KÉT ÚJÓLAG E L Ő K E R Ü L T A K T A A BOSZORKÁNYPEREK IDEJÉBŐL Irta: B E N C Z E J Ó Z S E F
(Szombathely)
omáromy Andor, Budapesten 1910-ben megjelent „Magyar országi boszorkányperek oklevéltára" című könyvében kb. 600 magyarországi boszorkányperről írt, amelyek közül talán 200 halál büntetéssel végződött, a többiek pedig súlyos megkínoztatások után rövidebb-hosszabb börtönbüntetéssel. A könyvében felsorolt ese ményeket a X V I . század elejével kezdte. Azóta a különböző állami megyei levéltárakból egyre-másra ke rülnek elő az eddig még ismeretlen boszorkányperek aktái, ame lyekből megállapíthatjuk, hogy ha számszerűleg nem is lényegesen, de minden esetre sokkal több volt a hazai Doszorkányper, mint amennyiről Komáromy tudott és írt. A boszorkányperek okmányai főleg azokban a megyékben kerülnek elő, amelyeket a török hódoltság kevésbé vagy egyáltalán nem érintett, miután itt inkább épen maradtak a levéltárak (Zala, Tolna, Vas megyék stb.). Ha pedig még hozzávesszük azt a rengeteg, még feldolgozatlan egyházi levéltárat, akkor még emelkednek a boszorkányperek számai. Hazánkban a X V I I I . században már csak elszórtan fordultak elő boszorkányperek. Feltűnő azonban az, hogy ezek a kései perek milyen kitartóak voltak, a bírák, a javuló közfelfogás, a művelődés terjedése ellenére is, mennyire ragaszkodtak téves álláspontjukhoz, a boszorkányhiedelemhez, és a súlyos ítéletekhez. Az 1720-ig terjedő két évtizedben halálos ítéletekkel végződő boszorkányperek is voltak (Szeged, Nagyszeben, Debrecen), Se gesváron 1717-ben perbe fogtak egy nőt, de már nem ítélték halálra és az ítéletben kimondták: „ a boszorkányság álláspontja igen homá lyos és az emberi okosság nehezen penetrálja".
Az 1721-i nagyszebeni perben a bírák már ingadoztak és a per anyagát a leipzigi egyetem tanárai elé terjesztették, ahonnan az a válasz érkezett, hogy a vádlottat fel kell menteni. Ennek ellenére is egy szegény, öreg bábaasszonyt Marosvásárhelyen még 1757-ben megégettek. Mária Terézia, főleg bölcs tanácsosa Van Swieten, megelégelte a szörnyűségeket, és 1756-ban elrendelte, hogy semmiféle boszorkány perben vagy hasonló „titkos ügyekben" ítéletet hozni nem szabad, hanem a periratokat fel kell terjeszteni a Helytartótanácshoz. Midőn pedig látta, hogy egyes vármegyék főurai és középnemesei a rende letet semmiképpen sem akarják tudomásul venni, 1758-ban újabb, még szigorúbb rendelettel utasította a vármegyéket, hogy ilyen és hasonló perekben a gyanúsítottat a periratokkal együtt szekéren fel kell szállítani Bécsbe, majd később Pozsonyba. A rendelet akkor is érvényben volt, ha a pert káptalani bíróságok indították meg. Zombor városa mindjárt jelentette is, hogy hat boszorkányt tar tanak az „áristomban", egyik már ott meg is halt, a többiek Bécsbe való szállítása igen költséges lenne, ezért kérnek engedélyt arra, hogy a helyi bíróság ítélkezhessen. Mária Terézia a Helytartótanácson keresztül szigorúan elrendelte, hogy a vádlottakat azonnal bocsássák szabadon, csak a periratokat terjesszék fel. Végül 1768-ban már az ilyen és hasonló perek megindítását is betiltotta. Egyes vármegyék főnemes és középnemes urai igyekeztek tiltakozni, mert jól tudták, hogy ezek a perbe fogások kitűnő esz közök az „alja n é p " ellen. Úgy tudjuk, hogy Svédországban 1763-ban, Lengyelországban 1776-ban, Németországban ugyanakkor, Spanyolországban 1804ben volt az utolsó boszorkányper, halálos ítélet nélkül. Az utolsó európai halálos ítélettel végződő boszorkányper 1782-ben Svájcban, Olarus városkában volt, ahol a szegény kis Göldl Anna nevű cseléd lányt halálra ítélték. Orvostörténelmi szempontból különös érde kessége ennek a pernek, hogy a vádló orvos volt: doktor Tschudi. Két ilyen utólag előkerült boszorkányper aktáit kívánjuk ismer tetni, mindkettő eredeti kéziratokban a Vas megyei Állami Levél tárban található. Az egyik 1708-ban kelt, a másik egy évvel későbbi.
Az első perirat így kezdődik: „Anno 1768: Die 12 Mensis Marty Comitatus Castriferrei Anna Németh ad Carcexes Magistratuales deducta et de imputatis Sibi Actibus Magicos
Németh
Sub Sede Judiciaria Criminali de Mágia incusata, et propterea in Figura Judicy Constituta est, examinata respondit Sequentibus.
Anna boszorkányper kihallgatási jegyzőkönyve (Szombathelyi állami Levéltár)
Puncta interrogatoria. Minémö Mesterséggel természet Szerént való tudománnyal é?', vagy bűbájos boszorkánysággal, és mi okra való nézve cselekedted azt,
176S-ból
Responsio. En nem tettem, aki oda tette volt gondja reá, hogy fölvegye. Én sem tudója, sem Látója annak nem vagyok.
hogy az múlt 1765-ik Esztendőben Sorki Tótth-falui Helységhben egy edénben összve timporált Búza, Korpa, Soó, Tégla és Foghajma átal, melyet a Csorda járásban el röjtöttél 16 darabbul álló marhák azonnal a Sok járások és étlenségek után el vesztenek, azon tétemény föl vételével pedigh, és víz ben vettetésével az marhák Szem látomást megh jobbultak. Nem de Tótth Faluban lakozó Kántor Istvánra megh neheztel vén annak ételét elvetted, úgy, hogy jól lehet az ételt kívánta, de mihelest megh lát-ta már nem ehette, mind addigh mégh hozzá hívatván megh nem jésztett, mely jésztés után csak azon szóval No Szegén hiszen ehetői, azon nal megh jobbult és ehetett. Minémő mesterséggel és mért ron tottad megh a fönt emiétett Helységben lakozó Kökin Jánost megh fenegetvén úgy hogy sem ehetett sem ihatott hanem eöt hétigh mint az nyavala törő úgy gyötrődött, méglen Szép kérései után különb különb féle orvossá gokat javasolván ki nem gyó gyult, mely gyógyétás után. Nem de arra kensz érhetted Kökén Jánost, hogy esküdnék megh egész Házi Cselédjével, hogy ki nem mondja általad tett nyava-
Sülvő megh ehetett három-négy font húst is, mért nem ehetett főlvö.
Én bizony nem kértem, nem tehe tek róla, akár mennyit mond, a mennyi a száján ki s bé fér.
Iáját és ugyan általad tett k i gyógyulását is. Továbbá mely tudománnyal, és mi okért kínoztad el annyira Taródházi Molnár Feleségét, hogy abbul miattad halála is követke zett?
Bizony én nem kínoztam, bizony én.
nem
Mint kísérgetted Polányi Mihály feleségét Kenessey Ilonát más fél héti Gyermek ágyában, nem de Személlyedet elváltoztatván hol ló képében az ablakon bényerétettél, hol fejedet ruhával betakargatván az föllebb vett Asszont jésztegetted, megh rontottad, úgy hogy tíz hétigh Sínlődött mi áttad?
Nem sínlődött bizony én miattam, egy óráighis és én bizony nem nyerétettem, sem pedigh az abla kon bé nem néztem.
Mi okbul hitegetted Kenesey Ilo nát, hogy Gyermeke csaló szemét volna, ne gondoljon véle, amint hogy elrontván az Gyermeked meg is holt ?
Bizony én nem mondottam, nem rontottam.
Nem de ugyan Kenesey Ilonát Bizony én nem lölettem, nem harmadival egész télen hideggel bizony én, haszontalan akár agyalöletted, mely cselekedeted, hogy te rogjon rám, akár ne. mesterséged által lett volna reád fogván nem is tagadtad. Mint rontottad el Publér István Tótthfalusi Jobbágynak (akinek házában laktál) az ökreit, és több Szarvas marháit annyira, hogy az Háznál való kútbul nem ihat tak, sőtth mégh az ételétis elvetted el annyira, hogy majd étlenségbe l Szárottak? e
De hogy nem ihattak, de hogy nem ehettek.
Nem különben feleségét is Publér Istvánnak megh rontottad, de mivel megh jésztett, azon nap ismét megh eresztettél neki.
De annyi nyavalája mint én nekem.
sem
volt,
Minémö indulatból és mi okért rontottad megh Cside Jánost, úgy hogy három esztendeigh sínlődött.
Bizony én nem mondottam, ha az Űr Isten reá méri a Fájást arrul senki sem tehet.
A midőn Szy János Feleségestül a Mezzőn árpát gomláltak, mivel az Kender Földet, melyet előbb kértél tőlük, mingyár ki nem mu tatták, a fia kötelében legeltetvén ökreit, minémö boszorkányos mes terséggel elváltoztatott macskát eresztettél reájok, az az mellyel kínoztattad Marháit, úgy hogy az Marhák ordétottak a nagy kín zásban a fiát pedigh jésztegetted ?
Az én mesterségem nem volt, én bizony nem tehetek róla, ha anynyit mond is, amennyi a nagy Száján kifér.
Minémö macska volt az?
Bizony én nem tudom, nem lát tam micsoda macska volt.
Hova tetted az mast emiétett Szy Jánosnak az egyik ökrét, nem de azt haj Szálra kötözted az után pedigh már megrontván fá változtattad? nak törzsökévé
Bizony én nem tudom, de nem is cselekedtem.
Nem de Szy Jánosnét azon okbul hogy mikor kértél tőle nem adott hét Esztendeig löletted az hideg gel.
Én bizony tudója nem vagyok, nem lölettem senkit se hideggel.
Mi okbul cselekedted azt, hogy annak házában étszakának idején
Nem kínoztam bizon én és én nem is ráztam a fejét.
bemenvén a azon megh Esztendeigh megh köllött
fejét megráztod, és rázás után három kínoztad úgy hogy azon kínokban honi ?
Kovács Pált mért fenyegetted mondván, hogy Gyermekének Gyermeke is megh bánnya, nem de te rontottad megh annak tíz darabbul álló Ló és Szarvas Mar háját, ágy hogy egy hónapban mind elvesztek, mi okbul csele kedted ezt? Puplér István Marháinak alig ment Tótth Faluba lakni, azonnal italát elvetted, nem de hogy megh Szólétván panaszolkodott, azon nal megh térítetted nyavalájokat ?
Bizony nem rontottam én, se nem cselekedtem az egészet.
Ha Szépen lát a Marháival, zony eleget eszik iszik.
bi
Az most emiétett Puplér István Feleségét minémö gonosz cseleke dettel rontottad megh csak azért, hogy Sokszor sokfélét kértél tőle és mindenkor adhatott, nem de a Lábait megh rontottad, és mind addig Sanyargattad, méglen, hogy jesztegetett és tudván azt, hogy te cselekedted, meg akart verni, ezen nap eresztettél nékije és meg gyógyult?
Nem rontottam bizony én. én bizony nem cselekedtem semmit.
Cside Jánosnak, hogy fiadnak aki az ökreit házban őrizte a Szűrét elvette, nem de megh fenegetvén mind kezeit, mind lábait meg rontottad, el annyira, hogy három Esztendeigh sínlődött ?
De hogy sínlődött, nékem is elég szer fáit kezem, lábam, hát azt ki cselekedte. Nem rontás az, ha nem baj.
Kenései Andrásnét minémö Mes terséggel rontottad megh akkor midőn Tehene megh romolván an nak megh orvoslására a bugyoga korsót a Tűzhöz tette javaslásodbul ? Es mi okra való nézve mon dottad néki midőn a bugyoga el pattant, azonnal Sínlődő Beteggé lett, az ura néked könyörögvén, hogy gyéltanád megh mire mond tad, hogy Tüzes teremtette mért megy a kórusba, ha nem tud éne kelni?
Ha tanétotta maga Attyafia tanétotta, én biza nem tanétottam és nem mondottam mást, hanem minden éneknek nótája vagyon.
Hát az átol furott márvány golóbics mire való volt az mell a Lá dádba találtatott?
Az jó minden fajta nyavala törés ellen és a Tolvaj Méhek ellen és azkénköves mendergő Kü,
Nem de azt mondottad, amidőn a pandúrok megfogattak, hogy ha téged elvisznek áristomra, utánad még hárman jönnek, tehát ki ezek az társaid ? Beszélled el !
Bizony én nem mondottam, né kem bizony nincs társam, nincs bizony énnekem senkim.
Extradar par me Franciscum Horváth antalati I l t i Comitatus V : Notarium m. p. ítéletet a perben úgy látszik már nem mertek hozni. A levéltár aktában semmi megjegyzés vagy egyéb perirat nincsen, de a helytartó tanácsi gyűjteményben ezt a pert is azok közé sorolták, amelyet a Helytartótanács „Boszorkányper Bizottsága" megsemmisített. Valószínű hogy a szegény kis Németh Anna „pórlányt" szabad lábra helyezték. A másik perirat kevésbé érdekes: Schnóbli Júlia németújvári (ma Güssing, Burgenland) 59 éves bábát 1769-ben azzal vádolták, hogy,boszorkánysággal megmérgezi a kezére született gyerekeket, és
azok harmadnapra sárgaságba megholnak. Ezért háromtallért fogad el". Az asszonyt, mert luteránus volt, nem eskettette meg a káptalani bíróság, de fogadalmat vettek tőle, hogy ,,ő nem tehet a gyermekek sárgaságáról", és szégyenletében hajlandó elköltözni Németújvárról, El is költözött menten Rohoncra, amibe a káptalan belenyugodott. Az ítéletet jóváhagyta Batthyány Boldizsár kegyúr is, de azért úgy rendelkezett, hogy a periratokat fel kell terjeszteni Pozsonyba, a Helytartótanácshoz. IRODALOM 1. Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Komáromy Andor Budapest, 1910. 2. Geschichte der Hexenprozesse. Soldan-Heppe. Stuttgart, 1880. 3. Histoire de l'Inquisition en France, Paris, 1909. 4. Beiträge zur Geschichte der Hexeprozesse in Siebenbürgen. Franz Müller. Braunschweig, 1854. 5. Az eredeti okmányok Szombathelyen az Állami Levéltárban vannak.
2 Orvostörténeti K ö n y v t á r közi.
17
