Kisvárda a két világháború közötti időszakban 1

DARABOSNÉ MACZKÓ BEÁTA

Kisvárda a két világháború közötti időszakban

1

A XIV. század óta mezővárosi jogállású Kisvárda az 1870. évi X L I I . tc. szerint községi státusú település lett, csupán 1970-ben emelkedett városi rangra. A dolgozatban arra a kérdésre kere­ sünk választ, hogy milyen szerepet töltött be Kisvárda Felső-Szabolcsban a század első felé­ ben, illetve mely tényezők bizonyítják városiasságát. A város lényegét három tényező kölcsön­ hatása adja: „ térbeli kiterjedése, népességbeni megtestesülése és funkcionális szerepe. " Ránki György gondolatából kiindulva folytatjuk a vizsgálódást. Elsőként Kisvárda funkcionális sze­ repkörét tekintjük át. Ezt követően Kisvárda demográfiai változásait és a lakosság foglalkozási struktúráját vizsgáljuk, ugyanis az „őstermelők és kultúrtermelöknek nevezett népességnek a jelenléte, illetőleg százalékos aránya adja meg azt az igazi kulcsot, amely egy-egy közület fej­ lettségét, városiasságát mutatja. Ez az arány független egy-egy közület lélekszámától, s tisztán mutatja a városi jelleget. 2

Kisvárosi funkciók A két világháború közötti időszakban Kisvárda hatásköre még mindig nagy, bár „sok hozzánk gravitáló községet elvesztettünk"' a területelcsatolások következtében. Kisvárda vonzáskörze­ te „ magában foglalja a kisvárdai és tiszai járást egészen, s a nyírb aktái járásból kilenc, a nyírbogdányi járásból négy községet. Ennek az 56 községnek, amely Felső-Szabolcsot ma teszi, összesen 103 249 lakosa van, ez Szabolcs vármegye lakosságának több mint 1/4-e. Felső-Sza­ bolcs területe 188 714 kat. hold, ami jóval kevesebb mint a megye területének 1/4-e. FelsőSzabolcs a vármegye legsűrűbben lakott része" — írta a Felső-Szabolcs című lap 1933-ban. Kisvárda a vizsgált korszakban már járásbírósági és adóhivatali székhely, a városban talál­ ható szolgabíróság, telekkönyvi hivatal, királyi közjegyzőség, „ igen rendezett" kincstári posta, 1874 óta „pénzügyőri biztosi állomás, csendőrség és városi rendőrség. " Alsó fokú oktatás 1938-ban már hét elemi iskolában folyt: egy állami, négy felekezeti, egy gyakorló és egy, a Szent Orsolya-rend által működtetett elemi iskolában. Az 1910-es évektől kezdődően megindult az oktatási intézmények választékának bővülése, jelezve a gyarapodó 1

5

6

7

1

2

3 4

3 6

7

A dolgozat a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, a Jósa András Múzeum és a Nyíregyházi Főiskola Történettudományi Tanszéke által 1998-ban közösen meghirdetett helytörténeti pályázat első helyezettje. Ránki György: Várostörténet és történetírás. In: Vidéki városlakók. Szerk. Timár Lajos. Bp., 1993. (a továbbiakban Timár, 1993.) 55. Felső-Szabolcs (a továbbiakban FSZ), 1935. 4. sz. 3. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), V. 347. Kisvárda nagyköz­ ség iratai, 1880-1950. (a továbbiakban V. 347.) 1926. évi jkv. FSZ, 1933. 16. sz. 2. Estók Bertalan: Kisvárda föld- és néprajza. Szakdolgozat. 1934. Kisvárdai Városi Könyvtár Helyis­ mereti Gyűjtemény, T. 152. (a továbbiakban Estók, 1934.) SZSZBML, V. 347. 53. cs.

lakosság fokozódó taníttatási igényeit. 1911-től Állami Főgimnázium fogadja a tanulni vágyó fiúkat. A lányok taníttatására két leánypolgáriban (egy állami és egy zárdai) nyílt lehetőség, bár az 1909-től működő Községi Iparos és Kereskedő Tanonciskola az 1930-as években már lánytagozatot is indított, ahol a „női szabó, kalapkészítő, férfiszabó, női fodrász, kézimunkás, divatkereskedő, fehérneművarró, fényképész " szakmát tanulhatták ki a lányok. Az 1922-ben idetelepített Orsolya-rendi apácák sokat tettek a város oktatásügyéért: az elemi iskola és a leánypolgári mellett a helyi tanítóképzőt is ők működtették. A középfokú iskolák tanulóinak kb. fele (44-49 %-a) helybeli, további 43-45 %-uk Szabolcs megye más községéből való, és a tanulók csekély hányada jött más, általában szomszédos megyéből. Míg a középfokú oktatási intézményekben átlagosan 942, addig a város tanítóképzőjében átlag 147 fő tanult évente. A tanítójelöltek 24 %-a helybeli, és összesen 58 %-uk Szabolcs megyei. Tehát a diákok csaknem fele más megyéből érkezett, elsősorban szomszédos megyéből, de akadtak nógrádi, komáro­ mi, baranyai, pozsonyi illetőségűek is közöttük.'" Kisvárda a környék kereskedelmi és hiteléletének központja is. 1922-ben öt bank működött a községben, 1927-ben már hat, de az összevonások következtében 1935-re számuk négyre csökkent. Mellettük két-három hitelszövetkezet is a lakosság szolgálatában állt. Ezek a pénzin­ tézetek a helyiek és a környéken élők igényeit elégítették ki elsősorban, de akadt rá példa, hogy a szomszédos megyékből is érkeztek ügyfelek. A város két legnagyobb bankja az 1886-ban alapított Kisvárdai Ipar- és Kereskedelmi Bank és az 1903-ban létrehozott Gazdasági és Ke­ reskedelmi Hitelintézet Rt. A két világháború között már egyik sem önálló, az előbbi a Magyar Általános Hitelbank affiliációja, az utóbbi a Magyar Nemzeti Bank mellékhelye. Önálló a Kis­ várdai Hitelbank Rt. (1923) és a Közgazdasági Népbank Rt. (1910)" volt, ez utóbbi a húszas évek végén a Gazdasági Hitelintézet Rt.-vel egyesült. A kis- és nagykereskedések mellett ál­ talában öt-hat kereskedelmi részvénytársaság is működött, amelyek mezőgazdasági árukat for­ galmaztak helyi bankok érdekeltségében. így például a „Provincia" Termény- és Árukereske­ delmi Rt., amelyet a Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézet Rt. alapított 1923-ban. Az Rt. Ausztriába, Svájcba, Cseh- és Olaszországba exportált nagy mennyiségű mezőgazdasági ter­ méket, így például burgonyát. A környéket egészségügyi szempontból is Kisvárda látta el. A rászorultakat már 1895-ben vármegyei közkórház fogadta, amely 1939-ben 100 fekvőbeteget volt képes ellátni. 1935-ben „a műtőberendezés tökéletesen modern. Röntgen, laboratórium felszerelése igen kielégítő. Szülőszoba állíttatott üzembe, azonban a kórház fekvőhely hiányában az ápolásra szoruló be­ tegek nagy tömegét kénytelen elutasítani. " Valószínű, hogy nem a betegek száma több az át­ lagosnál, sokkal inkább a város és környéke „ nőtte ki" a kórházat, hiszen már 1922-ben három patika szolgálta ki a lakosságot, s két évvel később nyílt egy negyedik is. Hogy igény volt 8

9

12

13

u

15

A lányok magántanulóként, magas tandíj fizetése mellett tanulhattak itt. Maczkó Gyuláné - Sohajda Sándorné: A 111. sz. II. Rákóczi Ferenc Ipari Szakmunkásképző Inté­ zet. In: Szakmunkásképzés Szabolcs-Szatmárban. Szerk. Péter Imre. Nyíregyháza, 1983. 99. Az 1925/26., 1930/31., 1935/36., 1940/41. évi gimnáziumi, az 1927/28., 1930/31., 1934/35., 1940/41. évi állami lánypolgári, az 1931/32., 1935/36., 1939/40. évi Szent Orsolya zárda lánypolgá­ ri iskolák értesítői alapján számítva. (KLTE, Egyetemi Könyvtár) " Magyar Pénzügyi Compass. Bp., 1922/23., 1927/28., 1935/36. (a továbbiakban MPC) Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL), Z 105. Magyar takarékpénztárak központi jelzá­ logbankja rt. 2. cs. 1904-1948. 29. tétel FSZ, 1935. 4. sz. 3. Uo. SZSZBML, V 347. 1922. évi jkv. 8 9

10

12

13

14

15

rájuk, és jó forgalmat bonyolítottak le, arra bizonyíték, hogy kettőnek a tulajdonosa keresete alapján több évben szerepel a legtöbb adót fizetők listáin. 1929-ben létrejött az Országos Mentő Egyesület Kisvárdai Fiókja is, így ezután mentőszolgálat segítette a kórház munkáját. Miután megnéztük, melyek azok a fő szolgáltatási alapfunkciók, amelyek révén Kisvárda a térség centruma lett, vizsgáljuk meg, hogyan nyilvánul ez meg a városképben, mivel „a vá­ ros épületeivel, a termeléshez közvetlenebbül kapcsolódó infrastrukturális létesítményeivel közvetve tükrözi a város gazdasági szerepét és társadalmi jellegét. " A lakóház tükrözi a kor emberének szokásait, társadalmi helyzetét is. Kisvárda városképét a Szent Lászlóról elnevezett főutca határozta meg. Ez és a belőle nyíló két-három utca adta a városi arculatot a település­ nek. A főutca két oldalán végig emeletes házak sorakoztak, bennük csillogó boltok, áruházak, ügyvédi irodák, és természetesen az elit lakóházai. „A főutca — akkori szemmel nézve — tele szebbnél szebb üzletekkel. "' A társadalmi életnek is fontos székhelye volt mint korzó — a leg­ főbb szórakozási lehetőség, a szombat délutáni és esti séta itt zajlott. Kövezettek a város fontosabb utcái voltak, és betonjárdán is csupán a főutcán, a Csillag és a Posta utcán sétálhatott a lakosság. Központi vízvezetékrendszer nem volt, 1927-ben 11 közés 140 magán fúrott kút látta el a népességet ivóvízzel. " 1941-ben a lakóházak 6,2 %-a volt há­ zi vízvezetékrendszerrel ellátva, ez 161 lakást jelent 199 fürdőszobával. 1571 háznál a telken lévő kútról, 717 házhoz pedig messzebbről (max. 500 m) hordták a vizet. Villanyáramot a helyi malom szolgáltatott: 1941-ben 1147 lakásban világítottak árammal, azaz a lakások 34,5 %ában. Míg az egy-két szobás lakások 72,5 %-ában, addig a három és annál több szobás laká­ sok 10 %-ában nem volt villanyvilágítás. A kisvárdai lakások 87 %-a volt egy-két szobás 1941ben, ezeknek 14 %-a nem rendelkezett konyhával. Hat és annál több szoba mindösszesen 29 lakásban volt, ezekben kivétel nélkül mindben található cselédszoba is. A telefonnal felszerelt lakások aránya még 1941-ben is csak 2,5 %, ami az 1938-as országos átlag fele. 1930-ban Deb­ recenben 10000 lakosra 375 rádió jutott, Kisvárdán még 1941-ben is csak 318. 1941-ben a la­ kások 7 %-a volt csak WC-vei ellátott. 1900 és 1941 között a lakóházak száma megduplázó­ dott, 1045-ről 2443-ra emelkedett. A növekedés nem egyenletes, ugyanis az új épületek 64 %-át 1920 és 1930 között építették. Ugyanakkor az építkezések mellett nagyarányú felújítá­ sok is történtek, mivel 1930-ra kb. felére csökkent a zsindely, zsúp, deszka, nád tetőzet, és a palával, cseréppel, bádoggal fedett házak száma 3,5-szeresére nőtt! 1930 és 1941 között csu­ pán 181 új ház épült, ez az előző évtized építkezéseinek csak az ötöde. 1938-ban már csak 13 építési engedély megadását kérvényezik a városban, ezek nagy része pedig átalakítás, toldás (pince, kamra, konyha). Mindössze négy új épületre kérnek engedélyt ekkor: egy szoba-kony­ ha építésére vályogból, két 2 szoba, konyha, fürdő, előszoba vályogból és ugyanez téglából. 1936-ban a községi képviselőtestület a kisvárdai járásbíróság új székházának építéséről hoz határozatot, mivel a hivatalnak évek óta nagyobb helyiségre lenne szüksége, illetve ezt 16

r

8

19

2

21

22

16

17 18

19 20

21 22

SZSZBML, IV. B. 411. Szabolcs megye alispánjának iratai, 1870-1944. (a továbbiakban IV. B. 411.) 749. d. 1929. Timár, 1993. 55. Kisvárda és környéke zsidósága (emlékkönyv). Szerk. dr. Jólesz Károly, Telaviv, 1980. (a további­ akban dr. Jólesz, 1980.) Estók, 1934. Nyíregyháza és Szabolcs megye címtára, 1927. Szerk. Vertse Andor. Nyíregyháza, 1928. (a továb­ biakban Szabolcsi címtár, 1927.) Az 1941. évi népszámlálás. Történeti Statisztikai Kötetek. Bp., 1975. (a továbbiakban TSK, 1975.) SZSZBML, V. 347. 52. cs.

kívánja „az évek óta tartó gazdasági válság hatása alatt úgyszólván teljesen kereset nélkül álló és vagyonát már majdnem felélt építőiparosok, építőiparban dolgozó segéd- és szak­ munkások, valamint a nagyszámú napszámosok szociális érdeke is. " 1941-ben a lakások kb. 1/3-a föbérleti volt, szám szerint 1018 lakás. Ebből 668, azaz a bé­ relt lakások 2/3-a 1 szobás volt konyhával, illetve konyha nélkül. Az adatok alátámasztják adatközlőm állítását, miszerint „direkt úgy építették a házat (főként) az iparosok, hogy öregko­ rukra a bérleti díjból élnek. " Azaz házaikat L alakban építették, hogy saját használatú laká­ saik mögé külön udvari bejáratú, általában egy szoba-konyhás lakást építhessenek, s azt albér­ letbe kiadhassák. Kisvárdán 1941-ben az épületek 2 %-a emeletes, s ezeknek is jó része közintézmény. A község a század elején nagyon szép, impozáns középületekkel gazdagodott. 1900-ban épült az egyik építészetileg legharmonikusabb épület, a zsinagóga, amely nagyságával is érzékelteti a zsidóságnak a helyi társadalomban betöltött jelentős szerepét. 1905-ben a Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézet Rt. székházát adták át, amely földszin­ tes, központi fűtéssel ellátott, palával fedett téglaépület, 5 üzlethelyiséggel. 1927-ben a pénz­ ügyőrség „modern emeletes laktanyával gazdagodott, amely a község egyik legszebb épü­ lete. " A gimnázium épülete nehezen készült el, a háború félbeszakította a munkálatokat, s utána is akadozott az építkezés, így csak 1929-re lett teljesen kész. Kisvárda centrumának vá­ rosias arculata, térbeli gazdagodása is jelzi a község anyagi és szellemi gyarapodását, amelyet a gazdasági válság fogott vissza a '30-as évek elején. 2S

24

2S

26

2?

28

A népesség száma és foglalkozási szerkezete Kisvárda társadalmának fejlődését és a lendület megtörését mutatják az alábbi számadatok: Kisvárda népessége 1900-194l-ben ' 2

23 24 25 26

27 28

29

Év

Kereső

Eltartott

Összesen

1900

3318

4939

8 257

1910

3842

6177

10 019

1920

4671

6764

11 435

1930

5531

8602

14 133

1941

5569

9213

14 782

SZSZBML, V. 347. 1936. évi jkv. TSK, 1975. Rozipál Györgyné (kisvárdai lakos) közlése MOL, Z 93. Pénzintézeti Központ. Revizori Osztály. 1859-1950. (a továbbiakban Z 93) 207. cs. 640. tétel Estók, 1934. Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium Jubileumi Emlékkönyve. Szerk. Abonyi Istvánná és tár­ sai. Kisvárda, 1996. 12. A Magyar Statisztikai Közlemények (a továbbiakban MSK) 48., 71., 86. népszámlálási és a TSK, 1975. kötetei alapján.

Kisvárda lélekszáma 1900 és 1941 között 79 %-kal emelkedett. A táblázat adatai mutatják, hogy ez a nagyfokú növekedés 1930-ig tartott, mivel 1930 és 1941 között csupán 649 fővel nőtt a lakosság száma. Legjelentősebb a népesség gyarapodása 1920 és 1930 között, amikor a tényleges szaporodás 2698 fő volt, ez 23,6 %-os növekedést jelent. Ezen belül a természetes szaporodás aránya 12,3 %, míg a vándorlási különbözeté 11,3 %. Hivatalos vélemény szerint „ a vándorlási nyereség oka: városias jellegűfejlődés, kórházak idegen betegei, középfokú tan­ intézetek létesülése, kiosztott ingatlanokra betelepülés. " 1930-ig a község vonzóereje rendkívül erős a térségben. A helybeliek ezt főképp a földre­ formnak tulajdonítják, amelynek során Kisvárdán „80 kat. hold váltatott meg házhely céljá­ ra" , illetve a főleg környékbeli napszámosok és fuvarosok bevándorlásának, akik nagyobb munkalehetőség reményében jöttek be a városba. Ez a vélemény igazolódni látszik, ha a la­ kosság számának növekedését vallásonként vizsgáljuk, ugyanis kiderül, hogy legnagyobb arányban a görög katolikusok és a reformátusok száma emelkedett a korszakban, márpedig a környéken főleg e két felekezethez tartozó földművelők éltek. 30

31

32

A lakosság számának növekedése a főbb felekezetek szerint %-ban Év

Római katolikus

Görög katolikus

Református

Izraelita

1900-1910

17,3

25,7

17,3

13,9

1910-1920

12,2

17,2

10,7

12,1

1920-1930

19,9

25,65

28,0

5,6

1930-1941

6,4

2,5

3,3

3,0

Az adatok alapján arra következtethetünk, hogy a zsidóság beáramlása 1920 után meg­ szűnt, ami részben a trianoni béke során elszenvedett határváltozások következménye. Felté­ telezhetjük, hogy a felekezeteknek 193Ö és 1941 közötti, az előző évtizedekhez képest feltű­ nően alacsony arányú növekedése már pusztán a természetes szaporulatot jelzi, de ez a nagy különbség elvándorlást is sejtet, mivel irreális, hogy egy 14 000 fős településen a keresők szá­ ma 10 év alatt 38 fővel nőjön, miközben az eltartottak száma 7,1 %-kal gyarapodjon. A statisz­ tikai adatokból levont következtetéseket módosítja vagy inkább alátámasztja egy 1938 január­ jából származó szociográfiai felmérés. A kérdőív szerint Kisvárda lakossága 15 310 fő volt 1938-ban, tehát a népességgyarapodás 1930 és 1938 között 8,3 %-os, ami reálisnak mondható a bevándorlás megszűntével, és ha hozzátesszük, hogy az 1941 -es adatok azt sejtetik, hogy a népesség tényleges növekedése szinte teljesen természetes szaporodásból származott. 3 év alatt, 1938 és 1941 között a lakosság száma 528 fővel csökkent. Ismerve a vallási megoszlást 1938-ból, kiderül, hogy az izraelita (5 % ) , a református (4,7 %) és a görög katolikus (4,3 %) vallású népesség csökkenése okozta ezt a negatív tendenciát. Tehát a '30-as évek második felére megállt a népesség növekedése, sőt elvándorlás indult meg. Ennek fő oka a gazdasági válság elhúzódó hatása, mely főként az izraelita vallású elszegényedő kispolgári és a döntően református, görög katolikus vallású agrárproletár réteget érintette. Feltételezhetjük azt is, hogy a keresők nagy része az előbb említett problémák miatt lakóhelyétől távol vállalt munkát. 33

30 32 33

MSK, 1930. évi népszámlálás FSZ, 1924. 18. sz. 2. Estók, 1934.

Az eddigiekből kiderült, hogy a demográfiai mozgások milyen mértékben változtatták a fe­ lekezeteken belüli számarányokat. Kisvárda lakosságának vallási megoszlása összességében nem mutat nagy változásokat. 34

Kisvárda népességének vallási megoszlása %-ban Év

Római katolikus Görög katolikus Evangélikus

Református

Izraelita

Egyéb

1900

33,0

10,0

0,30

25,00

31,7

-

1910

32,9

11,0

0,75

24,90

30,3

0,15

1920

32,9

11,7

0,60

24,40

30,2

0,20

1930

33,2

12,7

0,60

27,45

25,9

0,15

1941

33,9

12,5

0,60

27,10

25,5

0,40

1920-ig Kisvárda legnagyobb felekezeti csoportja a római katolikusoké és az izraelitáké volt. 1920 és 1941 között következik be a vallások számaránybeli eltolódása: minden felekezet nagyobb arányban képviselteti magát, kivéve a zsidóságot, melynek a lakosságon belüli aránya az 1900-as 31,7 %-ról 1941-ben 25,5 %-ra csökkent. A vallási megoszlás módosulása alátá­ masztja, amit már az eddigiekben is láttunk, hogy „aföldreform során végbement nagyarányú beözönlés a közvetlen környék főként református és görög katolikus lakosságából történt. " Az izraelita felekezet aránycsökkenésének oka tehát a többi felekezeti csoport növekedése, to­ vábbá a határváltozások következtében a bevándorlás megszűnése és a '30-as években végbe­ ment elvándorlás. Elsődleges városi funkció a gazdasági termelésben és az áruforgalomban betöltött szerep. Egy település társadalmának foglalkozások szerinti megoszlása nyújthatja a leghűbb képet ar­ ról, hogy az adott település mennyire tölti be ezeket a primer funkciókat, a fejlődésnek milyen fokán áll. 3S

Kisvárda népessége foglalkozási főcsoportok szerint %-ban Év

Őstermelő

Ipar, forgalom

Értelmiség

Egyéb

1910

26,8

48,40

8,7

16,10

1920

28,2

47,00

8,7

16,10

1930

29,3

45,25

9,6

15,85

1941

25,8

39,20

10,9

24,10

A fő foglalkozási csoportokon belül a mezőgazdasági és az ipar-forgalmi népesség aránya csökkent a korszakban. Az 1910. és 1941. év adatait összehasonlítva látjuk, hogy az ipar-for­ galmi népesség esetében nagyobb arányeltolódás is bekövetkezett: 1910-ben Kisvárda népes­ ségének csaknem fele tartozott ide, 1941-ben pedig már csak 39,2 %-a. 1910-ben a város 34 35 36

SZSZBML, V. 347. 53. cs. Az MSK népszámlálási kötetei alapján FSZ, 1935. 7. sz. 3.

26,8 %-a élt a mezőgazdaságból, 1941-ben pedig 25,8 %-a. A változás egyik esetben sem egyenletesen történt. Az őstermelő népesség aránya 1930-ig fokozatosan nőtt, s ezután csök­ kent 10 év alatt 25,8 %-ra. Ezzel szemben az ipar-forgalmi népesség aránya végig csökkenő tendenciát mutat a korszakban, ami 1930 és 1941 között erősödött fel különösen. A mező­ gazdasági keresők számaránya az 1910. évi 19,5 %-ról az 1941. évi 28,6 %-ra nőtt, az ipari ke­ resők aránya az 1910. évi 35 %-ról az 1941. évi 24,9 %-ra esett vissza. A két csoport között foglalkozási átrétegződésről lehet szó, mivel 1930 és 1941 között az ipari keresők száma 21,4 %-kal csökkent, míg a mezőgazdasági keresőké 25,2 %-kal nőtt (ugyanakkor a többi foglalkozási csoportban a keresők száma max. 1 %-kal emelkedett). E két csoport arányveszteségével ellentétben az értelmiség aránya az 1910. évi 8,7 %-ról az 1941. évi 10,9 %-ra nőtt. S bár nem befolyásolja jelentősen a helyi társadalom foglalkozási szerkezetét, fontos megemlíteni, hogy 1920 és 1941 között az értelmiségi keresők száma 76 %-kal emelkedett. Kisvárda iparát a kisipar alkotta, a községben csak 1930-ban jegyeztek fel 20-nál több segédszemélyzettel működő vállalatot: egy cipészüzemet 28 segéddel és egy szeszfinomítót 33 segéddel. Ezeken kívül Kisvárda gyáriparát alkotta még a Vulkán Rt. és a Villamossági Műmalom Rt. Ezek a „gyárak" valószínűleg kezdetleges kisüzemek, ipari kisvállalkozások vol­ tak. Például a 28 főt alkalmazó cipészüzem dolgozói segéd, munkás, tanonc és segítő család­ tag beosztásban végezték munkájukat — feltehetően egy nagyméretű cipészműhelyről van in­ kább szó, nem pedig gépekkel felszerelt gyárról. A szeszfinomító szervezettebb üzem képét mutatja az adatok alapján: 9 kereskedelmi tisztviselő, 5 művezető, előmunkás vagy altiszt, 14 segéd, 5 sofőr és szolga dolgozott itt. Sajnos a többi ipari vállalkozásról nincsenek adataim, de a Vulkán és a Villamos Műmalom Rt. sem foglalkoztathatott többet 20-20 embernél. Mind­ kettő a Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézet Rt. érdekeltségébe tartozott alapítása óta (1921, 1917). „A bank a vállalat üzletvitelének irányítására közvetlen befolyást gyakorol és megfelelő ellenőrzés alatt tartja" a Vulkán esetében, a malom vezetésében nem vett részt köz­ vetlenül. Jól példázza a kisüzemi vállalkozások helyzetét a Fried Testvérek gőzmalma, me­ lyet édesapjuk Fried Sámuel hozott létre, feltehetően a XIX. század végén. Az üzem malom és olajütő volt egyben, 5-6 alkalmazottat foglalkoztatott. 1925-ben bővítették az üzemet, mely­ hez hiteleket vettek fel. 1928-ban eladósodásuk olyan mértékű lett (116 000 pengő), hogy a „Diner bank" zárgondnoksága alá került a malom. 1944-ben a testvérek közös tulajdona volt két lakóház és a gőzmalom a berendezéssel. Ezeknek értékét az MNB 250 000 pengőre be­ csülte akkor, de a testvérek közös tiszta vagyona csak 167 000 pengő volt. Kisvárdán nem voltak nagyobb ipari beruházások, gyárak, üzemek. 1930 és 1941 között az önálló ipari kere­ sők száma 20 %-kal, az ipari segédszemélyzet száma 18,6 %-kal csökkent. A város telítődése iparosokkal és a gazdasági válság együttes hatása, hogy az iparosok közül minden ötödik kény­ telen volt más munka- vagy lakóhely után nézni. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy ugyan­ akkor az időszaki mezőgazdasági keresők aránya hallatlanul megugrott, majdnem két és fél­ szeresére nőtt. Ez a változás Kisvárda történetében nem a városi fejlődés irányába mutat, az ipar megrekedt a céhes keretek között, munkaerő-kibocsátóvá vált, s a gazdaság egyéb ágaza­ tai híján a mezőgazdaság szívta fel a munkaerő-felesleget. 37

38

39

40

37 38 39 40

Az MSK népszámlálási kötetei alapján számítva MSK, 1930. évi népszámlálás Uo. Bodnár István (kisvárdai lakos) közlése

Kisvárda társadalmi rétegei Az agrártársadalom Kisvárda össznépességét tekintve a mezőgazdasági népesség aránya mindig is meghatározó volt. 1910-ben a lakosság 26,8 %-a, 1930-ban már 29,3 %-a az őstermelő népességhez tarto­ zott, majd 194l-re 25,8 %-ra csökkent arányuk, de így is Kisvárda népességének negyede a mezőgazdaságból élt. A mezőgazdasági népesség száma az 1910. évi 2189 főről az 1941. évi 3809-re nőtt. 1910 és 1920 között látványosan emelkedett létszámuk, ekkor a mezőgazdasági keresők száma majdnem kétszeresére nőtt. Ez a létszámnövekedés arányosan oszlik meg a különböző alkalmazásban álló keresők és az önállók között. Mezőgazdasági népesség 1910-1941 között" Év

Mezőgazdasági eltartottak

Mezőgazdasági keresők

1910

1439

750

2189

1920

1613

1445

3058

1930

2136

1272

3408

1941

2216

1593

3809

Összes mezőgazdasági népesség

A többi foglalkozási ág növekedési mértéke meg sem közelíti a mezőgazdasági népességét ebben az időszakban. 1920 és 1930 között tovább nőtt számuk, de már csak 450 fővel, és ez is az eltartottak számának növekedéséből ered, mivel a mezőgazdasági keresők száma csökkent 173 fővel. Az 1930 és 1941 közötti bő évtizedben a mezőgazdasági keresők számának emelkedéséből származik jobbára az őstermelő népesség gyarapodása, mivel az eltartottak száma csak 80 fővel nőtt. Ez a hullámzó tendencia az agrárproletariátus változásaival van összefüggésben, így először az agrártársadalomnak ezt a rétegét vizsgáljuk meg közelebbről. Az 1910 és 1920 közötti nagyarányú növekedés bevándorlásból származhat, mivel a többi termelési ág népessége is gyarapodott, bár nem ilyen mértékben. 1920 és 1930 között az idény­ munkát végző mezőgazdasági munkásság száma 164 fővel csökkent, ami mintegy 20 %-os visszaesés. További 11 fővel az állandó alkalmazásban álló mezőgazdasági cselédség, 5 fővel pedig a mezőgazdasági tisztviselők száma lett kevesebb. A mezőgazdaság ebben az évtized­ ben munkaerő-kibocsátóvá vált, s ez örvendetes, a városi fejlődés irányába mutató változás­ nak tűnik. A valóság azonban az, hogy ez alatt a 10 év alatt a napszámosok száma nőtt meg 203 fővel, ami több mint háromszoros növekedést jelent. Úgy tűnik, hogy az eddig mezőgaz­ daságban idénymunkát vállalók többsége az iparba áramlott, szintén idénymunkára. Az építöés az ehhez kapcsolódó iparágakra kell gondolnunk, mivel 1920-30 között a lakóházak száma 66 %-kal nőtt, ami 898 új lakóházat jelent, s emellett nagy számban építkezések és közmun­ kálatok is folytak. A már korábban idézett 1936-os képviselőtestületi jegyzőkönyv „nagyszá­ mú építőipari napszámosokat" említ, amikor a járásbíróság építését indokolja. A keresőkkel 42

40 41 42

MOL, Z 19. Magyar Nemzeti Bank. Hitelinformációk. 1924-1944. (a továbbiakban Z 19) 24. db A MSK és a TSK, 1975. népszámlálási kötetei alapján SZSZBML, V. 347. 1936. évi jkv.

ellentétben a mezőgazdasági munkásság körében az eltartottak száma 26 %-kal, a mezőgaz­ dasági cselédség esetében 22 %-kal emelkedett, a napszámosoknál pedig több mint ötszörösére nőtt. Az eltartottak száma 1920 és 1930 között összesen 1838 fővel gyarapodott (a születések száma 1405), ennek a fele a mezőgazdasági és a napszámos rétegből származik. A következő évtizedben a mezőgazdasági keresők száma már növekedett 321 fővel, azaz 25,2 %-kal, ebből mezőgazdasági munkás 275 fő volt, a mezőgazdasági cselédek száma viszont tovább csökkent 30,7 %-kal. Ekkorra a mezőgazdasági cselédség és munkásság tette ki a mezőgazdasági kere­ sők 64 %-át. Meg kell említeni, hogy az 194l-es népszámlálási adatok feldolgozásakor az egyéb kategóriába sorolták a nem mezőgazdasági napszámosokat, így az egyéb foglalkozásúak száma 1930 és 1941 között majdnem négyszeresére: 88 főről 332-re nőtt. Tehát a mezőgazdasági munkásság számának növekedése során feltételezhetünk bizonyos fokú visszaáramlást az iparból, illetve a gazdasági válság következtében tönkrement kispa­ rasztság és kisiparos réteg növelhette még a mezőgazdasági keresők számát, de nem zárhatjuk ki a bevándorlás lehetőségét sem. 1930 és 1941 között az őstermelő népesség eltartottjainak száma csupán 80 fővel gyarapodik. Ha ezt természetes szaporodásnak vesszük, akkor is csak 3,7 %-os születési arányszámot jelent, ami valószínűleg nem fedi a valóságot. Mindezt alátá­ masztja, hogy a Nyírvidék című lap szerint 1932-ben Kisvárda lakosságának száma 15 057, egy 1937-es irat szerint pedig „jelenleg 16000-en felül van. "** Az 1935 utáni elvándorlók, i l ­ letve családjuktól távol munkát vállalók száma ugrásszerűen megnőhetett. Már 1932-ben tu­ dósít a Nyírvidék a munkanélküliek nagy számáról. Ekkor 217 családfő 334 családtaggal „munkaképtelen", 424 családfő 1936 családtaggal különféle közmunkálatok elvégzése ellené­ ben kapja a lisztellátást. „Az ellátatlanok közül 35 %-t tesz ki az ipari és más foglalkozásúak száma, míg a mezőgazdasági munkások 65 %-t teszik az ínségeseknek" , azaz az 1930-as né­ pességszámmal számolva a lakosság ötödéről van szó. A község próbált munkaalkalmat te­ remteni, így például a főbb tereket (Flórián, Zrínyi tér) feltöltötték, utcarendezést szerveztek, szenny vízlevezető csatornákat tisztítottak stb. 1934-ben három helyi kereskedő 406 gazdasá­ gi munkás részére 842 pengő értékű, készpénzben visszatérítendő természetbeni segélyt adott. A szegénység mértékét jelzi, hogy a képviselőtestület 1936-ban törölte a visszafizetés terhét, mert nem tudták behajtani a fejenkénti átlag két pengőt. Az indoklás az, hogy „asegélyben ré­ szesített gazdasági munkások teljesen vagyontalanok, akik a létfenntartás legszükségesebb anyagi eszközeivel sem rendelkeznek, a segélynek rajtuk való behajtása teljes anyagi romlásu­ kat eredményezné." 1937-ben pedig „Kisvárda községben a mezőgazdasági munkások és napszámosok közül előreláthatóan hatósági támogatásra szorulók száma 635 családfő 2551 családtaggal" , szintén a lakosság 20 %-a. 43

45

46

47

48

Egy 1933-ból származó adat szerint a felekezetek népkonyhát működtettek a századfordu­ lótól kezdődően több éven keresztül az elemi iskolás gyermekek és az „ínséggel elhelyezett munkások" részére. Ez 600-700 felnőtt ember és 300-400 gyermek étkezését jelenti, akiknek a napi táplálkozása nem lett volna megoldott a népkonyhák nélkül. A munka- vagy lakóhely­ változtatás feltételezését támasztják alá a következő adatok is. 1938. február 12-én 187 49

43 44 45 46 47 48 49

Nyírvidék, 1932. jan. 27. sz. 3. SZSZBML, V. 347. 51. cs. Nyírvidék, 1932. jan. 27. sz. 3. Uo. SZSZBML, V. 347. 1439/1936. SZSZBML, V. 347. 51. cs. SZSZBML, V. 347. 50. cs.

családfő kérvényezte, hogy Németországba kivándorolhasson, és ott mezőgazdasági munkás­ ként dolgozhasson. A jelentkezőkből 173 fő napszámos, 4 földműves, 7 iparos és 3 egyedülál­ ló asszony volt. A szerződtetetteket cukorrépa-termelésre vitték Németországba. Egy másik, szintén 1938-ból való dokumentum szerint maga a községi elöljáróság folyamodott munka­ lehetőségért a Magyar Királyi Országos Öntözési Hivatalhoz, mivel „Kisvárda községben a kubikusok és földmunkások teljes munkahiány következtében családjaikkal együtt a legna­ gyobb nyomorban élnek. " Ezért kérik a hivataltól, hogy a tiszafüredi csatornaépítési munkála­ toknál vegyék igénybe akisvárdai munkaerőt. Kisvárda népessége 1930 után is nőtt, a gazda­ sági válság következtében az addig is szegény rétegek teljes nyomorba jutottak, s a község csak ideiglenesen tudta a munkanélküliség problémáját megoldani, így a '30-as évek második felében megkezdődött a lakosság migrációja. A munkával rendelkező napszámosok átlagosan napi 4-5 pengőt kerestek 1941 körül. Az Országos Nő- és Családvédelmi Alapítvány környezettanulmányaiból következtethetünk a napszámosok életkörülményeire. Hamza Gyula egy szoba-konyhás, vertföldes padozatú, sa­ ját lakóházzal rendelkezett, amely „régi, rozoga, düledező, sárból épült, tetőzete nádjavítás­ ra szorult. " 5 gyerekükkel 3 fekvőhelyen osztoztak, az árnyékszék az udvaron volt, de állapota „ nem megfelelő", a vizet pedig az utcáról hordták. A ház és az udvar 300 négyszögöles telken feküdt, tulajdonosa 350 pengővel tartozott a kisvárdai banknak. Pénzes Miklós szintén öt gyer­ mekével élt egy szoba-konyhás, havi tíz pengős bérleményben. Özv. Reismann Mórné napszá­ mos egy szobát bérelt havi hat pengőért, amelyben a bútorzat rozoga, hiányos volt. Három gyermekével élt itt, lánya varrólányként dolgozott, két fia pedig péknek tanult. Blum Bernáth egy szoba-konyhát bérelt havi 10 pengőért, de ő még albérlőt is tartott havi 5 pengőért, tehát osztoztak az egy szoba-konyhán. Két kiskorú gyermeke élt még vele, egyikük cipésztanonc, a másik szabótanonc volt. Az agrárproletárok közül 1930-ban 81 főnek, 1941-ben pedig 63 főnek volt 1 kat. hold alat­ ti földje. Az 1935-ös földbirtok-Összeírás szerint Kisvárdán 1554-en rendelkeztek 1 kat. hold alatti termőfölddel. A Nagyatádi-féle földreform során a községben 564 fő kapott földet, összesen 676 kat. hold területen. Egy főre átlagosan 1,2 kat. hold jutott, amikor „10-15 kat. hold földhöz még bérbe kellett dolgozni a megélhetéshez. A földhöz jutottak foglalkozási megoszlásáról azt tudjuk, hogy 1932-ben az ínségesek, munkanélküliek közül az OFB eljárása során jutott földhöz 51 családfő 296 családtaggal. Az 1-5 holddal rendelkező félproletár ré­ teget 1935-ben 581 fő képviseli, 1941-ben már csak 153 fő, életmódjuk nem különbözik az ag­ rárproletárokétól. A kisparasztság mindennapjai sem voltak könnyebbek, mint az előző rétegeké. Egész életükben keményen dolgoztak 5-20 holdas földjeiken, amelyek mellett bérbe is kellett föld­ művelést vállalniuk a megélhetéshez. 1935-ben kb. 140-en rendelkeztek ekkora földbirtokkal, 1941-ben pedig körülbelül félennyien. Ez a réteg általában saját házban élt, életcélja a föld 50

51

52

53

54

56

57

SZSZBML, V. 347. 115. d. 690/1938. ' SZSZBML, V. 347. 116. d. 8914/1938. SZSZBML, IV. B. 411. 7/1942. SZSZBML, XII. 10. Kisvárdai izr. hitközség iratai, 1878-1944. (a továbbiakban XII. 10.) Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. 1. köt. Bp., 1936. '"° Klicsu Jánosné (kisvárdai lakos) közlése Nyírvidék, 1932. jan. 27. sz. 3. Tájékoztató jellegű adatok, mivel a különböző évek statisztikái a birtokokat másféleképpen csopor­ tosították.

50 5

52

53 54

56

57

gyarapítása volt. A helyi ingatlanok értéke jóval alacsonyabb, mint a Nyíregyháza vagy a Debrecen környékén lévőké. Kisvárdán egy házas belsőség és 10 hold termőföld értéke 10-15 000 ezer pengő között mozgott a minőség függvényében. Például Deák Mihály gazdál­ kodó háza és 6 kat. hold 1352 négyszögöl jó minőségű földje konyhakertészettel 15 000 pengőt ért. A gazdasági felszerelések értéke 1-2000 pengő körüli volt, nem mutatkozott nagy eltérés a 6 és a 20 holdas gazdaságok esetében. Ehhez a kisparaszti réteghez tartozott a mezőgazdasági önállóknak kb. negyede. Klicsu János és felesége gazdálkodó családból származott, majd ők is saját 9 holdjukon, és mellette bérbe vagy felesbe vett földeken gazdálkodtak. Önerőből épí­ tették fel házukat a Hajnal utcában (az utcanév a korai kelésre utal), ami a kisparaszti gazdál­ kodók utcája volt, s ahol a legmódosabb gazda 25 hold földdel rendelkezett. Ez az utca (a mai Mátyás király út) jellemzően a község külső részén található, eleje a központhoz közel esik, folytatása a város szélére, Döge község felé vezet. Klicsuék háza két szobából, konyhából, spájzból és előszobából állt, a fala sárból, a helyiségek padozata vert földből készült (a néni ma is a házban lakik!). 5 gyereket neveltek fel: kettő maradt gazdálkodó, kettő szabó és egy kereskedő lett. Nehezen éltek, volt, hogy a földadót sem tudták kifizetni, s a búzát vitték el he­ lyette. Olyan is előfordult, hogy a házat bérbe kellett kiadniuk, hogy tudjanak fizetni, és a csa­ lád hátul az udvarban húzta meg magát. Ha volt mit, akkor a piacon is árultak. Az ősterme­ lőknek ez a rétege a '30-as években nagy nyomorban, nehéz körülmények között küszködött földje megtartásáért és a megélhetésért. Gyerekeiket igyekeztek valamely szakmára kitaníttat­ ni a biztosabb megélhetés reményében és annak érdekében, hogy a családi gazdaságok ne aprózódjanak fel. A nagyobb gazdaságok száma már jóval kevesebb, 1930-ban a 10-50 hold nagyságú bir­ tokkal rendelkezők száma 46, 1941-ben 55, sajnos azt nem tudni, hogy közülük hánynak volt legalább 20 holdas gazdasága. Pontosabb adatunk 1927-ből van: ekkor 12 olyan birtokost je­ gyeztek a községben, akiknek földje 20-50 hold között volt. Közöttük egy intézmény is szere­ pelt. E birtokosok közül többen nemcsak gazdálkodásból éltek, hanem kereskedők, vezető banktisztviselők voltak. Valószínű, hogy birtokaik mérete csökkent a 30-as években, például Földes Miksának 1937-ben már csak 15 hold szőlője volt 18 000 pengő értékben, 5000 pengő értékű gazdasági felszereléssel, és Kisvárdán egy 10 000 pengő értékű háza. Farszky Antal 1942-ben 11 hold földdel bírt, ami csak 5000 pengőt ért, foglalkozására nézve gazdálkodó és vásári rőfös árus volt. Még ennek a 11 birtokosnak is elenyésző része nevezhető középpa­ rasztnak. A gazdagparaszti réteg hiányzott Kisvárdán, mert a helyi viszonyok közt az 50 hold felet­ ti gazdaságok tulajdonosai általában nem paraszti életet éltek, illetve gazdag parasztnak számí­ tott az 50 holdnál kevesebbel rendelkező is. 50-100 holdas gazdasága 1935-ben és 1939-ben is csak 4 főnek volt. Kovács Menyhért tűnik vagyona alapján a klasszikus értelembe vett mó­ dos parasztgazdának: Kisvárdán egy 30 000 pengő értékű házas belsősége volt, 58 hold földin­ gatlana 90 000 pengőt ért, élő és holt gazdasági felszerelését pedig 15 000 pengőre becsülték. Az őstermelő népesség az a réteg, amelyből az iparosság és a kereskedelem utánpótlását merítette. Kisvárda középfokú oktatási intézményeiben a korszakban végig egyenletesen nőtt 58

59

60

61

62

63

MOL, Z 19. 24. db Klicsu Jánosné (kisvárdai lakos) közlése Szabolcsi címtár, 1927. MOL, Z 19. 24. db ' Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben 1. köt. Bp., 1936. és SZSZBML, V. 347. 53. cs. * MOL, Z 19. 24. db iS

19

10 11

2

az őstermelő származású tanulók száma. Az agrárproletár szülők gyermekeinek aránya a diák­ ságon belül végig 5 % alatt maradt és inkább csökkenő tendenciát mutat. Az őstermelő szár­ mazású tanulók számának növekedése a kisbirtokosság növekvő taníttatási igényével van kap­ csolatban. Az 1925/26-os tanévben a gimnáziumi tanulók 15,6 %-a kisbirtokos szülők gyerme­ ke, az 1935/36-os tanévben 19,4 %, az 1940/4l-es tanévben pedig már 27,8 %! A Szent Orsolya zárda lánypolgárijában a korszakban 6 %-kal nőtt arányuk a diákságon belül, az álla­ mi lánypolgáriban 12,2 %-kal lett nagyobb az arányuk. 1927-ben 100 és 500 hold közötti birtoka 7 egyénnek volt, 1935-ben nyolc nagybirtokról tudunk Kisvárdán, ebből kettő a községé, négy a római katolikus egyházé és az iskoláé, s csak kettő volt magánkézen. Kisvárda egyik földbirtokosának, Kopácsy Istvánnak, illetve inkább a feleségének, született Nagykállói Kállay Margitnak a tulajdonában 1927-ben 472 kat. hold ter­ mőföld, 1942-ben már csak 120 hold tanyásbirtok volt. Emellett 1942-ben Budapesten egy­ emeletes bérházat és a Kissvábhegyen villát tudhattak a magukénak. A város nagybirtokosai özv. Reismann Lajosné és gyermekei 568 kat. hold szántóval és 4 kat. hold szőlővel, 30 000 pengő értékű gazdasági felszereléssel. Tiszta vagyonuk kb. 280 000 pengő volt. Nagyobb birtokkal rendelkezett továbbá Diner István és dr. Szmrecsányi László. Az egyetlen, aki bérlőként szerepel a forrásokban, Diner Béla, aki feleségével közös saját 150 kat. holdon és bérelt birtokokon is gazdálkodott. Igazán nagy, 1000 kat. hold feletti birtokos nem élt Kisvárdán. Ez a pár „ nagybirtokos " család nagy gondot fordított gyermekei taníttatására, akik általában valamilyen felsőfokú vég­ zettséget szereztek. 64

65

66

A városi jellegű

kispolgárság

A városi jellegű kispolgárság három réteghez köthető leginkább: a kisiparos, a kiskereskedő és az altiszti réteghez. A legfontosabb különbség közöttük a jövedelem megszerzéséből fakad, mivel az altiszti réteg mint alkalmazott havi fix fizetésből él, szemben a kisiparosokkal és kiskereskedőkkel, akik a saját maguk által előteremtett hasznukból tartják el családjukat. Ez utóbbiak bizonytalanabb egzisztenciáját tükrözi az ipari önállók számának fokozatos csökkenése a két világháború között Kisvárdán. A statisztikai kimutatások szerint 1920-ban 581 fő volt az önálló iparosok száma, ez az ipa­ ri keresők 40,3 %-a. Nyíregyháza és Szabolcs vármegye 1927-ben kiadott címtárában már 663 kisvárdai iparos szerepel, a három évvel későbbi népszámlálás pedig 592 önálló iparosról tá­ jékoztat. A '30-as években fokozatosan csökkent számuk, 1938-ban 558, majd 1941-ben 474 kisiparos élt Kisvárdán. 1920-hoz képest az önálló iparosok aránya az összes ipari keresőkön belül 6-7 %-kal csökkent. A gazdasági válság hatását mutatja, hogy minden ötödik iparosnak más munka- vagy lakóhely után kellett néznie a '30-as években, de az a tény, hogy 1920-ban és 1930-ban csaknem ugyanannyi az önálló iparosok száma, azt is jelzi, hogy Kisvárda és kör­ nyéke nem tudott eltartani ennél több kisiparost. 1930-ban a kisipari műhelyek 61,9 %-a dolgozott alkalmazott nélkül, 1-2 alkalmazottal pe­ dig további 33,1 %. Összesen tehát a kisiparosok 95 %-a egyedül vagy 1-2 alkalmazottal 67

Iskolai értesítők alapján számítva Szabolcsi címtár, 1927. és MOL, Z 19. 24. db MOL, Z 19. 24. db SZSZBML, V. 347. 53. cs.

végezte munkáját. 3-5 segédet 55 ipari vállalkozás foglalkoztatott és további 17 üzemben dol­ gozott 6-nál több segéd. Ezek az arányok Kisvárda ipari fejletlenségére világítanak rá. Kor­ szerű gyáripar nem létezett a községben. Az ipar jellegét tekintve elmondhatjuk, hogy a szol­ gáltató- és javítóipari funkció dominált. 1927-ben 65-féle ipari foglalkozást gyakoroltak a köz­ ségben, s ezeknek felét 5-6 mester képviselte iparáganként. A kisiparosok 40 %-át a cipészek, csizmadiák, szabók, borbélyok, fodrászok adták. 1927-ben 75 cipész működött Kisvárdán, 1938-ban már 100. Ugyanakkor 1927-ben még 21 %-kal magasabb a csizmadiák aránya, s ez még a tradicionális életmódról tanúskodik. 1938-ból nem ismerjük a csizmadiák számát, de so­ katmondó tény, hogy az Altalános Ipartestület mellett a Csizmadia Ipartársulat külön működött végig a korszakban. 1937-ben 51 iparengedély kiadásáról tudunk. Az előző évekhez képest új­ donság, hogy egy sokszorosító, egy villanyszerelő, egy műszerész és egy kozmetikai szereket készítő iparossal is bővült az iparosok köre. Továbbá, ha csekély mértékben is, de nőtt a fod­ rászok, a szobafestők, a „személyszállító gépezetű bérkocsi" iparosok, az órások, a cukrászok és a női szabók száma is. Szakmánként általában egy-két felkapott, jól menő műhellyel rendelkező, s így jobb módú mester élt Kisvárdán. Az iparosoknak sokat kellett küszködniük fennmaradásukért a válság idején, főleg a népesebb szakmákban. Nem véletlen, hogy 1937-ben a kőműves, asztalos, ko­ vács vagy lakatos, cipész, csizmadia és szabó iparosok és iparossegédek között legtöbb a kere­ set nélküliek száma, összesen 137 családfő 465 családtaggal. Szakmánként és szakmán belül is jelentős vagyoni eltérések mutatkoztak. 1938-ban egy asztalos és egy cipészmester havi bére 100 pengő körül volt, egy órásé 40-50 pengő, míg egy géplakatosé 1940-ben 180 pengő volt. Az 1927-ben 74 fős szabó társadalom alsó részén a saját üzlettel nem rendelkező vásározó szabók helyezkedtek el. Ide tartozhatott Schwarc Mór is, aki a '40-es évek elején naponta 3 pengőt keresett, s így éves jövedelme csupán 780 pengő körül lehetett. Egy szoba-konyhát bé­ relt, ami feltehetőleg egyheti bérébe került. Engländer Hermán és neje 1939-ben vásáros ma­ gyarszabóként dolgozott, nekik 12 000 pengő értékű saját házuk volt és kb. 2000 pengő érték­ ben árukészletük. Viszont 5500 pengő banki tartozásuk volt, ami valószínűleg a válság idején halmozódott fel. A feljegyzések szerint 1939-ben megfelelő eredménnyel ment üzletük. Ők 1934-ben, a válság mélypontján rendelkeztek 800 pengő körüli éves jövedelemmel, sőt ebben az évben még minimális földadót is fizettek, tehát egy csekélyke földjük is volt. A szabóság legfelső rétegét képviselő Petró Ferenc Kisvárdán tanulta meg szakmája alapjait, majd Buda­ pesten dolgozott és ott sajátította el a szakma fortélyait, ott tökéletesítette tudását. (A legjobb iparosokra jellemző volt, hogy Budapesten vagy külföldön „tanulóéveket" töltöttek, s az ott szerzett tudásra és pénzre építették jövőjüket.) Hazatérve mint angol úri szabó a város egyik legjobb hírű szabója lett. Ügyvédekjegyzők, a „Dinerek", mind nála készíttették öltönyeiket, sőt Svájcból és az Egyesült Államokból is visszajártak hozzá a megrendelők. A Csillag utcán volt háza, amely tíz helyiségből állt: elöl volt az üzlet és a műhely, mögöttük pedig a lakás, amely további öt szobát, a konyhát és a fürdőszobát foglalta magában. Ezenkívül garázs is kap­ csolódott a lakáshoz. A mester segédeivel és tanulójával a műhelyben dolgozott, felesége 68

M

7H

71

72

71

74

Szabolcsi címtár, 1927. SZSZBML, V. 347. 51. cs.

- SZSZBML, XII. 10. MOL, Z 19. 24. db SZSZBML, XII. 10.

13 u

pedig az üzlettel foglalkozott: könyvelést, pénztárkönyvet vezetett, s a vevőket szolgálta ki. Általában napi tizennyolc órát is dolgoztak annak érdekében, hogy minden megrendelés időre elkészüljön. Petró Ferencék négy gyermeket neveltek fel, mindegyiket taníttatták: három lá­ nyukból tanárnő lett, fiuk gépipari technikumot végzett a háború után. A család állandó háztar­ tási alkalmazottat is tartott, az évek során négy hold szántóra is szert tett, amelyet feles bérlet­ ben müveitettek, és fél hold szőlőre is, melynek értékét a rajta lévő borház is növelte. Az üzlet olyan jól jövedelmezett, hogy Petró gyermekeinek egy-egy házat is tudott venni idővel." Összehasonlítható adataink az asztalosmesterek vagyonbeli megoszlásáról vannak még. A munkanélküli vagy csekély jövedelemért dolgozó és bérelt lakásban élő asztalosok mellett megtalálhatóak a 10-11 000 pengő vagyonnal rendelkezők, valamint a módosabbak is. Az 1940-es évek elején Bumbera Antal volt a legjobban foglalkoztatott asztalos. Tiszta vagyonát az MNB hitelinformációs jelentése 80 000 pengőre értékelte, ami egy 32 000 pengő értékű la­ kóházból és 8000 pengős berendezésből, illetve 40 000 pengőt kitevő árukészletből állt. A hagyományos iparos szakmák Kisvárdán is családon belül öröklődtek, például Kántor Gábor csizmadia fia, István csizmadiasegédként dolgozott. Vagy például 1927-ben az öt kisvárdai kalaposmester közül három is Rozipál nevezetű: az édesapa Rozipál Sándor és két fia János, illetve Mátyás. Rozipál János a község tehetős kisiparosai közé tartozott. Háza, mely 30 000 pengőt ért, pár házzal volt lejjebb Petró Ferenc szabóságától a Csillag utcán. Elöl he­ lyezkedett el az utcára néző üzlet, mögötte volt a lakás, ami két nagyszobából és egy kisebből, konyhából és spájzból állt. Fürdőszobájuk nem volt, a vizet az udvaron lévő kútról húzták. A lakás mögött külön épületben egy szoba-konyhás lakás és egy szoba volt kialakítva albérlők részére. Ezek után következtek a műhelyek, ahol a kalapokat saját feldolgozású gyapjúból ké­ szítette két-három segéd és ugyanennyi tanuló. A mester leginkább az üzletben tartózkodott, vagy a kb. két hold szőlője művelését ellenőrizte. Áruraktára 1944-ben 20 000 pengőt ért, s tiszta vagyona kb. 38 000 pengő volt. Munkája elismerését jelenti, hogy a Kisvárdai Ipartes­ tület elnökévé választották. Menye visszaemlékezése szerint a család jól élt. Cselédet tartot­ tak, és az asztalra minden este friss, meleg vacsora került. A státuszszimbólumnak számító ezüst evőeszközkészlet sem hiányzott a háztartásból, s a családfő névnapját nagy vendégség keretében tartották, amelyre magasabb rangú vendégeket is meghívtak. Két gyermeket nevel­ tek fel: fiuk, György leérettségizett és a kalapos szakmát, illetve a kereskedést vitte tovább, lányukat tanítónőnek taníttatták, mondhatni úrilányként nevelték, teniszezni járt stb. 76

77

Az MNB hitelinformációs jelentései alapján a leggazdagabb iparosok vagyona tisztán 80 000 pengő körül lehetett, mint a fent említett Bumbera Antalnak vagy Szabó Gyula építő­ mesternek és Mácza Endre hentesmesternek. Azonban egyik név sem szerepel a legtöbb adót fizetők listáin, pedig már az 1927-es címtárban jegyezték őket, mint iparosokat. A következő értékhatár a 30^40 000 pengő vagyonnal rendelkezőké, amilyen Rozipál János és Tutkovics Ferenc, aki építőmesterként dolgozott. Ezeknek a módos mestereknek földingatlanuk is volt, ami leggyakrabban szőlőbirtokot jelentett. Mácza Endrének 15 hold szőlője volt például. A többségnek azonban adósságai levonása után már csak 10 000 és ennél kevesebb tiszta vagyo­ na maradt. Ennek a rétegnek már nem volt földje, vagyonuk a lakóházban és árukészletben vagy műhelyfelszerelésben testesült meg. A kisvárdai iparosok legnagyobb része valószínűleg se föld-, se házingatlannal nem rendelkezett, ez a legszegényebb réteg teljes egzisztenciális bizonytalanságban élt. 75 76 77

Petró Ferencné (kisvárdai lakos) közlése MOL, Z 19. 24. db. Rozipál Györgyné (kisvárdai lakos) közlése

A kereskedelmi népesség aránya Kisvárdán végig 14-15 % a korszakban. Az arányok cse­ kély módosulása nem tükrözi a kereskedelmi népesség tényleges változásait. A kereskedelem­ ben dolgozók számának növekedési üteme hasonló, mint az iparos keresőké. 1920 és 1930 kö­ zött a kereskedelmi keresők száma 22,8 %-kal emelkedett, míg 1930 és 1941 között már csak 5,7 %-kal. Az 1927-es címtár adatai alapján számolva megközelítőleg 373 kereskedés volt Kisvárdán ebben az évben, 1938-39-ben pedig már csak 251. 10 év alatt mintegy harmadá­ val csökkent a kereskedések száma a községben. A kereskedelmi népesség eltartottainak szá­ ma is csökkent 1930 és 1941 között, ez is alátámasztja, hogy nagyobb lehetett az elvándorlási arány, mint a foglalkozási átrétegződés. Részletes statisztikai adatok hiányában csupán felvázolni lehet Kisvárda kereskedőtársa­ dalmának szerkezetét. A község vásárainak jelentőségét is figyelembe véve igen nagyszámú piaci kofa, vásári árus, házaló kereskedő jelenlétét feltételezhetjük. Egy 1925-ös képviselőtes­ tületi határozat a vásárosok árusító helyeit szabályozta a piactéren, mivel ez akkor már szűk­ nek bizonyult. A részletes leírásból kiderül, hogy a piacon szinte mindent lehetett kapni. Ócskások, élelmiszert áruló kofák, különböző iparosok, gyümölcs-, tűzifa-, nád- stb. kereskedők árulták portékáikat, de nem hiányoztak a mézeskalácsosok és a lacipecsenyések sem. A ke­ reskedőtársadalom legszegényebb rétegét az ószeresek, házaló kereskedők stb. alkották. Kis­ várdán a '40-es évek elején Klein Jenő ószeres naponta egy-két pengőt keresett. Egy szobát bé­ relt havi hat pengőért, itt élt feleségével és két gyermekével. A bútorzatot két ágy és két szek­ rény alkotta. Keresete alapján éves jövedelme nem haladta meg az 500 pengőt. A vásári áru­ sok életszínvonala az iparossegédekének felelt meg, általában heti 15-20 pengő közötti jöve­ delemre tettek szert. A forrásokból megismert vásározók mind egy vagy két szobás, konyhás bérleményben éltek családjukkal, s ez általános lehetett. A lakások felszereltsége legtöbbször hiányos volt, csak a legszükségesebbeket tartalmazta. Lőwy Mayer vásári rövidárus bútorzata átlagosnak számíthatott. Egy szoba-konyhás lakást bérelt, amelyben két ágy, két szekrény, egy kredenc, egy asztal és három szék állt. Öt gyermekének szakmája volt már ekkor, így nem tud­ juk, hogy vele éltek-e még. 1935-ben csak kereseti adót fizetett, ez 29 pengő volt, tehát beval­ lott éves jövedelme ekkor 580 pengőt tett ki. Állítása szerint a '40-es évek elején heti 20-25 pengő között keresett. 78

79

80

81

82

83

A vásári árusokhoz hasonló színvonalon az üzlettel rendelkező kereskedők között is éltek. 1927-ben Kisvárdán a 373 kereskedés 25,7 %-a vegyeskereskedés, kis szatócsbolt. A vegyes­ kereskedéssel foglalkozók körében is nagy különbségek voltak. Ez a „primitív szatócstípus" kisgazdákból, kisiparosokból lett kereskedők csoportja, illetve a zsidó kiskereskedők legsze­ gényebb rétegéből került ki, akik bolttal, néhány mindennapi árucikkel rendelkeztek, életszín­ vonalukat tekintve az őstermelőkhöz hasonlítottak. Özv. Frankéi Bernátné szerény két szoba, konyhás házában nevelte kilenc gyermekét, kis szatócsüzletét havonta 27,5 pengőért bérelte. 84

85

79 80 81 82 83 84 85

Az MSK népszámlálási kötetei alapján SZSZBML, V. 347. 53. cs. SZSZBML, V. 347. 1925. évi jkv. SZSZBML, XII. 10. Uo. Uo. Szabolcsi címtár, 1927. Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. Szerk. Ács Zoltán. Nyíregyháza, 1981. (a továbbiak­ ban Virágh, 1981.)

1935-ben még 35 pengő kereseti adót fizetett, ami 700 pengő bevallott éves jövedelemre utal, a '40-es évek elején pedig havonta 40 pengőt keresett állítása szerint. A kereskedőknek feltehetőleg elég nagy része a kispolgári életszínvonal alatt élt. Ennél jobb módban élhetett Nagy Jenő hat fős családjával. Vegyeskereskedésében elvitelre italt is mért; ez több szatócsboltnál bevett szokás volt. Háza több helyiségből állt, amelyek funkcio­ nálisan elkülönültek: így volt két gyerekszoba, hálószoba a házaspár részére, ebédlő, konyha, téli konyha, előszoba. Ezenkívül a ház hátsó részében lévő másfél szobát albérletbe adta ki. Az üzletet idősebbik fia segítségével vezette. Egy hold nagyságú kertjüket napszámban müveitet­ ték, és a nagy házimunkák elvégzéséhez is alkalmaztak idegen segítséget. Öröklés révén volt egy kis szőlőjük is. Vegyeskereskedő volt Lefkovics Miklós is, akinek 35 000 pengő értékű háza és 45 000 pengő értékű árukészlete volt mindössze 10 000 pengő teherrel. A főbb utcákon csak a nagyobb árukészlettel rendelkező vegyeskereskedések voltak, a kis szatócsboltok a község mellékutcáin helyezkedtek el. Ez utóbbiak alkalmazott nélkül vagy családtagok segítségével működtek (mint például a Nagy Jenő boltja), és jellegükből adódóan a legkülönfélébb árucikkeket kínálták a vevőknek. A két főutcán sorakoztak a nagyobb, tisz­ tább profilú üzletek. Szakosodásuk azt jelentette, hogy valaki ruhaneműt, vasárut, fűszer- vagy éppen papírárut árult. Kifejezetten szakbolt Kisvárdán talán a cipő- vagy kalapkereskedés le­ hetett. Például az Elek Divatház vagy a Kálmán Testvérek cég a legkülönfélébb ruházati cik­ keket kínálta a vásárlóknak, éppúgy mint Darman Jakab vaskereskedése, ahol szeget, szerszá­ mokat, varrógépet, kerékpárt stb. egyaránt lehetett kapni. Visszaemlékezések szerint a na­ gyobb boltok sem alkalmaztak két-három segédnél vagy kereskedőtanoncnál többet. Az MNB hitelinformációs jelentéseiben 50 000 pengő a legnagyobb értékű árukészlet, és ezzel csak két kereskedő rendelkezett: Lefkovics Miksa fűszer- és Friedman Dávid bőrkereskedő. Mind­ ketten szerepelnek a legtöbb adót fizetők között: 1928-ban Lefkovics Miksa 23., Friedman Dá­ vid 27., 1939-ben pedig az előbbi negyedik, az utóbbi ötödik a jegyzéken. 1939-ben valójában az ő bevallott éves jövedelmük a legtöbb Kisvárdán, kb. 22-27000 pengő, mivel előttük értel­ miségiek vannak a jegyzéken, akik kétszeres adószámítás alá estek. Ugyanakkor az utánuk kö­ vetkező kereskedők már csak a 14. és 22. helyen állnak, éves jövedelmük pedig kb. tizede a fent említettekének. Az 1939-40-ben készült MNB jelentéseken szereplő kereskedők közül csak egy páran rendelkeznek 10-20000 pengős árukészlettel, a többség áruraktára, felszerelé­ se csak 5-6000 pengő értékű. Közülük senki sem szerepel a legtöbb adót fizetők között 1939ben, amikor a jegyzék utolsó tagja negyvenedikként 115 pengő adót fizetett. Ez a tény a gazda­ sági válság hosszan elnyúló hatását jelzi, mivel ezek közül a kereskedők közül 1927-28-ban még sokan bekerültek a legtöbb adót fizetők közé. A nagy vagyoni különbséget jól érzékelteti, hogy a Friedman Dávidhoz hasonlóan bőrkereskedő Scher Józsefnek mindössze ezer pengős az árukészlete és egy 8000 pengőt érő házban lakott. 86

87

88

89

90

91

A kisvárdai kereskedők vagyonukat házingatlanba igyekeztek befektetni, ezt igazolják az MNB jelentései és az adójegyzékek is. A tehetősebbek bérházzal rendelkeztek, vagy nagy vá­ rosokban vásároltak lakást, nemritkán Budapesten. Földjük kerten vagy kisebb szőlőbirtokon kívül nem volt. Az ipar és a kereskedelem összefonódása nagyon erős Kisvárdán, a módosabb 86 87 88 89 90

SZSZBML, XII. 10. Maczkó Gyuláné (papi lakos) közlése MOL, Z 19. 27. db Uo. Uo.

kisiparosoknak egészen biztosan üzletük is volt: a már említetteken kívül például Teichmann Mór üveges üveg- és porcelánkereskedéssel rendelkezett a főutcán, a község négy könyv- és papírkereskedése nyomdaként is működött, a hentesek, cukrászok mind üzlettulajdonosok is voltak egyben. Bőrkereskedő cipész, bádogos munkát vállaló vaskereskedő vagy rövidáru-ke­ reskedéssel foglalkozó szabó mind megtalálható Kisvárdán. Hogy a megélhetés mennyire nem volt egyszerű a kereskedők és iparosok legnagyobb részének, mutatja Perdiák József és fele­ sége helyzete. A házaspárnak Kisvárda egyik legforgalmasabb utcáján sarokháza volt, amely­ ben kocsmát működtetett, emellett 6 hold földön gazdálkodott, valamint a férj kőműves­ mesterként is dolgozott. Az altiszti réteg körében a legkülönfélébb foglalkozású egyének találhatóak: utcaseprőtől vasúti altisztig, hivatalszolgától csendőr-tiszthelyettesig terjedt a hivatali ranglétra, sőt a raktárnokoknak is a vasúti altiszt cím járt. A két világháború között Magyarországon a körülmé­ nyekből adódóan az alkalmazott-tisztviselő kispolgárság presztízsnövekedése vált jellemzővé. A rendelkezésre álló kevés adatból és a visszaemlékezésekből az derül ki, hogy Kisvárdán a kispolgárság körében az alkalmazotti, kistisztviselő foglalkozások nagy megbecsülésnek ör­ vendtek: „örült valaki, ha bekerült a vasútra, a postára, mert a vasút is nyugdíjas volt, a posta is. " A bizonytalan kisegzisztenciával rendelkezők számára a havi fix fizetés és nyugdíj rend­ kívül vonzónak tűnt. Ennek a rétegnek a legkisebb az aránya a lakosságon belül mindvégig, ami a köz- és magánhivatalok, cégek viszonylag csekély számával magyarázható. Az egyes al­ tiszti állásokkal együtt járó szolgálati lakás sem volt elhanyagolható tényező. Például az álla­ mi polgári lányiskola iskolasegédjének szolgálati lakása egy 22,5 négyzetméteres szoba kony­ hával és kamrával. Olyan nagy vagyoni különbségek nem voltak a rétegen belül, mint az iparosok és kereskedők körében. A község 1936-ban négy utcaseprőt alkalmazott, fejenként kb. heti 10 pengőért. A Kisvárda és Vidéke Takarékszövetkezet pénztárosa, Gonda Ilona, aki a gépírásban is segédkezett, 1940 első felében még csak havi 25 pengő fizetése volt. Miután máshonnan több kedvező ajánlatot kapott, 1941 januárjától bérét felemelték havi 80 pengőre. Ugyanitt Sipos Ferenc kézbesítő, hivatalszolga 1941-ben havonta 60 pengő fizetést vihetett ha­ za. E réteg körében a postai, vasúti vagy rendőri állás a hierarchia csúcsát jelentette. Ezekbe az intézményekbe még érettségivel is nehéz volt bejutni a '40-es évek elején. A községi rendőri őrszemélyzet 13 fős volt 1938-ban, a postán és a vasúton 20-25 fő dolgozott. A rendőrök ha­ vi átlagfizetése 70 pengő körül mozgott, ennyit kapott Klicsu Istvánné édesapja is, aki köz­ pontos rendőrként szolgált. Hatan éltek saját egy szoba, konyhás lakásukban, földjük nem volt, de jószágot: négy-öt disznót, tehenet mindig tartottak. A család harmadába művelte más föld­ jét. Balog János nyugalmazott postás és felesége 1939-ben két kisebb bérháza és hét hold szántója jövedelméből élt nyugdíja mellett.' 92

93

94

95

96

97

98

99

00

E hivatalok komolyságát és presztízsét közvetve is jelzi, hogy a postaalkalmazottaknak műveltségi vizsgát is kellett tenniük. Ez a réteg igazán büszke volt elért eredményeire, szakmá­ jára és nem utolsósorban önállóságára, amely lehetővé tette sikereit. Az elérhető siker vagy 92 93 94 95 96 97 98 99 100

Uo. Bodnár István (kisvárdai lakos) közlése Kisvárdai állami polgári leányiskola értesítője, 1931. SZSZBML, V. 347. 697/1936. SZSZBML, XI. 220. Kisvárda és Vidéke Hitelszövetkezet iratai, 1927-1949. SZSZBML, V. 347. 53. cs. SZSZBML, V. 347. 7972/1935. Klicsu Istvánné (kisvárdai lakos) közlése MOL, Z 19. 24. db

karrier képe mellett azonban a bukás veszélye is végigkísérte az önálló egzisztenciával rendel­ kezőket. Velük ellentétben az altiszti réteg számára csak az intergenerációs mobilitás hozhatott igazi felemelkedést az utódok révén. Lányoknál ezt a házasság jelentette leginkább, elsősor­ ban önálló iparos vagy tisztviselő férj személyében, míg a fiúknál a tanulás nyújtott lehetősé­ geket. A gyermekek középiskolai taníttatása az altisztekre és a jobb módú iparosokra, keres­ kedőkrejellemző. Virágh Ferenc az értelmiségi réteg kiegészítőjének nevezi a tehetősebb ipa­ rosokat, akik igyekeznek taníttatni gyerekeiket, „azonban a legújabb időkben erősen elszapo­ rodott a városban az érettségizett, sőt főiskolát végzett, de elhelyezkedni nem tudó fiatalság, amely lebeg a túlnőtt munkapad és az elérhetetlen értelmiségi pálya között. """ Az 1925/26-os tanévben Kisvárdán a gimnáziumi tanulók 4,6 %-a altiszti származású, 1935/36-os tanévben már 15,3 % az. 1940-re azonban az altisztek gyermekeinek száma felére csökkent. A kisiparos szülők gyermekeinek száma a gimnáziumban ugyanakkor 31 %-kal csökkent 1925 és 1940 kö­ zött. Az 1925/26-os tanévben 74, az 1930/3l-es tanévben is még 70 kisiparos származású ta­ nulójárt a gimnáziumba, az 1935/36-os tanévben már csak 55, az 1941/42-es tanévben pedig 51. Az iparos származású tanulók száma a válság mélypontján csökkent le hirtelen, ami szin­ tén azt mutatja, hogy a kisvárdai iparosság többsége szerény anyagi hátérrel rendelkezett. A kereskedő szülők gyermekei közül legtöbben 1930 és 1935 között tanultak a gimnáziumban, az 1940/4 l-es tanévre azonban majdnem felére csökkent a számuk. A jobban szituált és mű­ velt kereskedő réteg új generációja már magasabb iskolát végzett, csak egy részük lett keres­ kedő, másik részük már szabad értelmiségi pályákon helyezkedett el. A lánygyermekek maga­ sabb szintű taníttatási igényére mutat, hogy bizonyos években a polgári iskola IV. osztálya után női kereskedelmi tanfolyamot indítottak, ahol könyvvitel, levelezés, gépírás, áruismeret mel­ lett egyéb gazdasági jellegű tárgyakat is oktattak. Az 1930/3l-es tanévben 29 tanulója volt a tanfolyamnak, közülük 21-en tettek vizsgát. A szülők foglalkozási megoszlását nem ismerjük, viszont jellemző a tanulók vallási megoszlása: 9 izraelita, 7 református, csupán 4 római katoli­ kus és 1 görög katolikus volt közöttük. Tehát ezen tanulók többsége feltehetően iparos, keres­ kedő, esetleg őstermelő családból származhatott. Annak az okát, hogy a három csoport gyer­ mekeinek száma a középfokú iskolákban 1935 és 1941 között nagymértékben csökkent, az el­ vándorlásban és az életbe lépő zsidótörvényekben kell keresni. 102

103

A városi munkásság A nem mezőgazdasági munkásnépesség számára vonatkozóan részletes adatokkal csak az ipar­ ból rendelkezünk. 1920 és 1930 között az ipari segédszemélyzet száma 43,3 %-kal emelkedett, majd 1930 és 1941 között 18,6 %-kal csökkent. 1920 és 1930 között a kedvező konjunktúra hatására több önálló kisiparos engedhette meg magának segéd alkalmazását, illetve nagyobb üzemek létrehozását vagy fejlesztését. Az egy-két segéddel és a húsznál több segéddel dolgo­ zó ipari vállalkozások száma nőtt meg. Az ipari tisztviselők száma az 1920. évi 7 főről az 1930. évi 41 főre nőtt, s míg 1920-ban nem alkalmaztak sofőrt vagy szolgát az iparban, addig 1930-ban 30 főnek ez a foglalkozása. Ugyanakkor a segítő családtagok, művezetők, előmunkások, segédmunkások száma 288 fővel, azaz 56 %-kal emelkedett. 104

101 102 m 104

Virágh, 1981. Iskolai értesítők alapján számítva A Kisvárdai állami polgári leányiskola értesítője, 1931. Az MSK kötetei alapján számítva

A modern gyáripar hiányából adódóan a klasszikus értelemben vett gyáripari munkásság nem létezett Kisvárdán, a kisiparon kívüli csekély számú ipari munkásság a helyi üzemekben dolgozott. Egy kisipari segédmunkás átlagos heti bére 15 pengő körül volt 1938-ban. A Vul­ kán Rt. kb. 25 embert alkalmazhatott, egyikük, Vass István 1938-ban havonta 38 pengőt kere­ sett, három gyerekét egy 1 szobás lakásban nevelte. Ez a keresete egy szegény cipészsegéd bérének felelt meg. A dohánybeváltóban szezonmunkára alkalmaztak betanított munkásokat, általában a munkanélküliek köréből 150-200 főt, többnyire nőket. 1938-ban özv. Lakatos Sándorné is itt dolgozott mint alkalmi munkásnő, heti öt-hat pengő fizetésért. Négy gyermekével élt havi öt pengőért bérelt lakásában, ami feltehetőleg egyetlen szobából állt. Jobb körülmé­ nyek között élt Bodnár István, akinek már az édesapja is a Fried testvérek gőzmalmában dol­ gozott gépkezelőként. Miután Debrecenben gépészvizsgát tett, a gőzmalomban dolgozott mint fütő és gépész 1928-tól. Havi bére 120 pengő volt, ezenkívül terményt is jutattak neki, illetve két szoba, konyhás szolgálati lakást is kapott. Rajta kívül a malomban öt munkást foglalkoz­ tattak még: két molnárt, két molnártanulót és egy mázsálót. A molnárok fizetése kb. 110 pengő volt fejenként, a tanoncok 50 kg búzát kaptak megőrölve havonta. Bodnár István elmondása szerint fizetése nagyon jó keresetnek számított, hiszen például 1 kg hús 80 fillérbe került. Föld­ jük nem volt, tehenet, disznót viszont tartottak. Miután adósságok következtében a malom a Kisvárdai Ipar és Kereskedelmi Bank közvetlen irányítása alá került, Bodnár István üzemve­ zető, teljes megbízott lett. A bankkal kötött szerződése szerint naponta 12 órát dolgozott, ami a valóságban gyakran 19 óra is volt, reggel fél háromtól este tizenegyig, fél tizenkettőig. Egy idő után túlóránként egy pengő béremelést kért, amit meg is kapott a banktól. Ügyességét bi­ zonyítja, hogy lakásukban árammal világítottak, mivel generátort szerelt a malomhoz. A ke­ reskedelmi segédszemélyzetről nincs közelebbi adatunk, csak az, hogy bérezésük havi 30 pen­ gőtől 60-ig terjedhetett. További adalék a munkásságról, hogy egyes vasúti munkások kb. 5000 pengő értékű ház­ zal rendelkeztek. A háztartási alkalmazottak száma csökkent a korszakban, kivéve az 1920 és 1930 közötti időszakot, amikor 39 fővel nőtt a számuk. Ők sem voltak túlfizetve, havonta 20 pengőért dolgoztak általában. Ez a réteg is gyermekei taníttatása révén remélhette anyagi és társadalmi előbbre jutását. A gimnáziumban és a polgári lányiskolákban is kétszeresére nőtt a nem mezőgazdaságban dolgozó munkásszármazású tanulók száma 1925 és 1941 között. Az 1940/41-es tanévben a gimnáziumi munkásszármazású diákok 52 %-a közlekedési segédsze­ mélyzet gyermekei közül került ki, annak ellenére, hogy a közlekedésben dolgozott a legkeve­ sebb kereső az össznépességen belül. 105

106

107

108

109

Az értelmiség Az 1941. évi népszámlálás Kisvárdán 588 szellemi dolgozót említ, ami az összes keresők 10,5 %-a. A főiskolai végzettséggel rendelkezők száma 164 fő, érettségizett további 334 fő, a középiskola hat osztályát pedig 147 fő végezte el. 1937-ben 429, 1930-ban 486 az iskolai 110

105 106 107 108 109 110

SZSZBML, V 347. 52. cs. SZSZBML, V. 347. 53. cs. Uo. Bodnár István (kisvárdai lakos) közlése Iskolai értesítők alapján számítva ATSK, 1975. alapján

végzettsége alapján értelmiséginek mondható személy élt Kisvárdán. A különbséget a község azzal magyarázta, hogy „ kisebb felelősségérzet miatt sokan magasabb képesítést vallottak be, mint amilyennel tényleg rendelkeztek és többen más községbe, városba költöztek. ""' A szellemi foglalkozásúak

megoszlása %-ban 1941-ben

közszolgálat, közlekedés

58,5 %

kereskedelem, szolgáltatás

15,1 %

ipar

6,9 %

mezőgazdaság

1,0% 18,5 %

egyéb, nyugdíjas

A legtöbb keresőt foglalkoztató iparban és mezőgazdaságban a legalacsonyabb az értelmi­ ség száma. A mezőgazdaságban foglalkoztatott szellemi dolgozók száma az 1920. évi 14 főről az 1941. évi 6 főre csökkent. A mezőgazdasági tisztviselők eleve csekély száma a nagybirtok hiányát jelzi, csökkenésük pedig a kisvárdai birtokosság gazdasági hanyatlását mutatja. Az iparban 1920-ban 7 tisztviselő dolgozott, számuk 1930-ban már 41 fő, az ipari keresők 2,3 %-a. Ez a növekedés a gazdasági konjunktúra idején az üzemek, ipari részvénytársaságok fejlesztésének köszönhető. 1941-ben számuk változatlanul 41 fő, ami az üzemi fejlesztések megakadását jelzi." Az ipari tisztviselők számának majdnem hatszoros növekedése nem a ma­ gasan képzett ipari értelmiség számának növekedését jelentette: 1927-ben és 1936-ban is mindössze két mérnök volt az ipari tisztviselők között," a többség az üzemi munka irányítását, felügyeletét végezte. Az értelmiség csekély aránya az iparban és a mezőgazdaságban Kisvárda gazdasági elmaradottságát mutatja. E két, az iparban dolgozó mérnökön kívül 1929-ben hat mérnök élt Kisvárdán, akik közül négyen a Felsőszabolcsi Tiszai Armentesítő Társulat tisztvi­ selői voltak, ketten pedig építészmérnökként dolgoztak." A közlekedésben, kereskedelemben és szolgáltatásban együtt 1941-ben 89 szellemi foglal­ kozású dolgozott, ami e rétegen belül a keresők 6,6 %-át jelenti." Pontos adatok hiányában csak körvonalazhatjuk e réteg szakmai felkészültségét. Az értékek realizálását és nyilvántartá­ sát végzőkön belül az értelmiség száma szintén alacsony. 1927^28-ban 30 tisztviselő dolgozott a hat kisvárdai pénzintézetnél, számuk feltehetően csökkent 1941-re, mivel 1938-ban már csak négy bank működött a községben." E tisztviselők majdnem harmada jogi végzettségű volt, az intézetek igazgatói és ügyészi tisztét töltötték be: a pénzintézetek alkalmazottainak 23 %-a ügyvezető igazgató vagy cégvezető, 43,3 %-a könyvelő, pénztáros stb. volt. Feltételez­ zük, hogy ha nem is a legmagasabb fokú, de szakirányú végzettséggel rendelkeztek a cégve­ zető igazgatók és a könyvelők — a pénztárnokok már nem feltétlenül. 1942-ben például a 2

3

4

5

116

7

118

in 112 113 114 llí 116 117

III

SZSZBML, V. 347. 51.cs. Az MSK kötetei alapján MPC, 1927/28., 1935/36. Szabolcsi címtár, 1927. és V. 347. 51. cs. összevetése A TSK, 1975. alapján MPC, 1927/1928. SZSZBML, V. 347. 53. cs. A pénztáriiokok neve mellett nem volt végzettségük megjelölve. Lásd MOL, Z 93. 207. cs. 640. tétel

Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézet cégvezetőjének és az egyik gépírónőnek volt kereske­ delmi érettségije, a cég könyvelője és levelezője pedig kereskedelmi szaktanfolyamot végzett. Valószínű, hogy a közlekedésben és az egyéb szolgáltatásban is az érettségi volt a legmagasabb szintű végzettség. A vizsgált korszakban a legtöbb szellemi dolgozót a közszolgálati és szabadfoglalkozású pályákon találjuk, 1941-ben 343 főt. További 95 főt önállónak mond a statisztika a közszolgá­ lati és szabad foglalkozásúak körében," őket biztosan tekinthetjük magasan kvalifikált értel­ miségieknek, mivel ide tartoztak a saját irodával rendelkező ügyvédek, a magánorvosok, a gyógyszerészek stb. E réteg belső tagolódásának arányait csak sejthetjük, mert nem tudni pon­ tosan a foglalkozási csoportokhoz tartozók számát. Az 1927-es címtár adatait egy 1939-ben készült szociográfiai kérdőívre adott válaszsorral összevetve tájékoztató jellegűeknek tekint­ hetjük. A tanügyben dolgozók magas aránya (40 %) feltűnő, ez valószínűleg pontos adat az is­ kolai alkalmazottak számáról. 1927-ben 28 elemi iskolai tanár tanított Kisvárdán, 1938-ban már 39, az óvónők száma pedig kettőről háromra nőtt 1927 és 1938 között. 1927-ben egy ta­ nárt említettek az iparostanonc iskolában, míg 1935. áprilisában tizenhatot. S végül 1927-ben a gimnáziumban 14, a tanítóképzőben 9 tanárt foglalkoztattak. Az 1930/3 l-es tanévben 20 gimnáziumi tanárról tudunk. Az egészségügyben 1927-ben három kórházi, egy községi, egy járási orvos, egy körorvos és négy magánorvos dolgozott. 1938-ban két községi körorvos mellett 10 magánorvosról tu­ dunk, a kórházi orvosok nincsenek megemlítve. Nem esik szó továbbá az ápolószemélyzetről, szakasszisztensekről, pedig ezeknek szakirányú végzettséggel kellett rendelkezniük. 1927-ben nyolc szülésznő volt Kisvárdán, 1938-ban pedig öt, de ez utóbbiak hangsúlyozottan okleveles szülésznőként szerepeltek a forrásban. Az igazságszolgáltatásban 1927-ben 15 ügyvéd dolgozott, 1938-ban 26. Dr. Székely Mik­ lós visszaemlékezése szerint 1936-ban 32 ügyvéd volt bejegyezve. Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás terén is többen dolgozhattak, együttes számuk valószínűleg meghaladta a tan­ erőkét. Az értelmiségen belül is nagy vagyoni különbségek mutatkoztak. A megismert jövedelmek és vagyonok alapján érzékelhetjük a belső rétegződést. A közalkalmazottak között Kisvárdán is a bírók és az igazságügyi ügyészek keresete lehetett a legmagasabb, a középiskolai tanárok, mérnökök, orvosok fizetése pedig jóval ez alatt mozoghatott. A községi helyettes főjegyző a '40-es évek elején havonta 800 pengőt keresett, ingatlannal nem rendelkezett, vagyona kb. 30 000 pengő értékű betét- és értékpapír-állományban testesült meg. Az állami alkalmazás­ ban lévő középiskolai tanárok, orvosok, mérnökök többsége, ha nem is középpolgári, de ezt megközelítő szinten élt a helyi viszonyok között. A legtöbb adót fizetők között a megismert években csak a kórházi főorvos szerepelt 1928-ban és 1939-ben a közalkalmazottak közül. Kétszeres adóbeszámítás nélkül 1928-ban az adójegyzéken az akkori kórházi főorvos, dr. Mosánszky Jenő a 27., akinek bevallott adója alapján az éves keresete 2600 pengő, éves házbérjö­ vedelme pedig 3207 pengő volt. 1939-ben már dr. Szabó Károly a főorvos, ő kétszeres számí­ tás nélkül a 32. a legtöbb adót fizetők között, bevallott évi fizetése 3000 pengő, éves házbérjö­ vedelme 739,2 pengő. Mosánszky doktor nem fizetett földadót, Szabó doktor is csak kb. 6,96 pengő éves hozamú földingatlannal rendelkezett. ' Dr. Kovács Mihály községi orvosként sze­ repel már az 1927-es címtárban, 1943-ban vagyonát képezi Fényeslitkén egy 7 hold 800 9

120

12

119 120 121

A TSK, 1975. alapján MOL, Z 19. 24. db SZSZBML, IV B. 411. 749. d. 1929.

négyszögöles gyümölcsös és egy egyemeletes lakóház Kisvárdán. Ő csupán 1927-ben szere­ pelt a legtöbb adót fizetők között, de kétszeresen beszámított adójával is csak 47. volt. Ekkor még se ház-, se földingatlannal nem rendelkezett, mivel nem fizetett csak általános kereseti adót, amelynek alapján kiszámítható, hogy kb. 3960 pengőt keresett abban az évben. Vele el­ lentétben dr. Szilágyi József körorvos 1927-ben és 1928-ban is fizetett föld- és házadót is, be­ vallása alapján éves keresete 1927-ben 2780 pengő, míg 1928-ban 6036 pengő volt. Kétszeres beszámítás nélkül 31. volt a 41 legtöbbet adózó között 1928-ban. Általános kereseti adójuk alapján úgy tűnik, hogy az állami fizetéssel rendelkező orvosok havi keresete 200-300 pengő körül lehetett a korszakban, amit magánrendelésből származó jövedelemmel egészítettek ki. A Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat igazgató főmérnöke, Kriston Ferenc 1927-ben 21., 1928-ban 33. a legtöbb adót fizetők között, mindkét évben csupán bevallott keresete után adó­ zott, ami 1928-ban 682 pengő lehetett havonta. A középiskolai tanárok is hasonló szinten éltek, általában saját házuk volt, és mindenes cselédet tartottak. De általános volt az is, hogy jobb módú falusi diákot koszt-kvártélyra ma­ gukhoz vettek, így egészítve ki fizetésüket. Kovács István polgári iskolai igazgató szolgálati lakása 4 szobából, konyhából, fürdőszobából, mosókonyhából, kamrából állt. Lakásának legkisebb szobája akkora volt, mint az iskolasegéd szolgálati lakásának egyetlen szobája. Ko­ vács Istvánnak 1939-ben 80 000 pengő vagyona volt, amit felerészben egy debreceni házas belsőség és értékpapír-állománya tett ki. Az értelmiség legalsó rétegét alkották az elemi iskolai tanítók, óvónők, állomás- és posta­ elöljárók, akik alacsonyabb végzettséggel és fizetéssel rendelkeztek, és inkább kispolgári élet­ színvonalon éltek. Papp József MÁV-főtisztviselöt 1920-ban B-listázták havi 150-180 pengő nyugdíjjal. A következő két évtizedben ipartestületi jegyzőként is keresett közel ugyanennyit. Saját házat épített, amely 3 fapadozatú szobából, fürdőszobából és nagy konyhából állt, értékét az MNB 9000 pengőre becsülte 1939-ben. A fürdőszoba nem volt felszerelve, az udvaron lévő pumpakút szolgáltatta a vizet. Egyik lánya Sopronban az angolkisasszonyok óvónőképzőjében tanult, ami elég jelentős kiadásokkal járt. A nyugdíj mellett a vasúttól kapott évi tüzelőt és in­ gyen menetjegyet is. Mindennap friss ételt főztek, lányuk szerint el voltak halmozva minden­ nel, reggelire pl. kakaó, kávé és tea között választhattak kedvükre. Tartottak 2-3 disznót és 50-60 lábasjószágot is. 1935-ben az izraelita elemi iskola öt tanítójának átlagfizetése havi 62,4 pengő volt. Mindannyian lakbér-hozzájárulást is kaptak, átlagosan 77,18 % értékben, tehát nem rendelkeztek saját házzal. Ez az átlagosan 139,58 pengő egy közepes üzletmenet­ tel rendelkező kisiparos havi jövedelmének felelt meg. 122

123

124

125

126

127

128

129

A magánalkalmazottak között a vezető beosztásban dolgozó banktisztviselők, illetve a Vul­ kán Rt. ügyvezető igazgatójának fizetése volt a legmagasabb. 1925-ben még nem szerepelnek a legtöbb adót fizetők között, de 1928-ban és 1939-ben már az összes bank igazgatója ott volt az adójegyzékeken. Dr. Rubovszky János ügyvéd, a Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézet Rt. ügyvezető igazgatója 1943-ban havonta 1625 pengő fizetést kapott a banktól, és mint a

122 123 124 125 126 127 128 129

MOL, Z 19. 24. db. Ekkor Kisvárdán 57-en adóztak 100 pengő felett, míg 1939-ben csak 40-en! SZSZBML, IV. B. 411. 749. d. 1929. Uo. Uo. A Kisvárdai állami polgári leányiskola értesítője, 1931. Rozipál Györgyné (kisvárdai lakos) közlése SZSZBML, XII. 10.

Vulkán Rt. vezérigazgatója havonta 1041 pengőt az üzemtől. Ebben az évben az MNB szerint évi járandósága kb. 50 000 pengő körül lehetett, mivel az említetteken kívül a Felsőszabolcsi Gazdák Értékesítő Szövetkezetének és a Felsőszabolcsi Építőiparosok Anyagbeszerző és Ér­ tékesítő Szövetkezetének is vezérigazgatója volt. 103 hold földingatlannal rendelkezett 107 000 pengő értékben, melyből 3 hold szőlőbirtok Egerben volt. Tulajdonát képezte továbbá 260 000 pengő értékű értékpapír-állomány is. Mint a Vulkán Rt. egyik főrészvényese az üzem 48 %-ának tulajdonosa volt. Dr. Rubovszky Jánost mind az MNB hitelinformációs jelentése, mind a Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézet Rt. központi revizori jelentése széleskörű tevé­ kenységet folytató, igen jó üzletembernek tartotta, aki megfelelő rálátással és szakértelemmel irányította a bank és az érdekeltségébe tartozó részvénytársaságok menetét. A kevés számú ipari részvénytársaság vezetőinek bérezése hasonló a banki vezetők fizetéséhez. A Vulkán Rt. ügyvezető igazgatója, Harmathy Lajos gépmérnök 1943-ban havonta 1558 pengőt keresett, részvényérdekeltsége a vállalatnál 30 %-os volt. Ugyanakkor a Villamos és Mümalom Rt. ügy­ vezető igazgatója, Zsögöd István volt bírósági végrehajtó havonta 1000 pengő fizetést ka­ pott. 1939-ben Harmathy Lajos 30., dr. Rubovszky János a 31. a legtöbb adót fizetők között kétszeres számítás nélkül, Zsögöd István nem szerepel a jegyzéken. A vezető beosztású tiszt­ viselők fizetésének mintegy felét kapták a cégvezetők, főkönyvelők. A pénztárnokok és gya­ kornokok 200 pengő, a gépírók 100 pengő alatti bért kaptak. A Villamos és Mümalom Rt. fő­ könyvelője, Friedman Ferenc 1935-ben — bevallása szerint — kb. 117 pengőt keresett havon­ ta, tiszta vagyona 13 000 pengő volt, ami 17 000 értékű lakóházában és 4000 pengőt érő értékpapírban realizálódott — de 8000 pengő tartozása is volt pénzintézeteknél! A legpontosabb képet a helyi középpolgárság életviteléről Róth Miklós és családja nyújt­ hatja számunkra. A családfő 1910-ben a Kassai Állami Felső Kereskedelmi Iskolában érettsé­ gizett, majd a háború után a közgazdasági egyetemen hiteles könyvvizsgálói végzettséget szer­ zett. 1922-ben a Kisvárdai Ipar és Kereskedelmi Bank főkönyvelője volt, s még 1936-ban is így említi nevét a Magyar Pénzügyi Compass. 1939-ben ugyanennél a pénzintézetnél már cég­ vezetői beosztásban dolgozott havonta 766 pengőért. A család földingatlannal nem rendel­ kezett, a családfő fizetése biztosította életszínvonalukat. A házaspár egy leánygyermeket ne­ velt saját házában, amely három szobából, konyhából, fürdőszobából, előszobából és kamrából állt. A szobák parkettázottak voltak, a házban villanyárammal világítottak, és a vizet házi víz­ vezetékrendszer szolgáltatta. A lakás berendezése a polgári ízlésnek megfelelő és gazdagon el­ látott volt: intarziás szekrénysor, porcelánok, értékes festmények, és a zongora sem hiányzott a szalonból. A családfő igen nagy könyvtárat gyűjtött össze, amelynek jó része idegen nyelvű könyvekből állt. Leányuknak a legjobb nevelést igyekeztek nyújtani; nyelv-, zongora-, sport­ órákra stb. járatták. A kisleány mellett 13 éves koráig német nevelőnő tartózkodott, tanulmá­ nyait gimnáziumi magántanulóként végezte, majd érettségi után a Tátrában egy magánintézet növendékeként tanult tovább. A család egy-egy abbáziai, bécsi nyaralást is megengedhetett magának. Állandó személyzetet tartottak, „bóbitás szobalány" szolgált fel az étkezések ide­ jén. A család jól példázza az intergenerációs mobilitást: Róth Miklós iparos szülők 130

131

132

133

134

135

136

130 131 132 133 134 135

136

MOL, Z 93. 207. cs. 640. tétel MOL, Z 19. 24. db MOL, Z 93. 207. cs. 640. tétel SZSZBML, XII. 10. MOL, Z 19. 24. db A bank főkönyvelője ekkor 100 pengővel kapott kevesebb fizetést. Lásd MOL, Z 918. Belvárosi takarékpénztár rt. Vállalati Osztály. 1926-1948. 1. cs. 9. tétel Dr. Székely Miklósné (kisvárdai lakos) közlése

gyermekeként kereskedelmi végzettségének és hosszú évek munkájának eredményeként vezető beosztásban dolgozott mint banktisztviselő. Unokája, akit sajnos már nem ismerhetett meg, szintén az ügyvédi pályát választotta. Ehhez hasonló, vagy még magasabb színvonalon éltek az önállóként működő orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek, mérnökök. Kisvárda négy gyógyszerésze közül kettő szerepel a legtöbb adót fizetők között: Fried Sándor a 28. helyen áll 1925-ben és 1939-ben is, Szilágyi Lajos 1928-ban 36. 1939-ben 27. az adójegyzéken kétszeres számítás nélkül. 1939-ben Szilá­ gyi Lajos és felesége tulajdonát képezte egy reáljogú gyógyszertár 70 000 pengő értékben, egy lakóház és 8 hold szőlő 40 000 pengő értékben, kb. 76 hold földingatlan 32 000 pengő érték­ ben és 5000 pengőt érő ingóság, értékpapír. A házaspár együttes tiszta vagyona kb. 110 000 pengőt tett ki. Egy harmadik patikus, Szilcz István személyjogú gyógyszertárat vezetett saját házában, vagyonát kb. 174 000 pengőre becsülte az MNB. Az értelmiség társadalmilag és anyagilag legmeghatározóbb csoportja a jogászság volt Kis­ várdán, a vezető állású köz- és magántisztviselők túlnyomó többsége jogi végzettséggel rendelkezett. 1936-ban 32 bejegyzett ügyvéd működött a községben, közülük négyen-öten magas gazdasági pozíciót töltöttek be, tíz-tizenöten jól megéltek, a többiek pedig „ igyekeztek jól megélni". A kezdő fizetés nem volt sok, de idővel mind saját házzal, irodával rendelkezett, személyzetet tartott. Az 1923-ban alakult Kisvárdai Hitelbank Rt. vezérigazgatója, dr. Schönwald Miklós a város egyik legfoglalkoztatottabb ügyvédje volt. 1928-ban a legtöbb adót fizetők között a 35. helyen állt (kétszeres számítás nélkül), nem fizetett sem házadót, sem föld­ adót, bevallott éves jövedelme 7390 pengő volt. 1935-ben már 2827,44 pengő házbérjövedel­ me után adózott, bevallott évi keresete pedig 42 000 pengő volt! 1939-ben kétszeres számítás nélkül ő a 8. legtöbb adót fizető egyén 3049 pengő házbérjövedelme és 7400 pengő keresete révén. A magas házadót 150 000 pengő értékű egyemeletes lakóháza után fizette, amely hat­ szobás lakásán kívül a bank hivatali helyiségeit is magában foglalta. Vagyonát képezte még 1 hold gyümölcsös villaépülettel 20 000 pengő értékben és 100 000 pengőt érő értékpapír-ál­ lomány. Jó menetelű ügyvédi irodát vezetett, mindig volt egy-két ügyvédjelöltje. A sikeres ügyvédeket jogtanácsosként is foglalkoztatták, dr. Schönwald Miklósért herceg Odescalchiék nemegyszer négylovas hintót küldtek Tuzsérról. 137

138

139

140

Kultúra terén két részre osztható az értelmiség, legnagyobb része „általában eleget olvas" mindenféle irodalmat: a ponyvától kezdve a klasszikusokig. Kisebb része rendelkezett komoly irodalmi, sőt tudományos érdeklődéssel. A korszakban a város középfokú iskoláiban végig az értelmiségi származású tanulók ará­ nya volt a legmagasabb, még úgy is, hogy számuk és arányuk az 1940/4l-es tanévben jóval alacsonyabb, mint az azt megelőző években. 141

* * *

A lakosság foglalkozási kategóriánként való vizsgálatát követően két társadalmi csoportot fontos kiemelni Kisvárda történetében. Az egyik a helyi elit, amely minden település életében meghatározó társadalmi és gazdasági szervező erő. A másik „csoport" a helyi zsidóságé, mely jelenlétével hozzájárult a város fejlődéséhez, sajátos arculatához. 137 138 139 140 141

MOL, Z 19. 24. db Dr. Székely Miklós (kisvárdai lakos) közlése MOL, Z 19. 24. db Dr. Székely Miklós (kisvárdai lakos) közlése Virágh, 1981.

A helyi elit Kisvárda zárt társadalmi elitjét főként az értelmiség középpolgári vagy még magasabb szín­ vonalon élő rétege és a pár földbirtokos család alkotta. Ide, az „úri osztályba" a gazdasági vezető réteg tagjai nem feltétlenül jutottak be, mivel a bekerüléshez legalább két kritérium kel­ lett az alábbiak közül: cím, diploma, vagyon. Ez a réteg Kisvárdán nem annyira származása, inkább betöltött gazdasági és társadalmi helyzete révén érdemelte ki az úri osztály elnevezést. A többség iparos vagy kereskedő családból származott, ezeknek 2-3. generációját képviselte. A helyi elit az Úri Kaszinó keretein belül találkozott, ahová igen nehezen, két tag ajánlásával lehetett bekerülni. Ez volt a társasági élet fóruma: kártya, biliárd, újságolvasás, politizálás stb. zajlott itt. A Kaszinó Egylet ekkorra már elveszítette szellemi összetartó erejét, amiért egykor, 1844ben létrejött. A két világháború között már az úri középosztály társasági életének színtere, ahol tagnak lenni társadalmi rangot jelentett. A vadászat a kisvárdai elit életéből sem hiányzott, ennek az úri kedvtelésnek a Vadásztár­ saság adott formát. Ebben a körben természetes volt a külföldi nyaralás, a francia, német ne­ velőkisasszony a gyerekek mellett. Nem egy család Budapestre járt a színházi előadások és a társaság kedvéért. A virilisek és a legtöbb adót fizetők csoportjainak vizsgálatával képet kaphatunk a helyi gazdasági elit foglalkozási összetételéről. Természetesen ez a helyi elit (egy-két kivételtől el­ tekintve) nem hasonlítható össze vagyoni helyzete alapján a nagyobb városok legfelsőbb rétegeivel. Az 1926-os és 1936-os képviselőtestületi jegyzőkönyvekből és az 1925., 1927., 1928., és 1939. évi legtöbb adót fizetők jegyzékéből ismerhetjük meg a legvagyonosabbakat. Kisvárda község képviselőtestületébe az ide vonatkozó törvények értelmében a húsz legma­ gasabb adót fizető polgár kerülhetett be automatikusan a húsz választott képviselő mellé. A lis­ tákon az első 7-8 helyen gazdasági intézmények állnak. 1926-ban a virilisek között hét ilyen intézményt találunk: négy részvénytársaságot, két bankot és a Kisvárdai Takarékpénztárat, me­ lyeket a meghatalmazott személyek képviseltek a testületben. A többi 13 virilista magánsze­ mély, foglalkozási megoszlásuk a következő: négyen földbirtokosok, négyen értelmiségiek és szintén négyen kereskedők, egy személy foglalkozását pedig nem sikerült azonosítani. 1936ban a megoszlás már nem ilyen kiegyensúlyozott: nyolc intézményen kívül egy földbirtokos, öt értelmiségi és hat háztulajdonos, magánzó, bankigazgató nyert képviselőtestületi jogot va­ gyona alapján. A legszembetűnőbb, hogy a földbirtokosság aránya erősen csökkent. 1936-ra megváltozott mind az értelmiség, mind a polgári középosztály összetétele. Míg 1926-ban két ügyvéd, egy gazdasági tisztviselő és egy közjegyző lett virilis, addig 1936-ban három ügyvéd és két orvos. A másik csoportban a kereskedőket felváltották a háztulajdonosok. 142

143

Részletesebb képet kapunk, ha megvizsgáljuk a legtöbb adót fizetők jegyzékeit. Mivel 1925-ben 31, 1927-ben 56, 1928-ban és 1939-ben is 40 magánszemély szerepel a listákon, így mind a 4 jegyzékről az első 30 egyén foglalkozását vesszük figyelembe az összehasonlítás so­ rán. A kétszeres adóbeszámítás alapján készített listákról közel 15 év változásait követhetjük nyomon. 1925-ben a legtöbb adót fizetők több mint fele (17 fő) kereskedő, vendéglős. A föld­ birtokosság és az értelmiség kb. egyenlő arányban volt képviselve, hat illetve hét fővel.

142 143

SZSZBML, V. 347. 1926. és 1936. évi jkv. SZSZBML, IV. B. 411. 749. d. 1929.

A legtöbb adót fizetők foglalkozási 1927

1925

polgári középosztály értelmiség

1928

1939

%

fö

%

6

20,0

4

13,0

3

10,0

4

13,0

17

56,6

16

53,5

20

66,6

17

56,6

7

23,3

10

33,5

7

23,3

9

30,0

fő földbirtokos, bérlő

megoszlása

%

fő

%

fő

A kereskedők között négy fűszer-, négy vas-, négy rőfös-, két termény- és egy bőrkereske­ dő volt. Ez a profilmegoszlás jelzi, hogy Kisvárda általános kereskedelmi központja volt a kör­ nyéknek. Az értelmiség összetétele eléggé egyoldalú 1925-ben: öt ügyvéd, egy gyógyszerész és egy közjegyző alkotja ezt a csoportot. 1939-ben már csak négy földbirtokos, bérlő van a leg­ több adót fizetők listáján, míg az értelmiséget 9 fő, a polgári középosztályt 17 fő képviseli. Tehát az utóbbi csoport létszáma változatlan, az értelmiségiek száma két fővel nőtt. A korszakban végig ezek az arányok voltak érvényesek, tehát a fő foglalkozási csoportok arányát a gazdasági válság nem befolyásolta. Az értelmiség összetétele annyiban változott, hogy 1939-ben két orvos is a listára került. A polgárságon belül fedezhető fel a foglalkozások tekintetében nagyobb változás: a kereskedők száma ötre csökkent, és megjelent a háztulajdo­ nosok, magánzók, bankigazgatók csoportja. Ez egyébként országos jelenség volt. Az ipart 1927-ben Schiffer Sámuel lakatos képviseli, aki 37. az adójegyzéken jelentős ke­ resete és házadója alapján, de 1928-ban már nem szerepel a listán. 1939-ben három hentes is van a legtöbb adót fizetők között. Egyikük 17., ház-, illetve kereseti adója alapján kb. 6660 pengő bevallott jövedelme után adózott. Másikuk 36., szintén ház- és kereseti adója alapján kb. 2267 pengő után fizetett, a 38. helyen lévő hentes pedig csupán évi keresete után adózott, ami kb. 3160 pengő volt. Az első két hentes 30 és 20 pengő földadót is fizetett. Az adójegyzék­ ből is kitűnik, hogy Kisvárdán az ipar a kisiparral jelent egyet, de azért hozzá kell tenni, hogy az adójegyzékek első helyein szereplő részvénytársaságok között kettő ipari jellegű: a Műmalom Rt. és a szeszfinomító, de ezek nem önállóan, hanem banki érdekeltségben működtek. A város szűk gazdasági vezető rétege zárt csoport, ugyanazok a nevek térnek vissza 1925 és 1939 között, kivéve a fentebb említett négy iparost. A polgári középosztályon belül a fog­ lalkozási arányok változása nem új személyeket jelent, ugyanis 1939-ben a 6 háztulajdonos közül hárman mint kereskedők már az 1925-ös adójegyzéken is szerepeltek: Radó Adolf és Va­ dász Dezső fűszer-, illetve Hartman József vaskereskedő. A részletes adókimutatásokból meg­ tudjuk, hogy 1925-ben mindhármójuk általános kereseti adója meghaladta házadójukat. 1927-28-ban Vadász Dezső nem szerepel a listán, a másik két kereskedőnek viszont egyre na­ gyobb a ház- és kereseti adója. Nagykereskedőként Radó Adolf a második, Hartman József az ötödik magánszemély az adójegyzéken 1928-ban. 1939-ben a háztulajdonos elnevezés joggal jár nekik, mivel általános kereseti adójuk minimális, tehát felhagytak a nagybani kereskede­ lemmel, s házuk/házaik jövedelméből éltek. Az MNB hitelinformációs jelentése szerint Ra­ dó Adolfnak 1940-ben Kisvárdán emeletes bérháza és egy földszintes lakóháza volt 144

145

Azt sajnos nem tudni, hogy csak árulták a húst vagy vágással és feldolgozással is foglalkoztak, fel­ tételezzük ez utóbbit is. MOL, Z 19. 24. db

130 000 pengő értékben, illetve 65 000 pengő értékű értékpapír-állománnyal, bankbetéttel is rendelkezett. A jelentés szerint nem volt földje, bár 1939-ben minimális földadót fizetett, ami valószínűleg kisebb kertet, szőlőt jelent. Ez jellemző egyébként az összes kisvárdai kereskedőre, háztulajdonosra és magánzóra: egy kevés földdel általában rendelkeztek, de vagyonukat házingatlanba fektetették. Ezt bizonyítják igen magas házadóik, és az a tény is, hogy Kisvárdán a lakások harmada főbérleti volt. Az előző személyekhez hasonlóan Major István is 1928-ban még vaskereskedő, 1939-ben már magánzó volt és Budapesten élt. A legtöbb adót fizető személyek megoszlása kétszeres adószámítás nélkül 1925 1-10

1928

11-20 21-30

1-10

11-20

1939

21-31 32-41

1-10

11-20 21 -31 32-40

1

4

1

1

3

-

5

-

2

2

2

5

-

-

3

3

-

-

-

-

-

-

1

-

-

2

2

1

1

1

2

-

-

4

-

2

3

2

1

2

-

-

-

1

-

2

2

1

-

2

-

-

-

1

-

1

-

-

1

-

-

Földbirtokos

5

-

2

3

Kereskedő

4

10

3

3

6

Háztulajdonos

-

-

-

2

Magánzó

-

-

-

Tisztviselő

-

-

Ügyvéd

1

Orvos, gyógyszerész Közjegyző

Mivel a tisztviselők és szabad foglalkozásúak adóját kétszeresen számították, így a tény­ legesjövedelemviszonyok megismeréséhez újra kellett rangsorolni az adójegyzékeket, amit az 1925-ös, 1928-as és az 1939-es évre vonatkozólag végeztem el 10-es csoportokra bontva. Az újrasoroláskor az adott év jegyzékén szereplő valamennyi adózót figyelembe vettem. Ennek megfelelően 1925-ben a város 10 leggazdagabb embere 90 %-ban kereskedő és földbirtokos volt. 1939-ben ugyanez az arány az értelmiség és a polgári középréteg között oszlik meg. 1925-ben a második 10 fős csoportban csak a kereskedelem képviselőit találjuk, és 1939-ben is ők vannak többségben egy földbirtokos és három értelmiségi mellett. 1925-ben az értelmi­ ség egy kivétellel az utolsó 10 fős csoportban található, 1939-ben minden 10 fős csoportban ott találjuk őket. Összességében az láthatjuk, hogy 1939-ben minden foglalkozás szinte mind­ egyik csoportban jelen van, s vége a kereskedők „egyeduralmának". Ennek egyik oka, hogy a gazdasági válság csak a legmódosabb kereskedőket nem érintette érzékenyen, ők 1939-re ház­ tulajdonosokká, magánzóvá váltak, de a többséget igen megviselte: 1925-ben az első 20 legva­ gyonosabb személy közül 14 kereskedő, 1939-ben már csak 4! A másik ok, hogy az értelmiség 1939-re egyre előkelőbb helyet foglal el vagyona alapján a legtöbb adót fizetők között. Érdemes megnézni, miből is tevődik össze ez a vagyon. Éppúgy, mint a kereskedők eseté­ ben, nagyjából ugyanazokkal a köztisztviselőkkel és szabadfoglalkozásúakkal találkozunk az 1928. évi adójegyzéken, mint az 1939. éviben. Az adók részletezéséből kiderül, hogy az értel­ miség is inkább házingatlanba fektette vagyonát. Az egyetlen értelmiségi, aki 1925-ben a 10 legtehetősebb egyén között szerepel: dr. Varga Lajos ügyvéd, aki a város legjobban foglalkoz­ tatott ügyvédje lehetett ekkor. 1928-ban a bevallott éves keresete jóval több volt, mint 123 hold birtokának jövedelme. 1939-ben özvegye, dr. Varga Lajosné mint földbirtokos szerepel az adó­ jegyzéken. Az MNB hitelinformációs jelentése szerint ekkor az özvegy és gyermekeinek

tulajdona volt Kisváidán egy értékes lakóház és 127 hold 1377 öles földbirtok 115 000 pengő értékben és egy 323 hold 530 öles karcagi tanyásbirtok 100 000 pengő értékben. Gazdasági felszerelésekkel együtt tiszta vagyonuk 146 000 pengő volt. 1939-ben a legvagyonosabb értelmiségi dr. Szmrecsányi László volt, a hitelinformációs je­ lentés szerint földbirtokos, ügyvéd. Már 1925-ben is elég nagy összegű földadót fizetett, 1928ban ház-, föld- és általános kereseti adója alapján megállapíthatjuk, hogy szép éves jövedelem­ mel rendelkezett (kb. 6500 pengő), de ennek kétharmada még ekkor ügyvédi praxisából szár­ mazott. 1939-ben már földjei és házai jövedelméből élt. Ekkor a legtöbb adót fizetők között találjuk fiát, ifj. Szmrecsányi Lászlót is, aki foglalkozására nézve földbirtokos volt. Az idő­ sebb Szmrecsányinak Kisvárdán szép családi kúriája volt 1091 négyszögöl beltelekkel, Kis­ várdán és Ajakon 246 hold 1267 négyszögöl földbirtoka szeszgyárral, magtárral és egyéb gaz­ dasági épületekkel. Ezeknek értékét 250 000 pengőre becsülték. Ő gazdálkodott a saját és gyermekeinek ajándékozott további 350 hold birtokon, amely élő és holt gazdasági felszere­ léssel együtt 60 000 pengőt ért. 1943-ban ugyanaz a birtok, 295 hold 600 000 pengő értékű, s a gazdasági felszerelés, jószágállomány 100 000 pengőt ért, így tiszta vagyona 1943-ban 700 000 pengőre becsülhető. Ekkor már értékes tenyészlóállománnyal rendelkezett és lóver­ senyeket is szervezett. Kitűnő gazdának, megbízható úriembernek mondja a jelentés, aki sze­ rényen élt családjával, kölcsönt csak ritkán vett igénybe. Adóiból visszaszámolva kiderül, hogy 1927-ben bevallott jövedelme (kevés házadóját nem tekintve) egyenlő arányban oszlik meg birtokainak hozama és ügyvédi keresete között. 1928-ban ugyanannyi földadót fizetett, mint 1927-ben, bevallott éves ügyvédi járadéka viszont több mint háromszorosa az előző évi­ nek. 1939-ben már nem gyakorolta ügyvédi hivatását, birtokain gazdálkodott, de valamivel ke­ vesebb földadót fizetett, mint 11 évvel korábban. A város másik legtehetősebb embere 1939-ben Diner István, a Kisvárdai Ipar és Kereske­ delmi Bank vezérigazgatója volt. Az 1943-ból származó hitelinformációs jelentés szerint Kis­ várdán egy-két holdas parkban álló kastélyszerü családi házzal rendelkezett 100 000 pengő ér­ tékben. Szintén Kisvárdán 12 hold földje volt, ami részben belsőség, részben a város határában fekvő szántó 36 000 pengő értékben. Anarcson és Szabolcsbákán kb. 150 hold további mező­ gazdasági ingatlannal és szeszgyárral rendelkezett, ez 100 000 pengőt ért. Öccsével, Diner Pállal közösen Anarcson ipari olajgyárat üzemeltetett, ennek ráeső értéke kb. 200 000 pengő volt. Ezenkívül 50 %-ban övé volt a Diner Ede anarcsi cége, ahol denaturált szesztelep és vám­ olajütő malom működött. A cég finanszírozta részben a Szabolcsi Olajmag-feldolgozó válla­ latot is, és bérelte a Münnich család 1600 holdas gazdaságát mezőgazdasági szeszgyárral. A cég belterjesen gazdálkodott, élő és holt felszereléssel, készlettel jól el volt látva. A cégvagyon ráeső része kb. 200 000 pengőt ért. Diner István nagy értékpapír-állománnyal rendelkezett, ez és egyéb ingósága szintén 200 000 pengőt ért, az általa kezelt mezőgazdasági ingatlanon lévő élő és holt gazdasági felszerelést 60 000 pengőre becsülték. Tartozásait levonva tiszta vagyo­ na kb. 616 000 pengőt tett ki. Ezen kívül 436 hold erdőbirtoka is volt, amit állami kezelésbe vettek, és állítólag Budapesten a belvárosban volt egy négyszobás modern öröklakása is. 146

147

148

149

150

151

146 147 148

149 150 151

Uo. SZSZBML, IV. B. 411. 749. d. 1929. Összehasonlításképp: Debrecenben volt 20 holdas birtok is, amelyik ennyit ért! Lásd Timár, 1993. 126. MOL, Z 19. 24. db SZSZBML, IV B. 411. 749. d. 1929. MOL, Z 19. 24. db

Dinerek nagy háztartást vittek több főből álló cselédséggel (szobalány, inas, szakácsnő, kony­ halány stb.). Automobilon közlekedtek, ami nagy szó volt Kisvárdán, mivel 4 autó volt a vá­ rosban, sőt egy strandot is üzemeltettek a város határában. Diner Istvánnak két lánya volt, egyikük Lili kisgyermekkorában meghalt. A család a város temetőjében kápolnát építtetett sír­ ja felett „leszármazottjaik, valamint az alapítók vagy leszármazottjaik által kijelölt családta­ gok részére. " (A kápolnát egyébként a város lakossága is használhatta temetkezések alkalmá­ val, felekezetre való tekintet nélkül.) Ez a gesztus a gyermekük elvesztése miatt érzett fáj­ dalom mellett tükrözi a család városon belüli előkelő pozícióját, s valószínűleg külső bizonyí­ tékként is szolgált a római katolikus hitvallásról, mivel a Diner család izraelita volt, de a csa­ ládtagok közül többen kikeresztelkedtek, így Diner István is. Két testvére szintén földbirtokai­ ból élt, egyikük Diner Béla, aki szintén szerepel a legtöbb adót fizetők között. A harmadik legmódosabb család Kisvárdán Kopácsy István családja kb. 500 000 pengő va­ gyonával, ami Kisvárda határaiban lévő tanyáiból, betét- és értékpapír-állományból, valamint állítólag egy fővárosi egyemeletes bérházból és egy kissvábhegyi villából állt.' A tanyákat bérbe adták, és a család többnyire Budapesten tartózkodott. Évszakonként csupán két-három hetet töltöttek itthon „ bespájzolni az idénynek megfelelően. "'" Kisvárdán erről a három családról mondható el, hogy vagyonuk és életvitelük alapján iga­ zán a jómódú középosztályhoz tartozott. Rajtuk kívül a helyi gazdasági elitet a 200-300 000 pengő vagyonnal bíró földbirtokosok, ügyvédek, kereskedők alkották, mintegy 20 család. A legtöbb adót fizetők listáin szerepelnek azok is, akiknek 50-100 000 pengőre értékeli vagyonát az MNB, de például 1925-ben és 1928-ban a jegyzéken van Pipcsák István vendéglős is jó éves forgalmának köszönhetően, bár vagyona az MNB szerint 1 ház a főutcán, berendezés, árukészlet kb. 24 000 pengő értékben. Tehát Kisvárdán ez a 30-40 legtöbb adót fizető lakó igencsak megoszlik vagyona tekintetében, s egyáltalán nem biztos, hogy a listára bekerülő sze­ mély valóban a helyi elithez tartozik. A helyi gazdagság viszonylagosságát mutatja, hogy az 1929. évi vármegyei virilisjegyzéken dr. Szmrecsányi László 36., Kopácsy István 51., Diner István pedig a 94. A multipozicionalitás helyi szinten is megfigyelhető: egy-egy hitelintézet igazgatósági tag­ jai, ügyvezető igazgatói az adott bank érdekeltségébe tartozó üzemek, részvénytársaságok igazgatóságának is tagjai. Kálmán Sándor például már 1922-23-ban a Gazdasági és Kereske­ delmi Hitelintézet Rt. vezérigazgatója, s ebben a minőségében egyben a Villamos Műmalom Rt., a Vulkán Rt. és a Provincia Rt. igazgatósági tagja is volt, sőt a Vulkán Rt. közvetlenül az ő irányítása alatt állt. A Villamos Rt. főrészvényeseként havi 880 pengő nyugdíjat kapott a társaságtól. Kisvárdán szép, modern lakóházban élt, tulajdonát képezte egy fivéreivel közös bérház 2/5 része, nejével közösen egy budapesti villatelek és nagy részvény-, betétállomány. Tiszta vagyonuk 120 000 pengő körül lehetett az MNB információi szerint. 152

153

54

156

157

158

159

153

154 155 156 157 158 159

Rozipál Györgyné (kisvárdai lakos) közlése A kisvárdai római katolikus egyházkerület ülésének jegyzőkönyvéből (1915-1941). In: Tiba Tímea: Kisvárda egyháztörténete. 1996. Záródolgozat. Kisvárdai Városi Könyvtár, Helytörténeti Gyűjtemény. T. 286. MOL, Z 19. 24. db Klicsu Istvánné (kisvárdai lakos) közlése MOL, Z 19. 24. db SZSZBML, IV. B. 411. 858/1929. MPC, 1922/23. MOL, Z 19. 24. db

Megemlíthetjük még Kun Samu karrierjét is, akit 1925-ben vaskereskedöként tüntettek fel a legtöbb adót fizetők listáján. Ekkor igazgatósági tagja a Közgazdasági Népbanknak, amely­ nek 1927-28-ban már igazgatója, 1935-36-ban pedig a Kisvárdai Takarékpénztár ügyvezető igazgatója és a Kisvárdai Termény és Szeszraktár Rt. igazgatósági tagja volt. A kisvárdai hi­ telintézetek igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjainak foglalkozási megoszlása szintén azt mutatja, hogy 1922 és 1936 között a földbirtokosok száma csökkent, az értelmiségé és a polgá­ ri középosztályé jelentősen nem változott. Fontos különbség az adójegyzékhez képest, hogy itt végig a közszolgálat és szabadfoglalkozásúak aránya volt meghatározó: 1922-ben 40 %, 1936ban 50 % az arányuk az igazgatóságokban és a felügyelő bizottságokban. Az, hogy a polgárság aránya változatlan maradt, alátámasztja, hogy nem a legmódosabbakat sújtotta a válság. 160

A zsidóság társadalma A zsidóság betelepedése Szabolcs megyébe a X V I I I . században kezdődött. Az 1700-as évek közepén öt zsidó családról tudunk Kisvárdán. A XIX. század folyamán több mint ötszörösére nőtt számuk a községben. Különösen két időszakban emelkedett ugrásszerűen az izraelita népesség száma: a X V I I I - X I X . század fordulóján több mint háromszorosára, a XIX. század utolsó két évtizedében pedig 76 %-kal. Az 1900 és 1920 közötti 13-16 %-os gyarapodás sem csupán természetes szaporodás következménye lehetett, mivel 1920 és 1941 között radikálisan csökkent a növekedés üteme, 3-6 %-ra. Ez utóbbi lehetett a tényleges szaporodási arány a zsidóság körében. A bevándorlás a trianoni békével, a területi elcsatolásokkal szinte megszűnt. Sokan házasodás révén telepedtek le Kisvárdán, főleg Zemplén megyéből érkeztek ilyen módon. Az izraeliták számának alakulása' Év

1784/85

Fő

18

1810 1848 1860 1880 1900 1910 1920 1930 1941 500

723

1238

1483

2614

3036

3454

3658

3770

1946 804

Jó pár szláv csengésű név sejtet Galícia felőli bevándorlást az egyházi adófőkönyvekben, például Torplovics, Smilovics, Lebovics, Jakubovics, Herskovics stb. A két világháború között Kisvárda népességének 25-30 %-a az izraelita vallás követője volt. Az izraelita hitközség 1796-ban alakult, templomukat a Csillag utcában építették fel, s a szomszédos telkeken voltak az iskolák, imatermek, a rabbi lakása, a rituális fürdő, a kóser vágó. 1901-ben felépült az új, impozáns templom, amelynek nagysága tükrözi a zsidóság lélekszámának és társadalmi tekin­ télyének súlyát. A kisvárdai hitközség „hű keresztmetszete a magyar ortodox hitközségek összességének. Egyesítette magában a strájmlit viselő szélsőségesen vallásosokat és a szomba­ tot nem tartó magyar parlamenti képviselőket. A szó nemes értelmében anyahitközség volt, összefogta a zsidóság minden szárnyát és árnyalatát egy ortodox hitközségben. " Elsősorban Ráv Rosenbaum Mose rabbinak köszönhető ez az egység, aki 1898 és 1943 között vezette a kisvárdai gyülekezetet. „Egyéni varázsa, nagy intelligenciája és mély bölcsessége" volt az, ami a különböző nézeteket egyensúlyban tartotta és összefogta a széthúzó erőket. „Hitközségét I62

160 161 162

MPC, 1927/28. és 1935/36., illetve SZSZBML, IV. B. 411. 749. d. 1929. A zsidó népesség száma településenként 1840-1941. KSH, Bp., 1993. dr. Jólesz, 1980.

olyan magas nívóra emelte, hogy híressé vált az egész országban. " Ráv Rosenbaum tagja volt a Magyarországi Rabbik Legfelsőbb Tanácsának, és képességeit jelzi, hogy az ortodoxia felsőházi képviselőséget ajánlott fel neki, amit ő nem fogadott el, mert úgy érezte, hogy Kis­ várdán nagyobb szükség van rá. A helyi zsidóság foglalkozási megoszlása igen vegyes képet mutat, „míg más városokban szinte csak a kereskedelemben tűnnek ki a zsidók, Kisvárdán a nagy számban élő kisiparosok is jó nevet szereznek maguknak, az őstermelésben is találunk jelentős számú zsidót. Szinte kez­ dettől fogva nagy számban vannak földbérlők, kisgazdák, sőt nagybirtokosok is. " Az izrae­ liták számának arányát az egyes foglalkozási ágakon belül az 1927-es címtár, az egyházi adó­ főkönyvek, az izraelita hitközség 1935. évre megállapított fejenkénti egyházi iskolai adó ki­ számításához alapul szolgáló adatok, és más forrásokban talált foglalkozási megjelölések alap­ ján körvonalazhatjuk. 1927-ben a Kisvárdán dolgozó 663 önálló iparos közül 164 biztosan zsidó vallású, ami kb. az iparosok negyedét jelenti. A zsidóság a szolgáltató- és javítóiparban dolgozott főként, a község egyetlen mérlegjavító, esztergályos kisiparosa és az összes üveges, szikvízgyártó izraelita volt. Többségében zsidó vallásúak a bádogosok, női fodrászok, kárpitosok, órások és ékszerészek, pékek, rézművesek stb., a szabóság fele szintén az volt. Szép számmal találunk izraelitákat például az asztalosok, cipészek, fuvarosok, szobafestők között is. A kb. 65 kisvárdai iparos szakma közül mintegy 30-ban zsidó vallású mesteremberek is dolgoztak. A hagyományosnak tekinthető vas- és épí­ tőiparban nem voltak jelen. 1935-ben a 373 kisvárdai kereskedő 59,5 %-a biztosan a zsidóság­ hoz tartozott. Feltételezhetünk ennél valamivel nagyobb arányszámot is, de az adatközlők ál­ lítása, miszerint kb. 90 %-a a kereskedéseknek izraelita tulajdonban volt, kissé túlzónak hat. A zsidó kereskedők üzleti érzékét nagyon jól szemléltetik a visszaemlékezések. Egy zsidó boltból a vevő vásárlás nélkül nem távozott, széles termékválaszték, szívélyes kiszolgálás jel­ lemezte ezeket az üzleteket. A törzsvásárlóknak hitele volt nem egy helyen, és fizetésnapokon egyenlítették ki számláikat. A zsidó kereskedő azt is megtette fizetőképes törzsvásárlóinak, hogy például segédjével házhoz szállíttatott több doboz cipőt, a vevő otthon kiválasztotta a ne­ ki megfelelőt, majd fizetésnapon elszámoltak. Tisztesség, üzleti bizalom, szolgálatkészség jellemezte ezt a kereskedöszellemet, mely nem a máról holnapra történő meggazdagodásra épített, hanem egy egész élet munkájára. Az ipari és kereskedelmi segédszemélyzeten belül bizonyára szintén nagy arányban dol­ goztak közülük. A kisvárdai izraelita hitközség 601 adót fizető helyi illetőségű tagja közül 401 főt sikerült foglalkozására nézve beazonosítani az 1935. évre vonatkozólag. E 401 fő 50 %-a önálló kereskedő, 36,4 %-a pedig önálló iparos volt. A kisvárdai zsidóság foglalkozási szerke­ zetének legjellemzőbb vonása ezek szerint a kereskedelem és az ipar területén dolgozók döntő súlya. Az alkalmazotti, kistisztviselői állások általában állami hivatalokhoz kötődtek, így e ré­ tegen belül számuk csekély lehetett. Zsidó kistisztviselők leginkább a pénzintézeteknél voltak alkalmazásban, a Kisvárdai Ipar és Kereskedelmi Bankban 16 állásból 9-et izraeliták töltöttek be. Az értelmiségen belül 1927-ben 59 %-os a számarányuk: a 32 szabadfoglalkozású értelmi­ ségből 19-en zsidó vallásúak. A zsidóságon belül az értelmiség aránya mindössze 10 %, 9 ügyvéd, 7 orvos, 1 állatorvos, 2 gyógyszerész, 1 mérnök, 7 könyvelő, 1 vegyészmérnök, m

164

, a

166

167

,HJ 164 165 166 167

Uo. Uo. Uo. SZSZBML, XII. 10. Rozipál Györgyné (kisvárdai lakos) közlése

6 bankigazgató és 6 tisztviselő képviseli ezt a réteget. A változás 1927-hez képest annyi, hogy az orvosok száma 2 fővel, az ügyvédeké 1 fővel nőtt, a gyógyszerészek és a mérnökök száma pedig l - l fővel csökkent. A közigazgatásban és a tanügyben — a felekezeti iskolák kivételével — zsidó értelmiségi nem is dolgozott, hasonlóan a többi településhez. A mezőgazdaságban viszont megtalálhatóak az izraelita vallású napszámosok és birtokosok is. 1927-ben a 100 holdon felüli birtokosok fe­ le, a 20-50 holddal rendelkező birtokosok 63,6 %-a közülük került ki, a zsidóságon belül azon­ ban csekély az arányuk. Ezek közül a kisbirtokosok közül csak ketten-hárman gazdálkodnak, a többi kereskedő és tisztviselő volt. A zsidó földbirtokosok nem paraszti életmódot folytattak, nem a hagyományos paraszti gazdálkodást folytatták, többen kisebb szeszfőzőket alapítottak, magtárakat és raktárakat hoztak létre. További értékesítés céljából felvásárolták a környékbeli gazdák termékeit, elsősorban burgonyát, káposztát és gabonaféléket. Ez a vállalkozó szellem legjobban a már korábban említett Diner család birtokainak gazdálkodásán érezhető. Vagyon tekintetében a zsidóság társadalma éppúgy nagy különbségeket mutat, mint Kisvárda össznépessége. A város legtehetősebb rétege közülük került ki túlnyomórészt. 1925-ben a legtöbb adót fizetők 83,8 %-a, 1928-ban 70,7 %-a, 1939-ben pedig 45 %-a izraelita volt. Ez a negatív tendencia a kereskedők számának csökkenésével van összefüggésben, ugyanis a leg­ több adót fizetőkön belül a zsidóság aránya az 1925. évi 100 %-ról 1939-re 44 %-ra csökkent. 1941-ben a községi képviselőtestület 20 virilis jogú tagja közül 12-nek szűnt meg a tagsága a II. zsidótörvény hatálybalépése következtében, hiszen a törvény értelmében elvesztette válasz­ tójogát az, aki nem tudta három nemzedékre visszamenőleg igazolni magyar honosságát. Itt érdemes megjegyezni, hogy a törvény életbelépése előtt a községi képviselőtestületi tag vá­ lasztóinak száma 3718 fő volt, az összes keresők 66,8 %-a. Az 1939. évi IV. tc. alapján közülük 1054 személynél történt meg a zsidóbejegyzés, a választók 28,3 %-ánál! Az 1935-ös részletes adókimutatásokból kiderül, hogy a válság mélypontján a zsidó kereske­ dők és iparosok kb. fele 50 pengő alatt adózott, ami visszaszámolva max. 20 pengő körüli jöve­ delmet jelentett hetente. További kb. 23 %-uk 50-100 pengő között fizetett általános kereseti adót, tehát a kereskedők és iparosok háromnegyede nem keresett többet heti 40 pengőnél. Kb. harmaduk nem fizetett házadót, tehát nem rendelkezett saját lakással. A házadót fizetők többsége max. 50 pengőt fizetett, ritka volt a kiemelkedően magas házadó. 1935-ben a 601 hitközségi tag közül 241-en fizettek föladót, ezeknek kb. fele 1 pengő alatti összeget fizetett, ami kis kertet, sző­ lőt feltételez. Egy már említett birtokos kivételével a többiek is mind 10 pengő alatt fizettek. A zsidóság Kisvárdán is inkább házingatlanba fektette vagyonát. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézetnél 1944-ben fennálló tartozásait 90 személy közül 70 házingatlannal fedezte, 18 fő egyéb tárgyi betétfedezettel, csupán 2 fő fedezte mező­ gazdasági ingatlannal a hiteleket. Kisvárdán a zsidóság jelenléte természetes volt, 1941-ben is még minden negyedik lakos izraelitának vallotta magát a községben. Természetesen a politika az itt élőket sem hagyta érin­ tetlenül, de pogromokról, atrocitásokról nem tudunk. A III. zsidótörvény 194l-es életbelépése után a boltjukból, iparukból élő, tartalékkal nem rendelkező rétegek nagy szegénységben tengették mindennapjaikat. Jó páran más szakmát kezdtek tanulni, váltani próbáltak, sokan gyermekeiket zsidó szervezetek segítségével tanoncnak küldték Budapestre. 168

169

170

171

8 9 0 1

dr. Jólesz, 1980. SZSZBML, IV. B. 411. 751. d. 1929. SZSZBML, XII. 10. MOL, Z 93. 207. cs. 640. tétel

1944. áprilisában különítették el a környékbeli és helyi zsidóságot Kisvárdán. Deportálá­ sukra május végén került sor. A 3770 fős kisvárdai zsidóság mintegy háromnegyede soha nem tért vissza otthonába, a túlélők legnagyobb része pedig a II. világháborút követően hagyta el a várost.

A városi alapfunkciók ellátásához kapcsolódó foglalkozási csoportok vizsgálata mutatja meg, hogy az adott település a fejlettségnek milyen fokán áll, a településhálózat mely szintjén helyezkedik el. Tehát a kereskedelem és hitel, a közszolgálat és szabadfoglalkozásúak, vala­ mint részben a közlekedés területein dolgozók arányát kellett megvizsgálni a korabeli statisz­ tika alapján. 1930-ban Kisvárdán a kereskedelmi népesség a 14,1 %-át, a közlekedési népesség 4,6 %-át, a közszolgálat és szabadfoglalkozásúak 9,6 %-át alkotja az összlakosságnak. Ez együtt 28,3 %-ot képez, ami 194l-re a kereskedelmi népesség növekedésének köszönhetően tovább nőtt 32,2 %-ra. Kisvárdát a korszakban a városi alapfunkciók mennyiségét és sze­ repét tekintve a megyeszékhelyhez, Nyíregyházához hasonlíthatjuk a térségben, a „városi funkciók abszolút nézetei azonban messze elmaradtak Nyíregyházáétól. " Az alapszolgáltatás egyes intézményeit tekintve Kisvárda a századforduló táján középvárosi funkciót is betöltött, pl. gimnáziuma révén. Egyéb intézményeinek színvonala (pl. kórház), a szabadfoglalkozású értelmiség alacsony száma, a kulturális téren meglévő hiányosságai mind ellentmondanak a fentebb említett magas arány alapján kialakuló képnek. A város egyoldalú ipari és kereskedel­ mi funkcióval rendelkezett, ez társadalmának sajátosságából fakadt: a XIX. század folyamán betelepült zsidóság alakította ezt ki, az egykori mezőváros vásártartási, a térségben betöltött áruforgalmi funkciójára építve. Kisvárda fellendülése a XIX. század második felére tehető, a századforduló után jelentősége fokozatosan csökkent. A társadalmi csoportok vizsgálata során kiderült, hogy Kisvárdán hiányzott az igazán tő­ keerős, vállalkozó szellemű réteg, a községben nem történt a két világháború között nagyobb ipari beruházás, a kisebb üzemek is a megmaradásért küzdöttek. A tehetősebbek leginkább házingatlanba fektették vagyonukat, s azok jövedelmével biztosították megélhetésüket. Az időszakos gazdasági konjunktúra ellenére országos viszonylatban a kereskedelmi népesség száma sem nőtt. Kisvárdán 1900-ban az ország kereskedőinek 2,62 %o-e, 1930-ban 2,18 %o-e élt, míg Nyíregyházán 1900-ban 4,62 %o -e, 1930-ban 8,81 %o-e. A kereskedők, iparosok és mezőgazdasági termelők többsége szegény volt, mindennapi megélhetési problémákkal nézett szembe. A Trianon következtében összezsugorodott vonzáskörzet és maga a város már nem volt képes eltartani a megnövekedett számú népességet, a gazdasági válság pedig felgyorsítot­ ta a hanyatlást. így Kisvárda a harmincas évek második felében népességkibocsátóvá vált. Kis­ várda egyoldalú szolgáltató kisipari és kereskedelmi funkcióval rendelkező, községi státusú te­ lepülés volt, de térségében városi szerepet töltött be. Még ha kissé elfogult is, de a kortárs jel­ lemzése a leghitelesebb: „A mai Kisvárda tipikus jelenség. Azon várospótló községek egyike, amelyek nevükben ugyan még községek, de a környék tényleges szükségletének megfelelően már régen túlnőttek a községi kereteken. Ipari, kereskedelmi és kulturális intézményei már vá­ rosiasak és társadalmának egész élete is városi. " 172

173

174

m

"~ Az MSK kötetei alapján Dr. Beluszky Pál: Adalékok a magyar településhierarchia változásaihoz 1900-1970. Földrajzi Értesítő, 1973. 1. sz. 121-142. Dr. Beluszky Pál: Nyíregyháza vonzáskörzete. Földrajzi tanulmányok. Bp., 1974. 33. Virágh, 1981. 173

174 175

Kisvárdai városrészlet és a zsinagóga