Kertészettudományi Intézet, Debrecen

A KÜLÖNBÖZŐ SZŐLŐALANYFAJTÁK HATÁSA A CSERSZEGI FŰSZERES MUSTJAINAK ÁSVÁNYI ANYAG TARTALMÁRA Fekete István1 – Rakonczás Nándor2 – Andrási Dávid1 – Bódi Éva1– Kovács Béla1 1Debreceni

Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézet, Debrecen [email protected] 2Debreceni

Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Kertészettudományi Intézet, Debrecen [email protected] Bevezetés Magyarországon az alanyfajták alkalmazásának története egészen 1875-ig nyúlik vissza, amikor is egy pancsovai eredetű postai szőlővessző küldeményben megtalálták a filoxéra (Phylloxera vitifolii) gyökérlakó alakját. A kártevő területtől és talajtípustól függően a hazai szőlőterületek 50-90%-át elpusztította. Kiderült, hogy a szőlőgyökértetű veszély elhárításának egyik lehetséges módja az amerikai szőlőalanyokra történő oltás, mivel azok vastagabb szövetei ellenállóbbak az európai fajtáknál (Bognár, 1961; Balogh, 1991). A különböző szőlő alanyfajták a filoxéravész óta vannak jelen szőlőtermesztésünkben. Ma már hazánkban az új telepítéseket nem immunis talajokon kizárólag oltványokkal végzik. Immunis talajnak minősülnek azok a talajok, melyek kvarc tartalma 75%-nál magasabb, ugyanis itt a szőlőgyökértetű (filoxéra) nem tud megélni, mivel a járatai beomlanak és a kvarc sérti a kártevő testét (Vanek et al., 1996). Az alanyfajták termesztési értéket számos hazai és külföldi kutató vizsgálta, mivel az alanyfajta kiválasztásánál ismernünk kell azok jellemző tulajdonságait, hogy a viszonyaiknak legmegfelelőbb alanyfajtát tudjuk kiválasztani. Az alanyfajták értékmérő tulajdonságai a következők: talajigény, tápanyag gazdálkodás, mész- és sótűrő képesség, nemessel való affinitás, korai vagy késői fejlődés (Angeli et al., 1959). Az alanynemesítésében leginkább alkalmazott szőlőfajok a Vitis Riparia Scheel., a Vitis Rupestris Mich., a Vitis Berlandieri Plan. és a Vitis Vinifera L. Az első három faj észak-amerikai származású, a Vitis Riparia Scheel. elsősorban a keleti partvidék folyó völgyeiben, a Vitis Rupestris Mich. a keleti partvidék dél-nyugati területein, míg a Vitis Berlandieri Plan. pedig leginkább Texas sziklás vidékein található meg. Tulajdonságaik több ezeréves egyedfejlődésük alatt alakultak ki. A Vitis Vinifera L. az úgynevezett európai nemes szőlő (Kocsis, 2010). Az előzőekben felsoroltakon kívül még más elsősorban észak-amerikai szőlőfajokat is felhasználtak a szőlőalanyok nemesítése során (Galet, 1998). Az államilag elismert szőlőalanyfajtákat tartalmazó Nemzeti Fajtajegyzékben jelenleg 19 különböző alanyfajta szerepel. Sajnos jelenleg Magyarországon kisszámú alanyfajtát használnak. Más országokban azonban az egyes nemes szőlőfajtákhoz különböző alanyfajtákat ajánlanak és használnak, tehát sokkal szélesebb a köztermesztésben lévő különböző alanyfajták száma. A szőlő ültetvények létesítésekor az ideális alany-nemes kombináció megválasztása döntő jelentőséggel bír az ültetvény további életében. A

1

termesztési céloknak leginkább megfelelő alany kiválasztása kedvező hatással van a szőlő, a must, valamint a bor tulajdonságaira, mely magasabb termésmennyiséget eredményezhet és javíthatja a termésminőséget (Bánszki, 2009). Hegedűs és I’só 1965-ben végzett kísérletei is megállapították, hogy a különböző nemes szőlőfajták nem ugyanazon az alanyon képesek a legjobb teljesítményre. A tápanyagok felvételében az alanyoknak jelentős szerepük van. A magyarországi szőlőültetvényeinkben a Mg hiány gyakran előfordul, melynek elsődleges oka a helytelen K:Mg arány kialakulása a szőlőben. A megfelelő és szakszerű tápanyag utánpótlással megszüntethető ez az állapot, de az alanyfajták is lehetőséget biztosíthatnak a probléma kezelésére (Kocsis, 2010). Ebből kifolyólag a tápelem hiányra fokozottan érzékeny fajtákat (pl.: Olaszrizling) érdemes olyan alanyokra oltani (pl.: Georgikon 28), melyek jó tápelem megkötő képességgel rendelkeznek (Kocsis, 2010). A must elem tartalma szempontjából a zsendülés az az időszak, amikor az ásványi anyagok a szőlő egyes részeiből a bogyóba transzportálódnak (Csikászné, 2008). Kocsis és Podmaniczky (2005) vizsgálatai alapján alanyok és alany-nemes kombinációk szerint is módosul a must tápelem tartalma. Ugyanezt a tézist erősíti meg Lőrincz és Bényei (1999), miszerint az alanynemes kombináció befolyásolja a nemes táplálkozását. A must ásványi anyagai a talajból abszorbeált, oldott és éghetetlen szervetlen kationok és anionok (Ferenczi, 1966). A must legfontosabb kationjai a kálium, a magnézium, a kalcium, és a nátrium, míg anionjai a foszfát, a szulfát és a klorid. Ezenkívül fontos, de kis mennyiségben (mg/l) előforduló ásványi anyagok a vas, a bór, a mangán, a cink és a réz (Kállay, 2010). A must kationjai közül a legjelentősebb a kálium, míg anionjai közül pedig a foszfor (Erdőss, 1973). A kálium élettani szerepe a szőlőben igen jelentős, mivel több mint 60 enzimet aktivál. Szabályozza az anyagcsere folyamatokat, elősegíti a cukorképződést és ezáltal javítja a bor minőségét (Prohászka, 1982). Bognár (1961) szerint azok a gazdaságok, melyek rendszeresen juttatnak ki ideális mennyiségű káliumot, 2-3 mustfokkal jobb termést tudnak szüretelni, és így jobb minőségű bort tudnak készíteni. De a kálium nemcsak a mustok cukortartalmát befolyásolja, hanem a bogyókban semlegesíti a borkő - és az almasavat, ezáltal harmonizálva a bogyó savösszetételét (Hale, 1977). A bogyók érésekor, a kálium tekintetében, a fürt a legnagyobb felhasználó (Failla et al., 1990). Kaserer et al. (1996) megállapították, hogy az alany a genetikai eredete függvényében, az érési folyamat során, hatással van a bogyó kálium koncentrációjára és a bor minőségére. Shaffer et al. (2004) szerint is az alany közvetlenül hat a borok minőségére, a szőlő kálium és antocianin koncentrációján keresztül. Ezeken kívül a kálium a mustban fontos szerepet játszik az élesztők fejlődésében is (Ferenczi, 1966). Brancadoro et al. (1995) alanyfajtákon vizsgálták a Croatina szőlőfajtát. Vizsgálataik alapján minden alanyfajta szignifikánsan hatott a must K tartalmára. A kálium átlagosan a mustokban 10002000 mg/l közötti koncentrációban változik (Kállay, 2010). A magnézium jelentősége a mustban, hogy az alkoholos fermentáció során hatást gyakorol az élesztők fejlődésére és elszaporodására. A foszfolipidekkel együtt pedig stabilizálja az élesztők sejthártyáját, így védi őket az etil-alkohol toxikus hatásai ellen, illetve növeli az élesztők magas hőmérséklettel szembeni rezisztenciáját (Walker, 2002). A magnézium koncentrációja a mustban 50-160 mg/l között változik (Kállay, 2010). A magnézium mennyisége az erjedés során sem csökken számottevően, és így a bor stabilitásához is hozzájárul (Ribéreau-Gayon et al., 2006).

2

A kalcium legnagyobb koncentrációban a szőlő fás- és levélrészeiben fordul elő, míg a legkisebb mennyiségben a mustban található. A mustok átlagos kalcium koncentrációja 40-160 mg/l között található (Kállay, 2010). Cabanne és Donéche (2003) szerint a kalcium tartalom kapcsolatban van a szőlő betegség rezisztenciájával, így például a bogyó magas kalcium tartalma fokozza a szürkerothadással szembeni ellenállóságot. A bogyók kalcium tartalmát részben pedig az alkalmazott alany és nemes határozza meg. A mustok kalcium tartalma az erjedés során folyamatosan csökken, mivel azok kalcium-tartarát formájában kicsapódnak (Sárdy, 2004). A foszfornak a mustban szintén az alkoholos fermentációban van jelentős szerepe (Csikászné, 2008). Ezenkívül a foszfor kedvezően befolyásolja a mustok cukortartalmát. A mustok átlagos foszfor koncentrációja 5-15 mustfok emelkedés hatására 100-ról 200 mg/l koncentrációra nőhet (Kállay, 2010). A mangán számos enzim (aszkorbinsav-oxidáz, polifenol-oxidáz) aktiválásával, többek között a cukorszint emelésében játszik fontos szerepet. A szőlőben kialakuló mangán hiány a mustok alacsony cukorfokához és így a bor nem megfelelő minőségéhez vezethet (alacsony alkohol tartalom). A Mn felvétel savanyú talajokon fokozottabb lehet, így ott mangán túlkínálat alakulhat ki (Kozma, 2000). A mangán koncentrációja a mustban általában 0,4-2,5 mg/l között változik (Kállay, 2010). Általánosságban tehát elmondható, hogy a mustok ásványi anyagaira fontos szerep hárul az alkoholos erjedés folyamán, mivel az élesztők enzim tevékenységeihez számos ásványi anyagra van szükség, sőt az élesztők optimális működéséhez is elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és összetételű ásványi anyag. A must ásványi anyag (tápelem) koncentrációja csökken a fermentáció folyamatában, egyrészt az élesztők tevékenysége, másrészt az alkohol tartalom növekedése végett (pl.: borkőkiválás) (Erdőss, 1973). Kutatómunkánk célja volt meghatározni, hogy a különböző szőlőalanyfajták hogyan befolyásolják a nyert mustok K, Mg, Ca, P és Mn tartalmát. Vizsgálati anyag és módszer A Debreceni Egyetem szőlő fajtagyűjteménye 2003-ban települt 3x1m-es térállásban immunis vályogos homoktalajon. A gyűjtemény 28 alanyfajtáját ferde huzalos technológiának megfelelő kopasz fejműveléses technológia szerint alakítottuk ki. A 2010-es évben a meglévő 28-ból 14 alanyfajtára kiterjedően elkezdtük a ’Cserszegi Fűszeres’ oltását, a májusi időszaktól fás, majd június 20-ig zöldre fás oltással. A Cserszegi Fűszeres az Irsai Olivér és a Piros Tramini keresztezéséből származik, melyet Bakonyi Károly állított elő 1960-ban (Bényei et al, 1999). Az általunk választott nemes fajta gombabetegségekkel szembeni nagyfokú ellenálló képességgel, kedvező piaci megítéléssel és nagyfokú aszályérzékenységgel jellemezhető (Balogh, 1993). Kísérleti szempontból ez utóbbi tulajdonsága teszi érdekessé. A kísérleti beállításban, értékelhető termést 12 fajtáról tudtunk szüretelni 2011-ben. Ezek az alábbiak: ARAMON x RIPARIA 143B M et de G, VITIS BERLANDIERI ŐSAMERIKAI, BERLANDIERI x RIPARIA SZILÁGYI 157 Pécs, BERLANDIERI x RIPARIA S.O.4, BERLANDIERI x RIPARIA T5C Eger, BERLANDIERI x RIPARIA T.G. 5.A.5., BERLANDIERI x RIPARIA T.8.B.,

3

BERLANDIERI x RIPARIA T.K. 5.BB, BERLANDIERI x RIPARIA K.125 AA, RIPARIA SAUVAGE, RIPARIA SELECTA, RIPARIA TOMENTOSA. A 2012-ben további 14 fajtán folytatott átoltások sikere, tőkeszámban kifejezve, előreláthatólag 40-50%-ra tehető. A gyűjtemény genetikai anyaga az affinitási és kompatibilitási képességek széles skáláját jelenti. A mintaelőkészítést és az analitikai vizsgálatokat a Debreceni Egyetem, Agrárés Gazdálkodástudományok Centruma, Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézetében végeztük. A különböző alanyfajtákra oltott Cserszegi Fűszeres terméseiből mintát vettünk, majd azokból laboratóriumi körülmények között nyertük ki a mustot. A mustokból 5 - növényélettani és borászati szempontból fontos - elemet (K, Ca, Mg, P, Mn) analizáltunk. A mustok kémiai feltárását teflonbombás (zárt) nedves roncsolási módszerrel végeztük. 5 cm3 must mintát mértünk be a teflonbombákba, melyhez 3 cm3 69%-os HNO3-at és 1,5 cm3 30%-os H2O2-at adagoltunk, majd a teflonbombákat lezárva behelyeztük a mikrohullámú roncsolóba (Milestone Start 260D), és a készülék gyártója által ajánlott fűtési programot alkalmaztuk. A program egy 10 perces 200 ºC-ra való melegítésből, illetve egy 10 percen át tartó 200 ºC-os hőntartásból állt (Milestone, 2010). A roncsolmányokat 15 cm3-re töltöttük desztillált vízzel. Az előkészített minták elemtartalmát pedig egy iCAP 6300 Dual típusú ICP-OES készülékkel mértük. Vizsgálati eredmények A vizsgálatok során arra kerestük a választ, hogy a különböző alanyfajták miként képesek befolyásolni a Cserszegi Fűszeres mustok K, Mg, Ca, P és Mn tartalmát. 1. A kálium mérési eredményei

koncentráció (mg/l) (1)

A kísérleteink során vizsgált Cserszegi Fűszeres mustok K koncentrációját az 1. ábra szemlélteti. 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0

a e a ai B cs ger BB S.O.4 A5 rik ect tos 5 AA t de G uvag .8 Pé .5 . 5 same xR T a Sel men C E 157 e 12 Sa . G 5 . o i . T.K BxR i a r K M T Ő T B T y a ri R i g a R p a r B R i x i R á p x R B ar 43 B Bx andie zil Ri Bx .1 Rip RS rl Rip Bx Be nx tis i o V am Szőlőalanyfajták (2) Ar

1. ábra. A különböző szőlőalanyfajták hatása a Cserszegi Fűszeres mustok kálium tartalmára

4

Figure 1. Effects of different kinds of rootstocks on the potassium concentration of the Cserszegi Fűszeres musts (1) concentration (mg/l), (2) grape rootstocks Az eredményekből jól látható, hogy a különböző szőlőalanyokról származó Cserszegi Fűszeres mustok kálium koncentrációi között értékelhető különbség volt. A mustokban mért kálium koncentrációk között a relatív szórás (RSD%) 12,98 %, míg a számított átlag 1312 mg/l volt. A mért koncentrációk a fent említett szakirodalmi adatoknak (Kállay, 2010) megfelelnek. A legmagasabb kálium koncentrációt a BxR Szilágyi 157 Pécs, míg a legalacsonyabbat a BxR K 125 AA alanyra oltott Cserszegi Fűszeres mustban mértük. 2. A magnézium mérési eredményei

koncentráció (mg/l) (1)

Az eltérő alanyokról származó Cserszegi Fűszeres mustok magnézium koncentrációját a 2. ábra mutatja. 60 50 40 30 20 10 0 5 .4 kai . 8B lecta écs age Eger osa BB AA eG eri 5A e T 7 P .K. 5 R S.O ent 125 . et d Sauv C 15 5 .G. Ősam BxR aria S Tom . T i a K M i T Bx T y r R i g a R p a r B R i x i R á p x e R B ar 43 B Bx andi zil Ri Bx .1 Rip RS rl Rip Bx Be nx tis i o V am Szőlőalanyfajták (2) Ar

2. ábra. A különböző szőlőalanyfajták hatása a Cserszegi Fűszeres mustok magnézium tartalmára Figure 2. Effects of different kinds of rootstocks on the magnesium concentration of the Cserszegi Fűszeres musts (1) concentration (mg/l), (2) grape rootstocks A mustokban a magnézium koncentrációk esetében a vizsgált alanyok között értékelhető különbség volt. A különböző alanyokról származó mustok között a relatív szórás (RSD%) 20 %, a számtani átlag pedig 34,8 mg/l volt. A megállapított koncentrációk a szakirodalmi (Kállay, 2010) adatokkal összevetve átlag alattinak mondhatók. Ennek valószínűsíthető oka, hogy a 2011-es év igen aszályos volt és ez nehezítette a magnézium felvételét az alany számára. A legmagasabb magnézium koncentrációt az Aramon x Rip. 143B M. et de G, míg a legalacsonyabbat a BxR K 125 AA alanyra oltott Cserszegi Fűszeres mustban mértük. 3. A kalcium mérési eredményei A különböző alanyokról származó Cserszegi Fűszeres mustok kalcium koncentrációját a 3. ábra szemlélteti.

5

koncentráció (mg/l) (1)

90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

5 B A G .4 er ge kai . 8B lecta tosa écs eri 5 A et de auva C Eg 57 P K. 5B S.O 5A e T en 12 R S . 1 5 .G. Ősam BxR aria S Tom . T. i a K M i T Bx T y r R i g a R p a r B R i x i R á p x e R B ar 43 B Bx andi zil Ri Bx .1 Rip RS rl Rip Bx Be nx tis i o V am Szőlőalanyfajták (2) Ar

3. ábra. A különböző szőlőalanyfajták hatása a Cserszegi Fűszeres mustok kalcium tartalmára Figure 3. Effects of different kinds of rootstocks on the calcium concentration of the Cserszegi Fűszeres musts (1) concentration (mg/l), (2) grape rootstocks Az eredmények jól mutatják, hogy a különböző alanyokról származó mustokban mért Ca koncentrációk között a vizsgált elemek közül a legjelentősebb különbség volt tapasztalható. Ca koncentráció tekintetében, a különböző mustok között a relatív szórás (RSD%) 35,6 %, míg a számított átlag 39,4 mg/l volt. A mért koncentrációk az irodalmi (Kállay, 2010) adatokkal összevetve alacsonynak mondható. Ennek egyik oka a 2011-es csapadékban szegény évjárat, a másik oka pedig a kis adszorpciós kapacitású és savanyú kémhatású homoktalajok alacsony Ca koncentrációja lehet. A legmagasabb kalcium koncentrációt az Aramon x Rip. 143B M. et de G, míg a legalacsonyabbat a BxR K 125 AA alanyra oltott Cserszegi Fűszeres mustban mértük. 4. A foszfor mérési eredményei

koncentráció (mg/l) (1)

A vizsgált alanyokról származó koncentrációját a 4. ábra szemlélteti.

Cserszegi

Fűszeres

mustok

P

400 350 300 250 200 150 100 50 0

5 .4 kai . 8B lecta écs age Eger osa BB AA eG eri 5A e T 7 P .K. 5 R S.O ent 125 . et d Sauv C 15 .G. Ősam BxR aria S Tom x .5 T i a K M i T B T y r R a R ri B R R ág Rip iparia Bx Bx . 1 4 3 Bx andie zil Rip Bx R RS rl Rip Bx Be x s i t on Vi am Szőlőalanyfajták (2) Ar

4. ábra. A különböző szőlőalanyfajták hatása a Cserszegi Fűszeres mustok foszfor tartalmára

6

Figure 3. Effects of different kinds of rootstocks on the phosphorus concentration of the Cserszegi Fűszeres musts (1) concentration (mg/l), (2) grape rootstocks A vizsgált mustokban a foszfor koncentrációk esetében a vizsgált alanyok között értékelhető különbség volt. A foszfor koncentráció alapján az eltérő alanyokról származó mustok között a relatív szórás (RSD%) 19,3 %, a számtani átlag pedig 255 mg/l volt. A legmagasabb foszfor koncentrációt a BxR Szilágyi 157 Pécs, míg a legalacsonyabbat a BxR T.K. 5BB alanyra oltott Cserszegi Fűszeres mustban találtuk. 5. A mangán mérési eredményei A kísérleteink során vizsgált koncentrációját az 5. ábra szemlélteti.

Cserszegi

Fűszeres

mustok

Mn

koncentráció (mg/l) (1)

0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0,0 a e a ai B cs ger BB S.O.4 A5 rik ect tos 5 AA t de G uvag .8 Pé .5 . 5 same xR T a Sel men C E 157 12 . e ia Sa G . T.K BxR T Ő B T.5 ágyi ari ia To R K B M r R i a p r R i x R R B ar Bx . 1 4 3 Bx andie zil Rip Bx Rip RS rl Rip Bx Be nx tis i o V am Szőlőalanyfajták (2) Ar

5. ábra. A különböző szőlőalanyfajták hatása a Cserszegi Fűszeres mustok mangán tartalmára Figure 5. Effects of different kinds of rootstocks on the manganese concentration of the Cserszegi Fűszeres musts (1) concentration (mg/l), (2) grape rootstocks Az eredményekből jól látható, hogy a különböző szőlőalanyokról származó Cserszegi Fűszeres mustok mangán koncentrációi között értékelhető különbség volt. A mustokban mért mangán koncentrációk között a relatív szórás (RSD%) 18,2 %, míg a számított átlag 0,457 mg/l volt. A mért koncentrációk a fent említett szakirodalmi adatoknak (Kállay, 2010) - a BxR K 125 AA és a BxR Szilágyi 157 Pécs alanyok kivételével - megfelelnek. A legmagasabb mangán koncentrációt a Riparia Selecta, míg a legalacsonyabbat a BxR K 125 AA alanyra oltott Cserszegi Fűszeres mustban mértük. Következtetések A kutatási munkánk során, a tizenkét alanyon lévő Cserszegi Fűszeres mustjainak K, Ca, Mg, P és Mn koncentráció eredményei kerültek feldolgozásra.

7

Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a különböző alanyfajtákról származó Cserszegi Fűszeres mustok eltérő koncentrációban tartalmazták a vizsgált öt (K, Mg, Ca, P, Mn) elemet. A különböző alanyfajtákról származó mustok kalcium tartalma között volt a legnagyobb, míg a kálium tartalma között pedig a legkisebb a relatív szórás (RSD%) a vizsgált elemek közül. A tapasztalt koncentráció különbségeket okozhatta egyrészről az alanyfajta hatása, másrészről pedig az évjárat hatása, mely igen jelentős hatással van a szőlők tápelem szintjeire (Szőke és Kiss, 1987). A különböző alanyfajtákról származó mustokban megállapított Ca és Mg koncentrációk a szakirodalmi (Kállay, 2010) adatokkal összevetve átlag alattinak volt mondható. Enne egyik oka lehetett, hogy a Ca és a Mg beépülése a bogyólébe akadályozott volt, mivel azok érési időben nem a floémben (háncsrészben) hanem a xilém (farész) transzspirációs áramával vándorolnak (Kozma, 2000). A 2011-es évben kapott eredmények támogatják azt a megállapítást, miszerint az alanyfajták kiválasztása hatást gyakorol a mustok K, Ca, Mg, P és Mn tartalmára. Viszont az évjárat és a fajta hatások meghatározására több év megismételt vizsgálati eredményei szükségesek. A 2011-es év mérései alapján megállapítható, hogy szőlészeti és borászati szempontból, a BxR Szilágyi 157 Pécs egy előnyös alanyfajtának bizonyult, mivel annak mustjában sikerült mérni a legnagyobb K és P koncentrációt. A legnagyobb mért Ca és Mg tartalom miatt az Aramon x Riparia 143B M et de G alanyfajta, a legnagyobb mért Mn koncentráció miatt pedig a Riparia Selecta alanyfajta bizonyult még előnyösnek. Summary Effects of the different grape rootstocks on the macro elements concentrations of the Cserszegi Fűszeres musts Fekete István1 – Rakonczás Nándor2 – Andrási Dávid1 – Bódi Éva1– Kovács Béla1 of Debrecen Centre for Agricultural and Applied Economic Sciences Faculty of Agricultural and Food Sciences and Environmental Management Institute of Food Science, Quality Assurance and Microbiology 1Univesity

2Univesity

of Debrecen Centre for Agricultural and Applied Economic Sciences Faculty of Agricultural and Food Sciences and Environmental Management Institute of Horticulture

The selection of the most appropriate grape rootstock regarding the production purposes has a positive effect on the must’s and the wine’s quality: it may produce higher vintage quantity and may increase the vintage quality. Element contents of musts change according to the grape rootstocks and the combinations of the rootstock-scion (Kocsis and Podmaniczky, 2005). Mineral content of the musts (K, Ca, Mg, P and Mn) plays an important role in the alcoholic fermentation, as the macro elements are essential for the optimal activity of the yeast. The grape rootstock assortment of the Debrecen University was planted on immune loamy sand soil in 2003. In 2010 Cserszegi Fűszeres scion was grafted into 14 different grape rootstocks. In the experimental set-up we could harvest valuable vintage on 12 grape rootstocks in 2011. Sample preparation and analysis had been performed at University of Debrecen, Centre for Agricultural and Applied Economic Sciences, Institute of

8

Food Science, Quality Assurance and Microbiology. The aim of our research was to determine how the K, P, Ca, Mg, and Mn content of the musts changes in case of the different grape rootstocks. We found that the element content of these Cserszegi Fűszeres grape rootstocks’ musts was different. The largest relative standard deviation (RSD %) was identified in the different rootstocks musts’ Calcium content. The results obtained in the vintage 2011 show that the concentration of K, Ca, Mg, P and Mn of Cserszegi Fűszeres musts is differing in case of the grape rootstocks involved in the experiments. However, results of several cropping years have to be taken into consideration in order to determine the effect of grape rootstock and vintage. Keywords: grape, rootstock, scion, must, element content Összefoglalás A termesztési céloknak leginkább megfelelő szőlőalanyfajta kiválasztása pozitív hatással van a szőlő, a must valamint a bor tulajdonságaira, magasabb termésmennyiséget eredményezhet és javíthatja a termésminőséget. Kocsis és Podmaniczky (2005) vizsgálatai alapján alanyok és alany-nemes kombinációk szerint is módosul a must elem tartalma. A mustok ásványi anyagainak (K, Ca, Mg, P és Mn) fontos szerep van az alkoholos erjedésben, mivel az élesztők optimális működéséhez elengedhetetlenek. A Debreceni Egyetem szőlőalanyfajta gyűjteménye 2003-ban települt immunis vályogos homoktalajon. 2010-ben 14 különböző alanyfajtára Cserszegi Fűszeres nemes lett ráoltva. A kísérleti beállításban, 2011ben értékelhető termést 12 fajtáról tudtunk szüretelni. A mintaelőkészítést és az analitikai vizsgálatokat a Debreceni Egyetem, Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézetében végeztük. Kutatómunkánk célja volt meghatározni, hogy a különböző szőlőalanyfajták hogyan befolyásolják a nyert mustok makroelem (K, Ca, Mg, P és Mn) tartalmát. Vizsgálataink alapján elmondható volt, hogy a különböző alanyfajtákról származó Cserszegi Fűszeres mustok eltérő koncentrációban tartalmazták a vizsgált öt elemet. A különböző alanyfajtákról származó mustok kalcium tartalma között volt a legnagyobb a relatív szórás (RSD%). A 2011-es évben kapott eredmények támogatják azt a megállapítást, miszerint az alanyfajták kiválasztása hatást gyakorol a mustok K, Ca, Mg, P és Mn tartalmára, viszont az alanyfajta és az évjárat súlyának meghatározására több év megismételt vizsgálati eredményei szükségesek. Kulcsszavak: szőlő, alanyfajta, nemes, must, elemtartalom

Köszönetnyilvánítás A publikáció elkészítését a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KONV-2010-0007 és a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú projektek támogatták. A projektek az Új Magyarország Fejlesztési Terven keresztül az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

9

Irodalom Angeli, L. - Horváth, J. - Hullai, L. 1959.: Szőlőtermesztés [In: Rajman J. (szerk.) Kertészeti Ismeretek]., Mezőgazdasági kiadó, Budapest. Balogh, I. 1991.: Szőlőtermesztési és Borászati Enciklopédia, Debreceni Agrártudományi Egyetem, Debrecen. Balogh, I. 1993.: Fontosabb szőlőfajtáink jellemzése, Debreceni Agrártudományi Egyetem, Debrecen. Bánszki, E. 2009.: A különböző alanyfajták hatása a Cabernet Sauvignon és a Chardonnay fajták mennyiségi és minőségi teljesítményére a mátrai borvidéken., Diplomadolgozat, Debrecen. Bényei, F. - Lőrincz, A. 1999.: Szőlőfajtáink [In: Bényei, F., Lőrincz, A., Sz. Nagy, L. (szerk.) Szőlőtermesztés]., Mezőgazda kiadó, Budapest. Bognár, K. 1961.: A homoki szőlőtermesztés múltja és jelene [In: Bognár, K. (szerk.) Szőlőtermesztés homokon]., Mezőgazdasági kiadó, Budapest. Brancadoro, L. - Valenti, L. - Reina, A. 1995.: Rootstock effect on potassium content of grapevine. ISHS Acta Horticulturae 383. Mineral Nutrition of Deciduous Fruit Plants. 115-124. Cabanne, C. - Donéche, B. 2003.: Calcium accumulation and redistribution during the development of grape berry. Vitis, 42 (1): 19-21. Csikászné, K. A. 2008.: A termés mennyiség, a termés minőség és a levelek tápelem tartalmának összefüggése különféle alanyokra oltott Cabernet sauvignon szőlőfajtán, Doktori (PhD) értekezés, Keszthely. Erdőss, T. 1973.: A szőlő és a must kémiai összetétele. [In: Kádár Gy. (szerk.) Borászat]., Mezőgazdasági kiadó, Budapest. Failla, O. - Scienza, A. - Stringari, G. - Falcetti, M. 1990.: Potassium partitioning between leaves and clusters: Role of rootstock. Genetic improvement of grapevine form or function. Vitis, Special Issue 187-196. Ferenczi, S. 1966.: A szőlő, a must és a bor kémiája. Mezőgazdasági kiadó, Budapest. Galet, P. 1998.: Grape Varieties and Rootstock Varieties. Oenoplurimedia, Chaintre, France. Hale, C.R. 1977.: Relation between potassium and the malate and tartrate contents of grape berries. Vitis, 16 (1): 9-19. Hegedüs, Á.- I’só, A. 1965.: Az egri borvidékre legalkalmasabb alanyfajták. Kísérleti közlemények. 3: 61-77. Kaserer, H. - Blahous, D. - Brandes, W. 1996.: Optimizing wine grape quality by considering rootstock-scion interaction. ISHS Acta Horticulturae 427. Strategies to Optimize Wine Grape Quality. 267-276. Kállay, M. 2010. Borászati kémia., Mezőgazda kiadó, Budapest. Kocsis, L. - Podmaniczky, P. 2005.: Grape rootstock-scion interaction on quantity and quality of yield. International Workshop on Advances in Grapevine and Wine Research Venosa, Italy. 14-17: Abstracts. 63. Kocsis, L. 2010.: Szőlőalanyok egyes fiziológiai jellemzőinek és biotikus tényezőinek értékelése, MTA doktori értekezés, Keszthely. Kozma. P. 2000.: A szőlő és termesztése I., Akadémia kiadó, Budapest Lőrincz, A - Bényei F, 1999. Tápanyagellátás [In: Bényei, F., Lőrincz, A., Sz. Nagy, L. (szerk.) Szőlőtermesztés], Mezőgazda kiadó, Budapest.

10

Prohászka, F. 1982.: Szőlő és bor., Mezőgazdasági kiadó, Budapest. Ribéreau-Gayon, P. - Glories, Y. - Maujean, A. - Dubourdieu, D. 2006. Handbook of Enology Volume 2: The Chemistry of wine and stabilization and treatments. John Wiley & Sons Ltd. 497. Sárdy, D. 2004.: A bioborok összetételének a vizsgálata, Doktori (PhD) értekezés., Budapest. Shaffer, R. - Sampaio, T.L. - Pinkerton, J. - Vasconcelos, M.C.: 2004.: Grapevine Rootstocks for Oregon Vineyards. Oregon State University Extension Service. EM 8882. 10. Szőke, L. - Kiss, E. 1987.: A fajta, a terhelés és az évjárat hatása a szőlőlevél tápanyagtartalmára. A szőlő tápanyagellátása. Nemzetközi tanácskozás. Gyöngyös, 1987. október. 9. Vanek, G. 1996.: A szőlő védelme [In: Szőke L. (szerk.) A szőlő növényvédelme], Mezőgazda kiadó, Budapest. Walker, G. M. 2002.: Processo fermentativo: ruolo di calcico e magnesio. Vignevini. 29 (7-8): 47-50. SZERZŐK CÍME: Fekete István Debreceni Egyetem Agrár-és Gazdálkodástudományok Centruma Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézet 4032, Debrecen Böszörményi út 138. [email protected] Dr. Rakonczás Nándor Debreceni Egyetem Agrár-és Gazdálkodástudományok Centruma Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Kertészettudományi Intézet, Debrecen [email protected] Andrási Dávid Debreceni Egyetem Agrár-és Gazdálkodástudományok Centruma Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézet 4032, Debrecen Böszörményi út 138. [email protected] Bódi Éva Debreceni Egyetem Agrár-és Gazdálkodástudományok Centruma Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézet 4032, Debrecen Böszörményi út 138. [email protected] Dr. Kovács Béla Debreceni Egyetem Agrár-és Gazdálkodástudományok Centruma

11

Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézet, Debrecen [email protected]

12