MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR SZAKDOLGOZATI FELADATKIÍRÁS
Hallgató neve: Brezovszky Tamás Neptun kód: DWX8UB Képzés megnevezése (képzési forma és tagozat): kredites, nappali tagozat
Szak: TÖRTÉNELEM
Szakirány: MAGYAR MINOR
Illetékes intézet: TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET A szakdolgozat címe: A nyolcvanéves háború első szakasza a társadalmi, gazdasági és vallási viszonyok tükrében
Konzulens neve, beosztása: Dr. Tózsa-Rigó Attila, egyetemi adjunktus
A szakdolgozati feladatkiírás kiadásának időpontja: 2015. április 22. Miskolc, 2015. április 22. A témát elfogadtam.
…………………………… Hallgató aláírása
p.
h.
……………………………………… Konzulens aláírása
……………………………………. Intézetigazgató aláírása
MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR KONZULTÁCIÓS LAP
Hallgató neve: Brezovszky Tamás
Neptun kód: DWX8UB
Szakdolgozat címe: A nyolcvanéves háború első szakasza a társadalmi, gazdasági és vallási viszonyok tükrében Konzulens neve: Dr. Tózsa-Rigó Attila, egyetemi adjunktus Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Konzultáció időpontja
Konzulens aláírása
Dátum: 2015. ………..
A szakdolgozat beadható: ………………………….. Konzulens aláírása
EREDETISÉGI NYILATKOZAT Alulírott Brezovszky Tamás; Neptun-kód: DWX8UB a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának végzős hallgatója ezennel büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy A nyolcvanéves háború első szakasza a társadalmi, gazdasági és vallási viszonyok tükrében című szakdolgozatom saját, önálló munkám; az abban hivatkozott szakirodalom felhasználása a forráskezelés szabályai szerint történt. Tudomásul veszem, hogy szakdolgozat esetén plágiumnak számít:
szószerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül;
tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül;
más publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése.
Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem, és tudomásul veszem, hogy plágium esetén szakdolgozatom visszautasításra kerül. Kijelentem továbbá, hogy szakdolgozatom nyomtatott és elektronikus (CD-n és e-mailben a
[email protected] címre benyújtott) példányai szövegükben, tartalmukban megegyeznek.
Miskolc,.............év ………………..hó ………..nap
…….……………………………….………..
Hallgató
4
A nyolcvanéves háború első szakasza a társadalmi, gazdasági és vallási viszonyok tükrében
Szerző: Brezovszky Tamás Szak: Történelem BA Konzulens: Dr. Tózsa-Rigó Attila, egyetemi adjunktus Miskolc 2015 5
Tartalom Bevezetés .................................................................................................................................... 7 1. A németalföldi szabadságharc előzményei ............................................................................. 8 1.1 Geopolitikai helyzet .......................................................................................................... 8 1.2 Gazdasági körülmények a 16. században ....................................................................... 10 1.3 Társadalmi előzmények a 16. században ........................................................................ 12 1.4 Vallás – a reformáció megjelenése ................................................................................. 14 2. A forradalom előestéje.......................................................................................................... 17 2.1 Habsburg intézkedések a 16. században ......................................................................... 17 2.2 Képromboló mozgalom .................................................................................................. 18 2.3 Az Alba-terror intézkedései ............................................................................................ 19 2.4 A gueux-mozgalom ........................................................................................................ 21 3. A szabadságharc első szakasza ............................................................................................. 22 3.1 A háború menete 1572 és 1576 között ........................................................................... 22 3.2 A genti pacifikáció.......................................................................................................... 23 3.3 Úton a szakadás felé ....................................................................................................... 24 3.4 Az Utrecti és az Arrasi Unió........................................................................................... 25 4. A fegyverszünetig ................................................................................................................. 26 4.1 Harc Alessandro Farnese ellen ....................................................................................... 26 4.2 Orániai Móric sikerei ...................................................................................................... 28 4.3 Az Egyesült Tartományok de facto függetlensége – 1609 ............................................. 28 Összefoglalás ............................................................................................................................ 29 Melléklet ................................................................................................................................... 31 Bibliográfia ............................................................................................................................... 32 Kiadott forrás: ....................................................................................................................... 32 Felhasznált irodalom: ........................................................................................................... 32 Idegen nyelvű összefoglalás (The first period of the Eighty-year war in the mirror of social, economical, and religious relations) ...................................................................................................... 34 6
Bevezetés
Szakdolgozatomban a németalföldi szabadságharcot vagy az angol és a holland szakterminológia megfogalmazása szerint az ún. nyolcvanéves háborút tárgyalom. Mivel a témához felhasználható magyar nyelvű szakirodalom viszonylag szűk, így e kevés magyar nyelvű munka mellett főleg angol és holland nyelvű szakmunkákból dolgoztam. A 16. századi Európának gazdasági tekintetben egyik legfejlettebb területe volt Németalföld. Az első fejezetben fontosnak tartottam geopolitikai szempontból elhelyezni ezt a különleges képződményt, Németalföldet. Ezt követően térek rá a gazdaság- és társadalomtörténet ismertetésére. Teszem ezt azzal a céllal, mivel nélkülözhetetlennek tartottam, ahhoz, hogy a későbbi állapotokat megértse az olvasó. A vallási összetétel változásairól sem feledkezhettem meg, mivel a 16. század elején kirobbanó reformáció rendkívül nagy hatást gyakorolt erre a térségre. A következő fejezetben térek rá arra, hogy a Habsburg intézkedések a 16. században – tehát V. Károly és II. Fülöp alatt – hogyan próbálták megőrizni az egységes katolikus vallást, illetve rekatolizálni a protestáns területeket, visszaszorítani a tartományok viszonylagos önállóságát, illetve Fülöp alatt miért vezettek töréshez ezek az intézkedések. Így jutunk el az első igazán nagy lépéshez a tartományok részéről, a képromboló mozgalomig 1566-ban. Mivel ez a lépés az első megnyilvánulása annak, hogy milyen feloldhatatlan feszültség gyökerezett a társadalomban, így mindenképpen hangsúlyosan kívántam tárgyalni szakdolgozatomban. Ezt követően az Alba-terror intézkedéseit veszem sorra, melyek csak tovább rontottak a helyzeten, valamint az Alba és a spanyol kormányzat ellen fellépő gueux-mozgalom fellépéseiről ejtek szót. A harmadik nagy fejezetben már tényleges harcokról írok. Itt először a genti pacifikációig viszem el a szálakat, majd innen észak és dél szakadásáig, amely az utrechti és arrasi unió létrejöttével történt meg 1579-ben. Ezekben az alfejezetekben főként forrásokat használok fel, annak érdekében, hogy érthetőbbé tegyem a gazdasági, társadalmi és vallási tendenciákat, melyek a háborút és ezeket a dokumentumokat jellemezték. Csak azért, hogy teljes képet kapjunk, időben kitekintve tárgyalom az eseményeket – tulajdonképpen inkább az 7
északi szálat – az 1609-ben megkötött, 15 éves fegyverszünetig a spanyolok és Németalföld északi tartományai között. Szakdolgozatom célkitűzése tehát az, hogy bemutassam azt a tézist, miszerint a németalföldi szabadságharc nem csupán politikai okokból robbant ki, hanem szerepet játszottak a teljes szabadságharc alatt a vallási, gazdasági és társadalmi elemek is, mint ezt a dolgozat végén konklúzióként levonom az összegzésben.
1. A németalföldi szabadságharc előzményei
1.1 Geopolitikai helyzet Németalföld három nagyhatalom közé beékelődő térség volt, mely már a középkor során jelentős önállóságra tett szert. Az ország névlegesen a Német-római Császárság fennhatósága alá tartozott. A Franciaország, Anglia és a német területek között elterülő terület gazdaságilag és politikailag is igen fejlett volt. Az imént említett három nagyhatalom erőegyensúlya miatt egyik sem volt képes kiterjeszteni hosszútávon a hatalmát erre a területre. Németalföldön ugyanakkor növekedhetett a városok száma, amelyet Európa északi és déli gazdasági térsége között fennálló közvetítői szerep is elősegített. A fő kereskedelmi ág a posztóipar volt, melynek termékei keresettek voltak Európában, de mezőgazdasága is például szolgált a kontinensen.1 Ennek ellenére a Németalföldnek nevezett 17 tartomány (ld. 1. ábra) közel sem nevezhető
egységesnek. Megosztott
volt
ugyanis
mind politikailag,
gazdaságilag,
társadalmilag, mind etnikailag. A területnek nem volt közös kormányzata. A 17 tartomány élén saját gróf, püspök vagy herceg állt. Ezen feudális jellegű kormányzás mögött viszont egy átalakuló társadalom állt. Ennek a változásnak a jellegzetessége az volt, hogy a meggazdagodó városi polgárság szemben állt az elszegényedő vidéki nemességgel. A több mint 200 város erősödő polgársága, különös tekintettel a gazdag flamand városok (Gent, Brugge) vetélkedése ezen felül tovább növelte az egységesülés problémáját. Gazdaságilag is különböző fejlettségi szintet képviseltek a terület különböző tartományai. Az egyszerű cikkek tömegtermelésére Amszterdam papírgyártása és könyvnyomtatása, valamint szappanfőző műhelyei és a delft-i kerámiaipar szolgál példaként a térségben.2 A legfejlettebb tartományok Holland, Flandria és 1 2
Barta, 2006, 171. Vries, 1995. 91.
8
Brabant voltak, ellenben a periférián fekvő Groningen, Geldern és Luxemburg tartományokkal. Összességében elmondható azonban, hogy a németalföldi polgárság körében az angol orientáció egészen az angol bekerítések megkezdéséig erősebb volt a franciánál. Ekkor ugyanis az angol kapcsolatok is meggyengültek.3 Tovább növelte az egységesülés gátját az etnikai összetétel is. Az északi területeken ugyanis a nép a flamand nyelvet beszélte, míg a déliekben a vallon lakosság a francia nyelvet használta.4 A németalföldi tartományok a 14. század elején még visszaverték a polgárság jelentős közreműködésével a franciák expanziós terveit sugalló támadást Kortrijk-nál. A terület azonban 1382-től burgund fennhatóság alá került. A németalföldi lakosságnak ez az uralom kedvező volt, ugyanis a burgund hercegek a területek autonómiáját nem sértették, sőt jövedelmeik jelentős hányadát költötték a kultúra valamint a gazdaság felvirágoztatására. Merész Károly halálával azonban változás következett be. Mivel Károlynak nem született fia, így Németalföldet veje Habsburg Miksa örökölte.5 A tartományok első helytartója (kormányzója) 1530-tól V. Károly húga Magyarországi Mária lett (II. Lajos özvegye), aki a mohácsi vész után Németalföldre menekült. Az új helytartó fiatal kora ellenére igazi politikai és pénzügyi adottságoknak volt a birtokában, valamint Magyarországon katonai tapasztalatokra is szert tett. Ezen adottságok jól jöttek a bátyja franciák elleni háborújában, melyben Máriának sikerült visszavonulásra kényszerítenie bátyja ellenségeit. Ezután pedig kiépíttetett számos erődítményt a térség védelme érdekében. Fontos szerepe volt az 1548-as augsburgi szerződés megkötésében, amelyben V. Károly kivette a 17 tartományt a Birodalom kereteiből és Spanyolország alá rendelte azokat.6 Ezen kedvező helyzetet V. Károly lemondása és fiának, II. Fülöpnek királlyá koronázása szüntette meg. Ekkor ugyanis Mária is lemondott a helytartói tisztségről, helyébe pedig Fülöp féltestvére, Pármai Margit került. Fülöp uralkodása kezdetén a németalföldi arisztokrácia kiszorult a hatalom gyakorlásából, ugyanis Margit egyre ritkábban kérdezte meg a királyhű arisztokratákból álló tanács tagjait döntéseiről. A nemesség ezzel egyidejűleg kiszorult a jövedelmezőbb tisztségekből is, helyükre spanyolok kerültek, valamint a németalföldi hatalmi elit nemesi előjogait is megnyirbálta az új helytartó. A polgárságot és a kereskedőket a spanyol gyapjú behozatali vámjának emelése, valamint az a tény, hogy
3
Barta, 2006. 172. Barta, 2006. 171. 5 Merész Károly egy önálló köztes államot akart létrehozni a nagyhatalmak között, amely miatt végül a svájci kantonokkal is összetűzésbe került. A svájciak elleni harcok során pedig a csatamezőn vesztette életét. Barta, 2006. 172. 6 Barta, 2006. 172. 4
9
eltiltották őket a spanyol gyarmatokkal való kereskedéstől bosszantotta. Az időközben a területen elterjedő protestantizmus követőivel szemben is keményen lépett fel a hatalom. A cél a katolikus hit visszaállítása volt.7
1.2 Gazdasági körülmények a 16. században A németalföldi társadalom változásai nem tárgyalhatók bizonyos gazdaságtörténeti előzmények ismerete nélkül. Vries álláspontja szerint nem célravezető a korra a preindusztriális, illetve tradicionális jelzőket aggatni, mivel ezek azt a benyomást keltik mintha a társadalomban, gazdaságban nem mentek volna végbe változások és arra gondolhatnánk, hogy a területenkénti eltérések is jelentéktelenek voltak, amelynek viszont pont az ellentettje igaz.8 Fontos szerepet kapott a fejlődés terén az, hogy a modernizáció milyen módon ment végbe. Ez adja egy-egy régió gazdasági-társadalmi struktúrájának egyedi vonásait. Ez nem azt jelenti viszont, hogy ne lennének a modernizációs folyamatnak közös szálon futó, egy irányba mutató jellemzőik. Különösen a németalföldi társadalom tekintetében van létjogosultsága ennek a kritikának, mivel a vizsgált térség Európa egyik legiparosodottabb régiója volt, amelyben a polgárság már a 15 században is a lakosság több mint 50%-át tette ki. Az észak-németalföldi tartományok a korabeli gazdasági átalakulás nyertesei voltak. Ez a gazdasági fellendülés alapozta meg a későbbi Hollandia történetének első konjunkturális korszakát. Ez a gazdasági fejlődés és a politikai függetlenség elnyerése együttesen járult hozzá ahhoz a prosperáló időszakhoz, amely holland történetírásban Hollandia aranykoraként (Gouden Eeuw) szerepel.9 Egyes régiók gazdasági-társadalmi modelljükben jelentősen eltértek egymástól, ez a későbbi Egyesült Tartományokban sem lehetett másként. Ennek ellenére összefoglalóan nevezhetjük a kor társadalmait rurális társadalomnak. A rurális társadalmak munkaképes lakóinak több mint a fele dolgozott a mezőgazdaságban.10 Ezt azonban az általam vizsgált
7
Barta, 2006. 173. Vries, 1995. 61. 9 Tielhof, 2002. 177–179. A holland szövegek lefordításáért itt szeretnék köszönetet mondani Tózsa-Rigó Attilának szakmai segítségéért. A jövedelem és a vagyon is magán a földtulajdonon alapult. A rurális társadalmakban az egyének sokszor szoros közösségi kapcsolatban éltek egymással, továbbá háztartásonként, de akár falvak szintjén is erőteljesebb volt az közel önellátó gazdálkodás. Ennek következtében a piacnak csekély szerep jutott. Ezen társadalmakban szorosan összetartozott a földbirtok és a politikai hatalom. Vries, 1995. 17. 8
10
Németalföldön már ebben a korban is jelentős, mintegy 50%-os kereskedésből és kézművességből élő munkaképes lakosság megcáfolja. A Baltikum gabonatermelő vidékké válása hozzájárult ahhoz, hogy Anglián kívül főként Hollandiában szakosodott mezőgazdaság alakulhatott ki. Így ezen országok földművelői jövedelmezőbb ipari termékek termesztésére térhettek át, ugyanakkor erőteljesebben koncentrálhattak a kereskedelemre és az iparra. Ellenben az ún. refeudalizáció már korábban megindult, melynek során számos földesúr erős pozíciókat szerzett, mivel nagykereskedőkkel – akik főleg hollandok voltak – együtt monopolizálták a kereskedelmet.11 Itt ismét megemlíthető a már fentebb is említett tézis, mely alapján észrevehető, hogy Németalföldön a lakosok nagy része nem a mezőgazdaságból élt, hanem főként a kereskedésből. Ezt bizonyítja az is, hogy az Egyesült Tartományokban, főleg annak nyugati és északi vidékein, melyek a nemzetközi kereskedelem hálózatának középpontjában helyezkedtek el, kedvező körülmények alakultak ki a tömegtermelés számára. Köszönhető volt ez annak, hogy itt magas volt a mezőgazdaság termelékenysége, és a mezőgazdasági termékek ára is meglehetősen alacsony volt.12 Egy terület úgy válhatott kereskedelmi és kézműipari központtá, ha könnyen megközelíthető volt. Ilyen szempontból nagy előnyt élvezett az Egyesült Tartományok, a maga sűrű víziút-hálózatával. Tovább javított a térség helyzetén az a tény, hogy a közlekedési viszonyok megfelelőek voltak, valamint az áruforgalmat sem terhelték mindenféle vámok. Az Egyesült Tartományok lakói a Baltikumba, Dél-Franciaországba, az Ibériai-félszigetre, valamint a Mediterráneumba. Délről só és bor származott cserébe az északi gabonáért, szurokért és hamuzsírért.13 A 16. század első felében az új típusú korai kapitalista gazdasági eljárásoknak köszönhetően jelentős gazdasági átrendeződés ment végbe a térségben. A németalföldi gazdasági központok térbeli áthelyeződése a későbbiekben alapvetően befolyással volt a nyolcvanéves háború folyamatira is. A gazdasági változássorozat eredményeként a korábbi központok veszítettek jelentőségükből, s új városok emelkedtek helyükre. A korszak legnagyobb vesztese ebből a szempontból Brugge lett. A 15. század második felében, illetve a századfordulón még egyértelműen a térség vezető városa volt. Ezt a pozícióját a 16. század első felében fokozatosan, majd az Atlanti kereskedelem fellendülésével egyre dinamikusabb
11
Vries, 1995. 72. Vries, 1995. 95. 13 Vries, 1995. 95. 12
11
ütemben Antwerpen vette át. Antwerpen felemelkedését érdekes módon kezdetben a spanyol kormányzat is támogatta.14 Antwerpen felemelkedésével párhuzamosan Brugge mellett a többi dél-németalföldi ipari központ is veszített jelentőségéből és ezzel együtt az északi tartományok kereskedőpolgársága egyre komolyabb potenciállal jelent meg az európai gazdasági rendszerben. Ebben a tekintetben Holland, Zeelend és Friesland tett szert központi szerepre, majd a 17. század első felében elsősorban az első két tartomány vette át a vezető szerepet.15
1.3 Társadalmi előzmények a 16. században Németalföld népessége az 1400-as évektől növekedést mutatott C. McEvedy és R. Jones kimutatásai alapján. Németalföld összlakossága 1400-ban még mindössze 600.000 fő volt, ám érdekes módon a nyolcvanéves háborúnak nevezett nagy függetlenségi háború ideje alatt több mint kétszeresére emelkedett ez a szám. 1600-ra már elérte az 1,5 millió főt is. Amint ezt Noordam is kiemeli a népességszám növekedése rögtön egy drasztikus csökkenés után következett be.16 McEvedy-ék kutatása nyomán a népsűrűség növekedése is bizonyítható. Ezt bizonyítja az alábbi táblázat is: 1500 1750 Európa 8 15 Anglia 25 40 Franciaország 27 44 Németalföld 30 67 1.táblázat: Népsűrűség 1500-ban és 1750-ben (fő/km)17 Ebben a táblázatban feltűnő lehet, az, hogy míg Angliában és Franciaországban a népsűrűség nem kétszereződött meg, addig a kicsiny Németalföldön ez a szám már elérte ezt a szintet, sőt meg is haladta azt. Megfigyelhető továbbá, hogy még Anglia és Franciaország „csupán” háromszor volt sűrűbben lakott, mint Európa átlagosan, ezzel ellentétben Németalföldön négyszer sűrűbben laktak az európai átlagnál. Ez a népsűrűségi adat a korban
14
Blockmans, 2010. 532–533. Blockmans, 2010. 578–579. 16 Noordam, 1995. 33. 17 Noordam, 1995. 36. 15
12
már túlnépesedésnek felelt meg Németalföldön, ám az 1350-es évekkel ellentétben most sikerült megoldani a létfenntartási szükségleteket.18 Holland tartományban, mely a mai Hollandia nyugati részén található, meglehetősen magas volt a városiasodás mértéke. A területen megfigyelhető volt a városok egyenletes elhelyezkedése. Egy-egy falu ennek következtében egy vagy akár több város vonzáskörzetébe is tartozhatott. Az urbanizált Hollandban ennek következtében nagyobb volt a városok és falvak összetartozása, mint bárhol a régióban. Ezt a rengeteg városokat összekötő vízi- és szárazföldi úttal is lehet bizonyítani. Az ún. urbanizációs ráta, amelyet a városlakók százalékos aránya ad meg, már az iparosodást megelőzően, a XVI. században is 50% fölött húzódott.19 Ez a korban kiemelkedő eredménynek számított és ez csak tovább nőtt az elkövetkező két és fél évszázad során. A kereskedő a kor Németalföldjén is egyfajta központi figura volt. A háziiparban és a manufaktúrákban központi koordinátori szerepet töltött be. A műhelyben, amelyet bérelt vagy felvásárolt nyersanyagot dolgoztatott, összehangolta a termelést és a késztermék értékesítéséről is gondoskodott. Jól át tudta tekinteni a piacot és nagy mennyiségű tőkével is rendelkezett. Hollandiában például a tőzegbányászatot főleg a tőkeerős polgárok irányították.20 A hagyományos társadalom rendi társadalom volt, tehát a középkorhoz hasonlóan itt sem voltak jogilag egyenlők az emberek. Quispel – a középkori társadalmi felosztást átvéve, erősen leegyszerűsítő megfogalmazásban – három társadalmi csoportot említ meg, fentről lefelé: azokat, akik imádkoztak, azokat, akik harcoltak és azokat, akik dolgoztak.21 Németalföldön ezek a rétegek valóban megtalálhatóak, azonban jelentősen árnyalni kell a fenti sematizmust. A legfelsőbb réteget az arisztokrácia képviselte a területen. Alattuk a nemesség helyezkedett el, majd a polgárság, illetve a parasztok. A nyolcvanéves háború sok társadalmi feszültséget hozott felszínre. Ilyen volt például a gueux-mozgalomra nagy hatást gyakorló nemesség elszegényedése. A polgárság is ebben az időben ébred öntudatra, amelyet mi sem mutat jobban, mint a városi felkelések, köztük például a radikális koldus uralom Gent városában. Ezen kívül persze a népet sújtó éhínségek következtében lázongó parasztokkal is számolni lehetett ebben az időszakban. II. Fülöp ott vétette a legnagyobb hibát, hogy nem az újonnan létrejövő nemzetállamok példáját követve próbált kedvezni a polgárságnak, hanem
Noordam, 1995. 36 – 37. Noordam, 1995. 37. 20 Vries, 1995. 93 – 94. 21 Quispel, 1995. 123. 18 19
13
megpróbálta a városokat hódolatra bírni a spanyol kormányzattal szemben. Ez az egyik oka a városok szembeszegülésének.22 Másik ok lehetett a nemesség politikai súlyának hanyatlása, főként Holland tartományban, ahol a nemességnek nem volt sok befolyása vidéken. Végezetül pedig a polgárságról érdemes szólni, akik Holland tartományban nem csak tartományi, de a nagypolitikában is részt vettek, sőt a nemesek hatalmának csökkenésével Hollandban vezető szerepre tettek szert. Ezt annak is köszönhették, hogy nyugat-európai viszonylatban rendkívül sokan éltek itt városokban. Az egész polgárság ugyanakkor nem tarthatta a kezében a hatalmat. Hollandban a vezető tisztségre kiválasztott régenseknek nevezzük azokat, akik a hatalmat a kezükben tartották. Általános elnevezésük pedig a magisztrátus volt. Ezek köré csoportosultak a belső tanácsnokok. Ezt a tisztséget az illető haláláig betölthette, a kiválasztási szokások azonban eltértek városonként, ugyanúgy kinevezhették egy városban belső tanácsnokká a leggazdagabb polgárt, mint például egy kereskedő-vállalkozót, de családi hagyományok útján is be lehetett kerülni a tanácsba. 23
1.4 Vallás – a reformáció megjelenése Németalföldön a városiasodás és ezzel együtt az iparosodás gyorsütemű fejlődése már a középkorban is éreztette hatását a térség vallási életére.24 Így nem okozott gondot a reformáció során a lutheri, de legfőképpen a kálvini tanok átvétele, elterjedése a területen. A protestantizmus három irányzata terjedt el itt, időbeli sorrendben: a lutheranizmus, az anabaptizmus és a kálvinizmus. Ez alapján különítünk el három hullámot a németalföldi reformáció történetében. Mint már említettem korábban is előfordultak ún. „bennszülött reformátorok” Németalföldön, ám nekik nem volt az egész németalföldi társadalomra alkotott vallási koncepciójuk.25 Ebből következik, hogy a reformáció egységes ideológiájának beáramlása más, idegen területekről volt várható. Erasmus, a kor híres humanista alkotója szerint Luther 1517-es fellépése után néhány évvel, már az 1519-es esztendőben megjelentek az evangélikus eszmék Németalföldön.26 Antwerpenben, mint a térség legnagyobb kereskedővárosában német kereskedők és szerzetesek közvetítésével jelent meg. A protestantizmus eme irányzatának eszmei világát főként az 22
Quispel, 1995. 135. Quispel, 1995. 136. 24 Wittman, 1965. 53. 25 Wittman, 1965. 56. 26 Wittman, 1965. 57. 23
14
Ágoston-rendbeliek vették át. Remek példa a lutheranizmus továbbélésére Brederode feleségének ebben a szellemben való neveltetése.27 A kezdetben üdvözölt fogadtatást V. Károly trónra kerülése változtatta meg. Miután Luthert a katolikus egyház kiközösítette, Németalföldön az eretnek nézeteket vallók ellen ún. „plakátok” kifüggesztésére került sor. Elkezdődött a lutheranizmus üldözése és a tanok szellemi hagyatékának elpusztítása a könyvégetésekkel. Ennek érdekében a spanyol inkvizíció bevezetésére is sor került, mellyel megindult az évekig tartó vallási terror. Az 1520-as években a protestantizmus új irányzata ütötte fel a fejét, ez volt az anabaptizmus. Míg a délebben fekvő Brabant és Flandria a Loy Pruystinck által alapított „loisták” számát gyarapították, addig az északi tartományok Melchior Hoffman anabaptistái mellett foglaltak állást. Az anabaptisták központja így Amszterdam lett.28 Az anabaptizmus két ágra szakadásával létrejött egy harcosabb és egy békésebb irányzat. A harcosabb irányzat vezére Jan Matthijs volt, de hamarosan csatlakozott Leideni János, aki sok németalföldi anabaptista támogatásával indult Münsterbe a felkelés lángjának fenntartása érdekében. 1535-ben fordult a kocka és a mennoniták, a békésebb anabaptista irányzat képviselői kerültek Németalföld vallási életének élére, miután Amszterdamban megbukott a radikális anabaptista uralom.29 Az utolsó hulláma a reformációnak volt a legmegfelelőbb a németalföldi társadalomnak. Ez az irányzat a kálvinizmus volt. Mint ahogy Wittman Tibor is említi, a társadalom egyes alkotóelemei más-más érdekből támogatták a francia reformátor dogmáit. Ezzel ellentétben fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a korábbi irányzatokkal szemben ez az irányzat sem talált egyöntetű támogatottságra a nép köreiben. A kálvinizmus erőteljesebb németalföldi térnyerésének az okát a korábban vizsgált társadalmi struktúrában kereshetjük. A feltörekvő polgár egyfajta igazolást látott benne gazdasági vállalkozásához, illetve politikai érvényesülést látott a tanokban. A városlakók ezzel szemben a katolikus egyházi előjogok és annak vagyona elleni legfőbb harci eszközt látták a kálvinizmusban. Németalföld, amely erőteljesen urbanizált volt, számottevő polgársággal bírt, amelynek jelentős hányada élt kikötővárosokban és gazdag városokban. Itt az oktatás magas színvonala volt jellemző, amely fogékonnyá tette a polgárságot az új eszmék iránt.30 A parasztok körében is elterjedt volt az új irányzat, de ez a városokban hatványozottan igaznak minősült. A déli területeken leginkább dél-Flandria, Artois és Hainout városaiban
27
Duke, 2003. 127. Wittman, 1965. 57. 29 Wittman, 1965. 57 – 58. 30 Chadwick, 2003. 160. 28
15
terjedt el a kálvinizmus az 1540-es években. A korszak vezető gazdasági centruma, Antwerpen lett a kálvinizmus szellemi központja. Két egymással szemben álló példát vet fel a gazdaságilag hanyatló Bergues-Saint-Winoc és Hondschoote. Míg előbbinek pusztán 7-8%-a volt reformált Wittman szerint, addig Hondschoote lakosságának jelentős, 90%-a követte a reformáció kálvini vonalát.31 A németalföldi kálvinizmust a türelmesség jellemezte, mellyel maga Kálvin sem értett egyet és Cassender írását élesen bírálta a katolikus-protestáns békéltetés nézete miatt. A protestáns irányzat kálvini ágának vezetője a politikus körökben, a később a németalföldi szabadságharcban vezető szerepet betöltő, Orániai Vilmos volt. A szegény réteget és a munkásságot a vallási türelmetlenség jellemezte, amely azt jelentette, hogy minél hamarabb hatalomra akarták juttatni a kálvinizmust, mint egy közös vallást, a katolikus vallás helyett. Ezzel szemben a gazdag posztókereskedők, azaz drapier-k, és a patríciusok helyezkedtek el. Az ő szemszögükből a kálvinizmus az ő uralkodó helyzetük megerősítésének céljából jött létre.32 Az katolikus dinasztia, felismerve a kálvinizmusban rejlő veszélyeket az inkvizíció segítségével indított hadjáratot. Kezdetben a tartományok igazságügyi tanácsainak kezébe került a vallási ügyek során az ítéletek jóváhagyása. Sok városban a tanács segítségére voltak a helyi irányítószervek is. Elkezdődött továbbá a hugenotta-irodalom megsemmisítése is. Ezen intézkedések, melyek erősen korlátozták az egyén vallásszabadságát, emigrációra kényszerítettek többeket is. Két fő célirányuk Anglia és a Pfalzi grófság volt. 1563-ban elfogadták a Kálvin tanítványa Guy de Bray által kiadott Confessio Belgicát, illetve megtörtént a heidelbergi káté és a zsoltárok flamand nyelvre fordítása. Ez is fontos szerepet játszott a kálvinizmus további terjedésében, ezen a területen. A prédikátorok munkája sem elfeledendő. Beszédeik elsősorban a pápa és a katolikus egyház ellen uszították a népet. S ami fontos felemelték szavukat a spanyol zsarnokság ellen is, mellyel új hívőket is nyertek a nép soraiból.33 Mint sok festményen feltűnik majd a századok során, a protestáns mártírokat sokszor ábrázolják úgy, mint a kereszténység kezdetekor az új vallásért hősi halált halt ókeresztény mártírokat.
31
Wittman, 1965. 59. Wittman, 1965. 59. 33 Wittman, 1965. 60. 32
16
2. A forradalom előestéje 2.1 Habsburg intézkedések a 16. században Sok elődjéhez hasonlóan V. Károly is kiépítette befolyási területét északkelet Hollandiában. 1523-ban megkezdte befolyásának kiterjesztését Groningenben, és Ommelandenben, Frieslandban, és Drenthe-ben, de heves ellenállásba ütközött geldern hercege, Karel Egmond személyében. 1536-ban azonban a császár legyőzte riválisát és 1543-ban lemondásra kényszerítette Geldern utolsó hercegét is Williem Jülichet.34 A megszerzett területek helyzetének megszilárdítása után a Habsburg uralkodók, a burgundokhoz hasonlóan hozzákezdtek a kormányzat egyesítéséhez és centralizálásához. Ekkor szembekerültek viszont a helyi tekintélyek ellenállásával, akiket a városok, a céhek és a kisebb számú nemesség képviselt. Ezek a tekintélyek makacsul ragaszkodtak előjogaikhoz. Az ellenállásuk nyilvánvalóvá vált, mikor visszautasították egy egységes adót 1447-ben majd a népszámlálást 1470-ben.35 A tartományok V. Károly alatt váltak igazán a Habsburg államkonglomerátum fontos részévé. Károly ugyanis a térség erős gazdaságát jelentősen igénybe vette. Tanúsítja ezt az a tény is, hogy az évek során mintegy hétszer annyi jövedelem folyt be a gazdag németalföldi városok adóiból a királyi kincstárba, mint amennyi a gyarmatokról érkező ezüstszállítmány értéke volt. Ellenben Károly idején kaptak először egységes közigazgatási szervezetet a tartományok.36 1521-ben a Habsburg kormányzat hatalmas támogatást kért a tartományoktól, hogy finanszírozni tudja a Franciaország elleni háborúját. Beszedésre került 500 ezer font adó 1521ben és 600 ezer 1522-ben. Ezek az adók majdnem háromszor magasabbak voltak, mint az eddigi legmagasabb adójú években, 1472-1476 közötti években. Az 1540-es években az 1473-as évhez hasonlóan különösképpen Flandria és Brabant fizette a nagyobb részét az adóknak, ekkor ugyanis az adóterhek Hollandban és Zeelandban jelentősen csökkentek.37 V. Károly, majd később Fülöp hozta el a békét és a tartományok összefogását,mint külső veszélyeztető erő. Jelentős tény, hogy amikor V. Károly előbb Friesland, majd Utrecht elfoglalásába kezdett a tartomány adóterhei szinte megnégyszereződtek. A 16. század közepére
Bloom – Lamberts, 2006. 116. Bloom – Lamberts, 2006. 117. 36 Barta, 2006. 172. 37 Bloom – Lamberts, 2006. 117. 34 35
17
ez még tovább nőtt, és ahogy Prak írja: „Holland Tartomány tíz-tizenötször többel járult hozzá V. Károly hadiköltségvetéséhez, mint harminc évvel korábban.”38 A kivetett adók jelentős emelkedése a kereskedő és vállalkozó réteget érintette meglehetősen érzékeny ponton, mivel ezzel gyengültek a pozícióik. A tartomány vezetői mintegy tárgyalófélként tekintettek a Habsburgokra és nem mint szövetséges hatalomra. Így fő feladatuknak azt tekintették, hogy minél több engedményt csikarjanak ki az uralkodótól. A németalföldi tartományok különlegessége abban állt, hogy rendkívül önálló tartományi és helyi önigazgatással rendelkeztek. Ezekben az elérni kívánt engedményekben főként ezeket próbálták megerősíteni. A franciákkal szembeni ellentét sokat formált a Habsburg külpolitika rendszerén; egészen az 1559-es békéjükig, Európa két legnagyobb monarchiája már-már rutinszerűen háborút viselt egymással, a hosszú konfliktus mindkét oldalon pusztító munkát végzett. A Habsburgok alatt Németalföld a Birodalom kötelékében még fontosabbá vált. V. Károly uralkodása utolsó éveiben is nagy figyelmet fordított arra, hogy megszilárdítsa hatalmát a térségben.39 Figyelemreméltó továbbá, hogy milyen nagy erőfeszítést kellett ráfordítania a Habsburgoknak, hogy az északkeleti tartományokat az ellenőrzésük alá vonják. A hatalom központjától való távolság és a tartományokon tapasztalható politikai széttagoltság kétségkívül szerepet játszott ebben.40 Míg V. Károlyt genti születése miatt németalföldinek tartották, addig fia spanyol születésű és spanyol neveltetésűként inkább számított spanyol királynak. Ahogy KossmannPutto írja: „Komoly, őszinte szándékú férfi volt, aki egyrészt V. Károly politikáját akarta követni, másrészt mind a monarchia, mind pedig a római katolikus egyház tekintélyét teljes dicsőségében kívánta fenntartani.”.41
2.2 Képromboló mozgalom A képromboló mozgalom, vagy röviden képrombolás (Beeldenstorm) 1566. augusztus 10-én kezdődött Steenvoorde (ma Franciaország) városkájában. Egy Sebastiaan Matte nevű református lelkész-prédikátor ún. „bozót-prédikációját” (a protestáns igehirdetések tiltottak voltak a településeken belül, ezért az igehirdetéseket sokszor a mezőkön, erdőkben tartották) követően a prédikátor és követői elindultak, hogy megsemmisítsék a közeli Szent Lőrinc (Sint
38
Prak, 2004. 19. Bloom – Lamberts, 2006. 114 – 115. 40 Bloom – Lamberts, 2006. 116. 41 Kossman Putto – Kossmann, 1998. 16. 39
18
Laurentius) kolostor képeit. A tiltakozó mozgalom futótűzként terjedt a portestáns térségekben, végighaladt egész Flandrián és Brabanton. Augusztus 20-án már Antwerpenben égettek képeket, Amszterdamban augusztus 23-tól kezdve, ősz első felében pedig már északon is zajlott a képrombolás, eljutva egészen Frízföldig.42 Ugyanakkor a Rajnától északra nem volt olyan radikális a helyzet. Dordrecht, Haarlem és Rotterdam teljesen kimaradt a mozgalomból, Leeuwardent ugyan szeptember 6-án elérte a „vihar”, de a kezdeményezést maga a városvezetés ragadta kezébe és így az ellenőrzött keretek között maradt. Az utolsó városok a periférián helyezkedtek el: Maastrichtot csak szeptember 29-én, Venlót október 6-án érte el, hogy aztán a tűz lángja a holland tartománybeli Asperen faluban október 8-án kiégjen. 1572-ig még időnként fel-fel pislákolt a képrombolás lángja, de már korántsem olyan intenzitással, mint 1566-ban. A képrombolók tevékenységüket a kálvini elvekre alapozták, aki elítélte a képek jelenlétét Isten házában, de mint spontán népmozgalom, nem állt mögötte különösebb elvi alapvetés. Sokkal inkább a református lakosság elnyomatása miatt keletkezett feszültségek levezetését szolgálta és általánosan az erőszakosan katolizáló spanyol uralom elleni tiltakozássá alakult át.43 A Haarlem környéki Vianen-ben például Brederode a környék legnagyobb földesura, kétségtelen, hogy a többi forrongó protestánsnál kisebb részt vett ki a Granvella bíboros leváltásáért folytatott harcban és a képrombolásban.44 Ezen a vidéken eleinte csupán a terjedő pletykák és a nép száján megforduló történetek keltettek félelmet a lakosságban.45 A képrombolási mozgalom volt az események folyamatában az a momentum, aminek következtében II. Fülöp végképp elvesztette türelmét és leváltva a szerinte tehetetlenkedő Pármai Margitot (helytartó: 1559-1567), Ferdinand Alvarez de Toledót, Alba harmadik hercegét nevezte ki Németalföld élére (helytartó: 1567-1573).
2.3 Az Alba-terror intézkedései
Fülöp a lehető legrosszabb utat választotta az elégedetlenség megszüntetésére és Alba hercegét küldte sereggel Németalföldre, hogy tegyen rendet. Alba érkezése után terrorban tartotta a tartományokat. Első terrorcselekedete már 1567. szeptember 9-én bekövetkezett, ugyanis ekkor tartóztatta le egy banketten Egmontot és Hoornt, akiket 1568 közepén halálra is ítéltek. A Nissen, 2004. 107 – 110. Nissen, 2004. 107–110. 44 Duke, 2003. 126 – 127. 45 Duke, 2003. 131. 42 43
19
rendteremtés kezdeteként felállította az ún. Zavarok-tanácsát, amelyet a nép csak Véres tanácsnak hívott a gyakran hozott halálítéletek miatt. A „Véres tanács” legtevékenyebb tagja volt Hessels, akiről Wittman csak így ír: „a tárgyalásokat rendszerint átaludta, de az ítélethirdetéskor felébredve kiabálta: „ad patibulum” (akasztófára).”. Ez a tanács a felkelőket üldözte és a halálos ítélet mellett a résztvevők vagyonelkobzásáról is döntött. Ennek a vagyonelkobzásnak Orániai Vilmos is áldozata lett. Alba nem számolt azzal, hogy az vagyonelkobzás rengeteg nemest állítanak a felkelők oldalára. Alba új adóterheket is megpróbált kivetni a németalföldiekre, de mivel ez hatalmas ellenállásba ütközött csak bizonyos kompromisszumokkal hajthatták végre. A spanyol terciók garázdasága és az, hogy a királyhű németalföldiekkel is eretnekként bántak hatalmas csalódást keltett, főleg azt is figyelembe véve, hogy a németalföldi adókból álltak fel ezek a seregek. A spanyol katonák ezzel mit sem törődve folytatták embertelen bánásmódjukat az elszállásolóikkal.46 A városi magisztrátusok is passzív kiszolgálói lettek a terrorcselekményeknek. A kispolgárság hozzáállása is hasonló volt, kiszolgálta a rendszert. Jó példa erre Domyn Verhil selyemkereskedő példája, aki saját büntetésének enyhítése céljából más polgártársait árulta be tiltott vallásgyakorlásért. Mint látható, az Alba által véghezvitt véres cselekedetek sora minden társadalmi osztály ellenérzését kiváltotta. Már maga a feltétlenül királyhű, katolikus vallású Egmont kivégzése is rossz fényt vetett Németalföldön a spanyolokra. További nemesek kivégzése illetve bebörtönzése, valamint az a tény, hogy felszámolásra került a hazai katonaság és helyüket a spanyol helyőrségi csapatok vették át a nemesi réteg soraiban is visszatetszést váltott ki. Megfigyelhető továbbá az is, hogy a kompromittálódott kereskedők, céhmesterek is elnyerték büntetésüket. Az egyszerű prédikációhallgatásért is büntetés járt. Még a bruggei spanyol származású gyapjúkereskedők sem jártak közben Albánál a város érdekében.47 A kereskedőket helyzetét tovább rontotta volna az Alba által bevezetni szándékozott ún. alkabala nevű adórendszer. Ennek lényege abban állt, hogy minden ingó és ingatlan 1%-át kellett befizetni mindenkinek, valamint az ingatlanok eladása esetén a tulajdonos 5%-ot a kereskedők pedig minden ingóság értékesítése esetén 10%-ot fizessenek forgalmi adóként. Ez a sokkalta fejlettebb árugazdaságú Németalföldön ellehetetlenítette volna az árugazdaságot. Végül ezt a rendeletet nem vezették be, de már maga a szándék is feltüzelte a lakosság kedélyeit.48
46
Wittman, 1965. 76. Wittman, 1965. 77 – 78. 48 Wittman, 1965. 79. 47
20
2.4 A gueux-mozgalom
Lényegében a hatalmas terror ellen jött létre a Gueux-mozgalom, amelynek keretében szárazföldön főleg erdei gueux-k kisebb csoportokban támadtak spanyol zsoldosokat, katolikus papokat. Ezek a csoportok főleg Artois, Flandria – főleg annak nyugati területein – és Hainoutban toborzódtak össze. A gueux-k küzdelmét kálvinista közösségek szervezték szerte Flandriában. Barta János így írja le az elnevezés eredetét: „nemesek küldöttsége a Pármai Margitnak küldött feliratban kérte a legkirívóbb sérelmek orvoslását […] ekkor nevezte a viszonylag egyszerű ruhában a helytartó elé járuló küldöttséget a spanyol etikettnek megfelelő (…) udvaroncok egyike gueux-nek, azaz koldusoknak.”.49 Ezt az elnevezést a felkelők később is büszkén hangoztatták. A flandriai gueux-k vezetői az 1568-ban Angliából hazatérő emigránsok köréből kerültek ki. Az ellenállás kevés részletét ismerjük, mivel az ún. „vad gueux-k” nem támadtak nagyobb csoportban, csupán korlátozott, kicsiny számban így hadműveleteik sem voltak átütő erejűek. Ezzel ellentétben viszont a „tengeri koldusok” óriási sikereket értek el. Ez a csoport volt a tengeri ellenállás, azaz a tengeri gueux-k.50 Fontosabb kiemelni a tengeri gueux-k vállalkozásait, akiknek a tevékenységére már Orániai Vilmosék is nyugodtan építhettek. Lényegében feltűnő, hogy az ellenálláshoz később az elszegényedett nemesek képviselői csatlakoznak majd. Két központjuk Dover kikötője és Emden voltak. Kezdetben Adian de Bergues vezette a tengeri rajokat, de miután fogságba esett Orániai Vilmos egy hozzá lojálisabb egyént nevezett ki a csapatok élére. Viszont, ha Vilmos tervei, melyek erősen korlátozták volna a tengeri gueux-k zsákmányszerzését, sikerrel megvalósultak volna, ez a fajta tengeri mozgalom is összeomlott volna. Miután Anglia partjairól kitiltásra kerültek, bevették Briel városát és sikerrel megvédték. Legnagyobb fegyverük egyébként a meglepetés ereje és a fegyelmezett, pontosan végrehajtott hadműveletek voltak. Mély katolikusellenességük és a vak düh hajtotta őket a spanyol uralom ellen.51 1572. augusztus 23-24-én a Szent Bertalan-éji mészárlás során tömegesen mészárolták le a hugenottákat Franciaországban, részben azért, hogy ne tudjanak egyesülni a gueux csapatokkal.52 Újabb fordulópont volt Haarlem dicsőséges védelme 1572-1573-ban, amikor az
49
Barta, 2006. 173. Barta, 2006. 174. 51 Barta, 2006. 174-175. 52 Wittman, 1965. 84. 50
21
ott élő polgárok a gueux-k támogatásával majdnem hat hónapig tartották városukat. Az elhúzódó harcok következménye pedig a zsoldosok pénz utáni követeléseit vonta maga után. Ennek következtében Alkmaarnál már vereséget szenvedtek a szétzüllő spanyol csapatok. Alba hercegének leváltása után az új kormányzó Requesens támadását is visszaverték a tengeri gueux-k Bergen-op-Zoom-nál. A koronát mégis Leiden felszabadítása tette fel a gueuxmozgalomra, amikor is visszavonulásra kényszerítették az elmaradt zsoldjuk miatt lázongó spanyol hadakat. Ezután hirdették ki a kálvinizmust egyedüli elismert vallásként Holland és Zeeland tartományban. Ekkor már Vilmos is úgy látta, hogy ideje megszabadulni a gueux-k vezetőjétől Lumey-től, akit előbb bebörtönöztek, majd több társával együtt száműztek.53
3. A szabadságharc első szakasza 3.1 A háború menete 1572 és 1576 között
Alba elérte, hogy átmenetileg helyreálljon a rend. Orániai Vilmos kénytelen volt visszavonulni német birtokaira, de a békés állapot csak a látszat volt. Ezt az mutatta meg, hogy mikor a „tengeri koldusok” elfoglalták Brielt 1572. április 1-jén, később több város is megnyitotta előttük kapuját. Orániai Vilmos ekkor saját pénzén hadat toborzott maga mellé és keleti irányból Németalföldre lépett. 1572 végére Holland és Zeeland tartomány nagy részét már magukénak mondhatták a felkelők.54 Orániai Vilmos a francia király támogatását is élvezte, aki a Habsburgok nagy ellenfele volt. Emiatt a francia fenyegetés miatt indult vissza Alba 1572 tavaszán Spanyolországba. Ez volt az oka, hogy a felkelők ilyen gyorsan el tudták foglalni Holland és Zeeland tartomány zömét. Ám ekkor jött a keserű pirula, Franciaországban, ezen belül is a fővárosban 1572. augusztus 24-én a Szent Bertalan-éji vérengzés során leszámoltak a hugenottákkal. A spanyolok számára ez kedvező hír volt, mivel a felkelők ezután csak korlátozott támogatást kaptak a franciáktól. Alba visszatérhetett Németalföldre. 1572 októberében Mechelent sikerült is visszaszereznie. Ez után az ostrom után saját adott szavuknak ellentmondva kifosztották a várost. Ez valószínűleg még tovább rontotta a terciók és így a spanyolok megítélését a felkelők
53 54
Wittman, 1965. 85. Prak, 2004. 21.
22
és a németalföldi semleges lakosság körében. Viszont a felkelők is nyomást gyakoroltak a városi polgárságra, hogy azok pénzt fordítsanak a spanyolok elleni hadjáratokra.55 A nép a területek elárasztásával próbálta lelassítani a spanyolok előrenyomulását, illetve az V. Károly által megerősített erődítmények és várak most a felkelők hasznára váltak a Habsburgoktól átvett fejlett pénzügyi rendszer kiépítésével egyetemben. Ennek ellenére 1572 és 1573 között a felkelők helyzete nem volt rózsásnak mondható, mivel a felkelés összesen két tartományra, Hollandra és Zeelandra korlátozódott, de nem csak a németalföldieknek volt terhére a háború, hanem ugyanúgy Fülöpnek és a spanyoloknak is rendkívüli anyagi terheket jelentett. Hiába voltak katonai fölényben, a logisztikai bázist nagyon nehezen lehetett megfelelő szinten tartani, a katonák a zsold elmaradása miatt folyamatosan lázongtak. Például 1573 után 1574-ben zsoldjuk miatt fellázadva Antwerpen alá vonultak, ahol végül a polgárok kifizették nekik a zsoldot az ostromot elkerülendő.56 Ezután a legrosszabb következett be a városi kereskedők számára, mivel a spanyol korona államcsődöt jelentett így nem tudták nekik fizetni az adósságaikat.57 Ekkor végre tudatosult Spanyolországon belül, hogy Alba jelenléte Németalföldön csak súlyosbítja a helyzetet. Már elkezdődött a tárgyalás katolikus többségű tartományok és az északiak között, mikor is a spanyol terciók körében újabb zendülés ütötte föl a fejét. 1574. november 4-én újra Antwerpen lesz az állomásuk, amelyet alattomos módon egy hajnali támadással dúlnak végig. Ezt nevezzük úgy, hogy a „spanyol őrjöngés”.58
3.2 A genti pacifikáció A királypárti Dél és a felkelő Észak 1576. november 8-án a genti pacifikációban egyeztek meg egymással. A dokumentum a spanyolok elleni szövetkezést rögzíti egyfajta szövetséget kötve ez által az északi és a déli tartományok között. Célja, mint ezt maga az okmány írja: „e tartományokból kiűzzék, azoktól távol tartsák a spanyol katonákat […] a Közt […] örökös szolgaságba taszítják és tartják.”59 További célként tűzték ki, hogy a „tartományok ügyeit általánosságban és részleteiben rendezzék…”60 Leírták a büntetés formáját arra az esetre, ha Holland és Zeeland tartományból vagy akár más tartományból is akárki a római katolikus vallás
Prak, 2004. 21 – 22. Wittmann, 1965. 86. 57 Prak, 2004. 23. 58 Prak, 2004. 23. 59 Poór, 2000. 43 – 45. 60 Poór, 2000. 43 – 44. 55 56
23
szabad gyakorlása ellenére tesz. Alba herceg eretnekséggel vádolt vádlottjait mindaddig felmentik, míg a rendi gyűlés máshogy nem dönt. Orániai Vilmost Holland, Zeeland és Bommel kormányzójaként meghagyják tisztségében. Az Alba által állított mindennemű emlékjelet megsemmisítésre ítélnek a pacifikációban. A Holland és Zeeland tartományból menekült papok vagyonát, melyet már nagyrészt elidegenítettek oly módon kívánták kárpótolni, hogy amikor az illető ezekbe a tartományokba megy az ott maradt papok ellátják őket vagy „javaik élvezetét nekik megengedik”.61 Az örökségüket jogtalanul elvesztőkről szóló rendelkezések érvénytelennek tekinthetőek lesznek. Fontos az arany- és ezüstpénz felértékelése valamint törekvés a közös pénzláb létrehozásának terve a kereskedelmi forgalom miatt. A felfogásbeli különbségek és a vallási nézetek eltérő volta miatt ez az egyezmény nem lett hosszú életű.
3.3 Úton a szakadás felé
Ezzel egyidejűleg nevezték ki a spanyolok Németalföld kormányzójává Don Juan de Austriát, akinek célja a felkelők lecsillapítása volt. 1577-ben Utrecht és Gelderland megkötötte az ún. Bruxelles-i Uniót, melynek értelmében a spanyol csapatokat 20 napon belül ki kellett vonni Németalföld területéről. Ez az Unió már nem vette tervbe Holland és Zeeland tartomány rekatolizációját. A tartományokban a Staaten Generaal kormányzott, de csak szerény támogatást élvezett. A tartományok folyamatos fizetési késedelme miatt most az össztartományi sereg lázadt fel.62 Hollandon, Brabanton és Flandrián kívül a többi tartományra jelentősen alacsonyabb adókat szabtak ki. Ez segít megmagyarázni, hogy ezek a régiók miért nem játszottak kiemelkedő szerepet a németalföldi felkelésben és később is csak úgy váltak az Egyesült Tartomány részévé, hogy meghódították a területeket az északiak fegyveresen.63 Orániai Vilmos hívei az ún. oranzsisták az 1576-1577-es években játszottak fontos szerepet a szabadságharcban. Az oranzsisták köre rendkívül széles volt, képviselték magukat az ellenzéki nemesektől kezdve a kispolgárságon át azokig, akik vallási okokból nem értettek egyet a kormányzattal. Az oranzsizmus a haladás érdekeit fejezte ki ellentétben johannizmus politikájával ellentétben. A johannizmus jeles képviselője Aerschot gróf volt. Marnix levelében rámutat arra, hogy Fülöp nem lesz hajlandó tartósabb engedményeket tenni, ugyanis most csak
Poór, 2000. 43 – 44. Wittman, 1965. 92-93. 63 Bloom – Lamberts, 2006. 117 – 118. 61 62
24
a pillanatnyi helyzet kényszeríti őt erre. Felvázolta továbbá, hogy Don Juan kormányzóban sem szabad megbízni, ugyanis nem olyan jószándékú, mint azt vélik a déliek. Ezt rövidesen igazolta is Don Juan, aki úgy látta, hogy jobb megoldás Németalföld teljes leigázása, azzal szemben, hogy engedményeket ad nekik Fülöp. Ezt követően vitte véghez Namur városának elfoglalását. Nemsokára meg is indult a szabályos háború.64 Don Juan Alessandro Farnese-t hívta meg a hadsereg parancsnokának, Orániai Vilmos pedig lépéseket tett az északkeleti tartományok megnyerésére. Ez a várakozás megosztó erőként is hatott észak és dél között, mint ezt megfigyelhetjük az eljövendő évek két nagy tartományi szerveződésében: az utrechti unióban, és az arrasi unióban.65 Később majd a 17. századra már nyilvánvalóvá vált, hogy a rekatolizált dél már nem visszaolvasztható az északi területekhez, ugyanakkor Amszterdam felvirágzásával és a szebb napokat is látott Antwerpen csődjével az északiak érdeklődésüket is elveszítették a déli tartományok iránt.66
3.4 Az Utrecti és az Arrasi Unió
Holland és Zeeland tartomány svájci mintájú államszövetség létrehozását akarta elérni. Ennek a következménye lett az ún. Utrechti Unió, amit 1579. január 23-án kötött meg Holland, Zeeland, Utrecht, Groningen, Gelre és Zutphen. Később a szerződő nemesekhez csatlakozott még például Venlo vagy éppen Gent nemessége is. Az
Utrechti
Unió
alapokmányában
a
következőképpen
körvonalazódik
az
államszövetség: „szorosabb viszonyban lépnek be a szövetségbe, nem azért, hogy a közös szövetségből – amely a genti szerződéssel köttetett meg – kiváljanak”.67 Ebben nyilvánvalóan ott van a gyanakvás a déliekkel szemben, amely kölcsönös volt, mivel 1579. január 6-án a déliek is létrehoztak egy szűkebb szövetséget az ún. Arrasi vagy más néven Atrachti Uniót, amely rendkívül spanyolbarát volt és tárgyalásokat is kezdeményezett Fülöppel, valamint vallási szétválást is eredményezett Németalföldön. Az északiak területein hiába volt ugyanis több a katolikus a kisebb protestáns csoportok voltak hatalmon. Az Utrechti unió cikkeiből a legfontosabb a kölcsönös segítségnyújtás, szövetkezés és, hogy ebből a szövetségből nincs visszaút. Ugyanebben az I. cikkben emelik ki a tartományok kiváltságainak, szokásainak Wittman, 1965. 93 – 94. Wittman, 1965. 95. 66 Kossmann-Putto – Kossmann, 1998. 17-18. 67 Poór, 2000. 46. 64 65
25
megőrzését. A tartományok vitáit a rendes bíróságon, döntőbíróságon vagy egyezkedés útján dönthették el. A II. cikk arról szól, hogy a tartományok „felkelőket életükkel, javaikkal és várukkal segítik minden fejedelem és bárki ellen”.68 A IX. cikkben a szövetség, béke, háború és adózás kérdését a tartományok beleegyezéséhez köti, amely szavazás és szótöbbség útján dönthetőek el. A XII. cikk a mértékegységek, pénzügy és pénz árfolyamok összehangolását teszi kötelezővé. A XIII. cikk a vallási ügyeket tisztázza. Ennek értelmében Holland és Zeeland tartomány saját maga dönthet a vallási ügyekben, míg a többi szövetségesnek az 1578-as Mátyás főherceg által aláírt vallásbéke szerint kell eljárni. Az Arrasi vagy más néven Atracti unióban 1579-ben Hainout és Artois kibékült a spanyol kormányzattal, azaz alávetették magukat a katolikus vallású Habsburg hatalomnak. A két szövetség tagjai közül Flandria és Brabant nem volt képes megőrizni függetlenségét és a katolikus Habsburgok kezébe került, a többi tartomány, akik az utrechti unió tagjai voltak között továbbra is töretlen maradt a szövetség.69 Az Arrasi unió végleges szakadást eredményezett az északi és déli tartományok között, melyek belső berendezkedésük szerint mind politikailag, mind vallási tekintetben eltérőek voltak. Délen sokkal keményebben lett a népre kényszerítve a katolikus vallás, míg az északi területeken mindenféle megszorításokkal ugyan, de engedélyezve voltak más vallások is, ugyanakkor a bevett vallás itt a kálvinizmus lett.70
4. A fegyverszünetig
4.1 Harc Alessandro Farnese ellen
Dolgozatom utolsó nagyobb egységeként egy kitekintést szeretnék nyújtani a két unió utáni időszakról. A felkelők Kölnben folytattak eközben tárgyalásokat a spanyolokkal. Fülöp első megnyilvánulásakor, amelyben Orániai Vilmost törvényen kívül helyezte már rosszul cselekedett. Ugyanis így a Staaten-Generaal III. Henrik francia király öccsét Anjou hercegét hívta meg a hatalomra. Ez a francia segítség szempontjából nagyon jól jött volna és emiatt 1581. január 23-án be is iktatták őt a tisztségbe, ezzel II. Fülöpöt nem ismerték el többé a rendek Poór, 2000. 46. Kossmann Putto – Kossmann, 1998. 17. 70 Kossmann Putto – Kossmann, 1998. 17.
68
69
26
fejedelmüknek. Holland és Zeeland viszont kiállt Vilmos mellett és így Anjou hercege államcsínyt követett el 1583-ban, amelynek megint Antwerpen itta meg a levét, mivel a „spanyol őrjöngés” után most a franciák dúlták végig a várost a „francia őrjöngés” keretein belül. Mivel ez a puccs sikertelen volt Anjou hercege visszavonult Franciaországba és itt élt 1584 júniusáig, amikor is meghalt.71 Ekkorra már új ellenség fenyegette Németalföldet, Alessandro Farnese személyében, aki a vallon területek kormányzója volt. Ő lett 1582-ben Fülöp legfőbb képviselője a Németalföldön. Rendkívüli stratéga révén ki is dolgozott egy tervet a felkelők ellen. A Scheldefolyó blokádjával akarta elzárni a kereskedéstől a flandriai kereskedővárosokat. Ez a terve sikeres volt és így válságot tudott okozni a lázadó területeken. A felkelőknek további érvágás volt az, hogy Delftben 1584. július 10-én Orániai Vilmost egy merénylő golyója megölte. Ezeknek köszönhetően a következő évek a felkelők visszaszorulását hozzák. Elveszik többek között Brüsszel, Antwerpen vagy épp Mechelen. 1587-re az északiak jelentős veszteségekkel a hátuk mögött visszavonulni kényszerülnek.72 A németalföldi felkelők mégis megmenekültek, hála a politikai helyzetnek Európában. Ugyanis a kontinensen több más területen is a németalföldihez hasonló polgárháborúk zajlottak. Ezeknek érvrendszerként szolgált a megjelenő reformáció valamint új távlatokat nyitott a lőfegyverek megjelenése. A németalföldiek szerencséjére a Habsburgoknak mindenhol volt érdekeltsége Franciaországtól kezdve a német tartományokon és Itálián át egészen az Oszmán Birodalomig. Orániai Vilmos hívei pedig szándékosan szították a Habsburgok ellenfeleit, hogy így aktivitásra sarkallják őket. Erzsébet angol királynő tartott a katolikus ellenzéktől a csatorna túlpartjáról, ezért úgy döntött, hogy csapataival támogatja a németalföldieket a katolikus Habsburgokkal szemben. Így nevezték ki Leicester grófját kormányzóvá. Erre válaszlépésként a spanyolok, hogy egy katolikus kormányt jutassanak hatalomra Angliában inváziót indítottak az angolok ellen. Ennek hatalmas kudarc lett a vége, mivel a könnyebb angol-holland hajóhadak rendkívül könnyen fel tudták tartóztatni a nagyobb spanyol hajóhadat, a Spanyolországból érkező tengeri hadtest pedig szétszóródott a tengeren a „protestáns szelek” miatt. A Nagy Armada így 1588 nyarán elveszítette győzhetetlen jelzőjét.73 Franciaországban is ebben az időben tört ki trónviszály, amelybe Fülöp eleinte nem avatkozott bele, de mikor a protestáns Navarrai Henriket akarták trónra ültetni a spanyolok is
71
Prak, 2004. 24. Prak, 2004. 25. 73 Wittman, 1965. 130. 72
27
válaszlépésre szánták el magukat 1590 nyarán. Ez a sok háborúskodás ismét sok katonai zendülést és egy újabb államcsődöt eredményezett.74
4.2 Orániai Móric sikerei
Orániai Vilmos helyét fia Orániai Móric vette át. Móric katonai reformokat vitt végbe. Nem kedvelte a nyílt csatákat, de remek szervező volt, egységeit pontosan és gyorsan mozgatta a csatatéren. Kora egyik legjobb hadvezére lett apjával Nassaui Vilmossal együtt. Mindketten rengeteg hadtörténeti munkát olvastak. Móric rögeszméje a fegyelmezett, állandó hadsereg volt, melyet Lipsius művéből vett át és bővített ki saját elgondolásai alapján. Nassaui Vilmos már terepasztalon is gyakorolt hadmozdulatokat ólomkatonákkal. Kezdetben a felkelők fejletlen haderőt képeztek, fő fegyvernemük a dzsida volt. Móric a gyenge arquebuse-k helyett már muskétákat osztott szét seregében, így a puskás csatárok száma is megnőtt. Taktikája mellőzte a nagy tömegek egyszerre való mozgatását, helyette kis tömegeket mozgatott melyek egy nagy csoporttá egyesültek. Fontos újítás volt a seregen belül az utászok, hidászok, árkászok bevetése.75 Móric alatt a németalföldi hadászat egy sakkjátszmához hasonlítható volt és ezt a francia király IV. Henrik sem szerette. Móric vezetésével a felkelők főleg a keleti határ mentén értek el jelentős sikereket. Bevették például Deventert, majd 1600-ban a Staaten Generaal kérésére a flamand területek meghódításába kezdtek. Nieuwportnál csaknem katasztrófába mentek a csapatok és csak a sereg hatalmas fegyelmezettségének és Móric keménykezűségének volt köszönhető, hogy kijutottak a katlanból. Ez a kaland fordulópont volt a béketárgyalások szempontjából.76
4.3 Az Egyesült Tartományok de facto függetlensége – 1609
A spanyol udvar már 1599-ben jelezte, hogy hajlandó lenne tárgyalni a lázadókkal, ám 1602ben Spinola érkezett Németalföldre, aki rendkívül jó családi kapcsolatai mellett szervezőkészség tekintetében is kiemelkedőt nyújtott. Neki köszönhették a Habsburgok, hogy
74
Prak, 2004, 25. Wittman, 1965. 134 – 136. 76 Prak, 2004. 26. 75
28
több keleti város visszakerült az uralmuk alá. Ekkor már hibának tartották a tartományok is, hogy nem kötöttek békét a spanyolokkal, akkor, amikor lehetett.77 Fülöp azonban 1606 decemberében megparancsolta, hogy szüntessék be a fegyveres harcokat és 1607 februárjára már abba is belenyugodott, hogy a tartományok elszakadnak a Habsburgoktól. 1607. március 29-én 8 hónapos fegyverszünetet kötöttek a felek, majd 1609. április 9-én megkötötték a 12 éves békeszerződést. A béke értelmében a felkelők folytathatták kereskedelmüket Kelet-Indiával, betiltották a tartományokban a katolikus vallás nyilvános gyakorlását illetve a Schelde folyó blokádja érvényben maradt. A békében azonban még Spanyolország nem ismerte el Hollandia függetlenségét ezzel ellentétben a nagyhatalmak mindegyike úgy értelmezte a szerződést, hogy abban egy új állam született. Így az Egyesült Tartományok jogilag (de jura) még nem, de gyakorlatilag már függetlenedtek a Habsburg uralom alól.
Összefoglalás Szakdolgozatom
befejező
gondolataiban
összegzem
a
megszerzett
ismereteket
és
tapasztalatokat, melyeket a szakirodalom feldolgozása alatt szereztem. Összességében elmondható az a tény, hogy a II. Fülöp alatt egyre fokozódó ellenállás nem csupán a politikai okokból robbant ki. A kérdés ennél sokkal összetettebb volt. Szerepet játszott ugyanis a reformáció megjelenése, ezen belül is inkább a kálvinizmus elterjedése Németalföldön. A Habsburgok – már V. Károly idején is – komoly lépéseket tettek az általuk eretnekségnek titulált református tanok földbetiprása érdekében. Ez a komoly ellentét vallási téren az Alba-terror idején tetőzött, amikor is rengeteg reformátust küldött halálba a Zavarok Tanácsa vagy más néven a Véres Tanács. Ha a gazdasági-társadalmi oldalról közelítjük meg a témát, elmondható, hogy Németalföldön minden társadalmi rétegnek volt oka az elégedetlenségre. Ami a legjobban fűtötte a kedélyeket a vallási ellentéteken kívül, talán a kivetett rendkívüli mértékű adók lehettek. Az arisztokrácia főleg II. Fülöp idején kiszorult a jövedelmezőbb tisztségekből, sőt az uralkodó sem kérte ki fontos kérdésekben a véleményüket. A kereskedőket is korlátozta a hatalom, elég csak az alkabala adótervére gondolni, amely gyakorlatilag tönkretette volna őket.
77
Prak, 2004. 26.
29
A nemesek fokozódó elszegényedése is jelen volt ebben a zavaros korszakban. A parasztság köreiben rendkívül elterjedtek voltak a protestáns tanok, valamint az éhínség is közrejátszott a forrongásukban. Fontos továbbá, hogy gazdaságilag megfigyelhető a térségben a feudalizmus bomlása, valamint e régi társadalom válságba kerülése. A forradalom előtt ugyanis még az „új társadalom” nem nőtte túl a régit és így belső feszültséget generált, melynek eredmény lett az ún. nyolcvanéves háború. Területileg fontos kiemelni a három gazdaságilag legfejlettebb és legtöbbet adózó tartomány szerepét, ez a három tartomány pedig nem más, mint Flandria, Brabant és Holland. E három tartomány közül kiemelkedik Holland, amelynek vezetésével megszületik az új állam Egyesült Tartományok néven. Véleményem szerint tehát nem szabad csupán a politikára vagy a vallási különbözőségekre leegyszerűsíteni a szabadságharc kirobbanásának okát, figyelembe kell venni a gazdasági és társadalmi változásokat is.
30
Melléklet
1.ábra
31
Bibliográfia
Kiadott forrás:
Poór, 2000 Poór János (szerk.): Kora újkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Budapest, 2000.
Felhasznált irodalom:
Barta, 2006 Ifj. Barta János: Németalföld a Habsburg-hatalom korában. In: Európa az újkorban. Szerk.: Orosz István, Ifj. Barta János, Angi János. Debrecen, 2006. 171-176.
Blockmans, 2010 Blockmans, Wim: Metropolen aan de Noordzee. De geschiedenis van Nederland, 1100–1560. Amsterdam, 2010. Bloom – Lamberts, 2006 Bloom, Lamberts (ed.): History of the Low Countries. 2006.
Chadwick, 2003 Chadwick, Owen: A reformáció. Budapest, 2003.
Duke, 2003 Duke, Alastair: Reformation and revolt in the Low Countries. London, 2003. Kossmann-Putto – Kossmann, 1998 Kossmann-Putto – Kossmann.: Németalföld. Észak- és Dél-Németalföld története. Flamand-Holland Alapítvány, 1998.
32
Nissen, 2004 Nissen, Peter: Geloven in de Lage Landen, Scharniermomenten in de geschiedenis van het Christiendom., Leuven, 2004.
Noordam, 1995 Noordam, D. J.: Nyugat-Európa demográfiai fejlődése a XV. századtól a XVIII. századig. In: Nyugat-Európai gazdaság- és társadalomtörténet. A rurális társadalomtól a gondoskodó államig. Szerk.:.Budapest, Diederiks – Lindblad – Noordam – Quispel – de Vries – Vries. 1995.
Prak, 2004 Prak, Maarten: Hollandia aranykora. Budapest, 2004.
Qispel, 1995 Quispel, G. C.: Csoportok, társadalmi viszonyok és mentalitás NyugatEurópában a XV. századtól a XVIII. század végéig In: Nyugat-Európai gazdaság- és társadalomtörténet. A rurális társadalomtól a gondoskodó államig. Szerk.: Diederiks – Lindblad – Noordam – Quispel – de Vries – Vries. Budapest, 1995.
Tielhof, 2002 Tielhof, Milja van: Een open economie, in voor – en tegenspoed. De economische ontwickeling van Holland. In: Thimo de Nijs – Eelco Beukers (szerk.): Geschiedenis van Holland. Dl. II. 1572–1795. Hilversum, 2002.
Vries, 1995 Vries, P. H. H.: Társadalmi és gazdasági struktúrák és változások a XV. századtól
XVIII.
század
végéig.
In:
Nyugat-Európai
gazdaság-
és
társadalomtörténet. A rurális társadalomtól a gondoskodó államig. Szerk.: Diederiks – Lindblad – Noordam – Quispel – de Vries – Vries. Budapest, 1995.
Wittman, 1965 Wittman Tibor: Németalföld aranykora. Budapest, 1965. 33
Idegen nyelvű összefoglalás (The first period of the Eighty-year war in the mirror of social, economical, and religious relations) In my degree work, I would like to explain the independence war of Low Countries, also known as the Eighty-year war. The most developed part of Europe from an economical point of view was the Low Countries. I considered important to locate geopolitically this territory, the Low Countries, in the first chapter. Then I introduce the economic and social history, as it is necessary for the subsequent conditions get clear. I could not opt to mention the changes of religious composition, as the Reformation of the sixteenth century had a significant influence on this territory. In the next chapter I will summarise the Habsburg’s attempts which tried to recatholise the protestant areas in the sixteenth century. This leads to the iconoclasm movement in 1566. This shows the unsolvable tensions of the current society. Then I detail the acts of the Albaterror, afterwards the dispatches of the beggar-movement against Alba and the Spanish government. In the third chapter I write about the actual fights. From the Pacification of Gent the story rolls towards the separation of north and south, which was due to the establishment of the Union of Utrecht and Arras in 1579. It was followed by fifteen-year armistice between Spain and the northern provinces of Low Countries signed in 1609.
34
