Klı mava ltoza s e s hata sainak cso kkente se, klı maadapta cio e s kocka zat-megelo ze s elo segı te se

Klı́mavá ltozá s é s hatá sainak csö kkenté se, klı́maadaptá ció é s kocká zat-megelő zé s elő segı́té se korábbi tapasztalatok és értékelési eredmények áttekintése „Tematikus tanulmány-sorozat EU 2020-hoz kapcsolódóan – értékelési eredmények és a szakpolitikai tervezés összekapcsolása szakpolitikai szakértők és gyakorlati szakemberek bevonásával” c. projekt keretében Készült a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából Konzorciumvezető: HÉTFA Elemző Központ

Készítette:

Magyar Emőke Scheer Márta ÖKO Zrt. Budapest 2013. október 31.

www.ujszechenyiterv.gov.hu

Klímaváltozás és hatásainak csökkentése, klímaadaptáció, és kockázat-megelőzés elősegítése Tematikus tanulmány-sorozat, IV. téma

Tartalomjegyzék

Vezetői összefoglaló......................................................................................................................... 3 I.

A tanulmány célja ................................................................................................................... 5

II.

Klímaváltozás, hatásai és az adaptáció fontossága .................................................... 7

III.

A fejlesztéspolitika lehetőségei a klímaváltozás hatásainak csökkentése és az azokhoz való alkalmazkodás területén ....................................................................... 11 III.1. Árvíz és aszály elleni védekezés összekapcsolása ökoszisztéma alapú megközelítésben: korábbi intézkedések tapasztalatai................................................. 11 III.1.1. Árterületek, vizes élőhelyek helyreállítása, új tájhasználati rendszer kialakítása.......... 13 III.1.2. Jelentős környezeti értékű területeken folytatott fenntartható gazdálkodás ................... 15

III.2. Ökoszisztéma szolgáltatások és azok jelentősége ........................................................ 17 III.2.1. Az ökoszisztéma szolgáltatásokhoz kapcsolódó eredmények, tapasztalatok ................... 17

III.3. Közösségi alkalmazkodás a klímaváltozás hatásaihoz, riasztás és védekezés közösségi megoldásai...................................................................................................... 27 III.3.1. Klímapolitika és a szükséges háttér adatbázis .............................................................................. 27 III.3.2. A klímaalkalmazkodás szereplőinek feladatai .............................................................................. 28

IV.

Adatok, indikátorok ........................................................................................................... 31 IV.1. Adatok rendelkezésre állása........................................................................................... 31 IV.2. A klímaváltozás megfigyelését és előrejelzését segítő monitoring rendszer koncepciója ...................................................................................................................... 32 IV.2.1. IV.2.2. IV.2.3. IV.2.4.

V.

A monitoring rendszer céljának megfogalmazása ....................................................................... 33 Lehetséges alapadatok ............................................................................................................................ 34 Lehetséges kapcsolatrendszerek ......................................................................................................... 34 Az adatok előállítása ................................................................................................................................ 35

Összegzés................................................................................................................................ 37

Irodalomjegyzék ............................................................................................................................ 39 1. melléklet: Adatbázisok áttekintése .................................................................................... 44 2. melléklet: Ökoszisztéma szolgáltatások ........................................................................... 46

2


Vezetői összefoglaló A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából a HÉTFA Elemző Központ Kft. az ÖKO Zrt. bevonásával tematikus tanulmánysorozatot készített a korábbi értékelési eredmények és a szakpolitikai tervezés összekapcsolása céljából. A vizsgált 7 témakörből jelen tanulmány a „Klímaváltozás és hatásainak csökkentése, klímaadaptáció és kockázat-megelőzés elősegítése” témakört dolgozza fel releváns hazai és nemzetközi dokumentumok megállapításai alapján. Mindennapi tapasztalataink és a vonatkozó uniós előírások szerint a jövőben a megelőzés mellett a klímaalkalmazkodásra kiemelt figyelmet kell fordítani. A témakör sajátossága, hogy a megközelítés újszerűségéből adódóan nem voltak olyan beavatkozások az előző tervezési ciklusban, amelyek tapasztalatait összegyűjthetnénk, így tanulmányunk a klímaváltozás témaköréhez közvetetten kapcsolódó beavatkozások tapasztalatait, illetve elméleti kutatások eredményeit gyűjti össze és tárja az olvasó elé, amelyek leglényegesebb megállapításait az alábbiakban emeljük ki: Árvíz és aszály elleni védekezés összekapcsolása ökoszisztéma alapú megközelítésben − A Tisza menti élőhelyfejlesztési projektek közvetlenül szolgálják az árvízi veszélyeztetés csökkentését az ár- és hullámtér érdességének csökkentése révén, egyidejűleg mérséklik az aszály kockázatát a vízvisszatartás és a területhasználatváltás révén, miközben megélhetést is nyújtanak, számos használat esetében nagyobb élőmunka igénnyel. A vízgazdálkodás megújítása a területhasználatok módosítását igényli, ami csak a különböző érintettek érdekeinek egyeztetésével valósulhat meg. − A megfelelően rehabilitált és megfelelően fenntartott élőhelyek biztosítani tudják az elvárt élővilágvédelmi eredményeket. Érdemes tehát az ilyen jellegű rehabilitációs programokat folytatni, hiszen ezek a jelentős ökológiai, természetvédelmi eredmények mellett hozzájárulhatnak a klíma-alkalmazkodáshoz is. Ökoszisztéma szolgáltatások és azok jelentősége − Törekedni kell integrált projektek létrehozására, amelyek helyi erőforrásokra (helyi természeti tőke és munkaerő) építve új ökológiai szolgáltatásokat hívnak életre. Az ilyen projektek lényege, hogy helyi problémára olyan választ adnak, amelynek eredménye a térségben az ökoszisztéma szolgáltatások bővülése sokszereplős összefogással. A részvételi jogosultságot a lehető legszélesebb körre kell kiterjeszteni. Elsősorban ott érdemes indítani ilyen projektet, ahol a természeti környezet még viszonylag háborítatlan, nincsenek fejlesztések és nagy a munkanélküliség. − Sem az ökoszisztéma szolgáltatások fejlesztését, sem a biodiverzitás csökkenésének megállítását, sem a Víz Keretirányelv célkitűzéseit nem lehet megvalósítani a vidékfejlesztési célokkal és támogatásokkal való összhang nélkül. − Az ökoszisztéma szolgáltatások és a zöld infrastruktúra fejlesztése szempontjából fontos a természetvédelem és a területfejlesztés kapcsolatának szorosabbra fűzése. A nemzeti parkok integráló szerepet tölthetnek be a regionális területfejlesztésben. − Térségspecifikus környezeti problémák kezelése (lakossági interjúk alapján) csak az eddigieknél jóval környezettudatosabb, a tájak egyedi környezeti viszonyaival számoló és a természetvédelem érdekeit és a helyi társadalmi igényeket ötvözni tudó tervezéssel és programozással lehet sikeres.

3


Közösségi alkalmazkodás a klímaváltozás hatásaihoz, riasztás és védekezés közösségi megoldásai − A klímapolitikában a klímavédelem felől a klímaalkalmazkodás felé kell a hangsúlyt eltolni. Ennek feltétele a háttér adatbázis megteremtése és a szemléletváltás. − A klímaváltozás következményeihez való eredményes alkalmazkodás csak az államigazgatás, a nagy- és kisközösségek, a civil szervezetek és az egyének együttműködése esetén valósulhat meg. A klímaváltozáshoz való viszonyunk az utóbbi évtizedben jelentős változáson ment keresztül, a klímaváltozás befolyásolása, a klímavédelem helyett alapcél az alkalmazkodás lett. Az előrelépést és a szakpolitikák, beavatkozások eredményességét csökkentő, visszafogó hatással bír, hogy nincs a klímaváltozás és hatásainak megfigyelésére, nyomon követésére alkalmas szisztematikus és célzott adatgyűjtés (leginkább csak meteorológiai adatok állnak rendelkezésre, illetve néhány esetlegesen felvett adatgyűjtés), amely a klímaalkalmazkodás megismerését és a következő tervezési periódusban elkészülő projektek klímahatásának kimutatását, vizsgálatát segítené. A tanulmányban ezért egy rendszerezettebb adatgyűjtést szolgáló (klíma)monitoring rendszer koncepcióját is felvázoltuk. A káros folyamatok mérséklése (hagyományos klímavédelem) csak széleskörű nemzetközi összefogással oldható meg. Az összefogások sikere attól függ, hogy az egyes politikák milyen mértékben teszik magukévá az adott programot, célt, ezért a megvalósulás bizonytalannak mondható. Ezzel szemben a klímaalkalmazkodás egyéni és helyi közösségi intézkedésekkel is kezelhető, melyek ugyan lokálisak, de eredményesek. A megváltozott éghajlathoz való alkalmazkodás letéteményesei tehát az egyének és a helyi közösségek lehetnek, minden közösség saját módszerek kialakításával. Ennél fogva az egyének és a helyi közösségek szintjén a jelenleginél sokkal több tudásra és szándékra van szükség. A klímastratégiákban a védelem és alkalmazkodás helyesnek tartott aránya még bizonytalan, de annyi bizonyos, hogy összehangolásuk alapvető feladat. A klímaalkalmazkodásban azokat módozatokat kell előnyben részesíteni, amelyek egyidejűleg a klímavédelmet is szolgálják, de legalábbis nem hatnak ellene. Jelen tanulmányban tárgyalt három altémát éppen az fűzi közös szálra, hogy mindhárom a klímaalkalmazkodás klímavédelemmel harmonizáló módozatait fedi. A táji adottságokhoz jobban igazodó gazdálkodási formák újraélesztése a természeti környezethez való alkalmazkodásról szólnak. Megvalósulásuk egyúttal klímaalkalmazkodás. Az ökoszisztéma szolgáltatások jelentőségének tudatosítása, azok megőrzése, a nagyüzemi szántóföldi növénytermelés hegemóniájának mérséklése, változatosabb ökológiai környezet kialakítása, a biológiai sokféleség csökkenésének mérséklése a klímaalkalmazkodás egyik legkézenfekvőbb módja. Ezekre a módszerekre úgy is tekinthetünk, mint a közösségi alkalmazkodás egy lehetséges módjára. Mindezek a tevékenységek abban is hasonlóak, hogy közösségi kezdeményezésként, közösségi összefogással, érdekegyeztetések útján kialakuló konszenzus eredményeként jönnek létre, erősítve a helyi társadalom kohézióját és alkalmazkodóképességét. Többségükben nagy élőmunka ráfordítást igénylő elemeket is tartalmaznak, ezzel hozzájárulnak a megélhetéshez, a szegénység mérsékléséhez, összességében a fenntarthatósághoz.

4


I.

A tanulmány célja

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2012. november 13-án „Tematikus tanulmány-sorozat az EU 2020-hoz kapcsolódóan – értékelési eredmények és szakpolitikai tervezés összekapcsolása szakpolitikai szakértők és gyakorlati szakemberek bevonásával” tárgyú ajánlattételi felhívást tett közzé az Európai Unió hivatalos lapjában, 2012/S 218-359574 számmal. A hirdetmény közzétételével induló nyílt eljáráson a HÉTFA Elemző Központ Kft. (1051. Budapest, Október 6. u. 19.) tette a legkedvezőbb ajánlatot, így a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség – a 2013. március 12én aláírt szerződés alapján – a HÉTFA Elemző Központ Kft.-t bízta meg a beszerzés tárgyát képező feladatok elvégzésével, amelyben az ÖKO Zrt. alvállalkozóként működött közre. A munkavégzés eredményeként 7 tematikus tanulmány és egy szintézistanulmány készült el. A tematikus tanulmányok az ajánlattételi felhívásban meghatározott 7 témakörben, azon belül a Megrendelő által jóváhagyott projektindító jelentésben (PIJ) részletezett területekre kiterjedően tárják az olvasó elé a – főként Uniós forrásokra alapozott hazai – fejlesztéspolitika eredményességét és végrehajtási tapasztalatait vizsgáló értékelések legfontosabb megállapításait. A témakör sajátossága, hogy a megközelítés újszerűségéből adódóan nem voltak olyan beavatkozások az előző tervezési ciklusban, amelyek tapasztalatait összegyűjthetnénk, így tanulmányunk a klímaváltozás témaköréhez közvetetten kapcsolódó beavatkozások tapasztalatait, illetve elméleti kutatások eredményeit gyűjti össze és tárja az olvasó elé. A 7 tematikus tanulmánynak a 2014-2020 időszak fejlesztéspolitikáját meghatározó Partnerségi Megállapodás szempontjából kiemelkedő jelentőségű, illetve általános érvényű megállapításai a szintézistanulmányban is megjelennek. A tematikus tanulmányok széleskörű dokumentumkeresés és információgyűjtés eredményeként születtek. Hazai és nemzetközi internetes és könyvtári adatbázisokban lefolytatott keresések, valamint felsőoktatási intézmények, kutatóhelyek és tudományos műhelyek közvetlen megkeresése eredményeként fellelt, továbbá a közigazgatásban elkészült és hozzáférhetővé tett összesen 1.300-nál is több dokumentumot tekintettünk át. A dokumentumok feldolgozásának eredményeként 300-at meghaladó értékelő jelentés és tanulmány lényegi megállapításait gyűjtöttük össze a tematikus tanulmányokban, amelyek – a megrendelő szándékaival egyezően – nem új gondolatokat fogalmaznak meg, hanem a 2013. nyaráig előállt és összegyűlt tudás és tapasztalatok összefoglalását adják. Az olvasó „Klímaváltozás és hatásainak csökkentése, klíma-adaptáció és kockázatmegelőzés elősegítése” tárgyú tematikus tanulmányt tartja kezében, amelyet a feladatok elvégzésében alvállalkozóként közreműködő ÖKO Zrt. készített, és amely a Megrendelő szándékai szerint az alábbi területeken ismert és fellelt értékelések, elemzések legfontosabb megállapításait és tanulságait összegzi: •

•

árvíz és aszály elleni védekezés összekapcsolása ökoszisztéma alapú megközelítésben o árterületek, vizes élőhelyek helyreállítása, o jelentős környezeti értékű (pl.: Natura 2000) területeken folytatott fenntartható gazdálkodás, különös tekintettel a magas emberi munka igényt támasztó környezetművelési módokban rejlő lehetőségekre, ökoszisztéma szolgáltatások és azok jelentősége,

5

Klímaváltozás és hatásainak csökkentése, klímaadaptáció, és kockázat-megelőzés elősegítése Tematikus tanulmány-sorozat, IV. téma •

közösségi alkalmazkodás a klímaváltozás hatásaihoz, riasztás és védekezés közösségi megoldásai.

A tanulmány e fenti témakörökben keletkezett – főként, de nem kizárólag magyarországi – tapasztalatokat, tanulságokat, megállapításokat és tudományos eredményeket tárja az olvasó elé.

6


II.

Klímaváltozás, hatásai és az adaptáció fontossága

A növekvő környezetszennyezés és a természet jelentős átalakításának a Föld éghajlatára gyakorolt hatása a múlt század közepe óta foglalkoztatja intenzíven a szakértőket és laikusokat egyaránt. Az 1980-as évek közepe óta – a Brundtland Bizottság jelentése alapján – általánosan ismert és elfogadott a légkörben lévő üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése és a klímaváltozás közötti ok-okozati összefüggés. Az első jelentősebb nemzetközi reakció az 1997ben aláírt Kiotói Egyezmény, amelyben fejlett, iparosodott államok kötelezték magukat arra, hogy CO2-kibocsátásukat az aláírást követő évtizedben 5,2 %-kal szorítják az 1990-es szint alá. Az egyezmény 2005. elején lépett életbe és 2006. decemberéig 169 állam csatlakozott hozzá. (A csatlakozott országok összességében a világ CO2-kibocsátásának 61,6 %-áért felelősek. Sajnos a világ legnagyobb szennyezői, az Egyesült Államok és Ausztrália nem csatlakozott.) Bár a klímaváltozás – mint a fenntartható fejlődést akadályozó tényező – okairól és hatásairól folytatott vita nem lezárt, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2011. évi jelentésében[1]) rámutat, hogy egy olyan globális klíma-változásnak vagyunk részesei, amiben jelentős szerepet játszik az emberi tevékenység: „Az éghajlati rendszer melegedése vitán felül áll, mivel ez ma már nyilvánvaló a globálisan átlagolt levegő- és óceán-középhőmérséklet emelkedéséből, a hó- és jégtakaró kiterjedt olvadásából és a globális átlagos tengerszint-emelkedés megfigyeléseiből.” Az utóbbi évtizedekben számos klímamodell (GCM) készült a Föld egészére, ill. különböző részterületeire. A számítások mindegyike a meleg hőmérsékleti szélsőségek, valamint a nagycsapadékú események gyakoriságának növekedését jelezték előre, melyek világszerte növelik a klímaváltozással szembeni sérülékenységet. A PESETA projekt (Climate Change Impacts …[2]) Európára 2,5-5,4⁰C, a Kárpát-medencére az évszázad közepéig 2oC globális átlaghőmérséklet emelkedést jelzett előre. A klímaváltozás hatásait a tudományos kutatások eredményei mellett már saját bőrünkön érezzük, mindennapjainkban is tapasztaljuk. A melegedés mellett lényeges problémát okoz majd várhatóan, hogy az éves csapadékösszeg változatlansága mellett a nyári csapadék csökken, ugyanakkor a lehullott csapadék intenzitása emelkedik. Utóbbi gátolja a beszivárgást, ami esetenként jelentős árvizekben is megmutatkozhat. Ugyanakkor a hőmérsékletemelkedés fokozza a párolgást, ez a beszivárgás csökkenése mellett óhatatlanul növeli az aszályok kiterjedését mind térben, mind időben, így fokozódik a szárazodás (sivatagosodás). E folyamat megköveteli, hogy a változó körülményekhez alkalmazkodjunk és megelőzzünk jövőbeli, súlyosabb természeti és gazdasági károkat. Az éghajlatváltozás várhatóan fokozza a regionális különbségeket Európa természetes erőforrásait és javait tekintve. A csapadékintenzitás növekedése növeli a hirtelen árhullámok kockázatát. A melegedés a vegetációs és mezőgazdasági övezetek határainak északabbra tolódását, a szélsőségesség fokozódása a különböző fajokból álló társulások átalakulása, térbeli elmozdulását, ritka fajok pusztulását, más, kevésbé értékes fajok elszaporodását okozza majd. A változások általában erősen igénybe veszik az élőlények, köztük az ember alkalmazkodóképességét is.

7


Közép- és Kelet-Európában várható nyári csapadékmennyiség csökkenés növekvő vízgondokat okoz. Valószínűleg romlik mind az erdők, mind a kultúrnövények termőképessége. A hőhullámok egészségügyi kockázatot is jelentenek. A Kárpát-medence térségére az évszázad közepéig az átlaghőmérséklet 1,4-2,6 ⁰C, az évszázad végéig pedig 4,1-4,9 ⁰C növekedésére számíthatunk. Emellett mind a közeli, mind a távoli jövőre vonatkozóan – változatlan éves csapadékösszeg mellett – a nyári csapadékátlag 510 %-ot elérő csökkenésére számíthatunk. A magasabb hőmérséklettel járó, meleghez köthető szélsőségek gyakoribbá, a nyári hőhullámokhoz kapcsolható aszályok kiterjedtebbé, intenzívebbé és gyakoribbá válnak. „A klímaváltozás hidrológiai következményei a szélsőségesség növekedésében, azaz az árvíz- és aszálygyakoriság emelkedésében mutatkoznak majd meg. (…) Csökken a beszivárgás és így a kisebb vízfolyások vízutánpótlása is. Megnő a kisvizek gyakorisága. A csapadék intenzitásának növekedése ugyanakkor hirtelen árhullámok gyakoriságának növekedését segíti. Az intenzívebb csapadék növelheti az eróziót, a csökkenő csapadékmennyiség pedig negatívan hat a vízkészletekre, ami kevesebb felhasználható vízmennyiséget jelent, és növeli Magyarország sérülékenységét, illetve a szomszédos országoktól való függőségét. A kevesebb víz emellett vízminőségi problémákhoz is vezet. A talajvízszint süllyedése károsan hat az ökoszisztémákra, a vízkészletek csökkenése rontja a természetvédelmi területek állapotát, különösen a vizes élőhelyekét.” (Gayer – Molnár, 2012.[3]) A klímaváltozás a – hőmérsékletnövekedés és a csapadékmennyiség csökkenése mellett – a párolgást is befolyásolja. A levegő páratartalma a térségünkben nagyon alacsony (nyáron 64% alatti), ami hozzájárul a párolgás intenzitásának növekedéséhez, és ennek révén a nagyobb mértékű szárazodáshoz. A párolgás a szabad vízfelületek vízháztartására is jelentős veszteség. Hazánk fokozottan érzékeny a klímaváltozásra, többek között ebből a megfontolásból jött létre 2003-2006 között az MTA és a KvVM közös vállalkozásaként a VAHAVA (Változás-Hatás-Válasz) projekt[3], melynek célja az alkalmazkodás leghatékonyabb módjainak feltárása volt. A projekt egyik eredményeként került sor a 2008-2025-re szóló Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NES) elfogadására, mely szerint az éghajlatváltozás elleni küzdelemben az alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedések egymás hatását kell, hogy segítsék. A hazai szakpolitika – a nemzetközi szakpolitikával összhangban – egészen a legutóbbi időkig csak a klímaváltozás megelőzésére (ÜHG kibocsátás csökkentése) irányult. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, mint lehetséges stratégia csak a 2000-es évek közepétől vetődött föl (Kiss E., 2006. [5]). Így az előző uniós tervezési ciklusban (2007-2013) még nem is voltak klímaalkalmazkodást célzó intézkedések. Az EU2020 stratégia[9] azonban már önálló tematikus célkitűzésként jelöli meg az alkalmazkodást és a kockázatmegelőzést. Ennek megfelelően a Magyarország és az Európai Unió közötti Partnerségi Megállapodásban is hangsúlyos a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, melynek számos eleme fejlesztési célkitűzésként került nevesítésre. Magyarország számára kiemelkedően fontos a klímaváltozás következményeihez való alkalmazkodás, tekintettel arra, hogy hazánk területének – más európai uniós országokkal összehasonlítva – már jelenleg is kiemelkedően nagy százaléka árvízveszélyes és/vagy aszállyal sújtott terület. A klímaváltozás következtében e területek kiterjedése növekszik.

8


A klímaalkalmazkodás hazai megvalósulása egy olyan komplex folyamat lehet, amely során a társadalom a természeti adottságokhoz jobban igazodó, azokat hatékonyabban használó gazdálkodási módokra tér át. Ennek része az árvízi és aszálykockázatok csökkentése a nagyvizek lehető legnagyobb mértékű raktározásával, tájgazdálkodással, nagy élőmunka-igényű ökogazdálkodási módok meghonosításával. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik lehetséges következménye az öntözés, amely mint egyfajta vízkészlet-megőrzési eszköz a vízkészlet-gazdálkodás részeként történő alkalmazást kívánna. A klímaváltozás következményei (árvíz és aszály) elleni védekezés, illetve azokhoz való alkalmazkodás összekapcsolható az ökoszisztémák rehabilitációjával. Az alkalmazkodási folyamat fontos elemét jelentik a biológiailag aktív felületek, az ökoszisztémák, amelyek óriási szerepet játszanak a kisvízkörök fenntartásában, a vízraktározásban, a talajok kiszáradásának mérséklésében. Különösen az erdők klímaszabályozó szerepe jelentékeny, mivel egy sajátos mikroklímát létrehozva kedvezően hatnak a szomszédos területek éghajlatára is. A domb- és hegyvidéki erdők hatással vannak a felszíni lefolyás mértékére és minőségére, vízvisszatartásuk révén csökkentik az árvízi hozamokat, az árvízi veszélyeztetettséget. Az ökoszisztémák klímaszabályozó szerepe egyike a legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatásoknak (ld. 2. melléklet). Magyarország az unión belül nemcsak az árvízi és aszálykockázat terén tér el jelentősen a többi országtól, hanem abban is, hogy területének jelentős része természetszerű, vagy féltermészetes ökoszisztéma. Az ország területéhez viszonyított arányuk jóval felülmúlja a Nyugat-európai régió országaira jellemző arányokat. Nem véletlen, hogy hazánk területének 20% került kijelölésre az Európai Ökológiai Hálózat, a Natura 2000 részeként. Bár a Magyarország teljes területét lefedő Pannon régió az EU szárazföldi területének mindössze 3%a, az Élőhelyvédelmi Irányelv mellékletein szereplő 1301 állat- és növényfajból 226 fajnak (17 %), valamint a Madárvédelmi Irányelv hatálya alá tartozó 768 madárfajból mintegy 278 fajnak (36%) ad otthont. Ugyanakkor a Pannon biogeográfiai régióban a legmagasabb (87%1) a kedvezőtlen természetvédelmi helyzetű közösségi jelentőségű élőhelytípusok aránya[8]. A nálunk előforduló közösségi jelentőségű fajok több mint fele (57%) szintén kedvezőtlen helyzetű. Az uniós természetvédelmi irányelvekben rögzített tagállami feladatok teljesítése érdekében Magyarországnak a 2014-2020 időszakban jelentős erőfeszítéseket kell tennie a helyzet javítására, pl. további élőhely-fejlesztési és fajmegőrzési beruházások megvalósításával, illetve a természet-védelmi kezelés infrastrukturális feltételeinek javításával. Az ökoszisztéma szolgáltatások fogalmának körüljárását az is fokozottan aktuálissá teszi, hogy az Európai Unió politikájában is egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a biodiverzitás megőrzésének kérdése. „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” COM (2011) 571 [7] önálló fejezetet szentel a természeti tőkének és az ökológiai szolgáltatásoknak: „Gazdasági és társadalmi jólétünk a természeti tőkénktől függ, többek között azoktól az ökoszisztémáktól, amelyek folyamatosan biztosítják számunkra a nélkülözhetetlen javakat és szolgáltatásokat, a termékeny talajtól a földterületekig és a tengerekig, az édesvíztől és a tiszta levegőtől a növények beporzásáig, az árvízvédelemig és az éghajlat-szabályozásig. A legtöbb ökoszisztéma-szolgáltatást szinte úgy használjuk, mintha azok korlátlanul rendelkezésre állnának. „Ingyenes” árucikként kezeljük őket, gazdasági értéküket nem számoljuk el megfelelően a piacon, ezért a készleteket túlságosan kimerítjük vagy 1

Az EU-szintű arány 65%.

9


elszennyezzük, ami veszélyezteti a hosszú távú fenntarthatóságot és a környezeti sokkhatásokkal szembeni ellenállóképességünket. „A tagállamok és a Bizottság: azáltal, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások értékét figyelembe veszik a szakpolitikáik kialakítása során, törekszenek a biodiverzitási stratégiában szereplő célkitűzések megvalósítására (folyamatosan zajló tevékenység).”

10


III.

A fejlesztéspolitika lehetőségei a klímaváltozás hatásainak csökkentése és az azokhoz való alkalmazkodás területén III.1. Árvíz és aszály elleni védekezés összekapcsolása ökoszisztéma alapú megközelítésben: korábbi intézkedések tapasztalatai

Az 1998-2002 között bekövetkező sorozatos tiszai árvizek rámutattak arra, hogy árvízvédelmi rendszerünk nem rendelkezik megfelelő tartalékokkal, az árvízi veszélyeztetettség nő, miközben az árvíz levonultával szinte ugyanezeket a területeket aszály sújtja. Így az árvízi védekezés fejlesztése, ill. a vizekkel való jobb gazdálkodás az utóbbi évtized magyar fejlesztéspolitikájának hangsúlyos elemévé vált. A releváns uniós stratégiák (Víz Keretirányelv [10], Árvíz Irányelv [11], Blueprint [12], „A sivatagosodás és az aszály elleni küzdelemtől szóló ENSZ Egyezmény (UNCCD [13]), Európai Unió Közös Agrárpolitikája [14], Biodiverzitás Stratégia [15]) is abba az irányba mutatnak, hogy a két problémát együtt kell kezelni, ahogy arra az altéma címe is utal. Az EU Magyarországnak szánt ajánlásaiban [6] is előkelő helyen kezeli a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás kérdését, kiemelve az alábbi témaköröket: − −

a magyarországi folyók és vízforrások kezelésének integrált fejlesztése, beleértve az árvízkezelést, a környezet, az ökoszisztéma és a táj védelme, a biodiverzitás megőrzése.

Az árvízkelési beruházásokra vonatkozóan a dokumentum hangsúlyozza, hogy: „Az árterületek és mocsaras területek helyreállítása az élőhelyek védelme érdekében, a természetvédelmi területek fenntarthatósága legyen kiemelt fontosságú, mivel ezek segítségével az aszály hatásai is enyhíthetőek.” A klímaváltozás és alkalmazkodás, valamint az azokhoz kapcsolódó fejlesztéspolitikai beavatkozások eredményeinek, hatásainak nyomonkövetése nehézkes. Az ökoszisztéma változásai ugyanis nem azonnal, hanem időben elhúzódva jelentkeznek csak, így a hatások gyakran csak évtizedes távlatokban lennének mérhetőek, vizsgálhatóak, azonban a vizsgálatokhoz hiányoznak mind az általános, kiinduló állapot leírására alkalmas, mind az intézkedések hatásait megfelelően tükröző adatok, indikátorok, sőt, gyakran a mérés módszertana sem egyértelmű. (Nehezen ragadható meg egzakt módon pl. a mozaikosan megvalósított ártéri vagy egyéb – többnyire kis kiterjedésű – vizes élőhelyek kialakításának és fenntartásának klíma-alkalmazkodáshoz való hozzájárulása. Nincsen egyértelmű szakmai konszenzus arra vonatkozóan sem, hogyan, milyen módon lenne célszerű egy-egy természeti tőkébe történt beruházás – pl. élőhelyrekonstrukció, vizes élőhelyek létrehozása – ökoszisztéma szolgáltatásokhoz való hozzájárulását mérni. Annak megítélésére sincsenek protokollok, hogy egy-egy helyi kezdeményezés – pl. energiafelhasználás vagy hulladékgazdálkodás átalakítása – milyen mértékben járul hozzá a klímaalkalmazkodáshoz.) Mivel maga a megközelítés is újszerűnek tekinthető és ezért kevés ilyen szemléletű beavatkozás történt a korábbi időszakokban, továbbá a fenti megfigyelhetőségi és mérési problémák a teljes témakört áthatják, nehéz lenne valódi eredményekről hitelesen beszámolni. Ezért kevésbé az intézkedések eredményeit, mint inkább a vizsgált altémákban szórványosan megvalósult kutatási vagy gyakorlati projektek tapasztalatait, tanulságait tekintjük át és mutatjuk be azokat,

11


amelyek meglátásunk szerint hozzájárulhatnak a következő időszakok beavatkozásainak eredményes kidolgozásához. A megelőző években is történt azonban néhány olyan intézkedés, amelynek szemléletmódja, vagy várható eredményei vélhetően kapcsolódhatnak az alkalmazkodás új szemléletű megközelítéséhez. −

Árvízveszély csökkentését szolgáló programok: A századforduló árvízi jelenségekre válaszként indult meg a Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program, majd a Környezet és Energia Operatív Program keretében a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése program (VTT). Ennek elsődleges célja a nagyvízi meder érdességének csökkentése és ún. árvízi tározók kialakítása, illetve a tározók területén a tájgazdálkodás – vagyis a táj adottságaihoz jobban igazodó területhasználatok – infrastrukturális feltételeinek megteremtése. A Tiszán összesen 6 árvízi tározó kialakítása kezdődött meg, nagyjából 80 ezer hektáron. A VTT hiányossága, hogy nem sikerült összekapcsolódnia az agrártámogatások rendszerével, így a tájgazdálkodás tényleges megjelenése még várat magára. 2007-2013 között 42 db árvízvédelmi projektet támogattak európai Uniós forrásból. Több mint 200 Mrd fejlesztési forrást ítéltek meg, és ebből több mint 190 Mrd szerződéssel is lefedett. (Kifizetésre viszont még csak 70 Mrd került, csak 8 projekt valósult meg.) Forrás: NFÜ Térképtár

−

Élőhely rekonstrukciós projektek: Hasznos tapasztalatokkal szolgálhatnak még az elsősorban a vízjárta vidékek hasznosítása terén született LIFE-projektek, magán-kezdeményezések is. A témához kapcsolódó fejlesztésnek tekinthetők még a klímaalkalmazkodást is elősegítő élőhelyrekonstrukciós tevékenységek, melyek sok esetben vízvisszatartással társultak. Utóbbiak részben a KEOP élőhelyrekonstrukciós intézkedései, részben LIFE-projektek keretében valósultak meg. Élőhely kezeléshez, rekonstrukcióhoz kötődő projektek közül a KEOP projektekre rendelkezünk a támogatásra vonatkozó információkkal. A KEOP 3.2.0/11 és a KEOP 3.1.2./2F/09 konstrukciókból több, mint 100 projektet támogattak, közel 30 Mrd Ft megítélt költséggel. Ennek nagyobb része szerződésre is került, viszont kifizetés alig több, mint 10 Mrd, 30 megvalósult projekttel. Azt azonban tudni kell a számokról, hogy ezek nem teljes egészében élőhelyrekonstrukciós projektek, ezeket leválogatni az NFÜ térképtárából nem lehet.

E fejlesztéseket még korai lenne értékelni, főként azért, mert az árvízi tározók még csak részben készültek el, a tározóterületeken a tájgazdálkodás nem indult meg, így annak eredményei – főként ezek hatása a klímaváltozásra – még nem értékelhetők. Az árterületeken, vizes élőhelyeken zajlott élőhelyrekonstrukciókat és néhány egyéb, az ártéri gazdálkodás kialakítását célzó kezdeményezésnek, valamint egy-egy jelentős környezeti értékű területen folytatott fenntartható gazdálkodás kísérletének vannak azonban már most is felhasználható tapasztalatai, amelyeket az alábbiakban foglalunk össze.

12


III.1.1. Árterületek, vizes élőhelyek helyreállítása, új tájhasználati rendszer kialakítása Az elérhető projekttapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a Tisza menti területeken megvalósított élőhelyfejlesztések közvetlenül szolgálják az árvízi veszélyeztetés csökkentését az ár- és hullámtér érdességének csökkentése révén, ugyanakkor egyidejűleg mérséklik az aszály kockázatát a vízvisszatartás és a területhasználat-váltás révén. E mellett in situ génmegőrzés helyszínei lehetnek, miközben megélhetést is nyújtanak és számos használat esetében feltételezhető a nagyobb élőmunka igény is. A vízgazdálkodás megújítása a területhasználatok módosítását igényli, ami pedig nem lehetséges a helyi csoportérdekek egyeztetése nélkül, különösen, ha az érintett terület nem nemzeti parki tulajdonban van. A Közép-tiszai LIFE program legösszetettebb eleme a nagykörűi Tóalja átalakítása volt a LIFE00NAT/A/7051 projekt (Sashalmi – dr. Érdiné, 2005. és Siposs – Gadó, 2002 [16, 17]) keretében. A régmúltban árvízjárta természetes mélyület a vízrendezések után mentett oldali területé vált. Egy 1999-ben történt gátszakadást követően viszont újra komplex természetes rendszerként működő terület kialakítását határozták el. A területen a tengerszint feletti magasságnak megfelelően három nagy tájhasználati formát (tó, legelő, ártéri gyümölcsös) honosítottak. Amennyiben egy ilyen összetett rendszer nagyobb léptékben is megvalósulhat, akkor nem csak az árvízi probléma oldódik meg, de a gazdálkodás, a vidéki jövedelemszerzés, a kulturált turizmus, a természeti értékek megőrzésének kérdései is rendeződhetnek. A három tájhasználati formával kapcsolatos tapasztalatok szerint: −

A legmélyebben fekvő terület vízszintje szabályozhatóvá vált a Tiszából kivezető keskeny meder, az Anyita-fok felújításával. A 2004-ben megkezdett rendszeres elárasztás óta az élővilág fokozatosan gazdagodik. A mintegy 100 ha kiterjedésű víz halbölcső, fészkelőés madártáplálkozó hely. Az erőteljes nyári párolgás következtében a tó fokozatosan átadja helyét a szárazföldi élőhelyeknek, folyamatosan friss, zöld legelőterületet biztosítva a szürke marha gulyának. Októberre a vízfelület már csak 40-50 ha területű. Az őszi leengedés bevezeti a halivadékot a Tiszába, és egyben helyet ad a következő tavaszi vizek megtartásának. A tó szélén és partján nádas, gyékényes és zsiókás (szikikákás) állományfoltok alakultak ki. A nemesnyár ültetvény az elmúlt években kipusztult, helyét fokozatosan sokkal változatosabb élővilágú fűz-nyár ligeterdő foglalja el. Facsemeték ültetésére nem volt szükség, mert a természetes erdőművelési eljárások lehetővé tették a spontán megjelenő őshonos fácskák előnyhöz juttatását.

−

A Tóalja középső sávjában felhagyott, elgazosodott szántó volt, ma ezen a területen időszakosan vízjárta legelőt találunk. A szürke marhával való szisztematikus legeltetés (amely más közép-tiszai területeken pl. Tiszajenő, Tiszakürt is bevált)és a szárzúzás következtében 3-5 év alatt visszaszorítható volt a tájidegen gyalogakác. A szürkék májustól októberig legelnek a hullámtérben. A projekt végére látszik, hogy a gyalogakác átadja helyét a gyepnek. A szürke marhák tehát nemcsak a gyep hasznosítására, hanem az invazív fajok visszaszorítására is jól alkalmazhatók. Mivel a tavaszi áradás évente hozza a magot, a gyepek kezelése folyamatosságot igényel. Egy hullámtéri gyep emiatt sokkal érzékenyebb a kezelés elmaradására, ráadásul az iszapterítés miatt a nagyobb produkció még gyorsabbá teszi a szukcessziós folyamatokat. A gyeprehabilitáció után a területek fenntartó kezelése elengedhetetlen.

−

A legmagasabb térszínen a területen egykor jellemző őshonos fajtákból 6 hektár gyümölcsöst telepítettek, mely permetezés nélkül is jó minőségű gyümölcsöt terem.

13


Az árvizek gyorsabb lefolyását a fent leírt (gyalogakácos bozótok legeltetéssel történő újrahasznosítása) érdességmentesítési technológián kívül a területen meglévő nemesnyár ültetvények letermelésével és gyepterületté alakításával is elősegítették Nagykörüben. Első lépésben a tervezett 12 ha-ból 8,4 ha alakult így át, a fennmaradó 4 ha a következő 10 éven belül kerül letermelésre, és utána hazai fajösszetételű puhafa erdővel újítják fel. A felújított élőhelyek a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet részévé válnak. A projektben kialakított kezelések, területhasználatok hosszú távú fenntartására állami gazdaságok, magánszemélyek, szövetkezetek és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság együttesen vállaltak szerződésben rögzített garanciákat. Ezek nélkül a hosszabb távú kezelés és így az eredmények fenntartása megvalósíthatatlan. A korabeli töltésépítésekből származó és mára jó élőhellyé vált kubikgödrök a vízvisszatartás helyszínei lettek Nagykörűben ugyanezen projekt keretében. A több mint 100 kubikgödröt a Tisza felé lejtő csatornarendszerrel kötötték össze, a vezérárokba zsilipet építettek. Így a tavaszi áradáskor annyi víz tartható vissza a kubikokban, amennyi a nyári párolgás után is elegendő a halak életben maradásához. A kialakított kubikrendszer a klasszikus fokgazdálkodás elvein alapul, belőlük a vizek leengedésekor életképes őshonos halak (köztük csukák, balinok, pontyok, dévér- és laposkeszegek) úszhattak a Tiszába. Volt olyan év, mikor a gödrökben nagy tömegű réti csík, szórványosan vágó csík fordult elő (védett halfajok). A víz őszi leengedése arra is lehetőséget ad, hogy az őshonos fajok védelmében az Amerikából származó, és nálunk tömegesen szaporodó invazív törpeharcsákat lehalásszák, vagy madártápláléknak a kubikgödrökben hagyják. A beavatkozás elsősorban a természetnek jelent hasznot, de a gödrök vizének leengedésekor a méretes halakat – a régi foki halászathoz hasonlóan – ki is lehet fogni. A vízzel teli kubikgödrök a fekete gólyák, szürke gémek, vöröshasú unkák és mocsári teknősök számára is élő- és, táplálkozóhelyet jelentenek. A kubikgödrök közötti öreg fűzek odvaiban számos állatfaj talál menedéket. A tapasztalatok alapján a program sokszorozása javasolható, hiszen a Tisza mentén sorakozó sok ezer kubikgödör segítségével jelentősen növelhető a folyó halbősége. A zsilip üzemeltetője: Nagykörű Községi Önkormányzata. A Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet területén megvalósult „Integrált vízgazdálkodási rendszer az árvízvédelmi, a természetvédelmi és a vidéki foglalkoztatási problémák egyidejű kezelésére” c. LIFFE projekt (Sashalmi – dr. Érdiné, 2005. [16]) célja a kiszáradt területek vízellátásának helyreállítása a Tiszából eredő elárasztások és a Bükk hegységből érkező patakvizek visszatartásával, a mezőgazdasági eredetű szennyezések mérséklése extenzív ökológiai gazdálkodás (külterjes állattartás, halászat, alternatív növénytermesztés) bevezetésével. A projekt célja továbbá vízszennyezések pufferolása, alternatív megélhetési lehetőségek biztosítása (halászat, vadászat, vidéki és zöldturizmus, tájfenntartó mezőgazdálkodás). A komplex fejlesztés a Tisza-völgy egésze számára árvízvédelmi és területhasználati mintát szolgáltathat. A projekt eredményeként a vizes élőhelyekhez kötődő növénytársulások már az üzemelés első évében újra életre keltek, ezzel együtt a területen megjelenő madarak száma többszörösére emelkedett. A kora tavasszal átvonuló vadludak száma tízezres nagyságrendű volt. Jelentősen megnőtt a területen ősszel megpihenő darvak száma, és közel száz az átnyaraló példányoké. A sekélyvizű mocsarakat nagy számban keresik fel a Tisza-tavon és a Hortobágyon költő gémfélék táplálkozás céljából. Több száz páros vegyes szerkőtelep alakult ki a területen. Itt a szürkemarhák mellett vízibivalyok is segítik a legelők karbantartását.

14


A kedvező élőhelyrekonstrukciós tapasztalatok mellett olyan dokumentumokat is találtunk, melyek megerősítették a terület- és vízgazdálkodás kiemelkedő szerepét a klímaalkalmazkodásban és árvízvédekezésben és felhívják a figyelmet arra, hogy a változások csak széleskörű érdekegyeztetésen keresztül vezethetők be. Koncsos (2010. [18]) kimondja, hogy az árvízvédekezés megújítása csak a területhasználat differenciált szemléletének bevezetésével képzelhető el, melynek széles érdekcsoportok megegyezésén kell alapulnia. A kapcsolódó műszaki feladatokat ehhez a konszenzushoz kell igazítani. A megegyezés alapja: a területek kivonása az intenzív gazdálkodásból, az agrárökológiai adottságok alapján. Meg kell teremteni az érdekeltségi rendszert, amelynek révén a tározás és a területhasználat minimális konfliktusban áll egymással. Némethné (2012. [19]) szerint a lehullott csapadék mielőbbi elvezetése helyett törekedni kell a talajjal és a csapadékkal való együttes gazdálkodásra. Azaz a jövőre nézve integrált vízgazdálkodásban kell gondolkodni, amely átfogja és kezeli az összes érintett területet (mezőgazdaság, vidékfejlesztés, terület- és tájhasználat, árvízvédelem, belvízvédelem, aszálykezelés, természetvédelem, környezetvédelem), és kiemelten veszi tekintetbe a természeti adottságokat és a lehetséges éghajlati változásokat. A megvalósuló projektek hatékonysága a rendszerek megfelelő működtetésén múlik. Az érdekeltségi viszonyok fontosságát hangsúlyozza Pinke (2012. [20]) is: A magyarországi belvizes területek nagy értékű árvízvédelmi szolgáltatás potenciálja erős érdekeltségi viszony kialakítására kínál lehetőséget a földjeiken időszakos víztározást biztosító, így a közösség számára szolgáltatást nyújtó földhasználó és az árvíz elleni védekezésben továbbá a környezetvédelemben érdekelt közösségi aktorok között. Más megközelítésből, a katasztrófa védelem szempontjait is figyelembe véve Schmidt (2011.[21]) kiemeli, hogy Magyarországnak nagyobb gondot kellene fordítani a víztárolásra, a víztárolás feltételeinek előteremtésére, az optimálisabb vízhozam, csapadék felhasználásra. A tiszta ivóvíz jelenlegi felhasználását is át kell gondolni, oltóvíznek pl. a csapadék is jó volna. III.1.2. Jelentős környezeti értékű területeken folytatott fenntartható gazdálkodás A megfelelően kivitelezett és későbbiekben az élőhelynek megfelelően fenntartott rekonstruált élőhelyek biztosítani tudják az elvárt élővilágvédelmi eredményeket. Érdemes tehát az ilyen jellegű élőhelyrehabilitációs programokat folytatni, azok eredményeit továbbvinni a következő tervezési időszakban is, hiszen ezek a jelentős ökológiai, természetvédelmi eredmények mellett hozzájárulhatnak a klíma-alkalmazkodáshoz is. Az Tapolcai-medencében, Felső-Kongó-mezőn (HUBF20028-Natura 2000 terület) zajló élőhely helyreállítás és gyepkezelés (Petróczi – Dr. Cservenka, 2011. [22]) eredményeként védett, Natura 2000-es fajok egyedszáma és a Natura 2000 jelölő élőhelyek kiterjedése kimutatható módon nőtt, sőt új Natura 2000 jelölő fajok megjelenésére is lehet számítani. Az projekt eredményeinek monitorozása 2007 és 2009 között többszöri hidrológiai adatgyűjtéssel (csapadék és talajvízkút adatok), többszöri botanikai adatgyűjtéssel és vegetáció-térképezéssel történt. E mellett a Naturás fajok ponttérképezése és állományfelmérése, a céltársulások kiterjedésének vizsgálata, továbbá zoológiai felmérések (vidra, kisemlős és madárközösségek, halfauna monitoring, herpetofauna monitoring és vízi makro-gerinctelenek) is történtek. A

15


projekt befejezését követően ún. AFTER-LIFE monitoring is működik 2014-ig, hasonló tartalommal. Nagy – Déri – dr. Lengyel [23] tapasztalatai szerint a pannon száraz gyepek rekonstrukciója természetes visszatelepüléssel is megvalósulhat, nem kell feltétlenül gyepesítést végezni. A már kialakult száraz gyepek biológiai sokszínűsége legeltetéssel megőrizhető, a degradált vizes élőhelyeké pedig növelhető. A Hortobágyi Nemzeti Parkban a szikespuszták és mocsarak rehabiltációjának (Dr. Gőri Kapocsi[24]) alapját az intenzív gyepművelés és rizstermesztés számára kialakított gát- és csatornarendszerek felszámolásával, földművek és betonműtárgyak természetvédelmi elvárások szerinti eltüntetésével végezték el. A projekt eredményeként megállapítható, hogy megfelelő színvonalú kivitelezés esetén a természetes térszínbe tökéletesen belesimuló terepfelszín alakítható ki, mely a visszagyepesítés után olyan természetes élőhellyé válik, amely NATURA 2000 élőhelyek és fajok megőrzéséhez is hozzájárul. A „Természet- és élőhelyvédelmi kezelés a Bihari-sík Natura 2000 területén” [25] tárgyú, a Bakonszegi tározónál végzett projekt eredményeként kialakított költősziget növényzet-mentes felszínei, a rajta kialakult tocsogók új típusú fészkelő és táplálkozóhelyet jelentenek. Ennek következtében a tározón korábban nem jellemző fajok jelentek meg, melyek között kiemelkedő természeti értéket képvisel például a fokozottan védett gólyatöcs fészkelése. Ez a kisléptékben kimutatható eredmény Déri és tsai (2008. [26]) szerint nagyobb léptékű munkák elvégzésével is kimutatható. Az Egyek-pusztakócsi LIFE-Nature program eredményei alapján megállapították, hogy a tájléptéken végzett, természetvédelmi stratégiai tervezés alapján megvalósított élőhelyrehabilitációs program hatására számottevően növekedhet az élőhelyek tájszintű sokfélesége és csökkenhet a táj emberi terhelése. Nemcsak a természetvédelem szakemberei, hanem civil szervezetek is végeztek hasonló élőhelyvédelmi munkát. A Hortobágyi Természetvédelmi Egyesület 2002-2006-ig tartó LIFE projektje [27] igazolta, hogy a füves élőhelyek hosszú távú fenntartása, extenzív külterjes állattartással megvalósítható. A legeltetésre ökotérségi biogazdálkodás és biotermék produktumok készítése épül. Tapasztalatok szerint ezen a területen a kopár folt : rövid fű : nyílt vízfelület = 30 : 30 : 40 %-os aránya biztosítja a legtökéletesebb élőhelyet a partimadarak számára. A legelt és nem legelt terület közötti különbség nagy: a legelt részen nyílt víz és ún. "marokkal rakott" szik alakult ki, megjelentek a tájra jellemző növényfajok (sóvirág, bárányparéj) és társulások (látonyás = Elatini-Lindernenion). Gazdagabb lett a rovarvilág is. Sok madár fészkelő- és táplákozóhelyévé vált az elárasztott terület. Greeninfo (2012. [28]) szerint az Országos Környezeti Információs Rendszerbe (OKIR) integrálható talajdegradációs alrendszer (TDR) alkalmas az alkalmazott agrotechnikai gyakorlat leírásával az üzemek termesztési színvonalának minősítésére, valamint a gazdálkodás következményeként fellépő talajdegradációs hatások is észlelhetők vele. A gazdálkodás éves adataira épülő egyedi számítások alapján értékelhető a gazdaságok ökológiai, környezeti teljesítményének alakulása is. E témakörben, mivel a megvalósított intézkedések és az alkalmazott megközelítés egyaránt újszerű, intézményi működésre vonatkozó írásos tapasztalatokat nem találtunk.

16


III.2. Ökoszisztéma szolgáltatások és azok jelentősége Az ökoszisztéma szolgáltatások2 viszonylag új fogalma azt tükrözi, hogy a társadalom felismerte: érdeke fűződik az ökoszisztémák megőrzéséhez, mert azok ún. ellátó (vagy termelő), szabályozó, kulturális és támogató típusú szolgáltatásokat nyújtanak számára. A szolgáltatások ilyen elkülönítését az utóbbi évtized legátfogóbb, világméretű nemzetközi projektje a Milleniumi Ecosystem Assassment (2005.[29]) vezette be. Az ökoszisztéma szolgáltatások helyzetének feltérképezését célul tűző kutatási projekt eredményei azt mutatják, hogy miközben nagy ütemben nőnek a mezőgazdasági jellegű ökoszisztéma szolgáltatások, az egyéb ökoszisztéma szolgáltatást nyújtani tudó területek kiterjedése veszélyesen csökken, így összességében az ökoszisztéma szolgáltatások degradálódnak. (A világméretű felmérésben vizsgált 24 ökoszisztéma szolgáltatás közül 15 volt degradálódott vagy használata fenntarthatatlan.) Ennek ellensúlyozása érdekében az Európai Bizottság közleménye az Erőforrás-hatékony Európáról [30] és az unió Biodiverzitás Stratégiája [15] egyaránt nagy hangsúlyt fektet az ökoszisztéma szolgáltatások körének feltárására, az alapjukat képező természeti tőke értékének meghatározására, ezen értékek gazdaságba történő beépítésére. A klímaalkalmazkodás és ezzel összefüggésben a vizes területek jelentőségét és az ökoszisztéma szolgáltatások fontosságát a magyar kormány is felismerte, és a magyar EU-elnökség egyik prioritásaként nevezte meg a vizet (Baranyai 2012. [31]). A magyar EU-elnökség víz prioritáshoz kapcsolódó általános célkitűzései között a következő ajánlás szerepel: „További lendületet adni a víz témában folyó közösségi tárgyalásoknak, különös tekintettel a klímaváltozáshoz kapcsolódó szélsőséges vízügyi jelenségekre és a vízhiányra, az ökoszisztéma szolgáltatások szerepének hangsúlyozására, illetve a határokon átnyúló együttműködés erősítésére, mind az EU-n belül, mind nemzetközi szinten.”

Ennek ellenére hazánkban direkt módon az ökoszisztéma szolgáltatásokat célzó fejlesztéspolitikai elképzelés eddig nem volt. Ugyanakkor minden, a helyi természeti értékekre építő kezdeményezés egyúttal az ökoszisztéma szolgáltatások fejlesztésének tekinthető, hasonlóképpen a természetvédelmi célú beavatkozások is. Ezek eredményeit az előző fejezetben bemutattuk. Hazánk európai viszonylatban jelentős természeti tőkével rendelkező ország, így az ökoszisztéma szolgáltatások biztosítása és fenntartása terén komoly lehetőségeink vannak.

III.2.1. Az ökoszisztéma szolgáltatásokhoz kapcsolódó eredmények, tapasztalatok Az ökoszisztéma szolgáltatás témakörben fellelhető releváns hazai projektek alapvetően elméleti kutatások, melyek részben az ökoszisztéma szolgáltatások fogalmát, illetve az ökoszisztéma szolgáltatásokról való lakossági vélemények feltárását, részben az ökoszisztéma szolgáltatások értékbecslésének módszertani kidolgozását célozták. Kifejezetten ökoszisztéma szolgáltatás célú gyakorlati projekt nem zajlott hazánkban, de e témakörbe tartozónak tekinthetjük mindazokat a kísérleteket, amelyek a vízjárta területek alternatív haszonvételeinek megteremtését célozták, igazolva ezzel milyen – nem szántóművelésű –, a táj adottságaihoz jobban alkalmazkodó, azokat jobban kiaknázó megélhetési lehetőségeket (ökoszisztéma szolgáltatásokat) kínál a vízjárta terület és milyen módon szervezhető erre piac.

2

Az ökoszisztéma szolgáltatások részletes listáját a 2. melléklet tartalmazza.

17


Az ökoszisztéma szolgáltatás-fejlesztésnek minősíthető projektek eredményeinek értékelése azonban akkor sem lenne magától értetődő, ha számos ilyen projekt zajlott volna. Ennek egyik oka, hogy e fogalom meghatározása is egészen a közelmúltig kutatás és szakmai vita tárgya volt. A másik ok, hogy az élőhelyfejlesztések, az ökoszisztéma szolgáltatások körének bővítése, minőségük javítása olyan típusú beavatkozások, amelyek tényleges eredménye általában csak évek múlva mutatkozik meg. Az ökoszisztéma szolgáltatásokkal kapcsolatos fejlesztésekre nem tekinthetünk úgy, mint ahogyan mondjuk az energiatakarékosságiakra, ahol azonnal megállapítható, hogy az intézkedés keretében elvégzett épületszigetelések összességében milyen mértékű energiamegtakarítást eredményeztek. Az áttekintett számos magyar és nemzetközi dokumentumból azonban leszűrhető néhány, a következő tervezési ciklus számára használhatónak látszó következtetés: Törekedni kellene integrált projektek létrehozására, amelyek helyi erőforrásokra (helyi természeti tőke, helyi munkaerő) építve új ökológiai szolgáltatásokat hívnak életre. A részvételi jogosultságot a lehető legszélesebb körre kellene kiterjeszteni, sőt minél több aktor bevonása lehetne a cél. Az integrált projektek lényege, hogy valamilyen jelentős helyi problémára adjanak olyan választ, amelynek eredménye a térségben az ökoszisztéma szolgáltatások bővülése többszereplős összefogással. A megvalósításnak számos különböző eleme elképzelhető a területvásárlástól az infrastrukturális beruházásokon és eszközvásárlásokon át a piackutatásig, vagy a képzésig. Ilyen típusú projekteket elsősorban ott érdemes indítani, ahol a természeti környezet még viszonylag háborítatlan, nincsenek fejlesztések, nagy a munkanélküliség. Az ilyen leszakadó térségek elszegényedő lakossága – a nemzetközi tapasztalatok szerint is – idővel feléli természeti környezetét. Mintapéldája lehet az ilyen kezdeményezéseknek az Ős-Dráva program (lásd alább). Sem az ökoszisztéma szolgáltatások fejlesztését, sem a biodiverzitás csökkenésének megállítását, sem a Víz Keretirányelv célkitűzéseit nem lehet megvalósítani a vidékfejlesztési célokkal és támogatásokkal való összhang nélkül. Az ökoszisztéma szolgáltatások és a zöld infrastruktúra fejlesztése szempontjából nagyon fontos a természetvédelem és a területfejlesztés kapcsolatának szorosabbra fűzése. A nemzeti parkok integráló szerepet tölthetnének be a regionális területfejlesztésben. Ennek nálunk nincsenek hagyományai, bár az 1996 évi LIII. törvény a természetvédelméről erre lehetőséget ad. Alföldi településeken végzett lakossági interjúk azt igazolják, hogy bizonyos térségspecifikus környezeti problémák kezelése csak az eddigieknél jóval környezettudatosabb, a tájak egyedi környezeti viszonyaival számoló és a természetvédelem érdekeit és a helyi társadalmi igényeket ötvözni tudó tervezéssel és programozással lehet sikeres.

Fenti megállapítások hazánkban elsősorban a lakossági vélemények feltárására irányuló projektek, kutatások tapasztalatain alapulnak [32, 33, 34]. Az ökoszisztéma szolgáltatás, mint fogalom a szakmai körökön túl ma még gyakorlatilag ismeretlen, ugyanakkor a lakosság – kortól, iskolázottságtól és lakóhelytől függően különböző módon, de – érzékeli a természet adományainak jelentőségét. A Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézete és a Szegedi Egyetem 2007, majd 2008 novemberében Tiszaalpáron és Lakiteleken (és szórványosan néhány környező településen) készített közös kérdőíves felmérései (Jedlik jelentés, 2007.-2009.[32, 33]) szerint a

18


lakosság körében elsősorban az ún. ellátó ökoszisztéma szolgáltatás tudatosul tekintve, hogy ez a többség megélhetési forrását jelenti. Nyilvánvaló, hogy egészen máshová helyezik a hangsúlyt a városlakók, akik a vidéki környezetbe látogatóként, kikapcsolódni érkeznek. Számukra a természeti környezetnek inkább létértéke van, hiszen jövedelmük más forrásból származik. Az ilyen kulturális ökoszisztéma szolgáltatásokhoz általában esztétikai vagy rekreációs értékeket – ritkább esetben a turizmusból fakadóan gazdasági értéket – kapcsolnak a megkérdezettek. A szabályozó és támogató szolgáltatások a megkérdezettek számára alig érzékelhetőek. Akik találkoztak ezekkel a fogalmakkal, azok számára is a kézzelfogható hasznot leginkább az adja, hogy hozzájárulnak a terület termőképességéhez, mezőgazdasági hasznosításához. Csak néhányan érzékelik, hogy ezek a szolgáltatások a globális változásokkal szembeni ellenálló képesség, a környezet regenerációs képessége miatt is nélkülözhetetlenek. Ezek ismeretében nem meglepő, hogy a természetvédők és a gazdálkodók között gyakoriak a konfliktusok. Általában véve az idősebb korosztály az ellátó szolgáltatásokat tartja a legfontosabbnak, a fiatalok gyakrabban említenek egyéb ökoszisztéma szolgáltatásokat is, nagyobb körükben a környezettudatosság. A 2008-ban végzett további Tiszaalpár, Lakitelek, Csongrád-Bokros és Tiszaug településeken végzett vizsgálatokból az is kiderül, hogy a helyi közösség tájékoztatásának elmaradása, vagy sikertelensége kiélezi a konfliktusokat, másfelől a lakosságnak a döntési folyamatokba történő minél jobb bevonása elfogadóbbá teszi a feleket, így mérsékelheti a konfliktusokat. Ugyanezt erősítették meg a Maros völgyében az apátfalvi és bökényi lakosok körében, illetve a Fehér-Körös völgyében Gyulán a Szegedi Egyetem Ökológia Tanszéke és az aradi Vasile Goldiş Nyugati Egyetem Ökológiai és Környezetvédelmi Tanszéke közös projektje[34] keretében készített interjúk is, amelyek rámutattak arra, hogy bár a lakosok fontosnak tartják a természet szolgáltatásait, a nemzeti park tájrekonstrukciós programja komoly konfliktusok forrása. A Milleniumi Ecosystem Assassment (2005. [29]) keretében öt éven át zajló vizsgálatsorozat eredményeként készült szintézistanulmány megállapítása szerint a természeti tőke elemeit jelentő fizikai és biológiai készletek korlátozottan állnak rendelkezésre, így az ökoszolgáltatásokra is érvényes a közgazdaságtanból ismert átváltás (trade-off) jelensége: azaz az ellátás típusú ökoszisztéma szolgáltatás növelése pl. a szabályozás típusú ökoszisztéma szolgáltatások mértékének, minőségének visszaesésével jár. Ugyanis globális léptékben az utóbbi évtizedekben az élelmiszer ellátás túlzott kiaknázása figyelhető meg, ami a szabályozó és kulturális szolgáltatások egyértelmű hanyatlását vonta maga után. A szintézistanulmány azt is megállapította, hogy a szabályozó típusú ökoszisztéma szolgáltatások leromlása növeli a természeti katasztrófák valószínűségét, ami pénzben könnyen kifejezhető károkat jelent. Ezek terheit az emberiség nem egyenlően viseli, vannak nyertesek és vesztesek. Hasonló feltételezésekből indul ki a Magyarországon 2009-ben kezdődött WateRisk3[35] néven futó, eredetileg az NKTH által finanszírozott hároméves projekt. Feladata egy olyan döntéstámogató szoftver kifejlesztése volt, amely segíti a tiszai településeket a szélsőséges vízjárásokkal szembeni védekezés legjobb alternatívájának megtalálásában. Az Alföld területén jelentős kihívás a szélsőséges vízkészlet jelenségek kezelése (pl. árvíz, aszály, belvíz), amelyekre 3

A projekt technikai száma: TECH-08-A4/2-2008-0169. A kutatásban részt vevő partnerek: GeneralCom Mérnöki Kft., Budapesti Corvinus Egyetem Környezettudományi Intézet, Budapesti Műszaki és Gazdaság-tudományi Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület (SZÖVET).

19


megoldásként az árvízkor érkező többlet víz tárolása, majd későbbi felhasználása (pl. aszály idején) szolgálhat. A projekt feltételezése szerint a tájhasználat-váltás révén a többletvíz a természetben is tárolható, vagyis kihasználható a tájban rejlő ökoszisztéma szolgáltatás, a vízraktározás. A tájhasználat-váltás eredményeképpen a legmélyebben fekvő területeken mocsaras, lápos élőhelyek alakulhatnának ki, amelyek a biodiverzitásra is pozitív hatást gyakorolnak. Annak ellenére, hogy a vizes élőhelyek által nyújtott adományok a világ természeti tőkéjének 15%-át teszik kiállapították meg Costanza és mtsai1997-ben (Marjainé – Eszlári 2012. [36]), mégis gyakran veszélyeztetjük ezeket olyan döntésekkel, amelyek akár irreverzibilisváltozásokat is előidézhetnek bennük. A WateRisk kutatásokban résztvevő szakemberek véleménye szerint éppen ezért alapvető fontosságú a környezetértékelési eljárások használata, hiszen ezek szem előtt tartják a természet érdekét a döntéshozatalban. E WateRisk projektnek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékén zajló kutatásai abból indultak ki, hogy a kockázatok enyhítése csak tájszintű tervezés segítségével lehetséges, amit nagyban megkönnyítene az egyes tájhasználati szcenáriók természeti tőkéjének összehasonlítása. Ezt a projekt keretében el is végezték, egy, a mezőgazdasági haszon becslésére kidolgozott speciális módszertannal, ami egyrészt a víztöbblet és vízhiány okozta károk (mint költségek) meghatározására, másrészt az ökológiai rendszerek (ez esetben szántók és erdők) nyújtotta szolgáltatások (mint hasznok) figyelembevételére terjedt ki. Az értékelés során a hagyományos profit alapú megközelítés mellett a modellben haszonként szerepel az erdőnek, mint ökoszisztémának az éghajlat szempontjából nyújtott szabályozó szolgáltatása, a széndioxid-megkötés, költségként pedig a szélsőséges hidrológiai helyzetek (tartós vízborítás vagy aszály) miatt fellépő esetleges kár. A WateRisk projektben a tájhasználat-váltás alternatíváinak vizsgálatában költség-haszon elemzés is helyet kapott. Ennek során öt élőhelyet: szántót, legelőt, erdőt, vízfelületet és a vizenyős területet értékeltek a Budapesti Corvinus Egyetem, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének kutatói (Marjainé – Eszlári 2012.[36]). A bevételeket a termelésből származó és az ökoszisztéma szolgáltatások által nyújtott haszonnal, míg a költségeket a termelésből (telepítés és üzemeltetés), az állam által nyújtott támogatásból, és a kártérítésből származóakkal azonosították. A költségek és hasznok összevetéséből származik a társadalmi mérleg, amely döntési kritériumként szolgál arra vonatkozóan, hogy végrehajtsák-e a tájhasználat-váltást vagy sem. A WateRisk project keretében végzett kutatás a wetlandek általnyújtott – nem vagy nehezen piacosítható – hasznok értékelésével foglalkozik kétféle módszertant, a feltételesértékelést és a haszonátvitelt használva. Mindkettő pénzbeli környezetértékelési eljárás, amelyekúgy segítik a természeti vagy környezetvédelmi projektekkel kapcsolatos döntéseket, hogy az előnyöket és a hátrányokat is a pénz nyelvére fordítják le, így azok könnyen összemérhetővé válnak. Hátrányuk, hogy a Ft-ban ki nem fejezett tényezők kisebb súllyal esnek latba a döntéshozásnál. Az Európa Tanács 6. keretprogramja égisze alatt 2006 és 2009 között megvalósult RUBOCODE projekt[37] az ökoszisztéma szolgáltatások európai helyzetét volt hivatott fölmérni és a biodiverzitás azon komponenseit kutatta, amelyek meghatározóak az ökoszisztémák rugalmassága szempontjából. Ebben a nemzetközi projektben hazánk is részt vett a Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézetének Környezetgazdaságtani Tanszéke által. A kutatók megállapították, hogy egy-egy szolgáltatást általában több faj biztosít és a fajok összetétele időben és térben változó lehet, ezért a szolgáltató azonosítása több, mint pusztán a

20


fajok feltérképezése. (Pl. a levéltetvek szabályozásában az olyan tulajdonságok feltárása, mint a predátor faj napi ritmusa, vagy falánkságának, vagy a populációnövekedésének mértéke sokkal informatívabb, mint maguknak a fajoknak az ismerete.) Az eredmények azt mutatják, hogy bizonyos tulajdonságok azt teszik lehetővé, hogy a faj nyújtsa az adott szolgáltatást (effect traits), más tulajdonságok pedig, hogy az ökoszisztéma, a társulás reagáljon a környezet változásaira (response traits). Valószínű, hogy ha a tulajdonságok e két csoportja azonos, vagy valamilyen módon kapcsolatban áll egymással, akkor a környezeti változások hatnak az ökoszisztéma szolgáltatásokra. Az ökoszisztéma szolgáltatások degradációja legerőteljesebb az édesvízi ökoszisztémák tekintetében, ahogyan azt a Milleniumi Ecosystem Assassment (2005.[29]) megállapította. Ez rendkívüli ökológiai kockázatot rejt tekintve, hogy a kontinentális élőhelyek közül a wetlandek természeti tőkéje fajlagosan a legmagasabb, és szakmai körökben egyértelműen elfogadott tézis a természeti tőke és a biodiverzitás (illetve a vízellátottság) korrelációja. Az ökoszisztéma szolgáltatások degradációja aránytalanul nagymértékben a szegénységgel sújtott térségekben következett be tovább növelve az egyenlőtlenségeket. Az ökoszisztéma szolgáltatások fenntarthatóságának számos korlátja közül a legjelentősebb az anyagi források hiánya, hiszen a megélhetési kényszer az ellátó funkció kiaknázására ösztönöz. Mint láttuk, számos felmérés [32, 33, 34]mutatott rá, hogy - bár a lakosok egy jelentős része fontosnak tartja a természeti környezetet - az ökoszisztémák megőrzését felülírja a megélhetés kényszere. Az ökoszisztéma szolgáltatások hanyatlása és a területhasználat aránytalansága (szántóföldek magas, az erdők alacsony aránya, ártéri vízpótlás hiánya) fokozza a térségben a szegénységet. A Nemzeti Fejlesztési Hivatal számára 2005-ben a Magyar Környezetgazdaságtani Központ által készített tanulmány (Ungvári – Karakai – Szalkay, 2005. [38]) szerint is a krónikusan leszakadt térségek azok, melyek esetében a területhasználati rendszer a leginkább ellentétben van a természeti adottságokkal. Ilyen pl.: Bereg, Bodrogköz, Ormánság, Borsodi Mezőség. Itt a termelési rend felélte az ökológiai erőforrásokat. A vízmegtartó-képesség romlása az ökológiai teljesítőképesség csökkenésében manifesztálódik a társadalom felé, a kialakuló életfeltétel-romlás kompenzációja elsősorban közösségi forrásokat emészt fel, de egyúttal csökkenti az egyéni megélhetési lehetőségeket is. Az éghajlatváltozás miatt gyakoribbá váló kedvezőtlen időjárási jelenségek okozta károk átlagosan évi 150–180 Mrd Ft kárt okoznak, ez megközelíti a GDP 1 %-át (Vahava jelentés [4]). Az államnak alapvető szerepe van a jelenlegi rossz, ökológiai tőkénket felélő területhasználati rend fenntartásában, mivel a támogatási struktúrák határozzák meg a területhasználat alapvető jellemzőit, amelyen belül az egyének optimalizálni próbálnak. A 2005-ben íródott tanulmány megállapításai ma is igazak. Ebből a helyzetből való kilábalás egyik útja például a vízmegtartó képesség javítása lehet a vízgyűjtő egészére kiterjedően, erre vonatkozó eszközrendszer rendelkezésre áll. Az ártéri tájhasználatváltás (Ungvári – Karakai – Szalkay, 2005. [38]) társadalmi szempontú racionalitása abban rejlik, hogy egy-egy tájegységen belül teret tud biztosítani a víznek és általa az ökológiai potenciál kihasználásának. A természeti tőkenövekvő volumene és összetettsége az, ami alapot jelent új haszonvételi és megélhetési formák számára egyéni és közösségi szinten egyaránt. A tájhasználat-váltásban rejlő tartalékok – jelenleg ki nem használt lehetőségek – három tényező egyidejű, egy tájegységen belüli megteremtéséből fakadnak. E három tényező:

21


• a vízpótlás lehetőségének megteremtése, • az erdők biomassza képződési potenciáljának növelése és • a táji léptékben már meghatározó arányt képviselő területek átállításnak lehetősége. Ezek eredményezik együttesen az ökológiai rendszerműködésből nyerhető hasznok volumenének növelését. Az alkalmazkodás fő korlátja ma a területhasználat és a ráépült gazdasági struktúra merevsége. Ennek a merevségnek az oldása szélesíti a tervezés terét, ami az állam számára olcsóbb, vagy szélesebb körben pozitív hatásokkal járó fejlesztések megvalósítását teszi lehetővé. A szegénység és az ökoszisztéma szolgáltatások tehát szorosan összefüggenek helyi és globális szinten egyaránt. Jó példa erre a Tiszaroffi tározó feltöltésekor a tározótéren rekedt állatok sorsa. Ezeket a környékbeliek nem megmenteni, hanem elfogyasztani akarták. Ugyanez történt a későbbi elégtelen leeresztés miatt a tározótér mélyületeiben rekedt és időközben leívott számos Natura 2000-es halfaj gazdag szaporulatával (ÖKO Zrt., 2010. [39]). Ebből fakadóan az ökoszisztéma szolgáltatások fenntartása, körük szélesítése csak a szegénység problémájának egyidejű kezelésével lehet sikeres. Ennek jó eszközei lehetnek olyan integrált helyi kezdeményezések, amelyek az adott területi egység (település, járás, földrajzi táj) speciális problémáira keresnek komplex, a helyi szereplők széles körének bevonásával kialakuló, konszenzusra épülő integrált fejlesztéseket. Mindez előtérbe helyezi a helyi kezdeményezések, a helyi közösségek támogatását. E kezdeményezések koordinátorai lehetnek a természeti erőforrásokban gazdag térségekben pl. a nemzeti parkok, vagy a természetvédelem terén elkötelezett civil szervezetek, ahogyan azt Kovács (2008.[40])javasolja. A helyi természeti erőforrásokra épülő, vízi ökoszisztémákat érintő komplex fejlesztésre jó hazai példa a WWF Tiszatarjánban megkezdett mintaprojektje (WWF és Raffai, 2010.[41,42]), melynek kertében invazív cserjék levágásával biomasszát állítanak elő, a megtisztított föld egy részén hazai fafajokból álló energiaültetvényt hoznak létre, a terület másik részén pedig bivalyok és szürkemarhák legelnek, akik taposásukkal visszaszorítják a tájidegen növényeket, újra nyílt vízfelületek jönnek létre. A helyi lakosok és egy közeli erőmű között az együttműködés kulcsát a megújuló (zöld) energiatermelés nyújtja. A már idézett PhD dolgozat (Kovács 2008. [40]) információi szerint nemzeti parkok több országban (Kanada, USA, Nagy-Britannia, Svédország, Finnország) élénken bekapcsolódnak a vidéki tájak környezet-gazdálkodásába. A szerző javaslata szerint a környezetkímélő gazdálkodási lehetőségek és a területfejlesztéssel kapcsolatos programok – főleg agrár és turisztikai vonatkozású feladatok integrációjával – számos hazai térségben is lehetne ezt az elvet érvényesíteni. Ennek jelenlegi gátja a dolgozat szerint, hogy nincsenek – a nemzeti parkok által is érintett településeket is magukba foglaló térségfejlesztési koncepciók és programok, hiányoznak a vidékfejlesztést és a természetvédelmet ötvöző területrendezési és szabályozási tervek. Nincsen megfelelő partnerség a minisztériumok, a térségi fejlesztési intézmények a helyi önkormányzatok között. A terület- és vidékfejlesztés a nemzeti parkokat még mindig zárt rendszernek tekinti. A külföldi gyakorlati példák [43, 44] mutatják, hogy van létjogosultságuk az integrált, több problémát együtt kezelő kezdeményezéseknek, amelyek a területek természeti tőkéjére építve kibontják a tájban rejlő ökoszisztéma szolgáltatások széles körét, és biztosítják azok fenntartható használatát.

22


Ilyen példa az Egyesült Királyságbeli Dearne Valleyben fekvő Barnsley településen létrehozott Old Moore projekt [43]. A település egykor az ország egyik jelentős bányászati központja volt, ám a bányák bezárásával a terület természeti és társadalmi értelemben egyaránt degradálódott, sokan munka nélkül maradtak. A lehasznált iparterületet a bányászati tevékenység nyomán tájsebek szabdalták, a levegő szénporral szennyezett volt. Az 1996-ban megkezdett projekt eredményeként a vidéket átszelő Dearne folyó vizét kormányozták a bányaterület egy részére, így mára egy 250 hektáros wetland alakult itt ki, amely jelenleg madárvédelmi terület (Royal Society for the Protection of Birds). A projekt egyszerre tájrehabilitáció, vízmegőrzés, élőhelyfejlesztés és munkahelyteremtés. Az egykori tájsebekkel ékes bányavidék ma madárvédelmi és rekreációs terület, amely évi negyvenezer látogatót fogad, a kiszolgáló egységek helyi erőforrásokra építenek. A sikerre való tekintettel a jelenleg 250 ha-nyi vízfelületet 750 ha-ra kívánják bővíteni. Ehhez hasonló lehetőségeket a Tisza is kínál, ahogyan azt az árvíz-aszály témakörnél bemutatott projektek is láttatták. A Közép-Tiszai LIFE projektek igazolják, hogy működőképesek tudnak lenni ezek az alternatív tájhasználati módok. A projekt végrehajtója a WWF Magyarország projektzáró kiadványában (Siposs – Gadó 2002. [17]) arra hívja fel a figyelmet, hogy a térség felemelkedését csak egy átfogó, új szemléletű megoldás hozatja el, amely nagyban épít az ártéri gazdálkodás több évszázados tapasztalataira. A természetes adottságokra alapozott folyógazdálkodás és tájhasználat egyszerre hoz megoldást az árvízi problémára, a mezőgazdaság kihívásaira és a társadalmi-szociális problémákra, miközben a természeti értékek megőrzése is megvalósul. A korszerű folyógazdálkodás a természetes adottságokra alapoz, a kínálkozó lehetőségeket az emberek javára hasznosítja, közben a természeti erőforrások bölcs használatával a hosszú távú, fenntartható életet biztosít. A projekt tapasztalata szerint a vízminőségre is pozitív hatással van az ártéri gazdálkodás, mert műtrágyázást nem igényel. Egyes gazdálkodási módok (pl. ártéri gyümölcstermesztés) esetében nem lehet teljesen kizárni a permetezést, de az ősi ártéri gyümölcsfajták sokkal ellenállóbbak, a vegyszerhasználat arányait tekintve az intenzív fajtákat egy szezonban 15-20-szor permetezik, az ártéri hagyományos fajtákat elég 2-3-szor. A projekt igazolta, hogy kiszámítható és biztonságos árvízkezelés érdekében hosszú távú megoldás, ha az áradások vizét ellenőrzött körülmények között kivezetjük a mentett oldalra, így az árvízi (tavaszi) víztöbbletet tartalékoljuk a nyári, aszályos időszakra. A mentett oldal mélyfekvésű területeire kivezetett víz a természetes domborzat határolta öblözetekben, a „mélyárterekben” biztonságosan tárolható. Ez a víztartalék a talaj kapilláris rendszerén keresztül az egész Alföld vízháztartását javítja, közvetlen környezetének mikroklímáját az aszályos időszakban nedvesebbé teszi, tehát a mezőgazdaság szempontjából is előnyös. A projekt összefoglaló alapján az ártéri gazdálkodás ökoszisztéma szolgáltatásai a következők: −

mélyártéri területek: halastó (halélőhely, ívó- és ivadéknevelőhely), sekélyebb részein nádas-gyékényes-zsiókás zóna (élőhely vízinövények, madarak, rovarok számára)

−

rét, legelő, kaszáló, fás legelő (szürke marhák, bivalyok, kecskék, birkák tartása, invazív fajok visszaszorítása)

−

ártéri ligeterdő maradványai – eltűnőben lévő fajgazdag Natura 2000 élőhely fenntartása, védett és naturás fajok megőrzése, génbank

−

gyümölcsös (alma-, körte-, szilva- és diófajták, melyek a hosszú árasztást is jól bírják, és kevésbé érzékenyek a fertőzésekre és a kártevőkre. Belőlük jó minőségű pálinka, aszalványok, befőttek és lekvárok készíthetők. Az ártéri gyümölcsösök kiváló élőhelyet

23


biztosítanak számos rovarfajnak, és a velük táplálkozó énekesmadaraknak és denevéreknek. −

mangalica legelő (az ősi disznófajta minőségi ételek alapanyaga)

Az elnéptelenedő, munkanélküliséggel küzdő falvak számára kitörési lehetőséget jelenthet, ha boldogulásukat nem egyedül a gazdálkodásra kell alapozni, hanem másféle lehetőségek is adódnak. A megélhetésüket a gazdálkodásban keresők többféle gazdálkodási forma közül választhatnak, míg a gazdálkodni nem akarók a szervezésben, a kézműves munkákban, a feldolgozásban, az értékesítésben találhatnak maguknak való feladatot. Az ártéri rendszer szépsége a turisták számára is vonzó. A vendégek ellátása ugyancsak fontos kiegészítő tevékenységgé fejlődhet. Ebbe beletartozik a konferencia turizmus, az oktatási célú gyermekturizmus, és a nyári táborozások résztvevői számára biztosított szakvezetés is.Az ártéri terméknél törekedni kell feldolgozott állapotban történő értékesítésre, hiszen ez hozzáadott értéket teremt, ami továbbnöveli a térség bevételeit Az ökoszisztéma szolgáltatások kiaknázásában kimagasló szerep juthat a tervezésnek, a tervezőknek is, mint azt külföldi tapasztalatok mutatják (Felelős közösségek … 2013. [45]). Különösen településközeli területeken igen fontos a környező tájjal való szerves kapcsolat megteremtése, amely számos ökoszisztéma szolgáltatás létrehozására és aktív használatára teremt lehetőséget. A New Jersey állambeli South Orange településen – körültekintő tervezéssel – a Rahway folyó teremti meg a kellemes kapcsolatot a település és tágabb környezete között (lásd 1. ábra). A koncepció lényege, hogy a település belső részeit (iskola, vasútállomás), illetve a település külterületén fekvő erdős részeket a folyó kínálta kapcsolatot kihasználva rekreációs céllal össze lehet kötni. A külterületen a használaton kívüli antropogén elemeknek (pl. régi szivattyúház) új funkciót adni és további, vonzó funkcionális elemeket elhelyezni (pl. művészeti központ) és bekapcsolni már meglévő célpontokat (sportpályák). Az alább bemutatott terven kívül további 2 változat is készült, amely között a választás a helyi lakosok közreműködésével történt. Szintén a folyóra épít a 2005-ben indult hazai Ős-Dráva projekt (Tiffán 2013. [46]), melynek célja a Dráva alsó folyása mentén a vízrendszernek és a korábbi tájszerkezetnek az újraalakítása, és a táj adottságaira építő területhasználatok létrehívása. Ez elsősorban vízpótlást, valamint erdők és legelők kialakítását jelenti (2. ábra). E mellett a program egy komplex, a természeti, társadalmi és gazdasági szférát egyaránt érintő területfejlesztési elképzelés, amely hosszútávon a fenntartható fejlődés feltételeit teremtheti meg hazánk egyik leghátrányosabb térségében, az Ormánságban. Konkrét elemei: a vízrendezés, tájhasználat-váltás és tájtagolás, állattenyésztés a legelőkre építve, feldolgozóipar megteremtése az állattenyésztésre építve, megújuló energia használata, turizmusfejlesztés, humánerőforrás-fejlesztés. Projekteredmények még nincsenek, de nyilvánvaló, hogy a meglehetősen nagy területre kiterjedő, 43 települést érintő beavatkozás megerősíti majd a térség ökoszisztéma szolgáltatásait. Kiemelkedő jelentőséget ad a projektnek, hogy nagy kiterjedése miatt nem csak az ellátó és kulturális típusú ökoszisztéma szolgáltatások lehetőségét bővíti, hanem az ökoszisztémák fennmaradása és a biodiverzitás, valamint az emberi jóllét szempontjából a nélkülözhetetlen szabályozó és támogató típusú ökoszisztéma szolgáltatásokat is.

24


1. ábra: South Orange település Rahway folyó terve (USA)

Forrás: Rhodeside & Harwell Incorported (2007.)

1. régi szivattyúház mint „Természeti Központ” 2. gyalogos és kerékpárút a folyó mentén 3. felújított közmű telep 4. kialakított fókuszpont 5. rekreációs terület 6. South Orange Middle School 7. kialakított parkbejárat

8. áthelyezett rekreációs épületek, pihenő terület 9. átjárás biztosítása a Church Street-ről 10. gyalogátjáró a vasútállomáshoz 11.vegyes használat pl. parkoló 12. gyönyörű folyópart 13. zöldút, gyalogos és kerékpárút a Third Street-re 14. művészeti központ

15. vasútállomás 16. látvány kapcsolatok javítása 17. park bejárat és gyalogos híd 18. parkoló átalakítása, út kialakítása a folyó mentén 19. folyóparti fókuszterület kialakítása 20. történeti központ kialakítása 21. parkbejárat – festői kilátás a Floods Hill-re


2. ábra: Ős-Dráva projekt területe

(Forrás: [38])

Az ökoszisztéma szolgáltatásokat kutató, a WateRiskprojektből [35] az is kiderül,hogy a különböző nagyságrendi kiterjedésű ökoszisztémák eltérő szabályozó és fenntartószolgáltatásokat képesek nyújtani. Az 1–10 000 km2kiterjedésűek pl. jelentősek a tápanyagtöbblet és a szennyezőanyagok megkötése, vagy a beporzás szempontjából, a 10 000–100 000 km2-es, táji léptékű a folyók és felszín alatti vizek áramlásának szabályozásában, az árvíz hatásának enyhítésében, az erózió elleni védelemben játszanak döntő szerepet. Az ökoszisztéma szolgáltatások megőrzésének egyik kulcsa, hogy azokat azonosítani és értékelni tudjuk, valamint értékük kifejeződjön a különböző politikákban, megnyilvánuljon a döntéshozói mechanizmusokban. Többek között ezt állapította meg az ENSZ Környezeti Programja keretében 2010-ben készült tanulmány, a „The Economic Ecosystem and Biodiversity”4[49], melynek célja megmutatni azokat az eszközöket, amelyekkel a társadalom képes a természeti értékek megfelelő kezelésére, a természeti tőke tényleges értékének a döntéshozatalba való bevonására. E tanulmány néhány megállapítását idézzük: − A nemzeti számlákat meg kell újítani oly módon, hogy tartalmazzák a természeti tőkében és az ökoszisztéma szolgáltatásokban történt változásokat is. A vállalkozások és szervezetek éves jelentéseinek és elszámolásainak tartalmazniuk kellene minden jelentős externáliát, beleértve a környezetvédelmi kötelezettségeket és a természeti értékekben okozott – nem csak hatályos jogszabályokon alapuló – változásokat.

4

−

Az ökoszisztémák megőrzése jóval kevesebb ráfordítást igényel, mint a degradálódott ökoszisztémák helyreállítása.

−

Számos politikai cél megvalósítása szempontjából nagyon életképes befektetés az ökoszisztémák megőrzése, helyreállítása. Ilyen pl. az élelmiszerbiztonság, a víztisztítás, a szennyvízkezelés, a klímavédelem, vagy a klímaalkalmazkodás.

Támogatói: Európa Tanács, német Környezeti, Természetvédelmi és Atombiztonsági Minisztérium, az Egyesült Királyság kormányának Vidékügyi, Élelmezési és Környezeti Minisztériuma és Nemzetközi Fejlődésért felelős Minisztériuma, a Norvég Külügyminisztérium, a Svéd Környezeti Minisztérium, a holland Lakásügyi, Területi tervezési és Környezeti Minisztérium és a japán Környezeti Minisztérium

26


−

Az ökoszisztéma szolgáltatások és a biodiverzitás értékének figyelmen kívül hagyása fenntartja, konzerválja azokat a módozatokat, tevékenységeket, amelyek degradálják az ökoszisztémákat.

−

Az ökoszisztéma szolgáltatások széles körének és azok értékének tudatosítása növeli a tudatosságot és elkötelezettséget az ökoszisztéma szolgáltatások fenntartható használata mellett.

III.3. Közösségi alkalmazkodás a klímaváltozás hatásaihoz, riasztás és védekezés közösségi megoldásai A klímaváltozásra a szakpolitikák sokáig csak a folyamat megelőzésére, illetve akadályozására, befolyásolására való mozgósítással reagáltak (pl. ÜHG-kibocsátás csökkentése). A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, mint lehetséges stratégia csak a 2000-es évek közepétől jelenik meg (Kiss E., 2006. [5]). Az előző ciklusban így még nem lehettek kifejezetten a klímaalkalmazkodást célzó intézkedések. Az EU 2020-ban és az országajánlásban azonban ez már önálló célkitűzésként fogalmazódik meg. A klímapolitikában a klímavédelem felől a klímaalkalmazkodás felé kell a hangsúlyt eltolni. Ennek feltétele a háttér adatbázis megteremtése és a szemléletváltás. A klímaváltozás következményeihez való eredményes alkalmazkodás nem teremthető meg pusztán állami beavatkozásokkal - ahhoz az államigazgatás, a nagy- és kisközösségek, a civil szervezetek és az egyének együttműködése egyaránt szükséges. Előremutató, hogy bár a tényleges beavatkozásoknak még híján vagyunk, azok eredményes megvalósításához szükséges feltételek és tennivalók azonban ismertek, azokat már számos tanulmány megfogalmazza.

Az alkalmazkodás – annak keretében pedig a közösségi alkalmazkodás - csak 2014-2020 közötti időszakban kerül a szakpolitikák és a fejlesztéspolitika látóterébe, így korábbi és a jövőbeli tervezéshez felhasználható tapasztalatokban nem bővelkedünk. Számos, a témával foglalkozó publikáció azonban hasznos információkkal, tanulságokkal és útmutatással szolgálhatja a jövőbeli fejlesztéseket. III.3.1. Klímapolitika és a szükséges háttér adatbázis Erdősi (2010., [48]) szerint a klímapolitikában a klímavédelemről a hangsúlyt át kell helyezni az alkalmazkodásra, azonban még nem tudjuk, hogy milyen konkrét klímaállapothoz kellene igazodnunk, ez pedig fékezi e stratégia kibontakozását. Az alkalmazkodás során a legproblematikusabb az emberek cselekvő viszonya a klímaváltozáshoz, mivel még a „klímatudatosak” is keveset tesznek ténylegesen a kedvezőtlen következményekhez vezető változások visszafogása érdekében. A klímavédelem és a klímához való alkalmazkodás közötti viszony érdemi tisztázása nélkül a klímapolitika tévútra tévedhet. Ügyelni kell arra, hogy ne kerüljön sor a klímavédelemmel nem harmonizáló (technokrata szemléletből adódó) alkalmazkodási módokra. Az alkalmazkodás legcélravezetőbb módjának megválasztása nem dönthető el kizárólag gazdasági szempontok érvényesítésével.

27


A klímaváltozás hatásaira, következményeire, valamint az alkalmazkodás lehetőségeire vonatkozó információk összegyűjtésére magas szintű tudományos-szakmai információbázist kell kialakítani, mely az ismeretek szakszerű tárolását és elérhetőségét biztosítja, mondja ki Kiss (2006. [5]). Ennek tartalmaznia kell a meteorológiai adatszolgáltatásokat, előrejelzéseket, a sebezhetőségre, megelőzésre és védekezésre vonatkozó szakmai, műszaki ismereteket, a specializált alkalmazkodási modelleket, külföldi eljárásokat, módszereket. Országonként, területenként eltérő, környezettudatosabb szemléletváltásra volna szükség, melyet az egyes régiók, országok sajátosságait szem előtt tartva, a jelenlegi tudományos kutatási eredmények birtokában, széleskörű ismeretterjesztéssel, a különböző kommunikációs csatornák igénybevételével, valamint az oktatásba való beépítéssel kellene megvalósítani (MTA, 2010. [49]). III.3.2. A klímaalkalmazkodás szereplőinek feladatai A klímaváltozás következményeihez való eredményes alkalmazkodás nem egyedül az egyes szereplők által teremthető meg. Az alkalmazkodás inkább munkamegosztási folyamatnak tekinthető, amelyben a különböző szereplők között a szolgáltatások és információk mozognak. Ebből az következik, hogy az alkalmazkodás sikere attól is függ, hogy a szolgáltatások és az információk átviteli útjai kis költséggel működnek-e. A klímaalkalmazkodásban komoly szerep hárul az önkormányzatokra, a helyzetfeltárástól, a felkészülésen keresztül, a szervezésen át adott esetben a károk helyreállításáig. E mellett szerepük lehet a hazai kibocsátás csökkentés elősegítésében, az energiaellátás biztonságának növelésben, a klímabarát tevékenységek ösztönzésében, továbbá a tájékoztatásban is. Saját működésük során a kibocsátás csökkentést gyakorlatban is alkalmazhatják (Takács-Sánta, 2008. [50]). Az önkormányzatok kiemelt szerepét támasztja alá, hogy a megváltozott éghajlathoz való alkalmazkodás letéteményeseinek az egyéneket és a helyi közösségeket tartják (Kiss 2006. [5]) Magyarországon az éghajlatváltozás kapcsán eddig kevés figyelmet fordítottak a településekreállítja a Védegylet [51], pedig ez a szint elengedhetetlen az éghajlat-változási felkészülésben, a megelőzésben, az alkalmazkodásban. E gyakorlat megváltoztatása sürgető, indokolt az állami kezdeményezés. A települések az energiafelhasználás, a közlekedés, a hulladékgazdálkodás és a gazdaság térbeli szerkezetének befolyásolásán keresztül járulhatnak hozzá az alkalmazkodáshoz. Magyarországon 2005 után indultak el az első helyi szintű klímaprogramok, állapítja meg Antal (2013.[52]). Az Energiahatékony Önkormányzatok Szövetsége, az Éghajlatvédelmi Szövetség és a Klímabarát Települések Szövetsége fogja össze azokat az önkormányzatokat, amelyek már tudatosan foglalkoznak az éghajlatváltozás kérdésével. Néhány város csatlakozott különböző nemzetközi programokhoz, és három város – Almásfüzitő, Gyöngyös és Tata – önállóan dolgozta ki saját stratégiáját. Több településen az Integrált Városfejlesztési Stratégiának részei az éghajlatváltozással kapcsolatos programok, és számos város és falu ökológiai és energetikai tervében szerepelnek olyan javaslatok, amelyek a klímastratégiákhoz is szervesen hozzátartoznak. Az ökofalvak célkitűzései – ha más megközelítésben fogalmazzák meg azokat - sok tekintetben hasonlítanak a klímastratégiák céljaihoz. Így ma már közel 70-80 olyan település lehet Magyarországon, ahol a

28


természet változásaihoz való alkalmazkodás lehetőségeivel az önkormányzat és/vagy egy helyi közösség tudatosan foglakozik. 2007-ben az Első Hosszúhetényi Klímanap keretében Albertirsa, Hosszúhetény, Pilis, Pomáz és Tatabánya polgármesterei és klímakoordinátorai, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetében működő Éghajlatváltozás Kutatóműhely munkatársai megalakították a Klímabarát Települések Szövetségét. A Szövetség célja, hogy Magyarországon minél több településnek legyen saját, szakmailag megalapozott klímastratégiája, valamint a klímaprogramok megvalósításának elősegítése és a települések érdekképviselete klímavédelmi kérdésekben. A Szövetséghez 2008-ban több település csatlakozott, és a Pallas Kiadó gondozásában már megjelent a helyi szintű kezdeményezéseket elemző és az öt település eddigi munkáját bemutató „Klímabarát települések” című kötet is. Az Átalakuló Városok Mozgalmának elképzelései Magyarországon is fordulatot hozhatnak az alulról szerveződő kezdeményezésekben (pozitív jövőkép, új ötletek, új készségek megszerzése, közösségi akciók, helyi erőforrások használatának, az erőforrások megóvásának és a velük való gazdálkodásnak a hangsúlyozása). Erre vonatkozó elképzeléseket dolgozott ki Fülöp Klímakalauzában [53]. A települési éghajlatvédelmi stratégia kidolgozásakor az önkormányzatoknak ugyanolyan fontossággal kell kezelniük a klímaváltozást okozó káros kibocsátások csökkentését és az esetlegesen bekövetkező káros hatásokhoz való alkalmazkodást. Ezzel pénzt takaríthatnak meg, függetlenebbé válhatnak, csökkenthetik a szélsőséges események okozta károkat, egyútal gazdaságélénkítő hatást is kifejthetnek. Az élhetőbbé váló település annak megítélését is kedvezőbb irányba tereli. Az egyes ágazatok feladatai közül a turizmuslehetőségeit a klímaalkalmazkodás terén mutatja be Csete és tsai (2010. [54]) által kidolgozott Útikalauz, mely felhívja a figyelmet a klímabarát turizmus ismérveire, valamint a gyakorlatban is megvalósítható tanácsokat, ötleteket mutat be és ezen keresztül hozzájárul a Klímabarát Turizmusfejlesztési Stratégia célkitűzéseinek megvalósításához. A kisközösségek feladata a szemléletformálásban lehet meghatározó. Erre jó példát mutat Vadovics – Antal a „Klímabarát háztartások” és a „Klímabarát háztartásoktól a klímabarát közösségekig” útmutatói (2011. [55, 56]), melyek a Greendependent – Fenntartható Megoldások Egyesülete és a Nagycsaládosok Országos Egyesület „Nagycsalád – kis lábnyom” KEOP projekt keretében készültek. A projekt átfogó célja a családok klíma- és energiatudatosságának növelése, ezen keresztül a karbon-szegény életmód népszerűsítése, terjesztése és elősegítése volt. A kialakított energiaközösségekben a háztartások összefogva próbáltak (9%-os) energiamegtakarítást elérni, illetve klímakoordinátorokat képeztek ki, akik a programban részt vevő embereket a – 4 hónapos fűtésszezon alatt – próbálták az aktivitásra, energiatudatos cselekvésre ösztönözni. Az elvégzett munka alapján lényegi feltételnek tartják a közösség szerepét, ha másokkal együttgondolkodva, dolgozva nagyobb eséllyel és lelkesedéssel lehetünk tudatos energiahasználók. Megállapították, hogy fontos szerep jut a közösségszervezésben a klímakoordinátoroknak. A projekt eredményeit tartalmazó útmutatókban a klímaváltozással kapcsolatos ismereteken túl szólnak a koordinátor szerepéről, a klímaváltozás

29


kommunikációjáról, a karbon-lábnyom számítás módjáról (http://kislábnyom.hu5), javaslatokat adnak az energiatudatosabb életmódra igen frappáns, közérthető és figyelemfelhívó módon. Az egyének szintjén a tudatosság mellett technológiai megoldások alkalmazása is számításba jöhet. A VÍZÖNELLÁTÓ rendszer egymást kiegészítő, igen egyszerű műszaki megoldások összessége, amelyek a hosszútávon világszerte fenntartható vízgazdálkodást hívatottak megvalósítani. A klímaváltozás megfékezése felé vezető út a víz és a biotömeg kölcsönös gazdálkodásán keresztül vezet (Országh [57]).

5

A program honlapja folyamatos tippeket ad, hogy hogyan legyünk energiatudatosabbak, aktuálisan mire figyeljünk. Most szeptemberben pl. a zöld iskolakezdésről, az avar komposztálásról, a fűtéskezdésről írnak.

30


IV.

Adatok, indikátorok IV.1. Adatok rendelkezésre állása

Az ökoszisztéma alapú árvíz és aszály elleni védekezés a beavatkozások viszonylag széles skáláját jelenti (pl. ártérrevitalizáció, irányított vízkivezetés, vízvisszatartás, erdősítés, élőhelyrekonstrukció, területhasználatváltások). Az intézkedések eredményének nyomonkövetése nem könnyű feladat, tekintve, hogy az egyes projektek outputjainak összesítéséből nem következik automatikusan az elérni kívánt cél megvalósulásához való hozzájárulás mértéke. Jelenleg abban sincsen megállapodás, hogy ezen intézkedéscsomag esetében mit tekinthetünk bázisadatnak. Mivel a beavatkozások célja végső soron egy-egy térség vízkészletgazdálkodásának javítása, indikátorként javasolható a vízkészletek változásának nyomon követése. A vízkészletekre vonatkozóan területi egységként az Országos Vízgyűjtőgazdálkodási Tervben (OVGT), a részvízgyűjtő tervekben, ill. az alegységi tervekben rögzített területi egységek ajánlhatók. Az OVGT részletesen ismerteti a felszíni és felszín alatti vizekkel kapcsolatos meglévő és tervezett monitoring rendszert. Az ökoszisztéma szolgáltatások tekintetében a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy rendkívül szerteágazó jelenségek megítéléséről van szó. Az ellátó (termelő), szabályozó, kulturális és támogató típusú ökoszisztéma szolgáltatások azonosítása, majd pedig mérhetővé tétele komoly szakmai munkát igényel. Legegyszerűbb a helyzet az ellátó típusú szolgáltatásokkal, amelyek könnyen kifejezhetőek a megtermelt élelmiszer, takarmány, stb. területegységre jutó mennyiségével, illetve annak változásával. Problémát okoz viszont pl. a szennyezőanyagok lebontása, a beporzás, az éghajlat-szabályozás, vagy az esztétikai értékekben történő változás, esetleg a talajképződésben betöltött funkció módosulásának megítélése. Az ökoszisztémával kapcsolatos kutatások jelentős része irányul e szolgáltatások értékének meghatározására, ami által egy közös nevező – a társadalom számára jelentett, pénzben kifejezett érték - alapján válhatnak mérhetővé ezek a szolgáltatások. Egy-egy területen az ökoszisztéma szolgáltatások értékének változása jó alap lehet a beavatkozások eredményességének megítéléséhez. Az e témakörben várhatóan megvalósuló intézkedések azonban nagyon különböző mechanizmusok útján fejthetik ki hatásukat, így az eredmények nem automatikusan arányosak a befektetésekkel. Az esetek többségében az eredmények csak a beavatkozás megvalósulása után jelentős késéssel válnak érzékelhetővé, ami tovább nehezíti a nyomon követhetőséget. Összességében az ökoszisztéma szolgáltatásokra vonatkozó adatbázisok kialakítását és indikátorok kialakítását csak további kutatásokkal lehet megvalósítani. A klímaváltozás hatásaihoz való közösségi alkalmazkodásra is igazak a fenti megállapítások, mivel ezek is a beavatkozások igen tág körét jelenthetik. Így a releváns adatok és azok mérésének, monitoringjának kidolgozása még várat magára. E témakör esetében vélhetően mindig az adott területegységre vonatkozó konkrét célkitűzéstől függ, hogy mi lehet az alkalmazott indikátor. Előzetesen érdemes szétválasztani a települési és nem beépített (természeti, vagy művelt) területeket, mert e két területtípuson alapvetően mást jelent az alkalmazkodás és értelemszerűen más-más lehetőségek kínálkoznak a megvalósításra. A települési – elsősorban városi – környezetben a csapadékkal való gazdálkodás, a zöldfelületek

31


(zöldtetők és zöldfalak is) kialakítása és fenntartása, valamint a légcsere biztosítékát jelentő szellőző folyosók megőrzése, vagy kialakítása lehetnek a fő szempontok. Az ezekben történő előrelépés egyszersmind az alkalmazkodóképesség növekedését is jelenti. A művelt területek esetében a sokszínűség minél nagyobb fokú megteremtése és a zöld infrastruktúra elemeinek megőrzése, vagy újraképzése lehet a klímaalkalmazkodás irányába tett lépés. Az eredmények nyomonkövetésére alkalmasak lehetnek az ezeket kifejező adatok. A természeti (nem művelt és nem beépített) területeken a biológiai sokféleség minél teljeskörűbb megőrzése a záloga az alkalmazkodásnak. Itt – felhasználva a vonatkozó kutatások (pl. RUBICODE projekt) eredményeit – meg kell határozni az egyes ökoszisztémák klímaalkalmazkodást befolyásoló, az alkalmazkodásban kiemelkedő szerepet játszó faktorait és ezek megőrzésére kell fókuszálni, il. ezek jelenlétét detektálni. Különböző típusú ökológiai adatok fellehetőségéről tájékoztat a Nemzeti Kutatási Infrastruktúra Regiszter (https://regiszter.nekifut.hu/ki/oekologiai-elo-holt-genbank), amelynek célja a különböző kutatóhelyeken, egyetemeken, stb. keletkező adatok összerendezése, elérhetővé tétele. (Ezek az adatok térítés ellenében vehetők igénybe.) Az ökológiai típusú adatgyűjtés- feldolgozás során az is gondot okoz, hogy az adatok nem jutnak el központi nyilvántartásokba. (A kutatóknak gyakran nem érdeke, hogy közölje az általa begyűjtött adatokat, így időnként még az állami forrásból finanszírozott projektek keretében felmért adatok megszerzése is nehézkes.) Pedig természetvédelmi adatok keletkeznek, pl. a természetvédelmi őröknek az élőhelyvédelmi irányelvében szereplő jelölő fajokat GPS koordinátával regisztrálnia kell, vagy a Naturás hatásbecslésekben is számos adat felmérésre kerül.

IV.2. A klímaváltozás megfigyelését monitoring rendszer koncepciója

és

előrejelzését

segítő

A következőkben egy monitoring rendszer koncepcióját vázoljuk fel, mely olyan indikátorrendszert mutat be, mely alkalmas lehet a klímaváltozás hatásainak monitorozására és a tendenciák bemutatásával, hosszabb távon esetleges előrejelzésekre is. A klímaváltozás következményei rendkívül sokrétűek. Közöttük számos olyan van, ami jól mérhető, és jelenleg is jól dokumentált paraméterekre épül, és számos olyan van, amely az elsődleges hatásokkal laza vagy bizonytalan kapcsolatban áll és így nehezen nyomon követhető. Az alábbiakban egy vázlatos javaslatot fogalmazunk meg egy átfogó klíma-monitoring rendszer felépítésére, a javaslat a monitoring rendszer konkrét célja szerint részletes kidolgozást igényel.

32


A rendszer váza:

− frontok száma, gyakoriságának változása − hőhullámok során a halálozási gyakoriság növekedése − hőhullámok során a mentőszolgálat hívásszámának növekedése − új fertőző betegségek megjelenése −

Ökológiai adatok

− új fajok megjelenése, mások eltűnése − egyes fajok elterjedésének változása − stb…

Társadalmi-gazdasági adatok − terméseredmények változása − energiafelhasználás változása − biztosítási kifizetések változása extrém időjárás miatt (vihar, jég-, vízkár) − stb…

Egyéb szükséges adatok

− erdőtüzek száma és annak változása − extrém meteorológiai jelenségek és számuk változása − árvízi és aszály jelenségek száma, szintje/kiterjedése, változása − stb…

adatfeldolgozás

Megfigyelt, gyűjtendő másodlagos adatok

adatfeldolgozás

Alapadat: OMSz által monitorozott meteorológiai adatok

Egészségügyi adatok

Jobb előrejelzés és alkalmazkodás a klímaváltozás következményeihez

Klímamonitoring rendszer

IV.2.1. A monitoring rendszer céljának megfogalmazása A monitoring rendszer adatbázisokból és kapcsolatrendszerekből áll. Jelenleg számos adatbázis, információs rendszer, millió paraméter, direkt és indirekt, egymást kioltó, vagy éppen szinergikus hatásmechanizmusú kapcsolatrendszer létezik a klímaelemek és kiváltott hatások tekintetében. Megfelelő klíma-monitoring tervezéséhez az első lépés a konkrét cél megjelölése. Mire akarom használni a monitoring rendszerből kinyert információkat? Cél lehet: − −

a klímaváltozás bizonyos, pl. katasztrófával fenyegető elemeinek előrejelzése a sikeres elhárítás érdekében a klímaváltozás folyamatának, sebességének, irányának megragadása a megfelelő hosszútávú alkalmazkodási lépések megtétele érdekében

Mindezek irányulhatnak célzottan konkrét tématerületekre pl. rövid és hosszútávú egészségügyi, ökológiai, vagy gazdasági következmények megismerésére, előrejelzésére.

33


IV.2.2. Lehetséges alapadatok A klímaváltozás hatásainak monitoringozásához szükséges alapadatok a meteorológiai adatok: hőmérséklet (átlag, napi, havi középhőmérséklet), hőingások (napi, havi, évi), csapadékmennyiség, csapadékintenzitás, havas napok száma, csapadékos napok száma, szélirány és szélsebesség, ennek gyakorisága, páratartalom, besugárzás mértéke, napsütéses órák száma, stb. Ezek az adatok országos, regionális, és részben kistáji, és települési léptékben is rendelkezésre állnak, mérésük, vagy képzésük rendszeres. Forrásuk: OMSZ. Feladat: Ki kell dolgozni annak a rendszerét – összhangban a megjelölt céllal –, hogy a számos meteorológiai paraméter közül, milyen léptékben, ill. milyen típusú természet- és társadalomföldrajzi területen, melyeknek kell rendelkezésre állniuk a klímaváltozás nyomon követéséhez. Pl. a szélsebesség beépített területen kevésbé informatív, nagyon fontosak viszont pl. az orvosmeteorológiai adatok (frontok, gyors hőmérsékletváltozások, szélsőségek gyakoribbá válása, sugárzások, földrengések, forgószelek, légszennyezettség). Társadalomföldrajzilag a különböző területhasználat típusokkal jellemezhető, vagy különböző etnikumú, korú, vagy társadalmi státuszú, stb. emberek által sűrűbben lakott területeken más és más adatok lehetnek fontosak. Pl. jellemzően szántóművelésű területen a csapadék mennyisége, időbeli eloszlása alapvető, míg mondjuk a légszennyezettség kevésbé fontos tényező. Különböző etnikai vagy korcsoportokhoz tartozó emberek bizonyos meteorológiai tényezőkre eltérően reagálhatnak, így azokon a területeken ezen adatok jelentősége más és más lehet. IV.2.3. Lehetséges kapcsolatrendszerek A monitoring rendszer felépítését a továbbiakban az határozza meg, milyen összefüggéseket ismerünk, és tudunk feltárni az éghajlati és időjárási elemek (a sok különféle paraméter) és a természeti-társadalmi-gazdasági jelenségek között. Feladat: a) A kapcsolatrendszerek összegyűjtése, ill. feltárása. Lényege az időjárási elemek, mint fő hatótényezők változása által kiváltott jelenségek végiggondolása. Ennek egy módja lehet pl. hatásfolyamat ábra készítése, amelyben feltárható és bemutatható, hogy a változást előidéző hatótényezők – a klímaváltozás elemei – milyen hatásmechanizmusokat indítanak el pl. a különböző környezeti elemekben és gazdasági ágazatokban és azoknak milyen tovagyűrűző következményeit ismerjük, vagy feltételezzük. A kapcsolatrendszerek tehát feltárják a közvetett és közvetlen, a rövid és hosszútávú szinergikus, vagy gátló hatásokat egyaránt lehetőleg minden érintett elemre, rendszerre, ágazatra, társadalmi szereplőre. Ezek már részben közismert hatásláncolatok, lásd pl. a szárazodás következtében az ökoszisztémák átstrukturálódnak, egyre inkább a generalista fajok kerülnek előtérbe. Számos konkrét ismeret van arról például, hogy milyen fajok eltűnésével, milyen fajok előretörésével kell számolni a különböző típusú élőhelyeken. Ezen a területen az ún. indikátor fajok listájának összegyűjtése és e fajok nyomonkövetése, a rájuk vonatkozó adatbázis becsatlakoztatása lehet kiemelt feladat. A természetszerű ökoszisztémákban bekövetkező változásokon kívül sok becslés született már a mezőgazdasági kultúrákban várható változások előrejelzésére, valamint a faállományok összetételében, életkorában, egészségi állapotában a melegedés és a csapadékeloszlás - mint fő hatótényezők - változásával várható jelenségekre, a különböző

34


vegetációs zónák határainak eltolódására. Hasonlóan nyomon követhető az éghajlati elemekben bekövetkező változás és az árvizek gyakoriságának és mértékének változása, az aszályindexek változása, vagy az erdőtüzek gyakoriságának változása. Mindezeknek további következményei vannak az emberi jólétre, egészségre, gazdasági tevékenységekre, tájhasználatra, stb. Számos változás várható közvetlenül is a gazdaság területén, jellemzően az energiafelhasználásban (fűtési és hűtési igény változása), vagy a vízgazdálkodás területén, a vízkészletek csökkenése és a fokozódó vízigény által kialakuló konfliktus miatt, illetve a katasztrófa elhárítás területén. Ez kedvezőtlen társadalmi folyamatok elindítója lehet. Külön érdemes figyelembe venni az embert érő hatásokat. Ezek lehetnek közvetlenül a meteorológiai paraméterek változásából adódóak pl. a gyors hőmérsékletváltozások vagy az erőteljes hőhullámok egészségügyi következményei, vagy lehetnek közvetettek pl. a klímaváltozás miatt kompetíciós előnyre szert tevő allergének (pl. parlagfű), fertőzést, járványt okozó fajok (pl. kullancs, szúnyog) előrenyomulása miatt szaporodó egészségügyi ártalmak. b) A következő lépés az indikációra alkalmas hatásfolyamatok és indikátorok kiválasztása. Az indikációra alkalmas hatásfolyamatok azok a folyamatok lehetnek, amelyek kiindulópontja (hatótényezője) és eredménye (a változás) egyaránt jól megragadható, az összefüggés egyértelmű és nagy valószínűségű. Tipikusan ilyen hatásfolyamatok az ökoszisztémák környezeti változásokra adott reakciói. Ezek jelzésére a már említett ökológiai indikátorok kiválóan alkalmasak. Kereshetünk azonban gazdasági indikátorokat is pl. terméshozam változások, talajerő-utánpótlási igény változása, öntözési igények változása, vagy akár szociológiai indikátorokat pl. megélhetési nehézségek miatti elvándorlás egyes területekről, tartós jövedelemkiesés, vagy jelentős társadalmi többletköltség jelentkezése bizonyos meteorológiai jelenségek (pl. gyakori nagyesőzések, vagy abból eredő útsúvadások) miatt, esetleg az ökoszisztéma szolgáltatások degradációja, vagy rossz termés miatti anyagi veszteségek egyéni, gazdasági társasági vagy össztársadalmi szinten. Általánosságban elmondható, hogy minél összetettebb egy hatásfolyamat, és abban a választott indikátor a hatótényezőtől minél távolabbi pozícióban van (minél tovagyűrűzőbb következményt mér/mutat), annál nagyobb fokú az indikátor bizonytalansága. c) Az indikátorok szelekciója, a legalkalmasabbak kiválasztása. A kiválasztás szempontjai lehetnek: elérhetőség, előállíthatóság, megbízhatóság és az indikáció sebessége. Az első két jellemző nem szorul magyarázatra. Az adatok megbízhatóságának megítélése nem könnyű, de el nem hagyható feladat. Mégis talán a legfontosabb, hogy az illető indikátor mennyire késleltetve adja hírül a klímaváltozás egy-egy jelenségének bekövetkeztét. IV.2.4. Az adatok előállítása A felsorolt folyamatban elvégzése után kezdődhet az adatelőállítás, majd ezek értékelése, a klímaváltozás folyamatában a jellemző tendenciák feltárására. −

A leírt adatok egy része már jelenleg is jól működő adatfelvételi és feldolgozási rendszerben rendelkezésre áll. Erre leginkább a meteorológiai adatok lehet jó példa, ami már egy évszázados múltra tekint vissza. Ezen adatok feldolgozásával tehát a klímaváltozás alapadat-rendszerénél a valós helyzet (hőmérsékletváltozás, csapadék mennyiség, intenzitás, stb.), a tendenciák kiértékelhetők. Ennél inkább az

35


−

adatfeldolgozás egy-egy kérdésre adott válasznak megfelelő speciális feldolgozási módja jelenthet újdonságot. (Csak bizonyos adatokat kell az adathalmazból kiszűrni, mondjuk pl. a hőségnapok idejét, hosszát. És ezzel már át is térünk a következő típushoz.) Vannak olyan különleges területek, ahol részadat gyűjtése már jó néhány éve elkezdődött. A 2000-es évek közepén (Páldy – Bobvos, 2008. [58]) pl. már rendkívüli hőség idején sor került az úgynevezett „valós idejű” halálozási adatgyűjtésre. Egy 2007es nyári hőhullámnál elvégzett adatgyűjtés jól mutatja a problémát és a beavatkozás szükségességét: A riasztás két szintjének küszöbértékeihez tartozó (25°C és 27°C), valamint a korábban nem tapasztalt 30°C feletti átlaghőmérsékletnek - megfelelő többlethalálozás százalékos arányai a következőképpen alakultak: • a 25°C-nál melegebb napokon 12% volt a 25°C alatti napokhoz képest, • 27°C-nál melegebb napokon 29%, • míg a 30°C feletti 5 napon 57%-os volt a többlethalálozás. A halálozási gyakoriság mellett ennek megoszlása (férfi-nő, korosztályok, veszélyeztetett csoportok) is érdekes és feldolgozandó téma lehet a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás terén.

−

−

−

Vannak olyan adatok is, melyeknél az egyszerű tudomásul vétel is elegendő a felkészülés elindítására. Ezek pl. olyan fertőző betegségeket, járványokat okozó fajok (pl. maláriát vagy chikungunya-lázat okozó szúnyogok megjelenése országunkban), melyek korábban nem voltak jellemzőek. Itt az első regisztráció esetén fel kell készülni a betegségek gyógyítási módjára, de fontos, hogy egyáltalán a betegséget az orvosok felismerjék, ami felkészülés alapfázisa. Egyes minket érdeklő adatoknál szórványadatok állnak rendelkezésre. Például egyes fajok elterjedési területének változását a biológusok más vizsgálataik kapcsán észlelhetik, de ezek egységes, közös adatbázisba nem rendeződnek, nem kerülnek gyűjtésre. Egy ilyen új monitoring rendszernél, legalább az állami pénzből gyűjtött adatoknál egy jelentési kötelezettség eredményeként bekerülhetnének ezen szórványadatok egy közös adatbázisba. (Lásd pl. Natura 2000 hatásbecslések adatai, egyes projektekhez kötődő biomonitorozás adatai.) És természetesen vannak olyan adathalmazok is, amik nem léteznek, azaz újonnan kerülhetnek egy ilyen adatbázisba, tehát a monitorozási rendszer megújítását igénylik.

36


V.

Összegzés

Hozzáállásunk a klímaváltozáshoz az utóbbi évtizedben jelentős változáson ment keresztül. Kezdetben a klímaváltozás befolyásolása, a klímavédelem volt az elsődleges cél, vélhetően azért is, mert közgazdaságilag sokkal hatékonyabb a védelem, mint az alkalmazkodás. A klímapolitikai döntéseket azonban nem szabad csak gazdasági megfontolásokra alapozni. Ennek a felismerése tükröződik az Európai Bizottság 2007. évi Zöld Könyvében (COM 2007), amely megfogalmazza a klímaváltozáshoz való európai alkalmazkodás szükségességét és a főbb teendőket. A hagyományos klímavédelem (a káros folyamatok mérséklése) adekvát akciótere a glóbusz, mivel a földi méretű változások elleni fellépéshez (pl. ÜHG-kibocsátás csökkentése) széleskörű nemzetközi összefogás kell. Az ilyen összefogások sikere attól függ, hogy az egyes politikák milyen mértékben teszik magukévá az adott programot, célt, így a megvalósulása bizonytalannak mondható. Ezzel szemben a klímaalkalmazkodás (a megváltozó klímára való felkészülés, a kedvezőtlen következmények mérséklése) egyéni és helyi közösségi intézkedésekkel kezelhető, melyek ugyan lokálisak, de eredményt hoznak. A megváltozott éghajlathoz való alkalmazkodás letéteményesei tehát az egyének és a helyi közösségek. A károk különböző természete, nagysága, a mérséklésükre irányuló műszaki és egyéb intézkedések különbözőek lehetnek attól függően milyen társadalmi csoportok, milyen földrajzi területek esetében merülnek ezek föl. Így a központilag irányított alkalmazkodás nem tűnik hatékonynak, minden közösségnek ki kell alakítania a saját módszereit. Ennél fogva a klímavédelemhez mérten az alkalmazkodásban egyének és a helyi közösségek szintjén a jelenleginél sokkal több tudásra és szándékra van szükség [30]. A klímastratégiákban a védelem és alkalmazkodás helyesnek tartott aránya még bizonytalan, de annyi bizonyos, hogy összehangolásuk fontos feladat. A klímaalkalmazkodásban azokat módozatokat kell előnyben részesíteni, amelyek egyidejűleg a klímavédelmet is szolgálják, de legalábbis nem hatnak ellene. El kell vetni azonban az alkalmazkodásnak azokat a módozatait, amelyek a klímavédelemmel nem harmonizálnak (pl. klímaberendezések, műhó) [30]. A klímaváltozás és hatásainak csökkentése, klímaadaptáció és kockázatmegelőzés elősegítése témakörében tárgyalt három altémát – az árvíz és az aszály elleni védekezés, az ökoszisztéma szolgáltatások és a közösségi alkalmazkodás – az fűzi közös szálra, hogy mindhárom a klímaalkalmazkodás klímavédelemmel harmonizáló módozatait fedi. A táji adottságokhoz jobban igazodó gazdálkodási formák újraélesztése (ártéri gazdálkodás, tájgazdálkodás, ökogazdálkodás) alapvetően a természeti környezethez való alkalmazkodásról szólnak. Megvalósulásuk egyúttal klímaalkalmazkodás. Az ökoszisztéma szolgáltatások jelentőségének tudatosítása, azok megőrzése, a nagyüzemi szántóföldi növénytermelés hegemóniájának mérséklése, változatosabb ökológiai környezet kialakítása, a biológiai sokféleség csökkenésének mérséklése a klímaalkalmazkodás egyik legkézenfekvőbb módja. Ezekre a módszerekre úgy is tekinthetünk, mint a közösségi alkalmazkodás egy lehetséges módjára. Mindezek a tevékenységek abban is hasonlóak, hogy közösségi kezdeményezésként, közösségi összefogással, érdekegyeztetések útján kialakuló konszenzus eredményeként jönnek létre, erősítve a helyi társadalom kohézióját és alkalmazkodóképességét. Többségükben nagy

37


élőmunka ráfordítást igénylő elemeket is tartalmaznak, ezzel hozzájárulnak a megélhetéshez, a szegénység mérsékléséhez, összességében a fenntarthatósághoz.

38


Irodalomjegyzék 1.

Éghajlatváltozási Kormányközi Testület Tematikus Jelentése a szélsőséges éghajlati események kockázatáról és kezelésről. Döntéshozói Összefoglaló, lásd http://www.met.hu/ doc/IPCC_jelentes/ipcc_jelentes_2011.pdf

2.

Climate Change Impacts in Europe, http://ftp.jrc.es/EURdoc/JRC55391.pdf

3.

Gayer József - Molnár Péter: A nemzeti aszálystratégia előkészítése c. előadása MHT (Vándorgyűlés Kaposvár, 2012.), lásd http://apps.arcanum.hu/hidrologia/a111126.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=HidrologiaiVan dorgyules_2012_30&pg=0&lang=hun#pg=0&zoom=f&l=s

4.

MTA: Vahava jelentés (2005.), lásdhttp://mta.hu/mta_hirei/vahava-jelentes-14281/

5.

Kiss Ernő (2006.): A hazai klíma-alkalmazkodás tudatosítása, http://www.inco.hu/inco12/valos/cikk2h.htm(letöltés: 2013.06.23.)

6.

A Bizottság Szolgálatainak álláspontja MAGYARORSZÁG 2014–2020-as időszakra vonatkozó partnerségi megállapodása és programjai előrehaladásáról (2013.), lásd http://ec.europa.eu/regional_policy/what/future/pdf/partnership/hu_position paper hu.pdf

7.

„Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” COM (2011.) 571, lásd http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0571:FIN:hu:PDF

8.

EU 2010 biodiversitybaseline, EEA ReportNo lásdhttp://www.eea.europa.eu/publications/eu-2010-biodiversity-baseline

9.

Európa 2020 –Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája COM (2010.) 2020 végleges, Brüsszel, 2010.3.3., lásd http://ec.europa.eu/europe2020/targets/eutargets/index_hu.htm

10.

Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.), lásd http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CONSLEG:2000L0060:20090625:HU:PDF

11.

Az Európai Parlament és a Tanács 2007/60/EK irányelve (2007. október 23.), lásdhttp://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2007:288:0027:0034:HU:PDF

12.

Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló terv COM(2012.) 673 final, Brüsszel, 2012.11.14., lásd http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/12/st16/st16425.hu12.pdf

13.

A sivatagosodás és az aszály elleni küzdelemről szóló ENSZ Egyezmény (1994.), lásdhttp://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri =OJ:C:2008:187E:0212:0214:HU:PDF

14.

Európai Unió Közös Agrárpolitikája, (2013.), lásd http://www.agrarkamara.hu /K%C3%B6z%C3%B6sAgr%C3%A1rpolitikaKAP/KAP20142020.aspx, http://www.mnvh.eu/node/585713

15.

Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia COM (2011.) 244 final, Brüsszel, 2011.5.3., lásd http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0244:FIN:HU:PDF

16.

Sashalmi Éva – Érdiné dr. Szekeres Rozália (szerk.) (2005.): Természetvédelmi célú LIFE projektek Magyarországon, lásd www.termeszetvedelem.hu/_user/downloads/LIFE/ LIFE_kiadvany.pdf (letöltés: 2013.06.15.)

39

PESETA

Final

Report

(2009.),

lásd

lásd

12/2010,


17.

Siposs Viktória - Gadó György Pál (2002.): A Tisza új élete LIFE-Nature program a KözépTiszán, WWF Magyarország, lásd www.wwf.hu/media/file/1184851611_A_Tisza_uj_elete.pdf (letöltés: 2013.06.15)

18.

Koncsos László (2010.): Mélyártéri tározás értékelése szélsőséges európai és hazai jövőképek, valamint a történelmi árvizek tükrében, lásdhttp://mtataki.hu/sites/all/files/ dokumentumok/koncsos_laszlo.pdf(letöltés: 2013.06.28.)

19.

Némethné Tóth Katalin (2012.): Aszály problémák a Felső-Tisza-vidékén, a jelenleg alkalmazott elhárítási módszerek és a fejlesztési lehetőségek alternatívái, lásd http://www.hidrologia.hu/vandorgyules/30/dolgozatok/nemethne_toth_katalin.html(le töltés: 2013.06.20)

20.

Pinke Zsolt(2012.): Aszály-, belvízkárok és az árvízvédelmi ökoszisztéma szolgáltatás értékelésének szerepe a belvizes területek vizes élőhellyé alakításában, Tájökológiai Lapok 10 (2): 271–286., lásd www.tajokologiailapok.szie.hu/pdf/201202/06_Pinke.pdf (letöltés: 2013.06.22)

21.

Schmidt Petra (2011.): Az utóbbi idők extrém időjárási anomáliái, avagy a víz, mint hazánk szélsőséges felszínformáló ereje, MŰSZAKI KATONAI KÖZLÖNY a MHTT Műszaki Szakosztály és a ZMNE folyóirata XXI. évfolyam, különszám, 2011.december 971-989.o. http://hhk.uni-nke.hu/downloads/kiadvanyok/mkk.uninke.hu/eloadasokpdf/1csop/Schmidt%20Petra.pdf (letöltés: 2013.05.27.)

22.

Petróczi Imre - Dr. Cservenka Judit (2011.): Élőhely-helyreállítás és gyepkezelés a Tapolcai medencében a LIFE06 NAT/H/000102 projekt eredményei,bnpi.hu/file/44/ (letöltés: 2013.06.20.)

23.

Nagy Gergő – Déri Eszter – dr. Lengyel Szabolcs (2008.): Irányelvek a pannon száraz löszés szikespuszta gyepek rekonstrukciójához és természetvédelmi szempontú kezeléséhez, lásd www.uni-corvinus.hu/index.php?id=41618&type=p&file_id=824 (letöltés: 2013.06.20.)

24.

Dr. Gőri Szilvia - Kapocsi István: Szikes puszták és mocsarak rehabilitációja LIFE-Nature program a Hortobágyi Nemzeti Parkban (2002.-2005.), lásd life2002.hnp.hu/pdf/szorolap_ magyar.pdf (letöltés 2013.06.20.)

25.

Életre kelt a tározó… (2013.), lásd www. tivizig.hu/?page=hirek&newsid=284 (letöltés 2013.06.29.)

26.

Déri Eszter - Lengyel Szabolcs - Lontay László - Deák Balázs - Török Péter - Magura Tibor - Horváth Roland - Kisfali Máté - Ruff Gábor - Tóthmérész Béla (2008.): Természetvédelmi stratégiák alkalmazása a Hortobágyon: az Egyek-pusztakócsi LIFENature program eredményei, Természetvédelmi közlemények 15. évfolyam, 189-102.o., http://www.mbtktv.mtesz.hu/tvk/2009/09_derieszter_89-102.pdf (letöltés: lásd 2013.06.22.)

27.

Hortobágyi Természetvédelmi Egyesület - LIFE project Élőhelykezelés és madárvédelem a Hortobágy ökotérségben, lásd http://www.hortobagyte.hu/life_index.php (letöltés: 2013.06.29.)

28.

Greeninfo (2012.): Talajvédelmi rendszer a fenntartható mezőgazdaságért http://www.greenfo.hu/hirek/2012/10/28/talajvedelmi-rendszer-a-fenntarthatomezogazdasagert (letöltés: 2013.06.25.)

29.

Milleniumi Ecosystem Assassment (MEA, 2005.): Ecosystem and human well-being – synthesis 2005 – A szintézis tanulmány szerzői: Walter V. Reid, Harold A. Mooney, Angela Cropper, Doris Capistrano, Stephen R. Carpenter, Kanchan Chopra,Partha Dasgupta, Thomas Dietz, Anantha Kumar Duraiappah, Rashid Hassan, Roger Kasperson, Rik Leemans,Robert M. May, Tony (A.J.) McMichael, Prabhu Pingali, Cristián Samper,

40


Robert Scholes, Robert T. Watson, A.H. Zakri, Zhao Shidong, Neville J. Ash, Elena Bennett, Pushpam Kumar, Marcus J. Lee, Ciara Raudsepp-Hearne, Henk Simons, Jillian Thonell, and Monika B. Zurek (2005.), lásd http://www.unep.org/maweb/documents/ document.356.aspx.pdf (letöltés: 2013.06.17.) 30.

Erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve COM (2011.) 571, Brüsszel, 2011.9.20., lásdhttp://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri =COM:2011:0571:FIN:hu:pdf (letöltés: 2013.06.15.)

31.

Baranyai Gábor (2012.): A víz, mint a magyar EU-elnökségi prioritás, lásd www.hidrologia.hu/mht/letoltes/Vizprioritas.ppt (letöltés:2013.05.25.)

32.

Jedlik jelentés 3 - Kelemen Eszter - Málovics György (2007.): Ökoszisztéma szolgáltatások a Szikrai Holtág környezetében (Tiszaalpár-Lakitelek), lásd http://www.essrg.hu/ecoservice/dok/Jedlik-jelentes3.pdf (letöltés: 2013.06.16.)

33.

Jedlik jelentés 4: Kelemen Eszter (2009.): A lakosság által legfontosabbnak tartott természeti adományok, lásdhttp://www.essrg.hu/ecoservice/dok/Jedlik-jelentes4.pdf (letöltés: 2013.06.17.)

34.

Az élőhelyminősítési rendszer és az ökoszisztéma szolgáltatás becslés kiterjesztése a Maros és a Körös völgyében - A Szegedi Egyetem Ökológia Tanszéke és az aradi Vasile Goldiş Nyugati Egyetem Ökológiai és Környezetvédelmi Tanszéke közös projektjének tájékoztató kiadványa, lásdhttp://expbio.bio.u-szeged.hu/ecology/hurocbc/ cikkek/brosura.pdf (letöltés: 2013.06.17.)

35.

MTA-SZATKI: Szélsőséges területivízkészlet-kockázatok hatékony, fenntartható kezelési alternatívái közép- és hosszútávra (2009.-2011.) = WateRisk Projekt, lásdhttp://mtataki.hu/hu/kutatasok/szelsoseges-teruleti-vizkeszlet-kockazatok-hatekonyfenntarthato-kezelesi-alternativai(letöltés: 2013.06.17.)

36.

Marjainé Dr. Szerényi Zsuzsanna – Eszlári Nikolett (2012.): A Tisza-völgyi vizes élőhelyek társadalmi hasznainak meghatározása feltételes értékeléssel és haszonátvitellel, Fenntartható életmód 1 (1): 1-10

37.

Paula A. Harrison: Conservation of Biodiversity and Ecosystem Services in Europe: From Threat to Action – A RUBOCODE projekt összefoglaló kiadványa (2009.), lásd http://www.rubicode.net/rubicode/summaryBrochure.html(letöltés: 2013.06.17.)

38.

Ungvári Gábor - Karakai Tamás - Szalkay Csilla (2005.): A vízmegtartás jelentősége és közgazdasági összefüggései hazánkban, lásdwww.vedegylet.hu/doc/MAKK.doc(letöltés: 2013.06.17.)

39.

ÖKO Zrt.: A Tiszaroffi tározó környezetvédelmi felülvizsgálata (2010.)

40.

Kovács András Donáth (2008.): A környezettudatosság fogalomköre és vizsgálata alföldi példákon, lásd http://www.rkk.hu/rkk/publications/phd/kovacsa_ertekezes.pdf - PhD értekezés (letöltés:2013.06.28.)

41.

WWF együttműködés Tiszatarjánban (2010.), lásd http://www.tiszatarjan.hu/wwfegyuettmkoedes-tiszatarjanban (letöltés: 2013.06.16.)

42.

Raffai Ferenc (2010.): Ahol a vízibivalyok végzik a betakarítást, Zöldenergetika digitális magazin, lásdhttp://www.zoldenergetika.hu/zem/index.php?option= com_content&view=article&id=207:ahol-vizibivalyok-vegzik-a-betakaritast&catid= 48:megujulas&Itemid=77

43.

UK Environment Agency Better Places Case study 1: Dearne Valley, (2006.), lásdhttp://a0768b4a8a31e106d8b0-50dc802554eb38a24458b98ff72d550b. r19.cf3.rackcdn.com/geho0406bkrd-e-e.pdf(letöltés: 2013.06.28.)

41


44.

East Branch of the Rahway River Master Plan South Orange, New Jersey, USA (2004.), lásd http://www.southorange.org/development/RiverMP/RiverMP_1.pdf(letöltés: 2013.06.28.)

45.

Felelő(s) közösségek – Response-able Communities Nemzetközi konferencia 2013. május 22-24, Pécs, lásd http://baranyakonf2013.pte.hu/rolunk/os-drava-program/ (letöltés: 2013.06.20.)

46.

Tiffán Zsolt: Globális kihívások, helyi válaszok — az Ős-Dráva Program, mint a komplex válságkezelés eszköze (2013.), lásdhttp://baranyakonf2013.pte.hu/downloads/ Tiffan_Zs.pptx (letöltés 2013.06.20.)

47.

Pavan Sukhdev, Heidi Wittmer, Christoph Schröter-Schlaack, Carsten Nesshöver,Joshua Bishop, Patrick ten Brink, Haripriya Gundimeda, Pushpam Kumar, Ben Simmons: The Economics of Ecosystems and Biodiversity(2010): Mainstreaming the Economics of Nature: A synthesis of the approach, conclusions and recommendations of TEEB http://www.teebweb.org/wp-content/uploads/Study%20and%20Reports/Reports/ Synthesis%20report/TEEB%20Synthesis%20Report%202010.pdf (letöltés: 2013.06.28.)

48.

Erdősi Ferenc (2010.): Paradigma- es stratégiaváltás a klímapolitikában (Az alkalmazkodás, mint a klímapolitika újabb „frontja”), Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 3: 41–58, lásd http://tet.rkk.hu/index.php/TeT/article/view/1327/2649 (letöltés: 2013.06.25.)

49.

MTA Szociológiai Kutatóintézet (2010.): Hegyvidéki éghajlatváltozási stratégia, lásdhttp://klimabarat.hu/system/files/Hegyvidek_klimastrategia_VEGLEGES.pdf(letölté s: 2013.06.23.)

50.

Takács-Sánta András (2008): A települési klímaprogramok nemzetközi tapasztalatai – tanulságok a hazai intézkedésekhez, „KLÍMA-21” FÜZETEK KLÍMAVÁLTOZÁS – HATÁSOK – VÁLASZOK, 54. szám 22-37.o.

51.

Védegylet: Az éghajlatváltozástól és olajhozam-csúcstól az átalakuló városok mozgalmáig: A kisközösségek alkalmazkodóképességének fejlesztése, lásd http://www.vedegylet.hu/doc/ atalakulomagyarwebre.pdf– hirlevél (letöltés: 2013.06.21.)

52.

Antal Z. László (2013.): A helyi szintű cselekvés és az ökotudatos társadalmi normák kialakulásának lehetőségei, lásdmhtt.eu/hadtudomany/eghajlatvaltozas.pdf (letöltés: 2013.09.24.)

53.

Fülöp Orsolya (2009): KLÍMAKALAUZ - Első lépések a települési éghajlatvédelmi stratégiához, lásd http://csalan.hu/sites/default/files/klimakalauz.pdf (letöltés: 2013.06.21.)

54.

Dr. Csete Mária - Harazin Piroska - Ijjas Flóra - Dr. Pálvölgyi Tamás - Péterné Baranyi Rita - Prof. Dr. Szlávik János (2010.): Útikalauz a klímabarát turizmushoz, http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/Okoturizmus/Utikalauz_klimab arat_ turizmushoz.pdf (letöltés: 2013.06.21.)

55.

Antal Orsolya – Vadovics Edina (2011.): Klímabarát háztartások, lásd http://kislabnyom.hu/sites/default/files/letolt/csaladi_utmutato_web.pdf (letöltés: 2013.09.24.)

56.

Antal Orsolya – Vadovics Edina (2011.): Klímabarát háztartásoktól a klímabarát közösségekig, lásd http://kislabnyom.hu/letolt/utmutato_szervezoknek.pdf (letöltés: 2013.09.24.)

42


57.

Országh József: VÍZÖNELLÁTÓ - Hogyan függetleníthetjük magunkat a városi vízellátástól és a szennyvízcsatorna hálózattól? - Lépések a klímaváltozás megfékezése felé, lásd http://www.eautarcie.com/hu/ (letöltés: 2013.06.21.)

58.

Páldy Anna, Bobvos János (2008.): Éghajlatváltozás és biztonság: humán-egészségügyi kockázatok, Országos Környezetegészségügyi Intézet, Budapest, lásd http://mhtt.eu/hadtudomany/eghajlatvaltozas.pdf (letöltés: 2013.09.24.)

43


1. melléklet: Adatbázisok áttekintése Adatfelvétel/adatbázis megnevezése: Az adatgazda megnevezése: Az adatfelvétel készítője: Az adatfelvétel időpontja: Az adatfelvétel gyakorisága: Az adatfelvétel során vizsgált populáció:

Az adatfelvétel módszere: Mintavétel esetén: a minta nagysága, főbb jellemzői: Az adatok jellege: A legfontosabb adattartalmak:

Az adatbázis hozzáférhetősége:

n.a. Balatonfelvidéki Nemzeti Park Nemzeti Park munkatársai 2007-2009 évente többször élőhelyek kiterjedésének változása védett növényfajok elterjedésének változása Solidago gigantea fertőzöttség zoológiai csoportok (kisemlős, madár, kétéltű-hüllő, hal vízi makrogerinctelen talajvízszint reprezentatív kvantitatív élőhelyek kiterjedésének változása védett növényfajok elterjedésének változása Solidago gigantea fertőzöttség zoológiai csoportok (kisemlős, madár, kétéltű-hüllő, hal vízi makrogerinctelen talajvízszint Bükki Nemzeti Park

Adatfelvétel/adatbázis megnevezése: Az adatgazda megnevezése: Az adatfelvétel készítője: Az adatfelvétel időpontja:

n.a. Hortobágyi Nemzeti Park Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai 2002-2006

Az adatfelvétel gyakorisága: Az adatfelvétel során vizsgált populáció: Az adatfelvétel módszere: Mintavétel esetén: a minta nagysága, főbb jellemzői: Az adatok jellege: A legfontosabb adattartalmak: Az adatbázis hozzáférhetősége:

NBMR szerint a területen előforduló madarak reprezentatív n.a. kvantitatív n.a Hortobágyi Nemzeti Park

44


Adatfelvétel/adatbázis megnevezése: Az adatgazda megnevezése: Az adatfelvétel készítője: Az adatfelvétel időpontja: Az adatfelvétel gyakorisága: Az adatfelvétel során vizsgált populáció: Az adatfelvétel módszere: Mintavétel esetén: a minta nagysága, főbb jellemzői: Az adatok jellege: A legfontosabb adattartalmak: Az adatbázis hozzáférhetősége:

Adatfelvétel/adatbázis megnevezése: Az adatgazda megnevezése: Az adatfelvétel készítője: Az adatfelvétel időpontja: Az adatfelvétel gyakorisága: Az adatfelvétel során vizsgált populáció: Az adatfelvétel módszere: Mintavétel esetén: a minta nagysága, főbb jellemzői: Az adatok jellege: A legfontosabb adattartalmak: Az adatbázis hozzáférhetősége:

n.a. Vidékfejlesztési Minisztérium - MTA TAKI MTA TAKI több mint 100 szakértője 2011 tavasz és ősz egyszeri talajparaméterek, talajdegradáltság reprezentatív 9000 vizsgálat 250 000 hektáron kvantitatív talajparaméterek országos térképi formában megjelenítve nyilvános: http://okir-tdr.helion.hu/

Nemzeti Kutatási Infrastruktúra Regiszter Ökológiai ÉlőHolt génbank Nemzeti Innovációs Hivatal - Magyar Természettudományi Múzeum ökológus kutatók az ország minden részéről n.a. folyamatos az elkészült kutatásokról változatos, többnyire növény- és állatfajok reprezentatív n.a. kvantitatív kutató intézetek által végzett kutatási és gyűjteményes adatok térítés ellenében vehető igénybe,

https://regiszter.nekifut.hu/ki/oekologiai-elo-holtgenbank

45


2. melléklet: Ökoszisztéma szolgáltatások

A szolgáltatások listáját a Milleniumi Ecosystem Assesment (2005) és Hein et.al (2006) nyomán alakították ki a Jedlik-jelentés3 kutatói, Kelemen Eszter és Málovics György (Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézet és Szegedi Egyetem).

46

Klı mava ltoza s e s hata sainak cso kkente se, klı maadapta cio e s kocka zat-megelo ze s elo segı te se

Recommend Documents