(94)MÁJER J.1, GYŐRFFYNÉ JAHNKE G.2, REMETE J.3
Király Ferenc nemesítői tevékenységének a hatása a Balatoni Borrégió szőlőtermesztésére The effect of Ferenc Király’s breeding activitiies to the viticulture in Balaton Wine Region
[email protected] Egyetem Agrártudományi Centrum Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Badacsony, igazgató 2 Pannon Egyetem Agrártudományi Centrum Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Badacsony, tud. munkatárs 3 Pannon Egyetem Agrártudományi Centrum Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Badacsony, ügyvivő szakértő 1Pannon
Király Ferenc viszonylag rövid időt töltött Badacsonyban, de új fajtáival mégis meghatározó hatást gyakorolt a régió szőlőtermesztésére. Az akkori Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársaként, 1956-ban került vezető kutatóként Pécsről a Badacsonyi Kísérleti Telepre. 1960-ban viszont már Badacsonyból a Móri kísérleti telepre helyezik át. Ez alatt a rövid idő alatt mégis meghatározó klónszelekciós és keresztezéses nemesítési munkákat indított el, amit az akkor Mórról Badacsonyba került Kiss Ervin tovább folytatott. A klónszelekciós nemesítési munkát Ő indította el Badacsonyban. A Pécsett szelektált Furmint klónjelöltek mellett, itt kezdte el az Olasz rizling, a Szürkebarát és a Budai zöld szelektálását. Az Olasz rizling B.20, B.5, B.14, a Szürkebarát B.10-es klónja ma is meghatározó jelentőségű a régió szőlőtermesztésében. Elterjedésükben rendkívül fontos szerepet játszott Kiss Ervin munkája, aki elkezdte ezeknek a klónoknak a tovább szelektálását is. Ennek a munkának a gyümölcsei napjainkra értek be, hiszen 2011-ben kaptak állami elismerést az Olasz rizling B.20/7, B.20/16, B.5/8, B.14/14, valamint a Szürkebarát B.10/5 és a 10/10 szubklónok. Az Olasz rizling és a Szürkebarát fajta szerepe a Balatoni Borrégióban kiemelt jelentőségű., így a badacsonyi klónok is meghatározó jelentőségűek a térségben. Az ország közel 4600 ha-os Olasz rizling területének több mint a fele (2500 ha) a régióban található, ami a borrégió termőterületének 25 %-át teszi ki. Az Olasz rizling klónok közül a B. 20-as (1. kép) terjedt el a legjobban a régióban. Ez az alapfajtához képest kiegyenlítetten, és többet termő klón méltán lett a régió mellett, ország egyik legelterjedtebb Olasz rizling klónja. A délibb, melegebb fekvésű területekre célszerű telepíteni a legerősebb növekedésű, nagyobb fürtátlag-tömegű, savasabb jellegű bort adó B.14-es Olasz rizling klónt. A B.5-ös klón lágyabb, illatosabb bora, valamivel magasabb cukortermelő képessége alapján a hűvösebb területekre is javasolható. Mindhárom Olasz rizling alapklónból további szelekcióval számos magasabb termesztési értéket képviselő szubklónok kapott állami elismerést 2011-ben. Ezek közül az eddigi vizsgálatok alapján a B. 20/7 borminőségével, a B.14/14 termőképességével és a B.5./8 illatos borával tűnik ki. A korábbi évtizedek egyik nagy ellentmondása volt, hogy miközben bor elnevezésként rendkívül jól csengett a Szürkebarát fajta neve, és pl. a Badacsonyi borvidék nevével elválaszthatatlanul össze is forrt, addig a termesztésben az alapfajta gyenge termőképessége miatt méltatlanul visszaszorult. Nem véletlen tehát, hogy éppen Badacsonyban tűzte ki célul Király Ferenc egy, a nagyobb fürtátlagtömeg révén magasabb termőképességű Szürkebarát klón előállítását. A Király Ferenc és Kiss Ervin által végzett nemesítési munka eredményeként a Szürkebarát B.10 klón 1984-ben kapott állami elismerést. Ezt a klónt az alapfajtához képest nagyobb termőképesség és világosabb héjszín jellemzi. A fajtánál is tovább folytatódott klónszelekciós munka eredményeként, amit a 2011-ben elismert B.10/10 és a B.10/5 jelű szubklón fémjleznek.
308
1. kép: Az Olasz rizling B.20-as, az ország legelterjedtebb klónja.
2. kép: A Szürkebarát B. 10-es klónja az alapfajtánál többet terem.
A Szürkebarát B. 10/10-es klón az alapklónnál kiegyenlítettebben terem, a 10/5-ös klónnál magasabb a titrálható savtartalom, ami az elmúlt évek „lelágyulós” évjárataiban kifejezetten kedvező fogadtatásra talált a termelőknél. A Király Ferenc által indított klónszelekció munka eredményeinél meg kell még említeni a Budai B. 29es klónt, amelyike az alapfajta kiemelt rothadásérzékenységének a csökkentésére szelektáltak. A keresztezéses nemesítésnél az úgynevezett Badacsony sorozathoz Pécsről magot, néhány esetben magoncokat hozott, de egyes helyi kötődésű fajták (Kéknyelű, Budai, Szürkebarát) esetében Badacsonyi
309
keresztezéseket is végzett. A Balatoni Borrégió borvidékein ezek a fajták többségében bekerültek a köztermesztésbe, de egyes fajták elterjedésénél jelentős különbségek tapasztalhatóak. A „klasszikus” (Pécs, Badacsony, Eger) Király Ferenc fajták: Zenit, Zengő, Zefir közül, hasonlón az ország többi borvidékeihez a Zenit a meghatározó. A Zeus, a Rózsakő és a Vulcanus viszont jelenleg még lokális jellegű fajtának tekinthető a Balaton-felvidéken és azon belül is a Badacsonyi borvidéken. Ennek legfőbb oka, hogy a Balaton-felvidék aszályos éghajlati jellemzői a savas karakterű bort adó, savtartalmukat aszályos időben is megtartó fajtákra, fajtajelöltekre irányította a figyelmet. Az aszályos évek száraz időjárási körülményei között azt tapasztaltuk, hogy a régi pontuszi fajták a többi fajtához képest jobban megőrizték savtartalmukat. Ebből a szempontból a probléma megoldására potenciális lehetőséget láttunk a Dr. Király Ferenc által előállított Badacsony sorozat hibridjeiben, az 1994-ben állami elismerést kapott Zeus (Badacsony 10), a 2003-ban elismert Vulcanus (Badacsony 38) és Rózsakő (Badacsony 36), valamint a még kiértékelés alatt álló fajtajelöltekben (Badacsony15, Badacsony 43). A Zeus fajta (3. kép): Az Ezerjó és a Bouvier keresztezéséből származó hibrid. Fekvés és talaj iránt igényes, viszonylag fagyérzékeny, szárazságtűrő, rothadásra hajlamos, zöldmunka igénye közepes. Tőkéje középerős növekedésű, közepes számú, félmereven álló vesszőkkel. Levele szív alakú, középnagy, kiterített, fűzöld, kemény, merev, hasadt-osztott, 3-5 karéjú, oldalöbleinek száma 2-4. Vállöble középmély, határozatlan alakú. A levél széle fűrészes- csipkés, határozatlanul bemetszett; éle csupasz; erezetének töve vörös. A levél színének felülete csupasz, sima-hólyagos; fonáka szőrösödő és pókhálós. Levélnyele pókhálós, vörös, hengeres, középhosszú. Fürtje vállas, tömött, rövid, széles, középnagy. Bogyója gömbölyű, kicsi, zöld, alig hamvas, sokmagvú. A bogyóhéj középvastag, tartós. Húsa puha, leves, olvadó; leve színtelen, íze közömbös. Bora savas karakterű, savát túlérésben is jól megtartja. Lassan fejlődik. Extrakttartalma nagy.
3. kép: A Zeus fajta 1994-ben kapott állami elismerést
A Vulcanus (4. kép) fajta a Szürkebarát és a Budai fajták keresztezéséből származó hibrid. Tőkéje középerős növekedésű, közepes számú, félmereven álló vesszővel. Lomblevele kerek, kissé szélesebb, mint hosszú, fűzöld, karéjos-hasadt, 5 karéjú, vállöble középmély , nyílt-zárodó, határozatlan alakú. A levél színének felülete csupasz, fonáka pókhálós. A levélnyél csupasz, vörös, hengeres, aránylag rövid. Fürtje vállas, tömött, rövid, középszéles, középnagy, bogyója gömblyű, kicsi, zöld alig hamvas, sokmagvú,; húsa puha, leves, olvadó; leve színtelen, íze közömbös; héja középvastag, tartós. Bora savas
310
karakterű, minőségi fehérbor. Jellegzetessége, hogy a bora gazdag pozitív humánélettani hatású összetevőkben (tirozol, sikiminsav, krvercetin, Se).
4. kép: A Vulcanus fajta bora gazdag pozitív humánélettani hatású összetevőkben
A Rózsakő (5. kép) fajta a Kéknyelű és Budai fajták keresztezéséből származó hibrid. Tőkéje középerős, közepes számú, félmereven álló vesszővel. Lomblevele kerek, kicsi-középnagy, kiterített, sötét fűzöld, karéjos-hasadt, 3-5 karéjú, vállöble középmély, határozatlan alakú, a levél fonáka szőrösödő és pókhálós. A levélnyél vörös, hengeres, bordázott, aránylag rövid. Fürtje vállas, tömött, középnagy; kocsánya tartós; bogyója kicsi, megnyúlt, sárga, hamvas, sokmagvú; húsa puha, leves, olvadó; leve színtelen; íze közömbös. A bogyó héja középvastag, tartós, nehezen szakadó. Bora savas karakterű, a kéknyelűéhez hasonló kiváló minőségű.
5. kép: A Rózsakő fajta a Kéknyelű porzófajtájaként került az érdeklődés középpontjába
A Badacsony 15 fajtajelöltből 2012-ben államilag elismert fajtává lett Zervin (6. kép) fajta a Zeus fajtához hasonlóan az Ezerjó és a Bouvier fajták keresztezéséből származik. Tőkéje erős növekedésű, vékony-középvastag, félmerev, kissé lapított vesszőkkel. Lomblevele középnagy, szív alalkú, fűzöld színű. A levél szövete merev, nehezen szakadó, bőrszerű, alig fényes, zsíros. A levél hasadt-osztott csúcsa tompaszögű, vállöble középmély, határozatlan alakú. A levél színe csupasz, fonáka pókhálós. A levélnyél csupasz, vörös, közepesen hosszú.
311
Fürtje vállas, tömött, középhosszú, széles, nagy. Bogyója gömbölyű, kicsi, sárgászöld, alig hamvas, húsa puha, leves, olvadó, leve színtelen, íze közömbös, héja középvastag, tartós, nehezen szakadó. Bora savas karakterű, pezsgőkészítésre is alkalmas, minőségi bor. A savas jelleg mellett, bő termőképesség és rendkívül alacsony rothadásérzékenység jellemzi ezt a „Z” betűs hagyományokat és Kiss Ervin keresztnevét egyaránt ápoló fajtát.
6. kép: A Zervin fajtát a savas jelleg mellett, bő termőképesség és rendkívül alacsony rothadásérzékenység jellemzi
A Zeus Badacsony mellett a Balatonfelvidéki, sőt a Somlói borvidéken is megjelent a fajtaválasztékban. A Rószakő és a Vulcanus azonban csak a Badacsonyi borvidéken és kisebb mértékben a Balatonfelvidéki borvidék, Káli medencei körzetében terjed. A Rózsakő esetében meghatározó, hogy a fajtát a Kéknyelű új porzófajtájaként termesztik, míg a Vulcanus terjedésénél a savas borkarakter a meghatározó, ezeken az aszályos években lelágyulásra hajlamos bortermő vidékeken. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Király Ferenc rövid időt töltött Badacsonyban mégis nemesítői munkásságával, annak továbbélése révén meghatározó hatást gyakorolt fajtáival a Balatoni Borrégió szőlőtermesztésére. Erről szeretnénk, ha kicsit megkésve is megemlékezni előadásunkban, mivel Király Ferenc születésének éppen 2011-ben ünnepeltük a 100. évfordulóját.
312
