KÖLCSEY FERENC G Y E R M E K K O R I B E T E G S É G E ÉS N É P I G Y Ó G Y Í T Á S A MIHÁLYHEGYIGÉZA
,,. . . a sors midőn őt a himlő következésében egyik sze métűi megfosztó, a gyermeket jókor szenvedni tanította.'''' (Eötvös József: Emlékbeszéd)
í s ^ ó l c s e y Ferenc a reformkor kimagasló alakja: író, k ö l t ő , szónok, politikus, a magyar kritika megalapítója. Csodálatra m é l t ó , hogy gyenge fizikumával, félszem mel mennyit alkotott. „Szivem örömtől repes, ha reá gondolok" — írta Szemere Ber talan. [23] Pap Endre meg — aki jurátusa volt — így jellemezte : , , . . .nyúlánk, magas termetű, de gyenge testalkatú, örökké halvány." [15] Kevés magyar írónak volt annyi testi és lelki szenvedésben része, mint Kölcseynek. Ennek hatása látszott is rajta egész életében. A l i g négyéves k o r á b a n himlőben bete gedett meg (variola), s csaknem életét vesztette. Végül is „ . . .az irigy betegség meg fosztó egyik szemétől, s kedves vonású arczulatát is megcsorbitá" (Kállay Ferenc). [10] Testi ereje is annyira megromlott, hogy a betegsége következményeitől egész életében szenvedett. A variola egyike azon járványos megbetegedéseknek, melynek fenyegetésétől év századokon át rettegésben éltek az emberek. A X V I I I . században is t ö b b súlyos h i m l ő j á r v á n y pusztított: Berlin, Prága, Bécs, Pest kórházaiban 4 0 % volt a halálozás. A himlőoltás bevezetése ó t a E u r ó p á b a n ma m á r ritkán fordul e l ő . R a d n ó t profeszszor írja, hogy Delhi utcáin m é g ma is látni jellegzetes himlőhelyes arcokat a szem héjra is ráterjedő hegekkel, ugyancsak durva l e u k o m á k a t a s t a p h y l o m á k a t a corneán. Indiában a vakság okai k ö z t a himlő 20%-ban szerepel. [17] G r ó s z E m i l közlése szerint a hazánkban élő vakok 5%-a himlő miatt vesztette el látását. Ez a szám még a régi himlőbetegek k ö z ü l került k i , hiszen a védőoltás beveze tése ó t a az új megbetegedések száma gyorsan fogyott. [7] A 18. században Bécsben is tombolt a variolajárvány: különösen vészes volt a hete dik és az utolsó évtized. M á r i a Terézia átvészelte a betegséget, de erősen látszottak arcán a himlőhelyek. A későbbi I I . József felesége ennél rosszabbul járt, meghalt variolában. A Habsburg család 11 tagját vesztette ebben a betegségben. [16] Mert h á t a bécsi Burg márványpalotáiban sem tudtak a himlős betegnek j o b b kezelést adni, mint az álmosdi zsindelytetős parasztházból lett Kölcsey k ú r i á b a n , ahol ebben az időben (1794 körül) szenvedett ugyanettől a betegségtől a kis Kölcsey Ferenc. A z atya: Kölcsey Péter, akit művelt e m b e r k é n t tartottak számon a megyében, tisz tában volt e betegség veszélyeivel, és azzal is, hogy anyatej hiányában, dajkával nevelt gyermek kevésbé ellenálló. Képzelhető a szülők kétségbeesése a kiütésekkel ellepett, lázas, dagadt arcú, bera gadt szemű, fénykerülő gyermek láttán, akinek a táplálása is nehezen ment. Tudjuk,
hogy Kölcsey Ferenc Sző-Demeleren született, az akkori Közép-Szolnok megyében.. Szülés u t á n , m i k o r Álmosdra visszatértek, egy Panka nevü szolgálót hoztak maguk kal, aki nemcsak dajkája volt Kölcsey Ferencnek, hanem később a debreceni t a n u l ó évei alatt, majd felnőtt k o r á b a n is gondozója maradt, és hűségesen szolgálta. Kölcsey Ferenc annyira megbízott benne, hogy soha nem számoltatta el P a n k á t . Mind Angyal Dávid, m i n d Vajda Viktor m i n t régi hű cselédet említi. [ 1 , 23] Szentimrey Jenő a „ F e r e n c tekintetes ú r " c. életrajzi regényében azt állítja, hogy Panka a j á n l o t t egy népi g y ó g y m ó d o t a kis Kölcsey Ferenc gyógyítására. [22] Ez hihető is, hiszen a Panka által ajánlott gyógymód akkoriban elterjedt volt. Szentimrey sze rint a betegség súlyos óráiban Panka így szólott: „Ha nincs segítség, nem él meg reg gelig. Nálunk Közép-Szolnok megyében úgy csinálják, hogy behevítenek a sütőkemen cébe, de nem éppen annyira, hogy U'ingra lobbanjon a lapáton bedugott panusa fszáraz kukoricaszár). Akkor rákötik a lapátra a gyereket. Ha nagyobbacska, bebújik magától. Akkor ki Rátolják a kemence ajtaját, s bennmarad, míg anyja elmond hét miatyánkot. kapják, s kicsi testét bekenik faolajjal és bedugják a meleg ágyba. A forróságban ki pattannak a hólyagok, levet eresztenek, a gyerek megkönnyebbül. Mintha kézzel vették volna le a betegséget róla." Kölcseyék m á r hallhattak erről a nép k ö z ö t t elterjedt gyógymódról, hiszen a h i m l ő akkor gyakori betegség volt. Eszerint a betegek bebújtak a meleg kemencébe. A meleg kemence, a mai fürdőink ben is megtalálható „száraz meleg" k a m r á n a k felel meg, ahol 60—70 °C-ra fűtik a levegőt. Seneca is említi leveleiben, mint „testet kimerítő száraz gőzt..." [19], Akadhatnak, akik hitetlenkednek, m o n d v á n : hogyan bújhat be egy felnőtt egy kemencébe? H a tudjuk azt, hogy időnként asszonyok bebújnak, hogy kitapasszák, már nem hitetlenkedünk. Egyébként is j ó , ha tudjuk, milyen egy falusi kemence. Győrffy I s t v á n leírása szerint az alföldi magyar házban „A kemence 2—3 m űrtar talmú, felfelé keskenyedő boglya formájú. Mindég sárból készül." A kemence „valósá gos épület az épületben", ugyanis a k o n y h á n a k j ó egyharmadát, csaknem felét elfog lalja. N é m e l y i k olyan magas, hogy csaknem mennyezetig ér. [18] Bátky azt is el mondja, hogy a kemence „a főzésen kívül még sok mindenre szolgál: kenyeret sütnek benne, gyümölcsöt aszalnak, kendert szárítanak, télen fűtenek, sőt régente ez volt a száraz gőzfürdő is". Az északi szlávoknak m é g most is a kemence a fürdőjük. [3] Ennek a szokásnak emléke a „ b a n y a k e m e n c e " nevében is fennmaradt. A szlovák „ b á n j a " szó (fürdő) megfelel a latin „ b a l n e a " szónak, ami szintén fürdőt jelent. M i magyarul szintén „ b a n y a " nevet ragasztunk a kemencénkhez. Ez a szlávból kölcsön zött szó is sejteti, hogy m i így is használtuk (Bátky). Ilyen kemencéjük volt Kölcseyéknek Á l m o s d o n . Baksay S á n d o r írja, hogy „a magyar ember az egyenes házat szereti. Elengedhetetlen hármas osztálya: a nagy ház, a kis ház és a konyha. A nagy ház ajtó felőli szegletében van a szalmafűtésre berendezett, sárból rakott nagy boglya- vagy búboskemence, amit asszonyok is tudnak sárból rakni." [2] Győrffy István a magyar parasztházból fejlett nemesi k ú r i á t ismertette. „Ilyenféle régi nemesi kúriák Szabolcs-Szatmár megyében még ma is találhatók [1929]. Némelyikét még most is szalmával fűtik. Ezek a magyar parasztházból nőtt kúriák legfejlettebb pél dái". [9] 8
Ilyenféle házatája volt a Kölcsey családnak Á l m o s d o n . Géresi K á l m á n szerint: ,,. . .az alsó nemesség Szatmár megyében, és éppen Nagykároly környékén is részben már a néppel teljesen összevegyülten élt." [16] Vajda Viktor látta a Kölcseyék álmosdi házát, melyet akkor „rozzant és dísztelen nek" talált. Igaz, hogy a Kölcsey család m á r hatvan éve nem lakta. Vajda írja: „a ház mindössze három lakó- és egy cselédszobából, továbbá konyha-kamrából álló épület volt. Szerény volt az épület és ehhez egyszerűség és keresetlen csín társult a lakóknál és tiszta ság a háztartásban. Ennek gondjai megint a jó Panna nénire nehezültek, aki hűségesen szolgálta a családot ". [23] A h á z ma is áll. Igyekeztek eredeti állapotába visszahelyezni. Baksay által a magyar házra jellemző „ h á r m a s t a g o z ó d á s " is fellelhető benne. A kemence is Baksay által mondott jellemző helyen: „a nagy ház ajtó melletti szegletében van." A községben el terjedt szájhagyomány szerint ebben a kemencében „részesítették kezelésben Kölcsey Ferencet gyermekkori betegségében." A z irodalomban számos adat található a kemencében való gyógyításokról. Ezek közül néhányat megemlítek. A magyarországi boszorkányperekben felbukkan egy Bagladi János nevű sértett (1752), akire egy haragosa olyan k e m é n y hideglelést bocsá tott, hogy „mindenkor a kemencébe köllött bújnia, amikor lölte a hideg" (Schramm Ferenc). [18] Békés megyében is meleget alkalmaztak a népi gyógyításban. Oláh Andor gyűjtése szerint: ..az himlőnek az orvossága a meleg ágy." „Azt [a himlős gyereket] melegbe tartani. Csak melegbe. Meleg, meleg, semmi más.. . A meleg kemence kihúzza neki a himlőt" [14] Jászberényben ma is van itt-ott banyakemencc. Arról is tudunk, hogy fürdőnek is, gőzfürdőnek is használták. A beteg kenyérsütés után vizes r u h á b a n bújt be a meleg kemencébe. A ruha rajta megszáradt, közben gőz képződött.* K ő r ö s l a d á n y b a n a viszketeges bőrbetegeket meleg kemencében gyógyították. Gyógyszertárban k é n p o r t vettek. Ezt disznózsírral elkeverték, s ezzel kenték be a beteg bőrét, majd egy óra hosszat a meleg kemencébe ültették. U t á n a teknőben lefürdött. A himlős beteg is bebújt a meleg kemencébe.** Egyházaskéren a torokfájós beteg a torokfájás elleni m o n d ó k a elmondása u t á n meg csókolja a kemencét. Szászrégenben a beteg törülközőjével átöleli a kemencét, és azzal beköti a torkát ( K á l m á n y Lajos gyűjtése). [11] A népi gyógyászatban ismert „színazonosság" felfogás értelmében a himlős beteg nek piros kendővel törlik az arcát (Szendrey Zsigmond és Á k o s ) . [21] A Kölcsey szülők beleegyeztek beteg gyermekük népi kezelésébe. A kezelés módja azonban úgy, ahogy Szentimrey az életrajzi regényben leírja, képtelenség. A helyiségek elhelyezése sem illik bele a regénybe. Szentimrey nyilván hallott erről a kezelésről, de annak kivitelét m á r nem ismerhette, így h á t elképzelése szerint írta le. Valóságban úgy történhetett a kezelés, hogy a jól befűtött kemence a k o n y h á t kelle mesre melegítette, majd vártak, amíg a kemence hűlni kezdett. A szülők kezükkel be nyúlva ellenőrizték a kemence kihűlését. M i k o r még j ó meleg volt, de m á r nem sütötte 1
* Dr. Gálfy Kálmánné orvos szóbeli közlése. ** Ombódi András szóbeli közlése.
a benyújtott kezet, akkor Panka levetkőzött a l s ó r u h á r a , bebújt, majd óvatosan be adták a beteg gyermeket. Elmondtak hét m i a t y á n k o t , ami időmérésre kellett: ez kb. 10 perc. M i k o r kibújtak, a gyermek testét „faolajjal" bekenték, s meleg ágyba fektet ték. A faolaj a Karlovszky Geyza összeállította népi győgyszernevek jegyzéke szerint nem más, m i n t Oleum olvarum, vagyis az olajfa terméke. [12] Ezért mondja a nép faolajnak. H a s o n l ó kezelést említ Lengyel Dénes a himlős betegeknél. [13] A himlőbeteg szemének kezeléséről Csapodi István 1899-ben megjelent könyvében kevés optimizmussal nyilatkozott: „A szembe szublimat vagy bórsav oldatot csepegtet hetünk". [4] Gerlóczy Zsigmond t ö b b variolát látott 1915-ben, a h á b o r ú idején. Tüneti kezelésnél t ö b b e t nem tudott javasolni ő sem. [5] Strümpel is csupán tüneti kezelésekre szorítkozott, és a Hebra bécsi klinkáján alkalmazott meleg fürdőket ajánlotta (1928). [20]
IRODALOM 1. Angyal Dávid: Budapesti Szemle 1903. 113. k. 2. Baksay Sándor: Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország I I . k. Bp. 1891. 360. 1. 3. Bátky Zsigmond: A magyarság néprajza. Bp. 1933. I . k. 195. 1. 4. Csapodi István: Útmutató a szemészetben. Bp. 1891. 5. Gerlóczy Zsigmond: Klinikai recipe könyv. Szerk. Müller Vilmos. Bp. 1915. 227. 1. 6. Géresi Kálmán: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország I I . k. Bp. 1891. 360. 1. 7. Grósz Emil: Orvosi Hetilap 1917. 47. 1. (Klny.) 8. Győrffy István: Magyar nép — magyar ház. Bp. 1943. 125. 1. 9. Győrffy István: Tér és Forma 1929. I I . sz. 17. 1. 10. Kállay Ferenc: Kölcsey Ferenc gyermek- és ifjúkori életrajza . . . Pest 1839. 11. Kálmány Lajos: Ethnographia 1891. 36. 1. 12. Karlovszky Geyza: A magyar és német gyógyszernevek szótára. Bp. 1890. 13. Lengyel Dénes: Orvosi tanácsok városban és falun. Pest 1864. 14. Oláh Andor : Népi gyógyítás Magyarországon. (Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 7—8.) Bp. 1975. 265. 1. 15. Pap Endre: Magyar statusférfiak. Pest 1851. 16. Pólya Jenő: Az orvostudomány regénye. Bp. 1942. 17. Radnót Magda: Orvosképzés 1964. 104. 1. 18. Schramm Ferenc: A magyarországi boszorkányperek. Bp. 1970. 643. 1. 19. Seneca Levelek. Bp. 1975. 175. 1. 20. Strümpel Adolf : Lehrbuch der speziellen Pathologie und Therapie. Leipzig 1922. 21. Szendr .y Zsigmond—Szendrey Ákos: A magyarság néprajza. I I I . k. Bp. é.n. 195. 1. 22. Szentimrey Jenő: Ferenc tekintetes úr. Bp. 1938. 23. Vajda Viktor: Kölcsey élete. Bp. 1875. a
Résumé I l y a des régions en Hongrie où, en cas de maladie, on ne consulte pas tout de suite le guérisseur ou le médecin. On commence par essayer des remèdes de ménage, des méthodes familiales. On prend de la tisane, on prend du vin chaud. On s'entortille et se couche au soleil ou bien au coin de la four. On emploi comme méthode ancienne la chaud sec. En cas de rhume, de frisson ou de maladies cutanées, on se cache à la four refroidissante mais encore chaude. I l y a des fours qui cubent 2—3 mètres. Le malade varioleux se cachait dans la four, les vésicules éclataient et se vidaient à la chaleur, puis on enduisait le malade de l'huile d'olive (01. olivarum) et le couchait. C'est ainsi que Ferenc Kölcsey, grand écrivian, poète et politicien hongrois fut traité dans son enfance quand il souffrit de la variole, il y a deux cents ans. G. MIHÁLYHEGYI, Dr. med. ophthalmologist, chief medical officer Budapest, Otthon u. 14. Hungary H-1118
