Kicsi MindenGyerek Gyerekparadicsom Alapítvány, Budapest, 2013

Kicsi MindenGyerek

Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez. Ez a kiadvány a szerző nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásért. 1

2

Kicsi MindenGyerek

Gyerekparadicsom Alapítvány, Budapest, 2013

3

A kötet a gyermekjóléti-szociális szakemberek számára akkreditált, azonos című továbbképzés anyaga. Szerkesztő: Tóbiás László Grafika: Balázs Andrea Kiadja a Gyerekparadicsom Alapítvány Felelős kiadó: Tóbiás László Készítette: Print City Europe Zrt. Felelős vezető: Miklóssy János ISBN 978-963-88411-1-7

4

Tartalomjegyzék Tóbiás László: Előszó ................................................................ 6 Tóbiás László: Új család, új gyerekkor Európában? – új kihívások a gyerekekkel és családokkal dolgozók számára ............10 Netuschillné Papp Szilvia: Pikler Emmi kisgyermek-nevelési gondolatainak aktualitása itthon és a világban - tények ................27 Mózes Eszter: Pikler Emmi kisgyermek-nevelési gondolatainak aktualitása itthon és a világban – vélemények ............................35 Scheer Ferencné: Szülői attitűdváltozások a kisgyermeket nevelő családoknál ............................................................................42 Stefanovics Barbara: A gyerek, a szülő és a szakemberek együttműködése a Józsefvárosi Biztos Kezdet Gyerekházban ........52 Suskó Nikoletta: Szülők és szakemberek komplex támogatása ......65 Cserey Miklós: A civil szervezetek lehetőségei a szülők támogatásában .......................................................................72 Nagy Zsóka: Nem kell belehalni egy párkapcsolati kudarcba, kérj segítséget! .............................................................................86 Károlyi Júlia: A szomszéd kertje ................................................92 Tóbiás László: Bevezetés és szempontok a Rosa Sensat Egyesületnek a kisgyermekek ellátása szabályozására készített törvényjavaslatához............................................................... 102 A Rosa Sensat Egyesület törvényjavaslata a kisgyerekek ellátásának szabályozására ..................................................... 108 Fogalomtár ........................................................................... 114

5

Tóbiás László: Előszó A Gyerekparadicsom Alapítvány 2011-13 között francia, katalán és olasz1 szervezetekkel közös projektet valósított meg az Európai Unió támogatásával.2 A projekt témái a 6 évesnél fiatalabb gyerekek és családjaik szükségletei, azok változása és a kielégítésükre nyújtott szolgáltatások, mindezek összehasonlítása az együttműködő négy szervezet országaiban. A Gyerekparadicsom Alapítvány állandó céljai közé tartozik, hogy magyar szakemberek minél szélesebb körének nyújtson kitekintési lehetőséget a gyerekekkel kapcsolatos szakmai tevékenységek élenjáró gyakorlataira, illetve, hogy hozzájáruljon magyar szakemberek, szervezetek egymásközti kapcsolatai épüléséhez. Ebben a projektben lehetőségünk volt arra, hogy önkénteseink illetve partnerszervezeteink munkatársai tanulmányutakat tehessenek. Hazai barátainknak köszönhetően a külföldi partnerek által nagyon magasra értékelt tanulmányúton fogadhattunk számos francia és olasz szakembert. 2012 októberében a MindenGyerek Konferencia keretében érdeklődő magyar szakemberek széles köre vehetett részt külföldi partnereink előadásain. Az azt követő napokban Budapesten tartottuk a projekt szemináriumát, szintén sok magyar részvevővel. A projekt eredményeit összefoglaló záró szemináriumot 2013 júniusában Párizsban tartottunk, négy magyar szakember részvételével. 2013 márciusában Budapesten és Győrben Kicsi MindenGyerek konferenciákat rendeztünk, a projekttel azonos témában, a projekt ihletésében, de nem csak annak tapasztalataiból, a projektben részt nem vett szakmai barátainkat is közreműködésre kérve. A projekt munkamódszerének középpontjában a való életnek a szakemberek mindennapi gyakorlata tapasztalatai szintjén történő megragadás állt.3 1

Partnereink: a francia CEMEA (Aktív Nevelési Módszereket Használó Központok Szövetsége), a katalán Associació de Mestres Rosa Sensat (Nevelők Rosa Sensat Egyesülete), az olasz Federazione Italiana dei CEMEA. 2 Az Élethosszig Tartó Tanulás Program Grundtvig Alprogramjáról és azon belüli a Tanulási kapcsolatok kategóriáról a nemzeti feladatokat ellátó Tempus Közalapítvány honlapján érdemes tájékozódni: www.tka.hu. 6 Kicsi MindenGyerek

Kötetünk a kisgyermekek és családjaik szükségleteiről, azok változásáról és kielégítéséről szóló írásokat tartalmaz. Van, amelyik a Grundtvig-programban született, több másik pedig már magába építi a projekt tapasztalatait, azok alapján született gondolatokat. A kötet célja, hogy a szakmai gondolkodást ösztönözze és támogassa, az új kihívások elfogadását és a velük való foglalkozást. Mindezeket a kisgyerekekkel foglalkozók esetben is a szakmák gyakorlásához kapcsolódó élvezetes tevékenységeknek tekintjük, melyek túllépnek a mindennapi rutinfeladatokon, lehetőséget adnak a tapasztalatok összegzésére, a szaktársakkal és más, kapcsolódó szakmák gyakorlóival való szakmai diskurzusokra. A kisgyerekekről és családjaikról való gondolkodás mindig többet is kínál szakmai diskurzus lehetőségénél, hiszen mindnyájunkat, mint a társadalom tagjait érintő kérdésekről van szó, így könnyen eljuthatunk oda, hogy önmagunkról és egész társadalmi valóságunk egészéről gondolkodjunk. Projektvezetőként Tóbiás Lászlónak az volt a célja, hogy egy széles összefüggésrendszerben vegye számba a magyar helyzet kihívásait és az azokra adható válaszokat, melyek a külföldi partnerek munkája és tapasztalatai alapján hatásosnak tűnnek. A nemzetközi találkozások nem csak a partnerek értékei megismerésére adnak lehetőséget, de tükröt is tartanak. Kisgyerekekkel és családjaikkal foglalkozó találkozások magyar emberek számára mindig megmutatják, hogy a világban milyen jelentősnek tartják Pikler Emmi munkásságát: odaadó hívek napi munkájuk zsinórmértékeként használják, és a kritikusok is legalábbis inspi3

Széles körben ismert, hogy különböző megközelítések alapján több más szakember működik együtt régebb óta külföldi kollégákkal a gyerekkorosztállyal, szűkebben hat évesnél fiatalabbakkal és az ő családjaikkal foglalkozó munkákban is. A teljesség igénye nélkül is említenünk kell a Család, Gyermek Ifjúság Egyesület munkáját az Eurochild ernyőszervezetben – mindkettőnek az elnöke Herczog Mária. Korintus Mihályné nemzetközi összehasonlítások, kutatások terén nagyra becsült szereplő. Milotay Nóra az Európai Bizottságnak a kisgyerekkori gondozással és neveléssel foglalkozó munkabizottságának koordinátora. Salamon Eszter az Európai Szülők Egyesülete (és annak magyar tagegyesülete) elnöke. Kicsi MindenGyerek 7

Tóbiás László

rálónak, ismerendőnek tartják. Ezzel szemben mi magyarok alig ismerjük ezt a mások által nagyra tartott szellemi örökségünket. A kisgyermekgondozók képzésén túl más iskolákban nem is nagyon beszélnek róla, évtizedek óta nem jelentek meg az eredeti munkák újabb kiadásai. Az örökség ápolására létrehozott alapítványt 2011 óta nem támogatja a magyar állam. Szeretnénk, ha a magyar szakemberek és a széles közönség is tudna Pikler Emmiről, és a munkássága ismeretében mindenki maga eldöntené, hasznos-e számára, használja-e. Ennek a nagy célnak szerény szolgálata Mózes Eszter és Netuschillné Papp Szilvia írásának közzététele kötetünkben – miként volt szereplésük a Kicsi MindenGyerek konferenciákon. A következő három írás a Gundtvig-projektben együttműködő partnerünk, a Józsefvárosi Egyesített Bölcsődék három munkatársa tollából született, részben azonos témákban, de más-más szakmák, munkakörök szemszögéből. Scheer Ferencné, az intézmény országszerte ismert vezetője, a Magyar Bölcsődék Egyesülete ügyvivői testületének tagja írását a vezetői szempont határozza meg. Az intézmény és a biztos kezdet program keretein belül működő gyerekházat vezető Stefanovics Barbara a Magyarországon – különösen városokban – még nem nagyon elterjedt szolgáltatás mindennapi tapasztalatait írta le, némileg a Grundtvig-projekt keretében tett tanulmányútjai nyújtotta tükörben is. Suskó Nikoletta tanácsadó szakpszichológus írása egyaránt tükrözi a gyermekek házában a családokkal végzett napi munkát és a kisgyerekekkel közvetlenül foglalkozó szakemberek támogatásában szerzett tapasztalatait is. Cserey Miklós családterapeuta a kisgyerekes családok számára nem szakemberek által nyújtott támogatásokról, az ezek felvirágoztatására kezdeményezett Szülőnek lenni mozgalommal szerzett tapasztalatairól, az azok alapján született gondolatairól írt. Nagy Zsóka a Kicsi MindenGyerek konferenciáknak is nagy hatású előadója volt, amiben szerepet játszott, hogy évtizedeken át óvónőként szerzett tapasztalataira is támaszkodott, akkor is, amikor kidolgozta saját családmediációs rendszerét, amit jó ideje már tanít is. A kisgyere-

8 Kicsi MindenGyerek

Előszó

kekkel és családjaikkal foglalkozóknak többet kellene tudniuk a területen megjelenő újabb kezdeményezésekről, szakmákról, közöttük a mediációról is. Jó, ha tudnak segítségeket, alternatívákat ajánlani, ha egy családnak szükségük lenne ilyenekre. És jó, ha saját szemléletüket formálják más szakmák nézőpontjai, eszközei alapján is. A mediáció mindenképpen a megismerésre való módszerek közé tartozik ezen szempontok alapján. Károlyi Júlia tanár és antropológus, a partnerek közül az Autonómia Egyesületet képviselte a projektben. Írása elüt a többitől, ahogy ezt a szerkesztő kérte. Mert így az érdeklődő Olvasó a Magyarországon sokak előtt – és látható módon a gyakorlatban – szinte teljesen ismeretlen megközelítésben foglalkozhat a kisgyerekek és családjaik szükségleteivel. Hogyan neveli utánpótlását egy tradicionális demokrácia a kisgyerekkortól, hogyan határozza meg ez a tradicionális demokrácia a kisgyerekekkel való foglalkozást? Szerzőnk az antropológusok különösen érzékeny megfigyelései közé anyaként szerzett tapasztalatait vegyítve írt, a hétköznapoktól kicsit elemelkedve és ilyen gondolkodásra is ösztönözve. Katalán partnerünk a Rosa Sensat Egyesület a projekt idején és a közös munka tapasztalatait is felhasználva dolgozott ki törvényjavaslatot a kisgyerekek ellátásának szabályozására, amit egy bevezető írással mutatunk be az Olvasónak. Kötetünket a négy partner közös munkájával létrehozott szójegyzék rövidített változatával zárjuk – az elektronikus változat a teljes a szójegyzéket tartalmazza. A már a II. világháború óta különös súllyal gondozott francia-német együttműködésben kialakult gyakorlatot régóta sok nemzetközi program használja: a legfontosabb kifejezéseknek közös értelmezést adva, illetve az adott tevékenységhez kapcsolódó, de nem minden partnerország szakmai kultúrájában meglevő kifejezéseket, fogalmakat összegyűjtve. Projektünk során mi azokat a fogalmakat gyűjtöttük össze, amelyek meghatározóak a négy ország kisgyerekellátásainak történetében és mai gyakorlatában, illetve a kiemelkedő alkotókat. Ezzel is hozzá kívántunk járulni magunk, kollégáink, az Olvasó látóköre bővítéséhez.

Kicsi MindenGyerek 9

Tóbiás László: Új család, új gyerekkor Európában? – új kihívások a gyerekekkel és családokkal dolgozók számára Új-e a család és a gyerekkor Európában? Ezt a kérdést tettük fel francia, olasz és katalán barátainkkal közösen 2011 és 2013 nyara között megvalósított projektünk címében. A projekt kapcsán született gondolataink egy részét összegző gyűjteményünkben illik választ adni a kérdésre. A demográfia és a szociológia által rögzített összegző számok alapján nincs okunk új családról, új gyerekkorról beszélni, inkább csak trendek erősödéséről: születések, abortuszok, gyerekhalandóság, iskolázottság, várható élettartam, házasságkötések és élettársi kapcsolatok számai mind évtizedek óta változatlan irányba mozognak. 4 De persze vannak a gyerekekkel és családokkal foglalkozó más tudományok és szakmák, melyek a maguk szempontjából láthatják újnak a családokat, a gyerekkort. Projektünknek olyan szakemberek voltak a részesei, akik 6 évesnél fiatalabb gyerekekkel és családjaikkal közvetlenül dolgoznak, nekik nyújtanak szolgáltatásokat. Amit a demográfusok és szociológusok számai régóta mutatnak, az sok tekintetben mostanra állítja kihívás elé a kisgyerekekkel dolgozó szakembereket és intézményeket, mert mára vált egyediből gyakorivá, bizonyos esetekben többségivé a gyerekcsoportokban, a szülők körében a szükségletek, igények sorában. Nyugat-európai barátainknál néhány évvel korábban jelennek meg a kihívások, születnek válaszok, de nyilvánvalóan ugyanazon az úton járunk. A teljesség igénye nélkül néhány ilyen kihívást veszünk számba. Az anyák átlagosan egyre idősebben, a korábbitól különböző életkori és személyiségfejlettségi szakaszban szülik meg első gyermeküket, aki gyakran testvér nélkül marad. Azért ma is vannak fiatal anyák, 4

A trendek pedig egybevágnak a hosszú távú folyamatokat előrejelző elméletekkel, mint például a F. W. Notestein és társai által a népességszám csökkenését már 1945-ben előrejelző és 1953-ban pontosított demográfiai átmenet elméletével. Magyar nyelvű tankönyvi ismertetése pl.: Kovacsicsné Nagy Katalin–Klinger András (szerkesztők): Demográfia. KSH. Budapest, 1996. 10 Kicsi MindenGyerek

akiket – gyermekeikkel együtt – a nemzetközi szakmai gyakorlatok különös figyelemben részesítendőnek tekintenek, minthogy a tapasztalatok szerint az idősebb szülőkhöz hasonlítva, az ő személyiségük kevésbé kialakult, szülőként is türelmetlenebbek, kevesebb ismerettel rendelkeznek, párkapcsolataik kevésbé stabilak, képzettséggel egyáltalán nem vagy csak alacsony szinten rendelkeznek, a munkaerőpiacon és ezzel a jövedelemszerzésben esélyeik rosszabbak. Gyerekeik gyakran kisebb súllyal születnek, többet betegeskednek, kevésbé alapos gondozásban részesülnek, képességeik kibontását kevésbé inspiráló környezetben élnek. Ezek régen azonosított kockázatok. Kevesebb szó esik azokról az anyákról, akik akár három évtizeddel idősebben szülnek. Nyilván a többségtől sokban különböző, speciális szükségletekkel rendelkeznek ők maguk és gyermekeik is. Tehát nem csak abból következnek új kihívások a gyerekekkel és családjaikkal dolgozóknak, hogy az anyák átlagéletkora nő, de abból is, hogy nagyon tág életkori sáv az anyáké, és a zömtől eltérő korúak nem ritka kivételek. 5 Fontos kihívások következnek a szülővé válásra való felkészültségben jelentkező különbségekből: nem szándékolt vagy felkészült foganás történt, esetleg valamilyen orvosi módszer segítette azt. A gyermekre vonatkozó kockázatok mellett a szülői beállítódásban, a szülő–gyerek viszonyban is jelentős különbségeket tapasztalhatunk ezen körülmények folyamányaként is.

5

2008 óta a 30-34 éves korosztályhoz tartozók közül szülnek legtöbben, az összes édesanya 1/3-a. A 25-29 éves korban szülők aránya – monoton fogyás mellett – 27,8% volt 2010-ben (az utolsó hozzáférhető adatú évben). Ugyanakkor a 20-25 évesen szülők aránya, szintén monoton csökkenés mellett 14, míg a 35-39 évesen szülőké monoton növekedés mellett 14,8% volt. Tehát az édesanyák 81,5% életkora esett a szüléskor a 20 és 39 év közötti igen széles sávba, következésképpen 8,5% még tovább szélesítette a sávot. Statisztikailag értelmesen a 15 és 45 év közötti sávból kerülnek ki a szülő nők. Ilyen arányok mellett ezen a sávon belül még egyéni életútvariációkról érdemes beszélnünk, a kivételek ezeken kívül vannak. Lásd: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/hazaitermekenysegt.pdf Kicsi MindenGyerek 11

Tóbiás László

A magzati veszteség és csecsemőhalandóság csökkenése nem csak megelőző intézkedésekből következik, de abból is, hogy az orvostudomány több betegségből, sérülésből, állapotból tud olyan magzatot és gyermeket megmenteni, akit korábban elveszítettünk volna. Ezek a gyerekek – akik nincsenek kevesen – nyilván rendelkeznek speciális szükségletekkel, miként a szüleik is. Magyarországon magas a koraszülöttek aránya6, az ő speciális szükségleteikkel még az orvoslás minden ága sem számol, az egyéb szolgáltatások nagy részében pedig fel sem merül ez a szempont, a gyerekek szokásosnak, átlagosnak tekintett szükségleteire alapozzák a szolgáltatásokat – miként a leendő szakemberek felkészítését is. Ez alighanem több évtizedes elmaradás. A gyerekek mind nagyobb arányát sújtó allergiák is érzékenységet mutatnak és egyedi szükségletek kielégítését igénylik.7 Tehát miközben nő a sajátos érzékenységgel bíró gyerekek aránya, és az orvostudomány a maga szempontjai alapján egyre többet tud ezekről a gyerekekről, a nem egészségügyi szolgáltatások még többnyire nem reagálnak ezekre a szükségletekre. Meglehet, a gyermekkor és a család legfontosabb újdonsága a gyerekkel és családjaikkal foglalkozó szakemberek számára abban áll, hogy megváltozott a szülőség tanulásának lehetősége és ezzel módja. Európában a mai 70 évesek alkotják az utolsó olyan generációt, melynek nagy része még sokgyerekes, a tágabb családba illetve szomszédságba sok szállal kapcsolódó családba született. Az ő felnövekedésüknek, spontán, informális tanulásuknak része volt a szülőség tanulása: a gének programjai mellett kulturális mémek segítették őket. Életprogramjukban a húszas évek elején teljesült az első gyermek megszülése, ami egyrészt erős motívum volt a szülői szerep kialakítására a szocializációs folyamatban, másrészt saját

6

Az EU tagállamok átlagában 6, Magyarországon 9% a terhesség 37. hete előtt megszülető gyerekek aránya. Lásd: Fogarasi-Grenczer Andrea–Balázs Péter: A dohányzás és a környezeti dohányfüstártalom kapcsolata a koraszülésekkel. Orvosi Hetilap, 2012, 153, p. 690–694. 7 Legalább tudományos szempontból vizsgálni kellene, hogy a nyugati világban példátlanul gyakori programozott szülésekkel világra jövő gyerekek körében mutatható-e ki egy vagy több speciális szükséglet halmozódása. 12 Kicsi MindenGyerek

Új család, új gyerekkor Európában? – új kihívások …

szüleik – természetesen elsősorban a nagymamává lépő édesanyák – még a hagyományos módon tudták őket ebben is segíteni. E nagyanyák még sokan háztartásbeliek voltak vagy a házkörüli gazdaságban dolgoztak, lányaik már nagyrészt munkaviszonyban álltak. És munkaviszonyban álltak még akkor is, amikor az ő – jellemzően már csak – egy-két gyerekük vált szülővé, akiknek ezért sem tudtak úgy segíteni, ahogy ők azt még megkapták. Ennél is fontosabb, hogy az ő egy-két gyerekük ténylegesen nukleáris családban nőtt fel. Sem a kiscsaládban, sem a nagycsaládban, sem a zártabbá vált szomszédságban nem maradt sok esély a szülőség régi, spontán, informális módon való tanulására. Bizonyára sok akadálya volt annak, hogy ez erős hatás lehessen: az életmód különbözősége, a fiatalok – közöttük különösen és témánk szerint fontosabban a nők – iskolázottságának rohamos növekedése, a tanulási módok és források meghatározó különbsége. Már régóta beszélünk tudatos gyermekvállalásról, és a fogalom egyre több mindent ölel fel: a tervezett foganást, az arra való testi, lelki és műveltségbeli felkészülést, az erőforrások biztosításának megtervezését a gyermek felneveléséhez… Jellemző a több csatornából érkező információk fogadása és keresése. A tömegközlési eszközök nyilván igényt elégítenek ki, amikor gyakran és nagy terjedelemben foglalkoznak ezekkel a témákkal, valamilyen szinten interaktivitást is biztosítva illetve példákat is bemutatva. Ebben a témakörben is megfigyelhető, hogy egymást kizárón szélsőséges vélemények is megjelennek, még a tudományosság vértjében is, s a közönségben egyszerre van jelen a kétely és olyan megbízható referenciaszemélyek keresése, akik eligazodást adnak a tengernyi információhoz. Látható mód épülnek erre üzleti vállalkozások és közösségek – melyek egy részéről aztán mégis csak kiderül valamiféle üzleti motiváltság is. A szülésre és szülőségre felkészítő tanfolyamok, a tornák, a hordozókendő használata vagy játszóterek–játszóházak körül létrejövő közösségek ilyen önszerveződések, és szinte minden gyermekjóléti szolgálat működtet


Tóbiás László

baba-mamaklubot, többnyire védőnőkkel együttműködve. 8 Ugyanezen szükségletek kielégítését célozzák a Biztos kezdet program gyerekházai. A gyerekekkel, családokkal foglalkozó szakemberek számára tehát új a család és a gyerekkor abban, hogy az ahhoz kapcsolódó tudások forrásaként, a más forrásokból származó információk értelmezése, értékelése egy lehetséges igazodási pontjaként is kell dolgozniuk9 – miközben a munkájukat más pontokhoz és azokból származó információkhoz is mérik. A szülők informális, spontán tanulás helyett racionális – sokszor az érzelmi intelligenciával is gondoló – módon válnak szülővé, és reflektálják magukat, tehát egy önvezérelt, nem formális tanulási folyamatban. Nagyon sokszor érzik azt a szakemberek, hogy a szülő nem racionális, hanem racionalizáló: nem vezetik tudatos megfontolások, hanem utólagos magyarázatokat, értelmezéseket kapcsol szülői működéséhez. Ez nyilván nem elválasztható a magyar társadalom tagjait jellemző alacsony önértékeléstől és önbizalomtól sem. A szakemberek szemében nem kevés szülő tűnik olyannak, mint a kamaszok. Lehet, hogy az identitásküzdelem belső erői forronganak, ugyanolyan hevességgel vagy tán még nagyobbal? A kívülálló számára indokolatlannak tűnő kétségbe esést, segítség- és oltalomkeresést elutasítás váltja, maró gúny, hibáztatás, szélsőséges érzelmi hullámzás… Mindenesetre nem könnyű a segítői szerep – főleg úgy, hogy arra a szakemberek nagy része – gondozók, óvodapedagógusok és sokan mások – felkészítést sem kapnak. A szülőség életünk alapvetően meghatározó élménye: énképünknek sarkalatos eleme saját szülőségünkről alkotott képünk, szülő voltunk megélése. Aligha élhetjük meg jónak életünket, ha szülőként elégedetlenek vagyunk magunkkal. 8

Más kérdés, hogy a klubok nem dolgoznak össze, nem osztják meg eredményeiket, nem hoznak létre az erőforrásokat jobban hasznosító együttműködést. 9 Gyermekorvosok vállaltak már korábban is ilyen általános ismeretterjesztő feladatot. Például Pikler Emmi, akinek munkásságáról található írás kötetünkben, 1940-ben adta ki Mit tud már a baba? című kötetét. 14 Kicsi MindenGyerek


Úgy gondoljuk, a fentebb már leírt mindennapi tapasztalatok bizonyítják, hogy a magyar társadalom sok tagját és sokféleképpen feszítik a szülőség kérdései – miként szülőtársaikat Európa-szerte. Ugyanakkor az sem igényel különösebb bizonyítást, hogy társadalmi diskurzus, főleg cselekvés nálunk nem alakult ki a kérdésben. A politika kezdeményezéseiben minden szakember felismeri az általános jellegzetességet: a viselkedés akkor erőszakos, amikor a cselekvő bizonytalan magában, nem képes egy helyzetet összetettségében megérteni. Aki egy könyvet olvasott, tudja a biztos megoldást, aki kettőt, az már mérlegel, aki egyet sem… Úgy gondoljuk, alapvető fontosságú a szülőségről minden szinten társadalmi diskurzust nyitni (ahogy kötetünkben Cserey Miklós felveti), aminek már az elindítása is igen nehéz. Hiszen nem lehet cél – de még nem szándékoltan elért következmény sem! - az amúgy is gyenge szülői önbizalom csökkentése, miközben azzal meg mégis csak szembe kellene nézni, hogy a magatartászavaros gyerekeket (hovatovább tömegeiket) mi neveljük. Az ő bajaikat elsőrendűen a mi nevelésünk okozza. Ha nem vagyunk eléggé jó szülők, nem csak a saját életminőségünket rontjuk, de a gyerekeinkét is determináljuk. Régi mondás, hogy a születéskor nem csak gyerek, de szülő is születik. Szülőségünk biológiai feltételei saját foganásunkkal fogannak, saját születésünkkel születnek, és nagyon összetett folyamatban fejlődnek képességekké. Úgy gondoljuk, az első feladat annak társadalmi szintű megértése, hogy a szülővé válás feltételei gyökeresen megváltoztak a legutóbbi generációk korában, s folyamatos változásban vannak ma is. A változás magvát abban látjuk, hogy a spontán szükségletkielégítést mind több területen a tudatos szervezettségnek kell felváltatnia. A folyamat lassan kétszáz évvel ezelőtt elindult, amikor a munkásnők gyerekeinek ellátására létrejöttek az első óvodák, majd bölcsődék. Sok évtizede természetes már az is, hogy az idős emberek ellátása csak szervezetten, a családnál tágabb körben történhet. A fogyatékossággal élők esetében a magyar és a nyugat-európai gyaKicsi MindenGyerek 15

Tóbiás László

korlatot összevetve látjuk, hogy az ő és családtagjaik speciális szükségleteit sem lehet más módon kielégíteni: megszervezettség hiányában nincsenek is kielégítve ezek a szükségletek nálunk. Kérdés, hogy milyen szükségleteket akar egy társadalom bevonni a szervezett szükségletkielégítés körébe: milyen csoportokat és azok milyen szükségleteit? A gyerekekhez és családjaikhoz visszatérve, világos, hogy a jelenleg kielégítendőnek tekintett biztonsági, ellátási, nevelési, tanítási szükségleteken túl továbbiak kielégítését is meg kell szervezni. Egyes szükségletekre válaszoló szolgáltatásoknak nagyobb városokban piaca alakult ki. Nagyon hasonló szükségleteknek a leghátrányosabb helyzetű régiókban való kielégítésére jöttek létre a Biztos kezdet gyerekházak, uniós forrásokból indított kezdeményezések, melyekre utóbb normatív támogatás rendeltetett. Mindennapi tapasztalataink és elméleti megfontolások alapján egyaránt azt kell feltételeznünk, hogy ezek a szükségletek fennállnak a társadalom egészében, még ha kielégítetlenek is. Amikor szervezett szükségletkielégítésről beszélünk, nem kizárólag intézményes szükségletkielégtésre gondolunk. Ha nem is túl sokat, de láthatunk spontán szerveződő, saját szükségleteiket kielégítő családi szövetkezéseket. A magyar társadalom nem túl kedvező állapotáról állít ki látleletet, hogy a beteg, fogyatékossággal élő gyerekek családjainak többnyire nincs is más lehetősége, mint összefogva gondoskodni saját szükségleteik – legalább részbeni – kielégítéséről. Sokféle példát láthatunk. Modellként is érdemes tekintetnünk például a Nagycsaládosok Országos Egyesülete ifjúsági munkájára, aminek keretében táboroztatásra is felkészítik a tagcsaládok fiataljait – és az általuk bevonzottakat. Ezzel saját erőforrásaik megszervezésével elégítik ki a nyári felügyelet, ellátás, nevelés iránti szükségleteiket10. Az önszerveződések mellett láthatunk olyan in10

A táboroztató fiatalok nem csak élményekkel lesznek gazdagabbak, de a kisebb gyerekekkel való foglalkozás, az ilyen helyzetekben való működésük önreflexiója minden bizonnyal szülői szerepük formálásához is hozzájárul. Kiegészítve ezzel a családon belüli spontán tanulást, amire nekik van a leg16 Kicsi MindenGyerek


tézményeket, melyek saját szolgáltatásuk részének tekintik azt is, hogy ösztönözzék és támogassák a családokat a közösségi szerveződésben, szükségletkielégítésben. Ez a működés nyilván megsokszorozza az intézmény által ráfordított erőforrásokat, ami anyagi szempontból is nagyon fontos: a jóléti szolgáltatásokat újraelosztott jövedelmekből finanszírozzuk, forrásuk nem végtelen. De ennél sokkal fontosabb szempontokra is érdemes figyelmet szentelni. Egyrészt: a pénzalapú cserék mindig azt jelentik, hogy a ráfordítások egy része valójában nem a szándékolt célt, szükségletkielégítést szolgálja, hanem például adóvá, intézményfenntartási költséggé, esetleg profittá válik. A pénzt nem használó közösségi alapú szükségletkielégítés esetében a források egészét a közösség hasznosítja, még akkor is, ha nem az elsődleges célra. Például a koordináció itt is igényel erőforrásokat, de önmagán túli hasznokkal is jár, szociális szükségletek is kielégülnek általa. Ugyanakkor a szükségletek kielégítése a közösségi formákban több dimenziós is, mint a pénzre alapozva. Döntő, hogy ezekben a szolgáltatói szerepekben levők saját szükségleteik kielégítéséért is dolgoznak, és itt messze nem csak arról van szó, hogy saját családjuk is kedvezményezett – például a saját gyerek is részt vesz a közösség nyári táborában. A példánál maradva: egy közösségi tábor előkészítése és megtartása megköveteli a szülőktől, hogy tudatosan cselekedjenek, így vállaljanak felelősséget mások gyerekeiért, olyan tevékenységekben is, amiket szülőként rutinból végeznek. Megosztják élményeiket, tapasztalataikat – tudatosítják magukban és társaikban. Megvalósulhat az önmegvalósítás legmagasabb rangú szükséglete, vagy amit nem kevesen még az önmegvalósítás fölé is helyeznek: annak szükséglete, hogy az egyén a közösségért cselekedjen, (vissza)adjon valamit a közösségnek.

nagyobb esélyük. A táboroztatás és abba fiatalok bevonása az egész társadalom számára hallatlanul fontos lenne, a kamaszok identitásába beépülne a gyerekekkel szerzett tapasztalat, ami sok haszonnal járna az egyén és a társadalom számára is, a szülőséghez való hozzájáruláson túl is. Kicsi MindenGyerek 17

Tóbiás László

Az intézményes, szolgáltatói szükségletkielégítés régóta ismert problémája, hogy az egyén, a család elveszíti a kompetenciáját a szakemberrel – és nem mellékesen saját szükségletével – szemben. A segítő szakmák gyakorlói gyakran figyelmeztetik önmagukat, hogy mindenki saját maga a legjobb szakembere a saját szükségleteinek, problémáinak. Általában természetesen a védőnő sokkal többet tud a gyerekek táplálásáról, gondozásáról, mint a szülő. De a saját gyereke érzékenységét, kedvtelését mégis a szülő ismeri jobban. És sorolhatnánk a gyerekekkel foglalkozó összes szakmából a hasonló ellentétpárokat. A közösségi – a szakemberek és az érintettek, esetleg más önkéntesek tudásait egyesítő – szükségletkielégítési módok túl tudnak lépni ezeken a problémákon. Abban az értelemben is, hogy nem egyetlen, adott pillanatban fennálló szükséglet kielégítéséig látnak, hanem kompetenciák fejlesztéséhez járulnak hozzá, egyéni és közösségi kompetenciák fejlődéséhez. Az évezredeken át spontán módon formálódó és rendelkezésre álló nagycsaládiszomszédsági közösség által betöltött funkciókra ma tudatosan kell közösségeket építeni, és azokban az egyes embereknek sokkal tudatosabban cselekednie, beleértve ebbe a tanulást is. De a spirálnak ugyanarra az oldalára érkezünk: az adott esetben kompetens és magát annak is érző szülők fejlődhetnek, magukat életük dolgaiban szintén kompetensnek megélő gyerekeikkel együtt. A szakemberek válaszaihoz A gyerekes családok szükségletei kielégítésében dolgozó szakemberek számára tehát mindenképpen új a család, a gyerekkor. Ugyanaz a helyzet, mint a természet esetében: a hosszú idő alatt kialakult bonyolult szisztémákat kikezdték a legutolsó idők változásai. De nem elég felhagyni a nem kívánt káros hatásokat is okozó tevékenységekkel, mert az eredeti szisztéma nem tud újjászületni, a folyamatok magukra hagyása – előre láthatóan - csak fenntarthatatlan elvadult állapotokhoz vezet. Tudatos módon kell keresni egy új és kívánatos egyensúlyú szisztémát. Nem is egyet, hanem minden szü-



lőnek, családnak, intézménynek a magáét. 11 Ez alighanem egy folytonos kísérletezés, nagy lépések helyett apró, de állandó mozgás. Rátérünk arra, meglátásunk szerint hogyan is felelhetnek meg a gyerekekkel foglalkozó szakmák és gyakorlóik az új kihívásoknak. Első feladatnak azt tartjuk, hogy egyénként megéljük, és a társadalommal megosszuk: alapvetően nagyon örömteli változások árát kell megadnunk, amikor az új kihívásokra válaszolunk. 70 évvel ezelőtt 58 éves élettartamra számíthattak az újszülött leánykák, most 77 évre. A csecsemőhalandóság a töredékére esett, 1941-ben ezerből 116 csecsemő halt meg, tehát minden tízedik! Ma minden kétszázadik.12 Nem csak éveink száma nőtt, de a nagy betegségektől, fájdalomtól mentesen leélt évek száma is. Már csak ebből a szempontból is szabadabban és több örömmel élhetjük meg életünket! Ha tovább élünk, de ugyanannyi gyermeket szülnénk, akkor létünk feltételeit emésztenénk fel: a föld erőforrásai nem kimeríthetetlenek és korlátlanul újjászületőek, ha növekszik az emberek létszáma, létünk feltételeit emésztjük el. (Mohóságunkkal még akkor is a gyerekeink, unokáink lehetőségeit rontjuk, ha kevesebben vagyunk.) A Földön élő fajok közül egyedül az ember szaporodott túl oly mértékben, hogy azzal más fajok tömegeit ítélte kihalásra, és saját faja létezését is veszélyezteti – már pedig a természet törvényei a legerősebbek. Szükségszerű – és a demográfiai átmenet elméletében már 1955-ben leírt trend szerint megvalósuló – válasz a születésszám

11

Projektünk során minden szervezet összeállítást készített arról, milyen ellátások szolgálják országában a kisgyerekeket és családjaikat. Francia barátink 13 formáról adtak számot. Projektzáró konferenciák kerekasztalán szerepelt az ezen ellátások fejlesztéséért és biztosításáért felelős legmagasabb rangú köztisztviselő. Ő elmondta, hogy céljuk a családok szükségleteihez a lehető legfinomabban illeszkedő szolgáltatások biztosítása, és minden ellátási formához külön intézménytípust is rendeltek, hogy minimalizálják az ellátottak szükségleteitől különböző intézményi érdekek megjelenését. 12 http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wnt001b.html?184 Kicsi MindenGyerek 19

Tóbiás László

tudatos csökkentése.13 Ez pedig egyet jelent a kisebb családmérettel, aminek kihívásaival nézünk most szembe, saját életünkben és kisgyerekekkel és családjaikkal foglalkozó szakemberekként. Tehát a legfontosabb azt tudnunk, hogy jó dolgokért, például a hetven előtti embereknél húsz évvel hosszabb és egészségesebb életért adjuk meg az árat azzal, hogy keressük a választ kisgyerekek és családjaik új szükségleteire. Szintén a szemléleti alapvetések közé tartozik, hogy a gyerek, a család és szolgáltatások viszonyát végiggondoljuk. Talán a gyermekjóléti–gyermekvédelmi szakmák szemlélete a legtisztább e tekintetben, legalábbis a jogi szabályozás. Bizonyára szerepe volt ebben annak, hogy a gyermekjóléti terület az 1997-es gyermekvédelmi törvénnyel14 született meg, s szemléletét a gyermeki jogok egyezménye határozta meg: a kérdések túlnyomó többségében nem lehet a családjától elkülönítve szemlélni a gyereket, ebből a szempontból is idetartozik a bölcsődei ellátás. A védőnői szolgálat is a család egészét látja, még ha általában a gyerekkel és az anyával foglalkozik is. Elengedhetetlen, hogy a (kis)gyereket mindig és tudatosan a családja tagjaként lássuk, és tudjuk, hogy a család egésze számára nyújtjuk szolgáltatásainkat. A legegyszerűbb példával élve: az óvoda nem csak a gyerek, de a szülő biztonsági szükségletét is kielégíti, abban az időben, amikor nem tud ő maga személyesen gondoskodni. Elengedhetetlen, hogy önmagunkat szolgáltatóként lássuk. Ez gyerekkel foglalkozó sok ágazat és intézmény hagyományos szerepelfogásától idegen Magyarországon, miként azt szakpolitikusok legutóbbi megnyilvánulásai is megmutatják. A magyar társadalom általában elégedetlen intézményei működésével, s így van a gyerekintézményekkel is. Fel kell oldanunk a disszonanciát: intézményhasználóként szolgáltatásokat várunk el magunk is, munkavállalóként pedig 13

A demográfiai előreszámítások modelljei szerint a XXI. század közepére éppen oda fog visszacsökkenni Magyarország lakossága, ahol a területen élők száma a XX. század elején volt. 14 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 20 Kicsi MindenGyerek


nem a szolgáltatói szemlélet jellemez bennünket, miként intézményeinket sem. A szemléleti alapvetés után nézzük a konkrét kihívásokat! A szülővé válásra nem lehet a szülői családban, spontán módon felkészülni: nincsenek a családokban olyan kortávolsággal testvérek, más rokonok, akiknek a gondozását, nevelését megfigyelve spontán lehetne tanulni a szülőséget. Nagyon kevés felnőtt ember – leginkább csak a saját szülők – szülői működését lehet – akár nem tudatosítottan is – megfigyelni. Nem hogy mintát nehéz gyűjteni, de még szempontokat is ahhoz, milyennek ítéljünk egy gyerekkel való foglalkozást, (szak)embert. Sarokpontok, tekintélyszemélyek, értékek választásához még technikát is nehéz találni. Nagyon sokféle ismeret hozzáférhető könyvben, tömegközlésben, interneten, akár szöveges, akár képi formában. De ezek között is értékekre, tekintélyszemélyekre támaszkodva lehetne eligazodni. Sok mindent lehet tanulni olvasással, álló vagy mozgó képekből, ám a más emberekkel való együttműködést, ami a szülőségnek is lényege, csak kevéssé. A támogatott tapasztalati tanulás látszik járhatónak, aminek során egyrészt a konkrét tevékenységhez kapcsolódó kompetenciákra lehet szert tenni, másrészt a saját tapasztalati (saját cselekedetekből való, a tapasztalatokat tudatosító) tanulás kompetenciáit, a felnőttségnek ezeket az alapvető, de kevéssé hangsúlyozott kritériumait is kiépítheti az ember. A létező modellek kétirányúak ezen a téren. Már említettük a Nagycsaládosok Országos Egyesületét, mely a tagcsaládok nagyobb gyerekeit képzi és vonja be a kisebbek ellátásába. A lényegét tekintve ez sok más szervezet által is alkalmazott módszer, ami nem nevezi magát a szülőségre való felkészítésnek, valójában mégis annak legerősebb alapozása: saját magát próbálja ki, formálja a fiatal a kis(ebb)gyerekekkel való foglalkozásban, az értük való felelősségvállalásban. Ehhez a tudatos felkészülést, a tevékenység közbeni támogatást, jó esetben a tapasztalatok feldolgozását és Kicsi MindenGyerek 21

Tóbiás László

tudatosítását is kapcsolja a szervezet. Egy évtizeddel vagy még többel az előtt, hogy a fiatal maga szülővé válna. Szintén sok helyütt látjuk közös lényegi vonásokkal megvalósulni, ezért tekinthetjük modellnek, a gyakorló szülők tanítását, önmagukat is reflektáló tanulásának támogatását. Kötetünkben Stefanovics Barbara és Suskó Nikoletta írásai a gyerekház ilyen működéséről és tapasztalatairól szólnak, Cserey Miklósé pedig egy civil mozgalomról. A lényeg, hogy a segítő ösztönzése és támogatása mellett cselekszik, próbálkozik, keres a gyereke és önmaga számára megfelelő és örömteli megoldásokat a szülő. Lényegileg azonos módszert alkalmaz a Bátor Tábor Egyesület is családi hétvégéin, a legszélsőségesebb kihívásokkal szembenéző családok esetében. Nem csak a daganatos és más nagybetegségekben szenvedő gyerekek kapnak élményterápiát, de a családokat is segítik a szülői – és testvéri – szerep és tevékenység formálásában. Az önkéntesek foglakoztatása ebben a programban is tulajdonképpen szociokulturális animáció, legalábbis annak technikáinak alkalmazása. A rájuk irányuló hatás aktív, autonóm, kezdeményező és kompetens létezésre segíti felkészülni a majdani szülőket, ha ebben az esetben nem is ők a legfontosabb célcsoport. Nem valamiféle tanterv megvalósítása történik, hanem konkrét cselekvések: az azokra való felkészülés, megvalósításuk és a tapasztalatok tudatosítása. Nagyon fontos látni, hogy nem szimbolikus, hanem valóságos és társadalmi szerepekhez is kötött cselekvésekről van szó. A legfontosabb a saját tanulás irányítása kompetenciáinak kialakítása, a saját fejlődésbe vetett hit és szándék, aminek háttere előtt az ember képes szembenézni azzal is, ha valamiben még nem jó, ha még sokat kell tanulnia. Az aktivitás mindig örömforrás. A jól animált folyamatban nem másokhoz, hanem saját erőfeszítéseihez és szükségleteihez méri magát mindenki. Az általunk látott tevékenységek és ismert technikák alapján az animációt tartjuk a szülőség fejlesztésére is a legalkalmasabbnak, ezért azt gondoljuk, hogy a gyerekekkel foglalkozó szakemberek eszközkészletébe ezt be kell építeni, a ki- és továbbképzésben az animációnak helyet kell kapnia. 22 Kicsi MindenGyerek


Úgy tapasztaljuk, hogy a gyerekekkel foglalkozó szakemberek jelentős részének megélt élménye a magány: sokan érzik úgy, hogy számos olyan körülmény akadályozza eredményességüket, amikre nincsenek hatással, rálátással is csak alig. Ez egyáltalán nem új felismerés. 2003-ban azzal indult el a Biztos kezdet program – valójában a mai program elődje, ha címe ugyanaz maradt is –, hogy „integrált egészségügyi, oktatási és személyes szociális szolgáltatásokat nyújtanak 4 éven aluli gyerekeknek és családjuk részére” 15. A modellkísérlet öt hátrányos helyzetű település(rész)en indult, esélyteremtési szándékkal, de világos, hogy sokan már akkor is általánosan szükségét látták az integrált szolgáltatásnyújtásnak. 16 A helyzet nem sokat változott: szükség lenne a szolgáltatások összehangolt nyújtására, de ennek alig van gyakorlata. Az elsődleges szakmai folyóiratok legutóbbi évfolyamainak címjegyzékei alapján úgy tűnik, hogy a szociális–gyermekjóléti ágazatban esik legtöbb szó az interprofesszionalitásról 17. A szociális szakemberek képzései közvetítik ezt a szemléletet, de a gyakorló szakemberek tapasztalatai szerint a társszakmákban kicsi a szemléleti és gyakorlati nyitottság. Elsődleges fontosságú lenne, hogy a gyerekekkel foglalkozó szakmák gyakorlói kölcsönösen ismerjék egymást: alapvető szakmai kompetenciákat, értékeket, módszereket, eszközöket, továbbá alap szinten a jogi szabályozást, legalább azt, milyen jogintézmények vannak az egyes szakterületeken. A leginkább egyértelmű példa, hogy a mai világban minden gyerekekkel foglalkozó szakembernek tudnia kellene, milyen típusú pénzbeni ellátások, közkeletű néven segélyek léteznek.

15

Bányai Emőke: A Biztos Kezdet modellkísérleti program tapasztalatai, kiterjesztésének lehetőségei. http://www.gyerekesely.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=c ategory&id=20:gyerekekkel-kapcsolatos-hazai-szakmaianyagok&Itemid=73 16 Gáspár Károly minisztériumi gyermekvédelmi főosztályvezető és munkatársa, Bán Gabriella akkori személyes közlése szerint, ők mindenképpen. 17 Az amerikai szóhasználatot követve néhol interdiszciplinaritás kifejezést használva. Kicsi MindenGyerek 23

Tóbiás László

A társszakmák ismerete bázisán szükség lenne arra a már tíz évvel ezelőtt is áhított összehangolt szolgáltatásnyújtásra. Szerencsére nagyon sok példa igazolja, hogy helyi – városvezetési vagy intézményi – kezdeményezésre működnek ilyenek országszerte. Van, ahol csak a különböző szolgáltatások munkatársaink nem formális információmegosztása szintjén, de sok helyen intézményközi szinten strukturáltan, leginkább a település gyerekei helyzetének évente kötelező áttekintéséhez kapcsolódva, és számos helyen ezt az egész mezőt kitöltve. Látható, hogy az ágazati rendszerek nem illeszkednek egymáshoz hézagmentesen. A tapasztalatok szerint ott eredményesebb az összehangolt működés, ahol valamelyik szereplő némileg tágabban értelmezi saját szerepét, legalább a kezdeményezés erejéig. Az egyes szakemberek habitusa tűnik a legmeghatározóbbnak az együttműködés kezdeményezésében is. Azon túl leginkább civil szolgáltatók, szervezetek és a gyermekjóléti szolgálatok lépnek ilyen szerepbe – utóbbiakat a szabályozás ösztönzi is erre. Nagyon nagy előrelépést jelentene, ha a különböző szolgáltatásokat összehangolnánk, de ez önmagában még nem lesz elég a változó szükségletek kielégítésére. A szülők egyre markánsabban megjelenő igénye, hogy a szolgáltató a szülőt is vonja be, tegye világossá, mit csinál és miért, milyen módon tud a szülő tenni – akár nem cselekedve, hanem éppenséggel türelemmel várva – azért, hogy a gyerek elérje a kívánt célt. Osszák meg és értelmezzék közösen a gyerekről – és persze a szülői, és ami még nehezebb, a szolgáltatói működésről – gyűjtött tapasztalatokat. Segítsenek tájékozódni, ismeretet szerezni a szolgáltató kompetenciaterületén és a család speciális szükségleteihez kapcsolódón. Ezeknek az elvárásoknak a szolgáltatások nagy része nehezen tud eleget tenni. Ennek nagyon sok oka közül csak néhányat emelünk ki: az intézményben foglalkoztatottak munkaterhelésében ezek nincsenek megtervezve. A munkatársak nem rendelkeznek kellő ismeretekkel illetve azokat biztosító háttérszolgáltatásokkal. De ami minden bizonnyal a legnagyobb akadály, hogy a kiképzésüknek semmi24 Kicsi MindenGyerek


lyen módon nem tárgya a felnőttekkel való kommunikáció: sutaságtól érthetetlen verbális agresszióig sok mindent megélünk szülőként, aminek ezt ismerhetjük fel a hátterében. A segítő, tanácsadói beszélgetés ráadásul nagyon különleges műfaj a felnőtt–felnőtt beszélgetések körében. A segítő szakmák képzései több megközelítésben, több félévnyi kurzussal készítenek fel ezekre, elméleti órákkal, iskolai és terepintézményi gyakorlatokkal. Úgy gondoljuk, a gyerekekkel foglalkozó szakemberek képzéseiben meg kellene jelenni az ilyen beszélgetések vezetése kompetenciáinak, legalább választható kurzusok formájában, az iskolákban és a továbbképzési rendszerekben is. Összefoglalás A gyerekkel foglalkozó szakmáknak válaszolniuk kell azokra a kihívásokra, melyek abból adódnak, hogy a családok és szükségleteik nagyon sokfélék. Nagyon távol állhatnak egymástól a szülők kora, műveltsége, anyagi helyzete, természetes támaszai, a szülőségre való felkészülés forrásai és módja és még sok más tekintetben. Szolgáltatásokat várnak el a családok, egyéni szükségleteik szerint. A hagyományos, elsősorban a gyerekeknek nyújtott szolgáltatási elemeken túl egyebek között tanácsok, információk illetve más forrásokból származó információk értékeléséhez sarokpontok nyújtását, az ő saját maguk támogatását is várják a szülőségben. A szakemberek képzésében, továbbképzésében nincsenek jelen az ilyen elvárások teljesítéséhez szükséges kompetenciák. A régi, spontán közösségi szükségletkielégítési módokat nem szabad és – erőforrások hiányában – nem is lehet csak intézményes módokra cserélni, szükség van tudatosan ösztönzött és szervezett közösségi szükségletkielégítésre is. Annak nagyon fontos része a közösség által a szülőség kompetenciáinak, annak – más területekre is átvihető – tudatos alakításának, reflektálásának a támogatása. Erre sem készítenek fel a szakemberek hagyományos képzései, így ezeket fontos lenne az interprofesszionalitás és a szociokulturális animáció tanulásával kiegészíteni.


Tóbiás László

Mindezekhez alapvető annak tudatosítása, hogy a szülőség, a gyerekek és családjaik szükségleteinek kielégítése azért állít bennünket új kihívások elé, mert alapvetően javult az életünk az utolsó bő évszázadban: kevesebb magzatot, csecsemőt, gyereket, szülő nőt veszítünk el, sokkal hosszabban élünk és kisebb arányban fájdalmas betegségektől gyötörten. Jó okunk van mindezeknek örülni, és cserébe nem nagy ár tudatosabb szülői, szakemberi lét saját útjait keresni. Sőt, kimondottan építő kihívás.


Netuschillné Papp Szilvia: Pikler Emmi kisgyermeknevelési gondolatainak aktualitása itthon és a világban - tények Amikor külföldön találkozunk kisgyerekekkel foglalkozó kollégákkal, és elhangzik, magyarok vagyunk, szimpátia és az összetartozás fénye gyullad a vendéglátók szemében. És mindig elhangzik egy név, Pikler Emmié, akiknek gondolatai nyilvánvalóan mindnyájunk szakmai alapvetései. Nekik nyilvánvalóan, nekünk nem. Nekik nem csak tanították Pikler Emmi nevelési rendszerét, de vizsgájuk részeként számon is kérték tőlük az ismeretét. Az intézményi szakmai könyvtárakban ott vannak Pikler Emmi és tanítványai munkái, szakmai szervezetek terjesztik és fejlesztik a gondolatokat. Intézmények falán kiírva találkozni Pikler-idézetekkel. Nemzeti könyvtárunkba 1985-ben küldtek be utoljára Pikler Emmitől kiadott magyar nyelvű kötetet – ugyanott német nyelvű 2009-es a legújabb, megérte a két évvel korábbiból újabb kiadással kijönni a kiadónak… Pár éve hallhattuk, hogy a kormány megszüntette a szellemi hagyaték gondozására, fejlesztésére, terjesztésére hivatott közalapítványt – nem segített megmentésében a nemzetközi szakmai kérés és tiltakozás sem. Így ma egyetlen bölcsőde, egy szakmai társaság és egy szolgáltatásokat, képzéseket is nyújtó alapítvány kis szövetsége őrzi ezt a világban oly nagyra tartott forrást. A kisgyerekekkel foglalkozók képzéseit Magyarországon már régóta el lehet úgy végezni, hogy még csak a nevét sem ismerik Pikler Emminek. Ha esik róla szó, akkor többnyire kritikai véleményként, leginkább ahhoz a vitához kapcsolódva, hogy lehetséges-e gyerekotthonban 3 évesnél fiatalabb gyerekeket nevelni, vagy az mindenképpen káros a gyermekek számára. Ez a Pikler-vita a szakemberek idősebb generációja körében zajlik, ha a szakmai beszélgetések érintik, az egy elejtett szál újbóli felemelésének, továbbvitelének tűnik. A fiatalabb kollégák pedig nem ismerik, nem is ismerhetik az eredeti forrást, így számukra ez egy hitvita: ki kinek hisz az idősebb pályatársak, tanárok köréből. Pikler Emmi intézete gyerekotthon volt, de munkássága általában foglalkozik a kisgyerekek nevelésével, családi gyerekorvosként írt Kicsi MindenGyerek 27

Netuschillné Papp Szilvia

munkái tették közismerté, s csak később lett gyerekotthon-vezető. Projektünk során is tapasztaltuk, hogy a Budapestre érkező külföldi kollégák zarándoklatnak, tiszteletük kifejezésének tekintik a Pikler Intézet felkeresését, bármilyen formában működtessük is mi azt. Úgy gondoltuk, az biztosan nem jó, ha az eredeti pikleri gondolatokat nem ismeri a mai hazai közvélemény. Ezért projektünk kevéske eszközeivel igyekszünk lehetőséget adni rá, hogy legalább a figyelmet felhívjuk, s arra bíztassuk a kisgyerekekkel foglalkozókat, ismerkedjenek meg Pikler Emmi gondolataival. Aztán döntsék el, mit akarnak követni azok közül és mit vitatnak. Szakmai kompetenciájukat fejlesztik, amíg ezeken gondolkodnak. Kötetünkhöz kettős írást kértünk a Pikler-közösség két tagjától. Netuschillné Papp Szilvia gyógypedagógus a szakmai út tényeit írta le. Mózes Eszter klinikai gyermekpszichológus pedig azokról a kritikákról írt, amikkel gyakran találkozik, már pedig ő hazai munkásságában másutt is dolgozik 3 évesnél fiatalabb gyermekekkel, és a világ sok táján visszavárt képzőként terjeszti Pikler Emmi gondolatait, így meglehetősen széles kitekintésre alapozhatta ezt az írását is. Tehát kezdjük a tényekkel! (a szerkesztő) Pikler Emmi gyermekorvos (1902-1984), az egészséges csecsemő és kisgyermek fejlődésének-nevelésének a szakembere, a Lóczy Lajos Utcai Gyermekotthon, később a Csecsemőotthonok Országos Módszertani Intézet alapítója és vezetője volt. A húszas években egyetemi tanulmányait Bécsben végezte, ott szerezte gyermekorvosi képesítését a Pirquet Klinikán. Képzése során mestereitől, Pirquet és Salzer professzortól tanulhatta és tehette magáévá az odafigyelő, a tapintatos bánásmódot a gyermekekkel való foglalkozásban. Pikler Emmi gondolkodásában és gyermekorvosi tevékenységében fontos szerepet játszott a testi és lelki egészség, az egészséges életmód és egészséges fejlődés harmóniája. Hipotézise volt, hogy a gyermek a felnőtt szeretetteljes gondoskodását érezve képes a saját ritmusában, a saját próbálkozásain keresztül


Pikler Emmi kisgyermek-nevelési gondolatainak aktualitása - tények

fejlődni, a világot megismerni. „Már újszülött kortól a gyerek tapasztalatokat szerez. Minél több tapasztalatot szerez, minél több cselekvésre van alkalma, annál jobban tudja megítélni saját cselekedeteinek következményeit, annál jobban tud tervezni, tudja megérteni, hogy mi az, amire képes, és ellenőrizni, hogy az, amit ő tervezett, sikerült-e.” (Pikler Emmi 1975. február 3-án készült rádióinterjúban) Ennek a feltételezésnek a nyomán kezdte meg munkáját a 30-as években Budapesten családok gyermekorvosaként. Támogatta a szülőket, hogy bízni tudjanak gyermekük fejlődésében, tiszteletben tartsák annak menetét és ritmusát. Megtanította a szülőknek, hogyan tudják ehhez az optimális feltételeket biztosítani, hogyan bánjanak a gyermekükkel. A gyermek szükségleteinek megfelelően alakították életrendjét, gondoskodtak arról, hogy minél többet tartózkodjon a szabad levegőn. Mozgásába, játékába nem avatkoztak be, közvetlenül nem ösztönözték, nem gyakoroltatták. A gondozási szituációban, ebben a valódi kétszemélyes helyzetben, nagy hangsúlyt fektettek a gyermekkel való odafigyelő, meghitt együttlétre. Gyermekorvosi praxisa mellett tanító és ismeretterjesztő munkát is folytatott, cikkeket írt, előadásokat tartott. 1940-ben jelent meg „Mit tud már a baba?” című könyve, mely az évek során több kiadást is megélt mind Magyarországon, mind külföldön. Ebben hangot adott a tapasztalatok alapján tökéletesen körvonalazódott elveinek. A könyvben nagy hangsúlyt kapott a szabad mozgás elve, melyet fotókkal is gazdagon illusztrált. Pikler Emminek 1946-ban lehetősége nyílt arra, hogy munkáját intézményes keretek között folytassa. A családi nevelési támogatása során szerzett tapasztalatai alapján alakította ki a gyermekotthonban a tárgyi és szervezési feltételeket. Fizikai és érzelmi biztonságot nyújtva a gyerekeknek, lehetővé tette, hogy az átmenetileg intézetben nevelkedő kisgyermek tevékeny, kötődési képességét megőrző, kapcsolatteremtésre kész, kompetens és kiegyensúlyozott egyéniséggé váljon. Kicsi MindenGyerek 29


Az intézet 1961-ben Módszertani Csecsemőotthonná lett, majd 1970-től a Csecsemőotthonok Országos Módszertani Intézeteként működött tovább, mely intézmény 1986-tól viseli Pikler Emmi nevét is. Magát az intézményt „Lóczy” néven emlegetik, az utcáról, melyben működik. Ebben az időszakban az intézetben folyó kutató-oktató és gyakorlati munka egyre nagyobb ismertségre tett szert országszerte, népszerűsége nőtt a csecsemőotthonok körében. 1973-ban M. David és G. Appell, francia pszichológusoknak könyve jelent meg a „Lóczyról”, az intézet munkájáról, ami külföldi szakmai körökben nagy érdeklődést indított el. Világszerte is egyre ismertebbé vált, sorra alakultak meg a Pikler-társaságok: Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Ausztriában és Magyarországon is. Az intézetet egészen napjainkig külföldi szakemberek is látogatják. Ismereteik bővítéséhez tanfolyamokon, megfigyeléssel egybekötött gyakorlatokon vehetnek részt. Az intézet dolgozói a több mint 20 éven át tartó módszertani intézeti munka idején folyamatos szakmai fejlődést eredményező jó kapcsolatot alakítottak ki az országban működő csecsemőotthonokkal, valamint kapcsolatokat vettek fel a BOMI-val (Bölcsődék Országos Módszertani Intézete) is, az együttműködő, oktató tevékenységen keresztül. A Pikler Emmi által szerkesztett és részben írt gondozónői tankönyv („kék” gondozás-nevelés tankönyv - Pikler (1978), valamint egyéb kiadványok, szerkesztések elérhetőek voltak a szakemberek számára. 1963-tól a bölcsődei orvosok, majd a vezető gondozónők részére szakmai továbbképzéseket szervezett az intézet. Intenzív továbbképzésen vett részt az intézetben Stróbl Mária is, aki később a BOMI pedagógusaként, Polonyi Erzsébettel, a BOMI igazgatójával együtt a pikleri gondolatokból sokat átörökített a magyarországi bölcsődei gyakorlatba. Az Intézet munkatársai – dr. Falk Judit, Kálló Éva, dr. Majoros Mária, dr. Püspöky Gabriella, Tardos


Pikler Emmi kisgyermek-nevelési gondolatainak… - tények

Anna – a 70-es években indult szakgondozónői tanfolyamon oktattak. Számos kiadvány, publikáció készült. A Pikler Emmi által írt Anyák könyve a háború után jelent meg, sok kiadást megélt és hosszú évtizedeken át az egyetlen gyermekgondozási könyv volt, mely a családoknak nyújtott segítséget gyermekük gondozásához–neveléséhez. 1998-ban egy szervezeti átalakítás következtében az intézmény elvesztette országos központi funkcióját, de Nemzetközi Pikler Emmi Közalapítvány keretében továbbra is működött a gyermekotthon, egészen 2011-ig. Ekkor újabb szervezeti átalakulás történt, megszűnt a gyermekotthon, és helyét átvette a 2006-tól bővülő Pikler Bölcsőde. Működésének támogatására megújult a Lóczy Alapítvány a Gyermekekért. Az Alapítvány és a Magyarországi Pikler–Lóczy Társaság folytatja az oktatói tevékenységet, támogatja a bölcsődében folyó nevelői munkát, illetve (mind írásos, mind képi) kiadványokat készít. A bölcsőde kiegészítő tevékenységként szülő– gyerek csoportokat is szervez. 2002 óta működik ez a családokat támogató „JátékTér” program, ahol a szakemberek egy megfelelően berendezett játszóhelyet biztosítanak a gyerekek számára, a szülőknek pedig lehetőségük van megfigyelni, hogyan fedezik fel önállóan a gyerekek ezt a helyet. A magyar bölcsődék európai szintű összehasonlításban magas szakmai színvonalúak, a szakemberek jó feltételekkel, szakmai lehetőségekkel gondozhatnak–nevelhetnek. A szakma történetét jól ismerők valamint az elemző írások alapján az állítható, hogy a magyarországi bölcsődék őriznek pikleri jegyeket, melyeket kiemelkedő értékekként tarthatunk számon. A pikleri szemlélet a gyermekre, mint autonóm személyiségre tekint, megismerni kívánja a gyermeket, hogy ami benne rejlik, azt tudja kibontakoztatni. Azt figyeli, mire is van szüksége a gyereknek, mik az igényei, mi jó neki. A bölcsődékben is a gondozás kap főszerepet, a szükségletekről való gondoskodás közben, e valódi kétszemélyes kapcsolatban jól alakítható a gyermek–felnőtt viszony. A gondozó felnőtt fizikai és érzelmi Kicsi MindenGyerek 31


biztonságot nyújt a gyermeknek, mindezzel biztosítva a gyerek számára a biztonságos kötődés lehetőségét. A bölcsődei életben szükség van arra, hogy a gyermek az anya távollétében biztonságban érezze magát, bizalmat érezzen egy másik felnőtt, a gondozó iránt. A gyerekek biztonságérzetét szolgálja az egyénre szabott napirend is, a gyerek szükségleteihez, szokásaihoz alakítva. A gyermeket két gondozónő gondozza, akik közül az egyik kiemelt felelősséggel tartozik a gyerek iránt, ő a gyermek „saját”, gondozónője. Amikor a gyerek először érkezik a bölcsődébe, ő fogadja, ő szoktatja be. A gyermek fokozatosan ismerkedik a bölcsődével, hetekbe telik, mire jól kiismeri magát új környezetében. Ehhez feltétlenül szüksége van gondozónője támogatására. Pikler Emmi a családoknál folytatott munkája során, de az intézetben is kiemelt jelentőségűnek tartotta, hogy a gyerekek minél több időt töltsenek a szabad levegőn. A magyar bölcsődék napirendjében is megmutatkozik a hosszú levegőztetés, a mindennapos szabadban való játék a szabad levegőn altatással párosul. A 60-as évek elején a bölcsődékben még szervezett foglalkoztatás volt. Ezt pár évvel később felváltotta az úgynevezett „setézés”, melyben a gondozónő kezdeményezi a tevékenységet, mintegy serkenti a gyereket a játékra. Ezekkel az áramlatokkal szemben terjedt el a szabad játéktevékenység eszméje, mely mind a személyiség fejlődése, mind pedig a kreatív gondolkodás szempontjából nagy jelentőséggel bír. „Lényeges, hogy minél többre egyedül jöjjön rá a gyerek. Ha mindenben segítjük a feladatok megoldása során, akkor éppen azt vesszük el tőle, ami értelmi fejlődése szempontjából a legfontosabb lett volna. Egészen másfajta tudásra tesz szert az a gyerek, aki önálló kísérletek révén jut el valamihez, mint az, aki készen kapja a megoldást.” (Pikler Emmi (1976) p.55.)


Pikler Emmi kisgyermek-nevelési gondolatainak… - tények

Pikler Emmi munkássága – illetve az, hogy a kisgyerekekkel való foglalkozás mely elvei, tevékenységei következnek abból – kevéssé ismert a magyar nagyközönség előtt, de még a szakemberek körében is. Ezzel szemben a világ sok képzésén tananyag, amit olyan mélységben kell ismerni, hogy vizsgákon önálló tétel. A pikleri örökség terjesztésére és továbbgondolására a világ sok táján működnek Pikler-társaságok, melyek nemzetközi szövetségbe is tömörülnek. A következőkben néhány Pikler-társaság tevékenységét vesszük számba.18 A francia "Association Pikler-Lóczy" nemrég ünnepelte 25. évfordulóját, elsősorban akkreditált szakemberképzéssel foglalkozik, 2 éves egységes képzést kínál a Pikler-pedagógiából, de megjelentet dokumentumokat is, eszmecseréket szervez. Az idén 20 éves svájci "Assocation Emmi Pikler Lóczy" szemináriumokat, tanulmányi napokat, konferenciákat kínál (idén 3 nyelven, 3 helyszínen), a széles közönséggel is igyekszik megismertetni a kisgyerek személyét tiszteletben tartó nevelési-gondozási gyakorlatot, kutatási eredményeket jelentet meg. A "Pikler Verband" német nyelvű, amsterdami (Emmi Pikler Stichting Nederland), berlini (Pikler-Gesellschaft), müncheni (Wege der Entfaltung), bécsi (Pikler-Hengstenberg-Gesellschaft Österreich) és zürichi szakemberek egyesüléséből jött létre, és jól felépített, alapos és igen keresett képzést nyújt azok számára, akik Piklerpedagógusok szeretnének lenni. Német nyelvterületen ezt a képzettséget sok helyen nagyra értékelik a kisgyermekszakmában. A "Pikler-Hengstenberg-Gesellschaft Österreich" a szakemberek mellett a szülőknek is kínál ismereteket, a képzéseken túl úgynevezett Pikler Játszócsoportokban is, ahol a kisgyerekeket és szüleiket speciálisan előkészített környezetben és pikleri attitűddel fogadják. A "Regroupement des Centres de la Petite Enfance de la Montérégie" a francia nyelvű kanadai Québec tartományban tűzte ki céljául a pikleri megközelítés bevezetését - az utóbbi években a hozzájuk tartozó több mint 3000 gondozónő képzésén dolgoznak. 18

Az összefoglalást Mózes Eszter írta. Kicsi MindenGyerek 33


A katalán "Pikler-Hengstenberg" Társaság a barcelonai egyetemen is indított 1 éves felsőfokú továbbképzést a mindennapi gondozás pikleri megközelítéséről, Pikler-pelenkázókat ad kölcsön családoknak és intézményeknek kipróbálásra, a szabad mozgás témakörében széles körben terjeszti e pedagógia tapasztalatait, tér-kialakítási gyakorlatát. Olasz, dél-amerikai, baszk szakmai csoportok is merítenek ebből a pedagógiából, az Egyesült Államokban, Angliában, Új-Zélandon is zajlanak Pikler-képzések. 2011 óta a Nemzetközi Pikler Társaság keretében zajlanak találkozók. A "Pikler International" 2012-ben formálisan is megalakult, hogy 5 nyelven segítse elő a kommunikációt, a tapasztalatok, dokumentumok megosztását a szakemberek között, őrködjön a gondolatok és a gyakorlat autentikus továbbadása felett, és támogassa mindazokat, akik e pedagógia segítségével kívánják a csecsemők, kisgyermekek, szüleik életét és kapcsolatát minél kiteljesedettebbé, örömtelibbé tenni, és a velük foglalkozó szakemberek munkáját nagyra értékelni és támogatni.


Mózes Eszter: Pikler Emmi kisgyermeknevelési gondolatainak aktualitása itthon és a világban – vélemények A pikleri pedagógiával kapcsolatban gyakran találkozunk alapvető félreértésekkel. Ezek nemcsak a kifejezetten kritikus megközelítés esetén fordulnak elő, hanem olyanoknál is, akiket valakik jó szándékkal igyekeztek meggyőzni e pedagógia helyességéről, vagy csak részinformációkkal, benyomásokkal rendelkeznek. Igyekszünk megérteni e félreértések okát, és a megközelítés lényeges pontjaira rávilágítani. Viszonylag gyakori, hogy a felnőtt attitűdjét túlságosan tartózkodónak, "hideg"-nek gondolják. A pikleri gondoskodásban valójában kifejezetten figyelmes, meleg, odaforduló bánásmódról van szó. A felnőtt mozdulatai gyengédek, tapintatosak, a kisgyerekhez alkalmazkodnak, mindenekelőtt az ő igényeit veszik figyelembe. A félreérés abból eredhet, hogy a pikleri megközelítés óvja a felnőttet (és ezáltal a gyereket) a túláradó, elárasztó megnyilvánulásoktól, ugyanis úgy véli, a csecsemőkről, kisgyerekekről gondoskodó felnőtt nem azzal tesz a gyerekért a legtöbbet, ha saját "szeretetét" kifejezi iránta; ölelgeti, puszilgatja stb., hanem ha arra figyel, amit a gyerek kifejez, az ő megnyilvánulásaira reagál, az ő reakcióihoz alkalmazkodik. Vagyis akkor öleli meg, amikor azt a gyerek igényli, és nem amikor neki támad hozzá kedve, vagy amikor éppen "ráér". Nem puszilja meg csak azért, mert neki jólesik egy rózsaszín arcocskát megérinteni. Ellenben mindig szól a csecsemőnek, mielőtt hozzáér vagy felveszi és nemcsak szól, hanem meg is várja, amíg az felkészül arra, ami vele történni fog. Tapintatosan törli meg az orrát, veszi le a sapkáját, a gyerek tudtával és beleegyezésével. Soha nem vesz ki semmit a kezéből, hanem elkéri tőle, ami nála van, és tényleg meg is várja, amíg a gyerek azt odaadja. Nem eteti túl, soha nem erőlteti az evést, nem győzködi a kisgyereket, hogy "csak még egy kanálkával" egyen, mert nem a bejuttatott táplálék mennyiségével méri a szereKicsi MindenGyerek 35

Mózes Eszter

tetét, hanem bízik abban, hogy a gyerek tudja, mennyit szeretne enni, és tiszteletben tartja igényeit. Ha a gyerek valamiért sír, nem azt mondja, hogy "nem történt semmi", hanem komolyan veszi a bánatát, megfogalmazza, mit érez, és "megengedi", hogy kifejezze a negatív érzéseit is. Nem rohanja le csiklandozással a gyereket, viszont észreveszi, amikor az először kezd huncutkodni, és nem engedetlenségnek veszi, amikor szándékosan az ellenkezőjét teszi, mint amit kért tőle, hanem vele együtt nevet ezen az egyik első viccen... A pikleri pedagógia módszertanát sokszor gondolják merevnek. Mi az igazság ezzel a hiedelemmel kapcsolatban? Nincs tudomásunk más csecsemő- és kisgyerekkora vonatkozó megközelítésről, pedagógiáról, ami ilyen részletességgel kidolgozott lenne. Valóban nagyon aprólékosan előírja sok esetben a szakembernek (kisgyermeknevelőnek), hogy mit tegyen, hogyan tegye. A javaslatok egyetlen szempontra vezethetők vissza: a gyerek érdekére. Az ő szempontjából nézve azonnal érthetővé válik, miért fontos például, hogy ha több felnőtt lát el egy csecsemőt, akkor ők azt azonos módon tegyék: így válhat érthetővé a világ a csecsemő számára. A napjait intézményben, közösségben élő kisgyerek köré más módon kell az életet szervezni - a családi élet spontaneitása helyett itt csak az átgondolt, kiszámítható rendszer lesz képes valódi biztonságot nyújtani, itt a felnőtteknek nem "ösztönösen" kell cselekedniük, hanem szakmai tudatossággal. A pikleri pedagógia részletekbe menő, kifejezetten gyakorlatias, és igen koherens rendszer. A valódi kisgyerek megfigyelésén alapul, és autentikus művelői folyamatosan igyekeznek újragondolni mindazt, amit a kisgyereknek kínálnak, és finoman mindig hozzáigazítják gyakorlatukat a konkrét helyzetben az adott kisgyerekhez. Nem tesznek tehát mást, mint amit minden érzékeny gondozó tesz, csupán a professzionális helyzet miatt ezt tudatosabban, és a kollégákkal alaposan egyeztetve teszik. A gyerekekkel foglalkozó szakember szabadságának korlátozása, mint "kétely", valamilyen értelemben jogos: minden segítő foglalkozást űzőnek korlátoznia kell magát, annak a személynek az érdekében, akiről gondoskodik. Nem a maga kedve, öröme szerint jár el. 36 Kicsi MindenGyerek

Pikler Emmi kisgyermek-nevelési gondolatainak… – vélemények

Miért lenne ez másképp a kisgyerekek esetében? Éppen nagyfokú kiszolgáltatottságuk miatt, és mivel tudjuk, hogy különösen szenzitív korszakot élnek, a velük foglalkozók felelőssége óriási: nem elég "szeretni a gyerekeket", és nem ért mindenki a csecsemőgondozáshoz azért, mert majdnem mindenki szülővé válik egyszer. A felelős gondoskodáshoz és neveléshez a gyermekfejlődésre vonatkozó valódi szakmai tudásra, tudatos gondolkodásra és önreflexióra van szükség. A munkáját jól végző kisgyermeknevelőnek szüksége van érzékenységére, időnként megérzéseire, de munkája alapvetően nem alapulhat csak ezen. Egy másik gyakori félreértés az, hogy a pikleri módon dolgozó gondozónő "magára hagyja" a gyereket. Ennek eredete a csecsemő és kisgyerek önálló tevékenységének tiszteletéből származhat. Pikler kezdettől hitt a gyerek veleszületett, belülről fakadó fejlődési képességében, például abban, hogy az egészséges csecsemő, ha érzelmi biztonságot adó gondoskodást kap, és megfelelő környezetet biztosítanak számára, önállóan sajátítja el a mozgásfejlődés valamennyi lépését, nincs szüksége segítségre, külső beavatkozásra, tanításra, gyakoroltatásra - ezek feleslegesek, vagy akár károsak is lehetnek. Ez nem jelenti azt, hogy a gyerek egyedül marad! A felnőtt gondoskodik róla, igyekszik minden szükségletét gondosan kielégíteni, majd, ha úgy látja, hogy elég éber, kipihent, akkor a megfelelően előkészített játszóhelyre teszi. A közelében marad, mindig hallják, látják egymást. Közvetlenül nem avatkozik be a tevékenységébe, de nyomon követi azt. Segít, ha kell, amikor a gyerek jelét adja igényének (ránéz, megszólítja), osztozik örömében, nehézségeiben. Időnként kínál új játékot, vagy újrarendezi a dolgokat. Ha a gyerek elfárad, pihenni viszi. Segít megoldani a konfliktusokat. Vagyis jelen van, lehet rá számítani, de nem ő találja ki a gyerek helyett, mivel játsszon, hogyan tevékenykedjen. Ha a felnőtt valóban bízik a kisgyerek képességében, hogy önindítottan, szabad mozgással és játékkal (felfedezéssel) töltse a gondozásokon és az alváson, pihenésen túli időt, az alapvetően átalakítja a szerepét: kettőjük kapcsolatának színtere így elsősorban nem a játék, hanem a csecsemőnél a gondozás lesz. Nagyobb, tipegő gyereKicsi MindenGyerek 37

Mózes Eszter

keknél is speciális attitűdöt eredményez, ha a felnőtt mindenekelőtt tiszteletben tartja a gyerek kezdeményezéseit, érdeklődését, tempóját, fejlettségének megfelelő környezetet kínál neki, és rendelkezésére áll, de nem oktat, nem irányít, nem serkent tevékenységre ebben az életkorban - amikor, szemben az iskolás korral, a gyerek még döntően nem is ezen a módon szerzi az ismereteket, hanem saját tevékenységén és észlelésén keresztül tanul. A beszéd természetesen kiegészíti tapasztalatait, és egy más szintre is emeli azokat, a felnőtt tevékenysége pedig mintául szolgál számára, de ezek nem helyettesítik a saját kezdeményezésből kiinduló élményeket. Részint originálisnak találhatjuk ezt a fajta megközelítést, amelyben egy jól körülírt gyermekkép nyilvánul meg, és amely talán első látásra "szokatlan" szerepbe helyezi a kisgyerekről gondoskodó felnőttet. Ugyanakkor evidencia-élményt is okozhat, ha így tekintünk a csecsemőre: minden érzékeny, a gyerekére rácsodálkozó szülő is érzi, hogy a legkisebb gyerek is "mindent tud", hogy minden életkorban rendelkezik az éppen szükséges képességekkel, hogy ráhagyatkozhatunk az ő kezdeményezéseire, érdeklődéseire, ezek vezethetnek minket. Talán a rossz minták, és a társadalomban erősen megjelenő nyomás torzítják el később ezt az érzést, vagy a nukleáris családban magukra maradt szülők bizonytalanodnak el, és kezdik elhinni, hogy az egészséges gyereket is "fejleszteni", tanítani kell. Pedig az utolsó évtizedek csecsemőkutatásai tudományos módszerekkel bizonyítják be ennek az ellenkezőjét: egyre korábbi életkorokban mutatnak ki fantasztikus észlelési, megértési képességeket, bizonyítják a csecsemők kompetenciáját.19 Tulajdonképpen az történik, ami a pszichológia, mint tudomány történetében gyakran előfordul: nagy erőfeszítések árán sikerül tudományosan alátámasztani olyasmit, ami a hétköznapi tapasztalat szerint is igaz. A kognitív pszichológia legutóbbi eredményei teljességgel feljogosítanak arra a bizalomra, amit a pikleri bánásmód több mint fél évszázada "megelőlegez" a csecsemőknek… 19

Erről lásd például: M. Dornes: A kompetens csecsemő, Pont, 2002. és A. Gopnik, A.N. Meltzoff, P.K. Kuhl, Bölcsek a bölcsőben, Typotex, 2001. 38 Kicsi MindenGyerek


Pikler Emmi és munkatársai, követői a gyerekek természetes élethelyzetben való megfigyelését alkalmazták módszerként. Mindenféle módosítás, beavatkozás nélkül figyelték meg, hogyan mozognak, játszanak, hogy fedezik fel a tárgyakat, hogy kezdenek egymással kapcsolatba lépni, hogyan válnak "szobatisztává" ... A fejlődés apró lépései, az egyes közismert fejlődési állomások közötti "átmeneti" formák ismerete különösen fontos, ha a kisgyerek számára a lehető legmegfelelőbb feltételeket kívánjuk nyújtani optimális fejlődéséhez. A csecsemő és kisgyerek életkori sajátosságait az utolsó évszázadban kezdték kutatni, a pedagógia, a pszichológia viszonylag fiatal tudományként tűzték ki célul, hogy minél alaposabban megismerjék, leírják a korai fejlődés állomásait és mikéntjét. A gyakorlat szempontjából ezek megismerése azért fontos, hogy minél inkább figyelembe vehessük azokat, amikor kisgyerekekről gondoskodunk, amikor kialakítjuk fizikai, tárgyi környezetüket, döntünk életük térben és időben való megszervezéséről, amikor testi szükségleteikről gondoskodunk, amikor nevelni, szocializálni szeretnénk őket, és amikor képességeik fejlődését akarjuk elősegíteni. Mindez a speciális életkori szükségletek, képességek, nehézségek figyelembevétele nélkül értelmetlenné teszik még a jóindulatú erőfeszítéseket is. Az egyes életkorok „fejlődési feladatainak” szem előtt tartása a pikleri pedagógia célkitűzése és meggyőződése. Úgy véli, hogy nem ezeket kell kívülről előírt elvárásokhoz igazítani, hanem éppen fordítva: veleszületett illetve genetikailag predeterminált érési folyamatok szabják meg az aktuális fejlődési feladatokat. A gyerek fejlődésének általános ismeretén túl minden egyes kisgyereknek az adott pillanatban adott lehetőségeire, képességeire, érdeklődésére figyel, ahhoz igazítja gondoskodásának mikéntjét és javaslatait. Előkészíti a következő fejlődési lépést, de csupán lehetőségek megadásával: minden egyes apró lépést a gyerek maga tesz meg a mozgásban és a játékban. Nem abban gondolkodik tehát, hogy mire kell "felkésztenie" a gyereket (például az óvodára), hanem hogy az idegrendszeri érésnek és a gyerek saját tevékenységének köszönhetően éppen mi iránt érdeklődik, mit gyakorol saját kezdeményezésből, mit ját-


Mózes Eszter

szik spontán módon, hogyan teremt kapcsolatot - és ezekhez igyekszik minden szükséges feltételt megadni. Aki hinni tud abban, hogy a kisgyerek tud önállóan játszani, aki valóban tiszteletben tartja a kisgyerek személyét, és kezdettől együttműködő kapcsolatot alakít ki vele, az szakemberként vagy szülőként új örömökhöz is jut. Saját, másképpen felfogott szerepe fel is szabadítja: élvezheti a gyerekkel együtt töltött hétköznapi, ismétlődő helyzeteket, hiszen ebben a felfogásban azok minden perce értékes idő - és szabadon gyönyörködhet a gyerek mozgásában, játékában, anélkül, hogy kényszert érezzen a beavatkozásra, a "fejlesztésre". Persze elég nehéz ellenállni a társadalmi nyomásnak, szülőként és szakemberként is, sokszor mintha nem is tudnánk, ki gerjesztette az igényt, ki a kínálatot: a verseny-élmény arrafelé nyomja a családot és az intézményt is, hogy extra szolgáltatásokat keressen, illetve kínáljon. A gyermekellátás némely területe mára jó üzletté vált, a "fejlesztés" pedig nem elég egyértelműen definiált fogalom - keveredik az átlagtól eltérő fejlődésű gyerekek esetében valóban szükséges korai intervenció az egészséges gyerekek szüleinek kínált "okosítással", szórakoztatással... A szülők részéről elég nagy bátorság, a szakemberek részéről elegendő szakmai tudás szükséges ahhoz, hogy mindennek ellent merjenek állni, és bízzanak abban, hogy kellő érdeklődéssel és odafigyeléssel képesek lesznek a gyerekek szükségleteit kielégíteni, nekik érzelmi biztonságot nyújtani, és olyan idői-téri környezetet biztosítani, melyben saját tempójuk szerint és optimálisan fejlődhetnek. * Pikler Emmi és munkatársai legfontosabb írásai: Pikler Emmi: „Mit tud már a baba?” Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1976 Pikler Emmi: Adatok a csecsemő mozgásának fejlődéséhez. Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1969 Pikler Emmi: Az alapvető testhelyzetek és mozgások terminológiája az önálló járás elsajátításáig. Kézirat, Budapest, 1978



Pikler Emmi (szerkesztő): Anyák könyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1985 - további szerzők: Dr. Falk Judit, László Magda, Tardos Anna. Pikler Emmi (szerkesztő): Az egészséges csecsemő és gyermek fejlődése és gondozása 1-3. kötet, Egészségügyi Szakiskolák Tankönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1978 - további szerzők: Tardos Anna, Dr. Falk Judit, László Magda


Scheer Ferencné: Szülői attitűdváltozások a kisgyermeket nevelő családoknál „Minden világ megformálja a maga embereit, és minden ember a maga világát. Úgy élnek egymásban, ahogy tudnak, ahogy nekik a legjobb.” /Lakatos Menyhért: Füstös képek/ Hosszú évek kisgyermeknevelői tapasztalata alapján állítom, hogy minden szülő jó szülő akar lenni! De ne felejtsük el azt a magyar közmondást sem, miszerint: „A pokol tornáca jó szándékkal van kikövezve!” Mi minden befolyásolja ezt az akaratot, mennyi kétely kíséri végig a szülők és gyermekeik közös útját a felnőtté válásig? A leggyakoribb felmerülő kérdések: Vajon jól csinálom? Milyen hibákat követek el? Észreveszem az elkövetett hibák következményeit, ki tudom javítani azokat? Nem okozok-e maradandó lelki károsodást azzal, amit teszek? Mit csinálok rosszul? Mindenki a legtöbbet szeretné kihozni a gyermekéből, mindent szeretne megadni, amire szüksége van, amit a lehetősége enged. Szülőnek lenni nem egyszerű dolog. A világ folyamatosan változik. Honnan tudhatnánk, hogy 15-20 év múlva milyen lesz az értékrend, mi szerint fognak élni a fiatalok és mi magunk? Milyen képességekre lesz szükségük, mik lesznek a keresett szakmák, mik jelentenek számukra kapaszkodót és biztonságot? Lehet, hogy könnyebb volt szülőnek lenni az előző évszázadokban. A nagycsalád, a generációk együttélése, a hagyományok, a szokások, ahol észrevétlenül elsajátítható volt, hogyan kell a gyereket nevelni. A minta elfogadása a gyermeknevelés terén is biztonságot adott a fiatal szülőknek. De mi is van ma a kisgyermeket nevelő családok életében? Megváltozott a családszerkezet. Nem csak a több generáció együttélése szűnt meg, hanem jelentősen megnövekedett a házasságon kívül, élettársi kapcsolatban vagy egy szülő által nevelt gyermekek száma. 42 Kicsi MindenGyerek

A mai szülőket, már kevésbé befolyásolják a hagyományok, a szüleik mintája sem mindig követésre méltó számukra. Szabadabbak, változatosabbak, sokszínűbbek a nevelési elvek, az egyéni elképzeléseik és a módszereik. Soha annyi gyermeknevelési tanács, praktika nem volt elérhető, mint napjainkban. Könyvek százai, internetes oldalak, blogok ontják a gyermeknevelés fortélyait. Vajon a sok információ biztonságot ad, vagy inkább elbizonytalanít? A rengeteg információ mégsem növeli a szülők önbizalmát, magabiztosságát, hanem sok esetben bizonytalanságot szül. Viselkedésünket, a környezethez való viszonyunkat attitűdnek is szoktuk nevezni. Az idegen szavak szótára alapján: „Az attitűd benyomás, beállítódás, magatartás, viselkedés, modor, szellemi beállítottság, szerep, hozzáállás, viszonyulás valamihez vagy valakihez.”20 Sokan sokféleképpen határozták az attitűd fogalmát, de leggyakrabban Allport meghatározását használjuk21: „Az attitűd tapasztalat révén szerveződött, mentális és idegi készenléti állapot, amely vagy dinamikus vagy irányító hatást gyakorol az egyén reagálására mindazon helyzetek és tárgyak irányában, amelyekre az attitűd vonatkozik.” Nem kétséges, hogy a szülői nevelési stílusunkat meghatározzák ezek a viszonyulások. Ranschburg Jenő22 a következőképpen határozta meg a nevelői stílusokat:

20

http://idegen-szavak.hu/attitűd Allport, G. W.: Az attitűdök. In: Halász László, Hunyady György és Marton L. Magda (szerk.) (1979): Az attitűd pszichológiai kutatásának kérdései. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 41–57. 22 Ranschburg Jenő (1975): A szülői magatartás és a nevelői attitűdök hatása a gyermeki viselkedésre. In: Pszichológiai Tanulmányok XIV., Akadémiai Kiadó, Budapest. 21


Scheer Ferencné Meleg–engedékeny nevelői stílus A meghatározásban a „meleg” jelző, nem a kritika nélküli, túlóvó szülői viselkedést jelenti, mint ahogy az „engedékeny” sem a korlátok és tiltások nélküli szülői magatartást. Vannak szabályok, és a megszegésükért helytelenítés jár, azonban a szabályok nem merevek, hanem szükségszerű és rugalmas normák, nem nehezednek a gyerekre, nem válnak cselekedeteinek akadályává. A gyermek sosem fordul szüleihez hiába, sem érzelmi, sem intellektuális igényeivel, vagyis a „szeress” és a „beszélgess velem” jelzéseire mindig kap választ a szülőktől. Az a gyerek, aki ilyen légkörben nő fel, pozitívan fordul a világ felé: aktív, becsvágyó és barátságos, gondolkodása gyors, kreatív, érdeklődő, cselekedeteivel aktív részese a világnak. Sosem kételkedik abban, hogy szeretik, ez a szeretet azonban sosem korlátja cselekedeteinek. Megfigyelték, hogy ebben a légkörben felnövő gyerekek agresszívabbak, aminek oka a szigorú büntetés hiánya és a biztonságérzés, nem pedig az önálló cselekvés akadályoztatása. Ezek a gyerekek megvédik magukat és álláspontjukat, ezért nehezebben kezelhetők, mint a más nevelői beállítódásban nevelkedők. Ez azonban bőségesen megtérül, mert barátságosabbak, könnyen alakítanak ki kapcsolatot a felnőttekkel és a gyerekekkel, bíznak önmagukban, kiegyensúlyozottak, kedvesek. Az agreszszió, ami tapasztalható, a megfelelő feltételek esetén egészséges bátorsággá fejlődik. Kutatók megfigyelték, hogy a meleg– engedékeny miliőben felnövő gyerekek szerepjátékaik során sokkal gyakrabban játszottak felnőtt babával, mint a többiek. Ez a megfigyelés azért fontos, mert a szerepjáték során a gyerekek a felnőtt viselkedési mintákat sajátítják el, építik be személyiségükbe, viselkedésükbe, így a felnőttekkel való azonosulás ezeknél a gyerekeknél a legintenzívebb. Meleg–korlátozó nevelői stílus Ebbe a szülőtípusba elsősorban a túlóvó, túlszerető, túlgondozó szülő tartozik, aki nem engedi önállósodni gyermekét. Ő az, aki szigorúan csak júliusban–augusztusban engedélyez egy-egy fagylaltot, a sapkát csak májusban lehet levenni, a homokba belemenni csak 44 Kicsi MindenGyerek

Szülői attitűdváltozások a kisgyermeket nevelő családoknál játszóruhában lehet. Ezeknél a szülőknél a gyermek nyílt agressziója szigorúan tiltott. Mivel minden szülő korlátokat állít a gyerek elé, amivel akadályozza a cselekedeteiben, a gyerekek időnként haragszanak a szüleikre. Ennek a haragnak esetenként eltérő módon, de megnyilvánulásai is vannak. Az előbb ismertetett meleg– engedékeny nevelői stílusnál a gyermek kifejezheti agresszióját, nem büntetést kap érte, hanem a szülők a megbeszélésre törekednek az esetek nagyobb részében. A meleg korlátozó nevelői stílusban a családon belüli (szülő felé, testvérek között megnyilvánuló) agressziónak szigorú büntetése van. Így a gyermek kénytelen magában tartani – befelé fordítani – ellenséges érzéseit, ami szorongáshoz vezet. Előfordul, hogy csak a családon belüli agresszió tiltott, az osztálytársak felé megnyilvánuló nem („milyen bátran, férfiasan viselkedik a gyerek, megvédi önmagát”). Ez a gyerek tehát az otthoni „tiltott” indulatait is a társaival szemben vezeti le, aminek következménye előre látható: a sok agresszív megnyilvánulás híre előbb-utóbb visszajut a szülőkhöz, akik szigorúan büntetnek. A gyermeknek ismét csak tiltott az indulatainak, agressziójának levezetése, megint „kénytelen” önmagában tartani, ami tovább erősítheti a szorongásukat. Ezek a gyereke előbb-utóbb jól viselkednek az iskolában, jól tanulnak, erősen iskola-centrikusak lesznek, ők azok, akik még akkor is jól viselkednek, ha a tanár nincs az osztályban. Magatartásuk és gondolkodásuk erősen szabálykövető, kevéssé kreatívak, mindig illedelmesek, egy kicsit visszahúzódók, félszegek. A szülői szeretet, a melegség rendszerint elejét veszi annak, hogy a korlátozások túlzottan ránehezedjenek a gyerekre, komolyabb problémát okozva. Hideg–engedékeny nevelői stílus Ez a nevelői stílus is segíti a gyermeki agresszió kibontakozását, mégpedig azért, mert a szülő elutasítja a gyermekek közeledési, függőségi igényét, ugyanakkor időnként már-már nemtörődöm módon engedékeny. A gyermek függőségi igényének elutasítása mögött gyakran a gyermekkel szembeni ellenszenv húzódik meg. A szülő valamilyen ok miatt nem tudja elfogadni gyermekét, így annak közeKicsi MindenGyerek 45

Scheer Ferencné ledési igényére elutasítóan reagál. (Ez az elutasítás tudattalan is lehet!) A gyermekben ez az érzelmi, fizikai elutasítás szeparációs szorongást idéz elő. Ráadásul ezt a nevelői stílust folytató szülő időnként – mintegy önmaga igazolására – nyilvánosan bünteti gyermekét. A szülő érzelmi elutasítása a gyermeket attól a lehetőségtől is megfosztja, hogy azonosuljon a szülővel, elfogadja, kövesse, először annak viselkedését, a későbbiekben pedig értékrendjét. A szülői elutasítás előbb-utóbb a gyermekből is elutasítást vált ki, mindennel szemben, ami a szülőtől ered. Ez érthető, ha arra gondolunk, hogy a gyermek alapvető szükséglete maradt kielégítetlenül. A gyermek viselkedésében egyre gyakrabban nyilvánulnak meg az agresszív elemek, amik a szülő engedékenysége miatt teret is kapnak. Az így felnövekvő gyermekek serdülőkorukra erőteljes függőségi szorongást mutatnak, rossz lesz a kapcsolatuk a szüleikkel, nem fordulnak hozzájuk tanácsért, problémáikat nem beszélik meg velük. Ezek a gyermekek, fiatalok kapcsolati igényeiket máshol próbálják kielégíteni, ami könnyen sodorhatóvá teszi őket, könnyen kerülhetnek a társadalom számára nem kívánatos körökbe. Hideg–korlátozó nevelői stílus Ez a nevelői stílus annyiban különbözik az előzőtől, hogy a gyermek elutasítása mellé erőteljes korlátok társulnak. A szülő ellenérzéseire (amelyek fizikai büntetésben, a gyermekkel való kapcsolat minimalizálásában nyilvánulnak meg) a gyerek ebben az esetben is agresszióval reagál, csakhogy ezt az agressziót a szülő keményen bünteti. A szülő elutasító magatartása itt is gyakran rejtett: a felszínen azt hangoztatja, mennyi mindent tesz a gyermekért, ellátja, dolgozik rá stb., miközben a gyermek érzelmi igényei kielégítetlenül maradnak, csak korlátokkal találkozik. Ezek a szülői „üzenetek” a gyermek számára érthetetlenek, bűntudatot érez, hiszen „hálátlan”, ugyanakkor agressziót is átél, mert csak a szülei által állított akadályokat látja maga körül. Ez az agresszió, mivel a világ felé nem nyilvánulhat meg, befelé fordul, súlyos zavarok, különféle testi-lelki bajok alakulnak ki, amelyek az idő múlásával egyre komolyabbá válnak, a


Szülői attitűdváltozások a kisgyermeket nevelő családoknál személyiség torzulását, a felnőttekkel/emberekkel szembeni bizalom hiányát okozva. A nevelés eredeti értelmében az a céltudatos és tervszerű, családban, intézményben, folyó tevékenység, amely arra irányul, hogy a felnövekvő nemzedéket életfeladatai megoldására képessé tegye. A nevelés olyan tevékenység, mellyel valaki(k) úgy kíván(nak) hatni másokra, hogy azok optimálisan fejlődjenek, erősödjenek, abban, amit a nevelők kívánatosnak tartanak, és maradandóan változzanak abban, amit nem. A családi nevelést befolyásolja, az államberendezkedés jellege, a gazdasági tényezők, a szociokulturális hagyományok, a divatjelenségek, a média, a szülői, nevelői személyiségjegyek. Hogyan is alakultak a nevelési célok a történelem különböző időszakaiban? Spárta, az engedelmes, edzett katona, Athén, a test a szellem harmonikus egysége, a középkor, az erkölcsös és vallásos élet, a reneszánsz az univerzális ember, a felvilágosodás, a hasznos ismeretek, a XIX-XX. század az erkölcs, a műveltség, a sokoldalúság céljait követve nevelt. Milyen felnőttet akarunk nevelni ma a gyerekeinkből? Művelt, szuverén, érdekeit objektíve érvényesíteni tudó, öntevékeny, magatartásában egyetemes értékeket követő, érett, egészséges személyiségűt. A család informális, direkt és főként indirekt hatású nevelőrendszer. A családi mikromiliő nevelő hatását a születés pillanatától érvényesíti. A család nem csak gondozza a gyermeket, hanem itt történik a normák, értékek, magatartási és viselkedési minták, az adott kultúra szokásainak átadása is (szocializáció). Ma már tudjuk, hogy az élet kezdetén a megfelelő anya–gyermek viszony hiánya a gyermek fejlődésében egész életre szóló károsodást okoz. A szülő és a gyermek közötti érzelmi kötelék adja a szülővel való azonosulás alapját. Ez a kapcsolat emeli referenciacsoporttá a családot, mely alapvető szerepet tölt be az ember önértékelésének, énképének alakulásáKicsi MindenGyerek 47

Scheer Ferencné ban. A család lelki támaszt nyújt, védettséget jelent a külső hatásokkal szemben. Ezért a jó családi nevelés az egymás iránti szereteten, kölcsönös bizalmon és a másikért – köztük a gyermekért – vállalt felelősségen alapszik. A családi kapcsolatrendszerben minden családtag hat a másikra. A szülők (pozitív, negatív) cselekedetei példaértékűek a gyermek számára. A családi nevelés feladata a gyermek egészségének védelme, testi erőinek kibontakoztatása, jellemének formálása, értelmének fejlesztése. A koragyerekkori évek nem örökké tartanak! És sajnos megismételhetetlenek! Szinte minden azon múlik, milyenek voltak az első évek otthon, a bölcsődében és később az óvodában, szülőként mennyire vagyunk képesek biztosítani a gyermekek számára az életkoruknak megfelelő körülményeket, hogy testi, érzelmi, értelmi fejlődésük lehetővé tegye, hogy elérjék velük született képességeik teljességének kibontakoztatását. A csecsemő és a kisgyermek számára a legfontosabb a feltétel nélküli elfogadás, a szeretet. A testi szükségletek kielégítése, az életkori sajátosságok figyelembevétele. A gyermek igényeihez igazodó napirend, lehetőséget ad a biztonságérzet kialakulásához, tájékozódáshoz a megismerési folyamatok segítéséhez. A türelem, a kornak megfelelő magyarázat, a dicséret, a támogatás az önállóság, a kreativitás és a bizalom kialakulásának elengedhetetlen eszközei. Kevés és egyszerű szabályt érdemes felállítani. A szabályok igazodjanak a gyermek életkorához! A szabályok nem cél nélküli korlátok, hanem kapaszkodók a testi épség védelmében, a helyes napirend betartásában, a viselkedési normák megismerésében, az alkalmazkodásban, a szocializáció kialakulásában. Fontos, hogy olyan szabályokat állítsunk fel, amiket a gyermek teljesíteni is tud. Ne felejtsük el, az a célunk, hogy jó rutinokat alakítsunk ki, vagy megszűntessünk egy-egy zavaró viselkedést. Győződjünk meg arról, hogy gyermekünk megértette az adott szabályt, elvárást. Lehet, hogy ő igyekezne együttműködni, de nem érti pontosan, hogy mit is várunk tőle. Haladjunk lépésről lépésre! Ne feledjük, hogy a kevesebb több. 48 Kicsi MindenGyerek

Szülői attitűdváltozások a kisgyermeket nevelő családoknál Gondoljuk át, hogy mik azok a dolgok, amiken feltétlenül változtatni akarunk, és azokra koncentráljunk. Állítsunk fel fontossági sorrendet a szabályok között. Először a nagyon fontos dolgokra koncentráljunk, az apróságokkal ne terheljük gyermekünket. Például, arra érdemes felállítani szabályt, hogy nem szabad másokat bántani. Arra felesleges szabályt hozni mondjuk, hogy milyen sorrendben legyenek a játékok a polcon. A jó szabály, tehát egyszerű, rövid és érthető. Egy kisgyereknek hiába mondjuk, hogy rakjon rendet, mert számára az mást jelent, mint nekünk. De azzal már sikeresebbek lehetünk, ha azt mondjuk, hogy a kockákat minden este be kell rakni a piros dobozba. Ha szükséges, magyarázzuk el, a gyerek életkorának megfelelően, amit szeretnénk és amiért, vagy mutassuk be. Sajnos nincsenek mindenki számára használható és bevált tanácsaim. Mindenki maga érzi, hogy neki és gyermekének mi a jó megoldás! A nevelés csak akkor működik, ha mi is hiszünk tetteinkben. Tehát ne tegyünk semmit csupán azért, mert valahol láttuk, és ott jól működött, de nekünk kétségeink vannak a dologgal kapcsolatban! Ha a gyerek és mi is rosszul érezzük magunkat nevelésünk miatt, változtatnunk kell. Ez nagyon nehéz. A legfontosabb, hogy nem a neveléshez kell hozzáalakítani a gyereket, hanem a gyerekhez kell formálnunk a nevelést. Az az igazi szülővé válás, ha képesek vagyunk rosszul működő nevelési szokásainkat megváltoztatni és képesek vagyunk megvédeni döntésünket. Ami nem könnyű. A legfontosabb, hogy hiteles szülők legyünk, akik hiszünk tetteinkben. Azt gondolom, nem az a probléma, ha kiderül, hogy valamit eddig roszszul csináltunk, hanem az, ha kiderül, hogy helytelenek tetteink és nem változtatunk. Hogyan tudjuk mi, szakemberek segíteni a kisgyermekes szülőket, hogy meg tudjanak felelni a saját, a szűkebb és tágabb környezeti és a társadalmi elvárásoknak szülői szerepükben? Az első és legfontosabb a szülő és gyermeke feltétel nélküli elfogadása. Keressük meg a családi nevelés értékeit, azokat erősítsük és Kicsi MindenGyerek 49

Scheer Ferencné az esetleges hiányosságokat, információval, indirekt példaadással igyekezzünk pótolni! Az elmúlt évtizedekben a bölcsőde, nem csak napközbeni kisgyermekellátást biztosít, hanem alapprogramjában is a gondozás– nevelés egységét, az egyéni bánásmódot, a családi nevelés elsődlegességét és támogatását, a szülőkkel való partneri viszonyt hangsúlyozza. A szülőkkel való kapcsolat nem csak a bevétel és kiadás néhány percére korlátozódik. Bár ezek is fontos pillanatok, a szülők, a kisgyermekek egész napjának befolyásolásához. De nézzük, sorra mi minden szolgálja a partneri viszony kialakulását, a szülői nevelési stílusok megismerését, befolyásolását? Az egyéni beszélgetés a bölcsődei felvételnél. A szülő természetesen szorong, tele van kételyekkel. A kisgyermekkel dolgozó munkatársak „munkaruhája” a mosoly, a szemkontaktus, az érdeklődő figyelem. Fontos, hogy minden szakember tudja, hogy mi a személyiségünkkel dolgozunk. Soha ne felejtsük el úgy fogadni a hozzánk forduló szülőt, mint ahogy szeretnénk, ha minket fogadnának a bölcsődében, óvodában, iskolában stb. A bölcsődekóstolgató, a családi napok mind olyan kapcsolattartási megismerési forma, ahol direkt és indirekt módon ismerkedhetünk, a családokkal. Természetesen ők is beleláthatnak a mindennapjainkban, ami nem csak a szakmai program egy „kipipált része”. A nyitottság emeli munkánk elismertségét, növeli a szülők bizalmát. A családlátogatás, nem környezettanulmányozás, hanem a szülővel és a kisgyermekkel való ismerkedés a számukra biztonságot nyújtó környezetbe, az otthonukban. A szülővel történő beszoktatás soha vissza nem térő alkalom a szülő szorongásainak oldására, a szülő–gyerek kapcsolat, a gondozási, nevelési szokások megfigyelésére! A szülőcsoportos megbeszélések a szülők által javasolt témáról való kötetlen, de mégis szakmailag megalapozott beszélgetések. A sok szülő által ki nem mondott kérdésekre a válaszok megadása, akár a többi szülő tapasztalata alapján. A szülők részére a szülőcsoporthoz, akár az önsegítő csoporthoz való tartózás élményének megélése.


Szülői attitűdváltozások a kisgyermeket nevelő családoknál A teljesség igénye nélkül megemlítem még a játszóházat, a babamama klubot, az időszakos gyermekfelügyeletet. A szülők kérdései között természetesen vannak „örökzöldek”. Felvegyem-e, ha sír? Velünk aludjon vagy külön? Mikor vigyem a bölcsődébe? A szobatisztaság, a testvérféltékenység, a dackorszak, gyermekkori megbetegedések, önállóság… A XXI. század piacorientált, reklámban és információban gazdag korszaka más típusú kérdéseket is generál a kisgyermeket nevelő szülők körében. Vegyem, ne vegyem (megvenném, de nem engedhetem meg) a különböző csillogó, csilingelő színes „fejlesztőeszközöket”? Éjszakai vagy igény szerinti szoptatás, etetés? A hordozó kendő? Vegetáriánus étrend a kisgyermeknek? A jó szakembernek pontosan kell ismernie a gyermek életkorának megfelelő fejlődési szükségleteket. A gyermeki szükségletek kielégítése érdekében szeretné befolyásolni a szülői viselkedést, anélkül, hogy minősítené azt. Ezt elég könnyű megfogalmazni, de lassú kis lépésekkel lehet csak elérni. Mindig a szülő lehetőségeihez, szándékához igazítsuk az első lépéseket. A kisgyermekkel foglalkozó szakember az a személy, aki feltétlen bizalmat élvez a kisgyermek és a szülő részéről. Aki rátermettségével, szakértelmével elfogadó, empatikus személyiségével hiteles a kisgyermeknevelés terén. Akit nem zavar a szülő, hanem segítségként fogadja az otthoni szokásokat, rituálékat. Nem törekszik a saját igazát bizonyítani, hanem példaadással, támogatással, az értő figyelem és az én-közlés módszerével teremti meg a segítő kapcsolatot. Befejezésként szülőknek és szakembereknek egyaránt ajánlom Maria Montessori örökérvényű szavait: „A gyermek fejlődésének a szabadsága nem azt jelenti, hogy egyszerűen hagyjuk, hanem, hogy segítő szeretettel köréje emeljük a megfelelő környezetet. Minél tökéletesebb a környezet, annál kevesebb beavatkozásra van szükség a felnőtt részéről.”23

23

http://www.montessori.hu/p/pedagogiai-rendszer.html Kicsi MindenGyerek 51

Stefanovics Barbara: A gyerek, a szülő és a szakemberek együttműködése a Józsefvárosi Biztos Kezdet Gyerekházban Magyarországon 2009 szeptemberében a TÁMOP 5.2.2. uniós pályázat eredményeképpen 35 Biztos Kezdet Gyerekház nyitotta meg kapuit. A gyerekházak olyan településeken vagy településrészeken jöttek létre, ahol a családok jelentős része hátrányos helyzetben él. 2011 óta 44 ház működik szerte az országban, és további házak nyílnak meg komplex kistérségi programok keretein belül. A gyerekház azokat a 0-5 éves gyerekeket nevelő családokat várja, akik hátrányos helyzetű településeken, élnek és korlátozottan vagy egyáltalán nem férnek hozzá jó minőségű szolgáltatásokhoz, hogy a gyermek lehető legkorábbi életkorában megkapják azt a támogatást, ami segíti képességei kibontakozását és megalapozza sikeres iskolai pályafutását.24 A mi gyerekházunk Budapesten, Józsefváros szívében, a Magdolna negyedben azon első gyerekházak közé tartozik, amelyek 2009 szeptemberében nyíltak meg. A Nagyfuvaros utca–Népszínház utca– Fiumei utca–Baross utca–Koszorú utca–Mátyás tér által határolt terület a kerület legszegényebb része. Az élve születések száma jelentős, a lakosság száma 10 571 (2007) fő. A családok jellemzően ebből a környezetből kerülnek be gyerekházunkba. A környezeti hatások jellemzői: ‒ a munkanélküliek száma magas, ‒ rosszak a lakáskörülmények, ‒ sok szülőnek alacsony az iskolai végzetsége, ‒ nincs támogató környezet.

24

A TÁMOP 5.2.1. „Gyerekesély projekt országos kiterjesztésének szakmaimódszertani megalapozása és a program kísérése” nevet viselő kiemelt projekt alapozta meg gyerekházak létrehozását, biztosította a szakmai támogatást, munkatársak felkészítését, támogatását, háttéranyagok kidolgozását. Lásd: http://www.biztoskezdet.eu/ 52 Kicsi MindenGyerek

A gyerekek fejlődési megtorpanásai, esetleges lemaradásai egyrészt a lakókörnyezet hátrányos hatásnak eredményeképpen alakulnak ki, másrészt a szociális helyzetük miatt. Ilyen például a mozgásfejlődésben való lemaradás, mert a kis lakásokban nem vagy csak ritkán jellemző a gyermekek számára elkülönített szobarész, ahol szabadon gyakorolhatnák a kúszást, mászást, az önálló játéktevékenységet. Gyakran tapasztaljuk, hogy nem is teszik le a gyermeket a földre, saját ágya nincs, így a felfedezés öröme is korlátozott. Jellemző az is, hogy a gyermekek a babakocsiban töltik a napjaik nagy részét. A másik jellemző probléma a beszédfejlődés megkésettsége, a gyermekek korlátozott nyelvi kóddal rendelkeznek. A szülők manapság nem vagy csak keveset olvasnak, mesélnek gyermekeiknek, verselnek, mondókáznak vagy esetleg énekelnek együtt. A munkánk során a napirend kialakításában nagy hangsúlyt fektetünk az anyanyelvi fejlődés támogatására. Tapasztalatunk szerint jellemzően nagyvárosi probléma, hogy a szülők számára sincsen meg a támogató háttér. Hiányoznak a generációs minták, amik az édesanyákat segíthetik a szülői szerepük gyakorlása közben. A nagyszülők vagy még dolgoznak vagy a távolság miatt nem vagy csak korlátozottan tudnak jelen lenni a kisgyermekek és családjaik életében. A mesélés, mondókázás és az esetleges problémák megoldása is egyedül a szülők feladata. Gyakran találkozunk olyan szülőkkel is, akik nagyon bizonytalanok a szülői szerepeikben is. Ezekre a problémákra fókuszálva igyekszünk úgy kialakítani a napi munkánkat, hogy lehetőleg minden problémás területet érintsünk, és hozzájáruljunk a szülői kompetenciák megerősítéséhez, a gyermekek fejlődésének támogatásában. Partnereink ‒ Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal A fenntartónk, aki elismeri gyerekházunk fontosságát és lehetőségeihez mérten támogatja a munkánkat.


Stefanovics Barbara:

‒ A Baross Utca 103/a és a Baross Utca 117 Bölcsőde Szoros a kapcsolatunka bölcsődékkel is, közös rendezvényeken veszünk részt. A téli időszakban közös játszóházat működtetünk szombaton délutánonként. Itt a családok több tagjával is lehetőségünk nyílik találkozni, mert szombaton általában a nagyobb testvérek és az apák is jelen tudnak lenni. Ez jó alkalom arra, hogy a családlátogatáson túl is közelebb kerüljünk hozzájuk. A családok pedig beleláthatnak a bölcsődei életbe, megismerkedhetnek a kisgyermeknevelőkkel. Ezzel is segítjük az életüket, a későbbi beilleszkedésüket az intézményi keretek közé. ‒ A Koszorú Utcai Óvoda Jó az együtt működésünk az óvodával, melynek a vezetője évente – az óvodai beiratkozás előtt – szülőcsoportos beszélgetést tart a családjaink számára az óvodai életről, a beszoktatásról, óvodaválasztásról, az óvodaérettségről. ‒ Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat A védőnői szolgálat tagjai rendszeresen csoportos tanácsadást tartanak a szülők számára a kisgyermek fejlődésével kapcsolatos témákban. A témákat a szülők vetik fel és a kérdéseik alapján készülnek fel a védőnők a beszélgetésre. A szülők bátran mernek kérdezni. A csoport jó közeg a szülőknek, mert ha valaki mégsem merne kérdezni, az esetleges eddig ki nem mondott kérdéseire is választ kaphat. ‒ Józsefvárosi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat Tartjuk a kapcsolatot a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat munkatársaival, konkrét esethez kapcsolódóan esetmegbeszélőt szervezünk. ‒ Kesztyűgyár Közösségi Ház Egy fiatal közösségi ház az ÉV8 Zrt. fenntartásában, ami a Mátyás téren található, a Magdolna negyed közepén. Ez a ház látja el a kerület ezen részét változatos programokkal, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Évente rendeznek Magdolna napokat, ahol mi is képviseltetjük önmagunkat. ‒ A Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt. A Rév 8 Zrt. Józsefváros szociális városrehabilitációs programjainak, így a Magdolna negyed megújításának is a felelőse. 54 Kicsi MindenGyerek

A gyerek, a szülő és a szakemberek együttműködése …

Az első két ütemben a helyi lakosokkal közösen felújítottak lakóházakat, megújították a Mátyás teret, ami a hozzánk legközelebb eső játszóteret is magába foglalja. Ezzel is segítve a családjaink életét és gazdagítva kerületünket. Elindítottak egy intenzív családgondozói rendszert, ahol a szociális munkás a mindennapi életben jelen van a családok életében, a szomszédsági rendőr programot a közbiztonság javítása érdekében. A program jelenleg a III. ütemben tart. A tervek között van egy szociális mosoda, ahol jelképes összegért lehet mosni, egy szociális iroda, ahol állást és albérlet is lehet keresni, szociális ügyek intézésén túl. Dolgoznak egy drog- és bűnmegelőző programon is. A Dobozi utca és a Fiumei út közötti részen pedig egy új, sportolásra, szabadidős tevékenységre alkalmas intézmény nyílik. A program komplexitása nagy lehetőségeket hordoz magában, amelyek eredményeképpen a felnövekvő ifjúság élhetőbb környezetben alapozhatja meg jövőjét. Élet a Gyerekházban A Gyerekházban havi tervvel dolgozunk, amit a napra bontott programmal együtt kifüggesztünk, hogy a szülők követhessék. A havi terv készítésekor törekszünk A látogatók életkori sajátosságainak, erősségeinek és fejlesztendő területeinek figyelembe vételére. Arra, hogy lefedje a kisgyermekek fejlődésének minden területét. Az állandóságra, hogy lehetőleg azonos napokon azonos típusú játéktevékenységre fókuszáljunk. A rugalmasságra, mert nem tudjuk előre, hogy melyik nap mennyi és milyen életkorú gyerekre számíthatunk. Az aktuális ünnepkörökre, népszokásokra, mert ha már kisgyermekkorban elültetjük a kultúránk magjait, akkor ezzel gazdagabbá, nyitottabbá tesszük a személyiségüket.



A környezettudatos életmódra: az újrahasznosítással a szülők lehetőségeit bővítjük, közös játékokat készítve. A finommotorika fejlesztéséhez felhasználunk olyan anyagokat, amiket más már kidobna. Közösen hozunk létre játékokat például tojástartóból, dobot vagy csörgőt sajtos dobozból. A nyári szezonban cseresznyemagból készítünk jótékony hatású babzsákokat. A napirend A kisgyermekek egészséges fejlődése érdekében a munkánk során nagy jelentőséget tulajdonítunk a napirend kialakítására a családok életében. Ezért mi is úgy építjük fel a programjainkat, hogy a kisgyermekek életébe beilleszthető legyen a gyerekházi játékidő. A kisgyermekek legfontosabb tevékenysége a játék, mi ezen keresztül hatunk a szülőkre, gyermekekre, az indirekt példamutatással. Természetesen a szabad játéktevékenységnek, a szülővel való közös játéknak nagy jelentőséget tulajdonítunk, ezért is hangsúlyozzuk a közös tevékenységeket. Az együttjátszás alatt belelátunk, mi az, amit mindketten élveznek, mert fontos, hogy ez idő alatt mindkét fél örömét lelje. A szülők észreveszik a saját határaikat, erősségeiket és hiányosságaikat is. Gyakran előfordul, hogy előtérbe kerülnek a szülő által eltervezett tevékenységek, például időre kell menni az orvoshoz, és ezért feszegetik a gyerekek ébrenléti idejének határait, és a gyerek fáradtságából adódnak konfliktusok. A könnyebb elfogadás érdekében az ilyen és ehhez hasonló esetekben megnevezzük, kimondjuk, amit látunk. Erősítjük a szülőkben, hogy dicsérjék a gyerekeiket egy-egy új mozgásforma, játék esetén. Természetesen a szülő is igényli, hogy felismerjük, mi az, amit jól tesz, az is öröm a számára, ha észrevesszük a gyereken bekövetkező változásokat, de magát a szülőt is meg kell erősíteni, hogy jól csinálja, amit csinál. Minden szülő jó szülő akar lenni, és a legjobbat szeretné nyújtani a gyerekének. Ebben lehetünk mi is a segítségére, a legjobb tudásunk szerint.



Programjaink Daloló Minden hétfőn és szerdán közösen énekelünk a családokkal játékos mozgással kiegészítve. Az ölbeli játékok célja, hogy a gyerekeket megismertessük saját testükkel, a szülőket pedig együtt játszásra ösztönözzük. A nálunk énekelt dalok többsége könnyen megtanulható a kisgyermekek és szüleik számára is. Nagymozgásos játéktevékenységek A házunk egyik sajátossága, hogy nincsen udvara, ezt ellensúlyozandó irányítottan gyakoroljuk a nagymozgásos játéktevékenységeket, a mászást, kúszást, lépcsőn mászást, járást, páros lábbal ugrást, természetesen igazodva a jelenlévők életkori sajátosságaihoz. Sütés Szerdai napon a szülőkkel közösen sütünk, általuk kipróbált receptek alapján. Olyan recepteket gyűjtünk, amelyek egészségesek, könynyen elkészíthetőek és mindenki számára megfizethetőek. A lehetőségekhez mérten a gyerekek is részt vesznek a munkában. A közös alkotás örömén kívül azért tulajdonítunk nagy jelentőséget a sütésnek, mert a saját magunk által elkészített ételek frissek, tartósítószer-mentesek és nem utolsó sorban olcsóbbak, mint a boltban kapható, előre elkészített ételek. Az anyák bátrabban késztik el otthon is azokat az ételeket, amik ízlettek nekik. Véleményem szerint az édesanyák anyai szerepe is erősödik a családi tűzhely befűtésével. Ha közösen tud sütni a gyermekével, akkor ez egy új játékeszköz is lehet, a gyerekek számára is olyan tanulási folyamat, amit később a szerepjátékoknál, és az élet során is hasznosíthatnak. Tapasztaljuk a tiltást is: a gyerekek ne nyúljanak a tésztába, mert: megeszik, koszosak lesznek, „nem tudják”. Nézzük meg – a teljesség igénye nélkül –, mit is nyújt ez édesanyjával közös sütés egy gyermeknek: a tapintás, érzékelés örömét, tapasztalást, anyagmennyiség ismeretet, számolást, az alkotás örömét, önállósulási törekvéseiben élményeket és nem utolsó sorban közös örömet. Kicsi MindenGyerek 57


Manuális tevékenységek Hetente legalább egyszer közösen szoktunk alkotni, mindig az adott hónap ünnepének vagy jeles napjának megfelelően. Ilyenkor a népi hagyományt figyelembe véve választunk díszeket, tárgyakat. Ezen alkalmakkal figyelünk arra, hogy a legkisebbek is megtapasztalhassák az alkotás örömét, és használhassák az érzékszerveiket az ismeretlen anyagok felfedezésénél. Finommotorikájuk fejlődésére koncentrálunk. Programjaink felnőttek számára A szülőcsoportos beszélgetések A szülőket leginkább foglalkoztató kérdésekre igyekszünk választ adni, a témákban jártas szakember közreműködésével, havi két alkalommal. Kézműves foglalkozások, kreativitás fejlesztése, alternatív megoldások, játékok. Az adott évszaknak, ünnepkörnek megfelelően a szülőkkel közösen készítünk díszeket, játékokat a gyerekek és családjaik számára például zokni-bábot, húsvéti koszorút. Internet használata. A gyerekház két számítógépét a szülők önállóan is, de egymást segítve is használhatják. Természetesen mi is a rendelkezésükre állunk, ha szükségét érzik. Háztartási ismeretek Az anyákat segíteni tudjuk praktikákkal, taníthatják egymást is, de mi is tudunk segíteni, például a varrógép használatában, egy-egy nadrág, kisszoknya felvarrásában. Olyan anyával is találkoztunk már, aki nálunk vett tűt először a kezébe és tanult meg varrni. Közös tízórai készítése Gyakran panaszkodnak az édesanyák, hogy a gyermekük nem eszik jól, válogat, nem eszik ezt vagy azt. Minden reggel egy-egy anyával közösen készítjük el a tízórait. Amibe belecsempészünk olyan egészséges összetevőket, amit amúgy nem vagy csak kérlelésre ennének 58 Kicsi MindenGyerek


meg a gyerekek. Az előkészítés során az anyák nem csak segítséget adnak, de gyakorlati ismereteket is szereznek az egészséges táplálkozásról. Természetesen ez egy kiváló alkalom az intimebb beszélgetésre is az édesanyákkal. Akad azonban olyan család is, melynek egy biztos táplálékforrás is. Sajátosságaink Jó elhelyezkedés A házunk a Magdolna negyed szívében található, a kerületi bölcsődék vezetésével egy helyen. Számunkra könnyebbséget nyújt, mert nem kell toboroznunk a gyerekeket, családokat. Mialatt zajlik az előjegyzésbe vétel, a gyerekhangok becsalogatják a családokat a gyerekházunkba is. A gyerekek általában bölcsődébe, óvodába kerülés előtt jutnak el hozzánk. Közvetlen környeztünkben négy óvoda is található. Megfelelő tárgyi feltételek A bútorok gyerekméretűek, a játékok összetétele változatos, a fejlesztő játékoktól a konstruáló játékokig minden megtalálható a polcokon. A játékok könnyen elérhetőek, ezzel is felkínáljuk a szabad választás lehetőségét, segítve a gyerekeket az önállósulás útján. A munkatársak szakmai összetétele Az itt dolgozó munkatársakkal a kezdetektől együtt dolgozunk, jól ismerjük egymás erősségeit és ezekre építve csapatban tudunk dolgozni. A szakmai összetételünk is nagyban lefedi a gyerekházban felmerülő igényeket. Az egyik kolléganőnk szakpszichológus végzettségű, másik munkatársunk a kisgyermeknevelői végzetségen túl csecsemő- és kisgyermekápoló is. Magam is rendelkezem kisgyermeknevelői végzettséggel, korábban dolgoztam bölcsődében és népijátszóház-vezetői végzettségemmel, szociális munkát is tanultam. A szülőkben felmerülő kérdések jelentős részére hitelesen tudunk választ adni. Családok üdültetése Magyarkúton Gyerekházunk egyik különlegessége, hogy nyáron kétszer egy hétre üdülni visszük a családokat. Ez kiváló alkalom arra, hogy a családoKicsi MindenGyerek 59


kat teljességükben lássuk. A családok a Józsefvárosi Gyermeküdülő apartmanjaiban laknak, számukra teljes ellátást biztosítunk. A szülők sokszor elmondják, nem is emlékeznek rá, mikor volt olyan, hogy csak a gyerekkel kellett játszaniuk és az egész család együtt nyaralhatott. A két hét alatt miénk az egész üdülő, ki is használjuk minden adottságát. Napközben az udvarra tervezzük a közös játékprogramokat. Délutánra előadásokat, foglalkozásokat szervezünk a szülők számára és estére kimondottan velük játszunk, mert a felnőtt rohanó életben gyakori tapasztalat az, hogy elfelejtenek játszani. Az első napokban vonakodva szállnak be a játékokba, de a hét második felében nagyon kevés az olyan szülő, aki nem velünk együtt fejezi be az estét. Az esti és délutáni szülői foglalkozások idejére a szülők megszervezik egymással a gyermekfelügyeletet. A nagyobb gyerekek számára a korosztályuknak megfelelően készülünk vetélkedőkkel, kirándulásokkal. Az üdülés biztosítása 24 órás munka a gyerekház munkatársai számára, de nagyon szeretjük. Kifejezetten jó lehetőség a számunkra abból a szempontból is, hogy itt olyan rossz szokásokra is fény derülhet, amik a gyerekház nyitvatartási ideje alatt nem vagy csak részlegesen látszanak. Noha nagyon elfáradunk a hét végére, nincs az a perc, amit kihagynánk egy-egy táborozásból. A gyerekház ideális közeg lenne minden gyerek fejlődésének elősegítésére és a családok komplex támogatására. Ezért is épülnek a hátrányos helyzetű település(rész)eken olyan családok számára, akik nem vagy csak korlátozottan férnek hozzá ilyen típusú támogatáshoz. A kihasználtságunk gyakran éri el a maximumot, ami nagy siker a számunkra. Azt is büszkén írhatom, hogy nem reklámozzuk különben a gyerekházat, a hírlevelünk megtalálható a helyi orvosi rendelőben és az egészséges tanácsadáson a védőnőknél, de a családjaink nagy része más szülők elbeszéléseinek hatására jön el hozzánk. Azt nem tudjuk biztosan, hogy szűkös kapacitásunkat a leginkább rászoruló családok veszik-e igénybe. Törekszünk rá, hogy bevonzzuk és bent is tartsuk ezeket a családokat, azonban mi azt tartanánk jónak, ha minden családnak lehetősége lenne ilyen szolgálta60 Kicsi MindenGyerek


tást igénybe venni. Üdvözítőnek tartanánk, ha a hagyományos intézmények programjában is megjelenne a játszóházak szemlélete és néhány programeleme, például a családok egészének kínált programok, a szülőcsoportok. Hasonlóságok és különbségek általában a más napközbeni ellátások és a gyerekház között Más napközbeni ellátások (óvoda, bölcsőde, családi napközi)

Biztos kezdet gyerekház

A szakember – szülő viszony inkább intézményes.

Könnyebben kialakul a bizalmi viszony a szakember és a szülő között a folyamatos napi foglalkozások során. A szülő-gyerek játék folyamatosan megfigyelhető

A szülő-gyerek játék csak a beszoktatás alatt figyelhető meg A családi problémák csak a gyereken keresztül észlelhetőek Új szokások kialakítása (napirend) ezekkel elsősorban a gyerek találkozik A játékban, mondókákban csak a gyermek vesz részt A szociális hatások másként, a gyereken keresztül hatnak Egy nevelőre 8-10 gyermek jut

A felmerülő problémák közvetlenül érezhetőek A napirenddel az egész család közvetlen találkozik Közös éneklésben, mondókázásban a szülő és gyermeke együtt vesz részt A szülő és gyermeke közösen szocializálódik 12 gyermekre 3 szakember és a szülők van jelen



A Gyerekparadicsom Alapítvány Új család, új gyerekkor Európában? című Grundtvig-projektjében 2012-ben két tanulmányút során Olaszországban figyelhettem meg kisgyerekekkel foglalkozó intézmények munkáját. Összehasonlíthattam az állam által fenntartott intézményeket és a projektpartner olasz CEMEA szervezet által üzemeltetett intézményeket is. A CEMEA Olaszországban szakemberek képzésével is foglalkozik, egyes tartományokban azonban a saját maga által kiképzett szakembereket foglalkoztatva intézményeket is tart fenn. Szembetűnő volt a különbség az intézmények között. Az állami intézményben óriási tereket láthattunk, nagyon kevés játékkal. A CEMEA saját intézményeiben barátságos, kisebb, célirányos játékterek voltak. Az egyik furcsaság az volt, hogy minden foglalkozást külön helyiségben végeztek, a gyerekek a helyhez kötötték a tevékenységet, amíg mi itthon szinte mindent ugyanabban a térben végzünk, óvodában, bölcsődében vagy gyerekházban egyformán. A magyar intézményekben a játszószobában alszunk, eszünk és játszunk, az olasz gyerekek mindent máshol csinálnak. Máshol esznek, máshol alszanak, és legfőképpen máshol játszanak. De a játéktevékenységeknek is meg van a maga helyszíne, a fürdőszobához kapcsolódó helyiségben a manuális, alkotó tevékenységeket folytatják. Van egy helyiség, ahol mesélnek és tornáznak, van olyan, ahol énekelnek és játszanak. A játékeszközök nincsenek felkínálva a gyerekek számára, hogy maguk választhassanak, többnyire egyféle játéktevékenységet folytatnak közösen. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek játékok, hanem akkor veszi elő azokat a gondozónő, ha aznapi tervében szerepel. Nagy különbség, hogy Olaszországban a gyerekekkel gyakran a nagyszülők foglalkoznak, mert úgy épül fel a családi közösség, a nagyszülők támogatása nélkül nehezen is boldogulhatnának. A nagyszülők ezzel segítik a szülőket ahhoz, hogy munkát tudjanak vállalni. Torinóban láthattunk egy olyan intézményt is, mely sokban hasonlított játszóházunkra, de alapvetően különbözött abban, hogy az igénybe vétele semmiféle rendszeresség feltételéhez sem volt kötve. 62 Kicsi MindenGyerek


Akár egy fedett játszótérnek is tekinthetnénk, amit a gyerekkel közösen akár több családtagja is látogathat. Így például egy kisgyerekkel az édesanya mellett a nagyapa is jelen volt. Alacsonyküszöbűnek írhatjuk le az intézményt, mert használatának nem feltétele díjfizetés, de semmilyen rászorultság igazolása sem. Sőt, mivel az épület a belváros egy polgári részén áll, inkább a középosztály volt a célcsoportja, de tulajdonképpen bármely család. (Természetesen a rosszabb szociokulturális adottságú városrészekben vannak speciális szükségletek kielégítésére rendelt szolgáltatások.) A hely kínál szabad tartózkodási lehetőséget is, ami láthatóan lehetőséget teremt a családok egymással való ismerkedésére is. Ne feledjük, Olaszországban még a hazainál is kisebb a születésszám, amiből az is következik, hogy a családok nehezebben találhatnak egymásra. A munkatársak nem csak tanácsokat adnak konkrét tevékenységek fogásaitól pszichológia, gondozási, táplálási kérdésekig, de vezetnek foglalkozásokat is, például a mi kézműves foglalkozásainkhoz hasonlóakat is. A foglalkozás során a kommunikáció kétszintű. A szakemberek egyrészt vezetik a konkrét tevékenységet, másrészt általános beszélgetést is folytatnak a szülőkkel, felvetnek témákat, megválaszolnak kérdéseket. A Torino melletti Bra városában részt vehettünk egy kis bölcsőde szombat délelőtti családi foglalkozásán. A bölcsődébe járó gyerekeket többnyire édesanyjuk és (nem bölcsődés korú) testvérük kísérte el. Ez a program minden elemében azt mutatta, hogy a szülők tanulása a cél. Volt olyan meseolvasás is, amikor a szülők ölében ültek a gyerekek, de volt olyan is, aminek során aktivizálták is a gyerekeket, a szülők viszont mögöttük ültek, megfigyelték saját gyerekeiket, arcukon azt láttuk, hogy nagyon koncentráltan tanultak. A gyerekeikről és a meseolvasásról. Ugyanígy tanulási helyzet is volt a gyerekek és szülők közös alkotása. A szülők óhatatlanul is megfigyelték a többi családot, és ily módon reflektálták önmagukat. Ennek a délelőttnek is világos célja volt a családok ismerkedésének, közösséggé válásának stimulálása – inkább lehetőségteremtés, mint direkt ösztönzés módján.



Ennek a szombati programnak a része volt az is, hogy nagy számban jelen voltak azok a hallgatók, akik az adott intézményben vettek részt gyakorlaton. Volt, aki feladatot is vállalt egyedül vagy társaival, volt, aki csak megfigyelőként vett részt. Mindenesetre fontos volt, hogy a kisgyerekekkel való foglalkozásra felkészítő képzés során valójában a családokkal való foglalkozásra készülnek fel. Az olaszországi tapasztalataink hasonlóságokat mutattak abban, hogy a kisgyerekekkel való foglalkozás a családra, a szülőkre is figyelmet fordít, általános és konkrét módokon, a kompetenciák fejlesztésének támogatásától a konkrét tanácsadásig. Különbség ugyanakkor, hogy nem csak a leghátrányosabb helyzetben levő családoknak kínálják a hagyományostól eltérő típusú intézmények szolgáltatásait, illetve, hogy a hagyományos intézmények – és azok leendő szakembereinek képzései is – a gyereken túl a családokkal is foglalkoznak. A szükségletek Magyarországon is ebbe az irányba mutatnak.


Suskó Nikoletta: Szülők és szakemberek komplex támogatása A gyermekeket ideális esetben a szüleik támogató közegén túl még sok más rendszer is körül fonja és támogatja. A gyermek korának megfelelően különböző szakemberek működnek együtt a családokkal. A legkisebb korban, amennyiben bölcsődébe kerül a gyermek, kisgyermeknevelők segítik kiteljesíteni a fejlődést. Írásomban kifejezetten a bölcsődékben dolgozó szakemberek és a Biztos Kezdet Gyerekházakba járó családok támogatására fókuszálok.

Szülő

Gyermek

 Kisgyermeknevelő

Pszichológus

A gyermek elsődleges mintája a szülő. A gyermekkel foglalkozó szakembereknek ezért a családra kell koncentrálnia, a szülőket nem kihagyva és nem felülírva szokásaikat, döntéseiket. A támogató rendszerek (beleértve a „szülőséget” is) együtt-működése nagy mértékben növeli a hatékonyságot. Régóta felismert tény, hogy a gyermekhez a szülein keresztül vezet az út, így a gyermekekkel foglalkozó szakembereket leginkább azzal tudjuk segíteni, ha bővítjük asszertív eszköztárukat, hogy a szülőkkel való interakció során is jól helyt tudjanak állni. Kicsi MindenGyerek 65

Suskó Nikoletta A kisgyermek nevelők támogatása Az első három év hatalmas jelentőséggel bír a gyermekek számára, az ekkor „megszerzett” tudás és élményanyag meghatározza az elkövetkező éveket, évtizedeket. Bölcsődébe kerülve a szülők mellett az egyik legfontosabb személlyé a bölcsődei gondozónő válik a gyermekek életében. A gyermeknek joga van, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéshez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődést veszélyeztető helyzet elhárításához és a társadalomba való visszailleszkedéshez. A bölcsődelátogatás, a családlátogatás, a szülővel történő fokozatos beszoktatás és a napi találkozások biztosítják, hogy a szülők megismerjék a bölcsődei nevelés-gondozás elveit és gyakorlatát, a kisgyermeknevelő pedig, a szülő segítségével megismeri a gyermek egyéni igényeit, szokásait. Ezek a tapasztalatok kölcsönösen segítik a család és az intézmény közötti jó kapcsolat kialakítását és elősegíti az együttnevelés megvalósítását. Segítő szakemberként dolgoztam együtt bölcsődei gondozónőkkel csoportos foglalkozások keretében. A kisgyermeknevelők szakmailag jól felkészültek, legnagyobb nehézséget számukra saját maguk elismerése, szakmai kompetenciáik megélése és szülőkkel való kommunikáció jelentette. Helyzetgyakorlatok által rá tudtunk nézni, melyek is azok a szituációk, amik nehézséget jelentenek a gondozónőknek és azokkal dolgoztunk, foglalkoztunk tovább. A tréning során hangsúlyt fektettünk: ‒ Kompetenciák fejlesztése, erősítése ‒ Én-erősítés, pozitív megerősítés adása, önbizalom ‒ Személyiség- és önismeret fejlesztés ‒ Konfliktuskezelési technikák elsajátítása ‒ Asszertív kommunikáció fejlesztése ‒ Kiégés megelőzése, felismerése ‒ Eltérő kultúrák megismerése ‒ Rizikófaktorok ismerete ‒ Hátrányos helyzet sajátosságai


Szülők és szakemberek komplex támogatása Az eltérő kultúrák, a hátrányos helyzet és a családi rizikófaktorok ismerete különösen fontos és nagy segítséget jelenthet a családokkal dolgozó szakembereknek. Józsefvárosban igen sokszínű a lakosság összetétele, sok eltérő kultúra, nemzet él együtt, valamint nagyon eltérő gazdasági és anyagi helyzettel bírnak, nagy számban találhatóak a kerületben hátrányos helyzetű családok is. Az életkörülmények, kultúrák specialitásainak ismerete megkönnyíti a gondozónők számára a kapcsolatfelvételt, kommunikációt, könnyebben megérthetjük egymást, ha ismerjük a szokásrendszereket, hagyományokat, nehézségeket, terheket, hiányosságokat. Szülők támogatása A Biztos Kezdet Gyerekház 0-5 éves gyermekek esélyegyenlőségének megteremtésére és képességeik kibontakoztatására irányuló program, mely a hátrányos helyzetű térségekben, városi lakótelepeken élő, kisgyermekeket nevelő családok komplex támogatását szolgálja25. Nekünk szakembereknek átfogó és sokrétű támogatásra ad lehetőséget. A gyerekházakban a gyermekek szüleikkel vannak, és vesznek részt együtt a mindennapi foglalkozásokon, a szülőket aktívan bevonjuk a gyerekház életébe. Munkánk fontos eleme az esetleges fejlődési megtorpanások észrevétele és a szülőkkel együtt azok korrigálása a megfelelő minta, tárgyi és személyi feltételek, információ biztosításával. A gyerekház programjába egyaránt építünk be gyerekekre és szülőkre irányuló foglalkozásokat is. A heti foglalkozástervünket úgy állítjuk össze, hogy a gyerekek készségeit minél nagyobb spektrumban érintsük: mondókázunk, éneklünk, gyakoroljuk a finommotorikát és a nagymozgást. A szülők megélhetik gyermekükkel a meghitt együttlétet, együttjátszást, valamint a közösségi életbe is bekapcsolódhatnak. A szülőkre irányuló tevékenységek fontos elemei: Én-erősítés, pozitív megerősítés adása: A szülők sokszor bizonytalanok önmagukban, abban, hogy amit gyermekükkel tesznek az he25

Részletesen lásd Stefanovics Barbara írásában. Kicsi MindenGyerek 67

Suskó Nikoletta lyes-e, jó szülők-e, jól nevelik-e gyermekeiket? A gyerekház lehetőséget teremt arra, hogy egyaránt kapjanak visszajelzéseket szakemberektől és a többi, hasonló problémával és kétellyel küzdő szülőtől. A közösség megtartó ereje valamint „élet-közeli tükre” hasznos és építő a családok számára. Meglévő készségek, eszközök tudatosítása, erősítése; új készségek kialakítása: Nagyon fontos a szülőket hozzásegítenünk ahhoz, hogy saját maguk felismerjék, megéljék, tudatosítsák a meglévő készségeiket, meglássák magukban a pozitívumot, azt az alapot, melyre építkezhetnek, s ha szükséges, ezt bővítsék, fejlesszék. Minden szülő jó szülő szeretne lenni, az eszköztárak és minták különböznek. Mindenkiben van olyan érték, melyből erőt meríthet és másoknak is „adhat” belőle. A hozzánk járó családok sokszínűségének köszönhetően a közösség számára sokféle érték és minta áll rendelkezésére. Indirekt értékközvetítés, beavatkozás: A napközbeni programok során – szerepeljen akár szabad játéktevékenység, akár irányított foglalkozás – ott vagyunk a szülők mellett. Ha esetleg egy szülőnél nem megfelelő, nehézségekkel teli, gátolt működést ismerünk fel gyermekével való interakciójában, akkor indirekt módón avatkozunk be kettejük rendszerébe, és majdhogynem észrevétlenül alakítjuk, formáljuk a szülő megnyilvánulásait, a szülő–gyermek kapcsolatot. Amennyiben szükséges, adott pontokon megerősítjük a pozitív működést, vagy kielemezzük a szülővel együtt a problémát. Természetesen támogatjuk és segítjük a szülőket, de fontos, hogy saját maguk ismerjék fel a számukra megfelelő utat, és találjanak rá. Ez esetben is rendkívül hasznos a közösség. Aktív részvétel a szülő–gyermek interakcióban: Jelenlétünk aktív, de mégsem tolakodó. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy ne zavarjuk meg a néha nagyon érzékeny szülő–gyermek kapcsolatot. A szülőkkel való bizalmi kapcsolat kiépítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a családokkal hosszú távon együtt tudjunk működni, hogy elfogadjanak minket segítő szakemberekként. 68 Kicsi MindenGyerek

Szülők és szakemberek komplex támogatása Mellérendelt viszonyra való törekvés: A családokat igyekszünk aktívan bevonni a Gyerekház életébe, a programok kitalálásába, szervezésébe. Együtt ötletelünk a kreatív tevékenységeken, a recepteken. Ezzel is kifejezve azt, hogy mi nem alá- és fölérendelt viszonyra törekszünk. Ez sok szülőnek furcsa, idegen helyzet, hiszen nem túl gyakori a hasonló hozzáállás, de idővel mindenkinek sikerül felvenni ezt a fajta stílust. Szoros együttműködés a szülőkkel: Az idő alatt, míg a családok hozzánk járnak – ez átlagosan fél és egy év közötti időszakot jelent – aktívan együttműködünk a szülőkkel. Amennyiben felszínre kerül egy probléma, igyekszünk annak megoldását végigkövetni, adott esetben megfelelő szakemberhez irányítani a családokat. De ugyanúgy nyomon követjük az örömteli eseményeket is például a várandósságot. Erre a kölcsönös „együtt-működésre”, odafigyelésre és törődésre a közösség minden tagjának szüksége van és hosszú távon olyan emberi kapcsolatokat épít ki, melyek a gyerekház elhagyása után is működőképesek. Segítő beszélgetések, segítő attitűd: Mindennapi munkánk során arra törekszünk, hogy gyerekházunkat alapvetően segítő attitűd lengje be. A legapróbb kérdéshez, problémához is így viszonyulunk: odafigyelve, odafordulva, empátiával. Fontos tudatosítanunk a segítő beszélgetés, attitűd jellemzőit, ahhoz, hogy a gyakorlatban is élni tudjunk vele: ‒ aktív és érzékeny figyelem, ‒ empátia, ‒ odafordulás, ‒ csend, meg- és végighallgatás, ‒ saját vélemény, érzés háttérbe szorítása, ‒ bizalmi kapcsolat kiépítése, ‒ hiteles, őszinte reakciók, ‒ tisztázó kérdések. Csoportos és egyéni beszélgetések, konzultációk: A szülők számára egyéni és csoportos konzultációs lehetőséget biztosítunk. A „probléKicsi MindenGyerek 69

Suskó Nikoletta ma-paletta”, mellyel a szülők hozzánk fordulnak rendkívül színes: gyermekneveléssel kapcsolatos problémák, párkapcsolati krízis, életközépi válság, visszailleszkedés a munkaerőpiacra, stressz- és krízishelyzetek. Célunk, hogy a szülőkkel megláttassuk, hogy „elég jó szülők”, hogy a bennük rejlő pozitívumokat felszínre tudják hozni, saját értékeikre tudjanak alapozni és az új tudást arra építeni. Hogy egymástól tanulva felismerjék, hogy egy adott problémára, akár több jó megoldás létezhet, és attól, hogy valaki valamit máshogyan kezel, még egyáltalán nem biztos, hogy az a jó vagy az a rossz választás. A Biztos Kezdet Gyerekházak alap filozófiája, hogy „Érted, veled, de nem helyetted!” Ehhez tartjuk magunkat mi is a mindennapi foglalkozások során a gyermekek és a szülők esetében is. Rizikófaktorok A családokban adott esetben megtalálhatóak olyan rizikófaktorok, melyek a gyermekekkel, családokkal foglalkozó szakemberek számára felhívó jelek lehetnek. Ilyen esetben nagyobb figyelemmel szükséges a család felé fordulni, ezen rizikófaktorok ismerete, felismerése megkönnyítheti a szakember számára a megértés és együttműködés folyamatát. Szülői ‒ ‒ ‒ ‒ ‒ ‒

rizikófaktorok: alacsony önértékelés, mentális betegségek, szerhasználat, függőség, gyenge szociális készségek, személyközi kapcsolatok hiánya, magányosság, erőszakos partner, családtag.


Szülők és szakemberek komplex támogatása Családi rizikófaktorok: ‒ szegénység, ‒ zsúfolt, rossz lakáskörülmények, ‒ munkanélküliség, ‒ gyakran változó partnerek, ‒ érzelmi, földrajzi elszigeteltség, ‒ támogatás hiánya (családi, szociális, közösségi). Mind a kisgyermeknevelők, mind a szülők esetében nagyon hasznosak a csoportos beszélgetések, konzultációk. Amikor felszínre kerülnek kérdések, nehézségek, problémák, hatalmas erővel bír a megosztás, valamint annak felismerése, hogy „nem vagyok egyedül ezzel”. Az egymásnak adott tanácsok, tapasztalatok, megoldási praktikák elmesélése erőt adhat a kérdezőnek és válaszolónak is. A csoport közösséggé válhat a közösen megoldott, átbeszélt problémák mentén. A játékos feladatok, gyakorlatok, visszahozzák a régen félretett, elfeledett gyermeki ént, és a felnőttek megélhetik újra a játszás és együttjátszás örömét, mely kihat saját gyermekükkel való közös játéktevékenységre is. Senki sincs önmagában, egyedül. Minden ember egy rendszer része, tagja, így minden működés és reakció hatása valaminek és hat valamire. tudatosítás

megértés

megoldás


Cserey Miklós: A civil szervezetek lehetőségei a szülők támogatásában A téma aktualitása Rengeteg elméleti és gyakorlati tudás halmozódott fel, s bővül folyamatosan a pedagógia, a pszichológia, a szociológia és még számos tudományág műhelyeiben a családról, a gyerekről és a szülőkről. Ezek a tudások mind segítenek megérteni a családok működését, és megpróbálnak választ adni a társadalom és a családi kapcsolatok régi és új kérdéseire, ezekről azonban a legkevésbé a gyakorló szülők tudnak. Nincsenek fórumok, ahol eljuthatnának hozzájuk ezek a tudások, és nem „társadalmi divat” szülőként tanácsot kérni, a szülők többség úgy gondolja, hogy azért mert szereti a gyermekét, azért már jól is neveli. Ez természetesen sok esetben így is van, de minden családban lehetnek esetenként, időszakosan olyan problémák, amelyek megoldása könnyebb lenne külső segítség igénybevételével. A szülőség a gyerek fogantatásától az életünk, az életük végéig tart, addig – bár nagyon különböző módon, de – mindig szükségünk van egymásra, támaszkodunk egymásra, kiegészítjük, segítjük egymást. Mindenki a legjobb szülő szeretne lenni, de valójában soha nem tanulta, hogy mit kell tenni, nem tudja, hogy a gyerekének mire van a leginkább szüksége, a gyereke milyen fejlődési fázisban van, milyen problémák foglalkoztatják és erre milyen lehetséges válaszok vannak. Segítséget jelenthet a szülőknek, ha többet tudnak a gyerekeikről, mivel ezáltal jobban érthetik, és jobban elfogadhatják a saját gyerekeiket. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a szülő segítő szándéka nem egyenlő a hatékony és helyes segítséggel. A mai szülőnek, segíteni kell a gyerekének olyan dolgokra is megtalálni a választ, ami az ő gyerekkorában, fiatal korában még nem létezett, nincsenek lehetséges minták a megoldásra. Szeretnénk, ha minél több szülő látná, tudná, hogy a gyereke minden cselekedetének megvan a mozgatórugója, a gyerek minden életkorban a saját gondolatai és céljai szerint cselekszik, szülők 72 Kicsi MindenGyerek

számára sokszor furcsán, de a saját szempontjai szerint konzekvensen. A szülő lehet a biztos háttér a gyereknek a kortárscsoporttal való viszonyban, a világ nehézségeinek kezelésében az önállóság kifejlődésében, a saját céljaik kitűzésében és megvalósításában. Fontos felhívni a szülők figyelmét arra, hogy mit kapnak tőlük a gyerekeik, a szándékaiktól függetlenül, sokszor nem tudatosan, sokszor észre sem véve, hogy mi történik velük. A szülő mindig nevel, a legtöbbet akkor, amikor nem nevel, hanem él, dolgozik, szabadidejét tölti, kapcsolatokat ápol. A gyerek itt látja és kezdi alkalmazni azokat a mintákat, amelyek a számára eléggé erősek, szimpatikusak. „A szülőség legyen a társadalmi közbeszéd része, a szülőségről öszszegyűlt tudások váljanak a családok hétköznapjainak gyakorlatává”26. A civil lehetőségek Egyre több információ érhető el, interneten, könyvekben, folyóiratokban, a szülők azonban nehezen tudják eldönteni, hogy mi jelent valódi választ a problémáikra. Sokszor tapasztaljuk, hogy a szülők, nem általános kérdésekkel, hanem konkrét problémával kívánnak segítségért fordulni, kérdezik meg. A családok, szülők a mindennapi kérdéseikre a saját környezetünkben keresik a választ, barátok, ismerősök, szomszédok, óvodai, iskolai szülők körében. Sokan kérnek válaszokat az óvónőktől, a pedagógusoktól, a gyerekorvostól. Sokszor nem tud hova fordulni egy anyuka a kérdésével, például: „az utóbbi időben olyan nehezen tudom megmosni a másfél éves lányom haját, egyre több a gond vele, nyűgös, nem hagyja magát, kezd az egész cirkusszá válni”. Erre a kérdésre a választ, a családban, a barátok között találja meg, valamint, ha van a közelében civil segítő, akkor tőle. Az anyuka a civil segítőtől megkapta a működő választ, ami rendbe is hozta a helyzetet: fogadja el, hogy ez a gye-

26

Szülőnek Lenni Programból Kicsi MindenGyerek 73

Cserey Miklós reknek kellemetlen, mondja is neki, hogy tudom, ez neked rossz, de mindenképpen meg kell mosni. A helyzet ettől, hogy az anya nem erőszakosabb, hanem megértőbb lett, megoldódott és az anya is örömmel mesélte, hogy most már őt sem idegesíti a helyzet annyira. Akár egy-egy kistelepülésen is vannak olyanok, akik tanultak a gyerekek fejlődéséről, és az óvodában, iskolában napi tapasztalataik vannak a fejlődés mai főbb kérdéseiről. Tapasztalataim szerint ezt szívesen megosztják másokkal, a szülőkkel ők azok, akik legtöbbször önzetlenül, és természetesen ellenszolgáltatás nélkül segítenek, ők a „civil segítők”. Nem nagy kockázat azt állítani, hogy az országban biztosan van 3.000 olyan ember, aki időszakonként, rendszeresen tanácsokkal segíti a szülőket, akár szervezett, akár eseti módon. Nem minden kérdésben, de sok kérdésben tud egy-egy segítő is hasznos, megszívlelendő tanácsokat adni a szülőknek. Mit értünk a civilség alatt, a civil lehetőségeken? A civil lehetőség az jelenti, ha azok az emberek, akik munkájuknál, élethelyzetüknél fogva, olyan helyzetben vannak, hogy egy-egy kérdésben, kérdéscsoportban többet tudnak, mint az átlagos szülő, akkor segíteni kell, hogy ők megosszák tudásukat a szülőtársakkal, a létező intézményes kereteken túl, azokat kiegészítve. Segíteni kell, hogy azok az emberek, akik szívesen megosztják tudásukat, tapasztalataikat, azok mások közreműködésével kapjanak lehetőségeket erre, illetve azok, akik sokat tudnak, és nagy tapasztalattal rendelkeznek, esetenként vállaljanak feladatokat a tudásuk elterjesztésében. A szülőknek a gyerekek születését követően sok segítséget jelent a védőnői hálózat, amely sok konkrét ápolási, gondozási és nem egyszer a gyerek általános fejlődését is segítő kérdésekben jelent biztos támaszt. E mellett a hálózat mellett, azonban a szülők sokszor keresik a környezetükben azokat a kapcsolatokat, amelyek tanácsokat, segítséget jelentenek a mindennapi kérdésekben, azok megoldásában. 74 Kicsi MindenGyerek

A civil szervezetek lehetőségei a szülők támogatásában Megoldási módok, lehetőségek A szülőséget úgy lehet erősíteni, ha társadalmi szokássá tesszük, hogy a szülők időről-időre elmennek csoportosan, egyénileg megismerni mindazokat az új helyzetekre vonatkozó információkat, amelyek előtt – a családban bekövetkezett változások miatt – állnak, testvér születik, óvodás, iskolás lesz a gyerek, haláleset van a családban. Ezekben a kérdésekben mindig tudnak segíteni azok, akik szakmaszerűen foglalkoznak a gyerekekkel, családokkal. Egy-egy településen, a gyerekorvos, a szociális területen dolgozók, a gyermekjólétisek, a családsegítősök, az óvodában, iskolában dolgozók mind hozzájárulhatnak a tudás átadásához. Terepet adhatnak ehhez a létező helyi civil kezdeményezések, teleházak, IKSZT-k, a bármely más formában működő közösségi terek. Többféle gyakorlattal is találkozhatunk szerte az országban: ‒ osztályfőnök, az évnyitó szülői értekezleten a gyerekek életkori sajátosságairól mesél a szülőknek, ‒ szülőcsoportok szervezése, ahol tematikus programokon a szülők, szakértő segítséggel, tapasztalatcserével is gazdagodnak, ‒ a gyerekek fejlesztését segítő programok szervezése, ‒ családi programok szervezése, ahol a szülők a gyerekekkel együtt vesznek részt a programon, ezzel erősítve a családi összetartozást, ‒ gyerekpszichológusok, családterapeuták vállalnak egyéni tanácsadást, ‒ életmód változtatásához, hátrányos helyzetű családok segítéséhez kapcsolódó pályázatok megvalósításában szerveznek családi és szülői programokat, ‒ az iskola tart a szülőknek, külső szakember bevonásával tájékoztató programot, ‒ csoportos találkozó a családokkal találkozó szakembereknek, információ megosztás, a különböző szakmák között – pl. rendőrség, gyerekpszichológus, pedagógus, gyermekjólétis, nevelési tanácsadóban dolgozó.


Cserey Miklós Ezeknek a kezdeményezéseknek jelentős részében a szakemberek vállalják, hogy térítésmentesen vesznek részt, illetve díjat pályázati források megléte esetén fogadnak el. A gyerek növekedéséhez, a szülőséghez értő szakemberek és laikus segítők a helyi közösségekben tudnak közvetlen segítséget nyújtani konkrét kérdések megválaszolásával és a pszicho-edukáció eszközeivel. Akinek van lehetősége szervezzen ilyen programokat, találkozókat a szülőkkel és segítsen nekik megérteni a gyerekük fejlődését, mert ezzel könnyebbé teszi a szülők és ezáltal a gyerekek helyzetét is. Miért fontos, miért van rá szükség? A családok előtt sok olyan új helyzet van, amire régebben nem volt példa, ezért nem voltak szülői válaszok sem, amit gyerekkorunkból hozhattunk volna, amit már akkor meg lehetett tanulni. Ma több, az egyszülős, a mozaik család, ma erősebb a TV, és az Internet hatása, mint valaha. A gyerekek ma már más módon kommunikálnak egymással, és olyan természetességgel kezelik a technikai, újdonságokat, amit a szülők nem tudnak megoldani, bármennyire is szeretnének. Ezért nem megtanítani kell erre a szülőket, hanem megértetni a velük és a felnőtt társadalommal, hogy hogyan működik az X, az Y, és a Z generáció. A helyi közösség, a közvetlen környezet, a baráti társaság az, amelyik a legerősebb módon tud hatni a szülőkre, a családra, tud hozzájárulni ahhoz, hogy igénnyé váljon a szülők ismeretének növelése, a gyerek korának megfelelő követelmények támasztása és a lehetőségeik bővítése. A családokban nagyon sok esetben azzal találkozunk, hogy a gyerekeket, úgymond a nagybetűs ÉLET-re készítik fel, ennek jegyében nincsen gyerekkoruk, egészen kiskoruktól, mindvégig felnőttes dolgokat kell végezniük. A gyerek akkor lesz egészséges, nyitott, kiegyensúlyozott, önálló felnőtt, ha gyerekkorában valódi próbák elé állítják, nem oldják meg helyette a feladatait, illetve rendszeresen feladatok elé állítják. A gyereket nem kell megtanítani, főzni vagy autót szerelni, és beto76 Kicsi MindenGyerek

A civil szervezetek lehetőségei a szülők támogatásában nozni, hanem együtt kell vele csinálni. Hagyni kell, hogy „rosszul” csinálja, mert a „csinálás” szándékának megtanítása fontos, sok gyakorlással el fogja sajátítani a helyes módszereket, megoldásokat. A szülők nagyon sokszor a saját meg nem valósult vágyaikat akarják a gyerekkel megvalósítatni, vagy csupán jó szándékból, már 5 évesen elviszik a helyi foci csapatba, mert szeret focizni. A gyerek élvezi is a focizást, de a szülő azt nem tudja, hogy a gyereknek nem az edző által elmondott „feladatok elvégzése” jelenti a valódi örömöt, hanem a szabad játék, ahol a többiekkel együtt gyakorolja azt is, hogy hogyan kell megszervezni egy játékot, hogyan kell kialakítani a szabályokat, hogyan kell elosztani a szerepeket. A gyerek persze szívesen focizik, örül annak is, hogy ezt a szülei is szeretik, csak kimarad a szabad játék képességének fejlesztése, a konfliktuskezelési képesség erősítése. A szülők nem tudják, hogy a gyerekük, amikor elhatározza, hogy mostantól ő hegymászó lesz, majd két hét múlva elhatározza, hogy bélyeggyűjtéssel fog foglalkozni, és újabb két hét múlva megint más hobbit „választ”, akkor nem a kitartásával van a baj, hanem szerencsére sokféle dologra nyitott, s ami igazán érdekli, annál meg is fog ragadni. Segíteni kell a szülőket abban, hogy lássák, a jó szándékú célok, milyen módon tudnak a leghatékonyabban megvalósulni. Biztassuk a szülőket arra, hogy rendszeresen és folyamatosan találkozzanak más, hasonló korú gyerekekkel rendelkező családokkal, legyenek közös programjaik, játszanak mások gyerekével és hagyják a gyerekeiket más felnőttekkel játszani. Teljesen új helyzetekben fogják látni a gyerekeiket, amik új élményeket és megerősítéseket fognak nekik adni, segítenek majd jobban megérteni a gyerekek működését. Miért kell ma a szülőséggel foglalkozni? A fentiekben, illetve a továbbiakban is látható, hogy sok mindenben változott és változik folyamatosan a szülők, a családok helyzete, sok olyan új helyzet jön létre, ami korábban nem volt, nincsen rá társadalmi tapasztalat. A szülőséggel való foglalkozás, a szülők segítése a Kicsi MindenGyerek 77

Cserey Miklós gyerekek fejlődési jellemzőinek megismertetésével, megkönnyíti a szülők, a családok helyzetét, segít harmonikusabbá tenni a szülő, gyerek kapcsolatokat. A fő cél, hogy megelőzzük azt, hogy a családok a működésükben olyan nehéz helyzetbe jussanak, amikor már csak szakmai segítség lehetséges családterapeuta, gyerekpszichológus, nevelési tanácsadó vagy már csak a család szétválasztását előkészítő intézményrendszer segíthet a megoldásban. Barátaimmal mi Szülőnek lenni névvel indítottunk programot 27, mozgalmat a szülőség civil támogatására. Dolgozunk közvetlenül egyénileg, párban és csoportban is szülőkkel, másrészt szakemberekkel, intézmények teljes szakmai közösségével, hogy az ő szülőkkel végzett munkájukat fejlesszük közösen. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél több hasonló kezdeményezés segítse a családokat országszerte. Ezért írásom második részében azt foglalom össze, hogy a mi tapasztalataink szerint mely kérdésekben legfontosabb a szülők támogatása. A család, a szülőség és a gyerek növekedésének főbb kérdései A családról A család alaphelyzetben, az anya apa, és a gyerekek, de ez sokszor nem így van, nem így működik. Néhány évtizeddel ezelőtt például még az volt a természetes, hogy több generáció élt együtt, az volt az alapvető családi minta. Ma a nagyszülők nem aktív részesei az unokák felnövekedésének, csak alkalmi támaszai a szülőknek. Nem vesznek részt az unokák nevelésében, mintaadással, más nézőpontok megjelenítésével, csak helyettesítőként szerepelnek, amikor a szülők nem érnek rá. Ma már mindenféle családtípus gyakori egyszülős család, újraházasodott mozaik család, több generációban együtt élő család is. Ma sok családban a gyerekek úgy kapnak új testvért, hogy az elvált szülő új társa "hozza magával készen".

27

http://www.szuloneklenni.hu


A civil szervezetek lehetőségei a szülők támogatásában A család tehát sokféleképpen felépülhet, de a legfőbb családi funkciókat mindig azok látják el, akik együtt élnek a gyerek(ek)kel, életszerűen, vagy akár csak alkalmanként, hosszabb-rövidebb időre. Ez a család segít kibontakoztatni a gyerekekben rejlő képességeket, érdeklődést, ez a család mutat mintát az életmódra, az életvitelre, egymással és a világgal való kapcsolatra, egymás segítésére, a problémák megoldására. A ténylegesen létező család felnőtt tagjai adnak a gyerekeknek felnőtt női és férfi mintát. A felnőtt pár a családban, akármit is hisz, akárhogyan is gondolkozik, szülői feladatokat lát el a gyerekek felnevelésében, ha a párkapcsolatban él, annak mintáját is mutatja. Egyre több fiatal házaspár törekszik arra, hogy külön költözzön, így a nukleáris család egyre inkább egyedül teljesíti a feladatait, egyre kevésbé kap napi, életviteli segítséget az előző generációktól. A női munkavállalás elterjedése óta kevesebb ideje jut az anyának a gyerekekkel való együttlétre, közös programokra, a hétköznapi együttlétre. Nehezebbé válik a hétköznapi tennivalók szervezése, ez érinti a különórákat, sportolást, egyéb a gyerek számára hasznos programokat, tevékenységeket. Kevesebb az idő és ezáltal a lehetőség a gyerekek folyamatos életvitelének követésére, alakítására, támogatására. Kevesebb az elméleti és gyakorlati ismeret az egyszülős és mozaik családokról, különösen arról, hogy hogyan lehet ezekben a családokban megteremteni a kiegyensúlyozott körülményeket a növekvő gyerekeknek, és hogyan lehet megfelelő szülői, apai és anyai mintákat mutatni. Alapvető kérdés, hogy a gyerekkel együtt élő felnőttek boldog, kiegyensúlyozott életet éljenek, mert enélkül szülőként sem fognak tudni kiegyensúlyozott módon élni. A család normatív és paranormatív változásai A család normatív változásai közé tartozik a gyerek születése, de ez együtt jár, néhány nehézséggel. A házasság, párkapcsolat korai időszakában született gyerekek esetében, gyakran a párkapcsolat még a szimbiózis fázisban tart, s Kicsi MindenGyerek 79

Cserey Miklós amikor megszületik a gyerek, akkor létrejön az anya és a gyerek közötti szimbiózis, de ezzel nagyon hirtelen, „nem a maga természetes módján” szűnik meg a párkapcsolati szimbiózis. Ez az anya számára nem okoz problémát, de a férjnek, apának nehézségeket jelenthet. A párok nem tudják, hogy minden változás, minden új helyzet, nem magától oldódik meg, gyakran feszültségeket teremt, amelyek létét el kell fogadni, természetesnek kell tekinteni, és közösen kell foglalkozni a megfelelő megoldás megtalálásával, együttes kidolgozásával. A magyar társadalom a szocializáció során hagyományosan és általában kevésbé vértezi fel tagjait arra, hogy az élet változásait megoldást kívánó kihívásként éljék meg. Mindig új helyzet és új felelősség a testvér születése, a gyerek, vagy gyerekek bölcsődébe, óvodába, iskolába kerülése, az anya visszatérése a munkába. Milyen a gyerek? A gyerek egyre inkább nyitottá válik a világra, észrevesszük, hogy mennyire kíváncsi, érdeklődő és nyitott. Mindent szeretne megfogni, érezni, megnyalni, mindenhez hozzányúlni, mindent megnézni, valamennyi érzékszervével megtapasztalni. Ezekkel a „tulajdonságaival” ismerkedik a világgal, mindent szeretne tudni. Természetesen ez teljesen ösztönös, de akkor tudja a szülő jól segíteni a gyerekét, ha minél több lehetőséget teremt neki a világgal való ismerkedésre. Az ismerkedés legyen a gyerek igényeihez igazodó, minden dologgal annyit játsszon, amennyi neki fontos. Van, hogy egy-egy dologgal órákig képes elmatatni anélkül, hogy megunná, nem is értjük, hogy mit csinál, aztán ugyanazzal máskor nem foglalkozik, hanem szinte percenként új játékot vesz elő. Ezek mind olyan külön élmények, amelyeket meg akar tapasztalni, s ha nem hagyjuk, akkor azzal frusztrációt okozunk. Természetesen nem mindig lehet a programunkat mindenben a gyerekhez igazítani, de akkor nem erővel, hanem az érdeklődésének más irányba terelésével próbáljunk változtatni.


A civil szervezetek lehetőségei a szülők támogatásában A kicsi gyerek feltétlenül létező erénye az őszinteség: tudja, és ki is fejezi, hogy mit szeretne, minek örül, mire vágyik, és mit nem szeretne. Ez olyan érték, amelyet mi szülők tudunk a legtovább megtartani benne és erősíteni, hogy ne vesszen el. Természetesen ez sem jelenti azt, hogy mindig mindent meg kell tenni, amit a gyerek kér, szeretne, sőt, az kifejezetten káros, de keresni kell a megoldásokat, hogy meg tudjuk-e tenni, amit szeretne, illetve hogyan tudjuk vele megértetni és elfogadni, hogy most éppen nem lehet valamit elérnie. Szülőként látni kell, hogy különböző okai lehetnek annak, amit a gyerek szeretne. Meg kell tudni különböztetni, hogy a kívánság, a kívánt tárgyat, cselekvést célozza-e, vagy pedig az önálló akarat megnyilvánulása, a „lehessek a magam dolgainak elrendezője”, a szeretet igényből, a szülővel való együttlét igényéből fakad-e. Ezek nagyon különböző okok, és mind más megoldást, más reakciót kívánnak. Ha a gyerek főzni akar, amikor az anyukája főz, akkor természetesen nem a főzést akarja elsősorban megtanulni, hanem nagyobb valószínűséggel az anyjával szeretne lenni, közös tevékenységet szeretne végezni vele, a kapcsolat után áhítozik. Ilyenkor az együttlét a fontos, és ha épp akkor fejezte be az anya a főzést, akkor törekedni kell arra, hogy találjon más közös munkát, pl.: gyere, teregessük ki együtt a ruhát a mosógépből. A gyerek ezzel vélhetően elégedett lesz, ha azonban még mindig főzni akar, akkor egy kis időt ne sajnáljunk attól sem, hogy „főzzünk” vele valamit, nagyon hamar el lehet majd vinni őt teregetni. Ez mutatja azt is, hogy ha az alapvető szükséglet, az anyával való együttlét teljesül, akkor a gyerek nagyon rugalmasan tud reagálni. A kicsi gyerek életkorából fakadó erénye, hogy elfogadja önmagát, és egyenrangúnak tekinti önmagát másokkal. Törekszik arra, hogy a szülei véleményét és egyetértését megszerezze, de ha nem sok tiltással teli légkörben növekedik, akkor bátran kezd neki új dolgoknak, és ha biztonságosan kötődő gyerek, akkor bátran és kezdeményezően tud más gyerekekkel és felnőttekkel kapcsolatba kerülni. Ha ezeket a jegyeket nem látjuk kisgyerekeknél, akkor a szülőknek meg kell vizsgálniuk a saját tevékenységüket, nevelési szokásaikat, a szabályok és határok működését, valamint a szigorúságról, követKicsi MindenGyerek 81

Cserey Miklós kezetességről és az engedékenységről szóló gondolataikat, gyakorlatukat. Hogyan tanul a gyerek? A gyerek a külvilágot, minden érzékszervével igyekszik megtapasztalni, megérteni és maga számára kezelhetővé tenni. A kisgyerek 24 éves koráig gyakran utánozza azt, amit maga körül lát, nem tudja, hogy miért történik, de azt látja, hogy a szülei, mások így csinálják, ezért tudja, hogy „ezt így kell csinálni”, és ő is gyakorlással el akarja sajátítani. A gyereknek sok helyzetben nem fontos, hogy értse, amit csinál, mert bele van programozva, hogy a felnőttek által csinált dolgok jók lesznek neki az életben, akár most rögtön, akár a felnőtt életben. Ezért jár ő is telefonnal a kezében, sőt még beszélget is közben, de teljesen meglepődik, amikor beszél a telefon és ő hallja a nagymama hangját, mert ezt addig nem tapasztalta, nem tudta, hogy az is benne van a cselekvés sorban. A kicsi gyerek tökéletesen leutánozza, amiket mi teszünk, ugyanúgy viszi a tálcát, az újságot, a könyveket a lakásban, ahogy mi tesszük, még a játékait is ugyanúgy rakja el, ahogy azt az anyával, apával rendszeresen csinálják. A gyerek végtelen kísérletezéssel tudja és képes tökéletesíteni, azt, amit csinál, addig, amíg ő nem elégedett az eredménnyel. Ezzel a gyakorlással rögzíti a dolgokat, a cselekedeteket, dolgozza fel a vele történt eseményeket. Amikor orvosost játszik, a saját élményeit jeleníti meg, vigasztalja babáját, hogy nem fog fájni a szuri, vagy persze, egy kicsit fáj, de ki fogja bírni, és természetesen beadja neki a szurit, mert az a folyamat részét képezi, azt is fel kell dolgoznia, s ilyenkor a babáján is látja, hogy tényleg túl lehet élni ezt egy kis támogató megértéssel és szeretettel. A gyerekek fontos tulajdonsága, hogy nem zavarja őket, ha valami nem sikerül, nem gondolják magukban azt, hogy én erre nem vagyok képes, ezért nem is csinálom többet, hanem újra próbálják. Persze nehéz a szülőnek a mászóka aljában állva „segíteni” azt, hogy még egyszer leessen a gyerek, de ha a gyerek újra akarja próbálni, akkor azt segíteni kell, és abban kell ott lenni, hogy ne essen akkorát. Minden szülő biztos lehet abban, ha a gyerek túl veszélyesnek találja, akkor nem fogja megpróbálni, talán már először sem. 82 Kicsi MindenGyerek

A civil szervezetek lehetőségei a szülők támogatásában Másik helyzet, ami nem könnyű a szülőnek, hogy a gyerek nem fél újat próbálni, a veszélyérzet a próba közben alakul ki, előtte nincsen korábbi tapasztalat, ami megállítaná. A gyerek úgy szerzi meg a saját tapasztalatait, hogy a saját bőrén tanulja meg, ezáltal a saját értékítélete fejlődik. Sokszor azonban a szülő építi fel – jó szándékúan, féltésből – azokat a gátakat, amelyeket a gyerek nem léphet át, ezek nem az önbizalom fejlődését segítik, hanem a külső értékítéletre támaszkodást erősítik a gyerekben. Ezek a gyerekek később bizonytalanabbak lesznek ismeretlen helyzetben és kevésbé fognak vállalkozni új feladatokra. A gyerek fejlődése A szülők ezekben a kérdésekben is híján vannak fontos tudásoknak és információknak. Szakemberek tapasztalata szerint kevés szülő ismeri az ősbizalom kialakulását és annak fontosságát, valamint azt, hogy mit jelent a biztonságos kötődés. A szülőknek nincs elég információja arról, hogy a mozgásnak, a mászásnak, a nagymozgásoknak és a finom motoros mozgásoknak milyen nagy a jelentősége a fejlődésben, s hagyni kell, hogy ezeket a gyerek minden fázisban számára elegendő mértékben gyakorolja. Nem szabad siettetni a felülést, a felállást, nem szabad kihagyni a mászást, és semmi értelme 3 éves korában nagy sportteljesítményt igénylő feladatok elé állítani a gyereket, mert bár meg tudja csinálni, de a későbbi sport pályafutása szempontjából nem jelent semmilyen előnyt. A gyereknél hamar megjelenik az önállósodás iránti igény, ami természetesen mindig sok időt igényel, de ha ezt nem engedjük, akkor kevésbé fejlődik ki az önbizalma, és serdülőkorban váratlan és meglepő dolgokkal fogja keresni a saját identitását. Mi a legnehezebb az első két évben? Alapvető helyzet, hogy a párkapcsolatban élő szülők, új, addig nem ismert helyzetbe kerülnek, és nagymértékben beszűkülnek korábbi életvitelük terei és lehetőségei. A gyerek születése olyan nagymértékű változás, hogy az új működés megoldásait tudatosan kell ke-


Cserey Miklós resni, ezek maguktól nem jönnek, mert nincsenek minták rá a korábbi közös életben. Az anyának és az apának is ismeretlen az új szerep, nem tudják, hogy mit kell tenni, gyakran félnek attól, hogy valamit elrontanak, nem jól csinálnak. Az ismeretlenség mellett nehezen alakul ki a mindenki számára megfelelő munkamegosztás, ami elegendő figyelmet jelent a gyereknek, és segíti mind a két szülő kapcsolatának fejlődését a gyerekkel. Az apáknak sokszor nehézség, hogy a feleségük figyelme – érthetően – erősen a gyerek felé fordul, de emiatt ők gyakran érzik úgy, hogy a háttérbe kerülnek, kevésbé fontosak, mint férj, a korábbiaknál. Ebben az időszakban tudatosan is törekedni kell arra, hogy a lehetőségek szerint a pár kapcsolatát minél teljesebben újra tudják működtetni, illetve ebben is új szokásokat vegyenek fel, alakítsanak ki. A szülői szerepek megtalálását nehezíti, a rosszul értelmezett „társadalmi elvárás”, a szuper anya, szuper gyerek, szuper szülő szerepről. Nem lehet szó nélkül hagyni a nagyszülők szerepét sem, akik sokszor – valódi jó szándékból – ítélkeznek a fiatal pár gyereknevelési szokásai felett ezzel tovább nehezítve az első időszakot. A nagyszülők szerepe – mert döntően külön laknak – sokkal inkább gyerekfelügyeleti feladattá degradálódott, mint valódi segítséggé. A gyereknek a szülőknek és a nagyszülőknek is az egyik leginkább ajánlható gyakorlat, hogy ne a szülőkkel együtt és a ne a szülők lakásában, hanem saját otthonukban legyenek a gyerekkel, általában olyan környezetben, ahol saját normákat tudnak kialakítani anélkül, hogy ezzel a szülők által kialakított normákat, szokásokat felülírnák. Ehhez a gyerekek jól tudnak alkalmazkodni, és talán a szülők és nagyszülők között is kevesebb konfliktust gerjeszt. Mi a legnehezebb a további években? A gyerek sokáig kevésbé racionális lény, bár sok mindent csinál úgy, mint azt a szülők gondolják. A gyerekeknek sokáig nincs határozott határ a képzelet és a valóság között, ők könnyen közlekednek egyik 84 Kicsi MindenGyerek

A civil szervezetek lehetőségei a szülők támogatásában helyről a másikra. Ők könnyen indulnak világgá, s ha megkérdezzük, hogyan fognak menni, akkor többnyire nem riadnak meg, hanem „feltalálják magukat”. Amikor elkezdenek valamit, még nem feltétlenül gondolják végig a teljes folyamatot, csak azt tudják, hogy mit szeretnének és van egy elképzelésük arról, hogy hogyan lássanak neki. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vágyaik sokszor előbbre járnak, mint a képességeik, s tekintettel arra, hogy bátran fognak neki minden újnak, néha nehéz helyzetekbe tudják sodorni magukat. Ennek a kornak a jellemzője, hogy egyre több mindent próbálnak meg és akarnak megpróbálni önállóan, egyedül, nem hagyják, hogy segítsünk nekik, és nem hagyják, hogy megcsináljunk nekik, még akkor sem, ha nekik nem sikerül. Ebben a korban a gyereknek nem az az elsődleges, hogy tökéletesen sikerüljön, hanem, hogy megpróbálja megcsinálni. Ő nem veszi észre, hogy kacsalábra vette fel a cipőt, hanem annak örül, hogy egyedül sikerült felvennie. Ezt az időszakot általában dackorszaknak hívjuk, holott nem erről van szó, mert a gyerek ilyenkor nem dacol, nem szembefordul a világgal, hanem a saját képességeit, lehetőségeit, önállóságát, ügyességét próbálgatja. Nem a szüleivel vagy másokkal akar ellenszegülni, szembeszállni, hanem magát akarja próbálni, s ebben az ő szemszögéből, minden helyette megcsinált dolog, korlátozásnak minősül. Ebben az időszakban kezdődik a társas kompetenciák kialakulása, rohamos fejlődése, a konfliktusok tűrése, megoldása, az asszertivitás, az empátia, megjelenése. Ezek megtapasztalása és tanulása jelentik az alapokat a személyiség fejlődésében. Az eddig is fontos szabályok és határok most kezdenek el igazán határozottan működni, ekkor már a gyerek részéről is könnyebben értelmezzük a reakciókat, így láthatóbbá válik a valós működés. Ilyenkor kell megtenni, hogy a szülők és a gyerekek „megállapodnak” a szabályokban és a figyelembe veendő határokban. Ilyenkor kezd igazán látszani, hogy a határok rigidek rugalmasak, vagy diffúzak. Ettől az időszaktól kezdve kell figyelni folyamatosan, hogy az együttélési szabályaink és szokásaink milyen hatást váltanak ki a gyerekeinkből, mert ezzel tudjuk biztosítani, hogy harmonikus gyerekkoruk, s ezáltal felnőttkoruk legyen. Kicsi MindenGyerek 85

Nagy Zsóka: Nem kell belehalni egy párkapcsolati kudarcba, kérj segítséget! Mediáció – magyarul közvetítésnek nevezik, azok a jogszabályok is, melyek leírják, mely esetekben választható a bírósági út helyett a vitarendezésnek ez a szelídebb, nem ítéletmondásra, hanem a konfliktus feloldására és az azutáni életre koncentráló módszere. Kisebb súlyú bűncselekmények jóvátételére, munkajogi viták rendezésére és családjogi, válási szituációk orvoslására a jogszabályok is elfogadják ezt az eljárást. De a mediáció több ennél, nem csak peresíthető, hanem más konfliktusok kezelésére is használható módszer, és talán legfontosabb, hogy szemlélet is, mely segít abban, hogy konfliktusok ne romboló irányba mélyüljenek el. Nagy Zsóka óvónőként kezdett mediációval foglalkozni, majd felépítette saját családmediációs rendszerét, melyet már jó ideje oktat is. Írása a kisgyerekekkel és családjaikkal dolgozó szakemberek szempontjai alapján mutatja be a mediáció néhány alapvető kérdését. (A szerkesztő) Amikor a többdiplomás, középkorú Tibor pár évvel ezelőtt felhívott, hogy időpontot egyeztessen velem, megkérdezte, hogy hozzon-e magával a mediációs ülésre pokrócot. Nyilvánvaló volt, elképzelése sincs arról, hogy a mediáció nem ugyanaz, mint a meditáció. Ebből a történetből is látszik, hogy a mediáció fogalma még mindig nem épült be a hazai köztudatba, holott egy olyan konfliktuskezelésitechnikáról van szó, melyet évszázadok óta sikerrel alkalmaznak az élet számos területén, gazdasági problémák esetében ugyanúgy, mint párkapcsolati kríziseknél. Hónapok, hosszú évek szenvedése kell ahhoz, hogy valaki felvegye végre a telefont, és felhívjon egy mediátort. Az emberek nem hiszik el, hogy a módszer működőképes lehet, azt gondolják, hogy valamiféle úri huncutságról, ezoterikus hókuszpókuszról van szó. Magyarországon sajnos nincs kultúrája a konfliktuskezelésnek – ha a felek vitába keverednek egymással, ha a kapcsolatuk megromlik, zátonyra fut, csak ülnek rajta arra várva, hogy majd minden magától meg86 Kicsi MindenGyerek

oldódik. Aztán, amikor rájönnek, hogy semmi sem változik, felfogják, hogy nagy a baj, akkor feladják, és kimondják a halálos ítéletet a viszonyra: ennek bizony vége van, mentehetetlen. Még rosszabb esetben homokba dugják a fejüket, és nem foglalkoznak a kialakult helyzettel: azt gondolják, hogy mindenki más is ugyanúgy él. Nem fontos, hogy három éve nincs közöttünk szex, hogy nem szólunk egymáshoz soha – valószínűleg ez a „normális”, hiszen ezt látom a barátaimnál és a szüleimnél is. Ha elmúlt a szerelem, azt tudomásul kell venni, le kell mondani a párkapcsolat szépségeiről. Bizony, nem könnyű felelősséget vállalni egy párkapcsolat megromlásáért. Talán ez is közrejátszik abban, hogy a mediáció csak nehezen terjed el itthon: a magyar igazi „panaszkultúra”, szeretünk keseregni, negatívan látni a dolgokat, míg a mediációs szemlélet megköveteli a pozitív hozzáállást. Amikor egy kapcsolat elromlik, a felek arra vágynak, hogy drukkereket, pártolókat szerezzenek – a mediáció azonban sosem pártos, nem áll egyik fél oldalára sem, és nem veszi le a felekről a döntés felelősségének súlyát. A mediációs eljárás során mindenki nyer – ha nem jön létre kompromisszumok árán a nyertes-nyertes pozíció, ha az egyik fél vesztesként kullog el: a mediáció sikertelen. Sikeres mediációról csak akkor beszélhetünk, ha mindenki elégedett. Ebben különbözik a mediáció egy szokásos jogi eljárástól – szemben az ügyvédekkel, akik mindig tudják a megoldást, és mindig csak az egyik fél érdekeit képviselik, a mediátornak nincs joga ehhez. Nem a mediátor igazsága az igazság, hiszen nem a mediátor él egy megromlott párkapcsolatban. Mediátorként lehet lehetőségeket mutatni a párnak, de sosem lehet kijelölni az irányt. Ha a felek nem tudják, hogyan tovább, mert nincsenek eszközeik arra, hogy visszarendezzék a kapcsolatukat, akkor a mediátor megkérdezheti, hogy „Gondoltak-e arra, hogy…”, de sosem ítélkezhet, nem formálhat véleményt, nem rendelkezhet, nem mondhat ki egy olyan mondatot például, hogy, „Én úgy látom…”, vagy „Én azt gondolom...”.


Nagy Zsóka

Mire egy pár eljut egy mediátorhoz, valószínűleg sok mindent megpróbáltak már – vannak, akik egy párterápiát is bevállaltak, de túl ságosan kötöttnek találták, ráadásul ma Magyarországon a terápiás folyamatokat sokan még mindig stigmaként élik meg: azért nem akarnak pszichiáterhez/pszichológushoz fordulni, mert attól tartanak, hogy a környezetük „bolondnak” bélyegzi őket. Sok terápia végződik eredménytelenül, ám még így is segítségére lehet a feleknek, akik a folyamat során ráérezhetnek arra, hogy lehetne más külső segítséget is kérni, kipróbálni egy további módszert. A mediáció a terápiánál sokkal szelídebb eljárás. Míg az utóbbi a múlttal, a mediáció a kapcsolat jövőjével foglalkozik, stratégiákat dolgoz ki arra nézve, hogy miként működhetne a felek közt a jövőben a viszony. A párterápia és a mediáció akár ki is egészítheti egymást, párhuzamosan is működőképesnek bizonyulhat – a mediáció át is vesz a pszichoterápiától módszereket, igaz, a problémákat nem érinti olyan mélységben. Mi a mediáció? A szó jelentése: középre állni, egyeztetni, közbenjárni, közvetíteni, békéltetni. Speciális konfliktus-kezelési módszer, amelynek lényege, hogy a két fél vitájában, mindkét fél közös beleegyezésével egy semleges, harmadik fél (mediátor) jár közben. A mediáció a vita kimenetelét alapvetően magukra a felekre bízza, ezáltal felmenti őket a magasabb rendű hatóságok véleménye és szabályai alól. Az eljárás nem a „jogok és kötelességek”, hanem az „igények és érdekek” mentén szerveződik. A jogi eljárással és a párterápiával szemben nem a múltra, hanem a jövőre koncentrál. Önkéntes folyamat – ha az egyik fél nem hajlandó a közös problémamegoldásra, el sem indul a mediáció. Bizalmas és magánjellegű. A felek bármikor kivonhatják magukat a folyamatból, ha azonban eljutnak a közös megegyezésig – és a cél nem a kapcsolat rendezé88 Kicsi MindenGyerek

Nem kell belehalni egy párkapcsolati kudarcba, kérj segítséget!

se, hanem megszüntetése –, az egyezség éppúgy kötelező jogilag, mint bármilyen más bírósági ítélet, törvényes szerződés nyertesnyertes kimenetellel zárul. Hogyan zajlik egy mediáció? A mediáció célja vagy a kapcsolat javítása vagy a kapcsolat megszűntetése a viták rendezésével. A mediációs folyamatban, egyéni előkészítő beszélgetéseken feldolgozzuk a sérelmeket, magyarázatot keresünk a miértekre, mentséget a másik fél viselkedésére, majd ezután kerül sor egy több – jellemzően 6 – órás mediációs ülésre. A mediációs ülésen először értékeljük az együtt megélt kapcsolat élményeit, érzelmeit, majd a felek felelősséget vállalnak a kialakult helyzetért (mit kellet volna másként csinálni), és feltesszük a kérdést, hogy milyen döntést hoztak, hogyan tovább. Abban az esetben, ha a cél a kapcsolat javítása, azaz a mediációt nem követi bírósági eljárás, akkor a kérdésünk a felek felé az, hogy mitől éreznék jól magukat a kapcsolatban, nem az, hogy mit várnak el a másik féltől. Erről készítünk egy emlékeztetőt számukra, és lehetőséget kínálunk arra, hogy visszatérhessenek egy beszélgetésre. A válásnál – a családjogi törvénynek megfelelően – 6 pontban kell megegyezni: 1. a házasság közös megegyezéssel való megszüntetéséről, 2. a gyermek(ek) elhelyezéséről, 3. a szülői felügyeleti jog gyakorlásáról, 4. a kapcsolattartásról, 5. a gyermektartásról, 6. a vagyonmegosztásról. Ezeket szerződésben foglaljuk, megírunk egy keresetlevelet, ami minden ügyvédi közreműködés nélkül beadható a bíróságra. A bírósági eljárás gyakorlata ilyen keresetek alapján két rövid tárgyalás.


Nagy Zsóka

A mediáció jogi szabályai A mediáció alternatív konfliktuskezelési módszer, a peren kívüli megegyezés asszisztált formája, amelyre hazánkban 2003 óta biztosít lehetőséget a törvény28. A törvény értelmében a közvetítést (mediációt) bárki – természetes személy és szervezet – igénybe veheti, akinek polgári jellegű jogvitája adódik, s azt akár másik fél bírósághoz fordulását megelőzendő, perindítás mellőzésével kívánja rendezni. Közvetítői tevékenységet az végezhet, aki szerepel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közvetítői névjegyzékében. A jogszabályi megnevezés a közvetítő, de talán ismertebb az azonos jelentésű mediátor megnevezés. A jogszabály előírja a közvetítő pártatlanságát, függetlenségét. A mediáció válásnál, gyermekelhelyezésnél a bíróság határozatával zárul.29 A mediáció és a segítő szakember A mediátor nem segítő szakember, nem ad tanácsot, hanem felnőtt felelősségteljes partnerként kezeli az ügyfeleket, rávezetéssel, jól 28

Részletesen lásd: 2002. évi LV. törvény a közvetítői tevékenységről Ezekről a családjogi ügyekről a családjogi törvény 1952 óta úgy rendelkezik, hogy azokban a felek – a váló házaspár tagjai, a szülők – megállapodnak, a bíró feladata annak ellenőrzése, hogy a felek megállapodása megfelel-e a törvényi követelményeknek. Tehát főszabályként a bíró csak formai döntést hoz: jóváhagyja a megállapodást – ezt teszi a közvetítő segítségével kötött megállapodások esetében is. Érdemi döntést akkor hoz a bíró, ha a felek nem tudnak megállapodni. 60 éve nem érvényesül a gyakorlatban a főszabály, megegyezés helyett a bírói döntés befolyásolása a váló házastársak túlnyomó többségének a célja, erős ügyvédi késztetés mellett. A gyerekekkel foglalkozó szakembereknek fontos lenne tudniuk és – nem utolsó sorban a gyerekek érdekében – közvetíteniük a válásban, gyerekelhelyezési ügyben érintett szülőknek, hogy a törvény szerint is elsősorban maguknak kellene és lehetne megoldaniuk további életüket, ahelyett, hogy a bíró döntését próbálnák befolyásolni, magukat felnőttből gyermekké degradálva. Fontos lenne, hogy ezt a gyerekekkel foglalkozó szakemberek elmondják akár munkájuk során, akár baráti tanácsadóként ilyen esetekkel találkozva – és példát adva megvalósítani saját életükben, ha ilyen helyzetet hozna a sorsuk. (A szerkesztő megjegyzése.) 29


Nem kell belehalni egy párkapcsolati kudarcba, kérj segítséget!

megfogalmazott és nagyon tudatos kérdésekkel, olyan helyzetet teremt, amiben a konfliktusban lévő felek maguk keresik és találják meg a megoldást. Az ügyvédi szereptől eltérően, a mediátor nem azonosul a szereplőkkel – hiszen mindkettőt támogatja. A mediációban az ügyfél a főszereplő, a mediátor az ügy iránti alázattal, toleranciával – mint egy katalizátor – vesz részt a folyamatban, sohasem ítélkezik, ellenben támogató magatartást tanúsít. A mediációt a konfliktusban lévő felek önként veszik igénybe. Tapasztalatom szerint a motiváltabb fél keres meg telefonon. Egyre gyakrabban nem várnak a kapcsolat teljes tönkremenéséig, párkapcsolati mediációt kérnek, hogy gyógyítsuk a kapcsolatot. A sikeres mediátor legfontosabb tulajdonsága az önazonosság, a hiteleség, a folyamatos szakmai fejlődés. A mediációnak tehát célja lehet a kapcsolat javításának vagy felbontásának segítése is. A gyerekekkel és családjaikkal kapcsolatban álló szakemberek érzékelik a szülők kapcsolatának elnehezülését, gyakran hallanak félmondatokat – amiket nem tudnak kihez máshoz intézni a szülők. A szakemberek ma ritkán reagálnak a szülők kapcsolatáról kapott jelzésekre, különösen, ha azok nem direktek. A szülői kapcsolatok ügyeiben kevesen tekintik magukat kompetensnek, és ez részben indokolt is. Felkészültség nélkül, kéretlenül nem szabad beavatkozni a családok életébe. Ellenben fontos lenne információkat adni, kompetens szolgáltatáshoz közvetíteni. Egy lehetséges és ajánlható problémakezelési mód a mediáció, melyben dolgozhatunk a kapcsolat javításán vagy felszámolásán is – a felek megegyezése szerint, amit akár a folyamat során is megváltoztathatnak. Ezért én a családi mediációt szeretem, melyben a családban előforduló bármilyen konfliktussal foglalkozunk.


Károlyi Júlia: A szomszéd kertje Bevezetés Ahol a fű mindig zöldebb. Legalábbis innen nézve, ahol én állok. De hol is állok és mit is nézek voltaképpen? Kisgyerekgondozással és neveléssel, illetve szabadidős tevékenységek szervezésével foglalkozó intézményekbe látogathattam el Párizsban és környékén 2012 júniusában pár napig, a Grundtvig szakmai csereprogram keretében. Jegyzeteltem, fényképeztem, beszélgetéseken vettem részt és kérdéseket tehettem fel a bölcsődékben, óvodákban és egyéb intézményekben dolgozóknak illetve kísérőimnek, a nagy múltú és tekintélyes méretű CEMÉA szakmai szervezet dolgozóinak és önkénteseinek. Ezen felül persze szabadidőmben turistaként jártam Párizs utcáit, fényképezőgéppel a kézben, ’érdekes’, ’jellegzetes’, vagy éppen ’egzotikus’ mozzanatokat keresve. Ami a „Hol állok?” kérdését illeti, azt minden bizonnyal annak kéne meghatároznia, hogy az Autonómia Egyesületet képviselem, amely egy kisgyerekekkel foglalkozó szakembereket – a gondozó és nevelő intézmények dolgozóit, szociális munkásokat, gyermekpszichológusokat stb. és mindezen szakemberek képzésében érintetteket – tömörítő magyar szakmai szervezet. Azonban kakukktojásnak számítok, hiszen a felsorolt kategóriák egyikébe sem tartozom és az elmúlt években elsősorban nyelvismeretemmel segítettem az egyesület munkáját. Nézőpontomat ily módon erőteljesebben határozza meg tényleges szakmai hátterem, általános és középiskolai tanárként illetve kulturális antropológusként. Ha azonban az esszé címét szeretném igazolni, egy még alapvetőbb tényezőre kell inkább gondolnom, amely nézőpontomat meghatározza: arra, hogy épp Magyarországról érkeztem az esős Párizsba 2012 nyarán. A magyarok, és ezzel nem állnak egyedül a közép-európai közösségek között, önmeghatározásuk fontos elemének tartják azt a történelmi eseményekből, illetve – ami fontosabb – e történelmi események értelmezéséből leszűrt tapasztalatot, amelynek értelmében Kelet és Nyugat (-Európa) szembeállítható egymással és az így 92 Kicsi MindenGyerek

meghatározott Nyugathoz képest mi, magyarok kívülállók vagyunk. (Amint egyébként Kelethez képest is.) A 2004-es EU-csatlakozás körüli rövid optimista időszakban sokan azt hittük, ez az érzés talán lassan elhalványul, de nem így történt. Az Ady által száz évvel ezelőtt alkotott Kompország-metafora mintha ma épp annyira rabul ejtené képzeletünket, mint annakidején: Magyarország ugyan csaknem tíz éve tagja az Európai Uniónak, összességében azonban mintha éppolyan ambivalensen viszonyulna az EU értékeinek és szabályainak felvállalásához, mint eddig bármikor, amikor esély kínálkozott, hogy mi magunk döntsük el, ahhoz a bizonyos mitikus Nyugathoz akarunk-e hát tartozni. Utóbb végiggondolva úgy tűnik, ez volt a legfontosabb prizma, amelyen keresztül grundtvigos tapasztalataimat néztem, eleinte önkéntelenül, aztán ahogy múltak a napok és a gondolatok alakot öltöttek, már egyre tudatosabban. Bárhogy is próbáltam tőle megszabadulni (mert kezdetben igyekeztem), ez vált azzá az öntőformává, amelybe észleléseimet beleöntöttem, sőt, ez határozta meg, mit veszek észre, mit akarok hazavinni és megosztani az otthoniakkal. Nagyon leegyszerűesítve azt mondhatnám, a demokratikus értékekre voltam kiéhezve és ezekre vadásztam, turistaként csakúgy, mint szakmai megfigyelőként. Azokat a mozzanatokat ragadtam ki az általam tapasztaltakból, melyekben nemcsak jelentős kontraszt volt az általam érzékelt ’ottani’ és ’itthoni’ körülmények között, hanem ez a kontraszt valamiféle demokratikus értékrend érvényesülése alapján volt leírható. A projekt keretében az első, ötnapos utat még két négynapos követte 2013 során, ekkor azonban már nem látogattunk intézményeket, hanem a tapasztalatok feldolgozásának tartalmi és formai kérdéseit beszéltük meg a többi résztvevő ország képviselőivel közösen. Bárhogy igyekszem is óvatosan fogalmazni, amikor az alábbiakban beszámolok a látottakról, bizonyára előfordul, hogy kiragadott részletek alapján megalapozatlan általánosításokat teszek – amit azonban elérni remélek, az egy olyan „nagy kép”, amely mégis valósághűen áll elő a részek összegeként, bármennyire is csalókák és indokolatlanok azon külön-külön. Kicsi MindenGyerek 93

Károlyi Júlia

Közelről nézve Szakmai csereprogramról lévén szó, elsősorban annak dokumentálására törekedtem, amit a vendéglátóink által összeállított gazdag program során tapasztaltam. Ez sem szorítkozott egyébként pusztán az intézménylátogatásokra és a CEMÉA központjában tartott beszélgetésekre (ahol az intézményi kultúrába belepillanthatni legalább annyira tanulságos volt, mint maguk a hivatalos találkozók), hanem beleértendők a kulturális programok, sőt az étkezések egy része is, amelyek helyszínei olyan módon kerültek megválasztásra, hogy tükrözzenek valamit a CEMÉA értékrendjéből. Amikor azt ígértem, esszém fő szervezőelve az ’ottani és ’itteni’ realitás kontrasztba állítása lesz, semmiképpen sem olyasmikre gondoltam, mint például az, mennyivel modernebbek, tehetősebbek jobban felszereltek a látott intézmények az itthoni állami szektorban megszokottnál. Ez, bár jelentősen befolyásolhatja az adott gyerekek, pedagógusok és szülők közérzetét, véleményem szerint felszíni, kevés magyarázó erővel rendelkező tényező. Mi nem ilyen hát? Az alábbiakban felsorolom pár tapasztalatomat, amelyekről még csak nem is gondolom, hogy egy jól működő demokratikus oktatási rendszer kulcsösszetevői lennének, pusztán olyan fűszerek és adalékok, amelyek hozzájárulhatnak az összhatáshoz. Az egyik óvodában lettünk figyelmesek egy halom munkafüzetre, amelyek az Életfüzet (Cahier de Vie) címet viselték. A csoportba járó gyerekek mindegyikének nevére szólt belőlük egy, és leginkább egyfajta csoportnaplónak nevezhetnénk őket. Ennek megfelelően a tanév során fokozatosan teltek meg tartalommal, részben beragasztás útján, részben rövidebb bejegyzések formájában: szerepelt bennük a csoportba járó valamennyi gyerek fényképe és neve, a közösen tanult dalok és mondókák szövege, a jeles eseményeket (születésnapokat, ünnepeket) megörökítő fotók stb. Mint a bevezetőből kiderült, a füzetet arra a célra szánták, hogy a gyerekek hazavigyék és otthon a segítségével meséljenek szüleiknek az óvodai mindennapokról. Nem derült ki számunkra, hány óvodai csoportban használják ezt a fajta munkafüzetet Franciaországban, hogy központi tantervi 94 Kicsi MindenGyerek

A szomszéd kertje

előírásról van szó, vagy a helyi óvónők egy jó ötletéről, amilyenből a magyar óvodákban is számtalannal találkozhatunk (szülőként nekem is sok ilyenhez volt szerencsém). Ami miatt nekem szemet szúrtak ezek az Életfüzetek, az az volt, hogy az első oldalon ott szerepel a tulajdonos neve és fényképe és a füzet egész felépítése a naplóhoz való hasonlóságot erősíti. Ebben az összefüggésben számomra mindez azt üzeni, hogy a későbbi lapokon kibomló történetnek elismerten és hangsúlyozottan az adott gyerek lesz a főszereplője. Ez apróság, szerintem mégis szimbolikus és sokatmondó abból a szempontból, milyen kontextusba illeszkedik a ’gyermekközpontúság’ fogalma. Nálunk ez a fogalom sokak számára még mindig rosszul cseng. Egyfelől vannak, akik kizárólagosan az „alternatív oktatás” fogalomköréhez tartozónak érzik, ami pedig sokak szemében „gyanús”, mint afféle nyugatmajmoló, túl engedékeny, a jogokat agyonhangsúlyozó és a követelményeket a végletekig leszállító divatjelenség, míg mások a fogyasztói társadalom reklámretorikájából ismerős „nálunk te vagy a főszereplő” típusú, üres és hazug fordulatnak hallják. Úgy vélem, a franciaországi példában ez az átlagos óvodából származó egyszerű taneszköz mindezekkel szemben éppen a hétköznapi gyerekközpontúság, tágabban pedig a szolgáltató állam részeként működő szolgáltató oktatásügy egy megnyilvánulása. Ezzel meg is érkeztünk egyik fontos észrevételemhez, amelyet nem is tudnék egy konkrét megfigyelésemhez kötni, hanem fokozatosan állt össze bennem az intézménylátogatások során. Hamar beleütköztem abba a problémába, hogy többször nehezemre esett magyar megnevezést találni azoknak az intézményeknek, amelyeket meglátogattunk, amikor megpróbáltam őket besorolni a fenntartó típusa, a befogadott gyerekek életkora, a dolgozók létszáma és képzettsége, az épületben megtalálható funkciók, a szülőkre rótt anyagi terhek vagy a gyerekek által ott töltött idő mennyisége szerint. Aztán rájöttem, hogy a gondomat az okozza, hogy az ellátórendszer intézményei egyszerűen sokkal kevésbé uniformizáltak és centralizáltak, mint amire számítottam, és amit itthonról ismerek. A projekt keretében készített, a résztvevő országok szakmai– Kicsi MindenGyerek 95

Károlyi Júlia

társadalmi kontextusát bemutató prezentációjuk keretében a francia szakemberek nem kevesebb, mint 13 különféle típusú kisgyermekellátó intézményről tettek említést... Az állam szolgáltatási kötelezettsége egyfelől, a szülők iskoláztatási kötelezettsége és a munkaerőpiacra való visszakerülés nyomása másfelől egy sokkal színesebb és rugalmasabb intézményrendszer kialakulásához járultak hozzá, az egyéni igények figyelembe vételének lényegesen tágabb lehetőségeivel. Hangsúlyozni szeretném a „kialakulás” szót, mivel az egyik legizgalmasabb tapasztalatom egy olyan intézmény megtekintése volt, amely eredetileg teljesen önálló civil kezdeményezésként jött létre jó húsz évvel ezelőtt, amikor néhány kisgyerekes anyuka a mielőbbi újbóli munkába állás kényszerétől hajtva közösségi napköziként létrehozta, azóta azonban (részben tudatos szervezetfejlesztés eredményeképpen) szakmailag, infrastrukturálisan és fenntartói struktúráját tekintve is a térség egyik legnagyobb ellátóközpontjává nőtte ki magát. A rugalmasság tehát azt is jelenti, hogy van átjárás a magán- és állami szféra között, nemcsak az egyén, „az ellátottak” számára, de egész intézmények szintjén is. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy bármelyik család számára, Franciaország bármely pontján éljen is, minden és bármi lehetséges és elérhető. De ha egy családanya mondjuk, az újbóli elhelyezkedését segítő továbbképzésre jár, és ezért csak négy hónapig, hétfőn, szerdán, pénteken 11 és 3 között van szüksége rá, hogy két óvodáskorú gyerekét közösségbe vigye, akkor van rá esély, hogy találjon olyan intézményt, amely pontosan ezt tudja neki nyújtani és a díjak megállapításánál a család szociális hátterét is figyelembe vegyék. Jártunk olyan intézményben, amelyikben az egyórás egységekre beosztott munkanap bármelyik szakában, akár 1-2 órára is be lehetett hozni a gyerekeket, a szolgáltatás mégsem merült ki a bevásárlóközponti „játszóházak” össznépi dühöngőjében, hanem életkori csoportok szerint, szigorú szakmai elvek alapján, szakirányú képzettséggel rendelkező pedagógusok dolgoztak a gyerekekkel – csak éppen rugalmas időkeretben. Nem kevésbé fontos, hogy ez sem egy „pénzért bármit, amit a kuncsaft óhajt” típusú magánvállalkozás volt, hanem a megyei önkormányzat által fenntartott állami 96 Kicsi MindenGyerek

A szomszéd kertje

intézmény, órára megállapított tarifával, ami azonban szociális helyzet szerint differenciált volt. A Grundtvig-projekt zárókonferenciáján a francia társadalombiztosítás családtámogatási alapjának meghívott képviselője el is mondta, hogy a rendszer kimondottam törekszik rá, hogy rugalmasan tudjon igazodni az egyes családok egyéni szükségleteihez – a látottak tükrében ez valóban többnek tűnt írott malasztnál. Kiderült az is, hogy a szolgáltatások dzsungelében nemcsak nekem, alkalmi látogatónak nehéz eligazodni: több intézményben is láttuk azt a plakátot, amely éppen egy olyan új, államilag fenntartott honlap elindításáról adott hírt, amelyen a szülők egységes keretben tájékozódhatnak a sokféle intézményről és kereshetik meg a számukra legmegfelelőbbet. (www.mon-enfant.fr) Az intézménylátogatások során nemcsak csoportszobákba és nevelői szobákba pillanthattunk be, hanem előterekbe és öltözőkbe is, ami mindig sokatmondó, mint a szülők és az adott intézmény közötti kommunikáció színtere. Nyár eleje volt és látogatásaink nem nyúltak hosszúra, így szemtől szembeni szülő-pedagógus interakciónak egyszer sem lehettünk tanúi, arra azonban kifejezetten törekedtem, hogy dokumentáljam a nyilvános terekben látható írásos kommunikációt. Ez nem korlátozódott olyan faliújságokra, amelyeken a pedagógusok értesítik a szülőket a különféle tudnivalókról, hanem számos ennél interaktívabb, találékonyabb vagy személyesebb formával is találkoztam. Az egyik, bölcsődés korú gyerekek és szüleik által használt öltözőben bukkantam egy sor kiragasztott üzenetre, amelyek szeszélyes elrendezésben, játékos tipográfiával különféle fejlődés-lélektani jótanácsokat tartalmaztak, olyasmikre vonatkozóan, amik sok kisgyerekes szülőnek okoznak fejfájást. „Amikor egy kisgyerek mindent a szájába vesz, akkor nem gusztustalanodik, hanem ismereteket, tapasztalatokat gyűjt a világról.” „A kisgyerek azért sír, amikor a szülő itt hagyja a bölcsődében reggel, mert szereti és ragaszkodik hozzá.” „Az éjszakai sírás nem betegség, ne adjon miatta semmilyen gyógyszert gyermekének az orvossal történt egyeztetés nélkül.” „Szeretni a gyerekünket nem azt jelenti, hogy mindent megengeKicsi MindenGyerek 97

Károlyi Júlia

dünk neki.” Megint csak – önmagában ez is egy apróság, ám ezek az üzenetek a maguk nagyon nem szigorú, nem kioktató módján tapintatosan elismerik mindazt a szorongást és bizonytalanságot, amit egy tapasztalatlan szülő átél, és éppen ezáltal a konkrét tanácsokon túl is segítenek megbirkózni vele.30 Egy másik intézmény öltözőjében egy interaktív faliújságon akadt meg a szemem, de ne gondoljunk valami high tech berendezésre. A tökéletesen hagyományos parafatáblát az tette a kétirányú kommunikáció eszközévé, hogy az Ötletek, receptek cím díszelgett a tetején, amely alatt szülők és pedagógusok egyaránt megoszthatták egymással, a szülők-és-pedagógusok ily módon megteremtett és hangsúlyozott közösségével, amit arra érdemesnek tartottak. Számomra ez a hihetetlenül nagy újítás is a kölcsönös tiszteleten alapuló szülő-pedagógus kommunikáció jelképének tűnt föl. Ami a tiszteletet és egymás méltóságának tiszteletben tartását illeti, a gyermek–szülő– pedagógus viszonyrendszer legérzékenyebb része persze a pedagógus–gyerek kapcsolat, amely lényegéből fakadóan egy hatalmi kérdésekkel megterhelt viszony, adódóan kettejük intézményesült kapcsolatából, a gyerek viszonylagos kiszolgáltatottságából és a pedagógus-gondozó szerepében rejlő, oly csábító mindenhatóság-érzetből. A helyzetükkel így vagy úgy visszaélő pedagógusok körül rendszeresen kirobbanó botrányok és az ilyen eseteket gyakran követő morálispánik-jelenségek (amelyek nyugaton azért lényegesen gyakoribbak, mint Magyarországon) arra utalnak, hogy ez egy valós problémaforrás, amelyet az egyes államok helyenként már abszurdba hajló törvényi szigorral igyekeznek szabályozni. (Ezúttal egy irodalmi példa jut eszembe. J. K. Rowling Váratlan üresedés című, napjaink kisvárosi Angliájában játszódó regényének egyik jelenetében egy tanárnő küzd a tehetetlenség érzésével, amikor egy kamaszlány sírva fakad az óráján, neki azonban szigorúan tilos a 30

Hasonló kifüggesztett tanácsokat a projekt sok más tanulmányútjain is láttunk. Nem egy helyen Pikler Emmitől vagy tanítványaitól vett idézeteket használtak így, és például Barcelonában fényképeket, fényképsorozatokat tettek a szövegek mellé, egyebek között mozgások kialakulását, rögzülését illusztrálva. (A szerkesztő megjegyzése.) 98 Kicsi MindenGyerek

A szomszéd kertje

legcsekélyebb módon is hozzáérnie, bármennyire azt diktálná a természetes együttérzés, hogy megfogja a kezét vagy átkarolja a vállát.) Ezt a kitérőt pedig azért tettem, hogy rámutassak: ott, a kerítés túloldalán annyival komolyabb hagyománya van a jogvédelemnek, így a gyermeki jogok védelmének és tiszteletben tartásának is, hogy az már olyan, mint a közmondásos jéghegy: a felszínen csak egy kis része látható, hozzánk már csak a botrányos túlzások híre jut el, mivel a nagyobb rész olyannyira szerves része a mindennapoknak, hogy szinte észrevétlen és láthatatlan. Hozzátartozik ehhez az is, hogy maguk a gyerekek is korán hallanak a saját jogaikról – és következzen legkedvesebb példám. Az egyik általunk meglátogatott óvodában láttam egy tájékoztató plakátot, amely a ’doudou’ jogait ismertette. Ezt leginkább talán alvósplüssnek lehetne fordítani, bár persze lehet egy kendő, egy ruhadarab, egy baba vagy kisautó is, a lényeg, hogy a gyerek számára biztonságérzetet teremtő, elválaszthatatlan, egyetlen és pótolhatatlan tárgyról van szó (amelynek vélhetőleg minden családban saját külön neve van). A plakátról megtudhattuk, hogy az alvósplüssnek joga van létezni (értsd: nem lehet a gyerektől leszoktató célzattal vagy pláne büntetésből elkobozni), tulajdonosát mindenhová elkísérni, koszlottnak lenni (és csak akkor mosásba kerülni, amikor már közegészségügyi veszélyhelyzetet okoz), elkallódása esetén pedig nagy erőkkel kerestetni. Ismerjük el, hogy minket, praktikus szempontok szerint gondolkodó felnőtteket (még azokat is, akik a legközelebb állnak az adott gyerekhez) nem árt olykor emlékeztetni a doudou létének céljára és jelentőségére – nem is szólva azokról a kisgyerekekkel dolgozó felnőttekről, akik számára például a higiénia egy merőben más, személytelen és intézményesült kontextusba illeszkedik, vagyis a gyerek érzelmi biztonság iránti igénye mellett (jó esetben nem helyett) mondjuk a közegészségügyi előírásokat is szem előtt tartja. A plakát emlékeztet az intézménybe bekerült gyermek kiszolgáltatottságára és jogaira – teszi ezt a maga játékos, kicsit ironikus módján ismét nagyon tapintatosan és talán nem is feleslegesen. Íme, az a bizonyos kölcsönös tisztelet.


Károlyi Júlia

Távolabbról nézve Az egyes szakmai programok között turista énem boldogan járta Párizs utcáit. Amikor hazatérve végignéztem ekkor készített fényképeimet, azokból is kirajzolódott egyfajta mintázat. Legkézenfekvőbb módon a fotók és az általam vallott állampolgári értékek közötti öszszefüggés kínálta magát. A fényképezőgépem mintha saját elhatározásából fordult volna mind untalanul azok felé a témák felé, amelyek, számomra legalábbis, egy működő demokrácia mindennapjait és alapszövetét jelképezték. Nem akarom idézni a fényképek mondanivalóját a távollétükben. Még akkor sem, ha én magam hívtam életre és mozgattam őket engedelmes báb módjára a saját gondolatmenetem igényeinek megfelelően. Én akartam általuk megmutatni, rajtuk keresztül láttatni társadalmi összefüggéseket: az állami oktatás megkérdőjelezhetetlenül világi jellegéről, a nemi szerepek rugalmasságáról, a kisebbségi és hátrányos helyzetű csoportok integrációjának koherensebb víziójáról, a szakszervezetiség komoly múltjáról és értelmes jelenéről, a társadalmi feszültségek és traumák kibeszéletlenül nem hagyásáról, a domináns ideológia megkérdőjelezhetőségéről és konstruktív megkérdőjelezésének hagyományáról vagy a kulturális sokszínűségről, amely „ott náluk” természetes része a mindennapoknak. Én ezt láttam – talán csak azért, mert ezt akartam látni –, sőt: képekkel tudom igazolni... A fő kérdés mindezek nyomán így fogalmazódott meg bennem: egy demokratikus oktatási rendszer milyen mértékben és hogyan következménye egy demokratikus társadalomnak és, ami talán a nevelési-oktatási szakemberek számára fontosabb, hogyan járul hozzá az oktatási rendszer a társadalom demokratizmusához. Demokratikusabbá lehet-e tenni egy társadalmat azáltal, hogy demokratikusan működő közösségeket hozunk létre a gyerekek számára – de persze lehetséges-e ez egyáltalán egy nem-demokratikus társadalmi környezetben? Jelenlegi formájukban ezek végletesen sarkítva megfogalmazott és ezért értelmetlennek hangzó kérdések, de talán elindíthatnak valamiféle gondolkodást, amely értelmesebb kérdésekhez vezet. Írásomnak elsősorban ez volt a célja. 100 Kicsi MindenGyerek

A szomszéd kertje

Ha levesszük a rózsaszín szemüveget Távol álljon tőlem, hogy azt állítsam, a kerítés túloldalán mindenütt egyformán harsogó zöld a fű. Ha elég közelről és lehetőleg hosszabb ideig szemléljük, kirajzolódik a kiégett, sárga foltok dinamikusan változó mintázata. Minden társadalomban vannak feszültségek, és a nyugati demokráciákban tapasztalható feszültségek egy része valóban a rendszer sajátosságaiból adódik, míg mások mindenhol ki fognak alakulni, ahol emberek együttélésre adják a fejüket. Mindössze három dologra szeretnék még rámutatni az eredeti, a szomszéd kertjére vonatkozó metafora segítségével. Soha senki nem ígérte, hogy sok-sok kemény munka nélkül is lehet tökéletes pázsitot létrehozni, amihez először is jól ki kell tanulni a gyep ápolásának tudományát, utána pedig nyírni és gyomlálni és locsolni fáradhatatlanul. Soha senki nem ígérte, hogy ha keményen dolgozunk, akkor aztán nem lesznek kiszáradt sárga foltok a kertben. A szomszéd kertjében is vannak, pedig ő már (nekünk legalábbis úgy tűnik) évtizedek, ha nem évszázadok óta ápolja a saját gyepét. A szomszéd kertjében megjelenő kiszáradt foltok ellenére azonban (amelyek hol kisebbek, hol – őszinte kárörömünkre – nagyobbak), ha a gyep átlagos állapota, összhatása számít, nem illendő, hogy az kritizáljon leghangosabban, akinek a kertje lényegesen sárgább és gazosabb. Amikor húsz évvel ezelőtt elindultunk, hogy kölcsönkérjük tőle a fűnyírót, jó ötletnek tűnt a dolog, de útközben jól felhúztuk magunkat az ő pázsitjuk látványán, a hőségen, az előttünk álló rengeteg munka gondolatán, és amikor a szomszéd barátságos arca megjelenik az ajtórésben...


Tóbiás László: Bevezetés és szempontok a Rosa Sensat Egyesületnek a kisgyermekek ellátása szabályozására készített törvényjavaslatához Az utóbbi években gyakran érkeztek hírek társadalmi problémákról Spanyolországból. Projektünk idején a gazdasági válságról tudósítottak, közöttük a fiatalok hallatlan arányú munkanélküliségéről. Azt a mélységet nem érték el a beszámolók, hogy megmutatták volna, miként alakulhatott ez ki, miközben régóta olyan alacsony a születésszám, hogy az már a nyugdíjrendszer összeomlását vetíti előre. Ezt a kérdést nem kötetünkben fogjuk megvilágítani, de fontos hátteret ad a következőkben bemutatandó szöveghez, egy törvényjavaslathoz, mely a kisgyerekek családon kívüli neveléséről szól. A javaslatot Grundtvig-projektünk katalán részvevői dolgozták ki, kapcsolódva projektünkhöz, felhasználva azokat a tapasztalatokat is, melyek közösen szereztünk a projektben. A szöveget két ok miatt ismertetjük meg Olvasónkkal. Egyrészt azért, mert mint szabályozási javaslat, nagyon világosan, egyértelműen megfogalmazott szöveg. Ugyan nem tartalmaz megokolásokat, szempontokat, de kiváló arra, hogy összevessük vele a hazai szabályokat, elgondolkodjunk a megoldások azonosságain és különbözőségein. Másrészt azért tesszük közzé a szöveget, mert egy pedagógiai egyesület alkotta, szakmai és állampolgári felelősségtől hatva. A Rosa Sensat Egyesület 1965-ben indult, önképzőkörként, nyári egyetemként, ahol a demokráciára nevelés, általában az aktív nevelés kérdéseivel kezdtek foglalkozni – a Franco diktatúrája alatt élő Spanyolországban. Itt most nincs terünk részletesen bemutatni a Rosa Sensatot, megtette ezt a MindenGyerek 2012 Konferenciánkon David Altimir, és az érdeklődők tájékozódhatnak a http://www2.rosasensat.org/ honlapjukon. Itt azt emeljük ki, hogy az egyesület ön- és szakmafejlesztő műhelyként működik, mindenekelőtt a tagok aktivitására építve, különböző szakmai szekciókban dolgozik, kutatásokat, elemzéseket, fejlesztéseket végez, könyvtára 102 Kicsi MindenGyerek

és tudástárat működtet, eredményeit továbbképzéseken, publikációkban teszi közzé, és társadalmi diskurzusra és jogszabályalkotás megalapozására szánt javaslatként, ilyen az alábbi szöveg is. Az egyesület közel 1500 tagjából közel 500 aktívan dolgozik a különböző munkacsoportokban, és 25 alkalmazottjuk is van. A magyar szakmai szervezetek a rendszerváltás óta eltelt évek alatt nem jutottak hasonló szerepre sem belső működésükkel, sem eredményeikkel, sem a társadalom által elfogadott és támogatott – pláne elvárt – szerepvállalással. Bár születtek civil jogszabálytervezetek, ezek köré nem épült eléggé erős szakmai konszenzus – több esetben azért, mert az adott szakmát Magyarországon csak nagyon kevesen űzik. A javaslatokkal választások idején megszólított pártok és a közhatalmat egymást váltva gyakorló kormányok jó ideje már válaszra sem méltatják az efféle kezdeményezéseket. Mégsincs más út, a dolgok azokban az országokban mennek jól, az emberek ott érzik jól magukat, ahol szakmai közösségek adnak ajánlatokat a társadalom számára, és a politika szerepe ezeknek az ajánlatoknak az összehangolása, leginkább az erőforrások elosztása. A Rosa Sensat Egyesület javaslatát minimális mértékben szerkesztve tesszük közzé, azokat a részleteket elhagyva, amik olyan konkrétumokra – például jogszabályok számára – vonatkoznak, melyek a magyarul olvasó számára csak hosszas magyarázattal adnának használható információt, hiányuk viszont nem zavarja a javaslat megértését. Nem tartjuk szükségesnek a javaslatok kimerítő elemzését. Akár szakember az Olvasó vagy diák, akár szülőként gondolkodik el a javaslatról, össze tudja azt vetni a magyar gyakorlattal és az önmaga által kívánatosnak tartott megoldásokkal. Három jellegzetességet tartunk fontosnak kiemelni. A szöveg bevezetésében konkrét hivatkozással, de későbbi fordulataiban is támaszkodik a gyermekjogi egyezményre, a javaslatot abból vezették le minden kérdésben, és fontosnak tartják a konkrét hivatkozást is. Spanyolország – miként Magyarország is – részes a gyermekjogi egyezményben, és a törvény(javaslat) ezt nem csak Kicsi MindenGyerek 103

Tóbiás László

leképezi, de hangsúlyozza is, hogy a gyerekek ellátását a gyermekek jogai alapján, azokat kielégítve kell biztosítani.31 Szintén a jogok garantálása irányába hat a javaslat azon pontja, amely kimondja: a törvény a családokon kívüli minden tevékenységre érvényes, ami kisgyermekekkel foglalkozik. Magyarországon nem követünk hasonló gyakorlatot, nálunk csak akkor foglalkoznak illegális szolgáltatásokkal, amikor botrányok törnek ki, mert nem kapnak ellátást arra rászorulók, leginkább idősek, akik pedig fizettek. A gyerekellátás területén nyilvánvalóan rengeteg be nem jelentett, engedéllyel nem rendelkező gyerekfelügyelő, - újra feltámadt szakmát űzve – nevelő(nő), magántanár működik. Másrészt civil szervezetek dolgoznak az ország rengeteg pontján a legnyomorultabb helyzetben levő gyerekek és családjaik szolgálatán, gyakran kívül maradva az intézményrendszeren, a hatóságok látókörén, a jogi garanciarendszeren – többnyire azért is, mert az engedélyeztetés csak erőket vinne el, de nem hozna hasznot, hiszen például a gyermekek napközbeni ellátása alternatív formáit ugyan elismeri a törvény, de nem rendel hozzájuk finanszírozást. A helyi önkormányzatok illetve pályázati forrásokat kezelve a kormányzat fent is tartja ezt a rendszert. A működéshez elégtelen, de némi hozzájárulást mégis jelentő támogatással civil és/vagy pályázati projekttevékenységnek nevezve, államilag elismert jogok helyettesítő eszközökkel való kielégítése történik, a közreműködők nagyfokú önfeláldozását eleve kalkulálva – a jogosultak számára a legkevésbé garantált és kiszámítható formában. Hasonló jelenségek ismertek a jóléti államokban, ezért fontos, hogy a katalán javaslat a gyerekekkel való minden tevékenységet a törvény hatálya alá rendelne. A szubszidiaritás és a participáció elvei hatják át az egész javaslatot. Azaz az ügyek jelentős részét a közvetlenül érintettek kezébe teszi a javaslat, mely tartalmazza ennek indoklását is, egyebek mellett azt, 31

Érdemes itt emlékeztetnünk Károlyi Júliának a kötetünkben szereplő írásának arra a részére, ami a jogtudatosság tanításáról szól a ’doudou’ jogainak kifüggesztésével. Első pillantásra talán távolinak tűnik a két példa, valójában azonban ugyanarról van szó, különböző körülményekhez és lehetőségekhez igazított formában. 104 Kicsi MindenGyerek

Bevezetés és szempontok a Rosa Sensat Egyesület

hogy így lehet kiegyenlíteni a területi esélykülönbségeket, s ehhez a minisztériumnak a megfelelő – egyebek között finanszírozási, kiegészítő – támogatást biztosító szerepe van. A szülők képviselői minden kérdés eldöntésében részt vennének a javaslat szerint, közösen az intézményben dolgozó szakmai közösséggel és az önkormányzat illetve a tartományi minisztérium képviselőivel. Hangsúlyozzák, hogy a bölcsőde az egységes közoktatási rendszer eleme, és azt is, hogy helyi a konkrét szükségletek kielégítésére leginkább alkalmas modellek kidolgozására ösztönöznék az önkormányzatokat. A szöveget olvasva feltűnik, hogy nincs konkrét és részletes szabályozás a szolgáltatás finanszírozásáról. Projektünk során minden partner összeállítást készített az országában a kisgyerekek ellátására kialakult rendről. Ebből tudjuk, hogy Katalóniában a 3 évesnél fiatalabb gyerekek ellátásának igénybevétele nem kötelező és nem is ingyenes. Az ellátás biztosításának felelőssége az önkormányzatoké, még a költségeket egyenlő arányban állják a családok, a helyi önkormányzatok és a tartományi költségvetés. 32 A 3-6 év közötti korú gyerekeknek kötelező igénybe vennie az ellátást, amiért a családok nem fizetnek, a szolgáltatásbiztosítás felelőse a kormányzat. A szöveg tartalmaz javaslatot arra, hogy a közfinanszírozásból részesülő szolgáltatók ne termelhessenek profitot, tehát a közpénzt a gyerekekre kelljen fordítani, abból ne gazdagodhasson az intézményfenntartó. Az európai gyakorlat a szolgáltatások fenntartói tekintetében elsődlegesen az állami – magán, értsd: nem állami felosztást alkalmazza. Másodlagos felosztásként bontja tovább a nem állami fenntartók csoportját profit érdekeltekre, azaz üzleti vállalkozásokra és nem profit elérése érdekében dolgozókra, utóbbi csoportot pedig nem profit eléréséért dolgozó magán vállalkozásokra (amilyen például Magyarországon a nonprofit kft), civil illetve egyházi szervezetek által fenntartott szolgáltatásokra. Gyakran találkozhatunk nemzetkö32

2009 táján hozzávetőleg ugyanilyen költségmegosztás létezett Magyarországon a családi napközik esetében – azóta az állami normatíva nem változott, így leginkább a családok által fizetett rész aránya nőtt, és vállalásuk szerint esetleg az önkormányzatok hozzájárulása. Kicsi MindenGyerek 105

Tóbiás László

zi szakmai közleményekben annak helytelenítésével, hogy privatizálnak jóléti szolgáltatásokat. Ezen nem csak azt értik, hogy üzleti vállalkozások jelennek meg a szociális szolgáltatásokat nyújtók között, hanem azt is, hogy az állami–nem állami szolgáltatók aránya az utóbbiak javára módosul. (Magyarországon ilyen hatással járt, hogy települések egyházi fenntartásba adtak át intézményeket, hogy azok a magasabb összegű normatívából fennmaradhassanak, anélkül, hogy a fenntartásukba az önkormányzatok – az elégtelen normatíva miatt – belerokkannának.) Európa-szerte nagyon markáns szociálpolitikai álláspont érvel amellett, hogy a szociális-jóléti – közöttük a kisgyerekeknek és családjaiknak nyújtott – szolgáltatásoknak állami fenntartásban kell működniük, mert ez garantálja minden polgár jogát a minőségi szolgáltatásokra. És egyúttal a szolgáltatásokban dolgozók munkavállalói védettségét. A Rosa Sensat Egyesület is ezt a szociálpolitikai véleményt vallja, és javaslatában azért nem foglalkozik különösebben finanszírozási kérdésekkel, mert az elmúlt évtizedben Katalóniában – a projektpartnereinktől kapott táblázat szerint – ez a tendencia érvényesült a 3 évnél fiatalabb gyerekek ellátásában: Tanév 2000-2001 2001-2002 2002-2003 2003-2004 2004-2005 2005-2006 2006-2007 2007-2008 2008-2009 2009-2010 2010-2011

Állami intézményben ellátottak 35,2% 34,8% 37,9% 39,4% 43,7% 44,4% 47,0% 50,6% 51,8% 57,3% 58,3%


Magán (nem állami) intézményben ellátottak 64,8% 65,2% 62,1% 60,6% 56,3% 55,6% 53,0% 49,4% 48,2% 42,7% 41,7%

Bevezetés és szempontok a Rosa Sensat Egyesület

A javaslat – az átmeneti rendelkezések között – kimondja, hogy minden gyermeknek joga van felvételre állami fenntartású intézményben. Haladnak is e cél felé, az újonnan létrehozott állami férőhelyek fordították meg az állami és magánszolgáltatás arányát, ahogy a táblázat mutatja.


A Rosa Sensat Egyesület törvényjavaslata a kisgyerekek ellátásának szabályozására A törvény biztosítja, hogy mint a katalán oktatási rendszer elemeiben, minden családon kívüli nevelési intézményben a nevelési, minőségi és alapkövetelmények azonosak legyenek. A 0-3 éves korcsoportba tartozó gyermekek alapvető jogokkal rendelkező személyek, amely alapvető jogok közé tartoznak az állami oktatáshoz való jog és az állampolgári jogok, összhangban a Gyermekjogi Egyezményben lefektetett alapelvekkel. Ezen megközelítés szerint a gyermek számára születésétől kezdve biztosítandó forrásokat és lehetőségeket meg kell határozni. A kisgyermekgondozásban alkalmazott koncepció és etika teljesen nevelési jellegű, mivel ebben az életkori csoportban a személyes kapcsolat a legnagyobb jelentőségű. A nevelési intézményeknek, különösen ebben a korai életkorban, a lányok és fiúk életének minden aspektusát magába kell foglalnia, kiegészítve a család tevékenységeit. Következésképpen a 0-3 éves gyermekeket fogadó nevelési intézményeknek biztosítaniuk kell a családi és intézményes szocializáció összhangját, a két színtér közötti párbeszédet, továbbá a családok részvételét a gyermekeket illetve az intézményt érintő döntéshozatalban. A kivételes munka elismeréseként, amelyet Katalónia helyi önkormányzatai végeztek azért, hogy a saját lakosságuk igényeire hatékonyabb válaszokat adjanak a 0-3 éves gyerekek ellátása terén, valamint a katalán önkormányzati törvény értelmében, a katalán kormányzat átadja a kisgyerekellátó intézmények irányítását a helyi önkormányzatoknak, hogy ily módon biztosítsa a szolgáltatás egyenletesen magas színvonalát és az esélyegyenlőséget, valamint az oktatásügyi forrásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést. az Oktatási Minisztérium által nyújtott szolgáltatásokon és a költségvetésen keresztül garantálva a koherenciát és méltányosságot az egész országban.(…) 108 Kicsi MindenGyerek

Törvényjavaslat 1. cikkely Joghatály Ez a jogszabály minden 0-3 éves életkorú gyermeket fogadó, állami és magánintézményre vonatkozik. Rögzíti, hogy minden gyermeknek joga van a neveléshez, továbbá meghatározza a nevelés szükséges feltételeit, a beiratkozást, a felvételt, az engedélyezést és felügyeletet. 2. cikkely Célok A törvény meghatározza a nevelési célokat és a szükséges alapkövetelményeket: csoportok létszámát; a szakemberek képzettségére, a terek kialakítására, a felszereltségre, szolgáltatásokra vonatkozó követelményeket; a helyi önkormányzatok adminisztratív teendőit; továbbá az engedélyezést. 3. cikkely Nevelési célok A 0-3 éves gyermekek nevelésének alapja növekedésük és fejlődésük biztosítása, támogatása. A gyerekek, annak ellenére, hogy természetesen függnek a felnőttek gondoskodásától, egyúttal erősek, kreatívak, és kivételes fejlődési potenciál rejlik bennük, amelynek határait nem ismerjük. 4. cikkely A nevelés alapelvei A hétköznapi tevékenységek ebben az életkorban nagyon fontosak, a kapcsolatok, az érzelmek, a tanulás, a játéktevékenység, az étkezés, az alvás és a személyes higiénia terén egyaránt. A nevelés alapja emellett a csoportos szocializáció, az egymás iránti tisztelet kialakítása, az autonómia kialakításának segítése, az aktivitás elősegítése és a személyes felelősségvállalás elérése. Ez egy olyan nevelési megközelítés, amely fel- és elismeri a közös és az egyéni időtöltés értékét és ennek a tanulásban betöltött lényegi szerepét. 5. cikkely Az ellátás tervezése Az Oktatási Minisztérium az önkormányzatokkal közösen biztosítja a szükséges intézményi feltételeket. Az egyes önkormányzatok a helyi Kicsi MindenGyerek 109

Rosa Sensat Egyesület

igényeket, sajátosságokat figyelembe véve dolgoznak ki különböző modelleket. Az Oktatási Minisztérium az egyenlő hozzáférés és a méltányosság elvének jegyében biztosítja a szociális és területi egyenlőtlenségek kompenzációjához szükséges feltételeket és forrásokat. 6. cikkely Intézményfenntartási jogosultság Az oktatás ezen szintjén ugyanazok jogosultak intézményt fenntartani, mint az oktatás más szintjein. 7. cikkely Képzettségi feltételek Az ezen életkori csoportba tartozó gyermekekkel kisgyermeknevelői végzettséggel rendelkező szakemberek dolgoznak. 8. cikkely Nevelők száma a gyermekcsoportban Minden gyermekcsoportban dolgozik nevelő. A nevelők arányának meghatározása minden esetben az egyes intézmények hatáskörébe tartozik. 9. cikkely Gyermekek létszáma csoportonként 1 évnél fiatalabb gyermekek csoportjában: 6 fő 1-2 év közötti gyermekek csoportjában: 9 fő 2-3 év közötti gyermekek csoportjában: 15 fő Az előbbi három korcsoportból álló vegyes csoportban: 10 fő 10. cikkely Tárgyi feltételek Elhelyezkedés A települési rendezési tervekben is érvényesíteni kell. Minden szomszédságban kell bölcsődének lennie, más közszolgáltatások közelében, déli fekvésű épületben, szennyező tevékenységet folytató ipari létesítményektől távol. Az intézmény földszinti elhelyezkedésű legyen, saját bejárattal, az iskola épületében vagy különállóan.


Törvényjavaslat a kisgyerekek ellátásának szabályozására

Terek fajtái Belső terek a gyermekek számára ‒ szoba vagy játszóhelyiség minden csoportnak, kijárattal a kertbe, ‒ öltöző mosdóval, ‒ fürdőszoba, ‒ pihenő helyiség (hálószoba), ‒ étkező. Közös belső terek ‒ többfunkciós szoba vagy terem, ‒ konyha, ‒ babakocsi-tároló. Belső terek a felnőttek számára ‒ tárgyaló, ‒ raktárak tanszereknek, takarítószereknek, élelmiszereknek, ‒ öltöző, wc, mosdó. Külső ‒ ‒ ‒ ‒ ‒

terek vizes játszótér, homokozó, tanuló kert, árnyékos terek (étkezés, pihenés), futkározó terület.

Egy főre jutó ‒ belső terület 6 m², ‒ külső terület 10 m². 11. cikkely Részvétel Annak érdekében, hogy biztosíthassa a részvételt és a demokratikus vezetést az egyes intézményekben, az Oktatási Minisztériumnak fel kell térképeznie a tanulók és családjuk közötti azon formális és informális mechanizmusokat, amelyek megfelelő és pozitív hatással lehetnek a tanulók mindennapi életére, kapcsolatrendszerére. A demokratikus intézményi önkormányzat a munkatársak testülete és a szülői közösség együttes részvételével végzi a helyi szintű adminisztratív tevékenységet, és vesz részt az iskola működését, mindennapi életét érintő döntéshozatalban.


Rosa Sensat Egyesület

12. cikkely Információ és szabályozás Az Oktatási Minisztérium hatásköre és felelőssége megfelelő rendszert kialakítani az adatok összegyűjtésére, annak érdekében, hogy mélyreható számadatok és kvantitatív információk mutassák Katalóniában a 0-3 éves gyerekek valóságos helyzetét. 13. cikkely Nevelés- és oktatásfelügyelet A felügyelők feladata: ‒ ismerni, gyűjteni és terjeszteni a nevelési folyamat minden nevelési és szervezeti aspektusát minden intézményben. ‒ a 0-3 és a 3-6 éves gyermekeket fogadó intézmények közötti koordináció megkönnyítése és erősítése, ‒ az ezen törvényben meghatározott követelmények és kritériumok teljesülésének ellenőrzése minden lehetséges típusú, fenntartójú, megnevezésű vagy formájú szervezetnél. 14. cikkely Regisztráció és engedélyezés A katalóniai Oktatási Minisztérium feladat- és hatásköre regisztrálni és engedélyezni a 0-3 éves gyermekeket fogadó összes katalóniai nevelési intézményt, az állami és magánfenntartásúakat egyaránt. 15. cikkely Döntési jogkörök átruházása A katalóniai Oktatási Minisztérium feladat- és hatásköre és politikai akarata szerint átruházza a kisgyermeknevelési intézmények vezetését, amely így a katalóniai önkormányzatok hatáskörébe tartozik. A közös megegyezésen és együttműködésen alapuló gazdasági és politikai döntéshozás mellett az adminisztráció decentralizálása segíti a szociális és területi egyenlőtlenségek csökkentését. 16. cikkely Önkormányzati irányítás Katalóniában minden helyi önkormányzat, amely együttműködés megállapodást kötött az Oktatási Minisztériummal, továbbá teljesíti az adminisztratív típusú megállapodásokat, önmaga rendelkezhet intézményeinek pedagógiai, szociális és demokratikus fejlesztéséről. Kiegészítő rendelkezések 1) Gyermekvédelmi okokból, minden családon kívüli kisgyermeknevelési és gondozási tevékenység e jogszabály hatálya alá tartozik. 112 Kicsi MindenGyerek

Törvényjavaslat a kisgyerekek ellátásának szabályozására

2) A megfelelő nevelés- és oktatásfelügyelet céljából szükséges egy ezen jogszabállyal összhangban álló felügyeleti képzés felállítása. 3) Biztosítani kell, hogy a közoktatás kizárólag közösségi célokat szolgáljon, azaz a közforrásból működő intézmények és szervezetek nem termelhetnek profitot, az e jogszabályba foglaltakkal összhangban. 4) Az állami intézmények beiratkozási folyamatának átláthatósága érdekében minden közpénzekkel finanszírozott [oktatási] központokban, minden önkormányzat létrehozza az általa szükségesnek ítélt bizottságot az ellenőrzés biztosítására. Az ellenőrző bizottságok a szülők, az alkalmazásban álló szakemberek, a helyi önkormányzati és minisztériumképviselőiből állnak. Átmenti rendelkezések Képzés 1) A személyzet minden olyan tagját, aki e rendelet elfogadásakor valamely nevelési intézményben az előírt végzettség nélkül foglalkoztatnak, meg kell hagyni munkahelyén és besorolásában. 2) Az Oktatási Minisztérium a katalán egyetemekkel együttműködve kidolgoz egy tervet, mely könnyű hozzáférést biztosít az alapképzéshez a jelenleg foglalkoztatott azon munkatársak számára, akik ezt kérik. Tárgyi feltételek 1) Minden kisgyermeknevelési intézmény új építésű vagy felújított épületének meg kell felelnie az ezen jogszabályban foglaltaknak. 2) A már működő intézmények számára tíz éves átfutási periódus áll rendelkezésére, hogy teljesítsék a szükséges kritériumokat. Felvétel 1) Minden 0 és 3 éves kor között katalóniai gyermek számára biztosítani kell állami férőhelyet. Amennyiben férőhelyhiány lép fel, a felvételi kritériumokat az egyenlő hozzáférés és a heterogenitás kettős elve szerint kell meghatározni. 2) Az Oktatási Minisztérium minden tanévben összeállítja az országszerte érvényes keretkritériumokat, melyeket az önkormányzatok a helyi sajátosságok alapján kibontanak illetve részleteznek.


Fogalomtár A projektünk részeként tett tanulmányutak során tapasztaltuk, hogy a szakmai párbeszédben olykor nem ugyanazt értünk a szótárak szerint azonos jelentésű kifejezéseken, míg máskor a terminológiai különbségek ellenére mégis ugyanarról beszélünk. Ezért sokszor hosszú egyeztetést igényelt, hogy megértsük egymást. A francia partner által már többször használt eljárást választottuk: közös fogalom- és névtárat szerkesztettünk, a francia, olasz és magyar partnerek munkájával. Minden partner maga választotta meg, hogy országa saját helyzetképét kulturális, szociális, gazdasági és politikai szempontból leginkább feltáró mely fogalmakat illetve mely szakemberek életművét tartotta a projekt egésze – bizonyos szempontból európai léptékben is – fontosnak a közös gyűjteményhez. Az összeállítást, a közvetítő angol nyelvre való fordítását és szerkesztését a francia CEMEA vállalta. A fogalom- és névtár egy dinamikusan változó, alakuló dokumentum és reméljük, hogy további projektekhez is használható lesz, melyek révén tovább is épülhet majd. A szerkesztők köszönetet mondanak mindazoknak, akik részt vettek az összeállításában. Kötetünkben – hely hiányában – csak egy szűk válogatást adunk a közös gyűjteményből, melyet teljes egészében közzéteszünk az elektronikus változatban honlapunkon. Ide csak a francia és olasz partnereink által a közösbe adott fogalmak közül választottunk. Minthogy kötetünket magyar szakembereknek, hallgatóknak szántuk, úgy gondoltuk, a kisgyerekek és családjaik ellátásának hazai fogalmait nem kell itt felsorolnunk. A szűkítés során eltekintettünk azoknak a szakembereknek a bemutatásától, akiket az egyes partnerek fontosnak tartottak. De a rájuk vonatkozó szócikkek – lehetőség szerint magyar vonatkozású jegyzetekkel – is megtalálhatóak jegyzékünk elektronikus változatában. A magyar szócikkeket a projekt magyar részvevői választották ki és írták meg, ugyanők készítették az idegen nyelvű szócikkek magyarra fordítását is: Bánki Anna, Csizsinszky Dániel, Károlyi Júlia (aki ellátta a fordítások lektora szerepét is), Suskó Nikoletta, Stefanovics Barbara. A magyar változatot Tóbiás László szerkesztette és látta el jegyzetekkel.


Szekularizmus (F)33 A köztársaság működésének alapelve, az összhang (kiegyenlítettség) megteremtésének, a szabadságnak és a társadalmi igazságosságnak az elve, mivel arra épül, ami a két nemben közös, ami öszszeköti őket, ellentétben a kommunitárius megközelítéssel, amely az ellentéteken, sőt olykor a megosztottságon alapul. A magánéleti és a nyilvános szféra elkülönítésével a szekularizmus biztosítja az értékpluralizmus fennmaradását, a szabad vallásgyakorlást és a vélemény-nyilvánítás szabadságát. Következésképpen a szekularizmus nem engedi meg egyetlen vallás stigmatizációját sem, továbbá megakadályozza az egyes hitrendszereknek a többi fölé emelésére tett kísérleteket, bármilyen történelem-földrajzi vagy kulturális érvrendszeren alapuljanak is. A szekularizmus nem alkalmazható az állampolgárok közötti megkülönböztetésre. Éppen ezért a szekularizmus valódi jelentését újra és újra hatékonyan meg kell erősíteni demokratikus berendezkedésünkben. A gyermekek szociális védelme – alapelvek a francia gyermekvédelmi törvényben (F) L112-3 cikkely A gyermekvédelem célja azoknak a nehézségeknek a megelőzése, amellyel a szülők nevelési kötelezettségük gyakorlása során szembekerülhetnek; a családok támogatása; és amennyiben szükséges, részleges vagy teljes körű anyagi támogatás biztosítása kiskorúak szükségletei kielégítésére. A beavatkozások alkalmazhatóak olyan 21 évnél fiatalabb felnőttek esetében is, akik különösen súlyos nehézségekkel néznek szembe. A gyermekvédelem feladata a gyermekek ideiglenes vagy állandó nehézségeinek, esetleges deprivációjuknak a megelőzése, a családok védelme és gondozásuk biztosítása.

33

A tárgyszó utáni F betű jelzi, hogy francia illetve I, hogy olasz partnereink készítették az adott leírást. Kicsi MindenGyerek 115

Fogalomtár

L112-4-es cikkely A gyermeket érintő minden döntést a gyermek érdekeit figyelembe véve kell meghozni, tekintettel alapvető, fizikai, szellemi, szociális és érzelmi szükségleteire, tiszteletben tartva a gyermek jogait. Az új pedagógia alapvetése34 (F) Az új pedagógia fontos megkülönböztető jegye többek között: a nevelési tevékenységnek tárgya helyett alanya van, emellett ez a megközelítés figyelembe veszi a tevékenység-környezet-személy hármasságát. A felnőtt szerepe, hogy minél több speciális teret nyisson a kisgyermek számára, változatos környezet és különböző tevékenységek biztosításával, hogy felkeltse az érdeklődését. A gyermek átéli, hogy hatni tud a környezetére: ha egy követ dob a tóba, felkavarja ugyan az állóvizet, de közben meg is érti a víz változását. Ezáltal új tapasztalatokat szerez, amelyek a környezettel szembeni viselkedését is tovább alakítják. Az aktív nevelés módszerei (I) Ez a módszer eltér az iskolákban hagyományosan alkalmazottól, amelyben a tudás elsősorban hallás útján megszerezhető és a paszszív szintre redukálódik. Ezzel ellentétben az aktív tanulás helyszíne legyen egy laboratórium, az új módszerekkel és gyakorlatokkal való kísérletezés terepe. Az aktív nevelés alapja a gyermek motivációja és érdeklődése, mindig demokratikus és a szocializációt segíti elő. Olyan tevékenységeket kínál, amelyek hozzájárulnak a világ megértéséhez. Nyitott a környezetre, ami a nevelés legfontosabb tárgya és színtere.

34

A XIX. század végén indult pedagógia irányzat, mozgalom, melynek alkalmazói, fejlesztői projektünk francia és olasz részvevői. Magyarországon kevésbé ismert elmélet ellenére sok gyakorlati megfontolás és módszer része a magyar pedagógiai gyakorlat, a kisgyermekekkel való foglalkozás terén egyebek között Pikkler Emi és az óvónők szakmai szervezeteként elismerést szerzett Autonómia Egyesület illetve annak vezetője, Hűvös Éva pszichológus, egyetemi docens révén. A könyvtárnyi irodalmat itt nem ismertethetjük, csak néhány legalapvetőbb gondolatot. 116 Kicsi MindenGyerek

Fogalomtár

Kisgyermekek szükségletei (I) A formális nevelés intézményeiben a „bennük élők” (nemcsak a gyerekek, hanem a pedagógusok és egyéb dolgozók) szükségletei gyakran nincsenek olyan szinten kielégítve, mint ahogy az elvárható lenne. Mindazonáltal a formális nevelés intézményei azok a helyek, ahol a gyermekek idejük nagy részét töltik. Kívánságaik még ennél is kevésbé vannak figyelembe véve; gyakran a hagyományos pedagógiai szokások áldozatai lesznek. A fontos változások a tanulásban és viselkedésben csak akkor érhetőek el, ha a gyermekek jól érzik magukat társaik és a felnőttek között. A formális nevelés minden intézményének olyan helynek kell lennie, ahol mindenki beszélhet és figyelhet, mosolyoghat, segítőkésznek és hasznosnak érezheti magát; tehát egy olyan helynek, ami a nyitottságnak és a részvételnek van szentelve. Kulturális sokszínűség (I) A gyermekek számára ideális nevelési környezet strukturált, sokszínű; termékeny talaja a különböző kulturális tradíciók, eszmék, különbözőségek egymás mellettiségének, de kerülve az egyenlőtlenségeket. A differenciált oktatás tekintettel van a kontextusra, a folyamatokra, a témák közötti kapcsolatokra, továbbá nem hagyja figyelem kívül a személyes identitást, a nemet, a saját élményeket, hanem felhasználja ezeket a tapasztalat és a tudás megszerzéséhez, elmélyítéséhez. A differenciált oktatás hozzásegít az előítéletek és a megkérdőjelezhetetlen igazságok felülvizsgálatához, és ezáltal kutatásra ösztönzi a diákokat. Mindennapi élet (I) Az iskola és általában az oktatási intézményrendszer mindennapi életére a szigorú napirend, a szabályozott tárgyi és személyi kapcsolatrendszer a jellemző. Véleményünk szerint a minőségi oktatást az értelmi mellett az érzelmi és a fizikai szintet is figyelembe vevő struktúrák és folyamatok garantálják. Egy oktatási tér legyen olyan, ami minden gyermek tapasztalatait gazdagítja és egyben előrelépést jelent új pozitív gyakorlatok irányába. Az általános pedagógiai rendszer egy versengő modellre épül, amelynek alapja a legjobbak (nagyon korán megvalóKicsi MindenGyerek 117

Fogalomtár

suló) szelekciója és ambícióik kibontakoztatása, hogy minél inkább szembe tudjanak majd nézni a kemény felnőttvilággal. Hiszünk abban, hogy az oktatás színterein (mint amilyen az iskola), érdemes támogatni az együttműködő és megbízható viselkedést, amely keretében megvalósulhat az ötlet- és tapasztalatcsere, és ahol egy találkozóhely jöhet létre a nemek és generációk számára. Sztereotípiák leküzdése (I) A tanulás tudományos alapú megközelítése, amely kiemeli a kételkedés értékét, mint a dogmáktól mentes kultúra alapját, elengedhetetlen a gyermekek és a szülők sztereotípiáinak leküzdéséhez, amelyek sajnos sokszor egyetlen eszközei a leegyszerűsített megismerésnek és valóságértelmezésnek. A felfedezés pedagógiája, amely például megnyilvánulhat a kísérletekben és a laboratóriumi munkában, segít a gyerekeknek és a szülőknek a komplexitás megértésében és a sztereotípiák megtévesztő jellegére hívja fel a figyelmüket, azaz, hogy azok nem tapasztalatokból épülnek, és igazolatlanok, vagyis nincs tudományos értékük. Projekt-módszer az oktatásban (I) Az oktatásban a projektmódszer teszi lehetővé az ismeretszerzés és képességelsajátítás dinamikus aspektusainak elmélyítését. Ez az oktatási módszer sikeres a merevség leküzdésében, a didaktikai tevékenység hatékonysága növelésében. Ehhez minden készség fejlesztésére szükség van, egy rugalmas terv keretében, amely figyelembe veszi a diákok kulturális hátterét, az oktatási folyamat közegét és folyamatosan monitorozza a tervezett lépéseket, tekintettel a pedagógiai tevékenység fokozatosságára és a szükséges változtatásokra. A projektmódszer keretében a tanárok és nevelők a nevelő közösségen belül alakítják a tapasztalatszerzés személyes formáját, magabiztos tanár-diák kapcsolatot ápolva az egyes diákokkal és a csoport egészével, és kerülve az autokrata tudásátadást. A tanároknak és nevelőknek meg kell gondolniuk, hogy a formális és nemformális oktatás céljai változtathatóak, a külvilággal való inter-


Fogalomtár

akciók hatására. Ez a módszer tehát magánban hordozza a tévedés és a véletlen lehetőségét, egyéni és csoportos szinten egyaránt. Intézmények és szolgáltatások kisgyermekeknek(I) Az olasz kisgyermek-nevelési intézményrendszer történelmi háttere igen összetett:  Magánkezdeményezések régóta léteztek, emberbaráti alapon.  1850 Első csecsemőgondozó vagyonos és kivételezett családok számára Milánóban (Ricovero per Lattanti)  1925 Opera Nazionale Maternità e Infanzia. Nemzetközi mintákat némi késéssel követve a fasiszta rendszer első állami szintű kezdeményezése a családok védelmére és a születésszám emelésére. A nők munkaerőpiaci kirekesztését támogatták, az anyaság misztériumát és a gyermekvállalás fontosságát hangsúlyozva.  Az első bölcsődéket az Opera Nazionale Maternità e Infanzia alapítja, olyan gyárakban, ahol legalább 50 nő dolgozik.  Az 1970-es években született meg a gyermekek napközbeni ellátásának rendszere, amikor a nők nagy része már munkába állt. Ezt az időszakot a szociális követelések és a politikai harcok jellemezték. A szociális szolgáltatásokra és a modern bölcsődei intézményrendszerre való igény egyre nőtt.  1968. 444. törvény: bölcsődei gondozók képzése elindulása.  1971 1044 törvény a bölcsődék létesítéséről.  1971 1204. törvény: szülési szabadság idejére teljes bér fizetésének bevezetése.  Annak megerősítése, hogy az állam kötelezettsége a szociális szolgáltatások biztosítása.  A bölcsődéket (nido) környezetük sajátosságai határozzák meg (szolgáltatás közelség az ellátottakhoz).  Az intézmények irányítója a helyi önkormányzat.  Az intézményirányításban való részvétel fontos: a szülők részt vesznek a bölcsőde életében.


Fogalomtár





  

Még ma is csak kb. 2000 bölcsőde működik Olaszországban, annak ellenére, hogy már az 1971-es törvény öt éven belül 3800 bölcsőde megalakításának célját tűzte ki. Mindössze a gyermekek 10.4 %-a jár bölcsődébe (Legnagyobb részük Észak-Olaszországban, a Bologna székhelyű Emilia-Romagna tartományban 24%, Torinóban 35 % az arány.) 2008-2009 évben 176,261 gyermeket írattak be bölcsődébe. az utóbbi 5 évben 30.000-rel (+20.6%) nőtt a bölcsődei férőhelyek száma, ebből 11.000 2007-2008 között létesült. 2004 és 2009 között 67.4 %-ról 73.6 %-ra nőtt azon 0-36 hónapos gyermekek aránya, akik bölcsődei ellátást nyújtó településeken élnek (az Istat, az Olasz Statisztikai Intézet adata, 2010).

Innovatív kiegészítő szolgáltatások (I) Új szolgáltatások előtt nyitott utat az 1997-es 285. számú törvény a gyermekek számára nyújtott új szolgáltatások finanszírozásáról. 2009-ben konferencia vette számba az új szolgáltatásokat: Játszóhelyek és játszóterek, Központok gyermekeknek és szülőknek, Játszóházak, Különböző közösségi szolgáltatások, Otthoni szolgáltatások (nevelői vagy családi gondozás). Új együttműködési lehetőségek nyíltak a közszféra és magántőkéből működő társulások között a szolgáltatások irányítására vonatkozó megállapodások nyomán. A 2000-es évek elején otthoni bölcsődei szolgáltatások nyíltak: mikro-bölcsőde a családban – barátságos, rugalmas, kicsi és hatékony. Francia és angol modelleken alapul. Munkahelyi bölcsőde: történetük a 19. század végére nyúlik vissza, amikor a munkavállalók gyermekei számára megőrző helyet tartot-


Fogalomtár

tak fenn. 2003 táján született újjá annak a pénzügyi törvénynek köszönhetően, amely a cégeket támogatta abban, hogy fejlesszék a koragyermekkori szolgáltatásokat. De a cégek üzleti filozófiájának nem volt része ilyen szolgáltatásokba való befektetés (kivéve a piemonti Olivetti céget). Napjainkban gyenge fellendülés tapasztalható, a krízishelyzetben lévő önkormányzatok szolgáltatásai pótlására. Egyedüli működtető (önkormányzat) lépése a szereplők sokasága felé. Váltás az egyik szolgáltatási típusról (nido – crèche) egy másik bölcsődei szolgáltatási típusra, illetve a gyermekeknek és családoknak együttesen biztosított helyi szolgáltatások sokaságára. Központok gyermekek és szülők számára Torinoban, 1999 óta (az 1997-es 285. számú törvény alapján). Az intézmény gyermekeket és felnőtteket fogad, a szülőségre és a gyermekek tevékenységére fókuszál. Olyan gyermekeknek szóló szolgáltatás, akik nem járnak bölcsődébe (kiegészítő szolgáltatás). „Átvezető szakasz” projekt (3-4 éves gyermekek számára): hidat szándékozik építeni a bölcsőde és az óvoda között, meg akarja teremteni a nevelési folytonosságot, illetve képzési programot állít össze a 3 hónapostól 6 éves gyermekek számára. Bölcsőde (F) 3 éves kor alatti gyermekek számára rendszeres vagy ideiglenes napközbeni ellátást közösségben biztosító intézmény. Ez az intézményrendszer nagyrészt a helyi önkormányzati hálózat irányítása alatt áll, de fenntartók lehetnek még szervezetek, szülői közösségek vagy magán vállalkozások. Típusai: - Bölcsőde: nappali gyermekgondozási intézmény, rendszeres ellátást biztosít 3 év alatti gyermekek számára, mivel a szülők dolgoznak vagy munkát keresnek. Fenntartója lehet település, szervezet vagy magánvállalkozás. - Vállalati bölcsőde: a vállalkozásban foglalkoztatott szülők gyermekei számára.


Fogalomtár

- Családi napközi hálózat: gyermekgondozókat foglalkoztat, akik a saját otthonukban végzik a munkát. A hálózatot irányító gyermekgondozó nővér felügyelete alatt, aki a szülőkkel tartja a kapcsolatot. Az ellátás illeszkedik a szülők időbeosztásához. A gyermekgondozó a hálózattól kap fizetést. A hálózatvezető rendszeresen ellenőrzi a gyermekgondozók otthonát és követi a gyermekek fejlődését. A hálózat végzi az adminisztratív tevékenységet, biztosítva a gyermekgondozók foglalkoztatását és fizetését. - Önkormányzati bölcsőde: Ezt az intézménytípust a települések működtetik, ellátást biztosítva a 10 hét és 3 év közötti korú gyermekek számára. Vezetője egy államilag akkreditált képesítéssel rendelkező gyermekgondozó nővér. Szakképzett személyzet gondoskodik a gyermekek ellátásáról. - Szülői bölcsőde: szülői közösség által működtetett intézmény 3 év alatti gyermekek számára. A szülők dolgoznak illetve állást keresnek, és önkéntesként aktívan részt vesznek az intézmény működtetésében, a szakképzett állandó személyzet mellett. - Játszóház: 2-3 éves, óvodába készülő gyermekek számára létrehozott bölcsődeszerű intézmény. - Mikro-bölcsőde: Fél úton helyezkedik el a közösségben történő és az egyéni napközbeni ellátás között. A képzett személyzet egy lakásban vagy családi házban biztosít ellátást 3-9 gyermeknek. Képzettségük a gyermekgondozó nővéréhez hasonlít. Ez egy teljesen új intézménytípus, fenntartó lehet civil szervezet, település vagy magán társaság. - Mini bölcsőde: Teljes és részleges ellátást is biztosít, igény szerint, a gyermekek számára alkalmi napközbeni ellátást nyújtó intézményekhez hasonlóan. Magánbölcsődék (F) Az az elképzelés, hogy megnyissák a kisgyermek-nevelési területet a magánszektor előtt, a 2003-as családügyi konferenciához kapcsolható. 2004-ben született rendelet ad lehetőség a gyakorlatban. Körülbelül 50 vállalat nyújt bölcsődei szolgáltatást, 18500 férőhelyet 122 Kicsi MindenGyerek

Fogalomtár

biztosítva, valamivel több mint 320 intézményben. 2007-től a magánbölcsődét a civil szervezetekhez hasonlóan szintén adómentességet élveznek. A vállalkozások által működtetett bölcsődében nagyjából ugyanakkora egy férőhely költsége, mint a civil szervezetek bölcsődéiben. A magánbölcsődei hálózatotok szövetségbe tömörülnek. A magánbölcsődék nagy része egyaránt szolgáltat vállaltoknak és önkormányzatnak, eltávolodva így az egy cég földszintjén kialakított vállalati bölcsőde sztereotípiájától. A magánbölcsődék többnyire szerződésben állnak a Családtámogatási Pénztárral (CAF), így ezekben a térítési díjnak az állam által meghatározott keretek között kell lennie. Nagyon kevés bölcsőde nem áll szerződésben a Családtámogatási Pénztárral (CAF), ezek díjaikat szabadon állapítják meg. Minden fenntartó intézményére ugyanazok a szabályok vonatkoznak, melyeket a PMI (Protection Maternelle et Infantile), az Anya- és Gyermekvédelmi Szolgálat hatósági jogkörben határoz meg. A magánbölcsődékben alkalmazott szakemberekkel szemben mostanáig nincsenek egyezményes követelmények, de szövetségük tervezi ezek lefektetését, vagy egy már meglévő megállapodáshoz való csatlakozást. Ennek bevezetése a szakembereknek is érdekében áll, hiszen egységességre vezetne, továbbá könnyebbé tenné az intézmények közötti átjárhatóságot, csökkentve az egyenlőtlenségeket. A magánbölcsődék növekvő hálózata - megtakarításaik bevételei miatt - biztosabb profilt mutatnak. Vezetőik gyakran gazdasági végzettséggel rendelkeznek és külön értékesítési csoport felel szolgáltatásaik népszerűsítéséért, mind önkormányzatok, mind vállalkozások körében. Hátrány többek között a gyakran túl magas gyereklétszám és a költséges nevelési módszerek. Gyermekgondozók háza (F) A gyermekgondozók dolgozhatnak együtt egy közös gondozói házban. A gyermekek ezekbe a közös házakba jönnek ahelyett, hogy az egyes gondozók az otthonaikban fogadnák őket. A közös gyermekgondozói házak működése engedélyhez kötött. Minden egyes gyermekgondozónak hatósági engedélyt kell kapnia ahhoz, hogy egy közös gyermekgondozói házban dolgozhasson. Ez az engedély szaKicsi MindenGyerek 123

Fogalomtár

bályozza azt, hogy egy időben hány és milyen életkorú gyermekkel foglalkozhat a gondozó. Az egy gondozóra jutó gyermekek száma nem haladhatja meg a négyet. Egy közös gyermekgondozói házban négy gondozónál több nem dolgozhat. A munkaadók továbbra is a gyermekek szülei, gyermekgondozók ugyanazokat a jogokat élvezik és ugyanazok a kötelezettségeik, mint azoknak, akik saját lakásukban dolgoznak. A gyermekét egy közös gyermekgondozói házban dolgozó gondozóra hagyó szülő feljogosíthatja a gyermekgondozót arra, hogy megbízzon közös gyermekgondozói házban dolgozó egy vagy több más gyermekgondozót a gyermek felügyeletével. Ebben az esetben a szülő marad az egyedüli munkaadója a gyermek felügyeletével megbízott gondozónak. A megbízás átruházásának lehetőséget, feltételeit és módját minden érintett szerződésében szerepeltetni kell. Az átvett gyermek gondozását nem tekintik és nem is fizetik túlóraként. A havi munkaórák számának minden gondozó esetében ugyannyinak kell lennie, sem többnek, sem kevesebbnek.35 Animátor (F) Ahhoz, hogy bárki bármilyen intézményben vagy szervezetben gyerekekkel foglalkozhasson önkéntesként vagy eseti megbízással, pl. gyerektáborban, közösségi házban animátorként, az állam által kötelezően előírt animátorképzés kell eredményesen elvégezni. A 120 órás képzés részei: ‒ általános rész, ‒ intézményi szakmai gyakorlat, ‒ elmélyítő szakasz. A részvevők a képzés során készített portfóliójuk megvédésével állami vizsgát tesznek. A képzés megkezdésének korhatára: 17 év. Jogszabály 35

Projektünk során mindhárom országban láttuk, hogy a kisgyerekek ellátása területén a szolgáltatók között jelen vannak a szakemberek nonprofit szövetkezetei, akár szociális szövetkezeti formával is hangsúlyozva, hogy itt egyrészt teljes jogú szakemberek saját döntésén, értékein alapuló szakmai társulásokról van szó, melyek külső szabályzó, fenntartói irányítás, kinevezett igazgató nélkül is jól működnek. Másrészt a tevékenység nem profit megszerzésére, hanem szolgáltatás nyújtására, és abból szerzett tisztességes polgári létet biztosító munkajövedelem elérésére irányul. 124 Kicsi MindenGyerek

Fogalomtár

írja elő a szabadidőközpontokban, táborokban alkalmazandó különböző szintű végzettséggel rendelkező animátorok minimumlétszámát és az általuk ellátható feladatokat. A tartós foglalkoztatás feltétele ennél hosszabb képzés elvégzése. Családi asszisztens (F) Szociálisan hátrányos helyzetű vagy fogyatékossággal élő gyermekek, 21 év alatti fiatalok számára a család otthonában valamely speciális ellátást (gyermekvédelem, egészségügyi/szociális szolgáltatás, terápiás szolgáltatás) napi 24 órában nyújtó szakember. A munka megkezdése előtt a munkaadó 60 órás felkészítésben részesíti az asszisztenst, akinek a munkába állást követő három éven belül kell elvégeznie a szakképesítést nyújtó 240 órás képzést.36 Gyermekgondozó (F) Gyermekgondozó gondoskodik a gyerekekről: étkezés, higiénia, tevékenységek, séta tekintetében stb. Reggeltől estig saját lakásában vigyáz a gyermekekre, felel biztonságukért és aktivizálja őket. Feladata, hogy a szülők távollétében teljes körűen gondot viseljen a gyermekre, anélkül, hogy a szülők helyébe lépne. Tanulásukat, fejlődésüket játékos tevékenységeken keresztül segíti elő. Működési engedéllyel kell rendelkezni, 36

A francia szakmai képzések egységes szemléletűek, függetlenül attól, hogy munkavállalásra vagy önkéntes tevékenységre jogosítanak – az utóbbiakba beleértendő az alkalmi munkavégzés is, pl. gyerektáboroztatásban. Ahogy az animátor esetében láttuk, a hallgatók által az elméleti alapozás után szerzett személyes gyakorlati tapasztalatok tudatosítása a képzés meghatározó eleme. Ezzel a hallgató indíttatást és módszereket és tapasztalatot kap arra, hogy önmagát és szakmai működését folyamatosan reflektálja, tapasztalatait tudatosítsa. Mivel a szakképzési rendszerben megszerezhető szakmák egymásra épülnek, továbbá munkát kell végezni, mielőtt a magasabb fokú képzést megkezdhetné a hallgató, a teljes képzési rendszer a hallgató tapasztalatai tudatosítására épül, magasabb szintű képzéseken ez az elméleti szintre emelés alapja is. A szakképzésre való beiskolázás feltétele – mint ebben a példában is látjuk –, hogy a jelentkező az adott szakmaterületen foglalkoztatott, és munkaadója vállalja, hogy a magasabb szintű képzettséggel foglalkoztatni fogja. Ez a rendszer azt is biztosítja, hogy egyrészt a munkavégzéshez ténylegesen szükséges ismereteket szerezzék meg a munkavállalók, másrészt hogy annyi embert képezzenek, amennyi az adott területen ténylegesen el tud helyezkedni. Kicsi MindenGyerek 125

Fogalomtár

ami 5 évre szól és megújítható. A PMI (Protection Maternelle et Infantile), az Anya- és Gyermekvédelmi Szolgálat vizsgálja meg a jelentkező lakása alkalmasságát és személyes pedagógiai kompetenciáit. Időbeosztása a szülőkhöz igazított (akár kora reggel vagy késő este vagy rövidebb ideig is vigyázhat a gyermekekre). Közvetlenül a szülőkkel áll szerződésben, az időbeosztást és a fizetést is ez tartalmazza. A díj bruttó 19 €/nap/család, általában két-három szülő gyerekeire vigyáz. Otthon max. 4 gyermekre felügyelhet, bölcsődékben, civil szervezeteknél is foglalkoztatható. Óvodákban is dolgozhat, étkezési és alvási időben vigyáz a gyermekekre, asszisztensi feladatokat lát el. A „CAP petit enfance” végzettséggel rendelkezők versenyvizsgán nyerhetnek el óvodai állást. Gyermekgondozó nővér (F) A gyermek védelemével, nevelésével, gondozásával és prevenencióval foglalkozó szakember. Informálja a szülőket, nővérként dolgozik (vért vesz, oxigénellátást biztosít). Koraszülött gyermekek ellátását végzi, speciális táplálással és környezettel. Szükség esetén segíti a gyermekorvos munkáját gondozásban, kivizsgálásoknál, elsősegélynyújtásban. A szülők egyik legfontosabb partnere a gyermeknevelésben. Tanácsadást végez, tájékoztatja a szülőket a gyermekek egészségéről. Az Anya- és Gyermekvédelmi Szolgálatban felvilágosítást, segítséget ad szülőknek, leendő szülőknek. Feladata esetenként a családlátogatás is. Bölcsődékben és gyermekek számára alkalmi napközbeni ellátást nyújtó intézményekben támogató csoportot vezet a gyermekek gondozását végző szakemberek (kisgyermekgondozók, nővérek, asszisztenseik és gyermekfelügyelők) számára. Bölcsődékben, gondozóközpontokban családi napközikben, újszülött osztályon, szülészeti osztályon is dolgozhat. Fizetése legalább bruttó 1600 €. A képzési program megkezdésének feltétele a betegápoló (nővér) illetve a szülész(női) végzettség (diploma) és egy egy éves akkreditált tanfolyamon letett belépő vizsga. Tanító (F) A tanítók a 2-12 év között gyermekekkel dolgoznak, az óvoda első évétől az általános iskola utolsó évfolyamáig. A tárgyak széles körét tanítják: francia nyelv, matematika, történelem, földrajz, tudományok, ide126 Kicsi MindenGyerek

Fogalomtár

gen nyelvek, zene, művészet, kézművesség, testnevelés. Feladatuk a tananyag összeállítása és az osztály vezetése. Tanítói állást versenyvizsgán lehet elnyerni, ám az tekintetbe veszi a pályázó személyes helyzetét és tapasztalatát. A tanárjelöltek ezt megelőzően egy éves tanítási gyakorlatot teljesítenek, egy további éven át tréningek és támogatás mellett tanítanak még egy évet. Csak ezt követően kapják meg a tanári kinevezést a Nemzeti Oktatási Szolgálat igazgatójától, feltéve, hogy azt az Oktatási Minisztérium tanfelügyelője és a vizsgabizottság ajánlja. Mint minden köztisztviselő esetében, fizetésük munkatapasztalatuk és életkoruk előre haladtával nő. Az előrelépéshez rendszeres tanfelügyelői ellenőrzés szükséges. A gyakornoki fizetés 2000 €, az életpálya végén 3218-3626 €. Az iskolaigazgatói pótlék 107.97 €. Gyógypedagógus (F) Feladata speciális szükségletű gyermekek, fiatalok, felnőttek támogatása autonómiájuk kialakításában és társadalmi beilleszkedésükben. Az elérhetőség, a teljes körű figyelem és odafordulás elengedhetetlen e szakma gyakorlásához. Dolgozzon bár családi-, iskolai-, viselkedés problémákkal küzdő fiatalokkal, szociális vagy egészségügyi krízist átélő felnőttekkel vagy fogyatékos személyekkel, célja mindig segíteni az egészséges önértékelés és önbizalom kialakítását szociokulturális tevékenységeken keresztül (utazás, kirándulás, műhelyek, korrepetálás, munkakeresés...) annak érdekében, hogy ezek a személyek meg tudják őrizni illetve vissza tudják szerezni személyes autonómiájukat. Az intézményrendszeren belül a gyógypedagógus kisgyermekekkel (bölcsődében, gondozó központban), gyerekekkel és fiatalokkal dolgozik (gyermek- és diákotthonokban, iskolaidőn kívül) segít az étkezésekben, a szabadidős tevékenységekben, a lefekvésnél stb. A munkanélküliek és az egyedülálló szülők ellátásában is közreműködhet, feladata a mindennapi tevékenységek megszervezése és a folyamatos támogatás biztosítása. A gyógypedagógust a gyermekjóléti szolgálat vagy igazságügyi szolgálat is alkalmazhatja pl. kisebbségekkel való munka céljából. Szociokulturális szempontból elmaradott térségekben szintén végezhet intervenciót, ezzel elősegítve az ott élő fiatalok társadalmi integrációját.


Kicsi MindenGyerek Gyerekparadicsom Alapítvány, Budapest, 2013

Recommend Documents