Köszöntő
I.Évfolyam, 0.szám, 2010. November
Kiliti Évszakok Visszatekintés a közelmúlt eseményeire A magazin hosszú távú tervei
Fotó: www.kilitiek.hu
Impresszum
Kiliti Évszakok
megjelenik évente 4 alkalommal Szerkeszti: Dudás Ádám
TARTALOM 2. Tartalom 3. Köszöntő 4. Kiliti köszönti Siófokot 5. Mikulás napja előtt (2009) 6. Óvoda - régi idők 8. Az I. Balatonkiliti Hagyományőrző Húsvét Hétfő 10. Kiliti bemutatkozott 11. Szüreti felvonulás és bál Kilitin 12. Könyv Kilitiről, kilitieknek 14. Kiliti tevékeny és alkotó emberek - Konevál Gyuláné Takács Katalin
Design: Szigony Design and Computer Kft.
16. Kilitiek tollából
- Panyiné - Simay Zsuzsanna: Édesapám emlékére
Munkatársak: Dr. Dudás Károly Herczegné Csomai Lívia Hirdetés: Dudás Ádám Tel.: 30/3348-583
[email protected] A magazin elsősorban elektronikus formában jelenik meg, a www.kilitiek.hu weboldalon. A tartalom módosítása nélkül szabadon nyomtatható, vagy felhasználható.
4.
5.
6.
8.
A lapunkban megjelent kép- és szöveganyagok bármilyen formában és médiában csak a Szigony Design and Computer Kft., vagy a jogtulajdonos írásos engedélyével hozhatók nyilvánosságra.
2.
11.
Köszöntő Szeretettel köszöntöm most induló képes, helyi internetes újságunk olvasóit. Bízom benne, hogy aki lapunkat kézbe veszi, rendszeres olvasóként forgatja majd a Balatonkilitiről szóló tartalommal megtöltött írásokat. Felmerülhet a kérdés: szükséges-e egy újabb folyóirat, hiszen – mindannyiunk örömére - városunkról, Siófokról szép számban olvashatunk jobbnál jobb, és szebbnél szebb sajtótermékeket. Igen ám, de Siófok kertvárosának kevés oldalt szentelnek. Ezen szeretnénk változtatni, ezt az űrt kívánjuk kitölteni lelkes kis csapatunkkal. Negyedévenként – pontosabban évszakonként – megjelenő újságunk elsődleges célja, a városrész kulturális és társadalmi életének a bemutatása. Tevékenységünk pártpolitika mentes. Kilitivel és Siófokkal kapcsolatos írásokat (novellákat, elbeszéléseket, visszaemlékezéseket, stb.) kívánunk közölni, javarészt helyi szerzők tollából. - Minden számban bemutatunk egy főt a Kilitin élő tevékeny emberek, és alkotók közül (fafaragó, kerámiakészítő, kézimunkázó, festő, stb.). - Folyamatos tájékoztatást adunk a Kilitiért Egyesület által szervezett műsorokról és a helyi sportélet eseményeiről. Nyugdíjasokat és kismamákat szólaltatunk meg mindennapi tevékenységükről, gondjaikról. - Kiemelt helyet szentelünk az „Olvasóink tollából” c. rovatunknak, ahol a helyi problémákat vethetik fel olvasóink, amelyeket soron kívül továbbítunk önkormányzati képviselőinknek, ezáltal segítve az ő munkájukat is. Folyóiratunk nonprofit, csak elektronikus formában jelenik meg, saját célra történő másolása, letöltése, nyomtatása azonban lehetséges. Tisztelettel: Dudás Ádám
3.
„Kiliti köszönti Siófokot” címmel Kiliti múltját bemutató fotókiállítás
A Kilitiért Egyesület életében a 2009-es és 2010-es év a megmérettetés éve volt. Ekkor érkezett el az idő, hogy bemutassuk, hogy mire képes ez az egyre felkészültebb és napról napra lelkesebb helyi közösség. Az egyesület ekkor már sok éves tapasztalattal a tarsolyában, megérett arra, hogy az összegyűjtött ismereteket kamatoztassa, és azt a kiliti polgárokkal megossza.
4.
Az igazi áttörést a 2009 novemberében, a városnapon, a Kálmán Imre Kulturális Központban megrend e z e t t fotókiállítás hozta el. Kiliti múltját, megsárgult műtermi és amatőr fotókon, száz évre visszavetítve, vittük a nagyszámú érdeklődő közönség elé. Kiliti bemutatkozott! Megmutatta magát, és a letűnt korok emlékeivel egyidejűleg, újra határozott életjelet adott magáról. Az egész kiállítás mottója lehetett volna: Kiliti újra él… és élni akar. Az esemény egy meghitt ünnepséggé alakult át, azzal a felemelő érzéssel, ahogy ott, akkor éreztünk: egyszerre voltunk siófokiak.… és kilitiek. Nagy Sándorné, önkormányzati képviselőnk megnyitó beszéde több ember szemébe könnyeket csalt. De, hát lehetne ez másként, amikor falunkról, erről a csodás meseországról esik szó? Ugye nem, hiszen mi kilitiek vagyunk.
Dudás Károly
Mikulás napja előtt (2009) December ötödik napján érkezett meg hozzánk a Mikulás, és ahogy a Béke térre ért, csak úgy ömlött ki, hatalmas, minden jóval megtöltött zsákjából a sok-sok szeretet. Frissen vasalt, selymes fényű piros kabátjában üldögélt a „csöppségek” között, és érdeklődéssel hallgatta a s z e b b n é l szebb dalokat és verseket, amit a kicsik és nagyok csak neki szántak. „ A jóságos lappföldi” igyekezett meghálálni a mérhetetlen szeretetet, amit kapott, naranccsal és szaloncukorral kedveskedett az apróságoknak.
Ez alatt segítői, a Kilitiért Egyesület tagjai, a felnőtteket vették pártfogásba; zsíros kenyér, forralt bor és forró tea is jutott a kedves szó, és mosoly mellé. Az idő csak úgy repült, a kedves öreg „Nagyszakállúnak” ha fájó szívvel is, de indulnia kellett. Elballagott a Tiszttartó közben várakozó hűséges barátaihoz a rénszarvasokhoz, ahol felült ajándékokkal megrakott szánjára, mert tudta: máshol is nagyon várják. Mielőtt azonban tovasuhant volna, néhányan látni vélték, hogy tett még egy kört az ünnepség felett. Jólesően nézett az egymással beszélgető emberekre, fátyolosan csillogó szeme sarkából még homályosan látta, ahogy a gyerekek önfeledten táncolnak és énekelnek…..és még egészen magasról is csodálattal nézte a ragyogó fényességet, ami a Kilitiek szívéből áradt szét, és bevilágította ,felmelegítette a környéket ezen a hideg decemberi éjszakán.
Herczegné Csomai Lívia
5.
Óvoda - régi idők (Régi időkre emlékszel-e még?)
Március első napjaiban ünnep volt az Asztalos úti óvodában. Az intézmény megalapításának 5-ik évfordulóját ünnepelte az ovi apraja, nagyja - egykori és mostani dolgozók. Pár napra a régi idők szép emlékei beköltöztek, illetve visszaköltöztek az óvoda vaskos falai közé. Az ünnepet megelőző napokban régi ovisok - mai szülők, egykori dolgozók hozták büszkén a padlásról lehozott, fiókok mélyéről elővarázsolt régi kincseket, gyermekjátékokat, fotókat. Ezekből kis kiállítás készült a folyosón, illetve a bejárati aulában, 50 év története elevenedett meg. A gyerekek - a mosatni ovisok - nagy izgalommal készültek kis műsorukkal erre a napra, tanulták a verseket, táncokat. Ők ünneplők és ünnepeltek is voltak egyszerre. Szerdán a város vezetése és a társintézmények köszöntötték az ünnepeltet, csütörtökön délután pedig minden olyan kedves dolgozó, aki valamikor tagja volt, vagy tagja a Pillangó Óvoda nevelőtestületének. Együtt ünnepeltek ifjak és „örökifjak” mindenki, akinek kedves volt az Asztalos utcai ovi és dolgozott itt, ha csak pár röpke évet is. Szép számmal jelentek meg régi óvó nénik, dajka nénik, konyhás nénik. Mindenki arcán egy kicsit a meghatottság is látszott, ami azt mutatta: szerettek itt dolgozni. Hangos kacajtól visszhangzottak a termek, emlékek elevenedtek fel mindenkiben. Biztosan jó csapat volt az egykori Asztalos utcai „gárda”. Én kisóvodásként ismertem akkor őket. A kezdő „csapatból” nagy örömünkre eljött Oti néni, Ili néni, Nelli néni, Irénke néni, Juci néni, Ilonka néni, Kati néni is. Én különös érzésekkel léptem be ezen a napon az oviba. 35 éve körülbelül pont ezekben a napokban lettem kisóvodás, az akkor alig 15 éves intézményben. Akkor 3 csoport működött, Ez idő alatt bővült egyre jobban és jobban az ovi. Mire iskolás lettem, már 5 csoportban közel 200 gyermek járt ebbe az épületbe. Minden elismerésem az akkori munkáért, hiszen mi sem voltunk angyalok, és egy csoportra akkor közel 40 jutott belőlünk. A 80-as évek elején lett 20 éves az intézmény - talán akkor élte az Asztalos úti Óvoda az ARANYKORÁT. Az akkori dolgozók közül hárman még mindig az intézményben dolgoznak. /Klári óvó néni, Erika óvó néni Csárdaréten, Keller Éva néni az Asztalos utcában./. A sors 20 éve úgy hozta, hogy én is itt kezdtem kis óvó néni pályafutásom - és egykori óvó nénim immár 17 éve - a kolleganőm.
6.
Miután az első viszontlátáson és nevetésen, könnycseppeken túl voltunk - az ovisok műsora köszöntött bennünket - majd a mostani dolgozók ajkán felzendült egy mindenki számára igen kedves dallam. ”Régi időkre emlékszel-e még? Volt egyszer rég, volt egyszer rég…” Mindenki szemében könnycsepp csillogott - az emlékek, a meghatottság, az idetartozás érzése. Emlékeztünk, ki erre, ki arra, ki erre is, meg arra is. Hárman a dolgozók közül itt voltunk ovisok - így nekünk „régi idők, szép gyermekkor” - jött vissza egy szóra./ Barczi Ildikó, Zséder Csilla és jómagam/. Tudom, hogy jó közösség volt itt mindig és van a mai napig! Az ünnepséghez méltó terülj-terülj asztalkával vendégeltek meg bennünket. Szülinapi torta is volt, és késő estig jót beszélgettünk olyanokkal, akiket több éve nem láttunk, vagy nem találkoztunk egymással. Régi fotók kerültek elő táskákból, szép pillanatok, kedves élmények elevenedtek fel, sokat nevettünk. Aki eljött, egy újabb kedves emlékkel a szívében távozott. Akik nem jöttek el, csak sajnálhatják, bizony szép dolgot szalasztottak el. „Kislányok mindent köszönök, találkozzunk 50 év múlva!” – köszönt el tőlünk Oti néni. Úgy legyen, itt leszünk! – válaszoltuk, és persze hangos kacaj tört ki újból mindenkiből. Most nem dolgozom, pici lányommal vagyok otthon, de azt a munkát, amit megtettek ezért a szép napért, most itt megköszönöm mindenki nevében. A 40-ik évfordulón én is dolgoztam, így tudom, hogy mennyi munka áll egy ilyen szép nap mögött. KÖSZÖNJÜK! Siófok, 2010.03.12. Viola-Gondán E. Zsuzsanna Óvó néni, egykori óvódás
7.
Az I. Balatonkiliti Hagyományőrző
Húsvét Hétfő
Amikor a Kilitiért Egyesületben felmerült a Húsvét közös megünneplésének gondolata, az ünnepig még sokat kellett aludni. Akkor még előttünk volt a „Mikulás ünnep”, a „Kiliti köszönti Siófokot” című fotókiállításunk megrendezése. Az ötletet tettek követték és készült a forgatókönyv, a lehetőségek és az igények felmérése. Aztán a tervezés és kivitelezés során nap, mint nap sorra értek bennünket a kellemesebbnél kellemesebb és egyre felemelőbb hatások. A Húsvéti ünnepet és az ehhez kapcsolódó általunk szervezett műsort az egyesület minden tagja magáénak érezte, mindenki azon munkálkodott, hogy maradandót alkossunk. Csiki Sándor a Balaton táncegyüttes szenior csoportjának tagja vállalta, hogy táncos barátaival bemutatnak egy falusi húsvéti locsolós táncjelenetet. A gyerekek és felnőttek locsoló verseit kiliti sajátosságokkal fűszerezve, többségében mi magunk írtuk. Összegyűjtöttük a régi húsvét hétfői játékokat és egy csokorra valót állítottunk össze belőlük. Azon töprengtünk, hogy hol tudnánk bemutatni az egyre terebélyesedő műsorunkat, amikor felkeresett bennünket Gárdonyi Máté plébános úr és helyet kínált rendezvényünk számára a Szent Kilit templom kertjében, egyben felkérésünkre elvállalta az ünnepség fővédnöki tisztét. A Pillangó Óvoda és a Somogyi József Általános Iskola is kivette részét a feladatokból, több gyerek szavalt a nevelők felkészítése alapján, valamint szerepelt a táncbemutatón. Egyre közeledett a nagy nap, - a mi húsvétunk - és egyre többször tekintgettünk az égre, szerettük volna kifürkészni, hogy milyen időjárásra számíthatunk 2010. április 5-én.
8.
Elérkezett az ünnep napja sűrű felhőkkel, esővel. Érdekes, hogy mégsem láttunk egyetlen szomorú arcot sem. Az Iskola, amelyben egykor magunkba szívtuk a haza és falunk szeretetét, most megint oltalmába fogadott bennünket és a tornacsarnok tágas belsejében megkezdődhetett a mi – szeretetről szóló- ünnepünk, amelyen nagy megtiszteltetés volt, hogy a város vezetői Polgármester úr, Jegyző úr, képviselők – is megjelentek. Megható látvány volt, hogy a falu apraja-nagyja együtt mondta a verseket, együtt ropta a táncot, együtt örült ennek a csodálatos napnak. Így ünnepeltük mi Kilitiek, iskolánk tornacsarnokának oltalmában, templomaink közelében, Jézus feltámadását. Dr. Dudás Károly
http://www.epiper.hu/video/husvet.php
9.
Kiliti bemutatkozott 2010. július 11-én, a Somogyi József Általános Iskola impozáns tornacsarnokában, jól sikerült műsort láthattak az érdeklődők, Kiliti bemutatkozik elnevezéssel. A műsort a Kilitiért Egyesület szervezte, az iskola pedagógusainak hathatós támogatásával. Az egész napos seregszemle célja, a Kiliti városrészben élő polgárok alkotó tevékenységének megismerése. Itt a bemutatón derült fény arra, hogy Kilitin sok ember végez kézműves tevékenységet, érdeklődik a művészetek iránt. Szemet gyönyörködtető termékeket láttunk. Mindenkit lenyűgöztek Bátor Mihály és Kuntler János népi iparművészek által készített igényes fa- és csontfaragások, valamint Karda Imre népi fazekas iparművész, és Privarics István által készített kerámiák. Csodálattal vizsgálták a látogatók Horváthné Szőke Erzsébet impozáns festményeit, Konevál Gyuláné remekbeszabott patchwork, Fehér Istvánné horgolt virág, és Fehér Katalin gyöngyszövés kompozícióit. Mayerné Páhok Katalin a Somogyi József Iskola pedagógusa elhozta a bemutatóra meseszép, festett babáit, amellyel osztatlan sikert aratott, akárcsak Gizi néni az általa pingált és hímzett húsvéti tojásokkal. Az idősekben nosztalgiát ébresztett, a fiatalok érdeklődését pedig felkeltette Csanádi József néprajzi gyűjteménye, amely magában foglalta a régmúlt Kiliti parasztházak, istállók, pajták, udvarok legfontosabb használati eszközeit. Csanádi úr, akiről köztudott, hogy szenvedélyes lokálpatrióta kiliti, a bemutatott eszközöket alapos munkával, több évtized alatt gyűjtötte össze. Az iskola udvarán – a kiliti tagokkal is büszkélkedő Onogur hagyományőrző egyesület felállított egy jurtát és betekintést engedett a honfoglalás kori használati eszközök, és öltözékek világába. A Jurta közelében a Siófoki Önkormányzat népi zenekara és Totóék együttese szolgáltatott az alkalomhoz illő, igényes zenét, valamint Barczi Máté gitárszólókat adott elő. A Balaton táncegyüttes szenior csoportja remek táncokkal szórakoztatta a közönséget. Ebből az alkalomból került sor a Szülőföldünk Kiliti c. könyv bemutatójára is. Kiliti tehát bemutatkozott, és igény van rá, hogy az ilyen bemutatók hagyománnyá váljanak, mert közösség összekovácsoló erejük van, és hazaszeretetre nevelnek. http://www.epiper.hu/galeria/index.php?cat=66&offset=162 Dudás Károly
10.
Szüreti felvonulás és bál Kilitin A borúlátó előrejelzések ellenére szeptember 25-én, szombaton az időjárás mégis a szebbik arcát mutatta, mintha ezzel járult volna hozzá a küszöbön levő szüreti felvonulás jó hangulatához. Sófok-Kiliti városrész utcái vidám nótaszóval teltek meg a szüreti felvonulók tarka serege nyomán, kizökkentve ezzel a környékbeli dolgos embereket a hétköznapok szürkeségéből. A felvonulók a kijelölt helyeken táncra perdültek, sőt táncba is invitáltak sokakat a szép számú nézősereg soraiból. Kilitin immár hagyománnyá vált ez a régi, szép szokás, ezzel is megidézve a múltat, tisztelve a gyökereket. A fellépő csoportok szép száma még színesebbé és színvonalasabbá tette a műsort. A Béke téren a SIOK Pillangó Óvoda Süni csoportjának nagycsoportosai és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Fogyatékkal Élők Nappali Intézetének napközisei léptek fel, majd a SIOK Somogyi József Általános Iskola alsó tagozatosai adták elő színvonalas műsorukat. Ezek után a Vadhajtás Tánccsoport 6 táncosa táncolt, majd az újonnan, a szüreti felvonulások nyomán szerveződött Kiliti Szőlővirág Tánccsoport szórakoztatta a nézőket. Az összegyűlt sokadalom láthatóan jól érezte magát. A hangulatot még emelte a csikósbemutató is, mely igen népszerűnek bizonyult. Elmondhatjuk, hogy a már megszokott ostorcsattogtatáson túl ez az állatfajta ezúttal is bizonyságot tett okosságáról, engedelmességéről és szeretetéről.
A szép számmal egybegyűlt szemlélődők sorai közé népviseletbe öltözött csinos menyecskék vegyültek el és a jó kedvet még magasabbra hangolták a kosárkájukból kínált szüreti pogácsával és borocskával. A nap végére már az időjárás nem bírta tovább, eleredt az eső, azonban ez a tény a bálozók hangulatát már nem befolyásolhatta. Az est ugyanis bállal folytatódott, mely az iskola szépen dekorált tornacsarnokában zajlott. Kb. 300 ember ropta a táncot Sipos Tibor zenéjére egészen hajnal 4 óráig. A Szeibert Team világbajnoki néptáncbemutatója és Kersák Edina operett előadása az alkalmat még fényesebbé tette. És végül, de nem utolsó sorban nagy sikere volt az idén először megrendezett borkirályválasztásnak. Reméljük ebből is hagyomány kerekedik. A Siófok-Kiliti városrészben a szüreti felvonulást és bált (immár negyedszer) a „Tanulóink Egészséges Jövőjéért” elnevezésű Alapítvány (SIOK Somogyi József Általános Iskola alapítványa) rendezte meg, a Kilitiért Egyesület hathatós támogatásával. Az említett alapítvány az iskola tanulóiért, életmódjuk egészségesebbé tételéért, szabadidejük hasznosabb eltöltése érdekében, alakult. A szüreti bál jótékonysági céllal jött létre, bevételét a Somogyi József Általános Iskola tanulói javára fordítják. Gratulálunk a szervezők és résztvevők igazán szorgalmas és kitartó munkájának. Igazán példa értékű. forrás: www.sioport.hu fotók: www.kilitiek.hu
11.
Könyv Kilitiről, kilitieknek 2010.október 2-án, egy jeles eseményre jöttünk össze, iskolánk falai közé, Siófok, Kiliti városrészének kulturális központjába. Nekünk, a megjelentek többségének fontos ez a hely, mert itt kezdtük megismerni a körülöttünk lévő, és az idő múlásával egyre jobban kiszélesedő világot. Itt, néhány méternyire, az egyik osztályteremben Bazsai Lajos, majd Szirovatka Károly tanár urak történelmet tanítottak. Világtörténelmet, Magyarország történelmét, és közben meséltek a mi szűkebb hazánk – Kiliti – múltjáról is. A mai napon pedig a kezünkbe vehetjük Dr. Gárdonyi Máté plébános úr „Balatonkiliti évszázadai” című művét, amelyben bemutatja számunkra elődeink életét, az őskortól napjainkig. Ahhoz, hogy a jelenben eligazodhassunk, és, bátran tekinthessünk a jövőbe, szükséges a múlt megismerése, annak tárgyilagos, elfogultság nélküli megítélése. Fontos egyúttal, hogy maradandó emlék legyen állítva azoknak az embereknek, akik alkották, építették, fejlesztették ezt a kis települést, Kilitit, amely immáron 40 éve, a Balaton egyik legszebb városának – a joggal Pannónia ékkövének nevezett – Siófoknak szerves része. Ezt a nagyszerű könyvet, a mi történelemkönyvünket, Máté Atya nekünk, és az utódainknak írta, méltó emléket állítva a letűnt koroknak, és őseinknek. A könyv olvasásakor szinte magunk előtt látjuk az őskort, a nádasokkal, benőtt tájat, azt a helyet, ahol még a Balaton egy mocsártenger volt. Majd az ókor népeit, amint átvonulnak vagy letelepszenek földünkön, aztán a középkort, honfoglaló őseinkkel, tatárral, törökkel és más népekkel hadakozó magyarjainkat. Magával ragadó a közelmúlt valóságos bemutatása. Milyen távoli, pedig milyen közelinek tűnik a huszadik század, amelyben életünk jelentősebb részét leéltük.
12.
Ami tegnap történt, az már történelem, az már lezajlott, és hogy minél hitelesebben fennmaradjon számunkra és utódaink számára, az olyan nagyszerű emberek gondoskodnak, mint Dr. Gárdonyi Máté plébános úr, aki tíz éve szolgálja a kiliti embereket. Ez alatt az évtized alatt papi tevékenysége összekapcsolódott a helyi kulturális és társadalmi élettel. Véleményét, tanácsait kikérik fiatalok, idősek egyaránt.
Kedves Máté Atya! Most pedig engedje meg, hogy Kiliti lakói nevében köszönetünket fejezzük ki azért az áldozatos munkáért, amely végigkísérte – a számunkra felbecsülhetetlen értékű – művének megalkotását. Izgatottan vesszük kezünkbe az Ön könyvét – a mi könyvünket – szeretett falunk történetét, és ajánljuk jó szívvel mindenkinek, mert minden könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik benne szerepelnek, átélték a történelmet, vagy akár csak álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, annak szelleme újraéled, erőre kap, és mesél,…..meséli a történelmet, ez a remekmű pedig a mi történelmünket. Hálás köszönettel: Kilitiek Dudás Károly
http://www.epiper.hu/galeria/index.php?cat=66&offset=252
13.
Kiliti tevékeny és alkotó emberek
14.
Konevál Gyuláné Takács Katalin
1957. október 11-én születtem, Balatonkiliti, Asztalos u. 17. szám alatt élek, családommal. Lányom, Szabó Edit, Budapesten lakik, fodrász – vállalkozóként dolgozik. A Magyar Rákellenes Liga Segítő Szolgálatán dolgozom napi 4 órában, ahová többnyire daganatos betegek, és hozzátartozóik jönnek segítségért. A foltvarrást a betegségem miatt kezdtem el tanulgatni, majd később egyre szebbeket sikerült megalkotnom, a szappankészítéshez pedig az egészséges életmód megőrzése adta az ötletet és kihívásnak éreztem, hogy megtanuljam. Mindkettőben egyénit tudok alkotni, és nagy örömöt jelent számomra, hogy sokan láthatják és megcsodálhatják „műveimet”. Foltvarrással kb.10 éve, szappankészítéssel, idén tavasszal próbálkoztam először. Szinte az összes szabadidőmet e két tevékenységnek szentelem. Mondhatnám, hogy mindkettő igazi szenvedélyemmé vált. A szappankészítéshez, kizárólag természetes anyagokat és saját termesztésű gyógynövényeket alkalmazok, a foltvarráshoz pedig természetes textileket. A beszerzést Budapesten és Székesfehérváron oldom meg. Ez ideig még nem terveztem kiállítást vagy bemutatót előállított termékeimből, de ha felkérést kapok, szívesen vállalom, akár másokkal közösen is. Sajnos még eddig nagy lehetőségem nem volt, hogy plénumot kapjanak alkotásaim, az idén nyáron megrendezésre kerülő „Bemutatjuk Kilitit” műsor volt az egyetlen, ahol aránylag sokan láthatták foltvarrásaimat és szappankollekcióimat. Ezen a bemutatón több érdeklődővel is kapcsolatba léptünk. Legújabban a textilfigurák készítése foglalkoztat. Ez egy érdekes munka, és úgy gondolom, hogy az embereket érdeklő tárgyakat hozok létre. Van egy dédelgetett elképzelésem: szeretném, ha lenne egy szabadidős szakkörünk, egy jól működő foltvarró klubunk, amelynek a szakmai, gyakorlati irányítását szívesen vállalnám.
15.
Kilitiek tollából
16.
Panyiné - Simay Zsuzsanna:
Édesapám emlékére Egy olyan embert veszítettünk el az Ő személyében, aki mert nagyot álmodni. Egy mindenki által megbecsült, megbízható és pótolhatatlan ember mintája lebegett mindig a szemei előtt. Egész életét ennek az álomnak rendelte alá, melynek megvalósításában, nagyban hozzájárult neveltetése és környezete is. De leginkább az a mérhetetlen akaraterő és szeretet, amely az utolsó pillanatig sugárzott belőle. Sokunknak vált már Ő példaképpé még életében. S ez a tudat Őt még jobban erősítette és nagyon sok energiát adott minden gondolatának és tettének. Ez az 59 év kevés és rövid idő az életünkben, melyet a Földön velünk töltött. Lehet, sőt. De ha jobban belegondolunk, örülhetünk neki, hogy egy ilyen embert egyáltalán megismerhettünk. Örülnünk kell, hogy mikor megszületett minket választott! Velünk osztotta meg minden bánatát és örömét. Sikereiben is vele voltunk. Tőle bárkibármikor számíthatott véleményre, tanácsra, dicséretre vagy legalább egy jó szóra. A neve hallatán „Simay Béla” nem egy ember arca jelenik meg előttünk, hanem azé az emberé, aki mindig a mosolyával találta meg a legközelebbi utat a másik emberhez. Akiből áradtak az újabbnál újabb és jobbnál jobb viccek. Aki tudásával is elkápráztatott minket. Vele öröm volt együtt lenni. Nem csak nekünk nehéz Őt elengedni. Neki ugyan olyan nehéz. Azt mondják, a csúcson kell abba hagyni! De Ő még vitt magával egy létrát is és ott áll a tetején. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy Neki igen is sikerült elérni a céljait és megvalósítani azokat.
17.
Ő büszkélkedhetett nagyszerű szülőkkel, akik szeretettel próbáltak példát mutattak neki és szinte mindenhonnan elismerést kaptak cserébe. Egy erős és öntudatos feleséggel az oldalán, aki minden helyzetben mellette állt (jóban és rosszban, örömben és bánatban, egészségben és betegségben) elérte, amit akart. Büszke volt gyermekeire is, akik a legnagyobb példaképet látták benne és próbálják abban a szellemben nevelni a saját gyermekeiket is, mint ahogyan látták tőle. De a legnagyobb erőt a hit, a remény és a szeretet adta neki. Hatalmas űrt hagyva szívünkben emléke örökre bennünk él, gondoljunk rá sok szeretettel!
Simay Béla a buszsofőr, és felejthetetlen apa
18.
