Indító. Gyerekparadicsom Alapítvány Budapest, 2005

Indító

2005

Gyerekparadicsom Alapítvány Budapest, 2005

Grafikai szerkesztô: Balázs Andrea Kiadja a Gyerekparadicsom Alapítvány Felelôs kiadó: Tóbiás László Készítette a Print City Kft. Felelôs vezetô: Bereczk Imola

2

Tartalom

Elôszó

4

Bevezetés Kutatásunk és füzetünk Háttér Kutatásunk eredményei Elvi megközelítések Miért drogoznak a fiatalok? Védôháló Megelôzés Módszerajánló Kortársképzés A segítô A segítés Tematika Önismereti blokk Készségfejlesztô blokk Csoportos gyakorlatok blokk Információs blokk A drogok csoportosítása A kábítószer-használat jelei

6 7 9 9 10 10 11 12 13 17 20 20 21 23 25 27 30 32 34

Utószó Segítô szervezetek Ajánlott irodalom

35 36 40

3

Elôszó A Gyerekparadicsom Alapítvány 2004-ben – a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumtól nyert támogatással – kutatásba kezdett, az iskolánkívüli drogprevenciós tevékenységek megismerésére. A kutatás eredményeinek hasznosítása eltér a szokásostól. A támogatási szerzôdésnek megfelelôen, átadtuk kutatási jelentésünket a minisztériumnak, honlapján való közzététel céljára. Elemzésünk mellett a kutatás feldolgozási szakaszában készült adatfile-t is átadtuk, így másodelemzés keretében más vizsgálatokhoz is felhasználható az adatállomány. A támogatásból két füzetet is megjelentethetünk a kutatás tapasztalatainak hasznosítására. A Példatár címûben a terepkutatás során megismert legjobb gyakorlatokat tesszük közzé. Ebben a füzetben pedig azoknak a felnôtteknek igyekszünk segítségére lenni, akik tanórán kívül dolgoznak gyerekekkel, fiatalokkal, látják, hogy elkerülhetetlenül foglalkozniuk kell a kábítószer-használat kérdéseivel, de szakmai képzésük során nem szereztek ismereteket ebben a témában. Sokan ki is mondták, mások csak érzékeltették a terepkutatás során, hogy félelem él bennük: tudják, hogy a gyerekek, fiatalok életében jelen vannak a kábítószerek, szeretnének segíteni nekik, hogy felnôtté válásuk során ezt a csapdát is elkerülhessék, de nincsenek tárgyi ismereteik. Attitûdjeikbôl, szakmai értékeikbôl csak a kábítószerek használatának elutasítása következik, a többségnek már csak koránál fogva sincs személyes, korosztályi tapasztalata. Sokakban kelt szorongást ez a kettôsség. Félô, vakká is tehet ez némelyeket, amennyiben nem akarják meglátni, hogy az ô gyerekekbôl, fiatalokból álló csoportjukat, annak egyes tagjait is megérintette a probléma. Füzetünk bátorítást akar adni a gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozóknak, egyrészt a szemléletük változtatását javasolva, másrészt konkrét tanácsokkal, ötletekkel. Egy egyszerû elfogadást javaslunk. Nincs más lehetôségünk, mint hogy elfogadjuk: a gyerekek és a fiatalok életében, közelében ott vannak a kábítószerek. Elborzadhatunk, felháborodhatunk, érezhetünk dühöt emiatt, de ettôl még a tény tény marad, jobban tesszük, ha alkalmazkodunk hozzá. Jól tesszük, ha reagálunk erre a tényre, még inkább, ha prevencióval segítjük a gyerekeket, fiatalokat a drogokkal való személyes megküzdésükben. A gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozók nagy része kora miatt nem rendelkezik személyes tapasztalattal errôl a küzdelemrôl, így nem tud saját példája hitelére támaszkodva segíteni. Olyan kísértések, tapasztalatok feldolgozásához kell segítséget adnia, amilyeneket nem élt át. Ebben a helyzetben egyetlen hiteles lehetôség van: a lehetô legnyíltabb kommunikáció.

4

Nyílt kommunikáció a gyerekekkel, fiatalokkal, anélkül, hogy homokba dugnánk fejünket a problémával való szembenézés helyett. És nyílt kommunikáció önmagunkkal szemben: vajon mi magunk hogyan állunk a szenvedélyekkel, mi magunk nem használunk-e kábítószereket – melyek bár legálisak, mégiscsak befolyásolják tudatunkat –, nem mutatunk-e ezzel követésre nem méltó mintát, melyet ráadásul könnyen átvihetnek a ránk bízott gyerekek illegális szerekre. Csak a legalitással nehéz megmagyarázni alkoholfogyasztásunkat egy olyan országban, ahol az emberek tizedének van alkoholproblémája. Aligha lehetünk hitelesek, ha a ránk bízott gyerekek és fiatalok körében felmerülô kábítószer-probléma hallatán – úgymond – olyan idegesek leszünk, hogy azonnal rá kell gyújtanunk, és keresünk egy kávét, mert az serkenti a gondolatainkat – amire nagy szükségünk van a ránk bízottak kábítószer-problémája átgondolásához… Tehát a kábítószer-probléma tükör is, melyben meg kell látnunk saját szenvedélyeinket is. Ez nem könnyû feladat egyikônk számára sem. A személyes önfejlesztés útjához nem tud segítséget nyújtani füzetünk. Ellenben reméljük, a leírt módszerek, információk segítenek abban, hogy gyerekekbôl és fiatalokból álló csoportjaikban azok is kezdjenek el foglalkozni a kábítószer-fogyasztás kérdéseivel, akik korábban nem érezték magukat eléggé felkészültnek ehhez. Ezt a füzetet nem helyezzük semmilyen jogvédelem alá. Csak annyit kérünk, hogy hivatkozott forrásainkat (s talán bennünket is) füzetünk használói is nevezzék meg – egyebekben pedig, akár a nyomtatott változatot, akár a honlapunkon megtalálható szöveget szabadon felhasználva is dolgozzanak azért, hogy a felelôsségükre bízott fiatalok megküzdjenek a drogok életükbe tolakodó problémájával. Itt mondok köszönetet mindazoknak, akik segítettek e füzet elkészítéséhez, név szerint is Varga Mariannának és Majzik Balázsnak.

Tóbiás László a Gyerekparadicsom Alapítvány Kuratóriuma elnöke

5

Bevezetés A Gyerekparadicsom Alapítvány legfôbb célja, hogy a gyerekek és fiatalok aktív neveléséhez járuljon hozzá, a szociokulturális animáció szemléletének és módszereinek honosításával, fejlesztésével, terjesztésével. Azt gondoljuk, hogy az embereknek életútjuk minden szakaszát aktívan kell megélniük, tapasztalatok szerzésével és tudatosításával építve önmagukat. Meggyôzôdésünk szerint a legfontosabb, hogy az emberek rendelkezzenek technikákkal a legszélesebben értelmezett tanulásra, legyen vágyuk rá és leljék benne örömüket. A mi fontossági sorrendünkben csak ezután következnek a konkrét, tárgyszerû ismeretek, hiszen az új helyzetekre úgysem lehet maradéktalanul felkészülni elôre, viszont a technikák és a késztetés birtokában eligazodhatunk az élet újabb dolgaiban is, és még örömünket is meglelhetjük bennük. Szociokulturális animátorok életük bármely szakaszában járó emberek segítôi lehetnek. A mi személyes tapasztalataink és a magyar gyakorlat elsôsorban a gyerekek animációjához kötôdik. Dolgozunk azért, hogy a többi korosztállyal is mindinkább foglalkozzanak animátorok, de a gyerekek, fiatalok animációja fejlesztésén is folyamatosan munkálkodunk. Felsôoktatási kurzusokat tartunk, szakmai programokat fejlesztünk, továbbképzéseket vezetünk gyerekekkel foglalkozók animátori felkészítésére szakembereknek, önkénteseknek, kortársvezetôknek. Tesszük mindezt nemzetközi együttmûködésben is. A lehetô legszélesebb körben igyekszünk együttmûködni, mert nem saját tevékenységünket, hanem a szociokulturális animáció terjedését, fejlôdését tartjuk fontosnak.

6

Kutatásunk és füzetünk Munkánk során szembekerültünk a kábítószerekkel kapcsolatos problémarendszerrel, amit ma már egyetlen gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozó sem kerülhet meg, így természetesen azok sem, akik az önkénteseket és szakembereket felkészítik, segítik. Úgy gondoltuk meg kell ismerni a gyerekekkel, fiatalokkal tanórán kívül foglalkozóknak a kábítószerkérdések kezelésével foglalkozó gyakorlatát, s ezt fel kell használnunk saját munkánkban, illetve az eredményes gyakorlatokat ismertté kell tenni a széles szakmai közönség elôtt. Kutatásunk leíró jellegéhez igazodva választottunk ki 21 várost – megyeszékhelyeket és diákvárosokat –, olyanokat, ahol él annyi fiatal, amennyi lehetôvé és szükségessé teszi a kábítószerkérdésekkel való intézményes foglalkozást. Ezekben a városokban a kábítószerügyi egyeztetô fórumok, az önkormányzati ifjúsági referensek, illetve az ifjúsági információs és tanácsadó irodák segítségével indulva, hólabdaszerûen gyûjtöttük össze a drogprevenciós tevékenységet is folytató szervezeteket, intézményeket, melyek egy-egy munkatársával kérdôívet vettünk fel. Ôszinte várakozásunk az volt, hogy nagyszámú programot fogunk találni, változatos kiindulásokkal, célkitûzésekkel, módszerekkel. Második ütemként interjúk készítését terveztük, a kérdôívek alapján kiválasztott szervezetek és intézmények tevékenységének mélyebb megismerésére. A kutatás során ez a második fázis inkább a programok, a drogprevenciós tevékenységek hiánya okainak vizsgálatává alakult. Tapasztalatainkat és elemzésünket kutatási jelentésben közzétettük, így itt nem kívánjuk megismételni, csak a jelen füzet megformálására hatással levô tapasztalatokat emeljük ki. Korábbi pályázatok anyagainak elemzéseihez hasonlóan most is módszertani egysíkúság, nyíltabban foglalkozva hiány tárult a szemünk elé. Drogprevenciós programként legtöbbször elôadásokat, elôadássorozatokat neveznek és tartanak meg, gyakran alkalmanként váltakozó elôadókkal, ismeretátadó, frontális, egyoldalú, nem aktivizáló módszerekkel. Kérdés, mitôl lenne ez a fiatalok számára vonzó, így eredményes? A valamely közös tevékenységre létrejött (mûvészeti, sport stb.) csoportokban formálisan ritkán jelenik meg a kábítószerekkel kapcsolatos kérdésekkel való foglalkozás. A csoportok vezetôi általában arra hivatkoznak, hogy nincs felkészültségük ehhez, bár sok interjúalany ezt szakmai kompetenciája felszámolandó hiányának nevezte. Gyakran éreztük, néhányszor egyenesen is kimondva hallhattuk, hogy félnek a szakemberek a droggal kapcsolatos kérdésektôl. Maguktól nem hozzák ôket szóba, és folyamatos bennük a félelem: mely napon kerülnek velük szembe mégis. Azt gondoljuk, nagyon fontos ennek a félelemnek a racionális magja és átfordítható: egy napon be fog következni, akaratuk ellenére, de szembetalálkoznak a problémával, valamilyen módon betör az általuk vezetett közösség vagy annak valamely tagjai életébe. Ez egy racionális felismerés, mely leblokkolhatja, meglátásunk szerint le is blokkolja a csoportvezetôket. Vagy teljesen hárítják a drogokkal kapcsolatos kérdéseket, vagy állandóan szorongás akadályozza a normális munkát és létet.

7

Erre a felismerésre támaszkodunk ezzel a füzettel. Azt mondjuk, igen, mi is valószínûsítjük, hogy egy napon minden gyerekekkel és fiatalokkal dolgozó szakember és önkéntes szembekerül a drogokkal kapcsolatos problémákkal. Csak úgy bújhatnánk el a problémák elôl, ha felhagynánk a gyerekekkel való foglalkozással, mind szakemberként, mind szülôként. De ezt az árat vélhetôleg nem csak mi nem akarnánk megadni. Ha így van, akkor jobb már ma elkezdeni foglalkozni a drogokkal kapcsolatos kérdésekkel, mert már ma hasznára lehetünk a ránk bízott gyerekeknek és fiataloknak – és magunk nem töltünk eggyel több napot a sárkánytól való félelemmel, hanem elindulunk ellenében. Az áldott emlékû Takács Etel – akinek általános iskolai nyelvtankönyveibôl mostanra már generációk sora tanult – mondogatta mindig tanárképzôseinek: a régi angol mondás szerint ahhoz, hogy Johnyt megtanítsuk az angol nyelvre, két dolgot kell ismernünk, Johnyt és az angol nyelvet. Ha úgy vesszük, a gyerekekkel bármilyen okból, végzettséggel vagy laikusként dolgozók jól állunk, amennyiben Johnyt ismerjük. Ezek szerint már csak az angol nyelvvel kell megismerkedniük! Ez mindenképpen bíztató, akkor is, ha nem az angollal, hanem a kábítószerrel kapcsolatos kérdésekkel akarjuk a mi Johnynkat megismertetni. Ahogy nem lesz elég szótárat, grammatikát, szövegtant tanítani angolból, hanem kell kultúrát, fellépést is tanítani, úgy kell a szerekre vonatkozó ismereteken túli kérdésekkel foglalkozni a drogokról szólván. Ahogy a nyelvtanulás is csak azután indul be, miután tisztáztuk magunkban, mi közünk nekünk a nyelvhez, úgy a drogokról gondolkodva is megkerülhetetlen a kérdés. A nyelvtanulásra könnyû felhozni okokat, rendelkezésünkre áll számtalan sztereotípia, de amíg saját igazi belsô okunkat meg nem találjuk, nem indul meg a munka. A drogokkal kapcsolatban is vannak sztereotípiák, és azokat is át kell lépni, az önismeret útján haladva. És itt megint csak megnyugodhat a gyerekekkel foglalkozó érett személyiségû felnôtt, hiszen olyan út járásához kell segítséget adnia, amin önmaga már messzire jutott. Ennyi az egész, amit ezzel a füzettel el akarunk mondani, s hogy itt nem fejezzük be, annak az az oka, hogy módszereket szeretnénk megmutatni ehhez – és ráadásnak némi ismeretet a kábítószerekrôl, továbbá segítôhelyek és könyvek címét –, segítendô azt a munkát, amire bátorítunk. Amikor terveztük füzetünket, az elsô lépésnél elakadtunk. Magunk elé próbáltuk képzelni Olvasónkat. És láttunk edzôt, táborvezetôt, ifjúsági szervezetben dolgozó laikus felnôttet, népmûvelôt, egyesületi embereket, hitoktatót, zenetanárt… És igen, valóban szeretnénk mindnyájukat bíztatni és segíteni, hogy foglalkozzanak a kábítószerrel kapcsolatos kérdésekkel csoportjaikban. De hogyan hozzunk példákat, ajánljunk módszereket ennyiféle képzettségû, tapasztalatú embernek? Tudunk-e nekik egyforma módszereket ajánlani? Persze, hogy nem! Végülis arra az elhatározásra jutottunk, hogy a leghasznosabbnak tapasztalt módszerekrôl írunk, olyan összefüggésben, ahogy a legjobban mûködnek, és megkérjük az Olvasót értelmezze saját tevékenységére az általunk írtakat. Így a füzetünkben legtöbbször hivatkozott módszer kortárssegítôi csoportok iskolai alkalmazása lesz, miközben tanórán kívül gyerekekkel, fiatalokkal dolgozóknak ajánljuk füzetünket… Azt gondoljuk, a gyerekek és fiatalok tudatossá válásának az útja a drogokkal kapcsolatban is a témával való aktív foglalkozás. Ennek az ismert gyakorlatban a legtisztább megvalósulása az iskolai keretben szervezett kortárssegítôi csoport. Azt reméljük, az ideáltípusban mindenki meglátja a saját munkájában alkalmazható értékeket, elveket, lehetôségeket. 8

Háttér Induljunk kicsit messzebbrôl, hiszen mint számos más európai országnak, nekünk is van már nemzeti stratégiánk a kábítószer probléma visszaszorítására, mely a probléma vázolása és körbejárása után cselekvési irányokat is javasol. Egy gondolat a stratégiából, mely kapcsolódik kutatásunk alapfeltevéséhez is: „Egy 1994-95-ös, az ország általános iskoláira kiterjedô vizsgálat megállapította, hogy az iskolák 33%-ában van valamilyen rendszerezett, tantárgyszerûen oktatott iskolai drogprevenció -, ebbôl következôen az általános iskolák kétharmadában nincs. Paksi-Felvinczi-Schmidt 2004-es – a prevenciós programok elterjedtségét vizsgáló – kutatásából kiderül, hogy a kilencvenes évek végéig csak elvétve zajlott prevenciós/egészségfejlesztô tevékenység a közoktatási intézményekben, s a 2000–2001-es tanévig bezárólag is mindössze az intézményeknek egyötöde szerzett ilyen irányú tapasztalatot. Igazi lendületet az iskolai prevenció/egészségfejlesztés a 2001–2002-es tanévben vett, amikor az iskolák további kétötöde indított valamilyen prevenciós programot. Feltételezhetôen ez az arány napjainkban némileg kedvezôbb, ellenben túlzás lenne azt állítani, hogy az iskolák mindegyike felkészült az esetleges drogprobléma kezelésére.

Kutatásunk eredményei Kutatásunk során fiatalokkal iskolán kívüli foglalkozó szakemberekkel vettünk fel kérdôíveket, interjúkat, melyek alapján a következô visszajelzések összegezhetôk: • A szakemberek nagy része nem érzi magát felkészültnek a szerfogyasztóval, kipróbálóval való találkozásra illetve a segítségnyújtásra. • A feldolgozott adatok alapján a szakemberek mintegy fele nem vett még részt drogprevenciós képzésen, a csoport nagyobb hányada igényelné azt. Ennek témája igényeik szerint az általános képzésen túl a konkrét segítségnyújtási formákon át, készségfejlesztésig terjed. A jelzett igények alapján állítottuk össze füzetünket.

9

Elvi megközelítések Miért drogoznak a fiatalok? Számos kutatás tárgya ez az egyszerû kérdés. Egyáltalán, vannak-e a drogozásnak idôben észlelhetô jelei? A serdülôkor számos jellegzetességgel bír, melyek hatással vannak az esetleges szerhasználatra, vagy akár a függôség kialakulására. A serdülôkor egy fejlôdési állapot, se nem jó, se nem rossz. A legtöbb, amit a fiatal környezete tehet, hogy ésszerû határok között ugyan, de támogatja ôt ebben, a sokszor vívódásokkal teli életszakaszban is. A támogatás nem mindig aktív szerep. Sokszor csak ott vagyunk mellette, miközben meghozza élete elsô önálló döntéseit, vállalva az esetleges rossz döntéseket és azok következményeit. Hiszen itt kell megtanulnia pszichésen is függetlenné válni, kialakítani autonómiáját, identitását. Saját útja keresése közben sokféle viselkedést, attitûdöt és cselekvést próbál ki. Épp ez vezethet a kísérletezô szerhasználathoz. Ez egy óriási lehetôség a felnôttek és kortársak számára! Hiszen nem a kipróbálással van a baj! Ha közben megfelelô figyelmet, tájékoztatást, szükség esetén segítséget kap a fiatal, akkor nem sodródva, hanem tudatosan választva juthat át élete ezen fejlôdési szakaszán. A fiatalok illetve serdülôk szerhasználatát illetôen három nagy motivációs tényezôt különböztethetünk meg: 1. Az elsô csoport tagjai újdonságot vagy új élményt keresnek, a vélt vagy valós kellemes élményekért próbálják ki és használják a drogokat. 2. A másik csoport azért próbál ki és használ szereket, hogy a társaik elfogadják, befogadják ôket. Mindkét esetben reális veszély a függôség kialakulása. Nagy tévhit, hogy „velem ez nem fordulhat elô, mert bármikor abba tudom hagyni". 3. Azok pedig, akik serdülôkorukat nehezebben, problémásabban élik meg, nem az élményeket keresik a kábítószerek kipróbálása során, hanem éppen a depressziós állapotukból próbálnak általa kilépni. A paradoxon itt az, hogy a droghasználattal a problémáik nem hogy csökkennének, hanem még fokozódnak is, a depresszió súlyosabbá válik, a mindennapokban egyre nehezebben boldogulnak. És most feltehetjük a kérdést újra: Miért drogoznak a fiatalok? A válasz lehet ez is: mert egyedül maradnak a problémáikkal. Folytassuk most ezen a szálon az okok, lehetôségek boncolgatását. Mi, felnôttek, sokszor hisszük azt, hogy elérhetetlenek a furcsa frizurájukkal, idegen beszédstílusukkal, magukba forduló természetükkel. Pedig csak arra várnak, hogy valaki megszólítsa ôket! Azon a nyelven, amin ôk is értenek. Egy jól mûködô családban ez nem gond. Bár, legyünk ôszinték, sok család a legjobb akarata ellenére sem tud elegendô idôt tölteni gyerekivel. És nem csak a minôség, a mennyiség is számít. És fordítva. Nem csak a mennyiség, a minôség is! Legyen mindig egy kis figyelem, érdeklôdés körülöttük, ez a cél. Jöhet ez a családból, az iskolából, a barátoktól. Legyen az ôt megszólító szilárd értékrendszerrel bíró, határozott, támogató! Amit tôlünk, felnôttektôl várnak, nem a helyettük cselekvés! Hanem a megértés, támogatás.

10

Ezért arra buzdítunk minden segítôt és leendô segítôt: merje megszólítani a környezetében élô fiatalokat! Legyen rájuk kíváncsi, hallgassa meg, milyen világot látnak maguk körül, miben hisznek, mitôl félnek… Bár mondják, a fiatalok nagyon tájékozottak a kábítószereket illetôen, azért nem ritkán elôfordul, hogy információik nem helytállóak. Fontos, hogy a velük való – szervezett keretek közt történô – találkozásainkban is legyünk felkészültek és kreatívak. Az adott helyzet, csoport dönti el, melyik lesz a „legjobb” módszer. Sokszor egy spontán beszélgetés többet ér, mint egy elôre megtervezett „felvilágosító” óra. Nem lehetünk felkészületlenek, ezt a mulasztást nem engedhetjük meg magunknak. A foglalkozás-vázlat is fontos és szükséges. Többféle elkezdési, befejezési mód legyen a repertoárunkban, mert a váratlan helyzetekben szükségünk lehet rá! De a szívünket se hagyjuk otthon! Az lebegjen a szemünk elôtt, hogy utat keresô fiatalok között járunk, akik figyelik majd minden mozdulatunkat. Nem tévedhetetlennek kell lennünk, hanem emberinek. Nem kell a nevelô szerepbe bújnunk, a nevelô hatás észrevétlenül kell, hogy megjelenjen. És ahogy mi hatunk rájuk, úgy ôk is hatnak ránk. Tanulhatunk is tôlük.

Védôháló Természetesen, kell, hogy legyenek olyan tényezôk, melyek védelmet nyújtanak a drogokkal, mint lehetôséggel szemben. Legfontosabb a helyes önértékelés és önbizalom. Az önmagát reálisan értékelô, magában és a világban bízó fiatalnak nincs szüksége a drogok nyújtotta illúzióra. Jó hír, hogy az önértékelés és az önbizalom is tanulható, így nem evidens, hogy például egy rossz családi héttér kizárólagosan rossz irányba befolyásolna bármely fiatalt is. Éppen ezért fontos, hogy az iskolákban és iskolán kívül mûködô prevenciós programok az önismeretre, mint alapra építkezzenek, alakítsák ki azt a légkört, amiben a fiatal mer beszélni a nehézségeirôl, és tudatosan alakítsák a találkozásokat, hogy a fiatal megismerje és elfogadja önmagát. Nézzük tovább, mely tényezôk megléte védi, tartja meg a serdülôt a biztonságos úton, drogok nélkül, tisztán. A címben védôhálónak neveztük ôket. Mint látni fogjuk, nem csak kívülrôl jövô hatások védenek! Védôfaktorokra saját magunkon belül is szükségünk van! Védôhálók: 1. Egészséges kapcsolatrendszer a családdal, tanárokkal, kortársakkal. Biztonságot adó, támogató kapcsolatra gondolunk, ahol megbeszélhetôk a problémák, tisztázottak és tarthatóak az értékek, odafigyelnek egymásra. 2. Pozitív visszajelzés egy-egy feladat teljesítésérôl. Ez azt a biztonságérzetet adja a fiatalnak, hogy késôbb is képes lesz megoldani feladatát. Tehát szüksége van sikerélményekre! A család, barátok, tanárok sokat tehetnek ez ügyben a serdülôkért. Szíve mélyén mindenki vágyik az elismerésre. Elvégzett munka jutalma nem csak fizetés

11

lehet, sôt, az önmagában nem is elég. Egy jó szó, vagy a korrekt, elôremutató kritika segíti a felnövekvôt, hogy lelkileg is egészséges felnôtté váljon. 3. Fontos, hogy a fiatal élete akár nehéz fordulópontjait (iskola- és/vagy lakóhelyváltás, szakítás a szerelmével stb.) végül sikeresen vegye. A gátfutót sem zárják ki, ha leveri a gátat, csak lendületet veszít. Igazán baj csak akkor van, ha elakad, nem tud túljutni az akadályon, s csak akkor zárják ki, ha megpróbálja azt megkerülni. Az élet velejárói a nehéz történések is, a felnôtté válás küszöbén meg kell tanulni a negatív élmények feldolgozását is. Ehhez segíti hozzá a fenti bekezdésben már említett helyes önértékelés.

Megelôzés A drogproblémák kialakulásának veszélyét megelôzô módszerek nem alapulhatnak csupán információközlésen. Hamarosan bemutatunk többféle prevenciós módszert, elôtte azonban vegyük számba, mely színtereken folyhat drogprevenció a fiatalok életében, és mi az, ami ezen túl még fontos, befolyással bíró lehet a serdülôk szerhasználatára. A család A hatékony drogmegelôzés nem a drogokról szól, hanem az egészséges szülô–gyerek kapcsolatról. A fentiekben már írtunk arról a támogató, biztonságot adó háttérrôl, ami a fejlôdéséhez nélkülözhetetlen. Joggal vetheti fel bárki, ha jól mûködik a család, mikor és hogyan beszéljünk a drogokról. Mi az, amit el kell mondanunk, mi az, amit már úgyis tud a gyerek? Természetesen itt is nagy különbségek lehetnek egyéni érettségi fokok között. Ugyanígy a családok között is. Van, ahol a nyílt, ôszinte kommunikáció keretében nem ciki ilyen témáról sem beszélni. Általánosságban elmondható, hogy általános iskolás korban a dohányzás, alkohol, a kábítószerek veszélyes hatásairól, a szervezetre gyakorolt hatásairól érdemes beszélni. Azt már tisztáztuk, hogy nem elegendô csupán információt közölnünk. Azzal sem elégedhetünk meg, hogy ha világosan értik, mi mit okoz. Értékeket kell közvetítenünk! Tôlünk várnak példát, útmutatást. Ezért fontos a hitelesség. Kevésbé hatékony, ha például az egészséges táplálkozásról egy súlyosan elhízott felnôtt beszél. Legjobb, ha saját életünk minta számukra. Hiszen azzal tudunk mi is érvelni, amilyen értékek mentén mi is élünk! Milyen értékekre gondolunk? Például önmagunk és mások értékelése, saját felelôsségünk vállalása a viselkedésünk terén, elfogadó, segítô magatartás a deviáns viselkedéssel szemben, értô figyelem, tudatos, egészséges életvitel ,stb. Az értékek közvetítésén túl fejlesztenünk kell azokat a készségeiket, amelyek a világban való stabil eligazodásukat megalapozzák, segítik. Ilyenek az asszertív kommunikáció, kockázatok felismerése, döntéshozatal különbözô helyzetekben, segítségadás, -kérés, konfliktuskezelés, kockázatbecslés.

12

Az iskola A drog biológia vagy osztályfônöki órák témája, többnyire felsô tagozatokban. Felmérésünk tanulsága szerint jó pár esetben ez még mindig csupán tájékoztató jellegû foglalkozás. Szerencsére egyre növekszik azon közösségek száma, ahol speciális, interaktív, játékos és önismeret-fejlesztô elemekkel bôvített foglalkozásokat szerveznek. Az irányultság sosem az elrettentés, hanem a pozitív lehetôségek (alternatívák) mutatása. Tehát itt megjelenik az értékek közvetítése és a különbözô készségek fejlesztése is. Magával a drog témával csak egy bizonyos idô, elôkészítés után foglalkoznak. A cél, hogy kapcsolat, beszélgetés alakuljon ki a felnôtt és a gyerek között, mindenki kapjon szót, lehetôleg a csendesebb gyerekek is. A média Gyermekeinkre, a fiatalokra hatással van a szülôi háttér, az iskola, és ha nincsenek épp egyik közeg hatása alatt sem, akkor hatással van rájuk a tömegkommunikáció. Más felmérésekbôl közismert, hogy a fiatalok (és sajnos a felnôttek) jelentôs része ijesztôen sok idôt tölt a televízió elôtt. A televízió, akárcsak a drogok, önmagában se nem jó, se nem rossz. A televízió teret nyit a világra, azért jó, negatív üzenetei is befolyásolják az embereket, ezért rossz. Az igazi gond a visszaélés, a pótszerként való használat. Tudjuk, hogy bizonyos reklámok kifejezetten a fiatal korosztályt célozzák meg, potenciális vevôkört látva bennük. A reklámok által közvetített értékek sokszor épp ellentétesek a család/iskola által közvetített értékekkel. És ez már veszélyes. Mi a teendô? Ne nézzünk tévét? Bizonyára kivitelezhetetlen ez a megoldás. A meghatározott idôtartamú tévézés, esetleg a szülôvel közösen nézett mûsorok kevésbé okozhatnak zavarokat, mint az elfoglaltság jelleggel, kontrollálatlan minôségben és mennyiségben nézett mûsorok, reklámok. Fontos tehát, hogy megfelelô helyet, szerepet találjunk a fiatal életében a televízió nézésének. Ne legyen evidens, más foglalatosságot háttérbe szorító ez a programlehetôség.

Módszerajánló A kutatási kérdôívekre kapott válaszokból is kiderül, hogy alapvetôen két eshetôségre kell felkészülnünk, amikor iskolán kívüli prevencióról beszélünk. 1. Az egyik eset az, amikor valaki segítséget kér tôlünk, mert tanácstalan. Mondjuk ô vagy barátja le akar szokni egy kábítószerrôl, vagy észlelte a szerfogyasztás tüneteit barátján, családtagján stb. Ilyenkor el kell döntenünk, rendelkezünk-e kellô ismerettel, tapasztalattal, hogy a probléma háttere felôl érdeklôdjünk, és egy mélyebb vizsgálódást kezdjünk. Ehhez természetesen szükség van a segítséget kérô együttmûködésére is! Ha ezek adottak, akkor kezdetét veheti egy személyes beszélgetés vagy beszélgetéssorozat, ami nagyon szerencsés, hiszen nem csak a jéghegy csúcsát láthatjuk, hanem a mögöttes tartalmakat is. Ha kialakul egy bizalmi viszony, jó esélyünk van érdemi segítséget nyújtani. Ha nincs együttmûködés a másik fél részérôl, nem érdemes erôltetni,

13

segíteni azon lehet, aki segítséget kér! Mindkét esetben nagyon fontos azonban tudnunk, hová irányíthatjuk az illetôt, ha úgy ítéljük meg, hogy problémája túl nyúlik saját szakmai kompetenciánkon! (Hogy ez mikor áll fenn? Elegendônek érzem-e saját tudásomat, tapasztalatomat, megnyugtató módon tudok reagálni az adott szituációra? Ha a válasz nem, akkor szükséges más szakembert bevonni!) Segítségként kiadványunk végén segítô helyeket sorolunk fel, a teljesség igénye nélkül. Azonban minden régióban feltûntettünk olyan központot, amely egészen biztosan tud további helyi segítôket ajánlani. 2. Másik eset az, amikor nem segítségkérésre reagálva, hanem a segítés és/vagy a megelôzés szándékával drogprevenciós foglalkozásokat tartunk fiataloknak. Itt tehát egyaránt szólunk olyan fiatalokhoz, akik még nem próbáltak ki drogokat, valamint már érintett, azaz szert használó fiatalokhoz. A lehetôség számukra adott esetleges problémájuk szóbahozására. A foglalkozás végén, szünetekben nem ritkán élnek is ezzel a lehetôséggel. Elôfordul, hogy egyes szám harmadik személyben fogalmazzák meg saját érintettségüket. Ez ugyanolyan fontos jelzés lehet, mint amikor felvállalják, hogy személy szerint nekik van problémájuk, és természetesen az is lehetséges, hogy valóban a barát, ismerôs stb. van bajban. A foglalkozások idôtartama egy órától több hónapig terjedhet, sôt, akár évekig tartó folyamat is lehet. (Lásd például a kortársképzéseket!) Természetesen más a helyzet akkor, ha külsô szakemberként érkezünk, találkozunk a fiatalokkal, és megint más, ha már egy régebbi kapcsolat van közöttünk. Nem nehéz kitalálni, hogy a második eset alapvetôen könnyebbé teszi a segítô helyzetét. Azonban nagyon szerencsés lehet az idegenként érkezô segítôi szerepe is, hiszen elôfordul, hogy szívesebben nyílik meg a fiatal egy bizalmat sugározó, nem ítélkezô, ismeretlen felnôttnek. A lényeg, hogy elérjük, ô maga beszéljen érzéseirôl, félelmeirôl, kételyeirôl, vagy annak mintegy elôszobájaként, kérdezzen a segítôtôl. Külföldi és hazai tapasztalatokból is tudjuk, hogy a prevenció (beleértve a közösségi, a médiabeli és az iskolai prevenciót) hatásai csak hosszabb távon, évek múlva jelentkeznek. Az egészségfejlesztésben tapasztalt szakember számára is ajánlatos néhány kérdéskört végiggondolni, ami növelheti munkája hatékonyságát. Nézzük meg, mennyire körültekintônek kell lennie annak a segítônek, aki fiatalokkal foglalkozva pozitív változást szeretne elérni körükben. Fontos az elméleti ismeretanyagok elsajátítása mellett egyfajta érzelmi ráhangolódás, illetve önmagunk számára pár tisztázó kérdés megválaszolása, mely segít bennünket a probléma megközelítésében egyfajta saját irányvonal, koncepció kialakításában. (Ilyen kérdések például: Az egészségfejlesztési megközelítési módok közül melyiket tekintjük elsôdlegesnek, az orvostudományi megközelítést, vagy azt, amely a magatartásváltozást, lelki hátteret hangsúlyozza? Döntôen információkat szeretnénk átadni, vagy egy teljes attitûdváltozást célzunk meg a gyerekekkel való találkozásaink során? Mennyire ragaszkodunk az elôadási formához, illetve konzultációs vagy interaktív formában szeretnénk dolgozni? Ha egymás mellett szerepeltetjük a különbözô stílusokat, milyen legyen ezek aránya? Hogyan tudjuk tartani az ideális csoportnagyságot? Hogyan alkalmazkodunk a hely adta adottságokhoz, változtatunk-e ülésrendet?)

14

A kutatásban szerzett tapasztalataink szerint is, amennyire lehet, az interaktív módszereket kell elôtérbe helyezni, ehhez a késôbbiekben konkrét feladat javaslatokat is adunk. Tapasztalatok bizonyítják, hogy még akkor is sokat haladunk elôre, ha az aktív bevonás konfrontációval jár, hiszen ütköztethetjük a jelenlévôk álláspontjait. Ezek jó alkalmak arra, hogy ki-ki vállalja saját véleményét, és képes legyen annak megindokolására, adott esetben megvédésére. A fiatalok szívesen fogadják, ha partnernek vesszük ôket, és nem helyettük, ellenük nyilvánítjuk ki saját véleményünket. Ráadásul többnyire nyitottak és meg is gyôzhetôk, hiszen a kialakult véleményeik mögött sokszor a kortárs-csoport hatása áll, nem pedig belsô meggyôzôdés. Esetlegesen akár ellenérveket gyûjthetünk állításainkkal szemben, amelyeket aztán további példákon keresztül megcáfolhatunk. Érdemes bevonnunk mûvészeti elemeket (zene, film), ismert közéleti személyiségek önéletrajzát, a média termékeit, bármit, ami színesíti, érdekessé teszi munkánkat. (Ne felejtsük el, az sem utolsó szempont, hogy mi magunk is élvezzük, amit csinálunk! Ehhez pedig széles repertoárra van szükségünk.) A célkitûzésnél egyértelmûen el kell döntenünk azt, hogy az egészségügyi tudatosság kiépítését választjuk elérendô célnak, vagy az ismeretek pontosítását, a magatartás változását, attitûdváltozást, vagy épp a döntéshozó képesség változását elérendô célként. Célszerû elôre tájékozódni az adott csoportról. Fontos, hogy találkoztunk-e már a csoporttal, vagy ismeretlenek leszünk egymás számára? Milyen jellegû oktatásban, nevelésben vesznek részt iskolai keretek között? Az iskola kapcsán milyen feszültségeket, indulatokat élnek meg a fiatalok? Milyen igények körvonalazódnak a háttérintézményben (iskola, kollégium, stb.), illetve maguk a fiatalok milyen konkrét igényeket fogalmaznak meg találkozásainkkal szemben? Milyen elsôdlegesen fontos problémát látunk, és ebbôl kiindulva milyen célt tûzünk ki magunk elé? Mennyire illik bele az iskola vagy más, a fiatalok által látogatott közösség stratégiájába tervezett munkánk? Alkalmas idôben kezdjük-e munkánkat? A kérdések egy részének megválaszolásában segítségünkre lehet az iskola tanári karához tartozó felnôtt, aki a kapcsolattartó az adott foglalkozást vagy foglalkozásokat tekintve. A vele való jó kapcsolat nagyban elômozdíthatja tervezési és megvalósítási munkánkat. Ha sikerül megnyernünk ôt a drogprevenció ügyének, majdnem bizonyos, hogy nem csak hasznos plusz információkkal, hanem egyéb hasznos segítségnyújtással járul hozzá célunk megvalósulásához (például videófilm bekészítése a stúdiószobába, gyerekek felkészítése a foglalkozásra stb.). A folyamat végén pedig nagyon fontos, hogy mi magunk értékeljük munkánk sikerességét. Ezzel elérkeztünk a segítôi munka legkevésbé népszerû és legkevésbé kiforrott fejezetéhez. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk munkánk elôkészítésére, mint az eredmények megvizsgálására, az észrevételek beépítésére. Holott legalább olyan fontos beérni a célvonalon, mint elindulni a rajtnál! Ma még nem beszélhetünk a foglalkozások indításakor megtervezett célok megvalósításának értékeléséhez általánosan alkalmazott módszerekrôl, pedig számos támogató (például minisztériumok által meghirdetett pályázatok esetén) komoly hangsúlyt fektet a támogatott program hatékony mûködési garanciáira. Tervünk külsô kontrollján kívül szükséges a szervezôk részére is egy visszajelzés a programban résztvevôktôl. Az értékelés eredményei remek lehetôséget kínálnak a program további csiszolására, tökéletesítésére. Hiszen a cél nyilvánvalóan a magas szakmai színvonalú és mindenki megelégedését szolgáló munka.

15

Az értékelés komoly önismeretet és szakmai felkészültséget igényel. Tegyük fel magunknak a következô kérdéseket: Elértem-e a kitûzött céljaimat? Ha nem, miért nem? Megfelelôen átgondoltak voltak-e a kitûzött célok? Megfelelôen elôkészített volt-e a program? Ha nem, miért nem? Milyen problémák okozták a legnagyobb gondot menet közben? Mennyire tudtam kezelni, megoldani ezeket a problémákat? Milyen feladatok megvalósítása jelentette számomra a legnagyobb nehézséget? Milyen feladatok teljesítése volt a legkönnyebb számomra? Megtaláltam-e a megfelelô kapcsolatot a csoport tagjaival? A csoport mûködése közben volt-e valamilyen komolyabb probléma? Miért? Hogyan tudtam megoldani? Mi az, amin mindenféleképpen változtatnom kell? Miért? Hogyan? Mi volt a program fô eredménye? Mit profitáltam én személy szerint a programból? Érdemes mérlegelni a másokkal való együttmûködés lehetôségét is, ha erre alkalom adódik. Hazai pályázati gyakorlatban például nem ritka, hogy egyazon elérendô cél mentén több szervezet, intézmény tud remekül együtt dolgozni, amely erôt, új lendületet adhat bármely, a szakmában régóta tevékenykedô szakmai szervezetnek. Az uniós kiírásokban pedig csaknem minden esetben alapvetô feltétel a konzorciumi együttmûködés. Ugyanez várhatóan elôbb-utóbb feltétel lesz a hazai kiírók részérôl is. Ha kellô alapossággal készítjük elô tevékenységünket, meghatározzuk a célokat, és jó utat választunk elérésükhöz, értékelô módszereket dolgozunk ki a minôség biztosítására, nem marad el a várt eredmény, azaz egy egészségtudatosabb magatartás kialakulása a csoportban. Ha az aktuális helyzet egyéni beszélgetés keretét kínálja számunkra, akkor is érvényesíthetôk a fenti mérlegelési, tájékozódási szempontok. Természetesen az egyénre értelmezve. Általános alapelvként elmondható, hogy drogprevenciós céllal történô találkozásaink során kerülendô az elrettentés módszere! Hosszú távon érzékelhetô hatása leginkább azoknak a programoknak lesz, amelyek pozitív alternatívákat sorakoztatnak fel, illetve amelyek során megtörténik a fiatal saját attitûdjének változása a drogok okozta problémában, hiszen ez épül majd be maradandóan a személyiségébe. A drogmegelôzési foglalkozásokon az egészségtôl, mint értéktôl indulva haladjunk a drogfogyasztás esetleges fennállása, az abból adódó veszélyek, a drogprobléma körül keringô tévhitek megbeszélése felé. Ne a drogokról szóló ismeretek átadására törekedjünk, hanem annak megvilágítására, hogy milyen döntések, életutak vezetnek egy esetleges drogos karrier felé, milyen más lehetôségek vannak az életben, amelyek örömöt, sikert adnak, illetve mennyire tudunk toleránsak, megértôk lenni egy szenvedélybeteggel szemben.

16

Kortársképzés A prevenciós programok közül legsikeresebbnek a kortársképzések bizonyulnak. A kortárssegítô program azon a felismerésen alapul, hogy a kortárscsoport fontos terep a tizenévesek számára, ugyanis ez az a közeg, ahol elsajátítják és kipróbálják a személyiségfejlôdésükhöz és identitásuk kialakulásához nélkülözhetetlen készségeket és társas viselkedési formákat. A serdülôk gyakran kérnek információt és segítséget a kortársaiktól, és erôsen befolyásolja ôket kortársaik véleménye. Ezért a kortárscsoportot nagyon jól lehet alkalmazni a serdülôk attitûdjének és viselkedésének befolyásolására irányuló programokban. A fiatalok jelentôs része barátai, kortársai társaságában iszik elôször alkoholt, gyújt rá az elsô cigire. Ugyanez a helyzet az illegális drogok kipróbálásával. Egyértelmû tehát, hogy ebben a korban a kortárshatások erôsebbek a korábbi életkorokhoz képest. A szülôk szerepét felváltja a barát, a barát ismerôse. Már nem mond el mindent otthon, nem a szülôtôl kér tanácsot, már nem a szülônek akar megfelelni. Épp ezt a kortárshatást (jól) használva lehet az értékkövetés eszközeként használni, pozitív példát adva az útját keresô fiatalnak. Ha kiválasztjuk a közösségbôl azokat a diákokat és tanárokat, akiket a többiek már egyébként is segítôkész embernek tartanak, és ha egy kis felkészítésben vagy tréningben részesítjük ôket, akkor a program lehetôséget teremt a diákok számára kompetenciájuk sokirányú fejlesztésére. Növeljük a valószínûségét annak is, hogy sikeresen oldják meg a kamaszlét sokféle problémáját. A serdülôkori sajátosságok tehát igazolják a kortárssegítô csoport létjogosultságát. A csoport lehetôséget teremt a diákok számára problémáik feltárására és megoldására. Kiváló fóruma lehet továbbá a tanárok, a diákok és a program munkatársai közötti információcserének, amelynek eredményeképpen egészségesebb tanári- és diákközösség, jobb iskolai légkör alakul ki, valamint közösen jobban fel tudják használni az iskolai és lakóhelyi erôforrásokat. A tizenéves kortárssegítôk átfogó megelôzési program keretében felnôtt, erre felkészített kortárstanácsadók segítségével végzik a munkájukat. Ôket nevezzük koordinátoroknak. A program céljai Általános célok A kifelé, környezetre irányuló értékek között a szolidaritás, a másokon való önzetlen segítés, a problémamegoldás, és a kommunikációs készség jelentik a legfontosabbakat. A befelé irányuló értékek közé az önismeret, az önbizalom és az önmagukkal kialakított jó viszony tartozik. Ezeknek az értékeknek az elôtérbe állítása hozzájárulhat a fiatalok hatékonyabb személyiségfejlôdéséhez. A kortárssegítô program egyik célja a tizenévesek ösztönzése saját önállósodási igényük és egy új, felnôtt identitás iránti szükségletük felismerésére, önállóságuk felépítésére. A másik fontos célkitûzés az, hogy a serdülôk a kortárssegítô-csoport tagjaként próbára tehetik magukat, tapasztalatokat szerezzenek, fejleszthetik kritikai érzéküket. A többi diák

17

követendô példát láthat a kortárssegítô-csoport tagjaiban, akik kellôen asszertívek, magabiztosak ahhoz, hogy kezükbe tudják venni saját ügyeik irányítását, érdekeik képviseletét. A lényeg a saját tapasztalat útján történô tanulás. A kortárssegítés céljai között szerepel az is, hogy bevonja a diákokat olyan programok megtervezésébe és megvalósításába, amelyek komolyan befolyásolják a közösség életét, cél továbbá, a diákok már meglévô kommunikációs rendszerének megerôsítése. Specifikus célok A kortárssegítés ideális eszköze lehet a közvetlen, specifikus alkohol- és drogmegelôzés és egyéb iskolai prevenciós programoknak is. A drogproblémák kezelésére specifikus célként a következôk tûzhetôk ki: • drogmentes pozitív életstílus kialakítása, • az élet irányításához szükséges magabiztosság és kompetencia kifejlesztése, • pontos ismeretek szerzése a drogokról és a drogokkal összefüggô ártalmakról. Hol szervezzünk kortárssegítô programot, képzést? Mi lehet az ideális helyszín? Tapasztalatok szerint az iskola, ahol a fiatalok idejük jelentôs részét töltik. Elôször is azért, mert kötelezô mindenki számára. Másrészt az iskolák jó részében a fontos cél a drogmegelôzés, így nem igényel külön indoklást egy ilyen program létjogosultsága. A képzés ráadásul pozitívan hathat az iskolára is! Javulhatnak a kommunikációs viszonyok, értékek, közös célok körvonalazódhatnak a meglévôk mellett. Ha feltételek nem adottak egy iskolai program szervezéséhez, vagy kifejezetten más helyszínt választunk, akkor is érdemes törekednünk a következôkre: • Olyan légkört teremteni, amely ösztönzi az önállóság és a pozitív személyiség kialakulását. • Lehetôséget teremteni a fiatalok számára, hogy tapasztalataikat pozitív módon építsék be, így jutva magasabb lépcsôfokra az önbizalom és kortárssegítés terén. • Bevonni a fiatalokat az általuk megélt, látott problémák megoldásába. • Kialakítani a korai beavatkozás lehetôségét veszélyes helyzetek esetére. Iskolán kívül szervezhetünk kortársképzést például mûvelôdési házban vagy éppen szórakozóhelyen, ahol a fiatalok szabadidejük jelentôs részér töltik. Ma Magyarországon nagyobb hagyománya van az iskolai keretek között szervezôdô kortársképzéseknek, de érezhetô az alternatív helyszínek térhódítása is. Említettük, hogy az iskola is profitálhat egy jól mûködô kortárssegítô programból. Vegyük hát végig, ki és mit „nyerhet” egy ilyen program felvállalásával, megszervezésével, mûködtetésével! Az iskola • Elképzelhetô, hogy szimpatikusabb lesz az iskola a kortárssegítôként dolgozó diák számára, hiszen új, érdekes dolgok teszik színesebbé az intézményt.

18

• A belsô konfliktusok csökkenhetnek, a fegyelmezési problémák ugyancsak. Tolerancia alakul ki a fiatalokban. • Javul a kommunikáció a tanulók és a tanárok között is. • Az iskola maga is nyitottá válhat a szociális problémák kezelésére. A kortárssegítôk • Önbizalmuk erôsödik. • Készségeik javulnak az emberi kapcsolatok teremtése terén. • Önállóságuk, felelôsségük javul. • Fejlôdik önálló döntéshozatali képességük. • Gyors helyzetfelismerô, megoldó képességük javul. • Orientálhatja, megerôsítheti segítô foglalkozás választását. A többi fiatal • Megtanulhatják, hogy segítséget kérni nem „ciki”, hanem sokszor nagyon is célravezetô. • A kortárssegítôk példájából megtanulhatják, hogy ôk is bátran beszéljenek problémáikról. • Megtanulhatják reálisabban szemlélni magukat és a világot. A szülôk • Gyermekük kommunikációs készségei javulásával könnyebben megtalálják velük a közös nyelvet. • Gyermekük sikerélményei miatt jó érzéssel engedi el ôt szabadidejében is a többi kortárssal. A prevenciós programok között említett igen hatékony módszer legfontosabb ismérveit már körbe jártuk. Mint ahogy bármely prevenciós programra, így erre is igaz: nem elég beindítani, mûködését fenntartani és ellenôrizni is szükséges. A folyamat ellenôrzô kérdésirôl is esett már szó… A fiatalok, amikor elkezdik kortárssegítô tevékenységüket, még nemigen alkalmasak önálló csoportvezetésre. Erre saját tevékenységük gyakorlása közben érnek meg. A felkészülés folyamatát felnôtt szakember irányítja. A jó vezetô nem a csoporttagok helyett végzi a munkát, hanem megfigyeli a tevékenységüket, szükség esetén javítja, fejleszti a különbözô megnyilvánulási formákat. Tehát nem hatalmi pozícióból néz szét és cselekszik, hanem mint segítô, támogató szakember. A hosszú távú cél, hogy önálló, saját lábukon is megállni tudó kortársakat neveljen. Nem halat ad, hanem halászni tanít. Ha egy csoport idôvel nem válik képessé arra, hogy a kortársképzô szakember jelenléte nélkül, önállóan tudjon tevékenykedni, akkor a képzô nem végezte tökéletesen a munkáját. A kortárssegítôknek idôvel elôre szervezett keretek nélkül, az életben is kell tudniuk hasznosítani a tanultakat!

19

A segítô Számos kutatás témája, hogy kihez fordulnak problémáikkal a fiatalok. Meglepô bár, mégis igaz, hogy tôlünk, felnôttektôl (elsôsorban szüleiktôl, azután pedig szakemberektôl) várnak segítséget. Az ô szemükben szakember egy testnevelô tanár, egy edzô, a kedvenc szakkörük vezetôje, az iskolai ifjúságsegítô, a védônô, és még sokan mások. Így is van, mind szakemberek vagyunk a saját szakterületünkön. A fiatal azonban mindenben segítséget vár attól, akiben bízik. Nem szégyen beismerni, hogy nem értünk mindenhez. Segíteni nem csak úgy lehet, hogy minden esetben megoldjuk az ô problémáját. Sokszor az is elég, ha figyelünk rá, részesei leszünk élete kis titkainak, hallhat tôlünk bíztató szavakat, egy biztos pont vagyunk az életében. Megkérdeztünk fiatalokat, milyen legyen egy jó segítô. Szerintük: • rendelkezzen ismeretekkel, • ha van saját tapasztalata, az sokat segít, • legyen talpraesett, • kitartó, • magabiztos, • figyelmes, • megértô, • érdekelje a téma, • vegye komolyan a munkáját, • ne legyen befolyásolható, • támogassa a „beteg” embert, • még ha nagyon felbosszantja is a beteg ember, soha ne mondja neki, hogy „te csak egy drogos vagy”.

A segítés Mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy segítenünk kellene egy-egy konkrét esetben? Erre a kérdésre nem egyszerû a válasz. Leginkább azt, hogy ôszinték maradunk és érdeklôdést, figyelmet tanúsítunk a fiatal iránt. Fontos, hogy észre vegyük a legkisebb változást is. Ha ilyet észlelünk, legjobb, ha visszajelezzük azt, felelôsségre vonás és méltatlankodás nélkül, közös magyarázatot keresve az okokra. Lehet, hogy mi leszünk az elsôk, aki felfigyelünk a változásra, és észrevesszük nála a probléma kiváltotta hatásokat. Nem érdemes azonnal a drogozást keresni a háttérben, mert ez megterhelheti, megronthatja a kapcsolatot, különösen akkor, ha semmilyen érintettség nem áll fenn. A tünetek vizsgálata (diagnosztizálás) helyett elég, ha csak a fiatal érzelmi viszonyulása, viselkedésére figyelünk, hogy az mennyire tér el az eddigiektôl. A segítség legyen mindig tisztességes és korrekt!. Nem tanácsadással indítunk, csak odafigyeléssel és megértéssel. Az okot keressük, de ne bûnbakot, a kis lépést is eredménynek értékeljük! Amennyiben azt érezzük, hogy nagy a teher vagy érzelmileg nem tudjuk felvállalni a másik problémáját, akkor keressünk más szakembert, aki tud segíteni!

20

Mit tehetünk, ha biztosan tudjuk, hogy a fiatal drogozik? Miután feltehetôen sem felkészültségünk, képzettségünk nincs a terápia megkezdésére, ezért azt ne is tegyük! Terápiában jártas szakemberek bevonásával ez a segítési forma elérhetô. A mi teendônk, hogy a fiatal mellé álljunk, megismerjük döntéseinek okait, mert ezek nélkül csak tünetek szintjén tudunk mozogni, pedig ez kevés a változás eléréséhez. Az ôszinte, türelmes és megértô hozzáállás javasolt. Kínálhatunk alternatívákat: legális úton is hozzá lehet jutni különleges élményekhez. Ilyenek a keleti sportok révén ma már hazánkban is ismert önszuggeszciós technikák, vagy a relaxációs (autogén tréning) módszer. A meditációs és a jógagyakorlatok mélyreható élményekkel ajándékozzák meg a fiatalt. A különleges sportok, a mûvészetek is adhatnak katarzist. Mit tehetünk vészhelyzetben, amikor a fiatal drog hatása alatt áll? Amennyiben még használja a szert, el kell venni tôle az anyagot! Ezután meg kell figyelni az állapotát és a tapasztaltak értékelése után dönteni a segítségnyújtás módjáról, illetve mások (például orvos) bevonásáról. Nem szükséges kiselôadást tartani, lelkizni pedig különösen nem. Az ostorozás sem célravezetô. Felkészülhetünk arra az esetre is, hogy válaszai nem lesznek mindig helyénvalóak, esetleg sértôek vagy durvák is lehetnek. A sértôdés ilyenkor nem szerencsés, a bántás nem a segítônek szól, a szer beszél a fogyasztó szájával. Ha indokolt (például szabadban) be kell takarni és vigyázni, hogy ne érje baleset. Ha hányingerrôl panaszkodik, tartsuk folyamatos megfigyelés alatt, nehogy fulladás következzen be! Óvatosan itathatunk vele vizet. Amennyiben eszméletlen, nézzük meg, nincs-e idegen anyag a szájában, amennyiben van, távolítsuk el! Ellenôrizzük a légzést és a pulzust, fektessük oldalra (stabil oldalfekvés)! Értesítsük a mentôt vagy az orvost, megérkezéséig kísérjük figyelemmel az állapotát! Ingyenesen hívható lelki telefon-segélyvonal igénybevétele lehet az elsô kockázat nélküli lépése a szertôl való megszabadulásnak. Több alacsonyküszöbû szolgáltatást (nem kell személyi igazolvány és társadalombiztosítási kártya) anonim módon is igénybe lehet venni. Ezeken a helyeken nagy tapasztalatú szakemberek várják a hozzájuk fordulókat és ajánlanak fel segítô beszélgetést. Elsôsorban nem is tanácsokat adnak, hanem felvázolják a tanácsadás lehetôségeit, tájékoztatást adnak a buktatókról, és ismertetik azokat az intézményeket, amelyek további hatékony orvosi és lelki segítséget tudnak nyújtani.

Tematika Tapasztalatok szerint… A drogprevenciós foglalkozások soha ne alapuljanak elrettentésen! Az elrettentéssel az a baj, hogy aki egyszer már komolyan belevetette magát a kábítószerezésbe, az pontosan tudja, mirôl is beszél az elôadó, bôven állnak rendelkezésére pozitív és negatív tapasztalatok. Viszont aki „csak” rekreációs használó, próbálgatja a szereket, az nem veszi komolyan az elôadót, mert adott esetben még csak a pozitív oldalát látja az egész folya-

21

matnak. Jól érzi magát, elfelejti a problémáit, kikapcsol. Még az árnyéka sem látszik a függésnek, a fizikai kínoknak! Ha az elôadó riogatni kezdi az általánosan elterjedt módon, a hallgató kineveti és továbbfolytatja a szer használatát, miközben nem látja, hogy fokozatosan egyre jobban belecsúszik, és a pozitív tapasztalatok mellé begyûjt egy sor negatív tapasztalatot is – amiken kezdetben nevetgélt. Egy sor gyermekrajzon az elrettentés eszközei jelennek meg, pedig bizonyított tény, hogy nem érnek célt az elsôdleges prevencióban. Az elôadások maradjanak meg elôadásnak, és ne kezdjünk esetgondozásba! Ha valamilyen akut probléma elôkerül, feltétlen irányítsuk szakemberhez a fiatalt! Nem alkalmasak a keretek a részletek feltárására. Ezenkívül ha valamit a felszínre hozunk, mi elmegyünk, az illetô ott marad, és ha nem fordul szakemberhez egy feltárt, tudatosított problémával, még rosszabbra is fordulhat a helyzet. Ne felejtsük el, hogy egy elôadással nincs vége a prevenciónak! Egyetlen elôadás nem helyettesíthet egy komplett, szisztematikusan felépített kortársképzést. Egy elôadás arra lehet alkalmas, hogy felhívjuk a fiatalok figyelmét arra, miért jó, ha egészségesen élnek, mik a káros szenvedélyek veszélyei, hol vannak a csapdák stb. A következôkben néhány javasolt foglalkozásvázlatot mutatunk be. A választható gyakorlatok nagyobb csoportokba, blokkokba rendezve kereshetôk. A fent leírt elôzetes tájékozódás során derül ki, mennyi idô áll rendelkezésünkre egy csoporttal való találkozásra. Mi ideális esetként 4X45 percet terveztünk. Szerintünk minimálisan ennyi idô szükséges ahhoz, hogy maradandó hatást gyakoroljunk a fiatalok véleményére, hozzáállására. Természetesen, ha ennél is több áll rendelkezésre, az csak növeli az esélyeinket az eredményességre! Ha azonban csupán 1 óra, azaz 45 perc áll rendelkezésünkre, akkor sem kell megijednünk, vagy netalán lemondanunk a találkozóról! Ebben az esetben is választhatunk a felsorolt foglalkozástípusok közül, esetleg lerövidítve használhatunk egy-egy szimpatikus elemet. A felsoroltakkal ötletet, kedvet szeretnénk adni újabb gyakorlatok bátor kitalálásához, alkotásához. Hiszen azok válnak majd igazán sajátotokká! Kezdhetjük a bemutatkozás köre után azzal a kérdéssel, mit várnak el a csoporttagok a mai (kétnapos, többnapos) alkalomtól. Ez megmozgatja a gondolatokat, és bevonja a részvevôket a közös munkába. Érezhetik, hogy figyelünk az igényeikre, fontos nekünk, hogy hatékonyan és jó hangulatban teljen a rendelkezésünkre álló idô. Az elôre összeállított tematikánkat így az elvárásokhoz alakíthatjuk. Minden csoportmunka igényel együttmûködési kereteket, más szóval játékszabályokat, melyeket jó elôre tisztázni érdemes, hogy minden részvevô biztonságban érezhesse magát, egymásra figyelve, egymást tisztelve vegyen részt a közös tevékenységekben. Ezeket célszerû egy borítékból egyesével kihúzatva megbeszélni a fiatalokkal, elôször kérve ôket, mondják el, nekik mit jelentenek az egyes szabályok.

22

Ilyen játékszabályok: • titoktartás (a csoportban elhangzó információkat nem mondjuk másnak), • nem minôsítünk (nincsenek rossz válaszok, ha valaki nem helyes információt tud, remek alkalom, hogy megbeszéljük), • nincs felszólítás, nem felelünk (ez nem hagyományos tanítás, közvetlenebbek a keretek), • bárki kérdezhet, szólhat, ha szükségét érzi, • ôszinteség, nyitottság, tolerancia egymás iránt, • mindenkit meghallgatunk, • a feladatok szabályait betartjuk (így elkerülhetjük a félreértéseket, esetleges baleseteket), • annyira érezzük jól magunkat, amennyire aktívak vagyunk. Ha részt veszünk a folyamatban, merünk kérdezni vagy hozzászólni, saját élményünk lesz, amely maradandó. Nézzük meg tehát, mely blokkok mentén csoportosítottuk a gyakorlatokat: 1. Önismereti blokk 2. Készségfejlesztô blokk 3. Csoportos gyakorlatok blokk 4. Információ átadó blokk

1. Önismereti blokk A lehetséges gyakorlatokról számos remek könyv szól, néhány ajánlás a füzetünk végén található. Az önismeret szükségessége vitathatatlan: minden segítô munkaeszköze a saját személyisége. Nincs ez másképp a leendô segítôknél sem. Az alább felsoroltak csak rövid ízelítôül szolgálnak, azzal a fontos megjegyzéssel, hogy ez a rész különösen szituációfüggô, komoly tapasztalatot igényel a vezetôtôl. Ugyanis egy-egy komoly probléma, érintettség, aktualitás esetén szükséges lehet a feladatok megcserélése, elhagyása, újak beiktatása, hogy az érzelmeket megfelelô mederbe lehessen terelni. Ugyanez az önismereti munka szépsége is. Nagy igazság, hogy az a maradandó élmény, amit saját bôrünkön tapasztalunk meg. Az önismereti blokk végig saját élményen alapul. Nem egyszer fájdalmas, nehéz felismeréseket hozó út ez, de ugyanakkor megerôsítéseket, önbizalom-erôsítô elemeket is felvonultat! Ettôl olyan felejthetetlen élmény. Az önismeret útja végtelen. Csak el kell indulni rajta, soha nem ér véget. Mindig tudhatunk meg magunkról és (ha csoportban vagyunk) másokról újat, többet. Az eddigiekbôl is kitûnik, hogy komplett önismereti blokkot erre képzett szakember, illetve célszerûen szakemberpár irányíthat, de ilyen foglalkozásrészek megtartására kellô pszichológiai és módszertani mûveltség alapján a szakirodalomból is felkészülhetünk. Bemelegítô, ráhangoló gyakorlatok 1. Közös névválasztás (Adjunk nevet a csoportunknak!) 2. Mi változott? (Valakit kiküldünk a terembôl. Mielôtt kimegy, jól körül kell néznie, ki hol ül, hogy néz ki, milyen ruhát visel stb. Ezután egy-két dolgot megváltoztatunk. Visszahívjuk a terembe. Ki kell találnia, mi változott.) 3. Szófüzér (Elindítunk egy állatnevet. Az utolsó betôjével kell további állatnevet mondani. Körbe haladhatunk, vagy labdát dobva jelezzük, ki legyen a következô.)

23

Az önismeret fejlesztése során remekül alkalmazhatóak a tesztek. A fiatalok szívesen is válaszolnak közvetlen kérdésekre, ráadásul biztonságot ad nekik, hogy saját maguk adják meg és értékelik a válaszaikat. Így bátran lehetnek ôszinték magukhoz. Ezt érdemes is hangsúlyozni, mielôtt elkezdjük a tesztek kiosztását vagy a kérdések felolvasását. Az ajánlott irodalom könyveiben jól használható tesztek is találhatóak. A következô népszerû – még mindig papírt és tollat igénylô – játék, a kifejtendô kérdések csoportja. Instrukcióként itt is érdemes elmondani, hogy a válaszok anonim módon készülnek. Nem kell konzultálni a szomszéddal, nincsenek jó és rossz válaszok. Amennyiben a csoport eléggé összeszokott, az egyéni válaszokat meg is beszélhetjük a közös körben is. Természetesen ennek a játéknak már komoly elôfeltételei a közös munka elôtt tisztázott játékszabályok. Itt ugyanis tilos a másikat kinevetni, megszégyeníteni. Ezt tudnia kell minden csoporttagnak, ellenkezô esetben épp a kívánt hatás ellen dolgozunk. Ide egy olyan kérdéssort választottunk, amely illeszkedik a kortársképzés témái közé. Ez nem másról szól, mint az életünket kísérôcélokról. Fiatalok többnyire nem gondolkodnak, terveznek elôre. Pedig célokat kitûzni fontos dolog. Ha világos célunk van, nagyobb az esélyünk arra, hogy meg tudjuk valósítani. Életcélok 1. Milyen eseményeknek kellene történnie az életedben, hogy idôs korodban azt mondhasd: „Érdemes volt élni?” 2. Mik a céljaid az életedben? Sorold fel a megvalósítási szándék idôrendi sorrendjében! 3. Mi olyan fontos a céljaid közül számodra, hogy arról semmiképpen nem mondanál le? 4. Mit szeretnél elérni az életben? Fontos tehát, hogy cél lebegjen a szemünk elôtt, ugyanakkor azonban nyitottnak is kell lennünk azokra a lehetôségekre, amelyek céljainkon felül kínálkoznak. A fiatalok elôszeretettel hasonlítják magukat másokhoz. Különösen így van ez egy új csoportba kerüléskor. Ehhez nyújt segítséget a következô gyakorlat, melynek neve: Három testôr. 1. Három dolog, amit mindannyian szeretünk. 2. Három dolog, amit egyikünk sem szeret 3. Három dolog, amiben különbözöm a többiektôl. Én más vagyok, mert… A pillanatnyi hangulat felmérésére alkalmas a „Hogyan érzem magam?” játék. Kérjük meg a fiatalokat, hogy válasszanak kedvüknek, hangulatuknak megfelelô színt, vagy természeti képet vagy akár számot 1-10 között, amiben 1 a nagyon rossz hangulatot, 10 a nagyon jót jelenti. Az önismereti blokk végén záró játékot kezdeményezhetünk. Például a „Mivé válok?” játékot. A feladat az, hogy mindenki gondolja végig, milyen változáson ment keresztül, mire ösztönözték a játékok stb. Ezután folytassa a következô mondatot: Olyan ember akarok lenni, aki… Vagy: Olyan segítô akarok lenni, aki…

24

2. Készségfejlesztô blokk Nagyszerû alkalom a problémával szembeni elôítéletek felhozására a 4 sarok gyakorlat. Állításokat (tévhiteket vagy igaz mondatokat) felolvasva mindenkinek abba a sarokba kell állnia, amelyikkel a leginkább azonosulni tud. A 4 sarok: 1. az állítással teljes mértékben egyetértek 2. az állítással egyetértek, de vannak fenntartásaim 3. az állítással nem értek egyet 4. az állítással nem értek egyet teljesen, de van benne igazság Sok esetben kiderült, hogy más-más helyre állók álláspontja hasonló. Néhány esetben a nagyon szélsôséges elveket vallókat is sikerülhet a beszélgetések, azaz egymás érveinek meghallgatása után, kicsit enyhébb, megértôbb megközelítési módra juttatnunk. Az állítások: • A kábítószer-fogyasztás járványos méreteket ért el. Minden fiatal veszélyben van. • Az emberek akaratuk ellenére vállnak kábítószer-fogyasztóvá. • Az élvezetért szoktak kábítószerezni. • A kábítószerfüggôknek csak egy kis hányada akar meggyógyulni. • A kábítószerfüggôk kezelése csak pénz- és idôpocsékolás. • A kábítószer-függôség kialakulását megelôzhetjük a felvilágosítással. Aztán folytathatjuk – akár egy kalapból kihúzva – különbözô csoportokban elterjed tévhitekkel. Nem ritka, hogy egy-egy probléma kapcsán a társadalom egésze vagy némely csoportja által igaznak hitt állítások evidens módon hatnak az azt hallóra is. Holott mielôtt elkötelezzük magunkat egy állítás mellett vagy vele szemben, érdemes megvizsgálnunk saját ítéletünket. A feladatot feldolgozhatjuk kiscsoportokban is, hogy aztán közösen megbeszélve mindenki hozzáadhassa az elhangzottakhoz a saját véleményét. (Az állítások után 1-1 mondat a valóságról.) A szenvedélybeteg tévhitei: „De én csak füves cigit szívok néha.” A kábítószer bármely formájában kábítószer. „De én nem fogok lecsúszni, jó állásom van.” A legtöbb szenvedélybetegnek van állása. Sokan szakmájukhoz értô szakemberek, és lehet akár felelôsségteljes beosztásuk is. A család tévhitei: „De ô olyan jó ember.” Sok szenvedélybeteg jó ember. „De nekünk otthon nincsen problémánk.” A legtöbb szenvedélybeteg hosszú ideig el tudja látni családi szerepeit. „De ô nincs mindig belôve.” Kevés szenvedélybeteg van állandóan kábítószer hatása alatt. A lényeg, hogy mi történik akkor, amikor kábítószert használ.

25

Közösségi tévhitek: „De túl intelligens ahhoz, hogy drogos legyen.” Nincs kapcsolat az intelligencia szint és a szenvedélybetegség között. „De én soha nem látom belôve.” A szenvedélybetegek gyakran eltitkolják szerfogyasztó szokásaikat munkatársaik, fônökük elôl. „De ô mindennap bejön dolgozni/iskolába.” A szenvedélybeteg ritkán hiányzik munkahelyérôl/iskolájából. Lehet kialvatlan, kábult, mégis megjelenik a munkahelyén/iskolában. A társadalom téves hozzáállása: „De ô nem csavargó/csöves”. A legtöbb szenvedélybeteg köznapi ember. „De nem úgy néz ki, mint egy drogos.” Nincs szenvedélybeteg kinézet. Sok drogos kifejezetten ügyel megjelenésére, hogy ezzel is bizonyítsa, ô nem szerfüggô. „De ô olyan jó családból származik.” A szenvedélybetegség nem mutat egyértelmû összefüggést a szociális és gazdasági státusszal. Ugyancsak hasznosak a készségek alakítására a szituációs gyakorlatok. Ezek során egy adott helyzetbe kell beleélnie magát az illetô személynek nek vagy csoportnak, és az adott szerepbôl fogalmaz meg véleményt úgy, mintha az nem is az ô, hanem az adott szereplô(k) véleménye(i) lenne (lennének). Ajánlások feldolgozható szituációkra: • A szünetben dohányoztatok a WC-ben, pedig az tilos. Egy tanár észrevette, hogy mi történt. Kiküldött titeket, és azt mondta, tájékoztatja az osztályfônököt és az igazgatót a történtekrôl. A következô órátok az osztályfônökkel lesz. 3 perc múlva becsöngetnek. Most kell döntenetek arról, mit csináltok, ha az osztályfônök kérdôre von benneteket. • Pedagógusok vagytok. Tanári értekezlet van. Az a hír járja, hogy az iskolában pár fiú füves cigit osztogat a tanulóknak. Az egyik fiú a ti osztályotokba jár. 3 percetek van az értekezletig, ezalatt kell felkészülnötök, hogyan képviseljétek a fiút. • Baráti társaságban bulit szerveztek. Egy ismerôs lány megkérdezte, elhozhatja-e a barátját, akirôl mindenki tudja, hogy drogos. 3 perc múlva lesz a buli megbeszélése. Addig kell eldöntenetek, mit válaszoltok. Egy másik „titkos” formája a szituációs gyakorlatnak, amikor a csoportvezetô 4 önként jelentkezôt kér. Csak ôk hallják a feladatot. Az instrukció: egy-egy szerepbe kell beleélniük magukat. Például ezekbe: X: mindent a segítôre bízó, tehetetlen segítséget kérô. Y: a nondirektív, rávezetô segítô (aki nem ad tanácsot, csak rávezeti az illetôt a helyes útra, a saját útjára). Z: hitetlen kliens, nem bízik abban, hogy a segítô tud neki segíteni. Zs: aktív, irányító segítô. Egy általuk kitalált helyzetet játszanak el a szerepeknek megfelelôen. Ezután jönnek a csoport észrevételei, majd a közös megbeszélés, visszajelzések a szerepbôl, ki hogyan érezte magát. Megkérdezzük a megfigyelôket, felismerték-e, ki milyen szerepet játszik. Ez a játék komoly beszélgetést, gondolatokat, érzéseket indíthat el, ez a nem titkolt célja is. Itt a csoportvezetônek megint csak felelôsségteljes szerepe van a folyamat megfelelô mederben tartásában.

26

3. Csoportos gyakorlatok blokkja Az egészségtôl, mint értéktôl kiindulva többnyire csoportos feladatmegoldás keretében dolgozhatunk fel kérdéseket, feladatokat. Nagyszerû csoportos feladat az ötletbörze. Amikor az egész nagy csoportban vagy kisebb csoportokban egy-egy kérdéshez gyûjtünk össze válaszokat, cenzúra és különösebb gondolkodási idô nélkül. Általános szabály: nincsenek rossz válaszok, a megbeszélés során úgy is választhatunk, melyik maradjon a legfontosabb 10 vagy 5. Kérdések az ötletbörzéhez: • Gyûjts össze egészséges ételeket! • Gyûjts össze egészségtelen ételeket! • Gyûjts össze egészségesen élô emberek nevét! (Itt legjobb, ha konkrét emberek neveit kérjük, akik lehetnek tévébôl ismert színészek, sztárok, de akár a szomszédban lakó ismerôs, sôt akár osztálytárs is!) • Gyûjts össze egészségtelenül élô emberek nevét! • Gyûjts össze indokokat, amiért valaki kábítószerhez nyúl! • Gyûjts össze pozitív alternatívákat a kábítószer fogyasztás helyett! Nagyon hasznos kiscsoportos gyakorlat lehet a segítôi szerep kipróbálása. Háromfôs csoportok szükségesek, ketten felváltva beszélnek, a harmadik megfigyelô. Elôször csak az elsô beszél, 3 percig, a második nem szólhat, csak figyel. Utána csere. A megfigyelô egy ôket nem zavaró helyrôl figyeli a folyamatot, csak non-verbális eszközöket használhat, nem beszélhet. Ezek után az elemzések és a visszajelzések már a teljes csoport elôtt következnek. • A beszélôk mit éreztek segítésnek? • A megfigyelôk szerint mi segítet? • Ki hogyan érezte magát a szerepeiben? Ez a feladat egyszerûsége ellenére komoly felismeréseket hozhat a segítôi szereprôl. Épp ezért a játékszabályok betartása épp olyan fontos, mint a visszajelzés az egész gyakorlatról és a szerepekbôl is. Fontos, hogy mindenki szót kapjon! Csoport alakítás módszerei lehetnek például: • Számolás hármas számrendszerben, sorban haladva (1,2,3, 1,2,3…), így az egymás mellett ülô barátok más-más csoportba kerülnek, nagyobb eséllyel foglalkoznak a feladattal, megalkotva saját álláspontjukat. • Elôre elkészített színes papírcsíkok. Annyi darab egyszínû papír, ahány fôs csoportokat szeretnénk. Egy kalapból vagy borítékból húzzák ki a gyerekek, az egyszínûek alkotnak egy csoportot. Most olyan gyakorlatokkal folytatjuk, amelyekkel mélyebbre merülünk a kábítószerfogyasztás problémájába. Ráhangolódásként induljunk egy idézettel. „A drogpiramis alján mindegy, ki vagy. Senki lehetsz, ha kábítózol. Te is a drogpiramis aljára kerülsz. Tôled mûködik, belôled él mind, ki feljebb van nálad. Akarsz-e ott lenni? Akarsz-e függô lenni? Kábítószerfüggô? Rajtad áll! Egy terápián részvevô srác mondta egyszer: ”Mérlegeltem, mi vár rám. A dolog kétesélyes volt: sitt vagy halál. Most itt vagyok, és öt hónapja tiszta...” ” 27

Érdemes elgondolkodni az idézeten - amit feltételezésünk szerint nem egy rekreációs (szórakozáshoz kötôdve) használó, hanem talán egy heroinfüggô mondhatott (Forrás: http://www.szulo.hu/kids/k03/foru03.htm), – mielôtt bárki is kábítószerhez, droghoz, anyaghoz cucchoz … nyúl. Legfôképpen pedig érdemes a segítônek elgondolkodni, aki az EMBERHEZ nyúl. Természetesen, aki kábítószert használ, nem lesz mindenki kábítószerfüggô, mint ahogy nem mindenki alkoholista, aki ünnepek vagy baráti összejövetelek alkalmával megiszik egy-egy pohár bort. Egy érzékletes példa, ami jól szemlélteti – ha alkoholban gondolkodunk – az alkoholista és a nem alkoholista közötti különbséget: Van két ember. Mind a kettô azonos körülmények között él, a példa kedvéért ugyanazt a munkát is végzi, azonos iskolai végzettséggel is rendelkezik. Mind a kettônek családja is van. Megbeszélik, hogy a baráti társasággal munka után beugranak a kocsmába. Mindkét ember megígéri, hogy este 6-ra otthon lesz. Eljön a nap, beülnek a kocsmában beszélgetnek, isznak. Elsô ital után jön a második, a harmadik, stb. Egyszer csak eljön a fél hat, az elsô ember feláll, elköszön és jelzi, hogy mennie kell, mert megígérte otthon, hatra hazaér. Tartja szavát. Ô dönt. A másik ember már az elsô pohár után elfelejtette, hogy mit is ígért és a legfontosabb, hogy most itt van, és esze ágában sincs hazamenni. Este tízig iszik, amíg a cimborák ott isznak vele, addig marad. Ez rendszeresen így van, és a „barátok” már meg sem lepôdnek ezen, hiszen így szokták ezt meg. Ebben az esetben az alkohol döntött, nem az ember. Ezt kell megérteni. A szenvedélybeteg embernél a szer diktál nem az ember. Mindig az az elsô, az összes többi dolog, ígéret utána jön. Természetesen az életben ennyire nem egyszerû a helyzet, ez csak egy példa. Kedvenc példánk. A második emberre igaz, az a kínai mondás, hogy az ember megiszik egy pohár italt, ez a pohár ital megissza a következôt, és a következô pohár ital megissza az embert. Ezt a történetet ajánljuk képzéseknél szerepjáték formájában feldolgozni. Kibôvítve a szerepeket a szenvedélybeteg családtagjaival, és eljátszva a hazaérkezést is. A szerepjáték a viselkedésformálás vagy attitûdformálás kedvelt eszköze, mint tudjuk. Javaslunk konkrét szerepeket kijelölni és eljátszatni. A szerepjáték során például a tanulónak lehetôsége lesz más bôrébe bújva megismerni mások álláspontjait helyzetét. Ennél a játéknál a vezetô csak a problémás helyzetet jelöli meg, és a szerepek tartalmi kitöltése a szereplôkre vár. Így a legkisebb kockázatú lehetôségét adja a szerepjáték e problémás élethelyzet kipróbálására, s segít a diákoknak felfedezni saját és mások érzéseit, gondolatait, cselekedeteinek mozgatórugóit. Lehetôleg önkéntesen vállalkozzanak a szerepjátékra, a vezetô csak segítséget nyújtson a feladat végrehajtásában. Szerepet is cserélhetnek társaikkal a tanulók, így más perspektívából is szemügyre vehetik a problémát. A szerepjáték végén soha ne felejtsük el kivenni a tanulókat szerepükbôl, mert „bennragadhatnak” a szerepekben. Ezen szituáción keresztül feldolgozhatjuk a rosszul mûködô család (kimentô, gondoskodó, lázadó, hôs, vádoló, szabályzó) szerepeit . Mindenekelôtt fontosnak tartjuk hangsúlyozni, ha szakember beszél a kábítószerekrôl, fontos, hogy pontosan fogalmazzon! Sose beszéljen általánosságban („a kábítószer”, „a drog”) mert elôször is nem egyértelmû, hogy mirôl is beszél, s így könnyen belebotolhat olyan kérdésekbe, hogy mit is nevez ô kábítószernek? Az alkoholról is beszél, a cigarettáról is, a teáról? Vagy csak a szorosan vett illegális szerekrôl? Érdemes konkrétan megnevezni az adott szert és konkrétan arról beszélni. Mert számtalan kábító hatású szer létezik számtalan hatásmechanizmussal, amit számtalan formában csoportosíthatunk. De valójában nem maga a kábítószer a probléma, hanem az ember, aki használja. Egy érzék-

28

letes példával élve: nem a fegyver a probléma, hanem a mögötte lévô ember, aki meghúzza a ravaszt. Számtalanszor visszaköszön, hogy igény lenne egy olyan, standardnak nevezett képzésre, ami eligazítja a segítôt a kábítószerek világában. Ezen a ponton hangsúlyozzuk, hogy hibásnak tartjuk az olyan típusú megelôzô-felvilágosító képzéseket, elôadásokat, ahol kiáll az elôadó, és szépen érzékletesen elmagyarázza milyen típusú kábítószerek léteznek, milyen hatásokkal, a heroinnál szûk a pupilla, a kokainnál tág…stb. Fontos beszélnünk a szerekrôl, de annál sokkal fontosabb, hogy azt értessük meg, hogyan mûködik ez a szerfogyasztó világ, mik a pillanatnyi elônyei, hátrányai a szerfogyasztásnak. Újra fontos hangsúlyoznunk: a kábítószereket eleinte a vélt vagy valós pozitív hatások kedvéért használják. Elfeledteti a problémát, nincs felelôsség, nincs határidô. A segítô nem lehet minden esetben ott a fiatal mellett, hogy segítsen dönteni neki. Juttassa el odáig, hogy a segítô által elôadott információk alapján tudjon dönteni: számára mi a jó és mi a rossz. Legjobb, ha nemet mond és tudja is, miért mondja azt, de ha a szert választja, akkor legyen felkészülve arra, mit választ, ezzel mire mond igent. Ha nem ezzel a céllal fog munkához a segítô, ne is tegye, mert lehet, hogy adott esetben többet árthat, mint használ. Csak felkelti az érdeklôdést a kábítószerek iránt, és miután elmegy ott a baj. Azaz nem állhat mindig mindenki mellett egy segítô, hogy döntsön helyette. Álljanak ott az információk, tanuljon meg a fiatal dönteni, nemet mondani és akkor bízhatunk abban, hogy egészséges döntések születnek. Ha a segítô mindig ott is állhatna mellette, az sem lenne jó, mert totális függôséget alakítana ki ez a helyzet, csak éppen nem egy szerhez, hanem az emberhez. Erre sajnos számos példát látunk. Az embernek dönteni kell, és a döntései következményeit vállalni. Milyen tehát a jó segítô? Milyen tulajdonságokat kell magába ötvöznie? Ennek megválaszolására létezik egy nagyon jó kiscsoportos munka. A menete a következô: A diákok írják össze, szerintük milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy segítônek. Miután összeírták, a vezetô mindenkivel felolvastatja a listáját, és közös listára összegyûjtenek minden elhangzott tulajdonságot. Ezek után három-, négyfôs csoportokban fontossági sorrendbe rangsorolják a közösen összeírt tulajdonságokat. Ezután egy közös lista összeállítása következik. Az egyes csoportok - versengve egymással - saját listáik alapján állítják össze a nagy közös listát. A játék kiváló alkalmat teremt arra, hogy mindenegyes tulajdonságot, amely egy segítôt jellemezhet, gondosan végigbeszéljenek, körülírjanak. Egy nagyon fontos szabály létezik, csak úgy kerülhet fel a közös listára – fontossági sorrendben – egy tulajdonság, ha mindenki egyetért azzal, és pontosan tisztázzák mit értenek rajta, illetve miért kell egy segítônek az adott tulajdonsággal rendelkeznie. A módszer lényege, hogy egy idôben minden tanuló aktívan bevonható a folyamatba. A vezetô ebben az esetben alapvetôen tanulásirányítóvá válik, azaz nagyon fontos, hogy pontos, világos információt adjon a tanulóknak arról, mi a dolguk a csoportmunka során, és minderre mennyi idô áll rendelkezésükre. A vezetô a csoportok munkáját folyamatosan felügyeli, és felkérésre támogatást, segítséget ad. Nos, eddig tartottak a hasznos gyakorlatok. Ahogy korábban jeleztük, pusztán ízelítôt tudtunk adni, hiszen a gyakorlatok tárháza végtelen! Professzionális segítôk kipróbált gyakorlatai megtalálhatóak az ajánlott könyvekben, illetve szabadon alkothatóak újak is!

29

Figyelmeztetô jelek A következôkben arra a kérdésre keressük a választ, amelyet oly sokan feltettek már nekünk is (többek között jelen kiadvány alapjául szolgáló kutatás során is), nevezetesen: mely jelek figyelmeztetnek arra, hogy a gyermek szenvedély szempontjából veszélyben van? Még mielôtt a fiatal beteggé válna, jó elôre vészjeleket ad. Ezek a vészjelek legtöbb esetben lelki problémára utalnak. Éppen ezért semmi ok, hogy az itt felsorolt jeleknél rögtön pánikba essünk. Veszély csak akkor van, ha ezek a jelek erôsödnek és tartósan jelentkeznek. Iskolás korban elôforduló jelzések: • Tartósan unatkozik, semmi iránt nem érdeklôdik, passzívan lézeng. • Nem tudja elhatározni magát, hogy ezzel az állapottal szembe szálljon, vagy kísérlete eredménytelen marad. • Feltûnôen bizonytalan, önállótlan, stresszre hajlamos, döntésképtelen, és nincs barátja. Még egyszer: ezek a jelek utalhatnak fokozott szenvedélybetegség rizikóra, de nem utalnak feltétlen arra! Hogy végül is mit jeleznek, azt orvos vagy pszichológus döntheti el. Mit tegyünk hát? Semmi esetre se essünk pánikba! De ne is söpörjük a szônyeg alá a tapasztaltakat! Ha úgy érezzük, hogy a gyerekkel valami nincs rendben, kérjünk tanácsot! Hol találunk tanácsot és segítséget? A szenvedélybetegség megelôzése szorosan összefügg a fiatal lelki egészségével. A 3639. oldalakon felsorolt tanácsadó helyeken fognak olyan szakembereket találni, akik kérdéseikre választ adnak, gyakorlati tanáccsal szolgálnak. Következzen az a rész, ami az ismeretek bôvítését szolgálja…

4. Információátadó blokk Mi a szenvedélybetegség? Szenvedélybetegségnek azokat a visszatérôen ismétlôdô viselkedésformákat, szokásokat nevezzük, amelyeket valaki kényszeresen újra és újra végrehajt, s amelyek a személyre – és többnyire környezetére is – káros következményekkel járnak. Ezek a szenvedélyek vagy függôségek kétfélék lehetnek. Függôséget kialakíthatnak kémiai szerek, ezt a fajta szenvedélybetegséget nevezzük drogfüggôségnek vagy kémiai addikciónak. De függeni lehet valamilyen viselkedési együttestôl is, ezeket a függôségi formákat viselkedéses függôségeknek nevezzük. Példa lehet erre a szerencsejáték, vagy a vásárlás, mint függôséggé alakult cselekvés. Mi a drog? Drognak nevezünk minden olyan anyagot, amely a szervezetbe kerülve megváltoztatja annak mûködését. Ez egy meglehetôsen tág, elsôsorban angol nyelvterületen használt definíció. Ennél szûkebben drognak vagy pszichoaktív szernek azokat az anyagokat nevezzük, amelyek a központi idegrendszerre hatnak és ezáltal megváltoztatják a szert használó gondolkodását, hangulatát, viselkedését, azt a módot, ahogyan a világot észleli.

30

A drogok csoportosítása Csoportosíthatjuk a drogokat aszerint, hogy legális-e a használatuk, avagy tiltott. Ez a csoportosítás mindig az adott kultúrától, társadalomtól, jogrendszertôl függ. Így míg Magyarországon az alkohol legális drog, addig mohamedán országokban tiltják a használatát. Magyarországon korlátozás nélkül legális a koffein (kávé), törvény szerint csak 18 évnél idôsebbek számára a nikotin (cigaretta) és az alkohol. Gyártásuk célja okán szabadon vásárolhatóak szerves oldószerek, melyek forgalmazott mennyiségének elenyészô töredékének nem rendeltetésszerû, visszaélô használata a szipuzás. A teljesen illetve korlátozottan szabad hozzáférés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ezek a szerek feltétlenül kevésbé lennének károsak, mint az illegális drogok. Sokan megkülönböztetnek lágy és kemény drogokat. A lágy drogok közé szokás sorolni a cannabis-származékokat: a marihuánát és a hasist. A felosztás alapját az a megfigyelés szolgáltatja, hogy a marihuána és a hasis használata – más illegális drogokkal összehasonlításban – kisebb egészségügyi kockázattal jár, és kisebb a valószínûsége a függôség kialakulásának. A leginkább elfogadott és egyértelmû csoportosítás a drogok központi idegrendszerre gyakorolt hatása alapján történik. E szempont szerint három nagy csoport különíthetô el: Stimulánsoknak nevezzük azokat a szereket, amelyek elsôdlegesen stimulálják, gyorsítják, izgatják a központi idegrendszer mûködését. Ezzel ellentétben a depresszánsok, elsôdlegesen nyugtató hatásúak. Végül pedig, hallucinogéneknek vagy pszichedelikus szereknek hívjuk azokat a drogokat, amelyek elsôdleges hatása a tudati mûködés, az észlelés, a gondolkodás szokásos folyamatainak megváltoztatása, módosult tudatállapotok létrehozása. A stimulánsok • az amfetamin-származékok, • az ecstasy (MDMA) és néhány rokon vegyületet (MDA, MDEA, MBDB), • a kokain, • a nikotin és • a koffein. A depresszánsok közé tartoznak • egyes pszichoaktív hatású gyógyszerek (nyugtatók, altatók, szorongásoldók), • az alkohol, valamint • az opiátok (ópium, morfium, heroin, kodein, metadon). A hallucinogén vagy pszichedelikus szerek közé tartozik • az LSD, • a cannabis-származékok (ezeket gyakran külön csoportban szokás említeni), • a meszkalin, • a pszilocibin, • a DMT (dimetil-triptamin), • a DOM (dimetoxi-metilamfetamin), • a szerves oldószerek és • a PCP (phenciklidin). Forrás: www.necc.hu 31

A drogok csoportosítása Kábítószer fajtája

Jellemzôi

Szerves oldószerek

Szerves oldószerek (festékhígító, ragasztóanyagok, acetonos körömlakklemosó, benzin, stb.) inhalálása általában arcra húzott nejlonzacskóból történik, vagy a szerrel átitatott, arcra szorított kendôrôl.

Kannabisz-származékok

Marihuána, hasis: Dohánnyal elkeverve szívják cigarettában és vízipipá-ban, vagy vízben feloldva megisszák, esetleg elrágják. A hasis hatása erôsebb.

Diszkó drogok

Amfetaminszármazékok: a speed és az Extasy/Ecstasy erôs serkentôszerek, szintetikus kábítószerek. A speed fehér, sárga és rózsaszín por, tabletta illetve kapszula. Általában felszippantják, vagy lenyelik, ritkán feloldva vénásan juttatják a szervezetbe. Az érdekes figurákkal díszített Extasy tabletták erôs hatású amfetamint (MDMA) tartalmaznak

LSD

A hallucinogének legjellegzetesebb képviselôje, szintetikus úton készítik. Általában szájon át juttatják a szervezetbe, Európában fôleg LSD bélyeg nyalogatásával.

Ópium-származékok

A morfin (morfium) egy természetes ópium származék, a heroin a morfin félszintetikus változata. Leggyakrabban a port feloldva, vénás injekció formájában juttatják a szervezetbe, ritkán felszippantják. Hatása így azonnal jelentkezik.

Koka-származékok

A kokain fehér por, melyet, általában az orrnyálkahártyára felszippantva, ritkábban vénásan alkalmaznak. A hatás így gyorsan jelentkezik. A crack a kokain olcsó és többnyire erôsen szennyezett származéka, mely sárgás-barna, törékeny rögök formájában kerül forgalomba. Pipában vagy cigarettában szívják, így azonnal hat.

32

Hatása, kísérô tünetek Részegséghez hasonló állapot enyhe eufória, általános gátlástalanság, agresszív viselkedés, öntudatlanság, hányás, fejfájás, szédülés, dülöngélés, kusza beszéd, remegés, fáradtság, homályos vagy kettôs látás, szapora szívmûködés. Rendszeres szipuzóknál az idegrendszer, a máj és a vese tartósan károsodik. Pszichés függôséget okoz! Erôs pszichés függôséget okoznak. Véreres szemek, kitágult pupillák, könnyezés, szájszárazság, verejtékezés, szapora szívmûködés, vérnyomáscsökkenés, szédülés, dülöngélés, remegés, eufória („feldobottság” érzése), a gátlások megszûnése, beszédesség, nevetési és mozgáskényszer, a látás és a hallás finomabbá válik, éhség- és szomjúságérzés jelentkezik, nagyobb adagok esetén hallucinációk, pánikreakció alakulhat ki, romlik a memória, a koncentrálóképesség és az egyensúlyérzés. A rövid távú memóriát rombolja. Fokozott szívmûködés, szapora légzés, vérnyomás-emelkedés, tág pupillák, verejtékezés, hôemelkedés, szájszárazság, fejfájás, szédülés, remegés, nagy adag esetén görcsroham, eufória, megszûnik a fáradtság- és éhségérzet, javul az agyi és a fizikai (testi) teljesítôképesség, nagyobb adagok agresszivitást, hallucinációkat okozhatnak. Kiszáradás veszélye.

Szapora szívmûködés, vérnyomás-emelkedés, verejtékezés, nyálfolyás, tág pupillák, szédülés, remegés, hányinger, látási, hallási és tapintási hallucinációk. Összezavarodnak az érzékszervek. A hatás általában kellemes, de ún. „lidérces utazások” is elôfordulhatnak, sôt, hetek múlva is kialakulhat (fôleg láz vagy stressz hatására) a „flash-back” jelenség, amikor a drog hatása alatt átélt fenyegetô hallucinációk a kábítószer-használatától függetlenül térnek vissza. Erôs pszichés függôséget okoz! Fájdalom-csillapító és kábító hatású az eufória eléréséhez egyre nagyobb adagokra van szükség, így az erôs pszichés függôség néhány hét alatt testi függôséggel társul. Szûk (tûszúrásnyi!) pupillák, elmosódott beszéd, csökken a vérnyomás, a pulzusszám és a testhômérséklet. Nagy adagok légzésbénulást, hányingert, hányást okozhatnak, eufória, személytelen gyönyörérzet, lebegésszerû állapot, megszûnik a szorongás, a félelem, a fájdalom, magabiztos, nyugodt érzés. A nem fertôtlenített közös tûk és fecskendôk használata HIV-fertôzést (AIDS betegséget) illetve fertôzô májgyulladást (hepatitist) terjeszthet. A vérbe kerülô szennyezôdések vérmérgezéshez, vénagyulladáshoz és trombózishoz vezethetnek. A drog elvonása csak fokozatosan, gyógyszeres segítséggel történhet. Gyors szívmûködés, szívritmuszavar, vérnyomás-emelkedés, tág pupillák, verejtékezés, hôemelkedés, szájszárazság, remegés, nagy adag esetén görcsroham, hányinger, eufória, éhség-, szomjúság-, fáradtságérzés és a gátlások megszûnése, testi, szellemi és a szexuális teljesítôképesség fokozódása. Jellemzôek a látási és tapintási hallucinációk, felvillanó fehér fények. A crack drasztikusan emeli a vérnyomást és a pulzusszámot, könnyen túladagolható, szívinfarktust, agyvérzést okozhat. Rövid eufória után mély depresszió. Rendkívül erôs pszichés függôséget okoz, elviselhetetlen pszichés elvonási tünetei miatt, errôl a leszokás nagyon nehéz.

A kábítószer használat jelei Képzéseink során gyakran felteszzük a kérdést: Mit gondolunk, hogyan néz ki egy kábítószer használó? A válasz – sajnos – szinte minden esetben ugyanaz a sztereotípia: vékony, beesett arcú, szürkés bôrû, rendetlen, hanyag ruházatú…stb. Nos, erre mindig azt mondjuk, hogy a válasz nem ilyen egyszerû, mert mindenki szép csecsemônek születik és hosszú idôbe telik, amíg valaki a drogkarrier ezen állomásáig eljut. A leírt válasz legfeljebb egy aktív heroin-függôre igaz. Nem lehet általánosítani, mert ha azt tesszük, hibát követünk el, és megbélyegezhetünk például egy ártatlan kamaszt vagy egy beteg embert. Ha attól tartunk, hogy egy gyerek drogot fogyaszt, akkor mindig a saját magához képest történô elváltozásokat lehet csak vizsgálni. Nem lehet két embert összehasonlítani. Egy szakmunkásképzô iskola gyakorlati helyén történt meg az eset: az oktatónak feltûnt egy diák, aki gyakran álmos volt, néha szinte állva elaludt. Ezért teljesítménye is folyamatosan romlott. A tanár egy darabig figyelte, majd szóvá tette neki a viselkedését, mire zavartan reagált. Eltelt egy-két hét, de a viselkedése nem változott meg, mire a diáktársai elôtt megszégyenítette, és azzal vádolta, hogy biztosan kábítószerezik, azért viselkedik így. A diák zokon vette az elhangzott vádakat, mentegetôzött, majd összevitatkozott a tanárral, aki pozitív példaként ráadásul kiemelte egyik diáktársa viselkedését, aki abban az idôben feltûnôen gyorsan dolgozott. Nos, a dolog pikantériája, hogy a tanár nem tudta, hogy az általa pozitívan kiemelt diák amfetamint használt, elôször csak hétvégéken, discoban, majd késôbb, már hétköznap is. Azért viselkedett így, és dolgozott gyorsan, míg a kábítószerezéssel vádolt diáknak családi problémái voltak. Szülei válófélben voltak, és az otthoni viták terhelték meg lelkileg. Utóbb az eset tisztázódott, de gondoljunk csak bele, hogyan érezhette magát az ártatlanul megvádolt diák! A történet igaz, és leírásával arra buzdítunk, hogy a most felsorolandó jeleket sohase használjuk arra, hogy két ember viselkedését összehasonlítsuk. A huzamosabb ideig tartó kábítószerhasználat a személyiséget megváltoztatja, és egy úgynevezett álszemélyiséget alakít ki. Ezek a változások a következôk lehetnek: érdektelenség a környezet és az események iránt, a szokásos magatartás megváltozása: idegesség, nyugtalanság, ingerlékenység, agresszió, apátia, vagy éppen hirtelen hangulatváltások, kedvtelenség, depresszió, pesszimista hangulat, állandó fáradtság, ápolatlanság, igénytelenség a testi higiéniára, ruházkodásra, feltûnô alvászavar, bizalmatlanság, visszahúzódás. Testi tünetek lehetnek: tûszúrások karon, lábszáron, feltûnôen rövid idô alatt bekövetkezô testsúlycsökkenés, étvágytalanság, sápadtság, kábultság, fulladás, remegés, orrfolyás, magas folyadékszükséglet, indokolatlan reakciók fényre és zajra, pupillaérzékenység, beteges kinézet, ingadozó testhômérséklet, szájszárazság. Gyanús eszközök: ismeretlen tabletták, kapszulák, apró bélyeg, (LSD) fóliadarabka, injekció, kiskanál, citrompótló, gumicsô. A fentebb felsorolt tünetek azonban nem egyenként önmagukban jellemzôek a kábítószer-használóra, hanem együttesen több tünet. Nos, véget ért füzetünk információs blokkja is. Természetesen a szakkönyvek ezekrôl a kérdésekrôl is részletesen szólnak. Néhány általunk nagyra tartott munkát ajánlunk füzetünk végén.

34

Utószó Kedves Olvasó! Mondanivalónk, illetve a füzet lehetséges terjedelme végéhez közeledik. Dôljön most Ön is hátra velünk együtt! Emlékezzünk vissza, honnan is indultunk, és hová érkeztünk! Az egészség, mint érték lebegett szemünk elôtt. Ígértük, hogy abból kiindulva, eljutunk a konkrét kábítószerekhez is. Közben azonban nem tévesztjük szem elôl a lényeget: az embert. Bízunk abban, hogy füzetünk hozzásegít majd a szerfogyasztással kapcsolatos helyes döntéshez, és felkelti érdeklôdésedet a témában való esetleges további „titkok" megismerése iránt! Mi egy-egy odaillô gondolattal zárjuk a prevenciós foglalkozásainkat, mely lehet akár egy idézet, vers is. Álljon búcsúgondolatként, befejezésként itt is egy: Vigyázz gondolataidra, Mert gondolataid szavak lesznek. Vigyázz szavaidra, Mert szavaid tettek lesznek. Vigyázz tetteidre, Mert tetteid szokások lesznek. Vigyázz szokásaidra, Mert szokásaid természeted lesz. Vigyázz természetedre, Mert természeted a sorsod lesz. (Talmud)

35

Segítô szervezetek Utolsó elôtti gyûjteményünk arra az esetre készült, amikor hozzánk fordulnak információért a fiatalok, mert gyógyulni szeretnének. Aztán lehet, hogy egyszerûen megáll a tudományunk… És olyan is elôfordul, amikor azt érezzük, szívesen megosztanánk tapasztalatainkat más szakemberekkel. Íme tehát a lehetôségek halmaza.

Budapest Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia 1095 Budapest, Balázs Béla u. 21. Telefon: (1) 2157-833, 06 (20) 9586-743, Fax: (1) 2157-833 E-mail: [email protected] Web-site: www.kekpont.hu Belvárosi Tanoda Megálló Csoport 1056 Budapest. Szigony u. 37. Telefon: (1) 3036-574, Fax: (1) 2669-349 /Megálló E-mail: [email protected] Iránytû Információs és Tanácsadó Iroda 1136 Budapest, Pannónia u. 34. Telefon: (1) 3393-700, 3393-701, 3393-702, Fax: u.a. E-mail: [email protected] Emberbarát Alapítvány 1105 Budapest Cserkesz U.7-9 Telefon: 431-9792 E-mail: [email protected] Önkontroll Egyesület 1133 Budapest, Kárpát u. 46 Telefon: 465-00-58 E-mail: [email protected] Narcotics Anonymous (NA) 1074 Budapest, Rottenbiller u. 10. Telefon: 0620311-98-76

36

Kapocs Ifjúsági Önsegítô Szolgálat 1146 Budapest, Zichy M. u.14. Telefon: 02517-266/120,132 E-mail: [email protected] Vargabetû Klub-Mûhely Egyesület 1038 Budapest, Táncsics M. u. 24. Telefon: 0620-483-06-34 Diótörés Alapítvány 1082 Budapest, Horváth Mihály tér 16. Telefon: 333 14 20; 0670-3132-914 E-mail: [email protected] Megismerve Elfogadni Alapítvány 1038 Budapest, Virág utca 12. Telefon: 243 83 36; 0620-570-56-58 E-mail: [email protected] Kortárs Segítô Mûhely Alapítvány 1037 Budapest, Vidor u.7 Telefon: 0630 977-18-06 E-mail: [email protected] Magadért' Drogmentességet Védô Alapítvány Budapest, VI. kerület, Eötvös u. 19. Telefon: 06 (60) 620 276, 06 (60) 620 261 Magyar Karitász Rév Szenvedélybeteg-segítô Szolgálat 1115 Budapest, Bartók Béla út 96. Telefon: (1) 3614-252, Fax: (1) 4664-455

Nyírô Gyula Kórház, Drogambulancia és Prevenciós Központ 1135 Budapest, Jász u. 84-88. Telefon: (1) 4652-015, Fax: (1) 4652-015 OPNI IX. Pszichiátriai Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. Telefon: (1) 3915-343, Fax: (1) 3915-305 OPNI Addiktológiai Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. Telefon: (1) 3945-922, Fax: (1) 3915-305 OPNI Akut Pszichiátriai és Klinikai Pszichofarmakológiai Osztály 1021 Budapest, Hûvösvölgyi u. 116. Telefon: (1) 3915-337, Fax: (1) 3915-336 Szent Imre Kórház Drogambulancia 1223 Budapest, Jókai u. 21-23. Telefon: (1) 2268-433, 2264-452, Fax: (1) 2264-452

Nyugat-Magyarország Gyôr Támasz Krízis- és Drogambulancia 9023 Gyôr, Szigethy A. u. 109. Telefon: (96) 411-807 Mosonmagyaróvár Drog(Köz)Pont ESZI (Egyesített Szociális Intézmény) Szenvedélybetegeket Segítô Szolgálat 9200 Mosonmagyaróvár, Vasutas u. 10. Telefon: (96) 207-421, Fax: (96) 215-722 E-mail: [email protected] Pécs Drogambulancia, Pécs 7623 Pécs, Szendrey J. u. 6. Telefon: (72) 315-083, Fax: (72) 332-600 E-mail: [email protected] Gyöngyház Egyesület Drogpont 7621 Pécs, József u. 43. Telefon: (72) 224-099, Fax: (72) 224-099 Zöld Telefon: 06 (80) 200-430 éjjel-nappal E-mail: [email protected] Siófok Siófoki Családsegítô Intézet Drogtanácsadója Siófok, Batthyány u. 46. Telefon: (86) 317-788 csütörtök 9-16 óra Szeged Lelkisegély-szolgálat Telefon: (62) 420 111 Szekszárd Rév Szenvedélybeteg-segítô Szolgálat 7100 Szekszárd, Munkácsy u. 7/a. Telefon: (74) 413-037

37

Székesfehérvár Addiktológiai Gondozó Fejér megyei Szent György Kórház 8000 Székesfehérvár, Seregélyesi u. 3. Telefon: (22) 316-001 / Gondozó; (22) 340-062 / alkohol- és drog stop telefonos tanácsadás) Fax: (22) 312-691 Alba Caritas Hungarica Alapítvány, Rév Szenvedélybeteg-segítô Szolgálat 8000 Székesfehérvár, Móri u. 20. Telefon: (22) 340-841, Fax: (22) 340-841 E-mail: [email protected] Szombathely Rév Szenvedélybeteg-segítô Szolgálat 9700 Szombathely, Wesselényi u. 24. Telefon: (94) 336-946, Fax: (96) 336-946 Veszprém Alkohol és Drogsegély Ambulancia 8200 Veszprém, Egyetem u. 19. Telefon: (88) 421-857, Fax: (88) 421-857 Zalaegerszeg Drogambulancia, Zalaegerszeg 8900 Zalaegerszeg, Kossuth u. 46-48. Telefon: (92) 314-826, Fax: (92) 314-826

Kelet-Magyarország Debrecen Drogambulancia, Debrecen 4024 Debrecen, Varga u. 1. Telefon: (52) 349-920, Fax: (52) 349-920 Forrás Lelki Segítôk Egyesülete Rév Szenvedélybeteg Segítô Szolgálata 4031 Debrecen, Angyalföld tér 11. Telefon: (52) 434-942 Nyíregyháza Drogambulancia, Nyíregyháza 4400 Nyíregyháza, Árpád u. 41/a. Telefon: (42) 312-702 Szeged Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drog-centrum 6726 Szeged, Fésû u. 4. Telefon: (62) 436-353, Fax: (62) 436-355

Észak-Magyarország Eger Markhót Ferenc Kórház-Rendelôintézet Addiktológiai Gondozó 3300 Eger, Baktai u. 38. Telefon: (36) 411-963 /24 vagy 59, (36) 510-235 Rév Szenvedélybeteg-segítô Szolgálat 3300 Eger, Kolozsvári u. 49. Telefon: (36) 321-577, Fax: (36) 321-577 E-mail: [email protected] Gyöngyös Bugát Pál Kórház Támasz és Drogambulancia 3200 Gyöngyös, Erzsébet királyné út 10. Telefon: (37) 312-491/402 Miskolc Drogambulancia, Miskolc 3529 Miskolc, Csabai kapu 9-11. Telefon: (46) 431-310, Fax: (46) 431-310

38

Ingyenesen hívható drog-segély szolgálatok Drog Stop 06 (80) 505-678 Drogambulancia Debrecen 06 (80) 505-088 Drogambulancia Miskolc 06 (46) 431-310 Drogambulancia Pécs 06 (80) 332-600 Drog Krízis Telefon Pécs 06 (80) 200-430 Alkohol- és drog stop telefonos tanácsadás Székesfehérvár 06 (22) 340-062

Ingyenesen éjjel-nappal hívható lelki elsôsegély telefonszolgálatok Krízisügyelet 06 (80) 505-003 Kék Vonal 06 (80) 505-000 Diákdrót 06 (80) 505-002 ÉLET Lelki Elsôsegély Budapest 06 (80) 505-525 Segítô Kéz Debrecen 06 (80) 505-510 S.O.S. Gyôr 06 (80) 505-507 Lelkisegély Miskolc 06 (80) 505-515 "Bizalom" Szolnok 06 (80) 505-501

Forrás: Sziget Droginformációs Alapítvány 1073 Budapest, Kertész utca 32. II. em. Tel.: (1) 413-61-95 E-mail: [email protected] Web-site: www.droginfo.hu 39

Ajánlott irodalom • Bagdy Emôke-Telkes József (1998) Személyiségfejlesztô módszerek az iskolában. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest • Bayer István (1989) A kábítószer. Gondolat. Budapest. • Bácskai Erika – Gerevich József (1997) Ifjúság és drogfogyasztás. Animula Kiadó, Budapest. • Buda Béla (1995) Szenvedélyeink. SubRosa Kiadó. Budapest. • Dr. Dévai Margit (1994) Játszd meg magad. (Énkép-korrekció önismereti játékokkal.) Lamin Kft. • Dr. Dévai Margit (1995) Találd ki magad. (Önismereti napló) Lamin Stúdió. • Drogokról… Tudni lehet – érdemes – kell. Drog Stop Budapest Egyesület. Budapest. 2000. • Gerevich József – Veér András (1992) A kábítószer kihívása. Gondolat, Budapest. • Robert Hemfelt – Frank Minirth – Paul Meier (1997) A szeretet választható. Múzsák Kiadó, Budapest. • Kalapács János (1995) Tudod, ki vagy? (Önismereti tesztgyûjtemény 14-18 éveseknek) Háttér Kiadó. Budapest. • Lakatos Mária (1993) Szerencsejáték-szenvedély. A nemzetközi irodalom áttekintése. Szerencsejáték Felügyelet, Budapest. • Marek Kotanski (1995) Eladtam magam az emberiségnek. Drog Stop Budapest Egyesület. Budapest • Ne veszítsd el a fejed! Mûszaki Könyvkiadó, Budapest. 2000. • Németh Attila – Gerevich József (2000) Addikciók. Medicina Könyvkiadó. Budapest. • Ralf Schneider (1998) Szenvedély? Betegség? Magyar Karitász Szenvedélybeteg-segítô Szolgálat, Budapest. • Rácz József (1988) A drogfogyasztó magatartás. Medicina. Budapest. • Rácz József (1999) Addiktológia. Tünettan és intervenciók. HIETE. Budapest. • Rácz József és munkatársai (2000) A drogkérdésrôl - ôszintén. B+V Kiadó. Budapest. • Rudas János (1997) Delfi örökösei. (Önismereti csoportok: elmélet, módszer, gyakorlatok) Gondolat-Kairosz.

40