁRA

- 143 -