vi. feljegyzéS – máSnap reggel Zéh valami furcsán csikorgó, kaparászásszerű zajra ébredt, de lehet, hogy csak álmában hallotta, ezt utólag már sehogyan sem tudta eldönteni. Felkönyökölt, és feszülten fülelt, igyekezett újból meghallani azt, amire pillanatnyilag csak emlékezett, és aminek ezekb l a szétmálló emlékképekb l próbálta kideríteni a forrását. Odakint autó fékezett. Valahol mintha rezesbanda fújta volna. Id nként egy n meg egy féri kurjongatott, felváltva, de ez az elnyújtott, tompa hang lehetett valami más is. A párnáján hideg folt, savanyú, áporodott szagú, el ször azt hitte, odahányt, de a szagáról felismerte, nyál. Fejében meghágott és meghágandó n k képei cikáztak kusza összevisszaságban, csupa pucérság, sz r, rés, nyálkás meleg, az élet állandó lépcs fokai. Fölnézett, aztán fölült. A szobában hirtelen verebek leptek el mindent, hangtalanul tátogtak, verdestek a szárnyukkal a villanyvezetékeken, amik ott lógtak a szobában két póznára kifeszítve. Tollászkodtak, az egyikük sárga volt. Zéh nézte az imbolygó vezetékeket a verebekkel. A középs vezeték leszakadt, furcsán fel278
SÜLI_2016.005-02-TARTALOMMAL.indd 278
2016.05.04. 17:01:45
kunkorodott, el bb az egyik, aztán a másik vége. A verebek fölrebbentek. A kunkorodó végek viszszatekeredtek, egyberagadtak, ismer s hullámmá álltak össze. A hullám lassan mozogni kezdett. Mi ez, talán bajusz? Zéh nézte, ahogy összehúzódott, majd elúszott lassan a szeme el tt balról jobbra, kicsit megállt, aztán visszafelé indult jobbról balra. A dróthullám most már határozott, telt bajuszformát öltött, valahonnan ismer s szemek kapcsolódtak hozzá, ravaszkás mosoly, aztán megjelent halványan egy arc is. Az arc. Az arc is ismer s volt, de Zéh hirtelenjében nem tudta hova tenni, mert mindjárt n ni is kezdett, szinte betöltötte a szobát. Az arc. Sztálin, döbbent le Zéh, hát ez a kurai mit keres itt? Hanyatt nyomta magát az ágyon, mert Sztálin arca elindult feléje. Éppen csak elfért fölötte, egy pillanatig ott lebegett a sarokban, de el is tűnt mindjárt, elpattant, akár egy buborék, miel tt az ablaknál elakadt volna. A verebek is elszálltak utána, az egész csapat, csak a sárga maradt még, mintha mondott volna valamit, de Zéh nem értette, mit, aztán elszállt is a többiek után. A lábára odaakadt a villanyvezeték, vitte magával mind a két póznával együtt. 279
SÜLI_2016.005-02-TARTALOMMAL.indd 279
2016.05.04. 17:01:45
Zéh felült megint. A feje fájt. A szája kiszáradt. Émelygett. Az el bb álmában pénzt evett, ropogtak a fogai alatt a fémpénzek, nagyon jó volt az ízük. A szomszéd ágyon KisZéh még aludt, ugyanúgy feküdt, mint ahogy este itt hagyta, talán meg se mozdult végig. Zéh alatt megnyikordult az ágy, kint az utcán meg tompán puffant, reccsent valami. A takarója lecsúszott a földre, visszatette. Átment a másik szobába. Az asztalon még ott volt a maradék vize, megitta mindet. A pálinkásüveget nem látta, lehet, hogy kivitték még tegnap este. Fázott. Visszament, leült az ágyára, felvette a ruháját a földr l, belebújt. Az ablakban szürke derengés. Odakint valami puffant megint, mintha teherautó platóját nyitották volna le, nehéz fémlap csattant. A szomszéd szobából motoszkálást hallott. Fölébredt, kérdezte odaátról a szeretetszolgálatos ember. Föl, mondta Zéh, megjött a gyógyszer. Ez nem az, mondta a szeretetszolgálatos ember, még csak öt óra múlt. A kocsink meg legkorábban kilenc körül ér ide. És ez egy teherautó, a mienk meg egy kisbusz. Nézzük meg, ki jött. Mindjárt felöltözök. 280
SÜLI_2016.005-02-TARTALOMMAL.indd 280
2016.05.04. 17:01:45
Zéh fölkelt az ágyról, megdörzsölte az arcát meg a fejét, aztán kiment a ház elé a leveg re. Megborzongott a hűvös, könnyű szélt l. Körbenézett, kereste a tegnap esti kutyákat. Nem voltak sehol sem. Valahol kakas kukorékolt. Mintha erre a jelre várt volna, szemerkélni kezdett az es , halk surrogása hallatszott mindenhonnan. A f tér túlsó felén a szeretetszolgálatos autó mögött katonai teherautó állt, egy öreg Csepel. A platója vége lenyitva, a plató közepén szürke ponyva. A teherautó mellett terepszínű és fekete ruhás, bakancsos emberek ácsorogtak egy petróleumlámpa pislákoló fénykörében, fejük felett dohányfüst kékes foszlányai. A teherautó vezet fülkéjéb l rend r szállt ki, kezében gumibot. Elindult egyenesen Zéh felé. Néhány méterrel el tte megállt, és alaposan szemügyre vette. Maga mit keres itt, kérdezte a rend r. Eltévedtem, mondta Zéh, itt aludtam ebben a házban. Hátrafordult, és kissé bizonytalanul a templom mögötti sárga házra mutatott. A feje még kába volt a pálinkától, a nyirkos leveg n fázni kezdett. A rendr elnézett valahova Zéh mögé, mintha nem találta volna elég meggy z nek a hallottakat. 281
SÜLI_2016.005-02-TARTALOMMAL.indd 281
2016.05.04. 17:01:46
Kifogyott a benzin az autómból, mondta Zéh, nem tudtunk továbbmenni. A rend rt szemmel láthatóan nem érdekelte Zéh magyarázkodása. Az ott a maga kocsija, kérdezte. Igen, mondta Zéh. Úgy láttam, megrongálták, mondta a rend r. Zéh bambán nézett a rend rre, nem értette, mit mond. Kezét a hideg el l zsebre dugta. Ki rongálta volna meg, kérdezte, és miért. Nézze csak meg a szélvéd t, mondta a rend r. Odamentek az autóhoz. Elöl, a szélvéd jobb oldalán labdányi, behorpadt matt fehér folt látszott, bel le sugárban szétfutó, pókhálószerű repedések indultak. A visszapillantó tükröt is letörték, csak a huzalok tartották a helyén, lógott lefelé a kocsi oldalán. A kurva életbe, mondta Zéh, a kurva életbe. Este még nem volt semmi baja. Ez már csak ilyen, mondta a rend r, én minden nap ezzel találkozom. Reggel majd jelentse be az rsön. Zéh körbejárta az autót. Kinek volt útban, kérdezte, nem volt az utcán egy lélek se. Még most is alszik az egész falu. 282
SÜLI_2016.005-02-TARTALOMMAL.indd 282
2016.05.04. 17:01:46
