Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék H-7630 Pécs, Zsolnay Vilmos út 16. Tel.: (72) 501-561 Fax: (72) 503-600/4318 e-mail:
[email protected] http://www.commonline.hu
Későmodern gerillák. Alternativitás, autonómia és szubverzió az információs társadalomban Előadássorozat a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékén – 2015/2016 tavaszi félév
„Gerillakertészet”, „gerillamarketing”, „gerilla építészet”, „gerilla művészet”, „gerillazsurnalizmus” – a fenti sor tetszés szerint tovább folytatható; a jelenkori társadalom szinte bármely rendszeréből, a kultúra bármely területéről hozhatók további példák (lásd például az egyik legújabb fejlemény: az un. „gerilla-jóga1”). Ezen megnevezések megállíthatatlannak tűnő, vírusszerű terjedését lehetne a „gerilla”-fogalom végső kiüresedéseként, devalvációjaként értelmezni, s kultúrkritikai érvekkel hosszan ostorozni. Ugyanakkor talán érdemesebb volna figyelmünket a háttérben rejlő folyamatokra fordítani: hogyan próbálják meg – nagyjából az ezredforduló környékétől kezdve – önmagukat újrafogalmazni a különböző típusú aktivizmusok egy gyorsan változó, globálisan-mediálisan átalakuló társadalmi térben. E megnevezések mögött rejlő törekvések iránya nagyon hasonló: valamennyi a jelen társadalom (gazdasági, kulturális, mediális, művészeti) rendszereiben található hatalmi viszonyokat, a sokszor teljesen magától-értetődőnek tekintett egyenlőtlenségeket állítják középpontba és kérdőjelezik meg. E reflexiós tevékenység során megpróbálnak olyan reprezentációkat létrehozni, amelyek a hegemón kulturális grammatikák számára diszfunkcionálisnak, értelmetlennek tűnnek, s ezzel hatalom birtokosaiban, sok esetben a többségi társadalom tagjaiban is irritációt, kényelmetlenséget váltanak ki. Ezek az aktivitások közösek abban is, hogy elsősorban nem egy diszkurzív térben helyezik el önmagukat, álláspontjuk megjelenítéséhez nem érveket és ellenérveket sorolnak a megszokott akadémiai rend szerint, hanem a társadalmi praxis aktuális vitáiban, kurrens problémái kapcsán jelennek meg. Összekapcsolja őket az is, hogy a figyelem elérése érdekében szokatlan eszközökkel és újszerű műfajokkal kísérleteznek, éppúgy otthonosan mozognak a posztfordiánus társadalmak jelentést létrehozó rendszereiben, mint a különböző mediális platformok világában. A kommunikáció- és médiatudomány meglehetősen régóta, a hatvanas évek vége óta foglalkozik ezzel a jelenséggel, leírta a „kommunikációs-gerilla”-nak nevezett gyakorlat legfontosabb jellemzőit, meghatározta a társadalom kommunikációs rendszerébe betöltött szerepét, fontos elméleti irányzatok kiindulópontjává tett praxisát. Az elmúlt másfél évtized történései ugyanakkor arra utalnak, hogy a globalizáció következtében megváltozott társadalmi-kulturális térben, a mediális átmenetek gyors egymásutániságában érdemes újrafogalmazni a különböző aktivizmusok társadalmi szerepének kérdését, megvizsgálni és összehasonlítani az alternativitás, szubverzió különböző formáit.
1
Gerilla Jóga Pécs https://www.facebook.com/events/1603735113173787/
2
Jelen előadássorozatban társadalom- és médiakutatókat, építészeteket és tájépítészeket, marketinges szakembereket, képzőművészeket és művészettörténészeket, újságírókat kértünk fel arra, hogy – példákat, esettanulmányokat felhasználva – mutassák be azt, hogy az ő szakterületükön belül miképpen jelennek meg ezek a törekvések, milyen kezdeményezésekhez kapcsolódnak, milyen konkrét problémák körül szerveződtek, illetőleg milyen hatással voltak a terület egészére. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy ezt a problémát történeti kontextusba helyezzük, s részletesen bemutassuk, hogy az új aktivizmusok miképpen kapcsolódnak korábbi irányzatokhoz; önértelmezésükben, tevékenységük során hogyan követnek különböző területekről vett kulturális mintákat. Az előadássorozatra csütörtökönként 17 – 19 óra között kerül sor Pécsett, a Zsolnay Kulturális Negyedben levő tanszéki épületben, az E/301-es teremben
Pécs, 2015. szeptember 07.
Szijártó Zsolt
Az előadássorozat tematikája
Szeptember 10. Gagyi Ágnes (EKF Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék: Globális mozgalmi ciklusok, intézményesedés és informalitás – a kortárs ciklus Annotáció: A társadalmi mozgalmak megértésében, mint más társadalmi jelenségek megértésében is, a globális tudáshierarchiák hatása előtérbe állítja a fejlett (globálisan domináns) társadalmak saját dinamikáit, s azon belül is azoknak a rétegeknek a tapasztalatát, amelyek elég erővel és felkészültséggel rendelkeznek, hogy saját megértésüket a társadalmi folyamatokról szóló általános megértésként kodifikálják. Ezeket a tudáshierarchia-hatásokat tudatosítva, az előadás három vonatkozást emel ki, hogy a “gerilla” elem használatát a mai mozgalmi ciklusban kontextualizálja: a) A globális mozgalmi ciklusok általános dinamikái – miért nem ugyanaz történik a periférián, mint a centrumban? b) Az intézményesedés és informalizáció dinamikái – az informalizáció 68-as és poszt-68-as kodifikációja. c) A mai mozgalmi ciklus és a poszt-68-as “kreatív” paradigma kapcsolata a középosztály krízisével a globális átalakulás különböző pontjain. Irodalom: Greif, Mark: The Hipster in the Mirror. New York Times, 12-11-2010. http://www.nytimes.com/2010/11/14/books/review/Greif-t.html?_r=0 Kálmán Attila: Az állam helyett is segít a fóti Teréz anya. HVG, 07-09-2005. http://hvg.hu/itthon/20150907_magad_uram_ha_szolgad_nincsen_fot Gagyi Ágnes: Új baloldali mozgalmak és értelmiségi osztályvakság. Fordulat 14 2011, 104118. http://fordulat.net/pdf/14/F14_gagyi_agnes.pdf Arrighi, Giovanni – Andre Gunder Frank – Immanuel Wallerstein: Transforming the Revolution: Social Movements and the World System. Monthly Review Press, 1990.
3
Szeptember 17. Havasréti József (PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék): OFF Biennále Budapest: válasz a művészeti élet központosítására Irodalom: Körkérdés – milyen volt az OFF-Biennále Budapest és mi lesz két év múlva? Artmagazin, 2015/5, 8-14. Erdődi Katalin: A politizálás művészete: az OFF-Biennále nyilvánossága http://tranzit.blog.hu/2015/06/23/a_politizalas_muveszete_az_offbiennale_es_nyilvanossaga Szeptember 24. K. Horváth Zsolt (ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet): "A központi sejt szervezi a sit-in-t": történeti-kulturális minták alkalmazása a Hallgatói Hálózat aktivizmusában, 2011-2013. Annotáció: A Hallgatói Hálózat (HaHa) 2011 tavaszán alakult, mikor a felsőoktatással kapcsolatos drámai lépések napvilágra kerültek. Célja azonban nemcsak a nagypolitikai, felsőoktatási döntésekre való figyelem összpontosítása, az esetleges reakció megszervezése és az ellenakarat kifejezése volt (pl. tüntetésekkel), hanem az egyetem intézményével, annak demokratizmusával való elégedetlenségnek is hangot akart adni (antidemokratikus tendenciák, hallgatói passzivitás, HÖK-rendszer válsága). E komplex cél megfogalmazásakor a HaHa tudatosan felhasználta az időben korábbi vagy a térben máshol bevett egyetemi megmozdulások eszközeit, térszervezési technikáit, figyelemfelkeltési eszközeit – a 21. század mediális lehetőségeivel keverve. Az előadás e hagyományok kritikai bemutatásával foglalkozik. Irodalom: Takács Ádám: Student movement and the question of political emancipation in Hungray. Online: https://www.academia.edu/6400219/Student_Movement_and_the_Question_of_Political_ Emancipation_in_Hungary K. Horváth Zsolt: Az egyetemi demokráciáról. Online: https://www.academia.edu/8380199/Az_egyetemi_demokr%C3%A1ci%C3%A1r%C3%B3l
Október 1. Tamás Pál: Tudós-condottiere. "Jó" és "rossz" nomádok és a tudomány intézményrendszerének átalakulása Annotáció: A modern tudomány 16. századi kialakulásától kezdve nemzetközi volt, de a 18. századtól megjelennek benne a helyi iskolák és azok nagyon hamar a különböző egyetemek helyi hatalomszerkezetei kiépítésének fontos eszközei lesznek. A tanszéki vezetést ismételten tanítványoknak adják át, s az új vezetők életpályájuk végén ismét tanítványaik közül választanak utódot. A láncok azután folytatódnak. A kialakuló esetleges kiválóságot és biztos belvizet azután „helyi iskoláknak” nevezték. Külső kapcsolatok, utazások léteztek ugyan, de az intézményi hatalom szerkezetét komolyabban nem befolyásolták. A projektforrások elérhetősége is ehhez a szerkezethez igazodott. A szervezeti lojalitásnak a vezetői karrierekben nem volt alternatívája. A 60-as évektől elkezdődött és a 80-90-es évektől felgyorsult a hálózatok, a kiképzés és a kutatásfinanszírozás globalizációja a nemzetközi tudomány központjaiban. Ezzel párhuzamosan megmaradtak a helyi hálózatok, a meghatározó finanszírozás, s az iskolák is –
4
még akkor is, ha az amerikai mintában a helyi lojalitás szerepe átalakult. A kutatási egységek élén megjelenhettek tudománymetriai kiválóságok, de az egyetemvezetői posztok ettől függetlenül, de a magon belül oszlottak, oszlanak meg. A nemzetközi központoktól távolabb, a kutatási perifériákon – persze leegyszerűsítve, s nem teljesen, de – elolvadt a lojalitás. A nomadizáció vált egyedül kifizetődő előmeneteli es hatalomszerzési stratégiává. A lokális, tanszéki önreprodukció megsemmisülése nem az absztrakt nemzetközi kiválóság helyzetbe kerüléséhez vezetett, hanem – legalábbis a kelet-európai periférián, de nemcsak ott – felerősítette, közvetlenebbé tette az állami jelenlétet es a külső beavatkozást a tudomány szöveteibe. Megjelenik egy új típus, en zsoldos-nomádnak nevezném. Harcba állítható felülről, oldalról iniciált projektekben, s ha újabb jobb ajánlat érkezik, oda megy tovább. Ez a tudós-condottiere. Október 8. Polyák Gábor (PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék): Megregulázott aktivizmus Annotáció: Az „aktivizmus” feltételezi a különböző nyilvános terek használatát. A használat feltételeit sok esetben jogszabályi előírások határozzák meg, a demonstrációk szervezéstől és a civil szervezetek működésétől kezdve az állam működésének megismerhetőségén át a profi és a civil újságírás működési kereteiig. Az előadás bemutatja, hogy az elmúlt években Magyarországon a jogi keretek hogyan szűkítették a nyilvánosságot, és erre milyen aktivista válaszok születtek Irodalom: Autonómia Alapítvány, Ökotárs Alapítvány, Demnet: Hogyan él vissza a KEHI a hivatali hatalmával? https://norvegcivilalap.hu/sites/default/files/dokumentumok/hogyan_el_vissza_a_kehi_a_h atalmaval.pdf Mérték Médiaelemző Műhely: A sajtószabadság helyzete 2014 http://www.mertek.eu/jelentesek/a-sajtoszabadsag-helyzete-2014 Polyák Gábor: A jövő elkezdődött, Kikötő Online, 2011.01.11, http://www.kikotoonline.hu/sziluett/tukor/hatterelemzes/a-jovo-elkezdodott Tordai Csaba: Megküzdhetünk a közérdekű adatokért az új szabályozás után is, Így írnánk mi, 2015.07.07, http://igyirnankmi.atlatszo.hu/2015/07/07/megkuzdhetunk/
Október 15. Kovács Balázs (PTE Művészeti Kar, Média- és Alkalmazott Művészeti Intézet): A tematika később kerül megadásra
Október 22. Glózer Rita (PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék): Gerillafilozófia és -társadalomkritika az új médiába Annotáció: Az új média lehetőséget ad a hétköznapi felhasználóknak saját készítésű tartalmaik közzétételére, ám e hétköznapi felhasználók közül egyesek cseppet sem mindennapiak. Bartos Cs. István "magyar humorista, szatirista társadalomkritikus, vándorfilozófus" online jelenléte, munkássága és tanai jól példázzák a gerilla-filozófia és -társadalomkritika sajátos megjelenési formáit az új média színterein.
5
Irodalom: Turner, Graeme: Ordinary People and the Media: The Demotic Turn. London, SAGE Publications Ltd, 2010. van Dijk, José: Users like you? Theorizing agency in user-generated content. Media, Culture, Society, 31, 2009, 41-58. Jenkins, Henry: Convergence Culture. Where Old and New Media Collide. New York - London, New York University Press, 2006. da Silva, Patrícia - Garcia, José Luís: YouTubers as satirists. Humour and remix in online video. Journal of eDemocracy 4 2012/1: 89-114. Október 29. őszi szünet November 5. Törőcsik Mária (PTE Közgazdaságtudományi Kar, Marketing Tanszék): Gerillamarketing – gerilla jegyek a marketingdöntésekben Annotáció: Ha gerillamarketingre gondolunk, alapvetően a marketingkommunikációban alkalmazott gerillakampányokat idézzük fel, pedig azokat helyesebben gerillareklámként lehetne nevesíteni. A marketing ugyanis tágabb kategória, mint maga a marketingkommunikáció, így értelemszerűen keletkezik a kihívás, hogy akkor ne csak a gerillakampányokról beszéljünk, hanem a különféle marketingdöntések esetében értelmezhető „gerillaságról” is. Ez azért kihívás, mert ilyen értelemben a marketingesek sem gondolnak a fogalomra, össze kell gyűjteni tehát az ide vonatkozó lehetőségeket, értelmezni a határfogalmakkal együtt. Ily módon ez az összefoglalás remélhetően nem csupán az érdeklődőknek, hanem még a szűkebb szakmának is meglepetést okozhat, ami persze a gerillaság lényege… Irodalom: Levinson, Jay Conrad: Gerillamarketing - Az üzleti siker kézikönyve. Haszon Lapkiadó Kft., 2005. http://www.sasistvan.hu/files/reklampszichologia/gerilla_szotarj.pdf http://www.papp-vary.com/gerillamarketing/Meghalt-a-reklam-eljen-a-reklam.pdf Ries-Trout: Marketingháború. Bagolyvár Könyvkiadó, 1996 Szun Ce: A háború művészete - Helikon zsebkönyvek 7. Helikon Kiadó, 2015 November 12. Seregi Tamás (ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet): Beavatkozás, kisajátítás, eltérítés, elfoglalás, blokkolás stb. Annotáció: Az előadáson olyan kortárs művészeti eljárásokat tekintünk át röviden, amelyek a művészet és a politikai aktivizmus kereszteződésében találhatók és az úgy nevezett gerilla-stratégián alapulnak. Kiindulópontunk természetesen a Szituacionizmus lesz, fókuszpontunk azonban a jelen. Irodalom: Lefebvre, Henri: La vie quotidienne dans le monde moderne. Párizs, Gallimard, 1968. Hobsbawm, Eric: Primitív lázadók. Budapest, Kossuth Kiadó, 1974. Levy, „Yank” Bert: Guerrilla Warfare. Paladin Press, 1964. Sholette, Gregory: Dark Matter. Art and Politics in the Age of Enterprise Culture. London – New York, Pluto Press, 2011. Thompson, Nato – Gregory Sholette: The Interventionists. MASS MoCA, 2004.
6
Caygill, Howard: On Resistance. A Philosophy of Defiance. London - New York, Bloomsbury, 2013. November 19. Farkas Judit (PTE BTK TKI Néprajz ‒ Kulturális Antropológia Tanszék): Ökofalvak Annotáció: Az ökofalu-koncepció kiindulópontja egy globális krízis víziója; alaptétele, hogy az emberiség jelenlegi működése katasztrófába sodorja a világot, ezért sürgős változtatásra van szükség. Az ökofalvak válasza erre egy életmód-kísérlet, a válság kezelésének alternatívája. Az ökofalusiakat – akiknek jórésze városi, középosztálybeli értelmiségi – általában erős reflexivitás jellemzi: reflektálás a világ dolgaira, véleménynyilvánítás az aktuális társadalmi kérdésekről (fogyasztói társadalomról, globalizációról, centralizációról, környezeti ‒ gazdasági ‒ etikai krízisről, elidegenedésről stb.). Életmódjuk társadalomkritika is egyben, amelynek alapja – a mérlegelő-értékelő értelmiségi gondolkodás mellett – a sajátos szemszög, egyfajta alternatív látásmód, amely a többségitől eltérő értelmezését adja a világnak. Ez a látásmód és attitűd azonban nem kizárólag az övék, az ökofalvaktól látszólag radikálisan eltérő világokban is találkozhatunk vele, ez pedig az ökofalusi diskurzust egy szélesebb kontextusba helyezi. Irodalom: Borsos Béla: Az ökofalu koncepciója és helye a fenntartható település- és vidékfejlesztésben. PhD értekezés, Pécs, PTE Természettudományi Kar, Földtudományok Doktori Iskola, 2007. Castells Manuel: Az identitás hatalma. Gondolat, Budapest, 2003. (Az Én kizöldülése: a környezeti mozgalom, 213-240.) Farkas Judit: „Kicsi kis hősök.” Az ökofalu-mozgalom története és gyökerei. Kovász, 2014, 18. év., 1‒4., 43‒66. http://kovasz.uni-corvinus.hu/2014/farkas.php Szijártó Zsolt: Kockázat, kultúra, konfliktus. In Szijártó Zsolt: A hely hatalma: lokális szcénák – globális folyamatok. Budapest, Gondolat Kiadó, 2008, 33‒61. November 26. Mátyus Imre (SZTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék): Guy Fawkes a tőzsdén – A hacker kultúra értelmezései Annotáció: A hackelés szélesebb értelemben nem pusztán valamilyen szerfelett ügyes technikai, programozási megoldás, vagy illegális tevékenység az online térben. A hackelésnek esztétikai, etikai, politikai olvasatai vannak. A hackelés, mint gyakorlat érték, tudás, misztérium, pusztítás, visszaélés, vagy igazságtétel. Attól függően, hogy milyen forrásokon keresztül, milyen szereplők, vagy esetek tanulmányozásával közelítünk a témához, a hacker lehet újító, forradalmár, bűnözőm vagy az elnyomottak hangja, afféle modern rabló-lovag. A hackelés értelmezése, szerepének meghatározása voltaképp az infokommunikációs technológiákkal átszőtt társadalom belső viszonyairól, értékrendjéről ad képet. Előadásomban a hacker figurájának, illetve a hackelés praxisának különböző leírásait tekintem át a hacker kultúra akadémiai gyökereitől a kortárs médiareprezentációk, illetve hacktivista esetek bemutatásáig. A történeti gyökerek, illetve a hacker kultúra külső és belső leírásai mellett kiemelt hangsúlyt kap a hacktivizmus mint a társadalmi véleménynyilvánítás sajátos praxisa a kortárs média-környezetben.
7
Irodalom: Castells, Manuel: Az Internet-galaxis. Gondolatok internetről, üzletről és társadalomról. Budapest, Network TwentyOne, 2002. Flammich Mariann: Hackerek. Vázlat a magyar hacker szubkultúráról. Médiakutató 2002 ősz. Himanen, Pekka: The Hacker Ethic and the Spirit of the Information Age. New York, Random House, 2001. Jordan, Tim & Taylor, Paul A.: Hacktivism and Cyberwars. Rebels with a Cause? London - New York, Routledge 2004. Jordan, Tim: Cyberpower. The Culture and Politics of Cyberspace and the Internet. London New York, Routledge. 1999. Jordan, Tim: Activism! Direct Action, Hacktivism, and the Future of Society. London, Reaktion Books, 2002. Kazári Csaba: Hacker, cracker, warez. A számítógépes alvilág titkai. Budapest, Computer Panoráma, 2003. Levy, Steven: Hackers. Heroes of the Computer Revolution. Cambridge -Tokio, O’Reilly, 2010. Raymond, Eric S.: A katedrális és a bazár. Budapest, Kiskapu, 2004. Szilágyi Gál Mihály: Az internet mint anarchia. Szólásszabadság és internetetika. Médiakutató 2015. nyár 7-13. Taylor, Paul A.: Hackers. Crime int he Digital Sublime. London – New York, Routledge, 1999. von Busch, Otto & Palmås, Karl: Abstract Hacktivism: The Making of Hacker Culture. London – Istambul, Openmute.org, 2008. Wark, McKenzie: A Hacker Manifesto. Cambridge – London, Harvard University Press, 2004. December 3. Mester Tibor (PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék): A hackelés mint kulturális metafora Annotáció: A hackerek számítógépes szubkultúra keretei között kialakult karaktere az utóbbi évtizedekben egyre-másra feltűnik más kulturális területeken. A politikában, a médiában vagy éppen a mediatizált mindennapokban feltűnő hacker figuráját és a hackelés tevékenységét természetesen az eredetitől eltérő jelentéstársítások, etikai és ideologisztikus megfontolások jellemzik. Egyes példák segítségével azt szeretném körüljárni, hogy ezek a kulturális gyakorlatok összekapcsolhatók-e valamilyen családi hasonlósági elv alapján, vagy pedig olyan kulturális metaforaként értelmezhetők, amely lazán kapcsol össze egymástól távol álló kulturális területeket. Irodalom: Kresalek Dávid (2007) Hackni (dokumentumfilm) https://www.youtube.com/watch?v=g1xGw8A9Wpo MecKenzie, Ward: Hacker Kiáltvány. Budapest Noran Libro, 2010. Mikecz Dániel: Köztér és köztársaság: 4K! In Krasztev Péter - Jon Van Til (szerk.): Tarka ellenállás. Kézikönyv rebelliseknek és békéseknek. Budapest, Napvilág, 2013. December 10. Szijártó Zsolt (PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék): Szemiotikai ellenállás: a „gerilla-paradigma” a kommunikáció- és médiatudományban Annotáció: A kommunikáció- és médiatudományban Umberto Eco 1965-ös perugai előadásában jelenik meg a „kommunikációs-gerilla” alakja, sajátos szubverzív szemiotika gyakorlatokat megvalósító tevékenysége. Az elképzelés jelentős hatással volt a terület fejlődésére, fontos
8
új elméleti irányzatok, empirikus kutatások megkerülhetetlen hivatkozási pontjává vált; végigkíséri a terület egész történetét. Az előadás a jelenig mutatja be ennek az elméleti – módszertani – kutatási paradigmának néhány jellegzetes kérdésfelvetését, s próbálja rekonstruálni a kommunikációs- és médiatudomány „gerilla-történetét.” Irodalom: Eco, Umberto: Towards a Semiological Guerrilla Warfare. in. Eco, Umberto: Travels in Hyperreality. New York, Picador, 1997, 135 – 144. autonome a.f.r.i.k.a.-gruppe – Blissett, Luther – Brünzels, Sonja: Handbuch der Kommunikationsguerilla. Hamburg -Berlin - Göttingen, 2002. Schölzel, Hagen: Guerillakommunikation. Genealogie einer politischen Konfliktform, Bielefeld 2013. Szabó Márton: A politikai fogalmának elmélyítése. Carl Schmitt partizánelméletéről. Világosság 2003/7-8, 67-81.
