kell, hiszen ennek az a lényege, hogy a betegágynál vagy a kezelőorvosnál jogszerűen találkozzon a kétféle finanszírozási forrás

kórház 2011/12.

A M a g ya r K ó r h á z s z ö v e t s é g h i v ata l o s l a pj a

E l a p s z á m u n k é s a ma g ya r k ó r h á z ü g y tá m o g at ó j a :

Dr. Szepesi András

E

lérkezett a leginkább várt ünnep, a Karácsony. Feledtetni tudja-e az otthon melege, a gyertyák fénye, a karácsonyfa csillogása a nehéz hónapokat? Talán a gyermekek, unokák önfeledt boldogsága fújja el kis időre a gondjainkat. Nem könnyű manapság az egészségügyben sem. Súlyos válság a külvilágban és drámai helyzetek itthon. Valamit már érezhet ebből a kormány is, mert elkezdett az egészségügyi dolgozók karácsonyfája alá egyszeri pénzajándékot küldeni. Köszönjük, nagy szükség van minden fillérre. Az európai országok között legrosszabb bérviszonyaink mellett még ez is jól jön. Humorosabb kollégák mondják: nagyszerű, havonta kérjük megismételni! Ha hasonló ajándék érkezik a kórházak asztalára is, hogy kifizessék adósságaikat, még inkább köszönjük! Legalább csökkenhet a menedzsmentekre nehezedő nyomás, ami főleg az államosítás alatt álló intézetekben már alig elviselhető. Nem könnyű kiigazodni az év végi törvénykezésen, de néhány dolog már látszik: teljesen megszűnik az Egészségbiztosítási Alap, beolvad a költségvetésbe. Mi lesz az alapot kezelő hivatallal, az OEP-pel? Ugyanakkor a vállalatok adómentesen vásárolhatnak egészségügyi

Impresszum A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Golub Iván Tagok: Dr. Varga Ferenc, Dr. Rácz Jenő, Dr. Budaházy Emil, Dr. Velkey György, Grenitzer Judit Főszerkesztő: Dr. Szepesi András Felelős szerkesztő: Bene Zsolt Szerkesztőségi ügyvivő: Szlovákné Bandula Ilona Lapmenedzser: Zöldi Péter Rovatvezetők: Európai Unió: Dr. Jakab Ferencné Jogi rovat: Dr. Kőszegfalvi Edit Informatika: Dr. Édes István Infekciókontroll: Dr. Orosi Piroska Intenzív terápia: Dr. Fülesdi Béla Transzfúzió: Dr. Vezendi Klára Gyógyszer: Fekete Tibor Minőségbiztosítás: Dr. Kullmann Lajos Menedzsment: Dr. Boncz Imre Nemzetközi sajtó: Kövesi Ervin Rehabilitáció: Dr. Vekerdy Zsuzsanna

szolgáltatást vagy egészségbiztosítást az alkalmazottjaiknak. Most örülni kellene, mert 20 éve ezt szeretnénk! Igen ám, de a működőképes kiegészítő betegbiztosításhoz működőképes társadalombiztosítás kell, hiszen ennek az a lényege, hogy a betegágynál vagy a kezelőorvosnál jogszerűen találkozzon a kétféle finanszírozási forrás. Ez nem pénzügytechnikai kérdés, hanem a szakmai szabályozás szempontjából bonyolult és rendszeresen karbantartandó „mutatvány”. Erre egy állami rendszer a maga bürokráciájával, lassúságával, politikafüggőségével nem képes. Már reménykedtünk, hogy több baj nem jöhet, amikor egy neves szaklap publikálja egy fiatal, szakvizsgával nem rendelkező orvos 5-6 évvel korábbi emlékeit. Nem kevesebbet állít, hogy az ország egyik legjobb kórházában, annak regionális feladatokat ellátó osztályán morfium túladagolással „elaltatják” a gyógyíthatatlan betegeket. Hiába fűzött négy profes�szionális kommentárt a lap a (szerintem) erősen vitatható megalapozottságú, személyes „élményeket” közlő dolgozathoz,

Tanácsadó testület: Dr. Ajtay András, Dr. Baráth Lajos, Dr. Blaskó György, Dr. Fülöp Rudolf, Dr. Elek Attila, Dr. Kiss József, Dr. Kásler Miklós, Perényi László, Prof. dr. Repa Imre, Dr. Varga Piroska, Dr. Romics László Kiadja: Magyar Kórházszövetség Felelős kiadó: dr. Rácz Jenő elnök Kiadó és szerkesztőség: 1113 Budapest, Ibrahim u. 19. Telefon: (1) 214-5118, (1) 214-5159 Fax: (1) 214-9715 E-mail: [email protected] Internet: www.korhazszovetseg.hu A Kórház szaklap aktuális tartalma a www.weborvos.hu portálon tekinthető meg. Nyomdai munkák: Mega Kft. Felelős vezető: Gáti Tamás ügyvezető igazgató A Kórház utcai terjesztésre nem kerül.

Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK) Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, vagy Budapesten a Hírlap Területi Képviseleteken (Postacím: 1900 Budapest, e-mail: [email protected], zöld szám: 06-80/444-444), továbbá előfizethető átutalással a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központ 11991102-02102799 számú bankszámlára is. További információ: Magyar Kórházszövetség(1) 214-5159 ISSN 0230-3868 Tisztelt Olvasók! A posta esetleges hibás terjesztése miatti kellemetlenségekért elnézést kérünk. Kérjük, amennyiben valamelyik lapszámot nem kapja meg, jelezze ezt kiadónk felé a következő elérhetőségek valamelyikén, és a hiányt azonnal pótoljuk. Telefon: (1)214-5159, fax: (1)214-9715, e-mail: [email protected] Szaklapunk a 2011. évben átlagosan 4525 példányban jelent meg.

1 | Kórház 2011/12. aktuális

Tisztelt Olvasóink!

a baj megtörtént. A politikai és bulvár média gyilkost kiáltott. És megmutatta, hogy kivizsgálás és ítélet nélkül hogyan lehet tönkre tenni egy kórház, egy szakterület, az orvosok és az egészségügy jó hírét. „Repül a nehéz kő” – és ellene nincs védekezés. Hallgat a szaklap, hallgatnak a nagytekintélyű szerkesztő orvosok, a szakmák prominensei (tisztelet néhány bátor személyiségnek), hallgat a tárca, a szakmai szervezetek. Hátha történt valami. Pedig sokkal többről van szó! Az egész szakmáról, az egész egészségügyről, a betegekről, mindnyájunkról. Természetesen azért az egészségügy teszi a dolgát, csak kicsit keserűbben, szomorúbban, egy újabb koloncot cipelve, amit a döntő többség biztosan, de nagy valószínűséggel senki nem szolgált meg. Ez a gondok gyötörte kis ország nyugodt lehet, az ünnepi éjszakákon lesz működő kórház, ügyeletes orvos, mentő, baleseti sebész, kardiológus, szülész és még több tucat szakma képviselője, mert ez a hivatásunk. Velük együtt nővérek, asszisztensek, műszakiak, sofőrök, kisegítők ezrei, akik majd a szabadnapjukon ünnepelnek a családjukkal. Kívánjunk egymásnak szeretetteljes, békés ünnepnapokat, és reményt hozó Újesztendőt!

Kórház 2011/12. | 2 Tartalom

Tartalom KÓRHÁZ-HÍREK

20

4 Kórházügyeink Kórházszövetség 6 Időszűkében 7 Az MKSZ XXIV. Kongresszusának szakmai témái Aktuális 8 „Saját lábra állított” E-Alap 10 Megszűnik a tb-alap? 12 Nincs válasz az adósságkezelésre, hr-válságra 14 Bűncselekmény hiányában hazabocsájtva 16 Ha a lakosság pszichés betegségekben szenved, tovább romlik a gazdaság 18 A beteg embernek nemcsak a betegségével, a személyiségével is foglalkozni kell 20 Házon kívül 22 A távoktatást is bevezetik a klinikán 25 Közellátás? A segédeszköz-ellátás helyzete Magyarországon 26 Központosított betegellátás a dél-pestieknek 28 Szükség van az egészségügyben zászlóshajókra 29 Igazságok az ételről 31 A szakértők félnek a rezisztens baktériumoktól 32 Betegregiszter: nem szolgálhat csak finanszírozási érdeket Melléklet: évértékelés 33 A társadalom adósa az egészségügynek 36 A humán erőforrás a legkritikusabb pont 38 Problémák közepette is sikeres a Richter 40 Értéket termelünk

31

42 A járható ösvényeket keressük 44 Jövőre a gyógyszerkassza 25 százalékát a gyártók állják 45 Csillagpontosítanak 46 Felelősség 48 Közös értékek 49 Háttérbe szorulhat a szakmaiság? 50 Bizonytalanság és stabilitás 52 „Küzdelmes és mozgalmas évünk volt” 54 Véges tartalékok 56 Hol húzódnak a határok? 58 Készen állunk a változások támogatására 60 Tudástranszfer 62 Változás az ISH életében 64 A kontrolling jövője 65 Kommunikáció, kommunikáció és kommunikáció 68 Ambivalens év 70 A mobilitás filozófiája 72 Együtt élni a bizonytalansággal 75 A változások rugalmassága 77 Metamorfózis 78 Cél az ellátórendszer fejlesztése 79 A túlélés éve? 81 Elsősorban magyar betegeket szeretnénk gyógyítani MENEDZSMENT 84 Tudományos menedzsment KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA 86 Teleradiológia Vecsésen Paragrafus 88 Állami tulajdonba vett intézmények dolgozóinak jogi státusának alakulása 90 Nem járható út a dunaújvárosi modell ORVOSI ESZKÖZÖK 92

Az ország talán legjobb műtői

Kórházi vizit 95 Egy év a válságmenedzselés jegyében

KÓRHÁZ-HÍREK Kórház 2011/12. | 4

Kórházügyeink Zöld jelzés a magánbiztosítóknak? Kinyitotta a kapukat a kormányzat a magánbiztosítók előtt az adótörvényeket módosító salátatörvényben egyetlen szó megváltoztatásával. A hatályos szjatörvény egyik paragrafusába, amely az szja- és tb-járulékmentes pénzekről szól, a „baleset-biztosítás” szót „baleset- és betegségbiztosításra” változtatták. Mihályi Péter közgazdász értelmezése szerint ezentúl a munkáltatók értékhatár nélkül, nettó összegért köthetnek magánbiztosítást, így egyre inkább meg fogja érni a dolgozókat a hihetőség határáig lehető legalacsonyabb béren bejelenteni, hiszen ez csökkenti a meg nem kerülhető egészségbiztosítási-járulék terhét, viszont nagy összegű magán-egészségbiztosítás formájában adó- és járulékmentesen lehet jelentős jövedelemkiegészítést juttatni a dolgozóknak. Sinkó Eszter, a SE Menedzserképző Intézetének oktatója szerint „miközben az egészségügy költségvetését gyakorlatilag befagyasztják, és elindul a szolgáltatói oldal államosítása, illetve a tb-alapokat is végleg beleolvasztják a költségvetésbe, ezzel a passzussal lehetővé teszik a magánbiztosítók erőteljes piaci megjelenését a leharcolt szektorban”. (Magyar Nemzet–Népszava–HVG.hu)

Még nincs végleges döntés a kórházakról – Tételesen nem sorolhatom fel a változásokat, hiszen jelenleg az adatbázis pontosítása zajlik – ezt Szócska Miklós közölte annak kapcsán, hogy miként érinti BorsodAbaúj-Zemplén megyét a kórházi struktú-

2011. december 4-éig megvalósult Szervkivételi riadók száma: . . . . . 126 Veseátültetések száma: . . . . . . . . . . 196 Májátültetések száma: . . . . . . . . . . . 40 Szívátültetések száma: . . . . . . . . . . . 12 Kombinált vese- és hasnyálmirigy átültetések száma: . . . . . . . . 10 Bécsben tüdőtranszplantáción átesett magyar recipiensek száma: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

raátalakítás. Arra a kérdésre, hogy van-e a kormánynak stratégiája arra az esetre, ha az orvosok és a rezidensek aktiválják január 1-jén a letétbe helyezett felmondásukat, az egészségügyért felelős államtitkár elmondta: – Azokat a felmondóleveleket inkább taktikai húzásnak tartom, semmint komoly elhatározásnak. Ebben erősített meg az a beszélgetés, amelyet a születésnapom alkalmából közösen elfogyasztott parfétorta mellett folytattunk a rezidensszövetség vendégségbe meghívott vezetőivel. A felmondólevelek még az év végi, az egészségügyet kedvezően befolyásoló bejelentéseim előtt születtek, úgy gondolom, ezekből látszik, hogy komoly a szándékunk az egészségügyben dolgozók helyzetének jobbítására, amit folytatni is akarunk. Bízom benne, hogy nem akarják az ünnepet felkavarni emberek ezreit érintő kérdésben, s hogy sikerül nyugvópontra jutnunk. Minden erőmmel a megegyezésre törekszem – jelentette ki Szócska Miklós. (Észak-Magyarország)

Vésztervekkel készülnek a kórházak Egyes kórházakban már vészforgatókönyvek készülnek arra az esetre, ha januárban aktiválják felmondólevelüket az orvosok, vagy nem vállalnak önként túlmunkát. Rácz Jenő, a Veszprém Megyei Kórház főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség elnöke elmondta, ha szükséges, fokozatosan korlátozzák az ellátást. Először a kijelölt területen kívülről érkező pácienseket küldik el, természetesen csak akkor, ha nem szorulnak azonnali beavatkozásra. Aztán már kizárólag a sürgősségi és a daganatos betegeket, valamint a gyermekeket látják el. Ha a munkaerőhelyzet tovább romlik, akkor csak sürgősségi beavatkozásokat végeznek. Újabb fokozat az ellátás korlátozásában, ha átallnak az ügyeleti rendszerre. Ez csak annyiban különbözik az előző fokozattól, hogy még kevesebb emberrel működik majd a kórház. Utána csak összevont ügyeleteket működtetnek, ami azt jelenti, hogy az intézmény nem képes minden osztályon kiállítani egy szakmai stábot. A végső lépést az jelenti, amikor a különböző kórházak csak összevontan, egymással szorosan együttműködve biztosítják a legszükségesebb ellátást. Rácz Jenő közölte, a kor-

Több mint 3,1 milliárd forintból, uniós támogatás segítségével fejlesztik a kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórházat. Hétről hétre 75 orvostanhallgatót képeznek a Semmelweis Egyetemen a siket betegekkel való kommunikálásra. A Debreceni Egyetem rektorának közlése szerint az intézmény a jogszabályi kötelezettségeinek tett eleget, amikor az idén a dolgozóinak mintegy 355 millió forintot fizetett ki, egyebek mellett jubileumi jutalmak és nyugdíjba vonulók jutalmazása címen.

látozó intézkedések túlnyomó többségét azonban csak hatósági utasítás vagy jóváhagyás mellett tehetik meg. A jogszabály szerint ugyanis teljesíteniük kell ellátási kötelezettségüket, abból nem vehetnek vissza önként. Hozzátette: az ÁNTSZ tájékoztatást kért a fekvőbetegellátó intézményektől, hogy az orvosok akciói miként befolyásolják működésüket, a betegellátást, s miként készülnek a rendkívüli helyzetre. Rácz Jenő reméli, hogy egyetlen ilyen intézkedésre sem lesz szükség, de – mint mondta – nem ülhetnek ölbe tett kézzel. – Fel kell készülni minden helyzetre – szögezte le. (Magyar Nemzet)

Eredményes volt a ’’kasszasöprés’’ Szócska Miklós ismertette az egészségügyi ágazat év végi „kasszasöpréséből” származó több mint 21 milliárdos összeg felosztását. Az egészségügyi államtitkár elmondta: 14,7 milliárd forint jut közfinanszírozott járó- és fekvőbeteg-szakellátó intézményeknek. A sürgősségi ellátásra 1,3 milliárd, az intenzív ellátásra csaknem 1 milliárd forint, kifejezetten a „neuro invazív ellátás” fejlesztésére pedig 200 millió forint jut. A járóbetegszakellátók külön ösztönzésére 800 millió, az egynapos sebészetek fejlesztésére szintén 800 millió forintot fordítanak. Az egészségügyi szolgáltatók többletköltségeire 247 millió forint jut. Közülük azon intézmények, amelyek az egyiptomi buszbaleset sérültjeinek itthoni ellátásán dolgoztak, további 10 millió forintot kapnak. További 1,7 milliárd forintot tesznek hozzá a laboratóriumi ellátás

Napi ötszázötven forintból kell megoldani a kórházi betegek élelmezését – tudatta a közrádió, megemlítve azt is, hogy ugyanerre a börtönökben a kórházi összeg több mint duplája jut. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara eddigi alelnöke nyerte el az elnöki posztot a köztestület szombati országos tisztújító küldöttközgyűlésen.

finanszírozásához, míg a kötelező tüdőszűrések támogatására 14 millió forintot fordítanak. Ennek kapcsán az államtitkár kiemelte, hogy egyes térségekben az elmúlt időben megnövekedett a tbc-s betegek száma. Szócska Miklós mindezeken felül további pluszforrásokat is bejelentett, amelyek célzottan az ágazatban dolgozók munkakörülményeinek javítását szolgálják. Ezek közül kiemelte, hogy várhatóan még az év végén megjelenik egy új uniós pályázat, amelynek 6,6 milliárd forintos összege az egészségügyi intézmények foglalkoztatására fordítható forrást növeli. Emellett a rezidenskassza mintegy 300 millió forintos maradványából az Országos Alapellátási Intézeten keresztül a háziorvos és a házi gyermekorvos rezidensek praxisvásárlását támogatják – mondta az államtitkár. Szócska Miklós ennek kapcsán azt is bejelentette, hogy a rezidensi ösztöndíjprogramban – a korábban kihirdetetthez képest többen – összesen 600 szakorvosjelölt és 16 kórházi szakgyógyszerész vehet részt. (MTI)

Orvostechnikai beszállítók a kórházak adósságairól Az Orvostechnikai Szövetség negyven kórházi beszállító tagvállalata tanácskozást folytatott, ezt követően üdvözölte a kormányzat intézkedéseit, amelyek lehetőséget adnak a kórházakba orvostechnikai eszközöket szállító vállalatokkal szembeni kórházi adósságok csökkentésére. A vállalatvezetők értik a hazánk nehéz gazdasági helyzetével összefüggő intézkedéseket, ugyanakkor sajnálattal tapasztalják, hogy a kórházak

számára juttatott év végi pluszforrás nem nyújt fedezetet a mintegy egy éve felgyülemlett tartozások közül legalább a lejárt határidejűek teljes körű kiegyenlítésére. (Weborvos)

Kísért a közelmúlt Január végéig dől el, hogy Szócska Miklós többre jut-e, mint Molnár Lajos. Az egykori szabad demokrata egészségügyi miniszter 25-26 kórházat akart becsukatni, de az akkori koalíció erős emberei sorra vették ki a csomagból szűkebb pátriájuk intézményeit. Szócska 16-17 kórházzal könnyítené a hálózatot, de ezt sem lesz egyszerű keresztülvinnie a Fidesz-frakción. A Népszabadságnak fideszes politikusok, köztük egészségügyi szakemberek azt állították: kísértetiesen ismétlődik a múlt, csak most a Fidesz-frakció írhatja át az államtitkárság döntéseit. Például a kalocsai kórház, amelynek modern kori élete valóságos gazdasági vesszőfutás volt, szóban már meg is menekült. Legalábbis ezt jelentette be a minap Szócska Miklós a körzet országgyűlési képviselőjével, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel. A kalocsai kórház létjogosultságát, míg nem épült meg a dunavecsei és a szekszárdi híd, senki sem vitathatta, hiszen a dél-pesti és a bajai kórház között 112 kilométeres sávban ez volt az egyetlen intézmény. Az új hidakkal viszont tíz kilométeren belül van másik kórház. Arra is kevesen fogadnának, hogy a hódmezővásárhelyi kórház nem fogja megúszni. Lázár János frakcióvezető, a város polgármestere számára nehezen lenne „megemészthető”, ha ilyen veszteség érné. A csornai kórház átszervezése Áder Jánoson, a sopronié Molnár Ágnesen, a fejlesztési tárca államtitkárán, a karcagi intézmény funkcióváltása pedig Varga Mihály államtitkáron bukhat el. A marcali kórház szociális ellátóhelyként vagy ápolási kórházként való működtetése is rendre talonba kerül, az erős somogyi fideszesek (Mátrai Márta és Heinz Tamás országgyűlési képviselő, Gelencsér Attila megyei elnök) védik az intézményt, így viszont Nagyatád válhat feleslegessé. Pápán Kövér László házelnök, a város szülötte akadályozhatja a reformot. Fejér megyében az előző ciklusban a szocialista országgyűlési képviselő mentette a móri és a kisbéri kórházat, ezúttal viszont nincs erős védelmezőjük. Az ország keleti felében kicsit egyszerűbb a helyzet, a miskolci megyei kórház 2011ben öt környező intézményt integrált.

Már csak az alig nyolc kilométerre lévő kazincbarcikai kórház sorsa kérdéses. Itt hat modern műtő van, amelyekkel szinte egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyét el tudnák látni. Információk szerint a sürgősségi ügyelet és egy erős szakrendelő maradna, és beköltözhetne az izsófalvi pszichiátria, amely most XVIII. századi körülmények között ápolja betegeit. A nyíregyházi holding kiskorházai közül valószínűleg a vásárosnaményinek találnak új feladatot. (Népszabadság)

Meg kell küzdeni az egyéni érdekekkel Lehetetlen helyzetbe sodorná az átalakulás előtti egészségügyi rendszert a Semmelweis-terv felpuhítása, a reformlépéseket gáncsoló s korábban megszokott „kiskapuzás” – válaszolta Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke arra a kérdésre, milyennek látja az adósságát törvényszerűen újra- és újratermelő kórházi ágazat közeljövőjét. Szerinte a jelenlegi hatvanmilliárdos adósság mérséklésére az év végén megszokott harmincmilliárd forint fölötti életmentő juttatásnak kell érkeznie, ennek forrása az egészségügyi alap többlete lehet. Rácz Jenő elmondta: szerinte kórházat nem kell bezárni, de a funkcióváltások elkerülhetetlenek. A forrást, a gyógyító eszközt és a szaktudást – mivel mindből hiány van – összpontosítani kell. Így lesznek intézmények, melyek az amúgy is gyengülő szociális hálót erősítik majd, mert ez a magas színvonalon gyakorolt profiljuk erősödik, a gyógyító tevékenység viszont ezzel több helyen megszűnhet majd. A kórházszövetség elnöke úgy látja, 2012 első negyedévében befejeződnek az egyeztetések az intézményekkel, hol milyen tevékenység és kapacitás kapja meg a működéshez szükséges feltételeket. Ezt a folyamatot azonban az elnök szerint az egyéni érdekekkel megküzdve is végig kell vinnie az egészségügyi szakállamtitkárságnak. Rácz Jenő az orvoselvándorlásról és a rezidensek letétbe helyezett felmondásairól szólva azt mondta: a jövő év elején legfeljebb egy-két hónap lehet a megállapodásig. A szlovák példa szerint legalábbis az ősszel „beígért” felmondáshullámnak ennyi idő kellett, hogy elérje a szükségállapotig vezető kritikus határt. Az MKSZ elnöke bizakodó: hiszi, hogy a működőképességet megőrző egyezséget a betegellátásra és a rezidensi életpályára is megnyugtató módon sikerült megkötni. (Magyar Hírlap)

5 | Kórház 2011/12. KÓRHÁZ-HÍREK

Kezdeményezi a Fővárosi Önkormányzat az önállóan gazdálkodó Szent Margit Kórház létrehozását.

Kórházszövetség Kórház 2011/12. | 6

Időszűkében a Magyar Kórházszövetség Elnökségének és Vezetősége

A Magyar Kórházszövetség Elnöksége legutóbbi ülését november 15-én tartotta, melyen az intézmények átadásával-átvételével kapcsolatos nehézségekről, illetve a XXIV. Kongresszus szakmai programjának meghatározásáról esett szó. Dr. Rácz Jenő úgy látja, hogy az Elnökség tagjai által elhangzott észrevételek leginkább azokat a napi problémákat vetik fel, amelyek a tulajdonosváltás miatt átadás-átvételi folyamatokhoz kötődnek. Mint ahogy lehetett előre látni, a legfontosabb tényező az idő, hiszen mindenki megfeszített ütemben dolgozik, hogy az átadás korrekten megtörténhessen, de erre nagyon rövid az időintervallum. A GYEMSZI részéről elviekben felálltak az átadást lebonyolító 5-6 fős csapatok, akik kimennek a kórházakba és személyes konzultációkat tartanak. Rengeteg adatot kérnek be, szinte teljesíthetetlen határidőkkel, az előkalkulációknál még 2010-es adatokkal számoltak, ez alapján készítették a különböző ellátási és egyéb térképeket. Felelős nyilatkozatokat, adatsorokat várnak vezetőktől, dolgozóktól úgy, hogy nem biztosítanak kellő időt az elkészítésre, ellenőrzésre. Dupla szintű konzultációra lenne szükség: 2-3 fő v. szervezet, akiknek a direkt információkat továbbítják; illetve az intézmények kijelölt kapcsolattartóival a napi kommunikációra. Dr. Velkey György azzal egészítette ki az elnök észrevételeit, hogy véleménye szerint ezeket a problémákat érdemes lenne jelezni dr. Szócska Miklós államtitkár úrnak is. Dr. Rácz Jenő elnök rátért a további napirendi pontokra. A jogszabályi véleményezéseket egyeztetik, melyet a NEFMI részére megküldenek. A különböző jelzések alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a beszállítók már nem képesek tovább finanszírozni a kórházak adósságait, ezért egyre több cég kényszerül különböző ellenintézkedésekre (pl. készpénzes fizetés). A beszállítókat tömörítő szervezet levélben tájékoztatja az államtitkárságot az adósságkezelési javaslatukról, melynek tartalma: egyez-

ség arról, hogy a kórházak adósságának 90%-át decemberig, 10%-át március 31éig kifizetik, a késedelmi kamatokat pedig felajánlják az Adósságkezelő Alapnak, és javasolják, hogy ebből az alapból legyen visszajuttatva az egészségügyi dolgozók bérezésére. Egyebek Az MSZP részéről a frakcióülésre érkezett meghívást az Elnökség határozata alapján az elnök nem fogadta el, fenntartva ezzel a párt és politikamentességet. Az újabb levélben Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetőjeként felajánlja, hogy ellátogat a Kórházszövetség ülésére. Az Elnökség továbbra sem támogatja, hogy a politikai pártok a szervezet politikamentességét figyelmen kívül hagyva igyekezzenek tájékozódni. Felajánlja, hogy éves kongresszusán szakmapolitikai fórum keretén belül biztosít lehetőséget a pártoknak a vezetőkkel való személyes konzultációra. Dr. Bencsik Péter levélben kínált kedvezményes előfizetési lehetőséget a kórházak számára. Az Elnökség kéri ezt a kórházaknak körlevél formájában megküldeni. Az IHF tisztújító kongresszusára Magyarországról nem utazik ki képviselő, de ajánlásunkat megküldjük Gerard Vincent személyére. Az Elnökség egyetért abban, hogy amennyiben a rehabilitációs járulékot a jelenlegi 900 e Ft-ról 2,5 M Ft-ra tervezik növelni, mindenképpen mentességet kell kérni a kórházak számára, mert ott a szabályozás betarthatatlan. Kongresszusi előkészületek Dr. Golub Iván elmondta, hogy a Kongresszusi és Kommunikációs Bizottság az elnökségi ülést megelőzően megbeszélést tartott, melynek eredményeképpen összeállítottak egy javaslatcsomagot a programra vonatkozóan. A szakmai témákat három részre bontanák: 1. Egészségpolitikai, ágazatirányítási vagy ágazat-átalakítási blokk lenne, meghívott egészségpolitikusokkal. A személyekről az Elnökségnek kellene döntenie. Ide lehetne esetleg betervezni a politikai pártokat, amit korábban elnök úr felvetett. 2. Innovatív technológiák az egészségügyi intézményekben.

3. Kórházak átalakulóban, ahol az akkorra már eljutott ágazat-átalakítási fejlemények előadásra kerülnének. Ellátásfejlesztés, kapacitásváltozás, minőségi ügyek, humánerőforráshelyzet. Dr. Velkey György kiegészítésként ismertette, hogy felvetődött még egy izgalmas, humoros szekció ötlete, szigorúan 5 perces felszólalásokkal, melynek a címe az lenne, hogy Egyedi Eseti Csudabogarak. Tehát kivitelezhetetlen, elképesztő intézkedések, megfogalmazások, feljelentések, ilyen-olyan belső furcsaságok-butaságok. Dr. Rácz Jenő véleménye szint két felvezető előadást érdemes lenne tartani, egyik az utóbbi 20–25 év egészségügyi reformjai, sikerei, kudarcai európai szinten, a másik a rendszerváltás óta a magyar egészségügyi reformok sikerei kudarcai (Pl. Sinkó Eszter felkérésével). Valamint a mostani helyzetről, Semmelweis-terv, a NEFMI, GYEMSZI, OEP és a tagkórházak részéről egy-egy előadás, melyet követhetne a politikai fórum, ahova a parlamenti pártok egészségügyi szakpolitikusait kellene meghívni, nem a pártok vezetőit. Dr. Golub Iván hozzátette, hogy a bizottság a kórházi LEG-ek megrendezésével is egyetértett a kongresszuson, amire várják a jelentkezéseket a kórházak részéről. Minden olyan érdekes lehet, amiben az adott kórház vagy kollektíva valamilyen módon kitűnik a többiektől. Az Elnökség a XXIV. Kongresszus szakmai programját illetően a fentiekkel egyetért, azt annak megfelelően kívánja bonyolítani. Dr. Fülöp Rudolf javaslatot tett arra – figyelembe véve a kórházak és a beszállítók nehéz anyagi helyzetét –, hogy a Kórházszövetség tegyen kedvezményeket a kongresszusi részvételre, akár a nyereségességének csökkentése révén. Az Elnökség az írásban beterjesztett javaslat változataiból – az előzőleg már elfogadott regisztrációs díjkedvezményen felül – minden résztvevő számára csökkenteni kívánja a két esti társasági program költségét, így biztosítva legalább az eddigieknek megfelelő létszámú részvételi lehetőséget.

A kongresszus szervezői

A Magyar Kórházszövetség 2012. április 25–27. között ismét Egerben tartja éves Közgyűléssel egybekötött XXIV. Kongresszusát. A szakmai program, a plenáris ülések témájának megválasztásánál – figyelembe véve az egészségügyben zajló mélyreható átalakításokat – arra törekedtünk, hogy egy-egy témakör minél átfogóbb legyen és tömörítse a 2012-ben várható legfontosabb kérdéseket.

A

témák, melyekre várjuk kórházi vezetőink, dolgozóink jelentkezését előadások megtartására: 1. Egészségpolitikai Fórum – meghívott egészségpolitikusokkal 2. Kórházak átalakulóban 3. Innovatív technológiák az egészségügyi intézményekben 4. Egyedi-eseti „csudabogarak” Az 1. témában felkérjük a politikai pártok egészségügyi képviselőit, hogy fejtsék ki álláspontjukat az ágazat helyzetéről, illetve kezdeményezzenek konzultációt kórházaink vezetőivel, hogy megismerjék a szolgáltatói oldal véleményét is. A 2. témában olyan 10-10 perces előadásokat várunk, melyek – kapcsolódnak a jelenleg folyamatban lévő tulajdonosváltáshoz, valamint a várható szerkezeti, kapacitásbeli, ellátási területre vonatkozó változásokhoz, – tapasztalatokat fogalmaznak meg az átalakítások addig lezajlott folyamatairól, – bemutatják a jövőbeni lehetőségeket, problémákat. A 3. témában olyan 10-10 perces előadásokat várunk, melyek innovatív lehetőségeket mutatnak be – az egészségügyi ellátás terén (pl. tele medicina), – az egészségügyi intézmények vezetése, működtetése, finanszírozása vonatkozásában, – az egészségügyi humánerőforrás gazdálkodásában, meg-, illetve visszatartásában, képzésében, bér- és egyéb juttatásában.

A 4. témához 5-5 perces kiselőadásokban várjuk kórházainkban zajló igazi ritkaságok-furcsaságok, szokatlan jelenségek, történések tömör leírását, bemutatását (adminisztrációs és ellátási bakik vagy „csodák”, jogszabályi félreértelmezésekből eredő problémák, „ha a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal kéz” történetek, kirívó panaszos-peres ügyek stb.). Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az előadások bírálatát végző bizottság az alábbi szempontok figyelembe vételével végzi munkáját: – egy intézményből csak egy előadás tartható, – azonos témában és intézetből az előadás öt éven belül nem kerülhet megtartásra, – az előadás bejelentéséhez rövid kivonat (mely alapján az előadás tartalmára lehet következtetni!) megléte, – az előadás tartalmilag csatlakozik-e a megjelölt szekció vagy plenáris témához. A Magyar Kórházszövetség 2010-ben megalapította, és 2012-ben is adományozza a Dr. Ajkay Zoltán-emlékdíjat, mely egy, a névadó arcképét ábrázoló emléklapból, továbbá 50 000 Ft pénzjutalomból áll, és minden évben a szervezet kongresszusán kerül átadásra. Az elismerést az kapja, aki az elnökség által külön erre a célra, esetenként létrehozott Szakmai Bíráló Bizottság véleménye alapján a legszínvonalasabb előadást tartja a rendezvényen. A díj odaítélésénél az ún. szponzori előadásokat nem lehet figyelembe venni. Az „egyedi-eseti csudabogarak” mellett 2012-ben szeretnénk összegyűjteni a kórházaink LEG-jeit. Minden olyan – nem csak, sőt leginkább nem szakmai – különlegességet várunk, melyben valószínűsíthetően az adott kórház, kórházi eszköz, műszer vagy dolgozó, illetve dolgozók csoportja országos szinten kiemelkedő (akár negatív, akár pozitív). Példaként említjük: a legrégebbi kórház; a legrégebbi, még működő eszközműszer; a legtöbb női dolgozót foglalkoztató kórház; a legnagyobb kártérítést kifizető kórház stb.). A LEG-ekről rövid leírással, alátámasztó adatokkal, fotókkal stb. lehet jelentkezni. LEG-jeinkről a kongresszuson szeretnénk számot adni és kongresszusi, illetve egyéb kiadványainkban bemutatni.

Az előadások és a LEG-ek bejelentését a Magyar Kórházszövetség titkárságára (1113 Budapest, Ibrahim u. 19., Tel./Fax: +36-1-214-51-59, e-mail: [email protected]) 2012. január 31-éig várjuk, az előadás témájának, pontos címének és előadójának (esetleg szerzők) megjelölésével, valamint az előadás rövid összefoglalójával. A beérkezett előadások közül a szakmai programot összeállító bizottság a rendelkezésre álló időkeret és a fent megjelölt feltételek alapján választja ki a legalkalmasabbakat. A jelentkezőket február végéig értesítik a szervezők. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az előadás rövid kivonatának hiányában, illetve a határidőn túl beérkező előadásokat nem áll módunkban elfogadni. Azon előadóknak, akiknek előadását nem tudjuk beilleszteni a programba, lehetőséget biztosítunk a konferenciateremben poszter bemutatására. XXIV. Kongresszusunkon tervezzük egy „Múlt és Jövő Kórháza” kiállítás/bemutató megrendezését is, mely a néhány évtizeddel ezelőtti kórházi kórterem/vizsgáló és

Kiállításrészlet a makói kórház archívumából a jövőben várható kórházi körülményeket mutatná be, aktív formában. Ehhez várjuk kórházaink esetleges felajánlását régi eszközök, műszerek, textíliák, ágy stb. formájában, melyet természetesen csak a kongres�szus időtartama alatt kellene nélkülözniük. A kongresszussal kapcsolatos egyéb részletek megtekinthetők és a jelentkezési lapok letölthetők a www.mkszkongresszus. hu honlapról. Telefonos érdeklődést a titkárság számain várjuk: +36-1-214-5159, +36-1-214-5118.

7 | Kórház 2011/12. Kórházszövetség

Az MKSZ XXIV. Kongresszusának szakmai témái

AKTUÁLIS Kórház 2011/12. | 8

„Saját lábra állított” E-Alap Lóránth Ida

A 2012-es állami költségvetés ágazatot érintő részleteit az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága is megtárgyalta. Tagjainak kormánypárti többsége megszavazta annak tartalmát, az adó- és járulékemelési, illetve az ágazatot érintő további takarékossági javaslatokkal együtt.

A

jövő évi költségvetés szerves részeként számos adó- és egyéb jogszabály kerül módosításra. Azok egy részét a NEFMI osztályvezetője Kanyó Lóránt ismertette a bizottság tagjaival. Elmondta többek között, hogy a költségvetés megalkotásához szükségessé vált 55 hatályos törvény módosítása, amelyek közül 15 adó-, járulék- és illetéktörvény. A módosítandó jogszabályok két témakörre fókuszálnak: az államadósság csökkentésére, illetve az államháztartási hiány tartására. Ennek érdekében vált szükségessé a kétszázalékos áfaemelés, a 150 milliárd forintos Országvédelmi Alap képzése. A jövő évi büdzsé egyik legfontosabb célja az Egészségbiztosítási Alap „saját lábra” állítása, illetve ennek a folyamatnak a megkezdése. E törekvés eszköze a járulékalap egy százalékos emelése, a főállású vállalkozóknál a járulékalapnak a minimálbér másfélszeresére való emelése. Az E-Alap bevételeinek növekedését tervezik továbbá a népegészségügyi termékadó és a baleseti adó kivetésével. Az adótörvények egyik, szakmát érintő változása, hogy a rezidensprogramban részt vevők, illetve a szakorvosjelöltek költségtérítése adómentes lesz. Cserháti Péter, a NEFMI helyettes államtitkára a költségvetési tervvel kapcsolatban megjegyezte: világosan látható, hogy bizonyos paradigmaváltás történt az E-Alap területén. A „saját lábra” állítás szándéka azt a célt szolgálja, hogy megszűnjék az eddigi gyakorlat, ami mára azt eredményezte, hogy idén, és az előző évben is, az alapba befizetett munkavállalói járulékok összegét meghaladta az állami kiegészítésé. A növekvő munkanélküliség miatt az egészségügyben nagyon sok olyan pácienst kellett ellátni, aki még, vagy már nem fizet járulékot a közös kasszába. Éppen ezért vált szükségessé, hogy a mun-

kaerőpiacon megmaradtak járulékát már idén és jövőre is felemeljék, ami a 2011es költségvetésnek 25 milliárd többletbevételt jelentett. Cserháti szerint remény van rá, hogy a Start-munkaprogramnak köszönhetően jövőre több tíz-, vagy százezren állnak vissza a munkába, és járulékaik az E-Alapba kerülnek. Ennek köszönhetően pedig nemcsak forrásstabilitás alakulna ki, de gyarapodhatna is az alap. A szeptemberben bevezetett termékdíjadót a helyettes államtitkár jó példaként említette, amelyet szerinte mind a lakosság, mind a média, mind pedig a gyártók viszonylag pozitívan fogadtak. A díjból származó eddigi adóbevételek pedig nagyobbak, mint azt eredetileg remélték. Új elemek az adózásban Ezt az irányt kívánják 2012-ben is folytatni és a termékadóból származó bevételek egy részét az E-Alapba visszaforgatni. Az adóztatásban új elemként megjelenő baleseti adóra Nyugat-Európában már számos példa működik, ebből a forrásból itthon is megoldható volna a balesetet szenvedettek kezelése a sérüléstől a rehabilitációig. Bár Magyarországon is működik egyfajta közúti balesetbiztosítási rendszer, de „eléggé szelektív módon” – indokolta az újabb adó kivetését Cserháti. Magyarázata szerint többek között azért van erre szükség, mert az új egészségügyi rendszerben a sürgősségi és baleseti osztályokat lehetőleg a sürgősségi ambulancia szintjén kívánják kialakítani, hogy ezzel tehermentesítésre kerüljenek a fekvőbeteg-osztályok. „Mindannyian tudjuk, hogy a most éppen átadandó szép számú sürgősségi osztálynak, illetve baleseti fejlesztésnek milyen rossz a finanszírozása, a súlyossérült-finanszírozás sajnos, rendszeresen veszteséget okoz a kórházaknak. Azt tervezzük, hogy valamilyen módon megpróbálunk ebből (az adóból) többletforrást biztosítani erre a célra” – egészítette ki magyarázatát. Kormányhatározat született a sportbiztosítás bevezetésének az elrendeléséről is. A kormány képviselőinek bevezetője után a bizottsági tagok közül Gyenes Géza (Jobbik) megjegyezte: szerinte, az általuk állítottakkal ellentétben nem hogy csökkenne, hanem inkább nő majd az adóalanyok adminisztrációs terhe 2012-

ben. Az ismertetett újabb adóterhek pedig ismét a jómódúakat hozzák előnyös helyzetbe. Az adójóváírás megszüntetése, az étkezési utalványok használatának szigorítása, a különféle egyéb elvonások éppen a kisebb jövedelműeket sújtják. Felhívta továbbá arra a figyelmet, hogy a rezidensprogramnak nem csupán a kedvező oldalát kell megmutatni, hanem azt is, hogy a kedvezménnyel élő, vagyis pár évi adómentességet élvező kezdő orvosok bevételük révén semmilyen szociális ellátásra (gyes, gyed, táppénz) nem jogosultak, és majdan a nyugdíjuk kiszámításánál sem veszik figyelembe a programban ledolgozott éveiket. Bár a népegészségügyi adó kivetésével nagyvonalakban egyetért, főképpen akkor, ha az valójában visszaforgatásra kerülne az egészségügybe, az otthoni pálinka- és sörfőzés legalizálását és adómentessé tételét viszont nem tartja szerencsésnek. Noha a jövő évi költségvetésben a népegészségügyi termékadóból 30 milliárd forintos állami bevétel szerepel, az egészségügyi fejezetben ez a forrás nem jelenik meg sem béremelésként, sem máshogyan. A baleseti adóval ugyanez a helyzet. Gyenes szerint a két százalékos áfaemelés bevételeinek legalább a felét az ágazatra kellene költeni. Az adótörvények módosítása révén nem lát semmiféle paradigmaváltást az egészségügyben, mert a költségvetés ugyanazokon az alapokon nyugszik, mint eddig. Az illetéktörvény módosításából hiányzik a háziorvosi működtetési jog illetékmentességének a kimondása. „Az illetéktörvény tervezett módosításánál is jeleztem már, hogy hiányzik a háziorvosi működtetési jog illetékmentességének a biztosítása. A helyi adóknál ugyanez fogalmazható meg, nem jött át az ígéret ellenére sem a háziorvosok iparűzési adójától való eltekintés, ami egy olyan háziorvos számára, aki éppen a felszínen tudja tartani magát, vagy ott se, ezek az összegek elég jelentősek lennének. Mindig azt a választ kaptam a tárca részéről, hogy mit akarunk, ez ugyanolyan vállalkozás, nem kell vele kivételezni. Aki ilyet mond közgazdász létére, hogy a háziorvos ugyanolyan vállalkozó, mint a többi, az vagy nem ért a szakmájához vagy mellébeszél. Ugyanis, ha én háziorvos-vállalkozó lennék, és én ugyanolyan vagyok, mint a többi vállal-

Brutális számok, növekvő terhek Kovács Tibor (MSZP) folytatta a kritikát: szerinte a jövő évi költségvetés az utóbbi tíz év legbrutálisabbja, amely a bevételi oldalon 450 milliárd forintos többletkiadással terheli az adózókat. A kilátásba helyezett adóváltoztatások azt eredményezik, hogy az egészségügyi ágazatra oly jellemző alacsony jövedelmi kategóriákban jövőre brutálisan csökken majd a munkavállalók jövedelme. A 70–100 ezer forintos fizetéseknél akár 9 ezer forinttal is csökkenhet a nettó jövedelem. Az ágazatban dolgozók jövedelem-kiesésének a kompenzálására szolgáló forrásnak pedig nyoma sincs a költségvetésben. Az Európában példátlan 27 százalékos áfakulcs szintén az alacsony keresetűeket sújtja. A népegészségügyi termékadó kivetése akár támogatható is volna, ha az abból befolyó források tényleg az egészségügybe kerülnének. A tapasztalat és a gyakorlat viszont éppen ennek az ellenkezőjét mutatja: amennyi ezen a címen befolyik az ágazat költségvetésébe, legalább an�nyival csökkentik a teljes támogatás mértékét. Adót, járulékot emelnek, új adónemet vezetnek be azon a címen, hogy szükség van rá az egészségügy „talpra állításához”, de az azokból érkező forintok eltűnnek az államkasszában, nem

jelennek meg pluszforrásként az ágazat költségvetésében. Puskás Tivadar (KDNP) kormánya védelmében elmondta: nem igaz, hogy a tavaly bevezetett egykulcsos adórendszer elhibázott lépés volt. Mindannyian tudjuk, hogy „minden adó igazságtalan, de minden adórendszernek valamilyen célja van. Ennek az adórendszernek, amit mi felállítottunk, a középosztály megerősítése, a családok támogatása a célja. Az a cél és a rendszer lényege, hogy az áfaemeléssel a fogyasztást adóztatja és nem a kereseteket. Nyilvánvalóan ez bevétel-növekedéssel jár, és ez a bevétel tartalékképzésre kerül” – indokolt Puskás. Gyenes Géza korábbi, a rezidensprogramban részt vevőket hátrányosan érintő tényezőkre (gyes, gyed stb. hiánya) való figyelmeztetését a kereszténydemokrata képviselő sajátságosan értelmezte. Szerinte Gyenes ezzel arra biztatja a rezidenseket, hogy ne szüljenek gyereket, ami a demográfiai katasztrófa szélén álló Magyarországot súlyosan érinti. „Jó lenne persze mindenkinek több pénzt adni, de nem ment” – összegezte véleményét. Az adózás nemzeti büszkeség Garai István Levente (MSZP) aggodalmát fejezte ki a jövő évi áfaemelés miatt, mert az nemcsak a lakosságot sújtja, hanem az egészségügyi intézményeket is. Bár a jogalkotók, a kormány nem készített háttértanulmányt arról, hogy vajon mennyivel terheli meg az egészségügy büdzséjét a felemelt áfa, több közgazdász, legalább becslés szinten megtette ezt.

Kiss Sándor (Jobbik) többek között így összegezte mondandóját: „én megértem, hogy az államadósságot a miniszterelnök úr mindenképpen vissza akarja fizetni, tehát ha beledöglünk, akkor is, de kérem, foglalkozzanak a lakossággal. Tehát ne csak arról szóljon a kormányzat működése, hogy minél több pénzt kell beszedni. Olvashattuk, hogy azért államosítják a megyék vagyonát, hogy jó állam legyen, de hogy miben legyen jó az állam, az nem derül ki. Az elvonásban, a sarcolásban már így is elég jó. Azt szeretnénk, hogy egy kicsit empatikusabb lenne a kormányzat, és valóban másként állna az ország vezetéséhez, mert itt gazdaságpolitikát nem látok” – kételkedett a kórházak állami irányítás alá vételének értelmében a képviselő. Nagy Kálmán (KDNP) – szintén a mundér becsületét védve –, többek között arról beszélt, hogy a kormány célja az államadósság csökkentésén kívül az arányos, egykulcsos adórendszer megszilárdítása. Bizonyos országokban az állampolgárok korrekt adózása, a minél magasabb egyéni befizetések a nemzeti büszkeség forrásai, mert az emberek úgy értékelik, hogy adójukkal tevékenyen hozzájárultak a nemzet boldogulásához, más emberek eltartásához. Hiszen „azért kapunk lehetőséget, hogy itt a Földön, és konkrétan ebben az országban élünk, hogy másokért dolgozzunk. Másokért dolgozunk, azért kapunk kenyeret. Tehát az adónak ez a filozófiai alapja” – fejtegette véleményét a képviselő, majd hozzátette: mindezek kulcsa az adómorál erősítése.

Belső Nóra – Utak egymáshoz Vajon mennyire meghatározóak nemi szerepeink a mindennapi érintkezések során? Mik a kiegyensúlyozott és örömteli párkapcsolatok kialakulásának alapkövei? Mitől tud hatékonyan működni a kommunikáció két ember között? Napjainkban az emberi kapcsolatok – amelyek talán a legfontosabb erőforrást jelentik az életünkben – mind gyakrabban mondanak csődöt… A válások száma folyamatosan nő, és a hos�szú távú párkapcsolatok működtetésébe is sokan buknak bele. Belső Nóra szakmai és emberi meggyőződése, hogy a lelki problémákhoz és pszichés zavarokhoz fűződő negatív társadalmi atitűd elsősorban az ismeretek hiányából fakad. UTAK EGYMÁSHOZ című, a napokban megjelent könyvének fő célja, hogy segítsen eligazodni a párkapcsolati érintkezés útvesztőiben. A könyv azoknak szól, akik képesek és hajlandóak elgondolkodni életük mindennapjain, akik nyitottak arra, hogy tudatosabban cselekedjenek és arra törekednek, hogy ügyesebben és hatékonyabban fejezzék ki az érzéseiket. Az UTAK EGYMÁSHOZ megerősíti az olvasót abban, hogy van értelme dolgozni emberi kapcsolatainkon s a „befektetett munka” bizony megtérül! Dr. Belső Nóra pszichiáter szakorvos. Érdeklődése középpontjában a hangulati zavarok, a depresszió és a bipoláris betegség, továbbá a pszichoszomatikus betegségek (határterületi kérdések) és a párkapcsolatok működésének jellegzetességei állnak. Klinikai és tudományos munkáját az azóta már bezárt OPNI-ban végezte. Több hazai és nemzetközi klinikai és farmakológiai vizsgálatban is részt vett, két évig az OPNI Kutatás Etikai Bizottságában is közreműködött. A Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Biológiai Pszichiátriai Egyesület, továbbá a Harc a női szívekért Alapítvány kuratóriumának tagjaként is résztvevője a magyar orvosi szakmai közéletnek.

9 | Kórház 2011/12. AKTUÁLIS

kozó, akkor például az önök adóemelését vagy éppenséggel előnytelen finanszírozását úgy tudnám kompenzálni, hogy emelném az áraimat. De az alapellátásban ilyenről beszélni?” – méltatlankodott Gyenes Géza.


Megszűnik a tb-alap? Lóránth Ida

Az 1992-es keltezésű államháztartási törvény korszerűtlenségére való hivatkozással a kormány képviseletében Matolcsy György miniszter november 25-én, a kora éjszakai órákban új törvénytervezetet nyújtott be a parlamentnek. Annak legfontosabb változásai között szerepel az eddigi négy alrendszer felére redukálása, illetve a „plafon törvény” semmissé tétele.

A

jogalkotó szándéka szerint az új törvény célja, az államháztartás egyensúlyának és a közpénzekkel való hatékony, ellenőrizhető gazdálkodás garanciáinak a megteremtése. Továbbá az, hogy „a közfeladatok maradéktalan ellátása érdekében biztosítsa az államháztartás átlátható működési feltételeit. A közfeladatok ellátása elsősorban költségvetési szervek alapításával és működtetésével történik. Az államháztartáson kívüli szervezetek a közfeladatok ellátásában, jogszabályban meghatározott feltételekkel közreműködhetnek. A közfeladat ellátásának finanszírozása az ellátott feladattal arányos pénzügyi fedezet részben vagy egészben történő biztosításával valósul meg” jelöli meg alapvető célokként a törvénytervezet. Négyből kettő maradt A parlamenthez benyújtott tervezet a korábbi négy nagy elosztó alrendszer (Egészségbiztosítási Alap, Nyugdíjbiztosítási Alap, önkormányzati szektor, elkülönített állami pénzalapok) helyett csupán kettőt, az állami és az önkormányzati rendszereket jelöli meg. A jogalkotó megfogalmazása szerint: „az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai a központi alrendszer részéve válnak, ezzel összefüggésben megszűnik a külön társadalombiztosítási költségvetési szervi típus, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelő szervei központi költségvetési szervvé válnak”. Mindebből arra lehet következtetni, hogy megszűntetnék a tb-, illetve a nyugdíjalapot és a jövőben talán valamilyen (egyelőre láthatatlan és meg nem nevezett) „nagy közös állami kasszából” finanszíroznák – többek között – az egészségügyet is. Ennek viszont a törvény-

tervezet már rögtön az elején ellentmondani látszik, mert az „értelmező rendelkezésekben” a költségvetési támogatások magyarázatánál továbbra is tb-alapokról beszél. Igaz, csupán olyan értelemben, hogy ezeknek az alapoknak a kivételével. mely területek (fogyatékosok, mozgáskorlátozottak, diákösztöndíjak stb.) részesülhetnek ellenérték nélküli állami támogatásban. Mivel az értelmező rendelkezések ebből a körből eleve kizárják a tb-alapok támogatását, arra lehet következtetni belőle, hogy az új rendszerben beteljesül az eddig is már sokat hangoztatott „saját lábra állítás” elve, vagyis mind a nyugdíj, mind az egészségügyi ellátás területén alkalmazható szabály, miszerint a jövőben csak annyi forrásból lehet majd szolgáltatni, amennyi az aktuális évben befolyik az államkasszába a járulékfizetőktől. Vagyis, ebben az értelmezésben sem az egészségügyi, sem a nyugdíjkassza a továbbiakban nem számíthatna állami forráspótlásra, ami pedig az elmúlt huszonegy évben bevett és évente alkalmazott gyakorlat volt. A feladat mértékében finanszíroznak A tervezet szerint a két nagy költségvetési alrendszer közül az államihoz tartoznának: maga az állam (feltételezhetően ide sorolhatók majd annak intézményei pl. kórházak, járóbeteg-rendelők, iskolák stb.), a központi költségvetési szerv, a törvény által az államháztartás központi alrendszerébe sorolt köztestület, és az általa irányított köztestületi költségvetési szerv. Az önkormányzati alrendszerbe sorolandók: maga az adott település önkormányzata és nemzetiségi önkormányzata, az országos nemzetiségi önkormányzat, a jogi személyiségű társulás, a többcélú kistérségi társulás. Továbbá a felsoroltak által irányított helyi önkormányzati, nemzetiségi önkormányzati, illetve országos önkormányzati költségvetési szervek. Tekintettel arra, hogy a hazai kórházak/ rendelőintézetek jelentős része pillanatnyilag (még) költségvetési szervként funkcionál, érdemes alaposabban elmélyedni a törvénytervezet III. A tervezés és a költségvetés című fejezetében, amely már rögtön a kezdő paragrafusaiban leszögezi: „…a tervezett kiadások kizárólag a közfeladatok megfelelő ellátásához szükséges mértékben kerüljenek jóváhagyásra. Olyan új közfeladat írható elő vagy vállalható, amelynek

ellátásához megfelelő pénzügyi fedezet áll rendelkezésre. Ha a tervezés során a pénzügyi fedezet már nem biztosítható, intézkedni kell a közfeladat megszüntetéséről” – áll a törvénytervezetben. A tervezet szerint úgy értelmezhető, hogy a társadalombiztosítás és a nyugdíjbiztosítás forrásaival, illetve pénzügyi alapjaival kapcsolatos feladatokat a fejezetet irányító szerv minisztere(i) vagy a „társadalombiztosítás pénzügyi alapjai fejezetbe sorolt költségvetési szervek tekintetében a társadalombiztosítás pénzügyi alapjának kezelő szerve” látják el. Azokban az esetekben viszont, amikor kizárólag központi kezelésű előirányzatokról beszélhetünk, a kezelői feladatokat a költségvetési törvényben meghatározott szerv, ennek hiányában pedig az államháztartásért felelős miniszter (jelenleg Matolcsy) látja el. Kérdés, hogy az államosítandó egészségügyi intézményeket vajon hová sorolják majd: a társadalombiztosításért felelős vagy a központi forrásokat kezelő miniszter hatásköre alá? A tervezet szövege egyértelművé teszi, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak bevételeit és kiadásait egy egységnek tekinti, amelyek cím, alcím, jogcím szerinti bontásban szerepelnek és kiegészítésként hozzáteszi: „A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló törvény szerinti társadalombiztosítás pénzügyi alapjai a társadalombiztosítás rendszerének működtetése során az állam nevében beszedendő költségvetési bevételek és teljesítendő költségvetési kiadások elszámolására szolgálnak”. Annak ellenére, hogy a megyei kórházakat, rendelőintézeteket a kormány szándéka szerint alig egy hónap múlva állami kezelésbe veszik, a később megalkotandó sarkalatos törvényekre hivatkozva az államháztartási törvénytervezet nem rendelkezik, az ugyancsak január 1-jén hatályba lépő Alaptörvényben elrendelt közteherviselési, és nyugdíjszabályokról, továbbá a Költségvetési Tanács feladatairól, illetve működéséről. Ugyanerre hivatkozva tekint el a fizetési kötelezettségek előírásainak és a vagyonnal való gazdálkodásnak a szabályozásától. Bár az egészségügyre lebontott konkrét terveket a törvényjavaslat nem említ, az elkövetkezendő évekre deklarált állami költségvetési elvekből talán valamelyest erre is következtetni lehet: „Felülről, a keretszámok megalkotásával indul, részletes technikai kidolgozása, alulról – a keretszámokon belül maradva konkrétan milyen feladatokra kívánnak költeni – történik, majd a kettő találkozásakor a költségvetés végrehajtásáért felelős kormány hagyja jóvá a végső terveket” – fogalmazza meg szándékait a jogalkotó.

kórház

A M a g ya r K ó r h á z s z ö v e t s é g h i vata l o s l a pj a

„KÓRHÁZ nem szűnik meg – legföljebb átalakul” (Dr. Szócska Miklós államtitkár)

2012-ben is újdonságok, hiteles információk a KÓRHÁZ szaklapban


Nincs válasz az adósságkezelésre, hr-válságra Sándor Judit

Többletforrás nélkül az egészségügyi ágazatban bármit tenni is puszta illúzió, olyan mintha kerozin nélkül, csak a személyzet igyekezetére hagyatkozva akarna egy repülőgép célba érni, fogalmazott Rácz Jenő a Világgazdaság novemberi konferenciáján.

Sz

áz kórház maradhat az aktív fekvőbeteg-ellátásban, és je lenleg tizenhat olyan intézménnyel számolnak, amely funkciót vált, de egészségügyi szolgáltató marad. Az utóbbiak számára alakítják ki a kistérségi kórházi modellt, míg van olyan intézmény is, amely a szociális ellátást fog nyújtani – vázolta az aktuális szakmai elképzeléseket Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár a Világgazdaság novemberi konferenciáján. A fővárosi helyzet elemzése nyolcvanszázalékos készültségben van állítása szerint, és ahogy fogalmazott, „mozogni fognak a telephelyek”.

Igazgatás hármas rendszerben Az államtitkár ezúttal is jelezte, hogy rendkívül komplex feladat az egészségügyi intézmények állami tulajdonba vétele, az új ellátási struktúra kiépítése, szavaival élve „az átalakítás nem egyéjszakás kaland”. A kulcsfolyamatok megindultak: zajlik a szükséges jogalkotás (államosítási és konszolidációs törvény, az új rendszert is körvonalazó egészségügyi tárgyú törvények módosítása, kapcsolódó végrehajtási rendeletek), megkezdődött az intézmények átvétele, a progresszív szintek meghatározása. Határozottan körvonalazódik az egészségügy igazgatásának hármas rendszere az OEP-re, az OTH-ra (és országos hálózatára), valamint a GYEMSZI-re építve. Az intézmények átadás-átvételét a GYEMSZI vezeti, és ezzel együtt a funkcionális integráció folyamatát is indítják. Ezért kérte a kórházvezetőktől, hogy „nagy dolgokba” már ne vágjanak bele, várják meg az új szisztémát, amely lehetővé teszi a méretgazdaságossági előnyök kihasználását. A moratórium értelemszerűen nem érinti a napi működéshez szükséges beszerzé-

seket, tette hozzá. Az államosítás során – mint már ismeretes – a tulajdonjog az államra száll, a vagyonkezelő a GYEMSZI lesz, szintén ide kerülnek a fenntartói jogok a NEFMI kijelölése alapján. Egy kézben futnak össze a nagy beszállítói szerződések, így a nemkívánatos folyamatokat is látni fogják az államtitkár szerint, aki hozzátette: csak azokat a kötelezettségeket (szeptember 1. után keletkezett tételekről van szó) veszi át az állam, amelyeket az „előzetesen kijelölt szerv” jóváhagyott. Az adósságkezelés mechanizmusának előkészítése még folyik a Nemzetgazdasági Minisztériummal (NGM) és a Kincstárral, az azonban biztos, hogy középtávú adósságkezelés valósul majd meg. Szócska a kialakuló rendszer erényének nevezte, hogy a kórházak adóssága, szállítói szerződéseik egy kézben futnak össze, és lehetőség lesz a „tudatos adósságkezelés” feltételeinek megteremtésére. Szócska személyesen is beavatkozhat A kórházvezetők kinevezése a szakminiszter feladata lesz, s bár ismételten hangsúlyozta, hogy a jelenlegi vezetőknek nem kell tartaniuk boszorkányüldözéstől, tisztogatástól, mert csupán „egyszerű, a tulajdonosváltáshoz kapcsolódó a tisztújítás” történik. De olyan kórház esetében, ahol egyik pillanatról a másikra „elpárolgott 800 millió forintos többlet” és ennek nincs külső oka, nem számíthat pozitív elbírálásra a kórházvezető, sőt akár államtitkári személyes beavatkozásra is felkészülhet a menedzsment. Az átvétel menetrendjét ismertetve elmondta, hogy ütemezetten haladnak, a 2011. december 31-i állapot szerint történik, és az új rendszer 2012. május elsejétől lép hatályba. Jelenleg zajlanak az intézményekkel az egyéni egyeztetések, aminek eredményét figyelembe véve 2012. március 31-éig kialakítják az új területi ellátási kötelezettséget (TEK), illetve az ehhez rendelt kapacitásokat; 2012. április végéig pedig módosítják az intézmények meglévő finanszírozási szerződését az új TEK és kapacitások szerint. A háttérmunkáról elmondta, hogy a térséghatárokat matematikai modell alapján jelölték ki: szorosan követi a közigazgatási

határok alapján felrajzolt szakértői határokat, találkozik a közigazgatás és a szakma bizonyos szinten, illetve figyelembe veszi a természetes betegutakat. Az államtitkár szerint a térséghatárok jól lefedik a betegutakat, sikerült jó közelítéssel „belőniük” a fenntartható határokat, és ez segítheti a területi egyenlőtlenségek felszámolását. Az átalakítás egyfajta emberi erőforráskoncentrációt is eredményez, mert bizonyos szakmákat centrumokba gyűjtenek: ennek legalább annyira hatása lesz az ellátás biztonságára és minőségére, mint a kiégettség kezelésére, ugyanis nem kell két-három helyen, néhány emberrel, erőn felül szakmát fenntartani.

Szócska Miklós Elbocsátásokra a funkcióváltó vagy szociális ellátásba kerülő kórházak dolgozói esetében egyáltalán nem számítanak Szócska szerint, bár kérdés, hogy ezen intézmények orvosai hajlandóak lesznek-e más településre költözni, vagy éppen utazni, vagy netán fogják a vándorbotot, és elhagyják az országot – ez utóbbi lehetőséget Papp Magor, a rezidensszövetség elnöke vetette fel. Az optimista hangvétel mellett Szócska a hozzá intézett kérdések kapcsán jelezte, hogy tisztában van az ágazat mélységes depressziójával, de mint hangsúlyozta,

Rácz Jenő: nincs válasz az égető hr-problémára, adósságkezelésre Az összeomlás határán túl van az egészségügyi ellátórendszer, fogalmazott Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke, és egyenesen hr-cunamiról beszélt. Az államtitkárral ellentétben megfogalmazott pes�szimista véleményét például a működési nyilvántartásból vett adatokkal támasztotta alá: jól látható, hogy minden területen csökken az egészségügyben dolgozók száma: 15 százalékkal kevesebb az orvos, 12 százalékkal a fogorvos, 14 százalékkal a gyógyszerész, az egészségügyi szakdolgozók száma közel három százalékkal kevesebb. Az orvosi korfa szerint a legnagyobb csoportot az 55–59 évesek alkotják (hetven év fölött 1709 orvos dolgozik!), az egészségügyi szakdolgozók többsége a 40–45 éves. Az utánpótlás minimális, sőt: ijesztően alacsony a fiatalok aránya. Nemcsak az egészségügyben dolgozók számának csökkenése aggasztó, hanem az is, hogy egyes területeken jóval alacsonyabb a tízezer lakosra jutó orvosok száma a 33-as uniós átlagnál: míg Budapesten (Pest megyét beleértve) 57 orvos van, addig például Békés megyében 17 orvos jut a populációra. Az utánpótlás helyzete is aggasztó: 1005 végzett orvos közül csupán 405 lépett be a rezidensképzésbe, alig negyven százalékuk. Ha a rezidensszövetség akciója következtében élessé válnak a felmondások, márciusban a jelenlegi orvoskar tíz százaléka eshet ki a munkából. Rácz Jenő nem látta igazoltnak az államtitkár optimista álláspontját, miszerint az ösztöndíjprogramok javítottak a szakorvosképzés gondján. Ha továbbra is ilyen kevesen lépnek be a szakképzésbe, hamarosan nem lesz, aki ügyeljen a kórházakban. Nem ismer olyan uniós országot, amelyben ennyire leszakadt volna az egészségügyben dolgozók bére a nemzetgazdasági átlagtól, mint hazánkban. Olyan mérvű az orvos-elvándorlás, hogy már a megyei kórházakban is hiány mutatkozik sebészekből, nőgyógyászokból. „Hamaro-

Hornyák László san eljutunk arra a szintre, hogy a bérkeretünket be tudjuk tartani, csak nem lesz, aki gyógyítson”, tette hozzá. Az orvoshiány mellett a gyógyszer- és eszközhiányra kell felkészülni a kórházakban, jelezte a további gondokat az elnök. Mint mondta, az öt nagy beszállító közül három már csak készpénzért hajlandó szállítani az intézményeknek – ezzel ellehetetlenül a betegellátás, hiszen nincs készpénzük az kórházaknak. Spontán romlik az ellátás minősége, tovább nőnek a várólisták – ez utóbbi kapcsán megjegyezte: nem lenne ördögtől való a várólista mellőzésének megfizetése, ahogy erre más országokban van gyakorlat. Bár számtalanszor bebizonyították, hogy az egészségipar húzóágazata lehetne a gazdaságnak, a Széll Kálmán-terv keresztbe tesz ennek a lehetőségnek. Rácz Jenő szerint még mindig nincs válasz sem a kórházak felhalmozott adósságának kezelésére, sem a hr-probléma megoldására. Többletforrás nélkül tenni bármit is puszta illúzió, olyan mintha kerozin nélkül, csak a személyzet igyekezetére hagyatkozva akarna egy repülőgép célba érni. A gyártók, beszállítók finanszírozzák az egészségügyet A Széll Kálmán-terv miatt a hazai gyártók versenyhátrányt szenvednek Szabó László, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatósági tagja, a Teva Magyarország Zrt., vezérigazgatója szerint. A gyógyszeripar jelenleg még 14 ezer embernek ad munkát, a gyártók 2010-ben 120 milliárd forintot fordítottak K+F-tevékenységre, valamint általános beruházásra. Jelenleg a három nagy ma-

Éger: gyenge az államtitkárság érdekérvényesítő képessége Nem tudja a szakállamtitkárság az ágazat érdekeit hatékonyan képviselni a kormányzatban vélte Éger István, a MOK elnöke, aki szerint az a kérdés, hogy konzerváljuk a rendszert és belepusztuljunk, vagy más megoldást keressünk, és legyen bátorságunk kimondani, hogy mekkora összegre van szüksége az ágazatnak. Ismét felvetette a fogyasztáshoz kapcsolt forrásteremtés lehetőségét, miután a járulékok nem elegendőek és nem elég teljes körűek. Szintén az ágazatvezetés lobbierejét hiányolta Papp Magor, aki beszámolt a legújabb kutatásukról: öt éven belül a külföldre távozott orvosok döntő többsége, 83 százaléka hazatérne, ha változások mutatkoznának (hálapénz megszűnése, rendes fizetés) az egészségügyben. Ennek hiányában azonban jelenleg csak hét százalékuk tervezi, hogy mindenképpen hazatér, 21 százalékuk bizonytalan, kétharmaduk maradni kíván. Banai szerint nincs esély többletforrásra Az európai adósságválság hektikusság teszi a pénzpiacokat, ám a kormány lépéseinek köszönhetően elkerültük a görög utat, fogalmazott Banai Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára. Nincsenek sem a lakosságnak, sem az államnak tartalékai, így a jövő évi büdzsében extra, 300 milliárdos céltartalékot képeznek, hogy például ne kelljen az egészségügytől forrásokat elvonni. Hamar lehűtötte a kedélyeket azzal kijelentésével, miszerint a költségvetés oldaláról nézve nem tarja lehetségesnek, hogy a jelenlegi struktúrában többletforrásokat biztosítsanak az ágazatnak. Banai azt is elmondta, hogy az államháztartás hiányát muszáj a kormánynak leszorítania, ugyanis ha nem sikerül, akkor elveszíthetjük az uniós forrásokat, így az egészségügyi struktúra átalakításához, köztük a póluskórházak építéséhez szükséges forrásokat is.


gyar gyár finanszírozza a kórházi és patikai tartozások nagy részét. Hornyák László, az Orvostechnikai Szövetség elnöke is azt hangsúlyozta, hogy a gyógyszergyárak mellett ez az ipar finanszírozza a hazai egészségügyi ellátást, lejárt kinnlevőségük ötvenmilliárd forint. Ajánlatot tettek, miszerint ha a tőketartozás 90 százalékát év végéig megkapják, illetve a fennmaradó tíz százalékot 2012 első negyedévében, akkor a kamatokról lemondanak az államadósság-csökkentő alap javára.

csak apró munkával tud úrrá lenni a helyzeten. Ilyen a bérpótlékok emelése, amelyre a chipsadóból várhatóan befolyó 2,4 milliárd forint ad lehetőséget, illetve jövőre szintén ebből az adónemből (30 milliárd a tervezett összeg) 15 milliárdot költenének a fizetések rendezésére. Újabb ösztöndíjprogramot indítanak a rezidenseknek hamarosan uniós forrásból, s végső soron majdan mind a háromezer szakorvosjelöltet szeretnék bevonni a programba. Jövőre pedig ingyenessé teszik a kötelező képzéseket az egészségügyben dolgozók számára, szintén uniós forrásokból.


Bűncselekmény hiányában hazabocsájtva Lóránth Ida

A hazai fogyatékossággal élők és a pszichiátriai betegek egészségügyi ellátása és szociális gondozása területén vizsgálódott prof. dr. Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Az annak eredményéről készült jelentést hivatala az elmúlt napokban tette közzé.

A

jelentés bevezetőjében az om budsman megállapítja: az elmúlt egy évben, a korábbiakhoz képest sokkal több panasz érkezett a hivatalhoz a pszichiátria betegségben szenvedő fiatalok szüleitől. Többek között arra panaszkodtak, hogy nincs a lakóhelyükhöz közel eső bentlakásos pszichiátriai intézmény, vagy speciális szociális otthon, holott gyermekük agresszív, önmagát és másokat is veszélyeztető magatartása feltétlen igényelné a bentlakásos gondozást. A panaszok alapján felmerült a magyar állampolgárok alkotmányban deklarált alapjogának a sérülése, illetve annak nem teljesülése. Az országgyűlési biztos által megvizsgált ügyek között gyakori volt a hasonlóság. Többnyire autista, skizoaffektív zavar mániás típusában szenvedő fiatal felnőttekről van szó, akik önálló életvitelre teljesen képtelenek, és a bíróság cselekvőképességük kizárásával gondnokság alá helyezte őket. A megvizsgált esetek többségében, bár gyámjuk kérte a rendkívül agresszív és veszélyes viselkedésű pszichiátriai betegek speciális otthonban való tartós elhelyezését, a lakóhelyük szerinti önkormányzatok, illetve a felügyeletük alatt álló ápolási otthonok különböző indokokra (helyhiány, speciális ellátás hiánya stb.) hivatkozva elutasították a betegek felvételét. A panaszok kivizsgálása alkalmával a hivatal szakértői az elutasítások okának tisztázása érdekében megkeresték a NEFMI-t is. A tárca minisztere válaszában közölte, hogy „a hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé az akutan violens, agresszív pszichiátriai betegek felvételét a pszichiátriai betegek otthonába”. Az

ilyen betegeket a magyar ellátórendszer kórházi pszichiátriai osztályokon kezeli, mivel agresszív viselkedésük speciális biztonsági intézkedéseket igényelne. Ez a szolgáltatás viszont csupán az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben áll rendelkezésre, amely köztudottan a büntetés-végrehajtás rendszerébe tartozik. Mivel az említett betegcsoport, illetve az addiktológiai betegek intézményi ellátása jelenleg megoldatlan, a tárca Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) kialakítása mellett döntött. Az új országos intézet a tervek szerint 3x15 ágyas kapacitással működik majd, az ön- és közveszélyes betegek számára külön, „magas biztonságú” részleget hoznak létre. Az intézet kialakításáról kormányrendelet rendelkezik, amelynek értelmében idén, december 31-ig el kell készíteni az új intézmény megvalósíthatósági tanulmányát. Abba integrálnák az elmemegfigyelő részleget is. Az országgyűlési biztos szakértői megkeresték az Országos Pszichiátriai Központ igazgatóját is, hogy tájékozódjanak az ön- és közveszélyes állapotú, súlyos pszichiátriai betegségben szenvedők intézeti elhelyezésének a lehetőségeiről. Kusza szabályok – bizonytalan elhelyezés Az igazgató válaszában megállapította: amennyiben egy adott beteg „csak” agresszív, veszélyes, viszont még nem követett el semmilyen büntetendő cselekményt, tartós, magasabb biztonsági fokozattal rendelkező intézményben csupán akkor volna elhelyezhető, ha annak volna jogi szabályozása. Ilyen jelenleg nincs Magyarországon. Álláspontja szerint a jövőben létrehozandó OPAI kapacitása is csak arra lesz alkalmas, hogy a súlyosan violens betegek akut kezelését ellássa. Ezeknek a betegeknek a tartós, bentlakásos ellátását más intézményben kell megoldani. Arról, hogy vajon hány ilyen, tartós speciális intézeti ápolást igénylő beteg lehet jelenleg az országban, nincsenek számadatok, még megbecsülni sem lehet. Az igazgató szerint ezeknek a betegeknek az állapota idővel változhat, akár javulhat is. Úgy véli,

hogy az OPAI-ban kialakítandó ágyszám elégséges lesz a kezelésükhöz. A jelenlegi ellátórendszerben egyébként sem az egészségügy, hanem a szociális hálózat feladata a pszichiátriai betegek ellátása. Tény, hogy a szociális intézményekben nyújtott szolgáltatás ezeknél a betegeknél nem elfogadható és elégséges szintű. Számukra hosszabb távú egészségügyi ellátást kellene nyújtani, amit azok, akik állapotuk miatt már valamilyen bűncselekményt követtek el, meg is kapnak az IMEI-ben. Azok az ön- és közveszélyes betegek viszont, akik még nem követtek el bűncselekményt, ellátás nélkül maradnak, mert Magyarországon nincs olyan intézmény, amely tartós ápolásra befogadná őket. Azoknál a betegeknél, akik sürgősségi, illetve kötelező intézeti gyógykezelést kapnak, az őket kezelő intézményekben nagy a jogbizonytalanság, mert nincs egyértelmű rendelkezés arra, hogy mely beteg, mikor, milyen állapotban és hová bocsájtható el az adott intézményből a kezelése után. Szükség volna a jelenleginél részletesebb és egyértelműbb szabályozásra, különös tekintettel arra, hogy az intézetből való elbocsátáskor, illetve annak megtagadásakor a jogalkalmazónak a beteg alapvető alkotmányos jogának a korlátozásáról kell döntenie. A jelenleg hatályos egészségügyi törvény úgy rendelkezik, hogy a sürgősségi, intenzív felvétele akkor indokolt, ha a pszichiátriai beteg közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, és az csak azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el. A pszichiátriai intézetből pedig akkor kell elbocsájtani a beteget, ha intézeti gyógykezelése a továbbiakban már nem indokolt. A két rendelkezés összevetése alapján kétirányú jogi értelmezés adódik. Elfogadható egyrészt az érvelés, miszerint a beteget akkor kell elbocsájtani, ha már nem tanúsít (közvetlen) veszélyeztető magatartást. Ugyanakkor a rendelkezések úgy is értelmezhetőek, hogy a két mondat más-más életviszonyt szabályoz, az első a sürgősségi intézeti felvételről, míg a második a sürgősségi felvétel indokoltságának, illetve a kötelező gyógykezelés elrendelésének vizsgálatáról szól.

Ismét Éger István a Magyar Orvosi Kamara elnöke Éger Istvánt választották a köztestület országos vezetőjévé a Magyar Orvosi Kamara (MOK) tisztújító küldöttgyűlésén. A régi-új elnök a szavazás után sajtótájékoztatón elmondta: három jelölt indult a pozícióért, rá a jelen lévő küldöttek hetven százaléka szavazott. Annak kapcsán, hogy a héten a Nemzeti Erőforrás Minisztérium arra kötelezte MOK-ot, hogy még ne zárják le a jelöltlistát, azt mondta: a MOK-ot felügyelő tárca és annak vezetője nagyon nehéz helyzetbe hozta a kamarát. Kiemelte: törvénysértésre még a miniszter sem kötelezheti őket. Márpedig – mint mondta – a törvény egyértelműen fogalmaz: a küldöttgyűlést és a tisztújítást meg kellett

Dr. Éger István tartani. Ugyanakkor a felügyeletet ellátó tárca semmiféle segítséget nem nyújtott ahhoz, hogy ha van tisztázandó ügy, azt idejében lezárják – tette hozzá. Éger István 2003 óta tölti be a köztestület elnöki pozícióját. A kötelező kamarai tagság visszaállításáról szóló törvény úgy rendelkezett, hogy a törvény hatálybalépésétől a tisztviselők két ciklusra újraválaszthatók, így jelölhették ismét Éger Istvánt. Mint kifejtette, az általa az elmúlt nyolc évben képviselt program alapján folytatja munkáját. Kiemelte: az etikai rendszer átvétele kapcsán óriási teher hárul rájuk, de leszögezte: a január elsejével életbe lépő alapszabály és kódex mentén „emberbarátabb, orvosbarátabb, betegbarátabb” és igazán etikus ítélkezési rendszert szeretnének üzemeltetni. Emellett a folyamatban lévő érdekérvényesítő akciókat – ilyen a rezidenseknek az elsősorban a jobb megélhetésért indított felmondóleveles mozgalma – a jövőben is támogatni fogják. Ismertette, hogy a jövőben a szakorvosképzés és az orvostovábbképzés minősítése és ellenőrzése is a MOK-ra hárul majd. Ezen a téren is megkezdték a munkát, ennek eredményeképpen a MOK hamarosan megállapodást köt a négy magyarországi orvosi egyetemmel is. A MOK országos küldöttgyűlésének határozatképességéhez 175 küldött jelenlétére volt szükség, a szavazáson mintegy 240-en vettek részt. Az MTI a zárt ülésen részt vevőktől úgy értesült, a gyűlésen végig feszült volt a hangulat, sokáig kérdéses volt, hogy lesz-e egyáltalán elnökválasztás. A korábban nyilvánosságra került, a MOK újjászerveződésének és tisztújításának szabályosságát vitató hírek, valamint a minisztérium álláspontja miatt többen a szavazás elhalasztását is kérték. Ezt viszont a többség végül elutasította. A Magyar Orvosi Kamara újonnan választott elnöksége december 14-én megtartotta első rendes ülését, ahol döntés született arról, hogy levelet intéznek a Nemzeti Erőforrás Miniszterhez kérve, hogy bemutatkozó látogatáson fogadja a teljes vezető testületet. (MTI)


Más a betű, más a valóság A valóság a jogszabály előírásainál sokkal árnyaltabb, hiszen szakmailag az intézeti kezelés nemcsak közvetlen veszélyeztetés fennállásakor válhat szükségessé és indokolttá, hanem egy ennél sokkal szélesebb tüneti körben. Az intézménybe sürgősséggel felvett akut eseteknél nagyon gyakori, hogy időnként közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsítanak, majd megnyugszanak. Ez viszont nem jelent náluk állapotjavulást, csupán betegségük természetéből adódik a hullámzó, állandóan változó viselkedés. Éppen ezért nagyon nehéz eldönteni, hogy egy beteg mikor bocsájtható el az intézményből. Számos betegnél a közvetlen veszélyeztető magatartást, téveszméik folytán kizárólag bizonyos személyek (gyakran valamelyik családtagjuk) váltják ki, így az intézményben „nyugodtan” viselkednek, hazatérve viszont ismét törni-zúzni kezdenek. A jogszabály arról viszont nem rendelkezik, hogy ilyen esetben megtagadható-e a beteg elbocsájtása, sőt, arra utasítja a jogalkalmazót, hogy a veszélyeztető magatartás megszűntével a beteget az intézetből el kell bocsájtani, mert nem látszik indokoltnak a további gyógykezelése. A jogszabály bizonyos értelmezése esetén az említett betegek elvben hosszabb időn keresztül, akár életük végéig is intézetben tarthatók volnának (amennyiben ezt bírósági felülvizsgálat is jóváhagyja), ám a valóságban a hosszú távú ellátásra jelenleg a magyar egészségügyi rendszer képtelen. Hiányzik az ehhez szükséges szervezeti és intézményi hálózat, illetve a tevékenységhez szükséges finanszírozás. Az országgyűlési biztos jelentésének ös�szegzésében kifejti: vizsgálata alkalmával azt tapasztalta, hogy a jelenleg hatályos magyar jogszabályok nem adnak egyértelmű és határozott iránymutatást arra, miként és melyik intézményekben kellene tartósan gondozni az agresszív, súlyosan violens pszichiátriai betegeket. Továbbá arra sem, hogy meddig tartson ezeknek a betegeknek a kötelező intézeti gyógykezelése, mikor és milyen feltételekkel bocsájthatók el a pszichiátriai osztályokról. A jogszabályok azt sem tisztázzák, hogy ezeket a betegeket konkrétan milyen feltételekkel és mely intézményekben gondozhatják tartósan. A vizsgálat szerint némely szociális otthon megpróbálkozik az ellátásukkal, de a szolgáltatásuk színvonala nem üti meg a mértéket, nem képesek megóvni ápoltjaik testi épségét, meggátolni önkárosító magatartásukat. Nem tudják biztosítani ápoltjaiknak az emberhez méltó életvitelt, noha ez szerves része az alkotmányban biztosított emberi méltósághoz való jognak.


Ha a lakosság pszichés betegségekben szenved, tovább romlik a gazdaság Radnai Anna

A lelki egészség világnapja alkalmából a Magyar Pszichiátriai Társaság sajtótájékoztatót szervezett, melyen átfogó képet adtak a hazai és nemzetközi tendenciákról és kezdeményezésekről. A 24. órában vagyunk, hogy csökkentsük a gazdasági válság okozta pszichés terheket – derült ki.

A

WHO Regional Office for Europe „A gazdasági válság hatása az egészségügyre” című kiadványának készítői a lakosság mentális egészségének hanyatlását gazdasági szempontból is megvizsgálták. Azt találták, hogy ezen problémák hatására az EU-országokban átlagosan kb. 3-4 százalékos bruttó nemzeti termékveszteség keletkezik. A mentális egészségügyi gondok és betegségek fő társadalmi-gazdasági rizikófaktorai a szegénység, a pénzügyi problémák és a szociális jogfosztottság – hívják fel mindenki figyelmét a szakemberek. A gazdasági válság során – különösen a férfiaknál – megnövekedik a mentális problémák, az alkoholgondok és az öngyilkosságok száma. A munkanélküliség hozzájárul a depresszióhoz és az öngyilkossághoz.

Kicsit figyelni kellene a szavazókra Pusztai Zsófia, a WHO magyar irodájának vezetője ugyanakkor eloszlatta azt a tévhitet, hogy a pszichés betegségek gyakoribbá válása egy adott társadalomban a gazdasági válság elkerülhetetlen velejárója. Példaként említette a skandináv országokat, amelyekben a jól működő szociális háló és a direkt e célból hozott rendelkezések és programok következtében a gazdasági helyzet romlásával sem emelkedett a pszichés betegségben érintett emberek száma. Az EU-országokból gyűjtött adatok szerint, ha az állam fejenként kb. 42 000 forintot (190 USD) költene jóléti programokra, azzal megakadályozhatná, hogy a munkanélküliség növelje az

öngyilkosságok számát. Számos kelet-európai országban nem valósul meg effajta prevenció, aminek következménye az lesz, hogy a nyugat és kelet közötti mentális állapotbeli szakadék tovább nő. Krízisben nő az ember „narkó igénye” A mentális problémák, de az öngyilkosságok számának növekedése is összefüggésbe hozható az alkoholfogyasztással, amiben a magyar lakosság vezető helyen áll Európában. A munkanélküliség nagymértékű emelkedése 28%-kal növelte az alkohol okozta halálozást az EU-ban. Erről a témáról bővebben is szót ejtett dr. Varga Gábor, a Szakmai Kollégium Addiktológiai Tagozatának vezetője, aki a társadalom krízishelyzetének jellemzőit ismertette. A beszűkült munkamód és kommunikációs lehetőségek, a kilátástalanság „narkó éhessé” teszi a magyar társadalmat. Igaz, hogy 1999-hez képest 2009-re 9,9 literről 9,8-ra csökkent az egy évben elfogyasztott fejenkénti alkohol mennyiség, ám nincs minek örülni, mert a tömény szesz fogyasztása ezzel együtt 3 literről 3,4-re emelkedett, tehát csak arról van szó, hogy többen nyúlnak a magasabb alkoholtartalmú ital után. A borfogyasztás csökkent, sörből szintén egyre több fogy. Nem csoda, hogy a májcirrózisok, az öngyilkosságok és az ittas állapotban elkövetett és elszenvedett balesetek száma egyaránt jelentősebbé vált. Megfelelő adó és reklámpolitikával szabályozni lehetne ezt a tendenciát – hívta fel rá a figyelmet Pusztai Zsófia. A nemzetközi szervezet munkatársa hangsúlyozta továbbá, hogy egy ország lelki egészségének fejlesztését a gyermekkorban lévőkre történő figyelemmel kell megalapozni, hiszen a mentálhigiénés problémák nagy része már 14 év alatt kialakul. A jelenlegi kutatások szerint a gazdasági válság mentális egészségre gyakorolt hatásait öt területen hozott intézkedésekkel lehet enyhíteni: aktív munkaerő-piaci programokra, családokat támogató programokra, az alkohol árának és hozzáférhetőségének

kontrolljára, a mentális betegségekben magas rizikójú személyek alapellátásba történő bevonására valamint adósságkönnyítő programokra van szükség! A gazdaságra is jó hatással bíró programok Európa országaiban elérhető, pontos adatokat gyűjtöttek arra vonatkozóan, hogy milyen közvetlen megtakarítások eszközölhetőek rövidtávú mentálhigiénés programokkal. Ezekről bővebben dr. Kurimay Tamás, a MPT elnöke beszélt. A jelenlegi elnök David McDaid Expert Paper című tanulmánya alapján ismertette azokat a tudományos evidenciákon nyugvó adatokat, melyek a jelen világgazdasági helyzetben valamennyi kormány számára különösen megfontolásra méltóak. Olyan, nem az egészségügyet érintő programokról van szó, amelyek a lakosság mentálhigiénés állapotát javítják, és ezáltal bizonyítottan pozitív hatással vannak a gazdaságra. Ezek közül az elnök kiemelte a lelki egészség elősegítését a munkahelyeken, a munkanélküliség, valamint az adósság kapcsán krízisbe

Prof. dr. Bitter István

A pszichiátria helyzete siralmas A társadalmi és politikai hozzáállás hiányosságai mellett komoly tárgyi és humán-erőforrásbeli hiányosságok is hátráltatják a pszichiátriai betegségek visszaszorítását. Prof. Bitter István felhívta a figyelmet arra, hogy az OPNI bezárása mára nem elsősorban az ágyszámhiány miatt fájdalmas. Az intézet egyben kutatási és oktatási feladatokat is ellátott, melyek bezárása óta nem valósulnak meg. A kutatás és technológia transzfer hiánya évtizedekkel visszaveti a magyar pszichiátriai szakterület fejlettségi szintjét – pedig nálunk különösen nagy szükség volna a korszerű megelőzésre és ellátásra. Bitter professzor példákat is említett: megszűnt a lehetőség a gyógyszerek plazmaszintjének meghatározására, és kárba veszett többek között egy több millió forintot érő speciális MR-készülék is. A professzor az ellátás fejlesztését ezen túl a járóbeteg-ellátás előtérbe helyezésével, lakóközösségi ellátás szervezésével kezdené. Dr. Lehoczky Pál, az MPT leendő elnöke előadásában a társadalom felelősségét helyezte előtérbe. Káros – mondta –, hogy a társadalom egy része amolyan „úri huncutságnak” tartja a pszichiátriai betegségek nagy részét, másik oldalról pedig a stigmatizáció terhe sújtja a mentális problémákkal élő betegeket. Ez a két oldalról is káros gyakorlat azt eredményezi, hogy az érintettek sokáig vagy egyáltalán nem mennek orvoshoz. A korai felismerés és gondozás pedig számos pszichés betegség esetében megelőzheti, hogy a kórkép súlyosabbá váljon vagy az érintett életét végérvényesen befolyásolja. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság főtitkára a szakemberhiányt emelte ki az egyik legfőbb problémaként. Jelenleg az ellátásban 600 pszichiáter vesz részt a bejegyzés szerint, ám ez a szám sem igaz: legalább 100-an közülük már külföldön vagy más területen dolgoznak. A pszichiáterek számára nincs életpályamodell, sem saját életük, sem az ellátás színvonalához szükséges anyagiakkal nem rendelkeznek, ráadásul még azzal is szembe kell nézniük, hogy a la-

Dr. Kurimay Tamás kosság az ő vállukra hárítja azt a kollektív bűntudatot, melyet a népbetegségnek számító depresszió és egyéb zavarokkal

A következő generáció sorsára is pecsétet nyomunk Kovács Miklós, a Magyar Családterápiás Egyesület elnöke is fontos összefüggésekre hívta fel a hallgatóság figyelmét. Az egzisztenciális leépülésnek köszönhető mentálhigiénés problémák száma utoljára a rendszerváltást követő négy évben volt ilyen magas. Amennyiben egy család egyik tagja elveszíti állását, az nemcsak financiálisan, de lelki szempontból is kihat az egész család életére – hátráltatja a gyermekek egészséges fejlődését. A szakember példát is hozott: egyik páciense „iskola fóbia” diagnózissal érkezett rendelőjébe, annak ellenére, hogy korábban jó tanuló volt és látszólag egyéb gondjai sem akadtak az iskolában. Kiderült, a gyermek azért nem akar eljárni otthonról tanulni, hogy értelmet adjon munkáját vesztett édesapja mindennapjainak: legyen kiről gondoskodnia a férfinek, míg felesége dolgozik.

Állásfoglalás A 2012-es Költségvetési Tv. tervezetében a szociális kiadások között sokkal kevesebb jut a közösségi alapú szociális szolgáltatásokra (köztük a pszichiátriai- és szenvedélybetegek közösségi ellátására, valamint az alacsony küszöbű ellátásokra). Az egész összeg mintegy 40%-kal csökkent, így becslések szerint – az OKÉE (Országos Közösségi Ellátók Egyesülete) vezetőjének tájékoztatása szerint – mintegy 2–3000 pszichiátriai és szenvedélybeteg kikerülését jelenti a közösségi gondozásból január elsejétől. A pszichiátriai ellátás területén, elsősorban a krónikus pszichiátriai betegek hosszú távú életviteli támogatását, és társadalmi re-integrációjukat segítő pszichoszociális szolgáltatásokat, a szociális területen működő közösségi ellátások biztosítják, amelyre a pszichiátriai ellátórendszer hosszú távon számít, és egyre szorosabb együttműködést tervez. A pályázati úton finanszírozott közösségi ellátás, 2011-ben, 4721 pszichiátriai beteg számára, elérhetővé és folyamatossá tette, a közösségi bázisú, szociális kompetenciákat fejlesztő, felépülés lehetőségére összpontosító, rehabilitációs szolgáltatást. A pszichiátriai betegek közösségi ellátása nem elszigetelt az egészségügytől, a multidiszciplináris team kulcsszereplője, a konzultáns pszichiáter. Mindannyiunk előtt ismert, hogy 2007-ben jelentős leépítés/leépülés történt a pszichiátriai fekvő- és járóbeteg-ellátórendszerben. Amennyiben a szociális ágazatban is jelentős visszalépés történik, a források redukciója miatt, akkor a közösségi ellátás feladatmutatóinak lényeges csökkentése súlyosan fogja érinteni a pszichiátriai ellátórendszert. A Szakmai Kollégium Pszichiátriai és Pszichoterápiás Tagozata és a Magyar Pszichiátriai Társaság állásfoglalása szerint a költségvetés tervezett csökkentése a szociális közösségi ellátásoknál a mentális problémával élők ellátását az OPNIbezáráshoz hasonlítható mértékben érintheti negatívan. Az intézkedés iránya ellentétes a közösségi alapú ellátások fejlesztését javasló hazai és nemzetközi irányelvekkel, ezért szükségesnek tartjuk és kérjük az intézkedés felülvizsgálatát. A dokumentumot a Szakmai Kollégium Pszichiátriai Társaság Pszichiátriai és Pszichoterápiás Tagozata, a Magyar Pszichiátriai Társaság és a MPT Közösségi Pszichiátriai Szekció, Szakmai Kollégiumi Tanács Közösségi Munkacsoport elnökei valamennyien aláírták.


szembeni hárító vagy negatív hozzáállása miatt érez.

került emberek pszichés és szakmai megsegítését, a pszichózisok korai felismerését, a kezelés minél hamarabb történő megkezdését, öngyilkosság-megelőző stratégiák kidolgozását, az idős korúak számára történő hálózatépítést, valamint a közösségbe tartozás lehetőségének biztosítását számukra. Ezekhez a célokhoz a költségvetésben kellene közvetve és közvetlenül csatlakozó programok útján pénzt elkülöníteni.


A beteg embernek nemcsak a betegségével, a személyiségével is foglalkozni kell Dr. Szepesi András, Bene Zsolt

„Helyes gondolatnak tartom, hogy az Astellas gyógyszercég útnak indított egy ilyen, az egész társadalmat megmozgatható kezdeményezést. Nagyszerű ötlet, hogy miután négy évig a felhasználók – a betegek – jelölhettek, idén a szakma mutathat fel olyan orvosokat, akik szakterületükön valóban kiemelkedően jók, és ezáltal példával szolgálnak” – mondta interjúnkban Sótonyi Péter professzor, Széchenyi-díjas igazságügyi orvos, egyetemi tanár, az Astellas-díj védnöke. – Professzor úr, mi motiválta abban, hogy elvállalja az Astellas-díj védnöki tisztségét? – Amikor felkértek arra, hogy legyek az Astellas-díj védnöke, nagyon örültem, mert a médiában gyakran csak a negatívumokat emlegetik, viszont kevés szó esik a magyar orvostársadalom tisztességes derékhadáról. Az orvostanhallgatóknak elmondom, hogy olyan hivatást választottak, olyan pályán fognak dolgozni, ahol sajnos az orvostársadalom teljesítőképessége a végéhez érkezett. Félő, hogy a betegellátás során a hiba és a tévedés exponenciálisan növekszik. Ennek már kirajzolódnak a vonalai, hiszen ismert a romló feltételrendszer, a túlterheltség, és látjuk, hogy a személyi ellátottság egyre nehezebbé válik, miközben egyre nagyobb és bonyolultabb a társadalom jogos elvárása az orvossal szemben. Egy ilyen szerveződés létrejötte talán egy kicsit „felrázza” majd a társadalmat. Annak különösen örülök, hogy már nemcsak a laikusok, a betegek szavaznak, hanem öt orvosi területen, a szakma által jelölt kiemelkedő személyiségek is lesznek a díjazottak között. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok olyan szakembert fognak találni, aki emberileg és szakmailag példaként állítható. Romhányi György

professzor arra tanított bennünket: „A példa a legjobb tanítómester! Önök példák legyenek, nemcsak a betegeknek, hanem a kollégáiknak is!”. – Most, ebben a helyzetben is, több százezer hihetetlenül tisztességes és gyengén fizetett gyermekorvosnő, háziorvos, patológus, radiológus dolgozik a rendszerben egy rossz szó nélkül – és még mindig magas a szakmai színvonal.

„A példa a legjobb tanítómester!” – Igen, ezt a magas szakmai színvonalat az is jelzi, hogy a magyar orvos – szakorvos vagy rezidens – igen „jó terméknek” számít a nemzetközi munkaerőpiacon. Ugyanakkor a gondolkodásuk is teljesen más, mint a miénk volt. Egy mai fiatal orvosjelölt vagy szakorvos, a lehetőségeket figyelembe véve, hosszabb időt tölthet külföldön. A kredittranszfer-rendszer keretein belül egy félévre elmehet nyári gyakorlatra például Németországba, levizsgázik, amit itthon elfogadnak neki. Külföldön belekerül a vérkeringésbe, ahol látja, hogy keményen kell dolgozni, de a társadalom megbecsülése

az ő életformájában megfelelő polgári életnívót tud biztosítani. Ugyanakkor, az anomáliáit szigorúan szankcionálja – szemben Magyarországgal, ahol semmi nem valósul meg. Az orvostanhallgatók belülről érzékelik a mai magyar valóságot, és azt is látják, hogy még mindig működik a feudális oligarcha rendszer – ám ez nekik nem tetszik. Ezek a gyerekek már nem hallgatnak azokra az erkölcsi szentenciákra, amit nekünk mondtak. – Lehet, hogy a régi mestereink jobb példát mutattak? – Lehetséges! Viszont az én generációm nem tudott maga dönteni arról, hogyan képzeli el a jövőjét. Amikor mi végeztünk, akkor megmondták, hogy ez a három állás van, ezek közül egyet el kellett fogadni. Ugyanakkor biztosak voltunk abban, hogy kapunk állást. A mai fiatalok inkább elmennek külföldre, a nyári gyakorlatukat töltik, dolgoznak valamilyen beosztásban, a nyelvet jól beszélik. Odakint megismerik őket, látják, hogy ezek a fiatalemberek dolgozni akarnak, értelmesek, alkalmazni lehet őket. Ezért már akkor, ott (Freiberg és Heidelberg nekünk partnerünk, testvéregyetemünk még Mária Terézia óta) állást ajánlanak számukra. Nem is egy végzett hallgató van, aki bekerült a kinti szakorvosi rendszerbe. Sajnos, éppen ők jelentenék a hazai orvostársadalom legjobb rétegét. Ha megnézem a saját évfolyamomat – egyébként 2013-ban lesz az 50 éves Aranydiploma átadási ünnepségünk –, ott az volt a jellemző, hogy egy nagyon vékony réteg már extraklasszisként érkezett, mert például már kiválóan beszélt több nyelvet, jó iskolába járatták a szülők stb. Tehát megkapta azt a polgári hátteret, ami ehhez szükséges volt. A középmezőny erős volt, a gyenge társaság viszont nagyon vékony. Manapság viszont azt figyelhetjük meg, hogy nagyon erős a kiválóak csoportja, lényegesen vékonyabb a középmezőny, és van a „futottak még” kategória, akiknek azért

– Azt a bizonyos „felső részt” – amely egyébként a tudományban is megtalálható – nagyon szeretik a külföldiek, őket boldogan viszik el, a másik, elvékonyodott rész pedig itt marad Magyarországon. – Sajnos, így van. Ez a „felső réteg” csak akkor fog visszajönni, ha megfelelő – a kintihez hasonló – feltételeket biztosítanak számukra. – Nem tett jót az egészségügynek, hogy politikai „zsákmányterület” lett Magyarországon. – Bár nem értek az egészségpolitikához – sosem foglalkoztam vele –, de azt tudom, hogy az „alépítmény” már az összerogyás állapotában van. Amennyiben ez az alépítmény összeomlik, mert nem tesznek ellene semmit, akkor az a felépítményt is maga alá fogja temetni, és katasztrofális állapotba kerül a medicina. Az egészségügyet nem szabadna a politikai csatározások színterére engedni, mert visszaüt, hiszen a társadalomnak az vagy tetszik, vagy nem. Ennek ellenére mindegyik politikai kurzus kiteszi ennek, a média pedig „ráront”, az ügyvédek orvospereken dolgoznak, mindezek romboló hatással vannak az orvos és a beteg kapcsolatának amúgy is nagyon problémás, kényes helyzetére. Ezért is tekintek várakozással a Semmelweisterv kibontakozására. – Ezen a rossz hangulaton javíthat például az Astellas-díj szellemisége. – Valóban, hiszen a társadalom választhatja meg azt az orvost, akit kiválónak tart, és az egyes szakmák maguk közül is bemutathatnak olyanokat, akik szakmailag és emberileg is egy vállalható példakép modelljét valósítják meg. Azonban nem elegendő a sok kiváló személyiség, bizonyos feltételeket is biztosítani kell a számukra. Kíváncsi vagyok, mikor történik meg, hogy valaki – polgári peres ügyben, kártérítés miatt –, nem a kórházat fogja perelni, hanem a fenntartót, a magyar államot? Ismert, hogy van egészségügyi törvényünk, léteznek a beteg- és orvosjogok stb., de ki kötelezheti arra az orvost, hogy mindezeket teljesíteni kell a számára biztosított feltételek mellett? A törvény az orvostól a maximumot várja el, de hol van az ő körülményeiben biztosított maximum, amikor kevés az orvos, nincs nővér és hiányoznak az eszközök stb.?

– A MOTESZ is szerepet kapott a leendő díjazottak jelölésében. – Tekintettel arra, hogy az Astellas úgy döntött, hogy öt orvosi diszciplínában fog első díjat kiadni, ezért az orvostársaságok véleményére épít. Így emelte be a MOTESZ-t mint társegyüttműködőt, a MOTESZ pedig kiadta a tagegyesületeinek – Magyar-

stb. –, most viszont, holisztikus szemlélettel „újra össze kell rakni” a beteget. – Amikor még hallgatóként jártam az egyetemre, Magyar Imre, aki docensként dolgozott itt, néhány alkalommal gyakorlatot is tartott. Ahogy ő a beteggel beszélt, és azt a sok lényeges információt, amit ő a beszélgetésből leszűrt,

Prof. dr. Sótonyi Péter országon egyébként 122 orvostársaság van –, hogy nyilvánítsanak véleményt. Így tehát a MOTESZ részvétele is megjelenik ebben. – Az Astellas-díj az orvosoknak a beteggel való testi-lelki törődésére irányítja a figyelmet. – Ez azért is fontos, mert úgy látom, hogy a medicina elindult, és nagy léptekkel halad a dehumanizáció útján. A technikai ellátottság, felszereltség, ez a háttér egy kicsit távolabb viszi attól a lényeges elemtől, hogy a beteg embernek nemcsak a betegségével, hanem a személyiségével is foglalkozni kell. Ez nagyon fontos, mert a betegségek több mint 50 százaléka pszichoszomatikus eredetű. Nem véletlen látjuk, hogy a paramedicinális terület népszerűsége az égbe szökik, mert odafigyel az emberre, foglalkozik vele. – Reintegrálni kellene az egészségügyben, mert eddig dezintegráltunk – jött a CT, MR

azt mi, orvostanhallgatók csak ámultuk és bámultuk. Ezt – úgy vélem – egy mai gyakorlatvezető nem tudná megtenni, egyrészt mert nincs is rá annyi ideje, másrészt pedig azért, mert már nem ebbe a struktúrába szocializálódott. További példaként szoktam említeni a hallgatóknak az egykor a Klinikán dolgozó, „nagy” Romhányi testvért, aki – gyerekgyógyászként – a gyakorlatvezetőnk volt. Ő mindig azt tanította: „Kedves kollégák! Mielőtt egy kisbabát megnéznek, hallgassák meg figyelmesen az anyukát, mert ő »megmondja« a diagnózist, pontosabban azt, hogy ő mit észlelt, mi változott a gyerek viselkedésében – és csak ezután nyissák ki a pelenkát”. Ez még most is igaz! Persze a medicinális dolgokra is szükség van: el kell mondani a betegnek, hogy vegye be a tablettát, és meg fog gyógyulni. A beteg hisz benne – mert ez pszichoszomatikus dolog is –, és egyszer csak azt mondja, hogy elmúltak a panaszai.


van szükségük az orvosi diplomára, mert a papának mondjuk magánrendelője van, de különösebben nem érdekli a pálya őket.


Házon kívül Radnai Anna

Az egészségügyi intézmények hatékony és gazdaságos működtetése a jelenlegi, rendkívül nehéz gazdasági környezetben minden korábbinál fontosabbá vált. A költségcsökkentés gyors és hatékony módja lehet a versenyszférában is egyre gyakrabban alkalmazott kiszervezés. Figyelembe kell venni azonban, hogy az egészségügy, azon belül is az intézmény-üzemeltetés olyan speciális terület, amelyre nem mindig igazak a piaci trendek. A kiszervezések előnyeiről, hátrányairól és alkalmazásuk feltételeiről dr. Varga Ferencet, a siófoki kórház főigazgatóját kérdeztük. – Magyarországon hogyan alakult a különböző kórházon belüli tevékenységek kiszervezése – mi szülte meg erre az igényt és mennyire vált népszerűvé ez a gyakorlat? – Harmincöt éves igazgatói pályafutásomra visszatekintve azt mondhatom, hogy amikor még a tanácsok tartották fenn a kórházakat és bázisfinanszírozásban működött az ellátás, a külső cégek bevonása egyáltalán nem volt jellemző. A kórházak korábban sem mindig tudták a rendelkezésükre álló forrásokból biztosítani azon igényeket, amelyeket az egyre növekvő lakossági elvárások jelentettek, ezért számos esetben – a rendszerváltás előtt és után is – a fenntartókhoz kellett fordulniuk a finanszírozás utólagos év végi kibővítésére, mert adósságuk keletkezett. Az elmúlt időszakban a takarékosság reményében fordultak bizonyos szolgáltatások tekintetében az intézmények menedzsmentjei a külső cégekhez. Egy romló finanszírozási helyzet elleni tett volt ez, a vezetők megoldásokat kerestek az olcsóbb üzemeltetésre. Először a különböző kórházi munkát segítő foglalkozások terén – gazdasági tevékenységek, takarítás, mosoda, élelmezés – vontak be külső vállalatokat. – A szigorúan vett egészségügyi szolgáltatások közül a diagnosztika terén jelentek meg külső szolgáltatók.

– Azt a megbízók – a kórházvezetők – nem tudják, hogy ezek a cégek milyen haszonkulccsal dolgoznak, a tárgyalások során a korábbi kórházi kiadások csökkentését tűzték ki célul, és ha ez megvalósult, akkor megkötötték a rövidebb vagy hosszabb időre szóló szerződést. Tudatában kellett lenni annak is, hogy a kórház bizonyos fokig kiszolgáltatottá vált – legalábbis az adott területen –, hiszen egy szerződést nem lehet megszegni, ha aláírása után előnyösebb vagy olcsóbb lehetőségeket találunk, vagy innovációnak köszönhetően korszerűtlenné, esetleg szükségtelenné válik az előre megvásárolt szolgáltatás. – Mennyi időre szokták általában ezeket a szerződéseket megkötni? – Változó – az egy éves szerződésektől az ennél hosszabb távú megállapodások között minden előfordult a magyar egészségügyben. Nyilván egy hosszabb távú megállapodás adott esetben több előnnyel járhat főként az ajánlattevő, de az intézmény számára is, hiszen ezzel hosszú távú költségcsökkentést biztosít a menedzsment. – Az általában kiszervezett területek mindegyikére nézve egyformán veszélytelen a külső cég bevonása? Van-e sorrend, mely alapján a kórház bizonyos tevékenységeket könnyebb szívvel, míg más területeket csak végszükség esetén szervez ki? – A rendszerváltás után jellemzővé vált, hogy a kórházak élére közgazdasági szemlélettel vagy végzettséggel is rendelkező szakemberek kerültek. Ezek a szakemberek különbséget tettek a kiszervezett tevékenység működésének belső költségei és a külsős cégek ajánlatai között. Mindez a kórházvezetők gazdasági affinitásának köszönhetően, valamint az egészségügyet sújtó nehéz anyagi helyzet miatt a költséghatékonyság irányába mozdította az egész rendszert. Azok a gazdasági vezetők, akik más ipari területről kerültek az egészségügy közelébe, tovább árnyalták ezt a gazdasági szempontokat is figyelembe vevő menedzseri szemléletet. A kiszervezés így egy megágyazott környezetben kezdett virágozni. Voltak olyan kórházak, amelyeknek vezetői

ebben látták a kiegyensúlyozott működtetés zálogát – mindig a legolcsóbb ajánlatokat fogadták be. Más intézmények – köztük a siófoki kórház – vezetői azt mondták, ha egy cég olcsóbban tudja az adott szolgáltatást biztosítani, akkor talán kórházon belül is sikerülhet a költségcsökkentés a külső vállalatok tevékenységének mintájára. Maradjon tehát kórházi fenntartáson belül az adott szolgáltatás, de próbáljuk meg olcsóbbá tenni. Így rájöttünk, hogy számos kiadás vonatkozásában pazarlóak voltunk – elsősorban a munkaerő tekintetében. A munkaerő minimum 60–65%-át teszi ki az összes kiadásnak. A dolgozók számának csökkentése mellett döntő vezetők az adott szolgáltatás működtetésének hatékonyabb szervezését tűzték ki célul. – Tudna főigazgató úr példát mondani egy adott tevékenység házon belüli átszervezésére? – A takarítás esetében pl. korábban a különböző osztályokon külön takarítónő dolgozott – sok esetben többedmagával –, akiket az adott osztály látott el munkával az aktuális szükségleteknek megfelelően. A személyzet nagyon jól ellátta a feladatot, de ahogyan szigorodott a költségvetés, jobban be kellett osztani a bevételeket, nem volt tovább tartható ez a munkaszervezés. Ekkor lépett életbe az a szemlélet, melynek megfelelően az alapterületek ellátását négyzetméterben határozzuk meg, és lecsökkenthettük a takarító szakszemélyzet számát. Ugyanez mondható el a mosodák tekintetében is – ahogyan egy külsős cég is, ha átveszi ezt a területet – azon van, hogy racionalizálja a munkafolyamatokat, és az azokat elvégző szakemberek számát – a kórházvezetés is megvalósíthatja ugyanezt az elképzelést. Azok a kórházvezetők, akik külső céggel kötöttek szerződést, egy ideig érdekeltségüknek megfelelően igyekeztek olyan szerződést kötni, amely biztosítja a korábbi dolgozók foglalkoztatását, de mivel a vállalkozások racionalizáltabb munkafolyamatok mentén látták el a feladatokat, ezek a munkatársak idővel lemorzsolódtak, és kevesebb létszámmal látták el ugyanazokat a feladatokat.

rek szorosan működnek együtt, és/vagy azoknál a cégeknél, ahol hosszabb időn keresztül ugyanazokat a munkatársakat alkalmazzák, akiknek így módjukban

betegellátásnak megfelelően igazítani. Szerintem annál jobb megoldás nem létezik, mint ha a kórházak saját maguk látnak el minden tevékenységet, de te-

Dr. Varga Ferenc áll megismerni és megszokni a kórházi miliőt, van erre esély, de a több helyen egyszerre szolgálatot teljesítő, gyakran lecserélt munkaerő gyakorlatilag nem rendelkezhet ezzel a szükséges „fogaskerék-tudattal”. – Mindezt figyelembe véve lehet-e válaszolni arra a kérdésre, hogy a tevékenységek kiszervezése a szükséges rossz kategóriájába sorolható, vagy minőségi fejlődést is biztosíthat ezeken a területeken? – Ezt a kérdést nagyon nehéz lenne egy szóval megválaszolni – nem egyértelmű a válasz, hiszen léteznek nagyon jól működő szolgáltatók, akikkel az intézmények elégedettek. Ez függ az adott cég motivációjától, a szakértelmétől, a készségétől – hogy mennyire akar alkalmazkodni a kórházi viszonyokhoz, figyelembe veszi-e a kórház speciális érdekeit. Példának említve az élelmezést, az a kérdés, hogy mennyire alkalmazkodik a speciális diétás követelményekhez, mennyire képes a változatos étrendet a

szik ezt a lehető legköltséghatékonyabb módon. Bárki, aki a rendszerben működik, tehet észrevételt, akár a gazdasági vagy az ápolási vezetésen keresztül minden eljut a főigazgatóhoz, így a főigazgatói döntéseket befolyásolhatják az ezeken a területeken jelentkező igények. Ezzel szemben egy külső rendszerrel folytatott kommunikáció esetleg nehézségekbe ütközhet. A különböző diagnosztikai tevékenységek területén is adódhatnak gondok, napjainkban is előfordult pl., hogy bizonyos helyeken pénzügyi elszámolás zavara miatt szüntetették meg a kiszervezést. A megoldás az lehet erre, ha a kórházak vezetősége egy évben több alkalommal is tárgyalást folytat a kórházi munkába vont cégek képviselőivel, hogy mindig időben megtehessék észrevételeiket, és hogy ne fordulhasson elő, hogy akár a pénzügyi elszámolásban adódó problémák kapcsán, akár egyéb okoknál fogva leálljon vagy elégtelenül üzemeljen az adott szolgáltatás.


– A kiszervezett tevékenységeknek nagy része egyrészt különválasztható a betegellátástól, másrészt mégis annak szerves része, hiszen a kórházak működésének minden apró fogaskereke végeredményben a betegellátást szolgálja. Különösen egyértelmű ez pl. az étkeztetésnél – ahol a dietetika szempontjainak is érvényesülniük kell –, vagy akár az őrző-védő személyzetet is említhetjük – hiszen ma már tudjuk, mekkora szerepe van a kórházban a betegekkel történő kommunikációnak, és a portás az első „szakember”, akivel a beteg találkozik. Ezen kívül főigazgató úr említést tett a cégek haszonkulcsáról – mely természetesen a vállalatok magánügye –, ám azt is tudjuk, hogy – pl. a takarításnál – ezek a profitorientált cégek működésük fenntartása érdekében nagyon olcsón alkalmazzák a munkaerőt. A takarító személyzet egy darabig bírja az alacsony bérért folytatott teljesítést, majd ha felmond – ismerjük az ország gazdasági helyzetét –, kettő ember is jelentkezik helyére. Ezek az emberek azonban nem kötődnek a kórházhoz, ráadásul anyagi motiváltságuk sincsen – és végeredményben mindez az elvégzett munka minőségének rovására mehet. Mennyire veszélyes ezeket a szempontokat figyelembe véve a kórházi tevékenységek kiszervezése? – Ezek valós szempontok. Azt gondolom, hogy bár az említett tevékenységek látszólag egymástól távol eső munkaterületek, nem szabad ezeket kiragadni abból az össztevékenységből, melyet összefoglalóan kórházi munkának nevezhetünk. A takarító személyzetnek együtt kell működnie a kórházi osztályok többi dolgozójával, ha nem is ugyanolyan mértékben, de ismernie kell az osztályon ellátott speciális feladatokat. A takarítónőnek nemcsak az a dolga, hogy tudja, öt liter vízben mennyi tisztítószert kell feloldani, hanem azt is tudnia kell, hogy nem illik egyik helyiségből a másikba ugyanazzal a vödör vízzel átmenni. Szaktudásának része továbbá az is, hogy miként kell egy gasztroenterológiai ellátásban részesített és hogyan célszerű egy kardiológiai ellátásban lévő beteg környezetében biztosítani a higiénés feltételeket. A mosoda sem úgy mos, hogy kap egy bála ruhát, azt kitisztítja, aztán raktározza vagy visszaküldi Isten hírével – az ottani munkatársaknak is tudatában kell lenniük azzal, hogy egy betegekért tevékenykedő intézmény fontos fogaskerekeként működnek. Ezt sajnos a külsős cégek nem mindig tudják biztosítani. Kis közösségben, ahol az embe-


A távoktatást is bevezetik a klinikán Lóránth Ida

A Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikája az Európai Gazdasági Térség Norvég Alapoktól nyert pályázatnak köszönhetően megújult. Az intézmény igazgatójával Kárpáti Sarolta professzorral a szexuális úton terjedő betegségek hazai gyakoriságáról, egyre gyakoribb előfordulásuk okairól, illetve a klinika fejlesztéséről beszélgettünk. – Az utóbbi hetekben több sajtóhír is arról számolt be, hogy Magyarországon növekszik a friss, szexuális eredetű fertőzések száma, különösen markáns a szifiliszes esetek gyarapodása. Szakmailag alátámasztható-e az állítás, és ha valóságos a jelenség, akkor vajon mi lehet az oka? – Általános tendencia a hazai szifiliszes és HIV-fertőzött betegek létszámának a növekedése. Ez már évek óta megfigyelhető, aminek egyenes következménye, hogy rengeteg tennivaló vár a szakma képviselőire. Az eddiginél sokkal aktívabban kell részt vállalnunk a megelőző és szűrő tevékenységből, a fertőzések korai felismeréséből, és azok továbbterjedésének a megakadályozásából. Általános tapasztalat, hogy a szexuális úton terjedő fertőzések száma minden évben több valamennyivel, mint a megelőzőben volt, ám különösen igaz ez a nyári, nyár végi időszakra. Az év többi hónapjához képest júliustól szeptemberig az átlagosnál több új fertőzött jelentkezik nálunk, mint máskor. Oka a nyaralás hetei alatt kötött futó, alkalmi kapcsolatok, a pihenést, az ellazulást a meggondolatlansággal, felelőtlenséggel társító magatartás. – Nyolc–tíz évvel ezelőtt stagnált, némely kórképnél még csökkent is az új fertőzöttek száma. Ez a tendencia még az újonnan felfedezett HIV-pozitívokra is igaz volt. Mi lehet az oka, hogy ismét aktivizálódnak a nemi úton terjedő fertőzések? – A HIV-fertőzés, mint az összes kórkép közül a legsúlyosabb, újonnan felfedezett

esetszámainak a növekedése feltehetően összefüggésben áll az orvostudomány, a gyógyszerek fejlődésével. Kezelésükhöz ma már olyan modern készítmények állnak rendelkezésre, amelyek jelentős mértékben fékezik a betegség aktivitását, így hosszú évtizedekkel megnövelik a betegek élettartamát. Míg a HIV-fertőzés, illetve az abból kialakuló AIDS másfél–két évtizeddel ezelőtt világszerte rettegett kór volt, mert mindenki tudta, hogy a betegeknek pár éven belül elkerülhetetlenül szembe kell nézniük a halállal, addig ma – köszönhetően az intenzív és eredményes gyógyszerkutatásoknak, a kombinált antiretrovirális (HAART) terápiának – a HIV-pozitív pácienseknél a fertőzött állapotból nem fejlődik ki az AIDS-betegség. A HAART-terápiát a hazai ellátásban is alkalmazzák, így a fertőzöttek ma már jól tudják, hogy jók az életkilátásaik, vagyis nem kell rettegésben élniük és annak is tudatában vannak, hogy a terápia erősen gyengíti a továbbfertőzés esélyét. A szorongás elmúltával párhuzamosan csökkent a fertőzöttek elővigyázatossága is. Közülük sokan felhagytak a betegség elleni leghatékonyabb védekezéssel, az óvszerhasználattal, ennek következménye a fertőzés továbbadása lett. A kezdetben kizárólag homoszexuálisok között terjedő fertőzésnek mára számos heteroszexuális áldozata is van. Bár a fertőzöttek abban a tudatban létesítenek szexuális kapcsolatot, hogy a modern terápia feltehetően meggátolja majd a kórokozók továbbadását, azzal nem számolnak, hogy a partnerüknél fennálló egyéb szexuális fertőzések miatt ez mégiscsak megtörténhet. Ma már klinikailag bizonyított tény, hogy a szifilisszel, gonorrhoeával, chlamydiával, de egyéb, enyhe tünetekkel járó nemi úton terjedő kórokozóval megfertőzött egyén sokkal fogékonyabb a HIV-fertőzésre, mint az azoktól mentesek. Ebből pedig az következik, hogy a HIV-szűrés eddigi gyakorlatán változtatni kell, és a laborvizsgálatokat ki kell terjeszteni az egyéb, „hétköznapi” szexuális úton terjedő kórokozókra is. Tény, hogy a hazai HIV-pozitív egyének között nagyon sok a szifilisszel fertőzött, vagyis ez a csoport

egyetlen alkalommal akár két súlyos betegséggel is megfertőzheti óvatlan partnerét. Ennél sokkal többeket érint, hogy a szakma figyelmeztetése, amely a mindenkori óvszerhasználatra szólít fel, nem jut el kellő eréllyel és hatékonysággal a nem HIV-pozitív egyénekhez, a fiatalokhoz sem, holott erre feltétlen szükség volna a betegségek terjedésének megfékezése érdekében. Ennek pedig az a következménye, hogy számos nemi fertőzés egyre nagyobb tömegekben terjed akadálytalanul, és sokaknál krónikus stádiumba lépve permanens gyulladásokat okoz a szervezetben. Aminek szomorú következménye, hogy napjaink fiataljainak a körében 20–25 százalékos a meddőség aránya. Ez az arány a másfél évtizeddel ezelőtti 10–15 százalékról jutott el a mai szintre. A meddőségnek természetesen egyéb okai is lehetnek, de egészen biztos, hogy a lappangó, nemi úton terjedő fertőzések is jelentős szerepet játszanak benne. – Egy onkogenetikai kutatásról készült amerikai tanulmányban olvastam, hogy a szervezetben megbúvó apró, de permanens, gyulladásos gócok évtizedek múlva, akár rákos folyamatokat is elindíthatnak. – Ilyen lassú rákokozó lehet a szexuális úton terjedő HPV-vírus, amely a méhnyak-, szájüregi-, végbél- és egyéb rákok megjelenéséért tehető felelőssé. A súlyos következmények elkerülése végett az említett, jelentéktelennek tűnő gyulladásos folyamatokra is figyelni kell. Ennél is fontosabb lenne a fertőződés megelőzése, vagyis a széles tömegek meggyőzése a mindenkori óvszerhasználatról. A szakma éppen ezért mes�szemenően támogatandó törekvése az óvszerhasználat általános, széles néprétegekben való elterjesztésének a szorgalmazása. Ezzel a javaslattal az egészségpolitika vezetői is teljes mértékben egyetértenek. Remélem, a közeljövőben előrelépés történik ezen a területen. A döntéshozók részéről a szakmának az a javaslata támogatásra talált, amely a HIV-fertőzöttek szűrését az egyéb, szexuális úton átadott betegségeikre is kiterjeszti. Eredményként értékelhető,

úton történő betegségek szűrése is egy helyen történik majd. Ezzel a komplex szűrésre nemcsak a közép-magyarországi régióban, hanem az ország más régió-

– Valamikor, a 90-es évek vége felé átfogó, szinte mindenkit elérő kampány volt televíziós reklámokkal a betegségekről, a megelőzésről szóló újságcikkekkel, rádiós és tévés beszélgetésekkel. Számos iskolában szakemberek tartottak előadást, az utcán óvszert osztottak a fiataloknak. Mára hová lett a kezdeti lendület? – A Nemzeti AIDS Bizottság a civil szervezetekkel együtt több kampányt szervez. A széles körben elért eredmények elmaradásának oka lehet például, hogy ezek a megmozdulások főként a HIVfertőzöttekre koncentrálnak, illetve kifejezetten az AIDS veszélyeire hívják fel a figyelmet, a többi, szexuális úton terjedő betegségről, amelyeknek következményei szintén súlyosak, alig esik szó. Ezen szeretnénk a jövőben változtatni, és a felvilágosító munkát általánossá tenni, elsősorban a fiatal korosztályok körében.

Prof. dr. Kárpáti Sarolta

Pályakép Prof. dr. Kárpáti Sarolta a budapesti SE Orvostudományi Egyetem elvégzése után a Heim Pál Gyermekkórház Gyermekbőrgyógyászati osztályán dolgozott Török Éva főorvos asszony mellett. Majd 1988-ban, sikeres kandidatúra után, Humboldt-ösztöndíjjal Münchenben, Braun-Falco professzor klinikáján, ezt követően pedig John Stanley kutatócsoportjában Fogarthy-ösztöndíjjal (National Institute of Health, Dermatology Branch, USA), az autoimmun hólyagos kórképek pathomechanizmusával foglalkozott. 1994-től az Országos Bőr-és Nemikórtani Intézetben, majd a Bőr- és Nemikórtani Klinikán dolgozik, oktat és kutat Horváth Attila professzor mellett. Itt habilitál és nyeri el a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet 1995-ben. 2004 óta vezeti a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikáját. 2009 óra a Német Tudományos Akadémia (Leopoldina) tagja. klinikánk STD Centrumában fogadtak HIV-pozitívakat, a közeljövőben lehetőség nyílik rá, hogy az országban több bőrgyógyászati szűrőállomás nyíljon, ahol az alapfertőzést okozó víruson kívül az egyéb nemi betegségeket előidéző kórokozókat is kiszűrik. Az újonnan létesítendő HIV-szűrőállomásokon alapos bőrgyógyászati és a HIV-státus felmérése mellett esetleg fennálló egyéb, szexuális

keretén belül oktatnák vagy kampányszerű programokban gondolkodnak? – Az új alaptantervnek szerves része lesz az egészségügyi alapoktatás. E tárgy tananyagának egyik fontos eleme lenne a serdülőkorúaknál a nemi úton történő fertőzések elleni védekezés alapos ismereteinek az oktatása. Klinikánkon működik az Országos STD Centrum, amelynek többek között a prevenció, a szexuálhigiénés ismeretek terjesztése is a feladata lesz. Munkatársaim jelenleg a fiataloknak szóló internetes honlap elindításán dolgoznak, amely kiváló információforrás lehetne a fertőzésveszélyről és a védekezés lehetőségeiről.

iban is lehetőség lesz. Fontosnak tartom a prevenciót! Ezt a meggyőződésemet a klinika munkájában is érvényesítem, és a készülő országos koncepciókban is képviselem. A venerológiai fertőzések megelőzése a fiatal korosztályban különösen jelentős! – Hogyan képzelik a prevenciós ismeretek átadását? Az iskolákban valamely tantárgy

– Ezek a fertőzések nagyon sok fiatalt érinthetnek, a jövőjük, az új nemzedékek születése szempontjából égetően fontos volna a megelőzésük, ám mindezek ellenére sokkal kevesebb és szűkebb körű publicitást kapnak, mint például a mellrák. Vajon miért? – Ez is azt mutatja, hogy a jövőben a szakmának aktívabban és hatékonyabban kell majd hallatnia a hangját. A szakállamtitkárságtól ígéretet kaptunk a pályázati források megteremtésére is. – Klinikájuk a Semmelweis Egyetem egyik intézménye a sok közül, a gyakorlatban viszont a bőrgyógyászat, a venerológia és a bőr onkológiai betegségeinek a területén országos intézményi feladatokat látnak el. Ebből az következik, hogy óriási a betegforgalmuk? – Az elmúlt évben több mint 70 000 járóbeteg-esetet láttunk el. A nemibetegek és az onkológiai betegek a nálunk naponta megforduló páciens létszámnak körülbelül


hogy míg korábban két intézményben, a budapesti Szent László Kórházban – itt a szexuális úton terjedő kórokozók közül a HIV-vírus jelenlétét vizsgálták – és


a harmadát adják. Allergológiai, immunológiai örökletes és egyéb bőrbetegeket is ellátunk. A komplex szakmai teammunkát nem igénylő bőrbetegségeket számos, az ország más településén, vagy a fővárosban működő intézményben is fogadni tudják. Klinikánkon három fekvőbeteg-osztály működik, amelyek országos ellátást nyújtanak, illetve négy általános és tizenkét speciális járóbeteg-szakellátó rendelő, valamint öt laboratórium áll rendelkezésre. A bőr súlyos onkológiai betegségeit (melanoma) nemcsak nálunk, hanem az Országos Onkológiai Intézetben, illetve a regionális központokban, vagyis a vidéki egyetemi centrumokban is kezelik. – Tavaly óriási fejlesztési lehetőséget kapott a klinika: az Európai Gazdasági Közösség Norvég Alapok pályázati támogatásával jelentős rekonstrukciót végeztek. Mit sikerült megvalósítaniuk? – A beruházásra összesen három millió eurót költöttünk, amiből az alap 2,7 milliót bocsájtott a rendelkezésünkre. A maradék 0,3 millió eurót a Semmelweis Egyetem és a civil szervezetként az egyetemmel pályázó Nékám Alapítvány segítségével fizettük ki. Nékám Lajos professzor, az egyetem volt rektora újította fel a klinikát a múlt század elején első ízben, és a nevével jelzett alapítványt a Bőrklinika támogatására hoztuk létre. Az egyetem és az alapítvány közösen pályázott olyan forrásokra, amelyekre a klinika ezt nem tehette meg. Az elnyert forrásból elindulhatott az oktatás, és az ezzel szorosan összefüggő betegellátás feltételeinek korszerűsítése. A betegágyak mellett és az ambuláns rendelőkben oktatjuk fiatal szakorvosjelöltjeinket és az orvostanhallgatókat is a bőrtünetek szakszerű és biztos felismerésére, így ez a pályázat módot adott arra is, hogy a klinika megújuljon, modernizálódjon. A segítségért rendkívül hálásak vagyunk a norvég államnak. A projekt folyamán szoros kapcsolatot építettünk ki a budapesti Norvég Nagykövetséggel, amelynek képviselői személyesen felügyelték a munkát. Nemcsak az épületet újítottuk fel, hanem a felszerelés jelentős részét is. A kórtermek például új ágyakat, központi klímaberendezést kaptak, oktatási központot alakítottunk ki, és megszerveztük a szakasszisztensek részére a bőrgyógyászati és nemibeteg-gondozás távoktatását. Ez az e-learning programunk az egész országot behálózza majd. Az oktatás akkreditációja megtörtént, a tananyagot kidolgoztuk, szakasszisztensi tankönyvet írtunk. Egy-két hónapon belül elindulhat a tényleges oktatás is,

amelyen az ország bármely, nemibeteg-gondozással foglalkozó szakembere részt vehet. Az intézet modernizálásához adományaival számos hazai vállalkozás is hozzájárult, például a UPC Magyarország ingyenes tévéhálózatot épített ki. Bár az európai pályázatnak és a klinika támogatóinak köszönhetően a klinika jelentős részét modernizálhattuk, akad még felújítási, fejlesztési teendőnk. Ezek megvalósulása érdekében továbbra is pályázni fogunk. Szeretnénk, ha a sebészeti blokkunk, illetve néhány laboratóriumunk is felújításra kerülnének. – A fiatal orvosok, nővérek érdeklődnek a szakma iránt, vagy a venerológia helyett inkább valamely „divatosabb” területet választanák? – A fiatalokat a rendkívül dinamikusan fejlődő bőrgyógyászat érdekli, szívesen

hogy éreztessük a fiatalokkal: szükség van a munkájukra mind a gyógyítás, mind a kutatás területén. Klinikánkon a mai nehéz gazdasági viszonyok ellenére lelkes nővérgárda dolgozik. Nemcsak az ápolás és kezelés szakemberei, de törődnek az emberekkel. Az ő munkájuk, kitartásuk, összefogásuk, a betegek érdekét követő igenis áldozatos munkájuk csak dicséretet és elismerést érdemel. – Az intézetben tudományos kutatással is foglalkoznak. Vannak speciális kutatási területeik? – A kutatómunka két részből áll: egyrészt a legújabb, többségében külföldi gyógyszerek klinikai kipróbálásából (melanoma, pszoriázis stb.), másrészt az alapkutatásokból. Utóbbiak kétségkívül forrásigényesek. Sajnos pénzhiány miatt az akadémiai kutatóhelyünk jövőre meg-

Benczés Ilona főnővér és a professzor asszony választják szakmájuknak. E véleményt tovább erősíti a klinika felújított, modern környezete és a nagyon tehetséges, rendkívül lelkes oktatógárdája. A felsoroltaknak köszönhetően mindeddig nem volt gondunk a fiatal utánpótlás létszámával sem a rezidenseknél, sem a PhD-hallgatóknál. A klinika menedzsmentje mélyen átérzi a rezidensek anyagi problémáit, ám fizetni mi sem tudunk többet, mint más intézmények. Azt viszont megtehetjük, hogy lehetőségeinkhez képest a legmagasabb szinten oktassuk a szakmát, mégpedig úgy,

szűnik. Ennek ellenére remélem, hogy elkezdett kutatásaikat doktoranduszaink befejezhetik, illetve lesz forrás a további kutatásra is. Kutatási területeink közül kiemelendő a bőrdaganatok (melanoma, fény indukálta tumorok, limfómák), egyes autoimmun és örökletes bőrgyógyászati kórképek, valamint a gyógyszermellékhatások vizsgálata. A kutatómunkát a kiváló teljesítményt nyújtó mikrobiológiai laboratóriumunk is erősíti. Világtrend az infekció indukálta immunitás kutatása. Ezzel a témakörrel a jövőben mi is szeretnénk intenzíven foglalkozni.

kell, hiszen ennek az a lényege, hogy a betegágynál vagy a kezelőorvosnál jogszerűen találkozzon a kétféle finanszírozási forrás

Recommend Documents