KUBINYI András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete. Bp., 2007. 79-92, 118-135.
Kivonat I.) A TÖRÖK HÁBORÚK HATÁSA MAGYARORSZÁG KÖZPONTI FEKVÉSŰ VÁROSAIRA 1541-IG A 14. századtól kezdve Magyarország határossá válik az Oszmán Birodalommal, a 15. századtól kezdve pedig a török rendszeres támadásokat intézett Magyarország ellen. Várna (1444) és Rigómező (1448) a magyarok gyakran értek el sikereket, elsősorban Hunyadi János tehetségének köszönhetően. Fordulópontot a két balkáni állam okkupálása hozta: - 1459 – Szerb Despotátus, - 1463 – Boszniai Királyság Ezzel Magyarország és az Oszmán Birodalom között megszűntek a puffer-államok. Mátyás ezért kénytelen volt továbbfejleszteni a Zsigmond által kezdeményezett végvárrendszert. Az állandó helyőrséget, a várakat békeidőben is fenntartani kényszerült királyi kincstárnak komoly pénzeket fizetett ki. Az anyagi forrás biztosítása általában: - a kamara haszna ~ évi 1 arany forint (jobbágyaktól szedték, a városokat nem érintette) - subsidium (segély) ~ évi 1 arany forint (Mátyás alatt már igen gyakorivá válik, akár évente többször is)1 Mátyás ezekkel az adókkal 5x több pénzhez jutott mint elődei akár a 900.000 Ft-ot is elérhette. A boszniai háború után (1463-64) elvileg fegyverszünet volt a két ország között, megszakításokkal2 lényegében ez a béke 1519-ig fennmarad. Mátyás halála után:
A végvárrendszer fenntartása és a subsidium beszedédes továbbra is fennmarad. De már évente egynél többször nem tudja az uralkodó behajtani. A megemelkedett adóterhek és az állandó török portyázások leginkább a gazdasági életre hatottak: - gyakori parasztlázadások, - pusztásodás leginkább a balkáni államokat érintette. A pusztásodás azonban nem feltétlenül jelentette a népesség csökkenését: - differenciálódott a jobbágyok vagyoni helyzete,
1
Mátyás megemelte a szabad királyi városok adóját is. Az adóemeléseket sokszor csak a királyi tanács jóváhagyásával (az országgyűlés beleegyezését megkerülve) vetette ki. 2 1476-ban elfoglalják Szabácsot a magyarok.
1
- sok paraszt a városokba költözött az adó növekedése kevésbé sújtotta a városokat - nőtt a házas és a házatlan zsellérek aránya Egyes városok azonban még hasznot is tudtak húzni a végvárrendszer fenntartásából és az állandó török veszélyből Buda, Pest, Esztergom, Szeged, Vác, Debrecen stb. - elsősorban a marhakereskedelem lendült fel - másodsorban pedig a hadianyag- és élelmiszer utánpótlásban játszottak szerepet. - fejlődött a keleti irányú kereskedelem (egyre többen tanultak meg törökül)
A központi fekvésű városok ebben időben gazdaságilag fellendültek a 15. század végén a 4 legnépesebb város: - Buda, - Pest, - Kassa, - Szeged. A gazdasági potenciájuk abban is megnyilvánult, hogy ezekből a városokból relatíve többen engedhették meg maguknak, hogy külföldi egyetemekre menjenek tanulni. A cél általában Bécs és Krakkó volt. majd csak a Jagelló-korban figyelhető meg egy lassú csökkenés, határnak 1514 tekinthető. Ennek okai: - 1514-es parasztháború - egyre fokozódó török veszély A Jagelló-kor második felétől az ország egyre inkább az elszegényedés szélére jutott: - egyre nehezebb lett az adóbehajtás, - az adóalap is csökkent, - a rendek igyekeztek a kezükbe venni az adószedés jogát, - egyre jobban csökkent a külföldi egyetemeken tanulók száma, - új, addig ismeretlen adók jelentek meg (pl. kereskedők, kézművesek megadóztatása) - az 1521-től alkalmazott pénzrontás tovább mélyítette a válságot. Kubinyi szerint nem 1526-ot, hanem 1529-et kell határvonalnak tekinteni a törökökkel szembeni nyílt háborúk periódusának kezdetének, ugyanis:
Buda elvesztette a gazdaságilag igen jelentős német lakosságát, Ők irányították a dél-német városokba irányuló posztó és marhakereskedelmet ennek megszűnése a kézművességre is kihatott. 1529-ben se a törökök, se a Habsburgok nem voltak olyan erősek, hogy külső segítség nélkül legyőzzék a másikat. Szulejmán nem tudja elfoglalni Bécset, Ferdinánd pedig Budát. Ferdinándnak spanyol zsoldosokat kell behívnia, Szapolyainak pedig török segéderőkre kell támaszkodnia. FERDINÁND
SZAPOLYAI JÁNOS
Esztergom Székesfehérvár, Buda Az ország városai közül a legtöbb Ferdinánd Szapolyai csak: Budát, Székesfehérvárt, Pestet és kezébe került. Szegedet ellenőrizte, később elfoglalja a szász városokat, ill. 1536-ban csellel Kassát (eltávolítja a német lakosságot) Amíg nem szilárdult meg Erdélyben a hatalma, addig a központi országrészben fekvő városokra támaszkodott.
2
Érthető tehát, hogy Szapolyai miért igyekezett gazdaságpolitikájával Budát és más városokat támogatni. Az 1530-31-es budai országgyűlésen fontos határozatokat hoztak:
Visszaállították a parasztok 1514-ben elvett szabad költözködési jogát. Szarvasmarha kiviteli tilalmat rendeltek el, marhákat csak királyi engedéllyel lehetett kihajtani az országból ezzel próbálták erősíteni a pénzt. Engedélyezte a Ferdinánd országrészében lévő városokkal való kereskedést. A német kereskedők eltávozása okozta űrt a délről feltelepülő magyar kereskedők töltötték be legjelentősebb személyek: Bornemissza Tamás, Pálcán Péter Különböző privilégiumokat is adományozott a városoknak Buda teljes lakkosságát pl. nemesítette. Kincstárnoka, Fráter György igyekezett a Buda és a keleti országrész gabona ellátását a Ferdinánd uralma alatt álló országrésztől függetleníteni. a Duna vonalán pl. csak azok a kereskedők mehettek át, akik személyes kapcsolatba álltak a kincstárnokkal.
1526 után érthető módon megnövekedett az Oszmán Területek felé irányuló kereskedelem mértéke.
II.) NAGY CSATÁK A) A magyar végvárrendszer 1523 előtt
Zsigmond uralkodása alatt kezdődik meg és Mátyás alatt fejlődik ki, végső formáját 1480-ban éri el Kinizsi Pál, temesi ispán és „alsó részek főkapitánya” alatt. Két vonalra tagozódik hosszanti és É-D irányban (belső és külső vonal) 1.) Boszniai és horvátországi várak ~ horvát-szlavón bán irányítása alá tartozott (kp.: Bihács) 2.) A délkeleti várak ~ temesi ispán alá tartozott, aki Kinizsitől kezdve 1523-ig egyben az „alsó részek kapitánya” is volt. (Kp.: Tmesvár) 3) Félig-meddig egy harmadik végvárrendszernek számított Erdély itt a román vajdaságok látták el ezt a feladatot. A végvári katonaság létszáma: - Alsó részeken nagyjából 5000 fő - Horvát területeken: kb 2500 fő - a katonáknak kifizetett zsoldjegyzékből az tűnik ki, hogy az Alsó részek sokkal olcsóbbak voltak, mert ugyanannyi pénzből kétszer annyi katonát tudtak szolgálatba tartani valójában azonban arról lehet szó, hogy az Alsó részeken szolgáló katonák legalább 80%-a minimális zsoldot húzó katonaparaszt volt. - a horvát területeken viszont teljesen eltérő stratégiát folytatott a magyar hadvezetés itt az 1/3-a gyalogos volt és zsoldos - a horvát területen tehát nagyobb hangsúlyt fektettek a védekezésre, talán azért is mert az Alsó részeken a folyók is egyfajta védelmet biztosítottak. A végvárakban a Mátyás utáni újraalakítás óta banderiális hadsereg is szolgált döntően a lovasságot alkották. (pl. udvari huszárság), bár pont – valószínű – Werbőczytől származik az a hadjárati terv, ami már nagyobb szerepet adott volna a gyalogságnak.
3
Vélhetőleg már a 20-as évekre kezdték felismerni a lovasság-centrikus struktúra hibáit de 1521-ig nincs jelen annak, hogy változtattak volna ezen a struktúrán.
1521-ben elesik Nándorfehérvár, amivel a magyar külső védelmi vonal majdnem teljesen megsemmisült. Csak Klissza, Szörény és Jajca marad magyar kézen. Ez szükségessé tette az eddigi végvárvonal átalakítását:
Az 1521-os ogy. új adókat szavazott meg. Elrendelték a banderiális rendszer átalakítását csak a tiszti és a papi bandériumokat tartották meg, a nemesi bandériumokat eltörölték. Két országos hatáskörű főkapitány kinevezését szorgalmazták. (Báthori István és Szapolyai János lettek), Ezek az intézkedések jól mutatják, hogy a nemesség igyekezett kivonni magát a katonai szolgálat alól kezdték felismerni a mátyási zsoldossereg szükségességét.
Nándorfehérvár elestével elpusztult a folyami flotta és a 1100 fős naszádos különítménynek sem volt már „munkaeszköze” 1521 után tehát nem csak a védelmi vonal pusztult el, hanem elvesztette a magyar vezetés a 1-2 havi zsoldért + adómentességért szolgáló szabad paraszti réteget is. A kérdés azonban az, hogy valóban megváltozott-e a 1521 után a védelmi struktúra?
Most is csak rövid időre zsoldba álló katonákat foglalkoztattak, azonban a korábbival ellentétben ez már nem volt milícia-jellegű (a végvárak környékén lakott, béke időben földet művelt) A várakban állomásozó és 1 évre vagy azt megközelítő időre zsoldban részesülő katonaság többet ért a korábbi félparaszti huszárságnál, viszont ezt a megterhelést a kincstár nem bírta hordozni.
B) A magyar kormányzat katonapolitikai tervei 1522-1523-ban Nándorfehérvár eleste után nyilvánvalóvá vált: Nem lehet anyagilag fenntartani a végvárrendszert. Katonailag nem bevehetetlenek ezek a várak. A politikában jól kivehető az a koncepció, ami elsősorban Szalkai László kancellárhoz és Mária királynéhoz kapcsolható: 1. meg kell erősíteni a királyi hatalmat 2. el kell távolítani a királlyal dacoló bárókat 3. vissza kell szerezni az elfoglalt területeket ehhez más területekről kell pénzt átcsoportosítani, valamint az NRCS-től kell katonákat kérni 4. korlátozott célként egy hadjáratot kell elindítani osztrák-lengyel területekről kiindulva Az uralkodónak először azonban a cseh területeken kellett rendet tennie ahol sikerült is megnyernie a cseh és a morva rendek támogatását, akik komoly pénzügyi segítséget szavaztak meg.
4
Szapolyai közben – félve, hogy elveszik tőle a kezén lévő elidegeníthetetlen javakat – lemondott az kapitányi címről ezt a király elutasította és a következő országgyűlésre halasztotta megtárgyalásra. Közben azonban az ogy. megfosztotta a nádort minden tisztségétől az új temesi ispán Drágfi János lett. A magyar országgyűlés tehát nem követte teljesen a cseh példát: - a vajda hatalmát megtartotta (pedig félig opponált a királyi hatalommal) - felrúgták az 1521-es rendszert, - visszatértek a banderiális hadviseléshez Az osztrák-német-cseh támadás azonban feltétlen meg kellett volna indítani, mert 1522-ben a török Rhodos szigetének elfoglalásával volt lekötve. Az hadművelet megszervezése azonban többszörös bonyodalmakba ütközött:
a német rendek megszavaztak 4000 lovast 6 hónapra, amennyiben a csehek is beszállnak ebben az esetben a katonák már 1523 márc. 15-én Sopronban lesznek. A lengyelek és Ferdinánd is békekötést szorgalmazott a törökkel bár egyes örökös osztrák tartományokat közvetlenül fenyegetett egy újabb török hadjárat. A csehek azonban csak március elején kezdtek el tárgyalni.
Végül aztán az 1523 tavaszán induló hadműveletet nem lehetett végrehajtani. Lajos és 8 bizalmasa, Burgo, császári követ tiltakozása ellenére lefújta az akciót, annak ellenére, hogy a királyi tanács nagyon sokáig vallotta azt, hogy 1523-ra össze lehetne szedni 15.000 embert (ebben benne lenne a 4000 német katona), amivel le lehetne kötni a törököt addig, amíg felépül Szalánkeménnél – Nándorfehérvárral szemben – a kor legmodernebb erődje.
5
