Kevesebb ajándék, több szeretet!

Szent István Király Plébánia, Pomáz Közösségi életünk Krisztus örömében. Hírek, közlemények, lelki írások.

Kevesebb ajándék, több szeretet! Kedves Testvérek! Sokszor az advent és a karácsony megmutatja mennyi szeretet is van bennünk. Mit is akarunk az ajándékokkal? Sokszor azt látom, ahol nagyon szeretik egymást, ott egyszerűen nem is érezzük szükségét drága ajándéknak. Vagy ha még mindig le szeretnénk ejteni a másik állát, el kell azon gondolkoznunk, ez nem de egy próbálkozás, hogy még szorosabban kössük a másikat magunkhoz. Vagyis van még távolság, amit nem mindig tudunk szeretetünkkel betölteni. Akik igazán szeretik egymást, azok olyanynyira érzik, hogy menynyire szereti őket a másik, hogy a karácsony csupán egy újabb szeretet ölelés, amikor talán a többi, hétköznapi ölelést ismételjük meg, de azon az estén megköszönhetjük valamennyit. Mert ők úgy szeretik egymást, mintha mindennap karácsony lenne. „Kevesebb ajándék, több szeretetet!" Bizony sokan leszünk, akiknek ez a szeretet ünnep azt fogja megmutatni, hogy bizony nem szerettünk jól. Mert evvel, vagy avval találkozva, nem tud megismétlődni az az ünnepélyes szeretet nyilvánítás, amit azokkal szemben gyakorlunk oly könnyedén, akik minket is szeretnek, akik hozzánk hasonló módon gondolkodnak. Lehet, hogy ők azok az „egyek a legkisebbek közül” (Vö.: Mt 25, 40.), akikkel találkozva ezen a karácsonyon Isten különösképpen figyel majd ránk a vastag hófelhők fölött. 1

„Kevesebb ajándék, több szeretetet!" Sajnos sok család van, akik az ajándékozásban olyan nagy anyagi terhet vesznek magukra ismét ezen a karácsonyon, hogy annak törlesztő részleteit fél évig, vagy egész évben nyögik. „Kevesebb ajándék, több szeretetet!" Egy elég távoli hasonlattal folytatnám. Fiataloknak szoktam mondani, akik már ideje korán a testi kapcsolatot vagy az együttélést választják: „Akkor vagy igazán jó férfi vagy jó nő, ha mindenféle ösztönök által fűtött testi kapcsolat nélkül is; pusztán a műveltségedből, szellemességedből, érdeklődési körödből, vagy éppen a mély vallásosságodból tudsz meríteni anynyit, hogy a saját szellemed, személyiséged erejével, méltóságával le tudod nyűgözni, magad mellett tudod tartani a szíved választottját. Ha erre nem vagy képes, miből fog működni, honnan fogtok meríteni mondanivalót, tartalmat az esetleges házasságotok hétköznapjaihoz a hosszú évek során?" „Kevesebb ajándék, több szeretetet!" Ennek mintájára azt gondolom: Szeressünk úgy, hogy törpüljön el mellette valamennyi ajándék! Sőt szeressük úgy, hogy ne is kelljen a másiknak semmi ajándék. Az az igazi karácsony ahol bőven elég vagyok a másiknak én. Ne a drága márkás holmik fémjelezzék a minőséget, a színvonalat. Hanem mi magunk változzunk meg, a mi szeretetünk legyen minőségi. A többi egyáltalán nem éri meg. Ha a sok karácsonyi tervünk közé beveszszük azt a költséghatékony hozzá állást, hogy ezen az az adventben ne a szupermarketeket látogassuk sűrűn, hanem azokat, akiket meg akarunk és akiket. meg kellene ajándékoznunk. És ne hatalmas, ajándékoktól majd szétszakadó bevásárló szatyrokkal, hanem hatalmasra nyílt mindenkit megajándékozó szívvel közlekedjünk, szeressünk. Mert Jézus ezen a karácsonyon, sőt egész életemben így képzelt el engem. 2

„Kevesebb ajándék, több szeretetet!" Azt is megtehetjük, hogy a drága ajándékok helyett egy általunk ismert szegényebb családnak vásárlunk be télire. Vagy legalább a vásárlásra fordított összeg tíz százalékához közelítő mértékben adakozzunk. Nem az igazi, ha szeretet ünnepén csak a mieinket szeretjük. Keresztényként ez már egy kissé átlátszó, nem? Pedig ekkor a jócselekedetünk áldása garantáltan boldoggá teszi a valódi, továbbfejlesztett szeretetben eltöltött karácsony estét. Ahol a karácsonyfa alatt idén több hely marad, de mindenhol máshol több a szívekben az ajándék. „Kevesebb ajándék, több szeretetet!" Mindezt nem azért kell megtenni, mert feri atya mondta, hanem mert Jézus szeretete sürget minket. Jézus Szeretete nélkül, ugyanis mi soha az életbe nem fogunk úgy szeretni. És ilyen mértékű szeretet nélkül nem fogjuk soha igazán megismerni se magunkat, se a másikat, se Jézust. Pedig egy ilyen mértékű szereteten át tárulhat fel a mi világunk igazi arca, ahol Jézus szeretete, mint csodálatos, boldogító, soha el nem halkuló háttérzene fogja kísérni még a legszürkébb januári, tavaszi, nyári, vagy bármelyik hétköznapunkat is. Amíg úgy egészen úgy nem felejtjük magunkat. Amikor már a hatalmas ajándékoktól majd szétszakadó bevásárló szatyrok rég kiürültek, már rég a kukába kerültek, mi még mindig hatalmasra nyílt mindenkit megajándékozó szívvel közlekedünk, szeretünk. Egyszer csak észrevesszük, Jézus Szeretetével a szívünkben egész évben karácsony lesz. Egész évben úgy szeressünk, úgy szeressenek, mintha mindig karácsony este lenne… Egyszerűen azért, mert Jézus egész életünkben ezt szeretné. Erre egész adventben Jézussal kell készülnünk. Olyannyira,, hogy ne támadjon a legkisebb rés sem Jézus és köztünk. Mint a medence és a vize közt. Tapasszuk arcunkat az Ö Arcához, szívünket az Ő Szívéhez, szenvedésünket az Ő Szenvedéséhez és Ő Megajándékoz minket a Legnagyobb Ajándékkal, Önmagával, az Ő Örömével. feria 3

A várakozás megszentelése Advent szavunk latin eredetű, az adventus Domini – az Úr eljövetele – kifejezésből származik, jelentése: eljövetel, érkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századig nyúlik vissza, amikor még karácsony előtt negyven napon át tartott, és szigorú böjt kapcsolódott hozzá - fogalmaz a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye közleménye. (Görög katolikus testvéreinknél is él az Adventi ünnepe. Szerk.) Advent a külső-belső készülődés és az örömteli várakozás jegyében telik. Nagyon szép szokás, hogy a karácsonyt megelőző időszakban adventi koszorúkat készítünk és feldíszítjük otthonunkat, de ez önmagában nem elég. A hívő ember számára az advent a reményteli várakozás és a lelki készülődés ideje is: imádsággal és jócselekedetek gyakorlásával várja a karácsonyt. Szükséges, hogy – az egyházfegyelmi előírások tiszteletben tartása mellett – advent idejének különlegessége a hívek életvitelében is visszatükröződjék. A legutóbbi egyházmegyei zsinat, akárcsak a Romániai Püspöki Konferencia, erről így rendelkezik: advent első vasárnapjától karácsony első napjáig bezárólag tiltott időnek számít. Ilyenkor nem szabad zajos, táncos mulatságokat tartani. Csak akkor lesz szép és áldott az ünnep, ha Istenre és egymásra is figyelünk. Kívánjuk, hogy kedves híveink sok kegyelmi ajándékban részesüljenek a karácsonyi készülődésben. Nagyváradi Egyházmegye/Magyar Kurír

Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt! Adventi gyertyagyújtás a családban Az idei Advent elején idézzük fel korunk nagy szentjének, Teréz Anyának gondolatait: „Nem akarjuk Jézust hideg jászolban fogadni – mégis sokszor szívünk az, amely kemény és hideg hely lenne az Istengyermek számára. Úgy szeretnénk Őt a szívünkbe fogadni, hogy az tele legyen szeretettel és alázattal. Azt szeretnénk, ha tiszta és szeplőtelen szívünkbe születne meg Jézus! Ő azért jött a világba, hogy elmondhassa: Isten maga a szeretet. 4

Ő nagyon szeret téged is. Ő szeret minket. Szeressétek ti is Őt! Hogyan szerette Őt az Atya? Nekünk ajándékozta. Hogyan szeretett minket Jézus? Megosztotta velünk az életét, mindenét odaadta, amije csak volt, nekem is, neked is. Ha a jászolra nézünk, szeretetének gyöngédségét, szelídségét érthetjük meg, amellyel minden családot szeret. Jézus azért jött közénk, hogy Isten szeretetének gyöngéd vonását megmutassa”. Figyelmeztetést kapunk tehát, hogy szívünk ne legyen kemény és hideg hely, mint egykor a betlehemi jászol. A szív keménységén az adventi jócselekedetek segíthetnek, elsősorban a közvetlen családi környezetben. A gyermekek részéről sokkal több türelem a testvérek felé, és leleményes segítőkészség az egyre több feladattal küszködő szülők felé. A szülőknek jó lenne „beprogramozni” a tennivalókat, nehogy a kimerültség miatt elsikkadjon Karácsony lényege! Rendkívül fontos a nagyobb odafigyelés a betegek, az egyedülállók felé, és nem utolsósorban a szegények támogatása, hogy Ők is megérezzenek valamit Isten „gyöngéd” szeretetéből. A szív hidegségét pedig a hajnali roráték mellett az őszinte, időben történő Szentgyónás melegítheti fel, s akkor valóban „tiszta és szeplőtelen szívünkbe” születhet meg Jézus, Karácsonykor. Ezek megvalósítására serkentenek az adventi gyertyagyújtások a Családban, meg a „Szállást keres a szent Család” ájtatosság alkalmai. DECEMBER 1. ADVENT 1. VASÁRNAPJA Ének: Hozsanna 2/1 Biblia: Iz 2,1-5. Róm 13,11-14. Mt 24,3744. Megint elmúlt egy egyházi év, ma már elkezdjük az újat. Jó alakalom, hogy kicsit elgondolkozzunk az időről. Számunkra az idő jelenti a múltat, a jelent és a jövőt A múltat, amit nem lehet visszafordítani és újra játszani. Ami megtörtént, az megváltoztathatatlan tény marad, akár jó volt, akár rossz. Mi néha szívesen kijavítanánk valamit visszamenőleg. Most már látjuk, hogy rossz volt, amit tettünk. De visszajátszás nincs! Azután jelenti az idő a jelent, amiben e pillanatban élünk. Döntő fontosságú, hogy ezt a pillanatot ragadjuk meg! Szent Pál mondja a mai szentleckében: Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból!” Tehát nem holnap lesz itt az óra, hanem most van itt. Ezt sokan nem szívesen hallják, pedig így van. Nekünk mindig azt a percet kell jóra használnunk, amelyben éppen élünk! Azt ugyanis egyikünk sem tudja, lesz-e még következő perc? A jövő általában az időnek a legbizonytalanabb része. Az olvasmányban Izajás utolsó időkről beszél. De azt nem mondja meg, hogy mikor lesz az utolsó idő. Az evangéliumban Jézus is beszél arról, hogy az Emberfia 5

majd eljön, de hozzáteszi: „Nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok”. A jövő tehát bizonytalan. Mi készíthetünk terveket, de mindig hozzá kell tennünk: ha még kapok rá időt. Advent 1. vasárnapján, amikor az időről elmélkedünk, próbáljuk megbecsülni a mostani pillanatot! Így készülhetünk arra a boldog állapotra, amikor már nem lesz idő, hanem mi is belekapcsolódhatunk Isten örök jelenjébe! Miatyánk, Üdvözlégy, Ének: Hozsanna 9/1. vagy taizéi énekek. DECEMBER 8. ADVENT 2. VASÁRNAPJA Ének: Hozsanna 2/1,2, Biblia: Iz 11,1-10 Róm 15,4-9. Mt 3,1-12. Csodálatos időszak az advent. A szentírási szövegekben egész különleges módon keveredik a múlt, jelen és jövő. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi az, ami már beteljesedett, és mi az, amire még csak várunk! Az Ószövetség választott népe évszázadokon át várta a megígért Messiást. Nem tudták, mikor fog eljönni. De biztosak voltak benne, hogy Isten egyszer teljesíti ígéretét, és elküldi a Messiást. Lényegében mindenki azt remélte, hogy a Messiás az ő életében jön el, s találkozhat vele. Amikor elérkezett az idők teljessége, azaz az Istentől öröktől fogva meghatározott idő, eljött a Messiás. A mai evangéliumban Keresztelő János, az előfutár, meghirdeti a megtérés, a belső átalakulás szükségességét. És beszél arról, aki utána jön, aki nagyobb nála. Nem sokkal János fellépése után valóban megjelent Jézus, a Messiás, és Ő is elkezdte tanító munkáját. Benne minden jövendölés csodálatosan beteljesedett. Mi már a beteljesedés korában élünk! Tudjuk, hogy Jézus elvégezte a Messiás feladatát: megváltott minket! De éppen a mai olvasmányból tudjuk azt is, hogy a messiási ország még nem valósult meg. Nemcsak azért, mert a választott nép nem ismerte fel Jézusban a Messiást és keresztre küldte Őt, hanem azért is, mert a messiási ország csak az idők végén fog megvalósulni, amikor új ég lesz és új föld. Amint beteljesedtek a Messiás eljövetelére vonatkozó ígéretek, éppen úgy be fognak teljesedni ezek a jövendölések is. Nem tudjuk, hogy mikor? De biztosak lehetünk benne, hogyha mi is felismerjük Jézusban a Messiást, egyszer csodálatos birodalmának is boldog lakói lehetünk. Erre készülünk nemcsak adventben, hanem egész földi életünkben. Miatyánk, Üdvözlégy, Ének: Hozsanna 9/1,2, vagy taizéi énekek. DECEMBER 15. ADVENT 3. VASÁRNAPJA. Ének: Hozsanna 2/1,2,3, Biblia: Iz 35,1-6a Jak 5,7-10. Mt 11,211. Advent 3. vasárnapja az öröm vasárnapja. Nézzük csak, mik az öröm feltételei, azaz mi kell ahhoz, hogy őszintén tudjunk örülni? 6

Az első és alapvető feltétel: hinnünk kell, hogy Isten az Úr. Sajnos, ezt kevesen hiszik. Sokaknak úgy tűnik, hogy a világban a Sátán az úr. Gondoljunk a mai evangéliumra! Keresztelő János börtönben raboskodik. Aki kint élt szabadon a pusztában, most fogoly. Hamarosan halott lesz. Ez a gonoszság győzelme. De mi hisszük, hogy a gonosz is Isten tervének megvalósulását szolgálja. Hisszük, hogy Isten minden rosszból jót tud kihozni! Keresztelő Jánost megölték. Ezzel akaratlanul bebizonyították, hogy az előfutár küldetése befejeződött, mert maga a Messiás jelent meg. János vértanúhalálával róla tett csodálatos bizonyságot. Tehát Isten hatalma még az ilyen esetekben is nyilvánvaló. Nem elég azt hinnünk, hogy Isten az Úr. Hinnünk kell azt is, hogy Ő végtelenül jó. Ő akkor is szeret, ha szenvedéssel próbál meg. Akkor is szeret, ha büntet. Mindig segít, mindig vígasztal, mindig megbocsát. Azért lett emberré, mert szeret. Minél közelebb jutunk Karácsonyhoz, annál inkább igyekszünk meglátni és átélni Isten jóságát és szeretetét. Végül akkor tudunk igazán örülni, ha hisszük, hogy Isten gyermekei vagyunk. Isten azért küldte el Fiát, hogy ezt az istengyermekséget viszszaszerezze nekünk. Az Ő megváltó élete és halála számunkra azt jelenti, hogy újra Isten gyermekei lehetünk. Istennek gondja van ránk, mint ahogy az atya törődik gyermekeivel. Csak Ő minden földi apánál jobb. Egész életünkben az Ő szerető gondviselése kísér bennünket. Ha mindezt komolyan hisszük, akkor tudunk igazán örülni. Mert így van értelme életünknek. Van célunk, amely felé törekszünk. Próbáljunk megerősödni ebben a hitben, hogy adventi és karácsonyi örömünk minél teljesebb lehessen! Miatyánk, Üdvözlégy, Hozsanna 9/1,2,3, vagy taizéi énekek. DECEMBER 22. ADVENT 4. VASÁRNAPJA. Ének: Hozsanna 2/1,2,3,4, Biblia: Iz 7,10 – 14. Róm 1,1-7. Mt 1,18-24. Vannak a Szentírásnak gyakran visszatérő, különlegesen fontos mondatai. Ezek közé tartozik, amelyet a mai evangéliumban hallottunk: Ne félj! Ezt már az Ószövetségben mondotta az Úr, például Ábrahámnak, amikor parancsot adott neki, hogy hagyja el addigi lakóhelyét. Isten bíztatta Ábrahámot: „Ne félj, én veled leszek.” Ugyanezt mondta Gábor angyal Zakariásnak: „Ne félj, mert kérő imád meghallgatásra talált!” Tudjuk, jövendölése teljesedett. Megszületett János, a későbbi Keresztelő, a Messiás előfutára. Hat hónappal később ugyanezt mondta Gábor angyal Máriának: „Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni”. Ezzel indult el a megváltás csodálatos műve. 7

És ugyanezt mondta az angyal Szent Józsefnek: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van”. Tehát az Újszövetség elején háromszor hangzik el a felszólítás: Ne félj! És mindhárom esetben a megváltással kapcsolatos fontos eseményekre utal. Az életnek vannak olyan pillanatai, amikor félelmünk emberileg indokoltnak látszik. De mi sokszor félünk minden komoly alap nélkül is. Ajkunkról sokszor hangzik el: Jaj, mi lesz, ha… és hozzáteszünk valami apróságot. Ez nem keresztény gondolkodás! Nekünk meg kell tanulnunk a bizalmat, a teljes ráhagyatkozást Isten gondviselő szeretetére. A mai olvasmány szerint Acház király nem bízott Istenben. Isten mégis megadta a jelet: „Íme a szűz fogan és fiút szül”. Ez a jel csodálatosan beteljesedett Máriában, aki szűzen foganta és szülte meg Jézust, az emberiség Megváltóját. Mi azért nem félünk, hanem bízunk, mert Ő eljött. Általa valóban velünk az Isten! És ha Isten velünk, mi senkitől és semmitől sem félünk! Miatyánk, Üdvözlégy, Ének: Hozsanna 9/1,2,3,4, vagy taizéi énekek. Összeállította: Silacher Miklós karvezető

A család ünnepe Rómában (2013. 10. 28.) Több mint 100 ezer hívő vett részt a világ minden részéről október 27-én, vasárnap délelőtt azon a szentmisén, amellyel Ferenc pápa lezárta a Hit évében megrendezett kétnapos családtalálkozót. Homíliájában az évközi 30. vasárnap olvasmányaiból kiindulva elemezte a keresztény család néhány fontos jellemzőjét. Az első: az imádkozó család. Az evangéliumi szakasz (Lk 18,9-14) bemutatja az imádkozás két módját: a farizeus hamis és a vámos hiteles imáját. A farizeus olyan magatartást testesít meg, amely nem ad hálát Istennek irgalmas tetteiért, hanem sokkal inkább az önteltség kifejezése. A farizeus igaznak érzi magát, ezért páváskodik és a többi embert saját piedesztáljá8

ról ítéli meg. Ezzel szemben a vámos nem szaporítja a szót, imája alázatos és áthatja saját méltatlanságának tudata: valóban elismeri, hogy szüksége van Isten bocsánatára, irgalmára. E vámos imája a szegény imája, amely tetsző Istennek, mint ahogy az első olvasmány mondja „imádsága a felhőkig hatol fel” (Sir 35,12-14.16-18), míg a farizeus imáját a hiúság súlya lefelé húzza. A pápa feltette a kérdést: kedves családok, imádkoztok néha együtt? Tudom, hogy néhányan igen. De sokan kérdezik tőlem? Hogy kell csinálni? Az ima személyes dolog és a családban soha nincs egy nyugodt, megfelelő pillanat. Ez igaz, de ez is alázat kérdése, hogy elismerjük: szükségünk van Istenre, mint a vámosnak. Minden családnak szüksége van Istenre, segítségére, erejére, áldására, irgalmára, megbocsátására. Ahhoz, hogy a családban együtt imádkozzunk, egyszerűségre van szükség. Elimádkozni a Miatyánkot az asztalnál, nem egy rendkívüli dolog, egyszerű és sok erőt ad! A férj imádkozzon a feleségéért, a feleség a férjért, mindketten a gyerekekért, a gyermekek szüleikért, nagyszüleikért. Ezt jelenti, hogy imádkozunk a családban, az ima teszi erőssé a családot. A második olvasmány arra utal, hogy a család megőrzi a hitet (2Tim 4,68.16-18). Pál apostol, élete alkonyán alapvető mérleget készít és kijelenti: „a hitet megtartottam”. Hogyan őrizte meg? Nem páncélszekrényben! Nem rejtette föld alá, mint a kissé lusta szolga. Szent Pál életét harchoz, futóversenyhez hasonlítja. Megőrizte a hitet, mert nem csak megvédte, hanem hirdette, kisugározta, messzire elvitte. Határozottan szembe szállt azokkal, akik Palesztina határain belül akarták megőrizni, „bebalzsamozni” Krisztus üzenetét. Ezért bátor döntéseket hozott, ellenséges területekre utazott, hagyta, hogy távoli, különféle kultúrák provokálják, őszintén beszélt, félelem nélkül. Szent Pál megőrizte a hitet, mert ahogyan megkapta, úgy továbbadta, merészen eljutott a perifériákig, anélkül, hogy fedezékbe vonult volna vissza. Ferenc pápa ekkor homíliájában ismét személyes kérdéseket tett fel: Hogyan őrizzük meg a családban a hitet? Mint magántulajdont, mint egy 9

bankszámlát, vagy megnyílunk mások felé? A keresztény családok miszszionáriusok a mindennapi életben, a hit sója és kovásza jelen van minden cselekedetükben. A pápa ezután a válaszos zsoltár (33/34,3) szavaira utalt: „Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek”. Az egész zsoltár himnusz az Úrnak, aki az öröm és a béke forrása. Miért van okunk az örömre? Azért, mert az Úr közel van, meghallgatja az alázatosak kiáltását és megszabadítja őket a gonosztól. Mindenki vigye ezt szívében haza magával, mint egy házi feladatot és válaszoljon a kérdésre: Hogyan is áll az öröm kérdése nálatok, a te családodban? Kedves családok – folytatta homíliájában a pápa. Jól tudjátok, hogy az igazi öröm, amit a családban megízlelünk, az nem felszínes, nem a dolgoktól, a kedvező körülményektől függ. Az igazi öröm a személyek közötti mély összhangból fakad, amelyet mindnyájan éreznek szívükben. Ennek a mély örömnek az alapja Isten jelenléte a családban, befogadó, irgalmas, mindenkit tiszteletben tartó szeretete. És főleg: türelmes szeretet ez. A türelem isteni erény és a családban megtanuljuk, hogy ezzel a türelmes szeretettel legyünk egymás iránt. Csak Isten tudja összhangba hozni a különbözőségeket. Ha hiányzik Isten szeretete, akkor a család is veszít összhangjából, előtérbe kerülnek az egyéni érdekek, kihuny az öröm. Az a család azonban, amely megéli a hit fényét, azt természetes módon átadja környezetének, a föld sója, a világ világossága, kovász az egész társadalom számára. Kedves családok! – mondta végül homíliájában Ferenc pápa. Éljetek mindig hittel és egyszerűen, mint a Názáreti Szentcsalád. Az Úr öröme és békéje legyen veletek mindenkor! Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

10

Isten országa hol épül, tessék mondani? Isten országa hol épül, tessék mondani? Merre menjek, hogy megtaláljam? Kérdezheti egy idegen, aki most jutott el odáig, hogy beleolvas a szentírásba. (l.: Lk 17,20-21)1 De mi, keresztények, útba tudjuk vajon igazítani az illetőt, vagy nekünk magunknak is gondunk van ezzel? Nem sűrűn fordul elő, hogy Vatikán szóba akar állni a hívekkel, egy kérdés felelet kapcsán. De most megtörténhetne, ha nyitottak lennénk rá! Megdöbbentő a hozzáállásunk. „E kérdések megválaszolására egy év is kevés volna.” „Akinek van ideje az foglalkozzon vele.” „Hogyan is lennének képesek a válaszokat feldolgozni, úgysem foglalkoznának vele.” „Mi van, nem is hallottam róla.” Csak néhány vélemény. Bizalmatlanság, keresztény nihilizmus, vagy, ahogy Ferenc pápa mondja „mondén lelkület”. Lehet, hogy az egoizmusunk uralja a hitünket? Érdemes volna Ferenc pápa (Buenos Aires-i érsekként írt) levelében, melyet a hit éve alkalmából hangzott el, elmélyednünk, magunkra vonni. Hogy is állunk a nyitott kapuval? Becsukjuk, vagy belépünk rajta? Bizalommal vagyunk, vagy bizalmatlanságunkkal a jövő előtt is becsukjuk a hit kapuját? Vagy, olyan jónak látjuk az emberiség helyzetét, hogy időt nem érdemes rá fordítani? Az sem jobb, ha annyira rossznak tartjuk a helyzetet, hogy már érdemesnek sem látjuk vele foglalkozni. Az viszont kimondottan baj volna, ha a problémákkal nem mernénk szembe nézni. A bíborosok legalább megpróbálják, pedig őket személyesen nem érinti a család problémája. Ferenc pápa meghirdette, és úgy tűnik stratégiával is rendelkezik a lebonyolításához: PÜSPÖKI SZINÓDUS, III. RENDKÍVÜLI ÁLTALÁNOS KÖZGYŰLÉS (2014. október 5-19.). A CSALÁDPASZTORÁCIÓ KIHÍVÁSAI AZ EVANGELIZÁCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSÉBEN - ELŐKÉSZÍTŐ DOKUMENTUM kérdőíve 9 pontban 38 kérdés:

1

Lk 17,20-21 - »Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: „íme itt van,” vagy „amott”. Mert az Isten országa köztetek van.« 11

1. A Szentírás és az Egyházi Tanítóhivatal családdal kapcsolatos tanításának elterjedésére vonatkozóan 2. A természeti törvény szerinti házasságra vonatkozóan 3. A családpasztoráció az evangelizáció összefüggésében 4. Lelkipásztori gondoskodás a házasság egyes nehéz helyzeteiben 5. Azonos nemű személyek együttélése vonatkozásában 6. A szabálytalan házassági kapcsolatból származó gyermekek nevelése vonatkozásában 7. A házastársaknak az életre való nyitottsága tekintetében 8. A család és a személy közötti kapcsolat vonatkozásában 9. Egyéb kihívások és javaslatok Megmondom őszintén, hogy engem a szinódusi kérdések közül a 9. pont izgat a legjobban. Mert oda kerülhet be az, hogy az Egyház ma menyire képes hatást gyakorolni az egyénre és a családra? Ugyanakkor, hogy a család és a társadalom viszonya mennyire engedi viszonyukba beleszólni ma az Egyházat? Tehát, hogy hol van a mai világunkban az Egyház tanítóhivatalának a szerepe? Akkor, amikor felerősödött a személyes Istenkapcsolat teológiája, mely úgy tűnik, hogy a hit és vallás kérdésében ollóként nyílik szét. A személyes Isten ismeret úgy tűnik, hogy - a civilizált társadalmakban legalább is - mintha elsodorná a dekrétumokat. A legjobb példa rá a 2012 őszén megtartott, a Hit évében Benedek pápa által öszszehívott Általános Püspöki Szinódus, mely „Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadása érdekében” címmel zajlott. Ma már senki sem beszél róla, még egyetlen tanítás, határozat, vagy dokumentuma sem látott napvilágot. Ami a mai nagyon rohamosan változó világunkban elfeledteti azt is, hogy volt, és a róla egyszer talán kiadásra kerülő okmányokra már senki sem fog odafigyelni, mert már érdektelenné válunk iránta. Éppen napjainkban lezárásra kerül ünnepélyesen minden egyházmegyében a Hit éve, ami úgy fest, hogy ha már volt, akkor zárjuk le. Van megint egy alkalom, amit ünnepnek tekinthetünk, ahol szereplésre van lehetőségünk, de következménye mintha nem lenne. Elmúlt, volt, elkönyvelhetjük, kipipálhatjuk, érdemeket oszthatunk, és könyvelhetünk el magunknak, de senki sem veti fel az önvizsgálat kérdését, hogy mire jutottunk vele? Adminisztratív intézkedéssé deklaráltuk, pedig, ennél sokkalta többre volt érdemes Benedek pápa szándéka, úgy gondolom. Talán - ki merem jelenteni -, hogy ahogy távolodunk egy eseménytől, melynek akkor és ott nem volt következtetése, elmúltával már elveszti hitelességét. Túlhaladottá lesz, mert a világ már kénytelen az újabb felmerült vitát, problémát kezelni. A Hit évéről is ez mondható el. Lezárásánál tartunk, de már a jövő évi szinódus kérdőívére kell sürgősen reagálnunk, mert mire Krisztus Király ünnepéhez érünk, már a válaszainkkal kész kell lenni a kiadott kérdőívekre. 12

Mi történik velünk, mit ér a hit és mit jelent a vallásosságunk? A hitünket gondozzuk, vagy az adminisztratív egyház vallásosságát dokumentáljuk? Szegény Ferenc pápa azt mondja: „Az Úr mentsen meg minket a világiasság szellemétől”! De vajon, hogy értik, hogy értelmezik ezt püspök társai? Vagy, ki figyel oda erre a mondatára: „nem az értékekről, hanem a hűségről alkudozunk”. Ha hűség csupán önmagunkhoz, és ez deklarált, és e deklarált hatalmunknak képviseletét megköveteljük, az világi állapotunkhoz illő csupán. Persze, meghalljuk a pápától, hogy a püspöki rang az szolgálat, és nem rang, de már is túllépünk rajta, mert nem szolgálja érdekünket. A bizonytalanság bizony minden szinten fellelhető. A szokatlan és ismeretlen kommunikáció, vagy a már jól bevált szokásainkhoz való ragaszkodás? De hiszen, akkor a hitünkből fakadó nyitottság, gyermeki lelkület? Hol itt a hit, milyen hit uralkodik az Egyházon, mely Krisztus egyháza kéne, hogy legyen? Ugye nem az evilági egyházat kell védelmezni a hit helyett? Bíborosunk a következő szinódus főrelátora. A család témájában összehívott jövő októberi rendkívüli szinódus sajtótájékoztatóján a szinódus főtitkára a főrelátor beszédét kiegészítette, hogy „nem a püspökök, hanem a keresztény emberek válaszait várják a Vatikánba”. Bíboros úr az Új Ember hasábjain adott nyilatkozatában, amiben az újságíró konkrétan rákérdezett, hogy kikre vonatkozik a válaszadásra felszólítás, nem ad egyértelmű választ. Mintha nem szeretné, vagy félne attól, hogyha a hívek, a világiak, a „keresztény emberek” szólalnának meg. Vagy nem bízik a felnőtt hívek alkalmasságában? Vagy, amit a válaszokban sejt, azzal nem mer szembesülni? Erre utal az is, ahogy kiküldésre került a kérdőív november 11-én, azzal a szavakban fukar levél kísérettel, hogy a válaszokat november 30-ra kérik vissza. Se instrukció, se eligazítás, se elvárás! És vajon mi van azokkal a plébániákkal, akik még nem alkalmazzák az elektronikus kommunikációt? Érdeklődtem, kérdezősködtem sokfelé, bizony vannak papok, akik tudomást sem vesznek a kérdőívről, vannak, akik nem konzultálnak, csak válaszolnak, vannak. akik egy szűkebb körrel konzultálnak, és egyes személyektől kérnek egyes pontokra választ, de kevesen, akik hallották egyáltalán Bruno Forte, Chieti-Vasto érsek szavait. „A szinódus különleges titkára megmagyarázta, mi az előkészítő dokumentum célja: meghallgatni azokat a problémákat, várakozásokat, amelyek ma sok családban jelen vannak. Meg szeretnék mutatni, hogy a keresztény családkép mélyen emberi, soha nem valaki ellen irányul, hanem minden ember, az egész társadalom méltóságát, életének szépségét kívánja alátámasztani. Ferenc pápa három kulcsszava: figyelem, befoga13

dás, irgalom. Erről tanúskodik maga is, és ezt a hozzáállást kéri mindenkitől minden ember iránt, a morális és kánonjogi szempontból szabálytalan helyzetben élő családok iránt is. A legsürgetőbb feladatok közé tartozik szembenézni azzal, hogy lelkileg és érzelmileg mennyire törékeny a család, mennyire elszegényedik a kapcsolatok minősége a látszólag stabil és normális helyzetekben is, mennyire megrontja a családi kapcsolatokat a munka miatti stressz és a média befolyása.” (Magyar Kurír 2013.11.05.) Hát bizony, ebben a közegben nem lehet nagy kampányt folytatni a széleskörű válaszadás érdekében. De van egy internetes fórum, ahol bárki és mindenki válaszolhat szabadon a feltett kérdésekre. E fórum kezelői vállalják, hogy elküldik a válaszokat a szinódusi fórumokhoz. Hogy aztán ott mi lesz a sorsuk a válaszoknak, azt végül is senki sem tudja. Innen alulról bizony elég siralmasnak ítélem meg Egyházunk helyzetét. Sokat kell imádkoznunk a Szentlélek közreműködéséért. Hogy hagyjuk, megengedjük a számára a működést. Vagy legalább azt megengedni Neki, hogy a kövek beszéljenek helyettünk! Még inkább azért imádsággal lenni, hogy Istenhitünk, mint szikra, újra gyullassza a tüzet abban az Egyházban, ami Krisztustól való. Mert vajon, erre az egyházképre, erre a közösségre gondolt Jézus, és benne az Atya, amikor lerakta alapjait ennek a nem kőből épült háznak? Add meg Istenünk, hogy szent Fiad tanítása életünkké lehessen! Tegyél erre bennünket, egyenként, külön-külön is felelősséggel teljesekké! Ámen NJ

Pomáz város napja (2013.09.21.) Mint katolikus közösségünk tagja második alkalommal vettem részt Pomáz város napján Ez a rendezvény minden év szeptember 23-án van, (most 21-én szombaton volt) és az önkormányzat szervezi. Pomáz 2000ben lett város hivatalosan. Kulin Imre nyugalmazott polgármester úrnak kezdeményezése, hogy ezen a napon városunkban élő különböző társadalmi szervezetek, intézmények, társaságok mutatkozzanak be, ismerjék meg egymást, vegyenek részt egy egész napos rendezvényen. Ez a kezdeményezés megvalósult és időállónak bizonyult. Az önkormányzat meghívására Ferenc atya részvételi szándékkal válaszolt. Péntek délután már a Művelődési Ház melletti szabad területen felállították a sátrakat és a színpadot. Szombaton vásárosok is jöttek, ők a Művelődési Ház mögött kaptak helyet. A szabadtéri színpadon reggel 10-től szórakoztatták a közönséget. 14

A Művelődési Házban képzőművészeti kiállítást és dekoratív terménybemutatót is megtekinthettünk. Személyes részvételemről röviden: Díszítési kellékekkel felszerelve reggel 8-ra érkeztünk Borszéki Ilonkával. Épp a pakolás végére értünk oda. Hozzánk csatlakozott Selleyné Madó. A két főzőasszony Fodor Jánosné (Margit) és Tóth Józsefné (Klári) Zsuzsával az üstöt és más főzőedényeket rendezgettek. A fahordásban többen segítettek. Kósa Anikó alpolgármester asszony köszöntött bennünket. Hamarosan megérkezett Ferenc atya, adott néhány utasítást, elhelyezte, amit hozott, aztán mennie kellett, Pesten várta egy másik feladat. A délutánt már itt töltötte az egész város közösségével. Az idő gyorsan haladt, hozták a réteseket és máris vinnünk kellett az asztalokra. Többen sütöttek, mint ahányan Lengyel Évának ígérték, Éva is sokat készített. Nagy sikere volt a rétes „bulinak”, az Egyházak túlteljesítették a kérést. Egyébként 20*13 m kirakása volt a terv az önkormányzat részéről. Az ebéd időben elkészült, helyezést nem értünk el, de nekünk és másoknak is nagyon ízlett a gulyásleves, sokan jöttek sátrunkhoz. Ez alkalommal is nagy sikere volt Ferenc atya által készített fajátékoknak. A plébániáról hoztak egy Jézus szívét ábrázoló reliefet (domborművet) amely színes vászon állványra volt rögzítve. Meg-megálltak előtte, inkább gyerekek. Piros szívecskét adtunk kezükbe, elhelyezhették az anyagra. Így kötötték szívüket Jézus szívéhez, gondolatban, lélekben. Olyan megható volt látni amint három kislány a szívek kitűzése után megállt ott. Azt hiszem Jézusra gondoltak, talán imádkoztak magukban. Jó volt találkozni, beszélgetni régi és új ismerősökkel. Külön öröm volt a színpadon látni unokáimat. Hallottam a pakolásban többen segítettek (Csúcs László, István Laci, Richterék, Kosznovszki Zsuzsa és mások). Szép volt ez a nap. Jövőre jöjjenek, gyertek el Pomáz város napjára. Németh Margit

Élményem a Fülöp kurzuson (2013.10.25-27.) Csobánkán 2013 október 25-27 között a Petőfi Sándor Általános Iskolában polgármester asszonyunk támogatásával a Szt. András Evangelizációs Iskola munkatársai lelkigyakorlatot tartottak pomázi és csobánkai jelentkezők számára. A részvevők túlnyomó többségét pomázi hívők alkották, de 1/3 arányban csobánkaiak is jelen voltak. Beszámolómban felidéznék néhány mozzanatot, 15

talán más hívőknek is hasznára lehet. Először is annak az örömömnek adnék hangot, amikor megtudtam, Csobánkán újra lesz lelkigyakorlat, melyet községünkben oly régóta hiányoltam. Nem sokat mondott a foglalkozás címe. Hiába érdeklődtem, senki nem tudott válaszolni arra kérdésre, Fülöp apostol miért szerepel a kurzus megnevezésében. A Szentírásban sem találtam erre vonatkoztatható magyarázatot. Reménykedtem, hogy az elkövetkezendő 2,5 fél nap alatt erre a kérdésemre is választ kapok. Természetesen sokkal több kérdésem is volt, elsősorban hitbéli állapotommal kapcsolatban. Sok kérdést is kaptam, melyekre nekem kellett válaszolnom. A Szentlélek segítsége nélkül sikertelen lett volna minden próbálkozásom. Általában elfoglalt ember vagyok, szeretek sokféle feladatot lehetőleg időben megoldani. Tudtam, hogy az elkövetkező 2,5 nap miatt egyéb programjaim halasztást szenvednek. Ennek feszültsége is jelen volt, amikor a kurzus elkezdődött. Nos, mindjárt az elején választ kaptam a korábban említett kérdésre. Ehhez a szentírás ajánlott fejezetének (Ap. Csel.8, 26-40) közös elolvasása és megbeszélése adta meg a lehetőséget. Olvassuk, hogy az etióp királynő pénzügyminisztere Jeruzsálemben járt imádkozni és éppen hazafelé tartott kocsiján hangosan olvasva Izajás prófétát (53,7-8 ). A Lélek ekkor Fülöp diakónust rendelte mellé aki megkérdezte tőle érti-e amit olvas „Nem érti, de szeretné tudni”– válaszolta. Kéri Fülöpöt, magyarázná meg neki a jövendölés tartalmát. Fülöp vállalkozik rá, ezért a tisztviselő megállítja kocsiját, maga mellé ülteti az apostolt, aki útközben kifejti a prófécia tartalmát, vagyis Jézus eljövetelét és szenvedéstörténetét. A hivatalnok őszinte hittel befogadja a tanítást és még útközben felveszi a keresztséget. Fülöp ezután elhagyja őt (nyilvánvalóan új küldetést kapott) a tisztviselő pedig boldogan folytatta útját hazafelé. Bár a történetet ismertem, számomra eddig túl sokat nem mondott. A kurzuson rá kellett döbbennem ennek a szentírási résznek nekem szóló üzenete van. Bizonyos fajta hasonlóságot véltem felfedezni az etióp tisztviselő és köztem. A tisztviselő helyébe képzeltem magam - megjegyzem a pénzügyekhez keveset értek - tulajdonképpen magam is vágyakozom arra, hogy jobban megismerjem, megértsem Isten üzenetét. A biblia olvasása önmagában talán nem is elég. Sok minden homályban maradhat, ha nincs, aki megmagyarázza. Életem során bizonyosan számtalanszor megtörtént, hogy mellém szegődött valaki, aki képes lett volna arra, hogy segítsen. De ahhoz meg kellett volna „állítani a kocsimat”, vagyis alkalmassá kellett volna tennem magam a lélek üzenetének befogadására. Másképpen fogalmazva a napi rutin feladatok sorát meg kell szakítanom ahhoz, hogy megérinthető legyek a szentlélek számára. Le kell lassítanom a tempót, le kell fékeznem a lendületet, hogy teljesen át tudjam adni magamat Isten üzenetének befogadására. Teljes összpontosítás csak így lehetséges. A megtérés öröme pedig elkísér (mindnyájunkat) az út további szakaszán. K G Cs 16

Erzsébet napi bál (2013.11.16.) Második alkalommal került megrendezésre az Erzsébet napi Keresztény Bál és Jótékonysági Est. Az elmúlt évihez hasonlóan nagyon jó hangulatú és színvonalas program részesei lehettek kedves vendégeink. A Teleki-Wattay Zeneiskola két tehetséges növendéke: Walkó Bianca és Horváth Ádám, a Búzavirág Dalkör, valamint az Opanke Táncegyüttes műsora megalapozta, Balássy Betty és Varga Feri énekes pár, valamint a Black Magic

Band „csúcsra” emelte a bál hangulatát. Az est műsorvezetői Fehér Juli és Juhász Károly voltak. Hálával és szeretettel köszönjük, hogy részvételükkel emelték az est fényét. Hiszem, hogy valamennyi kedves vendégünk jól érezte magát. Csúcs Zoltánnak és családjának külön köszönet a „legnagyobb” támogatásért, valamint Németh Margitnak, Selleyné Madónak, Kövecsesné Áginak, Kosznovszkyné Zsuzsának, Huj Klárának, Richter Pistának, feleségének Borinak és Horváthné Gyöngyinek a rengeteg munkáért. Támogatóink voltak: Pomáz Város Polgármesteri Hivatala, a Művelődési Ház, Csúcs Zoltán, a SZÖKŐ Cukrászda, a Jutka Papír Áruház, Pákolicz Mihály, valamennyi fellépő, és mindazok, akik a belépőjegyek és támogató jegyek megvételével hozzájárultak ahhoz, hogy a 291.000.- forintos tiszta bevétellel megsegíthessük a nehéz helyzetben lévő keresztény családjaink karácsonyát. Isten fizesse meg! A kulturális munkacsoport nevében szeretettel lejegyezte: Lengyelné Éva 17

Házas esték – belülről kitekintve (2013.12.17.) A Házas Esték csoporttal már második éve találkozunk a hittanteremben havonta egy alkalommal. Általában 8-12 pár jön össze. Vannak köztünk, akik még házasságuk elején járnak, kisgyermekeik vannak, és vagyunk többen olyanok, akiknek kamasz gyerekeink nevelésével kell szembenéznünk. Abban azonban mindannyian egyetértünk, hogy kapcsolatunk a társunkkal folyamatos odafigyelést, időt, leleményességet igényel. Mert - bár házasságunkat egy életre kötöttük - ez mégsem állandó, magától működő kapcsolat. Ha nem gondozzuk, elszárad. Mi a gondozás legfontosabb lépésének a beszélgetést, a társunknak szánt időt tartjuk. Tegyünk egy próbát kedves Olvasó! Gondold végig, hogy ezen a héten hány percet beszélgettél a pároddal! Ne számítsd bele a családi élet szervezésével járó kommunikációt! (ki megy a gyerekért az oviba, iskolába … mit kell vásárolni, befizetni stb. …) Ne számítsd bele a főzés, vasalás stb. közben megosztott információt sem! Mennyi az az idő, amikor igazán rá figyeltél, amikor az érzéseidet, gondolataidat osztottad meg vele? Érdekel, mit gondol? Fontos, hogy megoszd vele, mit gondolsz? Elmentek néha „csak úgy” sétálni, minden cél nélkül, mint ahogy valaha andalogtatok órákon át? Vannak „gyerekmentes” programjaitok? Nos, a Házas Estés összejöveteleken igyekszünk olyan témákat felvetni, amit otthon lehet tovább folytatni együtt megbeszélve, megnyílva társunknak. Általában kézbe adunk egy vázlatot, amit ki-ki a párjával átgondolhat a következő hetekben. Többségünk olyan jegyes oktatásra járt, ami ugyan magára a házasság szentségére felkészített - a szó egyházi értelmében -, de olyan kérdésekről szó sem esett, mitől lesz jó, élhető, élő egy hívő házasság. Mi ezt a hiányt szeretnénk pótolni, még ha nem friss házasságokról van is szó. 1525 év után sem rossz, ha tudjuk mit miért tettünk, milyen fájdalmakat, sérüléseket hordozunk. Sőt! Lehet, hogy praktikus ötletet kapunk gyenge pontjaink megerősítésére. Ráadásul nagyon jó megismerni plébániánk házaspárjait. Remélem ezekből a találkozókból újabb kezdeményezések fognak kinőni, mint a családos gyertyagyújtás, a Mikulás túra vagy a tavaly nyáron elindult Családos tábor! (Az erről készült plakátot már láthatjátok a templomban.  ) Szerecz Ági

18

Szállást keres a Szent Család (2013.12.15-24.) Karácsony közeleg. Az ünnepet körülvevő sok-sok előkészület, olykor fölösleges kapkodás, semmitmondó, túlzott csillogás sokszor elfojtani igyekeznek a lelki ráhangolódást, a belső odafigyelést, Jézus születésére való igazi rácsodálkozást. Természetesen magam is fontosnak tartom az ünneppel járó olyan külsőségeket, melyek meghittebbé, bensőségesebbé teszik azokat. A készülődés hozzátartozik az ünnephez, és mindez jó érzéssel tölt el. Biztos vagyok abban, hogy nagyon sokan tesznek hasonlóan, vagy sokkal többet nálam ez időt tájt. Valószínű, szép számmal vannak plébániánkon olyanok, akik az adventi lelki töltekezés sok szép formáját aktívan gyakorolják. Ezen lehetőségek közül én most egyre szeretném a kedves testvérek figyelmét felhívni, a „Szállást keres a Szent Család” népi ájtatosságra. Ezt a nagyszüleink, szüleink számára oly természetes, szép hagyományt - mely évekig sajnos feledésbe merült – 2003-2004 tájékán sikerült újra feleleveníteni plébániánkon Horváth Józsefné Gyöngyi jóvoltából. Vele beszélgettem erről, már csak azért is, mert Feri atya is szeretné, ha ez a kezdeményezés szárnyra kapna körünkben. Gyöngyit arról kérdezem, hogy mi is ennek a Szent Család járásnak a módja? Szeretnék két fontos dolgot megjegyezni elöljáróban: - A befogadó család fogalma jelen esetben nem kell, hogy a hagyományos értelemben vett - szülők és gyerekek alkotta közössé19

get jelentse feltétlenül. Az ajtó előtt zörgető, gyermekét váró Mária és József boldogan töltene egy napot egyedül álló testvérünknél ugyanúgy, mint ott, ahol néhány szomszéd, barát összeáll és közösen fogadják őket, vagy bármely közösség is lehet szállásadó, s természetesen a családok. - Fontos hangsúlyozni, hogy nem lakásnézőbe megyünk! Többektől hallottam, hogy szívesen bekapcsolódna, de neki kicsi a helye, meg már festetni is kellene, stb. Bizton állíthatom, hogy ezek jelen esetben lényegtelenek! Minden résztvevőt a közös Jézus-várás, az együtt imádkozás, a szeretetben eltöltött baráti együttlét öröme indít a másik felé. Nálunk az a jellemző, hogy lehetőség szerint a bokorban résztvevő családok kísérik a Szent Családot, így közös imaestekké válhatnak ezek az esték. Ez lehetőség, Röviden az áhítatról: december 15-én – Szentcsalád napján – idén, mert vasárnapra esik, a reggeli 8 órás szentmisén megáldott és útjára bocsátást követően a Szent Család kép elindul az első „szálláshelyére”, ahol akár egyedül, akár szomszédokkal, barátokkal, ismerősökkel kibővítve, akár szűkebb-bővebb családban imádkozva, énekelve, lélekben közösen készülünk az Istengyermek születésére. A Szent Családot befogadók másnap a képet továbbvivőkké válnak. A képet hozók és a befogadók találkozásának a lényege a közös imádkozás, de utána természetesen lehetőség kínálkozik egy kis beszélgetésre, barátkozásra is, amit egy szerény agapéval még meghittebbé tehetünk. (A közös imádkozáshoz ajánljuk az újabb kiadású Szállást keres a Szent Család imafüzetet, melyben az énekek is benne vannak, de mindenki saját indíttatása alapján – kötetlen formában végezheti ezt a népi ájtatosságot. Az interneten is sokféle szövegkönyv található.) Az otthonunkban egy napig tartózkodó képet tegyük lehetőleg fő helyre, napjában elmélkedjünk, imádkozzunk előtte, próbáljuk felfogni Isten hozzánk hajló megtestesült szeretetét. A résztvevők (bokrok) azután december 24-én az éjféli szentmise keretében együtt köszöntik a Szent Családot az otthonainkat körbejáró, kihelyezett kép jelenlétében. De jó lenne, ha idén újabb bokrok alakulnának, az eddigi hármon felül! Szeretettel buzdítunk mindenkit, kapcsolódjunk be minél többen ebbe a hitünket erősítő, lelkünket melengető, közösségünket építő mozgalomba! Az új jelentkezéseket december 8-ig tudjuk fogadni, hiszen arra is kell időt hagyni, hogy a kilenc résztvevő összeegyeztethesse, mikor tud két család minimum találkozni. Egyszer, amikor átveszik a képet, és egyszer, amikor átadják a következő családnak. Tehát egy családnak egymás utáni két estéjét erre szabaddá kell tenni. Érdeklődni és jelentkezni lehet Horváthné Gyöngyinél, vagy a szerkesztőnél is. A templomban kiteszünk jelentkezési lapot, amelyre kérjük a jelentkezők nevét, címét és telefonszámát felírni. 20

Szenteste (2013.12.24.) Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Most megnyugoszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. S míg ölel a fény és ölel a csend, és árad belém, és újjáteremt, míg nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten, új gyümölcs terem, másoknak terem, érik csendesen erő, győzelem... ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.

21

Az advent szó latin eredetű, jelentése: eljövetel, az Úr érkezése. A karácsonyra való előkészület ideje.

Így készíthetsz hópelyhet.

22

Adventi hírnök: friss fenyőág, Lobog az első gyertyaláng! Karácsonyt várva lázban a föld, Isteni gyermeket köszönt. Ujjong a szívünk, dalra gyúl, Nincs már messze az Úr!

Alkoss a szótagokból szavakat! Hányat találtál?

23

Hírek, hirdetések          

dec. 2 tól 24-ig hajnali 6 órakor roráté szentmise, majd utána hétfőn, szerdán és pénteken agapéra várjuk a testvéreket a hittanteremben. A roráték idején más időpontban hétköznap nem lesz szentmise! dec. 8-án Mikulás túra, indulás a bábos gyerekmise után a templomtól, cél a Magyar Vár környéke. Lásd plakát! Érdeklődni Szerecz Ágitól! dec 8-án A Teleki-Wattay Zeneiskola hagyományos adventi koncertje, délután 4 óra, templom. dec. 15-én a 8 órás szentmise végén útra indulnak a Szállást kereső Szent Család képek dec. 15-én a ½ 10-es szentmise keretében – Szent Krisztiána ünnepre való tekintettel – újra előadásra kerül Szent Krisztiána története dec. 17-én 19 órától Házas Este a hittanteremben dec. 21-én 19 órakor, a misét követően Karácsony környéki kánta címmel Adventi koncertet ad Farkas Annamária, Nagy Koppány és Eredics Dávid. Az egész koncert 40‐45 perc dec. 24-én du. 4 órakor és éjfél előtt fél órával misztérium-játék, utána éjféli mise dec. 25-én vasárnapi miserend Advent szombatjain az esti 6 órás szentmise keretében ünnepélyesen gyújtjuk meg az adventi koszorún a gyertyát.

Miserend Pomáz: Templom:

Hétfő, Csütörtök Kedd, Péntek Vasárnap

Szombat és Vasárnap Szent Miklós Kápolnában Csobánka:

vasárnap

Szombat Vasárnap

reggel este reggel délelőtt este

7 órakor 18 órakor 8 órakor 9:30 órakor 18 órakor

délelőtt

11 órakor

este délelőtt

16.30 órakor 11 órakor

„ÉLESZTŐ” a Szent István Király Plébánia értesítője Megjelenik minden hónap elején. Ingyenes kiadvány

Kiadásért felelős: Erdődi Ferenc Plébániai kormányzó Szerkesztette: Naszádos József

Pomáz, 2013 Templom tér 8. Tel./Fax: 06-26-325006 mail: [email protected] Web:http://www.pomaziplebania.hu Bankszámla szám: 11742087-20000569

Plébániánk hírlevelét keresse minden hónap elején a templomi újságoknál! Hírlevelünk virtuálisan hozzáférhető honlapunkon: pomaziplebania.hu 24