Kevesebb búzafajtával jobb minõséget

2010/2

2

Kevesebb búzafajtával jobb minõséget

M

agyarország búzatermésének mintegy felét exportálja. Ez az arány nem nagyobb annál, mint ami a nagy exportõr országok esetében megfigyelhetõ, lényeges különbség viszont, hogy az értékesítés nem annyira központosított és szervezett, mint ezen versenytársaknál. A hazai búza vertikum szereplõi egyre inkább tudatában vannak annak, hogy a gazdaságos értékesítés – és így a jövedelmezõ búzatermesztés – alapja a minõség és a minõség homogenitásának növelése. Kevésbé van egyetértés abban, hogy ezek a célok milyen eszközökkel érhetõk el. A heterogén minõség egyik oka a termesztési színvonalban meglévõ hatalmas változatosság. A növénytermesztés, és ezen belül a búzatermesztés ingadozó, de jellemzõen csökkenõ jövedelmezõsége következtében sok esetben lehetetlen a szakmailag indokolt ráfordításokat finanszírozni. Ezért nem optimális a tápanyag visszapótlás, drasztikusan visszaesett a fémzárolt vetõmag használat, széles határok között ingadozik a növényvédelem színvonala, és még hosszan lehetne sorolni azokat az agrotechnikai tényezõket, amelyeket javítani lehetne. Mindezek végeredménye, hogy a megtermelt búza minõsége fokozott mértékben függ az évjárattól és a termõhelyi adottságoktól, és kevésbé érvényesül a termesztéstechnológia minõséget stabilizáló hatása. A búza minõség inhomogenitásának másik fontos oka a termesztett fajták indokolatlanul nagy száma. A termesztési kockázatot csökkenti, ha különbözõ tenyészidejû, a termesztési színvonalnak megfelelõ magasságú, eltérõ rezisztenciájú fajtákat termelünk, s emellett a feldolgozóipar (sütõ-, tésztaés kekszipar) is eltérõ fajtákat igényelhet. Ha mindezeket a követelményeket figyelembe vesszük, akkor is 30-40 búzafajtával minden igényt ki lehetne elégíteni Magyarországon. Ezzel szemben 2010 elején 145 õszi búzafajta szerepelt a Nemzeti Fajtajegyzékben, ami a vetésterület szükségtelen és káros elaprózódásához vezet. Összehasonlításul: az USA-ban, ahol a 24 millió hektárt meghaladó búza terület igen eltérõ klimatikus adottságú államok között oszlik meg és õszi-tavaszi, piros- és fehér-

1. ábra Minõsített õszi búzafajták száma Magyarországon, 1952–2010 db

szemû, kemény- és puhaszemû típusokat is termelnek, a termesztett fajták száma mintegy 360. A nagy fajtaszám nem a martonvásári fajták túlzott számára vezethetõ vissza (1. ábra). Az elmúlt két évtizedben 55 martonvásári búza kapott állami elismerést, az új fajták piaci bevezetése azonban mindig együtt járt a kiöregedett, már nem keresett fajták kivonásával a vetõmag szaporításokból és a Nemzeti Fajtajegyzékbõl. Az egyidejûleg piacon lévõ Mv búzafajták száma már hosszú ideje 20-25 között ingadozik. Ha figyelembe veszszük, hogy e fajták vetésterületi részaránya folyamatosan 50% körül alakul, úgy látható, hogy 110-120 fajta foglalja el a vetésterület másik felét. A valóságban azonban nem min-

den minõsített fajta van termesztésben. Az onnan kiszorult régi fajták nem mindegyikét törölték a Nemzeti Fajtajegyzékbõl, egyes fajták sohasem kerülnek köztermesztésbe, a legújabbaknak pedig még nem volt lehetõségük elterjedni. Az államilag elismert õszi búzafajták közül 2009-ben 88 fajta vetõmagjának szaporítására került sor, ez jelentõsen kevesebb, mint az elismert fajták száma. Ezek mellett azonban 2009-ben 34, Magyarországon nem minõsített õszi búza vetõmag szaporítása is folyt. Ezek között vannak fajtajelöltek, a többségük viszont olyan fajta, amely az EU valamely tagállamában kapott minõsítést, de hazánkban nem szerepeltek az állami fajtakísérletekben. Olyan fajta is akad, amelyet vizsgáltak ugyan az

1. táblázat A legnagyobb mennyiségben fémzárolt martonvásári õszi búzafajták, MgSzH, 2009 Sorrend

2. 3. 4. 5. 6. 10. 11. 13. 15. 17. 19. 20.

Fajta

Részarány %

Elismerés éve

Mv Magdaléna Mv Suba Mv Csárdás Mv Kolo Mv Marsall Mv Verbunkos Mv Ködmön Mv Mazurka Mv Béres Mv Walzer Mv Magvas Mv Süveges

6,4 5,6 5,4 4,7 4,7 3,8 2,7 2,1 2,1 2,0 1,7 1,6

1996 2002 1999 2006 2001 2001 2002 2003 2003 2003 1998 2002

2010/2 2. ábra Eltérõ minõségtípusú fajták aránya a martonvásári õszi búza vetõmagforgalomban, 1995-2008

Mv Suba

3 állami fajtakísérletekben, de az eredmények alapján termesztését a Fajtaminõsítõ Bizottság nem javasolta klimatikus adottságaink miatt. A 2009-ben szaporított 27 martonvásári õszi búza közül hét fajtajelölt vagy új fajta. Ez utóbbiak vetõmagjának termesztése és üzemi kipróbálása most kezdõdött, és közülük várhatóan 4-5 fajta fog szélesebb körben elterjedni. Kereskedelmi mennyiségû vetõmag 16 martonvásári õszi búzafajtából áll rendelkezésre, közülük 12 található a Magyarországon legnagyobb mennyiségben fémzárolt húsz fajta között (1. táblázat). Öt régi, vagy kevésbé sikeres fajta kiszorulóban van a köztermesztésbõl. A választék bõvítéséül, speciális célra (bioetanol, takarmányozás) szánt, igen bõtermõ puhaszemû búzák iránt jelentõs érdeklõdés nem mutatkozik, így ezek nagyobb mértékû szaporítását nem tervezzük. A sikeres fajták 8-10 évig maradnak köztermesztésben, és csak nagyon ritka esetben képesek ezután is nagy vetésterületet elfoglalni. Az Mv Magdaléna és Mv Csárdás máig tartó népszerûsége azt bizonyítja, hogy továbbra is van piaci igény a nagy sikértartalmú fajtákra, ezért ebben a fajtacsoportban folyamatos utánpótlást érdemes biztosítani. Az Mv Verbunkos, Mv Béres, Mv Walzer, Mv Süveges ugyanebben a minõség csoportban elterjedt fajta, és közülük növekvõ jelentõséget az Mv Béres és Mv Walzer esetében prognosztizálunk, mert ezek a nagy sikértartalom mellett jobb sikérminõséggel is rendelkeznek. Hasonló minõsége és nagyobb termõképessége miatt az újonnan minõsített Mv Kolompos kipróbálását is érdemes lesz elkezdeni 2010 õszén. A fajtaszám csökkenését és a búzaminõség homogenitásának növelését vonhatja maga után a Pannon Búza Program terjedése. Minél több minõségi paramétert tartunk szem elõtt, és minél szigorúbb követelményeket támasztunk, annál kevesebb fajta fog megfelelni az elvárásoknak. Ez nem jelent leküzdhetetlen akadályt a nemesítés számára, mert ha a követelmények egyértelmûek, ahhoz a tesztelési és szelekciós módszerek helyes megválasztásával lehet alkalmazkodni. A minõségorientált nemesítés eredményei a gyakorlatban is igazolódnak (2. ábra). Az elmúlt évben már négy, pannon

2010/2

4

Mv Lucilla

Mv Bodri Mv Lucilla néven kapott az egész Európai Unióra kiterjedõ növényfajta oltalmat az Mv Lucia búzafajta. A névváltoztatásra azért volt szükség, mert az eredeti elnevezés összetéveszthetõ volt az EU területén már forgalmazott más fajta nevével. 2010-tõl a fajta a Nemzeti Fajtajegyzékben és a vetõmag forgalomban már kizárólag Mv Lucilla néven fog szerepelni. prémium minõség elérésére képes fajta (Mv Suba, Mv Kolo, Mv Ködmön és Mv Mazurka) szerepelt az országosan legnagyobb mennyiségben fémzárolt fajták között (1. táblázat), és így a martonvásári fajtákon belül e minõségi csoport jelentõsége folyamatosan nõ (2. ábra). Ezt igen kedvezõ tendenciának tartjuk, és bár igen nehéz hasonlóan jó minõségû fajtákat elõállítani, folyamatosan próbáljuk szélesíteni a választékot ebben a piaci szegmensben. E csoport legújabb képviselõje a 2009ben elismert Mv Menüett lesz. A pannon standard minõségû fajták jelentõségét nem szabad lebecsülni, mert azok is magas minõségi szintet

képviselnek. Több esetben csupán egy minõségi paraméter különbözteti meg ezeket a prémium fajtáktól, leggyakrabban vagy a sikértartalom, vagy pedig valamelyik alveográf tulajdonság. Ebben a csoportban a martonvásári fajtaszortiment megújítása most van folyamatban. A még mindig népszerû Mv Magvas mellett mind jobban terjed az Mv Toborzó. Ez a fajta nagyon jól beilleszkedik a nagyobb búzatermelõ gazdaságok fajtaszortimentjébe, mert segíti a betakarítási idõszak megnyújtását, és így az idõjárási kockázatokat is csökkenti. Igen perspektivikusnak tartjuk a 2007-ben minõsített Mv Lucilla (korábbi nevén Mv Lucia) fajtát. Az Mv Lucilla nagy termõképességû és kiváló sikérminõségû fajta, amely jó alkalmazkodóképessége miatt több országban is nagyon jó eredményeket adott. Azokban a gazdaságokban javasolható termesztése, ahol megfelelõ nitrogén mûtrágyázással megalapozható a nagy termés és a sikértartalom. A pannon standard csoport két új fajtája a rövid szárú Mv Bodri és a törpe növésû Mv Petrence. Ezek a fajták érzékelhe-

tõ elõrelépést jelentenek a termõképesség növelésében. Az Mv Karizma számos tekintetben kuriózumnak számít a búzafajták között, viszonylag szerény sikértartalma miatt azonban ebbe a csoportba sorolható. Az átlagos minõségû, bõtermõ, malmi búzák modern képviselõje az Mv Marsall. A bõtermõ puhaszemû búzák kudarca azt jelzi, hogy a nagy termõképesség önmagában nem elegendõ, és a fajta elterjedéséhez legalább közepes sütõipari minõség szükséges. Jellemzõen B1-es minõségével az Mv Marsall e típus sikeres képviselõje. A következõ hasonló fajta már az idén megszülethet. Az Mv Tallér (Mv10-07) két év után vezeti az állami fajtakísérletekben a termés rangsort, produktivitása 9%-kal haladja meg a kontroll fajták átlagát. Több más, harmadéves fajtajelölt eredményei is biztatóak, így reálisnak látszik, hogy a fajták tervezett, de nem túl gyors váltásával búzáink átlagos életkorát 7 év körül tudjuk tartani, és a martonvásári fajtaszámot a jelenlegi szinten stabilizálhatjuk a jövõben is. Láng László – Bedõ Zoltán

2010/2

5

Fémzárolt búza vetõmag használat Magyarországon – leszakadtunk Európától

A

magyar agrártermelés dinamikus fejlõdési korszakai azokra az idõszakokra estek amikor a szakmai szempontok kerültek elõtérbe. A termelés fejlesztéséhez, az innovatív kezdeményezésekhez szükség van a gazdasági racionalitás érvényesülésére. Ez vonatkozik a növénytermesztésre, és ezen belül a vetõmag vertikumra is. A kutatási eredmények gyakorlati bevezetése akkor a leghatékonyabb, ha nyitott és szakmai érvekre alapozott a befogadó környezet. Alapkövetelmény a szellemi tulajdonjogok elismerése, amely megteremti a feltételeket a növénynemesítés területén nemzetközileg élenjáró növényfajták elterjesztéséhez. Ma már mindenki számára evidens, hogy az élelmiszerlánc teljes vertikumának biztonsága a fajtával, annak vetõmagjával kezdõdik, és arra, mint kiindulási pontra a feldolgozóipar is megkülönböztetett figyelmet fordít. Magyarországon a vetõmagtermelésnek több vonatkozásban is nagy jelentõsége van. A magyar vetõmagipar sokáig Európa második legnagyobb exportõre volt, jelentõs hozzáadott értéket állított elõ a növénytermelésben, a minõségi termelés révén a szakértelem szerepe is meghatározó volt. Martonvásáron továbbra is abból indulunk ki, hogy a minõségi élelmiszertermelési vertikum kiindulási alapja a hazai növénynemesítés és az ehhez kapcsolódó vetõmagipar. Erre alapozott integrált kutatási és fejlesztési programunk magába foglalja a növénynemesítést megalapozó módszertani vizsgálatokat, a Kárpát-medence növényi génállományának megõrzését, annak újrahasznosítását az új növényfajták szelekciójában. A Brunszvik kastély falai között dolgozó növénynemesítõk több generációja vallotta és vallja napjainkban is, hogy a tudományos és szakmai érvek biztosítása vezethet eredményes kapcsolatra a kutatás és a gyakorlat szereplõi között. Ennek bizonyítéka, hogy a martonvásári búzafajták tartósan, tizennyolc éve piacvezetõk a magyar vetõmag piacon. A fémzárolt vetõmag használat és az azt megalapozó vetõmag szaporító terület nagysága az elmúlt években történelmi mélypontra süllyedt, és a szaporító terület az elõrejelzések szerint 2010-ben tovább csökken (1. ábra). Mind több fórumon

1. ábra Õszi búza vetõmagszaporító terület (ha) Magyarországon 1986–2009

*elõzetes adat

vetõdik fel a kérdés: mi ennek a kedvezõtlen tendenciának az oka, és hogyan lehetne megállítani és megfordítani azt a kedvezõtlen folyamatot, amely már a búzatermesztés sikerességét is veszélyezteti. Nyilvánvaló, hogy a választ részben a búzatermesztés szerény jövedelmezõségében kereshetjük, ez azonban csak féligazság. Más országokban, ahol a jövedelmezõség hasonló, nem – vagy nem ilyen mértékben – próbálják a költségeket a fémzárolt vetõmag mellõzésével csökkenteni. A hazai vetõmag használat olyan kirívóan alacsony, hogy az USA mezõgazdasági minisztériumának tanulmánya (Gain report number: E47011, 2007) az Európai Unió tagországainak vetõmag használatáról szólva külön kiemeli Magyarországot és Lengyelországot, mint a két legkevesebb fémzárolt kalászos vetõmagot használó tagállamot. A vetõmag szakma ajánlása ellenére a mezõgazdasági kormányzat nem kívánja a nemzeti támogatásokat, de még az AKG-s kifizetéseket sem minõségi termeléshez, fémzárolt vetõmag használathoz kötni. E jelenségekre a hazai szakmai szervezetek sem fordítanak figyelmet. Felelõs szakpolitikustól sajnos olyan kijelentést is olvashatunk, miszerint „a vetõmag csávázása természetvédelmi szempontból nem javasolható”. Az ilyen megnyilvánulás azok sorába tartozik, amelyek szerint például az „istállótrágya környezetszennyezõ”, vagy „a szarvasmarha tartás oka a klímaváltozásnak”. Csak remélhetõ, hogy a tájékozatlanság és nem az agrárellenesség szól ezekbõl a kijelentésekbõl.

Az EU csatlakozás óta a szakmailag indokolt kormányzati szabályozás elmaradása miatt folyamatosan csökkent a fémzárolt vetõmag használata, és jelenleg nõ az ún, „fekete vetõmag kereskedelem”. A fémzárolt és csávázott vetõmag használatának drámai mértékû visszaesése már kihat a termelés és a minõség biztonságára és az élelmiszerbiztonságra is. Ez jelentõsen visszavetheti a minõségorientált magyar növénytermesztést. A „fekete vetõmag” dominanciája miatt jogosan vetik fel a feldolgozóipar képviselõi a búza minõség-stabilitásának és a fajtakiválasztásból kiinduló nyomon követhetõségnek az igényét. Az összes vetõmag fémzárolás 70%-át kitevõ 20 búzafajta többségével jó minõséget lehet elérni. Ezzel az eredménnyel elégedettek is lehetnénk, ha ez nem a teljes búza vetésterület 20%-ára lenne elegendõ. Ezen felül azonban a többi 80% ismeretlen vagy ellenõrizhetetlen fajtákból tevõdik össze. Ilyen feltételek mellett nincs sok esély a minõség vagy a termelés biztonságának javítására. Szükség volna a szakmai háttér megerõsítésére, és ezen belül a fémzárolt vetõmag nagyobb arányú használatára, mert e nélkül nem lehet beszélni a minõségorientált növénytermesztésrõl. A búza ára alacsony, a kínálati piacon a vevõ válogat a jó minõségû tételek között. A magyar búza csak megbízható, stabil minõséggel lehet versenyképes a nemzetközi piacon. Ehhez az egyik feltétel a vetõmag szektor rendbetétele, szakmailag korrekt szabályozás kialakítása és a szabályok betartása, betartatása. Bedõ Zoltán – Láng László

2010/2

6

Minden minõség csoportban új Mv búzafajta

A

Mv Menüett 1. ábra Nagy sikértartalmú búzafajták termõképessége 7 termõhely átlaga, 2009

K ol om po s M v W al ze r M v Sü ve ge s M v Bé re s M v M ag da lé na M v Cs ár dá s M v V ek ni M v V er bu nk os

t/ha

M v

martonvásári minõségi búzák „nagy fehérje- és sikértartalmú”, Pannon Prémium, illetve Pannon Standard csoportokba sorolhatók. 2009 novemberében mindhárom kategóriában született új Mv búzafajta, melyek kiegészítik, illetve megújítják a korábbi választékot. A legjobb minõségû, pannon prémium minõség elérésére képes fajták választéka országosan is korlátozott. A martonvásári fajtaajánlatban három sikeres középkorai fajta (Mv Suba, Mv Kolo, Mv Ködmön) mellett a felszaporítás alatt lévõ, korai érésû Mv Toldi, és a csökkenõ vetésterületû Mv Palotás szerepel. Az igen fontos korai éréscsoport egészült ki most egy perspektivikus új fajtával, az Mv Menüettel. Az Mv Menüett (Mv 07-05) az állami fajtakísérletekben a minõségbúza kontrollnál 3,8%-kal nagyobb termést ért el, és termõképessége kismértékben a malmi kontrollok produktivitását is meghaladta (100,7%). Versenyképes termõképessége jó agronómiai tulajdonságokkal párosul. 85-95 cm magasságú, dús növényállományt képez, és jó állóképességet mutat mind a kisparcellás kísérletekben, mind pedig a vetõmag szaporításokban. Termésbiztonságát jó fagyállósága és rezisztenciája alapozza meg. Lisztharmattal és levélrozsdával alig fertõzõdik, fuzárium toleranciája az átlagosnál jobb. Az Mv Menüett minden tekintetben megfelel a Pannon Prémium minõségi követelményeknek. Szemei kemények, kiteltek, egyenletes méretûek. Farinográfos minõsége jellemzõen A2-A1, mely csak tápanyaghiányos területeken csökken B1-re. Nedvessikértartalma magas, meghaladja a 34-35%ot. ICC szabvány szerinti farinográf görbe stabilitása meghaladja a 10 percet, és alveográfos minõsége is kitûnõ (1. táblázat). Vetõmag szaporítása ebben az évben kezdõdött, ezért 2010 õszén kipróbálására is csak a minõségbúza termesztési integrációkban lesz lehetõség. A sok tekintetben különleges minõségû, korai érésû Mv Karizma mellett a Pannon Standard minõségi csoport a középkorai érésû, tar kalászú Mv Petrence fajtával bõvül. Az Mv Petrence (Mv 08-06) azoknak a gazdaságoknak

2010/2

Mv Petrence lehet kedvelt fajtája, amelyek intenzív körülmények között gazdálkodnak, nagy termés elérésére törekednek, és emellett átlagosnál jobb minõségû termést szeretnének betakarítani. A martonvásári fajták országos fajtakísérleteiben 2009-ben hét termõhely átlagában az elsõ helyen végzett, orrhosszal megelõzve az Mv Marsallt. Több év átlagában e két fajta azonos termõképességûnek bizonyult. Az Mv Petrence törpe növésû búza, állománya 75-85

Mv Kolompos cm magas, kicsit alacsonyabb, mint a szintén rövid szárú Mv Bodri. Állóképessége kitûnõ, ezért nagy mûtrágya adagokkal rekord termés elérésére lehet törekedni. Sekély termõrétegû, tápanyagban szegény talajon termesztése nem javasolt. Egészséges búza, szántóföldi lisztharmat és levélrozsda ellenállósága jó. Minõsége hasonlít az Mv Magvas minõségére, azzal, hogy sikértartalma kevésbé ingadozó, farinográf értéke pedig A2-A1. A pannon stan-

1. táblázat Új martonvásári búzafajták minõsége Martonvásár, hat év átlaga Mv Menüett Pannon Prémium

Mv Petrence Pannon Standard

Mv Kolompos Nagy sikértartalmú

Nedves sikér %

36,1

32,1

36,5

Farinográf értékszám Sütõipari minõségi csoport Farinográf stabilitás (ICC) perc

84,7

86,8

75,4

Minõség típus

7

A2-A1

A1-A2

A2-B1

10,2

12,3

10,6

Alveográf W

277

212

164

Zeleny index

43,3

38,1

39,6

Esésszám

364

390

413

dard minõségi követelményeknek nagy biztonsággal felel meg. Vetõmagja 2010 õszén csak a szaporító gazdaságok számára lesz elérhetõ. Az Mv Kolompos (Mv10-06) a már így is bõ választékú, nagy sikértartalmú fajták csoportjának új tagja. Elõnye, hogy a magas sikértartalom és a jó minõség megtartása mellett a termésszint növelését teszi lehetõvé. Az állami fajtakísérletekben a minõség kontroll Mv Verbunkosnál 11%-kal nagyobb termést ért el, és hasonló eredményt adott a martonvásári kutatóintézet és a Prebázis Kft. közös országos fajtakísérleteiben is (1. ábra). Magas sikértartalma A2 (B1) farinográf értékkel párosul, alveográfos minõsége közepes. Másodfokú vetõmagja kipróbálásra korlátozott mértékben már 2010 õszén is elérhetõ lesz. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap GOP-1.3.1. - 07/1-20080004 társfinanszírozásával valósult meg. Láng László – Bedõ Zoltán

2010/2

8

Mv Karizma 2009 novemberében államilag elismert új búzafajta

A

z Mv Karizma õsszel és tavasszal egyaránt vethetõ (járóbúza), speciális minõségû búza. Különlegessége, hogy a hagyományos búzákhoz képest nagyobb mennyiségben termeli az 1Bx7 jelû tartalékfehérje alegységet. Ez a tulajdonság a kanadai tavaszi búzáknál ismert, és bár nem jár a fehérje tartalom növekedésével, de kiváló tészta minõséget eredményez. Származása: a Bánkúti 1201 908695 jelû altörzsének és az Ukrainka búzafajtának a keresztezésébõl származik, BKT-9086-95/UKRAINKA// UKRAINKA. Termõképessége: az MgSzH fajtaminõsítõ kísérletekben õszi vetésben, a minõségbúza kontrollhoz viszonyítva 102,3%, a malmi búza kontrollok átlagához képest 98%. Hektáronkénti termése három év 22 kísérletében 5,158,96 t/ha között változott. Martonvásári tájkísérletekben termõképessége az Mv Palotás fajtáéhoz volt hasonló. Tavaszi vetésben korán vetve 3,54,5 t/ha, megkésett vetés esetén 2,5-3 t/ha közötti termés várható évjárattól függõen. Tavaszi vetés esetén minõsége tovább javul, ezért lehet gazdaságos termesztése. Fagyállósága fitotroni fagytesztben azonos a Bánkúti 1201-ével, azaz közepes.

Az Mv Karizma minõségi mutatói 2009. évi aratásban Martonvásáron Minõségi mutató

A pályázat honlapjának internetes címe: www.agrisafe.eu Az érdeklõdõk itt tájékozódhatnak a pályázat keretében szervezett tanfolyamok témáiról, idõpontjairól, információkat szerezhetnek a pályázat megvalósulásának folyamatáról, valamint a globális klímaváltozással kapcsolatos egyéb honlapokat érhetnek el.

Minta õszi vetésbõl

Minta tavaszi vetésbõl

Szemkeménység (HI)

63,5

67,4

Esésszám

307

268

Nedves sikér %

28,3

33,1

54

62

Farinográf vízfelvétel %

60,9

61,7

Farinográf értékszám

100

100

Farinográf csoport

A1

A1

Farinográf stabilitás perc (ICC)

18,3

13,9

Alveográf W

375

530

Alveográf P/L

2,1

1,52

Zeleny index

2010/2

9

Arat az elitmag.hu Kilenc hónapja indult az Elitmag Kft. megújult honlapja, amely nem kevesebbet tûzött ki célul, mint hogy a lehetõ legrészletesebben, legpontosabban tájékoztassa ügyfeleit termékpalettájáról. Az új szakportálon az egyes fajtákról és vetõmagjaikról folyamatosan aktualizált információkból szemezgethet a látogató, a legfrissebb kutatási eredmények alapján. Az elitmag.hu honlapon jelenleg 135 különbözõ fajta adatai érhetõk el. Ezek közül számos már nem rendelhetõ, a honlap készítõi mégis úgy döntöttek, megõrzik õket a nagyközönségnek csakúgy, mint az elmúlt 15 esztendõ martonvásári tanulmányait. Az elitmag.hu-n az egyes fajták nemcsak önállóan tanulmányozhatók, hanem a mûfajban egyedülálló – ám az interneten egyáltalán nem szokatlan – módon szabadon öszszeválogatva, táblázatos formában összehasonlíthatók, öszszevethetõk egymással a |Fajtaösszevetés| menüpont segítségével. Sõt, a legújabb kísérletek eredményeként nemesített búzafajtákat, a ma már csak génbankokban és nemesítési gyûjteményekben elõforduló, hajdan óriási sikerû Bánkúti 1201-gyel éppúgy össze lehet hasonlítani, mint a köztermesztésben már sikeres egyéb búzákkal. Az elitmag.hu erejét jelenleg a naprakészség és a folyamatos megújulás jellemzi. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az országhatáron belül, esetleg azon túl sem találunk olyan honlapot, amely ilyen aprólékosan világosítja fel fajtáiról és azok vetõmagjáról a látogatókat. A portálról közvetlenül kapcsolatba lehet lépni az egyes szakterületek képviselõivel és valamennyi, az Elitmag Kft. sikerében részt vállaló szakemberrel (|Kapcsolatok| menüpont). Az elitmag.hu elsõsorban szakportál, nem kívánja felvenni a versenyt a különbözõ agrártematikájú hírportálokkal. A martonvásári kutatási eredményeket, az új fajtákról szóló beszámolókat azonban elsõként igyekszik közölni. Az egyes fajták esetén mindig a részletességre, és a pontosságra helyezi a hangsúlyt úgy, hogy a látogatók a lehetõ leghamarabb az õket érdeklõ információk birtokába juthassanak. Az elitmag.hu számos olyan szolgáltatást kínál, amely az interneten már régóta sikeres, de az agrártematikájú online médiumok olvasói még kevéssé használták ki lehetõségeit. Ilyen az információk megosztása egyetlen kattintással a különbözõ közösségi portálokon, vagy a cikkek továbbítása a kollégáknak, barátoknak, szakembereknek emailben. Nem titkolt cél, hogy ezekkel az egyszerû módszerekkel az elégedett olvasók kézrõl-kézre adják híreinket, termékeink leírását olyan sebesen, ahogyan az interneten kívül egyetlen más médium sem képes rá. Így az információk idejében, és célzottan azokhoz jutnak el, akiket az érdekel, akiknek a munkáját, terveit azok alapjaiban befolyásolják. Az elitmag.hu az információ átadásának professzionális megoldása mellett már új utakat is jár. Saját internetes közösségének építésébe kezdett, amelyhez egy egyszerû regisztrációs ûrlap kitöltésével csatlakozni lehet (|Regisztráció| menüpont). A közösség tagjai rendszeres hírlevélben értesülhetnek a martonvásári kutatási eredményekrõl, a legújabb fajtákról, akciókról, eseményekrõl. Kapcsolatba lép-

hetnek egymással, közzétehetik véleményüket. Az Elitmag Kft. ugyanis számít a visszajelzésekre, hogy azok alapján pontosabban alakíthassa termékpalettájáról közölt információit, hogy a lehetõ legjobb szolgáltatást nyújtsa a vevõi igényekre fókuszálva. Elitmag.hu névjegye A honlap címe: http://elitmag.hu Ajánlott böngészõk: Firefox 3.x, Google Chrome, Internet Explorer 8.x, Opera Ajánlott felbontás: min. 1024x768 képpont Havi egyedi látogatószám: 3.500 fõ Havi oldalletöltés: 17.000 oldal Az elmúlt hónapok sikere, hogy a látogatószám megsokszorozódott, és számos pozitív visszajelzés érkezett annak ellenére, hogy az agrárszektorban az internet használat korántsem annyira elterjedt, mint máshol. További siker, hogy a legfontosabb kulcsszavakra a jelentõsebb keresõk – mint a Google és a Bing – a megújult portált igen elõkelõ helyre rangsorolják. Bakos Gábor Antal

2010/2

10

A lipóti kenyér titka A magyar piacon szinte megszámlálhatatlan fajtájú kenyér kapható. Fehér, barna, teljes kiõrlésû- vagy rozslisztbõl sütött, magvakkal dúsított és ki tudja még, hányféle közül választhat a vásárló. A hozzáértõk azonban úgy tartják, összesen kétféle kenyér létezik: a jó meg a rossz. A témában szakértõnek számító Tóth József Péterrel, az 1992-ben alapított Lipóti Pékség vezetõjével beszélgettünk a minõségi kenyér titkáról. – A kenyérsütést leginkább a borkészítéshez tudnám hasonlítani – kezdi a folyamat ismertetését a cégvezetõ, majd folytatja. – Mindkettõhöz elengedhetetlen a jó recept és az odafigyelés. Ahogyan a must borrá nemesedik, úgy kel életre a tészta is a kovásztól. Az eljárást mindkét esetben végig kell kísérni, együtt kell élni az anyaggal. Így a hozzávalók esetleges minõségi különbségét szükség szerint korrigálni lehet a technológiába történõ beavatkozással. Tóth József Péter szerint a kenyértészta igen kényes „jószág”. Érzékenyen reagál a sütöde hõmérsékletére, a páratartalomra, de még az is számít, hogy a pék hányszor és milyen kemény kézzel virgolta (formázta). Éppen e külsõ tényezõk változékonysága miatt a hozzávalók és az elõállítás terén igen magasra tette a Lipóti Pékség a mércét. – Tizenegynéhány évvel ezelõtt a Gyermely Zrt. megkereste a céget, beszállítónak ajánlkozva. Akkoriban két másik malommal álltunk szerzõdésben, így nem láttuk szükségesnek, hogy egy harmadikkal is üzletet kössünk. A piacvezetõ tésztagyár és malomipari vállalat képviselõje azonban meggyõzött arról, hogy kiváló minõségû lisztet szállítanának nekünk. Érvelése logikus volt, hiszen a gyermelyi liszt a fõ profiljukat képezõ tészták alapanyaga. Mivel a társaság kényesen ügyel elõkelõ piaci pozíciójának megõrzésére, csak a szigorú elvárásaiknak megfelelõ, legjobb minõségû martonvásári búzafajtákat termeltetik. Így történt, hogy egy rövid ideig tartó próba után a Gyermely Zrt. kizárólagos beszállítója lett a Lipóti Pékségnek. A minõségét három-öt napig is megõrzõ lipóti kenyér azonban nem kizárólag a kiváló alapanyagoknak kö-

szönheti jó hírnevét. Tóth József Péter szerint a hagyományos munkafolyamat, a kelesztési idõ pontos betartása legalább ennyire fontos. A legkelendõbbnek számító lipóti parasztkenyér receptjét még 1992-ben egy idõs pék hozta a céghez. A sok kovásszal, négy órás kelesztési idõvel készülõ termék ízvilágában a „békebeli” kenyerekre emlékeztetett. Miután külsejét is nosztalgikus hangulatúra igazították, hamarosan a vevõk kedvence lett a barnásra sütött, repedezett héjú, három kilós kiszerelésû termék. A hosszas kézi munkával, elsõ osztályú alapanyagokból elõállított kenyér persze az árak tekintetében nem tudja, de nem is akarja felvenni a versenyt a multinacionális bolthálózatok termékeivel. Ott a kelesztéstõl számítva akár másfél órán belül a polcokra kerülhet a gyorsított eljárással készülõ, adalékokat tartalmazó pékáru. Igaz, ezek a pékségek a gyorsaságért cserébe a szavatossági idõt áldozzák fel. – Tapasztalatom szerint ma Magyarországon kétféle árura van kereslet – magyarázza árpolitikájukat a Lipóti Pékség elsõ embere. – A vásárlási kedv akkor lendül fel igazán, ha nívós, vagy

mélyen ár alatti terméket kínálunk. Ugyan az ÁNTSZ és a fogyasztóvédelem folyamatosan ellenõrzi a boltokban kapható kenyér minõségét, a Lipóti Pékség legjobb „ellenõrzõ szerve” mégiscsak a vevõ. A számok is ezt igazolják, hiszen Soprontól Százhalombattán át Esztergomig kilencven mintaboltot üzemeltet a cég. Csak a fõvárosban negyven üzletben vásárolhatunk a pékség termékei közül, de rövidtávú célként azt is kitûzték: további tíz egység megnyitásával minden városrészben elérhetõk lesznek a lipóti áruk. Tóth József Péter azt mondja, még így sem gyõzik kiszolgálni az igényeket, kapacitásuk a piaci szükséglet alatt marad. Pedig határainkon túl is keresettek az ízletes, frissességüket sokáig megtartó kenyerek. Eddig a pékség termelésének 20 százalékát a Felvidékre exportálták, az idén húsvétkor üzembe helyezett nagymagyari sütöde viszont ezt a mennyiséget egymaga képes lesz elõállítani. Az így visszamaradó termékek sem maradnak a pékség nyakán, azt a Pápa-Sárvár-Szombathely térségbe szállítják majd ki. Bár a hazai boltokban is népszerûek ezek a pékáruk, a Duna túloldalán is forgalomnövekedést várnak egy most megvásárolt bolthálózat jóvoltából.

A magyar alapanyagokból dolgozó, hazai erõforrást foglalkoztató vállalat 2009-ben tovább stabilizálta helyzetét a piacon. A Lipóti Pékség sütödéiben és bolthálózatában mintegy 300 fõ dolgozik, és alvállalkozóin keresztül csaknem ugyanennyi embernek nyújt biztos kenyérkereseti lehetõséget. Bakos Mónika

2010/2

11

Lisztharmat rezisztencia típusok tanulmányozása és felhasználása a búzanemesítésben

A

búzalisztharmat hazánkban a búza egyik leggyakrabban elõforduló levélbetegsége. A kórokozóval szemben az integrált növényvédelem nyújtja a leghatékonyabb védelmet. Az árvakelések és a fertõzött növényi maradványok megsemmisítésével jelentõsen csökkenthetõ a fertõzõanyag mennyisége. A túlzottan korai vetés következtében a növényállomány hosszabb idõn keresztül kitett a fertõzésnek. A túlsûrített vetés, illetve a túlzott nitrogén trágyázás hatására kialakuló sûrû növényállomány mikroklímája kedvezõ feltételeket teremt a kórokozó fejlõdéséhez, ezért a termesztéstechnológiában törekedni kell e hajlamosító tényezõk kiküszöbölésére. Növényvédõ szerek alkalmazásával sikeresen védhetõk meg a búzatáblák, azonban a kemikáliák és a kijuttatás költsége súlyos tételt jelenthet a kiadások között. Az integrált termesztés fontos láncszeme az okszerû fajtaválasztás. A nemesítõ intézetek, illetve cégek által a fajtaprospektusokban közreadott információ legtöbbször a búzafajták betegségekkel szembeni ellenállóságáról is tájékoztatást ad. A kiváló, vagy jó szintû lisztharmat ellenállóságú fajták termesztése kevesebb vegyszerrel, biztonságosabban megoldható. A martonvásári búzanemesítési programban a lisztharmat ellenállóság javítása fontos szelekciós szempont. A búzatörzsek kiválogatásánál az évjáratok többségében jól megállapítható a fertõzõdés mértéke, így az átlagosnál fogékonyabb utódok már a nemesítési folyamat korai szakaszában kiszelektálódnak. A lisztharmat rezisztencia genetikai háttere legtöbbször ismeretlen, mindössze néhány speciális programban lehetséges egy-egy nagyhatású rezisztenciagén kimutatása és nyomon követése. Mindazonáltal hatékony szelekció így is megvalósítható és ezt saját tapasztalatainkon kívül külföldrõl érkezett visszajelzések is alátámasztják. A búza genotípusok lisztharmat rezisztenciáját ismert és ezidáig még nem azonosított nagyhatású rezisz-

tenciagének, illetve mennyiségi jellegû öröklõdést mutató genetikai faktorok határozzák meg. A legfrissebb génkatalógus (2009) jelenleg 43 lisztharmat rezisztenciagént (Pm gént) tart nyilván. E gének jelentõs része ide-

gen növényfajokból, hosszú nemesítési folyamat eredményeként épült be a búza genetikai anyagába, azonban nagyon kevés gén képes a kórokozó populációt alkotó valamennyi patotípussal szemben hatékony védelmet biztosítani. Va-

1. táblázat A martonvásári lisztharmat populáció virulenciája ismert rezisztenciagéneket hordozó búzafajtákon és törzseken (Martonvásár, 2006-2008) Fajta

Virulencia% 2006 2007 2008

Fajta

Pm gén

100,0 100,0

100,0

Ronos

4b

76,0

85,9 87,6

Axminster/8*CC 1

55,6

59,1

53,2

Rektor

5

100,0

99,0 100,0

Ulka/8*CC

2

91,8

91,8

90,3

NK-747

6

90,8

97,6 98,4

Asos./8*CC

3a

70,4

79,3

79,0

Transfed

7

74,5

95,6 97,8

Chul/8*CC

3b

21,9

26,0

28,0

Disponent

8

100,0

99,5 100,0

Sonora/8*CC

3c

94,4

97,6

100,0

Amigo1

7

62,2

88,5 93,0

Ralle

3d

43,9

36,1

38,2

M. Huntsman 2,6

77,0

86,0 88,7

M. Amber/CC*83f

42,4

35,1

36,0

Apollo

2,4b,8 66,3

81,7 79,6

Khapli/8*CC

100,0

99,5

100,0

Normandie

1,2,9 65,8

89,9 52,2

Carsten V.

SzD5%=11,7

Pm gén 0

4a

Virulencia% 2006 2007 2008

2010/2

12

1. ábra Ismert lisztharmat rezisztenciagént hordozó búzafajták levélfelület borítottság alapján számított betegség elõrehaladási görbe alatti területe (Martonvásár, 2005-2009)

AUDPC érték

jon valamennyi rezisztenciagénrõl alapvetõen le kell mondani a nemesítés során, vagy mégis akad köztük olyan mely esetleg felhasználható? E kérdés tisztázására üvegházi és szántóföldi kísérletekben vizsgáltuk 17 rezisztenciagén és génkombináció hatékonyságát. A 8 egymást követõ évben végzett üvegházi csíranövény kori tesztben a vizsgált gének egyike sem volt alkalmas arra, hogy teljes rezisztenciát biztosítson a lisztharmattal szemben. Ez a megállapítás még a Pm3b génre is vonatkozik, melyen az izolátumok mindössze a 24,7 %-a volt virulens. Eredményeinket a 2006-2008. évi idõszak adataival szemléltetjük (1. táblázat). Az ismert Pm géneket hordozó differenciáló fajtákat szántóföldön is elvetettük. Az utóbbi öt év adatai alapján a teljes rezisztenciát jelentõ 0-s értéktõl statisztikailag mindöszsze a Pm3d gént hordozó fajta nem különbözött. Az átlagosnál erõsebben fertõzõdött a Pm2, Pm3c, Pm4a és a Pm17 gént hordozó differenciáló fajta, de a Magyarországon még jelenleg is elterjedt Pm8 sem nyújt védelmet szántóföldi körülmények között (1. ábra). Három évvel ezelõtt nemzetközi együttmûködés keretében Pm21 rezisztenciagént hordozó búzatörzseket kaptunk, melyek szántóföldi és üvegházi rezisztenciavizsgálatát is megkezdtük. Irodalmi források szerint ez a gén jelenleg még hatékonynak tekinthetõ a világ több búzatermesztõ régiójában. Eddigi vizsgálataink alapján a Pm21 hazai körülmények között is teljes ellenállóságot biztosít. A gén beépítését megkezdtük martonvásári búzafajtákba. A nagygénes rezisztencia mellett, vagy – utalva a nagygénes rezisztencia sebezhetõségére, inkább – helyett a kvantitatív típusú rezisztencia kiaknázása is hatékony megoldást jelenthet. E rezisztenciatípus legtöbb esetben tökéletes védelmet nem biztosít, de lassítja a kórokozó növekedését és szaporodását. A kvantitatív rezisztenciának többféle megnevezése ismert a szakirodalomban. A horizontális rezisztencia, a „lassú lisztharmatosodás”, avagy a részleges rezisztencia fogalma mind arra utal, hogy a

2. ábra Búzafajták lisztharmat betegség elõrehaladási görbéje (Martonvásár, 2004-2005)

Idõpont

gazdanövényben olyan védekezõ mechanizmusok mûködnek, amelyek valamennyi patotípussal szemben bizonyos fokú védelmet nyújtanak. A kvantitatív típusú rezisztencia hatékonyságának megállapítására Martonvásáron két egymást követõ évben 24 õszi búzafajta és nemesítési törzs lisztharmat-ellenállóságát vizsgáltuk szántóföldön és üvegházi körülmények között. A szántóföldi kísérletek során a búzalisztharmat fertõzõdést mindkét évben május elejétõl június közepéig hétnapos idõintervallumba, öt felvételezési idõpontban jegyeztük fel. A fertõzöttség megállapításához a nemzetközileg elfogadott, 0-9-es Saari-Prescott skálát használtuk (0=rezisztens). A szántóföldi adatok feldolgozásakor meghatároztuk a be-

tegség elõrehaladási görbe alatti terület (AUDPC) nagyságát. A vizsgált fajták közül az elõzetes elvárásnak megfelelõen a fogékony kontroll Vermillon fajta fertõzöttsége volt a legnagyobb. Kísérletünkben négy fajta fertõzöttsége statisztikailag igazolhatóan kisebb volt a rezisztens kontrollénál (Mv Magdaléna, Stozher, Lona és az ONWPM-13. A 2. ábrán a fogékony és a felnõttkori rezisztens kontroll, valamint a fogékony fajtától szignifikánsan eltérõ martonvásári fajták betegség elõrehaladási görbéjét mutatjuk be. A fajták görbéi jól szemléltetik az eltérõ fertõzõdési típusokat. A Vermillon fogékony fajtánál a lisztharmat fertõzöttség már az epidémia kialakulásának korai szakaszában nagy értéket ért el, majd a kórokozó által megtámadható levélfelület

2010/2 csökkenésével a telítõdési görbéhez hasonlóan alakult. A kvantitatív rezisztenciájú kontrollnál a lisztharmat által megtámadott növényi részek aránya folyamatosan nõtt, azonban a betegség terjedésének mértéke jóval lassabb volt. Az Mv Optimánál a végleges fertõzöttség már a negyedik felvételezési idõpontra kialakult, a betegség tovább nem terjedt. Az Mv Mezõföld görbéje a fogékony kontrolléhoz hasonló meredekségû, azonban a fertõzõdés késõbb következett be, mint a Vermillon fajtában. Az Mv Magdalénán a lisztharmat lassan fejlõdött, görbéje laposabb lefutású, mint a fogékony és a felnõttkori rezisztenciájú kontroll fajtáké. A búzanemesítési tenyészkertekben évente több ezer búzatörzs és lehetséges rezisztenciaforrás lisztharmat fertõzöttségét értékeljük, továbbá a szántóföldi szelekció során a búzanemesítõk százezres nagyságrendû törzs liszthar-

13

mat fogékonyságát is figyelembe veszik. E szisztematikus munka eredményeként erõsen fogékony törzsek nem juthatnak el a fajtajelölti státuszig. Az állami elismerést követõen az új fajták akár nagyobb vetésterületen is elterjedhetnek, ami a kórokozó populációban korábban nem detektálható lisztharmat patotípusok felszaporodását is elõsegítheti. Ez végül a gazdanövény betegségellenállóságának elvesztéséhez is vezethet. Korábbi hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint a nagygénes rezisztencia esetén a rezisztencia „letörésének” valószínûsége jóval nagyobb, mint a kvantitatív típusú rezisztenciáé. A jelenlegi Martonvásári fajtaszortimentben az Mv Hombár évek óta õrzi a kiváló ellenállóságát. A rezisztencia genetikai háttere ebben a fajtában még nem ismert, de feltételezhetõ, hogy egy napjainkig még nem azonosított rezisztenciagén felelõs a ki-

váló szintû lisztharmat-ellenállóságért. Több fajta (Mv Béres, Mv Marsall, Mv Suba, Mv Kolo, Mv Laura, Mv Bodri) lisztharmat rezisztenciája olyan szintû, amely gyakorlatilag szükségtelenné teszi a lisztharmattal szembeni növényvédõ szeres védekezést a termesztésben. Külön figyelmet érdemel, hogy a nagy területen, immár több mint egy évtizede termesztett Mv Magdaléna és az Mv Csárdás még mindig az átlagosnál jobb lisztharmat rezisztenciájú. E fajták példája mutatja, hogy a jelenlegi nemesítési rendszerrel lehetséges tartós lisztharmat rezisztenciájú búzafajták és törzsek elõállítása. Kutatásainkat jelenleg az OM00188/2007 sz. DTR_2007 Jedlik Pályázat és az AGRISAFE 203288 sz. EU-FP7-REGPOT 2007-1 pályázatok támogatják. Vida Gyula – Komáromi Judit – Veisz Ottó

Van-e idõérzékük a növényeknek?

H

onnan tudják a növények, mikor lehet és kell virágozni ahhoz, hogy biztosítva legyen a magkötés? Hogyan érzékelik a tél közeledtét, és hogyan készülnek fel rá? Elméleti és gyakorlati szempontból is egyaránt fontos kérdések ezek, amelyekre nem is olyan egyszerû a válasz. Általánosságban megállapítható, hogy az egyedfejlõdés és a virágzás szabályozásában a környezeti feltételrendszernek minden növényfajban alapvetõen meghatározó szerepe van. Ezek közül az adott környezetben a fejlõdést leginkább limitáló környezeti tényezõ, és az erre kiépült genetikai szabályozás szerepe lehet a leghangsúlyosabb. Így a sarkvidékeken a rövid vegetációs periódushoz, vagy a félsivatagi területeken a rendelkezésre álló csapadék szûkösségéhez való alkalmazkodás, míg a mérsékelt égöv alatt a téli fagyok és/vagy a nyári aszályos periódusok elkerülése számítanak fontosabb környezeti hatásoknak. Mérsékelt égövön a növények egyedfejlõdésének ütemét alapvetõen az alacsony hõmérsékletû periódusok (vernalizáció), az ezt követõ környezeti hõmérséklet, a megvilágítás hossza (nappalhossz), a fény intenzitása, spektrális összetétele, a tényezõk napi és éves ingadozásai és ezek kölcsönha-

1.ábra Virágzás-szabályozás környezetfüggõ sematikus modellje Virágzást serkentõ szabályozó utak

Növényi hormonok

Nappalhossz Fény mennyiség/minõség

Környezeti hõmérséklet

Jelátvitel Vegetatív növény Integrátor gének

Virágzást Vernalizáció lehetõvé tevõ szabályozó Növény kora utak

Virág részek azonossági génjei

Virágzás

Mensztéma hatékonyságát befolyásoló tényezõk

tásai szabják meg. Tehát a környezet egyes elemei szolgáltatják azokat a jelzéseket, amelyeket a növények egyformán érzékelnek, de a rájuk adott válasz már az egyedi növény genetikai állományától erõsen függõ (1. ábra). Az egyedi növényreakciót megszabó egyik alapvetõ jelleg a vernalizációs igény megléte vagy hiánya, amely az õszi és a tavaszi életformájú egyede-

ket elkülönítve egymástól meghatározza mind a télállóságot, mind a virágzást. Az õszi életformájú egyedek virágzásukhoz meghatározott hosszúságú hidegkezelést igényelnek, amely egyben a fagyállóságuk alapját is biztosítja. A tavaszi életformájú egyedek ezzel szemben vagy nem rendelkeznek vernalizációs igénnyel, vagy a gyenge vernalizációs igényük magasabb, 10°C

2010/2

14

2. ábra Egy tavaszi és egy õszi életformájú árpafajta tenyészõcsúcsának fejlettségi állapota 2009. december 15-én, október közepi szántóföldi vetést követõen

Levél kezdemények

feletti hõmérsékleti tartományban is kielégíthetõ, és ezzel párhuzamosan télállóságuk is gyenge. A vernalizációs igény és a télállóság, valamint a vernalizációs igény és a kalászolási idõ közti összefüggés azonban nem ilyen egyszerû. Egyrészt ismertek olyan genotípusok (fakultatív életforma), amelyek nem rendelkeznek vernalizációs igénnyel, mégis jó a fagyállóságuk. Másrészt az õszi életformájú egyedek vernalizációs igényében megmutatkozó variabilitás, a vernalizációs igény telítõdését követõen már nem áll szoros összefüggésben sem az õszi genotípusok fagytûrésének és télállóságának mértékével, sem a virágzási idejükkel. Ez jelzi a vernalizációs igényt helyettesítõ, vagy a vernalizációs igény telítõdésére épülõ többi genetikai szabályozás fontosságát. A virágindukció bekövetkeztét a hajtás tenyészõkúpjának morfogenetikai átalakulása jelzi, amikor is a levél és hajtáskezdemények helyett módosult hajtás, a virág képzõdik. A vegetatív fejlõdési fázis befejezõdésének elsõ, mikroszkopikusan észrevehetõ jele a kettõs gyûrûk képzõdése a tenyészõcsúcson (2. ábra). Október 10-i vetésidõt alkalmazva a tavaszi életformájú árpafajták egységesen már december elejére elérték ezt a fázist. Az õszi fajták között nagyobb variabilitás mutatkozott a kettõs gyûrû kialakulásának idejében, amelynek intervalluma a 2009-2010. telén elvégzett kísérletekben december közepe és február vége között volt. Február végére a tavaszi életformájú árpa-

fajták többségénél már a kalászka kezdemények szervezõdése, fejlõdése zajlott, ennek ellenére az 1,0-1,5 mm nagyságú tenyészõcsúcsuk változatlanul a hajtástõben helyezkedett el. A tenyészõcsúcs szerkezetében bekövetkezõ minõségi változás nem feltétlenül nyilvánult meg a növények külsõ morfológiájában; a levélszámban, a hajtás magasságában, valamint a bokrosodás mértékében csak kisebb, inkább fajtához, mint életformához köthetõ különbségek mutatkoztak. A kalászos gabonaféléknél a virágzás szabályozásának csak az elsõ lépcsõfokát jelenti a tenyészõcsúcs vegetatív-generatív átmenete és a kalászka kezdemények (primordiumok) kialakulása, a következõ stádium a szárbaindulás fázisa, amely szántóföldi körülmények között akár 3-4 hónappal késõbb következhet be, mint a vegetatív – generatív átmenet. Az elsõ szárcsomó megjelenésének, valamint az elsõ szártag (internódium) megnyúlásának (szárbaindulás) idejére befejezõdik a kalászka differenciálódás is, kialakul a terminális kalászka, visszavonhatatlanul megszabva ezzel a lehetséges végleges kalászka számot. Kontrollált klímakamrás kísérletekben, hosszú nappalon ezek a folyamatok gyorsan követik egymást, a tavaszi életformájú árpafajták átlagosan az ültetést követõ 17-20. napon már a szárba indulás fázisánál tartanak, de az õszi életformájú fajták esetében is az átlag érték 37-40 nap közötti. A vegetatív – generatív átmenet, és a szárbaindulás kettõs lépcsõje biztosíthatja, hogy még az olyannyira kedvezõ õszi idõjá-

rási viszonyok ellenére se kezdõdjön el idõ elõtt a kalászolás, és az esetlegesen már kifejlõdött generatív szervek az egymásra koncentrikusan boruló levélhüvelyeken belül a szártõ mélyén védett helyzetben átvészelhessék a téli fagyokat. A generatív – vegetatív átmenet környezetfüggõ genetikai szabályozására vonatkozó ismereteink az utóbbi évtizedben jelentõsen bõvültek, de jóval kevesebbet tudunk a szárbaindulás szabályozásában közremûködõ környezeti és genetikai komponensekrõl. Vajon ugyanazon komponensek vesznek részt mindkét folyamat meghatározásában? És ha igen, szerepük és a köztük fennálló kölcsönhatási kapcsolatok teljesen hasonlóak, vagy fejlõdési fázisonként kisebb eltérést mutatnak? Vajon azonosíthatók-e olyan komponensek, amelyek fejlõdési fázis specifikusak, csak az egyik fázisra gyakorolva hatást? Árpában és búzában folytatott kísérleteinkben ezekre a kérdésekre is keressük a választ, amely egyrészt hozzájárul a növények idõérzékelésének megértéséhez, másrészt fontos eszközt nyújt a nemesítés során az egyedfejlõdési mintázatok tudatos kombinálásához, elõsegítve a változó környezeti feltételekhez könynyebben alkalmazkodni tudó új fajták elõállítását. Kutatásainkat az AGRISAFE 203288 sz. EU-FP7-REGPOT 2007-1 és az OTKA NK72913 pályázatok támogatják Karsai Ildikó – Veisz Ottó

2010/2

15

Segítségül hívjuk a markereket

M

ind a nemesítõk, mind a termelõk egyre többször és több helyen találkoznak a klasszikus nemesítéssel sokszor együtt használt molekuláris nemesítés szókapcsolattal. Le kell szögezni, hogy a két módszer nem egymás ellentétei, hanem párhuzamosan mûködõ, egymást kiegészítõ módszerek. A fajta-elõállítás a mindennapi gyakorlatban a kedvezõ tulajdonságú egyedek, törzsek megtalálása és létrehozása. A klasszikus nemesítési módszerekkel ez bonyolult és idõigényes folyamat, mivel a növény fizikai megjelenésébõl (fenotípus) von le következtetéseket. A felszínen megjelenõ tulajdonságok vizsgálatával azonban csak közvetve kapunk választ a gének jelenlétérõl, azok mûködésérõl, mivel a fenotípust együttesen határozza meg a genetikai felépítés (genotípus) és a környezeti hatások. Míg a genotípus állandó és változatlan, addig a környezeti hatások eltérõek lehetnek, ezáltal befolyásolva a fenotípust. Klasszikus módszerekkel, egy új fajta nemesítése egészen a köztermesztésbe kerülésig 10-12 évig is eltarthat. Ha a klasszikus nemesítési technikát ötvözzük a molekuláris nemesítéssel, ami a gazdaságilag jelentõs gének beazonosítását, a genomba történõ lokalizálását és az azokra történõ szelekciót teszi lehetõvé a nemesítõknek, akkor a nemesítési folyamat felgyorsítható, egyszerûbbé tehetõ. A molekuláris nemesítésen belül a molekuláris markerek alkalmazása jelenti a legnagyobb segítséget a nemesítõnek és talán nemsokára a termelõnek is. Segítik a nemesítõt A nemesítési folyamat idõigénye nagyban függ a növényi alapanyagtól. Ha már az elsõ keresztezésnél ismerjük az adott szülõ genetikai hátterét, együtt a fizikai megjelenéssel, akkor lehetõség nyílik a gyorsan változó környezeti- és felhasználói igényeknek megfelelõ fajta rövidebb idõ alatti nemesítésére. Ezáltal akár 2-3 évvel is lerövidülhet a nemesítési folyamat. Ebben nyújt segítséget a marker alapú szelekció (MAS), amely a hagyományos fenotípusos szelekció helyett a genotípusos szelekciót teszi lehetõvé. Ez a klasszikus nemesítési módszer olyan kiegészítése,

1. ábra Növénytõl a markerig

amikor egy adott tulajdonságra (gén), olyan rövid DNS szakaszt (markert) keresünk, ami vagy nagyon közel áll a keresett génhez, vagy éppen maga a gén. Ezen szakasz jelenlétébõl, vagy hiányából lehet következtetni, hogy a keresett tulajdonság jelen van-e. Ahhoz, hogy ezek a különbségek „értelmezhetõvé” váljanak, a növényekbõl elõszõr DNS-t kell izolálni. Ezután fel kell szaporítani a keresett szakaszt (markert) a DNS-en belül egy összetett biokémiai folyamat során. Az így már elegendõ mennyiségû DNS szakasz további vizsgálatával el tudjuk dönteni a növények felnevelése elõtt, hogy rendelkezni fognak-e az értékes tulajdonságokkal (1. ábra). Az elvégzett marker vizsgálatok alapján a törzsekbõl csak azokat az egyedeket kell tovább felnevelni és szaporítani, amelyek hordozzák az adott markert, ezáltal az adott tulaj-

donságot. Ilyen szelekció már a növény két-három hetes korában is elvégezhetõ, így egész korán, a növény teljes felnevelése nélkül kaphatunk információt a genetikai háttérrõl. Ezen információk nemcsak lerövidítik a nemesítési folyamatot, hanem a kisebb egyedszám miatt egyszerûbbé, kezelhetõbbé válnak, vagy éppen kiküszöbölhetõk lesznek az egyes folyamatok is, mint például a növények mesterséges fertõzése. Az erõforrások átcsoportosításával több hasonló, marker vizsgálaton alapuló kísérlet is elvégezhetõ. Jelentõsen le lehet csökkenteni a fajlagos költségeket, ha egyszerre több markerre is szelektálunk. A molekuláris markerek segítségével olyan rezisztencia típusok is kimutathatók, amelyek csak nagyon ritkán okoznak gondot. Ilyenkor a tünetmentesség alapján nem állapítható meg, hogy ez a betegséget kiváltó kórokozó

16 hiányának tulajdonítható, vagy a fajta tartalmazza a rezisztenciát okozó gént. Akkor is segítségünkre lehetnek a markerek, ha tudjuk, hogy a fajta tartalmaz ugyan rezisztencia géneket, azonban ez a növény fizikai megjelenésébõl nem állapítható meg. Levélrozsda esetében eddig közel 60 rezisztencia gént (Lr) írtak le. Ezen gének közül napjainkig 21-re fejlesztettek ki molekuláris markert. Egy egészséges növény esetében azt, hogy mely gének okozzák a rezisztenciát, csak molekuláris markerekkel lehet kimutatni. Egy nemrégiben elvégzett kísérletben Lr1 és Lr10 gének jelenlétét vizsgáltuk 72 martonvásári (Mv) õszi búzafajtában, molekuláris markerek felhasználásával. Az Lr1 gén a vizsgált genotípusok 15%-ában fordult elõ, míg az Lr10 gén a fajták 21%-ában volt kimutatható. A vizsgált búzafajták közül háromban találtuk meg mindkét gént. Több búzafajta esetében elmondható, hogy amelyik tartalmazta az Lr1-es vagy Lr10-es gént (2. ábra), azok mérsékelten ellenállóak, illetve mérsékelten fogékonyak voltak. Ebbõl a vizsgálatból is látszik, hogy a molekuláris információk kiegészítették az eddig fenotípuson alapuló adatokat, így alkotva egészet, a nemesítõ számára hasznos információt adva. Molekuláris markereket fejlesztettek már ki és rutinszerûen használnak levélrozsdán kívül, sárgarozsdára (Yr), szárrozsdára (Sr), lisztharmatra (Pm), valamint alkalmazkodóképességet befolyásoló génekre, mint vernalizációs (Vrn) igény és fotoperiódus (Ppd) érzékenység a törpeség génekre (Rht) és a minõséget meghatározó, nagy molekulasúlyú (HMW) és kis molekulasúlyú (LMW) glutenin fehérje alegységek (Glu) kimutatására is. A molekuláris markerek felhasználása nem merül ki a genotípusok molekuláris szintû leírásában, segítségükkel fajtaazonosítást is elvégezhetünk. A növények genetikai hátterének meghatározása és összehasonlítása már nagyon fiatalon, egy-két leveles korban elvégezhetõ. Az így kapott információkkal pontosan, molekuláris szinten meghatározható a fajták, törzsek közötti különbség, vagy hasonlóság. Segítik a termelõt A genotípus ismerete nemcsak a nemesítõt, de a termelõt is segítheti a jövõben. Egy adott fajta kiválasztása a fajta-

2010/2 2. ábra Az Lr1 és Lr10 gének kimutatása molekuláris markerekkel martonvásári búzafajtákban

3. ábra Mv Béres jellemzése molekuláris markerekkel

katalógusból eddig leginkább mennyiségi és minõségi adatok összevetésébõl állt. Ha a nemesítõ az eddig megszokott adatok mellé génekrõl, vagy génekhez köthetõ markerekrõl is ad tájékoztatást a fajtát illetõen, akkor a termeltetõ, vagy a termesztõ akár ezek alapján is hozhat döntést (3. ábra). Ilyen segítség lehet, például a rezisztencia gének jelenléte az adott fajtában. Nagyon sok olyan, évrõl-évre felmerülõ betegség van, ami komoly kockázatot jelent a termesztõnek. A tapasztalatok alapján, ha adott rezisztencia génekkel rendelkezõ fajta a termesztési területen már nem nyújt hatékony védelmet, mert például újabb, az azokra a génekre rezisztens

kórokozók jelentek meg, érdemes lesz egy hasonló minõségû és termõképességû, de más/több rezisztencia génnel rendelkezõ fajta termesztésére áttérni. A molekuláris markerek használata és értelmezése eddig csak a nemesítõknek, kutatóknak a kiváltsága volt, azonban eljöhet az idõ, amikor ezek az információk már a termelõnek is hasznot hoznak. Érdemes lesz tehát nemcsak a minõségi és mennyiségi szempontokat figyelni majd egy fajta kiválasztásánál, hanem azokat a marker információkat is, melyekkel részletesebb, egészebb képet kapunk a termeszteni kívánt fajtát illetõen. Gulyás Gergely – Kiss Tibor

2010/2

17

Miért fontos génforrások a kecskebúza fajok?

A

termesztett búza kiemelkedõ szerepet játszik a világ és Magyarország élelmiszer ellátásában. Napjainkban számos betegség-rezisztenciagént hordozó búzafajtát termesztenek, azonban egyre nagyobb kihívást jelent a különbözõ kórokozó rasszok megjelenése, ezért egyre nõ a rezisztencia-nemesítés jelentõsége. A termesztett búza genetikai változatossága növelhetõ a vad fajok géntartalékainak felhasználásával. A kecskebúza (Aegilops) fajok (Aegilops umbellulata, Ae. comosa, Ae. biuncialis, Ae. cylindrica, stb.; 1. kép), a termesztett búzával közeli rokonságban álló vad fajok (2. kép), amelyek számos, a mezõgazdaság szempontjából hasznos tulajdonságot hordoznak (só- és szárazságtûrés, betegség-ellenállóság). A kecskebúza fajoknak – genetikai változatosságuk-

nak köszönhetõen – nagyfokú az alkalmazkodó képességük, mely azt eredményezte, hogy a Földközi-tenger medencéjétõl egészen Nyugat-Ázsiáig elterjedtek. Egyes fajaik, mint az Aegilops cylindrica Magyarországon, így például a Sas-hegyen is elõfordulnak természetes körülmények között, melybõl a Génforrások Hasznosítása Csoport a Martonvásári Gabona Génbankba szemeket gyûjtött be (1. és 3. kép). Az idegen fajú keresztezések egyik célja rezisztencia gének beépítése a termesztett búzába. Az idegen fajú génátvitel elsõ lépése a faj- és nemzetséghibridek létrehozása. A búza és az Aegilops fajok közeli rokonsága miatt a két nemzetség a természetben is könnyen keresztezõdhet. Így érthetõ, hogy már a kutatások kezdeti idõszaká-

ban a világ számos részén – így Magyarországon is – beszámoltak spontán búza×Aegilops hibridekrõl. Már a 20. század elsõ felében létrehoztak búza×Aegilops hibrideket kontrollált keresztezési körülmények között. A hibridekkel való visszakeresztezés után addíciós és szubsztitúciós vonalak hozhatók létre. Az addíciós vonalak egy idegen fajból származó kromoszómapárt hordoznak a búza genomja mellett (4. kép), míg a szubsztitúciós vonalak esetében a búza egy kromoszómapárját egy idegen fajból származó kromoszómapárral helyettesítjük. Az addíciós és szubsztitúciós vonalak fontos szerepet játszanak a transzlokációs vonalak létrehozásában, amelyek alapanyagok lehetnek az agronómiailag fontos tulajdonságok beépítéséhez a búzába. A transzlokációs vonalak az addíciós és

1. kép a, b, c Az Aegilops umbellulata, az Ae. biuncialis és az Ae. comosa a tükrösi tenyészkertben Martonvásáron. Az ábrán látható, hogy a szegélyként alkalmazott búza jóval magasabb az Aegilops fajoknál d A Magyarországon is elõforduló Ae. cylindrica természetes körülmények között a budapesti Sas-hegyen

18

2. kép A búza, és a búzával közeli rokonságban lévõ Aegilops biuncialis kecskebúza faj kalásza szubsztitúciós vonalakkal szemben már nem a teljes idegen kromoszómát tartalmazzák, csak annak egy szakaszát a búza genomjába beépülve. A transzlo-

2010/2

3. kép A Magyarországon is elõforduló Aegilops cylindrica megfigyelése és begyûjtése a természetben, a Génforrások Hasznosítása Csoport budapesti, sas-hegyi tanulmányútja során. Fotó: Molnár István kációs vonalak egy része agronómiailag hasznos tulajdonságokat kódoló géneket is tartalmazhat. Az elõállított genetikai alap-

4. kép Egy 44 kromoszómás (42 búza + 2 Ae. biuncialis) búza/Ae. biuncialis diszómás addíciós vonal kromoszómaszelvénye. Az ábrán megfigyelhetõ, hogy a hagyományos kromoszóma festési eljárás nem alkalmas az idegen fajból származó kromoszómák azonosítására.

anyagokban fontos az idegen kromoszómák nyomon követése, melyre napjainkban már modern genetikai módszerek állnak rendelkezésre (fluoreszcens in situ hibridizáció, FISH; 5. és 6. kép). Az in situ hibridizáció során ismétlõdõ DNS szakaszokat jelölünk zölden vagy pirosan fluoreszkáló anyaggal, így nyomon tudjuk követni ezek elhelyezkedését az egyes kromoszómákon. Az ismétlõdõ DNS szakaszok kromoszómánként egyedi mintázatot adnak, tehát olyan kromoszómaspecifikus mintázatot kapunk, amely alkalmas az egyes kromoszómák megkülönböztetésére és azonosítására (5. és 6. kép). A Génforrások Hasznosítása Csoportnak célja olyan vonalakat elõállítani a már rendelkezésre álló búza/Aegilops biuncialis addíciókból, melyek a kecskebúza (Ae. biuncialis) kromoszóma azon kis részét tartalmazzák, melyen csak az agronómiailag hasznos tulajdonságot kódoló gének helyezkednek el. A téma jelentõségét az is alátámasztja, hogy az Ae. biuncialis géntartalékait napjainkig még nem hasznosították. Transzlokációs vonalak elõállításával több agronómiailag hasznos gént juttattak be a kecskebúza fajokból a termesztett búzába (1. táblázat), azonban ezeknek a géneknek jelentõs hányada nem terjedt el széles körben a mezõgazdasági termelésben. Az Lr37 gén, amely az Ae. ventricosa-ból szár-

2010/2

5. kép Az Aegilops biuncialis kromoszómák azonosítása két ismétlõdõ DNS szakasszal végzett fluoreszcens in situ hibridizációval a búzában. A két különbözõ DNS szakasz elhelyezkedését az egyes kromoszómákon zöld, illetve vörös színnel fluoreszkáló molekulákkal tettük láthatóvá. A képen bemutatott növényben 3 pár kecskebúza kromoszóma van (nyilakkal jelölve), melyekbõl 3 db a jobb alsó sarokban kinagyítva látható. A növény kalásza a bal alsó sarokban van, melyen megfigyelhetõ, hogy a kecskebúzához hasonló kalásszal rendelkezik. mazik, hatásos a levélrozsda ellen. Ezt a gént már felhasználták francia és svájci búzafajták (Eureka, Renan) nemesítése során, míg Németországban is folyamatban van az Lr37 gént tartalmazó fajták nemesítése. Annak ellenére, hogy több martonvásári fajta (pl. az Mv Vekni) is tartalmazza ezt a gént, elterjedtsége nem mondható általánosnak. Az Ae. umbellulataból származó Lr9 gént az Egyesült Államokban az Arthur71 búzafajtába építették be, melyet több, újabb búzafajta nemesítése során felhasználtak. A kecskebúza fajok segítségével elõállított genetikai alapanyagok (addíciós, szubsztitúciós és transzlokációs vonalak) létrehozása ellenére az Aegilops fajokból történõ génátvitel a termesztett búzába korántsem tekinthetõ befejezettnek. A genetikai diverzitás növelése miatt napjainkban az idegen fajú génátvitel ismét nagy érdeklõdésre tart számot, ezért új nemesítési alapanyagok elõállítása várható a jövõben a búzával rokon vad fajok felhasználásával. Kutatásainkat a PD75450 sz. OTKA pályázat és a Bolyai János kutatási ösztöndíj támogatta. Schneider Annamária – Molnár István – Lángné Molnár Márta

19

6. kép Az Aegilops biuncialis kromoszómák azonosítása két ismétlõdõ DNS szakasszal végzett fluoreszcens in situ hibridizációval a búzában. A két különbözõ DNS szakasz elhelyezkedését az egyes kromoszómákon zöld, illetve vörös színnel fluoreszkáló molekulákkal tettük láthatóvá. A növényben 4 db (5U 2db, 3U 1db, 7U 1db) kecskebúza kromoszóma van (nyilakkal jelölve), melyekbõl 3db különbözõ kromoszóma a jobb alsó sarokban kinagyítva található. A növény kalásza a bal alsó sarokban, melyen megfigyelhetõ a kecskebúzához hasonló kalász, de mégis különbözik az 5. képen bemutatott kalásztól.

1. táblázat Az Aegilops fajokból a búza genomjába bevitt fõbb levélrozsda, szárrozsda és lisztharmat rezisztencia gének Betegség neve

Fajnév

Rezisztencia gén

Ae. umbellulata Ae. speltoides Ae. tauschii

Ae. triuncialis

Lr9 Lr28, Lr35, Lr36, Lr51 Lr21, Lr22, Lr32, Lr39, Lr40, Lr41, Lr42, Lr43 Lr37 több levélrozsda rezisztencia gén LrTr

Ae. speltoides Ae. comosa Ae. ventricosa

Sr32, Sr39 Sr34 Sr38

Ae. speltoides

Pm12

Ae. longissima

Pm13

Levélrozsda

Ae. ventricosa Ae. geniculata

Szárrozsda

Lisztharmat

Pm2, Pm19

2010/2

20

Az alakor organikus termesztése

A

z ökológiai gazdálkodásban várhatóan egyre fontosabb szerepet fognak játszani az alternatív gabonafélék közül azok a fajok, melyek a megfelelõ termõképesség mellett kiváló minõségûek, és az egészséges életmód kialakításához is fontos komponenseket tartalmaznak. A hazai gazdálkodási viszonyok között e fajok közül már jelentõs tapasztalattal rendelkezünk a tönkölybúza vonatkozásában, melybõl megfelelõ fajtaválaszték és kidolgozott termesztési technológia áll a biogazdálkodók rendelkezésére. Lényegesen kevesebb tapasztalatunk van a két új alternatív gabona, az alakor és a tönke esetében. Mindkét faj csak az elmúlt idõszakban került elõtérbe a nemzetközi bio gabonapiacon. Ennek megfelelõen a fajtaválaszték viszonylag szûkös, és a termesztési tapasztalatok is korlátozottak. A hazai biogazdálkodók számára pillanatnyilag mindkét fajból csak egy-egy regisztrált fajta áll rendelkezésre. A jelenlegi fajtalistán az Mv Alkor alakor fajta és az Mv Hegyes tönke fajta képviseli ezeket a piaci „különlegességeket” a gabona választékban. Üzemi termesztéstechnológiájuk csak az utóbbi idõszakban készült el, és az eddigi eredmények még mindig nem tekinthetõk teljes mértékben meghatározónak. Ezért e rövid ismertetõ keretében az alakor termesztésérõl tájékoztatunk, és inkább irányelveket kívánunk bemutatni, nem végleges technológiát. Az alakor éghajlat- és talajigénye Az alakor éghajlatigénye megegyezik a búzával, hazánkban mindenhol termeszthetõ. Kezdeti fejlõdésének az enyhe, hosszú õsz kedvez, ilyenkor intenzíven bokrosodik, és az állomány hamar zárul. A hideget jól bírja, télállósága kiváló. Tavasszal korán fejlõdésnek indul, és a tapasztalatok szerint a késõi fagyokat is jól bírja. Igen jól bokrosodik, sok esetben a kisebb vetési hibákat is képes ezáltal kompenzálni. Talajigénye szerény, elsõsorban a gyengébb tápanyagellátottságú talajok növénye. Nitrogénben gazdag talajokon hajlamos a megdõlésre, ezért ezeken a területeken – különösen csapadékos körzetekben – termesztése nem ajánlott. Ezzel szemben kiválóan alkal-

mas marginális, kedvezõtlen adottságú területek hasznosítására. Az eddigi tapasztalatok szerint homokos talajokon is sikerrel termeszthetõ, egyrészt gyökereinek nagy tápanyag feltáró képessége révén, továbbá azért, mert vízigényének nagyobbik hányada a tavaszi fejlõdés kezdetére esik, amikor még a kis tároló képességû homoktalajokban is van téli víztartalék. Helye a vetésforgóban Az alakor a biogazdálkodásban használt vetésforgókba jól beilleszthetõ. Önmaga után három éven belül vetése nem ajánlott, noha konvencionális körülmények között, a rozshoz hasonlóan 3-4 évig megszakítás nélkül is eredményesen termeszthetõ. Ennek oka, hogy kiváló gyomelnyomó képességgel ren-

delkezik, és a legtöbb gabona betegséggel és kártevõvel szemben ellenálló. Az elõveteményre nem érzékeny, de annak megválasztása mégis fontos technológiai szempont. Ennek elsõdleges oka, hogy az alakort célszerû korán, ülepedett talajba vetni, ami csak korán lekerülõ elõvetemény esetében oldható meg sikeresen. Az elõvetemény megválasztásánál célszerû azt is figyelembe venni, hogy az alakor nem igényes a talaj N tartalmára, és a sok N, csapadékos évjáratokban megdõlést okozhat. A gyakorlatban a pillangós elõveteményt a hosszú távú vetésforgók kidolgozásánál célszerûbb olyan növények elé tervezni, melyek N igénye nagyobb, és azt jobban hasznosítják. Szintén kerülendõ a kukorica utáni vetés, mert az alakor a kezdeti fejlõdés

2010/2 során erõsen fogékony a fuzáriummal szemben. A vetésforgóban utána tarlóvetemény, õszi keveréktakarmány vagy bármely tavaszi vetésû faj következhet. Abban az esetben, ha másodnövényt tervezünk utána, célszerû annak reakcióját kisebb területen elõkísérletben megvizsgálni, mert az alakor allelopatikus viselkedése hatással lehet a másodnövény magjainak csírázására. Trágyázás Az alakor kevés felvehetõ tápanyaggal is megelégszik, tápanyagfeltáró és -hasznosító képessége kiváló. Ezért közvetlen trágyázása még sovány talajokon sem ajánlott. Gyenge táperejû talajokon az alkalmazott vetésforgóban a szerves trágyát célszerû legalább két évvel elõtte kijuttatni, elsõsorban olyan növény alá, mely azt meghálálja. A tapasztalatok szerint foszfor és kálium pótlás sem szükséges a sikeres alakortermesztéshez. Fejtrágyázása egyértelmûen kerülendõ. Talajelõkészítés, vetés, állománykezelés Talajmûvelés tekintetében az alakor nem igényes, mélymûvelést, forgatást nem igényel. Korán lekerülõ elõvetemény után a tarlóhántást követõen a magágy egy menetben elkészíthetõ. Késõn lekerülõ elõveteményt követõen is célszerû egy menetben elkészíteni az ülepedett magágyat. Az alakor vetõmag tisztításakor a

gyommagvakon kívül a csupasz szemeket is el kell távolítani, mert megfelelõ állományt csak akkor kapunk, ha legalább 90%-os csírázóképességû, pelyvás magot használunk a vetésre. Az alakor pelyvalevelei számos olyan biológiai anyagot tartalmaznak, melyek megvédik a csírázó magot a különbözõ kórokozóktól. Mivel csávázni nem kell, a biogazdálkodásban pedig tilos, így a csupasz magok kórokozókkal könnyen megfertõzõdnek, és elpusztulnak. Az alakort is gabona sortávra vetjük. A mély vetést az alakor nem szereti. Kötött talajon 2-3 cm, laza talajon 35 cm mélyre vetjük. A mélyebb vetés késlelteti a bokrosodást, és növeli a felfagyás veszélyét. A vetõmagszükséglet megállapításakor ugyanazokat a szempontokat kell figyelembe venni, mint az õszi búzánál, de vetõmagnormája, erõs bokrosodó képességébõl kifolyólag lényegesen kisebb. A termesztési gyakorlatban 2,5-3 millió csíra/ha ajánlott. A vetést célszerû olyan géppel végezni, mely egy menetben végzi a magágy elõkészítést, a vetést és a magtakarást. A vetést követõen a gyakorlatban további állománykezelés nem szükséges, a következõ mûvelet a betakarítás. Abban az esetben, ha a gyomosodás mértéke valamilyen technológiai hiba következtében jelentõs, akkor az alakor gyomfésûvel gyomtalanítható. Ez általában hiányos kelés, vagy vetéshiba esetén fordulhat elõ. Az alakor a gyomfésût jól tûri. Szárbaindulást követõen

21 további gyomosodása még ilyen táblákon sem várható, mivel allelopatikus hatása jelentõs. Aratás Az alakor a búzához viszonyítva mintegy három héttel késõbb érik, július végén aratható. Viaszérésben aratva a szem megszorul, és könnyen megpenészedik, ezért az aratás megkezdésével célszerû megvárni a teljes érést. Túlérésben kalásza könnyen törik, ezért a megkésett aratás jelentõs veszteséggel járhat. Az alakort kizárólag egy menetben lehet betakarítani. Ha valamilyen okból ez nem lehetséges, és elõször rendre vágják, számolni kell azzal, hogy a talajhoz érõ kalászokban a szemek azonnal elkezdenek csírázni, mivel az alakor magok nyugalmi idõszaka igen rövid. Jelentõs mennyiségû, hosszú szalmája sokszor nehezíti a betakarítást, de kiváló alom az állattenyésztésben, és energiaforrásként is jól hasznosítható. Betakarítást követõen az alakor szárítást általában nem igényel, pelyvásan is jól tárolható, de szellõztetésérõl gondoskodni kell, mert nedves állapotban hamar bemelegszik. Megfelelõ körülmények között – az eddigi tapasztalatok szerint – minõségromlás nélkül 3-4 évig tárolható. Felhasználás elõtt az alakort hántolni kell, vékony pelyvája megfelelõ eszközökkel viszonylag könnyen eltávolítható. Kovács Géza

Molekuláris módszerek felhasználása a szárazságtûrés fokozására

A

szárazság és a vízhiány világszerte, így Magyarországon is az egyik legfontosabb terméscsökkentõ tényezõ. Toleráns genotípusok szelektálása és elõállítása ezért különösen fontos feladat. A csapadék mennyiségében és eloszlásában Magyarországon évrõl-évre nagy különbségek mutatkoznak, és a gabonafélék vegetációs periódusának végén tapasztalható szárazság mellett a tavaszi csapadék hiánya is egyre gyakoribb. A szárazságtûrés egy több gén által meghatározott mennyiségi tulajdonság, amelynek kifejezõdését a környe-

zet jelentõs mértékben befolyásolja. Toleráns genotípusok elõállítását a transzgénikus módszerek is segíthetik, azonban szántóföldi alkalmazásuk a szárazságtûrés tekintetében eddig nem hozta meg a várt sikert. Ennek feltételezhetõ oka, hogy a szárazságtûrés komplex jelleg és az egyedi gének szerepe – fenotípusos hatása – csak specifikus környezetben érvényesül. A mennyiségi jellegek egyik elfogadott vizsgálati módszere a QTL (quantitative trait locus - mennyiségi jelleget meghatározó lókusz) analízis. A vizsgálat során azonosított QTL-

ekhez kapcsolt markerek használatával lehetõség nyílhat a vizsgált jelleg marker alapú szelekciójára, amely közvetlenül hozzájárulhat toleráns genotípusok kiválogatásához. Egy adott genotípus vízhiányra adott válasza nagyban függ a növény korától, a stressz idõtartamától és mértékétõl, ezért a megbízhatóan toleráns genotípusok szelektálása vagy elõállítása idõigényes és nagy körültekintést kívánó feladat. A szárazságtûrés genetikai háttere az intenzív kutatások ellenére sem teljesen ismert, ezért toleráns genotípusok szelektálására gyakran a

22 termésen alapuló szelekció a legcélravezetõbb. A szárazságtûrés genetikai hátterének, illetve a vízhiány alatti termésképzésben szerepet játszó géneknek részletesebb megismerése azonban elõsegítheti a szárazságtûrés marker alapú szelekciós rendszerének kidolgozását és megkönnyítheti a toleráns genotípusok elõállítását. A szárazságtûrés kísérletes tesztelésére számos, irodalomban fellelhetõ megközelítés létezik, de a jelleg komplexitása és a hosszú, költséges felnõttkori tesztelések miatt az alapkutatással foglalkozó csoportok fõként korai egyedfejlõdési fázisokban végeznek fenotípusos vizsgálatokat. Sajnos ezek az adatok általában nem nyújtanak megbízható információt a felnõttkori toleranciáról és a termésparaméterekrõl. Az ilyen jellegû eredmények ezért nehezen, vagy gyakran egyáltalán nem hasznosulhatnak az alkalmazott kutatásban. Munkánk során megpróbáltunk természetszerû, a szárazságtûrést teljes komplexitásában modellezni képes kísérleti beállításokat is alkalmazni, melyek az idõszerû molekuláris genetikai és statisztikai megközelítésekkel együtt új, az alkalmazott kutatásban is hasznosítható eredményeket szolgáltathatnak. Kísérleteink során elõkísérleteket végeztünk négy árpa térképezési populáció szülõi vonalain (Oregon Wolfe Barley (OWB): ‘DOM’בREC’, ‘Steptoe’בMorex’, ‘Brenda’בHS213’, ‘Brenda’בHS584’) és ezek alapján az OWB populációt választottuk ki a szárazságtûréssel kapcsolatos jellegek térképezésére. A vizsgálatokat három egyedfejlõdési fázisban (csíranövény, fiatalnövény és felnõtt korban), vízkultúrás és talajos kísérleti rendszerben végeztük el. Célul tûztük ki, hogy a szárazságtûrésben szerepet játszó genomi régiókat azonosítsuk és nagyszámú, független, eltérõ kísérleti környezetbõl származó adatokból kiindulva nagy sûrûségû genetikai térkép használatával maximalizáljuk eredményeink pontosságát. Mivel vizsgálatainkat több egyedfejlõdési fázisban végeztük el, az egyes fejlõdési fázisokra specifikus és általános QTLek elkülönítése is lehetségessé vált. Ezen kívül az OWB populáció EST (expressed sequence tag – expresszáltatott szekvencia) alapú markereket tartalmazó funkcionális

2010/2 1. ábra Különbözõ genetikai háttérben azonosított, szárazságtûréssel kapcsolatba hozható régiók elhelyezkedése árpán

A kromoszómák bal oldalán elhelyezett fekete nyilak az OWB populáción azonosított öt QTL-klasztert jelölik. Op: ozmotikus potenciál (Osmotic potential), Wsc: vízoldható szénhidráttartalom (Water soluble carbohydrate content), Tgw: ezerszemtömeg (Thousand grain weight), Ph: növénymagasság (Plant height), Rwc: relatív víztartalom (Relative water content), Oa: ozmotikus adaptáció (Osmotic adjustment), Cid: szén izotóp diszkrimináció (Carbone isotope discrimination), Hi: harvest index, Gy: termés (Grain yield) térképének segítségével az általunk azonosított régiók lehetséges funkciójára is tudtunk következtetni. Eredményeink alapján öt, a 2H, 5H, 6H és a 7H kromoszómákon található QTL-klasztert azonosítottunk, amelyek mindegyike több szárazságtûréssel kapcsolatos jelleget legalább két egyedfejlõdési fázisban befolyásol (1. ábra). Az OWB populáció EST térképe alapján az öt régió jelölt génjét is meg tudtuk határozni. A 2H kromoszómán egy DREB2F protein homológot, az 5H-n egy HIR3 proteint, a 6H-n egy oligopeptidázt, a 7H-n pedig egy gamma purotionin családba tartozó fehérjét, valamint egy szerin/theronin protein foszfatáz katalitikus alegység homológot azonosítottunk. Mivel kíváncsiak voltunk arra is, hogy az OWB populáción azonosított régiók eltérõ genetikai háttérben is összefüggnek-e a szárazságtûréssel, és elõsegíthetik-e a marker alapú szelekciót, az azonosított régiókban található

mikroszatellit markerek különbözõ alléltípusainak hatását 39 tavaszi árpa fajtán és tájfajtán is megvizsgáltuk. A vonalak geno- és fenotipizálását követõen kapcsolatot kerestünk a vizsgált markerek alléltípusa és a fenotípusos eloszlás között. A 2H, 5H és 7H kromoszómákon azonosított markerek esetében szignifikáns különbséget találtunk a különbözõ alléltípusokba tartozó genotípusok kalászonkénti terméseredményében stressz körülmények között. Az általunk azonosított három markert jó jelöltnek tartjuk a szárazságtûrés marker alapú szelekciójára, azonban az eredmények nagyobb növényanyagon való megerõsítését szükségesnek tartjuk. Kutatásainkat az AGRISAFE 203288 sz. EU-FP7-REGPOT 2007-1 és a GVOP-3.1.1.-2004-05-0441/3.0 sz. pályázatok támogatták. Szira Fruzsina – Galiba Gábor – Bálint András

2010/2

23

A vetõmag-takarékosság rejtett veszélyei Napi középhõmérséklet eltérés, °C 2. ábra A vetésidõ hatása a búza szemtermésére és sikértartalmára. Martonvásár, 2008/2009

190-230 kilogrammot javasoltak egy hektárra számítva. A gazdasági állapotok napjaink búzatermesztõit sem kényeztetik. S bár manapság már a nem a gõzekék és az igásfogatok mennyisége, s jellemzõen már nem is az elõvetemény lekerülésének idõpontja határozza meg a magágy minõségét, de a kérdés új fajtákkal, változó termesztési feltételek között is örök: hogyan lehet ésszerûen mérsékelni a költségeket? Az utóbbi években a hazai búzatermesztésben ismét találkozhatunk olyan szemlélettel, mely a Lajtán túl palléro-

Sikértartalom, %

téger Elemér gazdatiszt sokéves, nagybirtokon szerzett, gyakorlatban letisztult gondolatai a múlt század nagy gazdasági világválságának kezdetén, 1929-ben, a Köztelek hasábjain láttak napvilágot. A szaklap 1926-ban megindított, és hozzáértõ nagybirtokosok, uradalmi tiszttartók búzavetéssel kapcsolatos, mérési eredményekkel, üzemi adatokkal alátámasztott – ekkortájt lezáruló – polémiájának talán ez volt a legtömörebb summázata. A korabeli részletesebb vélemények kitértek ugyanakkor arra is, hogy az idõrõl-idõre megtapasztalt légykártétel ellenére lehet létjogosultsága a szeptemberi vetésnek. Ezt a „kényszert” a novemberinél még jellemzõen jobb idõjárási, vetési feltételekkel, s a tengeri, azaz a kukorica és a cukorrépa betakarítás, valamint az õszi szántás adta munkacsúcsokkal állították szembe. Kedvezõ, rovarkártételtõl mentes, vagy szerény kártételû esztendõkben a korábban vetett táblákon is azonos, vagy esetenként több termésrõl adtak számot, mint a fenti, optimálisnak tekintett idõszakban magágyba került állományok esetében. A szakmai korrektség példázataiként azonban szinte minden szerzõ hangsúlyozta, hogy az októberi vetések jellemzõen a kapások után és egyszer forgatott talajban kaptak helyet. Ezzel szemben a korai vetéseket olyan területeken lehetett elvégezni, amelyeken a nyáron lekerülõ, jó elõvetemények után – a kor jellemzõ mûvelési felfogását követve, szerény eszköztárát kihasználva – háromszori, fokozatos mélyítõ mûveléssel készítettek jobb minõségû magágyat. A vetõmag mennyiségérõl írva minden hozzászóló egyetértett abban, hogy a korábbi vetéshez némileg kevesebb mag szükséges, s a kor fajtáitól, a mag fajsúlyától függõen – no és a talajok akkori szerényebb tápelem-ellátottsági szintjeihez, valamint a mainál is extenzívebb trágyázási gyakorlatához igazodva – szeptemberben 170-190, októberben

Havi csapadékösszeg eltérés, mm

S

1. ábra A hõmérséklet és a csapadék sokéves átlaghoz viszonyított mennyisége az õszi búza tenyészidõszakában. Martonvásár, 2008/2009

Szemtermés, t/ha

„Az õszi búza vetése rendes körülmények között október 1-tõl november 1ig tart. A korán vetett búzának az a hátránya, hogy gyakran érheti rovarkár, ami ellen a védekezés nem oly egyszerû…”

zódott technológiai részelemekkel megújítva reinkarnálja a múlt század elsõ felének hazai „kényszermegoldásait”. A martonvásári agrotechnikai kísérletek eredményei azt a meglátást erõsítik, hogy a tervezett mennyiség és a minõség elérése ugyan eltérõ stratégiákkal is megvalósítható a búzatermesztésben, de valamely tényezõ módosítása, csökkentése – a kockázatok, az évjárati ingadozások mérséklése érdekében – jellemzõen egy másik tényezõ intenzívebb jelenlétét, annak nagyobb költséget igénylõ alkalmazását teszi szükségessé.

2010/2

24

szintén kezeletlen, de sûrûbben, és ugyanazon a napon vetett állományokban (2. ábra). Az õszi inszekticidkezelés ugyan több mint kétszeresére növelte a nem permetezett búzákhoz viszonyítva a termést (4,01 t/ha), de ez még így is több mint 1 tonnával elmaradt az októberben vetett, rovarölõ szerrel nem védett, sûrûbb állományok teljesítményétõl. A kétszer (õszszel és a zászlós levél megjelenésekor) permetezett búzák szemtermése nem

A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõlidõre megújuló honlapját.

Sikértartalom, %

3. ábra A vegyszeres növényvédelem hatása a búza szemtermésére és sikértartalmára. Martonvásár, 2008/2009

Szemtermés, t/ha

A 2009-ben aratott búzáink a jó õszi nevelõ idõnek, az átlagosnál csapadékosabb szeptembernek és a sokévesnél melegebb, szárazabb októbernovembernek (1. ábra) köszönhetõen kezdetben igen szépen fejlõdtek. Különösen is igaz volt ez a megállapítás a szeptember 24-én földbe került magok növényeire. A meleg õszutóban a buja vetéseken szívogató kabócák rajai azonban elõre jelezték a rovarölõ szerrel nem védett, „lyukas” technológia elkerülhetetlen veszteségeit. Vetésidõ kísérletünkben az 5 millió csíra/ha sûrûségû állományok szemtermésében a három idõpontot tekintve – három búzafajta átlagában – statisztikailag is igazolható, igen jelentõs hatásokat mértünk (2. ábra). A legkorábban kikelt növények termése hektáronként több mint 2 tonnával volt kevesebb, az október közepén vetett parcellákkal összehasonlítva. A kedvezõ õszutónak köszönhetõen a novemberi állományok teljesítménye gyakorlatilag nem tért el az optimális idõben vetett búzákétól. A termés nedves sikértartalmában nem lehetett igazolni a vetésidõ hatását. A 3,5 millió csírával, szeptember 24-én vetett, rovarölõ szeres kísérletben ugyanazon martonvásári fajtákkal vizsgáltuk a védelem eltérõ intenzitásának hatását a termés mennyiségére és fõbb minõségi jellemzõire (3. ábra). A védetlen parcellákon mintegy 40%kal termett kevesebb mag, mint a

különbözött igazolhatóan az egyszer védett állományokétól. A rovarölõ szer használata látszólag nagyobb eltéréseket okozott a sikértartalomban, mint a vetésidõ, de a vegyszerhatás statisztikailag nem volt bizonyítható. A közlemény megjelenését az AGRISAFE 203288 sz. EU-FP7REGPOT 2007-1 pályázat támogatta. Árendás Tamás – Bónis Péter – Sugár Eszter MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: DR. BEDÕ ZOLTÁN Felelõs szerkesztõ: DR. VEISZ OTTÓ Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: DR. SZUNICS LÁSZLÓ A szerkesztõbizottság titkára: DR. MOLNÁR DÉNES A szerkesztõbizottság tagjai: DR. BALÁZS ERVIN, DR. BARNABÁS BEÁTA, DR. BEDÕ ZOLTÁN, DR. BERZSENYI ZOLTÁN, DR. BÕDY ZOLTÁN, DR. MARTON L. CSABA, DR. OROSS DÉNES, DR. VEISZ OTTÓ. Rovatvezetõk: DR. GALIBA GÁBOR (stresszgenetika, élettan), DR. LÁNG LÁSZLÓ (kalászos gabona nemesítés), DR. LÁNGNÉ DR. MOLNÁR MÁRTA (biológia), DR. MOLNÁR DÉNES (hírrovat), DR. PÁLDI EMIL (növényélettan, biokémia), DR. PINTÉR JÁNOS (kukoricanemesítés, vetõmagtermesztés), ÜVEGESNÉ DR. HORNYÁK MÁRIA (kultúrtörténet), DR. VEISZ OTTÓ (rezisztencia nemesítés) Lektorok: DR. ÁRENDÁS TAMÁS, DR. KÕSZEGI BÉLA ISSN: 1217-5498 Megjelent a Csoma Kiadó Kft. gondozásában

2010/2

25

Újra megalakult a Növényélettani Osztály

E

z év kezdetén 6 kutatóval és 2 technikussal egy régi-új osztály jött létre az intézetben: a Növényélettani Osztály. A külön szervezeti egységben zajló növényélettani kutatások nem elõzmény nélküliek. Dr. Páldi Emil vezetésével már korábban is mûködött a Fiziológiai, késõbbi nevén a Növényélettani és Biokémiai Osztály, mely 1994-ben – az akkori szervezeti átalakítás során – egyesült a Sejtbiológiai Osztállyal, és mint Sejtbiológiai és Növényélettani Osztály mûködött tovább, szintén dr. Páldi Emil vezetésével. Ezt követõen újabb átszervezésre 2003-ban került sor, amikor a szervezetileg nem, de funkcionálisan önállóan mûködõ növényélettani csoport a citogenetikai csoporttal cserélve átkerült a korábbi Genetikai Osztályhoz, melynek neve attól kezdve Genetikai és Növényélettani Osztály lett. Az újonnan létrejött önálló Növényélettani Osztály feladatát az alábbi kutatások képezik: – stressztûrõ képesség meghatározására szolgáló tesztrendszerek kidolgozása; – a növényi stresszrezisztencia élettani, biokémiai alapjainak tanulmányozása; – a növényi sejtekben zajló szabályozási, jelátviteli utak felderítése; – új, modern analitikai módszerek bevezetése, illetve kifejlesztése; – az alapkutatási eredményeken alapuló, a gazdasági növények stressztûrõ

képességét fokozó gyakorlati eljárások alapjainak kidolgozása. Osztályunk egyrészt több intézetünkön belüli csoporttal, másrészt számos hazai és külföldi, elsõsorban francia, bolgár, cseh, izraeli, valamint kínai növénybiológiai intézettel is szoros és eredményes kutatási együttmûködést alakított ki. A jelenlegi fõ kutatási irányvonal elsõsorban az abiotikus stressztényezõk (hõmérsékleti stresszek, szárazság, egyes toxikus fémek, UV-B stb.) hatásainak, valamint az ezek kivédésére szolgáló védekezési folyamatoknak a tanulmányozása, különös tekintettel a stresszfolyamatokban képzõdõ aktív oxigénformák közömbösítését végzõ, ún. antioxidáns rendszerekre. Miért fontosak mindezek? Ritkán múlik el olyan év hazánkban, hogy a szélsõséges éghajlatból eredõen ne kelljen valamilyen súlyos gazdasági következménynyel járó környezeti tényezõvel számolni. A növénytermesztõknek és növénynemesítõknek egyaránt az az érdekük, hogy olyan növényekkel dolgozhassanak, amelyek a környezet kedvezõtlen változásait a lehetõ legkisebb mértékû károsodással tolerálják. Ahhoz, hogy ilyen növényeket elõ lehessen állítani, mindenekelõtt a növények egyes védekezõ és szabályozási folyamatait kell megismerni. Mind elméleti, mind gazdasági szempontból nagy jelentõségük van azoknak a vegyületeknek, melyek se-

gítségével a gazdasági növények stresszérzékenysége csökkenthetõ. Fiatal kukoricanövények esetében korábban kimutattuk, hogy a tápoldathoz adagolt szalicilsav jelenlétében az alacsony hõmérséklet okozta károsodás kisebb mértékû. Jelenleg egyrészt a külsõleg alkalmazott szalicilsav felvételét és metabolizmusát tanulmányozzuk, másrészt az egyes stresszfaktoroknak (alacsony hõmérséklet, nehézfémstressz, patogén-fertõzés stb.) a növények szalicilsav bioszintézisére gyakorolt hatásait. Eredményeink azt mutatják, hogy a szalicilsavfüggõ jelátviteli utak szerepének tanulmányozásakor nemcsak magára a szalicilsavra, hanem egyes prekurzorainak a változásaira is figyelemmel kell lenni. Az osztályon folyó munkák elsõsorban alapkutatás jellegûek, de tekintettel arra, hogy a vizsgálatok – az intézet fõ kutatási profiljának megfelelõen – döntõ többséggel a gazdaságilag jelentõs gabonafélékkel történnek, a feladatok végzése során súlyt helyezünk az eredmények gyakorlati hasznosíthatóságára is. Reményeink szerint kutatásaink eredményei lehetõséget biztosítanak arra, hogy célirányosabban lehessen kiválasztani azokat a folyamatokat, amelyeknek akár hagyományos növénynemesítési eljárással, akár biotechnológiai úton történõ befolyásolásával a növények stressztûrõ képessége hatékonyabban növelhetõ. Janda Tibor

2010/2

26

Árendás Tamás a Növénytermesztési Osztály vezetõje

Á

rendás Tamás 1986-ban kapott agrármérnöki diplomát a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen. Friss diplomásként került a kutatóintézet Kukoricatermesztési Osztályára. Jó szakismeretének, nagy munkabírásának és megnyerõ egyéniségének köszönhetõen a beilleszkedés az osztályon gyors volt. Gyõrffy Béla és az intézet vezetõi hamar felfigyeltek Árendás Tamásra és segítették szakmai fejlõdését. Munkáját nagy szorgalommal, kitartással végezte és közben sikerült elsajátítania a szántóföldi kísérleti kutatómunka minden mozzanatát. A növénytermesztési kutatásban azoknak a több évtizedes tartamkísérleteknek lett a felelõs kutatója, melyek számos szállal fûzõdtek az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetéhez, különösképpen Sarkadi János országos hírnevû agrokémikus kutatóhoz. Árendás Tamás pontos kutatási eredményeivel a társ-kutatóintézet is teljes mértékben meg volt elégedve és ez képezte alapját a fokozatosan elmélyülõ és kiszélesedõ szakmai kapcsolatainak. Árendás Tamás 1991-ben talajtaniés talajerõgazdálkodási szakmérnök oklevelet, 1994-ben egyetemi doktori oklevelet kapott a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen. 1999-ben védte meg summa cum laude minõsítéssel a „Mûtrágyák és szervestrágyák hatása erdõmaradványos csernozjom, valamint néhány jellegzetes hazai talajon” c. PhD értekezését a Pan-

non Agrártudományi Egyetemen, Keszthelyen. Értekezésében sokoldalúan elemezte az általa vezetett tartamkísérletek több éves adatsorozatait. Szakmailag megalapozott eredményeit és mértéktartó következtetéseit mindenki elismerte és elfogadta. Árendás Tamás végigjárta a kutatói ranglétra valamennyi fokozatát. 1986 és 1991 között tudományos segédmunkatársként, 1991 és 1999 között tudományos munkatársként és 1999-tõl tudományos fõmunkatársként dolgozik a Növénytermesztési Osztályon. A PhD tudományos fokozat megszerzését követõen változatlan lendületességgel folytatta kutatómunkáját. Sorra jelentek meg tudományos publikációi, melyek egyre jobban növel-

ték szakmai elismerését az intézetben és országos viszonylatban is. Tõle megszokott szerénységgel fogadta kisebb-nagyobb sikereit, amelyek egyre gyakoribbak lettek. Közülük kiemelkedik a 2000 és 2003 között elnyert Bólyai János Kutatói Ösztöndíj. Széleskörû szaktudásának elismerése, hogy 2000-tõl az Agrofórum folyóirat szerkesztõbizottságának tagja. Rendszeresen vesz részt az oktatásban, országos szakmai fórumokon és agráregyetemeken egyaránt. Oktatási tevékenységének elismeréseként 2006-tól címzetes fõiskolai tanár a Károly Róbert Fõiskolán és 2009-tõl a Debreceni Egyetem AMTC címzetes egyetemi docense. Szakmai elismerései közül kiemelkedõ az Innovációs Nagydíj 2007, melyet az „MTA TAKI – MTA MGKI költség- és környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszer és szoftver” kifejlesztéséért társszerzõként kapott. Árendás Tamás kezdettõl fogva jelentõs részt vállalt a Növénytermesztési Osztály kutatási feladataiban és nagymértékben hozzájárult az osztály eredményeihez. 2010. április 1-jétõl, mint a Növénytermesztési Osztály vezetõje, megérdemelten és méltóan folytathatja azt a magas színvonalú növénytermesztési kutatómunkát, melyet Gyõrffy Béla hagyott ránk és adott kezünkbe, a felbecsülhetetlen értékû tartamkísérletekkel együtt. Munkájához további sok sikert kívánunk. Berzsenyi Zoltán

A növényi egyedfejlõdés genetikájának kutatója

K

arsai Ildikó 2009. december 14én sikeresen megvédte „Az árpa (Hordeum vulgare L.) egyedfejlõdésének tanulmányozása molekuláris genetikai és fenomikai módszerekkel” címû doktori értekezését, és elnyerte az MTA Doktora címet. Diplomáját a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Mezõgazdaságtudományi Karán, angol szakfordítói szakirányon szerezte 1986-ban. Ezt követõen kezdett el dolgozni intézetünk Kalászos Gabona Nemesítési Osztályán. 1986-93 között a portok tenyésztés hatékonyságának fokozásával, a mikrospóra eredetû haploid növények

hagyományos nemesítésben történõ alkalmazásával foglalkozott. E kutatómunka eredménye egy DH törzs, két állami elismerést kapott õszi búzafajta, valamint a nagy haploid indukciós gyakoriságú portok tenyésztési módszer kidolgozása volt. 1989-ben kilenc hónapot töltött a wageningeni Növénynemesítési Kutatóintézetben (Hollandia), ahol a fuzárium toxinok in vitro szelekciós rendszerét tanulmányozta. Gödöllõn 1992-ben növény-genetikus szakmérnöki diplomát szerzett. A mezõgazdaság tudomány kandidátusa címet 1994-ben kapta meg a „Portok

2010/2 kultúra alkalmazásának lehetõségei és korlátai a búzanemesítésben” címû értekezésére. A fajta-elõállító nemesítõi munkában 1986-tól 2005-ig vett részt tevõlegesen. 42 állami elismerést kapott õszi búzafajta társnemesítõje, amelybõl 19 búzafajta részesült fajtaoltalomban. 1993-tól foglalkozik a gabonafélék molekuláris genetikájával. 1992/93-ban USAID/PSTC pályázat keretében öt hónapot töltött az Oregoni Állami Egyetemen, ahol molekuláris genetikai markerek alkalmazásával megkezdte az árpa fagyállóságának, nappalhossz érzékenységének és vernalizációs igényének kutatását. 1996-ban három hónapos Eötvös Utazási Ösztöndíjat nyert, amelyet a Purdue Egyetem Növénytermesztési Tanszékén (USA) a PCR technikán ala-

puló markerezési eljárások tanulmányozásával töltött. Jelenleg az árpa és búza egyedfejlõdésének vizsgálatával foglalkozik, amelyben a molekuláris genetikai megközelítést és a fenotípusos vizsgálatokat egyesíti. Részt vesz a gabonafélék stressz toleranciájának genetikai kutatásaiban, valamint a molekuláris marker technikák gyakorlati alkalmazásában. Eddig öt hazai pályázatnak volt témavezetõje, valamint társkutatóként jelenleg is részt vesz három OTKA, két NKFP és négy nemzetközi kutatási pályázatban. 1996-tól bekapcsolódott az egyetemi és posztgraduális képzésbe. Vezetésével két MSc dolgozat, valamint két PhD disszertáció készült. Kétszer (1999-2001; 2006-2008) részesült a Bolyai János Kutatási Ösz-

27 töndíjban, melyek teljesítményét a Bizottság Kiváló Kutatói Oklevéllel jutalmazta. 2004 és 2007 között az OTKA Agrár1 zsûri titkára volt, 2008-tól a Magyar Tudományos Akadémia Növénynemesítési Bizottságának tagja. Eredményeirõl számos hazai és külföldi konferencián számolt be. Fontosabb publikációi a Theoretical and Applied Genetics, a Plant Breeding és az Euphytica folyóiratokban jelentek meg. Összes tudományos közleményeinek száma 49, amelyek összesített impakt faktora 26,7. Cikkeire 267 független hivatkozást kapott. Gratulálunk Karsai Ildikónak az MTA doktora cím megszerzéséhez, további kutatásaihoz sok sikert és jó egészséget kívánunk. Veisz Ottó

A Jedlik Ányos-díjas Veisz Ottó

K

utatóintézetünk minden munkatársa nagy örömmel fogadta a hírt, hogy Veisz Ottó igazgatóhelyettes, az MTA doktora, a Kalászos Gabona Rezisztencia Nemesítési Osztály vezetõje március 12-én Jedlik Ányos díjban részesült a Magyar Szabadalmi Hivatal székházában. Veisz Ottó Téten született 1955ben, és mosonmagyaróvári egyetemi tanulmányainak befejezése után 1979ben került kutatóintézetünkbe. Szûkebb szakterülete a kalászos gabonák abiotikus stressz-rezisztenciájának kutatása, nemesítése, a klímaváltozás mezõgazdasági hatásainak tanulmányozása. 215 tudományos dolgozata jelent meg napjainkig. Igy például tudományos munkássága során elsõként állapította meg az õszi búzák fagyállósági szintjének dinamikus változását és a kromoszómákon lévõ fagyállósági gének eltérõ mûködését. Amerikai kutatókkal közösen a mágneses magrezonancia képalkotás, MRI vizsgálati módszerrel bizonyította a búza bokro-

Jelen kiadványunkat az EU-FP7 Agrisafe pályázat támogatásával jelentettük meg

sodási csomójában a víz fagyási folyamatát és a részleges fagykár okát. Elsõk között igazolta az abszcizinsav szerepét az õszi kalászosok hideg edzésében. Szakértelmét a PhD-képzés területén is hasznosítja. Nevéhez fûzõdik az 1990-es évek elején – a világon elsõk között – elindított globális klí-

maváltozás mezõgazdasági hatásának kutatása. E témában elért eredményeit az EU FP7-REGPOT2007-1 pályázata keretében Magyarországon elsõként ismerték el az általa koordinált program elfogadásával. Irányításával történik a búza genetikai állományának stresszrezisztencia vizsgálata, új genetikai források szelekciója. Fajtaelõállító nemesítõi tevékenysége eredményeként társnemesítõje 40 õszi búzafajtának, amelyek közül 13-at külföldön is elismertek, 4 durumbúzának és 2 zabfajtának, valamint társfeltalálója 20 szabadalmi oltalomban részesített találmánynak. Ezeket a fajtákat eddig 2,5 millió hektáron termesztették. Veisz Ottó munkássága az elméleti kutatástól a gyakorlati megvalósításig a teljes innovációs láncot felöleli. Az eddig elért sikerei alapján a Jedlik Ányos díj arra méltó tudományos egyéniséghez került Martonvásáron.

2010/2

28

A bõség zavarában

M

ár nem meglepõ a szervezõk számára, hogy az EU FP 7. keretprogramban elnyert pályázatunk támogatásával rendezett AGRISAFEtanfolyamra igen nagy érdeklõdés mellett került sor április 12-16. között. A meghirdetett 25 helyre közel hatvanan jelentkeztek. A támogatási keret növelésének köszönhetõen a szervezõk most 37 fiatal jelentkezését fogadták el a Cseh Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, Ukrajna, Románia, Bulgária, Szlovénia, Spanyolország és hazánk jelentkezõi közül. A negyedik alkalommal rendezett továbbképzés fõ tudományos célkitûzése a biotechnológia válaszainak ismertetése volt a klímaváltozás kihívásaira, különös tekintettel a növényi ivarsejtekre és azok hormonális szabályozása területére. Láng István akadémikus bevezetõ elõadásában a magyar klímatörvény megfogalmazásának kérdéskörét ismertette. Barnabás Beáta akadémikus elõadásában a szaporodásbiológia szerepét összegezte a növénynemesítés tükrében. Abraham Blum a Volcani Központ emeritus professzora élvezetes elõadásában a szárazságtûrés genetikai javítását a mítosz és a tények kereteiben világította meg. Afif Hedhly a hõmérséklet szerepének kihívásait ismertette a növények szaporodásában, míg Jochen Kumlehn a génsebészeti eljárások gabonféléken történõ alkalmazhatóságának lehetõsé-

geit foglalta össze elõadásában. Michele Stanca két elõadásában a növények genetikai alapjait mutatta be a környezeti változások fényében, különös tekintettel a terméspotenciálra és stabilitásra. Lángné Molnár Márta, intézetünk osztályvezetõje a búza intergenerikus és interspecifikus hibridizációjának a részleteit ismertette a hallgatókkal. David Twell a meiózis utáni „életrõl” tartotta elõadását, míg Viktor Zarsky a pollentömlõ növekedésének molekuláris aspektusait tárta fel. Elõadását igen jól egészítette ki Adela Olmedilla granadai professzor asszony elõadása az optimális beporzás pollenszelekció mechanizmusának kérdéseivel. Intézetünk munkatársaival hagyományosan kiemelkedõen együttmûködõ Anna Pretova professzoraszszony a természetes és indukált haploidok értékét emelte ki a nemesítésben. Papp István a Corvinus Egyetem docense a szárazságtûrés élettani és genetikai hátterét mutatta be elõadásában. A továbbképzõ tanfolyam lehetõséget adott egy másik hazai kutatóbázis, a Szegedi Biológiai Központ megtekintésére is, ahol az intézet munkatársai adtak a témakörben részletes elõadásokat, bemutatva eredményeiket, különös tekintettel a klímaváltozás kihívásaira adott válaszokra a biológiai kutatásokban. Dudits Dénes akadémikus bevezetõjében az abiotikus körül-

mények közötti fejlõdés szabályozását ismertette, míg Horváth V. Gábor fõmunkatárs a transzgénikus technológia szerepét ismertette a különbözõ stressz kihívásokra adott válaszlehetõségek alapján. Fehér Attila fõmunkatárs a genomikai eredmények legújabb sikereit összegezte. A Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának Genetikai és Növénynemesítési Tanszékének vezetõje Pedryc Andrzej professzor a gyümölcsfák hidegtûrésének nemesítési feladatait vázolta fel, míg Éva Zazimalova, a prágai Kísérleti Botanikai Kutatóintézet igazgatója az auxinok jelentõségét emelte ki a növények fejlõdésében. Ez utóbbi elõadást kiválóan egészítette ki Miroslav Strnad módszertani elõadása a növényi hormonok korszerû kimutatásának technikai bemutatásával. Jäger Katalin és Ambrus Helga a továbbképzés gyakorlatait vezették igen nagy hozzáértéssel a résztvevõk elismerése mellett. Bakó Ambrus a hagyományokhoz híven vezette körbe az elõadókat és a résztvevõ fiatalokat a parkban a botanikai túrán, illetve a Beethoven Múzeumi látogatáskor. A konferencia elõadói és résztvevõ ez alkalommal egy aktuális film bemutatóján vehettek részt, a „GMO-k, genetikai módosítás a tévhitek árnyékában és a tények tükrében” címmel, melyet az intézet munkatársai készítettek. Balázs Ervin

2010/2

29

Tudományos életút összefoglalása: megjelent Szunics László és Szunics Ludmilla könyve „A rezisztencia vizsgálatok búzanemesítési tenyészkertekben: A búza betegségei, a védekezés lehetõségei” címû könyv alapját a Szunics házaspár több, mint négy évtizedes szakmai tevékenysége, klímaházi- és szántóföldi kísérletek tervezése, beállítása, kivitelezése, mindennapi kutatói feladatok, gyakran rutin vizsgálatok, mérések és kísérletek végzésének eredményei, a nemesítésben szerzett jártasságuk, valamint a belõlük levonható következtetések képezik. A gazdag szakmai anyag kiegészül a témával kapcsolatos fontosabb hazai és külföldi szakirodalom eredményeivel. A könyv röviden ismerteti a témához kapcsolódó alapvetõ növénykórtani, növénynemesítési, rezisztencia genetikai ismereteket, a növény és kórokozó kapcsolatát, a rezisz-

tencia mértékének értékelési módszereit, valamint a fontosabb búzabetegségeket és az ellenük való védekezés lehetõségeit. A szerzõk ezen kívül foglalkoznak elméleti problémákkal, amennyiben az szükséges a gazdanövény és a kórokozók fenntartásához, kapcsolatuk nyomon követéséhez és az eredményes rezisztenciára nemesítéshez. Inkább gyakorlati oldalról közelítik meg a feladatokat, megoldásuk lehetõségeit és az általuk végzett munka során szerzett tapasztalatokat, eredményeket egészítik ki a szükséges irodalmi adatokkal. A könyvet haszonnal forgathatják a kutatók, a termesztõk, az oktatók, a doktoranduszok, vagy a szakképzésben részt vevõ hallgatók, továbbá a téma iránt érdeklõdõ szakemberek.

A kukorica elterjedése a világban Az aranynál is drágább kincs A kukorica többezer éves hódító körútja még ma is tart, ugyanis a XXI. század embere ismét felfedezte mint megújuló energiaforrást, amely fosszilis energiákat válthat ki. A biológiai eredetû üzemanyagoknak nagy elõnyük, hogy elégetésükkor a fosszilis gázolajhoz képest 60%-kal kevesebb üvegházhatású gáz kerül a levegõbe. Úgy tûnik a jövõ is perspektivikus lesz a kukorica számára. Idõnként azonban nem árt múltat idézni, mikor és hogyan kezdõdött e növény térhódítása a világban? Amikor Kolumbusz hajójának, a Santa Mariának vállalkozó szellemû matrózai 1492 októberében behatoltak Kuba belsejébe, nem sejtették, hogy az aranynál is drágább kincsre lelnek. Egy település közvetlen közelében gondosan mûvelt földeket és azokon egy különös, csöves gabonát találtak, amely parázson megsütve, megfõzve vagy megszárítva és lisztté õrölve kiváló ízû táplálék volt az ott élõk számára. Az indiánok vendégszeretetük jeléül két ajándékot nyújtottak át a hódítóknak: dohányt és kukoricát. Kolumbusz elsõ felfedezõ útjáról tehát magokat is hozott, amit spanyolországi kertekben vetettek el. A kukoricának – Európába kerülése után – alig száz év kellett ahhoz,

Fuchs fametszete a kukoricáról, 1541

A kukorica latin neve: Zea mays L., magyarul: kukorica, tengeri, törökbúza, málé, angolul: maize, indian corn,

franciául: maïs, blé de Turquie, németül: Mais, Türkischer Weizen, olaszul: mais, frumentone, oroszul: kukuruza, maisz.

1. kép A kukorica elnevezései és korabeli illusztrációi hogy nyugatról-kelet felé haladva a Földet „körbeérje”, és mindenütt termeszszék. A kukoricáról az elsõ nyomtatott illusztráció 1541-ben készült, amelyen Leonard Fuchs bemutatta a teljes növényt (1. kép). A növény fenotípusos

megjelenése hasonlít a ma termesztett fajtákéhoz (nõ- és hímvirágzat, levelek száma és állása), viszont az õsi változat több szárú, fattyasodó fajta lehetett. A kukorica magyarországi termesztése a török hódoltság alatt kezdõdött,

2010/2

30

2. kép A martonvásári kukorica génbankban fenntartott tájfajták és egzotikus fajták (Fotó: Kizmus) és ennek köszönheti elsõ magyar elnevezését is: törökbúza. A XVI. század híres botanikusa, Beythe István németújvári lelkész 1583-ban megjelent mûvében már említi a törökbúzát a hazánkban termesztett kultúrnövények sorában. Ez az elsõ hazai, irodalmi adat a kukoricáról. A török hódoltság alatt a kukorica az Alföldön eleinte csak kerti növény lehetett, mivel a korabeli magyar gabonakereskedelem adatai között, mint áru sohasem szerepelt. A török hódoltság megszûnte után sem találunk adatokat a kukoricáról, mint vetõmagról, vagy akár a takarmányellátásban betöltött szerepérõl. Ezzel szemben Erdély rendezettebb állami és gazdasági élete elõsegítette a „török búza” (Frumentum turcicum) gyorsabb elterjedését. Erdélyben és a Partium területén a kukorica a jobbágyság és a szabad székelyek kedvelt növénye lett. Érdekes adat, hogy az 1686-i erdélyi országgyûlés megtiltotta a kukorica termesztését „török eredete” miatt. Ne felejtsük el, ekkor szabadult fel Buda, és ezzel ért véget a 145 éves török uralom. A tilalom ellenére a nép továbbra is szívesen termesztette a kukoricát, mivel nem kellett belõle dézsmát adni és addigra már nagyon megkedvelték. A kukoricát világhódító kalandos útja során igen sok elnevezéssel illették, attól függõen, hogy mely országból érkezett adott vidékre. A kukorica neve a Haiti-szigeti indián nevébõl vezethetõ le, ahol mahiz-, illetve marisi-nek hívták. Ezt vette segítségül a nagy svéd botanikus, Linné is, amikor a görög származású Zea (gabonaféléket jelent) és az indián mahiz összetételébõl megalkotta a ma is használt nevet, Zea mays Linné. Amíg ez a név világszerte ismertté vált, addig számos más, tudományos nevét is alkal-

mazták: Zea americana, Zea alba, Zea vulgaris, Mays zea, Mays americana. A magyar kukorica szó valószínûleg a szerb és horvát kukuruz szóból származik, amelynek további eredete ismeretlen. A növényt egész Közép- és Kelet-Európában hasonlóan nevezik, pl.: ausztriai német Kukuruz, cseh kukuøice, lengyel kukurydza, orosz rerehepfõ (kukuruza), román nyelvjárási cucuruz, szlovák kukurica, ukrán rerehelpf (kukurudza). A magyar nevek közül a „tengeri” szó a kukorica származását jelöli, a tengeren túlról származott, sõt tengeri szállítással jutott el azokra a területekre is, ahonnan hozzánk érkezett. Az új növény tengerentúli, illetve a tengeri hajózással kapcsolatos származására utal a már 1590-ben is használatos „tengeri búza” („frumentum marinu”) elnevezés, amely nálunk „tengeri”-vé rövidült a múlt század során. Legtöbb helyen a „búza” névvel illették, amelyhez – többnyire aszerint, hogy melyik országból vagy vidékrõl eredeztették – megkülönböztetõ jelzõt csatoltak. Lotharingiában például római búzának, Toszkánában szicíliai búzának, Szicíliában indiai búzának, a törököknél egyiptomi búzának, Egyiptomban „szíriai durah”-nak nevezték el. Magyarországon az indiai búza és szerecsen név használatáról is tudunk, de szélesebb körben – ugyanúgy, mint sok más országban – nálunk is leginkább a törökbúza elnevezés terjedt el. De Candolle szerint a törökbúza név kialakulásában a növény téves (törökországi) eredeztetésén túl kinézete is hozzájárult (a kukorica csöve, kilógó sötét hajával olyan képzeteket idézett fel külsejével spanyol-zsidó kereskedõkben, mint a török muzsikusok süvege, ún. „eretneksüveg”). Ez az elnevezés

fõleg Erdélyben terjedt el már évszázadok óta. Ugyancsak itt honos kifejezés a „málé” szó is. Kutatások kiderítették, hogy arab és héber nyelven a málé annyit jelent, mint bõség, és ez a szó egyaránt jelöli a növényt, csakúgy, mint a lisztjébõl készült kenyeret és kását. A kukorica könnyû termeszthetõsége miatt meghódította a világot, fontos takarmánynövénnyé vált az évek során, az emberi táplálkozásban betöltött szerepe is óriási volt. Aztán eltelt közel 500 év, amikor a tudósok kutatni kezdték a kukorica géncentrumát. Egy kutatócsoport 1953-ban, Mexico-City alatti archeológiai feltárás folyamán 200 láb, azaz 61 m mélységben 80 ezer éves kukoricapollent azonosított. E vizsgálatok kétségtelenné tették a növény amerikai eredetét, és azt is, hogy a termesztett kukorica õse kukorica volt és nem a kukorica rokonai, a teozinte (Euchlena) vagy a Tripsacum. A kukorica eredete körül folytatott viták mára már elcsitultak, vad formája továbbra sem ismert. Egyik átmeneti õse a pelyvás kukorica lehetett (Zea mays v. tunicata), amelynek csövén a szemeket pelyvalevelek vették körül, védték a szemet, és csak érés után nyíltak szét. A kukorica ma termesztett fajtái már csak emberi közbeavatkozással képesek fennmaradni, ugyanis a szemek maguktól nem tudnak kiperegni a torzsából. A termesztett kukorica minden ma létezõ fajtáját emberi tevékenység (nemesítés) hozta létre. A kukorica õshazájának tehát Amerika tekinthetõ. Az indiánok a kukoricát Kanadától Chiléig, Amerika minden részén termesztették és ma is termesztik, a típusok változatossága is igen nagy. A termeszthetõség magassági határát a perui Cuzco képviseli, itt a 2 cm-t is elérõ, lisztes szemû kukoricát termesztik.

2010/2

31

Nemcsak a szemek nagyságában létezik a variációk nagy száma, de növénymagasságban is. A Révai lexikon szerint a kukorica a pázsitfûfélék géniusza, a bambusznád után a legmagasabb pázsitfû. Közép- és Dél-Amerikában nem ritka az 5-6 méter magasságot elérõ kukorica, de a Kínából származó hibridek is elérik a 2-3 méter magasságot. A leghosszabb csövû a Navajo indiánok kukoricája (45 cm), de nem ritka a 40 cm-es csõhosszúság Guatemala és Mexikó indiánjai által termesztett kukoricák között sem. A kukoricacsövön lévõ szemek színe is igen nagy változatosságot mutat, több száz szemszín alakult ki az idõk folyamán (2. kép). Kukorica a mûvészetekben Latin-Amerika õslakosságának, a majáknak és az inkáknak mindennapi élelmük volt a kukorica. A legrégibb leletek azonban még ennél is korábbiak. Perui ásatások során az inka kultúra elõtti idõkbõl származó kukoricaábrázolásra és kukoricacsõ-maradványra bukkantak a régészek a feltárt sírokban. A mexikói indiánok gazdag legendavilágában kitüntetett szerepe van a kukoricának ma is, ami szerintük mennyei eredetû, onnan szállt le a földre. Azték legenda szerint egy napkitörés kiadós és jótékony hatású „arany daraesõt” eredményezett, ebbõl született a kukorica, a „Nap fia”. A kukorica a termékenység szimbóluma is volt. A kukorica meghatározta Latin-Amerika õslakóinak ezeréves kulturális fejlõdését. Ezek az emberek tisztelik és becsülik a természetet és adományait, például a kukoricát (3. kép). A kukorica, mint az élet alapja Amerika õslakói számára szent, sõt isteni. A maja indiánok szerint az ember is

3. kép Maja istenszobor és a Kukorica istennõ szobra

4. kép Fenesi Zsuzsanna: Kukoricakapálás (1980) kukoricából lett teremtve. Szent könyvükben az áll, hogy az istenek az embert elõször agyagból formálták meg, de az túl lágynak bizonyult. Utána fával kísérleteztek. A fából faragott embernek azonban nem volt lelke. Végül fehér és sárga kukoricából alkották meg az embert. Megtalálták azt az életelemet, amely nemcsak az ember megalkotásához volt megfelelõ, hanem táplálékául is szolgált. Peruban a Kolumbusz elõtti idõben a kukoricakenyeret azon a szertartáson mutatták be, amely az ország népének és az inkáknak az egységét és közösségét fejezte ki. A déli féltekén június 21-e a legrövidebb nap. Ezen a napon a kukoricakalácsot fehér bárány vérébe mártották, és a jelenlevõk egységének jeléül közösen elfogyasztották. A szertartás alatt „chichá”-t, kukoricából erjesztett italt fogyasztottak hozzá. A mexikói õslakók kultúráját a mai napig áthatja a kukorica. Mielõtt õserdõt irtanak, hogy Milphához (azaz kukoricaföldhöz) jussanak, az erdõ szellemétõl – akit az erdõk tulajdonosának tartanak – szertartás keretében kérnek engedélyt az erdõ irtásához. A szentkereszt ünnepe (május 5-e) és Limai Szent Róza ünnepe (augusztus 23-a) jelentõs ünnepe a helyi indiánoknak. Az elsõ a kukorica törésének, a másik a vetésének a napja. A kukoricaföld szimbolikus jelen-

tése is nagy. A kukoricaföldön együtt dolgozik a közösség, ott terem az élelem. Ott imádkoznak és ünnepelnek az emberek. Ezért szerepel a híres nicaraguai mise áldozási énekében: „Menjünk a Milphához, Isten Milphájához, Jézus a szeretet asztalához hív meg bennünket, A kukoricatáblák a nap fényében ragyognak, Menjünk az áldozás Milphájához.” Az indiánok a kukoricát nemcsak imáikban és szobrok formájában örökítették meg, de nagy ünnepeik alkalmával színes kukoricával díszítették fel a környezetüket, házaikat. Többezer éves múltra tekint vissza a pattogatott kukorica is (pop-corn), az aztékok például szarvasbõrben pattogtatták a pop-cornt és díszítésre használták. Késõbb a pattogatott kukoricát az angol telepesek terjesztették el, mint jókívánság-ajándékot. Az indiánok számára a kukorica volt a szent növény, a régi kínaiaknak a rizs, búza, árpa, köles és a szója. A magyar ember számára a búza a szent növény, maga az élet. E találó elnevezés a búza fontos szerepére utal, amelyet már a honfoglalás idején ismertek és termesztettek eleink. Amikor a kukorica a török hódoltság alatt elterjedt, a búza termesztésérõl már konkrét ismereteik

32

2010/2

6. kép Fenesi Zsuzsanna: Kukoricaszedés (1980) 5. kép Munkácsy Mihály: Kukoricás (1874) voltak az itt élõ embereknek. Ennek ellenére könnyû mûvelhetõsége, jó termõképessége és tárolhatósága miatt hamar megszerették ezt a „csöves gabonát” is, és lassanként minden vidék kinemesítette a maga fajtáját, amelyek aztán a helyi klímához alkalmazkodva csökkentették a termelés kockázatát, ezek voltak az ún. tájfajták. A falvakban gazdálkodó emberek nagyon hamar rájöttek, hogy a kukorica nemcsak az állatok takarmányozására kiváló, de a darált kukorica szép sárga lisztje emberi táplálékul is szolgál. A kukoricaszárat télen eltüzelték, a csuhé pedig a falusi kézmûvesipar fontos alapanyagává vált, igen sokféleképpen használták fel (lábtörlõ, papucs, táskák, gyermekjáték). A kukorica termesztésének – a gépesítése elõtti évszázadok során – nálunk is közösségformáló ereje volt. A falu népe Szent György napján együtt kezdte meg a kukorica vetését. Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány e naptól számolja. Ekkor történt meg az állatok elsõ kihajtása, valamint e napot tartották alkalmasnak a kukorica, bab és az uborka vetésére. Jó elõjelnek tartották a kukorica termésére, ha vetéskor a varjú nem látszott ki a búzából. A kapálás és a kukorica betakarítása is közös munka volt. Fenesi Zsuzsanna, vajdasági festõ „Kukoricakapálás” (1980) címû mûve (4. kép) idillikus hangulatot áraszt. A virágba boruló fák és virágok, a kizöldellt természet szinte csalogatja munkára a falusi embereket, akik láthatóan komótosan, együtt mûvelték a földjeiket. Munkácsy kevéssé ismert képe a „Kukoricás”, amelyet 1874. õszén fes-

tett (5. kép). Augusztusban feleségül vette párizsi pártfogója özvegyét, Cecile Papier bárónõt, és a nászútjuk Velencén, Bécsen és Budapesten keresztül Békéscsabára vezetett. Ez a mû itt készült. A mûvész a festményen az õszi színekben pompázó gabonaföldet örökíti meg, ahol a kukorica betakarítása folyik. Tájkép és életkép harmóniája érvényesül a képen. Kissé háttérben a paraszt szekér, rajta a letört kukorica, eközben már vágják a kukorica szárát és gúlákba rakják (ez régen állatok táplálékául, alomnak, illetve tüzelõanyagként is szolgált). A festmény egyben bemutatja a korabeli technológiát is. Fenesi Zsuzsanna „Kukoricaszedés” (1980) címû képe vajdasági magyarok õszi betakarítási munkáját festi le vidám színekkel (6. kép). A kukorica kézi betakarítása során a kukoricát csuhélevéllel törték le, majd téli estéken a rokonok, szomszédok, komák és barátok közösen fosztották meg a kukoricát fedõleveleitõl. Eközben sokat tréfálkoztak, így például ha valamelyik fiatal piros kukoricát talált, úgy tartották, következõ évben párra talál. Arany János „Tengeri-hántás” címû balladájában (1877) ezt a vidám pillanatot örökíti meg. „Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni! Nem is illik összebúva susogni. Ki elõször piros csõt lel, Lakodalma lesz az õsszel. – Tegyetek rá! hadd lobogjon: Te gyerek, gondolj a tûzzel.” Hollósy Simont néhány évvel késõbb talán éppen Arany János balladája ihlette a „Tengerihántás” (1885) címû képe megfestésére (7. kép). Hollósy

7. kép Hollósy Simon: „Tengerihántás” (1885) hangulatfestõ volt, többek között életképeket festett a parasztokról. A vidáman évõdõ pár fosztja a kukoricát, és egyszer csak találnak egy piros csövût. A kukoricafosztás és -morzsolás velejárója volt az élcelõdés és az éneklés. Ez tette vidámmá az egyébként fárasztó munkát, és ami a legfontosabb, idõrõl-idõre összejött egy helyi közösség jól érezték együtt magukat. A felnõttek között a gyerekek is megtalálták a maguk játékait (csutkababát, csuhébabát, kukoricaszárból hegedût készítettek) vagy egyszerûen csak ugráltak, birkóztak a csuhéban. Az öregek régi történeteket, találós kérdéseket meséltek, énekeltek. Hegyi Zsuzsanna

2010/2

33

„Vallatja paraszti szívével a földet” Vörösmarty Baracskán és Martonvásáron Pázmándy Dienes, a korábbi fõispán, aki ’48 õszén visszavonult Baracskára, a szomszédos Szentiván pusztán két hold kertet és egy üresen álló tiszti lakot bocsátott a rendelkezésére. (Ez utóbbi emlékét Környei Elek sorai õrzik.) Levelei szerint 1850 májusában

költöztek oda, 1853 májusában pedig már az új nyéki szállásukra készültek. A költõ „megérkezésével egészen új élet szállt Baracskára, mely különben is tele volt álnevû menekültekkel” – emlékezik vissza ez utóbbiak egyike, az író Boross Mihály, akinek a soraiból

Vörösmarty a halála (1855) évében

M

int ismeretes, a Szózat költõjét számos szál fûzte Fejér megyéhez: Kápolnásnyéken született és gyermekeskedett, a fehérvári cisztercitáknál tanult, élete utolsó öt évében pedig elõször a mai Baracska területén, majd Nyéken lakott. A témánkkal kapcsolatos elsõ adalékot a honvédtábornok Perczel Mór A keréktörés (Pápai Lapok 1885/30. sz. 123-124. p.) címû elbeszélésébõl vettük. Eszerint 1817 õszén, a fehérvári országúton Buda felé haladtukban egy bajba jutott szekeret segítettek annyira megreparálni, hogy legalább Martonvásárig „elvánszoroghasson”. Ekkor kötöttek ismeretséget a szekéren utazó „suhanc” Vörösmartyval, aki késõbb a házitanítójuk lett. További mondandónk Vörösmarty Mihálynak a szabadságharc eltiprása utáni éveit idézi. Az 1849-es diétai követekre, s így reá is halálos ítélet várt, ezért egy ideig bujdosott, decemberben azonban a megõszült és testileg-lelkileg megtört költõ visszatért Pestre, és jelentkezett a hatóságoknál, a jóakaratú közbenjáróinak köszönhetõen azonban kegyelemben részesült. Ezt követõen szeretett volna visszatérni a szülõföldjére, ám a nyéki Nádasdy-birtokhoz tartozó gazdatiszti házban, ahol gyermekként élt, néhai apjának az utódja lakott. Ezért is örült, amikor idõsebb

A baracskai Vörösmarty-emlékoszlop (S. Hegyi Béla szobrászmûvész alkotása)

2010/2

34

Az Elõszó részlete Vörösmarty keze írásával (Baracska/Szentiván, 1850-1851 tele) (Élményeim. 1882. 2. köt. 271-273. old.) még idézni fogunk. Vörösmartyék az „igen szíves, jó emberektõl” egy svájci tehenet, sertést, baromfit kaptak, ám ez csak az induláshoz volt elegendõ. Ekkor a háromgyermekes költõt, akinek a nagy pénztelenségében új megélhetés után kellett néznie, a gazdatiszti otthon emléke és a „termelési szakértelmének valami dilettáns, gyermeteg önhittsége a gazdálkodás vélt révébe irányította. Ez a jóformán minden alap, anyagi tõke híján elkezdett vállalkozás megindító, legmélyén tragikomikus volt, már csak a költészet világában élõ, gyakorlatiatlan Vörösmarty-karakter miatt is… A költõi tekintély varázsa azonban fenntartotta õt, mint földmûvelõt is”. (Ld. Tóth Dezsõ: Vörösmarty Mihály. Bp. 1974. 522. p.) Ugyanez Boross Mihály ’olvasatában’: „Minden nagy embernek – írja – van valami gyengéje. Ilyen volt Vörösmarty Mihály is. Nem tartotta magát nagy költõnek. De azt hitte, hogy olyan pezsgõbor-készítõ, mint õ, még Franciaországban sincs. Készített is aztán, s szegény fejünknek inni kellett, pedig alig volt jobb a Szeidlic-poros víznél. Azt is hitte magáról, hogy õ különb dinnyetermesztõ Szontagh Gusztávnál, s vetett egy sor dinnyemagot, néhány

A martonvásári posta bélyegzõje egy Vörösmarty-levélen (1852)

arasznyira ugorkamagot, és így tovább, a két különbözõ növény indái összepárosodtak, s képzelni lehet, hogy milyen dinnyéje termett. De azért meghítt dinnye-uzsonnára, felrakta dinnyéit, és nekünk enni és dicsérni kellett azt a nyers ugorkát… Azt is képzelte magáról, hogy õ olyan dohánytermelõ, mint bármely dél-amerikai ültetvényes. Mihelyt dohányának akkora levele fejlõdött, mint a tenyerem, mindjárt leszakasztott egyet. Addig tartotta a napon, míg meg nem száradt, ekkor csibukba megvágta, nyakába kerítvén bõ szürke köpönyegjét s kezébe véve hosszú juhászos botját, elballagott hozzám, és míg az udvaron fölfelé jött, megtöltötte csibukját, aztán a szobában meggyújtotta. Fújta rám a füstöt, és bár azzal egy gulyát szét lehetett volna szalasztani, azt kellett mondanom, hogy a Lujziánának [sic!] és Virginiának nincs olyan illata, s ezen dicséretre rendesen hagyott nálam egy-két pipára valót.” Boross szerint Vörösmarty „honfiúi elkeseredésében néha-néha írt egy verset, szívet rázót, könnyfacsarót, meggyújtotta a gyertyát, felolvasta elõttünk, s azután a lángok martalékául adta, hogy a zsandár kezébe ne kerüljön.” A baracskai verstermésébõl néhány sírversen kívül megmaradt a Mint a

KÖRNYEI ELEK Egy baracskai ház emléktáblájára Vesztve honát s a szabadságát: itt bújt meg e házban néma Vörösmartynk, búskomoran, betegen. Szánt, vet, arat s vallatja paraszti szívével a földet: ád-e dohányt s dinnyét? S bort, hogy elûzze a bút? Mint magyar Anteusz, oly naggyá nõtt népe szemében Ódájában a Föld õserejével üzent.

földmívelõ (egy epigrammába sûrített „haláltánc-vízió”) és a megrázó erejû óda, az Elõszó, amely egy nagy ívû történelmi áttekintés a reformkor tavaszától a Világos utáni terror idõszakáig, amelynek leírása az ismert verssorral („Most tél van és csend és hó és halál”) kezdõdik. Boross Mihály visszaemlékezése azonban derûsebb adalékokkal is szolgál: „Hollósy Károly, Domokos Imre, Vörösmarty és én preferansz kártya kompániát alakítottunk, s minden nap más háznál gyûlvén össze, néha-néha Patikárius Ferkó zenéje mellett oly vígan teltek a téli órák, mintha a haza egén nem is borongtak volna fellegek.” Közben a költõ Martonvásárra is beberuccant. „Rikker József võ társam – írja Boross – a martonvásári uradalom igazgatója volt. Egyszer átkocsiztunk hozzá Vörösmartyval, és az ott ivott borra azt mondta, hogy annál életében kedvesebb bort nem ivott. Võ társam mondta, hogy az tordacsi borral kevert tabajdi bor, de abból kevés van grófnénak, így nem hiszi, hogy ád el”. Brunszvik Ferenc özvegye azonban készséges volt, és megígérte: „amikor megkívánja azt a bort, küldje át hordóját, s ingyen mindig megtöltheti. Vörösmarty nem élt vissza e nemes lelkû ajánlattal, csak ritkán vittük át az akós hordót, és ha nagyon soká késtünk, megesett, hogy a grófné izent át…” Martonvásár volt a környék utolsó postája, ezért az itteni posta bélyegzõjének lenyomata Vörösmarty levelezésének több darabján látható. Õ maga öt levelében külön említi, hogy a választ „per Martonvásár – Baracska” kéri. Hornyák Mária

2010/2

35

Belea Adonisz 1924-2010

B

elea Adonisz, az agrármérnöki diploma megszerzését követõen – a növénytermesztési gyakorlatban eltöltött néhány esztendõ után – 1953-ban került Martonvásárra, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe. A Rieger Béla által vezetett Fajtagyûjtemények Osztályán kezdte meg a kutatómunkát, ahol feladata a búzafajták és a vele rokon fajok gyûjtése, értékelése és fenntartása volt. 1957-tõl a Genetika Osztályon folytatta a Rajháty Tibor és Kiss Árpád által Martonvásáron megkezdett faj- és nemzetségkeresztezéseket, majd ezt a munkát évtizedeken át kitartóan végezte. Kiváló ismerõje volt a búza rokon nemzetségeibe tartozó fajoknak, és ezek felhasználásával rengeteg keresztezést végzett, nagyon sok új fajhibridet állított elõ. Érdeklõdése a búza származása felé irányult, elsõsorban a búzaevolúció kérdése izgatta. Kutatásaiból 1959-ben írta meg egyetemi doktori értekezését, majd 1965-ben „Néhány Triticum L. fajhibrid genetikai elemzése és nemesítési értékelése” címmel védte meg a kandidátusi értekezését. 1971-ben csatlakozott az akkor alakult, új lehetõségeket kínáló Szegedi Biológiai Központhoz. Kutatásaiban felfigyelt a legújabb technikákra, fiatal munkatársaival az elsõk között alkalmazta a Giemsa festést a búza kromoszómák azonosítására, a B genom eredetének tisztázására. Eredményeinek öszszefoglalásaként 1976-ban szerezte meg a biológiai tudományok doktora fokozatot a „Fajkeresztezések citogenetikája a Triticinae alakkörben” cimû disszertációjával. 1982-ben visszatért Martonvásárra és magával hozta az elõállított hibrideket, introgressziós vonalakat. A szakirodalomban való rendkívüli tájékozottsága tette lehetõvé egy nagy volumenû összefoglaló munka megírását. A könyvet „Faj- és nemzetségkeresztezések a növényvilágban” címmel 1986ban jelentette meg a Mezõgazdasági Kiadó. Ezt a munkát kissé átdolgozva, kibõvítve 1992-ben az Akadémiai Kiadó angolul is közreadta. A napjainkban ismételten elõtérbe kerülõ génbanki gyûjtemények fontosságával, a vad fajokban fellelhetõ genetikai

diverzitás jelentõségével pályája során mindvégig tisztában volt, kutatásaiban a vad fajok genetikai változatosságának megismerésére és kiaknázására törekedett.

1988-ban a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott. A tudományos közéletben is aktív szerepet vállalt, számos tudományos bizottság munkájában vett részt. A 90-es évek elején, a Martonvásári Gabona Génbank újjáalakulásakor annak rendszerezésében, a vonalak felszaporításában, azonosításában már nyugdíjasként, de aktív szerepet vállalt. Naponta hajnalban kelt, busszal, villamossal, többszöri átszállással utazott Solymárról Martonvásárra, csakhogy ezt a munkát folytathassa. A szakma iránti lelkesedése, elkötelezettsége példamutató a fiatalabb korosztályok számára. Közel száz tudományos publikációja, könyve, genetikai anyagai, vonalai, hibridjei még hosszú idõn keresztül õrzik nevét, munkásságát, emlékét. Lángné Molnár Márta

TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila – Bakos Péter Kenéz Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Kevesebb búzafajtával jobb minõséget 2 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Fémzárolt búza vetõmag használat Magyarországon – leszakadtunk Európától 5 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Minden minõség csoportban új Mv búzafajta 6 Mv Karizma. 2009 novemberében államilag elismert új búzafajta 8 Bakos Gábor Antal: Arat az elitmag.hu 9 Bakos Mónika: A lipóti kenyér titka 10 Dr. Vida Gyula – Komáromi Judit – Dr. Veisz Ottó: Lisztharmat rezisztencia típusok tanulmányozása és felhasználása a búzanemesítésben 11 Dr. Karsai Ildikó – Dr. Veisz Ottó: Van-e idõérzékük a növényeknek? 13 Dr. Gulyás Gergely – Kiss Tibor: Segítségül hívjuk a markereket 15 Dr. Schneider Annamária – Dr. Molnár István – Dr. Lángné dr. Molnár Márta: Miért fontos génforrások a kecskebúza fajok? 17 Dr. Kovács Géza: Az alakor organikus termesztése 20 Szira Fruzsina – Dr. Galiba Gábor – Dr. Bálint András: Molekuláris módszerek felhasználása a szárazságtûrés fokozására 21 Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter – Sugár Eszter: A vetõmag-takarékosság rejtett veszélyei 23 Dr. Janda Tibor: Újra megalakult a Növényélettani Osztály 25 Dr. Berzsenyi Zoltán: Árendás Tamás a Növénytermesztési Osztály vezetõje 26 A Jedlik Ányos-díjas Veisz Ottó 27 Dr. Veisz Ottó: A növényi egyedfejlõdés genetikájának kutatója 27 Dr. Balázs Ervin: A bõség zavarában 28 Tudományos életút összefoglalása: megjelent Szunics László és Szunics Ludmilla könyve 29 Dr. Hegyi Zsuzsanna: A kukorica elterjedése a világban 29 Dr. Hornyák Mária: „Vallatja paraszti szívével a földet”. Vörösmarty Baracskán és Martonvásáron 33 Dr. Lángné dr. Molnár Márta: Belea Adonisz 1924–2010 35