Kisbíró 2066
Szár és Újbarok önkormányzatának lapja XII. évfolyam • 12. szám • 2008 december
Kórusok közös éneklése az adventi hangversenyen
Kedves Olvasók!
TARTALOM • Önkormányzati hírek
2. o.
• Családi konferencia
3. o.
• Advent Száron
4. o.
• Sporthírek
5. o.
• Emlékezés Metzger Jánosra 6-7 .o • Dél Tirolban jártunk
7. o.
• Hogy tetszik lenni?
8. o.
A Kisbíró karácsonyi számával kíván a szerkesztőség mindannyiuknak áldott, békés ünnepeket! Reméljük, hogy az elkövetkező napok valódi meghittséget, szeretetet hoznak az otthonokba. A következő lapokon ugyanakkor szó esik egészen hétköznapi problémákról, ügyes-bajos dolgainkról, lehetőségekről, tervekről, s a magunk módján veszünk búcsút Szár nemrég elhunyt díszpolgárától. Az eljövendő új esztendőre sok erőt, sikert, teljesülő célokat kívánunk minden kedves olvasónknak!
Kisbíró • XII. évfolyam • 12. szám • 2008. december Önkormányzati hírek ÚJBAROK: Újbarok Községi Önkormányzat képviselő-testülete legutóbbi ülésén a 2009. évi költségvetés koncepció elfogadása mellett több rendeletet módosított. Ezekre törvényi és gazdasági okok miatt került sor. 1.) Települési szilárd hulladékkezelése és szállítása rendjének módosítása A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény előírja, hogy a szilárd hulladék kezeléséről és szállításáról az önkormányzatoknak kötelezően ellátandó közszolgáltatásként kell gondoskodnia, az ingatlan-tulajdonosokat pedig díjfizetési kötelezettség terheli. Jelenleg az önkormányzat a szolgáltatónak (RWE UMWELT Tatabánya) fizeti a díjat a beszedett kommunális adóból. Ennek összege azonban nem fedezi a költségeket, költségvetésünkben nagy tétel a szemétszállítás kiegészítése. Minden háztartás így támogatást kapott tekintet nélkül arra, hogy milyen anyagi, szociális körülmények között él. A jövő évtől kezdve a szolgáltatást igénybevevők közvetlenül szerződnek a szolgáltatóval. Az egyéni szerződés valóban az egyéni igényeknek megfelelő (60, 80, 110 literes) gyűjtőedények választását, és ennek megfelelő díjfizetést teszi lehetővé. E mellett a szociális
helyzethez igazodó kedvezményt lehet kérni. (Tájékoztatásul: A hulladékgazdálkodási törvény szerint két ürítési időszak között 4 liter/fő/nap hulladékmennyiséget kell figyelembe venni.) Az ürítés díja 2009-ben 2,5541 Ft/ liter+áfa. Ez alapján a 60 literes edény éves díja 8.767 Ft, a 80 literes 12.730 Ft, a 110 literes 17.534 Ft. A díjat negyedévente (4 egyforma részletben) kell megfizetni a szolgáltatónak. A szolgáltatás igénybevétele az említett törvény alapján kötelező, a díjhátralék adók módjára behajtható. Az éves díj továbbra is tartalmazza a tavaszi és őszi lomtalanítást. 2.) A helyi adókról szóló rendelet módosítása – A magánszemélyek kommunális adója a szilárd hulladék szállításának egyéni díjbeszedése bevezetésével 3000 ft/ év összegre csökken. – Az iparűzési adó az adóalap 1,7%-a. Mentesül az adófizetés alól, akinek az adóalapja nem éri el az évi 1,5 millió forintot. 3.) A közterület-használatszabályozása A közterületek rendeltetéstől eltérő használatához engedély szükséges. Azt a polgármester adja ki kérelemre,
melyhez formanyomtatvány a hivatalban kérhető. Közterület-használati díjak: – árusító pavilonok, egyéb fülke: 50 Ft/négyzetméter/nap – önálló hirdetőberendezés, tábla: 1 nm-ig 2000 Ft/hó 1 nm fölött (építési engedély köteles) 60.000 Ft/db/év – építési munkával kapcsolatos állvány, anyag, törmelék – 5 munkanapig térítésmentes – 5 munkanapon túl 500 ft/nm/nap – egyéb(nem lakáscélú) építési munkák esetében 500 Ft/nm/nap – egyéb hulladék gyűjtése, tárolása szabvány konténerben 100 Ft/nm/nap – Kiállítás, vásár, búcsú, sport és kulturá lis rendezvények, vándorcirkusz, mu tatványos: 50 Ft/nm/nap – alkalmi vásár és mozgóbolt hétköznap 40 Ft/nm/nap szombat, vasárnap 100 Ft/nm/nap – vendéglátó-ipari előkert 500 Ft/hó
SZÁR: Szár Községi Önkormányzat Képviselő-testülete megtárgyalta a település 2009. évi költségvetési koncepcióját, és elfogadta annak alapelveit, fejlesztési célkitűzéseit. A végleges költségvetés összeállítása során a következő alapelvek érvényesítésével történik pl.: a 2009. évi működési kiadások csak a működéshez feltétlenül szükséges előirányzatokat tartalmazhatják a 2008. évi teljesítések és a közműdíjak várható inflációjának figyelembevételével. A működési kiadások előirányzata a koncepcióban meghatározott irányelvek figyelembevételével a hivatal által meghatározott előirányzatot nem haladhatja meg. Emellett a költségvetési rendelet-tervezet összeállítása során az alábbi fejlesztések pénzügyi vonzatát kell tervezni (pályázati forrás és az önrésszel együtt): a) Körjegyzőség tetőszerkezet fel újítása: 10 M Ft, b) Új óvodaépület létesítésének önrésze: 36 M Ft
c) Egészségház felújítása: 17 M Ft d) A Petőfi–Ér utca vezetékes ivó vízhálózat kiépítése: 6 M Ft. e) Játszótér felújítása: 2 M Ft f) Rákóczi Ferenc utca komplex fejlesztés céltartaléka: 17 M Ft.
ján az építési engedély elkészítésének határideje 2008. december 20.
2
A „Napköziotthon – Új óvodaépület létesítése Száron” című pályázat: a) A projektfejlesztés útvonaltervében szereplő 2. mérföldkőhöz előírt dokumentumcsomagot határidőben 2008. november 14-ig benyújtotta a projektcsapat. b) Az óvodaépület létesítése engedélyezési terv készítésére a tervezési szerződés aláírása 2008. november 13-án megtörtént. c) A Napközi-otthonos Óvoda vázlatterve határidőben 2008. november 20-án elkészült és aznap lakossági fórum keretében történő bemutatása megtörtént. A fórumon sajnálatos módon kevesen jelentek meg. A részvevők körében kedvező vélemény alakult ki a bemutatott vázlattervekről. Ezek alap-
A rendeletek teljes egészében megtekinthetőek az önkormányzat hivatalában (Újbarkon a kultúrházban, Száron a körjegyzőségen). Metzgerné Speier Katalin
Befejeződött a Magyar Közút Kht. kezelésében lévő út felújítása. A Kht. hivatalosan csak 2008. november 3-án értesítette az önkormányzatot a munkálatok megkezdéséről. Ezután történt meg az érintettek kiértesítése is a vízelvezető árkok kitisztításáról. A kivitelezési munkák során a zöldterületre óriási mennyiségű kőzúzalékot helyeztek el, ezzel a nehéz munkagépek a zöldterületet teljesen tönkretették. Az önkormányzat reklamációját követően megtörtént a terület eredeti állapotának helyreállítása. Nagy János A képviselő-testület 2008. december 04-i ülésén a szilárd hulladékgazdálkodással kapcsolatos közszolgáltatás tárgyában úgy döntött, hogy a közszolgáltatás díját 2009. január l. napjától közvetlenül az ingatlantulajdonos fizeti meg az AVE Zrt. részére egyéni szerződés alapján.
XII. évfolyam • 12. szám • 2008. december •
Kisbíró
Családi konferencia – ajándékok „Mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten. Ezért elhagyja az ember apját, anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” ( Mk 10:6-9) Ezzel az idézettel kezdte Száraz László móri plébános a családokról szóló konferenciát a szári templomban. Mindig megmosolyogtató, ha egy cölibátusban élő ember beszél a párkapcsolatról, Száraz atyára mégis érdemes volt odafigyelni. Elhagyni, mondja az idézet. Az üdvtörténet elhagyások sorozata, elég Ábrahámra gondolnunk, aki képes lenne fiát, Izsákot is „elhagyni”, pontosabban megölni, hogy Isten tervébe lépjen. Isten azonban megkegyelmez már az Ószövetségben is, Jézuson innen. Elhagyni, ragaszkodni, egy testté lenni, folytatódik a sor, amelyből talán a ragaszkodást, a hűséget a legnehezebb megélni, ma, amikor az emberi kapcsolatokat oly mértékben az érdekek határozzák meg, hogy a hűség lassan ismeretlen fogalom lesz. Egy testté lenni – a nő férfi nélkül, a férfi nő nélkül hiányos, nővel élni azt jelenti, az oldalborda visszakerül a helyére. Ma a szerződéses külföldi munkavállalókat prospektus várja a következő alcímmel: Védd a stressz ellen a családodat! Figyelmeztet: az új hely, az új nyelv a feleségednek és a gyerekeidnek stresszhelyzet. Segíts, hogy veled tudjanak maradni, segíts nekik beillesz-
kedni! Az írás szerint azok a munkatársak, akiknek a családi életük harmonikus, jobban teljesítenek, mint akiknek nem az. Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének alapító igazgatója hasonlóan vélekedik az angliai prospektusban foglaltakhoz. Munkatársaival nemrég fejezett be egy tudományos vizsgálatot, a krónikus stressz és a depresszió közötti összefüggéseket kutatták Magyarországon. 12 640 embert kerestek meg 2002-ben, 2005-ben ötezren egyeztek bele, hogy újra felkeressék őket. A vizsgálat eredményei megdöbbentőek. A vizsgált korosztályból (40–69 évesek) a férfiak 8,8 százaléka halt meg, míg a nőknek csupán 3,6 százaléka. Az emberi kapcsolatokat elemezve kiderült, hogy azok, akik 2002-ben a házastársukkal éltek, háromszor, akik pedig jó kapcsolatban is voltak a párjukkal, ötször védettebbek voltak, mint egyedül élő társaik. A férfiaknak a kapcsolat: a feleség. A nők társas lények, ők nem csak egy személyhez kötődnek erősen, számukra fontos a gyerek, a barátnő, a munkatárs is. A férfiak tehát jobban függenek a házastárstól, illetve annak hiányától. Fontos tehát a társ, de nem mindegy, milyen a kapcsolat. Ha a férfi erejének, és a nő szépségének kibontakozásában a házastárs a segítség, a kapcsolat valószínűleg jó. A két fél között az egyensúlyt a bizalom és a barátság kell, hogy biztosítsa, amelyek sokszor
Vi l l ám k érdés Kisbíró: Mi az oka, hogy az újonnan kinevezett tisztelendő atya nem temet szombatonként?
Újbarkon először készült Betlehem a falu karácsonyfája mellé, Schnobl Ferenc és családja készítette. Köszönjük azoknak, akik ebben és a fa díszítésében segítettek neki, és köszönjük a sok szép karácsonyfadíszt, melyet a lakosság adott össze.
Németh Norbert, a képviselő-testület elnöke: Az atya 5 falu teendőit látja el, így sok a dolga. Ráadásul a hét napjaiból kiesik a vasárnap, mivel az a feltámadás napja, a csütörtök, mivel az püspöki rendeletre a kötelező pihenőnapja. Szombaton a foglalkozások, a rábízott falvak egyéb ügyeinek intézése kötik le. A szombati temetések esetére van helyettese, az ezzel kapcsolatos információkért Czencz Jánost vagy Szabó Istvánt lehet megkeresni.
beszélgetéseken keresztül nyilvánulnak meg. Beszélgetni – bűvös szó. Emlékszem, főszerkesztőm, Fehér Béla jegyezte meg egyszer, hogy ő olyan nőt szeretett volna feleségül venni, akivel idős korában is tud beszélgetni. Neki másodszorra sikerült. A bizalomra és barátságra épülhet a mindennapok „kalandja”, amelyben a gyermek, a pénz, és az otthon körüli tennivalók tartoznak. Épülhet, de nem jó, ha helyettesíti, mint ahogy a szerelem, a szexualitás sem lehet tartópillére egy házasságnak. Ideális esetben ha valakiben nagyon bízom, kedvem van fizikailag is megérinteni, megsimogatni, de nem fordítva. A szerelem, a szexualitás, a simogatás tehát a barátság és a szeretet bizonyosfajta kifejeződése férj és feleség között. Ajándékok. A gyermek pedig vendég egy családban, ahol jó esetben apa és anya együtt – szeretetben élnek. Ha gyermekeddel is jó a kapcsolatod, akkor működhet egyfajta gyereknevelés, de a legkevésbé sem direkt formában. A gyerek utánozni fog, hiszen azonosulni szeretne veled. Ha tehát a fogmosásról beszélsz neki, de magad nem mosol fogat, „nevelésed” kudarcba fog fulladni. Nevelni tehát mintaadással vagy példabeszéddel lehet, ahogy Jézus tette sokszor – olyan finoman, ahogy egy adventi gyertya lángja ég. Konkoly Edit
Kellemes Ünnepeket! Békés, szeretetteljes, meghitt Karácsonyt és boldog új évet kívánok a lap minden olvasójának Szár község Önkormányzata, Képviselő-testülete, a Hivatal dolgozói és a magam nevében. Köszönöm mindenkinek a település érdekében, a közösségért végzett munkáját! Garán Éva polgármester
3
Kisbíró • XII. évfolyam • 12. szám • 2008. december Advent Száron Harmadik alkalommal került sor az adventi rendezvénysorozatra Száron. A templomi koncertsorozatban hallható volt Tatabánya város vegyeskara, az Erkel Ferenc Zeneiskola kamarazenekara, a vértesboglári énekkar, Kútvölgy Erzsébet Márai-estje, és nem utolsósorban a szári nyugdíjasklub énekkara, valamint a német nemzetiségi énekkar. Új helyszínen, a plébániakertben zajlott a jó hangulatú vásári forgatag, mellette színvonalas kiállítások voltak megtekinthetők, míg a gyerekeket játszóház várta mindegyik alkalommal.
4
XII. évfolyam • 12. szám • 2008. december •
Kisbíró
Új elnök az Újbaroki Sportegyesület élén
A hivatalos bejegyzés alapján november 3. óta Horváth Attila a csapat vezetője. – Mikor vetted át a feladatot? – Az előző sportelnök, Schuppa Sebestyén az év elején szólt, hogy nem akarja a továbbiakban betölteni az elnöki posztot. A tavaszi idényt ezért közösen vittük, szeptember 13-án választottak meg az egyesület közgyűlésén a tagok, és nemrég kaptam meg a hivatalos bejegyzésről az értesítést. – Mik az eddigi tapasztalataid? – Eddig is aktívan részt vettem a munkában, de persze most sokkal több lett a dolgom. Az edzések és meccsek mellett intéznem kell a hivatalos ügyeket. A pálya karbantartása is a mi feladatunk, a fűnyírás rendszeres munkát ad nekünk.
Szerencsére segít édesapám. Megállapodtunk az önkormányzattal is, hogy társadalmi munkában elvégezzük a sportöltöző legfontosabb karbantartási munkáit. Kicseréltük már a csatornát, megjavítottuk az előtetőt, rövidesen a kúpelemek is elkészülnek. Tavasszal pedig belül festünk, javítgatunk majd. Próbálunk támogatást szerezni, így tudtunk például új mezeket vásárolni. – Hogyan szerepelt a csapat 2008-ban? – Volt egy-egy jobb meccsünk, de vereségek is akadtak. Én látok már kis fejlődést, remélem jövőre ez az eredményeinkben is tükröződik majd. Régen örültünk, hogy focizhattunk, most annyira rohan az élet. Mindenkinek rengeteg az elfoglaltsága, nehéz az edzéseket megszervezni. Pedig a játékosok is áldoznak a csapatra. Saját kocsikkal, saját pénzen utazunk a meccsekre, a cipőknek is csak egy részét tudjuk kifizetni. Egyre ritkább, hogy támogatják a csapatot pl. helyi vállalkozók. Ezúton is köszönöm azoknak, akik segítenek. Juhászné Kati pl. minden meccs után vendégül lát minket.
– Milyen nehézségeitek vannak? – Egy ilyen kis falu nehezen tud kiállítani egy csapatot. Az én korosztályom nem is játszik már egyáltalán. Most öten vagyunk helyi kötődésűek, a többiek ismerősök, barátok, hogy meglegyen a csapat. A fiatalok Száron kezdtek focizni az ifjúsági csapatban, és ott is folytatták, hiszen magasabb osztályban szerepelnek. Szervezettebbek is az edzések, és ott vannak a barátaik. Azért jó lenne, ha néhányan idővel beállnának közénk. – Milyen céljaid vannak? – Az utóbbi időben újra van közönség a meccseken. Szeretnénk a falu életében nagyobb szerepet játszani, jó lenne, ha minél több játékos és néző lenne. Ehhez kellenek a jobb eredmények. Most a 14 csapat közül a 12. helyen állunk. Célunk a 8. hely környékére jutás. Kérem, hogy jöjjenek sokan szurkolni, biztatni a csapatot. Tervezzük jövőre egy-két program szervezését is. Igyekszünk mindent megtenni a jó foci érdekében. – Mindehhez sok sikert kívánok! Metzgerné Speier Katalin
Harc a helytállásért
Beszélgetés pingpongcsapat őszi szezonjáról
Fél éve adtunk hírt arról, hogy minden szári büszkéségére, a Sportegyesület asztalitenisz szakosztálya feljutott az NB II-be! Az első szezon lezárulása után kértünk helyzetjelentést Balogh József szakosztályvezetőtől: – Hogyan zárták az őszi szezont? – Sok jót nem mondhatok az eredményekről: egy pontot sem szereztünk. – Ennyivel erősebbek az ellenfelek? – Az ellenfelek többségének NB I-es vagy szuperligás csapata van, és a mi osztályunkban szereplő együttesben nevelik az utánpótlásukat. Sőt sok esetben egykori első osztályú játékosok jönnek hozzájuk levezetni, és a játékért természetesen pénzt kapnak. A legtöbben heti ötször edzenek, akár négy-öt órát. – És a száriak? – Mi heti kétszer engedhetjük meg magunknak, hogy a sportcsarnokot használatba vegyük. Most egy sikeres pályázat után kaptunk 36 óra ingyenes használati lehetőséget az önkormányzattól, így egy ideig egy órával meg tudjuk nyújtani az
edzések időtartamát, amely egyébként igen magas színvonalon folyik. Sokat tanulunk azoktól a tatabányai és fehérvári játékosoktól, akik nagy örömünkre rendszeresen lejárnak hozzánk gyakorolni. – Ez a fejlődés nyújthat esélyt a bentmaradásra? – Őszintén szólva nem sokat. A 12 csapatból az utolsó négy esik ki, és hátulról az ötödiknek is helybetöltőt kell majd játszania az NB III-as csoportok harmadik helyezettjeivel. Ahhoz, hogy legalább a nyolcadik helyet megszerezhessük, az előttünk lévő négy csapat közül egy párat oda-vissza kellett volna megvernünk. Ez már ugye nem lehetséges, de természetesen nem adjuk fel! A mi nullánkkal szemben, van két négy pontos, egy öt, illetve hat pontos csapat közvetlenül előttünk. Őket kellene tavasszal megszorítani! És akkor minden meccs után emelt fővel vonulhattunk az öltözőbe. Úgy, mint az őszi szezonban! – Nem voltak tehát pofozógépek? – Semmiképpen sem! A harmadik helyezett ellen például 11-7-re kaptunk ki, úgy hogy végig partiban voltunk. Csakúgy, mint az utolsó fordulóban, ahol egy párharcon múlott a döntetlen. Ezek mellett több szerencsétlen esemény miatt reményeink nem váltak valóra. Csapatunk egyik legjobbját, Danku Tibort, szezon
közben családi tragédia érte, így több meccsen kénytelenek voltunk nélküle asztalhoz állni, amit bizony nagyon megéreztünk. Emellett éppen az idény előtt tiltották be azt a fajta ütőborítást, amel�lyel Sátori Robi és jómagam már évek óta játszottunk. Ez nagyon sokat számít egy pingpongosnál! Talán az utolsó meccsekre sikerült csak megszoknunk az új ütőket. – A sok vereség után a hangulat azért gondolom még a régi. – Persze. Nagyon jó a légkör. Bár azt hozzá kell tennem, hogy látszik a csapattagok önbizalmán az eredménytelenség. – Nem volt jobb az NB III-ban? – Nem. Azt az osztályt simán megnyertük. Egy vereségünk volt az első fordulóban. Itt viszont fejlődhetünk, pörgősebb meccseket játszhatunk igazán képzett ellenfelekkel. Ha idén vissza is csúszunk, utána mindenképpen megint a feljutás lesz a cél. – Talán már új szári játékosokkal megerősödve… – Bár úgy lenne! De a fiatalok nem járnak az edzésekre. Egy-két éve egész sokan voltak, de mára elfogytak. A kilenc asztalból négyet-ötöt tudunk csak felállítani az edzéseken. Nem tudom, mivel lehetne őket idecsalni. Talán a szülői hozzáálláson kellene változtatni…
Schweininger Péter
5
Kisbíró • XII. évfolyam • 12. szám • 2008. december In Memoriam Metzger János Nagyon meghatódva és szomorú szívvel tettem egy szál virágot öreg barátom sírjára. Igen, őszinte és igaz atyai jó barátom volt. Ő meg szinte fiaként szeretett engem. Évekig tanárom volt, és több, mint ötven keresztül sok-sok közös élmény fűzött össze bennünket. Tanítás mellett a község kultúrházát igazgatta. Nagyon tudtunk örülni minden apró sikernek, ami a községünk kulturális életét valamilyen szinten előrébb vitte. Soha nem tudtam megfejteni az óriási munkabírásának, türelmének és kitartásának titkát. Soha nem tudtam meg, hogy milyen csatornákon keresztül szerzett pénzt az intézmény számára. 1959/60-at írtunk és a település nagyon szegény volt. Együtt szerveztük az ifjúsági klubot, együtt vásároltuk a nagyképernyős televíziót, együtt telepítettük és rendeztük be a községi könyvtárat. Együtt vásároltuk meg és hoztuk Budapestről az akkor nagyon modernnek számító háromsebességes lemezjátszót. Vettünk vagy harminc darab, akkor divatos slágert tartalmazó hanglemezt. Szombaton este aztán benépesült a kultúrház, a fiatal lányok, fiúk önfeledten táncoltak. János bátyám kicsit megha-
tódva csak annyit mondott: „Látod, Lalikám, ezt a sok jókedvű, vidám fiatalt? Már ezért megérte ennyit dolgozni.” A kulturális élet hála Neki beindult. Akkor is segített, amikor 1964-től öt éven át igazgatója lettem az intézménynek. Mindig éreztem, hogy őszinte atyai gondoskodással figyeli munkámat. Egy-egy nagyobb tervemet vagy elképzelésemet mindig megosztottam vele. Egy pohár jó bor mellett minden részletet megbeszéltünk. A búcsúzásnál állandóan azt mondta: „Ha bármilyen gondod van, tudnod kell, én mindenben segítek neked.”. Így is volt. Segített, magánemberként is. Szerényen, de rendszeresen megmutatta a készülő tanulmányköteteinek kéziratait. A közelmúltban megjelent „Emléktöredékek” című kötetének számtalan epizódját is már vagy negyven éve elmesélte nekem, így meghatódva nyitottam ki a könyvet, időnként még a hangját is hallottam a sorok közt. Emlékszem egyik megjegyzésére: „Tudnod kell, hogy csak a szép mondatokra, a szép gondolatokra szabad emlékezni, mert csak úgy lehet túlélni azt a sok kínt és szenvedést, amit az ostoba és kegyetlen háború okozott az emberiség számára.” Nyolcvanhat évesen nem fogadta meg a saját bölcsességét: újra átélte a háború borzalmait. Ma már úgy gondolom, jó hogy
megszületett a könyve, mert őszinte és tanulságul szolgálhat az utókor számára. Miután Dunaújvárosba költözött, személyes találkozásaink megritkultak, telefonon azért tartottuk a kapcsolatot, sokszor meglátogattuk, s ilyenkor végtelenül boldog volt. Őszintén örült a díszpolgári címének, büszkén mutatta az összegyűjtött sváb népzenei anyag kottáit. Utoljára augusztus végén találkoztunk. Beszéltünk a családról, a társadalom gondjairól, békéről, megértésről, szeretetről. „Tudod – panaszolta –, ma már az a legnagyobb bánatom, hogy hiányoznak az emberek, és nagyon fogynak a barátok. Ami a barátokat illeti, persze van belőlük nagyon sok. Itt vannak veled. Írók, költők, zeneszerzők. Együtt laktok, élvezitek egymás társaságát.” Búcsúzáskor korábban mindig férfiasan összeölelkeztünk, most csak annyit mondott: csak finoman, minden porcikám fáj! Lehangoltan és szomorúan indultam haza. Nem várta meg az újabb találkozást. Végleg elment. Szegényebb lett Szár és Újbarok is egy nagyszerű emberrel, én pedig egy igaz baráttal. Nem tudom, hogy ő tudta-e? Most leírom. Nagyon sokan szerettük. Nyugodjál békében! Nagy Lajos Szárliget
„Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét” Ezt írja Vörösmarty Mihály versében, és ezek a sorok mintha Metzger János tanár bácsiról szólnának, akit 2008. november 28-án temettünk Száron. Élt 86 évet. Ez a 86 év tartalmas volt, tele kincsekkel, tudással, amit mind-mind nekünk adott, ránk hagyott. Metzger János falusi, magyarul nem beszélő gyermekből lett tanító, majd szakfelügyelő. 42 évig tanította szép magyar nyelvre az újbaroki és szári gyerekek több generációját. Német anyanyelvűként módszertani könyvet írt magyar tanároknak. Megjárta a 2. világháborút, majd túlélte a hadifogságot. Olyan ember volt, aki ezen szörnyű évekből is tartást merített. Nagy örömünkre, még élete utolsó hónapjaiban megajándékozott bennünket az „Emléktöredékek” című könyvével, amelyben ezeket a szörnyű éveket írja le. Én is rendelkezem egy dedikált példánnyal. János bácsi tudott és szeretett is énekelni. Mozgatórugója volt a német nemzetiségi hagyományőrzésnek. Ő alapította meg 1978-ban az újbaroki népdalkört, amit elköltözéséig Ő is vezetett, majd létrehozta később a szári népdalkört is.
6
Közösségi munkájáért Szár község a település díszpolgárává választotta. Metzger János tanár bácsihoz sok–sok személyes emlék fűz. Általános iskolai tanítványa voltam, felnőttként a népdalkör megalakulásánál én is ott voltam. Segített, tanított a hagyományok megőrzésére, az együtténeklés szeretetére, az egymásra való odafigyelésre, meglévő kincseink továbbadására. Mert a hagyományainkat, szép énekeinket vittük tovább a nemzetiségi napok alkalmával, és ismertettük meg az emberekkel, és ezt tesszük a mai napig, követve az Ő tanításait már 30 éve. Elköltözése után is tartottuk a kapcsolatot, mindig beszámoltam a sikereinkről, terveinkről. Eleinte még eljött a nemzetiségi napokra is, hogy meghallgassa a szári és az újbaroki énekkart. Tudom, hogy büszke volt ránk! Drága tanár bácsi! Köszönjük a sok kincset, amit nekünk adott, a sok szeretetet, amivel egyengette utunkat. Hálával és tisztelettel búcsúzunk. Szívünkben őrizzük az emlékét. Kreidl Józsefné
XII. évfolyam • 12. szám • 2008. december •
Kisbíró
Hogyan emlékezik vissza Metzger Jánosra? Földházi Antalné Éneket és történelmet tanított nekem a tanár bácsi. Az órákon mindig érdekes történeteket mesélt az anyaghoz, hogy jobban odafigyeljünk. Énekóra előtt pedig mindig be kellett hoznunk a kis pianínót, és azzal kísérte a dalokat. Jó tanár volt.
Halász Józsefné Szeretettel és tisztelettel gondolok vissza a tanár úrra.
Történelemórán úgy mesélt, hogy beleélte magát a témába, ezzel minket is magával ragadott. A megbecsült tanárok közé tartozott. Jó kapcsolata volt a diákokkal, mindig közvetlen volt velünk. Nem nagy szigorral fegyelmezett, hanem a tanítási módjával igyekezett hatni ránk.
szélt a gyerekekkel, és ő is megkövetelte a tiszteletet. Volt benne valami arisztokratizmus, abban az értelemben, hogy fontosnak tartotta a formákat, mint a köszönés, a meghajlás, bizonyos szófordulatok. Bár modorosnak nem mondanám.
Verle Tiborné Történelmet tanított, szerettem az óráit, bár nem volt a kedvenc tantárgyam, talán az évszámok miatt. Metzger tanár úr nagyon következetes, erélyes ember volt. Tisztelettel be-
Sátori Róbertné Metzger tanár úr családi barátunk volt, gyerekkorom óta ismertem. Úgy emlék-
szem, szinte a csodával határos módon jött haza az orosz hadifogságból. Megmenekülését részben német nyelvtudásnak köszönhette. Sokat tolmácsolt az oroszoknak, így több élelmet kapott, nem halt éhen. Később is hű maradt német gyökereihez. Hetedikes koromtól kamarakórusba jártam hozzá, sok német dalt tanított, olyanokat is, amelyeket maga gyűjtött. Abban az időben léteztek még kórusversenyek, mindig dobogósak voltunk. A történelemóráit is nagyon szerettem, annyit mesélt, és olyan érdekes dolgokat, hogy nem lehetett nem odafigyelni. Legtöbbször már az órán megtanultuk az anyagot.
Dél-Tirolban jártunk A Fejér Megyei Területi Kisebbségi Önkormányzat 2008 októberében meghívást kapott a Dél-Tirol központjának számító Bozen városába, hogy betekintést nyerhessünk abba a munkába, melyet az Olaszország területén élő német nemzetiség folytat fennmaradásáért, hagyományai, nyelve megőrzéséért. A német kisebbség képviselőin kívül Brixen város Szabadegyetemének professzora, Paul Videsott tartott nekünk tájékoztatást a ladin népcsoport törekvéseiről a fennmaradásra. Már maga a két város is festői környezetben található. Mindenütt hegyek, a Dolomitok nyúlványai magasodnak a városok fölé. Egy hirtelen hidegfront pedig még havat is varázsolt a hegyek csúcsaira, így volt miben gyönyörködni. De a vidék szépsége csak egy adalék volt ahhoz a sok tapasztalathoz, melyeket a tanulmányúton szereztünk. A program fő részét oktatási intézmények látogatása alkotta az első napon. Betekintést nyerhettünk egy német általános iskola mindennapjaiba, előadást hallgattunk arról, hogyan oldják meg a német nyelv használatát a tanítási órákon, milyen arányú a lakosság megoszlása, milyen problémákat okoz a kisebbségi lét a mindennapokban. Az igazgató úr előadása után lehetőségünk volt feltenni kérdéseinket, melyekből akadt bőven. Érdekes volt látni, hogy Bozenben, ahol a Dél-Tirolban szokásos átlagtól jóval nagyobb az olaszok aránya, ugyanúgy beszél mindenki németül, mint olaszul. A tartományban átlagosan 70% német, 26% olasz, 4% ladin él, míg Bozenben 73% az olaszok aránya. A boltokban, hotelben, étteremben, az utcákon bárki készségesen ad felvilágosítást bármelyik nyelven. A német anyanyelvűek az olaszt tanulják első idegen nyelvként, az olaszok a németet. Így nincs köztük rivalizálás, megkülönböztetés, bár a politikusok maguk sem mindennel elégedettek.
A brixeni Szabadegyetem professzora pedig egy olyan kb. 30.000 főt számláló népcsoporttal ismertetett meg bennünket, akik több évszázada harcolnak azért, hogy fennmaradjanak. A ladin településeken az általános iskolákban ők a ladin mellett németet, olaszt és természetesen angol nyelvet is tanulnak. Egyetemi képzést is szerveztek, amivel a pedagógus-utánpótlás képzését is megoldják. Érdekes volt látni, hogy Dél-Tirolban megértik és elfogadják egymást a különböző nemzetiségek. Mindenki igyekszik megtanulni a másik nyelvét, kultúráját és ezzel elkerülhetők azok a súrlódások, melyek kialakulhatnak a félreértések nyomán. Azt hiszem, van mit tanulnunk tőlük akaratból, kitartásból, összefogásból. Még nekünk sem késő. Köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a gazdag, de fárasztó tanulmányúton, melyből erőt meríthetünk a továbbiakban munkánkhoz. Szabó Tiborné, Pats Krisztina Szár és Újbarok Német Kisebbségi Önkormányzat elnökei
7
Kisbíró • XII. évfolyam • 12. szám • 2008. december
Hogy tetszik lenni? Rendhagyó női tornát tartottak december elsején a szári sportcsarnokban. A szándékosan rövidített tornaóra végén, a szokásos levezető gyakorlatokat követően pezsgőbontás következett. Sürüs Istvánnét (vagy ahogy a legtöbben ismerik: Buba nénit) köszöntötték virágcsokorral tornásztársai, 70. születésnapja alkalmából. Buba néni a torna kezdete óta, több mint öt éve, heti rendszerességgel vesz részt a tornaórákon, példát mutatva ezzel kitartásból, egészséges életmódból mindenkinek. Hetvenévesen a legidősebb és egyben a legkitartóbb tornász a vidám kis csapatban.
Boldog születésnapot!
• • • • • • • • • • •
Balogh Józsefné Koczur Rezsőné Mayer Józsefné Nagy Lajos Németh Nándor Perjés Miklósné Rauch Ferenc Schlégl János Sürüs Istvánné Szamos Jánosné Tóth Mihályné
Kisbíró Kiadja: Szár és Újbarok önkormányzata Felelős kiadó: Szabó Gábor
Szerkeszti: Freész Károly, May Katalin, Metzgerné Speier Katalin, Nagy János, Schweininger Péter Cím: Polgármesteri Hivatal 2066 Szár, Rákóczi út 68. Telefon: 22/591-031 Készül: 750 példányban Terjeszti: az önkormányzat Olvasható a www.saar-ujb.hu címen is. ISSN 1789-8242 Lapzárta: minden hónap 15-én, megjelenés minden hónap 25. körül. Kérjük a Kisbíróba szánt cikkeket floppyn (esetleg olvasható kézírással) a szerkesztőknek vagy a polgármesteri hivatalban adják le. A szerkesztók fenntartják a rövidítés jogát. A lapban leírt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők álláspontját.
8
Buba néni, Bartha Ráhel néven látta meg a napvilágot, az erdélyi Kolozs megyében, 1938-ban. Keresztnevét nagyanyja után kapta, akinek édesapja református lelkész volt. Családja azonban Bubának becézte, ami az ottani szóhasználat szerint babát jelent. Ez a név később rajta maradt, olyannyira, hogy ma már csak a legközvetlenebb hozzátartozói, és valamikori osztálytársai ismerik valódi keresztnevét. Buba néni szülei szigorú, erkölcsös emberek voltak, akik a becsületes munkára és legfőképpen életszeretetre nevelték kilenc gyermeküket, habár a népes kis családnak nemegyszer lett volna oka az elkeseredésre. A háború sújtotta Erdélyben nem volt könnyű dolga az ott élő magyar kisebbségnek, így Buba néni családjának sem. A szülőknek gyerekestül menekülniük kellett. Elsőként édesapja emigrált Magyarországra 1940-ben, majd 1942-ben követte őt az édesanya is, gyermekeivel együtt, akik akkor még öten voltak. Így került Buba néni Szárra. Édesapja a vasútnál, majd később a tatabányai cementgyárban kapott munkát. Az ötvenes években a földműveléssel foglalkozó népes kis család szinte mindenét elveszítette a téeszesítések következtében. Buba néni ennek ellenére, mint mondja, otthonról hozza az élethez való pozitív hozzáállást, eredendő vidám beállítottságot. Nehéz idők jártak akkor is, mikor férjével megesküdtek. 1956-ban, éppen búcsú napján tartották az esküvőt. Kettejük sorsában közös, hogy a háború alatt menekültek Magyarországra, az őket üldözők elől. Férje a bányában dolgozott, így Tatabányán kaptak lakást. A nagyvárosi életet, azonban sohasem szerették, és Buba néni idősödő szüleinek is elkélt a segítség, így hama-
rosan visszaköltöztek Szárra, a szülői házba. Itt élnek ma is. Buba néni tizennyolc évig dolgozott Tatabányán a Beloiannisz Híradástechnikánál, ám az állandó ülő munka miatt komoly gerincproblémái keletkeztek. Munkahelyváltásra kényszerült. Budapesten, az ELTE Dékáni Titkárságán kapott munkát, mint hivatalsegéd. Később innen is ment nyugdíjba. Az itt eltöltött idő alatt sok híres professzorral és egyetemi tanárral kötött ismeretséget. Mikor arról faggatom, mi élete legszebb élménye, gyermekei, unokái születését idézi fel. Azt mondja, neki ők a legnagyobb boldogság: két fia, István és László, és a tőlük született hat unoka, és három dédunoka. Meg is tesz érte mindent, hogy unokáinak, dédunokáinak még sokáig jó egészségben örvendhessen. Tornára akkor kezdett rendszeresen járni, mikor az orvos egy súlyos lábtörést követően gyógytornát javasolt. A baleset 1997ben történt. Buba néni megbotlott, és beesett a kazánházba. Fél évig begipszelt lábbal kellett feküdnie, amit gerince nagyon megsínylett. Sokáig csak két bot segítségével tudott járni. A gyógytornának köszönhetően azonban hamarosan rendbe jött, sportos életmódjával azonban máig nem hagyott fel. A fiatalabbaknak is mindig mondogatja, az igen csak aktív dédnagymama: „Gyötörjétek magatokat most, hogy ne fájjon majd az öregség, mert az öregség így is, úgy is fáj, hát még ha nem teszünk ellene”. Habár Buba néni nemrégiben töltötte be a hetvenet, korából, úgy gondolom, jó pár évet letagadhatna. Adja Isten, hogy még hosszú-hosszú évekig maradhasson ilyen vidám és fiatalos! May Katalin
