név:….………………………………………………….. iskola: ……………………………… oszt.: ………
KÉT HÉT EGY NOVELLA 5-8. osztály 5. forduló Következő feladatlap: 2015. január 19-én, hétfőn A regényrészlet: Romhányi József: Mézga Aladár különös kalandjai
Masínia (Bp.: Móra Könyvkiadó, cop. 1974, 2005) Aladár és Blöki fantasztikus kalandjai a világűrben a Gulliverkli fedélzetén…
1) Miért szakította meg Aladár és Kriszta –hivatalosan is– a beszélő viszonyt? …………….………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………. ………………………………………………………………………………………. 2) ?Hogyan működött Aladár gépesített „mesterhegedűje”? ………………………………………………………………………………………. ………………………………………………………………………………………. ……………………………………………………………………………………….
3) Mi volt a durmométer és a hortyográf? ………………………………………………………………………………………. 4) Hová indultak ezen az estén a Gulliverklivel? ……………….………………………………..……………………………………. 5) Miért nem látta Blöki a gazdáját a távképernyőn? ……………………………………………………………………………………..... ………………………………………………………………………………………. 6) Ki vagy inkább mi vitte az űrhajót? ………………………………………………………………………………………. ………………………………………………………………………………………. 7) Mi volt az anyabolygó neve, ahol landolni fognak? ……………………………………………………………………………………… 8) Mi használta a sok oxigeent (oxigént) a bolygón? ………………………………………………………………………………………. 9) Hogyan alakította át Aladár Blöki-géppé a kutyáját? ………………………………………………………………………………………. ………………………………………………………………………………………. ………………………………………………………………………………………. ………………………………………………………………………………………. 10) Hogyan nézett ki a rendelt beerautoo (bérautó)? ………………………………………………………………………………………. ………………………………………………………………………………………. ………………………………………………………………………………………. 11) Ki volt az Elnoek (Elnök)? ……………………………………………………………………………………….
Romhányi József: Mézga Aladár különös kalandjai III. ŰRUTAZÁS
MASINIA Nyugalmas, csendes este ígérkezett. Az egész nap a családi béke jegyében telt el. Még Kriszta és Aladár között sem hangzott el egyetlen élesebb szó sem. Igaz, ennek oka főleg abban keresendő, hogy két nap óta hivatalosan is megszakították egymással a beszélő viszonyt. Az incidens oka Aladár agressziója volt. Mikor ugyanis Kriszta jóformán csupán kedvtelésből felpofozta öccsét, az megtorlásképpen egy telepes, éjfélre időzített műtücsköt telepített nővérkéje fejpárnájába. A szülők közvetítési kísérletei eredménytelenek maradtak. Aladár ezen az estén kiruccanásra készült. Ennek érdekében délután közel hetvenperces C-dúr skála kísérleteket bonyolított le hegedűjén. Nem kell persze arra gondolni, hogy ez a több mint egyórás skálázás különösebben kimerítette volna a művészjelöltet. Aladár a nővérkéje hajszárítójából kiemelt kis villanymotor segítségével már régen gépesítette mesterhangszerét. A húrokon egy feljebb-feljebb csusszanó nyakkendőtű szinkronban járt a ruhacsiptető-fogású vonóhúzó karral. A hanginterferencia jelenségének ismeretében egy csúszó ellenállás közbeiktatásával a művész mesteri lebegésű vibrátók gépi végrehajtását is lehetővé tette. Ily módon a satuba fogott hegedű a művész más irányú elfoglaltsága alatt, csekély áramfogyasztás mellett, akár órákon keresztül is képes volt hallgatóit a kétségbeesés örvényébe taszítani. Ez esetben hetven perc is elegendőnek bizonyult. A skálasokk a kimerült szülőket korai lefekvésre késztette. – Mikor indulunk már? – türelmetlenkedett a lelkes Blöki. – Amint a durmométer és a hortyográf általános alvást jelez – nyugtatta a gazdi. Meg kell állapítanunk, hogy az említett komplex alvásmérő készülék Aladár legelmésebb konstrukciói közé tartozott. A falra tapasztható fülelőkkel ellátott műszer az alvás intenzitását, a hortyogás rezgésszámait egy fürge mérőműszeren mutatta. Az álmukban beszélők hangja fülbe dugható kis hallókészülékben volt élvezhető. Ezen az estén a durmométer Paula asszonynál lengett ki először. A hortyográf mutatója szolidan jelezte a családfő kezdeti kásafúvásait. A Kriszta ágyát figyelő fülelőn érdekes műsort lehetett hallani. Az elpilledt leányka kissé motyogva, de így is érthetően beszél álmában. – Én készültem nyelvtanból… még igekötőtűt is hoztam… Ne izélj, Miszlik. Úgysem adom kölcsön a pepita maxihálóingem… Ó, mio krápekko, te vándorköszörűs… – Mit habigyál ez? – értetlenkedett Blöki. Aladárnak azonban tetszett a szöveg. – Álmában értelmesebben dumál, mint ébren… Na, még egyszer ráállok az őseimre! A műszer mutatója ezúttal már vad kilengésekkel táncolt. A fülelő szörnyű recsegést hallatott. 1
– Mi az, begerjedtek a szüleid? – kérdezte Blöki. – A hortyográf hatos erősségű hangrezgést mutat. Ez már hatvan dekaduromnyi mély alvás. Mehetünk! A titkos start ismét nagyszerűen sikerült. Egy alaszkai fókavadász látott ugyan egy villanásnyi égi fényjelet, de viszonylag tájékozatlan analfabéta lévén, nem tulajdonított az ügynek különösebb tudományos jelentőséget. – És most hová? – kérdezte Blöki. – Előbb csak ide, a kis bolygók övezetébe, tankolni. Fogytán az üzemantianyagunk. – És odahaza nem kapni? – Azt már igazán tudhatnád, hogy antinátrium-durfluidum kristályport először a XXII. század végén állítanak elő nálunk. – Ki győzi azt kivárni? Akkor tényleg jobb, ha itt tankolunk valamerre. Aladár nemsokára ki is nézett magának egy nem túl távoli bolygócskát, mely alig 21-szer tűnt nagyobbnak a Földnél. Az űrkapitány beprogramozta az irányt. – Szemmértékkel csinálod? – érdeklődött útitársa. – Szakszerűtlen kérdés! Ha ennyire képzetlen űrkutya vagy, mihez kezdesz, ha történik velem valami? – Ne félts te engem! Úgy kimúlok utánad bánatomban, hogy a lábam se éri a földet! De azért arra megtaníthatnál, hogy keringeni tudjak, míg te leűrsétálsz azért az antiizéért. – Na, figyelj! Ezzel a gombbal kapcsolod rá a fékenergia-forrást a hajtómű nukleoreaktorturbina-rendszerére. – Nuk… re… Szóval ezt írd le nekem, majd bemagolom. – Az ellipszoröppálya-indító kart csak akkor húzd meg… – …ha már imádkoztam… – …ha a kozmonavigációs komputerbe betápláltad a koordinátákat… – Ez világos… úgyszólván… – Ha ez a kontrolihigany-gázfényjelző-indexégő… – Mi… micsoda?!… – Szóval ha kigyullad, itt ez a bigyó… – Ez az! Beszélj magyarul! – Akkor a beprogramozott feladat végrehajtva! Na látod! Ég! Célhoz is értünk! Aladár kinézett a Gulliverkli kémlelőablakán. Örömmel észlelte, hogy a bolygó vonzási körében hihetetlen mennyiségű kőzetdarabka kering. A kristályos kőzet éppen a keresett üzemanyag volt. – Itt nem is kell leszállnunk! – kiáltott fel. – Elég, ha kisétálok. Tankolhatok itt százmillió fényévezredre való anticuccot is! Ezzel máris bekötötte magát a Gulliverkli kábelpórázába. A vezetéken keresztül képtelefon-összeköttetésben maradhatott az anyahajóval. Mielőtt kisétált volna, pontos repülési utasítást adott Blöki másodkapitánynak: – Míg vissza nem jövök, ne nyúlj semmihez! – Bízd rám! Ebben nagy vagyok! Aladár kilépett. Annyira kedvére való volt most ez a kis hasznos űrséta, hogy örömében egy ötszörös csavart szaltót csinált a súlytalanság könnyed eleganciájával. „Na, ezt csinálják utánam az olimpiai talajtornászok! – hetykélkedett magában. A játékos kis kitérő után persze máris a helyzethez illő 2
komolysággal látott munkához. Először is felvette az összeköttetést az anyahajóval. – Halló hajó! Halló hajó! – Halló… ki beszél? – makogta zavartan Blöki. – Hármat találgathatsz! – csattant fel mérgesen a válasz. – Jól hallasz? – Az előbb berecsegtél… Most hol vagy? – A péceli hetivásáron! Hát nem látsz engem a távképernyőn? – Nem! – Az hogy létezik? – Úgy, hogy még nem mertem kinyitni a szemem… Tudod, egy kicsit félős vagyok így egyedül. Aladár éppen becsmérelni akarta kísérőjét, de a szó a torkán akadt. A Gulliverkli akkorát rántott, hogy az összekötő kábel majd elszakadt, pedig abszolút nulla fokon edzett polybitumen-oxifixből készült. – Na, Blöki! Mit csinálsz! – méltatlankodott Aladár. – Űrbolházkodom – felelte a telefonba Blöki. – De valami viszi a hajót. A valami, aki, illetve a valaki, ami a hajót vitte, egy szárny nélkül repülő robotember volt. Rákollószerű karjaival átölelte a Gulliverklit, és húzta maga után űrhát-úszással, mintha vízbe fúlót akarna partra segíteni. Közben az alábbi távközleményt adta le ismeretlen vevőállomásának: – Itt hataaroer paalyamoodosítooszolgaalat Teevkozmoszutra teert Bloecki nevue geeptaarsat ees szaarmazeekaat taarolooaallomaasra szaallítom Leszaallok Masinia eegitest automatika tartomaanyaaban. Az asztronauták a közlemény hallatán jobban körülnéztek. Blöki ellenszenvesnek találta a hajóeltérítő robotot. Becsmérlő hangon kérdezte a gazdikapitánytól: – Mit makog ez ilyen hülyésen? – Pszt! Lehallgat! Átkapcsolok rejthullámra! Azt nem tudja venni! Hallasz? – Igen. – A robot nem hülyésen, hanem távíró stílusban beszél. Egész jó elektromos agya lehet, hogy kapásból ráállt a hullámhosszunkra, és mindent megértett. – De mért mondta azt, hogy Bloecki geeptaars? – Ebben tévesen kapcsolt. Mikor téged szólítottalak, agycentruma arra következtetett, hogy Gulliverklit hívják Blökinek, és én a te származékod vagyok. – Hát hallod, elég hibbant gépagyú robot lehet, ha engem a te szüleidnek gondol! És most hova visz? – Azt mondta, Masínián landol. Úgy látszik, az az anyabolygója. Valami túlgépesedett világ lehet. – Te, nem lesz ebből baj? – Nem hiszem. Szerencsére az űrruhámban, úgy látszik, engem is valami konstrukciónak néz, és maguk közé valónak tart. Majd szögletesen mozgok, mintha robot volnék. – És én? Játsszam meg magam felhúzós játék kutyának? – Te egyelőre hallgass! Várd ki az utasításaimat. Visszakapcsolok a normál ultrarövidre, és összeköttetésbe lépek ezzel a határőrgéppel. – Itt Radarladaar geep beszeel Mikor eerkezuenk meg – Maar a mueoxigeenburokban jaarunk – Boeven van oxigeen a bolygoon 3
– Persze Sokat hasznaalnak fel a szerszaamok Aladár ugyan nem értette, mért kell a szerszámoknak sok oxigén, de így is eleget megtudott ahhoz, hogy a kényszerleszállásra megfelelően felkészülhessen. Visszamászott a kabinba, hogy Blökiről is kellően gondoskodjék. Egy tégla alakú alumínium tartálykannából könnyen lehetett a kis méretű űrkutya számára gépszerű öltözéket konstruálni. Négy, lábnak való kerek lyuk, két kémlelőnyílás, és Blöki máris önhordó olajozókannának álcázva várhatta a bolygóra szállást. A gazdi biztonság kedvéért hevenyészve még néhány csődarabkát, két kiselejtezett nyomásmérőt is forrasztott a gépöltönyre, nehogy társát holmi egész alacsonyrendű konstrukciónak nézzék. Óvatossága nem volt indokolatlan. Amint a határőrgép leszállította a Gulliverklit Masínia bolygó Automatika tartományának röppályaudvarán, azonnal gyűrűt vont köréjük a különböző feladatokkal megbízott robotok és gépek sokasága. A határőrgép egy sok jelfogós parancsnokfélénél jelentkezett. – Joo muekoedeest 1867 Jelentem Bloecki anyakonstrukcioot paalyamoodosítottam Teeves koordinaataan haladt A nagyfejű parancsnok varázsszemügyre vette az űrhajóból előkászálódó két ismeretlen jövevényt. Aladárkonstrukció nem keltett különösebb feltűnést, de Blöki-gép megjelenése nem tűnhetett túl előnyösnek, mert láttára a körülállók rosszallóan felbúgtak és berecsegtek. A parancsnokrobot utasításokat adott. – Hattarvizsgaalati eljaaraasok utaan kontrollra a Geep ees Eszkoeztaarsasaagi Elnoekhez mennek A határvizsgálatnak nevezett eljárás nem volt sem hosszadalmas, sem kellemetlen. Egy röntgenkészülék nagyon udvariasan átvilágította őket. A lelet alapján egy konzervnyitó kiszerelte Aladár zsebének tartalmát: egy csúzli, egy darab cukorspárga és radírgumi került onnét elő. Az ismeretlen rendeltetésű tárgyakat a vámőrtűzhely azonnal elemésztette. A korrózióvédő nővér befújta még valami permettel a jövevényeket, s ezzel túlestek minden formaságon. Egy alacsonyrendű, csupán görkorcsolya-meghajtású bekísérőgép ezután Aladár lába elé tolta Blökit, és kiadta a parancsot: – Helyezkedj el toerpeszuper jaarmueveden ees koevess. – Mimen? – Ja… izé… ő nem jármű, hanem… hogy mondják… iránytű! – Primitíven formatervezett mueszer Akkor beerautoot rendelek – mondta a bekísérőgép, és szirénahívójelt adott le. A szirénaszóra előállott bérjármű láttán Aladár csodálkozva kiáltott fel: – Ez mi?! A meggondolatlan kérdésre a bekísérőgép jelfogója azonnal gyanút fogott. Miként lehetséges, hogy egy masíniabeli konstrukció ezt a mindennapos járművet nem ismeri? Mindazonáltal látszólag igen készségesen adott felvilágosítást: – Keetkereekmeghajtaasos terepjaaroo Igeenytelen vesszoe karbantartaasa szuekseegtelen Az igénytelen, karbantartásra sem szoruló jármű szánalmas tákolmány volt. Két ápolatlan külsejű, négykézlábra ereszkedett ember hátán egy szál gyalulatlan deszka. A sajnálatra méltó közlekedési eszköz láttán Blöki iránytű is felháborodott. Odasúgta gazdijának: – Disznóság! Emberfutóművet alkalmaznak… 4
– Szegény kerekek! – dünnyögte vissza Aladár, és csak a bekísérő határozott utasítására szállt fel a bérjárműre. A lelketlen robot könnygázt adott a futóműnek, s a bérautó elindult velük az Elnökhöz vezető úton. Aladár jól tudta, hogy gépszerű közönyösséget kell tettetnie, ha nem akar még jobban gyanúba keveredni. A futóműért érzett aggodalom azonban annyira erőt vett szívén, hogy táviratilag mégis megkérdezte a bekísérőtől: – Nem kapnak ezek a szerencseetlen kerekek idoenkeent defektet – Csak ha egy emberi gondolat szoeget uet a fejuekbe – válaszolta szenvtelenül a kérdezett. – Ees mit fogyasztanak – Egymaast Aladár nem akarta folytatni ezt az elborzasztó párbeszédet, de a robot információcsatornájából nem apadt el a további felvilágosítás: – Ezeket univerzaalis szerszaamoknak is alkalmazzuk Eloeaallitaasuk technoloogiaaja termeleekeny Felhasznaalhatoosaaguk sokfeele Kilomeeterkoe, kaabeldob, szemafor stb És az űrhajósoknak látniuk kellett, hogy az a sokféle felhasználhatóság kíméletlenül alkalmazásra is talál. Az út mentén fehérre meszelt jelzőkőnek használt emberek álltak mozdulatlanul, mereven. Odébb egy vezetéképítő gépcsoport kábeldobnak használt egyéneket hengergetett. Egy szerencsétlen besorolású szerszámembert villámhárítónak szereltek fel egy motorháztetőre. Aladár most már értette, mért fogyasztanak a szerszámok sok oxigént. Az azonban még nem volt világos előtte, hogy kerülhettek Masínia bolygó emberlakói ilyen megalázó szerszámhelyzetbe. Az eddig látottak is elég okot adtak Aladárnak arra, hogy továbbra is gondosan titkolni igyekezzék ember voltát. Blökit is figyelmeztetnie kellett, suttyomban súgva: – Vigyázz, el ne árulj. Semmi kedvem, hogy engem is besoroljanak, mondjuk, fúrófejnek egy olajkúthoz. – Vigyázok. Szerencsére szerszámkutyákat nem látok. – Csak ne bízd el magad. Harapófogónak még te is jó vagy! Eközben a jármű egy hatalmas épület lépcsősora elé ért, és ott nyöszörögve fékezett. – Koevessetek – szólt a bekísérő, és a lépcsőre hágott. Az alsó fok erre rögtön felemelkedett. Az űrutasok megütközve látták, hogy fekvőtámaszból felnyomakodó emberek sora alkotja az elrettentő mozgólépcsőt, mely az Elnökhöz vezet. Az épület jóformán egyetlen hatalmas csarnokból állt. A csarnok műszerfalain a jelzőberendezések, képernyők és mutatók egy tenyérnyi beépítetlen helyet sem hagytak. Aladárnak nagyon tetszett ez a számítógépcsarnok. Mindig is valami ilyesmit szeretett volna beszerezni magának otthoni bütykölőszobája helyett, de ilyen beruházásra zsebpénzéből és zugkereseteiből sohasem tellett. Megilletődve kérdezte: – Itt lakik az Elnoek – Nem itt lakik. Maga a szaamitoogeepkoezpont az Elnoek Mi Numero Inek nevezzük Most a lehallgatooszerveeben vagyunk A bekísérő ezután egy félfordulattal az Elnök rejtett fülelőjéhez csusszant, és szabályosan bejelentkezett… 5
