KOPINT-DATORG Rt. Konjunktúra, Piackutató és Számítástechnikai Rt.
Az euró magyarországi bevezetéséhez vezet , társadalmi és gazdasági szempontból optimális út jellemz ir l, annak ütemezésér l, különös tekintettel a növekedés, az egyensúly, a bevezetéshez szükséges konvergencia követelmények és az állami szerepvállalás mértékének lehetséges alakulásáról Készült a Pénzügyminisztérium és a KOPINT-DATORG Rt. közötti szerz dés alapján Szerkesztette és a munkacsoportot vezette: Palócz Éva
Budapest, 2004. április
A szerz k: Bartha Attila Gém Erzsébet Hárs Ágnes Matheika Zoltán Palócz Éva Pásztori Veronika Szörfi Béla
Szerkesztette: Palócz Éva A szerkesztésben közrem ködött: Gém Erzsébet
2
TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés
3
Összefoglaló
4
1. Az EMU-hoz való csatlakozás költsége-hozadéka (elméleti bevezet )
7
1.1. 1.2. 1.3. 1.4. 1.5.
A hasznok és az EMU-csatlakozás id zítése Az EMU-csatlakozás költségei és kockázatai Az önálló árfolyampolitika feladásának kockázatairól Az önálló kamatpolitika feladásának kockázatairól A fizetésimérleg-korlát
9 10 12 14 16
2. Makrogazdasági pálya-alternatívák az euró bevezetésének id pontjától függ en
19
2.1. Gazdasági növekedés 2.2. Makrogazdasági egyensúly, az egyes gazdasági szektorok finanszírozási képessége, illetve igénye, küls forrásbevonás 2.3. Árak, árfolyamok, munkaer piaci trendek Függelék a 2. fejezethez
3. Nemzetközi tapasztalatok a euró bevezetése felé vezet úton 3.1. A nominális konvergencia-folyamat a négy korábban csatlakozott országban 3.2. Fiskális pozíció 3.3. Kamat-konvergencia 3.4. Árfolyamstabilitás 3.5. Reálfelzárkózás és reálgazdasági áldozatok 3.6. Tanulságok Magyarország számára
4. Bérfelzárkózás, munkaer piac 4.1. 4.2. 4.3. 4.4. 4.5. 4.6.
Ágazati bérkülönbségek A feldolgozóipari bérek ágazati összehasonlítása A reálkeresetek alakulásának ágazati különbségei Bérkonvergencia prognózis Aszimmetrikus sokkok hatása a munkaer és árupiacon Az ár- és bérmegállapodások szerepe az EMU-csatlakozás költségeinek csökkentésében
5. A hozamok alakulása 5.1. A 2008-as csatlakozás lehetséges következményei 5.2. A kés bbi csatlakozási alternatívák esetén várható hozamalakulás következményei
Irodalom
22 23 26 31
33 34 36 39 40 42 44
45 45 46 49 53 55 58
61 65 68
70 1
2
Bevezetés A Gazdasági és Monetáris Unióhoz (Economic and Monetary Union, EMU1) való csatlakozás id zítése ma a gazdaságpolitika és közgazdasági közgondolkodás egyik legfontosabb témája. A csatlakozás ténye nem kérdéses, mivel az euróövezetb l való kimaradás opciója Magyarország (és a többi jelenleg csatlakozó ország) számára nem áll rendelkezésre. De ilyen vélemény nem is jellemz Magyarországon, bár bizonyos széls séges megnyilatkozásokban néha el fordul. Az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén történ csatlakozásunk után azonban bizonyos id elteltével nyilatkoznunk kell, mely id pontot tart a magyar gazdaságpolitika reálisnak, amikorra a magyar gazdaság kell képpen felkészült az euró bevezetésére. Ez az Európai Unióba történ felvételünk után mintegy két évvel válna lehet vé, akkor, ha az ország gazdasági teljesítménye e két évben megfelel a – maastrichti konvergenciakritériumok néven ismertté vált – makrogazdasági feltételeknek. Elméletileg tehát 2007 lehetne a legkorábbi id pont, és 2008, a legkorábbi – reálisnak tekinthet id pont. Az egyes csatlakozási id pontokhoz azonban különböz mérték el nyök és áldozatok, s nem utolsósorban különböz makrogazdasági pályák tartoznak. A magyar gazdaság ugyanis a három f kritérium (infláció, GDP-arányos államháztartási hiány és államadósság) közül jelenleg csupán egyet tud teljesíteni, azt is csak éppen, mivel az államadósság aránya a GDP-hez viszonyítva 2004. elején vészesen közel van a kritériumokban megjelölt 60%-hoz. Noha a legutóbbi hivatalos megnyilatkozásokból úgy tetszik, hogy a 2008-as id pont – annak jelent s reálgazdasági költségei miatt - már többé-kevésbé kikerült a lehet ségek közül, tanulmányunkban ezt az opciót továbbra sem vetettük el. A tanulmányban megvizsgáljuk a csatlakozás id zítésének költségeit és hasznait, reálgazdasági következményeit. Ehhez felhasználjuk a korábban csatlakozó dél-európai országok tapasztalatait is. Elemezzük az id zítésnek a munkaer piacra és a foglalkoztatásra, valamint a bérfelzárkózásra való hatásait. Azt is megvizsgáljuk, hogy a hozamgörbe alakulása alapján a pénzügyi piacok milyen csatlakozási id pontra számítanak, illetve hogyan módosítja a hozamokat a csatlakozási id pont változása. A dolgozatban nem – vagy csak érint legesen - foglalkozunk egy nagyon fontos kérdéssel, mégpedig a „befogadó” intézmények szempontjaival, noha meggy z désünk, hogy a belépés id zítése korántsem csak a belép ország döntését l függ, hanem attól is, hogy az EU-ban milyen döntés születik az új belép k kezelésér l. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az újonnan csatlakozó országok egymáshoz is viszonyítják magukat (illetve az EU is egymáshoz viszonyítja ket). Ebben az értelemben feltehet , hogy az eurózóna kib vítése néhány (2-3) hullámban fog bekövetkezni. Az els csoportban bizonyosan nem leszünk benne, ami nem probléma. A következ be azonban már bekerülhetünk, s t hasznosnak is tartanánk, ha Magyarország a vele hasonló adottságú országokkal együtt csatlakozna az euróövezethez. 1
A továbbiakban az EMU, illetve GMU rövidítéseket, valamint „euró-zóna” kifejezést azonos értelemben használjuk. 3
Összefoglaló 1. Az euróövezethez való csatlakozás számos csatornán keresztül javíthatja a gazdasági növekedés feltételeit. Az egységes valuta használata következtében csökkennek a tranzakciós költségek, megsz nik a hazai valuta „támadhatósága”, így az árfolyamkockázat; ezzel együtt mérsékl dnek a kamatfelárak, tehát olcsóbbá válnak a külföldi és belföldi hitelek; az euróövezeti tagság folytán lazul a gazdaság fizetésimérleg-korlátja (mivel megsz nik a nemzeti valuta, egyszersmind a devizapiac és a hazai fizetési mérleg közötti kapcsolat is megsz nik: a fizetési mérleg netán növekv hiánya nem okozhatja a belföldi valuta leértékel dését); mindezekért tartósan megemelkedhet a gazdaság t kevonzó képessége. Az EMU-csatlakozás közvetlen hasznai nem függnek ugyan a csatlakozás id zítését l, ellenben az elmaradt/megtakarítható költségekként, illetve egyes kockázatok mérsékl déseként értelmezhet (implicit) hasznok annál nagyobbak, minél el bb válik Magyarország az euróövezet részévé 2. A fentiekkel szemben számot kell vetni a gyorsabb csatlakozás költségeivel is. Ezek els sorban az infláció és az államháztartási hiány gyors leszorításának a következményeihez kapcsolódnak. Hangsúlyozzuk, hogy mind az infláció, mind az államháztartási hiány csökkentését önmagában kívánatosnak tartjuk, olyan gazdaságpolitikai feladatnak, amely az euróövezethez való csatlakozás nélkül is szükséges lenne. A kérdés csupán ennek a folyamatnak az ütemezése, és az ütemezéssel együtt járó mellékhatások. Ha ugyanis az infláció leszorítása túlságosan gyorsan, dönt en monetáris politikai eszközökkel történne, az nagy valószín séggel reálgazdasági áldozatot követelne (a növekedés üteme és a foglalkoztatottság szintje átmenetileg alacsonyabb lenne az egyébként lehetségesnél). Ami pedig az államháztartási hiány csökkentését illeti, e téren jelent sek a determinációk, adott körülmények között, az állam infrastrukturális beruházásainak elhalasztása nélkül a hiány nehezen csökkenthet . Mindazonáltal, úgy ítéljük meg, hogy a pénzügyi kormányzat által 2004. áprilisában deklarált 0,5%-os GDP-arányos hiánynál nagyobb mértékben is mérsékelhet . 3. A makrogazdasági áldozatok minimalizálása szempontjából alapvet fontosságúnak tekintjük egy olyan széleskör társadalmi gazdasági (és politikai) megállapodás létrejöttét, amely egy el re meghatározott makrogazdasági pálya kijelölésével, és annak betartásával konszenzust és biztos alapot teremt az euró bevezetéséhez vezet út kiszámíthatóságához. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen megállapodás létrehozása 2004-ben Magyarországon nem könny . Megfelel meggy z munkával azonban nem is kilátástalan. A tanulmányban számos példát hozunk fel ennek 4
alátámasztására. A legid szer bb példát azonban Szlovénia kínálja, amely a 2003. évi társadalmi megállapodás eredményeként rendkívül gyors ütemben tudta a 2002ben még Magyarországénál magasabb inflációt 2004. februárjára 3,6%-ra leszorítani (12 havi árindex), s ma a legjobb feltételekkel áll az euróövezetbe való belépés el tt. 4. A lehetséges makrogazdasági pályák megrajzolásánál 3 lehetséges forgatókönyvet: 2008, 2010, illetve 2012-es csatlakozást vettünk alapul. Egy köztes id pont, tehát egy 2009-es vagy 2011-es eurócsatlakozás pedig ebben a megközelítésben a két szomszédos variáns – 2009 esetében a "korai" és a "kés i", 2011 esetében pedig a "kés i" és a "nagyon kés i" – közel azonos valószín ség megvalósulását jelenti. A lehetséges hatásokat kétféle metszetben vizsgáltuk: a kritériumok teljesíthet sége, illetve az ahhoz tartozó gazdasági hatsok, illetve a célkit zések hitelessége, a magyar gazdasággal szemben – az utóbbi évben er sen megcsappant – bizalom szempontjából. Számításaink szerint egy "korai" GMU-csatlakozás esetén 2005-2006-ban 0,5-1 százalékponttal alacsonyabb lehet a lakossági és a közösségi fogyasztás növekedése, ehhez azonban valamivel gyengébb importnövekedés is társul. Mindez – a közvetett hatásokat is figyelembe véve – a következ két évben közel 0,2 százalékponttal lassabb, 2007-2010 között viszont hasonló mértékben gyorsabb GDP-b vülést jelentene. 2010 utáni GMU-csatlakozás esetén ugyanakkor 2006-tól az ország leértékel dése (és ennek következtében a Magyarország kárára történ t keátcsoportosítás) miatt a f forgatókönyvben szerepl nél évr l évre mintegy 0,3 százalékponttal kisebb növekedés valószín . 5. A jelenlegi piaci várakozások alapján a 2008-as csatlakozási dátum nem látszik tarthatónak. A piac ítélete azonban gyorsan képes változni, és éppen a dél-európai csatlakozó országok példája mutatja, hogy 2-3 év is elegend a hozam-konvergencia eléréséhez, akár reménytelennek t n helyzetb l is. A kormány elszántsága és megfelel nek ítélt, a monetáris politikával összehangolt gazdaság- és fiskális politika megváltoztathatja a piac ítéletét, és ha a kormány által kit zött csatlakozási dátumot hitelesnek fogadják el, a befektet k hozamcsökkenésre spekuláló konvergencia-játékuk révén maguk is hozzájárulnak a hozamok gyors eséséhez. A ma legnagyobb valószín ség id pont azonban 2009-2010 – napjainkban a hozamokba a piac ezt a lehet séget árazta be. 6. Az összes tényez t figyelembe véve tehát egy 2009-2010. évi csatlakozás, illetve annak bejelentése lenne az adott körülmények között a leginkább célszer . A számítások szerint a 2009. évi belépés lehet sége is fennáll, a két év megjelölése viszont rugalmasabbá teheti az alkalmazkodást. A bejelentés pedig azért célszer , mert – egy megalapozott és konzisztens makrogazdasági programmal együtt – növelheti a magyar gazdaságpolitika hitelességét, továbbá ez szükséges egy olyan társadalmi megállapodáshoz, amely a zökken mentes és a legkisebb áldozattal járó csatlakozás záloga lehet.
5
6
1.
Az EMU-hoz való csatlakozás költsége-hozadéka (elméleti bevezet )
Az euróövezethez való csatlakozás számos csatornán keresztül javíthatja a gazdasági növekedés feltételeit. Az egységes valuta használata következtében csökkennek a tranzakciós költségek, megsz nik a hazai valuta „támadhatósága”, így az árfolyamkockázat; ezzel együtt mérsékl dnek a kamatfelárak, tehát olcsóbbá válnak a külföldi és belföldi hitelek; az euróövezeti tagság folytán lazul a gazdaság fizetésimérleg-korlátja (mivel megsz nik a nemzeti valuta, egyszersmind a devizapiac és a hazai fizetési mérleg közötti kapcsolat is megsz nik: a fizetési mérleg netán növekv hiánya nem okozhatja a belföldi valuta leértékel dését); mindezekért tartósan megemelkedhet a gazdaság t kevonzó képessége. Az euró bevezetésének egyik közvetlen következménye a nemzeti valuta fenntartásával járó tranzakciós költségek mérsékl dése. Jelent s megtakarítással jár a valutaátváltás költségének drasztikus csökkenése. Egyes becslések szerint a 90-es évek végén az átváltási költségek az eurózóna együttes GDP-jének legkevesebb 0,3%-ára, mások szerint megközelít leg 0,5%-ára rúgtak. A valuták átváltásakor fölszámolt konverziós díjak és jutalékok megtakarítása mellett az árfolyam-ingadozások megsz nése további megtakarításokkal jár együtt. Ha ugyanis nincs árfolyam-kockázat, akkor nincs szükség költséges fedezeti ügyletekre sem.2 További haszon, hogy a közös valuta bevezetésével megsz nik a magyarországi befektetések árfolyamkockázata. Más kockázati tényez k nem sz nnek meg, így a kölcsönök visszafizetésének kockázata (az ún. ország-, illetve ügyfélkockázat) fennmarad, de mindenképpen csökken a magyar hitelfelvev knek felszámított kamatfelár (spread). A hazai pénz- és t kepiac nyitottsága folytán (a kamatparitás miatt) ez a belföldi kamatokat is leszorítja. (A nominális, s ezzel együtt a reálkamatok csökkenéséhez az is hozzájárul, hogy a monetáris unióban érvényesül szigorú költségvetési el írások betartása korlátozza az állam – bels és küls – hitelkeresletét.) Az el bb említett hasznok – bizonyos feltevések mellett – hozzávet legesen megbecsülhet k. Az els r l (a tranzakciós költségek csökkenésér l) azt gondoljuk, hogy bármilyen jelent snek bizonyuljon is, természetét tekintve egyszeri megtakarítás, amely megemelheti a külkereskedelem, illetve a GDP szintjét, de nem befolyásolja a gazdaság hosszabb távú növekedési ütemét. Ezzel szemben a kamatfelár (vagyis a reálkamat) tartós csökkenése két csatornán keresztül is javíthatja a gazdasági növekedés feltételeit. Egyrészt mérsékl dhetnek a t kefelhalmozás költségei, így emelkedhet a 2
Bár ez a költségmegtakarítás a pénzintézetek, bankok számára jelent s jövedelem-kieséssel jár, e jövedelmek más irányú banki tevékenységgel (például befektetési tanácsadás, közvetítés stb.) id vel pótolhatóak. Az ügyfelek széles körének, a lakosság és a vállalatok nagy részének viszont közvetlen el nye származik a költségcsökkenésb l. 7
beruházások növekedési üteme, amely utóbbi nagyobb t keállományhoz és a GDP gyorsabb növekedéséhez vezethet. Másrészt az államadósság reálkamatának tartós csökkenése az állami adósságráta mérsékl dését, illetve az adóbevételek egy részének a kamatfizetéseknél értelmesebb célokra (például beruházásokra) való felhasználását idézheti el . A fenti kett t l eltér en, a nemzeti valuta támadhatóságának a megsz néséb l, illetve a fizetésimérleg-korlát lazulásából ered hasznok akár hozzávet leges számszer sítése is alapvet nehézségekbe ütközik. A támadhatóság megsz nése ugyanis nem az el bb említettekhez hasonló hasznokkal, hanem bizonyos – esetleg bekövetkez események folytán netán felmerül – költségek elmaradásával járna.3 Attól függ en ugyanis, hogy milyen valószín séget, illetve makrogazdasági költségeket tulajdonítunk egy forint ellen irányuló spekulatív támadásnak, a hazai valuta megsz néséb l származó hasznokat (elmaradt költségeket) bármekkorára tehetjük. Hasonlóan igaz ez a fizetésimérleg-korlát lazulásából ered hasznokra. Ha azt gondoljuk, hogy a fizetésimérleg-korlát számottev en leszoríthatja a hosszú távú gazdasági növekedést (az egyébként lehetségeshez viszonyítva), akkor számottev dinamikus (a növekedési ütem tartós emelkedésében megmutatkozó) hasznokat remélhetünk az EMU-csatlakozástól. Ha a fizetési mérleg-korlátnak ebb l a szempontból nem tulajdonítunk nagyobb jelent séget, az itt tárgyalt dinamikus el nyöket sem értékelhetjük különösebben nagyra. A fizetésimérleg-korlát lazulása természetesen nem jelenti a nyakló nélküli költekezés, illetve a korlátlan eladósodás lehet ségét. Ez konkrétan „csak” azt jelenti, hogy a fizetési mérleg deficitjének a növekedése nem vezet a belföldi valuta leértékel déséhez. Azt tudjuk, hogy egy fölzárkózó országnak elvben nem kell küls egyensúlyra törekednie, ám a fölzárkózásnak tükröz dnie kell a küls fizetési helyzet javulásában is.4 Másfel l az is igaz, hogy a fölzárkózó országok növekedési üteme általában magasabb az EMU-tagországok átlagánál, ami egyrészt a m köd t két, másrészt a tárcabefektetéseket is vonzza, ami megkönnyíti a folyó fizetési mérleg hiányának fedezését is. A külföldi t ke beáramlását effektíve semmi nem korlátozza, s így a befektet kön, illetve a piac ítéletén múlik, hogy mennyit és milyen formában ruháznak be a felzárkózó ország gazdaságába. Az adóssággeneráló finanszírozásnak azonban – legyen az bel-, vagy külföldi tartozás – határt szab a költségvetési fegyelem, ami az EMU által kijelölt referencia-értékeken alapszik. A maastrichti konvergencia-kritériumok szerint ugyanis az államháztartás hiánya csak kivételesen és átmenetileg haladhatja meg a referencia3
4
8
Abban különbözik egymástól az el z ekben, valamint itt tárgyalt hasznok kezelhet sége, hogy amíg az el bb vizsgált hasznokra biztosan számítani lehet (csupán a nagyságrendjük kérdéses), az itt tárgyalt hasznok (elmaradt költségek) fajtái maguk is valószín ségi változók, amelyeknek a makrogazdasági hatásairól – bekövetkezésük esetén – semmiféle prognózist nem tudunk adni. Arra tudunk csak hivatkozni, hogy voltak olyan országok, amelyek rendkívül er sen megszenvedték a valutáik elleni támadást (például a délkelet-ázsiai országok 1998-1999-ben), és voltak olyanok, amelyek viszonylag könnyen átvészelték azt (például az észak-európai országok 1992 után). A dél-európai kohéziós országokkal kapcsolatos tapasztalatok ugyan ezt sem igazolják teljes mértékben, hiszen a Görögország esetében nem, Spanyolország és Portugália esetében pedig csak kevéssé javult az ország küls fizetési pozíciója.
értéket és el írja azt is, hogy a GDP-arányos államadósságnak pedig közelítenie kell a referencia-értékhez.5 Ezzel természetesen sem a forint támadhatósága megsz nésének, sem a fizetésimérlegkorlát tágulásának a következményeit nem tekinthetjük elintézettnek. 6 Csupán annyit állítunk: további elemzés nélkül majdhogynem hit kérdése, hogy a legutóbb említett hasznokról (meglétükr l, illetve nagyságukról, id beli eloszlásukról) mit gondolunk. Elemzésünk szempontjából els sorban a lehetséges hasznok és az EMU-csatlakozás id zítése közötti kapcsolat a fontos. 1.1.
A hasznok és az EMU-csatlakozás id zítése
A továbbiakban azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a hasznok függenek-e attól, hogy „gyorsan” vagy „lassan” csatlakozunk az EMU-hoz. Természetesen nem arra a triviális összefüggésre gondolunk, hogy „minél el bb realizáljuk a hasznokat, annál jobban járunk”, továbbá „minden évvel, amellyel halasztjuk a belépést a GDP x%-ának megfelel haszonról mondunk le”. Itt els sorban arra vagyunk kíváncsiak, hogy a hasznok változnak-e az id függvényében, egészen pontosan: csökkennek-e attól függ en, hogy el bb vagy kés bb válunk az euróövezet részévé. Ahhoz, hogy a kérdésre válaszoljunk, az el z ekben áttekintett hasznokon belül különbséget kell tenni egyfel l a tényleges, másfel l az elmaradt költségek értelmében felfogott hasznok között. Ami a tényleges hasznokat – a tranzakciós költségek és a kamatprémium csökkenését – illeti, ezek aligha mérsékl dnek pusztán attól, hogy az EMU-csatlakozás el bb vagy kés bb következik be. A hosszabb távú gazdasági növekedés fizetésimérleg-korlátjának tágulása már csak meghatározásából következ en sem lehet különösebben érzékeny arra, hogy néhány évvel el bb vagy utóbb kapcsolódunk az eurózónához. Ezzel szemben a nemzeti valuta megsz nésével összefügg , elmaradt költségekként értelmezett hasznok er sen függnek a csatlakozás id zítését l. Minél el bb csatlakozunk az EMU-hoz, annál nagyobb lehetséges költségeket, veszteségeket és kockázatokat takarítunk meg (vagyis annál nagyobbak az implicit hasznok); a kockázatok/költségek pedig a csatlakozás kitolásával együtt n nek (az implicit hasznok csökkennek), és az összefüggés valószín leg nem lineáris (vagyis a csatlakozás bizonytalan id re való eltolása aránytalanul megemelné a kockázatokat és költségeket). A közeli EMU-csatlakozás elmaradt költségeként felfogott implicit haszna alapvet en azzal függ össze, hogy amíg létezik a nemzeti valuta és az árfolyamkockázatot is magába foglaló kamatkülönbség (s a pénzügyi piacok szerepl i arra számítanak, hogy el bb-útóbb csatlakozunk az EMU-hoz), addig lesznek olyan t kemozgások is, amelyek 5 6
Az államháztartási hiány esetében Magyarország jelenleg messze áll a 3%-os referencia-értékt l, az államadósság pedig ismét megközelíti a fels határként megszabott 60%-ot. A fizetésimérleg-korláthoz kapcsolódó kérdéseket azért sem tekinthetjük lezártnak, mert egyes hazai és nemzetközi kutatások szerint Magyarország (és más közép-kelet-európai országok) gazdasági növekedésének ingadozásait hosszabb távon a fizetésimérleg-korlátba történt ismétl d beleütközés magyarázza. Lásd pl. Darvas-Simon (2000) és Landesmann – Pöschl (1995). 9
ebb l nyereségre igyekeznek szert tenni (err l szól az úgynevezett konvergencia-játék). Minél tovább húzzuk az EMU-hoz való csatlakozást, annál tovább tarthat, illetve jelent sebbé válhat e nem kívánatos t kebeáramlás (amely vagy az árfolyamot er síti túlzott mértékben, vagy – intervenció esetén – sterilizációs igényt támasztva, rontja az államháztartás egyenlegét). Az ilyen típusú t kebeáramlás nemcsak az el bbi okokból nemkívánatos, hanem azért sem, mert rendkívül mobil: akár a hazai gazdaság esetleges rossz hírei, akár a közelünkben bekövetkez kedvez tlen fejlemények hirtelen megfordíthatják az irányzatát, ami a valuta er s leértékel dését (ezáltal az infláció emelkedését) és/vagy a devizatartalékok hirtelen csökkenését, esetleg a monetáris politika szigorítását okozhatja. Mindezekt l a veszélyekt l csak az eurózónához való miel bbi csatlakozással szabadulhatunk meg. Összefoglalva: az EMU-csatlakozás közvetlen hasznai nem függnek a csatlakozás id zítését l (természetesen eltekintve a hasznok id zítésének triviális – „ha jó, annál jobb, minél el bb jó” típusú – értelmezését l), ellenben az elmaradt/megtakarítható költségekként, illetve egyes kockázatok mérsékl déseként értelmezhet (implicit) hasznok annál nagyobbak, minél el bb válik Magyarország az euróövezet részévé. 1.2.
Az EMU-csatlakozás költségei és kockázatai
A gyors EMU-csatlakozás rövidebb távú endogén költségei alapvet en ahhoz kapcsolódnak, hogy a maastrichti kritériumoknak – els sorban az árstabilitásra és az államháztartási hiányra vonatkozó el írásoknak – túlságosan gyorsan kellene megfelelni. Emellett abból is veszteség keletkezhet, hogy túl korán kellene lemondanunk az önálló pénz teremtéséb l származó állami bevételr l (az úgynevezett seigniorage-ról). Jóllehet az el bb említett költségek is több éven keresztül hathatnak, ezekt l meg kell különböztetni a hosszabb távú költségeket, amelyek akkor merülnének fel, ha átváltási összefüggések léteznének a maastrichti nominális konvergenciakritériumok gyors teljesítése és a hosszú távú gazdasági növekedés (vagyis a reálgazdasági konvergencia) között. Rövidebb távú költségek A rövidebb távú költségek f ként abból erednek, hogy a belépést megel z en, az inflációs teljesítmény vizsgálatának az id szakában az inflációt 2-3%-ra (esetleg – a legjobb „inflációs teljesítményt” felmutató három tagország átlagától függ en – ez alá) kellene leszorítani. Ha az infláció leszorítása dönt en monetáris politikai eszközökkel történne, az nagy valószín séggel reálgazdasági áldozatot követelne (a növekedés üteme és a foglalkoztatottság szintje átmenetileg alacsonyabb lenne az egyébként lehetségesnél). Hangsúlyozzuk azonban, hogy e reálgazdasági áldozat nagyságáról, illetve tartósságáról semmi biztosat nem állíthatunk. Akár igazolódhat is a vélekedés, amely szerint a kérdéses áldozat viszonylag csekély,7 s t, az a lehet ség sem zárható ki, 7
10
Lásd Backé –Fidrmuc–Reininger–Schardax (2002), 36. old.
hogy a kamatkonvergencia folytán csökken kamatszínvonal – élénkítve a belföldi keresletet – ellensúlyozza a dezinfláció kedvez tlen reálgazdasági hatásait.8 Amikor azonban egy olyan hatásról gondolkodunk, amelyr l lényegében semmi biztosat nem tudunk, a prudencia azt kívánja, hogy a negatív hatást inkább becsüljük túl, semmint minimálisnak vagy nullának tekintsük. Itt jegyezzük meg, hogy egy társadalmi megállapodáson alapuló dezinflációs stratégia jelent sen mérsékelhetné az infláció gyors csökkentésének reálgazdasági kockázatait.9 A másik nagy – és várhatóan reálgazdasági költségekkel járó – kihívás az ESAmeghatározás szerinti államháztartási hiánynak rövid id n belül a GDP 3%-ára történ csökkentése. A cél technikai értelemben nem elérhetetlen, habár az el írt módon számított egyenleg 2002-ben a várt 6%-kal szemben a GDP 9%-a körül alakult és 2003ban éppen hogy 6% alá került. Ez egyben azt is jelenti, hogy a b vös 3% eléréséhez az elképzeltnél, vártnál hosszabb id re lesz/lehet szükség. Az is vitathatatlan, hogy amennyiben az infláció leszorítására irányuló célok megvalósulnának, a fiskális korrekció egy része automatikusan, pusztán a nominális kamatok mérsékl désével is teljesülne. Ezzel szemben áll viszont az, hogy a már ma is rendkívül jelent s államháztartási elkötelezettségek az EU-csatlakozás közeledtével tovább n hetnek; bizonyos – közvetlen és közvetett – átváltási összefüggések vannak a fiskális deficit, valamint az infláció leszorítása között; végül pedig az is, hogy a következ években nem a korábban megszokott átmeneti, hanem permanens (majd pedig – az EMUcsatlakozás után –folytatódó) fiskális korrekciót kellene végrehajtani. Méghozzá oly módon, hogy a fiskális korrekció eddig alkalmazott tipikus eszközei – így az infláció szándékos alábecslése, a nagyobb kiadási tételek átmeneti megkurtítása, illetve befagyasztása – nem állnak majd rendelkezésre. Könnyen elképzelhet , hogy e fiskális kiigazításnak f ként a sz kebben és tágabban értelmezett infrastrukturális beruházások lesznek az áldozatai – de ez már a hosszabb távú költségeket érinti. Mindent egybevetve, a fiskális alkalmazkodáshoz tartozó reálgazdasági költségeket, csakúgy, mint a dezinfláció költségeit, rendkívül nehéz el re megjósolni. Ezek ugyanis túlságosan függnek a költségvetési kiigazítás és a dezinfláció küls és belföldi feltételeit l. Hosszabb távú költségek A rövidebb és hosszabb távú költségeket nehéz megkülönböztetni. A következ kben egyetlen momentumot emelünk ki: azt a problémát, hogy a maastrichti kritériumok miel bbi teljesítésére irányuló szándék olyan nominális árfolyamot eredményezhet a csatlakozás idejére, amely a gazdaság tényleges lehet ségeihez és képességeihez mérten túlértékeltnek bizonyul.
8 9
Az EU egyes dél-európai tagországaiban az EMU-csatlakozás közeledtével ilyen típusú hatás megfigyelhet volt (lásd a megfelel pontot). Ezzel a kérdéssel a kés bbiekben részletesen is foglalkozunk. 11
Mivel a külkereskedelembe kerül javak átmeneti árcsökkentésére – lévén m ködik az úgynevezett Balassa-Samuelson hatás (a szolgáltatásoknak az iparcikkekénél gyorsabb egyensúlyi áremelkedése)10 – a gazdaságpolitikának nincs más lehet sége, mint a belföldi valuta nominális felértékelése (a felértékel dés el mozdítása), ezért a valuta túlértékeltté válhat. Egy túlértékelt árfolyam költségei f ként abban állnak, hogy gazdaság csak a bérek csökkenésén keresztül és/vagy az egyébként lehetségesnél alacsonyabb reálgazdasági aktivitással alkalmazkodhat a nominális árfolyam által megszabott feltételekhez. 1.3.
Az önálló árfolyampolitika feladásának kockázatairól
Mivel az árfolyampolitika antiinflációs eszközként (nominális horgonyként) való alkalmazása az euró bevezetésével értelemszer en relevanciáját veszíti, figyelmünket ehelyütt arra irányítjuk, hogy az önálló árfolyampolitikának mint a nemzetgazdasági versenyképesség lehetséges el mozdítójának az elvesztése mit jelent várhatóan Magyarország számára. Az árfolyam-alkalmazkodás elvileg fontos szerepet játszhat a befektetésvonzó képesség helyreállításában. Például, ha a bérköltségek termelékenységet meghaladó ütem növekedése kedvez tlenül érinti az adott ország mint befektetési cél vonzerejét, valutájának leértékelésével/leértékel désével helyreállíthatja ezt a vonzer t, hiszen a bérköltség dollárban/euróban mérve csökkenni fog. Ha az árfolyam-alkalmazkodás lehet sége elesik, szigorúbb bérpolitikára van szükség, és ez közvetve érintheti a költségvetést is, ha a vállalatok egység-bérköltségét a bérekre rakódó terhek mérséklésével akarják csökkenteni (bevételkiesés), vagy ha a költségvetési szektor béreinek visszafogásával próbálják mérsékelni a versenyszférában a bérnyomást (kiadáscsökkentés). Ezenkívül az árfolyampolitika értelemszer en hagyományos eszköze a fizetésimérlegproblémák kezelésének. Az exportösztönz hatáson túl a leértékelés egyrészt általános keresletcsökkent , másrészt (elvileg) keresleteltérít hatása révén mérsékli az import dinamikáját. Amennyiben az árfolyampolitika mint eszköz elesik, a kereslet-visszafogás feladata jórészt a költségvetésre hárul, ami viszont korlátokba ütközhet, vagy a fejleszt célú állami beruházások kárára történik meg, lassítva a felzárkózást. Ezek az elvi alapjai az önálló árfolyampolitika feladásával kapcsolatos aggályoknak. A kérdés azonban az, hogy azok az önálló árfolyampolitika által adott elvi lehet ségek, amelyeket a majdani EMU-csatlakozással elveszítünk, jelenleg mennyire tekinthet k Magyarország számára valóságosnak, tehát ezek elvesztése mennyiben jelent valóságos veszteséget. Magyarország ugyan viszonylag régóta jellemezhet „kis, nyitott gazdaság”-ként, de az elmúlt évtizedben e nyitottság jelent sen fokozódott. A magyar gazdaság nem csak kereskedelmi téren nyitott, hanem egy ideje a t kemozgások szempontjából is liberalizált, és az állampapírpiacán a tranzakciók nagyobbik hányadát külföldi 10
12
A Balassa-Samuelson hatásról részletesebben lásd a következ fejezetet.
befektet k kötik. Ez önmagában is korlátokat állít az árfolyampolitika számára, hiszen az árfolyammozgások gyorsabban és érzékenyebben érintik a portfólió-befektet ket, mint a keresked vállalatokat. Ehhez járul az a tény, hogy Magyarországot immár az EMU-tagság várományosaként tartják számon, és ez a besorolás már jóval a tényleges EMU-csatlakozás el tt érzékenyebbé teszi a befektet ket az aktív árfolyampolitikai akciókkal szemben. 1995ben a stabilizációs csomag központi eleme a nagyarányú leértékelés volt. Ma ugyanez már nem volna kivitelezhet . Jelenlegi árfolyampolitikai mozgásterünket kit n en példázza az export r vállalatok ösztönzésére 2003 júniusában végrehajtott viszonylag mérsékelt, kb. 2,3%-os árfolyamsáv-eltolás, amely olyan komoly bizalomvesztéshez vezetett, hogy a monetáris tanács csak drasztikus kamatemelés révén látta elháríthatónak a valutaválság veszélyét. Ez az eset azt mutatja, hogy a jelenlegi helyzethez képest a magyar mozgástér nem sz kül drasztikusan az EMU-csatlakozással. Természetesen az sem állítható, hogy már most semmiféle mozgástér nem létezik. Az említett sáveltolás tervezett árfolyamgyengít hatását más, finomabb eszközökkel is el lehetett volna érni, s t akkor már egy ideje a forint árfolyama spontán is gyengül ben volt. Ez éppenséggel hasznos lehetett a külkereskedelmi ár-versenyképességnek. Lengyelországban az export felfutásához hozzájárult a zloty árfolyamának jelent s gyengülése 2002-2003-ban, de ez a gyengülés nem valamilyen, a monetáris politika kiszámíthatóságába vetett bizalmat gyengít beavatkozás, hanem a piaci folyamatok eredményeképpen ment végbe. Az ilyenfajta árfolyam-alkalmazkodást még az ERM 2 +/-15%-os ingadozási sávja sem zárja ki. Tény, hogy az eurócsatlakozás ezt a jelenleg még létez lehet séget is kizárja. Ám annak értékeléséhez, hogy ez utóbbi mekkora kockázatot jelent, figyelembe kell venni, hogy legalábbis a fizetésimérleg-probléma, amelynek egyik lehetséges kezelési módja elvben az árfolyam manipulálása, gyakorlatilag eliminálódik az Euróövezethez való csatlakozás után. A fizetési mérleg állapota nem tartozik a szankcionált gazdasági mutatók közé, számunkra mindenekel tt a befektet i bizalom és ezzel összefüggésben forint stabilitása miatt fontos a fizetésimérleg-pozíció „karbantartása”. Az EMU tagjaként nem kell többé a forint stabilitása miatt aggódni. Ezért ha mondjuk a bels felhasználás ideiglenesen túlzott növekedése miatt átmenetileg n a folyó fizetési mérleg hiánya, nem merül fel mindjárt az a probléma, hogy vajon hogyan lehetne a hiányt gyorsan csökkenteni, milyen költségvetési megszorításokat kell foganatosítani kifejezetten emiatt, és mennyivel egyszer bb lenne az élet, ha mód lenne egy kis leértékelésre/leértékel désre is. Ez a dilemma fel sem merül, mivel a külgazdasági pozíció átmeneti romlása egy EMU-tagot nem fenyeget többé t kemeneküléssel. Nem merül fel az annak a fenyegetése, hogy a külgazdasági helyzet gyors javítása érdekében mesterségesen keresletsz kít (emiatt esetleg növekedésfékez ) fiskális politikára van szükség azért, mert nem áll rendelkezésre az árfolyampolitikai eszköz. Noha a gazdasági növekedés szempontjából persze továbbra is fontos lesz a külgazdasági teljesítmény alakulása, ezt hosszú távon amúgy sem árfolyampolitikával kell javítani. Elvileg marad tehát az els ként jelzett probléma: valamilyen okból (pl. bizonyos foglalkozási csoportok bérfelzárkóztatása miatt) a termelékenységnél gyorsabb 13
keresetnövekedés az ULC érzékelhet növekedéséhez vezet, és ez rontja a gazdaság t kevonzó képességét, akkor az EMU-csatlakozás után megsz nik az a választási lehet ség, hogy az egység-bérköltséget valamilyen módon el idézett árfolyamalkalmazkodás révén mérsékeljük. E választási lehet ség megsz nésének lehetnek ilyen vagy olyan irányú költségvetési kihatásai, hiszen a kormányzat elvileg (ha eltekintünk attól a lehet ségt l, hogy az államnak sikerül kiharcolnia egy társadalmi-gazdasági megállapodást) a költségvetési bérek manipulálásával vagy a vállalatok bérekre rakódó terheinek csökkentésével hathat a versenyszféra bérköltség-viszonyaira. Az el bbi eset azt jelenti, hogy a költségvetésnek esetleg olyankor is vissza kell fognia magát a költségvetési bérek vonatkozásában, amikor ezt az EU-ban érvényben lév „túlzott deficit eljárás” fenyegetése, valamint a stabilitási paktum amúgy nem tenné szükségessé. Ez a kombináció aligha válik jellemz vé. Ami az utóbbi esetet illeti, a bérek megszaladása nyilvánvalóan csak átmeneti jelenség lehet, amit aligha akar a kormányzat olyan hosszú távú intézkedésekkel korrigálni, mint a bérekkel kapcsolatos terhek mérséklése. (Természetesen ez utóbbi attól még napirenden lehet, de nem ilyen átmeneti jelleg problémák miatt.) Összességében álláspontunk az, hogy mivel az árfolyampolitikai mozgástér már most is korlátozott, ezért az árfolyampolitika elvesztésének következményei is korlátozottak. A legfontosabb következmény viszont – nevezetesen a forint stabilitásának fenntartásával kapcsolatos többletterhekt l és -feladatoktól való megszabadulás – egyértelm en kedvez . A fentieken felül egy egészen eltér jelleg probléma is felvethet . Mint ismeretes, a felzárkózó országok esetében az adott ország valutájának reálfelértékel dése a jellemz . Az ezt el idéz legnevezetesebb mechanizmus a Balassa-Samuelson hatás, de egyéb tényez k is közrejátszanak. A reálfelértékel dés történhet nominális felértékel désen, vagy a referencia-országokéhoz képest magasabb infláción keresztül. Mármost az Euróövezethez való csatlakozás értelemszer en kizárja az árfolyam-alkalmazkodást, ezért Magyarország további „reálfelértékel dése” kizárólag az infláción keresztül lehetséges, és e többletinfláció elnyomása adott esetben a reálkonvergenciát lassíthatja. Ez azonban nem jelent valós veszélyt, mivel az EMU-tagok esetében már nem büntetend a magasabb infláció (leszámítva az ECB által küldött, többé-kevésbé következmény nélküli figyelmeztetéseit). Ezért a BS-hatás legfeljebb az ERM 2-ben való részvétel id szakában okozhat gondot, amikor egyidej leg kell az inflációs és az árfolyam-kritériumnak megfelelni. 1.4.
Az önálló kamatpolitika feladásának kockázatairól
A monetáris politika másik f eszköze a kamatpolitika – az euró bevezetésével ez szintén elvész a magyar gazdaságpolitika számára. A kamatszint változtatásához alapvet en kétféle megfontolásból folyamodhatnak. Az egyik a bels kereslet befolyásolása, vagyis vagy az esetleges a túlf töttség mérséklése kamatemeléssel, vagy a túlságosan lanyha konjunktúra élénkítése kamatcsökkentés (és ezen keresztül beruházásösztönzés) révén. A másik ok, ami miatt a kamatpolitikához folyamodnak, a 14
t ke- és devizapiaci mozgások befolyásolása. A kétféle célrendszer szempontjából másmás tényez ket kell mérlegelni, ha az önálló kamatpolitika feladásának lehetséges következményeit vizsgáljuk. Ami a kamatpolitika konjunktúrapolitikai eszközként való alkalmazását illeti, a f kérdés, hogy mennyiben érhetik a magyar gazdaságot aszimmetrikus sokkok, vagyis olyan hatások, amelyek másképpen hatnak az EU egészének konjunkturális állapotára, mint a magyar növekedésre, amelynek hatására divergál egymástól a magyar és az EUbeli konjunktúraciklus. Márpedig az utóbbi évek tapasztalatai alapján az ilyen sokkok bekövetkezése igen valószín tlen. Magyarország domináns felvev piaca az EU. A magyar gazdasági növekedés évek óta szorosan követi – többé-kevésbé stabil, 2 százalékpontos különbséggel – az uniós növekedést. Ennek alapján az önálló kamatpolitika, mint az unió egészét l elkülönül konjunktúrapolitikai eszköz többékevésbé irrelevánsnak t nik Magyarország számára. Ahhoz, hogy ebben változás álljon be, a magyar exportstruktúra számottev átalakulására volna szükség. Noha a küszöbön álló EU-csatlakozás aligha lesz már képes még inkább EU-centrikussá tenni a magyar exporttevékenységet, nem valószín , hogy EU-tagként lényegesen csökkenne az EUfelvev piac központi szerepe a magyar gazdaság számára a tagságot megel z id szakhoz képest. Elvileg felmerülhetne annak a lehet sége, hogy önálló kamatpolitika esetén kimaradhatunk egy olyan sokkból, amit történetesen az ECB oktrojál az uniós gazdaságra, mondjuk egy aránytalanul szigorú kamatpolitikával. Ám mivel Magyarország egy kis nyitott gazdaság, méghozzá els sorban az EU felé nyitott kis gazdaság, akkor sem képes kivédeni az uniós monetáris politika konjunkturális hatásait, ha az MNB-nek önálló kamatpolitikája van, és ha esetleg az MNB mérsékeltebb irányvonalat folytat az ECB-nél. A fenti ábra alapján megjósolható, hogy az ECB konjunktúrah t politikája a magyar konjunktúrában is el idézi a megfelel hatást, és a hatás begy r zését” a magyar jegybank csak kevéssé képes mérsékelni. Hozzátehetjük, hogy ugyanez jórészt érvényes a magyar fiskális politikára is. 2000 és 2002 között a magyar és az eurózóna-beli éves növekedési ütem közti különbség 1%-ponttal n tt Magyarország javára (noha az Eurózónához hasonlóan Magyarországon is lassulás következett be). Ebben lehetett némi szerepe az ebben az id ben er sen anticiklikus (expanzív) magyarországi fiskális politikának is, de ezzel párhuzamosan az államháztartás finanszírozási igénye a GDP arányában 2,6%-ról 9,4%-ra n tt 2002-re. Ez aligha ismételhet meg még egyszer. Ami a kamatoknak a t kepiaci folyamatok befolyásolására való alkalmazását illeti, ebben a tekintetben folyamatos aktivitást figyelhetünk meg a jegybank részér l. A devizapiaci folyamatok voltak a f indítékai a tavaly nyári és novemberi nagyarányú kamatemelésnek. Els látásra úgy t nhet tehát, hogy itt egy jelenleg nagyon is releváns gazdaságpolitikai eszközzel van dolgunk, aminek az elvesztése érzékenyen érinthet minket. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy jelenleg mi miatt játszik olyan fontos szerepet a kamatpolitika a portfóliót ke-áramlás befolyásolásában. A kamatlábat nagyjából annak megfelel en változtatják, hogy a piac éppen mekkora kockázati felárat 15
számít fel a forintba való befektetéseknél, vagyis mennyire bizakodó a forinttal, a forint stabilitásával kapcsolatos hangulat. Az említett kamatemelést a forinttal (közvetve az árfolyampolitikával) szembeni befektet i bizalom megingása el zte meg. A kamatemelés helyes vagy helytelen voltával kapcsolatos viták is lényegében arról szóltak, hogy vajon ez a bizalomvesztés valóban olyan er s volt és olyan tartósnak ígérkezett-e, vagyis olyan tartós és szubsztanciális t kemenekülést vetített-e el re, mint amilyet a monetáris tanács feltételezett. Ám ha a kamatpolitika ebben a metszetben lényegében a forinttal szembeni befektet i hangulat ingadozásainak ellensúlyozására szolgál, akkor ez azt is implikálja, hogy a forint euróra váltását követ en az ilyen jelleg kamatpolitikai man verek szükségessége is elesik. 1.5.
A fizetésimérleg-korlát
A közös valuta és a folyó összefüggéseinek feltárását célszer egy közgazdasági fogalom ismertetésével kezdeni: a szakirodalom „Feldstein-Horioka rejtély”-ként említi azt a jelenséget, hogy egy ország megtakarítási és beruházási rátái között igen szoros korreláció figyelhet meg, azaz a megtakarítások jelent s részét belföldön fektetik be (Feldstein–Horioka (1980)). Pedig tökéletes nemzetközi t keáramlás esetén a megtakarításokat ott kellene felhasználni, ahol a legnagyobb a megtérülésük. A jelenségre magyarázatul szolgálhat a folyó fizetési mérleg hiánya: ennek magas szintje leértékelési kockázatot jelent, amely korlátozza a t kebeáramlást. Ebb l következ en egy monetáris uniónak az alábbi hatásai lehetnek a folyó fizetési mérleg alakulására: Egy korábban nagyobb ország-kockázattal rendelkez állam – mint amilyen Magyarország - kedvez bb hitelbesorolást kap, megsz nik az árfolyamkockázat, a reálkamatlábak csökkennek, így javul a hitelvisszafizet képesség. Az árupiaci integrálódás következtében pedig n az adott termék exportcikkeinek keresletrugalmassága, tehát ugyanakkora jelenbeni adósság visszafizetéséhez kisebb mérték árcsökkentésre11 lesz szüksége, hogy a jöv ben az exportbevételekb l növelni tudja a folyó fizetési mérleg hiányát finanszírozó kereskedelmi mérleg egyenlegét. Mindezek azt eredményezik, hogy egy valutaunióba integrálódó gazdaságban nagyobb lehet a folyó fizetési mérleg fenntartható hiánya. A Gazdasági és Monetáris Unió létrejötte alátámasztani látszik ezt a feltevést. A vámok leépítésével, a verseny er sítését célzó szabályozásokkal és az elosztási csatornák b vülésével n tt a termékek árrugalmassága. A pénzügyi szabályozással, vagy a „single passport” (a bankok szabad külföldi fiókalapítása) bevezetésével pedig mind az állami, mind a bankszektor kedvez bben jut hitelhez. A táguló folyó fizetési mérleg korlát következtében tehát a hitelt felvev k még több hitelt szeretnének, a hitelt nyújtók pedig hajlandók is ezt megadni, így végül valóban n a hiány. Elméleti megfontolások alapján azt várnánk, hogy a gazdasági integrálódással a folyó fizetési mérleg hiánya nem annyira a megtakarítások csökkenésének, mint a beruházások növekedésének lesz következménye. A pénzügyi integráció ugyanis 11
16
Rugalmas árfolyam esetén leértékelésre, fix árfolyam esetén a termékek árának csökkentésére
csökkenti a finanszírozási költségeket, az árupiaci integráció pedig növeli a kereslet árrugalmasságát, tehát kisebb árcsökkentéssel is növelni lehet az eladásokat, azaz n az árbevétel, vonzóbb lesz beruházni. A tapasztalatok azonban ellentmondanak ennek a feltételezésnek. Az alábbiakban Blanchard – Giavazzi (2002) tanulmányának eredményeit ismertetjük, melyben az euroizáció folyó fizetési mérlegre gyakorolt hatását vizsgálták. A szerz k arra a következtetésre jutnak, hogy a GMU-n belül inverz összefüggés érvényesül a relatív fejlettség és a folyó fizetési mérleg hiánya között: az EU-átlag 60%nak megfelel egy f re jutó jövedelemmel rendelkez országban a (fenntartható) hiány 8 százalékponttal haladja meg a EU-átlagos deficitjét. A fizetési mérleg hiányát a megtakarítások és a beruházások alakulására visszavezetve az derült ki, hogy a(z alacsonyabb) fejlettség összefügg a megtakarítások csökkenésével, a beruházásokkal viszont nem. Úgy t nik, a megtakarítások csökkenése, ezzel pedig a folyó fizetési mérleg hiánya mögött a kevésbé fejlett országokban megjelen új pénzügyi eszközök állnak: 30 százalékos b vülés az M3/GDP mutatóban – amely Görögországban volt jellemz a kilencvenes években – 1,2 százalékponttal növeli a folyó fizetési mérleg hiányát. A szerz k Portugáliát és Görögországot külön is megvizsgálják. El bbiben 15 év alatt 10,6%-kal n tt a folyó mérleg deficitje, mely 2/3-részt a megtakarítások csökkenése és 1/3-részt a beruházások növekedése indukált. Görögországban pedig a deficit növekedése mögött kizárólag a megtakarítások csökkenése áll. 1.1. táblázat A folyó fizetési mérleg és összetev inek alakulása Portugáliában és Görögországban Portugália Folyó fizetési mérleg Beruházások Megtakarítások Közösségi Magán Háztartás Vállalat
1985-1991 1992-1995 1996-2001 2000-2001 0.6 -2.0 -7.0 -10.0 25.3 22.8 26.6 28.1 25.9 20.8 19.5 18.1 4.6 2.3 2.6 2.4 21.3 18.5 16.9 15.7 9.2 8.3 5.7 5.4 12.1 10.2 11.2 10.3
változás -10.6 2.8 -7.8 -2.2 -5.6 -3.8 -1.8
Görögország Folyó fizetési mérleg Beruházások Megtakarítások Közösségi Magán
1981-1991 1992-1995 1996-2001 2000-2001 -0.9 -0.2 -3.3 -4.4 22.9 19.7 21.3 23.0 22.0 19.5 18.2 18.6 1.4 2.2 3.8 5.3 21.0 17.3 14.4 13.3 1995 1997 2000 6.8 7.6 6.7 10.7 7.0 6.4
változás -3.5 0.1 -3.4 4.3 -7.7
Háztartás Vállalat
Forrás: Blanchard-Giavazzi (2002)
17
A táblázatból az is jól látszik, hogy mindkét országban a magánszféra megtakarításai csökkentek els sorban, a közösségi megtakarítások csak kisebb mértékben, s t Görögországban a jelent sebb fiskális konszolidáció következtében ezek n ttek is. A két ország közötti különbség, hogy Portugáliában a háztartások mérsékelték megtakarításaikat, ez a rövid távú reálkamatlábak nullára redukálódásának következménye, míg Görögországban a vállalati megtakarítások csökkenése mögött a visszaforgatott nyereségek csökkenése állt. Ezzel egyidej leg mindkét országban n tt a háztartások eladósodottsága. A folyó fizetési mérleg hiányát finanszírozni képes t kebeáramlások ugyan n ttek Portugáliában, de dinamikusabb volt a t kekihelyezés b vülése. Görögország nettó t keáramlása ugyan pozitív maradt, de jelent sége minimálisra csökkent. Összességében a pénzügyi integráció és liberalizáció könnyebbé tette a külföldi hitelek felvételét. A portugál bankok euró-alapú hiteleket vesznek fel, a görög államkötvények pedig vonzóbbak a külföldi befektet k számára – ami a folyó fizetési mérleg hiány egyik legfontosabb ottani finanszírozási módja. A beruházások szerepe korlátozott, a hangsúly a csökken megtakarításokon van. Ilyen szempontból érdekes Írország példája: a nagy ütem felzárkózást folyó mérleg többlet mellett valósította meg, ami els sorban a beruházásokkal arányosan növekv megtakarításoknak volt betudható, és jelent s szerepet játszott az els dleges egyenleg szufficitessé tétele is. Jelenthet-e gazdaságpolitikai problémát a magas folyó mérleg hiány a fenti és a hozzájuk hasonló országokban? Ha fiskális deficit állna mögötte, akkor igen. Ekkor a mai magasabb adósság a jöv ben magasabb adókat tenne szükségessé, ami a következ generáció terheit növelni. De mivel többnyire a magánmegtakarítások és beruházások alakulása okozza a magas folyó hiányt, és a mai generáció hiteleit ugyan k fizetik vissza, nem szükséges gazdaságpolitikai beavatkozás. Zárt gazdaságban gondot az jelenthet, hogy a mai alacsonyabb megtakarítások alacsonyabb t keállományhoz, ezáltal alacsonyabb jövedelemhez vezetnek a következ generáció számára. Ezt a problémát esetleg magasabb állami megtakarításokkal lehetne orvosolni (Diamond (1965)). Nyitott gazdaságban viszont, ahol mind a pénz-, mind az árupiac integrálódott, a generációk közötti újraelosztás kérdése irrelevánssá válik. A megtakarítási döntések nincsenek hatással a beruházási döntésekre, ezáltal a jöv beni jövedelemre sem, tehát nem okoz gondot, ha az integrációval megn a folyó fizetési mérleg hiánya. (Buiter (1981)). Természetesen a valóság nem ilyen egyszer , a jelenbeni deficit a jöv ben magasabb kereskedelmi mérleg többletet követel meg, ehhez pedig csökkenni kell az exporttermékek árának, ami alacsonyabb jöv beni jövedelmet eredményezhet. Ami pedig a fent említett Feldstein-Horioka rejtélyt illeti: Blachard-Giavazzi erre vonatkozó vizsgálatai szerint az OECD országokkal szemben a GMU-n belül igen kicsi a megtakarítási és a beruházási ráták korrelációja, különösen a kilencvenes évek második felét l. Vagyis úgy t nik, az integrálódás el segíti a t keáramlást, amely a növekv folyó fizetési mérleg hiányok finanszírozásában játszik szerepet.
18
2.
Makrogazdasági pálya-alternatívák az euró bevezetésének id pontjától függ en
Ebben a fejezetben azt tekintjük át, hogy az euró bevezetésének id pontjától függ en milyen makrogazdasági pályák lehetségesek, illetve valószín ek a magyar gazdaság számára a következ években. Kiindulópontként adottságnak tételezzük a jelenlegi gazdaságpolitikai gondolkodásban komolyan felmerül három GMU-csatlakozási id pontot: a "korai" id pontként aposztrofált 2008-at, a "kés bbi", de nem nagyon kés i 2010-et, valamint a "nagyon kés i", bizonytalan távoli jöv be kitolódó 2010 utáni id pontokat, amelyeket az egyszer ség kedvéért 2012-vel azonosítunk.12 A továbbiakban a makrogazdasági pályaalternatívákat a korai vagy 2008-as, a kés bbi vagy 2010-es, valamint a nagyon kés i vagy 2012-es metszetekben tárgyaljuk. Egy köztes id pont, tehát egy 2009-es vagy 2011-es eurócsatlakozás pedig ebben a megközelítésben a két szomszédos variáns – 2009 esetében a "korai" és a "kés i", 2011 esetében pedig a "kés i" és a "nagyon kés i" – közel azonos valószín ség megvalósulását jelenti. A három csatlakozási id ponthoz rendelhet három eltér makrogazdasági pálya nem valamiféle formális elhatárolás, hanem szubsztantív különbségeket fejez ki. Természetesen nem gondoljuk azt, hogy az euró bevezetésének id zítése önmagában közvetlen hatást gyakorolna a gazdasági teljesítménymutatókra. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a nyitott – és a küls forrásoktól számtalan csatornán függ – magyar gazdaság folyamatait a nemzetközi megítélés, különösen a pénz- és t kepiaci szerepl k véleményalkotása alapvet en befolyásolja.13 Kedvez tlen vagy bizonytalan megítélés esetén a forint árfolyamának gyengülése és volatilitásának megnövekedése, az állampapír-hozamok megugrása és a m köd t ke-befektetések elmaradása lehetnek egy negatív makrogazdasági forgatókönyv egymást gyorsan követ jelenetei. Kedvez pénz- és t kepiaci értékítélet viszont jótékonyan hathat a t keáramlási folyamatokra és közvetve az államháztartás pozíciójára; ebben az esetben akár a vártnál csekélyebb áldozatvállalás árán is teljesíthet k az euró bevezetésének szükséges feltételei. A nemzetközi pénz- és t kepiaci szerepl kt l, közvetve pedig a véleményformáló nemzetközi szervezetekt l és hitelmin sít intézetekt l való függésb l evidensen adódik a következtetés: Magyarország euróövezeti csatlakozásának id zítése hiteles és transzparens kell, hogy legyen. Konkrétabban: a csatlakozás szükséges feltételeinek teljesítéséhez tartozó makrogazdasági pályának a gazdaságpolitikai döntéshozatali centrumok egyetértésére kell épülnie, miközben hihet (reálisan teljesíthet ) a nemzetközi megítélés szerint és egyidej leg kell politikai, illetve társadalmi támogatottsággal bír. 12
13
Tanulmányunk lezárásának napjaiban úgy t nik, mintha a pillanatnyilag még hivatalos 2008-cal szemben a 2009-2010-es céldátumok kerülnének el térbe. Ez azonban nem változtat sem a bevezetés id zítése, sem pedig a makrogazdasági pályaalternatívák kapcsán tárgyalt szempontokon. Húsbavágó tapasztalatokat szerezhettünk err l 2003-ban, amikor az év elején még a túlzott bizalom és der látás, az év második felében ugyanakkor ennek ellenkez je, a túlzott gyanakvás és a pesszimista befektet i megítélés drámaian átértékelte Magyarország kockázati felárát. Ez a költségvetés adósságszolgálati terheit számottev en megnövelte, holott az év második felében mind a reálgazdaság aktuális teljesítménye, mind konjunkturális kilátásai határozottan javultak. 19
A tervezett sima lefutású makrogazdasági pálya ugyanis akár a túlságosan ambiciózus – de a pénz- és t kepiaci szerepl k véleménye szerint teljesíthetetlen, ezért hiteltelen –, akár a túlságosan kényelmes (például a szükséges költségvetési takarékossági lépéseket belpolitikai okokból elodázó) gazdaságpolitikai hozzáállás miatt is borulhat. Ebben az esetben a tervezett bevezetést kényszer en kés bbre kellene halasztani, és/vagy a gazdasági és társadalmi szerepl k lényegesen nagyobb áldozatvállalására lenne szükség. A makrogazdasági pályák alakulása tehát nemcsak el feltétele (a maastrichti kritériumok teljesítésének kényszere miatt), hanem részben következménye is a GMUcsatlakozás id zítésének. Az érvek túlnyomó többsége az euró "nagyon kés i" bevezetése ellen, illetve lehetséges leghamarabb történ bevezetése mellett szól. Az euró bevezetésének id zítésér l folyó hazai gazdaságpolitikai vitában sokszor elismételt (és tanulmányunk más fejezeteiben is tárgyalt) pro- és kontra-érvek közül itt két motívumot emelünk ki, amelyeknek komoly makrogazdasági hatásuk lehet. Az egyik érv játékelméleti természet . Nem szabad elfeledkeznünk arról a nyilvánvaló tényr l, hogy Magyarország szempontjából az euróövezeti csatlakozás a május 1-jét l az EU-hoz velünk együtt csatlakozó másik kilenc állammal – de legalábbis a Cipruson és Máltán kívüli hét kelet-közép-európai országgal – történ összehasonlítás kontextusában merül fel. Márpedig a nyolcak közül Észtországnak, Lettországnak, Litvániának és Szlovéniának a jelenlegi állás szerint minden esélye megvan arra, hogy 2007 elején az eurózóna tagjai legyenek. Az elmúlt két év makrogazdasági sikereinek köszönhet en a kedvez pályára állt – és a hatósági áremelések miatti inflációs sokkon idén valószín leg túljutó – Szlovákia esetében is reális a 2007-2008 körül történ GMU-csatlakozás (hacsak ezt a politikai folyamatok nem ássák alá). 2.1. táblázat A f maastrichti kritériumok teljesülésének pillanatnyi állása Infláció* Szlovénia Magyarország Csehország Szlovákia Lengyelország Észtország Lettország Litvánia Referenciaérték * ** *** Forrás:
Utolsó 12 hónap átlaga
2004 február / 2003 február
5,2 5,0 0,4 8,6 0,9 1,1 3,3 -0,9 2,6
3,6 7,1 2,3 8,5 1,6 0,4 4,3 -1,3 2,6
Államháztartási egyenleg a GDP %-ában** -1,8 -5,9 -12,9*** -3,6 -4,1 +2,6 -1,8 -1,7 -3,0
Bruttó államadósság a GDP %-ában** 27,1 59,0 37,6 42,8 45,4 5,8 15,6 21,9 60,0
2004 február 2003, el zetes adatok Korábbi évekr l áthúzódó tételek egyszeri számbavétele miatt; enélkül -5,8 Eurostat, Kopint-Datorg adatbázis, nemzeti statisztikai hivatalok
Magyarország tehát Csehországgal és Lengyelországgal van többé-kevésbé azonos pozícióban; bár a két másik országban mind az infláció, mind pedig a bruttó 20
államadósság szintje lényegesen kedvez bb. A hasonlóság egyrészt az államháztartási deficit mértékében, másrészt a politikai elszántság és a társadalmi támogatottság kétségességében, harmadrészt az euró kés bbi bevezetésének célkit zésében – vagy legalábbis az efelé történ elmozdulási szándék mind határozottabb megfogalmazódásában – lelhet fel. A játékelméleti természet dilemma ebben az esetben a következ képpen fogalmazható meg: az euró túlságosan kés ire tervezett magyarországi bevezetése esetén nagy valószín séggel a t kevonzási és országkockázati pozíciók számottev átrendez dése megy végbe, mégpedig az eurózónába belép k javára és az átmenetileg kimaradók – köztük Magyarország – kárára. A kimaradás (vagy a nagyon kés i euróbevezetés, ami itt ugyanazt jelenti) kockázata tehát a hasonló fejlettség , az Európai Unióhoz velünk együtt, a GMU-hoz viszont nálunk korábban csatlakozó országokkal szembeni relatív leértékel dés. Az ennek következtében fellép , Magyarország kárára történ régión belüli t kereallokáció pedig lassúbb gazdasági növekedéssel járna. Azaz az államháztartási deficit lassúbb csökkentése miatti esetleges növekedési nyereség már rövid távon könnyen növekedési veszteségbe fordulhat, ráadásul instabilabb makrogazdasági egyensúlyi helyzet és az árfolyam-kockázat fennmaradása mellett. Ezek a megállapítások fokozottan érvényesek akkor, ha a cseh vagy a lengyel gazdaságpolitikában a magyarországinál korábbi euróbevezetés mellett jön létre konszenzus. Ebben az esetben a játékelméleti természet kockázat ugrásszer en megn . Egy ennél közvetlenebb és rövid távon fennálló motívum is szól a nagyon kés i GMUcsatlakozás ellen. Ez a pálya értelemszer en az államháztartási hiány lassabb ütem csökkentését jelentené. Azonban 2004 május 1-jét l, az Európai Unióba történ belépés id pontjától az új tagországokra is vonatkozik az EDP (Excessive Deficit Procedure), vagyis a túlzott mérték deficit miatt indítható eljárás. Ennek legnagyobb veszélye nem is a GDP 0,2-0,5%-át kitev nem-kamatozó letét, mint szankció bevezetése, hanem a Kohéziós Alapok forrásaiból történ lehetséges kizáródás. Jól mutatja ezt a fenyegetést Portugália példája. Miután a 2001-es portugál államháztartási hiányról kiderült, hogy az meghaladta a GDP 4%-át, napirendre került a szankcionálás lehet sége. Erre ugyan végül nem került sor, azonban Portugália kénytelen volt egy év alatt 1,7 százalékponttal csökkenteni az államháztartás GDP-arányos hiányát, és többszörösen "túlteljesíteni" éppen azokat a növekedési és munkaer piaci áldozatokat, amelyeket korábban megkísérelt elkerülni. Valószín , hogy – Németországgal és Franciaországgal ellentétben – a Kohéziós Alap forrásaiból történ kirekeszt déssel hatékonyan fegyelmezhet k a túlságosan expanzív költségvetési politikát folytató csatlakozó országok. Amint a fentiekb l is kiderül, ez a fenyegetés els sorban Magyarországra, Csehországra és Lengyelországra vonatkozhat, ami a játékelméleti természet probléma kiélez déséhez vezethet. Az eddigiekben a "nagyon kés i" euróövezeti belépés elleni érveket vázoltuk, rámutatva, hogy az milyen súlyos fenyegetést hordoz a harmonikus makrogazdasági pályaalakulásra. Azonban a "korai" GMU-csatlakozást tételez , ugyanakkor a reális makrogazdasági pályákhoz képest – akár a növekedési, akár az egyensúlyi folyamatokat tekintve – túlzottan optimista szcenáriónak is komoly veszélyei vannak, amint azt a 21
tavalyi év második felének pénz- és t kepiaci folyamatai mutatták. A jelenlegi adottságokat tekintve, mint Szkülla és Kharübdisz között kellene megtalálni a megfelel csatlakozási id pontot – és prezentálni mellé a külvilág számára hihet , a gazdaságpolitikai döntéshozatali centrumok egyetértésén alapuló, valamint kell politikai és társadalmi támogatottsággal bíró makrogazdasági pályát. 2.1.
Gazdasági növekedés
A továbbiakban – szem el tt tartva nem csupán az eltér céldátumok teljesítéséhez szükséges el feltételeket, hanem azok valószín makrogazdasági következményeit is – vázoljuk az euró tervezett bevezetéséhez kapcsolható alternatív makrogazdasági pályákat.14 Alapforgatókönyvnek a 2010-es, azaz a "kés i" GMU-csatlakozást tételezzük fel, a "korai" és a "nagyon kés i" alternatívákat ehhez képest mutatjuk be. A magyar gazdaság makroszint folyamatait a 2010-ig terjed id szakban dönt en két tényez alakítja: (i) a nyugat-európai (mindenekel tt a német) küls konjunkturális folyamatok, valamint (ii) a maastrichti kritériumok teljesítésének kényszere, illetve lehet sége. A gazdaságpolitika hatása a növekedési folyamatokra ennél csekélyebb, els sorban a GDP egymáshoz viszonyított komponenseit (fogyasztás, beruházás, belföldi felhasználás vs. export ill. import) érinti, miközben a nemzeti össztermék teljes reálnövekedésének ütemére hatása a fenti két tényez höz képest marginális. Egy reális makrogazdasági forgatókönyvben – összhangban a PM és az MNB vonatkozó számításaival – célszer feltételeznünk, hogy a jelenlegi gazdasági szerkezetben a magyar GDP potenciális éves növekedési üteme mintegy 4% (ami a közelmúltat tekintve a 2000-es 5,2% és a 2003-as 2,9% között éppen félúton van). Ehhez képest az egyes években kisebb-nagyobb eltérések várhatók. 2004-ben a tényleges növekedést jelent sen mérsékli – a fogyasztás és az állami beruházások visszafogott emelkedésén keresztül – a költségvetés keresletsz kít hatása, ugyanakkor segíti a küls konjunkturális helyzet javulása – a vállalati beruházások és az export számottev gyorsulása révén. 2005-2006-ban a küls konjunktúra szempontjából további szerény javulás várható, mérsékeltebb belföldi keresletsz kítéssel. Ehhez adódik, hogy 2006 választási év; s a politikai ciklikusság EU-tagként – és a reménybeli GMU-tagság várományosaként – ugyan érzékelhet en visszafogottabb lesz, mint a 2002-es választások környékén volt, de mind a bels fogyasztásra, mind a közösségi beruházások dinamikájára jelent s pozitív hatást gyakorol majd. A középtávú id szak második felében – 2007-2010 között – ugyanakkor a potenciális kibocsátásnak megfelel ütemben b vülhet majd a magyar GDP. Ezen belül a beruházások és a külkereskedelem átlag feletti dinamikájú növekedése valószín .
14
22
Az általunk reálisnak ítélt makrogazdasági pálya felrajzolásához nagyban támaszkodtunk a KopintDatorg 2004. januári Középtávú makrogazdasági prognózisára, illetve figyelembe vettük a "Magyarország Középtávú Gazdaságpolitikai Programja az Uniós Csatlakozás Megalapozásához" (Magyar Köztársaság Kormánya, PM, 2003. augusztus) valamint az NFT-t tartalmazó "Hungarian National Development Plan 2004-2006" (Magyar Köztársaság Kormánya, MEH, 2003. március 28.) dokumentumokat.
"Korai" GMU-csatlakozás esetén 2005-2006-ban 0,5-1 százalékponttal alacsonyabb lehet a lakossági és a közösségi fogyasztás növekedése, ehhez azonban valamivel gyengébb importnövekedés is társul. Mindez – a közvetett hatásokat is figyelembe véve – a következ két évben közel 0,2 százalékponttal lassabb, .2007-2010 között viszont hasonló mértékben gyorsabb GDP-b vülést jelentene. 2010 utáni GMU-csatlakozás esetén ugyanakkor 2006-tól az ország leértékel dése (és ennek következtében a Magyarország kárára történ t ke-átcsoportosítás) miatt a f forgatókönyvben szerepl nél évr l évre mintegy 0,3 százalékponttal kisebb növekedés valószín . 2.2. táblázat A gazdasági növekedés és összetev i (változás az el z évhez képest %-ban) 2010-es GMU-csatlakozást feltételezve 2002
2003
2004
2005
Tény GDP összesen Belföldi felhasználás Magánfogyasztás Közösségi fogyasztás Állóeszköz-felhalmozás Export Import
3,5 5,4 9,3 4,8 8,0 3,7 6,2
2006
2007
20082010
4,0 3,8 3,8 2,0 5,2 8,7 7,8
4,0 3,9 3,8 0,5 5,7 7,7 7,2
Prognózis 2,9 5,5 6,5 1,9 3,0 7,2 10,3
3,4 3,3 2,4 0,0 5,5 15,2 14,3
4,3 4,2 3,7 1,0 6,5 12,0 11,5
4,5 4,8 4,3 3,0 8,2 8,4 8,8
Forrás: KSH, Kopint-Datorg
2.2.
Makrogazdasági egyensúly, az egyes gazdasági szektorok finanszírozási képessége, illetve igénye, küls forrásbevonás
A gazdasági növekedésnél az euró bevezetésének id zítése lényegesen komolyabb hatást gyakorol az egyensúlyi helyzet alakulására. E tekintetben a jelenlegi helyzet nem túlságosan kedvez : a folyó fizetési mérleg hiánya 2003-ban – a tavalyi utolsó negyedévben megfigyelhet látványos javulás ellenére is – negatív rekordot ért el. Ebben az államháztartás közvetve és közvetlenül is felel s volt: egyrészt megn tt (és megdrágult) az állam küls forrásbevonása, másrészt – az államilag támogatott lakáshitelek ugrásszer növekedése következtében – gyakorlatilag lenullázódott a háztartások nettó megtakarítási pozíciója. A helyzetet nehezíti, hogy az államháztartás – részben a 2001-t l 2003-ig tartó, a termelékenységjavulást és a versenyszektor béremelkedését többszörösen meghaladó költségvetési "bérfelzárkózási" politika, részben demográfiai okok miatt – 2004 elején nem pusztán átmenetileg, hanem strukturálisan van nehéz pozícióban. Ez azt jelenti, hogy a bér- és társadalombiztosítási kiadások, illetve az ismét növekv államadósság miatti kamatkiadások, valamint az EU-források igénybevételének társfinanszírozási kötelezettsége után fennmaradó kiadási mozgástér minimális.
23
A makrogazdaság egyensúlyi mutatói (a GDP %-ában) 2010-es GMU-csatlakozást feltételezve 2002
2003
2004
2005
Tény Folyó fizetési mérleg egyenlege* Államháztartás egyenlege Bruttó államadósság
-7,1 -9,3 57,1
2006
2.3. táblázat
2007
20082010
-5,5 -2,9 58,0
-5,2 -2,7 56,5
Prognózis -8,9 -5,9 59,0
-7,6 -4,9 59,5
-7,1 -4,1 59,6
-6,4 -3,3 58,8
*Jelenlegi módszertan szerint, újrabefektetett jövedelmekkel együtt Forrás: MNB, PM, Kopint-Datorg.
A fenti táblázatban egy ambiciózus, de a fiskális és monetáris politikai döntéshozók zökken mentes m ködése, valamint a társadalmi és gazdasági szerepl k alapvet középtávú célokban történ konszenzusra jutása esetén mérsékelt (növekedési és fogyasztási) áldozatvállalással járó makrogazdasági pályát vázolunk, amely az egyensúlytalanság mérséklésére irányul.15 Ez a pálya összhangban van a 2. táblázatban kifejtett növekedési prognózisunkkal. Az egyensúlyi mutatókat illet en azzal számolunk, hogy az államháztartás hiányának csökkenése – az említett strukturális, valamint a politikai determinációk miatt – csak fokozatos, a mindenkori megel z évhez képest nominálisan legfeljebb 100 milliárd forint lehet. Még ennek elérése is er teljesen visszafogott kiadásnövekedést igényel, különösen a 2004-2005-ös években. A vázolt pálya feltételezi, hogy a fiskális döntéshozók számára a makrogazdasági stabilitás helyreállítása és fenntartása az id szak egészében prioritást élvez a társadalompolitikailag mégoly indokoltnak tetsz bérfelzárkóztatási és támogatáspolitikai szándékokkal szemben. Ebben az esetben valószín a küls egyensúlyhiány gyors mérsékl dése is. A vállalatok technológiai beruházási célú importja ugyan várhatóan tovább élénkül (ami a hosszútávú gazdasági fejl dés szempontjából örvendetes, ugyanakkor a rövidtávú egyensúlyhiányt növeli), azonban – az államháztartás keresleti hatásának fent vázolt visszafogása mellett – fokozatosan emelkedésnek indulnak a (nettó) lakossági megtakarítások. Mindez mérsékli a küls forrásbevonás szükségességét, és az országkockázati prémium csökkenésén keresztül jelent s kamatcsökkentést tesz lehet vé, mérsékelve ezzel a költségvetés kamatterheit. Ahhoz, hogy a küls egyensúlyhiány mérsékl dése milyen pályán mehet végbe – és milyen hatást gyakorol erre az euró bevezetésének id zítése –, érdemes részletesebben 15
24
Az utóbbi hónapokban a maastricht-i kritériumok teljesíthet ségével kapcsolatosan sokasodnak azok a pesszimista vélekedések, amelyek szerint a 2008-2010 közötti "elvi" teljesíthet ség Magyarországon azért nem lesz a "gyakorlatban" megvalósítható, mert a 2006-os választások, illetve politikai kultúránk (amely a stabilitással szemben az újraelosztást preferálja) ezt nem teszik lehet vé. Ellenérvként érdemes megemlíteni, hogy 4 évvel a GMU-csatlakozás el tt – a kedvez politikai kultúrájú országoknak éppenséggel nem tekinthet – Görögország és Olaszország lényegesen távolabb volt a maastricht-i kritériumoktól, mint ma Magyarország 2008-hoz képest (ráadásul Görögországban közvetlenül a GMU-csatlakozás el tti évben tartották a parlamenti választásokat).
áttekintenünk a gazdaság egyes szektoraiban a megtakarítói / hitelfelvev i pozíció alakulását. Az államháztartási hiány valószín pályáját már tárgyaltuk, a vállalatok nettó finanszírozási igénye pedig a küls konjunkturális ciklusoktól függ els sorban. Ebb l az is nyilvánvaló, hogy a küls egyensúlyhiány és a külföldi forrásbevonás szükségessége, illetve az államadósság alakulása dönt en két tényez n múlik: a küls hiány mértékében a háztartások megtakarításának és hitelfelvételének egyenlege, a hiány finanszírozásában pedig a m köd t ke-beáramlás játszik kulcsszerepet. Az euró bevezetése a lakossági nettó megtakarításokra – a hitelkamatok lemorzsolódásán keresztül – enyhe negatív, a m köd t ke-beáramlásra viszont er s pozitív hatást gyakorol – pontosabban a bevezetés jelent s halasztása gyakorol er sen negatív hatást – , azaz összességében mérsékli a küls adósságterheket. Az alábbi táblázatban a gazdaság f szektorainak küls forrásbevonási igényét mutatjuk be; amelyben a lakossági megtakarítások egyenlegének csak lassú talpra állásával számolunk – a megtakarítások érzékelhet emelkedése mellett ugyanis a hitelfelvétel trendszer emelkedése is valószín (err l részletesebben lásd a fejezet függelékét). 2.4. táblázat A gazdaság egyes szektorainak nettó finanszírozási képessége (+), illetve igénye (-) (a GDP %-ában), 2010-es GMU-csatlakozást feltételezve 2002
2003
2004
2005
2006
2007
20082010
Tény Vállalatok Államháztartás Háztartások Összes külföldi forrásbevonás*
0,9 -9,6 2,7 -6,2
Prognózis -2,9 -6,2 0,2 -8,5
-5,2 -4,9 2,5 -7,6
-6,3 -4,1 3,3 -7,1
-6,7 -3,3 3,6 -6,4
-6,5 -2,9 3,9 -5,5
-6,5 -2,7 4,0 -5,2
* a pénzügyi szektorral és a háztartásokat segít non-profit intézményekkel együtt Forrás: MNB, Kopint-Datorg
Ami a küls hiány finanszírozását illeti: az euró bevezetése egyértelm en pozitívan hat az újrabefektetett jövedelmek nagyságára. Márpedig a Magyarországon m köd multinacionális nagyvállalatok által visszaforgatott jövedelmek aránya dönt fontosságú a finanszírozás szempontjából. 2003-ban az összes beáramló közvetlen t kebefektetésen belül több mint 90%-os volt a visszaforgatott profit aránya, de a középtávú id szak egészében is 60-80% közötti hányad valószín . Az euró 2010 utáni bevezetése esetén éppen az újrabefektetett jövedelmek lennének nagyságrendileg kisebbek; a térség több országában jelen lev multinacionális cégek ugyanis Magyarország kárára (és a GMUhoz korábban csatlakozó gyáregységeik javára) csoportosítanák át a keletkezett profitokat, azaz másutt b vítenék termelési kapacitásaikat.
25
A m köd t ke-áramlás f komponensei (millió euró), 2010-es GMU-csatlakozást feltételezve 2002
2003
2004
2005
Tény M köd t ke-áramlás, nettó M köd t ke-kiáramlás M köd t ke-beáramlás Ebb l: újrabefektetett jövedelmek Újrabefektetett jövedelmek az összes m köd t ke-beáramlásból (%)
2006
2.5. táblázat
2007
20082010
Prognózis
2,7 -0,3 3,0 1,9
0,8 -1,4 2,2 2,0
2,3 -1,2 3,5 2,2
2,7 -1,0 3,7 2,5
2,4 -1,3 3,7 2,8
2,5 -1,5 4,0 3,2
2,7 -1,5 4,2 3,4
63,1
91,8
68,6
75,7
81,1
80,0
81,0
Forrás: MNB, Kopint-Datorg
A f forgatókönyvhöz képest az euró "korai" bevezetése természetesen az államháztartás hiányának gyorsabb csökkentését és a folyó fizetési mérleg hiányának valamivel nagyobb mérsékl dését jelentené. A folyó fizetési mérleg deficitjét azonban Magyarország a középtávú id szakban biztosan nem tudja kin ni, ugyanis mind az áruforgalom, mind pedig a jövedelemáramlások területén tartósnak ígérkezik a deficit: az energiaimport és a modernizációs célú technológia-behozatal, illetve a befektet multinacionális nagyvállalatok profitrepatriálása miatt. (A jövedelmeknél és az üzleti szolgáltatásoknál keletkez hiány miatt a folyó fizetési mérleg egyenlege még a felzárkózási bajnok Írországban is deficites, ahol az áruforgalom korábbi passzívuma a felzárkózás bizonyos szakaszában, 1984 után jelent s többletbe fordult. Magyarországon erre aligha számíthatunk, a jövedelmeknél növekv hiányra viszont annál inkább.) A "korai" bevezetés el nye inkább a folyó fizetési mérleg korlátjának lazulásában – következésképpen a gyors technológiai modernizáció lehet ségében –, másrészt a nagyobb m köd t ke-beáramlásban jelentkezne: a t keátcsoportosítási játékban ekkor nagyobb valószín séggel lehetnénk a "nyertes" oldalon. A "nagyon kés i" bevezetés ellen pedig éppen az szól, hogy ekkor Magyarország minden bizonnyal vesztese lenne a t ke-reallokációs folyamatoknak. Az árfolyampolitika, mint lehetséges rövidtávú költség- és ár-versenyképesség javító eszköz fennmaradása pedig kétes érték , s t, az önálló árfolyam tapasztalatilag inkább a küls sokkok forrása, semmint azokra szolgáló gyógyír. 2.3.
Árak, árfolyamok, munkaer piaci trendek
A maastricht-i kritériumok 2006-2008 közötti teljesítéséhez – ami a 2008-2010 közötti id szakban történ GMU-csatlakozás feltétele – szükséges nominális konvergenciapályának az államháztartási deficit GDP-arányosan legfeljebb 3%-ra történ csökkentése mellett a fogyasztói árak 2,5-3%-osra mérséklése is szükséges. Ez a hatósági árakból és adóemelésekb l adódó 2004-es inflációs sokk után szintén csak komoly elszántság esetén, de teljesíthet 2006-2008 között. Kérdés, hogy ez a
26
dezinflációs pálya mennyiben tekinthet növekedési áldozattal.
optimálisnak, illetve nem jár-e túlzó
A f veszélyt itt nem is maga a dezinfláció ténye, hanem inkább megvalósulásának típusa jelentheti. Ha a dezinflációt hatósági árbefagyasztások és túlságosan er s forintárfolyam (illetve az ennek érdekében magasan tartott kamatszint) vezényli, miközben az éves nominális béremelkedés 8-9% között marad, a béreket terhel adók és járulékok aránya (azaz a munkát terhel adó-ék) pedig nem csökken érdemben, úgy az "er ltetett dezinfláció" miatti növekedési áldozat akár évi 0,3-0,5 százalékpont is lehet. A gazdasági és politikai szerepl k közelmúltbeli viselkedése alapján egy ilyen szcenárió bekövetkezése sajnos távolról sem kizárt. Holott a felülr l vezényelttel szemben a megegyezésen alapuló dezinfláció számos sikeres példája adott: az univerzális sikerállam, Írország mellett a GMU-csatlakozást kifejezetten nehéz kiinduló helyzetb l teljesít Olaszország, Görögország vagy az Eurózónába várhatóan zökken mentes pályán bemasírozó, az EU-ba velünk együtt belép Szlovénia példája.16 Megítélésünk szerint a f forgatókönyvhöz képest "korai" GMU-csatlakozást éppen az teszi er sen kétségessé, hogy a gazdasági és politikai szerepl k közötti bizalomhiány miatt a megegyezésen alapuló dezinfláció esélyei jelenleg rosszak. Ilyen körülmények között pedig a növekedési áldozatok túlságosan is nagyok lehetnek a "kés i" csatlakozáshoz képest. A 2010 utáni GMU-belépés célkit zése ugyanakkor a dezinflációs folyamat elhúzódása miatt tartósíthatja a magas nominális béremelkedés – gyors áremelkedés – volatilis árfolyam-alakulás kedvez tlen kombinációját, ami közvetve, els sorban a makrogazdasági stabilitás hiánya miatt ugyancsak érzékelhet növekedési áldozatokkal járna. Árak, árfolyamok, bérek, munkaer piaci mutatók 2002
2003
2004
2005
Tény Fogyasztói árak (el z év=100) Ipari termel i árak (el z év=100) Forint/euró éves átlag Nettó reálkeresetek (el z év=100) Foglalkoztatás (el z év=100) Munkanélküliségi ráta (%)
105,3 99,2 243,0 113,6 100,1 5,8
104,7 102,4 253,5 109,2 101,4 5,9
2006
2.6. táblázat 2007
20082010
102,9 101,0 252,0 103,0 100,5 5,6
103,0 101,5 252,0 103,0 100,5 5,5
Prognózis 106,6 105,6 253,0 101,6 100,3 5,9
104,8 103,5 252,0 103,2 101,0 5,8
103,8 102,4 252,0 104,4 101,1 5,6
Forrás: KSH, MNB, Kopint-Datorg 16
Minderr l részletesen lásd a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet társadalmi megállapodásokról készült országtanulmányait, kiemelten a Szlovéniáról szóló, Social Agreement for the Period 2003-2005 cím áttekintést. A 2003 áprilisában a szlovén kormány, a munkaadók és a munkavállalók valamennyi mértékadó szervezetének egyetértésével megkötött átfogó társadalmi-gazdasági megállapodásnak a központi célkit zése éppen a növekedés és a dezinfláció optimális pályájának biztosítása; ehhez a sz kebb értelemben vett makrogazdasági kérdéseken (ár-, árfolyam- és béralakulás, államháztartási kiadások nagysága) túlmen en az adózást, a munkaer piacot, az oktatást, és az egészségügyet érint alapkérdésekben is érdemi megállapodást sikerült kötni. 27
Adalékok a forint árfolyam-alakulásához és az ERM-2 árfolyam-mechanizmusba történ belépéshez Az euró bevezetéséig a forint árfolyamának alakulására az alábbi er sít , illetve gyengít tényez k lehetnek hatással: A Balassa-Samuelson hatásból ered en a felzárkózó országokban a külkereskedelmi forgalomba kerül javak magasabb termelékenységnövekedésének betudhatóan egyensúlyi reálfelértékel déssel számolhatunk. Ez a folyamat vagy a partnerországokénál magasabb infláción, vagy a nominális árfolyam felértékel désén, vagy ezek kombinációján keresztül megy végbe. Mivel a maastrichti kritériumok egyike az inflációs ráta leszorítására vonatkozik, ugyanakkora reálfelértékel dést valószín leg magasabb nominális felértékel déssel lehet megvalósítani. Az euró bevezetéséig tartó id szakban, illetve az ERM-2 árfolyam-mechanizmuson belül viszont nem kell az árfolyam túlzott er södését l tartanunk. Egyrészt a BS-hatás csak hosszabb távon jut érvényre, másrészt az újabb ökonometriai elemzések szerint a kelet-közép-európai csatlakozó országokban az egyensúlyi reálfelértékel dés mértéke éves szinten alig 2%-ra becsülhet – ez pedig stabil árfolyam mellett, magasabb infláción keresztül is képes megvalósulni. Szintén az er södés irányába hat, hogy a konvergencia-folyamat el rehaladtával, az euró kit zött id pontjának egyre valószín bbé válásával n a befektet i bizalom. Görögország 1994-t l 1999-ig az „er s drachma politikáját” folytatta, az árfolyamot nominális horgonyként használva a dezinflációhoz. A kamatokat ezért igen magas szinten tartották, így a dezinflációval párhuzamosan a drachma árfolyama csak enyhe leértékel d tendenciát mutatott. Görögország végül akkor lépett be az ERM-2-be, amikor már a nominális konvergencia kell szintjét érte el. Ekkor a drachmát egycsapásra 12,3%-kal leértékelték, hogy kompenzálják a korábbi "er s drachma politika" versenyképességet gyengít hatását. Ezzel párhuzamosan újabb stabilizációs és strukturális reformokról döntöttek, hogy a leértékelés inflációs hatását kiküszöböljék. Írországban 1995 júliusától er s felértékel dés volt tapasztalható, ami nyilvánvalóan összefüggött azzal, hogy az ország a kilencvenes évek közepén kezdte meg látványos felzárkózását – els sorban a nagymérték t kebeáramlás hatására. A felértékel dés Írország kétéves ERM-2 mérési periódusában is folytatódott – de csak az els évben. A másodikban azután az ír font teljesen „ledolgozta” korábbi er södését és nagyjából ugyanazon az árfolyamon vezették be az eurót, mint amelyen 1996 közepén állt. Ha azonban a kit zött célok nem hitelesek, vagy a magyar gazdaságban fundamentális zavarok lépnének fel, a t kebeáramlás könnyen megfordulhat, ami a forint gyengülésével járhat – mint az tapasztalható volt az idei év elején. (A forint persze gyengülhet akkor is, ha ez a gazdaságpolitikai szándék, például a versenyképesség árfolyam alapú javítását szem el tt tartva.) Egyértelm en tehát nem jósolható meg a forint árfolyamának alakulása. -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.Az Európai Unión belül, de még az Eurózónán kívül töltött id t célszer két periódusra bontani. Az els ben érdemes az Európai Unió és a GMU által megkívánt, még hiányzó reformokat végrehajtani, a másodikban pedig, az ERM-2-be belépve, már csak apróbb korrekciókat tenni. Összességében az ERM-2-be való belépést célszer arra az id pontra halasztani, amikorra a kritériumok teljesítéséhez szükséges strukturális és intézményi reformok már megvalósultak. Ezzel összhangban érdemes az árfolyammechanizmusban a minimális két évet eltölteni, és az árfolyamot ezen id szak alatt minél stabilabban tartani. 28
A "mikor" mellett az euróövezeti csatlakozás (és közvetve a makrogazdasági pályaalternatívák) kulcskérdése a "milyen árfolyamon". Ehhez szorosan kapcsolódó kérdés, hogy mikor és milyen középárfolyammal érdemes Magyarországnak belépnie a GMU-csatlakozás el szobáját jelent ERM-2 árfolyam-mechanizmusba. Mivel jelenleg Magyarország gazdasági fejlettsége, ár- és bérszínvonala egymással harmonikus viszonyban17 van, a versenyképességi szempontok miatt az árfolyam túlzott felértékel dése nem lenne célszer . Ugyanakkor számos tényez egyértelm en a forint er södése irányában hat (ezekr l, illetve a kapcsolódó görög és ír tanulságokról lásd keretes írásunkat). Mindezek miatt a következ években végig stabilan 252 forint/euró árfolyammal számolunk, ami ugyan er sebb a 2004 els negyedévi 260 HUF/EUR árfolyamnál, azonban gyengébb, mint a tanulmányunk lezárásának napjaiban aktuális 248-249 közötti árfolyam. A változatlan árfolyammal számoló prognózis gazdaságpolitikai mondandója: az árfolyam-politikának (és a többnyire eszközéül szolgáló kamatpolitikának) a mostani helyzetben stabilitás-orientáltnak kell lennie, minimalizálva az árfolyam volatilitását. Az ERM-2-be pedig el rehaladottabb fiskális konszolidáció és dezinfláció mellett, az euróövezeti csatlakozás céldátumától függ en 2006 vagy 2007 elején érdemes belépni, amikor esetleg sor kerülhet egyszeri leértékelésre (ezt azonban nem tartjuk kívánatosnak, mivel megítélésünk szerint rövidtávú addicionális inflációs hatása miatt csökkentené az átfogó gazdaságitársadalmi egyezségek, ár-bér megállapodások megkötésének esélyét). A foglalkoztatás és a béremelkedés lehetséges pályája mögött meghúzódó motívumokat részletesen tárgyaljuk a bérfelzárkózással és a munkaer piaci kérdésekkel foglalkozó 5. fejezetben, ezért itt csak a legfontosabb szempontokat emeljük ki. Egyrészt, a stabil, zökken mentes makrogazdasági pálya az id szak egészében csak a gazdasági teljesítmény növekedését l valamivel elmaradó nettó reálkereset-emelkedést tesz lehet vé. Ez alól a "szabály" alól még a politikai ciklus szerint kiemelt id szak sem jelenthet látványos kivételt. Másrészt, a foglalkoztatás b vülése – és a kelet-középeurópai összevetésben is példátlanul alacsony gazdasági aktivitási ráta növekedése – csak a versenyszektor számottev foglalkoztatási expanziója esetén valósulhat meg, mivel az államháztartás kényszer takarékossága miatt a költségvetési szektor minden bizonnyal nettó létszámleadó lesz. Ez pedig ugyancsak a gazdasági növekedést l kissé elmaradó reálkereset-emelkedés, és az árfolyam-stabilitás szükségességét húzza alá, amely megállapodáson alapuló dezinflációs pálya esetén a "korai" euróövezeti csatlakozást is lehet vé tenné, ennek hiányában viszont inkább a "kés i" GMU-belépés realisztikus (még az egyéb feltételek kedvez alakulása esetén is). Az euró 2010-es bevezetésével számoló alapforgatókönyvünk szerint 2004-2010 között éves átlagban közel 3%-os nettó reálkereset-emelkedés, szerény, de folyamatos foglalkoztatás-b vülés és a munkanélküliségi ráta stagnálása, majd enyhe csökkenése várható. Ehhez képest a "korai" céldátum foglalkoztatási hatásaiban – a t keáramlási folyamatok kedvez bb alakulásának, illetve a számottev bb költségvetési létszámcsökkenésnek ered jeként – 17
Err l részletesen lásd: Oblath Gábor (2004): Magyarország reálgazdasági, ár- és bérkonvergenciájának kilátásai. In: Palócz Éva (szerk.): Az árak, a bérek és az infláció várható alakulása a csatlakozást követ en, az adórendszer harmonizálásának hatása az árszínvonalra. KopintDatorg, Budapest 29
semleges, miközben csak valamivel lassúbb reálbéremelkedés mellett járható. A GMUcsatlakozás bizonytalan, távoli jöv be történ kitolódása ugyanakkor az id szak egészét tekintve mind foglalkoztatási, mind bérhatásaiban negatív lenne, mivel legkés bb 2006tól m ködésbe lépnének azok a Magyarország kárára történ t keátcsoportosítási folyamatok, amelyek miatt az addigi átmeneti foglalkoztatási- és bér-nyereségek egyértelm veszteségbe fordulnának. Végül néhány összegz megjegyzés az euró bevezetésének id zítése és a makrogazdasági pályaalternatívák közötti kapcsolatról. A "nagyon kés i", 2010 utánra tolódó GMU-csatlakozás hátrányai Magyarországnak – az EU-hoz velünk együtt, az eurózónához viszont nálunk lényegesen korábban csatlakozó kelet-közép-európai országokkal szembeni – leértékel dése miatt egyértelm ek. Nemcsak a tovább fennálló külgazdasági sebezhet ség és árfolyamkockázat, hanem a m köd t ke-vonzás kedvez tlenebb alakulása folytán (és ennek közvetett növekedés-lassító, illetve negatív foglalkoztatási hatásai miatt) is. Ráadásul az EU-csatlakozás után megváltozó jogi kontextus miatti megfontolások – mindenekel tt az államháztartási deficit túlzott mértéke miatti eljárás (EDP), és emiatt a Kohéziós Alap pénzforrásaiból történ kirekeszt dés veszélye – is határozottan az euróövezeti tagság belépésének (illetve a szükséges feltételként szolgáló maastrichti kritériumok teljesítésének) halogatása ellen szólnak. Valódi gazdaságpolitikai alternatívaként tehát a "korai" és a "kés i" céldátumok által kijelölt 2008-2010 közötti GMU-tagság merül fel. A "korai" és a "kés i" csatlakozás között a 2010-ig terjed id horizonton nincs érdemi különbség a növekedési teljesítményt (a növekedési áldozat mértékét) tekintve. Az egyensúlyi és a stabilitási szempontok ugyanakkor a minél korábbi euróövezeti belépés mellett szólnak. Megítélésünk szerint a "korai" belépés okán felmerül áldozatok nem annyira növekedési természet ek, hanem inkább a lassúbb béremelkedések és a költségvetési szektor alacsonyabb foglalkoztatási szintje miatt rövidtávú (és kismérték ) munkaer piaci áldozatokat jelentenek. A miel bbi GMU-csatlakozáshoz szükséges államháztartási hiánycsökkentés, illetve dezinfláció miatti rövidtávú áldozatok és kés bb nyerhet hasznok közötti viszony sok tekintetben analóg a kilencvenes évek eleji privatizáció (és a választott konszolidációs és privatizációs technikák) rövidtávon ellentmondásos, hosszabb távon viszont egyértelm en pozitív hatásaival. Az euró "korai" bevezetésének id zítése ellen szól ugyanakkor, hogy – folytatva az analógiát, szemben például a privatizáció melletti nyilvánvaló egykori konszenzussal – kétséges a maastrichti kritériumok gyors teljesüléséhez szükséges politikai elszántság és társadalmi támogatottság. Valószín leg ezt tekinthetjük a "korai" és a "kés i" belépés közötti választás próbakövének: amennyiben – a szlovén példához hasonlóan – sikerül átfogó társadalmi-gazdasági megállapodást (vagy legalább az árak és a bérek középtávú alakulásáról részleges megállapodást) kötni, úgy lehetséges és célszer a 2008-as GMUcsatlakozás. Ennek hiányában viszont csak egy-két évvel kés bbi, 2009-2010-es euróbevezetéssel érdemes számolni. A túlságosan ambiciózus, de a nemzetközi intézmények, illetve a pénz- és t kepiaci szerepl k szerint (éppen a kell társadalmipolitikai elszántság hiánya miatt) teljesíthetetlen menetrend ugyanis menthetetlenül elbukik, kárhozatra ítélve a részleges áldozatvállalásokat is.
30
Függelék a 2. fejezethez A lakossági megtakarítások és a hitelfelvétel alakulásáról Az elmúlt két évben a magyar háztartások nettó megtakarítási rátája páratlan mértékben esett vissza. Míg 2000-2001-ben még 7% körül volt, addig 2003-ra a nettó megtakarítási ráta lényegében lenullázódott. Ennek legf bb oka a hitelfelvételek drasztikus megugrása, noha tavaly a bruttó megtakarítások nominális értéke is csökkent valamelyest. 2003-ban a háztartások hitelfelvételi egyenlege és folyó bruttó megtakarítása lényegében megegyezett, vagyis a háztartási szektor jóformán semmilyen mértékben nem finanszírozott más szektorokat. (A tavalyi év els három negyedévében a nettó pénzügyi megtakarítások értéke negatív volt, azaz a háztartások is küls finanszírozásra szorultak.) 2.7. táblázat A háztartások pénzügyi megtakarításai (Mrd forint) és megtakarítási rátája (%) 2001 Bruttó megtakarítás (mrd Ft) Hitelfelvételi egyenleg (mrd Ft) Nettó finanszírozási képesség (mrd Ft) Nettó pénzügyi megtakarítási ráta (%)*
1147 393 757 7,1
2002 1220 767 457 3,2**
2003 1208 1166 42 0,3**
*az összes háztartási jövedelem arányában **becslés Forrás: MNB
E változás kihatott a nettó pénzügyi vagyon alakulására is. A kötelezettségek növekményének megugrása miatt a nettó pénzügyi vagyon növekedési üteme a korábbinak töredékére lassult. A háztartások eladósodottságának növekedését jelzi, hogy míg a 2001 végi hitelállománynak az éves háztartási jövedelemhez viszonyított aránya még csak 9% volt, addig ugyanez az arány 2003-ban már meghaladta a 20%-ot. Mármost a háztartások növekv eladósodásában és a nettó pénzügyi megtakarítási ráta csökkenésében nincs semmi meglep . Azokban a feltörekv gazdaságokban, amelyek keresztülmentek a pénzügyi liberalizáción, ráadásul ráálltak egy tartósnak ígérkez növekedési pályára, többnyire mindkét folyamat megfigyelhet volt.18 A hitellehet ségek kib vülése fellazította a háztartások likviditási korlátját, és ahol ez a jöv re vonatkozó aránylag optimista várakozásokkal párosult, ott a lakossági kereslet felfutása tipikusan túlment a jövedelemnövekedés adta korlátokon. Az már kevésbé jellemz , hogy a nettó megtakarítás értéke megközelítse a nullát, s t id legesen negatívba forduljon. A magyar fejlemények leginkább a portugál esethez hasonlíthatóak, ahol a hitelfelvételek megugrása a jelzáloghitelek feltételeinek javulását követte. (Portugáliában 1998-ban a háztartások nettó finanszírozási igénye a GDP 1%-át tette ki.)
18
Lásd Árvai-Menczel (2000) 31
Magyarországon a folyamatot kiélezte, hogy 2002-2003-ban a hitelek megugrása, a nettó pénzügyi 2000 megtakarítások drasztikus nominális 1500 visszaesése egybeesett a lakossági jövedelmek páratlan ütem b vülésével. 1000 Ez különösen er s felhalmozódott 500 fogyasztáséhséget sugall, amely 0 ideiglenesen semlegesítette a háztartások óvatossági motivációit. (Ha el is tekintünk a hitelfelvételekt l, és a bruttó pénzügyi megtakarítást tekintjük, Brut tó pü. v. K ötele zet t sé gek a háztartások a 2002. évi N et tó pü. v. jövedelemnövekménynek kevesebb mint 5%-át, 2003-ban pedig kevesebb mint 1%-át takarították meg. Persze ebben nem csak a fogyasztás, hanem a megtakarítás-állomány lakásberuházásokkal összefügg leépítése is tükröz dik.) Hasonló hatással jártak a rendkívül nagyvonalú lakáshitel-kedvezmények. Q
4
3
2
20
03
Q
03
20
Q1
20
03 Q
Q4
20
20
02
03
3
2
Q
02
Q
20
02
20
02
20
20
01
Q4
Q1
A háztartások pénzügyi vagyonának év/éves változása (Mrd forint)
A megtakarítások jöv beli alakulását illet en el ször is abból indulunk ki, hogy a viszonylag alacsony megtakarítási ráta maradandó jellemz je lesz a háztartási viselkedésnek. Noha idén a hitelfelvételek viharos növekedése valószín leg megtorpan a jövedelemvárakozások visszafogása nyomán, de ami a középtávú trendet illeti, a háztartások eladósodása, a hitelállománynak a jövedelmekét érzékelhet en meghaladó növekedése trendszer en tovább folytatódik. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a bruttó pénzügyi megtakarítások idén lendületet kapnak, és 2010 közelébe érve a bruttó pénzügyi megtakarítási ráta megközelíti a 90-es évek második felében jellemz , 12% körüli vagy azt meghaladó értéket.
2.8. táblázat Megtakarítási ráta (a háztartási jövedelem %-ában) 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
20082010
Tény Bruttó megtakarítási ráta Nettó megtakarítási ráta Forrás: MNB, Kopint-Datorg
32
10,9 8,4
Becslés 10,7 7,1
10,0 3,2
Prognózis 8,8 0,3
10,0 3,4
10,9 4,5
11,6 5,0
12,4 5,2
13,8 5,7
3.
Nemzetközi tapasztalatok a euró bevezetése felé vezet úton
A nominális és a reálkonvergencia összefüggéseir l, illetve „átváltási” kérdéseir l a déleurópai országok, Portugália, Spanyolország és Görögország tapasztalatai alapján is igyekeztünk tájékozódni. Ezen országoknak az ERM-tagság idején, illetve az GMUcsatlakozásra való felkészülés során mutatkozó párhuzamos, vagy éppen ellentétes fejl dése, az elért eredmények és a megélt kudarcok hazai vonatkozású tanulságokkal is szolgálnak. El ször ezeket kíséreljük meg röviden összefoglalni. El ljáróban szeretnénk leszögezni, hogy a vizsgált országok nemcsak jóval korábban19, hanem egészen más körülmények között és a gazdasági fejl désnek egészen más, országonként is eltér szakaszában csatlakoztak az Unióhoz, illetve korábban az EKhoz. Valamennyien tagjai voltak az unió els árfolyam-együttm ködési mechanizmusának (ERM). Mindannyiukat érintette az 1992/93. évi ERM-válság, ami rövid id n belül az árfolyam-együttm ködés reformjához, a korábbinál rugalmasabb ERM2 felállításához vezetett. Az unión belül, az alapító tagországokkal együtt élték meg az egységes bels piac kialakítását a 80-as évek közepén, s Görögország kivételével alapító tagjai voltak az Európai Gazdasági és Monetáris Uniónak. Mindez egyben azt is jelenti, hogy – ha nem is a kezdetekt l fogva, de – cselekv részesei voltak az integrációs folyamatnak. Emellett b ven volt lehet ségük arra, hogy kiaknázzák az integráció formálódásának, mélyülésének pozitív következményeit. Végül, de nem utolsó sorban az unió mind a mai napig olyan támogatási rendszert „üzemeltet”, tart fenn, amelyet jórészt éppen az úgynevezett kohéziós országok igényeire, szükségletéhez szabtak. Ebb l több dolog is következik. Egyrészt az, hogy ezen országok felzárkózása az unióhoz már az unión, illetve az EK-n belül kezd dött, illetve zajlott le; másrészt az, hogy ezen országok puszta részvételükkel, nem annyira szavazataikkal (beleszólási jogukkal), mint inkább az általuk elért eredményekkel és elszenvedett kudarcokkal maguk is tényez i lettek az GMU-s feltételrendszer kialakításának. Végül, de nem utolsó sorban a kohéziós országok felzárkózási folyamatát nagyban segítették, el mozdították az uniós támogatások. Az alábbiakban áttekintjük, hogyan álltak a nominális konvergencia-folyamat terén elmaradottabb EU-tagállamok20 a kilencvenes években a konvergencia-folyamat megvalósítása terén. Spanyolország, Portugália és Görögország Magyarországhoz hasonlóan jóval alacsonyabb egy f re jutó jövedelemmel rendelkezett, mint az Európai Unió többi tagállama, és hazánkéhoz hasonló makrogazdasági problémákkal is nézett szembe.
19 20
Görögország 1981-ben, Portugália és Spanyolország 1986-ban csatlakozott az európai integrációhoz. Bár Olaszország egy f re jutó jövedelme vásárlóer paritáson nagyjából az EU átlagával egyezett meg, kiemelked en magas államháztartási hiánya és bruttó államadóssága, valamint Magyarországéhoz hasonló dezinflációja miatt – azaz rossz nominális teljesítménye - szintén bevonjuk a vizsgálatba. 33
A konvergenciafolyamat állása öt évvel az euróbevezetés el tt infláció 3.0 2.0
1.0 kamatszint
0.0
ÁHT-hiány
államadósság maastrichti kritérium Görögország 1996 Spanyolország 1994
Magyarország 2003 Olaszország 1994 Portugália 1994
Forrás: saját számítások Eurostat alapján
Mint az 1. ábrából látszik, öt évvel az euró tervezett bevezetése el tt a vizsgált négy ország semmivel sem volt jobb helyzetben, mint Magyarország ma. Spanyolország és Portugália mind a négy kritérium tekintetében hazánkhoz hasonló mutatókkal rendelkezett. Olaszországban igen magas volt az államháztartás hiánya és a bruttó államadósság, Görögország pedig 1996-ban még igen távol állt minden kritérium referencia értékét l.
3.1.
A nominális konvergencia-folyamat a négy korábban csatlakozott országban
Infláció Az euróövezethez való csatlakozás el tt öt évvel a vizsgált négy országból háromban hazánkhoz hasonlóan 4 és 5% közötti volt a infláció. Egyedül Görögországban volt ett l magasabb az éves árdrágulás üteme, 1994-ben 7,9%. Spanyolországban és Portugáliában az infláció folyamatosan csökkent a kilencvenes évek elejét l és az 1997 februárja és 1998 januárja közötti referencia-id szakban 1,8%34
ot ért el, ami alatta maradt a 2,7%-os referenciértéknek. A sikeres dezinflációhoz mindkét országban hozzájárultak a munkaer -piaci valamint versenyt ösztönz reformok, a részvétel az ERM-ben, illetve a konzekvens fiskális politika. Ez utóbbi Spanyolországban csak a kilencvenes évek második felét l fejtette ki hatását, azt megel z en a dezinfláció terhe teljes egészében a monetáris politikára hárult. Az egységnyi munkaer költségek csökkentek és az importárak alakulása is a dezinflációt segítette, bár Spanyolországban 1997-ben n ttek az importtermékek árai. Fentiek következtében egyik országban sem járt outputáldozattal az infláció csökkentése. Olaszország esete azért érdekes, mert dezinflációs folyamatának van egy hazánkéhoz hasonló momentuma. A kilencvenes évek elejének 6% körüli szintjér l ugyanis fokozatosan csökkent az infláció 1995-ig, amikor az 1994-es 4,2%-ról 5,4%-ra ugrott az árdrágulás üteme. Ennek oka - csakúgy, mint Magyarországon 2004-ben – az ÁFAkulcsok emelése volt. Ezután újabb csökkenés következett, bár az áthúzódó hatások miatt 1996-ban Görögországot leszámítva még itt volt a legmagasabb az infláció az EUtagállamok között. Ezután egy év alatt a referenciaid szakra végül 1,8%-os inflációt sikerült elérni, melyet hasonló tényez k tettek lehet vé, mint Spanyolországban és Portugáliában.
Az éves átlagos harmonizált fogyasztói árindex (HICP) alakulása 16.0 14.0 12.0 10.0 % 8.0 6.0 4.0 2.0 0.0 -8
-7
-6
-5
-4 -3 -2 Görögország Spanyolország EU15
-1
0 1 Olaszország Portugália
2
3
Forrás: Eurostat Fenti ábrán a 0 jelzi az eurózónához való csatlakozás id pontját, azaz Olaszország, Spanyolország és Portugálisa esetében 1999-et, Görögország esetében pedig 2001-et, tehát a –2 a hozzávet leges referenciaév.
Annak, hogy Görögország csak két éves késéssel csatlakozott az eurózónához, f oka az volt, hogy a harmonizált fogyasztói árindex alapján mért infláció, bár folyamatosan csökken tendenciát mutatott, az évtized eleji 20%-hoz képest az 1997-es referenciaévben még 5,2% volt. Görögország 1999-ben végül teljesítette az inflációs kritériumot, az ehhez vezet utat érdemes részletes is áttekinteni. Az indirekt adók 1998 35
októbere és 1999 decembere közötti csökkentése mintegy 0,9 százalékponttal járult hozzá az infláció mérsékléséhez. Bár az egyszeri adócsökkentés csak egy éven át fejti ki hatását a 12-havi inflációs rátára, lényeges következménye, hogy csökkenti a bérfelzárkózásból ered nyomást (Görögországban 1999 elején 0,6 százalékponttal, 2000 elején további egy százalékponttal), valamint h ti az inflációs várakozásokat. 1998 augusztusában a görög kormány tárgyalásokba kezdett ipari és kereskedelmi vállalatokkal, melynek eredményeképpen a fogyasztói kosárban igen jelent s részt képvisel termékek és szolgáltatások árát sikerült 1999 során stabilan tartani. A görög jegybank becslései szerint ez 0,2 százalékponttal csökkentette az inflációt. A monetáris politika szigora nagyban segítette a dezinflációt. A jegybank 1999 áprilisában ideiglenes tartalékszabályozó intézkedést hozott, hogy csökkentse a bankok által a magánszektornak nyújtott hiteleket. Egészen októberig a kéthetes jegybanki betéti kamatlábat 12%-on tartották, ezután fokozatosan csökkentették, de még 2000 márciusában is 575 bázisponttal volt magasabb, mint az ECB irányadó kamatlába. A magas kamatszint nemcsak az árstabilitás elérését segítette el , hanem a görög drachma árfolyamát is stabilizálta. A dezinfláció fontos komponense volt a bérinfláció lefékez dése: Az egy foglalkoztatottra jutó bérnövekedés az 1995-ös 12,2-r l 4,8%-ra, az egységnyi munkaer költségek növekedése pedig 11,6-ról 2,5%-ra csökkent 1999-re. Ennek elérését egyrészt er teljes termelékenységnövekedés, másrészt 1998 májusában a szociális partnerekkel kötött kétéves kollektív megállapodások tették lehet vé. Az 2. ábrán is jól megfigyelhet , hogy a három kohéziós ország a referenciaévben az inflációt körülbelül az EU átlagára szorította le, az ezt követ években azonban mintegy 1,5-2 százalékponttal felülmúlta azt. Bár a többletinfláció egy része küls okokra vezethet vissza, - Görögország például érzékenyebb az olaj árának emelkedésére - igen valószín , hogy a referenciaévben ezen országokban az infláció az egyensúlyi szint alá került.
3.2.
Fiskális pozíció
A kilencvenes évek elején még mind a négy ország, különösen pedig Olaszország és Görögország igen magas államháztartási hiánnyal küszködött és két-három évvel a referenciaév el tt még egyik ország esetében sem t nt valószín nek, hogy sikerül a deficitet 3% alá leszorítani. A rendkívüli hiány önmagában is indokolta a fiskális reformok végrehajtását, a GMU-ba való igyekvés pedig politikailag „eladhatóbbá” tette a megszorító intézkedéseket.
36
Államháztartási hiány a GDP százalékában 15.0 12.0 9.0 % 6.0 3.0 0.0 -8
-7
-6
-5
-4
-3
-2
Görögország Spanyolország
-1
0
1
2
3
Olaszország Portugália
Forrás: Eurostat Fenti ábrán a 0 jelzi az eurózónához való csatlakozás id pontját, azaz Olaszország, Spanyolország és Portugálisa esetében 1999-et, Görögország esetében pedig 2001-et, tehát a –2 a referenciaév.
A két legnagyobb hiánnyal rendelkez országban a legfigyelemreméltóbb az els dleges egyenleg javulása: Görögországban az 1990-es 5,9%-os hiányt az 1999-es referenciaévre 5,8%-os többletté, Olaszországban az 1990-es 1,7%-os hiányt 6,8%-os többletté sikerült fordítani. Görögországban és Olaszországban mind a bevételi, mind a kiadási oldalon számottev változások történtek. Mindkét országban n ttek az adóbevételek és a társadalombiztosítási alapok bevételei, miközben visszaszorultak a t keköltségek, illetve Olaszországban a kormányzati szektor fogyasztása is kétharmadára csökkent az évtized során. Portugália kiadásai ugyan nem csökkentek, de els sorban az adók révén n ttek az állami bevételek, míg Spanyolországban azonos szint bevételek mellett f leg a t keköltségek lefaragásának köszönhet en sikerült a kiadásokat csökkenteni. Figyelemre méltó, hogy mind a négy állam úgy hajtott végre államháztartási reformot, hogy közben némileg növelte a kifizetett transzferek és támogatások arányát. A politikai elkötelezettséget mutatja, hogy Spanyolországban és Olaszországban egy, Portugáliában két évvel a referenciaév el tt voltak választások, az els dleges egyenleg azonban ezekben az években is javult. Stagnálás vagy némi romlás volt viszont tapasztalható a referenciaév utáni évben. Az államháztartási hiány lefaragásában segített, hogy a – különösen az 1995-ös második ERM-válság után – gyorsuló kamat-konvergencia hatására csökkentek az adósságfinanszírozás kamatterhei. Portugáliában és Olaszországban 1993 után mintegy 2 százalékponttal, Görögországban pedig 6,5 százalékponttal kellett kevesebbet fordítani a GDP-b l kamatfizetésre. Spanyolországban ez a tényez viszont nem játszott hasonlóan nagy szerepet.
37
Mindegyik állam képes volt tehát a megszorításokra az elérend cél érdekében, az egyszeri egyenlegjavító és számviteli megoldások (állami vállalatok adósságának átmin sítése, stb.) azonban nem mindig bizonyultak elegend nek a következ évekre, Portugália folyamatosan a 3%-os küszöbérték közelében – néha felette – tartózkodik, és az utóbbi években Olaszországban is egyre növekv tendenciát mutat az államháztartás hiánya. A négy ország közül egyedül Portugália GDP-arányos államadóssága került 60% alá a referenciaévben.21 Ez is jól példázza, hogy a Bizottság ezen kritérium megítélésénél els sorban nem a referenciaérték elérésére, hanem a csökken tendenciára és annak fenntarthatóságára helyezi a hangsúlyt.
Bruttó államadósság a GDP százalékában 140.0 120.0 100.0 % 80.0 60.0 40.0 -8
-7
-6
-5
-4
-3
Görögország Spanyolország
-2
-1
0
1
2
3
Olaszország Portugália
Forrás: Eurostat Fenti ábrán a 0 jelzi az eurózónához való csatlakozás id pontját, azaz Olaszország, Spanyolország és Portugálisa esetében 1999-et, Görögország esetében pedig 2001-et, tehát a –2 a referenciaév.
A GDP-arányos államadósság csökken irányzata nem minden országban volt egyenletes, az els ERM-válságot követ en a magas kamatok miatt – Olaszországot kivéve – n tt az adósságráta. Az évtized második felében azután a csökken kamatkiadások következtében sikerült a rátát is kisebb-nagyobb mértékben csökkenteni. Mind a négy államról elmondható, hogy els sorban hazai valutában adósodtak el. Spanyolországban és Portugáliában ugyan az évtized második felére némileg megn tt a devizában denominált államadósság, de aránya még így is 10, illetve 20% alatt maradt. A külföldi állampapír-tulajdonosok részesedése mindegyik országban n tt, bár a papírok jelent s hányada mindenhol hazai kézben maradt. Jelent s átrendez dés figyelhet meg azonban a lejárati szerkezetet illet en: míg a kilencvenes évek elején 21
38
Bár a Bizottság 1998-as konvergencia-jelentése szerint 1997-ben Portugália bruttó államadóssága GDP-jének 62%-a volt, a kés bbi felülvizsgált adatokban már 59,1% szerepel.
túlsúlyban voltak az egy évnél rövidebb lejáratú diszkontkincstárjegyek, az évtized második felén-végén már a közepes és hosszú lejáratú papírok domináltak.
3.3.
Kamat-konvergencia
A csökken inflációval párhuzamosan a hosszú lejáratú kamatok is fokozatosan mérsékl dtek.
Hosszú lejáratú állampapírok kamata 25.0 20.0 15.0 % 10.0 5.0 0.0 -8
-7
-6
-5
-4
-3
-2
Görögország
Olaszország
Portugália
Németország
-1
0
1
2
3
Spanyolország
Forrás: Eurostat Fenti ábrán a 0 jelzi az eurózónához való csatlakozás id pontját, azaz Olaszország, Spanyolország és Portugálisa esetében 1999-et, Görögország esetében pedig 2001-et, tehát a –2 a hozzávet leges referenciaév.
Görögországban az évtized elejének és közepének kiemelked en magas kamatszintje a magasabb inflációt és árfolyamkockázatot tükrözte: öt évvel az euró bevezetése el tt a 10 éves állampapírok hozama még 15% körüli szinten állt. A másik három ország – magasabb adósságráta miatti rosszabb hitelbesorolásának betudható - kamatlábainak egyenletes csökkenését a két ERM-válság (1993 és 1995) hátráltatta. 1995 után azonban annak ellenére indult meg er teljes kamat-konvergencia, hogy vizsgált országok fiskális intézkedéseit az EMI nem tartotta kielégít mérték nek22. 1996 decembere, a Monetáris Unió forgatókönyvének véglegesítése után az úgynevezett konvergencia-játék segítette a referenciaévre a kamatlábak kell mérték mérsékl dését. Ennek során a befektet k el ször a hosszabb, majd a rövidebb lejáratokon is „bevásároltak” az értékpapírokból, tudva, hogy legkés bb az GMU-ba lépés napján a az euróövezeti szintre zuhannak a kamatok. Lund (1999) vizsgálatai szerint 1996-ban a befektet k már biztosra vették 22
Az EMI (Európai Monetáris Intézet) az Európai Központi Bank el dje, 1999 január elseje után váltotta fel az EKB. 39
legalább egy sz kebb GMU 1999-es létrejöttét Németország, Franciaország, Hollandia és Belgium részvételével, és Finnország, Olaszország, Spanyolország és Portugália esetében is igen valószín nek t nt a csatlakozás, ezért csökkent az 1995-ös 300-400 bázispontos kamatkülönbözet 50 bázispont körülire 1997 végére.
3.4.
Árfolyamstabilitás
Az árfolyam-alakulás tendenciáit illet en a kilencvenes években nem olyan egységes a kép, mint a többi kritérium esetében.
A négy nemzeti valuta nominálárfolyamának alakulása 2001. január 1. = 100 120.0 felértékel dés
110.0 100.0
90.0 80.0
GRD/EUR
PTE/EUR
ESP/EUR
00.07
00.01
99.07
99.01
98.07
98.01
97.07
97.01
96.07
96.01
95.07
95.01
94.07
94.01
93.07
93.01
70.0
ITL/EUR
Forrás: University of British Columbia Ecxhange Rate Database
Portugália és Spanyolország már a kilencvenes évek elején részt vettek az ERM árfolyam-mechanizmusban és az 1992-93-as válság után nem került sor a központi paritás áthelyezésére. 1994-95-re mindkét ország valutájának a nominálárfolyama azon a szinten volt, amelyen 1999-ben az euróhoz rögzítették valutáikat. Az évtized második felében el ször 5-8%-os er södés, majd ugyanilyen szint gyengülés következett be. A kétéves mérési id szak alatt a két ország valutája minimális mértékben ingadozott. Olaszország helyzete mer ben más, az els ERM-válság után ugyanis nem vett részt az egységes árfolyam-mechanizmusban. A második válság mégis érzékenyen érintette, a líra mintegy 25%-kal értékel dött le egy év alatt, és csak 1996 második felében, Olaszország újbóli ERM-be lépése után került a kés bb rögzített szintre. Említésre méltó, hogy Olaszország csak 15 hónapot tartózkodott az egységes árfolyammechanizmusban, kétségtelen azonban, hogy ez id alatt szinte semmit nem változott a 40
líra nominálárfolyama. Görögország esete pedig azért különleges, mert a drachma az évtized elejét l, hét év alatt körülbelül 25%-ot gyengült. Ezen kívül a drachma ingadozási sávjának központi paritását kétszer is módosították a kétéves mérési periódus alatt – mindkétszer er s irányba. Az els módosítást a többi tagállam árfolyamának végleges rögzítése indokolta, míg a második esetében az volt a cél, hogy a nem kell mértékben leértékel d drachma a rögzítés idejére minél közelebb kerüljön a központi paritáshoz. Fontos tanulság, hogy mindegyik ország vigyázott arra, nehogy túlértékelt árfolyamon csatlakozzék a GMU-hoz. 1995-ben volt ugyan némi felértékel dés, – Olaszországban a korábbi válság következtében nagyobb, Görögországban viszont minimális - de versenyképességi szempontok miatt nominális leértékel déssel dezinfláltak, amit az évtized második felében a fiskális politika szigora segített.
A munkaer -egységköltség alapú reáleffektív árfolyam alakulása a négy országban Negyedéves adatok alapján, 1995 = 100 120.00
110.00
100.00
90.00
felértékel dés
Görögország
Portugália
Spanyolország
2003.07
2003.01
2002.07
2002.01
2001.07
2001.01
2000.07
1999.07
2000.01
1998.07
1999.01
1998.01
1997.07
1997.01
1996.07
1996.01
1995.07
1995.01
1994.07
1994.01
1993.07
1993.01
80.00
Olaszország
Forrás: europa.eu.int/comm/economy_finance
41
A fogyasztóiár-alapú reáleffektív árfolyam alakulása a négy országban Negyedéves adatok alapján, 1995 = 100 120.00 felértékel dés 110.00
100.00
Görögország
Portugália
Spanyolország
júl.03
jan.03
júl.02
jan.02
júl.01
jan.01
júl.00
jan.00
júl.99
jan.99
júl.98
jan.98
júl.97
jan.97
júl.96
jan.96
júl.95
jan.95
júl.94
jan.94
júl.93
jan.93
90.00
Olaszország
Forrás: europa.eu.int/comm/economy_finance
Figyelemre méltó, hogy mindegyik ország a referencia évet megel z évt l stabilan tartotta vagy leértékelte mind a munkaer -egységköltség, mind a fogyasztói-ár alapú reálárfolyamát. Ennek egyik oka az er teljes dezinfláció, másik oka pedig a bérkiáramlás konszenzusos bértárgyalások segítségével történ mérséklése volt. A maastrichti kritériumok teljesítése után újra felértékel dés volt tapasztalható, amely 2001-2003-ban átlagosan évi 2%-ot tett ki. Ez a tendencia összhangban áll az úgynevezett Balassa-Samuelson elmélettel, amely szerint az alacsonyabb termelékenység és jövedelm országokban a felzárkózás reálfelértékel désen keresztül megy végbe, amely jelen esetben rögzített árfolyam mellett a magasabb inflációban testesül meg23.
3.5.
Reálfelzárkózás és reálgazdasági áldozatok
Látható, hogy a nominális konvergencia terén elmaradottabb országoknak akár jelent s er feszítések árán is, de sikerült teljesíteniük a maastrichti kritériumokat. Arról, hogy a közös valutának milyen el nyei és hátrányai vannak, számos elemzést olvashattunk az utóbbi id ben24. Ezek azonban kevésbé koncentrálnak arra, hogy a korábban csatlakozott országokban empirikusan milyen reálgazdasági áldozatokat követelt a kritériumok teljesítése. A Horváth-Szalai (2001) szerz páros a dezinfláció költségeit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy komolyabb áldozattal egyedül Görögország kilencvenes évekbeli és Spanyolország 1977-1985 közötti er feszítési jártak: egy 23
24
42
Olaszország kivételesnek tekinthet abból a szempontból, hogy egy f re jutó jövedelme az EU átlagához képest folymatosan csökken, mégis reálfelértékel dés tapasztalható mindkét mutató tekintetében Legismertebb ezek közül a sokak által hivatkozott Csajbók-Csermely (2002) tanulmány
százalékpontnyi inflációcsökkenés a trendhez viszonyítva 1,34 illetve 1,08 százalékpontnyi kibocsátás-csökkenést okozott. A szakirodalomban sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel is, hogy a felzárkózás id szakában bekövetkez kamat-konvergencia, a monetáris feltételek lazulása a dél-európai országokban többé-kevésbé ellentételezte a dezinfláció növekedés-fékez hatását. Ezt látszanak alátámasztani a fenti szerz páros vizsgálatai is. Azokban az országokban – Portugáliában és Spanyolországban –, ahol a kamat-konvergencia a 90-es évek közepét l folyamatos volt, ezekben az években nem mutatható ki a gazdasági növekedésnek a lineáris trendt l való eltérése. A maastrichti kritériumok együttes szerepével foglalkozik Castro-Soukizakis (2003). Bár vizsgálataik eredményei a 15 EU-tagállam aggregátumára vonatkoznak és nem kapunk képet az egyes országokról, mégis hasznos következtetéseket vonhatunk le bel lük. Legszembet n bb az adósságráta csökkentésének hatása: mind 1992, a Maastrichti Szerz dés éve el tt, mind azután egy százalékpontnyi csökkenés az adósságrátában a kibocsátás 0,2 százalékpontos trendhez viszonyított csökkenését okozta. Az államháztartási hiány és az infláció csökkentésének ugyan kisebb a hatása a növekedésre a Szerz dés életbe lépte után, de így is szignifikánsan negatív. A kamatlábak konvergenciájának hatása semleges, pozitív hatása egyedül az árfolyamstabilitásnak van. A szerz páros hasonló következtetésre jut a munkanélküliségi rátával kapcsolatban is: a maastrichti kritériumok teljesítése hozzájárult a munkanélküliség növekedéséhez. Bár hasonlóan mélyreható vizsgálatokat nem végeztünk, érdemes országonkénti bontásban áttekinteni néhány mutatót. Az egy f re jutó jövedelem esetében kevés kivételt l eltekintve nem tapasztalható megtörés a trendben a Maastrichti Szerz dés életbelépte után. Az EU-n belül kétségtelenül megfigyelhet a reálkonvergencia jelensége, azaz az alacsonyabb jövedelm ek fokozatosan felzárkóznak a fejlettebb tagállamokhoz Az euróövezetei tagságra való felkészülés és a felzárkózás közötti összefüggés azonban nem egyértelm : a három nem euróövezeti uniós tagállam az Unió egészéhez viszonyított visszaesése éppen a Szerz dés életbe lépése után állt meg. A GDP-növekedés trendt l való eltérését mutató adatok vizsgálatával is csak óvatos állításokat fogalmazhatunk meg: a jelenlegi euróövezeti tagállamokban 1992 és 1999, tehát a kritériumok teljesítésére való felkészülés ideje alatt a trend alapján magasabb növekedés lett volna prognosztizálható, mint ami ténylegesen megvalósult. Összességében úgy t nik, a maastrichti kritériumok teljesítésének van reálgazdasági áldozata, ez azonban különböz képpen érinti a tagállamokat A kevésbé fejlett tagállamok esetében nem kifejezetten az euróövezeti tagság okozta a megterhelést, hiszen a kritériumoktól függetlenül is szükség volt megszorításokra és strukturális reformokra. Az esetükben valószín bb, hogy hosszú távon reálgazdasági el nyökkel jár az euróövezeti tagság és az elért stabilitás egyben el segíti a felzárkózást is. Vagyis a nominális és a reálkonvergencia között csak addig érvényesül átváltás, amíg sikerül a nominális stabilitást elérni, azután az el bbi már el segítheti az utóbbit.
43
3.6.
Tanulságok Magyarország számára
Magyarország felzárkózó helyzetéb l adódóan az euróövezeti tagságra való felkészülés némileg egyéni stratégiát kíván meg. A korábban csatlakozott országok tapasztalataiból azonban levonható néhány hasznos tanulság, bár mindenképp figyelembe kell vennünk, hogy Magyarország jelenlegi relatív fejlettségi szintje Görögország 1960-as és Portugália 1970-es szintjével egyezik meg, illetve jóval kevesebb id t töltünk majd az Európai Unión belül, de még a Monetáris Unión kívül. Lássuk tehát a f bb következtetéseket: A felzárkózáshoz szükséges reálfelértékel dés rögzített árfolyam mellett megvalósítható magasabb inflációval, a Monetáris Unión belül ugyanis semmilyen szabályozás nem vonatkozik az inflációs rátákra. Írország vagy Portugália a kritériumok teljesítése után évi 4-5%-os árnövekedési ütemmel is rendelkezett. Az inflációt elég tehát a referenciaévben az egyensúlyi szintje alá szorítani. Az egyensúlyi inflációs ráta elérést nagymértékben segítette a konzekvens fiskális politika, így annak terhe nem csak a monetáris és árfolyampolitikára hárult. Ezáltal lehet vé vált a kamatok csökkenése és a versenyképességet rontó nominális felértékel dés elkerülése. Ezen a ponton lehet némi eltérés az újonnan és a korábban csatlakozók között. Mint DeGrauwe és Schnabl (2003) megjegyzi, egyes csatlakozásra váró országokban érdemesebb lehet nominális felértékel déssel az ERM-2 árfolyammechanizmusban tartózkodni, ekkor ugyanis kisebb a fiskális szigorítások következtében mind a költségvetési politika megbukásának, mind a kiemelked outputáldozatnak a valószín sége. Szintén a dezinflációt segítették a különböz társadalmi-politikai megállapodások. A konszenzusos bértárgyalásokkal a bérkiáramlást sikerült csökkenteni, a pártoktól független elkötelezettség pedig nem vezetett a választási ciklusokban megnövekv deficitekhez. Figyelni kell azonban arra, hogy a korábban visszafogott bérek a kritériumok teljesítése után ne hirtelen és nagy mértékben emelkedjenek, ez ugyanis az infláció túlpörgéséhez vagy túlzott deficithez vezethet. A korábbi tapasztalatok alapján, ha nem is alaptalanok, de mindenképp túlzottak azok a félelmek, melyek szerint a Monetáris Unió szigorú feltételrendszere gátolhatja Magyarország reálfelzárkózását. A nominális konvergencia-kritériumok teljesítésének id szakában valószín leg számolhatunk reálgazdasági áldozattal, de a közös valuta bevezetése után a kevésbé fejlett országokban a stabilitás növekedésösztönz hatása er sebbnek bizonyult, mint a kritériumok szabta korlátok.
44
4.
Bérfelzárkózás, munkaer piac
4.1.
Ágazati bérkülönbségek
A béralakulás okainak, magyarázatainak feltárására az aggregált adatok kevéssé alkalmasak, tekintettel arra, hogy hosszútávon lényeges strukturális változások mentek végbe mind a termelés technológiai szerkezetében, mind a munkaer összetételében. Miután a reálfelzárkózást éppen ezek a strukturális változások idézik el , különösen félrevezet lenne kifejezetten ezekt l eltekinteni. Ezért a továbbiakban részletesebb ágazati szerkezetben elemezzük a magyar bérek alakulását, néhány ebb l a szempontból meghatározó partner országgal való összevetésben. A f nemzetgazdasági ágak szintjén a bérszínvonal nemzetközi összehasonlítása két kérdésre adhat választ. Egyfel l vizsgálhatjuk azt, melyek azok az ágazatok, ahol egyáltalán kimutatható valamilyen bérelmaradás. Ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozni kell azt a már megfogalmazott megállapítást, hogy a gazdaság egészében a magyar bérszínvonal egyáltalán nem alacsony, akár a gazdasági fejlettséghez, akár a munka nemzetgazdasági termelékenységéhez viszonyítva. Az ágazati bérarányokat Németországhoz és Ausztriához viszonyítva mutatjuk meg az alábbi ábrán.
Ágazati bérarányok összehasonlítása, 2000 Magyarország =1, PPS
Ausztria munkavállalói jöv./alkalkalmazott Ausztria nettó bér/alkalmazott Németország munkavállalói jöv./alkalkalmazott Németország nettó bér/alkalmazott
3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5
Nemzetgazdaság össz.
Ingatlanügyek
Kereskedelem
Pénzügyi szolgáltatás
Egészségügy
Közigazgatás
Szállítás, távközlés Szálláshely, vendéglátás
Feldolgozóipar
Egyéb személyi szolg.
Épít ipar
Oktatás
Villamosenergia
0,0
Forrás: OECD National Accounts 2000
Az ábra azt szemlélteti, hogy ágazati bontásban a küls bérarányok összehasonlításából szembet n aránytalanságok nem mutatkoznak sem a német, sem az osztrák bérekhez hasonlítva. Érdekes megfigyelés, hogy bár a német bérek átlagosan közelebb vannak a magyar bérszínvonalhoz, mint az osztrák bérek, – az osztrák munkavállalói jövedelmek mintegy 30%-kal magasabbak a német átlagnál, a nettó bérekben az eltérés 13%-ra mérsékl dik – de ennek ellenére a német-magyar ágazati bérarányok er sebben szóródnak, mint a hasonló osztrák-magyar arányok. Azt is érdemes megjegyezni, hogy bár a nettó bérek szintjén átlagosan valamivel nagyobbak a bérkülönbségek, mint a 45
munkavállalói jövedelmekben, de az ágazatok közötti szórás alacsonyabb. (A német munkavállalói jövedelmeknek a magyarokéhoz viszonyított ágazati aránya esetén a relatív szórás 27,5%, a nettó bérek esetén 27,2%, az osztrák bérekkel összehasonlítva a relatív szórás 20,7, illetve 19,5%.) A német és az osztrák bérek ágazati arányai közelebb vannak egymáshoz, a relatív szórás mindössze 13%. Figyelemreméltó, hogy viszonylag nagy a magyar bérek elmaradása az ún. termel ágazatokban – feldolgozóipar, épít ipar, villamosenergia-ipar – ahol viszont kisebb a német és az osztrák bérszint közötti különbség. A szolgáltatásokban a német bérszint elmarad az osztrákétól, a szolgáltatás ágazatok között a magyar bérek elmaradása ágazatonként kevés különbséget mutat. Az oktatási ágazat bérei kiugróan alacsonynak t nnek (t ntek 2000-ben) mindkét ország viszonylatában. Az oktatásban tapasztalható bérlemaradás viszont különösen azért említésre méltó, mert ebben az ágazatban a legmagasabb a fels fokú végzettség ek aránya. Azt mondhatjuk, hogy a magas kvalifikációt ágazati szinten nem fizeti meg a piac, legalábbis az oktatási ágazatban. Nem mutatkozik azonban ágazati szinten hasonlóan elmaradottnak például a szintén alacsony bér orvosok esetében a hazai bérszint. Ennek magyarázata az ágazati szakember-összetétel és kvalifikáltsági szint különböz ségében lehet. Míg a magyar egészségügyben magas a (munkaideje jelent s részében nem fels fokú tevékenységekre kényszerül ) fels fokú végzettség ek aránya, a végzettséget meg nem térít egészségügyi bérek kevésbé térnek el az összehasonlítás alapjául szolgáló osztrák és német jövedelemszintt l. Az ingatlanügyletek területén lényegében „európaiak” a magyar bérek. Ez az ágazat Magyarországon igen vegyes jelleg tevékenységet takar, és ez a körülmény er sen korlátozza az érdemi összehasonlítást.
4.2.
A feldolgozóipari bérek ágazati összehasonlítása
Érdemlegesen csak a teljesítményekkel való összehasonlításban tudjuk megállapítani, hol alacsonyak a magyar bérek, illetve ami ugyanaz, hogy hol vannak még versenyképességi tartalékok a magyar bérszínvonalban. A feldolgozóipari elemzésünk implicit módon arra a feltevésre épülnek, hogy a feldolgozóipari alágazatok szintjén, ha vannak is eltérések az alkalmazott technológiában, azok nem teszik lehetetlenné nemzetközi szinten a munkatermelékenységben és ebb l következ en a munka díjazását kifejez bérszínvonalban létez markáns különbségek feltárását. (Ez a feltevés valószín leg kevésbé fogadható el a magyar és más csatlakozó országokra a kilencvenes évek elején, mint a kilencvenes évek végén. Illetve a külföldi t ke befektetések mértékét l és ágazati elhelyezkedését l függ en a kilencvenes években bizonyosra vehet , hogy a t keintenzitás lényegesen változott.) Bizonyosra vehet , hogy a külföldi t kebefektetések nyomán jelent sen n tt a feldolgozóiparban a t keköltségek aránya, és ennek nyomán csökkent a hozzáadott értékb l a bérekre jutó rész. Ez a tendencia jól követhet a magyar adatokban, ahogy ezt a következ táblázat is mutatja. Magyarországon 1995-t l, a felzárkózási id szak kezdetét l 2001-ig a feldolgozóiparban a munka termelékenysége – a hat év alatt összesen – valamivel több, mint 37 százalékkal emelkedett. A fejl dés az alágazatok között igen eltér dinamikát 46
mutat, vélhet en nagyrészt annak következtében, hogy a t kebefektetések nyomán hogyan módosult az egyes alágazatokban a t ke/munka arány. 50 százalék feletti termelékenységnövekedést sorrendben a gépek és gépi berendezések gyártása, a vegyipar és a járm ipar ért el.
4.1. táblázat A termelékenység és a bérszínvonal változása a magyar feldolgozóiparban, 1995-2001 (1995=1)
Feldolgozóipar 15-16 Élelmiszeripar, dohányipar 17-18 Textil- és ruházati ipar 19 B r- és cip ipar 20 Faipar 21-22 Papír- és nyomdaipar 23 Kokszgyártás, k olajfeldolgozás 24 Vegyipar 25 Gumi- és m anyagipar 26 Egyéb nemfém ásványi termékek 27-28 Fémfeldolgozás 29 Gép- és berendezések gyártása 30-33 Számítógép- m szeripar 34-35 Járm gyártás 36-37 Bútor- és egyéb feldolgozóipar
Egy teljes munkaid s egyenértékes létszámra jutó hozzáadott érték 1,373 1,388 1,289 1,066 1,108 1,464 0,795 1,697 1,231 1,332 1,136 1,762 1,460 1,618 1,246
Az átlagos munkavállalói jövedelem reálértéke (fogyasztói árindexszel deflálva) 1,005 0,927 0,991 0,861 0,913 0,884 0,812 1,334 0,918 0,971 0,852 1,233 1,061 0,977 1,173
Az átlagos munkaer költség reálértéke (a feldolgozóipari hozzáadott érték árindexével deflálva) 1,247 1,151 1,230 1,069 1,134 1,097 1,009 1,656 1,140 1,206 1,058 1,530 1,317 1,213 1,456
Forrás: KSH Nemzeti Számlák, megfelel évek
Amennyiben a munkavállalók szempontjából, a fogyasztói árak alakulásához viszonyítva nézzük a bérek változását, akkor azt láthatjuk, hogy az egy f re (teljes munkaid s egyenértékes létszámmal mérve) jutó munkavállalói jövedelmek reálértékben lényegében stagnáltak. Lényegesen eltér a kép, ha a bérek növekedését a munkaadók szempontjából vizsgáljuk. Ebben az esetben a termelés változatlan árán vett fajlagos munkaer költség alakulása a mérvadó. A számítás során a feldolgozóipari hozzáadott érték deflátorával sz rtük ki az árak változásának a hatását. Így becsülve a feldolgozóiparban a fajlagos munkaer költség 1995-2001 között közel 25 százalékkal emelkedett. Figyelembe véve azt, hogy a magyar gazdaságban a vizsgált id szakban bizonyosan n tt a t keintenzitás, tehát csökkent a termelés bérigényessége, azt állíthatjuk, hogy versenyképességi szempontból nagyjából párhuzamosan alakult a termelékenység és a bérek emelkedése. S t, több alágazatban azt láthatjuk, hogy a fajlagos munkaer költség a termelékenységet meghaladó mértékben n tt, vagyis romlott a t kének a megtermelt hozzáadott értékb l való részesedése. Más kérdés, hogy miután a fogyasztói árak lényegesen gyorsabban n ttek, mint a feldolgozóipari hozzáadott érték „ára”, ezért a munkatermelékenységet – többé-kevésbé – követ munkajövedelem növekedés a munkavállalók számára a fogyasztás reálértékét nézve lényegében nem jelentett többletet. 47
Magyarországon a jelenlegi magas bérhányad annak ellenére alakult ki, hogy a kilencvenes években lényegesen javult a magyar feldolgozóipar versenyképessége. Az alábbi ábrák azt szemléltetik, hogy míg a német feldolgozóiparban 1992 és 2000 között a fajlagos bérköltség lényegében változatlan maradt, a cseh iparban pedig több mint 10 százalékponttal n tt, addig Magyarországon több mint 20 százalékponttal mérsékl dött a termékegységre jutó bérköltség. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy ez csak részben tudható be a munkatermelékenység javulásának, részben a szerkezet váltás következménye.
Fajlagos bérköltség kiegyenlít dése a feldolgozóiparban Németország, Csehország és Magyarország között 1992-2000 Németország Csehország Magyarország
1992
0,8 0,6 0,4
Faipar
Élelmiszer- és dohányipar Papír- és nyomdaipar Koksz- és k olajgyártás
Vegyipar
Egyéb nemfém ásványi
Németország Csehország Magyarország
2000
1,0 0,8 0,6 0,4
Faipar
Élelmiszer- és dohányipar Papír- és nyomdaipar Koksz- és k olajgyártás
Vegyipar
Egyéb nemfém ásványi
Textíl- és ruházati ipar Bútor, egyéb feldolgozóipar Gumi-és m anyagipar
B r-és cip ipar
Gépipar
M szeripar
Járm gyártás
0,0
Feldolgozóipar
0,2 Fémfeldolgozás
fajlagos bérköltség
Textíl- és ruházati ipar Bútor, egyéb feldolgozóipar Gumi-és m anyagipar
B r-és cip ipar
Gépipar
M szeripar
Járm gyártás
0,0
Feldolgozóipar
0,2 Fémfeldolgozás
fajlagos bérköltség
1,0
Forrás: OECD National Accounts és KSH Nemzeti Számlák
1992-2000 között alágazati szinten a magyar feldolgozóipari bérhányadok jelent s mértékben, 27 százalékponttal csökkentek, ezt azonban részben ellentételezte a termelési struktúra eltolódása a munkaigényesebb alágazatok felé. A magyar eredmények abból a szempontból is meggy z ek, hogy egyértelm en nem a termelési szerkezet, hanem az egyedi fajlagos bérhányadok szintjén mutatkozik hatékonyabbnak a magyar ipar a némethez képest. Hasonlóképpen a cseh iparral szemben 1992-ben meglév jelent s hatékonysági hátrányt a magyar ipar is egyes alágazatok fajlagos bérhányadának javulásával dolgozta le25. Az összehasonlításban leginkább meglep a 25
48
A német iparhoz viszonyítva 2000-ben a magyar bérhányad 17,9 százalékponttal alacsonyabb. A különbség mintegy négy ötödét az alágazatok fajlagos béreiben mutatkozó el ny magyarázza. A cseh
cseh bérhányad emelkedése, amelyet nagyjából egyforma mértékben és azonos irányban magyaráz az alágazatokon belül a fajlagos bérek növekedése és a termelési szerkezet eltolódása a munkaigényesebb alágazatok felé. A munkaer költség alakulása a feldolgozóiparban a hirtelen és több forrásból származó bérkiáramlás hatására 2001 után jelent s mértékben romlott.26 Míg a bruttó termelés egységnyi munkaer költsége az id szak egészében 13%pontnyit emelkedett, a 2000-ig tartó id szakban nagyjából ugyanilyen mérték volt a csökkenés (14,8%), s kétszeres a munkaer költség növekedése 2001-2002-ben. Ugyanezt tapasztalhatjuk a feldolgozóipari bruttó hozzáadott értékre számított egységnyi munkaer költség alakulásában: így 1996-2000 között lényegében nem változott az egységnyi munkaer költség, 2001-2002-ben közel 40%-ot növekedett. Ezt mutatja meg a táblázatunk is.
4.2. táblázat A munkaer költség alakulása Magyarországon 1996-2000, illetve 2000-2002 között el z év azonos id szaka=100 Bruttó termelés BHÉ Foglalkoztatottak Termelékenység (br.termelés) Termelékenység (BHÉ) Bruttó havi nominálbérek Árfolyam ULC (br.termelés) ULC (BHÉ)
1996 - 2002 (+/- %) 1996 - 2000 (+/- %) 2001 - 2002 (+/- %) 195,2 95,2 180,7 80,7 108,1 8,1 155,5 55,5 150,1 50,1 103,6 3,6 112,8 12,8 110,1 10,1 102,5 2,5 173,1 73,1 164,1 64,1 105,5 5,5 137,9 37,9 136,3 36,3 101,1 1,1 145,7 190,4 90,4 129,0 29,0 245,7 79,8 -20,2 73,5 -26,5 108,7 8,7 13,3 85,2 -14,8 133,0 33,0 113,3 42,2 102,6 2,6 138,6 38,6 142,2
Forrás: Canstat adatbázis
4.3.
A reálkeresetek alakulásának ágazati különbségei
A magyar bérek elmúlt években több forrásból származó növekedésének hatása jól érzékelhet a munkaer piacon. A GDP alakulásával nagyjából együttmozgó (attól elmaradó) reálkereset 2001 elejét l gyors növekedésnek indult, jelent sebb mértékben a költségvetésben végrehajtott bérintézkedéseknek köszönhet en, szerényebb mértékben a versenyszférában, ahol mindenekel tt a minimálbér és tovagy r z hatásai befolyásolták a nettó reálkeresetek alakulását. A bérek gyors növekedése 2003 végére elcsitult, a költségvetésben foglalkoztatottak nettó reálkeresete lényegében nem változott, a versenyszférában nagyjából megegyezik a GDP növekedés mértékével. Összességében azt láthatjuk, hogy a gyors reálkereset-növekedés hullámát követ en a
26
feldolgozóipar alágazatai 1992-ben átlagosan még 18,9 százalékponttal alacsonyabb bérhányaddal dolgoztak, mint a megfelel magyar alágazatok, a hátrány négy ötödét a magyar feldolgozóipar 2000rre ledolgozta. Hangsúlyoznunk kell, hogy míg a fenti elemzésünk a nemzeti számlák adataira épült, a 2000 utáni elemzés adatai más forrásból (Cansat adatbázis) származnak, s ezért a korábbi elemzésünk adatainak árnyaltságával nem egyeznek meg, ugyanakkor a munkaer költség változásának érzékeltetésére megfelel ek. 49
2001 januárját megel z állapot látszik visszaállni, és stabilizálódni. Mindez viszonylag stabilan alig változó foglalkoztatottság-növekedés mellett valósult meg, csupán a költségvetésben történt – a jelent s keresetnövekedéssel együtt járó – rövid távú létszámb vülés. N e ttó re álk ere s e t é s lé ts z ám a la ku lá s a a vers e ny s z férá ban é s a kö lts é gve té s be n ö sszes foglalk oztato tt v ersen yszféra létszáma k öltségv et és létszáma átlago s r eálkereset v ersen yszféra - reálk ereset k öltségv et és - r eálkereset GDP
125 120
%
115 110 105
Fo rrás: KSH in tézm ény i munk aügy i stat isztik a
2003 IV
2003 III
2003 I
2003 II
2002 III
2002 I
2002 II
2001 IV
2001 III
2001 I
2001 II
2000 IV
2000 III
2000 I
2000 II
1999 IV
1999 III
1999 I
1999 II
95
2002 IV
100
n egy edévek
Az ágazati összkép árnyaltabb a makroadatokból láthatónál, a nettó keresetnövekedés a minimálbéremelés hatására a korábban nettó reálkereset-csökkenést vagy legfeljebb stagnálást mutató ágazatokban (mindenekel tt a mez gazdaságban, de egyes szolgáltatásokban, vendéglátásban, kereskedelemben, az épít iparban) gyorsan n tt, meghaladta az átlagot. Egyes ágazatokban az egyszeri jelent sebb növekedést fokozatos, majd lassú, a versenyszféra átlagától elmaradó reálkereset emelkedés kísérte (épít ipar, egyéb gazdasági szolgáltatások). Az iparban ugyanakkor a versenyszféra átlagától valamelyest elmaradó, bár a korábbi keresetnövekedésnél lényegesen gyorsabb béremelkedés volt megfigyelhet . Eközben a létszám a mez gazdaságban folyamatosan és er teljesen, az ipari foglalkoztatás is változatlanul és egyenletes ütemben (2-3%-kal) csökkent, míg az épít iparban folyamatosan b vült, a szolgáltatások esetében változó mértékben növekedett. Figyelemreméltó, hogy a szállítás, raktározás, postai tevékenységek egészében a kilencvenes évek végén érzékelhet az átlagot jóval meghaladó béralakulás, majd a versenyszféra átlagának megfelel növekedés, a pénzügyi tevékenységek jövedelem alakulásában pedig nem érzékelhet változás a 2001-2003 id szakban. Összességében a versenyszféra ágazataiban azt tapasztalhatjuk, hogy a keresetek növekedésének üteme a bérkiáramlási hullámot követ en visszaállt a korábbi szerény növekedési pályára. Várható azonban, hogy az így kialakult bérarányok az alacsonyabb jövedelemszint ágazatokban – épít iparban, mez gazdaságban és egyes szolgáltatásokban, az ipar egyes alágazataiban – olyan jelent s bérszínvonal különbségeket, átrendez déseket eredményeztek, ami az elkövetkez években a termelékenység, létszám alakulásában további visszarendez dési hatásokat valószín sít. A magasabb jövedelemszint ágazatok esetében a bérintézkedések nem okoztak jelent sebb eltéréseket a korábban kialakult trendben, az alacsonyabb jövedelemszint ágazatok bérnövekedését viszont nem kísérte a létszám érzékelhet csökkenése, s t a bérnövekedés rövid távú munkaer vonzó szerepe is feltételezhet a létszámalakulás alapján, mindezt a konjunkturális hatások (pl. az épít iparban) természetesen tovább árnyalják. Ezekben az ágazatokban a béremelkedés további üteme várhatóan szerény marad. 50
Nettó bérek és létszám alakulása ágazatonként
mez gazdaság - reálkereset versenysz féra - reálkere set
2003 IV
2003 III
2003 I
2003 II
2002 IV
2002 III
2002 I
2002 II
2001 IV
vers enys zféra - reálkereset
Kereskedelemben fogla lkoztat ottak és nettó reál kereset eik
120
120
115
115 110 %
105
105 100
100
95
95
90
é pít ipar - l étszám
épít i par - reál kereset
ve rsenyszféra lét száma
versenysz féra - reálkere set
kere skedelem - lét szám kere sk - re álkeres et
Egyé b gazdasági sz ol gálta tásban fogla lkoztat ottak és nettó reákereset eik
2003 III
2003 IV
2003 II
2003 I
2002 III
2002 IV
2002 II
2002 I
2001 III
2001 IV
2001 II
2001 I
2000 III
2000 IV
2000 II
2000 I
1999 III
1999 IV
1999 I
1999 II
85
2003 IV
2003 III
2003 II
2003 I
2002 IV
2002 III
2002 II
2002 I
2001 IV
2001 III
2001 II
2001 I
2000 IV
2000 III
2000 II
2000 I
1999 IV
1999 III
1999 I
1999 II
90
versenyszféra lét száma versenyszféra - reál ke reset
P énzügyi s zolgált atásban fogl alkoztat ottak és nettó reá ke reset eik 125
125
120
120
115
115
versenyszféra lét száma
ingat lan - reálkereset
versenyszféra - reál kereset
pénzügyi t evékenység - l étszám
versenyszféra lét száma
pénzügyi t evékenység - reálkereset
versenyszféra - reál kereset
2003 IV
2003 III
2003 II
2003 I
2002 IV
2002 III
2002 II
2002 I
2001 IV
2001 III
2001 II
1999 I
2003 III
2003 IV
2003 II
2003 I
2002 IV
2002 III
2002 II
2002 I
2001 IV
2001 III
2001 II
2001 I
2000 IV
2000 III
2000 II
2000 I
1999 IV
1999 III
1999 I
1999 II
ingat lan., gazd.sz ol g. - lét szám
2001 I
85
85
2000 IV
90
90
2000 III
95
95
2000 II
100
2000 I
105 100
1999 IV
%
105
1999 III
110
110
1999 II
Sz állí tás, post a - foglal kozt atot tak é s net tó reálkeresete ik
Iparban foglalkozt atott ak és net tó reákeres etei k
125
120
120
115
115
110
110
105
105
%
125
100
100
95
95
90
90
ipar - reálkere set verse nys zféra - reálkereset
szál lít ás, raktározá s, posta, - l étszám szál lít ás - reálke reset
2003 IV
2003 III
2003 II
2003 I
2002 IV
2002 III
2002 II
2002 I
2001 IV
2001 III
2001 II
2001 I
2000 IV
2000 II
2000 III
2000 I
1999 IV
1999 I
2003 III
2003 IV
2003 II
2003 I
2002 III
2002 IV
2002 II
2002 I
2001 III
2001 IV
2001 II
2001 I
2000 III
2000 IV
2000 II
2000 I
1999 III
1999 IV
1999 I
1999 II
i par - létsz ám versenyszféra lét száma
1999 II
85
85
1999 III
%
2001 I
vers enys zféra l étszá ma
vendéglátá s, szál láshel y - reál kerese t
125
110
%
2001 II 2001 III
ne gyedé ve k vendéglátá s, szál láshel y - lét szám
Épít iparban fogl alkoztat otta k és nett ó reá ke reset eik 125
%
2000 IV
1999 I
2003 IV
2003 III
2003 I
2003 II
2002 IV
2002 III
2002 I
me z gazdaság - l étsz ám versenyszféra l étszáma
2002 II
2001 III
2001 I
2000 IV
2000 I
2000 II
1999 III
1999 I
2001 IV
85 2001 II
90
85 2000 III
95
90 1999 IV
100
95
2000 III
105
100
2000 I 2000 II
110
105
1999 IV
115
110
1999 II
120
115
%
120
1999 II
%
125
1999 III
Vendéglát ássban fogla lkoztat ottak és nettó reál kereset eik
Mez gazdaságban fogl alkoztat otta k és nett ó reá kereset eik 125
versenyszféra léts záma versenyszféra - reál ke reset
Forrás: KSH intézményi munkaügyi statisztika adatai alapján 51
Feldolgozóipari nettó bér és létszámalakulás alágazatonként Text ili parban foglal koztat ot tak és ne ttó reákeresete ik
Egyéb fe ldolgozóiparban foglalkozt atott ak és nett ó reákerese teik 125
120
120
115
115
110
110
105
105
%
100
100
95
95
90
90
125
120 115
120 115 110 105 100
2003 III
2003 IV
2003 I
2003 II
2002 III
2002 IV
2002 I
2002 II
2001 III
2001 IV
2001 I
2001 II
2000 IV
2000 III
2003 III
2003 IV
2003 I
2003 II
2002 III
2002 IV
2002 I
2002 II
2001 III
2001 IV
2001 I
2000 III
2001 II
Egyéb nemfém - l étszám Egyéb nemfém - reálkere set
ve rsenyszféra lét száma ve rsenyszféra - reál kerese t
Fé mfeldolgozói pa rban foglal koz tatot tak és net tó reáker esetei k
Vegyi pa rban foglal koz tatot tak és net tó reákere setei k 125
125
120
120
115
115
110 %
110 105
105 100
100
95
95
90
90
versenyszféra lét száma versenyszféra - reál ke reset
Forrás: KSH intézményi munkaügyi statisztika adatai alapján
2003 IV
2003 III
2003 I
2003 II
2002 IV
2002 III
2002 I
2002 II
2001 IV
2001 III
2001 I
Fémé mfeldolgozás - lé tszám Fémé mfeldolgozás - re álkere set
2001 II
2000 IV
2000 II
2000 III
2000 I
1999 IV
1999 III
1999 II
2003 III
2003 I V
2003 II
2003 I
2002 IV
2002 III
2002 II
2002 I
2001 I V
2001 I II
2001 II
2001 I
2000 IV
2000 III
2000 II
2000 I
1999 IV
1999 I II
1999 I
1999 II
Vegyipar - lé tszám Vegyipar - re álkere set
1999 I
85
85
2003 IV
2003 III
2003 I 2003 II
2002 III
2002 IV
2002 I 2002 II
2001 III
2001 IV
2001 I 2001 II
2000 I
2000 III
versenyszféra - reál kereset
2000 IV
versenyszféra lét száma
Fafel dolgozás, papí r - reálkereset
95 90 85 2000 II
2003 III
Fafel dolgozás, papí r - l étszá m
2003 IV
2003 II
2003 I
2002 III
2002 IV
2002 II
2002 I
2001 IV
2001 III
2001 II
2001 I
2000 III
2000 IV
2000 II
2000 I
1999 III
1999 IV
85
1999 III
90
1999 IV
95
1999 I 1999 II
105 100
1999 I
versenyszféra l étszáma versenyszféra - re álkere set
E gyéb nemfé mi pa rban foglal koz tatot tak és net tó reákeresetei k
125
1999 II
2000 I
G épipar - l étszám G épipar - reálkere set
vers enyszféra létsz áma vers enyszféra - r eálkereset
110 %
2000 IV
1999 I
2003 IV
2003 II I
2003 II
2003 I
2002 IV
2002 II 2002 III
2002 I
2001 III
2001 IV
2001 II
2001 I
2000 IV
2000 II I
1999 I
2000 II
85
2000 I
90
85 1999 IV
95
90 1999 III
100
95
2000 I
105
100
2000 II
110
105
1999 III
115
110
1999 IV
120
115
1999 II
120
%
125
Fafeldolgozói parban foglal koztatot tak és ne ttó reákeresetei k
%
versenyszféra lé tszáma versenyszféra - re álkeres et
G épiparban fogl alkozta totta k és nett ó re ákereset eik
125
1999 II
%
Élel mi szeri parban foglal koztat ot tak és ne ttó reákeresete ik
52
2000 II
Egyéb fel dol gozóipar - lét szám Egyéb fel dol gozóipar - reál kerese t
versenyszféra lét száma versenyszféra - reál ke reset
Élel mi szeripar - lét szám Élel mi szeripar - reál kereset
1999 III
1999 I
2003 IV
2003 III
2003 I
2003 II
2002 IV
2002 III
2002 I
2002 II
2001 IV
2001 III
2001 I
2001 II
2000 IV
2000 III
2000 II
2000 I
1999 IV
1999 III
1999 I
1999 II
Te xtil ipar - lét szám Te xtil ipar - reál kerese t
1999 IV
85
85
1999 II
%
125
versenyszféra l étszáma versenyszféra - re álkere set
Az ágazati jövedelemkülönbségek a fenti részletes elemzés alapján az elmaradott ágazatokban a bérszínvonal egyszeri emelkedését jelentették (mez gazdaság, épít ipar, egyes szolgáltatások), miközben a versenyszférában a magas jövedelemszint ágazatokban, így az iparban (ezen belül a feldolgozóipar számos ágazatában), a magasabb jövedelm szolgáltatási ágazatokban –– a keresetek az átlagostól elmaradó módon közeledhettek az uniós szinthez. A bérek várható alakulásában tehát további lassú növekedés, ezen belül ágazati átrendez dés prognosztizálható. A bérkiáramlás leger teljesebben a költségvetést érintette, ezen belül munkaer vonzó hatása különösen az egészségügyben és az oktatásban érzékelhet . A költségvetésben a béremelkedés két hullámban okozott jelent s nettó reálbér-kiáramlást. Els ként a választásokat megel z en és azt követ en a közszolgálatokban végrehajtott bérnövekedés hatására ugrottak meg jelent sen a reálbérek, miközben érzékelhet foglalkoztatás-növekedés a bérintézkedéseket nem kísérte, majd a köztisztvisel k egyes csoportjainak (tanárok, egészségügyben dolgozók) bérrendezésére került sor 2002-ben, utóbbit a létszám növekedése követte. Mindenekel tt a jelent s béremelkedés motiválhatta a korábbi (és új) szakemberek visszaáramlását ezekre a területekre, a legjelent sebb (5% körüli) létszámnövekedést az egészségügyben láthattunk, kevéssel maradt azonban el ett l a többi közszolgálatban foglalkoztatott létszámának növekedése. A költségvetésben is visszaszorult az er teljes bérnövekedés az ezredforduló mérsékelt szintjére.
160
10
140
5
120
0
100
K özigazga tás
Okta tás
K öltsé gvet és
Egészs égügy
E gyé b közösségi
Ver senyszfé ra
N emz etgazdaság
V egyi par
Pé nzügyi t ev.
Bányászat
Vi llamosenergi a-
Ga zdasági szolg.
G épipar
Sz állí tás
Ipar
E gyé b nemfémi par
Fel dol gozóipar
Fémfeldolgozóipar
Kereskedele m
Éle lmi szeri par
0 Épít i par
20
-2 5 Fafeldol goz ás
40
-2 0 Mez gazdas ág
60
-1 5
Sz állá shely-sz ol g.
80
-1 0
Te xt íl ipari
-5
ne ttó bérszi nt (%)
180
15
ágazati net tó bérszint /nemz etgazdasági át lagos
20
E gyéb fe ld.i par
között (%pont)
relat ív net tó bé rpozíci ó vál tozása 2000- 2003
Relatív nettó bérpozíció és az ágazati bérszínvonal átrendez dése 2001-2003 között
v ál to zás a ne mze tg azd aság i re latí v n et tó b ér p o zí ció b an (2 0 0 0- 2 0 0 3) v er sen y szféra/ kö zs zfér a á ga zatai n ak v ál to zása v a r elat ív ne ttó b ér p oz íció b an (2 0 0 0 -2 0 0 3 ) n et tó ág azati át lag o s b érszi nt a n emzetg az da ság át lag áb an (2 0 0 3 )
Forrás: KSH intézményi munkaügyi statisztika adatai alapján
4.4.
Bérkonvergencia prognózis
A fentiek alapján a várható keresetek alakulásának lehetséges prognózisa a következ képpen összegezhet . A tényleges folyamatokat 2003-ig a gyors bérkiáramlás a korábbi szerény mértéket követ en er teljesen eltérítette az egyensúlytól. A bérkonvergenciára vonatkozó stilizált prognózisunk szerint a nominális bérek a termelékenység alakulásának függvényében átlagosan valamivel 8% feletti 53
mérték ek lesznek. Amennyiben az infláció alakulására mértéktartó, lassan csökken értékeket prognosztizálunk (2004-ben 6,6%, 2005-ben 4,8%, 2006-ban 3,8%, 2007-t l 3%), s a GDP-re a valamivel 4 % feletti prognózisunkat tekintjük, úgy a stilizált becslés a nettó reálkeresetek lassú növekedéséhez vezet, 2006 után a GDP növekedésénél magasabb ütemet valószín sít. Az infláció kordában tartására a munkaadókkal és a munkavállalókkal megköthet paktum a reálbérek és a GDP alakulásának függvényében tarthatná kézben a reálkeresetek alakulását, ez a GDP %-ában határozható meg (feltételezésünk a GDP 75%-át elér reálkereset növekedést mutat be). A reálkeresetekt l függ nominális béremelési megállapodás az adott inflációs és GDP alakulást feltételezve folyamatosan csökken nominális bérkiáramlást és egyenletesen növekv reálbér növekedést tenne lehet vé.
A nominális és a reálkeresetek alakulásának lehetséges prognózisa 2010-ig alkalmazott nominális nettó kereset GDP nettó reálkereset(GDP 75%) nettó reálkereset (prognózis stilizált becslése) nominális nettó kereset (prognózis stilizált becslése)
120 115 110 105 100
2010
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
95
Forrás Kopint-Datorg becslés és KSH Intézményi statisztika adatai
Ezután a 2002-re vonatkozó adatokból kiindulva azt kíséreljük meg prognosztizálni és számszer síteni, hogy milyen kapcsolat lehet a reál, a nominális és a bérkonvergencia között, ha feltételezzük: az EU jelenlegi tagjai (EU-15) és Magyarország hosszú távú növekedése között 2 százalékpont a különbség. Azzal a feltételezéssel élünk, hogy az EU-15 térségben a GDP/f reálértéke évi 2%-kal, a hazai pedig 4%-kal n . Az egyszer ség kedvéért mind a népesség, mind pedig a foglalkoztatottság változatlanságát feltételeztük, így a GDP, a GDP/f és a GDP/foglalkoztatottak növekedési üteme azonos. Kiindulópontnak a 2002. évi Eurostat adatokat tekintettük a GDP/f és a GDP-árszint tekintetében (mindkett az EU-15 53%-a), valamint az általunk becsült (korrigált) adatokat a termelékenységet (58%), és az euróban kifejezett bérszintet illet en (28%). A
54
relatív nominális bérszint és a relatív GDP-árszint arányaként adódik a mindenkori (termel i) reálbérszint (a kezdeti évben: 28/53 = 53%). Feltettük, hogy a GDP-árszint a reál-GDP-vel azonos ütemben (2, illetve 4%-kal) n évente. Eltekintünk továbbá az árfolyam változásától, vagyis változatlan árfolyamot feltételezünk. Végül a nominális bérek dinamikáját illet en a következ szabály érvényesülését feltételeztük: (b+1)= (t+1)*(p+1), ahol b a bérek, t a termelékenység, p pedig az árszint százalékos változását jelöli. Ennek alapján az EU-15 feltételezett nominálbér-emelkedése évi 4,04, Magyarországé 8,16%. Melyek e feltételezett forgatókönyvnek a következményei 10 évvel kés bb? Ha az EU15 és Magyarország a jelzett pályán haladna, akkor tíz év elmúltával a hazai GDP/f (és a feltevésekb l adódóan: a relatív árszint valamint a reálbérszint) az EU-15 átlagának 64%-án, a termelékenység pedig az átlag 70%-án állna, de nominális bérszintje továbbra is meglehet sen lemaradva, mindössze az EU-15 41%-ának felelne meg. Egy ilyen típusú pálya megvalósulása egyébként nemzetközileg igen jó eredmény lenne: évente 1,1-1,2 százalékpontnyi reálgazdasági, ár- és reálbér-konvergenciával, valamint 1,3 százalékpontnyi nominális bérkonvergenciával járna. Fontos tanulság azonban, hogy a nominális (euróban mért) bérek az EU-15 átlagánál még igen sokáig jóval alacsonyabbak maradnak. A bérek fenntartható mérték felzárkóztatását csak a termelékenység növekedésével együtt, de attól kissé elmaradó ütemben indokolt lehet vé tenni.
4.5.
Aszimmetrikus sokkok hatása a munkaer és árupiacon
Az aszimmetrikus sokkok lehetséges hatásainak számbavételekor két tényez t szokás figyelembe venni:
− a vizsgált ország a múltban mennyiben volt hasonló sokkoknak kitéve, ezt az üzleti ciklusok kereslet és kínálat oldali harmonizáltságával „mérik”, − a vizsgált országot a jöv ben milyen valószín séggel érhetik aszimmetrikus sokkok, erre a termelési szerkezetek hasonlóságából illetve a kereskedelmi és termelési integráció mélységéb l következtethetünk. A csatlakozó közép-kelet-európai országok és az eurózóna üzleti ciklusai közötti hasonlóságot számos tanulmány vizsgálta az utóbbi id ben27. Ezek egyöntet en arra a következtetésre jutnak, hogy a csatlakozó országok közül Magyarország kiemelked en, Lengyelország és Szlovénia pedig igen magas fokon korrelál az eurózónával. E tekintetben nemcsak az alacsonyabb fejlettség euróövezeti tagállamokat, de a GMUból kimaradó EU-tagokat és néhány fejlettebb GMU-tagországot megel z Magyarország. Némileg harmonizáltabbak a keresleti sokkok, ezeket ugyanis már a kilencvenes években is nagyfokú hasonlóság jellemezte. A kínálati oldal a gazdasági szerkezetváltással párhuzamosan kezdett hasonulni és mára a keresletihez közeli szintet 27
Többek között Süppel (2003), Fidrmuc-Korhonen (2003), Blazkiewitz-Wozniak(2003) és DarvasSzapáry (2004) 55
ért el. A múltbeli tapasztalatok alapján nem kell tehát aszimmetrikus sokkoktól tartanunk. Érdemes azonban megnézni, melyek azok az ágazatok, melyek esetleg jobban ki vannak téve ilyen jelleg sokkoknak. Magyarország termelési szerkezete szintén hasonló az eurózónáéhoz. Az ágazatok aránya mind a hozzáadott értékb l, mind a foglalkoztatottak számából az euróövezet jellemz széls értékei közötti és közel áll GMU átlagához. Kivételt egyedül az ipari foglalkoztatottak aránya jelent, ez nálunk magasabb a legnagyobb eurózónabeli értéknél, viszont az ipari termelékenység növekedésével ezen mutató csökkenése várható. A feldolgozóiparon belül négy olyan iparág van, amelynek arányos kibocsátása jelent sen meghaladja az euróövezet átlagát, és 5%-nál nagyobb mértékben részesednek a feldolgozóipari bruttó kibocsátásból. Ezek az ágak az iroda- és számítógépgyártás, a villamosgép- és készülékgyártás, a híradástechnikai termékek illetve a közúti járm vek gyártása. A számítógépgyártás és a közúti járm gyártás exportból való részesedése ráadásul jóval nagyobb, mint a GDP-b l való részesedésük, ami importigényes termelésüket is jelzi.. Ez azt jelenti, hogy egy ezen ágakat érint sokk a magyar exportot és importot mélyebben érintené, mint a többi euróövezetei államot átlagban, viszont a magyar GDP-re valószín leg kevésbé lenne hatással. A kereskedelmi és termelési integráltságot tekintve elmondható, hogy Magyarország az elmúlt években dinamikusan növelte az EU-ba irányuló export és az onnan érkez import arányát és mára az Unió f külkereskedelmi partnerünkké vált és exportszerkezetünk is igen hasonló az Unióéhoz. Az egyes ágazatok azonban itt is eltér képet mutatnak. Magyarország EU-ba irányuló exportjában jóval nagyobb részt képvisel az autó-motor-gyártáshoz kapcsolódó gépek aránya, mint a többi EU-tagállamban, míg az Unión kívülre irányuló exportban az élelmiszerek, a m anyagalapanyag-gyártás és a számítógépgyártás szerepel nagyobb súllyal. El bbi esetében egy EU-n belüli, utóbbinál pedig egy EU-n kívüli sokk hatására hozott Unió szint gazdaságpolitikai döntés érintheti eltér en fenti szektorokat (vö. Csajbók. – Csermely 2002). Összgazdasági szinten tehát Magyarországnak valószín leg nem kell aszimmetrikus sokkokkal számolnia, viszont érdemes az érintett ágazatokban az alternatív alkalmazkodási mechanizmusokra nagyobb figyelmet fordítani Fontos ugyanakkor, hogy a munkaer piac és az árupiaci hatások összefüggéseit általánosabb értelemben is eltér en célszer megközelíteni. A munkaer t, illetve a termékpiacot befolyásoló politikák dönt en azon a piacon hatnak, amelyek befolyásolására eredetileg is szolgálnak. A munkaer piac és az ipari termelés – azaz az árupiacok – között azonban számos kölcsönösen egymást befolyásoló kapcsolat mutatható ki, és hosszabb távon a két piac kapcsolatának fontos gazdaságpolitikai következményei is lehetnek. Nem nyilvánvaló azonban, hogyan hat egymásra a munkaer - és a termékek piaca, egyrészt a piacokat keresztez kapcsolatok komplexitása miatt másrészt az ilyen kutatások eredményeinek korlátozottsága miatt. Az iparpolitika megfogalmazásakor a foglalkoztatási hatásokat vizsgálva azonban
56
különösen fontos a közvetett hatások figyelembevétele, szem el tt tartása, ezért a nemzetközi tapasztalatok néhány fontosabb tanulságát foglaljuk össze az alábbiakban.28
Általános összefüggésként komplementaritás figyelhet meg a termékpiacokon végbemen szabályozás és a foglalkoztatáspolitika között. Ez annyit jelent, hogy a kereskedelmi és a versenykorlátok megsz nése vagy visszafogása az OECD országokat vizsgálva a foglalkoztatáspolitika számára jelent feladatot, a hosszú távú foglalkoztatási szint növelése érdekében. Az eredmények azt mutatják, hogy a foglalkoztatásra gyakorolt hatás egy része a bérhányad csökkenéséb l származott. A foglalkoztatást ás a reálbéreket érint kedvez hatással járhat továbbá a nagyobb növekedési potenciállal bíró ágazatok növekv specializálódása A termékek piacán bevezetett szabályozási reformok a munkaer -piaci politika és programok alkalmazkodását teszi szükségessé. A termékpiacokon növeked versenyt ösztönz politika rövidtávon nyilvánvalóan elbocsátásokat eredményez, és a korábban jobban szabályozott ágazatokban rendszeresen nagyobb állásvesztést okoz. Ennek megfelel en fontos egyrészt az aktív munkaer -piaci eszközök alkalmazása, azaz az elbocsátottak ismételt foglalkoztatásának gyorsítása, másrészt a passzív eszközök megléte, hogy a munkahely elvesztését követ en biztosított legyen az érintettek megélhetése, létbiztonsága. Az aktív munkaer -piaci eszközöknek azonban a termékpiaci szabályozástól függetlenül is nagy a jelent sége. Az egyes politikák önmagukban vizsgált és egymásra hatása között bizonyos átváltás figyelhet meg. Mindenekel tt fontos, hogy a versenyt ösztönz politikák a termelésben a munkások bizonyos csoportjainak foglalkoztatás-biztonságát rontják. Növekedhet a bennlév k foglalkoztatásának biztonsága, ami a kinnlev k foglalkoztatásának biztonságát csökkenti („insider-outsider probléma”). A vizsgálatok azonban kisebb hatást mutattak ki a termékpiacok szabályozásának hatására a foglalkoztatottság biztonságában, mint amit a foglalkoztatáspolitika önmagában képes biztosítani, különösen a megfelel foglakoztatási törvény és munkanélküli segélyrendszer révén. A munkaer - és termékpiaci politikák olyan komplex módon hatnak egymásra, ami óvatosságra kell, hogy intse a politikaalkotókat, amikor az egyik piac hatásait kívánják a másik céljai érdekében kihasználni. Egyszer összefüggés, hogy az állásbiztonság szigorúbb törvényi szabályozása egy országban megnehezíti a vállalatok számára az innovációt, ezzel rontva a gazdasági növekedési kilátásokat. Alaposabb vizsgálódások azonban bonyolultabb kapcsolatokat igazolnak, éspedig azt, hogy a foglalkoztatás védelme akadályozhatja és ösztönözheti is a kutatásfejlesztési beruházásokat, a béralku rendszerét l és az adott iparágban alkalmazott technológia sajátosságaitól függ en. A politikaalkotók számára a termelést befolyásoló politikák és a foglalkoztatáspolitika kölcsönös hatásait vizsgálva összességében azt a tanulságot fogalmazhatjuk meg az 28
Ilyen összefüggéseket vizsgál az OECD Employment Outlook 2002 5. fejezete (And the twain shall meet: cross market effects of labour and product market policies), Nicoletti, G. - Bassanini, R.C.G. Ernst, E. - Jean, S. - Santiagi, P. - Swaim, P. (2001): Product and Labour Market Interactions in OECD Countries, OECD Economic Department Working Papers No. 312, tanulmánya alapján. 57
OECD országokra vonatkozó vizsgálatokat összegezve, hogy bár kimutatható kapcsolat a versenyképesség ösztönzése és a foglalkoztatáspolitika feladatai között, szem el tt tartva a f bb ellentétes hatásokat komplementer politikák megfogalmazására van szükség.
4.6.
Az ár- és bérmegállapodások szerepe az EMU-csatlakozás költségeinek csökkentésében
Az eddig elmondottakból világosan kiderül, hogy amikor makrogazdasági és társadalmi szinten az EMU-csatlakozás költségeit mérlegeljük, akkor az infláció csökkentésének kritériumát – mint a jelenlegi körülmények között legnehezebben, illetve potenciálisan célszer a legmagasabb társadalmi költségek árán teljesíthet kritériumot – gazdaságpolitika középpontjába helyezni. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy az infláció csökkentésének egyértelm prioritást kellene kapnia más makrogazdasági szempontokkal (pl. gazdasági növekedés, foglalkoztatottság növelése, államháztartás kiegyensúlyozása) összevetve. Az alábbiakban az inflációcsökkentés lehetséges módjai közül a véleményünk szerint a makrogazdasági és társadalmi költségeket minimalizáló ár- és bérmegállapodások lehet ségével foglalkozunk, utalva a relevánsabb nemzetközi tapasztalatokra és bizonyos alkalmazható technikákra is. Bármilyen dezinflációs pálya, kormányzati elképzelés csak akkor lehet sikeres, ha azt megfelel makrogazdasági fundamentumok támasztják alá. Nem lehet hiteles a kormányzat inflációs elképzelése, el retekint a bérmegállapítás, ha a makrogazdasági alapok – költségvetési hiány, monetáris finanszírozás tilalma, pénzmennyiség növekedése – nem támasztják alá a dezinflációt. A kormányzat csak akkor tudja hitelesen segíteni a dezinflációt, ha ehhez megteremti a szükséges makrogazdasági kereteket. A fiskális politika részér l ugyan nincs szükség a makrokereslet túlzott csökkentésére, de szükséges a költségvetési egyensúly hosszú távú biztosítása – a gazdasági ciklus átlagában – annak érdekében, hogy a túlzott költségvetési deficit ne teremtsen pótlólagos keresletet a piacon. A monetáris politikának a pénzmennyiség szabályozásával kell el segítenie a dezinflációt, szükség esetén sterilizálva a gazdaságban lév felesleges likviditást. E két alapfeltétel teljesülése mellett képzelhet csak el egy hosszútávon is eredményes dezinfláció. Az eddigiek alapján azonban megállapítható, hogy a dezinflációnak szükséges, de nem elégséges feltétele a konzisztens gazdaságpolitika. Szükséges a kormányzati hitelesség is, hogy megfelel en tudja befolyásolni a piaci várakozásokat. Kizárólag abban az esetben képzelhet el, hogy az infláció mérsékl désével (illetve a termelékenységnövekedéssel) azonos mértékben változnak a nominális bérek, illetve a nominális árfolyam, ha a gazdaság szerepl i tökéletesen megbíznak a kormányzat inflációs programjában. A gyakorlatban azonban számos esetben reálbéremelkedés és reálfelértékel dés kíséri a dezinflációt. A reálbér emelkedése abból fakad, hogy a bértárgyalások során a nominális béremelkedést egy olyan inflációs szinthez kötik a munkavállalók, mely magasabb, mint a kormányzat által bejelentett infláció, így ha valóban teljesül a 58
kormányzat inflációs célkit zése, akkor a lefelé merev nominális bérek magasabb reálbért jelentenek. A fentiek miatt van kitüntetett jelent sége annak, hogy a kormányzat az összes gazdasági szerepl vel el tudja hitetni, hogy képes az általa megígért szinten tartani az inflációt. Másképpen a piaci szerepl k várakozásai nem els sorban a jöv beli folyamatoktól függnek, hanem visszatekint ek, azaz a korábbi tapasztalatokon alapulnak. Különösen igaz ez elhúzódó inflációs id szakban, amikor hozzászoknak a piacon a magas inflációhoz, és e tapasztalat alapján a következ id szakra is magas inflációval számolnak; ennek következtében hosszú távú inflációs tehetetlenség alakul ki a gazdaságban. Ha már kialakult az inflációs tehetetlenség, mely leggyakrabban a bérmegállapodások során érhet tetten, akkor az egyik legfontosabb feladat e tehetetlenség legy zése. Mindaddig nem tudja a gazdaság elfogadni az alacsony kormányzati dezinflációs prognózist, amíg az árazási mechanizmusok és a várakozások a múltbeli tapasztalatokon alapulnak. Közgazdaságilag megalapozott megközelítés, ha feltételezzük, hogy a gazdaság szerepl i várakozásaik kialakításánál els sorban a kérdéses változó múltbéli viselkedését veszik alapul, s ezen információra alapozzák várakozásaikat. Ez azt is magában foglalja, hogy figyelembe veszik a korábbi tervezési hibáikat is, tehát múltbéli tévedéseikb l folyamatosan tanulnak. Ezzel együtt nem könny a múltba tekint , adaptív várakozásokat megtörni. A kormányzatnak csak akkor van esélye kitörni az ördöginek látszó körb l, ha létre tud hozni olyan társadalmi szint konszenzust, melyben az összes releváns gazdasági szerepl egyszerre elfogadja a dezinflációs programot, és a kormányzat által vállalt inflációhoz alakítja a maga nominális ár- és béremelési igényét. A konszenzus megteremtésének éppen az a legf bb nehézsége, hogy olyan helyzetet kellene elérni, amely hosszútávon ugyan mindenkinek a legkedvez bb, de rövidtávon a résztvev knek érdekükben áll felrúgni a megállapodást. A gazdaságpolitikának tehát nem rövidtávra, hanem hosszabb periódusra szóló megállapodásra kell törekednie, megfelel eltökéltséget mutatva egy hosszú távú dezinflációs pálya megvalósítására. A megállapodás alapját a gazdaságban kialakult ár- és jövedelemarányok képezik. Mint láttuk, az összes gazdasági szerepl nek el kell hinnie, hogy senki nem akar az kárára a közös „tortából” nagyobb szeletet, senkinek nem áll érdekében a megegyezésben rögzítettnél magasabb inflációt gerjeszteni. A sikeres megállapodás lehet vé teszi, hogy elkerülve a monetáris dezinfláció költségeit, súlyos költségvetési megszorításokon alapuló keresletkorlátozás nélkül tudja a hiteles – az el re tekint piaci várakozásokat hatékonyan befolyásolni képes – gazdaságpolitika az alacsony inflációs tartományt elérni. A közmegegyezésnek nyilvánvalóan lehet az az alapja, hogy az ország egészének érdeke Magyarország miel bbi csatlakozása az Európai Unióhoz, illetve annak gazdasági és pénzügyi integrációjához, az EMU-hoz, de úgy, hogy eközben Magyarország meg tudja rizni hosszú távú versenyképességét és ne akadjon meg a felzárkózás folyamata (tehát a nominális konvergencia-kritériumok ne a 59
reálkonvergencia rovására teljesüljenek). Vagyis egy ilyen közmegegyezéshez az infláció mérséklése, a viszonylag gyors gazdasági növekedés fenntartása és számos további cél is hozzátartozik. Például a gyorsabb növekedés a mainál magasabb beruházási rátát igényel, amelynek − a küls egyensúlyra vonatkozó korlátok mellett − a reálbérek emelkedésére nézve is vannak következményei. A kormányzatnak világos, részletes számításokkal alátámasztott elképzeléseket kellene bemutatnia arról, hogy középtávú gazdaságpolitikai programja milyen mérték reálbér-, reáljövedelem- és fogyasztás-növekedéssel van összhangban. A nominális bérek, a termelékenység és az árak alakulása közötti összefüggés el rejelzése alapján lehetne kijelölni azt a sávot, amelyen a nominális béremelkedésnek belül kell lennie ahhoz, hogy a kívánt mérték infláció-csökkentés megvalósulhasson. A kormányzat és a jegybank több dolgot is ígérhet a társadalmi partnereknek önmérsékletükért cserébe. Mindenekel tt azt, hogy a hatósági és kvázi-hatósági árak körében szigorúan betartat bizonyos (a megállapodásban explicit módon megfogalmazandó) áremelési korlátokat. Másodszor (a jegybankkal együtt) a kormányzat vállalhatja az árfolyamrendszer stabilitásának fenntartását, illetve az árfolyamalakulás kiszámíthatatlanságának minimalizálását. Harmadszor, a jegybank arra vállalhat kötelezettséget, hogy a dezinfláció körülményei között nem szigorítja, hanem ellenkez leg, fokozatosan lazítja a belföldi monetáris kondíciókat.
60
5.
A hozamok alakulása
Az euró bevezetésének egyik alapvet feltétele a maastrichti kamat-konvergenciakritérium teljesítése. Eszerint a belépés el tti évben a hosszú távú kamatláb maximum 2 százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátával rendelkez ország hosszú távú kamatainak átlagát. Attól függ en tehát, hogy mikorra célozzuk a belépést, kell teljesítenünk ezt a kamatkonvergencia-elvárást. Az elemz k egyetértenek abban, hogy e tekintetben Magyarország ma jobb helyzetben van, mint a dél-európai országok voltak EMU-csatlakozásuk el tt 4-5 évvel, és biztosra veszik, hogy e csatlakozási kritérium megfelel id re teljesülni fog. 2003-elején a hosszú hozamkülönbözet 2,5 százalékpont körül mozgott, ez az év második felében azonban a magyar (forintban denominált) államkötvény-árfolyamok hozamemelkedése miatt 4 százalékpontra emelkedett, míg napjainkra 3,5 százalékpontra mérsékl dött. A dél-európai országokban azonban 4-5 évvel az eurózónához való csatlakozásuk el tt mintegy 1 ill. 2 százalékponttal magasabb, 4-5 százalékpont volt a hozamkülönbség az akkor referenciának tekinthet német márkában kibocsátott hosszú lejáratú állampapírok hozamához képest.29 Forint- és eurókötvények hozamai 14,00
1 éves forint
12,00
3 év
10,00 8,00
10 éves forint
6,00
2éves euró
4,00
3éves euró
2,00 0,00 2004jan
szept
máj
2003 jan
szept
máj
2002 jan
10 éves euró
Forrás: MNB és Eurostat
A monetáris unió létrejöttének és a dél-európai országok EMU-csatlakozásának számunkra is nagyon fontos tanulsága, hogy az EMU létrehozása és az ahhoz való csatlakozás politikai szándékának kinyilvánítása, valamint az ezt alátámasztó konzekvens fiskális és monetáris politika meghirdetését és megkezdését a hozamok csökkenésével díjazta a pénzpiac. Az 1995. decemberi madridi csúcsértekezleten elfogadott menetrend után 1996-97 között a három kulcsország (Németország, Franciaország, Benelux-országok) hosszú lejáratú hozamaiba a piac beárazta a hozamkonvergenciát, a deklaráltan kívül maradó Nagy-Britannia esetében (Svédország, 29
Lásd err l részletesen Lund(1999) és Konrád-Werhardt(2003) 61
Dánia) ennek nem látszott nyoma, míg a kés bb csatlakozó dél-európai országok hozamaiban 1997-t l – a csatlakozáshoz szükséges elkötelezett gazdaságpolitika megjelenését l – egyre gyorsabb csökkenés tükrözte a piac ítéletét a csatlakozás valószín ségének növekedésér l. Nehéz persze elkülöníteni a hozamcsökkenésre ható különböz tényez ket és megbecsülni ezek mértékét. Az euró-zónához való csatlakozási szándékunk deklarálása, id pontjának bejelentése, s a piac által hitelesként elfogadása azonban ezek mindegyikére csökkent leg fog hatni: A hozamkülönbözet egyik legfontosabb eleme a külföldi befektet knek fizetend , az árfolyam-alakulás bizonytalanságából fakadó kockázati felár, ami a konvergencia el rehaladásával (ill. az ez irányú bizalom növekedésével) nyilvánvalóan csökken. Az elvárt kockázati prémium azonban függ exogén tényez kt l is: a nemzetközi pénzpiacokon mutatkozó általános valamint a regionális piacokon mutatkozó lokális kockázatvállalási hajlandóságtól. Bár az el bbi elvileg nem kellene, hogy befolyásolja a konvergencia-folyamatot – hiszen az összes piacra ható többé-kevésbé egyforma változások a közeledési trendet elvileg nem érintik -, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a fejlett piacok hozamalakulása befolyásolja a befektet k érdekl dését a feltörekv piacok iránt (alacsony ottani hozamok mellett átáramlanak a bizonytalanabb, de magasabb hozamú feltörekv piacokra, míg nagyobb fejlett piaci hozamok mellett elfordulnak a kockázatosabb piacoktól). Egyértelm ugyanakkor, hogy a kockázatmegítélés régiónkat érint változása (az ún. fert zések) komolyan visszavetheti (pozitív esetben el segítheti) azt. Az euró-övezethez való csatlakozásunk révén azonban a feltörekv piacokról a fejlett státuszba sorolódunk át, s ez csökkenteni fogja sérülékenységünket és a kockázati felárat is. A belföldi befektet k számára az endogén tényez k között legfontosabb a várható reálhozam és a bizonytalan inflációs kilátásokért kompenzáló prémium. Ez utóbbi az árszínvonal-konvergencia el rehaladása vagy az erre irányuló várakozások er södése esetén (a hozamkonvergenciához hasonlóan) fokozatosan eliminálódik, így csökkenti a kamatfelár-igényt. Bár az EMU-hoz való csatlakozás id pontját a kormányok t zik ki - meghatározásakor figyelembe veszik egyik oldalról a csatlakozás el nyeit, az abból származó hasznokat, a másik oldalról a kritériumok teljesíthet ségét, költségeit, s összevetik e két oldalt -, a pénz- és t kepiacok a hozamok alakulásán keresztül értékelik annak hitelességét, az eléréséhez vezet fiskális- és monetáris politikai eszköztár adekvátságát. Az alábbiakban áttekintjük azt a folyamatot, ahogyan a piac fogadta, értékelte, majd átértékelte a magyar kormány csatlakozási célkit zését és az ahhoz vezet gazdaságpolitikát. A kormány múlt év júliusában 2008. január 1-ét jelölte meg az euró bevezetésének id pontjaként. Ez az id szak a magyar pénzpiac szempontjából igen hektikus volt: el z hónapban értékelték le a sávközepet, a forint árfolyama jelent sen gyengült - maga a bejelentés is a befektet k megnyugtatása, a forint er södése érdekében történt -, a jegybank kétszeri alkalommal mintegy 300 bázisponttal kényszerült emelni a jegybanki alapkamatot, s ennek hatására 200-260 bázisponttal n ttek a rövid állampapír-hozamok. Bár a hosszú hozamok ennél jóval kisebb mértékben emelkedtek, (a már ellaposodó 62
hozamgörbe lejtése ismét megn tt), az euró- és forintkötvények közötti hozamkülönbség szélesedett30, a hosszú hozamok csökkenésére, a hozam-konvergencia el rehaladására vonatkozó piaci várakozások is romlottak némileg. A GMU-csatlakozás id pontja bejelentésének pozitív hatása tehát nem látszik a hozamok alakulásán, mint ahogy a Reuters által a magyar csatlakozás valószín id pontjáról megkérdezett elemz k véleményén sem: a kormánybejelentés után ugyanannyian (a válaszadók közel 60%-a) gondolták, hogy 2008-ban lépünk be az EMU-ba, mint két hónappal korábban, harmincegynéhány százalékuk 2009-re, s közel 10%-uk csupán 2010-re prognosztizálta Magyarország csatlakozását. Zéró-kupon hozamgörbék 14,00% 13,00% 12,00% 11,00% 10,00% 9,00% 8,00% 7,00% 6,00% 5,00%
2003.06. 02. 2003.07. 16. 2003.12. 03. 2004.04. 01. 9 8 8 7 6 6 5 4 3 3 2 1 0
Forrás: ÁKK
A valószín sített csatlakozási id pont kitolódásában, a hozamok csökkenésének és konvergenciájának lelassulásában nem csupán a pénzpiaci bizonytalanság, az azt el idéz árfolyam- és monetáris politika kiszámíthatatlansága, hanem az ugyanekkor bejelentett fiskális intézkedések (különösen az ÁFA-kulcsok- és a hatósági árak emelése) is szerepet játszottak. Ezek az inflációra gyakorolt hatásukkal növelték az inflációs prémiumot, így hozzájárultak a hozamok emelkedéséhez is. Az október-novemberi magyar pénz- és t kepiaci fejlemények (a külföldiek elfordulása a állampapírpiactól, a forint gyors gyengülése és a számottev hozamemelkedés) már egyértelm en a romló küls -bels egyensúly, a nem adekvát gazdaság-, s azzal összehangolatlan monetáris politika következménye volt, miközben exogén tényez k: a régióval szembeni bizonytalanság növekedése és a forint elleni spekulációs támadás is szerepet játszottak el idézésükben. A november 28-i 300 bázispontos jegybanki kamatemelést megel z és követ id szakban a rövid hozamokban több mint 300 bázispontos, a hosszú hozamokban mintegy 200 bázispontos emelkedés ment végbe, s az elmúlt három hónap alatt csak lassú korrekció mutatkozott: rövid lejáratokon 60, hosszú lejáratokon 120 bázispont körüli hozamcsökkenés történt.
30
Az MNB által különböz id pontokra el állított forint- és euró zérókupon hozamgörbék alapján számolt, 2008-ra vonatkozó egyéves implikált forwardkülönbözet júliusban majdnem 100 bázisponttal 200 bázispontra emelkedett, ami a 2008-as csatlakozással kapcsolatos elbizonytalanodást mutatja. Lásd Jelentés az infláció alakulásáról MNB 2003 augusztus 67. o. 63
A hozamgörbe ennek megfelel en alakult: mintegy két bázisponttal felfelé tolódott el, miközben lejtése tovább n tt: rövid oldala nagyobb mértékben, míg hosszabb oldala kisebb, de a hozamkonvergencia szempontjából tekintélyes mértékben emelkedett. Ez mutatkozik meg a jöv re vonatkozó hozamvárakozások további számottev növekedésében is: az MNB által számított egyéves implikált forwardkülönbözet januárban 2008-ra már 3 százalékpontot mutatott31, ami arra utal, hogy a piac elvetette a 2008-as csatlakozás lehet ségét. Ugyanezt mutatja a Reuters elemz k körében végzett felmérése: a megkérdezettek 80%-a 2009-es, 20%-a 2010-es EMU-csatlakozásra számít.32 A csatlakozási id pont körüli elbizonytalanodáshoz a kormány is hozzájárult, amikor az új pénzügyminiszter ez év elején túlságosan közelinek ítélte meg a bevezetés 2008-as dátumát. Ez tulajdonképpen a piac ítéletének elfogadását jelentette, ugyanakkor fel is er sítette a várakozásokat a csatlakozás eltolódására. A február–márciusi pozitív gazdasági és pénzpiaci fordulat (kedvez növekedési és küls -bels egyensúlyi adatok, kormányzati elszántságot mutató hiánycsökkent fiskális politika, külföldiek visszatérése az állampapírpiacra és a t zsdére, a forint jelent s er södése, stb.) megváltoztatta a befektet i hangulatot és elindította a hozamok csökkenését, lefelé tolta a hozamgörbét és csökkentette a jöv beli magas forint-euró hozamkülönbözetet. Azonban a folyamat lassan halad el re: a magas hozamokban továbbra is benne foglaltatik egy jelent s mérték árfolyam-kockázati felár (bár a forint most er södik, árfolyamának volatilitása igen nagy), továbbá az inflációs várakozások er södése valamint az infláció csökkenési pálya eltolódása és bizonytalanabbá válása miatt elvárt magasabb inflációs prémium. Ugyancsak nem kedvez a hozamcsökkenésnek a jegybanki alapkamatot magasan tartó jegybanki kamatpolitika, amely ugyan els sorban a rövidebb hozamok alakulására hat, ezeken keresztül azonban a hosszú hozamokat is befolyásolja.33 A jelenlegi piaci várakozások alapján a 2008-as csatlakozási dátum nem látszik tarthatónak. A piac ítélete azonban gyorsan képes változni, és éppen a dél-európai csatlakozó országok példája mutatja, hogy 2-3 év is elegend a hozam-konvergencia eléréséhez, akár reménytelennek t n helyzetb l is. A kormány elszántsága és megfelel nek ítélt, a monetáris politikával összehangolt gazdaság- és fiskális politika megváltoztathatja a piac ítéletét, és ha a kormány által kit zött csatlakozási dátumot hitelesnek fogadják el, a befektet k hozamcsökkenésre spekuláló konvergencia-játékuk révén maguk is hozzájárulnak a hozamok gyors eséséhez. A 2008-as belépési dátum tehát az egyik – jelenleg talán kevésbé valószín , de egyáltalán nem lehetetlen – alternatívája Magyarország EMU-csatlakozásának. A ma 31
32 33
64
Lásd Jelentés az infláció alakulásáról MNB 2004 február 19-20.o. A jöv beli euró-forint hozamkülönbözet növekedésében az euró hozamgörbéjének lefelé történ eltolódása is szerepet játszott. Lásd uo. 21.o. A 2003. novemberi jegybanki alapkamat-emelés következtében a számottev n tt (a már korábban sem kicsi) kamattöbblet a FED, az ECB, valamint a cseh, a lengyel és a szlovák jegybanki alapkamathoz képest. A kamatkülönbözete mértéke rendre 11,5, 10,5, 10,5, 7,25 és 6,25 százalékpont.)
legnagyobb valószín ség id pont 2009-2010 – napjainkban a hozamokba a piac ezt a lehet séget árazta be. Egy harmadik, pesszimista forgatókönyv szerinti alternatíva a 2010 utáni csatlakozás, amelyet csak a teljesség kedvéért veszünk számba, egyébként sem a csatlakozás optimális id pontja (amit mi minél közelebbinek szeretnénk látni), sem a csatlakozási kritériumok teljesíthet sége (erre most 2009 látszik alkalmasnak) szempontjából nem ítéljük kedvez nek. Fontos kérdés, hogy e három opcióhoz tartozó hozamgörbék alakulásából mi következik a f bb gazdasági folyamatokat tekintve. Összességében azt lehet mondani, hogy a három szcenárió között a leglényegesebb különbség az id táv, ami az eurózónába való belépésünket megel zi. Az ekkor, vagyis a felzárkózási – konvergencia-id szakban jelentkez terhek és hasznok teszik ki az eltér csatlakozási id pontok eredményezte makrogazdasági hatásokat. Figyelembe véve, hogy az elérend végállapot: a négy csatlakozási kritérium teljesítése ugyanaz, költségeit a belépésig mindenképpen meg kell fizetni, hasznai pedig feltehet leg automatikusan jelentkezni fognak, a három alternatíva különbsége abból fakad, hogy a konvergencia-id szak terhei hány évre oszlanak el, illetve, hogy a csatlakozásból fakadó el nyök hány év múlva jelentkeznek (az eltolódó csatlakozás nem hagyja érvényesíteni a hasznokat). Mivel az elképzelhet belépési id pontok közötti id szak nem tesz ki hosszú id t, mai ismereteink szerint legfeljebb1-4 évet, számottev makrogazdasági eltérés nincs közöttük. Leszámítva a csatlakozási id szak, azon belül is az EMR II.-ben való részvételünk ideje alatt esetleg bekövetkez forint elleni spekulációs támadás, és/vagy a feltörekv piacok oldaláról érkez „fert zés” lehet ségét, ami súlyos valutaválságot idézhet el , és kezelése óriási költséggel járhat.34 Ezek valószín sége elnyújtott, bizonytalan, gyenge kormányzati szándék mellett zajló csatlakozási folyamat, vagyis a 3. variáció esetén megn nek.
5.1.
A 2008-as csatlakozás lehetséges következményei
A 2008-as csatlakozás feltételezi, hogy a hozam-konvergencia akkorra jelent sen el rehalad, vagyis a forint- és euróhozamok közötti különbség 0-1 százalékpont közé csökken. Ez a jelenlegi euró zéró kupon hozamgörbék alapján 4,5% körüli átlagos eurókötvény hozammal számolva 5,5%-nál nem nagyobb 10 éves forinthozamokat jelent. Még drasztikusabb csökkenés várható a rövid (éven belüli-5 éves) hozamok tekintetében, ahol az eurókötvények átlaghozama 2-3,5% körül alakul. Bár itt nincs el írva konvergencia-kritérium, a tényleges konvergencia-folyamat természetesen ezeken a lejáratokon is bekövetkezik, s ez azt jelenti, hogy a jelenlegi 9-11,5%-os hozamok várhatóan 6-7 százalékponttal csökkennek. Ez végül is nem elképzelhetetlen: 2003-ban egyetlen év alatt ugyanezeken a lejáratokon 3,5-6 százalékpontos emelkedés következett be. Ráadásul a teljes konvergencia a csatlakozás után megy csak végbe, a magyarországi hozamok még a belépés id pontjában is meghaladhatják az euróövezet
34
Err l a lehetséges veszélyr l és következményeir l lásd részletesen: Magyarország csatlakozása az euró-övezethez Kopint-Datorg M helytanulmányok 36. 2003. március, Csajbók-Csermely(2002), Neményi(2003) 65
átlagát (a hosszú hozamok a 3 legalacsonyabb inflációjú ország hozamánál 2 százalékponttal magasabbak lehetnek). A hozamcsökkenés a jelenleg igen magas (5% fölötti) reálkamatok számottev mérsékl dését, az eurózónához való csatlakozásunk után megvalósuló teljes hozamkonvergencia esetén tartósan 1% körüli reálkamatszintet idéz el . Kérdés, hogy milyen makrogazdasági hatással jár a jelenlegi reálkamatok 1. folyamatos csökkenése 2. tartósan alacsony 1% körüli szintje. A reálkamat csökkenése kedvez a gazdasági növekedésnek: növeli a keresletet, s a t keköltség mérséklése révén ösztönz leg hat a beruházásokra, s azon keresztül mind a kínálatra, mind a keresletre. A többlet-beruházások hatására megnövekedett t keállomány mellett a gazdasági növekedésre ható további kedvez tényez a külföldi m köd t ke-beáramlás, aminek b vülésére a konvergencia-folyamat el rehaladása, az ország iránti bizalom növekedése miatt lehet számítani. A növekedés gyorsulása mellett azonban a küls egyensúly romlására is számítani kell: egyrészt a beruházások, másrészt az alacsonyabb reálkamat miatt kies belföldi megtakarításokat pótló külföldi finanszírozási igény b vülése miatt. Az MNB-ben kétfajta modell-számítással próbálták számszer síteni az EMUcsatlakozásunk következményeképpen fellép hozamcsökkenés – azon belül is az árfolyam-kockázati prémium megsz nésének – hatását a gazdasági növekedés ütemére. Eszerint 300 bázispontos kockázati-felár-csökkenés a GDP tartós szintjében 1,9-2%-os b vülést, míg 20 évig az éves növekedési ütem mintegy 0,1 százalékpontos emelkedését idézi el . Mindezenközben n a fizetési mérleg hiánya is, a GDP-arányában durván 0,9 százalékponttal.35 A fizetési mérleg hiányának esetleges növekedése felveti a fizetési mérleg-korlát érvényesülésének kérdését a csatlakozás el tt és után. A csatlakozás el tt a fizetési mérleg korlát a jelenlegihez hasonlóan érvényesül. A küls egyensúly felborulását a piac a kockázati felárak növelésével, rosszabb esetben a külföldiek magyar piacokról való távolmaradásával, a t kebeáramlás számottev csökkenésével bünteti. Egy jól haladó konvergencia-folyamat, az EU-hoz tartozás ténye mérsékelheti ezt a negatív hatást, de a „büntetés” veszélyével a gazdaságpolitikának mindig számolnia kell. Az eurózónába való belépésünk után a fizetési mérleg korlát jelent sen enyhül: a közös valutához tartozás megszünteti az árfolyam-kockázati felárat, ami a leggyorsabban és legközvetlenebbül jelentkez eleme a hozamfelárnak. Bár a többi hozamfelár-elem (az ország- és régió-specifikus, illetve az inflációs prémium) továbbra is megjelenhet az állampapír-hozamokban, ezek közül a küls hatások az eurózónához való tartozásunk a feltörekv r l a fejlett piacokra való átsorolódásunk - miatt enyhülnek, az inflációs prémium pedig csak akkor és az után mutatkozik, ha a küls egyensúly romlása az infláció növekedésével is együtt jár.
35
66
A két modell eredményeit átlagolva azt találták, hogy hosszú távon a reálkamat-csökkenés a GDP éves növekedési ütemét 0,08-0,13 százalékponttal emeli meg. Lásd err l részletesen: CsajbókCsermely(2002) 125-140. o.
A számottev en csökken hozamok a kereslet emelésén keresztül negatív hatást gyakorolnak az infláció alakulására. Felmerül a kérdés, hogy ha a megnövekedett kereslet felborítani látszik a makroegyensúlyt, és inflációs nyomás, valamint a fizetési mérleg elfutása fenyeget, vagyis a monetáris politika lépéskényszerbe kerül, hogyan lehet kezelni a kialakult helyzetet. A csatlakozási id szakban a dél-európai országok példája azt mutatja, hogy lehet ség szerint nem monetáris szigorításhoz nyúltak, hanem fiskális megoldást kerestek. (A monetáris politika jelent sebb kamatemeléssel csupán az 1995-ös nagy pénz- és t kepiaci válság idején avatkozott be a gazdasági folyamatokba, s a csatlakozási id szak végén az irányadó jegybanki kamatok az infláció lassulásánál gyorsabb ütemben csökkentek.) Különben a bels kereslet növekedéséb l fakadó egyensúlyromlást fiskális politikai visszafogással, illetve a bérkiáramlást korlátozó társadalmi megállapodásokkal el zték meg vagy kezelték utólag.36 Ezek a tapasztalatok fontos és követend példát jelentenek Magyarország számára is. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy a jelenlegi magas magyar reálkamatokban a legnagyobb részt az árfolyamkockázati felár teszi ki – a múlt évi kétszeri 300 bázispontos jegybanki alapkamat-emelésre a forint-árfolyam védelmében és nem a kereslet-növekedésb l fakadó inflációs nyomás kivédése érdekében került sor. Emiatt ha a külföldi befektet knek nem kellene árfolyamkockázati felárat fizetnünk - a reálkamatok nagyobb része eliminálható lenne anélkül, hogy számottev keresleti nyomástól kellene tartanunk. Az alacsony reálkamat azonban mindenképpen csökkent leg hat a banki megtakarításokra, és alternatív eszközökbe (értékpapírok, ingatlanok, stb.) tereli a pénzügyi befektetéseket. Ez ugyan jótékonyan hathat a magyarországi nem banki pénzügyi közvetít rendszer fejl désére, ugyanakkor felléphet ezen eszközárak gyors inflációja, amit tovább gerjeszthet a hitelkamatok számottev csökkenéséb l fakadó hitelexpanzió is. A hozamok és a reálkamat csökkenése az államadósság finanszírozási költségeinek mérsékl désén keresztül pozitívan befolyásolja az államháztartás hiányát. Ennek pontos összegét az állampapírok futamid és lejárat szerinti megoszlása, a fix és változó kamatozású papírok aránya, az új kibocsátások mennyisége határozza meg. A déleurópai országok euró-övezethez csatlakozásakor a költségvetési hiány – kritérium teljesítését jelent sen megkönnyítette a hozamesés hatására bekövetkezett kamatkiadáscsökkenés, ami Portugáliában, valamint Görög- és Olaszországban a belépés el tti három évben a költségvetési hiány leszorításának mintegy harmadát-felét (a GDP 2-3%át) tette ki. Magyarországon az alacsonyabb árazású hosszú lejáratú állampapírok nagyobb aránya miatt a hozamesés kisebb mérték költségvetési kiadás-csökkenéssel fog együtt járni. Egyes becslések szerint a GDP 0,6%-át teheti ki a hozamcsökkenés költségvetési hiányra gyakorolt hatása37, ami durván egyötöde- egynegyede a szükséges költségvetési korrekciónak. 36
37
A küls kereslet növekedéséb l fakadó egyensúlyromlást korrigálhatja a magasabb infláció miatt bekövetkez reálárfolyam-felértékel dés (a növekedést visszafogó versenyképesség-romláson keresztül). Lásd Konrád-Wenhardt(2003) 15-20.o. 67
5.2.
A kés bbi csatlakozási alternatívák esetén várható hozamalakulás következményei
2009-2010 közötti csatlakozási id pont esetén a hozam-konvergencia egy illetve két évvel kés bb fog teljesülni, ami még lineárisan csökken hozamok esetén sem jelent nagyságrendi különbséget a folyamat makrogazdasági hatását tekintve. Érzékelhet bb hatással akkor kellene számolnunk, ha feltételeznénk, hogy a 2008-as szcenárió esetén korábban, a 2009-2010-es csatlakozás esetén pedig csak az id szak végén sikerülne teljesítenünk a konvergencia-kritériumokat, vagyis a két csatlakozási id pont közötti 12 év ellenére magának a konvergencia-folyamatnak a befejez dése több éves eltéréssel is járhat. Bár a konvergencia-folyamat pontos id beli lefutását nem látjuk el re, semmi nem támaszt alá egy olyan feltételezést, hogy a kés bbi csatlakozási céldátum esetén csak az id szak végére várható a kritériumok teljesítése. S t, nagyobb a valószín sége annak, hogy a valós konvergencia a harmadik alternatíva, a 2010 utánra tolódó csatlakozás esetén is jelent sen, a másik két alternatívához képest nem számottev en lassabban fog el rehaladni, függetlenül attól, hogy mikor történik meg az eurózónához történ tényleges csatlakozásunk. Ezt a feltételezést támasztja alá az EU-ba való 2004-es belépésünk, ami a költségvetési hiányra vonatkozó kritérium betartását a 2002-es Stabilitási és Növekedési Egyezmény alapján már EU-tagként is el írja számunkra, s a – hozam-konvergencia szempontjából nagy jelent ség el relépést jelent - feltörekv b l fejlett piacokba való átsorolódásunkat el idézi.
A piacok lehetséges reakciója a csatlakozási id pont megjelölésére A belépési id ponttal kapcsolatos bármely publikációs és kommunikációs lépés el tt a kormánynak azt kell eldönteni, hogy milyen id pontra t zi ki az ország eurózónához történ csatlakozását. Ehhez el kell végezni egy, a csatlakozás el nyeit, hátrányait és költségeit részletesen és lehet ség szerint pontos számításokkal számbavev költséghaszon elemzést, és pontos programot valamint ütemtervet kell összeállítani a csatlakozási kritériumok teljesítéséhez megteend gazdaságpolitikai, fiskális és monetáris politikai lépésekr l. A programot egyeztetni kell minden érintett kormányzati, gazdasági és egyéb intézménnyel – ezek között is leginkább az MNB-vel mivel azok aktív és koordinált részvétele elengedhetetlen a program pontos és ütemterv szerinti megvalósításához. A program és ütemterv alapján rajzolódhat ki a belépés reális és vállalható id pontja, amelyen –politikai, nemzetközi vagy bármilyen egyéb ok miattcsak akkor szabad változtatni, ha a módosított id ponthoz átütemezik a teend ket. Az így kialakított id pontot kell publikálni, s azzal együtt nyilvánosságra kell hozni a megfelel en el készített kormányzati munkaprogramot is. A legfontosabb, hogy a piaci szerepl k számára hiteles legyen a kormányzati szándék, s szakmailag elfogadható, id ben követhet (s ezzel ellen rizhet ) a csatlakozási kritériumok teljesítéséhez vezet lépések sora. A hitelesség egyik kritériuma, hogy a kormány, hacsak nem történik el reláthatatlan sokk (például egy spekuláció vagy fert zés által kiváltott valutaválság), kitart a kritériumok teljesítésének programja és a kit zött csatlakozási id pont mellett.
68
Ahogy a fentiekben láttuk, a piac a magyar állampapírhozamokba már egy 2008 utáni csatlakozási dátumot árazott be. Ráadásul az új pénzügyminiszter januárban megpendítette Magyarország euró-zónába történ belépésének kés bbre tolódását. Mindezek hatására a pénzpiacon egyáltalán nem okozna meglepetést, ha a magyar kormány hivatalosan is megváltoztatná a belépés céldátumát. A csatlakozás céldátumának hivatalos elhalasztása annak beismerése, hogy nem vagyunk képesek az általunk megjelölt id pontra teljesíteni a csatlakozási kritériumokat, illetve, (enyhébb olvasatban), hogy az azzal járó költségeket túl nagynak ítéljük a csatlakozás hozadékához képest. Mivel a 2003. júliusi bejelentés nem volt igazán hivatalos - nem járt együtt a megvalósítást célzó gazdasági program bemutatásával, és inkább a piacok megnyugtatását, a forint gyengülésének megállítását célozta -, a piac annak megváltoztatását még nem a kormányzati szándék bukásának, hanem egy nem teljesen végiggondolt bejelentés korrigálásának tekintené.
Egy korrekciónál többet azonban nem lehet jelent s hitelvesztés nélkül tenni. A már bejelentett csatlakozási dátum módosítása csak úgy célszer , ha egy megalapozott és tartható új id pontot deklarálunk adekvát gazdasági program meghirdetésével együtt, vagy ha ilyet még nem tudunk megadni, akkor az új id pont megjelölését elhalasztjuk a megfelel el készít munkák elvégzéséig. A piac hitelesebbnek fogad el egy megalapozott el készít munkán alapuló céldátumot, még akkor is, ha egy ideig várnia kell a közlésére. Amennyiben a kormány összeállítja a csatlakozás menetrendjét, az ahhoz szükséges középtávú programot, és ezek megfelel , összehangolt gazdaság-, fiskális- és monetáris politikai intézkedéseket tartalmaznak, amelyek adekvátsága fel l a kormányzati és gazdasági szerepl k között konszenzus van, akkor célszer bb és hitelesebb megadni a belépés e programhoz rendelhet céldátumát, mint lebegtetni azt. A piaci szerepl k számára nem hihet a kormány elszántsága a tervezett – társadalmi feszültséggel is járó, esetleg éppen választási évben megteend - fájdalmas intézkedések végigvitelére, ha nincs pontos id pont, vagy kevésbé optimális esetben éven belüli intervallum megadva a belépés tervezett idejére. Márpedig a piac bizalma, támogató aktivitása nélkülözhetetlen a konvergencia-folyamat teljesítéséhez/végigviteléhez (amint azt a dél-európai országok tapasztalatai is mutatják. Mint láttuk, a hozamfelárat befolyásoló tényez k túlnyomó része a különböz (mind a hazai, de a magyar pénzpiacot domináló külföldi jelenlét következtében nagyobb mértékben a külföldi) piaci szerepl k Magyarország gazdasági helyzetére és kilátásaira vonatkozó (nem mindig objektív) ítéletét l és várakozásaitól függ (nem tekintve most a nem ország-specifikus, nemzetközi pénzpiaci tényez k hatását, amelyeknek intenzitását azonban ugyancsak módosíthatja országunk megítélése). A bizalom csökkenése azonnal megjelenik a hozamok emelkedésben, az árfolyam gyengülésében, ezért a konvergencia-folyamat ellen hat. És természetesen fordítva: a hitelesként elfogadott gazdaság- és monetáris politika, a hihet csatlakozási menetrend keltette befektet i bizalom növeli a forint-befektetések iránti keresletet, vagyis er södik a forint és csökkennek a hozamfelárak, a konvergencia minden szinten el rehalad.
69
Irodalom Agénor, Pierre-Richard (2000): Monetary Policy under Flexible Exchange Rates – World Bank Working Paper No.:2511 Árvai Zsófia – Menczel Péter (2000): A magyar háztartások megtakarításai 1995 és 2000 között, MNB Füzetek, 2000/8. Backé, P. – J. Fidrmuc – T. Reininger – F. Schardax: Price Dinamics in Central and Eastern European EU Accesion Countries. Österreichische Nationalbank. Working Paper No. 61, 2002. Ball, Laurence – N. Gregory Mankiw – David Romer (1988): The New Keynesian Economics and the Output-Inflation Tradeoff, Brookings Papers on Economic Activity Ball, Laurence (1993): What Determines the Sacrifice Ratio? – National Bureau of Economic Research Working Paper, No.4306 Begg, David - Eichengreen, Barry – Halpern László – Hagen, Jürgen von – Wyplosz, Charles (2001): Sustainable Regimes of Capital Movements in Accession Countries, Centre for Economic Policy Research Blanchard O. – Giavazzi, F. (2002): Current Account Deficits in the Euro Area. The end of the Feldstein Horioka Puzzle? NBER Working Papers Bohn, Frank (1999): The Italian Case: A Parable for the Eastern Enlargement of the EMU – Universitat Potsdam Discussion Paper 64 Brüggman, Axel – Linne, Thomas (2002): Are the Central and Eastern European Transition Countries still vulnerable to a financial crisis? Results from the signals approach. BOFIT Discussion Papers, No. 5. Buch, Claudia M. – Lusinyan, Lusine (2001): Short-Term Capital, Economic Transformation and EU Accession, “EU Enlargement to Central Europe and Its Monetary Policy Implications”. Conference Paper (first draft) Buiter, W. (1981): Time Preference and International Lending and Borrowing in an Overlapping Generation Model. Journal of Political Economy 89, p. 769-797 Buiter, Willem H. – Grafe, Clemens (2001): Central Banking and the Choice of Currency Regime in Accession Countries, SUERF Studies, No. 11. Castro, V. – Soukiazis, E. (2003): The Impact of the Maastricht Criteria and the Stability Pact on Growth and Unemployment in Europe. University of Coimbra, Portugal Cihák, Martin – Holub, Thomás (2001): Convergence of relative prices and inflation in Central and Eastern Europe, IMF Working Paper Clifton, Eric V. – Leon, Hyginus L. –Wong, Chorng-Huey (2001): Inflation Targeting and the Unemployment-Inflation Trade-off
70
Connolly, Bernard and John Whittaker (2003): What will happen to the euro? Economic Affairs, Vol. 23, Issue 1, pp 49-57. Corricelli, F. (2003): Fiscal discipline and the adoption of the Euro for new members of the European Union. East-West Conference Paper, November 2 to 4 2003. Österreichische Nationalbank – Joint Vienna Institute Coutinho, L. (2002): Early warning or late sanctions? How to go from a deficit of 1.1 to 4.1 percent of GDP! Economy & Euro. Centre for European Policy Studies Czech National Bank (2003a): ERM II and the Exchange-rate Convergence Criterion. http://www.cnb.cz Czech National Bank (2003b): The Czech Republic's Euro-area Accession Strategy. Joint Document of the Czech Government and the Czech National Bank. http://www.cnb.cz Csajbók Attila - Csermely Ágnes (2002): Az Euró hazai bevezetésének várható hasznai, költségei és id zítése, MNB M helytanulmányok, 24. sz. Darvas Zsolt (2002): Exchange Rate Pass-Through and Real Exchange Rate in EU Candidate Countries. Conference Paper, Mimeo DeGrauwe, P. – Schnabl, G (2003): Nominal versus Real Convergence with Respect to EU. How to Cope with the Balassa-Samuelson Dilemma. Diamond, P. (1965): National Debt in a Neoclassicsal Growth Model Driesslein, Anne (2004): Rethinking the EU Budget, bringing economic sense and political workability to the Stability Pact, determining details of enlarged monetary union. Economics & Finance. Cambridge University: European Union Society Égert Balázs (2001): Investigating the Balassa-Samuelson Hypothesis in the Transition: a Panel Study, Conference Paper, Mimeo European Commission (1998): Convergence Report. www.ecb.int European Commission (2000): Convergence Report. www. ecb.int European Commission (2003): Commission Report: Annual Report of the Cohesion Fund (2002). 25075, 15149/03 COM(03) 697. European Commission (2004): Excessive Deficit Procedure (EDP). Ongoing Procedures. Relevant Legal Texts. http://europa.eu.int/comm/economy_finance/about/activities/sgp/edp_en.htm European Economy (1994) No.7. – The Economic and Financial Situation in Spain European Economy (1996) No.1. – The Economic and Financial Situation in Ireland in the Transition to EMU European Economy (1997) No.1. – Portugal in the Transition to EMU European Economy (2002) No.2. – Economic Forecasts. Spring 2002 71
Feldstein, M. – Horioka, C. (1980): Domestic Saving and International Capital Flows. Economic Journal, p. 314-329 Fischer, Christoph (2001): Real Currency Appreciation in EU Accession Countries: Balassa-Samuelson and Investment Demand. Conference Paper, Mimeo Gáspár Pál – Várhegyi Éva (1999): Az euró bevezetésének a hatásai az EMU és Magyarország gazdaságára. Közgazdasági Szemle, június, 548-563. o. Habib, Maurizio Michael (2002): Financial Contagion, Interest Rates and the Role of the Exchange Rate as Shock-Absorber in Central and Eastern Europe, Conference Paper, Mimeo Halpern László – Neményi Judit (2001): Fiscal Foundation of Convergence to European Union in Pre-Accession Transition Countries, “How to Pave the Road to E(M)U”, Eltville, Conference Paper Hárs Ágnes (szerk., 2000): Ár- és bérmegállapodások, valamint az inflációcsökkenés közötti összefüggése, elmélete és nemzetközi tapasztalatai. Kopint-Datorg Horváth Ágnes – Szalai Zoltán (2001): A kevésbé fejlett EU-tagországok konvergenciájának tapasztalatai. Közgazdasági Szemle, július-augusztus Horváth Ágnes – Szapáry György (1999): Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió – I-II. rész. Külgazdaság, február- március International Labor Organization (2003): Social Agreement for the Period 20032005. The Republic of Slovenia. In: Social Pacts in Europe Jankovics, L.(2002): Eurót – de ne most. Népszabadság, január 24. Kengyel Ákos (2001): A Gazdasági és Monetáris Unió és a magyar csatlakozás feltételrendszere. Külgazdaság, április Komulainen, Tuomas (2001): Currency Crises in Emerging Markets: Capital Flows and Herding Behaviour, BOFIT Discussion Papers, No. 10. Kopint-Datorg (2004): Középtávú makrogazdasági prognózis. 2004. január Kovács Mihály András (ed) (2002): CEC5: On The Estimated Size of the BalassaSamuelson Effect in CEC5 CountriesCEC5: On The Estimated Size of the Balassa-Samuelson Effect in CEC5 Countries, MNB füzetek 5. sz. Landesmann, M. – J. Pöschl (1995): Balance-of-Payments Constrained Growth in Central and Eastern Europe and Scenarios of East-West Integration. WIIW Research Reports No. 222. Loungani, Prakash – Razin, Assaf – Yuen, Chi-Wa (1997): Capital Mobility and the Output-Inflation Tradeoff, IMF Working Papers Lucas, Robert (1973): Some International Evidence on Output-Inflation Tradeoffs, American Economic Review
72
Lund, J. (1999): A Model for Studying the Effect of EMU on European Yield Curves. European Finance Review, 1999.Vol 2. p. 321-363. Magyar Köztársaság Kormánya, Miniszterelnöki Hivatal (2003): Hungarian National Development Plan 2004-2006, 2003. március 28. Magyar Köztársaság Kormánya, Pénzügyminisztérium (2003): Magyarország Középtávú Gazdaságpolitikai Programja az Uniós Csatlakozás Megalapozásához. 2003. augusztus MNB (2001): A forint útja az euróhoz. Magyar Nemzeti Bank. Mundell, R.A. (2000): Exchange Rate Arrangements in Central and Eastern Europe – S. Arndt, H. Handler és D. Salvatore: Eastern Enlargement: the Sooner, the Better? – European Academy of Excellence, Bécs, 2000 július, 158-165. o. Nuti, D.M. (2000): The Costs and Benefits of Euro-Isation in Central-Eastern Europe before or instead of EMU Membership – S.Arndt, H. Handler és D. Salvatore: Eastern Enlargement: the Sooner, the Better? – European Academy of Excellence, Bécs, 2000 július, 171-193. o. Oblath Gábor (2002): EMU-csatlakozás és gazdaságpolitikai kompromisszumok. Kézirat OECD-Economic Surveys – Greece, Spain, Portugal, 1998-2001 Orlowski, Lucjan T. (2001): Monetary Convergence of the EU Candidates to the Euro: A Theoretical Framework and Policy Implications, “How to Pave the Road to E(M)U”, Eltville, conference paper Palócz Éva (szerk.) (2004) : Az árak, a bérek és az infláció várható alakulása a csatlakozást követ en, az adórendszer harmonizálásának hatása az árszínvonalra. Kopint-Datorg, Budapest Pásztori Veronika: Az EMS-válság hatása a keresztárfolyamok alakulására. KopintDatorg, 1994 október. Kézirat Pásztori Veronika: Sikeres felzárkózás az Európai Unióhoz: Írország. Felzárkózás és EU-csatlakozás, A VII. Ipar- és Vállalatgazdasági Konferencia el adásai. Budapest, 2000. október 30-31. Rosati, Dariusz K.: Managing Capital Flows in Poland – first draft, 2001. szeptember Rostowski, Jacek: The Approach to EU and EMU – CASE-CEU Working Paper Series 26. Simon András –Darvas Zsolt (2000): A potenciális kibocsátás becslése a gazdaság nyitottságának felhasználásával. MNB Füzetek 2000/9. Szapáry György (2000): Maastricht and the Choice of Exchange Rate Regime in Transition Countries During the Run-Up to EMU, NBH Working Paper, No. 7. Ursprung, J. (2002): Euró – most. Népszabadság, január 11.
73
Vinhas de Souza, Lúcio (2003): A Primer on Budgetary Questions on the New EU Member States. EU Policy Network, Kiel Institute for World Economics Wagner, Helmut (2001): Pitfalls in the European Enlargement Process – Challenges for Monetary Policy, “How to Pave the Road to E(M)U”, Eltville, Conference Paper Wolf, Holger (2001): Exchange Rate Regime Choice and Consequences. Süppel, R. (2003): Comparing Economic Dynamics in the EU and CEE Accession Countries. ECB Working Papers No. 267 Fidrmuc, J. - Korhonen, I. (2001): Similarity of Supply and Demand Shocks between the Euro Area and CEEs. Bank of Finland, BOFIT Discussion Papers No. 14. Darvas, Zs. - Szapáry, Gy. (2004): Business Cycle Harmonization in the Enlarged EU: Comovements in the New and Old Members. MNB Working Paper 2004/1
74
