Készült a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából

Készült a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából

AZ ÖNKORMÁNYZATI ÉS LAKOSSÁGI RÉSZVÉTELT MEGHATÁROZÓ SZOCIOLÓGIAI ELEMEK, A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TÖRVÉNY GYAKORLATI VÉGREHAJTÁSA, AZ ISMERETÁTADÁS, OKTATÁS SZEREPE

Zárótanulmány 2003. Kutatásvezető: Szirmai Viktória

Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézet 1014 Budapest, Úri u. 49. Tel: 224-6742 Fax: 224-6741 E-mail: [email protected]

1

A kutatásban résztvevők névsora Megbízói konzultáció: Bese Erzsébet, szakmai főtanácsadó, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Hulladékgazdálkodási és Környezettechnológiai Főosztály részéről Szakértők: Csobod Éva, Ph.D. irodavezető, Regional Environment Center, Magyar Iroda Hartman Mátyás, egyetemi tanársegéd, Szent István Egyetem, Környezeti Elemek Védelme Tanszék, Gödöllő Krémer András, Ph.D. irodavezető, Oktatási Minisztérium Szilágyi Kinga, C.Sc. tanszékvezető helyettes, Szent István Egyetem, TájépítészetiVédelmi és Fejlesztési Kar, Kert és Településépítészeti Tanszék, Budapest Szirmai Viktória, D.Sc. tudományos tanácsadó, környezetszociológiai műhelyvezető, MTA Szociológiai Kutatóintézet Kutatók és résztéma felelősök: (Sorrend a tanulmány szerkezete szerint) Szirmai Viktória (Kutatás irányítása, kutatási koncepció) Molnár Balázs, tudom. segédmunkatárs, MTA RKK NYUTI, Közép-dunántúli Kutatócsoport Szépvölgyi Ákos tudom. segédmunkatárs, MTA RKK NYUTI, Közép-dunántúli Kutatócsoport (Hulladékgazdálkodási helyzetelemzés) Ferencz Zoltán, tudományos segédmunkatárs, MTA Szociológiai Kutatóintézet (Lakossági vizsgálat) Szilágyi Kinga (Önkormányzati vizsgálat) Domokos Tamás ügyvezető, Echo Survey SZK Kht. Székesfehérvár (Civil szervezetek kutatása) Csobod Éva (Oktatási alapelvek)

2

Krémer András (Fórum) A kutatást segítő munkatársak: Bognár Judit, kutatásszervező, MTA Szociológiai Kutatóintézet Baráth Gabriella, tudom. segédmunkatárs, MTA RKK NYUTI, Közép-dunántúli Kutatócsoport, (helyi szervezés, interjúkészítés) Molnár Balázs, tudom. segédmunkatárs, MTA RKK NYUTI, Közép-dunántúli Kutatócsoport, (helyi szervezés, interjúkészítés)

3

Tartalomjegyzék Bevezetés

5

1. A kutatás célja és módszerei

5

2. A hulladékgazdálkodás helyzete Magyarországon és a mintaterületen

11

I. A hulladékgazdálkodás és a lakossági részvétel: az empírikus kutatás eredményei

43

1. Környezettudatosság, környezet-kultúra

47

2. Felelősség, szabályozás

69

3. Információ áramlás

75

4. A multinacionális cégek szerepe, megítélése

78

5. Lakossági részvétel

90

6. Kapcsolat a településsel

92

7. Fogyasztási szokások

97

8. Hulladék-elhelyezés, kezelés

104

9. Hulladékgyűjtés, szállítás, kezelés, díjszabás

107

10. A helyzet javítása, szelektív hulladékgyűjtés

112

11. Településfejlődés

120

12. Mobilitás

121

13. Javaslatok, alapelvek

128

II. Az önkormányzatok szerepe a hulladékgazdálkodással kapcsolatos környezettudatos lakossági részvétel fejlesztésében

145

1. A hulladékgazdálkodási törvény jelentősége, megvalósíthatósága az önkormányzatok szerint 145 2. Az önkormányzati hulladékgazdálkodás megvalósításának feltételei, és akadályai

150

3. Az önkormányzatok kapcsolata a főhatósággal, a pályázati lehetőségek kihasználása

156

4. Az önkormányzati információ-átadási módszerek, a környezettudatos életmódra való nevelés, a környezetvédelem prioritása 159 5. Milyen segítséget várna el az önkormányzat a hatékonyabb környezeti oktatás és nevelés terén? 161 6. Javaslatok, alapelvek

164

4

III. A civil társadalmi szervezetek szerepe és lehetőségei a lakossági tudatformálást segítő programok, a helyi képzések megvalósításában 165 1. A környezetvédelmi civil szervezetek helyzete

165

2. Civil környezetvédelmi programok

169

3. Részvételi lehetőség a hulladékgazdálkodási programokban

171

4. Civil részvétel a hulladékgazdálkodással kapcsolatos oktatási programokban

173

IV. A hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati bevezetéséhez szükséges lakossági részvételt elősegítő oktatási stratégia és program alapelvei az önkormányzatok számára 176 1. Az oktatási stratégia és program alapelveit meghatározó háttér és környezet

176

2. Javaslat az ismeretátadási, oktatási stratégia és program alapelveire

178

3. Fórum a lakossági részvételt elősegítő oktatási program stratégiai alapelveinek megvitatására

195

4. A kutatás eredményeire épülő javaslat az ismeretátadási, oktatási stratégia és program alapelveire 199 V. Összegzés: a szociológiai kutatások főbb tapasztalatai és az oktatási alapelvek szerepe

202

1. A lakossági vizsgálat főbb eredményei.

203

2. Az önkormányzati vizsgálat eredményei

206

3. A civil társadalmi szervezetekkel kapcsolatos kutatás eredményei

207

4. Javaslatok

209

Mellékletek

211

Technikai mellékletek

222

5

Bevezetés (Szirmai Viktória)

1. A kutatás célja és módszerei „Az önkormányzati és lakossági részvételt meghatározó és fejlesztő elemek kutatása a hulladékgazdálkodási

törvény

gyakorlati

végrehajtásában,

különös

tekintettel

az

ismeretátadás szerepére” című szociológiai kutatás több feladatra is vállalkozott. Mindenekelőtt a törvény végrehajtásához szükséges társadalmi háttér feltárására, a törvény végrehajtásában alapvetően érintett és érdekelt, fontos szerepeket játszó társadalmi aktorok helyzetének a differenciált feltérképezésére. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény célul tűzi ki a környezettudatos magatartás kialakítását a hulladékgazdálkodás céljainak megvalósítása érdekében. A törvény szellemében a társadalom minden csoportja esetében létfontosságú a részvétel, a környezettudatos magatartás kialakítása. A törvény gyakorlati végrehajtásában az önkormányzatok alapvetően érdekeltek, hiszen új feladatokat kaptak. A feladatok megoldásához elengedhetetlen az önkormányzatoknál dolgozók felkészítése, a kapcsolódó feladatokkal ellátott szakemberek ismereteinek folyamatos fejlesztése. A törvény értelmében a településeken ki kell alakítani az érintett lakossággal, a civil szervezetekkel, a hulladékgazdálkodásban érdekelt vállalkozókkal való együttműködés feltételeit is.(Ez utóbbi szereplő azonban nem tartozott a kutatási feladatok közé) A vonatkozó környezetszociológiai kutatások szerint a magyar társadalom környezeti tudata a 80-as, 90-es évek során nagyon differenciáltan fejlődött. A meghatározó társadalmi folyamatok, az átalakulás ellentmondásos természete, a polgárosodás megkésettsége, a gazdasági nehézségek, a társadalmi szegénység, a növekvő számú társadalmi vesztesek miatt is a környezeti érzékenység nem fejlődött a megfelelő módon. Jóllehet a környezeti érzékenység alakulása meghatározó jelentőségű lehet a törvény

6

érvényesüléséhez, a törvény hatásai meghatározott társadalmi, érdekeltségei viszonyok, a magyar társadalom helyzetének függvényében szerveződnek. A kutatási megbízás keretében megfogalmazódott álláspont szerint a lakosság környezeti tudata fejlesztésre szorul. A szociológiai kutatás egyik alapvető célja ezért a magyar társadalom mai környezeti gondolkodását, környezeti tudatát meghatározó folyamatok feltárása volt. A törvény értelmében fontos cél az érintett társadalmi csoportok, a lakosság ismereteinek a bővítése, a kívánt mértékű együttműködés érdekében a hulladékgazdálkodási ismeretek oktatása és átadása. Ehhez azonban meg kell határozni az oktatás-tudatformálás célszerű formáját, az információk közvetítésének módját, a legeredményesebb közvetítő csoportot is. Ez a közvetítő szervezet ma alapvetően az önkormányzat. Miközben ma ennek a folyamatnak hiányzik a gyakorlata. Ma még korántsem feltárt hogyan valósítható meg - az intézményes oktatási rendszeren kívüli-ismeretátadási folyamat, a hulladékgazdálkodási stratégiák, a törvény megvalósításában különböző szerepeket játszó csoportok közötti kommunikáció, a folyamatos ismeretátadás. Ebből fakadt a szociológiai kutatás másik célja, ez pedig a különböző csoportok közötti információcsere,

kommunikáció

bizonyos

elemeinek

a

kidolgozása,

a

törvény

megvalósulását támogató ismeretátadási, oktatási stratégia és program alapelvei kidolgozását támogató javaslat megfogalmazása.

A kutatás konkrét céljai A szerződés értelmében a kutatás konkrét célja a következő: a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati bevezetéséhez szükséges lakossági részvételt elősegítő ismeretátadási, oktatási stratégia és program alapelveinek meghatározása, az önkormányzatok számára, a környezetvédelmi minisztérium részvételével. A hulladékgazdálkodási törvény működéséhez szükséges lakossági részvételt elősegítő ismeretátadási, stratégia és program alapelveinek a kidolgozása érdekében: •

egyrészt feltártuk a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati bevezetéséhez szükséges lakossági részvételt meghatározó társadalmi tényezőket, különböző térségi adottságok

7

között élő valamint különböző társadalmi helyzetű népesség hulladékgazdálkodással kapcsolatos társadalmi érdekeltségeit, értékeit, a törvény szellemének megfelelő környezettudatos magatartás szociológiai összefüggéseit, •

másrészt

megvizsgáltuk

az

önkormányzatok

szerepét

és

érdekeltségeit

a

környezettudatos lakossági részvétel kialakításában, különös tekintettel a lakossági ismeretátadás, képzés és oktatás folyamataiban, •

harmadrészt elemeztük a civil társadalmi szervezetek szerepét és lehetőségeit a lakosság tudatformálását elősegítő programok kidolgozásában, a helyi képzésekben,

•

a vizsgálati eredmények ismeretében került sor a javaslatok megfogalmazása, az ismeretátadási programok kifejlesztésére és irányítására. .

A kutatás módszere A kutatási koncepció és a szerződés értelmében a kutatás főbb célcsoportjai: 1: a kiválasztott térségek önkormányzatai, 2: a kiválasztott térségek településeinek a lakossága és 3. a kiválasztott térségek civil társadalmi (közte környezetvédelmi) szervezetei. A kutatás a közép-dunántúli régió két mintaterületén folyik: az egyik a székesfehérvári, a másik pedig a tapolcai kistérség, azok centrum települései, vagyis Székesfehérvár és Tapolca valamint a környékbeli kis települések. A két térség a vizsgálat koncepcionális szempontból fontos összehasonlító elemzésére ad módot. a.) A székesfehérvári kistérség 31 települése a régió (illetve az ország) gazdasági és társadalmi szempontból fejlett térsége, közép méretű polgárosodott centrum város, ahol a hazai átlaghoz képest viszonylag erős a polgárság, a környékbeli nagyobb és közepes méretű településeken is fejlett a gazdaság, részben a centrum település kisugárzó hatásai miatt is.

8

b.) A tapolcai kistérség kisebb méretű és kevésbé polgárosodott városközponttal, hátrányosabb helyzetű, fejletlenebb gazdasággal és hátrányosabb társadalmi helyzetben lévő lakossággal jellemezhető, ahol 33 aprófalvas település vizsgálatára került sor. A

két

térségben

differenciált

a

lakosság

hulladékgazdálkodással

kapcsolatos

környezettudatos magatartása, az önkormányzatok lehetőségei is eltérőek. A két térség differenciált települési típusokkal bír, ahol különböző típusú hulladékgazdálkodási konfliktusok jöttek létre, ezek eltérő társadalmi következményekkel, a lakosság és az érintett aktorok differenciált beállítottságával jár. Ezek miatt is megfelelő alapokat adnak az összevetésre. A kutatás megvalósítása érdekében többféle módszert alkalmaztunk, részben az érintett két térségekre reprezentatív mintavétel alapján kérdőíves lakossági vizsgálatot végeztünk, amellyel feltártuk az érintett lakosság szociológiai jellegzetességeit és környezeti érdekeit. Részben a strukturált mélyinterjúkra alapozott vizsgálatot is végeztünk, amelynek segítségével megismertük az érintett térségek önkormányzatainak és a civil társadalmi szervezeteknek, vagyis a lakosságon kívül érintett aktoroknak az adott problémával összefüggő véleményét, az oktatási program alapelveivel kapcsolatos szempontjaikat. Ezen kívül újraelemeztük a vonatkozó problémához kapcsolódó országos és térségi, települési dokumentációkat, statisztikai adatokat és az érintett térségek, városok fontosabb sajtóorgánumait is. Ezek alapján képet kaptunk a két térség hulladékgazdálkodással kapcsolatos helyzetéről, konfliktusairól is, valamint a felmerült vitás kérdésekről, amelyek segítségével mód nyílt az ismeretátadási, oktatási anyag alapelveinek a tisztázására is. A szociológiai jellegű vizsgálatokat követőn fórumot szerveztünk, ahol az érdekelt főbb szereplők (állami és térségi társadalmi aktorok, közte az oktatás és a nevelés területén is járatos szereplők, civil társadalmi szervezetek) találkoztak, és ahol a vélemények feltárására, ütköztetésére is mód nyílt. A fórum keretében kiderült, hogy mi az érintett aktorok véleménye az ismeretátadás, oktatás szerepéről a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati végrehajtásában. A szociológiai kutatási eredmények valamint a fórumon feltártak ismeretében került sor a konkrét

oktatási

programok

tartalmával

és

módszereivel

kapcsolatos

kérdések

9

bemutatására, az ismeretátadási, oktatási programok kifejlesztésével és irányításával kapcsolatos főbb javaslatok kidolgozására. A vizsgálat megvalósulását egy állandó szakértői testület is segítette, ahol a kutatás minden lépését közösen készítettük elő és közösen elemeztük, a megbízóval való állandó egyeztetés keretében is. A meghívott szakértők összetétele kifejezte a kutatás interdiszciplináris jellegét, a vizsgálat komplex megközelítési módját is.

A kutatás fázisai A kutatás fázisai a következők voltak: I. A lakossági szociológiai vizsgálat, vagyis a hulladékgazdálkodás gyakorlati bevezetésében résztvevő térbeli és társadalmi csoportok véleményének, érdekeltségének kérdőíves vizsgálatra alapozott összegyűjtése és elemzése, értékelése. Ennek keretében került sor a hulladékgazdálkodással kapcsolatos állapotfelmérésre is a két mintaterületen. II. Az önkormányzati vizsgálat, amelynek során az önkormányzatok adott kérdésben kompetens felelősei, szakértői körében megvalósított strukturált mélyinterjúk segítségével tártuk fel az önkormányzatok vonatkozó szerepének, érdekeltségeinek, az ismeretátadás folyamatában történő részvételének és lehetőségeinek a problematikáját. III. A civil társadalmi szervezetek részvizsgálata során megnéztük a civil társadalmi szervezetek vonatkozó szerepének, érdekeltségeinek, az ismeretátadás folyamatában történő részvételének és lehetőségeinek a problematikáját, az érintett két térség településein található civil társadalmi szervezetek főbb képviselői véleményének a vizsgálatával. IV. Fórum szervezése az érdekelt szereplők számára, az állam, az önkormányzatok, a civil szervezetek, a lakosság képviselőivel. A fórum a véleménycserén túl kampány jellegű is volt, a meghívott média által közvetített új információk, ismeretek elterjesztésén keresztül. V. Az ismeretátadási, oktatási stratégia és program alapelveire vonatkozó javaslat készítése, amelyből kiderült, hogy milyen tartalmú és módszerű oktatási programok

10

szülessenek a lakossági részvétel erősítésére a hulladékgazdálkodás területén, ki és hogyan fejlessze ki az ismeretátadási programokat, ki irányítsa a szükséges képzési, továbbképzési programokat. A munka eredménye az adott összegző tanulmány, „Az önkormányzati és lakossági részvételt meghatározó szociológiai elemek, a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati végrehajtása, az ismeretátadás, oktatás szerepe” címmel. ***

11

2. A hulladékgazdálkodás helyzete Magyarországon és a mintaterületen* (Molnár Balázs, Szépvölgyi Ákos) Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik legkritikusabb környezetvédelmi kérdésének a hulladékgazdálkodás tekinthető, mely színvonalának javítása tekintetében és érdekében az elfogadott hulladéktörvénynek komoly hatásai kell, hogy legyenek.

A jogi szabályozás A magyarországi hulladékgazdálkodás jogi szabályozása figyelembe veszi az Európai Unió csatlakozó jogszabályait. Ezek közül a legfontosabbak a 75/442/EEC számú Tanácsi irányelv a hulladékokról; a 91/689/EEC számú Tanácsi Irányelv a veszélyes hulladékokról; a 259/93 számú Tanácsi Rendelet a hulladékok Európai Unióba, Európai Unióból, illetve Európai Unión belüli szállításának felügyeletéről és ellenőrzéséről; a 94/62/EC számú Parlamenti és Tanácsi irányelv a csomagolásokról és a csomagolóanyag-hulladékokról; a 94/67EC számú Tanácsi Irányelv a veszélyes hulladékok égetéséről; valamint a 1999/31EC számú Tanácsi irányelv a hulladéklerakásról. A hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó magyar jogszabályi környezet is kialakult. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. Törvény keretjellegénél fogva nem tér ki a hulladékok kezelésének részletes szabályaira, de a jogalkotó szükségesnek tartotta a hulladékokról szóló önálló törvény megalkotását. A környezet *

Felhasznált források Balatonfelvidéki Térségfejlesztési Társulás Környezetvédelmi Programja, 1999. Balatonfelvidéki Térségfejlesztési Társulás Vidékfejlesztési Sapard Programja, 2000. Fejér megye területrendezési terve – Egyeztetési dokumentáció. Kézirat. Váti Kht., Budapest, 2001. Magyarország Kistérségei – Közép-Dunántúl. KSH Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém Megyei Igazgatóságai, Székesfehérvár, Tatabánya, Veszprém 2000. Székesfehérvár Megyei jogú Város Környezetvédelmi koncepciója. Kézirat. TOTAL Környezetfejlesztési és Szolgáltató Kft. Székesfehérvár, 1998. Tapolca Város Előzetes Hulladékgazdálkodási Terve, 2002. Tapolca Város Környezetvédelmi Programja, 2002. Országos Hulladékgazdálkodási Terv, 2002. 2000. évi XLIII. tv. a Hulladékgazdálkodásról www.foek.hu www.szekom.hu Vertikál – környezetünk harmóniája. Tájékoztató. Vertikál Építőipari és Kommunális Szolgáltató Rt. Polgárdi, 2002

12

védelmének alapelvei között megjelenik a hulladékkezelés csökkentése (megelőzés) és az újrahasznosítás is. A helyi önkormányzati környezetvédelmi feladatokat taglaló 46. és 47. §-ok előírásainak értelmében a helyi önkormányzat települési környezetvédelmi programot dolgoz ki, melynek része a kommunális hulladékkezelésre vonatkozó program. A hulladékgazdálkodás általános céljait, a legfontosabb jogokat és kötelezettségeket a hulladékgazdálkodásról

szóló

2000.

évi

XLIII.

Törvény

tartalmazza.

A

hulladékgazdálkodási törvény hatálya a levegőbe kibocsátott és a radioaktív anyagokat kivéve a hulladék minden formájára, továbbá a hulladékgazdálkodási tevékenységekre és a létesítményekre is kiterjed. A törvénybe foglalt 13 alapelv útmutatást ad a tennivalók megközelítéséhez az integrált szennyezés-megelőzés elvétől a megosztott felelősség elvén át a példamutatás elvéig. Az EU szabályozás legfontosabb alapelve a megelőzés elve is helyet kapott az alapelvek között, de sajnos a törvényi szabályozás a továbbiakban nem tér ki e döntő elemre. A hulladéktörvény felhatalmazásainak megfelelően a mindenkori magyar

kormány

és

az

egyes

miniszterek

rendeleteikben

részletesen

szabályozták/szabályozzák az európai szintű hulladékgazdálkodás meghonosításához és elterjesztéséhez csatlakozó tevékenységeket, folyamatokat, hatás- és feladatköröket, lehetőségeket, kötelezettségeket és követelményeket, valamint a szakmai, a kezelési és a műszaki szabályokat, illetve mindezek részletes feltételeit1. 1

A hulladéktörvényt részletező, egyben az európai normákat figyelembe vevő legfontosabb kormány- és miniszteri rendeletek 2000 óta: 98/2001. (VI. 15.) Kormányrendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről; 213/2001. (XI. 14.) Kormányrendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről; 271/2001. (XII. 21.) Kormányrendelet a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról; 94/2002. (V. 5.) Kormányrendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól; 241/2001. (XII. 10.) Kormányrendelet a jegyző hulladékgazdálkodási feladat- és hatásköréről; 242/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól; 241/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerződésről; 50/2001. (IV. 3.) Kormányrendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól. 5/2002. (X. 29.) KvVM rendelet a települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes műszaki szabályairól; 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről; 3/2002. (II. 22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről; 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről; 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékéről; 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól; 5/2001. (II. 23.) KöM rendelet a poliklórozott bifenilek és

13

Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv Elkészült és az Országgyűlés is elfogadta – a Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) részeként – az Országos Hulladékgazdálkodási Tervet (OHT; ld. 110/2002. (XII. 12.) OGY határozat), amely elemzi a magyarországi hulladékképződés és kezelés mai helyzetét, meghatározza – az NKP tervezési periódusához igazodóan – a 2003-2008 között elérendő célokat, valamint az elérésüket biztosító intézkedéseket, programokat. Ennek keretében kijelölte a feladatokat mind a különböző hulladéktípusokra, mind az egyes gazdasági szektorokra vonatkozóan, illetve meghatározta a feladatok megosztását a hatósági, közigazgatási szervezetek, az önkormányzatok, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén működők között. Ezek keretében kijelölte a feladatokat mind a különböző hulladéktípusokra, mind az egyes gazdasági szektorokra vonatkozóan, illetve meghatározta a feladatok megosztását a hatósági, közigazgatási szervezetek, az önkormányzatok, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén működők között. Az OHT megvalósításával megoldandó, illetve kezelendő főbb feladatok: •

csökkenteni kell a mind abszolút mértékben, mind a termelési értékhez viszonyítottan magas hulladékképződési arányt;

•

emelni kell a legtöbb hulladékfajtánál alacsony hasznosítási arányt, ösztönözni kell a takarékos anyag- és energiagazdálkodást;

•

meg kell oldani a nagy mennyiségben tárolt hulladék nyersanyagkénti felhasználását;

•

minimalizálni kell a lerakással történő ártalmatlanítás igen magas arányát;

•

növelni kell a számos esetben nem megfelelő hulladékkezelés színvonalát és biztonságát, mérsékelni kell az egészségügyi és környezeti veszélyeztetés, illetve kockázat mértékét;

•

fokozatosan fel kell számolni az elmúlt évtizedekben kialakult, nem hulladékelhelyezésből származó veszélyeztető forrásokat és szennyezett területeket;

•

növelni kell az elvek és szabályok betartásának, a környezettudatos és jogkövető magatartásnak a mértékét;

•

teljessé kell tenni az egyes területeken hiányos szabályozási rendszert, növelni kell a szemléletformálás és a szakmai útmutatási eszközök alkalmazásának hatékonyságát;

megfelelő

a poliklórozott terfenilek és az azokat tartalmazó berendezések kezelésének részletes szabályairól; 9/2001. (IV. 9.) KöM rendelet az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezelésének részletes szabályairól; 2/2002. (VII. 9.) KvVM rendelet a titán-dioxid gyártás hulladékairól; 1/2002. (I. 11.) EüM rendelet az egészségügyi intézményekben keletkező hulladék kezeléséről; 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről.

14

•

erősíteni kell a hatósági jogérvényesítés személyi, szakmai és intézményi feltételrendszerét;

•

fejleszteni kell a hulladék monitoring (nyilvántartás, statisztikai adatszolgáltatás, mérésellenőrzés) eszközrendszerét, különös tekintettel az adatok megbízhatóságára;

•

piackonform gazdasági szabályozókkal kell ösztönözni a fenntartható fejlődés elvének megfelelő, hosszú távon előnyös megoldásokat, a korszerű, komplex hulladékgazdálkodási rendszerek kiépülését, különös tekintettel a hasznosításra;

•

ösztönözni kell a hulladékgazdálkodási célok elérését segítő kutatást és műszaki fejlesztést;

•

erősíteni kell az állami és a magánszféra közötti együttműködést, támogatni kell a helyi, illetve helyi közösségi kezdeményezéseket, különös tekintettel a hulladék elkülönített gyűjtésére és hasznosítására;

•

hatékonyabbá kell tenni az oktatási, nevelési, szemléletformálási tevékenységet. [11]

A szilárd települési hulladék Magyarországon évente közel 114 millió tonna hulladék keletkezik, ebből körülbelül 90 millió tonna/év az ipari, mezőgazdasági vagy más gazdasági tevékenységből származó termelési hulladék. A termelési hulladékokon belül megközelítőleg 3,5 millió tonna az évenként keletkező veszélyes hulladék mennyisége (1. ábra). 1.

ábra: A termelési hulladékok mennyiségének megoszlása

21%

3% Veszélyes termelési hulladék Egyéb termelési hulladék Egyéb hulladék 76%

Forrás: Független Ökológiai Központ Alapítvány

Az egészségügyi hulladék éves mennyisége meghaladja a 15 000 tonnát, a lakosság által termelt települési hulladékból mintegy 20 millió tonna a folyékony halmazállapotú, a szilárd hulladék2 mennyisége, pedig meghaladja a 4 millió tonnát (térfogatmegoszlásukat

2

Települési szilárd hulladék: a háztartási hulladék, valamint minden egyéb, a háztartásihoz hasonló összetételű és ezért azzal együtt szállítható és ártalmatlanítható hulladék

15

nézve a kettő aránya kb. azonos, 20-21 millió m3/év). A települési hulladékokból évente 20 millió tonna a folyékony, 4 millió tonna a szilárd halmazállapotú (2. ábra). 2. ábra: A települési hulladékok megoszlása halmazállapot szerint

17%

Folyékony települési hulladék Szilárd települési hulladék

83%

Forrás: Független Ökológiai Központ Alapítvány

A keletkező települési szilárd hulladék mennyisége jelentős területi különbségeket mutat. A lakosonként évente keletkező mennyiség átlagosan 420 kilogramm. Ezzel szemben a Közép-Dunántúlon ez meghaladja az 520 kilógrammot, ami a legmagasabb regionális érték Magyarországon. A települési szilárd hulladék összetétele egyebek között a fogyasztási szokások és az életmód változásával, a termékösszetétel és a csomagolástechnika változásával összefüggésben jelentősen módosult, fokozatosan emelkedik a hasznosítható anyagok és az energetikailag kedvezőbb alkotók (pl. csomagolóanyagok) aránya. A mintegy 2700 kommunális lerakóhelynek egyelőre csupán 30%-a felel meg többé-kevésbé a környezetvédelmi előírásoknak, jelentős az olyan illegális és legális lerakók száma, amelyek jelenleg potenciális szennyező források. A jelenlegi állapotot jellemzi még, hogy a szervezett hulladékgyűjtés nem teljes körű, a szelektív hulladékgyűjtés még alacsony fokú, az alkalmazott eszközök műszaki színvonala és állapota rendkívül rossz. A Független Ökológiai Központ Alapítvány adatai szerint a szilárd települési, vagy háztartási hulladék 2/3-a a városi, 1/3-a falusi jellegű településeken keletkezik (3. ábra). [12] Ez a mennyiség évente 2-3%-al nő. A hulladékgyűjtés arányát tekintve, e hulladék

16

egyre növekvő arányát gyűjtik rendszeresen, szervezett szolgáltatások formájában, melybe a lakásállomány 83%-a van bekapcsolva (KSH 2000). 3. ábra: A települési szilárd hulladék keletkezési hely szerint

33% Falun keletkező szilárd hulladék Városban keletkező szilárd hulladék 67%

Forrás: Független Ökológiai Központ Alapítvány

A települési szilárd hulladék gyűjtése A települési szilárd hulladékkezelés technológiai folyamatának első fázisa a hulladékoknak a keletkezés üteméhez igazodóan szervezetten, a környezetet nem szennyező és közegészségügyileg megfelelő módon kialakított eszközök, berendezések segítségével történő összegyűjtése, elszállításra alkalmas állapotba hozása és elszállításig történő átmeneti tárolása. Ezen hulladék körülbelül 82%-át gyűjtik rdndszeresen, szervezett szolgáltatások formájában, melybe a lakásállomány 65%-a van bekapcsolva (4. ábra).

17

4. ábra: A települési szilárd hulladék gyűjtése

18%

Gyűjtött szilárd hulladék Nem gyűjtött

82%

Forrás: Független Ökológiai Központ Alapítvány

A települési szilárd hulladékok eltávolításának általános elterjedt módszerek az elhordásos rendszer. A nem elhordásos eltávolítási módszerek (vízöblítéses és pneumatikus rendszerek) ma még kivételnek tekinthetők, bár a pneumatikus gyűjtési és szállítási rendszerrel

egyre

szélesebb

körben

kísérleteznek.

Az

elhordásos

rendszerű

hulladékeltávolítás gyakorlatban alkalmazott változatai a gyűjtés-szállítás technológiájának függvényében a következők: •

Ürítéses rendszer – félpormentes és pormentes változatban.

•

Cserekonténeres rendszer.

•

Zsákos rendszer.

A szervezett hulladékeltávolításnak a gyűjtést követő, ahhoz szorosan kapcsolódó és attól el nem választható része az elszállítás. Az idők folyamán a hulladék elszállítására a legkülönfélébb típusú járműveket alakították ki, melyek a gyűjtés, a szállítás, a rakodás munkáját is elősegítő célgépek.

A települési szilárd hulladék kezelése Korábban világszerte elterjedt gyakorlat volt a szabálytalan nyílt lerakás, melyet a jogszabályok is megengedtek, amikor terepmélyedésekben, üregekben, vagy egyszerűen a talaj felszínén helyezték el a szilárd hulladékot, mindenféle egyengetés, tömörítés, takarás nélkül szórták a szemetet a kijelölt vagy elhagyott területre. Ez a rendezetlen lerakás

18

higiénés és környezetvédelmi okokból még a településektől, víznyerőktől nagy távolságban sem fogadható el. Porral szennyeződhet a környező légkör és a tágabb régió, a bűzös szag nagy távolságban is érezhető, szennyeződhet a talaj és a talajvíz, a takaratlan laza hulladéktömeg vonzza a rovarokat és rágcsálókat, potenciális fertőzésveszélyt jelent az élővilágra és esztétikailag is romboló hatású. Az ártalmatlanítás leggyakrabban alkalmazott módszere a lerakás. Magyarországon a települési szilárd hulladékok ártalmatlanítása országos szinten kb. 85%-ban lerakással történik (5. ábra) 5. ábra: A települési szilárd hulladék ártalmatlanítása

15%

Ártalmatlanítás lerakással Egyéb

85%

Forrás: Független Ökológiai Központ Alapítvány

A települési szilárd hulladékkal kapcsolatos problémák A hulladékokkal kapcsolatos és egyre gyakrabban megjelenő problémák közül jellemzőek a közegészségügyi problémák, vagyis a nem megfelelően gyűjtött és kezelt hulladék fertőzésveszélye, valamint a környezeti problémák. Emellett lényegesek a mennyiségi problémák, vagyis az, hogy a jelenlegi technológiai szinten egyre kevésbé vagyunk képesek követni a hulladékok növekvő mennyiségét. Ezt egészítik ki a gazdasági problémák, és a társadalmi problémák A

problémákat

kiváltó

okok

rendkívül

sokrétűek.

A

legnagyobb

súllyal

a

népességnövekedés, az egy főre eső fogyasztás növekedése, a gazdasági folyamatok

19

természete (növekedésorientált piaci mechanizmus, külső gazdasági hatások, a természeti erőforrások mint közjavak problematikája) bír.

Hulladékgazdálkodás a mintaterületen Az összehasonlítás mindkét kistérségi mintaterülete a Közép-dunántúli régióban helyezkedik el, Veszprém, illetve Fejér megyében. A következőkben röviden áttekintjük a két kistérség hulladékgazdálkodási rendszerét – hangsúlyosan a kutatás szempontjából kiemelt kérdésekre –, annak érdekében, hogy az összehasonlítás és az oktatási stratégia alapelveihez szükséges következtetések szempontjait megalapozzuk.

A székesfehérvári kistérség hulladékgazdálkodásának jellegzetességei Fejér megye 7 kistérségéből a székesfehérvári kistérség 31 településén él a megye lakosságának 40 %-a (1. táblázat). A kistérség állandó népességszáma csökken, mivel az agglomeráció településeinek népességgyarapodását ellensúlyozza Székesfehérvár és néhány település (Bakonykúti, Soponya, Füle, Kincsesbánya) népességének nagyobb mérvű természetes fogyása. A népesség korösszetétele a régió átlagánál jóval fiatalabb. A 14,5 ezer vállalkozás (5900 társas, 9600 egyéni) csaknem 85 %-a Székesfehérváron, míg a társas vállalkozások negyede az ipari szektorban összpontosul. A kistérség iparában alkalmazásban állók aránya 1,5 szerese a régió ipari átlagának. A vízellátás mértéke 96 % (kivétel Csősz és Soponya), a csatornázottság mértéke pedig 60 %-os. A kistérség idegenforgalmi fogadóképessége is kedvező (a megye szálláshelyeinek mintegy 20 %-a). A 31 településből 18 kapcsolódott a Székesfehérvár és Vonzáskörzete Önkormányzati Társuláshoz: az önállósodó Polgárdi és környéke, valamint a kistérség északnyugati részének a városhoz lazábban kapcsolódó települései nem vesznek részt az együttműködésben. [1] 1. táblázat: A Székesfehérvári kistérség településeinek jellege és népességszámuk, 2000 Népességszám

Ipari

Aba

4230

+

Bakonykúti

103

+

Csór

1605

+

Csősz

1040

+

Település

Mezőgazdasági

Alvótelepülés

Idegenforgalmi

20

Fehérvárcsurgó

1840

+

Füle

823

+

Iszkaszentgyörgy

1644

Isztimér

921

+

Jenő

1202

+

Kincsesbánya

1565

Kőszárhegy

1236

Lovasberény

2736

Magyaralmás

1512

Moha

417

Nádasdladány

1854

Pátka

1663

Polgárdi

6192

Sárkeresztes

1488

+

Sárkeszi

537

+

Sárosd

3334

+

Sárszentmihály

2716

Seregélyes

4134

Soponya

1819

+

Söréd

438

+

Szabadbattyán

4488

Szabadegyháza

2354

+

Székesfehérvár

105119

+

Tác

1495

Úrhida

1429

Vereb

806

Zámoly

2159

+

+ + + + + + +

+

+

+ +

+

+

+ + + + Forrás: KSH

A kistérségben a települési környezet minősége Székesfehérvár térségében kiemelkedően jó, az északi térségben és Aba, Soponya térségében átlag feletti, viszont a Sárrét és Seregélyes térségében átlag alatti, Kincsesbányán és Kőszárhegyen pedig gyenge. A székesfehérvári agglomerációban a települések egyre inkább egységes városias kertvárosi karaktert kapnak. [2]

21

A hulladékelszállítás a településeken megoldott, összes mennyiségét három térségi lerakó – Székesfehérvár, Mór, Polgárdi – fogadja be, ezen túl két illegális lerakóhely van a kistérségben. A lakossági és intézményes hulladékszállítás kapcsán a SZÉKOM Rt. Fejér megye 23 településén – a kistérségből 19 településen – mintegy 140 ezer fővel és mintegy 1000 intézménnyel áll szerződéses kapcsolatban. A szolgáltatást 12 darab, háztartási hulladékszállítási célgép biztosítja: a járatok irányítása a székesfehérvári központi telephelyről, valamint a móri kirendeltségről történik. Az évente összegyűjtött mintegy 400.000 m3 hulladék közel 90%-a a Székesfehérvár melletti Csalapuszta-Pénzverővölgy szeméttelepre kerül, amelynek a cég a kezelője. A hídmérleggel, kompaktorral, dózerral, locsolókocsival és számítógépes rendszerrel felszerelt telepen jelenleg folyik az új depónia kialakítása, mely a régi betelő rész kiváltását hivatott megoldani. Az új hulladéklerakó a mai környezetvédelmi előírásoknak és a legszigorúbb normáknak is megfelel. A fennmaradó 10%-nyi mennyiség a móri hulladéklerakóra kerül, melynek az üzemeltetője szintén a Székom Rt. (Magyaralmás, Söréd és Zámoly a kistérségből). [3, 4]

22

A kistérség további 12 településén pedig a Vertikál Rt. – Polgárdi központtal – a szolgáltató

(Csősz, Füle, Jenő, Kőszárhegy,

Polgárdi, Nádasdladány,

Sárkeszi,

Sárszentmihály, Soponya, Szabadbattyán, Tác és Úrhida). [5] A székesfehérvári részletes városrészi, illetve beépítés szerinti népességeloszlási legfrisebb adatok korlátozottan férhetők hozzá és hivatalosan nem használhatók fel egyelőre. Az 1990-es népszámlálás óta a következő tendenciák figyelhetők azonban meg: a mintegy 3000-el több városi lakásban összességében 3000 fővel kevesebben éltek 2001-ben, mint 1990-ben, az eloszlási arányok pedig kevéssé változtak (2. táblázat). 2. táblázat: Székesfehérvár lakóterületeinek beépítési jellege, lakás- és népességszáma, 1990 Lakóterület, városrész neve

Lakások száma

Beépítés jellege

Népességszám

(T=társasházas, CS=családi házas, V=vegyes)

1990 Almássy-telep

3200

T

8359

Alsóváros

753

CS

2112

Belváros

2300

T

5270

Feketehegy, Szárazrét

800

CS

2580

Felsőváros

2700

CS

7580

Kisfalud, Börgönd

300

CS

988

Maroshegy

2300

CS

6605

Palotaváros

5700

T

17248

Ráchegy, Búrtelep

2300

V

7606

Szedreskert

1800

T

4300

Tóváros

2400

T

7400

Öreghegy, Csala

3100

CS

10400

Vasút és környéke

3400

T

8000

Viziváros

7500

T

20400

‘T’ összesen:

74280 (68%)

‘CS’ összesen:

34568 (32%)

Összesen

38553

108848 Forrás: KSH

23

A hulladékgazdálkodás megyei irányelvei A megyében keletkező, különböző eredetű és veszélyességű hulladékoknál követendő és érvényesítendő térségi és helyi hulladékgazdálkodási irányelvek (a környezetvédelem, hulladékgazdálkodás terén érintett szervezetek listáját a 4. táblázat tartalmazza): -

A hulladékképződés megelőzése, valamint a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése (pl. az anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazása, a legkisebb tömeg és térfogatú hulladékot és szennyező anyagot eredményező termékek előállítása, a hulladékként kockázatot jelent anyagok kiváltása stb.).

-

A keletkező hulladékok hasznosítása, a hasznosított anyaghányad és energiaarány növelése (pl. az ismételt felhasználás növelése, másodnyersanyagok kinyerése és a nyersanyagoknak ezekkel történő helyettesítése, a hulladék energiahordozóként való felhasználása).

-

A hulladékok hasznosítási lehetőségeknek megfelelő, elkülönített gyűjtése (szelektív hulladékgyűjtés), a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételeinek biztosítása esetén.

-

Ártalmatlanítás, azaz a már nem hasznosítható hányad vagy a lerakáshoz képest aránytalanul magas hasznosítási költséggel kezelhető hulladékok környezetkímélő, biztonságos lerakása. [2]

Települési szilárd hulladék – A gyűjtés és kezelés jelenlegi rendszere a megyében3 Fejér megye 103 településén, a lakások közel 88 %-ánál kerül rendszeres gyűjtésre, elszállításra és döntően lerakásra a szilárd hulladék. Így mintegy 950 em3/év mennyiségű hulladék kerül rendszeres gyűjtésre, rendkívül vegyes gyűjtési és szállítási rendszerben, helyi, megyei és megyén kívüli vállalkozások és egyéni vállalkozók közreműködésével (kívüliek pl. SIOKOM Rt. – Siófok; Becker Duna Rt. – Százhalombatta; REM –

3

A szövegben Dőlt betűvel szedve a székesfehérvári kistérségre vonatkozó részek.

24

Tatabánya), vegyes és rendszerint korszerűtlen járműparkkal. A begyűjtött hulladék lerakása, ártalmatlanítása 30 megyei lerakón és négy megyén kívülin folyik. Az ártalmatlanításban a térségi (Székesfehérvár, Dunaújváros, Adony, Bicske, Ercsi, Polgárdi, Mór, Sárbogárd) lerakók kapnak kiemelt szerepet: itt a hulladékok elhelyezése lényegében rendezetten és ellenőrzötten történik. Ezek a lerakók 75 település, a megye települései 70 %-ának hulladékait ártalmatlanítják, míg közel 20 helyi lerakó fogadja a többi település szervezetten gyűjtött hulladékait. Az elmúlt években, 1995-2000 között több lerakó megszűnt, így a Velence-Guljálvölgyi térségi lerakó (2000), valamint a helyi szerepkörű adonyi (1998), bodajki (1995), előszállási (1998), mezőkomáromi (2000), nagyvelegi (1998), sárosdi (1998) és zámolyi (2000) lerakók. [2] A megyében megkezdődött a szelektív hulladékgyűjtés és hulladékhasznosítás rendszerének kiépítése (3., 4. táblázat). A Székom Rt. Székesfehérvár, Mór, Pátka, Lovasberény, Vereb, Pázmánd, Kápolnásnyék, Velence, Sukoró, Pákozd területén végez szelektív gyűjtést, míg a Vertikál Rt. Dégen, Igaron, Lepsényben, Kislángon, Lajsokomáromban, Mezőkomáromban, Mezőszilason, Soponyán, Szabadbattyánban és Szabadhídvégen. Ennek távlati kiterjesztését tervezik, a Székom Rt. például több mint húsz településre gyűjtő udvarok, gyűjtő szigetek kialakításával. Az így gyűjtött hulladékokból válogatóműben (a kistérségben a Pénzverő völgyben [Székesfehérvár külterület] és Polgárdiban) különítik el a papírt és műanyagokat további hasznosításra. Emellett a termékdíjas rendszernél a Székom Rt. 1996 óta a megyei rendszergazda: az így begyűjtött csomagoló papírok, műanyagok, fémek, üveg, akkumulátorok, gumiabroncsok a megyében keletkező hulladékok közel 10 %-át teszik ki. Az Rt.-nél veszélyes hulladékok gyűjtésére és szállítására is berendezkedtek. A Dunanett Kft. Dunaújvárosban az iskolákban (szárazelem) és a bevásárló központoknál (üveg, papírhulladék) végez gyűjtést, és hulladékátvevőt is üzemeltet (papír, használt sütőolaj, fémhulladék). A Vertikál Rt. is létesít és üzemeltet hulladékudvarokat, polgárdiban lévő telephelyén kísérleti komposztáló telepet is működtet a kerti zöldhulladékok hasznosítására. A Rumpold Bicske Kft. a veszélyes lakossági hulladékokat Bicskén évente egyszer gyűjti össze. [2, 3, 5]

25

3. táblázat: Szelektív hulladékgyűjtést biztosító helyszínek Fejér megyében Helyszín Szabadbattyán, hulladékudvar, szennyvíztelephez vezető út jobb oldalán Székesfehérvár, hulladékudvar, Palotai út 139.

Székesfehérvár, Csalapuszta, hulladéklerakó Polgárdi hulladékudvar

Gyűjtőtt hulladék Papír, műanyag, színes és fehér üveg, fém, gumiköpeny Bútor, gumiabroncs, akkumulátor, szárazelem, háztartási gépek, szárazelem, gyógyszer, papír, üveg, fém, műanyag Kerti és építési hulladék Papír, vas, zöld hulladék

Dunaújváros, Kossuth L. U. 31.

Olajos iszap és föld szállítása, elhelyezése Oldószerek, savak, lúgok ártalmatlanítása Sütőolaj és zsiradék

Bicske, hulladékudvar

Papír, üveg, műanyag

Székesfehérvár Székesfehérvár, Berényi út 100.

Lepsény, Vasút utca, hulladékudvar Soponya, hulladékudvar Kisláng, Sándor u. 51. Hulladékudvar Székesfehérvár, Nagyszebeni út 73, Homoksor 1, Új Csóri út 13. Dunaújváros, Hajnal u. 8. Előszállás, Berzsenyi Dániel u. Enying, Semmelweis u. Magyaralmás, Iskola u. 2. Sárosd, Béke u. 24. Dunaújváros, Papírgyári út 42-46, 24, Székesfehérvár, Farkasvermi u.

Nyitvatartás Hétfőtől vasárnapig 7-17 óráig

Elhelyezés díja Telefon, fax 1 m3-ig ingyenes a (22) 366-440 lakosság számára

Hétfő-szerda-péntek: 7-13, Lakosság számára (22) 511-310 kedd-csütörtök: 7-16, ingyenes (22) 511-300 szombat: 8-12 1 m3-nyi vagy Hétköznap: 6-16, szombat: kisteherautónyi (22) 511-310 6-12. mennyiség (22) 511-300 ingyenes Lakosság számára (22) 366-440 ingyenes (22) 315-333 (22) 533-640 Ingyenes Lakosság számára (22)350-111 ingyenes Lakosság számára ingyenes Lakosság számára ingyenes Lakosság számára ingyenes

Fém hulladék Fém hulladék Fém hulladék Fém hulladék Fém hulladék Fém hulladék Papír hulladék Papír hulladék

Forrás: www.fejer.hu/dokumentum.cgi/kornyezetvedelem/kornyezetvedelem/szelektivhulladek .html

26

4. táblázat: Szelektív hulladék-gyűjtőszigetek helyszínei Fejér megyében (általában papír, műanyag, üveg, fém és szárazelem ingyenes és folyamatos elhelyezésére): Székesfehérvár - Rákóczi út, Kaiser’s áruház - Semmelweis út, Fórum ABC - Sziget u., SPAR áruház - Tóvárosi lakónegyed, REMA1000 ABC - Szedreskerti lakónegyed, REMA1000 ABC - Eszperantó tér (Ibl Miklós ltp), REMA1000 ABC - Vízivárosi lakótelep, PLUSZ élelmiszerbolt - Királysor, PROFI élelmiszerbolt - Rádió telep, ABC - Köfém lakótelep, ABC - Pozsonyi út, Nyitra ABC - Lövölde út, REMA1000 ABC - Fiskális út, Munkács ABC - Szent Flórián körút, TESCO - Budai út, INTERSPAR Mór - Vértes lakótelep - Zimmermann Általános Iskola Pátka – ABC Lovasberény – ABC Vereb – iskola Pázmánd – iskola Kápolnásnyék – településközpont Velence – Háry és Central ABC Sukoró – Öreg u Pákozd – településközpont Forrás: www.fejer.hu/Dokumentum./kornyezetvedelem/kornyezetvedelem/szelektivhulladek.html

27

A hulladéklerakás távlati megyei rendszere A törvényi szabályozással összefüggő megyei területrendezési feladat a biztonságos közellátást lehetővé tévő térségi ártalmatlanító/lerakó telepek helyének meghatározása, rendszerének kialakítása úgy, hogy az eleget tehessen az érvényes (új) létesítési előírásoknak és módot adjon környezetkímélő, biztonságos üzemeltetésre. A felmérések, előzetes vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a helyi lerakók lényegében felszámolásra kerülnek, amit a környezeti, műszaki, gazdasági és engedélyezési/finanszírozási feltételek szigorodása magyaráz. Ebben a szabályozásban csak a térségi/regionális lerakók kialakítása, üzemeltetése támogatott. Ezért a megye már ma is térségi/regionális szerepkört betöltő nyolc lerakójának – a környezetvédelmi felülvizsgálatra alapozott, intézkedési tervekben megadott kialakításukat és korszerűsítésüket követő – hosszú

távú

üzemeltetésére kell számítani (a nyolc térségiből kettő található a székesfehérvári kistérségben, a székesfehérvári és a Polgárdiban lévő, valamint a csóri helyi lerakó). [2]

Térségi hulladéklerakók (1) Székesfehérvár, Pénzverő völgyi térségi hulladéklerakó A lerakótelep Székesfehérvártól ÉK-re, Csalapuszta térségében, a Velencei-tó vízgyűjtőjén található. Környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik. A helykijelölés és kialakítás alapvetően a földtani, hidrogeológia, vízrajzi és településfejlesztési viszonyok figyelembe vételével történt. A szigetelés nélküli, völgyfeltöltéses technológiával üzemelő, észlelőkutakkal ellátott lerakót 1987-ban helyezték üzembe. Eddig kb. 920 E m3 hulladék befogadását biztosította és még mintegy 80 E m3 elhelyezését képes biztosítani. Felhagyása és rekultiválása 2001-től folyamatban. A meglévő lerakó mellett létesülő új, szigetelt lerakó összterülete 13 hektár és mintegy 1 M m3 hulladék elhelyezését teszi lehetővé három ütemben. Az első két ütem kialakítása és átadása 2001-ben megtörtént. A telep üzemeltetője a Székom Rt., amely Székesfehérvárról és 14 környező településről (Aba, Belsőbáránd, Bodakajtor, Börgönd, Gárdony, Iszkaszentgyörgy, Lovasberény, Moha, Pákozd, Pátka, Sárkeresztes, Seregélyes-szőlőhegy és Sukoró) szállít ide hulladékot. (2) Dunaújvárosi térségi hulladéklerakó

28

A lerakóterület a kisapostagi holtághoz kapcsolódó völgyben, a Dunától kb. 150 méterre levő 7 hektáros területen került kiépítésre 1978-ban. A műszaki védelem nélküli lerakótérnél fennáll a csurgalékvizek elszivárgása Holt-Dunaág felé. A lerakó 10 M m3 hulladék elhelyezésére alkalmas, területe 16 ha és lépcsőzetes gödörfeltöltéssel üzemel. Eddig kb. 6 M m3 mennyiségű hulladék került lerakásra, így még mintegy 15 évig képes fogadni a térség hulladékait. A lerakott hulladékot kompaktorral tömörítik, a takarást a partoldalból kitermelt löszréteggel oldják meg, a már feltöltött lerakórészeket pedig folyamatosan rekultiválják. A megfigyelő kutak vízminősége az utóbbi 8 évben már nem felel

meg

az

ivóvízre

vonatkozó

szabvány-értékeknek.

A 2000. júliusában elvégzett környezetvédelmi teljesítményértékelés alapján kidolgozott környezetvédelmi intézkedési terv készült a lerakó korszerűsítésére; eszerint 2001-ben megkezdődtek az előkészületek a lerakó műszaki védelemmel való ellátására és esetleges bezárására. A jelenlegi lerakó betelése esetén új kommunális lerakó építését tervezik. A lerakót a Dunanett Kft. üzemelteti, amely Dunaújváros és 7 környező település (Előszállás, Iváncsa, Kisapostag, Kulcs, Mezőfalva, Nagyvenyim és Rácalmás) hulladékait helyezi el a területen. (3) Bicske térségi hulladéklerakó A Bicskétől Ny-ra létesült lerakó 1998. óta üzemel és környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik. A kijelölt 13 ha nagyságú területből eddig 2,7 ha lett igénybe véve. A műszaki védelemmel és észlelőkutakkal (6 db) ellátott lerakón vegyes típusú (gödörfeltöltéses és dombépítéses) feltöltést folytatnak; eddig mintegy 18,2 M m3 lerakása történt meg a lerakótérben. Az üzemeltető biztosítja a papír (360 m3/év), az üveg és a műanyag hulladékok hasznosítását; ez utóbbiakét csak minimális mennyiségben.). A lerakót a Rumpold Bicske Kft. üzemelteti, és 10 Fejér megyei (Bicske, Alcsút, Bodmér, Csabdi, Etyek, Felcsút, Kajászó, Mány, Vál, Vértesboglár), valamint több Pest megyei település (Bajna, Biatorbágy, Budakalász, Budakeszi, Budaörs, Csobánka, Epöl, Nagykovácsi, Nagysáp, Páty, Pilisborosjenő, Pilisvörösvár, Pilisszentkereszt, Solymár, Szentendre, Tök, Törökbálint, Üröm) hulladékai kerülnek itt lerakásra. (4) Polgárdi térségi hulladéklerakó

29

Az 1991-ben létesített lerakó mellett 1997-ben helyezték üzembe az új, környezetvédelmi engedéllyel rendelkező lerakóhelyet. Ez műszaki védelemmel, korszerű gépparkkal és monitoring rendszerrel lett ellátva, és gödörfeltöltést követő dombépítéssel üzemel. Eddig kb.110 E m3 hulladék lerakása történt meg, és még mintegy 790 E m3 elhelyezésére van mód. Az üzemeltető papír és vas hulladékok hasznosítását oldja meg. A lerakót a Vertikál Rt. üzemelteti, amely Polgárdi és 14 környező település (Csősz, Füle, Jenő, Kisláng, Kőszárhegy, Lepsény, Mezőszentgyörgy, Nádasdladány, Sárkeszi, Sárszentmihály, Soponya, Szabadbattyán, Tác, Úrhida) hulladékait fogadja. (5) Sárbogárd térségi hulladéklerakó A Sárbogárdtól K-re, Kislók közelében kialakított lerakó 1994 óta üzemel és az újabb, három ütemben megépítésre kerülő része műszaki védelemmel ellátott, 8 ha nagyságú területet foglal el. A lerakás dombépítéssel történik. A korábban már lerakott hulladék mennyisége 140 E m3, és az így, védelem nélkül feltöltött, közel 2 ha kiterjedés lerakótér lezárását és rekultiválását tervezik az új lerakó üzembe helyezését követően. A lerakótelepet a Vertikál Rt. üzemelteti, amely Sárbogárd és 6 környező település (Alsótöbörzsök, Kislók, Nagyhörcsök, Sárszentágota, Sárhatvan, Rétszilas-Pusztaegres) hulladékait fogadja. (6) Adony térségi hulladéklerakó A geológiai alkalmassági vizsgálatok alapján kiválasztott helyen létesített és 1998 óta üzemelő lerakó környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik. A műszaki védelemmel, észlelő-kutakkal (3 db) kialakított telephelyen gödörfeltöltéssel, majd dombépítéssel történik a lerakás; eddig a lerakótérből 42 E m3 került feltöltésre és további 53 E m3 áll rendelkezésre; a telepen hulladékhasznosítás nem történik. A lerakót a Vertikál Rt. üzemelteti és a telep 7 település (Adony, Besnyő, Hantos, Nagykarácsony, Nagylók, Perkáta, Sárosd és Szabadegyháza) hulladékait fogadja. (7) Ercsi kommunális hulladéklerakó Az Ercsitől Ny-ra létesült lerakó engedéllyel üzemel. A telephely szigetelés nélkül került kialakításra, de megfigyelő kúttal ellátott. A dombépítéssel már lerakott hulladék tömör

30

mennyisége 210 E m3 és még további 230 E m3 elhelyezésére van mód. A kommunális hulladék mellett az építési törmelék is itt kerül lerakásra; a fa, vas és egyéb fémhulladék szétválogatása biztosított. A lerakót a Becker-Pannónia Kft. üzemelteti, amely Ercsi, Isztimér, Ráckeresztúr, valamint négy Pest megyei település (Érd, Diósd, Sóskút, Tárnok) hulladékának elhelyezését biztosítja. (8) Mór térségi hulladéklerakó A Mórtól É-ra, Árkipuszta térségében 1993 óta üzemelő a lerakó műszaki védelem nélkül létesült és csak 2003-ig rendelkezik lerakási engedéllyel. A telephelyen eddig kb. 380 E m3 hulladék került elhelyezésre, és még mintegy 300 E m3 lerakására van mód. A gödörfeltöltéssel üzemelő lerakó korszerűsítését, fejlesztését tervezik. A lerakót a Székom Rt. üzemelteti, amely Mórról és 9 környező településről (Csákberény, Csókakő, Felsődobos, Gánt, Magyaralmás, Nagyveleg, Söréd, Pusztavám, Zámoly) gyűjtött hulladékot szállít ide és helyez el. [2]

Helyi lerakók -

Balinka, Gyúró (ez Martonvásár és Tordas hulladékait is fogadja); a lerakók környezetvédelmi engedéllyel rendelkeznek.

-

Csór, Enying, Szabadhídvég, Mezőszilas, Pusztaszabolcs; ezek a lerakók korábban, a hatóságok által kijelölt helyeken üzemelnek.

-

Alsószentiván, Bakonycsernye, Dég, Igar, Mátyásdomb, Sárszentágota; ezek a lerakók engedély nélkül üzemelnek.

A megye területén kívüli lerakón helyezi el hulladékát Alap, Baracs, Cece és Vajta (Dunaföldvár), valamint Újbarok, Szár és Vértesacsa (Tatabánya). [2]

A hulladéklerakók megyei rendszere javasolt kialakításának koncepcionális elemei – A megfelelően kiépített és üzemelő lerakók térségi/regionális (Székesfehérvár, Polgárdi, Bicske, Sárbogárd) és körzeti/kiskörzeti (Adony, Mezőfalva) szerepet töltenek be. Ez összefügg a lerakók kialakításának, üzemeltetésének műszaki követelményeivel és központin támogatási rendszerével is.

31

– Az egyenletesebb és minőségi ellátás érdekében szükséges további lerakók kialakítása/korszerűsítése Velence (új létesítés) és Dunaújváros (korszerűsítés, bővítés) területén térségi szerepkörrel, valamint Enying (korszerűsítés) területén körzeti szerepkörrel. Ez utóbbi a siófoki telep betelése, áthelyezése esetén kap fokozott jelentőséget. Ezen túlmenően a további, szükséges beavatkozások, feladatok: – A szervezett hulladékgyűjtés arányának növelése, az ellátatlan települések bekapcsolása az ellátás rendszerébe. – A lerakott hulladék szervesanyag-tartalmának csökkentése, a hulladék hasznosítási/keletkezési arányának növelése hosszú távon 25-30% értékre; ehhez a veszélyes és hasznosítható komponensek szelektív gyűjtésének megkezdése, az infrastruktúra megteremtése. – Az előírásoknak megfelelően kialakított és üzemeltett lerakók mellett az illegális lerakók, a műszaki védelem és/vagy engedély nélkül működő lerakók megszüntetése, területük rekultiválása. Ezek, valamint a helyben és időben is változó illegális lerakók felszámolásának módját, feltételeit, ütemeit a térségi és helyi hulladékgazdálkodási tervek pontosítják, határozzák meg a környezeti, műszaki, gazdasági és társadalmi összefüggések figyelembe vételével. [2]

A tapolcai kistérség hulladékgazdálkodásának jellemzői A tapolcai kistérség a Közép-dunántúli Régió nyugati peremén fekszik. Területe 540 km2, a hozzá tartozó 33 településen 37577 fő él. Központja Tapolca, bár a kistérségi társulás, amelynek tagjai azonosak a statisztikai kistérség településeivel intézményi központja Zalahaláp. Területe változatos, területén nagyjából egyenlő arányban osztozik a DéliBakony, a Balaton-felvidék és a Tapolcai medence. A Déli-Bakony döntően erdős, aprófalvas terület, a Balaton-felvidék idegenforgalmi-szőlőtermő terület, csakúgy, mint a Tapolcai medence. A kistérség népmozgalmát a megyei átlagnál alacsonyabb születési és magasabb halálozási arányszámok jellemzik. A természetes fogyás mellett a vándorlási különbözet is negatív. A

32

népsűrűség viszonylag alacsony volta a terület viszonylag kicsiny népességeltartó képességével (fejletlen ipar, a mezőgazdasági termelés tekintetében jórészt kedvezőtlen termelési adottságok, magasabb erdősültség, stb.) magyarázható. A negatív előjelű természetes szaporodási jellemzők erősödésével és az elvándorlási vesztességek növekedésével a megye „mostoha” övezetévé vált. Az utolsó 40 év során Tapolca és a térség többi települése népességszám változásainak alakulásában a helyi lakosság térségen belüli területi átrendeződése, az urbanizációs folyamat részeként a Tapolcára történő beköltözés is lényeges szerepet játszott. A korstruktúra megváltozása és az új gazdasági, szociális feltételek, a térségen kívüli központok vonzásának felerősödése miatt e tényező súlya jelenleg csökken. A természeti viszonyokhoz hasonlóan a térség társadalmi, gazdasági és települési jellemzői is nagy változatosságot mutatnak, bár összességében tükrözik a sajátos belső perifériák vagy „hiánytérségek” jellemzőit. Ez azt jelenti, hogy a Balaton parti települések és a 8-as főút országos főáramlási irányokba, országos fejlődési tengelyekbe illeszkedő sávja között kialakuló belső periféria, valamint Veszprém megye nyugati határai mentén létrejött periféria területei egyes helyeken egymással átfedve érintik a térség településeit. A kistérség demográfiai, társadalmi, gazdasági és települési folyamatai egészében megegyeznek a megyei tendenciákkal, bár a fent jelzett helyzeti sajátosságokkal összefüggésben annál kisebb–nagyobb mértékben a térség hátrányára eltérnek. A megyén belül ebben a kistérségben telepedett le a legnagyobb számú külföldi érdekeltségű vállalkozás (197), ugyanakkor az általuk jegyzett tőke a megyei összesből csupán 5%-ot tesz ki.

A térség gazdasági szerkezetében mégis jellemző a mező- és

erdőgazdálkodás megyei átlagnál lényegesen magasabb aránya (22,2 %), valamint az iparát sújtó restrikciók következtében a gazdaság helyzete válságosnak minősíthető, amelyet csak részben ellensúlyozott a turisztikai ágazat növekvő részvétele a térség gazdaságában. A térség fejlődési dinamizmusát ipari tekintetben ma is a szilikátipari kitermelés, illetve feldolgozás, valamint a bányászat határozza meg.

33

A gazdasági és társadalmi jellegzetességek alapján a kistérség települései népsűrűség, településnagyság, vándorlási különbözet és a vállalkozássűrűség szerint is jellemző különbségeket mutatnak (5. táblázat).

34

5. táblázat: A tapolcai kistérség főbb népesedési és gazdasági mutatói Település Ábrahámhegy Badacsonytomaj Badacsonytördemic Balatonederics Balatonhenye Balatonrendes Gyulakeszi Hegyesd Hegymagas Kapolcs Káptalantóti Kékkút Kisapáti Kővágóőrs Köveskál Lesencefalu Lesenceistvánd Lesencetomaj Mindszentkálla Monostorapáti Nemesgulács Nemesvita Raposka Révfülöp Salföld Sáska Szentbékálla Szigliget Taliándörögd Tapolca Uzsa Vigándpetend Zalahaláp

Népsűrűség (kistérségi átlaghoz viszonyítva)1 – + ++ + –– 0 + –– – – – –– 0 – – 0 ++ 0 – 0 ++ – 0 ++ –– –– – – – ++ –– –– 0

Településnagyság2 3 5 3 4 1 1 3 1 2 2 2 1 2 3 2 2 3 4 2 4 3 2 2 4 1 2 2 3 3 6 2 1 4

Vándorlási különbözet3 0 – + + 0 0 + + 0 – 0 – + 0 0 + + + 0 0 + 0 0 + 0 + 0 – – + 0 + +

Vállalkozás-sűrűség (/100 fő)4 3 3 3 2 2 3 2 2 3 2 2 2 1 2 2 1 2 1 1 2 2 2 1 3 3 1 2 4 1 2 1 1 1

1

A kistérség átlaga 55 fő/km2, amely fele az országos átlagnak. – – 20 fő/km2-nél alacsonyabb népsűrűség; – 20-40 fő/ km2; 0 41-60 fő/ km2; + 61-80 fő/km2; ++ 81- fő/ km2 2 A településnagyság kategóriák a következők: 1: -199 fő; 2: 200-499 fő; 3: 500-999 fő; 4: 1000-1999 fő; 5: 2000-4999 fő; 6: 10000- fő 3 1990-2000 évek értékei alapján; + vándorlási nyereség; 0 stagnálás; – vándorlási veszteség 4 A kategóriák a következők: 1: – 5 db/100 fő; 2: 6-10 db/100 fő; 3: 11-15 db/100 fő; 4: 16- db/100 fő

A gazdasági és társadalmi jellegzetességek alapján a kistérség települései jellegük szerint is eltérőek. A kistérség helyzetéből adódóan a települések több mint egyharmada döntően idegenforgalmi jellegű, Tapolca környékén jellemzőek az alvó települések, a belső periférikus falvak túlnyomórészt mezőgazdasági jellegűek, míg a falvak mintegy 30%-a

35

ipari jellegű, amelyek elsősorban bányászattal, ásványi nyersanyagok kitermelésével foglalkoznak (6. táblázat). [10] 6. táblázat: A tapolcai kistérség települései jellegük szerint Település Ábrahámhegy Badacsonytomaj Badacsonytördemic Balatonederics Balatonhenye Balatonrendes Gyulakeszi Hegyesd Hegymagas Kapolcs Káptalantóti Kékkút Kisapáti Kővágóőrs Köveskál Lesencefalu Lesenceistvánd Lesencetomaj Mindszentkálla Monostorapáti Nemesgulács Nemesvita Raposka Révfülöp Salföld Sáska Szentbékálla Szigliget Taliándörögd Tapolca Uzsa Vigándpetend Zalahaláp

Ipari település +

Mezőgazdasági település

Alvó település

Idegenforgalmi település + +

+ + + + + + + + + +

+ +

+

+ + + + + +

+ + + + + + + + + + +

+ + + +

+

+

A kistérség hulladékkezelése A kistérség 2001-ben készítette el környezetvédelmi programját, amelyben külön fejezet foglalkozik a hulladékgazdálkodás helyzetével, továbbá – szintén külön fejezetben megfogalmazza a hulladékgazdálkodással kapcsolatos stratégiai lépéseket. Emellett

36

Tapolca 2002-ben készítette el környezetvédelmi programját, amelyet még nem fogadott el az önkormányzat. Lényeges, hogy Tapolca rendelkezik előzetes Hulladékgazdálkodási tervvel is, amely azonban csak egy megalapozó anyag, konkrétumokat nem tartalmaz. Az önkormányzatok a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. tv. értelmében a hulladékok kezelésével kapcsolatosan kötelező feladatokkal rendelkeznek, amelyeket társulás formájában is elláthatnak. A kistérség területén található települések hulladékkezelési szempontból a megyei átlaghoz viszonyítva igen kedvező állapotot mutatnak. A kistérség 33 településén – Uzsa és Vigántpetend

kivételével

–

megoldott

a

kommunális

hulladékok

kezelése.

A

hulladékkezelés tipikusan olyan feladat, amely csak regionális szintű kezeléssel oldható meg eredményesen és gazdaságosan. Ezt felismerve szervezték meg a települések az elérhető szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások igénybevételét. A kistérségben keletkező kommunális hulladékok kezelését a Tapolcán, a Balatonrendesen és Balatonfüreden lévő (a kistérség működési területén kívüli) engedéllyel működő lerakó telepeken végzik. A tapolcai hulladéklerakó Tapolca városától ÉK-re, a Tapolca-Zalahaláp műúttól K-re, Zalahaláp belterületének szélétől 1000-1200 m-re található. A hulladék depónia 5 ha nagyságú, melynek környezetét nagy területen miocén (szarmata) durvamészkő, kavicsos, homokos mészkőtörmelék alkotja. A lerakó földtani szempontból kedvezőtlen adottságú, felszíni szennyeződésekre érzékeny területen helyezkedik el. A lerakó aljzata 0,5 m bentonitos agyag-szigeteléssel került megépítésre, illetve 5 m magas hulladék lerakását követően szintén 0,5 m vastag bentonitos agyagtakarást alkalmaznak. A lerakó befogadóképessége kb. 600000 m3, a lerakó telítettsége a becslések szerint 15 %-os. A lerakót az OTTO Kft. üzemelteti. A telepen 4 db figyelő kutat alakítottak ki. A korábban végzett vizsgálatok alapján a lerakó nem okoz szennyezést. A jelenlegi lerakó még 10 évig tudja biztosítani a hulladék elhelyezését. A szelektív hulladékgyűjtés bevezetését jelenleg tervezik.

37

A balatonrendesi hulladékdepóniát 1984-ben létesítették. A lerakó a Káli-medence szélén, a településtől É-ra, a lakott területtől 600-800 m-re völgyvonalban, erdős terület határán található. A megközelítőleg 2 ha nagyságú lerakót és környezetének felszínét pleisztocén löszös homok, homokos kőzetliszt, lejtőtörmelék alkotja, melynek vastagsága változó kb. 1-2 m. A lerakó és környezete felszíni szennyeződésre kevésbé érzékeny, természetes védelme részleges, továbbá a beszivárgás elleni védelmét agyagpaplan biztosítja. A telep körül 3 figyelő kutat alakítottak ki. A telep rendelkezik egy 1000 m3-es szigetelt tározóval, melybe a lerakót körülvevő övárokból érkező csapadékvíz kerül. A lerakási technológia kevésbé rontja a táj esztétikai adottságait, mivel először a töltést építik meg (4 m-es szintek), majd ezen belül végzik a lerakást, és tömörítést. A tervezett befogadóképesség (2003-ig) 300.000 m3. A lerakót a Badacsonyvidéki Önkormányzat Köztisztasági Intézménye működteti. A lerakó 2-3 év múlva betelik, bővítésére nincs lehetőség. A balatonfüredi hulladéklerakó hatósági engedéllyel üzemel. Teljes kapacitása 3500 em3. Lerakási technológia dombfeltöltéses. A lerakó figyelő kutakkal ellátott és biogáz hasznosítással üzemel. Szelektíven gyűjtött hulladékok hasznosítását is végzi az üzemeltető

PROBIO

Rt.

A

kistérség

településeire

vonatkozó

hulladékkezelési

információkat a 7. táblázatban foglaltuk össze. [7]

38

7. táblázat: A tapolcai kistérség településeinek hulladékgazdálkodása Település

Szervezett gyűjtés

A hulladék kezelésének helye

Ábrahámhegy Badacsonytomaj Badacsonytördemic Balatonederics Balatonhenye Balatonrendes Gyulakeszi Hegyesd Hegymagas Kapolcs Káptalantóti Kékkút Kisapáti Kővágóőrs Köveskál Lesencefalu Lesenceistvánd Lesencetomaj Mindszentkálla Monostorapáti Nemesgulács Nemesvita Raposka Révfülöp Salföld Sáska Szentbékálla Szigliget Taliándörögd Tapolca Uzsa

+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + -

Vigándpetend

-

Zalahaláp

+

Balatonrendes Tapolca Balatonederics Tapolca Balatonrendes Balatonrendes Tapolca Tapolca Tapolca Tapolca Tapolca Balatonrendes Tapolca Balatonfüred Balatonfüred Tapolca Tapolca Tapolca Balatonfüred Tapolca Tapolca Tapolca Tapolca Balatonfüred Balatonrendes Tapolca Balatonfüred Balatonrendes Tapolca Tapolca Engedély nélküli lerakó Engedély nélküli lerakó Tapolca

Hulladékkezelés szempontjából ellátott + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

A hulladékgazdálkodás kérdéseit a kistérségben a következők szerint lehet összefoglalni: A parti sávban és a háttér településeken a háztartási hulladék gyűjtése mind a lakosság, mind a településen működő szolgáltatók, vállalkozók, intézmények számára általában megoldott. A településeken az ingatlanoknak kukákat, az intézményeknek konténereket

39

biztosítottak. Vannak azonban kis lélekszámú települések, ahol az önkormányzat nem helyez ki gyűjtőedényt, a lakosság egyénileg gyűjti össze a szemetet és szállítja a lerakóra. A hulladék szállítása térítés ellenében általában szervezett módon történik. Kétféle gyakorlat terjedt el: egyik módszer, hogy az önkormányzat alakított ki és üzemeltet erre a célra gazdálkodó egységet; a másik, hogy az önkormányzat szolgáltatóval köt szerződést ennek a feladatnak az ellátására. A szervezett, rendszeres szemétszállításon kívül a településeken évi 1-2 alkalommal lomtalanítás történik. Nagy problémát okoz az építési törmelék elhelyezése, mert ez önmagában inkább csak esztétikai problémát okoz, de egyben gócpontja a nemkívánatos illegális hulladéklerakásnak is. A szervezett hulladékelszállítás ellenére elég gyakori az illegálisan lerakott szemét. Ennek magyarázata: a hulladék elhelyezés költségeinek elkerülésére irányuló törekvés; a zártkertek, külterületek szemétgyűjtésének megoldatlansága; a lakosság esetenkénti fegyelmezetlensége. Az illegális szemétlerakások a települések környezetében, főként az útvonalak mentén könnyen hozzáférhető helyeken, a felhagyott, de nem rekultivált hulladéklerakók környezetében, és az őrizetlenül működő építési törmelék lerakókon és környezetében találhatók. A kistérségben Tapolcát kivéve nem jellemző a nagy volumenű ipari termelés, többnyire szolgáltató jellegű tevékenység az uralkodó. A termelő és szolgáltató tevékenységből származó nem veszélyes ipari hulladékok (főként fém, műanyag, fa, gumi) a települési szilárd hulladékkal együtt kerül kezelésre. [8]

Tapolca hulladékgazdálkodása Tapolcán az intézményesített hulladékbegyűjtést a már említett OTTO Tapolca Környezetvédelmi Kft. végzi. A telepen alkalmazott hulladéklerakási technológia viszonylag egyszerű, jelentősebb környezeti terhelést nem okoz. A város területén minden műszakilag bevonható utca részt vesz a hulladékgyűjtésben, az ellátottság 95%-os.

40

A hulladékgazdálkodás feltételei tehát Tapolcán adottak, a Környezetvédelmi Program azonban tartalmazza a szükséges további fejlesztéseket is. Ezek közül a legfontosabb, hogy a lakosságot ösztönözni kell arra, hogy térjen át a hulladékok szelektív gyűjtésére. Ennek érdekében az önkormányzat tájékoztató programok rendezését tervezi. A hulladék elszállítása Tapolcán és a kistérségben is heti egyszeri rendszerességgel, pormentes illetve konténeres autóval történik, a szállítás és kezelés díját a tapolcai önkormányzat beépítette a kommunális adóba, így a fizetési hajlandóság meghaladja a 90%-ot. A kistérség többi településén a hulladékszállítás díja évi 1000-2500 forint. A településen van egy korábbi, már megszűntetett lerakó is, amelynek területét rekultiválták a 90-es évek elején. A jelenlegi lerakó – amely a kistérség településeinek is nagy részét kiszolgálja – bővítése tervbe van véve, a tervek engedélyeztetése jelenleg zajlik. [7]

A kistérség hulladékgazdálkodási tervei A kistérség idegenforgalmi szempontból kiemelt, ugyanakkor szennyezésre rendkívül érzékeny területen helyezkedik el. A hulladékkezelés kérdése mindkét szempontból alapvetően fontos feladat, hiszen egyrészt potenciális veszélyt jelent a védendő környezeti elemekre, másrészt a környezet külső, esztétikai megjelenése, rendezettsége, tisztasága is rendkívül fontos. A térség idegenforgalma, kulturális hagyományai szükségessé teszik a kulturált köztisztasági viszonyok kialakítását, s az egyre korszerűbb, a környezetre egyre kisebb terhelést jelentő hulladékkezelési eljárások kialakítását. Ezen általános célok megvalósításának érdekében a program a következő szükséges intézkedéseket fogalmazza meg: ƒ

A

jelenleg

közszolgáltatásba

nem

tartozó

települések

vegyék

igénybe

a

hulladékkezelési szolgáltatást.

41

ƒ

Az egyedi megoldásokat meg kell szüntetni, a területeken rekultivációt kell végrehajtani. (Bezárás, vizsgálat, szükséges esetben kárelhárítás.) Az utógondozást a környezetvédelmi hatóság által előírt módon el kell végezni.

ƒ

A szelektív hulladékgyűjtést ki kell terjeszteni, ahol megoldott a szelektíven gyűjtött hulladék fogadása.

ƒ

Az illegális hulladéklerakókkal szemben szankciókat kell foganatosítani.

ƒ

Tájékoztatással, bemutatók szervezésével elő kell segíteni a komposztálható szerves kerti és háztartási hulladékok egyedi komposztálását.

ƒ

A regionális ellátást végző szolgáltatóknál esztétikus gyűjtőedények bevezetését, valamint

környezetkímélő

hulladék-gyűjtő-,

szállító

járművek

beszerzését

kezdeményezni. ƒ

A kistérség területén meglévő hulladéklerakók esetében 2003. január 1-ig az üzemeltetőknek környezetvédelmi felülvizsgálatot kell végezni. [7]

A kistérség hulladékgazdálkodási problémái A leírtak alapján a kistérség helyzete hulladékgyűjtési szempontból – elsősorban a települési szilárd hulladék tekintetében – megoldott. Ennek ellenére több területen – elsősorban a hulladékgazdálkodás tekintetében – is problémák találhatóak. Az első probléma, hogy a Tapolca város és az OTTO Kft. között 1996-ban létrejött szerződés a várost kedvezőtlenül érinti, mert a beszedett – kommunális adóba beépített – szemétszállítási díj csak a ténylege költségek egy részét fedezi, a városnak évi mintegy 35 millió forintot kell hozzátennie ehhez, hogy a szolgáltatást végző vállalkozás díját kifizesse. A szerződés felbontása egyelőre nem lehetséges, mert az a városnak mintegy 100 millió forint kiadást jelentene. 2003-ban viszont születhet erre a problémára megoldás, mivel a hulladéktörvény előírja a korábban kötött szerződések felülvizsgálatát. Szintén problémát jelentenek a meglévő illegális hulladéklerakók, amelyek a kistérség két – szervezett hulladékszállításba be nem vont – települése mellett elsősorban Tapolca környékén találhatóak nagy számban.

42

További probléma, hogy a három hulladéklerakó közül kettő rövid időn belül megtelik, fejleszthetőségük pedig több ok miatt is kérdéses. A legfontosabb, hogy a Balaton Régióban két regionális hulladéklerakót terveznek, ezért a helyi hulladéklerakók fejlesztését nem támogatják. Szintén lényeges, hogy a két lerakó fekvése miatt sem bővíthető, így a kommunális hulladékok további tárolása hosszú távon nem megoldott. A kistérség hulladékgazdálkodási problémái között megjelenik az is, hogy nem sikerült minden települést bevonni a szervezett gyűjtésbe, ezeken a településeken a lerakás illegális depóniákban történik, valamint az, hogy a hulladékok szelektív gyűjtése és hasznosítása nem történik meg a kistérségben. Mindezek mellett a tapolcai lerakó nem megfelelő működése miatt esztétikai problémák is vannak Tapolca környékén, mivel folyamatosan növekszik a szél által széthordott műanyag csomagolóanyag mennyisége. [9]

***

43

I.

A hulladékgazdálkodás és a lakossági részvétel: az empírikus kutatás eredményei (Ferencz Zoltán)

A kutatás célja, hogy képet kapjunk a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati bevezetéséhez szükséges lakossági részvételt meghatározó társadalmi tényezőkről, a hulladékgazdálkodással

kapcsolatos

társadalmi

érdekeltségekről,

értékekről,

a

környezettudatos magatartás szociológiai összefüggéseiről. A vizsgálat alapja egy országos olyan reprezentatív adatfelvétel volt, melyet az ország kijelölt két kistérségében, a tapolcai és a székesfehérvári kistérségben végeztünk el. A lakossági adatfelvétel során 300, illetve 500 interjú készült el a mellékletben található kérdőív segítségével. Az adatfelvételre 2002. november 3. és 16. között került sor. A kvótának megfelelő személyeket a településeken belül véletlen kiválasztással keresték meg a kérdezőbiztosok. A minta kialakítása a következőképpen történt. Az alapsokaságot a két kistérség településein élő felnőtt lakosság jelentette. A mintavétel során többlépcsős mintavételi módot alkalmaztunk. Az egyes területeken belül meghatároztuk a megkérdezendők korcsoportok és nemek szerinti megoszlását, majd ezeket a települések méretével arányosan osztottuk szét. Azokon a kistelepüléseken, ahol a megkérdezendők száma nem érte el az 5 főt, a településekből véletlenszerű mintát véve, a településtípusra jutó megkérdezendők számának szétosztásával alakítottuk ki a mintát. A két nagyvároson belül a településre jutó megkérdezendők számát aszerint osztottuk szét, hogy a városon belül hányan élnek belvárosi, lakótelepi és családi házas övezetben. A demográfiai adatokat a Belügyminisztérium Központi Választási és Nyilvántartó Hivatalától vásárolt 2001. I. negyedévi lakossági adatait használtuk fel. Egyes kérdéseknél a kérdezettek értékelését kértük négyfokú skálán vagy iskolai osztályzatok segítségével (ötfokú skála). A kapott értékeket egy százfokú skálára

44

számoltuk át, ahol a százas érték azt jelentette volna, ha az adott kérdésre minden válaszoló egyöntetűen a maximális, a nulla pedig azt, ha a minimális pontszámot adja. A határ az ilyen százfokú skálákon az ötven pont, az ennél alacsonyabb érték inkább negatív véleményt (bizalmatlanságot, elégedetlenséget, ellenszenvet, stb.), míg a magasabb érték pozitív véleményt (elégedettséget, bizalmat, rokonszenvet) jelez. Az áttekinthetőség kedvéért több kérdésnél mérleg-indexre átszámítva közöljük a százalékos adatokat. A mérleg-indexen a pozitív véglet a plusz 100-as, a semleges, változatlan érték a 0, míg a negatív véglet a mínusz 100-as értéket kapja. A kérdőívek ellenőrzése, kódolása és az adatrögzítés után az adatfeldolgozást SPSS szoftver segítségével végeztük. Az elemzés során a válaszok alapmegoszlásainak leíró bemutatásán

túlmenően

kereszttáblák

felhasználásával

vizsgáltuk

az

egyes

válaszkategóriák és a szociodemográfiai változók értékei közötti esetleges kapcsolatokat. A kapcsolatok fennállását khí-négyzet próbával és ANOVA modellel teszteltük. Egyes kérdések hátterében húzódó összefüggések megértéséhez a főkomponens elemzést használtuk. Az elemzésekben közölt adatok hibahatára a válaszadók számától és a válaszok szóródásától függően a 300 fős mintán 4 - 6 százalék, az 500 fős mintán 3 – 5 százalék, a teljes adatbázison 2 – 3 százalék. A minta nemek szerinti megoszlása

Férfi Nő

(%) Tapolcai térség N=300 48,3 51,7

Székesfehérvári térség N=500 47,4 52,6

45

A minta korcsoportok szerinti megoszlása

18-29 éves 30-39 éves 40-49 éves 50-59 éves 60 év feletti

(%) Tapolcai térség N=300 22,7 16,7 18,3 15,7 26,6

A minta megoszlása iskolai végzettség szerint

8 általános Szakmunkás Érettségizett Diplomás

Tapolcai térség N=300 22,7 33,0 37,0 7,3

A minta megoszlása gazdasági aktivitás szerint

Aktív kereső Gyes-en lévő Nyugdíjas munkanélküli Tanuló

Tapolcai térség N=300 43,5 6,7 34,1 6,3 9

Székesfehérvári térség N=500 23,2 17,2 19,2 16,8 23,6

(%) Székesfehérvári térség N=500 24,2 28,6 33,8 13,4

(%) Székesfehérvári térség N=500 51,2 7,1 31,7 5,6 4,4

46

A minta megoszlása jövedelemkategóriák szerint

Nincs jövedelme 40.000 Ft-nál kevesebb jövedelme van 41-70.000 Ft 71-100.000 Ft 101 – 150.000 Ft 150.000 Ft-nál több jövedelme van

Tapolcai térség N=300 15,3 30,9 39,6 12,7 1,5 -

A minta megoszlása a háztartás nagysága szerint

1 fő 2 fő 3 fő 4 fő 5 és több fő

Tapolcai térség N=300 9,0 28,4 17,4 27,1 18,1

(%) Székesfehérvári térség N=500 6,2 19,8 49,5 16,1 6,7 1,7

(%) Székesfehérvári térség N=500 10,4 29,6 25,6 23,6 10,8

A minta megoszlása a háztatásban található személygépkocsik száma szerint (%)

1 db 2 db 3 vagy több db Nincs

Tapolcai térség N=300 56,3 9,7 1,0 33,0

Székesfehérvári térség N=500 47,7 6,4 0,6 45,3

47

A minta megoszlása a lakás/ház alapterületének kategóriái szerint

50 nm-nél kisebb 50-60 nm 60-80 nm 80-100 nm 100 nm-nél nagyobb

Tapolcai térség N=300 4,7 20,1 31,1 25,8 18,9

(%)

Székesfehérvári térség N=500 18,0 32,8 16,8 19,0 13,4

1. Környezettudatosság, környezet-kultúra A vizsgálat első részében azokról a problémákról faggattuk a megkérdezetteket, amelyek a mindennapi életükben jelen vannak, de társadalmi helyzetüktől függően különböző mértékben érintik őket. Az 1. táblázatból jól látszik, hogy leginkább a közbiztonság, legkevésbé a politika foglalkoztatja mind a két térségben az embereket. A székesfehérvári térségben a közbiztonság iránti érzékenység kiugró értéke után a következő nyolc terület megítélése szinte azonos, 70-74 pont közötti értéket mutat. A tapolcai térségben a közbiztonság mellett a szegénység és az ifjúság helyzete iránt is jobban érdeklődnek az emberek, mint Székesfehérváron és környékén. A táblázatból szintén kiolvasható, hogy a tapolcai térségben az ország gazdasági helyzete és a politika kivételével a többi probléma iránt fogékonyabbnak mutatkoznak az emberek, amit a mutatók 2 – 8 ponttal magasabb értékei jeleznek. A környezetvédelem láthatóan jelentős mértékben foglalkoztatja az embereket, Tapolca környékén inkább, mint Székesfehérvár térségében.

48

1. táblázat: Egyes problémák iránti érzékenység (százfokú skálán mért értékek pontjai)

Közbiztonság az ifjúság helyzete a nyugdíjasok helyzete Szegénység a település gazdasági helyzete környezetvédelem az oktatás helyzete munkanélküliség az ország gazdasági helyzete Politika

Tapolcai térség N=299 83 82 79 82 76 79 74 77 70 50

Székesfehérvári térség N=499 81 74 74 74 73 72 72 71 70 50

Az egyes területeket sorra véve, azok társadalmi háttérváltozóit vizsgálva a következő összefüggéseket találtuk. A közbiztonság helyzete a térségi átlagot meghaladóan foglalkoztatta a két nagyváros lakosságát, az átlagnál kevésbé az 1000-2000 fős települések lakosságát. Az ifjúság helyzete az alvó települések lakosságát az átlagosnál jobban, a székesfehérváriakat, a mezőgazdasági jellegű települések lakóit és az egyedül élőket kevésbé foglalkoztatta. A nyugdíjasok helyzete a tapolcaiakat és az adott településen 15 évnél régebben lakókat az átlagosnál jobban, a székesfehérváriakat és a településen 1-15 éve élőket, valamint az onnan elköltözni szándékozókat annál kevésbé érdekelte. A szegénység a tapolcaiakat, a munkanélkülieket és az 1000 főnél kisebb települések lakóit; a munkanélküliség a tapolcaiakat foglalkoztatta az átlagosnál jobban. A környezetvédelem kérdésköre a tapolcaiakat, a 70.000 forintnál magasabb jövedelemmel rendelkezőket az átlagosnál jobban; a székesfehérváriakat, az 50 nm-nél kisebb alapterületű lakásban élők és a jövedelemmel nem rendelkezőket az átlagosnál kevésbé foglalkoztatta. A politika iránti érdeklődés a legkisebb településeken jóval az átlag alatt maradt, míg Székesfehérváron volt a legnagyobb a politika iránti érzékenység.

49

A problémaérzékenység

jobb megértésére a főkomponens elemzés segítségével

előállítottunk egy olyan mutatót, amely a tíz problématerületből hetet magában foglal és tartalmazza a hét változó összes információtartalmának 51 százalékát.4 Nem szerepel a főkomponensben a közbiztonság, a politika és a nyugdíjasok helyzete. A főkomponens kialakításában legnagyobb súllyal szerepelt az ifjúság helyzete, második helyen pedig a környezetvédelem iránti érzékenység. Ezt az összevont érzékenységi mutatót vizsgálva nyerhetünk válaszokat az általános problémaérzékenységet meghatározó demográfiai összetevőkre. A demográfiai háttérváltozókat végignézve azt tapasztalatuk, hogy a főkomponens alapján a problémákra az átlagosnál érzékenyebbek, azok iránt nagyobb érdeklődést mutatnak az 50-59 éves korcsoport tagjai, a diplomások, a tapolcai térség lakói, a nők, a lakótelepeken élők, az idegenforgalmi jellegű, valamint az 1000 főnél kevesebb lakosú települések lakói, a munkanélküliek, a 81-100 nm-es alapterületű lakásban élők, az 5 fős háztartások lakói, a 150 ezer forintnál több jövedelemmel és három vagy több személygépkocsival rendelkezők. Az ellenkező póluson találtuk a 60 évnél idősebbeket, a székesfehérvári térség lakóit, a férfiakat, a tanulókat, a belvárosban, mezőgazdasági jellegű, illetve 2-5 ezer fős településen élőket, a 8 általánost végzetteket, a jövedelemmel nem rendelkezőket, az 50 nm-nél kisebb lakásban és az egyedül élőket. A főkomponens elemzés segítségével elemezve a két térség problémaérzékenysége közötti különbséget azt tapasztaltuk, hogy ha külön-külön a két térségre állítjuk elő a főkomponenseket, akkor a tapolcai térségben a problémaérzékenység főkomponens tartalmazza

a

közbiztonságot

is

és

a

főkomponens

az

eredeti

változók

információtartalmának nagyobb hányadát (54 százalék) őrizte meg. A főkomponens összetevői között a legjelentősebb a környezetvédelem és a település gazdasági helyzete, a legkevésbé jelentős a közbiztonság. A székesfehérvári térségre alkalmazva a modellt azt találtuk, hogy a főkomponens csak hat összetevőből áll, a teljes mintához képest hiányzik belőle a szegénység. A meghatározó

4

A főkomponens elemzés outputjai a mellékletben találhatók.

50

eleme között a legjelentősebb itt is a környezetvédelem, a legkevésbé jelentős a település gazdasági helyzete. A környezetvédelem kérdése helyi szinten inkább, regionális és országos szinten azonos mértékben, de kevésbé érdekli az embereket. A környezetvédelem helyi szintű kérdései iránti érdeklődésben a két térség között nem volt tapasztalható jelentős eltérés. (2. táblázat) A kérdés iránt az átlagosnál jobban érdeklődtek a Székesfehérváron (77 pont), a belvárosban élők (84 pont), a diplomások (82 pont) és a 70.000 forintnál magasabb jövedelemmel rendelkezők (81 pont), kevésbé voltak érdeklődők a legalacsonyabb iskolai végzettségűek (64 pont), a gyes-en lévők (65 pont), a tanulók (62 pont), a 2-5 ezer lakosú településen élők (65 pont) és a jövedelemmel nem rendelkezők (64 pont). 2. táblázat

A környezeti problémák iránti érdeklődés (százfokú skálán mért értékek pontjai)

helyi szintű regionális szintű országos szintű

Tapolcai térség N=300 72 60 61

Székesfehérvári térség N=494 70 60 58

A regionális és országos szintű környezeti problémák iránti érdeklődés csak a diplomások, a 70.000 forintnál magasabb jövedelemmel rendelkezők és azok esetében haladta meg az átlagot, akik 1-15 éve élnek az adott településen. Az érdeklődés alacsonyabb mértéke a helyi szintnél tapasztalt demográfiai csoportoknál volt jellemző. A helyi szintű környezeti problémák iránti érdeklődés más kérdésekkel kapcsolatban fennálló összefüggéseinek vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy akik nagy mértékben érdeklődnek a helyi szintű problémák iránt, azok véleménye szerint a helyi szinten kibontakozó káros folyamatok csak nagy erőfeszítésekkel fordíthatók vissza. Az egyének környezet védelme érdekében végzett tevékenységeivel összefüggésben azt tapasztalhattuk, hogy a vizsgált 11 esetből hétben (hulladék hasznosítása; visszaváltható csomagolás; környezetbarát tartós fogyasztási cikk vásárlása; tömegközlekedés használata; információ gyűjtés; akciókon való részvétel; előírások betartása) a helyi szintű környezeti problémák

51

iránti érdeklődés hiánya, illetve annak kis mértéke esetén egyértelműen összefügg azzal a ténnyel, hogy az emberek nem végezték az adott tevékenységet. A nagy mértékű érdeklődés pedig a tevékenység végzésével függött össze. A nem érdeklődők véleménye szerint a vásárlási, fogyasztási szokások megváltoztatása nagyon nehéz dolog. A regionális szintű környezeti problémákkal összefüggő véleményeket vizsgálva azt találtuk, hogy a kis mértékben érdeklődők szerint mind a kibontakozó káros folyamatok mind a három szinten visszafordíthatatlanok, míg az érdeklődők szerint csak nagy erőfeszítésekkel fordíthatók vissza. Az egyének környezet védelme érdekében végzett tevékenységeivel összefüggésben az előzőekhez hasonlóan azt tapasztalhattuk, hogy a regionális szintű környezeti problémák iránti érdeklődés hiánya, illetve annak kis mértéke esetén egyértelműen összefügg azzal a ténnyel, hogy az emberek nem végeztek ilyen tevékenységet. A nagy mértékű érdeklődés pedig a tevékenységek végzésével függött össze. Ez alól kivétel volt a visszaváltható palackok vásárlása, hiszen ebben az esetben a problémák iránt eléggé érdeklődők között is átlagot meghaladó arányban voltak azok, akik nem így cselekedtek. Hasonlóképpen az eléggé érdeklődők is jellemzően egy alkalommal vettek részt környezetvédelmi akciókban. A regionális problémák iránti érdeklődés hiánya az energiatakarékosság területén teszi különösen nehézzé a szemléletváltozást, de ugyanakkor a pozitív oldal is erőteljesen megjelent azzal, hogy a nagymértékben érdeklődők szemléletét nagyon könnyű alakítani ugyanezen a téren. Az országos szintű problémák iránti érdeklődés nem mutatott összefüggést a káros folyamatok megítélésével és a környezet védelme érdekében végzett tevékenységek közül is csak néggyel (hulladék hasznosítása, visszaváltható üveg vásárlása, komposztálás, akciókban való részvétel) mutatott az előzőekhez hasonló összefüggést. A komposztálás esetében az eléggé érdeklődők között is nagy arányban voltak azok, akik csak egyszer végezték azt. Az országos problémák iránti érdeklődés viszont három területen is érdekes összefüggéseket mutatott a viselkedés megváltoztatásának készségével. A víztakarékosság területén az eléggé, illetve a nagymértékben érdeklődőket könnyű viselkedésük megváltoztatására késztetni, viszont nem volt összefüggés a negatív véleményekkel. Ezzel szemben a környezetkímélő közlekedés és a vásárlási fogyasztási szokások esetében a nem

52

érdeklődők mellett, az eléggé érdeklődőket is inkább nehéz meggyőzni szokásuk megváltoztatásáról. A vásárlási szokások esetében némi pozitívumot jelent, hogy a nagyon érdeklődőknél megjelent az a vélemény, hogy inkább könnyű a szokásaikat megváltoztatni. A hazai természeti környezetben kibontakozó káros folyamatokkal kapcsolatban a szintektől és térségektől függetlenül csak alacsony volt azoknak az aránya, akik szerint irreverzibilis folyamatokkal állunk szemben. (3. táblázat) Az átlagtól való jelentősebb eltérés csak a Székesfehérvár környéki települések lakói esetében a helyi és regionális szinten, valamint a férfiak körében az országos szinten kialakuló folyamatok vonatkozásában volt tapasztalható. 3 .táblázat

A hazai természeti környezetben jelenleg kibontakozó káros folyamatok megítélése N=299; 486 (%) Visszafordíthatatlanok

helyi szinten regionális szinten országos szinten

Tapolca 6 5 7

Szfv. 4 5 5

Kisebb erőfeszítésekkel visszafordíthatók Tapolca Szfv. 63 60 47 45 31 35

Csak nagy erőfeszítésekkel fordíthatók vissza Tapolca Szfv. 31 36 48 50 62 60

A helyi szintű káros folyamatokkal kapcsolatban a jellemző vélemény az volt, hogy azok kisebb erőfeszítésekkel visszafordíthatók. A székesfehérváriak, a lakótelepen és az 50-60 nm-es lakásokban élők között azonban az átlagot jelentősen meghaladó arányban találtuk azokat, akik szerint a helyi szintű káros folyamatok is csak nagy erőfeszítésekkel fordíthatók vissza. A regionális szint esetében bizonytalan a megítélés, hiszen közel ugyanannyian vélekedtek úgy, hogy kisebb, illetve nagyobb erőfeszítésekkel lehet a káros folyamatokat visszafordítani. Ebben a vonatkozásban is a székesfehérvári térség, a családi házas övezetek lakói voltak inkább pesszimisták, a Tapolca környéki és az 1000 lakosnál kisebb települések lakói optimistábbak. Az egyénektől legtávolabb lévő, országos szint megítélésében a nagyobb erőfeszítés szükségessége a domináns vélemény, térségtől függetlenül. A pesszimista vélemény

53

leginkább az ipari jellegű és a 2-5 ezer fős települések lakóira, a székesfehérváriakra és a diplomásokra volt jellemző, míg a kisebb erőfeszítés szükségességét fogalmazták meg az agrár jellegű, az ezer fő alatti és a Székesfehérvár környéki települések lakói, valamint a 8 általánost végzettek. A helyi szinten kibontakozó káros folyamatok megítélése és a környezet védelme érdekében végzett cselekvések közötti összefüggéseket vizsgálva azt találtuk, hogy négy esetben (vegyszert nem önti a csatornába, mérsékelte a villamos energia fogyasztást, tömegközlekedési

eszközt

használt

és

információt

gyűjtött)

a

probléma

visszafordíthatatlannak, illetve kis erőfeszítésekkel való visszafordíthatónak ítélése meghatározta azt, hogy nem végeztek ilyen tevékenységet. A nagy erőfeszítés feltételezése azt eredményezte, hogy az adott tevékenységet több alkalommal is végezték. A helyi szinten kibontakozó káros folyamatok visszafordíthatatlannak vagy csak nagy erőfeszítésekkel visszafordíthatónak ítélése a szelektív hulladékgyűjtés, a környezetkímélő közlekedés választása és a vásárlási szokások megváltoztatása esetében meghatározta, hogy azokhoz kapcsolódó viselkedésformákat csak nehezen lehet megváltoztatni. A térségi szinten kibontakozó káros folyamatok megítélése és a környezet védelme érdekében végzett cselekvések közötti összefüggéseket vizsgálva azt találtuk, hogy négy esetben (mérsékelte a villamos energia fogyasztást, tömegközlekedési eszközt használt, információt gyűjtött és aktívan vett részt környezetvédelmi akcióban) a probléma visszafordíthatatlannak, illetve kis erőfeszítésekkel való visszafordíthatónak ítélése meghatározta azt, hogy nem végeztek ilyen tevékenységet. A nagy erőfeszítés feltételezése azt eredményezte a villamos energia fogyasztás mérséklése esetében, hogy a tevékenységet több alkalommal is végezték. Azok

a

válaszadók,

akik

az

országos

szinten

kibontakozó

folyamatokat

visszafordíthatatlannak ítélték, a gépkocsi használat mérséklését, az információ gyűjtést és a környezetvédelmi akción való részvételt legnagyobb arányban nem végezték. Viszont akik úgy ítélték meg, hogy az országos szintű folyamatok csak nagy erőfeszítések árán fordíthatók vissza, azok többnyire rendszeresen végezték az előbbi tevékenységeket. Az előző két szinthez hasonlóan itt is csak azok gondolták úgy, hogy inkább könnyű az

54

emberek viselkedését megváltoztatni a szelektív hulladékgyűjtés, a növényzet védelme és a vásárlási szokások tekintetében, akik az országos szintű káros folyamatokat könnyen visszafordíthatónak tartották. A hazai környezet egyes elemeinek sebezhetőségét vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a helyi klíma kivételével mindegyiket nagyon sebezhetőnek vélték a megkérdezettek. A leginkább sebezhetőnek (81 százalék) a felszíni vizek állapotát tartották. Ezt követte sorrendben a levegő (74 százalék) és a talaj (71 százalék), majd a felszín alatti vizek (67 százalék) és természetes növénytakaró (66 százalék). A felszíni vizek nagymértékű sebezhetőségét leginkább az agrár jellegű települések lakói fogalmazták meg. A levegő sebezhetősége az ipari jellegű települések, Tapolca és Székesfehérvár, a lakótelepek lakói, valamint a nők és az adott településről elköltözni akarók esetében volt jelentősen magasabb az átlagnál. A talaj esetében a diplomások, a felszín alatti vizeknél az agrárjellegű, valamint a 2-5 ezer fős települések, valamint Székesfehérvár lakói voltak kiemelkedőn pesszimisták. A talaj sebezhetőségét a székesfehérvári térségben 8 százalékkal többen fogalmazták meg, ami már jelentős eltérés a két terület között. A természetes növénytakaró és az állatvilág iránti aggodalmuknak leginkább a tapolcaiak, az ipari jellegű és a 2-5 ezer fős települések, valamint a lakótelepek lakói adtak hangot. A helyi klíma sebezhetőségének megítélésében mutatkoztak a legnagyobb eltérése a két térség között. Míg a tapolcai térségben élők relatív többsége szerint a helyi klíma csak kis mértékben, addig a székesfehérvári térség lakóinak többsége szerint nagyon sebezhető. A nagyon sebezhető álláspont esetén 15 százalék a két térségben megfogalmazott vélemények közötti különbség. Egyedül a helyi klíma esetében fogalmazódott meg az a vélemény a 2000 főnél kisebb lélekszámú települések lakói részéről, hogy az nem sebezhető. Külön kérdésblokkban vizsgáltuk azt, hogy a megkérdezettek az elmúlt egy évben mit tettek környezetük védelme érdekében. (4. táblázat) A táblázatból kiolvasható az a tendencia, hogy egy tevékenység, a vegyszer környezetbarát elhelyezése, kivételével minden tevékenységben a tapolcai térség lakói mutatkoztak aktívabbnak. Mindössze egy

55

terület, a komposztálás volt, ahol ennek a térségnek abszolút előnye volt, a másikkal szemben, bár ez az eredményben nem mutatkozik meg. A legnagyobb eltérés a két térség között az előírások betartásában (34 százalékpont) és a környezetbarát tartós fogyasztási cikkek vásárlásában (30 százalékpont) mutatkozott. A tapolcai térségben a szabályok betartása és a környezetbarát tartós fogyasztási cikkek vásárlása volt az, amelyiket legnagyobb gyakorisággal említették a megkérdezettek. Az előírások betartása leginkább az idegenforgalmi jellegű településeken lakókra és az érettségizettekre volt jellemző. Az előírások be nem tartását leginkább az agrár jellegű települések lakói, a nyolc osztályt végzettek és a szakmunkás végzettségűek, valamint a 70 – 100.000 forint jövedelemmel rendelkezők említették. A környezetbarát tartós fogyasztási cikkek vásárlói között kiemelkedően nagy arányban találtuk szintén az idegenforgalmi jellegű települések lakóit, az érettségizetteket és diplomásokat, a 4 fős háztartások tagjait, valamint a 100 nm-nél nagyobb alapterületű házban élőket.

56

4. táblázat: Saját környezet érdekében végzett alkalmi vagy rendszeres tevékenységet említők megoszlása (%) Tapolcai térség N=298 Visszaváltható üveget, palackot, hasznosítható papírt 76 vásárolt eldobható helyett Valamilyen hulladék hasznosítása mellett döntött, annak 65 kidobása helyett Környezetbarát tartós fogyasztási cikket vásárolt 80 Az olajat, zsírt, festéket, vegyszert nem öntötte a 22 csatornába 78 Betartotta az előírásokat, ha ez költséget, fáradságot is jelentett Környezetvédelmi okból mérsékelte háztartása 54 vízfogyasztását Környezetvédelmi okból mérsékelte háztartása villamos 51 energia fogyasztását Komposztált 35 Környezetvédelmi okból mérsékelte a gépkocsi 45 használatát, tömegközlekedési eszközt használt Információt gyűjtött arról, hogyan tehetne valamit 48 környezete védelme érdekében Aktívan részt vett környezetvédelemmel kapcsolatos 36 akcióban

Székesfehérvári térség N=498 71 54 50 47 44 40 40 31 24 24 17

Mind a két térségben jelentős arányú tevékenység volt a visszaváltható üveg, palack, hasznosítható papír vásárlása eldobható helyett. Ezt a tevékenységet jellemzően a 18-29 évesek, az érettségizettek, a 50-60 nm-es és a 100 nm-nél nagyobb alapterületű, lakótelepi vagy belvárosi lakásban élők, a székesfehérváriak és tapolcaiak, valamint a 70 – 150.000 forint jövedelemmel rendelkezők említették. A hulladék hasznosítása, annak eldobása helyett elsősorban a két nagyváros környéki települések, az alvó és idegenforgalmi jellegű, az 1000 főnél kisebb települések lakóira és a 80 nm-nél nagyobb alapterületű házban és a családi házas övezetben élőkre volt jellemző. Az olaj, zsír, festék, vegyszer környezetbarát elhelyezése a székesfehérvári térség településeiben élőkre, valamint az ipari és agrár jellegű, a 2-5 ezer fős települések lakóira,

57

a diplomásokra, valamint a 100.000 forintnál magasabb jövedelemmel rendelkezőkre volt leginkább jellemző. A környezetvédelmi okból mérsékelt víz, illetve villamos energiafogyasztás a tapolcai térségben még éppen a többségre a székesfehérvári térségben már csak a válaszadók kétötödére volt jellemző tevékenység. A vízfogyasztás mérséklése jellemzően az agrár és idegenforgalmi jellegű településeken volt nagy arányú. A személygépkocsi használatának környezetvédelmi okból történő csökkentését az idegenforgalmi jellegű települések, Tapolca lakói és a 40-59 évesek említették átlagot meghaladó mértékben. A környezet védelme érdekében való tevékenységért gyűjtött információk is elsősorban a tapolcai térség lakóit jellemezték, de jelentős arányban válaszolták ezt az idegenforgalmi jellegű települések lakói, az érettségizettek és a 60-80 nm-es lakásban élők. A környezetvédelemmel kapcsolatos akciókban való részvétel elsősorban az alvó és az idegenforgalmi jellegű települések lakóira, a tapolcaiakra és az érettségizettekre volt jellemző. A komposztálás az alvó és idegenforgalmi jellegű, az 1000 lakosnál kisebb települések, valamint a családi házas övezetek lakóira, a 40 évesnél idősebbekre, a 60-100 nm-es házban élőkre volt jellemző. Nem tudtak élni a lehetőséggel a székesfehérváriak, az ipari jellegű települések lakói, az 50-60 nm-es lakásban élők. E kérdéssor esetében is vizsgáltuk azokat az összefüggéseket, mely szerint az a tény, hogy valaki tesz valamit a környezete érdekében, hogyan befolyásolja az emberek viselkedésének megváltoztathatóságáról kialakított véleményét. Minden esetben lineáris kapcsolatokat találtunk, vagyis akik nem végezték az adott tevékenységet, azok szerint nehéz az emberek hozzáállásának megváltoztatása, viszont akik valamilyen rendszerességgel tettek valamit környezetük védelme érdekében, azok szerint könnyű a magatartás megváltoztatása. Azok, akik a hulladék hasznosítását rendseresen végzik, vélekedtek úgy leginkább, hogy nagyon nehéz a szelektív hulladékgyűjtése rászoktatni az embereket. A visszaváltható palackokat vásárlók inkább könnyűnek tartják az emberek gondolkodásának megváltoztatását a

58

víztakarékosság területén. Hasonlóan gondolkodnak azok is, akik alkalomszerűen komposztálnak. Hasonló összefüggést találtunk a környezetbarát tartós fogyasztási cikkeket vásárlók esetén a növényzet és az állatok védelmével kapcsolatban. Azok, akik környezetvédelmi okból csökkentették vízfogyasztásukat, villamos energia fogyasztásukat, vagy gépjárműhasználatukat, azoknál a víztakarékossággal, az energiatakarékossággal, a vásárlási szokások megváltoztatásával, a környezetkímélő közlekedés választásával, valamint a növényzet és állatvilág védelmével kapcsolatban volt kimutatható a fent említett összefüggés. Az információgyűjtés és a szabályok betartása esetén a fogyasztási szokásokat kivéve minden más területtel kapcsolatban kimutatható volt az előbbi kapcsolat, míg az aktív akciókban való részvétel leginkább a szelektív hulladékgyűjtés és a fogyasztói szokások megváltoztatása területén elérhető eredmények esetében mutatott összefüggést. Külön vizsgáltuk annak összefüggéseit, hogy vajon a környezet védelme érdekében végzett vagy nem végzett tevékenységek milyen összefüggést mutatnak bizonyos termékcsoportok vásárlásával. A kapcsolatoknak két nagy csoportját lehetett kimutatni. Az első, amelybe a legtöbb eset tartozik a lineáris kapcsolatok köre. Ebbe azok az esetek tartoznak, amelyben egy termék fogyasztásának gyakorisága és bizonyos, a környezet érdekében végzett tevékenységek gyakorisága lineárisan változik. A kapcsolatok másik, jóval kisebb csoportja a fordított irányú kapcsolatok köre, ahol a fogyasztás növekedése a végzett tevékenység gyakorlásának csökkenését eredményezi, illetve fordítva. Az első csoportba tartoztak sorrendben a következő kapcsolatok. Az eldobható palackos termékeket és az üveges konzerveket hetente és havonta vásárlók inkább döntenek a hulladék hasznosítása, mint kidobása mellett. A másik csoportból kiemelendők a következő összefüggések. A visszaváltható üveget, palackot nem vásárlók között nagy arányban vannak jelen azok, akik nem vásárolnak eldobható palackos termékeket sem, de azok is, akik naponta vásárolnak ilyeneket. Akik rendszeresen nem öntik a vegyszereket, olajat a csatornába, azok nem vásárolnak eldobható palackos termékeket. Mint az előző táblázat értékeléséből is láthattuk az emberek nagyon eltérő módon tesznek valamit a környezetükért. Ezért érdemes megnézni, hogy mennyire hajlandóak egyáltalán

59

viselkedésük megváltoztatására bizonyos kérdésekben (5. táblázat). Az értékelésekben az 50 pont alatti értékek már valamilyen mértékű nehézséget jelentenek a viselkedés megváltoztatásában. Minél közelebb van az érték a 0-hoz, annál nehezebb a helyzet. A táblázatból ismét az tűnik ki elsőre, hogy a tapolcai térség eredményei jelentősen kedvezőbb képet mutatnak minden területen. A legnagyobb különbség a növényzet, állatok védelme esetében, a legkisebb a szelektív háztartási hulladékgyűjtésben volt tapasztalható a két vizsgált térség között. A környezetkímélő tömegközlekedési eszközök használatában a szakmunkás végzettségűek, míg vásárlási, fogyasztási szokásaik megváltoztatásában a tapolcaiak mutatkoztak az átlagot meghaladó mértékben készségesnek. 5. táblázat

Az emberek hajlandósága viselkedésük megváltoztatására az egyes területeken (százfokú skálán mért értékek pontjai) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=298

térség N=496

Növényzet, állatok védelme

53

38

Energiatakarékosság

43

37

Víztakarékosság

45

36

szelektív háztartási hulladékgyűjtés

32

27

vásárlási, fogyasztási szokások megváltoztatása

31

24

környezetkímélő közlekedés (tömegközlekedés,

27

21

kerékpár)

A vizsgált szempontok csak kis számú demográfiai változóval voltak összefüggésbe hozhatók. A szelektív hulladékgyűjtés és a környezetkímélő közlekedés esetében az átlagtól kisebb mértékben bizakodóak azok, akik el akartak költözni az adott településről. A környezetkímélő közlekedés terén az átlagosnál könnyebbnek tűnik az emberek hozzáállásának megváltoztatása a szakmunkások és a belvárosban élők szerint. Szintén a belvárosiak a bizakodóbbak a növényzet és állatok védelme tekintetében a lakótelepiek

60

pesszimizmusával szemben. A vásárlási szokások könnyű megváltoztatását fogalmazták meg elsősorban a tapolcaiak, a belvárosban lakók és a 2-5 ezer fős települések lakói. A következőkben arra tettünk kísérletet, hogy négy különböző szinten, a közvetlen lakókörnyezet, a település, a térség és az ország vonatkozásában minősíttessük a megkérdezettekkel a környezet egyes elemeinek állapotát, minőségét. (6-9. táblázatok) A négy szintet együttesen vizsgálva azt láthatjuk, hogy a legmagasabb értékek mind a két térségben, minden területen a közvetlen lakókörnyezet értékelésénél találhatók, vagyis ezzel a szinttel a leginkább elégedettek az emberek. Az értékek mindegyike 50 pont felett van, vagyis abszolút értelemben is elégedettséget fejeznek ki. A települési szint értékelése nagyon hasonló értékeket mutat, mint a közvetlen lakókörnyezet esetében. Az eltérések egy kivételével, nem számottevőek, bár mindegyik negatív irányú változást jelez. A székesfehérvári térségben a talaj szennyezettségének megítélése települési szinten 11 ponttal rosszabb, mint a közvetlen lakókörnyezetben. Ez a nagy eltérés mindenképp valamilyen települési konfliktusra vezethető vissza, hiszen a másik térségben ugyanez a megítélés csak kis mértékű eltérést mutatott. A települési és térségi szint közötti különbségek már más típusú változásokat mutattak a két vizsgált térségben. A tapolcai térségben az egyes területek megítélésében jelentős negatív változás látható a települési szinthez képest is, míg a székesfehérvári térségben csak a hulladékhelyzet és a vizek tisztaságának megítélése romlott jelentős mértékben, ugyanakkor a talaj szennyezettségét térségi szinten jobbra értékelték, mint a településen. A tapolcai térségben a legnagyobb változás az előző szinthez képest a hulladékhelyzet megítélésében tapasztalható (-11 pont), de a levegő minőségét és a talaj szennyezettségét is lényegesen rosszabbnak ítélték térségi szinten (-9 pont). A negatív változások ellenére minden terület értékelése még a pozitív megítélés tartományában volt. A környezet állapotának országos szintű megítélése mind a két térségben jelentően kedvezőtlenebb, mint az előző szinté. A tapolcai térségben nagyobb mértékben romlottak az étékelések, mint a székesfehérváriban. Az értékelések itt már számos esetben 50 pont alattiak, vagyis abszolút ételemben is negatív véleményt mutatnak. A regionális szinthez

61

képest a legjelentősebb csökkenés a tapolcai térségben a levegő minőségének megítélésnél (-10 pont), a székesfehérvári térségben a vizek tisztaságának értékelésénél volt tapasztalható. Összességében megállapítható, hogy a tapolcai térségben az országos szint kivételével minden kérdésben jobb értékelések születtek. Itt a közvetlen lakókörnyezettől távolodva folyamatosan érzékelhető a megítélések romlása úgy, hogy bizonyos elemek megítélése az országos szint esetében már rosszabb, mint a székesfehérvári térségben. A székesfehérvári térségben az egyes szintek közötti elmozdulások kevésbé látványosak, néhány elem kivételével hibahatáron belül maradtak. Egyedül a regionális és az országos szint közötti különbségek számottevőek. A közvetlen környezet és az országos szint különbségeit vizsgálva azt láthatjuk, hogy minden környezeti elem esetében jelentős negatív elmozdulás volt a megítélésben. A legnagyobb eltérés a levegő minőségének, a vizek tisztaságának és a hulladékhelyzetnek a megítélésében volt tapasztalható (-15; illetve –14 pont). A legkisebb változások az emberek érzékenységének és környezetbarát életmód kialakítása iránti készségének megítélésében voltak. (-7; illetve –8 pont) A képet tovább árnyalta a két térség közötti területi eltérés. A tapolcai térségben jelentősebbek voltak az eltérések és a súlypontok is különböztek néhány helyen. Itt a legnagyobb változások a levegő minősége (-20 pont), a hulladék helyzet (-20 pont) és a vizek tisztaság (-17 pont) területén következtek be, míg a székesfehérvári térségben a vizek tisztasága (-12 pont), a levegő minősége (-11 pont) és a talaj szennyezettsége (-9 pont) esetében tapasztaltuk a legjelentősebb változásokat. 6. táblázat

A környezet állapotának minősítése a KÖZVETLEN LAKÓKÖRNYEZETBEN (százfokú skálán mért értékek pontjai) Tapolcai térség

Székesfehérvári térség

N=294

N=482

vizek tisztasága

66

64

levegő minősége

72

64

62

az élővilág védelme

70

62

A talaj szennyezettsége

67

61

A hulladékhelyzet

65

57

az emberek környezeti érzékenysége

64

56

az emberek készsége környezetbarát

60

55

életmód kialakítására

A közvetlen lakókörnyezetben a környezet egyes elemeinek értékelése során azt tapasztaltuk, hogy a tapolcai térség lakói minden szegmenst kedvezőbben ítéltek meg, mint a székesfehérvári térség lakói. A tapolcai térségben a levegő minőségét és az élővilág védelmét, a székesfehérváriban a vizek tisztaságát és a levegő minőségét értékelték legjobbra. Mind a két térségben az emberek környezetbarát életmód kialakítására való készségét ítélték legrosszabbnak a válaszadók. Az egyes elemeket sorra véve azt tapasztaltuk, hogy a vizek tisztaságát és az élővilág védelmét az alvó településeken értékelték az átlagot meghaladóan jónak (73 pont), a hulladékhelyzettel a 8 általánost végzettek, az emberek környezeti érzékenységével az agrár jellegű települések lakói és azok voltak leginkább elégedettek (65 pont), akik 1-15 éve élnek a településen. A vizek tisztaságával és a talaj szennyezettségével azok voltak leginkább elégedetlenek, akik el akarnak költözni a településről. A közvetlen lakókörnyezet állapotát mérő főkomponens5 értékelése alapján az állapítható meg, hogy a közvetlen környezetükkel elégedettebbek az 50 évnél idősebbek, a tapolcai térség lakói, az 1000 főnél kisebb és az alvó települések lakói; a nők, a nyugdíjasok, a családi házas övezetben élők, a 8 általánost végzettek és a 40 ezer forintnál kevesebb jövedelemmel rendelkezők. Az ellentétes oldalon találtuk 18-29 éveseket, a székesfehérvári térség lakóit, a belvárosban élőket, a férfiakat, a tanulókat, az ipari települések lakóit, valamint a diplomásokat és a 150 ezer forintnál magasabb jövedelemmel rendelkezőket. 5

A főkomponens elemzés outputjai a mellékletben találhatók. A közvetlen lakókörnyezet állapotát jellemző főkomponens mind a hét változót magában foglalja, azok információtartalmából 53 százaléknyit megőrizve. A főkomponens kialakításában a hulladékhelyzet és az emberek környezetbarát életmód kialakítására való készségének értékelése szerepelt a legnagyobb súllyal.

63

A települési szintű értékeléseket vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a legjobbnak ítélt három területen nem következett be változás, a megítélések csak kis mértékben romlottak a közvetlen lakókörnyezethez képest. Települési szinten a levegő minőségének és a vizek tisztaságának megítélésében már nem volt tapasztalható különbség. A székesfehérvári térségben települési szinten a talaj szennyezettségét lényegesen kedvezőtlenebbül ítélték meg, mint a közvetlen lakókörnyezetben, települési szinten ez az elem kapta a leggyengébb minősítést. Kiemelkedően pozitív véleményt ebben a kérdésben csak az alvó települések lakóitól kaptunk (66 pont). Szintén ennek a településtípusnak a lakói voltak leginkább elégedettek az élővilág védelmével (70 pont) és az emberek készségével környezetbarát életmód kialakítására (60 pont). Ez utóbbi szempontot hasonlóan optimistán ítélték meg az agrár jellegű települések lakói, akik egyébként leginkább optimisták voltak az emberek környezeti érzékenységének megítélésében is (65 pont). Ebben a kérdésben az ellenkező póluson foglaltak állást a diplomások (53 pont) és azok, akik 50 nm-nél kisebb alapterületű lakásban élnek (52 pont). Az egyes területeket az átlagosnál rosszabbra értékelték a belvárosi lakók és az elköltözni szándékozók. A tapolcai térségben az emberek életmódváltó készségét értékelték legrosszabbra a válaszadók.

64

7. táblázat

A környezet állapotának minősítése a TELEPÜLÉSEN (százfokú skálán mért értékek pontjai) Tapolcai térség

Székesfehérvári térség

N=295

N=481

vizek tisztasága

66

63

levegő minősége

71

60

az élővilág védelme

68

60

a hulladékhelyzet

63

56

az emberek környezeti érzékenysége

64

54

az emberek készsége környezetbarát

60

53

65

50

életmód kialakítására a talaj szennyezettsége

A települési környezet állapotát összevontan jellemző mutató6 pozitív megítélést jelez a 60 év felettiek, a férfiak, a nyolc általánost végzettek, a 40 ezer forintnál alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők, a tapolcai térségben, a családi házas övezetben, 1000 főnél kisebb lélekszámú és az alvó településeken. A település környezeti állapotát inkább negatívan ítélték meg a 40-49 éves korcsoport tagjai, a nők, a tanulók, a diplomások és a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők; valamint az ipari jellegű településeken, a székesfehérvári térségben, ezen belül különösen Székesfehérvár lakói, valamint a belvárosban élők. A környezet egyes elemeinek regionális értékelése esetében tovább folytatódott a minősítések negatív irányú változása. A székesfehérvári térségben ez a vizek tisztaságának kivételével nem volt számottevő, sőt a talaj szennyezettségének megítélése javult (+7 pont). Ezzel szemben a tapolcai térségben csaknem minden mutató jelentősen romlott, leginkább a hulladékhelyzeté (-11 pont). A három legjobbnak ítélt terület továbbra sem 6

A főkomponens elemzés outputjai a mellékletben találhatók. A települési környezet állapotát jellemző főkomponens mind a hét változót magában foglalja, azok információtartalmából 52 százaléknyit megőrizve. A főkomponens kialakításában az élővilág védelme és az emberek környezetbarát életmód kialakítására való készségének értékelése szerepelt a legnagyobb súllyal.

65

változott, bár a sorrendjük megcserélődött és az élővilág védelme kapta összességében a legjobb minősítést. Mind a két térségben a hulladékhelyzet kapta a leggyengébb minősítést (52 pont). 8. táblázat

A környezet állapotának minősítése a TÉRSÉGBEN (százfokú skálán mért értékek pontjai) Tapolcai térség

Székesfehérvári térség

N=290

N=451

vizek tisztasága

57

58

levegő minősége

62

58

az élővilág védelme

62

58

a talaj szennyezettsége

56

57

az emberek környezeti érzékenysége

60

53

a hulladékhelyzet

52

52

az emberek készsége környezetbarát

57

52

életmód kialakítására

A vizek tisztaságát térségi szinten az átlagosnál lényegesen rosszabbra értékelték a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők (41 pont). Az emberek környezeti érzékenységét is elsősorban ugyanez a csoport értékelte legrosszabbra (31 pont), de mellettük szintén pesszimista véleményüknek adtak hangot azok, akiknek 3 vagy több személygépkocsija van a háztartásban (41 pont), illetve, akik 50 nm-nél kisebb lakásban élnek. A térségi környezeti állapotot mérő főkomponens7 értékelése alapján azt mondhatjuk, hogy a térségben kialakult helyzettel kis eltéréssel, de ugyanazokkal a demográfiai jellemzőkkel leírható csoportok elégedettek, mint a településivel. A regionális környezeti helyzettel elégedettebbek az agrár jellegű települések lakói és a gyes-en lévők is. Az elégedetlenek

7

A főkomponens elemzés outputjai a mellékletben találhatók. A térségi környezet állapotát jellemző főkomponens mind a hét változót magában foglalja, azok információtartalmából 51 százaléknyit megőrizve. A főkomponens kialakításában az élővilág védelme és az emberek környezetbarát életmód kialakítására való készségének értékelése szerepelt a legnagyobb súllyal.

66

„táborban” is csak egy helyen tapasztalható eltérés a települési szinthez képest. A 30-39 éves korcsoport tagjai elégedetlenebbek az átlagnál. A környezeti elemek országos szintű értékelésében mind a két térségben jelentősen csökkentek a megítélés pontszámai, több esetben kis mértékű, abszolút értelemben is negatív megítélést fogalmaztak meg a válaszadók. Országos szinten a legkedvezőbb megítélésben az élővilág védelme, legkedvezőtlenebben pedig a hulladékhelyzet részesült. 9. táblázat

A környezet állapotának minősítése az ORSZÁGBAN (százfokú skálán mért értékek pontjai) Tapolcai térség

Székesfehérvári térség

N=284

N=455

az élővilág védelme

55

54

levegő minősége

52

53

vizek tisztasága

49

52

a talaj szennyezettsége

49

52

az emberek környezeti érzékenysége

54

50

a hulladékhelyzet

45

48

az emberek készsége környezetbarát életmód kialakítására

53

48

A vizek tisztaságának országos szintű megítélésében az átlagostól jelentősen kedvezőbb értékelést adtak az agrár és az idegenforgalmi jellegű települések lakói (66 pont). Átlag alatti értékelést leginkább az 50 nm-nél kisebb lakásban élők és a 100.000 forintnál nagyobb jövedelemmel rendelkezők fogalmaztak meg ebben a kérdésben. A levegő minőségét az átlagosnál jobbra értékelték a legalacsonyabb iskolai végzettségűek (57 pont), rosszabbra az 50 nm-nél kisebb lakásban élők (46 pont). A hulladékhelyzetet a leggyengébbre a településről elköltözni szándékozók és a 40-70.000 forint jövedelemmel rendelkezők ítélték (29 pont). Az emberek készségét a környezetbarát életmód kialakítására a leginkább optimistán az idegenforgalmi és agrár jellegű települések lakói,

67

valamint a 8 általánost végzettek tartották, míg a legpesszimistábbak a legmagasabb jövedelműek és a településről elköltözni akarók voltak. Az országos szint környezeti állapotát összességében8 a 60 év felettiek, a Székesfehérváron, a mezőgazdasági jellegű, az 1-2 ezer lakosú településeken, a családi házas övezetekben élők, a nők, a nyolc általánost végzettek és a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők értékelték pozitívan. Negatív véleményt elsősorban a 30-39 évesek, a tapolcai térség lakói, a férfiak, a tanulók, a diplomások, a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők, valamint az ipari jellegű településeken és a lakótelepeken élők fogalmaztak meg. Természetesen megvizsgáltuk az egyes szintekkel kapcsolatban kialakított vélemények esetleges együttmozgását is. Ebből azt a következtetést vonhattuk le, hogy a közvetlen lakókörnyezet szintjén megfogalmazott vélemények nagyon erősen befolyásolják a településsel (r=0,899) és a térséggel (r=0,7) kapcsolatos véleményeket is, viszont nincsenek hatással az országos szintű helyzet megítélésére. A települési környezettel kapcsolatos

vélemények,

mint

láttuk,

erős

kapcsolatban

állnak

a

közvetlen

lakókörnyezetről kialakítottal. Emellett még erős a vélemények együtt mozgása a térségi környezettel kapcsolatosan is (r=0,76). A települési környezettel kapcsolatos vélemények csak gyenge kapcsolatban állnak az országos szinttel (r=0,52). A térségi környezetről kialakított vélemények kapcsolódásait az alsóbb szintek felé láthattuk az előbbiekben, emellett az országos szint megítélésével való együttmozgása jelentős (r=0,775). Az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a közvetlen lakókörnyezeti és a települési szint nagyon szorosan összekapcsolódik az emberek gondolkodásában. Valamivel gyengébb a kapcsolat a települési és térségi, valamint a térség és országos szint megítélésében. A legalsó szinten a vélemények ilyen erőteljes összekapcsolódása azt is jelenti, hogy ezen a szinten az emberek nem képesek éles határt vonni a közvetlen lakókörnyezet és a település ügyei között.

8

A főkomponens elemzés outputjai a mellékletben találhatók. Az ország környezeti állapotát jellemző főkomponens mind a hét változót magában foglalja, azok információtartalmából 57 százaléknyit megőrizve. A főkomponens kialakításában a hulladékhelyzet és az emberek környezetbarát életmód kialakítására való készségének értékelése szerepelt a legnagyobb súllyal.

68

Az elmúlt évek változásainak hatásait vizsgálva általánosságban azt tapasztaltuk, hogy a változások leginkább kedvező hatását a válaszadók a régiókra, illetve a településekre vonatkozóan tapasztalták. (10. táblázat) Bár a megítélés szerint csak kis mértékben voltak nyertesei a változásoknak, de a kép összességében pozitív. Ezt követték az ország egészére vonatkozó kedvező hatások, amelyek még az előzőnél is kisebb mértékben jelentkeztek a véleményekben. A változások kedvezőtlen hatását az emberek saját, illetve családjuk sorsának alakulásában látták. Itt a megítélés a pozitív és negatív tartomány határán mozog. A táblázatból látszik az is, hogy az egyes szintek megítélésében nem mutatkozott számottevő eltérés a térségek között. A változások hatásainak megítélésében személyes sorsukra vonatkozóan átlagnál optimistábbak voltak az aktív keresők (5 pont). A tanulók (11 pont) és azok akik, két vagy több személygépkocsival is rendelkező háztartásban élők (13 pont). Jóval pesszimistábbak voltak viszont a nyugdíjasok (-6 pont), az adott településről elköltözni szándékozók (-9 pont) és a munkanélküliek (-14 pont). A településre, lakókörnyezetre vonatkozó hatásokat az átlagnál jobbra értékelték a 18-29 éves (21 pont) és a 30-39 éves (22 pont) korcsoport tagjai, a diplomások (27 pont) és a tanulók (32 pont). Az átlag alatti értékeléseket jellemzően a mezőgazdasági (3 pont) és idegenforgalmi (7 pont) jellegű települések lakói, a 40-59 évesek (11 pont), a gyes-en lévők (9 pont) és a településről elköltözni akarók (4 pont) adták. A leginkább pozitívan értékelt regionális hatásokon belül is az átlagot meghaladóan pozitív véleményt alkottak a diplomások (27 pont) és a tanulók (28 pont), míg az ellenkező vélemény kinyilvánítói között a munkanélkülieket és a gyes-en lévőket (13-13 pont) találtuk.

69

10. táblázat

Az elmúlt évek változásainak hatásai az egyes területekre (mérleg-index értékei) Tapolcai térség

Székesfehérvári térség

N=297

N=463

a régióra

19

18

a településére, lakó környezetére

16

16

az ország egészére

9

9

saját, illetve családja sorsára

-1

1

2. Felelősség, szabályozás A következő kérdésblokkban a hulladékhelyzettel kapcsolatos felelősség kérdését és a szabályozással kapcsolatos véleményeket tudakoltuk. Először arra kerestük a választ, hogy a megkérdezettek véleménye szerint milyen mértékben okozói az egyes szereplők a települési szilárd hulladék mennyisége növekedésének. (11. táblázat) 11. táblázat

Milyen mértékben OKOZOJA a települési szilárd hulladék-mennyiség növekedésének a (sorrend értékek átlagai) Tapolcai térség Székesfehérvári térség N=292

N=493

Lakosság

2,95

2,46

Hazai nagyvállalatok tevékenysége

2,4

2,47

Hazai kisüzemek, középvállalatok tevékenysége Multinacionális cégek tevékenysége

2,6

2,9

2,6

2,9

Külföldről beszállított hulladék

3,8

4,1

A táblázatból láthatjuk, hogy a két térségben eltérő mértékben ítélték meg ezt a kérdést. A tapolcai térségben a legfőbb okozónak a hazai nagyvállalatokat jelölték meg, majd őket követték azonos rangsorhellyel a hazai kisüzemek és a multinacionális vállalatok. Ebben a

70

térségben a lakosságot csak a 4. helyen említették, míg a külföldről beszállított hulladék szerepelt az okok között az utolsó helyen. Ezzel szemben a székesfehérvári térségben a lakosságot jelölték meg a hulladék mennyiségének legfőbb okozójaként. Csak minimálisan lemaradva követik őket a hazai nagyvállalatok, majd lényegesen magasabb értékkel következnek a hazai kis- és középüzemek, valamint a multik. A külföldről beszállított hulladék itt is az utolsó helyre került. A lakosságot átlagot jelentősen meghaladó mértékben sorolták az okozók közt előre az agrár jellegű és az alvó települések lakói (2,24, illetve 2,19). A hazai kisüzemeknek kisebb jelentőséget tulajdonítottak a nyugdíjasok, a tanulók, a legkisebb településeken és a Tapolcán élők. A multinacionális cégeket az átlagosnál nagyobb mértékben okolták a tapolcaiak (2,61) és a 30-39 éves korcsoport tagjai (2,5), kevésbé tartottá őket a problémák okozójának a Székesfehérvár környéki (3,08) és az alvó települések lakói (3,29), valamint a belvárosban élők. Valamivel egységesebb kép rajzolódik ki a felelősség megítélésének kérdésében (12. táblázat). A települési szilárd hulladék mennyiségének növekedéséért mind a két vizsgált térségben a termékek gyártóit tartották elsősorban felelősnek a válaszadók. A különbség abban tapasztalható, hogy a tapolcai térségben élesebben fogalmazták meg ezt az álláspontot, vagyis többen sorolták első helyre a termékek gyártóit. A második helyen a tapolcai térségben a termékek forgalmazóit, Székesfehérvár környékén az ingatlanok tulajdonosait jelölték meg felelősnek. A harmadik helyre a felelősség rangsorában mind a két térségben a termékek fogyasztói kerültek. A legkevésbé felelősnek a kérdésben az önkormányzatokat, illetve az államot tartották a megkérdezettek.

71

12. táblázat

Milyen mértékben felelősek a települési szilárd hulladék-mennyiség növekedéséért a … (sorrend értékek átlagai) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=287

térség N=491

A termékek gyártói

1,9

2,4

Az ingatlantulajdonosok, lakók

3,7

2,9

A termékek forgalmazói

2,9

3,2

A termékek fogyasztói

3,1

3,2

Az önkormányzatok

4,6

4,3

Az állam

4,4

4,9

A termékek gyártóit az átlagostól eltérően kevésbé tartották felelősnek a nyugdíjasok (2,85),

a

fogyasztókat

pedig

az

agrár

jellegű

települések

lakói

(3,48).

Az

ingatlantulajdonosok felelősségét az átlagtól eltérően hangsúlyosabbnak gondolták az alvó és az agrár jellegű települések lakói (2,54; illetve 2,84), a lakótelepeken élők és a legalacsonyabb iskolai végzettségűek (2,78). Kisebb felelősséget tulajdonítottak ezen szereplőknek az idegenforgalmi jellegű településeken és az 50 nm-nél kisebb lakásban élők, valamint a diplomások. A termékek forgalmazóinak felelősségét emelték ki a székesfehérváriak, kis jelentőséget tulajdonítottak ennek a kérdésnek a tapolcaiak és a 2-5 ezer fős települések lakói. Az önkormányzatok felelősségét az átlagosnál jobban hangsúlyozták az agrár jellegű, az alvó, valamint a 2-5 ezer lakosú települések polgárai, kevésbé tartották felelősnek őket a tapolcaiak. Az állam felelősségét kevésbé tartották fontosnak az alvó településeken, míg meghatározóbbnak gondolták az idegenforgalmi jellegűeknél. A felelősség kérdésével összhangban arról is érdeklődtünk, hogy a környezeti károkért Magyarországon kiszabott büntetések mértékét hogyan ítélik meg a válaszadók. A cégek, vállalkozások esetében a megítélés egyértelmű volt, mind a két térségben a válaszadók 80, illetve 72 százaléka alacsonynak tartotta a cégekre kiszabott büntetések mértékét, 18 – 19 százalék szerint megfelelő és csak 2 – 8 százalék szerint magas azok mértéke. Alacsonynak

72

leginkább a Tapolca környéki települések lakói, magasnak a Székesfehérvár környéki és az agrár jellegű települések lakói gondolták a cégekre kirótt büntetéseket. A lakosság, magánszemélyek esetében kirótt büntetésekről már eltérő véleményeket fogalmaztak meg a két térség lakói. A tapolcai térségben nagyobb arányban tartották összességében megfelelőnek, míg Székesfehérvár környékén inkább alacsonynak a lakossági büntetéseket. Ugyanakkor a székesfehérvári térségben válaszolták azt nagyobb arányban, hogy túl magasak a lakossági büntetések. A környezeti szabályozás jövőbeli módosításaival kapcsolatban éppen ezért mind a két térségben a relatív többség a további általános szigorítást tartaná kívánatosnak. Valamivel kevesebben, de még jelentős arányban vallották azt, hogy csak egyes területeken képzelhető el szigorítás. Csak nagyon kevesen fogalmazták meg a változatlanság igényét és elenyésző volt azok aránya, akik szerint valamilyen mértékben lazítani kellene a szabályokon. Az általános szigorítást megfogalmazók között kiemelkedő arányban találtuk a 8 általánost végzetteket, az egyedül élőket, a családi házas övezetben élőket és a 4070.000 forint jövedelemmel rendelkezőket. A differenciált szigorítás pártján elsősorban a diplomások, a 3 fős háztartások tagjai, a lakótelepeken élők és a 71-100.000 forint jövedelemmel rendelkezők álltak. A változatlanság igényét a legalacsonyabb iskolai végzettségűek, a belvárosiak és az agrár jellegű települések lakói említették. Azok a válaszadók, akik alacsonynak találták a lakosságra környezeti károkért kiszabott büntetéseket, azok jellemzően a további általános szigorítást fogalmazták meg. Ők úgy gondolták, hogy a vízvédelem, a talajvédelem, a hulladékok kezelése és a közterületek tisztasága területén a törvényes intézmények semennyire vagy csak alig alkalmasak a folyamatok szabályozására. Akik megfelelőnek vagy magasnak tartották a büntetéseket, azok inkább a szelektív szigorítás mellett foglaltak állást. Ők az előbb említett területeken jellemzően nagymértékben alkalmasnak tartották az intézményrendszert a szabályozásra. Hasonló összefüggések voltak kimutathatók a szigorítás – lazítás viszonyrendszer és a törvényes keretek megítélése között. Akik a további általános szigorítás mellett foglaltak

73

állást, azok csak alig tartják alkalmasnak a meglévő intézményeket a környezeti folyamatok szabályozására, különösen a talajvédelem, a hulladékok kezelése, az élővilág védelme és a természetvédelem területén. A szelektív szigorítást elképzelők ugyanezeken a területeken valamilyen mértékben elégedettek az intézményrendszer működésével. A törvényes keretek, intézmények (Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség, ÁNTSZ, stb.) alkalmasságának megítélése a környezeti folyamatok szabályozásának területén meglehetősen egységes képet mutat. Mind a két térségben szinte minden terület esetében kis mértékű elégedettséget jeleznek a mérőszámok, ami jelen esetben azt is jelentheti, hogy a válaszadók nem tudtak különbéget tenni egyes területek és intézmények között a vizsgált kérdésben. A tapolcai térségben lakók véleménye szerint a törvényes keretek leginkább a természetvédelem és a hulladékkezelés, legkevésbé a talajvédelem szabályozására alkalmas. A székesfehérvári térség polgárai szerint az intézményrendszer leginkább a vízvédelem, legkevésbé az élővilág védelmének kezelésére alkalmas. A legjobb és legrosszabb megítélés közti különbségek a százfokú skálán 4-5 pontot mutattak, vagyis alig tapasztalható eltérés. A levegő tisztaságának szabályozását az átlagosnál jobbra értékelték a Székesfehérvár környéki települések lakói, rosszabbra a 100.000 forintnál nagyobb jövedelemmel rendelkezők. A talajvédelem területét szintén a Székesfehérvár környéki települések lakói valamint a 8 általánost végzettek minősítették az átlagosnál jobbnak. A legalacsonyabb iskolai végzettségűek további négy területen (hulladékkezelés, természetvédelem, közterületek tisztasága, csend) is úgy ítélték meg, hogy az intézményrendszer az átlagosnál jobban működik. A természetvédelem esetében a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők, a közterületek tisztaságánál az 50 nm-nél kisebb lakásban élők fogalmaztak meg markáns negatív véleményt. Egy terület jelentett kivételt az értékelésben, ez pedig a csend volt. Mind a két térségben az az eredmény született, hogy a fennálló szabályok nem képesek szabályozni ezt a kérdést. A tapolcai térségben volt inkább negatívabb ez a megítélés. A korábbi kérdéseknél láthattuk, hogy a büntetések mértékében és alkalmazhatóságában eltérő vélemények alakultak ki a lakosság és a cégek vonatkozásában is. Azt is láthattuk,

74

hogy az emberek környezeti érzékenysége illetve a környezetbarát életmód kialakítására való készsége minden szinten relatíve gyenge értékelést kapott. Éppen ezért fontos tudnunk, hogy az egyes szereplőcsoportok esetében milyen megoldást és milyen súllyal lenne célravezető alkalmazni. A lakosság esetében az érdekeltség megteremtése, valamint az oktatás, nevelés került a legnagyobb arányban említésre. A tapolcai térségben mind a két módszert jelentősen nagyobb arányban említették (+12 – 14 százalék), mint a székesfehérváriban. A büntetés alkalmazásának támogatottsága is jelentős (27 százalék), ezt a módszert a székesfehérvári térségben tartják inkább célravezetőnek (30 százalék).A termékdíj alkalmazását a lakosság esetében csak 13 százalék említette, vagyis ez a módszer tűnt a legkevésbé célravezetőnek. Az oktatást, nevelést az átlagot jelentősen meghaladó arányba említették a tapolcai lakosok. Az érdekeltség megteremtését is a tapolcaiak, valamint a diplomások, a foglalkoztatottak és a férfiak említették nagy arányban. A büntetést legmagasabb arányban az agrár jellegű, a Székesfehérvár környéki települések lakói, valamint azok preferálták leginkább, akik 50-60 nm-es lakásban élnek. A cégek, vállalkozások esetében épp ellenkezően alakult a kép. A leginkább célravezető megoldásnak a válaszadók kétharmada a büntetés alkalmazását tartotta. Ezen belül is a tapolcai térségben fogalmazták meg markánsabban ezt a véleményt (74 százalék). A válaszadók többsége (55 százalék) az érdekeltség megteremtését is jó megoldásnak tartotta, és ebben a kérdésben nem volt jelentős véleménykülönbség a két térség között. Kiemelkedő arányban említették ezt a módszert az alvó települések lakói, az érettségizettek és a diplomások, valamint a tanulók. A termékdíj alkalmazását ugyan kétszer annyian javasolták, mint a lakosságnál, de ezzel együtt is csak alig többen, mint a válaszadók egynegyede fogalmazta meg ezt a véleményt. Közülük csak a diplomások véleménye emelkedett ki jelentősen az átlagból. Az oktatás, nevelés lehetősége került az utolsó helyre. Ebben a kérdésben a székesfehérvári térségben lakók kicsivel bizakodóbbak, hiszen 6 százalékkal többen tartották ezt jó megoldásnak, mint Tapolca környékén. Emellett az agrár jellegű települések lakói és az 50-60 nm-es lakásban élők is nagy arányban vélekedtek így erről a kérdésről.

75

3. Információ áramlás A korábbi kérdésblokkban láthattuk, hogy a tudatformálással kapcsolatban szkeptikusak voltak a megkérdezettek, ugyanakkor az oktatásnak nevelésnek jelentős szerepet tulajdonítottak a környezettudatos magatartás kialakításában. Ezért is fontos tudni, hogy a településsel kapcsolatos információk milyen csatornákon keresztül jutnak el a lakossághoz. (13. táblázat) A helyi tömegkommunikáció legelterjedtebb eszközei mind a két térségben a helyi újságok. A székesfehérvári térségben a megkérdezettek több, mint háromnegyede a tapolcaiban kétharmada nevezte meg ezt az információforrást. Különösen a tapolcai térségben érdekes ez, ahol a megkérdezettek 16 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nincs a településén helyi újság. Ezt követően azt látattuk, hogy a két térség kommunikációs szerkezete eltérő struktúrát mutat. A tapolcai térségben sorrendben a szórólapok és a helyi televízió következnek a gyakorisági sorrendben, míg Székesfehérváron és környékén a helyi televízió és a helyi rádiók jelentik a fontosabb tömegkommunikációs eszközöket. A tapolcai térség 25, illetve 26 százalékában nincs helyi tévé és rádió. A székesfehérvári térségben a helyi rádió a megkérdezettek 19 százaléka számára nem elérhetők. A helyi kommunikáció egyik leginkább meghatározó eleme, amely a tapolcai térségben megelőz minden tömegkommunikációs eszközt és a székesfehérváriban is a harmadik leggyakrabban említett, az ismerősökön, barátokon keresztül létrejövő személyes kommunikáció. A táblázatból láthatjuk, hogy az önkormányzattól közvetlenül beszerzett információk aránya lényegesen alacsonyabb, bár a tapolcai térségben meghaladja a helyi rádióét. Az Internet használata mind a két térségben elenyésző arányú, annak ellenére, hogy jóval elterjedtebb az infrastruktúrája, mint a helyi rádióké vagy tévéké. 13. táblázat

helyi újság

A települési/térségi információk forrásai

(%)

Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=299

térség N=496

67

77

76

helyi televízió

51

63

ismerősön, baráton keresztül

71

52

helyi rádió

25

39

Szórólap

66

33

Plakát

39

23

közvetlenül az önkormányzattól

29

17

helyi civil szervezeteken keresztül

11

5

interneten keresztül

4

3

A helyi újságokat az átlagot meghaladó arányban említették a 71-100.000 forint jövedelemmel rendelkezők, a tapolcaiak és a székesfehérváriak, valamint a lakótelepeken élők. A 2000 főnél kisebb településeken és a családi házas övezetekben a jellemző vélemény a helyi újságok hiányáról számolt be. A helyi televíziókat leginkább a tapolcai és székesfehérvári lakosok, az ipari jelleg települések, a lakótelepek és a belvárosi részek lakói, valamint a 41-70.000 és a 100-150.000 forint jövedelemmel rendelkezők nevezték meg információ forrásként. Ez az eszköz a legnagyobb arányban a Tapolca környéki, az idegenforgalmi jellegű, a 2000 főnél kisebb települések, a családi házas övezetek lakói, a legalacsonyabb iskolai végzettségűek, az 5-nél több fős háztartások tagjai, valamint 40.000 forintnál kevesebb jövedelemmel rendelkezők számára elérhetetlen. A plakátokat a 30-39 évesek, a városok lakói és az érettségizettek, míg a szórólapokat az érettségizettek mellett a tapolcaiak és a környező települések lakói figyelik leginkább. A személyes kommunikáció a leginkább a Tapolca környéki települések lakói, az érettségizettek és az 5 főnél nagyobb háztartások tagjai között terjedt el. A közvetlenül az önkormányzattól beszerzett információ a két város környéki települések lakóit és a nyugdíjasokat jellemezte elsősorban. A helyi civil szervezeteket a Tapolca környék települések lakói és a munkanélküliek jelölték meg legmagasabb arányban információforrásként. Az Internet használata a 18-29 éves korcsoport tagjai között haladta meg jelentősen az egyébként nem túl magas átlagot.

77

Az Internet használata, bár nem elterjedt a lakosság körében, pozitív várakozásokat alakított ki az emberek tudatában (14. táblázat). A székesfehérvári térségben minden tekintetben egyértelműen pozitív hatásokat várnak a megkérdezetek az internet használatától. A tapolcai térség lakói is pozitívan vélekednek a legmodernebb média hatásáról, bár azt kevésbé tartják pozitívnak és elsősorban a gazdasági és települési intézmények területén látják jelentősebbnek. A személyes kapcsolatok területén kedvezőtlenebb hatást jósoltak. 14. táblázat

Az INTERNET hatása a települések közötti együttműködésre (mérleg-index pontjai) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=209

térség N=320

Gazdasági kapcsolatok

32

39

Személyes kapcsolatok

23

40

Települési, intézményes kapcsolatok

33

39

A személyes kapcsolatokra gyakorolt hatásban az átlagnál optimistábbak voltak a székesfehérváriak, a diplomások, a foglalkoztatottak és a tanulók. Pesszimistának elsősorban a tapolcai térség, az agrár jellegű települések lakói, a legalacsonyabb iskolai végzettségűek, a nyugdíjasok és a munkanélküliek mutatkoztak. A települési, intézményes kapcsolatok tekintetében a 18-29 évesek voltak az átlagosnál bizakodóbbak, míg a 60 évnél idősebbek, valamint az agrár és az alvó települések lakói inkább negatív várakozásokat fogalmaztak meg.

4. A multinacionális cégek szerepe, megítélése A környezeti problémákkal kapcsolatos okok és felelősségek megítélésénél láthattuk, hogy térségenként eltérő a multinacionális cégek környezetre gyakorolt hatásának megítélése. Emellett gyakrabban esik szó ugyanezen cégek gazdaságfejlődésre, munkaerő-piaci

78

folyamatokra gyakorolt hatásáról. Ezért külön kérdésblokkban vizsgálódtunk a multinacionális cégek szerepével kapcsolatban. Először arról kérdeztük a polgárokat, hogy véleményük szerint melyek azok a legfontosabb szempontok, amelyek a magyarországi telephelyek megválasztásánál befolyásolják a multinacionális cégeket (15. táblázat). A táblázat adatait áttekintve azt láthatjuk, hogy a legfontosabb szempontok megfogalmazásában nincs jelentős eltérés a térségek között, bár a székesfehérvári térség lakói a közvetlenebb kapcsolat, esetleges érintettség miatt pontosabb és hangsúlyosabb véleményeket fogalmaztak meg. A legfontosabb vonzerőnek egyértelműen az olcsó munkaerőt tartották mind a két térségben. Ezt követte a helyi adópolitika és a székesfehérvári térségben a fejlett infrastruktúra. Ez utóbbi szempont esetében meglepően nagy a különbség a két térségben a befolyásolás mértéke között. Látható a táblázatból, hogy a tapolcai térségben azoknak a szempontoknak tulajdonítottak nagyobb jelentőséget, amelyek általában a köztudatban élnek azzal kapcsolatban, hogy mi kell egy multinacionális cég megtelepedéséhez. Ezek közül pl. a jó személyes kapcsolatoknak tulajdonítottak nagy jelentőséget. Ezek persze szükségesek lehetnek, de a székesfehérvári térségben a megélt tapasztalat alapján a válaszadók fontosabbnak tartották többek között a szakképzett munkaerőt, a beszállítói kapcsolatokat, a jó oktatási, képzési feltételeket vagy a termelési hagyományokat. A szempontok között az utolsó sorokban találtuk a környezetvédelemmel kapcsolatosakat.

79

15. táblázat

A multinacionális cégeket helyi/térségi telephelyük megválasztásánál befolyásoló szempontok (százfokú skálán mért értékek pontjai) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=289

térség N=483

Olcsó munkaerő

74

81

Helyi adópolitika

67

78

Fejlett infrastruktúra

36

67

Nyitott városvezetés

70

66

Fogadókész települési/térségi társadalom

56

59

Megfelelő beszállítói kapcsolatok

35

52

Stabil politikai háttér

48

50

Zöldmezős beruházás lehetősége

36

45

Szakképzett munkaerő

23

44

Együttműködő gazdasági szervezetek

44

43

Jó személyes kapcsolatok

58

41

Jó oktatási-, képzési feltételek

17

32

Természeti erőforrások mennyisége

29

27

Komoly termelési hagyományok

17

26

A környezet állapota (hulladék elhelyezés,

27

25

19

20

tisztaság, stb.) Környezetvédelmi szabályok, követelmények betarttatása

Az olcsó munkaerő befolyásoló hatását átlagot meghaladó mértékben fogalmazták meg a diplomások (85 pont), kisebb jelentőséget tulajdonítottak ennek a gyes-en lévők. A helyi adópolitikát kiemelkedően fontosnak szintén a diplomások (84 pont), illetve a székesfehérváriak (80 pont) tartották, jóval kisebb jelentőségűnek tulajdonították a tapolcaiak (63 pont). A fejlett infrastruktúra szükségességét emelték ki átlagot meghaladó mértékben az agrár jellegű települések lakói, de a legalacsonyabb és legmagasabb iskolai

80

végzettségűek is. A fogadókész települési társadalom szükségességét leginkább a diplomások, az 50 évnél idősebbek és a gyes-en lévők fogalmazták meg, velük szemben a 18-29 évesek és a szakmunkások csak jóval kisebb hangsúlyt helyeztek erre a szempontra. A környezetvédelmi szabályok betarttatása a szempontok sorában az utolsó helyre került. Az átlagot meghaladó jelentőséget csak az agrár jellegű településeken tulajdonítottak ennek a szempontnak. Csak nagyon kicsivel tartották jelentősebbnek a környezet állapotát mint letelepedést befolyásoló szempontot. Ezt az agrár jellegű települések mellett az alvó települések lakói hangsúlyozták leginkább. Ezután arról faggattuk a megkérdezetteket, hogy a multinacionális cégek letelepedése milyen hatással volt a múltban személyes életük egyes összetevőire és ugyanezen szempontoknál milyen várakozásokat fogalmaznak meg a jövőre nézve (16. táblázat). A táblázat adataiból egyértelműen kiderült, hogy a múltbeli hatást teljesen negatívan ítélték meg a válaszadók térségtől és szemponttól függetlenül. A számok azt is mutatják, hogy összességében a tapolcai térség lakói tűntek pesszimistábbnak. Ők a leginkább negatív hatást a szakmai előmenetelre, a szakmai önállóságra és a jövedelemre vonatkozóan tapasztalták. A legkevésbé a baráti kapcsolatoknál érezték a negatív hatást. A székesfehérvári térségben is a szakmai karrierre, a szakmai önállóságra, illetve a társadalmi kapcsolatokra való negatív ráhatást fogalmazták meg a válaszadók. Ebben a térségben a legkisebb negatív tendenciát az életkörülményekben tapasztalták. A szakmai karrierre gyakorolt negatív hatást leginkább a gyes-en lévők és a munkanélküliek emelték ki.

81

16. táblázat

A multinacionális cégek letelepedésének MÚLTBELI hatása a SZEMÉLYES ÉLETÉRE (mérleg-index értékei) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=265

térség N=451

életkörülmény, életminőség

-19

-6

Jövedelem

-26

-11

baráti kapcsolatok

-17

-14

társadalmi, közéleti kapcsolatok

-22

-17

szakmai önállóság

-27

-21

szakmai karrier

-29

-22

A multinacionális cégek személyes életre gyakorolt múltbeli hatást összesítő főkomponens9 elemzése során azt láthattuk, hogy azt pozitívan a 60 év felettiek, a nők, az aktív keresők, a székesfehérvári térségben, a belvárosban és az alvó településeken élők, a szakmunkás végzettségűek és a 71-100 ezer forint jövedelemmel rendelkezők értékelték. A személyes életre gyakorolt negatív hatásokat elsősorban a 40-49 évesek, a tapolcai térség, az ipari jelegű települések, a lakótelepek lakói, a munkanélküliek, a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők és a legmagasabb jövedelműek emelték ki. Ezután a pesszimista állapot után meglepően jelentős pozitív elmozdulásokat tapasztaltunk az egyes jövőre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban. Minden szempontnál pozitív elmozdulások következtek be, de ezekkel együtt is maradtak olyan területek, amelyeket a jövőre vonatkoztatva is negatívan ítéltek meg a megkérdezettek (17. táblázat). A két legjelentősebb ezek közül, amelyre mind a két térségben, ha kis mértékben is, de negatív jövőbeli várakozásokat fogalmaztak meg, a szakmai karrier és az önállóság. A tapolcai térségben bizakodóbbak az emberek, ők a többi szempont esetében már egyértelműen pozitív hatásokat várnak, különös tekintettel az életkörülményekre. A székesfehérvári 9

A főkomponens elemzés outputjai a mellékletben találhatók. A multinacionális cégek személyes életre gyakorolt múltbeli hatást jellemző főkomponens mind a hat változót magában foglalja, azok információtartalmából 81 százaléknyit megőrizve. A főkomponens kialakításában a saját szakmai karrier és önállóság szerepelt a legnagyobb súllyal.

82

térségben csak az életkörülmények és a jövedelem esetében fogalmaztak meg nagyon óvatos pozitív várakozást az emberek. 17. táblázat

A multinacionális cégek letelepedésének JÖVŐBELI hatása a (mérleg-index értékei) SZEMÉLYES ÉLETÉRE Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=268

térség N=441

életkörülmény, életminőség

12

7

Jövedelem

5

1

baráti kapcsolatok

4

-1

társadalmi, közéleti kapcsolatok

1

-3

szakmai karrier

-4

-5

szakmai önállóság

-4

-5

A jövedelem vonatkozásában a jövőre nézve az átlagosnál is bizakodóbbak voltak a tapolcaiak és a Székesfehérvár körüli települések lakói, valamint a tanulók. A pesszimisták között találtuk a székesfehérváriakat, a gyes-en lévőket és a nyugdíjasokat. Az életkörülményeket tekintve bizakodóbbak voltak a tanulók és az alvó települések lakói, míg a nyugdíjasok és a munkanélküliek fogalmaztak meg ezzel ellentétes véleményt. A szakmai karrier lehetőségét a negatív átlagtól jobbnak várták a 18-29 évesek, a tanulók, a Székesfehérvár környéki települések lakói, annál rosszabb várakozást fogalmaztak meg a székesfehérváriak és a nyugdíjasok. A szakmai önállósággal kapcsolatos várakozásoknál ugyanezeket a tendenciákat és szereplőket tapasztaltuk, illetve a jelentős negatív várakozásokat megfogalmazók között találtuk a munkanélkülieket és a gyes-en lévőket is. A személyes életre vonatkozó jövőbeli várakozások főkomponensét10 vizsgálva azt találtuk, hogy pozitív várakozásokat a 18-29 évesek, a nők, a tanulók, a szakmunkások, az alvó

10

A főkomponens elemzés outputjai a mellékletben találhatók. A multinacionális cégek személyes életre vonatkozó jövőbeli elvárást jellemző főkomponens mind a hat változót magában foglalja, azok információtartalmából 88 százaléknyit megőrizve. A főkomponens kialakításában a saját szakmai karrier és a társadalmi kapcsolatok szerepeltek a legnagyobb súllyal.

83

jellegű települések lakói és a belvárosiak fogalmazták meg. Negatív jövőbeli várakozás jellemzi a 60 év felettieket, a férfiakat, a nyugdíjasokat, a legalacsonyabb iskolai végzettségűeket és a legmagasabb jövedelműeket, a Székesfehérvár környéki, az ipari jellegű települések lakóit, valamint a lakótelepeken élőket. Természetesen ezt a kérdéskört is megpróbáltuk megvizsgálni szélesebb értelmezési tartományokban is. Először arra kértük a válaszadókat, hogy a multinacionális cégek településükre gyakorolt hatását értékeljék egyes szempontok mentén a múltbeli hatásokra és a jövőbeli várakozásokra vonatkozóan (18. és 19. táblázat). Míg az egyéni sorsok megítélésében viszonylagos együttmozgásokat tapasztalhattunk az egyes szempontcsoportok szerint, addig a települési szintű értékelésnél nagyon markáns eltérések tapasztalhatók. A fő ok természetesen az, hogy a székesfehérvári térség számára a nagyszámú multinacionális cég jelenléte teljesen más dimenzióba helyezte a települések életét is, amit természetesen az ott élők tudnak és tapasztalnak. Ennek megfelelően a székesfehérvári térségben minden szempont pozitív értékelést kapott, míg a tapolcaiban egy kivételével mindegyik negatívat. A székesfehérvári térségben a legjelentősebb múltbeli hatások között említették a munkahelyteremtést, a kereskedelem és a szolgáltatások bővülését, a település jövőjének megalapozását és az élhetőbbé váló települést. A munkahelyteremtést leginkább kedvezőnek a foglalkoztatottak, a tanulók és a gyes-en lévők értékelték. A kereskedelem bővülését a diplomások; a település jövőjének megalapozását az egyedül élők, valamint a legmagasabb jövedelműek emelték ki átlagot meghaladó mértékben.

84

18. táblázat

A multinacionális cégek letelepedésének MÚLTBELI hatása a TELEPÜLÉS ÉLETÉRE (mérleg-index értékei) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=282

térség N=489

-11

53

0

48

a település jövőjének megalapozása

-10

35

élhetőbbé váló település

-11

33

kis- és középvállalkozások és multinacionális cégek együttműködése adóbevételek növekedése

-19

22

-23

20

kulturális kínálat bővülése

-12

14

zöldfelületi ellátás javulása

-11

10

a környezet állapotának javulása

-12

8

civil szervezetek szerepének növekedése

-22

5

Munkahelyteremtés Kereskedelem, szolgáltatások bővülése

A tapolcai térségben a legkevésbé negatív hatásnak a kereskedelem bővülését és a település jövőjének megalapozását tartották. Míg a leginkább negatív hatást az adóbevételek elmaradásában látták. Az átlagosnál is rosszabb véleményt fogalmaztak meg e kérdésben az idegenforgalmi jellegű települések lakói, valamint a saját jövedelemmel nem rendelkezők, míg az átlagosnál kedvezőbbnek ítélték a helyzetet az alvó települések lakói és a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők. A multik környezeti tényezőkre gyakorolt hatását a székesfehérvári térségben kis mértékben pozitívan, a tapolcaiban ugyanilyen mértékben negatívan értékelték. A település életére gyakorolt múltbeli hatásokat összesűrítő főkomponens11 is azt mutatta, hogy a multik eddigi tevékenységét a 18-29 évesek, a nők, az aktív keresők, a 11

A főkomponens elemzés outputjai a mellékletben találhatók. A multinacionális cégeknek a település életére gyakorolt múltbeli hatását jellemző főkomponens mind a tíz változót magában foglalja, azok információtartalmából 60 százaléknyit megőrizve. A főkomponens kialakításában település élhetőbbé tétele és a jövőbeli fejlődés megalapozása szerepeltek a legnagyobb súllyal.

85

legalacsonyabb iskolai végzettségűek, a legmagasabb jövedelműek, a székesfehérvári térség lakói és az alvó jellegű településeken, illetve a belvárosban élők értékelték pozitívabban. A negatív hatásokat ezzel szemben az 50-59 éves korcsoport tagjai, a férfiak, a szakmunkás végzettségűek, a munkanélküliek, a tapolcai térségben, az idegenforgalmi jellegű településeken és a családi házas övezetekben élők fogalmazták meg. A multinacionális vállalatok településre gyakorolt jövőbeli hatásánál egy kivételével minden szempont szerint jelentős várakozásokat fogalmaztak meg a válaszadók. Egyedül a székesfehérvári térségben a munkahelyteremtéssel kapcsolatos várakozások adtak negatív elmozdulást, köszönhetően az épp a kérdezés ideje alatt kirobbanó IBM bezárási hullámnak. A negatív tendencia ellenére a munkahelyteremtéssel kapcsolatos várakozás összességében pozitív marat és jelentősége sem változott lényegesen. Összességében a székesfehérvári térség lakóinak várakozásai még mindig meghaladják a tapolcaiakét, annak ellenére, hogy az ottani várakozások lényegesen nagyobb mértékben javultak. Mind a két térségben a legfontosabb elvárások között említették a munkahelyteremtést, a kereskedelem és a szolgáltatások bővülését, a település jövőjének megalapozását és az élhetőbbé váló települést. A környezettel kapcsolatos elvárások továbbra is a rangsor végén helyezkednek el. A kereskedelem, szolgáltatások bővülésével kapcsolatban leginkább bizakodók a legmagasabb jövedelműek voltak. A munkahelyteremtéssel kapcsolatban az alvó települések lakói fogalmaztak meg átlag feletti elvárásokat.

86

19. táblázat

A multinacionális cégek letelepedésének JÖVŐBELI hatása a TELEPÜLÉS ÉLETÉRE (mérleg-index értékei) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=278

térség N=474

Kereskedelem, szolgáltatások bővülése

31

51

Munkahelyteremtés

23

48

élhetőbbé váló település

25

43

a település jövőjének megalapozása

21

41

adóbevételek növekedése

14

36

kis- és középvállalkozások és multinacionális cégek együttműködése zöldfelületi ellátás javulása

12

30

12

29

kulturális kínálat bővülése

14

28

A környezet állapotának javulása

13

26

civil szervezetek szerepének növekedése

12

21

Ha a múltbeli helyzet megítélése és a jövőbeli várakozások közötti elmozdulásokat tekintettük azt láthattuk, hogy a legnagyobb változások a tapolcai térségben az anyagi jellegű

változások

(kereskedelem,

szolgáltatások

bővülése,

munkahelyteremtés,

adóbevételek növekedése) területén következtek be, vagyis azoknál a szempontoknál, amelyektől az emberek jólétük közvetlen javulását várták. A székesfehérvári térségben viszont azoknál a szempontoknál volt a legnagyobb elmozdulás, amelyek már a az életminőség nem közvetlen anyagi jellegű javulásához szükségesek. Ide tartoztak a zöldfelületi ellátás, a környezet állapotának javulása és a civil szervezetek szerepének növekedése.

87

A települések jövőbeli várakozásaival kapcsolatos főkomponenst12 vizsgálva azt láthattuk, hogy néhány változást kivéve ugyanazok a társadalmi csoportok várnak pozitívumokat, mint akik az eddigi tevékenységgel is elégedettek voltak. Kivétel ez alól, hogy a multinacionális cégek jövőbeli jelenlététől nem a fiatalok, hanem a 60 év felettiek; nem az aktív keresők, hanem egyes inaktív csoportok (gyes-en lévők) és nem a legmagasabb jövedelműek, hanem a 41-70 ezer forintos jövedelemmel rendelkezők vártak pozitív hatásokat. A negatív várakozást megfogalmazó csoportok demográfiai jellemzői megegyeznek a múltbeli hatásoknál leírtakkal, kiegészülve a tanulók csoportjával. Az előzőekhez hasonló két időbeli dimenziót vizsgáló megközelítéssel vizsgáltuk a multinacionális cégek letelepedésének hatását a térségek életére (20-21. táblázat). A táblázatból láthatjuk, hogy a székesfehérvári térség lakói saját régiójukra vonatkozóan egyértelműen pozitívan ítélték meg a multik letelepedését. A tapolcai térségben is a legfontosabb anyagi szempontok vonatkozásában kis mértékű pozitív megítélés volt tapasztalható. Kivétel ez alól az adóbevételek növekedése, ezt a kérdést a térség lakói negatívan értékelték. Mind a két térségben a legfontosabb hatások között említették a munkahelyteremtést, a kereskedelem és a szolgáltatások bővülését, a település jövőjének megalapozását és az élhetőbbé váló települést. A környezettel kapcsolatos hatások továbbra is a rangsor végén helyezkednek el. Ha a települési és regionális szintű megítéléseket vetjük össze a multik múltbeli hatására vonatkozóan, akkor azt láthatjuk, hogy a térségi hatások megítélése mindkét vizsgálati terepen lényegesen kedvezőbb volt. A tapolcai térségben a kereskedelem bővülését és az élhetőbbé váló térséget, a székesfehérváriban a adóbevételek növekedését és a kulturális kínálat bővülését ítélték meg a leginkább kedvezően a települési szinthez képest. Mind a két térségben a legnagyobb múltbeli hatást a civil szervezetek szerepének növekedésében határozták meg a települési szinthez képest. 12

A főkomponens elemzés outputjai a mellékletben találhatók. A multinacionális cégek által a település életére vonatkozó jövőbeli elvárást jellemző főkomponens mind a tíz változót magában foglalja, azok információtartalmából 73 százaléknyit megőrizve. A főkomponens kialakításában a település jövőjének megalapozása és a zöldfelületi ellátás javulása szerepeltek a legnagyobb súllyal.

88

89

20. táblázat

A multinacionális cégek letelepedésének MÚLTBELI hatása a TÉRSÉG ÉLETÉRE (mérleg-index értékei) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=282

térség N=470

Munkahelyteremtés

1

60

kereskedelem, szolgáltatások bővülése

13

54

élhetőbbé váló térség

2

40

a térség jövőjének megalapozása

0

36

adóbevételek növekedése

-12

28

kis- és középvállalkozások és multinacionális cégek együttműködése kulturális kínálat bővülése

-8

27

-3

22

természeti környezet visszaszorulása

-3

15

a környezet állapotának javulása

-7

14

civil szervezetek szerepének növekedése

-12

10

A munkahelyteremtés térségi szinten kedvező hatását a legnagyobb mértékben a 4 főnél nagyobb családok tagjai fogalmazták meg. A kereskedelem, szolgáltatások bővülése a legmagasabb jövedelműek számára volt a legjelentősebb hatású. A környezet állapotának javulását az agrár és alvó települések lakói jelezték leginkább. A térség jövőjének megalapozásában leginkább az egyedül élők és a legmagasabb jövedelműek tulajdonítottak átlagot meghaladó mértékű hatást a multik letelepedésének. A multinacionális vállalatok térségre gyakorolt jövőbeli hatásánál is egy kivételével minden szempont szerint jelentős várakozásokat fogalmaztak meg a válaszadók. Egyedül a székesfehérvári térségben a munkahelyteremtéssel kapcsolatos várakozások adtak negatív elmozdulást. Bár a negatív tendencia ellenére a munkahelyteremtéssel kapcsolatos várakozás összességében itt is pozitív maradt és jelentősége sem változott lényegesen. Összességében a székesfehérvári térség lakóinak várakozásai térségi szinten is meghaladják a tapolcaiakét, annak ellenére, hogy a tapolcai várakozások lényegesen

90

nagyobb mértékben javultak. Mind a két térségben a legfontosabb elvárások között említették a munkahelyteremtést, a kereskedelem és a szolgáltatások bővülését, a település jövőjének megalapozását és az élhetőbbé váló települést. A környezettel kapcsolatos elvárások továbbra is a rangsor végén helyezkednek el. A kereskedelem, szolgáltatások bővülésével kapcsolatban leginkább bizakodók a nők voltak. A környezet állapotának javulásával kapcsolatban az alvó települések lakói fogalmaztak meg átlag feletti elvárásokat. Az időbeli összehasonlítás során gyakorlatilag ugyanazokat a tendenciákat tapasztaltuk, mint korábban a települési szint esetében. A főkomponensek elemzéséből láthattuk, hogy az egyes vizsgálati szintek és időbeli dimenziók tekintetében nagyon szoros kapcsolatokat, egyezéseket lehet felfedezni. A multinacionális cégek múltbéli hatásainak egyes szintek közötti összefüggéseit vizsgálva azt láthatjuk, hogy a településre és a térségre gyakorolt múltbeli hatással kapcsolatban megfogalmazott vélemények szorosan kapcsolódnak egymáshoz (r=0,757), míg a személyes szinten tapasztaltaknak nincs számottevő hatása a másik két szintre. Ugyanezeket az összefüggéseket a jövőbeli elvárások dimenziójában vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a jövőbeli személyes elvárások már közepes erősséggel (r=0,518) határozzák meg a települési szintű elvárásokat is. A települési és térségi szint összekapcsolódása pedig még erősebb, mint a múltbeli hatás esetében (r=0,849). Ha az egyes területi szinteken belül vizsgáljuk az időbeli változásokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a személyre vonatkozóan a múltbeli hatás erősen meghatározza a jövőbelit (r=0,765). A településre gyakorolt múltbeli hatás már kevésbé hat a jövőbeli elvárásokra (r=0,65) és hasonló a kapcsolat a térségi szinten is (r=0,69). Az utóbbi képet megzavarja, hogy a települések jövőbeli elvárásaival szintén együtt mozog a térség múltbeli tapasztalata (r=0,637) és viszont a térség jövőbeli várakozásaira is hatással vannak a települési szintű múltbeli tapasztalatok (r=0,507). Ebből ismét azt sejthetjük, hogy a települési és térségi hatások és várakozások megítélésében a kérdezetek nem tudtak minden esetben pontos különbséget tenni a szintek között.

91

21. táblázat

A multinacionális cégek letelepedésének JÖVŐBELI hatása a TÉRSÉG ÉLETÉRE (mérleg-index értékei) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=283

térség N=462

kereskedelem, szolgáltatások bővülése

38

55

Munkahelyteremtés

30

52

élhetőbbé váló térség

28

48

a térség jövőjének megalapozása

25

44

adóbevételek növekedése

19

42

kis- és középvállalkozások és multinacionális cégek együttműködése kulturális kínálat bővülése

19

38

23

34

a környezet állapotának javulása

15

32

természeti környezet visszaszorulása

15

29

civil szervezetek szerepének növekedése

17

27

5. Lakossági részvétel A következő kérdésblokkban a lakossági részvétel lehetőségeiről és formáiról faggattuk az interjúalanyokat. A két térségben csak kevesen (9, illetve 13 százalék) hallottak arról, hogy valamely környezeti probléma kezelése konfliktushoz vezetett volna. Átlag feletti arányban hallottak ilyen ügyekről a 100.000 forintnál magasabb jövedelemmel rendelkezők és a 100 nm-nél nagyobb alapterületű házban élők. A kérdésre igennel válaszolóktól azt is megkérdeztük, mi volt konkrétan az az ügy, ami konfliktust okozott.

Környezeti problémák

Említések száma (db)

Szeméttelep ügye

9

Nincs csatornázás

7

92

Fák kivágása, zöldterületek csökkenése

5

Illegális szemétlerakók

4

Illegális szemétégetés

3

Velencei-tó hínárosodása

3

Tavas barlang vize eltűnt a bánya miatt

3

Balatonba engedett szennyvíz

2

Ipartelep épült a lakóházak mellett

2

Veszélyes hulladék lerakat Székesfehérvár mellett

2

Egy-egy említéssel szerepeltek: Kerti hulladékot nem szállítják el, belvízkárok, magas a szennyvíz csatornadíja, szeszgyár szennyezi a patakot, halpusztulás, nemzeti parkok nehéz helyzete, Kornyi-tó kiszáradása, levegőszennyezés, Honvédség környezetszennyezése, Galya-patak szennyezése, zajos a vonat, csalapusztai szemétlerakó, régi parkból építési telek lett, vízerőmű a Dráván, terület kisajátítások, pentelei erdő, betonkeverő üzem port ver, Sóstó, víz- és talajszennyezés, szárítóüzem, helyi fémfeldolgozó, tőzeg kitermelés helyén veszélyes hulladékot temettek el, inotai szemétégető, égett a nádas, benzinkút építése, baromfi telep szaga, szemetelés, kőbánya miatt nagy a por Uzsán, védett területek beépítése, bauxit bánya, csökken a folyók vízszintje a bányák miatt, zaj- és porártalom. A társadalmi részvétel legelfogadhatóbb formájának mind a két térségben azt tartották, hogy a helybeliekkel egyezségre kell jutni a vitás kérdésekben (45, illetve 48 százalék). E vélemény megfogalmazói között átlagot meghaladó arányban voltak azok, akik ismerősökön keresztül értesülnek a település eseményeiről. A tapolcai térségben közel azonos arányban (41 százalék) említették azt a lehetőséget, hogy a közvetlenül érintett embereknek módjuk van véleményük kifejtésére, de ezeknek nincs kötelező érvényük pl. egy beruházóra. Az álláspont támogatói között kiemelkedő arányban voltak azok, akik a helyi civil szervezeteken keresztül tájékozódtak a település ügyeiről. A székesfehérvári térségben ez az álláspont került a harmadik helyre (21

93

százalék). Ebben a térségben nagyobb támogatottságot kapott az a vélemény, hogy az érintetteknek a környezeti konfliktusokban legyen vétójoguk (31 százalék). Ezt a radikálisnak tűnő verziót a tapolcai térségben csak a válaszadók 14 százaléka támogatta. Ők jellemzően a helyi rádiókból és a civil szervezeteken keresztül szerezték információikat. A helyi közvélemény szerepével kapcsolatosan közel azonos arányban értettek egyet mindkét térségben azzal a véleménnyel, hogy a helyi, regionális környezeti konfliktusoknál a közvéleménynek is lehetőséget kell nyújtani a különböző felfogások megjelenítésére, de ne dönthessenek a politikusok helyett. Ezt az álláspontot átlagon felüli arányban támogatták az alvó és az idegenforgalmi jellegű települések, valamint a családi házas övezetek lakói, a 8 általánost végzettek és az 5 főnél nagyobb háztartásban élők, akik átlagot meghaladó arányban tájékozódtak közvetlenül a z önkormányzattól a telelés ügyeiről. Azzal a megállapítással, mely szerint a környezeti konfliktusokban a szélesebb közösségnek is döntési jogot kell biztosítani a népszavazáson keresztül, a székesfehérvári térségben pontosan ugyanannyian értettek egyet, mint az előzővel, míg a tapolcai térségben ezt a véleményt jóval nagyobb arányban támogatták. Elsősorban az ipari jellegű valamint az ezer fő alatti települések lakói, a tapolcaiak és a diplomások voltak azok, akik átlagon felüli mértékben támogatták ezt az álláspontot. Ők elsősorban barátokon, ismerősökön és közvetlenül az önkormányzattól tájékozódtak a települési ügyekről.

6. Kapcsolat a településsel A vizsgált települések lakói összességében elégedettek voltak a településükön zajló folyamatokkal. A tapolcai térségben élők egy kicsivel jobban, mint a székesfehérváriak (százfokú skálán 64, illetve 60 pont). Az átlagosnál jóval pesszimistábbnak a nyugdíjasok, az elköltözni szándékozók (55 pont) és a legmagasabb jövedelműek (54 pont) mutatkoztak. Ezt követően azt tudakoltuk, hogy mely környezeti problémák a legjelentősebbek a megkérdezettek számára a közvetlen környezetükben és települési szinten. A megkérdezettek közvetlen környezetükre vonatkozóan a legjelentősebb problémának mindkét térségben a közlekedés okozta levegő és zajterhelést, illetve a lakosság által

94

illegálisan

lerakott

hulladékot

jelölték

meg

(22.

táblázat).

Az

iparosodottabb

székesfehérvári térségben a harmadik helyre az ipar által okozott levegőszennyezés és zajterhelés került, míg a tapolcai térségben ez a szempont csak az ötödik. Itt a harmadik legjelentősebb probléma a lakosság által termelt hulladék, a legkevésbé jelentős az ipar által termelt hulladék. A székesfehérvári térségben a mezőgazdaság által okozott talaj- és vízszennyezés került a probléma rangsor utolsó helyére. 22. táblázat

A legjelentősebb környezeti problémák a közvetlen környezetre (sorrend helyek átlaga) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=247

térség N=452

a közlekedés okozta levegő és zajterhelés

2,9

2,8

a lakosság által illegálisan lerakott hulladék

3,1

3,5

az ipar okozta levegőszennyezés és zajterhelés a lakosság által termelt hulladék

4,6

3,7

3,5

4,0

a lakossági szennyvíz kibocsátás

3,8

4,1

az ipar által termelt hulladék

5,0

4,6

a mezőgazdaság okozta talaj- és vízszennyezés

4,7

4,9

A közlekedés okozta levegő és zajterhelés a diplomásokat zavarta leginkább, ők tulajdonították ennek a legnagyobb jelentőséget. A lakosság által illegálisan lerakott hulladéknak a tapolcaiak, a 2000 főnél kisebb települések lakói, valamint az 50-59 évesek tulajdonítottak

legnagyobb

jelentőséget,

szemben

a

30-39

évesekkel,

a

székesfehérváriakkal és a 100.000 forintnál magasabb jövedelműekkel. Az ipar okozta levegőszennyezésnek és zajterhelésnek az átlagosnál kisebb jelentőséget tulajdonítottak a legalacsonyabb iskolai végzettségűek, míg a lakosság által termelt hulladék esetében az agrár jellegű települések és a belváros lakói tették ugyanezt. Az egyes környezeti problémák települési szintű jelentőségének megítélésében már eltérések tapasztalhatók a két térségben megfogalmazott vélemények között (23. táblázat).

95

Míg a székesfehérvári térségben a települési szinten is a közlekedés okozta levegő és zajterhelés a legjelentősebb probléma, majd ezt követi az ipar okozta szennyezés és a lakosság által illegálisan lerakott hulladék, addig a tapolcai térségben ez utóbbi szempont áll az első helyen, a közlekedés szennyező hatásai csak a másodikak, és a harmadik helyen a lakossági szennyvízkibocsátás áll. A tapolcai térségben a legkevésbé jelentős az ipar által termelt hulladék. A székesfehérvári térségben a mezőgazdaság által okozott talaj- és vízszennyezés került a probléma rangsor utolsó helyére. 23. táblázat

A legjelentősebb környezeti problémák a településre (sorrend helyek átlaga) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=260

térség N=466

a közlekedés okozta levegő és zajterhelés

3,4

2,7

az ipar okozta levegőszennyezés és zajterhelés a lakosság által illegálisan lerakott hulladék

4,7

3,2

3,0

3,9

az ipar által termelt hulladék

5,1

4,3

a lakosság által termelt hulladék

3,7

4,4

a lakossági szennyvíz kibocsátás

3,5

4,6

a mezőgazdaság okozta talaj- és vízszennyezés

4,7

4,8

96

A közlekedés szennyező hatását átlagot meghaladó mértékben jelezték a 4 főnél nagyobb háztartások tagjai, valamint a 80-100 nm-es lakásban élők. Az ipari szennyezést az öt főnél nagyobb háztartások tagjai sorolták az átlagosnál jóval előbbre. A lakosság által illegálisan lerakott hulladék leginkább az alvó településeken és a két fős háztartások tagjai számára jelenett problémát. A lakosság által termelt hulladék leginkább az egyedül élők, a 70.000 forintnál alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők számára jelentett átlagosnál jelentősebb problémát a települési szinten. A következő táblázatokból azt láthatjuk, hogy az egyes közszolgáltatásokkal, intézményekkel mennyire elégedettek vagy elégedetlenek a térségek lakói (24. táblázat). Összességében leginkább a vonalas infrastruktúrával voltak elégedettek a megkérdezettek. Ebben kisebb mértékű elégedettséget a tapolcai térségben tapasztaltunk a villany, a vezetékes gáz, a kábel tévé és a csatornahálózat tekintetében. A tapolcai térségben lényegesen kedvezőtlenebb értékelést tapasztaltunk ezen kívül az áruellátás, a felsőoktatás, a település gazdasági helyzete, a sport és szabadidős lehetőségek, a multinacionális cégek helyi vállalatai által betöltött szerep és a helyi foglalkoztatás tekintetében. A székesfehérvári térségben kedvezőtlenebbül ítélték meg a parkok, zöldterületek fenntartását, a köztisztaságot, a közbiztonságot és a lakáshelyzetet. Láthatjuk, hogy a multinacionális cégek helyi vállalatai és a felsőoktatás ügyében nagyon keveseknek volt véleménye, mivel ezek nagyrészt nincsenek jelen a térség településein. A helyi foglalkoztatáspolitika

már

valódi

problémát

jelent,

hiszen

a

megkérdezettek

kétharmadának van róla véleménye és 35 százalék teljesen elégedetlen. Azok közül a területek közül, amelyeknek nagy az ismertsége a helyi adók, a parkolás és a csatornázás kérdésköre esetében emelkedik ki a teljesen elégedetlenek aránya.. Ezeknek a területeknek a megítélése a pozitív-negatív tartomány határán mozog. A csatornázás esetében láthatunk kis mértékű elégedettséget, itt a nagyarányú elégedetlen csoport vélhetően egy-egy ellátatlan terület lakosai közül került ki, de a főátlagra gyakorolt hatásuk kisebb, mint a másik két esetben. A székesfehérvári térégben a lakáshelyzet, a helyi adók, a szociális problémák kezelése azok a területek, amelyek megítélése elégedetlenséget mutat és magas a tejesen

97

elégedetlenek aránya. A térségben a parkolás és a multik megítélése esetén magas az elégedetlenek aránya, annak ellenére, hogy a területek összesített értékelés pozitív. 24. táblázat

Az egyes területek helyzetével való elégedettségek13 Elégedettség mértéke a tapolcai térségben (százfokú skálán mért értékek pontjai)

Villany Telefon Vezetékes vízhálózat Vezetékes gáz Parkok, zöldterületek fenntartása A település vezetése Áruellátás Településfejlesztés Tömegközlekedés Közműfejlesztés Köztisztaság Kábel tv Közbiztonság Környezet és tájvédelem Egészségügy Helyi tömegtájékoztatás Hulladékkezelés Iskolák Csatorna hálózat Hivatali ügyintézés Települési környezetpolitika Lakáshelyzet Utak, járdák A település gazdasági helyzete Szociális problémák kezelése Kulturális és művelődési létesítmények Parkolás Helyi vállalkozások Sportlétesítmények Sport- és szabadidős lehetőségek Helyi adók Helyi foglalkoztatás Multinacionális cégek helyi vállalatai Felsőoktatás

13

87 86 83 80 75 72 70 68 67 66 66 65 65 64 62 62 62 62 59 58 58 55 55 54 53 52 52 51 51 50 46 29 17 9

Elégedettség mértéke a székesfehérvári térségben (százfokú skála pontjai) 92 91 88 90 58 68 83 64 63 66 54 88 49 57 58 65 59 68 75 52 54 45 57 65 49 59 55 56 55 58 51 54 57 66

A két térségre vonatkozó részletes eredmények a mellékletben a 24.1 és 24.2 táblázatokban találhatók.

98

7. Fogyasztási szokások A szűkebb és tágabb környezeti hatások vizsgálata után egy a környezeti kultúra szempontjából is rendkívül fontos terület, a fogyasztási szokások vizsgálatára térünk át. Először bizonyos, a hulladékképződés szempontjából is jelentőséggel bíró termékcsoport fogyasztásának intenzitásáról faggattuk a megkérdezetteket. A naponta vásárolt termékek közül egyedül a napilapok vásárlása számottevő. Mind a két térségben a válaszadók közel kétharmada (64 százalék) minden nap, további 23-22 százaléka hetente vásárol fekete-fehér újságot. A papírdobozos, illetve zacskós tejet vásárlók aránya tűnt még jelentősnek a napi vásárlások között (20, illetve 23 százalék), bár ezen termékekre a leginkább a heti beszerzés a jellemző. A heti rendszerességgel vásárolt termékek között találtuk a színes újságokat, folyóiratokat (64 – 54 százalék), a papírdobozos tejet (31 – 29 százalék), a zacskós tejet (22 – 25 százalék), a visszaváltható műanyag palackos üdítőt (44 – 35 százalék), valamint az eldobható műanyag palackos üdítőt (38 – 30 százalék). Ez utóbbi termékcsoportot csaknem ugyanilyen arányban vásárolják havi rendszerességgel (38 – 33 százalék). A jellemzően havi rendszerességgel vásárolt áruk között találjuk a papírdobozos üdítőket (36 – 30 százalék) az üveges és fémdobozos söröket, a fémdobozos és üveges konzerveket és az érintettek körében az eldobható pelenkát. A lakosság jelentős hányada nem vásárol soha zacskós tejet (45 – 33 százalék), üveges sört (40 – 39 százalék), fémdobozos sört (51 – 65 százalék), üveges konzerveket (49 – 47 százalék), valamint eldobható pelenkát (93 – 92 százalék). A fekete fehér újságot egyáltalán nem vásárlók elsősorban a legkisebb településeken és a lakótelepeken élők. A papírdobozos üdítőt soha nem vásárlók között átlagot meghaladó arányban találtuk az agrár jellegű települések lakóit, valamint az 50 nm-nél kisebb lakásban, illetve a családi házas övezetben élőket. Papírdobozos tejet jellemzően soha nem vásárolnak az alvó városok lakói, havi rendszerességgel vásárolják a férfiak, a Tapolca környéki, valamint az idegenforgalmi jellegű települések lakói. E termékcsoport heti rendszerességű vásárlása jellemzi a tapolcaiakat és a belvárosiakat; a napi rendszeresség a

99

székesfehérváriakat és a lakótelepieket. A zacskós tejet soha nem vásárlók között a tapolcaiak, míg a napi rendszerességű vásárlók között a székesfehérváriak voltak átlagot meghaladó arányban. A visszaváltható műanyag palackos üdítőt jellemzően az alvó, az 1000 főnél kisebb és a Tapolca környéki települések lakói nem fogyasztották. Havonta vásárolják ezt a termékcsoportot a legalacsonyabb iskolai végzettségűek, valamint a legkisebb és legnagyobb alapterületű lakásban és a családi házas övezetben élők, hetente a tapolcaiak, a belvárosban és a lakótelepen élők és az érettségizettek, míg napi rendszerességgel a székesfehérváriak. Az eldobható palackos üdítőket egyáltalán nem vásárlók elsősorban az egyedül élők, a 40.000 forintnál alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők és a Székesfehérvár környéki, valamint a 2-5 ezer fős településeken lakók közül kerültek ki. Havi rendszerességgel a Tapolca környéki települések lakói, hetivel a tapolcaiak és a legkisebb településeken élők, míg naponta jellemzően a székesfehérváriak vásárolják ezeket az üdítőket. Fémdobozos sört legnagyobb arányban egyáltalán nem vesznek a székesfehérváriak és a 40.000 forint alatti jövedelműek, havi rendszerességgel vásárolják viszont a tapolcaiak. Az egyes termékcsoportok vásárlási gyakoriságaival kapcsolatban vizsgáltuk azt is, hogy az van-e valamilyen kapcsolatban a mindennapi vásárlások során alkalmazott környezetbarát választási szempontokkal. A színes újságot, folyóiratot heti rendszerességgel vásárlókat nagymértékben befolyásolják a reklámok. A papírdobozos üdítőt hetente vásárlók többnyire figyelembe veszik, hogy a termék környezetbarát technológiával készült, illetve hogy mennyibe kerül, míg a napi rendszerességgel vásárlók a termék környezetbarát csomagolására figyelnek. Érdekes összefüggést találtunk a terméket egyáltalán nem vásárlók és a termék árának teljes mértékű figyelembe vétele között, vagyis sokakat elrettent a vásárlástól ennek a termékcsoportnak az ára. A papírdobozos tejet vásárlók esetében a havi rendszerességgel vásárlók azok, akik többnyire figyelembe veszik, hogy a termék környezetbarát technológiával készül, hogy a

100

termék mennyibe kerül és hogyan reklámozzák. Ennél a termékcsoportnál is megtalálható volt az ár és a vásárlástól való tartózkodás összefüggése. A zacskós tejet havi rendszerességgel vásárlókat többnyire nem, a heti rendszerességgel vásárlókat viszont többnyire érdekli, hogy a termék fogyasztása egészséges és a keletkező hulladék újrahasznosítható. Érdekes eredmény, hogy a napi gyakoriságú fogyasztókat ez a két szempont egyáltalán nem érdekli. A visszaváltható palackos termékeket rendszeresen vásárlókat többnyire érdekli, hogy a termék környezetbarát technológiával készült, a keletkező hulladék újrahasznosítható. Az eldobható palackos termékeket hetente vásárlókat érdekli, a napi rendszerességű fogyasztókat viszont már egyáltalán nem, hogy a termék környezetbarát technológiával készült. A termékcsoportot ritkábban vásárlókat befolyásolják inkább a reklámok és a termék tetszetős csomagolása. Az üveges sör fogyasztását a havonta vásárlónál a reklám, a hetente vásárlóknál a csomagolás befolyásolja. A dobozos sör fogyasztását egyértelműen a tetszetős csomagolás befolyásolja, minél gyakoribb a vásárlás, annál erősebb ez a hatás. Az egyes termékcsoportok vásárlóival kapcsolatban arra is kerestük a választ, hogy mit tesznek jellemzően a keletkező háztartási hulladékkal. A fekete-fehér újságot napi rendszerességgel vásárlók jellemzően külön gyűjtik és leadják a papír hulladékot, míg az újságot csak havonta vásárlók a kukába dobják azt. A papírdobozos üdítőt hetente vásárlók a papír hulladékot leginkább a kukába dobják. A visszaváltható palackos termékeknél is inkább a ritkábban vásárlókat jellemzi, hogy visszaváltják a palackokat, a rendszeres vásárlók a visszaváltható palackokat is a kukába dobják. Az eldobható palackos termékeket ritkán vásárlók a kukába dobják a műanyag hulladékot, a napi rendszerességű vásárlók külön gyűjtik és leadják azokat.

101

Az üveges konzervek heti rendszerességű vásárlói jellemzően a kukába dobják az üveghulladékot. Míg az előző kérdésből arra következtethetünk, hogy hol, milyen nagyságrendben keletkezik különböző hulladék az egyes termékcsoportok csomagolóanyagából, addig a következő kérdéssorban azt tudakoltuk, hogy a mindennapi vásárlások során az egyes termékek kiválasztásánál milyen szempontok játszanak közre (25. táblázat). A táblázat adataiból azt láthatjuk, hogy térségtől függetlenül ugyanaz a sorrend alakult ki a szempontok között és a százfokú skálán mért értékek is csak minimális eltéréseket jeleznek. A első két szempont érékei jelzik azt, hogy azokat a vásárlásokkor valóban figyelembe is veszik, a többiek esetében inkább nem. Ezek szerint a mindennapi vásárlások során a legfontosabb szempont a termék ára, a legkevésbé pedig a termékhez kapcsolódó reklám befolyásolja a vásárlókat. Nagy befolyásoló hatása van annak a szempontnak, hogy a

termék

fogyasztása

egészséges-e.

A termékek

készítésének,

csomagolásának

környezetbarát jellege, a keletkező hulladék újrahasznosíthatósága többnyire nem szempont a vásárlások során.

102

25. táblázat

Mindennapi vásárlásai során mennyire veszi figyelembe, hogy…? (százfokú skálán mért értékek pontjai) Tapolcai

Székesfehérvári

térség N=296

térség N=496

… a termék mennyibe kerül

91

88

… a termék fogyasztása egészséges

74

72

… a termék környezetbarát technológiával készült … a termék csomagolása környezetbarát

44

44

43

44

… a terméknek tetszetős a csomagolása

40

40

… a keletkező hulladék újrahasznosítható

38

38

… a terméket hogyan reklámozzák

34

36

A termékek ára az agrár és idegenforgalmi jellegű, valamint a két nagyváros körül található települések lakóit, a nyugdíjasokat és a foglalkoztatottakat befolyásolta leginkább. A termékek fogyasztásának egészséges volta az alvó és idegenforgalmi jellegű települések lakói, a 3-4 fős háztartások tagjai, a 71-100.000 forint jövedelemmel rendelkezők számára volt átlagot meghaladó mértékben fontos, míg az agrár jellegű települések lakói, a 40.000 forintnál kevesebb jövedelemmel rendelkezők és a gépkocsival nem rendelkezők számára inkább nem volt fontos szempont. A termékek környezetbarát technológiával való előállítása leginkább a tapolcaiakat, a Székesfehérvár környéki és az agrár jellegű települések lakóit, valamint a három fős háztartások tagjait befolyásolta, legkevésbé pedig a Tapolca környéki és székesfehérvári lakosokat, valamint az egyedül élőket. A termék csomagolásának környezetbarát jellege a 3 fős és nagyobb háztartások tagjainál volt kiemelkedő fontosságú szempont. A termékek csomagolásának újrahasznosíthatóságát az agrár jellegű települések lakói és a foglalkoztatottak említették nagy arányban, míg az ipari jellegű települések lakói, a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők és a nyugdíjasok számára ez jellemzően kevésbé volt választási szempont.

103

A termékek reklámjait a 4 fős háztartások tagjai és a nők említették kiemelkedő gyakorisággal, míg a férfiak, a nyugdíjasok és az 1-2 fős háztartások esetében inkább bizonyult hatástalannak ez az eszköz. A tartós fogyasztási cikkek esetében hasonló szempontokat vizsgálva azt láthatjuk, hogy a szempontok sorrendjében nincs eltérés a két térség válaszadói között, de a vásárlást ténylegesen befolyásoló szempontokat a tapolcai térség lakói jobban szem előtt tartják, mint a székesfehérváriak (26. táblázat). Láthatjuk a táblázatból, hogy tulajdonképpen három szempontnak van valós befolyása a tartós fogyasztási cikkek vásárlása esetén. Ezek között első helyen szerepelt az ár, majd ezt követte a minőség és előkerült a környezetkárosítás szempontja is a döntéseknél. Legkevésbé a termékek csomagolása befolyásolta a döntést. A termékek minősége a tanulókat és az egyedül élőket befolyásolta átlagon felüli mértékben. A termékek használatának környezetkárosító hatása az 50-59 éveseket befolyásolja kiemelkedően. Az, hogy a termék környezetbarát technológiával készült, átlagon felüli mértékben a 30-39 évesek, a 100 nm-nél nagyobb házban élők, a 150.000 forintnál nagyobb jövedelemmel és több személygépkocsival rendelkezők és a legkisebb településeken élők számára volt elsősorban fontos szempont. A környezetbarát csomagolást az alvó településeken lakók és a gyes-en lévők említették az átlagtól magasabb arányban. A termékek tetszetős csomagolása csak a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők számára volt fontos választási szempont. A reklám pedig leginkább a 18-29 éveseket és a tanulókat befolyásolta, míg a 60 éven felüliekre volt a legkisebb hatással.

104

26. táblázat

Tartós fogyasztási cikkek vásárlása során mennyire veszi figyelembe, hogy…? (százfokú skálán mért értékek pontjai) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=298

térség N=485

… a termék mennyibe kerül

92

85

... a termék minősége

89

83

… a termék használata mennyire károsítja a környezetet … a termék környezetbarát technológiával készült … a termék csomagolása környezetbarát

65

59

48

42

38

39

… a terméket hogyan reklámozzák

38

36

… a terméknek tetszetős a csomagolása

29

31

Ha a két termékcsoport vásárlását befolyásoló szempontok közül sorra vesszük az összehasonlíthatókat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a mind a két esetben az ár szerepe a meghatározó és a fontosság mértéke is majdnem pontosan ugyanolyan mind a két esetben. Hasonló mértékű, a döntést kevésbé befolyásoló értéket tapasztaltunk a termék környezetbarát technológiával való elkészítése és a reklám hatása esetén is. A csomagolás tetszetősségének és környezetbarát jellegének is nagyobb a szerepe a tartós fogyasztási cikkek esetében, bár a vásárlást csak kevésbé határozzák meg. Ha a mindennapi és a tartós fogyasztási cikkek vásárlását meghatározó motivációk közötti összefüggéseket vizsgáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy minél inkább figyelembe veszi valaki azt a napi vásárlásai során, hogy a termék csomagolása környezetbarát-e, annál inkább figyel a tartós fogyasztási cikk minőségére is. Azok számára, akik a mindennapi vásárlásokban az árat helyezik előtérbe, azok számára egyáltalán nem fontos, hogy a tartós fogyasztási cikk környezetbarát technológiával készül, viszont fontos, hogy a termék minősége és használatának környezetbarát volta.

105

8. Hulladék-elhelyezés, kezelés A következő kérdésblokkokban a háztartásokban keletkező hulladék mennyiségével, elhelyezésével kapcsolatban tettünk fel kérdéseket. Először arra kértük a válaszadókat, hogy a háztartásukban keletkező hulladék mennyiségét becsüljék meg. Ezt megtehették a hulladék tömegének vagy térfogatának becslésével. Mind a két megközelítés alapján az látható, hogy a tapolcai térségben lakók „termeltek” kisebb mennyiségű szemetet. A tapolcai térségben a becsült hulladék mennyiség 31,9 ± 2,4 kg, illetve 22,9 ± 1,7 liter. Ezzel szemben a székesfehérvári térségben 72,2 ± 3,5 kg, illetve 78,3 ± 3 liter a válaszadók által a háztartásban

keletkező hulladék mennyisége. Az

átlagosnál nagyobb mennyiségű hulladék keletkezését jelezték a 40-49 évesek, a gyes-en lévők, a tanulók, a munkanélküliek és a 2000 főnél kisebb települések lakói. Az átlagosnál lényegesen kisebb mennyiségű hulladék keletkezéséről számoltak be az 50 évnél idősebbek, a nyugdíjasok, a 2-5ezer fős településeken és a Tapolcán élők. A megkérdezettek közel háromnegyede (74 – 71 százalék) átlagosnak ítélte az általa termelt hulladék mennyiségét, közel egynegyedük (23 – 25 százalék) szerint ez a mennyiség kevesebb, mint az átlag és csak 3 –5 százalék gondolta úgy hogy az átlagosnál több hulladék keletkezett a háztartásában. Azokról, akik úgy gondolták, hogy kevesebb hulladékot termelnek, mint az átlag kiderült, hogy soha nem vásárolnak újságot, papírdobozos üdítőt, visszaváltható és eldobható palackos üdítőt. A továbbiakban 21 hulladéktípus vonatkozásában arról faggattuk a válaszadókat, hogy mit tudnak tenni a háztartásukban keletkező hulladékkal. A válaszadók 15-féle tárolási, elhelyezési, kezelési lehetőségből választhatták ki a rájuk leginkább jellemzőt. A táblázatból láthatjuk, hogy az egyes hulladék típusok esetében melyek voltak a legjellemzőbb elhelyezési, kezelési módok. A legnagyobb gyakorisággal a hulladékgyűjtő edénybe helyezés szerepelt, illetve a külön gyűjti, majd leadja válaszkategória. A hulladéktípusok harmada esetében fordult elő, hogy a válaszadó a lomtalanítás alkalmával rakja ki. Az elégetés és az elviszi a legközelebbi szeméttelepre válaszkategória öt-öt hulladéktípus esetében fordult elő.

106

27. táblázat

A hulladék jellemző útjai Hulladék

1.

A hulladék útja

Papír (újságpapír, írólapok, borítékok, karton, Hulladékgyűjtő edénybe kerül; külön gyűjti, majd leadja; stb.)

elégeti

Műanyag (üdítős palack, más palack, doboz,

Hulladékgyűjtő edénybe kerül; külön gyűjti, majd leadja;

zacskó, táska)

elégeti

3.

Fémdoboz, konzervdoboz

Hulladékgyűjtő edénybe kerül

4.

Konyhai hulladékok (élelmiszer, étel maradékok, stb.) Kerti hulladék (fűnyesedék, gallyak, levelek, stb) Üveg

Hulladékgyűjtő edénybe kerül; állatokkal eteti meg; komposztálja Elégeti; hulladékgyűjtő edénybe kerül; komposztálja

2.

5. 6. 7. 8.

Üdítős, tejes vagy más folyékony anyagot tartalmazó doboz Eldobható pelenka

9.

Használt étolaj

10. Fáradt olaj (gépkocsiból) 11. Lejárt gyógyszer 12. Maradék és/vagy használt festék, hígító, háztartási vegyszer, növényvédő szer 13. Építési, bontási törmelék 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.

Visszaváltja; Hulladékgyűjtő edénybe kerül; külön gyűjti, majd leadja Hulladékgyűjtő edénybe kerül; elégeti Hulladékgyűjtő edénybe kerül Hulladékgyűjtő edénybe kerül, állatokkal eteti meg; szennyvízcsatornába önti Hulladékgyűjtő edénybe kerül; külön gyűjti, majd leadja; tárolja Hulladékgyűjtő edénybe kerül; külön gyűjti, majd leadja; elégeti Hulladékgyűjtő edénybe kerül; külön gyűjti, majd leadja

Hulladékgyűjtő edénybe kerül; lomtalanításnál rakja ki; elviszi a legközelebbi szeméttelepre Salak, hamu Hulladékgyűjtő edénybe kerül; elássa saját telken; földút gödreit tölti fel vele; elviszi a legközelebbi szeméttelepre Nagyobb bútorok, tartós háztartási eszközök Lomtalanításnál rakja ki Akkumulátor Külön gyűjti, majd leadja; Lomtalanításnál rakja ki; elviszi a legközelebbi szeméttelepre Szárazelem, zsebtelep Hulladékgyűjtő edénybe kerül; külön gyűjti, majd leadja Használt autógumi külön gyűjti, majd leadja; lomtalanításnál rakja ki; elviszi a legközelebbi szeméttelepre Használt ruha, textil Hulladékgyűjtő edénybe kerül; külön gyűjti, majd leadja; lomtalanításnál rakja ki Autóroncs külön gyűjti, majd leadja; lomtalanításnál rakja ki; elviszi a legközelebbi szeméttelepre Elektronikai hulladék (számítógép, kávéfőző) Hulladékgyűjtő edénybe kerül; külön gyűjti, majd leadja; lomtalanításnál rakja ki

Az egyes hulladéktípusok, a jellemző kezelési módok és a demográfiai változók vizsgálata során a következő összefüggéseket tapasztaltuk.

107

A papírhulladékot leginkább a foglalkoztatottak, a diplomások, a székesfehérváriak, a belvárosban élők helyezik a hulladékgyűjtő edénybe, az érettségizettek és a lakótelepen élők külön gyűjtik, majd leadják és a 8 általánost végzettek, a szakmunkások, illetve az 5 ezer főnél kisebb településeken élők égetik el. A műanyag hulladékot jellemzően az 50-60 nm-es lakásokban, a lakótelepeken élők, a tapolcaiak és a székesfehérváriak dobják a hulladéktároló edénybe, az 50 nm-nél kisebb lakásban élők külön gyűjtik és leadják, míg a 80-100 nm-es házban, kis településeken és családi házas övezetben élők elégetik. A fémdobozokat legnagyobb arányban a szakmunkás végzettségűek és az érettségizettek dobják a kukába. A konyhai hulladékot az érettségizettek, a diplomások, a székesfehérváriak, a belvárosban és a lakótelepeken élők dobják a hulladékgyűjtő edénybe, de a diplomások és a családi házban élők azok, akik a legnagyobb arányban komposztálják. A 8 általánost végzettek, illetve a szakmunkások, a kis településeken és a családi házas övezetben élők jellemzően az állatokkal etetik meg a konyhai hulladékot. A kerti hulladékot az alvó településeken leginkább elégetik, az ipari jellegű településeken a kukába dobják, külön gyűjtik, illetve elássák a saját telken. Az üvegeket az agrár jellegű, az 1000 főnél kisebb, illetve a Tapolca környéki településeken leginkább a hulladéktárolóba dobják; az alvó, illetve a Székesfehérvár környéki településeken külön gyűjtik, majd leadják; a városokban visszaváltják, illetve felhasználják háztartási célokra. Az üdítős és tejes dobozokat az érettségizettek és a 60 nm-nél kisebb lakásban élők leginkább kidobják; a legalacsonyabb iskolai végzettségűek, a 80-100 nm-es házban, a családi házas övezetben, illetve 5000 főnél kisebb településen élők elégetik. A használt étolajat a diplomások, az érettségizettek, a két nagyvárosban, a lakótelepeken élők a legnagyobb arányban kidobják; a szakmunkások külön gyűjtik és leadják; a nők, a legmagasabb jövedelműek, a székesfehérváriak, a lakótelepen és a belvárosban élők a szennyvízcsatornába, a családi házas övezetben, 2-5 ezer fős településen élők és a legalacsonyabb jövedelműek a trágyadombra öntik. A gépkocsikból kikerülő fáradt olajat a legnagyobb arányban a Tapolca környéki települések lakói gyűjtik külön és adják le. A maradék festék, háztartási vegyszert a 80-100 nm-es lakásban, családi házas övezetben lakók és a tapolcaiak tárolják leginkább. Az építési törmeléket leginkább a lakótelepen élők dobják a kukába, a férfiak jellemzően a földút gödreit töltik fel vele. Hasonló sors vár

108

a salakra, hamura, ha szakmunkás végzettségűek helyezik azt el. A nagyobb bútorokat, tartós háztartási eszközöket az ipari jellegű települések, a családi házas övezet, valamint a két nagyváros lakói, és a 40 –49 évesek leggyakrabban a lomtalanítás alkalmával helyezik ki, a 2 ezer főnél kisebb települések lakói elégetik. A szárazelemeket, zsebtelepet az agrár jellegű és a Székesfehérvár környéki települések lakói leggyakrabban a hulladékgyűjtő edénybe dobják, az alvó településeken, a lakótelepeken és a belvárosban élők külön gyűjtik és leadják, míg a tapolcaiak elviszik a legközelebbi szeméttelepre. A használt autógumit az agrár jellegű településeken jellemzően külön gyűjtik és leadják, az ipari településeken a lomtalanítások alkalmával rakják ki. A használt ruhát a nyugdíjasok leginkább kidobják, az ipari jellegű települések lakói, a székesfehérváriak, a lakótelepen élők, a 40-49 évesek, a 100 nm-nél nagyobb házban élők a lomtalanításkor rakják ki; míg az 50-59 évesek, a gyesen lévők, az 5 főnél nagyobb háztartások tagjai és az 50-60 nm-es lakásban élők leginkább tárolják azokat. Az elektronikai hulladékot a székesfehérváriak leginkább a kukába dobják, a Tapolca környéki települések lakói külön gyűjtik és leadják, míg a tapolcaiak lomtalanításnál rakják ki.

9. Hulladékgyűjtés, szállítás, kezelés, díjszabás A megkérdezettek legnagyobb arányban a települési önkormányzatokat jelölték meg, mint akinek feladata a települési szilárd hulladék elhelyezéséről való gondoskodás (28. táblázat). Ezt követték sorrendben a szakosított vállalkozók, majd lényegesen alacsonyabb arányú említéssel a megyei önkormányzatok és a kormány. A települési önkormányzatok feladataként inkább a székesfehérvári, szakosított vállalkozók feladataként inkább a tapolcai térségben élők jelölték meg a biztonságos hulladék-elhelyezést. A megyei önkormányzatnak és a kormánynak jelentősebb arányban a székesfehérváriak szántak szerepet.

109

28. táblázat

Kinek a feladata a települési szilárd hulladék biztonságos elhelyezéséről való gondoskodás? (%) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=297

térség N=496

Települési önkormányzat

78

85

Szakosított vállalkozók

55

35

Megyei önkormányzat

7

29

Kormány

10

25

A vizsgált települések mindegyikén volt rendszeres hulladék-szállítás. A települések lakói nagymértékben voltak elégedettek a hulladékszállítás gyakoriságával, amit a százfokú skálán mért 79, illetve 80 pontos érték is jelzett. A hulladékszállítás gyakoriságával az átlagot meghaladó mértékben voltak elégedettek az agrár jellegű települések lakosai (90 pont), a 8 általánost végzettek (84 pont), az egyedül élők (85 pont); elégedetlennek inkább az 50 nm-nél kisebb lakásban élők bizonyultak (74 pont). A szállítást végző vállalkozókkal is hasonlóan nagymértékben (29. táblázat) voltak elégedettek a megkérdezettek (77-77 pont). Az átlagosnál lényegesen elégedettebbek voltak az agrár jellegű (87 pont), valamint a Székesfehérvár környéki települések lakói (82 pont) és a nyugdíjasok (82 pont). Elégedetlenebbek voltak ennél a munkanélküliek (72 pont) és az 50 nm-nél kisebb lakásban élők (71 pont). Azok, akik elégedetlenek voltak a vállalkozókkal (10, illetve 9 százalék), az okokról is faggattuk. A táblázatból is láthatjuk, hogy mind a két térségben a legfontosabb probléma az volt, hogy nem visznek el minden szemetet és, hogy sok szemetet hagynak maguk után. Ezt legnagyobb arányban a lakótelepeke élők említették. A pontosság hiánya csak kisebb mértékben került és elsősorban a kisebb településeken került említésre. A korszerűtlenség pedig csak a tapolcai térségben került elő jelentősebb arányban.

110

29. táblázat A hulladékszállítást végző vállalkozókkal való elégedetlenség okai (%) Tapolcai térség

Székesfehérvári

N=30

térség N=44

Nem visznek el minden hulladékot

80

73

Sok szemetet hagynak maguk után

60

66

Nem pontosak

21

21

Nem korszerű

50

14

Rossz időpontban szállítanak

1

1

Az egyéb okok között még szerepelt néhány szempont, ami befolyásolta a válaszadókat a szolgáltatás negatív megítélésében. Elégedetlenség oka

Említések száma (db)

Alkalmazottak viselkedése

2

Nem vigyáznak a kukákra

2

Ritkán szállítják el a hulladékot

2

Kevés a tárolókapacitás

2

Egy-egy említéssel szerepeltek: Régi a gyűjtőkocsi, nem kérik ki a lakosok véleményét, nem szelektíven gyűjtenek. A hulladékszállításért fizetett díj megítélése területén sok bizonytalanságot tapasztaltunk. A tapolcai érségben a válaszadók 70 százaléka szerint a kommunális adó tartalmazza a díjat, 28 százalék egyénileg fizet a szolgáltató cégnek. A székesfehérvári térségben 42 százalék szerint a díjat a közös költség tartalmazza, tovább 39 százalék egyénileg fizet a szolgáltatónak és 14 százalék szerint a kommunális adó tartalmazza a díjat. A közös költségbe foglalt hulladékszállítási díj a székesfehérváriakra, a belvárosban és a lakótelepeken élőkre; az egyénileg, a szállítást végző cégnek fizetett díj az 5 fő alatti

111

településekre és a családi házas övezetben élőkre; míg a kommunális adóban megfizetett díj az 1000 fő alatti települések egy részére és Tapolcára jellemző. A hulladékszállítás díjával a tapolcai térségben a megkérdezettek kétharmada, a székesfehérváriban háromnegyedük volt elégedett. A díjat megfelelőnek tartották az átlagot meghaladó arányban az ipari települések lakói, a 30-39 évesek, a foglalkoztatottak és az érettségizettek. Magasnak leginkább az idegenforgalmi jellegű települések lakói és a nyugdíjasok tartották. A tapolcai térségben a megkérdezettek egyharmada, a székesfehérváriban 59 százaléka tudott pontos összeget is megnevezni a hulladékszállítás díjához. E szerint a tapolcai térségben átlagosan 662 forintot, a székesfehérvári térségben átlagosan 474 forintot fizettek a válaszadók hulladékszállítási díjként havonta. A medián értéke 750, illetve 500 forint volt. Az átlagnál alacsonyabb díjról számoltak be a legkisebb településen élők; míg a tapolcaiak és az elköltözni akarók úgy gondolták, hogy az átlagosnál többet fizetnek a szolgáltatásért. A válaszadók 78, illetve 75 százaléka szerint ezek a díjak fedezik a valós költségeket. Ezt kiemelkedő arányban állították a tapolcaiak és az érettségizettek, a lakótelepen és a belvárosban élők. Ezzel ellentétes véleményt fogalmaztak meg a legkisebb településeken és a családi házas övezetben élők. A tapolcai térségben a megkérdezettek 41 százalék, a székesfehérváriban 34 százalékuk ismert illegális hulladéklerakót, illetve különösen szemetes területet a környékén. Ezek részletes felsorolását tartalmazza a következő táblázat.

112

Illegális hulladéklerakók, különösen szemetes helyek Erdőkben, erdős részeken Utak mellett Tapolca szélén, külterületén Legális lerakók mellett Halápi úton Vasúti töltések mellett Csalán Hantosi úti volt szeméttelep Zalahaláp és Hegyesd között 7-es út mentén Pentelei erdő Kifalud és Csala között az út mellett Aranybulla emlékműnél Mellékutak szélén Badacsonytomaj szélén Kőbányánál Királyerdő Ábrahámhegy északi részén Csúcsos hegynél Zalahaláp és Dörögd között Temetők környékén Tapolca és Gyulakeszi között VIDEOTON mögött Palotaváros mögött Felsőkincses Csór határában Székesfehérvár Kiserdő Révfülöp külterülete Szárazréten

említések száma (db) 48 26 23 11 11 9 8 8 6 6 6 5 5 5 3 3 3 3 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

Egy-egy említéssel szerepeltek: Nagyhegy alja Isztiméren, Balatonederics Csapás részén, Uzsa és Sümeg között, Lovasberény határában, Székesfehérvár: Farkasvermi út, építkezéseknél, Tapolca északi részén, Pöttyös majornál, Raposka bánya, Szigligeti dombnál, Apáti és Kapolcs között a pihenőnél, Bodoki úton, Fekete-hegy szélén, Öreg-hegyen, új Győri úton, homokbánya környékén, Sóstó, Pákozdi emlékműnél, Szabadbattyán és Mihály között, Szörényi utca, Úrhidai út, Székely út, Székesfehérvár szélén, Budai út, Aba és Sárrét között, Aba és

113

Soponya között, boltok környékén, Duzzogó, Dinnyési út, 84-es főút mellett, Kisörspusztánál, Homoksornál, Tóváros környéke, Homokbányánál, Székesfehérvár: Interspar mögött, Pátka: Vásár tér, volt téglagyárnál, tőzegtelepnél.

10. A helyzet javítása, szelektív hulladékgyűjtés A problémák felismerésén és megfogalmazásán túlmenően természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen megoldási javaslatokat tartanak célravezetőnek a térségek lakói (30. táblázat). Mind a két vizsgált térségen a lomtalanítást említették a legnagyobb arányban a megkérdezettek. A székesfehérvári térségben ezzel közel azonos arányban fogalmazták meg a jogszabályok szigorításának és a büntetések emelésének igényét, valamint a gyerekek megfelelő szemléletű oktatását. A tapolcai térségben jóval nagyobb arányban említették a lomtalanítást, majd ezt követte a gyermekek oktatása, az önkormányzatok támogatása az illegális hulladéklerakók felszámolására és csak ezután következett a jogi szigorítás. Az információáramlás hatékonyabbá tételét is nagyobb arányban említették a tapolcai térségben. A hulladékudvar üzemeltetését és a helyi komposztáló létesítését pedig inkább a székesfehérvári térségben támogatták nagyobb arányban. A civil szervezetek tevékenységének támogatása mind a két térségben az utolsó helyre került. 30. táblázat

A hulladékok által okozott környezetszennyezés csökkentésének módjai (%) Tapolcai térség N=299 81

Székesfehérvári térség N=498

Szigorítaná a jogszabályokat, nagyobb büntetést szabna ki

58

69

Óvodákban, iskolákban megfelelően oktatná a gyerekeket

68

69

növelné az önkormányzatok rendelkezésre álló forrását az illegális hulladéklerakók felszámolására jobban informálna

60

65

52

41

hulladékudvart vagy szigetet üzemeltetne

30

40

helyi komposztáló telepet létesítene

26

33

Támogatná a civileket

28

27

Gyakoribb lomtalanítást szervezne

70

114

Az egyéb válaszok között a következő módokat javasolták még a válaszadók: Környezetszennyezés csökkentése Több kuka, konténer kellene Szemétszállítási díjak csökkentése Nagyobb odafigyeléssel a szemét elhelyezésnél Köztisztasági felügyelők alkalmazás Visszaváltható flakonok

Említések száma (db) 3 2 2 2 2

Egy-egy említéssel szerepeltek: Példamutatással, emberek szemléletén kell változtatni, hasznosítani kell a hulladékot, szigorított ellenőrzés kell, szemétégetéssel, veszélyes hulladék lerakók létesítése.

A gyakoribb lomtalanítás szervezését átlagot meghaladóan említették a tapolcai és a székesfehérvári lakosok, valamint a diplomások. A gyerekek környezettudatos nevelését a két város, valamint az ipari jellegű települések, a két nagyváros lakói, a lakótelepeken élők és a foglalkoztatottak hangsúlyozták leginkább. A hulladékudvar üzemeltetését az érettségizettek, a diplomások, a székesfehérváriak, a lakótelepeken élők és az egy vagy két személygépkocsival rendelkezők jelezték nagy gyakorisággal. A megoldási javaslatok megfogalmazását megpróbáltuk elhelyezni a korábba megismert problémafelvetések

összefüggésében.

A

hulladékudvar

üzemeltetése,

a

jobb

információáramlás,

és a helyi komposztáló telep létesítése a kormány és a helyi

vállalkozók feladatvállalásával kapcsolódott össze. A kormány feladataként jelölték meg tovább azt, hogy növelje az önkormányzatok rendelkezésére álló forrásokat, az illegális hulladéklerakó helyek felszámolására. Az önkormányzatok feladatkörébe egy feladatot, a civilek támogatását említettek hangsúlyosan. A helyi vállalkozókkal kapcsolatban említették a jogszabályok szigorítását és a gyerekek környezettudatos nevelésével kapcsolatban adódó feladatokat. A környezetszennyezés csökkentése érdekében említett megoldási módok és a hulladékszállítás díjának fizetési módja közötti összefüggéseket vizsgálva azt találtuk, hogy azok, akik közös költségben fizetik meg a hulladékszállítás díját, azok a jogszabályok

115

szigorítását, hulladékudvar üzemeltetését és helyi komposztáló telep létesítését fogalmazták meg kiemelkedő arányban. A kommunális adóban fizetők szintén a jogszabályok szigorítását és emellett a jobb informálást említették. A hulladékszállítás díjával való kapcsolatot tovább vizsgálva azt találtuk, hogy akik alacsonynak találták a díjat, azok fogalmazták meg leginkább a jobb informálást, míg a díjat magasnak találók a civilek támogatását javasolták.. A továbbiakban arról érdeklődtünk, hogy milyennek ítélik meg a szelektív hulladékgyűjtés gazdaságosságát a megkérdezettek (31. táblázat). A táblázatból jól látható, hogy egyértelműen úgy ítélték meg a válaszadók, hogy ez a fajta hulladékgyűjtés drágább a hagyományosnál. Jóval kevesebben vélekedtek úgy, hogy nincs költségbeli különbség és csak elenyésző volt azok aránya, akik szerint olcsóbb a szelektív gyűjtés. 31. táblázat

A szelektív hulladékgyűjtés…

Többe Ugyanannyiba kevesebbe kerülne, mint a hagyományos szemétgyűjtés

(%) Tapolcai térség N=294 81 15 4

Székesfehérvári térség N=463 74 20 7

Drágábbnak gondolták legnagyobb arányban a 80 nm-nél kisebb lakásban lakók, a lakótelepiek, a születésük óta a településen élők és a személygépkocsival nem rendelkezők. Nem éreztek különbséget a 80-100 nm-es lakásban, a családi házas övezetben élők, olcsóbbnak pedig leginkább azok tartották, akik két személygépkocsival is rendelkeznek. A tapolcai térségben élők 78 százaléka, a székesfehérváriban 68 százalék vállalná a szelektív hulladékgyűjtést. Ezek a válaszadók elsősorban az ipari települések lakói, férfiak és a 60-80 nm-es lakásban, illetve a lakótelepeken élők. Egy korábbi kérdéssel összefüggésben azt találtuk, hogy a szelektív hulladékgyűjtést vállalók azok közül kerülnek ki, akik egyébként gyakrabban szerveznének lomtalanítást, növelnék az önkormányzatok rendelkezésére álló forrásokat, hulladékudvart üzemeltetnének és támogatnák a civileket.

116

A szelektív hulladékgyűjtés megfogalmazott feltételeiből kiderül, hogy az emberek nagy része csak azokat a hulladékokat válogatná szét, amit a házától el is szállítanak. Jóval kevesebben vállalnák azt a plusz terhet, hogy a külön gyűjtött hulladékot megfelelő gyűjtőhelyre el is szállítsák. Az is látszik a táblázatból, hogy a szelektíven gyűjtött hulladékért fizetett ellenérték, illetve a szelektív gyűjtés ellenében mérséklődő hulladékdíj nem kellő motivációs tényező a megkérdezettek számára. 32. táblázat

A szelektív hulladékgyűjtés vállalásának feltételei

csak a házától elszállított hulladékot válogatná előzetesen külön elvinné a külön gyűjtött hulladékot egy hulladékudvarba vagy a boltoknál kirakott konténerekbe csak azokat a hulladékokat gyűjtené külön, amelynek átvételéért fizetnek csak, ha csökkenne a hulladék díj

(%)

Tapolcai térség N=235 56

Székesfehérvári térség N=331

39

37

1

2

4

2

59

Természetesen a szelektív gyűjtést elutasítóktól is érdeklődtünk válaszaik indokáról (33. táblázat). A legnagyobb arányban említett ok a szelektív gyűjtés bonyolultsága volt. Elsősorban az 5 főnél nagyobb háztartásban és a születésük óta a településen élők fogalmazták meg ezt az álláspontot. A székesfehérvári térségben a második legjelentősebb vélemény az a fatalista álláspont volt, mely szerint eddig is elvitték valahogy a hulladékot, ezután is el fogják szállítani. Ezt a 40-49 éves korcsoport tagjai, a 4 fős háztartások tagjai és a 15 évnél nem régebben a településen élők hangoztatták az átlagot meghaladó arányban. A tapolcai térségben ez a vélemény szorult az utolsó helyre. Itt a második legfontosabb indok, hogy fizikai akadálya van a szelektív gyűjtésnek. Ez elsősorban a nyugdíjasokra és az egyedül élőkre volt jellemző vélemény. 33. táblázat

A szelektív hulladékgyűjtés elutasításának okai

(%)

117

Tapolcai térség N=64 36 13 14 27

túl bonyolult a szelektív hulladékgyűjtés eddig is elvitték a hulladékot nem látom értelmét fizikai akadálya van

Székesfehérvári térség N=155 41 25 14 14

A megkérdezetteket nem csak saját, hanem környezetük e kérdésben elfoglalt álláspontjáról is faggattuk. Eszerint a megkérdezettek 44, illetve 52 százalékának környezetben élők kisebbsége; 27 százalékuk környezetének fele; és 29, illetve 20 százalékuk környezetének többsége vállalkozna a szelektív hulladékgyűjtésre. A tapolcai térségben a megkérdezettek háromnegyede, a székesfehérváriban 55 százaléka tudta, hogy hol helyezik el az elszállított hulladékot. Elsősorban az idegenforgalmi jellegű településeken élők, a 40-49 évesek, valamint az 5 főnél nagyobb háztartásban és a családi házas övezetben élők voltak jól informálva ebben a kérdésben. A tapolcai térségben a polgárok 57 százaléka, a székesfehérváriban 44 százaléka ellenezné egyértelműen

a

településén

hulladéklerakó,

kezelő

létesítmény

létrehozását.

A

megkérdezettek 24, illetve 36 százaléka viszont egyetértene vele. Az ellenzők között legnagyobb arányban a nyugdíjasokat, a családi házas övezetben és a születésük óta a településen élőket, a támogatók között a két fős háztarások tagjait és a lakótelepeken élőket találtuk. Az ellenzők véleménye szerint a helyi érintetteknek végső soron vétójoguk is lehet egy környezeti konfliktusban, ennek megfelelően népszavazás pártiak is. A támogatók és a részlegesen ellenzők szerint is a helybelieknek nem csak kívánságaik lehetnek, de meg is kell velük egyezni. A támogatók viszont inkább a népszavazás ellen foglaltak állást. A vizsgált települések lakosságának elenyésző százaléka tud ilyen irányú tervről. A megkérdezettek 11 százaléka ismer a településén olyan civil szervezetet, amely érintett a környezetvédelemben. Ebben a csoportban átlagon felül szerepeltek a diplomások a székesfehérváriak és az ipari jellegű települések lakói. Az általuk konkrétan megemlített szervezetek a következők voltak:

118

Civil szervezet Nők a Balatonért Gaia Környezetvédő Egyesület Zöldek Környezetvédők Zöld Kerekasztal Kisfaludi Polgárok Érdekvédő Egyesülete

említések száma (db) 18 13 8 3 2 2

Egy-egy említéssel szerepeltek: Polgárok Védőegyesülete, Greenpeace, Független ÖKO Központ, Török János Népfőiskola, Hollófi

Alapítvány, Gyöngy Egyesület,

Seregélyesi

Lokálpatrioták

Egyesülete, Káli-Medence Környezetvédelmi Társaság, Tapolca Városért. Akik ismerik ezeket a civil szervezeteket, azok mind a két térségben legnagyobb arányban ismerősöktől, barátoktól hallottak róluk (34. táblázat). A székesfehérvári térségben fontos szerepet tölt be az információszerzésben a helyi újság, illetve a helyi televízió. A tapolcai térségben, ahol a helyi média kevésbé elterjedt a településeken, sokkal nagyobb szerepük van más civil szervezeteknek, a szórólapoknak és csak azt követően a helyi újságnak. 34. táblázat

A civil szervezetekről szerzett információk forrása

ismerősön, baráton keresztül helyi újság helyi televízió közvetlenül az önkormányzattól helyi rádió szórólap plakát helyi civil szervezeteken keresztül interneten keresztül

Tapolcai térség N=33 64 36 21 30 6 49 18 61 0

(%) Székesfehérvári térség N=55 53 49 38 18 13 9 7 7 0

A civil szervezetek működését a tapolcai térségben közepesen, a székesfehérváriban kis mértékben ítélték meg pozitívan.

119

A válaszadók a környezetvédelmi civil szervezetek fő feladatának a figyelemfelkeltést, az információ közvetítést, valamint az oktatást, tudatformálást tartották. (35. táblázat) A direkt akciók szervezését a tapolcai térségben a második legfontosabb feladatnak említették, míg a székesfehérváriban ez nem volt annyira fontos. Hasonlóan nagy eltérés volt a két térségben az érdekképviselet jelentőségének megítélésében is. A szerepek közül az információközvetítést a szakmunkás végzettségűek említették nagy arányban, míg a direkt akciók szervezését a 30-39 évesek és a diplomások. 35. táblázat

A környezetvédelmi civil szervezeteknek szánt szerepek

figyelem felkeltés információ közvetítés oktatás, tudatformálás direkt akciók szervezése Érdekképviselet

36. táblázat

Tapolcai térség N=289 76 65 62 72 51

Székesfehérvári térség N=487 73 57 51 50 38

Környezetvédelemmel kapcsolatos információk forrásai

helyi újság helyi televízió ismerősön, baráton keresztül közvetlen tapasztalatból helyi rádió szórólap plakát közvetlenül az önkormányzattól helyi civil szervezeteken keresztül interneten keresztül

Tapolcai térség N=296 59 43 66 53 17 57 39 29 8 3

(%)

(%)

Székesfehérvári térség N=488 68 65 51 37 35 23 20 15 5 3

A megkérdezettek többsége mind a két térségben a helyi újságból szerzi a környezetvédelemmel kapcsolatos információit (36. táblázat). A székesfehérvári térségben a korábbiakban tapasztaltaknak megfelelően a helyi televíziónak van még jelentős szerepe, de a személyes kommunikáció is fontos szerepet játszik. A tapolcai térségben a személyes

120

kommunikációé a vezető szerep az információszerzésben és nagy jelentősége van a szórólapoknak és a személyes tapasztalatnak is. A helyi újságot leginkább a két nagyvárosban élők, a nők és a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők, a helyi rádiót a székesfehérváriak, a lakótelepen élők, az érettségizettek használják információ forrásként a környezetvédelemmel kapcsolatban. A plakát a 18-49 évesek, a munkanélküliek, a tanulók, a 2000 főnél kisebb településeken és a Tapolcán élők, valamint az autóval rendelkezők számára fontos információforrás. A szórólapok segítségével az idegenforgalmi jellegű települések lakói, a munkanélküliek, a tanulók, a jövedelemmel nem rendelkezők és a gépkocsi tulajdonosok tájékozódnak leginkább. A közvetlen tapasztalatszerzés az idegenforgalmi jellegű, a 2000 főnél kisebb településeken és a családi házas övezetekben lakók és az 50-59 éves korcsoport tagjai számára jelenős információforrás. A környezetvédelemmel kapcsolatos információkat az emberek többsége tudomásul veszi, azok nem befolyásolják az életét (37. táblázat). Jelentős azok aránya, akik beépítik az életükbe ezeket az információkat. Nagy arányban használják fel a gyermek nevelésében és viszonylag nagy arányban beszédtéma a szomszédok között is. A válaszadók kis hányada jut el az információk hatására a tevőleges részvételig. 37. táblázat

Információk hasznosításának módja

tudomásul veszi, de nem befolyásolja az életét beépíti az életébe felhasználja gyermeke nevelésére megbeszéli szomszédjával részt vesz akciókon, megmozdulásokon civil szervezet aktív tagja lesz hidegen hagyja, el sem olvassa

(%) Tapolcai térség N=295 55 42 36 38 20 3 3

Székesfehérvári térség N=490 57 48 29 23 11 6 5

A tudomásul vétel leginkább a székesfehérváriakat, a lakótelepeken élőket, a nyugdíjasokat, az egyedül élőket és a tanulókat jellemezte. Az akciókon való részvétel a két város körüli, a 2000 főnél kisebb települések lakóinál fordult elő átlagon felüli arányban. A gyermek nevelésére leginkább a tapolcaiak és a diplomások használták a környezetvédelmi információkat.

121

Ezek után nem meglepő, hogy a lakosság többsége (51, illetve 65 százalék) nem venne részt környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó alkalmi programokon. A megkérdezettek kis hányada (12 – 11 százalék) önmaga elutasítóan válaszolt, de gyermekét szívesen járatná ilyen programokra. A megkérdezettek 37, illetve 25 százaléka válaszolt igennel erre a kérdésre. Pozitív választ legnagyobb arányban az alvó valamint a legkisebb települések lakói, a családi házas övezetben élők és az érettségizettek adtak, míg a teljesen elutasítók az ipari jellegű települések lakói, a székesfehérváriak, a belvárosban élők, a 8 általánost végzettek és a 60 nm-nél kisebb lakásba élők közül kerültek ki.

11. Településfejlődés Végül arról érdeklődtünk a megkérdezettektől, hogyan értékelik településük jövőbeni fejlődésének lehetőségeit (38. táblázat). A székesfehérvári térségben a fejlődést leginkább befolyásoló tényező az életkörülmények javítása, de hasonló mértékben fontos még a település vezetésének rátermettsége és a közbiztonság. A tapolcai térségben a legfontosabb tényezőnek a turizmus, idegenforgalom fejlesztését, a település vezetésének rátermettségét és az életkörülmények javítását gondolták. Jelentős eltérés van a két térség között a felsőoktatási intézmények fejlesztésének, a multinacionális cégek megtelepedésének és a K+F intézmények fejlesztésének megítélésében. Ezeket a kérdéseket a székesfehérvári térségben élők sem tartják abszolút értelemben fontosnak, de a tapolcai térséghez képest jelentősen nagyobb fontosságot tulajdonítanak neki. A környezet-, és természetvédelem, a hulladékkezelés kérdései abszolút értelemben fontosak mind a két térség lakói számára. A település vezetésének rátermettségét és a turizmus fejlesztését leginkább a diplomások; a közbiztonságot az idegenforgalmi jellegű települések lakói hangsúlyozták átlagot meghaladó mértékben. 38. táblázat

A település további fejlődését befolyásoló tényezők megítélése (százfokú skálán mért értékek pontjai)

122

életkörülmények javítása a település vezetés rátermettsége Közbiztonság Lakásépítés Egészségügy Környezetvédelem Hulladékkezelés politikai stabilitás Természetvédelem turizmus, idegenforgalom fejlesztése kulturális rendezvények felsőoktatási intézmények fejlesztése a helyi kis- és középvállalkozói szektor támogatása multinacionális cégek megtelepedése kutatással, fejlesztéssel foglalkozó intézmények fejlesztése helyi civil társadalmi szervezetek fejlődése

Tapolcai térség N=280 63 66 56 52 50 58 55 44 58 70 59 19 42

Székesfehérvári térség N=460 65 63 61 58 58 55 55 54 53 48 48 45 42

17 21

40 40

35

34

12. Mobilitás A megkérdezettek 43, illetve 44 százaléka születése óta, további 39, illetve 35 százalékuk 15 évnél régebben élt az adott településen. A fennmaradó 23, illetve 21 százalék az elmúlt 1-15 évben költözött az adott településre. A tapolcai térségben leginkább a környékbeli falvakból költöztek (50 százalék), de közel azonos arányú a megyén belüli és a megyén kívülről érkező vándorlás is (39. táblázat). A székesfehérvári térségben a környékbeli falvakból való költözés kevésbé jelentős, nagyobb arányú a megyén belüli és megyén kívülről érkező vándorlás. 39. táblázat

A térség településeire irányuló mobilitás kiindulópontjai

Környékbeli faluból Megyén belüli városból Megyén kívüli városból Megyén belüli távolabbi faluból

Tapolcai térség N=169 50 14 12 10

(%)

Székesfehérvári térség N=275 29 22 16 14

123

Megyén kívüli faluból Budapestről Külföldről

9 3 2

12 5 2

A tapolcai térségbe nagyobb arányban érkeztek Vas, Somogy és Zala megyei településekről, míg a székesfehérvári térségbe Veszprém, Somogy és Tolna megyékből. Az adott településre költözés okai között a legjelentősebbek mind a két térségben a családi okok, az új munkahely lehetősége és a település jellegének megváltozása. (40. táblázat) 40. táblázat

A térség településeire költözés okai

(%)

Tapolcai térség N=166

Székesfehérvári térség N=277

76 32

65 31

11 10 10 14 10 12 9

18 16 15 11 8 4 3

6

1

Családi szempontok miatt Új munkahely, szakmai fejlődés lehetősége miatt Városi/falusi környezetbe vágyott Más házba vágyott Más lakásba vágyott Kedvezőbb környezeti adottságok miatt Jobb, olcsóbb megélhetés miatt A gyermek(ek) tanulási lehetősége miatt A település kedvezőbb társadalmi légköre miatt A dinamikus településvezetés jobb jövőt ígért

A mobilitás ellentétes irány mozgását vizsgálva azt láthattuk, hogy a megkérdezetteknek mindössze 5 százaléka akar az elkövetkező 1-2 évben elköltözni az adott településről. További 3, illetve 2 százalék elköltözne, de nincs rá lehetősége. Most még nem költözne, de később tervezi 4, illetve 3 százalék. A két térség lakosságának 88, illetve 90 százaléka azonban az adott településen akar élni a jövőben is. 41. táblázat

A térség településeiről való elköltözés okai

(%)

124

Családi szempontok miatt Más házba vágyik Városi/falusi környezetbe vágyik Kedvezőbb környezeti adottságok miatt Új munkahely, szakmai fejlődés lehetősége miatt Szebb, tisztább környezetbe vágyik Jobb, olcsóbb megélhetés miatt A gyermek(ek) tanulási lehetősége miatt Más lakásba vágyik Az új település kedvezőbb társadalmi légköre miatt A dinamikus településvezetés jobb jövőt ígér

Tapolcai térség N=35

Székesfehérvári térség N=51

29 26 20 23 66

35 29 28 24 22

14 20 23 6 3

18 16 10 6 6

17

4

Az elköltözés okai között a tapolcai térségben kiugróan magas az új munkahely miatti költözés (41. táblázat). Ezen kívül a családi szempontok, a más ház és a kedvezőbb környezet iránti vágy még a meghatározó szempont. A székesfehérvári térségben a családi szempontok, a más ház és a kedvezőbb környezet iránti vágy a fő motiváció a mobilitásban.

125

42. táblázat

A térség településeiről történő elvándorlás irányai

Környékbeli faluba Megyén belüli távolabbi faluba Megyén kívüli faluba Budapestre Településen belüli másik részre Megyén belüli városba Külföldre Megyén kívüli városba

Tapolcai térség N=34 12 38 24 3 6 3 11 3

(%) Székesfehérvári térség N=49 35 24 16 8 6 4 4 2

A mobilitás fő iránya egyértelműen a falu (42. táblázat). A tapolcai térségben a megyén belüli távolabbi, illetve a megyén kívüli falu. Meglepően magas a térségben a külföldre irányuló mobilitási szándék. A székesfehérvári térségben a leggyakoribb a környékbeli falu, majd a a megyén belüli távolabbi, illetve a megyén kívüli falu említése. A költözni nem szándékozókat többféle dolog is motiválja, természetesen térségenként különböző mértékben (43. táblázat). 43. táblázat

A térség településein maradás indokai

Mindig is szeretett ezen a településen lakni Szeret ezen a tájon élni A jövőjét itt képzeli el Elégedett a munkahelyével

(%)

Tapolcai térség N=265

Székesfehérvári térség N=444

53 81 42 19

58 58 51 22

A tapolcai térség lakóit elsősorban a táj és a település szeretete tartja meg, de viszonylag magas azok aránya, akik a jövőre is bizakodva tekintettek. A székesfehérvári térségben az első három szempont fontossága között nem vagy csak kis mértékű különbséget találtunk. A munkahellyel való elégedettség mind a két térségben az utolsó helyre szorult. A munkahelyükkel való elégedettséget az átlagot meghaladó arányban említették a szakmunkások és a 4 fős háztartások tagjai a maradás indokaként. A jövőjüket leginkább

126

az alvó, valamint a Székesfehérvár környéki települések lakói, a 30-39 évesek és a 100 nmnél nagyobb házban lakók képzelték el az adott térségben. A megkérdezettek 92, illetve 98 százaléka hallott arról, hogy az IBM felszámolja székesfehérvári gyárát. A tapolcai térségben a megkérdezettek 6 százalékát, a székesfehérváriban 12 százalékát érintette közvetlenül vagy családján, szűkebb ismeretségi körén keresztül. A gyárbezárásról leginkább a székesfehérváriak, a 3 fős családok tagjai, az 50-59 évesek, az érettségizettek és a diplomások hallottak. Szintén a székesfehérváriak, a 18-29 évesek és az 50 nm-nél kisebb lakásban lakók számoltak be környezetükben érintett személyről.

127

24.1 táblázat Az egyes területek helyzetével való elégedettségek a tapolcai térségben

Villany Telefon Vezetékes vízhálózat Vezetékes gáz Parkok, zöldterületek fenntartása A település vezetése Áruellátás Településfejlesztés Tömegközlekedés Közműfejlesztés Köztisztaság Kábel tv Közbiztonság Környezet és tájvédelem Iskolák Egészségügy Hulladékkezelés Helyi tömegtájékoztatás Csatorna hálózat Települési környezetpolitika Hivatali ügyintézés Utak, járdák Lakáshelyzet A település gazdasági helyzete Szociális problémák kezelése Parkolás Kulturális és művelődési létesítmények Sportlétesítmények Helyi vállalkozások Sport- és szabadidős lehetőségek Helyi adók Helyi foglalkoztatás Multinacionális cégek helyi vállalatai Felsőoktatás

Van véleménye a kérdésről (%)

Egyáltalán nem elégedett (%)

Elégedettség mértéke (százfokú skálán mért értékek pontjai)

100 99 100 99 96 100 100 94 94 99 100 75 100 97 91 99 100 98 89 89 100 100 100 89 100 85 88 84 91 88 85 64 20 5

1 1 2 5 3 4 4 6 5 5 4 9 2 3 9 8 5 5 19 10 8 10 10 10 11 13 11 11 8 8 15 35 70 87

87 86 83 80 75 72 70 68 67 66 66 65 65 64 62 62 62 62 59 58 58 55 55 54 53 52 52 51 51 50 46 29 17 9

128

24.2 táblázat Az egyes területek helyzetével való elégedettségek a székesfehérvári térségben

Villany Telefon Vezetékes gáz Kábel tv Vezetékes vízhálózat Áruellátás Csatorna hálózat Iskolák A település vezetése Felsőoktatás Közműfejlesztés A település gazdasági helyzete Helyi tömegtájékoztatás Településfejlesztés Tömegközlekedés Kulturális és művelődési létesítmények Hulladékkezelés Sport- és szabadidős lehetőségek Egészségügy Parkok, zöldterületek fenntartása Multinacionális cégek helyi vállalatai Utak, járdák Környezet és tájvédelem Helyi vállalkozások Parkolás Sportlétesítmények Települési környezetpolitika Helyi foglalkoztatás Köztisztaság Hivatali ügyintézés Helyi adók Szociális problémák kezelése Közbiztonság Lakáshelyzet

Van véleménye a kérdésről (%) 100 98 100 84 100 100 86 89 99 66 92 91 95 93 88 90 91 87 100 93 66 89 92 86 80 85 84 88 90 100 98 82 100 79

Egyáltalán nem elégedett (%) 1 1 2 1 11 9 5 9 7 8 4 6 11 9 8 12 11 7 15 11 7 13 19 14 14 13 9 13 20 17 11 20

Elégedettség mértéke (százfokú skála pontjai) 92 91 90 88 88 83 75 68 68 66 66 65 65 64 63 59 59 58 58 58 57 57 57 56 55 55 54 54 54 52 51 49 49 45

129

13. Javaslat: alapelvek Egyéb környezetszociológiai kutatások eredményeivel egybevágóan a környezeti, közte a hulladékgazdálkodási problémák iránt az átlagosnál érzékenyebbek, azok iránt nagyobb érdeklődést mutatnak a tapolcai térség lakói, az 50-59 éves korcsoport tagjai, a diplomások, a lakótelepeken élők, az idegenforgalmi jellegű, valamint a kistelepülések lakói, a 81-100 nm-es alapterületű lakásban élők, az 5 fős háztartások lakói, a 150 ezer forintnál több jövedelemmel és három vagy több személygépkocsival rendelkezők. Az ellenkező póluson találtuk a székesfehérvári térség lakóit, 60 évnél idősebbeket, a férfiakat, a tanulókat, a belvárosban, mezőgazdasági jellegű, illetve 2-5 ezer fős településen élőket, a 8 általánost végzetteket, a jövedelemmel nem rendelkezőket, az 50 nm-nél kisebb lakásban és az egyedül élőket. A környezeti probléma érzékenységet tehát jelentősen befolyásolja a jövedelmi, a vagyoni helyzet (lakás mérete, eltartottak száma, személygépkocsi); a kor és az iskolai végzettség., a település jellege (mérete, gazdasági-társadalmi jellegzetességei ), továbbá városon belül elfoglalt terület jellege. A gazdasági aktivitás, a mobilitás, a kérdezett neme és az, hogy mióta él a településen sokkal kevésbé befolyásolta a válaszok alakulását . Az elemzés során folyamatosan nyomon követhettük azt a kettősséget, ami a két vizsgált térség eltérésiből adódott. A demográfiai változókkal való kapcsolatok nem mindig adnak egyértelmű választ például arra, miért tűnnek érzékenyebbnek a tapolcai térség lakói. A fentebb leírt összefüggések alapján nem tudnánk pontosan és egyértelműen rekonstruálni a demográfiai jellemzők alapján egyik térséget sem. Viszont, ha a főkomponens elemzés segítségével elemezzük a két térség problémaérzékenysége közötti különbséget azt tapasztaljuk, hogy a tapolcai térségben a problémaérzékenység főkomponens tartalmazza a közbiztonságot is, tehát összetettebb, mint a másik térségben. A főkomponens összetevői között a legjelentősebb a környezetvédelem és a település gazdasági helyzete. A székesfehérvári térségre alkalmazva a modellt azt találtuk, hogy a főkomponens csak hat összetevőből áll, és a teljes mintához képest hiányzik belőle a szegénység is, tehát nem tartalmazza a társadalmi érzékenységnek egy fontos összetevőjét. A meghatározó elemek között a legjelentősebb itt is a környezetvédelem, a legkevésbé jelentős a település

130

gazdasági helyzete. További fontos észrevétel a környezeti kérdések megértéséhez, hogy önmagában a környezeti kérdésekkel kapcsolatos érzékenység nem meghatározó, hiszen mind a két térségben az általános érzékenységnek a leghangsúlyosabb összetevője, de a részletes elemzéseknél láthatjuk, hogy ennek ellenére a két térségben élők véleménye sok környezeti kérdésben jelentősen eltér egymástól. Fontos tehát, hogy más összetevők milyen hangsúllyal vannak jelen. Meghatározó lehet a különbségek alakításában a település gazdasági helyzete, hiszen míg a tapolcai térségben ez a második legfontosabb összetevője az érzékenység mutatónak, addig a székesfehérvári térségben ez a legkevésbé fontos. A különböző szintű környezeti problémák közül a helyi szintűek iránti érdeklődés a legintenzívebb, mind a két térségben. A térségi és országos szint között ilyen szempontból nem tudtak különbséget tenni a válaszadók. A problémák iránti érdeklődés intenzitása több más, környezeti szempontból fontos tulajdonság, vélemény, cselekedet meghatározójává vált. A hazai természeti környezetben kibontakozó káros folyamatokkal kapcsolatban a szintektől és térségektől függetlenül csak alacsony volt azoknak az aránya, akik szerint irreverzibilis folyamatokkal állunk szemben. A problémák szintjeitől függetlenül azok, akik kevésbé érdeklődtek a környezeti kérdések iránt inkább voltak azon a véleményen, hogy a káros folyamatok könnyen visszafordíthatók, míg a nagy érdeklődést mutatók véleménye szerint azok inkább csak nagy erőfeszítések árán fordíthatók vissza. A különböző szintű környezeti problémák iránti érdeklődés hiánya és alacsony szintje egyúttal azt is jelenti, hogy azok az emberek nem tesznek rendszeresen semmit környezetük védelme érdekében. Azok viszont, akiket nagyon érdekel környezetük állapota, jellemzően hajlandóak is valamit tenni annak megóvása érdekében (hulladék hasznosítása; visszaváltható göngyöleg választása; környezetbarát tartós fogyasztási cikk vásárlása; tömegközlekedés használata; információ gyűjtés; akciókon való részvétel; előírások betartása). A közvetlen környezettől távolodva kevesebb területtel mutatható ki összefüggés az érdeklődés és a konkrét cselekedet között. Szintén a környezeti problémák iránti érdeklődés az, amelyik meghatározó az egyének szemléletmódjának alakíthatóságával kapcsolatos vélemények vonatkozásában. Helyi

131

szinten nem volt pozitív példa. Az érdeklődés hiánya viszont meghatározta azt a véleményt, hogy nehéz megváltoztatni az emberek hozzáállását a vásárlási, fogyasztási szokások területén. A regionális kérdések iránti érdeklődés mind pozitív, mind negatív irányban összefügg az energiatakarékosság területén végrehajtható szemléletváltás megítélésével. Az országos szint iránti érdeklődés pozitívan határozta meg a víztakarékosság területén a magatartás megváltoztatásának lehetőségét. Ezzel szemben a környezetkímélő közlekedés és a vásárlási fogyasztási szokások esetében a nem érdeklődők mellett, az eléggé érdeklődőket is inkább nehéz meggyőzni szokásuk megváltoztatásáról. A vásárlási szokások esetében némi pozitívumot jelent, hogy a nagyon érdeklődőknél megjelent az a vélemény, hogy inkább könnyű a szokásaikat megváltoztatni. A helyi szinten kibontakozó káros folyamatok visszafordíthatatlannak vagy csak nagy erőfeszítésekkel visszafordíthatónak ítélése a szelektív hulladékgyűjtés, a környezetkímélő közlekedés választása és a vásárlási szokások megváltoztatása esetében meghatározta, hogy azokhoz kapcsolódó viselkedésformákat csak nehezen lehet megváltoztatni. Csak azok gondolták úgy, hogy inkább könnyű az emberek viselkedését megváltoztatni a szelektív hulladékgyűjtés, a növényzet védelme és a vásárlási szokások tekintetében, akik az országos szintű káros folyamatokat könnyen visszafordíthatónak tartották. Ebből a két példából látszik, hogy a helyzet megítélése és az esetleges cselekvés, illetve a szokások megváltoztatása területén két jelentős összefüggéstípus fedezhető fel. Azokban az esetekben, ahol a cselekvés vagy a magatartás változás „pozitív” cselekvést jelent (bizonyos termékek vásárlása, információ gyűjtés, stb.) az a helyzetértékelés, hogy valamilyen folyamat kis erőfeszítéssel visszafordítható, pozitív „töltetet” kap, hiszen a polgár úgy érezheti, hogy az ő cselekvésének is van még értelme. Ezekben az esetekben a súlyos helyzetértékelés a cselekvés, illetve a pozitív változás ellen hat. A másik típus, amikor a cselekvés valamitől való tartózkodást, a fogyasztás mérséklését jelenti. Ebben az esetben a „nagy erőfeszítéssel fordítható vissza” helyzetértékelésnek van pozitív hatása. Ha a környezeti folyamatot visszafordíthatatlannak, vagy kisebb erőfeszítéssel visszafordíthatónak ítélik, akkor kevésbé végzik ezeket a cselekvéseket,

132

illetve változtatják meg magatartásukat azt gondolván, hogy már nincs értelme vagy még nem annyira súlyos a helyzet, hogy ezt meg kellene tenni. Egy

tevékenység,

a

vegyszer

környezetbarát

elhelyezése,

kivételével

minden

tevékenységben a tapolcai térség lakói mutatkoztak aktívabbnak. A legnagyobb eltérés a két térség között az előírások betartásában és a környezetbarát tartós fogyasztási cikkek vásárlásában mutatkozott. Mint az előző értékelésekből is láthattuk az emberek nagyon eltérő módon tesznek valamit a környezetükért. Ezért érdemes megnézni, hogy mennyire hajlandóak egyáltalán viselkedésük megváltoztatására bizonyos kérdésekben. Az eredmények azt mutatják, hogy a növényzet és állatok védelme érdekében lehet talán legkevésbé nehezen megváltoztatni az emberek hozzáállását. A legnehezebb a tudatformálás a környezetkímélő közlekedés megvalósítása területén. A szelektív hulladékgyűjtés és a környezetkímélő közlekedés esetében az átlagtól kisebb mértékben bizakodóak azok, akik el akartak költözni az adott településről. A környezetkímélő közlekedés terén az átlagosnál könnyebbnek tűnik az emberek hozzáállásának megváltoztatása a szakmunkások és a belvárosban élők (vagyis a leginkább érintettek) szerint. Szintén a belvárosiak a bizakodóbbak a növényzet és állatok védelme tekintetében a lakótelepiek pesszimizmusával szemben. A vásárlási szokások könnyű megváltoztatását fogalmazták meg elsősorban a tapolcaiak, a belvárosban lakók és a 2-5 ezer fős települések lakói. Kísérletet tettünk arra, hogy négy különböző szinten, a közvetlen lakókörnyezet, a település, a térség és az ország vonatkozásában minősíttessük a megkérdezettekkel a környezet egyes elemeinek állapotát, minőségét. A négy szintet együttesen vizsgálva azt láthatjuk, hogy a legmagasabb értékek mind a két térségben, minden területen a közvetlen lakókörnyezet értékelésénél találhatók, vagyis ezzel a szinttel a leginkább elégedettek az emberek. Összességében megállapítható, hogy a tapolcai térségben az országos szint kivételével minden kérdésben jobb értékelések születtek. Itt a közvetlen lakókörnyezettől távolodva folyamatosan érzékelhető a megítélések romlása úgy, hogy bizonyos elemek megítélése az országos szint esetében már rosszabb, mint a székesfehérvári térségben. A székesfehérvári térségben az egyes szintek közötti elmozdulások kevésbé látványosak,

133

néhány elem kivételével hibahatáron belül maradtak. Egyedül a regionális és az országos szint közötti különbségek számottevőek. A szintek értékelése közötti hasonlóságot erősíti a demográfiai változók vizsgálata. Mind a négy szinten nagyon hasonló összetételű mind az elégedetlenek, mind az elégedettek tábora. Az előbbibe inkább az idősebbek, kevésbé iskolázottak, alacsony jövedelműek, kis településeken élők tartoznak, míg az utóbbiba a fiatalabbak, a diplomások, tanulók, magas jövedelműek, városi, illetve az ipari jellegű települések lakosai. A kutatás fő témája szempontjából kiemelten fontos területek - a hulladékhelyzet, az emberek környezeti érzékenysége és készsége a környezetbarát életmód kialakítására – mind a négy szinten, mind a két térségben az összetevők érték-rangsorának végén helyezkedtek el, függetlenül annak mértékétől. Ebből arra következtethetünk, hogy a környezet állapotának minősítésében ezek a területek kevésbé fontosak az emberek számára. Természetesen megvizsgáltuk az egyes szintekkel kapcsolatban kialakított vélemények esetleges együttmozgását is. Ebből azt a következtetést vonhattuk le, hogy a közvetlen lakókörnyezet szintjén megfogalmazott vélemények nagyon erősen befolyásolják a településsel és a térséggel kapcsolatos véleményeket is, viszont nincsenek hatással az országos szintű helyzet megítélésére. A települési környezettel kapcsolatos vélemények együtt mozgása erős a térségi környezettel kapcsolatosan, viszont csak gyenge kapcsolatban állnak az országos szinttel. A térségi környezetről kialakított véleményeknek az országos szint megítélésével való együttmozgása jelentős. Az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a közvetlen lakókörnyezeti és a települési szint nagyon szorosan összekapcsolódik az emberek gondolkodásában. Valamivel gyengébb a kapcsolat a települési és térségi, valamint a térségi és országos szint megítélésében. A legalsó szinten a vélemények ilyen erőteljes összekapcsolódása azt is jelenti, hogy ezen a szinten az emberek nem képesek éles határt vonni a közvetlen lakókörnyezet és a település ügyei között. A felelősség, szabályozás kérdésköreivel kapcsolatos kérdések összegzésekor látszik, hogy az emberek többsége leginkább a hazai nagyvállalatok tevékenységét tartja a települési

134

szilárd hulladék mennyiségi növekedése okozójának. A székesfehérvári térségben a lakosságot ugyanilyen mértékben tartották a probléma okozójának, ellentétben a tapolcai térséggel, ahol lényegesen kevésbé gondolták így. A lakosság negatív szerepvállalásának megjelölése a települési jelleggel mutatott szoros összefüggést, hiszen Székesfehérváron kívül az alvó és az agrár településeken is hasonló véleményeket fogalmaztak meg. Azok, akik a lakosságot tartották inkább okozónak, kevésbé gondolták ezt a multinacionális cégekről és viszont. A felelősség kérdésében is érdekes összefüggések rajzolódtak ki. Mind a két vizsgált térségben a termékek gyártóit tartották elsősorban felelősnek a válaszadók. A különbség abban tapasztalható, hogy a tapolcai térségben élesebben fogalmazták meg ezt az álláspontot, vagyis többen sorolták első helyre a termékek gyártóit. A legkevésbé felelősnek a kérdésben az önkormányzatokat, illetve az államot tartották a megkérdezettek. Negatív irányú kapcsolat található a termékek gyártóit és az államot felelősként megjelölő vélemények között. Érdekes a lakosságot okozóként és a termékek gyártóit felelősként megjelölő vélemények gyenge pozitív korrelációja, ami azt a jelentéstartalmat is hordozhatja, hogy bár a hulladék mennyiség növekedésének okozója a lakosság, de a folyamatért a termékek gyártóit terheli inkább a felelősség. Egyértelmű az állam és az önkormányzatok szerepének megítélése, mely szerint őket terheli legkevésbé felelősség a kérdésben. Az okok és a felelősség megítélésével összhangban nyilatkoztak a megkérdezettek a kiszabott büntetések mértékéről. A cégek, vállalkozások esetében a megítélés egyértelmű volt, mind a két térségben a válaszadók nagy többsége alacsonynak tartotta a cégekre kiszabott büntetések mértékét. A lakosság, magánszemélyek esetében kirótt büntetésekről már eltérő véleményeket fogalmaztak meg a két térség lakói. A tapolcai térségben nagyobb arányban tartották összességében megfelelőnek, míg Székesfehérvár környékén inkább alacsonynak a lakossági büntetéseket. Azok a válaszadók, akik alacsonynak találták a lakosságra környezeti károkért kiszabott büntetéseket, azok jellemzően a további általános szigorítást fogalmazták meg. Ők úgy gondolták, hogy a vízvédelem, a talajvédelem, a hulladékok kezelése és a közterületek

135

tisztasága területén a törvényes intézmények semennyire vagy csak alig alkalmasak a folyamatok szabályozására. Akik megfelelőnek vagy magasnak tartották a büntetéseket, azok inkább a szelektív szigorítás mellett foglaltak állást. Ők az előbb említett területeken jellemzően nagymértékben alkalmasnak tartották az intézményrendszert a szabályozásra. Hasonló összefüggések voltak kimutathatók a szigorítás – lazítás viszonyrendszer és a törvényes keretek megítélése között. Akik a további általános szigorítás mellett foglaltak állást, azok csak alig tartják alkalmasnak a meglévő intézményeket a környezeti folyamatok szabályozására, különösen a talajvédelem, a hulladékok kezelése, az élővilág védelme és a természetvédelem területén. A szelektív szigorítást elképzelők ugyanezeken a területeken valamilyen mértékben elégedettek az intézményrendszer működésével. A törvényes keretek, intézmények (Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség, ÁNTSZ, stb.) alkalmasságának megítélése a környezeti folyamatok szabályozásának területén meglehetősen egységes képet mutat. Mind a két térségben szinte minden terület esetében kis mértékű elégedettséget jeleznek a mérőszámok, ami jelen esetben azt is jelentheti, hogy a válaszadók nem tudtak különbéget tenni egyes területek és intézmények között a vizsgált kérdésben. Egy terület jelentett kivételt az értékelésben, ez pedig a csend volt. Mind a két térségben az az eredmény született, hogy a fennálló szabályok nem képesek szabályozni ezt a kérdést. A tapolcai térségben volt inkább negatívabb ez a megítélés. A korábbi kérdéseknél láthattuk, hogy a büntetések mértékében és alkalmazhatóságában eltérő vélemények alakultak ki a lakosság és a cégek vonatkozásában is. Azt is láthattuk, hogy az emberek környezeti érzékenysége illetve a környezetbarát életmód kialakítására való készsége minden szinten relatíve gyenge értékelést kapott. Éppen ezért fontos tudnunk, hogy az egyes szereplőcsoportok esetében milyen megoldást és milyen súllyal lenne célravezető alkalmazni.

136

A lakosság esetében az érdekeltség megteremtése, valamint az oktatás, nevelés került a legnagyobb arányban említésre. Elsősorban a tapolcai térség lakosai, a diplomások és az aktív foglalkoztatottak képviselték ezt az álláspontot. A cégek, vállalkozások esetében épp ellenkezően alakult a kép. A leginkább célravezető megoldásnak a válaszadók kétharmada a büntetés alkalmazását tartotta. Ezen belül is a tapolcai térségben fogalmazták meg markánsabban ezt a véleményt. A válaszadók többsége az érdekeltség megteremtését is jó megoldásnak tartotta, és ebben a kérdésben nem volt jelentős véleménykülönbség a két térség között. Kiemelkedő arányban említették ezt a módszert az alvó települések lakói, az érettségizettek és a diplomások, valamint a tanulók. A tudatformálással kapcsolatban szkeptikusak voltak a megkérdezettek, ugyanakkor az oktatásnak nevelésnek jelentős szerepet tulajdonítottak a környezettudatos magatartás kialakításában. Ezért is fontos tudni, hogy a településsel kapcsolatos információk milyen csatornákon keresztül jutnak el a lakossághoz. A két térség kommunikációs szerkezete jelentős különbségeket mutat. Miközben a helyi tömegkommunikáció legelterjedtebb eszközei mind a két térségben a helyi újságok. A székesfehérvári térségben a megkérdezettek több, mint háromnegyede a tapolcaiban kétharmada nevezte meg ezt az információforrást. A tapolcai térségben sorrendben a szórólapok

és

a

helyi

televízió

következnek

a

gyakorisági

sorrendben,

míg

Székesfehérváron és környékén a helyi televízió és a helyi rádiók jelentik a fontosabb tömegkommunikációs eszközöket. A tapolcai térség 25, illetve 26 százalékában nincs helyi tévé és rádió. Fontos jellemzője a helyi kommunikációs struktúrának, az ismerősökön, barátokon keresztül létrejövő személyes kommunikáció, amely a tapolcai térségben megelőz minden tömegkommunikációs eszközt és a székesfehérváriban is a harmadik leggyakrabban említett. Az írott és az elektronikus tömegmédiumok a két nagyváros lakóit, különösen a lakótelepieket, a legalább érettségizetteket; míg a személyes kommunikáció a Tapolca környéki kistelepülések lakóit és a nagycsaládosokat jellemzi. A helyi média fogyasztásában szoros kapcsolat csak a helyi tömegkommunikációs eszközök esetében volt kimutatható, vagyis a tévét nézők, rádiót hallgatók és helyi újságot

137

olvasók együttesen „fogyasztják” ezeket a médiumokat, míg más tájékozódási források esetében nem áll fenn hasonló kapcsolat. A megkérdezettek többsége mind a két térségben a helyi újságból szerzi a környezetvédelemmel

kapcsolatos

információit.

A

székesfehérvári

térségben

a

korábbiakban tapasztaltaknak megfelelően a helyi televíziónak van még jelentős szerepe, de a személyes kommunikáció is fontos szerepet játszik. A tapolcai térségben a személyes kommunikációé a vezető szerep az információszerzésben és nagy jelentősége van a szórólapoknak és a személyes tapasztalatnak is. A helyi újságot leginkább a két nagyvárosban élők, a nők és a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők, a helyi rádiót a székesfehérváriak, a lakótelepen élők, az érettségizettek használják információ forrásként a környezetvédelemmel kapcsolatban. A plakát a 18-49 évesek, a munkanélküliek, a tanulók, a 2000 főnél kisebb településeken és a Tapolcán élők, valamint az autóval rendelkezők számára fontos információforrás. A szórólapok segítségével az idegenforgalmi jellegű települések lakói, a munkanélküliek, a tanulók, a jövedelemmel nem rendelkezők és a gépkocsi tulajdonosok tájékozódnak leginkább. A közvetlen tapasztalatszerzés az idegenforgalmi jellegű, a 2000 főnél kisebb településeken és a családi házas övezetekben lakók és az 50-59 éves korcsoport tagjai számára jelenős információforrás. Az általános és a környezetvédelmi célú helyi médiahasználat esetében a helyi televízióknál állt fenn közepes erősségű kapcsolat, amiből arra következtethetünk, hogy a tömegkommunikációs eszközök közül a helyi televízió alkalmas leginkább a környezeti információk közvetítésére. A környezetvédelemmel kapcsolatos információkat az emberek többsége tudomásul veszi, azok nem befolyásolják az életét. Jelentős azok aránya, akik beépítik az életükbe ezeket az információkat. Nagy arányban használják fel a gyermek nevelésében és viszonylag nagy arányban beszédtéma a szomszédok között is. A válaszadók kis hányada jut el az információk hatására a tevőleges részvételig.

138

A tudomásul vétel leginkább a székesfehérváriakat, a lakótelepeken élőket, a nyugdíjasokat, az egyedül élőket és a tanulókat jellemezte. Az akciókon való részvétel a két város körüli, a 2000 főnél kisebb települések lakóinál fordult elő átlagon felüli arányban. A gyermek nevelésére leginkább a tapolcaiak és a diplomások használták a környezetvédelmi információkat. Ezek után nem meglepő, hogy a lakosság többsége nem venne részt környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó alkalmi programokon. A megkérdezettek kis hányada önmaga elutasítóan válaszolt, de gyermekét szívesen járatná ilyen programokra. Pozitív választ legnagyobb arányban az alvó valamint a legkisebb települések lakói, a családi házas övezetben élők és az érettségizettek adtak, míg a teljesen elutasítók az ipari jellegű települések lakói, a székesfehérváriak, a belvárosban élők, a 8 általánost végzettek és a 60 nm-nél kisebb lakásban élők közül kerültek ki. A lakossági részvétellel kapcsolatos eredmények igen fontosak az oktatási programok szempontjából. A két térségben élők közül csak kis arányban neveztek meg olyan környezetvédelemmel kapcsolatos ügyet, amely konfliktust okozott a közelmúltban. A kis számú említés mögött is sok apró, egyéni észrevétel húzódott meg, markáns probléma nem volt észlelhető. Ez alapján nem volt meglepő, hogy a társadalmi részvétel kívánatos formájának a konszenzuson alapuló megegyezést tartották. E vélemény megfogalmazói között átlagot meghaladó arányban voltak azok, akik ismerősökön keresztül értesülnek a település eseményeiről. A tapolcai térségben közel azonos arányban említették azt a lehetőséget, hogy a közvetlenül érintett embereknek módjuk legyen véleményük kifejtésére, de ezek nem kötelező érvényűek pl. egy beruházóra. Az álláspont támogatói között kiemelkedő arányban voltak azok, akik a helyi civil szervezeteken keresztül tájékozódtak a település ügyeiről. A székesfehérvári térségben nagyobb támogatottságot kapott az a vélemény, hogy az érintetteknek a környezeti konfliktusokban legyen vétójoguk. Ezt a radikálisnak tűnő verziót a tapolcai térségben csak a válaszadók kis hányada támogatta. Ők jellemzően a helyi rádiókból és a civil szervezeteken keresztül szerezték információikat.

139

A véleménytípusokból kiderül, hogy a radikálisabb álláspontot azok képviselik, akik „szervezett” formában jutnak információhoz akár a tömegkommunikáción, akár a civil szervezeteken keresztül. A helyi közvélemény szerepével kapcsolatosan közel azonos arányban értettek egyet mindkét térségben azzal a véleménnyel, hogy a helyi, regionális környezeti konfliktusoknál a közvéleménynek is lehetőséget kell nyújtani a különböző felfogások megjelenítésére, de ne dönthessenek a politikusok helyett. Ezt az álláspontot átlagon felüli arányban támogatták az alvó és az idegenforgalmi jellegű települések, valamint a családi házas övezetek lakói, a 8 általánost végzettek és az 5 főnél nagyobb háztartásban élők, akik átlagot meghaladó arányban tájékozódtak közvetlenül az önkormányzattól a település ügyeiről. Azzal a megállapítással, mely szerint a környezeti konfliktusokban a szélesebb közösségnek is döntési jogot kell biztosítani a népszavazáson keresztül, a székesfehérvári térségben pontosan ugyanannyian értettek egyet, mint az előzővel, míg a tapolcai térségben ezt a véleményt jóval nagyobb arányban támogatták. Elsősorban az ipari jellegű valamint az ezer fő alatti települések lakói, a tapolcaiak és a diplomások voltak azok, akik átlagon felüli mértékben támogatták ezt az álláspontot. Ők elsősorban barátokon, ismerősökön és közvetlenül az önkormányzattól tájékozódtak a települési ügyekről. A megkérdezettek közül csak minden kilencedik ember ismert a településén olyan civil szervezetet, amely érintett a környezetvédelemben. Ebben a csoportban átlagon felül szerepeltek a diplomások a székesfehérváriak és az ipari jellegű települések lakói. Akik ismerik ezeket a civil szervezeteket, azok mind a két térségben legnagyobb arányban ismerősöktől, barátoktól hallottak róluk. A székesfehérvári térségben az általános helyimédia használati szokásoknak megfelelően fontos szerepet tölt be az információ szerzésben a helyi újság, illetve a helyi televízió. A tapolcai térségben, ahol a helyi média kevésbé elterjedt a településeken, sokkal nagyobb szerepük van más civil szervezeteknek, a szórólapoknak és csak azt követően a helyi újságnak. A civil szervezetek működését a tapolcai térségben közepesen, a székesfehérváriban kis mértékben ítélték meg pozitívan.

140

A válaszadók a környezetvédelmi civil szervezetek fő feladatának a figyelemfelkeltést, az információ közvetítést, valamint az oktatást, tudatformálást tartották. A direkt akciók szervezését a tapolcai térségben a második legfontosabb feladatnak említették, míg a székesfehérváriban ez nem volt annyira fontos. Hasonlóan nagy eltérés volt a két térségben az

érdekképviselet

jelentőségének

megítélésében

is.

A

szerepek

közül

az

információközvetítést a szakmunkás végzettségűek említették nagy arányban, míg a direkt akciók szervezését a 30-39 évesek és a diplomások. A települési kapcsolatok vizsgálatával összefüggésben kiderült, hogy a vizsgált települések lakói összességében elégedettek voltak a lakóhelyükön zajló folyamatokkal. A tapolcai térségben élők egy kicsivel jobban, mint a székesfehérváriak. Az átlagosnál jóval pesszimistábbnak a nyugdíjasok, az elköltözni szándékozók és a legmagasabb jövedelműek mutatkoztak. A problémaérzékenység elemzése során láthattuk, hogy a polgárok a helyi szinten zajló folyamatokkal kapcsolatban reagálnak a leginkább érzékenyen. A megkérdezettek közvetlen környezetükre vonatkozóan a legjelentősebb problémának mindkét térségben a közlekedés okozta levegő és zajterhelést, illetve a lakosság által illegálisan lerakott hulladékot jelölték meg. A közlekedés okozta levegő és zajterhelés a diplomásokat zavarta leginkább, ők tulajdonították ennek a legnagyobb jelentőséget. A lakosság által illegálisan lerakott hulladéknak a tapolcaiak, a 2000 főnél kisebb települések lakói, valamint az 50-59 évesek tulajdonítottak legnagyobb jelentőséget, szemben

a 30-39 évesekkel, a

székesfehérváriakkal és a 100.000 forintnál magasabb jövedelműekkel. Az egyes környezeti problémák települési szintű jelentőségének megítélésében már eltérések tapasztalhatók a két térségben megfogalmazott vélemények között. Míg a székesfehérvári térségben a települési szinten is a közlekedés okozta levegő és zajterhelés a legjelentősebb probléma, majd ezt követi az ipar okozta szennyezés és a lakosság által illegálisan lerakott hulladék, addig a tapolcai térségben ez utóbbi szempont áll az első helyen, a közlekedés szennyező hatásai csak a másodikak, és a harmadik helyen a lakossági szennyvízkibocsátás áll.

141

Az egyes közszolgáltatás-típusokat végignézve leginkább a vonalas infrastruktúrával voltak elégedettek a megkérdezettek. Ebben kisebb mértékű elégedettséget a tapolcai térségben tapasztaltunk a villany, a vezetékes gáz, a kábel tévé és a csatornahálózat tekintetében. A tapolcai térségben lényegesen kedvezőtlenebb értékelést tapasztaltunk ezen kívül az áruellátás, a felsőoktatás, a település gazdasági helyzete, a sport és szabadidős lehetőségek, a multinacionális cégek helyi vállalatai által betöltött szerep és a helyi foglalkoztatás tekintetében. A székesfehérvári térségben kedvezőtlenebbül ítélték meg a parkok, zöldterületek fenntartását, a köztisztaságot, a közbiztonságot és a lakáshelyzetet. A kutatás fő témája szempontjából kiemelendő, hogy a hulladékkezelés és a köztisztaság ügyével kis mértékben, de elégedettek voltak a települések lakói. A fogyasztási szokások feltárása is fontos szempont volt a vizsgálat keretében. Ennek során kiderült, hogy a naponta vásárolt termékek közül egyedül a napilapok vásárlása számottevő. A heti rendszerességgel vásárolt termékek között találtuk a színes újságokat, folyóiratokat, a papírdobozos tejet, a zacskós tejet, a visszaváltható műanyag palackos üdítőt, valamint az eldobható műanyag palackos üdítőt. Ez utóbbi termékcsoportot csaknem ugyanolyan arányban vásárolják havi rendszerességgel. A jellemzően havi rendszerességgel vásárolt áruk között találjuk a papírdobozos üdítőket, az üveges és fémdobozos söröket, a fémdobozos és üveges konzerveket és az érintettek körében az eldobható pelenkát. Az egyes termékcsoportok vásárlási gyakoriságaival kapcsolatban vizsgáltuk azt is, hogy az van-e valamilyen kapcsolatban a mindennapi vásárlások során alkalmazott környezetbarát választási szempontokkal. A mindennapi vásárlások során a legfontosabb szempont a termék ára, a legkevésbé pedig a termékhez kapcsolódó reklám befolyásolja a vásárlókat. Nagy befolyásoló hatása van annak a szempontnak, hogy a termék fogyasztása egészséges-e. A termékek készítésének, csomagolásának környezetbarát jellege, a keletkező hulladék újrahasznosíthatósága többnyire nem szempont a vásárlások során. Mindez az egyéni érdekeltség , a környezet egyéni helyzetekre(egzisztenciára) gyakorolt hatásainak a felismerésére, ezek alapelvekbe történő megfogalmazásának a fontosságára mutat.

142

Az egyes termékcsoportok vásárlóival kapcsolatban arra is kerestük a választ, hogy mit tesznek jellemzően a keletkező háztartási hulladékkal. A fekete-fehér újságot napi rendszerességgel vásárlók jellemzően külön gyűjtik és leadják a papír hulladékot, míg az újságot csak havonta vásárlók a kukába dobják azt.

A

papírdobozos üdítőt hetente vásárlók a papír hulladékot leginkább a kukába dobják. A visszaváltható palackos termékeknél a rendszeres vásárlókat jellemzi, hogy visszaváltják a palackokat, a ritkán vásárlók a visszaváltható palackokat is a kukába dobják. Az eldobható palackos termékeket ritkán vásárlók a kukába dobják a műanyag hulladékot, a napi rendszerességű vásárlók külön gyűjtik és leadják azokat. Az üveges konzervek heti rendszerességű vásárlói jellemzően a kukába dobják az üveghulladékot. A tartós fogyasztási cikkek esetében hasonló szempontokat vizsgálva azt láthatjuk, hogy a szempontok sorrendjében nincs eltérés a két térség válaszadói között, de a vásárlást ténylegesen befolyásoló szempontokat a tapolcai térség lakói jobban szem előtt tartják, mint a székesfehérváriak. Tulajdonképpen három szempontnak van valós befolyása a tartós fogyasztási cikkek vásárlása esetén. Ezek között első helyen szerepelt az ár, majd ezt követte a minőség és előkerült a környezetkárosítás szempontja is a döntéseknél. Legkevésbé a termékek csomagolása befolyásolta a döntést. Ha a mindennapi és a tartós fogyasztási cikkek vásárlását meghatározó motivációk közötti összefüggéseket vizsgáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy minél inkább figyelembe veszi valaki azt a napi vásárlásai során, hogy a termék csomagolása környezetbarát-e, annál inkább figyel a tartós fogyasztási cikk minőségére is. Azok számára, akik a mindennapi vásárlásokban az árat helyezik előtérbe, azok számára egyáltalán nem fontos, hogy a tartós fogyasztási cikk környezetbarát technológiával készül, viszont fontos, hogy a termék minősége és használatának környezetbarát volta. A hulladék-elhelyezés, kezelés témakörében összegezve azt látszik, hogy a megkérdezettek közel háromnegyede átlagosnak ítélte az általa termelt hulladék mennyiségét, közel egynegyedük szerint ez a mennyiség kevesebb, mint az átlag és csak 3 –5 százalék gondolta úgy hogy az átlagosnál több hulladék keletkezett a háztartásában. Azokról, akik úgy gondolták, hogy kevesebb hulladékot termelnek, mint az átlag kiderült, hogy soha nem

143

vásárolnak újságot, papírdobozos üdítőt, visszaváltható és eldobható palackos üdítőt, vagyis a közvélekedés szerint ezek azok a termékek, amelyek leginkább megnövelik a szilárd hulladék mennyiségét. Az egyes hulladék típusok esetében a legjellemzőbb elhelyezési, kezelési módokat vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a legnagyobb gyakorisággal a hulladékgyűjtő edénybe helyezés szerepelt, illetve a külön gyűjti, majd leadja válaszkategória. A hulladéktípusok harmada esetében fordult elő, hogy a válaszadó a lomtalanítás alkalmával rakja ki. Az elégetés és az elviszi a legközelebbi szeméttelepre válaszkategória öt-öt hulladéktípus esetében fordult elő. A megkérdezettek legnagyobb arányban a települési önkormányzatokat jelölték meg, mint akinek feladata a települési szilárd hulladék elhelyezéséről való gondoskodás. A vizsgált települések mindegyikén volt rendszeres hulladék-szállítás. A települések lakói nagymértékben voltak elégedettek a hulladékszállítás gyakoriságával, az átlagot meghaladó mértékben voltak elégedettek az agrár jellegű települések lakosai, a 8 általánost végzettek, az egyedül élők; elégedetlennek inkább az 50 nm-nél kisebb lakásban élők bizonyultak. A szállítást végző vállalkozókkal is hasonlóan nagymértékben voltak elégedettek a megkérdezettek. Az átlagosnál lényegesen elégedettebbek voltak az agrár jellegű, valamint a Székesfehérvár környéki települések lakói és a nyugdíjasok. Elégedetlenebbek voltak ennél a munkanélküliek és az 50 nm-nél kisebb lakásban élők. A hulladékszállításért fizetett díj megítélése területén sok bizonytalanságot tapasztaltunk. A tapolcai érségben a válaszadók közel háromnegyede szerint a kommunális adó tartalmazza a díjat, a többiek egyénileg fizetnek a szolgáltató cégnek. A székesfehérvári térségben élők kétötöde szerint a díjat a közös költség tartalmazza, majdnem pontosan ugyanilyen arányban egyénileg fizetnek a szolgáltatónak és csak a fennmaradó hányad szerint tartalmazza a kommunális adó a díjat. A közös költségbe foglalt hulladékszállítási díj a székesfehérváriakra, a belvárosban és a lakótelepeken élőkre; az egyénileg, a szállítást végző cégnek fizetett díj az 5 fő alatti településekre és a családi házas övezetben élőkre;

144

míg a kommunális adóban megfizetett díj az 1000 fő alatti települések egy részére és Tapolcára jellemző. A hulladékszállítás díjával a tapolcai térségben a megkérdezettek kétharmada, a székesfehérváriban háromnegyede volt elégedett. A díjat megfelelőnek tartották az átlagot meghaladó arányban az ipari települések lakói, a 30-39 évesek, a foglalkoztatottak és az érettségizettek. Magasnak leginkább az idegenforgalmi jellegű települések lakói és a nyugdíjasok tartották. A válaszadók 78, illetve 75 százaléka szerint ezek a díjak fedezik a valós költségeket. Ezt kiemelkedő arányban állították a tapolcaiak és az érettségizettek, a lakótelepen és a belvárosban élők. Ezzel ellentétes véleményt fogalmaztak meg a legkisebb településeken és a családi házas övezetben élők. A problémák felismerésén és megfogalmazásán túlmenően természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen megoldási javaslatokat tartanak célravezetőnek a térségek lakói. Mind a két vizsgált térségben a lomtalanítást említették a legnagyobb arányban a megkérdezettek. A székesfehérvári térségben ezzel közel azonos arányban fogalmazták meg a jogszabályok szigorításának és a büntetések emelésének igényét, valamint a gyerekek megfelelő szemléletű oktatását. A megoldási javaslatok megfogalmazását megpróbáltuk elhelyezni a korábban megismert problémafelvetések összefüggésében. A hulladékudvar üzemeltetése, a jobb információáramlás, és a helyi komposztáló telep létesítése a kormány és a helyi vállalkozók feladatvállalásával kapcsolódott össze. A kormány feladataként jelölték meg továbbá azt, hogy növelje az önkormányzatok rendelkezésére álló forrásokat, az illegális hulladéklerakó helyek felszámolására. Az önkormányzatok

feladatkörébe

egy

feladatot,

a

civilek

támogatását

említettek

hangsúlyosan. A helyi vállalkozókkal kapcsolatban említették a jogszabályok szigorítását és a gyerekek környezettudatos nevelésével kapcsolatban adódó feladatokat. A környezetszennyezés csökkentése érdekében említett megoldási módok és a hulladékszállítás díjának fizetési módja közötti összefüggéseket vizsgálva azt találtuk, hogy azok, akik közös költségben fizetik meg a hulladékszállítás díját, azok a jogszabályok szigorítását, hulladékudvar üzemeltetését és helyi komposztáló telep létesítését

145

fogalmazták meg kiemelkedő arányban. A kommunális adóban fizetők szintén a jogszabályok szigorítását és emellett a jobb informálást említették. A hulladékszállítás díjával való kapcsolatot tovább vizsgálva azt találtuk, hogy akik alacsonynak találták a díjat, azok fogalmazták meg leginkább a jobb informálást, míg a díjat magasnak találók a civilek támogatását javasolták. Egy korábbi kérdéssel összefüggésben azt találtuk, hogy a szelektív hulladékgyűjtést vállalók azok közül kerülnek ki, akik egyébként gyakrabban szerveznének lomtalanítást, növelnék

az

önkormányzatok

rendelkezésére

álló

forrásokat,

hulladékudvart

üzemeltetnének és támogatnák a civileket. A szelektív hulladékgyűjtés megfogalmazott feltételeiből kiderül, hogy az emberek nagy része csak azokat a hulladékokat válogatná szét, amit a házától el is szállítanak. Jóval kevesebben vállalnák azt a plusz terhet, hogy a külön gyűjtött hulladékot megfelelő gyűjtőhelyre el is szállítsák. A szelektíven gyűjtött hulladékért fizetett ellenérték, illetve a szelektív gyűjtés ellenében mérséklődő hulladékdíj nem kellő motivációs tényező a megkérdezettek számára.

***

146

II.

Az önkormányzatok szerepe a hulladékgazdálkodással kapcsolatos környezettudatos lakossági részvétel fejlesztésében (Szilágyi Kinga)

1. A hulladékgazdálkodási törvény jelentősége, megvalósíthatósága az önkormányzatok szerint A hulladékgazdálkodási törvénnyel kapcsolatban a megkérdezett önkormányzati dolgozók, illetve képviselők általános véleménye, hogy a törvény céljai világosak és követendőek. A feladatmegosztás is logikusnak tűnik, jól lehatárolt a szereplők köre és azok feladatai, de a célkitűzések teljes körű megvalósításával kapcsolatban aggályok merülnek fel. Elsősorban a teljes vertikumon belüli hiányosságokra hívták fel a figyelmet, például a termékdíjrendszer problémáira, a szelektív gyűjtést nehezítő háttéripar hiányára, hektikus működésére és szabályozására. A feladatmegosztást a tapolcai régióban nem tartották teljes mértékben jónak a termelési hulladékok esetében. Az önkormányzatnak természetesen nem hiányzik az újabb teher és felelősség, amit a termelési hulladékok ártalmatlanítása, újrahasznosítása, ellenőrzése jelentene, de aggályos, hogy az önkormányzatnak semmilyen rálátása és ráhatása nincs a települése területén folytatott ipari termelői tevékenység hulladékgazdálkodására, hogy nem szólhatnak bele egy-egy vállalkozási tevékenységbe (erre Zalahalápon és Tapolcán is van példa). Pedig az önkormányzat, a lakosság is érdekelt a teljes körű informáltságban. Úgy tűnik, hogy e téren a környezetvédelmi hatóságokkal nincsenek teljesen megelégedve, rendszeres tájékoztatást várnának, mert ez is nélkülözhetetlen a környezettudatosság javításához. Nagy különbségek vannak a települések között a hulladékgazdálkodási téren is a mérettől, a települési besorolástól és a gazdasági lehetőségektől, illetve fejlettségtől függően. Kistelepüléseken sok szempontból gazdaságtalanabb a rendszer. A települési méret, a fogyasztói szokások miatt nem lehet gazdaságosan és biztonságosan működtetni a szelektív

147

gyűjtési rendszert, nem lehet hulladékudvart vagy szigetet fenntartani, üzemeltetni, mert csak lassú telítődéssel lehet számolni, s a tartályok ritka ürítése köztisztasági gondokat okozhat. A hulladékgazdálkodási törvény hatályba lépése ugyanakkor az interjúalanyok szerint nem hozott alapvető változást az önkormányzatok számára, mert már korábban is igyekeztek, legalább

a

rendezett

lerakással

és

a

rendszeres

gyűjtéssel

előrelépni

a

hulladékártalmatlanítás terén. Ez a megfogalmazás azonban azt mutatja, hogy a törvény fő célkitűzéseit, hangsúlyait nem igazán értik még az önkormányzatok, vagy különböző okokból nem tudják akár objektív, akár szubjektív okokból, teljesen elfogadni. Elsősorban a kistelepülések azok, amelyek a hulladékgazdálkodás keretén belül lényegében a biztonságosabb hulladék-ártalmatlanításra tudnak csak szorítkozni. A környezetre veszélyes lerakó kiváltására már korábban is igyekeztek megoldást találni, például Szabadbattyán egy kistelepülési szövetség formájában néhány éve Polgárdiban, az ott kiépített korszerűbb lerakóban rakja le a hulladékát. A biztonságosabb megoldással a korábbi, erősen környezetterhelő lerakót (egy felhagyott homokbánya betöltése) váltották fel. A 14 települést összefogó, csak a hulladékártalmatlanításra szakosodott társulás 8 évvel ezelőtt, Szabadbattyán kezdeményezésére jött létre. A tapolcai térségben a kistérségi szövetség keretében most tervezik a minőségi változás elindítását épp a szelektív gyűjtési rendszerek fejlesztésével. A térségi társulásokból kevésbé profitáló kistelepülések (Szabadbattyán, Nádasdladány) a törvény által kirótt feladatok megvalósítására csak részben látnak esélyt, azt is nagyrészt a tervezett térségi lerakótól várják, más a hulladékgazdálkodás irányába vivő programot nem terveznek. Ahol pedig már korábban előreléptek a szelektív gyűjtéssel (Székesfehérvár), ott egyértelműen csak mennyiségi fejlesztésről, és nem minőségi változásról beszélnek a törvény hatására. Székesfehérvár, mint a vizsgált két térség legdinamikusabban fejlődő városa, e téren már sokkal korábban, még a törvény megjelenése előtt megtette az első lépéseket. Már több mint 10 éve – PHARE támogatással – elindult a szelektív hulladékgyűjtési program, és a törvény hatására csak kisebb mennyiségi bővítést hajtottak végre. Az igaz, hogy az első kísérleti évek kevés eredményt hoztak, részben szervezési és

148

reklám hiányosságok miatt, részben pedig azért, ”mert a lakosság még nem volt elég érett a programra”. Ez a sommás önkormányzati vélemény szintén azt jelzi, hogy a program valószínűleg nem volt kellőképp előkészítve, hiányos, határozatlan vagy rossz volt a propaganda, nem volt elég információ, elég széles körű tájékoztatás. A több éve működő rendszer mára már kezd beérni, a törvény életbelépése óta csak kisebb mennyiségi fejlesztést hajtottak végre. Azokban a kisrégiókban, amelyek az idegenforgalomból élnek, egyértelműen elfogadják, hogy a törvény céljai teljesen egybeesnek a térség fejlesztési elképzeléseivel. Itt a természeti környezet adottságai elsősorban az idegenforgalom fejlesztését teszik lehetővé, az pedig elképzelhetetlen a korszerű hulladékgazdálkodás nélkül. A törvény céljainak megvalósítása nem elsősorban jogi kényszer, hanem a települések, a Balaton-felvidéki térség jól felfogott érdeke. Ez az önkormányzati, kistérségi társulási vélemény teljesen egybevág azzal a nagyobb környezeti motiváltsággal, amit a lakossági vizsgálat is jelzett a tapolcai régióban. Az idegenforgalom, a turizmus húzóágazat lehet, a települések jól felfogott érdeke, hogy mindenféle szempontból tiszta, rendezett környezet fogadja a látogatókat. Ebben a hulladékgazdálkodás fontos szerepet játszik, a községek nem engedhetik meg, hogy a település határában rendezetlen lerakók, szeméthalmok fogadják a látogatókat. A Balaton-felvidék idegenforgalomban érdekelt településeit leszámítva nincs releváns különbség a kistelepülések között a hulladékgazdálkodásról alkotott vélemény terén. A törvény jelentőségét az önkormányzatok elismerik, de a megvalósításban részben objektív, részben szubjektív okok miatt nagyrészt a hulladékártalmatlanításra szorítkoznak. Az illegális lerakással azonban szinte mindenütt gond van, ezt a törvény alapján sem lehet kezelni, mert a bírságolás reménytelen, csak tettenérés esetén lehet feljelentést tenni. Un. hulladék-kommandó vagy közterület-felügyelet bevezetése, illetve kiterjesztése, erősítése még a nagyobb városokban sem oldható meg az önkormányzati költségvetésből, kistelepülésen még annyira sem. Arra is akad példa, hogy más településről hordják illegálisan a törmeléket, a szemetet a határba, mint az önkormányzat, mind a lakosság tud róla, mégsem történik semmi, pedig a terület, ahová illegálisan a hulladékot hordják, föld-

149

és vízvédelmi szempontból érzékeny területnek számít (Nádasdladány, tőzeg-tavak). Lakossági bejelentésre vagy tettenérésre azonban nem lehet számítani, egyrészt mert jogos az óvatosság, a közvetlen bántalmazástól való félelem, másrészt mert az emberek nem vállalják, kellemetlennek tartják a be- vagy feljelentést. Az illegális lerakások ellen a rendszeres lomtalanítás sem hoz megfelelő eredményt. Székesfehérváron, Tapolcán is évente egyszeri akció van lomtalanításra, a lakosságnak van lehetősége a közelben legális törmelék és kerti hulladék lerakásra, egy köbméterig ingyen, Ezeket a lehetőségeket azonban a lakók csak ritkán veszik igénybe. Az is előfordul Fehérváron, hogy kisvállalkozók végzik az építési törmelék, vagy egyéb lom elszállítását, de ők sem veszik igénybe a lerakót, hanem az út menti területeken rakják le az elszállított hulladékot illegálisan. Általános gond a korábban használt, korszerűtlen vagy a környezetre komoly veszélyt rejtő hulladéklerakók, illetve az illegális telepek felszámolása, rekultiválása. A KVM pályázati rendszerét csak a nagyobb, tőkeerős önkormányzatok tudják kihasználni. Ahol jellemzően forráshiánnyal küszködnek az önkormányzatok (Nádasdladány), ott a hulladéklerakók rendezése, kármentesítése csak sokadrangú kérdés, ennél sokkal fontosabb dolgokra is alig tudnak saját önerőt előteremteni. Gyakran már a pályázatok megírása, az előtervek elkészítése is gondot okoz. Kistelepülésen a törvény végrehajtása nem megy egyszerűen, részben mert nagyon más a hulladék összetétele, és nem várható nagy eredmény a szelektív gyűjtéstől. Direkt ösztönzőkre, költségcsökkentésre lenne szükség ahhoz, hogy hatékony legyen a szelektív gyűjtés. Az önkormányzat nem tudja a szelektív gyűjtést elrendelni, mert erősen forráshiányos gazdálkodást folytat, a többletköltségeket nem tudja előteremteni, a lakosság semmilyen további terhet nem tud vállalni, sőt, azt várná el, hogy olcsóbb legyen a szolgáltatás. Nagyon rossznak tartják az ösztönző és támogató rendszert, a termékdíj nem hozott eredményt, az újrahasznosítás, a felvevő piac erősen ingadozik. Így nem lehet állandó szinten tartani a szelektív gyűjtést. Sajnos az olyan célok és alapelvek, mint a megelőzés, a szelektív hulladékgyűjtés egyelőre elérhetetlennek tűnnek, mivel a

150

megvalósításukhoz sem az egyes település, sem a társulás nem rendelkezik megfelelő forrásokkal, még olyan mértékben sem, hogy a pályázatokhoz kapcsolódó önrészt fedezze. A szelektív gyűjtésre való kötelezést (a törvény e téren ugyanis csak lehetséges eszközként fogalmazza meg a kötelezést az önkormányzatok számára, de nem írja elő) még Székesfehérvár sem merte bevezetni, pedig ott viszonylag jó hálózata alakult ki a hulladékudvaroknak és szigeteknek.14 A fehérvári önkormányzat egyelőre nem akar egy drasztikus, talán népszerűtlen és kétes eredményekkel kecsegtető intézkedést meghozni, illetve nem rendelettel, hanem a megkezdett fejlesztések folytatásával akarja a törvényben foglalt feladatokat teljesíteni. Nagy lendülettel folyik a regionális lerakó térségi szervezése és tervezése, ebben Székesfehérvár élen járó szerepet játszik, de benne van még a környező nagyobb városok közül Dunaújváros is. A nagyobb városok az önrészt is jobban elő tudják teremteni, és a társulásban a befektetés- és lélekszám-arányos igazgatási rendszert látják jogosnak. A kistelepülésen a regionális lerakóhoz szükséges önrész beadása nagy gond lesz, ehhez is támogatást várnának. Az önrész 10%, ezen osztoznak létszám arányosan a települések, de a forráshiány miatt sok kistelepülésen ez is gondot okoz. A hulladékgazdálkodási törvény céljai közül a jelenlegi helyzetben csak néhánynak van a megvalósulásra esélye. Ilyen az alapvető közszolgáltatás, tehát a szervezett kommunális hulladékgyűjtés biztosítása, a közterületek tisztántartása, az ingatlantulajdonosok kötelezettségeinek betartatása, illetve a közszolgáltatásokhoz kapcsolódó rendeletalkotás. Ezek – legalábbis a rendeletek formájában – települési és kistérségi szinten egyaránt megoldottak. A későbbi beszélgetések során azonban rendre megfogalmazódtak a kétségek a rendeletek hatékonyságával kapcsolatban. A kistelepülések önkormányzatainál tapasztalható szakember hiány nagyon megnehezíti a pénzügyi eszközök, vagyis a címzettés céltámogatások megszerzését.

14

Ezt a lépést eddig csak Győr lépte meg, de a rendelet eredményességéről már nem volt információ. Érdemes lenne egy kontroll interjút csinálni Győrött, hogy milyen előkészítés, milyen tájékoztatás és költségek mellett vezették be a kötelező szelektív gyűjtést, és vajon milyen lakossági, termelői körökre, milyen hulladékfajtákra vonatkozik.

151

2. Az önkormányzati hulladékgazdálkodás megvalósításának feltételei, és akadályai Az önkormányzati hulladékgazdálkodás objektív feltételei közül a jogszabályi feltételek a település környezetvédelmi program keretében mindkét térségben többnyire rendelkezésre állnak. A települési önkormányzatok mindegyike megalkotta a helyi rendeleteket, bár betartatásuk sokszor nem sikerül. A környezetvédelmi programoknak része a hulladékgazdálkodási program. Székesfehérvár azonban kiemelte, hogy a törvény lépcsős tervezési

rendszere

meglehetősen

lassú

ütemet

jelent,

mert

az

országos

hulladékgazdálkodási terv még nem készült el, tehát a megyei szint sincs kidolgozva, és a helyi szint csak azután következhet. Ezért nincs még végrehajtási utasítás, nem tudni, milyen lesz a felsőbb szintű terv, mert nem volt a két szint között kellő koordináció. Az önkormányzatok többsége már korábban is cégekkel, társulásokkal végeztette el a hulladékgyűjtést és lerakást. E téren nem volt változás, mivel a szervezett hulladékgyűjtés a törvény hatálybalépése előtt is biztosított volt a térségben, másra pedig nem igen futja a kistelepülések forrásaiból és energiáiból. A hulladékszállítási és kezelési szerződéseket a települések már a törvény megalkotása előtt megkötötték a szolgáltatóval. A törvény abban jelent segítséget az önkormányzatoknak, hogy a korábban hosszú távra megkötött szerződéseket meg kell újítani, s így kedvező feltételekkel módosíthatják a szerződést. Ahol a lerakó az önkormányzat tulajdonában van, ott tulajdonosi jogok alapján még könnyebben érvényesíti az önkormányzat az akaratát. A meglévő ártalmatlanító-telepek átállítása hulladékgazdálkodásra, szelektálásra, előválogatásra, esetleg komposztálásra, azonban már költségnövelő tényező, és erre az önkormányzatoknak nincs keretük, ezt a törvény teljesítése érdekében önerőből nem tudják megszervezni. A díjemelést pedig a kistelepüléseken nem látják megoldhatónak. A hulladékgazdálkodást végző szervezetek, cégek kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be a korszerű gazdálkodásban, ezért nem mindegy, milyen színvonalon, milyen rendszerben végzik

szolgáltatásukat.

Az

önkormányzati

vizsgálat

megerősítette

a

lakossági

véleményeket. Általában elégedettek az önkormányzatok a szolgáltatókkal, mert csak kisebb,

jelentéktelen

panaszok

érkeztek

a

hulladékszállítással

kapcsolatban

az

152

önkormányzatokhoz is, és a kérdőíves felmérés során is csak jelentéktelen „inzultusokról” vagy hibákról tettek említést. E téren nem volt számottevő különbség a két térség között. Székesfehérváron tavaly bontották fel a szerződést a közel tíz éve a városban működő céggel. Ez a váltás azonban nem szakmai okokból történt, mert szakmai kifogás nem volt a cég ellen korábban sem, akkor sem, hanem inkább politikai, érdekeltségi (privatizációs) okokból. Az önkormányzatnak ma 51%-os részvénye van a hulladékártalmatlanítást végző cégben, tehát a működést ily módon képes hatékonyan ellenőrizni, és kézben tartja az irányítást. A két régióban egyébként 3 nagyobb, szelektív gyűjtést is végző cég végzi a hulladékgazdálkodási munka nagyobb részét (OTTO, Vertikál, SZÉKOM). Talán némi változás tapasztalható az önkormányzati együttműködés terén, amit a különböző pályázati rendszerek is közvetlenül vagy közvetetten ösztönöznek. Mindkét térségben vannak kistérségi társulások, amelyek vagy a hulladékgazdálkodási problémák megoldására (Polgárdi, Szabadbattyán és még 12 Fehérvár környéki kistelepülés), vagy a térség komplex fejlesztésének igényével jöttek létre, de a hulladékgazdálkodás terén is vannak közös terveik. Ez utóbbi a tapolcai körzetben fordul elő, itt a Balatonfelvidéki Kistérségi Társulás hozzáállása pozitív példaként említhető, ami abban nyilvánul meg, hogy közösen keresik a lehetséges megoldásokat, állandóan napirenden van a szelektív gyűjtés megszervezése a balatonfelvidéki térségben. Pályázati keretek felhasználásával idén tervezik bevezetni a kisrégióban. A Fehérvár környéki kistelepüléseken ilyen kistérségi tervek nem léteznek. Itt a tervezett regionális lerakó fogja – remélhetőleg – majd megoldani a gondokat, de ez ügyben a kistelepülések meglehetősen passzívan várakoznak. A hulladékgazdálkodás, s általában a környezetvédelem terén való előrelépésnek szubjektív és objektív gátjai vannak. E két tényező csoportból valamivel komolyabb visszahúzó tényezőt jelentenek a szubjektív elemek a székesfehérvári térségben, s nagyjából azonosnak tekinthetők az objektív gátak. A szubjektív akadályok közül elsőként az emberek tudati színvonalát említették az interjúalanyok. Több önkormányzat panaszkodott arra (Székesfehérvár, Szabadbattyán), hogy hiába van szervezett szemétszállítás és külön hulladékudvar, ahol szelektív módon tudják, illetve tudnák elhelyezni a különböző hulladékokat, sőt a helyi lakosságnak

153

kedvezmény is jár, hiszen ingyen vihetik oda a hulladékot. Mégis elszórják a szemetet, illegális lerakókat alakítanak ki. Illegális lerakók sorra megtalálhatók Tapolca és a többi kistelepülések közelében is. Az illegális lerakók felszámolása az önkormányzat számára kapacitás lekötést jelent, s ezt tartják a legnagyobb problémának, nem a többletköltségeket. Az illegális lerakók évről évre újraszületnek. Szabadbattyánban például a település határában rendre kialakuló illegális lerakót már kiárkolással és sorompóval, tehát különböző technikai eszközökkel, módszerekkel próbálták megközelíthetetlenné tenni, megvédeni az újabb lerakásoktól, de mindhiába. A változáshoz sokak szerint legalább egy generációváltás kell. A lakossági motiváció, a környezettudatosság, vagyis a szubjektív tényező összefügg az objektív tényezővel, a gazdasági helyzettel is. Az egyik legfontosabb tényezőnek tartják a megkérdezettek a lakosság jövedelmi körülményeit a környezetvédelemmel kapcsolatban is. Sokan vannak kistelepüléseken, akik azért nem támogatnak egy-egy kezdeményezést, mert attól tartanak, hogy nem fogják tudni kifizetni a díjakat. Ezért az önkormányzat bizonyos környezetvédelmi beruházásokhoz kedvezményt ad, hogy ösztönözze a lakosságot. Ez történt Szabadbattyánban a csatornázás során, s így viszonylag magas volt az egyéni bekötések aránya. Hasonló volt a helyzet például Nádasdladányban is, ahol a polgármester

a

környezettudatosság 15

csatornázottságot.

szép

példájaként

említette

a

60%-os

Direkt ösztönzésre is szükség lenne a lakossági hulladék mennyiségi

csökkentésére, ami a törvény egyik megfogalmazott célkitűzése. Ilyen ösztönzések nincsenek. A lakosság a gyűjtőtartály térfogata alapján fizeti a díjat, függetlenül attól, hogy mennyi hulladék kerül a tartályba. Kistelepüléseken gyakran már ezt a díjat sem tudják és akarják kifizetni, mert félig sem telik meg a tartály (Nádasdladány). Erre való tekintettel mégsem csökkentheti az önkormányzat a díjat, mert attól tart, hogy megnövekedne az illegális lerakás. A hulladékszállítási díj tehát aligha használható fel ösztönzőként. Több településen (pl. Tapolca) a kommunális adóban fizetik a lakók a hulladékártalmatlanítási díjat, s ezért sem használható fel a díjcsökkentés lakossági ösztönzésre. A környezettudatosság a vásárlási szokások megváltoztatásával fejleszthető, ehhez viszont 15

Figyelembe véve a település természeti adottságait, a mélyfekvésű, lápos, tőzegmocsaras térséget, az eredmény valóban méltányolandó.

154

célszerű, hatékony ismeretterjesztésre, oktatásra és propagandára, nem utolsó sorban az árakban is visszatükröződő környezetpolitikára van szükség.16 A környezettudatosság a települések fejlődésével, az életmód gyökeres átalakulásával, a fogyasztói szokások változásával szorult vissza. Különösen jó példát említett erre Nádasdladány polgármestere. A kistelepülések, falvak életmódja oly mértékben változott meg, hogy ma a tradicionális falusi gazdálkodást újra tanítani, tanulni kell, mert elfelejtették az emberek. Régen egy falusi háztartásban nem volt szemét, minden újrahasznosult vagy újrahasznosítottak. Nagyon nagy és nagyon gyors volt a változás, a helyi sajátságok feladása, a divatkövetés, a majmolás. Ha ma faluhelyen jól karbantartott házat látunk, akkor nagy valószínűséggel ott városi ember lakik, aki kiköltözött a városból, vissza falura. A helyi építési, tájhasználati tradíciók teljesen elvesztek. Nádasdladányban is szinte mindenki az iparban vagy a szolgáltatásban dolgozik, s csak nagyon kevesen élnek a mezőgazdaságból. Aki pedig itthon van, az többnyire még a saját konyhakertjét sem tudja megművelni vagy rendben tartani, ott hiába beszélünk tiszta udvarról, komposztálásról. Jellemző módon ma már faluhelyen sem komposztálnak, főleg akkor, ha nem tartanak állatot. A környezetkultúra, a környezettudatosság hiánya nem csak az illegális lerakók megjelenésében és újratermelődésében nyilvánul meg. Székesfehérvár, a térség legnagyobb és legiparosodottabb városa, s egyben a legkiterjedtebb lakótelepi lakásállománnyal is rendelkezik. Itt komoly problémát jelent a hulladékgyűjtők tárolása. A panelos épületek hulladéktárolóit a lakók nem használják, mert a helységeket tisztán tartása sok helyen gondot okoz a lakók rendetlensége miatt, s félő, hogy rágcsálók, rovarok költöznek be a tárolókba. A gyűjtőedényeket inkább az épületek előtt tárolják, és a lakók nem használják a ledobót. Ez viszont az utcaképben jelent komoly problémát, különösen akkor, ha a tartályok megtelnek, és a lakók az edények mellett rakják le a szemetet. A 16

Budapesti helyi komposztálási és szelektív gyűjtési akciók tapasztalatai alapján megerősíthető a fenti vélemény. A hulladékmennyiség csökkenéséből származó közvetlen kiadáscsökkenés csak másodlagos szerepet játszik a lakók részéről az akcióban, a programban való részvétel során. S talán fontos még azt is megjegyezni, hogy az egyedi háztartások megtakarításai – a szelektív gyűjtés 30-50% szemétmennyiségcsökkenést jelent – nehezen számszerűsíthetők. Az említett eredményes program budapesti lakótelepi környezetben, mintegy 100-130 lakás részvételével folyik, s ekkora körben a közös költségek már valóban imponáló, meggyőző módon csökkennek.

155

város heti két, illetve három alaklommal gyűjti az intenzíven beépített belvárosi és lakótelepi területekről a hulladékot, mégsem tudja a lakótelepeket tisztán tartani. Ez részben szubjektív okokra visszavezethető probléma, a tiszta, rendezett környezet iránti igény hiánya, az egyéni felelősség felismerésének hiánya, részben pedig az önkormányzat tehetetlensége a köztisztasági rendelet betartása és betartatása terén. Érdemes a Székesfehérvári Önkormányzat tevékenységét külön is elemezni a törvény előírásainak teljesíthetősége szempontjából. A vizsgált két térség közül itt volt legkorábban szelektív gyűjtés, itt van a legtöbb, mindenki számára hozzáférhető hulladéksziget, és a lerakóhely is korszerűnek mondható, amely már rendelkezik komposztálóval is. A hulladékgyűjtő udvarokon túl szinte mindegyik nagyobb bevásárlóközpont vagy nagyáruház mellett van hulladéksziget is, ahol a lakosság ingyen, de felügyelet, ellenőrzés nélkül szabadulhat meg a papír, a műanyag, a fehér és a színes üveg, illetve a fém hulladéktól, továbbá a veszélyes hulladéknak számító elemektől. Az önkormányzat a kialakult renddel elégedett, a konténereket rendszeresen ürítik. Kis mértékű bővítésen kívül, néhány újabb hulladéksziget kialakításán túl további fejlesztést nem terveznek, bár azzal tisztában vannak, hogy zömmel a gépkocsival közlekedők hordják ide a szelektíven gyűjtött hulladékot. A törvény által előírt szelektíven gyűjtött hulladékhányadot az önkormányzat így is könnyedén teljesíti. A háttéripar hiánya, illetve kiszámíthatatlan működése miatt jobb is, hogy nem teljes körű a visszaforgatás, mert aligha győznék az újrahasznosítást, ha hirtelen ugrásszerűen javulna a visszatérülés. A PET palacknak például nincs háttéripara, az üveggyár pedig nem vesz át hulladéküveget. Komoly hibája, hiányossága a törvénynek (illetve a végrehajtási utasításnak és értelmező rendeleteknek), hogy nincs előírva a hulladék-újrahasznosítás aránya a csomagolóanyag termelésen belül, így a termelő nem kötelezhető az újrahasznosítható anyagok felhasználására. Székesfehérváron a hulladéklerakó fejlesztését előválogatóval már nem tervezik, mert ez a pénzügyi lehetőségeiket meghaladja. Korántsem ilyen eredményes az önkormányzat a szerves hulladékok terén, legalábbis ami a tényleges lakossági szerves hulladékot illeti. Az önkormányzat szerint ugyanis a törvény előírásai a szerves hulladék arányára vonatkozóan Fehérváron elég jól teljesülhetnek, mert csak a karácsonyfa és a közterületi, zöldterületi

156

nyesedék begyűjtéséből messze összejön az előírt arány. A közterületekről begyűjtött zöldhulladékot a város hulladéklerakójában komposztálják, korszerű aprításos, keveréses technológiával. A karácsonyfát a korábbi városi hulladékos cég, a SZÉKOM gyűjti és hasznosítja. Ez a helyzet némiképp megnyugtatja az önkormányzatot, hiszen a törvényi feladatokat viszonylag könnyen tudja teljesíteni városi szinten. A lakosságtól származó szerves hulladék begyűjtésére egy éve van kezdeményezés. A nyesedéket, avart a lakosság zsákban kiteheti a gyűjtőedény mellé, és akkor a szállító azt is, külön elviszi és a komposztálótelepen hasznosítja. A zöldfelület-fenntartó cégek pedig a komposztálóban rakják le a szerves hulladékot, mert itt kedvezménnyel rakhatják le, tehát anyagilag ösztönzi a város a fenntartót a korszerű módszerekre. A családi házas beépítésű városrészeken nincs külön helyi komposztálási akció. A 10 évvel ezelőtti PHARE támogatásos szelektív gyűjtési kísérlet erre is kiterjedt, de nem hozott semmilyen eredményt, s azóta az önkormányzat e téren nem próbálkozott újra. Jellemző, hogy a városi kommunális osztály vezetője a maga kertjében elkezdett komposztálni, de szakirodalom, ismertetés hiányában nagyrészt a maga kárán tanulta meg a folyamatot. Munkájának nem nagyon voltak követői, és az önkormányzati lehetőségeket sem használta ki a helyi komposztálás elterjesztésére. A város családi házas lakóterületein mind a mai napig gyakran égetéssel szabadulnak meg a szerves hulladéktól, pedig égetési korlátozási rendelete is van a városnak. A hulladékgazdálkodási törvény előírásainak teljesítését gátló objektív tényezők közül kiemelten kell foglalkozni az önkormányzatok gazdasági lehetőségeivel, a kistelepülésekre általánosan jellemző forráshiánnyal. A térség legerősebb települése, Székesfehérvár nem hivatkozott forráshiányra. Tapolcán sem annyira a pénzhiány okozza a gondokat, mert itt a lakosságtól a kommunális adóban beszedett hulladékszállítási díj a kiadások 75%-át fedezi, a szükséges többlet rendelkezésre áll, de fejlesztéseket, kiegészítő feladatokat már nem tudja finanszírozni a város. Mindkét régió kistelepülései kisebb nagyobb forráshiánnyal küszködnek. A forráshiány miatt kérdésessé válhat például a fehérvári régióban a nagytérségi hulladéklerakó társulásban való részvétel is. A 10%-os önrész kifizetése a kistelepülések számára komoly gondot jelent, amikor a rendszeresen ellátandó feladatokra sem jut elegendő pénz. A tapolcai térség sajátossága, hogy a települések 80%-a a

157

Balatonfelvidéki Nemzeti Park területén fekszik, s ezért a hulladéklerakók kijelölése, bővítése rendkívül nehéz, mind a hatásvizsgálatok körében, mind pedig az engedélyezési eljárás körében. A magasabb környezetminőségi igények indokoltak, jogosak, de a településeknek, különösen azoknak, amelyek kevésbé profitálnak az idegenforgalomból, segítségre van szükségük ahhoz, hogy meg működni tudjanak a kiemelt fontosságú térségben. A fejlesztési társulás működését pedig rendkívüli módon nehezíti, hogy még a térség polgármesterei sem képviselnek közös álláspontot, s enélkül, illetve a nagy távolságok miatt a lakosság bevonása nem lehetséges.

3. Az önkormányzatok kapcsolata a főhatósággal, a pályázati lehetőségek kihasználása A két térség között alapvető különbséget jelent, hogy a tapolcai térség a Balatonfelvidéki Nemzeti Park része, s így főhatóságként, felügyeleti szervként nem csak a megyei szint, nem csak a KVM, hanem a BNP is ott van. A Nemzeti Park szerepét a kistérségi szövetség pozitívan ítéli meg, a különleges értékek védelme érdekében szükség van az igazgatóság működésére, bár az egyes települések véleménye e téren nagyon különböző is lehet, az egyéni, egyedi érdekektől függően. A

megyei

önkormányzat

szerepét

a

tapolcai

térségben

inkább

pozitívan

(a

környezetvédelmi program elkészítését nem csak anyagilag, hanem szakmailag is támogatták, részt vettek a kidolgozásában), a fehérvári térségben semlegesen, Székesfehérváron pedig inkább negatívan (a megyei hulladékgazdálkodási program kapcsán egyszer „lejöttek” egyeztetni). A környezetvédelmi hatósággal, felügyelőséggel a legtöbb településnek nincs közvetlen kapcsolata, mert ez eddig kizárólag a helyi cégekkel lépett kapcsolatba a termelési hulladékok felügyeleti szerveként, s néhány esetben a települési önkormányzattól kértek információt az adott vállalkozásról (Kékkút, Tapolca, Zalahaláp). A fehérvári térségben Szabadbattyán közvetlen tapasztalatok alapján minősítette jónak a felügyelettel való kapcsolatot. Itt a beruházások és az üzemeltetés terén is jó volt az együttműködés, a régi hulladéklerakó felszámolásakor az engedélyek beszerzése és a vonatkozó további előírások

158

betartása (pl. figyelőkutak felállítása) nem volt egyszerű, de végül megfelelő koordinációval megoldható volt, és az eredmény környezeti szempontból is megnyugtató. A külső pályázati források lehetőségével a két térségben először Székesfehérvár élt, itt az első PHARE programok keretében kezdték meg a szelektív gyűjtést. Azóta is folyamatosan használják ki a pályázati forrásokat. A mintegy 180 települést, 1 millió embert érintő regionális hulladékártalmatlanító projekt előkészítésében jelentős szerepet vállalnak, mint az érintett régió legnagyobb települése. Az 50%-os EU pályázati keret, a 40%-os állami finanszírozás mellett a 10%-os saját forrás biztosítását megoldhatónak látja a város. Az önkormányzatnál meglévő saját, és az elérhető, igénybe vehető szakember gárda és szaktudás elegendő biztosíték arra, hogy a különböző pályázatokon eredményesen vegyenek részt, illetve értesüljenek a pályázati lehetőségekről. Tapolcán is hatékonyan vették igénybe a pályázati lehetőségeket. Az elmúlt években két hulladékgazdálkodási témakörbe tartozó pályázaton vettek részt eredményesen. Az egyik a szelektív hulladékgyűjtési rendszer kialakításával kapcsolatos. Ezt a Belügyminisztérium és az akkori Környezetvédelmi Minisztérium írta ki 2001-ben, a települési szilárd hulladék közszolgáltatás fejlesztésének támogatása címmel. A sikeres pályázat a 7,7 millió forint összköltségű fejlesztés 70%-át fedezte. A másik egy ISPA pályázat, melyet nem önállóan, hanem a Megyei Önkormányzattal közösen kezdeményezett a város, de itt még nincs döntés. A korábbi években például a Balaton-felvidéki Társulás csak kisebb pályázatokat adott be, amelyek mindegyike jelképesnek tekinthető, s valamilyen tudatformáló tevékenységre irányult a KAC, illetve a regionális fejlesztési tanács forrásinak megszerzésével. A regionális fejlesztési tanácstól sikerült forrást nyerni a társulás minden településére, illetve ezek minden oktatási intézménye számára (óvoda, általános iskola, középiskola) környezetvédelmi és hulladékkezelési vetélkedő lebonyolítására, illetve konferencia szervezésére. Ez a kampányszerű kezdeményezés az egész társulásra kiterjedően tesz kísérletet a lakossági tudatformálásra. Egy másik, a társulás által elkészített pályázat a szelektív gyűjtésre, illetve a hulladéküveg újrahasznosítására vonatkozott, de végül a pályázatot a társulás nem adta be. Egyrészt azért, mert a választás évében egyetlen jelölt

159

sem vállalta fel a nagyobb saját kiadással is járó vállalkozást, másrészt mert a tervezett technológia feltételezi a szelektív gyűjtést, ami viszont jelenleg nem működik. A Társulás ennek ellenére továbbra is tervezi az új pályázati lehetőségek igénybevételét, elsősorban a szelektív hulladékgyűjtés kiépítésére és megvalósíthatósági terv készítésére. A két régióközpont tehát eltérő ütemben, de közel hasonló eredményességgel szállt be a külső fejlesztési források megszerzéséért vívott küzdelembe. Ebben a helyi szakértelem és a felsőbb szakhatóságokkal való jó szakmai kapcsolat is segítséget jelenthetett. A kistelepülések esetében azonban sokszor már a pályázat elkészítéséhez szükséges szellemi és financiális háttér sem áll rendelkezésre. Nagyon sok múlik z önkormányzati vezetők a polgármester személyiségén, kapcsolatrendszerén. A pályázatokhoz szükséges saját forrás előteremtése pedig a forráshiányos kistelepülések számára szinte alig megoldható feladat (Nádasdladány, Szabadbattyán). Volt olyan önkormányzati vezető, aki egyenesen a kistelepülések ellehetetlenítésének tartja a

fejlesztések pályázati rendszerét. Ahol a

kistérségi szövetségek, fejlesztési társulások agilis, jól képzett szakemberekkel működnek, ott van lehetőség pályázatokra. Azokon a kistelepüléseken, ahol nincs jó térségi együttműködés, kistérségi társulás vagy nem elég jó a társulás menedzselése, ott az önkormányzat magára marad, a mindennapi megélhetési gondok mellett nincs energia a továbblépésre. Ez csak egy szempont, ami a kistelepülési önkormányzatok hátrányos helyzetére utal, sokkal hangsúlyosabban fogalmazódott meg a forráshiány és a szakember hiány. A kistérségi szövetségekben, a kistérségi menedzserekben remélhető talán valami előrelépés, ha jók a személyi feltételek és megvan a finanszírozás hozzá. Egyértelműen látszik, hogy a kistelepülések számára az agilis kistérségi társulás húzóerőt jelenthet mind a környezetvédelemben, mind speciálisan a hulladékgazdálkodásban. Összekötő kapocs lehet a megye és a régió között. A nagyobb városok önállósága, lehetőségei szélesebbek e téren is.

4. Az önkormányzati információ-átadási módszerek, a környezettudatos életmódra való nevelés, a környezetvédelem prioritása

160

A leghatékonyabb módszer az általános vélemény szerint a gyerekek oktatása, hiszen a felnőttek a gyerekeik igényeinek, szemléletmódjának változásával szintén, közvetett módon nevelhetők. Közvetlen nevelésre a felnőtt lakosság körében nincs túl sok eszköz, hatékony módszer. Tehát a gyerekeken keresztül érhető el a legnagyobb számú célcsoport. Ez az önkormányzati vélemény egybevág a lakossági vizsgálat azon megállapításaival, hogy a felnőtt lakosság maga ugyan nem járna el környezetvédelmi összejövetelekre, akciókra, oktatásra, de a gyermekét elküldené, ha lenne ilyen. Ez viszonylag gyenge lakossági motiváltságot tükröz, de egyfajta óvatos nyitást is a környezetvédelmi kérdések felé. A kistelepülési vezetők eltérően ítélik meg a lakosság motiváltságát, van önkormányzati vezető, aki szerint csak az anyagi érdekeltség, nevezetesen a hulladékszállítási költségek csökkenése fogja megváltoztatni a szemét összetételét és mennyiségét, és rászorítani a lakosságot a szelektív gyűjtésre. A hulladék mennyiségi csökkentése nehezen befolyásolható az önkormányzat által, s különösen a kistelepülések lakóinak szerényebb kereskedelmi ellátása megnehezíti a korszerűbb, hulladék-takarékosabb vásárlást. Inkább az alacsonyabb árak jelentenek választási tényezőt, s az olcsóbb termékek sokszor korszerűtlenebbek hulladékgazdálkodási szempontból. Egy jól működő önkormányzatnak – különösen a kistelepüléseken, ahol közvetlenebb a kapcsolatrendszer – nagy szerepe van a tudatformálásban. A helyi újság, a különböző fórumok is nagy teret kapnak, mint például „Virágos porta” vagy a „Virágos falu” mozgalom (a korábbi „Tiszta udvar, rendes ház” mintájára). Szabadbattyánban például évente 20-40 tulajdonosnak adnak át dicsérő oklevelet, táblát ünnepélyes keretek között augusztus 20-án. A lakosok büszkék erre az elismerésre, és a díjazott porták példát mutatnak a környék lakosainak. Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy a jó példa is lehet ragadós. A fehérvári lakosság a környezetvédelem, a hulladékgazdálkodás terén nagyon inaktív, amit a közterületeken való szemetelés is jól példáz. Az interjúalany különösen a lakótelepi környezetet említette ebből a szempontból. A közterületek rendszeres takarítása nem hoz eredményt, nincs a jó példának nevelő hatása.

161

Székesfehérvár önkormányzata az összetett feladatoknak megfelelően strukturált szervezetet tart fenn. A különböző osztályok között azonban nincs hatékony koordináció. A környezetvédelmi osztály képviselője elismerte, hogy a város nem túl jól kommunikál környezetvédelmi ügyekben, nincs elég és rendszeres információs csatorna, nincs PR, de ezt részben visszahárítják a lakosságra, mondván, hogy „a lakosság éretlen még”. Az iskolákban, óvodákban az oktatási kérdések felügyeletét az OM látja el, a városi önkormányzatnál pedig az oktatási osztály. A környezetvédelmi és oktatási osztály között nincs párbeszéd, nincsenek közös akciók, kezdeményezések az iskolai oktatási programok bővítésére. A hulladéklerakót korábban üzemeltető cég pár évvel ezelőtt előállított egy kis népszerűsítő, ismertető füzetet, amit szétosztottak az érdeklődők, s célzottan a pedagógusok körében. A cég szervezett egy nyílt napot elsősorban az iskolások és a pedagógusok számára, s még egy rajzversenyt is meghirdettek a hulladékártalmatlanítási témakörben. Elsősorban a pedagógusok érdeklődtek, vittek iskolás csoportokat a telepre is. Az új hulladékártalmatlanító cég egyelőre azonban még nem ér rá reklámmal, ismeretterjesztéssel

foglalkozni,

de

tervezik

a

rendszeres

és

kampányszerű

ismeretterjesztést is. Az interjúba bevont települések közül Nádasdladányon működik a környezetügyért köztudottan elkötelezett Nádasdy Akadémia. Komoly, országos programjai vannak az akadémiának, nagy látogatottsággal, ami a falu számára természetesen előnyös. Az Alapítványnak jó a kapcsolata a faluval, minden programra meghívják az önkormányzatot, a lakosságot. Igaz, hogy a helyiek nem nagyon látogatják a rendezvényeket, talán mert túl „távol” álló témák vannak, s ezek a helyieket kevésbé érdeklik. De a jó kapcsolat megmutatkozik abban, hogy az önkormányzat mindig számíthat a szakmai segítségre, tanácsadásra, és a kastély rekonstrukciója is példát mutat a lakosságnak. Természetesen mindegyik helyi kezdeményezéshez szükséges külső segítség, tehát magukat a képzési anyagokat, a hatékony oktatási módszereket minden esetben szakértői testületeknek kell kidolgozniuk, amelyben egyrészt hulladékgazdálkodási szakembereknek, másrészt pedagógusoknak kell részt venniük. Az oktatási tananyagba nagyon röviden jelenleg is beépül bizonyos környezeti ismeret, környezetvédelem, de ez messze nem

162

elegendő, ezt a mai helyzet világosan mutatja. Fontos és hatékony lehet olyan programok szervezése, mint az erdei iskolák (nem csak gyerekeknek), a különböző honismereti, környezetvédelmi táborok, mert ezek a kötetlenebb, emberközeli képzési módszerek gyakran hatásosabbak.

5. Milyen segítséget várna el az önkormányzat a hatékonyabb környezeti oktatás és nevelés terén? Az iskolák, óvodák szerepét egyformán fontosnak tartják a környezettudatos életmódra való nevelésben. De nem elegendő egy-egy alkalom, hanem rendszeres oktatási program és tananyag kell, valamint természetjáró és környezetvédelmi táborok. Ezek szervezéséhez várnak segítséget és támogatást az önkormányzatok. Az erdei iskolák, természetjáró táborok ne csak a gyerekek számára legyenek hozzáférhetők, hanem közös vagy kimondottan felnőtt táborok is kellenek. Ehhez valóban anyagi támogatás is szükséges, de a hangsúly a kötetlenebb, emberközeli képzési módszereken van. Az iskolákban gyakorlati „hulladékgazdálkodási oktatásra” is ki kell térni, nem elegendő a tisztasági, erdőtisztítási falunap, a szemétgyűjtés, a papírgyűjtés, hanem például a tankertben helyet kell kapjon a helyi komposztáló, és a gyerekek ott újra megtanulhatják azt, amit a nagyszülők még tapasztalatból remekül tudtak, a természetes tápanyag visszaforgatás módszerét. Természetesen mindegyik belső kezdeményezéshez szükséges külső segítség, tehát magukat a képzési anyagokat, azok leghatékonyabb oktatási módszereit minden esetben szakértői testületeknek kell kidolgoznia, amelyben egyrészt hulladékgazdálkodási szakembereknek, másrészt pedagógusoknak kell részt venniük. A komposztálással kapcsolatban többen is említették, városi és kistelepülési vezető egyaránt, hogy nincs róla ismeret, nincs tájékoztatás, kellene szóróanyag, kellene oktatás, kellene oktatófilm és újság vagy füzet, kellene anyagi segítség a szükséges eszközök beszerzéséhez. Még kistelepülésen sincs igazán komposztálás, mert a tradicionális gazdálkodás kihalt, az állattartás visszaesett. A helyi sajtó, a helyi kábeltévé számára is hasznos lenne az ismeretterjesztő, oktató filmek sorozata, cikkek, demonstrációs anyagok. A civil szervezetekkel vegyes a tapasztalat, néha túl erőszakosak, és több kárt okoznak. De azért általában jó és fontos, a közvetlen lakossági kapcsolattartásban hatékony tud lenni. A

163

környezettudatos életmódot, a környezet ügyét népszerűsítő alapítvány (Nádasdy Akadémia) széleskörű, országos akciókat szervez, nagyon sok látogatóval, sok programmal, de a helyieket nem tudják nagyon bevonni, talán mert nem eléggé a mindennapoknak, a helyieknek szól. Sokszor inkább a városi problémákkal foglalkoznak, kicsit távolabb vannak a falutól. A gyakorlattal való nevelés terén szintén kevés történik, nincs oktatóterület, nincs olyan nem látványos, hanem mindennapra szóló ténykedés, amely példát adna. Az Akadémiának otthon adó kastélyépület felújítása már megindult a MÁG irányításával, és bár a szakmai igényesség nyilvánvaló, a forráshiány, a korlátozott keretek miatt csak nagyon lassú az előrelépés, elsősorban az épületre és az építményekre terjedt ki eddig (kastély, kapuzatok), az értékes kert felújítása terén alig van előrelépés. A települési önkormányzatok szerepe elsősorban a példamutatásban, a motiváció növelésében jelentős. Fontosak azok a kezdeményezések, amelyek a településkép javítását értékelik, díjazzák. Ilyenek szinte minden településen vannak. Szintén említésre méltóak az olyan próbálkozások, mint az önkormányzat által támogatott hulladékgyűjtési akciók. Erre jó példa Révfülöpön és Balatonrendesen, hogy az illegális hulladéklerakás csökkentése érdekébe az önkormányzat jelképes összegért biztosít gyűjtő zsákokat, amelyek ára tartalmazza az elszállítást is. Tehát a települési önkormányzatok elsősorban nem a tiltással és a szankcionálással érhetnek el eredményeket, hanem a pozitív hozzáállás támogatásával. Ezen túl a települési önkormányzatok, mint forrásszerzők is bekapcsolódhatnak a tudatformálásba, vagyis ők lehetnek a pályázatok elkészítői, koordinálói. Szintén fontos szerepük

van

a

települések

környezetvédelmi

programjának

elkészítésében

(készíttetésében), amely megadja a fő cselekvési irányokat, tehát tudatos, tervezett megvalósítást tesz lehetővé. Ebben a megyei vagy regionális szint, illetve a környezetvédelmi, természetvédelmi hatóság tud segítséget és szakirányítást adni. Mivel a kistelepüléseken nincsen mindenre kiterjedő szakértelem és erősen forráshiányos a gazdálkodás, ezért csak a konzorciális együttműködések hozhatnak igazi eredményt. A helyi média lehet fontos információforrás. Sajnos azonban a kistelepülések többsége túl kicsi ahhoz, hogy önálló televíziót vagy újságot működtessen, bár például a balatonfelvidéki térségben az önkormányzatok mintegy egyötöde – több-kevesebb

164

rendszerességgel – azért megjelentet települési újságot. Természetesen Tapolcán és Fehérváron más a helyzet, ott rendszeres adással működik a helyi televízió és rendszeres önkormányzati lap is megjelenik. A helyi média fejlesztéséhez, pl. kistérségi társulások keretén belül, lehetne támogatást kapni, az hasznos lenne. A szakember képzés és a szakember ellátás terén várnak a kistelepülések igazán segítséget. Sajnos a térségben sem ők, sem más szakemberek nincsenek, akik rendelkeznének a megfelelő tudással és hajlandóak feláldozni szabadidejüket is arra, hogy a lakosság ismereteit

bővítsék.

További

akadály,

hogy

hulladékgazdálkodás

lakossági

lehetőségeinek

a

tantervekbe

oktatása,

illetve

sem a

épült helyi

be

a

értékek

megismerése és védelme sem szerepel a tananyagokban. Ezen sürgősen változtatni kellene. A legfontosabb segítség a tananyagok fejlesztése, a pedagógusok képzése mellett legalább kistérségi szinten egy-egy szakember munkafeltételeinek biztosítása lenne. Nem lehet a környezetvédelmet csak a szakemberek, pedagógusok lelkesedésére, önkéntes munkájára hagyni, szakértőkre és a szakértelem megfizetésére is szükség van, persze ezt egy-egy kistelepülés nem vállalhatja fel. Ezentúl pedig olyan forrásszerzési lehetőségek biztosítása, illetve a kistelepülések környezetvédelmi forrásainak, kereteinek biztosítása, amelyek segítségével a fejlesztésekhez szükséges önrész is biztosítható akár a szelektív gyűjtés terén, akár a térségi hulladéklerakó építéséhez szükséges települési önrész biztosításához.

6. Javaslatok, alapelvek A lakossági részvételt erősítő oktatási stratégia alapelve a településtípustól függetlenül egységesen a kooperációs lehetőségek megteremtése, erősítése lehet. A kistelepülések, községek esetében a településközi kooperáció a szakember és forráshiány okozta hátrányok felszámolásának, csökkentésének szinte egyetlen eszköze lehet. A városok esetében az önkormányzati osztályok közötti szinten fontos az együttműködés, mert a fejlesztési keretek hatékony felhasználása csak koordinált programok alapján lehetséges, és a fejlesztések adta helyzeti előnyök is csak így aknázhatók ki. A szervezeti, személyi feltételek javítása szintén általános alapelvként fogalmazható meg. Az önkormányzatok számára kistérségi vagy projekt menedzserek nyújthatnak hatékony

165

támogatást a szakmai programok összeállításában, pályázati lehetőségek felkutatásában és a pályázatok megírásában. A lakossági részvétel a döntéshozatalban és a végrehajtásban a környezetvédelmi ügyekben szintén általános alapelv, amely az önkormányzat és lakosság, az önkormányzat és a civil szektor, illetve civil szervezetek közötti kooperáció eredményeként fejleszthető.

***

166

III. A civil társadalmi szervezetek szerepe és lehetőségei a lakossági tudatformálást segítő programok, a helyi képzések megvalósításában. (Domokos Tamás)

1. A környezetvédelmi civil szervezetek helyzete A székesfehérvári kistérség környezetvédelmi civil szervezetei közül a legjobban szervezett és legfejlettebb a Gaja Környezetvédelmi Egyesület. Több mint tíz éves múltra tekint vissza működésük, tipikus önszerveződő közösségként néhány lelkes, a környezetvédelmi problémákra érzékeny szakember kezdett szervezett formában tevékenykedni a környezetért, holisztikus szemléletmódban. Céljai között szerepel a természetes és a mesterséges környezet védelme, a környezeti nevelés, az egészséges környezet jogához fűződő érdekek képviselete, a lakossági érdekvédelem, ökológiai fogyasztóvédelem, a hiteles tájékoztatás a környezetvédelem problémáiról, illetve társadalmi akciók kezdeményezése, ilyenekben való részvétel a természeti értékek és erőforrások megőrzésére. Az állandó szakértői stábjuk korlátozott létszámú, de rendelkeznek a projektek koordinálásához szükséges önálló irodával, infrastruktúrával. A Fejér Megyei Természetbarát Szövetség (FMTSZ) is hasonló múltra tekint vissza, 1992ben alakult újra (hivatalosan az 1955-ben alakult szervezet jogutódja). Tipikus ernyőszervezet, 45 tagszervezettel a megyében. Legfontosabb céljuk a természetjárás népszerűsítése, ennek tárgyi feltételeinek biztosítása, a tagszervezetek érdekeinek képviselete. Kiemelt feladatuk a túraútvonalak karbantartása. A magas akcióhatékonysággal rendelkező Gaja és magas taglétszámmal rendelkező FMTSZ-en kívül két kisebb jelentőségű, kifejezetten zöld szervezet működik még a térségben, a Zöld Kerekasztal Társaság és a Teleki Természetismereti és Turisztikai Egyesület. A Zöld Kerekasztal Társaság tagjai székesfehérvári és fejér megyei civil szervezeteket kívánják összefogni, de gyakorlati működésük során inkább csak „akcióznak” (világnapokhoz kötődő rendezvények, a Sóstó ápolása, karbantartása.). A

167

Teleki Természetismereti és Turisztikai Egyesület egy városi gimnáziumban működő kör, tagsága ennek megfelelőn elsősorban diákokból áll (60-80 fő). Több mint tíz éve működő szervezet, mely a környezeti nevelés mellett inkább csak szabadidős, turisztikai programot szervez a tagjainak. Ehhez hasonló feladatokat lát el (táborozás, túrák szervezése, világnapokon környezetvédelmi programok) a hagyományos értékeket képviselő cserkész szövetség helyi szatellit szervezete (Magyar Cserkész Szövetség IV. kerülete), mely Fejér és Veszprém megyei csapatokat tömörít (36 csapat, 1100 tag). A városban nem kifejezetten környezetvédelmi célú szervezet, de a térség civil életében meghatározó, jól szervezett, magas hatékonysággal dolgozó NGO-k az Alba Regia Ifjúsági és Szabadidős Egyesület (ARISZ), a SZITI Szociális Egyesület által működtetett Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda (SZITI) és a Székesfehérvári Nagycsaládosok Regionális Egyesülete (SZÉNA). Ez utóbbi 1600 főt tömörít, regionális irodát tart fenn a nagycsaládosok segítésére, részükre programok, képzések, kirándulások, táborok szervezésére, tanácsadások biztosítására. Az ARISZ elsősorban ifjúsági programokat szervez, de befogadó közegként az egyesületen belül működik a Városi Biciklizés Baráti Kör ( körbe biciklizték az országot a környezeti nevelésre való figyelemfelkeltés céljából), illetve három éve rendszeresen megszervezik a „Visszaváltható Karácsonyfa” akciót, táborokat, kirándulásokat szerveznek, felkarolnak önszerveződő korosztályi közösségeket. A jól felszerelt SZITI iroda elsősorban információs központként működik (szálláshely, táborok, továbbtanulás, szociális segítőhelyek, drogprevenció stb.), de korosztályi projektekben is közreműködik, valamint aktív szerepet vállal a helyi civil szféra fejlesztésében. A város nagy létszámú lakótelepein élők potenciális célcsoportja a lakossági környezeti tudatot módosító programoknak, különösen a hulladékgazdálkodás területén, hiszen a városi kommunális hulladék jelentős része ezeken a lakótelepeken „termelődik”. Ezért került a mintába a Lakásbérlők és Lakástulajdonosok Érdekvédelmi Egyesülete. Az 1989ben alakult szervezet a társasházakat, illetve a társasházak közös képviselőit fogja össze (a társasházi törvény szerint) s bár eddig alapvetően érdekvédelmi és jogi képviseleti feladatokat láttak el, újabban képzéseket, továbbképzéseket is szerveznek a közös

168

képviselőknek, melyek közt a jövőben helyet kaphatna a lakossági hulladékkezeléssel kapcsolatos téma is. Végezetül interjú készült a Fejér Megyei Polgárvédelmi Szövetség Katasztrófavédelmi Klubhálózatának (FMPVSZ KVK) vezetőjével. A többihez képest frissen alakult egyesület (2000. május) a Katasztrófavédelmi törvény alapján oktatási és továbbképzési feladatokat lát el, illetve ha szükséges önkénteseivel részt vesz az elhárításban, károk mérséklésében (pl. tiszai árvíz, beregi újjáépítés). Több mint 500 fős tagságot tudnak mobilizálni ha szükséges, de az egyesület virtuális könyvtárral és speciális csoportokkal is rendelkezik (logisztikai, hegymászó, hőlégballon, veszélyes anyagok, Sóstó védelme). A szervezetek önkormányzati kapcsolatait tekintve a Gaja, az ARISZ és a Zöld Kerekasztal képviselője külső szakértőként vesz részt a Környezetvédelmi Bizottság munkájában, ennek megfelelően a Polgármesteri Hivatal Környezetvédelmi Irodájával is kapcsolatban állnak. Főhatóságokkal inkább csak a Gaja kerül kapcsolatba, elsősorban a lakossági érdekképviselet kapcsán. A civil szervezeteknél megjelenő lakossági problémák két forrásból táplálkoznak, a környezeti kérdésekben vagy olyan ügyekkel keresik a civil szervezeteket, amelyekkel nincs bizalmuk a hatóságokhoz fordulni, vagy pedig a hatóságnál „elakadt” ügyekkel. Jellemző, hogy az általunk megkérdezett szervezetek vezetői jó önkormányzati kapcsolatokról számoltak be, s szerintük a munkájukat ismerő szervezetek, hatóságok el is ismerik tevékenységüket. Ugyanakkor a lakosság felé az információáramlás már nehézkesebb, a velük való kapcsolattartás esetlegesebb. A térségben elérhető média a Fejér Megyei Hírlap, a Fehérvár TV, az önkormányzat által kiadott ingyenes terjesztésű havilap a Fehérvári Polgár, valamint működik három kereskedelmi rádió (Rádió 1, Fehérvár Rádió, Vörösmarty Rádió). Ezek közül a civil szervezeteknek a Fejér Megyei Hírlappal és a Fehérvár TV-vel van aktívabb kapcsolatuk. Volt olyan időszak, amikor a zöld szervezetnek állandó rovata volt a megyei napilapban. Az újság állandó közérdekű rovatában megtalálható a Gaja, a SZITI és a SZÉNA. (Korábban a Fehérvár TV-nek is volt egy 25 perces állandó környezetvédelmi műsora). Jelenleg állandó civil rovattal a Fehérvári Polgár jelentkezik, ezt elsősorban a SZITI, a Lakásbérlők

és

Lakástulajdonosok

Egyesülete

és

a

Polgárvédelmi

Szövetség

169

Katasztrófavédelmi Klubhálózata használja ki. A jobban szervezett események, rendezvények jellemzően cikkek, utólagos hírek, tudósítások formájában kerülnek a Hírlapba és nem előzetes felhívásként, így mozgósító erejük csekély. A kérdezett civil szervezet fele a leghatékonyabbnak a személyesen, informális úton terjedő információkat tartják, amikor arról van szó, hogy a lakosokat tájékoztatni kell a működésükről, tevékenységükről, szolgáltatásaikról. Ez azonban az esetek többségében inkább csak a tagok felé nyitott információs csatorna s ebből a kettősségből ered a lakosok megszólításával kapcsolatos információs deficit. A környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetekről egyöntetű vélemény a civil vezetők körében, hogy kevés van belőlük a térségben, az interjúk megerősítették, hogy gyakorlatilag csak a Gaja végez kifelé is „szolgáltató” tevékenységet, a többiek csak a saját tagságuk irányába nyitottak. A környezetvédelem tág témakörén belül egyfajta feladatmegosztás tapasztalható a térségben az érintett civil szervezetek között, bár a ritkább kommunikáció és az együttműködés hiánya miatt vannak átfedések, keresztbe szervezések még a saját belső programjaiknál is. Erősségük a helyi zöld szervezeteknek, hogy tudják hallatni a hangjukat, nem egy pozitív példa van a döntéshozatali munka érdemi befolyásolására is, továbbá politikamentesek tudtak maradni. Ugyanakkor gyengeségük, hogy a térségben élők szemléletének alakítása érdekében egyelőre nem tudnak mit tenni, s összefogás hiányában ezen a téren nem is várható javulás. Ez párosul egyfajta általános pesszimizmussal is a környezetvédelmi szervezetek súlyának megítélésben. Komolyabb szakértői háttér kizárólag a Gajánál érhető el (a tagok között van biológus, mikrobiológus, ornitológus, kertészmérnök, növényvédő szakmérnök, talajtani szakértő, hidrogeológus,

öko-toxikológus,

környezetmérnök,

agrár-kémikus,

informatikus,

agrármérnök, erdész), de nekik nincsenek mozgósítható önkénteseik, néhány aktív embertől eltekintve nincs mögöttük stabil háttér. Ahol nagy létszámú a tagság és sok önkéntessel dolgozhatnak (ARISZ, Természetbarát Szövetség, Cserkészek, Teleki, SZÉNA) ott viszont nincsenek környezetvédelmi szakemberek, „zöldvérű jogász” pedig

170

egyáltalán nincs a térségben, ezt a tevékenységet a budapesti központú Környezeti Jog és Management Egyesület (EMLA) segíti.

2. Civil környezetvédelmi programok A helyi civil szervezetek részt tudnak vállalni a környezeti problémák enyhítésében, az interjúk során elsősorban hulladékgazdálkodással kapcsolatos önként vállalt feladatokat említettek a civil vezetők. A Természetbarát Szövetség, ha találkozik illegális szemétlerakóval, azt jelzi az önkormányzatnak. A Gaja saját bevallása alapján a hulladékkezelésben és az illegális szemétlerakók felszámolásában tud a leghatékonyabban részt venni, a Zöld Kerekasztal Társaság a szelektív hulladékgyűjtést és a Sóstó védetté nyilvánítását, takarítását említette. Az ARISZ a Gaja által koordinált Tájsebészet programban, illetve lakótelepi hulladékos programokban tud szerepet vállalni, csakúgy, mint

a

Lakásbérlők

és

Lakástulajdonosok

Egyesülete.

Szintén

előkerült

a

hulladékgazdálkodás a Teleki Egyesületnél (szelektív hulladékgyűjtés a kulcsos házaknál), de náluk a hangsúly inkább a természetismereten van (vizsgálatok, bánya-rehabilitáció, tórehabilitáció). A polgárvédelmisek környezeti profilja egészen más, ők a veszélyes anyagot szállító járművek számlálásában, illetve a hőlégballonozáson keresztül a levegőszennyeződéssel kapcsolatosan tudnak problémákat jelezni az illetékeseknek. A SZITI elsősorban a zöld szervezetek közötti információáramlás segítésével járulhat hozzá a környezeti problémák enyhítését célzó projektek hatékonyságának növeléséhez. Hulladékgazdálkodással kapcsolatos problémák megoldását, javítását célzó programja a három kifejezett zöld civil szervezetnek (Gaja, Teleki, Zöld Kerekasztal) valamint az ARISZ-nak és a Polgárvédelmi Szövetség Katasztrófavédelmi Klubhálózatának van. Ezek az illegális lerakók felderítését, a szelektív hulladékgyűjtés továbbfejlesztését (pl. háztartási olajok, zsírok gyűjtése) illetve az ezekkel kapcsolatos ismeretterjesztést célozzák. Fontos szempontként jelent meg a Gaja gondolkodásában a hulladék képződésének megelőzése, a Hulladék Munkaszövetséggel van közös programjuk erre (nem sok eredménnyel próbálnak nyomást gyakorolni, hogy minél több visszaváltható üveg maradjon meg a közönség előtt).

171

Amikor egy-egy környezetvédelmi programról döntenek a térség civil szervezetei, elsősorban külső, mások által meghirdetett programokhoz csatalakoznak, a megfelelő belső (pl. tagság felől érkező) innováció és szakértelem a környezetvédelmi programok vonatkozásában korlátozott. Arra a kérdésre, hogy milyen szempontok alapján döntenek arról, hogy bekapcsolódjanak-e egy programba, azt mondhatjuk, hogy alapvetően a tagság hajlandóságától és leterheltségétől, képességeitől függ, s kevésbé a vezetők elhatározástól, szándékától. A lakossági részvétel a térség környezetminőségét befolyásoló akciókban rendkívül alacsony, nagy tömegeket nem tudnak megmozgatni még jó szervezéssel, kellő odafigyeléssel sem. A lakosság aktivitásáról – a Nagycsaládosokat leszámítva – mindegyik megkérdezett kritikusan nyilatkozott, a közzétett akciókkal kapcsolatban rosszak a tapasztalataik, nem igazán mozdulnak meg az emberek. A fiatalabb korosztály, az iskolások egyelőre fogékonyabbak, de a haszonelvűség már körükben is megjelent, nemcsak a felnőttek, a fiatalok is egyre inkább mérlegelik, hogy mi éri meg nekik (a mások által eldobott szemét összeszedésében például már ők sem partnerek). Abban egyetértenek a megkérdezett vezetők, hogy a lakossági részvétel növekedéséhez szemléletváltásra van szükség, amit az intézményes környezeti neveléssel lehet megalapozni. Ebből következően a változáshoz türelem kell, ezen túlmenően elengedhetetlennek tartják a személyes példamutatást, és az elidegenedett lakótelepen élőknek a közösségi élmények biztosítását, hogy az emberekben igény támadjon a jobb, tisztább helyi környezet iránt. A

lakosság, a civil

szektor és az önkormányzatok közötti

együttműködésre

környezetvédelmi területen a térségben két pozitív példát említettek a szervezetek, az egyik a Sóstó rehabilitációja és védetté nyilvánítása, a másik – szintén több szervezet vezetője által is említett példa – a Tájsebészet program, amiben nemcsak a lakosok, az önkormányzat és a civil szervezetek működnek együtt, hanem a szolgáltató cég is, vagyis megjelenik a profit orientált oldal is. Ennek kapcsán került elő továbbá, hogy ha pozitív élményben van részük az embereknek, és folyamatossá válik egy program, akkor be lehet vonni tartósan is a lakosokat.

172

A Tájsebészet program egyben negatív példa is, mert több helyszínen a megyében ezt az együttműködést nem sikerült megvalósítani, a Pákozd és Sukoró között évek óta működő illegális szemétlerakó felszámolásáért az önkormányzatok egyike sem tesz semmit. Kudarccal végződött a parlagfű-akció, s szintén negatív tapasztalat, hogy a lakótelepen civilek, önkormányzatok, lakosok együttműködésében telepített fenyőket ellopták.

3. Részvételi lehetőség a hulladékgazdálkodási programokban A civil szervezetek helye és szerepe a hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatokban jól körvonalazható. Mivel a hulladékkezelés hatósági feladat, melynek szigorú előírásai vannak, valamint megvannak az állami és a piaci szereplői is, a civil szervezeteknek szerepük lehet egyrészt a jogszabályok betartásának ellenőrzésében (figyelemfelkeltés), másrészt a felvilágosításban, ismeretterjesztésben (szemléletformálás, környezeti nevelés), harmadrészt pedig konkrét szervezési munkákban (pl. társasházak megkeresése, példamutatás). A hatékony hulladékgazdálkodás csak széles összefogás árán valósítható meg, ám ezt nemcsak a helyi civil társadalmon belüli összefogás hiánya nehezíti, objektív és szubjektív tényezők hátráltatják a civil szervezetek és az önkormányzat, valamint a civil szervezetek és a lakosság közötti összefogást is. A civil szervezetek és az önkormányzatok együttműködését a hulladékgazdálkodás területén nehezíti, hogy az együttműködés többnyire időleges, csupán egy-egy akcióra vonatkoznak. A folyamatos, hosszútávú együttműködés hiányának oka mindkét félben keresendő. A civil szervezetek részéről az együttműködést nehezítő objektív tényező a korlátozott humánerőforrás. A tagok társadalmi munkában dolgoznak, aminek a megszervezéséhez azonban hosszabb idő kell. Az önkormányzati oldalról inkább szubjektív tényezők nehezítik az együttműködést, a testület és a hivatali apparátus konfliktusaiban a környezetvédelmi kérdések megítélése folyamatosan módosul az egyeztetések közepette, amit a civil szervezetek egy idő után már nem is tudnak követni. A lakosság és a civil szervezetek közötti együttműködést a hulladékgazdálkodás területén nehezíti, hogy nincs rendszeresítve a kapcsolat (esetleges megkeresések kapcsán

173

találkoznak a lakossággal, újsághirdetés, felhívás révén alakul ki munkakapcsolat). A zöld szervezeteket a lakosok kevéssé ismerik, a jónak ítélt médiakapcsolatok ellenére szinte kizárólag a tagság ismeri az adott szervezeteket. Az együttműködést hátráltató szubjektív tényező, hogy van olyan szervezet, amelynek vezetője szerint a hulladékgazdálkodás kérdésében a civil szervezeteknek és a lakosságnak nincs is miben együttműködni. Természetesen a humán erőforrás probléma itt is előkerült, de ennél hangsúlyosabbnak érzik a már említett lakossági szemléletmódbeli problémákat. Az embereknek a térségben még igazából senki sem mutatta be a hulladékkezelés teljes folyamatát, a keletkezéstől a feldolgozásig, így nem is igen érzékelik a saját felelősségüket benne. A lokális környezeti problémák közül a hulladékkezelés kérdése felemás helyzetben van. Egyrészt a zöld szervezetek látják a jó szándékot, a Környezetvédelmi Felügyelőségtől a szolgáltatón át (Depónia Kft.) egészen az államigazgatásig, másrészt érezhető a lakosság bizonyos csoportjai részéről az igény, mégsem működik jól a rendszer. A hulladékgazdálkodás jelenlegi problémáiról a legtöbb civil szervezetnek a szelektív hulladékgyűjtés sikere/sikeretelensége jut az eszébe. A hulladéklerakók telepítését a többség sikeresnek ítéli, de a feldolgozás már problémás. Az összkép alapján csak részleges megoldások vannak, a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése például egyáltalán nem kap figyelmet a hulladékkezelési kérdések között. Ezzel együtt is azonban többségük bizakodó, pozitív fejleményekre számít a hulladékgazdálkodás területén, bár ebben sokszor nem látják még a saját feladatukat. A civil szervezetek szerepe a környezettudatos életmódra való nevelés terén az önképük szerint érdekes kettőséget mutat, ami egyben rávilágít némi identitási problémára is. A civil szervezetek vezetői körében ugyanis általánosan elterjedt nézet, hogy a környezeti nevelést az óvodában és az iskolában kell megvalósítani, azonban saját magukra is úgy tekintenek, mint a környezeti nevelés alappilléreire. A kettősséget a szervezetek egy része úgy kezeli, hogy speciális feladatokat jelölnek ki önmaguk számára (a problémák felnagyítása, példamutatás, rásegítés), másik részük pedig elzárkózik a tagságon kívüli környezeti nevelés elől. Az interjúkból kiderült, hogy a civil szervezetek vezetői a

174

környezeti nevelés fogalmával nincsenek tisztában, többségük csak a környezetvédelemre vonatkoztatja, s pl. a fenntartható fejlődés vagy a globális gondolkodásmód nem jelenik meg náluk.

4. Civil részvétel a hulladékgazdálkodással kapcsolatos oktatási programokban Az interjúk tapasztalatai alapján úgy tűnik, a helyi civil szervezeteknek korlátozott szerepe lehet csak az oktatási, képzési és továbbképzési programokban a hulladékgazdálkodás terén. Elsősorban a meglévő képzési programjaik ilyen irányú kibővítését, módosítását vállalná fel néhány szervezet (Gaja, Lakásbérlők Egyesülete, ARISZ). Náluk jellemző hozzáállás, hogy „amennyiben a képzésekben és a szakirodalmakban megfelelő jártasságot, szakmai szintet tudunk képviselni, és megfelelő szakmai és személyi hátteret tudunk felmutatni, a jó szándékunkon biztosan nem fog múlni, időbeni és pénzbeli lehetőségek szabhatnak korlátokat”. A gyakorlati oktatásban a táborozások idején tudnak szerepet vállalni, de van a térségben olyan zöld szakértő is, aki megfelelő felkészítés után iskolai előadások megtartására vállalkozna a program részeként. Ugyanakkor az teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a felnőtt lakosság oktatásában, képzésében (a saját tagjaikat leszámítva) nem látnak maguknak szerepet a térség zöld szervezetei. Amikor arról kérdeztük a szervezeteket, hogy mégis milyen feltételek megléte mellett tudnának részt vállalni a hulladékgazdálkodással kapcsolatos lakossági szemléletformálást célzó programokban, a zöld szervezeteknél a nem szakértő aktív tagok (tömegbázis) meglétét, a nem zöld civil szervezeteknél pedig egyértelműen a külső szakmai támogatást (folyamatos konzultáció, szakirodalom, képzés) hangsúlyozták. A jelenleg rendelkezésükre álló humán erőforrás korlátozottságát jól példázza a „főcivilek” léte, vagyis olyan aktív tagok, civil szakértők, akik egyszerre több helyi civil szervezet munkájában is részt vesznek, a személyi átfedés bizonyos szervezeteknél igen jelentős. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos lakossági szemléletformálást célzó programok számára a megkérdezettek leginkább a saját önkénteseiket (fiatalokat, belső szakértők) tudják felajánlani, de őket is ki kell előtte képezni a feladatnak megfelelően. Ezen kívül a program számára elérhető lehet a szervezetek korlátozott technikai erőforrása, amely

175

nemcsak a „mozgósítás”, szervezés részeként használható kommunikációs eszközöket és informális struktúrákat jelenti, hanem az oktatási, képzési tevékenységhez szükséges helyiségek, előadók biztosítását is. E tekintetben a legjobb helyzetben a Civil Házban működő szervezetek (pl. SZITI, FMTSZ) vannak. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos oktatási program helyi megvalósítását a térség civil szervezetei tehát a saját szakértőik kiképzése után egyelőre

a tagjaik közötti

szervezőmunkával, a profiljuknak megfelelő programokba történő beemelésével és az ezt kiszolgáló infrastruktúrával tudnák segíteni, s nem a lakosság mobilizálásával.

Összegzés Az aktív zöld szervezetek kis létszámára való tekintettel sem a programhoz szükséges szakértői gárda, sem a program „kiszolgálásához” fontos technikai eszközök (számítógép, fénymásoló, projektor stb.) nem állnak kellően magas számban rendelkezésre. Az oktatási program helyi megszervezését és lebonyolítását nehezítheti az a tényező, hogy a potenciálisan szóba jöhető nem zöld civil szervezetek mindegyike meghatározott profilú, programjaik sok esetben érintőlegesen állnak, vagy egyáltalán nem állnak kapcsolatban a környezetvédelemmel. A civil szervezetek általában véve is csak olyan új programokat, projekteket mernek felvállalni, amelyek saját szervezetük profiljával megegyezik, illetve kapcsolatban áll vele. A térségben vannak olyan szervezetek, amelyek minden újra „kaphatóak”, de ezeknél a program professzionális lebonyolításához nélkülözhetetlen szakmai háttér hiánya miatt a kivitelezés lehet problémás. Az oktatási program megvalósítását a jelenlegi állapotok szerint a fentebb felsorolt okok miatt a térségben csakis több civil szervezet bevonásával és szoros együttműködésével tartom elképzelhetőnek. Ehhez azonban alapvető, hogy a szervezetek közötti akadozó információáramlás javuljon. (Ez a térségi civil problémák kiindulópontja a projektek túlnyomó részében.) A civil szervezetek tagságában, önkénteseik körében megvannak azok az agilis, szakmai szempontból is alkalmas egyének (szakértők, főiskolások, egyetemisták) – ha kevesen is -, akikre építve be lehetne indítani az oktatási programot. Objektív hátráltató tényező lehet

176

azonban ezen emberek időbeni korlátai (mennyi időt tudnának fordítani munkájuk mellett, szabadidejükből az ilyen irányú programokra), más projektekben való leterheltségük. A lakosság bevonása valóban nehéz, de a civil szervezetek „holdudvarába” tartozó lakosokon, állampolgárokon keresztül – az ő képzésükkel, oktatásukkal kezdve – ezt a folyamatot el lehetne indítani.

***

177

IV. A hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati bevezetéséhez szükséges lakossági részvételt elősegítő oktatási stratégia és program alapelvei az önkormányzatok számára (Csobod Éva)

1. Az oktatási stratégia és program alapelveit meghatározó háttér és környezet A javasolt oktatási stratégia és program alapelvei az adott szociológiai kutatásra épül, amelynek az volt a célja, hogy a 2000.évi XLIII. Hulladékgazdálkodásról szóló törvény gyakorlati bevezetéséhez szükséges lakossági részvételt elősegítse, segítséget nyújtva ezzel az önkormányzatok számára a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogató részvételével. 1. 1. A törvényi háttér: A törvényi hátteret a 2000. évi Hulladékgazdálkodási Törvény biztosítja, amely megfogalmazza •

a hulladékgazdálkodás alapelveit, általános szabályait,

•

a gyártó, a forgalmazó, a fogyasztó, a hulladéktermelő kötelezettségeit.

A törvény részletesen leírja •

a hulladékkezelést, a hulladékhasznosítás és ártalmatlanítást,

•

a települési önkormányzatok kötelezettségeit.

A törvény rendelkezik a hulladékgazdálkodási tervek különböző szintű készítéséről, amely a törvény

gyakorlati

bevezetésének

alapja,

s

amelyet

összehangol

a

Nemzeti

Környezetvédelmi Programmal, s egyéb terület és településfejlesztési programokkal. A törvény a hatósági hatáskörök leírása mellett •

részletesen szabályozza az állampolgárok részvételét a hulladékgazdálkodásban,

178

•

megjelöli a hulladékgazdálkodással kapcsolatos képzés és nevelés szükségességét valamennyi oktatási intézményben, a Nemzeti Alaptantervben.

A hulladékkezelés a település lakosságának, az önkormányzatnak, a szolgáltatónak, a hasznosítást végző vállalkozónak közös ügye. Az egyes szereplők feladatainak, szerepének tisztázása alapozhatja meg a működtetés megtervezését és gyakorlati megvalósítását. A települések helyi sajátosságai a konkrét hulladékkezelés gyakorlati megvalósítását befolyásolják, amelyhez helyi ismeretek, a helyi szereplők aktív részvétele, üzleti befektetések, a rendszer működésének folyamatos ellenőrzése szükséges.

Tájékoztató,

ismeret-átadási,

oktatási,

nevelési

programok

kialakítása

nélkül

a

hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati bevezetése nem lehetséges. A jelen javaslat az oktatási stratégia elveinek meghatározásával nyújt segítséget az önkormányzatoknak és Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak. 1.2. A kutatási háttér és környezet •

A törvényi háttér azt mutatja, hogy a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati bevezetésében az önkormányzatnak, a lakosságnak, a szolgáltatást ellátó vállalkozóknak egymáshoz kapcsolódó feladata és kötelezettsége van.

•

A szociológiai kutatásban fontosnak tartottuk az oktatási stratégiai alapelveinek meghatározásához a különböző társadalmi csoportok, a lakosság, az önkormányzat, a civil szervezetek véleményének ismeretét a törvénnyel, s annak gyakorlati megvalósításával kapcsolatban, valamint a helyi feltételek ismeretét.

•

Az oktatási program stratégiájának kidolgozása, a tartalmának, résztvevők körének, a lehetséges módozatainak felvázolása a különböző társadalmi csoportokkal kapcsolatos vizsgálatokra épül, amelyben a kutatás egyes társadalmi csoportjaira épülő elemei megerősítették, ill. módosították egymást.

179

2. Javaslat az ismeretátadási, oktatási stratégia és program alapelveire 2.1. A hulladékgazdálkodási törvény alapelveiből következő tartalmi elvek az oktatási stratégiához: A hulladékgazdálkodási törvény alapelvei a fenntartható fejlődés prioritásaira épülnek, amely a •

jövő generációk lehetőségeinek biztosítását,

•

a

természeti

erőforrásokkal

való

fenntartható

gazdálkodást

(az

energia,

nyersanyagfogyasztás optimalizálását, a fogyasztás csökkentését, a felhasználás hatékonyságának növelését, a hulladék mennyiségének csökkentését, az anyagok életciklus elemzésének fokozott figyelembe vételét jelenti), •

az emberi egészséget,

•

a környezetet veszélyeztető hulladéktermelés mérséklését (különös tekintettel a veszélyes hulladékra) kiemelten kezeli.

A törvény célja az alapelvekből következik, a termelő- a vásárló/lakosság-szolgáltató/vállalkozó-önkormányzathulladékfeldolgozó/kezelő együttműködésére építő hulladékkezelés bevezetése.

Tehát ebben az esetben a kulcsszó az együttműködés, amelynek önkormányzati szinten kell a gyakorlatban megjelenni. A kistelepülések esetén valószínűleg ehhez még hozzáadódik a települések, a településeket összefogó önkormányzati társulások kooperációja. A törvény célul tűzi ki a hulladékkezelésért felelős települési önkormányzatok környezettudatos hulladékgazdálkodási programjainak fejlesztését, amely tartalmazza a lakosság

szemléletformálását

a

hulladékgazdálkodás

alapelveinek

gyakorlati

megvalósításában. A hulladékgazdálkodási alapelvek: megelőzés, elővigyázatosság, a megosztott felelősség elve, gondoskodás elve, szennyező fizet elv, közelség, ..fokozatosság, példamutatás,

180

költséghatékonyság. Ezen alapelvek ismerete fontos minden szereplő számára, aki érintett a hulladékgazdálkodásban. A törvény tehát arra ösztönzi az önkormányzatokat, hogy keressék a módját a lakossági szemléletformálási programok kidolgozásának. A jelen javaslat ehhez a munkához nyújt segítséget. 2.1.1. A törvényi alapelvekből következő szempontok a lakossági szemléletformálási stratégiához: 1. lakossági részvétel szükséges a települési szilárd hulladék minimalizálására és kezelésére, 2. lakossági oktatás, elméleti és problémaorientált gyakorlati ismeretátadás szükséges a hulladékgazdálkodási elvekről, s azok gyakorlati megvalósításáról, 3. környezeti értékek megismertetése, tudatosság, a konfliktuskezelés megjelenítése szükséges az oktatási programban, 4. a lakossági cselekvőképesség megteremtése kulcsfontosságú a hulladéktörvény bevezetéséhez, amelyhez megfelelő ismeretek, motiváció, a cselekvésre ösztönző szociális környezet szükséges, 5. az egyéni felelősség megjelenéséhez, a tudatos egyéni cselekvés feltételeinek megteremtése szükséges, amely a helyi lakosság többi tagjával együttműködve történhet, 6. együttműködési

készség

kialakítása

a

szolgáltatóval/szállítóval,

az

önkormányzattal, egyéb érdekcsoportokkal, a médiával, esetenként a hulladék feldolgozóval szükséges, 7. a hulladékkezelésben való részvétel, a hulladékkezelés helyi jellegének alakítását és folyamatos értékelést tesz szükségessé, 8. a jövőirányultság, a változás szükségességének és folyamatának megértése a környezet, a társadalom, a gazdaság fejlődése szempontjából alapvető fontosságú. 2.1. 2. Társadalmi, térségi és helyi szempontok az oktatási stratégia alapelveihez:

181

A lakossági szociológiai vizsgálat eredményei és iránymutató szempontjai az oktatási stratégia számára a következő módon jelennek meg: A szociológiai vizsgálat eredményei, (lásd bővebben Ferencz Zoltán fejezetében) amelyek hatással lehetnek az oktatási program stratégiájának kidolgozására a következők voltak: •

környezeti problémaérzékenység,

•

fogyasztási szokások, hulladékkezelés,

•

felelősség, szabályozás kérdése a hulladékgazdálkodási törvényben,

•

információáramlás az egyes térségekben,

•

a lakossági részvétel, települési kapcsolatok.

A kérdés az, hogy az említett területek vizsgálatának eredményei milyen hatással lehetnek az oktatási stratégiára. a./ A környezettel, hulladékgazdálkodással összefüggő oktatási, képzési programok kidolgozása szempontjából a lakosság problémaérzékenysége, a környezeti kérdésekkel kapcsolatos attitűdje meghatározó lehet. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a problémaérzékenységet a település jellege, a vagyoni helyzet, az életkor és az iskolai végzettség befolyásolja. A két térség közül a tapolcai térségben valamivel nagyobb a környezeti érzékenység, •

Mindkét kistérségben megállapítást nyert, hogy a környezeti kérdések iránti érzékenység nem önmagában, hanem egyéb társadalmi-gazdasági problémákkal együtt jelentkezik. Ez a tény két dologra világít rá. Egyrészt a helyi lakosságot érintő társadalmi-szociális problémák létére, másrészt az oktatási stratégia szempontjából a komplexitás megjelenítésére ad lehetőséget, amely nem valószínű, hogy a lakosság döntő többsége számára nyilvánvaló.

•

A környezeti problémák közül a helyi szintű problémák iránti érdeklődés a legintenzívebb. Mindez jó motiváló erő lehet a helyi értékek megismerésére és megtartására, a lakosság bevonására a helyi környezetvédelmi programokba, amelyre a tapolcai térség nyitottabbnak mutatkozik.

182

•

Mindkét térségben a közlekedés okozta levegő és zajszennyezést, ill. az illegális hulladéklerakást jelölték meg a legfőbb helyi környezeti problémaként. A tapolcai térségben a hulladékprobléma, a székesfehérvári térségben a közlekedésből származó környezeti gond szerepel az első helyen.

•

A

hulladékhelyzet-környezeti

érzékenység

a

környezetbarát

életmód

vonatkozásában mindkét térségben az értékrangsor vége felé foglal helyet.

A

vásárlási szokások megváltoztatása a szemléletváltozással függ össze, amelyhez környezeti érzékenység és cselekvőképesség szükséges, ez csak a környezet iránt leginkább érzékeny lakosoknál jelentkezik. Ezen a területen a megfelelő információ

eljuttatása

az

állampolgárokhoz

a

feltétele,

bármilyen

szemléletformálási, oktatási programnak. Milyen tényezők befolyásolják a vásárlókat? A kutatás szerint a napi vásárlási szokásokat leginkább a termék ára és a termék minősége befolyásolja. Ebből a szempontból a tapolcai kistérség hátrányosabb helyzetben van, az olcsóbb termékeket vásárolva nem foglalkoznak a termékek környezetbarát jellegével. A termék csomagolásának környezetbarát jellege, annak hasznosíthatósága nem meghatározó szempont a vásárlások során. Mindez a környezetvédelmi információk terjesztésén túl komplex ismeretátadási, szemléletformálási program szükségességet veti fel az oktatási stratégia szempontjából. b./ A felelősség, szabályozás kérdésében a települési szilárd hulladék mennyiségi növekedéséért a megkérdezettek mindkét térségben, s főként a székesfehérvári kistérségben, a termékek gyártóit tartják felelősnek ill. a lakosságot, legkevésbé az önkormányzatot, ill. az államot. A települési szilárd hulladék elhelyezésének felelőseként az önkormányzatot jelölték meg a megkérdezettek nagy számban, s egyben kifejezték elégedettségüket a hulladékszállítást végző vállalkozókkal kapcsolatban. Mindez a rendszer jó működtetésére utaló jel.

183

•

A hulladék mennyiségének csökkentéséhez az egyes térségekben két eszközt jelöltek meg, az oktatást, nevelést a legfontosabb szemléletformáló eszközként, míg a cégek vonatkozásában a megfelelő büntetések kiszabását.

•

A hulladékszállítás költsége a hulladékszállítási díjban vagy a kommunális adóban jelenik meg. A díj megítélésében mindkét térségben bizonytalanság tapasztalható. A díj összegével nagyjából elégedettek. Igazából nincs összehasonlítási alapja a lakosságnak az aktuális díjak nagyságát illetően.

•

A szelektív hulladékgyűjtés kérdésében a hulladékudvarok hatékony működtetését, a helyi komposztálótelep létesítését, megfelelő információáramlást, gyakoribb lomtalanítást vetették fel a válaszadók, összekapcsolva a helyi vállalkozások és az önkormányzatok feladataként. Mindez azt jelzi, hogy van igény a szelektív hulladékgyűjtésre a két térség lakosai részéről, de valószínűleg a megfelelő infrastruktúra, a hatékony működtetés, a megfelelő információk eljuttatása hiányzik, amely főként a tapolcai térségben fogalmazódott meg.

Az állam feladataként jelölték meg •

az önkormányzati források növelését,

•

a mindkét térségben gondot okozó illegális hulladéklerakó helyek megszűntetését.

Az önkormányzat feladatköréhez rendelték •

a civilek támogatását,

•

helyi szigorító jogszabályok megalkotását.

Mindez azt jelzi, hogy az állampolgárok tisztában vannak a feladatkörökkel a hulladékgazdálkodás gyakorlatát illetően, ugyanakkor a támogatási források növelését és a civil társadalom nagyobb mértékű bevonását szükségesnek tartják. Az utóbbi a civil mozgalmak fontosságának elismerését is megfogalmazza, amely az oktatási stratégia szempontjából kiemelt kérdés. A civilek az adott településen, a térségben az érdekképviseletet, az információhoz való hozzájutást, a döntéshozatalban való részvételt tudják ellátni, s a szemléletformálási programban is fontos szerepük lehet.

184

c./ A megfelelő információ áramlás alapfeltétele a környezettudatos magatartás kialakításának, az oktatásnak, nevelésnek. Mindkét térségben a helyi újságok a leghatékonyabb eszközei a környezeti információ áramlásának. A tapolcai térségben a szórólapok, a helyi televízió, a székesfehérvári térségben a helyi rádió és televízió a legfontosabb tömegkommunikációs eszközök. Mindez azt jelzi, hogy a média bevonása a szemléletformálása programba szükséges, esetleg társítva a média ismereteit is befolyásoló oktatási programokkal. •

A média helyi jellege miatt fontos és hatékony eszköz lehet az önkormányzatok helyi hulladékgazdálkodási terveinek megvalósításában, a lakossági részvételt elősegítő

oktatási,

szemléletformálási

programokban.

Ehhez

hatékony

kommunikációs stratégia kidolgozása szükséges az önkormányzatok részéről, hogy milyen információt, milyen módon, kinek a részére akar eljuttatni. •

A személyes kommunikáció az információszerzésben a tapolcai térségben kiemelkedő, számottevő mértékű a székesfehérvári térségben is. Ezt a tényt valószínűleg a civil szervezet fel tudják használni a környezeti szemléletformálási programok közvetítésére, mivel ők szinte napi kapcsolatban állnak a civil lakossággal.

•

A vizsgálat szerint tény az, hogy a környezeti információ nem befolyásolja jelentősen a két térségben élők életét. Azok, akik a környezettel kapcsolatos információkat fontosnak tartják, azok azt felhasználják gyermekeik nevelésében. Ez a tény arra irányítja a figyelmet, hogy a nagyobb környezeti érzékenységgel rendelkező felnőttekben egyfajta jövőirányultság van, s a környezeti oktatást, nevelést

tartják

hosszútávon

hatékony

módszernek.

A

siker

zálogát

a

gyermekeikben látják. d./ Társadalmi részvétel, az érdekképviselet megítélésében eltérő a két kistérség. A székesfehérvári térség radikálisabb a környezeti ügyeket érintő érdekérvényesítésben. Mindkét térség, szerencsés módon, a konszenzuson alapuló megegyezést tartja megfelelőnek a társadalmi konfliktusok megoldásainál.

185

•

A civil szervezetek működésének megítélése eltérő a két térségben, pozitívabb a tapolcai térségben. A környezetvédelmi civil szervezetek feladataként az információ közvetítését, a figyelemfelkeltést, az oktatásban, szemléletformálásban való részvételt jelölték meg.

186

2.1.3. Az önkormányzati érdekeltség és lehetőségek, a civil társadalmi szervezetekre való támaszkodás lehetőségei: Az önkormányzati vizsgálat eredményei és javaslatai az oktatási stratégia számára: Az

önkormányzatok

véleménye

a

hulladékgazdálkodási

törvény

gyakorlati

bevezethetőségéről: a./ A törvény céljaival, a szerepkörökkel, a feladatmegosztással az önkormányzatok többnyire egyetértenek, hiányosságként a termékdíj-rendszer szabályozását, a szelektív hulladékgyűjtés háttéripari feltételeinek kialakítását jelölték meg. A törvény igazából nem hozott egyelőre alapvető változást az önkormányzatok számára, de lehetőséget nyújt a szolgáltatókkal korábban megkötött szerződések megújítására. Az igazi változást a törvényből adódó célterületek teljesítése hozhatja az önkormányzatok számára, pl. a szelektív hulladékgyűjtés területén. b./ A kistelepülések gazdasági lehetőségeit korlátozottan jelölték meg a tapolcai térségben, s ez a gazdaságosan működtethető szelektív hulladékgyűjtést hátráltatja annak ellenére, hogy a környezeti motiváltság ebben a térségben erősebb. A Székesfehérváron működő szelektív hulladékgyűjtés minőségi fejlesztése szükséges lenne, a rendszer jól bejáratódott. A szelektív hulladékgyűjtés Székesfehérváron viszonylag jól működik (10 éve került bevezetésre), a törvény előírása a szerves hulladékok arányára a helyi lerakón jól teljesülhet, kevésbé a csomagolóanyagokra. •

Gazdasági

ösztönzők

kellenének

a

szelektív

hulladékgyűjtéshez

és

a

hasznosításhoz. Emellett a települési társulások hatékony működése is alapfeltétel. A

szelektív

hulladékgyűjtésre

vonatkozó

törvényi

előírások

gyakorlati

megvalósítása csak új ösztönzőkkel valósulhat meg. •

Az

önkormányzatok

különböző

cégekkel

és

társulásokkal

végeztetik

a

hulladékgyűjtést és lerakást, akik kulcsfontosságú szerepet töltenek be a korszerű hulladékgazdálkodásban. Itt a lakossági és önkormányzati vizsgálat egybevág, általában elégedettek a szolgáltatókkal mindkét térségben, ez azt jelzi hogy jó az együttműködés.

187

c./ Környezettudatossági program indítását szükségesnek tartja mindkét térség a szelektív hulladékgyűjtés a hulladékudvarok használta, az illegális hulladéklerakás elkerülése érdekében. Az alvó kistérségek gazdaságilag hátrányban vannak, az önkormányzatok nem képesek új beruházásokra. A hulladékszállítási díj sem ösztönző a lakosság számára, a hulladék térfogata után fizetnek a tapolcai térségben. Megoldás a vásárlási szokások megváltoztatását célzó hatékony ismeretterjesztés, oktatás lehetne. A tradicionális falusi gazdálkodás ismételt elterjesztése is kívánatos lenne a komposztálással a tájhasználati funkciókkal. d./ Forráshiányosak mindkét régió kistelepülései a magasabb környezetminőségi igények fedezése szempontjából, pl. korszerű regionális hulladéklerakóhoz való csatlakozásuk lehetősége korlátozott. Talán helyi forrásokból és helyi összefogással

a szelektív

hulladékgyűjtés segít ezen a helyzeten, s kevesebb hulladék lerakására lesz szükség. Az önkormányzat információ-átadási módszerei, környezettudatos életmódra nevelés a./ Az információ-átadás a helyi újságokban és a helyi fórumokon kap teret a jól működő önkormányzatoknál, amely a környezeti szemléletformálás egyik eszköze. A helyi sajtó, a helyi TV fontos információforrás, az önkormányzatok szerint ők is terjeszthetnék

a

tájékoztató

anyagokat,

pl.

a

komposztálásról,

a

szelektív

hulladékgyűjtésről. Ez gyors és hatékony információforrás lehet. Székesfehérvár térségében a korszerű környezetvédelmi tájékoztatás tudná motiválni a lakosságot, valamint az önkormányzat környezetvédelmi és oktatási osztályának összehangolt munkája kezdeményezésekben, akciókban. A lakossági felmérés is a fentieket támasztja alá. Az információ-átadás hatékony működéséhez az önkormányzatnak egy kommunikációs stratégiát kellene kidolgozni, s megvitatni a médiával ill. az aktív társadalmi, környezetvédő szervezetekkel. b./ A kistelepülési vezetők abban hisznek, hogy a lakosság anyagi érdekeltségen keresztül motiválható, a hulladékszállítási költségek csökkenése tudná rászorítani a lakosságot a szelektív hulladékgyűjtésre. Mindezt a lakossági felmérés nem erősíti meg, illetve

188

differenciáltabb szempontokra mutat rá de valószínű, hogy az anyagi érdekeltség motiváló erő lehet. Egyes települési önkormányzatok az önkormányzati példamutatást tartják motiváló erőnek a lakosságra nézve. c./ Általános önkormányzati vélemény az, hogy a gyerekek oktatása kulcskérdés, ők motiválni tudják a szüleiket, a felnőtt lakosságot a korszerű környezetvédelmi szemléletre. A rendszeres óvodai, iskolai oktatást, környezettudatos életmódra való nevelését kiemeltnek tartják az önkormányzatok, a hulladékkal kapcsolatos gyakorlati oktatás mellett. A szakmaiságot, a szakértői testületben jelölik meg, akik az oktatási anyagok kidolgozásához nélkülözhetetlennek. •

A

felsőoktatási

intézmények

bevonásának

gondolatatát

felvetődött

az

önkormányzatoknál a szakemberhiány pótlására. A kistelepülések a megfelelő hulladékgazdálkodási szakemberek hiányával küzdenek. •

Az önkormányzatok néhány kisebb településen a civil szervezetek szerepét emelték ki a képzési anyagok, oktatási módszerek közvetítésében, de őket is hulladékgazdálkodási

szakembereknek,

pedagógusoknak

kell

támogatni

munkájukban. A fenti javaslatok alapján szükséges kiválasztani az oktatási program alkotóit, a tananyagfejlesztőket, s az oktatási program közvetítőit. Úgy tűnik egy kiemelt társadalmi csoport nem tudja az alkotói szerepet betölteni, környezetvédelmi szakemberek, felsőoktatásban dolgozó tanárok, s a civil szervezetek együttműködésére lenne szükséges az oktatási program kidolgozásához, természetesen önkormányzati részvétellel. Az oktatási program közvetítése a felsőoktatás és a civil szervezetek együttműködésével képzelhető el. Önkormányzati javaslat a lakossági részvételt erősítő oktatási stratégia alapelveire: 1. a kooperációs lehetőségek megteremtése az egyes szereplők között, 2. koordinált programok indítása az önkormányzatok részéről, melynek része az oktatás,

189

3. szervezeti, személyi feltételek javítása, kistérségi projekt menedzserek bevonása a szakmai munkába az önkormányzatoknál, 4. a lakossági részvétel javítása a környezetvédelmi ügyekben, a döntéshozatalban, 5. az önkormányzat és a civil szektor együttműködésének fejlesztése.

2.1.4. A civil társadalmi szervezetekkel végzett vizsgálat eredményei és javaslatok az oktatási stratégia számára: A székesfehérvári térségben kevés számú környezetvédelmi célú társadalmi szervezet működik, de mellettük számos, társadalmi, szociális kérdésekkel foglalkozó szervezet tevékenykedik. A vizsgálat tíz, a székesfehérvári térségben tevékenykedő civil szervezet vezetőjével készült interjúra épül. A kutatás arra a kérdésre keresett választ, hogy a civil szervezetek milyen módon tudnak részt venni a lakossági szemléletformálást célzó programok fejlesztésében és közvetítésében.

190

A környezetvédelmi civil szervezetek helyzete: a./ A legfejlettebb és legjobban szervezett civil szervezet a székesfehérvári térségben a Gaja Környezetvédelmi Egyesület, amely lakossági környezeti érdekképviseletet lát el, hiteles környezetvédelmi tájékoztatást nyújt, társadalmi akciókat szervez a természeti értékek és erőforrások védelmére, ill. részt vesz a térség környezeti nevelési programjainak szervezésében.

A

Gaja

potenciálisan

motivált

szervezet

a

szemléletformálási

programokhoz. •

Az egyesületben a személyi és technikai feltételeiket tekintve projektek koordinálását tudják elvégezni, állandó szakértőik segítségével. Három másik környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezet is érdekképviseletet lát el, szabadidős programokat és környezetvédelmi akciókat szervez.

•

Egyéb, a térségben működő civil szervezetek tevékenysége a térség civil életében ugyancsak meghatározó, pl. egyik mint információs központ és tanácsadó szervezet működik (SZITI) a fiatalok számára, vagy egy másik a lakótelepeken élők érdekvédelmét látja el, jogi képviseletet tart fenn, képzéseket és továbbképzéseket is szervez. Témái között a lakossági hulladékkezeléssel kapcsolatos téma is helyet kap.

•

Az önkormányzati kapcsolata néhány szervezetnek kifejezetten jó, a külső szakértőként részt vesznek a helyi Környezetvédelmi Bizottság munkájában. Van olyan szervezet, amely érdekképviseleti szerepet tölt be a főhatóságoknál. Mindez rangot, lakossági elismertséget ad a szervezeteknek.

•

A civil szervezetek kapcsolat a médiával jónak mondható, a Megyei Hírlap és a helyi TV esetében Székesfehérváron. Az ingyenes terjesztésű havi lap a Fehérvári Polgár civil rovattal is rendelkezik. A civilek a leghatékonyabbnak a személyes informális úton terjedő információkat tartják, a lakosok tájékoztatását így tudjak leghatékonyabban ellátni. Mindez egybeesik a lakossági felmérés eredményeivel.

Civil környezetvédelmi programok:

191

a./ A civil szervezetek számos környezetvédelmi programban látják a részvételi lehetőségeiket, s hajlandóság, a motiváció is megvan bennük. E részvételi lehetőség területei: •

az illegális szemétlerakók felszámolásában való részvétel, (a lakossági felmérés szerint ez az egyik legnagyobb gond)

•

szelektív hulladékgyűjtés bevezetése és fejlesztése, (ezt a lakossági felmérés megerősíti, ill. a törvény előírja)

•

zöld szervezetek közötti információáramlás, (általában a társadalom különböző csoportjai közötti információáramlást jelölik meg az önkormányzatok, ill. a lakosság)

•

a környezeti problémákat enyhítő projektek kifejlesztése,

•

ismeretterjesztés,

hulladékképzést

megelőző

program

a

Hulladék

Munkaszövetséggel. b./ A civil szervezetek alapvetően fontosnak tartják a lakossági részvételt elősegítő, a környezetminőséget befolyásoló akciók szervezését, ezeknek ma nincs nagy tömegbázisa, a mostani programok nem mozgatnak meg tömegeket. c./ A civil szervezetek szemléletváltást tartanak szükségesnek a lakossági részvétel növeléséhez, amelyet véleményük szerint intézményes környezeti neveléssel lehetne megalapozni. Ez a javaslat egybeesik az önkormányzatok véleményével. d./ A lakosság, a civil szervezetek, az önkormányzatok együttműködését kiemelkedően fontosnak vélik a környezetvédelem területén, amelyben katalizátorszerepet tudnak vállalni. Mindez a Hulladékgazdálkodási Törvényben is fontos feltételként jelentkezik a törvény gyakorlati megvalósítását tekintve.

192

A civil szervezetek részvételi lehetősége a hulladékgazdálkodással kapcsolatos programokban: A hulladékkezelés szigorú előírások szerint történő hatósági feladat, a civil szervezetek szerepe a saját megfogalmazásuk szerint a következő lehet: a./ ellenőrző szerep a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok betartásában, b./ információközvetítés, ismeretterjesztés, szemléletformálás, c./ a lakosság mobilizálása, szervezési munkákban való részvétel.

Problémák: •

Nehézségek merülhetnek fel a hosszú távú együttműködések és programok esetén: a civil szervezeteknél dolgozó szakemberek korlátozott száma miatt, s a nem rendszeresen működő lakossági-civil kapcsolatok miatt.

•

Ezeken a nehézségeken a civilek a különböző képzési programokba történő bekapcsolódással, ill. a lakossági-civil kapcsolat építését szolgáló programok fejlesztésével (pl. rendszeres fórumok tartása) tudnának segíteni.

Következtetés: Az eddigiekből az a következtetés vonható le, hogy a civil szervezeteknek van helye a lakossági szemléletformálási programokban, amelyhez valószínűleg több szervezet együttműködése szükséges. Az nem kétséges, hogy az információ közvetítésében, a lakosság bevonásában, motiválásában fontos szerep jut számukra mindkét térségben. A lakossági felmérés és az önkormányzati vizsgálat mindezt megerősíti, a lakosság elfogadja a civil szervezeteket, mint számukra fontos információk közvetítőit, és az önkormányzat számít a civil szervezetekre az együttműködésben. 2.1.5. A lakossági, önkormányzati, civil szervezetekkel végzett vizsgálat alapján további javaslat az önkormányzat oktatási stratégiájának elveihez:

193

2.1.1.pontban szerepelnek a Hulladékgazdálkodási törvényi alapelvekből következő szempontok az önkormányzatok lakossági szemléletformálási stratégiához. Ezek a következők: 1. lakossági részvétel szükséges a települési szilárd hulladék minimalizálására és kezelésére, 2. lakossági oktatás, elméleti és problémaorientált gyakorlati ismeretátadás szükséges a hulladékgazdálkodási elvekről, s azok gyakorlati megvalósításáról, 3. környezeti értékek ismerete, tudatosság, konfliktuskezelés megjelenítése szükséges az oktatási programban, 4. a lakossági cselekvőképesség megteremtése kulcsfontosságú a hulladéktörvény bevezetéséhez, amelyhez megfelelő ismeretek, motiváció, a cselekvésre ösztönző szociális környezet szükséges, 5. az egyéni felelősség megjelenéséhez, a tudatos egyéni cselekvés feltételeinek megteremtése szükséges, amely a helyi lakosság többi tagjával együttműködve történhet, 6. együttműködési

készség

kialakítása

a

szolgáltatóval/szállítóval,

az

önkormányzattal, egyéb érdekcsoportokkal, a médiával, esetenként a hulladék feldolgozóval szükséges, 7. a hulladékkezelésben való részvétel, a hulladékkezelés helyi jellegének alakítását és folyamatos értékelést tesz szükségessé, 8. a jövőirányultság, a változás szükségességének és folyamatának megértése a környezet, a társadalom, a gazdaság fejlődése szempontjából alapvető fontosságú. Ehhez az önkormányzati javaslat a lakossági részvételt erősítő oktatási stratégia alapelveire számos elemében megerősíti a fentieket. 1.#

a kooperációs lehetőségek megteremtése az egyes szereplők között,

2.#

koordinált programok indítása az önkormányzatok részéről, melynek része az oktatás

194

3.# szervezeti, személyi feltételek javítása, kistérségi projekt menedzserek bevonása a szakmai munkába az önkormányzatoknál, 4.#

a lakossági részvétel javítása a környezetvédelmi ügyekben, a döntéshozatalban,

5.# az önkormányzat és a civil szektor együttműködésének fejlesztése.

Megerősítő elemek: 1#, 5# megerősíti az hulladékgazdálkodásban érintett szereplők közötti együttműködési lehetőségek javításának szükségességét, 4# megerősíti a lakossági részvétel szükségességét Új elemek: 2# és a 3#, amelyek •

új koordinált programok indítására hívják fel a figyelmet az önkormányzatok, amelynek része az oktatás szemléletformálás, s ebben a civil szervezetek, felsőoktatási intézmények partnerek lehetnek

•

az önkormányzatban dolgozók szakmai képzésének szükségességére utalnak

Mindezek mellett szervezeti változtatásokra is szükség lenne, tűnik ki a javaslatból. A civil szervezetek bevonását az oktatási stratégiába mint közvetítő, motiváló erőt, a kutatás előzetesen feltételezte, s mindezt az interjúk eredményei is megerősítik. A civil szervezetek részvételi lehetősége a hulladékgazdálkodással kapcsolatos programokban: a./ ellenőrző szerep a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok betartásában, b./ információközvetítés, ismeretterjesztés, szemléletformálás, c./ a lakosság mobilizálása, szervezési munkákban való részvétel. A megállapítások szerint a civil szervezetek, mint szereplők, aktív résztvevői lehetnek az önkormányzatok lakossági részvételt elősegítő oktatási programjainak kidolgozásában, az

195

információterjesztésben, s részben a programok infrastrukturális

korlátok

miatt

a

civil

lebonyolításában. Személyi és

szervezetek

részvétele

egy

kooperatív

együttműködésben képzelhető el. Ennek a módozatait keresni kell. Az felsőoktatási intézmények bevonása az oktatási program kidolgozásába is felmerült a vizsgálódás során, ez az elem is további megvitatást igényel. Javasolt újabb szempont az önkormányzati oktatási stratégiához: 1## a civil szervezetek részvételének biztosítása. A lakossági szociológiai vizsgálat arra hívja fel a figyelmet, hogy a társadalmi, földrajzi, térségi és helyi szempontok meghatározóak a Hulladékgazdálkodási Törvény gyakorlati bevezetésében, s a szükséges lakossági szemléletformálási program elkészítésében.

196

A lakossági vizsgálat alapján további javaslatok az oktatási stratégia alapelveihez: 1### a térségi, helyi szempontok érvényesülése a lakossági oktatási programokban alapvetően szükséges, tartalmi és módszertani szempontból egyaránt, 2### a térségi, helyi média, helyi újságok, TV bevonása a lakossági szemléletformálási programok kidolgozásába és közvetítésébe szükséges, 3### a szelektív hulladékgyűjtés helyi működtetése és a lakossági részvételt segítő információs anyagok készítése építsen az önkormányzatok, a vállalkozók és a média együttműködésére, 4### a környezeti problémák komplexitásának közvetítése az oktatási programokban, a lakossági szemléletformálásban jelenjen meg.

3. Fórum a lakossági részvételt elősegítő oktatási program stratégiai alapelveinek megvitatására A kutatás további részében egy Fórum szervezésére került sor az érdekelt szereplők részvételével, az állam, az önkormányzatok, a civil szervezetek, a lakosság, a helyi vállalkozók képviselőivel. •

a Fórum problémafeltáró, véleménycserét biztosító esemény volt, amely különböző érdekek megjelenítését, új információk, ismeretek megvitatását tette lehetővé.

•

a Fórumon röviden bemutatásra kerültek a szociológiai kutatás elemei, a lakossági felmérés eredményei, az anyagban leírt javaslatok az oktatási program stratégiai elveire.

197

A Fórum további javaslatai a stratégiai alapelvekre: •

A Fórumon megjelent civil szervezetek, szolgáltatók, hatóság, kormányzat nagy érdeklődést mutatott a lakossági szemléletformálási program iránt.

•

A

megjelentek

véleményt

nyilvánítottak

a

két

térség

jelenlegi

hulladékgazdálkodásáról, az önkormányzatok, vállalkozók, civil szerveztek együttműködéséről keresve a lehetséges új együttműködések formáit, kereteit. •

Kiemelték a helyi média fontosságát a társadalmi kapcsolatokban, az információ áramlásban.

•

Javaslatokat tettek az információ-szolgáltatás javítására a térségben.

•

Javaslatokat tettek a szemléletformálási, oktatási program tartalmáról, a résztvevők köréről, közvetítési lehetőségeiről.

Konkrét vélemények és javaslatok az egyes megjelent társadalmi csoportok szerint: 1. Civil szervezetek véleménye: A civil szervezetek kiemelték az ismeretközlő program helyi jellegének fontosságát, konkrét, gyakorlati tartalmát. (pl. hova lehet elvinni az adott típusú hulladékot, kihez kell fordulni adott ügyben, ki felelős és miért a hulladékgazdálkodás helyi megvalósításában, stb.). Fontosnak tartják az önkormányzati környezetvédelmi felelős alkalmasságát és megfelelő képzettségét. Ezért javasolják, hogy az önkormányzat vizsgálja meg, hogy milyen képzésre van szüksége a környezetvédelmi szakembereinek, a jegyzőnek. Kiemelték az önkormányzat-szolgáltatók/vállalkozók-civil szervezetek-lakosság közötti kooperációs kapcsolatok erősítésének szükségességét. Ennek része lehetne az oktatási, szemléletformálási program. Fontosnak tartják a rendszeres ellenőrzést a hulladékproblémák, az illegális lerakók kérdésében. Akár büntetéssel, de eredményt kell elérni ezen a területen.

198

Kiemelten fontosnak tartják az információ áramlást, a megfelelő tartalmú és formájú információ terjesztését a térségben. Javasolták, hogy az önkormányzatok dolgozzanak ki erre egy stratégiát, nevezzék meg az információ áramlásért, szolgáltatásért felelős intézményt. A lakossággal való együttműködés csak úgy képzelhető el, hogy sok csatornán eljut hozzájuk az információ. Pozitívan értékeltek, a székesfehérvári térségben példamutatónak nevezték a civil-média kapcsolatokat. Javasolták a médiával való együttműködés megfogalmazását az önkormányzati stratégiában. Javaslat hangzott el arra, hogy az oktatási programban speciálisan foglalkozni kellene a fogyasztói társadalom működésével, hogy a lakosság is értse az egyes működési mechanizmusokat. Így a vásárlási szokásokat is talán befolyásolni lehetne. 2. A szolgáltató/vállalkozó véleménye: A szolgáltatók eddig is részt vettek a megfelelő információ eljuttatásában a lakosság, az önkormányzat számára, ezután is vállalják ezt. Fontosnak tartják az iskolák bevonását a szemléletformálási programokba. A

szolgáltatók

szükségesnek

önkormányzatokkal,

s

tartják

szükségesnek

a tartják

jobb az

együttműködés önkormányzatok

kialakítását

az

képzettségének

fejlesztését. Az szolgáltatók hisznek abban, hogy az anyagi érdekeltség megteremtése fontos a lakosság számára a hatékony hulladékgazdálkodás érdekében.

199

3. A hatóság, kormányzat véleménye: A Tisztiorvosi Szolgálat sürgette a megfelelő információs rendszer kidolgozását, a lakossági tájékoztatást a hulladékproblémák megszüntetése és a hulladékkeletkezés megelőzése érdekében. A lakosság tájékoztatását tartja szükségesnek arról, hogy miért és mit fizet, hogy az anyagi ösztönzést meg lehessen teremteni. A kormányzat képviselője azt emelte ki, hogy egy társadalmi hálót kell kialakítani amelyben pontosan meg kell jelölni a kulcspontokat, csomópontokat, s a felelős szereplőket, az együttműködés formáit. A Fórumon megjelent résztvevők alapján további javaslatok a lakossági szemléletformálási program stratégiai prioritásaihoz: •

ismeretközlő program helyi jellegű legyen, konkrét, gyakorlati tartalommal,

•

az

önkormányzat-szolgáltatók/vállalkozók-civil

szervezetek-lakosság

közötti

kooperációs kapcsolatok erősítése szükséges. Ennek része lehetne az oktatási, szemléletformálási program, •

kiemelten fontos az információ áramlás, a megfelelő tartalmú és formájú információ terjesztése a térségben. Ezért az önkormányzatok dolgozzanak ki erre egy stratégiát, nevezzék meg az információ áramlásért, szolgáltatásért felelős intézményt,

•

a médiával való együttműködés megfogalmazása az önkormányzati stratégiában szükséges lenne.

200

4. A kutatás eredményeire épülő javaslat az ismeretátadási, oktatási stratégia és program alapelveire: Az oktatási stratégia és program alapelveire vonatkozó végleges javaslat az eddigi vizsgálat és a Fórum összegzésével készül el, amely megfogalmazza : •

milyen tartalmú és módszerű oktatási programok szülessenek a lakossági részvétel erősítésére a hulladékgazdálkodás területén,

•

ki és hogyan fejlessze ki az oktatási programokat,

•

ki irányítsa a szükséges képzési, továbbképzési programokat. STRATÉGIAI ELVEK:

1. a lakossági részvételt, a hulladékgazdálkodásban érintett szereplők (szolgáltatók, önkormányzat, média, civil szervezetek) közötti együttműködést elősegítő programok fejlesztése szükséges, 2. a lakossági program épüljön a fenntartható fejlődés prioritásaira, a hulladékgazdálkodási törvény alapelveire tartalmilag, 3. a lakossági program segítse a környezeti értékek megismerését és elsajátítását, tudatosságra neveljen, 4. a lakossági program legyen elméleti és problémaorientált, 5. a lakossági program legyen gyakorlati ismeretátadásra épülő is, 6. a lakossági program tartalmában legye helyi jellegű, 7. a lakossági program fokozza az egyéni felelősség érzését, ugyanakkor teremtsen megfelelő szociális környezetet a helyi lakosság többi tagjával való együttműködésre, 8. a lakossági program biztosítsa a lakosság cselekvőképességének megnyilvánulását megfelelő információval, motivációval, 9. a lakossági program épüljön a megfelelő helyi és regionális információs bázisra

201

A Stratégiai elvek megvalósulása érdekében az 1. az önkormányzat indítson olyan koordinált programokat a térségben, amely erősíti a hulladékgazdálkodásban

érintettek

társadalmi

csoportok

együttműködését

a

hulladékgazdálkodás gyakorlati megvalósításában a Hulladékgazdálkodási Törvény szerint, 2.

az

önkormányzat

indítson

olyan

programokat

melynek

a

lakossági

szemléletformálásával foglalkozik, a program legyen fejlesztő jellegű és folyamatos, a helyi igények és társadalmi szempontok érvényesülésével, 3. az önkormányzat vonja be a civil szervezeteket, a médiát, a vállalkozókat, a helyi felsőoktatási intézmények alkalmas szakembereit vagy külső szakértőket a lakossági szemléletformálási program kidolgozásába, 4. az önkormányzat jelölje meg a kommunikációs stratégiájában a hulladékgazdálkodással, a környezetvédelemmel, a lakossági tájékoztatással kapcsolatos információk kezelését, egy megnevezett intézményen keresztül, 5. az önkormányzat jelölje meg a helyi média szerepét a kommunikációs stratégiájában, 6. az önkormányzat a kistérségi, helyi igényektől függően dolgozzon ki javaslatokat arra, hogy ki irányítsa az oktatási programot, ki bonyolítsa le a megfelelő képzési programot. Alternatívák: Az oktatási program fejlesztését együttműködő partnerek bevonásával javasoljuk, az önkormányzat vonja be a civil szervezeteket, a médiát, a vállalkozókat, a helyi felsőoktatási intézmények alkalmas szakembereit vagy külső szakértőket a lakossági szemléletformálási program részletes tematikájának kidolgozásába a fenti stratégiai elvek alapján.

202

A gyakorlati megvalósítás alternatívái: a. Az önkormányzat koordinálja az oktatási programot egy civil szervezet bevonásával, a lebonyolító a civil szervezet. b. Az önkormányzat felkér felsőoktatási szakembereket, esetleg kormányzati szakértőket az oktatási program lebonyolítására. c. Az önkormányzat egy konzorciumot hoz létre vállalkozó, civil szervezet, felsőoktatási intézmény, média együttműködésére, s megbízza a program koordinálásával és lebonyolításával. Pénzügyi háttér: •

Bármelyik alternatíva megvalósításhoz megfelelő pénzügyi keret szükséges, amelyet az önkormányzat vagy az önkormányzat(ok) és szolgáltató(k) tudnak biztosítani.

•

Ennek érdekében az önkormányzatnak keresni kell a lehetséges pénzügyi források biztosítását a lakossági szemléletformálási programhoz.

Ellenőrzés: •

Az önkormányzat különös gonddal figyeljen a oktatási stratégia gyakorlati megvalósítása során az ellenőrzésre, az értékelésre, a programok állandó fejlesztésére, a változó helyi problémák, regionális, országos folyamatok alapján.

•

Bízzon meg egy ellenőrzéssel, értékeléssel foglalkozó szakértői csoportot, intézményt erre a feladatra, s biztosítsa ennek pénzügyi kereteit.

***

203

V. Összegzés: a szociológiai kutatások főbb tapasztalatai és az oktatási alapelvek szerepe (Szirmai Viktória) „Az önkormányzati és lakossági részvételt meghatározó és fejlesztő elemek kutatása a hulladékgazdálkodási

törvény

gyakorlati

végrehajtásában,

különös

tekintettel

az

ismeretátadás szerepére” című szociológiai kutatás teljesítette a vállalt feladatait. A kutatás a megbízóval történt megállapodás, az előzetesen elhatározott koncepció, a konkrét tervek és feladatok szerint alakult, a szakértőkkel történt folyamatos konzultáció segítségével is. A kutatás két fő feladata megvalósult. A vizsgálati eredmények egyrészt feltárták a hulladékgazdálkodási törvény végrehajtásához szükséges társadalmi háttér fontosabb összefüggéseit, a törvény végrehajtásában differenciált módon érintett és érdekelt társadalmi

aktorok

(különböző

térbeli

társadalmi

lakosságai

csoportok,

az

önkormányzatok, a civil társadalmi szervezetek) hulladékgazdálkodással kapcsolatos helyzetét, a hulladékgazdálkodással összefüggő környezettudatos magatartás térbeli társadalmi különbségeit, a meghatározó tényezőket. A vizsgálati eredmények másrészt elkészültek a hulladékgazdálkodási törvény gyakorlati bevezetéséhez szükséges lakossági részvételt elősegítő oktatási stratégia és program alapelvei, az önkormányzatok számára. Az alapelvek hozzájárulhatnak az érintett szereplők, az önkormányzatok, a lakossági csoportok és a civil társadalmi szervezetek közötti hatékonyabb információcseréhez, megalapozhatják a kommunikáció bizonyos elemeinek a jobb működését. Az oktatási stratégia és program társadalmilag megalapozott alapelvei

újabb

támpontokat

nyújthatnak

a

törvény

megvalósulásához,

a

környezetvédelemhez nélkülözhetetlen társadalmi és térségi kooperáció kibontakozásához.

204

1. A lakossági vizsgálat főbb eredményei Az empirikus szociológiai kutatás, a lakossági felvétel eredményei alapján egyértelművé váltak a hulladékgazdálkodási törvényhez való viszony, a környezeti beállítottság, érzékenység, aktivitás társadalmi, valamint regionális, térségi illetve helyi(települési) meghatározottságai. A kutatási eredmények alapján egyrészt beigazolódott a vizsgálat egyik alapfeltevése, amely szerint a környezeti (egyben a hulladékgazdálkodási) érzékenység alapvetően függ a társadalmi helyzettől (a társadalmi és demográfiai státusztól, a jövedelemtől, az anyagi helyzettől, az iskolai végzettségtől, foglalkozástól, az ebből is következő érdekektől). Másrészt beigazolódott az a feltevés is, hogy is, hogy a környezeti (egyben a hulladékgazdálkodási) érzékenység nemcsak a társadalmi helyzettől, hanem a térbeli, településbeli(lakóhelyi) helyzettől is függ. Mégpedig azért, mert a térbeli viszonyok, a település gazdasági helyzete és az ebből is adódó társadalmi sajátosságok módosítani (felerősíteni, enyhíteni) képesek a társadalmi pozíció elvileg várható következményeit. A kutatás szerint a gazdaságilag dinamikusabban fejlődő (székesfehérvári) térség lakóit a másik, a kevésbé fejlett térséghez képest viszonylag alacsonyabb környezeti érzékenység jellemzi, míg a gazdaságilag hátrányosabb helyzetű(tapolcai) térség lakóira, a természeti környezeti adottságok bázisán, és azokkal kapcsolatos jövőbeni remények szerint is relatív értelemben nagyobb környezeti érzékenység jellemző. A kialakult helyzet igazolta a kutatás eredeti, koncepcionális feltevését. A magyar társadalom környezeti gondolkodását, érdekeit feltáró korábbi környezetszociológiai kutatások szerint a meglévő vagy vélt gazdasági érdekek (a meglévő társadalmi csoportokként változó egzisztenciális lehetőségek, és az önkormányzatok által is támogatott területi

gazdaságfejlesztési

stratégiák,

és

a

vonatkozó

elit

érdekeltségek

meghatározottságai alapján) erőteljesebb hatást gyakorolnak a társadalmi környezeti beállítottságra, mint egyéb, kulturális, szervezeti, vagy mozgalmi tényezők, vagy a környezet állapota, vagy éppen a vonatkozó törvény szellem. (Szirmai, V. 1999)** Ez az *

Szirmai, V.: Környezeti érdekek Magyarországon, Pallas Stúdió, 1999.

205

ellentmondás főként azokban a sikeres térségekben érvényesül, (s erre lehet példa Székesfehérvár) ahol a gazdaság valóban fejlődik és ahol (számos tényező miatt) úgy tűnik, hogy a gazdaság (főként az ipari) fejlődés és a természeti környezet védelme ellentmondó folyamatok.

A

modernizáció,

a

globalizáció

mai

lehetőségei

által

elkerült

térségekben(ennek lehet egyik példája a tapolcai térség), ahol a környezet állapota egy másik tipusú gazdasági kitörés lehetőségét sejteti, a természeti környezet nagyobb (egyben gazdasági) értéknek tűnik az érintett társadalmak számára. A vizsgálatból kiderültek a környezeti érzékenységet konkrétan meghatározó társadalmi faktorok is, ezek sajátos rendszerei, az egyes tényezők súlyában megmutatkozó különbségek, a térbeli, társadalmi helyzet sajátos kölcsönhatásaiban is megmutatkozó hatásmechanizmusok. A

főbb

trend

alapvetően

itt

sem tér

ez

az

általános

környezetszociológiai eredményektől, a magasabb jövedelem, és kedvezőbb anyagi helyzet, a magasabb iskolázottság, és szakképzettség általában erősebb környezeti érzékenységgel párosul. Miközben a szóban forgó kutatás felhívja a figyelmet a túlzott általánosítás veszélyeire, a differenciáltabb, belső, tehát településbeli eltérésekre is fókuszáló finomabb elemzések szükségességére. Ez utóbbi típusú elemzések nélkül ugyanis nehéz lenne megmagyarázni, miért viselkednek másképp például a magas státuszú, elvileg környezet érzékeny csoportok az eltérő lakóhelyek esetében,, másképp fogalmazva, milyen tényezők módosítják a társadalmi helyzetből elvileg várható hatásokat, a környezeti beállítottságot. A kutatás fontos eredménye az is, hogy körvonalazódtak a tudatformálás társadalmi lehetőségei, illetve korlátozottságai is. Az empirikus vizsgálat eredményei alapján látszik, hogy az oktatási nevelési célok, a stratégiai alapelvek csak hatékony társadalmi strukturális közte helyi önkormányzati és egyéb intézményi beavatkozási programokkal együtt érhetnek el eredményt. A kutatási eredmények szerint együtt kell kezelni a társadalmi, az érdekeltségi folyamatok jelentőségét és a tudásformálás (oktatás, nevelés) folyamatait, és várható hatásait, és célcsoportjait is, miközben azok tartalma státuszcsoportokként természetesen különböző.

206

Az együtt kezelés a rendszerszerű értelmezést jelenti, de azt is, hogy a környezeti beállítottságnak csupán egyik tényezője az oktatás és a nevelés. A lakossági illetve az önkormányzati, civil szervezeti vélemények alapján tisztázódtak az oktatási stratégiai alapelvek kidolgozásához szükséges konkrét társadalmi összefüggések is. A kutatási koncepció kialakításakor kiemelt figyelmet fordítottunk a társadalmi és térbeli háttér, az érdekelt csoportok viszonyaira történő építkezésre. A kutatás egyértelművé tette és igazolta ezeket a szempontokat, az ezzel kapcsolatos feltevéseinket. Vagyis azt, hogy a különböző társadalmi státuszcsoportok és települések esetében eltérő oktatási stratégiákra, befolyásolási módokra van szükség, ugyanazoknak az elveknek differenciált, a helyi viszonyokra építkező, azok tartalma szerint alakuló kezelésére. A differenciáltságot éppen az adott település (közte lakóhely) gazdasági helyzete, fejlettsége, mai és a jövőbeni gazdasági potenciálja illetve az érintett helyi társadalom strukturális jellegzetességei határozzák meg, továbbá az önkormányzat lehetőségei (felkészültsége, szakemberrel való ellátottsága, társadalmi kapcsolatai). Nyilvánvaló, hogy a központi, közte a törvényi elvárások és a helyi (közte akár hulladékgazdálkodási, akár oktatási) szempontok, igények összehangolása, ennek megvalósítása nem könnyű és főként nem rövid távú feladat. Az összes érdekelt társadalmi aktor, (a különböző hatóságok, a minisztériumok, a helyi önkormányzatok, a vállalkozók, az egyének, a civil társadalmi szervezetek, de a közvetítő szakmák, közte a kutatók) új szemléletét, a másik kölcsönös elfogadását és tiszteletét, de főként a társadalmi részvétel ma még nem igazán érvényesülő gyakorlatának a fejlődését feltételezi. Ez pedig fontos egy nagyon sokáig felülről vezényelt társadalomban. Ahol még ma (regionálisan , térségekként differenciált mértékben) hiányoznak az alulról szerveződés folyamatai, a lakosságot képviselni képes civil erők, és ahol (ezért is) a hatalom még sokszor hajlik arra, hogy továbbra is megmondja az embereknek mit kell tenne a környezet, az egészség stb. védelmében. Céljaink szerint a kutatási eredmények ezt a kölcsönösséget is szolgálják, azt a törekvést, hogy nem kívülről és felülről akarunk valamit oktatni, hanem a helyi társadalom szempontjaira építkezve. A szociológiai vizsgálat figyelembevételével talán mód lesz a

207

további közös gondolkodásra, az önkormányzatok és a lakosság ma még nem túl kedvező kapcsolatainak a bővítésére, többek között éppen a helyi szempontok és elvárások a mainál megalapozottabb ismerete és érvényesítése alapján, de nem csak az oktatási programok keretében.

2. Az önkormányzati vizsgálat eredményei Az önkormányzati kutatás felszínre hozta egyrészt az önkormányzatok és a törvény sajátos viszonyát, azt, hogy az önkormányzatok tisztában vannak a törvény jelentőségével, miközben nyilvánvalóak a megvalósítás társadalmi, gazdasági, és egyéb akadályai is. Ezek az akadályok egyrészt túllépnek az oktatási alapelvekben megmutatkozó lehetőségeken, a törvény megvalósulását segítő oktatási, képzési feltételek ma még hiányzó szempontjain. Az interjúkból kiderültek a vonatkozó –mellesleg egyéb kutatásokban is igazoltnehézségek. Az állami centralizációval , a települések gazdasági nehézségeivel is összefüggő forráshiány, a szakember hiány, a különböző szintű hatóságokkal való nem kellő kapcsolat, a kooperáció hiánya, a lakossággal való nem túl kedvező viszony, a kevés számú és főként nem hulladék ügyekkel foglalkozó civil szervezetek, s talán leginkább a környezetvédelemnek nem kedvező térbeli társadalmi, főként gazdasági fejlődés, a környezetkárósító életmód terjedése. A felsorolt akadályok másrészt –közte sokszor az előző pontban felsoroltak is- jelentős mértékben enyhíthetőek, kezelhetőek az oktatás segítségével, a

céltudatosan kiválasztott csoportokra kiterjedő oktatási, nevelési

programok révén, ha megvan hozzá a szükséges szakemberek köre, és főként a kapacitás. Ez utóbbi azonban ma még úgy tűnik, hiányzik. A kutatás rámutatott, hogy az oktatási programok célcsoportjai lehetnek maguk az önkormányzatok is(hiszen ezzel is enyhíthető lenne az égető szakember hiány illetve a törvény bevezetéséhez ma még korántsem elegendő konkrét és kapcsolódó szaktudás hiánya is). Továbbá az önkormányzatokkal kapcsolatban álló érintett civil és lakossági szereplők is. Noha nagyon sok kételyt fogalmaztak meg nem csupán a hulladék gazdálkodási törvény társadalmi megvalósíthatóságával kapcsolatban, hanem az oktatási programok lehetőségei terén is. S ez érthető, hiszen ők azok, akik tisztában vannak a problémákkal. Nap, mint nap

208

érzékelik a települési társadalmak differenciált viszonyaiból fakadó eltérő társadalmi elvárások rendjét. A környezeti értékek többnyire (noha láttuk településekként és társadalmi csoportokként differenciált módon megvalósuló) hátrányait, ez utóbbit főként akkor, ha a környezet védelméért fizetni is kell, miközben bármely adó típus kivetése politikai érdekeket, az önkormányzat talán (inkább rövid távú) jövőjét is érintő döntést is jelent. Ők érzékelik a település társadalmi gazdasági nehézségeiből is fakadó gátakat, egy esetleges oktatási programban közölt ismeretek és a valóság ellentmondásait is. Noha tudják, hogy a törvényt végre kell hajtani. S a problémák a kistelepüléseken még élesebben merülnek fel. Talán ezért is kellene a jövőben arról gondolkodni, akár kutatásokkal részletesen is feltárni, hogyan lehet az önkormányzatokat, nem csupán oktatási programok segítségével, a mai gyakorlatnál

jobban

támogatni,

biztosítani

a

törvénnyel

kapcsolatos

feladataik

végrehajtásához ma még hiányzó lokális feltételeket. Továbbá hogyan lehet komplex társadalmi, érdekeltségi és ismeret közlési programokat bevezetni, ezzel kapcsolatos pályázatokat indítani.

3. A civil társadalmi szervezetekkel kapcsolatos kutatás eredményei A civil társadalmi szervezeteket feltáró kutatás szerint a vizsgált térségek civil társadalmi szervezetei esetében is ma még több az akadály, mint a pozitív lehetőség. A nehézségeket több minden adja. Ezek között találni a civil csoportok nem kellő infrastrukturális és pénzügyi helyzetét, a köztük lévő kooperáció többnyire hiányait, a lakossággal való kapcsolataik inkább szakadékait, mintsem kialakult formáit. Noha eredményekről is számot kaptunk, a lakosság számos kérdésben keresi a civil szervezeteket és kéri a segítséget, többnyire ott, ahol a hatósági kapcsolatok akadoznak. Miközben egyértelműen kevés a hulladéktörvény megvalósításához, főként a lakosság részvételének a növeléséhez, az ezzel kapcsolatos önkormányzati feladatokhoz bevonható civil szervezet. Ennek nemcsak a kevés számú szervezet az oka, hanem egy érdekes nemzetközileg is tapasztalható trend helyi jelentkezése.

209

A vonatkozó nemzetközi szakirodalom szerint a civil társadalmi szervezetek szakértői jellegének a növekedése a társadalmi bázis csökkenésével jár. (Yearley, S. 1996)* A környezeti problémák megoldása a szakértői kapcsolatok növekedését és a szakértői csoportok támogatását igényli, miközben a laikus háttér illetve a mozgalom akcióra orientáltsága visszaszorul. Ez a folyamat a vizsgált térségre is igaz. A hulladéktörvény esetében azonban ez probléma, a törvény megvalósulása ugyan függ a szakértelemtől, de a társadalmi, lakossági részvétel növekedését is feltételezi. A kialakult helyzetben szükség lenne a civil társadalmi szervezetek erőteljesebb állami támogatására (ami nem feltétlenül forrásokat, hanem pályázni tudásuk, közte a nagyobb nemzetközi pályázatokon való megjelenésük fejlesztését szolgáló programokat jelent). Továbbá szükség lenne az önkormányzati vonatkozó feladatok mainál sokkal erőteljesebb civil szintű delegálására is. A feladatmegosztást követően pedig a szükséges források biztosítására, közös pályázati formák bevezetésére is. Ehhez a meglévő és tendenciában növekvő civil szakértelem kedvező feltételeket kínál. A lakossági bizalom is növekedne, ha az emberek látnának, hogy a civil társadalmi szervezetek nem csak „akadályoznak” dolgokat(ma ez egy jellemző, szakmai szempontból erőteljesen vitatott nézet), hanem támogatnak is helyi szempontból legitim feladatokat, közte a környezettudatos hulladékgazdálkodás kialakulását, az összes érdelelt fél aktív részvételét, és főként ezzel az egész település környezetének szépülését, a helyi társadalom minőségi

életének a

fejlődését.

4. Javaslatok A

hulladékgazdálkodási

törvény

társadalmi

összefüggései

jövőbeni

megfelelő

érvényesülése érdekében a további kutatási javaslatokat tesszük. 1./ A szociológiai vizsgálat, és az arra is épülő oktatási alapelveket is megalapozó kutatás a vizsgálati célnak

megfelelően

alapvetően

lokális beállítottságú volt, vagyis a

hulladékgazdálkodási törvény megvalósulásának a térségi társadalmi és önkormányzati *

Yearley, S. (1996): Sociology, Environmentalism, Globalization, SAGE Publications, London, Thousand Oaks, New Delhi

210

szempontjait elemezte, annak fejlesztésére törekedett. Ezért nem volt módja feltárni a központi (a minisztériumi, a különböző hatósági) és a lokális (önkormányzati) kapcsolatok rendszereit. A hulladékgazdálkodási törvény megvalósítása során szerveződő sajátos viszonyt alakító társadalmi- folyamatok, érdekviszonyok és konfliktusok rendjének a feltárása, ezek kezelése társadalmi mechanizmusainak a vizsgálata nem volt cél. Jóllehet a hulladékgazdálkodási törvény megvalósulása ez utóbbi mechanizmusoktól, a központi és a helyi érdekek viszonyától is függ. Ez a kapcsolat sokszor diszharmonikus, egyben kommunikációs akadályokkal is terhelt. Ezért fontos lenne szociológiai módszerekkel megvizsgálni a központi (a minisztériumi, a különböző hatósági) és a lokális (önkormányzati) kapcsolatok rendszereit, a meghatározó folyamatokat, érdekviszonyokat és konfliktusok alakulását, ezek kezelésének társadalmi lehetőségeit. Az itt jelzett problematika tisztázása vélhetően előremozdítana a hulladékgazdálkodási törvény megvalósulását, a törvény érvényesülését. 2./ A hulladékgazdálkodási törvény szociológiai vizsgálatának az eredményei alapján megfogalmazódott társadalmi meghatározottságok két nagyon lényeges dologra hívják fel a figyelmet. Egyrészt arra, hogy a törvény megvalósulása meghatározott egyben differenciált társadalmi és térbeli közegben történik, másrészt arra, hogy a törvény érvényesülését ezt a közeg nagymértékben alakítja, támogatja vagy éppen gátolja. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hulladékgazdálkodási törvény a mainál hatékonyabb működése,

a

gyakorlati

bevezetés

hatósági

támogatása

komplex

társadalmi

hatásvizsgálatokat is feltételez. A társadalmi hatásvizsgálat nem képezte ennek a vizsgálatnak a tárgyát. Pedig a társadalmi hatásvizsgálatok keretében kiderülhetnek a törvény érvényesülését támogató és akadályozó konkrét társadalmi, gazdasági, térbeli folyamatok, a kapcsolódó társadalmi szereplők érdekei, és ellentmondásai, az érdekeltséget fejleszteni képes társadalmi, gazdasági és egyéb tényezők is. A társadalmi hatásvizsgálat alapján a törvény megvalósulását ismeretközlés révén is támogató csoportok köre is tisztázódna. Ma nem teljesen világos, hogy milyen aktorok és milyen módon vehetnének részt a hulladékgazdálkodási ismereteket közlő oktatási folyamatok

nem

formális

rendszereiben,

milyen

szereplők

lehetnek

még

az

211

önkormányzatok és a civil társadalmi szervezetek mellett, és hogyan kapcsolhatók be a folyamatba, hogyan lehet érdekeltté tenni őket a részvételre. Az újonnan feltárt szereplők révén (amelyekre vonatkozóan a fórum keretében kaptunk is új javaslatokat, de ezek verifikálására a kutatás keretében természetesen nem volt módunk) számottevően bővülhetne az ismeretátadás, az oktatási nevelési képzési programok megvalósításában részvevők köre.

***

212

Mellékletek 1. Civil Fórum (Krémer András) A fórum résztvevőinek összetétele bizonyos szempontból érdekes képet mutatott. Részben, többen jöttek azok közül, akik jelen voltak a korábbi workshop alkalmával is, részben olyan szervezetek képviselőivel találkozhattunk, amelyek tevékenységi köre nem, vagy nem csak a kutatás célterületére esett. Ők regionális érintettség okán érdeklődtek a fórum iránt. Ugyanakkor kevés olyan személlyel találkozhattunk, akik a vizsgált célterületek lakosai közül kerültek volna ki, s nem jött önkormányzat, vagy polgármesteri hivatal képviselője. A bevezető előadások ismertették a kutatás célját, menetét, jelenlegi állását, s a fórum, ezen belüli szerepét, funkcióját. A jelenlévők rövid beszámolót hallhattak a kutatás során elvégzett lakossági survey eredményeiről, s az oktatási programokkal szemben támasztott elvek, kutatók által megfogalmazott javaslataiból. Az oktatási program elvei részben a törvény, részben az elvégzett kutatás eredményeinek következtében alakultak ki. Ezeket az elveket, a fórum hozzászólásai nagyrészt megerősítették. A legfontosabb tapasztalatok, melyek a fórum során megerősítést nyertek, hogy: •

a programoknak a fiatalokra, gyerekekre kell fókuszálnia,

•

a települések, kistérségek jellegének megfelelő speciális tartalmú képzési programok lehetnek sikeresek,

•

a lebonyolításban különféle szervezetek kooperációjára kell építeni (oktatási intézmény, civil szervezet, hatóságok, önkormányzati képviselők és hivatalnokok, stb.)

•

a program tervezésében és lebonyolításában a képzési tartalmakon kívül, a folyamatra kell koncentrálni, melyben a részvétel kialakul és megerősödik,

213

•

s ennek megfelelően a képzési programok megfigyelésében és értékelésében, a fentieknek megfelelő teljesítményeket kell előtérbe helyezni.

A hozzászólások kifejezetten kedvező tapasztalatokról számoltak be az oktatási intézmények környezettel kapcsolatos szerepéről, mind az általános iskolák, mind az óvodák tekintetében. Erre lehet is, kell is építeni. Kifejezetten nehéz feladatnak tűnik, az idősebb korosztály „elérése”, s azon belül is a férfiak bevonása, jelenti a nagyobb problémát. Ez komoly problémát jelent annak az ellentmondásnak a feloldásában, hogy az e programban végzett, és más kutatások hasonló tapasztalatai szerint is, az idősebb korosztály érzékenyebb a környezeti problémák iránt. Ez a fokozott érzékenység kimutatható minden olyan kérdés kapcsán, amely a környezeti ártalmakhoz, egészségre ártalmas hatásokhoz kötődik. További ellentmondás, mely szintén nem ismeretlen az ilyen irányú kutatások kapcsán, hogy azok, akik a kerítésükön belül igen érzékenyek a „hulladék kezelésére”, azok az utcájukban, vagy a legközvetlenebb lakókörnyezetükben már sokkal „megengedőbbek” e problémák kezelésében. E kérdésben hasznos lehet a helyi média (helyi kábel TV, városi, kerületi, települési újság) megfelelő figyelemfelhívó, „szembesítő” közlése, mely ütközteti a kerítésen, illetve lakáson belüli és kívüli értékeket. Speciális csoportot alkotnak a nyaraló tulajdonosok, akik más érdekek mentén, más motivációkkal vonhatók be a hulladékkezelési programokba. A felügyeletek és hatóságok munkájában a szakértelemnél is fontosabbnak tartották az elkötelezettséget és a kevéssé bürokratikus működést (példaként hozva a régi csősz munkáját, aki hétvégén is felelősen vigyázta a rá bízott területet). A megfelelő felvilágosítás, a szolgáltatók szemszögéből is hiányzik, s maguk is sok energiát fordítanak e hiány pótlására. Megerősítették azt az elképzelésünket is, hogy a hulladék kezelés terén nagyon hiányosak az ismeretek az árakról, gazdasági érdekekről, pedig e nélkül nem lehet igazán komoly eredményt várni a lakosság körében. Más kommunális

szolgáltatások

esetében

sokkal

direktebb

összefüggések

vannak

a

„fogyasztás” (szolgáltatás igénybevétele) és az ár között (víz, villany, gáz). A jelenlegi

214

fizetési konstrukciók nem is teszik érdekeltté a lakókat abban, hogy minimalizálják hulladék termelésüket, s addig, míg ez meg nem változik, nehéz lesz eredményt elérni. Különösen áll ez a megállapítás a nagyvárosokra vonatkozóan. Tartós eredmény csak olyan programtól várható, ahol helyi szereplőt (szereplőket) sikerül involválni. Ebben az estben a program is sikeresebb és az eredmények fenntarthatósága is sokkal jobb. Az oktatás fontos eszköz lehet a kooperáció elősegítésében. Több hozzászólásban is felmerült, hogy az önkormányzati képviselőknek, jegyzőknek kettős szerepük lehetne, egyfelől felelősökként kezdeményezniük, koordinálniuk kellene a hulladékgazdálkodást, s a hozzá kapcsolódó programokat, másfelől maguk is gyakran híjján vannak a szükséges ismereteknek és szakértelmeknek. Főleg a kis településeken „nem jut” elég szakértelem. Probléma lehet az is, hogy az önkormányzat bizonyos értelemben „lekötelezettje” a jól működő, foglalkoztató vállalkozásoknak, s nem szeretné a jó kapcsolatokat megrontani egy környezetvédelmi bírságolással. Külön, sokak által említett probléma a veszélyes hulladékok köre, ahol szintén gyakori az ismeretek hiánya, mindegyik szereplő körében. Ugyancsak egyetértés volt abban, hogy a szükséges információk nagyon eltérő formában és csatornákon juttathatók el a megfelelő célcsoportokhoz (társadalmi csoportok, korcsoportok, foglalkozási csoportok, stb.).

***

215

2. Hozzászólások a Hulladék Törvény civil fórumon (Székesfehérvár, 2003. május 27.) (Bognár Judit) A fórumot bevezette Szirmai Viktória kutatásvezető, aki ismertette a kutatás célját a főbb vizsgálati eredményeket. Ezt követően Ferencz Zoltán bemutatta a lakossági szociológiai kutatás legfontosabb tapasztalatait, Csobod Éva pedig az oktatási alapelvekkel kapcsolatos javaslatot mutatta be. Bese Erzsébet a kutatás háttér feltételeiről és a Hulladékgazdálkodási Törvény vonatkozó feladatairól szólt. Ezt követte az általános vita amelyet Krémer András vezetett. A vita keretében az alábbi hozzászólások hangzottak el: Braccini Éva, Séd-Balaton KTE, (Balatonkenese, Királyszentistván, Balatonakarattya, Papkeszi régió) - Rosszak a tapasztalatai az oktatási tervnek sok jövőt nem tud jósolni. Az óvodában, az iskolában ez prímán megy de az idősebbeket már nem lehet oktatni. Téli estéken ők szerveztek hulladékkezeléssel kapcsolatos tájékoztatót az idősebbeknek és mindössze pár asszony jött el erre. - A nyugdíjas férfi korosztályt pl. nem tudják megfogni. A térségben a szebbnél szebb kiskertek tulajdonosai elviszik a hulladékot és valahol kidobják, ezért a környék legkülönbözőbb pontjain valóságos hulladékhegyek keletkeznek. - Javasolna a regionális TV-be oktatófilmet de helyre szabva: bemutatva a ronda illegális lerakókat és azt is hogy hová lehet a szemetet letenni. - Nagy problémának látja, hogy a nyaralóknak nincs a helységgel igazi kapcsolatuk. - Az önkormányzatok környezetvédelmi felelőseiről nincs jó véleménye. Oda alkalmas embert kellene keresni, hogy ne úgy dolgozzon ott mint egy adminisztrátor, mert nem csak a végzettség fontos. - A régi csősz rendszer sokkal nagyobb hasznot hozott a faluknak mint a mai környezetvédelmi felelősök.

216

- A közterület felügyelet a szociális problémákkal és a az illegális építkezésekkel van elfoglalva, az illegális hulladékra nincs idejük. - És ami a fő, hogy ezek a szervek a hét végén nem dolgoznak. Kis Zsuzsanna Vertikál Rt. (Balatonkenese és térsége) -Egyetért az előadásban elhangzottakkal és az előtte felszólalóval. - Ők nagyon sok energiát fordítanak a felvilágosításra. - Azt látják, hogy az önkormányzat megáll egy bizonyos szinten megállnak és tovább nem foglalkozik a problémával. - Minél kisebb egy település annál nagyobb a probléma, mert ilyesmire egyáltalán nincs pénze. - Az önkormányzatok szakmai hozzáállása sem felel meg a mai követelményeknek. - Az idősebb korosztály a legnehezebb dió ezzel is egyetért. - Az iskolák sokszor a segítségüket kérik az akcióikhoz, és ők igyekeznek minden segítséget megadni. - Egyetért azzal is amit Ferencz Zoltán. mondott az előadásában hogy az anyagi érdekeltség nagyon fontos, ha a hulladék-elhelyezés pénzbe kerül. - Az informálás is nagyon fontos. Gárdonyi László, Gaja Környezetvédő Egyesület, Székesfehérvár - A szereplők közötti kooperáció nagyon fontos lenne. - Több akciójuk volt és ha helyben találtak olyan személyt aki erre alkalmas volt akkor az akció nagyon sikeres lett. - Ami fontos még az utógondozás, hogy éveken keresztül figyelemmel kísérjék az akciók utáni helyzetet és ahol ez már működik ott marad az eredménye. - Erősíteni kell az önkormányzat, a szolgáltató és a lakosság közötti kapcsolatokat. - Fontos az információ minden résztvevőhöz való eljuttatása.

217

- Egy helyi civil szervezet vagy baráti kör aminek jó kapcsolatai vannak az önkormányzattal nagyon sokat tud segíteni. - Az oktatás (is) elősegítheti a kooperációt. - Az élet mutatná meg igazán egy ilyen oktatási program eredményességét, de lát benne lehetőséget. Domokos Tamás, Echo Survey Kht., Székesfehérvár - A hatalmi rendszerek működését és összefonódásait a civilek ha látják akkor nagyon nehéz ezután hitelesnek lenni pl. egy önkormányzatnak. - A hulladék jó biznisz, ha az önkormányzat ezt nem tudja jól kezelni akkor nincs olyan oktatási stratégia ami ezt ellensúlyozni tudná. - Nagyon fontos az önkormányzati stratégia a lakosság felé. Dr. Varga Erika ÁNTSZ Fejér Megyei Intézete - Ők leginkább az egészségügy hulladékával találkoznak problémaként. - De Székesfehérvár szemetes és sikeres stratégia erre még nem volt. - Mint ahogy sikeres dohányzás ellenes kampány sem volt eddig. - A lakosságot anyagi oldalról kellene valahogy ösztönözni. - A tájékoztatás szükséges, a lakosságot informálni kell a lehetőségekről. - Egyetért, hogy az idősebbeket meggyőzni pl. arról, hogy az égetés helyett valami más módot válasszon, nem lehet - Véleménye szerint a generációváltás hozza meg majd- a problémák megoldását. Braccini Éva, Séd-Balaton KTE - A polgármestereket oktatni kéne a környezetvédelemre. - A vállalkozókat nem büntetik a jegyzők, mert ezeken a kistelepüléseken elkerülhetetlenek az érdek-összefonódások. - Külföldön környezetvédelmi oktatásról nem hallott viszont ott példásan büntetnek.

218

- Szerinte a sokkterápián kívül nincs más megoldás, olyan komolyak a problémák. - Az ő térségükben az önkormányzatnak is van illegális hulladék lerakója ahova a nyesedékeket szállítják. - Emlékműre volt pénz komposztálóra nem holott a községek összefoghattak volna egy közös komposztáló létesítésére de fel sem merült ilyesmi. - Papkesziben arra nem lehet rávenni az önkormányzatot, hogy árkokkal lehatárolják az illegális lerakót, hogy autóval ne lehessen megközelíteni. - Nincs joga szólni, szélmalom harcot vívnak.

219

Muhari Gábor Csalán Környezet és Természetvédő Egyesület, Veszprém - Szerinte is a polgármesternek és a jegyzőnek ilyen tematikájú oktatáson részt kellene venni. - A környezettudatossághoz, a szemléletmód változáshoz még nagyon sok idő kell, új generációk kellenek, az idősebb korosztályt már nem lehet megváltoztatni. Horváth Zoltán, Esztergom Környezetkultúra Egyesület - A polgári természetvédelmi őrök képzése náluk évek óta folyik. - Jó megoldásnak tűnik, cselekvőképesek viszont nem rendelkeznek intézkedési jogkörrel ezért nem hatékonyak. - A felderített esetek döntő többségében nem történik semmi, mert amit továbbadnak a hatóságok felé az ott elfekszik. Braccini Éva, Séd- Balaton KTE - Ő is úgy látja, hogy a hatósági út ami a jegyzőn keresztül vezet nem járható, valami más megoldás kell. Gárdonyi László, Gaja Környezetvédő Egyesület - Fontosnak tartaná, hogy a kistelepüléseken is legyenek szakértők. - De egyelőre még a magasabb szinteken is van probléma, mert a szakértők sem megfelelők. - Egy veszélyeshulladék-elhelyezés (pala) kérelmi ügyük jól mutatja ezt a tehetetlenséget, senki nem tudta megmondani egyetlen illetékes hatóságnál sem, hogy hova lehet azt lerakni. - Elsősorban a fejekben kell a tudatosítás - oktatással pl. - De jogszabályi hiányok is vannak. - Nagy a baj.

220

- Kiadványok kellenek, az oktatási stratégiát ő úgy tudná elképzelni de azzal, hogy el is jussanak oda ahova kell. Ruff Tamás, SZITI Szociális Egyesület és Ifjúsági Iroda, Székesfehérvár - Többszereplős oktatási program lehet csak az, ami eredményes. - Ehhez pontos információk kellenek. - És kell egy háttérszervezet ami az információkat keringteti a szereplők között. - Székesfehérváron is az a gond, hogy elvesznek az információk. - A lakossági részvétel akkor lesz eredményes, ha sok csatornán keresztül ugyanazok az információk jutnak el hozzá mint a többi szereplőhöz. - Véleménye szerint a fogyasztói társadalom logikáját is meg kellene ismertetni a lakossággal és annak azokat a pontjait ami rossz. - Generációváltásra és hosszú évek munkájára van szükség ahhoz, hogy változás legyen. - Az oktatási program a helyi adottságok és a kooperációs szereplők függvénye – de az a véleménye, hogy kell egy koordinációs háttérszervezet hozzá. Horváth Zoltán, Esztergomi Környezetkultúra Egyesület - Nagy gondnak látja, hogy a lakosságnak valójában fogalma sincs, hogy pontosan mennyibe kerül a szemét-szállítás, vagy hogy hova vigye a szemetét.

221

Kis Zsuzsanna, Vertikál Rt. - Nekik is az a tapasztalatuk, hogy pl. a veszélyes hulladékkal kapcsolatos információk nem jutnak el a lakossághoz. - Pedig ők rengeteg információs anyagot juttatnak el az önkormányzatokhoz. - Ha a sajtóban megjelennének az alapinformációk akkor annak hatása lehet, igaz ha a lakos nem olvas akkor nem tud róla. Botos Márk, Tatai Zöld Sziget Kör - Nagyon fontos az információk minősége. - És nagyon fontos az információk rétegelése, hogy kinek és mit. - Az iskolában egy jó példa a pedagógustól már eredményt hozhat, mint pl. az egyik iskolában a műanyag palackok megfelelő kezelése a felére csökkentette a hulladék mennyiségét. Muhari Gábor, Csalán Környezet és Természetvédő Egyesület - Az a véleménye, hogy nem korfüggő a tanítása a környezetérzékenységnek, ezért lehet eredménye egy jó oktató-tájékoztató programnak is. Gárdonyi László, Gaja Környezetvédő Egyesület - A média nagyon fontos pl. a Humusz szomjazza az eseményeket. - Úgy látja, hogy a fejér-megyei tájékoztatás jó ilyen szempontból. - De a rendszeres kapcsolattartás a médiával és az információk átadása na meg a személyes kapcsolatok nagyon sokat segíthetnek. Lukács Bence, Veszprémi Egyetem - Úgy gondolja nem az önkormányzatokat terheli a felelősség. - Amíg a gazdaságban szinte lehetetlen érvényt szerezni környezetvédelmi szempontoknak, jól példázza ezt az ásványvizes palack. Megoldatlan az üvegpalackok újrafelhasználása, a

222

műanyag palackokról már nem is beszélve, addig nem mutathatunk rájuk mint konkrét felelősökre. - Ami valóban igaz, hogy pl. a székesfehérvári hulladékdíjakat nézve a lakosok egyáltalán nem érdekeltek a hulladék mennyiségének a csökkentésében.

***

223

Technikai mellékletek 1. A lakossági vizsgálat során használt minta részletes bemutatása Székesfehérvár

Székesfehérvár ffi társasházi övezetben családi házas övezetben Nő társasházi övezetben családi házas övezetben összesen

18-29 éves

30-39 éves

40-49 éves

50-59 éves

60 év feletti Település összesen

38 25 13 38 25 13

27 18 9 26 18 8

28 18 10 32 21 11

26 17 9 30 20 10

32 21 11 45 30 15

151 99 52 171 114 57

76

53

60

56

77

322

18-29 éves 2 2 4 1 2 3 1 1 2 1 2 3 1 1 2 2 2 4 1

30-39 éves 2 2 4 2 1 3 1 1 2 1 1 2

40-49 éves 2 1 3 1 1 2 1 1 2 2 1 3 1 1 2 1 2 3 1 1 2

50-59 éves 2 2 4 1 1 2 1 1 2 1 1 2

Székesfehérvár térsége

POLGÁRDI

ffi Nő

összesen ABA ffi Nő összesen SÁROSD ffi Nő Összesen SEREGÉLYES ffi Nő Összesen SOPONYA ffi Nő Összesen SZABADBATTYÁN ffi Nő Összesen CSÓR ffi Nő Összesen CSŐSZ ffi Nő

1 1

1 1 1 1 2 1 1 2 1

1 1 2

1 1

60 év feletti Település összesen 2 10 2 9 4 19 1 6 2 7 3 13 1 5 1 5 2 10 1 6 2 7 3 13 1 3 1 4 2 7 1 6 2 8 3 14 3 1 3 1 6 2 1 3

224

Összesen FEHÉRVÁRCSURGÓ ffi Nő Összesen ISZKASZENTGYÖRGY ffi Nő Összesen ISZTIMÉR ffi Nő Összesen KINCSESBÁNYA ffi Nő Összesen LOVASBERÉNY ffi Nő Összesen MAGYARALMÁS ffi Nő Összesen NÁDASDLADÁNY ffi Nő Összesen PÁTKA ffi Nő Összesen SÁRKERESZTES ffi Nő Összesen SÁRSZENTMIHÁLY ffi Nő Összesen SZABADEGYHÁZA ffi Nő Összesen TÁC ffi Nő Összese ZÁMOLY ffi Nő Összesen

1 1 1 2 1 1

1 1 2 1 1 2 2 1

1 1 1 1 2 1 1 2 1 1 2

1 1

1

1 1 1 1 1 1 1 2 1 1 2

1 1 2 1 1 2

1 1 1 1 2

1 1 2

1 1 2 3

1 1 1

1 1

1 1 1 1 1

1 1 1 1

1

1 1 1 1 1 2 1 1 1 1 2 1 1 2 1 1 1 1 2 1 1 2

1 1 1 1 1 2 1 1 2 1 1 2 1 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1

1 1 1 1 1 1 2 1 1 2 1 2 3 1 1 2 1 1 2 1 1 1 1 2 1 1 2 1 1 2

5 3 4 7 3 3 6 2 3 5 3 3 6 4 4 8 3 3 6 4 4 8 3 3 6 3 3 6 4 4 8 4 4 8 3 3 6 4 4 8

225

Tapolca

Tapolca

ffi Nő

Összesen

18-29 éves 18 17 35

30-39 éves 13 12 25

40-49 éves 13 14 27

50-59 60 év feletti Település éves összesen 12 13 69 12 19 74 24 32 143

18-29 éves 2 2 4 1 1 2 1 1 2

30-39 éves 1 2 3 1 1 2

40-49 éves 2 2 4 1 1 2

50-59 éves 2 2 4 1 1 2

Tapolca környéki települések

BADACSONYTOMAJ Nő RÉVFÜLÖP

ffi ffi

Nő ÁBRAHÁMHEGY Nő

ffi

BADACSONYTÖRDEMIC ffi Nő BALATONEDERICS Nő

ffi

GYULAKESZI

1 2 1 1 2

1 1 2 1 1 2 1

1 1 1

1

ffi Nő

HEGYMAGAS ffi Nő

1 KÁPTALANTÓTI ffi Nő KŐVÁGÓÖRS

1 1

ffi Nő

LESENCEISTVÁND ffi Nő LESENCETOMAJ Nő

1 1

ffi

1 1 1 1 2 1 1 2

1 1 1 1 1 1 2 1 1 2

1 1 2 1 1

1 1 1 1

1 1 2 1 1 1 1 2

1 1 1 1 1 1

1 1 2 1 1 1 1 2

60 év feletti Település összesen 2 9 2 10 4 19 1 5 2 6 3 11 1 2 1 3 2 5 3 1 4 1 8 1 4 1 5 2 9 2 1 3 1 5 1 2 1 3 2 5 1 2 2 3 3 5 2 1 5 1 7 1 3 1 4 2 7 1 4 1 5 2 9

226

MINDSZENTKÁLLA ffi Nő

MONOSTORAPÁTI Nő

1 1 2

ffi

NEMESGULÁCS Nő

ffi

18-29 éves 1 1 2 1 1 2

NEMESVITA ffi Nő

30-39 éves 1 1 1 1 2 1 1

RAPOSKA ffi Nő

40-49 éves 1 1 2 1 1 1 1 1 1

SALFÖLD

ffi Nő

SZIGLIGET

1 1 2 1 1 2 1 1 2

ffi Nő

TALIÁNDÖRÖGD ffi Nő UZSA ffi Nő

1

1 1 50-59 éves 1 1 2 1 1 1 1 1 1 1

1 1 1 2

1 1 1

1

1

1

1

VIGÁNTPETEND ffi Nő ZALAHALÁP

ffi Nő

Korkategóriák összesen:

1 1 1 1 2 17 16 33

1 1

1 1

1 1

1

1 13 12 25

1 15 13 28

1 1 2 12 11 23

1 1 2

2 3 5

60 év feletti Település összesen 1 5 1 4 2 9 1 4 1 4 2 8 1 3 1 2 2 5 1 2 2 3 3 5 3 2 2 2 4 1 4 3 8 1 4 1 2 2 6 1 2 2 3 3 5 1 3 2 2 3 5 1 5 1 3 2 8 19 76 29 81 48 157

***

227