A magyarországi Papadémosz-akta

A magyarországi Papadémosz-akta… A magyarországi Papadémosz-akta… (1658-1963)

(1658-1963)

a

G K A

Dr. Diószegi György Antal – Diószegi Krisztina

Dr. Diószegi György Antal — Diószegi Krisztina

A magyarországi Papadémosz-akta… (1658-1963)

Ο φάκελος των Παπαδημαίων Ουγγαρίας, ή η ιστορία τις οικογένειας charisi Szerviczky στην Ουγγαρία (1658–1963)

E görög család Magyarországon világra jött gyermeke tokaji görög pap általi megkeresztelésének 350. évfordulójára!

Készült 350 számozott példányban.

Kézirat lezárva: Tokaj, 2008. január 18.

Nyomdakész állapot: Uzsa, 2008. október 23.

Copyright dr. Diószegi György Antal és Diószegi Krisztina

A közölt és megjelentetett jelen alkotás dr. Diószegi György Antal és Diószegi Krisztina szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi, oktatási és tudományos célra (a forrás közlésével) szabadon felhasználható, de bárminemű (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonosokkal kötendő külön szerződés feltételei szerint valósítható meg jogszerűen.

Lektorálta és a fényképeket készítette: dr. Diószeginé Szoboszlai Gyöngyi

Tokaj—Szervia, 2008. 2

Αφιερωμένο στα 350 χρόνια από τη βάφτιση ενός μέλους της εν λόγω οικογένειας από τον έλληνα ιερέα του Tokaj.

Εκτυπώθηκε σε 350 αντίτυπα.

Το χειρόγραφο ολοκληρώθηκε: στις 18 Ιανουαρίου 2008, Tokaj

Έτοιμο προς εκτύπωση: 23 Οκωβρίου 2008, Uzsa

Copyright dr. György Antal Diószegi και Krisztina Diószegi

Το παρόν έργο αποτελεί πνευματική ιδιοκτησία του dr. Diószegi György Antal και της Diószegi Krisztina.Το υλικό είναι διαθέσιμο για ιδιωτική, εκπαιδευτική, διδακτική και επιστημονική χρήση (με αναφορά στην πηγή). Για κάθε είδους (έμμεση ή άμεση) κερδοσκοπική εκμετάλλευση μόνο με σχετική νόμιμη συμφωνία με τους κατόχους δικαιωμάτων...

Θεώρηση και φωτογραφίες: Gyöngyi Szoboszlai dr. Diószeginé

Tokaj-Σέρβια, 2008. 3

Köszönetünket fejezzük ki e könyv megszületéséhez való szellemi és cselekvő közreműködéséért dr. Bencsik Jánosnak, volt tokaji múzeumigazgatónak, és dr. Sasvári László tanárnak. Szerzők

Kiadja: A Görög Kultúráért Alapítvány Felelős kiadó: Angelidisz Vaszilisz Felelős szerkesztő: Angelidisz Vaszilisz Grafika, tipográfiai terv: Czető Zsolt Tördelés, szerkesztés: Czetőné Deák Tünde Nyomdai előkészítés: PART-2001 Kft. Megjelenik: 350 példányban Belív terjedelem: 9,5 ív Papírminőség: 350 g/m2 műnyomó karton borító gyanánt, 100 g/m2 színezett ofszetpapír belívként valamint 160 g/m2 Pergamenata, mint sorszámozott belső előzék Nyomás: Print & Press Works Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Győri Gábor Budapest, 2009

ISBN 978-963-06-6863-7

4

Το «Ίδρυμα για τον Ελληνικό πολιτισμό στη Βουδαπέστη» και ο πρόεδρος κ. Βασίλης Αγγελίδης θέλουν να ευχαριστήσουν την Μη κερδοσκοπική Πολιτιστική Εταιρεία «Πολύτροπος Μούσα» και τον Αντιπρόεδρό της κ. Δημήτρη Μποσνάκη, φιλόλογο του Μουσικού Σχολείου Βόλου, για την επιμέλεια της μετάφρασης του παρόντος βιβλίου και για την ακούραστη στήριξη κάθε προσπάθειας για την ιστορία του απανταχού Ελληνισμού και ιδιαίτερα του Ελληνισμού της Ουγγαρίας.. A Görög Kultúráért Alapítvány megköszöni a Polytropos Mousa – Sokarcú Múzsa Nonprofit Kulturális Egyesületnek, különösképpen Dimitris Bosnakis alelnöknek (a voloszi zeneiskola nyelvtanárának) az odaadó segítséget, mellyel a könyv görög nyelvű lektorálásában segítségünkre volt; valamint a fáradhatatlan támogatását, hogy ez a könyv magyarországi görög elődeinkről megjelenhet.

Budapest Főváros XI. Kerület Görög Kisebbségi Önkormányzat Újbuda

Ινστιτούτο Ερευνών Ελλήνων Ουγγαρίας Magyarországi Görögök Kutatóintézete

Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány

Fővárosi Közgyűlés Esélyegyenlőségi, Foglalkoztatáspolitikai és Kisebbségi Bizottsága

5

Előszó gyanánt Dr. Sasvári László Találkozásom a görög charisi Szerviczky-család tagjaival és tokaji nyomaikkal (Budapest, 2008. január 18.)

A tokaji görögökről csak némi fogalmam volt, mikor Tokajba kerültem, de e család nevét ott hallottam először. Az első emlék, amit megismertem róluk, a templom falában levő márvány sírkő volt. A tetejéről való kereszt akkoriban letörten hevert a földön. A másik emlék az oltáralapítási felirat: akkor ennek a szövegét fel is jegyeztem, de az idők folyamán elkallódott. A fordítására az akkori tokaji református papot kértem meg, és ezt a fordítást tartalmilag később felhasználtam. Még 1955-ben mesélte azt Pap Miklós kolléga (helytörténész), néhai Lőrinczy Zoltán görög katolikus lelkész-hittanár, meg gyerekek is említették, hogy a templom mögött az udvar beszakadt. Többen lemásztak az üregbe, ahol koporsókat találtak (talán hármat). Fel is bontották azokat, hosszú ruhába öltöztetett tetemek voltak bennük. Lőrinczy Zoltán magához vett néhány tárgyat, és meg is mutatta: egy egyszerű kis fekete feszületre emlékszem, meg egy üveggyöngysorra. Szerinte ez valószínűleg a Szerviczky-sírbolt volt. Nagyobb feltárásra nem került sor, mivel ez a korszak (1955) ennek nem kedvezett. Az üreget betömték, mivel a terület iskolaudvar volt, s a gyerekek balesetnek voltak kitéve. (A templom mellett a római katolikus egyház az 1930-as években iskolát építtetett, és itt volt akkor az alsó tagozat!) A templom mögött volt egykor a parókia, ott pedagóguslakások voltak 1955-ben. Tokajban tartózkodásom idején nem tudtam, hogy hol volt a Szerviczky-család lakóhelye. Felkérést kaptam azonban, hogy írjam meg a tokaji evangélikus egyház történetét. Áttanulmányoztam az egyháztanács jegyzőkönyvét, és a XIX. század közepe tájáról találtam egy feljegyzést, hogy az egyháztanács felszólította a házban lakó Szerviczky kisasszonyt: a tűzifát a szolgálóval ne a kályha előtt a szobában vágassa fel. Az evangélikus parókia épületében több lakás is van, de ezek nem nagyméretűek. Arról viszont, hogy pontosan ki is volt az illető Szerviczky családtag, azt nem említik. Valószínűleg egyedül élő idősebb hölgy lehetett. Amikor ezt elmondtam Szerviczky Gabriellának, meg a koporsóban talált leleteket, csodálkozott, és megemlítette, hogy a Szerviczkyek igen gazdagok voltak, családi hagyomány szerint az egyik Szerviczky lakodalmán kávés csészével mérték az apróbb ékszereket. 6

Πρόλογος Dr. László Sasvári Η συνάντησή μου με τα μέλη της οικογένειας Charisi Szerviczky και τα ίχνη τους στο Tokaj (18. Ιανουαρίου 2008, Βουδαπέστη)

Όταν βρέθηκα στο Tokaj είχα ελάχιστες γνώσεις για τους Έλληνες της πόλης. Εκεί πρωτοάκουσα και γι’ αυτή την οικογένεια. Το πρώτο μνημείο τους που είδα ήταν στον τοίχο του ναού μια μαρμαρένια ταφόπετρα, με το σταυρό της τότε σπασμένο στο πάτωμα. Η άλλη μαρτυρία ήταν μια επιγραφή στην Αγία Τράπεζα. Την σημείωσα τότε, με τα χρόνια όμως χάθηκε. Ο τότε καλβινιστής ιερέας μου έκανε την μετάφραση, από την οποία χρησιμοποίησα αργότερα και την ουσία. Το 1955 ο Miklós Pap, ιστορικός, και ο Zoltán Lőrinczy, ουνίτης ιερέας και καθηγητής, (και κάποια παιδιά επίσης) μου διηγήθηκαν ότι στην αυλή πίσω από τον ναό βρέθηκε υπόγειο κοιλωμα. Κατεβαίνοντας σ’αυτήν εντόπισαν φέρετρα (τρία περίπου), ανοίγοντάς τα βρήκαν πτώματα με μακριά ρούχα. Ο κ. Lőrinczy μου έδειξε κάποια αντικείμενα και κράτησε: θυμάμαι ένα λιτό, μαύρο σταυρό και μια αλυσίδα με χάντρες. Κατά τη γνώμη του επρόκειτο για τον οικογενειακό τάφο των Szerviczky. Ιδιαίτερες ανασκαφές δεν έγιναν, διότι η εποχή εκείνη (1955) δεν ευνοούσε τις περαιτέρω έρευνες. Η τρύπα κλείστηκε για λόγους ασφάλειας, επειδή η αυλή χρησιμοποιούνταν από μαθητές. Δίπλα στον ναό από τα 1930 είχε κτιστεί δημοτικό σχολείο από την Ρωμαιοκαθολική Εκκλησία. Πίσω από το ναό υπήρχε κάποτε η ενορία που το 1955 φιλοξενούσε τους παιδαγωγούς. Κατά τη διαμονή μου στο Tokaj δεν ήξερα πώς ήταν το αρχοντικό των Szerviczky. Μου ζήτησαν όμως να γράψω την ιστορία της τοπικής λουθηρανικής κοινότητας. Μελέτησα τα πρακτικά του εκκλησιαστικού συμβουλίου και βρήκα μια καταχώριση του 19ου αιώνα:με την οποία το εκκλησιαστικό συμβούλιο προειδοποιούσε τη δεσποινίδα Szerviczky να μήν κόβουν οι υπηρέτες τα καυσόξυλα μέσα στο δωμάτιο. Η λουθηρανική ενορία διέθετε μερικά, σχετικά μικρά διαμερίσματα. Για το ποιά ήταν ακριβώς η δεσποινίδα εκείνη δεν υπάρχουν μαρτυρίες, πιθανόν να ήταν μεγάλης ηλικίας και ζούσε μοναχή. Όταν το ανέφερα στην Gabriellα Szerviczky, καθώς και τα ευρήματα στα φέρετρα, απόρησε και θυμήθηκε ότι η οικογένεια υπήρξε ιδιαίτερα πλούσια: και ότι στον γάμο ενός Szerviczky τα διάφορα κοσμήματα τα μετρούσαν με φλιτζάνια του καφέ. Παρουσιάζει ενδιαφέρον και ο τρόπος με τον οποίο εντόπισα τους απογόνους της οικογένειας. Ανάμεσα στις διάφορες οικογένειες που γνώρισα στο Tokaj συνα7

Érdekes az is, hogy miként jutottam a Szerviczky rokonok nyomára? Bejáratos lévén néhány tokaji családhoz, megismertem dr. Nemes Andor jogászt, aki maga is foglalkozott helytörténettel. Ő hozott össze Fehér Mártával, akinek az édesapja bíró volt, és kiderült, hogy rokonságban vannak a Szerviczky családdal. Tőle kaptam meg a fenti budapesti címet. Egy Múzeum körúti lakásban élt Szerviczky Gabriella (Gudelfingen Györgyné) és dr. Szerviczky Margit. Az utóbbi angolkisasszony rendi apáca volt, sokáig a rend nyíregyházi iskolájának az igazgatójaként tevékenykedett. Több alkalommal láttak vendégül XIX. századi bútorokkal igen méltón berendezett otthonukban (Múzeum körút 13. szám III. emeletén lévő otthonuk utcára néző lakás volt). Szerviczky Gabriella testesebb, Szerviczky Margit inkább aszketikusabb alkat volt 1958 táján: kendőt viselt (vélhetően fátyol helyett). Egy alkalommal minden jót kívántak a kutatáshoz. Egy (a két utcára néző ablak közötti) régi íróasztalból elővéve ők mutatták meg a családi iratokat, melyben volt 10 kereszt- és 2 házasságlevél: a családnak egyik nőtagja csillagkeresztes hölgy szeretett volna lenni, de ehhez 8 nemesi őst kellett igazolni, ezért készültek ezek az iratok még 1873-ban. Innen vették elő az 1802-es nemesi levelet: könyv alakú volt, fonallal összefűzve, és ezen nagy korong alakú viaszpecsét. A nemesi levélnek volt egy fémdoboza (bádogból): fedőlapján egy domborulat volt kiképezve a pecsét számára. Több irat volt még a dobozban: például az 1690-es armális, valamint Karátsonyi Anna magyar nyelvű végrendelete a XIX. század közepéről. Egy tételre még emlékezem a hagyatékból: jelentős összeget hagyott a 3 tokaji ispotályra, melyeket az egyházak (római katolikus, görög katolikus, református) tartottak fenn. Megmutatták dédnagymamájuk, Karátsonyi Anna esküvői poharát is. Ugyancsak dr. Nemes Andor tokaji jogász (ekkor 55 év körüli agglegény volt) révén ismerkedtem meg a Tolcsván lakó Constantin Tamással, aki 1945 előtt borkereskedő volt, és jelentős családi archívummal rendelkezett (ezen iratokat e család valamelyik levéltárnak ajándékozta). Constantin Tamás az egyik (hozzám írt) levelében megírta, hogy rokonságban van a görög Szerviczky-, Karácsonyi- és a Zákó-családokkal (a rokonsági fokot azonban nem közölte). A Zákó-család utolsó tagja Zákó Soma volt, a XX. század elején halt meg. A Zákóház a tokaji Főtéren az átjáró (dufartos) ház. Az átjáró-kaputól délre levő üzlethelyiség volt Zákó Soma vegyeskereskedése. (Én magam laktam a Zákó-házban egy félévig!) Egyik tokaji háziasszonyom, második férje után Csorba Zoltánné, akkor 75 éves lehetett, mondta, hogy Sátoraljaújhelyen élnek Szerviczkyek. Mutatott nekem egy kisméretű amatőr fényképet az 1920-as évekből: többeket ábrázolt, és a hátlapján szerepelt Szerviczky István neve. Én akkor a Szerviczky-családfára nem is annyira figyeltem fel, viszont arra igen, hogy a családi iratok alapján egy teljesen új helyzet áll elő a tokaji görög közösség valós történetének megítélésében, mert ezek az anyakönyvi kivonatok egyértelműen igazolják, hogy volt Tokajban görög pap általi anyakönyvezés a XVIIXVIII. század folyamán. 8

ντήθηκα με τον νομικό δρ. Andor Nemes, επίσης φίλο της τοπικής ιστορίας. Ο ίδιος μου σύστησε την Márta Fehér, συγγενή των Szerviczky, η οποία μου έδοσε την παραπάνω διεύθυνση. Στη Βουδαπέστη ζούσε η Gabriella Szerviczky και η δρ. Margit Szerviczky. Η τελευταία υπήρξε καλόγρια των Εγγλέζων Κυριών, και για πολλά χρόνια διευθύντρια στο σχολείο του τάγματος στην πόλη Nyíregyháza. Με φιλοξένησαν αρκετές φορές στο σπίτι τους (διακοσμημένο με έπιπλα του 19ου αιώνα), στον 3ο όροφο της λεωφόρου Múzeum 13, με θέα προς τον δρόμο. Κατά το 1958 η Gabriella Szerviczky ήταν κάπως εύσωμη, ενώ η Margit είχε πιο ασκητικό χαρακτήρα:και φορούσε μαντήλι (ίσως αντί για καλύπτρα καλογριών). Μια φορά μου ευχήθηκαν κάθε επιτυχία στο έργο μου. Μέσα από ένα παλιό γραφείο μου έβγαλαν οικογενειακά έγγραφα, ανάμεσά τους 10 πιστοποιητικά βάφτισης και 2 πιστοποιητικά γάμου, τα οποία είχαν γραφτεί από το 1873 και ήταν προορισμένα για να βεβαιώσουν 8 ευγενείς προγόνους για ένα μέλος των Szerviczky που θα ήθελε να αποκτήσει τίτλο ευγενείας. Εδώ βρισκόταν και το έγγραφο απονομής του τίτλου από το 1802:. Είχε σχήμα βιβλίου, συνδεδεμένο με κλωστή, με μια μεγάλη στρογγυλή κέρινη σφραγίδα, που ήταν μέσα σε ένα τενεκεδένιο κουτί:. Το εξώφυλλο διαμορφώθηκε έτσι ώστε να χωράει η σφραγίδα. Στο κουτί υπήρχαν διάφορα άλλα έγγραφα, όπως εκείνο της απονομής τίτλου από το 1690 και η διαθήκη της Anna Karátsonyi από τα μέσα του 19ου αιώνα. Θυμάμαι μία καταχώρηση από το τελευταίο: κληροδοτούσε μια ολόκληρη περιουσία στα τρία νοσοκομεία του Tokaj, τα οποία συντηρούνταν από τις εκκλησίες (καθολική, ουνιτική και καλβινιστική). Μου έδειξαν και το νυφικό ποτήρι της προγιαγιάς Anna Karátsonyi. Μέσω του δρ Nemes (ήταν 55 χρονών τότε και άγαμος) επίσης γνωρίστηκα με τον Tamás Constantin από την πόλη Tolcsva, ο οποίος πριν το 1945 υπήρξε έμπορος οίνου και διέθετε σημαντικό οικογενειακό αρχείο (τα έγγραφα δωρίστηκαν σε ένα δημόσιο αρχείο). Ο κ. Constantin σε μια επιστολή του αναφέρεται στη συγγένειά του με τις ελληνικές οικογένειες Szerviczky, Karácsonyi και Zákó (δεν ανέφερε όμως τον βαθμό). Ο τελευταίος απόγονος των Zákó, ο Soma, απεβίωσε στις αρχές του 20ού αιώνα. Η οικία τους είναι το αρχοντικό με το διάδρομο στην κεντρική πλατεία του Tokaj. Το κατάστημα νότια του αρχοντικού ήταν το παντοπωλείο του. (Εγώ ο ίδιος έμενα για μισό χρόνο στον οίκο των Zákó). Μία από τις σπιτονοικοκυρές μου, η 75άχρονη κα Csorba, είπε ότι στην πόλη Sátoraljaújhely ζούν κάποιοι Szerviczky. Μου έδειξε και μια φωτογραφία από τη δεκαετία του 1920, η οποία παρίστανε διαφόρους, και στο πίσω μέρος έγραφε το όνομα István Szerviczky. Τα οικογενειακά έγγραφα των Szerviczky άλλαξαν ριζικά την ιστορία της ελληνικής κοινότητας του Tokaj, επειδή οι ληξιαρχικές πράξεις γεννήσεως αποδεικνύουν αναμφισβήτητα, ότι στην πόλη υπήρχε πραγματικά ελληνορθόδοξο ληξιαρχείο κατά το 17ο και 18ο αιώνα. Σύμφωνα με τη συζήτηση με τις κυρίες και από άλλα δεδομένα έβγαλα το συμπέρασμα, ότι τα περισσότερα μέλη της οικογένειας Szerviczky γύρω στα 1890 ήταν ακόμα ορθόδοξοι και ελληνόφωνοι. 9

Az idős hölgyekkel való beszélgetés, és más adatok alapján is arra következtetek, hogy a Szerviczky-családnak az 1890 körül élt több idős tagja még görögkeleti volt, és tudhattak görögül. Az idős hölgyekkel való 1958-as személyes találkozáskor egyszer még egy gumibot is előkerült az íróasztalból. (Dr. Diószegi György Antal szerint e gumibot testvérük, dr. Szerviczky György tulajdona lehetett, aki 1914-ben minisztériumi segédfogalmazóként dolgozott a Belügyminisztérium I/B Szakosztályánál.)

10

Κατά τη συνάντησή μου με τις προαναφερόμενες κυρίες στα 1958 βρέθηκε στο συρτάρι μέχρι και ένα ρόπαλο αστυνόμου. (Σύμφωνα με τον δρ György Antal Diószegi το τελευταίο ανήκε ίσως στον György Szerviczky ο οποίος εργάστηκε ως βοηθός συντάκτη στο τμήμα Ι/Β του Υπουργείου Εσωτερικών το 1914.)

11

I. Bevezető gondolatok Konstantinápoly (Bizánc) törökök általi elfoglalása után már a XV. század végétől kezdve megjelenhettek a görög menekültek és kereskedők Magyarországon. Kezdetben inkább Erdélyben, a Tisza vidékén, majd a Felvidéken, és TokajHegyalja vidékén voltak jelen. A görög kereskedői tevékenységet Magyarországon már 1655-ben a törvényhatósági közegek joghatósága alá vonták, annak megelőzése érdekében, hogy nehogy a törökök számára fegyvert szállítsanak: kizárólag a megtelepedett kereskedők maradhattak az érintett megyék és városok illetékessége alatt.1 Kereskedelmük háttérszabályait nemzetközi egyezmények is rögzítették: 1665ben I. Lipót és a török szultán kereskedelmi szerződést kötött a keleti kereskedelem szabályozására. Az osztrákok létrehozták a Keleti Társaságot (Orientalische Compagnie), melynek kiváltságlevelét 1667. július 27-én hagyta jóvá a bécsi császár. E társaság hajói Bécstől Belgrádig közlekedtek igen nagy rendszerességgel. A társaság hajósai minden eszközt és alkalmat kihasználtak arra, hogy a pozsonyi vámosokat kijátsszák: ezzel óriási kárt okoztak Magyarországnak, hiszen ekként nem fizették meg a Magyar Kincstárt illető vámot. A Magyar Kamara a csempészés miatt többször panasszal élt Bécsben, de minden protestálás hatástalan maradt. Ennek az osztrák kereskedelmi társaságnak ugyan nem volt kizárólagos monopóliuma a keleti kereskedelemre, ám kíméletlen eszközökkel harcolt a magyar és a görög kereskedők ellen is. Sok kárt okozó, és a bécsi udvar gazdasági érdekeit szolgáló kereskedelmi tevékenységüknek csak a törökök Bécs elleni 1683-as támadása vetett véget.2 1665-ben Országos Felügyelőség alakult működésük ellenőrzésére, melynek vezetőjévé ráskai Soós Gábort, Felső-Magyarország postamesterét nevezte ki gróf Wesselényi Ferenc nádor. Ezen intézmény nagy mértékben közrehatott abban, hogy a görög kereskedők egy része véglegesen letelepedett például Debrecenben, Tokajban, Miskolcon.3 Kassán a XVII. században már jelen voltak a görög, és más balkáni kereskedők is: jelenlétükhöz Felső-Magyarország tekintetében így legelőször egy kassai adalékot említenénk: „1660. 11. Augusti. Spillenberg Sámuel egyházfi jelenté Bosnyák Péter uram felesége temetésétől ígérete szerint és az szokás szerint az szokott fizetést mindeddig is nem praestálta (vagyis nem volt képes rá), akarna informáltatni, mit kelljen cselekedni.”4 Kassán 1660-tól (többek között) Karácsonyi János és Karácsonyi Tamás görög kereskedők működése ismert.5 Tokajban a XVII. században már két keleti szertartású közösség működött: a görög katolikus és a görög ortodox. Egy érdekes adalék: egy 1644-ben Lembergben nyomott evangéliumos könyv egyházi szláv nyelvű bejegyzése azt tartalmazza, hogy a könyvet (másokkal együtt) a görög Karácsony Demeter vásárolta a tokaji görög egyház számára 1663-ban.6 12

1. Εισαγωγή Μετά την Άλωση της Πόλης από τους Τούρκους, από τα τέλη του 15ου αιώνα, άρχισαν να εμφανίζονται Έλληνες πρόσφυγες και έμποροι στον Ουγγρικό χώρο. Αρχικά κυρίως στην Τρανσυλβανία, μετά στη Βοεβοδίνα και στην περιφέρεια του Tokaj-Hegyalja. Ο έλεγχος των εμπορικών ασχολιών των ελλήνων ήδη από το 1655 είχε περάσει στη διακιοδοσία των ουγγρικών αρχών, για να αποτρέψουν την μεταφορά όπλων στους Τούρκους: αφού μόνο οι μόνιμα εγκατεστημένοι στη χώρα έμποροι μπορούσαν να παραμείνουν κάτω από την αρμοδιότητα των διαφόρων δήμων. 1 Το νομικό πλαίσιο των εμπορικών τους δικαιωμάτων το όριζαν και οι διεθνείς συμφωνίες: στο 1665 ο αυτοκράτορας Λεοπόλδος Α’ υπέγραψε εμπορική συφωνία με τον σουλτάνο για τη ρύθμιση του ανατολικού εμπορίου. Στην Αυστρία ιδρύθηκε η Ανατολική Εταρία (Orientalische Compagnie) με άδεια του βιεννέζου αυτοκράτορα στις 27/07/1667, πλοία της οποίας κυκλοφορούσαν τακτικά μεταξύ Βιέννης και Βελιγραδίου. Τα πληρώματα αξιποιούσαν κάθε ευκαιρία για να ‘ξεγελάσουν’ τους τελονειακούς στη Μπρατισλάβα, προκαλώντας μεγάλες ζημιές στο Ουγγρικό κράτος, γιατί έτσι δεν πλήρωναν τα τέλη στο Ουγγρικό Θησαυροφυλάκειο. Το Ουγγρικό Επιμελητήριο έκανε διάφορες μηνύσεις για λαθρεμπόριο, χωρίς αποτέλεσμα. Η εταιρία αυτή δεν είχε μονοπωλιακά το ανατολικό εμπόριο, μα πολεμούσε ακατάπαυστα τους ούγγρους εμπόρους και τους έλληνες επίσης. Στη βλαβερή δραστηριότητά της, καθώς υπηρετούσε αποκλειστικά τα συμφέροντα της αυστριακής αυλής, έβαλε τέλος η πολιορκία της Βιέννης από τους Τούρκους στα 1683. 2 Το 1665 σχηματίστηκε Κρατική Εποπτεία για τον έλεγχό τους με αρχηγό τον Gábor Soós, διευθυντή ταχυδρομείου Άνω Ουγγαρίας (το βόρειο τμήμα της χώρας, υπό αυστριακή κατοχή – ο μετφρ.), διορισμένος από τον παλατιανό Ferenc Wesselényi. Ο θεσμός αυτός συνέβαλε καθοριστικά στη μόνιμη εγκατάσταση μερικών ελλήνων εμπόρων μ.ά. στις πόλεις Debrecen, Tokaj και Miskolc.3 Στην πόλη Kassa στο 17ο αιώνα υπήρχαν ήδη Έλληνες και άλλοι βαλκάνιοι έμποροι. Έτσι σχετικά με την παρουσία τους στην Άνω-Ουγγαρία τα πρώτα στοιχεία που έχουμε προέρχονται από την Kassa: «11 Αυγούστου 1660. Εγώ, ο κληρικός Sámuel Spillenberg αναφέρω: για την κηδεία της συζήγου του ο κύριος Péter Bosnyák δεν είναι έως τώρα σε θέση να πληρώσει τις προσυμφωνημένες και συνηθισμένες πληρωμές. Πληροφορήστε με, τι θα μπορούσα να κάνω.»4 Στην Kassa γνωρίζουμε τη δράση μ.α. των ελλήνων εμπόρων János και Tamás Karácsonyi από το 1660.5 Στο Tokaj τον 17ο αιώνα λειτουργούσαν ήδη δύο ανατολικές χριστιανικές κοινότητες, η ορθόδοξη και η ουνιτική. Ένα ενδιαφέρον στοιχείο: σε ένα προσευχητάριο, εκτυπωμένο το 1644 στο Λβοβ στην εκκλησιαστική σλάβικη γράφει ότι το έντυπο δωρίστηκε στην τοπική ελληνική εκκλησία από τον έλληνα Demeter Karácsony το 1663.6 13

A fenti családi adatok azért is érdekesek, mert (az ezt követő 250 év során időszakonként visszatérően) meglepő módon több ponton is találkozott, majd pedig még egybe is fonódott a görög Charis/Szerviczky- és a Karácsony/Karácsonyi-, valamint a Felvidéken (Kassán, Eperjesen, Lőcsén) honos Spillenbergcsaládok tagjainak sorsa. Egerből is van adat 1763-ból Bosnyák nevezetű görög kereskedőre: e név mögött elképzelhető, hogy boszniai érdekeltségű kereskedelmi kapcsolat húzódott; de természetesen a nemzetiségi hovatartozást is kifejezhette, hiszen a görögök között akadhattak bosnyákok (illetve boszniai területről származóak).7 Párhuzamként említenénk például a pesti görögök közé tartozó „Emánuel másként Bosnyák Tivadar” személyét. Füves Ödön szerint „A görög vezetéknevek kezdetleges formája … az apai névből keletkezett … a görögöknél … szokásos volt, hogy az apai nevet használták akkor is, amikor már más vezetéknevük volt, valószínűleg azért, mert a törökök elől így könnyebben el tudták titkolni magukat.”8 Visszatérve a Felvidékre rögzítenénk, hogy még Lőcse városában is jelen voltak a görögök: Hain Gáspár Lőcsei krónikája az 1666. évnél az eperjesi gazdasági tanácskozás által március 1. napján a felvidéki városok gazdasági életének védelme érdekében meghozott legfőbb 11 pontot rögzíti: a 7. pontban a görög kereskedők pénzváltási tevékenységét érintő intézkedésekről tett említést.9 Ugyanezen időben már Hegyalján, Sárospatakon is jelen voltak a görög kereskedők: itt 1672-ben 7 görög kereskedő fizetett a kamarának 72 forintot, míg 1693-ban pedig 9 görög kereskedő fizetett patikabért.10 (Ekkoriban a patikabér kifejezés a boltbérletet jelentette.) Szívós és évtizedes munkával új esélyt teremtettek maguknak, mely pár évtized múltán igen komoly eredményt hozott! A tisztességes kereskedelem lett az a terület, mely közösségi gazdasági sikert jelentett a XVII-XVIII. századi magyarországi görögség számára.11

II. Papademus Charis: görög család „Servia” városából A család eredeti neve: Papademus Charis.1 Az anyakönyvek tanúsága szerint 1747-ig az anyakönyvezésekkor a „Papademus Karisi (Karisch), alias Szerviczky”, ezután pedig a „Karisi (Karisch), alias Szerviczky” vezetéknevet használták. E kettős név az eredeti nevük.2 A görög „papademosz” a „nép atyja” jelentéssel bír (a „Papademus” névhasználat latinos forma). A „Papademus” vezetéknév azután a XVIII. század folyamán elmaradt a „Charis” mellől: ezt az is igazolja, hogy a XIX. század elején új armális adományozásban részesülő görög utód már a Charis/Karis Márton nevet használta.3 A Szerviczky név a görögországi (Kozani közelében fekvő) Szervia (Servia) város nevéből, mint származási helyből ered. A családi hagyomány szerint Lembergen 14

Τα παραπάνω στοιχεία είναι ενδιαφέροντα και από μια άλλη άποψη: οι μοίρες των δύο ελληνικών οικογενειών Charis/Szerviczky και Karácsony/Karácsonyi και των Spillenberg από διάφορες πόλεις της Βοεβοδίνας βρέθηκαν να συνδέονται κατά παράξενο τρόπο σε πολλά σημεία κατά διαστήματα για τα επόμενα 250 χρόνια. Στοιχεία υπάρχουν και στην πόλη Eger από το 1763. Το επώνυμο ενός έλληνα, Bosnyák, δηλώνει ότι ο ίδιος είχε εμπορικές σχέσεις με τη Βοσνία. Φυσικά μπορεί να δηλώνει και την καταγογή του, επειδή υπό τον όρο «Έλληνες» εννοούσαν τότε και άλλες φυλές, κυρίως βαλκανικές. 7 Το ίδιο όνομα συναντάμε και στην ελληνική κοινότητα της Πέστης, ως «Tivadar Emánuel ή Bosnyák». Σύμφωνα με τον ελληνιστή Ödön Füves «...τα πρώιμα ελληνικά επώνυμα [...] προέρχονται από το όνομα του πατέρα. [..] Οι Έλληνες συνήθιζαν να τα χρησιμοποιούν, ακόμη κι αν είχαν διαφορετικά επόνυμα, ίσως για να κρατήσουν μυστική την αληθινή τους ταυτότητα από τους τούρκους» 8 Επιστρέφοντας στη Βοεβοδίνα ας σημειωθεί ότι Έλληνες υπήρχαν και στην πόλη Lőcse. Στα χρονικά του ο Gáspár Hain, στα 1666, σημειώνει τους 11 κανόνες για την ρύθμιση της οικονομίας των δήμων της Βοεβοδίνας, μετά από απόφαση του τοπικού Οικονομικού Συμβουλίου. Ο 7ος κανόνας ορίζει τις συναλλαγματικές δραστηριότητες των ελλήνων εμπόρων. 9 Ταυτόχρονα οι έλληνες έμποροι ήταν παρόντες και στις περιφέρειες Hegyaljα και Sárospatak (ΒΑ Ουγγαρία – ο μτφρ.): 7 έλληνες πλήρωναν συνδρομή στο εμπορικό επιμελητήριο στα 1672, ενώ το 1693 ο αριθμός των ελλήνων οι οποίοι διέθεταν καταστήματα και πλήρωναν ενοίκια ήταν 9. 10 Με μεγάλο κόπο δεκάδων χρόνων κατάφεραν να διαμορφώσουν καινούριες συνθήκες ζωής και ευκαιρίες, οι οποίες έφεραν μετά από μερικές δεκαετίες ιδιαίτερα μεγάλο κέρδος. Για τον ελληνισμό της Ουγγαρίας του 17ου-18ου αιώνα η πιο επιτυχημένη οικονομική δραστηριότητα υπήρξε το εμπόριο με το δίκαιο κέρδος. 11

2. Papademus Charis: Ελληνική οικογένεια από τα Σέρβια Κοζάνης Αρχικά η οικογένεια ονομαζόταν Papademus Charis. 1 Σύμφωνα με τις ληξιαρχικές πράξεις στις καταχωρήσεις μέχρι τα 1747 χρησιμοποιούσαν το επώνυμο Papademus Karisi (Karisch), ή άλλως Szerviczky, και αργότερα το Karisi (Karisch), ή άλλως Szerviczky. 2 Το ελληνικό πρωτότυπο είναι Παπαδήμος, που χρησιμοποιούσαν με τη λατινική μορφή: Papademus. Αργότερα, κατά το 18ο αιώνα το Papademus δίπλα από το Charis εξαφανίστηκε: ο απόγονος που αξιώθηκε με τίτλο Ούγγρου ευγενούς στο 19ο αι. ονομαζόταν πλέον Márton Charis/Karis. 3 Το επώνυμο Szerviczky δηλώνει τον τόπο καταγωγής, τα Σέρβια νομού Κοζάνης. Σύμφωνα με την οικογενειακή παράδοση οι Παπαδημαίοι κατέφθασαν στην Ουγγαρία μέσω του Λβοβ Πολωνίας (ασχολούνταν με οινεμπόριο), που εξηγεί την 15

(Lvov) keresztül érkeztek Magyarországra (vélhetően borkereskedelmet folytattak): ez lehet a magyarázat a lengyeles „czky”-végződés alkalmazására (jelentése: „Szerviából származó”).4 A görög Szervia városának lakói a XVIII. század elejéig erős kereskedelmi kapcsolatot építettek ki Magyarországgal: Szerviából számos kereskedő költözött át Kozani városába, és Magyarországra is.5 Az 1762-es tokaji görög összeírásban szerepel egy olyan görög, a 45. sorszám alatti Demetrius Krakor, aki szintén Szervia városából költözött Tokajba.6 1802-ben e néven ismét címeres nemesi levelet is kaptak: ebből eredt azután nemesi előnevükként kiegészülve a „charisi Szerviczky”-családnév használata. A magyarországi görög kereskedők körében gyakran fellelhető a származási hely nevéből képzett családnév: fontos köteléket jelentett ez származástudatuk megőrzésében.7 A „Charis” (másként Karis, Karisch, Káris) keresztnévből képzett nemesi előnév révén mintegy megőrizték a család számára fontos ősükre való emlékezetet; míg a „Szerviczky” vezetéknév a származási helyük (évszázadokon átívelő) átörökítő tudatát rögzítette az utókor számára. Az ős keresztnevéből képzett névhasználat más hegyaljai görög család esetében is létezett: a tolcsvai Constantin-család vezetékneve eredetileg szintén keresztnév lehetett.8 Charis: e szó jelentése görög eredetiben szeretetreméltóság, kegyelem, érték. A Szentírás a kegyelmet a görög charis szóval fejezi ki: a keresztény alapjelentése öröm és örvendezés, hiszen ott válik örömtelivé az élet, ahol megjelenik a kegyelem. A szó teológiai értelmű jelentése: az emberben levő isteni adomány, másként fogalmazva pedig a személyes kisugárzás. A Bibliában Isten megbocsátó és ellentételezést nem váró kegyelmét jelenti e szó. A keresztény vallás angyalainak boldogságot árasztó öröme a charisok által képviselt vidám boldogsággal megegyező értelmű. A karizma görög eredetű szó is a charis szóból származik. Eredeti jelentése az ókori görög hitvilágban gyökerezik: Eurünomé Okeánisz és Zeusz leányai voltak a charisok. A charisok (latinul gráciák) komoly és méltóságteljes istennők: Euphrosyné a „Boldogság”, Thaleia a „Virulás”, Aglaia pedig az „Ünnepi ragyogás” révén egyben a kedvesség, a báj és a hála; valamint a kecsesség és kellem megszemélyesítői is voltak. A művészek képzeletében játszó, éneklő istennők Aphrodité kísérői voltak.9 A Charis név eredeti formájában Theocharis lehetett, melynek jelentése: „Isten kegyelme”. A charisi Szerviczky-név Zemplén vármegyében a közismert családnevek közé tartozott.10

16

πολωνική κατάληξη „czky”, που σημαίνει άτομο καταγόμενο από τα Σέρβια.4 Οι κάτοικοι των Σερβίων έως τις αρχές του 18ου αι. διέθεταν ανεπτυγμένες εμπορικές σχέσεις με την Ουγγαρία: Πολλοί Σερβιώτες έμποροι μετακόμισαν στη Κοζάνη και από εκεί σε διάφορες ουγγρικές πόλεις. 5 Στις απογραφές των Ελλήνων του Τokaj το 1762, αναφέρεται ο υπ. αρ. 45 Demetrius Krakor, ο οποίος προήρθε στην πόλη αυτή επίσης από τα Σέρβια 6 Το 1802 επίσης δόθηκε τίτλος ευγενείας σε μέλος της οικογένειας. Σε αυτό οφείλεται η μετέπειτα χρήση του επωνύμου ευγενείας „charisi Szerviczky”. Ανάμεσα στου Έλληνες εμπόρους της Ουγγαρίας η χρήση του τόπου καταγωγής στη θέση του επωνύμου ήταν γενικό φαινόμενο και σημαντικότατο χαρακτηριστικό για τη διαφύλαξη της εθνικής τους συνείδησης. 7 Με την εγκατάσταση του επωνύμου ευγενείας Charis (αλλού και Karisch, Karis, Káris) διαφύλαξαν το όνομα του σπουδαίου προγόνου τους, ενώ το επώνυμο Szerviczky μας δείχνει την τιμή που απέδιδε η οικογένεια για εκατοντάδες χρόνια προς την γενέτειρά της. Το ίδιο φαινόμενο συναντάται και σε πολλές άλλες περιπτώσεις, για παράδειγμα το επώνυμο της οικογένειας Constantin προέρχεται επίσης από βαφτιστικό όνομα.8 Charis: η ελληνική λέξη ‘χάρις’ σημαίνει ευγένεια, ευτύχημα, έλεος. Η Αγία Γραφή ανταποδίδει την έννοια του ελέους με τη λέξη χάρη. Στη χριστιανική ορολογία σημαίνει χαρά και ευτυχία, διότι όπου υπάρχει έλεος εμφανίζεται και η χαρά. Η θεολογική της έννοια είναι το Θεϊκό χάρισμα στον άνθρωπο, ή αλλιώς η προσωπική αίγλη. Στη Βίβλο σημαίνει τo ανεκτικό έλεος του Θεού που δεν ζητάει ανταμοιβή. Η χαρά των αγγέλων του χριστιανισμού που εκπέμπει ευτυχία συμπίπτει με την ευθυμία και την χάρη των Χαρίτων. Και η λέξη ‘χάρισμα’ προέρχεται από εκείνη. Η αρχική της έννοια ανάγεται στην αρχαία ελληνική μυθολογία: οι Χάριτες ήταν κόρες του Δία και της Ευρυνόμης. H Ευφροσύνη, η Αγλαία και η Θάλεια ήταν προστάτιδες των καλλιτεχνών και θεότητες που προσωποποιούσαν την ευφροσύνη, την ομορφιά και τη χάρη. Περνούσαν τη ζωή τους κυρίως σε γιορτές και συνόδευαν τον Απόλλωνα ή την Αφροδίτη. 9 Το όνομα Charis προέρχεται από το βαπτιστικό Θεοχάρης, που σημαίνει ‘η χάρη του Θεού’. Οι Charisi Szerviczky ήταν από τις πιο γνωστές οικογένειες σε όλον τον νομό Zemplén. 10

17

III. Társadalmi státus A legfontosabb családi adat mindig is a jogállás volt az európai feudális társadalmakban. A Charis/Szerviczky-család 1658-ban már nemesi címet viselt. Kereken 300 évvel későbbi adat: Sasvári Lászlónak az 1958-as többszöri személyes beszélgetés során a 80 év körüli Szerviczky-hölgyek, Gabriella és Margit azt mondták, hogy (a családi hagyomány szerint) őseik régi görög nemesként jöttek Magyarországra a török elől.1 1658-as nemesi címük ekkoriban még szinte példa nélküli a Magyarországon élő görög kereskedők körében: ez a család egyedi, különleges státusát mutatja.2 A magyarországi görög összeírásokban ezért nem szerepeltek. Azt is közölték a Szerviczky-hölgyek, hogy nem közvetlenül érkeztek őseik Magyarországra a török elől: először Lengyelországban, Lvivben (Lvov; Lemberg) kereskedtek a görög közösség tagjaiként, és aztán a XVII. század első felében költöztek Magyarországra.3 E görög család tekintetében még az is különleges, hogy még anyakönyvi bizonyíték is rendelkezésre áll: 1658-tól kezdve egészen a XIX. század közepéig anyakönyvi szempontból folyamatosan igazolt család, melyhez hasonlóról ma még nincsen tudomásunk.4 Ráadásul nem is pusztán görög kereskedőként voltak jelen, hanem igen korán földbirtokosokká lettek. A család már 1700 körül végleg megtelepedett TokajHegyalján: földesúri jogokkal bírtak Takcsány (Sztakcsin, Szinna közelében), Hegedűsfalva (Homonna közelében), Zavadka és Topolóka (Homonna közelében) helységekben. Ez utóbbi településen az 1860-as években felújították a Szirmayak által a XVII. században épített kastélyt.5 Egy anyakönyvi kivonat tanúsága szerint már 50 évvel korábban, 1658-tól jelen voltak Tokajban. A fenti birtoklás kapcsán fontosnak tartjuk megemlíteni az alábbi anyakönyvezéssel kapcsolatos tényeket is, hiszen Hegyalja igen tágan vett térségében a XVII. században egyedül Tokajban volt már görögkeleti anyakönyvezés: ez nyilvánvaló a tokaji görög pap által kiállított Charis/Szerviczky-család anyakönyveiből kivilágló adatok szerint.6 Bár a tokaji ortodox egyházközség alapításának pontos idejét még nem sikerült pontosan meghatározni, viszont a fentiek alapján egyértelmű, hogy a XVII. század közepén már működött görög szertartású parókia. Egyértelműen azért vitték Tokajba a gyermekeiket megkereszteltetni, mert ragaszkodtak a görögségükhöz és az ortodoxiához. (Ennek hátterében az állt, hogy az említett hajdúvárosok parókiái az 1646-os unió után néhány évvel görög katolikussá váltak.) Az anyakönyvi adatok fényében nem túlzás azt állítani, hogy a mai Magyarország területén történelmileg az első görög alapítású egyházközösség éppen a tokaji lehetett!7 E család egyedi jogállását megerősítik azok a tények, illetve pontosabban a hiányuk, hogy a görög kereskedőkre vonatkozó országos és helyi összeírásokban 18

3.Κοινωνική υπόσταση Στις φεουδαρχικές κοινωνίες της Ευρώπης η νομική υπόσταση υπήρξε πάντα το σημαντικότερο χαρακτηριστικό μιας οικογένειας. Οι Charis/Szerviczky από το 1658 έφεραν ήδη τίτλο ευγενείας. Ακριβώς 300 χρόνια αργότερα, το 1958 ο κ. László Sasvári συνομιλώντας με τις 80άχρονες κυρίες Szerviczky, Gabriella και Margit πληροφορήθηκε ότι σύμφωνα με οικογενειακές τους παραδόσεις οι πρόγονοί τους κατέφθασαν στην Ουγγαρία ως παλιοί Έλληνες ευγενείς. 1 Η κατοχή τίτλου ευγενείας το 1658 ήταν μοναδικό φαινόμενο ανάμεσα στους Έλληνες εμπόρους της Ουγγαρίας, πράγμα που δείχνει την ιδιαίτερη θέση της οικογένειας.2 Το στοιχείο, ή μάλλον η έλλειψή του, ότι δεν αναφέρονται ανάμεσα στις απογραφές των Ελλήνων υποστηρίζει την άποψη ότι είχαν ειδική νομική υπόσταση. Επίσης το 1958 του ανέφεραν ότι δεν κατέφθασαν κατευθείαν στην Ουγγαρία, αλλά αρχικά εμπορεύονταν στο Λβοβ Πολωνίας ως μέλη της τοπικής ελληνικής κοινότητας, και κατά τα μέσα του 17ου αιώνα μετακόμισαν στην Ουγγαρία. 3 Επίσης ενδιαφέρουσα είναι η περίπτωση της εν λόγω οικογένειας σχετικά με την ύπαρξη ληξιαρχικών πράξεων: από το 1658 έως τα μέσα του 19ου αιώνα. Υπάρχει μια συνέχεια από ληξιαρχικές καταχωρήσεις, τη στιγμή που δεν διαθέτουμε παρόμοια δεδομένα για άλλες οικογένειες.4 Επιπλέον, δεν ήταν έλληνες έμποροι και μόνο, αλλά ιδιαίτερα νωρίς έγιναν μεγαλοκτηματίες. Ήδη γύρω στα 1700 εγκαταστάθηκαν μόνιμα στην περιφέρεια Tokaj-Hegyaljα όπου διέθεταν δικαιώματα γαιοκτημόνων στους δήμους Takcsány ή Sztakcsin, Hegedűsfalva, Zavadka και Topolóka. Στον τελευταίο οικισμό ανακαίνισαν στα 1860 μια έπαυλη, κτισμένη από την ευγενική οικογένεια Szirmay στο 17ο αιώνα. 5 Σύμφωνα με μια ληξιαρχική πράξη οι Szerviczky ήταν παρόντες στο Tokaj ήδη από το 1658, δηλαδή 50 χρόνια νωρίτερα. Σχετικά με τα παραπάνω κτήματα παίρνουμε πληροφορίες και από τις ληξιαρχικές καταχωρήσεις των Charis/Szerviczky υπογεγραμένες από τον ελληνορθόδοξο ιερέα της πόλης, αφού στο 17ο αιώνα από όλη την ευρύτερη περιοχή του Hegyalja μόνο στο Tokaj υπήρχε ελληνορθόδοξο ληξιαρχείο.6 Μολονότι λείπει μέχρι σήμερα η ακριβής χρονολογία ίδρυσης της ορθόδοξης κοινότητας του Tokaj, με βάση τα παραπάνω στοιχεία είναι ξεκάθαρο ότι στα μέσα του 17ου αιώνα λειτουργούσε ήδη ελληνορθόδοξη ενορία. Το ότι επέμειναν να βαφτίσουν τα παιδιά τους στο Tokaj δείχνει αναμφίβολα την επιμονή τους στην ορθοδοξία και στην ελληνική τους ταυτότητα. (Οι ενορίες των προαναφερόμενων κωμοπόλεων μετά την υποταγή τους στη Ρώμη στα 1646 έγιναν καθολικές.) Σύμφωνα με τις ληξιαρχικές πράξεις δεν είναι υπερβολή να ισχυριζόμαστε ότι ίσως η πρώτη ελληνορθόδοξη κοινότητα στην περιοχή της σημερινής Ουγγαρίας ήταν εκείνη του Tokaj. 7 Το στοιχείο, ή μάλλον η έλλειψή του, ότι δεν αναφέρονται ούτε στις κρατικές ούτε στις τοπικές απογραφές ανάμεσα στους Έλληνες εμπόρους δείχνει επίσης 19

sem szerepelnek: eltérő helyzetben voltak tehát a többi XVII. századi görög kereskedő magyarországi státusától, mely szinte kivétel nélkül kompánia-tagságot feltételezett.8 Egyáltalán nincs adat arra, hogy bármely magyarországi görög kereskedelmi társulat (kompánia) tagjai lettek volna e család tagjai: ez azért különösen fontos tény, mert nem tudunk más, olyan korabeli magyarországi görögről, aki ezt megtehette volna súlyos következmények nélkül. A Charis/Szerviczky-család tagjai egészen a XIX. század első harmadáig mindig saját görög közösségük tagjai közül választottak házastársat. Ezt máshol csak akkor tehette meg egy magyarországi görög, ha valamelyik görög kompánia tagja volt. A fenti adatok összességében szintén e család már 1658-ban fennálló nemesi jogállását támasztják alá. Ez a nemesi jogállás azért igazán lényeges, mivel a fentebb már hivatkozott (1665ben megalakult) Országos Felügyelőség hatásköre nem terjedt ki azon görögökre, akik addigra magyar nemességet szereztek, illetve akik később szerezték ezt meg.9 A családi archívumban 1958-ban még eredetiben fellelhető 1690-ből való armális is magyarázatot ad arra a tényre, hogy miért is nem szerepel a nevük görög összeírásokban: jogállásuk szerint magyar nemesek voltak.10 E XVII. század végéről való magyar nemesi levél (armális) is azért is lényeges, mert ez akkoriban még igen ritka volt a Magyarországon élő görögök körében: ez is a család megkülönböztetett jelentőségét mutatja.11 Köztiszteletnek örvendő családként voltak jelen a tokaji görög közösségben, és ez leginkább az 1801 után kompánia nélkül maradt tokaji görögkeleti egyházközségben kifejtett adományozó kedvükben érhető tetten: a ma is meglévő 1804-ben készíttetett vörösmárvány oltárasztal elkészítési költségét idősebb Szerviczky György állta; sőt, az 1830-as években a fiával egyetemben az ikonosztáz képei közül kettőt is bizonyosan ők készíttettek. Különleges jogállásukra utal az is, hogy a tokaji görög egyházközösség számos kiemelkedő tagja (pl. Bimbó-Lázár, Keffala, Dogali) közül kizárólag az idősebb Szerviczky György sírköve került elhelyezésre 1842-ben a tokaji görög templom hátsó falának közepére.12 Ez azért egyedülálló, mert a többi görög templom esetében jellemzően ettől eltérő helyzetet találunk: a pesti Petőfi téri görög templom falában körben találhatóak a Pest-Budán igen jelentős görög családok tagjainak (mára már igen megkopott, ám valamikor igen díszes) síremlékei; vagy a miskolci görög templomot is érdemes említeni, ahol számos sírkő látható ma is; sőt, még a kisebb görög közösséggel bíró Vác templomának falában is két síremlék maradt fenn napjainkra is; és ez igaz Győr ortodox templomára is. Egyszerre voltak közmegbecsültek a vármegyei nemesség soraiban, és a szűkebb tokaji görög közösségükben is. E tokaji görög család is alátámasztja Hodinka Antal akadémikus egy évszázaddal korábban tett megállapítását is, mely szerint a magyarországi görögökben nem csak a kereskedőt kell látni, hanem az értékteremtő közösséget is.13

20

ότι είχαν ειδική νομική υπόσταση και ότι κατείχαν διαφορετική θέση από τους υπόλοιπους Έλληνες εμπόρους της Ουγγαρίας το 17ο αιώνα, οι οποίοι αποκτούσαν την ουγγρική υπηκοότητα αποκλειστικά ως μέλη μιας ‘κομπανίας’. 8 Δεν υπάρχουν στοιχεία για το αν οι Charis/Szerviczky υπήρξαν ποτέ μέλη οποιασδήποτε ελληνικής εμπορικής εταιρίας (‘κομπανίας’) στην Ουγγαρία. Αυτό είναι σημαντικότατο επειδή δεν γνωρίζουμε παρόμοια οικογένεια που θα το τολμούσε χωρίς σοβαρά ενδεχόμενα. Έως το πρώτο τρίτο του 19ου αιώνα όλοι οι απόγονοι παντρεύονταν με άλλα μέλη της ελληνορθόδοξης κοινότητας αποκλειστικά, πράγμα αδύνατο για οποιαδήποτε άλλη ελληνική οικογένεια στην Ουγγαρία που δεν ήταν μέλος μιας κομπανίας. Όλα τα προαναφερόμενα στοιχεία υποστηρίζουν το γεγονός, ότι η οικογένεια διέθετε ευγενική υπόσταση ήδη από το 1658. Η σημασία της ευγενείας τους είναι ιδιαίτερα μεγάλη, διότι οι Έλληνες που απέκτησαν τον τίτλο αυτό πριν (και μετά) την ίδρυση την προαναφερόμενης Κρατικής Εποπτείας στα 1665 δεν ανήκαν στη σφαίρα αρμοδιότητάς της. 9 Το έγγραφο απονομής τίτλου ευγενείας του 1690 (στα 1958 το πρωτότυπο βρισκόταν ακόμη στο οικογενειακό αρχείο) επίσης μας εξηγεί, γιατί δεν περιλαμβάνεται το όνομά τους σε καμία απογραφή Ελλήνων, διότι σύμφωνα με τη νομική τους υπόσταση υπήρξαν Ούγγροι ευγενείς. 10 Τέτοιου είδους τίτλοι ήταν ιδιαίτερα σπάνιο φαινόμενο ανάμεσα στους Έλληνες της Ουγγαρίας στο 17ο αιώνα, πράγμα από το οποίο επίσης αποδεικνύεται η εξαιρετική σημασία της οικογένειας. 11 Στην ελληνική κοινότητα του δήμου Tokaj τους είχαν σε μεγάλη υπόληψη, πράγμα που εκφράζεται ιδιαίτερα από τη διάθεσή τους να δίνουν εισφορές προς την εκκλησιαστική κοινότητα, ειδικά μετά τη διάλυση της τοπικής εμπορικής κομπανίας (1801). Για παράδειγμα, η ερυθρή μαρμαρένια Αγία Τράπεζα κατασκευάστηκε με έξοδα του György Szerviczky του πρεσβύτερου το 1804, ενώ είναι σίγουρο ότι στα 1830 δύο από τις εικόνες του τέμπλου ήταν δωρεές του ίδιου και του γιού του. Η εξαιρετική νομική υπόσταση εκδηλώνεται και από το γεγονός, ότι από όλες τις κορυφαίες προσωπικότητες (λ.χ. Bimbó-Lázár, Keffala, Dogali) της ελληνορθόδοξης κοινότητας του Tokaj μόνο η ταφόπλακα του György Szerviczky τοποθετήθηκε μέσα στον τοπικό ελληνικό ναό, στη μέση του εσωτερικού τοίχου.12 Αυτό είναι μοναδικό φαινόμενο όσον αφορά τους άλλους ελληνορθόδοξους ναούς. Σε εκείνον της Πέστης τα (σήμερα κάπως παλιωμένα μα κάποτε πλούσια διακοσμημένα) μνήματα εξεχόντων Ελλήνων της Πέστης και της Βούδας βρίσκονται γύρω-γύρω στον τοίχο. Αξιοσημείωτο παράδειγμα είναι ο ελληνικός ναός στην πόλη Μiskolc με τις ταφόπλακες που υπάρχουν έως και σήμερα, ή οι δύο τάφοι στην εκκλησία της πόλης Vác, όπου υπήρχε πολύ μικρότερη ελληνική κοινότητα. Το ίδιο ισχύει και για τον ορθόδοξο ναό δήμου Győr. Τους Charis/Szerviczky είχαν σε μεγάλη υπόληψη οι ευγενείς του νομού,συνάμα και οι έλληνες της κοινότητάς τους. Το παράδειγμα επίσης της εν λόγω οικογένειας υποστηρίζει την παρατήρηση του ακαδημαϊκού Antal Hodinka έναν αιώνα πριν, ότι τους Έλληνες της Ουγγαρίας δεν πρέπει να τους βλέπουμε μόνο ως εμπόρους, αλλά και ως κοινότητα που δημιουργούσε αξίες. 13 21

IV. Címerek A debreceni görög kereskedők közössége 1690. május 19-én (Liber Regius XX. 372.) királyi kiváltságlevelet nyert: Horváth Márton debreceni görög főbíró és Hunyadi Sándor görög kereskedő kérelmére került e privilégium kiadásra. Ez utóbbi személy megítélésem szerint a vajdahunyadi lakos nagykereskedő Karácsony/Karátsonyi Sándorral azonos, aki II. Rákóczi Ferenc legfontosabb görög kereskedelmi szállítója volt a szabadságharc idején (e család egy része már ekkoriban legalább három évtizede jelen volt Tokajban).1 Nagy jelentőségű eredmény volt ez a magyar feudális társadalom viszonyai között. I. Lipót ugyanis a debreceni görögök privilégiumát 1690-ben címeradománnyal erősítette meg: e címer kék színű katonai pajzsának zöld mezőjében jobbra fordult bárány legel, felette kiterjesztett szárnyú és fejét jobbra fordító sas a csőrében zöld növényt tart.2 (A görög Karácsony/Karátsonyi-család és a Charis/Szerviczky-család jelentőségére Tokajban még többször visszatérünk, mert e két család a helyi görög közösségben és a nemesi vármegyében is meghatározó volt évszázadokon át.) Érdekes egybeesés, hogy a Charis/Szerviczky-család szintén ebben az évben, 1690-ben magyar nemességet szerzett és címeradományozásban is részesült. (Dr. Sasvári László történész emlékezete szerint az 1690. évi armálist egy fémdobozban tárolták a család Budapesten élő idős hölgytagjai 1958-ban: fedőlapján egy domborulat volt kiképezve a pecsét számára.) A Charis/Szerviczky-család második alkalommal is magyar címeradományozásban részesült: ez az (1690. évi után 112 évvel későbbi) újabb címeradományozás ténye is különlegesség a többi magyar nemességet szerző görög családok viszonylatában. „Karisch alias Szervitzky Márton, neje Demeczky Bazilia és fiai György, János és Márton 1802. május 21-én nyertek új czímeres nemes-levelet, mely 1803-ban hirdettetett ki Szabolcs vármegyében.” 3 E címerkép megtalálható Siebmacher hírneves címerkönyvében.4 A Charis/Szerviczky-család (második alkalommal) 1802-ben címeradományban részesült.5 E „Czímer: négyelt paizs vágott szívpaizszsal. Abban felül ezüstben a paizs jobb felső sarka felé emelkedő szőlőhegy, szőlőtőkékkel, alul természetes színű vízben természetes hal. A nagy paizs: 1. és 4. kékben, hegy tetején kisdedeit vérével tápláló pelikán. 2. és 3. veresben, befelé fordult ágaskodó arany-oroszlán. Sisakdísz: kék dolmányos és kucsmás kinövő magyar vitéz, jobbjában nemzeti színű zászlót tart, balját csípőjére nyugtatja. Takarók: kékezüst-vörösarany.” 6 E szívpajzsos címerkép a magyar nemességet szerző görögök körében egyedülállónak minősíthető. Ez utóbbi armális szöveges indokolása utal a Szerviczky-család őseinek érdemeire, akik részt vettek Nándorfehérvár (Belgrád) felszabadításában Szavoyai Jenő hadjárata 22

4. Θυρεοί-Οικόσημα Στη κοινότητα των Ελλήνων εμπόρων του δήμου Debrecen στις 19 Μαΐου 1690 παραχωρήθηκαν εμπορικά προνόμια από τον βασιλιά (διάταγμα Liber Regius XX. 372.) μετά από αίτηση του αρχιδικαστή Márton Horváth και του εμπόρου Sándor Hunyadi, Ελλήνων δημοτών. Ο τελευταίος κατά τη γνώμη μου είναι ίδιος με τον Sándor Karácsony/Karátsonyi από το δήμο Vajdahunyad, ο οποίος υπήρξε ο μεγαλύτερος εμπορικός προμηθευτής του ηγεμόνα Ferenc Rákόczi B‘ στη διάρκεια του απελευθερωτικού αγώνα του 1704. Η οικογένειά του είχε τουλάχιστον 30 χρόνια παρουσίας στο Tokaj. 1 Στη σημασία των οικογενειών Karácsony/Karátsonyi και Charis/Szerviczky θα επανέλθουμε πολλές φορές, διότι ο ρόλος τους υπήρξε καθοριστικός στην τοπική ελληνική κοινότητα και στον κύκλο ευγενών του νομού για εκατοντάδες χρόνια. Το διάταγμα ήταν ένα μεγάλο επίτευγμα για τα κοινωνικά πλαίσια της φεουαδρχικής Ουγγαρίας, διότι παράλληλα με τα προνόμια ο βασιλιάς Λιποτ Α’ τους παραχώρησε και τίτλο ευγενειας: ο βασικά γαλάζιος θυρεός φέρει πράσινο χωράφι με αρνί στραμμένο προς τα δεξιά, πάνω του αητός με τεντωμένα φτερά και το κεφάλι προς τα δεξιά, στο ράμφος του πράσινο φυτό. 2 Περίεργη σήμπτωση υπήρξε και το ότι η οικογένεια Charis/Szerviczky τον ίδιο χρόνο, το 1690 απέκτησε τίτλο και οικόσημο ευγενείας. (Σύμφωνα με τον ιστορικό Dr. László Sasvári το έγγραφο παραχώρησης το 1958 ήταν αποθηκευμένο στην οικία των ηλικιωμένων κυρίων Szerviczky σε σιδερένιο κουτί, με ειδικό χώρο στη κουβερτούρα για να χωρέσει η σφραγίδα.) Η οικογένεια αξιώθηκε και για δεύτερη φορά (112 χρόνια μετά από την πρώτη) την παραχώρηση οικοσήμου της Ουγγαρίας: το γεγονός αποτελεί μια ιδιαιτερότητα σε σχέση με τις υπόλοιπες ελληνκές οικογένειες που απέκτησαν τον τίτλο του Ούγγρου ευγενή. «Στον Márton Karisch ή άλλως Szervitzky, τη γυναίκα του την Bazilika Demeczky και τους υιούς György, János και Márton στις 21 Μαΐου 1802 παραχωρείται εκ νέου τίτλος ευγενείας, ο οποίος εξαγγέλθη στον νομό Szabolcs το 1803.» 3 Η εικόνα του οικοσήμου βρίσκεται στο διάσημο βιβλίο του Siebmacher. 4 Στην οικογένεια Charis/Szerviczky παραχωρήθηκε τίτλος ευγενείας για δεύτερη φορά το 1802 (Η έγχρωμη αναπαραγωγή του οικοσήμου του 2002, έργο μιας πολιτικού μηχανικού, βασίζεται στην εικόνα που υπάρχει στο βιβλίο του Dr. Samu Borovszky.) 5 «Το οικόσημο: Θυρεός χωρισμένος στα 4, με έναν μικρότερο στη μέση: ασημένιος λόφος με αμπέλια πάνω, και γαλανό νερό με ψάρι κάτω. Στο 1ο και 4ο μέρος με γαλάζιο φόντο: ένας πελεκάνος ταΐζει νεοσσούς με το αίμα του. Στο 2ο και 3ο μέρος με ερυθρό φόντο: ένα όρθιο χρυσό λιοντάρι. Πάνω από τον θυρεό: ένας Ούγγρος στρατιώτης με καπέλο και γαλάζια στολή, στο δεξί του η ουγγρική σημαία, το αριστερό του χέρι στον γοφό. Δεξιά και αριστερά: υφάσματα, γαλάζιο-ασημένιο και χρυσό-ερυθρό.» 6 Η απεικόνιση του οικοσήμου αυτού είναι μοναδική ανάμεσα 23

során. Azt is rögzíti e nemesi oklevél, hogy a debreceni áruraktárakban felhalmozott terményeket is a kincstárnak adományozták; és még 17 újoncot is kiállítottak, valamint még 2 katona ellátására mintegy 300 forintot is adtak. Ez az oklevél azt is igazolja, hogy idősebb Szerviczky György a debreceni és a tokaji raktáraiban lévő áruját átadta hadi célokra; és Szabolcs vármegye nemesi felkelőinek rezet adott át, és különféle uradalmi jövedelmeiből is pénzt adományozott. Még egy érdekes adalékot említenénk. A XIX. század első felében az igényes szőlőbirtokosok különböző méretű, színű és alakú, az üveg pecsétjében, vagy az üveg hasán ábrázolt emblémás vagy családi címeres üvegekbe palackozták kiváló tokaji aszúikat: a jelentős szőlőbirtokkal rendelkező Szerviczky-család rendkívül ízléses üvegei (nem a családi címert, hanem) ötágú koronát és postakürtöt ábrázoltak (ez utóbbi mintegy a postamesteri tisztségre méltán büszke társadalmi státusöntudatot is érzékelteti).7 24

στους Έλληνες που φέρουν τον τίτλο του Ούγγρου ευγενή. Ακόμα ένα ενδιαφέρον στοιχείο. Στο πρώτο μισό του 19ου αιώνα οι εκλεπτυσμένων γούστων αμπελουργοί εμφιάλωναν τους περίφημους οίνους ποιότητας «Tokaji Aszú» (λιαστό του Tokaj – ο μετφρ.) σε διάφορα σε μέγεθος, χρώμα και σχήμα μπουκάλια, τα οποία έφεραν συνήθως τα οικόσημά τους. Τα εξαιρετικής δεξιοτεχνίας μπουκάλια των Szerviczky έφεραν (αντί για οικόσημο) πεντάκτινο στέμμα και ταχυδρομικό κόρνο (το τελευταίο συμβόλιζε την υπερηφάνεια για το επάγγελμα του αρχηγού ταχυδρομείου.) 7

25

V. Debrecen és Tokaj: a görögök privilégiumának jogfolytonossága Az 1667-ben alakult tokaji görög kompánia tagjainak egyik fő tevékenysége a XVIII. század első felétől a bor külföldre történő szállítása volt: fontos szerepe volt ebben annak, hogy szabadkereskedelmi jogokkal rendelkeztek, az évi egyszeri adó (taksa) és vám lefizetése után más kötelezettség nem terhelte őket.1 A tokaji görög kereskedőtársulat már egy 1667-es királyi kiváltságlevél eredményeként megalakult, ám van későbbi adat is, ami ezt bizonyítja: létezik ugyanis egy 1695-ből való levél a görög kompániának címezve (vagyis a debreceni görögök 1693. évi távozása után két évvel később született).2 A debreceni görögök ellen egyébként az a vád merült föl, hogy a Balkánra nemesfém pénzérmeket szállítottak. Debrecen városa le is foglalt két szekér ezüstpénzt, majd azután mégis Tokajba szállíttatta. Zajlott is egy tárgyalás Tokajban 1696-ban Debrecen és az immár tokajivá lett görögök között ezen ügy rendezése érdekében: sikerre ez sem vezetett, így ezt követően, 1708-ban a maradék Debrecenben élő görögség is átköltözött Tokajba.3 Ez a tény egyébként azt is megerősíti, hogy a tokajiak teljesen megalapozottan állították 130 éven át, hogy ők az 1667-es, majd 1690-es királyi adománylevél jogosultjai. A szakirodalom bővülése azonban ma már arra is alkalmat ad, hogy Debrecen és Tokaj görögjei között (a fenti állításokat alátámasztó) összehasonlításokat elvégezhessük.4 A rendelkezésre álló alábbi névanyag egyértelműen a jogfolytonosság mellett szól (figyelembe véve az alábbi városokban való jelenlétük és az évszámok összefüggéseit). Név

Debrecen

Tokaj

Csobán György

1692

1711

Erdélyi János

1686

1711

Hacsi (Hadzsi) János

1692

Hacsi (Hadzsi) Georgius

1692

Horváth Márton

1686

helység Hegyalja térségében

1711

Horváth Péter

Sárospatak 1754

Hunyady/Karácsony Sándor

1686

Kozma István

1711

Oláh András

1686 26

1705-13.

5. Debrecen και Tokaj: η νομική συνέχεια των προνομίων των Ελλήνων Η κυριότερη ασχολία της ελληνικής εμπορικής κομπανίας του Tokaj –που ιδρύθηκε το 1667 – από το 18ο αιώνα ήταν η εξαγωγή του τοπικού οίνου στο εξωτερικό, στην οποία συνέβαλε το γεγονός ότι διέθεταν δικαιώματα ελεύθερου εμπορίου, διότι εκτός από την καταβολή του ετησίου φόρου και του δασμού δεν είχαν άλλες υποχρεώσεις. 1 Η ελληνική εμπορική εταιρία αυτή ιδρύθηκε ήδη το 1667 βάσει ενός βασιλικού διατάγματος, το υποστήριζε όμως και μια μεταγενέστερη επιστολή που απευθυνόταν στην ελληνική κομπανία (γράφτηκε το 1695, δηλαδή δύο χρόνια μετά την εγκατάλειψη του δήμου Debrecen από τους Έλληνες). 2 Οι Έλληνες του Debrecen άλλωστε κατηγορήθηκαν για την εξαγωγή πολύτιμων μεταλλικών νομισμάτων στα Βαλκάνια. Ο δήμος κατέσχεσε δύο άμαξες με ασημένια νομίσματα, τα οποία μετέφερε στο Tokaj, όπου το 1696 έγινε δίκη ανάμεσα στον δήμο Debrecen και τους ‘τοκαϋίτες’ πλέον Έλληνες για την επίλυση της υποθέσεως. Η έκβασή της όμως ήταν αθωωτική , με αποτέλεσμα το 1708 και οι υπόλοιποι Έλληνες να μετακομίσουν τελικά στο Tokaj. 3 Με βάση τα παραπάνω στοιχεία οι Έλληνες του Tokaj για 130 χρόνια ισχυρίζονταν εντελώς δίκαια ότι είναι οι νόμιμοι κληρονόμοι των προνομίων. Με την αύξηση των βιβλιογραφικών πηγών σήμερα έχουμε τη δυνατότητα να ξεχωρίσουμε τους Έλληνες του Debrecen και του Tokaj, να υποστήριξουμε τους παραπάνω ισχυρισμούς. 4 Το παρακάτω ονοματολόγιο είναι αναμφίβολα ‘υπέρ’ της νομικής συνέχειας (παίρνοντας υπόψη τα πρόσωπα και τις χρονολογίες).

Επώνυμο, όνομα

Debrecen

Tokaj

Csobán György

1692

1711

Erdélyi János

1686

1711

Hacsi (Hadzsi) János

1692

Hacsi (Hadzsi) Georgius

1692

Horváth Márton

1686

Τόπος στην περιφέρεια Hegyalja

1711

Horváth Péter

Sárospatak 1754

Hunyady/Karácsony Sándor

1686

Kozma István

1711

Oláh András

1686 27

1705-13.

Név

Debrecen

Tokaj

Oláh István Pacsó Mihály

Abaújszántó 1754 1686

Pacsó Gáspár

1711

Pacsó testvérek Papp Mihály

Királytelek 1736 1686

Többen Pap nevűek Pusztai Kis János

helység Hegyalja térségében

XVIII. sz. 1686

Pusztai tokaji család

XVIII. sz.

Csobán György és Erdélyi János két-két említése esetén felmerül, hogy azonos személyek, a többieknél, pedig, mind rokonok, leszármazottak lehettek.5 A debreceni görög főbíró Horváth Márton és családja később Sárospatakon élt. A legfontosabb görög betelepülési mozzanat Tokajba valójában a debreceni görög kereskedelmi kompánia sorsával függött össze. A debreceni görög kereskedők 1690. május 19-én királyi kiváltságlevelet nyertek: Horváth Márton debreceni görög főbíró és Hunyadi Sándor görög kereskedő kérelmére került e privilégium kiadásra. Ez utóbbi személy a vajdahunyadi lakos nagykereskedő Karácsony Sándorral azonos, aki II. Rákóczi Ferenc legfontosabb görög kereskedelmi szállítója volt a szabadságharc idején.6 A „Hunyadi” megnevezés onnan adódhatott, hogy egy 1705. évi irat vajdahunyadi lakosként tüntette fel a kor legjelentősebb görög kereskedőjét, Karácsony Sándort.7 Debrecen 1693-ban szabad királyi városi rangra emelkedett: a görög kereskedőtársulatnak távoznia kellett e városból. Leginkább Szatmár és Németi lettek az új központjaik e görög kereskedőknek. Érdekes adalék, hogy az 1693-as távozás után két adat is van debreceni görög kereskedőre. Egy 1794-ből való adat szerint az „utolsó debreceni görög”, Charis/Karis Márton azonos Szerviczky Mártonnal.8 A fenti görög kereskedői névsor okán úgy véljük, hogy a Debrecen-Tokaj kompániai folytonosság immár bizonyítható.9 1705-ben II. Rákóczi Ferenc Szatmárból és Németiből a görögöket (stratégiai megfontolásból is) Tokajba telepítette át.10 A fenti adatokra tekintettel nyilvánvalóan téves az az évszázaddal korábbi állítás, mely szerint a XVIII. század elején „Tokajban három görög családból álló kereskedő-társaság” lett volna.11 A tokaji görögök Tokaj városán belül külön közösséget alkottak, de Hegyalja tágabb térségének görögsége is hozzájuk számítandó: „Tokaji Nemes Görög Compania” önelnevezésük öntudatos hang28

Επώνυμο, όνομα

Debrecen

Tokaj

Oláh István Pacsó Mihály

Abaújszántó 1754 1686

Pacsó Gáspár

1711

Pacsó (αδέλφια) Papp Mihály

Királytelek 1736 1686 18ος αιώνας

Pap (διάφοροι) Pusztai Kis János

Τόπος στην περιφέρεια Hegyaljan

1686 18ος αιώνας

Pusztai (οικ. στο Tokaj)

Οι Csobán György και Erdélyi János αναφέρονται από δύο φορές ο καθένας. Πρέπει να πρόκειται για το ίδιο άτομο, ενώ οι υπόλοιποι υπήρξαν συγγενείς ή απόγονοι. 5 Η οικογένεια του Έλληνα αρχιδικαστή Márton Horváth μετακόμισε στο Sárospatak. Η εγκατάσταση μεγαλύτερου ελληνικού πληθυσμού στην πόλη του Tokaj σχετίζεται με τις τύχες της κομπανίας δήμου Debrecen. Στη κοινότητα των Ελλήνων εμπόρων δήμου Debrecen στις 19 Μαΐου 1690 παραχωρήθηκαν εμπορικά προνόμια από τον βασιλιά (διάταγμα Liber Regius XX. 372.) μετά από αίτηση του αρχιδικαστή Márton Horváth και του εμπόρου Sándor Hunyadi, Ελλήνων δημοτών. Ο τελευταίος είναι ίδιος με τον Sándor Karácsony ή Karátsonyi από το δήμο Vajdahunyad, ο οποίος υπήρξε ο μεγαλύτερος εμπορικός προμηθευτής του ηγεμόνα Ferenc Rákόczi B‘ στη διάρκεια του απελευθερωτικού αγώνα του 1704. 6 Το όνομα ‘Hunyadi’ προέρχεται από ένα έγγραφο του 1705 που αναφέρεται στον Sándor Karácsony – σημαντικότερο έλληνα έμπορο – ως κάτοικο δήμου Vajdahunyad.7 Στο Debrecen το 1693 δόθηκε ο τίτλος της “ελεύθερης βασιλικής πόλεως”, και η ελληνική κομπανία αναγκάστηκε να την εγκαταλείψει. Οι έλληνες μετέφεραν το εμπορικό κέντρο τους στις πόλεις Szatmár και Németi. Είναι ενδιαφέρον, ότι μετά το 1693 υπάρχουν δύο αναφορές για Έλληνες δήμου Debrecen. Σύμφωνα με στοιχεία από το 1794 ο «τελευταίος Έλληνας έμπορος του Debrecen» Márton Charis/Karis είναι ίδιος με τον Márton Szerviczky.8 Βασιζόμενοι στον παραπάνω ονοματολόγιο θεωρούμε ότι η νομική συνέχεια των κομπανιών στο Tokaj και του Debrecen είναι πλέον αποδείξιμη. 9 Για στρατηγικούς λόγους το 1705 ο ηγεμόνας Rákóczi από τα Szatmár και Németi μεταστέγασε τους Έλληνες στο Tokaj. 10 Τα παραπάνω στοιχεία αποδεικνύουν ότι η θεωρία που επικρατούσε πριν 100 χρόνια, ότι στις αρχές του 18ου αι. «η ελληνική κομπανία στο Tokaj αποτελούνταν από 29

súlya is ezt igazolja. 1796-ban maguk az érintettek így írtak erről: „A mi Companiank nemcsak a Tokajban lakozó tsekély számból álló kereskedőkből áll, hanem annak tagjai külső helyeken is lakoznak.” Többször említés történik a kompánia vezetőiről, bírájáról (1759., 1766.), majd főbírájáról (1796.).12 A tokaji kereskedőtársulat 1801-ig állott fenn. Voltak tagjai között iparosok is, sokan foglalkoztak mezőgazdasági jellegű vállalkozásokkal is, többen vásároltak szőlőt, főleg az 1770-es évektől. Folyamatosan levelezésben állottak óhazájukkal, szoros kapcsolatot létesítettek a többi magyarországi város görögségével.

VI. A tokaji görög egyház és Szerviczky-ikonok Az ikonok, egyrészt általában a templomok ikonosztázában elhelyezett képekként, másrészt mint ünnepikonok szerepeltek. Ez utóbbiak szerepe az volt, hogy a templomban lévő asztalkára, állványra elhelyezzék, és előttük a hívek tiszteletüket kifejezhessék. A tisztelet az ortodoxia tanítása szerint az ábrázolt szentnek, hittitoknak vagy ünnepi eseménynek szól, hiszen az „ikon” ablak a másik világra: komoly szerepük volt az ikonoknak a magánhasználat tekintetében is. De először nézzük a tokaji görögökre vonatkozó fontosabb egyházközségi adatokat. Az egykorú összeírások 1738-ban 22, harminc évvel később 26, újabb harminc évvel később 19 tokaji görögöt tartottak nyilván (családtagok nélkül). Az egyházközségnek azonban jóval több híve volt: a tokaji ortodox egyház számos filiával bírt.1 Az 1700-1747 közötti Charis/Szerviczky-anyakönyvi iratok csak a lelkész címét tartalmazták, a nevét nem: „Szinaitisz protoszincellosz és tokaji lelkész”.2 E szövegrész a sinai elöljárót jelenti, vagyis a sinai kolostorra utal: ez a folyamatos távolsági görög ortodox hitbeli kapcsolatok szép példáját mutatja. Az 1762-es összeírás 60 görög személyt rögzített: ebből 23 lakott Tokajban.3 Az 1785. évi ortodox lelkészösszeírás a hívekről és a filiálisokról is számot adott. A görög házak (háztartások) száma Tokajban 33 volt. A leányegyházak két régióra oszthatóak: Tokaj-Hegyalja és Tiszántúl e két terület. Tokaj-Hegyalja filiálisai (a számok a házak számát jelentik): Tarcal 1, Mád 1, Tállya 4, Abaújszántó 1, Szerencs 2, Olaszliszka 2, Bodrogkeresztúr 1, Erdőbénye 1, Tolcsva 1, Sárospatak 3, Sátoraljaújhely 9. Összesen 26 házat tett ki. Tiszántúl (Szabolcs vármegye és a Hajdúkerület) filiálisai (a számok itt is a házak számát jelentik): Büdszentmihály (ma Tiszavasvári) 1, Tiszalök 2, Gáva 3, Nyíregyháza 2, Nagykálló 2, Máriapócs 3, Nyírgyulaj 1, Balsa 1, Gebe (ma Nyírkáta) 1, Nyírbátor 5, Balkány 1, Hajdúhadház 1, Hajdúböszörmény 2, Hajdúszoboszló 1, Hajdúnánás 2, Hajdúdorog 2, Balmazújváros 1, az eredeti iratokból egy helynév kiolvashatatlan, és itt szintén 1 ház található. Összesen 32 házat jelent.4 30

3 οικογένειες», είναι λανθασμένη. 11 Οι Έλληνες σχημάτιζαν ξεχωριστή κοινότητα μέσα στην πόλη, συμπεριλαμβανομένου και του ελληνισμού της ευρύτερης περιοχής: αυτό αποδεικνύεται και από την αναγνωρισμένη ονομασία ‘Κομπανία Ελλήνων Ευγενών Tokaj’. Οι ίδοιοι γράφουν το 1796: «Η Κομπανία μας δεν αποτελείται μόνο από τους ελάχιστους εμπόρους στο Tokaj, μέλη της κατοικούν και εκτός της πόλης.» Γίνονται περισσότερες αναφορές στους αρχηγούς, στον δικαστή (1759, 1766) και στον αρχιδικαστή (1796) της. 12 Η οργάνωση υπήρχε έως το 1801. Μέλη της ήταν επίσης και χειροτέχνες, αγρο-επιχειρηματίες, κτηματίες αμπελώνων (ειδικά από τα 1770). Είχαν συνεχή αλληλογραφία με την παλιά πατρίδα και στενές σχέσεις με τις ελληνικές κοινότητες της υπόλοιπης χώρας.

6. Η αυτόνομη ελληνική εκκλησία του Tokaj και τα εικονίσματα Szerviczky Τα εικονίσματα γενικά ήταν τοποθετημένα στο τέμπλο των ναών, ενώ στις γιορτές τοποθετούνταν σε τραπέζια στο εσωτερικό του ναού για να περάσουν μπροστά τους οι πιστοί. Ο σεβασμός του εικονίσματος - σύμφωνα με την ορθοδοξία – απευθύνεται προς τον απεικονισμένο άγιο, με ένα μυστηριακό τρόπο η εικόνα γίνεται παράθυρο σε έναν άλλο κόσμο. Ο ρόλος τους είναι σημαντικός και στην ιδιωτική χρήση. Ας δούμε πρώτα τα πιο σημαντικά στοιχεία της ελληνορθόδοξης κοινότητας του Tokaj. Οι απογραφές του 1738 στο Tokaj αναφέρουν 22, τριάντα χρόνια μετά 26, και μετά άλλα τριάντα έτη 19 έλληνες (χωρίς τα μέλη της οικογένειας). Η κοινότητα όμως είχε πολύ περισσότερα μέλη: η ορθόδοξη εκκλησία του Tokaj διαιρούνταν σε διάφορες θυγατέρες εκκλησίες. 1 Τα ληξιαρχικά έγγραφα των Charis/Szerviczky από τα 1700-1747 δεν αναφέρουν το όνομά του ιερέα παρά μόνο τον τίτλο του: «Σιναΐτης πρωτοσύγγελλος και ιερέας του Tokaj». 2 Η λέξη σιναΐτης σημαίνει ιερέα προερχόμενο από το μοναστήρι του Σινά: αποτελεί δείγμα των θρησκευτικών σχέσεων που διατηρούσαν με την Ελλάδα. Στις απογραφές των 1762 υπάρχουν 60 Έλληνες, 23 από τους οποίους ζούσαν στο Tokaj.3 Οι απογραφές ορθοδόξων ιερέων στα 1785 αναφέρουν επίσης filiálisok και πιστούς. Οι ελληνικές οικογένειες στο Tokaj απαριθμούσαν 33. Οι θυγατέρες εκκλησίες χωρίζονται σε δύο περιφέρειες: Tokaj-Hegyalja και Tiszántúl. Στην TokajHegyalja(οι αριθμοί δηλώνουν οικογένειες): Tarcal 1, Mád 1, Tállya 4, Abaújszántó 1, Szerencs 2, Olaszliszka 2, Bodrogkeresztúr 1, Erdőbénye 1, Tolcsva 1, Sárospatak 3, Sátoraljaújhely 9, Συνολικά 25 οικογένειες. Οι θυγατέρες εκκλησίες στην Tiszántúl (ο νομός Szabolcs και η περιοχή Hajdúkerület): Büdszentmihály (σήμερα Tiszavasvári) 1, Tiszalök 2, Gáva 3, Nyíregyháza 2, Nagykálló 2, Máriapócs 3, Nyírgyulaj 1, Balsa 1, Gebe (σήμερα Nyírkáta) 1, Nyírbátor 5, Balkány 1, Hajdúhadház 1, Hajdúböszörmény 2, Hajdúszoboszló 1, Hajdúnánás 2, Hajdúdorog 2, Balmazújváros 1, και μια δυσανάγνωστη τοπωνυμία με 1. Συνολικά 32 οικογένειες.4 31

Általában a többi görög összeírások is hasonlóak: a filiálisokban lévők mind görögök voltak. Ha háztartásonként 5 főt számolunk, akkor ez Tokajban 150 személyt jelent, a filiálisok 61 házában pedig még 300-at. Egy XVIII. századvégi összeírás Tokajban a görög családfők számát 19-ben adta meg.5 1790-ben 114 tokaji görögből 23-nak volt saját háza Tokajban.6 Minden magyarországi görög közösség legfőbb vágya volt a templomépítés, majd ennek belső felékesítése: jelentős szerepet töltenek be az ortodox egyházban a szentképek, az ikonok, tehát e templomokban elsősorban az oltár előtt álló ikonosztáz (képfal, képállvány) szentképei a lényegesek. Amikor a hazai ortodox templomban az ikonosztáz képei görög feliratosak, akkor ez azt jelzi, hogy a görögök adományaiból készült. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az adományozói, megrendelői (vagyis mecénási) feliratok kizárólag csak az egykori tokaji görögkeleti Szent Miklós templom (befejezetlen) ikonosztázának a képein találhatók. Ezeken a következő nevek szerepelnek: Kallona János, Kallona Ignác és Szerviczky György. Az ikonosztáz egyik ikonja (Szent Mihály arkangyal a déli ajtón) elkészítési költségét a rajtuk lévő görög felirat tanúsága szerint „Sz. György” (idősebb Szerviczky György) állta 1832-ben. A többi görög kép is az 1830-as években készült (jelenleg a nyíregyházi ortodox kápolnában találhatóak).7 Ez az ikonadományozás valójában már a tokaji görög közösség hattyúdala kezdetének időszakára esett, de éppen ezért van komoly jelentősége: kiváló példája a magyarországi görögök hit- és eredetőrzési érzésvilágának. 1846-47 táján a tokaji görög egyházközség híveinek a száma 158 lelket tett ki (41 házaspár).8

VII. Tokaji görög anyakönyvezés a XVII-XVIII. században A Szerviczky-család 1658-ban Hajdúböszörmény, 1676-ban Hajdúdorog, 1700-ban Tokaj, 1727-ben és 1747-ben újra Hajdúdorog városokban tartózkodott: e települések közül egyedül Tokajban volt már görögkeleti anyakönyvezés a XVII. században.1 A Charis/Szerviczky-család hagyatékában megtalálható kereszt- illetve házasságlevelek az 1873. február 1-én Tokajban készült anyakönyvi kivonatokból származnak, amelyeket az 1862-től miskolci görögkeleti ortodox lelkészként tevékenykedő Margó Emilián (Pest, 1826-1881., Miskolc) készített. Dr. Sasvári László 1958-ban tanulmányozhatta a család eredeti iratait, amiket Szerviczky Gabriella és Szerviczky Margit adtak át számára. Az iratok azóta vélhetően a nyugaton élő leszármazottakhoz kerültek. Az anyakönyv adatairól készített kivonatok azért kerültek Margó Emilián által kiadásra, mert a charisi Szerviczkycsalád egyik tagja olyan cím elnyerésére pályázott, melyhez nyolc nemesi őst kellett igazolni. (Fotókópiáik a miskolci egyházközség irattárában is fellelhetőek.)2 A tokaji görög Zákó-felmenőkkel rendelkező, 1956 (vagyis 20 éves kora) óta Németországban élő Rochlitz Aladár (a birtokában lévő családi iratai alapján) érdekes szóbeli, majd írásbeli tájékoztatást nyújtott számunkra e kérdés kapcsán.3 32

Οι υπόλοιπες απογραφές των Ελλήνων φέρουν γενικά παρόμοια αποτελέσματα: όλα τα μέλη ήταν ελληνικής καταγωγής. Με 5 άτομα ανά οικογένεια γενικά ο αριθμός τους στο Tokaj ήταν 150, και άλλα 300 άτομα στις οικογένειες των filiálisok. Μια απογραφή από τα τέλη του 18ου αι. αναφέρει 19 οικογενειάρχες στο Tokaj.5 Το 1790 από τους 114 Έλληνες του Tokaj 23 διέθεταν δικό τους σπίτι.6 Κυριώτερος στόχος κάθε ελληνικής κοινότητας ήταν η κατασκευή ναού και η εσωτερική διακόσμησή του με εικονίσματα, που παίζουν βασικό ρόλο στην ορθοδοξία. Μεγαλύτερη σημασία έχουν εκείνα του εικονοστασίου. Όταν οι εικόνες στο εικονοστάσιο ενός ορθοδόξου ναού στην Ουγγαρία φέρουν ελληνικές επιγραφές, τότε κατασκευάστηκαν με δωρεές Ελλήνων. Πρέπει να υπογραμμίσουμε ότι ελληνικές επιγραφές που δηλώνουν τον παραγγελιοδότη υπάρχουν μόνο στο εικονοστάσιο του ελληνικού ναού Αγιόυ Νικολάου στο Tokaj, το οποίο φέρει τα εξής ονόματα: János Kallona, Ignác Kallona και György Szerviczky. Το εικόνισμα του Αρχάγγελου Μιχαήλ στη Νότια Πύλη, σύμφωνα με την επιγραφή, ήταν δωρεά «του György Sz.» (του πρεσβύτερου György Szerviczky δηλαδή) το 1832. Και οι υπόλοιπες εικόνες που κατασκευάστηκαν στα 1830, σήμερα βρίσκονται στο ορθόδοξο παρεκκλήσι της πόλης Nyíregyháza. 7 Οι δωρεές αυτές χρονικά συμπίπτουν με τις αρχές της περιόδου παρακμής της ελληνικής κοινότητας του Tokaj, γιαυτό και έχουν ιδιαίτερη σημασία: συμβολίζουν την προσπάθεια του ελληνισμού της Ουγγαρίας να διατηρήσει την ταυτότητα και τη θρησκεία του. Γύρω στα 1846-47 η ελληνορθόδοξη κοινότητα του Tokaj αριθμούσε 158 άτομα (41 αντρόγυνα) 8

7.Το ελληνικό ληξιαρχείο στο Tokaj κατά τον 17ο-18ο αιώνα Η οκογένεια Szerviczky διέμενε σε διάφορους δήμους: το 1658 στο Hajdúböszörmény, το 1676 στο Hajdúdorog, το 1700 στο Tokaj, το 1727 και 1747 πάλι στο Hajdúdorog. Όμως μόνο στο Tokaj υπήρχε ορθόδοξο ληξιαρχείο το 17ο αιώνα. 1 Οι ληξιαρχικές πράξεις στην κληρονομιά των Charis/Szerviczky προέρχονται από τις καταχωρίσεις στα μητρώα του Tokaj των 01-02-1873, εγγραφές του ελληνορθόδοξου ιερέα Emilián Margó (στην Πέστη εργάστηκε τα 1826-1881, και από τα 1862 στο Miskolc). Ο δρ. László Sasvári το 1958 είχε την ευκαιρία να μελετήσει τα πρωτότυπα, που του παραχώρησαν οι αδελφές Szerviczky. Τα έγγραφα σήμερα πρέπει να βρίσκονται σε απογόνους που ζούν στην Δυτική Ευρώπη. Οι ληξιαρχικές πράξεις εκδόθηκαν από τον Emilián Margó, επειδή ένα μέλος της οικογένειας ήθελε να αποκτήσει τίτλο ευγενείας, και για τον σκοπό αυτό έπρεπε να αναδείξει 8 ευγενείς προγόνους. (Φωτοτυπίες βρίσκονται και στα αρχεία της ενορίας του Miskolc.) 2 Ο Γερμανός υπήκοος απόγονος της ελληνικής οικογένειας Zákó, ο Aladár Rochlitz (βασιζόμενος στα οικογενειακά έγγραφα) μας έδωσε ενδιαφέρουσες γραπτές πληροφορίες σχετικά με το ζήτημα αυτό. 33

Rochlitz Aladár Márton (1898-1962) irata – részlet Απόσπασμα εγγράφου του Aladár Márton Rochlitz (1898-1962) 34

Απόσπασμα εγγράφου του Aladár Márton Rochlitz (1898-1962) Rochlitz Aladár Márton (1898-1962) irata – részlet Τα 1943 ο πατέρας του ο Aladár Márton Rochlitz (1898-1962) άδικα προσπαθούσε να αποκτήσει τη ληξιαρχική πράξη γέννησης της Ελληνίδας γιαγιάς του Emília Zákó. Από την αναζήτηση των ορθόδοξων ληξιραχικών πράξεων του Tokaj προέκυψαν τα παρακάτω στοιχεία. Οι τύχες των ελληνορθόδοξων ληξιαρχικών εγγράφων του Tokaj από τον 17ο-18ο αιώνα είναι άγνωστες έως και σήμερα. Κατά τον Α’ παγκόσμιο πόλεμο τα μητρώα αυτά της τοπικής Αυτόνομης Ελληνικής Εκκλησίας φυλάσσονταν στα αρχεία της Υπό Ελλήνων Ιδρυθείσας Ουγγρικής Ορθόδοξης Κοινότητας του Miskolc, όμως στην ταραχώδη περίοδο 1918-19 χάθηκαν χωρίς ίχνη. Από το Tokaj δυστυχώς δεν στάλθηκαν αντίγραφα στη Νομαρχία του Zemplén. Κατά τη γνώμη της σέρβικης ορθόδοξης επισκοπής Βούδας, με τη σύμφωνη γνώμη και της αρχιεπισκοπής Βελιγραδίου, οι ληξιαρχικές πράξεις από το Tokaj μεταφέρθηκαν σε έναν δικηγόρο στο Miskolc από τον ιερέα Μπογκνταν Ντεϊάνοβιτς το 1918. Η ουγγρική ελληνορθόδοξη εκκλησία του Miskolc όμως αργότερα δήλωσε ότι τα έγγραφα λείπουν από τον δικηγόρο. Το ίδιο υποστηρίζει και το Στρατιωτικό Αρχείο του 1938: ο δικηγόρος τα φύλασσε λόγω της επαναστατικής κατάστασης ανάμεσα στα 1918-19, μετά όμως τα επέστρεψε στην ορθόδοξη εκκλησία του Miskolc, και προσωπικά στον ιερέα Μπογκνταν Ντεϊάνοβιτς. Κατά τη γνώμη της Ογγρικής Ορθόδοξης Εκκλησίας του Miskolc (επίσημη ονομασία από το 1931) οι ληξιαρχικές πράξεις της ελληνορθόδοξης εκκλησίας του Tokaj μεταφέρθηκαν στην πόλη Karlóca από έναν ορθόδοξο ιερέα. Ελπίζουμε να βρεθούν κάποτε τα έγγραφα εκείνα, διότι θα αποτελούσαν βασικές πηγές στην περαιτέρω έρευνα της ορθόδοξης κοινότητας του Tokaj. 4

35

Édesapja, Rochlitz Aladár Márton (1898-1962) görög nagyanyja, nemes Zákó Emília születési anyakönyvi kivonatát próbálta megszerezni 1943 táján, de nem sikerült. Ennek eredményeként a tokaji görögkeleti anyakönyvek utáni kutatása kapcsán az alábbi adatok tárultak fel. A tokaji görög egyház XVII-XVIII. századi anyakönyveinek sorsa a mai napig feltáratlan. A tokaji nem egyesült ortodox görög egyház XVII-XVIII. századi anyakönyvei az első világháború idején már a miskolci görög alapítású görögkeleti magyar egyházközség őrizetében voltak, ám az 1918-19-es viharos időkben nyomtalanul elkallódtak. Zemplén vármegye alispáni hivatalába a tokajiak sajnos nem küldtek teljes másodpéldányt. A budai (szentendrei) görögkeleti szerb egyházmegye úgy tudta ekkoriban (a belgrádi főegyházmegye tájékoztatása alapján), hogy a tokaji görögkeleti egyház anyakönyveit Dejánovics (Dianovics) Bogdán miskolci lelkész 1918-ban dr. Végh Árpád miskolci ügyvédnek adta át megőrzésre. A miskolci görögkeleti görög alapítású egyház azonban később kijelentette, hogy az ügyvédnél már nincsenek ezen anyakönyvek. A Hadilevéltár Parancsnoksága 1938-ban szintén azt állapította meg, hogy az ügyvéd csak az 1918-1919-es forradalmi idők miatt vette át megőrzésre az anyakönyveket, majd ezután visszaadta azokat a miskolci görög alapítású egyháznak, személy szerint pedig Dejánovics Bogdán miskolci lelkésznek. A miskolci görögkeleti magyar egyház (mely eme elnevezést 1931 óta viseli) 1943 táján úgy tudta, hogy a tokaji görögkeleti egyház anyakönyveit Karlócára vitte magával egy görögkeleti lelkész. Bízunk benne, hogy egyszer majd előkerülnek ezek a tokaji görögkeleti anyakönyvek, hiszen ez alapvető fontosságú forrást jelentene a görögkeletiek tokaji közösségének további kutatása szempontjából.4 A tokaji görögkeleti „Szent Miklós Görög nem egyesült Szent Egyház” 1827-1847 közötti anyakönyveit a fenti pecséttel látták el a görög papok.5 A pecséten két, hátsó lábán álló oroszlán által közrefogott ovális alakú címerpajzs-formán a csőrében keresztet tartó, szárnyait kitáró, fészkéről mintha röppenni készülő galamb (esetleg sas); legfelül pedig a tetején kereszttel ékesített korona látható: egyik oldalán „I”, a másikon „K” betűkkel, melyek Jézus Krisztust jelölik. A tokaji görög egyház pecsétje (1830) A tokaji ortodox egyházközség egykori görög híveinek álΣφραγίδα της Ελληνορθόδοξης Εκκλησίας Τokaj dozatkészségét ma már csak a (1830) fennmaradt emlékek hirdetik. 36

<<<5

>>>

Οι ληξιαρχικές πράξεις από τα χρόνια 1827-47 της «Αυτόνομης Ελληνικής Αγίας Εκκλησίας Αγίου Νικολάου» του Tokaj έφεραν την παραπάνω σφραγίδα: δύο λέοντες, ανάμεσά τους ωοειδής θυρεός που φέρει περιστέρι (ή αητό) με σταυρό στο ράμφος του, και με τεντωμένα φτερά έτοιμο να πετάξει. Πιο πάνω βασιλικό στέμμα με σταυρό, δεξιά ένα «Ι» αριστερά ένα «Κ», σύμβολα του Ιησού Χριστού (στα ουγγρικά). Τις θυσίες των άλλοτε μελών της ελληνορθόδοξης κοινότητας του Tokaj γνωρίζουμε μόνο από τα μνημεία που σώζονται. Με τα χρόνια τα περισσότερα έγγραφα και σκεύη της ενορίας καταστράφηκαν, όσα απέμειναν σήμερα βρίσκονται στης ορθόδοξες κοινότητες των πόλεων Βουδαπέστης, Miskolc και Nyíregyháza.

8. Η οικογένεια Charis και ο κύκλος συγγενών τους κατά το 17ο-18ο αιώνα Παρουσιάζοντας την ιστορία των Charis/Szerviczky δεν αναφερόμαστε μόνο στην ιστορία μεμονωμένων ατόμων, δίνουμε ιδιαίτερη έμφαση και στις (μερικές φορές εκατοντάδων χρόνων) συγγενικές σχέσεις, αλλά και στις κοινωνικές. Όσον αφορά στους γάμους, εκτός από τις δύο οικογένειες, κάνουμε λόγο και για τους Έλληνες παρανύμφους, ενώ στις γεννήσεις παραθέτουμε στοιχεία σχετικά με τις ελληνικές οικογένειες των αναδόχων. Επιπλέο για το κάθε μέλος της οικογένειας κάνουμε νύξη και στα σημαντικότερα στοιχεία, γεγονότα και συνθήκες για την εποχή εκείνη στην ιστορία της ελληνικής κοινότητας. Παπαδήμος Χάρης ή άλλως István Szerviczky, ιδρυτής της δυναστείας Σχετικά με την οικογένεια αυτή, ο δρ Samu Borovszky, στον τόμο ‘Νομός Zemplén’ (από την σειρά «Ιστορία των νομών της Ουγγαρίας») γράφει τα εξής: «Szerviczky (Kárisi). Πρώτος γνωστός πρόγωνος (1658) ο Papademus Karisch ή άλλως István Szerviczky, γαιοκτήμονας στο Hajdú-Böszörmény...». 1 Στην βάφτιση του γιού του στις 18 Ιανουαρίου 1658 στο Tokaj ο Έλληνας ιερέας γράφει στο ληξιαρχείο το όνομα πατρός: «ευγενής Papademus Karisi, ή άλλως István Szerviczky».2 Η ίδια ληξιαρχική πράξη βάφτισης βεβαιώνει, ότι η γυναίκα του Έλληνα γαιοκτήμονα Charis Papademus, η Ελένη (Ilona) ήταν επίσης χριστιανή ορθόδοξη. 3 Emánuel Charis/Szerviczky1 (1658-?), κάτοχος τίτλου ευγενείας Ο Εμμανουήλ, γιός του γενάρχη της ορθόδοξης οικογένειας Szerviczky Παπαδήμου Χάρη, στις 18 Ιανουαρίου 1658 βαφτίστηκε στο Tokaj από τον Έλληνα πατέρα Γεώργιο (νονός του ήταν ο Márk Diamandi, Έλληνας κάτοικος του HajdúBöszörmény).2 37

Az idők viharai az egyházközség iratainak és templomi tárgyainak nagy részét tönkretették: ami megmaradt belőlük, jelenleg a miskolci, budapesti és nyíregyházi ortodox egyházközségekben teljesíti eredeti rendeltetését.

VIII. A Charis-család és görög rokoni köre a XVII-XVIII. században A Charis/Szerviczky-család történetének ismertetése kapcsán nemcsak az adott személy élettörténetére vonatkozó adatokat rögzítettük, hanem különösen fontosnak tartottuk a rokoni viszonyokra, és a görög közösségi kapcsolatokra való rávilágítást is, mely a házasságok esetén a házastársak családjain túl még a görög tanúk, a születésekkor pedig a keresztszülők görög családjaira is kiterjedő (akár évszázadokon is folyamatosságot mutató) tényeket is közöltük. Mindeközben az érintett családtag kapcsán a görögkeleti közösség történetében az adott korban meghatározó adatokra, lényeges körülményekre is utalunk. Papademus Charis, vagyis Szerviczky István, a dinasztia megalapítója Dr. Borovszky Samu XX. század elején közzétett vármegye történeti sorozatának Zemplénről szóló kötetében e családról a következő szövegrész olvasható: „Szerviczky (Kárisi). Első ismert őse (1658) Papademus Karisch alias Szerviczky István, a ki Hajdú-Böszörményben volt birtokos …”.1 Fiúgyermeke 1658. január 18-án Tokajban történő keresztelésekor a „nemes Papademus Karisi, alias Szerviczky István” nevet jegyezte be a görög pap az apa neveként.2 Ez az első keresztlevél bizonyítja, hogy az 1658-ban hajdúböszörményi birtokos görög Papademus Charis felesége, Heléna (Ilona) szintén görögkeleti vallású volt.3 Charis/Szerviczky Emánuel1 (1658-?) vitéz és címerszerző A görögkeleti ortodox vallású Szerviczky-család első magyarországi őse Papademus Charis fiát, Emánuelt 1658. január 18-án keresztelte meg a tokaji görög György páter (keresztapja Diamandi Márk hajdúböszörményi görög lakos volt).2 A Diamandi/Diamanti-név több más városban is előfordul Magyarországon (pl. Diamanti Stavra 1754-ben Újvidéken; Diamandi Márton 1777-1778-ban Miskolcon). Megítélésünk szerint (névváltozat okán) Gyamandy András is idesorolható, aki 1777-1778-ban Miskolcon élt. 1798-ban már a tokaji görög közösség főbb vezetői közé tartozott Diamandy György.3 Charis „Emánuel 1690-ben a törökök ellen harczolt.”4 E vitézi bátorsága elismeréseként I. Lipóttól 1690-ben magyar nemességet kapott. Az armális borítólapján (görög betűkkel, és a görög eredeti „Papademos” helyett latinos uszvégződéssel) az „Emánuel Papademus” név szerepel.5 38

Ληξιαρχική πράξη γεννήσεως του Emanuel Papademus (1658) Papadémusz Emánuel születési anykönyvi kivonata (1658) 39

Az 1690. évi nemesi armális előlapja.6 Εξώφυλλο του εγγράφου απονομής τίτλου ευγενείας από το 1690 Sasvári László történész az eredeti armálist személyesen láthatta még 1958-ban. A Charis/Szerviczky-család 1690-es címerképe: a sisakdísz szélein két zászló nő ki, közötte két toll ágaskodik, melyek között egy buzogányhoz hasonló tárgy helyezkedik el, míg a pajzson pedig zöld halmon a jobb kezében vélhetően kardot (vagy buzogányt) magasra emelő vitéz áll. Felesége Peristera szintén görögkeleti vallású volt. Gyermekeik: Szabbás és Mihály voltak. 1692-ben Bihar vármegyében is honos volt e család.7 Illésy János szerint az eredeti címereslevél Arad vármegye levéltárában volt elhelyezve.8

40

Το επώνυμο Diamandi/Diamanti απαντάται και σε άλλες ουγγρικές πόλεις (για παράδειγμα: Stavra Diamanti 1754 Νόβι Σάντ, Márton Diamandi 1777-1778 Miskolc). Κατά τη γνώμη μας εδώ ανήκει και ο András Gyamandy , κάτοικος του Miskolc στα 1777-78. Το 1798 πλέον ο György Diamandy ήταν ένας από τους ηγέτες της ελληνικής κοινότητας του Tokaj. 3 Ο Emánuel Charis «το 1690 αγωνίστηκε ενάντια τους τούρκους.» 4 Σε αναγνώριση της ανδρείας του ο βασιλιάς Λεοπόλδος Α’ του απένειμε τίτλο ευγενείας. Το εξώφυλλο του εγγράφου (με ελληνικά γράμματα αλλά με λατινική κατάληξη) φέρει το όνομα Εμμανουήλ Παπαδήμους. 5

Το έγγραφο απονομής τίτλου ευγενείας από το 1690 (με οικόσημο). 6 Az 1690. évi nemesi armális (címerképpel)6 41

Charis/Szerviczky Mihály (1676-?)

Szerviczky Mihály születési anykönyvi kivonata (1676) Ληξιαρχική πράξη γεννήσεως του Mihály Szerviczky (1676) 42

Ο ιστορικός László Sasvári το 1958 είδε προσωπικά το έγγραφο. Το οικόσημο των Charis/Szerviczky απο το 1690: φέρει στις άκρες του διακόσμου δύο σημαίες, ανάμεσά τους δύο φτερά, μεταξύ τους ένα σκήπτρο, ενώ ο θυρεός φέρει πράσινο λόφο και στρατιώτη, που κρατεί σπαθί (ή σκήπτρο)στο υψωμένο του δεξί. Η γυναίκα του η Περιστέρα ήταν επίσης χριστιανή ορθόδοξη.Τα παιδιά: Szabbás (Σάββας) και Mihály (Μιχαήλ). Το 1692 ζούσαν και στον νομό Bihar.7 Σύμφωνα με τον János Illésy το πρωτότυπο έγγραφο απονομής βρισκόταν στα αρχεία του νομού Arad. 8 Mihály Charis/Szerviczky (1676-?) Ο γιός του Emánuel Charis/Szerviczky από το Ηajdúdorog, Μιχαήλ γεννήθηκε στις 20 Ιανουαρίου 1676 στο Tokaj. (νονός του ήταν ο έλληνας János Duwáry). 1 Σχετικά με τους Duwáry/Duvari πρέπει να σημειωθεί, ότι ήταν παρόντες για 300 χρόνια στην περιοχή του Tokaj. Από τα μέλη της οικογένειας το 19ο αι. πέθαναν: η Erzsébet Duvari το 1831, το 1836 ο 52-άχρονος κωδωνοκρούστης του ναού του Tokaj Tódor Duvari, το 1847 ο 28-άχρονος Mihály Duvari από την πόλη Rakamaz (κηδεύτηκε από τον ιερέα Ignác Kallona). Ο γιός του Mihály Duvari και της Mária Balog, Duvari Mihály γεννήθηκε το 1847 (νονά του η Mária Kallona, βαφτίστηκε από τον Ignác Kallona). 2 Το 1798 ο János Duvari ύπηρξε ένας από τους ηγέτες της κοινότητας του Tokaj.3 Σύμφωνα με τη δεύτερη ληξιαρχική πράξη αυτή ο Mihály Charis/Szerviczky βαφτίστηκε στις 20 Ιανουαρίου 1676 στο Tokaj από τον πατέα Ησαΐα. 4 Τα μέλη της οικογένειας διατηρούσαν σχέσεις με τον εκάστοτε ιερέα της πόλης. Οι ληξιαρχικές πράξεις των Charis/Szerviczky βεβαιώνουν ακόμη ότι το 1676 ήδη ζούσαν Έλληνες στο Hajdúdorog. Την εγκατάστασή τους ευνοούσε και το ομόθρησκο του τοπικού πληθυσμού. 5 Είναι επίσης σημαντικό ότι το 1676 ιερέας στο Tokaj ήταν ο Ησαΐας. 6 Από τις προαναφερόμενες ληξιαρχικές πράξεις προκύπτει αναμφισβήτητα ότι η ελληνική εκκλησιαστική κοινότητα υπήρχε και νωρίτερα. Πρέπει να διέθετε περισσότερες θυγατέρες εκκλησίες, διότι και οι Charis/Szerviczky προέρχονταν από το Hajdúböszörmény και το Hajdúdorog, πράγμα που εξηγείται μόνο με το ότι στο Tokaj υπήρχε ελληνορθόδοξη εκκλησία . 7 Την ίδια άποψη ενισχύει και το γεγονός ότι στα τέλη του 17ου αι. οι ιερείς της πόλης προέρχονταν από το Άγιον Όρος και ότι αλληλογραφούσαν με την ελληνική επικράτεια. Ο ελληνισμός της περιφέρειας Hegyalja είχε συνεχή αλληλογραφία με διαφόρους Έλληνες ιεράρχες και μοναστήρια 8 , και διατήρησαν ως το τέλος τη θρησκεία τους. 9 Αυτό είναι ημαντικό, διότι για πολύ καιρό ακόμα δεν υπήρχε θεσμός ορθόδοξης εκκλησίας στην Ουγγαρία, ούτε ξεχωριστή επισκοπή. Υπήρχε όμως μεγάλος αριθμός εκκλησιαστικών κοινοτήτων οι οποίες ιδρύθηκαν και διευθύνονταν από Έλληνες, ή τουλάχιστον είχαν μεγάλη επιρροή σ’αυτές. Μερικά παραδείγματα: Békés, Dunaföldvár, Eger, Gyöngyös, Győr, Hódmezővásárhely, Karcag, Kecskemét, Miskolc, Πέστη, Ráckeve, Szentendre (Ι.Ν. Γκρέτσκα ή 43

A hajdúdorogi lakos Charis/Szerviczky Emánuel fia, Charis/Szerviczky Mihály 1676. január 20-án született Tokajban (keresztapja Duwáry János hajdúdorogi görög lakos volt).1 A Duwáry/Duvari-név kapcsán fontos megemlíteni, hogy e családnév szintén 300 éven át jelen volt Tokaj térségében. E család XIX. századi tagjai közül 1831-ben Duvari Erzsébet; 1836. március 15-én pedig a tokaji görög templom 52 éves harangozója, Duvari Tódor; majd 1847. március 24-én a 28 éves rakamazi lakos, Duvari Mihály hunyt el (26-án temette el Tokajban Kallona Ignác). Duvari Mihály és felesége, Balog Mária fia, Duvari Mihály 1847-ben született (Kallona Mária volt a keresztanyja; Kallona Ignác görög pap keresztelte meg).2 1798-ban már a tokaji görög közösség főbb vezetői közé tartozott Duvari János.3 E második családi keresztlevél tanúsága szerint tehát Charis/Szerviczky Mihályt 1676. január 20-án keresztelte meg Páter Izaiás tokaji lelkész.4 A Charis/Szerviczky-család tagjai kapcsolatot tartottak a tokaji görög papokkal: e család anyakönyvi kivonatai bizonyítékok arra is, hogy már 1676-ban éltek görögök Hajdúdorogon. Segíthette letelepedésüket, hogy a helyi lakosság számos tagja velük egy vallású volt.5 Az is fontos tény, hogy 1676-ban a tokaji görög pap Izaijás volt.6 Az előbb említett keresztlevelek alapján nyilvánvaló, hogy a görögkeleti egyházközség már jóval előbb fennállott: több filiája lehetett, hiszen a Charis/Szerviczky-család tagjai is Hajdúböszörményből, majd Hajdúdorogról jöttek Tokajba: ennek csak az lehet a magyarázata, hogy ekkor kizárólag Tokajban létezett görög ortodox egyház.7 Ezt igazolja az is, hogy a XVII. század végén voltak görög papok Tokajban az Athos-hegy kolostorából, akik leveleztek is görög földön élő szerzetestársaikkal. A hegyaljai görögök folyamatosan levelezésben álltak ortodox főpapokkal és görög kolostorokkal.8 A tokaji görög közösség az ortodoxia kötelékét végig fenntartotta.9 Ez a tény annál is fontosabb, mert akkoriban még egyáltalán nem beszélhetünk magyarországi görög ortodox egyházról: ilyen jellegű egyházkerület nem volt a hazai ortodoxián belül. Viszont jelentős számban voltak olyan egyházi közösségek, melyeket görögök alapítottak, vagy amelyekben a görögöké volt a vezető szerep, vagy jelentős volt a befolyásuk: Békés, Dunaföldvár, Eger, Gyöngyös, Győr, Hódmezővásárhely, Karcag, Kecskemét, Miskolc, Pest, Ráckeve, Szentendre (Blagovesztenszka- vagy Grecska-templom), Szentes, Tokaj és Vác ortodox közösségei jó példák erre.10 A tokaji volt (a közösség létszámához és kereskedelmi eredményeihez képest) a legsikeresebb magyarországi görög közösség a XVII-XIX. században: templomuk, iskolájuk, közéleti befolyásuk, és kizárólagos görög ortodox homogenitásuk 250 éven keresztül egyértelműen erre utal. Ennek alapját képezte a görög kereskedők vallási elkötelezettsége, melynek tekintetében komoly anyagi áldozatokat is vállaltak. A fent említett Izaijás lelkész neve kapcsán a teljesség kedvért meg kell említenünk egy dr. Sasvári László által felfedezett (sokat idézett és elemzett sorsdöntő fontos44

Μπλαγκοβέστενσκα), Szentes, Tokaj, Vác. 10 Κατά το 17ο-19ο αιώνα η πιο επιτυχημένη απ’αυτές (ως προς τον πληθυσμό και τα εμπορικά αποτελέσματα) ήταν εκείνη της πόλης Tokaj, πράγμα που αποδεικνύεται αναμφισβήτητα από την ύπαρξη του ναού, του σχολείο τους, από την εμβέλειά τους στον δημόσιο βίο και την θρησκευτική τους ομοιογένεια για 250 και πλέον χρόνια, η οποία βασιζόταν στην αφοσίωση των Ελλήνων εμπόρων στη θρησκεία, για την οποία έκαναν σοβαρές οικονομικές θυσίες. Σχετικά με τον προαναφερόμενο ιερέα Ηασΐα πρέπει να αναφερθούμε σε μία εξαιρετικής σημασίας εγγραφή που βρίσκεται σε ληξιαρχική πράξη του 1694 – την ανακάλυψε ο δρ László Sasvári –, η οποία μελετήθηκε και συζητήθηκε πολύ: «Ο αρχιμανδρίτης Ηασΐας, ιερέας των πρόσφατα εισερχόμενων στην πόλη μας Ελλήνων και Σέρβων αγόρασε τον οίκο της μακαρίτισας κυρίας Ilona Tót Sziles, το οποίο βρίσκεται στον νομό Zemplén, μπροστά από τα τείχη της πόλης μας στην οδό Víz και δίπλα στην οικία του μαστρο-Sütő, για την τιμή εξήντα τριών φιορινιών.»11 Η φράση «πρόσφατα εισερχόμενων» και η αγορά του ακινήτου μας αφήνουν να βγάλουμε το συμπέρασμα ότι ο αριθμός των Ελλήνων αυξήθηκε σημαντικά τότε.12 Άμεση αιτία του γεγονότος υπήρξε, κατά τη γνώμη μας, η ακόλουθη: Οι Έλληνες του Debrecen μετακόμισαν στο Tokaj μετά το 1693, διότι υπήρχε η δίκη για την επίλυση των διαφορών ανάμεσα στον δήμο Debrecen και τους πρόην κατοίκους του Έλληνες στα 1696. 13 Ο πάτερ Ηασΐας είναι γνωστός και για τα παρακάτω: στον οικισμό Bikszád, «στο γραφικό λόφο ιδρύθηκε η μονή Αγίου Βασιλείου από τον ηγούμενο κκ. Ησαΐα τον Τραπεζούντιο.» 14 Στις αρχές του 19ου αιώνα ο Antal Szirmay γράφει: «Οι ορθόδοξοι μοναχοί του τάγματος του Βασιλείου διαθέτουν μια μονή στο γραφικό λόφο. Κτίστηκε από τον ηγούμενο κύριο Ησαΐα καταγόμενο από την Τραπεζούντα στα παράλια της Μαύρης Θαλάσσης, και ήταν αρχηγός καλογέρων (αρχημανδρίτης). [...] Ο κκ. Ησαΐας έγινε αποστολικός επίτροπος των νομών Bihar και Szathmár.»15 Η μοίρα του ιδρυτή της ορθόδοξης μονής, αρχημανδρίτη Ησαΐα ‘του έπαιξε άσχημο παιχνίδι’: «Ο ορθόδοξος ευγενής Mihály Szuhay από το Sikárló έχοντας διώξει τη νόμιμη γυναίκα του, συζούσε με τη γυναίκα του αδελφού του σε ανώμαλη σχέση, δια την αιμομιξία αυτή ο πάτερ Ησαΐας τους τιμώρησε με αφορισμό.» Οι μοιραίες συνέπειες της πράξης αυτής ήταν ολέθριες για όλους τους μοναχούς: ο Szuhay σε αντίποινα το 1703 επιτέθηκε στη μονή, «έκανε χίλια κομμάτια τον ηγούμενο Ησαΐα και έκαψε το μοναστήρι».16 Σύμφωνα με άλλα στοιχεία το περιστατικό έγινε το 1701. Ας επιστρέψουμε στους Charis. «Η οικογένεια από το 1770 ήδη ήταν εγκατεστημένη στο Tokaj και διέθετε κτήματα στους οικισμούς Sztakcsin, Topolovka, Zavadka και Hegedüsfalva.» 17 Κατά τη γνώμη μας οι Charis/Szerviczky από το 1658 ήταν συνέχεια σημαντικοί παράγοντες και στην περιφέρεια του Hegyalja και στο Tokaj. Το ίδιο ισχύει και για τους Karácsonyi: η ιστορία των δύο οικογενειών συνδέεται σε τόσο πολλά σημεία ήδη από τα ύστερα χρόνια του 17ου αιώνα, που αξίζει να κάνουμε μια οικονομικήιστορική ‘παράκαμψη’, διότι τα παρακάτω στοιχεία είναι σημαντικά και για την ελληνική κομπανία του Tokaj. 45

ságú) 1694-ben kelt tokaji jegyzőkönyvben megtalálható szöveget: „Mostan varosunkba jött görögök és rácok papja, Ezaiás archimandrita vette meg néhai Sziles Mátyásné Tót Ilona asszony házát, mely vagyon itt nemes Zemplén vármegyében a mi városunknak vár előtt való Víz uczáján Sütő mester háza szomszédságában, hatvanhárom forintokon”.11 A „Mostan városunkba jött” kifejezés és a házvásárlás egyértelműen arra enged következtetni, hogy ekkor jelentősen meggyarapodhatott a görög hívek lélekszáma.12 E lélekgyarapodásnak véleményünk szerint az alábbiak lehettek a közvetlen előzményei. A debreceni görögök egy része 1693 után Tokajba költözött: 1696-ban itt került sor egy tárgyalásra Debrecen városa és az immár tokajivá lett görögök között a korábbról fennálló nézeteltérések miatt. (1708-ban még a maradék Debrecenben élő görögség is átköltözött Tokajba.)13 A fenti görög pap az alábbiak miatt is nevezetes: Bikszádon „Az idevaló kies dombra épített sz. Basilius szerzetesek zárdáit Esaias apátúr, trebisondei származású alapította”.14 A XIX. század elején Szirmay Antal arról írt, hogy az „ó hitű sz. Bazilius rendén lévő szerzeteseknek gyönyörü tér dombon klastromjok vagyon itten. Építette ezt Ezaiás barát apátur, görög nemzet Trebisonde feketenger mellékén fekvő városból való, a hol a kalugyer barátnak elöljárója (archimandritája) vala”, és „Ezaias pedig Bihar és Szathmár vármegyékben a lelkiekben segédjévé és apostoli biztossá lett”.15 E görögkatolikus kolostort alapító és itt élő görög pap, Izaijás/Ezaiás archimandrita később szomorú véget ért. A „Sikárlón lakó ó hitű nemes Szuhay Mihály törvényes feleségét magától elűzvén, testvérének feleségével paráznául élt, mely vérfertőztetésért Ezaiás atya őket keményen megdorgálta, és egyházi átok s büntetés alá vetette”. Az ezt követő végzetszerű következmények a bikszádi kolostor szerzeteseire irtóztatóak voltak. Szuhay ezt megbosszúlandó 1703-ban a klastromra ütött, „ahol Ezaias apáturt diribről darabra koncolván a monostort felprédálta s gyujtotta”.16 Egy másik adat szerint ez 1701-ben történt. De térjünk vissza a Charis-családra: „A család már 1700-ban Tokajban telepedett le és Sztakcsin, Topolovka, Zavadka és Hegedüsfalva helységekben bírt földesúri joggal.” 17 Megítélésünk szerint a Charis/Szerviczky-család tagjai 1658-tól folyamatosan és meghatározó módon jelen voltak Hegyalján, Tokajban. A szintén görög Karácsonyi-családról ugyanez elmondható: e két család története oly sok ponton fonódik össze már a kuruc kortól kezdve, hogy érdemes itt tennünk egy kis gazdaság- és családtörténeti kitérőt, mert az alábbi adatok fontosak a tokaji görög kompánia története szempontjából. A debreceni-tokaji kompániai folytonosság okán lényeges az alábbi adat: a görög Karácsony Sándor első komolyabb üzletkötését a kurucok számára egy Debrecenben 1705. október 13-án kelt irat tanúsítja, melyet Lónyai Ferenccel kötött (réz ellenében abaposztó szállítását vállalta).18 46

Σημαντικό για το ζήτημα της συνέχειας των κομπανιών Debrecen-Tokaj είναι και το ακόλουθο στοιχείο: η πρώτη ουσιώδης εμπορική δραστηριώτητα του Έλληνα Sándor Karácsony με τους επαναστάτες «κουρουτς» επιβεβαιώνει μια συμφωνία από το έτος 1705 που υπέγραψε με τον έμπορο Ferenc Lónyai (μεταφορά υφασμάτων με αντάλλαγμα χαλκό). 18 Ο Lónyai υπήρξε υπεύθυνος ρουχισμού και οπλισμού στο στρατό των «κουρουτς»: η στενή και μακρόχρονη εμπορική σχέση του με τον Sándor Karácsony – επίσης και με τα αδέλφια/συναίτερούς του Márton και Miklós – έπαιξε σημαντικό ρόλο στην κάλυψη των αναγκών τους από στρατιωτικές στολές. Τα αδέλφια Karácsony πέρασαν αρκετές φορές και από το Tokaj κατά την εξέγερση των κουρουτς. 19 Εμπορικοί προμηθευτές του απελευθερωτικού αγώνα του Rákóczi εκτός από τους Έλληνες ήταν φυσικά και άλλοι έμποροι της βόρειας Ουγγαρίας. Γνωστός μεταφορέας υφασμάτων ήταν ο Szaniszló Spillenberg (1668-?), το όνομα του οποίου αναφέρεται ήδη στον κατάλογο ευγενών που εξεγέρθηκαν μαζί με τον Rákóczi το 1705. 20 Ο Spillenberg – καταγόταν από οικογένεια της Βεστφαλίας που πολιτογραφήθηκε στην Ουγγαρία γύρω στα 1540. Ήταν ένας από τους μεγαλύτερους εμπόρους της εποχής: μ.ά. προμήθευε με μεταξωτά, ισπανικά και αγγλικά υφάσματα ολόκληρη τη ηγεμονική αυλή κατά το πένθος για το θάνατο της κόμισσας Erzsébet Rákóczi, θείας του ηγεμόνα. 21 Ο Spillenberg υπήρξε γαιοκτήμονας στο Eperjes, και κατά την εξέγερση του Rákóczi ήταν ο ταμίας της τοπικής φρουράς των κούρουτς. 22 Επιστρέφουμε στους Charis. Ο Mihály παντρεύτηκε την ευγενή Anna Panajoty. 23 Το ελληνικό επώνυμο Panajoty απαντάται και σε άλλες ελληνικές κοινότητες στη χώρα (π.χ. Zsigmond Panajoty το 18ο αιώνα στο Szabadszállás, Cosma Panajoty το 1789 στην Πέστη). Gábor Szerviczky (1700-?) Ο Gábor Szerviczky (1700-?), γιός των Mihály Szerviczky και Anna Panajoty γεννήθηκε στις 3 Αυγούστου 1700 στο Tokaj (νονός του ήταν ο Έλληνας Antal Agóra). 1 Το επώνυμο Agóra απαντάται ακόμα για ενάμιση αιώνα στην περιοχή. Γνωστός εκπρόσωπος της οικογένειας ήταν ο István Agora από το 1797. Στο Tokaj το 1837 παντρεύτηκαν ο 31χρονος καλβινιστής αμαξοποιός Mihály Gégény και η 26-άχρονη Krisztina Agora, με ιερέα τον Έλληνα Ignác Kalona. Το ζεύγος απόκτησε κορίτσι τον Απρίλιο του 1841 την Μαρία (ανάδοχοί της οι János Kallona και Mária Orbán, την βάφτισε ο προαναφερόμενος πρεσβύτερος). 2 Γυναίκα του Gábor ήταν η Erzsébet Kondorossy/Kondorosi. 3 Το επώνυμό της απαντάται σε διάφορες ελληνικές κοινότητες. Σύμφωνα με συμβόλαιο του 1685 ο János Kondorossy ήταν μέλος του σώματος ελλήνων δικαστών στην ΆνωΟυγγαρία. 4 Το 1686 ο András Kondorosi ζούσε στην κοινότητα του Debrecen. 5 Κάποιος János Kondorosi υπήρξε μέλος της ελληνικής κομπανίας „Testes 47

Lónyay ruházati és fegyveresítési főbiztos volt a kuruc hadseregben: az egyenruhák készítése miatti abaposztószükségleti igény kielégítésében fontos szerepet játszott a vele igen szoros és tartós üzleti kapcsolatban levő görög Karácsony Sándor, valamint testvérei és egyben üzlettársai, Karácsony Márton és Karácsony Miklós, akik a szabadságharc alatt többször is megfordultak Tokajban.19 Természetesen nemcsak a görög kereskedők voltak a Rákóczi-szabadságharc szállítói, hanem a felvidéki városok kereskedői is részt vállaltak e tevékenységből: ismert posztószállító volt Spillenberg Szaniszló (1668-?), akinek neve az 1705. április 2-15. között II. Rákóczi Ferenc mellett szervezett nemesi insurrectio jegyzékén már szerepelt.20 Az 1540 táján Lőcsén polgárjogot szerző, vesztfáliai Spillenberg-családból származó fenti kereskedő szintén a kor jelesebb kereskedői közé tartozott: például ő szállított selyemposztót, spanyol és angol posztót az 1708 elején elhunyt gróf Erdődy Györgyné gróf Rákóczi Erzsébet (a fejedelem nagynénjének) halála miatt gyászba öltöző fejedelmi udvar számára.21 Spillenberg Szaniszló Eperjesen volt birtokos; és az itteni kuruc őrség pénztárnokaként tevékenykedett a Rákóczi-szabadságharc idején.22 E kitekintés után visszatérve a Charis-család történetéhez: Szerviczky Mihály felesége nemes Panajoty Anna lett. (23) A görög Panajoty-név más magyarországi görög közösségében is előfordul (pl. Panajoty Zsigmond a XVIII. században Szabadszálláson; Panajoty Cosma 1789-ben Pesten élt). Szerviczky Gábor (1700-?) A tokaji lakosok Szerviczky Mihály és nemes Panajoty Anna fia, Szerviczky Gábor 1700. augusztus 3-án született (keresztapja a tokaji görög Agóra Antal volt.)1 A tokaji Agóra-név kapcsán fontos megemlíteni, hogy mintegy másfél évszázadon át előfordul Tokajban: 1797-ből ismert Agora István. 1837-ben házasodott össze a 31 éves református Gégény Mihály tokaji kerékgyártó és a 26 éves tokaji görög Agora Krisztina. Kalona Ignác görög pap adta össze őket. 1841. április 30-án született meg e házaspár leánya, Mária (keresztszülei Kallona János és Orbán Mária voltak; Kallona Ignác „helybeli plébános” keresztelte meg).2 Szerviczky Gábor felesége Kondorossy Erzsébet volt.3 A Kondorosi/Kondorossy-név is több helyen fordul elő a magyarországi görögök között. Egy 1685-ben kelt szerződés tanúsága szerint a görögök felsőmagyarországi bírái közé tartozott Kondorossy János.4 1686-ban a debreceni görögök közé tartozott Kondorosi András.5 A „Testes Graeci Companiea Tokaiensis” nevezetű tokaji görög kompánia tagjai közé tartozott 1711-ben Kondorosi János.6 E görög név 1738-ban szintén előfordul Tokajban. Megítélésünk szerint e Kondorosi/Kondorossy János utóda lehetett Kondorossy Erzsébet. A Tokajban élő Kondorosi Rosi és Kondorosi György testvérek voltak. Kondorosi Rosi (Rosa) fia Mihály volt.7 Kondorosi Rosi és Kondorosi György testvére 48

Ληξιαρχική πράξη γεννήσεως του Gábor Szerviczky (1700) Szerviczky Gábor születési anykönyvi kivonata (1700) 49

lehetett a fenti Charis/Szerviczky Gáborné Kondorossy Erzsébet. Kondorossy Mihály Tokajban és Hajdúböszörményben élt.8 Egy osztrák miniszter fia, gróf Haugwitz Ottó Károly és a brünni gyáripari hivatal felügyelője, Procop Ferdinánd Lajos 1755-ben magyarországi körutat tettek, melynek során Tokaj kapcsán 5 görög kereskedőt említettek név szerint: Lázár Jánost, Kondorosi Mihályt, Karacsán Györgyöt, Karacsán Jánost és Rosapop Konstantin Apostolt.9 Egy 1765-ben felvett tizedjegyzék Tokaj 441 lakosát sorolta fel (62 nemes és a 18 görög volt ezen fizetési kötelezettség kötelezettje): e listán szerepel a görög Kondorossi János és Kondorossi Mihály neve is.10 A Kondorossy név a kondoruszi görög szóból származik. A Kondorossy név magyarosított létrejöttében a közelben fekvő Kondoros is szerepet játszhatott.11 A XVIII. század a tokaji görögség fénykorát jelentette: az 1720-as években újra meggyarapodott a hívek száma.12 Szerviczky Ferenc (1727-?) A hajdúdorogi lakos Szerviczky Gábor és Kondorossy Erzsébet fia, Szerviczky Ferenc 1727 februárjában született (keresztapja nemes Constantin Pál Szabolcs vármegyéből származott).1 A Constantin-család több helyen előfordult Magyarországon. Gróf Haugwitz és Procop 1755-ös magyarországi körútjuk során Temesvár kapcsán a legjelentősebbként Constantin János görög kereskedőt és testvéreit említette meg.2 Az erdélyi Constantin-családág később a nemesi előnevük okán a Fogarasi/Fogarassy nevet használták.3 A tolcsvai Constantin-család görög őse a Bihar vármegyében működő diószegi görög kompánia kereskedői közé tartozott: innen költöztek Hegyaljára. A XVIII. század derekán már Tolcsván élt Constantin György.4 1810ben Constantin Gábor posztógyárat létesített Sárospatakon: 1815-ben szabadalomlevelet kapott rá.5 1828. augusztus 19-én vette feleségül a 27 esztendős Constantin N. a 26 esztendős Szerviczky Helenát (a tanú Apostolovits János volt). 1831-ben született a tolcsvai görög Constantin Miklós és Kiss Mária leánya, Constantin Mária (keresztanyja a szintén görög Margarety Erzsébet volt). 1833. május 28-án házasodott össze a 28 éves Constantin Mihály tolcsvai görög kereskedő és a 26 éves Margarety Julianna (tanúik nemes Constantin György és hitvese voltak).6 Tolcsva templomkertjében nyugszik Constantin Géza (18731928) és dr. Bacsinszky Istvánné Constantin Felícia (1895-1923). A Constantincsaládnak Tolcsván voltak jelentős szőlőbirtokai, pincéi 1945-ig. Szerviczky Ferenc 1747. július 6-án házasságot kötött nemes Pusztay Zsófiával (esküvői tanúik Kondoruszi Miklós és Kondoruszi Döme hajdúdorogi görög lakosok voltak). 7 A Pusztay-név többször felmerül görög családnévként: eredetileg vélhetően a pusztabérletek tényéből adódó ragadványnév lehetett. Pesten már 1696-ból ismert 50

Graeci Companiea Tokaiensis” του Tokaj το 1711. 6 Το ίδιο όνομα εντοπίζεται πάλι το 1738, κατά τη γνώμη μας πρόκειται για τον πρόγωνο της Erzsébet Kondorossy. Η Rosi (Rosa) και ο György Kondorosi από το Tokaj ήταν αδέλφια. Πιθανώς η προαναφερόμενη Kondorossy Erzsébet ήταν αδελφή των Rosi και György Kondorosi. Γιός της Rosi ήταν ο Mihály, 7 ο οποίος υπήρξε κάτοικος του Tokaj και Hajdúböszörmény. 8 Ο αυστριακός κόμητας Ottó Károly Haugwitz και ο επόπτης της υπηρεσίας Βιομηχανίας του Brno Τσεχίας Ferdinánd Lajos Procop το 1755 βρίσκονταν σε επίσημη περιοδεία στην Ουγγαρία, και σχετικά με το Tokaj ανέφεραν 5 Έλληνες εμπόρους κατ’ όνομα, τους János Lázár, Mihály Kondorosi, György και János Karacsán και Konstantin Apostol Rosapop. 9 Ένας κατάλογος από το 1765 αναφέρει 411 φορολογουμένους στο Tokaj (ανάμεσά τους 62 ευγενείς και οι 18 Έλληνες), μεταξύ άλλων και τους János και Mihály Kondorossi. 10 Το επώνυμο Kondorossy προέρχεται από το ελληνκό Κοντορούσης. Η ουγγρική εκδοχή του σημαίνει πρόσωπο καταγόμενο από την πόλη Kondoros Ουγγαρίας. 11 Ο ελληνισμός του Tokaj περνούσε την ακμή του το 18ο αιώνα: στα 1770 ο αριθμός του αυξήθηκε ξανά. 12 Ferenc Szerviczky (1727-?) Ο γιός του Gábor Szerviczky και της Erzsébet Kondorossy από το Ηajdúdorog, Ferenc γεννήθηκε το Φεβρουάριο του 1727 (νονός του ο ευγενής Pál Constantin από τον νομό Szabolcs) 1 Μέλη της οκογένειας βρίσκονταν σε δάφορα μέρη της Ουγγαρίας. Οι Haugwitz και Procop (βλ. πιο πάνω) δηλωνουν, ότι οι κυριότεροι έμποροι της Τιμισοάρας ήταν ο Έλληνας János Constantin και τα αδέλφια του. 2 Ο κλάδος των Constantin στην Τρανσυλβανία αργότερα χρσησιμοποιούσε το ευγενές επώνυμο Fogarasi/Fogarassy. 3 Ο György Constantin, πρόγονος του κλάδου στην περιφέρεια Hegyaljα μετακόμισε στην πόλη Tolcsva στα μέσα του 18ου αι. από τον νομό Bihar, όπου υπήρξε μέλος της τοπικής ελληνικής κομπανίας. 4 Το 1810 ο Gábor Constantin ίδρυσε βιομηχανία υφασμάτων, η οποία κατοχυρώθηκε με δίπλωμα ευρεσιτεχνίας το 1815. 5 Τον Αύγουστο του 1828 παντρεύτηκε την 26χρονη Helenα Szerviczky (με παράνυμφο τον János Apostolovits). Το 1831 στο Tolcsva γεννήθηκε η Mária Constantin , κόρη των Miklós Constantin και Kiss Mária (νονά της η Ελληνίδα Erzsébet Margarety). Στις 28 Μαΐου παντρεύτηκε ο 28άχρονος Mihály Constantin έμπορος από το Tolcsva με τη 26άχρονη Julianna Margarety (παράνυμφοι: το ζεύγος György Constantin). 6 Στην αυλή του ναού της πόλης κείται ο Géza Constantin (1873-1928) και η Felícia Constantin (1895-1923). Η οικογένεια διέθετε σημαντικά κτήματα αμπελιών και οιναποθήκες στην πόλη αυτή έως το 1945.

51

Szerviczky Ferenc születési anykönyvi kivonata (1727) Ληξιαρχική πράξη γεννήσεως του Ferenc Szerviczky (1727) 52

Ληξιαρχική πράξη γάμου των Ferenc Szerviczky και Zsófia Pusztay (1747) Szerviczky Ferenc és Pusztay Zsófia házassági anykönyvi kivonata (1747) 53

a pesti polgárrá lett Görög (másként Pusztay) Miklós, aki 1703-ban Pesten a 264. számú házat vásárolta meg.8 A Pusztay-családnév egy évszázadon át jelen volt Tokajban is. 1762. december 21-ei tokaji görög összeírás szerint 4. helyen szerepel nemes Pusztay György kereskedő, aki nemes Pusztay Zsófia testvére volt.9 1833. január 28-án született néhai Popovits Mihály tokaji görög kereskedő fia, Popovits György. 1833. augusztus 10-én született meg a tokaji görög kereskedő Politi Tamás leánya, Politi Mária. Mindkét alkalommal Pusztay Erzsébet lett a keresztanya.10 Szerviczky Ferenc birtokos (Görög Ferenc néven) pusztát bérelt Hajdúdorogon. A családja egy századon át hajdúdorogi birtokos is volt, és görögségük mellett megtartották ortodox hitüket. Hajdúdorog azért lényeges adat, mert itt 1756-ban (vélhetően a görög kereskedők gazdasági sikere miatt) forrongás támadt a nép között: császári vizsgálóbizottság szállt ki a helyszínre. A vád és a tények szerint a görögök másokat is beengedtek saját közösségük tagjain kívül a görögkeleti istentiszteletre, és szentségekben is részesítették őket.11 Szerviczky Márton, a második címeradomány szerzője Szerviczky Ferenc és nemes Pusztay Zsófia fia, Szerviczky Márton 1769-ben vette feleségül Demeczky Baziliát (esküvői tanúik Kondorosy György és Kondi János tokaji görög lakosok voltak; Kozmász tokaji görögkeleti pap adta össze őket).1 A görög Kondi/Konti-név kapcsán két adatot említünk: 1754-ben Borsod vármegyében élt Konti János. Karcagon 1841-ben volt lelkész Kondi János. A görögkeleti Demeczky-család is több városban jelen volt. A Demeczky-név a Damaszkusz városnév alakváltozata.2 A Demeczky-név első magyarországi előfordulása 1570-ből ismert.3 Demek/Demeczky Márton 1655 októberében 10 ökör- és 1 borjúbőrt adott el Kassán.4 A Macedóniából Magyarországra érkező görög Demeczky István Nagybányán élt a város polgáraként.5 Demeczky Konstantin 1783-ban 2000 rajnai forintot hagyományozott arra az esetre, ha az engedélyt megkapja a görög közösség a görög iskola létesítésére Egerben. Hatalmas összeg volt ez a jómódú görög kereskedő részéről, hiszen 1782-ben 27 görög kereskedő összesen 7.000 rajnai forintot adott össze. A Helytartótanács 1784-ben megadta az engedélyt: 1789-ben meg is nyílt az egri görög iskola.6 Szőlőbirtokkal rendelkezett a család Tolcsván: a Bába kútja promontóriumon 1773-ban 2-2 kapás földje volt Szerviczky Mártonnak és Szerviczky Péternek.7 Ezek az adatok a család gazdag voltát igazolják. A hegyaljai szőlőingatlan a XVIIXVIII. században főként, de még 1848-1849-ig is Tokajban a vagyonosodás alapja volt: aki meg akarta alapozni a családja vagyoni biztonságát, az igyekezett szőlőt vásárolni (a zálogjogtól a tényleges adásvételig terjedt a birtokhoz való hozzájutás). A jogszokás a családi vagyon átörökítését tartotta elsődlegesnek a vér szerinti leszármazottak körében; és a szomszédoknak is elővételi jogot biztosított. A tokaji görög közösség ekkori megerősödését mutatja, hogy ekkoriban, az 1780as évek közepe táján, felépítették a ma is látható szép tokaji görög ortodox 54

Ο Ferenc Szerviczky παντρεύτηκε στις 6 Ιουλίου 1747 την ευγενή Zsófia Pusztay (με παρανύμφους τους Miklós και Döme Kondoruszi από το Hajdúdorog). 7 Το όνομα Pusztay απαντάται πολλές φορές και ως επώνυμο Ελλήνων: το παρωνύμιο πιθανώς δηλώνει ενοικιαστή λιβαδιών (puszta στα ουγγαρέζικα). Στην κοινότητα Πέστης υπήρχε ο Miklós Görög (ουγγρ. Έλληνας) ή άλλως Pusztay, το 1703 αγόρασε το υπ. αρ. 264 σπίτι στην πόλη. 8 Οι Pusztay ήταν παρόντες για εκατόν χρόνια και στο Tokaj: στις απογραφές των Ελλήνων του 1762 στην 4η θέση αναφέρεται ο ευγενής György Pusztay, αδελφός της Zsófia Pusztay. 9 Στις 28 Ιανουαρίου 1833 στο Tokaj γεννήθηκε ο Popovits György, γιός του Έλληνα εμπόρου Popovits Mihály, ενώ στις 10 Αυγούστου η Mária Politi, κόρη του εμπόρου Tamás Politi. Νονά και των δύο υπήρξε η Erzsébet Pusztay. 10 Ο Ferenc Szerviczky (με το επώνυμο Görög) νοίκιαζε λιβάδια στο Hajdúdorog. Η οικογένειά του ζούσε εκεί για εκατό χρόνια, πάντα πιστή στις ελληνικές παραδόσεις και στην ορθοδοξία. Το 1756 οι κάτοικοι του δήμου εξοργίστηκαν με τις οικονομικές επιτυχίες των Ελλήνων εμπόρων, και έφεραν αυτοκρατορική εξεταστική επιτροπή στην πόλη. Για να αντιμετωπίσουν το μένος των Ούγγρων κατοίκων οι Έλληνες επέτρεψαν και σε ξένους να παρίστανται στις ορθόδοξες λειτουργίες, προσφέροντάς τους διάφορες τιμητικές θέσεις. 11 Ο Márton Szerviczky και ο δέυτερος τίτλος ευγενείας Ο Márton Szerviczky, γιός του Ferenc Szerviczky και της Pusztay Zsófia, το 1769 παντρεύτηκε την Baziliα Demeczky (με παρανύμφους τους György Kondorosy και János Kondi, και ιερέα τον πατέρα Κοσμά, κατοίκους του Tokaj). 1 Υπάρχουν δυο αναφορές στο ελληνικό όνομα Kondi: το 1754 στον János Konti από τον νομό Borsod, και το 1841 στον ιερέα János από το Karcag. Οι ορθόδοξοι Demeczky (μια εκδοχή της Δαμασκού Συρίας 2) είχαν παρουσία σε διάφορες πόλεις. Η οικογένεια αναφέρεται πρώτα το 1570. 3 Ο Márton Demek/Demeczky το 1655 πούλησε 11 δέρματα μοσχαριών στην πόλη Kassa. 4 Ο István Demeczky από την Μακεδονία πολιτογραφήθηκε στη Baia Mare. 5 Ο Konstantin Demeczky το 1783 κληροδότησε 2000 φιορίνια για την κατασκευή ελληνικού σχολείου στην κοινότητα της πόλης Eger. Το ποσό ήταν εξαιρετικά μεγάλο, διότι 27 Έλληνες έμποροι συνολικά δώρισαν 7000 φιορίνια. Η άδεια δόθηκε το 1784 από το δημοτικό συμβούλιο, και το 1789 εγκαινιάστηκε το ελληνικό σχολείο του Eger. 6 Η οικογένεια διέθετε αμπελώνες στο Tolcsva: τα αδέλφια Márton και Péter Szerviczky είχαν από δύο κτήματα σε τοπικό ακρωτήρι. 7 Η οικογένεια ήταν ιδιαίτερα πλούσια: ειδικά το 17ο-18ο αιώνα και ως το 1849 οι αμπελώνες στην περιφέρεια Hegyalja αποτελούσαν τις βασικότερες πηγές του πλούτους τους (όποιος ήθελε να εξασφαλίσει σταθερή οικονομική ‘βάση’ για την οικογένειά του επένδυε σε αμπέλια, που τα αποκτούσαν με υποθήκες και πωλήσεις. Ο άγραφος νόμος έδινε προτεραιότητα στην κληροδότηση της οικογενειακής περιουσίας στους εξ αίματος απογόνους, ενώ εξασφάλιζε δηκαίωμα προπώλησης και στους γείτονες. Ένδειξη της ενδυνάμωσης της ελληνικής κοινότητας του Tokaj είναι και η ανέ55

templomot, melynek harangját Egerben öntötték 1790-ben. A görög temető is e templom körül lehetett.8 A Szerviczkyek fontos szerepet játszottak a templom XIX. századi történetében is. Szerviczky Márton 1794-ben házzal rendelkezett Debrecen városában (Karis Márton néven szerepel a polgárlistán).9 E Szerviczky-ház a Széchenyi u. 6. szám alatt állt, ami Diószegi-házként ma is közismert (a XVII. században a nevezetes Diószegi Sámuel volt Debrecen bírája hosszú évekig). Charis/Szerviczky Márton és Demeczky Bazilia a fiaikkal, Szerviczky Györggyel (ennek feleségétől, Karátsonyi Annától született Konstantin, Mária, Katalin, Erzsébet, Ilona és Bazilia nevezetű gyermekeivel), ifjabb Szerviczky Mártonnal (ennek feleségétől, Rácz Juliannától született Demeter nevezetű fiával) és Szerviczky Jánossal együtt 1802. május 21-én Bécsben címeres nemeslevelet kapott.10

A Szerviczky-család címeres levele (1802) Το έγγραφο απονομής οικοσήμου της οικογένειας Szerviczky (1802) 56

γερση του ορθόδοξου ναού στα μέσα του 1780 (υπάρχει μέχρι και σήμερα), η καμπάνα του οποίου κατασκευάστηκε στο Eger το 1790. Το ελληνικό νεκροταφείο βρισκόταν γύρω απ’αυτόν. 8 Οι Szerviczky έπαιζαν σημαντικό ρόλο και στην ιστορία του ναού κατά το 19ο αιώνα. Ο Márton Szerviczky το 1794 διέθετε αρχοντικό στο Debrecen (στον κατάλογο πολιτών γράφτηκε με το επώνυμο Karis). 9 Η οικία στην οδό Széchenyi 6 είναι γνωστή και σήμερα με το όνομα ‘Οικος των Diószegi’ (το 17ο αιώνα ο Sámuel Diószegi ήταν δικαστής της πόλης). Ο Márton Charis/Szerviczky και η Bazilia Demeczky, οι γιοί τους György (μαζί με την σύζυγο Annα Karátsonyi και τα παιδιά τους Konstantin, Mária, Katalin, Erzsébet, Ilona και Bazilia) και Márton ο νεώτερος (συμπεριλαμβανομένης της συζύγου του Juliannα Rácz και του γιού τους Demeter) μαζί με τον János Szerviczky στις 21 Μαΐου 1802 στη Βιέννη απόκτησαν τίτλο ευγενείας και οικόσημο. 10 Η λεπτομερής περιγραφή της τελετής απονομής βρίσκεται σήμερα στο Τμήμα Χειρογράφων (Αρχείο χειρογράφων 3648. fol. lat., τόμος XV, σελ. 612-614). 11 Οι ελληνικής καταγωγής έμποροι που απόκτησαν τίτλο και φέουδα απομακρύνονταν όλο και περισσότερο από την κοινότητα. Η νομική τους υπόσταση άλλαξε: δεν ανήκαν πλέον στους μεγαλοεμπόρους και στην ελληνική κομπανία, αλλά στους νομούς. Έτσι, τα μέλη των Charis/Szerviczky και Karátsonyi ήταν έτοιμα να χύσουν το αίμα τους για την Ουγγαρία κατά τη διάρκεια της τελευταίας εξέγερσης ευγενών το 1809. Ο Szerviczky György ο πρεσβύτερος έλαβε μέρος σ’αυτή ως ευγενής του Tokaj, ενώ ο αδελφός του Márton Szerviczky ο νεώτερος ως ευγενής του Tolcsva μαζί με τους János και György Karátsonyi. 12 Απ’ότι θυμάται ο δρ. László Sasvári το έγγραφο απονομής από το 1802 είχε σχήμα βιβλίου, πλεγμένο με κορδόνι, με μια μεγάλη στρογγυλή κέρινη σφραγίδα, και ήταν μέσα σε μεταλλικό κιβώτιο.

9. Η ιστορία των Charis/Szerviczky κατά το 19ο αιώνα Ο Márton Szerviczky ο νεώτερος(1770-1836) ο ευγενής επαναστάτης Κατά την απονομή τίτλου ευγενείας και οικοσήμου το 1802 ο Márton Szerviczky ο νεώτερος ήταν παντρεμένος με την Julianna Rácz και είχε έναν γιό τον Demeter. Η ελληνική οικογένεια Rácz ήταν παρούσα σε διάφορα μέρη της περιφέρειας Hegyalja στο πρώτο μισό του 19ου αιώνα. Στις 8 Νοεμβρίου 1831 ο ευγενής István Újvári από το Sátoraljaújhely παντρεύτηκε την 29χρονη Ilona Rácz (με παράνυμφο τον Sándor Rácz). Στις 16 Μαΐου 1833 ο 41χρονος Έλληνας έμπορος Tamás Rácz παντρεύτηκε την 22άχρονη Mária Dumbera (με παρανύμφους τους ευγενείς János Karátsonyi και Anna Kis και ιερέα τον Neofitus Gizy από το Tokaj). Ο γιός τους Péter γεννήθηκε το 1835 (με νονό τον ευγενή László Horváth, βαφτίστηκε από τον ιερέα Ignác Kallona). Στις 2 Φε57

A Charis/Szerviczky-család címer és nemeslevél adományozásának részletes leírása is megtalálható (Kézirattár 3648. fol. lat. XV. kötet 612-614. o.).11 A nemességet és birtokot szerző görög eredetű kereskedők a görög közösségtől egyre jobban elkülönültek. Jogállásuk ugyanis megváltozott: már nem a nagykereskedőkhöz, a görög kompániához, hanem a nemesi vármegyéhez tartoztak. E jogállás okán a charisi Szerviczky- és a Karátsonyi-család tagjai vérüket készek voltak áldozni magyar hazájukért az 1809-es, utolsó magyar nemesi felkelésnél. Idősebb Szerviczky György 1809-ben, mint Tokajban, testvére, ifjabb Szerviczky Márton, mint Tolcsván élő középbirtokos nemes vett részt a nemesi felkelésben, Karátsonyi Jánossal és Karátsonyi Györggyel együtt.12 Dr. Sasvári László történész emlékezete szerint az 1802-es nemesi levél könyv alakú volt, fonallal összefűzve, nagy korong alakú viaszpecséttel (e nemesi levélnek volt egy fémdoboza, a fedőlapján egy domborulat kiképezve a pecsét számára).

IX. A Charis/Szerviczky-család XIX. századi története Ifjabb Szervicky Márton (1770-1836), a nemesi felkelő Az 1802. évi címeres nemeslevéladományozás idején ifjabb Szerviczky Márton első felesége Rácz Julianna, gyermekekük pedig Szerviczky Demeter volt. A görög Rácz-család Hegyalján több helyen is jelen volt a XIX. század első felében. 1831. november 8-án vette feleségül a sátoraljaújhelyi 31 éves nemes Újvári István a 29 esztendős Rácz Ilonát (a tanú Rácz Sándor volt). 1833. május 16-án házasodott össze a 41 éves Rácz Tamás tokaji görög kereskedő és a 22 esztendős Dumbera Mária (tanúik nemes Karátsonyi János és Kis Anna voltak; Neofitus Gizy tokaji görög parochus adta össze őket). E házaspár fia, Rácz Péter 1835-ben született (keresztapja nemes Horváth László volt; Kallona Ignác keresztelte meg). 1836. február 2-án elhunyt Rácz Tamás felesége, Dumbera Mária: az özvegy férfi még ebben az évben feleségül vette a 19 éves N. Alexandra nevezetű hajadont (tanúik voltak Dogály János és leánya, Dogály Anna). 1838. február 16-án született a tokaji kereskedő Rácz János és Politi Alexandra leánya, Rácz Mária (keresztapja ifjabb Szerviczky György volt; Kallona Ignác görög pap keresztelte meg). Rácz Tamás tokaji görög kereskedő fia, Rácz György 1843. április 19-én született (keresztapja Deme György).1 Ifjabb Szerviczky Márton, mint Tolcsván élő nemes vett részt a nemesi felkelésben.2 1836. június 21-én hunyt el nemes Szerviczky Márton tolcsvai birtokos; felesége. Harsányi Julianna tolcsvai lakos pedig 1847. március 22-én hunyt el 73 éves korában: mindkettőjüket Tolcsván temette el Kallona Ignác. A görög Harsányicsalád kapcsán néhány adalékot rögzítenénk. 1828-ban hunyt el 44 éves korában 58

Ληξιαρχική πράξη γάμου των Márton Szerviczky και Bazilia Demeczky (1769) Idősebb Szerviczky Márton és Demeczky Bazilia házassági anykönyvi kivonata (1769) 59

Harsányi vezetéknevű sárospataki lakos. Harsányi Tivadar volt a keresztapja az 1843. január 21-én született Constantinus Kálmánnak (nemes Constantinus Sándor sárospataki görög kereskedő fiának; a keresztelő tokaji görög pap Kalona Ignác volt).3 Az alábbiakban nagyobb terjedelemben két olyan azonos keresztnevű családtag, apa és fia életét ismertetjük, akiknek sokféle és mégis egy irányba mutató értékteremtő és közéleti tevékenysége, adományozó kedve és vitézi hajlandósága, hazafias kiállása méltó a külön fejezetben való megemlékezésre, különös tekintettel arra, hogy ragaszkodtak görög ortodox közösségükhöz, és ezzel együtt minden ténykedésük a magyar haza üdvét szolgálta. Mindemellett a Szerviczky-hölgyekre vonatkozó adatokat is közzétesszük. Idősebb charisi Szerviczky György (1770-1833), a vármegye legismertebb görög eredetű személyisége Valószínűleg Tokajban született nemes idősebb Szerviczky György.1 Szerviczky Márton és Demeczky Bazilia fia, Szerviczky György (ekkor, a nemesítés előtt még Charis György) 1794-ben vette feleségül Karátsonyi Annát (Karátsonyi Konstantin Pál tokaji görög nemes, kereskedő és N. Mária leányát). Az esküvőt követően Nagyváradra költöztek. Kereskedelmi vállalkozása itt nem járt sikerrel: vagyonát elvesztve új vállalkozásként kávéházat próbált beindítani. Sok sikerre e próbálkozása sem vezethetett, mivel apósa sietett a segítségére. Karátsonyi Konstantin Pál Tiszaeszláron (juhokkal, marhákkal, lovakkal együtt) nagy földet bérelt: ide költöztette vejét és leányát, hogy gazdálkodjanak. Takarékos és igyekvő emberek lévén öt-hat év alatt sikerült mintegy 20.000 forintos vagyont összegyűjteni.2 1798-ban már a tokaji görög közösség főbb vezetői közé tartoztak Karátsonyi Konstantin Pál és Karácsonyi Áron is.3 A kereskedés már görög műfajt jelentett ekkoriban: ez a korabeli magyar könyvekből is kitűnik. Nagyváthy János szerint „Bizonyára az egész kereskedés a Görögségnél van: a melly látván, hogy a Magyar Ember ezen nem kap, megszedi a Bort, fel-viszi a Lengyelnek helyébe. És így azt sem enged lejönni, s az egész nyereséget magának tartja.” Ennek következményeként írja Nagyváthy, hogy „… Kereskedésből pedig a Görög meggazdagodik.”4 1804 augusztusában charisi Szerviczky György (az 1790 táján épült késő barokk, klasszicista homlokzatú) tokaji görögkeleti templom számára vörösmárvány oltárasztalt adományozott (erről a padlóba süllyesztett márványlap görög felirata tanúskodik).5 A tokaji templom egyik fő ékessége volt az oltár, mely az alábbi leírásból is kitűnik: „Bethlen Gábor utca 23. Gör. kel. Templom homlokzati toronnyal, kőkeretes kapuja felett ablak. A homlokzaton hat pillértalp gazdag ion kompozita fejezetekkel, melyek timpanonos párkányt tartanak. A homlokzat szélein vázák, a 60

βρουαρίου 1836 απέθανε η 26άχρονη γυναίκα του η Mária Dumbera: τον ίδιο χρόνο παντρεύεται την 19άχρονη Alexandra N. (με παρανύμφους τους János και Anna Dogály). Στις 16 Φεβρουαρίου 1838 γεννήθηκε η Mária Rácz, κόρη του Ελληνα εμπόρου János Rácz και της Alexandra Politi (νονός της ο György Szerviczky ο νεώτερος, την βάφτησε ο ιερέας Ignác Kallona). Ο György, γιός του εμπόρου Tamás Rácz από το Tokaj γεννήθηκε στις 19 Απριλίου 1843 (νονός του ήταν ο György Deme). 1 Ο Márton Szerviczky ο νεώτερος έλαβε μέρος στην εξέγερση του 1809 ως ευγενής του Tolcsva. 2 Ο ευγενής Szerviczky Márton απέθανε στις 21 Ιουλίου 1836, ενώ η συζυγός του Julianna Harsányi στις 22 Μαρτίου 1847 στα 73 της. Και οι δύο κηδεύτηκαν στο Tolcsva από τον ιερέα Ignác Kallona. Μερικά στοιχεία για τους ελληνικής καταγωγής Harsányi: στο Sárospatak απεβίωσε κάποιος 44χρονος μέλος της οικογένειας. Ο Tivadar Harsányi ήταν νονός του Kálmán Constantinus (γεννήθηκε στις 21 Ιανουαρίου 1843, τον βάφτησε ο Ignác Kallona), γιό του Έλληνα εμπόρου Sándor Constantinus από το Sárospatak. 3

Στα εξής θα παρουσιάζουμε τη ζωή του πατέρα και του γιού. Οι δραστηριότητές τους, που πήραν ξεχωριστό δρόμο μεν αλλά πάντα είχαν γνώμονα την δημιουργία αξιών, η προθυμία τους να προσφέρουν και η πατριωτική στάση τους αξίζουν να τους αφιερώσουμε ξεχωριστό κεφάλαιο, με ιδιαίτερη έμφαση στην εμμονή τους στην ορθόδοξη κοινότητα, και κάθε προσπάθειά τους γενικά υπηρετούσε τη δόξα της ουγγρικής πατρίδας. Πέρα απ’αυτά θα αναφερθούμε και στις κυρίες Szerviczky. Ο György Charis/Szerviczky ο πρεσβύτερος (1770-1833), η πιο γνωστή ελληνική προσωπικότητα του νομού Ο ευγενής György Szerviczky ο πρεσβύτερος γεννήθηκε πιθανώς στο Tokaj. 1 Ο γιός των Márton Szerviczky και Bazilika Demeczky, György Szerviczky (τότε, πριν την απονομή τίτλου ευγενείας ακόμα λεγόταν Charis) το 1794 παντρεύτηκε την Annα Karátsonyi (του Έλληνα εμπόρου και ευγενή Konstantin Pál Karátsonyi και της Mária N. από το Tokaj). Μετά το γάμο μετακόμισαν στην Οραντέα, όπου η επιχείρησή του απέτυχε: έχασε όλη την περιουσία, μα προσπάθησε να ξεκινήσει ένα καφενείο. Φαίνεται ότι ούτε αυτό έφερε ιδιαίτερο αποτέλεσμα, γιατί δέχτηκε βοήθεια από τον πεθερό του: ο Konstantin Pál Karátsonyi νοίκιαζε μεγάλο κτήμα με πρόβατα, βοοειδή και άλογα, στο οποίο έφερε τον γαμπρό και την κόρη του να το καλλιεργήσουν. Το ζεύγος, οικονόμοι και εργατικοί καθώς ήταν, μέσα σε 5-6 χρόνια εξοικονόμησαν περιουσία 20.000 φιορινιών. 2 Το 1798 οι Konstantin Pál και Áron Karácsonyi ανήκαν πλέον στους ηγέτες της ελληνικής κοινότητας του Tokaj. 3 Την εποχή εκείνη το εμπόριο ταυτίστηκε με τους Έλληνες, πράγμα που αποδεικνύεται και από τα βιβλία της εποχής. Σύμφωνα με τον János Nagyváthy «...Ασφα61

A tokaji görög templom oltárának alapja (1804) (a fényképet 1997. október 26-án készítette Nyíregyházán dr. Diószeginé Szoboszlai Gyöngyi). Η βάση της Αγίας Τράπεζας του ελληνορθόδοξου ναού του Tokaj από το 1804 (φωτογραφία της Gyöngyi Szoboszlai dr. Diószeginé στις 26/10/1997 στην πόλη Nyíregyháza) tornyon óranyílás és ion kompozita falpillérek, lapos gúlasisak. Bal oldalhomlokzat négy ablakkal, egyiken rácsvas. Félköríves szentély. 1951-ben vörösmárvány oltárát összetörték, ötvösműveit a miskolci gör. kel. templomba, ikonosztázát később Nyíregyházára szállították. Épült a XVIII. század második felében.”6 Megjegyezzük, hogy valójában az oltárasztal lapját törték össze (az oltáralap ugyan szintén összetört, de nem semmisült meg). Az összetörésre azért kerülhetett sor, mivel a kor politikai percembereinek emléktábláihoz (!) használták fel alapanyagként. A templom 1962 óta a város tulajdonát képező kiállítási teremként van használatban. Az egykori méltó és gazdag berendezésből csak a szószék maradt a templomban: ez is pusztán azért, mert nem tudták leszerelni a falról. Az alján kiterjesztett szárnyú sast faragtak be a kor mesterei, és ugyancsak sas alakját formázta a mellvédjén lévő könyvtartó is. A tokaji görög templomból a Szerviczky-oltárt 1996 nyarán különös körülmények között szállították el Nyíregyházára: itt felújítottak, majd decemberben felállították az ortodox görögkeleti templomban (Nyíregyháza, Széchenyi u. 5.).7 62

λώς όλη την εμπορία την διαθέτουν οι Έλληνες: βλέποντας την αδιαφορία των Ούγγρων, μαζεύουν το κρασί και το πηγαίνουν στων Πολωνών τα μέρη, μα δεν αφήνουν το πολωνικό στην Ουγγαρία, και όλο το κέρδος μένει δικό τους.» Ως αποτέλεσμα «...ο Έλληνας πλουτίζει με την εμπορία.» 4 Τον Αύγουστο του 1804 ο György Charis/Szerviczky δώρισε μία Αγία Τράπεζα από ερυθρό μάρμαρο στον μπαρόκ-κλασικιστικό ελληνορθόδοξο ναό του Tokaj (το μαρτυρεί και η αναμνηστική πλάκα στο πάτωμα του ναού, γραμμένη στα ελληνικά). 5 Ένα από τα σημαντικότερα διακοσμητικά στοιχεία του ναού ήταν η Αγία Τράπεζα: «Οδός Bethlen Gábor 23.Ελλ. ορθ. ναός με καμπαναριό στην πρόσοψη, με παράθυρο πάνω από την πέτρινη κάσα της πύλης. Η πρόσοψη: 6 κίονες με κιονόκρανο Ιωνικού ρυθμού, που κρατούν το αέτωμα. Στις άκρες της πρόσοψης βάζα, στο καμπαναριό: ένα κενό για ρολόϊ, Ιωνικού ρυθμού κίονες και πυραμιδοειδής σκεπή. Πρόσοψη αριστερού τοίχου: τέσσερα παράθυρα, ένα με κάγκελα. Ημικυκλικό ιερό. Το 1951 η Αγία Τράπεζα από ερυθρό μάρμαρο καταστρέφεται, τα ιερά σκεύη μεταφέρονται στο Ελλ.Ορθ. ναό του Miskolc, το εικονοστάσιο στη Nyíregyháza. Ο ναός κτίστηκε στο δεύτερο μισό του 18ου αιώνα.»6 Ας σημειωθεί, ότι η βάση της Αγίας Τράπεζας δεν καταστράφηκε. Ο λόγος της καταστροφής ήταν η ανάγκη του καιρού για πρώτες ύλες, για να φτιαχτούν αναμνηστικές πλάκες για τις βραχύβιες προσωπικότητες της εποχής. Από το 1962 ο ναός χρησιμοποιείται ως εκθετήριο του δήμου. Από τον πλούσιο εσωτερικό εξοπλισμό έμεινε μόνο ο άμβωνας, απλά επειδή δεν κατάφεραν να τον ξεκολλήσουν από τον τοίχο. Στο κάτω μέρος του άμβωνα σκαλίστηκε αητός με τεντωμένα φτερά, όπως και στο αναλόγιο. Το καλοκαίρι του 1996 μεταφέρθηκε από τον ναό του Tokaj υπό παράξενες συνθήκες στη Nyíregyházα, όπου και επισκευάστηκε και το Δεκέμβριο εκτέθηκε στον ορθόδοξο ναό (οδός Széchenyi 5.). 7 Όταν ο πεθερός του (ο οποίος έφερε τίτλο ευγενείας) πέθανε το 1805, άφησε τεράστια περιουσία. Τότε ο György Szerviczky ο πρεσβύτερος απόκτησε, με άδεια της πεθεράς του, το δικαίωμα ενοικίασης βασιλικών κτημάτων του Tokaj. Το 1806 πάλι, απόκτησε και το δικαίωμα ενοικίασης του τοπικού ταχυδρομείου, το οποίο παρέμεινε για πενήντα χόνια στην κατοχή της οικογένειας. 9 Οταν πέθανε και η πεθερά του, ο «Μέγας Ενοικιαστής Βασιλικών Επικαρπιών στο Tokaj Ευγενής Κύριος György Szerviczky» ήταν πλέον αναγνωρισμένος γαιοκτήμονας, ενοικιαστής ταχυδρομείου, ενοικιαστής του ξενώνα Tokaji Sas (ουγγρ. ‘Αητός του Tokaj’) και έφορος της τοπικής ελληνορθόδοξης εκκλησίας. 10 Ο ανακαινισμένος ξενώνας Tokaji Sas υπάρχει μέχρι και σήμερα. Από τα 1980 το κτίριο στεγάζει το Κέντρο Τουρισμού του Tokaj. 11

63

Kárpáti László elkészítette az ortodox templom valamikori teljes oltárát ábrázoló rajzát (a Herman Ottó Múzeum kőtárában lévő töredékek alapján).8 Ο László Kárpáti ζωγράφισε την κάποτε πλήρη Αγία Τράπεζα του ορθόδοξου ναού, βασισμένος στα πέτρινα κομμάτια που βρίσκονται στο Μουσείο Herman Ottó. 8

A címerszerző após (hatalmas vagyont hátrahagyva) 1805-ben halt meg: ekkor anyósa hozzájárulásával megszerezte a tokaji kamarai uradalmak bérletét. 1806-ban szerezte meg idősebb Szerviczky György a tokaji posta bérleti jogát: ezt követően (majd fél évszázadon át) 1854 nyaráig a Szerviczky-család birtokában volt a tokaji posta. 9 Anyósa halálakor, 1808-ban „a Tokaji Királyi Haszonvételek Fő Árendátora Nemes Szerviczky György Úr” immár tekintélyes földbirtokosként és postabérlőként a „Tokaji Sas Vendégfogadó” bérlője és az ortodox egyház kurátora is volt.10 A „Tokaji Sas Vendégfogadó” felújított épülete ma is áll: ez lett az 1980-as évekre a Tokaji Idegenforgalmi Központ épülete.11

64

Ο ελληνορθόδοξος ναός του Tokaj το 1955 (φωτογραφία του δρ. László Sasvári) A tokaji görög ortodox templom (1955) (a fényképet készítette dr. Sasvári László). 65

Karátsonyi-ház: ma a Tokaji Múzeum (a fényképet készítette Diószegi Krisztina). Ο οίκος Karátsonyi, σήμερα Μουσείο του Tokaj (φωτογραφία της Krisztina Diószegi)

Ekkor költözött családjával az apósa házába (e Karátsonyi-ház ma a Tokaji Múzeum épülete): az örökösök által megtartott örökségfelosztás (osztály) során szerezte meg.12 Idősebb Szerviczky György 1809-ben mint Tokajban élő; testvére, ifjabb Szerviczky Márton, pedig mint Tolcsván élő középbirtokos nemesként vett részt a nemesi felkelésben (III. csoportos nemesek voltak, évi 1-2 ezer forint jövedelemmel).13 Az országgyűlés még 1808-ban alkotta meg „A fölkelésnek az alább írott módon való fölajánlásáról” szóló 2. törvénycikkét melyben megalkotta az igen részletes szabályozását a nemesi felkelésnek. Meghatározta e törvény a nemesi felkelés kihirdetésének rendjét, és (a családi viszonyok figyelembe vételével) a kötelezett személyi kört. Minden egyes nemes ember családjából (ideértve a honfiúsított idegeneket is) 1 fő köteles volt személyesen hadba vonulni. Egy nemes család a jövedelmi viszonya alapján lovas vagy gyalogos beosztás lett a felkelő sorsa. A 3000 forint feletti évi jövedelemmel bírók lovon, az 1000 forint felettiek gyalogosként voltak kötelesek bevonulni, és saját költségükön szolgálni. A 66

Τότε μετακόμισε με την οικογένειά του στο πεθερικό σπίτι (στον οίκο των Karátsonyi σήμερα λειτουργεί το Μουσείο του Tokaj), που το πήρε ως κληρονομία. 12 Ο György Szerviczky ο πρεσβύτερος πήρε μέρος στην εξέγερση των ευγενών του 1809 ως γαιοκτήμονας του Tokaj, ενώ ο αδελφός του Márton ως γαιοκτήμονας του Tolcsvα (υπήρξαν 3ης κατηγορίας ευγενείς με ετήσιο εισόδημα 1000-2000 φιορίνια.) 13 Το ουγγρικό κοινοβούλιο το 1808 ψήφισε τον «νόμο περί υποστήριξης της εξέγερσης», ο οποίος ρυθμίζει λεπτομερώς την εξέγερση των ευγενών, ορίζει την μεθοδολογία της εξαγγελίας της και – σύμφωνα με τις οικογενειακές σχέσεις – τα άτομα που υποχρεούνταν να πάρουν μέρος. Η κάθε ευγενική οικογένεια – συμπεριλαβανομένων και εκείνων με ξένη καταγωγή – αναγκάστηκε να στείλει στα πεδία ένα μέλος της. Βάσει των εισοδημάτων τους οι ευγενείς κατατάχθηκαν στο ιππικό ή στο πεζικό: όσοι συγκέντρωναν άνω των 3000 φιορινιών ετησίως ήταν υποχρεωμένοι να περάσουν στο πρώτο, ενώ όσοι συγκέντρωναν άνω των 1000 στο δεύτερο, και να υπηρετήσουν με δικά τους έξοδα. Οι ‘κατώτεροι’ ευγενείς μπορούσαν να καλύψουν τη διατροφή και τον εξοπλισμό τους από την πολεμική εισφορά. Όσοι σύμφωνα με τον νόμο εξαιρούνταν από το να λάβουν μέρος προσωπικά (οι ασθενείς, ηλικιωμένοι, νοητικά καθυστερημένοι, ανήλικοι ορφανοί, καθηγητές, μοναχοί, αξιωματούχοι της δημοτικής αρχής, και οι τελευταίοι νόμιμοι απόγονοι της κάθε οικογένειας) έστελναν κάποιον άλλον στο αντίστοιχο Σώμα. Είναι σημαντικό, ότι οι αξιωματικοί ευγενείς ήταν ισάξιοι με τους μόνιμους, και ο επαναστατικός στρατός ήταν μάχιμος μόνο εντός των συνόρων της Ουγγαρίας. Οι ιστορικοί σήμερα είναι αντίθετοι με την αρνητική αντίληψη για την εξέγερση που επικρατούσε στο παρελθόν. Στην πραγματικότητα ο ουγγρικός στρατός με δύναμη 25.000 αντρών (μαζί με την Θ’ Αυστριακή μεραρχία) αγωνίστηκε γενναία στην πόλη Győr ενάντια στο διπλάσιο γαλλικό στρατό, σημειώνοντας πολυάριθμες νίκες σ’όλη την Ευρώπη (όπου αναγνωρίστηκε η γενναιότητα των Ούγγρων). Ο ουγγρικός στρατός αποτελούνταν κυρίως από ευγενείς πατριώτες δίχως εμπειρία πολέμου (οι Αψβούργοι, αυστριακοί δυνάστες, απαγόρευαν την στρατιωτική εκπαίδευση των Ούγγρων ευγενών σε περιοδο ειρήνης). Επιπλέον, η επιτυχία του ουγγρικού ιππικού εμποδίστηκε από τις πλημμύρες, τις οποίες εκμεταλλευόμενο το γαλλικό πυροβολικό αποδεκάτισε τους Ούγγρους ουσάρους. Όταν τα μέλη του νικημένου ουγγρικού στρατού επέστρεψαν στους νομούς τους ανάμεσα στο Δεκέμβριο 1809 και στον Ιανουάριο του 1810, ο λαός τους δέχτηκε ως πραγματικούς ήρωες. 14 Στις 14 Ιουνίου 1809 στο Győr οι Ούγγροι ευγενείς αντιστάθηκαν στο στρατό του Ναπολέοντα. Η τελευταία εξέγερση των ευγενών είχε πυρήνα την ιδέα του ουγγρικού Ιερού Στέμματος για την προστασία του νόμιμου βασιλιά Φραγκίσκου Α’ και την αντίσταση απέναντι στις Γαλλικές επαναστατικές ιδέες. Ο Ναπολέοντας, αν και νικητής, συνήψε συγγένεια με τους Αψβούργους κάνοντας γάμο με τη Μαρία Λουΐζα, κόρη του Φραγκίσκου Α’. Πράγματι η εξέγερση των Ούγγρων ευγενών επιβράδυνε την παγκόσμια εκστρατεία του Ναπολέοντα. 15 Και ένα θεατρικό της εποχής αναφέρεται στον ηρωισμό των Ούγγρων στο Győr: «Ο Ναπολέων ή η μάχη του Győr. Ιστορικό δράμα σε 5 πράξεις από το 181..., 67

szegényebb nemesek a felkelési hozzájárulási pénzből kérhették élelmezésük és felszerelésük biztosítását. Aki a törvény szerint nem volt köteles személyesen hadba vonulni, az köteles volt maga helyett (lovas vagy gyalogos) személyt kiállítani. Nem volt köteles hadba szállni az, aki beteg, idős, szellemileg fogyatékos, kiskorú árva, tanár, szerzetes, törvényhatóság szolgálatában álló tisztségviselő, és az, aki a családnak egyetlen törvényes örököseként volt életben. Fontos, hogy a tisztek egyenrangúak voltak az állandó katonaság tisztjeivel, és a felkelő sereget csak az ország határain belül lehetett támadó hadműveletre felhasználni. A történészek ma már nem osztják Petőfi Sándor „A nép nevében” című versében írott „győri vitézségtek” gúnyos hangvételét a csata megítélésekor. A valóság az ugyanis, hogy a 25 ezres magyar sereg (kiegészülve az osztrák IX. hadtesttel) Győrnél vitézül harcolt az Európa harcterein számtalan győzelmet arató 50 ezres francia hadsereggel szemben. A győztes franciák oldalán ezt később többen elismeréssel emlegették. A magyar felkelő sereg azonban jórészt harci tapasztalat nélküli nemes hazafiakból állt (egyébként a Habsburgok tiltották a béke idején a magyar nemesség harci képzését). Ráadásul a magyar lovasság sikeres rohamát meggátolta a csata napjára megáradt Pándzsa-patak, amit a franciák kihasználtak, és tüzérségük megtizedelte a huszárokat. A felkelő nemesi sereg 1809 decembere és 1810 januárja táján leszerelő és vármegyéikbe visszatérő tagjait hősöknek kijáró tisztelettel fogadta a lakosság.14 1809. június 14-én a magyar nemesség Győrnél szembeszállt Napóleon seregével. Ez az utolsó nemesi felkelés a magyar Szent Korona-eszme jegyében ment végbe, I. Ferenc törvényes uralkodónk védelmében, valamint védekezésül a francia forradalmi eszmékkel szemben. Napóleon (bár végül győzött) ezt követően dinasztikus rokonságba lépett a Habsburgokkal: feleségül vette Mária Lujzát, I. Ferenc lányát. A magyar nemesi felkelés tulajdonképpen megakasztotta, lelassította Napóleon világhódító hadjáratát. 15 Egyébként egy korabeli színmű is őrzi a győri csata magyar serege vitézeinek emlékezetét: „Napóleon v. A győri ütközet – 5 felvonásos történelmi dráma: a Nagyváradi Játékszínre készítette az odavaló Társaság tagja, Éder György 181…. esztendőben …” (Országos Széchenyi Kézirattár: Qu. Hung. 1538.).”16 A nemesi felkelés, mint az önkéntes hadbaszállás magyar nemesi hagyománya értéktartalmát abból a szempontból is lehet vizsgálni, amit a III. Károly által 1715ben bevezetett, Magyarországon felállított és a nép által eltartott állandó hadsereg jelentett: ez az állandó hadsereg óriási terhet jelentett a föld népének. Ekkortól került sor a toborzók megtartására, melynek legembertelenebb módja az erőszakos katonafogás volt: sokszor éjszaka törtek rá a kiszemelt falusi legényekre, a verbuválás önkéntes látszata mögött is volt kényszer, és sorsolással eldöntésre került továbbszolgálás is. Mindez az évezredes szokásban testet öltő, a haza védelmének nemes eszméjével ellentétes idegen gyakorlatot jelentett. (A német birodalmi hercegségecskék gyakorlata éppen ilyen embertelen keretek között ment végbe évtizedeken át; sőt azért volt még ocsmányabb, mert tették e kiskirályok ezt akként, hogy az erőszakkal befogott vándorlegényeket, parasztfiatalokat, diákokat 68

έργο του György Éder μέλους του Θεάτρου της Οραντέα...» (Κρατικό Αρχείο Χειρογράφων Széchenyi: Qu. Hung. 1538.) 16 Οι αξίες της εξέγερσης των ευγενών, που στηρίχτηκε στην παράδοση του εθελοντισμού των ευγενών, εφαρμόστηκαν και στο μόνιμο στρατό που ίδρυσε ο βασιλιάς Κάρολος Γ’ το 1715 και συντηρούνταν από το λαό, κάτι που σημαίνει τεράστια οικονομική επιβάρυνση. Από τότε χρονολογείται και ο θεσμός της στρατολόγησης, ο πιο απάνθρωπος τρόπος της οποίας είναι η βίαια επιστράτευση. Οι στρατολόγοι πολλές φορές εξορμούσαν τη νύχτα στους νέους χωριάτες. Προσπαθώντας να διατηρήσουν τη μάσκα του εθελοντισμού, μερικές φορές και η επιπρόσθετη θητεία κληρωνόταν με λαχνό. Γενικά όλα αυτά εισήγαγαν μια ξένη διαδικασία, αντίθετη με τη χιλιάχρονη ιδέα της προστασίας των πάτριων εδάφων. (Οι διαδικασίες στα γερμανικά αυτοκρατορικά πριγκιπάτα για δεκάδες χρόνια ήταν παρόμοιες ή και χειρότερες, διότι οι ‘στρατολογούμενοι’ νεαροί πωλούνταν ως στρατιώτες στην Αγγλία για τη συνέχιση του πολέμου στο Νέο Κόσμο.) Η κατάσταση αυτή τερματίστηκε μόνο το 1868 (αποτέλεσμα του Συμβιβασμού ανάμεσα στην Ουγγαρία και την Αυστρία), με την 3ετή υποχρεωτική στρατιωτική θητεία. Κατά τη διάρκεια της εξέγερσης των Ούγγρων ευγενών του 1809 οι οικογένειες Charis/Szerviczky και Karátsonyi έδωσαν την πιο ξεκάθαρη απόδειξη πατριωτικού φρονήματος διότι μέλη τους ήταν έτοιμα να θυσιάσουν τη ζωή τους για την καινούρια πατρίδα. Τα 1800 ζούσαν πλέον στο Tokaj, στο αρχοντικό του βαρώνου Meskó, που αργότερα μετατρέπεται στο καφενείο Arany Sas (ουγγρ.: Χρυσός Αητός) Το 1818 ο György Szerviczky ο πρεσβύτερος διέθετε 6,9 εκτάρια αμπελώνων (69 στρέμματα) στην περιοχή του Tokaj. 17 Τον ίδιο χρόνο στην ίδια περιοχή η χήρα του György Morali διέθετε 2,3 εκτάρια, ο György Karácsonyi 1,9 εκτάρια, ο Márton Popovics 1,6 εκτάρια αμπελώνων. 18 Δεν είναι υπερβολή να πούμε ότι ο György Szerviczky στην εποχή του με την χρησικτησία αντιπροσώπευε έναν ενεργό Ούγγρο ευγενή: υπήρξε ο σημαντικότερος αμπελοκαλλιεργητής στο Tokaj. Το 1824 διέθετε αγέλη με 26 ζώα στο βοσκότοπο της περιοχής, 19 και στα 182223 νοίκιαζε το σφαγείο της πόλης για 550 φιορίνια της εποχής, ενώ το 1824 για 275 φιορίνια. 20 Ο ίδιος νοίκιαζε και τον ξενώνα Arany Sas (αργότερα έγινε το Τουριστικό Κέντρο). Ο ξενώνας «Χρυσός Αητός» στο μπαρόκ κτίριο στην οδό Bethlen Gábor 2 ήταν και η σκηνή των περίφημων χορών του Tokaj. Λίγο πιο πέρα βίσκεται η οδός Görög (Ελλήνων). 21 Διατηρούσε στενές σχέσεις με προοδευτικές προσωπικότητες της εποχής της Πέστης και Βούδας. Στις 30 Μαΐου 1824 ο Mihály Vitkovics γράφει στον μεταρρυθμιστή Ferenc Kazinczy, ότι «..Σου επισυνάπτω το γράμμα του ηγουμένου του αββαείου Pannonhalma και ένα ποίημά μου, τα οποία θα σου φέρει ο κύριος Szerviczky György διευθυντής ταχυδρομείου από το Tokaj.» 22 Ο György Szerviczky 69

eladták az angol hadsereg részére katonáknak az amerikai harcaik folytatása végett.) Ez a kiszolgáltatottság csak (a kiegyezés eredményeként) 1868-ban szűnt meg Magyarországon: ekkor lépett életbe a mindenkire kiterjedő három éves szolgálatot jelentő hadkötelezettség. A hazafiság legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy a charisi Szerviczky- és a Karátsonyi-család tagjai vérüket voltak készek áldozni magyar hazájukért az 1809es, utolsó magyar nemesi felkelésnél. Az 1800-as évek elején már Tokajban éltek: ekkor a későbbi Arany Sas Kávéház helyén lévő, Meskó báró tulajdonát képező házat lakták. 1818-ban idősebb Szerviczky György Tokaj környékén 194 kapás, 6,9 ha nagyságú szőlőterülettel bírt.17 1818-ban a szintén görög özvegy Morali Györgyné (67 kapás, 2,4 ha), Karácsonyi György (55 kapás, 1,9 ha), Popovics Márton (45 kapás, 1,6 ha) nagyságú szőlőterülettel bírtak Tokaj környékén.18 Nem túlzás a fenti tényekre alapozva azt állítani, hogy charisi Szerviczky György a gazdálkodó és tevékeny magyar földbirtokos nemesség jelképe is lehetett a maga idejében: nem volt nála jelentősebb középbirtokos szőlősgazda Tokajban. 1824-ben 26 darabos gulyája legelt a tokaji pascuumon.19 Ezzel függ össze, hogy bérelte a tokaji mészárszéket 1822-23-ban 550 konvenciós forintért, 1824-ben pedig 275 konvenciós forintért.20 Idősebb Szerviczky György bérelte az Arany Sas fogadót (ez lett később az Idegenforgalmi Központ épülete). Az Arany Sas fogadó a Bethlen Gábor u. 2. szám alatti 1770-ben épült szép barok épületben működött: ez volt a híres tokaji bálok színhelye. Ettől nem messze található a Görög utca.21 Bizalmas társadalmi kapcsolatai álltak fenn Pest-Buda haladó reformkori művelt személyiségeivel. 1824. május 30-án Vitkovics Mihály Pestről levelet írt Kazinczy Ferencnek, mely szerint a címzettnek a pannonhalmi főapát levelét és „Zirc Emlékezetét hoztam el számodra, és Szerviczky György Őr Tokai Posta Mester által, ki itten nálam volt, küldöm”.22 Tehát idősebb Szerviczky György Pesten járt Vitkovicsnál, és mintegy magánküldeményt elvitte a bencés és a ciszter szerzetesek üzenőlevelét Kazinczynak, akivel tehát szintén jó személyes kapcsolatban lehetett. Kazinczy Ferenc egy meghatározott levél utáni kutakodás okán gróf Dessewffy Aurélnak „Ujhely Xbr. 6d. 1826” keltezéssel írott levelében szintén megemlítette Szerviczky postamester nevét. 23 1827. november 21-én született meg Sztakcsinban Zákó János fia, Zákó Soma: keresztszülei idősebb Szerviczky György és felesége, Karátsonyi Anna voltak. 24 A vallásos élet és az egyházközséghez való tartozás fontos részét képezte a Szerviczky-család tokaji jelenlétének. A tokaji görögkeleti Szent Miklós templom ikonosztázának a déli ajtón lévő ikonja, „Szent Mihály arkangyal” elkészítési költségét a rajta lévő görög felirat tanúsága szerint „Sz. György”, tehát idősebb charisi Szerviczky György állta 1832-ben.25 70

λοιπόν επισκέπτηκε τον Vitkovics στην Πέστη και προσωπικά μετάφερε το μήνυμα των βενεδικτίνων και κιστερκιανών μοναχών στον Kazinczy, με τον οποίον προφανώς είχε επίσης καλή σχέση. Ο τελευταίος σε μια επιστολή του (ημερομηνία: ‘Ujhely Xbr. 6d. 1826’) προς τον κόμητα Dessewffy αναφέρεται επίσης στο διευθυντή Szerviczky. 23

Τα παιδιά που βαφτίστηκαν στα χρόνια 1827-1829: ελληνικό ληξιαρχείο Τokaj 1827-1829 között megkeresztelt gyermekek a tokaji görög anyakönyvben Στις 21 Νοεμβρίου 1827 στο Sztakcsin γεννήθηκε ο γιός του János Zákó, Soma Zákó. Ανάδοχοί του ο György Szerviczky ο πρεσβύτερος και η σύζυγός του Anna Karátsonyi. 24 71

Az 1790 táján épült késő barokk, klasszicista homlokzatú templom nagyméretű ikonosztáza fokozatosan készült el: a tokaji ikonosztázt az 1940-es évek végén leszerelték, Nyíregyházára vitték az ortodox kápolnába, és egyes darabjaiból itt készítettek ikonosztázt, illetve egyes elemei a falra akasztva kerültek elhelyezésre.26 A templom felszerelése, kegyszerei Miskolcra, könyvei és képei Budapestre, fabútorzata, az ikonosztáz és az idősebb Szerviczky György által állíttatott vörösmárvány oltár megmaradt alapja pedig Nyíregyházára kerültek. Szerviczky György vármegyeszerte ismert személyiség, földbirtokos, postabérlő és kereskedő volt.27 1832-ben a Zempléni Casino kétszázkilenc törzstagja között volt Kazinczy András, Kossuth Lajos öt másik Kossuthtal, idősebb Szerviczky György „TáblaBiró” és fia, ifjabb Szerviczky György „Zemplén vármegyében Esküdt”, és Spillenberg József Gábor „Z. V. Tiszti Áll-Ügyész”. 28

1833-ban elhunytak a tokaji görög anyakönyvből29 Το ελληνικό ληξιαρχείο θανάτου του Τokaj από τα 1833. 72

Tokaj görög templomának ikonosztáza 1949-ből: rajta a két Szerviczky által készíttetett ikonok (fénykép a Műemléki Hivatal fényképtárából). Το εικονοστάσιο του ελληνορθόδοξου ναού του Tokaj με τα εικονίσματα από τους δύο Szerviczky (έργο του δρ. Sasvári από τα 1950) 73

Idősebb Szerviczky György 1833. június 21-én hunyt el: Tokajban temették el.30 Felesége, Karátsonyi Anna férje emlékének örök emléket állítva a tokaji görögkeleti ortodox templom hátsó, keleti falába egy gyönyörű vörös márvány domborművet helyeztetett el 1842. október 15-én. 31 Tokajban ez az egyetlen görög sírkő. Ezt azért fontos rögzítenünk, mert a magyarországi görögök által alapított templomok falában, vagy közvetlen mellette sírkövek találhatók: van olyan vélemény, hogy eredetileg Tokajban is több sírkő volt, bár erre eddig még semmilyen adatot nem találtunk. Az ilyen sírkövek általában olyan jelentős személyek emlékét idézik, akiket jótevőiként, adományozóiként tartott számon a helyi görög közösség ortodox egyháza.32

Idősebb Szerviczky György sírköve a tokaji görög templom falában (a fényképet készítette dr. Diószeginé Szoboszlai Gyöngyi 2005-ben). Η ταφόπλακα του György Szerviczky του πρεσβύτερου στον τοίχο του ελληνικού ναού του Tokaj (φωτογραφία της Gyöngyi Szoboszlai dr. Diószeginé από το 2005)

Felesége, Karátsonyi Anna adományozó voltát igazolja a végrendelete (a XIX. század közepén), mely általános örökösként a tokaji ortodox egyházat nevezte meg, és juttatott örökrészt a tokaji ispotályok részére is, melyeket az egyházak tartottak fenn. 33 74

Η θρησκεία και η συμμετοχή τους στην ελληνορθόδοξη κοινότητα του Tokaj είχε ρόλο σημαντικότατο στη ζωή των Szerviczky. Το εικόνισμα στη δυτική πύλη του εικονοστασίου του ορθόδοξου Ι.Ν. Αγίου Νικολάου στο Tokaj, ‘Ο Αρχάγγελος Μηχαήλ’ – σύμφωνα με την ελληνική επιγραφή – ήταν δωρεά του ‘Γεωργίου Σ.’ δηλαδή του Szerviczky György του πρεσβύτερου το 1832. 25 Το μεγάλο εικονοστάσιο του μπαρόκ-κλασικιστικού ναού (1790) κατασκευαζόταν σταδιακά. Στα τέλη των 1940 απομακρύνθηκε και μεταφέρθηκε στο ορθόδοξο παρεκκλήσι της Nyíregyháza, από τμήματά του φτιάχτηκε το τοπικό, ενώ μερικά στοιχεία εκτέθηκαν στον τοίχο. 26 Τα ιερά σκεύη και ο εξοπλισμός του ναού μεταφέρθηκαν στο Miskolc, τα βιβλία και οι εικόνες στη Βουδαπέστη, τα ξύλινα έπιπλ, το εικονοστάσιο και η βάση της ερυθρής μαρμάρινης Αγίας Τράπεζας (δωρεά επίσης του Szerviczky του πρεσβύτερου) στη Nyíregyháza. Υπήρξε πασίγνωστη προσωπικότητα, γαιοκτήμονας, διευθυντής ταχυδρομείου και έμπορος σ’όλον τον νομό. 27 Το 1832 ανάμεσα στους 209 τακτικούς πελάτες του Zempléni Casino ήταν και οι πολιτικοί András Kazinczy, Kossuth Lajos (με άλλους πέντε συγγενείς), ο αρχιδικαστής György Szerviczky ο πρεσβύτερος με τον γιό του τον νεώτερο György ένορκο νομού Zemplén, και ο József Gábor Spillenberg συνήγορος νομού Zemplén. 28 <<< 29

>>>

Ο György Szerviczky ο πρεσβύτερος απεβίωσε στις 21 Ιουνίου 1833 και κηδεύτηκε στο Tokaj. 30 H σύζυγός του Anna Karátsonyi τοποθέτησε ανάγλυφο από ερυθρό μάρμαρο στην αιώνια μνήμη του άντρα της στον ανατολικό τοίχο του ελληνορθόδοξου ναού του Tokaj. Είναι η μοναδική ελληνική πλάκα εκεί. Στις υπόλοιπες κοινότητες ήταν συνηθισμένο να τοποθετούν ταφόπλακες πάνω ή δίπλα στους τοίχους. Μερικοί ισχυρίζονται ότι υπήρχαν και περισσότερες στο Tokaj, όμως ακόμη δεν βρέθηκαν δεδομένα που το υποστηρίζουν. Τέτοιου είδους πλάκες συνήθως ανήκαν σε κορυφαία μέλη, ευεργέτες, δωρητές της τοπικής ελληνορθόδοξης κοινότητας. 32 Η ευεργετικότητα της συζύγου Anna Karátsonyi αποδεικνύεται από τη διαθήκη της (μέσα του 19ου αι.), στην οποία αποκλειστικός κληρονόμος ορίζεται η τοπική ορθόδοξη εκκλησία. Ένα μέρος διατέθηκε στα τοπικά νοσοκομεία που συντηρούνταν από τις εκκλησίες. 33 Κόρες τους ήταν οι: Zsófia Szerviczky (Tokaj 1810-57, Tokaj), Mária Szerviczky (1805-?, άντρας της ο János Szivulka 1793-1863.), Anna Szerviczky (?-1861), Regina Szerviczky (άντρας της ο N. Gussa), και Katalin Szerviczky (ήταν νονά της Rózsa Katalin Spillenberg, γεννημένη στις 19 Αυγούστου 1840 στο Tokaj). Γιοί τους ήταν οι: György Szerviczky ο νεώτερος (1811-1875), Antal Szerviczky (1809-1881) και Sándor Szerviczky (1818-1869). 34 75

Leányaik voltak: Szerviczky Zsófia (Tokaj, 1810-57., Tokaj), Szerviczky Mária (1805-?; férje Szivulka János 1793-1863.), Szerviczky Anna (?-1861), Szerviczky Regina (férje Gussa N.), és Szerviczky Katalin (keresztanyja volt az 1840. augusztus 19-én Tokajban született Spillenberg Rózsa Katalinnak). Fiaik pedig: ifjabb Szerviczky György (1811-1875), Szerviczky Antal (1809-1881) és Szerviczky Sándor (1818-1869) voltak.34 A Szerviczky-család hölgytagjai a XIX. század első felében Szerviczky Zsófia (1810-1857) Leányuk, Szerviczky Zsófia 1810-ben született Tokajban.1 Szerviczky Zsófia volt a keresztanyja az 1830. október 1. napján született Leka Györgynek (a bodrogkeresztúri görög Leka János fiának).2 1834. július 1. napján vette feleségül hadusfalvi Spillenberg József Gábor (18081878) kincstári ügyész.3 Első gyermeke, Spillenberg György Ferdinánd keresztelésére 1836. április 20-án került sor Mádon: az ekkoriban általános szokás szerint erre vagy a születés napján, illetve az ezt követő két-három napon belül került sor. A keresztelő pap Derekassy Ferenc, keresztszülei pedig édesanyja testvérei, ifjabb Szerviczky György és Szerviczky Mária voltak.4 A miskolci görög egyházközség anyakönyveinek az 1726-1863 közötti halálozásokról vezetett anyakönyve tanúsága szerint hadusfalvi Spillenberg József Gáborné Szerviczky Zsófia 1857. június 27-én halt meg (két nappal később Tokajban temette el Popovits György lelkész és vicarius).5 Szerviczky Anna (?-1861) Szerviczky Anna (?-1861) keresztanyja volt Spillenberg Natália Gabriella Zsófiának, aki 1835. április 24-én Tokajban született. Férje szendrői Göcze Károly Zemplén vármegyében számvevő (Göcze Ferenc és Kovácsy Anna fia) volt. Az 1850. február 18-án Sátoraljaújhelyen született Spillenberg Oszkár Tivadar (keresztszülei Szerviczky Anna férje, szendrői Göcze Károly és ifjabb Szerviczky Györgyné Takácsy Katalin voltak). A miskolci görög egyházközség anyakönyveinek az 1726-1863 közötti halálozásokról vezetett anyakönyve tanúsága szerint a fenti szendrői Göcze Károlyné Szerviczky Anna 1861. április 1-én halt meg, majd másnap Tokajban temették el. Szerviczky Ilona (1802-1828) 1828. augusztus 19-én vette feleségül a 27 esztendős Constantin lublini (galiciai) lakos a 26 esztendős Szerviczky Helenát (a tanú Apostolovits János volt). 76

Οι γυναίκες-μέλη της οικογένειας Szerviczky στο πρώτο μισό του 19ου αιώνα Szerviczky Zsófia (1810-1857)

Τα παιδιά που βαφτίστηκαν στα χρόνια 1830-1832: ελληνικό ληξιαρχείο Τokaj 1830-1832 között megkeresztelt gyermekek a tokaji görög anyakönyvben 77

Szerviczky Franciska

1835-1836 között megkeresztelt gyermekek a tokaji görög anyakönyvben Τα παιδιά που βαφτίστηκαν στα χρόνια 1835-1836: ελληνικό ληξιαρχείο Τokaj 1836-ban keresztanyja volt a bodrogkeresztúri görög Leka János fiának. 1839ben pedig keresztanyja volt Rácz Jánosnak (a tokaji görög házaspár, Rácz János kereskedő és Politi Alexandra fiának). Mindkét fenti gyermeket Kallona Ignác görög pap keresztelte meg. Szerviczky Julianna (1818-1833) Szerviczky Julianna 15 éves korában Tokajban hunyt el 1833. január 26-án (Neofitus Gizy tokaji görög parochus temette el Tokajban). (A görög Gizy/Gizinév Miskolcon fordul elő.) 78

Η κόρη τους Zsófia γεννήθηκε το 1810 στο Tokaj. 1 Η Zsófia Szerviczky ήταν η νονά του György Leka πυ γεννήθηκε στις 1 Οκτωβρίου 1830 (γιού του Έλληνα János Leka από το Βodrogkeresztúr). 2 Την παντρεύτηκε ο συνήγορος József Gábor Spillenberg (1808-1878) από το Hadusfalva. 3 Ο πρώτος γιός της György Ferdinánd Spillenberg βαφτίστηκε στις 20 Απριλίου 1836 στο Mád: κατά τη συνήθεια της εποχής οι βαφτίσεις γίνονταν ανήμερα της γέννησης ή σε 2-3 μέρες. Ο ιερέας ήταν ο Ferenc Derekassy, ανάδοχοί του τα αδέλφια της μητέρας του ο György (ο νεώτερος) και η Mária Szerviczky. 4 Σύμφωνα με τις ληξιαρχικές πράξεις θανάτου της ελληνορθόδοξης κοινότητας του Miskolc από την περίοδο 1726-1863 η Zsófia Szerviczky Spillenberg από το Hadusfalva απεβίωσε στις 27 Ιουνίου 1857 (κηδεύτηκε σε δύο μέρες από τον εφημέριο György Popovits). 5 Anna Szerviczky (?-1861) Η Anna Szerviczky ήταν νονά της Natalia Gabriella Zsófia Spillenberg (24/04/1835 Tokaj). Ο άντρας της Károly Göcze υπήρξε οικονομικός ελεγκτής στον νομό Zemplén (γιός των Ferenc Göcze και Anna Kovácsy). Στις 18 Φεβρουαρίου 1850 στο Sátoraljaújhely γεννήθηκε ο Oszkár Tivadar Spillenberg (με αναδόχους τους Károly Göcze και Katalin Takácsy, σύζυγος του György Szerviczky του πρεσβύτερου). Σύμφωνα με τις ληξιαρχικές πράξεις θανάτου της ελληνορθόδοξης κοινότητας του Miskolc από την περίοδο 1726-1863 η Anna Szerviczky Göcze απέθανε στις 1 Απριλίου 1861 και την άλλη μέρα κηδεύτηκε στο Tokaj. Ilona (Helena) Szerviczky (1802-1828) Στις 19 Αυγούστου η 26χρονη Helena Szerviczky παντρεύτηκε με τον 27χρονο Constantin lublini από την Γκαλιτσια (σήμερα Πολωνία) με παράνυμφο τον János Apostolovits. Franciska Szerviczky Το 1836 ήταν νονά του γιού του Έλληνα János Leka από το Βodrogkeresztúr, ενώ το 1839 του János Rácz (γιού των Ελλήνων János Rácz και Alexandra Politi από το Tokaj). Και τα δύο βαφτίστηκαν από τον Έλληνα ιερέα Ignác Kallona. Julianna Szerviczky (1818-1833) Η Julianna Szerviczky απεβίωσε στα 15 της στο Tokaj στις 26 Ιανουαρίου 1833. Κηδεύτηκε από των Έλληνα ιερέα Neofitus Gizy (το ελληνικό επώνυμο Gizy/Gizi απαντάται στο Miskolc). 79

Szerviczky Erzsébet (?-1850) Zákó János tokaji görög kereskedő és nemes Szerviczky Erzsébet fia, Zákó Constantin 1832. április 9-én született meg (Sztakcsinban keresztelték meg); leánya, Zákó Helena pedig 1834. szeptember 29-én született (keresztapja hadusfalvi Spillenberg József Gábor volt; Popovits György miskolci görög parochus keresztelte meg).1 Még két gyermekük volt. A miskolci görög egyházközség anyakönyveinek a házasságkötésekről vezetett anyakönyve tanúsága szerint a fenti Zákó János és felesége, Szerviczky Erzsébet egyik leánya, Zákó Anna Tokajban 1842. augusztus 16-án ment férjhez nemes Koloss János református vallásúhoz; másik leányuk, Zákó Emília Tokajban 1850. szeptember 21-én ment férjhez Rochlitz Dávid tokaji lakoshoz.2 A Miskolci Görög Alapítású Görög-Keleti Egyházközség (Miskolc, Deák Ferenc tér 7.) lelkész-plébánosa, dr. Popovics Konstantin aláírásával került kiadásra az az 1940. november 20-án kelt „Lelkészhivatali bizonyítvány” Rochlitz Dezső királyi ügyész, kassai lakos részére, mely irat igazolta ősei fenti házasságkötését.3 Ez utóbbi házasságkötést Zákó Jánosné Szerviczky Erzsébet már nem élte meg: 1850. január 30-án halt meg (február 15-én Tokajban temették el).4 Ifjabb Szerviczky György (1811-1875), az utolsó görög tokaji postamester Idősebb Szerviczky György fia, ifjabb Szerviczky György 1811-ben született.1 1818-ban a görögkeleti ifjabb Szerviczky György a (265 tanulót számláló) sátoraljaújhelyi piarista iskolában tanult („Grammatica Anno. II.”).2 Kiváló baráti kapcsolatban állt a sárospataki kollégiumi évek alatt a későbbi neves történetíróval, Jászay Pállal, aki naplójában többször tett említést görög barátjáról. (Egyébként azt érdekességként mindenképpen rögzítenénk, hogy Jászay Pál hunszkíta betűkkel írta naplóját.)3 Jászay (1809. február 19-én született Abaújszántón) naplója szerint 1828. december 3-án (szerdán) Nyíri Borbála estjén voltak együtt a juristák, és közöttük Szerviczky is.4 Tehát mindannyian sárospataki joghallgatók voltak. A reformkor hazafias lelkülete minden szinten jelen volt a hétköznapokban is. 1828. december 8-án (hétfőn) Jászay naplójában azt írta, hogy reggel 9-től: „Szerviczkyhez mentem, ott Kazinczyval magyar táncot tanultunk”.5 Kazinczy László lehetett e táncos diáktárs. A későbbi neves történetíró, Jászay a naplójában azt írta: 1828. december 9-én (kedden) délután 5-től 6-ig „Szerviczkynél klavíroztam”. 6 Ez is műveltségi adalék a Szerviczky-család életminőségére. Jászay szerint 1829. november 22-én egy vasárnapi ebéd során sokat nevettek a diáktársak, mivel a „korhely Spillenberg gyomráról előhozakodott a borkő”. 7 Naplójában arról is ír, hogy 1831. szeptember 22-én (csütörtökön) Abaújszántón lévő otthonában ebéd után festegetett, majd pedig „délután „feljövénk hozzánk Szerviczky Gyuri Tolcsváról és Pósa Gábor, későbben pedig Désy Pista és Török Jósi”: az este a vendégek kártyacsatájával folytatódott.8 80

Erzsébet Szerviczky (?-1850) Ο γιός του Έλληνα εμπόρου János Zákó από το Tokaj και της ευγενούς Erzsébet Szerviczky, Constantin Zákó γεννήθηκε στις 9 Απριλίου 1832 (βαφτίστηκε στο Sztakcsin), η κόρη τους Hellena στις 29 Σεπτεμβρίου 1834 (νονός της ήταν ο József Gábor Spillenberg από το Hadusfalva και ιερέας ο György Popovits από το Miskolc). 1 Είχαν και άλλα δύο παιδιά. Σύμφωνα με τις ληξιαρχικές πράξεις γάμου της ελληνορθόδοξης κοινότητας του Miskolc μία από τις κόρες των János Zákó και Erzsébet Szerviczky, η Anna Zákó στις 16 Αυγούστου 1842 παντρεύτηκε με τον καλβινιστή ευγενή János Koloss, ενώ η άλλη κόρη τους η Emília με τον Dávid Rochlitz παντρεύτηκαν στο Tokaj στις 21 Σεπτεμβρίου 1850. 2 Στις 20 Νοεμβρίου 1940 εξεδόθηκε ‘Ενοριακό πιστοποιητικό’ από τον εφημέριο της Υπό Ελλήνων Ιδρυθείσας Ορθόδοξης Κοινότητας του Miskolc (πλατεία Deák Ferenc 7.) δρ. Konstantin Popovics στον βασιλικό συνήγορο Dezső Rochlitz. Το έγγραφο βεβαιώνει τον γάμο των Dávid και Emília, των προγώνων του. 3 Η Erzsébet Szerviczky δεν πρόλαβε τον τελευταίο γάμο: απεβίωσε στις 30 Ιανουαρίου 1850, κηδεύτηκε σε 15 μέρες στο Tokaj. 4 Ο György Szerviczky ο νεώτερος (1811-1875), ο τελευταίος Έλληνας διευθυντής ταχυδρομείου στο Tokaj Ο György Szerviczky ο νεώτερος, γιός του ομονύμου πατέρα, γεννήθηκε το 1811. 1 Ενώ ήταν ορθόδοξος, το 1818 εγγράφεται στο σχολείο των Πιαριστών μοναχών στο Sátoraljaújhely („Grammatica Anno. II.”). 2 Κατά τα σχολικά χρόνια διατηρούσε άψογη φιλική σχέση με τον Pál Jászay, τον μετέπειτα γνωστό ιστορικό, ο οποίος στο ημερολόγιό του (το έγραφε με Ουννική – Σκυθική σφηνοειδής γραφή!) αναφερόταν συνέχεια στον Έλληνα φίλο του. 3 Σύμφωνα με το ημερολόγιο του Jászay (γενήθηκε στα 1809 στην πόλη Abaújszántó) στις 3 Δεκεμβρίου 1828 οι φοιτητές της Νομικής ήταν στη βραδιά της Borbála Nyíri, μαζί τους και ο Szerviczky, δηλαδή όλοι τους σπούδαζαν νομικά στο Sárospatak. Το πατριωτικό κλίμα της εποχής ήταν αισθητό και στην καθημερινότητα. Ο Jászay γράφει στις 8 Δεκεμβρίου 1828 (Δευτέρα): στις 9 π.μ. «πήγα στον Szerviczky, όπου μαζί με τον Kazinczy μαθαίναμε ουγγρικούς χορούς.» 5 Πρόκειται για τον συμφοιτητή τους László Kazinczy. Ο Jászay αργότερα γράφει για την επόμενη μέρα το απόγευμα «έπαιζα πιάνο στου Szerviczky», 6 πράγμα που δείχνει την ποιότητα ζωής των Szerviczky. Σύμφωνα με το ημερολόγιο στις 22 Νοεμβρίου 1829 το μεσιμέρι οι φοιτητές γέλασαν πολύ επειδή «βγήκε ‘τρυγικό οξύ’ από το στομάχι του μπεκρούλιακα Spillenberg».7 Γράφει επίσης ότι στις 22 Σεπτεμβρίου 1831 το μεσιμέρι ζωγράφιζε στο σπίτι του και το απόγευμα «μας επισκέφτηκαν ο Gyuri (υποκοριστικό του György-ο μετφρ.) Szerviczky από το Tolcsva και ο Gábor Pósa, και αργότερα οι Pista Désy και Jósi Török»: το βράδυ πέρασαν παίζοντας χαρτιά. 8 81

E napló tanúsága szerint 1831 táján Szerviczky Antal is a társaságuk tagja volt.9 De nemcsak a szórakozás és a művelődés töltötte ki akkor az aranyifjak mindennapjait: a közéletben is szerepet vállaltak a reformkor ifjai és öregjei is. Jó példa erre Zemplén vármegye ellenzéki táborának egyik legfőbb alakja, Szemere Miklós, aki igen cselekvő módon szállt szembe a politikai köpönyegforgatókkal és politikai bérenceikkel. Amikor az 1830-as években királyi biztosként e vármegyébe küldtek egy Tarnay nevezetű személyt, akkor ezt a biztost Szemere Miklós és bátyja, Szemere György néhány társuk segítségével a vármegye gyűlésének elhagyására kényszerítették. Szemere Miklós poétaként is fricskát mutatott a hatalomnak: egy igen hosszú paskillusában kétszer is megemlíti „Szerviczky s Dienes Mindkettő érdemes” személyét, ami arra utal, hogy az ifjú Szerviczky is tevékeny közéleti emberként volt jelen már fiatalon is.10

A tokaji görög ortodox templom ikonosztázának Szent István diakónust ábrázoló képe (az 1950-es évek elején készítette dr. Sasvári László). Ο ιεροδιάκονος Άγιος Στέφανος στο εικονοστάσιο του ελληνορθόδοξου ναού του Tokaj (από τον δρ. László Sasvári, 1950)

82

Σύμφωνα με το ημερολόγιο το 1831 μέλος της παρέας ήταν και ο Antal Szerviczky. 9 Οι νέοι της εποχής όμως δεν περνούσαν τις μέρες τους μόνο με εκπολιτισμό και διασκέδαση: έπαιρναν μέρος και στη δημόσια ζωή μαζί με τους μεγαλύτερους. Για παράδειγμα ο Miklós Szemere ήταν μια από τις κυριότερες προσωπικότητες της αντιπολίτευσης του νομού Zemplén, που με ενεργό τρόπο στράφηκε εναντίον της φαυλοκρατίας των πολιτικών και των ‘λακέδων’ τους. Όταν στα 1830 στάλθηκε στο νομό ο βασιλικός επίτροπος Tarnay, τα αδέλφια Szemere μαζί με μερικούς φίλους τον ανάγκασαν να εγκαταλείψει το νομαρχιακό συμβούλιο. Ο Miklós Szemere αντιστάθηκε και ως ποιητής: σε εκτενέστατο έργο του αναφέρεται δύο φορές στους «Dienes και Szerviczky Και οι δύο άξιοι», πράγμα που μαρτυρεί την ενεργή παρουσία του Szerviczky στη δημόσια ζωή από τα νεανικά του χρόνια. 10 Η αφομοίωση είναι μια μακρόχρονη διαδικασία και γι’ αυτό συνέβη βαθμιαία από γενιά σε γενιά. Για παράδειγμα, ο György Szerviczky ο νεότερος σπούδαζε στους Πιαριστές ενώ είχε ελληνική συνείδηση και βαθύ θρησκευτικό συναίσθημα, πράγμα που μαρτυρεί και η γεναιόδωρη προσφορά του στον ελληνορθόδοξο ναό του Tokaj: η εικόνα του ιεροδιακόνου Αγίου Στεφάνου στη βόρεια πύλη του εικονοστασίου κατασκευάστηκε το 1838 με έξοδα του 27χρονου György. 11 Σύζυγός του ήταν η Katalin Takácsy. 12 Η Katalin ήταν μέλος της ελληνικής οικογένειας Takácsy από την Πέστη (αρχικά Τακατζής). Πρώτος σημαντικός πρόγονός τους ο Konstantin Takátsy πριν το θάνατό του στα 1820 άφησε μια εξαιρετικά γενναιόδωρη κληρονομιά 12.000 φιορινιών: τα δύο τρίτα του ποσού έλαβε η ορθόδοξη εκκλησία, πιο συγκεκριμένα ο ελληνοβλαχικός ναός. Πέρα απ’αυτά κληροδότησε 5.000 φιορίνια στο ελληνικό σχολείο Πέστης με την προϋπόθεση να μείνει «απαλλαγμένο από τη μακεδονοβλάχικη επιρροή». 13 Το γεγονός δείχνει ότι ο ελληνισμός είχε μεν αφομοιωθεί αλλά δεν έπαψε να διατηρεί την ταυτότητά του και τη θρησκεία του. Σύζυγος του εμπόρου Takátsy György ήταν η Erzsébet Bekolla. 14 Το επώνυμο Bekolla/Bekella είναι σημαντικό από ιστορική άποψη: το 1814 στην Οδησσό ιδρύθηκε η Φιλική Εταιρεία. Ο τοπικός συντονιστής στην περιοχή Πέστης και Βούδας υπήρξε ο πλούσιος Έλληνας έμπορος Miklós Bekella (ανάμεσα 1804-20 ήταν και διευθυντής του ελληνικού σχολείου Πέστης). Τον υποστήριζαν αποτελεσματικά και οι Έλληνες της χώρας, επειδή ο αυστριακός καγκελλάριος Μέτερνιχ στις 23 Απριλίου 1815 έδωσε εντολή να παρακολουθηθεί συστηματικά ο ελληνικός πληθυσμός της Νότιας Ουγγαρίας. 15 Τα παιδιά του György Takátsy και της Erzsébet Bekolla, Konstantin, Miklós, Sándor και Katalin στις 31 Οκτωβρίου 1822 απέκτησαν τίτλο ευγενείας και το επώνυμο „Βerzai” (LXIV. 758.). 16 Το 1826 ο έμπορος György Takátsy ζήτησε το δικαίωμα της χονδρικής. Το 1828 απασχολούσε 5 βοηθούς στην εταιρία του που εισήγαγε αγαθ’α από την Τουρκία. Πέρα από τα πέντε σπίτια και διάφορα αγροτικά ακίνητα που διέθετε, εισέπραττε και 5.800 φιορίνια ετησίως. Ο Takátsy στα τέλη της δεκαετίας 1830 ασκούσε και 83

A beolvadási folyamat tehát nyilvánvalóan időben elhúzódó jellegű, és fokozatosan, nemzedékváltásokon keresztül ment végbe. Jó példa erre ifjabb Szerviczky György, aki annak ellenére, hogy piarista diákként tanult, mégis a görög népességhez és valláshoz való tartozásának ékes bizonyítéka, hogy a tokaji görögkeleti templom ikonosztázának az északi ajtón lévő ikonja, „Szent István fődiakónus” elkészítési költségét 1838-ban 27 éves fiatalemberként ő állta. 11 Felesége Takácsy Katalin volt. 12 Felesége tehát az alábbi berzai előnevet viselő pesti görög Takácsy-család sarja volt: eredeti nevűk Takadzisz volt. Első jelentősebb magyarországi ősük, Takátsy Konstantin görög kereskedő 1820-ban halt meg, ám halála előtt kiemelkedő bőkezűséggel 12.000 forintot kitevő kegyadományt tett: mintegy kétharmadát a görögkeleti egyház, és leginkább a görög-oláh templom kapta. Sőt, akként rendelkezett, hogy 5.000 forintban részesüljön a pesti görög iskola, de csak akkor, ha a „macedon vallach befolyástól szabad marad”, azaz megőrzi görög mivoltát.13 Ez is jól mutatja, hogy a görögség bár asszimilálódott, de önazonosságát nem adta fel sem kultúrájában, sem pedig hitéletében. Takátsy György pesti kereskedő felesége Bekella Erzsébet volt. 14 A Bekolla/Bekella-név kapcsán fontos megemlítenünk, hogy 1814-ben alakult meg a görögök titkos szabadságharcos társasága, a Filiki Eteria: Pest-Budán Bekella Miklós gazdag görög kereskedő volt az, aki Magyarországon e titkos munkának az irányítását végezte (1804-20 között a pesti görög iskola igazgatójaként is tevékenykedett). Hatékonyan segíthették a magyarországi görögök is a tevékenységét, mert Metternich kancellár elrendelte 1815. április 23án a zimonyi és az újvidéki görögök megfigyelését.15 Takátsy György és Bekella Erzsébet gyermekei, Konstantin, Miklós, Sándor, Katalin 1822. október 31-én nemességet és „berzai” előnevet kaptak, címeradományozásban részesültek (LXIV. 758.).16 1826-ban Takátsy György pesti kereskedő a nagykereskedői jogért folyamodott. 1828-ban öt segédet alkalmazott török árukat forgalmazó cégében. Öt ház, több mezőgazdasági ingatlan mellett még évi 5.800 forint házbérre is szert tett. Az 1830-as évek végén Takátsy György már terménykereskedelmet is folytatott. Közéleti és kereskedelmi jelentőségét mutatja, hogy a Polgári Kereskedelmi Testület kötelékébe tartozott, és a Pesti Kereskedelmi Bank egyik alapítója volt.17 Ifjabb Szerviczky György sógora volt a hírneves görög szabadságharcos Laszanisz György, aki feleségül vette Takátsy pesti görög kereskedő leányát (korábban Takátsy üzletében dolgozott segédként). Laszanisz 1820 táján már Ipszilanti Sándor (az egyik legelőkelőbb konstantinápolyi fanarióta család sarjának) segítőtársa, harcostársa volt: az 1821. június 19-én sorra kerülő dragasani vereség után a görög szabadságharcosok az erdélyi Törcsvári szoroson menekültek Magyarországra. Az osztrákok fogságába estek: őket kettőjüket, Ipszilantit és Laszaniszt Temesvárott őrizték, majd Aradon át Munkács várába vitték fogságba.18 Megítélésünk szerint ez a „segéd”-ként való alkalmazás egy „bújtatott” állás lehetett: valójában fedhette a valódi, görög szabadságharc megindítása érdekében folytatott szervező munkáját. 84

εμπόριο γεωργικών προϊόντων. Ήταν σπουδαίος έμπορος και σημαντικός για το δημόσιο βίο: υπήρξε μέλος του Αστικού Εμπορικού Σωματείου και ιδρυτικό μέλος της Εμπορικής Τράπεζας Πέστης. Απέθανε στα 1840. 17 Γαμβρός του György Szerviczky του νεότερου ήταν ο εξακουστός αγωνιστής του ’21 Γεώργιος Λασάνης, ο οποίος παντρεύτηκε την κόρη του εμπόρου Takátsy από την Πέστη (άλλοτε ήταν βοηθός στο μαγαζί του). Ο Λασάνης στα 1820 ήταν πλέον συναγωνιστής του Αλέξανδρου Υψηλάντη (μέλους μίας από της μεγαλύτερες φαναριώτικες οικογένειες στην Πόλη): μετά από την ήττα τους στο Δραγατσάνι στις 19 Ιουλίου 1821 οι Έλληνες αγωνιστές κατέφυγαν στην Ουγγαρία μέσω Τρανσυλβανίας. Οι αυστριακοί τους αιχμαλώτισαν, ο Λασάνης και ο Υψηλάντης μεταφέρθηκαν στη Τιμισοάρα, αργότερα στην Οραντέα και στο κάστρο του Μουκάτσεβο. 18 Κατά την κρίση μας η απασχόληση του ως ‘βοηθού’ στην πραγματικότητα κάλυπτε τις μυστικές του δραστηριώτητες για το ξεκίνημα της ελληνικής επανάστασης του ’21. Ο κόμητας Széchenyi István στις 23 Ιουλίου 1835 έγραψε, ότι την ίδια μέρα είχε συνομιλία με τον Έλληνα μεγαλέμπορο και πολίτη Πέστης κ. György Takátsy. 19 Το 1826 ο Takátsy αιτήθηκε για δικαίωμα χονδρικής. Το 1828 απασχολούσε 5 βοηθούς στην εταιρία του με είδη Τουρκίας. Πέρα από τα πέντε σπίτια και διάφορα αγροτικά ακίνητα που διέθετε, εισέπραττε και 5.800 φιορίνια ετησίως. Ο Takátsy στα τέλη της δεκαετίας 1830 ασκούσε και εμπόριο γεωργικών προϊόντων. Ήταν σπουδαίος έμπορος και σημαντικός στο δημόσιο βίο: υπήρξε μέλος του Αστικού Εμπορικού Σωματίου και ιδρυτικό μέλος της Εμπορικής Τράπεζας Πέστης. Απέθανε στα 1840. 20 Περισσότεροι Βerzai Takácsy παντρεύτηκαν κόρες από την οικογένεια kézdi-kisdi Vásárhelyi: σύζυγος της Janka Vásárhelyi (1833?) ήταν ο Sándor Βerzai Takácsy, η Júlia Vásárhelyi (1871-1926) το Ιούνιο 1897 παντρεύτηκε με τον Sándor Βerzai Takácsy, άντρας της Lenke Magda Vásárhelyi (1896 -?) ήταν ο Miklós Βerzai Takácsy. 21 Στο Dombegyházα νομού Békés ζούσε το 1935 ο γαιοκτήμονας Sándor Βerzai Takácsy, ο οποίος με τους εταίρους του διέθετε κτήμα 430 εκταρίων, σύζυγος του ήταν η Júlia kézdi-kisdi Vásárhelyi (1871-1926).

85

Gróf Széchenyi István 1835. július 23-án történt naplóbejegyzése szerint e napon megbeszélést folytatott a görög Takátsy György nagykereskedővel és pesti választott polgárral.19 Takátsy György pesti kereskedő az 1840-es években halt meg.20 A berzai Takácsy-fiúk kapcsán megemlítenénk, hogy többen is a kézdikisdi Vásárhelyi-család leányait vették feleségül: Vásárhelyi Janka (1833-?) férje berzai Takácsy Sándor volt; Vásárhelyi Júlia (1871-1926) 1897 júniusában ment feleségül berzai Takácsy Sándorhoz; Vásárhelyi Lenke Magda (1896. november 7-?) férje pedig berzai Takácsy Miklós lett.21 Dombegyházán (Békés megye) élt 1935-ben berzai Takácsy Sándor földbirtokos, aki társaival 254 katasztrális hold földet birtokolt (az ő felesége kézdi-kisdi Vásárhelyi Júlia (1871-1926) volt). A rokoni kapcsolatok okán még két adat: Szerviczky György a keresztapja volt az 1838. február 16-án született Rácz Máriának (a tokaji kereskedő Rácz János és Politi Alexandra leánya volt; Kallona Ignác görög pap keresztelte meg).22 Szerviczkyné Takácsy Katalin keresztanyja volt Spillenberg József Gábor fiának, Spillenberg Oszkár Tivadarnak, aki 1850. február 18-án Sátoraljaújhelyen született. 1833-tól (édesapja halála után) postamesterként működött Tokajban és Homonnán: erről részletesebben a bélyegtörténeti fejezetben emlékezünk meg.23 Ifjabb Szerviczky Györgynek Homonnán is volt földbirtoka.24 Fényes Elek 1847-ben megjelentetett országot ismertető művében azt írta, hogy ekkoriban a „n. e. ó-hitű görögök száma 151” volt Zemplén vármegyében. 25 1848. május 18-án Zemplén székvárosában tartandó központi választmányi ülésen a homonnai választókerületet ő képviselte. Később is a vármegyei közélet jelentős tagja volt: Zemplén vármegye 1860. december 17-én megtartott közgyűlésén ifjabb Szerviczky Györgyöt a VI. Homonnai kerületből (273. sorszám alatt) bizottmányi tagnak választották meg.26 Felesége is közkedvelt társasági hölgyként vett részt a közéletben. 1861. január 21én Sátoraljaújhelyen megalakult a „Zemplén megyei nőegylet”: az elnöknő gróf Andrássy Manóné (született gróf Pálffy Katalin) lett. Többek között Szerviczkyné berzai Takácsy Katalin lett a homonnai kerület egyik osztályelnöke, a másik pedig Szirmay Haller grófné lett. 27 Az 1865. évi vármegye központi választmányban pedig (többek között) tag volt ifjabb Szerviczky György, Spillenberg József Gábor törvényszéki bíró, Draveczky Alajos, Dókus József, Kazinczy András, Vályi István.28 Az 1865. október 19-én Zemplén vármegye közgyűlésén a központi választmány tagja lett ifjabb Szerviczky György, és sógora, Spillenberg Gábor is. A népi képviselők megválasztásának vezérletére a VIII. homonai választókerületben elnökhelyettessé is megválasztották ekkor az ifjabb Szerviczkyt; míg sógorát a IV. mádi választókerületben a választók összeírását teljesítő (a központi választmány által megválasztott) 3 tagú bizottság tagjává tették.29 1866. február 5-én a „Zemplénmegyei Gazdasági Egyesület” igazgató választmánya összeült Gálszécs városában: tagjai között ifjabb Szerviczky György is ott volt.30 86

Ελληνικό ληξιαρχείο από το Τokaj (1838) Tokaji görög anyakönyv (1838) 87

Sokrétű közszereplésére utal, hogy a Gazdasági Egyesület 1866. évi általános kiállításának programja során az igazgató választmány bíráló tagjai közé választották (a „Gépeknél” kategóriában).31 A „Zemplénmegyei Gazdasági Egyesület” 1866. június 4-én Sátoraljaújhelyen tartott gyűlése a „felsővidéken” eljáró „juhászatvizsgáló bizottság” egyik tagjává választotta.32 1867-ben a homonnai járásban bizottsági tag lett. 33 Zemplén vármegye ez év július 4-én Sátoraljaújhelyen tartott közgyűlésén ifjabb Szerviczky György volt a jegyző. Ezen a neveztes ülésen a következőket mondotta Mezőssy László: „a fegyvertartás minden magyarnak veleszületett joga”, ezért az alispán fegyvertartási engedélyeket egyáltalán nem is osztogathat.34 1867-ben „Az aradi vértanúk emlékszobrára” való gyűjtés során pénzadománnyal támogatta a szobor elkészültét.35 1869. január 15-én Zemplén vármegye közgyűlésén ifjabb Szerviczky György a „Szirmay Ödön”-féle (vagyis Deák-párt) oldalán szavazott, és kisebbségbe került (Spillenberg József Gábor, szendrői Göcze Bertalan, Hericz Márton, Kazinczy János, és mások társaságában), szemben a „Dókus József”-féle (balpárti) többséggel.36 Ifjabb Szerviczky György leányai: Georgina (1839-?, férje szirmai és szirmabesenyői Szirmay Tamás), Ilona (1843-?; férje sóvári Soós Pál), Izabella (férje butkai Viczmándy Ödön). Fiai: Gyula (1837-?), István (1838-?) és Ödön (felesége Bessenyey Margit) voltak.37 1875. január 29-én hunyt el a 64. életévében ifjabb Szerviczky György. Beszentelésére január 31-én Homonnán került sor. Február 1. napján temették el Tokajban, a családi sírboltban. Engesztelő szentmiseáldozatra Homonnán, Topolókán és Tokajban került sor. 38 Ifjabb Szerviczky Györgyné berzai Takácsy Katalin 1888. október 25-én hunyt el (73 éves korában): Kassa, Fő utca 70. szám alatt szentelték be. Október 27-én helyezték örök nyugalomra Tokajban, a családi sírboltban. (Ifjabb Szerviczky Györgyné Takácsy Katalin (1815-1888) testvérei Takácsy Ilona (férje Hidegkuti Steinbach Károly) és Takácsy Sándor voltak.39 E sírbolt tekintetében ezt követően nincs már adatunk, viszont az a fentiekből kitűnik, hogy a család több tagját a tokaji Szerviczky-sírboltban temették el még a XIX. század végén is. Pontosan nem tudjuk, hogy hol található, de az idősebb Szerviczky Györgynek a tokaji görög templom hátsó falának közepére elhelyezett sírköve alapján egyértelmű, hogy a templomkert e részében lehetett. Pap Miklós tanár és néhai Lőrinczi Zoltán görög katolikus hittanár, lelkész visszaemlékezésébő1 tudjuk, hogy az 1950-es évek elején a templom mögötti udvaron egy üreg keletkezett, és ebben koporsókat találtak. Komolyabb kutatásra nem volt alkalmas az időszak. Az üreget balesetveszély miatt betömték, lévén az udvar egyben iskolaudvar is volt. (Itt épült fel a templomépület mellett 1930 táján a római katolikus egyház elemi iskolája: az államosítás után alsó tagozat működött itt.) 40

88

Άλλα δύο στοιχεία σχετικά με τις συγγενικές σχέσεις: ο György Szerviczky ήταν νονός της Máriα Rácz, γεννημένης στις 16 Φεβρουαρίου 1838, κόρης του εμπόρου János Rácz και της Alexandrα Politi από το Tokaj. Βαφτίστηκε από τον ιερέα Ignác Kallona. 22 Η Katalin Takácsy ήταν η νονά του Oszkár Tivadar (18 Φεβρουαρίου 1850 Sátoraljaújhely), γιού του József Gábor Spillenberg. Από το 1833 δραστηριοποιήθηκε ως διευθυντής ταχυρδομείου στο Tokaj και Homonnα: με περισσότερες λεπτομέρειες θα επιστρέψουμε αργότερα. 23 Ο György Szerviczky ο νεώτερος διέθετε κτήμα και στο Homonnα. 24 Ο Elek Fényes στο έργο πατριδογνωσίας του γράφει, ότι τότε «ο αριθμός των ορθοδόξων Ελλήνων στον νομό Zemplén ήταν 151». 25 Κατά το συνέδριο του νομαρχιακού συμβουλίου νομού Zemplén εκπροσωπούσε την εκλογική περιφέρεια Homonnα. Εξακολουθούσε να είναι σημαντικό πρόσωπο του δημοσίου βίου και στο εξής: στη Γενική Συνέλευση του νομού Zemplén στις 17 Δεκεμβρίου 1860 ο György Szerviczky ο νεότερος εξελέγη μέλος του νομαρχιακού συμβουλίου. 26 Επίσης η σύζυγός του πήρε ενεργό μέρος στη δημόσια ζωή. Στις 21 Ιανουαρίου 1861 στο Sátoraljaújhely ιδρύεται ο «Σύλλογος Γυναικών Νομού Zemplén» με πρόεδρο την κόμισσα Andrássy. Αρχηγός της περιφέρειας Homonnα έγινε η Katalin Βerzai Takácsy με την κόμισσα Szirmay Haller. 27 Μέλη του συνεδρίου του νομαρχιακού συμβουλίου το 1865 ήταν μεταξύ άλλων οι: György Szerviczky ο νεότερος, József Gábor Spillenberg αρχιδικαστής, Alajos Draveczky, József Dókus, András Kazinczy, István Vályi. 28 Μέλη της Γενικής Συνέλευσης του νομαρχιακού συμβουλίου το 1865 έγιναν ο György Szerviczky ο νεότερος και ο γαμβρός του Gábor Spillenberg. Ο πρώτος εξελέγη και αντιπρόεδρος στις εκλογές των λαϊκών εκπροσώπων στην 8η εκλογική περιφέρεια του Homonnα, ενώ ο Spillenberg εξελέγη στη 3μελούς επιτροπή καταμετρητών ψήφων στην 6η περιφέρεια στο Mád. 29 Στις 5 Φεβρουαρίου 1866 το ΔΣ του Οικονομικού Συλλόγου Νομού Zemplén συνεδρίασε στην πόλη του Gálszécs: ο György Szerviczky επίσης ήταν παρών. 30 Ήταν πολλαπλή προσωπικότητα: σύμφωνα με το πρόγραμμα της έκθεσης του Συλλόγου το 1866 εξελέγη μέλος του ΔΣ στην επιτροπή ‘Μηχανημάτων’. 31 Στη συνέλευση του Οικονομικού Συλλόγου το Ιούνιο την ίδια χρονιά στο Sátoraljaújhely εξελέγη μέλος της ‘επιτροπής βοσκής προβάτων’. 32 Το 1867 έγινε μέλος επιτροπής δήμου Homonnα. 33 Τον ίδιο χρόνο στις 4 Ιουλίου στην περίφημη γενική συνέλευση νομού Zemplén ο György Szerviczky ο νεότερος ήταν συμβολαιογράφος, όταν ο László Mezőssy είπε τα εξής: «η κατοχή όπλων είναι εκ γενετής δικαίωμα κάθε Ούγγρου», έτσι ο αντινομάρχης δεν έχει το δικαίωμα να κρίνει σχετικές αιτήσεις. 34 Το 1867 εισέφερε μεγάλο ποσό για την κατασκευή του ‘Μνημείου των μαρτύρων της Οραντέα’. 35 Στις 15 Ιανουαρίου 1869 στη γενική συνέλευση του νομού Zemplén ο József Gábor Spillenberg ψήφισε υπέρ του κόμματος του ’Szirmay Ödön’ (μαζί με τους

89

A tokaji görög templom harangja (Herman Ottó Múzeum, Miskolc – öntötték: Eger, 1790) Η καμπάνα του ελληνορθόδοξου ναού του Τokaj (Μουσείο Herman Ottó, Miskolc. Κατασκευάστηκε στο Eger το 1790) Szerviczky István (1838-?) ezredes A sztakcsini földesúr nemes Szerviczky György és Takátsy Katalin fia, Szerviczky István 1838. július 18-án született (nemes Takátsy Helena és Zákó Anna voltak a keresztszülők; Kallona Ignác görög pap keresztelte meg).1 Elhunytakor nyugalmazott császári és királyi ezredes volt.2 Az ezredes özvegye, Szerviczky Istvánné (a Budapesti lakczímjegyzék 1922-23. évi kiadványa szerint) a VIII. kerület Sándor u. 17. szám alatt lakott. A Szerviczky-család hölgytagjai a XIX. század második felében A Szerviczky-hölgyek a vármegyei társasági életben is cselekvőek voltak. 1890. március 15-én jelmezes bazárt tartottak a sátoraljaújhelyi piarista gimnázium felépítésének javára: a nemes cél érdekében (a Vály-, Dókus-, Ambrózy-, Kossuth-, Petrovay-, Zlinszky- és más családokkal együtt) a Szerviczky-család hölgytagjai is részt vettek a szervezésben. Áprilisra az adományok gyűjtése eredményeként 1600 forint jött össze e nemes célra. 90

Bertalan Göcze, Márton Hericz, János Kazinczy, Szerviczky György και άλλους) και βρέθηκε σε μειοψηφία ενάντια το κόμμα του ‘Dókus József’. 36 Κόρες του György Szerviczky του νεότερου: η Georgina (1839-?) άντρας της ο Tamás Szirmay από το Szirmabesenyő, η Ilona (1843-?, σύζυγος: Pál Soós) και η Izabella (παντρεύτηκε με τον Ödön Βutkai Viczmándy). Γιοί του ήταν ο Gyula (1837-?), ο István (1838-?) και ο Ödön (σύζυγος της Margit Bessenyey). 37 Ο György Szerviczky ο νεότερος απεβίωσε στις 29 Ιανουαρίου 1875 στα 64 του στο Homonna, κηδεύτηκε στη 1η Φεβρουαρίου στο Tokaj στον οικογενειακό τάφο. Θείες λειτουργίες για τη μνήμη του τελέστηκαν στο Homonna, Topolóka και Tokaj. 38 Η σύζυγός του György του νεότερου, Katalin Βerzai Takácsy απέθανε στις 25 Οκτωβρίου 1888 σε ηλικία 73 χρονών στην πόλη Kassa. Κηδεύτηκε σε δύο μέρες στον οικογενειακό τάφο στο Tokaj. Είχε δύο αδέλφια, την Ilona (παντρεμένη με τον Károly Hidegkuti Steinbach) και τον Sándor Takácsy. 39 Από τα μετέπειτα χρόνια δεν υπάρχουν στοιχεία σχετικά με τον οικογενειακό τάφο, όμως από τα παραπάνω είναι προφανές ότι αρκετοί Szerviczky κηδεύονταν σ’αυτό ακόμα και στα τέλη του 19ου αιώνα. Η ακριβής τοποθεσία του μάλιστα είναι άγνωστη, ωστόσο παίρνοντας υπόψη ότι η ταφόπλακα του György Szerviczky του πρεσβύτερου βρίσκεται στον πίσω τοίχο του ελληνορθόδοξου ναού στο Tokaj είναι πιθανό, ότι υπήρχε κάπου εκεί κοντά. Από τα απομνημομεύματα του καθηγητή Miklós Pap και του ουνίτη καθηγητή θεολογίας Zoltán Lőrinczi γνωρίζουμε ότι στα 1950 άνοιξε ένας λάκκος στην αυλή πίσω από τον ναό στον οποίο βρέθηκαν φέρετρα. Η εποχή δεν ευνοούσε τις περαιτέρω έρευνες, και η τρύπα βουλώθηκε λόγω κινδύνου, διότι η αυλή χρησιμοπούνταν από σχολείο. (Δίπλα κτίστηκε το δημοτικό της ρωμαιοκαθολικής εκκλησίας γύρω στα 1930, και μετά την κρατικοποίηση λειτουργούσε ως δημόσιο.)40

Ο συνταγματάρχης István Szerviczky (1838-?) Ο István Szerviczky, γιός των ευγενών György Szerviczky και Katalin Takátsy γεννήθηκε στις 18 Ιουλίου 1838 (ανάδοχοί του ήταν οι ευγενείς Helena Takátsy και Anna Zákó, βαφτίστηκε από τον ιερέα Ignác Kallona). 1 Απεβίωσε ως συνταξιούχος βασιλικός και αυτοκρατορικός συνταγματάρχης. 2 Η χήρα του σύμφωνα με τον κατάλογο Βουδαπέστης από το 1922-23 ήταν κάτοικος στην οδό Sándor 17 της 8ης περιοχής. Οι γυναίκες-μέλη της οικογένειας Szerviczky στο δεύτερο μισό του 19ου αιώνα Οι κυρίες Szerviczky έλαβαν μέρος ενεργά και στον δημόσιο βίο του νομού. Στις 15 Μαρτίου 1890 οργάνωσαν χορό μεταμφιεσμένων για την κατασκευή του λυκείου Πιαριστών στο Sátoraljaújhely: για τον φιλανθρωπικό σκοπό αυτό συνεργάστηκαν και οι γυναίκες-μέλη της οικογένειας Szerviczky (δίπλα στις Vály, 91

Szerviczky Franciska A Homonnán élő sédeni Ambrózy Antal (?-1895., Ungvár) mérnök felesége Szerviczky Franciska lett. Szerviczky Georgina (1839-1901 táján) 1839. július 19-én született a sztakcsini földesúr Szerviczky György leánya, Szerviczky Georgina (keresztszülője Szerviczky N.; Kallona Ignác görög pap keresztelte meg).1 Ifjabb Szerviczky György leánya, Georgina (1839-?) férje Szirmay Tamás (18291898), Szirmay Ferenc (1785-1864) és Szirmay Matild fia volt. 2 1901-ben még élt charisi Szerviczky Georgina.3 Szerviczky Ilona (1843-?)

Tokaji görög anyakönyv (1843) Ελληνικό ληξιαρχείο από το Τokaj (1843) 92

Dókus, Ambrózy, Kossuth, Petrovay και Zlinszky). Μέχρι τον Απρίλιο συγκεντρώθηκαν 1600 φιορίνια. Franciska Szerviczky Η Franciska Szerviczky ήταν σύζυγος του μηχανολόγου Antal sédeni Ambrózy (?1895, Ungvár) από το Homonna. Szerviczky Georgina (1839-1901 περίπου)

Ελληνικό ληξιαρχείο από το Τokaj (1839) Tokaji görög anyakönyv (1839) Στις 19 Ιουλίου 1839 γεννήθηκε η κόρη του γαιοκτήμονα György Szerviczky του νεότερου από το Sztakcsin, Georgina (νονός ήταν ο N. Szerviczky, την βάφτισε ο ιερέας Ignác Kallona). 1 Η Georgina Charis/Szerviczky παντρεύτηκε με τον Tamás Szirmay (1829-1898), γιό των Ferenc (1785-1864) και Matild Szirmay. 2 Στο έτος 1901 ακόμα ήταν στη ζωή. 3 93

Ifjabb Szerviczky György és berzai Takácsy Katalin leánya, Szerviczky Ilona 1843. november 2-án született Tokajban (keresztapja nemes Karátsonyi Tamás).1 Charisi Szerviczky Ilona (1843. november 2-?) 1863. július 26-án férjhez ment sóvári Soós Pálhoz (Soós Tamás és Tisza Paulina fiaként született: Szacsúr, 1837. január 13-1910. július 28., Fenyőháza; július 30-án itt temették el).2 Szerviczky Izabella Ifjabb Szerviczky György és felesége, Takácsy Katalin keresztszülei voltak Sátoraljaújhelyen 1873. augusztus 7-én Viczmándy Ödön zempléni főjegyző és Szerviczky Izabella gyermekének. Szerviczky Gyula (1837-?) ezredes 1837. július 29-én született nemes Szerviczky György tokaji görög földesúr és Takátsy Katalin fia, Szerviczky Gyula. Kallona Ignác keresztelte.1 Szerviczky Gyula császári és királyi címzetes alezredes a 27. népfölkelő járás (állomáshely: Kassa) lovasságának állományába tartozott (6. hadtest, kh. lov., szolgálati beosztás: honvédelmi miniszter rend.). Tartózkodási helyeként Kassát jelölte e könyv.2 Elhunytakor nyugalmazott császári és királyi ezredes volt.3 Szerviczky Antal (1809-1881) földbirtokos Idősebb Szerviczky György másik fia, Szerviczky Antal 1809-ben született. 1 Jászay Pál naplójának tanúsága szerint 1831. március 23-án (szerdán) elindultak barátaival „Ujhelybe, ottan Pap Ferihez, a Jármy Jósi sógorához szállottunk, ott volt Jármy is Egry Jancsival együtt; estve elmentünk a Cassinóba, onnan pedig fel a tractirba, Kandó Kálmán, Tóth Samu s Szerviczky Tóni is ott voltak”. 2 Szerviczky Antal Zemplénben az 1860. december 17-én megválasztott (összesen 1164 fős) 1860. évi bizottmány 121 főt számláló „volt honvéd tagjai” között szerepelt december 17-től a következő év novemberében Bécsnek a „rebellis” bizottmány menesztését eredményező döntéséig.3 Tolcsván volt földbirtokos: 1881. augusztus 2-án hunyt el (Tolcsván temették el). 4 Szerviczky Sándor (1818-1869) hadnagy és cikkíró Idősebb charisi Szerviczky György fia, Szerviczky Sándor 1818-ban született. 1 Egy érdekes adat 1848. június 28-án kelt Duschek Ferenc pénzügyminiszteri államtitkár leirata, mely szerint Szerviczky Sándor, Németh Lajos gyógyszerész és Constantin Mihály tolcsvai lakosok kérésére feloldotta Fekésházy Mihály kincstári ügyész lezárt irományait és közöttük „a folyamodókat érdeklő bankjegycsinálási vádiratokat”. Tehát valamiféle bankjegyhamisítási ügy zajlott, 94

Ilona Szerviczky (1843-?) Η κόρη του György Szerviczky του νεότερου και της Katalin berzai Takácsy, Ilona γεννήθηκε στις 2 Νοεμβρίου 1843 στο Tokaj (νονός της ήταν ο ευγενής Tamás Karátsonyi).1 Η Ilona Chariszi Szerviczky στις 26 Ιουλίου 1863 παντρεύτηκε με τον Pál sóvári Soós (γιός των Tamás Soós και Paulina Tisza, γεννήθηκε στο Szacsúr το 1837, απέθανε στο Fenyőháza το 1910). 2 Izabella Szerviczky Ανάδοχοι του παιδιού της Izabella Szerviczky και του συμβολαιογράφου Ödön Viczmándy ήταν ο György Szerviczky ο νεότερος και η σύζυγός του Katalin Takácsy, στις 7 Αυγούστου 1873 στο Sátoraljaújhely.

Ο συνταγματάρχης Gyula Szerviczky (1837-?)

Ελληνικό ληξιαρχείο από το Τokaj (1837) Tokaji görög anyakönyv (1837) 95

ami iránt a fenti három tolcsvai lakos azért érdeklődhetett, mivel vélhetően nem tisztán zajlódhatott az ügy, vagy a vizsgálat maga. Erről nincsen több adat.2 Szerviczky Sándor az 1848-1849-es szabadságharc során hadnagyként vett részt a hadműveletekben.3 1853. október 30-án Mádon Breczenheim Ferdinánd herceg kezdeményezésére a hegyaljai legjelentősebb szőlőbirtokosok, mintegy 232-en összeültek és elhatározták a „Hegyaljai részvénytársulat” létrehozatalát. A társulat alapító tagjai között Spillenberg József Gábor, csabacsüdi Dókus József, Draveczky Alajos, Hedry Ernő, ifjabb Szerviczky György, Szerviczky Sándor, Kazinczy András, Karátsonyi Tamás, felsővályi Vályi István, két Újházy és két Lehoczky is szerepelt.4 Tanácskozásainak helyszínei és időpontjai voltak: 1854. Tállya, 1855. Sátoraljaújhely, Mád, 1856. Tokaj, 1857. Tolcsva. 1855-ben a herceg elhunyt, és új elnökké gróf Andrássy Györgyöt választották, akinek elnöklete alatt Sátoraljaújhelyen a társulati gyűlés úgy döntött, hogy „részvénytársulat” helyett inkább egy tisztán szőlő- és borművelési célú egyesületet hoznak létre. Az alapszabály elkészültét követően (a megerősítésére Tolcsván került sor október 26-án) az egyesület megalakultnak nyilvánította magát, és (az időközben lemondott Andrássy gróf helyébe) báró Vay Miklóst választották elnökükké. Az egyesülés abból a célból alakult, hogy a szőlő- és borművelés és a borászat magasabb színvonalra emelkedhessék, és a tokaji bornak új nyugati piacokat szerezzenek a francia és spanyol borokkal szemben. 1858-tól szőlő- és borkiállításokat szerveztek, osztályozták a hegyaljai szőlőfajokat, és keresték a borkereskedelem fejlesztésének lehetőségeit. Újságíróként is megmutatta magyar szívű érzésvilágát. „Egy pof-pör. (Rajz a lefolyt évtizedből.)” címmel írt cikket Szerviczky Sándor a Vasárnapi Ujságban 1860-ban: soraiból kiviláglik a felvilágosult és szabadelvű hazafiság sokrétű és diadalmas módja. 5 Az 1849 utáni (sokféle szenvedtetésben is) bő évtizedről úgy írt, mint arról a korról, melyben „Istennek hála, lehet már egy pár szót a mult 12 év, nehéz eseményeiről is módjával az ember száján kiejteni.” A szabadságharc utáni osztrák abszolutizmusról pedig ekként fogalmazott: „azon szerencsétlen rendszer ideje alatt is, nem csupán maga a rendszer, de egyeseknek csaknem gyávasággá aljasult türelme is volt nagy részben az ok, mely a rémuralom kezelőit fölbátoritá, hogy a szegény magyarral, mindenféle experimentumokat, szabadon s bátran megpróbálhassanak.” Az erkölcsi megítélésből fakadó öntudatos igazság jegyében pedig azt javasolta helyes magatartásnak, hogy „Forduljunk el először is nemes megvetéssel azon korcsoktól, kik hogy egy hivatalkát elnyerhessenek” megtették azt abban az időszakban, ami erkölcstelen, mert Szerviczky Sándor szerint mindig is voltak olyan tiszteletre méltó, példát mutató igaz emberek, „kik isteni és természeti törvények által biztositott jogaikat, semmiféle hatalom előtt föl nem áldozták”. Lokálpatrióta lénye pedig kiviláglik az alábbi mondatokból: „Zemplén, hegyaljai járásában, hol a dicső Tokaj önti világhirü nedvét, tiszta s nagyobbrészt kálvinista magyar nép lakik, és pedig oly tiszta magyar faj nép, hogy Istenben elhunyt 96

Στις 29 Ιουλίου 1837 γεννήθηκε ο Gyula Szerviczky, γιός των ευγενών György Szerviczky και Takátsy Katalin. Τον βάφτισε ο ιερέας Ignác Kallona. 1 Ο αυτοκρατορικός και βασιλικός αντισυνταγματάρχης Gyula Szerviczky ανήκε στο ιππικό του 27ου δήμου, κέντρο του οποίου ήταν ο πόλη της Kassa, όπου κατοικούσε και ο ίδιος. 2 Απεβίωσε ως συνταξιούχος βασιλικός και αυτοκρατορικός συνταγματάρχης. 3 Ο γαιοκτήμονας Antal Szerviczky (1809-1881) Ο δεύτερος γιός του György Szerviczky του πρεσβύτερου, Antal γεννήθηκε το 1809. 1 Σύμφωνα με το ημερολόγιό του, ο Pál Jászay στις 23 Μαρτίου 1831 ξεκίνησε με τους φίλους του «...στην πόλη Ujhely, όπου καθήσαμε στου Feri Pap, γαμβρό του Jósi Jármy ο οποίος επίσης ήταν εκεί. Το βράδυ πήγαμε στο Cassinο, αργότερα στο κρασοπουλειό όπου βρήκαμε τους Kálmán Kandó, Samu Tóth και Tóni Szerviczky». 2 Ο Antal Szerviczky εξελέγη μέλος της (1164μελούς) γενικής συνέλευσης νομού Zemplén στις 17 Δεκεμβρίου 1860, στο τμήμα ‘πρώην στρατιωτών’ έως τον επόμενο Νοέμβριο, όταν στη Βιέννη αποφασίζεται η διάλυση της ‘αντάρτικης’ συνέλευσης.3 Υπήρξε μεγαλοκτηματίας στο Tolcsvα, όπου και κηδεύτηκε μετά το θάνατό του στις 2 Αυγούστου 1881. 4 Sándor Szerviczky (1818-1869), υπολοχαγός και δημοσιογράφος Ο γιός του György Szerviczky του πρεσβύτερου, Sándor γεννήθηκε το 1818. 1 Παρουσιάζει ενδιαφέρον η γνωμοδότηση του υπυπουργού οικονομικών Ferenc Duschek από το 1848, σύμφωνα με την οποία ο Sándor Szerviczky, ο φαρμακοποιός Lajos Németh και ο Mihály Constantin – κάτοικοι του Tolcsva – ζήτησαν να αίρει τα απόρριτα έγγραφα του θησαυροφυλακίου και ειδικά «τα κατηγορητήρια υπόθεσης πλαστών νομισμάτων»: οι τρεις προαναφερόμενοι ενδιαφέρθηκαν για αυτήν επειδή πιθανώς βρήκαν αντιφάσεις στην υπόθεση ή κατά την διερεύνηση. Περισσότερα στοιχεία δεν υπάρχουν. 2 Ο Sándor Szerviczky πήρε μέρος στην ουγγρική επανάσταση του 1848-49 ως υπολοχαγός. 3 Στις 30 Οκτωβρίου 1853 στο Mád – με πρωτοβουλία του πρίγκιπα Breczenheim – οι σημαντικότεροι αμπελοκτήμονες της περιφέρειας Hegyalja (232 άτομα) αποφάσισαν να ιδρύσουν την «Μετοχική Εταιρία Hegyalja». Ανάμεσα στα ιδρυτικά μέλη ήταν και οι: József Gábor Spillenberg, József csabacsüdi Dókus, Alajos Draveczky, Ernő Hedry, György Szerviczky ο νεότερος, Sándor Szerviczky, András Kazinczy, Tamás Karátsonyi, βαρώνος Miklós Vay και άλλοι. 4 Έκαναν διάφορες συσκέψεις στις πόλεις Tállya (1854), Sátoraljaújhely, Mád(1855), , Tokaj (1856) και Tolcsva (1857). Το 1855 ο πρίγκιπας πεθαίνει, και τη θέση του λαμβάνει ο κόμητας György Andrássy: κατά την προεδρία του στο Sátoraljaújhely το συμβούλιο αποφάσισε η εταιρία να μετατραπεί σε σύλλογο, με μόνη δραστηριό97

Kazinczynk itélete szerint, a mi a magyar szó kiejtését illeti, e vidék népe beszéli legszebb hangzással anyai nyelvünket.” Hazafiúi módon az alábbi tanulságot is rögzítette cikkében: „Hogy, ha a magyar ember mind tántorithatlanul ragaszkodnék természeti törvényes jogaihoz, még a legnyomasztóbb rendszer mellett is megmaradhatnánk magyaroknak.” Szerviczky Sándor cikke mély erkölcsi bátorságról és hazaszeretetről tanúskodik: akkor sem volt ez kockázatmentes. A sajtószabadság akkoriban is még igencsak kivívandó ügyet jelentett. Jó példa erre egy másik magyar érzelmű görög, Pompéry János, aki a Magyarország szerkesztőjeként került börtönbe 1862-ben, amikor az osztrák abszolutizmus hozzákezdett a sajtó „megrendszabályozásához”.6 1867. május 1. napján tartotta alakuló közgyűlését a Zemplén megyei Honvédegylet: az alapítók között Szerviczky Sándor alhadnagy, Karátsonyi Pál főhadnagy és Zákó Soma alhadnagy is ott voltak.7 Tolcsván volt földbirtokos: 1869. március 3-án hunyt el, és Tolcsván lett eltemetve.8 Szerviczky Ödön (1844-1901) törvényszéki bíró Ifjabb Szerviczky György fia, Ödön 1844-ben született Sátoraljaújhelyen.1 Szerviczky Ödön katonatiszt volt 1876-ban.2 1877-ben Szerviczky Ödön (Edmund) az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó személy neve mellett ez állt: „Kőnig Gerichtschof Sátorallja-Ujhely”, „Richter Szerviczky”. 3 A Sátoraljaújhelyen élő Szerviczky Ödön 1896-tól jelen volt a helyi üzleti életben: 30 darab részvénnyel „résztulajdonos”, vagyis részvényes volt a Tokaj-Hegyaljai Cognacgyár Részvénytársaságban. 1897. február 14-én Sátoraljaújhelyen az évi rendes közgyűlésen 21 részvényes (összesen 587 részvénnyel) jelent meg: e közgyűlés Szerviczky Ödönt 557 szavazattal választotta az igazgatóságba igazgatósági tagként.4 Feleségül vette nagybessenyői Bessenyey Margitot (testvére Bessenyey Béla felesége Mengersen Ida bárónő) volt. Gyermekeik voltak: Margit (1879-1963), Gabriella (1883-1963), György (1891-1947). 5 1874-től Szerviczky Ödön a homonnai lövészegylet elnökeként tevékenykedett. A kor egyik legnépszerűbb újságja a Vasárnapi Ujság volt: ezen újságban közölt érdekességek sorában megtalálható egy homonnai lövészhír. „1874. augusztus 9. Női lövészek. Homonnán női lövész-egylet is van, mely az év elején alakult férfi lövészegylettel múlt hó 19-én egyszerre tartá díjlövését.” Ennek során pisztolylövésben „Izsépy kisasszony lett a nyertes, elnyerve a Szerviczky Ödön egyleti elnök által kitűzött elefántcsont-legyezőt.” A hölgylövészegylet elnöke Német Nándor törvényszéki irodaigazgató volt. 6 1875-ben a „Homonnai királyi törvényszék bírója”-ként, Sztropkón pedig a „Fegyelmi bizottság” tagjaként tevékenykedett.7 A Zemplén megyében 1876. évre választott bizottsági tagok névsorában (többek között) szerepel a görög Constantin Ottó, Szervicky Ödön és unokatestvére, hadusfalvi Spillenberg József Alajos (1845-1913) ügyvéd neve is.8 98

τητα την καλλιέργεια αμπελιών και την οινοπαραγωγή. Αφού ετοιμάστηκε το καταστατικό ιδρύθηκε ο σύλλογος και επίσημα στις 26 Οκτωβρίου στο Tolcsva με πρόεδρο τον βαρώνο Miklós Vay. Κύριος στόχος της οργάνωσης ήταν η αναβάθμιση της καλλιέργειας και της οινοπαραγωγής, και η προώθηση των προϊόντων του Tokaj στις δυτικοευρωπαϊκές αγορές για να ανταγωνιστούν τους γαλλικούς και ισπανικούς οίνους. Από το 1858 και πέρα οργάνωναν εκθέσεις, ταξινομούσαν τα είδη σταφυλιών της περιφέρειας Hegyalja και αναζητούσαν συνεχώς τρόπους αναβάθμισης του εμπορίου οίνου. Το ουγγρικό αίσθημα του Sándor Szerviczky αποδεικνύεται και από το δημοσιογραφικό έργο του. Το 1860 έγραψε ένα άρθρο στην Κυριακάτικη Εφημερίδα (Vasárnapi Ujság), από τον οποίο διαφαίνονται οι ιδέες του φωτισμένου και φιλελεύθερου πατριωτισμού του. 5 Στην μετέπειτα δεκαετία μετά την ήττα της ουγγρικής επανάστασης (1849) αναφέρεται ως εξής: «Δόξα τω Θεώ μας επιτρέπεται πλέον να μιλήσουμε – αν και με χαμηλή φωνή – για τα δύσκολα προηγούμενα 12 χρόνια.» Για την μετεπαναστατική απολυταρχία των Αυστριακών γράφει: «Κατά τα χρόνια της καταραμένης εποχής εκείνης ο κύριος λόγος που παραμένει η τρομοκρατία είναι , ότι το ίδιο το σύστημα αλλά και η άνανδρη ‘υπομονή’ μερικών ενθαρρύνουν τους χειριστές της εξουσίας να χρησιμοποιήσουν ελεύθερα οποιαδήποτε μέσα εναντίον των καημένων των Ούγγρων.» Με γνώμονα το συνειδητό δίκαιο που προέρχεται από την ηθική κρίση, ως σωστή συμπεριφορά προτείνει «πρώτα απ’όλα να αποστρέψουμε το βλέμμα με ευγενική περιφρόνηση από τα καθάρματα που ήθελαν και απόκτησαν αξιώματα», πράγμα ανήθικο στην εποχή εκείνη, διότι – κατά τον Szerviczky – πάντα υπήρχαν αξιοπρεπείς, υποδειγματικοί άνρωποι «που για καμία εξουσία δεν θυσίαζαν τα θεία και ανθρώπινα δικαιώματά τους». Η τοπικιστική του φύση διαφαίνεται από τα εξής: «Στον δήμο Zemplén περιφέρειας Hegyalja με το διάσημο χυμό του δοξασμένου Tokaj, κατοικεί καθαρά ουγγρικός και καλβινιστικός πληθυσμός, μα τόσο καθαρός που – κατά τον συχωρεμένο ποιητή μας Kazinczy όσον αφορά τα ουγγρικά – ο λαός της περιοχής έχει την πιο ωραία λαλιά της μητρικής γλώσσας.» Στο άρθρο διατυπώνει και το εξής πατριωτικό δίδαγμα: «Εάν ο Ούγγρος πάντα επέμενε σταθερά στα θεμιτά δικαιώματά του, θα μείναμε Ούγγροι και κάτω από το πιο καταπιεστικό καθεστώς.» Το άρθρο του Sándor Szerviczky, γεμάτο από βαθύ ηθικό θάρρος και πατριωτικό συναίσθημα, έκρυβε κίνδυνο: η ελευθεροτυπία τότε ήταν ακόμα στόχος ανέφικτος. Ένας άλλος πατριώτης Ουγγροέλληνας, ο συντάκτης της εφημερίδας Magyarország (Ουγγαρία) János Pompéry φυλακίστηκε το 1862, όταν η λογοκρισία της αυστριακής απολυταρχίας ξεκίνησε το ‘έργο’ του. 6 Στη 1η Μαΐου 1867 έγινε η καταστατική συνέλευση του Στρατιωτικού Συλλόγου Νομού Zemplén, με ιδρυτικά μέλη μ.ά. τον επισμηνία Sándor Szerviczky, τον υπολοχαγό Pál Karátsonyi και τον επισμηνία Soma Zákó. 7 Υπήρξε γαιοκτήμονας στο Tolcsva, όπου και κηδεύτηκε μετά το θάνατό του στις 3 Ματρίου 1869. 8 99

1876. január 9-én Sátoraljaújhelyen megalakult a „Felsőmagyarországi iparoktatást és házi ipart terjesztő egylet”: a központi választmányi ülésen a résztvevők egyike volt. 9 1877-ben Constantin Ottó a tolcsvai; a sátoraljaújhelyi Szerviczky Ödön az udvai választókerületben; míg a Gálszécsen lakó unokatestvére, Spillenberg József a varannói választott bizottság tagja lett Zemplén megyében.10 1886-ban Sátoraljaújhelyen az ügyvédi kamara tagja volt. 11 1899-ben sátoraljaújhelyi ügyvédként tevékenykedett Szerviczky Ödön.12 Sátoraljaújhelyen 1901. január 28-án halt meg. Temetésére január 30-án került sor. A sátoraljaújhelyi Bessenyey-Szerviczky kriptában nyugszik.

„Szerviczky Ödön felett tartott Emlékbeszéd”– címlap (1901) „Ομιλία εις την μνήμην του Ödön Szerviczky” – εξώφυλλο (1901) Helyi közéleti jelentőségét jól mutatja, hogy 1901-ban bekövetkezett halála okán gróf Mailáth József mondott tisztelgő emlékbeszédet Sátoraljaújhelyen az elhunyt felett.13 A Budapesti Hírlap 1901. január 31-i száma hírt adott arról, hogy „Szerviczky Ödön, volt törvényszéki bíró, a Jósika báró hitbizományi javak igazgatója, Zemp100

Ödön Szerviczky (1844-1901), ανώτατος δικαστικός Ο γιός του György Szerviczky του νεότερου, Ödön (Edmund) γεννήθηκε το 1844 στο Sátoraljaújhely. 1 Το 1876 ήταν αξιωματικός του στρατού. 2 Το 1877 ο Ödön Szerviczky ήταν κατεταγμένος στο Υπουργείο Δικαιοσύνης. Δίπλα στο όνομά του έγραφε (στα γρεμανικά): „Kőnig Gerichtschof SátoralljaUjhely, Richter Szerviczky”. 3 Ο Ödön από το 1896 ήταν ενεργό μέλος στο εμποριο της πόλης Sátoraljaújhely: υπήρξε μέτοχος της ανώνυμης εταιρίας Βιομηχανία Κονιάκ Tokaj-Hegyalja. Στις 14 Φεβρουαρίου 1897 στο Sátoraljaújhely έλαβε χώρο η τακτική γενική συνέλευση με 21 μετόχους (συνολικά 587 μετοχές), στην οποία μέλος του διοικητικού συμβουλίου εξελέγη ο Szerviczky με 557 ψήφους υπέρ. 4 Η σύζυγός του ήταν η Margit Bessenyey (ο αδελφός της Béla παντρεύτηκε τη βαρώνο Ida Mengersen). Τα παιδιά τους ήταν η Margit (1879-1963), η Gabriella (1883-1963) και ο György (1891-1947). 5 Από το 1874 ο Ödön Szerviczky δραστηριοποιήθηκε ως πρόεδρος του Συλλόγου Σκοπευτών στη Homonna. Δημοφιλέστερη εφημερίδα της εποχής ήταν η Vasárnapi Ujság (Κυριακάτικη), που δημοσίεψε άρθρο σχετικά με το σύλλογο: «9 Αυγούστου 1874. Γυναίκες σκοπευτές. Στη Homonna υπάρχει και σύλλογος γυναικών-σκοπευτών, ο οποίος στις 19 Ιουλίου οργάνωσε διαγωνισμό μαζί με τον ανδρικό σύλλογο σκοπευτών», στον οποίο στη κατηγορία ‘πιστόλια’ «νίκησε η δεσποινίς Izsépy, κερδίζοντας την ελεφαντοδόντινη βεντάλια, προσφορά του προέδρου Szerviczky Ödön.» Πρόεδρος του γυναικείου συλλόγου ήταν ο διευθυντής δικαστηρίου Nándor Német. 6 Το 1875 ήταν δικαστής στο δήμο Homonna, ενώ στο Sztropkó ήταν μέλος του τοπικού πειθαρχικού συμβουλίου. 7 Στον κατάλογο επιτροπών νομού Zemplén για το έτος 1876 αναφέρονται και οι Έλληνες Ottó Constantin και Ödön Szervicky, μαζί με τον εξάδελφο του δευτέρου, δικηγόρο József Alajos Spillenberg (1845-1913). 8 Στις 9 Ιανουαρίου 1876 στο Sátoraljaújhely ιδρύθηκε ο ‘Βοιμηχανικός και Εκπαιδευτικός Σύλλογος Άνω-Ουγγαρίας’. Ο Ödön έπαιρνε μέρος στα συνέδρια του διοικητικού συμβουλίου. 9 Το 1877 ο Ottó Constantin έγινε εκπρόσωπος της εκλογικής περιφέρειας Tolcsva, ο Ödön Szervicky στο Udva, ενώ ο θείος του από το Gálszécs József Spillenberg στην περιφέρεια Varannó, όλοι στον νομό Zemplén. 10 Aπό το 1886 ήταν μέλος του δικηγορικού επιμελητηρίου Sátoraljaújhely. 11 Το 1899 δραστηριοποιούνταν ως δικηγόρος στην ίδια πόλη. 12 Απεβίωσε στις 28 Ιανουαρίου 1901, κηδεύτηκε σε δύο μέρες στην οικογενειακή κρύπτη των Bessenyey και Szerviczky στο Sátoraljaújhely. Ενδεικτικό της δημόσιας σημασίας του είναι ότι μετά το θάνατό του ο κόμητας József Mailáth έκανε έπαινο για τη μνήμη του στην πόλη Sátoraljaújhely. 13 Η εφημερίδα Budapesti Hírlap στις 31 Ιανουαρίου 1901 δημοσίευσε, ότι «ο Ödön Szerviczky, πρόην αρχιδικαστής, διαχειριστής της κληρονομίας βαρώνου Jósika, 101

lén megye törvényhatóságának s a Tiszaszabályozó Társulat választmányának tagja, január 28-dikán Sátoralja-Ujhelyt meghalt ötvenhét esztendős korában.”14 A Vasárnapi Ujság 1901. február 3-i 5. száma „Halálozások” rovatában is megjelent a hír arról, hogy „Szerviczky Ödön volt kir. törvényszéki bíró, a báró Józsika hitbizományi javak igazgatója, 37-ik évében, Sátoralja-Ujhelyt” elhunyt.15 (Az életéveinek száma elírás, mivel valójában 57 éves volt.) Tokaji görög végjáték A görögök asszimilációját Tokajban jól mutatják a számok: 1846-ban 158 görög élt a városban, 1884-re viszont már csak hatra apadt a számuk.1 A magyarországi görög közösségek létszáma a XIX. század második felében rohamosan csökkent. E csökkenés elsődleges oka a XIX. század első harmadától megkezdődő természetes beolvadás volt: a tokaji görög közösség történeti mozzanatai a charisi Szerviczky-család nemzedékeinek sorsán keresztül jól tetten érhetőek.2 A XIX. század utolsó negyedére véget ért az ortodox élet Tokajban: az utolsó tokaji görögök, mint például Zákó Soma boltos kereskedő és Polity Pál pék a XX. század elején hunytak el.3 1905-ben pedig már csak 1 görög lakott Tokajban.4 1918-ban Tokajban két görögkeleti vallású személy élt.5 A tokaji ortodox egyház utolsó görög híve Karácsonyi Mihály királyhelmeci ügyvéd 1921-ben hunyt el. De annak emléke, hogy fontos részesei voltak a város történetének, beépült a helyi hagyományba, és ez még napjainkban, a XXI. század elején is köztudott.6 A görög alapítású egyházközségek megszűnésének folyamata a tokajiéhoz hasonló módon zajlott. A tokaji görögkeleti lelkészség (az évtizedes beolvadási folyamat, a XIX. század közepétől bekövetkező gazdasági térvesztés következtében kialakuló elköltözés miatti erős lélekszámcsökkenés következtében) 1880 táján megszűnt létezni. Ezt követően a (Tokaj és környékén élő) görögkeleti családok egyházi szertartások végzésére Miskolcról kértek kisegítő görögkeleti lelkészt, aki az anyakönyvezéseket a „Miskolci Görög Alapítású Görög-Keleti Egyházközség” anyakönyveibe be is vezette. A tokaji ortodox templom véglegesen jogilag mint jogi személy akkor szűnt meg létezni Tokajban, amikor a görögkeleti egyház (Magyar Ortodox Adminisztratúra) eladta 1960-ban kiállítási galériának a templomot.7 Negyed század múltán, 1986-ban a tokaji görög templom újra régi fényében volt látható: a felújítási munkálatok révén igazi ékessége ma is Tokaj főutcájának8 A tokaji görög templom felszerelése és kegyszerei Miskolcra; könyvei és képei Budapestre; fabútorzata, az ikonosztáz és az idősebb Szerviczky György által állíttatott vörösmárvány oltár pedig 1996-ban (rejtélyes, különös módon) kerültek Nyíregyházára (ma is láthatóak az ottani ortodox kápolnában).

102

μέλος του Δ.Σ. νομού Zemplén και της Εταιρίας Ελέγχου Ποταμού Τισα, απεβίωσε στις 28η Ιανουαρίου στο Sátoraljaújhely, σε ηλικία 57 χρονών.» 14 Στις 3 Φεβρουαρίου στη κοινωνική στήλη της εφημερίδας Vasárnapi Ujság επίσης δημοσιεύτηκε η είδηση ότι «ο Ödön Szerviczky, πρόην αρχιδικαστής, διαχειριστής της κληρονομίας βαρώνου Jósika, απεβίωσε στο Sátoraljaújhely σε ηλικία 37 χρονών.» 15 (Έγινε τυπογραφικό λάθος, στη πραγματικότητα ήταν 57.) Οι Έλληνες του Tokaj - τελική φάση Η αφομοίωση των Ελλήνων στο Tokaj μέσα από αριθμούς: το 1846 στην πόλη ζούσαν 158, έως το 1884 όμως μειώθηκαν στους 6. 1 Ο αριθμός των Ελλήνων της Ουγγαρίας το δεύτερο μισό του 19ου αιώνα μειωνόταν με εξαιρετικά γοργό ρυθμό. Ο λόγος της μείωσης ήταν κυρίως η φυσική αφομοίωση από το πρώτο τρίτο του 19ου αιώνα: τα ιστορικά στάδια της ελληνικής κοινότητας του Tokaj διαφαίνονται από τις τύχες των γενεών της οικογένειας Charis Szerviczky. 2 Μέχρι το τελευταίο τέταρτο του 19ου αιώνα τερματίστηκε η ορθόδοξη ζωή στο Tokaj: οι τελευταίοι Έλληνες της πόλης, ο έμπορος Soma Zákó και ο αρτοποιός Pál Polity απεβίωσαν στις αρχές του 20ου αιώνα. 3 Το 1905 πλέον μόνον ένας Έλληνας ζούσε στην πόλη, 4 ενώ το 1918 υπήρχαν δύο ορθόδοξοι στο θρήσκευμα. 5 Ο τελευταίος Έλληνας πιστός της ορθόδοξης εκκλησίας του Tokaj ο δικηγόρος Mihály Karácsonyi απεβίωσε το 1921, η ανάμνηση και το έργο τους όμως – ενσωματωμένα στις παραδόσεις της περιοχής – παραμένουν ζωντανά ακόμα και σήμερα στις αρχές του 21ου αιώνα. 6 Ο τερματισμός των υπολοίπων ‘υπό Ελλήνων’ ιδρυθέντων εκκλησιαστικών κοινοτήτων ακολούθησε την ίδια διαδικασία με εκείνη του Tokaj: η ορθόδοξη υπηρεσία της πόλης, λόγω της δραστικής μείωσης του πληθυσμού στην περιφέρεια εξαιτίας των μαζικών μετακομίσεων (από το δέυτερο μισό του 19ου αιώνα σημειώνεται οικονομική κάμψη). Γύρω από το 1800 έπαψε να λειτουργεί. Έπειτα οι ορθόδοξες οικογένειες της ευρύτερης περιοχής του Tokaj ζήτησαν αναπληρωματικό ιερέα από την ‘Υπό Ελλήνων Ιδρυθείσα Ορθόδοξη Κοινότητα Miskolc’, ο οποίος καταχωρούσε κάθε ληξιαρχική πράξη στο μητρώο του Miskolc. Ο ελληνορθόδοξος ναός του Tokaj έκλεισε οριστικά και ως νομικό πρόσωπο, όταν η Ορθόδοξη Εκκλησία (Ουγγρική Ορθόδοξη Διοίκηση) τον πώλησε το 1960 για εκθετήριο. 7 Μετά από 25 χρόνια, το 1986, ο ελληνικός ναός του Tokaj απόκτησε ξανά την αρχική του ομορφιά: μετά την ανακαίνηση εξακολουθεί να είναι ο θυσαυρός της κεντρικής οδού. 8 Τα ιερά σκεύη και ο εξοπλισμός του μεταφέρθηκαν στο Miskolc, τα βιβλία και οι εικόνες στη Βουδαπέστη, ενώ τα ξύλινα έπιπλα, το τέμπλο και η ερυθρή μαρμαρένια Αγία Τράπεζα μεταφέρθηκαν κάτω από μυστικές συνθήκες στο ορθόδοξο παρεκκλήσι της Nyíregyháza.

103

X. Távol Tokaj-Hegyaljától, avagy Szerviczkyek a XX. században Dr. Szerviczky Margit (1879-1963) angolkisasszony rendi igazgató Szerviczky Ödön (1844-1901) és nagybessenyői Bessenyey Margit leánya, Szerviczky Margit volt.1 Zemplén vármegyében született 1879-ben.2 Angolkisasszony rendi apáca volt (az angol Ward által 1609-ben a flandriai Saint Omerben alapított angolkisasszony rendet még Pázmány Péter hívta be Magyarországra 1627-ben: csak 1978-ban engedélyezte az Apostoli Szentszék, hogy az angolkisasszonyok a jezsuita konstitúció szerint szervezzék életüket). 1914-1918 között Szerviczky Margit rendes tanárként dolgozott (az 1770-ben alapított) Bp. IV. kerületi római katolikus Polgári Tanítóképzőben (IV. ker. Váci út 47.).3 Vers-, próza- és színműírással is foglalkozott. Egyik ismert műve a „Jézus” címet viselte (Bp., 1914. Apostol nyomda 171 lap).4

dr. Szerviczky Margit könyvének címlapja Το βιβλίο της dr. Margit Szerviczky Másik ismert műve a „Boldogság dalai” Bp., 1918. Kiadja az Angolkisasszonyok Budapesti „Sancta Maria” Intézetben megalakult „Collegium” 72 lap.5 „Jézus” címet viselő 300 oldalas könyvének második kiadását a Szent István Társulat 1927-ben adta ki. Ezt a művét szülőmegyéjének, Zemplénnek ajánlva dr. Szerviczky 104

10. Μακριά από το Tokaj-Hegyalja, ή οι Szerviczky στον 20ό αιώνα Η Δρ. Margit Szerviczky (1879-1963), διευθύντρια σχολείου του τάγματος Εγγλέζων Κυριών Κόρη του Ödön Szerviczky (1844-1901) και της Margit Bessenyey ήταν η Margit Szerviczky. 1 Γεννήθηκε στον νομό Zemplén το 1879. 2 Υπήρξε καλόγρια του τάγματος των Εγγλέζων Κυριών (ιδρυμένο από τον Εγγλέζο Ward το 1609 στη Φλάνδρα, όταν ο αρχιεπίσκοπος Ουγγαρίας Péter Pázmány τους προσκάλεσε στη χώρα το 1627). Ανάμεσα το 1914-18 εργάστηκε ως καθηγήτρια στο ρωμαιοκαθολικό Αστικό Εκπαιδευτήριο Διδασκάλων (ιδρύθηκε το 1770) στην 4η περιοχή Βουδαπέστης (Váci út 47).3 Ασχολήθηκε και με την ποίηση και την συγγραφή πεζών και θεατρικών. Γνωστό της έργο τιτλοφορείται ‘Ιησούς’ (Βουδαπέστη 1914, Τυπογραφείο Apostol, 171 σελίδες.)4 Άλλο γνωστό έργο της είναι τα ‘Ωδές ευτυχίας’ (Βουδαπέστη 1918, Εκδόσεις Sancta Maria – Εγγλέζες Κυρίες Βουδαπέστης, 72 σελίδες). 5 Ο ‘Ιησούς’ εκδίδεται για δεύτερη φορά το 1927 από την εταιρία Szent István. Το έργο ήταν αφιερωμένο στα γενέτειρά της νομό Zemplén. Ο πρόλογος της 1ης έκδοσης γράφτηκε από την κόμισσα Széchényi Marie (σύζυγος του Mailáth József) στις 25 Νοεμβρίου 1914 στο Perbenyik. Το βιβλίο αποτελείται από δύο μέρη: Ο πρώτος ερχομός του Ιησού (39η ωδή, σελ. 7-160), και Τα λόγια του Ιησού για τα σημάδια που θα προηγηθούν το τέλος του κόσμου (13η ωδή, σελ. 161-300). 6 Το θεατρικό της για νέους, ‘Κλειδί της ζωής είναι ο άλλος κόσμος’ κυκλοφόρησε το 1931. 7 Η Margit Szerviczky το 1933 έγραψε άλλο ένα θεατρικό για νέους: ‘6 Οκτωβρίου’. 8 Από το 1933 ανήκε στην Ουγγρική Εταιρία Ιστορίας της Λογοτεχνίας, ως κάτοικος – τότε – της πόλης Nyíregyháza. 9 Το 1939 εκδόθηκε το βιβλίο ‘Ανάμνηση’ με την ιστορία του τάγματος. Το 1929 ιδρύεται λύκειο γυναικών στη Nyíregyháza. Η Margit εργάστηκε ως διευθύντρια του ιδρύματος ‘Ρωμαιοκαθολικό Λύκειο Εγγλέζων Κυριών’ (οδός Széchényi 28) από το 1938. 10 Κατά την περίοδο όταν η Margit Szerviczky διεύθυνε στη Nyíregyháza κυκλοφόρησαν δύο περιοδικά στα πλαίσια των εκδόσεων του τάγματος Εγγλέζων Κυριών: έως το 1944 κάθε δίμηνο εκδιδόταν η Napsugár (Ηλιαχτίδα), ενώ το Leányszívek (Γυναικίες καρδιές) από το 1942 έως 8 Ιουνίου 1944 ήταν η μηνιαία σχολική έκδοση. Η διευθύντρια Margit δραστηριοποιήθηκε και ως αρχισυντάκτρια των φύλλων εκείνων. (εκτυπώνονταν στο τυπογραφείο του Károly Orosz στη Nyíregyháza.) 11 Στο αλμανάκ σχολικού έτους 1941-42 του ρωμαιοκαθολικού λυκείου γυναικών 105

Margit még 1914-ben befejezhette, mert a fenti 1927. évi kiadásban megtalálható „Előszó az I. kötethez” címet viselő gondolati bevezetést gróf Mailáth Józsefné Széchényi Marie grófnő írta Perbenyiken 1914. november 25-én. A könyv két részből áll: I. Jézus első eljövetele (XXXIX ének, 7-160. o.); II. rész Krisztus szavai azokról a jelekről, melyek a világ végét megelőzik (XIII ének; 161-300. o.).6 „Az élet kulcsa a másvilág” címet viselő ifjúsági színdarabja 1931-ben jelent meg.7 1933-ban Szerviczky Margit újabb ifjúsági színdarabot írt: az „Október 6.” címet viselte e műve.8 1933-tól a Magyar Irodalomtörténeti Társaság „Rendes tagok” sorába tartozott az ekkor már nyíregyházi illetőségő Szerviczky Margit.9 1939-ben jelent meg az „Emlékezés” címet viselő rendtörténeti kiskönyve. 1929-ben jött létre a Nyíregyházi Angolkisasszonyok Leányliceuma. 1938-tól Nyíregyházán (Széchényi u. 28.) az „Angolkisasszonyok Római Katolikus Leánylíceum” B. M. V. (Beatae Mariae Virginis) igazgatójaként dolgozott dr. Szerviczky Margit.10 Mater Szerviczky Margit igazgatói ténykedése idején Nyíregyházán két lap is megjelent az Angolkisasszony rend kiadói működése keretében: a Napsugár 1940 novemberétől 1944 márciusáig kongregációs lapként (évente 6 szám); a Leányszívek pedig 1942. december 8-tól 1944. június 8-ig a Mária Kongregáció iskolai lapjaként (havonta, összesen 17 szám). A fenti lapok szerkesztőjeként is tevékenykedett az Angolkisasszonyok nyíregyházi római katolikus leánygimnáziumának igazgatónője (a lapot a nyíregyházi Orosz Károly nyomdájában nyomtatták). 11 Az Angolkisasszonyok római katolikus leánygimnáziumi 1941/41. évi évkönyve 7-20. oldalain található Szerviczky Margit „Szerzetesek E. Karthausi című regényében” címet viselő írása.12 1948. június 16-án fogadta el a magyar országgyűlés a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvételéről, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vételéről és személyzetének állami szolgálatba való átvételéről szóló törvényt. A törvényre nemet csak a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt, és a Slachta Margit nevével fémjelzett Keresztény Női Tábor képviselői mondtak. Ez az 1948. évi XXXIII. törvény adta meg a keretet a népiskolák kétharmadát, a középiskolák (gimnáziumok) több mint felét, a tanító- és tanítónőképző intézetek háromnegyed részét jelentő egyházi iskolarendszer szétveréséhez. A szerzetesrendek ilyetén történő feloszlatása az angolkisasszonyok rendi oktatásának megszüntetését jelentette. 1950. június 10-én az éjszaka leple alatt az egész ország területéről internáló táborba hurcolták a szerzeteseket. Osztályidegen, reakciós ellenség volt minden egyházi személy, mint az egész magyar egyház. Mindenhol bizalmatlanul fogadták a volt szerzeteseket. A tanácsra berendelés, megfélemlítés, vádaskodás, faggatás mindennapos lett velük szemben. Az igazgatók agitáltak a templomba járás ellen. Czapik Gyula egri érsek tárgyalt az állami vezetőkkel az internáló táborok felszabadításáért, a szerzetesek megélhetésének, állásvállalásának biztosításáért. Szerviczky Margit ezután testvére, Szerviczky Gabriella családjához költözött Pestre. 106

βρίσκεται το κείμενο της Margit Szerviczky ‘Μοναχοί στο μυθιστόρημα του Ε. Καρθουσιανού’ (σελ. 7-20). 12 Στις 16 Ιουνίου 1948 η ουγγρική βουλή υιοθέτησε τον νόμο περί ανάληψης διοιήκησης μή κρατικών εκπαιδευτικών ιδρυμάτων από το κράτος, κρατικοποίησης των περιουσιών τους και προσλήψεως του εκπαιδευτικού προσωπικού τους σε κρατική υπηρεσία. Κατά του νόμου ήταν μόνο το Δημοκρατικό Κόμμα του István Barankovics και η Ένωση Χριστιανών Γυναικών της Margit Slachta. Ο νόμος αυτός ήταν το πλαίσιο για να καταστραφεί το σύστημα των σχολείων των εκκλησιών (το 2 τρίτο των δημοτικών, περισσότερα από τα μισά των γυμνασίων (μέση εκπαίδευση) και τα 3 τέταρτα των εκπαιδευτηρίων δασκάλων συντηρούνταν από τις εκκλησίες). Η τέτοιου είδους διάλυση των μοναστικών ταγμάτων έδωσε τέρμα και στην εκπαίδευση των Εγγλέζων Κυριών. Στις 10 Ιουνίου 1950 τη νύχτα οι μοναχοί απ’όλη τη χώρα μεταφέρθηκαν βίαια σε στρατόπεδα συγκέντρωσης: ο κάθε κληρικός ήταν αντιδραστικός εχθρός, όπως και όλη η ουγγρική εκκλησία. Οι πρώην μοναχοί γίνονταν δεκτοί παντού με δυσπιστία, οι παρουσίες εις διαταγήν, οι εκφοβισμοί, οι κατηγορίες και οι ανακρίσεις έγιναν καθημερινές εναντίον τους. Οι διευθυντές σχολείων παρότρυναν την απόσταση από τις εκκλησίες. Ο αρχιεπίσκοπος του Eger διαπραγματευόταν με τις κρατικές αρχές για τη διάλυση των στρατοπέδων συγκέντρωσης και για την εξασφάλιση ευκαιριών διαβίωσης και θέσεων απασχόλησης στους μοναχούς. Η Margit Szerviczky μετακόμισε αργότερα στην Πέστη, στην οικογένεια της αδελφής της Gabriella. Μετά τη διάλυση των μοναστικών ταγμάτων η δεύτερη ξαδέλφη της, η καθηγήτρια-καλόγρια αδελφή Κλαρίσσα (ή άλλως Irma Ηadusfalvi Spilenberg, 18981952) το 1950 μεταμφιεσμένη σε εργάτη πεζοπόρισε στην Αυστρία, στο κέντρο του τάγματος στη Βιέννη.

Πίνακας φωτογραφιών 1940-1941. Η διευθύντρια λυκείου dr. Margit Szerviczky dr. Szerviczky Margit igazgatónő (tabló:1940-41) 107

(A szerzetesrendek ilyetén történő feloszlatását követően másodunokatestvére, Klarissza nővér, másként hadusfalvi Spilenberg Irma (1898-1952) apáca, tanár, tartomány-főnökhelyettes 1950-ben útkaparónak álcázva magát átgyalogolt Ausztriába a rend bécsi rendházába.) Szerviczky Margit I. B. M. V. (tanárnő, apáca, igazgatónő, író, költő, lapszerkesztő) 84 éves korában hunyt el 1963. augusztus 27-én Jászberényben: itt is temették el. Engesztelő szentmise áldozatára Jászberényben, Budapesten és Nyíregyházán került sor.13 A fenti partecédulán „szeretett Testvérünk” kifejezés szerepel (viszont nem szerepelnek rajta családtagok, hiszen édestestvére, Szerviczky Gabriella ekkor már nem élt): ez arra utal, hogy rendtársai temethették el. 2004 februárjában mesélt családunknak róla nyíregyházi tanítványa, az ekkor már 80 éves Szántó Erzsébet (angolkisasszony rendi apáca, karvezető és latin tanárnő): Szerviczky Margitot alacsony, igen telt, pirospozsgás, mindig vidám, aranyos és határozott személyiségként ismerték, kedvelték és tisztelték szeretetre méltó mivoltáért. Tanítványa, Szántó Erzsébet szerint Eperjesről (itt már 1882-től működött angolkisasszony líceum) érkezhetett Nyíregyházára Szerviczky Margit. Szerviczky Gabriella (1883-1963) Szerviczky Ödön (1844-1901) és nagybessenyői Bessenyey Margit leánya, Szerviczky Gabriella 1883. október 28-án született Sátoraljaújhelyen.1 Férje krompachi és nagyidai Gundelfingen Elemér (Korompa, 1875-1954., Esztergom) volt: esküvőjükre Budapesten került sor 1911. február 28-án. Az 1950-es évek második felében Budapesten, a Múzeum körút 13. szám III. emeletén lévő utcára néző lakásban éltek. 2 1963. február 6-án Budapesten halt meg Gundelfingen Elemérné Szerviczky Gabriella. Február 13-án Sátoraljaújhelyen a Bessenyey-Szerviczky sírboltba temették el. E kápolna-kripta romos állapota miatt és felújítása érdekében Klaniczay Péter 1999ben pályázatott nyújtott be a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához: egy millió forint támogatásban részesült a pályázat. A beruházás eredményeként a kripta ma már régi fényében látható. Dr. Szerviczky György (1891-1947) minisztériumi titkár Szerviczky Ödön (1844-1901) és nagybessenyői Bessenyey Margit fia, Szerviczky György 1891-ben született.1 1914-ben Szerviczky György (még nem volt ekkor doktor) minisztériumi segédfogalmazóként dolgozott a Belügyminisztérium I/B Szakosztályánál (II. Főherceg Albrecht út 1.).2 1917-ben pedig a Magyar királyi kereskedelemügyi minisztérium IV. szakosztály 2. ügyosztályán minisztériumi segédfogalmazó volt.3 1928-ban minisztériumi titkárként dolgozott (ekkoriban a IX. kerület Bakáts u. 3. szám alatt lakott).4 108

Η καθηγήτρια, καλόγρια, διευθύντρια, συγγραφέας, ποιητής και συντάκτρια εφημερίδων Margit Szerviczky σε ηλικία 84 χρονών απέθανε στις 27 Αυγούστου 1963 στο Jászberény, όπου και κηδεύτηκε. Θείες λειτουργίες για τη μνήμη της τελέστηκαν σε Βουδαπέστη, Jászberény και Nyíregyháza. 13 Στην παραπάνω νεκρολογία γράφει ‘Αγαπητή μας αδελφή’ ενώ λείπουν ονόματα συγγενών (η αδελφή της η Gabriella είχε ήδη πεθάνει): προφανώς κηδεύτηκε από τα μέλη του τάγματος. Το 2004 μια πρώην μαθήτριά της, η 80χρονη Erzsébet Szántó (καλόγρια, καθηγήτρια λατινικών και διευθύντρια χορωδίας) μας αφηγούνταν για την Margit: υπήρξε κοντή, αρκετά εύσωμη, αφράτη, πάντα κεφάτη, ευχάριστη και ισχυρογνώμονας, μια προσωπικότητα αγαπητή και αξιοσέβαστη από όλους. Σύμφωνα με την πρώην μαθήτριά της στο Nyíregyháza προήρθε από την πόλη Eperjes (εκεί ήδη από το 1882 λειτουργούσε λύκειο εγγλέζων κυριών). Gabriella Szerviczky (1883-1963) Η κόρη των Ödön Szerviczky (1844-1901) και Margit Bessenyey, Gabriella Szerviczky γεννήθηκε στις 28 Οκτωβρίου 1883 στο Sátoraljaújhely. 1 Σύζυγός της ήταν ο Elemér Gundelfingen (Korompa, 1875-1954., Esztergom). Παντρεύτηκαν στη Βουδαπέστη στις 28 Φεβρουαρίου 1911. Στο δεύτερο μισό της δεκαετίας 1950 ζούσαν στη Βουδαπέστη, στη λεωφόρο Múzeum 13 στον 3ο όροφο με θέα προς το δρόμο. 2 Η Gabriella Gundelfingen Szerviczky πεθαίνει στις 6 Φεβρουαρίου 1963 στη Βουδαπέστη. Στις 13 Φεβρουαρίου κηδεύτηκε στον οικογενειακό τάφο των BessenyeySzerviczky στο Sátoraljaújhely. Επειδή η κρύπτη ήταν ερειπωμένη ο Péter Klaniczay υπέβαλε αίτηση το 1999 στο Υπουργείο Εθνικής Πολιτιστικής Κληρονομιάς για την ανακαίνισή της, από το οποίο χορηγήθηκαν ένα εκατομμύριο φιορίνια (ππου 1,3 εκατ. δραχμές τότε). Χάρη στην επένδυση η κρύπτη απόκτησε την αρχική αξιοπρέπειά της. Dr. György Szerviczky (1891-1947), γραμματέας υπουργείου Ο γιός των Ödön Szerviczky (1844-1901) και Margit Bessenyey, György Szerviczky γεννήθηκε το 1891. 1 Το 1914 ο György (ακόμη δεν ήταν διδάκτωρ) εργαζόταν ως βοηθός συντάκτη στο τμήμα 1/Β του Υπουργείου Εσωτερικών (λεωφ. II. Főherceg Albrecht 1). 2 Το 1917 έιχε την ίδια θέση στο τμήμα 4/2 του Βασιλικού Υπουργείου Εμπορίου. 3 Το 1928 εργάστηκε ως γραμματέας υπουργείου (τότε ζούσε στην 9η περιοχή Βουδαπέστης, οδό Bakáts 3). 4 Το 1935 η σύζυγός του η Aliz Graefl (1897-?) διέθετε κτήμα 70 εκταρίων στην περιοχή του Poroszló (στο ίδιο μέρος είχαν γαίες και άλλοι Graefl). 5 Ο Δρ. György Szerviczky το 1936 ήταν πλέον συνταξιούχος γραμματέας υπουργείου (τότε ζούσε στην 4η περιοχή, στην οδό Királyi Pál 6). 6 109

1935-ben Szerviczky György felesége, poroszlói Graefl Aliz (1897-?) 135 holdas földbirtok tulajdonosa volt Poroszlón (e család több tagjának is voltak ugyanitt földbirtokai).5 Dr. Szerviczky György 1936-ban már nyugalmazott minisztériumi titkár volt (ekkor a IV. kerület Királyi Pál u. 6. szám alatt élt).6 A Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetsége (MATEOSZ) osztályfőnökeként is tevékenykedett. 1947. április 20-án (56 éves korában) halt meg Budapesten: temetésére április 23-án a Fiumei úti temetőben került sor. Engesztelő szentmiseáldozatára a ferencesek Belvárosi templomában került sor.7

XI. Bélyegritkaság a Szerviczkyek postamesterségének időszakából A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás ténye jól ismert a bélyeggyűjtő körökben; ám azt igen kevesen tudják, hogy vannak e bélyegnek olyan vonatkozásai, melyek a hegyaljai görögség történetével szorosan összekapcsolódnak. Előzményként talán csak annyit, hogy Bizánc törökök általi 1453-as elfoglalása után nagy számban jelentek meg a görögök Magyarországon. A magyar területeken biztonságot és megélhetést találó görögök szívós kitartással évtizedek alatt komoly sikereket értek el. Erdélyben a XVII. században még a fejedelmi udvarnak is szállítottak. Tokaj görög kereskedői különösen fontos és sokrétű módon voltak jelen a XVIII-XIX. század hegyaljai történetében (1667-ben már kereskedelmi kompániájuk is működött itt). Fontos dokumentum egy 1658 januárjában Tokajban keltezett görögkeleti egyházi anyakönyvi kivonat: Emanuel nevű görög gyermek keresztlevele, akinek görög szülei nemes Papademus Charis és Helena voltak. Charis/Szerviczky Emánuel (1658-?) részt vett a törökök elleni küzdelmekben, mely tettéért 1690-ben I. Lipót királytól magyar nemességet kapott. Az armális borítólapján (görög betűkkel és latinos usz-végződéssel) az Emánuel Papademus név szerepel. A görögkeleti templom hátsó, keleti falában napjainkban is látható egyenes ági utóda, charisi Szerviczky György (1770-1833) gyönyörű vörös márvány síremléke. Már fentebb említettük, hogy idősebb Szerviczky György volt az, aki 1806-ban megszerezte a tokaji posta bérleti jogát: majd fél évszázadon át e tokaji görög család adta Tokaj postamesterét.1 A korabeli postamesteri tisztség jelentőségét jól mutatja, hogy Tállyán herceg Brezenheim Ferdinánd, Sajókazincon báró Radvánszky Antal, Putnokon gróf Serényi János, Kerepesen, Bagon és Hatvanban pedig Grassalkovich Antal herceg látták el ezt a feladatot. A postamesteri állásba jutás feltételei is jól érzékeltetik a pozíció jelentőségét: pályázat útján lehetett az elnyeréséért folyamodni, kaució letételét kívánták meg, aminek összege meghaladta az évi jövedelem mértékét, valamint vizsgán kellett bizonyítani a német nyelv tökéletes ismeretét, és vizsgálták természetesen a folyamodó emberi megbízhatóságát is. A postamesteri 110

Δραστηριοποιήθηκε και ως διευθυντής τμήματος της Πανουγγρικής Ομοσπονδίας Φορτηγών (MATEOSZ). Απεβίωσε σε ηλικία 56 χρονών στις 20 Απριλίου 1947 στη Βουδαπέστη, κηδεύτηκε στις 23 του μηνός στο νεκροταφείο της λεωφόρου Fiumei. Τελέστηκε θεία λειτουργία στον ναό των Φραγκισκανών στο κέντρο. 7

11. Σπάνιο γραμματόσημο από την εποχή που οι Szerviczky ήταν διευθυντές ταχυδρομείου

Φωτογραφία: Pál Altner Fotó: Altner Pál Η μοναδική οδόντωση στα γραμματόσημα του Homonna-Tokaj είναι γνωστή στους περισσότερους φιλοτελιστές, όμως λίγοι ξέρουν ότι τα γραμματόσημα εκείνα συνδέονται στενά με την ιστορία των Ελλήνων στην περιφέρεια Hegyalja. Πρότερα γεγονότα: μετά την κατάληψη της Πόλης από τους Τούρκους το 1453 μεγάλος αριθμός Ελλήνων εμφανίστηκε στην Ουγγαρία. Η έμμονη εργατικότητά τους μέσα σε δεκάδες χρόνια έφερε σοβαρές επιτυχίες: το 17ο αιώνα προμήθευαν και την πριγκιπική αυλή της Τρανσυλβανίας. Οι Έλληνες έμποροι του Tokaj ήταν παρόντες στο 18ο-19ο αιώνα στην ιστορία της περιφέρειας Hegyalja με ιδιαίτερα σημαντικούς και ποικίλους τρόπους (ήδη από το 1667 λειτουργούν εμπορική ‘κομπανία’). Είναι σημαντικό έγγραφο μια ορθόδοξη ληξιαρχική πράξη βαφτίσεως από το Tokaj 1658: ο Emanuel των ευγενών Ελλήνων Papademus Charis και Helena. Ο Emánuel Charis/Szerviczky (1658-?) αγωνίστηκε εναντίον των Τούρκων για το οποίο ο βασιλιάς της Ουγγαρίας Λεοπόλδος Α’ του απένειμε τίτλο ευγενείας το 1690. Στην κουβερτούρα του εγγράφου με ελληνικά γράμματα, με λατινική όμως κατάληξη γράφει το όνομα Παπαδήμους Εμμανουήλ. Στον πίσω τοίχο του ελληνικού ναού ακόμα και σήμερα υπάρχει η ερυθρή μαρμάρινη ταφόπλακα του György Szerviczky (1770-1833), απ’ευθείας απόγονού του. 111

tisztséggel összefüggő pályázati kiírások, a megbízatás kezdetét és végét jelentő döntések a Verordnungsblatt für Posten, Eisenbahnbetrieb und Telegraphen (Rendeleti Közlöny Postahivatalok, Vasútüzem és Távírdák részére) címet viselő újságban meg is jelentek.2 1833-tól családi örökség jogán ifjabb charisi Szerviczky György (1811-1875) homonnai földbirtokos Homonnán és Tokajban is postamesterként működött.3 A tokaji posta kezelőjeként tevékenykedett 1846 augusztusától a szintén görög eredetű Zákó János: hivatali esküjének eredeti és jól olvasható kézzel írt példánya megtalálható a Postamúzeum (Bp., Andrássy út 3.) állandó kiállításán. (A Zákók jó hírű kereskedőcsaládként voltak jelen Egerben, Tokajban.) 1849-ben a cári csapatok feldúlták Tokaj postáját, amiért a posta alkalmazottja Zákó János kártérítést kért Ferenc József uralkodótól. 1852 februárjában (talán éppen kártérítési igénye miatt) felmentették a szolgálat alól, majd márciusban közzétették a német nyelvű hivatalos lapban, hogy e tokaji kiadót elbocsátották a tokaji postától. (Verordnungsblatt für die Verwaltungszweige des Österreichen Handelsministerium 1852. I. kötet: „1852. III. 6-án mint tokaji postaadminisztrátor a szolgálati bizalom elvesztése miatt a postaszolgálat minden további alkalmazásából kizáratott.”)4 Zákó János volt postai alkalmazott kérésére 1853 nyarán Tokaj főbírája, a szintén görög családból származó Karácsonyi Tamás a járási főszolgabírónak (Bodrogkeresztúrra címezve) írott iratában bizonyította, hogy 1849. augusztus 24én az orosz csapatok a forradalmi magyar sereggel folytatott pár órás csatározás után Kistokaj városában több házat, a postahivatalt, és Zákó János postakezelő minden házi vagyonát, élelmiszerét, marháit és ruhaneműjét szó szerint kiprédálták, bár ő ennek ellenére sem hagyta el szolgálati helyét, azonban a posta e dúlás miatt nem tudta ellátni a feladatát.5 Valószínűleg ezen eljárással összefüggésben még várfogságra is ítélték (személyéről, sorsáról azóta sem tudni többet). Zákó János és Szerviczky Erzsébet (?-1850) 16 éves leányáról, Zákó Helenáról (Ilona) ezt követően keresztszülei, hadusfalvi Spillenberg József Gábor földbirtokos, ügyvéd, kincstári ügyész és felesége, Szerviczky Zsófia (1810-57) gondoskodtak.6 A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás létrejötte nagyszerű és természetes gondolatnak köszönhető. A bélyegeket ebben a korban eleinte még csupán egyszerűen ollóval választották szét: a növekvő postai forgalom számára ez időigényes megoldásnak bizonyult. Az első fogazási kísérlet ifjabb Szerviczky György tokaji postamester nevéhez és működési idejéhez fűződik.7 A kor szokása szerint a postát ifjabb Szerviczky csak birtokolta és hasznát élvezte, és a posta vezetését adminisztrátorokra bízta: így lett Bazony (Bazonyi, Pazonyi) Ferenc postakiadó munkaadója is. Bazony Ferenc homonnai levélszedőként, majd kiadóként tevékenykedett: ez utóbbi időszakban Homonnán kezdődött meg a fogazási eljárás alkalmazása a könnyebb szakíthatóság érdekében. A homonnaitokaji átütéses gyakorlat tehát tulajdonképpen a bélyegeknek azt a szétválasztási módját jelenti, mely megkönnyítette az ívről való leválasztásukat.8 112

Έχουμε ήδη προαναφέρει ότι ο György Szerviczky ο πρεσβύτερος το 1806 απέκτησε τα δικαιώματα του ταχυδρομείου του Tokaj, διευθυντές του οποίου για περίπου μισό αιώνα ήταν οι Szerviczky. 1 Το αξίωμα του διευθυντή ταχυδρομείου την εποχή εκείνη είχε μεγάλη υπόληψη, διότι στις αντίστοιχες θέσεις δραστηριοποιούνταν ευγενείς: ο πρίγκιπας Ferdinánd Brezenheim στην Tállyα, ο βαρώνος Antal Radvánszky στο Sajókazinc, ο κόμητας János Serényi στο Putnok, και ο πρίγκιπας Antal Grassalkovich στο Kerepes, Bag και Hatvan. Τη μεγάλη σημασία της υπηρεσίας αυτής δείχνουν και οι απαιτούμενες προϋποθέσεις για την κατάληψή της: ήταν απαραίτητο να υποβληθεί αίτηση και εγγύηση καλής εκτέλεσης που ξεπερνούσε τα ετήσια κέρδη. Επιπλέον απαίτηση ήταν η τέλεια γνώση των γερμανικών και φυσικά εξετάστηκε η υπευθυνότητα των αιτούντων. Οι ανακοινώσεις διαγωνισμών σχετικά με τα ταχυδρομεία δημοσιεύονταν στο Ενημερωτικό Δελτίο Διαταγμάτων για Ταχυδρομεία, Σιδηροδρόμους και Τηλεγραφικές Υπηρεσίες (γερμ. Verordnungsblatt für Posten, Eisenbahnbetrieb und Telegraphen). 2 Από το 1833 ο György Szerviczky ο νεότερος (1811-1875) κληρονομεί τη διεύθυνση των ταχυδρομείων στα Homonna και Tokaj. 3 Διευθυντής του ταχυδρομείου στο Tokaj υπήρξε και ο επίσης ελληνικής καταγωγής János Zákó: το πρωτότυπο και ευκολοδιάβαστο χειρόγραφο του όρκου του βρίσκεται στη μόνιμη έκθεση του Ταχυδρομικού Μουσείου Βουδαπέστης (λεοφ. Andrássy 3). (οι έμποροι Zákó είχαν καλό όνομα στις περιοχές Eger και Tokaj.) Το 1849 τα τσαρικά στρατέυματα καταστρέφουν το ταχυδρομείο του Tokaj, για το οποίο János Zákó ζήτησε αποζημίωση από τον αυτοκράτορα Φραγκίσκο Ιωσήφ. Το Φεβρουάριο του 1852 παραιτήθηκε (ίσως λόγω του αιτήματός του), και το γεγονός δημοσιεύτηκε στο γερμανόγλωσσο ενημερωτικό δελτίο το Μάρτιο. 4 Σε αίτημα του πρώην ταχυδρομικού διευθυντή János Zákó το καλοκαίρι του 1853, ο επίσης ελληνικής καταγωγής δικαστής του Tokaj Karácsonyi Tamás έστειλε επιστολή στον αρχιδικαστή του δήμου, στην οποία βεβαιώνει τα εξής: στις 24 Αυγούστου 1849 μετά από μια μάχη με τον επαναστατικό ουγγρικό στρατό, τα ρώσικα στρατεύματα στο Kistokaj κατέστρεψαν διάφορα σπίτια, το ταχυδρομείο, μαζί με όλη την κινητή περιουσία του διευθυντή János Zákó, ο οποίος ωστόσο δεν παράτησε τη θέση εργασίας του, λόγω της επιδρομής όμως η υπηρεσία ήταν ανίκανη να συνεχίσει τη λειτουργία της. 5 Πιθανώς σχετικά με την παραπάνω διαδικασία τον φυλάκισαν σε φρούριο επιπλέον (περισσότερα στοιχεία δεν γνωρίζουμε σχετικά μ’αυτόν). Από τότε και στο εξής την 16χρονη κόρη των János Zákó και Erzsébet Szerviczky (?-1850), Helenα Zákó την φρόντιζαν οι ανάδοχοί της, ο γαιοκτήμονας, δικηγόρος József Gábor Spillenberg και η σύζυγός του η Zsófia Szerviczky (1810-57). 6 Η μοναδική οδόντωση στα γραμματόσημα του Homonna-Tokaj δημιουργήθηκε χάρη σε μια εξαιρετική και πρακτική ιδέα. Στη εποχή εκείνη τα γραμματόσημα τα ξεχώριζαν απλά με ψαλίδι, με την αύξηση όμως της κίνησης στα ταχυδρομεία αναζητήθηκαν πιο γρήγοροι τρόποι. Το πρώτο πείραμα οδόντωσης συνδέεται με το όνομα του διευθυντή György Szerviczky του νεότερου από το Tokaj. 7 113

Az 1850-ben kibocsátott bélyegek 4X60-as ívekben készültek, ám a postaigazgatóságok a postamestereket 1X60 darabos negyed ívekkel látták el. A postamesterek az egyes bélyegeket vagy egységeket bérmentesítés céljából szükség szerint, többnyire ollóval vágták le az ívekről. A homonnai posta átminősítése után 1852. május 1-től kezdve jelentek meg az átütött bélyegek a Homonnán feladott leveleken, majd ez az eljárás innen Tokajba kerülve folytatódott. Ez év nyarától Bazony a már szállító és kiadó postamesterséggé előlépett tokaji posta alkalmazottjaként működött ifjabb Szerviczky György postamester szolgálatában: ekkortól kezdve már Tokajból származnak ezek a kéziszerszámmal öntevékenyen átütött bélyegek. A tokaji átütésnek nevezett ötlet, és az ezt eredményező bélyegritkaság tehát kettőjük valamelyikétől származhatott. Ez a magánkezdeményezésen alapuló bélyegszétválasztási mód volt az előfutára a bélyegfogazásnak, és a kis példányszám miatt vált ritkasággá. Valószínűnek tűnik, hogy az eszköz egy konyhai átalakított derelyemetélő volt: a körlapnak 1,4 mm-enként bevagdosták a széleit, az ép kerületet pedig élesre reszelték. E célszerszámmal kellő nyomással végig szaggatták (néhol beleszaladva a bélyegábrába is) a bélyegívek bélyegközeit: ezzel megkönnyítették szétválasztásukat (ekként az olló használatát mellőzhették). A bélyegívet így csupán az épen maradt részek tartották össze. Nem fogazásról, hanem átütésről van csupán szó: a céleszköz csak átvágta a papírrostokat, és nem pedig nyírta azokat. Az átütés alkalmazásával a bélyegszélen a véletlenen múlt, hogy kifelé, befelé, vagy esetleg egyenesen szakadtak a rövid papírrostok: ez semmiképp sem emlékeztetett fogazatra és fogakra. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy a fogazott szélű (átütéses fogazású) bélyegek használatát saját szándékai szerint kiötlő postamester tulajdonképpen önállóan, saját munkáját megkönnyítendő találta ki a szétválasztás ezen új módszerét. Sajnálatos a fogazásos eljárás megszüntetése, hiszen e próbálkozáson kívül máshol hasonló ötletre és eljárásra nem is gondoltak, csakis Homonnán, majd pedig Tokajban. (Bár végül éppen ettől értékesek a ma fellelhető példányok.) Homonnán néhány hónapig alkalmazták, később pedig Tokajban majd másfél esztendőig, de leginkább 1853-ban. A bélyegszegély átütése kézzel történt, negyed ív állapotában, tehát mindez a postahivatalban történhetett kizárólag. A gyakorlatban egyébként a leszakításkor nem mindig váltak el a bélyegek az átütési vonaltól, és így a szomszéd bélyeg is megsérült. Ez egyébként főleg a metszéspontokon fordult elő. Az átütéses fogazás legfőbb jellemzője, hogy az átütés a bélyegsorok között függőleges és vízszintes hézagokon keresztül vonalszerűen fut végig, és távközei majdnem egyenlőek: a közök a 14-es fogazatkulcs beosztásával egyeznek meg. (A szakirodalom említ 8-as és 13,5-es vonalfogazást is, de ezek valószínűleg csak használatba került próbanyomatok lehettek.) E bélyegritkaság neve azért viseli a tokaji elnevezést, mivel a tokaji posta lényegesen nagyobb levélforgalmat bonyolított a homonnainál, így több ilyen bélyeggel ellátott levél származik Tokajból. Levélen nyolc homonnai, és kb. nyolcvan 3, 6 és 9 krajcáros tokaji átütéses bélyeget tartanak nyilván.9 114

Σύμφωνα με τις συνήθειες της εποχής ο Szerviczky ήταν μόνο ο κάτοχος και επικαρπωτής του ταχυδρομείου, τη διεύθυνση την ανέθεσε σε διαχειριστές. Ένας από αυτούς ήταν ο Ferenc Bazony (Bazonyi, Pazonyi), ο οποίος δραστηριοποιήθηκε ως ταχυδρόμος στο Homonna, όπου και ξεκίνησε η χρήση της οδόντωσης για λόγους ευκολίας. Η μοναδική οδόντωση του Homonna-Tokaj σημαίνει τον τρόπο με τον οποίο ξεχωρίζονται εύκολα τα γραμματόσημα από το φύλλο. 8 Τα γραμματόσημα από το 1850 ετοιμάζονταν σε ποσότητα 4 επί 60 φύλλα, οι κεντρικές διευθύνσεις όμως προμήθευαν τα τοπικά ταχυδρομεία με 1 επί 60. Τα γραμματόσημα τα ξεχώριζαν από τα φύλλα στα ταχυδρομεία συνήθως με ψαλίδι ανάλογα με το αντίτιμο του γράμματος. Από τις 1η Μαΐου 1852 εμφανίζονται τα γραμματόσημα με την ειδική οδόντωση στα γράμματα που στάλθηκαν από το υποβαθμισμένο πλέον ταχυδρομείο του Homonna, απ’όπου ο τρόπος μεταφέρθηκε στο Tokaj. Από το καλοκαίρι της ίδιας χρονιάς ο Bazony εργαζόταν στο κεντρικό ταχυδρομείου του Tokaj υπό τη διεύθυνση του György Szerviczky του νεότερου: η οδόντωση (με χειροκίνητο εργαλείο διάνοιξης οπών) των γραμματοσήμων εγκαθίσταται στην πόλη εκείνη. Ο λεγόμενος ‘τοκαϊίτικος τρόπος’ και τα σπάνια γραμματόσημα επομένως προέρχεται από έναν απ’αυτούς. Ο τρόπος αυτός – βασιζόμενος σε ιδιωτική πρωτοβουλία – ήταν προάγγελος της εξάπλωσης της οδόντωσης, και είναι σπανιότατα λόγω της χαμηλής κυκλοφορίας. Το εργαλείο πιθανώς ήταν μετατρεπόμενο μαγειρικό σκεύος: γύρω από το μικρό, αιχμηρό σιδερένιο δισκάκι σχημάτισαν μικρές εσοχές ανά 1,4 χιλιοστά. Με αρκετή πίεση από τη μία άκρη του φύλλου ως την άλλη σχηματίστηκε γραμμή μικρών σχισιμάτων, διευκολύνοντας έτσι τον διαχωρισμό των γραμματοσήμων με τα χέρια: έτσι δεν διανοίγονταν οπές, επομένως δεν πρόκειται για πραγματική οδόντωση, και ούτε το αποτέλεσμα θυμίζει σειρά οπών. Είναι σαφές λοιπόν ότι ο εφευρέτης του τρόπου αυτού είχε σκοπό απλώς να διευκολύνει την καθημερινή δουλειά του. Δυστυχώς η μέθοδος δεν συνεχίστηκε, διότι πουθενά αλλού δεν βρίσκουμε έστω και παρόμοιες προσπάθειες, μόνο στο Homonna και στο Tokaj (η αξία τους όμως οφείλεται ακριβώς στη μοναδικότητά τους). Ο τρόπος στο Homonna χρησιμοποιήθηκε για λίγους μήνες, ενώ στο Tokaj για ενάμισι χρόνο, και κυρίως το 1853. Όλη η διαδικασία του διαχωρισμού των γραμματοσήμων έλαβε χώρα οποσδήποτε μέσα στο ταχυδρομείο. Στην πράξη τα γραμματόσημα δεν χωρίζονταν πάντα ακριβώς στη γραμμή, προκαλώντας έτσι ζημιά στα διπλανά, κυρίως στις διασταυρώσεις των γραμμών. Κύριο χαρακτηριστικό της οδόντωσης αυτής είναι ότι τα διαστήματα ανάμεσα στα γραμματόσημα σχηματίζουν γραμμές, και οι ενδιάμεσες αποστάσεις είναι σχεδόν ίσου μήκους: αντιστοιχούν με την ειδική οδόντωση των 14ων (η βιβλιογραφία αναφέρει και οδοντώσεις των 8 και 13,5 που πιθανόν δεν πέρασαν στη καθημερινή χρήση). Τα μοναδικά αυτά γραμματόσημα ονομάζονται ‘του Tokaj’ διότι το ταχυδρομείο του εξυπηρετούσε πολύ μεγαλύτερες ανάγκες απ’ότι εκείνο του Homonna, έστι υπάρχουν πολύ περισσότερες αποστολές από το Tokaj με τα μοναδικά γραμματόσημα: στις μέρες μας υπάρχουν οκτώ από το Homonna και περίπου ογδόντα από το Tokaj, με αξία 3, 6 και 9 κραϊτσαρίων (λεπτά φιορινιού). 9 115

Valószínű, hogy a környékbeli (Varannó, Tállya, Nagykálló) települések postabélyegzéseivel ellátott átütéses bélyegeket is Tokajban vásárolták, csak máshol adhatták fel végül a leveleket. Világkuriózum volt a maga korában a tokaji átütés. A tokaji postamester (megkönnyítve a munkáját) az általa alkalmazott átütő szerszámmal átszelte a bélyegíveket: ezzel a kerék fogai sajátos átütéses képet eredményeztek a bélyegek szélein. Az eredeti példányok ritkaságszámba mennek.10 1854. június 1-ével felmondtak ifjabb Szerviczky Györgynek: majd fél évszázad után a tokaji posta kikerült a Szerviczky-család birtokából.11 Ezután sógora, hadusfalvi Spillenberg József Gábor (a tarcali Kamarauradalom ügyvédje) lett a tokaji postamester, aki ezt az öntevékeny átütéses módot szabálytalannak ítélte, megtiltotta e tevékenység folytatását (viszont a már elkészült átütéses bélyegek postai felhasználását engedélyezte).12 Az eljárás ésszerűségét egyébként az idő hamar igazolta: 1858 végén elrendelték az országban a bélyegfogazásos eljárást, így a fogazott kiadású levélbélyeget tartalmazó ívek általánossá váltak. (Megjegyezném, hogy az Udvari és Állami Nyomda a Pénzügyminisztérium használatára 1854-ben már előállított fogazott szélű okmánybélyegeket.) 20 év múlva már létező eljárás lett a keretfogazás, vonalfogazás, a soros fogazás, a szabályos vegyes fogazás, valamint a fésűsfogazás (ezt 1888-ban vezették be az Állami Nyomdában). E győztes eljárást később továbbfejlesztve kettős fésűs, majd a keresztfogazás eljárással történő szétválasztási mód vált általánossá. Spillenberg József Gábor (1808-1878) postamesterségi időszaka mindamellett a sokrétű fejlesztés jegyében zajlott: Tokaj városa új majorházat kívánt építeni a már roskatag helyett 1856 táján, mely célból azt találták ki, hogy az ügyvéd igen alkalmas helyen fekvő, és e célra leginkább használható fundusával, az ún. postakerttel cseréljék el. 13 Ezen időszak postát érintő eseményei az alábbiak voltak: 1855. március 19-től a tiszai hajójáratokat is felhasználták postai küldemények szállítására; azután 1857. december 21-én nyílt meg a távírda (1880-ig a postától elkülönült igazgatás alatt, de egy másik helyiségben is), végül 1859. május 24-én nyílt meg a DebrecenMiskolc vasútvonal (ezt követően Tokaj vasúti pályaudvarán kincstári kezelésű posta létesült).14 1859-ben Spillenberg József Gábor tokaji postaigazgató és „Controlors-Vertreter” volt.15 1866-ban az adminisztrátora Gőcze Hilarius volt. 1854-től 1872-ig tevékenykedett Spillenberg József Gábor Tokaj postamestereként. Utóda Paulay Gábor lett (e tokaji Paulay-családból származott Paulay Ede színműíró).16

116

Τα παρόμοια γραμματόσημα των περιχώρων (οικισμών Varannó, Tállya, Nagykálló) ασφαλώς τα αγόρασαν στο Tokaj και τελικά τα ταχυδρόμησαν αλλού. Η οδόντωση του Tokaj υπήρξε παγκοσμίως μοναδική στο είδος της την εποχή εκείνη, τα αυθεντικά γραμματόσημα με αυτήν την μέθοδο αποτελούν σπάνιο είδος. 10 Στις 1η Ιουλίου 1854 ο György Szerviczky παραιτήθηκε: μετά από μισό αιώνα το ταχυδρομείο του Tokaj μένει χωρίς αφεντικό Szerviczky. 11 Έπειτα ο γαμβρός του ο δικηγόρος József Gábor Spillenberg παίρνει την θέση εκείνη, και κρίνοντας την οδόντωση αντικανονική απαγορεύει την χρήση της. (Επέτρεψε όμως την χρήση των έτοιμων γραμματοσήμων.) 12 Ο χρόνος έδειξε γρήγορα ότι ήταν μια λογική απόφαση: στα τέλη του 1858 η οδόντωση των γραμματοσήμων καθιερώνεται και η μέθοδος εξαπλώνεται σιγά σιγά σε όλη τη χώρα. (Ας υπενθυμίσω ότι το Βασιλικό και Κρατικό Τυπογραφείο το 1854 παρήγαγε χαρτόσημα με οδόντωση για το Υπουργείο Οικονομικών.) Σε 20 χρόνια διάφοροι και βελτιωμένοι τρόποι οδόντωσης χρησιμοποιούνταν επισήμως (μ.ά. από το Κρατικό Τυπογραφείο το 1888). Η θητεία του Gábor József Spillenberg (1808-1878) ως διευθυντή ταχυδρομείου χαρακτηρίζεται με βελτιώσεις και εκσυγχρονισμούς: ο δήμος του Tokaj το 1856 αποφάσισε να βρεθεί καινούριο κτίριο αντί για το παλιό ετοιμόρροπο: ήθελαν να το ανταλλάξουν με εκείνο του δικηγόρου που είχε ιδιαίτερα κατάλληλη τοποθεσία και εσωτερικό χώρο. 13 Τα γεγονότα της εποχής που επιρέασαν και το ταχυδρομείο ήταν τα εξής: από τις 19 Μαρτίου 1855 για ταχυδρομικούς σκοπούς χρησιμοποιήθηκαν και οι ναυτιλιακές γραμμές του ποταμού Τίσα. Στις 21 Δεκεμβρίου 1857 ξεκίνησε το τηλεγραφείο (έως το 1880 είχε ξεχωριστή διοίκηση από το ταχυδρομείο), τελικά στις 24 Μαΐου 1859 άνοιξε η σιδηροδρομική γραμμή Debrecen-Miskolc, με αποτέλεσμα στο σταθμό του Tokaj να ιδρυθεί ταχυδρομείο του θησαυροφυλακίου. 14 Το 1859 ο Spillenberg ήταν διευθυντής και ‘Controlors-Vertreter’. 15 Το 1866 διευθυντής της υπηρεσίας ήταν ο Hilarius Gőcze, ενώ ανάμεσα 1854 και 1872 ο József Gábor Spillenberg. Διάδοχός του έγινε ο Gábor Paulay (απόγωνός του ήταν και ο συγγραφέας Ede Paulay). 16

117

Dr. Diószegi György Antal Charis … Jelent különleges üdvözletet: áldásossá teszi az életet. Kápráztató testi-lelki szépség, tiszta jellem s játszó kecsesség. Szeretetünkben kiviruló érték, melyet vallva helyes lesz a mérték. Magasztos érzés, lelki ajándék. Boldogságot termő igaz szándék. Bennünk levő isteni adomány: virágzó ünnep, örömszivárvány. Mindent átható báj s ékesség, szerteáradó égi fényesség. Isten adta jószándék, kegyesség: átölelő kegyelem s békesség! (2008 Húsvétján)

118

Δρ. György Antal Diószegi: Χάρης... Χαιρέτηση ξεχωριστή: τη ζωή μας ευλογεί. Ομορφιά του σώματος και της ψυχής, χαρακτήρας καθαρός κι ειλικρινής. Μέσα στην αγάπη η Αξία ανθίζει, με την οποία αποκτάμε ορθή κρίση. Αίσθημα υψηλό και δώρο της ψυχής, Καρπός της ευτυχίας και της θέλησης. Χάρισμα μέσα μας Θεϊκό: γιορτή, λουλούδια και ουράνιο τόξο. Κόσμημα και χάρη παντοτινή, θείο φώς που παντού ξεπροβάλλει. Καλοσύνη και έλεος τoυ Θεού Στην αγκαλιά της ειρήνης και του μεγαλείου. (Πάσχα 2008)

119

120

Magyar szívű görögök A XVIII. század második felében mintegy 6 ezer görög élt Magyarországon. A XIX. század közepétől a magyarországi görög közösségekre már a természetes beolvadás volt jellemző: az 1868. évi IX. törvénycikk tárgyalásakor a pesti, szentesi és kecskeméti görög eredetű ortodox vallásúak az országgyűléshez benyújtott petíciójukban hangoztatták magyarságukat. A magyarság befogadó lelkülettel adott mindig otthont a hazát kereső betelepülőknek a Kárpát-medencében a Kr. utáni II. évezred egész folyamán: az első diaszpóra görögségének sorsa kiváló példa erre: jó magyarrá váltak ezek a görögök, részt vettek magyar hazánk védelmében, minden szabadságküzdelmünkben. Magyarországi görög közösség a XX. század közepére már nem létezett; de léteznek ma is e görög eredetű családok vér szerinti utódai, akik közül sokan őrzik magyarságuk mellett görög elődeik emlékét.

121

A Papademus Charis/Szerviczky-család leszármazása A nemes Papademus Charis (másként Szerviczky István) hajdúböszörményi birtokos = Helena Fia: I. I. Emánuel (Tokaj, 1658-?) címerszerző 1690-ben. = Peristera Fiaik: a1.-a2. a1. Szabbás a2. Mihály (Tokaj, 1676-?) = nemes Panajoty Anna Fia: b1. b1. Gábor (Tokaj, 1700-?) = Kondorossy Erzsébet Fia: c1. c1. Ferenc (Tokaj, 1727-?) = Tokaj, 1747. július 6. nemes Pusztay Zsófia Fia: d1. d1. Márton címerszerző 1802-ben. = Tokaj, 1769. Demeczky Bazilia Fiai: e1.-e3. e1. Márton (1770-1836., Tolcsva) nemesi felkelő, tolcsvai földbirtokos = 1. Rácz Julianna, 2. Harsányi Julianna (1774-1847.,Tolcsva) e2. János e3. György (1770-1833., Tokaj) földbirtokos, tokaji postamester, nemesi fölkelő = 1794. Karátsonyi Anna; Karátsonyi Konstantin Pál (?-1805., Tokaj) tokaji görög nemes, kereskedő és a görög N. Mária (?-1808., Tokaj) leánya. Gyermekeik: f1.-f8.

122

Γενεαλογικό δέντρο της οικογένειας Papademus Charis/Szerviczky Ευγενής Papademus Charis (ή άλλως István Szerviczky) κτηματίας στο Ηajdúböszörmény = Helena Γιός: Α’. Α’. Emánuel (Tokaj, 1658-?) του απονέμεται τίτλος ευγενείας το 1690. = Peristera Γιοι: α1.-α2. α1. Szabbás a2. Mihály (Tokaj, 1676-?) = ευγενή Anna Panajoty Γιός: β1. β1. Gábor (Tokaj, 1700-?) = Erzsébet Kondorossy Γιός: γ1. γ1. Ferenc (Tokaj, 1727-?) = Tokaj, 6 Ιουλίου 1747. ευγενή Zsófia Pusztay Γιός: δ1. δ1. Márton, του απονέμεται τίτλος ευγενείας το 1802. = Tokaj, 1769. Bazilia Demeczky Γιοί: ε1.-ε3. ε1. Márton (1770-1836., Tolcsva) επαναστάτης ευγενής, κτηματίας στο Τolcsva = 1. Julianna Rácz, 2. Julianna Harsányi (1774-1847, Tolcsva) ε2. János ε3. György (1770-1833., Tokaj) κτηματίας, διευθυντής ταχυδρομείου στο Τokaj, επαναστάτης ευγενής = 1794. Anna Karátsonyi, κόρη του Έλληνα ευγενή, εμπόρου Pál Karátsonyi Konstantin (?-1805., Tokaj) και της Ελληνίας N. Mária (?-1808., Tokaj). Παιδιά τους: στ1.-στ8.

123

f1. Zsófia (Tokaj, 1810-1857., Tokaj) = Tokaj, 1843. július 1. hadusfalvi Spillenberg József Gábor (Mád, 1808-1878., Sátoraljaújhely) ügyvéd, földbirtokos, kincstári ügyész, tokaji postamester, vármegyei árvaszéki elnök; Spillenberg Imre és mellétei Barna Eszter fia f2. Mária (1805-?) = Szivulka János (1793-1863) f3. Szerviczky Anna (?-1830., Tarcal) = szendrői Göcze Károly f4. Szerviczky Regina = Gussa N. f5. Katalin f6. Sándor (1818-1869) hadnagy, földbirtokos f7. Antal (1809-1881) földbirtokos f8. György (Tokaj, 1811-1875) földbirtokos, tokaji postamester = Pest, 1836. augusztus 25. berzai Takácsy Katalin (Pest, 1815. december 281888. október 25., Kassa); nemes Takiadzisz/Takácsy György (?-1844. május 14., Pest) pesti görög nagykereskedő és nemes Bekella Erzsébet (Pest, 1798. július 31-?) leánya Gyermekeik: g1-g6. g1. Georgina (Tokaj, 1839-1901 táján) = szirmai és szirmabesenyői Szirmay Tamás (1829-1898); Szirmay Ferenc (17851864) és Szirmay Matild fia g2. Gyula (Tokaj, 1837-?) ezredes g3. Izabella = butkai Viczmándy Ödön g4. István (Tokaj, 1838-?) ezredes g5. Ilona (Tokaj, 1843-?) = 1863. július 26. sóvári Soós Pál (Szacsúr, 1837-1910., Fenyőháza); Soós Tamás és Tisza Paulina fia g6. Ödön (Sátoraljaújhely, 1844-1901., Sátoraljaújhely) katonatiszt; ügyvéd, törvényszéki bíró 124

στ1. Zsófia (Tokaj, 1810-1857., Tokaj) = Tokaj, 1 Ιουλίου 1843, József Gábor Ηadusfalvi Spillenberg (Mád, 1808-1878., Sátoraljaújhely): δικηγόρος, κτηματίας, συνήγορος θυσαυροφυλακίου, διευθυντής ταχυδρομείου στο Τokaj, πρόεδρος νομαρχιακού συμβουλίου, γιός των Imre Spillenberg και Eszter Barna mellétei. στ2. Mária (1805-?) = János Szivulka (1793-1863) στ3. Anna Szerviczky (?-1830., Tarcal) = Károly Göcze szendrői στ4. Regina Szerviczky = Gussa N. στ5. Katalin στ6. Sándor (1818-1869) υπολοχαγός, κτηματίας στ7. Antal (1809-1881) κτηματίας στ8. György (Tokaj, 1811-1875) κτηματίας, διευθυντής ταχυδρομείου στο Τokaj = Πέστη 25.08.1836, Katalin Takácsy berzai (Πέστη 28.12.1815 – 25.10.1888, Kassa). Κόρη του Έλληνα μεγαλοεμπόρου György Takiadzisz/Takácsy (?-14 Μαΐου 1844, Πέστη) και της ευγενής Erzsébet Bekella (Πέστη 31 Ιουλίου 1798 - ?). Παιδιά τους: ζ1-ζ6. ζ1. Georgina (Tokaj, 1839 – 1901 ππου.) = Tamás Szirmay szirmai szirmabesenyői (1829-1898), γιός των Ferenc (17851864) και Matild Szirmay ζ2. Gyula (Tokaj, 1837-?), συνταγματάρχης ζ3. Izabella = Ödön Viczmándy butkai ζ4. István (Tokaj, 1838-?) συνταγματάρχης ζ5. Ilona (Tokaj, 1843-?) = 26 Ιουλίου 1863 Pál Soós sóvári (Szacsúr 1837-1910., Fenyőháza), γιός των Tamás Soós και Paulina Tisza ζ6. Ödön (Sátoraljaújhely, 1844-1901., Sátoraljaújhely) αξιωματικός, δικηγόρος, αρχηγός διαστηρίου 125

= nagybessenyői Bessenyey Margit Gyermekeik: h1.-h3. h1. Margit (1879-1963., Jászberény) dr., angolkisasszony rendi tanár, gimnáziumi igazgató, író, lapszerkesztő h2. Gabriella (Sátoraljaújhely, 1883-1963., Budapest) = krompachi és nagyidai Gundelfingen Elemér h3. György (1891-1947., Budapest) jogász dr., miniszteri titkár = poroszlói Graefl Aliz (1897-?)

126

= Margit Bessenyey nagybessenyői Παιδιά τους: η1.-η3. η1. Margit (1879-1963., Jászberény) δρ., καθηγήτρια, διευθύντρια λυκείου τάγματος Εγγλέζων Κυριών, συγγραφέας, αρχισυντάκτρια η2. Gabriella (Sátoraljaújhely, 1883-1963., Βουδαπέστη) = Elemér Gundelfingen krompachi nagyidai η3. György (1891-1947., Βουδαπέστη) δρ. νομικός , γραμματέας υπουργείου = Aliz Graefl poroszlói (1897-?)

127

Irodalomjegyzék – Βιβλιογραφία – Πηγές Rövidítés BAZ ML SF IV-B. 2420. = Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára, Jelzet: IV-B. 2420. Zemplén vármegye felekezeti anyakönyvei másodpéldányainak levéltári gyűjteménye 1821-1895. Tokaji görögkeleti (görög nem egyesült) felekezeti anyakönyvi másodpéldányok 18271847.; Tokaj görög anyakönyvei az 1821-47.évekből – „Szent Miklós Görög nem egyesült Szent Egyház” anyakönyvei Συντομογραφία BAZ ML SF IV-B. 2420. = Δημόσια Αρχεία Νομού Borsod-Abaúj-Zemplén, Τοπικά Αρχεία Sátoraljaújhely. Κώδικας: IV-B. 2420. Δημόσιο αρχείο αντιγράφων εκκλησιαστικών μητρώων νομού Zemplén 1821-1895. Αντίγραφα ληξιαρχικών πράξεων της ελληνορθόδοξης εκκλησίας Tokaj 1827-1847. Ελληνικές ληξιαρχικές πράξεις από το Tokaj 1821-1847 – ληξιαρχικές πράξεις της ‘Αυτόνομης Ελληνικής Αγίας Εκκλησίας Αγίου Νικολάου’.

Előszó gyanánt – Πρόλογος Dr. Sasvári László: Találkozásom a görög charisi Szerviczky-család tagjaival és tokaji nyomaikkal. Dr. László Sasvári: Η συνάντησή μου με τα μέλη της οικογένειας charisi Szerviczky και τα ίχνη τους στο Tokaj. I. Bevezető gondolatok – 1. Εισαγωγή (1) Tagányi Károly: Országos felügyelőség a görög kereskedők fölött. In.: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1895. (2. évf.) 1. sz. 79. o. (2) Dr. Jankó Béla: A magyar dunai gőzhajózás (h. é. nélkül) kézirat 4. o.; lelőhelye: MAHART Hajózási Szakkönyvtár, leltári szám: 7949. (3) Tagányi Károly: Országos felügyelőség a görög kereskedők fölött. In.: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1895. (2. évf.) 1. sz. 80. o. (4) Kemény Lajos: Adatok művészetünk történetéhez. Spillenberg Sámuel. In.: Művészet szerkesztette Lyka Károly 1910. IX. évfolyam 8. szám 368. o. (5) Kerekes György: Görögök Kassán a XVII. században. In.: Századok 1911. 368. o. (6) Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első 128

(7)

(8) (9) (10) (11)

diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 28. o. Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 29. o. Füves Ödön: A pesti görögök nevei. Különnyomat a Nyelvtudományi Értekezések 70. számából. Bp., 1970. 263. o. Hain Gáspár: Lőcsei krónika. Bal Jeromos – Förstner Jenő – Kauffmann Aurél szerkesztésében. Lőcse, 1910-1913. 317. o. Bánkúti Imre: A németi görögök Tokajba telepítése 1705-ben. In.: Történelmi Szemle 1969/3-4. 209. a 9. jegyzetben Dr. Diószegi György — Diószegi Krisztina: Magyar nemességet szerző görögök. In.: Széphalom. A Kazinczy Ferenc társaság Évkönyve. Szerkesztette Kováts Dániel. 2008. 291. o.

II. Papademus Charis: görög család „Servia” városából – 2. Papademus Charis: Ελληνική οικογένεια από τα Σέρβια Κοζάνης (1) Sasvári László-Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet 2005. VII. évfolyam 4. szám 125. o. (2) Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 23. o. (3) Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből. In.: Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve II. Eger, 1956. 449. o.; Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 24. o. (4) Diószegi György Antal: A görögkeleti Szerviczky-család. In: Tokaj. Várostörténeti tanulmányok. III. kötet. Szerkesztette Bencsik János. Tokaj, 2002. 313. kk.; Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 23. o. (5) Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a XVII-XIX. századi Magyarországon. In.: Századok. 1996. 74. o. (6) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 293. o. (7) Diószegi György Antal: A görögkeleti Szerviczky-család. In: Tokaj. Várostörténeti tanulmányok. III. kötet. Szerkesztette Bencsik János. Tokaj, 2002. 313. kk.; Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 23. o. 129

(8) Sasvári László: A tolcsvai Constantin család nevének változásai. In.: Magyar nyelvőr 1982. 360. o. (9) Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 24. o. (10) Soltész Margit (Sátoraljaújhely). In.: Magyar Nyelvőr Bp., 1882. 335. o. III. Társadalmi státus – 3.Κοινωνική υπόσταση (1) Sasvári László-Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet 2005. VII. évfolyam 4. szám 125. o. (2) Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium 2008 augusztus 40. o. (3) Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 23. o. (4) Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium 2008 augusztus 40. o. (5) dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Irta ifjabb dr. Reiszig Ede. Bp., 1905. 50., 127., 541. o. (6) Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 25. o. (7) Sasvári László-Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet 2005. VII. évfolyam 4. szám 125. o. (8) Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium 2008 augusztus 40. o. (9) Tagányi Károly: Országos felügyelőség a görög kereskedők fölött. In.: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1895. (2. évf.) 1. sz. 80. o. (10) Sasvári László-Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet 2005. VII. évfolyam 4. szám 125. o. (11) Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium 2008 augusztus 40. o. (12) Diószegi György: Adatok a Kárisi-Szerviczky-család történetéhez. In.: Tokaj 130

és Hegyalja XIX. Tanulmányok Tokaj-Hegyalja múltjából szerkesztő dr. Bencsik János Tarcal, 1998. 106. o. (13) Hodinka Antal: A tokaji görög kereskedő társulat kiváltságának az ügye 17251772. Értekezések a Történeti Tudományok köréből. XXIII. kötet 4. szám. Bp., 1912. IV. Címerek – 4. Θυρεοί-Οικόσημα (1) Dr. Diószegi György Antal: Hegyaljai aszúkereskedelem a XVII-XVIII. században, avagy a tokaji görög kereskedők tevékenységének főbb jellemzői. In.: Partium 2008 augusztus 40-41. o. (2) Dr. Diószegi György Antal - Diószegi Krisztina: Görögök a magyar nemesség soraiban. In.: Istros. Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-CiprusiMagyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2009/1. 23. o.; Dr. Diószegi György — Diószegi Krisztina: Újabb adalékok az 1848-49. évi dicsőséges magyar szabadságharc tisztikara görög eredetű hőseinek arcképvázlatához. In.: Istros Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja 2008/2. 10. o. (3) dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Irta ifjabb dr. Reiszig Ede. Bp., 1905. 541. o. (4) Siebmacher: Wappenbuch des Adels von Ungarn I-V. kötet Nürnberg 18851894. (5) dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Irta ifjabb dr. Reiszig Ede. Bp., 1905. 539. o. előtti oldal: e címerkép alapján festette meg színes változatát Turcsánné Vastag Anikó okleveles építészmérnök 2002-ben. (6) dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Irta ifjabb dr. Reiszig Ede. Bp., 1905. 541. o. (7) Pap Miklós: Tulajdonjegyes üvegek a Hegyalján: In.: A Herman Ottó Múzeum évkönyve 25-26. 1988. 652. o. V. Debrecen és Tokaj: a görögök privilégiumának jogfolytonossága 5. Debrecen και Tokaj: η νομική συνέχεια των προνομίων των Ελλήνων (1) Ulrich Attila: A tokaji uradalom gazdálkodása a XVII. század második felétől a napóleoni háborúk koráig Tokaj, 2003. 125. o. (2) Füves Ödön: újabb adalékok a tokaji görögség történetéhez. In.: Antik Tanulmányok II/1955. 260. o. (3) Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XIX. században. Miskolc-Tokaj, 1993. 286. o. (4) Bánkuti Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a DélAlföldön. In: Cumania III. Kecskemét, 1975. 79–102. o. 131

(5) Dr. Sasvári László — Dr. Diószegi György: A XVII-XIX. századi magyarországi görög közösségek történetének főbb jellemzői Győr, Miskolc, Szentendre, Tokaj és Vác ortodoxiája tükrében. In.: „A XVII-XIX. századi magyarországi ortodox görögség egyházi, művészeti és irodalmi emlékei” katalógusa kézirata a Budapesti Történeti Múzeumban 2009. március 25-én megnyiló kiállításához. (6) Dr. Diószegi György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban In.: Istros Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2008/2. 29. o. (7) Bánkuti Imre: Lónyay Ferenc fegyveresítési és ruházati főhadbiztos válogatott iratai Vaja, 1980. 9. o. (8) Zoltai Lajos: Debrecen város százados küzdelme a görög kereskedőkkel. Debrecen, 1935. 82. o. (9) Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 33-34. o. (10) Bánkúti Imre: A németi görögök Tokajba telepítése 1705-ben. In.: Történelmi Szemle 1969/3-4. 209. o. (9. jegyzet) (11) dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Irta ifjabb dr. Reiszig Ede. Bp., 1905. 437. o. (12) Bencsik János: Tokaj város magisztrátusa és más hivatalviselői. In.: Tokaj és Hegyalja I. Miskolc, 1989. 124. o. VI. A tokaji görög egyház és Szerviczky-ikonok 6. Η ελληνική εκκλησία του Tokaj και τα εικονίσματα Szerviczky (1) Sasvári László tanár: Az orthodoxia Tokajban. In.: Egyházi Krónika, XV. évfolyam 1966/3-4.; Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök és rácok nyelvemlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció) Bp., 1976. 29. o. (2) Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök és rácok nyelvemlékei - ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció) Bp., 1976. 48. o. (3) OL Helytartótanácsi levéltár Miscellanea C. 42. Fasc. 92. Nr. 426. 130-134. folio (4) OL „Görög nem egyesült osztály” C. 77. 165. csomó (5) Bencsik János: Tokaj város magisztrátusa és más hivatalviselői. In.: Tokaj és Hegyalja I. Miskolc, 1989. 137. o. (6) Sasvári László: A magyarországi görögök a XVIII-XIX. században. In.: Magyar Filozófiai Szemle 1977/3-4. 432. o. (7) Nagy Márta: A magyarországi görög diaszpóra egyházművészeti emlékei I. Debrecen 1998. 211. o. (8) Sasvári László: Számadatok a magyarországi görögökről. In.: Posztbizánci Közlemények. H. n. (Debrecen) 1994. 135. o. 132

VII. Tokaji görög anyakönyvezés a XVII-XVIII. században 7.Το ελληνικό ληξιαρχείο στο Tokaj κατά τον 17ο-18ο αιώνα (1) Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 25. o. (2) Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 23. o.; Sasvári László tanár: Az orthodoxia Tokajban. In: Egyházi Krónika, XV. évfolyam 1966/3-4. (3) Rochlitz Aladár Márton (1898-1962) irataiból (fia, a Németországban élő Rochlitz Aladár birtokában van). (4) Sasvári László—Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán 2005. VII. évfolyam 4. szám 127. o. (5) BAZ ML SF IV-B. 2420. VIII. A család tagjainak XVII-XVIII. századi története 8.Η οικογένεια Charis και ο κύκλος συγγενών τους κατά το 17ο-18ο αιώνα Papademus Charis, vagyis Szerviczky István, a dinasztia megalapítója Παπαδήμος Χάρης ή άλλως István Szerviczky, ιδρυτής της δυναστείας (1) dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Irta ifjabb dr. Reiszig Ede. Bp., 1905. 541. o. (2) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 284. o. (3) Sasvári László tanár: Az orthodoxia Tokajban. In.: Egyházi Krónika, XV. évfolyam 1966/3-4. Charis/Szerviczky Emánuel (1658-?), vitéz és címerszerző Emánuel Charis/Szerviczky (1658-), κάτοχος τίτλου ευγενείας (1) Dr. Diószegi György Antal: Két történelmi szakkonferencia margójára, avagy a magyarországi görögök jelentősége a Rákóczi-korszakban In.: Istros Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-Ciprusi-Magyar Baráti Társaság Egyesület lapja 2008/2. 31. o.: fénykép (2) Dr. Kamody Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XIII-XIV. Miskolc, 1975. 274. o. (3) Dongó Gyárfás Géza: a tokaji görög templom számadói (1798-ban). In.: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez Sátoraljaújhely 1909. 86. o.) (4) dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Irta ifjabb dr. Reiszig 133

Ede. Bp., 1905. 541. o. (5) Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök és rácok nyelvemlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció) Bp., 1976. 40-41. o. (6) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 286. o.: fénykép (7) C 57 Helytartótanácsi Levéltár Departamentum nobilitare 1820. F. 58. o.; Nagy Iván Füzetek II. 128. o. (8) Magyar Országos Levéltár. Acta generalia (A 39) 1842. nr. 14177 jelzetű irat Charis/Szerviczky Mihály (1676-?) Mihály Charis/Szerviczky (1676-;) (1) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 285. o. (2) BAZ ML SF IV-B. 2420. (3) Dongó Gyárfás Géza: a tokaji görög templom számadói (1798-ban). In.: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez Sátoraljaújhely 1909. 86. o. (4) Sasvári László tanár: Az orthodoxia Tokajban. In.: Egyházi Krónika, XV. évfolyam 1966/3-4. (5) Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök és rácok nyelvemlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció). Bp., 1976. 18. o. (6) Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök és rácok nyelvemlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció). Bp., 1976. 28. o. (7) Sasvári László tanár: Az orthodoxia Tokajban. In.: Egyházi Krónika, XV. évfolyam 1966/3-4. (8) Füves Ödön: Újabb adalékok a tokaji görögség történetéhez. In.: Antik Tanulmányok II/1955. 260. o. (9) Hodinka Antal: A tokaji görög kereskedő társulat kiváltságának az ügye 1725-1772. Bp., 1912. 9. o. (10) Sasvári László-Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet 2005. VII. évfolyam 4. szám 124. o.; Nagy Márta: Görög egyházművészeti emlékek Magyarországon. Debrecen 1996. (11) Sasvári László: Mikor telepedtek le a görögök Tokajban? In.: Antik Tanulmányok 1961/1-2. 128. o.; Sasvári László tanár: Az orthodoxia Tokajban. In.: Egyházi Krónika, XV. évfolyam 1966/3-4.; Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök (és rácok) nyelvi emlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció) Bp., 1976. 27-28.; ugyanő Ortodoxok és görög katolikusok együttélése Észak-Magyarországon a 18-19. században. In.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. Miskolc, 1984. 148-149. o. (12) Sasvári László tanár: Az orthodoxia Tokajban. In.: Egyházi Krónika, XV. évfolyam 1966/3-4. 134

(13) Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XIX. században. Miskolc-Tokaj, 1993. 286. o. (14) Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára I. kötet Pest, 1851. 133. o. (15) Szirmay Antal: Szathmár vármegye leírása. Buda, 1810. 332. o.; Mészáros Károly: Ungvár története Pest, 1861. 55. o. (16) Mészáros Károly: Ungvár története Pest, 1861. 55. o. (17) dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Irta ifjabb dr. Reiszig Ede. Bp., 1905. 541. o. (18) Bánkúti Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Délalföldön (Adalékok a Rákóczi-szabadságharc gazdaságtörténetéhez). In.: Cumania III. Historia Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei szerkesztő Horváth Attila Historia Kecskemét, 1975. 82. o. (19) Bánkúti Imre: Hadellátás ás hadtápszervezet Rákóczi hadseregében. In.: Köpeczi Béla – Hopp Lajos – R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi-tanulmányok Bp., 1980. 180. o. (20) Tóth Sándor: Sáros vármegye monographiája II. kötet Bp. 1909. 96. o. (21) Thaly Kálmán: A hazai képzőművészet, műipar, nemzeti viselet, fegyvergyártás és háztartás történetéhez II. Rákóczi Ferenc korában. In.: Történelmi tár 1882. 567-568. o. (22) Tóth Sándor: Sáros vármegye monographiája I. kötet Bp. 1909. 172. o.; Bánkuti Imre: Források Kassa 1710-1711. évi védelméhez. Forrásközlemények. 112. hivatkozás. In.: Hadtörténelmi Közlemények 2003 szeptember-december (23) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 286. o.) Szerviczky Gábor (1700-?) Gábor Szerviczky (1700-?) (1) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 285. o. (2) BAZ ML SF IV-B. 2420. (3) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 285-286. o. (4) Dr. Szendrei János: Egy megbukott görög boltos a XVII-ik században. In.: Századok 1888. 536. o. (5) Dr. Zoltai Lajos: Debrecen város százados küzdelme a görög kereskedőkkel. Debrecen, 1935. 18. o. (6) Bánkúti Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége Kecskeméten és a Délalföldön (Adalékok a Rákóczi-szabadságharc gazdaságtörténetéhez). In.: Cumania III. Historia Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei szerkesztő Horváth Attila Historia Kecskemét, 1975. 91-92. o. (7) Hőgye István: A görögök szerepe Tokaj város életében a XVIII. században. 135

In.: Borsodi Művelődés XII/3. sz. (1987.) 56. o. (8) Hodinka Antal hagyatéka. A magyarországi görög kereskedőkre vonatkozómásolatok, jegyzetek. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára Ma 4812/7. (9) Karlovszky Endre: Magyarország kereskedelmi viszonyai 1755-ben. Gróf Haugwitz és Procop egykorú jelentése nyomán. In.: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1897. 230. o. (10) Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XIX. században Miskolc-Tokaj, 1993. 237. o. (11) Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök és rácok nyelvemlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció). Bp., 1976. 37., 46. o. (12) Sasvári László tanár: Az orthodoxia Tokajban. In.: Egyházi Krónika, XV. évfolyam 1966/3-4. Szerviczky Ferenc (1727-?) Ferenc Szerviczky (1727-?) (1) Sasvári László – Diószegi György: Görögök névhasználata az első diaszpórában (család- és helytörténeti adalékok tükrében). In.: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 2. Debrecen, 2007. 25. o. (2) Karlovszky Endre: Magyarország kereskedelmi viszonyai 1755-ben. Gróf Haugwitz és Procop egykorú jelentése nyomán. In.: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1897. 225. o.) (3) Sasvári László: A tolcsvai Constantin család nevének változásai. In.: Magyar nyelvőr 1982. 361. o. (4) Sasvári László: A tolcsvai Constantin család nevének változásai. In.: Magyar nyelvőr 1982. 360. o. (5) dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Irta ifjabb dr. Reiszig Ede. Bp., 1905. 437. o. (6) BAZ ML SF IV-B. 2420. (7) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 285-286. o. (8) Füves Ödön: Görögök Pesten 1686-1930. I-III. (Doktori disszertáció) Bp., 1972. 374. o.; Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára D/5721.; Füves Ödön: Pesti görög háztulajdonosok. In.: Antik Tanulmányok XVII. 1970. 1. 49. o. (9) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 296. o. (10) BAZ ML SF IV-B. 2420. (11) Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök és rácok nyelvemlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció) Bp., 1976. 46., 53. o.

136

Szerviczky Márton, a második címeradomány szerzője Ο Márton Szerviczky και ο δέυτερος τίτλος ευγενείας (1) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 284. o.; Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök és rácok nyelvemlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció). Bp., 1976. 32. o. (2) Sasvári László: A Tokaj térségében élt görögök és rácok nyelvemlékei. ELTE Nyelvtudományi Dolgozatok 20. (doktori disszertáció). Bp., 1976. 32. o. (3) Susanna Kakuk: Rechercher sur l histoire de la langue osmanlie des XVI. et XVII. siecles Bp., 1973. 125., 501. o. (4) dr. Kerekes György: Polgári társadalmunk a XVII. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyvei alapján. Kassa, 1940. 169. o. (5) Hodinka Antal hagyatéka. A magyarországi görög kereskedőkre vonatkozómásolatok, jegyzetek; Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára Ma 4812/7. (6) Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből. In.: Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve II. Eger, 1956. 417. o. (7) Dr. Pauleczki Ferenc: Tolcsva története Tolcsva, 1996. 70. o. (8) Kárpáti László: Ortodox, görög-katolikus és zsidó művészeti emlékek In.: Műemlékek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Miskolc, 1988. 67. o. (9) Zoltay Lajos: Debrecen város százados küzdelme a görög kereskedőkkel. Debrecen, 1935. 57. o. (10) A címerről színes fényképfelvétel található az Országos Levéltárban: a VIII. osztályon a Karisch (Szerviczky) Márton A 57 60. kötet 836. o. (11) Dr. Áldássy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címeres nemeslevelei 7. kötet 1801-1825. Bp., 1941. 39-40. o. (12) Sasvári László-Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet 2005. VII. évfolyam 4. szám 127. o. IX. A Charis/Szerviczky-család XIX. századi története 9. Η ιστορία των Charis/Szerviczky κατά το 19ο αιώνα Ifjabb Szervicky Márton (1770-1836), a nemesi felkelő Ο Márton Szerviczky ο νεώτερος(1770-1836) ο ευγενής επαναστάτης (1) BAZ ML SF IV-B. 2420. (2) Dongó Gyárfás Géza: A zempléni nemes hadak 1809-ben. In.: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez Sátoraljaújhely 1909. 166-167. o.; Dongó Gyárfás Géza: A zempléni nemes hadak 1809-ben Sátoraljaújhely 1899. 67. o. (3) BAZ ML SF IV-B. 2420.

137

Idősebb charisi Szerviczky György (1770-1833), a vármegye legismertebb görög eredetű személyisége Ο György Charis/Szerviczky ο πρεσβύτερος (1770-1833), η πιο γνωστή ελληνική προσωπικότητα του νομού (1) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 293. o. (2) Diószegi György Antal: A görögkeleti Szerviczky család. In.: Tokaj. Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 314. o. (3) Dongó Gyárfás Géza: a tokaji görög templom számadói (1798-ban). In.: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez Sátoraljaújhely 1909. 86. o. (4) Nagyváthy János: A szorgalmatos mezei gazda II. kötet Pest, 1791. 3. o. (5) Kárpáti László: Ortodox, görög-katolikus és zsidó művészeti emlékek In.: Műemlékek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Miskolc, 1988. 67. o. (6) Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 2. Bp., 1961. 303-304. o. (7) Diószegi György: Adatok a Kárisi-Szerviczky-család történetéhez. In.: Tokaj és Hegyalja XIX. Tanulmányok Tokaj-Hegyalja múltjából szerkesztő dr. Bencsik János Tarcal, 1998. 106. o. (8) Bencsik János - Orosz István: Tokaj várostörténeti tanulmányok I. kötet Tokaj, 1995. 252. o. (9) Dr. Kamody Miklós: A tokaji posta története. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XIII-XIV. Miskolc, 1978-89. 176-178. o. (10) Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században. Miskolc-Tokaj, 1993. 221., 288-289. o. (11) Bencsik János - Orosz István: Tokaj várostörténeti tanulmányok. I. kötet. Tokaj, 1995. 215. o. (12) Diószegi György Antal: A görögkeleti Szerviczky család. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 314. o. (13) Dongó Gyárfás Géza: A zempléni nemes hadak 1809-ben. In.: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez Sátoraljaújhely, 1909. 166-167. o.; Dongó Gyárfás Géza: A zempléni nemes hadak 1809-ben Sátoraljaújhely, 1899. 67. o. (14) Izsák Norbert: Napóleon és a magyarok. Szépülő messzeség. In.: Heti világgazdaság XXVIII. évfolyam 31. szám 2006. augusztus 5. 72. o. (15) Gáber Gusztáv: Történelmünk jelentős eseményei. In.: Erdélyi Napló XV. évfolyam, 24. (715.) szám 2005. június 14. (16) Enyedi Sándor: Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei 1792-1821. Bukarest, 1972. 198. o. (17) Bencsik János - Orosz István: Tokaj várostörténeti tanulmányok I. kötet Tokaj, 1995. 142. o. (18) Bencsik János - Orosz István: Tokaj várostörténeti tanulmányok I. kötet Tokaj, 1995. 143. o. 138

(19) Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849. Sátoraljaújhely, 1993. 9. o. (20) Ulrich Attila: A tokaji uradalom gazdálkodása a XVII. század második felétől a napóleoni háborúk koráig Tokaj, 2003. 197., 75. o. (21) Magyarország. A szerzői-szakértői munkaközösség vezetője Papp Antal. Bp., 1972. 325. o. (22) Kazinczy Ferenc összes művei. Levelezés XIX. kötet. Közzéteszi dr. Váczy János. Bp., 1909. 134. o. (23) Kazinczy Ferenc összes művei. Harmadik osztály. XX. kötet. Közzéteszi dr. Váczy János. Bp., 1910. 169. o. (24) BAZ ML SF IV-B. 2420. (25) Sasvári László-Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica. Szerkeszti Ujváry Zoltán. Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet 2005. VII. évfolyam 4. szám 125. o. (26) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok. III. kötet. Szerkesztette Bencsik János. Tokaj, 2002. 292., 294. o. (27) Spilenberg-Diószegi György Antal dr.: Spilenberg-család. In.: NOBILITAS Magyar Történelmi Családok Egyesülete Közhasznú Szervezet szerkesztette Gudenus János Bp., 2005. 256. o. (28) Dongó Gyárfás Géza: A zempléni kaszinó törzstagjai 1831-ben. In.: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. Sátoraljaújhely, 1905. 178-185. o. (29)-(30) BAZ ML SF IV-B. 2420. (31) Sasvári László—Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán 2005. VII. évfolyam 4. szám 126. o. (32) Sasvári László-Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet 2005. VII. évfolyam 4. szám 126. o. (33) Sasvári László: A magyarországi görögök a XVIII-XIX. században. In.: Magyar Filozófiai Szemle 1977/3-4. 440. o. (34) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 293. o. A Szerviczky-család hölgytagjai a XIX. század első felében Οι γυναίκες-μέλη της οικογένειας Szerviczky στο πρώτο μισό του 19ου αιώνα Szerviczky Zsófia (1810-1857) Szerviczky Zsófia (1810-1857) (1) Sátoraljaújhely Lexikona. Szerkesztette Fehér József elnök. Sátoraljaújhely, 2001. 358. o. (2) BAZ ML SF IV-B. 2420 139

(3) Sátoraljaújhely Lexikona. Szerkesztette Fehér József elnök. Sátoraljaújhely, 2001. 358. o. (4) Diószegi György: Adatok a Kárisi-Szerviczky-család történetéhez. In.: Tokaj és Hegyalja XIX. Tanulmányok Tokaj-Hegyalja múltjából szerkesztő dr. Bencsik János Tarcal, 1998. 106. o. (5) Baán István 1977-es kéziratos magyar fordítása a miskolci görög egyházközségi anyakönyvekről 284. o. - Nyilvántartási szám: HOM. HTD. 77.89.1. Szerviczky Anna (?-1861) Anna Szerviczky (?-1861) Baán István 1977-es kéziratos magyar fordítása a miskolci görög egyházközségi anyakönyvekről 287. o. - Nyilvántartási szám: HOM. HTD. 77.89.1. Szerviczky Ilona (1802-1828) Ilona (Helena) Szerviczky (1802-1828) BAZ ML SF IV-B. 2420. Szerviczky Franciska Franciska Szerviczky BAZ ML SF IV-B. 2420. Szerviczky Julianna (1818-33) Julianna Szerviczky (1818-33) BAZ ML SF IV-B. 2420. Szerviczky Erzsébet (?-1850) Erzsébet Szerviczky (?-1850) (1) BAZ ML SF IV-B. 2420. (2) Baán István 1977-es kéziratos magyar fordítása a miskolci görög egyházközségi anyakönyvekről 36., 39. o. - Nyilvántartási szám: HOM. HTD. 77.89.1. (3) A Németországban élő Rochlitz Aladár közlése. (4) Baán István 1977-es kéziratos magyar fordítása a miskolci görög egyházközségi anyakönyvekről 281. o. - Nyilvántartási szám: HOM. HTD. 77.89.1.

140

Ifjabb Szerviczky György (1811-1875), az utolsó görög tokaji postamester Ο György Szerviczky ο νεώτερος (1811-1875), ο τελευταίος Έλληνας διευθυντής ταχυδρομείου στο Tokaj (1) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 293-294. o. (2) Juventus in gymnasio S. A. Ujhelyiensi piarum scholarum e studiis secundi semestris in classes, ut meruit, relata Anno M.D.CCCC.XVIII. 3. o. (3) Czékus László: Adattár. Jászay Pál naplója. In.: Irodalomtörténeti közlemények 1894. 477. o. (4) Czékus László: Adattár. Jászay Pál naplója. In.: Irodalomtörténeti közlemények 1894. 91. o. (5) Czékus László: Adattár. Jászay Pál naplója. In.: Irodalomtörténeti közlemények 1894. 92. o. (6) Czékus László: Adattár. Jászay Pál naplója. In.: Irodalomtörténeti közlemények 1894. 92. o. (7) Czékus László: Adattár. Jászay Pál naplója. In.: Irodalomtörténeti közlemények 1894. 100. o. (8) Czékus László: Adattár. Jászay Pál naplója. In.: Irodalomtörténeti közlemények 1895. 236. o. (9) Czékus László: Adattár. Jászay Pál naplója. In.: Irodalomtörténeti közlemények 1895. 100. o. (10) Perényi József: Szemere Miklós drámai paskillusa. In.: Irodalomtörténeti Közlemények Bp., 1933. 116., 120. (11) Sasvári László—Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet 2005. VII. évfolyam 4. szám 127. o. (12) Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 293-294. o. (13) Bácskai Vera: A görög kereskedők szerepe a főváros polgárosodásában. In: Kafenío. A Görög Országos Önkormányzat folyóirata. 2005. április 27. o. (14) Illésy János - Pettkó Béla: A királyi könyvek 1527-1867. Bp. 1895. Reprint. Bp., 1998. 216. o. (15) Füves Ödön: Az 1821. évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok 1973. 107. o. (16) Illésy János - Pettkó Béla: A királyi könyvek 1527-1867. Bp. 1895. Reprint. Bp., 1998. 216. o. (17) Bácskai Vera: A görög kereskedők szerepe a főváros polgárosodásában. In.: Kafenío. A Görög Országos Önkormányzat folyóirata 2005. április 25. o. (18) Füves Ödön: Az 1821. évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok 1973. 109. o. (19) Gróf Széchenyi István naplói IV. kötet (1830-36). Szerkeszti és bevezetéssel ellátta Dr. Viszota Gyula. Bp., 1934. 582. o. 141

(20) Bácskai Vera: A görög kereskedők szerepe a főváros polgárosodásában. In.: Kafenío. A Görög Országos Önkormányzat folyóirata 2005. április 25. o. (21) Kempelen Béla: Magyar nemes családok 11. kötet Vásárhelyi (kézdi-kisdi). (22) BAZ ML SF IV-B. 2420. (23) Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története. Borsodi kismonográfiák 22. kötet Miskolc, 1985. 55. o.; Naptár az 1845-dik közévre A Róm. Catholika Egyház használatára Új és Ó időszámítás szerint Buda, 1845. 329. o.; Naptár az 1847-dik közévre A Róm. Catholika Egyház használatára Új és Ó időszámítás szerint Buda, 1847. 355. o. (24) Dr. Kamody Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XIII-XIV. Miskolc, 1975. 269-280. o. (25) Fényes Elek: Magyarország leírása. II. Rész. Magyarország részletesen. Nevezetesebb helyek. Pest, 1847. 307. o. (26) Hőgye István: Zemplén históriák Miskolc, 2002. 207. o. (27) Vasárnapi Ujság VIII. évfolyam 1861. március 3-i 9. szám 103. o. (28) dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Bp., 1911. 501. o. (29) Zempléni Híradó. Sátoraljaújhely, Második évfolyam 1865. október 25. 43. szám 170. o. (30) Zempléni Híradó. Sátoraljaújhely, Harmadik évfolyam 1866. március 20. 12. szám 45. o. (31) Zempléni Híradó. Sátoraljaújhely, Harmadik évfolyam 1866. március 6. 10. szám 38. o. (32) Zempléni Híradó. Sátoraljaújhely, Harmadik évfolyam 1866. augusztus 7. 32. szám 126. o. (33) Zempléni Híradó. Sátoraljaújhely, Negyedik évfolyam 1867. május 16. 20. szám 78. o. (34) Göcze Bertalan: Zemplénmegye juliusi közgyűlése. In.: Zempléni Híradó. Sátoraljaújhely, 1867. augusztus 6. 32. szám 127. o.) (35) Ujdonságok. In.: Zempléni Híradó. Sátoraljaújhely, 1867. szeptember 10. 37. szám 147. o. (36) Dongó Gyárfás Géza: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez Sátoraljaújhely 1911. 198. o. (37) - (39) Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtár, FM8/35797 Gyászjelentés 494. szám doboz (40) Sasvári László-Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet 2005. VII. évfolyam 4. szám 126. o.

142

Szerviczky István (1838-?) ezredes Ο συνταγματάρχης István Szerviczky (1838-?) (1) BAZ ML SF IV-B. 2420.; Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 293-294. o. (2) Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtár, FM8/35797 Gyászjelentés 494. szám doboz A Szerviczky-család hölgytagjai a XIX. század második felében Οι γυναίκες-μέλη της οικογένειας Szerviczky στο δεύτερο μισό του 19ου αιώνα Németh Jenő: A sátoraljaújhelyi Kegyes-tanítórendi római katolikus gimnázium (VI-VIII.) reálgimnázium Évkönyve. Sátoraljaújhely 1940. 17. o. Szerviczky Franciska Franciska Szerviczky Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családai. I. kötet. Felvidéki családok Bp., 2006. 123. o. Szerviczky Georgina (1839-1901 táján) Georgina Szerviczky (1839-1901 περίπου) (1) BAZ ML SF IV-B. 2420. (2) Szirmay Gábor: A szirmai és szirmabesenyői Szirmay család története. Debrecen 2005. 49., 212. o.; Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családai I. Felvdéki családok Bp., 2006. 26. o. (3) Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtár, FM8/35797 Gyászjelentés 494. szám doboz Szerviczky Ilona (1843-?) Ilona Szerviczky (1843-?) (1) BAZ ML SF IV-B. 2420.; Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 293-294. o. (2) Magyar nemzetségi zsebkönyv. Második rész. Nemes családok. Soós (sóvári) család. II. ifjabb Pál ága. Szerviczky Izabella Izabella Szerviczky A buthkai Wiczmándy-család. In.: Turul 1893. 3. szám 143

Szerviczky Gyula (1837-?) ezredes Ο συνταγματάρχης Gyula Szerviczky (1837-?) (1) BAZ ML SF IV-B. 2420.; Sasvári László: Tokaj ortodox lakóiról. In.: Tokaj Várostörténeti tanulmányok III. kötet szerkesztette Bencsik János Tokaj, 2002. 293. o. (2) Névkönyv a magyar királyi népfölkelés számára 1890. évre Bp. 1890. 7., 254. o. (3) Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtár, FM8/35797 Gyászjelentés 494. szám doboz) Szerviczky Antal (1809-1881) földbirtokos Ο γαιοκτήμονας Antal Szerviczky (1809-1881) (1) Dr. Kamody Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XIII-XIV. Miskolc, 1975. 269-280. o.) (2) Czékus László: Adattár. Jászay Pál naplója. In.: Irodalomtörténeti közlemények 1895. 100. o. (3) dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monographiája. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Bp., 1905. 496. o. (4) Dr. Kamody Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XIII-XIV. Miskolc, 1975. 269-280. o. Szerviczky Sándor (1818-1869) hadnagy és újságíró Sándor Szerviczky (1818-1869), υπολοχαγός και δημοσιογράφος (1) Dr. Kamody Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XIII-XIV. Miskolc, 1975. 269-280. o. (2) Dr. Pauleczki Ferenc: Tolcsva története. Tolcsva, 1996. 145. o.; Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Miskolc, 2002. 103-104. o. (3) Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. III. kötet R-Zs Bp., 1999. 269. o. (4) Szabó József - Török István: Tokaj-hegyaljai album. Pest 1867. 13. o. (5) Vasárnapi Ujság VII. évfolyam, 1860. december 9-i 50. szám 611-612. o. (6) Magyarország története IV. kötet szerkesztette Hanák Péter Bp., 1975. 119. o. (7) Honvéd schematismus vagy is az 1848/49-ki honvédseregből 1868-ban még életben való főtiszteknek névkönyve. Összeállította Mikár Zsigmond alszázados. Kiadta Bakó Farkas százados Pesten, 1869. 108-109. o. (8) Dr. Kamody Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XIII-XIV. Miskolc, 1975. 269-280. o.

144

Szerviczky Ödön (1844-1901) törvényszéki bíró Ödön Szerviczky (1844-1901), ανώτατος δικαστικός (1) Dr. Diószegi György — Diószegi Krisztina: Magyar nemességet szerző görögök. In.: Széphalom. A Kazinczy Ferenc társaság Évkönyve. Szerkesztette Kováts Dániel. 2008. 293. o. (2) A magyar királyi honvédelmi ministerium és honvédség névkönyve1876. évre. Bp., 1876. (3) Hof- und Staats-Handbuch der oesterreichisch-ungarischen monarchie für 1877. Wien, 1877. 752. o. (4) Pap Miklós: A Tokaj-Hegyaljai Cognacgyár Részvénytársaság története. In.: Tanulmányok Tokaj-Hegyalja Múltjából XVII. Tokaj, 1996. 182. o. (5) Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtár, FM8/35797 Gyászjelentés 494. szám doboz (6) A nő és hivatása. II. Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből 1866-1895. Szerkesztették Fábri Anna – Borbíró Fanni – Szarka Eszter. Bp., 2006. 368. o. (7) Magyarország tiszti czím- és névtára 1875. Bp., 1875. 193. o.; Magyarország tiszti czím- és névtára 1875. Bp., 1875. 194. o. (8) Füzy Kálmán m. aljegyző: A zemplénmegyei választott bizottsági tagok névsora 1876. évre. In.: Zemplén. VII. évfolyam Sátoraljaújhely, 1876. február 15. 6. szám (9) Zemplén. VII. évfolyam Sátoraljaújhely, 1876. március 3. 8. szám (10) Zemplén. VIII. évfolyam Sátoraljaújhely, 1877. február 18. (11) Magyarország tiszti czím- és névtára 1886. Bp., 1886. 471. o. (12) Hof- und Staats-Handbuch der oesterreichisch-ungarischen monarchie für das Jahr 1899. Jahrgang Wien, 1899. 910. o. (13) Magyar Könyvészet 1712-1920/1901-1910/II. kötet 8 r. 8 lap, Sátoraljaújhely 1900., Zemplén Nyomda (14) Budapesti Hírlap (XXI. évfolyam) 1901. január 31-i 31. (csütörtöki) száma 7. o.; Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtár, FM8/35797 Gyászjelentés 494. szám doboz (15) Vasárnapi Ujság 48. évfolyam, 1901. február 3-i 5. száma 78. o. Tokaji görög végjáték Οι Έλληνες του Tokaj - τελική φάση (1) Sasvári László: A magyarországi görögök a XVIII-XIX. században. In.: Magyar Filozófiai Szemle 1977/3-4. 432. o. (2) Sasvári László-Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet 2005. VII. évfolyam 4. szám 126. o. (3) Dr. Diószegi György — Diószegi Krisztina: Magyar nemességet szerző 145

(4) (5) (6)

(7)

(8)

görögök. In.: Széphalom. A Kazinczy Ferenc társaság Évkönyve. Szerkesztette Kováts Dániel. 2008. 299. o. Sasvári László: A magyarországi görögök a XVIII-XIX. században. In.: Magyar Filozófiai Szemle 1977/3-4. 432. o. Schematismus 1918. 146. o. Dr. Diószegi György — Diószegi Krisztina: Magyar nemességet szerző görögök. In.: Széphalom. A Kazinczy Ferenc társaság Évkönyve. Szerkesztette Kováts Dániel. 2008. 299. o. Sasvári László-Diószegi György Antal: Az egyház és a vallás jelentősége az első diaszpóra görögségének az életében. In.: Ethnica szerkeszti Ujváry Zoltán Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet 2005. VII. évfolyam 4. szám 127. o. Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XIX. században. Miskolc-Tokaj, 1993. 283. o.

X. Távol Tokaj-Hegyaljától, avagy charisi Szerviczkyek a XX. században 10. Μακριά από το Tokaj-Hegyalja, ή οι Szerviczky στον 20ό αιώνα Dr. Szerviczky Margit (1879-1963) angolkisasszony rendi igazgató Η Δρ. Margit Szerviczky (1879-1963), διευθύντρια σχολείου του τάγματος Εγγλέζων Κυριών (1) Dr. Diószegi György Antal - Diószegi Krisztina: Görögök a magyar nemesség soraiban. In.: Istros. Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-CiprusiMagyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2009/1. 24. o. (2) Dr. Szerviczky Margit: Jézus Bp., Szent István Társulat 1927. 3. o.; Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtár, FM8/35797 Gyászjelentés 494. szám doboz (3) Magyarország tiszti czím- és névtára XXXIII. évfolyam Bp., 1914. 444. o.; XXXVI. évfolyam Bp., 1917. 481. o.; XXXVII. évfolyam 1918. Bp., 1918. 417. o. (4) Magyar Könyvészet 1712-1920/1911-1920/II. kötet (5) Magyar Könyvészet 1911-1920. I. kötet Bp., 1939. 406. o. sajtó alá szerkesztette Dr. Kozocsa Sándor (6) Dr. Szerviczky Margit: Jézus Bp., Szent István Társulat 1927. 5. o. (7) Mi színházunk, A, Rákospalota, 1928-1944: ifjúsági színdarabok gyűjteménye főként ifjúsági színjátszókörök számára a Szalézi Művek kiadásában (kötetei között 91. számon szerepel az alábbi mű). (8) Mi színházunk, Rákospalota, 1928-1944: ifjúsági színdarabok gyűjteménye főként ifjúsági színjátszókörök számára a Szalézi Művek kiadásában (kötetei között 108. számon szerepelt a fenti mű). (9) Irodalomtörténet XXII. évfolyam 1933. IX. o. (10) Magyarország közhivatalanak cím- és adattára. Állami, vármegyei, város és községi hivatalok évkönyve. III. évfolyam. Szerkeszti Takács József Bp., 146

1938. 390. o.; Magyarország tiszti czím- és névtára. Bp., 1940. 392. o.; 1941. 446. o. (11) Magyar könyvészet. Szerkesztette Droszt Olga. Bp., 1941. 255. o. (12) Kókay György: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-1849. Bp., 1975. 438. o. (13) Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtár, FM8/35797 Gyászjelentés 494. szám doboz; Dr. Diószegi György — Diószegi Krisztina: Magyar nemességet szerző görögök. In.: Széphalom. A Kazinczy Ferenc társaság Évkönyve. Szerkesztette Kováts Dániel. 2008. 293. o. Szerviczky Gabriella (1883-1963) Gabriella Szerviczky (1883-1963) (1) Dr. Diószegi György Antal - Diószegi Krisztina: Görögök a magyar nemesség soraiban. In.: Istros. Görög-Magyar Folyóirat. A Görög-CiprusiMagyar Baráti Társaság Egyesület lapja. 2009/1. 24. o. (2) Dr. Sasvári László szóbeli közlése. (3) Klaniczay Péter szóbeli közlése 2004-ben. Dr. Szerviczky György (1891-1947) minisztériumi titkár Dr. György Szerviczky (1891-1947), γραμματέας υπουργείου (1) Dr. Diószegi György — Diószegi Krisztina: Magyar nemességet szerző görögök. In.: Széphalom. A Kazinczy Ferenc társaság Évkönyve. Szerkesztette Kováts Dániel. 2008. 293. o. (2) Magyarország tiszti czím- és névtára. Bp., 1914. 237. o. (3) Magyarország tiszti czím- és névtára. Bp., 1917. 262. o. (4) Budapesti czím- és lakásjegyzék 1928. 800. o. (5) Magyarország földbirtokosai és földbérlői. Gazdacímtár. Összeállította a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. A 100 kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokok és földbérletek az 1935. évi adatok alapján. Bp., 1937. 142. o. (6) Budapesti czím- és lakásjegyzék 1936. 800. o. (7) Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtár, FM8/35797 Gyászjelentés 494. szám doboz XI. Bélyegritkaság a Szerviczkyek postamesterségének időszakából 11. Σπάνιο γραμματόσημο από την εποχή όταν οι Szerviczky ήταν διευθυντές ταχυδρομείου (1) Dr. Kamody Miklós: A tokaji posta története. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XVII-XVIII. Miskolc, 1978-1979. 176. o. (2) Dr. Diószegi György Antal: Az utolsó tokaji kincstári ügyész és postamester, valamint a homonnai-tokaji átütéses bélyeg története. In.: Tokaj és Hegyalja 147

XXII. szerkesztette dr. Bencsik János Vámosújfalu-Tokaj, 2000. 17. o. (3) Calendarium in usum Ecclesiae R. Catholicae Buda, 1837. 350. o.; Naptár 1846-dik közévre a róm. Catholika egyház használatára Buda, 1846. 342. o. (4) Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története. Borsodi kismonográfiák. 22. kötet Miskolc, 1985. 59. o.; Dr. Kamody Miklós: A tokaji posta története. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XVII-XVIII. Miskolc, 1978-1979. 177. o. (5) Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története. Borsodi kismonográfiák 22. kötet Miskolc, 1985. 58-59. o. (6) Dr. Kamody Miklós: A homonnai-tokaji átütéses bélyegfogazás rejtélye. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XIII-XIV. Miskolc, 1975. 275. o. (7) Bélyeglexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Surányi László. Bp., 1988. 7778. o. (8) Bélyeglexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Surányi László. Bp., 1988. 91. o. (9) Bélyeglexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Surányi László. Bp., 1988. 341., 621. o. (10) Bélyegkönyv írta-szerkesztette Visnyovszki Gábor Bp., 1996. 47. o. (11) Bélyeglexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Surányi László. Bp., 1988. 590. o. (12) Dr. Kamody Miklós: A tokaji posta története. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XVII-XVIII. Miskolc, 1978-1979. 178. o.; Bélyeglexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Surányi László. Bp., 1988. 91. o.; Sátoraljaújhely Lexikona. Szerkesztette: Fehér József elnök. Sátoraljaújhely, 2001. 358. o. (13) Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom - Tokaj népessége 1869-ben Miskolc, 2003. 37. o. (14) Dr. Kamody Miklós: A tokaji posta története. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XVII-XVIII. Miskolc, 1978-1979. 178. o. (15) Hof- und Staats-Handbuch der Kaiserthumes österreich für das Jahr 1859. Vierter theil. Wien. Staats-Handbuch der sammlichen Verwaltungsgebeit des Königreiches Ungarn für das Jahr 1859. 216. o. (16) Dr. Kamody Miklós: A tokaji posta története. In.: Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XVII-XVIII. Miskolc, 1978-1979. 178. o.

148

Servia (2008)

149

Előszó gyanánt ................................................................................................. 6 I. Bevezető gondolatok ................................................................................... 12 • II. Papademus Charis: görög család „Servia” városából........................... 14 III. Társadalmi státus ..................................................................................... 18 IV. Címerek .......................................................................................................22 V. Debrecen és Tokaj: a görögök privilégiumának jogfolytonossága.......... 26 VI. A tokaji görög egyház és Szerviczky-ikonok........................................... 30 VII. Tokaji görög anyakönyvezés a XVII-XVIII. században ...................... 32 VIII. A Charis-család és görög rokoni köre a XVII-XVIII. században....... 38 • • • • • •

Papademus Charis, vagyis Szerviczky István, a dinasztia megalapítója Charis/Szerviczky Emánuel (1658-?) vitéz és címerszerző Charis/Szerviczky Mihály (1676-?) Szerviczky Gábor (1700-?) Szerviczky Ferenc (1727-?) Szerviczky Márton, a második címeradomány szerzője

IX. A Charis/Szerviczky-család XIX. századi története............................... 58 • Ifjabb Szervicky Márton (1770-1836), a nemesi felkelő • Idősebb charisi Szerviczky György (1770-1833), a vármegye legismertebb görög eredetű személyisége • A Szerviczky-család hölgytagjai a XIX. század első felében • Ifjabb Szerviczky György (1811-1875), az utolsó görög tokaji postamester • Szerviczky István (1838-?) ezredes • A Szerviczky-család hölgytagjai a XIX. század második felében • Szerviczky Gyula (1837-?) ezredes • Szerviczky Antal (1809-1881) földbirtokos • Szerviczky Sándor (1818-1869) hadnagy és cikkíró • Szerviczky Ödön (1844-1901) törvényszéki bíró • Tokaji görög végjáték X. Távol Tokaj-Hegyaljától, avagy Szerviczkyek a XX. században...........104 • Dr. Szerviczky Margit (1879-1963) angolkisasszony rendi igazgató • Szerviczky Gabriella (1883-1963) • Dr. Szerviczky György (1891-1947) minisztériumi titkár XI. Bélyegritkaság a Szerviczkyek postamesterségének időszakából........ 110 Dr. Diószegi György Antal: Charis … Irodalomjegyzék..............................................................................................128 150

Πρόλογος ............................................................................................................ 7 1. Εισαγωγή .......................................................................................................13 2. Papademus Charis: Ελληνική οικογένεια από τα Σέρβια Κοζάνης ........... 15 ....... 3.Κοινωνική υπόσταση ..................................................................................... 19 4. Θυρεοί-Οικόσημα.......................................................................................... 23 5. Debrecen και Tokaj: η νομική συνέχεια των προνομίων των Ελλήνων ..... 27 6. Η αυτόνομη ελληνική εκκλησία του Tokaj και τα εικονίσματα Szerviczky ............................................................................... 31 7.Το ελληνικό ληξιαρχείο στο Tokaj κατά τον 17ο-18ο αιώνα ..........................33 8. Η οικογένεια Charis και ο κύκλος συγγενών τους κατά το 17ο-18ο αιώνα ............................................................................................... 37

9. Η ιστορία των Charis/Szerviczky κατά το 19ο αιώνα ................................. 57

10. Μακριά από το Tokaj-Hegyalja, ή οι Szerviczky στον 20ό αιώνα .......... 105

11. Σπάνιο γραμματόσημο από την εποχή που οι Szerviczky ήταν διευθυντές ταχυδρομείου ..................................................... 111 Βιβλιογραφία – Πηγές .................................................................................... 128 151