Kétszikűek 1. készítette: Kenderes Kata és Mojzes Andrea
Eudicot alapi csoportok
Caryophyllales: Caryophyllaceae, Amaranthaceae, Droseraceae, Polygonaceae Saxifragales: Saxifragaceae, Crassulaceae, Paeoniaceae, Haloragaceae
A zárvatermők törzsfája A zárvatermők a hagyományos egyszikű-kétszikű felosztása ma már túlhaladott, a kétszikűek nem monofiletikus csoport.
Monofiletikusnak tekinthető: •A valódi kétszikűek csoportja (eudicot klád; a fajlistában a Ranunculaceae – boglárkafélék családjától). •Ennek a csoportnak két nagy monofiletikus ága a rosid (rózsavirágúak) és az asterid (őszirózsavirágúak) klád. •A rosid kládon belül két fő monofiletikus klád az fabid és malvid (hasonlóan az asterid káldon belül lamiid és campanulid vonalak különböztethetők meg.)
Caryophyllaceae szegfűfélék cs. •Elsősorban a mérsékelt övben •Csaknem kizárólag lágyszárúak, ritkán cserjék vagy liánok •A családban előfordulhatnak szaponin-vegyületek (habképző, köptető, vizelethajtó, hemolízist okoz…), anthociánok. Sok dísznövény. •Keresztben átellenes levélállás, hengeres, a nóduszoknál duzzadt szár •Egyszerű, tagolatlan levelek, gyakran alapjuknál összenőttek, és gyakran keskenyek vagy nyélszerűen vékonyodnak az alapjuk felé
Caryophyllaceae szegfűfélék cs. •Aktinomorf, kétivarú, 4-5 tagú virág •A csésze lepel eredetű, lehet szabad (csillaghúr, kőhúr), akkor a párta ált. fehér, kicsi, vagy a csésze forrt (szegfű, habszegfű), ekkor a párta gyakran nagy, színes. •A párta eredete vitatott, a sziromleveleket sokan a külső porzókör módosult porzóinak tekintik. A „szirmok” egy nyélszerű, elkeskenyedő alsó részből (körömből), és egy lapos lemezből állnak, a lemez egy- vagy többosztatú, a tövén gyakori a mellékpárta. •A porzók száma változó, általában 5, vagy többszöröse, az egyik porzókör hiányozhat. •A termő felsőállású, 2-5 termőlevélből összenőtt. {K(4-5)v4-5 C4-5 A5,10,15 G(2-5) •Virágzatuk jellegzetes (kettős) bog. •Összenőtt termőlevelekből rendszerint fogakkal felnyíló, sokmagvú tok termés fejlődik, ritkán bogyó (Cucubalus).
Caryophyllaceae szegfűfélék cs. 1. alakkör (Silenoideae): forrt csésze, nagy méretű, színes párta Agrostemma githago : egyéves, hajtása rásimuló szőrű, levelei szálas-lándzsásak, virágai nagyméretűek, magányosak, sötétrózsaszínek, a szirmok a lemez alsó részén fehéres alapon sötétpirosan sávozottak, a csészelevelek szálas cimpái hosszabbak, mint a szirmok, magjai mérgezőek (izom-, idegbénító, vérkárosító), korábban gyakori vetési, szántóföldi gyomnövény volt, ma megritkult, védett Lychnis coronaria: hajtásán bársonyos, fehér szőrzet, levelei elliptikusak vagy lándzsás-tojásdadok, vastagok, (régen lámpabélnek használták – Lychnis=lámpás görögül), virágai nagyok, sötétrózsaszínek, a csészecimpák rövidebbek a szirmoknál (szemben a konkollyal), száraz tölgyesekben, védett
Lychnis viscaria ssp. viscaria: a száron a felső nóduszok alatt fekete, enyvesen ragadós bevonat (rovarkártevők ellen), ettől zöld-fekete sávos a szár, tőlevélrózsa, szálas-lándzsás levelek, sötétrózsaszín virágai álernyős bugavirágzatban, száraz tölgyesek, cserjések faja, mészkerülő, savanyodást jelző Lychnis flos-cuculi: tőlevélrózsás, szárlevelei szálaslándzsásak, gyakran található rajtuk kakukknyál (tajtékos kabócák habos petecsomói), a csészén 10 db sötétrózsaszín borda húzódik, a párta rózsaszín, cimpái mélyen, 4 keskeny sallangra szeldeltek, virágzata laza bogernyő, üde réteken, kaszálókon gyakori
Caryophyllaceae szegfűfélék cs. 1. alakkör (Silenoideae): forrt csésze, nagy méretű, színes párta Silene vulgaris: hajtása kopasz, levelei tojásdadlándzsásak, a csésze hólyagosan felfújt, gömbös, hálózatosan erezett, kopasz, a párta fehér, a szirmok mélyen kéthasábúak, száraz tölgyesekben, irtásokon gyakori
Silene otites: karcsú, nem elágazó szárú, tőlevelei nyélbe keskenyedő vállúak (= lapát alakúak), fényes bőrszerűek, virágai aprók, sárgászöldek, álörvökben nyílnak, a csésze keskeny, nem felfújt, egyivarú, kétlaki, a termős egyedek virágzata karcsúbb, a porzósoké szétterülőbb, száraz gyepekben gyakori
Silene latifolia ssp. alba (Melandrium album): hajtása aprón bodros szőrű, levelei tojásdad-lándzsásak, a csésze szőrös, hosszanti bordás, virágai fehérek, napnyugtakor nyílnak, a szirmok kéthasábúak, a pártatorokban mellékpárta van, egyivarú, kétlaki, a termős virágok csészéje felfújt, a porzósoké karcsú, hengeres erdővágások, útszélek gyakori, gyom jellegű faja
Gypsophila paniculata: gömbszerűen bokros, dúsan ágas, megszáradt hajtásait a szél görgeti, közben kiszóródhatnak a magok (ördögszekér jelenség), levelei keskeny-lándzsásak, hegyes végűek, virágai aprók, fehérek, a virágzat laza, sokágú bog, nyílt homokpusztagyepek növénye, vágott virághoz dísz, gyógynövény is: teája köptető, hánytató
Caryophyllaceae szegfűfélék cs. 1. alakkör (Silenoideae): forrt csésze, nagy méretű, színes párta
Saponaria officinalis: magas (30-70 cm) növény, levelei széles-lándzsásak, 3-erűek, a virágok fehérek vagy halványrózsaszínek, a pártacimpák gyakran hátracsapottak, tömött bogas virágzat, üde, laza talajú gyomtársulásokban, pl. ártéri ligeterdőkben fordul elő, gyökérkivonatát szappankészítésre használták
Dianthus pontederae: levelei keskenyszálasak, virágai élénk bíborrózsaszínek, tömött csomókban a szár csúcsán, a csésze alján barna, hegyes végű pikkelylevelek vannak, pannóniai endemizmus, de a hazai zárt száraz gyepekben gyakori
Dianthus serotinus: hajtása szürkén deres, a szár alsó része lehet elfekvő is, a felső része felemelkedő levelei szálasak, virágai fehérek, illatosak, a szirmok rojtos szélűek, a csésze zöld, a virágzat általában kevés virágú buga, egészen szeptemberig virágzik, pannóniai endemizmus, az Alföld és a Kisalföld meszes homokpusztagyepjein él, védett
Caryophyllaceae szegfűfélék cs. 2. alakkör (Alsinoideae): a csészelevelek szabadok, a párta általában kicsi és fehér Stellaria holostea: a szár négyélű, levelei keskenylándzsásak, kihegyesedő csúcsúak, szembetűnő a keresztben átellenes állásuk, a csészelevelek rövidebbek a szirmoknál, a szirmok kb. a közepükig hasadtak, viszonylag nagyok (1 cm hosszúak), a virágzat kevés virágú bog, gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben gyakori évelő
Stellaria media: kis termetű, szára hengeres, heverő rajta a szőrök egy sorban helyezkednek el, levelei tojásdad-lándzsásak, az alsók nyelesek, a felsők ülők, gyakran áttelelnek (madárcsemege), a csészelevelek szőrösek, hosszabbak, mint a szirmok, a sziromlevelek a tövükig hasadtak (olyan, mintha a párta 10 tagú lenne), üde talajokon gyakori gyom (pl. ligeterdők, művelt területek)
Cerastium nemzetség: kis termetűek, hajtásuk szőrös vagy molyhos, leveleik lehetnek elliptikusak vagy keskeny-szálasak, a szirmok kéthasábúak, a csészelevelek nem érnek túl a szirmokon Cerastium brachypetalum: az elliptikus levelek, a szár és a csészelevelek csúcsa is szőrös, száraz gyepekben
Minuartia nemzetség: kisközepes termetűek (5-25 cm), a szár töve lehet elfekvő, felső része felemelkedő, leveleik keskeny-szálasak, a sziromlevelek épek, száraz gyepek, sziklagyepek növényei Minuartia verna: a szár alsó része elfekvő, csak a felső részében elágazó, a csészelevelek rövidebbek a szirmoknál
Caryophyllaceae szegfűfélék cs. 2. alakkör (Alsinoideae): a csészelevelek szabadok, a párta általában kicsi és fehér Moehringia trinervia: szára felemelkedő vagy elfekvő, körben pelyhes (szemben a tyúkhúrral), levelei tojásdad-elliptikusak, 3-erűek, a sziromlevelek épek, a csészelevelek hosszabbak a szirmoknál, üde lomberdőkben gyakori
3. alakkör (Paronychioideae): a csészelevelek szabadok, a sziromlevelek hiányoznak vagy nagyon aprók, zöldesek, a levelek pálhásak Paronychia cephalotes: a virágokat nagyméretű, hártyás, ezüstös színű murvalevelek veszik körül, a szirmok hiányoznak, a csak az apró, zöld csészelevelek alkotják a virágtakarót, sarjtelepes, ezüstös bevonatot képez a köveken, dolomit- és mészkő sziklagyepek védett faja
Holosteum umbellatum: kis termetű (5-10 cm), magjai ősszel csíráznak, tőlevélrózsával telel át, március-áprilisban virágzik, hajtása szürkészöld, gyakran mirigyesen ragadós, tőlevelei lapát alakúak, szárlevelei tojásdadok vagy lándzsásak, virágzata ernyőszerű bog, kocsányai virágzáskor bókolnak, elvirágzás után felhajlanak, a csészecimpák rövidebbek a szirmoknál, a pártacimpák csúcsa finoman fogacskás, kora tavaszi efemer (efemerek: egyévesek, amelyek életciklusukat gyorsan leélik a számukra kedvező időszakban, ez a kedvező időszak általában rövid, és a hosszú mostoha körülményeket, pl. hideget vagy szárazságot nem virágos állapotban vészelik át), száraz gyepekben él
Amaranthaceae disznóparéjfélék cs. •nagy részük zavarástűrő gyomnövény (pl. libatop, disznóparéj) •más részük szukkulens, pozsgás, a sós körülményekhez alkalmazkodott (pl. ballagófű) •gazdasági növények (pl. cukorrépa, cékla, spenót) •a levélállás szórt vagy átellenes •virágaik aprók, leegyszerűsödtek, ált. egyivarúak a virágtakarót (5 vagy kevesebb) hártyás, zöldes vagy színes lepellevél alkotja •virágzat: gomolyvirágzatokból felépülő álfüzér vagy füzéres fürt (gomolyvirágzat: kettős bogas virágzat nagyon rövid kocsányokkal) •a termés többnyire egymagvú tok
Amaranthus retroflexus: erőteljes, vaskos szárú, egyéves, a szára és a levelek fonákán az erek sűrűn molyhosak, levelei hosszú nyelűek, tojásdad vagy deltoid alakúak, tagolatlanok, ép szélűek, virágzata hajtáscsúcsi, sűrű, vaskos álfüzér, amerikai eredetű, főleg szántóföldek gyomtársulásaiban terjedt el
Amaranthaceae disznóparéjfélék cs.
Atriplex nemzetség: a virágok egyivarúak, a női virágoknak nincs leple, helyette két fellevél veszi körül őket, amely repítőkészülékként a termésen marad, ezért a termés szárnyas Atriplex tatarica: dúsan elágazó, a levelek alakja változatos, legtöbbször 3 szöges, dárda alakúak, szélük lehet ép vagy karéjosan fogas, fonákjukon gyakran ezüstösek, a virágzat füzéres fürt (a gomolyvirágzatokból álló álfüzérek fürtbe rendeződnek tovább), a termés szárnyán mindkét oldalon 2-2 fogszerű kiemelkedés van, útszéli gyomtársulásokban gyakori
Chenopodium nemzetség: a virágok kétivarúak, minden virágnak van leple, a termés nem szárnyas Chenopodium album: az egész növényt főleg fiatalon, fehéres, lisztes bevonat borítja, a levelek alakja változatos, lehetnek elliptikusak, lándzsásak, vagy deltoid alakúak, szélük lehet ép vagy gyengén karéjos, a virágzat füzéres fürt a lepellevelek zöldek, fehér szegélyűek, összehajlottak, csak virágzás idején nyílnak szét, utak szélén, parlagokon, szántóföldeken tömeges, régóta kíséri a mezőgazdasági kultúrákat
Amaranthaceae disznóparéjfélék cs.
Salicornia europaea: szára hengeres, pozsgás, rövid ízekre tagolódik, fűzöld vagy szürkészöld, a virágzat táján gyakran vöröses, oldalágai keresztben átellenesen állnak, levelei nincsenek, virágai aprók, hármasával helyezkednek el a szártagok hónaljában, szikes tavak fenekén és szegélyén él
Salsola kali: egyéves, a tövétől bokorszerűen elágazó, oldalágai kerék alakban szétterülnek, levelei keskenyek, fonalasak, szúrós hegyűek, virágaik magányosak, a levelek hónaljában helyezkednek el, kétoldalról kis zöld fellevelek veszik körül őket; a lepellevelek átlátszók, hártyásak, a (pogácsaszerű) termésre ráborulnak, homoki gyomtársulásokban, szántóföldeken
Camphorosma annua: pozsgás szárú egyéves, kerék alakban szétterül, földre simul, szára pirosló, levelei keskeny-szálasak, hengeresek, tompa hegyűek, a virágok a levelek hónaljában kis csomókban, szikes talajon társulásalkotó, a vaksziknövényzet egyik jellemző faja (vakszik: olyan szikes, amelyet tavasszal víz borít, de nyárra kiszárad, a só a talaj felszínén felhalmozódik, ettől hófehér a felszín)
Droseraceae harmatfűfélék cs. •rovarfogó növények •tápanyagszegény élőhelyen (pl. lápokon) élnek, rovarok emésztésével fedezik N igényüket •a levelek rovarfogásra módosultak: felületüket mirigyszőrök borítják, amelyek fehérjebontó enzimet tartalmazó, ragadós váladékot termelnek •virágaik aprók, kétivarúak •termésük sokmagvú tok
Drosera rotundifolia: kis termetű (néhány cm), tőlevélrózsás, levelei hosszú nyelűek, a levéllemez kerekded, felszínét ragadós anyagtól csillogó, vörös mirigyszőrök borítják, ha a rovar megérinti ezeket, beleragad, és a szőrök lassan ráhajlanak a levélre és rabul ejtik a rovart, virágai fehérek, a virágzat hosszú füzér, tőzegmohalápok védett növénye (ún. boreális reliktum: a jégkorszak idejéből vagy közvetlenül a jég visszahúzódását követő időkből maradt fenn nálunk), pl. az Őrségben, a keleméri lápokon vagy a Csarodai lápon)
Polygonaceae keserűfűfélék cs. •lágyszárúak, szórt állású levelekkel •pálhakürtő (ochrea): a levelek pálhái egy hártyás csővé nőnek össze a szár körül, a levelek eredésénél, ez védi a fejlődő hajtáscsúcsot, majd a hajtás később áttöri, lehet barnás vagy átlátszó, fajtól függően különböző fejlettségű •virágaik aprók, rendszerint lepel a virágtakaró •a családba tartozó haszonnövények pl. a sóska, a rebarbara vagy a pohánka
Rumex nemzetség: tőleveleik hosszú nyelűek, gyakran fodros szélűek és barna foltosak, leveleik savanyú anyagokat tartalmaznak (pl. oxálsavat, heresót), a virágaik szélbeporzásúak, a lepel általában zöld, a belső lepel éréskor megnövekszik, rajtamarad a termésen, és szárnyas repítőkészülékké alakul át Rumex acetosa: magas termetű (30-80 cm), évelő, a levelek nyilas vállúak, a felső szárlevelei lehetnek ülők, válluk gyakran szárölelő, a lepel eredetileg zöld, de amikor ránő a termésre, a szegélye megpirosodik, virágzata pirosló, laza, összetett fürt, üde hegyi réteken, mocsárréteken gyakori Polygonum nemzetség: a levelek rövid nyelűek vagy ülők, a virágok rovarmegporzásúak, a lepel fehér vagy rózsaszín a lepellevelek szintén beborítják a termést, de nem növekednek meg az érés során, a termés nem szárnyas Polygonum aviculare: alacsony termetű, szára gazdagon elágazó, heverő, kerék alakban a földre terül, levelei elliptikusak, a virágok a levelek hónaljában magányosan vagy kis csomókban nyílnak, egyéves gyomnövény, útszéli taposott gyomtársulásokban mindenütt előfordul
Saxifragaceae kőtörőfűfélék cs. •általában tőlevélrózsásak, sokszor pozsgásak •virágaik általában kétivarúak, 5 tagúak •több fajuk köves termőhelyen él Saxifraga paniculata: tőlevélrózsáját húsos levelek alkotják, szélük fűrészes, mészpikkelyes (a fűrészfogak fölött mészkiválasztó gödröcskék vannak), virágai fehérek, összetett fürtvirágzatban nyílnak, hegyvidéki sziklagyepekben, árnyas, hűvös északias oldalakon él, védett, montán reliktum
Saxifraga tridactylites: egyéves (ez ritka a családban), virágai fehérek, kora tavasszal nyílnak, a szára és a levelei gyakran megpirosodnak, mirigyszőrösek, szárlevelei gyakran ujjszerűen, 3 hasábra tagoltak, az alsó szárlevelek még virágzás előtt elszáradnak, száraz gyepekben gyakori, de kőfalakon, sziklarésekben is előfordul
Chrysosplenium alternifolium: kis termetű (5-10 cm) évelő, levelei vese alakúak vagy kerekdedek, szélük fogaskerékszerűen csipkézett, virágai aranysárgák, a párta hiányzik, a 4 vagy 5 tagú csésze alkotja a virágtakarót, minden virág egy sárgás színű murvalevél hónaljában ül, szurdokerdőkben, hegyi patakok mentén, gyakran mohapárnák között nő
Crassulaceae varjúhájfélék cs. •levélszukkulens lágyszárúak vagy kisebb cserjék •száraz élőhelyeken élnek, a sós talajt nem viselik el, a száraz körülményekhez való alkalmazkodást anyagcseréjük segíti: CAM típusú fotoszintézis (crassulacean acid metabolism: sztómáik éjjel nyitottak, ekkor kötik meg a CO2-ot almasav formájában, ebből nappal épülnek fel a szénhidrátok, amikor a gázcserenyílások zárva maradhatnak) •több fajuk él D-Afrikában, mediterrán területeken (pl. a korallvirág – Kalanchoe nemzetség)
Sempervivum nemzetség: a virágok rózsaszínűek vagy vöröslők, a virágzat szétálló, laza Sempervivum marmoreum: tőlevélrózsája kicsi (3-6 cm átmérőjű), mirigyes, szőrös levelek alkotják, a virágtakaró 12 csészelevélből és 12 sziromlevélből áll, a szirmok közepén egy sötétebb rózsaszín csík van, sziklagyepek védett faja
Crassulaceae varjúhájfélék cs. Jovibarba nemzetség: a virágok sárgák, a virágzat tömött Jovibarba globifera: tőlevélrózsája kicsi (3-7 cm), a tőlevelek széle pillás, szárleveleik általában kopaszok, 6 csésze- és 6 sziromlevél alkotja a virágtakarót, a szirmok széle rojtos, sziklagyepi, védett faj, több alfaja is létezik
Sedum telephium ssp. maximum: viszonylag nagy termetű (30-60 cm magas), erőteljes, gyökérágai koloncosan megvastagodtak, levelei húsosak, széles laposak, tojásdadok, fűrészes vagy fogas szélűek, szórt állásúak, de a felső levelek átellenesen állnak, virágai aprók, sárgásfehérek (ssp. maximum) vagy bíborrózsaszínek, a virágzat hajtásvégi, sűrű bogernyő, nyílt tölgyesekben, száraz sziklás erdőkben, száraz gyepekben él (erdőssztyepp faj)
Sedum nemzetség: a levelek nem alkotnak tőlevélrózsát, szárleveleik ált. hengeresek Sedum acre: kis termetű évelő, levelei aprók, húsosak, sűrűn állnak a száron (szórt levélállás), csípős ízűek, mérgező anyagokat tartalmaznak, virága sárga, csillag alakú, a virágtakarót 5 csészelevél és 5 hegyes csúcsú sziromlevél alkotja száraz gyepekben gyakori, kőfalakon, romokon is megjelenhet
Paeoniaceae bazsarózsafélék cs. •virágaik feltűnőek, nagy méretűek, magányosak, •ősi bélyegeik: sok porzó, nagyszámú, szabad termőlevél, fokozatos átmenet a lomblevelek – fellevelek – csészelevelek között, •tüszőcsokor termés
Paeonia officinalis ssp. Banatica: virágja hajtáscsúcsi, magányos, nagyméretű, vérpiros, levelei nagyok, többszörösen összetettek, a csúcsi levélkék alapja összenő és lefut a levélnyélen, a faj D-Európában őshonos, a banatica alfaj, nálunk csak a Mecsek DK-i oldalán lévő cserjésekben él, valószínűleg egy korábbi melegebb, interglaciális időszakból maradt fenn, szigorúan védett és veszélyeztetett faj
Haloragaceae süllőhínárfélék cs. •vízi, vízparti növények •főleg lágyszárúak, de tartoznak a családba félcserjék és fás szárúak is
Myriophyllum nemzetség: világszerte elterjedtek az állóvizekben, mint lebegő hínárok, de ha élőhelyük kiszárad, képesek szárazföldi alakot fejleszteni Myriophyllum spicatum: főleg a meleg, tápanyagdús vizekben él (pl. a Balatonban, levelei 4es örvökben állnak, fésűsen tagoltak, sallangosak virágaik redukáltak, egyivarúak, a párta hiányzik, a virágtakarót csak a csészelevelek alkotják, a virágzat sokvirágú, egyenes füzér
Kétszikűek 1. Rosid klád alapi csoportok
Geraniales: Geraniaceae Myrtales: Lythraceae, Onagraceae
Geraniaceae gólyaorrfélék cs. •főleg mérsékelt övi elterjedés, (muskátli – Pelargonium nemzetség, Dél-Afrikában, Fokföldön őshonos) •termésük makkocska terméscsoport (gólyaorrtermés): a bibeszálak összenövésével egy hosszú „orr” vagy „csőr” alakul ki; éréskor a termés 5 résztermésre hasad: megmarad egy központi oszlop, a résztermések csőre (saját bibeszálak) meggörbül vagy felcsavarodik, majd higroszkópos mozgással kilövi a magokat vagy a talajba fúrja őket •virágaik gyakran aktinomorfak, ritkán zygomorfak, öttagúak Két hazai nemzetség: gémorr és gólyaorr
Erodium nemzetség: a levelek szárnyasan tagoltak, a virágzat soktagú álernyő, a részterméskék csőrének alsó része spirálisan megcsavarodik Erodium cicutarium: tőlevélrózsás, szára gyakran elfekvő, mirigyesen szőrös, virágai bíborrózsaszínek, egyéves, száraz gyepekben, parlagon hagyott laza talajon nő
Geraniaceae gólyaorrfélék cs. Geranium nemzetség: a levelek tenyeresen tagoltak vagy összetettek, a virágzat általában kétvirágú, a részterméskék csőre egyenes vagy legfeljebb egy ívben felhajló
Geranium sanguineum: évelő, sokszor sarjtelepeket képez, szára borzasan szőrös, virágai magányosak, rózsaszínek, Geranium phaeum: viszonylag magas levelei tenyeresen, egészen a tövükig évelő, rhizómája vaskos, szára szőrös, levelei egyszerűek, tenyeresen osztottak, szeldeltek, a levélszeletek csúcsa 3 (2-4) sallangra hasadt, virágai sötétbordók, a szirmok gyakran a gyöktörzse vérzéscsillapító anyagokat hátracsapottak, üde bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben él tartalmaz, erdőssztyeppfaj
Geranium robertianum: egyéves, hajtása mirigyesen borzas, megdörzsölve kellemetlen szagú, szára kúszó vagy felemelkedő, gyakran pirosas, levelei 3-5 levélkéből összetettek, a levélkék szárnyasan szeldeltek, virágai rózsaszínek, a szirmokon 3 fehéres csík húzódik, üde erdőkben, zavartabb helyeken is, pl. vágásnövényzetben
Lythraceae füzényfélék cs.
Lythrum nemzetség: heterotristylia: a porzószálak és a bibeszálak hossza 3 féle lehet, adott hosszúságú bibét csak vele azonos hosszúságú porzóból származó pollen tud megtermékenyíteni, adott hosszúságú bibével csak tőle különböző hosszúságú porzók helyezkednek el egy virágban az önmegporzás elkerülésére Lythrum salicaria: nagy termetű évelő, szára szögletes, levelei lándzsásak, keresztben átellenesen vagy kevés tagú örvökben, a virágok bíborrózsaszínek, a virágzat dús, hosszú füzér, mocsárréteken, nádasokban
Trapa natans: gyökerező hínár, tavakban, holtágakban gyakran tömegesen is megjelenhet, tőlevélrózsás, heterofillia: a víz felszínén úszó levelek rombusz alakúak, szétterülnek a víz felszínén, levélnyelük felfújt, a víz alá merült levelek fésűsen szeldeltek, gyökérszerűek, termésén a csészéből 4 szarvacska alakul ki (áltermés), régen fogyasztották főzve és sütve is, védett, Európában (posztglaciális) melegkori reliktumnak tekintik (elterjedési területét Eurázsia középső és déli tájai és Afrika trópusi területei jelentik)
Onagraceae ligetszépefélék cs. •többségében lágyszárúak •leveleik egyszerűek, ált. tagolatlanok •a vacok erősen megnyúlik (hypanthium) •termésük tok, a magvak gyakran szőrbóbitásak
Oenothera biennis: magas, kétéves, első évben csak tőlevélrózsa, a második évben fejleszt virágzatot, szárlevelei szórt állásúak, ülők, tojásdadlándzsásak, virágai nagyok, rövid életűek: naplementekor nyílnak, max. 1 nap után elhervadnak, a párta 4 tagú, sárga, a virágzat hosszú fürt, É-Amerikai, parlagokon, útszéleken
Epilobium hirsutum: nagy termetű (50-150 cm), hajtása mirigyszőrös vagy szürkén molyhos, levelei átellenesen állnak, elliptikusak vagy keskenylándzsásak, fogazott szélűek, virágai sugaras szimmetriájúak, a párta 4 tagú, rózsaszín, a virágzat fürt, magvai szőrkoszorúsak, mocsarakon, magaskórós növényzetben
Chamaenerion angustifolium: nagy termetű, levelei szórt állásúak, keskenylándzsásak, virágai zygomorfak, a párta 4 tagú, élénk rózsaszín, a virágzat hosszú fürt, magvai szőrkoszorúsak, mészkerülő erdőkben, erdővágásokon, néha tömeges
Kétszikűek 1. Fabid klád
Malpighiales: Euphorbiaceae, Guttiferae, Linaceae, Violaceae
Euphorbiaceae kutyatejfélék cs. •Trópusi és meleg éghajlatú tájakon •Sokféle megjelenés: egyéves, évelő lágyszárú, sivatagi törzsszukkulens, fa és lián •Jelenleg három alcsaládra osztják: Acalyphoideae – szépcsalánfélék alcsaládjában nincs tejnedv, (szélfű), Crotonoideae – krotonfélék alcsaládjában van tejnedv (kaucsukfa, manióka), Euphorbioideae – kutyatejfélék alcsaládjában van tejnedv (a több, mint 2000 fajt számláló kutyatej nemzetség) •A levélállás szórt (kutyatej) vagy átellenes (szélfű). A levelek egyszerűek (kutyatej), vagy tenyeresen tagoltak (Ricinus).
Euphorbiaceae kutyatejfélék cs. •Egyivarú, egylaki (kutyatej) vagy kétlaki virágok (szélfű), többnyire erősen redukáltak. •A párta ritka, (kroton nemzetség) inkább csak csészelevelek vannak (2-6). •A termő három levélből nőtt össze •A hím virágban a porzók száma 1, de lehet nagyon sok is (száznál is több!). •A kutyatej nemzetségnél virágzata cyathium virágzat, közepéből egy hosszú nyelű, gömbölyded magház lóg ki, ami egy csupasz termős virág. A magházat 5, csupasz porzós virágokból álló forgós virágzat veszi körül. A sziromszerű sárgás fellevelek száma ált. 2. Ezek tövében helyezkednek el a többnyire félhold alakú mézfejtők, számuk ált. 4. A cyathium sokadmagával összetett bogernyő virágzatot alkot, tövében gallérlevelekkel. A szélfű és a ricinus nemzetségeknél szaggatott fürt virágzatot találunk. •Megporzás: rovar, ritkábban szél (szélfű, ricinus) •A termés kétrekeszű (szélfű), ill. háromrekeszű (kutyatej) tok, érés után szétesik
Euphorbiaceae kutyatejfélék cs.
Mercurialis perennis: tarackoló, a porzós virágzat levélhónalji füzér, a termős a virágok kevés tagú fürtben vagy magányosan nyílnak, üde erdőkben, főleg bükkösökben
Euphorbia nemzetség: hajtásaik tejnedvet tartalmaznak, szórt levélállás, egylakiak, a virágtakarólevelek hiányoznak, rovarmegporzás, toktermésük háromrekeszű Euphorbia amygdaloides: levelei a szár alján sűrűn nőnek, tőlevélrózsát alkotnak, gyakran zöldesbordók, áttelelők, hosszúkás-tojásdadok, a két gallérkalevél a vállán összenőtt egymással, a mézfejtők félhold alakúak, üde erdőkben
Euphorbiaceae kutyatejfélék cs.
A bogernyő 5 vagy több sugarú:
Euphorbia epithymoides: levelei elliptikusak, szőrösek, a felső harmadukban a legszélesebbek, gallérlevelei eleinte sárgák, megtermékenyítés után megpirosodnak, a bogernyő 2-5 sugarú, a mézfejtők nem félhold alakúak, főleg
Euphorbia glareosa: erőteljes, vaskos szárú, levelei hosszúkás-lándzsásak, kopaszak, a közepükön a legszélesebbek, a mézfejtők nem félhold alakúak, erdősztyeppek sztyepprét foltjain, lösz-,
mészkedvelő száraz tölgyesek
mészkőgyepekben
Euphorbia seguieriana: gracilisabb, kevésbé erőteljes szárú, levelei szálaslándzsásak, csúcsuk kihegyesedő, a mézfejtők nem félhold alakúak, homoki gyepekben és löszgyepekben
Euphorbia cyparissias: tarackoló, szára bokrosan elágazhat, gyakran meddőhajtásokat növeszt levelei keskeny-szálasak, sűrűn állnak, gallérkalevelei őszre megvörösödnek, mézfejtői félhold alakúak, száraz gyepekben, legelőkön, gyom jellegű, mérgező
Guttiferae (Clusiaceae) orbáncfűfélék cs. •lágyszárúak vagy cserjék •a leveleikben vagy a fatestben gyakran illóolajokat, balzsamokat, gyantákat tartalmazó járatok
Hypericum perforatum: változékony megjelenésű, hajtása általában gazdagon elágazó, levelei átellenesen állnak, egyszerűek, épszélűek, a fény felé tartva áttetszően pontozottak (illóolaj tartó sejtek), virágai aranysárgák, a porzók félgömb alakba rendezettek, a szirmok ferdén levágottak, a virágzat dús bogernyő, gyógynövény (sebgyógyító, depresszióellenes hatás), száraz gyepekben, parlagokon, erdővágásokon gyakori
Linaceae lenfélék cs. •a hazai fajok egy kivétellel (Radiola linoides – csepplen) a len nemzetségbe tartoznak (ide tartoznak a házi lenfajták is (rostjukért termesztik vagy lenolajat nyernek ki belőlük)) •leveleik általában szórt állásúak •virágaik 5 tagúak, a párta fehér, sárga vagy kék
Linum catharticum: kis termetű, egyéves, a levélállás átellenes!, az alsók elliptikusak, a felsők lándzsásak virágai fehérek, a virágzat laza fürt, hegyi réteken, kaszálókon gyakori, de sziklagyepekben is előfordul
Linum austriacum: 20-60 cm magas, ágas, bokros tövű, levelei szórt állásúak, szálas-lándzsásak, virágai égszínkékek, a szirmok hamar lehullanak, a virágzat laza álfürt, száraz gyepek növénye
Linum dolomiticum: reliktum endemizmus, a világon egyedül csak Pilisszentiván határában, a Kis-Szénás dolomitsziklagyepében él, fokozottan védett, alacsony termetű (<15 cm), hamvaszöld színű, tőlevélrózsás, alsó levelei ék-lapát alakúak, a felsők szórt állásúak, szálas-lándzsásak, 2-6 virágú, a párta sárga
Violaceae ibolyafélék cs. •a hazai fajok lágyszárúak •leveleik pálhásak •virágaik magányosak, 5 tagúak, zygomorfak, sarkantyúsak
Árvácskák: a virágban a két oldalsó sziromlevél felálló, a pálhák nagy méretűek, lomblevélszerűek Viola arvensis : egyéves, hajtása gyéren szőrös, a tőlevelek csipkés vagy fogas szélűek, hirtelen keskenyednek hosszú nyélbe, a pálhalevelek karéjosak, vagy szárnyasan szeldeltek, ilyenkor a középső levélszelet jóval hosszabb a többinél, a párta sárgás vagy fehér, vetési és útszéli gyomtársulásokban gyakori
Ibolyák: a virágban a két oldalsó sziromlevél lefelé áll, a pálhák kicsik, hártyásak, pikkelyszerűek Viola odorata: indázó évelő, csak tőleveleket hoz, a szár nem leveles, a tőlevelek hosszú nyelűek, kerekdedek vagy tojásdadok, mélyen szíves vállúak, csipkés szélűek, virágai sötétlilák, illatosak, a virág tőkocsányán középtájon 2 pikkelyszerű fellevelet visel, a pálhalevelek széle alig rojtos, mezofil lomberdőkben, erdőszéleken, cserjésekben nő
Viola reichenbachiana: tőlevélrózsás évelő, vannak szárlevelei is, a szár nem indás, levelei tojásdadok, mélyen szíves vállúak, virágai halványlilák, nem illatosak, a pálhalevelek széle hosszú rojtos, mészkerülő üde lomberdőkben él
