MTA V I L Á G G A Z D A S Á G I K U T A T Ó I N T É Z E T
Technológiai fejlődés és új tudományos eredmények
NKTH MECENATÚRA PÁLYÁZAT Ismeretterjesztő cikksorozat
BASSA ZOLTÁN
KÍNA INNOVÁCIÓS POLITIKÁJA
2006. SZEPTEMBER
Bassa Zoltán: KÍNA INNOVÁCIÓS POLITIKÁJA A Kínai Népköztársaság látványos növekedése és exportált termékeinek világpiaci térnyerése egyre nagyobb figyelmet vívott ki az elmúlt években. Kína ma már nemcsak könnyű- és textilipari cikkeket, hanem az elektronikai cikkek szinte teljes skáláját dobja világpiacra, és várhatóan a következő néhány évben jelentős piacokat szerez az autóiparban is. A sikerek hatalmas mennyiségű és jellemzően az alsóbb árkategóriákba tartozó termékeknek köszönhetők. A külföldi transznacionális vállalatok jelentős kínai termelőkapacitásait is elsősorban az olcsó munkaerőre, a kedvező exportlehetőségekre és a nagy és bővülő hazai piacra alapozzák. A kínai kormányzat ugyanakkor felismerte, hogy már középtávon sem biztosítható a globális versenyképesség, ha Kína nem tud innovatív és a korábbiaknál jobb minőségű termékekkel előállni. Így módosítani kellett az innovációs politikai irányait, s ez a folyamat ma is tart. Intézményi reformok az innovációs politikában Az 1978-ban útjára indult gazdasági reformfolyamatot megelőzően Kína kutatásifejlesztési (K+F) intézményrendszere alapvetően a központi tervutasításos rendszer jellemzőit tükrözte. A K+F intézmények minisztériumok irányítása alatt működtek egymástól, sőt a vállalatoktól is szeparálva. A legfontosabb országos szintű K+F intézmény a mai napig is a Kínai Tudományos Akadémia, amely nemcsak kutatóintézetek összességét jelenti, hanem tanácsadó testületként is közreműködik a tudománypolitika formálásában. A K+F-ben a kutatóintézeteknek lényegesen nagyobb szerepe volt, mint az egyetemeknek. A rendszer másik intézményi alappillére a Tudományos és Technológiai Minisztérium, amely K+F programokat dolgoz ki, erősíti e szféra intézményeit és összehangolja azok tevékenységét. A Kínai Országos Természettudományi Alap alap- és alkalmazott kutatásokat egyaránt támogat. Az innovációs politikában 1985 jelentette a fordulópontot, amikor a Kommunista Párt Központi Bizottsága kezdeményezésére változtattak a K+F rendszer irányításában. Az akkori miniszterelnök Csao Ce-Jang megfogalmazásában: „Természetük szerint szerves kapcsolat van a tudományos kutatás és a termelés között. E kapcsolathoz horizontális, rendszeresen működő, többszintű és sokoldalú csatornákat kell biztosítani. Az irányítási rendszer eddigi gyakorlata blokkolta ezt a kapcsolatot (…) A kiút a reformban rejlik.” A 80-as évek végétől már érezhető változásokat jelentett, hogy a K+F intézményeknek nagyobb önállóságot biztosítottak a dolgozók felvételében, a szerződéses kutatási projektekben való részvételben és bevétel szerzésében. 1987től ösztönözték a K+F intézmények beolvadását vállalatokba, vállalatcsoportokba, ami nehézségekbe ütközött az egyes intézetek és vállalatok közötti munkakultúrájában és az állami irányítási rendszerben elfoglalt helyükben mutatkozó különbségek miatt. A kínai egyetemek számos vállalatot alapítottak a 80-as évek végén és a 90-es évek elején. Erre az ösztönözte őket, hogy a kínai vállalatok nem voltak képesek megfelelően alkalmazni a fejlett technológiákat, és ebben az időszakban nem léteztek még a K+F eredményeket a vállalatok felé közvetítő intézmények. Több ma már nemzetközileg is ismert kínai vállalatot eredetileg egyetem alapított. Ilyen például a Pekingi Egyetem „szülöttje”, a Founder, amely Kína
1
egyik vezető információs technológiai vállalatcsoportja. A Tsinghua Egyetem által alapított Tsinghua Tongfang – ugyancsak vállalatcsoporttá bővülve - az információs technológián túl energetikai és környezetvédelmi cégeket is magában foglal. Az IBM PC üzletágát néhány éve felvásárló, a hardware-gyártásban erős Lenovot a Kínai Tudományos Akadémia alapította. Egyes próbálkozások és módszerek elhaltak, hogy aztán később újjászülessenek, amikor a más területeken kibontakozó gazdasági reformfolyamat kedvezőbb környezetet teremtett egyes intézkedések bevezetése számára. A 90-es évek elejétől magukat a K+F intézményeket is ösztönzik arra, hogy termelő vállalattá bővüljenek, alakuljanak át, bár ez egyes esetekben már utólagos szentesítése volt ilyen jellegű, már lezajlott átalakulásoknak. Ez azt jelezi, hogy az innovációs politika intézményrendszere immár alulról jövő reformnyomásnak is ki volt téve. Egy 1999-es központi párt és kormányzati döntés alapján 2001-ig 1200 ipari technológiai intézet határozta meg és regisztrálta újra tevékenységének jellegét. 300 intézet beolvadt vállalatokba, több mint 600 intézet profitorientált működésre váltott át, és voltak intézetek, amelyek egyetemek részeivé váltak. 2003-tól a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyeztek a K+F eredményeket a vállalati szféra felé közvetítő intézmények fejlesztésére. Egyes egyetemek által létrehozott technológia-transzferrel foglalkozó intézményeket ’nemzeti technológiatranszfer központokká’ minősítettek, amelyek feladatai közé tartozik a technológiák kifejlesztése, elterjesztése, üzletileg is hasznosíthatóvá tétele, az ipari technológiai tevékenységek támogatása, szolgáltatások nyújtása vállalatok számára. A kutatással, fejlesztéssel foglalkozó intézményeket aktívabb nemzetközi együttműködésre ösztönözték, megjelölve azokat az intézeteket és egyetemeket, ahol ez különösen fontos annak érdekében, hogy a nemzetközi együttműködés bázisaivá váljanak Kínában. Kutatási-fejlesztési programok és eredmények Az 1986 márciusában meghirdetett (és az időpont alapján elnevezett) ’863 Program’ elsősorban a high-tech K+F tevékenységek előmozdítása érdekében tett lehetővé jelentősebb infrastrukturális beruházásokat, javítva a K+F intézmények, laboratóriumok, egyetemek működési körülményeit. Az 1997 márciusában útjára indított ’973 Program’ az alapkutatásokat segíti. Szintén ma is működik a Kulcstechnológiák K+F Program, valamint a „Lámpás Program”. Utóbbit 1988-ban hirdették meg. Lényege, hogy ösztönzik a K+F intézményekből, egyetemekből kiszakadó vállalatok (kínai elnevezés szerint az Új Technológiai Vállalatok) létrejöttét. A helyi tanácsok támogatják a High-tech Ipari Övezeteket, amelyek az ilyen vállalatok szülőhelyeként is szolgálnak. Ilyen vállalatként alakult meg a Huawei, a Lenovo vagy a Datang, amelyek ma már külföldön is ismert infokommunikációs vállalatok. Az ezredfordulót követően a korábban elindított programok egy részét (például a ’Lámpás Programot’) átalakítják, hogy a közvetlen finanszírozás helyett és a megaprojektek mellett inkább a K+F intézményi oldalát és a fejlesztések eredményeinek elterjesztését erősítsék, illetve a K+F-ben tevékenykedő kis- és középvállalatokat segítsék. Kína a globális színtéren is demonstrálja, hogy már eddig is jelentős eredményeket ért el a technológiák kifejlesztésében. Godson II néven fejlesztettek ki a Pentium III szintjének megfelelő processzort. 2003-ban és 2005-ben embert bocsátottak a világűrbe. 2004-ben kifejlesztették a világ első IPV6 routerjét, ami az
2
Internet következő generációjának kialakítását segíti. Másodpercenként 10 trillió műveletre képes szuperszámítógépet alkottak. 2004 májusában működésbe állították az első olyan atomerőművet, amely kizárólag kínai fejlesztéseken alapul. Sikerrel klónoztak bölényt, amitől a szarvasmarha-tenyésztésben várnak minőségi áttörést. A nanotudományok és nanotechnológia terén Kína felzárkózott az USA mögé. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa. A gazdasági versenyképesség javítása a K+F, az innovációs politika tekintetében is sok apró lépésből áll. Egyre nagyobb sikereket érnek el a külföldre emigrált kínai tudósok, szakemberek, más országok egyetemein végzett kínai hallgatók hazacsábításában. A külföldön tartózkodó kínai kutatóknak, végzett diákoknak magasabb fizetéseket, kedvezményes lakásvásárlást, kutatási ösztöndíjakat, projekteket ajánlanak fel. A külföldön frissen végzettek számára 60 ipari parkot alakítottak ki, ahol 4000 vállalatot alapítottak a külföldön végzett ex-diákok. A Kínai Tudományos Akadémia tagjainak 81%-a a Mérnökök Akadémiája tagjainak 54%-a egykor külföldön dolgozó kutatókból áll. A Kínai Népköztársaság saját standardjainak terjesztésével és továbbfejlesztésével próbál esélyt adni a hazai vállalatoknak hazai piacszerzésre, és Indiához hasonlóan a Linux operációs rendszer elterjedtségét támogatja jobban, a Windowszal szemben. A standardokkal kapcsolatos politika hatással van a K+F tevékenységekre is. A K+F tevékenységekre fordított összegek és az innováció ösztönzése A 2001-2005-re szóló 10. ötéves tervben (és a gyakorlatban) növelték a K+F infrastruktúrára szánt pénzt. Fontos megemlíteni, hogy a K+F kiadások/GDP arány 0.6%-ról 1.5%-ra emelkedése 1996-2005 között elsősorban a vállalatok kiadásainak, és kevésbé az állam által K+F-re fordított összegek növelésének köszönhető. Ugyanebben az időszakban Kína GDP-je reálértéke 2,3 szorosára nőtt. Így a K+F kiadások reálértéke több mint 5-szörösére nőtt 1996-2005 között. A K+F kiadások összegét tekintve Kína ma a harmadik helyet foglalja el a világon, a nem OECD-tag országok közül Kínában a legmagasabb a K+F kiadások/GDP arány. S ami még figyelemre méltóbb: 2004-ben a kiadások 60%-át vállalatok finanszírozták, ami sok európai országhoz képest magasabb arányt jelent. Ma az USA után Kínában dolgozik a legtöbb kutató és mérnök, azonban ha egy főre vetítve Kína még elmarad Oroszország, Franciaország, Németország és Japán mögött. Ugyanakkor az elmúlt öt évben javították az innováció jogi környezetét, kisebb infrastrukturális beruházásokat végeztek. A 2006-2010-es (11.) ötéves tervre vonatkozó döntések szerint 2010-re a K+F kiadások/GDP arányt 2%-ra kell növelni. A fejletlenebb nyugati tartományok innovációs tevékenységeinek fejlesztésére nagyobb figyelmet fognak fordítani, hiszen elmaradásuk ezen a téren is ijesztő a fejlett keleti partvidékhez képest. A 2001-2005 közötti időszakban egységesíteni próbálták a K+F tevékenységek vám- és adókedvezményeit. Így például, 50%-os nyereségadókedvezményben részesültek azok a vállalatok, amelyek éves szinten 10%-nál nagyobb mértékben növelték az új termékek és technológiák kifejlesztésére fordított kiadásaikat. A már említett, profitorientált tevékenységet is folytató vállalatokká átalakult intézetek adókedvezményben részesültek: a technológia-transzferből, valamint a technológiai tanácsadásból, oktatásból és más szolgáltatásokból származó bevételeik adómentesek. A szoftvereket és integrált áramköröket fejlesztő és gyártó vállalatok az adókedvezmények még szélesebb körében részesültek.
3
Ezekben az iparágakban az átlagosnál érezhetőbb még az állami beavatkozás, de ez talán éppen azért van így, mert a kormányzat felelősséget érez a fejlesztések beindításában olyan területeken, ahol Kína még nem ért el jelentős eredményeket. 2003-ban pontosították a kockázati tőkével működő vállalatok tevékenységének szabályozását, ami – más intézkedésekkel együtt – a külföldi kockázati tőke Kínába vonzását is szolgálta. A Tudományos és Technológiai Minisztérium közvetítőként lépett fel a K+F tevékenységeket folytató vállalatok és a bankok között, a finanszírozás feltételeinek javítása érdekében, és 12 high-tech ipari park kötvénykibocsátását is koordinálta. A K+F tevékenységet folytatók egyre nagyobb szellemi jogi védelmet élveznek. Innovációs stratégia 2010-ig: hangsúlyeltolodás? Fejlettebb gyártási technológiákat és nemzetközileg is versenyképes termékeket sokáig szinte kizárólag a külföldi vállalatok által alapított kínai üzemekben használtak, illetve gyártottak. A külföldi tőke számára továbbra is kedvező befektetési környezetet biztosítanak Kínában. Előrelépést jelent, hogy az ezredforduló óta nemcsak gyártókapacitások települnek Kínába, hanem számos transznacionális vállalat (Motorola, Ericsson, Nokia stb.) alakította ki, illetve bővítette tovább K+F központjait az országban. A nagy piac, a tehetséges kínai kutatók és mérnökök mellett az ország innovációs politikája is vonzza a K+F célú beruházásokat. A külföldi vállalatok azonban egyre kevésbé hozzák magukkal a jövő szempontjából kulcsfontosságú tudományos eredményeket, ami az ’endogén innováció’ melletti érveket erősíti. A külföldi cégeket már nem kötelezik arra, hogy vegyes vállalatokat alapítsanak; 100%-ban saját tulajdonban lévő cégeket is lehet alapítani, ami még kérdésesebbé teszi a külföldi technológiák elterjedését Kínában. Kína csak magára számíthat a jövőben? Talán erre a kérdésre is válaszul hirdette meg a kormányzat azt a célt, hogy Kínának az ’endogén innováció’ útjára kell lépnie. ’Endogén innováció’ alatt olyan, az innováció vezérelte gazdasági növekedést és tanulásra alapozott gazdasági fejlődést értenek, amely nem a külföldi technológiák másolására és puszta adaptálására épül, hanem a hazai K+F (már elért és elérendő) eredményekre épít. A jelenlegi kínai stratégia a hazai márkák kialakítását és erősítését tűzi ki célul, és az ipar érdekein túl, a katonai egészségügyi és más nemzetállami szinten működő alrendszerek igényeinek kielégítését is fontosnak tartja, amikor a kutatás és a fejlesztés irányainak meghatározásáról van szó. Sokatmondó megfogalmazás, hogy a ’Made in China’ termékeknél több ’Made by China’ termékre lenne szükség; vagyis az új technológiák és termékek a kínaiak szellemi és ipari tevékenységéből szülessenek és kevésbé a külföldi vállalatok helyi üzemeiben. Forster [2006] kínai techno-nacionalizmusról beszél, amely a tudományt és a technológiát a nemzeti célok elérése érdekében állítja csatasorba: a hazai jólét mellett a globális hatalmi pozíció erősítése is célja. Ugyanakkor Kínában is vannak, akik vitatják ezt a stratégiát, hangsúlyozva, hogy a külföldi és hazai K+F tevékenységek és eredmények nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő tényezők. (Gu – Lundwall [2006]) A kínai kormányzat továbbra is tisztában van a külföldi technológiák megszerzésének és elsajátításának fontosságával (az ’endogén innováció’ csak mérsékelt hangsúlyeltolódást jelent, az igen erős kínai pragmatizmus már jó ideje felülírja a jelszavakat). A működőtőke áramlás azonban már nemcsak egyirányú. A technológia megszerzésének újabb módja már a kínai vállalatok megizmosodására és globális
4
jelenlétére is épít. A legnagyobb kínai vállalatok nemzetközi terjeszkedésbe fogtak. A TCL például felvásárolta francia Thomson DVD-gyártó kapacitásait, míg a Lenovo ugyanezt tette az IBM PC-gyártásával. A kínai kormány megelégedéssel figyeli ezeket a fejleményeket; maga is azt állítja, hogy a globális fúziók és felvásárlások „segítik az országot a legfejlettebb technológiák, a nemzetközi kereskedelmi hálózatok és márkák megszerzésében”. (Forster [2006]) Megszülettek tehát az első kínai multik, a következő néhány évben pedig számuk és méretük növekedni fog. Az oktatás fejlesztése Az innovációs politika fontos részét képezi az oktatás fejlesztése. Míg Kínában komoly eredményeket értek el az alap- és középfokú oktatás elterjesztésében, a 90es évek elejéig igen alacsony volt a felsőoktatásban tanulók aránya. A kulturális forradalom egy korosztályt fosztott meg a diploma megszerzésének lehetőségétől. Ma ez gyakran problémát okoz: sok vállalat menedzsere alulképzett. A jövő azonban biztatóbb. Az OECD [2005] szerint 1998-2003 között a felsőoktatásban tanulók száma 3,5-szeresére nőtt, s az igen gyors mennyiségi növekedés eredményeként 2004-ben Kínában már közel 20 millióan tanultak a felsőoktatásban: a korosztály 17%-a. A hangsúly a műszaki és természettudományos képzésen van, 2004-ben Kínában adták ki a világon a legtöbb IT-diplomát, s a képzés minősége is javul. 1999ben meghirdették az oktatás átfogó megújítását, amely az értékelési rendszer reformja mellett 1500 részletes tanterv kidolgozását jelenti 2003-2007 között. A tanterveket nyilvánosan, az interneten alakítják ki és vitatják meg. Az egyetemek alapította vállalatok jelentősége a 90-es évek végétől csökken, mivel a vállalatok egyre hatékonyabban alkalmazzák a K+F eredményeket, s mint említettük sok vállalat kutatóintézetből alakult át, így még kevesebb gonddal küszködik a technológiák elsajátítása és alkalmazása során. A közoktatással kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy a 11. Ötéves Tervben (2006-2010) 80%-kal kívánják növelni a középfokú szakképzésben résztvevők számát, és már a tervidőszak elején minden tartományban meg kívánják valósítani a 9 éves kötelező oktatást. (ADB [2006]) A közoktatás fejlesztése igen fontos a K+F eredmények hasznosulása szempontjából, hiszen a modern technológiákat hatékony alkalmazása – akár otthon, akár a munkahelyeken – minimum középfokú végzettséggel képzelhető el. Problémák és kihívások a XXI. század elején Kína az innovációs politika számos területén komoly megújulást mutatott, amelynek eredményeit bemutattuk. Ugyanakkor a feladatot jelent még a felsőoktatásban tanulók arányának további emelése, egyes – a K+F tevékenységeket is segítő termékek import vámtarifáinak csökkentése, a korrupció letörése, a jogi és pénzügyi környezet javítása. Miközben Kína az importon és a külföldiek közvetlen beruházásain keresztül hozzájut fejlettebb technológiákhoz a globális értékláncokba kapcsolódva, addig a hazai szereplők közötti technológia-transzfer jóval gyengébb. De nemcsak az eredmények megosztása és alkalmazása, hanem az azokhoz vezető munka terén sem túl erős az együttműködés a kínai cégek között: 2000-ben a K+F kiadások 93%át a cégek házon belül költötték el, s csak a maradék jutott egyetemek vagy más vállalatok megbízásaira.
5
A kínai innovációs politika fenti bemutatásából kitűnik, hogy egyre inkább az alkalmazott kutatásokat segítik. Az alapkutatások állami finanszírozása viszonylag a háttérbe szorult, pedig az igazán innovatív termékek és szolgáltatások kifejlesztése érdekében nem szabadna megfeledkezni a K+F elméleti oldaláról. Mivel a kutatások, fejlesztések egyre nagyobb arányban a magánszféra és a ma már alapvetően profitorientált állami vállalatok finanszírozásával valósulnak meg, félő, hogy nem fektetne be megfelelő mértékben a „csak” közép- és hosszú távon termést hozó kutatásokba. Az innovációs politika eddig nem helyezett kellő hangsúlyt a K+F-et szolgáló infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztésére. A kis- és középvállalatok, valamint a mezőgazdaság nem részesült eddig megfelelő mértékben a K+F-et segítő állami támogatásokból. Ezek a törekvések ugyanakkor hangsúlyozottan megjelennek a 2006-2010-re (vagy azon túlnyúló) szóló stratégiában. (http://www.most.gov.cn) Mingyong et al. [2006] szerint a kutatók fizetései nem elég nagyok ahhoz, hogy a fiatal generációk karrierterveiben a K+F terület előtérbe kerüljön. Kínát sok kritika éri a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásával kapcsolatban. A WTO-csatlakozást (2001) követően számos törvényt hoztak, a nagyobb problémát inkább azok betartatása jelenti. Ahogy azonban Kína innovációs potenciálja nő, a hazai gazdasági szereplők érdekei is ki fogják kényszeríteni a kalózkodás, a hamisítás és egyéb tevékenységek hatékony visszaszorítását. Ez azonban nem történhet meg egyik napról a másikra, hiszen Kínában hajlamosak az emberiség közös kincsének tekinteni a szellemi termékeket. (Mészáros [2006]) Egy akkora kiterjedésű és lakosságú ország mint Kína valójában nagyobb régiók összessége, amelyek önmagukban is olyan jellegzetességekkel bírnak mint sok nemzetállam a világ más részein. Sok még a teendő a regionális innovációs rendszerek kialakításában, a régiókon belüli horizontális (kutatóintézetek – vállalatok – egyetemek) kapcsolatok szorosabbra vonásában. A helyzetet – legalábbis adminisztratív szempontból - bonyolítja, hogy a gazdasági és technológiai fejlődés gócpontjai olyan nagyvárosok (pl. Shanghai), amelyek vonzáskörzete több tartományhoz tartozik, vagyis nem tehetünk egyenlőségjelet régió és tartomány között. Úgy tűnik, a városi, tartományi szintű kezdeményezések felismerték ezt: 2003-ban Shanghai, Jiangsu és Zhejiang, illetve Hongkong, Makaó, Guangdong és több tartomány is aláírt egy-egy megállapodást regionális innovációs rendszer kialakítása érdekében. Ezek a területek azonban viszonylag hasonló fejlettségi szintet mutatnak. Továbbra is alapvető problémát jelentenek Kínában az egyes tartományok, régiók közötti fejlettségbeli, szociális különbségek, amelyek természetesen az innovációs képességben is megjelennek, újabb feladatokat róva az innovációs politika döntéshozóira és természetesen magukra a vállalatokra. Az agyelszívás (brain drain) veszélye nemcsak a kínai tehetségek külföldre vándorlásában rejlik, hanem abban is, hogy egyes tartományok kedvezményekkel és barátságosabb életkörülményekkel elszívják más tartományokból a kutatókat, fejlesztő mérnököket. Ez reális probléma, hiszen Kína egyes tartományai között jelentős különbségeket figyelhetünk meg a gazdasági szabályozás, így a K+F politika eszközei terén is. Következtetések A kínai pragmatizmust jelzi, hogy a már a 80-as években elinduló reformfolyamatot kísérletek, próbálkozások, a hibák és zsákutcák felismerése, majd a politika módosítása jellemezték. Az egyes intézkedéseknek és K+F programoknak a
6
gyakorlat volt a próbája, és kevésbé az ideológia, így az innovációt sikerült egyre inkább a gazdasági fejlődés érdekében és ahhoz kapcsolva erősíteni. Ennek kedvező környezetet teremtett, hogy a kínai vállalatok egyre inkább a piaci igényeknek megfelelően működnek. Egyre több konkrét megoldást, intézkedés-típust vesznek át más ideológiát, politikai intézményrendszert működtető országoktól is (pl. Tajvan és Dél-Korea). A kínai innovációs politikában a központi kormányzat immár nem diktál, hanem iránymutatást ad, koordinál és közvetít. Pragmatikusan viszonyulnak a globalizációhoz, próbálják a maguk javára fordítani azt. Amikor viszont a ’kínai érdek’ úgy kívánja, a maguk útját járják. Az innovációs politika területén is feladták az egykori „nagy ugrás” elvét és sok kis lépéssel (intézkedésekkel, intézményi változtatásokkal, konkrét problémák megoldását célzó programokkal) javították az innováció környezetét. A nemzeti innovációs rendszerről akkor beszélhetünk egy országban, ha az ország tudományos erőforrásai, kifejlesztett technológiái és a mindezeket hasznosító vállalatok tevékenységei között szoros és hatékony kapcsolat van, amelynek jövőjét naponta termeli újra a tudományos és technológiai újítás szellemét képviselő oktatási rendszer. Kínában még nem beszélhetünk erről, de a kínai központi és helyi kormányzatok sokat tettek a nemzeti (és regionális) innovációs rendszer egyes elemeinek kialakítása és fejlesztésének érdekében, és belekezdtek ezek összekapcsolásába is. Irodalom ADB [2006] Asian Development Outlook 2006, http://www.adb.org Forster, C. J. [2006] China’s Secret Weapon? Science Policy and Global Power, The Foreign Policy Center, April, London. Gu, S. – Lundwall, B. [2006] China’s innovation System and the Move Toward Harmonious Growth and Endogenous Innovation, In: Innovation: Management, Policy and Practice, Vol. 8. No. 1. Mészáros, K. [2006] Kína – gazdaságpolitika a modernizáció jegyében, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest. Kézirat. Mingyong et. al. [2006] Technology spillovers, absorptive capacity and economic growth, In: China Economic Review, Vol. 17. Pp. 300-320. OECD [2005] Economic Survey of China, Policy Brief, OECD, Paris. http://www.oecd.org További ajánlott irodalom Bassa, Z. [2006] Az Információs-kommunikációs technológia (IKT) fejlődése Kínában, Indonéziában és Vietnámban – a magyar piacszerzést befolyásoló tényezők, http://www.icegec.hu International Center for Economic Growth (ICEG) Európai Központ, május. Mahmood, I. P. – Singh, J. [2003] Technological dynamism in Asia, In: Research Policy, Vol. 32. pp. 1031-1054 Suttmeier, R. P. – Xiangkui, Y. [2004] China’s Post-WTO Technology Policy: Standards, Software, and the Changing Nature of Techo-Nationalism, NBR Special report No. 7. May, The National Bureau of Asian Research, Seattle, Washington. Zhou, P. – Leydesdorff, L. [2006] The emergence of China as a leading nation in science, In: Research Policy, Vol. 35. pp. 83-104. 7
