Készítette: Ribárszki Valéria I. Tétel: A pszichológia tárgya, feladata, módszerei

Készítette: Ribárszki Valéria I. Tétel: A pszichológia tárgya, feladata, módszerei A pszichológia – a viselkedés és mentális folyamatok tudományos tanulmányozása. Ezt együttesen lelki jelenségeknek nevezzük. Lelki jelenségekkel minden ember rendelkezik. (Minden ember érzékel színeket, hangokat, emlékszik múltban történt eseményekre, ízeket, szagokat, fájdalmat észlel. Elképzeli jövendő terveit, gondolkodik, érzelmek serkentik, vagy elkeserítik. –Ezek lelki jelenségek.) Az élet minden területén megnyilvánulnak ezek a jelenségek, és természetesnek tartjuk ezeket. A lelki, vagy pszichológiai (továbbiakban psz.) jelenségek sajátosságai: 1. Tipikusan emberi és állati megnyilvánulások. Növényeknél nincs. 2. A lelki jelenségek életjelenségek, de nem minden életjelenség lelki jelenség (pld: vérkeringés életjelenség, de nem lelki jelenség) 3. A lelki jelenségek magasabb szintű mozgásformákkal kapcsolatban jelennek meg 4. A pszichikus jelenségek nem léteznek idegrendszer nélkül. A pszichikus működések az idegrendszer, az agy működése nélkül nem jöhetnek létre. Mi a lelki jelenségek funkciója? A legfőbb funkciója az egyre tökéletesebb alkalmazkodás! - hozzáigazodni a környezethez - megváltoztatni a környezetet Ezt a funkciót

- a cselekvések és tevékenységek irányításával

- a valóság visszatükrözésével valósítjuk meg. Mivel

minden

törvényszerűségek

ember

emlékszik,

állapíthatók

meg,

gondolkozik,

érez,

akar,

hiszen

lelki

jelenségekkel

u.a.

ezért

rendelkezünk. DE! Nem minden ember éles eszű, tehát az általános törvényszerűségek másként nyilvánulnak meg minden embernél. A psz. Ezeket a különbségeket is vizsgálja. Ezeket lelki sajátosságoknak, tulajdonságoknak nevezzük. A pszichológia tehát a társadalomban élő embert, annak biológiailag is meghatározott lelki jelenségeit, személyiségét és tevékenységét vizsgálja, ezek törvényszerűségeit kutatja. Módszerei: 1. kutatási módszer: új, tudományos eredmények feltárására törekszik 2. Vizsgálati módszerek:  Feltáró

A, Megfigyelés: elsősorban külső, morfológiai --

ismérvei:

hosszantartó,

tervszerű,

sokirányú,

rögzített --

fajtái:

önmegfigyelés,

viszonyulás, cselekedet B, Vizsgálatok Exploráció Teszt Szociometria C, Kísérleti -- Feldolgozó Mennyiségi Minőségi

mások

megfigyelése,

II. Tétel: A Psz. Története, felosztása Már az ókorban a filozófusok foglalkoztak az ember megismerésének problémájával. A régi görög bölcselők között kialakult a psz. Két fő irányzata: - Idealista: elméletalkotók - Materialista: fizikai és fiziológiai alapok Tulajdon képen a pszichológia e két irányzatból, tudományból tevődik össze. Fiziológia, biológia+ filozófia=Pszichológia Önálló tudománnyá 1879-ben vált azzal, hogy Wilhelm Wundt (1832-1920) létrehozta az első psz. –i intézetet és laboratóriumot, amivel lehetővé tette a különböző irányzatok kialakulását. Nézőpontok a pszichológiában Példa: „átmegyünk az úttesten” 1.

Biológiai nézőpont: idegimpulzusok sorozata, ezek aktiválják az izmokat, hogy úgy mozgassák a lábainkat, hogy átvigyenek az úttesten.

2.

Behaviorista (viselkedés) nézőpont: (nincs hivatkozás a testen belüli dolgokra) a zöld lámpa olyan inger, amelyre áthaladással reagálunk. (Egyik folyománya az inger-válasz pszichológia /S-R psz = azokat az ingereket tanulmányozza, amelyek viselkedéses válaszokat váltanak ki/)

3.

Kognitív nézőpont: a viselkedést létrehozó mentális folyamatokra gondolunk, például a céllal magyarázzuk, vagy hogy a viselkedés egy döntési folyamat része – a tervünk az, hogy meglátogassunk valakit.

4.

Pszichoanalitikus nézőpont: ha nem is figyelünk oda, nem gondoljuk végig az úton áthaladás cselekedetet, akkor is a zöld lámpánál megyünk át –a tudattalanunk jól irányít. Minden cselekedetnek oka van, de ez gyakran tudattalan.

5.

Fenomenológiai nézőpont: a lényeg a szubjektív tapasztalás, semmi más.

(Humanisztikus: az egyén fő motivációja az önmegvalósításra való késztetés.) Felosztása Tárgyuk szerint

Céljuk szerint Tevékenység jellege szerint

1. emberlélektan -Egyén lélektan:

1. ált. pszi. 2. összehasonlító pszi.:

1. Pedagógiai pszi. 2. orvosi pszi

normális, kóros

-összehasonlító

- klinikai

-társas lélektan

állatlélektan

-pszichoterápia

-differenciál pszi. És

-farmokopszicho.

pszi.diagnosztika - fejlődéslélektan -nemek lélektana - etnopszi. 2. állatlélektan

3. munkalélektan 4.reklám pszi. 5. művészet pszi 6. sport pszi 7. kriminálpszi.

III. Tétel: Idegrendszer A szervezet – mint élő egység – csak akkor működhet zavartalanul, ha a legtávolabbi pontjai is jól kiépített összeköttetésben állnak egymással. Az idegrendszer idegsejtekből áll. Ezekből a sejtekből specializálódott a központi idegrendszer. (továbbiakban: K.I.) A K.I. az agy és a gerincvelő összes idegsejtjét magában foglalja. Nyúlványai, mint idegek hálózzák be az egész szervezetet. A gerincvelőből kilépő idegek összességét

perifériás,

(továbbiakban P.I.)

vagy

környéki

idegrendszernek

nevezzük.

A P.I. azokból az idegekből áll, melyek az agyat és a gerincvelőt a test többi részével kötik össze. A P.I. tovább osztható szomatikus és vegetatív idegrendszerre. A szervek egymásközti

működését

vegetatív,

a

külvilággal

kapcsolatot

létesítő

ideghálózatot szomatikus idegrendszernek nevezzük A vegetatív idegrendszer a belső szervekkel áll kapcsolatban. Szabályozza a légzést, a szívverést, az emésztést. A szomatikus idegrendszer idegei tájékoztatnak bennünket a fájdalomról, a nyomás, hőmérséklet változásairól. A K.I.-től szállítják az információt az izmokhoz, de az egyensúlyozást biztosító önkéntelen szabályozást is végzi. A testet és az agy különböző részeit összekötő idegrostok legtöbbje a gerincvelőben gyűlik össze. (Alig kisujjnyi átmérőjű) Az idegrendszer sajátos működései a következők: - az ingerület vezetése -

a szervek működésének összehangolása

- legfelső irányítás Idegsejtek (NEURON) Fajtái: - Szenzoros, érző - Mozgató - Interneuronok: csak az agyban és a gerincvelőben találhatók Úgynevezett gliasejtek támasztják az idegsejteket, melyek ellátják az anyagcsere-feladatokat. Az ideg hosszú axonok egy kötege. Egyes idegek tartalmazhatnak mind motoros, mond szenzoros neuronokat

A neuron részei: - sejtmag - sejttest -

dentritek

- axon - axonvégződések Az idegsejtek számát 10 millió- 1 billió közöttire becsülik és 10-szer annyi gliasejt található az emberi szervezetben.

IV. Tétel: AZ AGY (az agy szerkezeti felépítése, lateritás)

Bár néhány agyi struktúra világosan körülhatárolható, az agy funkcionálisan nem körülhatárolt részekből áll. Első megközelítésben az evolúció különböző állomásain kifejlődött 3 koncentrikus rétegét ismertetem: 1. Primitív központi mag: - nyúltvelő felelős a légzésért, és néhány a szervezet egyenes testtartásának fenntartásában segítő reflexet vezérel. Itt kereszteződnek a fel és leszálló fő idegkötegek - kisagy felelős a mozgások koordinációjáért -

talamusz, hipotalamus: talamusz: látásért, hallásért, tapintásért, és ízlelésért felelős érzékelőrendszer, hipotalamus: rendkívüli szerepet játszik az érzelmek és a motiváció területén. Szabályozza az evés, ivás, szexuális viselkedést. Szabályozza a belső elválasztású mirigyek működését.

- Retikuláris rendszer: éberségi állapotunk szabályozásában játszik fontos szerepet. Szerepet játszik a figyelem összpontosításban. 2.

Limbikus rendszer: szoros kapcsolatban áll a hipotalamusszal, és az „ösztönös” felett gyakorol ellenőrzést. - hipokampusz: különleges szerepet játszik az emlékezésben - emocionális (érzelmi) viselkedésben is szerepet játszik

3. Magasabb mentális folyamatokért felelős agyféltekék (Nagyagy) Agyféltekék Az összes élőlény közül az ember nagyagya a legfejlettebb, az ember agya a legbarázdáltabb. A két agyfélteke alapvetően szimmetrikus, köztük elölről hátrafelé egy mély hasadék húzódik. Bal és jobb féltekére osztható, melyek mindegyike 4-4 lebenyre bontható:

- Homloklebeny: a fali lebenytől a központi árok választja el a fejtetőtől a fülek irányába - Fali lebeny a fej tetején a központi árok mögött - Nyakszirti lebeny az agy hátsó részén - A halánték lebeny egy mély az agy oldalán lévő hasadék, az oldalsó árok határolja Az agyban 5 kéreg található: - Motoros kéreg: ez felelős az akaratlagos mozgásokért (pld: írás) - Szomatoszenzoros kéreg: hideg, meleg, tapintás, fájdalom - Látókéreg: látás - Hallókéreg: hallás -

Asszociációs kéreg: problémamegoldásban játszik fontos szerepet

Asszimetria:

Első ránézésre az agy tükörkép, de alaposabb vizsgálat után kiderül, hogy a bal agyfélteke nagyobb súlyú A jobb félteke sok hosszú idegrostot tartalmaz, a bal félteke rövidebb, egy-egy területen belül gazdag kölcsönkapcsolatokat biztosít. Bár mind két féltekében biztosított a lehetőség az önálló teljes működésre, mégis a féltekék specializáltan működnek. Bal agyfélteke feladatai: - beszéd - nyelvi kifejezés - logika - analitikus műveletek - matematika - verbalitás - A test jobb oldalának irányítása, ellenőrzése Jobb félteke feladatai: - Asszociáció - Geometria - Térbeli látás - Képi felismerés - Perspektivikus látásmód - Mintaérzékelés - Globalitás - érzelem - Zene - A beszéd hanglejtése - A test bal oldalának irányítása, ellenőrzése

V. - VI. Tétel: ÉRZÉKELÉS, ÉSZLELÉS Ezek megismerési alapfolyamatok. Az érzékelés és az észlelés a külvilág és a személyiség közötti közvetlen kapcsolat megteremtésének az alapját képezi, az ismeretszerzés első és legfontosabb lépcsőfokát képezik e folyamatok, általuk szerzünk tudomást a jelenségekről. Az objektív valóság az érzékelésen és észlelésen keresztül jut birtokunkba, de a megismerés folyamatát nem lehet két mozzanatra leszűkíteni. Ehhez tartozik még az elvont gondolkodás és a gyakorlati ellenőrzés. Az érzékelés és észlelés egyazon tevékenység analitikus és szintetikus mozzanatait foglalja magában. Az érzékelés analitikus, az észlelés a szintetikus mozzanat. Az érzékelés és észlelés egy időben történik, számunkra azonban csak észlelésként jelentkezik. Az érzékelés az egyes érzéki tulajdonságok visszatükröződését jelenti, az észlelés, pedig az érzékileg adott tárgy vagy jelenség tudatosulását. Az érzékelés fiziológiai alapjai: A környezetből jövő ingerhatások feldolgozását erre specializálódott érzékelő apparátusok (analizátorok) teszik lehetővé. Az analizátor több részből áll. Ezek: - RECEPTOR (környezeti érzékszerv) Egy sajátos neuron, amely aktiváláskor elektromos jeleket továbbít az idegsejtekhez. - AFFERENS PÁLYA (érzőidegpálya) gerincvelő

-

Az agyi idegsejtek által alkotott központok. Az agykéreg fogadó területe.

Ezek egységes egészként funkcionálnak (Az ingerületképzést a receptor végzi, ennek továbbítását a neuron. Az impulzusok eljutva az agyba, mozgósítják a megfelelő sejtcsoportokat. A mozgósítás mechanizmusa: Az egyes speciális érzőpályák az agytörzsön áthaladva a nyúltvelőben a köztiagyban rostelágazódásokat bocsátanak az agytörzs egész hosszán végighúzódó hálózatos (RETIKULÁRIS) sejtállományba. Ennek hatására a retikuláris sejtcsoport működésbe kezd, és az egész agyvelőt ébreszt, aktivizálja. Ez nem hordoz információt, de feltétele annak, hogy az információ eljusson a megfelelő helyre. Így tehát) a speciális érzőpályán futó és nem speciális „ébresztő” rendszeren keresztül haladó impulzusok együttesen váltanak ki érzékletet. Ádám György sémája: INGER-----RECEPTOR------ÉRZŐROSTOK IMPULZUSAI-----SPECIÁLIS ÉRZŐPÁLYA------AGYKÉREG NEM SPECIÁLIS AKTIVÁLÓ RENDSZER

Ez a folyamat fordított irányú is utasítás AGYVELŐ----ELLENŐRZŐ PÁLYA--------RECEPTOROK

Az agy és a receptorok közötti kapcsolat kétirányú. Ezt a folyamatot afferens (felszálló) és efferens (leszálló) idágpályák, együttes működése teszi lehetővé. (Receptorok felosztása: I.

Az idegforrásnak a szervezethez viszonyított helye:

- Exteroreceptorok (bőr felületén): telereceptorok (látás, hallás, szaglás)

Kontaktreceptorok (íz, bőrérzéklet) - Interoreceptorok: proprioreceptorok (helyzet, mozgás) Viszceroreceptorok (szervi érzékelés) A fizikai energiaforrás neme:

II.

- fotoreceptorok (fény) - mechanoreceptorok (halló, vesztibuláris-bőr-) - termoreceptorok (hő) - kemoreceptorok (íz) - ozmoreceptorok ) Érzékenység Érzékleti modalitásaink egyik legfeltűnőbb vonása, hogy rendkívül érzékenyek a környezet változásaira, vagyis az érzékszervekkel csak azokat az ingereket tudjuk felfogni, amelyek: A, megfelelő erősségűek B, megfelelő ideig hatnak C, minőségileg megfelelnek az érzékszervnek Az erősséghez kapcsolódik a küszöb. A küszöbök meghatározására szolgáló módszereket pszichofizikai módszereknek nevezzük.



Abszolút küszöb: a legkisebb ingererősség



Különbségi küszöb: két inger megkülönböztetéséhez szükséges legkisebb különbség, más szóval: éppen észrevehető különbség

Weber: minél erősebb a kezdő inger, annál nagyobb változás kell ahhoz, hogy a személy észrevegye. ∆I ------- = k I

I: intenzitás

∆I: különbségi küszöb

k: Weber állandó

Szenzoros kód Transzdukció: az érzéklet lefordítja az általa felfogott fizikai energiát elektromos jelekre, így jutnak el ezek a jelek az agyba. Ezt az érzékszervek erre specializált sejtjei: a receptorok hajtják végre. A receptor egy neuron, amely amint aktiválódik, elektromos jeleket továbbít a kapcsolódó idegsejtekhez. Müller: az inger minőségének kódolása. Specifikus idegenergiák hipotézise: a különböző receptorokból kiinduló idegpályák az agykéreg más és más területein végződnek. Az analizátorok fizikai állapota alapvetően befolyásolja az érzékletek minőségét, ami megmutatkozik az adaptáció és a habituáció jelenségében. Adaptáció: Hosszantartó ingerhatás következtében a receptor idomul az ingerhez. Szaglás, tapintás, uszoda vize. Habituáció: Megszokás, bizonyos ingerlések következtében az izgalmi állapot egyre kisebb lesz. Az érzékenységet befolyásoló tényezők: kontraszt jelenség (pld: édes után savanyú) Minden érzékelés kétoldalú: 1, a valóság valamely oldalát tükrözi 2, a szervezet állapota tükröződik benne (Érzéki csalódások Az emberi tükrözés bizonyos mértékű pontatlanságát mutatják az érzéki csalódások: Ezek a legegyszerűbben a vizuális érzékelés területén figyelhetők meg. 1. Gregory (1972) a vizuális csalódásokat a következő képen osztályozza: - lehetnek tárgyak- ábrák, melyeket nem lehet térben lévő tárgyakként értelmezni.

- Olyan ábrák tárgyak, amelyeknél az egészről nyert benyomás, hatással van a részre. - Olyan ábrák tárgyak, amelyek nem „önmagukban” torzultak, hanem azt más vonalak idézik elő - Olyan ábrák, amelyeket ha bizonyos ideig nézünk, s utána közvetlenül egy másik figurára figyelünk, ezen torzulást okoznak. Ez a figurális torzulás) Érzékelők, analizátorok 1. LÁTÁS Minden érzékszervünk a fizikai energia egy meghatározott formájára reagál. A látás ingere a fény (elektromágneses sugárzás). Az emberi látórendszer részei: - szem (két része: az egyik a képet alakítja ki, a másik a képet alakítja át elektromos impulzusokká) - az agy számos része és az ezeket összekötő pályák A szem képalkotó része úgy működik, mint egy fényképezőgép. A tárgyakról visszaverődő fényt úgy fókuszálja, hogy az a tárgy képét formálja a retinán, a szemgolyó hátsó oldalát borító vékony rétegen. A szaruhártya (a szem elülső átlátszó felszíne), a pupilla (körkörös nyílás a szivárványhártyán, a megvilágítás szintjétől függően változtatja átmérőjét) és a lencse (a távolságtól függően változtatja alakját) alkotják a szem képalkotó rendszerét. A retinában kétféle receptorsejt van: pálcikák (éjszakai látásra) és csapok (nappali látásra). A csapok és pálcikák fotopigmenteket tartalmaznak, amelyek elnyelik a fényt. A csapok és pálcikák impulzusa először a bipoláris sejtekhez, majd a ganglionsejtekhez továbbítódik. A ganglionsejtek szemből kilépő hosszú axonjai alkotják a látóideget.

Amikor egy tárgyat jól akarunk látni, szemünket úgy mozgatjuk, hogy a tárgy képe retinánk közepére, a foveának nevezett területre vetüljön. A fényintenzitásra való érzékenységünket a csapok és a pálcikák határozzák meg. Ha az inger nem változik, alkalmazkodunk hozzá: fényadaptáció (világos utcáról sötét moziba lépvén egy ideig alig látunk valamit, de szemünk elég gyorsan alkalmazkodik). A színlátás szubjektív élmény, kb. 150 színt tudunk megkülönböztetni. Minden szín megalkotható néhány alapszín keverésével. A legtöbb ember sokféle színt elő tud állítani három alapszín keverékéből, egyeseknek két alapszín is elegendő ehhez (dikromátok), ezek a színtévesztők, akik azért látnak színeket. A monokromátok nem képesek a hullámhosszak megkülönböztetésére, ők a színvakok. Young- Helmholtz elmélet: bár sok különböző színt tudunk megkülönböztetni, csak háromféle színreceptor (csap) van. Hering-féle ellenszínelmélet: a látórendszer kétféle színérzékeny egységet tartalmaz. 2. HALLÁS A látás mellett a hallás a fő eszközünk a környezeti információk begyűjtésében. A hanghullám a levegő nyomásának az idő függvényében megadott grafikonjával írható le. A frekvencia képezi a hangmagasság, a hang legjellegzetesebb minősége észlelésének alapját. Az intenzitás képezi a hangerő érzékelésének alapját (decibel). A hallórendszer részei: a fülekből, az agy egyes részeiből és számos összekötő idegpályából áll. A fül is két rendszert tartalmaz, az egyik erősíti és továbbítja a hangot a receptorokhoz (külső fül: fülcimpa, hallójárat; középfül: dobhártya, három hallócsontocska: kalapács, üllő, kengyel), amit a másik rendszer felvesz, és idegimpulzussá alakít (a belső fülben: a csigában a hang receptorai vannak). A csiga egy felcsavart cső, ami az alaphártyát tartalmazza. Az alaphártyán vannak a szőrsejtek, a hallás receptorai. A külső és középfül által szállított

hanghullámok rezgésbe hozzák az alaphártyát, ami meghajlítja a szőrsejteket és idegimpulzusokat generál. Érzékenyebbek

vagyunk

a

közepes

frekvenciákra,

mint

a

hallható

frekvenciatartomány bármely végére eső hangokra. A hangmagasság a hang elsődleges minősége az alacsonytól a magas hangokig rendezett skálán. A hangmagasság frekvenciaelméletei szerint a hallott hangmagasság a hallórendszer idegi válaszainak időbeli mintázatától függ, amelyet a hanghullám időbeli mintázata határoz meg. A helyelméletek szerint minden frekvencia az alaphártya egy bizonyos helyét ingerli, és minden hely ingerlése egy bizonyos hangamagasság érzetét kelti. 3. SZAGLÁS A szaglás fontosabb más fajoknál, mint az embereknél. Sok állat sajátos illatanyagokat (feromonokat) használ kommunikáció céljára. A szaglás ingerei az egyes anyagokat elhagyó molekulák. A molekulák a levegőben terjedve ingerlik az orrüregben magasan fekvő szagreceptorokat. Rengeteg különféle receptor van, egy átlagos személy 10-40 ezer szagot képes megkülönböztetni, a nők többet, mint a férfiak. 4. ÍZLELÉS

Az ízérzést nemcsak a megízlelt anyag, hanem genetikai örökségünk és múltbéli tapasztalataink is befolyásolják. Az ízlelés ingerei a nyálban oldódó anyagok. A legtöbb ízreceptor csoportokban - ízlelőbimbókon - található a nyelven. Az érzékenység a nyelv helyétől függően változik. Minden íz a négy alapíz egyikével

vagy

többnek a kombinációjával

írható

le. A különböző

ízminőségeket részben az aktivált idegrost, részben a rostok aktivitásmintázata kódolja. 5. BŐRÉRZÉKLETEK

3 bőrérzékletet különböztetünk meg: - Nyomás:

Ezek változásait bőrünkön érezzük. Nyomásra az ajkakon, az orron és az arcon a legnagyobb az érzékenységünk, legkisebb a nagylábujjunkon. - Hő Nagyon érzékenyek vagyunk a hőmérsékletre: egy foknál kisebb változást is érzékelünk. A különféle hőmérsékleteket elsősorban azáltal kódoljuk, hogy a hideg-vagy melegreceptorok aktiválódnak. Forró érzékletnél mind a hideg, mind a meleg receptorok aktivizálódnak. - Fájdalom A szöveti károsodást okozó erősségű ingerek a fájdalomérzés ingerei. Két különböző fajtájú fájdalom van, amelyeket más idegpályák közvetítenek  fázisos fájdalom: általában rövid és intenzitása általában gyorsan emelkedik,

majd csökken  tónusos fájdalom: állandó szintű és hosszan tartó.

Fájdalomérzékenységünket nagyban befolyásolják az ártó ingeren kívüli tényezők, mint a kultúra, az attitűdök és az előzetes tapasztalatok. Ezek a tényezők hatásukat a gerincvelői kapuk kinyitásával és bezárásával fejthetik ki. Fájdalmat akkor érzünk, ha a fájdalomreceptorok aktívak, és a kapu nyitva van. 6. TESTÉRZÉKLET -propriorecepció: a végtagok és a fej testhez viszonyított helyzetének és mozgásnak az érzékelésére szolgál. Receptorai az izmokban, az inakban, az izületekben és a bőrben helyezkednek el. - helyzet és a testmozgások érzékelése: receptorai a belső fülhöz kapcsolódó vesztibuláris rendszerben helyezkednek el. Ezeket általában együtt érzékeljük ÉSZLELÉS Az észlelés kutatása a perceptuális rendszer két funkciójával foglalkozik; a lokalizációval és a felismeréssel.  lokalizáció: a tárgyak helyének meghatározása, a környezetünkben való

tájékozódás eszköze. Először is el kell különíteni a tárgyakat a hátterüktől és

egymástól, majd meghatározni helyzetüket a háromdimenziós térben, tehát annak tőlünk való távolságát és mozgását.  felismerés: a tárgyak azonosítása, minőségének meghatározása

A látókéreg munkamegosztás elvén működik, mindkét folyamatot más agyi területek hajtják végre. Egy tárgy lokalizációja:  távolságának meghatározását is igényli. A távolság észlelését általában a

távolsági jelzőmozzanatoknak (relatív nagyság, magassági helyzet, takarás, lineáris perspektíva, mozgásparallaxis) tulajdonítják. Binokuláris távolsági jelzőmozzanatok a parallaxis és a diszparitás (a tárgyak egy kicsit különböző képet eredményeznek a két szemben).  mozgó tárgyak ismeretét is igényli.

A mozgás észlelése a retinán létrejövő mozgás nélkül is lehetséges: - troboszkopikus mozgás: egy sor állókép gyors egymásutánja látszatmozgást eredményez - indukált mozgás: egy nagyobb tárgy mozgása hozza létre egy kisebb, álló tárgy látszólagos mozgását. A valódi mozgást, amikor egy tárgy képe mozog a retinán, részben a látórendszer specifikus sejtjei kódolják. Egy tárgy felismerése annak egy kategóriához rendelését jelenti és ez főleg a tárgy alakja alapján történik. A természetes tárgyak alakjának vonásai nem vonalakhoz, hanem inkább egyszerű geometriai testekhez hasonlatosak. A felismerés  korai szakaszain általában a tárgy vonásai alapján határozza meg  késői szakaszain a rendszer a tárgy leírását az emlékezetben tárolt

alakleírásokkal veti össze és találja meg a leginkább megegyezőt  megfeleltetési szakasznak kutatásai főleg a betűfelismerést vizsgálták.

A szelektív figyelem

az a folyamat, amellyel egyes ingereket további feldolgozásra választunk ki, másokat viszont figyelmen kívül hagyunk.  a

látás

esetében

a

figyelem

irányításának

elsődleges

eszközei

a

szemmozgások. A szem legtöbb fixációja a jelenet leginformatívabb részleteire esik.  a szelektív figyelem a hallásban is szerepet játszik. Általában képesek

vagyunk szelektív hallgatásra a hang iránya és a beszélő hangjának jellegzetességei alapján. A figyelendő tárgyak szelekcióját két elkülönülő agyi rendszer szolgálja.  a poszterior rendszer az agy hátsó részén a térbeli elhelyezkedés  az anterior rendszer az agy elülső részén pedig egyéb tulajdonságok alapján

(forma, szín) történő szelekcióért felelős. Észlelőrendszerünk további funkciója, hogy az érzékszervek által felfogott ingerek nagy változásai ellenére is azonosnak mutassa a tárgyakat. A világosságkonstancia: egy tárgy egyforma világosságúnak tűnik az általa visszavert fény mennyiségétől függetlenül. A színkonstancia: a tárgyak közel azonos színűnek látszanak különböző fényforrások alkalmazása esetén. A konstancia mindkét esetben a tárgy és a háttérelemek viszonyán múlik. További közismert konstanciák még: az alak-és helykonstancia. A nagyságkonstancia: a tárgyak észlelt mérete viszonylag állandó marad a tárgy távolságától függetlenül. A nagysgág-távolság invarianciaelv szerint a tárgy észlelt nagysága együtt nő a tárgy retinális nagyságával és észlelt távolságával. A perceptuális fejlődés kutatása azzal foglalkozik, hogy az észlelési képességek milyen mértékben veleszületettek vagy tanultak. A veleszületett képességek meghatározásához a kutatók nézéspreferencia és a habituáció módszereivel vizsgálják a csecsemők diszkriminációs képességeit. Ha az élet korai szakaszában az ingerfeltételeket úgy szabályozzák, hogy

bizonyosfajta ingerek hiányozzanak, mind az emberek, mind az állatok érzéketlenek lesznek azokra az ingerekre, amelyektől megfosztották őket. Az észlelés és a mozgások koordinációját tanulni kell. Az embereknek és az állatoknak is önindított mozgásokra van szükségük a normális koordináció kifejlődéséhez. VII. Tudat, az emberi tudat specifikumai, tudatos, tudatelőttes, tudattalan folyamatok. A tudat megfogalmazása nem egyszerű, és nem egyértelmű, hiszen nincs egyetlen olyan elmélet sem, amelyet egyértelműen és mindenki által elfogadott módon használna a pszichológia. Kezdetben a pszichológusok úgy gondolták, hogy a tudat és lélek egy és ugyan az. Ma sok tankönyv úgy határozza meg a tudatot, hogy az egyén tudatában van a külső és belső ingereknek, vagyis az érzékleteinek, a környezeti eseményeknek, gondolatainak és emlékeinek. Ez a meghatározás azonban figyelmen kívül hagyja a problémamegoldó gondolkodást, vagy a szabad akaratból végrehajtott, a környezet megváltoztatására irányuló tevékenységet. A tudatnak tehát két dolga van: 1, Önmagunk folyamatos követése. Ebben a folyamatban a tudatunk bizonyos ingereket kiemel, másokat figyelmen kívül hagy, hiszen nem képes ugyan azzal az intenzitással minden érzékszervünkre ható ingerre figyelni. 2. Önmagunk és környezetünk folyamatos kontrollja, amely lehetővé teszi, hogy cselekedeteinket elindítsuk és befejezzük. Ez azt jelenti, hogy cselekedeteinket, a bennünket körülvevő eseményekkel összhangban kell vezetnünk és szerveznünk. Ugyan akkor nem minden cselekedetünket vezérli tudatos döntés, és olykor a problémákat sem tudatos szinten oldjuk meg. Tudatelőttes A tudatelőttest kétféle működés tölti meg.

1. Egyrészt azok az események, amelyekre pillanatnyilag nem figyelünk, de hatást gyakorolnak tudatunkra. Tudatunk folyamatosan szelektál az ingerek közül. Azt gondolhatnánk, hogy amire nem figyelünk arra nem is emlékszünk. Nagyszámú kutatási eredmény, azonban arra utal, hogy azokat az ingereket is rögzítjük, amelyeket tudatosan nem érzékelünk. 2. Másrészről, azok az emlékek, amelyek egykor tudatosak voltak, és a tudat számára bármikor hozzáférhetőek. Ezek emlékeink, és ismereteink. Tudattalan. Azokat az emlékképeket, impulzusokat, vágyakat, amelyek a tudat számára nem hozzáférhetőek, tudattalannak nevezzük. Ezek az emlékek csak közvetett módon érhetők el. Ilyen az álom, hipnózis, elszólás. Sigmond Freud úgy gondolta, a legtöbb lelki betegség oka a tudattalan tartalmának köszönhető. Más pszichológusok szerint a tudattalan tartalmába más mentális folyamatok is bekerülnek. Pl. két tárgy jelenlétét érzékeljük, de nem érzékeljük azt a bonyolult számítási folyamatot, amivel pillanatok alatt kiszámoljuk, hogy melyik van közelebb és melyik távolabb. A számítási folyamat a tudat számára mindig is ismeretlen marad. Megosztott tudat: A

tudat

egyik

fontos

funkciója

cselekedeteink

vezérlése.

Bizonyos

cselekedeteink azonban kellő gyakorlás után automatikussá válnak, mint például a kerékpározás, így közben tudunk más cselekedetet is végrehajtani, például beszélgetni. Minél inkább automatizálódik, annál kevesebb tudatos kontroll kell hozzá. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a cselekvést tudattalanul hajtjuk végre, hiszen valamennyi kontroll szükséges a cselekvés folytatásához. A pszichológia azt a jelenséget, amikor bizonyos feltételek mellett a gondolatok és a

cselekedetek az akaratlagos kontrolltól függetlenül működnek, disszociációnak nevezi. A disszociáció szélsőségesebb példája a többszörös személyiség. Ez két vagy több jól integrált és kifejlett személyiség meglétét jelenti ugyanabban a személyben. Mindegyik személyiség saját emlékanyaggal, és jellemző viselkedésmóddal rendelkezik. Az alternatív személyiségek attitűdjei, és magatartása általában élesen eltér egymástól, és az egyes személyiségek általában egyáltalán nincsenek tudatában a másik létezésének Módosult tudatállapot Pszichoaktív szerek okozhatnak úgynevezett módosult tudatállapotokat. Ezeket, a kémiai anyagokat osztályba lehet sorolni, hatásmechanizmusuk szerint. - depresszánsok: -- alkohol  Barbiturátok  Nyugtatók - opiátok

ópium és származékai Codein Heroin Morfium metadon

- Stimulánsok

amfetaminok kokain nikotin koffein

- Halucinogén: LSD Meszkalin Pszilocibin PCP - cannabis származékok

marihuána hasis Meditáció során az ember szintén el tud érni módosult tudatállapotot, bizonyos rituálék és gyakorlatok révén. A hipnózis szintén a tudat átmeneti módosulásához vezet, de valamiképpen a relaxáció állapotára hasonlít. VIII. Aktivitás, éberség, a szervezet éberségi szintjei, ezek váltakozása, alvás, álom, REM periódus, az aktivitási szintek. Aktiváció: a hatékony működéshez szükség van alap aktivizációs szintre. Az emberi szervezet alapbeállítódása, hogy folyamatosan szüksége van ingerekre. Ezek lehetnek külső és belső ingerek. A belső ingereket motivációknak nevezzük, amit egy későbbi témában külön tárgyalunk. A külső ingerek érzékeléséhez szükséges állapotot nevezzük aktivizációnak. Az aktivitás nem állandó szinten működik, éberség állapotban legaktívabb a működése érzékelő apparátusunknak. Ilyenkor kívánjuk és fogadjuk be legintenzívebben és leghatékonyabban az ingereket, és belső motivációs szintünk is ilyenkor aktivizálódik. Kísérletek bizonyítják, ha valakitől megvonjuk az ingereket, idővel öningerlésbe kezd (l hallucináció). Az ingerlés hiánya tehát, megzavarja a normál működést. Az afferens pálya biztosítja, hogy az ingert felfogjam, és lehetővé teszi, hogy több szintre is eljussanak az ingerek, vagyis általános aktivizációs szintet biztosít. Ezt a pszichológia arousalnak nevezi. Az arousalszint elve szerint az emberek az optimális arousal szint elérésére törekszenek.

Az aktivizációs szinttel együtt változó tényezők: Aktivációs szint

viselkedés

vegetatív

Tudat

Pszichikus

alvás állapota

mozgások

reakció nincs

funkció nem működik ÁLOM

megszünnek álmos állapot

mozgások

deltahullám, szabálytalan

nincs

Elhomájosúlt képszerű,

gyengék és relaxált éberség

EEG

Théta hullámok

álomszerű

rendezetlenek irányítható, de csökkentek

Tudatosság

képzelet Figyelem

lassúbb,

kissé

kevésbé

lazább

csökkent

koncentrálhat

Alfa hullámok

ó, gondolkodás veszít az irányítottságá élénk éberség

hatékony,

egyensúlyban

gyors,

vannak

tiszta éber

ból Élénk

gyors, béta alfával

figyelem,

keverve

pontosan

könnyen

irányított

összpontosíth ató, minden funkciójában

extrém, izgatott

rendezetlen v. szívverés,

Ködös

optimális Figyelem

éberség

gátolt,

légzés,

zavaros

szétszórt,

pontatlan

vérnyomás

beszűkült

dekoncentrált

mozgások.

fokozott

gyors béta

gondolkodás

A cselekvés az élénk éberség állapotában a leghatékonyabb, ez az aktiváció optimális szintje. Alvás, álom

Az alvás látszólag az élénk éberség ellentéte, mégis képesek vagyunk álmodni, álmunkra emlékezni, sőt el tudjuk határozni, hogy egy adott időben felébredjünk, és fel is ébredünk. Az alvást egyéni és környezeti tényezők is befolyásolják. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem egyforma az alvásigényünk. A fogamzást követő 24. Hétben jelenik meg az alvás és éberség váltakozása, és életünk végéig megmarad. Az újszülött gyakrabban váltogatja az alvás és az éberség állapotát, mint a felnőtt. Alvásideje az első hat hónapban 16 óráról 13 órára csökken, és ez megmarad az óvodáskorban is, majd nagycsoport végére kialakul az egyéni alvásminta. Az alvásidő felnőttkorban általában már csak 7-8 óra. Számos fizikai funkciónk 24 órás ciklusban működik, ahol a nappali csúcs működés és az éjszakai minimum érték váltakozása figyelhető meg. A hatvanas évektől vizsgálják az alvás mechanizmusát, és megállapították, hogy az alvás öt szakaszra osztható. Elalváskor az álmos alfa hullámok jellemzőek, amiből az ember nagyon gyorsan a mély alvás időszakába zuhan, amelyet a théta hullám jellemez, és kb. 10 percig tart. Ezt követő szakaszban megjelennek az alvási orsók. Ezt követően a 3. és a 4. szakaszban megjelennek a delta hullámok. Ebben a szakaszban nehéz felébreszteni az alvót, de felébredhet valami személyes dologra magától. (pl: saját gyermekének sírására) Kb. egy- másfél óra múlva, a felnőtt embernél az EEG nagyon aktívvá válik, de az alvó nem ébred fel. Gyors szemmozgások jelennek meg. Ezt a szakaszt REM fázisnak, a többit nem REM (NREM) szakasznak nevezik Az éjszaka folyamán ezek a periodikus változások háromszor –négyszer ismétlik meg egymást. A REM fázisban álmodunk. A kutatók még a mai napig sem értik, hogy az emberek miért álmodnak, és miért azt, amit. Az azonban bizonyos, hogy ha valakitől megvonjuk, az álom lehetőségét hamarabb meg lehet halni, mint ha megvonjuk az élelmet.

Egy álom kb. 20 percig tart, és egy éjszaka folyamán 3-5 álmot látunk. Mindenki álmodik, de hogy emlékszünk-e álmainkra az attól függ, hogy éppen álom szakaszban ébredünk-e fel.

IX. TÉTEL Emlékezés Def.: Az emlékezés az a megismerési folyamat, amelynek során információk tárolásával lehetőség nyílik arra, hogy régebbi észleléseink az eredeti ingerek szükségszerű jelenléte nélkül újra megjelenjenek, és közvetett módon segítsék a valóság tükrözését. Az emlékezés fiziológiai alapja nem lokalizálható egy meghatározott sejtcsoportra,

annak

ellenére,

hogy

bizonyos

funkciók

körülhatárolt

sejtcsoporthoz is kötődnek. Az agyi emléknyomok rögzítésének kettős természete van: -

A külvilági ingerek hatására egy azonnali, de tünékeny (RECENS) emléknyom képződik, amely nem hagy maga után szerkezeti változást magában az agyban

- Tartós (PERMANENS) rögzítés nyomán az agyban szerkezeti változás jön létre Az emlékezés biztosítja kapcsolatunkat a múltunkkal, tapasztalatainkkal, teszi lehetővé újabb benyomások kapcsolását, és elengedhetetlen feltétele a környezethez való alkalmazkodás tökéletesítésének. Az észlelés felelevenítése az emlékkép. A központi idegrendszer megfelelő részében az észleléskor lejátszódó folyamat megismétlődik. Mivel az emlékezés helyettesíti az észlelést, cselekvés irányító, valóságot tükröző szerepe van. Az emlékezés alapfolyamatai:

1. BEVÉSÉS, (az Atkinson könyv, mint kódolás említi. Fajtái: - önkéntelen - szándékos A rövid távú memóriában a figyelem játssza a főszerepet, a hosszú távú memóriában a megértés és az érzelmek. Sikere a hosszú távú memóriában különböző, ami függ: - eddigi ismereteinktől, -

a tárgytól,

- az anyag mennyiségétől. 2. Tárolás Barlett szerint a megőrzés folyamatában 3 féle változást különítünk el (hosszú távú memória) - tartalom leegyszerűsítése - tartalom racionalizálása - kiemelés hangsúlyozása Atkinson szerint: Az emlékképeink mintegy 4-6 hétre a hippokampuszba kerülnek, majd áttevődnek az amygdala-ba. A hippokampusz feladata, hogy egyfajta vonatkoztatási rendszert valósít meg, összekapcsolva az emlékek különböző elemeit. A rövid távú memória 7+-2 számú adatot képes rövid ideig megőrizni, és a rövid távú memóriából bizonyos kapcsolatok, asszociációk segítségével kerülnek az információk a hosszú távú memóriába. A megőrzés, (vagy tárolás) függ: - idegállapottól - bevéséstől - érzelmi állapottól

- beállítódástól - retroaktív gátlástól - proaktív gátlástól (Retroaktív gátlás: az éppen megtanult anyagot egy hasonló követi. Proaktív gátlás: mostani tevékenység gyakorol hatást az utána következőre.) - időben milyen az észlelések száma A megőrzés folyamata aktív, mely egyes emléknyomokat előnyben részesít, másokat kiolt. Ebbinghaus vizsgálata alapján az első 9 órában 60%-át felejtjük el a megtanult anyagnak, utána a folyamat lelassul. 48 óra múlva kb 30%-ára emlékszünk. 3. Előhívás, vagy felidézés: Minden esetben szükséges valamilyen előhívási támpont, de elkülönítünk felidézést és felismerést A felidézésnek is van válogató szerepe. A számunkra zavaró ingereket nem tudjuk, vagy csak nehézségek árán előhívni. Az előhívás lehet önkéntelen, vagy akaratlagos. Két formája létezik a memóriánknak, azon kívül, hogy van rövid és hosszú távú memória: - amelyekben az emberek személyes eseményekre emlékeznek azt explicit memóriának nevezzük. -

A másik fajta emlékezés, ami gyakran készségeinkben nyilvánul meg azt inplicit memóriának nevezzük.

Emlékezés hibái: - felejtés - időskori felejtés - amnézia

- egyes funkciók kiesése - nem valósághű emlékek:  paramnézia (hozzáképzel)  hipermnézia  katatím emlékezet (múltba vetít vissza olyat, ami nem is történt meg) - Emlékezeti csalódások X. TÉTEL

A figyelem

Def.: Az a pszichikus folyamat, amely az információ felvételhez és az inf. Feldolgozáshoz

optimális

feltételeket

biztosít

a

szubjektum

oldaláról,

megteremtve a lehetőségét annak, hogy a külső és belső környezetből jövő ingerhatások között szelektáljunk. Fiziológiai alapja: A figyelésben a döntő szerepet az ingerhatás felerősödésének belső folyamata a negatív indukció játssza. Ennek lényege: az agykéreg meghatározott pontjában keletkező ingerület a környező területeken vele ellentétes hatást vált ki: a szomszédos agyközpontok gátlás alá kerülnek. Ez biztosítja, hogy a környezetünkből jövő ingerek közül, csak a számunkra pillanatnyilag legfontosabbra figyelünk, reagálunk, nagy intenzitással. A figyelem fajtái: Két alapformája ismeretes: a, önkéntelen B, szándékos A,: Az önkéntelen figyelem a reflexszerű beállítódásokkal kapcsolatos, az ember tudatos elhatározásától függetlenül jön létre. Önkéntelen figyelmi működést eredményez általában: - a szokásos ingerhatástól eltérő inger (Reklám) - újszerű inger

b, A szándékos figyelem tudatosan irányított és szabályozott. Ennek során a szubjektum tudatosan választja ki az objektumot, amelyre a figyelem irányul. Az ember megismerő tevékenységében a döntő szerepet ez utóbbi fajta játssza. ( Ez teszi lehetővé, hogy megismerésünk ne alkalomszerű, v. véletlenszerű legyen.) Az önkéntelen és szándékos figyelem szorosan kapcsolódik egymáshoz------ a szándékos figyelem, gyakran átmegy önkéntelenbe. Ennek fontos szerepe van a tanulásban. Ezt egy meghatározott feladatra való tudatosan felvett beállítódás szabályozza, s ez magasabb rendű és nem azonos a reflexszerű önkéntelen figyelemmel. A figyelem tulajdonságai: 1. A figyelem terjedelme: A figyelemnek azt a sajátosságát fejezi ki, hogy hány tárgyra tudunk egy adott pillanatban figyelni. 2. A figyelem megoszlása: A figyelem többfelé is irányulhat, de korlátozott jelentősége van tevékenységünkben. Két tevékenység egyszerre végzésének leggyakoribb lehetőségei a következők: - A figyelem gyorsan ide-oda siklik a két feladat végzéséhez szükséges tevékenység között. - Az egyik feladatot automatikusan végezzük - A két feladat sajátos cselekvései együvé fonódnak össze 3. A figyelem tartóssága A mindennapi tapasztalat azt bizonyítja, hogy képesek vagyunk valamely tárgyra, dologra tartósan figyelni. - a figyelem időnként gyengülhet (10-15 perc) - Mozgó tárgyra tartósabb ideig tudunk figyelni - Zavaró ingerhatás gyengíti A figyelem zavarai:

Elsősorban a figyelem elterelhetőségéből fakad, két formája létezik: - figyelmetlen, szórakozott ember, akinél nem emelkedik ki egyetlen erős optimális ingerületi góc sem az agykérgi gócok közül -

mások egyetlen tárgyra koncentrálnak olyan erősen, hogy az gátolja a körülöttük lévő gócok energiáit, ezáltal nem jut el más inger feléjük.

XI. Tétel: KÉPZELET Kizárólag emberi tulajdonság. Minden munkát először képzeletben végez el az ember. Def.: A képzelet az a pszichikus folyamat, amely működése során a korábbi tapasztalatokkal szerzett régi képeket, vagy annak elemeit felhasználva, új képeket hozunk létre. Szoros kapcsolat van az emlékezet és a képzelet működése között. A képzelet az emlékezetre támaszkodik. Az emlékezet és a képzelet közötti különbség alapja a valóság iránti másfajta viszony. Az emlékezetnél e viszony meghatározója a megőrzés, a képzeletnél az átalakítás. A képzelet bizonyítja, hogy az ember tudatában több van, mint tapasztalatában. Mindenféle képzelet valami újat szül, megváltoztatja azt, ami képzeletünkben adva volt. A képzelet fajtái: 1. Aktív: működés alapja az ember tudatos tevékenysége.

- Reproduktív képzelet: E képzeleti működés során gondolatban újra felépítjük azt, amit mások érzékeltek, tapasztaltak, vagy éppen elképzeltek. - Produktív képzelet: működése során az elképzelő személy olyan produktumot hoz létre, amely abban a formában, korábbi tapasztalatban nem fordult elő. Ez az alkotó képzelet. Az alkotó képzelet színvonalát két mutató határozza meg:  a valóság törvényeinek figyelembe vétele  mennyire új és eredeti 2. Passzív képzeleti működés - Álom: Az alvás idején gátlás alatt lévő agykéreg részleges tevékenysége, amelyet a külső érzékszervek, vagy belső szervek különböző ingerei váltanak ki. - Hallucináció: Lényege, a külső inger nélkül létrejött érzékelés.

A képzelet technikája A valóságnak a képzeletben történő átalakítása nem tisztán önkényes megváltoztatás: - Igen gyakori, hogy az emléknyomokat a maguk egészében szintetizáljuk (Pl.: Északi sark) - Az emléknyomokat analizáljuk, elemeket kiemelünk, majd újra szintetizáljuk. - A fogalmak analízisét és szintézisét végezzük. A képzeleti működés jellemzői: - Analízis - Szintézis

- Nagyítás - Kicsinyítés - Tipikus kép (Pl.: kórház) A képzeleti működés összefügg más belső folyamatokkal, mint például az érzelem. A képzet fogalma: a képzet több ugyan arra a jelenségre vonatkozó emlékképből kialakuló szemléletes élményforma, mely a jelenségek általános leggyakrabban előforduló jegyeit tartalmazza. A képzeleti működés lehet: - önkéntelen: ábrándozás - szándékos: tervezés XII. Tétel: A TANULÁS A tanulás áthatja egész életünket. Úgy határozható meg, mint a viselkedés viszonylag állandó megváltozása a gyakorlás eredményeképp. Minden viselkedést, akár reflexes, akár nem, az öröklődés és a tanulás befolyásolja. 1885-ben Ebbinghaus vizsgálta először a tanulást, amikor is értelmetlen szótagok tanulási és felejtési idejét vizsgálta. Négy féle tanulást különböztetünk meg: - Habituáció: a tanulás legegyszerűbb fajtája. Az élőlény megpróbálja figyelmen

kívül hagyni az ismerős

és a

következmények nélküli ingereket. ( pl.: az óra ketyegésére már nem figyelünk oda.)

- Klasszikus kondicionálás: megtanulja, hogy egy bizonyos ingert egy másik követ. ( Pl.: csecsemőnél az anyai mell látványát a tej íze követi.) - Operáns kondicionálás: az élőlény megtanulja, hogy egy válasz egy bizonyos következményhez vezet (Pl.: a testvér megütése a szülőkből rosszallást vált ki.) - Komplex tanulás: az asszociációkon túl megoldási stratégiát is tartalmaz A tanulás korai kutatásait behaviorista megközelítéssel végezték. Ez legtöbbször azt feltételezte, hogy - a viselkedés jobban megérthető külső, mint belső okból - a tanulás építőkövei az egyszerű asszociációk - a különböző fajok és helyzetek esetében azonosak A tanulás mai elemzésében a viselkedéses elvek mellett a kognitív tényezőket és a biológiai korlátokat is figyelembe veszik. Klasszikus kondicionálás: (Pavlov nevéhez fűződnek a klasszikus kondicionálás kísérletei. A kísérleti állatok nyálát egy nyíláson át csövön vezette el és mérte a nyál mennyiségét. Az állatnak semleges ingerként egy fényt villantanak fel, amit minden alkalommal eledel követ. A második sorozatnál már a fény felvillanására nyáladzott az állat, még a táplálék megjelenése előtt. Kialakult a feltételes reflex. Másodlagos kondicionálás során a fényjelzés előtt csengő hangja szólal meg, melynek során már a hang is nyáladzást váltott ki, bár maga a hang soha sem volt élelemmel társítva.)

Ha egy feltételes inger (CS) következetesen megelőz egy feltétlen ingert (UCS), a feltételes inger a feltétlen inger jelzésévé válik és feltételes választ (CR) vált ki, amely gyakran emlékeztet a feltétlen válaszra (UCR). A feltételes választ bizonyos mértékig a feltételes ingerhez hasonló ingerek is kiváltják. Szintén Pavlov felfedezése az u.n. generalizáció, mely szerint egy bizonyos helyzetben megtanult választ adják hozzá hasonló helyzetben is. A generalizáció a klasszikus kondicionálásban azt jelenti, hogy a feltételes ingerhez hasonló ingerek is képesek kiváltani a feltételes választ, tehát úgy reagálunk új ingerekre, mintha ezekkel az ingerekkel már találkoztunk volna (hasonlóságra adott reakció). A diszkriminalizáció ezzel szemben a különbözőségre adott válasz. A diszkriminalizációs válasz a differenciált megerősítés terméke. Azaz az adott ingert megerősítjük, de a hozzá hasonlót nem. Így a hasonló ingerre adott válasz megerősítjük, de a hozzá hasonlót nem, így a hasonló ingerre adott válasz kioltódik. A generalizáció és a diszkriminalizáció mind a klasszikus, mond az operáns kondicionálásban jelen van. A behaviorizmus etológiai kihívása vitatja, hogy a tanulás törvényei ugyanazok a különböző fajoknál és egyes fajokon belül különböző helyzetekben. Ezt tanúsítja, pl. hogy a patkányok könnyen megtanulják a rosszullét érzését egy oldat ízével összekapcsolni, de nem képesek a rosszullétet a fényjelzéshez asszociálni. A madarak ezzel szemben képesek asszociálni. Ezek az eltérések a patkányok

és

a

galambok

különbségeiben gyökereznek. Operáns kondicionálás:

élelemkereső

viselkedésének

veleszületett

A tanulás olyan típusait foglalja magában, amelynek során a válasz megtanulását annak következményei határozzák meg. Thordyke: az állatok próba-szerencseviselkedést végeznek, a megerősítéssel követett viselkedés valószínűbbé válik. (éhes macska kísérlet) Schinner: kísérletben a patkányok és galambok olyan egyszerű válaszokat tanulnak, mint pl. a pedálnyomás, hogy megerősítést kapjanak. A formálás az új válaszok kialakításának eljárása, amelyben csak azokat a válaszokat erősítik meg, amelyek a kísérletvezető által kívánt irányba térnek el. Az operáns kondicionálás megerősítője averzív esemény, pl. áramütés is lehet. Háromféle averzív kondicionálás van. - büntetés esetén a választ egy averzív esemény követi, amely a válasz gátlását eredményezi - a menekülő megoldásban az állat megtanulja, hogy leállítson egy averzív eseményt - elkerülő tanulással az élőlény megtanul egy averzív eseményt megakadályozni, még annak bekövetkezése előtt. Az operáns kondicionálásban a kognitív tényezők is szerepet játszanak: az élőlénynek úgy kell vélnie, hogy a megerősítés részben az ő befolyása alatt áll, azaz észlelnie kell a válaszai és a megerősítések közötti kontingenciákat. Az operáns kondicionálást biológiai korlátok is befolyásolják. Komplex tanulás A komplex tanulás során az élőlény mentális reprezentációkat képez a világról, és ezeken hajt végre műveleteket. Ezek gyakran bonyolultabbak, mint a klasszikus és az operáns kondicionálás során kialakuló asszociatív kapcsolatok. A komplex tanulás egyik példája az u.n. útvesztő tanulás. Ennek során Tollman igazolta, hogy az élőlény kognitív térképet, azaz mentális leképzést alakít ki környezetéről. Kimutatható, hogy főemlősök absztrakt fogalmakat képesek

kialakítani. Fontos példája a komplex tanulásnak a belátásos tanulás, melyet először Köhler ismert fel. (Köhler: olyan feladatokat adott csinpánzainak, melyek teret engedtek a belátásnak. A csinpánzt egy ketrecben helyezte el, egy kívánatos gyümölccsel együtt, amelyet azonban nem érhetett el. Ahhoz, hogy elérje, a közelében lévő tárgyat eszközként kellett használnia. Először próbálkozik, majd hirtelen minden látható előzmény nélkül, „aha- hát így van”-szerűen jön létre a belátás. Miután a csimpánzok megoldottak egy problémát, az általuk megtanultakat könnyedén átviszik új szituációkra is. Köhler eredménye arra utal, hogy a komplex tanulásnak két fázisa van. Egyrészt a probléma megoldása, másrészt a megoldás emlékezetben tartása, és hasonló probléma esetén előhívása. A komplex tanulás tehát szorosan kötődik az emlékezethez és a gondolkodáshoz is. A komplex tanulásban fontos szerepet játszanak az asszociációkon túlmutató előzetes hiedelmek a megtanulandó kapcsolatokról, és e hiedelmek meghatározzák, hogy mit tanuljon az élőlény. A nem tökéletesen előre jelezhető kapcsolatok tanulásában az emberek gyakran előzetes hiedelmeiket hívják segítségül, emiatt olyan kapcsolatokat is észlelnek, amelyek nincsenek is jelen a valóságban. Amikor a kapcsolat valódi, az előzetes hiedelmek a bejósló erő túlbecsülésére vezethetnek. Az Atkinson könyv hiányosságának tartom, hogy a laikus olvasó számára nem ad információt arról, hogy tulajdonképpen az ember tanulása hogyan is zajlik, ezért a következőkben igyekszem azt felvázolni. A tanulás több mint puszta emlékezetbe vésés. Általában akkor beszélünk tanulásról,

ha

szándékosan,

sőt

legtöbbször

munkavégzés

formájában

emlékezetbe vésünk valamit, minek tudása és ismerete általános értékű, életünk gyakorlatában előreláthatólag felhasználható. A két ismérv közül legalább az

egyiknek érvényesülnie kell, akkor beszélünk tanulásról. /Vagy szándékos, vagy általános értékű/ Ami megalapozza az eredményes tanulást: - a tanulás kezdetben spontán, önkéntelen. (csecsemő) 6-7 éves kor körül kialakul a tanulásra való beállítódás. Legfőbb jellemzője a tanulás akarása, szándéka. - Amit figyelemmel kísérünk, jobban rögződik emlékezetünkben, mint az, amire nem figyelünk. A figyelemmel függ össze az érdeklődés fontos szerepe a tanulásban. (Ami érdekel arra figyelünk.) - Bizonyos értelmi összefüggésekkel rendelkező információkat jobban, könnyebben meg tudunk tanulni, mint értelmetlen szavakat. A meglévő ismereteinkkel keressük az értelmi kapcsolatot új információ megszerzésekor. A versek tanulásakor mechanikus emlékezetbe vésésről van szó, amit megfelelő számú ismétléssel el tudunk érni. - Minden tanuláshoz ismétlésre van szükség. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy nagy számú ismétlés elegendő a tanuláshoz. Általánosan az mondható, hogy az első olvasáskor célszerű a megértésre koncentrálni, majd a 3-4. Olvasás után célszerű felmondani az anyagot. Természetesen részekre is lehet bontani. Először az első részét megtanulni, majd a másodikat, azután az első második részt együtt azután a harmadik részt, és végül az egészet együtt.

Jó tanulást kívánok!

XIII. Tétel: A GONDOLKODÁS

(A gondolkodás a megismerő folyamatok legmagasabb foka, olyan szinbólikus tevékenység, melynek előzményeit a magasabb rendű állatok viselkedésében is megfigyelhetjük. A szimbólum a tárgyakat és az eseményeket, az ingereket és a válaszokat képviseli, valami nem jelenlévőnek, közvetlenül nem adottnak helyettesítése, belső megjelenítése (reprezentációja). A szimbólum mindig valamit jelképez az érzékletes valóságból, ami a múltban fordult elő. Szimbólumok nem csak szavak formájában léteznek, mindig van valamilyen jelentésük, s ez annak a dolognak a jelentése, amelyre vonatkozik. Az emberi gondolkodásban kétféle szimbólum létezik: képzet és fogalom. A gondolkodásban felhasznált képzetek jórészt vizuális jellegűek. A szimbolikus tevékenység lényege, hogy nem közvetlenül az ingerek reprezentációira jön létre a válasz. Ezt másképpen magasabb rendű lelki folyamatoknak vagy kognitív folyamatoknak nevezhetjük. A gondolkodás funkciói: Tükrözi a dolgok lényegét, eddig ismeretlen összefüggéseket tesz lehetővé, hogy megértsük. Gondolkodási műveletek során jutunk el az ismeretekhez.) Def.: Az emberi gondolkodás az a legmagasabb szintű megismerési folyamat, amely a valóság lényeges tulajdonságait és törvényszerű összefüggéseit elvont és általánosított szinten, vagy információegységben tükrözi vissza és a beszédre, valamint a fogalomrendszerre támaszkodva általánosítások és következtetések, analitikus és szintetikus műveletek útján új feladatokat old meg, vagy eddig ismeretlen összefüggéseket tár fel. Fajtái: - Asszociatív: Nincs előre meghatározott cél, rendezettség nélkül áramlanak a gondolatok.

- Megértő:  A dolgok lényegének kiemelése: a fogalom a dolgok egy csoportjának általános jellemző tulajdonságait foglalja össze.  A felismerés: a logikai felismerés egy dolognak a fogalmi rendszerben való elhelyezését jelent.  Összefüggések feltárása: összefüggések alapján történő megértés nagy szerepet játszik a gondolkodásban. - Problémamegoldó gondolkodás: célt akarunk elérni, de nem ismerjük a módját. Pszichológiaikag problémának nevezünk minden olyan kérdést, feladatot, amelyre a választ a megoldást nem tudjuk azonnal pontosan megtalálni. A megértő és problémamegoldó gondolkodást nem lehet mereven elhatárolni. A megértés inkább magyarázó jellegű, a problémamegoldás inkább kutató jellegű. A megoldás azonban gyakran feladatjelleget ölt, és ilyen értelemben már nem lehet a kettőt szétválasztani. A gondolkodás speciális sajátosságait kiemelve megkülönböztetünk:  Deduktív:

szabályszerű

logikai

lépés,

amely

két

előzményből zárótételhez juthatunk.  Induktív:

egyes

tényekből

vonunk

szabályokat. A gondolkodás folyamatát meghatározó tényezők:  elérendő céltól  feladat tartalmától, logikai szerkezetétől  megoldási sémáktól  beállítódástól

le

általános

 automatikus cselekvésektől  funkcionális rögzítéstől  Probléma iránti érzékenységtől  Problémával való érzelmi azonosulástól. A gondolkodás fázisai (makrostroktúra): - Ténymegállapítás - probléma módosítása - Megoldási javaslat - Kritika - Mellékes mozzanatok - Csodálkozás, tetszés - Bosszankodás - Kételkedés - Munka feladása Gondolkodási alapműveletek (mikrostruktúra): 1. Analízis: az a gondolkodási művelet, amelyben az egész részekre bontása történik 2. Szintézis: a részeket ismét egyesítjük. 3. Absztrahálás: a lényeg kiemelése, megkülönböztetése a lényegtelentől. 4. Elvont adatok összehasonlítása: a szintézis azon formája, amelyben a viszonyba állítás a döntő 5. Összefüggések felfogása: az a gondolkodási művelet, amellyel két tárgy, jelenség közti kapcsolatot konkrétan megnevezzük. 6. Általánosítás:

a

konkrét

tényekből

általános

törvényszerűségek

megfogalmazása, az ítéletek érvényességét bizonyos számú eset alapján a tárgyak vagy jelenségek egész osztályára kiterjesszük. 7. Konkretizálás: logikus gondolkodásra való képesség.

8.

Rendezés: a részek logikus sorrendbe állítása

9. Kiegészítés: a szintézis azon formája, amelyben új egész felépítése a döntő. 10.Analógia: összefüggés felfogását és kiegészítés gondolkodási műveletét egymás után alkalmazzuk ebben a sorrendben. Többszörösen összetett gondolkodási művelet. XIV. Tétel: Nyelv és kommunikáció Gondolataink közlésére szükség van egy olyan eszközre, ami a velünk egy csoportban élő emberek birtokában is van. Ez a nyelv. A gondolkodás és a nyelv kapcsolata szoros, de a kettő nem ugyan az. Gondolatainknak sajátos nyelvezete van. Bár szavakban, fogalmakban gondolkodunk, mégis ha valaki arra kér minket, mondjuk el, mire gondolunk, annak megfogalmazása nehézséget jelenthet, mivel nem a nyelvtani szabályok szerint gondolkodunk. A nyelvnek a gondolkodásban vannak nem logikus elemei is. A nyelv második jelzőrendszerünk. Megfelelő kifejezője lehet a gondolatoknak, de ugyan olyan gondolatok mellett változhat a nyelvi kifejezés. A nyelv funkciói: 1. közlési, vagy kommunikatív 2. kifejező, vagy expresszív: a gondolat megformálásának eszköze 3. Ábrázoló jelölő, vagy szignifikatív Ez a 3 funkció kapcsolatban van egymással. Beszéd és a kommunikáció A beszéd: szavak, szókapcsolatok olyan összefüggő jelensége, amelyeket egyegy közösség közösen használ gondolatok átadására és kifejezésére, vagyis kommunikációra. A társadalmi élet velejárója. Kommunikáció formái: 1. Nyelvi kommunikáció

I.

Motoros  grafomotoros (írás)  vokálmotoros (hangzós)

II.

Szenzoros  auditív (hallás)  vizuális (látás)

2. Nem nyelvi kommunikáció (non verbális) I.

Vizuális csatornák útján ható jelző (kresztáblák)

II.

Gesztusok, taglejtés, mimika

III.

Metakommunikáció

Visszacsatolás: DEKÓDOLÁS

KÓDOLÁS

ADÓ

VEVŐ KÓDOLÁS

DEKÓDOLÁS

XV. Érzelmek Az érzelmek ugyan úgy aktiválják és irányítják a viselkedést, mint az alapvető motívumok, de a motívumok kísérői is lehetnek. A különbség, hogy az érzelmek kívülről irányítottak, míg a motívumok belülről, valamint, hogy az érzelmek mindig aktiválják a vegetatív idegrendszert, a motívumok azonban nem. Az érzelmek összetevői: 1. Belső testi változások, elsősorban a vegetatív idegrendszer reakciói 2. Kognitív kiértékelés által létrejövő vélekedés, amelynek tartalma, hogy egy negatív vagy pozitív esemény megy végbe. 3. Arckifejezések. 4. érzelmi reakciók.

1. Belső testi változások, elsősorban a vegetatív idegrendszer reakciói (arousal és érzelmek) Az érzelmi arousallal együtt járó fiziológiai változások többsége a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának aktivizációjából származik és a következő változásokért felelős: - vérnyomás és szívritmus nő. - A légzés felgyorsul - A pupillák kitágulnak - Az izzadás fokozódik, a nyálelválasztás csökken - A vércukorszint emelkedik, hogy több energiát biztosítson - A vér gyorsabban alvad - Az emésztőrendszer mozgásai lelassulnak - A szőrzet feláll, „libabőrt okozva” Amint az érzelem lecsillapodik, a paraszimpatikus idegrendszer visszaállítja a szervezet normális állapotát. A vegetatív idegrendszer ezen működéseiért a hipokampusz és a limbikus rendszer felelős. A vegetatív idegrendszer működteti az izmokat és a belső szerveket. Érzelmek intenzitása: A gerincvelői sérülések csökkentik a vegetatív arousal hozzájárulását az emóció érzéséhez. Különböző érzelmek: A harag , félelem és bánat negatív érzelmeinél a szívritmus gyorsabb, mint az örömnél, meglepődésnél és undornál. A bőrhőmérséklet harag esetében magasabb, mint a félelemben és a bánatban. ( A harag forró, a félelem hideg)

A vegetatív arousal segít megkülönböztetni néhány érzelmet, de valószínűtlen, hogy minden érzelmet elkülönít ( a meglepetés és büszkeség nem zsigeri reakciók alapján megkülönböztethető 2. Kognitív kiértékelés által létrejövő vélekedés, amelynek tartalma, hogy egy negatív vagy pozitív Amikor egy eseményt, vagy cselekményt észlelünk személyes céljaink és jólétünk szempontjából értelmezzük. Ez lehet pozitív és negatív. Ezt nevezzük kognitív kiértékelésnek. Egy helyzet értelmezése természetesen hozzájárul érzelmi élményünkhöz. A kognitív kiértékelés az érzelmek elkülönítéséért is nagymértékben felelős. Semleges vegetatív arousal esetén a kiértékelés határozza meg az érzelmet. Az érzelmek intenzitásához mind az arousal mind a kognició hozzájárul. Legalább hat dimenzió szükséges 15 különböző érzelem leírásához: - a helyzet kívánatossága - a helyzethez elővételezett erőfeszítés mennyisége - a helyzet bizonyossága - a figyelem, amit a személy a helyzetnek akar szentelni - a helyzet felett érzett kontroll erőssége - a helyzetben lévő nem emberi erőnek tulajdonítható befolyás Mivel egy érzelem minőségét a helyzetről kialakított vélekedés szolgáltatja, az adott vélekedés tudatba kerülésének megakadályozása (elfojtás) meggátolja a személyt az érzelem minőségének tapasztalásában. Ami ugyanazon érzés átéléséhez szükséges kiváltó ok, lehet különböző (más vált ki örömöt 3 évesen, és 30 évesen), de az érzés ugyan az. Múltbéli

tapasztalatunk

meghatározza

az

aktuális

helyzetről

alkotott

véleményünket, és ez a vélemény befolyásolja az átélt érzelmet. Egyes alapvető érzelmek (veszély, fenyegetettség) esetében nem történik kiértékelés, mégis megjelenik az érzelem.

Komplexebb érzelmi élmények igénylik, a kognitív kiértékelés közreműködését. (büszkeség, csalódás, féltékenység, megvetés). 3. Érzelemkifejezés Egy

érzelmet

kísérő

arckifejezés

természetesen

az

adott

érzelem

kommunikációját szolgálja, és túlélési funkciója van. Egyes arckifejezéseknek egyetemes jelentése van, mások a kultúrából elsajátítottak. Az erre specializálódott idegi alrendszer a jobb féltekében helyezkedik el. Ez külön rendszert képez az arcok felismerésétől. (Amikor mosolygunk , az arcizmok elrendeződése csökkenti az agy egy olyan területének hőmérsékletét, amelyben szerotonin váltódik ki, ami pozitív érzésekhez vezet.) 4. Az érzelmi állapotra adott általános reakció Az érzelmi állapot: a, energetizál, vagy megzavar minket b, meghatározza mire figyelünk és mit tanulunk c, meghatározza milyen ítéleteket alkotunk a világról a, Az energetizálás, vagy megzavarás függ az élmény erősségétől, az egyéntől és az állapot hosszától. Magas arousal a gondolkodás, figyelem és viselkedés zavarához vezet. Legjobb a közepes szint. Ha a túl magas szint sokáig fennáll akkor a szervezet kimerüléséhez vezet és akár betegséget is okozhat. b, Hajlamosabbak vagyunk több figyelmet szentelni a hangulatunknak megfelelő eseményeknek c, az hogy milyen hangulatban vagyunk meghatározza másokról alkotott véleményünket.

XV. tétel Motiváció

Minden cselekvésnek oka, okai vannak. Erre épülnek a regények, a kriminológia, vagyis, hogy mi az indító ok, a cselekvés elindítója, indítéka. A motiváció szó eredetét a latin movero szóban kell keresni, ami ösztönzést, indítékot jelent. Állatoknál és embereknél egyaránt meglévő jelenség, de az állatoknál csak a viselkedésből lehet következtetni rá. A motiváció viselkedésre kész, ösztönzött helyzetbe kerülést jelent, a szervezet hiányállapotára utal. A motiváció egyező vonása embernél és állatnál a motoros nyugtalanság, ami felkészít a cselekvésre, hiszen a motívum nem hagy nyugton, tartósan nyugtalanná tesz, és az akadály csak erősíti. A motiváltságnak ezt a kényszerítő, űző, hajtó szerepét a pszichológia drive-nak nevezi. Def: A szüksélet nyomán fellépő aktivált állapot vagy késztetés a drive. (Belső késztetés, belső erőforrás, hajtóerő) A cselekvés olyan okáról van szó, ami elvileg minden körülmények között hatékony, valamilyen formában mindig cselekvésre késztet. A mindennapi életben gyakran használjuk a szükséglet kifejezést, amely elsősorban fiziológiai folyamatokra utal. Def: A szükséglet hiány a szervezetben – folyadék, tápanyag, oxigén, vitamin stb.- amely tartósabb fennállása esetén az egészséget, esetleg az életet is fenyegeti. Az ilyen fiziológiai szükséglet nyomán jellegzetes belső állapot áll elő, s ez olyan cselekvésre késztet, aminek következtében megszűnik a hiány. A szervezet nedveinek, viszonylag állandó szinten és kémiai összetételben kell maradnia. Ha ez nem így van, fellép a biológiai szükség érzet. A belső állapot állandóságát biztosító és minden attól való eltérést korrigáló tendenciát homeosztázisnak nevezzük.

A szükséglet az ideális állapottól való eltérés, a drive ennek pszichológiai megfelelője, mely a szükséglet nyomán fellépő aktivált állapot. A cselekvés mobolizálásában a drive mellett az emóciók is részt vesznek. Az érzelem is energetikai jellegű pszichikus jelenség. Nem azonos a drive-val, mert differenciáltabb, egészen finom, magasabb rendű változatai is előfordulnak. Másrészt a drive-ok közvetlenebb kapcsolatban vannak a szervezet belső állapotával, míg az érzelmek keltésében és cselekvés irányító hatékonyságában inkább a környezeti tényezők játszanak fontosabb szerepet. A vágy is cselekvésre indító motivációs tényező. XVI. Intelligencia Az intelligencia: értelmi felfogóképesség, ítélőképesség, problémamegoldó képesség. Weschler felfogásában az intelligencia: az egyénnek az összesített globális képessége, mely lehetővé teszi, hogy célszerűen cselekedjék, racionálisan gondolkodjék, és eredményesen bánjon környezetével. Befolyásolja: Öröklött tulajdonság: genetikailag determinált Környezet által: befolyásolt tulajdonság 1-3 éves korig nem beszélünk IQ-ról, csak fejlődési kvóciensről FQ (Goodenough rajzteszt). Ez a szülői tanítási stílussal befolyásolható, és ez jelen van a 4 éves gyerek IQ-jában. A központi idegrendszer szintén megszabja a fejlődés határát. Az intelligencia, mint képesség a fejlődés folyamatában alakul ki és kb 15 éves kortól nem növekszik tovább. Azonban egyes faktorai minőségükben jelentősen módosulhatnak: használat hiányában sorvadnak, vagy gyakorlás révén kiteljesednek és javulnak.

„A” intelligencia: a gyerek az értelmi fejlődés bizonyos képességével vagy lehetőségével születik. Az öröklött okosság: adottság, ami vele született. „B” intelligencia: amit mérünk. (már benne van a környezet) Ahhoz, hogy a született képességek kiteljesedjenek, serkentő környezetre van szükség. Ma használt intelligencia teszt a MAWI ( Magyar Weschler Intelligencia Teszt Két részből tevődik össze: I. Verbális: 1. részpróba: Ismeretek – általános ismereteket felölelő kérdések 2. részpróba: Helyzetek – Élethelyzetek megértésére és megoldására szolgáló kérdések 3. részpróba: Számolás –szöveges számolási feladatok 4. részpróba: Számismétlés – felolvasott számok ism. 5. részpróba: Összehasonlítás- tárgyak, fogalmak közös vonásainak felismerése. II.Performációs skála: 1. Rejtjelezés – számokat különféle jelekhez kell időre hozzárendelni, a megadott minta szerint. 2. Képkiegészítés 3. Mozaikpróba 4. Képrendezés Kísérletek: 1. Danger madárkísérlet 2. Birgham, Eysench, Gensen : faji kérdések, különbözőségek 3. Galton: családtörténet 4. Binett-Otis: ikerkutatás 5. Codak: állami gondozott gyerekek 6. Cattel

7. Guilford: 120 faktoros, többtényezős elmélet 8. Weschler IQ övezetek: Értelmi fogyatékosság

Súlyos:

0-25

idióta

Középsúlyos

26-50

imbecil

Enyhe

51-69

debil

Igen alacsony

70-79

Alacsony

80-89

Átlag

90-109

Átlag feletti

110-120

Magas

121-130

Igen magas

131-140

Extrém magas

141-

Felhasznált Irodalom: Atkinson-Atkinson Pszichológia